Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3263. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-06-04 23:10:07
Üzenet elküldve: 2026-06-04 23:10:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A nap már alacsonyan jár az égen, amikor a lány elhagyja a templom környékét. A temető csendje és nyugalma még ott ül a vállain, ám léptei határozottak, egyenesen a Kaszárnya irányába vezetnek. Sietősen igyekszik, már-már fürgén manőverezik az emberek között, hiszen nem időzhet sokat, már várják. Napnyugtára találkozót beszélt meg a kaszárnya kapujánál, és esze ágában sincs elkésni.
A Polgárnegyed utcáira érve azonnal fordulatot vesz a világ, a látvány úgy éri, mint egy jókora gyomorszájon vágás. A sírhanti nyugalmat a templomkörnyéki embertömeg követte, ám össze sem hasonlítható azzal, ami a polgárnegyedben van. Nempláne, ha ahhoz a polgárnegyedhez hasonlítjuk, amin pár nappal ezelőtt még Cagonnal zötyögött keresztül, arról már nem is beszélve, érkezése pillanatában milyen volt ez a hely. Ez már csak emlék, és ki tudja meddig, de az is marad.
Most ismét emberek veszik körül. Egyszerű házak sorakoznak az utcák mentén, egyik-másik még viseli a múltat, másokon már látszik az újjáépítés gondossága. Meszelt falak, nád- és cseréptetők váltják egymást, a szűk sikátorokból pedig mindenféle hangok szűrődnek ki. Az idillt megzavarják a menekültek Itt-ott sírással, kéregetéssel veszekedéssel vagy nagyhangú eszmecserével pettyezett embermassza lüktet körülötte. Thalyssa sietve halad közöttük.
Apró termete miatt könnyedén átvág a tömegen Olykor két ember között bújik át, máskor egy kordé előtt suhan el, akár egy róka. A boglyas, kusza haja ide-oda ugrál a léptei ütemére, míg sűrűn az ég felé pislant. Megállapítja, a nap egyre lejjebb ereszkedik, ám még van egy kis ideje.
Úgy ítéli meg, a levegő kellemesebb itt, mint a legtöbb városnegyedben. Nincs rothadás vagy szenny bűze, csak az emberek, és az azokkal járó élet velejárója. Akár tetszhetne is itt neki. Határozottan jobban, mint a Romvárosban. Vajon mit szólna akkor Selyemrévhez? Sosem tudjuk meg, mivel a lány a városnegyed azon részének létezéséről sem tud. Talán soha nem is fog.
Egy kolduló gyermek megpróbálja megszólítani, egy másik szinte nekiszalad. Thalyssa ösztönösen félrelibben, kezét a zsebein tartja, eközben halad tovább. Most nincs ideje beszélgetni, csínyeket tervezni vagy kíváncsiskodni, a gondolatai előrébb, máshol járnak. Egészen pontosan a Kaszárnyánál, az előtte álló úton, az estén és a nagy utazáson.
Az ismeretlen feszíti a mellkasát, torkát. Szorongatja a feszült várakozás, amely, akár a pillangók mocorog a gyomrában, egyre gyorsabb léptekre ösztönözve. Amikor az utolsó utcákat is maga mögött hagyja, a napkorong már csak félig látszik a horizont fölött, így a lány futásnak ered. Nem akarja a kompániát megváratni.
Kivételesen szeretné előbb megérkezni, vagy legalább pontosan időben.*
A Polgárnegyed utcáira érve azonnal fordulatot vesz a világ, a látvány úgy éri, mint egy jókora gyomorszájon vágás. A sírhanti nyugalmat a templomkörnyéki embertömeg követte, ám össze sem hasonlítható azzal, ami a polgárnegyedben van. Nempláne, ha ahhoz a polgárnegyedhez hasonlítjuk, amin pár nappal ezelőtt még Cagonnal zötyögött keresztül, arról már nem is beszélve, érkezése pillanatában milyen volt ez a hely. Ez már csak emlék, és ki tudja meddig, de az is marad.
Most ismét emberek veszik körül. Egyszerű házak sorakoznak az utcák mentén, egyik-másik még viseli a múltat, másokon már látszik az újjáépítés gondossága. Meszelt falak, nád- és cseréptetők váltják egymást, a szűk sikátorokból pedig mindenféle hangok szűrődnek ki. Az idillt megzavarják a menekültek Itt-ott sírással, kéregetéssel veszekedéssel vagy nagyhangú eszmecserével pettyezett embermassza lüktet körülötte. Thalyssa sietve halad közöttük.
Apró termete miatt könnyedén átvág a tömegen Olykor két ember között bújik át, máskor egy kordé előtt suhan el, akár egy róka. A boglyas, kusza haja ide-oda ugrál a léptei ütemére, míg sűrűn az ég felé pislant. Megállapítja, a nap egyre lejjebb ereszkedik, ám még van egy kis ideje.
Úgy ítéli meg, a levegő kellemesebb itt, mint a legtöbb városnegyedben. Nincs rothadás vagy szenny bűze, csak az emberek, és az azokkal járó élet velejárója. Akár tetszhetne is itt neki. Határozottan jobban, mint a Romvárosban. Vajon mit szólna akkor Selyemrévhez? Sosem tudjuk meg, mivel a lány a városnegyed azon részének létezéséről sem tud. Talán soha nem is fog.
Egy kolduló gyermek megpróbálja megszólítani, egy másik szinte nekiszalad. Thalyssa ösztönösen félrelibben, kezét a zsebein tartja, eközben halad tovább. Most nincs ideje beszélgetni, csínyeket tervezni vagy kíváncsiskodni, a gondolatai előrébb, máshol járnak. Egészen pontosan a Kaszárnyánál, az előtte álló úton, az estén és a nagy utazáson.
Az ismeretlen feszíti a mellkasát, torkát. Szorongatja a feszült várakozás, amely, akár a pillangók mocorog a gyomrában, egyre gyorsabb léptekre ösztönözve. Amikor az utolsó utcákat is maga mögött hagyja, a napkorong már csak félig látszik a horizont fölött, így a lány futásnak ered. Nem akarja a kompániát megváratni.
Kivételesen szeretné előbb megérkezni, vagy legalább pontosan időben.*
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-06-02 17:57:33
Üzenet elküldve: 2026-06-02 17:57:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
*Szeretne elfordulni, mikor arról esik szó, hogy „kedvese” mennyire törődött vele, de nem teszi. Végig állja az ork tekintetét, magában azonban a legcifrább szitokszavak sorozata visszhangzik. Az a szerelem egy napig tartott, és még csak nem is a kurva csalta meg a másikat. A hóhajú fiú kedvéért még azon is eltűnődött, hogy felhagyjon a kurtizánkodással, de most már nagyon örül annak, hogy nem tette.
Elegánsan témát vált inkább, egy kicsit beszél Orthusról, majd egy íves kanyarral a bájitalok útjára fordul. Talán nem meglepő, hogy azok közül is a fehérek érdeklik leginkább Merlanát. Az persze látszik, hogy Cagon igencsak kikupálta magát üzleti témában, mert nagyon szép mondatokkal kerüli el a konkrét válaszadást. Ami azt illeti, remekül csinálja. Egy kérdést követően újdonságot mutat a potenciális vevőnek, és a lány rá is harap erre a horogra. Kékjei felcsillannak, ahogy azonnal az üvegcséért nyúl, hogy közelebbről is megvizsgálhassa. Jó színészként el tudná játszani az alkimistát, hasonló mozdulatokkal veszi szemügyre a különleges löttyöt, mint amilyenekkel Cagon is megvizsgált a méregzöldet, de persze ő nem ért hozzá, csak remélni tudja, hogy igazat mondanak róla. Végül visszateszi az asztalra a fiolát, és újra hátra dől, s elmosolyodik lágyan. Olyan forrón azért nem eszik a kását.*
- Na, és ha ennyire újdonság, mondd csak, miféle garancia van arra, hogy valóban mentes mindenfajta mellékhatástól? Mármint, sejtésem szerint nem sokan próbálták még ki, így nincs az alkimistáknak tapasztalata arról, hogy valóban hatékony és biztonságos. Jól mondom? *Valószínűleg pontosan ez az oka annak is, hogy olcsóbb a piacon beszerezhető testvérénél. Egy pillanatra átfut az agyán egy kép, ahogy az ork emberkísérleteket végez egy laborban, de ezt hamar elhessegeti, ugyanis szinte kizártnak tartja. Cagon egy öltönyös ork, a légynek sem ártana. Amíg fel nem idegesítik…*
- Egyébként, mielőtt hiú ábrándokba kergetnélek bele, most nem fogok tőled vásárolni. Csupán érdeklődöm, ezért voltam kíváncsi rá, hogy mennyit kérnél érte tőlem. *A hangsúly természetesen továbbra is azon van, hogy tőle. Nem a piaci ár érdekli, hanem az, amennyivel a két szép szeméért olcsóbb lehet.*
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
*Szeretne elfordulni, mikor arról esik szó, hogy „kedvese” mennyire törődött vele, de nem teszi. Végig állja az ork tekintetét, magában azonban a legcifrább szitokszavak sorozata visszhangzik. Az a szerelem egy napig tartott, és még csak nem is a kurva csalta meg a másikat. A hóhajú fiú kedvéért még azon is eltűnődött, hogy felhagyjon a kurtizánkodással, de most már nagyon örül annak, hogy nem tette.
Elegánsan témát vált inkább, egy kicsit beszél Orthusról, majd egy íves kanyarral a bájitalok útjára fordul. Talán nem meglepő, hogy azok közül is a fehérek érdeklik leginkább Merlanát. Az persze látszik, hogy Cagon igencsak kikupálta magát üzleti témában, mert nagyon szép mondatokkal kerüli el a konkrét válaszadást. Ami azt illeti, remekül csinálja. Egy kérdést követően újdonságot mutat a potenciális vevőnek, és a lány rá is harap erre a horogra. Kékjei felcsillannak, ahogy azonnal az üvegcséért nyúl, hogy közelebbről is megvizsgálhassa. Jó színészként el tudná játszani az alkimistát, hasonló mozdulatokkal veszi szemügyre a különleges löttyöt, mint amilyenekkel Cagon is megvizsgált a méregzöldet, de persze ő nem ért hozzá, csak remélni tudja, hogy igazat mondanak róla. Végül visszateszi az asztalra a fiolát, és újra hátra dől, s elmosolyodik lágyan. Olyan forrón azért nem eszik a kását.*
- Na, és ha ennyire újdonság, mondd csak, miféle garancia van arra, hogy valóban mentes mindenfajta mellékhatástól? Mármint, sejtésem szerint nem sokan próbálták még ki, így nincs az alkimistáknak tapasztalata arról, hogy valóban hatékony és biztonságos. Jól mondom? *Valószínűleg pontosan ez az oka annak is, hogy olcsóbb a piacon beszerezhető testvérénél. Egy pillanatra átfut az agyán egy kép, ahogy az ork emberkísérleteket végez egy laborban, de ezt hamar elhessegeti, ugyanis szinte kizártnak tartja. Cagon egy öltönyös ork, a légynek sem ártana. Amíg fel nem idegesítik…*
- Egyébként, mielőtt hiú ábrándokba kergetnélek bele, most nem fogok tőled vásárolni. Csupán érdeklődöm, ezért voltam kíváncsi rá, hogy mennyit kérnél érte tőlem. *A hangsúly természetesen továbbra is azon van, hogy tőle. Nem a piaci ár érdekli, hanem az, amennyivel a két szép szeméért olcsóbb lehet.*
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-06-02 17:52:48
Üzenet elküldve: 2026-06-02 17:52:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Felperzselt föld//
//A raktárnál//
* Nixomia egyetértően bólint, mert bár a lány nem tűnik már olyan kis gyermeknek, de azért még nem is nevezné felnőt nőnek a kis kamaszt.*
- Mindenképpen értesítsd az édesanyádat, ne kelljen aggódnia. Én valószínűleg mihamarabb csatlakozni fogok majd a kaszárnyában a védőkhöz, így leghamarabb elérni ott lehet, de inkább azt mondanám, hogy a személyzetem tagjaid keresd, majd ők mindenben segítenek. Ha szükséges, akkor informálnak is, amennyiben az lehetséges.* Az itteni dolgokat rájuk fogja bízni úgyis, mert neki nincs ideje erre, akármennyire is szeretné.*
- A szolgálóim fognak hozni még vödröket meg egyéb eszközöket, de a tűzrakás az csak kint lehetséges, mivel raktárhelyiség, így nem rendelkezik tűzrakóval odabent. Szekerem az nincs sajnos, de a hintómra is lehet pakolni, vagy van egy málhás szamaram, ha az elegendő.* Jut eszébe a szamár, akivel megjárta a pusztát.*
- Ami az eleséget és a gyógynövényeket illeti, azokért roppant hálás vagyok. Tessék!* Gyorsan és diszkréten Cilia Miritar Faensa kezébe nyom egy 200 aranyat
rejtő erszényt.*
- Az önzetlen segítségedért, de vigyázz magadra! A kertészem majd hazakísér a dolgaidért. Markáns törp, benne lehet bízni.* El is lép egy pillanatra a lány mellől és szét néz. Lesz mit itt tenni, de nem olyan rossz a helyzet, még. Neki viszont nem itt van a dolga a többi nővel, hanem a férfiak oldalán fog harcolni, ha pedig kell, hát meghald, de ez nem célja, mert még van itt egy város aminek szüksége van rá.*
- Mi is a neved te lány? Nem fogom elfeledni, ha visszatérek majd épségben.* Ezután felszáll a lovára és, ha nincs egyéb, akkor távozni fog a kaszárnya irányába. Arca elég gondterhelt a városra vetülő veszedelem miatt. Ha igazak a pletykák, akkor itt nem kiegyenlített harcban lesz részük, hanem keserves ellenállásban. Reméli, azért akadnak majd falusiak között olyanok, akik csatlakoznak majd a közös ügyükhöz.*
//A raktárnál//
* Nixomia egyetértően bólint, mert bár a lány nem tűnik már olyan kis gyermeknek, de azért még nem is nevezné felnőt nőnek a kis kamaszt.*
- Mindenképpen értesítsd az édesanyádat, ne kelljen aggódnia. Én valószínűleg mihamarabb csatlakozni fogok majd a kaszárnyában a védőkhöz, így leghamarabb elérni ott lehet, de inkább azt mondanám, hogy a személyzetem tagjaid keresd, majd ők mindenben segítenek. Ha szükséges, akkor informálnak is, amennyiben az lehetséges.* Az itteni dolgokat rájuk fogja bízni úgyis, mert neki nincs ideje erre, akármennyire is szeretné.*
- A szolgálóim fognak hozni még vödröket meg egyéb eszközöket, de a tűzrakás az csak kint lehetséges, mivel raktárhelyiség, így nem rendelkezik tűzrakóval odabent. Szekerem az nincs sajnos, de a hintómra is lehet pakolni, vagy van egy málhás szamaram, ha az elegendő.* Jut eszébe a szamár, akivel megjárta a pusztát.*
- Ami az eleséget és a gyógynövényeket illeti, azokért roppant hálás vagyok. Tessék!* Gyorsan és diszkréten Cilia Miritar Faensa kezébe nyom egy 200 aranyat
rejtő erszényt.* - Az önzetlen segítségedért, de vigyázz magadra! A kertészem majd hazakísér a dolgaidért. Markáns törp, benne lehet bízni.* El is lép egy pillanatra a lány mellől és szét néz. Lesz mit itt tenni, de nem olyan rossz a helyzet, még. Neki viszont nem itt van a dolga a többi nővel, hanem a férfiak oldalán fog harcolni, ha pedig kell, hát meghald, de ez nem célja, mert még van itt egy város aminek szüksége van rá.*
- Mi is a neved te lány? Nem fogom elfeledni, ha visszatérek majd épségben.* Ezután felszáll a lovára és, ha nincs egyéb, akkor távozni fog a kaszárnya irányába. Arca elég gondterhelt a városra vetülő veszedelem miatt. Ha igazak a pletykák, akkor itt nem kiegyenlített harcban lesz részük, hanem keserves ellenállásban. Reméli, azért akadnak majd falusiak között olyanok, akik csatlakoznak majd a közös ügyükhöz.*
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-06-02 13:44:59
Üzenet elküldve: 2026-06-02 13:44:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
* Felháborító ide vagy oda. Nem lenne idegen számára. Mondhatni, tapasztalt ilyen téren, így muszáj lesz elnéznie, ha egyből erre gondolna. Ami viszont meglepi, az a kapott reakciója. Eléggé a szívére vehette a megszólalását. *
- Akkor mindenki boldog.
* Teszi hozzá, de nem kívánja folytatni a beszélgetést. Most amúgy sem azért jött, hogy kitárgyalják a nővel, ki ismer kit jobban. Bizonyára alul maradna a versenyben, ugyanis utolsó találkozásuk óta nemigen volt álmatlan éjszakája a lány után, bár majdnem biztos abban, hogy az érzés kölcsönös. Na, nem mintha undorodna a másiktól, inkább csak voltak fontosabb dolgai. Most, hogy így körbenéz, Merlana sem ült ölbe tett kézzel, és hasonlóan az orkhoz, maga is inkább a saját kezébe vette a sorsát. *
- Bizonyára igazán törődött veled. Mint mondtam, az ilyet csak egy maréknyi alkimista képes csinálni, azokból meg nincs túl sok a városban.
* Jelenti ki ismét, ha nem lett volna egyértelmű elsőre. Persze az is lehet, hogy ez a bizonyos ismerős keverte neki, de erre akkora esélyt lát, mint az orksereg győzelmére. *
- Nem-nem. Nem esett szó semmi ilyesmiről. Csupán én döntöttem úgy, hogy hozzájárulok néhány itallal a nemesség irányába. Nemesekkel barátkozni sose egy rossz dolog. Bár az én esetemben már az is előrelépés lenne ha nem űznének ki a többi orkkal együtt a küzdelem után.
* Már látja is maga előtt, a város győzelmét követően az orkoknak nemigen lesz több keresnivalója a városban. Nem válaszol, csupán bólint egyet. Abból lesz jó vezető, aki mindent tud és semmi nem lepi meg. *
- Fehér? Nos ez nagyban függ attól, hogy milyen erős italra lenne szükséged. És ha már fehér…
* Mondja, majd elővesz egy egyszerű karizmaitalt a zsebéből. *
- Ezt a löttyöt egy újfajta módszerrel kevertem ki, még amikor alapanyagokra vadásztam a városon kívül. Mellékhatásoktól mentes, és ha hozzá kéne hasonlítanom valamelyikhez, akkor a hófehér italhoz hasonlítanám. Ha annál is erősebb kéne, akkor ezt el is felejthetjük. Viszont ha a célnak megfelelő, akkor ez még olcsóbb a piacon kaphatónál. Főleg mert az gyengébb, mint ez.
* Teszi hozzá a végén, majd az asztalra teszi az italt. Egyelőre nem beszél árakról. Kapcsolatuktól és egymás hasznosságától függően tehetik nagyon alacsonyra és nagyon magasra ezt az összeget. Sok dolog van még, amit nem tud az orkokról, Merlana meg pont olyan pozícióban van, ahonnét több információt tudhat meg. *
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
* Felháborító ide vagy oda. Nem lenne idegen számára. Mondhatni, tapasztalt ilyen téren, így muszáj lesz elnéznie, ha egyből erre gondolna. Ami viszont meglepi, az a kapott reakciója. Eléggé a szívére vehette a megszólalását. *
- Akkor mindenki boldog.
* Teszi hozzá, de nem kívánja folytatni a beszélgetést. Most amúgy sem azért jött, hogy kitárgyalják a nővel, ki ismer kit jobban. Bizonyára alul maradna a versenyben, ugyanis utolsó találkozásuk óta nemigen volt álmatlan éjszakája a lány után, bár majdnem biztos abban, hogy az érzés kölcsönös. Na, nem mintha undorodna a másiktól, inkább csak voltak fontosabb dolgai. Most, hogy így körbenéz, Merlana sem ült ölbe tett kézzel, és hasonlóan az orkhoz, maga is inkább a saját kezébe vette a sorsát. *
- Bizonyára igazán törődött veled. Mint mondtam, az ilyet csak egy maréknyi alkimista képes csinálni, azokból meg nincs túl sok a városban.
* Jelenti ki ismét, ha nem lett volna egyértelmű elsőre. Persze az is lehet, hogy ez a bizonyos ismerős keverte neki, de erre akkora esélyt lát, mint az orksereg győzelmére. *
- Nem-nem. Nem esett szó semmi ilyesmiről. Csupán én döntöttem úgy, hogy hozzájárulok néhány itallal a nemesség irányába. Nemesekkel barátkozni sose egy rossz dolog. Bár az én esetemben már az is előrelépés lenne ha nem űznének ki a többi orkkal együtt a küzdelem után.
* Már látja is maga előtt, a város győzelmét követően az orkoknak nemigen lesz több keresnivalója a városban. Nem válaszol, csupán bólint egyet. Abból lesz jó vezető, aki mindent tud és semmi nem lepi meg. *
- Fehér? Nos ez nagyban függ attól, hogy milyen erős italra lenne szükséged. És ha már fehér…
* Mondja, majd elővesz egy egyszerű karizmaitalt a zsebéből. *
- Ezt a löttyöt egy újfajta módszerrel kevertem ki, még amikor alapanyagokra vadásztam a városon kívül. Mellékhatásoktól mentes, és ha hozzá kéne hasonlítanom valamelyikhez, akkor a hófehér italhoz hasonlítanám. Ha annál is erősebb kéne, akkor ezt el is felejthetjük. Viszont ha a célnak megfelelő, akkor ez még olcsóbb a piacon kaphatónál. Főleg mert az gyengébb, mint ez.
* Teszi hozzá a végén, majd az asztalra teszi az italt. Egyelőre nem beszél árakról. Kapcsolatuktól és egymás hasznosságától függően tehetik nagyon alacsonyra és nagyon magasra ezt az összeget. Sok dolog van még, amit nem tud az orkokról, Merlana meg pont olyan pozícióban van, ahonnét több információt tudhat meg. *
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-06-01 15:18:53
Üzenet elküldve: 2026-06-01 15:18:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Felperzselt föld//
//A raktárnál//
*Kérdéseinek esetleges megválaszolása után és közben még Cilia szeme gyakran végig fut a már helyüket lassan elfoglaló menekülteken. Megnyugvással tölti el, hogy súlyos sérülteket nem lát. Ám a rögtönzött módszerek, és félkész megoldások szemet szúrnak neki. Azokra minél hamarabb rá is fog nézni. Ám előtte még a részleteket meg kell beszélnie Nixomiával. Erről eszébe is jut.*
- Illetve, a szekérhez visszatérve. Van egy nagyobb mennyiségű Barna Gubisom is az árvaházban. Ha segít elhozni, szívesen megosztom azt a menekültekkel.
*Tudja jól, hogy nem a legfinomabb falat. De megfelelő elkészítéssel, még a kisebb sérüléseket is segít gyógyítani. Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen kiadós élelem.
Ha Nixomiával megbeszélte a részleteket. Figyelme innentől teljesen a menekülteké. Rápillant hű társára, megpaskolja annak nagy fejét és kedvesen rámosolyog.*
- Készen állsz?
*Kérdezi a bundás négylábút. De kérdése inkább szól saját magának. Derest azonban nem olyan fából faragták, hogy véncsontjaira megfutamodjon. Egy rövid hangos vakkantással válaszol hát gazdájának, miszerint ő csak rá vár.
Óvatos, lassú és kimért lépésekkel közelíti meg a raktárhelységet. Felmérve a menekülteket, miképp lakják be az épületet. Kétli szükségük van bármiféle útmutatásra. Biztos benne feltalálják magukat abban, hogy találják majd az üres teret kényelmesnek.
Első sorban a csonttörésekkel szeretne foglalkozni. Mert ha rosszul lettek sínbe rakva, amit sejt előfordulhatott. Főleg, hogy sietve távoztak lakhelyükről. A csont esetleges rossz összeforrása esetén csak nagyobb bajt jelentene a későbbiekben a beteg számára. Viszont mielőtt bármihez is neki kezdene. Szüksége lesz egy apró sarokra, amit kinevezhet magának. Ahol képes lesz főzeteit elkészíteni, és a betegeket is ellátni. Azon gondolkodik talán képes egyik mágiája által néhány falat felemelni, amivel kisebb szobákat, esetlegesen szekciókat hozhatna létre. Tán nem csak magának, de a menekülteknek is. Viszont ehhez fel kell mérnie mekkora is ez a hely pontosan.
Így most jobban belegondolva, rengeteg feladat áll előtte. A felmérése alatt meg is áll egy pillanatra, hogy összegezze magában a teendőit. Kell számára egy sarok, ahol nyugodtan elkészítheti főzeteit. Amihez kell neki néhány edény és több üvegcse de minimum tálak és a tűzrakóhely. A vízről nem is beszélve. És amint megvannak a szükséges előkészületek. Utána neki is foghat a menekültek ellátásának. Viszont ha erre nem talál itt a menekülteknél akik hajlandóak felajánlani ezt neki. Akkor bizony Nixomiára kell várnia, hogy ezt beszerezze neki. Vagy magának kell elmennie a piactérre beszereznie.*
//A raktárnál//
*Kérdéseinek esetleges megválaszolása után és közben még Cilia szeme gyakran végig fut a már helyüket lassan elfoglaló menekülteken. Megnyugvással tölti el, hogy súlyos sérülteket nem lát. Ám a rögtönzött módszerek, és félkész megoldások szemet szúrnak neki. Azokra minél hamarabb rá is fog nézni. Ám előtte még a részleteket meg kell beszélnie Nixomiával. Erről eszébe is jut.*
- Illetve, a szekérhez visszatérve. Van egy nagyobb mennyiségű Barna Gubisom is az árvaházban. Ha segít elhozni, szívesen megosztom azt a menekültekkel.
*Tudja jól, hogy nem a legfinomabb falat. De megfelelő elkészítéssel, még a kisebb sérüléseket is segít gyógyítani. Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen kiadós élelem.
Ha Nixomiával megbeszélte a részleteket. Figyelme innentől teljesen a menekülteké. Rápillant hű társára, megpaskolja annak nagy fejét és kedvesen rámosolyog.*
- Készen állsz?
*Kérdezi a bundás négylábút. De kérdése inkább szól saját magának. Derest azonban nem olyan fából faragták, hogy véncsontjaira megfutamodjon. Egy rövid hangos vakkantással válaszol hát gazdájának, miszerint ő csak rá vár.
Óvatos, lassú és kimért lépésekkel közelíti meg a raktárhelységet. Felmérve a menekülteket, miképp lakják be az épületet. Kétli szükségük van bármiféle útmutatásra. Biztos benne feltalálják magukat abban, hogy találják majd az üres teret kényelmesnek.
Első sorban a csonttörésekkel szeretne foglalkozni. Mert ha rosszul lettek sínbe rakva, amit sejt előfordulhatott. Főleg, hogy sietve távoztak lakhelyükről. A csont esetleges rossz összeforrása esetén csak nagyobb bajt jelentene a későbbiekben a beteg számára. Viszont mielőtt bármihez is neki kezdene. Szüksége lesz egy apró sarokra, amit kinevezhet magának. Ahol képes lesz főzeteit elkészíteni, és a betegeket is ellátni. Azon gondolkodik talán képes egyik mágiája által néhány falat felemelni, amivel kisebb szobákat, esetlegesen szekciókat hozhatna létre. Tán nem csak magának, de a menekülteknek is. Viszont ehhez fel kell mérnie mekkora is ez a hely pontosan.
Így most jobban belegondolva, rengeteg feladat áll előtte. A felmérése alatt meg is áll egy pillanatra, hogy összegezze magában a teendőit. Kell számára egy sarok, ahol nyugodtan elkészítheti főzeteit. Amihez kell neki néhány edény és több üvegcse de minimum tálak és a tűzrakóhely. A vízről nem is beszélve. És amint megvannak a szükséges előkészületek. Utána neki is foghat a menekültek ellátásának. Viszont ha erre nem talál itt a menekülteknél akik hajlandóak felajánlani ezt neki. Akkor bizony Nixomiára kell várnia, hogy ezt beszerezze neki. Vagy magának kell elmennie a piactérre beszereznie.*
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-30 20:54:24
Üzenet elküldve: 2026-05-30 20:54:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Felperzselt föld//
//A raktárnál//
*Azok a szerencsések, akik végül sikeresen kimaradnak a felpaprikázott tömeg hangulatkeltéséből, és a nemes lovag kegyes felajánlásával is élni óhajtanak követik őket ahhoz a bizonyos raktárépülethez. Egyáltalán nem várnak sokat, de ha nem az utcán kell álomra hajtani a fejüket, nekik már az is nagy segítség. Nem egyszerű mikor az ember egy gyermeket hord a szíve alatt, pláne nem ilyen körülmények között. A homlokzaton megcsodálják a címert mikor megállnak, bizonyára emlékezni fognak rá később ha látják majd máshol is. Ám most jobban izgatja őket, hogy végre elfoglalhassák a helyüket. A felhívásra több jelentkező is akad, és mivel javarészt ismerik is egymást ezek az emberek, tudják jól hogy Nonnyra, vagy ahogy ők hívják Nonnye kezei között jó ellátást fognak kapni. Szegény eddig is ott segített ahol tudott, de ezen a helyen, jóval több felszereléssel bizonyára könnyebb dolga lesz. Cilia pedig ha megfigyeli a népet, azt láthajta rajtuk, hogy rettentő komoly sérülése senkinek nincs, sajnos valószínúleg a súlyos sérültek nem húzták ki idáig, vagy már a papok oltalma alatt állnak. Néhány törött végtag viszont elő-elő fordul, melyeket legalább sínte tudtak tenni. Sebtében félcelt varratok, helytelenül kiégetett sebek. Mind arról árulkodik, hogy azt tették amit éppen a helyzet megengedett azért, hogy minél hamarabb tudjanak tovább jönni a város felé. Jól fog jönni egy alapos átvizsgálás mindenkinél, persze a szántóföldiek roppant büszkék, így maguktól biztosan nem kérnék ezt a fiatal leánytól. Ha minden jól megy, mindenki talál magának helyet azok közül, akik végül Nixomiával tartottak. Hálás köszönetükkel engedik útjára a lovagot, ha távozna.*
//A raktárnál//
*Azok a szerencsések, akik végül sikeresen kimaradnak a felpaprikázott tömeg hangulatkeltéséből, és a nemes lovag kegyes felajánlásával is élni óhajtanak követik őket ahhoz a bizonyos raktárépülethez. Egyáltalán nem várnak sokat, de ha nem az utcán kell álomra hajtani a fejüket, nekik már az is nagy segítség. Nem egyszerű mikor az ember egy gyermeket hord a szíve alatt, pláne nem ilyen körülmények között. A homlokzaton megcsodálják a címert mikor megállnak, bizonyára emlékezni fognak rá később ha látják majd máshol is. Ám most jobban izgatja őket, hogy végre elfoglalhassák a helyüket. A felhívásra több jelentkező is akad, és mivel javarészt ismerik is egymást ezek az emberek, tudják jól hogy Nonnyra, vagy ahogy ők hívják Nonnye kezei között jó ellátást fognak kapni. Szegény eddig is ott segített ahol tudott, de ezen a helyen, jóval több felszereléssel bizonyára könnyebb dolga lesz. Cilia pedig ha megfigyeli a népet, azt láthajta rajtuk, hogy rettentő komoly sérülése senkinek nincs, sajnos valószínúleg a súlyos sérültek nem húzták ki idáig, vagy már a papok oltalma alatt állnak. Néhány törött végtag viszont elő-elő fordul, melyeket legalább sínte tudtak tenni. Sebtében félcelt varratok, helytelenül kiégetett sebek. Mind arról árulkodik, hogy azt tették amit éppen a helyzet megengedett azért, hogy minél hamarabb tudjanak tovább jönni a város felé. Jól fog jönni egy alapos átvizsgálás mindenkinél, persze a szántóföldiek roppant büszkék, így maguktól biztosan nem kérnék ezt a fiatal leánytól. Ha minden jól megy, mindenki talál magának helyet azok közül, akik végül Nixomiával tartottak. Hálás köszönetükkel engedik útjára a lovagot, ha távozna.*
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-30 06:03:31
Üzenet elküldve: 2026-05-30 06:03:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Sub Rosa Panzió//
//Ablaktábla-készítés//
*Másnapra az enyv már kellően megfogja a kereteket. Gilas Abac mester még -ugyancsak igen korai- érkezése után sem nyúl rögtön szerszámhoz; előbb körbejárja az előző napi munkájának eredményét. Egyik kerettől a másikig sétál, hol itt, hol ott megérintve a fát; mintha csak tapintásával is ellenőrizni tudná azt, amit a szeme már nem lát. Néhol megmozgatja a szorítókat, máshol megpróbálja finoman megcsavarni a keretet. Semmi nem mozdul, és legyünk őszinték - pontosan ezt akarja látni. Így hát elégedetten hümmög egyet, aztán mozdul, hogy nekilásson az aznapi feladatának.
A keretek ugyan elkészültek, de még messze nem hasonlítanak arra, amit a Sub Rosa Panzió számára elképzelt. A hosszú lécek újra előkerülnek, ám ezúttal nem a keretek külső részeihez kellenek. A kocsija mellett állva annak lehajtott oldala fölé hajol, ahol az így rögtönzött munkaasztalra fektetett, jegyzetelésre szolgáló könyve hever kinyitva. Egy darabka sötét színű, savanykás kenyeret rágcsálva a rajz fölé hajol, gyorsan átfutja a méreteket, majd krétakővel és szénirónnal újabb jelöléseket húz a fára. Nem telik bele sok idő, és újra a fűrész hangja tölti meg az udvart. (Azzal meg, hogy a kedves vendégek mennyire tudnak pihenni, foglalkozzon Merlana Nareice kisasszony maga, azzal a ragyogó mosolyával.)
Ezúttal rövidebb darabokat vág a keskenyebb faanyagból. Olyanokat, amelyekből hamarosan kialakíthatja majd a spaletták jellegzetes rácsozatát. Darabról darabra halad. Mire a nap magasabbra emelkedik, már kisebb kupacokban állnak előtte az egyforma elemek, mintha valamilyen különös fa-kirakós részei lennének. És valójában azok is, számára legalábbis. Annyira belefeledkezik a pillanatba, hogy inkább egyfajta játéknak éli meg szorgoskodását, mintsem valódi munkának.
A dél körüli órákra az első keret ismét a bakokra kerül. Most már nem a külső szerkezetet építi, hanem annak belsejét készül megtölteni. Az átlós elemek sorra a helyükre kerülnek; illeszti, igazítja őket, néha visszacsiszol belőlük egy hajszálnyit, aztán újra próbálja. Lassan, de biztosan kirajzolódik az a sűrű, egymást metsző mintázat, amely egyszerre enged majd fényt az ablakhoz és tartja távol az illetéktelen kezeket.
Mikor az első teljes darab elkészül, hátrébb lép két-három lépésnyit. Fejét kissé oldalra billenti, és hosszasan nézi a darabot. A szemöldökei között megjelenő halvány árkok jelzik, hogy valami nem tetszik neki. Visszalép, közelebbről is megnézi, kissé hunyorítva. Megtalálja a hibát, amit amúgy hozzá-nem-értő szem észre sem venne: az egyik átlós elem körömhegynyit kijjebb áll, mint kellene. Bosszúsan hümmög szakálla alatt. Hogy mit csinál pontosan a fával, azt az sem láthatja aki esetleg az ablakból nézi őt szúrós szemekkel, oda kívánva őt, ahová a nap se süt be; de pár perc múlva már nincs ott a hiba.
Ezt követően sokkal gyorsabban halad minden. Mire az árnyékok megnyúlnak az udvar kövén, már több kész spaletta támaszkodik a falnak egymás mellett. A keretek megteltek mintázattal, és itt-ott már a rózsa motívum első darabjai is feltűnnek. Nem hivalkodóak: egy-egy egyszerűen kifaragott virágforma a felső részen, éppen csak annyi, hogy aki figyelmesen nézi, felismerhesse a panzió jelképét. Gilas Abac mester az egyik előtt megállva, kissé fűrészporos ujjával végigsimít a faragáson, majd elégedetten bólint.*
- Na..! Kezdünk valahogy kinézni. *És ez a mondat, tőle, szinte már dicséretnek számít.*
//Ablaktábla-készítés//
*Másnapra az enyv már kellően megfogja a kereteket. Gilas Abac mester még -ugyancsak igen korai- érkezése után sem nyúl rögtön szerszámhoz; előbb körbejárja az előző napi munkájának eredményét. Egyik kerettől a másikig sétál, hol itt, hol ott megérintve a fát; mintha csak tapintásával is ellenőrizni tudná azt, amit a szeme már nem lát. Néhol megmozgatja a szorítókat, máshol megpróbálja finoman megcsavarni a keretet. Semmi nem mozdul, és legyünk őszinték - pontosan ezt akarja látni. Így hát elégedetten hümmög egyet, aztán mozdul, hogy nekilásson az aznapi feladatának.
A keretek ugyan elkészültek, de még messze nem hasonlítanak arra, amit a Sub Rosa Panzió számára elképzelt. A hosszú lécek újra előkerülnek, ám ezúttal nem a keretek külső részeihez kellenek. A kocsija mellett állva annak lehajtott oldala fölé hajol, ahol az így rögtönzött munkaasztalra fektetett, jegyzetelésre szolgáló könyve hever kinyitva. Egy darabka sötét színű, savanykás kenyeret rágcsálva a rajz fölé hajol, gyorsan átfutja a méreteket, majd krétakővel és szénirónnal újabb jelöléseket húz a fára. Nem telik bele sok idő, és újra a fűrész hangja tölti meg az udvart. (Azzal meg, hogy a kedves vendégek mennyire tudnak pihenni, foglalkozzon Merlana Nareice kisasszony maga, azzal a ragyogó mosolyával.)
Ezúttal rövidebb darabokat vág a keskenyebb faanyagból. Olyanokat, amelyekből hamarosan kialakíthatja majd a spaletták jellegzetes rácsozatát. Darabról darabra halad. Mire a nap magasabbra emelkedik, már kisebb kupacokban állnak előtte az egyforma elemek, mintha valamilyen különös fa-kirakós részei lennének. És valójában azok is, számára legalábbis. Annyira belefeledkezik a pillanatba, hogy inkább egyfajta játéknak éli meg szorgoskodását, mintsem valódi munkának.
A dél körüli órákra az első keret ismét a bakokra kerül. Most már nem a külső szerkezetet építi, hanem annak belsejét készül megtölteni. Az átlós elemek sorra a helyükre kerülnek; illeszti, igazítja őket, néha visszacsiszol belőlük egy hajszálnyit, aztán újra próbálja. Lassan, de biztosan kirajzolódik az a sűrű, egymást metsző mintázat, amely egyszerre enged majd fényt az ablakhoz és tartja távol az illetéktelen kezeket.
Mikor az első teljes darab elkészül, hátrébb lép két-három lépésnyit. Fejét kissé oldalra billenti, és hosszasan nézi a darabot. A szemöldökei között megjelenő halvány árkok jelzik, hogy valami nem tetszik neki. Visszalép, közelebbről is megnézi, kissé hunyorítva. Megtalálja a hibát, amit amúgy hozzá-nem-értő szem észre sem venne: az egyik átlós elem körömhegynyit kijjebb áll, mint kellene. Bosszúsan hümmög szakálla alatt. Hogy mit csinál pontosan a fával, azt az sem láthatja aki esetleg az ablakból nézi őt szúrós szemekkel, oda kívánva őt, ahová a nap se süt be; de pár perc múlva már nincs ott a hiba.
Ezt követően sokkal gyorsabban halad minden. Mire az árnyékok megnyúlnak az udvar kövén, már több kész spaletta támaszkodik a falnak egymás mellett. A keretek megteltek mintázattal, és itt-ott már a rózsa motívum első darabjai is feltűnnek. Nem hivalkodóak: egy-egy egyszerűen kifaragott virágforma a felső részen, éppen csak annyi, hogy aki figyelmesen nézi, felismerhesse a panzió jelképét. Gilas Abac mester az egyik előtt megállva, kissé fűrészporos ujjával végigsimít a faragáson, majd elégedetten bólint.*
- Na..! Kezdünk valahogy kinézni. *És ez a mondat, tőle, szinte már dicséretnek számít.*
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-28 15:45:32
Üzenet elküldve: 2026-05-28 15:45:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
*Visszatértét az ork azzal üdvözli, hogy meggyanúsítja őt. Azt állítja, hogy szó nélkül hagyta volna magára, ha nincs ínyére a társasága. Nevetséges. Felháborító még a feltételezés is, de őszinte reakciójából mindösszesen annyi vehető észre, hogy szemöldökei kissé megrándulnak felfelé. Nem célja azonban titkolni a véleményét, így miután -ekkor még állva- összefonta a karjait maga előtt, hangot is ad neki.*
- Nem ismersz még engem igazán, Cagon. Nincs szükségem ilyen kicsinyes megoldásokra ahhoz, hogy eltávolítsam a nemkívánatos személyeket a közelemből. *Mosolyodik el kedveskén, hisz vendége szavai alapján már tudhatja, hogy alapjában véve nincs baja az ork jelenlétével. Már, amíg nem kerül nagyon a vendégek szeme elé…
Ezek után helyet foglal, s miután eleget bíbelődött azzal, hogy hogyan álljon rajta a szoknya, és a lábait is számára kényelmesen elhelyezte, elmondja, miért is ment fel az emeletre, majd végül síri csendben, de őszinte kíváncsisággal figyeli a munkát, ahogy az alkimista megvizsgálja az italt. Nincs kétsége az ital eredetében, legalábbis elsőre, de mint tudjuk, az ördög nem alszik. Az italt olyasvalakitől kapta, ki egyik nap még élete szerelmének tekintette, másnap pedig már nemeslányokkal feküdt máshol egy ágyban, ráadásul mostanra már azt is tudja, hogy a harcos járt itt, mióta nem találkoztak, hisz a hátrahagyott holmijai is eltűntek a panzióból. Még csak nem is köszönt…
Gondolatai egy idő után egészen elterelődnek, így fel kell kapnia a fejét, mikor Cagon megszólal. Épp csupán néhány hatásvadász másodpercet vár, mielőtt a rövidke kérdésre válaszolna.*
- Kaptam. Olyasvalakitől, akivel fontosak voltunk egymásnak. Akkor hát tényleg az, aminek mondják? Ennek örülök. *Egy valami tanúbizonyságot nyert legalább. Pashthra tényleg őszintén törődni akart vele, éppen ezért érzi még furábbnak az egész történetet, mit nemrég tudott meg vele kapcsolatban.
Elhangzik mindeközben Orthus neve is, ami ugyancsak megkavarja a szálakat.*
- Tényleg? Morthimer úr gyógyitalokat rendelt tőled? Csak nem félti az életét? *teátrálisan felsóhajt.* Azt hinné az ember, hogy lehet neki újat mondani, de van egy olyan érzésem, hogy ő az, aki mindannyiunknál többet tud. Khm… *Megköszörüli kissé a torkát, majd mintha nem mondott volna semmit, mosolyodik el újra. Egy kicsikét előre dől, kezeit összekulcsolja a térdét fogva.*
- Kérdezek mást is. A fehér bájitalok. Azok, amelyek különös szépséget és karizmát kölcsönöznek az elfogyasztójának… mennyire drágák? Úgy értem… mennyire drágák, ha te készíted őket és én vagyok a vásárló? *Természetesen nagy mértékű kedvezményre számít, már csak a valójában nem is létező, de hirtelen kifejezetten fontossá vált barátságukra tekintettel is.*
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
*Visszatértét az ork azzal üdvözli, hogy meggyanúsítja őt. Azt állítja, hogy szó nélkül hagyta volna magára, ha nincs ínyére a társasága. Nevetséges. Felháborító még a feltételezés is, de őszinte reakciójából mindösszesen annyi vehető észre, hogy szemöldökei kissé megrándulnak felfelé. Nem célja azonban titkolni a véleményét, így miután -ekkor még állva- összefonta a karjait maga előtt, hangot is ad neki.*
- Nem ismersz még engem igazán, Cagon. Nincs szükségem ilyen kicsinyes megoldásokra ahhoz, hogy eltávolítsam a nemkívánatos személyeket a közelemből. *Mosolyodik el kedveskén, hisz vendége szavai alapján már tudhatja, hogy alapjában véve nincs baja az ork jelenlétével. Már, amíg nem kerül nagyon a vendégek szeme elé…
Ezek után helyet foglal, s miután eleget bíbelődött azzal, hogy hogyan álljon rajta a szoknya, és a lábait is számára kényelmesen elhelyezte, elmondja, miért is ment fel az emeletre, majd végül síri csendben, de őszinte kíváncsisággal figyeli a munkát, ahogy az alkimista megvizsgálja az italt. Nincs kétsége az ital eredetében, legalábbis elsőre, de mint tudjuk, az ördög nem alszik. Az italt olyasvalakitől kapta, ki egyik nap még élete szerelmének tekintette, másnap pedig már nemeslányokkal feküdt máshol egy ágyban, ráadásul mostanra már azt is tudja, hogy a harcos járt itt, mióta nem találkoztak, hisz a hátrahagyott holmijai is eltűntek a panzióból. Még csak nem is köszönt…
Gondolatai egy idő után egészen elterelődnek, így fel kell kapnia a fejét, mikor Cagon megszólal. Épp csupán néhány hatásvadász másodpercet vár, mielőtt a rövidke kérdésre válaszolna.*
- Kaptam. Olyasvalakitől, akivel fontosak voltunk egymásnak. Akkor hát tényleg az, aminek mondják? Ennek örülök. *Egy valami tanúbizonyságot nyert legalább. Pashthra tényleg őszintén törődni akart vele, éppen ezért érzi még furábbnak az egész történetet, mit nemrég tudott meg vele kapcsolatban.
Elhangzik mindeközben Orthus neve is, ami ugyancsak megkavarja a szálakat.*
- Tényleg? Morthimer úr gyógyitalokat rendelt tőled? Csak nem félti az életét? *teátrálisan felsóhajt.* Azt hinné az ember, hogy lehet neki újat mondani, de van egy olyan érzésem, hogy ő az, aki mindannyiunknál többet tud. Khm… *Megköszörüli kissé a torkát, majd mintha nem mondott volna semmit, mosolyodik el újra. Egy kicsikét előre dől, kezeit összekulcsolja a térdét fogva.*
- Kérdezek mást is. A fehér bájitalok. Azok, amelyek különös szépséget és karizmát kölcsönöznek az elfogyasztójának… mennyire drágák? Úgy értem… mennyire drágák, ha te készíted őket és én vagyok a vásárló? *Természetesen nagy mértékű kedvezményre számít, már csak a valójában nem is létező, de hirtelen kifejezetten fontossá vált barátságukra tekintettel is.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-27 17:14:02
Üzenet elküldve: 2026-05-27 17:14:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
*Néha jó volna, ha ő is ugyanezt az ürességet érezné. Nem csak a hóhajú iránt, hanem az egész, kurva, ellene fordult világ iránt. Jó volna, ha nem kellene mindig csak haragudnia, magára vagy mindenki másra, lényegtelen is, de sajnos ez neki nem megy. Ahogy Pashthra megszólal, barnáit élesen, de kíváncsian emeli rá.*
- Megesik. *Ő pedig csak ennyit tud hozzáfűzni, mert a harag nem múlik el ilyen gyorsan, de már megátkozni nem akarja mindenáron a harcost. Arra mondjuk továbbra is kíváncsi volna, hogy miért nem tudta akkor sem, mikor meg akarta?*
~Hüm…~ *Fejét kissé oldalra billenti, úgy méregeti egy ideig a másikat, míg amaz újabb szavaival meg nem töri a furcsán csendes pillanatot.*
- Majd adok neked. Sokszor csinálok. *Bólint rá, mintegy a békülés első jeleként a részéről. Pashthra mosolya és a kedves szavai némileg összezavarják, nem számított rájuk, de az előző bólintást végül követi még egy. Az ajtóig kíséri a férfit, ahol aztán már csak arra vár, hogy kilépve rajta mára végleg elköszönjenek egymástól, de előtte még egyszer meglepi őt újdonsült szomszédja. Feketére festett ajkai tátva is maradnak egy pillanatra, majd összezárva húzza őket félre, láthatóan nem hisz neki.*
- Ne ígérd meg, csak, ha tényleg így van. *Ezzel búcsúzik, s miután az ajtó már csukva, nincs más hátra, minthogy megkeresse szegény Szörnyecskét, és bocsánatkérésképp jól megdögönyözze őt, hisz a szőrös, fekete, gülü szemű kis ördög mégiscsak a társa.*
//Vészhelyzet//
*Néha jó volna, ha ő is ugyanezt az ürességet érezné. Nem csak a hóhajú iránt, hanem az egész, kurva, ellene fordult világ iránt. Jó volna, ha nem kellene mindig csak haragudnia, magára vagy mindenki másra, lényegtelen is, de sajnos ez neki nem megy. Ahogy Pashthra megszólal, barnáit élesen, de kíváncsian emeli rá.*
- Megesik. *Ő pedig csak ennyit tud hozzáfűzni, mert a harag nem múlik el ilyen gyorsan, de már megátkozni nem akarja mindenáron a harcost. Arra mondjuk továbbra is kíváncsi volna, hogy miért nem tudta akkor sem, mikor meg akarta?*
~Hüm…~ *Fejét kissé oldalra billenti, úgy méregeti egy ideig a másikat, míg amaz újabb szavaival meg nem töri a furcsán csendes pillanatot.*
- Majd adok neked. Sokszor csinálok. *Bólint rá, mintegy a békülés első jeleként a részéről. Pashthra mosolya és a kedves szavai némileg összezavarják, nem számított rájuk, de az előző bólintást végül követi még egy. Az ajtóig kíséri a férfit, ahol aztán már csak arra vár, hogy kilépve rajta mára végleg elköszönjenek egymástól, de előtte még egyszer meglepi őt újdonsült szomszédja. Feketére festett ajkai tátva is maradnak egy pillanatra, majd összezárva húzza őket félre, láthatóan nem hisz neki.*
- Ne ígérd meg, csak, ha tényleg így van. *Ezzel búcsúzik, s miután az ajtó már csukva, nincs más hátra, minthogy megkeresse szegény Szörnyecskét, és bocsánatkérésképp jól megdögönyözze őt, hisz a szőrös, fekete, gülü szemű kis ördög mégiscsak a társa.*
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-27 14:24:14
Üzenet elküldve: 2026-05-27 14:24:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
* Amint megkapja a poharát és mellé egy egész üveg bort elégedetten bólint, majd míg Merlana saját ügyeivel bajlódik, addig elbambulva tekint az ablakon túlra. Látszik, hogy nem egyezik a véleménye a nővel, de ezzel igazából semmi problémát nem lát. Elvégre, ha mindenki egyetértene sok problémától megszabadulnának.
Nem telik el sok idő, és máris visszatér. Pont mikor kortyol a borból, lép be a szobába. *
- Ez gyors volt. Én meg azt hittem valami hirtelen felmerült probléma miatt kényszerültél a távozásra. De az sem lett volna nehéz elképzelni, hogy nem akartál szemtől szembe elzavarni.
* Feleli, míg Merlana leül, majd tekintete komolyabbra fordul, miközben az asztalra helyezett italra pillant. A rövid magyarázat és kérdést követve egy gyors pillantással pillant fel Merlanára, majd vissza az italra. Ezt követően előredől, hogy közelebbről is megvizsgálhassa az elé helyezett italt. Először közvetlen a szeméhez tartja, amit egy apró bólintás követ. Ezt nem a nőnek címezi, hanem magának. Majd az állagát is megvizsgálja annyival, hogy kicsit megrázza épp annyira, hogy ne kerüljön bele buborék. Újabb bólintás. Ekkor az egyik belső zsebéből egy kisebb bőrtokot. Egyetlen jellegzetes dolgok ezen a tokon, csupán egy zöld hímzés az oldalán és a hátán. amint kinyitja, benne egy hasonló árnyalatú és anyagú löttyöt vesz elő egy kisebb ampullában. A kettőt egymás mellett tartva a beeső nap sugarai mögött biztosan megmondja, hogy mivel van dolga. Nem mintha első ránézésre ne tudta volna rávágni a lötty eredetét, de inkább legyen valami referencia mellette, minthogy a végén kiderüljön, hogy csak valami vizezett lötty, aztán őt vegyék elő, mint szakmabeli, aki nem tudta kiszúrni a hamisítványt. *
- Nem semmi. Egy igazi kincset tudhatsz magadnak. A fogalmazás kissé nyers, de valami hasonló erővel áldották meg ezt az italt. Egy igazi csodalötty. Mindig jó ha van nálunk egy ilyen ital. Főleg ezekben az időkben. Honnan szerezted? Ilyet nem tud akárki kikeverni. Mondhatni, ez egy alkímiai titkos recept. Nem olyan, amit egy hétköznapi üstből kikeverhet az illető.
* Volna egy-két tippe, elvégre nem sokan maradtak Arthenior városában, akik képesek ilyen csodák kikeverésére. Miután végzett hátra dől, hogy poharát újból felemelhesse. Lassan kortyol bele, míg az előtte elterülő kártyákat próbálja kiolvasni. *
- Orthusnak is terveztem ilyen italt készíteni, meg valamennyi nemesnek selyemrévben, az idő nem az én oldalamat fogta.
* Mondja meggyőzően, közben hanyagul legyint a kezével. Kellően rájátszik a szerepére. Nem tudja, hogy Orthus mennyire avatja be a lányt a dolgaiban, de talán kicsit kutakodhat a sorok között, elvégre sosem árt, ha egy kicsivel többet tud, s ezáltal valamivel előrébb kezd azon a bizonyos sakktáblán. *
- Biztos örülnének neki. Leszámítva annak, hogy egy orktól származik. Hmm. Talán még gyanúsnak is nevezné valaki.
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
* Amint megkapja a poharát és mellé egy egész üveg bort elégedetten bólint, majd míg Merlana saját ügyeivel bajlódik, addig elbambulva tekint az ablakon túlra. Látszik, hogy nem egyezik a véleménye a nővel, de ezzel igazából semmi problémát nem lát. Elvégre, ha mindenki egyetértene sok problémától megszabadulnának.
Nem telik el sok idő, és máris visszatér. Pont mikor kortyol a borból, lép be a szobába. *
- Ez gyors volt. Én meg azt hittem valami hirtelen felmerült probléma miatt kényszerültél a távozásra. De az sem lett volna nehéz elképzelni, hogy nem akartál szemtől szembe elzavarni.
* Feleli, míg Merlana leül, majd tekintete komolyabbra fordul, miközben az asztalra helyezett italra pillant. A rövid magyarázat és kérdést követve egy gyors pillantással pillant fel Merlanára, majd vissza az italra. Ezt követően előredől, hogy közelebbről is megvizsgálhassa az elé helyezett italt. Először közvetlen a szeméhez tartja, amit egy apró bólintás követ. Ezt nem a nőnek címezi, hanem magának. Majd az állagát is megvizsgálja annyival, hogy kicsit megrázza épp annyira, hogy ne kerüljön bele buborék. Újabb bólintás. Ekkor az egyik belső zsebéből egy kisebb bőrtokot. Egyetlen jellegzetes dolgok ezen a tokon, csupán egy zöld hímzés az oldalán és a hátán. amint kinyitja, benne egy hasonló árnyalatú és anyagú löttyöt vesz elő egy kisebb ampullában. A kettőt egymás mellett tartva a beeső nap sugarai mögött biztosan megmondja, hogy mivel van dolga. Nem mintha első ránézésre ne tudta volna rávágni a lötty eredetét, de inkább legyen valami referencia mellette, minthogy a végén kiderüljön, hogy csak valami vizezett lötty, aztán őt vegyék elő, mint szakmabeli, aki nem tudta kiszúrni a hamisítványt. *
- Nem semmi. Egy igazi kincset tudhatsz magadnak. A fogalmazás kissé nyers, de valami hasonló erővel áldották meg ezt az italt. Egy igazi csodalötty. Mindig jó ha van nálunk egy ilyen ital. Főleg ezekben az időkben. Honnan szerezted? Ilyet nem tud akárki kikeverni. Mondhatni, ez egy alkímiai titkos recept. Nem olyan, amit egy hétköznapi üstből kikeverhet az illető.
* Volna egy-két tippe, elvégre nem sokan maradtak Arthenior városában, akik képesek ilyen csodák kikeverésére. Miután végzett hátra dől, hogy poharát újból felemelhesse. Lassan kortyol bele, míg az előtte elterülő kártyákat próbálja kiolvasni. *
- Orthusnak is terveztem ilyen italt készíteni, meg valamennyi nemesnek selyemrévben, az idő nem az én oldalamat fogta.
* Mondja meggyőzően, közben hanyagul legyint a kezével. Kellően rájátszik a szerepére. Nem tudja, hogy Orthus mennyire avatja be a lányt a dolgaiban, de talán kicsit kutakodhat a sorok között, elvégre sosem árt, ha egy kicsivel többet tud, s ezáltal valamivel előrébb kezd azon a bizonyos sakktáblán. *
- Biztos örülnének neki. Leszámítva annak, hogy egy orktól származik. Hmm. Talán még gyanúsnak is nevezné valaki.
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-26 22:04:00
Üzenet elküldve: 2026-05-26 22:04:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
* Pashthrának nincsenek érzései a feketeség felé, se gyűlöletet, se szeretetet nem érez a nő kapcsán, számára csak valaki, akivel kénytelen megosztani valamilyen szinten az életterét, olyan személy, akit eltűr, és segít neki, ha tud miben, de azért nem vállalkozna érte öngyilkos küldetésekre, ahogy az ajtót se csapná be az orra előtt. Nincsen benne sértettség, vagy harag. Ettől függetlenül ez a rövid kis beszélgetés kedvére való volt, és talán még folytatná is, ami olyan dolog, amit nem mondhat el csak úgy bárki magáról. Pashthra ritkán beszél, és általában akkor se szívesen teszi. Talán épp ez az első kis lépés afelé, hogy a barátság szikrája felgyúlhasson egyszer közöttük, hiszen valóban van bennük valami közös. Nem sokan látják úgy az életet, mint ők ketten. *
- Sajnálom, hogy elvették tőlem. * Mondja őszintén, és részéről többet nem tud hozzátenni a témához. Nem ő akarta, hogy rajta keressék a városőrök, és ő pont, hogy biztos helyre akarta rejteni, esze ágában sem volt megválni tőle. Azt tervezte, hogy visszajuttattatja a két nőhöz, és ha Mai is úgy látja jónak, akkor felőle akár Leinánál is kiköthetett volna az átkozott tárgy. Talán akkor most kevésbé neheztelne rá a kedves szomszéd. *
- Köszönöm a beszélgetést. Ha legközelebb olyan nyugtató italt főzöl, és kedved van megosztani velem, leköteleznél, ha megosztanád velem. És ha bármiben segítségre van szükséged, nyugodtan keress. Szívesen segítek. * Küld egy bátorító mosolyt a lány felé, ahogy elköszönnek egymástól. Igaza van, ideje visszafeküdni aludni. *
- Ha pedig szeretnéd visszaszerezni a városőrségtől a szívet, lehet abban is tudok segíteni. * Teszi még hozzá egy kacsintás keretében, majd lassan elindul az ajtó felé. Ha nem tartóztatja senki, akkor hamarosan becsukódik mögötte, és miután megszabadul a felesleges nadrágjától, visszafekszik az ágyba. *
//Vészhelyzet//
* Pashthrának nincsenek érzései a feketeség felé, se gyűlöletet, se szeretetet nem érez a nő kapcsán, számára csak valaki, akivel kénytelen megosztani valamilyen szinten az életterét, olyan személy, akit eltűr, és segít neki, ha tud miben, de azért nem vállalkozna érte öngyilkos küldetésekre, ahogy az ajtót se csapná be az orra előtt. Nincsen benne sértettség, vagy harag. Ettől függetlenül ez a rövid kis beszélgetés kedvére való volt, és talán még folytatná is, ami olyan dolog, amit nem mondhat el csak úgy bárki magáról. Pashthra ritkán beszél, és általában akkor se szívesen teszi. Talán épp ez az első kis lépés afelé, hogy a barátság szikrája felgyúlhasson egyszer közöttük, hiszen valóban van bennük valami közös. Nem sokan látják úgy az életet, mint ők ketten. *
- Sajnálom, hogy elvették tőlem. * Mondja őszintén, és részéről többet nem tud hozzátenni a témához. Nem ő akarta, hogy rajta keressék a városőrök, és ő pont, hogy biztos helyre akarta rejteni, esze ágában sem volt megválni tőle. Azt tervezte, hogy visszajuttattatja a két nőhöz, és ha Mai is úgy látja jónak, akkor felőle akár Leinánál is kiköthetett volna az átkozott tárgy. Talán akkor most kevésbé neheztelne rá a kedves szomszéd. *
- Köszönöm a beszélgetést. Ha legközelebb olyan nyugtató italt főzöl, és kedved van megosztani velem, leköteleznél, ha megosztanád velem. És ha bármiben segítségre van szükséged, nyugodtan keress. Szívesen segítek. * Küld egy bátorító mosolyt a lány felé, ahogy elköszönnek egymástól. Igaza van, ideje visszafeküdni aludni. *
- Ha pedig szeretnéd visszaszerezni a városőrségtől a szívet, lehet abban is tudok segíteni. * Teszi még hozzá egy kacsintás keretében, majd lassan elindul az ajtó felé. Ha nem tartóztatja senki, akkor hamarosan becsukódik mögötte, és miután megszabadul a felesleges nadrágjától, visszafekszik az ágyba. *
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-26 20:19:54
Üzenet elküldve: 2026-05-26 20:19:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
*Egy jelentőségteljes pillantást vet az orkra az őrséggel kapcsolatos kérdését illetően. Szavakkal nem válaszol, hisz voltaképp mindegy, mi az igazság. A város egyik legforgalmasabb fogadójában, nappal meg tudtak ölni valakit, ami igencsak rossz fényt vet a közbiztonságra, ha ott voltak az őrök, ha elkéstek.*
- Néha nekik is sikerülhet valami. *Jegyzi meg ő is vállrántva. Kellemetlen téma ez a számára, így örül, mikor hamar túllendülve róla már üzlettársáról és az alkímia tudományáról társalognak.*
- Az alkímia maga nem, de… hmm… *Néz félre egy apró pillanatra, majd ahelyett, hogy folytatná negédes társalgásukat, feláll és távozik a szobából. Helyét addig Miradea veszi át, aki itallal kínálja az orkot, miközben igyekszik nem összerogyni előtte a félelemtől.*
- Egy Artheniori vörösbor. Máris hozom, uram! *Azzal el is iszkol a leány, majd kisvártatva vissza is tér egy üveg borral, amiből egy kupába tölt a vendégnek, amit átnyújt neki, az üveget pedig ott hagyja, hátha szeretne majd még.*
- Kedves egészségére uram! *Mondja, s közben az ajtóra kapja a tekintetét, mert az újra kinyílik, Merlana lép be a kezében egy üvegcsével.*
- Köszönöm szépen, Miradea! Elmehetsz! *Utasítja a szolgálólányt, aki egy apró bólintással ismételten távozik a szobából, Merlana pedig visszaül a fotelbe. Az üveget, amivel érkezett, lerakja az ork elé, majd hátra dől, lábait elegánsan keresztezi egymáson.*
- Ezt az italt nemrég kaptam. Azt mondták róla, hogy képes még a szinte biztos halálból is visszahozni. Igaz ez? *Az ital zöldes színben dereng, olyan, akár a méreg a tündérmesékből. Az ork, ha valóban olyannyira jártas az alkímiában, akkor egyből láthatja, hogy ritka és nehezen elkészíthető darabról van szó. Az eredetével egyébként tisztában van, ahogy a hatásával is, de miután másodkézből kapta meg, úgy döntött, nem árt a megerősítés. Igazán kellemetlen volna, ha a szükség oltárán derülne ki, hogy mégiscsak haszontalan lötty…*
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
*Egy jelentőségteljes pillantást vet az orkra az őrséggel kapcsolatos kérdését illetően. Szavakkal nem válaszol, hisz voltaképp mindegy, mi az igazság. A város egyik legforgalmasabb fogadójában, nappal meg tudtak ölni valakit, ami igencsak rossz fényt vet a közbiztonságra, ha ott voltak az őrök, ha elkéstek.*
- Néha nekik is sikerülhet valami. *Jegyzi meg ő is vállrántva. Kellemetlen téma ez a számára, így örül, mikor hamar túllendülve róla már üzlettársáról és az alkímia tudományáról társalognak.*
- Az alkímia maga nem, de… hmm… *Néz félre egy apró pillanatra, majd ahelyett, hogy folytatná negédes társalgásukat, feláll és távozik a szobából. Helyét addig Miradea veszi át, aki itallal kínálja az orkot, miközben igyekszik nem összerogyni előtte a félelemtől.*
- Egy Artheniori vörösbor. Máris hozom, uram! *Azzal el is iszkol a leány, majd kisvártatva vissza is tér egy üveg borral, amiből egy kupába tölt a vendégnek, amit átnyújt neki, az üveget pedig ott hagyja, hátha szeretne majd még.*
- Kedves egészségére uram! *Mondja, s közben az ajtóra kapja a tekintetét, mert az újra kinyílik, Merlana lép be a kezében egy üvegcsével.*
- Köszönöm szépen, Miradea! Elmehetsz! *Utasítja a szolgálólányt, aki egy apró bólintással ismételten távozik a szobából, Merlana pedig visszaül a fotelbe. Az üveget, amivel érkezett, lerakja az ork elé, majd hátra dől, lábait elegánsan keresztezi egymáson.*
- Ezt az italt nemrég kaptam. Azt mondták róla, hogy képes még a szinte biztos halálból is visszahozni. Igaz ez? *Az ital zöldes színben dereng, olyan, akár a méreg a tündérmesékből. Az ork, ha valóban olyannyira jártas az alkímiában, akkor egyből láthatja, hogy ritka és nehezen elkészíthető darabról van szó. Az eredetével egyébként tisztában van, ahogy a hatásával is, de miután másodkézből kapta meg, úgy döntött, nem árt a megerősítés. Igazán kellemetlen volna, ha a szükség oltárán derülne ki, hogy mégiscsak haszontalan lötty…*
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-26 09:39:18
Üzenet elküldve: 2026-05-26 09:39:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
* Ízlések és pofonok. Az őrség a felszínen valóban úgy tűnhet, hogy eléggé szedett vedett és bárkit felvesznek. De nem is rájuk gondolt. Elvégre az orkok sem egy rendezett banda, csupán egy összeverődött bagázs, akiknél majdnem biztos, hogy vezető nélkül szétszélednének.
Megrázza a fejét. Háború után mindenki tábornoknak tartja magát. *
- Voltak egyáltalán, vagy csak a végére értek oda?
* Teszi fel a kölői kérdést, ugyanis pontosan tudja a választ, még akkor is, ha nem volt jelen az incidenst követően. *
- Hála nekik sárváros is csak emlékként maradt meg a köztudatban. Nélkülük nem sorakoznának kúriák selyemrévbe, talán még most is menne a feketepiac.
* Közömbösen megrázza a vállait. Neki aztán édes mindegy annak a kerületnek a sorsa, elvégre semmi köze az egészhez, de ha választania kellene a kettő között, úgy a feketepiacot előtérbe helyezné. Elvégre onnan nem rúgnák ki, csak mert zöld a bőre.
A feltételezésre csupán egy legyintéssel válaszol. *
- Azt azért nem mondanám, hogy sokáig rágódtunk a témán. Maradjunk annyiban…
* Itt láthatóan előrébb hajol. *
- Hogy egyelőre mindketten a saját utunkat fogjuk követni. Elvégre az alkímia nem arról szól, hogy kit szúrunk előbb hátba.
* Teszi hozzá, majd vissza is kényelmesedik. Mikor Merlana feláll, úgy érzi itt a találkozásuk vége. Eleinte csak a földet nézi, kivárja, hogy a folyosó kitisztuljon, de amikor magával hívja, meglepődve pillant fel. Váratlanul éri a kérés, ugyanis egyelőre nem tud olyan dologra gondolni, ami ork szemeket kíván. *
- Rendben.
* Feleli, majd visszaereszkedik a helyére. Ujjai lassan a szája elé húzódnak miközben félrepillant. A kopogásra meglepődik, elvégre Merlanán kívül elvileg senkinek sem kéne bejönnie ide, ám ő miért kopogna. *
- Szabad.
* Feleli, majd amint megpillantja a lányt, vörösen izzó szemeivel néz végig a lányon. Főleg arra próbál rájönni, hogy mit akarhat tőle, és csak reméli, hogy nem ő az, akit Merlana mutatni akar neki. *
- Nem hangzik rosszul. Egy Artheniori vörösbor most biztosan jól esne.
* Mondja röviden, majd visszafordítja a tekintetét a falra. Nem igazán hozza lázba egy olyan ember jelenléte, aki ilyen rosszul viseli az ork jelenlétét. Bár meg kell hagynia, elég jól helytáll. *
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
* Ízlések és pofonok. Az őrség a felszínen valóban úgy tűnhet, hogy eléggé szedett vedett és bárkit felvesznek. De nem is rájuk gondolt. Elvégre az orkok sem egy rendezett banda, csupán egy összeverődött bagázs, akiknél majdnem biztos, hogy vezető nélkül szétszélednének.
Megrázza a fejét. Háború után mindenki tábornoknak tartja magát. *
- Voltak egyáltalán, vagy csak a végére értek oda?
* Teszi fel a kölői kérdést, ugyanis pontosan tudja a választ, még akkor is, ha nem volt jelen az incidenst követően. *
- Hála nekik sárváros is csak emlékként maradt meg a köztudatban. Nélkülük nem sorakoznának kúriák selyemrévbe, talán még most is menne a feketepiac.
* Közömbösen megrázza a vállait. Neki aztán édes mindegy annak a kerületnek a sorsa, elvégre semmi köze az egészhez, de ha választania kellene a kettő között, úgy a feketepiacot előtérbe helyezné. Elvégre onnan nem rúgnák ki, csak mert zöld a bőre.
A feltételezésre csupán egy legyintéssel válaszol. *
- Azt azért nem mondanám, hogy sokáig rágódtunk a témán. Maradjunk annyiban…
* Itt láthatóan előrébb hajol. *
- Hogy egyelőre mindketten a saját utunkat fogjuk követni. Elvégre az alkímia nem arról szól, hogy kit szúrunk előbb hátba.
* Teszi hozzá, majd vissza is kényelmesedik. Mikor Merlana feláll, úgy érzi itt a találkozásuk vége. Eleinte csak a földet nézi, kivárja, hogy a folyosó kitisztuljon, de amikor magával hívja, meglepődve pillant fel. Váratlanul éri a kérés, ugyanis egyelőre nem tud olyan dologra gondolni, ami ork szemeket kíván. *
- Rendben.
* Feleli, majd visszaereszkedik a helyére. Ujjai lassan a szája elé húzódnak miközben félrepillant. A kopogásra meglepődik, elvégre Merlanán kívül elvileg senkinek sem kéne bejönnie ide, ám ő miért kopogna. *
- Szabad.
* Feleli, majd amint megpillantja a lányt, vörösen izzó szemeivel néz végig a lányon. Főleg arra próbál rájönni, hogy mit akarhat tőle, és csak reméli, hogy nem ő az, akit Merlana mutatni akar neki. *
- Nem hangzik rosszul. Egy Artheniori vörösbor most biztosan jól esne.
* Mondja röviden, majd visszafordítja a tekintetét a falra. Nem igazán hozza lázba egy olyan ember jelenléte, aki ilyen rosszul viseli az ork jelenlétét. Bár meg kell hagynia, elég jól helytáll. *
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-23 16:43:05
Üzenet elküldve: 2026-05-23 16:43:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Sub Rosa Panzió//
//Ablaktábla-készítés//
*Mire végez a csapolások kivésésével, már igencsak beesteledik. Kapkodva, de azért viszonylag rendezetten hagyja maga mögött eddigi munkája eredményét éjszakára. Éppen ezért másnap reggel, mikor még a nap első sugarai előtt megérkezik (mennyit alhat egyáltalán?) az udvar már kevésbé emlékeztet kényszer-szülte rakodóhelyre, és sokkal inkább egy széthordott asztalosműhelyre. A kocsija oldala felcsukva, de a ponyva ugyanúgy kifeszítve; a fűrészpor vékony rétegben ül meg a kövek között, a fűrészbak mellett pedig ott sorakoznak az előző nap kifaragott csapolásokkal ellátott lécek és keret-elemek.
Gilas Abac mester már a hajnali óra dacára kocsija lehajtott oldalán könyökölve éppen jegyzetelésre szolgáló könyvét lapozza; egyik kezében szénirón, másikban egy darab száraz kenyér. Nem ír sokat. Csak néhány rövid vonást húz, egy-két számot javít át, aztán becsukja a könyvet és visszasüllyeszti vaskos bőrkötényének megannyi zsebe közül az egyikbe.
A mai munka már látványosabb rész lesz. A faanyag mostanra méretre vágva, csapolva várakozik, a következő lépés pedig maga az összeállítás. Előbb azonban helyet csinál magának: arrébb tol egy halom leesett darabot, cipőorral félretaszigálja a tegnap esti forgácsot, aztán kocsija hátuljából előhúzza a hosszú szorítókat és az enyves csuprot. Mire a nap felkúszik a háztetők fölé, az első ablaktábla darabjai már a bakokon fekszenek előtte.
Nem kapkod. Minden darabot külön próbál illesztés előtt, mintha attól tartana, hogy az éjszaka folyamán megváltozott a fa természete. Hümmög, igazít, néha finoman ráüt a munkált darabra egy fakalapáccsal, máskor újra reszel valamin egy keveset. Mikor elégedett, vékonyan enyvet ken az illesztésekre, majd összehúzza a szerkezetet a szorítókkal. A keret végül egyetlen feszes egésszé áll össze.
És aztán kezdődik minden elölről.
A második keret. A harmadik. A negyedik.
Az udvart egész délelőtt tompa kopogás, reszelés és fa nyikorgása tölti meg. Néha megáll inni, egyszer még arra is veszi a fáradságot, hogy kisöpörje maga körül a forgács egy részét, de hosszabb pihenőt nem tart. Mire délutánra ferdébben kezd beesni a napfény az udvarra, már több kész ablaktábla-keret támaszkodik a falnak egymás mellett. Még nyersek, még csiszolásra és vasalásra várnak, de már most látszik rajtuk az a fajta masszív elegancia, amit elképzelt nekik.
Munka közben néha hátrébb lép és végignéz rajtuk. Bajusza alatt ilyenkor elégedett félmosoly bujkál. Már most látszik rajtuk, hogy nem hivalkodó darabok lesznek ezek, nem túl-cifra úri kacatok; de erősek és tartósak. És szépek.. a maguk módján.
Ami pedig egy ablaktáblánál, szerinte, bőven elég.*
//Ablaktábla-készítés//
*Mire végez a csapolások kivésésével, már igencsak beesteledik. Kapkodva, de azért viszonylag rendezetten hagyja maga mögött eddigi munkája eredményét éjszakára. Éppen ezért másnap reggel, mikor még a nap első sugarai előtt megérkezik (mennyit alhat egyáltalán?) az udvar már kevésbé emlékeztet kényszer-szülte rakodóhelyre, és sokkal inkább egy széthordott asztalosműhelyre. A kocsija oldala felcsukva, de a ponyva ugyanúgy kifeszítve; a fűrészpor vékony rétegben ül meg a kövek között, a fűrészbak mellett pedig ott sorakoznak az előző nap kifaragott csapolásokkal ellátott lécek és keret-elemek.
Gilas Abac mester már a hajnali óra dacára kocsija lehajtott oldalán könyökölve éppen jegyzetelésre szolgáló könyvét lapozza; egyik kezében szénirón, másikban egy darab száraz kenyér. Nem ír sokat. Csak néhány rövid vonást húz, egy-két számot javít át, aztán becsukja a könyvet és visszasüllyeszti vaskos bőrkötényének megannyi zsebe közül az egyikbe.
A mai munka már látványosabb rész lesz. A faanyag mostanra méretre vágva, csapolva várakozik, a következő lépés pedig maga az összeállítás. Előbb azonban helyet csinál magának: arrébb tol egy halom leesett darabot, cipőorral félretaszigálja a tegnap esti forgácsot, aztán kocsija hátuljából előhúzza a hosszú szorítókat és az enyves csuprot. Mire a nap felkúszik a háztetők fölé, az első ablaktábla darabjai már a bakokon fekszenek előtte.
Nem kapkod. Minden darabot külön próbál illesztés előtt, mintha attól tartana, hogy az éjszaka folyamán megváltozott a fa természete. Hümmög, igazít, néha finoman ráüt a munkált darabra egy fakalapáccsal, máskor újra reszel valamin egy keveset. Mikor elégedett, vékonyan enyvet ken az illesztésekre, majd összehúzza a szerkezetet a szorítókkal. A keret végül egyetlen feszes egésszé áll össze.
És aztán kezdődik minden elölről.
A második keret. A harmadik. A negyedik.
Az udvart egész délelőtt tompa kopogás, reszelés és fa nyikorgása tölti meg. Néha megáll inni, egyszer még arra is veszi a fáradságot, hogy kisöpörje maga körül a forgács egy részét, de hosszabb pihenőt nem tart. Mire délutánra ferdébben kezd beesni a napfény az udvarra, már több kész ablaktábla-keret támaszkodik a falnak egymás mellett. Még nyersek, még csiszolásra és vasalásra várnak, de már most látszik rajtuk az a fajta masszív elegancia, amit elképzelt nekik.
Munka közben néha hátrébb lép és végignéz rajtuk. Bajusza alatt ilyenkor elégedett félmosoly bujkál. Már most látszik rajtuk, hogy nem hivalkodó darabok lesznek ezek, nem túl-cifra úri kacatok; de erősek és tartósak. És szépek.. a maguk módján.
Ami pedig egy ablaktáblánál, szerinte, bőven elég.*
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-22 18:26:39
Üzenet elküldve: 2026-05-22 18:26:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
*Szereti, mikor nagy nehezen, de felismerik az igazát. Őszinte büszkeséggel tölti el, hogy Pashthra egyetért vele abban, hogy kettejük közül ő az, aki hülyeségeket beszél.
Hogy Mai hagyná-e, hogy a halálról, s többek közt saját haláluknak körülményéről diskuráljanak? Minden bizonnyal nem. Talán pont ezért akarták úgy az istenek, hogy ma, itt és most ő ne legyen jelen. Haragszik a harcosra, és ennek következtében talán még némi sértett gyűlöletet is érez iránta, de azt ma megtudhatta, hogy mindezek ellenére van bennük valami közös. Együtt harcolhatnak egy világ ellen, ami soha nem érti meg őket, együtt lehetnek magányosak és együtt kívánhatják olykor a halált, még ha mindezt külön utakon is teszik.*
- Velük az vagyok, igen. *Bólint két barátját illetően, mert ebben mégis különböznek, ha igaz, hogy a fiúnak nincs egy sem. Lehetne, ha a csatabárdot el tudnák ásni egymás közt, de ez valljuk be, nem igazán Pashthrán múlik, Nori pedig nem az a fajta, aki könnyedén el tudja engedni a sértődései tárgyát.*
- Én azt hiszem, hogy a tulajdonosától. *Válaszolja a váratlanul érkező kérdésre.* Szörnyecske, mármint Yillith vezetett oda, ahol volt. Egy sírhely volt, melyet egy… kőszobor őrzött. Legyőztem, és odabent egy ládában találtam a szívet. Yillith azt mondta, az enyém lehet. *Tehát nem lopta, hanem kapta. Annak a lehetősége pedig, hogy a démon átverte, és szándékosan hozta a fejére a bajt, fel sem merül benne.*
- Nem adtad vissza nekem. Ezért vették el tőled. Látod? Te nem tudtál rá vigyázni. *Folytatja a meddő vitát, pedig talán már úgyis mindegy. A városőrség kezéből aligha tudnák visszaszerezni, legfeljebb csak akkor, ha megint egy démon segíti hozzá őket.*
- Hagylak aludni. *Mondja végül a másikra pislogva. Ami azt illeti, már egész jó ötletnek találja, hogy újra a démon segítségét kérje, ám erről nem beszél a harcosnak.*
- Köszönöm, hogy segítettél ma nekem, és… bocs, hogy megzavartam a nyugalmadat. *Túr bele kócos, fekete hajzuhatagába, s így a végére még zavartan el is neveti magát.*
//Vészhelyzet//
*Szereti, mikor nagy nehezen, de felismerik az igazát. Őszinte büszkeséggel tölti el, hogy Pashthra egyetért vele abban, hogy kettejük közül ő az, aki hülyeségeket beszél.
Hogy Mai hagyná-e, hogy a halálról, s többek közt saját haláluknak körülményéről diskuráljanak? Minden bizonnyal nem. Talán pont ezért akarták úgy az istenek, hogy ma, itt és most ő ne legyen jelen. Haragszik a harcosra, és ennek következtében talán még némi sértett gyűlöletet is érez iránta, de azt ma megtudhatta, hogy mindezek ellenére van bennük valami közös. Együtt harcolhatnak egy világ ellen, ami soha nem érti meg őket, együtt lehetnek magányosak és együtt kívánhatják olykor a halált, még ha mindezt külön utakon is teszik.*
- Velük az vagyok, igen. *Bólint két barátját illetően, mert ebben mégis különböznek, ha igaz, hogy a fiúnak nincs egy sem. Lehetne, ha a csatabárdot el tudnák ásni egymás közt, de ez valljuk be, nem igazán Pashthrán múlik, Nori pedig nem az a fajta, aki könnyedén el tudja engedni a sértődései tárgyát.*
- Én azt hiszem, hogy a tulajdonosától. *Válaszolja a váratlanul érkező kérdésre.* Szörnyecske, mármint Yillith vezetett oda, ahol volt. Egy sírhely volt, melyet egy… kőszobor őrzött. Legyőztem, és odabent egy ládában találtam a szívet. Yillith azt mondta, az enyém lehet. *Tehát nem lopta, hanem kapta. Annak a lehetősége pedig, hogy a démon átverte, és szándékosan hozta a fejére a bajt, fel sem merül benne.*
- Nem adtad vissza nekem. Ezért vették el tőled. Látod? Te nem tudtál rá vigyázni. *Folytatja a meddő vitát, pedig talán már úgyis mindegy. A városőrség kezéből aligha tudnák visszaszerezni, legfeljebb csak akkor, ha megint egy démon segíti hozzá őket.*
- Hagylak aludni. *Mondja végül a másikra pislogva. Ami azt illeti, már egész jó ötletnek találja, hogy újra a démon segítségét kérje, ám erről nem beszél a harcosnak.*
- Köszönöm, hogy segítettél ma nekem, és… bocs, hogy megzavartam a nyugalmadat. *Túr bele kócos, fekete hajzuhatagába, s így a végére még zavartan el is neveti magát.*
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-22 17:22:09
Üzenet elküldve: 2026-05-22 17:22:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
* A hóhajú harcos sose az eszéről volt híres, és ha hangosan gondolkodna, akkor alighanem beszélgetőtársa is osztaná ezt a kijelentést. így viszont, jobb híján nem tud semmit osztogatni, maximum olyan italokat, amiktől ő is álomba szenderülhet, mint korábban a cica. *
- Ez is egy lehetőség. * Sóhajt fel, arra gondolva, hogy talán nem is ők a hibásak, hanem a világ, ami hagyja, hogy ilyenek legyenek. A temetőre vonatkozó megjegyzést nem tudja hova tenni, de nem is nagyon érzi úgy, hogy neki törődnie kellene hasonlókkal. *
- Ha engem valaha megölnek, kétlem, hogy eltemetnek. Ott hagynak az út szélén, vagy belöknek egy folyóba. * Nevet halkan, mert bár ő mindig megadta a tisztességet a holtaknak, kivéve talán Meronnannak, akit ott hagyott az út szélén, egy fa tövében. De először őt is eltemette, nem tehet róla, hogy nem volt benne annyi tisztesség, hogy ott is marad. *
- Valóban össze vissza beszélek. * Legyint, bár ő nem a drapéria és a fura nevű félisten miatt gondolja ezt, hanem azért, mert olyan dolgokról beszél, amikről ritkán szokott. Kár a halálról, meg hasonlókról értekezni, amikor annyi jobb dolgot is lehet tenni. Még egy halom föld odébb hordása, és másik halomba halmozása is hasznosabb, mint a haszontalan hallatlan hantázás, amit ha a hallgatóságban volna Mai, aligha hagyna. *
- Szerencsés vagy, hogy két barátod is akadt. * Sóhajt, nem téve hozzá, hogy abból az egyik igazából rokon. Ha jól emlékszik, azt mondta a mágus, hogy ezt ne kösse Leina orrára. *
- Valóban nem szép dolog. Te kitől vetted el, mielőtt a tiéd lett? * Teszi fel a kérdést, visszadobva a labdát, hiszen az arctalan szolgálója is csak úgy eltulajdonította a tárgyat, nem volt az mindig az övé. *
- Egyébként sem vettem el, te hagytad el, én csak megtaláltam. Tőlem viszont elvette a városőrség. * Von vállat, és abban egyet kell értsen a másikkal, hogy valóban nem volt szép, ahogy ráparancsoltak, adja át. Az mellékes, hogy éppen nem volt nála, mivel készségesen elmondta, hogy hol van, biztosra veszi, hogy azóta már inkompetens idióták őrzik. *
//Vészhelyzet//
* A hóhajú harcos sose az eszéről volt híres, és ha hangosan gondolkodna, akkor alighanem beszélgetőtársa is osztaná ezt a kijelentést. így viszont, jobb híján nem tud semmit osztogatni, maximum olyan italokat, amiktől ő is álomba szenderülhet, mint korábban a cica. *
- Ez is egy lehetőség. * Sóhajt fel, arra gondolva, hogy talán nem is ők a hibásak, hanem a világ, ami hagyja, hogy ilyenek legyenek. A temetőre vonatkozó megjegyzést nem tudja hova tenni, de nem is nagyon érzi úgy, hogy neki törődnie kellene hasonlókkal. *
- Ha engem valaha megölnek, kétlem, hogy eltemetnek. Ott hagynak az út szélén, vagy belöknek egy folyóba. * Nevet halkan, mert bár ő mindig megadta a tisztességet a holtaknak, kivéve talán Meronnannak, akit ott hagyott az út szélén, egy fa tövében. De először őt is eltemette, nem tehet róla, hogy nem volt benne annyi tisztesség, hogy ott is marad. *
- Valóban össze vissza beszélek. * Legyint, bár ő nem a drapéria és a fura nevű félisten miatt gondolja ezt, hanem azért, mert olyan dolgokról beszél, amikről ritkán szokott. Kár a halálról, meg hasonlókról értekezni, amikor annyi jobb dolgot is lehet tenni. Még egy halom föld odébb hordása, és másik halomba halmozása is hasznosabb, mint a haszontalan hallatlan hantázás, amit ha a hallgatóságban volna Mai, aligha hagyna. *
- Szerencsés vagy, hogy két barátod is akadt. * Sóhajt, nem téve hozzá, hogy abból az egyik igazából rokon. Ha jól emlékszik, azt mondta a mágus, hogy ezt ne kösse Leina orrára. *
- Valóban nem szép dolog. Te kitől vetted el, mielőtt a tiéd lett? * Teszi fel a kérdést, visszadobva a labdát, hiszen az arctalan szolgálója is csak úgy eltulajdonította a tárgyat, nem volt az mindig az övé. *
- Egyébként sem vettem el, te hagytad el, én csak megtaláltam. Tőlem viszont elvette a városőrség. * Von vállat, és abban egyet kell értsen a másikkal, hogy valóban nem volt szép, ahogy ráparancsoltak, adja át. Az mellékes, hogy éppen nem volt nála, mivel készségesen elmondta, hogy hol van, biztosra veszi, hogy azóta már inkompetens idióták őrzik. *
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-21 17:33:40
Üzenet elküldve: 2026-05-21 17:33:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
- Hahah! *Nevethetnékje támad hirtelen, mikor Cagon az őrség kompetenciáját latolgatja. Ami azt illeti, egy hirtelen felsejlő emléknek köszönhetően neki egészen más véleménye támad a városőrökről.*
- Azok azt sem tudták megakadályozni, hogy a Pegazus közepén megöljenek valakit. *A fejét csóválva emlékszik vissza szerencsétlen Svornt Strintonra. Mindmáig nem tudott megboldogulni azzal a ténnyel, hogy a kalózt ő hívta a városba. Ha nem tette volna, talán még ma is élne.
Ami az ork varázsitalait illeti, azokról nem mond semmit. Egyelőre. Egy dicséret jár neki az elnyert állásáért, de több nem. Inkább azt igyekszik feltérképezni, hogy vajon Targhed Cagon hol áll éppen azon a bizonyos sakktáblán, amit Orthus oly sokszor emleget?
Barátja válasza őszintén meglepi, mert arra számított, hogy nemleges választ kap a Nestarral való ismeretségét illetően, de úgy tűnik, pont ellenkezőleg.*
- Szóval a szakma nagyjai már folytattak is eszmecserét. Ez csodálatos! *Színészi pontossággal adja elő az örömét, pedig valójában közömbös a hírt tekintve. Ha Nestar és Cagon nem ellenségek, neki abból egészen biztosan nem terem babér, így hát innentől számára mindez érdektelenné is válik.
Merlana végül egy elegáns mozdulattal feláll a székéből, és az ajtó felé lép párat, megállva az ork fotele mellett.*
- Gyere, mutatok neked valamit! Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. *Indulna is tovább, ám megtorpan, mert ismételten eszébe jut, hogy a vendége egy ork.*
- Nem, inkább maradj itt! Egy pár perc és visszajövök. *Mosolyog, majd kilibben a szobából. A folyosón aztán rögtön megpillantja a szolgálólányát.*
- Miradea! Szolgáld ki kérlek egy itallal az urat, amíg visszatérek! Adj neki bármit, amit óhajt!
- Igen, asszonyom! *Biccent engedelmesen a fél-elf lány, majd nagyot nyel, és kissé félve kopog be Cagonhoz az ajtón, míg Merlana az emeletek irányába távozik.*
- Uram? Umm, csak érdeklődni szeretnék, hogy kíván-e esetleg egy italt, míg Naerice kisasszonyra tetszik várni? *Húzza ki magát, miközben felteszi a kérdését udvariasan, miközben küzd, hogy ne remegjenek a lábai, amiért szemtől szemben áll egy orkkal. Rá sajnos igencsak rosszul hatottak a kellemetlen hírek.*
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
- Hahah! *Nevethetnékje támad hirtelen, mikor Cagon az őrség kompetenciáját latolgatja. Ami azt illeti, egy hirtelen felsejlő emléknek köszönhetően neki egészen más véleménye támad a városőrökről.*
- Azok azt sem tudták megakadályozni, hogy a Pegazus közepén megöljenek valakit. *A fejét csóválva emlékszik vissza szerencsétlen Svornt Strintonra. Mindmáig nem tudott megboldogulni azzal a ténnyel, hogy a kalózt ő hívta a városba. Ha nem tette volna, talán még ma is élne.
Ami az ork varázsitalait illeti, azokról nem mond semmit. Egyelőre. Egy dicséret jár neki az elnyert állásáért, de több nem. Inkább azt igyekszik feltérképezni, hogy vajon Targhed Cagon hol áll éppen azon a bizonyos sakktáblán, amit Orthus oly sokszor emleget?
Barátja válasza őszintén meglepi, mert arra számított, hogy nemleges választ kap a Nestarral való ismeretségét illetően, de úgy tűnik, pont ellenkezőleg.*
- Szóval a szakma nagyjai már folytattak is eszmecserét. Ez csodálatos! *Színészi pontossággal adja elő az örömét, pedig valójában közömbös a hírt tekintve. Ha Nestar és Cagon nem ellenségek, neki abból egészen biztosan nem terem babér, így hát innentől számára mindez érdektelenné is válik.
Merlana végül egy elegáns mozdulattal feláll a székéből, és az ajtó felé lép párat, megállva az ork fotele mellett.*
- Gyere, mutatok neked valamit! Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. *Indulna is tovább, ám megtorpan, mert ismételten eszébe jut, hogy a vendége egy ork.*
- Nem, inkább maradj itt! Egy pár perc és visszajövök. *Mosolyog, majd kilibben a szobából. A folyosón aztán rögtön megpillantja a szolgálólányát.*
- Miradea! Szolgáld ki kérlek egy itallal az urat, amíg visszatérek! Adj neki bármit, amit óhajt!
- Igen, asszonyom! *Biccent engedelmesen a fél-elf lány, majd nagyot nyel, és kissé félve kopog be Cagonhoz az ajtón, míg Merlana az emeletek irányába távozik.*
- Uram? Umm, csak érdeklődni szeretnék, hogy kíván-e esetleg egy italt, míg Naerice kisasszonyra tetszik várni? *Húzza ki magát, miközben felteszi a kérdését udvariasan, miközben küzd, hogy ne remegjenek a lábai, amiért szemtől szemben áll egy orkkal. Rá sajnos igencsak rosszul hatottak a kellemetlen hírek.*
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-21 08:08:36
Üzenet elküldve: 2026-05-21 08:08:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
* Ital ide vagy oda, a beszélgetés kezdetét veszi. Eltekintve a körülményektől, ami hurokként szorul a városi emberek nyaka köré, mondhatni így is szívélyes fogadtatásban részesítik. Az ork tapasztalatlan, ha a tharg harcosokról van szó. Ugyan volt szerencséje találkozni egyikükkel a kis közösségükből, ám szokásukhoz híven a zöld bőre eléggé megpecsételte a kettejük kapcsolatát. *
- Valóban? Azt hittem mese habbal. Tudod, amit a gyerekeknek is szoktak olvasni az ágy alatt megbúvó szörnyről, aki előjön, ha rosszul viselkedik. Bár nem ismerem sem a pontos számukat, sem az erejüket, így nem tudok semmi konkrétumra alapozni, de azért nem írnám le az őrséget sem. Főleg most, hogy az én bájitalaimmal együtt mennek csatába.
* Kis önfényezés sosem árt. Az már csak megkoronázza az egészet, hogy még a prefektus is elismeri a munkásságát. Ha kérdeznék, nem mondaná ki nyíltan, de ez a háború, számára nagy lehetőséget biztosít, hogy növelje a tekintélyét. Persze csak azután, hogy visszaszerezte azt, amit az ork mivoltából elvesztett. *
- Köszönöm.
* Mondja egy bólintással kísérve, ám látszik rajta, hogy a sokadik gratulációt követve elvesztette az élét. Az első néhány után még büszkén kapta fel a fejét, ám napok teltével egyre csak visszavett az önélezésből.
A feltételezéstől elképedtet ork az elején nem tudja mit feleljen erre. Székében egyik oldalról a másikra dől, majd megtámassza a fejét a kezén, közben arcát is palástolja méretes tenyerével. Talán olyan baj, hogy néha meglátogatja a pohár alját? Az vesse rá az első követ, aki bűntelen ilyen szempontból. *
- Nestar.
* Lehunyja szemét, hogy gondolkodjon egy picit. Olyan rég találkozott az félvér alkimistával. *
- Igen.
* Feleli határozottan, majd vörösen izzó szemei kinyílnak, és a testtartása is kiegyenesedik. *
- Volt szerencsém bemutatni neki az új alkímiában történő kutatásaimat. Munkásságom elismerésre került, ám nem zavartatta magát a részletekkel. Mondhatni, meghagyta nekem a szakma ezen részét. Legalábbis egy darabig.
* Teszi hozzá. Nehogy azt higgye, hogy mindenféle gond nélkül képes lenne átvenni az egész bájitalpiacot a semmiből. *
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
* Ital ide vagy oda, a beszélgetés kezdetét veszi. Eltekintve a körülményektől, ami hurokként szorul a városi emberek nyaka köré, mondhatni így is szívélyes fogadtatásban részesítik. Az ork tapasztalatlan, ha a tharg harcosokról van szó. Ugyan volt szerencséje találkozni egyikükkel a kis közösségükből, ám szokásukhoz híven a zöld bőre eléggé megpecsételte a kettejük kapcsolatát. *
- Valóban? Azt hittem mese habbal. Tudod, amit a gyerekeknek is szoktak olvasni az ágy alatt megbúvó szörnyről, aki előjön, ha rosszul viselkedik. Bár nem ismerem sem a pontos számukat, sem az erejüket, így nem tudok semmi konkrétumra alapozni, de azért nem írnám le az őrséget sem. Főleg most, hogy az én bájitalaimmal együtt mennek csatába.
* Kis önfényezés sosem árt. Az már csak megkoronázza az egészet, hogy még a prefektus is elismeri a munkásságát. Ha kérdeznék, nem mondaná ki nyíltan, de ez a háború, számára nagy lehetőséget biztosít, hogy növelje a tekintélyét. Persze csak azután, hogy visszaszerezte azt, amit az ork mivoltából elvesztett. *
- Köszönöm.
* Mondja egy bólintással kísérve, ám látszik rajta, hogy a sokadik gratulációt követve elvesztette az élét. Az első néhány után még büszkén kapta fel a fejét, ám napok teltével egyre csak visszavett az önélezésből.
A feltételezéstől elképedtet ork az elején nem tudja mit feleljen erre. Székében egyik oldalról a másikra dől, majd megtámassza a fejét a kezén, közben arcát is palástolja méretes tenyerével. Talán olyan baj, hogy néha meglátogatja a pohár alját? Az vesse rá az első követ, aki bűntelen ilyen szempontból. *
- Nestar.
* Lehunyja szemét, hogy gondolkodjon egy picit. Olyan rég találkozott az félvér alkimistával. *
- Igen.
* Feleli határozottan, majd vörösen izzó szemei kinyílnak, és a testtartása is kiegyenesedik. *
- Volt szerencsém bemutatni neki az új alkímiában történő kutatásaimat. Munkásságom elismerésre került, ám nem zavartatta magát a részletekkel. Mondhatni, meghagyta nekem a szakma ezen részét. Legalábbis egy darabig.
* Teszi hozzá. Nehogy azt higgye, hogy mindenféle gond nélkül képes lenne átvenni az egész bájitalpiacot a semmiből. *
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:57:23
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:57:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Felperzselt föld//
*Megkönnyebbül a lelke, ahogy látja az indulatok kezdenek elsimulni. Ennek nem csak ő, de Deres is igazán örül. Fejét egyre kevesebbszer fordítja hirtelen ismeretlen hangok irányába és a menekültek közelsége sem zavarja már őt. Az összegyűlt tömeg pedig amennyire tudnak felsorakozva követik őket.
Cilia az utcák felmérése helyett inkább a tömegen pihenteti szemét. Már ha lehet ezt pihentetésnek számítani. Azt méri fel már most, mire számíthat majd ha a célállomásra érnek. Milyen sérülésekkel kell majd számolnia, esetleg betegségekkel. Nagyon reménykedik benne, hogy csak kisebb megfázások lesznek csupán köztük. De van egy olyan sejtése, hogy bizony lesznek még meglepetések. Ha esetleg szeme összetalálkozik bármelyik menekültek, igyekszik nem félősen elkapni tekintetét. Helyette inkább egy bátorító mosolyt ölt fel. Mint, ahogy Mai tenné. Egy biztos pont szeretne lenni számukra. Akármennyire is lesz ez nehéz. Mert bizony, belül fél. Fél attól, ez hatalmas falat lesz számára. Hogy hibát követ el és akár ez a hiba még életekbe is kerülhet. Bár lehet most csak túlgondolja ezt. De ettől még aggodalma helytálló.*
~ Eeyr kérlek figyelj reánk. ~
*Hunyja le szemét a menetelés közben egy másodpercre, hogy gondolatait lecsillapítsa.
Hamarosan meg is érkeznek Nixomia menedékére. Cilia pedig rögvest fel is méri azt. A címeren is átszalad a tekintete, de jelen helyzetben az érdekli őt a legkevésbé. Fejében ismét számolgat. Mennyi férőhely áll majd számára. Hol alakítson ki egy külön helységet ragályos betegségek ellen. Ne adja Eeyr, egy külön helység ahol kritikusabb beavatkozásokat kell majd végre hajtania. Hogy a latrinát már meg se említse. Egyáltalán lesz a segítsége? Talán ide kéne hívnia Nimerilt. Neki több tapasztalata van ebben. Viszont önmaga sem volt épp rossz tanuló.
Nixomia szavára felfigyel. Fontos dolgok hangzódnak el. Élelmezés és segítségekkel kapcsolatban. Elvégre a menekültek között is lehet egy két füvesember aki valamelyest ért ahhoz amit ő is tanult.
A mondat elhangzása után már lépne is el a nemes mellől, hogy súlyos táskáját végre letegye és segítsen a berendezkedésben. Ám Nixomia most személyesen szólítja meg. Tekintete ismét felszalad a lóháton ülő páncélos nőre. Arcán pedig meglepettség olvasható le majd aggodalom. Amit amennyire tud legyűr, hogy azt minél hamarabb elrejtse a lovaghölgy elől is.*
- Igyekszem megbirkózni a feladattal. De értesítenem kell anyámat hol létem felől.
*Hatalmas cipőt kell így majd betöltenie. És ilyen fiatalon nem tudja képesek lesznek majd elfogadni az ő döntését az itt lévők. Reméli a kedvesség és az odaadás elég lesz számára amit majd nyújtani fog feléjük.*
- Kérem, hogyan érhetem majd el önt? Sok eszközre lesz majd szükségünk a betegek ellátására. Tűzrakóhely, főzésre és kötszer mosásra egyaránt. Asztalok polcok az ellátmánynak és gyógyszereknek. Hm vödrök vízhordáshoz és esetleg egy kisebb szekér, vagy talán talicska is. Az árvaházban van egy kisebb gyógynövényes kertem amit szívesen megosztanék. De egyedül képtelen lennék minden elhozni onnan. Nem sok de több mint a semmi.
*Kezd el sorolni pusztán néhány dolgot amire mindenképp alap szükséglet lenne egy kezdeti ispotályhoz.*
*Megkönnyebbül a lelke, ahogy látja az indulatok kezdenek elsimulni. Ennek nem csak ő, de Deres is igazán örül. Fejét egyre kevesebbszer fordítja hirtelen ismeretlen hangok irányába és a menekültek közelsége sem zavarja már őt. Az összegyűlt tömeg pedig amennyire tudnak felsorakozva követik őket.
Cilia az utcák felmérése helyett inkább a tömegen pihenteti szemét. Már ha lehet ezt pihentetésnek számítani. Azt méri fel már most, mire számíthat majd ha a célállomásra érnek. Milyen sérülésekkel kell majd számolnia, esetleg betegségekkel. Nagyon reménykedik benne, hogy csak kisebb megfázások lesznek csupán köztük. De van egy olyan sejtése, hogy bizony lesznek még meglepetések. Ha esetleg szeme összetalálkozik bármelyik menekültek, igyekszik nem félősen elkapni tekintetét. Helyette inkább egy bátorító mosolyt ölt fel. Mint, ahogy Mai tenné. Egy biztos pont szeretne lenni számukra. Akármennyire is lesz ez nehéz. Mert bizony, belül fél. Fél attól, ez hatalmas falat lesz számára. Hogy hibát követ el és akár ez a hiba még életekbe is kerülhet. Bár lehet most csak túlgondolja ezt. De ettől még aggodalma helytálló.*
~ Eeyr kérlek figyelj reánk. ~
*Hunyja le szemét a menetelés közben egy másodpercre, hogy gondolatait lecsillapítsa.
Hamarosan meg is érkeznek Nixomia menedékére. Cilia pedig rögvest fel is méri azt. A címeren is átszalad a tekintete, de jelen helyzetben az érdekli őt a legkevésbé. Fejében ismét számolgat. Mennyi férőhely áll majd számára. Hol alakítson ki egy külön helységet ragályos betegségek ellen. Ne adja Eeyr, egy külön helység ahol kritikusabb beavatkozásokat kell majd végre hajtania. Hogy a latrinát már meg se említse. Egyáltalán lesz a segítsége? Talán ide kéne hívnia Nimerilt. Neki több tapasztalata van ebben. Viszont önmaga sem volt épp rossz tanuló.
Nixomia szavára felfigyel. Fontos dolgok hangzódnak el. Élelmezés és segítségekkel kapcsolatban. Elvégre a menekültek között is lehet egy két füvesember aki valamelyest ért ahhoz amit ő is tanult.
A mondat elhangzása után már lépne is el a nemes mellől, hogy súlyos táskáját végre letegye és segítsen a berendezkedésben. Ám Nixomia most személyesen szólítja meg. Tekintete ismét felszalad a lóháton ülő páncélos nőre. Arcán pedig meglepettség olvasható le majd aggodalom. Amit amennyire tud legyűr, hogy azt minél hamarabb elrejtse a lovaghölgy elől is.*
- Igyekszem megbirkózni a feladattal. De értesítenem kell anyámat hol létem felől.
*Hatalmas cipőt kell így majd betöltenie. És ilyen fiatalon nem tudja képesek lesznek majd elfogadni az ő döntését az itt lévők. Reméli a kedvesség és az odaadás elég lesz számára amit majd nyújtani fog feléjük.*
- Kérem, hogyan érhetem majd el önt? Sok eszközre lesz majd szükségünk a betegek ellátására. Tűzrakóhely, főzésre és kötszer mosásra egyaránt. Asztalok polcok az ellátmánynak és gyógyszereknek. Hm vödrök vízhordáshoz és esetleg egy kisebb szekér, vagy talán talicska is. Az árvaházban van egy kisebb gyógynövényes kertem amit szívesen megosztanék. De egyedül képtelen lennék minden elhozni onnan. Nem sok de több mint a semmi.
*Kezd el sorolni pusztán néhány dolgot amire mindenképp alap szükséglet lenne egy kezdeti ispotályhoz.*
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:30:56
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:30:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
*Ital itt és most nem jár. Azzal legfeljebb akkor készült volna, ha maga édesgette volna ide az orkot azért, mert akar tőle valamit, de nem így történt. Nemet persze nem mond az adódó lehetőségre, hogy bizonyíthasson Orthusnak abban, amiben a legnagyobb eredményt várja el tőle. Információk megszerzésében. Természetesen esze ágában sincs kihagyni Cagont a történetből, csak kissé máshogy óhajtja mozgatni a szálakat, mint ahogy az a valóságban történt, de ez legyen a jövő zenéje. A helyzet az, hogy maga sem hallott mostanában sokat a kalmár felől. Bizonyára ezúttal tényleg elfoglalt lehet, ami a menekültek ügyére gondolva nem is olyan meglepő. Mindenesetre, amit Cagontól hall, az meglehetősen nyugtalanító.*
- A thargok harcra születtek, vagy ha nem is, tudomásom szerint arra nevelik őket egészen kicsi koruktól fogva. Ha ők csődöt mondtak, nem tudom, mi lesz velünk, ha Arthenior felé veszik az irányt. *Mondja aggódva, mert bizony ezek a hírek benne is felerősítik a paranoiát, a félelemet, hogy a kínkeservesen felépített, mostanra szép világa egy nagy reccsenéssel úgy törik szilánkjaira, mint egy finoman megmunkált ezüsttükör. Érzései ellenére viszont igyekszik nyugodt maradni az ork előtt.*
- Én azt hiszem, hogy csak gratulálni tudok a kinevezésedhez. *Mondja elismerően, miután ismerőse beszámol róla, hogy a városőrség beszállítójává vált.
A komoly téma mellett némi játékosság is helyet kap, ahogy mindketten visszaemlékeznek legutóbbi találkozójukra. Jól leitatták szerencsétlen zöldbőrűt Nelirával.*
~Ó, Nelira! Veled is mi lehet? Biztonságban vagy vajon?~
- Szeretnélek emlékeztetni, drága barátom, hogy aznap este nem pusztán a hangom részegített meg téged. *Mosolya szélesedik, miközben játékos büszkeséggel mocorog kissé ültében.*
- Akkor tehát tényleg remek alkimista vagy. Esetleg összehozott már a sors Nestar úrral? *Kérdezi kíváncsian. Milyen érdekes… Orthus Morthimer vetélytársa Merchen Feiy, míg Nestar Erefiz dolgát Targhed Cagon nehezítheti meg? Bizony, felettébb érdekes.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.20 19:31:25
//Sub Rosa panzió//
//Hívatlan vendég//
*Ital itt és most nem jár. Azzal legfeljebb akkor készült volna, ha maga édesgette volna ide az orkot azért, mert akar tőle valamit, de nem így történt. Nemet persze nem mond az adódó lehetőségre, hogy bizonyíthasson Orthusnak abban, amiben a legnagyobb eredményt várja el tőle. Információk megszerzésében. Természetesen esze ágában sincs kihagyni Cagont a történetből, csak kissé máshogy óhajtja mozgatni a szálakat, mint ahogy az a valóságban történt, de ez legyen a jövő zenéje. A helyzet az, hogy maga sem hallott mostanában sokat a kalmár felől. Bizonyára ezúttal tényleg elfoglalt lehet, ami a menekültek ügyére gondolva nem is olyan meglepő. Mindenesetre, amit Cagontól hall, az meglehetősen nyugtalanító.*
- A thargok harcra születtek, vagy ha nem is, tudomásom szerint arra nevelik őket egészen kicsi koruktól fogva. Ha ők csődöt mondtak, nem tudom, mi lesz velünk, ha Arthenior felé veszik az irányt. *Mondja aggódva, mert bizony ezek a hírek benne is felerősítik a paranoiát, a félelemet, hogy a kínkeservesen felépített, mostanra szép világa egy nagy reccsenéssel úgy törik szilánkjaira, mint egy finoman megmunkált ezüsttükör. Érzései ellenére viszont igyekszik nyugodt maradni az ork előtt.*
- Én azt hiszem, hogy csak gratulálni tudok a kinevezésedhez. *Mondja elismerően, miután ismerőse beszámol róla, hogy a városőrség beszállítójává vált.
A komoly téma mellett némi játékosság is helyet kap, ahogy mindketten visszaemlékeznek legutóbbi találkozójukra. Jól leitatták szerencsétlen zöldbőrűt Nelirával.*
~Ó, Nelira! Veled is mi lehet? Biztonságban vagy vajon?~
- Szeretnélek emlékeztetni, drága barátom, hogy aznap este nem pusztán a hangom részegített meg téged. *Mosolya szélesedik, miközben játékos büszkeséggel mocorog kissé ültében.*
- Akkor tehát tényleg remek alkimista vagy. Esetleg összehozott már a sors Nestar úrral? *Kérdezi kíváncsian. Milyen érdekes… Orthus Morthimer vetélytársa Merchen Feiy, míg Nestar Erefiz dolgát Targhed Cagon nehezítheti meg? Bizony, felettébb érdekes.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.20 19:31:25
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263