//A sírban majd eleget pihenünk//
*Az, hogy minden helyzetben tökéletesen kell festenie, már vele van hosszú ideje. Amikor megérkezett a városba elnyomta daccal, de amint el kellett valamit érnie, szinte tudta, hogy ez nem olyasmi, amivel szembe kellene mennie. Még jól emlékszik az első pillanatra, amikor Nori előtt felfedte, hogy mire is képes neveltetése okán, s hogy utána szinte azonnal minden az ölébe hullott. Valahol élvezi, de már-már kényszeres, s most igen röstelli, hogy nem az volt az első dolga, hogy szép ruhát öltött. A másik szavai túlságosan ismerősen csengenek, de csak mosakodás közben villan be egy ezzel kapcsolatos gondolat. Ami másoknak semmi, neki igen árulkodó. Ez egyszerre jó és rossz érzés, de még nem mélyed el benne igazán. Lesz mit kiszálaznia, az egyszer biztos.
Nem úgy, mint Grael-nek, aki mindent tud, amit tudhat. Ugyan csak azóta, hogy a rezidenciára érkezett, de éppen elég. Olyat kapott a kezébe, amivel ténylegesen vissza lehet élni, de eleinte ez a gondolat sem tud beérni. Az elmúlt napok nyomot hagytak, ha tudott is aludni valamennyit, még koránt sem elég ahhoz, hogy igazán éles legyen az az elme. Amikor hallgatja az első szavakat, még csupán megvonná a vállát, de az utolsóktól megfagy a lélegzete is. Azokat még jóformán maga elől is titkolja. *
- Töröld már le a képedről azt a vigyort legalább.
*Ellenkezhetne, mondhatná, hogy pillanatnyi zavarok csupán a leírt szavak, de most nem megy még egy hazugság sem. Egy dologba tud kapaszkodni, hogy azt az egyet nem hozta fel, - legalábbis még - amit talán a férfi sem akar hallani. Illetve e mentén egy másik dologba is, mégpedig hogy az elmúlt időszak, noha ködös is, nem az üzlet miatt volt. Ettől egy leheletnyivel jobban érzi magát, még akkor is, ha ez sosem lesz olyasmi, amit kihangosítanának egymásnak. Olvasni lehet, vagy gondolkodni róla, de kimondani… *
- Elmesélnéd ezt az egészet, úgy hogy éppen észnél is vagyok? *Csak nézi az erszény aranyat és megingatja a fejét. Nem tudja, mit érezzen ezzel kapcsolatban, hiszen az ő kis kincse pont ugyanaz, mint ő… és ezt látni igen ébresztő. Mindennel szembe megy valakiért, aki, vagy ami fontos neki. Nem hiába szökött el, s nem hiába ide, holott pontosan tudta, hogy ezzel mit is okozhat, vagy milyen büntetés vár rá. De még hallania kell teljes egészében a történetet. *
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, a többit elengedi a füle mellett, ha nem kér semmit, hát nem.
A másik is fáradt lehet, de ez miatta van, ezért nem rója fel neki, hogy amaz félrebeszél. De kimozdulni mindenképp jó ötlet, a levegőre szüksége van, még akkor is, ha nem kész visszatérni az árvaházba. Majd reggel… talán nem zavarja el a férfi.*
- Mehetünk, jót fog tenni. *Hagyja jóvá, majd újra a naplóbejegyzései egyes részei villannak be. Így hát most megpróbálja megcáfolni, már amennyire azt lehetséges.* - Mit lehet? *Kérdi, mosolyt erőltetve magára. Honnan tudhatná, hogy mi van a kamrájában? *