Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2397. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2378-2397
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-11 16:01:29
Üzenet elküldve: 2025-04-11 16:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Figyelmesen hallgat. Ez olyasfajta ritkaság, amit, ha néha meg is szeretne adni másnak, a legtöbbször megbukik, mert nem tudják lekötni a figyelmét. Most mégis sikerül a kis elf fiúcskának. Elgondolkodik, hogy talán pont azért nem ment férjhez, mert ilyesfajta kötöttségekkel jár, minthogy nem tehet azt, amit akar. Nem is lenne túl jó feleség, de azért volt, akinek semmilyen körülmények között nem mondott volna nemet.*
- Nekem nincs, de tudod mit? Így kártyázhatok veled. Mondjuk nem tudok, de ha volna hozzá kedved, megtaníthatnál rá.
*Nem szeretné, hogy egyedül érezze magát a fiúcska, ő pedig hosszútávon kevés lesz neki. De ameddig nem alakítja ki az új kis életét, miért is ne játszhatnának együtt? Talán megtanul annyira, hogy elnyeri mások pénzét, aztán azon sem kell aggódnia, hogy miből lesz betevő falat a hosszúfülűnek és neki.*
- Lehet, hogy el. Talán máshol könnyebb nekik. *Inkább nem gondol mélyen bele, hogy mi történhetett és nem is keserítené el vele a fiút. Neli elméje hajlamos arra, hogy a rosszabbnál is rosszabb dolgokat lásson.* - Téged volt, hogy bántottak? Felnőttek… a gyerekek tudom, hogy szeretnek még játékból is verekedni. *Meg kell ismerje jobban és ahhoz ez is hozzátartozik. Bár nem szeretne haragra gerjedni valamitől, amit már úgy sem tud megváltoztatni, de szívesen biztosítaná róla a kölyköt, hogy itt biztonságban van. Elköltözni sem fognak, - legalábbis nem messzire - bántani pedig sosem bántaná. Őt tényleg nem.
A sötételfen már felszalad a szemöldöke. Akaratlan jut róla eszébe Tian, akinek olyan szép obszidián bőre van… hogy nézne ki fehérben? El is fintorodik, majd csakhamar újra békésen simítja végig a lurkó fürtjeit mosolyogva.*
- Itt maradsz velem, de nem vagy bezárva. Ha mindig tudom, hogy hová mész, akkor csak bátran menj. A barátok fontosak. Nekem is van egy. Merlana. Majd egyszer bemutatom neked.
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Figyelmesen hallgat. Ez olyasfajta ritkaság, amit, ha néha meg is szeretne adni másnak, a legtöbbször megbukik, mert nem tudják lekötni a figyelmét. Most mégis sikerül a kis elf fiúcskának. Elgondolkodik, hogy talán pont azért nem ment férjhez, mert ilyesfajta kötöttségekkel jár, minthogy nem tehet azt, amit akar. Nem is lenne túl jó feleség, de azért volt, akinek semmilyen körülmények között nem mondott volna nemet.*
- Nekem nincs, de tudod mit? Így kártyázhatok veled. Mondjuk nem tudok, de ha volna hozzá kedved, megtaníthatnál rá.
*Nem szeretné, hogy egyedül érezze magát a fiúcska, ő pedig hosszútávon kevés lesz neki. De ameddig nem alakítja ki az új kis életét, miért is ne játszhatnának együtt? Talán megtanul annyira, hogy elnyeri mások pénzét, aztán azon sem kell aggódnia, hogy miből lesz betevő falat a hosszúfülűnek és neki.*
- Lehet, hogy el. Talán máshol könnyebb nekik. *Inkább nem gondol mélyen bele, hogy mi történhetett és nem is keserítené el vele a fiút. Neli elméje hajlamos arra, hogy a rosszabbnál is rosszabb dolgokat lásson.* - Téged volt, hogy bántottak? Felnőttek… a gyerekek tudom, hogy szeretnek még játékból is verekedni. *Meg kell ismerje jobban és ahhoz ez is hozzátartozik. Bár nem szeretne haragra gerjedni valamitől, amit már úgy sem tud megváltoztatni, de szívesen biztosítaná róla a kölyköt, hogy itt biztonságban van. Elköltözni sem fognak, - legalábbis nem messzire - bántani pedig sosem bántaná. Őt tényleg nem.
A sötételfen már felszalad a szemöldöke. Akaratlan jut róla eszébe Tian, akinek olyan szép obszidián bőre van… hogy nézne ki fehérben? El is fintorodik, majd csakhamar újra békésen simítja végig a lurkó fürtjeit mosolyogva.*
- Itt maradsz velem, de nem vagy bezárva. Ha mindig tudom, hogy hová mész, akkor csak bátran menj. A barátok fontosak. Nekem is van egy. Merlana. Majd egyszer bemutatom neked.
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-09 14:32:37
Üzenet elküldve: 2025-04-09 14:32:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Minden akaraterejére és lélekjelenlétére szüksége van, hogy a nő szájából elhangzott, kihívó megjegyzéseket hallva ne a benne élő férfi győzzék, hanem a józan ész. Ha az előbbi kerekedett volna felül, akkor ott és abban a pillanatban nekiesett volna, nem törődve azzal sem, hogy épp egy kovácsműhely közepén vannak.*
- Mrh… *Ehelyett egy halk morgással szabadul meg a rátörő feszültségtől. Még szerencse, hogy az azt követő szakmai diskurzus a kováccsal elfeledteti vele ezt az igazán gonosz és kegyetlen húzást. Sőt, talán pont Mai ezen lépése az oka annak is, hogy a kovácsműhelyt maguk mögött hagyva, mintha Grael két lépést hátralépett volna a férfi, hogy legyen köztük elég hely lélegezni.*
- A mesterfegyverek különlegesek, és azért veszélyesebbek az átlagos társaiknál, mert mágiával még tovább erősíthetők. Ebből pedig már ki tudod találni, hogy könnyebben lehet nagyobb pusztítást végezni velük. Az Artheniori penge, amit most megrendeltem például képes megszelídíteni a villámokat, ha egy képzett mágus ismeri hozzá a megfelelő varázslatot. *Magyaráz tovább a kardokról készségesen, s éppen ezért előbb nem is, csak utóbb tűnik fel neki, hogy már egészen közel járnak az ő házához, de a fekete hajú félvér még mindig mellette lépked. A fáradtságtól igencsak mogorván kéri is számon ezt rajta.*
- Á, a könyv. Tényleg fontos az neked. *Ő pedig valóban nagyon elfáradt. Már gyanakodni sincs kedve azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg az az átkozott könyv-e az oka annak, hogy Mai a hazaúton is vele tart. Inkább elhiszi neki, de a lány végül folytatja a magyarázatát. Mikor meghallja, Grael megtorpan, felhúzza a szemöldökeit, felé fordul és a kékekbe pillant.*
- Tudod, szeretem az egyenességet, és most őszinte voltál velem. Megértelek, szerintem sem lennél még biztonságban egyedül. Maradhatsz nyugodtan. *Egyezik bele végül, hogy a ma éjszakát még együtt töltsék. Így legalább arra is lesz lehetősége, hogy behajtsa a lányon azt az átvizsgálást, amitől a műhelyben végül eltekintett. Ha így lesz, akkor még egy éjszakára egymás társaságába feledkezve terelhetik el a figyelmüket a világ bajairól, és napok után most először egymás mellett éri el őket az édes álom, melyet többé nem zavarhatnak meg sem átkok, sem rémálmok.*
*Minden akaraterejére és lélekjelenlétére szüksége van, hogy a nő szájából elhangzott, kihívó megjegyzéseket hallva ne a benne élő férfi győzzék, hanem a józan ész. Ha az előbbi kerekedett volna felül, akkor ott és abban a pillanatban nekiesett volna, nem törődve azzal sem, hogy épp egy kovácsműhely közepén vannak.*
- Mrh… *Ehelyett egy halk morgással szabadul meg a rátörő feszültségtől. Még szerencse, hogy az azt követő szakmai diskurzus a kováccsal elfeledteti vele ezt az igazán gonosz és kegyetlen húzást. Sőt, talán pont Mai ezen lépése az oka annak is, hogy a kovácsműhelyt maguk mögött hagyva, mintha Grael két lépést hátralépett volna a férfi, hogy legyen köztük elég hely lélegezni.*
- A mesterfegyverek különlegesek, és azért veszélyesebbek az átlagos társaiknál, mert mágiával még tovább erősíthetők. Ebből pedig már ki tudod találni, hogy könnyebben lehet nagyobb pusztítást végezni velük. Az Artheniori penge, amit most megrendeltem például képes megszelídíteni a villámokat, ha egy képzett mágus ismeri hozzá a megfelelő varázslatot. *Magyaráz tovább a kardokról készségesen, s éppen ezért előbb nem is, csak utóbb tűnik fel neki, hogy már egészen közel járnak az ő házához, de a fekete hajú félvér még mindig mellette lépked. A fáradtságtól igencsak mogorván kéri is számon ezt rajta.*
- Á, a könyv. Tényleg fontos az neked. *Ő pedig valóban nagyon elfáradt. Már gyanakodni sincs kedve azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg az az átkozott könyv-e az oka annak, hogy Mai a hazaúton is vele tart. Inkább elhiszi neki, de a lány végül folytatja a magyarázatát. Mikor meghallja, Grael megtorpan, felhúzza a szemöldökeit, felé fordul és a kékekbe pillant.*
- Tudod, szeretem az egyenességet, és most őszinte voltál velem. Megértelek, szerintem sem lennél még biztonságban egyedül. Maradhatsz nyugodtan. *Egyezik bele végül, hogy a ma éjszakát még együtt töltsék. Így legalább arra is lesz lehetősége, hogy behajtsa a lányon azt az átvizsgálást, amitől a műhelyben végül eltekintett. Ha így lesz, akkor még egy éjszakára egymás társaságába feledkezve terelhetik el a figyelmüket a világ bajairól, és napok után most először egymás mellett éri el őket az édes álom, melyet többé nem zavarhatnak meg sem átkok, sem rémálmok.*
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-08 20:43:46
Üzenet elküldve: 2025-04-08 20:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Csupán egy nagy levegőt vesz a szavak után, habár szereti, ha valaki nyers és őszinte, kicsit kezd sok lenni Grael túlkompenzálásából. Merthogy annak véli. Ettől még nem fog tőrrel az övén mászkálni, főleg, hogy egyetlen ruhadarabjához sincs illendő öv. Mégis hová máshová tenné akkor, mint a táskájába? De ha mellette van a férfi, csakhamar kiderül, hogy nincs olyan lépése, ami jó. A látott vigyor némileg tompít az érzésen, hogy szíve szerint egy határozott taszítással lökné amazt a fegyverek közé.*
- Nem elég alapos Uram, talán nem is a táskámba rejtettem a pengét. *Simít végig a kabátján, ami van olyan szűk, mint az alatta lévő piros ruha, ami alá semmit nem tudja elrejteni.* - Hová így a közbiztonság? *Mosolyog gúnyosan, majd megfordul, hogy hadd végezze a férfi a dolgát.
Az unalom után először magában fortyog, aztán hangosan is, de csak nem hagyja meg neki, hogy kidühöngje magát. És ami a legfájóbb, hogy igaza van. Tényleg nem kellene érdekelje, főleg, hogy sosem venné vissza Nori-tól azt a házat. De még nem volt érkezése igazán feldolgozni az elmúlt napok történéseit, így valamilyen formában ki kellene, hogy jöjjön. De belé szorul.*
- Mitől veszélyesebb, mint bármilyen más penge, amit forgatni tud? *Ezt tényleg nem érti. Drágább a fém, élesebb, de sérülést egy csorbábbal is lehet okozni, ha jól használják. Mai szerint legalábbis. Aztán, ha az nem volna elég, hogy jól forgatja, ott a vérmágia. Még mélyebben belegondolva a mesterkardokat lehet illetni bűbájjal is. Ez nem az ő asztala. Inkább elhalkul és követi a férfit, maga sem tudja, hogy miért, de most még mellette érzi magát biztonságban. Eddig még bele sem gondolt, hogy milyen érzések fognak rászakadni, ha egyedül marad, ha mondjuk egy fogadóba megy éjjelre. A rezidenciához pedig még túlságosan gyenge. Ott sem kell ugyan szembesülnie saját magával, de még nem tudná kezelni a hirtelen ráomló teendőket. Erre az estére még szüksége van. Persze Grael újra olyat mond, ami csak megnehezíti a dolgát. Megtorpan.*
- Még… még vissza kell mennem hozzád. *Megrázza a fejét, s már előre üvölt belül.* - Nálad van a… *Naplót szeretne mondani, de eszébe jut az az átkos könyv is.* - a könyv, amit magammal szeretnék vinni. *Így mindjárt jobban hangzik, de aztán ráeszmél, hogy úgysem lesz ennyivel vége. Grael úgyis kikezdi, ha nem mondja el, hogy mit akar, s ha nem most, akkor a lakásban kell előhozakodnia vele. A mostnál dönt.* - Jó, nem szeretnék még visszamenni az árvaházba, nem vagyok rá kész. De egyedül lenni sem. Maradhatok még az éjjel?
*Néz fel a barnákba, utálja ezt az egészet, de nem annyira, mint azt, ha mennie kellene.*
*Csupán egy nagy levegőt vesz a szavak után, habár szereti, ha valaki nyers és őszinte, kicsit kezd sok lenni Grael túlkompenzálásából. Merthogy annak véli. Ettől még nem fog tőrrel az övén mászkálni, főleg, hogy egyetlen ruhadarabjához sincs illendő öv. Mégis hová máshová tenné akkor, mint a táskájába? De ha mellette van a férfi, csakhamar kiderül, hogy nincs olyan lépése, ami jó. A látott vigyor némileg tompít az érzésen, hogy szíve szerint egy határozott taszítással lökné amazt a fegyverek közé.*
- Nem elég alapos Uram, talán nem is a táskámba rejtettem a pengét. *Simít végig a kabátján, ami van olyan szűk, mint az alatta lévő piros ruha, ami alá semmit nem tudja elrejteni.* - Hová így a közbiztonság? *Mosolyog gúnyosan, majd megfordul, hogy hadd végezze a férfi a dolgát.
Az unalom után először magában fortyog, aztán hangosan is, de csak nem hagyja meg neki, hogy kidühöngje magát. És ami a legfájóbb, hogy igaza van. Tényleg nem kellene érdekelje, főleg, hogy sosem venné vissza Nori-tól azt a házat. De még nem volt érkezése igazán feldolgozni az elmúlt napok történéseit, így valamilyen formában ki kellene, hogy jöjjön. De belé szorul.*
- Mitől veszélyesebb, mint bármilyen más penge, amit forgatni tud? *Ezt tényleg nem érti. Drágább a fém, élesebb, de sérülést egy csorbábbal is lehet okozni, ha jól használják. Mai szerint legalábbis. Aztán, ha az nem volna elég, hogy jól forgatja, ott a vérmágia. Még mélyebben belegondolva a mesterkardokat lehet illetni bűbájjal is. Ez nem az ő asztala. Inkább elhalkul és követi a férfit, maga sem tudja, hogy miért, de most még mellette érzi magát biztonságban. Eddig még bele sem gondolt, hogy milyen érzések fognak rászakadni, ha egyedül marad, ha mondjuk egy fogadóba megy éjjelre. A rezidenciához pedig még túlságosan gyenge. Ott sem kell ugyan szembesülnie saját magával, de még nem tudná kezelni a hirtelen ráomló teendőket. Erre az estére még szüksége van. Persze Grael újra olyat mond, ami csak megnehezíti a dolgát. Megtorpan.*
- Még… még vissza kell mennem hozzád. *Megrázza a fejét, s már előre üvölt belül.* - Nálad van a… *Naplót szeretne mondani, de eszébe jut az az átkos könyv is.* - a könyv, amit magammal szeretnék vinni. *Így mindjárt jobban hangzik, de aztán ráeszmél, hogy úgysem lesz ennyivel vége. Grael úgyis kikezdi, ha nem mondja el, hogy mit akar, s ha nem most, akkor a lakásban kell előhozakodnia vele. A mostnál dönt.* - Jó, nem szeretnék még visszamenni az árvaházba, nem vagyok rá kész. De egyedül lenni sem. Maradhatok még az éjjel?
*Néz fel a barnákba, utálja ezt az egészet, de nem annyira, mint azt, ha mennie kellene.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-07 19:43:43
Üzenet elküldve: 2025-04-07 19:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha a fegyverek nem is kifejezetten érdeklik, az igen, hogy milyen témák vannak, amiktől megered Grael nyelve. Szeret hallgatni másokat, ha olyanról beszélnek, ami kedves a szívüknek. Sokat mutat, s közben sokszor elfelejtenek túl keménynek mutatkozni. Egy halvány mosoly húzódik végig Mai ajkain, s ott is marad egészen hosszú ideig. Tetszik neki, amikor a kimondott szavak közepette ér el valakit a ráébredés. Valahogy így gondolja ő is… ha aranyad van, kinyílnak olyan kapuk is, amik másnak nem. De ezt nem mondja ki hangosan. Jó a tudat, hogy neki van elég, de nem ez kell, hogy meghatározza. Egy időre elfelejti azt is, hogy egy kisebb háznyi vagyont emlegetett a férfi, amin most mérgesnek kellene lennie. Ehelyett csak elveszik a vonásokban majd csendesen megvacsoráznak. Még csak túl nagy gondot sem okoz neki a művelet. A dicséret sem maradhat el. Viszont az a mosoly igen kacérrá válik a válasz után, amit rettentő gyorsasággal tüntet el, ahogy ráeszmél, hogy mit csinál. Épp elég a naplóban lévő sok ostoba betű, nem kell még alá is támasztania.
Fel is áll, de nem sikeredik túl kecsesre a mozdulat a szédüléstől. Ezt is korrigálja persze, mint a véletlen kihívó vigyort.*
- Csak egy kis séta, nem lesz gond. Gondolom nincs messze. *Kell neki a levegő is, hogy tovább frissüljön tőle az elméje.* - Már kezdtem azt hinni, hogy ilyen gondoskodó vagy. *Válla elől hátra sepri a haját, majd ő is nekilát készülődni. * - Majdnem meghívtalak magamhoz. *Mondja csak úgy mellékesen, rá sem nézve Grael-re, de ő maga igen jókedvűvé vált, ami látszik is a felfelé görbülő íven ami a száján húzódik végig.* - De a világért sem terhelnélek tovább magammal. *Visszafojtja a kacajt, majd magára kanyarítja a hosszú fekete kabátot, amit persze gondosan be is gombol.*
- Kész, igen.
*Sokkal biztosabb léptekkel indul el a férfi mellett, mint az várható volt tőle. Persze lehet, hogy perceken belül elmúlik a lendület, de a Kovácsműhelyig azért ki fogja bírni.*
*Ha a fegyverek nem is kifejezetten érdeklik, az igen, hogy milyen témák vannak, amiktől megered Grael nyelve. Szeret hallgatni másokat, ha olyanról beszélnek, ami kedves a szívüknek. Sokat mutat, s közben sokszor elfelejtenek túl keménynek mutatkozni. Egy halvány mosoly húzódik végig Mai ajkain, s ott is marad egészen hosszú ideig. Tetszik neki, amikor a kimondott szavak közepette ér el valakit a ráébredés. Valahogy így gondolja ő is… ha aranyad van, kinyílnak olyan kapuk is, amik másnak nem. De ezt nem mondja ki hangosan. Jó a tudat, hogy neki van elég, de nem ez kell, hogy meghatározza. Egy időre elfelejti azt is, hogy egy kisebb háznyi vagyont emlegetett a férfi, amin most mérgesnek kellene lennie. Ehelyett csak elveszik a vonásokban majd csendesen megvacsoráznak. Még csak túl nagy gondot sem okoz neki a művelet. A dicséret sem maradhat el. Viszont az a mosoly igen kacérrá válik a válasz után, amit rettentő gyorsasággal tüntet el, ahogy ráeszmél, hogy mit csinál. Épp elég a naplóban lévő sok ostoba betű, nem kell még alá is támasztania.
Fel is áll, de nem sikeredik túl kecsesre a mozdulat a szédüléstől. Ezt is korrigálja persze, mint a véletlen kihívó vigyort.*
- Csak egy kis séta, nem lesz gond. Gondolom nincs messze. *Kell neki a levegő is, hogy tovább frissüljön tőle az elméje.* - Már kezdtem azt hinni, hogy ilyen gondoskodó vagy. *Válla elől hátra sepri a haját, majd ő is nekilát készülődni. * - Majdnem meghívtalak magamhoz. *Mondja csak úgy mellékesen, rá sem nézve Grael-re, de ő maga igen jókedvűvé vált, ami látszik is a felfelé görbülő íven ami a száján húzódik végig.* - De a világért sem terhelnélek tovább magammal. *Visszafojtja a kacajt, majd magára kanyarítja a hosszú fekete kabátot, amit persze gondosan be is gombol.*
- Kész, igen.
*Sokkal biztosabb léptekkel indul el a férfi mellett, mint az várható volt tőle. Persze lehet, hogy perceken belül elmúlik a lendület, de a Kovácsműhelyig azért ki fogja bírni.*
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-07 17:40:09
Üzenet elküldve: 2025-04-07 17:40:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hagyja, hogy Mai magában érzékenyüljön el egy kislány puszta létezése miatt, ehhez ő túl sokat nem tud hozzátenni, legfeljebb olyan kérdésekre válaszolhat, melyeket tényként közölhet, mint például a Sárkányfog fellelhetősége.*
- Mivel olyan, mint a tobozok, gondolom tűlevelű fákon, de nem tudom pontosan. *Mondja, de közben már az étel elkészítésével serénykedik, és közben elmélyül a fegyverek témájában, amiről végre szívesen is beszél. Azokról nem kell órákig elmélkedni, nem kell megfejteni sem a gondolataikat, sem a lelküket. A fegyverek, ha elég élesek vagy hegyesek, akkor ölnek, és kész.*
- Nem. Nem adnának, ha nem találnak rá méltónak. A kovácsmesterek számára ezek kincsek, ereklyék. Olyanok, mint a legszebb, legritkább ékszerek. Csak annak hajlandóak elkészíteni, akik elég képzett harcosok ahhoz, hogy később esetleg bárdok említsék meg az általuk készített karddal véghezvitt hőstetteket. Vagy valami ilyesmiről álmodnak, ebben biztos vagyok. *Ránt végül vállat, mert ez a történet így kimondva számára is inkább egy buta legendának hangzik, mint igazságnak. A feketepiacon egész biztos hozzá lehet jutni a mesterkardokhoz tehetség nélkül is, ha valaki eleget fizet értük.
Az étel közben elkészül, az illata kellemes, pont annyira ropogós és puha is egyben, amennyire kell, és még az íze is egészen finom. Talán nem egy hercegnőhöz méltó étek került az asztalra, de Mainak egy szava sem lehet. Együtt, szavak nélkül vacsoráznak meg végül. Nem piszkálja a lányt azért, amiért csak egyet eszik, habár az ő méretes, férfi testébe négy szelet is belefér.*
- Lesz még időd felfedezni őket *válaszolja vigyorogva a különös kérdésre.* Igazán nincs mit. *Gyanúsan pillant a másikra, mikor feláll, még a szemeit is összehúzza a látványra. Nem biztos benne, hogy Mai fel van készülve a kiruccanásra, de nem akarja tovább négy fal közé zárva tartani.*
- Ha megígéred, hogy nem terheled túl magad, akkor mehetünk. A kabátodat meg gombold be rendesen! Nem akarom, hogy még napokig a nyakamon maradj azért is, mert megfáztál. *Adja ki az utasításait, és közben ő is felveszi a csizmáját. Azt, amelyik még nem csupa sár, illetve a vértjét, fegyvereit is magára ölti, melyek nélkül ki nem mozdulna otthonról, végül pedig minderre jön rá a kabátja és a sálja.*
- Kész vagy? *Pillant újra a lányra, és ha helyeslő választ kap, akkor az udvarra lépve bezárja maguk mögött a ház ajtaját, és a szürkületben meg is indulhatnak a kovácsműhely irányába.*
*Hagyja, hogy Mai magában érzékenyüljön el egy kislány puszta létezése miatt, ehhez ő túl sokat nem tud hozzátenni, legfeljebb olyan kérdésekre válaszolhat, melyeket tényként közölhet, mint például a Sárkányfog fellelhetősége.*
- Mivel olyan, mint a tobozok, gondolom tűlevelű fákon, de nem tudom pontosan. *Mondja, de közben már az étel elkészítésével serénykedik, és közben elmélyül a fegyverek témájában, amiről végre szívesen is beszél. Azokról nem kell órákig elmélkedni, nem kell megfejteni sem a gondolataikat, sem a lelküket. A fegyverek, ha elég élesek vagy hegyesek, akkor ölnek, és kész.*
- Nem. Nem adnának, ha nem találnak rá méltónak. A kovácsmesterek számára ezek kincsek, ereklyék. Olyanok, mint a legszebb, legritkább ékszerek. Csak annak hajlandóak elkészíteni, akik elég képzett harcosok ahhoz, hogy később esetleg bárdok említsék meg az általuk készített karddal véghezvitt hőstetteket. Vagy valami ilyesmiről álmodnak, ebben biztos vagyok. *Ránt végül vállat, mert ez a történet így kimondva számára is inkább egy buta legendának hangzik, mint igazságnak. A feketepiacon egész biztos hozzá lehet jutni a mesterkardokhoz tehetség nélkül is, ha valaki eleget fizet értük.
Az étel közben elkészül, az illata kellemes, pont annyira ropogós és puha is egyben, amennyire kell, és még az íze is egészen finom. Talán nem egy hercegnőhöz méltó étek került az asztalra, de Mainak egy szava sem lehet. Együtt, szavak nélkül vacsoráznak meg végül. Nem piszkálja a lányt azért, amiért csak egyet eszik, habár az ő méretes, férfi testébe négy szelet is belefér.*
- Lesz még időd felfedezni őket *válaszolja vigyorogva a különös kérdésre.* Igazán nincs mit. *Gyanúsan pillant a másikra, mikor feláll, még a szemeit is összehúzza a látványra. Nem biztos benne, hogy Mai fel van készülve a kiruccanásra, de nem akarja tovább négy fal közé zárva tartani.*
- Ha megígéred, hogy nem terheled túl magad, akkor mehetünk. A kabátodat meg gombold be rendesen! Nem akarom, hogy még napokig a nyakamon maradj azért is, mert megfáztál. *Adja ki az utasításait, és közben ő is felveszi a csizmáját. Azt, amelyik még nem csupa sár, illetve a vértjét, fegyvereit is magára ölti, melyek nélkül ki nem mozdulna otthonról, végül pedig minderre jön rá a kabátja és a sálja.*
- Kész vagy? *Pillant újra a lányra, és ha helyeslő választ kap, akkor az udvarra lépve bezárja maguk mögött a ház ajtaját, és a szürkületben meg is indulhatnak a kovácsműhely irányába.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 21:12:35
Üzenet elküldve: 2025-04-06 21:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hogy a pénzt átadja neki Grael, az is sokat jelez, de Szikrának biztos, hogy sokkal könnyebb, hogy le tudta magáról tenni ezt a terhet. Ha nem tudta volna lezárni ezen tettével, akkor küzdhetne a gondolatokkal. Így viszont kezd minden a helyére kerülni, még ha igen furcsa is ez az egész helyzet. Azon most képtelen gondolkodni, hogy mi sülhet ki ebből a legvégén.*
- Édesem… *Nem tudja magában tartani a szót. Nincs tisztább lény ezen a világon a kis elftől. Nem kellett volna egy percet sem csodálkoznia Grael-nek azon, hogy meg akarta védeni. Most sem hezitálna. Viszont a többi információra felkapja a fejét.*
- Elhagyta a várost… növényekért? Hol… hol lehet ilyet találni? *Nem vár választ igazából, pontosan tudja, hogy az erdőben is igen sok időt töltött el a lány és jól ismeri a növényeket. De már minden bizonnyal a rezidencián van, amiről szintén gondoskodott Grael. Remélhetőleg nem éri több sokk a mai napon, mert ha az átoktól nem őrült meg, lassan a hallottaktól fog.
Az étel készül, a férfi pedig igen beszédes, ha a fegyverekről van szó. Bár érdekelné Mai-t is, de igazából egy cseppet sem. De nem telhet el perc anélkül, hogy valami ne próbálna rámenni az idegeire. Ha nem a kislány, akkor Grael. Ha nem Grael, akkor… Nori. Dühössé válik, de magában tartja, jól hallotta azt, amit. Egy kisebb ház ára. Még jó hogy vele megy a kovácshoz, hogy kiderítse a pontos összeget. Kedve lenne felégetni azt a rohadt házat. De ehelyett csak szelíden mosolyog.*
- Nem juthat hozzá mindenki? Miért, ha én odavinnék annyi aranyat, nem adnának? Nem mintha fel bírnám egyáltalán emelni… *Csak fecseg, hogy kissé oldja a benne tomboló dühöt. Ez a része mondjuk érdekli. Közben a férfi tálal és elé kerül a kenyér. Megvárja, amíg elkészül az összes, bár nem szeret társaságban étkezni, most muszáj lesz. De nem vesz maga elé, csupán egyetlen szeletet. Kivételesen annyi oka van, hogy a megpróbáltatások miatt a szokásosnál is szűkebb a gyomra. De meg kell hagyni, Grael finomat készített. Lassan eszik, inkább csak csipeget, s láthatóan gondolkodik. Mikor végzett, rámosolyog a férfire.*
- Milyen rejtett tehetséged van még? Köszönöm.
*Egy kis dicséret nem árt, bár elméletben nem kell hozzá nagy tudás, viszont ő biztos szénné égetné. Ha amaz is befejezte, akkor viszont felpattan. Meg is szédül kissé, de megkapaszkodik az asztalban, majd kihúzza magát, mintha mi sem történt volna.*
- Megyünk?
*Sietőssé vált az a kovács, ami egyébként sosem érdekelné. *
*Hogy a pénzt átadja neki Grael, az is sokat jelez, de Szikrának biztos, hogy sokkal könnyebb, hogy le tudta magáról tenni ezt a terhet. Ha nem tudta volna lezárni ezen tettével, akkor küzdhetne a gondolatokkal. Így viszont kezd minden a helyére kerülni, még ha igen furcsa is ez az egész helyzet. Azon most képtelen gondolkodni, hogy mi sülhet ki ebből a legvégén.*
- Édesem… *Nem tudja magában tartani a szót. Nincs tisztább lény ezen a világon a kis elftől. Nem kellett volna egy percet sem csodálkoznia Grael-nek azon, hogy meg akarta védeni. Most sem hezitálna. Viszont a többi információra felkapja a fejét.*
- Elhagyta a várost… növényekért? Hol… hol lehet ilyet találni? *Nem vár választ igazából, pontosan tudja, hogy az erdőben is igen sok időt töltött el a lány és jól ismeri a növényeket. De már minden bizonnyal a rezidencián van, amiről szintén gondoskodott Grael. Remélhetőleg nem éri több sokk a mai napon, mert ha az átoktól nem őrült meg, lassan a hallottaktól fog.
Az étel készül, a férfi pedig igen beszédes, ha a fegyverekről van szó. Bár érdekelné Mai-t is, de igazából egy cseppet sem. De nem telhet el perc anélkül, hogy valami ne próbálna rámenni az idegeire. Ha nem a kislány, akkor Grael. Ha nem Grael, akkor… Nori. Dühössé válik, de magában tartja, jól hallotta azt, amit. Egy kisebb ház ára. Még jó hogy vele megy a kovácshoz, hogy kiderítse a pontos összeget. Kedve lenne felégetni azt a rohadt házat. De ehelyett csak szelíden mosolyog.*
- Nem juthat hozzá mindenki? Miért, ha én odavinnék annyi aranyat, nem adnának? Nem mintha fel bírnám egyáltalán emelni… *Csak fecseg, hogy kissé oldja a benne tomboló dühöt. Ez a része mondjuk érdekli. Közben a férfi tálal és elé kerül a kenyér. Megvárja, amíg elkészül az összes, bár nem szeret társaságban étkezni, most muszáj lesz. De nem vesz maga elé, csupán egyetlen szeletet. Kivételesen annyi oka van, hogy a megpróbáltatások miatt a szokásosnál is szűkebb a gyomra. De meg kell hagyni, Grael finomat készített. Lassan eszik, inkább csak csipeget, s láthatóan gondolkodik. Mikor végzett, rámosolyog a férfire.*
- Milyen rejtett tehetséged van még? Köszönöm.
*Egy kis dicséret nem árt, bár elméletben nem kell hozzá nagy tudás, viszont ő biztos szénné égetné. Ha amaz is befejezte, akkor viszont felpattan. Meg is szédül kissé, de megkapaszkodik az asztalban, majd kihúzza magát, mintha mi sem történt volna.*
- Megyünk?
*Sietőssé vált az a kovács, ami egyébként sosem érdekelné. *
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 20:27:46
Üzenet elküldve: 2025-04-06 20:27:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Maga sem tudja eldönteni még mindig, hogy mi is ő valójában. Egy sötét szörnyeteg, egy érzéketlen tuskó, egy magányos bolond, vagy valaki, akiben sokkal több van ezeken a jelzőkön kívül? Fogalma sincs, de Mai egyre jobban arra ösztönzi, hogy keresse magában ezeket a válaszokat, de egyelőre még nem találja őket. Nem is biztos, hogy léteznek.
Ami Szikrát illeti, a megerősítés nélkül is biztos volt már abban, hogy a helyes döntés az, ha a pénzt átadja Mainak, aztán majd ő eldönti, hogy mit kezd vele a jövőben. Lehet, hogy a többi „ajándékkal” is így kellett volna tennie, de azoknak a bizonyos emlékeknek a gondolata nem hagyja, hogy elengedje őket.*
- Azok tobozra hasonlító növények. Gyógyszert lehet készíteni a nedvéből. Szikra azt mondta, hogy… azért adja nekem, hogy ne legyek beteg. *Válaszolja a kérdésekre, s végül csak elárulja ezt az apró, szívet melengető kis részletet. Akkor, mikor a kislány szájából hallotta mindezt, talán még egy reccsenést is érzett, ahogy a jég megtörik az ő szívén. Fájdalmas, mégis jóleső érzés volt, amit legbelül nem akar elengedni.*
- Nem hiszem, hogy lopta, ilyet könnyedén lehet találni is. Szerintem, mikor megszökött, elhagyta a várost is. *Mondja el a hírt, amitől talán Mai egy kisebb szívrohamot kap majd, de talán egy fokkal mégis jobb, mintha tényleg lopta volna a lány a növényeket.
Az étel közben készül, és úgy tűnik, Mainak sincs ellenvetése a vacsora ellen.*
- Akkor jó. *Még mindig gyanús a lány, de nem találja a hibát, így megint csak a visszafordul a pulthoz, majd a tűzhöz lép, hogy sütni kezdje a bundás kenyeret. Munka közben válaszol a hányadik? Talán negyedik kérdésre az elmúlt két percben.*
- Egy új fegyverre van szükségem. A régiek már kopottak, és nem vagyok benne biztos, hogy egy éles helyzetben megállnák a helyüket. Érdeklődni akarok a kovácsnál a mesterkardokról. Egy kisebb ház árát elkérik érte, valószínűleg a benne használt gyémánt vagy mithril miatt, de azt mondják, megéri. Már, ha tényleg az van benne, igazából senki sem tudja. Nagyon ritka fegyverek, nem is juthat hozzá mindenki, épp ezért ilyen drágák.
*A fegyverek kérdése már neki való téma, így azokról könnyebben és szívesebben is mesél, miközben az első szelet kenyerek el is készülnek. Egy tányéron az asztal közepére rakja őket, majd még egy-egy tányért tesz oda maguknak.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de ő még egyelőre nem ül le enni, befejezi a maradék kenyér sütését is.*
*Maga sem tudja eldönteni még mindig, hogy mi is ő valójában. Egy sötét szörnyeteg, egy érzéketlen tuskó, egy magányos bolond, vagy valaki, akiben sokkal több van ezeken a jelzőkön kívül? Fogalma sincs, de Mai egyre jobban arra ösztönzi, hogy keresse magában ezeket a válaszokat, de egyelőre még nem találja őket. Nem is biztos, hogy léteznek.
Ami Szikrát illeti, a megerősítés nélkül is biztos volt már abban, hogy a helyes döntés az, ha a pénzt átadja Mainak, aztán majd ő eldönti, hogy mit kezd vele a jövőben. Lehet, hogy a többi „ajándékkal” is így kellett volna tennie, de azoknak a bizonyos emlékeknek a gondolata nem hagyja, hogy elengedje őket.*
- Azok tobozra hasonlító növények. Gyógyszert lehet készíteni a nedvéből. Szikra azt mondta, hogy… azért adja nekem, hogy ne legyek beteg. *Válaszolja a kérdésekre, s végül csak elárulja ezt az apró, szívet melengető kis részletet. Akkor, mikor a kislány szájából hallotta mindezt, talán még egy reccsenést is érzett, ahogy a jég megtörik az ő szívén. Fájdalmas, mégis jóleső érzés volt, amit legbelül nem akar elengedni.*
- Nem hiszem, hogy lopta, ilyet könnyedén lehet találni is. Szerintem, mikor megszökött, elhagyta a várost is. *Mondja el a hírt, amitől talán Mai egy kisebb szívrohamot kap majd, de talán egy fokkal mégis jobb, mintha tényleg lopta volna a lány a növényeket.
Az étel közben készül, és úgy tűnik, Mainak sincs ellenvetése a vacsora ellen.*
- Akkor jó. *Még mindig gyanús a lány, de nem találja a hibát, így megint csak a visszafordul a pulthoz, majd a tűzhöz lép, hogy sütni kezdje a bundás kenyeret. Munka közben válaszol a hányadik? Talán negyedik kérdésre az elmúlt két percben.*
- Egy új fegyverre van szükségem. A régiek már kopottak, és nem vagyok benne biztos, hogy egy éles helyzetben megállnák a helyüket. Érdeklődni akarok a kovácsnál a mesterkardokról. Egy kisebb ház árát elkérik érte, valószínűleg a benne használt gyémánt vagy mithril miatt, de azt mondják, megéri. Már, ha tényleg az van benne, igazából senki sem tudja. Nagyon ritka fegyverek, nem is juthat hozzá mindenki, épp ezért ilyen drágák.
*A fegyverek kérdése már neki való téma, így azokról könnyebben és szívesebben is mesél, miközben az első szelet kenyerek el is készülnek. Egy tányéron az asztal közepére rakja őket, majd még egy-egy tányért tesz oda maguknak.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de ő még egyelőre nem ül le enni, befejezi a maradék kenyér sütését is.*
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:43:41
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:43:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ahogy látja szélesedni a vigyort, az ő tekintete úgy keményedik meg. A szemei szinte szúrnak, ahogy a barnákat megtalálja, majd a ráfagyott haraggal az arcán néz rajta végig tetőtől-talpig és vissza. És még csak nem is rá mérges, hanem saját magára. Ha pedig hátrál egyet, akkor Norira, ha pedig még egyet, akkor megint magára. Ki ne kapna az alkalmon, hogy beleolvasson egy ilyen könyvecskébe? Helyenként olyan ködösen fogalmazott, hogy ember legyen a talpán, aki megérti, de voltak esték, amikor muszáj volt tisztán tennie, hogy ő is megértse azt, amit csupán fejben kibogozni képtelenség. Meg is lett az eredménye, egy önelégült tahó vigyorát fixírozhatja. Mégis ő segítette át az elmúlt napok gyötrelmein. Teljesen felesleges minden szó, valahogy majd beletörődik, majd átformálja.
Szikra fontosabb, legalább kissé el tud kalandozni miatta.*
- Értem. *Mondja tűnődve, de természetesen nem merül ki ennyiben.* - Jól tetted, hogy elfogadtad. Így könnyebb neki, biztos vagyok benne. Elteszem neki, egyszer még biztos jól fog jönni. *Nem mintha ne lenne pénze, amit rákölthet, de ennek azért szimbolikája is van. Rájön ám, hogy mi van a dolgok mögött, de nem játszik ráébresztősdit. Épp elég tudnia, hogy nem olyan szörnyeteg Grael, mint amilyennek tűnt, vagy mint amilyennek hiszi magát. Azok a szavak megmaradtak benne. Bár már azt is tudja, hogy ilyen gondolatok után szokott Mai pofára esni.*
- Sárkányfogak? Az mire jó? Azt is lopta?
*Ha nem lett volna elég, kap néhány újabb kérdést, majd nézi a tüsténkedést. Tetszik neki a kép, hogy Grael serénykedik, de ezt most egy isten kedvéért sem mutatná ki. Csak egykedvűen mered előre, s közben azt is elfojtja, amit a bundás kenyérről gondol. Igazából tényleg ideje ennie. Sok energiájába került az átok átvészelése.*
- Mh, igen. *Hogy igazat mond-e, nem derül ki, mert meggyőzte magát, hogy szükséges. *
- Mit szeretnél a kovácsnál?
*Már most unja, hogy tétlenkedik, pedig még mindig nehezére fog esni az út is odáig. *
*Ahogy látja szélesedni a vigyort, az ő tekintete úgy keményedik meg. A szemei szinte szúrnak, ahogy a barnákat megtalálja, majd a ráfagyott haraggal az arcán néz rajta végig tetőtől-talpig és vissza. És még csak nem is rá mérges, hanem saját magára. Ha pedig hátrál egyet, akkor Norira, ha pedig még egyet, akkor megint magára. Ki ne kapna az alkalmon, hogy beleolvasson egy ilyen könyvecskébe? Helyenként olyan ködösen fogalmazott, hogy ember legyen a talpán, aki megérti, de voltak esték, amikor muszáj volt tisztán tennie, hogy ő is megértse azt, amit csupán fejben kibogozni képtelenség. Meg is lett az eredménye, egy önelégült tahó vigyorát fixírozhatja. Mégis ő segítette át az elmúlt napok gyötrelmein. Teljesen felesleges minden szó, valahogy majd beletörődik, majd átformálja.
Szikra fontosabb, legalább kissé el tud kalandozni miatta.*
- Értem. *Mondja tűnődve, de természetesen nem merül ki ennyiben.* - Jól tetted, hogy elfogadtad. Így könnyebb neki, biztos vagyok benne. Elteszem neki, egyszer még biztos jól fog jönni. *Nem mintha ne lenne pénze, amit rákölthet, de ennek azért szimbolikája is van. Rájön ám, hogy mi van a dolgok mögött, de nem játszik ráébresztősdit. Épp elég tudnia, hogy nem olyan szörnyeteg Grael, mint amilyennek tűnt, vagy mint amilyennek hiszi magát. Azok a szavak megmaradtak benne. Bár már azt is tudja, hogy ilyen gondolatok után szokott Mai pofára esni.*
- Sárkányfogak? Az mire jó? Azt is lopta?
*Ha nem lett volna elég, kap néhány újabb kérdést, majd nézi a tüsténkedést. Tetszik neki a kép, hogy Grael serénykedik, de ezt most egy isten kedvéért sem mutatná ki. Csak egykedvűen mered előre, s közben azt is elfojtja, amit a bundás kenyérről gondol. Igazából tényleg ideje ennie. Sok energiájába került az átok átvészelése.*
- Mh, igen. *Hogy igazat mond-e, nem derül ki, mert meggyőzte magát, hogy szükséges. *
- Mit szeretnél a kovácsnál?
*Már most unja, hogy tétlenkedik, pedig még mindig nehezére fog esni az út is odáig. *
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:07:31
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Dehogy fogja letörölni a vigyorát. Eszében sincs, az csak még szélesebbé válik, mikor megjegyzést kap róla. Az a vigyor az ő totális győzelmét jelenti a kettejük üzletében, ahol innentől kezdve már ő és csakis ő diktálja a feltételeket, Mai pedig a tartozásainak és annak az információnak köszönhetően, melyeket Grael megtudott róla, nem fog tudni ellenkezni.*
- Nem. *Mond csak ennyit továbbra is a másik számára valószínűleg rettentő idegesítően vigyorogva, de ha már egyelőre semmit nem kér a lovagiasságáért cserébe, ennyit megengedhet magának.
Ami a naplót és annak tartalmát illeti, nem téved a lány. Talán kezdenek visszatérni az ép gondolatai, mert tökéletesen látja azt, hogy vannak szavak, melyeket Grael ugyan tud, de szándékosan nem fog kimondani ő sem, még csak azért sem, hogy húzza vele a félvér agyát.
A Szikrától kapott arany mindeközben Mai előtt landol. Mindenképp az volt a terve, hogy neki adja vissza a pénzt, de meg akarta várni, míg fel is fogja, hogy miért kapja.*
- Eljött hozzám, és azt mondta, hogy már nem akar többet lopni nekem. Bátor, őszinte vallomás volt. Szerinte tartozott még nekem ennyivel, ezért nekem adta azt a zsák aranyat. Úgysem engedte volna, hogy ne fogadjam el, ezért döntöttem így, hogy majd neked odaadom. Adott még mást is. Sárkányfogakat és ételt, de azt megtartom. Azért, mert… *Hirtelen félbehagyja a mondatot. Nem fogja azt sem elárulni, hogy azért, mert a kis történet hozzá, amit Szikra mesélt bizony meghatotta az ő fagyos szívét is. Örülni ő talán képtelen bárminek is, de ragaszkodni egy ajándékhoz, egy emlékhez annál jobban tud.*
- Mert az kell. *Ennyivel zárja le végül a mondatot, de sejti, hogy Mainak ez nem lesz elég. Ennek a Mainak, aki még a hamuban fetreng ugyan, de már nyitogatja főnixként a szárnyait, biztosan nem. Megcsóválja a fejét, és visszafordul a pulthoz, hogy ételt készítsen. Reggeli vagy vacsora, nem számít… Annyi szarral van most tele a feje, hogy nem csoda, hogy eltévesztette.*
- Arra gondoltam, hogy bundás kenyeret csinálok. Remélem, szereted. *Pillant újra hátra, keresve a kékeket és benne a hazugságot. A napló azon részei ködösek, melyek az étkezésről szólnak, de abban biztos, hogy valami nem stimmel velük. Ki akarja deríteni, hogy mi az.*
*Dehogy fogja letörölni a vigyorát. Eszében sincs, az csak még szélesebbé válik, mikor megjegyzést kap róla. Az a vigyor az ő totális győzelmét jelenti a kettejük üzletében, ahol innentől kezdve már ő és csakis ő diktálja a feltételeket, Mai pedig a tartozásainak és annak az információnak köszönhetően, melyeket Grael megtudott róla, nem fog tudni ellenkezni.*
- Nem. *Mond csak ennyit továbbra is a másik számára valószínűleg rettentő idegesítően vigyorogva, de ha már egyelőre semmit nem kér a lovagiasságáért cserébe, ennyit megengedhet magának.
Ami a naplót és annak tartalmát illeti, nem téved a lány. Talán kezdenek visszatérni az ép gondolatai, mert tökéletesen látja azt, hogy vannak szavak, melyeket Grael ugyan tud, de szándékosan nem fog kimondani ő sem, még csak azért sem, hogy húzza vele a félvér agyát.
A Szikrától kapott arany mindeközben Mai előtt landol. Mindenképp az volt a terve, hogy neki adja vissza a pénzt, de meg akarta várni, míg fel is fogja, hogy miért kapja.*
- Eljött hozzám, és azt mondta, hogy már nem akar többet lopni nekem. Bátor, őszinte vallomás volt. Szerinte tartozott még nekem ennyivel, ezért nekem adta azt a zsák aranyat. Úgysem engedte volna, hogy ne fogadjam el, ezért döntöttem így, hogy majd neked odaadom. Adott még mást is. Sárkányfogakat és ételt, de azt megtartom. Azért, mert… *Hirtelen félbehagyja a mondatot. Nem fogja azt sem elárulni, hogy azért, mert a kis történet hozzá, amit Szikra mesélt bizony meghatotta az ő fagyos szívét is. Örülni ő talán képtelen bárminek is, de ragaszkodni egy ajándékhoz, egy emlékhez annál jobban tud.*
- Mert az kell. *Ennyivel zárja le végül a mondatot, de sejti, hogy Mainak ez nem lesz elég. Ennek a Mainak, aki még a hamuban fetreng ugyan, de már nyitogatja főnixként a szárnyait, biztosan nem. Megcsóválja a fejét, és visszafordul a pulthoz, hogy ételt készítsen. Reggeli vagy vacsora, nem számít… Annyi szarral van most tele a feje, hogy nem csoda, hogy eltévesztette.*
- Arra gondoltam, hogy bundás kenyeret csinálok. Remélem, szereted. *Pillant újra hátra, keresve a kékeket és benne a hazugságot. A napló azon részei ködösek, melyek az étkezésről szólnak, de abban biztos, hogy valami nem stimmel velük. Ki akarja deríteni, hogy mi az.*
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:59:55
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:59:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Az, hogy minden helyzetben tökéletesen kell festenie, már vele van hosszú ideje. Amikor megérkezett a városba elnyomta daccal, de amint el kellett valamit érnie, szinte tudta, hogy ez nem olyasmi, amivel szembe kellene mennie. Még jól emlékszik az első pillanatra, amikor Nori előtt felfedte, hogy mire is képes neveltetése okán, s hogy utána szinte azonnal minden az ölébe hullott. Valahol élvezi, de már-már kényszeres, s most igen röstelli, hogy nem az volt az első dolga, hogy szép ruhát öltött. A másik szavai túlságosan ismerősen csengenek, de csak mosakodás közben villan be egy ezzel kapcsolatos gondolat. Ami másoknak semmi, neki igen árulkodó. Ez egyszerre jó és rossz érzés, de még nem mélyed el benne igazán. Lesz mit kiszálaznia, az egyszer biztos.
Nem úgy, mint Grael-nek, aki mindent tud, amit tudhat. Ugyan csak azóta, hogy a rezidenciára érkezett, de éppen elég. Olyat kapott a kezébe, amivel ténylegesen vissza lehet élni, de eleinte ez a gondolat sem tud beérni. Az elmúlt napok nyomot hagytak, ha tudott is aludni valamennyit, még koránt sem elég ahhoz, hogy igazán éles legyen az az elme. Amikor hallgatja az első szavakat, még csupán megvonná a vállát, de az utolsóktól megfagy a lélegzete is. Azokat még jóformán maga elől is titkolja. *
- Töröld már le a képedről azt a vigyort legalább.
*Ellenkezhetne, mondhatná, hogy pillanatnyi zavarok csupán a leírt szavak, de most nem megy még egy hazugság sem. Egy dologba tud kapaszkodni, hogy azt az egyet nem hozta fel, - legalábbis még - amit talán a férfi sem akar hallani. Illetve e mentén egy másik dologba is, mégpedig hogy az elmúlt időszak, noha ködös is, nem az üzlet miatt volt. Ettől egy leheletnyivel jobban érzi magát, még akkor is, ha ez sosem lesz olyasmi, amit kihangosítanának egymásnak. Olvasni lehet, vagy gondolkodni róla, de kimondani… *
- Elmesélnéd ezt az egészet, úgy hogy éppen észnél is vagyok? *Csak nézi az erszény aranyat és megingatja a fejét. Nem tudja, mit érezzen ezzel kapcsolatban, hiszen az ő kis kincse pont ugyanaz, mint ő… és ezt látni igen ébresztő. Mindennel szembe megy valakiért, aki, vagy ami fontos neki. Nem hiába szökött el, s nem hiába ide, holott pontosan tudta, hogy ezzel mit is okozhat, vagy milyen büntetés vár rá. De még hallania kell teljes egészében a történetet. *
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, a többit elengedi a füle mellett, ha nem kér semmit, hát nem.
A másik is fáradt lehet, de ez miatta van, ezért nem rója fel neki, hogy amaz félrebeszél. De kimozdulni mindenképp jó ötlet, a levegőre szüksége van, még akkor is, ha nem kész visszatérni az árvaházba. Majd reggel… talán nem zavarja el a férfi.*
- Mehetünk, jót fog tenni. *Hagyja jóvá, majd újra a naplóbejegyzései egyes részei villannak be. Így hát most megpróbálja megcáfolni, már amennyire azt lehetséges.* - Mit lehet? *Kérdi, mosolyt erőltetve magára. Honnan tudhatná, hogy mi van a kamrájában? *
*Az, hogy minden helyzetben tökéletesen kell festenie, már vele van hosszú ideje. Amikor megérkezett a városba elnyomta daccal, de amint el kellett valamit érnie, szinte tudta, hogy ez nem olyasmi, amivel szembe kellene mennie. Még jól emlékszik az első pillanatra, amikor Nori előtt felfedte, hogy mire is képes neveltetése okán, s hogy utána szinte azonnal minden az ölébe hullott. Valahol élvezi, de már-már kényszeres, s most igen röstelli, hogy nem az volt az első dolga, hogy szép ruhát öltött. A másik szavai túlságosan ismerősen csengenek, de csak mosakodás közben villan be egy ezzel kapcsolatos gondolat. Ami másoknak semmi, neki igen árulkodó. Ez egyszerre jó és rossz érzés, de még nem mélyed el benne igazán. Lesz mit kiszálaznia, az egyszer biztos.
Nem úgy, mint Grael-nek, aki mindent tud, amit tudhat. Ugyan csak azóta, hogy a rezidenciára érkezett, de éppen elég. Olyat kapott a kezébe, amivel ténylegesen vissza lehet élni, de eleinte ez a gondolat sem tud beérni. Az elmúlt napok nyomot hagytak, ha tudott is aludni valamennyit, még koránt sem elég ahhoz, hogy igazán éles legyen az az elme. Amikor hallgatja az első szavakat, még csupán megvonná a vállát, de az utolsóktól megfagy a lélegzete is. Azokat még jóformán maga elől is titkolja. *
- Töröld már le a képedről azt a vigyort legalább.
*Ellenkezhetne, mondhatná, hogy pillanatnyi zavarok csupán a leírt szavak, de most nem megy még egy hazugság sem. Egy dologba tud kapaszkodni, hogy azt az egyet nem hozta fel, - legalábbis még - amit talán a férfi sem akar hallani. Illetve e mentén egy másik dologba is, mégpedig hogy az elmúlt időszak, noha ködös is, nem az üzlet miatt volt. Ettől egy leheletnyivel jobban érzi magát, még akkor is, ha ez sosem lesz olyasmi, amit kihangosítanának egymásnak. Olvasni lehet, vagy gondolkodni róla, de kimondani… *
- Elmesélnéd ezt az egészet, úgy hogy éppen észnél is vagyok? *Csak nézi az erszény aranyat és megingatja a fejét. Nem tudja, mit érezzen ezzel kapcsolatban, hiszen az ő kis kincse pont ugyanaz, mint ő… és ezt látni igen ébresztő. Mindennel szembe megy valakiért, aki, vagy ami fontos neki. Nem hiába szökött el, s nem hiába ide, holott pontosan tudta, hogy ezzel mit is okozhat, vagy milyen büntetés vár rá. De még hallania kell teljes egészében a történetet. *
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, a többit elengedi a füle mellett, ha nem kér semmit, hát nem.
A másik is fáradt lehet, de ez miatta van, ezért nem rója fel neki, hogy amaz félrebeszél. De kimozdulni mindenképp jó ötlet, a levegőre szüksége van, még akkor is, ha nem kész visszatérni az árvaházba. Majd reggel… talán nem zavarja el a férfi.*
- Mehetünk, jót fog tenni. *Hagyja jóvá, majd újra a naplóbejegyzései egyes részei villannak be. Így hát most megpróbálja megcáfolni, már amennyire azt lehetséges.* - Mit lehet? *Kérdi, mosolyt erőltetve magára. Honnan tudhatná, hogy mi van a kamrájában? *
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-05 22:25:39
Üzenet elküldve: 2025-04-05 22:25:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ahogy sejtette, Mai a vége fele már egyáltalán nem volt önmaga. A lány szavai is megerősítik mindezt, úgyhogy mindenképp jó döntés volt nem engedni, hogy elmenjen. A kapott válasz mondjuk még most is egészen furcsa a számára, de ő sem feszegeti a témát. Egészen biztos, hogy Mai nincs még teljesen jól. Csak bólint egyet. Aztán a nyers őszinteség tör elő belőle, de szerencsére csak a diplomatikusabb formája, ahogy közli a lánnyal, hogy nos, nincs élete formájában. Talán nem számít a külső, de a tények azok tények. Halványan vigyorogva néz utána, mikor a másik eltűnik a fürdőben, aztán később, amikor újra tiszteletét teszi mellette, immáron kicicomázva, sem szól egy szót sem, csak elmosolyodik, és szemét legeltetve a látványon követi a mozdulatait, ahogy a lány szitkozódások közepette felfedezi a legnagyobb hibáját az asztalon, amit elkövetett, már ha egyáltalán hibának lehetne azt nevezni.*
- Egy új élet, hivatalosan is igazgatónő, kislány testbe bújt csoda. Harmincegy kölyök és egy eltitkolt húg. *Sorol fel kulcsszavakat a naplóból most is ugyanazzal az őszinteséggel, amivel korábban a kinézetét kritizálta. Nem tervezte titkolni, hogy elolvasta a kis könyvet, hisz megegyeztek, hogy egymás előtt nincsenek többé titkaik.*
- Aljas kezek, romlott ajándék, hm? Meg egy hazug üzlet, ami lehetne igaz is? *Gonoszkásra húzódik az a mosoly az arcán. Mindent tud, amit nem tudhatott volna, és most már Mai is tudhatja, hogy ő tudja. Ő közben a fekete könyvet akarja tőle elkérni, a tartozás szóról pedig eszébe jut valami más, valami fontos.*
- Ó, igen! Ezt vissza akartam neked adni. Szikra adta nekem, búcsúajándékként, hogy letudja a tartozását, de ez a pénz őt illeti. Nem tudom, honnan szerezte, de az biztos, hogy nem nálam van a helye. *Egy zsákot tol Mai Faensa elé, benne azzal a 300 arannyal, melyet a kis elf lány adott neki a minap.
Természetesen nem feledkezett meg a sárkányfogakról sem, de úgy döntött, hogy azt megtartja. Valamiért ragaszkodik hozzájuk, mert látta Szikrán, hogy szívből adja, és a körítés, amit hozzáfűzött, hogy azért adja neki, hogy ne legyen beteg, inkább láttatja egy ajándéknak őket, mint a tartozása törlesztésének.*
- A könyvet pedig vidd nyugodtan! Majd egyszer visszaadod. Neked most hasznosabb annál, minthogy a polcomon álljon. A tartozásaid pedig egyelőre megtartom talonban. Majd kihasználom, ha szükségem lesz rá. *Miután mindent elmondott, visszafordul a konyhapulthoz.*
- Reggeli után a kovácshoz megyek. Eljöhetsz velem, ha elég erősnek érzed magad hozzá. Mit kérsz reggelire? *Pillant még vissza a lányra, miközben elkezd ételt készíteni.*
*Ahogy sejtette, Mai a vége fele már egyáltalán nem volt önmaga. A lány szavai is megerősítik mindezt, úgyhogy mindenképp jó döntés volt nem engedni, hogy elmenjen. A kapott válasz mondjuk még most is egészen furcsa a számára, de ő sem feszegeti a témát. Egészen biztos, hogy Mai nincs még teljesen jól. Csak bólint egyet. Aztán a nyers őszinteség tör elő belőle, de szerencsére csak a diplomatikusabb formája, ahogy közli a lánnyal, hogy nos, nincs élete formájában. Talán nem számít a külső, de a tények azok tények. Halványan vigyorogva néz utána, mikor a másik eltűnik a fürdőben, aztán később, amikor újra tiszteletét teszi mellette, immáron kicicomázva, sem szól egy szót sem, csak elmosolyodik, és szemét legeltetve a látványon követi a mozdulatait, ahogy a lány szitkozódások közepette felfedezi a legnagyobb hibáját az asztalon, amit elkövetett, már ha egyáltalán hibának lehetne azt nevezni.*
- Egy új élet, hivatalosan is igazgatónő, kislány testbe bújt csoda. Harmincegy kölyök és egy eltitkolt húg. *Sorol fel kulcsszavakat a naplóból most is ugyanazzal az őszinteséggel, amivel korábban a kinézetét kritizálta. Nem tervezte titkolni, hogy elolvasta a kis könyvet, hisz megegyeztek, hogy egymás előtt nincsenek többé titkaik.*
- Aljas kezek, romlott ajándék, hm? Meg egy hazug üzlet, ami lehetne igaz is? *Gonoszkásra húzódik az a mosoly az arcán. Mindent tud, amit nem tudhatott volna, és most már Mai is tudhatja, hogy ő tudja. Ő közben a fekete könyvet akarja tőle elkérni, a tartozás szóról pedig eszébe jut valami más, valami fontos.*
- Ó, igen! Ezt vissza akartam neked adni. Szikra adta nekem, búcsúajándékként, hogy letudja a tartozását, de ez a pénz őt illeti. Nem tudom, honnan szerezte, de az biztos, hogy nem nálam van a helye. *Egy zsákot tol Mai Faensa elé, benne azzal a 300 arannyal, melyet a kis elf lány adott neki a minap.
Természetesen nem feledkezett meg a sárkányfogakról sem, de úgy döntött, hogy azt megtartja. Valamiért ragaszkodik hozzájuk, mert látta Szikrán, hogy szívből adja, és a körítés, amit hozzáfűzött, hogy azért adja neki, hogy ne legyen beteg, inkább láttatja egy ajándéknak őket, mint a tartozása törlesztésének.* - A könyvet pedig vidd nyugodtan! Majd egyszer visszaadod. Neked most hasznosabb annál, minthogy a polcomon álljon. A tartozásaid pedig egyelőre megtartom talonban. Majd kihasználom, ha szükségem lesz rá. *Miután mindent elmondott, visszafordul a konyhapulthoz.*
- Reggeli után a kovácshoz megyek. Eljöhetsz velem, ha elég erősnek érzed magad hozzá. Mit kérsz reggelire? *Pillant még vissza a lányra, miközben elkezd ételt készíteni.*
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-05 14:29:08
Üzenet elküldve: 2025-04-05 14:29:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Még kóvályog, de a tudata tiszta. Örül, hogy visszakapta, megkönnyebbült ő is, de arra még nem kész, hogy megengedje magának, hogy a gondolatai megrohamozzák és elöntsék őt az elmúlt két nap terhével. Ha minden rászakad, nem fog tudni visszatérni úgy a gyerekekhez, hogy ne lássanak rajta semmit, ehhez pedig még idő kell. Most fel tudja fogni, hogy mikor van az, hogy elindulhat és mikor nem. Bágyadtan mosolyog a másikra, akkor is, ha nem tükrözi vissza ugyanezt. Újra a hideg valóság, mégis jobban élvezi minden percét. Több őszinteség jut Grael-től, mint bárki mástól, még akkor is, amikor amaz éppen ártani készül neki. Most nincs így, Mai is nyugodt.*
- A legtöbb orvos… *Mondja ki, majd megforgatja a szemét. Fogalma sincs, hogy a legtöbb orvos ott lett-e volna neki, vagy csak bezárták volna valahová, ahol nem zavar senkit. Az átkokat nem lehet másként gyógyítani, Grael mégis remekelt.* - Nem, azt hiszem… *Kutat az emlékképek között, közben a plafon felé fordítja a szemeit.* - … valahol ott elvesztem, amikor… *Még az időrendet sem tudja, így csak biggyeszti az ajkát.* - …maradjunk annyiban, hogy nem mindenre. *Diplomatikusan elhallgatja most a részeket, amikor igen közel érezte magát a férfihez, aki mesélt az életéről. Talán nem kell most ezt feszegetni. Ő sem tudja hová tenni azt a furcsa idillt és jobb is, ha nem ez irányban erőlteti meg magát.
A karja a férfin marad, mindaddig, amíg nem tudatosul, hogy mit is mondott neki. Nem a tartozás, abban szinte biztos volt. Az döbbenti meg, hogy hogy néz ki és erre képes felhívnia a figyelmét. Eltávolodik, s az első másodpercekben a sértettség dominál. De aztán végignéz magán, beletúr a hajába, amin nem siklik végig az ujja a kóctól, aztán fájdalmasan nevet fel. Mégis, mintha csilingelne. Nem sokan merik ezt megengedni maguknak, ő pedig magának azt, hogy így mutatkozzon.*
- Istenekre, így még neked sem kéne, hogy láss. Nem, senkinek. *Már csak az undor marad az arcán, inkább tükörbe, tükröződő felületre sem néz, ahogy visszaigyekszik a szobába a ruhájáért, majd sebtiben eltűnik a fürdőben. Szívesen incselkedne azzal, hogy kövesse őt Grael, de szégyelli magát. Megmosakszik végül és igen sok időt tölt el azzal, hogy újra úgy léphessen elő, mintha meg sem történt volna az elmúlt időszak. A piros ruha rajta, még jobban is néz ki benne - saját szemében - hiszen az étkezéssel sem volt dolga egy jó ideje. Így tökéletes. A haját is elrendezte, a hideg víz pedig némileg segített a sötét karikákon is a szeme alatt. Csak egyetlen gond van: hogy meglátja a naplóját az asztal szélén. Lassan ereszkedik le a székre, majd a bőrborításról Grael szemeibe tekint.*
- Bassza meg.
*Mondd csak ennyit, cseppet sem „hercegnősen”. Aztán elhúzza a száját és kifúj egy nagy adag levegőt. Mégis mi titkolni valója lehetne a másik előtt, ha már látta belőle a legrosszabbat? Megrázza a fejét és inkább meg sem szólal ezzel kapcsolatban, hacsak a férfi nem beszél.*
- Rám bíznád azt a fekete könyvet? *Néz kérlelően.* - Jó volna tudni, hogy mire kell felkészüljek. Tudom, hogy sokat kérek. Grael, bármivel tudom ezt az egészet neked viszonozni? *Újra a kérdései. Legalább látni, hogy önmaga.* - Kérlek, mondj bármit, csak valamennyit hadd adjak ebből vissza. Nem a tartozásból. Tényleg sokat jelentett.
*Még kóvályog, de a tudata tiszta. Örül, hogy visszakapta, megkönnyebbült ő is, de arra még nem kész, hogy megengedje magának, hogy a gondolatai megrohamozzák és elöntsék őt az elmúlt két nap terhével. Ha minden rászakad, nem fog tudni visszatérni úgy a gyerekekhez, hogy ne lássanak rajta semmit, ehhez pedig még idő kell. Most fel tudja fogni, hogy mikor van az, hogy elindulhat és mikor nem. Bágyadtan mosolyog a másikra, akkor is, ha nem tükrözi vissza ugyanezt. Újra a hideg valóság, mégis jobban élvezi minden percét. Több őszinteség jut Grael-től, mint bárki mástól, még akkor is, amikor amaz éppen ártani készül neki. Most nincs így, Mai is nyugodt.*
- A legtöbb orvos… *Mondja ki, majd megforgatja a szemét. Fogalma sincs, hogy a legtöbb orvos ott lett-e volna neki, vagy csak bezárták volna valahová, ahol nem zavar senkit. Az átkokat nem lehet másként gyógyítani, Grael mégis remekelt.* - Nem, azt hiszem… *Kutat az emlékképek között, közben a plafon felé fordítja a szemeit.* - … valahol ott elvesztem, amikor… *Még az időrendet sem tudja, így csak biggyeszti az ajkát.* - …maradjunk annyiban, hogy nem mindenre. *Diplomatikusan elhallgatja most a részeket, amikor igen közel érezte magát a férfihez, aki mesélt az életéről. Talán nem kell most ezt feszegetni. Ő sem tudja hová tenni azt a furcsa idillt és jobb is, ha nem ez irányban erőlteti meg magát.
A karja a férfin marad, mindaddig, amíg nem tudatosul, hogy mit is mondott neki. Nem a tartozás, abban szinte biztos volt. Az döbbenti meg, hogy hogy néz ki és erre képes felhívnia a figyelmét. Eltávolodik, s az első másodpercekben a sértettség dominál. De aztán végignéz magán, beletúr a hajába, amin nem siklik végig az ujja a kóctól, aztán fájdalmasan nevet fel. Mégis, mintha csilingelne. Nem sokan merik ezt megengedni maguknak, ő pedig magának azt, hogy így mutatkozzon.*
- Istenekre, így még neked sem kéne, hogy láss. Nem, senkinek. *Már csak az undor marad az arcán, inkább tükörbe, tükröződő felületre sem néz, ahogy visszaigyekszik a szobába a ruhájáért, majd sebtiben eltűnik a fürdőben. Szívesen incselkedne azzal, hogy kövesse őt Grael, de szégyelli magát. Megmosakszik végül és igen sok időt tölt el azzal, hogy újra úgy léphessen elő, mintha meg sem történt volna az elmúlt időszak. A piros ruha rajta, még jobban is néz ki benne - saját szemében - hiszen az étkezéssel sem volt dolga egy jó ideje. Így tökéletes. A haját is elrendezte, a hideg víz pedig némileg segített a sötét karikákon is a szeme alatt. Csak egyetlen gond van: hogy meglátja a naplóját az asztal szélén. Lassan ereszkedik le a székre, majd a bőrborításról Grael szemeibe tekint.*
- Bassza meg.
*Mondd csak ennyit, cseppet sem „hercegnősen”. Aztán elhúzza a száját és kifúj egy nagy adag levegőt. Mégis mi titkolni valója lehetne a másik előtt, ha már látta belőle a legrosszabbat? Megrázza a fejét és inkább meg sem szólal ezzel kapcsolatban, hacsak a férfi nem beszél.*
- Rám bíznád azt a fekete könyvet? *Néz kérlelően.* - Jó volna tudni, hogy mire kell felkészüljek. Tudom, hogy sokat kérek. Grael, bármivel tudom ezt az egészet neked viszonozni? *Újra a kérdései. Legalább látni, hogy önmaga.* - Kérlek, mondj bármit, csak valamennyit hadd adjak ebből vissza. Nem a tartozásból. Tényleg sokat jelentett.
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-05 13:14:29
Üzenet elküldve: 2025-04-05 13:14:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Nem tévedett. A munka valóban segít elérni, hogy ne érezze magát fáradtnak. Mondjuk ő egyébként is mindig szerette a monoton feladatokat. Felállítani a farönköt a helyére, majd lendül a fejsze, lesújt, puffan, a rönk pedig két hasáb formájában esik újra a földre. A teste dolgozik, de az elméje pihen mellette. Nem kell semmiféle, bonyolult, kacifántos és megfejthetetlen rejtélyeket megoldania közben, amire talán most nagyobb szüksége volt, mint egy pihentető alvásra lenne.
Nem csak órák, de szinte az egész nap eltelik úgy, hogy a ház körüli teendőkkel foglalkozik, s közben bentről, a hálószobából egy árva hangot sem hall egyszer sem, mikor bemegy valamiért. Egészen addig, míg miközben a verejtéket igyekszik letörölni a homlokáról, meg nem pillantja a felé igyekvő, most már sokkalta jobb állapotban lévőnek tűnő lányt.*
- Ó, felébredtél. *Nem mosolyog most ugyan, de örül neki, bár inkább megkönnyebbülés, amit érez, nem igazi öröm. Megkönnyebbült, hogy valóban vége az egész rémálomnak. Ugyan nem ő szenvedett, de neki sem volt könnyű. A köszönetet értékeli, de egyelőre most még nem képes rá, hogy kifejezze, szívesen segített-e vagy sem. Még ő sem biztos benne, hogy melyik is az igazság.*
- Sokáig. Pirkadattól mostanáig, és már lefelé megy a nap. De legalább végre tudtál pihenni. Emlékszel egyáltalán az utolsó ébren töltött órákra? A legtöbb orvos egész biztosan őrültnek hitt volna. *Míg beszél, ő is az ablakon bámul kifelé, de aztán visszafordul Mai felé.*
- Majd felírom a többi tartozásod közé. Menj, fürödj meg, ha akarsz! Csapzott vagy. *Fel sem fogja talán, de múltbéli ösztönei azt súgják neki, hogy a csinos Mai sokkalta jobban tetszik neki, mint ez a mostani, leharcolt állapot.*
- És nem kell sietned. Maradhatsz, amíg akarsz. *Teszi hozzá, majd a konyhaasztalhoz lép, hogy leüljön az egyik mellette lévő székre. Jól bírja ugyan a munkát, de egy egész végigdolgozott nap után neki is szüksége van a pihenésre.*
*Nem tévedett. A munka valóban segít elérni, hogy ne érezze magát fáradtnak. Mondjuk ő egyébként is mindig szerette a monoton feladatokat. Felállítani a farönköt a helyére, majd lendül a fejsze, lesújt, puffan, a rönk pedig két hasáb formájában esik újra a földre. A teste dolgozik, de az elméje pihen mellette. Nem kell semmiféle, bonyolult, kacifántos és megfejthetetlen rejtélyeket megoldania közben, amire talán most nagyobb szüksége volt, mint egy pihentető alvásra lenne.
Nem csak órák, de szinte az egész nap eltelik úgy, hogy a ház körüli teendőkkel foglalkozik, s közben bentről, a hálószobából egy árva hangot sem hall egyszer sem, mikor bemegy valamiért. Egészen addig, míg miközben a verejtéket igyekszik letörölni a homlokáról, meg nem pillantja a felé igyekvő, most már sokkalta jobb állapotban lévőnek tűnő lányt.*
- Ó, felébredtél. *Nem mosolyog most ugyan, de örül neki, bár inkább megkönnyebbülés, amit érez, nem igazi öröm. Megkönnyebbült, hogy valóban vége az egész rémálomnak. Ugyan nem ő szenvedett, de neki sem volt könnyű. A köszönetet értékeli, de egyelőre most még nem képes rá, hogy kifejezze, szívesen segített-e vagy sem. Még ő sem biztos benne, hogy melyik is az igazság.*
- Sokáig. Pirkadattól mostanáig, és már lefelé megy a nap. De legalább végre tudtál pihenni. Emlékszel egyáltalán az utolsó ébren töltött órákra? A legtöbb orvos egész biztosan őrültnek hitt volna. *Míg beszél, ő is az ablakon bámul kifelé, de aztán visszafordul Mai felé.*
- Majd felírom a többi tartozásod közé. Menj, fürödj meg, ha akarsz! Csapzott vagy. *Fel sem fogja talán, de múltbéli ösztönei azt súgják neki, hogy a csinos Mai sokkalta jobban tetszik neki, mint ez a mostani, leharcolt állapot.*
- És nem kell sietned. Maradhatsz, amíg akarsz. *Teszi hozzá, majd a konyhaasztalhoz lép, hogy leüljön az egyik mellette lévő székre. Jól bírja ugyan a munkát, de egy egész végigdolgozott nap után neki is szüksége van a pihenésre.*
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-05 08:28:36
Üzenet elküldve: 2025-04-05 08:28:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hogy mennyi ideig alszik úgy, ahogyan még soha, nem tudná megmondani. Halványak voltak már a férfi szavai is, ahogy minden körülötte. Nem érez igazi szomjúságot, éhséget, semmit, csupán a fekete tincsekkel játszadozó ujjakat, amik egyre inkább beletaszítják az üres álomvilágba, amit órákon át érez aztán. Lehet érezni a semmit azok után, ahogyan zaklatta őt az átok. Szertefoszlott és ha a lenyomata örök is marad a lelkében, most csak a kráter van, amibe belezuhant, aminek olyan kipárnázott az alja, mint még semminek. Mozdulatlan, ha nem lélegezne halottakkal versenyezne a küllem, de nincs mellette már, aki nézze, hogy tud ő békésen is aludni.
Amikor újra nyílik a kék szem, még nem tudja hová tenni a jelent. Nem éri hamar utol a valóság, nagyot sóhajt, majd az addig dermedtnek tűnő tagjait nyújtóztatja ki. Fájnak. Fájnak, de nem úgy, mint a pihenése előtt, amitől megkönnyebbült mosoly színezi meg arcát. Lusták a gondolatok, de érkeznek. Nem akarja látni az álmokat, de Grael barnáit igen, ahogy szigorúan merednek rá, s ha nem is volt igaz, a féltés csillanását a mélyükön. Bár értené, de még nem tisztult fel. Lassan ül fel az ágyon, felhúzza a térdeit, s még egy kicsit ráhajol, hogy észhez térjen. Már észhez tud. Vége van. Hosszabbnak hatott, mint az útja Lihanech-től Arthenior-ig. Végül újra mozdul, hogy felálljon. Nem megszokott a ruházata, nélkülöz minden rájellemző csinosságot. Szélesedik a mosoly, majd megrázza a fejét. Átöltözne, de ekkor hallja nyílni kintről az ajtót. Még nem gondolkodik túlzón, hogy mit szabad és mit nem. Mezítláb indul a konyha felé, de egy gombot még befűz pluszban, hogy kissé nagyobb takarásban legyen, nem mintha ez nem volna már teljesen mindegy. Megiramodik a munkától és fáradtságtól kissé gyűrött férfi felé. Léptei könnyedek, de cél vezérli. Majd később utoléri mindennek a terhe, de most megköszönni akarja. Enyhe bűntudat ébred csupán, ahogy a közeledő arcot vizslatja. Először szavak nélkül burkolózik az ölelésbe, ha amaz hagyja neki. Lassan tekint fel rá, ha szemei fehérje még vöröslik is kissé, már nem uralkodik az íriszekben a téboly. *
- Köszönöm, Grael.
*Suttogja, majd szaggatott mély levegőt vesz.*
- Meddig aludtam? *Kitekint az ablakon, nem tetszik neki, amit lát. Nem egy-két óra telt el, noha csak annyit tud, hogy nem éjjel érte az álom. De a nap már igencsak lefelé tart az égen. Még nem érzi biztosnak a lábait, nem akar azonnal az árvaházba igyekezni, pedig súg a hegyes füle. De most az észérvek győznek, még összébb kell szednie magát.*
- Ne haragudj, ha terhedre voltam. Ígérem nemsokára elmegyek, de még.. *Felsóhajt, látni, hogy még nem kerek egész, de lassan azzá válik, már ha az egyáltalán lehetséges. *
*Hogy mennyi ideig alszik úgy, ahogyan még soha, nem tudná megmondani. Halványak voltak már a férfi szavai is, ahogy minden körülötte. Nem érez igazi szomjúságot, éhséget, semmit, csupán a fekete tincsekkel játszadozó ujjakat, amik egyre inkább beletaszítják az üres álomvilágba, amit órákon át érez aztán. Lehet érezni a semmit azok után, ahogyan zaklatta őt az átok. Szertefoszlott és ha a lenyomata örök is marad a lelkében, most csak a kráter van, amibe belezuhant, aminek olyan kipárnázott az alja, mint még semminek. Mozdulatlan, ha nem lélegezne halottakkal versenyezne a küllem, de nincs mellette már, aki nézze, hogy tud ő békésen is aludni.
Amikor újra nyílik a kék szem, még nem tudja hová tenni a jelent. Nem éri hamar utol a valóság, nagyot sóhajt, majd az addig dermedtnek tűnő tagjait nyújtóztatja ki. Fájnak. Fájnak, de nem úgy, mint a pihenése előtt, amitől megkönnyebbült mosoly színezi meg arcát. Lusták a gondolatok, de érkeznek. Nem akarja látni az álmokat, de Grael barnáit igen, ahogy szigorúan merednek rá, s ha nem is volt igaz, a féltés csillanását a mélyükön. Bár értené, de még nem tisztult fel. Lassan ül fel az ágyon, felhúzza a térdeit, s még egy kicsit ráhajol, hogy észhez térjen. Már észhez tud. Vége van. Hosszabbnak hatott, mint az útja Lihanech-től Arthenior-ig. Végül újra mozdul, hogy felálljon. Nem megszokott a ruházata, nélkülöz minden rájellemző csinosságot. Szélesedik a mosoly, majd megrázza a fejét. Átöltözne, de ekkor hallja nyílni kintről az ajtót. Még nem gondolkodik túlzón, hogy mit szabad és mit nem. Mezítláb indul a konyha felé, de egy gombot még befűz pluszban, hogy kissé nagyobb takarásban legyen, nem mintha ez nem volna már teljesen mindegy. Megiramodik a munkától és fáradtságtól kissé gyűrött férfi felé. Léptei könnyedek, de cél vezérli. Majd később utoléri mindennek a terhe, de most megköszönni akarja. Enyhe bűntudat ébred csupán, ahogy a közeledő arcot vizslatja. Először szavak nélkül burkolózik az ölelésbe, ha amaz hagyja neki. Lassan tekint fel rá, ha szemei fehérje még vöröslik is kissé, már nem uralkodik az íriszekben a téboly. *
- Köszönöm, Grael.
*Suttogja, majd szaggatott mély levegőt vesz.*
- Meddig aludtam? *Kitekint az ablakon, nem tetszik neki, amit lát. Nem egy-két óra telt el, noha csak annyit tud, hogy nem éjjel érte az álom. De a nap már igencsak lefelé tart az égen. Még nem érzi biztosnak a lábait, nem akar azonnal az árvaházba igyekezni, pedig súg a hegyes füle. De most az észérvek győznek, még összébb kell szednie magát.*
- Ne haragudj, ha terhedre voltam. Ígérem nemsokára elmegyek, de még.. *Felsóhajt, látni, hogy még nem kerek egész, de lassan azzá válik, már ha az egyáltalán lehetséges. *
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-04 21:30:54
Üzenet elküldve: 2025-04-04 21:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 851
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 851
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Kivont karddal áll szemben a városőrrel úgy, mintha csak a saját végzetével nézne farkasszemet. A vipera vért akar, de vajon az ösztön vagy a józan ész az erősebb? A vad szél kócosra fújja a haját, ujjaival szorosan tartja a fegyver markolatát, de egyelőre nem mozdul. Nincsenek egyedül. Ahonnan az öreganyó jött, felbukkanhatnak mások is. Ha ezt itt megöli, sokszor ennyien jöhetnek el érte, és nincs olyan kard vagy varázslat, amivel megvédhetné magát akkora túlerővel szemben. Az otthona is itt van. Ajándékba kapta. Végre tartozik valahová, nem csinálhat olyan badarságot, mely miatt újra menekülni kényszerül. Nem utolsó sorban pedig ott van a gyerek is. Ha támadna, félő, hogy nem csak egy, hanem mindjárt két életnek is véget vetne. Az egyiknek akaratlanul.
A hozzá intézett szavakat talán meg sem hallja. Úgy áll ott, mintha a városőr és a foglya csak egy megkövült szobor mellett haladna el.*
~Nem, nem ez a mi időnk…~ *Kissé megkésett reakcióval fordul az újra távolodó páros felé. Továbbra is hülyének érzi magát, amiért egyáltalán belekeveredett ebbe a balhéba, azonban egy dolog nem hagyja nyugodni. A fekete macska. Ahogy nézett rá, ahogy egyértelműen arra kérte őt, hogy nézze meg, mi történik idekint. Neki vajon mi köze lehet ehhez az egészhez?*
- Miért követ az a macska? A tiéd, vagy a gyereké? *Lehet, hogy tényleg megőrült, de egészen biztos benne, hogy amit az állat művel, az nem lehet véletlen. Úgyhogy választ vár. Ha nem kapja meg, akkor követi a férfit, de már nem akadályozza őket abban, hogy az árvaház felé haladjanak. A kardja is visszakerül a tokjába, egyelőre elvetette az ötletet, amivel az istenét talán büszkévé tenné, de egyúttal magát áldozná fel érte.*
*Kivont karddal áll szemben a városőrrel úgy, mintha csak a saját végzetével nézne farkasszemet. A vipera vért akar, de vajon az ösztön vagy a józan ész az erősebb? A vad szél kócosra fújja a haját, ujjaival szorosan tartja a fegyver markolatát, de egyelőre nem mozdul. Nincsenek egyedül. Ahonnan az öreganyó jött, felbukkanhatnak mások is. Ha ezt itt megöli, sokszor ennyien jöhetnek el érte, és nincs olyan kard vagy varázslat, amivel megvédhetné magát akkora túlerővel szemben. Az otthona is itt van. Ajándékba kapta. Végre tartozik valahová, nem csinálhat olyan badarságot, mely miatt újra menekülni kényszerül. Nem utolsó sorban pedig ott van a gyerek is. Ha támadna, félő, hogy nem csak egy, hanem mindjárt két életnek is véget vetne. Az egyiknek akaratlanul.
A hozzá intézett szavakat talán meg sem hallja. Úgy áll ott, mintha a városőr és a foglya csak egy megkövült szobor mellett haladna el.*
~Nem, nem ez a mi időnk…~ *Kissé megkésett reakcióval fordul az újra távolodó páros felé. Továbbra is hülyének érzi magát, amiért egyáltalán belekeveredett ebbe a balhéba, azonban egy dolog nem hagyja nyugodni. A fekete macska. Ahogy nézett rá, ahogy egyértelműen arra kérte őt, hogy nézze meg, mi történik idekint. Neki vajon mi köze lehet ehhez az egészhez?*
- Miért követ az a macska? A tiéd, vagy a gyereké? *Lehet, hogy tényleg megőrült, de egészen biztos benne, hogy amit az állat művel, az nem lehet véletlen. Úgyhogy választ vár. Ha nem kapja meg, akkor követi a férfit, de már nem akadályozza őket abban, hogy az árvaház felé haladjanak. A kardja is visszakerül a tokjába, egyelőre elvetette az ötletet, amivel az istenét talán büszkévé tenné, de egyúttal magát áldozná fel érte.*
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-04 20:41:37
Üzenet elküldve: 2025-04-04 20:41:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Megtehetné, hogy alszik, de nem akar. Mai nem Nara, de bárkinek is tartozik törlesztéssel a múltban elkövetett hibái miatt, reméli, hogy most látja őt, és azt, hogy mindent megtesz azért, hogy valakivel jól bánjon. Mai jókor van jó helyen. A férfi múltjának sötét bugyrainak, a bukás során szerzett tapasztalatoknak s szürke jelenének magányos hétköznapjainak különös egyvelege vezetett most ahhoz, hogy mellette érezhesse magát a legnagyobb biztonságban.
Nem alszik, virraszt a fekete hajú hercegnő mellett azért, hogy ne érhesse őt baj. Évek telhettek el azóta, hogy utoljára ennyire a háttérbe szorította a saját, önös érdekeit valaki másért. Most azonban bele sem gondol, hogy valójában ez történik, csak teszi, amit tennie kell. A játék a fekete hajszálakkal csupán az unalom jele, kényszercselekvés azért, hogy ne nyomja el az álom, mert bár őt nem gyötri átok, nincs hozzászokva ahhoz, hogy ébren töltsön egy egész éjszakát. Mindenesetre azt megtapasztalhatja, hogy a sötétség valóban meg tudja nyugtatni az ember lelkét. Legalábbis ő erre gondol, s az eszébe sem jut, hogy talán az ölében fekvő kis társaság az oka, ami miatt nyugalmat érez.*
- Beszéljek? Nem tudok mit mondani. *Néz le a másikra, mikor Mai megkéri rá. Azt nem hiszi el, hogy nem szomjas, de most nem mászik ki alóla azért, hogy vizet hozzon neki. Igaz, beszélni sem beszél, csak folytatja a gyengéd játékot az ujjaival, míg a lányt végül el nem nyomja az álom.
Úgy tűnik, hogy vége. Most nem reszket, nem nyöszörög, meg sem mozdul, mélyen alszik. Vége van. Megkönnyebbülten sóhajt fel, majd nagyon óvatosan az öléből a párnára hajtja a fejét, betakarja, aztán magára hagyja a szobában.
A tűz már kialvóban van a kandallóban, és hideg ugyan nincs még a házban, de ő már úgy érzi, hogy rakni kell még fát a tűzre. Felveszi a kabátját, és kimegy fát hasogatni. A csípős, reggeli levegő és a testmozgás reményei szerint segíteni fog az ő fáradtságán is. Úgyhogy, miután összevágott annyi fát, amennyi most a kandallóba szükséges, és bevitte azt, újra kimegy, hogy folytassa a munkát. Hosszú órákig dolgozik így, néha bemegy pihenni, iszik-eszik valamit, majd újra kimegy. A fa egy idő után elfogy, de talál magának más munkát is a ház körül…*
*Megtehetné, hogy alszik, de nem akar. Mai nem Nara, de bárkinek is tartozik törlesztéssel a múltban elkövetett hibái miatt, reméli, hogy most látja őt, és azt, hogy mindent megtesz azért, hogy valakivel jól bánjon. Mai jókor van jó helyen. A férfi múltjának sötét bugyrainak, a bukás során szerzett tapasztalatoknak s szürke jelenének magányos hétköznapjainak különös egyvelege vezetett most ahhoz, hogy mellette érezhesse magát a legnagyobb biztonságban.
Nem alszik, virraszt a fekete hajú hercegnő mellett azért, hogy ne érhesse őt baj. Évek telhettek el azóta, hogy utoljára ennyire a háttérbe szorította a saját, önös érdekeit valaki másért. Most azonban bele sem gondol, hogy valójában ez történik, csak teszi, amit tennie kell. A játék a fekete hajszálakkal csupán az unalom jele, kényszercselekvés azért, hogy ne nyomja el az álom, mert bár őt nem gyötri átok, nincs hozzászokva ahhoz, hogy ébren töltsön egy egész éjszakát. Mindenesetre azt megtapasztalhatja, hogy a sötétség valóban meg tudja nyugtatni az ember lelkét. Legalábbis ő erre gondol, s az eszébe sem jut, hogy talán az ölében fekvő kis társaság az oka, ami miatt nyugalmat érez.*
- Beszéljek? Nem tudok mit mondani. *Néz le a másikra, mikor Mai megkéri rá. Azt nem hiszi el, hogy nem szomjas, de most nem mászik ki alóla azért, hogy vizet hozzon neki. Igaz, beszélni sem beszél, csak folytatja a gyengéd játékot az ujjaival, míg a lányt végül el nem nyomja az álom.
Úgy tűnik, hogy vége. Most nem reszket, nem nyöszörög, meg sem mozdul, mélyen alszik. Vége van. Megkönnyebbülten sóhajt fel, majd nagyon óvatosan az öléből a párnára hajtja a fejét, betakarja, aztán magára hagyja a szobában.
A tűz már kialvóban van a kandallóban, és hideg ugyan nincs még a házban, de ő már úgy érzi, hogy rakni kell még fát a tűzre. Felveszi a kabátját, és kimegy fát hasogatni. A csípős, reggeli levegő és a testmozgás reményei szerint segíteni fog az ő fáradtságán is. Úgyhogy, miután összevágott annyi fát, amennyi most a kandallóba szükséges, és bevitte azt, újra kimegy, hogy folytassa a munkát. Hosszú órákig dolgozik így, néha bemegy pihenni, iszik-eszik valamit, majd újra kimegy. A fa egy idő után elfogy, de talál magának más munkát is a ház körül…*
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-04 16:30:14
Üzenet elküldve: 2025-04-04 16:30:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Talán akkor is ugyanezt gondolná, amikor józanul elmélkedik, de nem szokása túlzottan sok időt fecsérelni a halottakra. Kivétel ez alól az apja, akivel gondolai síkon igen sokat foglalatoskodik, bár vele pont azért, hogy a föld alatt maradjon. Pihenjen csak, ha már számára megadatott az, ami most Mai-nak nem. Ha az alvással próbálkozik, akkor rémképek gyötrik, de ha ébren kíván maradni, akkor pedig mintha felé igyekezne, még ha tiltakozik is az ellen, hogy valóban így lenne. Nem tiszta semmi, s ebben a káoszban Grael az, aki megteremti neki a biztonságot. Bár semmit nem érez belőle most, később hálás lesz. Ha tartozásként is tartja számon, túl nagy tett olyasvalakitől, akiből a legrosszabbat nézte ki az elején. Megtalálta a módját a félvér terelgetésének. Az észérvek már nem hatnak, ahhoz befogadónak kellene lennie, most csupán a percek vannak, amiket át kell valahogyan vészelni, s minden egyes eltelt pillanat közelebb viszi ahhoz, hogy végre újra teljes egész lehessen.
Az éjjel a férfi is vele virraszt, önként dobja el magától a lehetőséget az alvásra, csak azért, hogy megvédhesse a közben mellette sínylődőt. Értelmes beszélgetés már aligha tudna kettejük között folyni, de helyt áll, még így is. Egyszer ép ésszel felmérve, a hálán túl, újabb káoszt fog szülni a félelf elmében a miértje. De most még a férfi öle van, ahová az utolsó erejével hajtotta bele a fejét. A hajával bíbelődő ujjak mintha kezdenék nyugtatni. Az eddigi zaklatottsága felszívódni látszik, de a fáradtságon át nem tudja még felmérni, hogy ez pusztán annak az oka, hogy elillant a sötétség róla. A tudat, hogy nem szabad elaludnia még vele maradt. A feljegyzések nem hazudhatnak sokat, de vajon az átok ismer pontos időt? Két éjjelen már túl van.
Felpillant a férfire, a szemeibe mintha üvegszilánkokat szórtak volna, úgy fájnak. Semmi a tegnap reggeli érzethez képest, de alig meri lehunyni.*
- Nem. *Mondja erőtlenül a kiszáradt ajkaival. Ha akarna sem menne már az sem, hogy a kezébe fogjon egy poharat. *
- Csak beszélj még egy kicsit hozzám.
*Még egy utolsó próbálkozás, hogy ne eshessen vissza abba a rettenetbe, de kis idő múltán, ha amaz beszél is hozzá, újra elveszti a harcot. De most más. Nincsenek rémképek, nincsen egyetlen remegő testrésze sem. Olyan mélyen nyomja el az álom, amilyet még talán sosem érzett, a külvilág zajai, a beszűrődő napfény sem tudja felébreszteni hosszú ideig.*
*Talán akkor is ugyanezt gondolná, amikor józanul elmélkedik, de nem szokása túlzottan sok időt fecsérelni a halottakra. Kivétel ez alól az apja, akivel gondolai síkon igen sokat foglalatoskodik, bár vele pont azért, hogy a föld alatt maradjon. Pihenjen csak, ha már számára megadatott az, ami most Mai-nak nem. Ha az alvással próbálkozik, akkor rémképek gyötrik, de ha ébren kíván maradni, akkor pedig mintha felé igyekezne, még ha tiltakozik is az ellen, hogy valóban így lenne. Nem tiszta semmi, s ebben a káoszban Grael az, aki megteremti neki a biztonságot. Bár semmit nem érez belőle most, később hálás lesz. Ha tartozásként is tartja számon, túl nagy tett olyasvalakitől, akiből a legrosszabbat nézte ki az elején. Megtalálta a módját a félvér terelgetésének. Az észérvek már nem hatnak, ahhoz befogadónak kellene lennie, most csupán a percek vannak, amiket át kell valahogyan vészelni, s minden egyes eltelt pillanat közelebb viszi ahhoz, hogy végre újra teljes egész lehessen.
Az éjjel a férfi is vele virraszt, önként dobja el magától a lehetőséget az alvásra, csak azért, hogy megvédhesse a közben mellette sínylődőt. Értelmes beszélgetés már aligha tudna kettejük között folyni, de helyt áll, még így is. Egyszer ép ésszel felmérve, a hálán túl, újabb káoszt fog szülni a félelf elmében a miértje. De most még a férfi öle van, ahová az utolsó erejével hajtotta bele a fejét. A hajával bíbelődő ujjak mintha kezdenék nyugtatni. Az eddigi zaklatottsága felszívódni látszik, de a fáradtságon át nem tudja még felmérni, hogy ez pusztán annak az oka, hogy elillant a sötétség róla. A tudat, hogy nem szabad elaludnia még vele maradt. A feljegyzések nem hazudhatnak sokat, de vajon az átok ismer pontos időt? Két éjjelen már túl van.
Felpillant a férfire, a szemeibe mintha üvegszilánkokat szórtak volna, úgy fájnak. Semmi a tegnap reggeli érzethez képest, de alig meri lehunyni.*
- Nem. *Mondja erőtlenül a kiszáradt ajkaival. Ha akarna sem menne már az sem, hogy a kezébe fogjon egy poharat. *
- Csak beszélj még egy kicsit hozzám.
*Még egy utolsó próbálkozás, hogy ne eshessen vissza abba a rettenetbe, de kis idő múltán, ha amaz beszél is hozzá, újra elveszti a harcot. De most más. Nincsenek rémképek, nincsen egyetlen remegő testrésze sem. Olyan mélyen nyomja el az álom, amilyet még talán sosem érzett, a külvilág zajai, a beszűrődő napfény sem tudja felébreszteni hosszú ideig.*
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-04 08:11:10
Üzenet elküldve: 2025-04-04 08:11:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*A másvilágról szóló érvelés annyira groteszk és torz módon hat a félvér lány szájából, hogy ösztönösen kacag fel miatta. Ez már az őrület határa, semmi kétség.*
- A celláinkat is szörnyű helynek mondják, mégis kevesen jutottak ki onnan szabad akaratukból, de nem példa nélküli, ez tény. Ki tudja, talán a másvilágról is jöttek már vissza, de az is elképzelhető, hogy onnan nincs kiút… *Filozofálgat, de leginkább már csak magának, mert, hogy Mainak mit mond, az mostanra már teljesen lényegtelen.*
- Mindenesetre te ne akard még meglátogatni. *Fűzi hozzá a korábbi szavakhoz. A lány nem érti már a szavakat, nem tudja hol van, látványosan összezavarodott benne a tér, az idő és minden más. Vigyáznia kell rá. Ha majd véget ér a szenvedése, hálás lesz érte, ő pedig egy újabb sort írhat a tartozásai listájához.*
- Jól van, elkísérlek, és ott maradok veled, ha megígéred, hogy ott pihensz. *Ha a rezidenciára akar menni az a bomlott kis elme, akkor higgye csak azt, hogy oda mennek, de helyette akkor is a rövid folyosó másik végében található szobába vezeti vissza a szerencsétlen lányt.
Ott látja a kékeken, hogy azért azt még felismeri, hogy nem a rezidencián vannak, de már nem számít. Mai elméje után a teste is szépen lassan fel fogja adni a harcot.
Visszaülteti őt az ágyra, és csak őrzi. Hosszú órákig virrasztanak mindketten. Ő sem teheti meg, hogy elalszik, mert a bejárati ajtó nincs bezárva, és ha a lány megszökik, az nagyon rossz következményekkel is járhat. Nem szól hozzá, mert nincs értelme, csak figyeli csendben a szenvedését egészen addig, míg a nap már felfelé kúszik az égbolton.
A kis test addigra már az ölébe helyezkedett, ő pedig a hosszú hajtincsekkel játszadozva igyekszik elütni az időt, amit Mai gyengéd, kellemes simogatásnak érezhet a feje tetején.*
- Nem vagy szomjas? *Kérdezi, mert azt felesleges megkérdezni, hogy fáradt-e. Már nincs sok hátra, csak meg kell várni azt a pillanatot, hogy azok a szép szemek lecsukódjanak, s mikor újra kinyílnak, a világ már újra egy szebb helynek fog tűnni a számára. A másvilágnál sokkal szebbnek.*
*A másvilágról szóló érvelés annyira groteszk és torz módon hat a félvér lány szájából, hogy ösztönösen kacag fel miatta. Ez már az őrület határa, semmi kétség.*
- A celláinkat is szörnyű helynek mondják, mégis kevesen jutottak ki onnan szabad akaratukból, de nem példa nélküli, ez tény. Ki tudja, talán a másvilágról is jöttek már vissza, de az is elképzelhető, hogy onnan nincs kiút… *Filozofálgat, de leginkább már csak magának, mert, hogy Mainak mit mond, az mostanra már teljesen lényegtelen.*
- Mindenesetre te ne akard még meglátogatni. *Fűzi hozzá a korábbi szavakhoz. A lány nem érti már a szavakat, nem tudja hol van, látványosan összezavarodott benne a tér, az idő és minden más. Vigyáznia kell rá. Ha majd véget ér a szenvedése, hálás lesz érte, ő pedig egy újabb sort írhat a tartozásai listájához.*
- Jól van, elkísérlek, és ott maradok veled, ha megígéred, hogy ott pihensz. *Ha a rezidenciára akar menni az a bomlott kis elme, akkor higgye csak azt, hogy oda mennek, de helyette akkor is a rövid folyosó másik végében található szobába vezeti vissza a szerencsétlen lányt.
Ott látja a kékeken, hogy azért azt még felismeri, hogy nem a rezidencián vannak, de már nem számít. Mai elméje után a teste is szépen lassan fel fogja adni a harcot.
Visszaülteti őt az ágyra, és csak őrzi. Hosszú órákig virrasztanak mindketten. Ő sem teheti meg, hogy elalszik, mert a bejárati ajtó nincs bezárva, és ha a lány megszökik, az nagyon rossz következményekkel is járhat. Nem szól hozzá, mert nincs értelme, csak figyeli csendben a szenvedését egészen addig, míg a nap már felfelé kúszik az égbolton.
A kis test addigra már az ölébe helyezkedett, ő pedig a hosszú hajtincsekkel játszadozva igyekszik elütni az időt, amit Mai gyengéd, kellemes simogatásnak érezhet a feje tetején.*
- Nem vagy szomjas? *Kérdezi, mert azt felesleges megkérdezni, hogy fáradt-e. Már nincs sok hátra, csak meg kell várni azt a pillanatot, hogy azok a szép szemek lecsukódjanak, s mikor újra kinyílnak, a világ már újra egy szebb helynek fog tűnni a számára. A másvilágnál sokkal szebbnek.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-03 20:51:55
Üzenet elküldve: 2025-04-03 20:51:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Az erőteljes szavak szemmel láthatóan nincsenek hatással a katonára, ki még csak a lányra sem hederít. Azonban ahogy az útját állja, sőt, még kardját is kivonja, már megtorpanásra készteti. A sötételf hímet nem ereszti, de tekintete elsötétül. A szél vadul fú körülöttük, ám nincsenek egyedül az utcán. Egy idős, elnyűtt szőrmekabátot viselő asszonyság látván a jelenetet megszaporázza lépteit, miközben vadul tekintget vissza válla felett.*
-Elég a bolondságból. *Szól szárazon. Nem veszi komolyan az ifjú lányt, az bizonyára a bolondját járatja vele. Elvégre igen súlyos bűncselekmény, amivel Nori épp fenyegetődzik.*
-Nincs időm ostoba leányokra, akik nem tudják hol a helyük. *Szemérmetlen pillant végig Norin, majd kikerülvén őt igyekszik folytatni útját.*
-Ha úgy a lelkeden viseled ennek a koszos kis enyveskezűnek a sorsát, akkor a lelencházban megtalálod. Most beszédünk van azzal, aki felelős ezért a kölyökért. Mozgás! *Az utolsó szót természetesen az ifjoncnak intézi, s nagyot ránt csuklóján. A macska rezzenéstelen ábrázattal szemléli a közjátékot, még csak meg sem moccan közben; azonban ahogy elindul a városőr, ő is utánuk siet. Nori dönthet, mit tesz, de valóban érdemes mérlegelnie, cselekedjék bármit is.*
*Az erőteljes szavak szemmel láthatóan nincsenek hatással a katonára, ki még csak a lányra sem hederít. Azonban ahogy az útját állja, sőt, még kardját is kivonja, már megtorpanásra készteti. A sötételf hímet nem ereszti, de tekintete elsötétül. A szél vadul fú körülöttük, ám nincsenek egyedül az utcán. Egy idős, elnyűtt szőrmekabátot viselő asszonyság látván a jelenetet megszaporázza lépteit, miközben vadul tekintget vissza válla felett.*
-Elég a bolondságból. *Szól szárazon. Nem veszi komolyan az ifjú lányt, az bizonyára a bolondját járatja vele. Elvégre igen súlyos bűncselekmény, amivel Nori épp fenyegetődzik.*
-Nincs időm ostoba leányokra, akik nem tudják hol a helyük. *Szemérmetlen pillant végig Norin, majd kikerülvén őt igyekszik folytatni útját.*
-Ha úgy a lelkeden viseled ennek a koszos kis enyveskezűnek a sorsát, akkor a lelencházban megtalálod. Most beszédünk van azzal, aki felelős ezért a kölyökért. Mozgás! *Az utolsó szót természetesen az ifjoncnak intézi, s nagyot ránt csuklóján. A macska rezzenéstelen ábrázattal szemléli a közjátékot, még csak meg sem moccan közben; azonban ahogy elindul a városőr, ő is utánuk siet. Nori dönthet, mit tesz, de valóban érdemes mérlegelnie, cselekedjék bármit is.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-03 18:29:09
Üzenet elküldve: 2025-04-03 18:29:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha utat is törnek a szavak, sosem biztos, hogy adott pillanatban jól értelmezi őket. Lázálomnak hat, már kezdi elveszíteni a képességet arra is, hogy időről időre kilépjen a ráereszkedett homályból. A férfi alakja az egyetlen, ami még ezen a világon tartja, noha az általa kimondottak igen távoliak.*
- Sokan még nem panaszkodtak a másvilágról, ha olyan szörnyű hely lenne, utat találnának újra ide. *Mondja, miközben a szemeiben már alig csillan meg némi fény. Nem érti, hogy miért hiszi, hogy oda akar menni, nem akar ő bajt, de a gyerekeknek is szüksége van rá, nem csak a férfinek, még ha mágnesként is húzza a testének melege. Ahogy átöleli, megremeg, a hideget felváltja a forróság. El kellene indulnia, dolga van, betűvetést kellene tanítania, de ehelyett ölel. Halk sóhaj fut ki az ajkain, de ekkor a másiké tapad rá, hogy lecsípjen annak hosszából. *
- Tényleg álmos vagyok. *Mondja, miközben érzi a feszültséget a ténytől, hogy nem helyes, hogy andalog ahelyett, hogy a munkáját végezné. Szigorúan néz fel Grael-re, majd megrázza a fejét.*
- A rezidenciáig elkísérhetsz. Ott is maradhatsz velem, nem kell már titkolni semmit. Majd ott alszunk, ha végeztem.
*Követi a férfi lépteit, teljes bizonyossággal arra vonatkozóan, hogy az árvaház felé indulnak. De nem így történik, csakhogy fogytán az ereje a tiltakozáshoz. Néha úgy érzi, hogy elárulja a másik, olykor pedig teljes józansággal néz rá. Esetenként eluralkodik a káosz. Nincs rendszer a felderengő gondolatokban, az érzelmei váltakozásában, de hosszú idő, amit még Grael-nek azzal kell eltöltenie, hogy a helyzethez mérten normális mederben tartsa Mai-t és a tébolyt, ami körül lengi. Órák telnek el, fájdalmas sóhajokkal, félelemmel, párás szemekkel, vagy éppen figyelmesen vizslató tekintettel. Virradatig tombol benne a világ összes érzelme, a küzdelem a fáradtsággal, s talán sejtelme sincs róla, hogy már aludhatna átoktól mentesen, amikor még mindig a férfi karjaiban keresi a menedéket.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.03 18:31:48
*Ha utat is törnek a szavak, sosem biztos, hogy adott pillanatban jól értelmezi őket. Lázálomnak hat, már kezdi elveszíteni a képességet arra is, hogy időről időre kilépjen a ráereszkedett homályból. A férfi alakja az egyetlen, ami még ezen a világon tartja, noha az általa kimondottak igen távoliak.*
- Sokan még nem panaszkodtak a másvilágról, ha olyan szörnyű hely lenne, utat találnának újra ide. *Mondja, miközben a szemeiben már alig csillan meg némi fény. Nem érti, hogy miért hiszi, hogy oda akar menni, nem akar ő bajt, de a gyerekeknek is szüksége van rá, nem csak a férfinek, még ha mágnesként is húzza a testének melege. Ahogy átöleli, megremeg, a hideget felváltja a forróság. El kellene indulnia, dolga van, betűvetést kellene tanítania, de ehelyett ölel. Halk sóhaj fut ki az ajkain, de ekkor a másiké tapad rá, hogy lecsípjen annak hosszából. *
- Tényleg álmos vagyok. *Mondja, miközben érzi a feszültséget a ténytől, hogy nem helyes, hogy andalog ahelyett, hogy a munkáját végezné. Szigorúan néz fel Grael-re, majd megrázza a fejét.*
- A rezidenciáig elkísérhetsz. Ott is maradhatsz velem, nem kell már titkolni semmit. Majd ott alszunk, ha végeztem.
*Követi a férfi lépteit, teljes bizonyossággal arra vonatkozóan, hogy az árvaház felé indulnak. De nem így történik, csakhogy fogytán az ereje a tiltakozáshoz. Néha úgy érzi, hogy elárulja a másik, olykor pedig teljes józansággal néz rá. Esetenként eluralkodik a káosz. Nincs rendszer a felderengő gondolatokban, az érzelmei váltakozásában, de hosszú idő, amit még Grael-nek azzal kell eltöltenie, hogy a helyzethez mérten normális mederben tartsa Mai-t és a tébolyt, ami körül lengi. Órák telnek el, fájdalmas sóhajokkal, félelemmel, párás szemekkel, vagy éppen figyelmesen vizslató tekintettel. Virradatig tombol benne a világ összes érzelme, a küzdelem a fáradtsággal, s talán sejtelme sincs róla, hogy már aludhatna átoktól mentesen, amikor még mindig a férfi karjaiban keresi a menedéket.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.03 18:31:48
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2378-2397