Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-01 13:42:45
Üzenet elküldve: 2022-02-01 13:42:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//May - Soreyl//
*Visszakérdez May, a lovag által elejtett varázslással kapcsolatos közbeszúrásra, amire visszatérnek még, elsőre a lovag kicsit félresöpri a témát.*
-Most nem ez a fontos.
*Mondja álcázott higgadtsággal. Alapvetően nem egy szűkszavú teremtés, de most egészen megkavarja a dolgokat a fejében amit mondani akar. Már ép belemenne a nagy közleménybe, mikor a másik biztosítja, hogy számára is fontos a férfi. Ez ha mást nem is jelenleg, de egy meleg mosolyt, és egy kis szünetet eredményez a mondandójában, ezáltal a következő sorok nem hangzanak olyan komolyan, amilyennek szánta őket.*
~Talán nem is baj.~
*Mondja Perchi, mert már elege van abból, hogy a lovag mindenkire rá akarja hozni a frászt, és miután megkapta a választ, a dolog diszkréciójával kapcsolatban, vesz egy mély levegőt.*
-Pár napja tértem vissza egy nyomozásról. A kikötői erdőségben garázdálkodott egy warg.
*Meséli, és már önmagában ettől is féltené Maydeleinet, de ezt a dolgot sikeresen elintézte. Ki is hangsúlyozta a múltidőt. Az azonban egyáltalán nem segít rajta, hogy tudja Maynek azt az utat kell megjárnia oda-vissza, mikor a városban jár.*
-A nyomok a hegységhez vezettek, és...
*Tart egy kicsi szünetet, és nem tudja hogyan fejezze be a mondatot, Szóval nem is kerülgeti a forró kását.*
-A hegységek csúcsán van egy sárkány.
*Mondja halkan, és egészen közel a másikhoz, miközben védelmezőn szorítja kezét. Szemében nem félelem, inkább csak aggodalom látható.*
-A város nem akar kezdeni semmit a dologgal, és nem akarják, hogy pánik törjön ki. Vagy hogy valami bátor barom megzargassa dicsőség reményében.
*Soreyl elmondta, kint van, nem lehet mit csinálni, elsőre még nem hagyja a másikat szóhoz jutni, gyorsan befejezi a gondolatmenetet.*
-Te nem maradhatsz itt, és én nem kísérhetlek vissza, de kérlek ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra, és ha bármi baj van...
~Nem lesz, ugyan már.~
*Vág közbe Perchi, és a lovag meg is akad a gondolatban, aztán végül befejezi.*
-Tudod hol találsz.
*Mondja kedvesen, immáron kissé mosolyogva, és lágyabbra veszi a szorítást a másik kezén, hogy finoman végigsimítson az arcán.*
//May - Soreyl//
*Visszakérdez May, a lovag által elejtett varázslással kapcsolatos közbeszúrásra, amire visszatérnek még, elsőre a lovag kicsit félresöpri a témát.*
-Most nem ez a fontos.
*Mondja álcázott higgadtsággal. Alapvetően nem egy szűkszavú teremtés, de most egészen megkavarja a dolgokat a fejében amit mondani akar. Már ép belemenne a nagy közleménybe, mikor a másik biztosítja, hogy számára is fontos a férfi. Ez ha mást nem is jelenleg, de egy meleg mosolyt, és egy kis szünetet eredményez a mondandójában, ezáltal a következő sorok nem hangzanak olyan komolyan, amilyennek szánta őket.*
~Talán nem is baj.~
*Mondja Perchi, mert már elege van abból, hogy a lovag mindenkire rá akarja hozni a frászt, és miután megkapta a választ, a dolog diszkréciójával kapcsolatban, vesz egy mély levegőt.*
-Pár napja tértem vissza egy nyomozásról. A kikötői erdőségben garázdálkodott egy warg.
*Meséli, és már önmagában ettől is féltené Maydeleinet, de ezt a dolgot sikeresen elintézte. Ki is hangsúlyozta a múltidőt. Az azonban egyáltalán nem segít rajta, hogy tudja Maynek azt az utat kell megjárnia oda-vissza, mikor a városban jár.*
-A nyomok a hegységhez vezettek, és...
*Tart egy kicsi szünetet, és nem tudja hogyan fejezze be a mondatot, Szóval nem is kerülgeti a forró kását.*
-A hegységek csúcsán van egy sárkány.
*Mondja halkan, és egészen közel a másikhoz, miközben védelmezőn szorítja kezét. Szemében nem félelem, inkább csak aggodalom látható.*
-A város nem akar kezdeni semmit a dologgal, és nem akarják, hogy pánik törjön ki. Vagy hogy valami bátor barom megzargassa dicsőség reményében.
*Soreyl elmondta, kint van, nem lehet mit csinálni, elsőre még nem hagyja a másikat szóhoz jutni, gyorsan befejezi a gondolatmenetet.*
-Te nem maradhatsz itt, és én nem kísérhetlek vissza, de kérlek ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra, és ha bármi baj van...
~Nem lesz, ugyan már.~
*Vág közbe Perchi, és a lovag meg is akad a gondolatban, aztán végül befejezi.*
-Tudod hol találsz.
*Mondja kedvesen, immáron kissé mosolyogva, és lágyabbra veszi a szorítást a másik kezén, hogy finoman végigsimítson az arcán.*
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-02-01 09:11:14
Üzenet elküldve: 2022-02-01 09:11:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis kontraszt //
* Egy ideig csak maga elé bámulva, figyeli a másikat. Nem zavartatja nagyon magát, hogy a másik szinte levegő nélkül folyamatosan beszél hozzá. Türelmesen hallgatja az okítást, hisz ő az aki nem rendelkezik elég tudással a környezetével szemben. Sajnos nem rendelkezik elég tapasztalattal a városról, ami akár gond, akár nem. Sajnos kivitelezhetetlen problémának minősül. *
- A ketrec az állatokhoz kellenek. Tudod az, hogy be tudok fogni állatokat, attól még egy darabig ketrecben kell őket tartani, mivel az idomítás nem egy napig tart. Hosszadalmas munka, etetés és gondozás. De mindenek előtt mihamarabb meg kell állapítani, hogy mennyi idős az állat. Annál könnyebb dolgom van minél fiatalabb az állat. Akkor kevésbé makacs. * Húzza mosolyra a száját. * - Sajnos, gyakran olyan állatokat kértek tőlük amivel nem könnyű dolgunk van. A legtöbbet a városba be se lehet hozni. * Jegyzi meg határozottan a mágus felé. De utána ajka ismét záródik és elnémulva figyeli a másikat. Késztetést érez a távozásra, hisz már eleget volt a sok bűzölgő alakkal, de ezt még nem osztja meg a másik féllel. *
* Egy ideig csak maga elé bámulva, figyeli a másikat. Nem zavartatja nagyon magát, hogy a másik szinte levegő nélkül folyamatosan beszél hozzá. Türelmesen hallgatja az okítást, hisz ő az aki nem rendelkezik elég tudással a környezetével szemben. Sajnos nem rendelkezik elég tapasztalattal a városról, ami akár gond, akár nem. Sajnos kivitelezhetetlen problémának minősül. *
- A ketrec az állatokhoz kellenek. Tudod az, hogy be tudok fogni állatokat, attól még egy darabig ketrecben kell őket tartani, mivel az idomítás nem egy napig tart. Hosszadalmas munka, etetés és gondozás. De mindenek előtt mihamarabb meg kell állapítani, hogy mennyi idős az állat. Annál könnyebb dolgom van minél fiatalabb az állat. Akkor kevésbé makacs. * Húzza mosolyra a száját. * - Sajnos, gyakran olyan állatokat kértek tőlük amivel nem könnyű dolgunk van. A legtöbbet a városba be se lehet hozni. * Jegyzi meg határozottan a mágus felé. De utána ajka ismét záródik és elnémulva figyeli a másikat. Késztetést érez a távozásra, hisz már eleget volt a sok bűzölgő alakkal, de ezt még nem osztja meg a másik féllel. *
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-31 15:03:37
Üzenet elküldve: 2022-01-31 15:03:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Nyílt//
// Onyawantha//
*Rion még beszélgetne kanalazás közben, de az első gőzölgő falat, ami jólesőn perzselve szánkázik végig a torkán belé forrasztja a szót.*
- Hmmh!!* Ennyire képes mindössze, miközben elismerően bólint az ételt minősítve, s már lapátolja is be a következőt, majd az utána jövőt és így tovább. Talán egy pillanatra felvillan elméje legmélyén, hogy a reggeli tulajdonképpen kimaradt és amúgy is régen forgott meleg, ráadásul főtt étel a nyelvén. Simán elférne még egy nagy karéj kenyér hozzá, de végül mégsem int a szolgálólánynak. Felpillant a mellette ülő istennőre, ahogy élvezettel, de meglehetősen ráérősen eszeget és azonnal ráérez a köztük üvöltő ellentétre.
Picit megköszörüli a torkát, mintha csak a levest igazítaná a helyére és azonnal lassabb tempóra fogja maga is. Hiszen az étel már nem szalad el, mindenképpen a fiú hasában leli végzetét, és mégiscsak férfiasabb egy nyugodt és megfontolt fél-elf a habzsolónál. ~ Meg amúgy sem kéne elnehezedni a „séta” előtt. Hm igen, ha egyáltalán megyünk is sétálni, mert a Csoda a szobába akar felmenni! No, megállj csak te Huncut!~
Nem bírja megállni, hogy jóvágású arcán ne szaladjon szét egy jóllakott, széles mosoly. Mégiscsak jó lesz hamar befejezni ezt az evést. Már csak alig pár kanál ésss KÉSZ!*
- Én győztem! * Rikkant vidáman, ahogy felegyenesedik, hátát a szék támlájának vetve és visszaejti az üres tálkába a kanalat. Nem csörren élesen, nem feltűnést akar kelteni, csak jól láthatóan megünnepelni a befejezést.*
- Nem verseny, egyél nyugodtan Hópihém! De akkor is én győztem! * Oké, lehet, hogy egy kicsit gyerekes, de tele a pocakja, meleg, fűtött helyen van és egy gyönyörű lány akarja felkísérni a szobájába! Mind indok a jókedvre. Ilyenkor szokott jönni valami, amivel elrontja, nem direkt, de valami mégis mindig akad.
Ezért félénken kutatni kezdi a lány arcán a rosszallást és akár talál, akár nem, igyekszik lenyugodni gyorsan. Elégedetten húzza végig jobbjának hüvelyk ujját a tarisznyája pántja alatt, s amint Onyawantha is befejezi az ebédet, Rion feláll. Levetett köpenyét a szék támlájáról a saját karjára fekteti. Elkényeztetett és túlfinomkodó ficsúrok hangnemét utánozva lágyítja el a hangját és beképzelt inasok megnyúlt ábrázatát magára öltve kissé biccent. *
- Akkor kisasszony, kérem engedje meg, hogy felkísérjem.* Szabad könyökhajlatát nyújtja felé, hogy ha elfogadja, akkor belé karolhasson. Játékosan mímelve holmi úri modort, mely vélt helyzetükben csakis eltúlzott lehet, de hamar lehull ez az álca. Ha a lány elfogadja felé nyújtott könyököt és feláll éppen elég közel kerül, hogy a fiú széles mosolyával kísérve egy villámgyors cuppanóst kapjon hófehér arcára vagy akár ajkaira.*
- Vigyünk magunkkal egy kancsó forralt bort? * Suttogja még, csak kettőjüknek hallhatóan. Emlékszik, hogy Onya nem csak a gyümölcsteát szereti. Mikor először oda lépett hozzá a pultnál, még bort rejtett a pohara.*
// Onyawantha//
*Rion még beszélgetne kanalazás közben, de az első gőzölgő falat, ami jólesőn perzselve szánkázik végig a torkán belé forrasztja a szót.*
- Hmmh!!* Ennyire képes mindössze, miközben elismerően bólint az ételt minősítve, s már lapátolja is be a következőt, majd az utána jövőt és így tovább. Talán egy pillanatra felvillan elméje legmélyén, hogy a reggeli tulajdonképpen kimaradt és amúgy is régen forgott meleg, ráadásul főtt étel a nyelvén. Simán elférne még egy nagy karéj kenyér hozzá, de végül mégsem int a szolgálólánynak. Felpillant a mellette ülő istennőre, ahogy élvezettel, de meglehetősen ráérősen eszeget és azonnal ráérez a köztük üvöltő ellentétre.
Picit megköszörüli a torkát, mintha csak a levest igazítaná a helyére és azonnal lassabb tempóra fogja maga is. Hiszen az étel már nem szalad el, mindenképpen a fiú hasában leli végzetét, és mégiscsak férfiasabb egy nyugodt és megfontolt fél-elf a habzsolónál. ~ Meg amúgy sem kéne elnehezedni a „séta” előtt. Hm igen, ha egyáltalán megyünk is sétálni, mert a Csoda a szobába akar felmenni! No, megállj csak te Huncut!~
Nem bírja megállni, hogy jóvágású arcán ne szaladjon szét egy jóllakott, széles mosoly. Mégiscsak jó lesz hamar befejezni ezt az evést. Már csak alig pár kanál ésss KÉSZ!*
- Én győztem! * Rikkant vidáman, ahogy felegyenesedik, hátát a szék támlájának vetve és visszaejti az üres tálkába a kanalat. Nem csörren élesen, nem feltűnést akar kelteni, csak jól láthatóan megünnepelni a befejezést.*
- Nem verseny, egyél nyugodtan Hópihém! De akkor is én győztem! * Oké, lehet, hogy egy kicsit gyerekes, de tele a pocakja, meleg, fűtött helyen van és egy gyönyörű lány akarja felkísérni a szobájába! Mind indok a jókedvre. Ilyenkor szokott jönni valami, amivel elrontja, nem direkt, de valami mégis mindig akad.
Ezért félénken kutatni kezdi a lány arcán a rosszallást és akár talál, akár nem, igyekszik lenyugodni gyorsan. Elégedetten húzza végig jobbjának hüvelyk ujját a tarisznyája pántja alatt, s amint Onyawantha is befejezi az ebédet, Rion feláll. Levetett köpenyét a szék támlájáról a saját karjára fekteti. Elkényeztetett és túlfinomkodó ficsúrok hangnemét utánozva lágyítja el a hangját és beképzelt inasok megnyúlt ábrázatát magára öltve kissé biccent. *
- Akkor kisasszony, kérem engedje meg, hogy felkísérjem.* Szabad könyökhajlatát nyújtja felé, hogy ha elfogadja, akkor belé karolhasson. Játékosan mímelve holmi úri modort, mely vélt helyzetükben csakis eltúlzott lehet, de hamar lehull ez az álca. Ha a lány elfogadja felé nyújtott könyököt és feláll éppen elég közel kerül, hogy a fiú széles mosolyával kísérve egy villámgyors cuppanóst kapjon hófehér arcára vagy akár ajkaira.*
- Vigyünk magunkkal egy kancsó forralt bort? * Suttogja még, csak kettőjüknek hallhatóan. Emlékszik, hogy Onya nem csak a gyümölcsteát szereti. Mikor először oda lépett hozzá a pultnál, még bort rejtett a pohara.*
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-31 08:48:25
Üzenet elküldve: 2022-01-31 08:48:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy kis kontraszt //
- Tehát nem téved el az első sikátorban. Rendben. *Tudja le magának ezt az aggodalmat. Várjunk, ugye nem arról a tündérről beszél, aki majdnem megdobálta? Akkor nem csoda, hogy utána olyan visszakozóan állna mindenki máshoz, ha az az egy faj, akivel valóban fönnt tudtak tartani valamilyen kapcsolatot, azokkal így sikerült az első találkozása a városban. És valóban, a becsapások fenyegetése probléma lehet, de ha már ő is tudomásul veszi azok jelenlétét, akkor eléggé felkészült lehet, hogy ne essen bele a fájdalmasan nyilvánvalóaknak.
A lehetőségek fontolgatása nem juttatnak eszébe egyéb megoldást a város nem létező falain belül; ha jól értesült a most már holdmágiát űző katonabarátjáról, a kikötő még továbbra is túlzottan nagy bűnbánya, hogy csak úgy nemtörődön lófrálni lehessen az utcákon. De ha jól olvasta, van egy Amon Ruadh nevű település nem messze.... nem, arról meg ő nem tud semmit, ha az már lángol vagy ostrom alatt van, nem küldené a halálba a druidát. Marad Arthenior, meg a körülötte lévő terület.*
- Amíg a téglaházak között van, nem hiszem, hogy egy-két sarlatánon és a csordanép okozta fejfájáson kívül további veszély leselkedne rá, feltéve, ha elkerüli a szakadékon túli környéket. No, elmondtam amit tudtam. *Valóban nem jut eszébe semmi más. Rögtönzött útikalauzi kötelessége végezteként elégedetten kényelmesedik el székében, kissé elfáradva a sok információcserétől, emiatt hálás is a csöndnek, amivel Sylvar illeti meg. Szorongása már rég elmúlt, most mikor már tudta, asztaltársának eszében sem volt ártani neki, és még jóval boldogabban is állhat fel a helyéről. De akkor most hogyan tovább?*
- Ketrecet? *Kerekedik el a szeme.* - A piacon valószínűleg azt vagy hasonlót fog tudni szerezni, de tessék mondani, miért kéne magának ketrec?
- Tehát nem téved el az első sikátorban. Rendben. *Tudja le magának ezt az aggodalmat. Várjunk, ugye nem arról a tündérről beszél, aki majdnem megdobálta? Akkor nem csoda, hogy utána olyan visszakozóan állna mindenki máshoz, ha az az egy faj, akivel valóban fönnt tudtak tartani valamilyen kapcsolatot, azokkal így sikerült az első találkozása a városban. És valóban, a becsapások fenyegetése probléma lehet, de ha már ő is tudomásul veszi azok jelenlétét, akkor eléggé felkészült lehet, hogy ne essen bele a fájdalmasan nyilvánvalóaknak.
A lehetőségek fontolgatása nem juttatnak eszébe egyéb megoldást a város nem létező falain belül; ha jól értesült a most már holdmágiát űző katonabarátjáról, a kikötő még továbbra is túlzottan nagy bűnbánya, hogy csak úgy nemtörődön lófrálni lehessen az utcákon. De ha jól olvasta, van egy Amon Ruadh nevű település nem messze.... nem, arról meg ő nem tud semmit, ha az már lángol vagy ostrom alatt van, nem küldené a halálba a druidát. Marad Arthenior, meg a körülötte lévő terület.*
- Amíg a téglaházak között van, nem hiszem, hogy egy-két sarlatánon és a csordanép okozta fejfájáson kívül további veszély leselkedne rá, feltéve, ha elkerüli a szakadékon túli környéket. No, elmondtam amit tudtam. *Valóban nem jut eszébe semmi más. Rögtönzött útikalauzi kötelessége végezteként elégedetten kényelmesedik el székében, kissé elfáradva a sok információcserétől, emiatt hálás is a csöndnek, amivel Sylvar illeti meg. Szorongása már rég elmúlt, most mikor már tudta, asztaltársának eszében sem volt ártani neki, és még jóval boldogabban is állhat fel a helyéről. De akkor most hogyan tovább?*
- Ketrecet? *Kerekedik el a szeme.* - A piacon valószínűleg azt vagy hasonlót fog tudni szerezni, de tessék mondani, miért kéne magának ketrec?
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-30 11:02:44
Üzenet elküldve: 2022-01-30 11:02:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis kontraszt //
* A türelem a jó druida egyik alap pillére, nem kapta be a másik a csalit, de ez nem igazán zaklatja fel az elfet. Teája kifogyása utána már neki sincs mit tapogatni, így az asztalra könyököl és fejét lehajtja épp csak annyira, hogy tekintetét a másikra fordíthassa. *
- Egy agresszív tündérrel már bejártam a romokat, a kereskedőkhöz talán el kellene mennem, de nem lelkesedek annyira az ötletért. Nem szívlelem az embereket, és nem annyira értek a pénzhez. Könnyen rátudnak szedni, míg nem látom át, hogy mi éri meg és mi nem.
* Teszi hozzá, ez egy eléggé erős állítás számára. Az erdőben nem szükséges költekezni, nem áll meg a bokroknál, hogy termésük leszedése után kifizesse őket, így a pénz is csak gyűlik az évek alatt náluk az erdőben. *
- Nem ismerek senkit, hogy csak úgy benézzek az őrséghez is. Nem szándékozok senkinek terhére lenni. * Rántja magasba a vállait. * - De megfogadom a tanácsát, egy kis meditálás után mindenképp körbe járom a várost. * Gyorsan tekintetével a zajos tömegen végig néz. * - Nem fűlik a fogam, hogy sokáig itt maradjak, ahogy már megállapítottuk egyikünk sem szereti ezt a tömeget.
* Egy ideig csak bámul a mágusra, nem érzi szükségét, hogy csináljon bármit is. A pihenés mindenképp kedvező kimenetelt hozna még a druidának is. Nem sokat tudott pihenni, és ha már van szobája a fogadóban, ki is kellene használnia. * - Ha minden igaz két napot biztos itt töltök, de utána tovább állok, ha még nem is messze, de a vidéket ismételten körbe járom. Csak egy ketrecet kell majd vennem.
* Határozza el magát Sylvar, hátát ismét a szék támlájának támasztja, és tekintetét vissza emeli az új társalkodó partnerére. *
* A türelem a jó druida egyik alap pillére, nem kapta be a másik a csalit, de ez nem igazán zaklatja fel az elfet. Teája kifogyása utána már neki sincs mit tapogatni, így az asztalra könyököl és fejét lehajtja épp csak annyira, hogy tekintetét a másikra fordíthassa. *
- Egy agresszív tündérrel már bejártam a romokat, a kereskedőkhöz talán el kellene mennem, de nem lelkesedek annyira az ötletért. Nem szívlelem az embereket, és nem annyira értek a pénzhez. Könnyen rátudnak szedni, míg nem látom át, hogy mi éri meg és mi nem.
* Teszi hozzá, ez egy eléggé erős állítás számára. Az erdőben nem szükséges költekezni, nem áll meg a bokroknál, hogy termésük leszedése után kifizesse őket, így a pénz is csak gyűlik az évek alatt náluk az erdőben. *
- Nem ismerek senkit, hogy csak úgy benézzek az őrséghez is. Nem szándékozok senkinek terhére lenni. * Rántja magasba a vállait. * - De megfogadom a tanácsát, egy kis meditálás után mindenképp körbe járom a várost. * Gyorsan tekintetével a zajos tömegen végig néz. * - Nem fűlik a fogam, hogy sokáig itt maradjak, ahogy már megállapítottuk egyikünk sem szereti ezt a tömeget.
* Egy ideig csak bámul a mágusra, nem érzi szükségét, hogy csináljon bármit is. A pihenés mindenképp kedvező kimenetelt hozna még a druidának is. Nem sokat tudott pihenni, és ha már van szobája a fogadóban, ki is kellene használnia. * - Ha minden igaz két napot biztos itt töltök, de utána tovább állok, ha még nem is messze, de a vidéket ismételten körbe járom. Csak egy ketrecet kell majd vennem.
* Határozza el magát Sylvar, hátát ismét a szék támlájának támasztja, és tekintetét vissza emeli az új társalkodó partnerére. *
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-30 10:51:08
Üzenet elküldve: 2022-01-30 10:51:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy kis kontraszt //
*Nem mindennap hallott, vagy egyáltalán sokak által támogatott kijelentést nyilvánított ki Sylvar a mocsári lények védelmével, emiatt csak egy sor tamáskodó hümmögés után felel.* - Nem hiszem, hogy a történelem bármelyik részében kezünket nyújtottuk volna ezeknek az őslakosoknak, ebben egyet kell értenem, de de azt is kétlem, hogy ellenkező esetben be tudtak volna hozzánk illeszkedni, elvégre nem éppen a legbrilliánsabb lények. Aztán ki tudja, lehet hogy csak gyűlöletkeltő rágalmazások ezek mind, és az ingatag talajon kívül más veszély nem leselkedik az ingoványon. De ezt nem én akarom kideríteni. *Magatehetetlenséget játszva elválasztja egymástól kezeit. Egy druida ellen nem éri meg a természet védelméről és ártásáról vitatkozni, ők jobban tudják.
Hagy az elfnek időt, hogy feldolgozza a változások búját, míg ő elernyedve székében, szemét becsukva tépelődik, hogyan tovább a druidának, és hogyan tovább neki. Ekkor halja a szokatlan ajánlatot. Enyhén szólva is föl lett keltve érdeklődése, és ha nem emlékezne túl tisztán arra a fájdalmas koptatásra a városban ide-oda, rögtön igent is, mondana. De most tétovázik, kezét tördelve tekintete ide-oda futkos Sylvar és háttere között. Nem egy felhőtlen döntés előtt áll.*
- Ezt a tudást csak az idő tudja előtárni, nem egy pontos hely a jó emberekkel. Ha még így sem hajlik meg, a legcélravezetőbb személy Abogr mágusmester lenne a toronyban, de... még nem tudok visszamenni. Lefárasztott az út, és azóta is pihengetek. Egyedül pedig csak akkor ajánlom megtenni azt a sáros ösvényt, ha nagyon, de nagyon biztos magában. Töltsön el itt egy-két napot, bővítse ki látástereit, ami az elmúlt majd' száz évben üres vagy felületes maradt. Ha én ön lennék, tennék egy sétát a polgárnegyedben, beszélgetnék a Kalmár vagy városőrség szabad munkatársaival a városról és a vidékről, és megnézném magamnak mind a Romvárost, mint a tisztást, mind az összeomlott kúriákat, hogy jobb képest tudjak festeni, mi minden történt itt.
*Nem mindennap hallott, vagy egyáltalán sokak által támogatott kijelentést nyilvánított ki Sylvar a mocsári lények védelmével, emiatt csak egy sor tamáskodó hümmögés után felel.* - Nem hiszem, hogy a történelem bármelyik részében kezünket nyújtottuk volna ezeknek az őslakosoknak, ebben egyet kell értenem, de de azt is kétlem, hogy ellenkező esetben be tudtak volna hozzánk illeszkedni, elvégre nem éppen a legbrilliánsabb lények. Aztán ki tudja, lehet hogy csak gyűlöletkeltő rágalmazások ezek mind, és az ingatag talajon kívül más veszély nem leselkedik az ingoványon. De ezt nem én akarom kideríteni. *Magatehetetlenséget játszva elválasztja egymástól kezeit. Egy druida ellen nem éri meg a természet védelméről és ártásáról vitatkozni, ők jobban tudják.
Hagy az elfnek időt, hogy feldolgozza a változások búját, míg ő elernyedve székében, szemét becsukva tépelődik, hogyan tovább a druidának, és hogyan tovább neki. Ekkor halja a szokatlan ajánlatot. Enyhén szólva is föl lett keltve érdeklődése, és ha nem emlékezne túl tisztán arra a fájdalmas koptatásra a városban ide-oda, rögtön igent is, mondana. De most tétovázik, kezét tördelve tekintete ide-oda futkos Sylvar és háttere között. Nem egy felhőtlen döntés előtt áll.*
- Ezt a tudást csak az idő tudja előtárni, nem egy pontos hely a jó emberekkel. Ha még így sem hajlik meg, a legcélravezetőbb személy Abogr mágusmester lenne a toronyban, de... még nem tudok visszamenni. Lefárasztott az út, és azóta is pihengetek. Egyedül pedig csak akkor ajánlom megtenni azt a sáros ösvényt, ha nagyon, de nagyon biztos magában. Töltsön el itt egy-két napot, bővítse ki látástereit, ami az elmúlt majd' száz évben üres vagy felületes maradt. Ha én ön lennék, tennék egy sétát a polgárnegyedben, beszélgetnék a Kalmár vagy városőrség szabad munkatársaival a városról és a vidékről, és megnézném magamnak mind a Romvárost, mint a tisztást, mind az összeomlott kúriákat, hogy jobb képest tudjak festeni, mi minden történt itt.
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-30 02:49:54
Üzenet elküldve: 2022-01-30 02:49:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Rion//
*A fiú viccére felszaladnak a szemöldökei, de ajkain komisz mosoly játszadozik. Természetesen érti ő a viccet és szereti is, aminek hála a replika sem maradhat el sokáig.*
- Nos Kedvesem elég neked három perc is?
*Ejti is meg a kétértelmű célzást, amit reménykedik benne, hogy Rion nem újabb férfiúi becsületsértésnek veszi, hanem egy válasz heccnek. Azért nem szeretné ismét megsérteni asztaltársát.*
- Felkísérlek, ha nem bánod.
*Ha másért nem, hát azért, hogy megnézze magának milyenek is a fogadóbeli szobák. Odáig még sosem jutott el. Kíváncsiságból megtekintené, hogy Kedvese hol fogja álomra hajtani a fejét.
Közben az étel is megérkezik, aminek fenséges az illata. Ki gondolná, hogy a fogadóban jobban ízlik minden, mint a hatalmas otthon kényelmében. Az viszont kissé frusztrálja, hogy egy mosolyt kap a lánytól. Rion új Artheniorban, így bizonyosan nem ismerheti őt, sem a családját. Viszont itt azért élnek olyanok, akiknek sokat mond az Oughenthis név, még akkor is, ha nem nekik van itt a legnagyobb befolyásuk. Viszont ismertek és aranynak nincsenek szűkében, apja sokszor adakozik is, ami miatt sokak körében kedvelt férfi. Ő pedig az egy szem lánya, akitől hasonló jóságokat várnak el. Vezetéknevét ezért sem árulta el a fiúnak. Véletlenül se tudja beazonosítani, ha esetleg anyjától vagy valakiről már hallott a családról.
De amíg nem buktatják le kár is ezen aggódnia. Inkább élvezi a fiú és az étel társaságát. Lassan kanalazgatja, kiélvezve minden falatot. Meg egyébként sem habzsolós, inkább nyugodt madárétkű, akibe úgy kell mindig beletukmálni, hogy egyen valamit.*
- Jó étvágyat Kedvesem.
*Kacsint mosolyogva a fiúra, majd a válaszra ő is eltűnődik kissé. Még útvonalnak sem rossz, amit a fiú kitalált.*
- Legyen így. Akkor a leves után felszaladunk, hogy lepakolj, utána szétnézhetünk a tisztáson.
*Bólint is rá, majd lassan, de biztos mód fejezi be az ételét.*
//Rion//
*A fiú viccére felszaladnak a szemöldökei, de ajkain komisz mosoly játszadozik. Természetesen érti ő a viccet és szereti is, aminek hála a replika sem maradhat el sokáig.*
- Nos Kedvesem elég neked három perc is?
*Ejti is meg a kétértelmű célzást, amit reménykedik benne, hogy Rion nem újabb férfiúi becsületsértésnek veszi, hanem egy válasz heccnek. Azért nem szeretné ismét megsérteni asztaltársát.*
- Felkísérlek, ha nem bánod.
*Ha másért nem, hát azért, hogy megnézze magának milyenek is a fogadóbeli szobák. Odáig még sosem jutott el. Kíváncsiságból megtekintené, hogy Kedvese hol fogja álomra hajtani a fejét.
Közben az étel is megérkezik, aminek fenséges az illata. Ki gondolná, hogy a fogadóban jobban ízlik minden, mint a hatalmas otthon kényelmében. Az viszont kissé frusztrálja, hogy egy mosolyt kap a lánytól. Rion új Artheniorban, így bizonyosan nem ismerheti őt, sem a családját. Viszont itt azért élnek olyanok, akiknek sokat mond az Oughenthis név, még akkor is, ha nem nekik van itt a legnagyobb befolyásuk. Viszont ismertek és aranynak nincsenek szűkében, apja sokszor adakozik is, ami miatt sokak körében kedvelt férfi. Ő pedig az egy szem lánya, akitől hasonló jóságokat várnak el. Vezetéknevét ezért sem árulta el a fiúnak. Véletlenül se tudja beazonosítani, ha esetleg anyjától vagy valakiről már hallott a családról.
De amíg nem buktatják le kár is ezen aggódnia. Inkább élvezi a fiú és az étel társaságát. Lassan kanalazgatja, kiélvezve minden falatot. Meg egyébként sem habzsolós, inkább nyugodt madárétkű, akibe úgy kell mindig beletukmálni, hogy egyen valamit.*
- Jó étvágyat Kedvesem.
*Kacsint mosolyogva a fiúra, majd a válaszra ő is eltűnődik kissé. Még útvonalnak sem rossz, amit a fiú kitalált.*
- Legyen így. Akkor a leves után felszaladunk, hogy lepakolj, utána szétnézhetünk a tisztáson.
*Bólint is rá, majd lassan, de biztos mód fejezi be az ételét.*
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-30 02:21:11
Üzenet elküldve: 2022-01-30 02:21:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Keresgélés-Tanilla//
*Szerencséjére nem utasítják el, így két legyet üthet egy csapásra. Először is van helye, nem a pultnál kell ácsorognia. De ami még lényegesebb, hogy ismét van társasága. Egy ismeretlen városban nem árt, ha nincs egyedül. Meg persze Mydaw remek útitárs, de keveset beszél.*
- Őszintén lekötelezel.
*Mosolyodik el szélesen, majd így helyet is foglal. A poharát lepakolja maga elé, majd kényelmesen hátradőlve pillant ismét a lányra.*
- Idevalósi vagy?
*Vonja fel a szemöldökeit, s kissé meg is örül a gondolatnak. Hiszen, ha újdonsült asztaltársa nem járt itt évek óta lehet, hogy nem városi, csupán csak visszatérő vendég. De nála akkor is jobban ismerheti a környéket, ami egy újabb jó pont.*
- Igen, valóban nagy a nyüzsgés. Én sem panaszkodom, nekem is tetszik a hely.
*Bólogat is mosolyogva, hogy megerősítse a lány szavait.*
- Én Nysity vagyok, ő pedig Mydaw.
*Bök is a nyakában pihenő kis menyétre.*
*Szerencséjére nem utasítják el, így két legyet üthet egy csapásra. Először is van helye, nem a pultnál kell ácsorognia. De ami még lényegesebb, hogy ismét van társasága. Egy ismeretlen városban nem árt, ha nincs egyedül. Meg persze Mydaw remek útitárs, de keveset beszél.*
- Őszintén lekötelezel.
*Mosolyodik el szélesen, majd így helyet is foglal. A poharát lepakolja maga elé, majd kényelmesen hátradőlve pillant ismét a lányra.*
- Idevalósi vagy?
*Vonja fel a szemöldökeit, s kissé meg is örül a gondolatnak. Hiszen, ha újdonsült asztaltársa nem járt itt évek óta lehet, hogy nem városi, csupán csak visszatérő vendég. De nála akkor is jobban ismerheti a környéket, ami egy újabb jó pont.*
- Igen, valóban nagy a nyüzsgés. Én sem panaszkodom, nekem is tetszik a hely.
*Bólogat is mosolyogva, hogy megerősítse a lány szavait.*
- Én Nysity vagyok, ő pedig Mydaw.
*Bök is a nyakában pihenő kis menyétre.*
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-29 17:45:35
Üzenet elküldve: 2022-01-29 17:45:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Elnézőn bólogat "Sylvar" bocsánatkérő szavaira. Ruuno már csak tudja, hogy nem mászkál túl sok törpe ebben a városban, főleg nem gyerek, így ez megbocsájtható tévedés.
Biztatni pedig nem kell az evésre. Egyhamar kikanalazza az étel javát a tálból, az ízletes levet pedig az utolsó cseppig magába dönti. Mindazt pedig, amit félrekotort, egy iszonyúan mocskos kendőbe gyűjti és gondosan becsavarja, majd el is rejti az asztal alá a kezével együtt.
Aztán pedig csüng a tündér minden szaván és nem is fér a fejébe, hogy micsoda szerencséje van. Végre valakik, akik látják, hogy milyen hasznos segítség is lehet ő!
Lelkesen bólogat, hogy: igen, tudja milyen házakról van szó. Majd várja a folytatást, a kaland részleteit...*
- Igen, igen! De mit loptak el? Valami kincset? - *Kérdi fennhangon, izegve-mozogva a széken. Az már most nyilvánvaló lehet a másik kettőnek, hogy a kis törpe nem képes a halk beszédre. Igaz, most még csak nem is igyekszik.
A hasában ritkán érzett kellemes teltség és melegség van, amitől egyből el is álmosodna, de a kaland ígérete miatt inkább az ébersége és gyermeki lendülete sokszorozódik meg.
Így pedig azonnal mászik is le a székről, mikor a férfi az indulást indítványozza.*
- Rendben. - *Vágja rá. Az egy dolog, hogy két felnőtt épp őt találja segítségre alkalmasnak és egy kalandra hívják őt, de még külön jó pont nála, hogy "Sylvar" még Felhőt is beveszi a csapatba.
Izgatottan kapkodja a lábait, hogy el ne maradjon. Közben oda-odanéz a Dren néven bemutatott fickóra is. Amaz elég szótlan, így Ruuno szemében egyértelműen Rava a csapat vezetője, de azért az elfre is kíváncsi, ha már együtt mennek erre a kalandra.
A fogadó előtt Ruuno megtorpan egy pillanatra.*
- Felhőő! - *Szólongat, de ismételnie sem kell, a szánalmas kinézetű eb már bújik is elő a fogadó egyik sarka mögül. Nagy testű állat, de csontsovány. Fakó bundával, szomorú szemekkel. A kosztól szürke és csomós a szőre, egyébként fehér volna, az azért látszik rajta.
Farkát behúzva közelít, szemmel tartja a két idegent, de azért fölzárkózik Ruuno mellé. Aztán a fiú kezében tartott kis batyut kezdi szagolgatni és nyalogatni, s egy egészen picit még a farkát is csóválja.*
- Igen, ez a tiéd! Tessék! Sylvartól kaptuk... - *Magyaráz a törpe és sebtében kicsomagolja a tálnyi ételéből félrerakott maradékot, amit Felhő egyetlen falással eltüntet. Utána még nyalogatja a kendőt, talán be is kebelezné a rajta maradt szagok miatt, ha Ruuno zsebre nem vágná.
Sokat nem időznek, ha a másik kettő nem várta meg őket, akkor is néhány futó lépéssel már mögöttük is vannak.*
- Miért megyünk a piacra? Veszünk kardokat? Én már voltam a kovácsnál is. Bent, ahol a sok fegyver van! - *Kíváncsiskodik, meg dicsekedik. Arra számít, hogy egy nagy kalandban kell hogy legyen harc is. Ahhoz pedig kellenek a fegyverek.*
*Elnézőn bólogat "Sylvar" bocsánatkérő szavaira. Ruuno már csak tudja, hogy nem mászkál túl sok törpe ebben a városban, főleg nem gyerek, így ez megbocsájtható tévedés.
Biztatni pedig nem kell az evésre. Egyhamar kikanalazza az étel javát a tálból, az ízletes levet pedig az utolsó cseppig magába dönti. Mindazt pedig, amit félrekotort, egy iszonyúan mocskos kendőbe gyűjti és gondosan becsavarja, majd el is rejti az asztal alá a kezével együtt.
Aztán pedig csüng a tündér minden szaván és nem is fér a fejébe, hogy micsoda szerencséje van. Végre valakik, akik látják, hogy milyen hasznos segítség is lehet ő!
Lelkesen bólogat, hogy: igen, tudja milyen házakról van szó. Majd várja a folytatást, a kaland részleteit...*
- Igen, igen! De mit loptak el? Valami kincset? - *Kérdi fennhangon, izegve-mozogva a széken. Az már most nyilvánvaló lehet a másik kettőnek, hogy a kis törpe nem képes a halk beszédre. Igaz, most még csak nem is igyekszik.
A hasában ritkán érzett kellemes teltség és melegség van, amitől egyből el is álmosodna, de a kaland ígérete miatt inkább az ébersége és gyermeki lendülete sokszorozódik meg.
Így pedig azonnal mászik is le a székről, mikor a férfi az indulást indítványozza.*
- Rendben. - *Vágja rá. Az egy dolog, hogy két felnőtt épp őt találja segítségre alkalmasnak és egy kalandra hívják őt, de még külön jó pont nála, hogy "Sylvar" még Felhőt is beveszi a csapatba.
Izgatottan kapkodja a lábait, hogy el ne maradjon. Közben oda-odanéz a Dren néven bemutatott fickóra is. Amaz elég szótlan, így Ruuno szemében egyértelműen Rava a csapat vezetője, de azért az elfre is kíváncsi, ha már együtt mennek erre a kalandra.
A fogadó előtt Ruuno megtorpan egy pillanatra.*
- Felhőő! - *Szólongat, de ismételnie sem kell, a szánalmas kinézetű eb már bújik is elő a fogadó egyik sarka mögül. Nagy testű állat, de csontsovány. Fakó bundával, szomorú szemekkel. A kosztól szürke és csomós a szőre, egyébként fehér volna, az azért látszik rajta.
Farkát behúzva közelít, szemmel tartja a két idegent, de azért fölzárkózik Ruuno mellé. Aztán a fiú kezében tartott kis batyut kezdi szagolgatni és nyalogatni, s egy egészen picit még a farkát is csóválja.*
- Igen, ez a tiéd! Tessék! Sylvartól kaptuk... - *Magyaráz a törpe és sebtében kicsomagolja a tálnyi ételéből félrerakott maradékot, amit Felhő egyetlen falással eltüntet. Utána még nyalogatja a kendőt, talán be is kebelezné a rajta maradt szagok miatt, ha Ruuno zsebre nem vágná.
Sokat nem időznek, ha a másik kettő nem várta meg őket, akkor is néhány futó lépéssel már mögöttük is vannak.*
- Miért megyünk a piacra? Veszünk kardokat? Én már voltam a kovácsnál is. Bent, ahol a sok fegyver van! - *Kíváncsiskodik, meg dicsekedik. Arra számít, hogy egy nagy kalandban kell hogy legyen harc is. Ahhoz pedig kellenek a fegyverek.*
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-29 17:37:24
Üzenet elküldve: 2022-01-29 17:37:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis kontraszt //
* Csalódottság ül ki az arcára az elfnek. * - Ezt szomorúan hallom, vannak lények amik csak azért teszik ezt, hogy megóvják magukat.
* Biccent egyet a másik fél felé. Sajnos a különleges lények azért is ilyen agresszívak más fajokkal szemben, mert nem egyszer így bántak velük az emberek. Idővel ellenségessé váltak. * - Ezek a lények úgy viselkednek, ahogyan azt a fajok elérték náluk. Túl sokat bántották őket becsvágyból.
* Kel védelmére a lényeknek. Az, hogy ezt mennyire is gondolja komolyan az már teljesen más kérdés. *
- Szívesen elmennék abba a toronyba. * Gondolkozik el, kopasz állat dörzsölgetni kezdi mintha hosszú szakállal áldották volna meg az istenek. *
- Ennyire? * Hökken meg Sylvar. * - Ennyire silány tudással rendelkeznek? Egy évtizeddel ezelőtt még volt az elemi mágiákon belül is kötetek. * Döbben le a hallottakon. * - De igazából akkor nem is tudom, hogy hova mehetnék. Igazából azzal a könyvtárral szándékoztam kezdeni.
* Tekintetén minimális csalódás ütközik ki. Nem igen mutatkoznak a hosszú életűn érzelmek, de amennyire ki lehet következtetni nem örömmel fogadja a válaszát a férfinek. *
- Szomorú, de az emberi kapzsiság mindig is hasonló problémákat okozott. A tudás korlátozott, vagy csak nagyon nehezen megszerezhető. Könnyen semmit nem lehet elérni. De ha van ideje mutassa körbe nekem, hogy hol szerezhetek erős tudást. * Hangját lejjebb helyezi, és közel hajol a másik varázslóhoz. * - Cserébe egy olyan információt osztok meg veled, amely minden tudást és hatalmat megszégyenít. * Emeli a kezét. * - Nem én művelem, de isteneket megszégyenítő tudás birtokában van. Csak kissé beképzelt. * Mosolyodik el most igazán. * - Természetesen ez nem azt jelenti, hogy tudsz nála tanulni is. Ahogy mondtam igazán beképzelt, és nem szívleli a legtöbb fajt.
A hozzászólás írója (Sylvar Helebanise) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.29 17:50:25
* Csalódottság ül ki az arcára az elfnek. * - Ezt szomorúan hallom, vannak lények amik csak azért teszik ezt, hogy megóvják magukat.
* Biccent egyet a másik fél felé. Sajnos a különleges lények azért is ilyen agresszívak más fajokkal szemben, mert nem egyszer így bántak velük az emberek. Idővel ellenségessé váltak. * - Ezek a lények úgy viselkednek, ahogyan azt a fajok elérték náluk. Túl sokat bántották őket becsvágyból.
* Kel védelmére a lényeknek. Az, hogy ezt mennyire is gondolja komolyan az már teljesen más kérdés. *
- Szívesen elmennék abba a toronyba. * Gondolkozik el, kopasz állat dörzsölgetni kezdi mintha hosszú szakállal áldották volna meg az istenek. *
- Ennyire? * Hökken meg Sylvar. * - Ennyire silány tudással rendelkeznek? Egy évtizeddel ezelőtt még volt az elemi mágiákon belül is kötetek. * Döbben le a hallottakon. * - De igazából akkor nem is tudom, hogy hova mehetnék. Igazából azzal a könyvtárral szándékoztam kezdeni.
* Tekintetén minimális csalódás ütközik ki. Nem igen mutatkoznak a hosszú életűn érzelmek, de amennyire ki lehet következtetni nem örömmel fogadja a válaszát a férfinek. *
- Szomorú, de az emberi kapzsiság mindig is hasonló problémákat okozott. A tudás korlátozott, vagy csak nagyon nehezen megszerezhető. Könnyen semmit nem lehet elérni. De ha van ideje mutassa körbe nekem, hogy hol szerezhetek erős tudást. * Hangját lejjebb helyezi, és közel hajol a másik varázslóhoz. * - Cserébe egy olyan információt osztok meg veled, amely minden tudást és hatalmat megszégyenít. * Emeli a kezét. * - Nem én művelem, de isteneket megszégyenítő tudás birtokában van. Csak kissé beképzelt. * Mosolyodik el most igazán. * - Természetesen ez nem azt jelenti, hogy tudsz nála tanulni is. Ahogy mondtam igazán beképzelt, és nem szívleli a legtöbb fajt.
A hozzászólás írója (Sylvar Helebanise) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.29 17:50:25
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-29 15:15:18
Üzenet elküldve: 2022-01-29 15:15:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Keresgélés - Nysity//
* Az első pár kanál ételt még kissé mohón eszi, utána már kényelmesebb tempóban költi el a többit. Finom. Öröm tudni, hogy még évek múltán is jó a szakács itt. Pár falatot hagy még, amikor megtörli száját és leöblíti a ragut. Épp jól lakottan böffent egyet, mikor egy ismeretlen leányzó megáll mellette. Meglepődik persze, de nem paraszt. *
- Szia! Persze, ülj csak le nyugodtan.
* Iszik még és vár, hogy a másik leüljön. *
- Vagyunk egy páran itt, jó hely, ebből is látszik. Évek óta nem jártam itt, szinte semmi sem változott.
* Nem úgy a város. Út közben látta nyomát a változásoknak. *
- A nevem Tanilla.
* Az első pár kanál ételt még kissé mohón eszi, utána már kényelmesebb tempóban költi el a többit. Finom. Öröm tudni, hogy még évek múltán is jó a szakács itt. Pár falatot hagy még, amikor megtörli száját és leöblíti a ragut. Épp jól lakottan böffent egyet, mikor egy ismeretlen leányzó megáll mellette. Meglepődik persze, de nem paraszt. *
- Szia! Persze, ülj csak le nyugodtan.
* Iszik még és vár, hogy a másik leüljön. *
- Vagyunk egy páran itt, jó hely, ebből is látszik. Évek óta nem jártam itt, szinte semmi sem változott.
* Nem úgy a város. Út közben látta nyomát a változásoknak. *
- A nevem Tanilla.
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-29 15:04:09
Üzenet elküldve: 2022-01-29 15:04:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy kis kontraszt //
*Bár nem úgy érzékeli, hogy elf druida asztaltársát bármilyen szintű izgalomba is hozná mondókái, ezt nem az ő sikertelenségének könyveli el. Ha ő is ki tudja mennyi évet töltene a vadonban, bármi emberi találmány nélkül és mindössze hasonlóképpen életkedv nélküli, unott-unalmas munkatársakkal, ő sem állna először semmihez sem olyan nagy izgalommal. Eldől az, meddig tart, amíg, vagy ha amaz egyáltalán meg fogja e szokni a társadalmat.*
- Volt időm átfésülni a lapok között a fontosabb virágokat, de én inkább a mágiánál maradok. *Majd elhúzza száját, hogy megint a sáros terepre kell emlékeznie.* - És hallottam olyan lényekről, kik bizonyos gyógyfüvekkel csalogatják a botanikusokat csapdábajukba, miközben ők a víz alatt rejtőznek, várnak hogy lecsapjanak. Talán trollok, vagy ki tudja, micsodák. *Találgat hangosan.
Ha addig más nem, egy újnak hallatszódó mágia említésére közelebb hajol Sylvarhoz, hogy jobban hallhassa, és visszafojtott lélegzettel figyel.* - Bámulatos. *Bólogat.* - Az említett mágustoronyban úgyszintén el vannak varázsolva a faajtók. De ahelyett, hogy bizonyos szavakra működnének, személytől és akarattól függően egyszerre több helyre is nyílnak: A torony szolgálója teljesen más helyeken is közlekedett, míg nekünk csak az előszoba és a könyvtári részre nyílt járásunk. Fogalmam sincs, hogy csinálják. *Rázza a fejét lassan, lenyűgözve, hogy ilyen komplex szintű éteri manipulálások több helyen is léteznek, több fajtából is. Valószínűleg mindössze a felszínét karcolták meg a mágia egészének.
Arra, hogy a druida egyetért vele a kocsma kajáinak minőségeivel kapcsolatban, csak szomorúan mosolyogni tud. Ő biztos jobban tudja a különbséget nála; a legfrissebben és bármi piszkálás nélkül elérhető náluk az összes étel és ital, ami nekik kellhet. Biztos borzalmasnak érezheti a különbséget.
Hosszútávú ittlétére Adoaver önnön ujjait szoríthatja, hogy hozzá hasonlóan nem fogja megőrjíteni az a káosz, ami a sokadalom. Oly sok szerzet, oly sok szemszög, bele sem éri elkezdeni belegondolni, milyen nehéz lesz neki átszokni. De ha valóban akkorának értékeli az itt szerezhető tudást és tapasztalatot, akkor ezt át fog kelleni vészelnie.
De a könyvtáros meghívásra hirtelen kihuny szemében a vidám fény, és az arcán keletkezett ráncokból könnyen sejtheti Sylvar, hogy nincsen jó híre.*
- Sajnálom, de el kell hogy utasítsam. És ha mágikus dolgokat akar átnézni, ne fáradjon azzal a túrával. *Magyarázata előkészítésére jó mélyet kortyol tőle kapott teájából.* - Nemrég voltam abban a templomban, mielőtt ide jöttem volna. Eredetileg a levegő mágiájának tiszteletére emelték, ahogy Abogr mágusmester is Artheniorban lakott működése alatt, valószínűleg úgy tanítva az elemeket, mint mások a számokat. Én nemrég érkeztem ide, így nem tudhatom, vajon a könyvtári rész mennyire volt igaz a földszinti ígéretekhez, de látogatásamkor gyakorlatilag semmi hasznosat, vagy akár mágiával kapcsolatosan érdekfeszítőt nem tudtam ott találni. Csak irodalom és száraz poéták szárazabb alkotásai. Már csak az istenek mágiáit, szakrális mágiát oktatják a templom falai között, oltárt emelve az egyiküknek, Eeyr számára. Talán ha szerencsés, egy tájékoztató jellegű tekercset talál arról a témáról, amit akar, de ha az elemekkel kapcsolatban praktikai tudást keresne... zéró. *Szemeit forgatva issza ki gyorsan itókáját, visszagondolva arra a csalódásra, ami a nedves, dohos pince falai között érte. Eléggé leamortizáló volt.
Kis háttértörténetet kap Sylvartól, amit jobbjával álla fogása közben dolgoz fel. Egy olyan korról beszél, amikor egyikük se volt, így nem könnyű a mai napokhoz viszonyítani azt. De egy nagyon fontos dolgot sikerült megtudnia az elf csoportjáról. Az pedig Sa'Tereth. Őt nem érdekelték az istenségek játszmái, de egy kevesebb mint egy évtizede történt, történelem-mozgató eseményt nem kerülhette ki megtanulni.* - Ha akkoriban csak a tündérekkel tartottak fönt kapcsolatot, talán ok lehet, hogy pont egy olyannal kavart fel egy kis vizet. Lehet, hogy akkor pont rossz benyomást keltettek, vagy csak alapból nem volt ínyére, már ha már akkor élt egyáltalán, és nem őseitől lett ez megtudva. És azt mindennél jobban szeretném megtudni, hogy arra tetszett e célozni, hogy már 92 évvel ezelőtt tudtak e az ő létezéséről... *Egy borotvaéles, pár pillanatig tartó szünet után sóhajt.* - Most hogy belegondolok, nem hiszem, hogy választ kapok erre, vagy akár hogy tudnom is kéne, vagy hogy akarom e. Akármilyen üldözés is folyt régen a mágusok ellen, ma már, mint ahogy látja, megszűnt e barbár tevékenység. És ha a segítségemet szeretné kérni ennek az évszázadnak a levázolásával, az egy jóval nagyobb falat, mint ami a tányéromon elfér ezen a napon. Katasztrófák, lázadások, reformációk. Ha elkezd a városban dél felé bandukolni, akkor nem falba, hanem egy hatalmas szakadékba fog ütközni, valami orcás gnómnak és egy bazinagy robbanásnak köszönhetően, ha jól olvastam. Azon túlra ne nagyon menjen, rémmeséket hallottam arról a környékről. És hogy milyen borzalmak sújtották a többi vidéket az elmúlt időkben? Egy nálam idősebb emberkét kell sajnos megkérdeznie. Ezért is ajánlom, töltsön itt el annyi időt, amennyit csak tud. Kelleni fog.
*Bár nem úgy érzékeli, hogy elf druida asztaltársát bármilyen szintű izgalomba is hozná mondókái, ezt nem az ő sikertelenségének könyveli el. Ha ő is ki tudja mennyi évet töltene a vadonban, bármi emberi találmány nélkül és mindössze hasonlóképpen életkedv nélküli, unott-unalmas munkatársakkal, ő sem állna először semmihez sem olyan nagy izgalommal. Eldől az, meddig tart, amíg, vagy ha amaz egyáltalán meg fogja e szokni a társadalmat.*
- Volt időm átfésülni a lapok között a fontosabb virágokat, de én inkább a mágiánál maradok. *Majd elhúzza száját, hogy megint a sáros terepre kell emlékeznie.* - És hallottam olyan lényekről, kik bizonyos gyógyfüvekkel csalogatják a botanikusokat csapdábajukba, miközben ők a víz alatt rejtőznek, várnak hogy lecsapjanak. Talán trollok, vagy ki tudja, micsodák. *Találgat hangosan.
Ha addig más nem, egy újnak hallatszódó mágia említésére közelebb hajol Sylvarhoz, hogy jobban hallhassa, és visszafojtott lélegzettel figyel.* - Bámulatos. *Bólogat.* - Az említett mágustoronyban úgyszintén el vannak varázsolva a faajtók. De ahelyett, hogy bizonyos szavakra működnének, személytől és akarattól függően egyszerre több helyre is nyílnak: A torony szolgálója teljesen más helyeken is közlekedett, míg nekünk csak az előszoba és a könyvtári részre nyílt járásunk. Fogalmam sincs, hogy csinálják. *Rázza a fejét lassan, lenyűgözve, hogy ilyen komplex szintű éteri manipulálások több helyen is léteznek, több fajtából is. Valószínűleg mindössze a felszínét karcolták meg a mágia egészének.
Arra, hogy a druida egyetért vele a kocsma kajáinak minőségeivel kapcsolatban, csak szomorúan mosolyogni tud. Ő biztos jobban tudja a különbséget nála; a legfrissebben és bármi piszkálás nélkül elérhető náluk az összes étel és ital, ami nekik kellhet. Biztos borzalmasnak érezheti a különbséget.
Hosszútávú ittlétére Adoaver önnön ujjait szoríthatja, hogy hozzá hasonlóan nem fogja megőrjíteni az a káosz, ami a sokadalom. Oly sok szerzet, oly sok szemszög, bele sem éri elkezdeni belegondolni, milyen nehéz lesz neki átszokni. De ha valóban akkorának értékeli az itt szerezhető tudást és tapasztalatot, akkor ezt át fog kelleni vészelnie.
De a könyvtáros meghívásra hirtelen kihuny szemében a vidám fény, és az arcán keletkezett ráncokból könnyen sejtheti Sylvar, hogy nincsen jó híre.*
- Sajnálom, de el kell hogy utasítsam. És ha mágikus dolgokat akar átnézni, ne fáradjon azzal a túrával. *Magyarázata előkészítésére jó mélyet kortyol tőle kapott teájából.* - Nemrég voltam abban a templomban, mielőtt ide jöttem volna. Eredetileg a levegő mágiájának tiszteletére emelték, ahogy Abogr mágusmester is Artheniorban lakott működése alatt, valószínűleg úgy tanítva az elemeket, mint mások a számokat. Én nemrég érkeztem ide, így nem tudhatom, vajon a könyvtári rész mennyire volt igaz a földszinti ígéretekhez, de látogatásamkor gyakorlatilag semmi hasznosat, vagy akár mágiával kapcsolatosan érdekfeszítőt nem tudtam ott találni. Csak irodalom és száraz poéták szárazabb alkotásai. Már csak az istenek mágiáit, szakrális mágiát oktatják a templom falai között, oltárt emelve az egyiküknek, Eeyr számára. Talán ha szerencsés, egy tájékoztató jellegű tekercset talál arról a témáról, amit akar, de ha az elemekkel kapcsolatban praktikai tudást keresne... zéró. *Szemeit forgatva issza ki gyorsan itókáját, visszagondolva arra a csalódásra, ami a nedves, dohos pince falai között érte. Eléggé leamortizáló volt.
Kis háttértörténetet kap Sylvartól, amit jobbjával álla fogása közben dolgoz fel. Egy olyan korról beszél, amikor egyikük se volt, így nem könnyű a mai napokhoz viszonyítani azt. De egy nagyon fontos dolgot sikerült megtudnia az elf csoportjáról. Az pedig Sa'Tereth. Őt nem érdekelték az istenségek játszmái, de egy kevesebb mint egy évtizede történt, történelem-mozgató eseményt nem kerülhette ki megtanulni.* - Ha akkoriban csak a tündérekkel tartottak fönt kapcsolatot, talán ok lehet, hogy pont egy olyannal kavart fel egy kis vizet. Lehet, hogy akkor pont rossz benyomást keltettek, vagy csak alapból nem volt ínyére, már ha már akkor élt egyáltalán, és nem őseitől lett ez megtudva. És azt mindennél jobban szeretném megtudni, hogy arra tetszett e célozni, hogy már 92 évvel ezelőtt tudtak e az ő létezéséről... *Egy borotvaéles, pár pillanatig tartó szünet után sóhajt.* - Most hogy belegondolok, nem hiszem, hogy választ kapok erre, vagy akár hogy tudnom is kéne, vagy hogy akarom e. Akármilyen üldözés is folyt régen a mágusok ellen, ma már, mint ahogy látja, megszűnt e barbár tevékenység. És ha a segítségemet szeretné kérni ennek az évszázadnak a levázolásával, az egy jóval nagyobb falat, mint ami a tányéromon elfér ezen a napon. Katasztrófák, lázadások, reformációk. Ha elkezd a városban dél felé bandukolni, akkor nem falba, hanem egy hatalmas szakadékba fog ütközni, valami orcás gnómnak és egy bazinagy robbanásnak köszönhetően, ha jól olvastam. Azon túlra ne nagyon menjen, rémmeséket hallottam arról a környékről. És hogy milyen borzalmak sújtották a többi vidéket az elmúlt időkben? Egy nálam idősebb emberkét kell sajnos megkérdeznie. Ezért is ajánlom, töltsön itt el annyi időt, amennyit csak tud. Kelleni fog.
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-29 10:55:38
Üzenet elküldve: 2022-01-29 10:55:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis kontraszt //
* Az embert figyelmesen hallgatja, az utat eléggé nehézkesnek írja le a másik fél. Nem kedvtelenedik el tőle, tekintete továbbra is üres, alkalmanként egy kis fény felcsillan benne a mágus szavaira. Székében kényelmesen hátra dőlve bele is kezd. *
- Kellemetlen útnak hangzik, a mocsár előnye a ritka gyógynövények. Hemzseg az élővilágtól is még akkor is ha másik nem járnak nyitott szemmel.
* Teszi hozzá a druida. * - Szoktál gyógynövényekkel foglalkozni? Vagy csak a mágiának rejtelmeit űzöd?
* Érdeklődve hallgatja tovább az embert, a bólogatása után csak egy enyhe mosolyt húz orcájára. *
- Nem rég hallottam egy mágiáról, nem egy könnyű tanulmány. * Jegyzi meg gyorsan. * - Egy rejtett tároló, ami több szobából áll, a bejárata láthatatlan. * Egy nagyobb levegővel folytatja is. * - A megfelelő mágikus szavakra kinyílik a tulajdonosnak. Ott pedig több szobányi tárgyat tárolhat. * Mutató úját felemeli és a másikra szegezi. * - Csak egy feltétele van a mágiának mint hátrány is egyben. Nem vihet a használója senkit a rejtett ajtón túl, mert akkor a varázslat megszűnik.
* Teszi vissza az asztalra kezét, bögréjét megemelve egy kis gyümölcs teát vesz magához. A kellemesen gyümölcsös ízre fancsali képet vág. * - Sajnos igazad van, minden ami itt található sokkal gyengébb vagy erőtlenebb. Én csak a Vaj sör miatt szoktam ide betérni, illetve alkalmanként nem árt egy puha ágy se.
* Tekintetét ismét a mágusra veti, teájából felnézve érdeklődést mutatva a másik félre. *
- Úgy néz ki. Terveim nem igen vannak egyenlőre, van néhány hónapom míg vissza kell térnem. Addig tudást szándékozok hajszolni. Mesteremet alkalmanként rászedem, és a néhány nap alatti kiruccanást hetekkel vagy akár hónapokkal meg toldom, hogy tapasztalhassak valamit ebből a világból. Hisz minden tudás hatalom, még ha csak az alapvető tudást is veszed magadhoz.
* Egy pillanatra elgondolkozik, de utána újra rázendít. * - Nem lenne kedved a könyvtárat át kutatni? Amikor utoljára erre jártam sok olyan könyvet találtam ami frissen készült. Talán most is szerencsénk lesz.
* Azt már nem teszi hozzá a druida, hogy az utolsó ilyen útja majdnem egy évtizede volt. De ez csak a másik kedvét szegné, így nem tartja szükségesnek megemlítenie. Adoaver hirtelen jött kérdése egy pillanatra ki zökkenti Sylvart * - Mesterem utoljára 92 évvel ezelőtt hagyta el az erdőt. Azt mondta nekem, hogy akkor nagyon megritkultak a mágusok, beszélt néhány utazóval akik mágiát űztek és azt mondták valamiért büntetik őket és rengeteget halálra ítélnek. Sa'Terethnek is köze volt a dolgokhoz ha jól emlékszem. * Ezt a nevet általában félve említi bárki szabadon, de ő könnyelműen nyugodt hangvétellel emeli ki. * - Ahányszor elhagytam én is az erdőt soha nem találkoztam mágussal, csak tündérekkel. Nem fűzünk erős köteléket a népekkel, nekünk bőven elég az, hogy néha a falu előjárói megkeresnek minket, hogy fogjunk be nekik egy vadállatot. Így nem sok hírt kapunk a külvilágról. * Teájába bele szürcsölve fürkészi a másik felet. Talán valamit le tud róla olvasni. *
* Az embert figyelmesen hallgatja, az utat eléggé nehézkesnek írja le a másik fél. Nem kedvtelenedik el tőle, tekintete továbbra is üres, alkalmanként egy kis fény felcsillan benne a mágus szavaira. Székében kényelmesen hátra dőlve bele is kezd. *
- Kellemetlen útnak hangzik, a mocsár előnye a ritka gyógynövények. Hemzseg az élővilágtól is még akkor is ha másik nem járnak nyitott szemmel.
* Teszi hozzá a druida. * - Szoktál gyógynövényekkel foglalkozni? Vagy csak a mágiának rejtelmeit űzöd?
* Érdeklődve hallgatja tovább az embert, a bólogatása után csak egy enyhe mosolyt húz orcájára. *
- Nem rég hallottam egy mágiáról, nem egy könnyű tanulmány. * Jegyzi meg gyorsan. * - Egy rejtett tároló, ami több szobából áll, a bejárata láthatatlan. * Egy nagyobb levegővel folytatja is. * - A megfelelő mágikus szavakra kinyílik a tulajdonosnak. Ott pedig több szobányi tárgyat tárolhat. * Mutató úját felemeli és a másikra szegezi. * - Csak egy feltétele van a mágiának mint hátrány is egyben. Nem vihet a használója senkit a rejtett ajtón túl, mert akkor a varázslat megszűnik.
* Teszi vissza az asztalra kezét, bögréjét megemelve egy kis gyümölcs teát vesz magához. A kellemesen gyümölcsös ízre fancsali képet vág. * - Sajnos igazad van, minden ami itt található sokkal gyengébb vagy erőtlenebb. Én csak a Vaj sör miatt szoktam ide betérni, illetve alkalmanként nem árt egy puha ágy se.
* Tekintetét ismét a mágusra veti, teájából felnézve érdeklődést mutatva a másik félre. *
- Úgy néz ki. Terveim nem igen vannak egyenlőre, van néhány hónapom míg vissza kell térnem. Addig tudást szándékozok hajszolni. Mesteremet alkalmanként rászedem, és a néhány nap alatti kiruccanást hetekkel vagy akár hónapokkal meg toldom, hogy tapasztalhassak valamit ebből a világból. Hisz minden tudás hatalom, még ha csak az alapvető tudást is veszed magadhoz.
* Egy pillanatra elgondolkozik, de utána újra rázendít. * - Nem lenne kedved a könyvtárat át kutatni? Amikor utoljára erre jártam sok olyan könyvet találtam ami frissen készült. Talán most is szerencsénk lesz.
* Azt már nem teszi hozzá a druida, hogy az utolsó ilyen útja majdnem egy évtizede volt. De ez csak a másik kedvét szegné, így nem tartja szükségesnek megemlítenie. Adoaver hirtelen jött kérdése egy pillanatra ki zökkenti Sylvart * - Mesterem utoljára 92 évvel ezelőtt hagyta el az erdőt. Azt mondta nekem, hogy akkor nagyon megritkultak a mágusok, beszélt néhány utazóval akik mágiát űztek és azt mondták valamiért büntetik őket és rengeteget halálra ítélnek. Sa'Terethnek is köze volt a dolgokhoz ha jól emlékszem. * Ezt a nevet általában félve említi bárki szabadon, de ő könnyelműen nyugodt hangvétellel emeli ki. * - Ahányszor elhagytam én is az erdőt soha nem találkoztam mágussal, csak tündérekkel. Nem fűzünk erős köteléket a népekkel, nekünk bőven elég az, hogy néha a falu előjárói megkeresnek minket, hogy fogjunk be nekik egy vadállatot. Így nem sok hírt kapunk a külvilágról. * Teájába bele szürcsölve fürkészi a másik felet. Talán valamit le tud róla olvasni. *
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-28 12:43:34
Üzenet elküldve: 2022-01-28 12:43:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy kis kontraszt //
*Mivel teáját már elfogyasztotta, így egyéb tevékenység híján csak ujjait rakosgatja sátor formába, és aközben figyel, feszülten a hirtelen keletkezett szituációtól. Meg kell hogy mondja, nem erre számított, amikor végre be merte tolni a képét a fogadó belsejébe is, bele a zaj, a kosz és a bűz kellős közepébe. Vajon mennyi különös szerzetet került így már ki? Hány túlvilági vándor vagy álcázott kulcsfigura választotta ideiglenes szállásának ezt a helyet ezalatt a pár nap alatt?*
- Ahogy mondtam, a Linahechi tó felett. Túl az ingoványon, egy förtelmes sárgödör, ahol nem éri meg sokat ácsorogni egy helyen. A régi kereskedői úttól onnan indul egy ösvény a fák közé, azokon túl egy tisztás, és egy hatalmas víztest. A végét is nehéz látni. *Még egyszerűbbnek is hangzik eljutni oda, mint ahogy szavaiból sejteni lehet. A probléma, egy igazán nagy probléma, az mindössze a mocsár maga; a vastag köd, egész lovakat elnyelő gödrök és patakok, a párás levegőből még kínzóbb hideg, és az esetenként előforduló teljes fényhiány nem helyezte legkedvesebb memóriái közé az utat.
Megérti Sylvar döntéséit városi járkálásaival kapcsolatban, bár szívesen hozzátenné, hogy nem minden olyan borzalmas itt, mint amilyennek most hangzik; sok segítőkész lélekkel lehet itt találkozni, és ha az ember jól kijátszadozza a kártyáit, tehetősen le tud itt telepedni, vagy zsoldoskodva, vagy varázsolva. Persze ez függ amaz türelmétől is.*
- Részemről a megtiszteltetés, hogy egy druidát tájékoztassak. *Ha állnának, akkor bizony meghajolna, de így csak fejével tud biccenteni, azt sem oly modorosan, mint tervezi. Még továbbra is alig hiszi el, hogy ily hatalmas mázlija van, egy hús-vér druidával hozta össze a sors az összes részeges, higiéniahiányos fővendég közül, egy kocsmában! Nyelve hegyén van a kérdés, hogy amaz milyen mágiával ismeretes, meg tudná e tanítani, hol vannak a mesterei, milyen írásos formában őrzik tudásukat... csak egy az ezer közül, és még mindig fel kell dolgoznia, hogy az elf nem volt tisztában azzal, hogy tucatnyi más, szabadon járkáló mágus található e földkerekségen... Ez azt jelenti, hogy a mesterei is ebben a hitben éltek? Az artheniori erdőségek druidái meddig nem érintkeztek a fákon túli civilizációval?*
- A tüzet én, bizony. *Erősíti meg Sylvar feltevését. Azt mondjuk furcsállja, hogy az elemi kategóriába tette az ő tudásterét; a druidák tisztában lehetnek az istenségekkel, ha a mágiájukat is ismerik.* - És hogy mit kezdenék magammal? Azt még továbbra sem tudom, ne haragudjon. Minden bizonnyal kibővíteném a látásteremet, messzi helyekre utazva és elérhetetlen kincsek után hajkurászva. Vagy csak építenék magamnak egy palotát Lihanech felett, és fulladásig tömném magam cukrozott gesztenyével. Eldől ez út közben. *Önítélő felelete után lassan hátradől székében, elgondolkodva jelenlegi helyzetén. Hihetetlen. Meghívására először látványosan visszakozik, két kezét lóbálva, ezekkel a szavakkal:* - Köszönöm, de nem szükséges, el tudom látni magam! *Mindössze azután, hogy asztalukon látja a gözölgő teákat, fogadja el a döntést, egy rövid sóhajjal. Gyenge mosollyal és hálásan tekint az elf druidra.* - Már a piacon bevásároltam magamnak. Jobb' szeretem ott a friss étket, mint ami kosztot itt szolgálnak. *Ha valamire megtanította a pénzköltős városi élet, az az, hogy a bódék mögött szolgált hozzávalók mindig jobbak a négy falon belülieknél. Kevés helyre nem illik ez a szabály.
Amaz céljának hallatára egyetértően hümmög.* - Akkor nem annyira eltérőek a terveink. Unatkozni nem hiszem hogy fog, de ha jót akar magának, ne csak bandukoljon a környéken, nem fog találni sok hasznosat agyára menő civileken kívül. Azt ajánlom, üsse föl a város nagy hírességei közül az egyiket, ki tudja, akár élvezetére is lehet. *Adja is a tanácsot, közben ugyanúgy lassan iszogatva teáját, mint ahogy azt az előzővel tette, persze mielőtt teljesen elvette volna figyelmét Sylvar mondanivalója.* - A Wegtoreni Kalmárnál sok, a vidéket jól ismert munkás és üzletember található, velük biztos nem tévedhet el. Ha nem vesztette el érdeklődését, akár ott is körülnézhet. *Nem felejtette el közben saját kérdéseit sem.* - De hogy voltak abban a hitben, hogy mi nem is létezünk? Mit tudnak a saját mágiájukkal csinálni? És vajon szükségessé vált e hordani azokat a védő tetoválásokat az erdőkben? Történt ott valami?
*Mivel teáját már elfogyasztotta, így egyéb tevékenység híján csak ujjait rakosgatja sátor formába, és aközben figyel, feszülten a hirtelen keletkezett szituációtól. Meg kell hogy mondja, nem erre számított, amikor végre be merte tolni a képét a fogadó belsejébe is, bele a zaj, a kosz és a bűz kellős közepébe. Vajon mennyi különös szerzetet került így már ki? Hány túlvilági vándor vagy álcázott kulcsfigura választotta ideiglenes szállásának ezt a helyet ezalatt a pár nap alatt?*
- Ahogy mondtam, a Linahechi tó felett. Túl az ingoványon, egy förtelmes sárgödör, ahol nem éri meg sokat ácsorogni egy helyen. A régi kereskedői úttól onnan indul egy ösvény a fák közé, azokon túl egy tisztás, és egy hatalmas víztest. A végét is nehéz látni. *Még egyszerűbbnek is hangzik eljutni oda, mint ahogy szavaiból sejteni lehet. A probléma, egy igazán nagy probléma, az mindössze a mocsár maga; a vastag köd, egész lovakat elnyelő gödrök és patakok, a párás levegőből még kínzóbb hideg, és az esetenként előforduló teljes fényhiány nem helyezte legkedvesebb memóriái közé az utat.
Megérti Sylvar döntéséit városi járkálásaival kapcsolatban, bár szívesen hozzátenné, hogy nem minden olyan borzalmas itt, mint amilyennek most hangzik; sok segítőkész lélekkel lehet itt találkozni, és ha az ember jól kijátszadozza a kártyáit, tehetősen le tud itt telepedni, vagy zsoldoskodva, vagy varázsolva. Persze ez függ amaz türelmétől is.*
- Részemről a megtiszteltetés, hogy egy druidát tájékoztassak. *Ha állnának, akkor bizony meghajolna, de így csak fejével tud biccenteni, azt sem oly modorosan, mint tervezi. Még továbbra is alig hiszi el, hogy ily hatalmas mázlija van, egy hús-vér druidával hozta össze a sors az összes részeges, higiéniahiányos fővendég közül, egy kocsmában! Nyelve hegyén van a kérdés, hogy amaz milyen mágiával ismeretes, meg tudná e tanítani, hol vannak a mesterei, milyen írásos formában őrzik tudásukat... csak egy az ezer közül, és még mindig fel kell dolgoznia, hogy az elf nem volt tisztában azzal, hogy tucatnyi más, szabadon járkáló mágus található e földkerekségen... Ez azt jelenti, hogy a mesterei is ebben a hitben éltek? Az artheniori erdőségek druidái meddig nem érintkeztek a fákon túli civilizációval?*
- A tüzet én, bizony. *Erősíti meg Sylvar feltevését. Azt mondjuk furcsállja, hogy az elemi kategóriába tette az ő tudásterét; a druidák tisztában lehetnek az istenségekkel, ha a mágiájukat is ismerik.* - És hogy mit kezdenék magammal? Azt még továbbra sem tudom, ne haragudjon. Minden bizonnyal kibővíteném a látásteremet, messzi helyekre utazva és elérhetetlen kincsek után hajkurászva. Vagy csak építenék magamnak egy palotát Lihanech felett, és fulladásig tömném magam cukrozott gesztenyével. Eldől ez út közben. *Önítélő felelete után lassan hátradől székében, elgondolkodva jelenlegi helyzetén. Hihetetlen. Meghívására először látványosan visszakozik, két kezét lóbálva, ezekkel a szavakkal:* - Köszönöm, de nem szükséges, el tudom látni magam! *Mindössze azután, hogy asztalukon látja a gözölgő teákat, fogadja el a döntést, egy rövid sóhajjal. Gyenge mosollyal és hálásan tekint az elf druidra.* - Már a piacon bevásároltam magamnak. Jobb' szeretem ott a friss étket, mint ami kosztot itt szolgálnak. *Ha valamire megtanította a pénzköltős városi élet, az az, hogy a bódék mögött szolgált hozzávalók mindig jobbak a négy falon belülieknél. Kevés helyre nem illik ez a szabály.
Amaz céljának hallatára egyetértően hümmög.* - Akkor nem annyira eltérőek a terveink. Unatkozni nem hiszem hogy fog, de ha jót akar magának, ne csak bandukoljon a környéken, nem fog találni sok hasznosat agyára menő civileken kívül. Azt ajánlom, üsse föl a város nagy hírességei közül az egyiket, ki tudja, akár élvezetére is lehet. *Adja is a tanácsot, közben ugyanúgy lassan iszogatva teáját, mint ahogy azt az előzővel tette, persze mielőtt teljesen elvette volna figyelmét Sylvar mondanivalója.* - A Wegtoreni Kalmárnál sok, a vidéket jól ismert munkás és üzletember található, velük biztos nem tévedhet el. Ha nem vesztette el érdeklődését, akár ott is körülnézhet. *Nem felejtette el közben saját kérdéseit sem.* - De hogy voltak abban a hitben, hogy mi nem is létezünk? Mit tudnak a saját mágiájukkal csinálni? És vajon szükségessé vált e hordani azokat a védő tetoválásokat az erdőkben? Történt ott valami?
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-28 03:06:37
Üzenet elküldve: 2022-01-28 03:06:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Képzavar//
//Zárás//
* Az ork hamar megunja az ücsörgést. Összeszedi a cuccait, és megindul a kijárat felé. Közben sok minden megfordul a fejében, de egy dologban egészen biztos. Mégpedig abban, hogy az ilyen városok még mindig nem orkoknak valók. Hiányoznak a régi barátok, harcostársak és a jó bunyók. Úgy érzi tennie kell valamit ezzel kapcsolatban. Így hát nagy lendülettel halad továbbra is az ajtó felé, intve a kocsmárosnak. A többiek úgy sem számítanak neki.* -Gravak te vén lókötő! Merre lehetsz? *Motyog maga elé, felidézve bajtársa vonásait, és pocsék ízlését. A gondolattól pofája széles vicsorra húzódik, sárgás árnyalatú agyarát villogtatva. Majd végül elhagyja a helyet végleg.*
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.28 04:38:26
//Zárás//
* Az ork hamar megunja az ücsörgést. Összeszedi a cuccait, és megindul a kijárat felé. Közben sok minden megfordul a fejében, de egy dologban egészen biztos. Mégpedig abban, hogy az ilyen városok még mindig nem orkoknak valók. Hiányoznak a régi barátok, harcostársak és a jó bunyók. Úgy érzi tennie kell valamit ezzel kapcsolatban. Így hát nagy lendülettel halad továbbra is az ajtó felé, intve a kocsmárosnak. A többiek úgy sem számítanak neki.* -Gravak te vén lókötő! Merre lehetsz? *Motyog maga elé, felidézve bajtársa vonásait, és pocsék ízlését. A gondolattól pofája széles vicsorra húzódik, sárgás árnyalatú agyarát villogtatva. Majd végül elhagyja a helyet végleg.*
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.28 04:38:26
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-27 23:33:54
Üzenet elküldve: 2022-01-27 23:33:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis kontraszt //
* A hirtelen viselkedés változásra nem nagyon reagál az elf. Pipájába szív mélyeket, hogy utána pöfékelhessen a feje felé. Az ember szerfelett érdekes tényeket közöl vele, így türelmesen hallgatja a másik felet. Amikor már úgy érzi pipája kifogyott, szépen le kopogja belőle a maradék dohányt utána igényesen vissza csomagolja a levélbe, majd elteszi a táskájába. Figyelmesen követi a mágus szavait, kezei talán a csomagolással foglalatoskodnak, de a fülét hegyezi a másik félre. *
- Értem. * Tesz egy rövid választ a történetére. * - Szóval még mindig káosz van. * Vonja le szavaiból a tanulságot. Maradék sörét gyorsan egyben lehúzza. Egy nagyobb sóhajjal pedig tekintetét Adoaver felé fordítja. *
- És hol található ez a torony?
* Táskáját közben székére vissza teszi, hogy ne zavarja őt a továbbiakban. * - Nem jártam a városban sokat. * Körbe tekint az ember tömegen ismételten. * - Nem is tervezek a továbbiakban sem.
* Soha nem volt emberbarát típus, de legalább a más fajúakat is megvetette. Kevés hasonlóval találkozott mint jó maga, így nem is kérdés számára, hogy kiknek szavaz valamennyi bizalmat. Eddig a tündérekkel is így volt, de hamar rá kellett ébrednie, hogy a világ változik. *
- Elhiszem szavaid, erre a legjobb bemutatás a furcsa városi tündérek.
* Teszi ismételten hozzá. Valahogy nem akar leakadni a kis szárnyas lényekről. De az ember megmozgatott benne valamit. Azt még nem tudja meghatározni, hogy mit. *
- Szóval akkor elemi affinitást és azon belül a tűzet tanulod. * Egy kis szünetet hagyva szavai között tekintetét le nem véve a másikról. * - És mi célod ezzel a tudással? * Nem mintha bármi joga lenne a férfit kérdőre vonni. Talán jelent számára valamit a kérdés, de az is lehet, hogy csak kedvtelésből kérdi a másik felet. Ha válaszát megkapja függetlenül csak bólint rá egyet. *
- Érdekes az amit mondasz, és egyetértek veled. Jobban szívlelem az állatok és a könyvek közelségét mint ... * Egy érdekes cöcögő hangot ad ki az elf, mintha valami a foga közé szorult volna. * - ezekét. Vannak itt jóra való emberek, de ahogy látom a város megteszi a hatását. * Egy pillanatra elakad Sylvar, a másik fél poharára bámul. * - Meghívhatlak egy italra? * Bármit is felel a másik fél már inti le az egyik kiszolgálót.Az érkező hölgytől két darab Gyümölcsteát rendel. A kezébe nem felejti el leszámolni a 10 aranyat.
*
- Ez a legkevesebb, a tudást illően meg kell hálálni. * Biccent mélyre a hosszú életű. * - Ha éhes vagy, azt is örömmel fizetem.
* Kedvessége alkalmanként megmutatkozik, de nem olyan gyakori pillanat. Amint megérkezik a két tea, az egyiket a másik fél elé tolja. * - Igazából tapasztalatot is jöttem gyűjteni, de mesterem nem utalt rá miként tegyem azt. Talán ez az a szabadság amiről előbb beszéltél. * Rántja égig a vállait. Ha a másik ismételten belekezd, akkor figyelmesebb lesz vele a továbbiakban. *
* A hirtelen viselkedés változásra nem nagyon reagál az elf. Pipájába szív mélyeket, hogy utána pöfékelhessen a feje felé. Az ember szerfelett érdekes tényeket közöl vele, így türelmesen hallgatja a másik felet. Amikor már úgy érzi pipája kifogyott, szépen le kopogja belőle a maradék dohányt utána igényesen vissza csomagolja a levélbe, majd elteszi a táskájába. Figyelmesen követi a mágus szavait, kezei talán a csomagolással foglalatoskodnak, de a fülét hegyezi a másik félre. *
- Értem. * Tesz egy rövid választ a történetére. * - Szóval még mindig káosz van. * Vonja le szavaiból a tanulságot. Maradék sörét gyorsan egyben lehúzza. Egy nagyobb sóhajjal pedig tekintetét Adoaver felé fordítja. *
- És hol található ez a torony?
* Táskáját közben székére vissza teszi, hogy ne zavarja őt a továbbiakban. * - Nem jártam a városban sokat. * Körbe tekint az ember tömegen ismételten. * - Nem is tervezek a továbbiakban sem.
* Soha nem volt emberbarát típus, de legalább a más fajúakat is megvetette. Kevés hasonlóval találkozott mint jó maga, így nem is kérdés számára, hogy kiknek szavaz valamennyi bizalmat. Eddig a tündérekkel is így volt, de hamar rá kellett ébrednie, hogy a világ változik. *
- Elhiszem szavaid, erre a legjobb bemutatás a furcsa városi tündérek.
* Teszi ismételten hozzá. Valahogy nem akar leakadni a kis szárnyas lényekről. De az ember megmozgatott benne valamit. Azt még nem tudja meghatározni, hogy mit. *
- Szóval akkor elemi affinitást és azon belül a tűzet tanulod. * Egy kis szünetet hagyva szavai között tekintetét le nem véve a másikról. * - És mi célod ezzel a tudással? * Nem mintha bármi joga lenne a férfit kérdőre vonni. Talán jelent számára valamit a kérdés, de az is lehet, hogy csak kedvtelésből kérdi a másik felet. Ha válaszát megkapja függetlenül csak bólint rá egyet. *
- Érdekes az amit mondasz, és egyetértek veled. Jobban szívlelem az állatok és a könyvek közelségét mint ... * Egy érdekes cöcögő hangot ad ki az elf, mintha valami a foga közé szorult volna. * - ezekét. Vannak itt jóra való emberek, de ahogy látom a város megteszi a hatását. * Egy pillanatra elakad Sylvar, a másik fél poharára bámul. * - Meghívhatlak egy italra? * Bármit is felel a másik fél már inti le az egyik kiszolgálót.Az érkező hölgytől két darab Gyümölcsteát rendel. A kezébe nem felejti el leszámolni a 10 aranyat.
* - Ez a legkevesebb, a tudást illően meg kell hálálni. * Biccent mélyre a hosszú életű. * - Ha éhes vagy, azt is örömmel fizetem.
* Kedvessége alkalmanként megmutatkozik, de nem olyan gyakori pillanat. Amint megérkezik a két tea, az egyiket a másik fél elé tolja. * - Igazából tapasztalatot is jöttem gyűjteni, de mesterem nem utalt rá miként tegyem azt. Talán ez az a szabadság amiről előbb beszéltél. * Rántja égig a vállait. Ha a másik ismételten belekezd, akkor figyelmesebb lesz vele a továbbiakban. *
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-27 22:35:54
Üzenet elküldve: 2022-01-27 22:35:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy kis kontraszt //
*Bár utólag sokkalta biztonságosabb lett volna, ha mindössze kiböki magából, hogy mágus, nem tudta megállni, hogy ne dicsekedjen képességével. És ha dicsőséget nem is, hát egy nagyon különösnek hangzó választ azért aratott. Szemöldökei fölemelkednek zavarában, magyarázatot várva is néz Sylvarra. Kik nem haltak ki? A mágusok, a linahechi mágusok, vagy mások? Megkomolyodik tekintete, ahogy értelmezi a szavakat, és bögréjét lassan félretéve, teljes figyelmet fordít az elf cselekedeteinek, mintha azokban találhatja meg a válaszokat. A pipát a méretes levével látva, hamar összerakja magában a kettő okát, de nem kommentál rájuk, jelenleg van fontosabb dolga is, egészen pontosan a figyelés. Székével kissé félrefordul az asztalról, hogy ne kapja telibe a füstöt, ő nem éppen dohányzós típus, vagy akár az erősebb tüdőjű. A szagot persze így sem ússza meg, de azt legalább túléli.*
- Nem lehetett olcsó... *Jegyzi meg, a levélre célozva, mivel azt gondolja, az is lenne az a szükséges dolog, ami miatt Artheniorba hozhatta amaz lába. Hanem a továbbitól elhalkul, látszik rajta, hogy erősen töri a fején valamin. Végül csöndben marad; ez a beszélgetés fontosabb annál, minthogy az első eszébe jutó badarsággal elveszítse asztaltársa bizalmát.
Adoaver testbeszédje kiválóan megüzenheti Sylvarnak, milyen érzelmek tehetik urukká az ifjút felvilágosításai hallatán: Ajkai elválnak egymástól és szemei tányér méretűre kerekednek, mikor meghallja amaz származását, és hogy gyakorlatilag mi is ő.* ~ Ilyen nincs. ~ *Fejét hirtelen, gyorsan megrázva viszont egyhamar összeszedi magát, sejti, hogy van még neki fontos mondanivalója, ha ez szerepelt a lista tetején. Az elf testén lévő jelek magyarázatára összeszűkül tekintete, és egy rövid, sztoikus bólintással jelzi, hogy eddig világos. A köpcös, már amennyire el tud képzelni egy nagydarabot pont "abból" az egy fajból, tündérke zaklatására morog egyet a különös eseten, és segítségként hozzáteszi saját tudását:* - Nem, dehogy. De ebben a városban mindenféle fajnak az összes arculatú példánya megfordul, hiszen Arthenior Lanawinnak az idegcsomója, ha a népeket nézzük. De a templom egy szabadon betérhető hely, vajon miért próbálta akkor elüldözni? *Az utolsó megfigyelésre pedig csak vállát tudja vonni. Faji történelemmel kapcsolatban van tudása, de viselkedésükkel nem. Talán csak egy halhatatlan, ősi szellem tudja látni a változásuk okát ebben a pöcegödörben. Vagy csak meg kéne látogatnia a kint élő törzseket, és meglátni a különbséget a sok kultúra közt.*
- Uramatyám, nem is tudom, hol kezdjem. *Kezét homlokára téve jár az esze, hogy a legjobb tudása szerint elégítse ki a druida tudáshiányát. Habár elsőre elég egyszerűnek tűnik ezeket elmagyarázni, egy felületes válasz csak több kérdést vonhat maga után, tehát nem éri meg csak egyszerűen hozzávágni. Teája már a piacos megjegyzés alatt magára lett hagyva az asztal szélén, egy ideje már a frissesség alá hűlve. De nem fog finnyáskodni, miután végez.*
- Artheniorban, Lanawinban és még sok más helyen e földön túl, számos és számtalan varázsló éldegél. *Kezdi végül, magától kifele gesztikulálva. Ideje kihasználni beszélőkészségét.* - Sokan örökletesen szerzik affinitásukat, de még többen véletlenül, a sorstól, mint például jómagam. *Indul tüzet mutató ujja magához.* - Egy elf házaspár befogadottjaként nőttem fel, és úgy jöttem rá varázstudásomra, hogy magamra gyújtottam egy könyvtárat. *Emésztési szünet.* - Minden varázstudó vagy csak szimplán varázslásra képes azt csinál magával, amire csak kedve tartja, de ez persze nem azt jelenti, hogy a törvények nem hatnak rá. Ismerek varázslókat a városőrségben is, sőt, az egyikkel barátságban is vagyok. Bár merem állítani a számunk továbbra sem haladja meg az átlagos polgárokét, szerintem egy egész szép kis tömeget alkotnánk meg, ha mind összegyűlnénk. Ez persze kis híján lehetetlen, mivel nem kötelező egymással bármilyen kapcsolatot fönntartanunk, mindenki a maga ura, ahogy mondtam. Természetesen ez azt is jelenti, hogy vannak egészen gonosz mágusok is, akik mind a maga erdejét, Artheniort, Lihanechet, és a három között lévő összes földet égve akarják látni, és nem csak azért, mert szeretik a tüzet. A bot másik végén pedig vannak olyan nagymester mágusok, mint Abogr nagymester: miután elhagyta Artheniort, a Lihanechi tó fölé lebegtetett egy hatalmas mágustornyot, ahol a tudásra szomjasaknak van lehetőségük mágiájukat fejleszteni, bár horribilis árért. *Húzza el a száját az önemlékeztetőre. Nem tudja, Garsin mégis hogy tudta magának megengedni azokat a könyveket.* - Nyílt leszek önnel, amikor azt mondom, hogy én még nem vagyok mesterszinten, és amilyen rendszertelen és kaotikus e telep népességének a gyülekezése, egyhamar nem hiszem, hogy ez másnapra megváltozna. De azt garantálhatom önnek, hogy ezekben a változatos tégla-odvakban kellő mennyiségű, hogy is mondjam "kollégát" fog találni. *Ekkor körbenéz asztaluk körül, szemöldöke elégedetlenül felhúzódik, mikor észleli, hogy a zsúfosság alig változott körülöttük.* - Már ha elviseli ezt az embertömeget. Amit én biztos nem. *Fejezi be, kiszáradt ajkával és kiszáradt torkával csak elvéve a már hideg, de még valamennyire édes italt, amit egy pár maradék korttyal kiiszik.* - ...És a családnevem Droverson, tehát Adoaver Droverson. Köszönöm, hogy őszinte volt velem, Sylvar
*Bár utólag sokkalta biztonságosabb lett volna, ha mindössze kiböki magából, hogy mágus, nem tudta megállni, hogy ne dicsekedjen képességével. És ha dicsőséget nem is, hát egy nagyon különösnek hangzó választ azért aratott. Szemöldökei fölemelkednek zavarában, magyarázatot várva is néz Sylvarra. Kik nem haltak ki? A mágusok, a linahechi mágusok, vagy mások? Megkomolyodik tekintete, ahogy értelmezi a szavakat, és bögréjét lassan félretéve, teljes figyelmet fordít az elf cselekedeteinek, mintha azokban találhatja meg a válaszokat. A pipát a méretes levével látva, hamar összerakja magában a kettő okát, de nem kommentál rájuk, jelenleg van fontosabb dolga is, egészen pontosan a figyelés. Székével kissé félrefordul az asztalról, hogy ne kapja telibe a füstöt, ő nem éppen dohányzós típus, vagy akár az erősebb tüdőjű. A szagot persze így sem ússza meg, de azt legalább túléli.*
- Nem lehetett olcsó... *Jegyzi meg, a levélre célozva, mivel azt gondolja, az is lenne az a szükséges dolog, ami miatt Artheniorba hozhatta amaz lába. Hanem a továbbitól elhalkul, látszik rajta, hogy erősen töri a fején valamin. Végül csöndben marad; ez a beszélgetés fontosabb annál, minthogy az első eszébe jutó badarsággal elveszítse asztaltársa bizalmát.
Adoaver testbeszédje kiválóan megüzenheti Sylvarnak, milyen érzelmek tehetik urukká az ifjút felvilágosításai hallatán: Ajkai elválnak egymástól és szemei tányér méretűre kerekednek, mikor meghallja amaz származását, és hogy gyakorlatilag mi is ő.* ~ Ilyen nincs. ~ *Fejét hirtelen, gyorsan megrázva viszont egyhamar összeszedi magát, sejti, hogy van még neki fontos mondanivalója, ha ez szerepelt a lista tetején. Az elf testén lévő jelek magyarázatára összeszűkül tekintete, és egy rövid, sztoikus bólintással jelzi, hogy eddig világos. A köpcös, már amennyire el tud képzelni egy nagydarabot pont "abból" az egy fajból, tündérke zaklatására morog egyet a különös eseten, és segítségként hozzáteszi saját tudását:* - Nem, dehogy. De ebben a városban mindenféle fajnak az összes arculatú példánya megfordul, hiszen Arthenior Lanawinnak az idegcsomója, ha a népeket nézzük. De a templom egy szabadon betérhető hely, vajon miért próbálta akkor elüldözni? *Az utolsó megfigyelésre pedig csak vállát tudja vonni. Faji történelemmel kapcsolatban van tudása, de viselkedésükkel nem. Talán csak egy halhatatlan, ősi szellem tudja látni a változásuk okát ebben a pöcegödörben. Vagy csak meg kéne látogatnia a kint élő törzseket, és meglátni a különbséget a sok kultúra közt.*
- Uramatyám, nem is tudom, hol kezdjem. *Kezét homlokára téve jár az esze, hogy a legjobb tudása szerint elégítse ki a druida tudáshiányát. Habár elsőre elég egyszerűnek tűnik ezeket elmagyarázni, egy felületes válasz csak több kérdést vonhat maga után, tehát nem éri meg csak egyszerűen hozzávágni. Teája már a piacos megjegyzés alatt magára lett hagyva az asztal szélén, egy ideje már a frissesség alá hűlve. De nem fog finnyáskodni, miután végez.*
- Artheniorban, Lanawinban és még sok más helyen e földön túl, számos és számtalan varázsló éldegél. *Kezdi végül, magától kifele gesztikulálva. Ideje kihasználni beszélőkészségét.* - Sokan örökletesen szerzik affinitásukat, de még többen véletlenül, a sorstól, mint például jómagam. *Indul tüzet mutató ujja magához.* - Egy elf házaspár befogadottjaként nőttem fel, és úgy jöttem rá varázstudásomra, hogy magamra gyújtottam egy könyvtárat. *Emésztési szünet.* - Minden varázstudó vagy csak szimplán varázslásra képes azt csinál magával, amire csak kedve tartja, de ez persze nem azt jelenti, hogy a törvények nem hatnak rá. Ismerek varázslókat a városőrségben is, sőt, az egyikkel barátságban is vagyok. Bár merem állítani a számunk továbbra sem haladja meg az átlagos polgárokét, szerintem egy egész szép kis tömeget alkotnánk meg, ha mind összegyűlnénk. Ez persze kis híján lehetetlen, mivel nem kötelező egymással bármilyen kapcsolatot fönntartanunk, mindenki a maga ura, ahogy mondtam. Természetesen ez azt is jelenti, hogy vannak egészen gonosz mágusok is, akik mind a maga erdejét, Artheniort, Lihanechet, és a három között lévő összes földet égve akarják látni, és nem csak azért, mert szeretik a tüzet. A bot másik végén pedig vannak olyan nagymester mágusok, mint Abogr nagymester: miután elhagyta Artheniort, a Lihanechi tó fölé lebegtetett egy hatalmas mágustornyot, ahol a tudásra szomjasaknak van lehetőségük mágiájukat fejleszteni, bár horribilis árért. *Húzza el a száját az önemlékeztetőre. Nem tudja, Garsin mégis hogy tudta magának megengedni azokat a könyveket.* - Nyílt leszek önnel, amikor azt mondom, hogy én még nem vagyok mesterszinten, és amilyen rendszertelen és kaotikus e telep népességének a gyülekezése, egyhamar nem hiszem, hogy ez másnapra megváltozna. De azt garantálhatom önnek, hogy ezekben a változatos tégla-odvakban kellő mennyiségű, hogy is mondjam "kollégát" fog találni. *Ekkor körbenéz asztaluk körül, szemöldöke elégedetlenül felhúzódik, mikor észleli, hogy a zsúfosság alig változott körülöttük.* - Már ha elviseli ezt az embertömeget. Amit én biztos nem. *Fejezi be, kiszáradt ajkával és kiszáradt torkával csak elvéve a már hideg, de még valamennyire édes italt, amit egy pár maradék korttyal kiiszik.* - ...És a családnevem Droverson, tehát Adoaver Droverson. Köszönöm, hogy őszinte volt velem, Sylvar
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-27 19:38:11
Üzenet elküldve: 2022-01-27 19:38:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis kontraszt //
* A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl. Sylvar tekintete egy pillanatra elveszti fakóságát, szemében régi lelkesedés jelenik meg. Természetesen csak egy pillanatra, látott ő már bőven mesterétől mágiát. Az üresség helyett az elf tekintetén nyugodtság jelenik meg, egy könnyed sóhajjal válaszra is méltatja a mágust. *
- Szóval nem haltatok ki.
* Jegyzi meg váratlanul a férfi, táskáját előre véve egy pipát húz ki egy hatalmas levélbe tekerve. A pipa mellett még egy kis csomag található, amit óvatosan kibont és a benne lévő dohányt pipájába tölti. Meg is gyújtja az asztalon található gyertya segítségével, nagyokat pöfékelve a másik fél felé fordul, most már teljes testével. *
- Nem gyakran járok erre felé, csak a szükséges dolgokat szerzem be a piacról. * Ismételten pipájába szív egy mélyet, a levegő diófalevél füstjével telik meg. * - Te vagy az első varázsló akit láttam erre felé. Ha tudtam volna, hogy az vagy, nyitottabb lettem volna. * Egy laza biccentéssel ismét nyitja a száját. * - Sylvar Helebanisenek hívnak. Arthenior erdőségeinek druida tanonca.
* Kezd ismételten pöfékelni hatalmasakat pipájából, de Nem feledkezik meg az asztalon lévő italáról sem. Magához húzva a gomolygó füstben jól meghúzza a vaj sört. *
- Ezek a tetoválások az ártó szellemektől óvják meg a viselőjét. * Egy kis szünetet hagyva szavai között ismét belekezd. * - Pontosabban mesterem ezt mondja. * Szív bele ismételten pipájába, nem zavartatva magát. Sikeresen felkeltette a másik az érdeklődését. A varázslók érdekes lények, hiába tartoznak más-más fajba nem tesznek különbséget egymás között. Lelkesedése nem látványos, továbbra is inkább pipájával vesződik. A szokásoshoz képest, sok szó távozott Sylvarból, de ez számára még nem jelent semmit. Alkalmanként neki is kell mondania valamit, még a végén udvariatlannak találnák. *
- Nem rég egy köpcös tündér az oldalán nagyobb karddal mint amit elbírna, majdnem megdobált mert betértem a templomba. * Néz rá, de most már pipájával együtt fordulva. * - Itt ebben a városban ekkora nagy bűn a tudás?
* Nem éppen logikus kérdés egy ismeretlentől, főleg első találkozónál, de soha nem volt mondható a hosszú életűről, hogy az udvariasság mintaképe lenne. Egy pillanatra a tündér páros jut eszébe, de utána hamar sóhajt is egyet. *
- A városban olyan természet ellenesen viselkednek a fajok.
* Teszi meg a megállapítást, mintha már régóta ismerné a mellette ülő teázó férfit. Talán a varázslata oldotta fel így a beszélőkéjét az elfnek? Vagy éppen olyat mondott amivel felkelthette az érdeklődést? Esetleg csak szimplán kipanaszkodná magát? Ezt csak ő maga tudja. *
* A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl. Sylvar tekintete egy pillanatra elveszti fakóságát, szemében régi lelkesedés jelenik meg. Természetesen csak egy pillanatra, látott ő már bőven mesterétől mágiát. Az üresség helyett az elf tekintetén nyugodtság jelenik meg, egy könnyed sóhajjal válaszra is méltatja a mágust. *
- Szóval nem haltatok ki.
* Jegyzi meg váratlanul a férfi, táskáját előre véve egy pipát húz ki egy hatalmas levélbe tekerve. A pipa mellett még egy kis csomag található, amit óvatosan kibont és a benne lévő dohányt pipájába tölti. Meg is gyújtja az asztalon található gyertya segítségével, nagyokat pöfékelve a másik fél felé fordul, most már teljes testével. *
- Nem gyakran járok erre felé, csak a szükséges dolgokat szerzem be a piacról. * Ismételten pipájába szív egy mélyet, a levegő diófalevél füstjével telik meg. * - Te vagy az első varázsló akit láttam erre felé. Ha tudtam volna, hogy az vagy, nyitottabb lettem volna. * Egy laza biccentéssel ismét nyitja a száját. * - Sylvar Helebanisenek hívnak. Arthenior erdőségeinek druida tanonca.
* Kezd ismételten pöfékelni hatalmasakat pipájából, de Nem feledkezik meg az asztalon lévő italáról sem. Magához húzva a gomolygó füstben jól meghúzza a vaj sört. *
- Ezek a tetoválások az ártó szellemektől óvják meg a viselőjét. * Egy kis szünetet hagyva szavai között ismét belekezd. * - Pontosabban mesterem ezt mondja. * Szív bele ismételten pipájába, nem zavartatva magát. Sikeresen felkeltette a másik az érdeklődését. A varázslók érdekes lények, hiába tartoznak más-más fajba nem tesznek különbséget egymás között. Lelkesedése nem látványos, továbbra is inkább pipájával vesződik. A szokásoshoz képest, sok szó távozott Sylvarból, de ez számára még nem jelent semmit. Alkalmanként neki is kell mondania valamit, még a végén udvariatlannak találnák. *
- Nem rég egy köpcös tündér az oldalán nagyobb karddal mint amit elbírna, majdnem megdobált mert betértem a templomba. * Néz rá, de most már pipájával együtt fordulva. * - Itt ebben a városban ekkora nagy bűn a tudás?
* Nem éppen logikus kérdés egy ismeretlentől, főleg első találkozónál, de soha nem volt mondható a hosszú életűről, hogy az udvariasság mintaképe lenne. Egy pillanatra a tündér páros jut eszébe, de utána hamar sóhajt is egyet. *
- A városban olyan természet ellenesen viselkednek a fajok.
* Teszi meg a megállapítást, mintha már régóta ismerné a mellette ülő teázó férfit. Talán a varázslata oldotta fel így a beszélőkéjét az elfnek? Vagy éppen olyat mondott amivel felkelthette az érdeklődést? Esetleg csak szimplán kipanaszkodná magát? Ezt csak ő maga tudja. *
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-27 19:00:01
Üzenet elküldve: 2022-01-27 19:00:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy kis kontraszt //
*Továbbra sem lett letépve a feje, ezt pedig jó jelnek veszi, még ha a lassan megkezdett beszélgetés nem úgy néz ki, hogy egyhamar fel fog gyorsulni. Talán jobb is.*
- Aha. *Felelt rövidet a rövid válaszra. Ebben legalább hasonlítanak. Nem a társalgási stílusosságban, de legalább származásilag. "Nem innen." A mondatok között eltelt idő továbbra sem válik kevésbé gyötrőbbé, úgy érzi, mintha bármelyik lélegzetvétellel vagy arcvonással meg tudja sérteni őt, vagy el tudná veszíteni azt a minimális érdeklődést, amit remélhetőleg magával tudhat. Egy ideig csak ül, nem csinálna semmit, szavakra várva, de aztán megadóan fordul keze és feje vissza italához. Le kell lassítania benső tempójával, különben még szíve bánja.
Hogy aztán megint csak hangot hall az asztal másik vége felől, de azt már csekélyke örömmel veszi. Önbizalomgerjesztő, még ha maga a kérdés oly alap és kötelességszerűnek hangzik. De ki ő, hogy ne értékelje az alapokat ebben a helyzetben?*
- Lihanechből. *Közli, kis híján készségesen, de megijed, hogy visszaűzi amazt szótlanságába, így ad egy réteg nyugodtságot a hangjához. Sőt, tesz is hozzájuk más szavakat.* - Ha nem lennének azok a varrások, már azt hinném, szomszéd. *Ereszt meg egy félmosolyt, bátorítóan. Merész húzást vállal, tesztelni a még továbbra is baljóslatúnak tetsző elf humorát, akinek még csak alig pár perce tudja még a nevét. Valahol csak el kell kezdenie, végül is.
A szakmakitalálós megjegyzésre fejét rázza, aztán így beszél:* - Valóban nem az vagyok. Tele is van velük a város, nem érné meg a konkurencia. *Valójában még ha egy tündérke méretű kardforgató sem lenne e helyen, akkor sem fontolgatná még véletlenül sem azt az álláslehetőséget, több okból, mint amennyit fel akarna sorolni magának. Szerencse, hogy máshogy is meg lehet élni a környéken. Vagyis másoknak, nem neki.
Eszébe jut valami a kérdés megválaszolásával kapcsolatban, de először érdeklődve hallgatja meg a tetoválások eredetét. Elismerően bólint a feltárásra, ahogy szeme is tudásszomjasan csillogni kezd. Kicsit fönnhagy óvatoskodó viselkedésével, és végre valahára befordítja székét az asztalhoz.* - Városi kölökként csak olvasni tudtam egy-két nem túl hivatalos kötetben a régi eredeti elf tradíciókról, és még keveset beszélni hosszúfülű polgáltársaimmal. Természetesen nem fogom önt erőltetni, de az én fülem mindig nyitva van... Ó, igen, hogy mi lennék. *Jut eszébe, hogy az őt illető kérdésre még valóban nem felelt, de jobb ötlete is van mindössze szavak használatainál. Kissé előrehajol, és Sylvar szemébe nézve, jobba kezének mutatóujját önnön arcához közel teszi.* - Ez. *Használta már annyira ezt, hogy már ne kelljen láthatólag koncentrálnia kellenie. Szemkontaktust továbbra is feltartva az elffel, ha nem hagyja valamilyen oknál fogva cserben mágiaaffinitása, akkor ujja hegyén egy jól látható lánggömbnek kéne megjelennie, sápadt arca és táskás szeme egy részét egész szépen kivilágítva, ha a fogadó lámpásai még nem teszik meg azt a munkát. Ha valóban sikerül, egy pár másodperc után be is hajtja ujját, megszüntetve a varázslatot.*
- És még több is. *Ül vissza a helyére, hatásszünetében önelégülten kortyolgatva teáját.*
A hozzászólás írója (Adoaver Droverson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.27 19:00:35
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Továbbra sem lett letépve a feje, ezt pedig jó jelnek veszi, még ha a lassan megkezdett beszélgetés nem úgy néz ki, hogy egyhamar fel fog gyorsulni. Talán jobb is.*
- Aha. *Felelt rövidet a rövid válaszra. Ebben legalább hasonlítanak. Nem a társalgási stílusosságban, de legalább származásilag. "Nem innen." A mondatok között eltelt idő továbbra sem válik kevésbé gyötrőbbé, úgy érzi, mintha bármelyik lélegzetvétellel vagy arcvonással meg tudja sérteni őt, vagy el tudná veszíteni azt a minimális érdeklődést, amit remélhetőleg magával tudhat. Egy ideig csak ül, nem csinálna semmit, szavakra várva, de aztán megadóan fordul keze és feje vissza italához. Le kell lassítania benső tempójával, különben még szíve bánja.
Hogy aztán megint csak hangot hall az asztal másik vége felől, de azt már csekélyke örömmel veszi. Önbizalomgerjesztő, még ha maga a kérdés oly alap és kötelességszerűnek hangzik. De ki ő, hogy ne értékelje az alapokat ebben a helyzetben?*
- Lihanechből. *Közli, kis híján készségesen, de megijed, hogy visszaűzi amazt szótlanságába, így ad egy réteg nyugodtságot a hangjához. Sőt, tesz is hozzájuk más szavakat.* - Ha nem lennének azok a varrások, már azt hinném, szomszéd. *Ereszt meg egy félmosolyt, bátorítóan. Merész húzást vállal, tesztelni a még továbbra is baljóslatúnak tetsző elf humorát, akinek még csak alig pár perce tudja még a nevét. Valahol csak el kell kezdenie, végül is.
A szakmakitalálós megjegyzésre fejét rázza, aztán így beszél:* - Valóban nem az vagyok. Tele is van velük a város, nem érné meg a konkurencia. *Valójában még ha egy tündérke méretű kardforgató sem lenne e helyen, akkor sem fontolgatná még véletlenül sem azt az álláslehetőséget, több okból, mint amennyit fel akarna sorolni magának. Szerencse, hogy máshogy is meg lehet élni a környéken. Vagyis másoknak, nem neki.
Eszébe jut valami a kérdés megválaszolásával kapcsolatban, de először érdeklődve hallgatja meg a tetoválások eredetét. Elismerően bólint a feltárásra, ahogy szeme is tudásszomjasan csillogni kezd. Kicsit fönnhagy óvatoskodó viselkedésével, és végre valahára befordítja székét az asztalhoz.* - Városi kölökként csak olvasni tudtam egy-két nem túl hivatalos kötetben a régi eredeti elf tradíciókról, és még keveset beszélni hosszúfülű polgáltársaimmal. Természetesen nem fogom önt erőltetni, de az én fülem mindig nyitva van... Ó, igen, hogy mi lennék. *Jut eszébe, hogy az őt illető kérdésre még valóban nem felelt, de jobb ötlete is van mindössze szavak használatainál. Kissé előrehajol, és Sylvar szemébe nézve, jobba kezének mutatóujját önnön arcához közel teszi.* - Ez. *Használta már annyira ezt, hogy már ne kelljen láthatólag koncentrálnia kellenie. Szemkontaktust továbbra is feltartva az elffel, ha nem hagyja valamilyen oknál fogva cserben mágiaaffinitása, akkor ujja hegyén egy jól látható lánggömbnek kéne megjelennie, sápadt arca és táskás szeme egy részét egész szépen kivilágítva, ha a fogadó lámpásai még nem teszik meg azt a munkát. Ha valóban sikerül, egy pár másodperc után be is hajtja ujját, megszüntetve a varázslatot.*
- És még több is. *Ül vissza a helyére, hatásszünetében önelégülten kortyolgatva teáját.*
A hozzászólás írója (Adoaver Droverson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.27 19:00:35
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-01-27 17:08:45
Üzenet elküldve: 2022-01-27 17:08:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis kontraszt //
* Nem érti, hogy miért átkozzák őt az istenek, de valahogy mindig furcsa szerzeteket hoz elé a sors. Nem mintha ő más lenne. A szavak, amelyeket a férfi ajkai formálnak, egy névre emlékeztetik. ~ Adoaver? Névnek név. Furcsák errefelé az emberek, talán ez is egy bugyuta szerzet csupán? ~ Tekintetét a másik fél felé emeli, mikor a kérdés elhangzik. Vajsörét visszateszi az asztalra és egy mély levegővel kísérve megszólal rekedtes hangján. *
- Nem innen.
* Tesz pontot jó hosszadalmas mondatára. Egy szóval több mint az előbb, egészen szép teljesítménynek nevezhető. Ha valaki fukar a szavakkal, akkor ez az elf annak tanítómestere. *
- Maga?
* Még egy izgalmas szó hagyja el ajkait. Tekintete már majdnem felpezsdült, de még mindig a vajsör és a férfi között cikázik. Miután már kétszer is szemügyre vette a férfit, így már egy következtetést tud csak levonni. * - Nem zsoldosnak néz ki. Ezen városba még a tündérek is karddal rohangálnak.
* Szeme az égieknek felcsillanhat egy ily hosszú mondat hallatán. Feje végre a sörtől eltávolodik és testével a másik felé fordul. Attól még nem engedné el véletlenül sem a vajsört. Szegény elf az erdőben nem gyakran tud ilyen nedűt fogyasztani, így minden alkalmat kihasznál, hogy magához vehessen néhányat. *
- Tán kereskedő? * Néz rá érdeklődve, még fejét is kicsit oldalra biccentve. A másik fél kérdését eddig is figyelmen kívül hagyta, de egy nagyobb sóhajjal, nagyjából a kérdés után öt perccel a száját ismételten nyitja. *
- Elf írás az erdő nyelvén. * Válaszol szűkszavúan Sylvar. Tekintetében felcsillan valami, talán az érdeklődés jele? Az ő esetében még az istenek se tudhatják.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.27 18:14:52, a következő indokkal:
Rossz ragozás. Hibák az igekötős igék helyesírásában. Rossz szórend, helytelen mondatszerkezet.
* Nem érti, hogy miért átkozzák őt az istenek, de valahogy mindig furcsa szerzeteket hoz elé a sors. Nem mintha ő más lenne. A szavak, amelyeket a férfi ajkai formálnak, egy névre emlékeztetik. ~ Adoaver? Névnek név. Furcsák errefelé az emberek, talán ez is egy bugyuta szerzet csupán? ~ Tekintetét a másik fél felé emeli, mikor a kérdés elhangzik. Vajsörét visszateszi az asztalra és egy mély levegővel kísérve megszólal rekedtes hangján. *
- Nem innen.
* Tesz pontot jó hosszadalmas mondatára. Egy szóval több mint az előbb, egészen szép teljesítménynek nevezhető. Ha valaki fukar a szavakkal, akkor ez az elf annak tanítómestere. *
- Maga?
* Még egy izgalmas szó hagyja el ajkait. Tekintete már majdnem felpezsdült, de még mindig a vajsör és a férfi között cikázik. Miután már kétszer is szemügyre vette a férfit, így már egy következtetést tud csak levonni. * - Nem zsoldosnak néz ki. Ezen városba még a tündérek is karddal rohangálnak.
* Szeme az égieknek felcsillanhat egy ily hosszú mondat hallatán. Feje végre a sörtől eltávolodik és testével a másik felé fordul. Attól még nem engedné el véletlenül sem a vajsört. Szegény elf az erdőben nem gyakran tud ilyen nedűt fogyasztani, így minden alkalmat kihasznál, hogy magához vehessen néhányat. *
- Tán kereskedő? * Néz rá érdeklődve, még fejét is kicsit oldalra biccentve. A másik fél kérdését eddig is figyelmen kívül hagyta, de egy nagyobb sóhajjal, nagyjából a kérdés után öt perccel a száját ismételten nyitja. *
- Elf írás az erdő nyelvén. * Válaszol szűkszavúan Sylvar. Tekintetében felcsillan valami, talán az érdeklődés jele? Az ő esetében még az istenek se tudhatják.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.27 18:14:52, a következő indokkal:
Rossz ragozás. Hibák az igekötős igék helyesírásában. Rossz szórend, helytelen mondatszerkezet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436