Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3189. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3170-3189
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-18 10:39:04
Üzenet elküldve: 2026-04-18 10:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Hallgatja Muzomgo szavait, s ugyan jelét nem mutatja, de valamiféle csalódottságnak mondaná azt, amit érezni kezd a hallottak nyomán. Vakon hinni és elfogadni azt, hogy Eeyr élet-halál kérdésekről döntsön ideje korán, sokkal inkább hangzik úgy, mint amit az Arctalan híveiből nézett volna ki, nem egy papból, aki a fény istennőjének szentelte egész életét. Éppen ezért nem mond már semmi újat, csupán bólint a köszönetnyilvánításra, véleménye azonban egyértelmű. Eeyr rossz döntést hozott, amikor magához szólított egy olyan embert, kinek bölcsességére, szeretetére, tanításaira még szüksége lett volna valaki másnak.
Néhány pillanattal később azonban már ő az, aki kissé butának érzi magát, miután egy rövid, lényegre törő választ kap csupán arra, amivel azt próbálta meg elérni, hogy egy kicsit sajnálják. Kékes-zöld íriszeivel megszeppenten pislog, kissé még el is fordul, hogy ne lássák rajta a zavarát. Tekintetét csak akkor fordítja vissza Muzomgo felé, mikor a torokköszörülést hallja.*
- Azt hiszem, megvan, honnan ered a sárkányokról szóló legendák nagyja *kuncogja halkan, ahogy elképzeli a tüzet okádó, részeg népséget, vagy legalábbis azt, ahogy azt hiszik magukról illuminált állapotban, hogy ők maguk a sárkányok. Milyen kár, hogy az ő gyerekkorából kimaradtak ezek a muris esték, helyette megfásult apácák között tölthette az idejét...
A férfi lelkesedése mosolyt csal az arcára, ahogy neki is feltűnik, mennyire ért mindahhoz, amiről beszél. Ajkai szóra nyílnak, mikor érzékeli, hogy neki kéne kisegítenie a másikat, de fogalma sincs, hogy mit kellene mondania, így egészen kellemetlennek éli meg a pillanatot, míg Muzomgo a legyintéssel meg nem menti a további kínos másodpercektől. Azt persze tudja, hogy akkor is mondania kellene valamit.*
- Jó neked, hogy ilyen sokat láttál már a világból. Tudod, a nemesekről azt hinnék, hogy aranyéletük van, és nem csak a pénz miatt. ~Ezt most komolyan én mondom?~ Nem igaz. Az életünk sokszor olyan, mint egy ketrec. Szabadulnánk belőle, de a rengeteg kötöttség, szabály és feladat miatt nem lehet. Tőlünk túl szigorúan várnak el túl sok mindent, ami sokszor nehéz, és emiatt érezzük magunkat bezárva. *Valójában a saját, templomban élt életéről mesél, ezért megy neki ilyen könnyedén, de valamiért úgy érzi, ez a történet egészen jól működik arra is, mintha a nemesek mindennapjairól beszélne. Végül is, senki nem tudja, hogy élnek valójában a négy fal közt a nemesek, nem igaz?*
- Mindenesetre, ha be tudsz szerezni egy keveset abból a Lángorkánból, vagy miből, keress meg, jó pénzért megveszem! Szívesen megviccelném vele a húgom. *Mosolyog hálásan, majd maga elé pillant, ahol a házak közül kiérve már láthatják feltűnni a város főterét.*
- Te mit fogsz csinálni, miután elköszöntünk egymástól? *Kérdezi sejtelmesen, jelezve, hogy hamarosan elválnak útjaik. Legalábbis nem örülne neki, ha Muzomgo rájönne, hogy a nemeskisasszonynak egy főtéri fogadóban van a szállása.*
*Hallgatja Muzomgo szavait, s ugyan jelét nem mutatja, de valamiféle csalódottságnak mondaná azt, amit érezni kezd a hallottak nyomán. Vakon hinni és elfogadni azt, hogy Eeyr élet-halál kérdésekről döntsön ideje korán, sokkal inkább hangzik úgy, mint amit az Arctalan híveiből nézett volna ki, nem egy papból, aki a fény istennőjének szentelte egész életét. Éppen ezért nem mond már semmi újat, csupán bólint a köszönetnyilvánításra, véleménye azonban egyértelmű. Eeyr rossz döntést hozott, amikor magához szólított egy olyan embert, kinek bölcsességére, szeretetére, tanításaira még szüksége lett volna valaki másnak.
Néhány pillanattal később azonban már ő az, aki kissé butának érzi magát, miután egy rövid, lényegre törő választ kap csupán arra, amivel azt próbálta meg elérni, hogy egy kicsit sajnálják. Kékes-zöld íriszeivel megszeppenten pislog, kissé még el is fordul, hogy ne lássák rajta a zavarát. Tekintetét csak akkor fordítja vissza Muzomgo felé, mikor a torokköszörülést hallja.*
- Azt hiszem, megvan, honnan ered a sárkányokról szóló legendák nagyja *kuncogja halkan, ahogy elképzeli a tüzet okádó, részeg népséget, vagy legalábbis azt, ahogy azt hiszik magukról illuminált állapotban, hogy ők maguk a sárkányok. Milyen kár, hogy az ő gyerekkorából kimaradtak ezek a muris esték, helyette megfásult apácák között tölthette az idejét...
A férfi lelkesedése mosolyt csal az arcára, ahogy neki is feltűnik, mennyire ért mindahhoz, amiről beszél. Ajkai szóra nyílnak, mikor érzékeli, hogy neki kéne kisegítenie a másikat, de fogalma sincs, hogy mit kellene mondania, így egészen kellemetlennek éli meg a pillanatot, míg Muzomgo a legyintéssel meg nem menti a további kínos másodpercektől. Azt persze tudja, hogy akkor is mondania kellene valamit.*
- Jó neked, hogy ilyen sokat láttál már a világból. Tudod, a nemesekről azt hinnék, hogy aranyéletük van, és nem csak a pénz miatt. ~Ezt most komolyan én mondom?~ Nem igaz. Az életünk sokszor olyan, mint egy ketrec. Szabadulnánk belőle, de a rengeteg kötöttség, szabály és feladat miatt nem lehet. Tőlünk túl szigorúan várnak el túl sok mindent, ami sokszor nehéz, és emiatt érezzük magunkat bezárva. *Valójában a saját, templomban élt életéről mesél, ezért megy neki ilyen könnyedén, de valamiért úgy érzi, ez a történet egészen jól működik arra is, mintha a nemesek mindennapjairól beszélne. Végül is, senki nem tudja, hogy élnek valójában a négy fal közt a nemesek, nem igaz?*
- Mindenesetre, ha be tudsz szerezni egy keveset abból a Lángorkánból, vagy miből, keress meg, jó pénzért megveszem! Szívesen megviccelném vele a húgom. *Mosolyog hálásan, majd maga elé pillant, ahol a házak közül kiérve már láthatják feltűnni a város főterét.*
- Te mit fogsz csinálni, miután elköszöntünk egymástól? *Kérdezi sejtelmesen, jelezve, hogy hamarosan elválnak útjaik. Legalábbis nem örülne neki, ha Muzomgo rájönne, hogy a nemeskisasszonynak egy főtéri fogadóban van a szállása.*
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:19:09
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:19:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
-Nincs olyan, hogy becsületes, ha kereskedőről van szó, szegény macskafülő piaci leányt is kiraboltad volna! Mondjuk előbb ő téged, de ez nem változtat a lényegen! -*felgyűrűzött ujjával az ork felé bök*- Itt te vagy a gonosz, Cagon, nem én! Én csak az inasod akarok lenni, te vagy a szőrösszívű, aki nem enged! Pedig milyen boldogok lennénk együtt! Szép életünk lenne, csak te, és én, és ez a…lepárló, meg mindenféle jóság, mondjuk egy kiscica az egerek és patkányok ellen! Elmennénk az erdőbe is, és mindenhova máshova, néha pipáznánk együtt, befesteném a hajad, ha őszülsz már, ilyenek! Hidd el, jó életed lenne velem! De nem főznék rád, mert…hát főzni azt nem tudok! -*vallja meg joviális, bocsánatkérő mosollyal*- Jóravaló orknak tűnsz, sajnálnám, ha kimúlnál a kosztomtól. Hascsikarást sem kívánok neked!
*A kardpaskolásra tekintete követi a lapát tenyeret, érdeklődve vizslatja a pengét. Tetszik neki, ahogy csillan, ahogy zörög. Megjegyzi magában, az ork inkább tűnik haramiának, vagy simlisnek, mint sem tisztességes kereskedőnek, vagy méltóságteljes alkimista mesternek. Azt is sejti, sok van még a másik tarsolyában, az ork legalább olyan réteges, mint egy hagyma. És talán olyan büdös is, ha megvágják..egy biztos, megsiratni megfogja még a leánykát, mert Thalyssa az adott pillanatban szinte biztos abban, ő előtte két lehetőség áll, vagy tolvaj lesz, vagy Targhed inasa. Aztán meg ő nem akar tolvaj lenni, ő a tisztességes cserére esküdik: tisztességesen elveszi amit akar, cserébe meg hagy valamit, amit gondol, – leginkább tapasztalatot és tanulásgot!
Nem kell neki kétszer mondani, készségesen siet a ládához, hogy sorra cipelje oda a mesterembernek a hozzávalókat. Nem rest, kérdez, ismételget, a növényeket megszagolja, morzsolgatja, amelyiket teheti, meg is kóstolja. Elraktároz mindent a fejében.*
-Láttam…Ismertem egyet, valahol a másik vidéken. Toghvannak hívták. Jámbor volt. Mondjuk ő nem volt olyan cifra, mint te. Ezért sem féltem tőled. Velem még nem volt rossz a fajtád, és hogy őszinte legyek egyetlen sem masírozott be az erdőnkbe. Nem akartak minket vasra verni, megkínozni, fára húzni vagy tűzre dobni. Ránk feküdni sem akartak -*támaszkodik az asztalnak, egyre csak nézve az alkotást.*- Nene egyik lányára rágyújtották az emberek a házát. Nyolc másik nővérét meg felhúzatta a földesúr az erdő határát jelölő tölgyfákra, mert a gyereke megakadt az asszonyában és mindkettő elhalt. Az asszonya tizenhárom nyarat látott, mit tehet a bába arról, ha keskeny a csípője a leánynak!
*Kifejezéstelen arccal beszél, nem tűnik úgy, mint akit felzaklat a mondandója, vagy érzi a súlyát. Az igazság az, ő ebben nőtt fel, számára természetes az, ami a törzsével történik, ahogy velük viselkednek. Tudja milyen a világ, ezért azt is tudja, vigyáznia kell magára. Ezért olyan, amilyen. Akár a macskák, ha kell fúj, ha kell simul. Hízelkedik, lop vagy menekül, de túlél.*
- Veled nagyobb biztonságban vagyok, mint bármelyik emberrel lehetnék, mert rólad tudom, hogy nem bántanál. Tudod milyen az, mikor csúnyán bánnak veled, ezért te nem bánnál velem csúnyán. És ha mégis…
*De a választ már nem kapja meg az ork. Thalyssa igazat mondott, valóban jó inas. Csak akkor beszél, mikor úgy ítéli meg, van rá tér és lehetőség, azaz nem zavar. Mélyebben nem avatja már be az orkot az életébe és a törzséhez kapcsolódó történetekbe, vagy hiedelemvilágába, sokkal inkább faggatja a főzetek színéről, összetételéről, illetve arról, mi mire való és mit főznek a Városőrségnek. Minek kell nekik egyáltalán ennyi főzet. Miért nincs nekik saját szakácsuk, ha ennyi italra van szükségük.
Aztán nagyot kordul a gyomra, így valahol félúton kisír némi elemózsiát, melyet teljes mértékben kész megosztani az orkkal. Nem hazudott, tényleg nem eszik sokat. Mármint…Cagonhoz képest nem. A saját méretéhez képest igen, de hát fejlődő szervezet még, melyet nem rest az orkkal is tudatni, ha amaz esetlegesen megszólná a mennyiségért. Végül hatalmas ásítással adja látens mestere tudására, az a briliáns elme bizony elfáradt.
Valahol a tűz mellett rendezi el magának a rögtönzött nyoszolyát úgy, ahogy Apácskától és a Rigótól eltanulta. Ha talál rongyokat, anyagokat, hát fészekszerű vackot fon-hajt magának, azt rendezi a meleg közelébe, abba kuporodik. Kerekre húzza magát, a farkasbundát magára teríti, az alatt fészkelődik el kényelmesen. Hallgatva a pattogását hamar elnyomja az álom, hiszen hosszú volt a napja, ám a nyugalma nem tart sokáig.*
//Napváltás//
*Szárnycsapkodás, károgás. Egyre erősödő károgás, vörös szemek a sötétségben. Hideg van, a mellkasára nyomasztó érzés telepszik. Ismét kárognak, egyre hangosabban, ő pedig futásnak ered. Nem hall semmit a hollókon kívül. Hollók ezek? Vagy varjak?
Nehéz, tömör, meleg tárgy -vagy lény- csapódik ismét a testének úgy, ahogy korábban a kikötői éber álmában. Érzi, ahogy bordán találja, érzi, ahogy elveszíti az egyensúlyát és hatalmasat esik. Az esés bukfencbe torkollik, hogy aztán marionett bábuhoz hasonló terpeszbe érkezzen valami sötét, posványos helyre. A rothadás és az enyészet fojtogatóan járja át a közeget. Tenyereit lomhán emeli fel, hisz eddig azon támaszkodott. Rájuk pillant, a rúnái nedvesen csillannak a sötétségben. Meleg, nyirkos… a tompa fény felé emeli a tenyereit, csak akkor látja, vörösek. Sebesen kapja le a fejét, igyekszik felnyomni magát talpra, ám a mocsár nem akarja engedni. Bokáig süpped a vöröslő, vérrel keveredő sárban. A köd erős, kicsavart, istentelen fák sziluettjei emelkednek fenyegetően felé. A félelem szinte megbénítja, mégis lép. Megindul a sötétségben. A csönd fojtogató, szinte süketítő. Aztán feldörren valami, a nevén szólítja*
„- Ideje indulni.”
*Thalyssa a rémálomtól még vakul, értetlenül pislog Cagonra, alig észrevehetően reszket a bunda alatt, bár ez betudható a reggeli hűvösnek is. Jó pár percbe beletelik, míg a kislány realizálja, amit látott nem a valóság, ő pedig az ork raktárának biztonságában van, távol a mocsártól és a sötétségtől. A fészket hátrahagyja, rövid idő alatt elrendezi magát – a haját, a ruháját, a bundát magán és a csontékszereket, melyek a haját, fülét díszítik. Érzi, leverte a víz, így sután, kelletlenül törölgeti át a tarkóját és hátát -amennyire eléri- a zsebéből előkerülő hímzett kendőcskével, hogy aztán ismét eldugva azt kövesse Cagont a bakra. Az álmáról nem mesél, ám kifejezetten szótlan. Gubbasztva zötyköldőik a másik mellett, indokolatlanul közel ülve hozzá, mintha a hegyomlás jelenlétében keresné a biztonságot. Talán úgy is van. Ám az is lehet csak, Thalyssa nem az a „reggeli típus”. *
-Nincs olyan, hogy becsületes, ha kereskedőről van szó, szegény macskafülő piaci leányt is kiraboltad volna! Mondjuk előbb ő téged, de ez nem változtat a lényegen! -*felgyűrűzött ujjával az ork felé bök*- Itt te vagy a gonosz, Cagon, nem én! Én csak az inasod akarok lenni, te vagy a szőrösszívű, aki nem enged! Pedig milyen boldogok lennénk együtt! Szép életünk lenne, csak te, és én, és ez a…lepárló, meg mindenféle jóság, mondjuk egy kiscica az egerek és patkányok ellen! Elmennénk az erdőbe is, és mindenhova máshova, néha pipáznánk együtt, befesteném a hajad, ha őszülsz már, ilyenek! Hidd el, jó életed lenne velem! De nem főznék rád, mert…hát főzni azt nem tudok! -*vallja meg joviális, bocsánatkérő mosollyal*- Jóravaló orknak tűnsz, sajnálnám, ha kimúlnál a kosztomtól. Hascsikarást sem kívánok neked!
*A kardpaskolásra tekintete követi a lapát tenyeret, érdeklődve vizslatja a pengét. Tetszik neki, ahogy csillan, ahogy zörög. Megjegyzi magában, az ork inkább tűnik haramiának, vagy simlisnek, mint sem tisztességes kereskedőnek, vagy méltóságteljes alkimista mesternek. Azt is sejti, sok van még a másik tarsolyában, az ork legalább olyan réteges, mint egy hagyma. És talán olyan büdös is, ha megvágják..egy biztos, megsiratni megfogja még a leánykát, mert Thalyssa az adott pillanatban szinte biztos abban, ő előtte két lehetőség áll, vagy tolvaj lesz, vagy Targhed inasa. Aztán meg ő nem akar tolvaj lenni, ő a tisztességes cserére esküdik: tisztességesen elveszi amit akar, cserébe meg hagy valamit, amit gondol, – leginkább tapasztalatot és tanulásgot!
Nem kell neki kétszer mondani, készségesen siet a ládához, hogy sorra cipelje oda a mesterembernek a hozzávalókat. Nem rest, kérdez, ismételget, a növényeket megszagolja, morzsolgatja, amelyiket teheti, meg is kóstolja. Elraktároz mindent a fejében.*
-Láttam…Ismertem egyet, valahol a másik vidéken. Toghvannak hívták. Jámbor volt. Mondjuk ő nem volt olyan cifra, mint te. Ezért sem féltem tőled. Velem még nem volt rossz a fajtád, és hogy őszinte legyek egyetlen sem masírozott be az erdőnkbe. Nem akartak minket vasra verni, megkínozni, fára húzni vagy tűzre dobni. Ránk feküdni sem akartak -*támaszkodik az asztalnak, egyre csak nézve az alkotást.*- Nene egyik lányára rágyújtották az emberek a házát. Nyolc másik nővérét meg felhúzatta a földesúr az erdő határát jelölő tölgyfákra, mert a gyereke megakadt az asszonyában és mindkettő elhalt. Az asszonya tizenhárom nyarat látott, mit tehet a bába arról, ha keskeny a csípője a leánynak!
*Kifejezéstelen arccal beszél, nem tűnik úgy, mint akit felzaklat a mondandója, vagy érzi a súlyát. Az igazság az, ő ebben nőtt fel, számára természetes az, ami a törzsével történik, ahogy velük viselkednek. Tudja milyen a világ, ezért azt is tudja, vigyáznia kell magára. Ezért olyan, amilyen. Akár a macskák, ha kell fúj, ha kell simul. Hízelkedik, lop vagy menekül, de túlél.*
- Veled nagyobb biztonságban vagyok, mint bármelyik emberrel lehetnék, mert rólad tudom, hogy nem bántanál. Tudod milyen az, mikor csúnyán bánnak veled, ezért te nem bánnál velem csúnyán. És ha mégis…
*De a választ már nem kapja meg az ork. Thalyssa igazat mondott, valóban jó inas. Csak akkor beszél, mikor úgy ítéli meg, van rá tér és lehetőség, azaz nem zavar. Mélyebben nem avatja már be az orkot az életébe és a törzséhez kapcsolódó történetekbe, vagy hiedelemvilágába, sokkal inkább faggatja a főzetek színéről, összetételéről, illetve arról, mi mire való és mit főznek a Városőrségnek. Minek kell nekik egyáltalán ennyi főzet. Miért nincs nekik saját szakácsuk, ha ennyi italra van szükségük.
Aztán nagyot kordul a gyomra, így valahol félúton kisír némi elemózsiát, melyet teljes mértékben kész megosztani az orkkal. Nem hazudott, tényleg nem eszik sokat. Mármint…Cagonhoz képest nem. A saját méretéhez képest igen, de hát fejlődő szervezet még, melyet nem rest az orkkal is tudatni, ha amaz esetlegesen megszólná a mennyiségért. Végül hatalmas ásítással adja látens mestere tudására, az a briliáns elme bizony elfáradt.
Valahol a tűz mellett rendezi el magának a rögtönzött nyoszolyát úgy, ahogy Apácskától és a Rigótól eltanulta. Ha talál rongyokat, anyagokat, hát fészekszerű vackot fon-hajt magának, azt rendezi a meleg közelébe, abba kuporodik. Kerekre húzza magát, a farkasbundát magára teríti, az alatt fészkelődik el kényelmesen. Hallgatva a pattogását hamar elnyomja az álom, hiszen hosszú volt a napja, ám a nyugalma nem tart sokáig.*
//Napváltás//
*Szárnycsapkodás, károgás. Egyre erősödő károgás, vörös szemek a sötétségben. Hideg van, a mellkasára nyomasztó érzés telepszik. Ismét kárognak, egyre hangosabban, ő pedig futásnak ered. Nem hall semmit a hollókon kívül. Hollók ezek? Vagy varjak?
Nehéz, tömör, meleg tárgy -vagy lény- csapódik ismét a testének úgy, ahogy korábban a kikötői éber álmában. Érzi, ahogy bordán találja, érzi, ahogy elveszíti az egyensúlyát és hatalmasat esik. Az esés bukfencbe torkollik, hogy aztán marionett bábuhoz hasonló terpeszbe érkezzen valami sötét, posványos helyre. A rothadás és az enyészet fojtogatóan járja át a közeget. Tenyereit lomhán emeli fel, hisz eddig azon támaszkodott. Rájuk pillant, a rúnái nedvesen csillannak a sötétségben. Meleg, nyirkos… a tompa fény felé emeli a tenyereit, csak akkor látja, vörösek. Sebesen kapja le a fejét, igyekszik felnyomni magát talpra, ám a mocsár nem akarja engedni. Bokáig süpped a vöröslő, vérrel keveredő sárban. A köd erős, kicsavart, istentelen fák sziluettjei emelkednek fenyegetően felé. A félelem szinte megbénítja, mégis lép. Megindul a sötétségben. A csönd fojtogató, szinte süketítő. Aztán feldörren valami, a nevén szólítja*
„- Ideje indulni.”
*Thalyssa a rémálomtól még vakul, értetlenül pislog Cagonra, alig észrevehetően reszket a bunda alatt, bár ez betudható a reggeli hűvösnek is. Jó pár percbe beletelik, míg a kislány realizálja, amit látott nem a valóság, ő pedig az ork raktárának biztonságában van, távol a mocsártól és a sötétségtől. A fészket hátrahagyja, rövid idő alatt elrendezi magát – a haját, a ruháját, a bundát magán és a csontékszereket, melyek a haját, fülét díszítik. Érzi, leverte a víz, így sután, kelletlenül törölgeti át a tarkóját és hátát -amennyire eléri- a zsebéből előkerülő hímzett kendőcskével, hogy aztán ismét eldugva azt kövesse Cagont a bakra. Az álmáról nem mesél, ám kifejezetten szótlan. Gubbasztva zötyköldőik a másik mellett, indokolatlanul közel ülve hozzá, mintha a hegyomlás jelenlétében keresné a biztonságot. Talán úgy is van. Ám az is lehet csak, Thalyssa nem az a „reggeli típus”. *
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-16 17:03:53
Üzenet elküldve: 2026-04-16 17:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az istennő szolgálatában//
– Az lehet. * Helyesel a kisasszony szavaira, habár érezhetően nem teljes egyetértéssel. Kicsit elgondolkodik a hallottakon, majd megrázza a fejét. *
– Nem. Az istennő pontosan tudja, mikor kell távoznunk. * Teszi ezzel egyértelművé, hogy ebben a témában nem igazán lehet megbillenteni az álláspontját. Ami azt illeti, kevés olyan dolog van, amiben egykönnyen meg lehetne változtatni Muzomgo véleményét. *
– De… Köszönöm. * Azért próbálja értékelni a lány együttérzését. Egy pillanatra valóban eszébe jut, hogy még mennyi mindent tanulhatott volna Mesterétől, és milyen jókat ehettek és alhattak volna útszéli fogadókban; de aztán az is eszébe jut, amikor meg lett verve. Az a rész egyáltalán nem hiányzik a múltból. Megrázza fejét, hogy kizavarja fejéből a felesleges gondolatokat – elvégre hallottakat feltámasztani még a legnagyobb mágusoknak sem sikerült még. Sokan próbálkoztak már vele, de legjobb tudása szerint legfeljebb lidérces szörnyeket sikerült kétlábra állítaniuk a múltban.
Teysus és a sör kapcsolata most valahogy jobb témának tűnik neki is. Ám még mielőtt válaszolhatna a kérdésre, előbb az útirányt kell megbeszélniük. *
– Nincs ellenvetésem. * Mondja egyszerűen, mintha a színjáték nagyját meg sem hallotta volna. A lényeg, hogy a polgárnegyeden, s nem pedig a romvároson át mennek a főtérre. *
– Nos… * Megköszörüli a torkát. *
– Odahaza nem volt más, mint a színtelen-szagtalan grúg, amit egy ottani növény gumójából készítettek, és úgy fejre lehet tőle állni, mint az ork-pálinkától. Ilyen az én népem is: kevesen vagyunk, a legtöbben nem is hallottak még rólunk a nagyvilágban, de ha meg kell védenünk magunkat, keményebbek vagyunk, mint a szikla! Kemények és nehezen kiismerhetők vagyunk! Aztán ott van a wegtoreniek sajátja. A rum, a lángorkán, amitől még tüzet is okád, aki eleget iszik! Na, meg persze a törpe sör, ami van olyan erős, mint az előbbiek. Tüzes népek, mit ne mondjak! * Ahhoz képest, hogy az imént mesélte el, hogy még sört se nagyon iszik, egész jól tájékozott a különböző városok gasztronómiájában. Neki is feltűnik, hogy milyen nagy hévvel vetette magát bele a témába, és most tart egy kis szünetet, ami után próbálja rövidre zárni a végét. *
– Persze nem jártam még mindenfelé, de lefogadnám, hogy Lihanechben édeskés borokat isznak. Artheniorban meg, nos… * Egy ideig próbálja megtalálni a megfelelő szót, ami nem túl sértő az arthenioriakra nézve, de azért igaz is – ezen a ponton reméli, hogy kap egy kis segítséget, bár nem számít rá a nemes hölgytől. Végül csak legyint. *
– Az olyan, amilyen. * Fejezi be végül sokatmondóan a mondatát, amennyiben nem sikerült közös erővel valami találóbb megfogalmazást kitalálni rá. *
– De elég is az italokból, nem akarlak ezzel untatni… Meg aztán nem is vagyok akkora szakértő. Nézd csak, az ott már a főtér!
– Az lehet. * Helyesel a kisasszony szavaira, habár érezhetően nem teljes egyetértéssel. Kicsit elgondolkodik a hallottakon, majd megrázza a fejét. *
– Nem. Az istennő pontosan tudja, mikor kell távoznunk. * Teszi ezzel egyértelművé, hogy ebben a témában nem igazán lehet megbillenteni az álláspontját. Ami azt illeti, kevés olyan dolog van, amiben egykönnyen meg lehetne változtatni Muzomgo véleményét. *
– De… Köszönöm. * Azért próbálja értékelni a lány együttérzését. Egy pillanatra valóban eszébe jut, hogy még mennyi mindent tanulhatott volna Mesterétől, és milyen jókat ehettek és alhattak volna útszéli fogadókban; de aztán az is eszébe jut, amikor meg lett verve. Az a rész egyáltalán nem hiányzik a múltból. Megrázza fejét, hogy kizavarja fejéből a felesleges gondolatokat – elvégre hallottakat feltámasztani még a legnagyobb mágusoknak sem sikerült még. Sokan próbálkoztak már vele, de legjobb tudása szerint legfeljebb lidérces szörnyeket sikerült kétlábra állítaniuk a múltban.
Teysus és a sör kapcsolata most valahogy jobb témának tűnik neki is. Ám még mielőtt válaszolhatna a kérdésre, előbb az útirányt kell megbeszélniük. *
– Nincs ellenvetésem. * Mondja egyszerűen, mintha a színjáték nagyját meg sem hallotta volna. A lényeg, hogy a polgárnegyeden, s nem pedig a romvároson át mennek a főtérre. *
– Nos… * Megköszörüli a torkát. *
– Odahaza nem volt más, mint a színtelen-szagtalan grúg, amit egy ottani növény gumójából készítettek, és úgy fejre lehet tőle állni, mint az ork-pálinkától. Ilyen az én népem is: kevesen vagyunk, a legtöbben nem is hallottak még rólunk a nagyvilágban, de ha meg kell védenünk magunkat, keményebbek vagyunk, mint a szikla! Kemények és nehezen kiismerhetők vagyunk! Aztán ott van a wegtoreniek sajátja. A rum, a lángorkán, amitől még tüzet is okád, aki eleget iszik! Na, meg persze a törpe sör, ami van olyan erős, mint az előbbiek. Tüzes népek, mit ne mondjak! * Ahhoz képest, hogy az imént mesélte el, hogy még sört se nagyon iszik, egész jól tájékozott a különböző városok gasztronómiájában. Neki is feltűnik, hogy milyen nagy hévvel vetette magát bele a témába, és most tart egy kis szünetet, ami után próbálja rövidre zárni a végét. *
– Persze nem jártam még mindenfelé, de lefogadnám, hogy Lihanechben édeskés borokat isznak. Artheniorban meg, nos… * Egy ideig próbálja megtalálni a megfelelő szót, ami nem túl sértő az arthenioriakra nézve, de azért igaz is – ezen a ponton reméli, hogy kap egy kis segítséget, bár nem számít rá a nemes hölgytől. Végül csak legyint. *
– Az olyan, amilyen. * Fejezi be végül sokatmondóan a mondatát, amennyiben nem sikerült közös erővel valami találóbb megfogalmazást kitalálni rá. *
– De elég is az italokból, nem akarlak ezzel untatni… Meg aztán nem is vagyok akkora szakértő. Nézd csak, az ott már a főtér!
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-16 13:37:19
Üzenet elküldve: 2026-04-16 13:37:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Nem semmi monológot kap a lánytól. Ha megkérdeznék váltig állítaná, hogy csak a miheztartást végett vesz levegőt, mert amúgy semmi szüksége rá. Mint valami furcsa élőlény, aki ilyen életstílushoz szokott. Akkor nevet fel igazán, amikor ő is feltűnik ebben a történetben, mint az, aki meggyújtotta a kanócot. *
- Nem semmi. Csődbe vinnél egy becsületes orkot, mert nem lehetsz inas?
* Bár tudja, hogy ilyen felállást követve semmilyen bíró nem lincselné meg, de ha csak a mostani veszélyhelyzetre gondol, el tudja képzelni, hogy csak azért is bezárják. Megjátszott hangon teszi fel a kérdést. Mintha teljesen váratlanul és érzékeny ponton érintené, holott legbelül csak nevet az egészre. *
- Láttál már más orkot?
* Teszi fel egyszerűen a kérdést, majd folytatja. *
- Megvannak a módszereim, hogy megvédjem a saját szállítmányom.
* Mondja, közben az oldalán lévő kardjára csap néhányat. Úgy érzi, arcát külön már nem kell kiemelnie hozzá. Aki ki akarja rabolni, az azután is ki fogja, a kérdés, hogy Cagon mennyire fogja magát hagyni. *
- Azokból a ládákból idehozhatod a dolgokat.
* Mutat az egyik ládára. Annak a tartalma sem lesz senkinek sem meglepetés, növények. Ha folyamatosan hozza, úgy folyamatosan készíti a többit. *
//Napváltás//
* Már a korai órákban nagy tevékenykedések folynak a raktár belterében. A nap még alig világítja be az utcákat, s a legtöbb helyen még mindig az esti hideg dacol. Sokkal nagyobb a nyüzsgölődés, mint annak idején, de mit is várhatna? Az egész városban riadóztatnak már egy ideje. Máskülönben nem tudnák megmagyarázni a sok menekültet, márpedig azok nem kis vizet zavarnak a helyieknek. Az orkot különösebben nem zavarja, ha nem állnak az útjába. Kisebb, ám már sokkal vastagabb dobozokat igyekszik felpakolni a szekérre. Nincs sok láda, csodára egy város nem fog menni ezzel, de aki továbbra is kapaszkodik az életbe, azokat kihúzhatja a halál markából. Thalyssa biztos alszik ezekben a korai órákban. Talán az embergyerekek alszanak a legtöbbet, így fel is ébreszti ha megtalálja. *
- Ideje indulni.
* Mondja és ha a lány indulásra kész, úgy a szekérre felpattanva ki is hajtanak az utcákra. Üresen hagyják ott a raktárat. Minden nyersanyag feldolgozásra került a lehető legjobb minőségben, amit elérhetett ilyen körülmények között. *
* Nem semmi monológot kap a lánytól. Ha megkérdeznék váltig állítaná, hogy csak a miheztartást végett vesz levegőt, mert amúgy semmi szüksége rá. Mint valami furcsa élőlény, aki ilyen életstílushoz szokott. Akkor nevet fel igazán, amikor ő is feltűnik ebben a történetben, mint az, aki meggyújtotta a kanócot. *
- Nem semmi. Csődbe vinnél egy becsületes orkot, mert nem lehetsz inas?
* Bár tudja, hogy ilyen felállást követve semmilyen bíró nem lincselné meg, de ha csak a mostani veszélyhelyzetre gondol, el tudja képzelni, hogy csak azért is bezárják. Megjátszott hangon teszi fel a kérdést. Mintha teljesen váratlanul és érzékeny ponton érintené, holott legbelül csak nevet az egészre. *
- Láttál már más orkot?
* Teszi fel egyszerűen a kérdést, majd folytatja. *
- Megvannak a módszereim, hogy megvédjem a saját szállítmányom.
* Mondja, közben az oldalán lévő kardjára csap néhányat. Úgy érzi, arcát külön már nem kell kiemelnie hozzá. Aki ki akarja rabolni, az azután is ki fogja, a kérdés, hogy Cagon mennyire fogja magát hagyni. *
- Azokból a ládákból idehozhatod a dolgokat.
* Mutat az egyik ládára. Annak a tartalma sem lesz senkinek sem meglepetés, növények. Ha folyamatosan hozza, úgy folyamatosan készíti a többit. *
//Napváltás//
* Már a korai órákban nagy tevékenykedések folynak a raktár belterében. A nap még alig világítja be az utcákat, s a legtöbb helyen még mindig az esti hideg dacol. Sokkal nagyobb a nyüzsgölődés, mint annak idején, de mit is várhatna? Az egész városban riadóztatnak már egy ideje. Máskülönben nem tudnák megmagyarázni a sok menekültet, márpedig azok nem kis vizet zavarnak a helyieknek. Az orkot különösebben nem zavarja, ha nem állnak az útjába. Kisebb, ám már sokkal vastagabb dobozokat igyekszik felpakolni a szekérre. Nincs sok láda, csodára egy város nem fog menni ezzel, de aki továbbra is kapaszkodik az életbe, azokat kihúzhatja a halál markából. Thalyssa biztos alszik ezekben a korai órákban. Talán az embergyerekek alszanak a legtöbbet, így fel is ébreszti ha megtalálja. *
- Ideje indulni.
* Mondja és ha a lány indulásra kész, úgy a szekérre felpattanva ki is hajtanak az utcákra. Üresen hagyják ott a raktárat. Minden nyersanyag feldolgozásra került a lehető legjobb minőségben, amit elérhetett ilyen körülmények között. *
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:14:28
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:14:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
-Hát sokkal jobb lenne, mert akkor nem toporognék itt melletted, meg nem hinném azt, hogy felveszel, mert akkor tudnám, hogy nem! Te kereskedő vagy, tudod jól, hogy az idő a legdrágább dolgod, amid van! De inkább fogadjál fel inasnak, mert ha nem fogadsz fel, nem tudom még, hogy mit csinálok. Talán az lesz a gonoszságom eredetének forrástörténete, és én leszek Arthenior legnagyobb tolvaja! Mestertolvaj leszek, aki…aki… -*körbepillant a ládák körül*-bájitalokat fog lopni, meg…meg ilyen fura izékat! -*a lepárló felé int*- és mikor elkap a bíró, hogy a fejemre olvassa a bűneim, még a bitófa árnyékában megmondom a világnak, hogy te vittél rossz útra, mert összetörted a kicsi szívem! Mert, ha inas lettem volna nálad, akkor tolvajlásra sosem vetemedem!
*Élete monológját mindössze egyetlen levegővel darálja el, így mire a végére jut, jócskán cincogóra fogja, utána pedig kell pár mélyebb, szabálytalan levegő, hogy visszatöltse a tüdejét és a hangja is visszarendeződjön. Köhécsel párat, torkot köszörül, baljával az egyik előre omló, laza csigába túr, azt csavargatja, kergeti mutatóujjával. *
- Nem is vagy te igazi ork, csak ilyen…ork szerű. Miféle ork nem tudja, hogy mit szolgál. Hát milyen istenhez imádkozol te akkor védelemért és iránymutatásért. Hogyan mész biztosra, hogy a szállítmányodat nem támadják meg, hogy mindig célba ér, hogy a megrendelőid busásan fizetnek? Mindenkinek kell egy isten, aki vigyáz rá.
*Nem szégyellős, az ork mellé lépdel, megdöntve a derekát vizslatja, hogy mit körmöl a másik.*
-Lepároló -*ismétli utána okosan, bár emberi fülnek nehezen hallhatóan, mivel inkább magának motyog, mint a másiknak. Az asztal szélébe kapaszkodik, szorosan a másik mellé áll, hogy nézze, lesse a praktikákat, mit is csinál Cagon. Ettől függetlenül meglepő mód nincs láb alatt, jelenléte érzékelhető, ám mégis, a munka közben észrevétlen. Megtanulta már a többi mestere mellett, hogyan kell észrevétlennek lenni, mégis a kezük alá dolgozni.*
*Igyekszik megjegyezni az arányokat, mit hogyan csinál a másik, hova teszi. A megjegyzésre, miszerint a szállításra holnap kerül sor, valamint a munkásságuknak most lényegében mi a célja csak határozott hümmentéssel és bólintással felel.*
- Rendben! Tudok neked valamit most segíteni, Cagon? -*hátraveti a fejét, úgy néz fel a másikra*- vagy az a legnagyobb segítsék, ha nem segítek most? Nagyon koncentrálni tűnsz!
-Hát sokkal jobb lenne, mert akkor nem toporognék itt melletted, meg nem hinném azt, hogy felveszel, mert akkor tudnám, hogy nem! Te kereskedő vagy, tudod jól, hogy az idő a legdrágább dolgod, amid van! De inkább fogadjál fel inasnak, mert ha nem fogadsz fel, nem tudom még, hogy mit csinálok. Talán az lesz a gonoszságom eredetének forrástörténete, és én leszek Arthenior legnagyobb tolvaja! Mestertolvaj leszek, aki…aki… -*körbepillant a ládák körül*-bájitalokat fog lopni, meg…meg ilyen fura izékat! -*a lepárló felé int*- és mikor elkap a bíró, hogy a fejemre olvassa a bűneim, még a bitófa árnyékában megmondom a világnak, hogy te vittél rossz útra, mert összetörted a kicsi szívem! Mert, ha inas lettem volna nálad, akkor tolvajlásra sosem vetemedem!
*Élete monológját mindössze egyetlen levegővel darálja el, így mire a végére jut, jócskán cincogóra fogja, utána pedig kell pár mélyebb, szabálytalan levegő, hogy visszatöltse a tüdejét és a hangja is visszarendeződjön. Köhécsel párat, torkot köszörül, baljával az egyik előre omló, laza csigába túr, azt csavargatja, kergeti mutatóujjával. *
- Nem is vagy te igazi ork, csak ilyen…ork szerű. Miféle ork nem tudja, hogy mit szolgál. Hát milyen istenhez imádkozol te akkor védelemért és iránymutatásért. Hogyan mész biztosra, hogy a szállítmányodat nem támadják meg, hogy mindig célba ér, hogy a megrendelőid busásan fizetnek? Mindenkinek kell egy isten, aki vigyáz rá.
*Nem szégyellős, az ork mellé lépdel, megdöntve a derekát vizslatja, hogy mit körmöl a másik.*
-Lepároló -*ismétli utána okosan, bár emberi fülnek nehezen hallhatóan, mivel inkább magának motyog, mint a másiknak. Az asztal szélébe kapaszkodik, szorosan a másik mellé áll, hogy nézze, lesse a praktikákat, mit is csinál Cagon. Ettől függetlenül meglepő mód nincs láb alatt, jelenléte érzékelhető, ám mégis, a munka közben észrevétlen. Megtanulta már a többi mestere mellett, hogyan kell észrevétlennek lenni, mégis a kezük alá dolgozni.*
*Igyekszik megjegyezni az arányokat, mit hogyan csinál a másik, hova teszi. A megjegyzésre, miszerint a szállításra holnap kerül sor, valamint a munkásságuknak most lényegében mi a célja csak határozott hümmentéssel és bólintással felel.*
- Rendben! Tudok neked valamit most segíteni, Cagon? -*hátraveti a fejét, úgy néz fel a másikra*- vagy az a legnagyobb segítsék, ha nem segítek most? Nagyon koncentrálni tűnsz!
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-12 10:21:33
Üzenet elküldve: 2026-04-12 10:21:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Kertész. Kis híja, hogy nem horkant fel önérzetesen, vagy villan apró mosoly a szája szegletében a légből kapott titulusra, megmaradnak azonban a begyakorolt nyugalmukban a vonások az arcán. A tekintete sem rebben, hogy árulója legyen, miközben az elfet hallgatja. Víz nem folyik olyan szépen, mint a hazugságok annak ajkairól. A bizalmatlansága a nővel szemben annak minden szavára csak újabb igazolást nyer, mégsem ellenkezik az elhangzottak igazával. Hogy miért siet a segítségére a semmiből a hosszúéletű azután az egyszeri, futó kikötői találkozás után nem tudja, de nem most van itt az ideje, hogy megkérdezze.*
- Kertész. *Az idősebb őr tekintete visszafordul a félvérhez a válasz hallatán, a lámpást azonban már nem emeli az arcához.* - Úgy..
*Szótlanul fordítja a fejét az őt fürkésző városőr felé. Hogy ezúttal a kopott vászonzsák van átvetve a vállán, nem íj és tegez, amik egy virágoskert helyett inkább egy vadaskertbe illenének akár bele is simulhatna a történetbe, azonban hogy a férfi hiszi-e a hallottakat vagy sem, nem derül ki egyértelműen. A lámpás sárgás fényében szinte unottnak hatnak a korosodó vonások, egyedül a szeme figyel éberen. A fiatalabb társa közben ellép a sikátor bejáratától, már csak megszokásból fektetve a kardja markolatára a karját, miközben végig méri a prémkabátjába burkolózó nőt. Őt minden bizonnyal meggyőzték a hallottak, szintúgy a látszat.*
- Isteni egybeesés lehet, kisasszony, hogy maga is éppen erre járt. *Feleli végül az őr, elengedve a füle mellett egy jó részét a hosszúéletű szavainak. Még egy pillanattal tovább figyeli a félvért, mielőtt visszanézne az elfre.* - Mondja meg az emberének, hogy ha idegen, s a nyelvet sem beszéli, jobb, ha nem kószál egyedül a városban napszállta után.
*A kölyökképű katona fél lábára nehezedve, elfordulva bámészkodik az utca hosszán. Egy elkésett kordé zörög keresztül valamelyik szomszédos úton, messzire viszik a hangot a falak.*
- Legközelebb talán nem lesz ilyen szerencséjük.
*Teszi még hozzá szárazon a férfi, maga mellé engedve végül a kezében tartott lámpást, hogy annak fényköre a kövezetre vet éles körű sugarat.*
*Kertész. Kis híja, hogy nem horkant fel önérzetesen, vagy villan apró mosoly a szája szegletében a légből kapott titulusra, megmaradnak azonban a begyakorolt nyugalmukban a vonások az arcán. A tekintete sem rebben, hogy árulója legyen, miközben az elfet hallgatja. Víz nem folyik olyan szépen, mint a hazugságok annak ajkairól. A bizalmatlansága a nővel szemben annak minden szavára csak újabb igazolást nyer, mégsem ellenkezik az elhangzottak igazával. Hogy miért siet a segítségére a semmiből a hosszúéletű azután az egyszeri, futó kikötői találkozás után nem tudja, de nem most van itt az ideje, hogy megkérdezze.*
- Kertész. *Az idősebb őr tekintete visszafordul a félvérhez a válasz hallatán, a lámpást azonban már nem emeli az arcához.* - Úgy..
*Szótlanul fordítja a fejét az őt fürkésző városőr felé. Hogy ezúttal a kopott vászonzsák van átvetve a vállán, nem íj és tegez, amik egy virágoskert helyett inkább egy vadaskertbe illenének akár bele is simulhatna a történetbe, azonban hogy a férfi hiszi-e a hallottakat vagy sem, nem derül ki egyértelműen. A lámpás sárgás fényében szinte unottnak hatnak a korosodó vonások, egyedül a szeme figyel éberen. A fiatalabb társa közben ellép a sikátor bejáratától, már csak megszokásból fektetve a kardja markolatára a karját, miközben végig méri a prémkabátjába burkolózó nőt. Őt minden bizonnyal meggyőzték a hallottak, szintúgy a látszat.*
- Isteni egybeesés lehet, kisasszony, hogy maga is éppen erre járt. *Feleli végül az őr, elengedve a füle mellett egy jó részét a hosszúéletű szavainak. Még egy pillanattal tovább figyeli a félvért, mielőtt visszanézne az elfre.* - Mondja meg az emberének, hogy ha idegen, s a nyelvet sem beszéli, jobb, ha nem kószál egyedül a városban napszállta után.
*A kölyökképű katona fél lábára nehezedve, elfordulva bámészkodik az utca hosszán. Egy elkésett kordé zörög keresztül valamelyik szomszédos úton, messzire viszik a hangot a falak.*
- Legközelebb talán nem lesz ilyen szerencséjük.
*Teszi még hozzá szárazon a férfi, maga mellé engedve végül a kezében tartott lámpást, hogy annak fényköre a kövezetre vet éles körű sugarat.*
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-08 00:04:12
Üzenet elküldve: 2026-04-08 00:04:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
- A szavaidból úgy ítéltem meg, hogy még dolga lett volna köztünk. Furcsállom, hogy Eeyr mégis ideje korán magához hívta. *Adja óvatosan Muzomgo tudtára, hogy egyáltalán nem biztos abban, hogy drága mestere az istennő kegyei közé került, hanem talán valami sokkal rosszabb történt vele.*
- Azt sajnálom, hogy neked még szükséged lett volna rá, és elveszítetted őt. *Csóválja meg a fejét. Nem is igen ragozná tovább ezt a témát, és talán Teysus kérdésében is sikerül egyetérteniük végre, legalábbis a sörhöz való hozzáállásuk tekintetében egészen biztosan. A hallottakra ezek után nem reagál azonnal, mert a templomkert szépsége ezúttal is magával ragadja, pedig látta már épp elégszer. Végül persze észbe kap, és kíváncsian pillant fel a férfire.*
- Hogyan árulja el őket az, hogy mit isznak? Mesélj erről! Kíváncsivá tettél. *Mondja, miközben a templomot és a kertet is maguk mögött hagyva igyekszik Romvárost elkerülve haladni a város főtere felé. Akár belekezdett a kérdés megválaszolásába Muzomgo, akár nem, egy rövid pillanatra félbeszakítja őt, hogy megjegyezze, miért is nem arra indult vissza, ahonnan jöttek.*
- Szerintem menjünk erre. Ez a környék egy fokkal biztonságosabbnak tűnik, mint a Gazdagnegyed… mármint a Romváros. Elnézést, csak a megszokás… Az igazság az, hogy fáj így látnom az egykori otthonomat, nem a veszélye a legnagyobb baj. Hisz itt vagy velem, megvédenél… *Reméli, hogy hitelesen sikerül előadni a rögtönzött színjátékát, és társa ezúttal sem fog semmit észrevenni abból, hogy mindez csupán egy jól kifundált alakítás, és valójában nem is látta a régi Gazdagnegyedet soha, miközben sem honvágy, sem szomorúság és semmi más nem köti őt oda.
Ezek után persze lassú, kecses léptekkel lépdel tovább a Polgárnegyed utcáin, érdeklődve hallgatva tovább Muzomgot, ha témájuknak valóban sikerül kibontakozni.*
- A szavaidból úgy ítéltem meg, hogy még dolga lett volna köztünk. Furcsállom, hogy Eeyr mégis ideje korán magához hívta. *Adja óvatosan Muzomgo tudtára, hogy egyáltalán nem biztos abban, hogy drága mestere az istennő kegyei közé került, hanem talán valami sokkal rosszabb történt vele.*
- Azt sajnálom, hogy neked még szükséged lett volna rá, és elveszítetted őt. *Csóválja meg a fejét. Nem is igen ragozná tovább ezt a témát, és talán Teysus kérdésében is sikerül egyetérteniük végre, legalábbis a sörhöz való hozzáállásuk tekintetében egészen biztosan. A hallottakra ezek után nem reagál azonnal, mert a templomkert szépsége ezúttal is magával ragadja, pedig látta már épp elégszer. Végül persze észbe kap, és kíváncsian pillant fel a férfire.*
- Hogyan árulja el őket az, hogy mit isznak? Mesélj erről! Kíváncsivá tettél. *Mondja, miközben a templomot és a kertet is maguk mögött hagyva igyekszik Romvárost elkerülve haladni a város főtere felé. Akár belekezdett a kérdés megválaszolásába Muzomgo, akár nem, egy rövid pillanatra félbeszakítja őt, hogy megjegyezze, miért is nem arra indult vissza, ahonnan jöttek.*
- Szerintem menjünk erre. Ez a környék egy fokkal biztonságosabbnak tűnik, mint a Gazdagnegyed… mármint a Romváros. Elnézést, csak a megszokás… Az igazság az, hogy fáj így látnom az egykori otthonomat, nem a veszélye a legnagyobb baj. Hisz itt vagy velem, megvédenél… *Reméli, hogy hitelesen sikerül előadni a rögtönzött színjátékát, és társa ezúttal sem fog semmit észrevenni abból, hogy mindez csupán egy jól kifundált alakítás, és valójában nem is látta a régi Gazdagnegyedet soha, miközben sem honvágy, sem szomorúság és semmi más nem köti őt oda.
Ezek után persze lassú, kecses léptekkel lépdel tovább a Polgárnegyed utcáin, érdeklődve hallgatva tovább Muzomgot, ha témájuknak valóban sikerül kibontakozni.*
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-07 11:38:06
Üzenet elküldve: 2026-04-07 11:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Bár nem tiszta, hogy most még a történetről van szó, vagy hirtelen az ork lett a példa, de egyik esetben sem érez magában erőt, hogy kitárgyalja egy növésben lévő embergyermekkel, hogy mi a szép. Elvégre a kettejük közötti korkülönbségen kívül, még faji kötődéssel sem rendelkeznek. Egyszóval több okuk van ellenkezni egymással, mintsem megegyezni. *
- Nem tudom.
* Feleli őszintén a másik kérdésére. Nem igazán gondolt még bele abba, hogy a törzsi orkok mégis kinek imádkoznak. Ha tippelnie kellene, Eeyrt tenné a legmesszebb tőlük. Bár tanaik első pontja még illene is sokukra. Elvégre minden ork a szívére hallgat, mikor fosztogat. Ha bárkit is követnek, akkor az Sa'Tereth lesz, akit nyíltan aligha lehet követni. *
- Talán?
* Fejét csak lazán fordítja a lány felé. Arcáról könnyen leolvasható, hogy nem tud részleteket. Nem is találkozott olyan igazi törzsi orkokkal, de ez hamarosan megváltozik. Ugyan még nem tudnak róla, de hamarosan az lesz a legkevesebb bajuk, hogy megtudják, hogy kikért imádkoznak az orkok. A kifigurázásra csak egy halvány mosoly kerül az arcára. Pontosan látja, hogy mit akart ezzel mondani és nem fél kimondani. *
- Talán jobb lenne ha egyből elutasítanálak?
* Teszi fel a költői kérdést. Többet nem is mond, hagyja, hogy elgondolkodjon ezen az egy mondaton. Az élet nem tejfel és nem mindenki fog egyből igent mondani, de akit sürgetnek, az majdnem biztos nemleges válasszal fogja viszonozni a folytonos nyomulást. Legalábbis az ork így gondolkodik efelől a téma felől.
Ládát biztos nem fog kapni a kezébe. Nem csupán azok értékük végett, de kétli, hogy bármelyiket megemelné a földről. Az hiányzik még neki, hogy meghaljon valaki a raktárában. Ha nagyon szeretne valamit csinálni, egy papírfecnit némi tintával tud nélkülözni. Épp az asztalnál körmöl valamit, mikor felteszi a kérdést. Testtartása nem változik, ugyanúgy görnyed a papír felett, ám kezei egy pillanatra megállnak. Nem szeretné kifejteni, hogy fajtársai hamarosan a város ajtaján fognak kopogni és nem tojásért jönnek. Ha a thargok nem állítják meg őket, úgy a városnak kell. *
- Rosszak mindig is voltak. Minden város felkészül a legrosszabbra, de most kifejezetten éberek. Nem hiszem, hogy különösebb probléma lenne. Csak hosszú szünet után a hirtelen jött problémák erősen hatnak legelsőre.
* Ezt még az ork sem hiszi el, de legalább cselekszik, hogy a legrosszabb még véletlenül se történjen meg. *
- Ez?
* Tekintete néhány pillanatra vándorol a kérdéses tárgyra, majd vissza is fordul a papírja felé. Körmével aprón megpöcköli az üveget, majd így szól. *
- Egyedileg épített lepárló. Főleg ezt használom a kísérleteimhez és az italaim erősítéséhez. Csak első ránézésre bonyolult. Néhány hét és bárki tudná használni.
* Feleli, mindeközben kezei egy percre sem állnak meg. Amint végzett az írással, megfog egy mozsarat és hozzá a törőjét. Apró, már előre kiszárított növényeket tör benne, majd át is helyezi őket üvegtálakra, amiket alkohollal, savakkal és különböző reakcióhoz szükséges összetevőkkel párosítva bekerül a lepárló egyes komponenseibe. Ezekből az összetevőkből gyógyitalok, különböző erősítők, gyorsítók és ellátáshoz szükséges anyagok lesznek. *
- Igyekeznem kell.
* Mondja halkan az orra alatt. Szerencséjére a készlet nagyja csak leszállításra vár. Amit most csinál, az csak bónusz a veszélyre tekintve. *
- Ha minden a terv szerint alakul, holnap leszállítjuk ezt a néhány ládát és onnantól kezdve csak idő kérdése, ezek hasznossága.
* Bár nem tiszta, hogy most még a történetről van szó, vagy hirtelen az ork lett a példa, de egyik esetben sem érez magában erőt, hogy kitárgyalja egy növésben lévő embergyermekkel, hogy mi a szép. Elvégre a kettejük közötti korkülönbségen kívül, még faji kötődéssel sem rendelkeznek. Egyszóval több okuk van ellenkezni egymással, mintsem megegyezni. *
- Nem tudom.
* Feleli őszintén a másik kérdésére. Nem igazán gondolt még bele abba, hogy a törzsi orkok mégis kinek imádkoznak. Ha tippelnie kellene, Eeyrt tenné a legmesszebb tőlük. Bár tanaik első pontja még illene is sokukra. Elvégre minden ork a szívére hallgat, mikor fosztogat. Ha bárkit is követnek, akkor az Sa'Tereth lesz, akit nyíltan aligha lehet követni. *
- Talán?
* Fejét csak lazán fordítja a lány felé. Arcáról könnyen leolvasható, hogy nem tud részleteket. Nem is találkozott olyan igazi törzsi orkokkal, de ez hamarosan megváltozik. Ugyan még nem tudnak róla, de hamarosan az lesz a legkevesebb bajuk, hogy megtudják, hogy kikért imádkoznak az orkok. A kifigurázásra csak egy halvány mosoly kerül az arcára. Pontosan látja, hogy mit akart ezzel mondani és nem fél kimondani. *
- Talán jobb lenne ha egyből elutasítanálak?
* Teszi fel a költői kérdést. Többet nem is mond, hagyja, hogy elgondolkodjon ezen az egy mondaton. Az élet nem tejfel és nem mindenki fog egyből igent mondani, de akit sürgetnek, az majdnem biztos nemleges válasszal fogja viszonozni a folytonos nyomulást. Legalábbis az ork így gondolkodik efelől a téma felől.
Ládát biztos nem fog kapni a kezébe. Nem csupán azok értékük végett, de kétli, hogy bármelyiket megemelné a földről. Az hiányzik még neki, hogy meghaljon valaki a raktárában. Ha nagyon szeretne valamit csinálni, egy papírfecnit némi tintával tud nélkülözni. Épp az asztalnál körmöl valamit, mikor felteszi a kérdést. Testtartása nem változik, ugyanúgy görnyed a papír felett, ám kezei egy pillanatra megállnak. Nem szeretné kifejteni, hogy fajtársai hamarosan a város ajtaján fognak kopogni és nem tojásért jönnek. Ha a thargok nem állítják meg őket, úgy a városnak kell. *
- Rosszak mindig is voltak. Minden város felkészül a legrosszabbra, de most kifejezetten éberek. Nem hiszem, hogy különösebb probléma lenne. Csak hosszú szünet után a hirtelen jött problémák erősen hatnak legelsőre.
* Ezt még az ork sem hiszi el, de legalább cselekszik, hogy a legrosszabb még véletlenül se történjen meg. *
- Ez?
* Tekintete néhány pillanatra vándorol a kérdéses tárgyra, majd vissza is fordul a papírja felé. Körmével aprón megpöcköli az üveget, majd így szól. *
- Egyedileg épített lepárló. Főleg ezt használom a kísérleteimhez és az italaim erősítéséhez. Csak első ránézésre bonyolult. Néhány hét és bárki tudná használni.
* Feleli, mindeközben kezei egy percre sem állnak meg. Amint végzett az írással, megfog egy mozsarat és hozzá a törőjét. Apró, már előre kiszárított növényeket tör benne, majd át is helyezi őket üvegtálakra, amiket alkohollal, savakkal és különböző reakcióhoz szükséges összetevőkkel párosítva bekerül a lepárló egyes komponenseibe. Ezekből az összetevőkből gyógyitalok, különböző erősítők, gyorsítók és ellátáshoz szükséges anyagok lesznek. *
- Igyekeznem kell.
* Mondja halkan az orra alatt. Szerencséjére a készlet nagyja csak leszállításra vár. Amit most csinál, az csak bónusz a veszélyre tekintve. *
- Ha minden a terv szerint alakul, holnap leszállítjuk ezt a néhány ládát és onnantól kezdve csak idő kérdése, ezek hasznossága.
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-06 17:11:21
Üzenet elküldve: 2026-04-06 17:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Nem ismeri még olyan jól Kyrt, sőt, jobban belegondolva egyáltalán nem ismeri a rejtőzkődő fiatal férfit, de eddigi tapasztalásai alapján konok természetűnek tűnt számára. Felkészül arra, hogy bár készségesen sietett a segítségére, de abból nem kérve inkább szabotálja magánakcióját, ennek okán meglepődik, amikor Kyr együttműködésének jelét mutatva sodródik a Relael diktálta árral. Az elf leheletnyi mosolyával nyugtázza ezt a tényt, mely aligha észrevehető bárki számára, s gyorsan tova is illan a pillanattal együtt.
A hosszúéletű biccentve köszönti ismerősét, s tekintetét a hozzá kérdéssel forduló városőrre emeli.*
- Ismerem, a kertészem. Messziről érkezett, hogy segítségemre legyen, mert igencsak meggyűlt a bajom a lihanechi pókliliomjaimmal, a tündérrózsáimról nem is beszélve.
*Nagyot sóhajtva fejezi ki aggodalmát képzelt virágoskertjével szemben, majd ajkaiba harapva törekszik a kitörni készülő fecsegését elfojtani. Legalábbis ennek látszatára törekszik.*
- Sajnos a nyelvi akadályok következtében nem könnyű a közös munka, de szorgalmas és békés embernek ismerem Kaelt, bizonyosan nem okozott semmi problémát. Igaz, uraim?
*Kérdőn pillant hol az egyik, hol pedig a másik katonára, hogy ezen állítását megerősítsék vagy megcáfolják. Kyr zárkózottsága ellenére életrevalónak tűnt a hosszúéletűnek, így valóban nehezére esne elhinnie, hogy valami meggondolatlanság következtében bajba keverte volna magát. A férfi, Relael megfigyelései alapján, leginkább a láthatatlanságra törekszik, mint a fal tövében megpihenő árnyék, s mindezt igen hatékonyan míveli.*
- Ó, hogyne érteném meg az aggodalmukat!
*Fejezi ki mély együttérzését az elf.*
- Különösen ilyen gondterhelt idők után, mint aminek a város volt kitéve az utóbbi években.
*Együttérző mosolyával igyekszik eloszlatni a férfiak minden lehetséges kétségeit, s leheletnyit közelebb hajolva bizalmasabb hangnemet is üt meg velük szemben. Mindeközben reakciójukat fürkészve próbálja felmérni, hogy mennyire jár sikerrel.*
- Igazán hálásak vagyunk fáradtságos munkájukért! Most pedig ha megengedik, haza is sétálnánk, mert már didergek a kimerültségtől.
*Nem ismeri még olyan jól Kyrt, sőt, jobban belegondolva egyáltalán nem ismeri a rejtőzkődő fiatal férfit, de eddigi tapasztalásai alapján konok természetűnek tűnt számára. Felkészül arra, hogy bár készségesen sietett a segítségére, de abból nem kérve inkább szabotálja magánakcióját, ennek okán meglepődik, amikor Kyr együttműködésének jelét mutatva sodródik a Relael diktálta árral. Az elf leheletnyi mosolyával nyugtázza ezt a tényt, mely aligha észrevehető bárki számára, s gyorsan tova is illan a pillanattal együtt.
A hosszúéletű biccentve köszönti ismerősét, s tekintetét a hozzá kérdéssel forduló városőrre emeli.*
- Ismerem, a kertészem. Messziről érkezett, hogy segítségemre legyen, mert igencsak meggyűlt a bajom a lihanechi pókliliomjaimmal, a tündérrózsáimról nem is beszélve.
*Nagyot sóhajtva fejezi ki aggodalmát képzelt virágoskertjével szemben, majd ajkaiba harapva törekszik a kitörni készülő fecsegését elfojtani. Legalábbis ennek látszatára törekszik.*
- Sajnos a nyelvi akadályok következtében nem könnyű a közös munka, de szorgalmas és békés embernek ismerem Kaelt, bizonyosan nem okozott semmi problémát. Igaz, uraim?
*Kérdőn pillant hol az egyik, hol pedig a másik katonára, hogy ezen állítását megerősítsék vagy megcáfolják. Kyr zárkózottsága ellenére életrevalónak tűnt a hosszúéletűnek, így valóban nehezére esne elhinnie, hogy valami meggondolatlanság következtében bajba keverte volna magát. A férfi, Relael megfigyelései alapján, leginkább a láthatatlanságra törekszik, mint a fal tövében megpihenő árnyék, s mindezt igen hatékonyan míveli.*
- Ó, hogyne érteném meg az aggodalmukat!
*Fejezi ki mély együttérzését az elf.*
- Különösen ilyen gondterhelt idők után, mint aminek a város volt kitéve az utóbbi években.
*Együttérző mosolyával igyekszik eloszlatni a férfiak minden lehetséges kétségeit, s leheletnyit közelebb hajolva bizalmasabb hangnemet is üt meg velük szemben. Mindeközben reakciójukat fürkészve próbálja felmérni, hogy mennyire jár sikerrel.*
- Igazán hálásak vagyunk fáradtságos munkájukért! Most pedig ha megengedik, haza is sétálnánk, mert már didergek a kimerültségtől.
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-02 16:57:29
Üzenet elküldve: 2026-04-02 16:57:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
– Ha az istenek csúnyának teremtettek téged, Cagon, hát légy csúnya, vagyis hát… nem szép! – *magasra húzza magát az apró termet, magasztosan emeli fél kezét az ég irányába, így méltatva az isteni munkát, míg a másikkal erősen kapaszkodik, le ne essen. *
– Mert, ha nem járod az utad, az istenkáromlás. Eretnekség! Megégetnek, vagy… nem is tudom, itt mit csinálnak azokkal, akik nem szolgálják az istenek akaratát. Azt sem tudom, hogy hány van nektek… Tényleg, az orkoknak külön van? – *törzsből fordul felé, immár két kézzel kapaszkodik. *
– Az ugrándozás jót tesz az egészségnek, apácska szerint megpezsdül tőle a véred, és jobban fog folyni benned. Apácska okos ember, és szerfelett öreg is, úgyhogy ebből következik, hogy nagyon bölcs is. Hallgatni illik az öregekre! – *jelentőségteljes arckifejezéssel vonja meg alig észrevehetően a szemöldökét, aprót biccent a másik irányába. A mimikája csalafinta, a szájzugában ott bújik a csibészes mosoly. A vak is láthatja, nagyon igyekszik meggyőzni az alkimistát, hogy vegye gondozásába. Türelmesen hallgatja, ám a szemei egyre összeszűkülnek, a felső ajka minden szívdobbanásnál fentebb kúszik, így láttatni engedi a kérgekkel fehérített fogacskák első sorát.*
– Ugye tudod, hogy velem a fondorlatos beszéd nem működik? Így csinálsz, nézd! –* kezével hirtelen kusza utat ír le a levegőben, igyekezve demonstrálni a kígyómozgásra emlékeztető „kerülőutat”.* – Úgy beszélsz, hogy azt gondoljam, én döntöttem úgy, hogy nem akarok az inasod lenni, mert nekem úgy jobb, közben meg csak te nem akarsz vesződni, mert azt hiszed, jobb neked nélkülem. Nem jobb! –* siet leszögezni, mutatóujjával az ork térdére koppint.* – Unatkoznál! És ki tartana akkor téged fiatalon, meg szépen, meg jó szerencsében? –* az előbbi koppintó ujjával most saját halántékára lapogat.*
*Miután megáll a szekér, valamivel ügyesebben mászik le, mint a piacon, mivel már a kabátja sem akad fenn. Tompa puffanással landolnak a bőrbe tekert talpak, hogy aztán követve a kereskedőt, elnyíló ajkakkal járja körbe a raktárat. Néhol magasra tartja a kezét, lábujjhegyre pipiskedik, így mérve fel, milyen magasak a ládatornyok, máshol hajlongva igyekszik a rakományba kukucskálni. Megpróbál ő segíteni az orknak is a pakolásban: ha kap egy ládát a kezébe, nyögve és sóhajtozva roskadozik alatta – nyilvánvalóvá téve mindenki számára, hogy bár nem panaszkodik, több ládát annál az egynél bizony nem fog cipelni. Ha nem, hát még jobb: akkor jó pár fordulón át kísérgeti a rakodó férfit.*
– Te, Cagon… most mi zavarja meg a mindenrendűek köznapjait, vagy… hogy mondtad… –* hebeg, próbál nagyot mondani.* – Már hogy a várost. Mi van most, hogy mindenki fura? Veszélyben vagyunk?
*Végül nagypapás testtartással, kezeit összekulcsolva a háta mögött oldalog az asztal felé, hogy aztán amellett megállva hajlongjon kicsit, a lehető legtöbb szögből vizsgálva a számára ismeretlen, hosszú szerkezetet. *
– Nem nyúlok!
*Erről sietve biztosítja a másikat. No nem azért, mert Cagon azt mondta, vagy mert jól szeretné viselni magát; az ok ennél sokkal banálisabb. Szinte biztosra veszi, hogy itt bizony valaha meghalt valaki, ő pedig semmiképp sem szeretné, hogy a szelleme ráakaszkodjon. Buta dolog, mégis hisz benne, teóriájához pedig foggal-körömmel ragaszkodik.*
– Mi ez az izé-micsoda? –* bök fejével az asztalon pihenő eszközre. Kioldva a gombokat és bőrszalagokat nyitja meg a bundát, félig le is túrja magáról, lévén a nagy munkában – amit a kereskedő végzett – még ő is kimelegedett. Boglyas hajába túr, megrázogatva igyekszik megszellőztetni a fejét, fújkál párat, csak aztán pillant fel az orkra.* – Mire használod? A tiéd?
– Ha az istenek csúnyának teremtettek téged, Cagon, hát légy csúnya, vagyis hát… nem szép! – *magasra húzza magát az apró termet, magasztosan emeli fél kezét az ég irányába, így méltatva az isteni munkát, míg a másikkal erősen kapaszkodik, le ne essen. *
– Mert, ha nem járod az utad, az istenkáromlás. Eretnekség! Megégetnek, vagy… nem is tudom, itt mit csinálnak azokkal, akik nem szolgálják az istenek akaratát. Azt sem tudom, hogy hány van nektek… Tényleg, az orkoknak külön van? – *törzsből fordul felé, immár két kézzel kapaszkodik. *
– Az ugrándozás jót tesz az egészségnek, apácska szerint megpezsdül tőle a véred, és jobban fog folyni benned. Apácska okos ember, és szerfelett öreg is, úgyhogy ebből következik, hogy nagyon bölcs is. Hallgatni illik az öregekre! – *jelentőségteljes arckifejezéssel vonja meg alig észrevehetően a szemöldökét, aprót biccent a másik irányába. A mimikája csalafinta, a szájzugában ott bújik a csibészes mosoly. A vak is láthatja, nagyon igyekszik meggyőzni az alkimistát, hogy vegye gondozásába. Türelmesen hallgatja, ám a szemei egyre összeszűkülnek, a felső ajka minden szívdobbanásnál fentebb kúszik, így láttatni engedi a kérgekkel fehérített fogacskák első sorát.*
– Ugye tudod, hogy velem a fondorlatos beszéd nem működik? Így csinálsz, nézd! –* kezével hirtelen kusza utat ír le a levegőben, igyekezve demonstrálni a kígyómozgásra emlékeztető „kerülőutat”.* – Úgy beszélsz, hogy azt gondoljam, én döntöttem úgy, hogy nem akarok az inasod lenni, mert nekem úgy jobb, közben meg csak te nem akarsz vesződni, mert azt hiszed, jobb neked nélkülem. Nem jobb! –* siet leszögezni, mutatóujjával az ork térdére koppint.* – Unatkoznál! És ki tartana akkor téged fiatalon, meg szépen, meg jó szerencsében? –* az előbbi koppintó ujjával most saját halántékára lapogat.*
*Miután megáll a szekér, valamivel ügyesebben mászik le, mint a piacon, mivel már a kabátja sem akad fenn. Tompa puffanással landolnak a bőrbe tekert talpak, hogy aztán követve a kereskedőt, elnyíló ajkakkal járja körbe a raktárat. Néhol magasra tartja a kezét, lábujjhegyre pipiskedik, így mérve fel, milyen magasak a ládatornyok, máshol hajlongva igyekszik a rakományba kukucskálni. Megpróbál ő segíteni az orknak is a pakolásban: ha kap egy ládát a kezébe, nyögve és sóhajtozva roskadozik alatta – nyilvánvalóvá téve mindenki számára, hogy bár nem panaszkodik, több ládát annál az egynél bizony nem fog cipelni. Ha nem, hát még jobb: akkor jó pár fordulón át kísérgeti a rakodó férfit.*
– Te, Cagon… most mi zavarja meg a mindenrendűek köznapjait, vagy… hogy mondtad… –* hebeg, próbál nagyot mondani.* – Már hogy a várost. Mi van most, hogy mindenki fura? Veszélyben vagyunk?
*Végül nagypapás testtartással, kezeit összekulcsolva a háta mögött oldalog az asztal felé, hogy aztán amellett megállva hajlongjon kicsit, a lehető legtöbb szögből vizsgálva a számára ismeretlen, hosszú szerkezetet. *
– Nem nyúlok!
*Erről sietve biztosítja a másikat. No nem azért, mert Cagon azt mondta, vagy mert jól szeretné viselni magát; az ok ennél sokkal banálisabb. Szinte biztosra veszi, hogy itt bizony valaha meghalt valaki, ő pedig semmiképp sem szeretné, hogy a szelleme ráakaszkodjon. Buta dolog, mégis hisz benne, teóriájához pedig foggal-körömmel ragaszkodik.*
– Mi ez az izé-micsoda? –* bök fejével az asztalon pihenő eszközre. Kioldva a gombokat és bőrszalagokat nyitja meg a bundát, félig le is túrja magáról, lévén a nagy munkában – amit a kereskedő végzett – még ő is kimelegedett. Boglyas hajába túr, megrázogatva igyekszik megszellőztetni a fejét, fújkál párat, csak aztán pillant fel az orkra.* – Mire használod? A tiéd?
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-02 10:34:51
Üzenet elküldve: 2026-04-02 10:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
- Elf király?
* Meglepődve teszi fel a kérdést. Minden más fajra számított, de az elfekre nem. Azzal a néhány példánnyal, akikkel összefújta az élet, nem pont ilyenek jutottak az eszébe. Mondjuk a történetet is most hallja először, aztán ki tudja? Lehet csak az ork ilyen tanulatlan, ha a környező falvak nemeseiről lenne szó, bár ez a mese is több százéves kell legyen, ha nem több. *
- Hihető. Ha olyan nagy a képed, hogy még az isteneknél is szebbnek hiszed magad, akkor elképzelhető. De az is lehet, hogy saját magának okozta a vesztét. Sokan szeretnek egyből az istenekre mutogatni. Isteni beavatkozások, kiáltják hamar, aztán a végén kiderül, hogy a fele saját maga cselekedeteinek köszönheti az átkait. Nem lepődnék meg, ha szépség érdekében néhány földi átkot is bezsebelt volna.
* Érdekes belegondolni, hogy sokan meddig képesek elmenni azért, amit igazán szeretnek. Itt van az élő példa is erre, az ork. Bár lassúnak és figyelmesnek tűnik, sokszor kapkod és siettében rontja el az elé kerülő lehetőségeket. Nem lombozza le egyik sem, ez persze lehet csak azért van, mert eddig még nem átkozta el semmi, leszámítva ork létét, ami majdhogynem felér egy életen át tartó átokkal. *
- Ne túlozz! Az egyetlen, aki úrnak gondol, azok ugyanazok az emberek, akik rémként tekintenek rám. A különbség, hogy már kell nekik valami, ami nekem van és megmentheti valamelyik szerettüket. Messze vagyunk még attól, hogy higgyenek az emberek.
* A további mondataihoz nem fűz többet. Nem tudna? Minden bizonnyal mindenre lenne egy-két érdekes beszólása, de mégsem teszi. Nem töri le a gyerek lelkesedését a téma iránt. Higgyen amit csak akar. A tényeken nem változtat sokat. Az utat szelő pillantásai csupán akkor váltanak vissza a lányra, mikor szépsége kerül az asztalra. *
- Hát köszönöm szépen.
* Vágja oda nagyon hamar, s bár fejét nemlegesen billenti, ajkai széle halványul az ég felé kapaszkodnak. Némaságát tovább fokozza a lány további beszéde. Nem gondolja magát tanítónak és nem is volt tervben ennek a megváltoztatása. *
- Nagy ugrás lenne az.
* Feleli röviden. Itt persze nem a másik hirtelen szakmásításáról beszél, hanem magáról, bár ez nem egyértelmű. Idáig, szinte magányos farkasként húzta az igát, és nagyon is jól működött. Nem tudja, hogy valaki más segítené, vagy csak lelassítaná, így nem repdesne az örömtől, hogy másokkal dolgozhat. *
- Az asztalon hagyom az ötletet, de nem ígérek semmit. Fiatal vagy, biztos hamar találsz olyan dolgokat, amik jobban érdekelnek, nem kell lekötnöd magad egy ork mellé. Arra meg, hogy valami nagy készül a városban... Nos, itt mindig van valami, ami megzavarja a közrendűek mindennapjait. De meg is érkeztünk.
* Mondja majd nagyot ránt a nyergen. Amint a ló is álló helyzetbe kerül, az ork leszáll, kinyitja a raktár ajtaját majd bevezeti az állatot a helyére. Körbenézve sok kisebb-nagyobb ládát láthat félkörben. Mindegyik felcímkézve a benne található anyaggal és felszerelésekkel. Valamennyinek a teteje, csak hanyagul van rápakolva, vagy éppen mellette nekidöntve. A szoba és a félkör közepén egy nagyobb asztal látható, aminek a tetején egy hosszú szerkezet kapott helyet, ami az asztal közel felé elfoglalja. Mellette mindenféle üvegfelszerelés. Míg a lány körbenéz, addig az ork egyesével lepakolja a szekérről felpakolt ládákat. *
- Ne nyúlj semmihez!
- Elf király?
* Meglepődve teszi fel a kérdést. Minden más fajra számított, de az elfekre nem. Azzal a néhány példánnyal, akikkel összefújta az élet, nem pont ilyenek jutottak az eszébe. Mondjuk a történetet is most hallja először, aztán ki tudja? Lehet csak az ork ilyen tanulatlan, ha a környező falvak nemeseiről lenne szó, bár ez a mese is több százéves kell legyen, ha nem több. *
- Hihető. Ha olyan nagy a képed, hogy még az isteneknél is szebbnek hiszed magad, akkor elképzelhető. De az is lehet, hogy saját magának okozta a vesztét. Sokan szeretnek egyből az istenekre mutogatni. Isteni beavatkozások, kiáltják hamar, aztán a végén kiderül, hogy a fele saját maga cselekedeteinek köszönheti az átkait. Nem lepődnék meg, ha szépség érdekében néhány földi átkot is bezsebelt volna.
* Érdekes belegondolni, hogy sokan meddig képesek elmenni azért, amit igazán szeretnek. Itt van az élő példa is erre, az ork. Bár lassúnak és figyelmesnek tűnik, sokszor kapkod és siettében rontja el az elé kerülő lehetőségeket. Nem lombozza le egyik sem, ez persze lehet csak azért van, mert eddig még nem átkozta el semmi, leszámítva ork létét, ami majdhogynem felér egy életen át tartó átokkal. *
- Ne túlozz! Az egyetlen, aki úrnak gondol, azok ugyanazok az emberek, akik rémként tekintenek rám. A különbség, hogy már kell nekik valami, ami nekem van és megmentheti valamelyik szerettüket. Messze vagyunk még attól, hogy higgyenek az emberek.
* A további mondataihoz nem fűz többet. Nem tudna? Minden bizonnyal mindenre lenne egy-két érdekes beszólása, de mégsem teszi. Nem töri le a gyerek lelkesedését a téma iránt. Higgyen amit csak akar. A tényeken nem változtat sokat. Az utat szelő pillantásai csupán akkor váltanak vissza a lányra, mikor szépsége kerül az asztalra. *
- Hát köszönöm szépen.
* Vágja oda nagyon hamar, s bár fejét nemlegesen billenti, ajkai széle halványul az ég felé kapaszkodnak. Némaságát tovább fokozza a lány további beszéde. Nem gondolja magát tanítónak és nem is volt tervben ennek a megváltoztatása. *
- Nagy ugrás lenne az.
* Feleli röviden. Itt persze nem a másik hirtelen szakmásításáról beszél, hanem magáról, bár ez nem egyértelmű. Idáig, szinte magányos farkasként húzta az igát, és nagyon is jól működött. Nem tudja, hogy valaki más segítené, vagy csak lelassítaná, így nem repdesne az örömtől, hogy másokkal dolgozhat. *
- Az asztalon hagyom az ötletet, de nem ígérek semmit. Fiatal vagy, biztos hamar találsz olyan dolgokat, amik jobban érdekelnek, nem kell lekötnöd magad egy ork mellé. Arra meg, hogy valami nagy készül a városban... Nos, itt mindig van valami, ami megzavarja a közrendűek mindennapjait. De meg is érkeztünk.
* Mondja majd nagyot ránt a nyergen. Amint a ló is álló helyzetbe kerül, az ork leszáll, kinyitja a raktár ajtaját majd bevezeti az állatot a helyére. Körbenézve sok kisebb-nagyobb ládát láthat félkörben. Mindegyik felcímkézve a benne található anyaggal és felszerelésekkel. Valamennyinek a teteje, csak hanyagul van rápakolva, vagy éppen mellette nekidöntve. A szoba és a félkör közepén egy nagyobb asztal látható, aminek a tetején egy hosszú szerkezet kapott helyet, ami az asztal közel felé elfoglalja. Mellette mindenféle üvegfelszerelés. Míg a lány körbenéz, addig az ork egyesével lepakolja a szekérről felpakolt ládákat. *
- Ne nyúlj semmihez!
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-27 15:08:10
Üzenet elküldve: 2026-03-27 15:08:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Miután Bürkössel jól bevásároltak a piacon, elindulnak hát a templom felé. Ehhez pedig a polgárnegyeden keresztül haladnak. Dänkijinkilinkilinkilinkij komoly belső harcokat vív, hogy egyáltalán be merjen nézni a templomba, de arcán most is kedves mosoly látható. Mindenkire vidáman tekint, az az érzése van, hogy mégiscsak hazaért bizonyos szinten. Ugyan nincs itt tényleges otthona, de az elmúlt két évnek mégis gyakorlatilag minden napját itt töltötte, így megszerette Artheniort és az artheniori embereket. Viszont attól még persze hazamegy majd Szarvasligetbe, mivel most már az a még igazibb otthona. Meg aztán megígérte Intathnak. és nem szokott hazudni. A templomtornyot, ami nemrégiben még a városon kívülről láthatott, nem nehéz eltéveszteni, így most nem téved el romváros utcáinál. Egyenesen a templomhoz megy. *
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-24 09:02:10
Üzenet elküldve: 2026-03-24 09:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Meleg, kedves mosoly ül ki az arcára, ahogy az öblös nevetést hallgatja, ám ez hamar elillan. A bakfis a szekér zörgései között se tud nyugton maradni: hol a lábát lóbálja, hol a kabátka szélét morzsolgatja, hol meg az ork arcát vizsgálja olyan koncentráltan, mintha rituáléra készülne. Most, hogy így rákérdeztek, látható szorongás telepszik rá az otthonát firtató kérdés okán.*
—Mindenhonnan. De Tyúkbaszó Ottogart Ophyrion szépséges elf királya volt. Milyen méltatlan vég egy macskafülűnek, igaz-e? Azt mondják, azok pökhendiek, nagyra vannak a szépségükkel. Én még egyet se láttam, de nálamnál nem lehetnek szebbek, ugye! -*egy pillanatra elhallgat, majd mély levegőt vesz, úgy folytatja*- Szerinted az Istenek azért büntették meg a Tyúkbaszót ilyen csúnya véggel, mert beképzelt volt a szépségére? Mert én nem akarok tyúkokkal izélkodni, Cagon!
*A felismerést követő riadalom hamar elcsitul, helyét átveszi az újkeletű kíváncsiság. Előrébb dől, úgy vizslatja a másikat A szavai puhábban érkeznek, mint eddig – mintha a friss üzlet és az ork feltárulkozása elültette volna benne a tisztelet első, csöndes csíráját.*
– Az emberek úgy beszélnek rólad… mintha egyszerre lennél mesebeli rettenet meg valami régi nagyságos úr –* jegyzi meg félhangosan, hol a férfit, hol az eléjük táruló utcai látképet vizslatva.* – És furcsa… mert én is valahogy így látlak.
*Elneveti magát, rekedtes-gunyoros kis kacajt hallatva.*
– Ahogy mondtad: cifra ork, aki mégis az őrségnek szállít? Ez olyan dolog, amitől az egyszerű ember vagy összecsinálja magát félelmében, vagy azt hiszi, rosszul lát. –* A hangja most halkabb, komolyabb.* – De én nem félek tőled, meg a fajtádtól sem. Én az erdei nép gyermeke vagyok, amiben vér folyik és még dobog a szíve, az nem rettent meg minket, akármilyen rút is. Nem mintha te csúnya lennél, csak...nem vagy szép! — *siet leszögezni.*
*Felrántja magát egyenesbe, ahogy a szekér rázkódik egy gödörnél. Egy pillanatig úgy néz ki, mint aki valami nagyon fontos bejelentést készül tenni.*
– Amit az előbb mondtál… a kapcsolataidról, meg hogy aki mer veled beszélni, az csak nyerhet… –* félrebiccenti a fejét.* – Én tanulni akarok. Tőled. Látni, hogyan csinálod. Mikor hallgatsz, mikor szólsz, mikor és hogyan kötöd az üzletet, hogyan főzöd az italokat! Amit én tudok, az csak illúzió, a szemed vagy az agyad ködösíti el, de a tiéd...az az igazi művészet!
*Az ork nagy vörös szemeibe néz – a saját ég és mocsárzöld párjával egészen különös kontrasztot alkotva.*
– Tudod… én jó inas lennék. Csendes még biztosan nem, de… okos. Meg gyors. Sok mindent megértek elsőre. És ha kell, olyat is észreveszek, amit mások nem. – *A hangja most egyszerre kér és állít.* – Mutasd meg, hogyan kell… ilyen nagyot játszani. Olyannak lenni, mint te! Nem eszek sokat, és jóval kevesebbet is, mint te, szerencsét is hozok, láttad magad is!
*Halványan elmosolyodik, most nem csúfolódón – inkább olyan farkaskölyök-módra, mint aki végre talált valakit, akinek az árnyéka elég tág, hogy abban mozogjon.*
– Úgyis valami nagy készül ebben a városban. Érzem. És… te pont olyan vagy, akit jó oldalán akar az ember gyereke tudni!
*Meleg, kedves mosoly ül ki az arcára, ahogy az öblös nevetést hallgatja, ám ez hamar elillan. A bakfis a szekér zörgései között se tud nyugton maradni: hol a lábát lóbálja, hol a kabátka szélét morzsolgatja, hol meg az ork arcát vizsgálja olyan koncentráltan, mintha rituáléra készülne. Most, hogy így rákérdeztek, látható szorongás telepszik rá az otthonát firtató kérdés okán.*
—Mindenhonnan. De Tyúkbaszó Ottogart Ophyrion szépséges elf királya volt. Milyen méltatlan vég egy macskafülűnek, igaz-e? Azt mondják, azok pökhendiek, nagyra vannak a szépségükkel. Én még egyet se láttam, de nálamnál nem lehetnek szebbek, ugye! -*egy pillanatra elhallgat, majd mély levegőt vesz, úgy folytatja*- Szerinted az Istenek azért büntették meg a Tyúkbaszót ilyen csúnya véggel, mert beképzelt volt a szépségére? Mert én nem akarok tyúkokkal izélkodni, Cagon!
*A felismerést követő riadalom hamar elcsitul, helyét átveszi az újkeletű kíváncsiság. Előrébb dől, úgy vizslatja a másikat A szavai puhábban érkeznek, mint eddig – mintha a friss üzlet és az ork feltárulkozása elültette volna benne a tisztelet első, csöndes csíráját.*
– Az emberek úgy beszélnek rólad… mintha egyszerre lennél mesebeli rettenet meg valami régi nagyságos úr –* jegyzi meg félhangosan, hol a férfit, hol az eléjük táruló utcai látképet vizslatva.* – És furcsa… mert én is valahogy így látlak.
*Elneveti magát, rekedtes-gunyoros kis kacajt hallatva.*
– Ahogy mondtad: cifra ork, aki mégis az őrségnek szállít? Ez olyan dolog, amitől az egyszerű ember vagy összecsinálja magát félelmében, vagy azt hiszi, rosszul lát. –* A hangja most halkabb, komolyabb.* – De én nem félek tőled, meg a fajtádtól sem. Én az erdei nép gyermeke vagyok, amiben vér folyik és még dobog a szíve, az nem rettent meg minket, akármilyen rút is. Nem mintha te csúnya lennél, csak...nem vagy szép! — *siet leszögezni.*
*Felrántja magát egyenesbe, ahogy a szekér rázkódik egy gödörnél. Egy pillanatig úgy néz ki, mint aki valami nagyon fontos bejelentést készül tenni.*
– Amit az előbb mondtál… a kapcsolataidról, meg hogy aki mer veled beszélni, az csak nyerhet… –* félrebiccenti a fejét.* – Én tanulni akarok. Tőled. Látni, hogyan csinálod. Mikor hallgatsz, mikor szólsz, mikor és hogyan kötöd az üzletet, hogyan főzöd az italokat! Amit én tudok, az csak illúzió, a szemed vagy az agyad ködösíti el, de a tiéd...az az igazi művészet!
*Az ork nagy vörös szemeibe néz – a saját ég és mocsárzöld párjával egészen különös kontrasztot alkotva.*
– Tudod… én jó inas lennék. Csendes még biztosan nem, de… okos. Meg gyors. Sok mindent megértek elsőre. És ha kell, olyat is észreveszek, amit mások nem. – *A hangja most egyszerre kér és állít.* – Mutasd meg, hogyan kell… ilyen nagyot játszani. Olyannak lenni, mint te! Nem eszek sokat, és jóval kevesebbet is, mint te, szerencsét is hozok, láttad magad is!
*Halványan elmosolyodik, most nem csúfolódón – inkább olyan farkaskölyök-módra, mint aki végre talált valakit, akinek az árnyéka elég tág, hogy abban mozogjon.*
– Úgyis valami nagy készül ebben a városban. Érzem. És… te pont olyan vagy, akit jó oldalán akar az ember gyereke tudni!
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-21 10:01:36
Üzenet elküldve: 2026-03-21 10:01:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
//Zárás//
*Révetegen bámul az ablak irányába, alig lát ki annak üvegén, ahogy Grael nagy alakja eltakarja a kilátást, a beszökő fénnyel együtt. Egy időre elhalkul, de kényszeredetten igazgatja magán a sötét ruhájának anyagát, s ahogy puha keze ezzel simítja saját testét, valahogy úgy képzeli, hogy az a nagy tenyér jobban illene vonalaira. Most ugyan nem fogja sem őt, sem a kezét, de mégis azt akarja örökbe.
A válasz meglepi, de inkább kissé befelé fordul tőle, semmint boldogság terülne szét vonásain. Felforgatta az életét, de ha nem tette volna, akkor ugyanezt kapja? Pashtrhrát nem megismerni vétek lett volna, talán sosem döbbenne rá ennek hiányában, hogy kire van szüksége. Szomorkásan leheli bele sóhaját a levegőbe, mert jól tudja, hogy meg fogja bántani, de a saját életét úgy kell alakítania, hogy az neki legyen jó. A hóhajú legyen bármily édes is, sosem tudja megadni számára azt a képet, amit látni akar. Mert Cilia mellett valahogy nem a szőkét, hanem ezt a marcona, mogorva alakot tudja csak elképzelni. És saját maga mellett is. Ostobaság talán, de a szívnek aligha lehet parancsolni, még ha néhány órája amazt biztosította is a szeretetéről. Zűrzavar. Nem volt hazugság a szó, nem volt hazugság semmi, de Grael mindig mindent ledönt benne. Mindig nyer és nyerni is fog.
Hogy Cilia segített az ékszer megvásárlásában, az is sokat nyom a latban. Az ő kincse nem vett volna ebben részt, ha nem akarná ő is. Tudja mit jelent, már vannak emlékei arról, hogy milyen, ha vannak szülei, mert ha nem is volt ez terítéken, attól még anyja helyett volt anyja a félvér. És hivatalosan is az lesz.
A gyűrűsdoboz újra nála, de nehezen szólal meg. Minden bátorságát összeszedve viszont közelebb lép a városőrhöz és szeretné megölelni. Bármennyire is úgy tűnik, hogy ennek most nincs helye, éppen most van rá szükség. Megkísérli vékony karját becsúsztatni annak kezei között a derékra, s ha amaz nem is viszonozza, ő belefúrná fejét a mellkasba. De ha nem enged a férfi sem változtat a szavakon és a gondolatokon, amik most megfogantak benne.*
- Ha tényleg így gondolod, gyere az árvaházba két nap múlva, napkelte után.
*Bízni Graelben nehéz. Feltételnélküliséget adni még ettől is nehezebb. De ha nem adja meg ezt számára, talán amaz sosem ízleli meg a biztonságot, amit egymásnak és a gyereknek nyújthatnak majd. Akkor miért is nőne fel a feladathoz? Így hát Mai pontosan tudja, hogy mit akar és azt véghez is fogja vinni, feltéve, ha megjelenik a másik. Nincs szükség további információra, Grael biztosan tudhatja, hogy van köze Ciliához annak, hogy oda fogja hívni őt, mikor a papír aláíródik. *
- Én várni foglak.
*Erőtlen mosollyal ajkán távolodik, majd már igyekezve nem visszanézni a férfire, neki is iramodik, hogy előkészítsen mindent, amire szükség lehet.*
//Zárás//
*Révetegen bámul az ablak irányába, alig lát ki annak üvegén, ahogy Grael nagy alakja eltakarja a kilátást, a beszökő fénnyel együtt. Egy időre elhalkul, de kényszeredetten igazgatja magán a sötét ruhájának anyagát, s ahogy puha keze ezzel simítja saját testét, valahogy úgy képzeli, hogy az a nagy tenyér jobban illene vonalaira. Most ugyan nem fogja sem őt, sem a kezét, de mégis azt akarja örökbe.
A válasz meglepi, de inkább kissé befelé fordul tőle, semmint boldogság terülne szét vonásain. Felforgatta az életét, de ha nem tette volna, akkor ugyanezt kapja? Pashtrhrát nem megismerni vétek lett volna, talán sosem döbbenne rá ennek hiányában, hogy kire van szüksége. Szomorkásan leheli bele sóhaját a levegőbe, mert jól tudja, hogy meg fogja bántani, de a saját életét úgy kell alakítania, hogy az neki legyen jó. A hóhajú legyen bármily édes is, sosem tudja megadni számára azt a képet, amit látni akar. Mert Cilia mellett valahogy nem a szőkét, hanem ezt a marcona, mogorva alakot tudja csak elképzelni. És saját maga mellett is. Ostobaság talán, de a szívnek aligha lehet parancsolni, még ha néhány órája amazt biztosította is a szeretetéről. Zűrzavar. Nem volt hazugság a szó, nem volt hazugság semmi, de Grael mindig mindent ledönt benne. Mindig nyer és nyerni is fog.
Hogy Cilia segített az ékszer megvásárlásában, az is sokat nyom a latban. Az ő kincse nem vett volna ebben részt, ha nem akarná ő is. Tudja mit jelent, már vannak emlékei arról, hogy milyen, ha vannak szülei, mert ha nem is volt ez terítéken, attól még anyja helyett volt anyja a félvér. És hivatalosan is az lesz.
A gyűrűsdoboz újra nála, de nehezen szólal meg. Minden bátorságát összeszedve viszont közelebb lép a városőrhöz és szeretné megölelni. Bármennyire is úgy tűnik, hogy ennek most nincs helye, éppen most van rá szükség. Megkísérli vékony karját becsúsztatni annak kezei között a derékra, s ha amaz nem is viszonozza, ő belefúrná fejét a mellkasba. De ha nem enged a férfi sem változtat a szavakon és a gondolatokon, amik most megfogantak benne.*
- Ha tényleg így gondolod, gyere az árvaházba két nap múlva, napkelte után.
*Bízni Graelben nehéz. Feltételnélküliséget adni még ettől is nehezebb. De ha nem adja meg ezt számára, talán amaz sosem ízleli meg a biztonságot, amit egymásnak és a gyereknek nyújthatnak majd. Akkor miért is nőne fel a feladathoz? Így hát Mai pontosan tudja, hogy mit akar és azt véghez is fogja vinni, feltéve, ha megjelenik a másik. Nincs szükség további információra, Grael biztosan tudhatja, hogy van köze Ciliához annak, hogy oda fogja hívni őt, mikor a papír aláíródik. *
- Én várni foglak.
*Erőtlen mosollyal ajkán távolodik, majd már igyekezve nem visszanézni a férfire, neki is iramodik, hogy előkészítsen mindent, amire szükség lehet.*
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-21 09:19:43
Üzenet elküldve: 2026-03-21 09:19:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Ő kérdezett ugyan, de a válasz fárasztja. Nincs már kedve újra elmondani, hogy ha nem vele, hanem valaki mással is megtenné mindezt, talán már csak néhány másodperc maradna az életéből, míg a csuklója helyett a nyakán érezné a szorító markot, míg ki nem leheli a lelkét. Ez a baj ezzel a nővel. Az a rohadt tudásvágya sodorja mindig bajba. Meg kéne talán még egyszer mutatnia neki, hogy milyen, mikor a játékai miatt tényleg minden elbaszódik? Nem volt elég egyszer? Néhány pillanatra elsötétülő tekintettel figyeli a másikat, de aztán csak megcsóválja a fejét. Meg nem gondolja magát, választ nem ad, elégedjen meg Mai annyival, hogy csendben végighallgatta a mondandóját.
Ha azt várta, hogy majd leánykérés címen letérdel elé, hát azt is nagyon rosszul hitte. Egyetlen picsa elé sem fog letérdelni, mert nem ez a lényeg. Azok a gyönyörű, kék szemek vagy meglátják benne, amit tőle kaphat, biztonságot, védelmet, amire egy férfitől a legnagyobb szüksége van egy törékeny nőnek, vagy nem. Nem ez a pillanat határoz meg mindent, hanem az, ami utána következik. Valójában ő maga sem tudja még, mit tenne meg a társáért, olyasvalakiért, aki tényleg a másik fele lehet ebben az életben, mert még soha nem próbálta. Mai végül megszólal, ő pedig kíváncsian pillant rá. Egy pillanatra most ő az, akit tévútra vezetnek a saját gondolatai, már majdnem elhitte, hogy a mondatot nem követi az a bizonyos „ha”. Dühösen morog csak a hallottakra, s míg a lány öltözködni kezd, ő a szoba rozoga ablakához sétál, hogy a távolba meredjen, ahogy mindig is teszi, mikor meg kell küzdenie az indulataival. A távolság látképe valahogy megnyugtatja, olyankor valahogy sokkal kisebbnek érzi a saját problémáit, és a benne dúló dühöt. Azonban hiba volt azt hinni, hogy a másik férfivel való fenyegetéssel Mai kiterítette minden lapját. Újabb megdöbbentő tényre derül fény, mire a harcos az ablaktól vissza is fordul Mai felé.*
- Ha nem akarnálak minden teherrel együtt, ami hozzád köthető, meg sem kaptad volna a gyűrűt. *Az nem különösebben érdekli, hogy a gyereket gyakorlatilag tehernek nevezte, csupán tudatni akarja, hogy mindez nem számít. Ha a kis elffel együtt, de maga mellett tudhatja a félvért, az elég.*
- Cilia már tudja, hogy mit akarok. Velem volt a piacon, együtt vettük meg neked a gyűrűt. Ő segített nekem abban, hogy megfelelő méretűt tudjak neked venni. Úgyhogy nem engem kell megkérdezned, hogy elfogadom-e őt. Ha ő igent mond neked arra, hogy legyél az anyja, azzal ő az, aki elfogad engem is az apjának. A többi feltételed pedig nem érdekel. Én adtam neked egy lehetőséget, amit vagy elfogadsz, vagy nem. Ha nemet mondasz, nem érdekelnek az indokaid. Most menj el, vidd a gyűrűt is! Gondolkodj, mérlegelj, dönts! Ha akarod mindezt, akkor a gyűrűvel az ujjadon gyere vissza hozzám, ha nem, akkor nem akarlak többet látni titeket. ~Csak azért vagyok hajlandó harcolni, ami az enyém…~ *A többesszám nem véletlen. A lány jöhet, de az anyja nélkül ő sem kell neki többé.*
*Ő kérdezett ugyan, de a válasz fárasztja. Nincs már kedve újra elmondani, hogy ha nem vele, hanem valaki mással is megtenné mindezt, talán már csak néhány másodperc maradna az életéből, míg a csuklója helyett a nyakán érezné a szorító markot, míg ki nem leheli a lelkét. Ez a baj ezzel a nővel. Az a rohadt tudásvágya sodorja mindig bajba. Meg kéne talán még egyszer mutatnia neki, hogy milyen, mikor a játékai miatt tényleg minden elbaszódik? Nem volt elég egyszer? Néhány pillanatra elsötétülő tekintettel figyeli a másikat, de aztán csak megcsóválja a fejét. Meg nem gondolja magát, választ nem ad, elégedjen meg Mai annyival, hogy csendben végighallgatta a mondandóját.
Ha azt várta, hogy majd leánykérés címen letérdel elé, hát azt is nagyon rosszul hitte. Egyetlen picsa elé sem fog letérdelni, mert nem ez a lényeg. Azok a gyönyörű, kék szemek vagy meglátják benne, amit tőle kaphat, biztonságot, védelmet, amire egy férfitől a legnagyobb szüksége van egy törékeny nőnek, vagy nem. Nem ez a pillanat határoz meg mindent, hanem az, ami utána következik. Valójában ő maga sem tudja még, mit tenne meg a társáért, olyasvalakiért, aki tényleg a másik fele lehet ebben az életben, mert még soha nem próbálta. Mai végül megszólal, ő pedig kíváncsian pillant rá. Egy pillanatra most ő az, akit tévútra vezetnek a saját gondolatai, már majdnem elhitte, hogy a mondatot nem követi az a bizonyos „ha”. Dühösen morog csak a hallottakra, s míg a lány öltözködni kezd, ő a szoba rozoga ablakához sétál, hogy a távolba meredjen, ahogy mindig is teszi, mikor meg kell küzdenie az indulataival. A távolság látképe valahogy megnyugtatja, olyankor valahogy sokkal kisebbnek érzi a saját problémáit, és a benne dúló dühöt. Azonban hiba volt azt hinni, hogy a másik férfivel való fenyegetéssel Mai kiterítette minden lapját. Újabb megdöbbentő tényre derül fény, mire a harcos az ablaktól vissza is fordul Mai felé.*
- Ha nem akarnálak minden teherrel együtt, ami hozzád köthető, meg sem kaptad volna a gyűrűt. *Az nem különösebben érdekli, hogy a gyereket gyakorlatilag tehernek nevezte, csupán tudatni akarja, hogy mindez nem számít. Ha a kis elffel együtt, de maga mellett tudhatja a félvért, az elég.*
- Cilia már tudja, hogy mit akarok. Velem volt a piacon, együtt vettük meg neked a gyűrűt. Ő segített nekem abban, hogy megfelelő méretűt tudjak neked venni. Úgyhogy nem engem kell megkérdezned, hogy elfogadom-e őt. Ha ő igent mond neked arra, hogy legyél az anyja, azzal ő az, aki elfogad engem is az apjának. A többi feltételed pedig nem érdekel. Én adtam neked egy lehetőséget, amit vagy elfogadsz, vagy nem. Ha nemet mondasz, nem érdekelnek az indokaid. Most menj el, vidd a gyűrűt is! Gondolkodj, mérlegelj, dönts! Ha akarod mindezt, akkor a gyűrűvel az ujjadon gyere vissza hozzám, ha nem, akkor nem akarlak többet látni titeket. ~Csak azért vagyok hajlandó harcolni, ami az enyém…~ *A többesszám nem véletlen. A lány jöhet, de az anyja nélkül ő sem kell neki többé.*
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-18 20:08:58
Üzenet elküldve: 2026-03-18 20:08:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Nehezen tűnik el szívéből a félelem, hiába nem szorítja már a férfi a csuklóját. Ahogy mélyen a szemeibe néz és halkabban szólal meg, még fokozza is az érzetet, de már igyekszik rezzenéstelen vonásokat produkálni, csupán a beszívott, de sokáig ki nem fújt levegő jelez, hogy fél. De válasza az mindig van, akkor is, ha nem kérdezik. De most megtették, így hát Grael sem gondolja, hogy nem lesz kifejtve, amit ki akar fejteni.*
- Ha nekem fontos valami, hát ki fogom szedni, kerüljön bármibe. *Finoman harap alsó ajkára, még mindig óvatos a szavai ellenére, mert nem tudni, mikor tör felszínre a városőr legrosszabbik énje.*
- Ha valamit tudni akarok, akkor meg fogom tudni, még ha nehézségek árán is, még annak árán is, hogy el kell hozzá bájoljanak. De a szavaid nem nekem szóltak, hanem valami másnak, amit egy időre magamba költöztettem a varázzsal. Csupán az érzéseid érdekeltek, hogy hasonlítanak-e ahhoz, ami miatt meg akarsz kérni.
*Lehullik a színtelenség, valamiféle büszkeség kerül a helyébe. Lám, elérte és még csak nem is fájt annyira. Csakhogy a másik által kedvelt hercegnő gúnyát is felveszi, hogy amaz ne higgye el egyetlen percre se, hogy csupán egy gyűrű – és egy közös élet – reményében, igent fog mondani, holott semmit nem tesz azért, hogy a körítés is hozzá méltó legyen.
Egy pillanatra elhiszi, hogy majd amaz féltérdre ereszkedik, de csak játszadozik. Játszik, mint egymással azt mindig teszik, anélkül tán nem is volna ennyire érdekes minden másodperc, amit a harcossal tölthet el. De nem eszik olyan forrón a kását. Nem kapja meg amit várt, s ha ő maga volt is a csalfa, érdemelje ki azt az egyetlen szót. Nem hiába kereste ugyanis máshol a békét. Ennyivel és a hozzá tett birtoklási vágytól fűtött szavakkal pedig csak odázza az egészet, noha kikötés volt, hogy azon nyomban választania kell.*
- Elfogadom, hogy leszek a feleséged.
*Egy pillanatra úgy tűnhet, hogy a másik felé nyújtott vékony ujjacska szíves örömest találna bele a karikába, de helyette megindul felfelé, s annak arcán simít végig.*
- Ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben félre tudod majd tenni miattam a büszkeségedet. Igent fogok mondani és a legboldogabb leszek a világon. De nem dobok el érted olyat, aki ezt megteszi értem minden nap, ha te csupán így vagy képes a tudtomra hozni a szereteted.
*Megfordul, hogy a földre hullott könnyedén felvehető ruhájáért nyúljon, s magára is ölti, ha nincs ellenvetés.*
- De ha félre is tudnám tenni mindezt, van itt más is. Örökbe fogadom Ciliát, hivatalosan is. Nem csak férj leszel, hanem valakinek az apja is. Van mit átgondolnod. Nem nekem kell azonnal válaszolnom, hanem neked megrágnod, hogy akarod-e mindezt.
*Nehezen tűnik el szívéből a félelem, hiába nem szorítja már a férfi a csuklóját. Ahogy mélyen a szemeibe néz és halkabban szólal meg, még fokozza is az érzetet, de már igyekszik rezzenéstelen vonásokat produkálni, csupán a beszívott, de sokáig ki nem fújt levegő jelez, hogy fél. De válasza az mindig van, akkor is, ha nem kérdezik. De most megtették, így hát Grael sem gondolja, hogy nem lesz kifejtve, amit ki akar fejteni.*
- Ha nekem fontos valami, hát ki fogom szedni, kerüljön bármibe. *Finoman harap alsó ajkára, még mindig óvatos a szavai ellenére, mert nem tudni, mikor tör felszínre a városőr legrosszabbik énje.*
- Ha valamit tudni akarok, akkor meg fogom tudni, még ha nehézségek árán is, még annak árán is, hogy el kell hozzá bájoljanak. De a szavaid nem nekem szóltak, hanem valami másnak, amit egy időre magamba költöztettem a varázzsal. Csupán az érzéseid érdekeltek, hogy hasonlítanak-e ahhoz, ami miatt meg akarsz kérni.
*Lehullik a színtelenség, valamiféle büszkeség kerül a helyébe. Lám, elérte és még csak nem is fájt annyira. Csakhogy a másik által kedvelt hercegnő gúnyát is felveszi, hogy amaz ne higgye el egyetlen percre se, hogy csupán egy gyűrű – és egy közös élet – reményében, igent fog mondani, holott semmit nem tesz azért, hogy a körítés is hozzá méltó legyen.
Egy pillanatra elhiszi, hogy majd amaz féltérdre ereszkedik, de csak játszadozik. Játszik, mint egymással azt mindig teszik, anélkül tán nem is volna ennyire érdekes minden másodperc, amit a harcossal tölthet el. De nem eszik olyan forrón a kását. Nem kapja meg amit várt, s ha ő maga volt is a csalfa, érdemelje ki azt az egyetlen szót. Nem hiába kereste ugyanis máshol a békét. Ennyivel és a hozzá tett birtoklási vágytól fűtött szavakkal pedig csak odázza az egészet, noha kikötés volt, hogy azon nyomban választania kell.*
- Elfogadom, hogy leszek a feleséged.
*Egy pillanatra úgy tűnhet, hogy a másik felé nyújtott vékony ujjacska szíves örömest találna bele a karikába, de helyette megindul felfelé, s annak arcán simít végig.*
- Ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben félre tudod majd tenni miattam a büszkeségedet. Igent fogok mondani és a legboldogabb leszek a világon. De nem dobok el érted olyat, aki ezt megteszi értem minden nap, ha te csupán így vagy képes a tudtomra hozni a szereteted.
*Megfordul, hogy a földre hullott könnyedén felvehető ruhájáért nyúljon, s magára is ölti, ha nincs ellenvetés.*
- De ha félre is tudnám tenni mindezt, van itt más is. Örökbe fogadom Ciliát, hivatalosan is. Nem csak férj leszel, hanem valakinek az apja is. Van mit átgondolnod. Nem nekem kell azonnal válaszolnom, hanem neked megrágnod, hogy akarod-e mindezt.
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-16 12:35:31
Üzenet elküldve: 2026-03-16 12:35:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
- Nyelvészkedés. Úgy úgy!
* Megismétli a szót, majd néhány másodperccel később helyeslő bólogatásba kezd. Bár az illető karizmatikusságától függ általában, hogy milyen irányba fordul a történet, a szebbek kevesebben kecsegtető szavakkal is képesek nagyobb dolgokat mesélni, míg a rusnyábbak, jelen esetben orknak, muszáj hébe-hóba nagyzatos szavakkal kísérnie a teteit, hogy fenntartson magáról egy bizonyos képet. Nem mintha rusnya képe olyan felejthetetlen lenne, főleg így vörösbe bugyolálva. A tyúkbaszóról, csak egy rövidet horkant fel jókedvébe. *
- Honnan jöttél, hogy ilyen történetek kísérnek utadon?
* Kérdezi, közben még egy leguruló könnycseppet is eldörzsöl. *
- Ha lesz is ilyen, az még odébb van. Sok dolgot kell ahhoz lenyelniük, hogy ilyen tettre vetemedjenek. Főleg nem ilyen kérdéses időkben.
* Jókedve végül idáig tartott. A mosoly az arcáról a mondat következtében gyorsan cserélődik egy komolyabbra. *
- Szóval nyitva tartod a szemed, ha a pletykáló népről van szó. Nem rossz, csak nehogy beletörjön a késed és pont emiatt kerülj a középpontba.
* Szavait vállának megvonása kíséri. Ő már hozzászokott a folyamatos háta mögötti beszédekhez. Ez valahogy mindenhova kíséri. Na, nem pont alkimista mivolta váltja ki másokból ezen érzelmeket, inkább az és orkságának kombinálása érhet váratlanul néhány alakot. Azért tényleg érdekes kombinációval áldották meg. *
- Beszélgetni? Nézzél már rám. Sokan nem kockáztatnak, csak ha kifogynak a biztonságosabb lehetőségekből. Aki pedig mer, az pedig csak nyer velem. Vannak olyan kapcsolataim, amikről ork csak álmodhat, a beszállítói cím is egy ilyen. Ahogy mondtad, egy ork gyanús, egy cifra ork fura, egy cifra ork kereskedő, aki az őrségnek szállít, és nem zárják kalodába pedig egyenesen eget rengető. Mindennap van mit tanulni, nemde?
- Nyelvészkedés. Úgy úgy!
* Megismétli a szót, majd néhány másodperccel később helyeslő bólogatásba kezd. Bár az illető karizmatikusságától függ általában, hogy milyen irányba fordul a történet, a szebbek kevesebben kecsegtető szavakkal is képesek nagyobb dolgokat mesélni, míg a rusnyábbak, jelen esetben orknak, muszáj hébe-hóba nagyzatos szavakkal kísérnie a teteit, hogy fenntartson magáról egy bizonyos képet. Nem mintha rusnya képe olyan felejthetetlen lenne, főleg így vörösbe bugyolálva. A tyúkbaszóról, csak egy rövidet horkant fel jókedvébe. *
- Honnan jöttél, hogy ilyen történetek kísérnek utadon?
* Kérdezi, közben még egy leguruló könnycseppet is eldörzsöl. *
- Ha lesz is ilyen, az még odébb van. Sok dolgot kell ahhoz lenyelniük, hogy ilyen tettre vetemedjenek. Főleg nem ilyen kérdéses időkben.
* Jókedve végül idáig tartott. A mosoly az arcáról a mondat következtében gyorsan cserélődik egy komolyabbra. *
- Szóval nyitva tartod a szemed, ha a pletykáló népről van szó. Nem rossz, csak nehogy beletörjön a késed és pont emiatt kerülj a középpontba.
* Szavait vállának megvonása kíséri. Ő már hozzászokott a folyamatos háta mögötti beszédekhez. Ez valahogy mindenhova kíséri. Na, nem pont alkimista mivolta váltja ki másokból ezen érzelmeket, inkább az és orkságának kombinálása érhet váratlanul néhány alakot. Azért tényleg érdekes kombinációval áldották meg. *
- Beszélgetni? Nézzél már rám. Sokan nem kockáztatnak, csak ha kifogynak a biztonságosabb lehetőségekből. Aki pedig mer, az pedig csak nyer velem. Vannak olyan kapcsolataim, amikről ork csak álmodhat, a beszállítói cím is egy ilyen. Ahogy mondtad, egy ork gyanús, egy cifra ork fura, egy cifra ork kereskedő, aki az őrségnek szállít, és nem zárják kalodába pedig egyenesen eget rengető. Mindennap van mit tanulni, nemde?
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-14 14:18:16
Üzenet elküldve: 2026-03-14 14:18:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
- Szerelmi bűbáj… *Mormogja, majd levegőt vesz, mintha folytatni akarná a mondatot, de végül nem teszi, s talán ez bizonyul majd a mai nap egyik legjobb döntésének.*
~Azt a másik faszt is elvarázsoltad, hogy felálljon neki a kedvedért?~ Mhh…
*Az ezt követő magyarázatra kénytelen-kelletlenül nevet fel. Ezúttal nem mondott újat neki a lány, pontosan tudja már róla, hogy milyen szinten űzi a kis játékait. Ekkor egy kicsivel még közelebb hajol, és egészen halkan szólal meg.*
- Arra nem gondoltál, drága, hogy hiába fontos valami, lehet, hogy nem akarják a szép kis orrodra kötni, hm? *Mélyen néz legalább erre a pár pillanatra a kékekbe, s közben gondolatai már azon járnak, hogy pont ez a fékezhetetlen tudásvágy az egyik oka, ami miatt Mai mindig bajba keveri magát. Mindent tudni akar, azt is, amiről jobb, ha nem tudna. Hát akkor a maga módján majd ő is játszik vele. Ha rajta lesz a gyűrű, akkor hivatalos jogot kap arra, hogy ő is tudni akarhasson mindent róla. Mikor, kivel, hol találkozik, miért és mikor jön haza… Mindent.
Végül röviden ugyan, de elhangzik a döntés, s jó, hogy ekkor éppen nem néz a fél-elf szemeibe, mert hiába ő kényszerítette ezt ki, mégis úgy arcon csapja a valóság, hogy mindez tényleg megtörténik, hogy talán képtelen is volna normális fejet vágni hozzá. Nem sokkal később azonban már szórakozottan vigyorogva fordul vissza felé, egészen humorosnak találja a kisasszony vergődését a normális lánykérésért.*
- Hercegnő… *nevet fel röviden.* Az vagy. Nem elég neked, hogy egy vagyont fizettem érte, még kéreted magad. Olyan nehéz volna magadtól felhúzni az ujjadra, ha tényleg akarod? De tudod mit? Legyen. *Még végignézi a színpadias, de tetszetős mozdulatot, ahogy társa felveszi a dobozt a földről, majd feláll az ágyról, és komótos léptekkel megkerüli azt, hogy Mai oldalára kerüljön. A lány egy pillanatra talán még el is hiheti, hogy a harcos le fog térdelni neki, de eszébe sincs ilyesmi. A doboz már a kezében, de nem nyitja még ki, előtte megszólal.*
- Ha még egyszer így bánsz vele, hogy a földről szeded össze, nem is adom neked… Úgy viselkedj, hogy meg is érdemeld! Tudod, a hercegnők nem beszélnek ilyen csúnyán sem. Aki az ujjára kéri a gyűrűt, annak sem szabad. *Egy mozdulattal felnyitja a dobozka tetejét, majd kiveszi a kezéből az ékszert, ami két vaskos ujja között majdnem el is tűnik.*
- Sebaj, majd én megtanítalak bizonyos dolgokra… Ha elfogadod, hogy leszel a feleségem… *Azért sem hajlandó színtisztán csak kimondani, amire a másik vágyik, muszáj más mondatok közé csomagolnia, hogy senki ne is tudjon róla, hogy ott van, ám, ha a nő is feláll az ágyról, akkor a gyűrűt végül előre nyújtja, és ha megkapja hozzá a finom kezet, meg is kísérli felhúzni azt Mai ujjára.*
- Szerelmi bűbáj… *Mormogja, majd levegőt vesz, mintha folytatni akarná a mondatot, de végül nem teszi, s talán ez bizonyul majd a mai nap egyik legjobb döntésének.*
~Azt a másik faszt is elvarázsoltad, hogy felálljon neki a kedvedért?~ Mhh…
*Az ezt követő magyarázatra kénytelen-kelletlenül nevet fel. Ezúttal nem mondott újat neki a lány, pontosan tudja már róla, hogy milyen szinten űzi a kis játékait. Ekkor egy kicsivel még közelebb hajol, és egészen halkan szólal meg.*
- Arra nem gondoltál, drága, hogy hiába fontos valami, lehet, hogy nem akarják a szép kis orrodra kötni, hm? *Mélyen néz legalább erre a pár pillanatra a kékekbe, s közben gondolatai már azon járnak, hogy pont ez a fékezhetetlen tudásvágy az egyik oka, ami miatt Mai mindig bajba keveri magát. Mindent tudni akar, azt is, amiről jobb, ha nem tudna. Hát akkor a maga módján majd ő is játszik vele. Ha rajta lesz a gyűrű, akkor hivatalos jogot kap arra, hogy ő is tudni akarhasson mindent róla. Mikor, kivel, hol találkozik, miért és mikor jön haza… Mindent.
Végül röviden ugyan, de elhangzik a döntés, s jó, hogy ekkor éppen nem néz a fél-elf szemeibe, mert hiába ő kényszerítette ezt ki, mégis úgy arcon csapja a valóság, hogy mindez tényleg megtörténik, hogy talán képtelen is volna normális fejet vágni hozzá. Nem sokkal később azonban már szórakozottan vigyorogva fordul vissza felé, egészen humorosnak találja a kisasszony vergődését a normális lánykérésért.*
- Hercegnő… *nevet fel röviden.* Az vagy. Nem elég neked, hogy egy vagyont fizettem érte, még kéreted magad. Olyan nehéz volna magadtól felhúzni az ujjadra, ha tényleg akarod? De tudod mit? Legyen. *Még végignézi a színpadias, de tetszetős mozdulatot, ahogy társa felveszi a dobozt a földről, majd feláll az ágyról, és komótos léptekkel megkerüli azt, hogy Mai oldalára kerüljön. A lány egy pillanatra talán még el is hiheti, hogy a harcos le fog térdelni neki, de eszébe sincs ilyesmi. A doboz már a kezében, de nem nyitja még ki, előtte megszólal.*
- Ha még egyszer így bánsz vele, hogy a földről szeded össze, nem is adom neked… Úgy viselkedj, hogy meg is érdemeld! Tudod, a hercegnők nem beszélnek ilyen csúnyán sem. Aki az ujjára kéri a gyűrűt, annak sem szabad. *Egy mozdulattal felnyitja a dobozka tetejét, majd kiveszi a kezéből az ékszert, ami két vaskos ujja között majdnem el is tűnik.*
- Sebaj, majd én megtanítalak bizonyos dolgokra… Ha elfogadod, hogy leszel a feleségem… *Azért sem hajlandó színtisztán csak kimondani, amire a másik vágyik, muszáj más mondatok közé csomagolnia, hogy senki ne is tudjon róla, hogy ott van, ám, ha a nő is feláll az ágyról, akkor a gyűrűt végül előre nyújtja, és ha megkapja hozzá a finom kezet, meg is kísérli felhúzni azt Mai ujjára.*
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-14 11:17:37
Üzenet elküldve: 2026-03-14 11:17:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Egyszerre fáj és kezd zsibogni a vékony csuklója, ahogy próbál kikecmeregni a szorításból. Ez nem egy nyert helyzet, így végül befejezi a fészkelődést, akkor kevésbé kellemetlen az egész. Bár, ahogy a férfi hangja dörren, ha nem is hangosan, mégis erélyesen, ő inkább választaná a kék-zöld foltokat. Arra van varázsital, az begyógyul, míg a lelkét ért sebek nem szívódnak fel olyan könnyedén, mint némi véraláfutás.*
- Csak egy egyszerű szerelmi bűbáj. *Nyöszörgi, majd nagy levegőt véve, megpróbál hangjába erőltetni némi erőt. Hogy ki számára mi az átok, az kérdéses. Cseppet sem szeretett volna vele bántani, ha annak is élte meg Grael. Józanítani, felébreszteni viszont annál inkább. Nem lehet, hogy puszta birtoklási vágy miatt hódoljon be valakinek.*
- Ez vagyok, Grael! Játszok, ha másként nem tudom kiszedni belőled azt, ami fontos.
*Már erőteljesebb az orgánum, persze túlzásokba nem esik, mégis ő az, akivel könnyedén elbánhatnak, újabb mágiához pedig nem szívesen nyúlna, persze még bekövetkezhet.
Csak hallgat, s mikor végre szabadul a keze, finoman kezdi masszírozni, s lepillant annak vörösségére. Kelleni fog a zöld itóka, már biztosan tudja. Mégis mivel magyarázná meg sebesülését? És azt, hogy éppen annak okozója miatt készül újfent felforgatnia az amúgy sem szilárd talajon álló életét.*
- Akarom. *Mondja csak egyszerűen, s hatásvadász pillanatra el is halkul. Elmereng azon, amit a másik mond. Egyértelműnek tűnik, noha igazán megint nem hangzott el semmi. E helyzeten rontani már nem lehet, de azért megpróbálja, ha nem is szándékosan. Ha hercegnőnek titulálja a másik, hát az lesz. *
- De… nem gondolod, hogy majd magamnak húzom fel az ujjamra, Grael! *Kissé az orrát húzza fel ehelyett, majd közelebb hajol a másikhoz, szemeiben némi játékossággal, ami mögött megbúvik a belé nevelt nemesség is.*
- Tudod? *Kérdez vissza, majd óvatosan lép le végül az ágyról és keresi meg a dobozkát, amit istenek tudják mikor ejtett el. Kecses mozdulattal veszi fel a földről, kellően csalogató panorámát nyújtva a férfiszemnek, majd magabiztosan, de hűvös ábrázattal adja annak markába.*
- Legalább kérj meg rendesen, bassza meg. *Köhint egyet, a káromkodás most talán nem dívik, bár az úrinő néhány mozdulattal hamar vált szajhává az imént.*
*Egyszerre fáj és kezd zsibogni a vékony csuklója, ahogy próbál kikecmeregni a szorításból. Ez nem egy nyert helyzet, így végül befejezi a fészkelődést, akkor kevésbé kellemetlen az egész. Bár, ahogy a férfi hangja dörren, ha nem is hangosan, mégis erélyesen, ő inkább választaná a kék-zöld foltokat. Arra van varázsital, az begyógyul, míg a lelkét ért sebek nem szívódnak fel olyan könnyedén, mint némi véraláfutás.*
- Csak egy egyszerű szerelmi bűbáj. *Nyöszörgi, majd nagy levegőt véve, megpróbál hangjába erőltetni némi erőt. Hogy ki számára mi az átok, az kérdéses. Cseppet sem szeretett volna vele bántani, ha annak is élte meg Grael. Józanítani, felébreszteni viszont annál inkább. Nem lehet, hogy puszta birtoklási vágy miatt hódoljon be valakinek.*
- Ez vagyok, Grael! Játszok, ha másként nem tudom kiszedni belőled azt, ami fontos.
*Már erőteljesebb az orgánum, persze túlzásokba nem esik, mégis ő az, akivel könnyedén elbánhatnak, újabb mágiához pedig nem szívesen nyúlna, persze még bekövetkezhet.
Csak hallgat, s mikor végre szabadul a keze, finoman kezdi masszírozni, s lepillant annak vörösségére. Kelleni fog a zöld itóka, már biztosan tudja. Mégis mivel magyarázná meg sebesülését? És azt, hogy éppen annak okozója miatt készül újfent felforgatnia az amúgy sem szilárd talajon álló életét.*
- Akarom. *Mondja csak egyszerűen, s hatásvadász pillanatra el is halkul. Elmereng azon, amit a másik mond. Egyértelműnek tűnik, noha igazán megint nem hangzott el semmi. E helyzeten rontani már nem lehet, de azért megpróbálja, ha nem is szándékosan. Ha hercegnőnek titulálja a másik, hát az lesz. *
- De… nem gondolod, hogy majd magamnak húzom fel az ujjamra, Grael! *Kissé az orrát húzza fel ehelyett, majd közelebb hajol a másikhoz, szemeiben némi játékossággal, ami mögött megbúvik a belé nevelt nemesség is.*
- Tudod? *Kérdez vissza, majd óvatosan lép le végül az ágyról és keresi meg a dobozkát, amit istenek tudják mikor ejtett el. Kecses mozdulattal veszi fel a földről, kellően csalogató panorámát nyújtva a férfiszemnek, majd magabiztosan, de hűvös ábrázattal adja annak markába.*
- Legalább kérj meg rendesen, bassza meg. *Köhint egyet, a káromkodás most talán nem dívik, bár az úrinő néhány mozdulattal hamar vált szajhává az imént.*
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-14 10:42:11
Üzenet elküldve: 2026-03-14 10:42:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Esze ágában sincs elengedni a fogságba ejtett csuklót. Indulattól vezérelve szorítja azt, hogy Mainak lehetősége se legyen elhúzódni tőle. Ha megpróbálkozna vele, csak még erősebben szorít rá ujjaival a vékony kis kézre. Tekintetében forr a düh, tele van kérdésekkel, melyekre magyarázatot vár. Vajon ő is ugyanolyan boszorkány, mint a húga, s csak a bolondját járatta vele azért, hogy rajta keresztül elég tudásra tegyen szert, amivel maga is elsajátíthatja az Arctalan alattomos trükkjeit? Nem, ez nem olyan volt… Ez valami más, megmagyarázhatatlan, elemi erő.*
- Ha nem átok volt, akkor mi? *A levegőt kifújva teszi fel az első kérdést, miközben legbelül a saját haragjával és azokkal az érzésekkel küzd, melyeket előcsalt belőle a varázs. Talán maga sem tudja, hogy igazak-e vagy csak a babona szüleménye volt az, amit átélt. Hitetlenül vizslatja hát a kékeket, mikor a lány azt mondja, ilyen, mikor igazán és őszintén szeret valakit. A következő kérdésre elfordítja a fejét, nem akar válaszolni. Nem akarja bevallani, hogy a válasz egy határozatlan igen.
Mikor Mai újra beszél, visszafordul felé, ám csalódottan húzza félre az ajkait.*
- Fejezd be a mocskos játszmáidat! *Dörren a hangja. Nem kiabál, de mégis erélyesen szól. Ehhez nincs kedve. Nincs kedve ahhoz, hogy a szavakat forgatva játszadozzanak vele.*
- Megint nagyon okos akarsz lenni, és azzal próbálod megmenteni magadat egy döntéstől, hogy kiforgatsz mindent, amit én mondtam, vagy… ami történt. Nem! Amit az előbb elmondtam, az lesz. Ha nem akarsz engem, akkor takarodj innen! Ha igen, ha akarod azt, amit… amit most átéltünk, akkor meg húzd fel végre azt a gyűrűt az ujjadra! *Ismét elfordul, mielőtt még belevörösödne abba a félvallomásba, ami rejtve ugyan, de elhangzik a szavak közt. Lassan az eddig oly szorosan megbéklyózott csuklót is szabadon engedi. Nem fogja semmire sem kényszeríteni Mait, de a döntést neki kell meghoznia, bármennyire is harcol ellene.*
- Pont jó lesz rá. Tudom… *Motyogja még, de a falnak beszél. Nem néz újra a jeges íriszekbe, míg nem hall valamiféle, egyértelmű választ.*
*Esze ágában sincs elengedni a fogságba ejtett csuklót. Indulattól vezérelve szorítja azt, hogy Mainak lehetősége se legyen elhúzódni tőle. Ha megpróbálkozna vele, csak még erősebben szorít rá ujjaival a vékony kis kézre. Tekintetében forr a düh, tele van kérdésekkel, melyekre magyarázatot vár. Vajon ő is ugyanolyan boszorkány, mint a húga, s csak a bolondját járatta vele azért, hogy rajta keresztül elég tudásra tegyen szert, amivel maga is elsajátíthatja az Arctalan alattomos trükkjeit? Nem, ez nem olyan volt… Ez valami más, megmagyarázhatatlan, elemi erő.*
- Ha nem átok volt, akkor mi? *A levegőt kifújva teszi fel az első kérdést, miközben legbelül a saját haragjával és azokkal az érzésekkel küzd, melyeket előcsalt belőle a varázs. Talán maga sem tudja, hogy igazak-e vagy csak a babona szüleménye volt az, amit átélt. Hitetlenül vizslatja hát a kékeket, mikor a lány azt mondja, ilyen, mikor igazán és őszintén szeret valakit. A következő kérdésre elfordítja a fejét, nem akar válaszolni. Nem akarja bevallani, hogy a válasz egy határozatlan igen.
Mikor Mai újra beszél, visszafordul felé, ám csalódottan húzza félre az ajkait.*
- Fejezd be a mocskos játszmáidat! *Dörren a hangja. Nem kiabál, de mégis erélyesen szól. Ehhez nincs kedve. Nincs kedve ahhoz, hogy a szavakat forgatva játszadozzanak vele.*
- Megint nagyon okos akarsz lenni, és azzal próbálod megmenteni magadat egy döntéstől, hogy kiforgatsz mindent, amit én mondtam, vagy… ami történt. Nem! Amit az előbb elmondtam, az lesz. Ha nem akarsz engem, akkor takarodj innen! Ha igen, ha akarod azt, amit… amit most átéltünk, akkor meg húzd fel végre azt a gyűrűt az ujjadra! *Ismét elfordul, mielőtt még belevörösödne abba a félvallomásba, ami rejtve ugyan, de elhangzik a szavak közt. Lassan az eddig oly szorosan megbéklyózott csuklót is szabadon engedi. Nem fogja semmire sem kényszeríteni Mait, de a döntést neki kell meghoznia, bármennyire is harcol ellene.*
- Pont jó lesz rá. Tudom… *Motyogja még, de a falnak beszél. Nem néz újra a jeges íriszekbe, míg nem hall valamiféle, egyértelmű választ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3170-3189