Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van pénzt osztani! Kattints ide, hogy pénzt oszthass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 316. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

316. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-04 12:43:18
 ÚJ
>Theamyna Sad'dearen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Most valahogy teljesen más a férfi közelsége. Talán a nélküle töltött évek tehetnek róla, vagy az, hogy lényegében most mind a ketten egyenrangúak. Nincs sem vagyon, sem rang, ami a másikat felemelné egy elérhetetlen piedesztálra. Sokkal közvetlenebbül beszélhetnek, vitatkozhatnak is és még egy-egy kósza, viccesebb megjegyzést is megejthetnek. De valahogy mégis furcsa az egész helyzet, amit noha magának is tagad a lány, de azért igencsak feszélyezi.*
- Minden csak nézőpont kérdése. Ha már ketten vannak, akkor az összebújás jó a vacogás ellen.
*Kacsint mosolyogva a férfira. A megjegyzést, miszerint, majd Keslaud kipróbáltatja vele a dolgot most még elengedi a füle mellett. Így is elég feldolgozni valót adnak az elkövetkezendő pillanatok. A simítás, a csók, kettejük szívének heves dübörgése. Mind-mind egy olyan pillanat, amire ezelőtt sosem gondolt volna. Ismételten maga előtt nem tudja tagadni, hogy hasonló gondolatok, álomképek nem merültek fel benne a férfival kapcsolatban. De az akkori lehetőségeik nem igazán voltak hatalmasak ahhoz, hogy ez felszínre kerüljön. A rang, a vagyon óriási szakadékot képezett kettejük között. Apja sosem örült volna annak, ha valaha is egy hozzá méltatlan lovászfiúval kezd. Így maradtak a gyerekes csínyek, amikkel igyekezett a lehetőségekhez mérten jobban elrettenteni magától a fiút. Azt gondolta sikerrel járt, hogy Keslaud meggyűlölte, s csak a muszáj tartja a családnál, de a jelen helyzet az arcába ordította, hogy hatalmasat tévedett. A férfi kérdésére hirtelen nem is tudja mit mondhatna. A kettősség, amit érez elrettenti az őszinte válaszadástól. Jelen helyzetében szinte belevetné magát a karjai közé. De mi lesz, ha az apja végre hazatér? Mihez fog kezdeni a kapcsolatukkal? Tudja jól, hogy apjának milyen tervei voltak vele. Odaadni egy gazdag ficsúrnak, aki az élete végéig gondoskodna arról, hogy a lányának gondtalan élete legyen. Az ő életének történetében sosem szerepelt az őszinte szerelem. Egészen eddig a pillanatig, amikor is a lovászfiú kitépte a kezéből a befejezetlen könyvecskét és apró cafatokra tépte. Az eddig biztosnak tűnő jövő a lázadással és Kes felbukkanásával ismét olyan bizonytalanná vált, ami megriasztja a lányt. Most milyen jó is lenne kikérni Eildi véleményét. Ő okos és tapasztalt asszony, sok jó tanáccsal látta már el eddig is, amit, ha kivételes esetekben meg is fogadott sosem járt rosszul.*
- Én... Nem tudom.
*Nyögi is ki a nem várt választ. A hirtelen köréjük ereszkedő rózsaszín köd egy pillanat alatt foszlott a semmibe. Így a remélt csók is elmarad vele együtt. A kis székről felkelve húzódik el, majd az ajkába harapva pillant a sarokba pakolt páncélra.*
- Fogalmam sincs Keslaud. Öt évre eltűntél, sosem gondoltam volna, hogy valaha is visszatérsz. És, hogy így térsz vissza. Hogy... hogy bevallasz mindent.
*Nyögve, kissé idegesen túr bele kusza tincseibe, majd egy ideges halálraítélt rutinjával kezd fel-alá járkálni a szobában.*
- Miért kellett? Miért most? Apám, ha hazatér, akkor mi lesz?
*Kapja is vissza végül a tekintetét a férfira.*


315. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-04 09:11:26
 ÚJ
>Jenari Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Örömmel nyugtázza, hogy Gaerralos eleget tesz a kérésének, így további mondanivalója nincs is jelenleg felé. Egyébként is kellőképpen leköti, hogy igyekezzen tomboló érzéseit valamelyest lecsillapítani. Ez részben meg is történik. Talán a séta teszi, vagy a friss levegő, vagy a másik néma jelenléte, de enyhülni látszik a fejében keletkező fájdalmas nyomás és légzése is valamelyest visszaáll a normálishoz közelítő ritmusába.
Ettől függetlenül feszült, nyugtalan, ez arcába húzott csuklyájából és tartásából is jól kivehető. Ezen érzései okán nem is tudja, hogy mit mondjon, vagy hogy egyáltalán mondania kell valamit, így inkább a hallgatás mellett köteleződik el, és ha Gaerralos nem kíván beszélgetni, akkor Jenari részéről némán sétálnak vissza a Kaszárnyába.*


314. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-03 07:05:48
 ÚJ
>Keslaud Palahron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*A lány nem akad ki azon, hogy Kes miért állja némán a felé dobált szavakat. Talán jobb, hogy kiadja magából az indulatot Thea, akár egy forrongó vulkán, ami ezután megnyugszik egy időre. Mélyebb gondolataiból a másik kontra viccelődése rántja ki. Séta közben arra lesz figyelmes, hogy a gesztenyeszín szemek szinte egybeolvadnak az övével. Először nem tudja, hogy ez jót jelet, vagy éppen rosszat. A humorát ért megjegyzésen csak vigyorog. Nem veszi támadásnak. A házban már talán mindketten jobb kedvűek és a kinti feszült hangulatnak nyomát sem lehet érezni. Mosolyogva konstatálja a fésülködő asztal beszerzését, amit ezek szerint a dadus intézett. Eszébe jut, hogy mennyit ült egy ennél sokkal puccosabb tükrös asztal előtt, amikor szépítgette magát Thea. Ezt csak ritkán volt alkalma megfigyelni, de már akkor is látta, hogy a lányt ez nagy örömmel tölti el, mint talán a legtöbb nőt. A másik nevetve tálalja, hogy a csillagos ég alatt milyen szép látvány tárul a kint alvók elé, s az eső romantikáját hallva már Kes is halkan nevet.*
- Amkor bőrig ázol és vacogsz, akkor nem pont a romantika jut eszedbe, de majd kipróbáltatom veled. *Vigyorogva válaszolja a szépítő megjegyzésre, mielőtt komolyabb vizek felé eveznének. Átöltözésének nincs akadálya, így már sokkal könnyebben tud mozogni, és sokkal kényelmesebb is az acél nélkül. Thea viselkedése szokatlan, amint közel érkezik hozzá, fél térden megtámaszkodva. Csak akkor kapja meg a bájos tekintetet, mikor kezével simít végig a bársonyos arcon. Nem tudja, hogy a hallgatás jót vagy rosszat sejtet, de csókja után nem kap pofont, sem eltaszítást. Íriszei a gesztenyeszínnel egyesülnek, minden csillogását áhítattal figyelve. Azt hihetné, hogy újra valami gonosz játék áldozata lehet, de keze még mindig ott pihen a lány arcán, s ujjbegyeivel érzi a lüktető és majd kiszakadó szív heves és gyors dobbanásait. Innen tudja, hogy a csókja nem hagyott hűlt érzelmeket a lányban. A neki félszegen feltett kérdésre ezek után nem nehéz válaszolnia. Bármi történjék is, most már így vagy úgy, de nem palástolja tovább az érzéseit, még akkor sem, ha a válaszban nem lehet teljesen biztos. A kérdés egy kedves mosolyt csal arcára, majd az arcot simító kezével óvatosan feljebb emeli a Thea tekintetét, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Azt kérdezném, hogy tudnál szeretni egy magamfajta lovászfiút? *Ha sikerül a gesztenyebarna szemek csillogását megkapnia, akkor egészen közel marad a másikhoz, szinte érezni egymás hevesen dobogó szívét, és a gyorsabb lélegzetvételeket. Pár pillanatig vár a válasszal, s ha az nem elutasító, akkor kezei Thea dereka köré fonódnak, gyengéden magához ölelve a finom női testet, majd a lány ajkaira egy forró és szenvedélyes csókot lehel, hogy saját érzéseit szavak nélkül is átadhassa.*


313. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-01 20:23:53
 ÚJ
>Theamyna Sad'dearen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Szinte fel sem tűnik neki, hogy az előtte álló férfi egy szót sem szól. Nem válaszol, nem védi meg magát. Nem jön replika, csak némán figyel. Thea tudatáig nem jut el a tény, hogy Kes már sokkalta mélyebb gondolatokba réved. Csak kiadja magából a feszültséget. Dobálódzik a sértett érzésekkel, akár egy kisgyerek. És talán így is van rendjén. Ha most a férfival komolyabb vitába szállna talán sosem fejezné be. Azt pedig nem meri megkockáztatni, hogy a veszélyes utcán legyen magára hagyva. Arról nem is beszélve, hogy Kesdlaudnál jobb társaságot nem is kívánhatna. Annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt sok gonoszkodásának volt áldozata a férfi, azért sokszor ő volt az egyetlen, akinek egy-egy gyengébb pillanatában kiöntötte a szívét. Nem hiába van az, hogy a férfi sokkalta több oldalát láthatta, mint akárki más. Annak ellenére, hogy jól titkolta mégis igazi bizalmasa volt mindig is, talán még több is, de a kettejük közötti társadalmi különbség sosem engedte meg, hogy ez komolyabban kibontakozzon. Vonzó volt az erős és bátor lovászfiú, de az apja szívrohamot is kapott volna, ha csak megsejtette volna, hogy a gyerekes piszkálódás mögött talán valami komolyabb húzódik meg. Így maradt az ábrándozás és a titkolódzás, a férfi közelében pedig az elkényeztetett csitri szerepe. Persze az sosem volt tagadható, hogy amúgy sem egy földre szállt jó lélek, de a legtöbb gonoszságot inkább az elfojtás váltott ki.*
- Majd akkor megemlítem apámnak. Biztos lelkesedni fog az ötletért, hogy egy harcedzett testőr erősítené is a családot.
*Mosolyodik el halványan, közben fel sem tűnve, hogy gesztenyeszín szemeit egy pillanatra sem tudja levenni a férfiról.*
- Valóban? Akkor kérlek szólj, ha látsz egy jóképű lovagot.
*Húzza pimasz mosolyra az ajkait. Azért annyira nem varázsolódott el, hogy egy kis visszavágást ne engedhessen meg magának. De úgy tűnik, hogy helyzetük változásával valóban felbátorodott Keslaud is. Pillanatok alatt leesik a csipkelődés lényege, ami miatt művi durcázással húzza is össze a szemeit.*
- Látom a humorod ugyan olyan pocsék, mint évekkel ezelőtt.
*jegyzi meg élesen, de kivételesen most ebben nem undokoskodás, sem nem harag vagy bántás cseng. Egyszerű hecc, amivel viszonozza az előbbit.
Azután jön a munka neheze. A körbevezetés a kis viskóban. Hiába nem ő tehet róla, hiába nincs más választása, akkor sem büszkélkedik szívesen jelenlegi otthonával. Az arcára kiül a szégyen, de szerencsére a férfi egy szóval sem bántja. Egy pillanatig sem érzi, hogy lenézné a helyzete miatt. Sok idő telt el, sok minden megváltozott, de Keslaud őszintén jó szíve még mindig a régi. Sosem értette meg, hogyan tud ilyen kedves maradni vele mindazok után, ahogy a lány viselkedett vele.*
- Eildi szerezte nekem. Imádom.
*Mosolyodik el őszintén, ahogy az említett bútor lapjára simít. Valóban hálás azért, amit az asszony tesz érte. A legnehezebb helyzetben is próbál a kedvére tenni, amit a lány mindig gőgös dacolással hálál meg. Valóban nem könnyíti meg a dada helyzetét, pedig biztos abban, hogy ő sem ilyen életre vágyik, mint amit most élnek.*
- A csillagok legalább szépek. Szebb, mint egy lyukas plafon. Az esőben meg van valami romantika.
*Nevet fel halkan, de az hamar el is hal, ahogy ismét kezd megkomolyodni a férfi. A vallomás és a magyarázkodás az elején igencsak ledöbbenti. Őszintén meglepi, hogy a sok gyötrelmes év után Keslaud látni akarta. Biztos volt benne, hogy a háta közepére sem kívánja a lányt, erre kiderül, hogy okkal hozta őket ismét össze a sors furcsa fintora.*
- Nem. Öltözz csak.
*Motyogja kissé talán elképedve. Unalmas merengései alkalmával neki is gyakran eszébe jutott a lovászfiú. Olyankor pedig óriásira nőtt a hiányérzet. Már ő is mindannyiszor elképzelte mi lenne, ha újra látná, mit mondana, mit tenne, de utána minden egyes képet elhessegetett magától, hisz biztos volt benne, hogy Kes épp elég boldog, hogy megszabadult a családtól, de főleg az elkényeztetett fruskától.
A szemeit képtelen levenni róla, amíg a masszív páncél nem kerül le a férfiról. Azután ismét előtte áll a lovászfiú, de talán még szemrevalóbban, mint annak idején. A katonai szolgálat tagadhatatlanul meglátszik rajta, ami azonnal ki is fejti a hatását. Thea rögtön el is kapja róla a szemeit, mintha egészen a pőre valójáig vetkőzött volna le. A vászoning épp eléggé felerősíti az edzett izmok látványát, amitől a lány szíve a kelleténél hevesebben kezd kalapálni a mellkasában. Régen is szerette titkon legeltetni a dolgos fiún a szemeit, most pedig már igazi férfivá serdült, ami egy cseppet sem hagyja hidegen a lányt.*
- Csak találunk valami helyet annak az ünnepi páncélnak.
*Motyogja zavartan, miközben ölébe pakolt kezeit kezdi morzsolgatni. A zavara csak nő, az elkényeztetett, vitázó lány bent is ragad, s helyét a szégyenlős kis csitri veszi át. Pedig Thea biztos abban, hogy semmi keresnivalója nincs ott. Még akkor sem emeli rá a tekintetét, mikor közvetlenül elé érkezik. Csak az arcát érő simítás készteti végül arra, hogy rápillantson. Szóra nyitja az ajkait, de mielőtt bármit is mondhatna egy bátor csók belé is fojtja a szót. Csak meredten bámul a másik arcára. Az eddig hevesen kalapáló szíve most már erősen dübörög a mellkasában. Szinte szerencse, hogy nem szakad ki onnan. Nem viszonozza, de el sem húzódik belőle. Az pedig eszébe sem jutna, hogy felképelje miatta a férfit. Ha teljesen őszinte akar lenni szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy forrón tapadjon az ajkaira, hogy szorosan a karok közé bújjon. Azok közé a karok közé, ahol most tényleg védelemre lelhet, ahol megpihenhet és megnyugodhat. Ehelyett viszont csak kukán ül, némán mered a katonára.*
- És mit kérdeznél tőlem, most, hogy újra találkoztunk?
*Szólal meg végül kissé bárgyún, s illúziórombolón. A szemeit újból csak lesüti. Nem nyúl a férfi után, nem marasztalja, de nem is löki el magától. Élvezi a közelségét, talán azt is élvezné, ha ez a közelség egyre csak csökkenne, de a szemérmes, tudatlan csitri képtelen arra, hogy megfelelően lépjen ebben a helyzetben. Csak marad a szégyenlősség és a bugyuta kérdés, amivel egy kicsit vissza tudja magát zökkenteni a keserű valóságba.*


312. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-01 08:12:46
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

// A szerelem alkímia //

*Az öreg megköszöni a neki adott aranyat, majd elbotorkál a helyszínről. Ezt követően üti fel a könyvet ismét, hogy jobban tanulmányozhassa a benne lévő helyszíneket, neveket, eseményeket. Az olvasás közben fény derül rá, hogy a napló kié is valójában és, hogy miért is kellett felakasztani a gnómot. ~Ez lesz, ha saját magadon próbálod ki a cuccokat, micsoda amatőr! ~ Suhintja meg a lapot, hogy szaladjon tovább, mert már unja az olvasgatást. A tények birtokában már kevésbé felháborító a tény, hogy egy fajtársat megfosztottak az életétől, de még így sem egészen tudja elfogadni a dolgot.*
-Hát igen, azaz ital nekem is piszok jól jönne, legalább nem kéne itt találgatnom napestig. *Csukja össze a könyvecskét. Ezt követően kezd csak el gondolkodni, hiszen ha báró volt az illető bizonyára a kúriájában, azaz a romok között lehet az ajtó, amivel már az a kellemetlen alak is próbálkozott. De mivel a terület romos és lepusztított, így talán még a családnév táblák is hiányoznak, így nincs mit tenni, el kell menjen a könyvtárba, hátha van a városról térkép, amelyen be vannak jelölve a nemesi kúriák. Ha ott nem, talán majd a Tanácsházán meg tudják mondani neki, arra gondol, de első körbe mindenképpen a könyvtárba indulna keresni azt.*



311. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-01 06:29:22
 ÚJ
>Keslaud Palahron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*A sértett fenyegetőzést dacos mosollyal fogadja. Meglepő gyorsasággal fogy el kettejük között a távolság, aminek észlelésekor szíve hevesebb ütemre vált. Érzi a másik tüdejéből kiáramló meleg levegőt, amit a düh fűtötte szavak selymes hullámként terítenek szét arcán. Az ezután kapott élcelődő kérdések, sértések áradata hirtelen halványulni kezd. Egy egészen halk háttérzajig halkulnak a lány kemény szavai, amiktől szívének belső dobogása válik egyre hangosabbá. Nem tud felelni a csípős nyelvnek, helyette érzékei kezdenek eluralkodni rajta. Elmerül a szikrákat szóró barna íriszekben, érzi a másik meleg leheletét, bőrének kellemes illatát, ami a legdrágább parfümök nélkül is mámorítóan hat Kesre. Fiatalabb évei jutnak eszébe, amikor Thea puszta látványa elvarázsolta egy pillanat alatt. Újra feltörnek benne az egykori érzések. Bár tudta, hogy számára Thea közel van, mégis elérhetetlen távolság volt közöttük, amit a rangok, vagyon ékként vertek közéjük. Sokszor irigykedett, amikor egy nemes ficsúr időt tölthetett a lánnyal, s néha elképzelte, hogy mi történt volna, ha Kes nemesnek, vagy gazdagnak születik. Thea összes hibája ellenére mindig is különleges volt a fiú számára. Mások talán csak a felszínt látták, az elkényeztetett hercegnőt, de Kes látta, mikor a lány szomorú, látta boldognak, bánatosnak, mérgesnek, dühösnek, viccesnek, megannyi oldalát, amit, ha nem egyszerű lovászfiúnak születik, akkor nem lett volna lehetősége megfigyelni. Egy kéretlen gondolat férkőzik agyába, amiben átkarolja a másikat, s a falnak simulva hevesen megcsókolja. Pár pillanat után visszatér a valóságba, s a kedélyek nyugalma és a témaváltás kizökkenti fokozott állapotából. Nagyot nyel, vesz egy mély levegőt, majd vigyort fakaszt arcára, hogy ne tűnjön fel az előbbi tétovázása. Mosolyt csal tekintetére a másik viccelődése, hogy a lovászon még túlteszik magukat, de testőrre szükség lesz.*
- Azt hiszem tudok egyet ajánlani, aki a régi ismeretségre tekintettel egész olcsón ajánlaná szolgálatait. *Vigyorogva kontrázik rá Thea szavaira, s egy kis időre elgondolkodik rajta, hogy milyen lenne testőrként védelmeznie a lányt. A szépség itteni hátrányát nem tudja szó nélkül elengedni.*
- Tolvajok szegődnek a nyomodba, hogy aztán jóképű lovagok mentsenek meg. *Halkan nevet, majd huncut vigyor kerül az arcára, amint tekintetük összeér. A dadus felől jó érzés hallani, hogy öregsége ellenére jól van. Kuncog, amikor a sok évek mellett a dadus nehézségeként emeli ki, hogy együtt élnek a lánnyal és ez az öregség mellett plusz teher. Megértően, de halvány vigyorral bólogat.*
- Ó, értem. Szegény Eildi, nem lehet könnyű sorsa, vagyis sorsotok. *Ezt egy kis csipkelődésnek szánja, de Thea köhintésekor elengedi a témát. Lassan közelednek a szállás felé, alig néhány háznyira sétálnak, ami tényleg nincs messze. Egy kis viskót pillant meg, aminek lyukas a teteje, repedezett omladozó falai vannak, s amit szinte a szükség tart össze. A tekintetére nem ül ki megvetés, sem gúny. Ilyenre számított, bár ennél talán egy picit jobbra, mindenesetre ezt nem árulja el a lánynak. Halkan megy be, hogy a már alvó dadust ne keltse fel. A benti állapotok sem jobbak a viskó kinti képéhez viszonyítva. Meleg van, de azon kívül mindent megviselt az idő vasfoga. A dadus mellett oson el, aki egy szerény, szalmával kitömött lyukas zsákon fekszik. A kapott irány szerint egyenesen megy tovább s közben azon gondolkodik, hogy mekkora a különbség előző házuk és a viskó között. Az szinte palota volt, ez viszont, nehéz szavakat találni rá. Thea szobájába érnek, ami egy apró kis zug, egy ingatag ággyal. A fésülködő asztal látványa azért derűs mosolyt csal elő.*
- Mindig is szerettél szépítkezni. Hihetetlen vagy! *Elismerően tekint a lányra, hogy a körülmények ellenére igényességén nem adott lejjebb. A hely invitálásara óvatosan leül az ágyra, s amennyire lehet nem engedi rá teljes súlyát mert fél, hogy még összetörne alatta. Leültetik az ágyra, amit így elfogad. Thea zavart mosolyára megnyugtató pillantást kap Kestől.*
- Tényleg nem rossz. Én sokszor a csillagos ég alatt aludtam, ami egy zivatar közben ennél sokkal kellemetlenebb élményt nyújt. *Óvatosan vigyorodik el, amint a fésülködőasztalra lehuppanó lányt figyeli.*
- Tartozom egy vallomással. *Nagyot sóhajt, majd belekezd.*
- Nem csak úgy véletlen botlottunk össze. Visszatértem a városba, hogy megkeresselek, már ha itt maradtatok. Nem kis kutatás után jutottam el a sikátorhoz. *Nem próbálja tagadni, hogy a véltlennek nem sok köze volt abban, hogy a mai este összehozta őket. Pirtianesben sokat gondolt Thea-ra, ami végül ide vezérelte annyi év távlatából is. Pillantása a földre vetül, majd ajkába harapva folytatja.*
- Sokszor elképzeltem mit kérdeznék tőled, ha újra találkoznánk. Nem tudtam mire számíthatok, de örülök, hogy megtaláltalak. *A padlóról a barna szempárba néz, egy kedves mosollyal.*
- Nem bánod, ha átöltözöm lovászfíúba? *A megerősítő válasz reményében feláll az ágyról és óvatosan, halkan leveszi páncélját, sisakját, pajzsát és fegyvereit, melyeket a szoba sarkában tesz le, ezzel szinte tele pakolva a helyiséget. A páncél alatt egy fehér, egyszerű vászonig van, barna bőrnadrággal, övvel és katonai bakanccsal.*
- Azt hiszem, hogy az ünnepi páncélom nem fogom tudni itt tárolni. *Vigyorogva állapítja meg, hogy teljesen befoglalta Thea szobáját, s ha esetleg lenne is másik páncélja, azt valóban máshová kellene tennie. Az ágyon ülve milliónyi gondolat cikázik a fejében, ahogy a szemközti íriszeket figyeli.*
- Van valami, amire régen nem volt lehetőségem, s egyszerűen nem tehetem meg, hogy kihagyom. *Féltérdre ereszkedik a kis széken ülő lány előtt, hogy fejük közel egy magasságba kerülhessen. Kezével lágyan végig simít a másikarcán, majd ujjai a barna tincsekbe bújnak, s ha eddig eljutott, akkor Kestől egy szokatlanul bátor csókot kap ajkaira. Ha eddig sikerül eljutnia, akkor egy kicsit hátrébb húzza fejét, hogy láthassa a másik tekintetét. Kíváncsian fürkészi a meleg barna szemeket, hogy pofont kap vagy viszonzást.*


310. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-28 09:41:00
 ÚJ
>Theamyna Sad'dearen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Bizonyára másnak jól esik a feszültség levezetése egy-egy vitával. De a lánynak a régi idők felhánytorgatása inkább csak hányingert okoz és jobban beletaszítja az önsajnáltatás mély medrébe. Akármit mond a férfi, akármivel érvel, akármit vág a fejéhez képtelen belenyugodni ebbe a sorsba, amit viselnie kell. Kétli, hogy ez valaha változni fog, de, ha apja hazatér minden visszaállhat majd a régi rendbe.*
- Ha ezzel tisztában vagy, akkor legyél is óvatos.
*Mordul fel sértetten. Még fejét is makacsul felszegi, mint egy gőgös pulyka, aki meg akarja erősíteni, hogy akármi is történt még mindig ő a felsőbbrendű. De most semmi sem olyan, mint régen volt. Kes sem hajlandó meghunyászkodni. Most nem áll testőrség a lány háta mögött, azt pedig, ha józanabb lenne az esze jól tudná, hogy magát úgy sem tudja megvédeni.*
- Helyes. A páncél még nem varázsol belőled férfit.
*Úgy néz ki, hogy a szavai betaláltak, de most ahelyett, hogy Kes elhúzódna, s ráhagyná a dolgot csak jobban csökkenti kettejük között a távolságot, ebben a fenyegető közelségben pedig Thea egyre inkább feszélyezve érzi magát. Kapcsol végre, hogy ebben a helyzetben senki sem tudja megvédeni, így vagy a sarkára áll és kiáll saját magáért vagy nemes egyszerűséggel befogja végre a száját. Sajnos az utóbbit nem igazán sikerült még elsajátítania, az első lehetőség pedig szintén nem az ő asztala, így a helyzete most igen hátrányosnak bizonyul.*
- Ha ilyen baromi jó megfigyelő vagy mennyi mindent figyeltél még meg? Azok a nemes ficsúrok arra sem voltak elég méltóak és elég férfiasak, hogy a csizmámat lepucolják, nemhogy még velem játszadozzanak. De gondolom te más vagy, igaz?
*Húzza össze a szemeit, az arcára pedig a szégyen miatti pír mellé felkúszik a dühödt tekintet. Ismét eljött az az idő, hogy az agya kikapcsol és nem parancsol álljt a szájának.*
- Igen, tisztában voltam vele, hogy mikor végezel, hogy mikor jársz az ablakom előtt. De te is ugyan olyan ostoba és mulya vagy, mint az összes többi. A nyáladat csorgatod, de annyi merszed nem volt, hogy te megmutasd, hogy elég férfi vagy. Azt hiszed ez a páncéllal kompenzálódik? Egy francokat!
*Már ő sem zárkózik el a közelségtől. Hiába van sarokba szorítva ő is tesz egy fél lépést előre, amitől a távolság olyannyira lecsökken, hogy tökéletesen érzi a férfi leheletének melegét az arcán.*
- Senki sem ért hozzám akkor és senki nem is tudna, mert mindannyian gyávák vagytok. Egyik sem érne fel hozzám, még akkor sem, ha most itt ragadtam a pórnép között. Mihez kezdenétek egy nővel? Azt sem tudjátok, hogy mire való azon kívül, hogy az átlag népség körében ő teszi a vacsorát az asztalra. De én? Egy ilyen nő, mint én...
*Vigyorodik el halványan. Persze, hogy emlékszik arra az időszakra, mikor kellette magát, amikor visszaélt a szépségével. Az pedig, hogy ezt Keslauddal szerette előszeretettel eljátszani természetesen az sem volt a véletlen műve. Noha érzésekkel, érzelmekkel sosem volt tisztában. Tudta jól, hogy megtehet bármit, így élt is a lehetőséggel. Ha igazán belegondolnának mindketten ebbe az egészbe, akkor Keslaud rádöbbenhetne, hogy az efféle magamutogatások a lány részéről csakis előtte voltak jelen. Amíg az elkényeztetett, gazdag fajankókkal csak heccelődött, addig Kes sokkal komolyabb dolgoknak lehetett szemtanúja. Igaz, hogy ez Thea részéről tudatalatti volt mindig is. Ez a felismerés pedig el is tünteti hirtelen a vigyort az arcáról. Ez egy olyan dologgá vált a múltjából, amit a jelenében sosem fog beismerni a férfinak. Az, hogy a férfiak között mindig is a lovászfiú volt az első, az örökre a lány titka marad. Még akkor is, ha soha egyetlen férfival sem volt kellő közelségben.
Lassan olybá tűnik mindketten megnyugodtak. Az érzelmi vihar kihunyni készül, így a szó is terelődik tovább. Még meg is mosolyogja Keslaud megjegyzését.*
- Nem nehéz lovászt keresni. Majd valahogy túltesszük magunkat a hiányodon. Bár az is igaz, hogy testőr viszont minden bizonnyal kelleni fog.
*Ejt meg egy kedvesebb mosolyt. Ha a férfi érti a célzást érti, ha nem, akkor nem. Bár az is lehet, hogy nem is fog vele foglalkozni, hiszen biztos vannak már más tervei.*
- A szépséggel itt csak azt érem el, hogy tolvajok szegődnek a nyomomba. Ez nem nagy kiváltság.
*Jegyzi meg keserűen, de aztán visszacsal egy kis vidámságot az arcára az, hogy Kes elfogadja a felkínált szállást. A dada felőli érdeklődésre viszont már zavarba jőve vakar a tarkójára. Az igazat megvallva biztos volt már jobban. Nem igazán könnyíti meg az életét a lány. Persze Thea sokszor szenved miatta bűntudattól, de a makacssága ebben a helyzetben is igen nagy úr. Nem egészen úgy bánik az asszonnyal, ahogy megérdemelné, hisz ő mentette ki a lázadók karmából. De ezt inkább átoknak veszi Thea, mintsem áldásos szerencsének.*
- Jól. Vagyis hát öregesen. *Indul meg lassan hazafelé.* Meglátszik már rajta a sok év, meg az, hogy velem él együtt.
*Köhint egyet zavartan. Ebből biztos érteni fogja a férfi, hogy mire is gondol valójában. Nem a kor az, ami meggyötri az asszony lelkét és fizikumát, hanem inkább Thea okoz neki sok fejfájást. Ennek ellenére még mindig hűen viseli gondját, amit azért igyekszik a lány is meghálálni. Persze nem úgy, ahogy szeretné, hanem ezekkel az értelmetlen, alig fizető kis munkákkal, amit az asszony barátaitól kap.*
- Erre.
*Alig pár háznyit sétálnak még, s valóban föléjük magasodik egy kis viskó. Omladozó, lyukas tetős, repedezett falakkal és rengeteg gyommal. Noha látszik rajta, hogy itt-ott igyekeznek foltozgatni a hibákat, de szakemberre nincs pénz, így maguk próbálják valamennyire élhetővé varázsolni.*
- Menj csak be, de halkan. Eildi ilyenkor már általában alszik.
*Most nem játssza a ház úrnőjét. Kényelmesen előre engedi a férfit, hisz a lány már úgy is tudja a járást. A belép láthatja, hogy bent sem jobb a helyzet. A falakról igen nagy részben lemállott már a vakolat. Melegnek szerencsére meleg van, de már a kandalló sem nagyon áll ép lábakon. Tüzelővel szintén nincsenek gazdagon ellátva, hiszen fahasáb alig van a kandalló melletti ládikában. Ellenben szék és asztallábakkal, fadeszkákkal jobban meg van tömve. Persze áldozatokat kellett hozni ezért is, így bútor alig van már a szobában. A kandalló közelében szalmával kitömött, lyukas pléddel leterített zsákokon fekszik Eildi. Már valóban alszik, kényelmesen horkantgat egy szintén viseltes pléd alatt megbújva. Ezen kívül még egy kis három lábú asztal, két háttámla nélküli szék, egy rozsdás tűzhely és egy két fiókos szekrény van, amiben repedt tányérok és csorba poharak sorakoznak foghíjasan. Evőeszköz kettejüknek akad csak a fiókban, az ajtó nélküli szekrény részben pedig két fazék, amit szintúgy kezd felemészteni a rozsda. Ez szolgálna a konyhának és Eildi lakhelyének.*
- Arra egyenesen.
*Terelgeti is a mondott irányba a férfit. Arra van a lány szobája. Egy aprócska kis zug, de legalább a sajátja. Persze a helyzet itt sem jobb. Ágy ugyan van, de két lába helyén régi könyveket pakoltak egymásra, így elég ingatag az építmény. Matrac helyett ez is csak szalmát kapott, ami itt egy kissé vastagabb pléddel van lefedve, de a lány takarója sem a kényelem elsődleges hagyatéka. Több helyen be van foltozva már, de még így is sokfelé lyukas és szakadt. Mellette egy ócska fésülködőasztal egy törött tükörrel. Ez a kedvence az egészből. Még Eildi szerezte neki az elején. Persze az épeszű ember kidobná a szemétbe, de neki most óriási kincs. Egy kicsi kényelem a régi időkre emlékeztetve. A ruhái egyszerűen csak az ágy végénél a földre vannak hajtogatva, hisz több szekrény már nem található az egész kis házikóban. Amit még nem mutatott meg az az Eildi szobájából nyíló még apróbb szoba. Az fürdőnek van gúnyolva. Egy kis asztal, egy mosakodó tál és egy kancsó található benne. A sarokban pedig deszkák vannak felszegelve a falra, amik polcként lettek felavatva. Ott tárolják az ételeket, a főzéshez való alapanyagokat. persze azok sincsenek telepakolva, de ez a látottak után nem is lehet meglepetés. Nem hiába nem nevezi otthonának ezt a lyukat. Persze próbálnak szépíteni rajta, de arany nélkül ez nem könnyű feladat. Meg a lány sem fektet bele túl sok energiát, hisz apját várva haza tudja, hogy akkor majd sokkal szebb helyre költözhetnek, amit tényleg úgy nevezhet, hogy otthon.*
- Ülj csak le.
*Terelgeti az ágyhoz a férfit, majd mielőtt az ellenkezne le is nyomja az alkalmatlan bútordarabra, ő maga pedig a fésülködőasztala előtti kisszékre huppan le.*
- Nem olyan rossz, mint amilyennek elsőre kinéz.
*Kezd is szabadkozni zavart mosollyal.*


309. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-26 17:34:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hydra)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// A szerelem alkímia //

* Az öreg leszólítása nem várt eredménnyel jár. Apróság ugyan az egész, sőt egyetlen szó, de mégis sokat jelent ez az utca felkutatásában. Hiszen itt, akkor napestig kereshette volna azt az utcát. Meg is hálálja az öregnek ezt a gnóm néhány arany formájában.*
- Nagyon köszönöm lyányom! Eeyr legyen veled!* Azzal elbotorkál, de csoszogó lépteit még sokáig lehet hallani. Xavy úgy dönt, hogy további információk után néz a naplóban. Ez nem lesz nehéz, hiszen ha felüti a napló első oldalát, akkor máris megtalálja azt, amit keresett.*

- Edsgroon Felstring báró e.sz. 6886. évi személyes naplója.

* Tovább lapozva az első oldalon az év első napjával kezdődően találja az első bejegyzést. Eleinte csak azt taglalja, hogy mennyire hasznos ez a napló írás, mert megkönnyíti az események visszakeresését, ha szükséges. Azután a napi tevékenységét írja le. Semmi említésre méltó. Ha bele lapoz a napló több oldalán is ilyesmit talál. Ám van ott logika, szóval csak annyit kell tennie, hogy a legutolsó bejegyzéstől kezd visszafelé kutakodni. Végül meg talál is egy oldalt, ami kiüt a többi közül. A nap elején még szép a kézírás, de aztán zaklatottá válik. Mintha valaki idegesen írta volna a következő sorokat.*

- Borzalmas! Hihetetten és felháborító! Az az átkozott gnóm! Ilyet kell megéljek, hogy az alkimistám összefekszik a tulajdon lányommal. Nem tudom mi történt. Egyszerűen zavaros. Prilha is tajtékzik, mert nem érti, hogy mi történt. Az állítja, hogy valamit itatott vele, amitől önként adta oda magát ennek a pondrónak. Fellógattuk a kis szörnyeteg az első fára. Hiába próbált a kis féreg menekülni.

* További átkozódásról szól az oldal, ahogy ezután a többi is. Több napig kitartó botrány volt ez. Ez nagyjából egy hattal korábban íródott, mint az utolsó bejegyzés. Viszont, miután eltelt néhány nap az írások kezdenek letisztulni. Ekkora sikerült valószínűleg jól átgondolnia az uraságnak ezt az egészet. El is kezdte ez pedzegetni a fantáziáját, aminek az eredménye az utolsó már olvasott oldal lett. Most már azért elég tiszta képet kaphatott Balkócza a történtekről. Valami isteni csoda lehet ez, hogy a kezébe került, hiszen neki is hasonló szeren kattogott az agya. Máris sokkal érdekesebb lehet az a zárt ajtó. Csak azt kéne kideríteni, hogy ez hol is lehet a Romvárosban, mert szép kis területről van szó.*


308. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-26 07:57:50
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

// A szerelem alkímia //

*Ahogy az utcákon sétál és felfelé nézeget, nem igazán akad meg utcatáblán a szeme. Mit is hitt, hiszen már évek óta itt lakik, az is csoda, hogy le van kövezve az út vagy, hogy még a düledező házak egyike se akart spontán összeomlani. A helyszínt, ahol a szerencsétlen ütközést elszenvedte, hamar megleli, ám a visszakövetés már nem kicsit bajos. A járókelők széthordták a trutyit a csizmájukkal. Nem tudja megállapítani, melyik nyom a faragatlan, feltehetően gazdag férfié és melyik a többi erre járóé.*
-Ez reménytelen. *Hagy fel a dologgal, miközben felegyenesedve körbe néz.*
-Akkor nincs más út. *Azzal odasétál az első járókelőhöz, de a legtöbben csak elhajtják vagy nemleges válasszal tudnak szolgálni, míg arra nem jár egy bozontos szakállú öregember. ~Ki ha nem ő? ~ Neki pedig még sejlik is valami a fejében, de elég bizonytalan az a derengés is.*
-Gazdagnegyed? *Kérdez vissza, nem is érti miért nem volt ez neki egyértelmű. Hiszen a goromba alak is nemesfélének látszott és a könyvből is az volt a benyomása, hogy művelt, ergo pénzes manus tulajdona.*
-Ezzel sokat segítettél, köszönöm. *Aztán meghallja, ahogy az öreg gyomra megkordul, valahogy az öreganyjára emlékezteti, kicsi, feledékeny és szakállas. A zsebébe nyúl, hogy elővegyen néhány aranyat, hiszen mégiscsak segített neki az öreg. Bele is csomagolja a 10 aranyat az öreg Mesélő (Hydra) markába, nehogy kiessen. *
-Menjen, vegyen magának valami finomat belőle. *Majd sarkon fordulna és előkapná a könyvet az egyik falnak a hátát nekitámasztva, hogy utalásokat keressen nemesi családok neveire benne. Mert a Gazdagnegyed már a múlté, utcanévtáblákat ott sem fog találni, de a kúriák családjainak nevei könnyen beugranak még ma is az embernek.*



307. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-25 17:29:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hydra)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// A szerelem alkímia //

* Ha nincs is teljesen megelégedve a naplóval, azért információval az ellátta rendesen. Arról már nem tehet, hogy a eredeti gazdája nem tudta befejezni. Azért így is szép kis olvasmány lenne, ha fellapozná a többi oldalt. Most viszont nem ezzel tölti el az idejét. Megmosdik és átöltözik, hogy aztán felkészüljön a kincsvadászatra, mert ez biztosan az lesz. Ezután bezárja otthonát és nekivág a városnak. Hát táblákat azt nem sokat talál. Ha esetleg mégis lel néhányat, akkor azoknak se sok köze van a keresethez. Viszont visszatér a tett helyszínére, ahol is még talál a ragacsból, hiszen az esés miatt akad ott bőven a földön. Ez sem Nyárfa, vagy legalább is nem tudhatja, mert nincs kitáblázva. Megpróbálkozik viszont visszakövetni a nyomokat, hogy merről érkezett a különös és egyben elég bunkó alak, de ez a város szennyes utcáin elég nehéznek bizonyul. Néhány sarok után már semmit sem talál. Nem is csoda, hiszen nem egy csizma talpára ráragadhattak a nyomok. Ráadásul nem egy tapasztalt nyomkövető a gnóm. Így aztán marad a kérdezősködés. Császkál egy darabig kérdezősködve, de vagy eredményt azt nem tud kihúzni senkiből. De aztán fordul a kocka, mert egy idős szürke bozontos szakállú öregembernek, mintha ismerősen csengne az utca neve.*
- Nyárfa utcát mondtál lyánom? Má hallottam róla, de az régen volt. Kicsit megkopott a memóriám.* Nyálazza meg ajkait. Látszik, hogy nagyon töri a fejét. Végül mintha az értelem megcsillanna idős szemében.*
- Most már emlékszem rá. Egy utca valahol a Gazdagnegyeben.* Gyomra hangosan megkordul. Nélkülözhet szegény öreg biztosan sokat. Csak nézi a gnómot, mintha csak várna a további kérdésekre, de az is meglehet, hogy csak elbambult. Az öregek már csak ilyenek.*


306. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-25 09:34:13
 ÚJ
>Keslaud Palahron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Mindketten kiadják magukból indulataikat, melyeket talán az évek, vagy éppen elmúlt napok eseményei válthattak ki. Közeledésére Thea a falnak simul, látszik, hogy hátra lépne, ha tudna, de egy ház fala ebben megakadályozza. A várt orrba vágás elmarad, pedig nem védekezett volna és nem is viszonozta volna, csak kíváncsi volt, hogy vajon tényleg kitombolná magát rajta a lány vagy sem.*
- Tudom, hogy meg mernéd. Csináltál már ennél merészebb dolgot is. *Egy halvány félmosoly kúszik ajkára, amint eszébe jutnak azok az emlékek, amikor Thea még habzsolta az életet. Kacérkodott és időnként veszélyes játékokat játszott, de akkor, azoknak nem volt következménye, mert apja testőrei bármitől megvédték. A másik rekedtes hangon ugyan, de még mindig hercegnőnek titulálja magát, majd végig hallgatja, hogy mindig csak egy lovász fiú marad, bármit viseljen is.*
- Én legalább elfogadom, hogy egy egyszerű kertész fia vagyok, és fiatalon lovász voltam. Az vagyok, aki voltam, nem lettem több. *Megbékélt a sorsával, de amikor Thea megvádolja, hogy továbbra sincs benne elég vér. Ez fájóan szíven találja és a közelséget újra fenntartja, sarokba szorítva a másikat.*
- Mihez nincs elég vérem? Neked bezzeg volt. Azzal a nemes ficsúrral hancúrozhattál, akivel akartál, ha ezt apuci nem tudta meg nem is volt baj. Elég sok éjszakára emlékszek, amikor a függöny mögött, a lámpa fényében kelletted magad. Pontosan tudtad, hogy akkor hajtom be a lovakat az istállóba. Éreztetted, hogy hercegnő vagy, én pedig csóró lovászfiú, akinek elérhetetlen vagy. Igen, akkor nem volt elég vérem, de most van bőven. *Szavai hol dühöt, hol felkavaró emlékeket idéznek fel benne. Nagyon is határozott lett, mert most már Thea nem az az érinthetetlen, aki korábban volt. Minden élcelődés, amit annak idején kapott most valahogy megszépülni látszik az emlékek ködében. Nem tartja, soha nem is tartotta Thea-t gonosznak. Látta, hogy van benne kedves jellem is, de ezt csak titkon, lopva láthatta, mert mindent elsöpört a dacot nem viselő hercegnő csillogása. A lány apjáról megtudja, hogy kereskedő útra ment. Ez megnyugtatná miszerint él, de annak hallatán, hogy a lázadás hetében utazott el, … nos, erre inkább nem mond semmit. Nem veszi el a reményt a másiktól, ugyanakkor van egy sejtése, hogy az apa már nem fog visszatérni többet. Ennek ellenére nem akar rossz szájízt hagyni a lány apjával kapcsolatban.*
- Úgy legyen, de lovász fiút másikat kell, hogy keressetek. *Ezt már valamivel kedélyesebben teszi hozzá, még mosolyt is csal arcára a gondolat. Távolodására finoman a keze után kapnak, mintha vissza akarnák húzni, de ez nem történik meg. Az érintés rég elfeledett érzéseket hoz fel benne. Annak idején, amikor Teha a legszebb, legdrágább ruhákat viselte, a megjelenése szinte lélegzet elállító volt. Nem volt olyan fiú, sőt férfi, aki a fiatal lányra ne szentelt volna egy elismerő pillantást. Ezzel Kes sem volt másként. Tagadhatná, de tény, hogy őt is levette a lábáról a magabiztos hercegnő, de lovászfiúként egy átléphetetlen szakadék volt közöttük. Azóta rengeteg minden változott, Thea is, csak ő még ruhák nélkül is megőrizte női bájait. Kes barna szempárjával beszorított „áldozatát” keresi, akit idő közben kienged a falhoz szorításból. A szállás meghíváson elgondolkodik, majd ajkába harapva vigyorogva tekint a másikra.*
- Valami nem változik. Neked most is van házad, nekem nincs, és még most is szép vagy, a legdrágább holmik nélkül. *Egy őszinte bókot megengedhet magának, talán ezzel oldja is a feszültséget. Rövid töprengés után él a lehetőséggel.*
- Nincs szállásom, így élnék a lehetőséggel… Tényleg! Eildi, hogy van? *Ha már megemlítik a dadust, akkor kérdezősködik a hogyléte felől, mivel vele mindig nagyon rendes volt a dadus, így szép és kedves emlékei vannak róla. Közben ha Thea mutatja az utat, akkor követi őt a házukhoz.*


305. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-25 08:22:30
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

// A szerelem alkímia //

*Kicsit bosszankodva horkan fel, mikor látja, hogy ez a napló legvége és több bejegyzés a papírosokat nem tarkítja. Igazából rengeteg információ van a birtokában, csak az a kérdés, hogy mire használja őket. Az üvegeket lezárja, amikben a trutyi van és gyorsan átöltözik, mert a kapunk kívülre mégsem mehet így, ahogy most van. Megmossa a kezeit és az arcát, hogy megszabadítsa magát az alkohol bűzétől, majd magához vesz egy tarisznyát és belerejti a könyvecskét.*
-Meg kell találjam azt a címet! *Húzza fel rituálisan a gatyáját, majd kisétál a pincéből és rázárja az ajtót a holmijára, majd a kulcsot is elteszi. Odakinn pedig elindul, tekintetét az utcai névjegytáblákra szegezi, de legfőbb célja, hogy megtalálja azt a helyet, ahol azaz udvariatlan fatökű ledöntötte a lábáról. Biztos maradt még trutyi a kövön, ha máshogy nem odakövülve, de azért rémlik is neki, hol is volt. Azért a földön is körbenéz majd, nem-e hagyott el mást is az a szerencsétlen. Ha odatalál és a keresztutca, ahonnan kiugrott az alak nem Nyárfa, akkor az arra járókat kezdi el kérdezgetni, ismerik-e.*



304. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:25:59
 ÚJ
>Theamyna Sad'dearen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Talán a megkönnyebbültség, talán amúgy is ideje volt már megnyugodnia, de a kiabálás megtette a hatását. Noha a levegőt kapkodja, a szíve hevesen kalapál, de kezd lassan nyugodtabb hangnemmel lenni. Az sem kizárt persze, hogy a meglepettség fojtja belé a szót, mikor Keslaud közvetlenül elé lép. Ösztönösen lépne is hátra, de az egyik ház fala útját állja, így csak neki simulva mered a férfi szemeibe.*
- Ne próbálgass. Nehogy azt hidd, hogy nem merném megtenni.
*Nyögi halkan, majd a szemeit lesütve harapja be az ajkát, míg továbbra is a szavait hallgatja. Talán igaza van, talán nem. A jelenlegi helyzete akkor sem tetszik, s ezt nem is fogja véka alá rejteni. Utálja, hogy dolgoznia kell, utálja, hogy nincs egy szép ruhája sem, gyűlöli, hogy már nem ura saját életének, nem tehet már azt, amit akar. S ez az utálat hatalmas dacot és makacsságot vált ki belőle, ami csak jobban erősíti benne azt, hogy nem hajlandó továbbra sem leereszkedni az egyszerű polgáréletbe.*
- Akár tetszik, akár nem hercegnő vagyok. *Vágja vissza rekedtes hangon, de most a dühös nő eltűnik, helyébe inkább visszalép a pár évvel ezelőtti fiatal lány, aki mindig kíséretre, védelemre szorult a való élet elől.* Nézz magadba Keslaud. Hiába viselsz csillogó páncélt, akkor is lovászfiú maradsz te is. Nem lettél férfi attól, hogy megtanultál harcolni. Továbbra sincs elég vér... benned.
*Húzza össze a szemeit, ahogy a sértéseket Kes fejéhez vágja. Nem tud mit tenni, a jelleme nem olyan finom, mint kellene lennie. Az elkényeztetett életvitel nem tanította meg a tiszteletre. Persze kedves ő, de nem olyan könnyű előbújtatni belőle azt, főleg nem mostanában. Dacol a külvilággal, hacol az egész sorssal, ami idejuttatta, s dühét efféle kép vezeti le. Mindig másokon, mindig bántó szavakkal. Nem Keslaud a szerencsétlen áldozat, aki most kap hideget, meleget. A dadája napi szinten esik az érzelmi viharok áldozatául, amit meglepő mód az asszony tűr és állandóan lenyel.*
- Az üzleti útról. *Feleli az apját érintő kérdésre.* Azon a héten utazott el egy kereskedő karavánnal, mikor a... a lázadás volt.
*Motyogja, közben érzi, hogy elég bugyutának tűnhet az egész eset. Évek teltek már el a gazdagnegyedi tragédia óta. Az apjának azóta veszett nyoma. Semmi hírt nem hallott róla, semmi jele nem mutatkozott ez idő alatt. Thea számtalanszor elgondolkodott már azon, hogy mi történhetett apjával. Minden egyes elmélkedése után rettegés fogja el. Talán nem is kereskedni ment el, hanem el akarta hagyni a családját. Vagy ahogy megtudta mi történt új életet kezdett egy másik nővel, s már egy másik lányát neveli. Vagy a legborzongatóbb gondolat az összes közül, hogy meghalt. Sajnos más magyarázat nincs arra, hogy ennyi hosszú év után sem keveredett haza, de a lány ostobán reménykedik továbbra is.*
- Ha majd hazajön, akkor minden a régi lesz. Újjáépítjük az életünket.
*Sóhajt fel, majd ismét a férfira emeli a tekintetét. Ahogy Kes hátrébb lép ösztönösen kap is a keze után, hogy finoman visszább húzza magához. Ahogy ilyen közelségben álltak egymástól a biztonságérzete csak egyre nőtt. De ahogy észbe kap el is ereszti, majd zavart sóhajjal túr bele a kusza tincseibe.*
- Van hol megszállnod? Mert, ha nincs nem nagy a ház, de van hely neked is. Eildi biztos örülne neked.
*Céloz a dadára, aki régen is imádta a fiút. Még emlékszik rá, hogy egy-egy sétával töltött nap alatt az asszony mennyit dicsérte a fiút. Hogy mennyire dolgos, mennyire ügyes kezű, odaadó és segítőkész. Meg hát, hogy mennyire jóképű. Talán ezeknek a dicséreteknek köszönheti azt az áldásos időszakot a fiú, amikor Thea is felfigyelt rá és vég nélkül egzecíroztatta.*


303. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:21:52
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 275

Játékstílus: Megfontolt

//A büdös és a bunkó//

* Nimerilt a kétségek gyötrik a betalált döfés miatt. Ha tudná, hogy találata nem éppen a jó szándék miatt történt, akkor biztosan boldogabb lenne, de így inkább nem feszegeti ezt. Na meg csak nem dörgölhetné az uraság orra alá csak úgy, ha igaz volna. Viszont azt már rossz néven veszi, hogy rossz szolgának titulálják. Na nem mintha szeretne jó szolga lenni, mert igazából nem szeretne semmilyen szolga lenni, de ha már erre fanyalodott, akkor kíváncsi, hogy mi is a baj. Nem is szégyell hát rákérdezni. A válasz meglepő, de van benne igazság.*
~ Nyeh! De sok baja van ennek. ~
- Pedig én nagyon igyekeztem. Azt hittem a támadással kedvére teszek.* Pislog ártatlanul, de igazából csak meg akarta mutatni, hogy valamit ő is ér. A cipős dumát csak átlagos csesztetésnek fogja fel, de amikor szóba kerül, hogy eladná, akkor meghökkenve néz rá?*
- He?* Azért lát benne logikát, hogy megeteti meg tisztába rakja a kis csövit, hogy utána eladja. Ráadásul úgy beszél erről, mintha tapasztalata is lenne. Gyanakodva pillant körbe az utcán mintha csak attól tartana, hogy mindjárt lekapják a tíz körméről.*
- Csak ne próbálkozzon semmi ilyesmivel az uraság! Én szépen a forgalmas maradok és visítok, ha valaki hozzáér.* Még el is távolodik egy jó lépésnyire a férfitól. Éppen elég morbid történet kering az utcán, hogy nagyjából komolyan vegyen egy ilyen kijelentést. Csak remélni tudja, hogy mihamarább elválnak az útjaik. Így is túlságosan gyanús még az is, hogy csak úgy elengedi. Amint szabad lesz a lehető leghamarabb kereket fog oldani.*


302. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 16:41:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hydra)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// A szerelem alkímia //

* Az a kevés írás is sok meglepetést tartogatott kíváncsi olvasója számára. Vegyes érzelmek kavarognak a lány körül, de talán a legerősebb a végén a kíváncsiság lesz. Annyi biztos eddig, hogy van valami a Nyárfa utca 15-ön, amit az az elf akárki meg akart kaparintani magának. Meg előtte még a napló írója is. Sok a megválaszolatlan kérdőjel. A napló további oldalai üresek, mivel biztosan nem volt már alkalom a megírására, de visszafelé még jócskán akad még olvasni való. Xavyn áll, hogy most mihez kezd.*


301. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:04:18
 ÚJ
>Keslaud Palahron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*A dühödt kifakadását várhatóan nem nyeli le Thea csak úgy. Erre számíthatott is Kes, de most valahogy nem foglalkoztatja. Már teljesen mások az erőviszonyok, nincs alá-fölé rendeltség egyik félnek sem. Mindketten egyszerű polgárok, talán a lány valamivel szerényebb körülmények között él, de az évek alatt a katonává érett lovászfiú sem lett gazdag, csupán megélt, egyszerű átlagemberként. Szemében minden ismerete ellenére meglepődöttség látszik, amint a másik megpördülve farkasszemet néz vele és hasonlóan erős szavakkal méltatja a fiút. Meglepődöttsége hamar feszült izmokban fejeződik ki, amint Thea a fejéhez vág jó néhány gúnyos megjegyzést. Nem fojtja bele a másikba a szót, de reakció nélkül ezt nem fogja hagyni. Egészen közel lép a másikhoz, már ha az nem lép el tőle. Olyan közel, hogy orruk majdnem összeér.*
- Tessék. Verd be az orrom. *Ha dühös, hadd legyen csak dühös a lány. Nem fél a fenyegető ökölrázástól sem, s ha akarja Thea, akkor most tényleg orrba tudja gyűrni a Kes-t.*
- Az arany hatalma véges. Polgár lettél te is, mint én. Fogadd el és ne játszd tovább a hercegnőt, mert az az idő már soha nem fog visszatérni. *Még mindig nem tágít a másik közvetlen közeléből, s csak ekkor eszmél rá az imént elhangzottakra, hogy egykori ura, a kereskedő most nincs itt. Dühe egy kicsit csillapodik, és rá is kérdez, ezúttal nem gúnyolódva, pusztán érdeklődve.*
- Hogy, hogy visszatér? *Nem érti miért ment el, vagy miért nincs itt Thea apja. Arra tud gondolni, hogy biztos valami üzleti ügyben van távol. Az elcsukló hangokra is felfigyel, a hold fényében derengő vízbe mártott gesztenye íriszekre is, így egy lépést hátra is lép, hogy közelsége ne legyen fenyegető. A felgyülemlett düh ellenére nem szívtelen, hogy egy elcsukló hangú és talán sírás előtt álló nőt tovább bosszantson. Megenyhülnek vonásai és a feszült düh is oszolni kezd a szemében.*


300. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:41:49
 ÚJ
>Theamyna Sad'dearen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Akár megérdemli azt, hogy élhessen a sértődöttséggel, akár nem ez a helyzeten nem sokat változtat. Most gyűlöl mindent és mindenkit, akinek köze van ahhoz a helyzethez, amibe belekényszerült. És igen, továbbra is úgy gondolja, hogy hatalma van a lovász fölött. Azt akarja, hogy hatalma legyen, mert így legalább ez a kicsi megmarad abból, ami régen volt. Megmarad az érzés, hogy valaki felett hatalma van, valakit irányítani tud. De ebben is csalódnia kellett. A valaha szerénynek és megalázkodónak gondolt fiú mára már egy sarkára állt férfivé vált, aki hangot ad a nemtetszésének és igyekszik helyretenni a lányt. Viszont ez a heves vérmérsékletű barnaságnál eléggé öngyilkos küldetésnek indul, hiszen csak pár pillanat kell ahhoz, hogy a benne fortyogó düh kirobbanjon.*
- Nagyon is sokat változtam és rohadtul nem tetszik, tudod?
*Fékezi is le a lépteit, majd megpördülve készül farkasszemet nézni a fiúval. A dühödt kérdések úgy hasítanak belé, mintha tőrökkel tűzdelték volna tele a szívét és a tüdejét. Szúró fájdalomként hat rá, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejt, azután pedig jön a paprikavörös arc, de most egyáltalán nem a zavartság az oka, hanem a színtiszta düh, harag és megbántódás.*
- Ez maradt nekem Keslaud. Az úrias távozás.
*Horkan is fel a karjait széttárva, hogy megmutathassa való igaz, már semmije sincs, ami az úriasságot hirdetné rajta.*
- Le vagyok kötelezve a kedvességedtől. *Sziszegi idegesen a szavakat.* De elmehetsz vele a francba, az okoskodásoddal együtt.
*Kiabálja is vissza. Az sem érdekli, ha az egész utcát, az egész negyedet felverik, sőt azt is magasról letojja, hogy ha kettejük hangjára riad meg Arthenior minden lakója. Dühös és ez egy remek alkalom, hogy kiadja magából. Az pedig csak plusz, hogy eszében sincs hagyni, hogy a férfi nyeregben érezze magát vele szemben.*
- Fáj? Tudod mi fáj? Hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy beverjem az orrod. *Szorítja is ökölbe jobbját, még fenyegetően meg is rázza Kes felé, akár egy vénasszony, aki a koszos kölkeit szidalmazza kint az utcán.* Ez csak átmeneti állapot, nem tartozom a pórnéphez. Ki ne merd ejteni még egyszer a szádon, mert kikaparom a szemed. Ha apám visszatér minden a régi lesz.
*Mordul is, de hangja már időnként el-elcsuklik. A régóta kikívánkozó méreg, a megbántottság és talán a félelem is most könnyeket csal a szemébe, de tartása még akad, így nem ad nekik szabad utat. Talán csak a hold fényében látszik kissé, hogy a természetesnél jobban csillognak a gesztenyeszín íriszek.*


299. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:05:05
 ÚJ
>Keslaud Palahron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Rövid barátkozó kérdésére megkapja a választ Theamyna-tól, de a hangsúlyából tudja, hogy ez amolyan forma válasz volt a lány részéről. A dac formálódását is hamar ki tudja olvasni a másik tekintetéből, hiszen régen annyiszor látta már. Kezdte azt hinni, hogy személyiségben talán pozitív irányt vett az egykor elkényeztetett lány, de amikor faképnél hagyja az aranyakat a földre visszaejtve, akkor egy kicsit benne is felgyülemlik némi düh. Gyorsan összekaparja az aranyakat és pár lépést tesz Thea felé.*
- Tudod te semmit nem változtál. Ennyi év után találkozunk, és képes vagy előttem a földre dobni az aranyaid, csak, hogy úriasan távozz? *Dühös, s ezt talán nem csak a mostani eset váltja ki. A többévi elnyomás is felszínre törhet szavaiban, amit a folytatás is megerősít.*
- Kedves akartam lenni, de most már te is azt csinálsz, amit akarsz. Már nem ugráltathatsz, és ez fáj ugye? Milyen érzés pórnépnek lenni Thea? *Magából kikelve kiált a lány után, mintha minden eddigi elnyomást, amit kapott, most szeretne helyre tenni. Nem szép dolog, amit tesz, de látva, hogy a lány szinte semmit nem változott, valahogy úgy érzi, hogy megérdemli a ráolvasást. Bosszúsan tekint a távozni készülő, egykori hercegnőre, aki most úgy tűnik, inkább távozik, mint lealjasodjon az egykori lovászfiúval való beszélgetésre.*


298. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:50:53
 ÚJ
>Theamyna Sad'dearen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Teljesen megváltozott. Valahogy, ahogy előtte áll a férfi, mellette pedig felrémlenek a régmúlt emlékei mintha ellentéte lenne magának Keslaud. Ahogy most a nő előtt áll szinte magabiztosságot és nyugodtságot sugároz. Még annak ellenére is, hogy Thea rajta is egy kis zavartságot vél felfedezni. De a régi lovászfiú nem ilyen volt. A haja ápolatlan, kissé fakó, a tartása görnyedt, merev és feszült volt mindig is. Egyszerű, semmitmondó ruhákban járt. Na persze akkoriban is felkeltette a nő figyelmét a markáns, délceg, férfias vonásai, de teljes mértékben sosem tudott úgy ránézni, mint egy igazi férfira, csupán csak egy lovászfiúra, aki jó volt arra, hogy heccelődéssel üsse el az idejét. Most viszont páncélban, frissen borotválva, fényes, rendezett hajjal áll előtte. Sokat változott ő is, de Theával szemben ő határozottan előnyére. A vézna kis lovászból úgy tűnik edzett, harcos férfi vált. S a tudat, hogy egy ekkora tragédia Keslaud számára előnnyel járt szinte felforgatja a nő gyomrát. A féltékenység és csalódottság kezd elhatalmasodni rajta. Miért épp ő? Miért Keslaud, mikor a jólét nem neki, hanem Theamynának jár? Miért ő lépett feljebb, s a lány pedig zuhant le a nyomorba?
És még örül. Az érzés korántsem nevezhető kölcsönösnek. A kezdeti nyugalom felborult most, hiába üldözte el a férfi a két fajankót. Kes szavai után köpni lenne kedve. Még hogy valami, hogy életben maradt? Szinte minden áldott nap beletemetkezik az önsajnáltatásba, hogy bárcsak a dadája otthagyta volna aznap éjjel, bárcsak az anyjával együtt ő vele is végeztek volna. Akkor most nem kéne szenvednie, nem kéne a nélkülözésben élnie. Nem kéne reménytelennek tűnően várnia az apját. A túlvilágon bizonyosan szép hely van neki fenntartva. Olyan, amilyet megérdemel, nem pedig egy ilyen porfészek, amiben élni kényszerül.*
- Igen túl. Látom te is megmenekültél. Jól nézel ki. Örülök.
*Jegyzi meg egyszerűnek tűnően, de Kes valószínűleg elég jól ismeri ahhoz, hogy kihallja, hogy valójában egyáltalán nem gondolja komolyan. Egyáltalán nem örül, s ez a dacos tekintettel mind jobban ki is ül az arcára. Az aranyakra szorítva mered még pár pillanatig a túlságosan ismerős arcra, majd tekintetét elkapva vonja meg a vállait.*
- Azt csinálsz, amit akarsz. Már nem lakom messze.
*Azzal sarkon fordulva ejti vissza az aranyait a helyükre, s lassú tempóban indul is hazafelé. Haza... A házba, amibe a banya dada lakni kényszeríti. Ahol semmi más nem maradt neki, csupán csak a teljes önsajnáltatásba temetkezés. Ami csak felidézi a tragédiáját és a nyomorúságát. Persze az nem hangzik rosszul, hogy legyen egy kísérője, de ezt sosem vallaná be. Régen sem volt ilyen, a makacsságát pedig nem fakította meg az idő kereke mostanra sem.*


297. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:22:15
 ÚJ
>Keslaud Palahron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A jó, a rossz, és a csúf valóság//

*Ahogy a földön elgurult aranyakat szedegetik, észreveszi, hogy pillantását kerüli Thea. Fel sem merül most benne, hogy ha ránézne a másik, akkor akár fel is ismerheti. Érzékeli a lány, szinte reszkető, rémült viselkedését. Visszagondolva teljesen megváltozott. Össze sem tudná hasonlítani azzal a gazdag úri kisasszonnyal, aki annak idején volt. Noha a ruhái megfakultak, a gazdagság már rég nem csillog rongyaiból, ez vajmi keveset rontott külsején. Kes még most is látja maga előtt a huncut tekintetet, amit oly sokszor láthatott, amikor Theamyna-nak heccelő hangulata volt. Nagyon furcsa így látni őt, de mégsem örül annak, hogy a lány és családja ilyen helyzetbe került. Nem kárörvendő fajta, még akkor sem, ha fiatalabb éveit egy kicsit megborsozta a lány. Mikor felállnak az aranyszedésből, akkor valami meglepődöttséget fedez fel a gesztenyeszín szemekben. Nevének hallatán egyértelművé válik a férfi számára, hogy kiléte lelepleződött. Theamyna először bizonytalan a név dolgában, majd nem sokkal később határozottan mondja ki nevét. A lány pírja nem kerüli el figyelmét, ugyanakkor saját maga is némi zavarba kerül a helyzet miatt.*
- Thea! Örülök, hogy túlélted azt a borzalmas éjszakát. Azóta minden felborult, de élsz, és ez azért valami. *Szándékosan nem tér ki az elveszett vagyonra, vagy, hogy most milyen helyzetben lehet a lány, a látottak alapján. Próbál egy amolyan semleges témát és talán egy apró mosolyt kicsikarni a lányból, bár ez nem biztos, hogy fog neki sikerülni. Kes-en is látható a zavartság, ezt nem tudja tagadni ebben a helyzetben. Ha az élet így hozta, akkor megpróbál valami jót kihozni belőle.*
- Megengeded, hogy hazakísérjelek? *Minden cinikusság nélkül, barátságos szempárral kérdezi a lányt, hogy az előbbi történések után nem szívesen engedné el egyedül.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316