Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) Nagy Artheniori Könyvtár (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3413. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3394-3413
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-08 22:30:31
Üzenet elküldve: 2026-09-08 22:30:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Fogdosok én bármit, ami előnyt jelent a harcban. * Vonja meg a vállát a férfi, mert neki aztán mindegy, hogy ki áld meg és micsodát, ő akár Teysus taknyát is felkenné az acélra, ha attól élesebb vagy tartósabb lenne. Mindenesetre megjegyzi, hogy a feketeség előtt nem célszerű a kardról beszélni, a jövőben nem is fog többet. És talán este kicsit felületesebben fog aludni, nehogy valaki úgy döntsön, hogy jobban jár, ha eltűnik mellőle a penge. *
- A te istened is tud ilyet? Erősebbé tenni fegyvereket? * Teszi fel a kérdést, és ha helyeslő választ kap, akkor még az is lehet, hogy elgondolkodik ezen az alternatíván. Nem igazán ismeri, hogy mire képesek pontosan az Arctalan hívei, a kárhozaton és a pusztuláson kívül. Bár lehet, hogy ennyiben ki is fullad a történet. *
- Szerintem kedvelted volna... mi is volt a neve? * Gondolkodik vissza, ahogy felidézi a kis csapatot. Laor és Carsaadi nevei egyből beugranak neki, de a tűzmágusnak először csak az arca jut eszébe, és hosszasan kell gondolkodjon, hogy rájöjjön, ki is volt az. Számtalan név jut eszébe, Éné, Harlien, Latlie, Jaz, és még megannyian mások... de a tűzmágus neve elkerüli. *
- Nem jut eszembe a neve. De szerette ő is a tüzet, és nagyon ügyes mágus volt. Nélküle biztos meghalunk a kovácsnál. * Sóhajt végül, ahogy feladja a próbálkozást. *
- Na és hogy löktek le majdnem? Meséld el! * Kéri szinte már gyermeki kíváncsisággal, csillogó szemmel. A múlt felidézése egész jó kedvre derítette, főleg a finom étel után. *
- Már ha van kedved persze. * Teszi még hozzá, mert nem akarja olyanra kényszeríteni a feketeséget, amihez nincs kedve. *
//Slambuc//
- Fogdosok én bármit, ami előnyt jelent a harcban. * Vonja meg a vállát a férfi, mert neki aztán mindegy, hogy ki áld meg és micsodát, ő akár Teysus taknyát is felkenné az acélra, ha attól élesebb vagy tartósabb lenne. Mindenesetre megjegyzi, hogy a feketeség előtt nem célszerű a kardról beszélni, a jövőben nem is fog többet. És talán este kicsit felületesebben fog aludni, nehogy valaki úgy döntsön, hogy jobban jár, ha eltűnik mellőle a penge. *
- A te istened is tud ilyet? Erősebbé tenni fegyvereket? * Teszi fel a kérdést, és ha helyeslő választ kap, akkor még az is lehet, hogy elgondolkodik ezen az alternatíván. Nem igazán ismeri, hogy mire képesek pontosan az Arctalan hívei, a kárhozaton és a pusztuláson kívül. Bár lehet, hogy ennyiben ki is fullad a történet. *
- Szerintem kedvelted volna... mi is volt a neve? * Gondolkodik vissza, ahogy felidézi a kis csapatot. Laor és Carsaadi nevei egyből beugranak neki, de a tűzmágusnak először csak az arca jut eszébe, és hosszasan kell gondolkodjon, hogy rájöjjön, ki is volt az. Számtalan név jut eszébe, Éné, Harlien, Latlie, Jaz, és még megannyian mások... de a tűzmágus neve elkerüli. *
- Nem jut eszembe a neve. De szerette ő is a tüzet, és nagyon ügyes mágus volt. Nélküle biztos meghalunk a kovácsnál. * Sóhajt végül, ahogy feladja a próbálkozást. *
- Na és hogy löktek le majdnem? Meséld el! * Kéri szinte már gyermeki kíváncsisággal, csillogó szemmel. A múlt felidézése egész jó kedvre derítette, főleg a finom étel után. *
- Már ha van kedved persze. * Teszi még hozzá, mert nem akarja olyanra kényszeríteni a feketeséget, amihez nincs kedve. *
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-08 21:58:54
Üzenet elküldve: 2026-09-08 21:58:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Chh! *Elég erőteljesen szisszen fel a hírre, hogy egy Eeyr kutya által megáldott fegyver van a harcos birtokában, ami minden bizonnyal a közelben lehet valahol. Naná, az oldalán, hát hol máshol?! És persze muszáj úgy dicsekednie a kardjával, hogy elő is rántja azt. Norileina talán kissé túlreagálva a dolgot, váratlanul hőköl hátra úgy, hogy a mozdulat következtében még egy kis Slambuc is jut a szoknyájára, szerencsére nem sok.*
- Tedd már el! Hogy marná meg a kezed egy Nullum, amiért képes vagy azt fogdosni! *Igen. Őszintén azt kívánja most Pashthrának, hogy száradjon le a keze, amiért hozzá mert nyúlni egy olyan tárgyhoz, aminek köze van Eeyrhez, ráadásul még büszke is rá.
Egy szó, mint száz, a fegyver valóban nem érdekli a feketeséget, sőt, őszinte megnyugvással tölti el, amikor a penge visszakerül a tokjába. Nem azért érezte feszélyezve magát, mert fegyver volt a másiknál, hanem azért, amilyen…
Miután a kedélyek lenyugodtak, folytathatják a beszélgetést. Norileina nem tart beszámolót a pincében, szárnyaitól megszabadított tündérről, de így legalább van ideje a szoknyáról törölgetni a maszatot, amíg Pashthra viszont mesélésbe kezd.*
- Nem. Miért? Szegény! *Néz fel kuncogva az elkergetett kovács okán. Közben újra le-lepillant, de a fiú sebhelyét így is jól szemügyre tudja venni.*
- De kár, hogy nem voltam ott! Nem az ajándékodat irigylem, hanem a gyújtogatást *vigyorodik el.
A fura nevű tündér említésére újra elszontyolodik kissé, mert a történet megint az elveszített barátnőjére emlékezteti őt.*
- Kalandos az életed… *Von le végül ennyi következtetést egy sóhaj közepette.*
- Engem csak majdnem lelöktek a kikötői világítótorony szirtjéről a vízbe. Bizalom próbája volt. *Áll elő egy újabb aprócska történettel, ami talán már jobban fogja érdekelni a másikat, mint a meggyalázott testű tündér esete.*
//Slambuc//
- Chh! *Elég erőteljesen szisszen fel a hírre, hogy egy Eeyr kutya által megáldott fegyver van a harcos birtokában, ami minden bizonnyal a közelben lehet valahol. Naná, az oldalán, hát hol máshol?! És persze muszáj úgy dicsekednie a kardjával, hogy elő is rántja azt. Norileina talán kissé túlreagálva a dolgot, váratlanul hőköl hátra úgy, hogy a mozdulat következtében még egy kis Slambuc is jut a szoknyájára, szerencsére nem sok.*
- Tedd már el! Hogy marná meg a kezed egy Nullum, amiért képes vagy azt fogdosni! *Igen. Őszintén azt kívánja most Pashthrának, hogy száradjon le a keze, amiért hozzá mert nyúlni egy olyan tárgyhoz, aminek köze van Eeyrhez, ráadásul még büszke is rá.
Egy szó, mint száz, a fegyver valóban nem érdekli a feketeséget, sőt, őszinte megnyugvással tölti el, amikor a penge visszakerül a tokjába. Nem azért érezte feszélyezve magát, mert fegyver volt a másiknál, hanem azért, amilyen…
Miután a kedélyek lenyugodtak, folytathatják a beszélgetést. Norileina nem tart beszámolót a pincében, szárnyaitól megszabadított tündérről, de így legalább van ideje a szoknyáról törölgetni a maszatot, amíg Pashthra viszont mesélésbe kezd.*
- Nem. Miért? Szegény! *Néz fel kuncogva az elkergetett kovács okán. Közben újra le-lepillant, de a fiú sebhelyét így is jól szemügyre tudja venni.*
- De kár, hogy nem voltam ott! Nem az ajándékodat irigylem, hanem a gyújtogatást *vigyorodik el.
A fura nevű tündér említésére újra elszontyolodik kissé, mert a történet megint az elveszített barátnőjére emlékezteti őt.*
- Kalandos az életed… *Von le végül ennyi következtetést egy sóhaj közepette.*
- Engem csak majdnem lelöktek a kikötői világítótorony szirtjéről a vízbe. Bizalom próbája volt. *Áll elő egy újabb aprócska történettel, ami talán már jobban fogja érdekelni a másikat, mint a meggyalázott testű tündér esete.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-08 19:14:24
Üzenet elküldve: 2026-09-08 19:14:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Nekem megáldotta a kardom. * Mondja Pashthra, és elő is húzza az említett eszközt, ami mint mindig, természetesen most is az oldalán lóg. Hiába, veszélyes időket élnek, főzni se lehet már fegyver nélkül. Ha Norileina követi a pillantását, akkor láthatja, hogy a penge koromfekete, de ezen kívül más ismertetőjele nincs a kardot ért mágiának. *
- Még a Toronyban tanultam, és így ahelyett, hogy mindig újra el kellene mondanom a varázslatot, örökre rajta marad. * Ad magyarázatot, de nem gondolja, hogy a lányt túlságosan érdekelné az acél. Persze ha téved, akkor szívesen átnyújtja, hogy jobban megvizsgálhassa a feketeség, de ha ilyen igényt nem támasztanak, akkor gyorsan visszadugja a kardhüvelybe, mielőtt feszélyezve érezné magát valaki, hogy egy fegyveres alakkal beszélget. *
- Nem hiszem, hogy bezárnálak, de tényleg ne meséld el. * Mondja halkan, mert bizony vannak dolgok, amikről nem szívesen hall. *
- Egyébként azt tudtad, hogy mi kergettük el a kovácsot? * Vált vigyorgós helyzetbe, ahogy eszébe jut a régi emlék. *
- Ha a múlt bűnei maradandóak, akkor saját magamat is be kellene zárnom. Még amikor a thargokkal voltam, küldött minket ide a hadúr, hogy csábítsuk Amonra a kovácsot, és ha nem jön magától, akkor vegyük rá erőszakkal. Az lett a vége, hogy felgyújtottuk a műhelyt, engem meg megajándékoztak ezzel. * Húzza fel az inget a hasánál, megmutatva a csúnya heget, amit a nyílvessző hagyott, ami akkor a hasába fúródott. *
- Bár, talán végül nem halt bele senki, de azért elég komoly harc volt. Velünk is volt akkor egy tündér, mi is volt a neve... Carsaadi azt hiszem. Dobálta a bájitalokat, és folyamatosan gyógyított vele minket. Csodálom, hogy nem lőtte le őt senki.
//Slambuc//
- Nekem megáldotta a kardom. * Mondja Pashthra, és elő is húzza az említett eszközt, ami mint mindig, természetesen most is az oldalán lóg. Hiába, veszélyes időket élnek, főzni se lehet már fegyver nélkül. Ha Norileina követi a pillantását, akkor láthatja, hogy a penge koromfekete, de ezen kívül más ismertetőjele nincs a kardot ért mágiának. *
- Még a Toronyban tanultam, és így ahelyett, hogy mindig újra el kellene mondanom a varázslatot, örökre rajta marad. * Ad magyarázatot, de nem gondolja, hogy a lányt túlságosan érdekelné az acél. Persze ha téved, akkor szívesen átnyújtja, hogy jobban megvizsgálhassa a feketeség, de ha ilyen igényt nem támasztanak, akkor gyorsan visszadugja a kardhüvelybe, mielőtt feszélyezve érezné magát valaki, hogy egy fegyveres alakkal beszélget. *
- Nem hiszem, hogy bezárnálak, de tényleg ne meséld el. * Mondja halkan, mert bizony vannak dolgok, amikről nem szívesen hall. *
- Egyébként azt tudtad, hogy mi kergettük el a kovácsot? * Vált vigyorgós helyzetbe, ahogy eszébe jut a régi emlék. *
- Ha a múlt bűnei maradandóak, akkor saját magamat is be kellene zárnom. Még amikor a thargokkal voltam, küldött minket ide a hadúr, hogy csábítsuk Amonra a kovácsot, és ha nem jön magától, akkor vegyük rá erőszakkal. Az lett a vége, hogy felgyújtottuk a műhelyt, engem meg megajándékoztak ezzel. * Húzza fel az inget a hasánál, megmutatva a csúnya heget, amit a nyílvessző hagyott, ami akkor a hasába fúródott. *
- Bár, talán végül nem halt bele senki, de azért elég komoly harc volt. Velünk is volt akkor egy tündér, mi is volt a neve... Carsaadi azt hiszem. Dobálta a bájitalokat, és folyamatosan gyógyított vele minket. Csodálom, hogy nem lőtte le őt senki.
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-08 18:03:23
Üzenet elküldve: 2026-09-08 18:03:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Ő! Fujj, de idegesítő volt. Annyit beszélt, hogy mire a végére ért a sok maszlagnak, teljesen begolyóztam. *Panaszkodik az undok sötételfről, akinek a nevét Pashthra talán nem is gondolta, hogy elsőre eltalálja, habár közös múltjukat és az eseményeket tekintve elég jó esélye volt rá.
Barnái kissé ijedten kerekednek ki, mikor a hóhajú városőr ajánlatot ad számára, hogy szívesen börtönbe zárja egy hatra, ha igény volna rá.*
- Nem mered! *Vágja rá vigyorogva, ezzel provokálva a harcost, aki még a tányérját is ellopja, de csak azért, hogy újra megtöltse azt a Buccal. Hogy milyen „buc” volt az étel neve, arra már megint nem emlékszik, de nem is kell, mert az íze sokkal mélyebb emléket hagyott benne, így boldogan veszi az ölébe az újra teli tálat.
El is kezdi kanalazni, közben hallgatja a fiú történetét, amit mesélni kezd magáról. Halálig szóló párbajok. Hallott már róluk, és talán Sa'Tereth híveitől sem áll messze az ilyesmi. Habár a harc maga őt soha nem vonzotta, csak azt élvezte már néhányszor, ahogy a keze által huny ki egy élet.*
- A város arra sem képes, hogy foglalkozzon a halottaival. Mikor rátaláltam apám sírjára, tele volt gazzal, senki nem törődött vele. Ebben a városban senki nem becsüli a halál jelentőségét. Így csak ne akarjanak pálcát törni azok felett, akik ölnek. *Talán nincs logika abban, amit mond, de a foszlányok most ekként formálódtak összeszedett gondolatokká a lány fejében.*
- Nem mesélem el, hogy milyen tündért hagytam nekik az oltár mellett a pincében, mert akkor tényleg bezársz. *Kuncogja, és betartva ígéretét inkább eszik. Szó nélkül falatozza az ételt mindaddig, míg az újabb tányér el nem fogy, hacsak Pashthra nem győzi meg róla, hogy mégis beszéljen.*
//Slambuc//
- Ő! Fujj, de idegesítő volt. Annyit beszélt, hogy mire a végére ért a sok maszlagnak, teljesen begolyóztam. *Panaszkodik az undok sötételfről, akinek a nevét Pashthra talán nem is gondolta, hogy elsőre eltalálja, habár közös múltjukat és az eseményeket tekintve elég jó esélye volt rá.
Barnái kissé ijedten kerekednek ki, mikor a hóhajú városőr ajánlatot ad számára, hogy szívesen börtönbe zárja egy hatra, ha igény volna rá.*
- Nem mered! *Vágja rá vigyorogva, ezzel provokálva a harcost, aki még a tányérját is ellopja, de csak azért, hogy újra megtöltse azt a Buccal. Hogy milyen „buc” volt az étel neve, arra már megint nem emlékszik, de nem is kell, mert az íze sokkal mélyebb emléket hagyott benne, így boldogan veszi az ölébe az újra teli tálat.
El is kezdi kanalazni, közben hallgatja a fiú történetét, amit mesélni kezd magáról. Halálig szóló párbajok. Hallott már róluk, és talán Sa'Tereth híveitől sem áll messze az ilyesmi. Habár a harc maga őt soha nem vonzotta, csak azt élvezte már néhányszor, ahogy a keze által huny ki egy élet.*
- A város arra sem képes, hogy foglalkozzon a halottaival. Mikor rátaláltam apám sírjára, tele volt gazzal, senki nem törődött vele. Ebben a városban senki nem becsüli a halál jelentőségét. Így csak ne akarjanak pálcát törni azok felett, akik ölnek. *Talán nincs logika abban, amit mond, de a foszlányok most ekként formálódtak összeszedett gondolatokká a lány fejében.*
- Nem mesélem el, hogy milyen tündért hagytam nekik az oltár mellett a pincében, mert akkor tényleg bezársz. *Kuncogja, és betartva ígéretét inkább eszik. Szó nélkül falatozza az ételt mindaddig, míg az újabb tányér el nem fogy, hacsak Pashthra nem győzi meg róla, hogy mégis beszéljen.*
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-08 16:02:39
Üzenet elküldve: 2026-09-08 16:02:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
* Úgy tűnik, hogy valóban a történelemkönyvekből ismert alakot akarják visszahozni, ami a fiatal harcos továbbra sem tudja, hogy valójában milyen veszélyt rejt magában. *
- Undok sötételf? Quanthall? * Dob be egy nevet, a zavarosban halászva. Próbálja összerakni a kirakós részeit, és emlékszik a férfi nevére, aki a kardját megáldotta, illetve azt is, hogy vele hagyta utoljára kettesben Norennart, és a szívet. Ha sejtelmei beigazolódnak, akkor nagyjából fel tud állítani egy véleményt arról, hogy miért került ő ki a képből, és hogyan alakította a szálakat az orgyilkos. Viszont az ilyen mellékes témákról, mint a világ sorsa, sokkal fontosabb dolgokra terelődik a szó, méghozzá a feketeség szabadságára. Bolond lenne a hóhajú, ha nem akarná gyorsan megnyugtatni a szeszélyes, és veszélyes nőt, hogy nem jelent rá közvetlen veszélyt. *
- Akkor ez a probléma megoldotta önmagát. * Vonja meg a vállát, láthatóan félvállról véve a sötét isten követését. Egyelőre még nem tudja, hogy mit gondoljon az istenekről, ő maga is vívódik, de ezt egyelőre megtartja magának. *
- Ha szeretnéd, akkor a köznyugalom megzavarásáért bezárhatlak egy hatra. * Ajánlkozik mosolyogva, miközben nyúl, hogy elvegye a lánytól a tálat. Ha sikerrel jár, akkor szed neki még egy adaggal. *
- Így, a tál se bűnös többé. * Teszi hozzá, ahogy visszaadja, majd visszaül a rönkjére, és a háta mögött támaszkodik meg a karjain. *
- Hidd el, én is bűnös vagyok. Te nem is tudod, de fiatal koromban csak az mozgatott, hogy magamnál jobbnak tartott harcosokat hívjak ki párbajra. Nem egyszer veszítették életüket ezekben az összecsapásokban. Céltalan volt, és felesleges, de akkoriban ez mozgatott. * Vigyorogva emlékszik vissza az utolsó párbajára, amire végül nem került sor. A thargoknál hívta ki a kapuőrt, de mielőtt előhúzhatta volna a kardját, megjelent a Kancellár, és elejét vette a felesleges vérontásnak. Akkor még nem is tudta a hóhajú, hogy a biztos haláltól mentették meg, mert az elf egyszerűen lelőtte volna. *
- Karavánőrként is többször vettem el az életét annak, aki ránk támadt. Zsoldosként olyannak is, aki nem támadt. * Vonja meg a vállát, ahogy a halálról beszél. *
- A várost csak akkor zavarja a gyilkolás, ha azzal megzavarod a nyugalmukat. Ha a tanács hatalmát erősítené, akkor az istened tanait is engednék.
//Slambuc//
* Úgy tűnik, hogy valóban a történelemkönyvekből ismert alakot akarják visszahozni, ami a fiatal harcos továbbra sem tudja, hogy valójában milyen veszélyt rejt magában. *
- Undok sötételf? Quanthall? * Dob be egy nevet, a zavarosban halászva. Próbálja összerakni a kirakós részeit, és emlékszik a férfi nevére, aki a kardját megáldotta, illetve azt is, hogy vele hagyta utoljára kettesben Norennart, és a szívet. Ha sejtelmei beigazolódnak, akkor nagyjából fel tud állítani egy véleményt arról, hogy miért került ő ki a képből, és hogyan alakította a szálakat az orgyilkos. Viszont az ilyen mellékes témákról, mint a világ sorsa, sokkal fontosabb dolgokra terelődik a szó, méghozzá a feketeség szabadságára. Bolond lenne a hóhajú, ha nem akarná gyorsan megnyugtatni a szeszélyes, és veszélyes nőt, hogy nem jelent rá közvetlen veszélyt. *
- Akkor ez a probléma megoldotta önmagát. * Vonja meg a vállát, láthatóan félvállról véve a sötét isten követését. Egyelőre még nem tudja, hogy mit gondoljon az istenekről, ő maga is vívódik, de ezt egyelőre megtartja magának. *
- Ha szeretnéd, akkor a köznyugalom megzavarásáért bezárhatlak egy hatra. * Ajánlkozik mosolyogva, miközben nyúl, hogy elvegye a lánytól a tálat. Ha sikerrel jár, akkor szed neki még egy adaggal. *
- Így, a tál se bűnös többé. * Teszi hozzá, ahogy visszaadja, majd visszaül a rönkjére, és a háta mögött támaszkodik meg a karjain. *
- Hidd el, én is bűnös vagyok. Te nem is tudod, de fiatal koromban csak az mozgatott, hogy magamnál jobbnak tartott harcosokat hívjak ki párbajra. Nem egyszer veszítették életüket ezekben az összecsapásokban. Céltalan volt, és felesleges, de akkoriban ez mozgatott. * Vigyorogva emlékszik vissza az utolsó párbajára, amire végül nem került sor. A thargoknál hívta ki a kapuőrt, de mielőtt előhúzhatta volna a kardját, megjelent a Kancellár, és elejét vette a felesleges vérontásnak. Akkor még nem is tudta a hóhajú, hogy a biztos haláltól mentették meg, mert az elf egyszerűen lelőtte volna. *
- Karavánőrként is többször vettem el az életét annak, aki ránk támadt. Zsoldosként olyannak is, aki nem támadt. * Vonja meg a vállát, ahogy a halálról beszél. *
- A várost csak akkor zavarja a gyilkolás, ha azzal megzavarod a nyugalmukat. Ha a tanács hatalmát erősítené, akkor az istened tanait is engednék.
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-07 18:03:13
Üzenet elküldve: 2026-09-07 18:03:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Mhm, ő. *Bólint rá határozottan a kérdésre, hisz a saját szemével látta és élte át a látomásain keresztül a múltat, és a csatát, ahol az ork elhullott történetesen pont az ellen a fiatal városőr ellen, akiről az általa elpusztított kőszobrot mintázták.*
- Mármint gondolom… *Bizonytalanodik el kissé, hisz a történelemtudása nem neki a legacélosabb Lanawin kerekén, de hát ork volt, az égő város pedig egyértelműen Artheniort formálta.*
- A nevét is mondta az az undok sötételf a mágustoronyban, de elfelejtettem. Nem Nor, hanem egy másik. *Teszi hozzá még a történethez.
Ami a hősök létjogosultságát illeti, fel kell kacagnia Pashthra véleményén. Nem, a világot nem a hősök, hanem a hatalmasok formálják. Azok, akik többet hajlandóak feláldozni a hatalom oltárán. Nem akar azonban vitába szállni a hóhajúval, így végül egy hümmentéssel engedi el ezt a dolgot.
Az iránt viszont játékos érdeklődést fejez ki, hogy mégis Pashthra, mint városőr, hogy viszonyul egy olyan tiltott tanokat valló és hirdető, többszörös gyilkoshoz, mint ő.*
- A házak között is állítottam egyszer. Egy romos ház pincéjében a Szegénynegyedben. Talán még most is ott van valamelyik újjáépített ház alatt. *Vigyorog gonoszkásan, mintha éppen egy gyermekcsínyt vallott volna be a szülei előtt, amiről tudja, hogy büntetést érdemel érte, csak hát sajnos nem kapták rajta az ominózus pillanatban, utólag pedig már nem ér megbüntetni érte.*
- Ja, nem, nincs. Nolie tönkretette. *Ez utóbbi kiegészítésen is jót kuncog, ám hamar elcsendesül, hogy az ítéletet már megszeppent pofikájával hallgassa végig.*
- A tál egészen biztosan bűnösebb nálam. Hát elfogyott belőle az étel! Te viszont nem tudom… te nem… ~beleztél ki tündért…~ *Nem fejezi be a mondatot, de szemeiben furcsa, őrült fény csillan meg.*
- Mindegy. Akkor nem fogsz letartóztatni? Ó, kár! Még sosem voltam, pedig már annyiszor elképzeltem, hogy na most elkapnak… aztán mégse… *Ránt vállat, miközben megtámaszkodik, a tuskó két szélére tenyerelve. Úgy látszik, sikerült ezzel a beszélgetéssel meghozni a feketeség életkedvét.*
//Slambuc//
- Mhm, ő. *Bólint rá határozottan a kérdésre, hisz a saját szemével látta és élte át a látomásain keresztül a múltat, és a csatát, ahol az ork elhullott történetesen pont az ellen a fiatal városőr ellen, akiről az általa elpusztított kőszobrot mintázták.*
- Mármint gondolom… *Bizonytalanodik el kissé, hisz a történelemtudása nem neki a legacélosabb Lanawin kerekén, de hát ork volt, az égő város pedig egyértelműen Artheniort formálta.*
- A nevét is mondta az az undok sötételf a mágustoronyban, de elfelejtettem. Nem Nor, hanem egy másik. *Teszi hozzá még a történethez.
Ami a hősök létjogosultságát illeti, fel kell kacagnia Pashthra véleményén. Nem, a világot nem a hősök, hanem a hatalmasok formálják. Azok, akik többet hajlandóak feláldozni a hatalom oltárán. Nem akar azonban vitába szállni a hóhajúval, így végül egy hümmentéssel engedi el ezt a dolgot.
Az iránt viszont játékos érdeklődést fejez ki, hogy mégis Pashthra, mint városőr, hogy viszonyul egy olyan tiltott tanokat valló és hirdető, többszörös gyilkoshoz, mint ő.*
- A házak között is állítottam egyszer. Egy romos ház pincéjében a Szegénynegyedben. Talán még most is ott van valamelyik újjáépített ház alatt. *Vigyorog gonoszkásan, mintha éppen egy gyermekcsínyt vallott volna be a szülei előtt, amiről tudja, hogy büntetést érdemel érte, csak hát sajnos nem kapták rajta az ominózus pillanatban, utólag pedig már nem ér megbüntetni érte.*
- Ja, nem, nincs. Nolie tönkretette. *Ez utóbbi kiegészítésen is jót kuncog, ám hamar elcsendesül, hogy az ítéletet már megszeppent pofikájával hallgassa végig.*
- A tál egészen biztosan bűnösebb nálam. Hát elfogyott belőle az étel! Te viszont nem tudom… te nem… ~beleztél ki tündért…~ *Nem fejezi be a mondatot, de szemeiben furcsa, őrült fény csillan meg.*
- Mindegy. Akkor nem fogsz letartóztatni? Ó, kár! Még sosem voltam, pedig már annyiszor elképzeltem, hogy na most elkapnak… aztán mégse… *Ránt vállat, miközben megtámaszkodik, a tuskó két szélére tenyerelve. Úgy látszik, sikerült ezzel a beszélgetéssel meghozni a feketeség életkedvét.*
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 19:31:19
Üzenet elküldve: 2026-09-06 19:31:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Aki a város elleni ostromban halt meg? * Teszi fel a kérdést a hóhajú, akinek rémlik valami hasonló a történelemkönyvekből, amiket akkor lapozgatott, amikor olvasni tanult. *
- De hiszen ő vagy egy évszázada halott. Mégis milyen egységet teremthet? Még az istenek se járták a síkunkat, amikor ő meghalt. Kétlem, hogy sokan hallgatnának rá. * Csóválja a fejét, mert elég képtelen elképzelésnek hangzik, hogy valaki csak úgy visszatér a halálból, és egyből összetart mindent, ami széthúz. Okkal estek darabokra a klánok, és azok a nézeteltérések nem tűnnének el egy vesztes hadvezér visszatérte miatt. Még ha győztek volna, és rabszolgasorba taszítják az embereket, talán. *
- Ha te is a világ egy hőse lennél, akkor alakíthatnád úgy a világot, hogy kevesebb szenvedést okozzon neked. A hősök formálják a társadalmakat. * Vélekedik a hóhajú, és nem kételkedik benne, hogy ha Norileina a többiekkel tartana, talán a saját káoszában is teremthetne egy kis rendet. A csapatmunka, és a közös cél elérése hihetetlen dolgokra képes. *
- Lássuk csak. * Gondolkodik el a felvetésen, és láthatóan méregetni kezdi a feketeséget, mintha csak azon gondolkodna, hogy mit tenne vele. Még komor arckifejezést is ölt, ami talán életveszélyes a szeszélyes nő mellett, de ennyi kockázatot megenged magának. Végül megvonja a vállás, és félmosollyal az arcán néz rá. *
- Az, hogy kiben hiszel, a te dolgod. A városon kívül állítottál oltárt, nem a házak között, úgyhogy az túlzottan nem izgat. Ahogy az sem, hogy gyilkos vagy. Én is az vagyok, és számtalan ember az, ez önmagában nem bűn. * Persze erről a törvényhozók lehet, hogy máshogy vélekednek, Pashthrát viszont túlzottan nem hatja meg az ő szavuk. *
- Ha körözés lenne ellened, az megnehezítené a barátságunkat, de nem gondolom, hogy bűnösebb lennél, mint én, vagy az a tál, amiből az ételt ettük. * Teszi még hozzá, és egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy elmesélje, milyen szoros kapcsolatot ápolt egyszer egy tolvajjal. Talán ha ittak is volna az ételhez, vagy szorosabb kötelék fűzné őket egymáshoz, elmondaná. Így viszont megtartja magának Daesys történetét. *
//Slambuc//
- Aki a város elleni ostromban halt meg? * Teszi fel a kérdést a hóhajú, akinek rémlik valami hasonló a történelemkönyvekből, amiket akkor lapozgatott, amikor olvasni tanult. *
- De hiszen ő vagy egy évszázada halott. Mégis milyen egységet teremthet? Még az istenek se járták a síkunkat, amikor ő meghalt. Kétlem, hogy sokan hallgatnának rá. * Csóválja a fejét, mert elég képtelen elképzelésnek hangzik, hogy valaki csak úgy visszatér a halálból, és egyből összetart mindent, ami széthúz. Okkal estek darabokra a klánok, és azok a nézeteltérések nem tűnnének el egy vesztes hadvezér visszatérte miatt. Még ha győztek volna, és rabszolgasorba taszítják az embereket, talán. *
- Ha te is a világ egy hőse lennél, akkor alakíthatnád úgy a világot, hogy kevesebb szenvedést okozzon neked. A hősök formálják a társadalmakat. * Vélekedik a hóhajú, és nem kételkedik benne, hogy ha Norileina a többiekkel tartana, talán a saját káoszában is teremthetne egy kis rendet. A csapatmunka, és a közös cél elérése hihetetlen dolgokra képes. *
- Lássuk csak. * Gondolkodik el a felvetésen, és láthatóan méregetni kezdi a feketeséget, mintha csak azon gondolkodna, hogy mit tenne vele. Még komor arckifejezést is ölt, ami talán életveszélyes a szeszélyes nő mellett, de ennyi kockázatot megenged magának. Végül megvonja a vállás, és félmosollyal az arcán néz rá. *
- Az, hogy kiben hiszel, a te dolgod. A városon kívül állítottál oltárt, nem a házak között, úgyhogy az túlzottan nem izgat. Ahogy az sem, hogy gyilkos vagy. Én is az vagyok, és számtalan ember az, ez önmagában nem bűn. * Persze erről a törvényhozók lehet, hogy máshogy vélekednek, Pashthrát viszont túlzottan nem hatja meg az ő szavuk. *
- Ha körözés lenne ellened, az megnehezítené a barátságunkat, de nem gondolom, hogy bűnösebb lennél, mint én, vagy az a tál, amiből az ételt ettük. * Teszi még hozzá, és egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy elmesélje, milyen szoros kapcsolatot ápolt egyszer egy tolvajjal. Talán ha ittak is volna az ételhez, vagy szorosabb kötelék fűzné őket egymáshoz, elmondaná. Így viszont megtartja magának Daesys történetét. *
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 17:53:01
Üzenet elküldve: 2026-09-06 17:53:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
*Jót kacag a lepkefing dolgon, még ha az egész történet Pashthra számára valószínűleg nem is olyan vicces. Aztán eltűnődik kissé, miközben a fiú is megerősíti ártatlanságát, amiért egyébként hálás, még ha nem is fejezi azt ki.*
- Ha a látomásaimra hallgatok, és valóban vérmágiát használnak, akkor a szív arra kellhet nekik, hogy visszahozzák az életbe a múltban elveszített vezérüket. Ha hatalmat nem is ad nekik, egységet teremthet köztük. *Ő ennyit tud hozzátenni a dologhoz, meg azt, hogy ha orkot lát, akkor azt felgyújtja, a hamvait pedig megeteti Árnyékkal. Kivéve Cagont. Cagonnak nem szán ennyire sanyarú sorsot, hisz az a zöldbőrű a barátja. Őt csak simán feláldozná egy oltáron, amit még akár túl is élhetne.
Pashthra következő „vallomása”, miszerint gyakorlatilag ő is városőr, meglepetésként éri, de egyelőre még nem mond rá semmit, témájuk pedig tovább is terelődik a sárkányokra.*
- Abogr szerint igen. Majd most kiderül. *Ő nem kételkedik ebben, hisz sokkal furcsább lényekben is hisz, mint a sárkányok. A következő kérdésre aztán a fejét rázza.*
- Megy a fene. Én nem akarok annak a világnak a hőse lenni, amelyik állandóan csak szenvedést okoz nekem. Norennar megy, meg egy Nestar nevű fickó is, másról nem tudok. *Ekkor rövid időre abbahagyja a beszédet, hogy közben az étel is fogyjon az ölében lévő tálkából. A levét a végén már inkább issza belőle, mint eszi, de mihelyst félrerakta az üres edényt, valamivel komolyabban pillant a másikra.*
- Ha te most városőr vagy, akkor nem akarsz elfogni engem? Tudod, hogy a sötét istenben hiszek, és azt is, hogy gyilkos vagyok. Tartanom kell tőled? *Billenti oldalra a fejét. Talán hülyeség a kérdése, főleg szemtől szemben, de őt minden abszurditás ellenére érdekli, hogy számíthat-e láncokra Pashthrától.*
//Slambuc//
*Jót kacag a lepkefing dolgon, még ha az egész történet Pashthra számára valószínűleg nem is olyan vicces. Aztán eltűnődik kissé, miközben a fiú is megerősíti ártatlanságát, amiért egyébként hálás, még ha nem is fejezi azt ki.*
- Ha a látomásaimra hallgatok, és valóban vérmágiát használnak, akkor a szív arra kellhet nekik, hogy visszahozzák az életbe a múltban elveszített vezérüket. Ha hatalmat nem is ad nekik, egységet teremthet köztük. *Ő ennyit tud hozzátenni a dologhoz, meg azt, hogy ha orkot lát, akkor azt felgyújtja, a hamvait pedig megeteti Árnyékkal. Kivéve Cagont. Cagonnak nem szán ennyire sanyarú sorsot, hisz az a zöldbőrű a barátja. Őt csak simán feláldozná egy oltáron, amit még akár túl is élhetne.
Pashthra következő „vallomása”, miszerint gyakorlatilag ő is városőr, meglepetésként éri, de egyelőre még nem mond rá semmit, témájuk pedig tovább is terelődik a sárkányokra.*
- Abogr szerint igen. Majd most kiderül. *Ő nem kételkedik ebben, hisz sokkal furcsább lényekben is hisz, mint a sárkányok. A következő kérdésre aztán a fejét rázza.*
- Megy a fene. Én nem akarok annak a világnak a hőse lenni, amelyik állandóan csak szenvedést okoz nekem. Norennar megy, meg egy Nestar nevű fickó is, másról nem tudok. *Ekkor rövid időre abbahagyja a beszédet, hogy közben az étel is fogyjon az ölében lévő tálkából. A levét a végén már inkább issza belőle, mint eszi, de mihelyst félrerakta az üres edényt, valamivel komolyabban pillant a másikra.*
- Ha te most városőr vagy, akkor nem akarsz elfogni engem? Tudod, hogy a sötét istenben hiszek, és azt is, hogy gyilkos vagyok. Tartanom kell tőled? *Billenti oldalra a fejét. Talán hülyeség a kérdése, főleg szemtől szemben, de őt minden abszurditás ellenére érdekli, hogy számíthat-e láncokra Pashthrától.*
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 17:33:20
Üzenet elküldve: 2026-09-06 17:33:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Felperzselt föld//
* Úgy tűnik, hogy sikerül megállapodjanak, ami még mindig óriási kockázat Samonyr részéről, hiszen nem látta még soha a földeket, és az is lehet, hogy a bolondját járatják vele. Pont ezért nem is költ sokat, hiába engedhetné meg magának, hogy akár tízszer ennyi földet is megvegyen, ha tized ennyiért adnák. A nyálra szeme sem rebben, fogott ő már undorítóbb dolgot is, viszont a Talwakr ház feje nem alacsonyodik le addig, hogy saját tenyerébe köpjön. Nem nemeshez méltó módja ez az üzletelésnek, de a parolázás viszont ettől még megtörténik. Nem siet, hogy rögtön nadrágjába, vagy egy kendőbe törölje a kezét, helyette az előhúzott pénzes zacskót használja erre. Kivesz belőle néhány érmét, amit egy kisebb, erre alkalmas zsákba tesz át, és végül a nagyobbikat nyújtja a Don felé, amit összenyálazott. *
- Még nem döntöttük el a részleteket. Az ara gnómhúst szeretne, én Maihhint. * Jegyzi meg vigyorogva, és hogy mennyire tréfál, azt mindenki döntse el maga. Persze aki úgy ismeri Norrát, mint Samonyr, az bizonyosan igaznak hinné az elmondottakat. *
- Hova küldhetem majd a meghívót? * Teszi még fel a kérdést, miközben átadja az 1800 aranyat
tartalmazó zacskót a papír ellenében. Végigolvassa az iratot, és ha mindent rendben talál rajta, akkor el is köszön. Úgy tűnik, hogy itt végzett, és a szegényeknek a továbbiakban nincs szüksége az ő segítségére, hiszen elég jó üzletet csináltak a férfival, és biztosan elég pénzük van arra, hogy túléljenek Artheniorban. Persze még lesz velük egy köre, amikor újabb alkalmazottakat vesz fel, de az odébb lesz. Egyelőre viszont azt kell kitalálja, hogy hogyan tovább. *
* Úgy tűnik, hogy sikerül megállapodjanak, ami még mindig óriási kockázat Samonyr részéről, hiszen nem látta még soha a földeket, és az is lehet, hogy a bolondját járatják vele. Pont ezért nem is költ sokat, hiába engedhetné meg magának, hogy akár tízszer ennyi földet is megvegyen, ha tized ennyiért adnák. A nyálra szeme sem rebben, fogott ő már undorítóbb dolgot is, viszont a Talwakr ház feje nem alacsonyodik le addig, hogy saját tenyerébe köpjön. Nem nemeshez méltó módja ez az üzletelésnek, de a parolázás viszont ettől még megtörténik. Nem siet, hogy rögtön nadrágjába, vagy egy kendőbe törölje a kezét, helyette az előhúzott pénzes zacskót használja erre. Kivesz belőle néhány érmét, amit egy kisebb, erre alkalmas zsákba tesz át, és végül a nagyobbikat nyújtja a Don felé, amit összenyálazott. *
- Még nem döntöttük el a részleteket. Az ara gnómhúst szeretne, én Maihhint. * Jegyzi meg vigyorogva, és hogy mennyire tréfál, azt mindenki döntse el maga. Persze aki úgy ismeri Norrát, mint Samonyr, az bizonyosan igaznak hinné az elmondottakat. *
- Hova küldhetem majd a meghívót? * Teszi még fel a kérdést, miközben átadja az 1800 aranyat
tartalmazó zacskót a papír ellenében. Végigolvassa az iratot, és ha mindent rendben talál rajta, akkor el is köszön. Úgy tűnik, hogy itt végzett, és a szegényeknek a továbbiakban nincs szüksége az ő segítségére, hiszen elég jó üzletet csináltak a férfival, és biztosan elég pénzük van arra, hogy túléljenek Artheniorban. Persze még lesz velük egy köre, amikor újabb alkalmazottakat vesz fel, de az odébb lesz. Egyelőre viszont azt kell kitalálja, hogy hogyan tovább. *
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 17:24:01
Üzenet elküldve: 2026-09-06 17:24:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Hát, lehet nekem lepkefingot küldött, csak nem hallottam meg. * Vonja meg epésen a vállát, amiből érezhető, hogy a harcos eléggé megsértődött azon, hogy kihagyásra került a dologból. *
- Valóban nem vagy bűnös. * Emeli rá joviális pillantását Pashthra, és nincs hazugság a szavaiban. * Ha nem találod meg, ha az orkok kezébe kerül, bármennyire is tudjuk, hogy nincs valós hatalma, ki tudja, hogy milyen egységet kovácsol belőlük, hogy egyáltalán megállítható-e a hordájuk. Pirtianesnek sem tudjuk, hogy mibe került leverni a lázadásukat, hogy mennyire volt véres az a felkelés. Lehet, hogy ha megszerzik a szívet, minden város elesik. Így legalább van esélyünk. * Foglalja össze egyszerűen, hogy mit gondol erről a helyzetről. *
- Igazából, hálával tartozunk neked, amiért adtál egy esélyt arra, hogy felkészüljünk arra, ami jön. Én is a Kaszárnyában dolgozom, a város önkénteseit képzem arra, hogy megvédhessük Artheniort. Nélküled ez se valósult volna meg. * Mondja még ki amit gondol, mielőtt benyakalná a faedény alján maradt slambucot is. Kicsit sajnálja, hogy nincs kenyér, amivel kitörölhetné, de legalább ott van Abogr ígérete, hogy meghívja majd őt is a Toronyba, az pont csak erre jó. *
- Sárkánytűzzel? Léteznek sárkányok? * Csodálkozik el, hiszen úgy tudta, hogy ezek csak üres legendák, volt is egy Warg férfi, aki vele együtt szolgált Bredoc alatt, aki sokat kutatott a sárkányok után, és ha jól tudja ő is arra jutott, hogy nem léteznek. Hihetetlennek tartja, hogy most végül mindent feltesznek egy pletykára. *
- Te is mész? Ha tűzről van szó, nagy segítségedet vehetik, ha jól emlékszem, jól bánsz vele.
//Slambuc//
- Hát, lehet nekem lepkefingot küldött, csak nem hallottam meg. * Vonja meg epésen a vállát, amiből érezhető, hogy a harcos eléggé megsértődött azon, hogy kihagyásra került a dologból. *
- Valóban nem vagy bűnös. * Emeli rá joviális pillantását Pashthra, és nincs hazugság a szavaiban. * Ha nem találod meg, ha az orkok kezébe kerül, bármennyire is tudjuk, hogy nincs valós hatalma, ki tudja, hogy milyen egységet kovácsol belőlük, hogy egyáltalán megállítható-e a hordájuk. Pirtianesnek sem tudjuk, hogy mibe került leverni a lázadásukat, hogy mennyire volt véres az a felkelés. Lehet, hogy ha megszerzik a szívet, minden város elesik. Így legalább van esélyünk. * Foglalja össze egyszerűen, hogy mit gondol erről a helyzetről. *
- Igazából, hálával tartozunk neked, amiért adtál egy esélyt arra, hogy felkészüljünk arra, ami jön. Én is a Kaszárnyában dolgozom, a város önkénteseit képzem arra, hogy megvédhessük Artheniort. Nélküled ez se valósult volna meg. * Mondja még ki amit gondol, mielőtt benyakalná a faedény alján maradt slambucot is. Kicsit sajnálja, hogy nincs kenyér, amivel kitörölhetné, de legalább ott van Abogr ígérete, hogy meghívja majd őt is a Toronyba, az pont csak erre jó. *
- Sárkánytűzzel? Léteznek sárkányok? * Csodálkozik el, hiszen úgy tudta, hogy ezek csak üres legendák, volt is egy Warg férfi, aki vele együtt szolgált Bredoc alatt, aki sokat kutatott a sárkányok után, és ha jól tudja ő is arra jutott, hogy nem léteznek. Hihetetlennek tartja, hogy most végül mindent feltesznek egy pletykára. *
- Te is mész? Ha tűzről van szó, nagy segítségedet vehetik, ha jól emlékszem, jól bánsz vele.
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 14:59:11
Üzenet elküldve: 2026-09-06 14:59:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Normund//
*Bosszankodhatna önmagán. Sorozatos botlásai már-már betöltenének egy vékonyabb kötetet. Most például itt van mindjárt az öltözködése. Talán vehetett volna fel egy szolidabb ruhát, hiszen van éppen mit válogatni. Szép is lenne, ha a szakmáját tekintve nem volna. Igaz, azt is mondják, hogy suszternak lyukas a cipője, de ez a mondás Shallee-re és családjára soha nem volt igaz. Annál sokkal szorgalmasabb família. Aztán ott vannak az apró elszólásai. S bár érzi, a férfi nem is használta ki az összes lehetőséget, mégis mindig ott érezte őket a háttérben, abban a fura kis félmosolyban.*
~Jó, az a félmosoly igazán jól áll neki.~
*Fűzi hozzá magában. És persze, nem utolsó sorban ott vannak a különös érzékek, amivel képes szemhunyásnyi idő alatt komorrá tenni a hangulatot. De hát ő maga sem térhet ki az őket körülvevő események elől. És mivel tekintete éppen a Főtér menekültjeit vizslatja, lemarad a másik mozdulatáról, mellyel a kardmarkolatra simulnak ujjai. Talán jobb is így, mert még a féltés is felütné fejét benne a lelkiismereti kínok mellé.
Végül elszakadnak a Főtér nyüzsgésétől, lépteik a Piactér irányába indulnak.*
- Azt sem lehetne felróni Önnek kedves Normund, hiszen nem ismeri a várost még.
*Valóban, az vesse a férfire az első követ, aki újonnan érkezettként nem tévedne el egyszer sem.*
- Tudja, a Főtér jó kiinduló pont, központi hely a városban. Ehhez lehet tájolni sok mindent. Igaz, hogy a kanyargós utcák, sikátorok, és a házak sorát megszakító kisebb terek mind arra játszanak, hogy megtévesszék az embert, de azért néhány nap alatt kiismerhető a város labirintusa.
*Közben a házfal mentén elérik a Piactér szélét.*
- Jöjjön bátran, most csak nagyon kevés árus van már nyitva.
*Jobbára a pékek és hentesek, de ezt nem mondja ki hangosan, ezt majd Normund a saját szemével is láthatja. S mivel kevés az árus, hát kevesebb a vásárló is, nem kell attól tartaniuk, hogy nehezen tudnak átvágni.
Aztán jön a megdöbbenés. Sokkal több árus van nyitva, és sok a lézengő is a piacon. Minden bizonnyal a menekülten létszámának felszaporodása okozza ezt is. Sokan úgy vélték, hogy most aztán jobb üzleteket csinálhatnak. Shallee egyáltalán nem örül ennek. Nem azért, mert esetleg hátrányban maradna más kereskedőkkel szemben, hanem azért, mert nem tartja becsületes dolognak a szerencsétlenek kihasználását.*
- Eeyrre! Jó nagy a tömeg! Nem gondoltam volna… *Felpillant Normundra.* Adja a kezét, mielőtt elveszítjük egymást.
*És nyújtja is jobbját a férfi felé. Megint nem gondolva arra, hogy esetleg újabb sort jegyezhet fel botlásai kiskönyvébe.*
//Normund//
*Bosszankodhatna önmagán. Sorozatos botlásai már-már betöltenének egy vékonyabb kötetet. Most például itt van mindjárt az öltözködése. Talán vehetett volna fel egy szolidabb ruhát, hiszen van éppen mit válogatni. Szép is lenne, ha a szakmáját tekintve nem volna. Igaz, azt is mondják, hogy suszternak lyukas a cipője, de ez a mondás Shallee-re és családjára soha nem volt igaz. Annál sokkal szorgalmasabb família. Aztán ott vannak az apró elszólásai. S bár érzi, a férfi nem is használta ki az összes lehetőséget, mégis mindig ott érezte őket a háttérben, abban a fura kis félmosolyban.*
~Jó, az a félmosoly igazán jól áll neki.~
*Fűzi hozzá magában. És persze, nem utolsó sorban ott vannak a különös érzékek, amivel képes szemhunyásnyi idő alatt komorrá tenni a hangulatot. De hát ő maga sem térhet ki az őket körülvevő események elől. És mivel tekintete éppen a Főtér menekültjeit vizslatja, lemarad a másik mozdulatáról, mellyel a kardmarkolatra simulnak ujjai. Talán jobb is így, mert még a féltés is felütné fejét benne a lelkiismereti kínok mellé.
Végül elszakadnak a Főtér nyüzsgésétől, lépteik a Piactér irányába indulnak.*
- Azt sem lehetne felróni Önnek kedves Normund, hiszen nem ismeri a várost még.
*Valóban, az vesse a férfire az első követ, aki újonnan érkezettként nem tévedne el egyszer sem.*
- Tudja, a Főtér jó kiinduló pont, központi hely a városban. Ehhez lehet tájolni sok mindent. Igaz, hogy a kanyargós utcák, sikátorok, és a házak sorát megszakító kisebb terek mind arra játszanak, hogy megtévesszék az embert, de azért néhány nap alatt kiismerhető a város labirintusa.
*Közben a házfal mentén elérik a Piactér szélét.*
- Jöjjön bátran, most csak nagyon kevés árus van már nyitva.
*Jobbára a pékek és hentesek, de ezt nem mondja ki hangosan, ezt majd Normund a saját szemével is láthatja. S mivel kevés az árus, hát kevesebb a vásárló is, nem kell attól tartaniuk, hogy nehezen tudnak átvágni.
Aztán jön a megdöbbenés. Sokkal több árus van nyitva, és sok a lézengő is a piacon. Minden bizonnyal a menekülten létszámának felszaporodása okozza ezt is. Sokan úgy vélték, hogy most aztán jobb üzleteket csinálhatnak. Shallee egyáltalán nem örül ennek. Nem azért, mert esetleg hátrányban maradna más kereskedőkkel szemben, hanem azért, mert nem tartja becsületes dolognak a szerencsétlenek kihasználását.*
- Eeyrre! Jó nagy a tömeg! Nem gondoltam volna… *Felpillant Normundra.* Adja a kezét, mielőtt elveszítjük egymást.
*És nyújtja is jobbját a férfi felé. Megint nem gondolva arra, hogy esetleg újabb sort jegyezhet fel botlásai kiskönyvébe.*
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 13:46:18
Üzenet elküldve: 2026-09-06 13:46:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Shallee Bonshrou//
*Normund pillantása még egy rövid időre Shallee ruháján időzik, amikor a lány magyarázkodni kezd miatta. Mintha legalábbis bármi oka volna rá. A válasz hallatán csak megrázza a fejét.*
- Ugyan, semmi oka mentegetőzni. Ha rám hallgat, kifejezetten jó alkalmat választott hozzá.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy önző módon örül is a választásnak. A néhány pillanattal korábbi bók talán amúgy is kellően egyértelművé tette. Arra viszont, hogy Shallee reméli, nem várakozott sokat, Normund egy könnyed vállvonással felel.*
- Néhány percet. Éppen csak annyit, hogy alaposan megismerjem azt az utcát.
~Már szereted is.~
~Kezdünk közel kerülni egymáshoz.~
*Shallee aztán közelebb lép hozzá, Normund pedig lesandít rá. A „jó kezekben van” hallatán szája szegletében szinte azonnal megjelenik az a bizonyos jól bejáratott kaján félmosoly.*
- Ezt már két nappal ezelőtt is volt szerencsém megtapasztalni.
*Pillantása egyetlen rövid pillanatra saját vállára siklik, éppen oda, ahol Shallee akkor az anyagot igazgatta rajta. Aztán vissza a lányra.*
~Finom.~
~Igyekszem.~
*Ezúttal azonban nem fűz hozzá többet. Inkább arra fordítja figyelmét, amerre Shallee mutat, és igyekszik követni az útvonal magyarázatát. Főtér, Piactér, aztán valamiképpen a tisztás. Egyszerűnek hangzik. Persze két nappal ezelőtt a Pegazusból átsétálni a Főtér túloldalára is annak hangzott.
Amikor azonban Shallee figyelme a téren összegyűlt sokaság felé fordul, Normund arcáról lassan eltűnik a játékos félmosoly. Ő is látott már belőlük eleget az elmúlt napokban. Nehéz is volna nem észrevenni őket. Most mégis követi Shallee tekintetét. Egy asszonyt, aki egyik kezével gyermekét öleli magához, míg másikkal egy megtömött zsákot szorongat. Egy férfit, akinek lábánál alig néhány holmi hever. Arcokat, amelyeken ugyanannak a félelemnek más és más változata ül. Normund hüvelykujja ösztönösen végigsimít kardja markolatgombján.*
- Tudom.
*Ennyi hagyja el végül a száját. Csendesebben, mint eddigi szavai. Hiszen részben éppen az efféle hírek miatt jött Artheniorba, de a fogadókban hallott történetek és a téren kuporgó családok között mégis van különbség.*
~Még mindig visszafordulhatsz.~
~Már ezt is megbeszéltük.~
*Valdyr ezúttal nem válaszol. Normund még néhány pillanatig a tömeget figyeli. Aztán Shallee „Menjünk” szavára elengedi kardja markolatát, és tekintete visszatér a lányra. Biccent.*
- Menjünk.
*Ellép mellé, és ezúttal minden különösebb ellenvetés nélkül rábízza magát az idegenvezetőjére. Amikor megindulnak a Piactér felé, Normund nem siet előre; Shallee mellett veszi fel a lépteit. Az első néhány méter után azért oldalra pillant rá.*
- Egyébként kezdem sejteni, miért volt szükségem kegyedre. Egyedül valószínűleg már a másik irányba indultam volna.
~Valószínűleg?~
~Nem kérdeztelek.~
*Normund szája szegletében ismét megjelenik egy halvány mosoly, miközben Shallee oldalán megindul a Piactér felé.*
//Shallee Bonshrou//
*Normund pillantása még egy rövid időre Shallee ruháján időzik, amikor a lány magyarázkodni kezd miatta. Mintha legalábbis bármi oka volna rá. A válasz hallatán csak megrázza a fejét.*
- Ugyan, semmi oka mentegetőzni. Ha rám hallgat, kifejezetten jó alkalmat választott hozzá.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy önző módon örül is a választásnak. A néhány pillanattal korábbi bók talán amúgy is kellően egyértelművé tette. Arra viszont, hogy Shallee reméli, nem várakozott sokat, Normund egy könnyed vállvonással felel.*
- Néhány percet. Éppen csak annyit, hogy alaposan megismerjem azt az utcát.
~Már szereted is.~
~Kezdünk közel kerülni egymáshoz.~
*Shallee aztán közelebb lép hozzá, Normund pedig lesandít rá. A „jó kezekben van” hallatán szája szegletében szinte azonnal megjelenik az a bizonyos jól bejáratott kaján félmosoly.*
- Ezt már két nappal ezelőtt is volt szerencsém megtapasztalni.
*Pillantása egyetlen rövid pillanatra saját vállára siklik, éppen oda, ahol Shallee akkor az anyagot igazgatta rajta. Aztán vissza a lányra.*
~Finom.~
~Igyekszem.~
*Ezúttal azonban nem fűz hozzá többet. Inkább arra fordítja figyelmét, amerre Shallee mutat, és igyekszik követni az útvonal magyarázatát. Főtér, Piactér, aztán valamiképpen a tisztás. Egyszerűnek hangzik. Persze két nappal ezelőtt a Pegazusból átsétálni a Főtér túloldalára is annak hangzott.
Amikor azonban Shallee figyelme a téren összegyűlt sokaság felé fordul, Normund arcáról lassan eltűnik a játékos félmosoly. Ő is látott már belőlük eleget az elmúlt napokban. Nehéz is volna nem észrevenni őket. Most mégis követi Shallee tekintetét. Egy asszonyt, aki egyik kezével gyermekét öleli magához, míg másikkal egy megtömött zsákot szorongat. Egy férfit, akinek lábánál alig néhány holmi hever. Arcokat, amelyeken ugyanannak a félelemnek más és más változata ül. Normund hüvelykujja ösztönösen végigsimít kardja markolatgombján.*
- Tudom.
*Ennyi hagyja el végül a száját. Csendesebben, mint eddigi szavai. Hiszen részben éppen az efféle hírek miatt jött Artheniorba, de a fogadókban hallott történetek és a téren kuporgó családok között mégis van különbség.*
~Még mindig visszafordulhatsz.~
~Már ezt is megbeszéltük.~
*Valdyr ezúttal nem válaszol. Normund még néhány pillanatig a tömeget figyeli. Aztán Shallee „Menjünk” szavára elengedi kardja markolatát, és tekintete visszatér a lányra. Biccent.*
- Menjünk.
*Ellép mellé, és ezúttal minden különösebb ellenvetés nélkül rábízza magát az idegenvezetőjére. Amikor megindulnak a Piactér felé, Normund nem siet előre; Shallee mellett veszi fel a lépteit. Az első néhány méter után azért oldalra pillant rá.*
- Egyébként kezdem sejteni, miért volt szükségem kegyedre. Egyedül valószínűleg már a másik irányba indultam volna.
~Valószínűleg?~
~Nem kérdeztelek.~
*Normund szája szegletében ismét megjelenik egy halvány mosoly, miközben Shallee oldalán megindul a Piactér felé.*
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 12:56:31
Üzenet elküldve: 2026-09-06 12:56:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Felperzselt föld//
*Don a maga bölcs tapasztalatával csendben hallgatja Samonyr mondandóját a földekről, azok állapotáról, s a terveiről. Hogy ebből mennyi igaz és mennyi nem, aligha tudhatja, bár talán nem is igen fontos. A nemes szavaiban akad igazság, és ezt az öreg is pontosan tudja, hisz a legjobb földjeit nyilván nem ajánlgatná csak úgy. Az idő pedig mindenki számára egyformán értékes fizetőeszköz. Az, hogy esztendők múltán mi lesz, vagy hogy megéli-e egyáltalán, mind kétséges. Sokáig nem is szól, csak a pipáját dobja szája egyik szegletéből a másikba. Nézi a felé nyújtott kezet, majd annak gazdáját is.*
-Teysus csecsére, legyen.
*Azzal beleköp a tenyerébe, és megszorongatja Samonyr kezét.*
-Tíz hektár, egy nagyobbacska tanyaépülettel, Szántáshát közelében. Skamir, papírozd le, légy oly kedves.
*Int az egyik fickónak, aki ez idáig némán figyelte az eseményeket. Rögtön papírt és tollat, meg tintát ragad, hogy a hivatalos birtoklevél is elkészüljön.*
-Na és milyen esküvő lesz? Kicsi, nagy? Remélem, nyársra húznak egy nagy marhát, az a legjobb látványosság.
*Skamir közben elkészül az irománnyal, ujjai sebesen járnak, bizonyára nem most kezdi ezt a szakmát. Don elé teszi, az pedig gyorsan átfutja a szavakat.*
-Jó lesz, jó lesz. Na pajtás, itt van. Ezer és nyolcszáz arany, és viheted is. No, persze, a neved még kelleni fog, de azt magad is odaírhatod, elvégre mit bánom én, kinek a nevére akarod íratni.
*Nem lepődne meg az öreg, ha valami egyéb turpisság is lenne a dologban, őt azonban ez egy cseppet sem izgatja. Ez már Samonyr dolga lesz, hogy mit kezd vele, és a földdel.*
*Don a maga bölcs tapasztalatával csendben hallgatja Samonyr mondandóját a földekről, azok állapotáról, s a terveiről. Hogy ebből mennyi igaz és mennyi nem, aligha tudhatja, bár talán nem is igen fontos. A nemes szavaiban akad igazság, és ezt az öreg is pontosan tudja, hisz a legjobb földjeit nyilván nem ajánlgatná csak úgy. Az idő pedig mindenki számára egyformán értékes fizetőeszköz. Az, hogy esztendők múltán mi lesz, vagy hogy megéli-e egyáltalán, mind kétséges. Sokáig nem is szól, csak a pipáját dobja szája egyik szegletéből a másikba. Nézi a felé nyújtott kezet, majd annak gazdáját is.*
-Teysus csecsére, legyen.
*Azzal beleköp a tenyerébe, és megszorongatja Samonyr kezét.*
-Tíz hektár, egy nagyobbacska tanyaépülettel, Szántáshát közelében. Skamir, papírozd le, légy oly kedves.
*Int az egyik fickónak, aki ez idáig némán figyelte az eseményeket. Rögtön papírt és tollat, meg tintát ragad, hogy a hivatalos birtoklevél is elkészüljön.*
-Na és milyen esküvő lesz? Kicsi, nagy? Remélem, nyársra húznak egy nagy marhát, az a legjobb látványosság.
*Skamir közben elkészül az irománnyal, ujjai sebesen járnak, bizonyára nem most kezdi ezt a szakmát. Don elé teszi, az pedig gyorsan átfutja a szavakat.*
-Jó lesz, jó lesz. Na pajtás, itt van. Ezer és nyolcszáz arany, és viheted is. No, persze, a neved még kelleni fog, de azt magad is odaírhatod, elvégre mit bánom én, kinek a nevére akarod íratni.
*Nem lepődne meg az öreg, ha valami egyéb turpisság is lenne a dologban, őt azonban ez egy cseppet sem izgatja. Ez már Samonyr dolga lesz, hogy mit kezd vele, és a földdel.*
3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 10:47:16
Üzenet elküldve: 2026-09-06 10:47:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Neki úgy üzent, másoknak máshogy. Hozzám egy varázsmadarat küldött. *Ecseteli kicsit tovább a mágusmester módszereit, miközben vállat ránt. Szerinte ez már mindegy, de attól még furcsállja, hogy a hóhajú kimaradt a szórásból.
A városőrség parancsnokát azonban úgy tűnik, Pashthra ismeri, s még a véleményük sem különbözik túlzottan a személyét illetően. Ő azonban kénytelen a fejét csóválni ugyanúgy, ahogy a fiú, csak másért.*
- Nem tehettem. Így sem voltam benne biztos, hogy nem egy ketrecben hurcol majd vissza engem ide. De tudod, hogy a vénember mit mondott? Azt, hogy jó, hogy előkerítettem a szívet. Nem vagyok bűnös. *Hogy mit is akar pontosan mondani a kissé rendszertelen mondatokkal, az kérdéses. Talán nem is Pashthrának szánja a magyarázatot, csak magát akarja még egy kicsit hitegetni azzal, hogy ő semmi rosszat nem tett.
Végül elmondja, hogy az a tárgy már nem is számít és hogy el akarják azt pusztítani. Közben az ételt kavargatja, mert bár már ehető, az alja még így is forró.*
- Mhm. Mindenki csak játszott velünk. Sa'Tereth, Abogr és a városőrség is. *Fejét hátra billenti, és az eget bámulja néhány pillanatig. Furcsa módja ez a feszültség levezetésének, mégis kisimultabb arccal néz újra Pashthrára.*
- Sárkánytűzzel. El akarják vinni egy sárkányhoz. Amire persze Norennar elsőként mondott igent… Hogy falná fel az a gyík… *Sziszegi. Ami a mélységit illeti, már maga sem tudja, hogy ő akarja-e megölni vagy jobban örülne, ha sárkánykajaként végezné.*
//Slambuc//
- Neki úgy üzent, másoknak máshogy. Hozzám egy varázsmadarat küldött. *Ecseteli kicsit tovább a mágusmester módszereit, miközben vállat ránt. Szerinte ez már mindegy, de attól még furcsállja, hogy a hóhajú kimaradt a szórásból.
A városőrség parancsnokát azonban úgy tűnik, Pashthra ismeri, s még a véleményük sem különbözik túlzottan a személyét illetően. Ő azonban kénytelen a fejét csóválni ugyanúgy, ahogy a fiú, csak másért.*
- Nem tehettem. Így sem voltam benne biztos, hogy nem egy ketrecben hurcol majd vissza engem ide. De tudod, hogy a vénember mit mondott? Azt, hogy jó, hogy előkerítettem a szívet. Nem vagyok bűnös. *Hogy mit is akar pontosan mondani a kissé rendszertelen mondatokkal, az kérdéses. Talán nem is Pashthrának szánja a magyarázatot, csak magát akarja még egy kicsit hitegetni azzal, hogy ő semmi rosszat nem tett.
Végül elmondja, hogy az a tárgy már nem is számít és hogy el akarják azt pusztítani. Közben az ételt kavargatja, mert bár már ehető, az alja még így is forró.*
- Mhm. Mindenki csak játszott velünk. Sa'Tereth, Abogr és a városőrség is. *Fejét hátra billenti, és az eget bámulja néhány pillanatig. Furcsa módja ez a feszültség levezetésének, mégis kisimultabb arccal néz újra Pashthrára.*
- Sárkánytűzzel. El akarják vinni egy sárkányhoz. Amire persze Norennar elsőként mondott igent… Hogy falná fel az a gyík… *Sziszegi. Ami a mélységit illeti, már maga sem tudja, hogy ő akarja-e megölni vagy jobban örülne, ha sárkánykajaként végezné.*
3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 09:46:37
Üzenet elküldve: 2026-09-06 09:46:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugalom, a helyzet változatlan//
//Normund//
*Jól látja a férfi meglepett pillantását. Mi tagadás, Shallee tényleg nem úgy néz ki, mint két nappal korábban a piacon. A hatás, melyet ruhájával, és hajával el kívánt érni, úgy tűnik sikerült. Normund szava elakad egy pillanatra. Elégedett is lehetne, de nem olyan fajta gőgös, aki a külcsínt részesíti előnyben. Mosolya azonban felragyog, amint a férfi nevén szólítja. Láthatóan összeszedte magát a másik.*
- Elnézést, ha úgy érzi, csak oly régóta szerettem volna már felvenni ezt a ruhát.
*Szúrja közbe. Nem gondolja úgy, hogy a másik alul öltözte volna őt, nem is gondolt ilyesmire. Sőt, arra sem gondolt, mennyire alkalomhoz illő ez a ruha, vagy sem. Egyszerűen tényleg csak arról van szó, hogy szerette volna már felvenni, és ez a séta Vele, jó lehetőségnek tűnt.*
- Köszönöm.
*Sóhajtja el, kissé talán elpirulva a bókra. Aztán az idejutás kerül sorra, és Shallee halkan felnevet. Azért tényleg nem egy nagy feladat átvágni egy téren. Bár, amennyi manapság a menekült a városban, nem az eltévedés, hanem a haladás maga okoz nehézséget.*
- Örülök, hogy nem tévedt el, és remélem túl sokat azért nem kellett rám várni.
*Jegyzi meg kuncogva, s ahogy a férfi ellöki magát a faltól, Shallee is közelebb lép, épp olyan közelségbe, mint korábban a piacon, mikor az anyagot simította rá a férfi vállára.*
- Elsőnek is, izgulni nem kell, mert jó kezekben van.
*Vidáman válaszol, majd körbe pillant. A téren, amely azért valljuk meg igencsak jól látszik innen, hiszen a szélénél állnak, nagy a nyüzsgés. Még mindig nagyon sok menedéket remélő gyűlik itt össze, mintha egyféle oltalomra számíthatnának. Talán a Sors kegyes lesz, és valóban megmenekülnek.*
- Azt hiszem, muszáj leszünk majd átvágni itt a Piactér mellett. Túl nagy a tömeg, hogy a másik úton haladjunk. De érintve a Piacot, könnyebben eljutunk a Tisztásra.
*Próbálja előre elmondani a tervezett utat, kezével is intve, hogy merre is van az az út. A tér szélénél el tudják érni könnyen a Piactér sarkát, és ott már könnyebb lesz a tovább jutás. Aztán tekintete visszatér egy pillanatra a Főteret ellepő sokaságra.*
- Nagyon sokan érkeznek nap, mint nap. *Mondja halkan.* Rettegnek az emberek. Nézze meg őket. Kis holmijukkal menekülnek az ork vész elől. Semmijük nincs, csak amit elbírtak a vállukon.
*Családok kuporognak a tér kövezetén, anyák szorítják magukhoz könnyes arcú gyermekeiket, férfiak toporognak. Van, amelyik tettre kész, szemében a láng jelzi, hogy fegyvert fog ragadni családja védelmében. De van, amelyik már feladta, mert elveszítette mindenét. Látszik a megrogyott váll tartásán, a lehajtott fejen, a megadás pózába dermedt testtartáson.
Shallee megcsóválja kicsit a fejét. Támad némi lelkiismeretfurdalása. Ők itt kiöltözködve sétálgatnak, úgy tesznek, mintha minden rendben volna, míg amott a téren emberek sokasága nyomorog. De aztán elhessenti ezt a gondolatot, nem adhatja át magát a kétségeknek. Az élet megy tovább, bármi is történik. És éppen ezekben a vészterhes időkben kell, már-már kötelező érvénnyel megragadni minden pillanatot, hogy a szépséget meglássuk.*
- Menjünk.
*Mutat végül a Piactér irányába.*
//Normund//
*Jól látja a férfi meglepett pillantását. Mi tagadás, Shallee tényleg nem úgy néz ki, mint két nappal korábban a piacon. A hatás, melyet ruhájával, és hajával el kívánt érni, úgy tűnik sikerült. Normund szava elakad egy pillanatra. Elégedett is lehetne, de nem olyan fajta gőgös, aki a külcsínt részesíti előnyben. Mosolya azonban felragyog, amint a férfi nevén szólítja. Láthatóan összeszedte magát a másik.*
- Elnézést, ha úgy érzi, csak oly régóta szerettem volna már felvenni ezt a ruhát.
*Szúrja közbe. Nem gondolja úgy, hogy a másik alul öltözte volna őt, nem is gondolt ilyesmire. Sőt, arra sem gondolt, mennyire alkalomhoz illő ez a ruha, vagy sem. Egyszerűen tényleg csak arról van szó, hogy szerette volna már felvenni, és ez a séta Vele, jó lehetőségnek tűnt.*
- Köszönöm.
*Sóhajtja el, kissé talán elpirulva a bókra. Aztán az idejutás kerül sorra, és Shallee halkan felnevet. Azért tényleg nem egy nagy feladat átvágni egy téren. Bár, amennyi manapság a menekült a városban, nem az eltévedés, hanem a haladás maga okoz nehézséget.*
- Örülök, hogy nem tévedt el, és remélem túl sokat azért nem kellett rám várni.
*Jegyzi meg kuncogva, s ahogy a férfi ellöki magát a faltól, Shallee is közelebb lép, épp olyan közelségbe, mint korábban a piacon, mikor az anyagot simította rá a férfi vállára.*
- Elsőnek is, izgulni nem kell, mert jó kezekben van.
*Vidáman válaszol, majd körbe pillant. A téren, amely azért valljuk meg igencsak jól látszik innen, hiszen a szélénél állnak, nagy a nyüzsgés. Még mindig nagyon sok menedéket remélő gyűlik itt össze, mintha egyféle oltalomra számíthatnának. Talán a Sors kegyes lesz, és valóban megmenekülnek.*
- Azt hiszem, muszáj leszünk majd átvágni itt a Piactér mellett. Túl nagy a tömeg, hogy a másik úton haladjunk. De érintve a Piacot, könnyebben eljutunk a Tisztásra.
*Próbálja előre elmondani a tervezett utat, kezével is intve, hogy merre is van az az út. A tér szélénél el tudják érni könnyen a Piactér sarkát, és ott már könnyebb lesz a tovább jutás. Aztán tekintete visszatér egy pillanatra a Főteret ellepő sokaságra.*
- Nagyon sokan érkeznek nap, mint nap. *Mondja halkan.* Rettegnek az emberek. Nézze meg őket. Kis holmijukkal menekülnek az ork vész elől. Semmijük nincs, csak amit elbírtak a vállukon.
*Családok kuporognak a tér kövezetén, anyák szorítják magukhoz könnyes arcú gyermekeiket, férfiak toporognak. Van, amelyik tettre kész, szemében a láng jelzi, hogy fegyvert fog ragadni családja védelmében. De van, amelyik már feladta, mert elveszítette mindenét. Látszik a megrogyott váll tartásán, a lehajtott fejen, a megadás pózába dermedt testtartáson.
Shallee megcsóválja kicsit a fejét. Támad némi lelkiismeretfurdalása. Ők itt kiöltözködve sétálgatnak, úgy tesznek, mintha minden rendben volna, míg amott a téren emberek sokasága nyomorog. De aztán elhessenti ezt a gondolatot, nem adhatja át magát a kétségeknek. Az élet megy tovább, bármi is történik. És éppen ezekben a vészterhes időkben kell, már-már kötelező érvénnyel megragadni minden pillanatot, hogy a szépséget meglássuk.*
- Menjünk.
*Mutat végül a Piactér irányába.*
3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 01:30:17
Üzenet elküldve: 2026-09-06 01:30:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Felperzselt föld//
* A semmitmondó kérdésekre semmitmondó választ kap, ami valamelyest megnyugtatja. Persze a fekete föld ígéretét nem hiszi el, ilyen jó termőföldet nem adna csak úgy tovább a Don, főleg nem ennyire olcsón. Elgondolkodik az elhangzottakon, és azon, hogy mennyire lehet pofátlan, illetve mennyit áruljon el terveiből. Végül úgy dönt, hogy óvatos marad, de egyben fel is fed valamennyit, hiszen az információ is olyan eszköz, amit alkudozásra használhat. *
- Szükségem lesz három egybefüggő földre, három hektár búzának, három hektár árpának, és három hektár ugarnak. A kilenc hektárért tudok adni ezerhatszáz aranyat, ha parasztház is van az egyiken, ahová beköltözhetnek azok, akik művelni fogják. Az orkok ugyan elvonulnak, de a föld idén már nem fog termést hozni, az őszi vetéshez már lassan túl késő, és a mag sincs meg hozzá. Az ugaron nincsenek kint az állatok, hogy trágyázzák, így jövőre mindhárom föld veszít az értékéből, és lehet, hogy mindhármat ugarnak kell használni. Alighanem így lesz ezzel mindenki más is, így vetélkedni kell majd az állatért, amiből kevés lesz ahhoz, hogy a teljes szántót végigszarják. Az arany, amit most kifizetek, nem fog két, de inkább három nyáron belül elkezdeni fialni, és lesz vagy öt tél, mire megtérül. A piacon kevés most a vásárló pont azért, mert kétséges a jövő, és lehet, hogy a parasztházból, ami most még ott áll, holnapra semmi sem marad. Ha az orkok megmérgezik a kutakat, és újakat kell ásatni, az újabb költségekkel jár, amik miatt ki tudja, hogy mennyi lesz a végösszeg, hiába ajánlok most ezerötszáz aranyat tíz hektárért. * Csóválja a fejét az új-régi nemes, majd várakozva pillant a Donra, az ellenajánlatra számítva. Egyértelmű lehet a hallgatóság számára, hogy ő sem ma kezdte az alkudozás művészetét. *
- Azt mondom, ne húzzuk egymás idejét. Ezernyolcszáz tíz hektárért, és meghívom az esküvőmre. * Nyújtja ki a kezét, azt várva, hogy a férfi elfogadja. *
* A semmitmondó kérdésekre semmitmondó választ kap, ami valamelyest megnyugtatja. Persze a fekete föld ígéretét nem hiszi el, ilyen jó termőföldet nem adna csak úgy tovább a Don, főleg nem ennyire olcsón. Elgondolkodik az elhangzottakon, és azon, hogy mennyire lehet pofátlan, illetve mennyit áruljon el terveiből. Végül úgy dönt, hogy óvatos marad, de egyben fel is fed valamennyit, hiszen az információ is olyan eszköz, amit alkudozásra használhat. *
- Szükségem lesz három egybefüggő földre, három hektár búzának, három hektár árpának, és három hektár ugarnak. A kilenc hektárért tudok adni ezerhatszáz aranyat, ha parasztház is van az egyiken, ahová beköltözhetnek azok, akik művelni fogják. Az orkok ugyan elvonulnak, de a föld idén már nem fog termést hozni, az őszi vetéshez már lassan túl késő, és a mag sincs meg hozzá. Az ugaron nincsenek kint az állatok, hogy trágyázzák, így jövőre mindhárom föld veszít az értékéből, és lehet, hogy mindhármat ugarnak kell használni. Alighanem így lesz ezzel mindenki más is, így vetélkedni kell majd az állatért, amiből kevés lesz ahhoz, hogy a teljes szántót végigszarják. Az arany, amit most kifizetek, nem fog két, de inkább három nyáron belül elkezdeni fialni, és lesz vagy öt tél, mire megtérül. A piacon kevés most a vásárló pont azért, mert kétséges a jövő, és lehet, hogy a parasztházból, ami most még ott áll, holnapra semmi sem marad. Ha az orkok megmérgezik a kutakat, és újakat kell ásatni, az újabb költségekkel jár, amik miatt ki tudja, hogy mennyi lesz a végösszeg, hiába ajánlok most ezerötszáz aranyat tíz hektárért. * Csóválja a fejét az új-régi nemes, majd várakozva pillant a Donra, az ellenajánlatra számítva. Egyértelmű lehet a hallgatóság számára, hogy ő sem ma kezdte az alkudozás művészetét. *
- Azt mondom, ne húzzuk egymás idejét. Ezernyolcszáz tíz hektárért, és meghívom az esküvőmre. * Nyújtja ki a kezét, azt várva, hogy a férfi elfogadja. *
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 01:22:23
Üzenet elküldve: 2026-09-06 01:22:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nyestnász//
*A Mesgrel ház lázas készülődésben ég. Napok óta takarítanak, a több fogásos ebédnél még a szomszéd asszonyok is segédkeztek. A szalonban minden előkészítve, illatos sütemények alatt roskadozik az asztal, mellette hűtött, fűszerekkel felfőzött ízes bor vöröslik a kancsóban. A falakon a generációkat átívelő festmények sorakoznak, mindegyiken az aktuális család, utolsóként a jelenlegi. Donella és Bilgim Mesgrel, ölükben legkisebb leányukkal, az akkor négy esztendős Selmyrával, köröttük négy másik leányka; Yzrilva, Lillitine, Jivyll és Tyssara Mesgrel. Hiába Mesgrel mester szalmasárga haját egyikük sem örökölte, a leányok, anyjukhoz hasonlóan, hollófekete hajjal pompáznak a festményen.*
-Szépen kell lenni, különben nem fogsz kelleni Abac mesternek!
*Mesgrel asszony ingerülten cibálja meg lánya fűzőjét, térdével támaszt amannak derekára, úgy dől hátra, hogy minél karcsúbb derekat tudjon csalni a legkisebb Mesgrelnek. Selmyra panaszosan nyög, erőst megkapaszkodik az ágy sarkain magasodó oszlopok egyikébe, mielőtt hátravágódna.*
-Édesanya, HÁT NEM KAPOK LEVEGŐT! -*sipákol fejhangon, ám litániája empatikus fülekre most nem talál.*
-Helyes! Legalább nem mondassz sületlenséget!
*Mesgrel asszony mielőtt „Mesgrel asszonnyá” vállt, Donella Zorkel volt, a Zorkel szabóság legidősebb leánya. Pontosan ezért -és még mellette ezer másik okból- számára mindig is fontos volt a megjelenés. Talán innen örökölte leánya, Selmyra a piperkőcségét…talán a csípős nyelvét is. A temperamentumát biztosan.
A lány ingerülten fordul hátra, igyekszik kitépni magát anyja kezéből, rövid karjaival indulatosan próbálja ellökni magától a kurta ujjakat.*
-Zamit akarom!
-Zhaemira nincs itt. -*Donella hangja türelmes, ám arckifejezése egészen másról árulkodik. Selmyra mérgesen toppant egyet a lábával, emelt hangon ismétli meg magát.*
-ZAMIT AKAROM!
*A legkisebb Mesgrel akaratosan feszíti meg magát, végül rázni kezdi a testét, mint ahogy megannyiszor tette már gyerekkora óta, ha valami nem tetszett neki. Ez a szituáció egyáltalán nincs kedvére. A barátnője sehol, a testvérei a szélrózsa minden irányában, a szülei pedig mindenhol, csak…nem mellette. Ráadásul eljegyzik. Pontosan ma, pontosan itt, egy olyan férfihoz, akit életében nem is látott -józanul semmiképp.
Merthogy emlékszik ő erre a Gilasra a kézműves bálról! Abac mester már nem volt szomjas, Selmyra pedig mégúgy sem, sok emléke nincs is a férfiről, de az, hogy ráfintorgott…az élénken él benne! Vagy az egy másik fiú volt? Teljesen mindegy, mert Gilas minden, ami megtestesíti azt, amit nem akar. A házasság, a kötelesség, a szolgasor. Ráadásul…*
-NEM AKAROM, NEM, NEM, NEM, NEM, NEEEEM!!!
*Egyre nagyobbra nyitja a száját, egyre hangosabban kiabál, tán még a polgárnegyed is tőle visszhangzik. A gnóm leány akár a gyerekek vágja magát földhöz tehetetlen dühében, papucsát az anyja felé rúgja – de még csak véletlenül sem rá. Ismeri a határait, ahogy Donelláét is, pontosan tudja, ha a papucs még csak a közelébe is kerülne a nőnek, azzal verné meg. Akkor lenne oka a sírásra!
Bár…meglátása szerint így is van.
Donella szorosan fonja karba mellei alatt a kezeit, felvont szemöldökkel nézi, ahogy a legkisebb Mesgrel fejét hátrébb vetve itatja könny nélkül az egereket. Megsajnálja. Ő is valahogy így érzett az eljegyzése napján, de hát majd megszereti idővel az urát, ahogy ő is megtette. Ha pedig nem, hát majd megszokja. Leülve az ágy tövében, földön ücsörgő lány mellé simogat a kazalként szétálló hajba.*
-Nem lesz az rossz, Selmyra…Gilas tisztességes gnóm, korban hozzád illő, ráadásul igen fess is!
-Egy nyest! Nem akarok nyestmenyecske lenni!
*Donella arca megnyúlik, még a keze is elakad a hajsimításban.*
-Mi az, hogy nyest? Mit beszélsz, te lány?!
-Ahogy mondom, egy nyest! Flumeria Drimlen mondta, hogy egy boszorkány megátkozta, minden teliholdkor nyestté változik! Vennsa és Prisys meg azt mondta, hogy látták, hogy a Pegazusban szobára ment egy füstössel! Egy macskafülű kormossal, hát kell nekem ilyen?! Szégyenben maradok Édesanya, nem elég, hogy óriás nőkkel izélkodik, még setétek is, mint az éjszaka! Ráadásul nyest is! ÉN NEM AAKAROK NYESTMENYECSKE LENNI! Rajtam kacag majd az egész város!
*Donella kurta ujjaival orrnyergére csippent, mély levegőt vesz. Vékony szemöldökei magasra kúsznak, csoda, ha a hajvonalába nem akad el.*
-Aztán azt tudtad-e, hogy a Drimlen leányt háromszor utasította vissza Abac mester? Az ikerlányok kezét meg kétszer, mielőtt amazok hozzámentek volna Osgitoreserhez és Unnenitir úrhoz?
*Selmyra elhallgat. A szirézás, drámai hüppögés abbamarad, kézfejével letörölgeti a szemeit, arcát.*
-Há' nem tudtam.
-Gondoltam, hogy nem.
-Akkor…Abac mester…nem is nyest?
-Nem hát!
-De füstösökkel hál!
-Lehetnének kecskék is. Vagy rosszabb. Selmyra, szükségünk van erre a frigyre. Apád helyzete egyre rosszabb. Másunk sincs már, csak a nevünk, a jövő hónapban már talán az se. Te magad is tudod.
*Selmyra elhúzza a száját, végül állára vakar, aprót biccent, úgy vonja meg a vállait. Tudja, nagyon jól tudja. Az elharapózó kártyajáték szenvedély mindenükre rányomta a bélyegét. Adósságuk van itt, tartozásuk ott, ígéreteik amott, a váltókról már nem is beszélve. Talán már még a műhely sem az övék. Vagy az még tán igen. Csak már nem egészen úgy, mint eddig. Merthogy…
Selmyra Mesgrel hozománya a neve mellett nem más, mint a Mesgrel műhely. Némi átalakításra rászorul persze a hely és le is kell papírozni, de jól bejáratott, ráadásul lényegesen áron alul adja az öreg. Ám tizennégy generáció az tizennégy generáció, Bilgim pedig túlságosan is büszke. A Mesgrelek műhelyében Mesgrelnek is lennie kell, még akkor is, ha a céhéren a név változik. Mesgrel vagy Abac, mindegy neki, míg a vérvonal fent marad, Gilas pedig kiváló erre a feladatra. A városban, korban lányához illő, jobb nevű mesterembert nem is biztos, hogy találna.*
-Jól van, megnézem magamnak ezt a Gilast, de HA CSAK A SZEME VILLAN! HA CSAK MEGCSIKAR MELLETTEM VALAMIT….!
-Hagyd el már, Galambom! Mondtam neked, hogy nem nyest az a fiú!
-DE HA MÉGIS?!
*Donella megmérgelve magát löki meg lánya fejét, mutatóujját fenyítően rázza meg irányába. Az általa szabott ruhát az ágyra teríti, mellé gondosan válogatja a dobozkából az ékszereket is. Tömzsi kézfejével csak feléjük legyint.*
-Hamarosan itt lesz, öltözz! Meg se halljam még egyszer ezt a badarságot!
-De, de…!
-Nincs de, öltözés van!
*Azzal magára marad. Selmyra kezdeti duzzogását nagyjából egy fertélyóra alatt felváltja valami más. Talán félelem, talán izgatottság, bizonytalanság, várakozás. Meglehet, ezeknek a keveréke. Aztán megszólal a csengő. A leány pontosan tudja, hogy ki jött.
Sebesen lát neki a cicomázásnak, ékszerei magára aggatásának. Odakintről, a folyosó végéről hallja, ahogy nyílik az ajtó. Ahogy szülei kedélyesen köszöntik az ismeretlent, majd léptek közelednek a szalon irányába. Könnyed beszélgetés kezdődik, kínálgatás.
Végül is… az ismeretlen, beszűrődő hang akár kellemes is lehetne. Mármint, egészen másra számított. Halkan nyitja ki az ajtót, nesztelenül, pőre talppal lopakodik a falak takarásában a szalonig, hogy aztán onnan igyekezzen az ajtófélfa mögül kikukucskálni, meglesni kérőjét.
Nagyot dobban a szíve, mikor az irányába fordul a vendég, még a lélegzete is elakad. Keserű -és egyben boldog- felismerést kell tennie; Abac mester nem is olyan csúnya, sőt, anyjának életében egyszer talán igaza volt….kifejezetten fess. Még ha teliholdanként nyestté is változik.*
*A Mesgrel ház lázas készülődésben ég. Napok óta takarítanak, a több fogásos ebédnél még a szomszéd asszonyok is segédkeztek. A szalonban minden előkészítve, illatos sütemények alatt roskadozik az asztal, mellette hűtött, fűszerekkel felfőzött ízes bor vöröslik a kancsóban. A falakon a generációkat átívelő festmények sorakoznak, mindegyiken az aktuális család, utolsóként a jelenlegi. Donella és Bilgim Mesgrel, ölükben legkisebb leányukkal, az akkor négy esztendős Selmyrával, köröttük négy másik leányka; Yzrilva, Lillitine, Jivyll és Tyssara Mesgrel. Hiába Mesgrel mester szalmasárga haját egyikük sem örökölte, a leányok, anyjukhoz hasonlóan, hollófekete hajjal pompáznak a festményen.*
-Szépen kell lenni, különben nem fogsz kelleni Abac mesternek!
*Mesgrel asszony ingerülten cibálja meg lánya fűzőjét, térdével támaszt amannak derekára, úgy dől hátra, hogy minél karcsúbb derekat tudjon csalni a legkisebb Mesgrelnek. Selmyra panaszosan nyög, erőst megkapaszkodik az ágy sarkain magasodó oszlopok egyikébe, mielőtt hátravágódna.*
-Édesanya, HÁT NEM KAPOK LEVEGŐT! -*sipákol fejhangon, ám litániája empatikus fülekre most nem talál.*
-Helyes! Legalább nem mondassz sületlenséget!
*Mesgrel asszony mielőtt „Mesgrel asszonnyá” vállt, Donella Zorkel volt, a Zorkel szabóság legidősebb leánya. Pontosan ezért -és még mellette ezer másik okból- számára mindig is fontos volt a megjelenés. Talán innen örökölte leánya, Selmyra a piperkőcségét…talán a csípős nyelvét is. A temperamentumát biztosan.
A lány ingerülten fordul hátra, igyekszik kitépni magát anyja kezéből, rövid karjaival indulatosan próbálja ellökni magától a kurta ujjakat.*
-Zamit akarom!
-Zhaemira nincs itt. -*Donella hangja türelmes, ám arckifejezése egészen másról árulkodik. Selmyra mérgesen toppant egyet a lábával, emelt hangon ismétli meg magát.*
-ZAMIT AKAROM!
*A legkisebb Mesgrel akaratosan feszíti meg magát, végül rázni kezdi a testét, mint ahogy megannyiszor tette már gyerekkora óta, ha valami nem tetszett neki. Ez a szituáció egyáltalán nincs kedvére. A barátnője sehol, a testvérei a szélrózsa minden irányában, a szülei pedig mindenhol, csak…nem mellette. Ráadásul eljegyzik. Pontosan ma, pontosan itt, egy olyan férfihoz, akit életében nem is látott -józanul semmiképp.
Merthogy emlékszik ő erre a Gilasra a kézműves bálról! Abac mester már nem volt szomjas, Selmyra pedig mégúgy sem, sok emléke nincs is a férfiről, de az, hogy ráfintorgott…az élénken él benne! Vagy az egy másik fiú volt? Teljesen mindegy, mert Gilas minden, ami megtestesíti azt, amit nem akar. A házasság, a kötelesség, a szolgasor. Ráadásul…*
-NEM AKAROM, NEM, NEM, NEM, NEM, NEEEEM!!!
*Egyre nagyobbra nyitja a száját, egyre hangosabban kiabál, tán még a polgárnegyed is tőle visszhangzik. A gnóm leány akár a gyerekek vágja magát földhöz tehetetlen dühében, papucsát az anyja felé rúgja – de még csak véletlenül sem rá. Ismeri a határait, ahogy Donelláét is, pontosan tudja, ha a papucs még csak a közelébe is kerülne a nőnek, azzal verné meg. Akkor lenne oka a sírásra!
Bár…meglátása szerint így is van.
Donella szorosan fonja karba mellei alatt a kezeit, felvont szemöldökkel nézi, ahogy a legkisebb Mesgrel fejét hátrébb vetve itatja könny nélkül az egereket. Megsajnálja. Ő is valahogy így érzett az eljegyzése napján, de hát majd megszereti idővel az urát, ahogy ő is megtette. Ha pedig nem, hát majd megszokja. Leülve az ágy tövében, földön ücsörgő lány mellé simogat a kazalként szétálló hajba.*
-Nem lesz az rossz, Selmyra…Gilas tisztességes gnóm, korban hozzád illő, ráadásul igen fess is!
-Egy nyest! Nem akarok nyestmenyecske lenni!
*Donella arca megnyúlik, még a keze is elakad a hajsimításban.*
-Mi az, hogy nyest? Mit beszélsz, te lány?!
-Ahogy mondom, egy nyest! Flumeria Drimlen mondta, hogy egy boszorkány megátkozta, minden teliholdkor nyestté változik! Vennsa és Prisys meg azt mondta, hogy látták, hogy a Pegazusban szobára ment egy füstössel! Egy macskafülű kormossal, hát kell nekem ilyen?! Szégyenben maradok Édesanya, nem elég, hogy óriás nőkkel izélkodik, még setétek is, mint az éjszaka! Ráadásul nyest is! ÉN NEM AAKAROK NYESTMENYECSKE LENNI! Rajtam kacag majd az egész város!
*Donella kurta ujjaival orrnyergére csippent, mély levegőt vesz. Vékony szemöldökei magasra kúsznak, csoda, ha a hajvonalába nem akad el.*
-Aztán azt tudtad-e, hogy a Drimlen leányt háromszor utasította vissza Abac mester? Az ikerlányok kezét meg kétszer, mielőtt amazok hozzámentek volna Osgitoreserhez és Unnenitir úrhoz?
*Selmyra elhallgat. A szirézás, drámai hüppögés abbamarad, kézfejével letörölgeti a szemeit, arcát.*
-Há' nem tudtam.
-Gondoltam, hogy nem.
-Akkor…Abac mester…nem is nyest?
-Nem hát!
-De füstösökkel hál!
-Lehetnének kecskék is. Vagy rosszabb. Selmyra, szükségünk van erre a frigyre. Apád helyzete egyre rosszabb. Másunk sincs már, csak a nevünk, a jövő hónapban már talán az se. Te magad is tudod.
*Selmyra elhúzza a száját, végül állára vakar, aprót biccent, úgy vonja meg a vállait. Tudja, nagyon jól tudja. Az elharapózó kártyajáték szenvedély mindenükre rányomta a bélyegét. Adósságuk van itt, tartozásuk ott, ígéreteik amott, a váltókról már nem is beszélve. Talán már még a műhely sem az övék. Vagy az még tán igen. Csak már nem egészen úgy, mint eddig. Merthogy…
Selmyra Mesgrel hozománya a neve mellett nem más, mint a Mesgrel műhely. Némi átalakításra rászorul persze a hely és le is kell papírozni, de jól bejáratott, ráadásul lényegesen áron alul adja az öreg. Ám tizennégy generáció az tizennégy generáció, Bilgim pedig túlságosan is büszke. A Mesgrelek műhelyében Mesgrelnek is lennie kell, még akkor is, ha a céhéren a név változik. Mesgrel vagy Abac, mindegy neki, míg a vérvonal fent marad, Gilas pedig kiváló erre a feladatra. A városban, korban lányához illő, jobb nevű mesterembert nem is biztos, hogy találna.*
-Jól van, megnézem magamnak ezt a Gilast, de HA CSAK A SZEME VILLAN! HA CSAK MEGCSIKAR MELLETTEM VALAMIT….!
-Hagyd el már, Galambom! Mondtam neked, hogy nem nyest az a fiú!
-DE HA MÉGIS?!
*Donella megmérgelve magát löki meg lánya fejét, mutatóujját fenyítően rázza meg irányába. Az általa szabott ruhát az ágyra teríti, mellé gondosan válogatja a dobozkából az ékszereket is. Tömzsi kézfejével csak feléjük legyint.*
-Hamarosan itt lesz, öltözz! Meg se halljam még egyszer ezt a badarságot!
-De, de…!
-Nincs de, öltözés van!
*Azzal magára marad. Selmyra kezdeti duzzogását nagyjából egy fertélyóra alatt felváltja valami más. Talán félelem, talán izgatottság, bizonytalanság, várakozás. Meglehet, ezeknek a keveréke. Aztán megszólal a csengő. A leány pontosan tudja, hogy ki jött.
Sebesen lát neki a cicomázásnak, ékszerei magára aggatásának. Odakintről, a folyosó végéről hallja, ahogy nyílik az ajtó. Ahogy szülei kedélyesen köszöntik az ismeretlent, majd léptek közelednek a szalon irányába. Könnyed beszélgetés kezdődik, kínálgatás.
Végül is… az ismeretlen, beszűrődő hang akár kellemes is lehetne. Mármint, egészen másra számított. Halkan nyitja ki az ajtót, nesztelenül, pőre talppal lopakodik a falak takarásában a szalonig, hogy aztán onnan igyekezzen az ajtófélfa mögül kikukucskálni, meglesni kérőjét.
Nagyot dobban a szíve, mikor az irányába fordul a vendég, még a lélegzete is elakad. Keserű -és egyben boldog- felismerést kell tennie; Abac mester nem is olyan csúnya, sőt, anyjának életében egyszer talán igaza volt….kifejezetten fess. Még ha teliholdanként nyestté is változik.*
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 00:51:13
Üzenet elküldve: 2026-09-06 00:51:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 722
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
- Azt hittem Mainak üzen. Adott neki valamit, és azt mondta, majd azzal hív minket. Gondoltam ő fogja összehívni a csapatot. * Csóválja a fejét a hóhajú, nem is sejtette, hogy Abogr hívta vissza a többieket, fittyet hányva az eszközre, amit átadott nekik, és ami a visszatérésük kulcsát jelentette állítólag. *
- Gorkraf. * Bólint a névre, mert ez bizony ismerős számára. Való igaz, hogy nem volt túl szimpatikus a fiúnak, amikor először találkoztak, nem úgy, mint a parancsnokhelyettes. Hozier sokkal egyenesebb embernek tűnt. *
- Lehet az lett volna a legjobb, ha cselekedsz ott helyben. Tudatlan barmok, akik többet ártanak, mint használnak. * Csóválja meg a fejét, majd lenyúl az ételhez, hogy enni kezdjen. Nem látszik rajta, hogy zavarná annak forrósága. *
- Ha elpusztítják, az jó. * Sóhajt végül, hiszen ők is ezt akarták eredetileg, csak valaki nem akart belemenni ebbe a csapatból. Úgy tűnik, azóta a lány véleménye is megváltozott, és hamar kiderül az is, hogy miért. *
- Szóval valami teljesen jelentéktelen kacat. * Kacag fel halkan, és látszik rajta, hogy teljes mértékben elhiszi amit hall, nem kételkedik Norileina szavaiban. *
- Ez jó. Az egész várost halálos veszély fenyegeti egy szív miatt, ami még csak hatalmat sem ad nekik. * Kuncog halkan, ahogy tovább eszik, bár nehéz lenne megmondani, hogy tényleg vidámság, vagy inkább a sokk készteti erre. *
- Köszönöm, hogy elmondtad. Nyugodtabban alszom így, hogy tudom, bármit is tettünk volna vele, teljesen felesleges lett volna. ÉS hogyan tervezik elpusztítani? * Érdeklődik tovább, miközben jóleső érzéssel nézi, ahogy főztje egyre csak fogy. Nem sok szép van, amit a világnak és másoknak adni tud, de az étel azon kevesek egyike, amit szívesen oszt meg. *
//Slambuc//
- Azt hittem Mainak üzen. Adott neki valamit, és azt mondta, majd azzal hív minket. Gondoltam ő fogja összehívni a csapatot. * Csóválja a fejét a hóhajú, nem is sejtette, hogy Abogr hívta vissza a többieket, fittyet hányva az eszközre, amit átadott nekik, és ami a visszatérésük kulcsát jelentette állítólag. *
- Gorkraf. * Bólint a névre, mert ez bizony ismerős számára. Való igaz, hogy nem volt túl szimpatikus a fiúnak, amikor először találkoztak, nem úgy, mint a parancsnokhelyettes. Hozier sokkal egyenesebb embernek tűnt. *
- Lehet az lett volna a legjobb, ha cselekedsz ott helyben. Tudatlan barmok, akik többet ártanak, mint használnak. * Csóválja meg a fejét, majd lenyúl az ételhez, hogy enni kezdjen. Nem látszik rajta, hogy zavarná annak forrósága. *
- Ha elpusztítják, az jó. * Sóhajt végül, hiszen ők is ezt akarták eredetileg, csak valaki nem akart belemenni ebbe a csapatból. Úgy tűnik, azóta a lány véleménye is megváltozott, és hamar kiderül az is, hogy miért. *
- Szóval valami teljesen jelentéktelen kacat. * Kacag fel halkan, és látszik rajta, hogy teljes mértékben elhiszi amit hall, nem kételkedik Norileina szavaiban. *
- Ez jó. Az egész várost halálos veszély fenyegeti egy szív miatt, ami még csak hatalmat sem ad nekik. * Kuncog halkan, ahogy tovább eszik, bár nehéz lenne megmondani, hogy tényleg vidámság, vagy inkább a sokk készteti erre. *
- Köszönöm, hogy elmondtad. Nyugodtabban alszom így, hogy tudom, bármit is tettünk volna vele, teljesen felesleges lett volna. ÉS hogyan tervezik elpusztítani? * Érdeklődik tovább, miközben jóleső érzéssel nézi, ahogy főztje egyre csak fogy. Nem sok szép van, amit a világnak és másoknak adni tud, de az étel azon kevesek egyike, amit szívesen oszt meg. *
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-06 00:42:01
Üzenet elküldve: 2026-09-06 00:42:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Felperzselt föld//
-Az.
*Mondja, és hümpfög egyet a pipájával a szájában. Ez az a jellegzetes hang, amit csak a pipázók tudnak kiadni. Az öreg Don Samonyr kijelentésén meglehetősen jól szórakozik. Nem úgy látszik, mint akivel ne lehetne alkudni, vagy legalábbis ne lehetne megpróbálni. Tölt is magának egy kupa bort az egyik közeli asztalról megfogott üvegből. A nemest természetesen nem kínálja meg.*
-Hogy milyenek a földek? Kérem. Legendásan jól termőek, a legtöbbjükön szinte fekete a föld.
*Ezt minden valamirevaló földműves tudja, hogy mit jelent.*
-A termés attól függ, milyen a gazda, de egy jó gazdával kész aranybányák. Egybefüggőek, egy darabig, amíg meg nem szakadnak. Ez pusztán attól függ, mekkora földterületet óhajt uraságod a magáénak tudni. Ó, ezek szántóvetők.
*Feleli mosolyogva, hasonló semmitmondó válaszok ezek, mint a kérdések maguk is. Hisz, egyrészt senki nem tudja, milyen állapotban vannak ezek a földek jelenleg, az orkok mit művelnek vele, lerombolják-e a házakat vagy építenek-e újakat rá? Besózzák a földeket? Csak a nagy istenek tudhatják. De persze erről hangos szó aligha esik.*
-Bár, ha beavat kegyes uraságod a terveibe, talán ahhoz illő területet tudnék javasolni. Tudniillik a jó föld se jó mindenre. Na például, ha halastavat akar csinálni, mert ez a szerelmetessége, az erdőséges terület kifejezetten balszerencsés választás, nemde? No, nem vonom kétségbe, ki lehet vágni a fákat is, meg lukat ásni a földbe, csak minek? Nem? Hm? Na ugye.
*Mondja, és ismét belekortyol a borába, majd megtörli őszes szakállát a szőrös alkarjával.*
-Az orkok előtt, egy hektár szántóföld, meg egy rozoga többlépcsős épület rajta 800, vagy 1000 aranyért kelt. Ehhez képest az én háromszázam szinte ajándék. Kockázata sem igazán van, mert a föld nem tud eltűnni, nincs olyan, hogy azt valaki ellopja, vagy elviszi onnan, és csak egy nagy semmi lesz a telekhatáron belül. Orkok ide vagy oda, a föld az megmarad, és örökké úgyse lézenghetnek itt. De persze... Ha nem akar földet magának.
-Az.
*Mondja, és hümpfög egyet a pipájával a szájában. Ez az a jellegzetes hang, amit csak a pipázók tudnak kiadni. Az öreg Don Samonyr kijelentésén meglehetősen jól szórakozik. Nem úgy látszik, mint akivel ne lehetne alkudni, vagy legalábbis ne lehetne megpróbálni. Tölt is magának egy kupa bort az egyik közeli asztalról megfogott üvegből. A nemest természetesen nem kínálja meg.*
-Hogy milyenek a földek? Kérem. Legendásan jól termőek, a legtöbbjükön szinte fekete a föld.
*Ezt minden valamirevaló földműves tudja, hogy mit jelent.*
-A termés attól függ, milyen a gazda, de egy jó gazdával kész aranybányák. Egybefüggőek, egy darabig, amíg meg nem szakadnak. Ez pusztán attól függ, mekkora földterületet óhajt uraságod a magáénak tudni. Ó, ezek szántóvetők.
*Feleli mosolyogva, hasonló semmitmondó válaszok ezek, mint a kérdések maguk is. Hisz, egyrészt senki nem tudja, milyen állapotban vannak ezek a földek jelenleg, az orkok mit művelnek vele, lerombolják-e a házakat vagy építenek-e újakat rá? Besózzák a földeket? Csak a nagy istenek tudhatják. De persze erről hangos szó aligha esik.*
-Bár, ha beavat kegyes uraságod a terveibe, talán ahhoz illő területet tudnék javasolni. Tudniillik a jó föld se jó mindenre. Na például, ha halastavat akar csinálni, mert ez a szerelmetessége, az erdőséges terület kifejezetten balszerencsés választás, nemde? No, nem vonom kétségbe, ki lehet vágni a fákat is, meg lukat ásni a földbe, csak minek? Nem? Hm? Na ugye.
*Mondja, és ismét belekortyol a borába, majd megtörli őszes szakállát a szőrös alkarjával.*
-Az orkok előtt, egy hektár szántóföld, meg egy rozoga többlépcsős épület rajta 800, vagy 1000 aranyért kelt. Ehhez képest az én háromszázam szinte ajándék. Kockázata sem igazán van, mert a föld nem tud eltűnni, nincs olyan, hogy azt valaki ellopja, vagy elviszi onnan, és csak egy nagy semmi lesz a telekhatáron belül. Orkok ide vagy oda, a föld az megmarad, és örökké úgyse lézenghetnek itt. De persze... Ha nem akar földet magának.
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-09-05 23:59:19
Üzenet elküldve: 2026-09-05 23:59:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1249
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Slambuc//
*Az elhangzó kérdésre határozottan bólint, nem tervez semmit sem titkolni Pashthra elől.*
- Visszahívott minket. Neked nem üzent? *Kérdezi meglepetten, amiből már a fiú is kételkedhet abban, hogy ellene szóló bosszúról lett volna szó. A négyesük már akkor szétesett, mikor Norennar elárulta őket, de hogy a mágusmester fejében mi járt, mikor meghozta a döntését a tanács tagjait illetően, azt nem tudja.*
- Igen, oda. *Bólint ismét az újabb megállapításra.* A városőrség felfuvalkodott parancsnoka állított be vele Abogrhoz. Hát én azt hittem, ott helyben elvágom a torkát. Nem csak neki, az öregnek is. Minket kidobott, mikor odavittük, ez a Gorkraf vagy ki meg hőst csinált magából azzal, hogy ő tehette arra a hülye asztalra a szívet. *Talán jobb lett volna, ha erről mégsem beszél, mert most ő is megint ideges lett.*
- Mindegy, már nem a mi dolgunk. El fogják pusztítani, de a háborút nem akadályozzák meg vele. *Itt elhallgat, de egyértelmű, hogy még mondani akar valamit. Helyette azonban újra a kezébe veszi a tál ételt, megkóstolja, és miután meggyőződött róla, hogy már ehető, falatozni is kezdi. Jó néhány kanál után húzódik valamelyest közelebb újra a másikhoz, hogy valamivel halkabban szólalhasson meg.*
- Beszéltem Yillithtel. Azt mondta, a szív csak egy kacat. Egy játék, egy próbatétel volt csupán, hogy vigyázzak rá, mert Sa'Tereth számára az az izé nem érték. Nem olyan veszélyes, mint gondoljuk, de hát… az orkok buták. Képesek volnának egy rozsdás aranyérmét is isteníteni, ha legendát szőnek hozzá. Nem? *Fel is kacag a dolgon, majd tovább kanalazza az ételt. Véleményt ugyan nem mond róla, de abból, ahogy jóízűen eszi, egyértelmű, hogy ízlik neki.*
//Slambuc//
*Az elhangzó kérdésre határozottan bólint, nem tervez semmit sem titkolni Pashthra elől.*
- Visszahívott minket. Neked nem üzent? *Kérdezi meglepetten, amiből már a fiú is kételkedhet abban, hogy ellene szóló bosszúról lett volna szó. A négyesük már akkor szétesett, mikor Norennar elárulta őket, de hogy a mágusmester fejében mi járt, mikor meghozta a döntését a tanács tagjait illetően, azt nem tudja.*
- Igen, oda. *Bólint ismét az újabb megállapításra.* A városőrség felfuvalkodott parancsnoka állított be vele Abogrhoz. Hát én azt hittem, ott helyben elvágom a torkát. Nem csak neki, az öregnek is. Minket kidobott, mikor odavittük, ez a Gorkraf vagy ki meg hőst csinált magából azzal, hogy ő tehette arra a hülye asztalra a szívet. *Talán jobb lett volna, ha erről mégsem beszél, mert most ő is megint ideges lett.*
- Mindegy, már nem a mi dolgunk. El fogják pusztítani, de a háborút nem akadályozzák meg vele. *Itt elhallgat, de egyértelmű, hogy még mondani akar valamit. Helyette azonban újra a kezébe veszi a tál ételt, megkóstolja, és miután meggyőződött róla, hogy már ehető, falatozni is kezdi. Jó néhány kanál után húzódik valamelyest közelebb újra a másikhoz, hogy valamivel halkabban szólalhasson meg.*
- Beszéltem Yillithtel. Azt mondta, a szív csak egy kacat. Egy játék, egy próbatétel volt csupán, hogy vigyázzak rá, mert Sa'Tereth számára az az izé nem érték. Nem olyan veszélyes, mint gondoljuk, de hát… az orkok buták. Képesek volnának egy rozsdás aranyérmét is isteníteni, ha legendát szőnek hozzá. Nem? *Fel is kacag a dolgon, majd tovább kanalazza az ételt. Véleményt ugyan nem mond róla, de abból, ahogy jóízűen eszi, egyértelmű, hogy ízlik neki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3394-3413