Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1928. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-12 16:54:07
Üzenet elküldve: 2024-12-12 16:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*A vádak áradatát, amit szerencsétlen "virág" kap, Nelira töri meg. Állítja, hogy nem csúnya, Riv nem is érti ezt. Mindeközben felnőtt vágyakkal bíró gyámja elkalandozó tekintete még lehet azt is hozzátenné, hogy "gyönyörű". Riv nem venné rá Nelira mérgeit, de van egy ilyen benyomása.
Mindez gondolkodásra készteti, ahogy a virágot bámulja. Megszívlelné Nelira szavait, ha saját elméje nem suttogná folyamatosan, "csúnya, csúnya, csúnya". Ez az egyet nem értés egy új, súlyos érzés, egy kellemetlen fajta. Hogy nem ért egyet azzal, akiben megbízik? Nem szól most semmit, reméli, hogy később szépnek látja majd. Elvégre felnőtt szemmel kell nézni. Túllép a virágon, visszatérve gyermeki ártatlanságához ebben a túlszexualizált helyiségben.*
- Megismerem az A betűt. *foglalja össze röviden minden tudását az olvasásról.*
- És le tudom hozni azt a könyvet ott! *Mutat egy magas polcra, aminek tetején könyvet vél látni, ám lehet téved. Lehet az más is. Hosszúkás valami, ami lentről könyvgerincre hasonlít. A kölyök már készülne mászni érte, mert ha máshoz nem is ért, a rosszalkodáshoz nagyon, és le akarja nyűgözni Nelirát. Mi sem egyszerűbb, mint valahová felmászni, (és ezzel együtt leesni vagy mindent magunkra borítani). Ahelyett, hogy azzal kéne törődni, miből lesz elég használati tárgy kettejükre a mindennapokban. Azonban Riv komoly is tud lenni, ha megérzi és megérti egy helyzet komolyságát. Lehet még dolgozni is szívesen menne, képességeihez és erejéhez mérten.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*A vádak áradatát, amit szerencsétlen "virág" kap, Nelira töri meg. Állítja, hogy nem csúnya, Riv nem is érti ezt. Mindeközben felnőtt vágyakkal bíró gyámja elkalandozó tekintete még lehet azt is hozzátenné, hogy "gyönyörű". Riv nem venné rá Nelira mérgeit, de van egy ilyen benyomása.
Mindez gondolkodásra készteti, ahogy a virágot bámulja. Megszívlelné Nelira szavait, ha saját elméje nem suttogná folyamatosan, "csúnya, csúnya, csúnya". Ez az egyet nem értés egy új, súlyos érzés, egy kellemetlen fajta. Hogy nem ért egyet azzal, akiben megbízik? Nem szól most semmit, reméli, hogy később szépnek látja majd. Elvégre felnőtt szemmel kell nézni. Túllép a virágon, visszatérve gyermeki ártatlanságához ebben a túlszexualizált helyiségben.*
- Megismerem az A betűt. *foglalja össze röviden minden tudását az olvasásról.*
- És le tudom hozni azt a könyvet ott! *Mutat egy magas polcra, aminek tetején könyvet vél látni, ám lehet téved. Lehet az más is. Hosszúkás valami, ami lentről könyvgerincre hasonlít. A kölyök már készülne mászni érte, mert ha máshoz nem is ért, a rosszalkodáshoz nagyon, és le akarja nyűgözni Nelirát. Mi sem egyszerűbb, mint valahová felmászni, (és ezzel együtt leesni vagy mindent magunkra borítani). Ahelyett, hogy azzal kéne törődni, miből lesz elég használati tárgy kettejükre a mindennapokban. Azonban Riv komoly is tud lenni, ha megérzi és megérti egy helyzet komolyságát. Lehet még dolgozni is szívesen menne, képességeihez és erejéhez mérten.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-11 17:11:37
Üzenet elküldve: 2024-12-11 17:11:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mai döntései néha hirtelenebbek, mint kellene, mégis jobban átgondolja, mint mások azt, amin sokáig ülnek. Szerencse, hogy folyton járnak azok a tekervények, de a vége az lesz, hogy elakadnak a túlterheltségben. De az még várat magára, hiszen jelen helyzetben is képek, lehetőségek tömkelege forog belül: hogy Nori mennyire fog örülni, ha megkapja végre azt, amit ígért neki; a biztos pontot az életben. Nagyjából utolsó esély gyanánt. Kissé drága próbálkozás, de talán megéri. Ezen kívül a másik lakással kapcsolatos dolgok is peregnek előtte. Megtarthatná magának, hogy tényleg legyen mit magára zárni úgy, hogy senki nem zavarja meg. Tanulni, elrejteni a jegyzeteit, a naplóit, az összes olyan ingóságát, ami véletlenül sem szabadna, hogy gyerekek kezébe kerüljön. Lehetne saját könyvtára. Gyakorolhatna mágiát. De a végén tényleg az is lehet, hogy egyszerűen csak továbbadja, vagy ki. Kifejezetten szerencsés, hogy ilyenen gondolkodhat, nem pedig azon, hogy mi legyen másnap a betevő falat. Azon mondjuk amúgy sem gondolkozik soha.
Az elfnek felbátorodnia sem kell, máris cselekszik. Imádja nézni. Vissza kell fognia magát, hogy ne olvadjon el a helyszínen. Szereti a karizmatikus, határozott alakokat, még ha az pofátlanságba is csap át. Persze az eladó már nem kedveli ennyire ezt a felállást, meg is makacsolja magát kissé. Bár eddig sok érzelem nem volt olvasható arról a köpcösről, most szinte nevetve horkant fel.*
- Kétezer? Úgy nézek ki, mint akit a fejre ejtettek?
*Csóválja a fejét, majd végig méri Mai-t is, aki csak elhúzza a száját, mintha csak azt akarná sugallni, hogy így biztos nem fogják megvenni. Ha semmit nem enged, akkor neki bizony ennyiért nem kell. Bár ez valójában nem igaz, de még bízik a Doki képességeiben.*
- Kétszáz aranyat engedek belőle.
*Teszi még hozzá az eladó.
A félelf csak unottan lép közelebb az egyik falhoz, s egy szinte észrevehetetlen repedésen húzza végig finoman az ujját. Olyan apró hiba, amit egy látogató észre sem venne, de Mai igen. Fel is hívja rá a figyelmet a mozdulatával.*
- Nem tudom Édes, túl sok dolgunk lenne vele. A kert sincs gondozva. És ez is.
*Sóhajt fel, majd összedörzsöli hüvelyk és mutatóujját, aztán tovább futtatja kékjeit az esetleges felfedezni való "hibákon".*
*Mai döntései néha hirtelenebbek, mint kellene, mégis jobban átgondolja, mint mások azt, amin sokáig ülnek. Szerencse, hogy folyton járnak azok a tekervények, de a vége az lesz, hogy elakadnak a túlterheltségben. De az még várat magára, hiszen jelen helyzetben is képek, lehetőségek tömkelege forog belül: hogy Nori mennyire fog örülni, ha megkapja végre azt, amit ígért neki; a biztos pontot az életben. Nagyjából utolsó esély gyanánt. Kissé drága próbálkozás, de talán megéri. Ezen kívül a másik lakással kapcsolatos dolgok is peregnek előtte. Megtarthatná magának, hogy tényleg legyen mit magára zárni úgy, hogy senki nem zavarja meg. Tanulni, elrejteni a jegyzeteit, a naplóit, az összes olyan ingóságát, ami véletlenül sem szabadna, hogy gyerekek kezébe kerüljön. Lehetne saját könyvtára. Gyakorolhatna mágiát. De a végén tényleg az is lehet, hogy egyszerűen csak továbbadja, vagy ki. Kifejezetten szerencsés, hogy ilyenen gondolkodhat, nem pedig azon, hogy mi legyen másnap a betevő falat. Azon mondjuk amúgy sem gondolkozik soha.
Az elfnek felbátorodnia sem kell, máris cselekszik. Imádja nézni. Vissza kell fognia magát, hogy ne olvadjon el a helyszínen. Szereti a karizmatikus, határozott alakokat, még ha az pofátlanságba is csap át. Persze az eladó már nem kedveli ennyire ezt a felállást, meg is makacsolja magát kissé. Bár eddig sok érzelem nem volt olvasható arról a köpcösről, most szinte nevetve horkant fel.*
- Kétezer? Úgy nézek ki, mint akit a fejre ejtettek?
*Csóválja a fejét, majd végig méri Mai-t is, aki csak elhúzza a száját, mintha csak azt akarná sugallni, hogy így biztos nem fogják megvenni. Ha semmit nem enged, akkor neki bizony ennyiért nem kell. Bár ez valójában nem igaz, de még bízik a Doki képességeiben.*
- Kétszáz aranyat engedek belőle.
*Teszi még hozzá az eladó.
A félelf csak unottan lép közelebb az egyik falhoz, s egy szinte észrevehetetlen repedésen húzza végig finoman az ujját. Olyan apró hiba, amit egy látogató észre sem venne, de Mai igen. Fel is hívja rá a figyelmet a mozdulatával.*
- Nem tudom Édes, túl sok dolgunk lenne vele. A kert sincs gondozva. És ez is.
*Sóhajt fel, majd összedörzsöli hüvelyk és mutatóujját, aztán tovább futtatja kékjeit az esetleges felfedezni való "hibákon".*
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-11 13:12:39
Üzenet elküldve: 2024-12-11 13:12:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A maga részéről végzett. Ezzel az egésszel. Tirivel, a helyzettel amiben benne vannak, ezzel a folyamatos húzó-taszító játékkal, ami szemlátomást nem más, mint egymás tulajdonképpen céltalan hergelése. Ők ketten nem is különbözhetnének egymástól jobban, mégis van egy nagyon erős hasonlóságuk – és ez pedig az a merev büszkeség, ami nem hagyja egyiküket sem, hogy a másik alá kerüljön. Ez annyira veszélyes kombináció, mint egy égő gyertya és egy hordó tisztára desztillált szesz. És máris nekiláttak annak, hogy egymást perzseljék és égessék amíg hamu sem marad a másikból, épp úgy, mintha azzal a szesszel öntötték volna le egymást, és lángra lobbantották volna a gyertyával az átázott ruhát.
Még egy lépést hátrál amíg azokat a kék szemeket nézi, majd elfordul, elszakadva azoktól. Legyen. Elhúz innen a francba inkább, mielőtt tényleg olyat művel ezzel a lánnyal, amit később talán maga is megbán. Felmegy az emeletre a saját holmijáért, ezeket az amúgy is szűkeket visszacseréli rájuk, aztán lelép. Nem érzi úgy, hogy az ellátásért tartozna bármivel is; ő maga cserébe odaadta az egyik zöld italát, amit Tiri be is nyakalt, kvittek, kész, nincs számlája többet.
De talán két lépést sem tud megtenni a lépcső irányába, mert megállítja az ing hirtelen feszülése, ahogy az anyagot marokra fogják azok a vékony ujjak. Megáll, és jobb szemöldökét felvonva néz Tirire. Egyértelmű a mozdulatban megbújó „mi van?” kérdés. Talán még a fejéhez akar vágni valamit? Elsírni neki, hogy mennyire paraszt volt vele? Hogy milyen ocsmány volt ahogy fogdosta? Hogy mekkora görénység volt benyúlni a combjai közé, és mintát venni abból a nedvességből, ami ott fogadta? Hát hajrá, mondja csak, őfelsége Első Abunkóknak Celestiriel hercegnő! Panasza és kívánsága meghallgattatik, s utána leszaratik.
De nem jutnak semerre.
Tiri a túlforrt fazékhoz fordul vissza, és megint ott hagyja. Mélyet sóhajt a kozma-szagú levegőbe, fáradtan és bosszúsan. Gyertya és szesz. A franc az egészbe. Utolsó pillantást vet a lány hátsójára, majd elfordul, hogy továbblépjen. De nem tud megmozdulni. Nem tud, mert egy olyan szót hall, ami meglepi és amire egyáltalán nem számított. Jobb szemöldöke ismét felfelé mozdul, s hamarosan csatlakozik hozzá a bal is, ahogy Tiri tovább beszél.
Nem igazán tudja, hogy hogyan reagáljon. Össze van zavarodva. Eddig az volt a baj hogy itt van, hogy hirtelen marasztalni akarják. Eddig bunkónak, parasztnak és tuskónak volt tartva, most egyszeriben kiderül, hogy ez csak az őszintesége volt. Mi a..?
A kérdésre pislant csak fel, addig valahová maga elé bámult, amíg fejben próbálta összetenni a dolgokat. A tányérra néz, majd Tiri arcára. Látja, ahogy az eddig dühöt és megvetést és lekicsinylést sugárzó szemek most valahogy egészen máshogy néznek. Ebben a pillanatban érti meg, hogy igazából célt ért: Tiri az övé. Megtörte őt. Nem számított rá, mert hihetetlenül erős ellenállással találkozott végig; és már néha saját maga került hozzá szinte közel, hogy engedjen a lány akaratának. És tessék – ő nyert. Már ha lehet még arról beszélni, hogy nyert bármit is.
Nem válaszol a kérdésre, nem azonnal. Átszeli a kettejük között lévő távolságot, míg kettejük között ismét talán csak kissé füstös levegő egy igen vékony szelete fér csak el.*
- Szedj, amennyit gondolsz. *-válaszolja végül halkan-* Úgy is rohadt forró lesz egy darabig.
*Felemeli jobbját, hátrasimít pár tincs hajat Tiri homlokából; keze tovább simít a lány fején hátra, ujjai a tincsek közé simulnak, finoman húzza meg őket, hogy így kényszerítse a lányt arra, hogy hátrahajtott fejjel felnézzen rá.*
- És amíg hűl, addig elmagyarázhatnád, hogy szerinted hogyan kéne nem ennyire kicsinyesnek lennem. *-lehajol Tiri arcához, hogy megcsókolja őt. Most nem harap új sebet arra a puha alsó ajakra, de kifejezetten finomnak vagy gyöngédnek sem mondható a mozdulata. Elengedi a szőke tincseket, tenyere lesimít a háton és a fenékre szorít, megint azzal a még-ne-fájjon-de-érezhető-legyen módon.-* Utána pedig átgondolom amit elmagyaráztál, hercegnő.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A maga részéről végzett. Ezzel az egésszel. Tirivel, a helyzettel amiben benne vannak, ezzel a folyamatos húzó-taszító játékkal, ami szemlátomást nem más, mint egymás tulajdonképpen céltalan hergelése. Ők ketten nem is különbözhetnének egymástól jobban, mégis van egy nagyon erős hasonlóságuk – és ez pedig az a merev büszkeség, ami nem hagyja egyiküket sem, hogy a másik alá kerüljön. Ez annyira veszélyes kombináció, mint egy égő gyertya és egy hordó tisztára desztillált szesz. És máris nekiláttak annak, hogy egymást perzseljék és égessék amíg hamu sem marad a másikból, épp úgy, mintha azzal a szesszel öntötték volna le egymást, és lángra lobbantották volna a gyertyával az átázott ruhát.
Még egy lépést hátrál amíg azokat a kék szemeket nézi, majd elfordul, elszakadva azoktól. Legyen. Elhúz innen a francba inkább, mielőtt tényleg olyat művel ezzel a lánnyal, amit később talán maga is megbán. Felmegy az emeletre a saját holmijáért, ezeket az amúgy is szűkeket visszacseréli rájuk, aztán lelép. Nem érzi úgy, hogy az ellátásért tartozna bármivel is; ő maga cserébe odaadta az egyik zöld italát, amit Tiri be is nyakalt, kvittek, kész, nincs számlája többet.
De talán két lépést sem tud megtenni a lépcső irányába, mert megállítja az ing hirtelen feszülése, ahogy az anyagot marokra fogják azok a vékony ujjak. Megáll, és jobb szemöldökét felvonva néz Tirire. Egyértelmű a mozdulatban megbújó „mi van?” kérdés. Talán még a fejéhez akar vágni valamit? Elsírni neki, hogy mennyire paraszt volt vele? Hogy milyen ocsmány volt ahogy fogdosta? Hogy mekkora görénység volt benyúlni a combjai közé, és mintát venni abból a nedvességből, ami ott fogadta? Hát hajrá, mondja csak, őfelsége Első Abunkóknak Celestiriel hercegnő! Panasza és kívánsága meghallgattatik, s utána leszaratik.
De nem jutnak semerre.
Tiri a túlforrt fazékhoz fordul vissza, és megint ott hagyja. Mélyet sóhajt a kozma-szagú levegőbe, fáradtan és bosszúsan. Gyertya és szesz. A franc az egészbe. Utolsó pillantást vet a lány hátsójára, majd elfordul, hogy továbblépjen. De nem tud megmozdulni. Nem tud, mert egy olyan szót hall, ami meglepi és amire egyáltalán nem számított. Jobb szemöldöke ismét felfelé mozdul, s hamarosan csatlakozik hozzá a bal is, ahogy Tiri tovább beszél.
Nem igazán tudja, hogy hogyan reagáljon. Össze van zavarodva. Eddig az volt a baj hogy itt van, hogy hirtelen marasztalni akarják. Eddig bunkónak, parasztnak és tuskónak volt tartva, most egyszeriben kiderül, hogy ez csak az őszintesége volt. Mi a..?
A kérdésre pislant csak fel, addig valahová maga elé bámult, amíg fejben próbálta összetenni a dolgokat. A tányérra néz, majd Tiri arcára. Látja, ahogy az eddig dühöt és megvetést és lekicsinylést sugárzó szemek most valahogy egészen máshogy néznek. Ebben a pillanatban érti meg, hogy igazából célt ért: Tiri az övé. Megtörte őt. Nem számított rá, mert hihetetlenül erős ellenállással találkozott végig; és már néha saját maga került hozzá szinte közel, hogy engedjen a lány akaratának. És tessék – ő nyert. Már ha lehet még arról beszélni, hogy nyert bármit is.
Nem válaszol a kérdésre, nem azonnal. Átszeli a kettejük között lévő távolságot, míg kettejük között ismét talán csak kissé füstös levegő egy igen vékony szelete fér csak el.*
- Szedj, amennyit gondolsz. *-válaszolja végül halkan-* Úgy is rohadt forró lesz egy darabig.
*Felemeli jobbját, hátrasimít pár tincs hajat Tiri homlokából; keze tovább simít a lány fején hátra, ujjai a tincsek közé simulnak, finoman húzza meg őket, hogy így kényszerítse a lányt arra, hogy hátrahajtott fejjel felnézzen rá.*
- És amíg hűl, addig elmagyarázhatnád, hogy szerinted hogyan kéne nem ennyire kicsinyesnek lennem. *-lehajol Tiri arcához, hogy megcsókolja őt. Most nem harap új sebet arra a puha alsó ajakra, de kifejezetten finomnak vagy gyöngédnek sem mondható a mozdulata. Elengedi a szőke tincseket, tenyere lesimít a háton és a fenékre szorít, megint azzal a még-ne-fájjon-de-érezhető-legyen módon.-* Utána pedig átgondolom amit elmagyaráztál, hercegnő.
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-11 08:38:16
Üzenet elküldve: 2024-12-11 08:38:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meg sem lepődik azon, hogy Lorensnek eszében sincs elhúzódni. Mondta ő. Jól megmondta. Az a francos pökhendiség. Hogy megint megmutassa, hogy a lány szavai nem érnek semmit. Ahogy a férfi ismét veszélyesen közel simul, ahogy a kezei megtámaszkodnak csípője mellett mégsem kalitkában érzi magát. Hogy lehet ennyire hülye, hogy most érzi ezt jónak? Most nem tudná megmondani, hogy mit érzett volna akkor, ha Lorens eleget tesz a kérésnek, eltávolodik és végre kikísérheti az ajtón. Csak sejti. Valahol talán megkönnyebbülést, hogy nem kéne tovább küzdenie a belső démonokkal, de szinte biztos abban, hogy utána, a csukott ajtót magányosan bámulva valami új látogatná meg. A csalódás. Szinte ráeszmél arra, hogy a férfi szavai ugyan úgy jó helyt értek, ahogy azt a sajátjairól gondolja. Sőt, mi több, a saját szavai, gondolatai szinte önmagára is érthető. Semmivel sem elégedett. Tudja jól, hogy mit akar és gyerekes játszadozásból, önteltségből és kivagyiságból csak folytonosan ellene harcol.
Nem szól egy szót sem, de állkapcsa megfeszül az összeszorított fogak között. Érzi is, hogy aprót roppan arcának egy csontja. A bűntudat újból felizzik ahogy a haragos szemekbe mélyed. A végszó pedig éles tőrként hasít a húsába, egyenesen érve a szívét. Végül is ezt akarta, nem? Hogy Lorens hagyja békén. Hogy elhúzódjon. Akár sarkon is forduljon, hogy végre elmenjen a házból. Hát már félúton tart. És már most magányosnak érzi magát tőle. A férfi melegsége hamar elszökik. A teste újból megfeszül, de most mozdul is. Megindul és a kezét nyújtja felé, hogy az ingbe marva rántsa vissza magához. De az a hirtelen sistergő hang, a fém apró ütődésének hangja kizökkenti és tekintetét egyből a tűzhelyhez kapja. A fedő alól már készül kimenekülni a ragu, ami a tűzhely lapjára érve sisteregve válik bűzös füstté. Miért most? Legalább egy pár percet várt volna még.*
- Francba...
*Kezét visszarántja és azonnal az edényhez fordul. Felkap két rongyot gyorsan, hogy lekapja a tűzről a fazekat, amit aztán a mellette pihenő asztalkára tesz át. Sóhajtva engedi el a fazék fülét, majd a rongyokat kezdi morzsolgatni az ujjai között. Nem fordul meg. Eszébe sem jutna, mert érzi, hogy most jól látszódna rajta mennyire marja a lelkiismerete. Hogy mennyire bánja, mindazt, amit Lorensnek mondott és amit vele csinált. Mondjuk az utóbbi nem teljesen igaz, mert azért volna pár, amit szívesen megismételne újból és kivételesen most nem az jut eszébe, amikor gyomorba vágta. De igaza van. Lorens megannyiszor fenyegetőzött, ő pedig megannyit szolgáltatott éppen elég okkal, mégsem ütötte meg egyszer sem. Bezzeg ő, az első adandó alkalmat azonnal kihasználta. Rászorít a rongyokra, ahogy hosszan felsóhajt.*
- Sajnálom.
*Meredten nézi a fazekat. A tűzhelyre kozmált ragufoltokat. Orrát betölti a fanyar füst illata. A szíve meg borzalmasan fáj, mert igazából ő mindaz, amivel Lorenst illette. Az előbb is kicsinyes volt és bántó. Éppen ő, aki váltig állítja, hogy mennyire jó, miközben meg...*
- Nem fontosabb.
*Böki végül ki és most nem megy nehezen. Nem olyan, mintha a körmeit kezdenék egyesével kitépkedni. Egyszerűen jön és őszintén.*
- Na, most igen, mert nem akarom szétfüstölni a lakást.
*Mosolyodik el kissé kínosan magának, de hamar visszakomolyodnak a vonásai.*
- De amúgy... Nem fontosabb.
*Fordul végül vissza a férfihoz, miközben lepakolja a rongyokat az asztalra.*
- Igazad van és valóban tévedtél is. De én is.
*Vonja meg a vállait, ahogy újból megindul. De nem menekül, egyszerűen csak elenged. Visszasétál a szekrényhez, hogy abban matasson, de most céllal, mert hamarosan egy mélyebb tányért szed elő onnan.*
- Te nem vagy bántó, csak őszinte. Sajnálom, amiket mondtam. Sajnálom, hogy félrevezettelek, hogy... hogy... *Legyint végül sóhajtva.* Hogy félrevezettelek mindazzal, amit rólam gondoltál.
*Préseli össze ajkait, ahogy nagy nehézségek árán megáll egy pillanatra és ismét felkeresi azokat a haragos szemeket.*
- Mennyit... szedjek?
*Erőltet magára valami mosolynak hatót, de az inkább csak egy groteszk szájhúzás, ahogy küzd a párásodó szemei ellen. Nem akar megint sírni. Nem akar azzal is ellenszenvessé válni, hogy megmutatja, hogy ennyire gyenge. De borzalmasan marja a bűntudat. Rettenetesen bántja, hogy valóban csak egy egyszerű tévedés lett.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meg sem lepődik azon, hogy Lorensnek eszében sincs elhúzódni. Mondta ő. Jól megmondta. Az a francos pökhendiség. Hogy megint megmutassa, hogy a lány szavai nem érnek semmit. Ahogy a férfi ismét veszélyesen közel simul, ahogy a kezei megtámaszkodnak csípője mellett mégsem kalitkában érzi magát. Hogy lehet ennyire hülye, hogy most érzi ezt jónak? Most nem tudná megmondani, hogy mit érzett volna akkor, ha Lorens eleget tesz a kérésnek, eltávolodik és végre kikísérheti az ajtón. Csak sejti. Valahol talán megkönnyebbülést, hogy nem kéne tovább küzdenie a belső démonokkal, de szinte biztos abban, hogy utána, a csukott ajtót magányosan bámulva valami új látogatná meg. A csalódás. Szinte ráeszmél arra, hogy a férfi szavai ugyan úgy jó helyt értek, ahogy azt a sajátjairól gondolja. Sőt, mi több, a saját szavai, gondolatai szinte önmagára is érthető. Semmivel sem elégedett. Tudja jól, hogy mit akar és gyerekes játszadozásból, önteltségből és kivagyiságból csak folytonosan ellene harcol.
Nem szól egy szót sem, de állkapcsa megfeszül az összeszorított fogak között. Érzi is, hogy aprót roppan arcának egy csontja. A bűntudat újból felizzik ahogy a haragos szemekbe mélyed. A végszó pedig éles tőrként hasít a húsába, egyenesen érve a szívét. Végül is ezt akarta, nem? Hogy Lorens hagyja békén. Hogy elhúzódjon. Akár sarkon is forduljon, hogy végre elmenjen a házból. Hát már félúton tart. És már most magányosnak érzi magát tőle. A férfi melegsége hamar elszökik. A teste újból megfeszül, de most mozdul is. Megindul és a kezét nyújtja felé, hogy az ingbe marva rántsa vissza magához. De az a hirtelen sistergő hang, a fém apró ütődésének hangja kizökkenti és tekintetét egyből a tűzhelyhez kapja. A fedő alól már készül kimenekülni a ragu, ami a tűzhely lapjára érve sisteregve válik bűzös füstté. Miért most? Legalább egy pár percet várt volna még.*
- Francba...
*Kezét visszarántja és azonnal az edényhez fordul. Felkap két rongyot gyorsan, hogy lekapja a tűzről a fazekat, amit aztán a mellette pihenő asztalkára tesz át. Sóhajtva engedi el a fazék fülét, majd a rongyokat kezdi morzsolgatni az ujjai között. Nem fordul meg. Eszébe sem jutna, mert érzi, hogy most jól látszódna rajta mennyire marja a lelkiismerete. Hogy mennyire bánja, mindazt, amit Lorensnek mondott és amit vele csinált. Mondjuk az utóbbi nem teljesen igaz, mert azért volna pár, amit szívesen megismételne újból és kivételesen most nem az jut eszébe, amikor gyomorba vágta. De igaza van. Lorens megannyiszor fenyegetőzött, ő pedig megannyit szolgáltatott éppen elég okkal, mégsem ütötte meg egyszer sem. Bezzeg ő, az első adandó alkalmat azonnal kihasználta. Rászorít a rongyokra, ahogy hosszan felsóhajt.*
- Sajnálom.
*Meredten nézi a fazekat. A tűzhelyre kozmált ragufoltokat. Orrát betölti a fanyar füst illata. A szíve meg borzalmasan fáj, mert igazából ő mindaz, amivel Lorenst illette. Az előbb is kicsinyes volt és bántó. Éppen ő, aki váltig állítja, hogy mennyire jó, miközben meg...*
- Nem fontosabb.
*Böki végül ki és most nem megy nehezen. Nem olyan, mintha a körmeit kezdenék egyesével kitépkedni. Egyszerűen jön és őszintén.*
- Na, most igen, mert nem akarom szétfüstölni a lakást.
*Mosolyodik el kissé kínosan magának, de hamar visszakomolyodnak a vonásai.*
- De amúgy... Nem fontosabb.
*Fordul végül vissza a férfihoz, miközben lepakolja a rongyokat az asztalra.*
- Igazad van és valóban tévedtél is. De én is.
*Vonja meg a vállait, ahogy újból megindul. De nem menekül, egyszerűen csak elenged. Visszasétál a szekrényhez, hogy abban matasson, de most céllal, mert hamarosan egy mélyebb tányért szed elő onnan.*
- Te nem vagy bántó, csak őszinte. Sajnálom, amiket mondtam. Sajnálom, hogy félrevezettelek, hogy... hogy... *Legyint végül sóhajtva.* Hogy félrevezettelek mindazzal, amit rólam gondoltál.
*Préseli össze ajkait, ahogy nagy nehézségek árán megáll egy pillanatra és ismét felkeresi azokat a haragos szemeket.*
- Mennyit... szedjek?
*Erőltet magára valami mosolynak hatót, de az inkább csak egy groteszk szájhúzás, ahogy küzd a párásodó szemei ellen. Nem akar megint sírni. Nem akar azzal is ellenszenvessé válni, hogy megmutatja, hogy ennyire gyenge. De borzalmasan marja a bűntudat. Rettenetesen bántja, hogy valóban csak egy egyszerű tévedés lett.*
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-11 06:54:37
Üzenet elküldve: 2024-12-11 06:54:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi ahogy érintésétől megfeszül tenyere alatt a test. Pontosan ezt akarta. Mert ez nem az ellenszegülés feszülése, hanem az ösztönöké és a vágyé, ami a gerinc húrját pattanásig képes húzni olykor. De a kék szemekben valami mást is lát. A harag hatalomátvételét. Érdekes látvány az ilyen, különben, ha valaki kívülről nézi: hogy hogyan borul el valaki agya egyik pillanatról a másikra. Csak hát kár, hogy mostanra annyira belevonódott a történetbe maga is, hogy ezt nem érdekességként, vagy taktikai sikerként éri meg.
A maszk, amit játékuk-játszmájuk alatt a nő magára épített, egy pillanat alatt omlik le róla. Érzi a csuklójára fonódó ujjakat, meglepi hogy az nem eltolni akarja a kezét, hanem csak gyötörni. Otthagyja hát tenyerét a szeméremdomb felett, a ruhára simulva. Csuklóján a szorítás messze van attól, hogy komoly fájdalmat okozzon -bár, állapítja meg magában, ha a lány hüvelykujja csupán egyetlen centivel arrébb fogna a kezére, akkor pont egy olyan ideget nyomna a csonthoz, hogy a fájdalomtól valójában térdre is rogyna-, de érti a célját. És a legmeglepőbb módon: tetszik is neki. Tetszik neki a tűz, ami Tiriben van. A rohadt életbe, ezt a tüzet nem is szabad eltaposni hogy csupán parázs legyen, nem, ebben perzselődni és elégni lenne az igazi élvezet!
Hagyja, hogy a lány kiadja magából a dühöt és a feszültséget, nem szól közbe. Bár egy-egy megállapítására nehéz nem rábólintania, ha őszinték akarunk lenni. Viszont az ilyen érzelmek ragadósak, mint a túl sok vízzel gyúrt kenyértészta; és érzi, hogy a lányból tapinthatóan áradó feszültség, düh, frusztráció és társai rajta is nyomot hagynak. Mélyre szívja a levegőt, és mikor Tiri elengedi a csuklóját, lassan húzza el a kezét. Nem viszi messzire, sőt, szándékosan és provokálón még közelebb húzódik – tenyerei a lány csípője mellett két oldalt támaszkodnak meg a konyhaszekrényen. Ebben a közelségben nem kell attól félnie, hogy a nő megüti vagy belé térdel, hiszen szinte helye sincs megmozdulni. Legfeljebb lefejelni tudná.. mondjuk.. a mellkasát. Nagyjából.*
- A segged lukát, azt fogod bemutatni. *-közli egyszerűen a fölényeskedésre válaszul-* Lekezelő és bántó vagyok? Hm? Akkor te mi vagy, hercegnő?
*Finoman nyomja meg az utolsó szót, közben tekintetével a lány tekintetébe kapaszkodik. Most megint ott tart, hogy legszívesebben egy lazán lendített visszakezes mozdulattal tenné helyre abban a szőke buksiban a gondolatokat.*
- Nehéz megállni, hogy ne ülj a farkamra, ahogy te mondanád, mi? De az étel fontosabb? A piac fontosabb? A pökhendiség fontosabb? *-szinte már sziszegi a szavakat dühében. Persze, teljesen jogos amit a lány mond. Igaza van. Lekezelő és bántó. De ne felejtsük el, hogy ez két oldalú dolog, mint egy pénzérme. Ha maga épp úgy is próbált tenni vagy szólni hogy az egy ilyen kis hercegnőnek is megfeleljen, csupán szájhúzást és okoskodást kapott cserébe. Máskor, mással már rég a helyére tette volna ezt a dolgot, hogy aztán gatyáját elégedetten visszahúzva hagyja ott az összegyűrt ágyon nyöszörgő „vitapartnerét”. De valamiért Tiri esetében máshogy döntött, pedig nem egyszer bőszült már fel iszonyatosan tőle, miatta. Talán kár volt máshogy döntenie?*
- Te sem vagy éppen könnyen elviselhető, hercegnőm. *-szűri a fogai között-* De eltűrtem a hülyeséged, mert tetszett a tűz, ami benned van. Mint egy igazi kis amazon. De…
*Ellöki magát a konyhaszekrénytől és Tiritől, teret és levegőt enged maguk közé. Ez utóbbira nagy szüksége is van. Hajszálnyi választja el attól, hogy vagy megüsse, vagy a falnak nyomva magáévá tegye a lányt.*
- …talán tévedtem.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi ahogy érintésétől megfeszül tenyere alatt a test. Pontosan ezt akarta. Mert ez nem az ellenszegülés feszülése, hanem az ösztönöké és a vágyé, ami a gerinc húrját pattanásig képes húzni olykor. De a kék szemekben valami mást is lát. A harag hatalomátvételét. Érdekes látvány az ilyen, különben, ha valaki kívülről nézi: hogy hogyan borul el valaki agya egyik pillanatról a másikra. Csak hát kár, hogy mostanra annyira belevonódott a történetbe maga is, hogy ezt nem érdekességként, vagy taktikai sikerként éri meg.
A maszk, amit játékuk-játszmájuk alatt a nő magára épített, egy pillanat alatt omlik le róla. Érzi a csuklójára fonódó ujjakat, meglepi hogy az nem eltolni akarja a kezét, hanem csak gyötörni. Otthagyja hát tenyerét a szeméremdomb felett, a ruhára simulva. Csuklóján a szorítás messze van attól, hogy komoly fájdalmat okozzon -bár, állapítja meg magában, ha a lány hüvelykujja csupán egyetlen centivel arrébb fogna a kezére, akkor pont egy olyan ideget nyomna a csonthoz, hogy a fájdalomtól valójában térdre is rogyna-, de érti a célját. És a legmeglepőbb módon: tetszik is neki. Tetszik neki a tűz, ami Tiriben van. A rohadt életbe, ezt a tüzet nem is szabad eltaposni hogy csupán parázs legyen, nem, ebben perzselődni és elégni lenne az igazi élvezet!
Hagyja, hogy a lány kiadja magából a dühöt és a feszültséget, nem szól közbe. Bár egy-egy megállapítására nehéz nem rábólintania, ha őszinték akarunk lenni. Viszont az ilyen érzelmek ragadósak, mint a túl sok vízzel gyúrt kenyértészta; és érzi, hogy a lányból tapinthatóan áradó feszültség, düh, frusztráció és társai rajta is nyomot hagynak. Mélyre szívja a levegőt, és mikor Tiri elengedi a csuklóját, lassan húzza el a kezét. Nem viszi messzire, sőt, szándékosan és provokálón még közelebb húzódik – tenyerei a lány csípője mellett két oldalt támaszkodnak meg a konyhaszekrényen. Ebben a közelségben nem kell attól félnie, hogy a nő megüti vagy belé térdel, hiszen szinte helye sincs megmozdulni. Legfeljebb lefejelni tudná.. mondjuk.. a mellkasát. Nagyjából.*
- A segged lukát, azt fogod bemutatni. *-közli egyszerűen a fölényeskedésre válaszul-* Lekezelő és bántó vagyok? Hm? Akkor te mi vagy, hercegnő?
*Finoman nyomja meg az utolsó szót, közben tekintetével a lány tekintetébe kapaszkodik. Most megint ott tart, hogy legszívesebben egy lazán lendített visszakezes mozdulattal tenné helyre abban a szőke buksiban a gondolatokat.*
- Nehéz megállni, hogy ne ülj a farkamra, ahogy te mondanád, mi? De az étel fontosabb? A piac fontosabb? A pökhendiség fontosabb? *-szinte már sziszegi a szavakat dühében. Persze, teljesen jogos amit a lány mond. Igaza van. Lekezelő és bántó. De ne felejtsük el, hogy ez két oldalú dolog, mint egy pénzérme. Ha maga épp úgy is próbált tenni vagy szólni hogy az egy ilyen kis hercegnőnek is megfeleljen, csupán szájhúzást és okoskodást kapott cserébe. Máskor, mással már rég a helyére tette volna ezt a dolgot, hogy aztán gatyáját elégedetten visszahúzva hagyja ott az összegyűrt ágyon nyöszörgő „vitapartnerét”. De valamiért Tiri esetében máshogy döntött, pedig nem egyszer bőszült már fel iszonyatosan tőle, miatta. Talán kár volt máshogy döntenie?*
- Te sem vagy éppen könnyen elviselhető, hercegnőm. *-szűri a fogai között-* De eltűrtem a hülyeséged, mert tetszett a tűz, ami benned van. Mint egy igazi kis amazon. De…
*Ellöki magát a konyhaszekrénytől és Tiritől, teret és levegőt enged maguk közé. Ez utóbbira nagy szüksége is van. Hajszálnyi választja el attól, hogy vagy megüsse, vagy a falnak nyomva magáévá tegye a lányt.*
- …talán tévedtem.
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-11 06:44:13
Üzenet elküldve: 2024-12-11 06:44:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Egyrészt saját hangulatának is jót tesz ha mások agyára mehet másrészt szereti megfigyelni, hogy ilyenkor mi bukik ki a másikból. Ebből a fickóból semmi. Ami, nem azt jelenti, hogy nem járt sikerrel. Ebből is volt mit leszűrnie. Bár annál az alaknál tény, hogy jobban szereti a félvér ajkait kóstolgatni. Szívesen túl is lenne ezen az egészen, hogy a kipirult pofi és a csillogó kékek általa biztosnak vélt jelentését próbára is tegye. Ötlete, hogy adják ki az egyik lakrészt elnyeri a másik tetszését is. Majd megnézik a kertet is. Van kút. Jó vagy rossz hír el se tudja dönteni. Abból a szempontból jó, hogy közel van. Viszont így nem vethetik ezt fel mikor az árról alkusznak. Hát mindegy. Más látnivalót nem fedeznek fel. Majd megkapja a lehetőséget, hogy megmutassa magát. Bólint majd határozott léptekkel oda is megy a mogorva eladóhoz.*
-Megnéztük. Nem tűnik rossznak. Akár érdekelhet is, de van pár gond. Egyszerre két épület, kívül a forgalmas városrészeken. Így neked se lesz könnyű ezeket eladni. Még valami boltot vagy hasonlót se érdemes itt felhúzni. Ennek ellenére megvennénk csak nem ennyiért. Legyen kerek az összeg. Kétezer és már meg is szabadultál tőlük.
*Néz a fickóra a legnagyobb határozottsággal.*
*Egyrészt saját hangulatának is jót tesz ha mások agyára mehet másrészt szereti megfigyelni, hogy ilyenkor mi bukik ki a másikból. Ebből a fickóból semmi. Ami, nem azt jelenti, hogy nem járt sikerrel. Ebből is volt mit leszűrnie. Bár annál az alaknál tény, hogy jobban szereti a félvér ajkait kóstolgatni. Szívesen túl is lenne ezen az egészen, hogy a kipirult pofi és a csillogó kékek általa biztosnak vélt jelentését próbára is tegye. Ötlete, hogy adják ki az egyik lakrészt elnyeri a másik tetszését is. Majd megnézik a kertet is. Van kút. Jó vagy rossz hír el se tudja dönteni. Abból a szempontból jó, hogy közel van. Viszont így nem vethetik ezt fel mikor az árról alkusznak. Hát mindegy. Más látnivalót nem fedeznek fel. Majd megkapja a lehetőséget, hogy megmutassa magát. Bólint majd határozott léptekkel oda is megy a mogorva eladóhoz.*
-Megnéztük. Nem tűnik rossznak. Akár érdekelhet is, de van pár gond. Egyszerre két épület, kívül a forgalmas városrészeken. Így neked se lesz könnyű ezeket eladni. Még valami boltot vagy hasonlót se érdemes itt felhúzni. Ennek ellenére megvennénk csak nem ennyiért. Legyen kerek az összeg. Kétezer és már meg is szabadultál tőlük.
*Néz a fickóra a legnagyobb határozottsággal.*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 18:42:51
Üzenet elküldve: 2024-12-10 18:42:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rezzenéstelen arccal figyeli a férfit. Nem mozdul, pedig érzi tagjaiban, hogy megindulnának. Hogy éppen menekülőre fogná vagy pontosan a férfi karjai közé vetné magát, az továbbra is kérdéses.
Amikor Lorens újból szóra nyitja a száját megemelkednek a szemöldökei. Először csak kíváncsian hallgat. Elemez, értelmez. A kíváncsiság lassan viszont elsötétedő tekintetbe vált, ahogy a rózsaszín ködöt egy viharos szél után felváltja a vérvörös.
Hiába ölének sajgása, a melle feszülése a férfi érintésétől, a szívének vad tánca odabent mélyen. Most csak arra tud gondolni, hogy milyen jól is esne, ha újra gyomron vágná. Vagy egy egyszerű, de jól irányzott mozdulattal beletérdelhetne abba a nagyra becsült részébe. Kikaparhatná azokat az őrjítően kék szemeket, ami után egyszerűen lemarná azt az idegesítő vigyort a képéről. A férfi érintésétől nem húzódik el. Hogy is tudna, mikor épp azzal kell megharcolnia, hogy ne húzza fel magán a ruhát és tárja szét a lábait? Amikor Lorens keze öle fölött megáll, a teste megfeszül, akár a felhúzott íj. Tagjai vágyják, hogy működésbe léphessenek, hogy végre így vagy úgy tegyék a dolgukat. Hogy ökölbe szoruljanak az ujjak, hogy ismét üssön. Vagy marjon a férfiért, hogy a szekrényre pakoltassa magát és hagyja, hogy végre mélyen elmerüljön benne a másik. De nem mozdul, csak ajka rándul meg, ahogy érzi, hogy erős pírba borul az arca. De egyúttal ugyan úgy borul a düh is elméjére.*
- Hercegnő? Hercegnő?!
*Kérdez rá biztos, ami biztos kétszer is, hátha Lorens esélyt akar arra, hogy javítson. De nem. Marad ugyanaz a fellengzős, egoista, nárcisztikus pöcs. Mint ahogy csinálja egész idő alatt, amióta itt van. És elege van ebből. Belőle. Abból, hogy mégis minden jel szerint erre vágyik. Ezt akarja.*
- Én képzelem azt, hogy hercegnő vagyok? Neked fogalmad sincs...
*Érzi ahogy hangjának ereje emelkedik, közben vékonyodik is el. Érezhetően remeg benne az egyelőre visszatartott düh. Mély levegőt vesz, de semmivel sem érzi magát nyugodtabbnak. A keze megindul, hogy a férfi csuklójára markoljon és szorítson. Tudja, hogy az ő ereje kevés, de akkor is bele akarja vésni abba az idióta fejébe, hogy nem tart tőle. Még akkor is, ha valójában ez nem egészen igaz, mert a kívánalom mellett ugyan úgy helye van a félelemnek is. Érezte és hallotta is eleget, hogy tudja jól járhat ő még igazán rosszul.*
- Te viselkedsz úgy, mintha Arthenior posványának kiskirálya lennél, aki azt hiszi, hogy mindenki az ő farkára akar ráülni.
*De eddig tartott a jó kislány. Megunta. Ha szövegel az a baj, ha csendben van, akkor meg az. Hunyászkodjon meg, mint a betanított eb, aki egy szóra gazdája lába elé dobja magát egy kis hasvakargatás reményében? Na nem. Torkig van ezzel az egésszel. Rohadtul besokallt a nyaka köré csavart lánctól, mert ő nem ilyen. Igenis kedves, jóravaló és törődő, de nem meghunyászkodó. Igen, rákívánkozik arra a farokra, de nem ilyen áron. Inkább száradjon ki öle örökre, mintsem megadja a férfinak azt a szívességet, hogy hajlongjon a szavaira, mint a búzaszál a tavaszi szélben.*
- Azt hiszed téged olyan kurva könnyű elviselni? Megállni, hogy ne rángassalak fel összegyűrni a lepedőt?
*A csuklón megfeszülnek az ujjak, a hangja rekedten szól már, időnként el is csuklik kicsit. A mellkasa pedig szaporán emelkedik és süllyed minden légvételnél.*
- Ha csak egyetlen olyan szavad vagy tetted lenne, ami nem lenne ilyen rohadt kicsinyes már rég nem játszanám meg magam.
*Neki ez már nem játék. Újból dühös és csalódott. De magának köszönheti az egész helyzetet. Mert igenis meg akart találni valami jót is a másikban. Bebizonyítani, talán éppen saját magának, hogy képes kihozni törődést a férfiból. De nem. Ő ugyan olyan játékszer, mint már megannyi lehetett előtte. Mintha meg akarta volna váltani a világot.
Elkapja a kezét a férfi csuklójáról és fejét is tüntetőlegesen elfordítva mered a tűzhely felé.*
- Lekezelő vagy és bántó. De bizonyára téged ez sem érdekel. De már engem sem.
*A tagjai lassan engednek. Noha a feszültség és a düh még mindig forr benne lassan kicsit jobban elernyed, ahogy a jól megszokott lesajnálással pillant vissza az arcára.*
- Most pedig légy olyan kegyes, királyom és húzódj odébb, hogy bemutassam merre van a kijárat.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rezzenéstelen arccal figyeli a férfit. Nem mozdul, pedig érzi tagjaiban, hogy megindulnának. Hogy éppen menekülőre fogná vagy pontosan a férfi karjai közé vetné magát, az továbbra is kérdéses.
Amikor Lorens újból szóra nyitja a száját megemelkednek a szemöldökei. Először csak kíváncsian hallgat. Elemez, értelmez. A kíváncsiság lassan viszont elsötétedő tekintetbe vált, ahogy a rózsaszín ködöt egy viharos szél után felváltja a vérvörös.
Hiába ölének sajgása, a melle feszülése a férfi érintésétől, a szívének vad tánca odabent mélyen. Most csak arra tud gondolni, hogy milyen jól is esne, ha újra gyomron vágná. Vagy egy egyszerű, de jól irányzott mozdulattal beletérdelhetne abba a nagyra becsült részébe. Kikaparhatná azokat az őrjítően kék szemeket, ami után egyszerűen lemarná azt az idegesítő vigyort a képéről. A férfi érintésétől nem húzódik el. Hogy is tudna, mikor épp azzal kell megharcolnia, hogy ne húzza fel magán a ruhát és tárja szét a lábait? Amikor Lorens keze öle fölött megáll, a teste megfeszül, akár a felhúzott íj. Tagjai vágyják, hogy működésbe léphessenek, hogy végre így vagy úgy tegyék a dolgukat. Hogy ökölbe szoruljanak az ujjak, hogy ismét üssön. Vagy marjon a férfiért, hogy a szekrényre pakoltassa magát és hagyja, hogy végre mélyen elmerüljön benne a másik. De nem mozdul, csak ajka rándul meg, ahogy érzi, hogy erős pírba borul az arca. De egyúttal ugyan úgy borul a düh is elméjére.*
- Hercegnő? Hercegnő?!
*Kérdez rá biztos, ami biztos kétszer is, hátha Lorens esélyt akar arra, hogy javítson. De nem. Marad ugyanaz a fellengzős, egoista, nárcisztikus pöcs. Mint ahogy csinálja egész idő alatt, amióta itt van. És elege van ebből. Belőle. Abból, hogy mégis minden jel szerint erre vágyik. Ezt akarja.*
- Én képzelem azt, hogy hercegnő vagyok? Neked fogalmad sincs...
*Érzi ahogy hangjának ereje emelkedik, közben vékonyodik is el. Érezhetően remeg benne az egyelőre visszatartott düh. Mély levegőt vesz, de semmivel sem érzi magát nyugodtabbnak. A keze megindul, hogy a férfi csuklójára markoljon és szorítson. Tudja, hogy az ő ereje kevés, de akkor is bele akarja vésni abba az idióta fejébe, hogy nem tart tőle. Még akkor is, ha valójában ez nem egészen igaz, mert a kívánalom mellett ugyan úgy helye van a félelemnek is. Érezte és hallotta is eleget, hogy tudja jól járhat ő még igazán rosszul.*
- Te viselkedsz úgy, mintha Arthenior posványának kiskirálya lennél, aki azt hiszi, hogy mindenki az ő farkára akar ráülni.
*De eddig tartott a jó kislány. Megunta. Ha szövegel az a baj, ha csendben van, akkor meg az. Hunyászkodjon meg, mint a betanított eb, aki egy szóra gazdája lába elé dobja magát egy kis hasvakargatás reményében? Na nem. Torkig van ezzel az egésszel. Rohadtul besokallt a nyaka köré csavart lánctól, mert ő nem ilyen. Igenis kedves, jóravaló és törődő, de nem meghunyászkodó. Igen, rákívánkozik arra a farokra, de nem ilyen áron. Inkább száradjon ki öle örökre, mintsem megadja a férfinak azt a szívességet, hogy hajlongjon a szavaira, mint a búzaszál a tavaszi szélben.*
- Azt hiszed téged olyan kurva könnyű elviselni? Megállni, hogy ne rángassalak fel összegyűrni a lepedőt?
*A csuklón megfeszülnek az ujjak, a hangja rekedten szól már, időnként el is csuklik kicsit. A mellkasa pedig szaporán emelkedik és süllyed minden légvételnél.*
- Ha csak egyetlen olyan szavad vagy tetted lenne, ami nem lenne ilyen rohadt kicsinyes már rég nem játszanám meg magam.
*Neki ez már nem játék. Újból dühös és csalódott. De magának köszönheti az egész helyzetet. Mert igenis meg akart találni valami jót is a másikban. Bebizonyítani, talán éppen saját magának, hogy képes kihozni törődést a férfiból. De nem. Ő ugyan olyan játékszer, mint már megannyi lehetett előtte. Mintha meg akarta volna váltani a világot.
Elkapja a kezét a férfi csuklójáról és fejét is tüntetőlegesen elfordítva mered a tűzhely felé.*
- Lekezelő vagy és bántó. De bizonyára téged ez sem érdekel. De már engem sem.
*A tagjai lassan engednek. Noha a feszültség és a düh még mindig forr benne lassan kicsit jobban elernyed, ahogy a jól megszokott lesajnálással pillant vissza az arcára.*
- Most pedig légy olyan kegyes, királyom és húzódj odébb, hogy bemutassam merre van a kijárat.
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 18:01:18
Üzenet elküldve: 2024-12-10 18:01:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Érdekes egy stílusa van a Dokinak, ami neki kifejezetten tetszik. Mai-t jobban szórakoztatja, ha saját magából a sokat emlegetett "úrnő" jön elő a hideg kimértségével együtt, és azzal igáz le másokat. Nem is kell hozzá sokat tennie. Igazából számára is érthetetlen, hogy miért hódolnak be egy-egy szúrós pillantására, hiszen a maga törékeny alkatával nem egy félelmetes nő látszatát kelti. De most nincs szüksége sem erre, sem másmilyen játékra. Az elf teszi meg helyette, aki minden bizonnyal élvezi azt a már csodálatraméltó szemtelenséget, amit megenged magának. Eltanulhatatlannak tűnik, de meg is hagyja neki. Nem vigyorog persze, csak tüzetesen körbe néz, arcáról leolvashatatlan érzelmekkel. Az sosem jó, ha nagyon kiül rá az öröm.
Nehéz fontos dolgokra koncentrálni, miközben a férfi ajkait ízlelheti, s annak zöldjei majd felfalják. A másik hangja mégis a helyzethez illően komoly, épp ezért a félvér sem olvad el a szemek láttán, mindössze egy kis pír ül ki az arcára, na meg félúton elkalandozik a gondolata egy teljesen más irányba. Megköszörülné a torkát, de akkor könnyű lenne rájönni, hogy csak így téríti magát észhez.*
- Annyira szeretem, hogy ilyen jó gondolataid vannak.*Egyetlen ábrándos pillantás közben szökik csak ki a mondta. * - Tényleg jó a környék és közel van mindenhez, ami szükséges. Talán tényleg kiadhatnám az egyiket. Vagy el. Legalább azt megválaszthatnám, hogy ki költözik be. *Mai dolga mindenre gondolni, de ami neki természetes volt, az be kell vallani, hogy másoknak nem az. Bár igen jó minőségű a bútorzat, de tényleg előkelőbbekhez szokott, csakhogy őt ez nem érdekli. Ha az lenne a fontos, nem a rezidencia lenne az otthona jelenleg, hanem már kiváltotta volna a rangját és annak megfelelő kúriát. De ez nem fog megtörténni. Nem az igényszintje csökkent, csak vannak dolgok, amiket feleslegesnek tart. Sokkal többre értékeli a kevésbé impozáns helyeket, ha abban olyan élet van, ami a szívének is kedves. A pompa mellé nem jár a melegség. Ide pedig, ha majd egyszer akarja, ő fogja megteremteni. Vagy kiegészíti az igen csekély fizetését. Mert még mindig nem abból él. *
- Nézzük meg még a kertet is.
*Elindul felfedezni a nem túl karbantartott udvart is, de abban sem talál igazán hibát. Ami nagy szerencse, hogy a kutat nem kell sokáig keresnie a szemével, elérhető távolságban van, maga a füves rész pedig, ha nagyon akarja lekeríthető. Persze, ha meg tud egyezni a szomszédokkal, akikből nem lát senkit, ellenben nem is hall. Ami számára jó jel. Újra a szőkére néz.*
- Itt az ideje csökkenteni azon az áron.
*Vigyorodik el. Nem titkoltan majd megőrül a férfiért, amikor látja, hogy ügyeskedik.
A köpcös nincs sokkal jobb kedvében, mint néhány perce, de már igencsak várakozással teli. Morcos, de kérdő szemeit hol Int-en, hol Mai-n pihenteti. Megadja a lehetőséget a hosszúéletűnek, mégis őt gondolhatja a leendő ház urának. Ha pedig nem lenne sikeres, -bár kétli - akkor jöhet az, amiben ő a legjobb. Levenni a lábáról azt, akit lehetetlen.*
*Érdekes egy stílusa van a Dokinak, ami neki kifejezetten tetszik. Mai-t jobban szórakoztatja, ha saját magából a sokat emlegetett "úrnő" jön elő a hideg kimértségével együtt, és azzal igáz le másokat. Nem is kell hozzá sokat tennie. Igazából számára is érthetetlen, hogy miért hódolnak be egy-egy szúrós pillantására, hiszen a maga törékeny alkatával nem egy félelmetes nő látszatát kelti. De most nincs szüksége sem erre, sem másmilyen játékra. Az elf teszi meg helyette, aki minden bizonnyal élvezi azt a már csodálatraméltó szemtelenséget, amit megenged magának. Eltanulhatatlannak tűnik, de meg is hagyja neki. Nem vigyorog persze, csak tüzetesen körbe néz, arcáról leolvashatatlan érzelmekkel. Az sosem jó, ha nagyon kiül rá az öröm.
Nehéz fontos dolgokra koncentrálni, miközben a férfi ajkait ízlelheti, s annak zöldjei majd felfalják. A másik hangja mégis a helyzethez illően komoly, épp ezért a félvér sem olvad el a szemek láttán, mindössze egy kis pír ül ki az arcára, na meg félúton elkalandozik a gondolata egy teljesen más irányba. Megköszörülné a torkát, de akkor könnyű lenne rájönni, hogy csak így téríti magát észhez.*
- Annyira szeretem, hogy ilyen jó gondolataid vannak.*Egyetlen ábrándos pillantás közben szökik csak ki a mondta. * - Tényleg jó a környék és közel van mindenhez, ami szükséges. Talán tényleg kiadhatnám az egyiket. Vagy el. Legalább azt megválaszthatnám, hogy ki költözik be. *Mai dolga mindenre gondolni, de ami neki természetes volt, az be kell vallani, hogy másoknak nem az. Bár igen jó minőségű a bútorzat, de tényleg előkelőbbekhez szokott, csakhogy őt ez nem érdekli. Ha az lenne a fontos, nem a rezidencia lenne az otthona jelenleg, hanem már kiváltotta volna a rangját és annak megfelelő kúriát. De ez nem fog megtörténni. Nem az igényszintje csökkent, csak vannak dolgok, amiket feleslegesnek tart. Sokkal többre értékeli a kevésbé impozáns helyeket, ha abban olyan élet van, ami a szívének is kedves. A pompa mellé nem jár a melegség. Ide pedig, ha majd egyszer akarja, ő fogja megteremteni. Vagy kiegészíti az igen csekély fizetését. Mert még mindig nem abból él. *
- Nézzük meg még a kertet is.
*Elindul felfedezni a nem túl karbantartott udvart is, de abban sem talál igazán hibát. Ami nagy szerencse, hogy a kutat nem kell sokáig keresnie a szemével, elérhető távolságban van, maga a füves rész pedig, ha nagyon akarja lekeríthető. Persze, ha meg tud egyezni a szomszédokkal, akikből nem lát senkit, ellenben nem is hall. Ami számára jó jel. Újra a szőkére néz.*
- Itt az ideje csökkenteni azon az áron.
*Vigyorodik el. Nem titkoltan majd megőrül a férfiért, amikor látja, hogy ügyeskedik.
A köpcös nincs sokkal jobb kedvében, mint néhány perce, de már igencsak várakozással teli. Morcos, de kérdő szemeit hol Int-en, hol Mai-n pihenteti. Megadja a lehetőséget a hosszúéletűnek, mégis őt gondolhatja a leendő ház urának. Ha pedig nem lenne sikeres, -bár kétli - akkor jöhet az, amiben ő a legjobb. Levenni a lábáról azt, akit lehetetlen.*
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 16:28:58
Üzenet elküldve: 2024-12-10 16:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//várt váratlan//
*"Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól." A válasz tökéletesen illik a félvérhez. Keresi a lehetőségeket és igyekszik kihasználni azokat. Kiváltságos egy helyzet, hogy megteheti. A dokit mindenesetre szórakoztatja. Egy leendő vevő számára is lehetőség, egy ilyen csinos és tüzes vevő pedig kényelmes is. Enyelgésüket az a mogorva fickó szakítja félbe akivel az ég tudja mikor enyelgett utoljára bárki. Az is lehet, hogy soha. A doki kötekedésére érkezik is egy válasz mire az elf szemei elkerekednek.*
-Tényleg? Elnézést, nem úgy nézett ki mint, ami bárkié.
*Közli szégyentelenül. A ligetben a lányok azért szebb virágokat tartanak. Nem véletlen, hogy az elf is odajár suttyomban könnyíteni magán. A további kérdései és se váltanak ki különösebb reakciót abból a fickóból. Ledarálja, hogy milyen a környék és a lakók, majd benyögi az árat amire a Doki csak füttyent egyet. Hogyne lenne sok. Volt, hogy annyit raboltak össze mikor még kalózkodott. Méghozzá, azt szét is kellett osztani. Hogy egy ilyen házért sok-e ez az összeg, azt viszont nem tudja ő sem. Nem ingatlanos. Az viszont tény, hogy ez egy olyan vagyon amiért ölni is érdemes lenne. Miután megnézték belülről is, összesúgnak a félvérrel, aki kifejti, hogy neki kell az a ház. Vagyis házak. Akkor érdemes lesz tenni érte valamit. Az alkudozás tervben is volt. Milyen üzlet az olyan ahol nincs alkudozás? Az nem is üzlet hanem rablás. Viszont mielőtt válaszolhatna a kapott kérdésekre lány ajkai fojtják belé a szót. Most sikerült meglepni, de vadul viszonozza a támadást. Hogy aztán miközben a tekintete szinte felfalja a másikat, higgadt hangon válaszoljon.*
-Tényleg ezt tudnám jó alkupozíciónak felhozni, hogy ha egyszerre akarja őket eladni akkor várhat vevőre sokáig. Esetleg még az elhelyezkedést lehetne megjegyezni. Merre van a legközelebbi kút, közös budi van-e, ilyesmik. Maga a ház jónak tűnik, a szomszédság kapcsán nem úgy tűnt mintha hazudott volna és ez egy csendes, békés környék. A bútorok is minőségi munkák.
*Mármint nem úgy minőségi mint amihez a kisasszony hozzászokott hanem az elf szemében, sőt egy átlagos polgár szemében is minőséginek tűnik. Nem kontármunkák, nem régiek, van bennük anyag is. Azt, gondolni, hogy szerencséjük van elég naiv dolog lenne. Az elf megpróbál majd még lejjebb alkudni abból az árból. Aztán meglátják mi lesz. Míg a félvér szétnéz még egyszer a szobán az doki tekintete a lányon siklik végig.*
~Ma még elkaplak.~
*Dúl benne a tettvágy. Tökéletes lelki állapot a veszek...alkudozásra.*
*"Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól." A válasz tökéletesen illik a félvérhez. Keresi a lehetőségeket és igyekszik kihasználni azokat. Kiváltságos egy helyzet, hogy megteheti. A dokit mindenesetre szórakoztatja. Egy leendő vevő számára is lehetőség, egy ilyen csinos és tüzes vevő pedig kényelmes is. Enyelgésüket az a mogorva fickó szakítja félbe akivel az ég tudja mikor enyelgett utoljára bárki. Az is lehet, hogy soha. A doki kötekedésére érkezik is egy válasz mire az elf szemei elkerekednek.*
-Tényleg? Elnézést, nem úgy nézett ki mint, ami bárkié.
*Közli szégyentelenül. A ligetben a lányok azért szebb virágokat tartanak. Nem véletlen, hogy az elf is odajár suttyomban könnyíteni magán. A további kérdései és se váltanak ki különösebb reakciót abból a fickóból. Ledarálja, hogy milyen a környék és a lakók, majd benyögi az árat amire a Doki csak füttyent egyet. Hogyne lenne sok. Volt, hogy annyit raboltak össze mikor még kalózkodott. Méghozzá, azt szét is kellett osztani. Hogy egy ilyen házért sok-e ez az összeg, azt viszont nem tudja ő sem. Nem ingatlanos. Az viszont tény, hogy ez egy olyan vagyon amiért ölni is érdemes lenne. Miután megnézték belülről is, összesúgnak a félvérrel, aki kifejti, hogy neki kell az a ház. Vagyis házak. Akkor érdemes lesz tenni érte valamit. Az alkudozás tervben is volt. Milyen üzlet az olyan ahol nincs alkudozás? Az nem is üzlet hanem rablás. Viszont mielőtt válaszolhatna a kapott kérdésekre lány ajkai fojtják belé a szót. Most sikerült meglepni, de vadul viszonozza a támadást. Hogy aztán miközben a tekintete szinte felfalja a másikat, higgadt hangon válaszoljon.*
-Tényleg ezt tudnám jó alkupozíciónak felhozni, hogy ha egyszerre akarja őket eladni akkor várhat vevőre sokáig. Esetleg még az elhelyezkedést lehetne megjegyezni. Merre van a legközelebbi kút, közös budi van-e, ilyesmik. Maga a ház jónak tűnik, a szomszédság kapcsán nem úgy tűnt mintha hazudott volna és ez egy csendes, békés környék. A bútorok is minőségi munkák.
*Mármint nem úgy minőségi mint amihez a kisasszony hozzászokott hanem az elf szemében, sőt egy átlagos polgár szemében is minőséginek tűnik. Nem kontármunkák, nem régiek, van bennük anyag is. Azt, gondolni, hogy szerencséjük van elég naiv dolog lenne. Az elf megpróbál majd még lejjebb alkudni abból az árból. Aztán meglátják mi lesz. Míg a félvér szétnéz még egyszer a szobán az doki tekintete a lányon siklik végig.*
~Ma még elkaplak.~
*Dúl benne a tettvágy. Tökéletes lelki állapot a veszek...alkudozásra.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 15:30:13
Üzenet elküldve: 2024-12-10 15:30:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja, hogy Tiri megérintse. Nem csak hagyja, de igazából vágyja és kívánja is az érintését. A meleg tenyér puhaságát. Tudná hová irányítani azt a kezet, bizony, lenne ötlete. De nem mozdul meg, mert tart még ez a macska-egér játék, ahol már nem is egészen biztos az, hogy melyikük a vad, és melyikük a vadász.
A szájzugaiban ülő vigyor egy pillanatra megremeg a lány szavaitól. Még hogy szabad emberként távozhat? Ez csak természetes. Szabadon tesz azt, amit csak akar, akkor és ott, ahol és amikor csak akarja. Nem kell hozzá neki senki engedélye. Egy hosszúra nyúlt pillanatig ellenáll a karjára fogó ujjaknak; nem sokáig, épp csak annyira, hogy érthető legyen: nem a lány tolja őt félre, hanem ő engedi szabadjára a szőkeséget.
Felegyenesedve fordul-, de nem lép utána. Összefonja maga előtt a karjait, hátán érzi az ing finom feszülését. Figyeli a tűzhelynél serénykedő Tirit, látja az arcát, látja, ahogy a fehérnek ható bőr rózsaszínes árnyalatú lesz. Ebből tudja, hogy szavai igenis célt értek, még ha a lány továbbra is maga előtt tartja a játék részéül szolgáló maszkot.*
- Ez. *-szólal meg aztán a konyhaszekrénynek támaszkodó Tirit bámulva-* Ez az, ami olyan kurva idegesítő benned.
*Lassan lépdel közelebb, mintha csak cserkelne. Leengedi a karjait ahogy megáll a lány előtt.*
- Hogy folyamatosan úgy csinálsz, mintha valami hercegnő lennél. Mintha egy trónon ülnél, és mindenkinek be kéne szarnia a gyönyörtől, hogy megosztod a végtelen bölcsességed és tudásod. *-még közelebb lép, kettejük között nincs már arasznyi távolság sem. Kicsit oldalra billenti és lejjebb hajtja a fejét, hogy fenntarthassa a szemkontaktust. Már nem tudja eldönteni, hogy épp mi gyűr gombócot a torkába: a dühe vagy a vágya.-* És pont ez az, amit meg kellene értened. Te nem vagy hercegnő. Nem kell fölényeskedned.
*Felemeli jobbját, ujjai most kifejezetten gyengéden érintik meg Tiri arcát. Lecirógat a nyakára, ujjai alatt érez egy lüktető eret. Keze tovább halad lefelé, tenyere végigsimít a lány mellén, de nem időzik ott el; még lejjebb halad, rásimít a hasára, majd a lány öle fölött áll meg, mintha csak a ruha anyagán keresztül tenyere melegével akarná még tovább hevíteni azt, ami a combok között -sejtése szerint- így is épp elég forró.*
- És kár ellenkezned. Tudod, hogy nem vagy az. *-hangja halkan duruzsló-* Akkor ne is viselkedj úgy.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja, hogy Tiri megérintse. Nem csak hagyja, de igazából vágyja és kívánja is az érintését. A meleg tenyér puhaságát. Tudná hová irányítani azt a kezet, bizony, lenne ötlete. De nem mozdul meg, mert tart még ez a macska-egér játék, ahol már nem is egészen biztos az, hogy melyikük a vad, és melyikük a vadász.
A szájzugaiban ülő vigyor egy pillanatra megremeg a lány szavaitól. Még hogy szabad emberként távozhat? Ez csak természetes. Szabadon tesz azt, amit csak akar, akkor és ott, ahol és amikor csak akarja. Nem kell hozzá neki senki engedélye. Egy hosszúra nyúlt pillanatig ellenáll a karjára fogó ujjaknak; nem sokáig, épp csak annyira, hogy érthető legyen: nem a lány tolja őt félre, hanem ő engedi szabadjára a szőkeséget.
Felegyenesedve fordul-, de nem lép utána. Összefonja maga előtt a karjait, hátán érzi az ing finom feszülését. Figyeli a tűzhelynél serénykedő Tirit, látja az arcát, látja, ahogy a fehérnek ható bőr rózsaszínes árnyalatú lesz. Ebből tudja, hogy szavai igenis célt értek, még ha a lány továbbra is maga előtt tartja a játék részéül szolgáló maszkot.*
- Ez. *-szólal meg aztán a konyhaszekrénynek támaszkodó Tirit bámulva-* Ez az, ami olyan kurva idegesítő benned.
*Lassan lépdel közelebb, mintha csak cserkelne. Leengedi a karjait ahogy megáll a lány előtt.*
- Hogy folyamatosan úgy csinálsz, mintha valami hercegnő lennél. Mintha egy trónon ülnél, és mindenkinek be kéne szarnia a gyönyörtől, hogy megosztod a végtelen bölcsességed és tudásod. *-még közelebb lép, kettejük között nincs már arasznyi távolság sem. Kicsit oldalra billenti és lejjebb hajtja a fejét, hogy fenntarthassa a szemkontaktust. Már nem tudja eldönteni, hogy épp mi gyűr gombócot a torkába: a dühe vagy a vágya.-* És pont ez az, amit meg kellene értened. Te nem vagy hercegnő. Nem kell fölényeskedned.
*Felemeli jobbját, ujjai most kifejezetten gyengéden érintik meg Tiri arcát. Lecirógat a nyakára, ujjai alatt érez egy lüktető eret. Keze tovább halad lefelé, tenyere végigsimít a lány mellén, de nem időzik ott el; még lejjebb halad, rásimít a hasára, majd a lány öle fölött áll meg, mintha csak a ruha anyagán keresztül tenyere melegével akarná még tovább hevíteni azt, ami a combok között -sejtése szerint- így is épp elég forró.*
- És kár ellenkezned. Tudod, hogy nem vagy az. *-hangja halkan duruzsló-* Akkor ne is viselkedj úgy.
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 14:34:37
Üzenet elküldve: 2024-12-10 14:34:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak rábólint arra, hogy a piacon csak neki lenne dolga. Nem baj. Annyival kevesebb arany. Elpillant. De nem tart sokáig, mert hamarosan újból megérzi a férfi testéből áradó melegséget. Azt amibe belebújna, amit magára rántana. De nem mozdul, pusztán csak tekintete kalandozik újból vissza az arcára. Időnként azt sem állva meg, hogy a nyitott ingnél bepillantást engedjen magának a mellkasára. Noha ez is csak addig a futó pillanatig tart, amíg Lorens arca nem kerül közvetlen közel a sajátjához.*
- Biztos.
*Emeli kezét, hogy az arcára simítson vele. Hogy azért biztosra menjen. Francokat. Hogy ismét érezhesse a keze alatt. Érzi jól, hogy az általánosnál valamivel melegebb, de ennek tudja jól, hogy nem sok köze van a lázhoz. Vagyis nem ahhoz a fajtához. Attól a másiktól az ő vére is forr, bugyog. De mégis képes arra, hogy ugyan azzal az érdektelenséggel figyelje a másikat, miközben elhúzza a kezét. Persze az nem könnyít a dolgán, hogy homlokuk ettől függetlenül ugyan úgy össze ér. Inkább lehunyja a szemeit és a férfi szavaira is csak a száját húzza el.*
- Nem kell sokáig kibírnod az idegesítésem. Fájdalomdíjként vendég vagy az ebédre, azután szabad emberként mehetsz is. Most elnézést, de oda ég.
*Fog a karjára, hogy eltolja finoman, így szabad utat adva magának. De tényleg nem szökik messzire, csak a fazék elé állva kavargatja meg mielőtt tényleg oda kozmálna. Miközben hallgatja ahogy Lorens a jó tettért fizetne szemei előtt újra átúsznak a képek, hogy maga ugyan milyen fizetséget tudna elképzelni. Hogy milyen vadat, heveset, szenvedélyeset. De ismét nem mutatja arcán ennek eredményét. Elég, hogy megint combjait kénytelen jobban összeszorítani. A kavargatás végeztével visszafordul a férfihoz, majd egyet odébb lépve támasztja meg magát csípőnél a konyhaszekrényen.*
- Szükségtelen. Nem azért csináltam, hogy elvárjak bármit is cserébe.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak rábólint arra, hogy a piacon csak neki lenne dolga. Nem baj. Annyival kevesebb arany. Elpillant. De nem tart sokáig, mert hamarosan újból megérzi a férfi testéből áradó melegséget. Azt amibe belebújna, amit magára rántana. De nem mozdul, pusztán csak tekintete kalandozik újból vissza az arcára. Időnként azt sem állva meg, hogy a nyitott ingnél bepillantást engedjen magának a mellkasára. Noha ez is csak addig a futó pillanatig tart, amíg Lorens arca nem kerül közvetlen közel a sajátjához.*
- Biztos.
*Emeli kezét, hogy az arcára simítson vele. Hogy azért biztosra menjen. Francokat. Hogy ismét érezhesse a keze alatt. Érzi jól, hogy az általánosnál valamivel melegebb, de ennek tudja jól, hogy nem sok köze van a lázhoz. Vagyis nem ahhoz a fajtához. Attól a másiktól az ő vére is forr, bugyog. De mégis képes arra, hogy ugyan azzal az érdektelenséggel figyelje a másikat, miközben elhúzza a kezét. Persze az nem könnyít a dolgán, hogy homlokuk ettől függetlenül ugyan úgy össze ér. Inkább lehunyja a szemeit és a férfi szavaira is csak a száját húzza el.*
- Nem kell sokáig kibírnod az idegesítésem. Fájdalomdíjként vendég vagy az ebédre, azután szabad emberként mehetsz is. Most elnézést, de oda ég.
*Fog a karjára, hogy eltolja finoman, így szabad utat adva magának. De tényleg nem szökik messzire, csak a fazék elé állva kavargatja meg mielőtt tényleg oda kozmálna. Miközben hallgatja ahogy Lorens a jó tettért fizetne szemei előtt újra átúsznak a képek, hogy maga ugyan milyen fizetséget tudna elképzelni. Hogy milyen vadat, heveset, szenvedélyeset. De ismét nem mutatja arcán ennek eredményét. Elég, hogy megint combjait kénytelen jobban összeszorítani. A kavargatás végeztével visszafordul a férfihoz, majd egyet odébb lépve támasztja meg magát csípőnél a konyhaszekrényen.*
- Szükségtelen. Nem azért csináltam, hogy elvárjak bármit is cserébe.
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 12:46:14
Üzenet elküldve: 2024-12-10 12:46:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint foghegyről kap választ. Keze ökölbe szorul egy pillanatra a zseb rejtekében, de nem hagyja, hogy arcáról lehulljon az érdektelenség álarca.*
- Szóval az étel, a piac, és végül én. *-ismétli a hallottakat-* Ebben a sorrendben. Értem.
*Elfordul a tűz fölött rotyogó fazéktól, és Tirire néz. Végigméri a felhúzott lábakat; a hosszú ruha most egészen rásimul a combokra, és úgy fedi fel a látványt, mintha igazán ott sem lenne. Nehéz arra figyelnie, amit a lány mond, tekintete a látványon cikázik fel-alá.*
- Hm? *-felpislant a nem is titkolt bámulásból, rátalál a kék szemekre, leragad ott.-* A piacról? Semmi. Onnan nem kell semmi.
*Lassúra és kimértre fogott léptekkel indul meg a fotel, és egyben Tiri felé. Kihúzza kezeit a zsebekből, és tenyereivel a fotel karfáira támaszkodik. Ez persze a gyakorlatban több dologgal is együtt jár. Például azzal, hogy jóformán a lány arcába hajol. Majdhogynem túlzó a közelség, de nem zavartatja magát ettől.*
- Nem vagyok forró? *-kérdezi, miközben ajkai vigyorra húzódnak, olyan fajtára, ami nem hagy kétséget afelől, hogy mi minden jár a fejében.-* Ez egészen biztos?
*Kicsit még előrébb hajol, homloka odasimul a lány homlokához. Ebből a közvetlen közelségből tisztán érzi a lány illatát is a konyhában terjengő aromák mellett, és tévedhetetlenül felismeri azt a pézsmaillatot is, amit már korábban egyszer érzett, odafent. Ez utóbbitól úgy érzi, hogy bőre igenis felforrósodik a felgyorsuló szívverése miatt gyorsabban áramló vérétől.*
- Igen, ami azt illeti, érezhetően jobban vagyok. *-hangja szinte mormogásnak hat-* És ezt neked köszönhetem. Ügyes kislány vagy. Néha kurva idegesítő, még mindig tartom magam ehhez.. de határozottan ügyes.
*Hátrébb húzódik, de csak annyira, hogy belenézhessen Tiri szemeibe. Tekintete ezután elkalandozik a szőke tincsek irányába, majd le, a lány ajkaira. Rájön, hogy már nincs ott az a kis seb, amit ő harapott oda még odafent. Most újra késztetést érez, hogy durván és követelőzve csókolja meg a lányt. Hogy lökje félre a kezeit, és irányítsa a felhúzott lábait a dereka köré. A gondolattól az arcán ülő vigyor csak még szélesebb lesz kissé. Nem mozdul meg. Ez is a játék része – hagyni akarja, hogy Tiri is így érezzen, hogy nem hogy ne ellenkezzen, de egyenesen maga akarja azt, hogy a combjai közé ereszkedjen.*
- És én nagyon szívesen megfizetem a tartozást. Hm.. gondoskodás a gondoskodásért. Korrekt üzlet, nemde..?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint foghegyről kap választ. Keze ökölbe szorul egy pillanatra a zseb rejtekében, de nem hagyja, hogy arcáról lehulljon az érdektelenség álarca.*
- Szóval az étel, a piac, és végül én. *-ismétli a hallottakat-* Ebben a sorrendben. Értem.
*Elfordul a tűz fölött rotyogó fazéktól, és Tirire néz. Végigméri a felhúzott lábakat; a hosszú ruha most egészen rásimul a combokra, és úgy fedi fel a látványt, mintha igazán ott sem lenne. Nehéz arra figyelnie, amit a lány mond, tekintete a látványon cikázik fel-alá.*
- Hm? *-felpislant a nem is titkolt bámulásból, rátalál a kék szemekre, leragad ott.-* A piacról? Semmi. Onnan nem kell semmi.
*Lassúra és kimértre fogott léptekkel indul meg a fotel, és egyben Tiri felé. Kihúzza kezeit a zsebekből, és tenyereivel a fotel karfáira támaszkodik. Ez persze a gyakorlatban több dologgal is együtt jár. Például azzal, hogy jóformán a lány arcába hajol. Majdhogynem túlzó a közelség, de nem zavartatja magát ettől.*
- Nem vagyok forró? *-kérdezi, miközben ajkai vigyorra húzódnak, olyan fajtára, ami nem hagy kétséget afelől, hogy mi minden jár a fejében.-* Ez egészen biztos?
*Kicsit még előrébb hajol, homloka odasimul a lány homlokához. Ebből a közvetlen közelségből tisztán érzi a lány illatát is a konyhában terjengő aromák mellett, és tévedhetetlenül felismeri azt a pézsmaillatot is, amit már korábban egyszer érzett, odafent. Ez utóbbitól úgy érzi, hogy bőre igenis felforrósodik a felgyorsuló szívverése miatt gyorsabban áramló vérétől.*
- Igen, ami azt illeti, érezhetően jobban vagyok. *-hangja szinte mormogásnak hat-* És ezt neked köszönhetem. Ügyes kislány vagy. Néha kurva idegesítő, még mindig tartom magam ehhez.. de határozottan ügyes.
*Hátrébb húzódik, de csak annyira, hogy belenézhessen Tiri szemeibe. Tekintete ezután elkalandozik a szőke tincsek irányába, majd le, a lány ajkaira. Rájön, hogy már nincs ott az a kis seb, amit ő harapott oda még odafent. Most újra késztetést érez, hogy durván és követelőzve csókolja meg a lányt. Hogy lökje félre a kezeit, és irányítsa a felhúzott lábait a dereka köré. A gondolattól az arcán ülő vigyor csak még szélesebb lesz kissé. Nem mozdul meg. Ez is a játék része – hagyni akarja, hogy Tiri is így érezzen, hogy nem hogy ne ellenkezzen, de egyenesen maga akarja azt, hogy a combjai közé ereszkedjen.*
- És én nagyon szívesen megfizetem a tartozást. Hm.. gondoskodás a gondoskodásért. Korrekt üzlet, nemde..?
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 07:00:07
Üzenet elküldve: 2024-12-10 07:00:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamarosan betölti a szobát a ragu illata. Az illat, amitől kordul is a gyomra, ezzel eszébe juttatva azt, hogy amióta itt van a férfi szinte csak pár falatot evett. Ez kezdi megmagyarázni, hogy mitől ilyen bolond és változékony a hangulata. Helyesebben szólva bolondabb és változékonyabb. Talán nem is a férfi őrjíti meg ennyire, pusztán csak az éhség és a kialvatlanság. Jobb lábát átveti a másikon, ahogy a fejét hátra billenti a fotel háttámlájának, majd a szemeit lehunyva pörgeti le fejében az eltelt napot, a mai délelőttöt. És mi történik ettől az egésztől? Bűntudata lesz. Na szép, éppen neki. Mikor... Mikor...
Sóhajt. Nagyot és gondterheltet. Persze, hogy bűntudata lesz, mikor rá akarja erőszakolni magát a férfira úgy, hogy az láthatóan nem is akarja úgy, mint ahogy már szinte biztos abban, hogy ő akarja a férfit. De legyen. Megfő a francos ragu, szétteszi a lábait, Lorens ágyékának sajgása elmúlik és végre mind a ketten folytathatják azt az életet, amit a férfi betegsége előtt műveltek. Vajon akkor is ilyen hiányt fog érezni utána, mint amit most is érez, úgy, hogy most még csak az emelet választja el tőle?
A konyhaasztalon megzördülő tálcára kipattannak a szemei. Mint a riadt kis egér a macska árnyékában, úgy kapja a kékeket a férfira. Szemeivel követi ahogy az étel fölé szimatol, a kérdésre viszont ismét csak a vállait vonogatja először.*
- Utána még a piac. Az is érdekesebb. Azután jössz te.
*Válaszolja igencsak undok hangnemmel, majd észbe kapva préseli össze az ajkait. Megint kezdi. Fúj és karmol, pedig legszívesebben bújna és dorombolna. Engedelmesen és szívből. Újabb sóhaj, miközben felhúzza lábait és átkarolja őket.*
- Akarsz onnan valamit? Mert lehet, hogy kisétálok. Bár lassan már tényleg mehetsz akár magad is. Érezhetően jobban vagy. Nem köhögsz, ahogy a levegőt veszed a tüdődet sem hallottam sípolni. Forrónak sem voltál forró, lázad sincs már.
*Jár a szája tudálékosan. Mint aznap, amikor felborították egymást. Mert megnyugtató az, ha ugyan úgy viseltetik a férfi iránt, mint aznap reggel. Hogy nem ismeri. Hogy meg sem akarta ismerni. Csak le akarta tudni, mint egy kötelező feladatot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamarosan betölti a szobát a ragu illata. Az illat, amitől kordul is a gyomra, ezzel eszébe juttatva azt, hogy amióta itt van a férfi szinte csak pár falatot evett. Ez kezdi megmagyarázni, hogy mitől ilyen bolond és változékony a hangulata. Helyesebben szólva bolondabb és változékonyabb. Talán nem is a férfi őrjíti meg ennyire, pusztán csak az éhség és a kialvatlanság. Jobb lábát átveti a másikon, ahogy a fejét hátra billenti a fotel háttámlájának, majd a szemeit lehunyva pörgeti le fejében az eltelt napot, a mai délelőttöt. És mi történik ettől az egésztől? Bűntudata lesz. Na szép, éppen neki. Mikor... Mikor...
Sóhajt. Nagyot és gondterheltet. Persze, hogy bűntudata lesz, mikor rá akarja erőszakolni magát a férfira úgy, hogy az láthatóan nem is akarja úgy, mint ahogy már szinte biztos abban, hogy ő akarja a férfit. De legyen. Megfő a francos ragu, szétteszi a lábait, Lorens ágyékának sajgása elmúlik és végre mind a ketten folytathatják azt az életet, amit a férfi betegsége előtt műveltek. Vajon akkor is ilyen hiányt fog érezni utána, mint amit most is érez, úgy, hogy most még csak az emelet választja el tőle?
A konyhaasztalon megzördülő tálcára kipattannak a szemei. Mint a riadt kis egér a macska árnyékában, úgy kapja a kékeket a férfira. Szemeivel követi ahogy az étel fölé szimatol, a kérdésre viszont ismét csak a vállait vonogatja először.*
- Utána még a piac. Az is érdekesebb. Azután jössz te.
*Válaszolja igencsak undok hangnemmel, majd észbe kapva préseli össze az ajkait. Megint kezdi. Fúj és karmol, pedig legszívesebben bújna és dorombolna. Engedelmesen és szívből. Újabb sóhaj, miközben felhúzza lábait és átkarolja őket.*
- Akarsz onnan valamit? Mert lehet, hogy kisétálok. Bár lassan már tényleg mehetsz akár magad is. Érezhetően jobban vagy. Nem köhögsz, ahogy a levegőt veszed a tüdődet sem hallottam sípolni. Forrónak sem voltál forró, lázad sincs már.
*Jár a szája tudálékosan. Mint aznap, amikor felborították egymást. Mert megnyugtató az, ha ugyan úgy viseltetik a férfi iránt, mint aznap reggel. Hogy nem ismeri. Hogy meg sem akarta ismerni. Csak le akarta tudni, mint egy kötelező feladatot.*
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-10 05:47:32
Üzenet elküldve: 2024-12-10 05:47:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érti, hogy megint -még mindig?- mi a franc baja van a nőnek. Normális vajon? Mármint Tiri. De tényleg..? Az egyik pillanatban remegő testtel, engedelmesen simul hozzá, felkínálja magát, ahogy azt ő el is várja. A következő pillanatban viszont nem hogy visszavonulót fúj, de lesüt róla valami olyan mély sértettség, mintha.. mintha.. nem is tudja, mit tett vagy mondott volna.
Egy pillanatra elcsodálkozik magán, hogy egyáltalán elgondolkozik ilyen dolgokon, mert ezek általában nem érdeklik. Csak maga alá gyűri az éppen aktuális ágybetétet, eljátszik vele amíg szórakoztatja, megjárja azokat a testnyílásait amihez épp kedve van, aztán szélnek ereszti és többet nem is gondol rá. De Tiri? Mi a fene van ebben a nőben, ami miatt egyszerre ennyire dühítő, irritáló, vonzó és kívánatos?
Figyeli a fürdő-szobából ki-, és a lépcsőn lesétáló lányt. Pontosabban egy bizonyos testrészét. Nyögés-szerűen szakad fel belőle egy sóhaj ahogy Tiri léptei elhalnak valahol odalent, ökölbe szorított ujjait nekinyomja a homlokának pár másodpercig, amíg lenyugszik.
Nem jó ez így.
A rohadt életbe, nagyon nem.
Nem csak öle kívánja a lányt, hanem valami más is, amit nem tud nevén nevezni, de belülről feszíti. Az is valamiféle vágy, de sokkal erősebb annál, amit általában nő iránt érez. Ez most arra sarkallja, hogy egyszerre legyen durva és gyengéd a lánnyal, hogy kitöltse rajta a dühét és a kedvét, de közben figyeljen arra is, hogy ne csak a kellemetlen fájdalom nyögéseit hallja felszakadni a másikból, hanem egészen másféléket is.
Pár másodpercre komolyan elgondolkozik rajta, hogy ölének sürgetését saját kezével csitítja, de végül összeszorított szájjal elengedi a gondolatot. Nem, nem. Ez Tiri dolga lesz. Az ő kiváltsága. Úgy akar elélvezni, hogy közben a nő arcát nézi. Vagy arca a mellei között van. Majdnem mindegy. Megigazítja magát a nadrágban hogy kényelmesen tudjon létezni, és komótosan újra abba a rohadt szobába sétál, amit már sokkal jobban vél ismerni, mint valaha is akarta volna.
Ismét fel-alá köröz. Hallgatja a lentről felszűrődő zajokat, és bár nincs mellette és nem is láthatja őt, a nő néma jelenléte szinte kézzelfogható a szobában. Nem is igen tud másra gondolni, csak rá. Fel-alá jártában felemel egy falat ételt, de a következő körben visszaejti a tálcára. Éhes, de nem tud enni. Ahhoz túlságosan is marja a belső feszültség. Megpróbál leülni az ágy szélére, de szinte azonnal fel is áll. Úgy rója a köröket fel-alá, mint egy ketrecbe zárt állat. Valahol annak is érzi magát. A ketrec rácsait pedig az a szokatlan-fura-őrjítő vágy és kívánás alkotja, aminek köszönhetően úgy húzná magára a nőt, hogy az sem érdekelné, hogy az tud-e köpni-nyelni a dologtól.
Megáll az ablak mellett, kinyitja a táblát, és a beáramló hűvös levegőben áll pár percig. Ettől lenyugszik valamennyire, unottan nézi az utcát, amin semmi, de semmi nem történik. Nem is az utcát látja maga előtt, hanem valami egészen mást. Végül elunja az ácsorgást, és becsukja az ablakot. Odalentről a fővő étel illata kígyózik fel, bizonyítva, hogy Tiri valóban nem tétlenkedik. Hülyét ránt attól a lánytól. Hogy a francban van türelme meg kedve tényleg főzni most? Halkan morran-hümment a szoba csöndjében, veszettül megunta hogy itt vár mint egy idióta. Felemeli a tálcát amin a jóformán érintetlen reggeli kókadozik, és kilép a szobából. Ezt a két helyiséget leszámítva nem is látott még mást a házból, de feltalálja magát. Lefelé indul a lépcsőn, majd egész egyszerűen követi az orrát a konyha irányába.
Flegma, unott arckifejezést erőltet magára ahogy belép oda, a tálcát hanyag mozdulattal teszi a konyhaasztalra. Zsebébe csúsztatja a kezeit, a tűzhelyhez lép, és beleszippant a feláramló gőzbe, mintha amúgy bármit is értene az ételekhez a zabáláson kívül.*
- Hm. Szóval ez az, ami érdekesebb, mint én? *-szólal meg végül, épp csak a szeme sarkából nézve Tirire. Ez is csak a játék része. Hadd' ne írjam le, hogy mi minden jár valójában a fejében.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 17:17:16
Üzenet elküldve: 2024-12-09 17:17:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hajába maró ujjak, az ahogy a testének feszül, ahogy megérzi, hogy mennyire kívánja őt is a férfi. Már régóta nem kell semmit bizonygatniuk a másik felé. De szemlátomást eszükben sincs bármit is rejtegetni egymás elől. És mégis századjára, sokadjára hagyják faképnél egymást, engedik el egyszerűen a másikat. Kínozzák saját magukat és egyszeriben mindkettőjüket. A szomorú az egészben pedig az, hogy amennyire gyűlöli ezt a kialakult helyzetet épp olyannyira találja izgatónak is. Bár valahol azért bosszantja, hogy ezekután is ilyen egyszerűen elengedi a férfi. Dac is csalódott, mert már biztos abban, hogy Lorens fölött nincs semmi hatalma. Eddig sem volt fegyver kezében a makacsság. Most pedig már csak egy felejthető játékszer, ami csak az idő húzására szolgál. Pedig azt hitte... Szinte biztos volt benne, hogy ezek után majd a falhoz szorítja, vagy áthajoltatja a dézsán vagy egyszerűen csak a földre teperi, hogy harapja, marja, széttépje. Erre most megint farkasszemet néz az ajtóval. Halkan mordul egyet, pedig nem akar. Nem akarta, hogy azzal tisztában legyen a másik, hogy ez mennyire bosszantja. Hogy most megint késztetést érez arra, hogy gyomorba vágja. Még kezei is ökölbe szorulnak, miközben idegesen megnyalja alsó ajkát, ahol a harapott, apró sebnek sincs már nyoma. Egy pillanat alatt elhiszi, hogy igazából nem is jelent semmit, hogy nem is kívánatos, hogy nem kell. Pusztán csak egy újabb gonoszság az egész a férfitől, hogy megbosszulja azt, hogy kihasználta a gyengeségét és az ágyhoz szorította, hogy pocsék teával itatta, hogy gyomorba vágta. Az, hogy a nadrágban mi ágaskodik... Egyszerű ösztön, ami mélyen a férfiakba van táplálva. Ahhoz igazából nem kell, hogy köze legyen. Hiszen az is lehet, hogy a fogadó szende kis felszolgálójától, attól a szürke kis egértől is ugyan így ágaskodna. Hatköznapi ösztönösség akaratlan reakciója.
Hogy is gondolta? Halvány vigyorral túrja hátra a szőke tincseket, amit végül tarkónál megmarkol egy pillanatra. Mintha büntetésnek szánná, hogy ilyen naiv idióta és ennyire nyíltan hülyét csinál magából.*
- Rám. Persze.
*Ereszti le végül a kezét. Még ahhoz sincs kedve, hogy erre megvonogassa a vállait. Kisétál és komótosan ledöcög a lépcsőn. Egy ideig csak szemez a galád késsel és a halomba hagyott krumplival, de végül csak ráeszi a fene, hogy befejezze a munkát. Kis idő múltán pedig rotyog is a ragu a tűzhelyen, amit a foteljébe kuporodva felügyel elszántan. Ujjai felváltva járnak fogai között, mikor éppen melyiket van kedve rágni. Megszokott pótcselekvés, ha el akarja nyomni magában a feszültséget, a mérget, a csalódást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hajába maró ujjak, az ahogy a testének feszül, ahogy megérzi, hogy mennyire kívánja őt is a férfi. Már régóta nem kell semmit bizonygatniuk a másik felé. De szemlátomást eszükben sincs bármit is rejtegetni egymás elől. És mégis századjára, sokadjára hagyják faképnél egymást, engedik el egyszerűen a másikat. Kínozzák saját magukat és egyszeriben mindkettőjüket. A szomorú az egészben pedig az, hogy amennyire gyűlöli ezt a kialakult helyzetet épp olyannyira találja izgatónak is. Bár valahol azért bosszantja, hogy ezekután is ilyen egyszerűen elengedi a férfi. Dac is csalódott, mert már biztos abban, hogy Lorens fölött nincs semmi hatalma. Eddig sem volt fegyver kezében a makacsság. Most pedig már csak egy felejthető játékszer, ami csak az idő húzására szolgál. Pedig azt hitte... Szinte biztos volt benne, hogy ezek után majd a falhoz szorítja, vagy áthajoltatja a dézsán vagy egyszerűen csak a földre teperi, hogy harapja, marja, széttépje. Erre most megint farkasszemet néz az ajtóval. Halkan mordul egyet, pedig nem akar. Nem akarta, hogy azzal tisztában legyen a másik, hogy ez mennyire bosszantja. Hogy most megint késztetést érez arra, hogy gyomorba vágja. Még kezei is ökölbe szorulnak, miközben idegesen megnyalja alsó ajkát, ahol a harapott, apró sebnek sincs már nyoma. Egy pillanat alatt elhiszi, hogy igazából nem is jelent semmit, hogy nem is kívánatos, hogy nem kell. Pusztán csak egy újabb gonoszság az egész a férfitől, hogy megbosszulja azt, hogy kihasználta a gyengeségét és az ágyhoz szorította, hogy pocsék teával itatta, hogy gyomorba vágta. Az, hogy a nadrágban mi ágaskodik... Egyszerű ösztön, ami mélyen a férfiakba van táplálva. Ahhoz igazából nem kell, hogy köze legyen. Hiszen az is lehet, hogy a fogadó szende kis felszolgálójától, attól a szürke kis egértől is ugyan így ágaskodna. Hatköznapi ösztönösség akaratlan reakciója.
Hogy is gondolta? Halvány vigyorral túrja hátra a szőke tincseket, amit végül tarkónál megmarkol egy pillanatra. Mintha büntetésnek szánná, hogy ilyen naiv idióta és ennyire nyíltan hülyét csinál magából.*
- Rám. Persze.
*Ereszti le végül a kezét. Még ahhoz sincs kedve, hogy erre megvonogassa a vállait. Kisétál és komótosan ledöcög a lépcsőn. Egy ideig csak szemez a galád késsel és a halomba hagyott krumplival, de végül csak ráeszi a fene, hogy befejezze a munkát. Kis idő múltán pedig rotyog is a ragu a tűzhelyen, amit a foteljébe kuporodva felügyel elszántan. Ujjai felváltva járnak fogai között, mikor éppen melyiket van kedve rágni. Megszokott pótcselekvés, ha el akarja nyomni magában a feszültséget, a mérget, a csalódást.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 16:35:49
Üzenet elküldve: 2024-12-09 16:35:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az az apró nyögés, ami elhagyja Tiri száját, pontosan az, amit hallani akar. A vágy hangja, a türelmetlenség hangja, az ön-megadás hangja. Nehezére esik nem újra megragadni a lányt, hogy visszahúzza őt magához. Tegnap óta éheztetett-kínzott öle sürgető vágyáról küld jeleket, a sajgás egyre erősebb és akaratosabb. Amennyire Tirit kínozza az ilyen kicsinységekkel, ugyanúgy kínozza saját magát is.
Mélyre szívja a levegőt hogy nyugalmat erőltessen magára, amíg a lány megissza azt a zöldet. Helyes. Legalább nem veszik kárba az apró ajándék, és a lány teste ugyanolyan hibátlan lesz, mint korábban. Hirtelen eszébe ötlik, hogy talán később is szüksége lehet majd egy ilyen italra. Azt talán valóban ajándékba adja majd, a lány szolgálataiért cserébe. A gondolattól nem csak vigyorognia kell, de újra fellobban ölében az épp csak csituló vágy. Állja Tiri éhesnek látszó tekintetét, talán még kicsit jobban ki is húzza magát. Nagyon is jól tudja, mire éhezik a szőkeség. Nagyon is szívesen fogja megadni neki, amit kíván.
Hacsak..
Hacsak az el nem veszi magától.
Nem löki el a bőrére simuló tenyereket, bár se nem kérte azokat, se nem adott engedélyt arra, hogy Tiri hozzáérjen. Érzi a tenyerek melegét és puhaságát, ahogy azok végigsiklanak a bőrén. Érzi, hogy csontketrecében szíve heveset üt, és újra veszett módon pumpálja körbe és körbe a vérét ereiben. Tenyerei szinte maguktól tapadnak Tiri csípőjére, és közel húzza őt magához, hogy a lány érezze azt, hogy akarja őt. Nem árul el ezzel titkot. Nagyon jól tudja, hogy a lány is tudja ezt. Különben mi másért próbálná birtokba venni most őt? A gondolatra féloldalasan elvigyorodik, halkan, zihálón felnyög ahogy bőrét karcolják a lány fogai. Jobbja felsimít a hátán, belemarkol a szőke tincsekbe, de ezúttal nem durván. Legszívesebben így tolná le a lány fejét, hogy csókjaival és nyelvével máshol is érintse a bőrét, úgy és egészen addig, amíg az akaratos sajgás-feszülés fel nem szabadul az ölében. ~Bassza meg,~ gondolja, ~de jó lenne!~
De nem kényszeríti Tirit semmire és sehová. Ujjai elengedik a szőke tincseket ahogy a lány elhúzódik, hagyja arrébb mozdulni. Egészen biztos benne, hogy annak sem könnyebb elhátrálnia, mint neki hagyni ezt. Hiszen a lány nyitott könyv előtte. Elég csak a kipirult arcára nézni, a szemeibe, amik őszintén és egyenesen elárulják neki hogy mi jár a fejében. Elég csak látnia a ruha anyagát szinte átszúrni kívánó bimbók halvány körvonalát a ruhán keresztül. Biztos benne, hogy ha most nyúlna Tiri combjai közé, akkor megint forrónak és nedvesnek érezné őt. A gondolattól újra felsajog az öle.
Halkan felnevet a büszke testtartással előadott mondaton. Nem kineveti Tirit – ez most tényleg játék, abból is egy kegyetlen és izgató és kegyetlenül izgató fajta. De jó, legyen, játsszanak.*
- Menj csak, kislány. *-duruzsolja halkan a lágyan ringó segg után-* De egyetlen pillanatra se felejtsd el, hogy itt várok rád. Hm? Úgyhogy jobban teszed, ha sietsz. Ha már úgy döntesz, hogy a… krumpli és a hús érdekesebb, mint a.. hm.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az az apró nyögés, ami elhagyja Tiri száját, pontosan az, amit hallani akar. A vágy hangja, a türelmetlenség hangja, az ön-megadás hangja. Nehezére esik nem újra megragadni a lányt, hogy visszahúzza őt magához. Tegnap óta éheztetett-kínzott öle sürgető vágyáról küld jeleket, a sajgás egyre erősebb és akaratosabb. Amennyire Tirit kínozza az ilyen kicsinységekkel, ugyanúgy kínozza saját magát is.
Mélyre szívja a levegőt hogy nyugalmat erőltessen magára, amíg a lány megissza azt a zöldet. Helyes. Legalább nem veszik kárba az apró ajándék, és a lány teste ugyanolyan hibátlan lesz, mint korábban. Hirtelen eszébe ötlik, hogy talán később is szüksége lehet majd egy ilyen italra. Azt talán valóban ajándékba adja majd, a lány szolgálataiért cserébe. A gondolattól nem csak vigyorognia kell, de újra fellobban ölében az épp csak csituló vágy. Állja Tiri éhesnek látszó tekintetét, talán még kicsit jobban ki is húzza magát. Nagyon is jól tudja, mire éhezik a szőkeség. Nagyon is szívesen fogja megadni neki, amit kíván.
Hacsak..
Hacsak az el nem veszi magától.
Nem löki el a bőrére simuló tenyereket, bár se nem kérte azokat, se nem adott engedélyt arra, hogy Tiri hozzáérjen. Érzi a tenyerek melegét és puhaságát, ahogy azok végigsiklanak a bőrén. Érzi, hogy csontketrecében szíve heveset üt, és újra veszett módon pumpálja körbe és körbe a vérét ereiben. Tenyerei szinte maguktól tapadnak Tiri csípőjére, és közel húzza őt magához, hogy a lány érezze azt, hogy akarja őt. Nem árul el ezzel titkot. Nagyon jól tudja, hogy a lány is tudja ezt. Különben mi másért próbálná birtokba venni most őt? A gondolatra féloldalasan elvigyorodik, halkan, zihálón felnyög ahogy bőrét karcolják a lány fogai. Jobbja felsimít a hátán, belemarkol a szőke tincsekbe, de ezúttal nem durván. Legszívesebben így tolná le a lány fejét, hogy csókjaival és nyelvével máshol is érintse a bőrét, úgy és egészen addig, amíg az akaratos sajgás-feszülés fel nem szabadul az ölében. ~Bassza meg,~ gondolja, ~de jó lenne!~
De nem kényszeríti Tirit semmire és sehová. Ujjai elengedik a szőke tincseket ahogy a lány elhúzódik, hagyja arrébb mozdulni. Egészen biztos benne, hogy annak sem könnyebb elhátrálnia, mint neki hagyni ezt. Hiszen a lány nyitott könyv előtte. Elég csak a kipirult arcára nézni, a szemeibe, amik őszintén és egyenesen elárulják neki hogy mi jár a fejében. Elég csak látnia a ruha anyagát szinte átszúrni kívánó bimbók halvány körvonalát a ruhán keresztül. Biztos benne, hogy ha most nyúlna Tiri combjai közé, akkor megint forrónak és nedvesnek érezné őt. A gondolattól újra felsajog az öle.
Halkan felnevet a büszke testtartással előadott mondaton. Nem kineveti Tirit – ez most tényleg játék, abból is egy kegyetlen és izgató és kegyetlenül izgató fajta. De jó, legyen, játsszanak.*
- Menj csak, kislány. *-duruzsolja halkan a lágyan ringó segg után-* De egyetlen pillanatra se felejtsd el, hogy itt várok rád. Hm? Úgyhogy jobban teszed, ha sietsz. Ha már úgy döntesz, hogy a… krumpli és a hús érdekesebb, mint a.. hm.
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 14:52:57
Üzenet elküldve: 2024-12-09 14:52:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ivásról nem beszéltem. Melletted többet ördögvigyorhoz sem nyúlok.
*Dünnyögi. Mert már abban sem biztos, hogy nem-e annak tart még mindig a hatása. Hogy az fordította ki esetleg ennyire önmagából. Mert valahogy egyetlen porcikája sem tudja elhinni, hogy végre akadt valaki, akivel jól érzi magát. Akit igazán jól akar érezni. Még akkor is, ha egy része a háta közepére sem kívánja. Mert igazából meg minden porcikájára kívánja. Az érintését, a csókját. Mindazt, amit már megtapasztalt belőle és azt, ami még várat magára. Ha egyáltalán elérkezik még, így, hogy folyton hagyják egymást kicsúszni a karmaik közül.
Nem ellenkezik, így ajkai puhán érintik a bőrt. De a kezdeti magabiztosság és önuralom hamar fogyni látszik, ahogy a fenekét éri a markolás. Hogy az ő fejében most milyen képek úsznak át, abba még maga sem mer komolyabban beletemetkezni. Így is épp eléggé nyomasztó, hogy már ettől rögtön felparázslik öle. Mondja ki, hogy nem akar menni? Hogy egyetlen porcikájának sem esik jól, hogy akár egy centit is eltávolodjon? Tegyen megint a férfi kedvére azzal, hogy meghajlik az akarat előtt? Egy halk, vággyal teli nyögés. Ennyit képes ajkain kipréselni és már el is engedik. Mély levegőt véve néz farkasszemet a vigyorával. Azzal, ami minden tekintetben megőrjíti egy pillanat alatt. Kezeit leengedve sóhajt fel, ahogy combjainál ismét a ruha anyagába markol.*
- Krumplit pucolni.
*Bólint aprót, miközben sebes keze aprót rándul az emlékre. Végül magára erőszakolja azt a magabiztosságot, amiből már alig van még nála pár morzsányi. Szenvedély a férfi iránt. Abból bezzeg akad bőven és nehéz neki ellenállni. Az ujjai között tartott üvegcsét végül maga elé emeli, száj húzva kihúzza a dugót és bekortyolja. Az innentől már haszontalannak számító üvegcse pedig halk koppanással ér földet a lába mellett. Érzi a gyógyulást a sebnél, de egy pillanatra sem köti le a figyelmét. Az izzó kékek most azon ügyködnek, hogy a férfi testét perzseljék fel. Lassan pillant végig a felsőtesten feszülő ing vonalán, minden gyűrődésen, a szabadon maradt mellkason. Levándorol a nadrág szegélyéig, majd mielőtt szemtelenül tovább haladna vissza is siklik az arcára. De azzal együtt mozdul teste is. Fürgén, egy lépéssel már simul is a férfinak. Mindkét tenyere újból a mellkasán pihen pár lélegzetvételnyi időre. Szerencse, hogy most ilyen szaporán kapkod a levegő után, így a kezek hamar mozdulnak, hogy a szétnyitott ing alá fúrják be magukat. Lassan, kiélvezve az érzést, ahogy végig simítanak a meleg bőrön, át az izmokon, fel az oldalain. Érezni akarja a legkisebb részletet is. Mindent, amit látni is lát, azt is, amit az ing még takar. Beharapja az ajkát, mikor a hegeken simít végig.*
- Meg ott van még a hús is.
*Hunyja le a szemeit, ahogy a testének feszülve csókol, harap, szív a mellkasára. Csak kicsit megízleli azt, amit újból elvettek előle, mint a mézbe mártott madzagot. Magába szívja a férfi illatát, bevési az emlékeibe az ízét, a tapintását, a melegségét. Szinte minden heget. Hosszan a bőrére sóhajt, hogy mindezek végeztével lassan elhúzza a kezeit és egy határozott mozdulattal ellépjen hátra. Mint a kalitkába zárt kismadár, aki tudja, hogy fogságban van, de gazdája kedvéért mégis énekelni akar. Szemeiben percek óta már nem csak izzik a vágy, hanem egyszerűen felperzselt mindent, mégis mosolyogva vonja meg a vállait.*
- Ha játszani akarsz, játszunk.
*A fejét felszegve húzza ki magát, hogy mindezek ellenére bizonyítsa továbbra is, hogy Dac még mindig nincs belőle kiölve. Hiába, hogy egész testében reszket az elfojtott érzelmek feszítésétől. Tudja jól, hogy egy szavával sem tudná már hihetően bizonygatni, hogy nem kívánja a férfit. Nem is akar semmit sem bizonyítani. Azt akarja, hogy Lorens tudja jól, hogy megőrül érte. Hogy látszódjon a szemeiben mindaz a megannyi mocskos gondolat kettejükkel, ami valószínűleg a férfi elméjében is kivetül megannyiszor. Mert azt akarja, hogy jól magába vésse a férfi, hogy mindezek ellenére még most is képes arra, hogy ellenszegüljön, hogy hátat fordítson és vágyait leküzdve sétáljon vissza a rohadt konyhába. A rohadt krumplikhoz.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ivásról nem beszéltem. Melletted többet ördögvigyorhoz sem nyúlok.
*Dünnyögi. Mert már abban sem biztos, hogy nem-e annak tart még mindig a hatása. Hogy az fordította ki esetleg ennyire önmagából. Mert valahogy egyetlen porcikája sem tudja elhinni, hogy végre akadt valaki, akivel jól érzi magát. Akit igazán jól akar érezni. Még akkor is, ha egy része a háta közepére sem kívánja. Mert igazából meg minden porcikájára kívánja. Az érintését, a csókját. Mindazt, amit már megtapasztalt belőle és azt, ami még várat magára. Ha egyáltalán elérkezik még, így, hogy folyton hagyják egymást kicsúszni a karmaik közül.
Nem ellenkezik, így ajkai puhán érintik a bőrt. De a kezdeti magabiztosság és önuralom hamar fogyni látszik, ahogy a fenekét éri a markolás. Hogy az ő fejében most milyen képek úsznak át, abba még maga sem mer komolyabban beletemetkezni. Így is épp eléggé nyomasztó, hogy már ettől rögtön felparázslik öle. Mondja ki, hogy nem akar menni? Hogy egyetlen porcikájának sem esik jól, hogy akár egy centit is eltávolodjon? Tegyen megint a férfi kedvére azzal, hogy meghajlik az akarat előtt? Egy halk, vággyal teli nyögés. Ennyit képes ajkain kipréselni és már el is engedik. Mély levegőt véve néz farkasszemet a vigyorával. Azzal, ami minden tekintetben megőrjíti egy pillanat alatt. Kezeit leengedve sóhajt fel, ahogy combjainál ismét a ruha anyagába markol.*
- Krumplit pucolni.
*Bólint aprót, miközben sebes keze aprót rándul az emlékre. Végül magára erőszakolja azt a magabiztosságot, amiből már alig van még nála pár morzsányi. Szenvedély a férfi iránt. Abból bezzeg akad bőven és nehéz neki ellenállni. Az ujjai között tartott üvegcsét végül maga elé emeli, száj húzva kihúzza a dugót és bekortyolja. Az innentől már haszontalannak számító üvegcse pedig halk koppanással ér földet a lába mellett. Érzi a gyógyulást a sebnél, de egy pillanatra sem köti le a figyelmét. Az izzó kékek most azon ügyködnek, hogy a férfi testét perzseljék fel. Lassan pillant végig a felsőtesten feszülő ing vonalán, minden gyűrődésen, a szabadon maradt mellkason. Levándorol a nadrág szegélyéig, majd mielőtt szemtelenül tovább haladna vissza is siklik az arcára. De azzal együtt mozdul teste is. Fürgén, egy lépéssel már simul is a férfinak. Mindkét tenyere újból a mellkasán pihen pár lélegzetvételnyi időre. Szerencse, hogy most ilyen szaporán kapkod a levegő után, így a kezek hamar mozdulnak, hogy a szétnyitott ing alá fúrják be magukat. Lassan, kiélvezve az érzést, ahogy végig simítanak a meleg bőrön, át az izmokon, fel az oldalain. Érezni akarja a legkisebb részletet is. Mindent, amit látni is lát, azt is, amit az ing még takar. Beharapja az ajkát, mikor a hegeken simít végig.*
- Meg ott van még a hús is.
*Hunyja le a szemeit, ahogy a testének feszülve csókol, harap, szív a mellkasára. Csak kicsit megízleli azt, amit újból elvettek előle, mint a mézbe mártott madzagot. Magába szívja a férfi illatát, bevési az emlékeibe az ízét, a tapintását, a melegségét. Szinte minden heget. Hosszan a bőrére sóhajt, hogy mindezek végeztével lassan elhúzza a kezeit és egy határozott mozdulattal ellépjen hátra. Mint a kalitkába zárt kismadár, aki tudja, hogy fogságban van, de gazdája kedvéért mégis énekelni akar. Szemeiben percek óta már nem csak izzik a vágy, hanem egyszerűen felperzselt mindent, mégis mosolyogva vonja meg a vállait.*
- Ha játszani akarsz, játszunk.
*A fejét felszegve húzza ki magát, hogy mindezek ellenére bizonyítsa továbbra is, hogy Dac még mindig nincs belőle kiölve. Hiába, hogy egész testében reszket az elfojtott érzelmek feszítésétől. Tudja jól, hogy egy szavával sem tudná már hihetően bizonygatni, hogy nem kívánja a férfit. Nem is akar semmit sem bizonyítani. Azt akarja, hogy Lorens tudja jól, hogy megőrül érte. Hogy látszódjon a szemeiben mindaz a megannyi mocskos gondolat kettejükkel, ami valószínűleg a férfi elméjében is kivetül megannyiszor. Mert azt akarja, hogy jól magába vésse a férfi, hogy mindezek ellenére még most is képes arra, hogy ellenszegüljön, hogy hátat fordítson és vágyait leküzdve sétáljon vissza a rohadt konyhába. A rohadt krumplikhoz.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 13:29:21
Üzenet elküldve: 2024-12-09 13:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedettséggel tölti el, hogy Tiri nem ellenkezik, amikor magához húzza őt. Ez azt jelenti, hogy a lány végre felfogta, hogy egyszerűbb és mindenkinek jobb, ha inkább engedelmeskedik. A lány légvételei apró fuvallatokként érik a bőrét, és nem kerüli el a figyelmét, hogy gyorsabban süllyed-emelkedik az a mellkas, mint korábban. Elégedettsége ettől csak tovább mélyül, hiszen ez egyértelművé teszi a számára, hogy a lány nem csak engedelmes, de már teljesen a befolyása alatt is áll. A gondolat egyszerre szórakoztatja és izgatja.*
- Komolyan. Azért. *-bólint, miközben még mindig a kék szemeket figyeli. Vághat akármilyen pofát Tiri, a szeme elárulja. Hiába a fintor, hiába az orrhúzás, ha a tekintete szinte perzsel.-* Pont oda.
*Hagyja hogy a lány megcirógassa a célpontként kijelölt területet, de közben vigyora szélesebb lesz.*
- Egy üveg rumért? *-megvonja a vállát-* Szerintem ha megitatnék veled egy üveg rumot, nem is érdekelne téged, hogy mit kérek tőled, vagy mit csinálok veled.
*Ötlete persze lenne rá. És ha Tiri rumot kérne, akkor hozna is neki egy üvegnyit. Nem vezérli rossz szándék, koránt sem; hiába ellenkezett a szavai ellen annyira tegnap a szőkeség. Viszont megkérné az árát annak is, bizony hogy meg, és nem aranyban mérné.
A lány ajka puha, ahogy végül törleszti a zöld italt. Ez is csak annyit árul el, hogy nincs a mozdulatban ellenkezés, düh vagy irtózás. Nehezen állja meg, hogy ne forduljon bele abba az apró, bőrre nyomott csókba, hogy aztán újra megharaphassa Tiri ajkát. Az ellen viszont nem tud küzdeni -és nem is akar- hogy a nő teste ennyire közel van az övéhez. Elengedi az eddig is tartott felkart, és tenyere lesimít a lány fenekére. Ujjai pont azzal az erővel szorítják azt meg, hogy az még ne fájjon, de érezhetően erős és kissé talán erőszakos is legyen.*
- És ez pedig a borravaló volt. *-dörmögi szinte nevetős hangon Tiri fülébe. Egy pillanatra így, a fenekénél fogva közelebb húzza őt magához, hogy érezze a testét a sajátjához préselődni, de utána elengedi őt. Felegyenesedik. Hogy látszik-e a szemében a vágy a lány után vagy sem, az most nem is érdekli. Legszívesebben most rögtön arccal a falnak nyomná Tirit, hogy a ruháját felhúzva szoruljon hozzá hátulról.-* És most, ha akarsz, mehetsz. Mit is mondtál, hova..? Krumplit pucolni?
*Megint elvigyorodik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedettséggel tölti el, hogy Tiri nem ellenkezik, amikor magához húzza őt. Ez azt jelenti, hogy a lány végre felfogta, hogy egyszerűbb és mindenkinek jobb, ha inkább engedelmeskedik. A lány légvételei apró fuvallatokként érik a bőrét, és nem kerüli el a figyelmét, hogy gyorsabban süllyed-emelkedik az a mellkas, mint korábban. Elégedettsége ettől csak tovább mélyül, hiszen ez egyértelművé teszi a számára, hogy a lány nem csak engedelmes, de már teljesen a befolyása alatt is áll. A gondolat egyszerre szórakoztatja és izgatja.*
- Komolyan. Azért. *-bólint, miközben még mindig a kék szemeket figyeli. Vághat akármilyen pofát Tiri, a szeme elárulja. Hiába a fintor, hiába az orrhúzás, ha a tekintete szinte perzsel.-* Pont oda.
*Hagyja hogy a lány megcirógassa a célpontként kijelölt területet, de közben vigyora szélesebb lesz.*
- Egy üveg rumért? *-megvonja a vállát-* Szerintem ha megitatnék veled egy üveg rumot, nem is érdekelne téged, hogy mit kérek tőled, vagy mit csinálok veled.
*Ötlete persze lenne rá. És ha Tiri rumot kérne, akkor hozna is neki egy üvegnyit. Nem vezérli rossz szándék, koránt sem; hiába ellenkezett a szavai ellen annyira tegnap a szőkeség. Viszont megkérné az árát annak is, bizony hogy meg, és nem aranyban mérné.
A lány ajka puha, ahogy végül törleszti a zöld italt. Ez is csak annyit árul el, hogy nincs a mozdulatban ellenkezés, düh vagy irtózás. Nehezen állja meg, hogy ne forduljon bele abba az apró, bőrre nyomott csókba, hogy aztán újra megharaphassa Tiri ajkát. Az ellen viszont nem tud küzdeni -és nem is akar- hogy a nő teste ennyire közel van az övéhez. Elengedi az eddig is tartott felkart, és tenyere lesimít a lány fenekére. Ujjai pont azzal az erővel szorítják azt meg, hogy az még ne fájjon, de érezhetően erős és kissé talán erőszakos is legyen.*
- És ez pedig a borravaló volt. *-dörmögi szinte nevetős hangon Tiri fülébe. Egy pillanatra így, a fenekénél fogva közelebb húzza őt magához, hogy érezze a testét a sajátjához préselődni, de utána elengedi őt. Felegyenesedik. Hogy látszik-e a szemében a vágy a lány után vagy sem, az most nem is érdekli. Legszívesebben most rögtön arccal a falnak nyomná Tirit, hogy a ruháját felhúzva szoruljon hozzá hátulról.-* És most, ha akarsz, mehetsz. Mit is mondtál, hova..? Krumplit pucolni?
*Megint elvigyorodik.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 11:07:34
Üzenet elküldve: 2024-12-09 11:07:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé oldalra dönti a fejét, ahogy Lorens véleményt alkot az ujjáról. Ajkai lassan húzódnak mosolyba, de azután hamar változik, hogy egy igen gondterhelt sóhaj hagyja el az ajkait.*
- Persze. Néha nekem is jár, hogy jó legyen.
*Ravasz vigyorra váltva párosítja a középső mellé a mutatóujját is, majd inkább véget vet a játszadozásnak. Elveszi az üvegcsét és azzal együtt készül távozóra fogni. Mert Dac még mindig fújja a magáét. Dac most nem túl jó barát, de talán igaza van. Tagadhatatlanul tetszik neki, hogy valaki hajlandó és képes is arra, hogy erős marokkal tartsa kordában. De eddig csupán csak egyszer volt hasonló helyzetben. Teljesen pedig akkor sem tudták azokat a szarvakat letörni a fejéről. Ez a pökhendi pojáca pedig nemhogy letörte azokat, szinte porrá őrölte a markában, hogy véletlenül se kerülhessenek fel újra a nő fejére. Ez pedig frusztrálja. Mert új. Mert ez változás. Mert így egy részétől fosztják meg. Egy olyan részétől, ami eddig vastag kőfalként védte meg mindenkitől. Ahol be tudott gubódzni és tojhatott a világra.
De amint megérzi a kezet a karján, mindezek ellenére engedelmesen fordul és lép vissza a férfihoz. Noha önszántából nem simul jobban a testéhez, a hirtelen szaporábbá váló légvételei jól mutatják, hogy bizony mennyire akarna.
Igyekszik odafigyelni mindenre, amit mond. Éppen ezért tudja jól, hogy fel kéne háborodnia. Inkább arcon köpni, mintsem ajkaival újra a bőrét érinteni. Mint ahogy az a makacs lány bizonyára megtette volna tegnapról. Aki az ágynak szegezte a tehetetlen férfit. Aki a körmeit a bőrébe vájta. Aki nemes egyszerűséggel mutatta be öklét a gyomrának. Most meg? Csupán csak rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben fáradtan felsóhajt. Az ajkai pedig lassan mosolyra húzódnak. Mosolyra. Hitetlenkedik magában, pedig így van.*
- Most komolyan? Egy kis üveg zöld löttyért?
*Igyekszik olyan ábrázatra váltani, mint akinek mindenhez lenne kedve, csak éppen ennek a gondolatától irtózik.*
- Éppen ide?
*Emeli meg végül a kezét, hogy a mutatott pontra cirógasson hüvelykujjával.*
- Bele se merek gondolni, hogy mit kéne adnom mondjuk egy üveg rumért.
*Vigyorodik el kissé, miközben már bánja is a kérdés feltevését. Mégis odahajol az arcához, hogy a mutatott helyre egy apró csókot nyomjon. Mert engedelmes. Bosszantóan engedelmes.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé oldalra dönti a fejét, ahogy Lorens véleményt alkot az ujjáról. Ajkai lassan húzódnak mosolyba, de azután hamar változik, hogy egy igen gondterhelt sóhaj hagyja el az ajkait.*
- Persze. Néha nekem is jár, hogy jó legyen.
*Ravasz vigyorra váltva párosítja a középső mellé a mutatóujját is, majd inkább véget vet a játszadozásnak. Elveszi az üvegcsét és azzal együtt készül távozóra fogni. Mert Dac még mindig fújja a magáét. Dac most nem túl jó barát, de talán igaza van. Tagadhatatlanul tetszik neki, hogy valaki hajlandó és képes is arra, hogy erős marokkal tartsa kordában. De eddig csupán csak egyszer volt hasonló helyzetben. Teljesen pedig akkor sem tudták azokat a szarvakat letörni a fejéről. Ez a pökhendi pojáca pedig nemhogy letörte azokat, szinte porrá őrölte a markában, hogy véletlenül se kerülhessenek fel újra a nő fejére. Ez pedig frusztrálja. Mert új. Mert ez változás. Mert így egy részétől fosztják meg. Egy olyan részétől, ami eddig vastag kőfalként védte meg mindenkitől. Ahol be tudott gubódzni és tojhatott a világra.
De amint megérzi a kezet a karján, mindezek ellenére engedelmesen fordul és lép vissza a férfihoz. Noha önszántából nem simul jobban a testéhez, a hirtelen szaporábbá váló légvételei jól mutatják, hogy bizony mennyire akarna.
Igyekszik odafigyelni mindenre, amit mond. Éppen ezért tudja jól, hogy fel kéne háborodnia. Inkább arcon köpni, mintsem ajkaival újra a bőrét érinteni. Mint ahogy az a makacs lány bizonyára megtette volna tegnapról. Aki az ágynak szegezte a tehetetlen férfit. Aki a körmeit a bőrébe vájta. Aki nemes egyszerűséggel mutatta be öklét a gyomrának. Most meg? Csupán csak rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben fáradtan felsóhajt. Az ajkai pedig lassan mosolyra húzódnak. Mosolyra. Hitetlenkedik magában, pedig így van.*
- Most komolyan? Egy kis üveg zöld löttyért?
*Igyekszik olyan ábrázatra váltani, mint akinek mindenhez lenne kedve, csak éppen ennek a gondolatától irtózik.*
- Éppen ide?
*Emeli meg végül a kezét, hogy a mutatott pontra cirógasson hüvelykujjával.*
- Bele se merek gondolni, hogy mit kéne adnom mondjuk egy üveg rumért.
*Vigyorodik el kissé, miközben már bánja is a kérdés feltevését. Mégis odahajol az arcához, hogy a mutatott helyre egy apró csókot nyomjon. Mert engedelmes. Bosszantóan engedelmes.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-09 10:40:40
Üzenet elküldve: 2024-12-09 10:40:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány válasza nem lepi meg. Azon lepődött volna meg, ha szépen válaszol vissza és megköszöni a segítséget. Úgy, ahogy az elvárható lenne tőle. Tekintete a felmutatott ujjra vándorol, szájzugaiban a vigyor vibrálni látszik.*
- Pontosan ilyenre. *-bólint, és visszafordul Tiri arca felé-* Látom, rutinos a mozdulat. Biztos sokszor dugtad már fel magadnak.
*Átengedi az üvegcsét a lánynak, és egy pillanatig elégedettséget érez. Helyes, lám, Tiri rájött, hogy nincs értelme ellenkezni. Ha ad, azt el kell fogadni. Ha kér, azt oda kell adni. Egyszerű a dolog. Nincs értelme bonyolítani. Ha ellenkezik, okoskodik vagy a szemét forgatja, azzal csak ő jár rosszul.
Ahogy Tiri elindul, szemöldöke megrezdül, és szinte lusta mozdulattal nyúl utána. Ujjai a felkarja köré fonódnak; nem szorít, nem rángat, de a határozott mozdulat talán elég, hogy engedelmesen megálljon.*
- Á-áá. *-csóválja meg a fejét alig észrevehetően. Szinte gyengéden húzza magához a lányt, egészen közel, úgy, hogy testük szinte összeér.-* Csak így, ennyi?
*Megint megcsóválja a fejét.*
- Egy szimpla köszönöm nem lesz elég. *-tehát azért még vannak dolgok, amiket el kell magyaráznia a lánynak. Halkan sóhajt, mintha ez fárasztaná, pedig magában jól szórakozik. Szinte érzi a Tiri testéből felé áradó meleget, de most nem hagyja, hogy ez elterelje a gondolatait.-* Az ilyen apróságokért fizetni kell, nem tudtad?
*Azokat a kék szemeket keresi a sajátjával, a vigyor még mindig szája körül ül.*
- Csókkal. *-felemeli szabad kezét, és mutatóujjával megbök az arcán egy pontot, a szájzugához közel-* Itt.
*És kicsit lejjebb is hajol, hogy Tiri elérhesse, és megfizethesse a kapott apróságot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány válasza nem lepi meg. Azon lepődött volna meg, ha szépen válaszol vissza és megköszöni a segítséget. Úgy, ahogy az elvárható lenne tőle. Tekintete a felmutatott ujjra vándorol, szájzugaiban a vigyor vibrálni látszik.*
- Pontosan ilyenre. *-bólint, és visszafordul Tiri arca felé-* Látom, rutinos a mozdulat. Biztos sokszor dugtad már fel magadnak.
*Átengedi az üvegcsét a lánynak, és egy pillanatig elégedettséget érez. Helyes, lám, Tiri rájött, hogy nincs értelme ellenkezni. Ha ad, azt el kell fogadni. Ha kér, azt oda kell adni. Egyszerű a dolog. Nincs értelme bonyolítani. Ha ellenkezik, okoskodik vagy a szemét forgatja, azzal csak ő jár rosszul.
Ahogy Tiri elindul, szemöldöke megrezdül, és szinte lusta mozdulattal nyúl utána. Ujjai a felkarja köré fonódnak; nem szorít, nem rángat, de a határozott mozdulat talán elég, hogy engedelmesen megálljon.*
- Á-áá. *-csóválja meg a fejét alig észrevehetően. Szinte gyengéden húzza magához a lányt, egészen közel, úgy, hogy testük szinte összeér.-* Csak így, ennyi?
*Megint megcsóválja a fejét.*
- Egy szimpla köszönöm nem lesz elég. *-tehát azért még vannak dolgok, amiket el kell magyaráznia a lánynak. Halkan sóhajt, mintha ez fárasztaná, pedig magában jól szórakozik. Szinte érzi a Tiri testéből felé áradó meleget, de most nem hagyja, hogy ez elterelje a gondolatait.-* Az ilyen apróságokért fizetni kell, nem tudtad?
*Azokat a kék szemeket keresi a sajátjával, a vigyor még mindig szája körül ül.*
- Csókkal. *-felemeli szabad kezét, és mutatóujjával megbök az arcán egy pontot, a szájzugához közel-* Itt.
*És kicsit lejjebb is hajol, hogy Tiri elérhesse, és megfizethesse a kapott apróságot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1909-1928