Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-27 11:10:52
Üzenet elküldve: 2024-04-27 11:10:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A gyógyítóhoz//
*Rorkir a kezdeti meglepettség után, főleg a hely látta után nem igazán kételkedik a gyógyítóban. Megszokott a törzsében is, hogy a nők a javasasszonyok, s nyilván ezt már egészen fiatalkorukban elkezdik megtanulni. Leginkább nagymamájuktól, vagy édesanyjuktól, de ez már tényleg részletkérdés. Úgyhogy megszavva a bizalmat a másiknak, főleg hogy egyébként sincs más lehetősége.*
-Persze.
*Feleli rögtön, és hát nem lepődik meg a dolgon, nyilván a dokinak látnia kellene a "nyomokat", hogy egyáltalán el tudjon indulni. Erre gondolhatott volna hamarabb is.*
-Egy pillanat.
*Feleli, és elkezdi kihámozni magát abból a kevéske ruhából amit hord. A medveprémet leölti magáról, és leteríti egy székre, majd leoldja villámokban cikázó kardját is, és szépen sorban míg csak a combja tövében végződő fontos részeket takaró öltözet marad rajta.*
-Innen.
*Mutat a nyaka jobb oldalára.*
-A kulccsontomtól keresztben egészen idáig.
*Végighúzza ujját a mellkasán, a hasán keresztül a derekáig.*
-Korom fekete is volt a bőröm, hiába próbáltam lemosni. Vagy egy jó esztendőt biztosan. Utána szerintem csak kinőtt az új bőröm vagy a fene tudja.
*Ezt amolyan viccnek szánja, mert nem tudja hogy ilyen tényleg létezik, halkan fel is kuncog a dolgon mint a gyermekek mikor valami nagyon túlzót mondanak egymásnak. Olyan túlzót hogy már ők sem hiszik el.*
-Talán még mindig látszik halványan. Ó és.
*A bal lábát is előrébb teszi, hogy megmutassa a vágást rajta.*
-Begyógyult már régen, de még mindig sántikálok egy kicsit mikor kezdek fáradni.
*Érdekes, hogy teste egyébként telis tele van sebhelyekkel, vágásokkal és szúrásnyomokkal, nyílhegytől származó hegekkel, de azok láthatóan nem zavarják őt semmiben és panasza sincs rájuk.*
-Mi lehet ez vajon? Valami démoni varázs nyavalya?
*Rorkir a kezdeti meglepettség után, főleg a hely látta után nem igazán kételkedik a gyógyítóban. Megszokott a törzsében is, hogy a nők a javasasszonyok, s nyilván ezt már egészen fiatalkorukban elkezdik megtanulni. Leginkább nagymamájuktól, vagy édesanyjuktól, de ez már tényleg részletkérdés. Úgyhogy megszavva a bizalmat a másiknak, főleg hogy egyébként sincs más lehetősége.*
-Persze.
*Feleli rögtön, és hát nem lepődik meg a dolgon, nyilván a dokinak látnia kellene a "nyomokat", hogy egyáltalán el tudjon indulni. Erre gondolhatott volna hamarabb is.*
-Egy pillanat.
*Feleli, és elkezdi kihámozni magát abból a kevéske ruhából amit hord. A medveprémet leölti magáról, és leteríti egy székre, majd leoldja villámokban cikázó kardját is, és szépen sorban míg csak a combja tövében végződő fontos részeket takaró öltözet marad rajta.*
-Innen.
*Mutat a nyaka jobb oldalára.*
-A kulccsontomtól keresztben egészen idáig.
*Végighúzza ujját a mellkasán, a hasán keresztül a derekáig.*
-Korom fekete is volt a bőröm, hiába próbáltam lemosni. Vagy egy jó esztendőt biztosan. Utána szerintem csak kinőtt az új bőröm vagy a fene tudja.
*Ezt amolyan viccnek szánja, mert nem tudja hogy ilyen tényleg létezik, halkan fel is kuncog a dolgon mint a gyermekek mikor valami nagyon túlzót mondanak egymásnak. Olyan túlzót hogy már ők sem hiszik el.*
-Talán még mindig látszik halványan. Ó és.
*A bal lábát is előrébb teszi, hogy megmutassa a vágást rajta.*
-Begyógyult már régen, de még mindig sántikálok egy kicsit mikor kezdek fáradni.
*Érdekes, hogy teste egyébként telis tele van sebhelyekkel, vágásokkal és szúrásnyomokkal, nyílhegytől származó hegekkel, de azok láthatóan nem zavarják őt semmiben és panasza sincs rájuk.*
-Mi lehet ez vajon? Valami démoni varázs nyavalya?
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-27 09:45:04
Üzenet elküldve: 2024-04-27 09:45:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*Meglehet, nem praktikus dolog a lépcső, de hát mit tegyen az ember, ha viszonylag kicsi telekre szeretne nagy házat építeni? Széltében nem terjeszkedhet, marad hát a magasság. A legtöbb környékbeli ház - a Polgárnegyed módosabbik részén - ezzel a kompromisszummal épült.
De Orthus végül csak lejön, és meglepve figyeli a gnómot. Emlékeiben felkutatja azt a szakaszt, ami az alacsony növésűekkel való illő viselkedésre vonatkozik. Jó ideje nem kellett már gyakorolnia ezeket a praktikákat: lehetőséget biztosítani neki, hogy egy magasságban legyen a többiekkel. Bemutatkozás után eltávolodni, hogy ne magasodjunk fölébe. A társalgás során kerülni a méretekre vonatkozó jelzőket. Ilyen és ehhez hasonló intelmek villannak az agyába.
A Lastor és Birnael nevek említése nem mond neki semmit. Ez kissé bosszantja, mert Orthus szeret tájékozott lenni, nem csak a jelenkor, de a múlt ügyeiben is. Hiszen a jelen nem más, mint a múlt folytatása, és így ezer szállal kötődnek egymáshoz. De ezzel nem érdemes most foglalkoznia, bár talán nem árt beleásnia magát kissé a városi politika múltjába.*
- Egyiküket se ismerem, bár a városi tanácsból csak igen kevesekkel volt eddig alkalmam találkozni.
*feleli egyszerűen, miközben átsétálnak a másik szobába és ott elhelyezkednek.
A gnóm kérésére Theparda már illanna is, hogy hozza a vizet, de először még Orthusra pillant.*
- A szokásosat.
*mondja neki a ház ura a ki nem mondott kérdésre. A szokásos az ő esetében gyenge vörösbor 1:1 arányban felvizezve. Bódulni nem szeret, a bor inkább csak az íz kedvéért van.
Aherber rá is tér a tárgyra, Orthus pedig kíváncsi pillantást vet a tekercstartókra. Mostanában sok ilyet lát, sőt már ő maga is rendelkezik ilyenekkel. Abból a fajtából, ami magasságban vetekszik a gnómmal, mivelhogy nagy asztalokon is kiteríthető tervek szállítására való.
A gazdagnegyeddel kapcsolatos megjegyzésre csak bólint. Ő maga még mindig bosszús amiatt, hogy a Gazdagnegyedet akarják Sárváros helyére tenni. Ő egy új, sokkal élhetőbb szegénynegyedet szeretett volna odatenni, a gazdagoknak pedig visszaadni Romvárost. A városi tanács azonban ragaszkodott ahhoz az elképzeléshez, hogy a gazdagok biztonságosan el tudják választani magukat a szegényektől. Pedig ha a szegények mentek volna Sárvárosba, akkor őket lehetett volna lázongás esetén elzárni mindenki mástól. Arról nem is beszélve, hogy a gazdagok így mindig a szegénynegyeden kell hogy átkeljenek. Nem logikus elrendezés, és ami nem logikus, azt Orthus nem kedveli. De annyi esze azért van, hogy attól még elfogadja a megbízást, hiszen azt így is, úgy is megkapta volna valaki.
A gnóm sok kérdést tesz fel, Orthus pedig úgy dönt, valamennyire meg is válaszolja ezeket.*
- Nos igen, Sárváros romjaira fog épülni az új negyed. A folyópartot meg kell erősíteni és valamelyes megemelni, hogy áradás esetén se öntse el a víz a területet. A Csonthíd lesz a fő összeköttetés a várossal, de idővel más hidak is épülhetnek. Ezen kívül én magam szeretném, ha a Meredélyt is feltöltenénk vízzel, így a város közepén egy csónakázó tóvá alakíthatnánk.
*fejti ki. Egyelőre bőszen hallgat arról, hogy a város északi részén egy komplett kikötőnek ásatna ki öblöt, jelentősen megnövelve ezzel a város részesedését a folyami kereskedelemből. Fogalma sincs, ki ez a gnóm, hogy ennyire kíváncsiskodik, de ki tudja: ha megismeri és meglátja benne a lehetőséget, talán egész komoly szerepet is játszhat Orthus terveinek megvalósításában.*
//Megjött Aherber bácsi!//
*Meglehet, nem praktikus dolog a lépcső, de hát mit tegyen az ember, ha viszonylag kicsi telekre szeretne nagy házat építeni? Széltében nem terjeszkedhet, marad hát a magasság. A legtöbb környékbeli ház - a Polgárnegyed módosabbik részén - ezzel a kompromisszummal épült.
De Orthus végül csak lejön, és meglepve figyeli a gnómot. Emlékeiben felkutatja azt a szakaszt, ami az alacsony növésűekkel való illő viselkedésre vonatkozik. Jó ideje nem kellett már gyakorolnia ezeket a praktikákat: lehetőséget biztosítani neki, hogy egy magasságban legyen a többiekkel. Bemutatkozás után eltávolodni, hogy ne magasodjunk fölébe. A társalgás során kerülni a méretekre vonatkozó jelzőket. Ilyen és ehhez hasonló intelmek villannak az agyába.
A Lastor és Birnael nevek említése nem mond neki semmit. Ez kissé bosszantja, mert Orthus szeret tájékozott lenni, nem csak a jelenkor, de a múlt ügyeiben is. Hiszen a jelen nem más, mint a múlt folytatása, és így ezer szállal kötődnek egymáshoz. De ezzel nem érdemes most foglalkoznia, bár talán nem árt beleásnia magát kissé a városi politika múltjába.*
- Egyiküket se ismerem, bár a városi tanácsból csak igen kevesekkel volt eddig alkalmam találkozni.
*feleli egyszerűen, miközben átsétálnak a másik szobába és ott elhelyezkednek.
A gnóm kérésére Theparda már illanna is, hogy hozza a vizet, de először még Orthusra pillant.*
- A szokásosat.
*mondja neki a ház ura a ki nem mondott kérdésre. A szokásos az ő esetében gyenge vörösbor 1:1 arányban felvizezve. Bódulni nem szeret, a bor inkább csak az íz kedvéért van.
Aherber rá is tér a tárgyra, Orthus pedig kíváncsi pillantást vet a tekercstartókra. Mostanában sok ilyet lát, sőt már ő maga is rendelkezik ilyenekkel. Abból a fajtából, ami magasságban vetekszik a gnómmal, mivelhogy nagy asztalokon is kiteríthető tervek szállítására való.
A gazdagnegyeddel kapcsolatos megjegyzésre csak bólint. Ő maga még mindig bosszús amiatt, hogy a Gazdagnegyedet akarják Sárváros helyére tenni. Ő egy új, sokkal élhetőbb szegénynegyedet szeretett volna odatenni, a gazdagoknak pedig visszaadni Romvárost. A városi tanács azonban ragaszkodott ahhoz az elképzeléshez, hogy a gazdagok biztonságosan el tudják választani magukat a szegényektől. Pedig ha a szegények mentek volna Sárvárosba, akkor őket lehetett volna lázongás esetén elzárni mindenki mástól. Arról nem is beszélve, hogy a gazdagok így mindig a szegénynegyeden kell hogy átkeljenek. Nem logikus elrendezés, és ami nem logikus, azt Orthus nem kedveli. De annyi esze azért van, hogy attól még elfogadja a megbízást, hiszen azt így is, úgy is megkapta volna valaki.
A gnóm sok kérdést tesz fel, Orthus pedig úgy dönt, valamennyire meg is válaszolja ezeket.*
- Nos igen, Sárváros romjaira fog épülni az új negyed. A folyópartot meg kell erősíteni és valamelyes megemelni, hogy áradás esetén se öntse el a víz a területet. A Csonthíd lesz a fő összeköttetés a várossal, de idővel más hidak is épülhetnek. Ezen kívül én magam szeretném, ha a Meredélyt is feltöltenénk vízzel, így a város közepén egy csónakázó tóvá alakíthatnánk.
*fejti ki. Egyelőre bőszen hallgat arról, hogy a város északi részén egy komplett kikötőnek ásatna ki öblöt, jelentősen megnövelve ezzel a város részesedését a folyami kereskedelemből. Fogalma sincs, ki ez a gnóm, hogy ennyire kíváncsiskodik, de ki tudja: ha megismeri és meglátja benne a lehetőséget, talán egész komoly szerepet is játszhat Orthus terveinek megvalósításában.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-27 02:51:35
Üzenet elküldve: 2024-04-27 02:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*Az elégedetlenség az öregek kiváltsága. A fiatalságnak könnyű. De azért elég lehangoló mikor nem reagálnak a gnóm panaszára. Így a komornyik nem nyerte el a kisöreg szimpátiáját. Azért a lépcsővel kapcsolatban igazat kell adni Aherber bácsinak. Bolond dolognak tartotta ő amúgy is világ életében ezt a fajta épület elrendezést. Aztán ha az urasággal is úgy elbánik az idő, mint vele akkor mi lesz? Leköltözik a cselédség szintjére és csak bámul felfele, hogy valamikor ő még ott lakott? Vagy viteti magát hátha leejtik és legurul? Bolondság. Aztán meg is érkezik a ház ura. Annak szavainak Aherber bácsi is igazat ad.*
-Alakim Aherber. Még tényleg nem találkoztunk. Mikor én utoljára tervezetet adtam be bármihez akkor még Lastor és Birnael voltak annak az elbírálói. Egyiket se szívleltem. Lastor egy igazi kígyó volt. Az új tanácsban már nincs benne ugye jól tudom? Birnael-t meg... Az meg egy kölyök volt.
*Utóbbira igazából nem tud rosszat mondani mert csak szakmai rivalizálás volt kettejük közt. De előbbi sokszor alárúgott a Aherber bácsinak. Már nem szó szerint. Persze a maga öreges tempójában közben követi a házigazdát miközben ömlik belőle a szó. A szivarszoba ízléses kidolgozása nem érdekli az öreget. A könyvespolc tartalma se. Nem hiszi, hogy volna azon bármi számára érdekes. Morog kicsit a székek láttán, de egy zsámolyt segítségül véve óvatosan felmászik az egyikre. Ott le is teszi maga mellé a kis tekercstartóit és a nem hétköznapi botját. Aztán elkezdi masszírozgatni a bokáját és közben halkan sóhajtozik. Tényleg nem való már neki az ilyen hosszú séta. Meg kell hagyni nagyon elfáradt. Mikor kínálják akkor mosolyogva fordul a lányhoz.*
-Egy pohár vizet hozz nekem aranyom!
*Lábának gyürkőzésében a ház ura zavarja meg. Határozott parancsoláshoz szokott ember.*
~Ezek szerint van, ami nem változik.~
*Kuncog magában a dolgon.*
-Egyből a lényegre.*Kuncog.*Nem kérni jöttem. Hoztam is ezeket.*Paskolja meg a mellette lévő tekercstartókat.*Persze még csak nyers vázlatok amiket sedtiben dobtam össze, de talán valami megtetszik belőlük. Hallom fel tervezik újítani Sárvárost. Szép munka lesz. Méghozzá az új gazdagnegyednek mi? Félik, hogy megismétlődik a lázadás gondolom és szeretnék maguk és a nép köré a meredélyt. Persze nem olyan egyszerű munka az. A csatornák állapotát megvizsgálták már? Azokban okozott kárt a pusztítás? Hát az a folyó, ami arrafelé folyt el? Most merre megy?
//Megjött Aherber bácsi!//
*Az elégedetlenség az öregek kiváltsága. A fiatalságnak könnyű. De azért elég lehangoló mikor nem reagálnak a gnóm panaszára. Így a komornyik nem nyerte el a kisöreg szimpátiáját. Azért a lépcsővel kapcsolatban igazat kell adni Aherber bácsinak. Bolond dolognak tartotta ő amúgy is világ életében ezt a fajta épület elrendezést. Aztán ha az urasággal is úgy elbánik az idő, mint vele akkor mi lesz? Leköltözik a cselédség szintjére és csak bámul felfele, hogy valamikor ő még ott lakott? Vagy viteti magát hátha leejtik és legurul? Bolondság. Aztán meg is érkezik a ház ura. Annak szavainak Aherber bácsi is igazat ad.*
-Alakim Aherber. Még tényleg nem találkoztunk. Mikor én utoljára tervezetet adtam be bármihez akkor még Lastor és Birnael voltak annak az elbírálói. Egyiket se szívleltem. Lastor egy igazi kígyó volt. Az új tanácsban már nincs benne ugye jól tudom? Birnael-t meg... Az meg egy kölyök volt.
*Utóbbira igazából nem tud rosszat mondani mert csak szakmai rivalizálás volt kettejük közt. De előbbi sokszor alárúgott a Aherber bácsinak. Már nem szó szerint. Persze a maga öreges tempójában közben követi a házigazdát miközben ömlik belőle a szó. A szivarszoba ízléses kidolgozása nem érdekli az öreget. A könyvespolc tartalma se. Nem hiszi, hogy volna azon bármi számára érdekes. Morog kicsit a székek láttán, de egy zsámolyt segítségül véve óvatosan felmászik az egyikre. Ott le is teszi maga mellé a kis tekercstartóit és a nem hétköznapi botját. Aztán elkezdi masszírozgatni a bokáját és közben halkan sóhajtozik. Tényleg nem való már neki az ilyen hosszú séta. Meg kell hagyni nagyon elfáradt. Mikor kínálják akkor mosolyogva fordul a lányhoz.*
-Egy pohár vizet hozz nekem aranyom!
*Lábának gyürkőzésében a ház ura zavarja meg. Határozott parancsoláshoz szokott ember.*
~Ezek szerint van, ami nem változik.~
*Kuncog magában a dolgon.*
-Egyből a lényegre.*Kuncog.*Nem kérni jöttem. Hoztam is ezeket.*Paskolja meg a mellette lévő tekercstartókat.*Persze még csak nyers vázlatok amiket sedtiben dobtam össze, de talán valami megtetszik belőlük. Hallom fel tervezik újítani Sárvárost. Szép munka lesz. Méghozzá az új gazdagnegyednek mi? Félik, hogy megismétlődik a lázadás gondolom és szeretnék maguk és a nép köré a meredélyt. Persze nem olyan egyszerű munka az. A csatornák állapotát megvizsgálták már? Azokban okozott kárt a pusztítás? Hát az a folyó, ami arrafelé folyt el? Most merre megy?
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-26 23:21:56
Üzenet elküldve: 2024-04-26 23:21:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A gyógyítóhoz//
* Miransol talán valóban fiatal ahhoz, hogy igazi javasasszonynak tűnjön, de korához képest igen sokat tud az emberek, az elfek, sőt még az orkok és a tündérek testének működéséről is. Mestere mellett már egészen kiskorától fogva lehetősége volt elsajátítani a gyógyítás fortélyait, ami számára amolyan megkérdőjelezhetetlen kötelesség. Hisz ő sem élne már, ha annak idején nem kerül a megfelelő kezek közé. Csontjai ott porosodnának a szülei és a testvérié mellett, abban a mély gödörben, amit a családjának ástak. *
- Igen, jó helyen jársz. * Erősíti meg a férfi szavait egy apró bólintás mellett, bár mint ilyenkor mindig, azért kicsit elbizonytalanodik, hogy valóban képes lesz-e segíteni. Mestere mindig azt mondta, egy jó gyógyító mindennap igyekszik hozzá tenni valamit saját tudásához, hisz annyi kín és baj járja ezt a világot, hogy arra sosem lehet elég felkészült valaki.
A csápos démonszörnyeteg hallatán kicsit elkerekednek a szemei, de egyébiránt figyelmesen hallgatja a barbár rövidke beszámolóját. Évekkel ezelőtt olvasott már valami hasonlóról, de még soha nem találkozott olyannal, aki a saját szemével látott ilyen szörnyeteget… arról nem is beszélve, hogy még hozzá is ért. *
- Megmutatnád a helyet, ahol megfogott? * Bár Rorkirnak valószínűleg nem tűnik fel, hisz alig egy perce mutatkoztak be egymásnak, Miransol hangja izgatottságot rejt. Alapvetően sokkal visszafogottabb annál, hogy ilyesmit kimutasson, de most felülkerekedik benne a kíváncsiság. Nem mindennap sétál be valaki ilyen különleges panaszokkal, így a sok köhögő, lábát, kezét, hátát fájlaló beteg után igazi felüdülés ilyesmivel találkozni a rendelőben. *
* Miransol talán valóban fiatal ahhoz, hogy igazi javasasszonynak tűnjön, de korához képest igen sokat tud az emberek, az elfek, sőt még az orkok és a tündérek testének működéséről is. Mestere mellett már egészen kiskorától fogva lehetősége volt elsajátítani a gyógyítás fortélyait, ami számára amolyan megkérdőjelezhetetlen kötelesség. Hisz ő sem élne már, ha annak idején nem kerül a megfelelő kezek közé. Csontjai ott porosodnának a szülei és a testvérié mellett, abban a mély gödörben, amit a családjának ástak. *
- Igen, jó helyen jársz. * Erősíti meg a férfi szavait egy apró bólintás mellett, bár mint ilyenkor mindig, azért kicsit elbizonytalanodik, hogy valóban képes lesz-e segíteni. Mestere mindig azt mondta, egy jó gyógyító mindennap igyekszik hozzá tenni valamit saját tudásához, hisz annyi kín és baj járja ezt a világot, hogy arra sosem lehet elég felkészült valaki.
A csápos démonszörnyeteg hallatán kicsit elkerekednek a szemei, de egyébiránt figyelmesen hallgatja a barbár rövidke beszámolóját. Évekkel ezelőtt olvasott már valami hasonlóról, de még soha nem találkozott olyannal, aki a saját szemével látott ilyen szörnyeteget… arról nem is beszélve, hogy még hozzá is ért. *
- Megmutatnád a helyet, ahol megfogott? * Bár Rorkirnak valószínűleg nem tűnik fel, hisz alig egy perce mutatkoztak be egymásnak, Miransol hangja izgatottságot rejt. Alapvetően sokkal visszafogottabb annál, hogy ilyesmit kimutasson, de most felülkerekedik benne a kíváncsiság. Nem mindennap sétál be valaki ilyen különleges panaszokkal, így a sok köhögő, lábát, kezét, hátát fájlaló beteg után igazi felüdülés ilyesmivel találkozni a rendelőben. *
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-26 17:02:58
Üzenet elküldve: 2024-04-26 17:02:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*Urien Poltherről lehetne mintázni a rendíthetetlen nyugalmú szolgáló szobrát. És Alakimban okkal merülhet fel a gyanú, hogy ez talán már meg is történt, tekintettel arra, hogy a komornyik vonásai szobor merevek maradnak minden morgása ellenére.
Amikor aztán megindulnának az emeletre, Aherber újabb kifakadása megállítja a folyamatot. És Urien kénytelen elismerni, hogy a gnóm ezúttal okkal hepciáskodik. Odafordul hát a közelben várakozó Thepardához, és megkéri, hogy hívja le Orthust az emeletről. A cselédlány a kérés (valójában utasítás) hallatán teljesen lesápad. Ő amolyan szürke kisegér, véletlenül se szeretné bármivel felbőszíteni az uraságot. Alakim ugyan harsányan és szenvedélyesen tudja előadni a sérelmeit, de a kimért Orthusnak van egy olyan pillantása az elégedetlensége kifejezésére, amitől a lélek visítva menekül a Thepardához hasonló szolgálókból. De nincs mit tenni, a lány ismét felkaptat az emeleten, ahol aztán kopogtat, és Orthus neki mond tesséket. Ott aztán szabadkozva előadja a ház urának, hogy inkább neki kellene lefáradnia, mert a vendégnek a lépcsősor megmászása elég nagy kihívás lenne.*
- Hmm.
*feleli Orthus egyszerűen, és az arcából tekintetéből nem sokat lehet kivenni, de a cselédlányon már ettől a hümmentéstől is átfut a remegés. De végül Mortimer csak biccent, majd megindul, Thepardára hagyva, hogy bezárja az ajtót. A cselédlány aztán nem is merészkedik le rögtön, így csak Orthus tűnik fel a lépcsősor tetején, lelépdel a földszintre, és csak akkor szólal meg.*
- A nevem Orthus Morthimer, úgy hiszem, még nem találkoztunk. Javaslom ha már itt társalgunk, kövessen talán erre.
*mondja, és a vendéget a szivarszobába vezeti, amely nem túl gyakran van használva, mivel Orthus nem sok rendezvényt tart az otthonában, ő maga meg nem szivarozik. E szobában elegáns fotelek és kis asztalok sorakoznak, valamint könyvespolcok és egy kandalló.
Ha ide már hajlandó követni őt a gnóm, akkor helyet foglalhat az egyik fotelen. Igaz, ezeket is embereknek tervezték, azonban némelyik mellett van egy-egy kis zsámoly is, amolyan lábpihentető, ami esetleg jó szolgálatot tehet a gnómnak a felkapaszkodáshoz.
Mikor mindketten helyet foglaltak, a nyomukban érkező Urien veszi át a szót.*
- Kívánnak az urak esetleg valami frissítőt?
*Orthus csak nemet int a fejével, de Alakimnak itt a lehetősége, hogy kérjen, ha szeretne. Idő közben a cselédlány is lesomfordált és megáll a szoba bejáratában. Ha elhangzik valami rendelés, ő fog elsietni, hogy előhozza.
Orthus pedig ismét visszaveszi a szót.*
- Nos, miben segíthetek önnek, Aherber úr?
//Megjött Aherber bácsi!//
*Urien Poltherről lehetne mintázni a rendíthetetlen nyugalmú szolgáló szobrát. És Alakimban okkal merülhet fel a gyanú, hogy ez talán már meg is történt, tekintettel arra, hogy a komornyik vonásai szobor merevek maradnak minden morgása ellenére.
Amikor aztán megindulnának az emeletre, Aherber újabb kifakadása megállítja a folyamatot. És Urien kénytelen elismerni, hogy a gnóm ezúttal okkal hepciáskodik. Odafordul hát a közelben várakozó Thepardához, és megkéri, hogy hívja le Orthust az emeletről. A cselédlány a kérés (valójában utasítás) hallatán teljesen lesápad. Ő amolyan szürke kisegér, véletlenül se szeretné bármivel felbőszíteni az uraságot. Alakim ugyan harsányan és szenvedélyesen tudja előadni a sérelmeit, de a kimért Orthusnak van egy olyan pillantása az elégedetlensége kifejezésére, amitől a lélek visítva menekül a Thepardához hasonló szolgálókból. De nincs mit tenni, a lány ismét felkaptat az emeleten, ahol aztán kopogtat, és Orthus neki mond tesséket. Ott aztán szabadkozva előadja a ház urának, hogy inkább neki kellene lefáradnia, mert a vendégnek a lépcsősor megmászása elég nagy kihívás lenne.*
- Hmm.
*feleli Orthus egyszerűen, és az arcából tekintetéből nem sokat lehet kivenni, de a cselédlányon már ettől a hümmentéstől is átfut a remegés. De végül Mortimer csak biccent, majd megindul, Thepardára hagyva, hogy bezárja az ajtót. A cselédlány aztán nem is merészkedik le rögtön, így csak Orthus tűnik fel a lépcsősor tetején, lelépdel a földszintre, és csak akkor szólal meg.*
- A nevem Orthus Morthimer, úgy hiszem, még nem találkoztunk. Javaslom ha már itt társalgunk, kövessen talán erre.
*mondja, és a vendéget a szivarszobába vezeti, amely nem túl gyakran van használva, mivel Orthus nem sok rendezvényt tart az otthonában, ő maga meg nem szivarozik. E szobában elegáns fotelek és kis asztalok sorakoznak, valamint könyvespolcok és egy kandalló.
Ha ide már hajlandó követni őt a gnóm, akkor helyet foglalhat az egyik fotelen. Igaz, ezeket is embereknek tervezték, azonban némelyik mellett van egy-egy kis zsámoly is, amolyan lábpihentető, ami esetleg jó szolgálatot tehet a gnómnak a felkapaszkodáshoz.
Mikor mindketten helyet foglaltak, a nyomukban érkező Urien veszi át a szót.*
- Kívánnak az urak esetleg valami frissítőt?
*Orthus csak nemet int a fejével, de Alakimnak itt a lehetősége, hogy kérjen, ha szeretne. Idő közben a cselédlány is lesomfordált és megáll a szoba bejáratában. Ha elhangzik valami rendelés, ő fog elsietni, hogy előhozza.
Orthus pedig ismét visszaveszi a szót.*
- Nos, miben segíthetek önnek, Aherber úr?
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-26 02:45:11
Üzenet elküldve: 2024-04-26 02:45:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*Hogy a lábukat megtapossák, azt tényleg kevés szolgáló hagyta még Aherber-nek. Fel is háborodik a dolgon.*
-Hát, mi van már? Kirügyezek. Így bánnak errefelé az idős vendégekkel? Az ajtóban ácsorogtatják őket? Semmi tisztelet nem maradt?
*Aztán mikor beljebb invitálják akkor kihasználva, hogy már nem be kell slisszolni a másik mellett a maga lassú tempójában totyog a komornyik után. Közben továbbra is morog.*
-Bezzeg régen mikor a kikötőbe a csigás rendszer tervét készítettem akkor még fáradjon közénk, üljön le, igyon valamit mert még kiszárad a torka... Akkor még megbecsülték a gnómot. Vagy mikor a kanyarhidam tervét adtam elő akkor még más kúriákba is elszalasztották a szolgáikat, hogy hívják az urakat mert ezt hallani kellett nekik is.
*Utóbbi esetben mondjuk azért mert az ötlet akkora hülyeség volt. Egy híd, ami kanyarogva megy át a folyó fölött. Viszont a terv pontos volt. Meg lehetett volna építeni!*
-Ezek a székek meg? Mászófelszerelést kell ide hozni ha valaki le akar ülni? Vagy ugorjak fel? El se hiszem, hogy még mindig nem terjedt el az állítható lábú székem terve? Hihetetlen, hogy ennyi a változás, de még mindig mindenki ilyen maradi.
*Pedig az is egy világmegváltó ötlet volt. Jó kérdés, hogy egyáltalán valahol megvan-e még. Mikor a komornyik közli, hogy kövesse akkor megy utána, de a lépcsőhöz érve megtorpan és eddig csak morgolódott, de most először őszintén felháborodik.*
-Ezt ugye nem gondolja komolyan senki? Nem elég, hogy idejöttem gyalog, de még kitalálják, hogy lépcsőt is másszak? Az biztos nem fog megtörténni! Nem különb ez a tanács se, mint a régi volt! Ha nem kíváncsi rám akkor küldjön el, de megalázni egy öregembert már tényleg mindennek a teteje! Ezt megmondhatja a gazdájának is! Gratulálok maguknak!
*Az tényleg látszik az öreg mozgásán, hogy vagy a lábain vagy a csípőjén meghagyta az idő a nyomát és az a bot nem csak dísznek van a kezében hanem szüksége van rá. Kérdés, hogy fel tudna-e menni annyi lépcsőn, ami az emeletre vezet.*
//Megjött Aherber bácsi!//
*Hogy a lábukat megtapossák, azt tényleg kevés szolgáló hagyta még Aherber-nek. Fel is háborodik a dolgon.*
-Hát, mi van már? Kirügyezek. Így bánnak errefelé az idős vendégekkel? Az ajtóban ácsorogtatják őket? Semmi tisztelet nem maradt?
*Aztán mikor beljebb invitálják akkor kihasználva, hogy már nem be kell slisszolni a másik mellett a maga lassú tempójában totyog a komornyik után. Közben továbbra is morog.*
-Bezzeg régen mikor a kikötőbe a csigás rendszer tervét készítettem akkor még fáradjon közénk, üljön le, igyon valamit mert még kiszárad a torka... Akkor még megbecsülték a gnómot. Vagy mikor a kanyarhidam tervét adtam elő akkor még más kúriákba is elszalasztották a szolgáikat, hogy hívják az urakat mert ezt hallani kellett nekik is.
*Utóbbi esetben mondjuk azért mert az ötlet akkora hülyeség volt. Egy híd, ami kanyarogva megy át a folyó fölött. Viszont a terv pontos volt. Meg lehetett volna építeni!*
-Ezek a székek meg? Mászófelszerelést kell ide hozni ha valaki le akar ülni? Vagy ugorjak fel? El se hiszem, hogy még mindig nem terjedt el az állítható lábú székem terve? Hihetetlen, hogy ennyi a változás, de még mindig mindenki ilyen maradi.
*Pedig az is egy világmegváltó ötlet volt. Jó kérdés, hogy egyáltalán valahol megvan-e még. Mikor a komornyik közli, hogy kövesse akkor megy utána, de a lépcsőhöz érve megtorpan és eddig csak morgolódott, de most először őszintén felháborodik.*
-Ezt ugye nem gondolja komolyan senki? Nem elég, hogy idejöttem gyalog, de még kitalálják, hogy lépcsőt is másszak? Az biztos nem fog megtörténni! Nem különb ez a tanács se, mint a régi volt! Ha nem kíváncsi rám akkor küldjön el, de megalázni egy öregembert már tényleg mindennek a teteje! Ezt megmondhatja a gazdájának is! Gratulálok maguknak!
*Az tényleg látszik az öreg mozgásán, hogy vagy a lábain vagy a csípőjén meghagyta az idő a nyomát és az a bot nem csak dísznek van a kezében hanem szüksége van rá. Kérdés, hogy fel tudna-e menni annyi lépcsőn, ami az emeletre vezet.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:04:08
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:04:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Váratlan látogató //
*Merchennek beletelik némi időbe hogy kipihenje a hosszú utat, amit a tenger közepéről egészen Artheniorig kellett megtennie, de úgy érzi hogy teljesen megérte. Még ha a teste most mást is mond. Atyjával is elég sokat beszélt, evett ivott, ruhát cserélt és megtisztálkodott, most pedig ismét tündérnek érzi magát. Egy nagy pohár friss vizet mer, megissza és megmossa az arcát majd éppen a napnak próbálna nekiindulni, mikor kopogást hall az ajtón. Nem az a fajta teremtés ő, hogy ne nyisson ajtót valakinek, hisz sosem lehet tudni hogy ki vagy mi keresi őt. Vagy hát lehet hogy nem is őt keresik. Sosem derülne ki ha csak ott állna mozdulatlan. Úgyhogy elindul hogy ajtót nyisson. A mozdulatban megáll egy pillanatra, s rögtön arra gondol nem-e az életére törni jött valaki, úgyhogy előbb kikukucskál. Szerencsére egy finom holmikba öltöztetett hölgy áll odakint. ~Ha gyilkost küldtek volna az biztos rondább lenne. Ismerős nekem valahonnan... Remélem nem csináltam fel véletlenül!~ Megborzongva a gondolattól rögtön kinyitja az ajtót.*
-Üdvözöllek!
*Köszön is gyorsan, és próbálja leplezni a félelmeit.*
-Mivel állhatok szolgálatára?
*Merchennek beletelik némi időbe hogy kipihenje a hosszú utat, amit a tenger közepéről egészen Artheniorig kellett megtennie, de úgy érzi hogy teljesen megérte. Még ha a teste most mást is mond. Atyjával is elég sokat beszélt, evett ivott, ruhát cserélt és megtisztálkodott, most pedig ismét tündérnek érzi magát. Egy nagy pohár friss vizet mer, megissza és megmossa az arcát majd éppen a napnak próbálna nekiindulni, mikor kopogást hall az ajtón. Nem az a fajta teremtés ő, hogy ne nyisson ajtót valakinek, hisz sosem lehet tudni hogy ki vagy mi keresi őt. Vagy hát lehet hogy nem is őt keresik. Sosem derülne ki ha csak ott állna mozdulatlan. Úgyhogy elindul hogy ajtót nyisson. A mozdulatban megáll egy pillanatra, s rögtön arra gondol nem-e az életére törni jött valaki, úgyhogy előbb kikukucskál. Szerencsére egy finom holmikba öltöztetett hölgy áll odakint. ~Ha gyilkost küldtek volna az biztos rondább lenne. Ismerős nekem valahonnan... Remélem nem csináltam fel véletlenül!~ Megborzongva a gondolattól rögtön kinyitja az ajtót.*
-Üdvözöllek!
*Köszön is gyorsan, és próbálja leplezni a félelmeit.*
-Mivel állhatok szolgálatára?
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-24 16:52:24
Üzenet elküldve: 2024-04-24 16:52:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*A komornyik hűvös tekintetébe pillanatnyi meglepettség költözik, de tapasztaltabb ő már annál, semhogy ilyen rámenős határozottsággal meg lehessen ingatni. A név neki semmit se mond, márpedig az uraság jelezte volna neki, ha bármiféle látogatóra számítanának.
Urien Polther továbbra is marad az ajtóban, elállva az utat, de oldalra fordítja a fejét, hogy szóljon a személyzet egy másik tagjának. Fiatal, fakószőke hajú cselédlány jelenik meg mellette, hogy illedelmesen meghallgassa a komornyik instrukcióit: felmenni az emeletre, kopogtatni, és megmondani Morthimer uraságnak, hogy egy bizonyos Aherber úr jött, aki a gazdagnegyed terveit hozta el, és találkozni szeretne vele. A leányzó, aki a Theparda Minorea névre hallgat, ezután sietősen megindul, hogy teljesítse az utasítást. Az emeletre vezető lépcső a bejárati ajtóval szemközt van, így Ahember láthatja is ezt, miközben a komornyik félreáll az útból, és így szól.*
- Kérem, fáradjon beljebb. Itt, az előtérben várakozhat.
*mondja udvariasan. Valóban akad itt egy-két (ember méretű) szék, amin Alakim meg pihenhet, amíg várakoznak.
Odafenn Orthus a dolgozószobájában maga is éppen a leendő gazdag-negyed térképét nézi, amin azonban ott van már az ő saját elképzelése a város északi végébe építendő folyami kikötőről.
A félénk cselédlány kopogtatást követően lép be és közli, hogy látogatója akadt. Orthus összevonja a szemöldökét, mert még nem hallotta sose Aherber nevét, arról meg végképp nem tudott, hogy valaki terveket hozna neki. De ettől legalább kíváncsi lett.
Mindenek előtt szépen összetekeri a térképét és félreteszi, majd felveszi a zakóját és megigazítja az ingét, aztán mondja csak a leányzónak, hogy fogadja a vendéget.
Így Theparda nagyjából két perccel később már jön is le az emeletről, hogy közölje a komornyikkal a döntést.*
- Kövessen, kérem!
*mondja ekkor a komornyik Alakimnak, hogy aztán együtt másszák meg az emeletre vezető lépcsősort, odafenn pedig immáron Urien kopogtat be a dolgozószoba ajtaján.*
- Tessék!
*hallatszik bentről, majd a komornyik kinyitja az ajtót, belép, majd félreáll az útból. Orthus elegáns öltözetben fogadja a vendéget, mintha nem is a saját otthonában lenne egy átlagos hétköznapon, hanem hivatalos ügyben járna éppen valahol.*
- A nevem Orthus Morthimer, úgy hiszem, még nem találkoztunk. Miben segíthetek önnek, Aherber úr?
*kérdi.*
//Megjött Aherber bácsi!//
*A komornyik hűvös tekintetébe pillanatnyi meglepettség költözik, de tapasztaltabb ő már annál, semhogy ilyen rámenős határozottsággal meg lehessen ingatni. A név neki semmit se mond, márpedig az uraság jelezte volna neki, ha bármiféle látogatóra számítanának.
Urien Polther továbbra is marad az ajtóban, elállva az utat, de oldalra fordítja a fejét, hogy szóljon a személyzet egy másik tagjának. Fiatal, fakószőke hajú cselédlány jelenik meg mellette, hogy illedelmesen meghallgassa a komornyik instrukcióit: felmenni az emeletre, kopogtatni, és megmondani Morthimer uraságnak, hogy egy bizonyos Aherber úr jött, aki a gazdagnegyed terveit hozta el, és találkozni szeretne vele. A leányzó, aki a Theparda Minorea névre hallgat, ezután sietősen megindul, hogy teljesítse az utasítást. Az emeletre vezető lépcső a bejárati ajtóval szemközt van, így Ahember láthatja is ezt, miközben a komornyik félreáll az útból, és így szól.*
- Kérem, fáradjon beljebb. Itt, az előtérben várakozhat.
*mondja udvariasan. Valóban akad itt egy-két (ember méretű) szék, amin Alakim meg pihenhet, amíg várakoznak.
Odafenn Orthus a dolgozószobájában maga is éppen a leendő gazdag-negyed térképét nézi, amin azonban ott van már az ő saját elképzelése a város északi végébe építendő folyami kikötőről.
A félénk cselédlány kopogtatást követően lép be és közli, hogy látogatója akadt. Orthus összevonja a szemöldökét, mert még nem hallotta sose Aherber nevét, arról meg végképp nem tudott, hogy valaki terveket hozna neki. De ettől legalább kíváncsi lett.
Mindenek előtt szépen összetekeri a térképét és félreteszi, majd felveszi a zakóját és megigazítja az ingét, aztán mondja csak a leányzónak, hogy fogadja a vendéget.
Így Theparda nagyjából két perccel később már jön is le az emeletről, hogy közölje a komornyikkal a döntést.*
- Kövessen, kérem!
*mondja ekkor a komornyik Alakimnak, hogy aztán együtt másszák meg az emeletre vezető lépcsősort, odafenn pedig immáron Urien kopogtat be a dolgozószoba ajtaján.*
- Tessék!
*hallatszik bentről, majd a komornyik kinyitja az ajtót, belép, majd félreáll az útból. Orthus elegáns öltözetben fogadja a vendéget, mintha nem is a saját otthonában lenne egy átlagos hétköznapon, hanem hivatalos ügyben járna éppen valahol.*
- A nevem Orthus Morthimer, úgy hiszem, még nem találkoztunk. Miben segíthetek önnek, Aherber úr?
*kérdi.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-23 23:45:44
Üzenet elküldve: 2024-04-23 23:45:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*Nyílik az ajtó és nem meglepő módon egy komornyik áll benne. Nem az első akivel Aherber bácsinak dolga volt. Nem kizárt, hogy nem is az utolsó. Hóna alatt a papírtekercseivel mint, aki épp valami nagyon fontos ügyben jár szigorúan néz fel az útjában lévő férfire.*
-Mondja meg neki a nevem és tudni fogja! Meghoztam a az új gazdagnegyed terveit. Mutasd hol lehet leülnöm míg megjön! Már sajog a lábam. Elszoktam attól, hogy ennyit gyalogoljak.*Azzal hacsak a másik nem állítja meg, ő meg is indulna befelé és az se zavarná ehhez annak lábára is rá kéne tennie a botját. Az előző városvezetés érthetetlen miért nem szívlelte a kisöreget.*Méghozzá az utakat érdemes lenne rendbe tenni. Azzal kéne első sorban foglalkozni nem új dolgokba kezdeni. Kitörik a gnóm lába aztán meg csak néznek. Mindez a kövek miatt. Szórjunk le kőreszeléket és meg is van az út! Faragjunk köveket tegyük rá és még jobb út lesz! Hogyne! Vénebb ötlet ez mint én vagyok.
*Morog magában.*
//Megjött Aherber bácsi!//
*Nyílik az ajtó és nem meglepő módon egy komornyik áll benne. Nem az első akivel Aherber bácsinak dolga volt. Nem kizárt, hogy nem is az utolsó. Hóna alatt a papírtekercseivel mint, aki épp valami nagyon fontos ügyben jár szigorúan néz fel az útjában lévő férfire.*
-Mondja meg neki a nevem és tudni fogja! Meghoztam a az új gazdagnegyed terveit. Mutasd hol lehet leülnöm míg megjön! Már sajog a lábam. Elszoktam attól, hogy ennyit gyalogoljak.*Azzal hacsak a másik nem állítja meg, ő meg is indulna befelé és az se zavarná ehhez annak lábára is rá kéne tennie a botját. Az előző városvezetés érthetetlen miért nem szívlelte a kisöreget.*Méghozzá az utakat érdemes lenne rendbe tenni. Azzal kéne első sorban foglalkozni nem új dolgokba kezdeni. Kitörik a gnóm lába aztán meg csak néznek. Mindez a kövek miatt. Szórjunk le kőreszeléket és meg is van az út! Faragjunk köveket tegyük rá és még jobb út lesz! Hogyne! Vénebb ötlet ez mint én vagyok.
*Morog magában.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-23 22:47:47
Üzenet elküldve: 2024-04-23 22:47:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Váratlan látogató //
* Sokáig nézelődik a téren, hogy megtalálja azt a bizonyos illetőt, akinek fogadnia kellett volna őt a levél szerint, de nem jut semmire. Kellemetlen, de nem esik túlzottan kétségbe. Apja erre az esetre is ellátta útmutatással, így miután váltott pár szót a kocsissal, vissza is száll a hintóba. Tovább indulnak, egyenesen a Feiy család otthonához, akik ha nem is tudnak érkezéséről, valószínűleg örömmel fogadják majd őt, mint a Waessandoral család egyik tagja. Házaikat generációkon átívelő kereskedelmi és baráti kapcsolat fűzi egymáshoz, így reményei szerint tőlük megkaphatja majd az iránymutatást, hogyan is boldoguljon Arthenior városában.
Persze neki megvannak a saját elképzelései arról, mit is szeretne kezdeni ezzel a hirtelen nyakába szakadt szabadsággal, de azt is jól tudja, hogy ügyesen kell játszania. Ha eltűnik, ha nem ad magáról néhány napon belül hírt, apja bizonyosan utána küld valakit, hogy előkerítse és hazavigye, ha nem egyenesen maga indul neki ennek a feladatnak. Ezt pedig mindenképp el kell kerülnie, így egy darabig még muszáj az előre lefektetett szabályok szerint játszania. Ha sikerül elhitetnie, hogy minden a legnagyobb rendben van, és úgy halad, ahogyan azt apja elképzelte, sokkal könnyebb dolga lesz a saját terveit illetően.
Nagyjából egy fertályórával később újból megáll a fogat, ezúttal egy erős vaskapu előtt. Vildrisse kisvártatva ki is száll, majd csodálkozva pillant körül. A rövidke úton szokás szerint elmerült a gondolataiban, így nem figyelte, milyen környéken kezet keresztül az útjuk. Őszintén meglepődik azon, menyire más ez a város, mint az otthona, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Felőle lehetne akár egy falu is, a fő, hogy messze legyen a családjától és a nevével járó kötelességektől.
Némi tanakodást követően benyit a kapun – amit szerencsére nyitva talál – majd az udvaron keresztülsétálva megáll a ház ajtaja előtt. Röviden kopogtat, majd türelmesen kivárja, míg valaki ajtót nyit neki. *
* Sokáig nézelődik a téren, hogy megtalálja azt a bizonyos illetőt, akinek fogadnia kellett volna őt a levél szerint, de nem jut semmire. Kellemetlen, de nem esik túlzottan kétségbe. Apja erre az esetre is ellátta útmutatással, így miután váltott pár szót a kocsissal, vissza is száll a hintóba. Tovább indulnak, egyenesen a Feiy család otthonához, akik ha nem is tudnak érkezéséről, valószínűleg örömmel fogadják majd őt, mint a Waessandoral család egyik tagja. Házaikat generációkon átívelő kereskedelmi és baráti kapcsolat fűzi egymáshoz, így reményei szerint tőlük megkaphatja majd az iránymutatást, hogyan is boldoguljon Arthenior városában.
Persze neki megvannak a saját elképzelései arról, mit is szeretne kezdeni ezzel a hirtelen nyakába szakadt szabadsággal, de azt is jól tudja, hogy ügyesen kell játszania. Ha eltűnik, ha nem ad magáról néhány napon belül hírt, apja bizonyosan utána küld valakit, hogy előkerítse és hazavigye, ha nem egyenesen maga indul neki ennek a feladatnak. Ezt pedig mindenképp el kell kerülnie, így egy darabig még muszáj az előre lefektetett szabályok szerint játszania. Ha sikerül elhitetnie, hogy minden a legnagyobb rendben van, és úgy halad, ahogyan azt apja elképzelte, sokkal könnyebb dolga lesz a saját terveit illetően.
Nagyjából egy fertályórával később újból megáll a fogat, ezúttal egy erős vaskapu előtt. Vildrisse kisvártatva ki is száll, majd csodálkozva pillant körül. A rövidke úton szokás szerint elmerült a gondolataiban, így nem figyelte, milyen környéken kezet keresztül az útjuk. Őszintén meglepődik azon, menyire más ez a város, mint az otthona, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Felőle lehetne akár egy falu is, a fő, hogy messze legyen a családjától és a nevével járó kötelességektől.
Némi tanakodást követően benyit a kapun – amit szerencsére nyitva talál – majd az udvaron keresztülsétálva megáll a ház ajtaja előtt. Röviden kopogtat, majd türelmesen kivárja, míg valaki ajtót nyit neki. *
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-22 23:07:38
Üzenet elküldve: 2024-04-22 23:07:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A gyógyítóhoz//
*Rorkir már egy ideje úton van, és még edzett is egy kicsit hogy formában tartsa magát, mégsem okoz neki gondot a várakozás. Türelmesen álldogál az ajtó előtt, ha nincs itthon az orvos akkor gondolja majd megvárja míg megjön. De szerencsére nincs szükség hosszadalmas álldogálásra, egy félember nő -ahogy azt nemrég megtanulta- nyit ajtót neki. Kedvesen be is invitálja.*
-Szervusz.
*Kicsit meglepődik, hogy egy ilyen fiatal nő nyit ajtót, de ki ő hogy ítélkezzen. Meg aztán köztudott tény, hogy a szebbik nemnek ügyesebb keze van, biztos jobban is foltoznak össze mint a nagy, szőrös kezű férfiak. Végül is nem gondolkozik túl sokat, beljebb lép.*
-Rorkir vagyok és gyógyítót keresek. De gondolom ezen már túl vagyunk.
*Halványan mosolyog, miközben körbenéz a helységben. Egyszerűnek tűnik, és ez egyébként tetszik a férfinak.*
-Tudod nemrég harcoltam egy fekete csápos démon szörnyeteggel, sajnos ennél többet én sem tudok róla. Megfogott a csápjaival, és azóta valahogy nem vagyok önmagam. Mintha öregedtem volna egy jó 10 esztendőt. Sokkal hamarabb elfáradok és nem bírom úgy az iramot mint előtte.
*Megvakarja a fejét, és le is ül az egyik székre. Igaz nem kérdezte meg, de ez nem zavarja.*
-Ez.. Gondolom hogy nem sok, kérdezz nyugodtan.
*Még járnak a fogaskerekek a fejében hogy vajon mivel tudná pontosítani esetleg a dolgot, de rájön hogy egyébként fogalma sincs hogy mi a fene lehet ez.*
*Rorkir már egy ideje úton van, és még edzett is egy kicsit hogy formában tartsa magát, mégsem okoz neki gondot a várakozás. Türelmesen álldogál az ajtó előtt, ha nincs itthon az orvos akkor gondolja majd megvárja míg megjön. De szerencsére nincs szükség hosszadalmas álldogálásra, egy félember nő -ahogy azt nemrég megtanulta- nyit ajtót neki. Kedvesen be is invitálja.*
-Szervusz.
*Kicsit meglepődik, hogy egy ilyen fiatal nő nyit ajtót, de ki ő hogy ítélkezzen. Meg aztán köztudott tény, hogy a szebbik nemnek ügyesebb keze van, biztos jobban is foltoznak össze mint a nagy, szőrös kezű férfiak. Végül is nem gondolkozik túl sokat, beljebb lép.*
-Rorkir vagyok és gyógyítót keresek. De gondolom ezen már túl vagyunk.
*Halványan mosolyog, miközben körbenéz a helységben. Egyszerűnek tűnik, és ez egyébként tetszik a férfinak.*
-Tudod nemrég harcoltam egy fekete csápos démon szörnyeteggel, sajnos ennél többet én sem tudok róla. Megfogott a csápjaival, és azóta valahogy nem vagyok önmagam. Mintha öregedtem volna egy jó 10 esztendőt. Sokkal hamarabb elfáradok és nem bírom úgy az iramot mint előtte.
*Megvakarja a fejét, és le is ül az egyik székre. Igaz nem kérdezte meg, de ez nem zavarja.*
-Ez.. Gondolom hogy nem sok, kérdezz nyugodtan.
*Még járnak a fogaskerekek a fejében hogy vajon mivel tudná pontosítani esetleg a dolgot, de rájön hogy egyébként fogalma sincs hogy mi a fene lehet ez.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:14:42
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:14:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A gyógyítóhoz//
* A krémes, sajtos zöldségragu fenséges illata, ami az emeletről szállingózik alá, hamar megtölti a kissé szűkös rendelő levegőjét. Ebédnek kései, vacsorának talán csak egy kicsit korai, de mivel reggelire sem evett túl sokat, nem nagyon törődik azzal, hogy nevén nevezze. Szed egy jó adaggal, majd az asztalra, nyitott könyve mellé teszi a tálat.
Míg hűlni hagyja a gőzölgő, illatozó ételt, igyekszik újra elmélyedni a szövegben, de ökölnyire szűkült gyomra ezt erősen megnehezíti. Végül fel is adja ez irányú próbálkozásait, s kanalat ragadva nekilát a várva várt evésnek. Azonban épp csak megízlelni van ideje a ragut, amikor odalent valaki kopogtat. Szemeit lehunyva mélyet sóhajt, majd késlekedés nélkül megindul lefelé, hogy ajtót nyisson. Hiába, a hivatás az hivatás, az a cégér pedig nem véletlenül lengedezik odakint a szélben.
A vastag tölgyfaajtó kissé nehezen adja meg magát, de egy perc sem telik el a kopogást követően, már ki is tárul a medvebőrt viselő férfi előtt. *
- Üdvözöllek szerény rendelőmben! Gyere beljebb! * Invitáló mozdulattal mutat befelé, majd ha Rorkir belép, be is zárja mögötte az ajtót. A szoba berendezése egyszerű és dísztelen, de a célnak tökéletesen megfelel. Szemben egy ágy, jobbra a sarokban egy íróasztal, előtte és mögötte egy-egy székkel. Mellette egy szekrény, amin néhány könyv és különböző üvegcsék meg fiolák sorakoznak. A falak mentén száraz, vagy száradófélben lévő növénycsokrok és egy nagyobb hordó, amiben tiszta vizet tart. Balra egy szűkös kis lépcső, ami az emeletre vezet. *
- A nevem Miransol. Miben lehetek a segítségedre? * Tekintete végigfut a méretesre nőtt barbáron sebek, vagy betegségek nyomai után kutatva, de hirtelenjében semmi árulkodót nem vél felfedezni.*
* A krémes, sajtos zöldségragu fenséges illata, ami az emeletről szállingózik alá, hamar megtölti a kissé szűkös rendelő levegőjét. Ebédnek kései, vacsorának talán csak egy kicsit korai, de mivel reggelire sem evett túl sokat, nem nagyon törődik azzal, hogy nevén nevezze. Szed egy jó adaggal, majd az asztalra, nyitott könyve mellé teszi a tálat.
Míg hűlni hagyja a gőzölgő, illatozó ételt, igyekszik újra elmélyedni a szövegben, de ökölnyire szűkült gyomra ezt erősen megnehezíti. Végül fel is adja ez irányú próbálkozásait, s kanalat ragadva nekilát a várva várt evésnek. Azonban épp csak megízlelni van ideje a ragut, amikor odalent valaki kopogtat. Szemeit lehunyva mélyet sóhajt, majd késlekedés nélkül megindul lefelé, hogy ajtót nyisson. Hiába, a hivatás az hivatás, az a cégér pedig nem véletlenül lengedezik odakint a szélben.
A vastag tölgyfaajtó kissé nehezen adja meg magát, de egy perc sem telik el a kopogást követően, már ki is tárul a medvebőrt viselő férfi előtt. *
- Üdvözöllek szerény rendelőmben! Gyere beljebb! * Invitáló mozdulattal mutat befelé, majd ha Rorkir belép, be is zárja mögötte az ajtót. A szoba berendezése egyszerű és dísztelen, de a célnak tökéletesen megfelel. Szemben egy ágy, jobbra a sarokban egy íróasztal, előtte és mögötte egy-egy székkel. Mellette egy szekrény, amin néhány könyv és különböző üvegcsék meg fiolák sorakoznak. A falak mentén száraz, vagy száradófélben lévő növénycsokrok és egy nagyobb hordó, amiben tiszta vizet tart. Balra egy szűkös kis lépcső, ami az emeletre vezet. *
- A nevem Miransol. Miben lehetek a segítségedre? * Tekintete végigfut a méretesre nőtt barbáron sebek, vagy betegségek nyomai után kutatva, de hirtelenjében semmi árulkodót nem vél felfedezni.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:37:04
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:37:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*Alakim Aherbernek nem volt nehéz kinyomoznia, hogy hol lakik Orthus, és szerencséje van abban, hogy az elsők között érkezett, hiszen a napokban előreláthatóan nagyon sokan fogják keresni Morthimert, és ezek között jó pár lesz, aki bizonyosan próbára fogja tenni az idegeit. Például azzal, hogy alkudozni, vesztegetni próbál, vagy lehetetlen igényeket támaszt.
Mindeközben Orthusnak is megvan a maga baja, hiszen várostervezőkkel próbálja kiválasztani a megfelelő parcellákat, valamint a leendő utak, közterek elrendezését. Momentán az előtte heverő várostérképen egyetlen dolog fix: az ő leendő telke. Tudván jól, hogy milyen egyéb tervek vannak még készülőben a gazdag-negyeden túl, már jó előre kiválasztotta magának azt a parcellát, amiről most még aligha sejti rajta kívül bárki, milyen haszonnal bír majd a jövőben.
Persze egy ilyen házban nem úgy megy, hogy maga a házigazda nyisson ajtót. Nem, erre való a komornyik, név szerint Urien Polther. Közel 180 centi magas, egyenes tartású, karótnyelt, sovány ember. Haja őszfehér, és jócskán kopaszodik, habár még nem töltötte be az ötvenedik életévét. Kimért, hűvös tekintetű, méltóságteljes. És igencsak hűvösen tekint le most Alakimra.*
- Megkérdezhetem, milyen ügyben kíván Morthimer urasággal szót váltani?
*kérdi. Úgy tűnik, a gnóm kénytelen lesz először ezt a komornyikot tájékoztatni, hogy az egyáltalán közölje a ház urával, ki szeretne találkozni vele és miért.*
//Megjött Aherber bácsi!//
*Alakim Aherbernek nem volt nehéz kinyomoznia, hogy hol lakik Orthus, és szerencséje van abban, hogy az elsők között érkezett, hiszen a napokban előreláthatóan nagyon sokan fogják keresni Morthimert, és ezek között jó pár lesz, aki bizonyosan próbára fogja tenni az idegeit. Például azzal, hogy alkudozni, vesztegetni próbál, vagy lehetetlen igényeket támaszt.
Mindeközben Orthusnak is megvan a maga baja, hiszen várostervezőkkel próbálja kiválasztani a megfelelő parcellákat, valamint a leendő utak, közterek elrendezését. Momentán az előtte heverő várostérképen egyetlen dolog fix: az ő leendő telke. Tudván jól, hogy milyen egyéb tervek vannak még készülőben a gazdag-negyeden túl, már jó előre kiválasztotta magának azt a parcellát, amiről most még aligha sejti rajta kívül bárki, milyen haszonnal bír majd a jövőben.
Persze egy ilyen házban nem úgy megy, hogy maga a házigazda nyisson ajtót. Nem, erre való a komornyik, név szerint Urien Polther. Közel 180 centi magas, egyenes tartású, karótnyelt, sovány ember. Haja őszfehér, és jócskán kopaszodik, habár még nem töltötte be az ötvenedik életévét. Kimért, hűvös tekintetű, méltóságteljes. És igencsak hűvösen tekint le most Alakimra.*
- Megkérdezhetem, milyen ügyben kíván Morthimer urasággal szót váltani?
*kérdi. Úgy tűnik, a gnóm kénytelen lesz először ezt a komornyikot tájékoztatni, hogy az egyáltalán közölje a ház urával, ki szeretne találkozni vele és miért.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-21 17:13:45
Üzenet elküldve: 2024-04-21 17:13:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Megjött Aherber bácsi!//
*Orthus Morthimer, megbízott prefektus talán még nem tudja, azt amit az előző nemesekből álló tanács már tudott. Mégpedig, hogy az ilyen munkakörrel jár valami vagyis valaki. A több mint egy évszázadot megélt Aherber bácsi, aki folyton zaklatja őket a hol hasznos, hol indokolatlan fejlesztési javaslataival amik szerinte minden esetben világmegváltó találmányok. A kisöreg amint megtudta hol lakik ez az építkezésért felelős megbízott előbb kidolgozott pár ötletet, majd azokat a hóna alá kapva fel is kereste az épületet. Az ajtó előtt megállva nem hétköznapi botjával elkezd azon dörömbölni.*
-Tessék beengedni! Orthus Morthimer megbízottat keresem! Alakim Aherber vagyok! Nyissák ki!
//Megjött Aherber bácsi!//
*Orthus Morthimer, megbízott prefektus talán még nem tudja, azt amit az előző nemesekből álló tanács már tudott. Mégpedig, hogy az ilyen munkakörrel jár valami vagyis valaki. A több mint egy évszázadot megélt Aherber bácsi, aki folyton zaklatja őket a hol hasznos, hol indokolatlan fejlesztési javaslataival amik szerinte minden esetben világmegváltó találmányok. A kisöreg amint megtudta hol lakik ez az építkezésért felelős megbízott előbb kidolgozott pár ötletet, majd azokat a hóna alá kapva fel is kereste az épületet. Az ajtó előtt megállva nem hétköznapi botjával elkezd azon dörömbölni.*
-Tessék beengedni! Orthus Morthimer megbízottat keresem! Alakim Aherber vagyok! Nyissák ki!
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-21 00:04:17
Üzenet elküldve: 2024-04-21 00:04:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A gyógyítóhoz//
*Most hogy kiedzette magát, kellemesen elfáradt és meg is száradt az izzadsága úgy dönt hogy visszatér abba kis utcába ahol korábban volt. Emlékszik rá, hogy merről is jött úgyhogy most viszonylag gyorsan odatalál. Ismét finoman kopog párat az ajtón, hátha a közben eltelt idő alatt lesz ideje rá az orvosnak.*
-Jó napot! Nincs itt egy orvos véletlenül?
*Teszi fel a talán ostoba kérdést, de nem szeretné hogy a marcona hangjától és megjelenésétől megijedne aki bent van. Még a végén azt fogják hinni hogy valami rablóbanda tagja vagy ilyesmi.*
*Most hogy kiedzette magát, kellemesen elfáradt és meg is száradt az izzadsága úgy dönt hogy visszatér abba kis utcába ahol korábban volt. Emlékszik rá, hogy merről is jött úgyhogy most viszonylag gyorsan odatalál. Ismét finoman kopog párat az ajtón, hátha a közben eltelt idő alatt lesz ideje rá az orvosnak.*
-Jó napot! Nincs itt egy orvos véletlenül?
*Teszi fel a talán ostoba kérdést, de nem szeretné hogy a marcona hangjától és megjelenésétől megijedne aki bent van. Még a végén azt fogják hinni hogy valami rablóbanda tagja vagy ilyesmi.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-18 21:42:01
Üzenet elküldve: 2024-04-18 21:42:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*A városnak ebben a részében nem igen járt még, de elég sok épületet lát, amiből arra mer következtetni, hogy sokan élnek itt. Nyilvánvalóan erre még ő is rájön. Ahol meg sok az ember sok a beteg, szükség van gyógyítókra, úgyhogy először itt fog kutakodni. Olvasni nem nagyon tud, úgyhogy reméli hogy talál valami más nyomot, mondjuk egy képet, vagy jajdokló köhögő embereket egy kupacban. Medvecsuklyás prémjével a fején és a méreteit tekintve nem sokan állnak az útjába, de akik mégis azokat udvariasan megkéri hogy adjanak helyet neki. Néhányukat meg is kérdez, és egy rendezett kis utcába navigálják őt. Ott aztán egy bekötött kezet és némi vért lát a cégéren, amiből ismét zseniális következtetést von le. ~Itt lesz a doki.~ Az ajtóhoz érve nem is hezitál sokat, koppant pár erőteljesen rajta hogy biztosan meghallják. Már ha van itthon valaki.*
-Remélem van itthon valaki..
-Remélem van itthon valaki..
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:32:18
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:32:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Merchen útja meglehetősen hosszúra sikeredik, persze nem várta egyébként sem hogy ez a kikötői kaland túl rövid legyen, vagy hogy ne emésszen fel rengeteg energiát, de ettől függetlenül fáradtnak érzi magát. Viszont végre hazaérni látszik. A korábbi pompájából sokat veszített családja, s a házuk is, hiszen a régi gazdagnegyedhez képest sokat változtak a dolgok. Erős vaskapu, magasba nyúló emeletes építmény, s egy jókora udvar fogadja , itatóval, istállóval és kúttal. Többet most aligha kívánhat. A jól ismert szolgáló már messziről üdvözli őt, ő pedig a rogyásig rakott holmikkal teli szekeréről köszön neki vissza. ~Alig várom hogy atyám lássa mi mindent szereztem, s hogy mesélhessek neki!~ Némi pakolászás után el is érkezik a közös ebéd ideje. Üdvözli apját is, erősen kezet ráznak, majd némi bor és sült mellett meséli el miféle kalandokban vett részt az elmúlt időszakban. Büszke magára, de ami még fontosabb, az apja is büszke rá. Minden fiú álma.*
*Merchen útja meglehetősen hosszúra sikeredik, persze nem várta egyébként sem hogy ez a kikötői kaland túl rövid legyen, vagy hogy ne emésszen fel rengeteg energiát, de ettől függetlenül fáradtnak érzi magát. Viszont végre hazaérni látszik. A korábbi pompájából sokat veszített családja, s a házuk is, hiszen a régi gazdagnegyedhez képest sokat változtak a dolgok. Erős vaskapu, magasba nyúló emeletes építmény, s egy jókora udvar fogadja , itatóval, istállóval és kúttal. Többet most aligha kívánhat. A jól ismert szolgáló már messziről üdvözli őt, ő pedig a rogyásig rakott holmikkal teli szekeréről köszön neki vissza. ~Alig várom hogy atyám lássa mi mindent szereztem, s hogy mesélhessek neki!~ Némi pakolászás után el is érkezik a közös ebéd ideje. Üdvözli apját is, erősen kezet ráznak, majd némi bor és sült mellett meséli el miféle kalandokban vett részt az elmúlt időszakban. Büszke magára, de ami még fontosabb, az apja is büszke rá. Minden fiú álma.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-06 17:47:26
Üzenet elküldve: 2024-04-06 17:47:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Döbbenet lesz rajta úrrá, mert sehogy nem sikerül kimozdítani a szerepéből Nori-t. Ez a túláradó kedvesség, csak kétségbeesést szül Mai-ban, mert egyszerűen nem tudja hová tenni. Persze volt már kedves vele, segítőkész is, na de hogy ne nevessen a kis szófordulatán, vagy legalább forgatná a szemeit? Lehetetlenség ami ezen a napon történik és már untig elég belőle. Szeretne egy pillantással átkerülni a holnapba. Vagy vissza a tegnapba. Mindegy, csak ne kelljen ezzel a gyanús kis feketeséggel szembenéznie. Már kezdi elhinni, hogy itt nem játékról van szó, hanem valami egészen másról. A másik hangulat, vagy éppen személyiségváltozásai megszokottak már a számára, de ezzel még nem találkozott. De talán csak túlgondolja és egyszer ő is lehet kedves. Na de ennyire? Már nem is tud mindenre reagálni, inkább csak igyekszik valami értelmeset mondatni, ami nem mutatja azt, hogy mennyire meg van rökönyödve.*
- Na jó, de azért mégis úgy az igazi, ha te te vagy én, pedig én. Attól még hasonlítunk. És a házunk is közös lesz. *Kényszeredetten vigyorog, majd el kell képzelnie a másikat fehérben. Talán ettől oldódik fel, és neveti el magát, mert ettől abszurdabbat ma még nem hallott, vagy látott, de még csak nem is gondolt. *
- Te meg a fehér? Azért a Pegazusban megnézem, nem-e zúztam be a fejed mégis.
*Belefeledkezik inkább az esőbe, amit csak őszintén remél, hogy nem kísér valamilyen tüdővész és kell előkeríteni, azt a szőkét, akit imént a szerelmének nevezett. Ez csak most esik le neki, nem pörög úgy az a pengeéles elméje. Ezen azért jót nevet, bár tényleg szívesen töltene el vele néhány kellemes órát, vagy még kellemesebb tanórát, de azért ez túlzás. Még egy félresikerült románcra biztosan nincs ideje. Ki lehet abból venni csak a jó részeket is. Csak megrázza a fejét és húzza magával a másikat előre, de cseppet sem sietve.*
- Na de az a fürdő még ráér, mikor áztál el utoljára? Van ettől szebb?
*Kedve éppen úgy tartaná, hogy az útra is lefeküdne és bámulna bele az ítéletidőbe, de bolondot nem csinál magából. Nagy levegőt, vesz, már-már szomorkodva hagyják a hátuk mögött a talán leendő új otthonuk negyedét.*
*Döbbenet lesz rajta úrrá, mert sehogy nem sikerül kimozdítani a szerepéből Nori-t. Ez a túláradó kedvesség, csak kétségbeesést szül Mai-ban, mert egyszerűen nem tudja hová tenni. Persze volt már kedves vele, segítőkész is, na de hogy ne nevessen a kis szófordulatán, vagy legalább forgatná a szemeit? Lehetetlenség ami ezen a napon történik és már untig elég belőle. Szeretne egy pillantással átkerülni a holnapba. Vagy vissza a tegnapba. Mindegy, csak ne kelljen ezzel a gyanús kis feketeséggel szembenéznie. Már kezdi elhinni, hogy itt nem játékról van szó, hanem valami egészen másról. A másik hangulat, vagy éppen személyiségváltozásai megszokottak már a számára, de ezzel még nem találkozott. De talán csak túlgondolja és egyszer ő is lehet kedves. Na de ennyire? Már nem is tud mindenre reagálni, inkább csak igyekszik valami értelmeset mondatni, ami nem mutatja azt, hogy mennyire meg van rökönyödve.*
- Na jó, de azért mégis úgy az igazi, ha te te vagy én, pedig én. Attól még hasonlítunk. És a házunk is közös lesz. *Kényszeredetten vigyorog, majd el kell képzelnie a másikat fehérben. Talán ettől oldódik fel, és neveti el magát, mert ettől abszurdabbat ma még nem hallott, vagy látott, de még csak nem is gondolt. *
- Te meg a fehér? Azért a Pegazusban megnézem, nem-e zúztam be a fejed mégis.
*Belefeledkezik inkább az esőbe, amit csak őszintén remél, hogy nem kísér valamilyen tüdővész és kell előkeríteni, azt a szőkét, akit imént a szerelmének nevezett. Ez csak most esik le neki, nem pörög úgy az a pengeéles elméje. Ezen azért jót nevet, bár tényleg szívesen töltene el vele néhány kellemes órát, vagy még kellemesebb tanórát, de azért ez túlzás. Még egy félresikerült románcra biztosan nincs ideje. Ki lehet abból venni csak a jó részeket is. Csak megrázza a fejét és húzza magával a másikat előre, de cseppet sem sietve.*
- Na de az a fürdő még ráér, mikor áztál el utoljára? Van ettől szebb?
*Kedve éppen úgy tartaná, hogy az útra is lefeküdne és bámulna bele az ítéletidőbe, de bolondot nem csinál magából. Nagy levegőt, vesz, már-már szomorkodva hagyják a hátuk mögött a talán leendő új otthonuk negyedét.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-05 19:55:14
Üzenet elküldve: 2024-04-05 19:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
- Nem poros lenne, hanem fájna is a popód. *Mosolyodik el mindenféle erőltetettség nélkül. Annyira furcsa az ilyen őszinte mosoly az arcán, mint ami már-már groteszk módon nem illik oda. A mosoly Mai következő kérdése után sem tűnik el, csak meglágyul.*
- Nem, dehogy. Mondtam, hogy a vállamat találtad el. Ne aggódj, nem csináltál semmi rosszat! *Ez sem az a válasz, amire számítani lehetett. Lil nincs sehol, de Nori sem. Mintha teljesen kicserélték volna a lányt egy átlagos, kedves, húszas évei vége felé járó kis emberre. Annyira nem önmagaként viselkedik, hogy nem is csoda, hogy lassan két hatnyi együttélés után Mai nem is hiszi el, hogy nem csak egy szerepet játszik, pedig tényleg nem.*
- Azon leszünk, hogy minél előbb megszerezzük, Mai. Én pedig ezt ígérem neked. *Az a szúrós bokor most inkább olyan, mint egy rózsabokor. Ott vannak rajta azok a veszélyes tüskék, de mégis annyira gyönyörű, hogy mindenki szereti.
Mai hirtelen ömlengése váratlanul éri, de csak őszinte meglepettség jelenik meg Nori arcán, na meg az a furcsa pislogás, amivel azt jelzi, hogy ő sem biztos abban, hogy barátnője most épp teljesen egészséges, de semmi jele seml átszik továbbra sem annak, hogy esetleg Lil ördögi játéka volna ez az egész.*
- Igen, imádni fogom! És tudod?! Ne is a te szád legyen fekete. Lehet, hogy jobban tetszene, ha inkább rajtam is a vörös lenne. Gyönyörűek lennénk együtt, bizony! Majd megkeressük az elf szerelmedet és neki is azt mondjuk, hogy tesók lettünk. *Nevetgél játékosan, teljesen beleilleszkedve Mai rögtönzött játékába. Csakhogy ő nem játszik. Őszintén örül barátnője szavainak, ráadásul el is hiszi őket. Végtelen nyugalom járja át a szennyezett, de most valamiért mégis tisztulni látszó lelkét.*
- Ha hasonló ruhát akarsz, mint az enyém, akkor sajnálom, de feketében leszel. *Vigyorog.* Eszméletlen csinos leszel benne. Már alig várom! Vagy… *Megakad kicsit a gondolatmenete, és oldalra billenti a fejét, beletúr a vizes hajába, aztán újra megszólal.*
- Vagy… szerinted hogy állna nekem a fehér? *Még az ég sem bírja tovább, ezen már annyira elsírja magát, hogy rájuk szakad az egész. Nori ismét nagyokat pislogva nézi, ahogy Mai úgy játszik az esőben, mint egy gyerek, aztán, ha tényleg megfogják a kezét, akkor most már végképp elázva tart vele.*
- Hát jó. De siessünk, mert nagyon csúnyán meg fogsz fázni. Az a forró fürdő nagyon kelleni fog. *Most sem szól egy szót sem magáról, csak Mai egészségét félti.*
- Nem poros lenne, hanem fájna is a popód. *Mosolyodik el mindenféle erőltetettség nélkül. Annyira furcsa az ilyen őszinte mosoly az arcán, mint ami már-már groteszk módon nem illik oda. A mosoly Mai következő kérdése után sem tűnik el, csak meglágyul.*
- Nem, dehogy. Mondtam, hogy a vállamat találtad el. Ne aggódj, nem csináltál semmi rosszat! *Ez sem az a válasz, amire számítani lehetett. Lil nincs sehol, de Nori sem. Mintha teljesen kicserélték volna a lányt egy átlagos, kedves, húszas évei vége felé járó kis emberre. Annyira nem önmagaként viselkedik, hogy nem is csoda, hogy lassan két hatnyi együttélés után Mai nem is hiszi el, hogy nem csak egy szerepet játszik, pedig tényleg nem.*
- Azon leszünk, hogy minél előbb megszerezzük, Mai. Én pedig ezt ígérem neked. *Az a szúrós bokor most inkább olyan, mint egy rózsabokor. Ott vannak rajta azok a veszélyes tüskék, de mégis annyira gyönyörű, hogy mindenki szereti.
Mai hirtelen ömlengése váratlanul éri, de csak őszinte meglepettség jelenik meg Nori arcán, na meg az a furcsa pislogás, amivel azt jelzi, hogy ő sem biztos abban, hogy barátnője most épp teljesen egészséges, de semmi jele seml átszik továbbra sem annak, hogy esetleg Lil ördögi játéka volna ez az egész.*
- Igen, imádni fogom! És tudod?! Ne is a te szád legyen fekete. Lehet, hogy jobban tetszene, ha inkább rajtam is a vörös lenne. Gyönyörűek lennénk együtt, bizony! Majd megkeressük az elf szerelmedet és neki is azt mondjuk, hogy tesók lettünk. *Nevetgél játékosan, teljesen beleilleszkedve Mai rögtönzött játékába. Csakhogy ő nem játszik. Őszintén örül barátnője szavainak, ráadásul el is hiszi őket. Végtelen nyugalom járja át a szennyezett, de most valamiért mégis tisztulni látszó lelkét.*
- Ha hasonló ruhát akarsz, mint az enyém, akkor sajnálom, de feketében leszel. *Vigyorog.* Eszméletlen csinos leszel benne. Már alig várom! Vagy… *Megakad kicsit a gondolatmenete, és oldalra billenti a fejét, beletúr a vizes hajába, aztán újra megszólal.*
- Vagy… szerinted hogy állna nekem a fehér? *Még az ég sem bírja tovább, ezen már annyira elsírja magát, hogy rájuk szakad az egész. Nori ismét nagyokat pislogva nézi, ahogy Mai úgy játszik az esőben, mint egy gyerek, aztán, ha tényleg megfogják a kezét, akkor most már végképp elázva tart vele.*
- Hát jó. De siessünk, mert nagyon csúnyán meg fogsz fázni. Az a forró fürdő nagyon kelleni fog. *Most sem szól egy szót sem magáról, csak Mai egészségét félti.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-05 19:11:10
Üzenet elküldve: 2024-04-05 19:11:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Küldetése sikerrel jár, nehezen bár, de csak lekerül a földre. Talán, ha engedte volna fenékre esni, akkor nem nézne ilyen furcsán kékjeivel a másikra, de még mindig nem érti, hogy honnan ez a nagy segítőkészség és gondoskodás. Egy röpke ideig bámulja a feketeséget, félrebiccentett fejjel, mintha még sosem látta volna. Valójában ez így is van. Ezt az oldalát még biztosan nem. *
- Akkor most poros lenne az a nemes seggem. *De a feje úgy marad és csak bámulja, talán nem is olyan röpke ez az idő.* - Mondd csak. Véletlenül eltaláltam a fejed, hogy ilyen kedves vagy velem? *Még hunyorog is, kezdi azt hinni, hogy ez valami vicc. Vagy valami sokkal rosszabb. Csőbe akarja húzni, aztán kinevetni, hogy mennyire szánalmasan naiv, hogy elhitte, hogy valaki lehet hozzá kedves. Ezt meg akarja előzni, hogy tudja csak meg, a talán még sem eltűnt Lil, hogy résen van. Mindig résen van, mindössze annyi különbséggel, hogy most ő nem olvas jó oldalt. Vagy jó könyvet.*
- Nem fogjuk elveszíteni egymást soha, megígértem neked. *Megy bele végül a játékba, nem lankad a figyelme, egészen tart attól, hogy melyik pillanatban következik be a csapás. Úgy tűnik a fáradtságát felül tudják írni a gondolatok mégis.*
- Milyen jól hangzik. Egy hely, ami a kettőnké, és egy-egy külön, ahová bármikor elvonulhatunk. Én is hasonlóra vágyok. Alig várom, hogy megszerezzük. *Figyeli a reakciókat, hogy mikor történik már valami. Nem bírja tovább, elkezd ömlengeni, hogy kiugrassza a nyulat abból a szúrós, tüskés bokorból.* - Annyira jó lesz! Ott lesz a közös tér, ahol bármikor kifestheted a szemeim, ugyanilyen szép feketére. Mint a tied! Ha fekete lenne az én szám is, még akár ikreknek is tűnhetnénk! Nem gondolod? Vehetünk akár hasonló ruhát is holnap és akkor mindenki minket fog nézni! Majd azt mondjuk, hogy tényleg testvérek vagyunk. Olyan boldog vagyok, hogy vagy nekem! *Minden szavát hihetőnek formálja és csak vár, hogy akaratlanul is elfintorodjon. Vagy csak tikkeljen egyet a szeme. Bármi reakciót, amiből tudni vélheti, hogy egy nagy hazugság áldozata éppen, pedig ha valaki éppen játszadozik az épp Mai.*
- Hogy eláz...ni? *Még ki sem mondja, már hullani kezdenek fejére a súlyos esőcseppek, de nem bánja. Frissítően hideg, ami másnap lehet, hogy nagyon fog fájni, de most egyszerűen felnéz az égre és engedi, hogy a festéket is elmázolja az arcán. Mintha nem akarna megmozdulni. Olyan jótékonyan hat rá, hogy táncolni lenne kedve, de nem engedi meg magának a felhőtlen örömöt, mert akkor elengedné a fókuszt.*
- Imádom az esőt! Ezután kell egy dézsa forróvíz, de nem megéri? *Feltartja a kezét is, nevet, majd elindul, cseppet sem rohanva, meg szeretné fogni barátnője kezét, hogy úgy sétáljanak és csatakosan érjenek vissza a Pegazusba.*
*Küldetése sikerrel jár, nehezen bár, de csak lekerül a földre. Talán, ha engedte volna fenékre esni, akkor nem nézne ilyen furcsán kékjeivel a másikra, de még mindig nem érti, hogy honnan ez a nagy segítőkészség és gondoskodás. Egy röpke ideig bámulja a feketeséget, félrebiccentett fejjel, mintha még sosem látta volna. Valójában ez így is van. Ezt az oldalát még biztosan nem. *
- Akkor most poros lenne az a nemes seggem. *De a feje úgy marad és csak bámulja, talán nem is olyan röpke ez az idő.* - Mondd csak. Véletlenül eltaláltam a fejed, hogy ilyen kedves vagy velem? *Még hunyorog is, kezdi azt hinni, hogy ez valami vicc. Vagy valami sokkal rosszabb. Csőbe akarja húzni, aztán kinevetni, hogy mennyire szánalmasan naiv, hogy elhitte, hogy valaki lehet hozzá kedves. Ezt meg akarja előzni, hogy tudja csak meg, a talán még sem eltűnt Lil, hogy résen van. Mindig résen van, mindössze annyi különbséggel, hogy most ő nem olvas jó oldalt. Vagy jó könyvet.*
- Nem fogjuk elveszíteni egymást soha, megígértem neked. *Megy bele végül a játékba, nem lankad a figyelme, egészen tart attól, hogy melyik pillanatban következik be a csapás. Úgy tűnik a fáradtságát felül tudják írni a gondolatok mégis.*
- Milyen jól hangzik. Egy hely, ami a kettőnké, és egy-egy külön, ahová bármikor elvonulhatunk. Én is hasonlóra vágyok. Alig várom, hogy megszerezzük. *Figyeli a reakciókat, hogy mikor történik már valami. Nem bírja tovább, elkezd ömlengeni, hogy kiugrassza a nyulat abból a szúrós, tüskés bokorból.* - Annyira jó lesz! Ott lesz a közös tér, ahol bármikor kifestheted a szemeim, ugyanilyen szép feketére. Mint a tied! Ha fekete lenne az én szám is, még akár ikreknek is tűnhetnénk! Nem gondolod? Vehetünk akár hasonló ruhát is holnap és akkor mindenki minket fog nézni! Majd azt mondjuk, hogy tényleg testvérek vagyunk. Olyan boldog vagyok, hogy vagy nekem! *Minden szavát hihetőnek formálja és csak vár, hogy akaratlanul is elfintorodjon. Vagy csak tikkeljen egyet a szeme. Bármi reakciót, amiből tudni vélheti, hogy egy nagy hazugság áldozata éppen, pedig ha valaki éppen játszadozik az épp Mai.*
- Hogy eláz...ni? *Még ki sem mondja, már hullani kezdenek fejére a súlyos esőcseppek, de nem bánja. Frissítően hideg, ami másnap lehet, hogy nagyon fog fájni, de most egyszerűen felnéz az égre és engedi, hogy a festéket is elmázolja az arcán. Mintha nem akarna megmozdulni. Olyan jótékonyan hat rá, hogy táncolni lenne kedve, de nem engedi meg magának a felhőtlen örömöt, mert akkor elengedné a fókuszt.*
- Imádom az esőt! Ezután kell egy dézsa forróvíz, de nem megéri? *Feltartja a kezét is, nevet, majd elindul, cseppet sem rohanva, meg szeretné fogni barátnője kezét, hogy úgy sétáljanak és csatakosan érjenek vissza a Pegazusba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400