Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 346 (6901. - 6920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6920. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-16 21:15:30
Üzenet elküldve: 2025-10-16 21:15:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Hogy mennyire nyers őszinteséggel kérdezett vissza a munkát illetően, csak annak tükrében tűnik fel neki, amilyen álságossággal reagál a férfi a szavaira. A műhitetlenkedésen meglepetten húzza szemöldökét, de máris szélesre nyúlik mosolya, s rögvest ártatlanná rendezve vonásait kapja ujjait színpadiasan szája elé maga is.*
- Ellopni? *úgy kérdez vissza, mintha maga is megilletődött volna a szó erkölcstelen felhangján* - Ezt mondtam volna? *mereng el a plafont figyelve, s egészen úgy tűnik, mint aki emlékei között kutat.* El... végezni, igen! Ezt a szót mondtam *próbálja kivágni magát a rögtönzött erkölcsi számonkérésből, s kissé lesajnálóan biggyeszti le ajkaid.* - Biztos kicsit rosszul hallasz már, kedvesem. A sok zene meg azok a zajos kricsmik.
*Vonásai meg sem rezdülnek, komoly aggodalom hallatszik ki kedvesen búgó hangjából, csak az kékekben villanó alattvalóság árulkodik mindezek ellenkezőjéről.*
- Felkeresem majd amíg plakátokkal bajlódsz. Meglátjuk, hogy Arthenior bajba jutott nemesének segítségére tudok-e lenni. *adja elő az egészet, mintha csak a város érdekeit szolgálná, de itt azért már megenged magának egy aprócska mosolyt.
A puha ajkak meglepő engedelmességgel adják meg magukat a csóknak. Bármennyire is igyekszik nem elragadtatni magát, nem egyből kiesni frissen szerzett hatalmi szerepéből, keze lágyan simít a kidolgozott mellkasra, s ujjai már-már a szürke tincsek közé csúsznának árulkodóan, hogy hosszúra nyújtsa az egészet, de erőt vesz magán. Csak egy diszkrét nyelés, és a kék szemekben derengő óhaj árulkodik arról, hogy szíve szerint kicsalt volna még többet. Kezdi azt érezni magával sokkal jobban kiszúrt ezzel a dacos önmegtartóztatással a tegnap éjszaka.
Az őszinte vallomáson elmosolyodik. Bosszantó dolog ez a nosztalgia, az embert ahogy idősödik, egyre gyorsabban rántja magával a múltba egy villanásnyi időre. Mintha egy röpke jelenet erejéig ismét a Kósza Pintyben lennék abban a megkérdőjelezhető tisztaságú ágyban, amiben azelőtt még sohasem feküdt.*
- Tényleg az voltál *ért egyet egy halvány bólintással, felidézve az sok sületlenséget, mellyel korábban olyan szemérmetlenül képes volt etetni a tolvajt, bár tény és való, egy szavát se hitte akkor. Viszont szeretett belemenni a játékaiba.*
- Ó, tudom, hogy így van. *mosolyodik el nagyképűen, egyetértve azzal, hogy vitathatatlanul kiérdemelte volna díját, melyet galád módon elmulasztottak átadni jogos tulajdonosának. Sőt, nem is egyszer járt volna ki neki!* - De hát ugye egyébként is csak egy pár orrcimpád van...
*Az ördögvigyor dolgára sajnálkozva sóhajt fel. Igazán szívesen szívna, hosszú-hosszú ideje nem volt már alkalma rá.*
- Bár lenne itt egy! A fürdőházat nehezebb lenne felgyújtani. *úgy rémlik neki, hogy annyira el voltak foglalva egy ponton egymással, hogy kipergett némi parázs a pipából a szobában. Mondjuk nem lett volna nagy kár a Kósza Pintyért.*
*Hogy mennyire nyers őszinteséggel kérdezett vissza a munkát illetően, csak annak tükrében tűnik fel neki, amilyen álságossággal reagál a férfi a szavaira. A műhitetlenkedésen meglepetten húzza szemöldökét, de máris szélesre nyúlik mosolya, s rögvest ártatlanná rendezve vonásait kapja ujjait színpadiasan szája elé maga is.*
- Ellopni? *úgy kérdez vissza, mintha maga is megilletődött volna a szó erkölcstelen felhangján* - Ezt mondtam volna? *mereng el a plafont figyelve, s egészen úgy tűnik, mint aki emlékei között kutat.* El... végezni, igen! Ezt a szót mondtam *próbálja kivágni magát a rögtönzött erkölcsi számonkérésből, s kissé lesajnálóan biggyeszti le ajkaid.* - Biztos kicsit rosszul hallasz már, kedvesem. A sok zene meg azok a zajos kricsmik.
*Vonásai meg sem rezdülnek, komoly aggodalom hallatszik ki kedvesen búgó hangjából, csak az kékekben villanó alattvalóság árulkodik mindezek ellenkezőjéről.*
- Felkeresem majd amíg plakátokkal bajlódsz. Meglátjuk, hogy Arthenior bajba jutott nemesének segítségére tudok-e lenni. *adja elő az egészet, mintha csak a város érdekeit szolgálná, de itt azért már megenged magának egy aprócska mosolyt.
A puha ajkak meglepő engedelmességgel adják meg magukat a csóknak. Bármennyire is igyekszik nem elragadtatni magát, nem egyből kiesni frissen szerzett hatalmi szerepéből, keze lágyan simít a kidolgozott mellkasra, s ujjai már-már a szürke tincsek közé csúsznának árulkodóan, hogy hosszúra nyújtsa az egészet, de erőt vesz magán. Csak egy diszkrét nyelés, és a kék szemekben derengő óhaj árulkodik arról, hogy szíve szerint kicsalt volna még többet. Kezdi azt érezni magával sokkal jobban kiszúrt ezzel a dacos önmegtartóztatással a tegnap éjszaka.
Az őszinte vallomáson elmosolyodik. Bosszantó dolog ez a nosztalgia, az embert ahogy idősödik, egyre gyorsabban rántja magával a múltba egy villanásnyi időre. Mintha egy röpke jelenet erejéig ismét a Kósza Pintyben lennék abban a megkérdőjelezhető tisztaságú ágyban, amiben azelőtt még sohasem feküdt.*
- Tényleg az voltál *ért egyet egy halvány bólintással, felidézve az sok sületlenséget, mellyel korábban olyan szemérmetlenül képes volt etetni a tolvajt, bár tény és való, egy szavát se hitte akkor. Viszont szeretett belemenni a játékaiba.*
- Ó, tudom, hogy így van. *mosolyodik el nagyképűen, egyetértve azzal, hogy vitathatatlanul kiérdemelte volna díját, melyet galád módon elmulasztottak átadni jogos tulajdonosának. Sőt, nem is egyszer járt volna ki neki!* - De hát ugye egyébként is csak egy pár orrcimpád van...
*Az ördögvigyor dolgára sajnálkozva sóhajt fel. Igazán szívesen szívna, hosszú-hosszú ideje nem volt már alkalma rá.*
- Bár lenne itt egy! A fürdőházat nehezebb lenne felgyújtani. *úgy rémlik neki, hogy annyira el voltak foglalva egy ponton egymással, hogy kipergett némi parázs a pipából a szobában. Mondjuk nem lett volna nagy kár a Kósza Pintyért.*
6919. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-16 19:38:43
Üzenet elküldve: 2025-10-16 19:38:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Kissé oldalra billenti a fejét, úgy fürkészi Salwart néhány másodpercig, míg eldönti magában, hogy nem próbálja meg kiforgatni a lovagokról, a páncéljukról és az asszonyukkal való kapcsolatukról szóló szavait. Jóból is megárt a sok, úgyhogy arra is csak legyint egyet, hogy a vicc elmesélve viccesebb. Szerinte akkor már nem maga a poén a vicces, hanem az illető, ahogy erőlködik, miközben megpróbálja a humorra kevésbé fogékony társa torkán letolni eme öröm forrását, de miután belőle mára egy igazi hölgy vált, nem fog ilyesmire vetemedni. Az ezt követő téma azonban már kedvére való, és igencsak könnyedén bele is tud simulni.*
- Márpedig a hangod csodás, ez nem vitás. Mint bortól a jókedv, édes kábulás. *Örömteli kuncogás hagyja el ajkait az apró, spontán költött versike elszavalása után, ám ezt követően apró, gyakorlott szemeknek mégis szembetűnő változás következik be a nő arckifejezésében. Mosolya marad, de szemei komorságról árulkodnak, persze mindezt minden színészi tehetségével igyekszik palástolni, amennyire csak lehet.*
- Khm… Mára már egészen sok hivatalos fellépésem is van a városban. Ha van hozzá kedved, néha csatlakozhatnál hozzám. Hisz most már bizonyítottan jók vagyunk együtt. *Tereli a témát most először kissé kibillenve a tökéletességet színlelő szerepéből. A hibát persze észre is veszi magán, többek közt ezért is igyekszik egy őszinte történettel elterelni Salwar figyelmét a saját belső vergődéséről. Miután elmesélte, hogy mi történt vele, elégedetten dől újra hátra a székben, ám a mélységi kérdése ismét megnevetteti. Száját udvariasan takarja el közben, majd megcsóválja a fejét.*
- Nos, tekintve, hogy az illető egy hölgy, egészen csekély az esély rá, hogy én legyek a szerencsés. *A közben közelebb húzódó Salwar tekintetét állja, íriszei kíváncsian fürkészik az őt vizslató szemeket egészen addig, míg a férfi újra el nem távolodik tőle.*
- Ha ez az úr kívánsága… *Ismételten ő int a pincérlánynak, majd kedvesen csilingelő hangján szólva, udvariasan adja le az újabb rendelését is. A felszolgáló négy adag Pálinkát hoz ki nekik, összesen 60 aranyért
, illetve a Borból is még egy egész kancsóval újabb 45 aranyért. *
- Gondoltam, ne ugráltassuk szegény lányt annyit. Ezzel egy ideig elleszünk, már ha enni nem szeretnél, mert akkor sajnos újra ide kell hívnom őt. *Mosolyog lágyan, majd megemeli az egyik kupicát benne pálinkával, és Salwar felé nyújtja koccintásra.*
- Az előadásunkra és arra, hogy újra egymásra találtunk! Egészségedre! *Ha a sötételf koccint vele, akkor le is húzza az italt, mi erőteljesen marja végig a torkát és kissé bele is pirul a hirtelen alkohollöketbe, de ezúttal egyáltalán nem bánja. Ezért jött ide.*
//Egy húron pendülve//
*Kissé oldalra billenti a fejét, úgy fürkészi Salwart néhány másodpercig, míg eldönti magában, hogy nem próbálja meg kiforgatni a lovagokról, a páncéljukról és az asszonyukkal való kapcsolatukról szóló szavait. Jóból is megárt a sok, úgyhogy arra is csak legyint egyet, hogy a vicc elmesélve viccesebb. Szerinte akkor már nem maga a poén a vicces, hanem az illető, ahogy erőlködik, miközben megpróbálja a humorra kevésbé fogékony társa torkán letolni eme öröm forrását, de miután belőle mára egy igazi hölgy vált, nem fog ilyesmire vetemedni. Az ezt követő téma azonban már kedvére való, és igencsak könnyedén bele is tud simulni.*
- Márpedig a hangod csodás, ez nem vitás. Mint bortól a jókedv, édes kábulás. *Örömteli kuncogás hagyja el ajkait az apró, spontán költött versike elszavalása után, ám ezt követően apró, gyakorlott szemeknek mégis szembetűnő változás következik be a nő arckifejezésében. Mosolya marad, de szemei komorságról árulkodnak, persze mindezt minden színészi tehetségével igyekszik palástolni, amennyire csak lehet.*
- Khm… Mára már egészen sok hivatalos fellépésem is van a városban. Ha van hozzá kedved, néha csatlakozhatnál hozzám. Hisz most már bizonyítottan jók vagyunk együtt. *Tereli a témát most először kissé kibillenve a tökéletességet színlelő szerepéből. A hibát persze észre is veszi magán, többek közt ezért is igyekszik egy őszinte történettel elterelni Salwar figyelmét a saját belső vergődéséről. Miután elmesélte, hogy mi történt vele, elégedetten dől újra hátra a székben, ám a mélységi kérdése ismét megnevetteti. Száját udvariasan takarja el közben, majd megcsóválja a fejét.*
- Nos, tekintve, hogy az illető egy hölgy, egészen csekély az esély rá, hogy én legyek a szerencsés. *A közben közelebb húzódó Salwar tekintetét állja, íriszei kíváncsian fürkészik az őt vizslató szemeket egészen addig, míg a férfi újra el nem távolodik tőle.*
- Ha ez az úr kívánsága… *Ismételten ő int a pincérlánynak, majd kedvesen csilingelő hangján szólva, udvariasan adja le az újabb rendelését is. A felszolgáló négy adag Pálinkát hoz ki nekik, összesen 60 aranyért
, illetve a Borból is még egy egész kancsóval újabb 45 aranyért. *- Gondoltam, ne ugráltassuk szegény lányt annyit. Ezzel egy ideig elleszünk, már ha enni nem szeretnél, mert akkor sajnos újra ide kell hívnom őt. *Mosolyog lágyan, majd megemeli az egyik kupicát benne pálinkával, és Salwar felé nyújtja koccintásra.*
- Az előadásunkra és arra, hogy újra egymásra találtunk! Egészségedre! *Ha a sötételf koccint vele, akkor le is húzza az italt, mi erőteljesen marja végig a torkát és kissé bele is pirul a hirtelen alkohollöketbe, de ezúttal egyáltalán nem bánja. Ezért jött ide.*
6918. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-16 17:23:57
Üzenet elküldve: 2025-10-16 17:23:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
//Napváltás//
*A hosszú, fárasztó nap után jól megérdemelt is lehetne a pihenés, ha nem sikerülne olyan pocsékul aludnia. Rohadt furcsákat álmodik. A kaszárnya udvarán áll, de a föld minden lépésnél furcsán cuppog. A gyakorlóbábuk masíroznak körülötte, miközben a horizonton orkharcosok közelednek - de nem ordítanak, hanem kórusban énekelnek valami borzasztó wegtoreni bordalt...
Az az átkozott mélységi is ott van - amelyiket tegnap ismerte meg -, valahol az orkcsapat élén, fényes mellvértben és elviselhetetlenül széles vigyorral. Egyik kezében zászlót tart, rajta Ryz arca, másikban pedig egy aranytálcán bal csizmát, amit büszkén magasra emel.
Naesala próbál elmozdulni, de a lábai nehezek, és valahogy minden irány balra viszi. Az orkok közelednek, a mélységi egyre jobban vigyorog, a bábuk táncolni kezdenek körülötte majd egyszer csak... BUMM! Az egész nyomorult kaszárnya a levegőbe repül!
A hosszúéltű zihálva riad, a bokájába irdatlanul felsajdul a felidézett robbanástól. A ködös hajnali fénytől szürkésen dereng a szoba, a fogadó vékony ablakain átszűrődnek már a reggeli zajok az utcáról. Nyikorgó szekerek hangja, visszhangzó léptek, beszélgetések zsivaja. Egy darabig csak ül az ágy szélén, ziláltan vállára omló hófehér haját álmosan kezdi befonni. Azon tűnődik sürgősen le kellene szoknia arról, hogy elalvás előtt borozik.
Végül feláll, a kancsóból vizet önt a mosdótálba, megmossa az arcát, a hideg víz segít egy kicsit magához térnie. Felöltözik, kardját rutinosan a hátára csatolja, az íját vállára akasztja, majd köpenyét a vállára dobva kilép a folyosóra.
A délelőttje intézkedéssel telik: a tegnap megismert Ettvallder és a kormosképű után kutakodik kicsit, csakhogy biztosra menjen, nem valami átverés áldozata. Túl hasznos információkra nem lel, de úgy tűnik nincs oka gyanakodni. Miután a várost és a kaszárnyát már bejárta Bredocot keresve, visszatér a fogadóba, s szerencséjére sikerült is meglelni.*
- Hát itt vagy Droyn! Az egész tetves várost tűvé kellett tennem érted! *hallatszik egy kis morcosság a hangjában, de a szemöldökénél futó ráncok hamar kisimulnak, s kissé fájdalmasan sóhajt fel.* - Beszélnünk kell!
//Napváltás//
*A hosszú, fárasztó nap után jól megérdemelt is lehetne a pihenés, ha nem sikerülne olyan pocsékul aludnia. Rohadt furcsákat álmodik. A kaszárnya udvarán áll, de a föld minden lépésnél furcsán cuppog. A gyakorlóbábuk masíroznak körülötte, miközben a horizonton orkharcosok közelednek - de nem ordítanak, hanem kórusban énekelnek valami borzasztó wegtoreni bordalt...
Az az átkozott mélységi is ott van - amelyiket tegnap ismerte meg -, valahol az orkcsapat élén, fényes mellvértben és elviselhetetlenül széles vigyorral. Egyik kezében zászlót tart, rajta Ryz arca, másikban pedig egy aranytálcán bal csizmát, amit büszkén magasra emel.
Naesala próbál elmozdulni, de a lábai nehezek, és valahogy minden irány balra viszi. Az orkok közelednek, a mélységi egyre jobban vigyorog, a bábuk táncolni kezdenek körülötte majd egyszer csak... BUMM! Az egész nyomorult kaszárnya a levegőbe repül!
A hosszúéltű zihálva riad, a bokájába irdatlanul felsajdul a felidézett robbanástól. A ködös hajnali fénytől szürkésen dereng a szoba, a fogadó vékony ablakain átszűrődnek már a reggeli zajok az utcáról. Nyikorgó szekerek hangja, visszhangzó léptek, beszélgetések zsivaja. Egy darabig csak ül az ágy szélén, ziláltan vállára omló hófehér haját álmosan kezdi befonni. Azon tűnődik sürgősen le kellene szoknia arról, hogy elalvás előtt borozik.
Végül feláll, a kancsóból vizet önt a mosdótálba, megmossa az arcát, a hideg víz segít egy kicsit magához térnie. Felöltözik, kardját rutinosan a hátára csatolja, az íját vállára akasztja, majd köpenyét a vállára dobva kilép a folyosóra.
A délelőttje intézkedéssel telik: a tegnap megismert Ettvallder és a kormosképű után kutakodik kicsit, csakhogy biztosra menjen, nem valami átverés áldozata. Túl hasznos információkra nem lel, de úgy tűnik nincs oka gyanakodni. Miután a várost és a kaszárnyát már bejárta Bredocot keresve, visszatér a fogadóba, s szerencséjére sikerült is meglelni.*
- Hát itt vagy Droyn! Az egész tetves várost tűvé kellett tennem érted! *hallatszik egy kis morcosság a hangjában, de a szemöldökénél futó ráncok hamar kisimulnak, s kissé fájdalmasan sóhajt fel.* - Beszélnünk kell!
6917. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-16 14:38:11
Üzenet elküldve: 2025-10-16 14:38:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Az ember lányka eddig elég szótlan volt. Nem tudja, hogy ennek mi az oka, de akár később még beszélhet. Gigár közben lassan keresztbe fonja karjait, és figyel, s fejét kissé oldalra is billenti. A faágy alatt halkan reccsen a padló, ahogy súlyát váltja. Gigár biztos nem fogja belefojtani a szót a lánykába. Közben jól haladnak és a szobában szépen minden kezd kiviláglani. Az óriás ujjai nehézkesen, de óvatosan lapoznak a pergameneken. A z íróvessző nyele eltörpül a markában. Most úgy érzi rengeteget dolgozik, legalább is sok-sok papírt kell olvasnia és írnia, ami elég fárasztó egy óriásnak. Lehet, hogy pont ebbe éhezett meg. Halkan morran egyet, amikor a gyomra is megadja a jelzést, hogy ideje volna már valami rendes ételnek. Aztán valami változik. Amilyen csendes volt az emberlány, úgy felvágják a nyelvét. Megtudja, hogy valami Belnek hívják. A név hallatán csak bólint. Nem túl bonyolult de azért magában mormogva ismétli, hogy el ne felejtse. Aztán valami hölgyeményezésről beszél, de ezt az óriás hamar elengedi a füle mellett. Egy apró, fáradt mosoly fut át az arcán, de nem szól közbe. ~Meg kell hagyni, fura szerzet, de hát, ha a munkát ellátja, nem is olyan nagy baj ez.~ A saját részéről úgy tűnik, rendben lesz, legalábbis a papíros része, aminek nagyon örül, hogy túl van rajta. Könnyed sóhaj hagyja el a száját amint befejez mindent, amit kérnek tőle. Elégedett vigyor ül ki az arcára, amikor meghallja, hogy a többi dolgot ebéd közben beszélik meg. Az ebéd szó hallatán azonnal fel is élénkül.*
- Ez a beszéd! *Hangosan ki is mondja, amire gondol, s már indulnak is kifelé a szobából. A kilincset két ujjal fogja meg, nehogy letörje, majd kissé oldalazva lép ki, hogy elférjen az ajtókeretben. Lehúzza fejét, és még le is hajol, hogy az ajtón kiférjen, majd a kinevezett ebédelő asztalnál két széket tol össze, hogy nagy recsegve ropogva leüljön. A székek megnyikordulnak alatta, de az óriás ügyet sem vet rá. Megszokta már. Evés előtt még kérdést is kap, amin el kell gondolkoznia.*
- Nekem csak annyit mondtak, hogy segítsek neked. *Itt egy picit megáll, mert fontos részhez érnek. Felnéz az orkra, arca komoly, szemöldöke kissé összehúzódik, mint aki nem akar félreérthetően fogalmazni.*
- De ugye kosztot azt fogok kapni? *Mivel mindketten az őrséghez tartoznak, így Gigárnak ez feladat, így külön nemigen fog kérni semmit Cagontól, azon kívül, hogy az étel foglalkoztatja leginkább. Aztán az ork már ki is számol aranyat a vacsorájukra. Az óriás gondolkodóba esik, majd megszólal.*
- Én egy kiadós főételt kérnék, …vagy kettőt. Meg ha van jó sok tejet. *Az éhségét egy adaggal is el tudja tussolni, de igazán kettővel lakna jól. A tejet meg nagyon szereti. Még víz helyett is tejet inna, ha tehetné. Izgatottan várja, hogy egyen és igyon egy jó kedvére valót.*
*Az ember lányka eddig elég szótlan volt. Nem tudja, hogy ennek mi az oka, de akár később még beszélhet. Gigár közben lassan keresztbe fonja karjait, és figyel, s fejét kissé oldalra is billenti. A faágy alatt halkan reccsen a padló, ahogy súlyát váltja. Gigár biztos nem fogja belefojtani a szót a lánykába. Közben jól haladnak és a szobában szépen minden kezd kiviláglani. Az óriás ujjai nehézkesen, de óvatosan lapoznak a pergameneken. A z íróvessző nyele eltörpül a markában. Most úgy érzi rengeteget dolgozik, legalább is sok-sok papírt kell olvasnia és írnia, ami elég fárasztó egy óriásnak. Lehet, hogy pont ebbe éhezett meg. Halkan morran egyet, amikor a gyomra is megadja a jelzést, hogy ideje volna már valami rendes ételnek. Aztán valami változik. Amilyen csendes volt az emberlány, úgy felvágják a nyelvét. Megtudja, hogy valami Belnek hívják. A név hallatán csak bólint. Nem túl bonyolult de azért magában mormogva ismétli, hogy el ne felejtse. Aztán valami hölgyeményezésről beszél, de ezt az óriás hamar elengedi a füle mellett. Egy apró, fáradt mosoly fut át az arcán, de nem szól közbe. ~Meg kell hagyni, fura szerzet, de hát, ha a munkát ellátja, nem is olyan nagy baj ez.~ A saját részéről úgy tűnik, rendben lesz, legalábbis a papíros része, aminek nagyon örül, hogy túl van rajta. Könnyed sóhaj hagyja el a száját amint befejez mindent, amit kérnek tőle. Elégedett vigyor ül ki az arcára, amikor meghallja, hogy a többi dolgot ebéd közben beszélik meg. Az ebéd szó hallatán azonnal fel is élénkül.*
- Ez a beszéd! *Hangosan ki is mondja, amire gondol, s már indulnak is kifelé a szobából. A kilincset két ujjal fogja meg, nehogy letörje, majd kissé oldalazva lép ki, hogy elférjen az ajtókeretben. Lehúzza fejét, és még le is hajol, hogy az ajtón kiférjen, majd a kinevezett ebédelő asztalnál két széket tol össze, hogy nagy recsegve ropogva leüljön. A székek megnyikordulnak alatta, de az óriás ügyet sem vet rá. Megszokta már. Evés előtt még kérdést is kap, amin el kell gondolkoznia.*
- Nekem csak annyit mondtak, hogy segítsek neked. *Itt egy picit megáll, mert fontos részhez érnek. Felnéz az orkra, arca komoly, szemöldöke kissé összehúzódik, mint aki nem akar félreérthetően fogalmazni.*
- De ugye kosztot azt fogok kapni? *Mivel mindketten az őrséghez tartoznak, így Gigárnak ez feladat, így külön nemigen fog kérni semmit Cagontól, azon kívül, hogy az étel foglalkoztatja leginkább. Aztán az ork már ki is számol aranyat a vacsorájukra. Az óriás gondolkodóba esik, majd megszólal.*
- Én egy kiadós főételt kérnék, …vagy kettőt. Meg ha van jó sok tejet. *Az éhségét egy adaggal is el tudja tussolni, de igazán kettővel lakna jól. A tejet meg nagyon szereti. Még víz helyett is tejet inna, ha tehetné. Izgatottan várja, hogy egyen és igyon egy jó kedvére valót.*
6916. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-16 09:50:35
Üzenet elküldve: 2025-10-16 09:50:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Elég hamar tisztázódnak kilétek, s még egy papírost is elolvas, amin Gigár személyazonosságát és elkötelezettségét olvashatja. Most, hogy tisztázták, hogy Gigár, a hegyóriás valóban Gigár a hegyóriás a városőrségtől, nincs mitől tartani. Talán csak attól, hogy ezért fizetik e? Mert ha nem, akkor magának kell kitalálnia valamit. Fent a szobában hamar dolgozni kezdenek. Persze még csak tisztázzák az alap tisztázása előtti tényeket, miszerint mindenki az, akinek vallja magát. Amint a nő végez a kis feladvánnyal, gyorsan átfutja a válaszokat. Hibák vannak, de nem véletlen tett bele nehezebb feladatokat. Azok, amikre az elkövetkezendő napokban szüksége lesz, azok makulátlanok. Elégedetten bólint, majd a fiókból előveszi az nőnek szánt szerződés, ami tökéletes mása, annak, amit az óriás firkantott alá az imént. Annyi változtatással, hogy nevét nem látja a papíron, bizonyára azért, mert nem mutatkozott be. Ez azonban nem marad el, hamar meg is történik a bemutatkozás, s az ork fel is írja a hallottakat. *
- Értem. Nos, kedves Bel, Artheniorból származik? Ne értsd félre, csupán a megrendelőink szeretik a papírmunkát.
* Persze az ork nem lát ebbe problémát, maga is jobban szeret mindent lekörmölni, mintsem elfeledni. Kivéve persze, ha a receptjeiről van szó. Azt senki nem fogja megtalálni, még ha felforgatják a szobáját sem. Talán egy másodpercre meglepi a mondata, miszerint a munka fontosabb, mint a neveik, ám nem lát benne különösebb problémát. Valakik jobban szeretnek dolgozni, mint társalogni, s lehet Bel pont egy ilyen személy. Ha elmondja, hogy hova való, az is felkerül a papírra, mondjon bármit is, bár ha valami furcsa helyet mondana, akkor kap egy-két érdekes pillantást. Utána pedig csak az aláírására vár. Amint felkerül, mindkét aláírt példányt félbehajtja, majd elsüllyeszti egyik belső zsebébe. Ekkor szólal meg az óriás. Hirtelen nem tudja mit mondjon. Olyan váratlanul éri a kérdés, mintha valaki a feleségét kérné el tőle egy éjszakára. Miért? Minek? Azonban hamar visszanyeri önmagát és megköszörüli torkát. *
- Akkor legyen így. Ebéd közben átesünk az anyagiakon, és ha nem jutunk megegyezésre, úgy felbonthatjuk a szerződést. Akkor kövessetek.
* Azzal az ork kinyitja előttük az ajtót, majd amint kimentek be is zárja az ajtót. Lent mutat az egyik asztal irányába, hogy ott foglaljanak helyet, míg ő elintézi a csúnya anyagiakat. Előre tervez fizetni, így 100 arany kerül a pultra. Ha ennél többre lesz szüksége, fedezi. Az óriás biztos sokat fog enni, ezért is tesz valamivel többet az asztalra. Amit megrendeli mindenki, amit csak akar, ő is leül a helyére. Előbb az óriáshoz szól. *
- Az őrség hogyan kezeli ezt a feladatot? A szokásos napi betevőt továbbra is odaadják, vagy erre a kis időre teljesen rám hárul minden?
* Utána Bel felé fordul. *
- Ami pedig észt illeti a csapatban. Napi ilyen húsz és negyven arany közötti árra gondoltam. Nehéz manapság jó munkaerőt találni. a kürtszó óta egy kicsit félénkebbé váltak az emberek a másfajúakkal szemben. Ez persze igaz a többi fajra is. Sajnos senki sem tudja, hogy mi igaz manapság.
* Elég hamar tisztázódnak kilétek, s még egy papírost is elolvas, amin Gigár személyazonosságát és elkötelezettségét olvashatja. Most, hogy tisztázták, hogy Gigár, a hegyóriás valóban Gigár a hegyóriás a városőrségtől, nincs mitől tartani. Talán csak attól, hogy ezért fizetik e? Mert ha nem, akkor magának kell kitalálnia valamit. Fent a szobában hamar dolgozni kezdenek. Persze még csak tisztázzák az alap tisztázása előtti tényeket, miszerint mindenki az, akinek vallja magát. Amint a nő végez a kis feladvánnyal, gyorsan átfutja a válaszokat. Hibák vannak, de nem véletlen tett bele nehezebb feladatokat. Azok, amikre az elkövetkezendő napokban szüksége lesz, azok makulátlanok. Elégedetten bólint, majd a fiókból előveszi az nőnek szánt szerződés, ami tökéletes mása, annak, amit az óriás firkantott alá az imént. Annyi változtatással, hogy nevét nem látja a papíron, bizonyára azért, mert nem mutatkozott be. Ez azonban nem marad el, hamar meg is történik a bemutatkozás, s az ork fel is írja a hallottakat. *
- Értem. Nos, kedves Bel, Artheniorból származik? Ne értsd félre, csupán a megrendelőink szeretik a papírmunkát.
* Persze az ork nem lát ebbe problémát, maga is jobban szeret mindent lekörmölni, mintsem elfeledni. Kivéve persze, ha a receptjeiről van szó. Azt senki nem fogja megtalálni, még ha felforgatják a szobáját sem. Talán egy másodpercre meglepi a mondata, miszerint a munka fontosabb, mint a neveik, ám nem lát benne különösebb problémát. Valakik jobban szeretnek dolgozni, mint társalogni, s lehet Bel pont egy ilyen személy. Ha elmondja, hogy hova való, az is felkerül a papírra, mondjon bármit is, bár ha valami furcsa helyet mondana, akkor kap egy-két érdekes pillantást. Utána pedig csak az aláírására vár. Amint felkerül, mindkét aláírt példányt félbehajtja, majd elsüllyeszti egyik belső zsebébe. Ekkor szólal meg az óriás. Hirtelen nem tudja mit mondjon. Olyan váratlanul éri a kérdés, mintha valaki a feleségét kérné el tőle egy éjszakára. Miért? Minek? Azonban hamar visszanyeri önmagát és megköszörüli torkát. *
- Akkor legyen így. Ebéd közben átesünk az anyagiakon, és ha nem jutunk megegyezésre, úgy felbonthatjuk a szerződést. Akkor kövessetek.
* Azzal az ork kinyitja előttük az ajtót, majd amint kimentek be is zárja az ajtót. Lent mutat az egyik asztal irányába, hogy ott foglaljanak helyet, míg ő elintézi a csúnya anyagiakat. Előre tervez fizetni, így 100 arany
kerül a pultra. Ha ennél többre lesz szüksége, fedezi. Az óriás biztos sokat fog enni, ezért is tesz valamivel többet az asztalra. Amit megrendeli mindenki, amit csak akar, ő is leül a helyére. Előbb az óriáshoz szól. *- Az őrség hogyan kezeli ezt a feladatot? A szokásos napi betevőt továbbra is odaadják, vagy erre a kis időre teljesen rám hárul minden?
* Utána Bel felé fordul. *
- Ami pedig észt illeti a csapatban. Napi ilyen húsz és negyven arany közötti árra gondoltam. Nehéz manapság jó munkaerőt találni. a kürtszó óta egy kicsit félénkebbé váltak az emberek a másfajúakkal szemben. Ez persze igaz a többi fajra is. Sajnos senki sem tudja, hogy mi igaz manapság.
6915. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-16 02:56:17
Üzenet elküldve: 2025-10-16 02:56:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*A bor és a test örömei. Talán ezek a legalkalmasabbak az elvont gondolatok megalkotására. Nem lehet véletlen, hogy annyi vers és dal született róluk és olyan kevés az agyagozásról. Pedig az is megnyugtató lehet. Ahogy forognak körbe-körbe. Efféle emelkedett bölcseletek fogannak meg a fiú fejében miközben fejét a lány mellein pihentetve az éjjeliszekrényt nézve piheni ki magát. Ari szavainak hatására a készülőben lévő vázák képét átváltja a csillagok és a hold fénye, a fű simogatása és az éjszaka hűvöse, ami ellen egymásban keresnek menedéket. Mélyen nem gondol bele ő sem, hogy mikor is lenne ez csak a kép formálódik meg a lelki szemei előtt.*
-Jól hangzik.
*A kiegészítés hallatán kicsit hallgat és csak utána válaszol.*
-Uhum. Persze.
*Aztán felemeli a fejét, a lány arcába néz és elmosolyodik.*
-Tudod mi a fura? Mikor valaki vázákat csinál, azt korongozásnak hívják. Vajon miért? Mármint tudom, hogy egy olyan korongszerű dolgon van az agyag amiből készül a váza, de miért arról kapta a nevét. Más szakmáknál nincs ilyen. A kovácsolást nem hívják üllőzésnek vagy a... Ja, de. Az ácsok mást is szoktak csinálni, de olyan van, hogy gyalulás. Hmmm...*Merül el ebben a gondolatban.*Szakácsoknál kondérozás. Szabóknál tűzés.
*A bor és a test örömei. Talán ezek a legalkalmasabbak az elvont gondolatok megalkotására. Nem lehet véletlen, hogy annyi vers és dal született róluk és olyan kevés az agyagozásról. Pedig az is megnyugtató lehet. Ahogy forognak körbe-körbe. Efféle emelkedett bölcseletek fogannak meg a fiú fejében miközben fejét a lány mellein pihentetve az éjjeliszekrényt nézve piheni ki magát. Ari szavainak hatására a készülőben lévő vázák képét átváltja a csillagok és a hold fénye, a fű simogatása és az éjszaka hűvöse, ami ellen egymásban keresnek menedéket. Mélyen nem gondol bele ő sem, hogy mikor is lenne ez csak a kép formálódik meg a lelki szemei előtt.*
-Jól hangzik.
*A kiegészítés hallatán kicsit hallgat és csak utána válaszol.*
-Uhum. Persze.
*Aztán felemeli a fejét, a lány arcába néz és elmosolyodik.*
-Tudod mi a fura? Mikor valaki vázákat csinál, azt korongozásnak hívják. Vajon miért? Mármint tudom, hogy egy olyan korongszerű dolgon van az agyag amiből készül a váza, de miért arról kapta a nevét. Más szakmáknál nincs ilyen. A kovácsolást nem hívják üllőzésnek vagy a... Ja, de. Az ácsok mást is szoktak csinálni, de olyan van, hogy gyalulás. Hmmm...*Merül el ebben a gondolatban.*Szakácsoknál kondérozás. Szabóknál tűzés.
6914. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:12:06
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:12:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Van aki vitatkozna veled. Láttam már olyan lovagokat, akik jobban szerették a páncéljukat, mint az asszonyuk. * Legyint a férfi, és ahogy újra felemeli, ki is issza a bor maradékát a kupából, ne kelljen feleslegesen emelgesse többet. Nem szól, hogy töményet szeretne, pedig nagyon szeretne, ha tehetné, biztos elültetné a gondolatot telepatikus módon a másik bárd elméjében. De még csak nem is szuggerálja a poharat, jelzés értékkel, kíváncsi rá, hogy vajon asztaltársa magától felajánlkozik, vagy neki kell kiejtenie a szavakat a száján. Inkább újabb gonoszkás mosoly ül ki az arcára. *
- Kérlek magyarázd el, egyesek úgy tartják, hogy akkor sokkal viccesebb. * Noszogatja a lányt, továbbra is kényelmesen tetszelegve a domináns fél szerepében. Még ha kettejük közül ő is a szegényebb, a nincstelen vándorénekes, hobbitolvaj, akinek még egy állandó szállása sincs, nem hogy egy egész panziója. *
- Hah! Megosztják anélkül is, hogy közösködnöm kelljen velük, ha elég szépen éneklek. Persze vannak, akik nem csak közösködnek, de közösülnek is, ha az arany hangját hallják, de tőlem mi se állhatna távolabb. * Húzza el a száját, és a reakciókat figyeli, próbálja feltérképezni, hogy Merlana tényleg a képességeinek, vagy a készségességének hála került oda, ahol van. Hiszen sok ilyet látott, és ismert már, azt hiszik, hogy csak azért, mert bármit lenyelnek - szó szerint - és éppen van egy nemes, akinek kedves ha nedves, már el is értek valamit az életben. Szomorú lenne, ha ilyen sorsra jutott volna a nő, de nem lepődne meg, főleg hogy pont ettől akarta megmenteni, amikor legutóbb faképnél hagyta a mélységit. És úgy tűnik, hogy félelmei beigazolódni látszanak, hiszen nem csak amit beszél, de amit folytatásként mesél is gyanakvásra adnak okot. *
- Szóval a leendő párja? Netán nem te lennél az? * Kérdezi meg, ő is közelebb húzódva, áthajolva az asztalon. Innen kellemes belátás nyílik a domború tájakra, de nem él vissza helyzeti előnyével. Helyette mélyen a másik szemébe néz, csak egy pillanatra, mielőtt szó nélkül visszahúzódna, és elgondolkodna a felvetett ajánlaton. *
- Még egy kör jól hangzik. Mit szólnál ezúttal valami erősebbhez is? * Teszi fel a kérdést, továbbra sem jelezve, hogy rendelni szeretne. Úgy veszi észre, hogy társasága szeret kérkedni azzal, hogy mi mindent tud megvenni, és milyen áron, úgyhogy a világért se venné el tőle a lehetőséget, hogy tovább bizonygassa képességeit. *
//Egy húron pendülve//
- Van aki vitatkozna veled. Láttam már olyan lovagokat, akik jobban szerették a páncéljukat, mint az asszonyuk. * Legyint a férfi, és ahogy újra felemeli, ki is issza a bor maradékát a kupából, ne kelljen feleslegesen emelgesse többet. Nem szól, hogy töményet szeretne, pedig nagyon szeretne, ha tehetné, biztos elültetné a gondolatot telepatikus módon a másik bárd elméjében. De még csak nem is szuggerálja a poharat, jelzés értékkel, kíváncsi rá, hogy vajon asztaltársa magától felajánlkozik, vagy neki kell kiejtenie a szavakat a száján. Inkább újabb gonoszkás mosoly ül ki az arcára. *
- Kérlek magyarázd el, egyesek úgy tartják, hogy akkor sokkal viccesebb. * Noszogatja a lányt, továbbra is kényelmesen tetszelegve a domináns fél szerepében. Még ha kettejük közül ő is a szegényebb, a nincstelen vándorénekes, hobbitolvaj, akinek még egy állandó szállása sincs, nem hogy egy egész panziója. *
- Hah! Megosztják anélkül is, hogy közösködnöm kelljen velük, ha elég szépen éneklek. Persze vannak, akik nem csak közösködnek, de közösülnek is, ha az arany hangját hallják, de tőlem mi se állhatna távolabb. * Húzza el a száját, és a reakciókat figyeli, próbálja feltérképezni, hogy Merlana tényleg a képességeinek, vagy a készségességének hála került oda, ahol van. Hiszen sok ilyet látott, és ismert már, azt hiszik, hogy csak azért, mert bármit lenyelnek - szó szerint - és éppen van egy nemes, akinek kedves ha nedves, már el is értek valamit az életben. Szomorú lenne, ha ilyen sorsra jutott volna a nő, de nem lepődne meg, főleg hogy pont ettől akarta megmenteni, amikor legutóbb faképnél hagyta a mélységit. És úgy tűnik, hogy félelmei beigazolódni látszanak, hiszen nem csak amit beszél, de amit folytatásként mesél is gyanakvásra adnak okot. *
- Szóval a leendő párja? Netán nem te lennél az? * Kérdezi meg, ő is közelebb húzódva, áthajolva az asztalon. Innen kellemes belátás nyílik a domború tájakra, de nem él vissza helyzeti előnyével. Helyette mélyen a másik szemébe néz, csak egy pillanatra, mielőtt szó nélkül visszahúzódna, és elgondolkodna a felvetett ajánlaton. *
- Még egy kör jól hangzik. Mit szólnál ezúttal valami erősebbhez is? * Teszi fel a kérdést, továbbra sem jelezve, hogy rendelni szeretne. Úgy veszi észre, hogy társasága szeret kérkedni azzal, hogy mi mindent tud megvenni, és milyen áron, úgyhogy a világért se venné el tőle a lehetőséget, hogy tovább bizonygassa képességeit. *
6913. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-15 21:47:57
Üzenet elküldve: 2025-10-15 21:47:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Elsekre alapvetően nem vallana az, hogy kihagyja a köszönést, azonban az utóbbi hatokban szerzett élményei valahogy egyre és egyre jobban szennyezik a világról alkotott képét, míg teljesen meg nem fertőzik minden szokását. Mostanra már senkinek sem mer tiszteletet adni, amíg az fordítva nem valósul meg. Állandó jelleggel készenléti, túlélő üzemmódban van, és védelmét egy pillanatra sem engedi le. Olyan, mintha folyamatosan az összeomlástól tartana, de még a félelmet sem engedné meg magának, ezért egy lassan, fedő alatt forrósodó teára hasonlít a leginkább, akihez jobb ha senki fia hozzá nem ér. Sőt! Jobb, ha mindenki a lehető legtovább marad tőle. Ettől függetlenül nincs személyes problémája az urakkal, semmi különleges ok nem áll a rideg viselkedése mögött. Legalábbis egyelőre. Vagy nem jobban, mint másoknál. Elsek egyszerűen manapság ilyen. Azt viszont nem fogja elfelejteni, hogy ő elsősorban felderíteni van itt, és mostanság mindennapján ugyanígy cselekszik, nem véletlenül. Az információ egyre értékesebbé válik, nem csak mások, de már saját maga számára is, ezt be kell, hogy lássa. Az urak, pusztán csak újabb lehetőségek, akikkel kibiztosíthatja talán egy kicsit önálló jövőjét, ezért folyamatosan munkaként kezeli őket. Minden szava, minden belső gondolata rövid, analitikus és hát nem igazán időzik el, amikor pedig tényleg bele kéne vonódnia az eseményekbe, akkor is inkább a minimális válaszra törekszik. Tűnjön az bármennyire modortalannak*
- Üdvözlet! Remek hír , hogy megtaláltam. *Ennyi jön ki a száján egészen addig míg fel nem érnek abba a bizonyos szobába. Lehetséges, hogy két ekkora fickó mellett aggódnia kéne, hogy összezárva találja magát velük, de most kivételesen másoktól annyival jobban feldúlt, hogy ez meg sem fordul a fejében, csak egy bólintással követi az orkot az óriás társaságában. Pedig ezen döntése végzetes hibája is lehetne akár. Szerencséjére azonban nem tűnik úgy, hogy ez lesz a veszte, hiszen felértükkel matematikai feladványokat kap, amik ritkán számítanak megerőszakolás vagy gyilkosság előtti bemelegítésnek. Szó nélkül kezd végül nekik. Elsek alapvetően gyorsan tud gondolkodni, ahogy mindig is mondja, ám hazudna, ha azt mondaná, hogy örül a kis felmérésnek. A matematika a mindennapi életben egyszerű, de akadémiai szinten bosszantó és néhol könnyű elfelejteni. Nem biztos abban, hogy mindenre tökéletesen válaszol, de ez a rész igazán nem is zavarja, tudja, hogy eleget tud. Az már inkább böki a csőrét, hogy noha végre egy körültekintő, előre gondolkodó férfi akarja alkalmazni, mégiscsak az idejét vesztegetik ennyi, egymáshoz túlságosan nem tartozó kérdéssel. ~Az első három elég lett volna! Lehet, hogy jövőbeli munkát is akar kínálni valamelyikek alapján. Úgy látom van pénze, és készséges munkaerőt keres, nem lepne meg, ha minden jövőbeli esetre felmérné a lehetséges jelentkezőket. Az ilyen személyek szeretik a visszatérő dolgozókat. Pont, mint az óriás, az olyanokat. Úgy tűnt bármire felesküdne és lelkesen dolgozik, nem túl sok kérdéssél. Még nekem is tetszik az ilyen munkaerő, elméletben~ Elsek nagyon reméli, hogy megtudja majd, hogy az a bizonyos erőember mennyit is kereshet, meg, hogy tényleg mennyire is dolgozik kérdés nélkül, mert ideális esetben... Lehet, hogy megfizetné. Mindenesetre, egyelőre jobb, ha saját alkalmazásáért aggódik. Kész lapját, miután kizökkenti magát saját gondolatai közül, az alkalmazónak csúsztatja. Csak ekkor kezd el foglalkozni a fajdalmas formaiassággal, amit ekkorra már szinte követelnek tőle az állandó jelleggel neveket emlegető társai. Fejében megfordul, hogy közli velük ő bizony nem osztja meg a nevét, de okos révén hamar rájön, hogy ez most nem volna túlságosan járható út, hazudnia kell. Úgy dönt a legjobb hazugság az, ami a lehető legközelebb áll az igazsághoz, ezért a teljes neve egy olyan verzióját használja fel, ami alapján senki sem emlegeti*
- Oh! Úgy fest elfelejtettem bemutatkozni, hívjanak Belnek. Az megteszi. Úgyis mindannyiunknak remélhetőleg a munka a legfontosabb, nem a nevek. A hölgyemezést sem várom el, sőt valójában, ha lehet, kimondottan kérném, hogy ne. Könnyebb a szigorú formalitások nélkül együtt dolgozni. *Elsek válasza hamis, nem hasonlít szokásos fogalmazás módjára belőle semmi, azonban úgy gondolja a problémát ezzel pontosan megtudja oldalani. Célja, hogy ő a lehető leginkább, csak egy toll maradjon, míg körülötte minden más napvilágra kerüljön. Hiszen az volna a lehető legjövedelmezőbb forgatókönyv*
*Elsekre alapvetően nem vallana az, hogy kihagyja a köszönést, azonban az utóbbi hatokban szerzett élményei valahogy egyre és egyre jobban szennyezik a világról alkotott képét, míg teljesen meg nem fertőzik minden szokását. Mostanra már senkinek sem mer tiszteletet adni, amíg az fordítva nem valósul meg. Állandó jelleggel készenléti, túlélő üzemmódban van, és védelmét egy pillanatra sem engedi le. Olyan, mintha folyamatosan az összeomlástól tartana, de még a félelmet sem engedné meg magának, ezért egy lassan, fedő alatt forrósodó teára hasonlít a leginkább, akihez jobb ha senki fia hozzá nem ér. Sőt! Jobb, ha mindenki a lehető legtovább marad tőle. Ettől függetlenül nincs személyes problémája az urakkal, semmi különleges ok nem áll a rideg viselkedése mögött. Legalábbis egyelőre. Vagy nem jobban, mint másoknál. Elsek egyszerűen manapság ilyen. Azt viszont nem fogja elfelejteni, hogy ő elsősorban felderíteni van itt, és mostanság mindennapján ugyanígy cselekszik, nem véletlenül. Az információ egyre értékesebbé válik, nem csak mások, de már saját maga számára is, ezt be kell, hogy lássa. Az urak, pusztán csak újabb lehetőségek, akikkel kibiztosíthatja talán egy kicsit önálló jövőjét, ezért folyamatosan munkaként kezeli őket. Minden szava, minden belső gondolata rövid, analitikus és hát nem igazán időzik el, amikor pedig tényleg bele kéne vonódnia az eseményekbe, akkor is inkább a minimális válaszra törekszik. Tűnjön az bármennyire modortalannak*
- Üdvözlet! Remek hír , hogy megtaláltam. *Ennyi jön ki a száján egészen addig míg fel nem érnek abba a bizonyos szobába. Lehetséges, hogy két ekkora fickó mellett aggódnia kéne, hogy összezárva találja magát velük, de most kivételesen másoktól annyival jobban feldúlt, hogy ez meg sem fordul a fejében, csak egy bólintással követi az orkot az óriás társaságában. Pedig ezen döntése végzetes hibája is lehetne akár. Szerencséjére azonban nem tűnik úgy, hogy ez lesz a veszte, hiszen felértükkel matematikai feladványokat kap, amik ritkán számítanak megerőszakolás vagy gyilkosság előtti bemelegítésnek. Szó nélkül kezd végül nekik. Elsek alapvetően gyorsan tud gondolkodni, ahogy mindig is mondja, ám hazudna, ha azt mondaná, hogy örül a kis felmérésnek. A matematika a mindennapi életben egyszerű, de akadémiai szinten bosszantó és néhol könnyű elfelejteni. Nem biztos abban, hogy mindenre tökéletesen válaszol, de ez a rész igazán nem is zavarja, tudja, hogy eleget tud. Az már inkább böki a csőrét, hogy noha végre egy körültekintő, előre gondolkodó férfi akarja alkalmazni, mégiscsak az idejét vesztegetik ennyi, egymáshoz túlságosan nem tartozó kérdéssel. ~Az első három elég lett volna! Lehet, hogy jövőbeli munkát is akar kínálni valamelyikek alapján. Úgy látom van pénze, és készséges munkaerőt keres, nem lepne meg, ha minden jövőbeli esetre felmérné a lehetséges jelentkezőket. Az ilyen személyek szeretik a visszatérő dolgozókat. Pont, mint az óriás, az olyanokat. Úgy tűnt bármire felesküdne és lelkesen dolgozik, nem túl sok kérdéssél. Még nekem is tetszik az ilyen munkaerő, elméletben~ Elsek nagyon reméli, hogy megtudja majd, hogy az a bizonyos erőember mennyit is kereshet, meg, hogy tényleg mennyire is dolgozik kérdés nélkül, mert ideális esetben... Lehet, hogy megfizetné. Mindenesetre, egyelőre jobb, ha saját alkalmazásáért aggódik. Kész lapját, miután kizökkenti magát saját gondolatai közül, az alkalmazónak csúsztatja. Csak ekkor kezd el foglalkozni a fajdalmas formaiassággal, amit ekkorra már szinte követelnek tőle az állandó jelleggel neveket emlegető társai. Fejében megfordul, hogy közli velük ő bizony nem osztja meg a nevét, de okos révén hamar rájön, hogy ez most nem volna túlságosan járható út, hazudnia kell. Úgy dönt a legjobb hazugság az, ami a lehető legközelebb áll az igazsághoz, ezért a teljes neve egy olyan verzióját használja fel, ami alapján senki sem emlegeti*
- Oh! Úgy fest elfelejtettem bemutatkozni, hívjanak Belnek. Az megteszi. Úgyis mindannyiunknak remélhetőleg a munka a legfontosabb, nem a nevek. A hölgyemezést sem várom el, sőt valójában, ha lehet, kimondottan kérném, hogy ne. Könnyebb a szigorú formalitások nélkül együtt dolgozni. *Elsek válasza hamis, nem hasonlít szokásos fogalmazás módjára belőle semmi, azonban úgy gondolja a problémát ezzel pontosan megtudja oldalani. Célja, hogy ő a lehető leginkább, csak egy toll maradjon, míg körülötte minden más napvilágra kerüljön. Hiszen az volna a lehető legjövedelmezőbb forgatókönyv*
6912. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-15 20:03:50
Üzenet elküldve: 2025-10-15 20:03:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* A munka átengedése nem olyan dolog, amit szokása megtenni, de most úgy érzi, hogy többszörösen is tartozik a tolvajnak. Egyrészt jóvá szeretné tenni, hogy megint eltűnt, még ha önhibáján kívül is történt, másrészt adós is lett egy komoly összeggel. Utóbbi valószínűleg csak addig fogja zavarni, amíg Ysanee nem fogadja el a lehetőséget, mert van egy olyan érzése, hogy legalább ennyit, ha nem többet lehet vele keresni, már ha igazak a pletykák. *
- Ellopni? * Hüledezik látványosan, éppen csak annyira emelve meg a hangját, hogy az fürdőtársának talán zavaró lehessen, de kintről azért még ne értse senki. *
- De hát az előbb mondtad, hogy tisztes artheniori polgárok vagyunk! Most mégis inkább lopásra adnád a fejed? Kiismerhetetlen vagy, Ysanee! * A megfelelő alakításhoz nem csak elkerekednek szemei, de még a kezét is a szája elé teszi. Csóválja is a fejét hozzá, mintha csalódna a másikban, de tekintete elárulja őt, hogy mennyire megjátszott ez az egész. Végül amikor nem bírja tovább, elneveti magát. *
- Talwakr. Valami pojáca, sokat ne várj tőle, de azt mondják pénzes. De pontos részleteket nem tudok én se arról, hogy mit akarhat. Bármi is legyen, ha elakadsz vele, rám számíthatsz. * Biztosítja a tolvajt, meg se hallva a jóképűségre irányuló kérdést. Inkább azon gondolkodik, hogy mennyire engedjen a csábításnak, vagy azzal pont saját ítéletét írná alá, mert újra az alárendelt szerepbe kerülne, ahonnan előző este sem talált kiutat. Elhessegeti magától a gondolatot, és inkább az emlékek ösvényén sétál kedvesével. Hagyja, hogy közelebb húzza őt a nő, aki józanul úgy viselkedik, mintha ivott volna, előző este ittasan pedig olyan volt, mint aki józan. Ha több vér lenne agyában, lehet elgondolkodna ennek a jelentőségét, de most inkább él a lehetőséggel, és megpróbál csókot lopni. Egyelőre csak csókot, és akár sikerül, akár nem, utána kicsit gondolkodnia kell, hogy eszébe jusson a sok éves történet, de aztán ahogy lámpa gyúl a sötétségben, meg is jelenik az arcán a mosoly. *
- Már akkor is egy hazug dög voltam. * Jelenti ki, és Eeyr sem állítja meg meg benne, hogy ezt állítsa. * Eszem ágában se volt letépni, pedig megérdemelted volna.
* Ha a nő is emlékszik, akkor tudhatja, hogy mire céloz ezzel, ezért gyorsan hozzá is told egy mondatot még, gonosz kis vigyorral. *
- Az az ördögvigyor igazán kedvemre való volt.
* A munka átengedése nem olyan dolog, amit szokása megtenni, de most úgy érzi, hogy többszörösen is tartozik a tolvajnak. Egyrészt jóvá szeretné tenni, hogy megint eltűnt, még ha önhibáján kívül is történt, másrészt adós is lett egy komoly összeggel. Utóbbi valószínűleg csak addig fogja zavarni, amíg Ysanee nem fogadja el a lehetőséget, mert van egy olyan érzése, hogy legalább ennyit, ha nem többet lehet vele keresni, már ha igazak a pletykák. *
- Ellopni? * Hüledezik látványosan, éppen csak annyira emelve meg a hangját, hogy az fürdőtársának talán zavaró lehessen, de kintről azért még ne értse senki. *
- De hát az előbb mondtad, hogy tisztes artheniori polgárok vagyunk! Most mégis inkább lopásra adnád a fejed? Kiismerhetetlen vagy, Ysanee! * A megfelelő alakításhoz nem csak elkerekednek szemei, de még a kezét is a szája elé teszi. Csóválja is a fejét hozzá, mintha csalódna a másikban, de tekintete elárulja őt, hogy mennyire megjátszott ez az egész. Végül amikor nem bírja tovább, elneveti magát. *
- Talwakr. Valami pojáca, sokat ne várj tőle, de azt mondják pénzes. De pontos részleteket nem tudok én se arról, hogy mit akarhat. Bármi is legyen, ha elakadsz vele, rám számíthatsz. * Biztosítja a tolvajt, meg se hallva a jóképűségre irányuló kérdést. Inkább azon gondolkodik, hogy mennyire engedjen a csábításnak, vagy azzal pont saját ítéletét írná alá, mert újra az alárendelt szerepbe kerülne, ahonnan előző este sem talált kiutat. Elhessegeti magától a gondolatot, és inkább az emlékek ösvényén sétál kedvesével. Hagyja, hogy közelebb húzza őt a nő, aki józanul úgy viselkedik, mintha ivott volna, előző este ittasan pedig olyan volt, mint aki józan. Ha több vér lenne agyában, lehet elgondolkodna ennek a jelentőségét, de most inkább él a lehetőséggel, és megpróbál csókot lopni. Egyelőre csak csókot, és akár sikerül, akár nem, utána kicsit gondolkodnia kell, hogy eszébe jusson a sok éves történet, de aztán ahogy lámpa gyúl a sötétségben, meg is jelenik az arcán a mosoly. *
- Már akkor is egy hazug dög voltam. * Jelenti ki, és Eeyr sem állítja meg meg benne, hogy ezt állítsa. * Eszem ágában se volt letépni, pedig megérdemelted volna.
* Ha a nő is emlékszik, akkor tudhatja, hogy mire céloz ezzel, ezért gyorsan hozzá is told egy mondatot még, gonosz kis vigyorral. *
- Az az ördögvigyor igazán kedvemre való volt.
6911. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-15 17:15:18
Üzenet elküldve: 2025-10-15 17:15:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Fura ez, elsőre csak ez jut eszébe, bár, hogyha lenne kedve gondolkodni akkor meg tudná fogalmazni pontosabban is magának, hogy miben volt más egészen pontosan a tegnap este és a ma reggel.
Először nem megy, a szándék is hiányzik, de aztán hamar felrémlik benne, hogy ilyen igazából már máskor is történt közte és Zeekx között, mármint, hogy volt különbség az esti és a reggeli együttlétek között, most viszont, hogy már jó ideje nem találkozott a fiatal pappal, kicsit olyan neki, mintha új szeretőre tett volna szert, hiába nincsen szó sem erről, éppen ellenkezőleg; Ő volt a legelső akit annak idején még Artheniorba be sem érve a tisztáson megismert.
A ma reggeli egymásba feledkezett idő mindenesetre biztosan hevesebb és szenvedélyesebb volt a tegnap estinél, nyilván éppen azért, mert most reggel van, mind a ketten kipihentek, teljesen józanok és még jóllakottak is, nem pedig egy fárasztó nap végén kellett egymásnak esniük félig, vagy nem is annyira csak félig részegen. Nem mintha az alkohol ne adna éppen elég inspirációt a részegségnél sokkal magasabb rendű élvezetek átéléséhez, ugyanakkor kissé mégis elvonja róluk a figyelmet és tompít. Most azonban nélküle, nem marad más, csak egymásnak ők ketten, és a teljes egymásra való figyelem, meg persze mindaz a gyönyör, amit ezzel képesek okozni a másiknak, ez által pedig maguknak is.
Valahogyan ösztönös mozdulattal húzza a fiú fejét a melleihez miután túl vannak mindenen, hogy azon pihentethesse, valóban, mintha valamiféle párnán tenné. Régen is pont így tette ezt, nem csak vele, hanem még otthon is mással, de Zeekx esetében nem ugyanaz a helyzet, bár elképzelhetőnek tartja, hogy mindezt csak bebeszéli magának. Mégis úgy érzi, hogy az emberfiú haja valahogy puhább, finomabb, gyengébb szálú, az ő zöld bőre ellenben mindenképpen kellemesebbnek érzi azt, ahogyan hozzá ér, mint egykor saját fajtársaiét érezte.
Szívesen aludna is így, sőt, akár most is el tudna aludni kicsit, ha nem lenne tulajdonképpen teljesen kipihent még mindig. Kevesebbet is mozgott az előbb, mint a pap, lehet, hogy ő fáradtabb nála, el is dönrti hát, hogy hagyja őt szundítani, ha szüksége lenne egy kis pihenőre.
~ Olyan kis törékeny így. ~ fut át a gondolatai között, ahogyan a másikra néz. Hiába van oda az erőért, éppen ezt a gyenge törékenységet, illetve ezt is szereti a fiúban.
Ezek után a plafon hófehér ürességét bámulja szürkésék szemeivel a maga kielégült vigyorával, mert hát hová máshová is nézne éppen, ha egyszer hanyatt fekszik az ágyon? Nem is annyira nagyon más, mint otthon lett volna. Egyhangú ez is. Ezzel az erővel egy sátor tetejét is bámulhatná. De a mellette lévő nem ember, hanem ork, nem zöld, hanem fehér, és nem fekete a haja, vagy kopasz, hanem szőke, mint régi mesék hercegnői, akiket büszke ork harcosok rabolnak el, váltságdíjért cserébe. Kár, hogy Zeekxért senki sem fizetne, talán csak éppen ő maga, hogyha kellene... *
- Ha kicsit jobb idő lesz, sokkal szórakoztatóbb lenne szerintem ez az egész este, vagy késő éjjel a csillagok alatt valamilyen erdei tisztáson. Hagy irigykedjen minden ránk állat, már akik látnak éppen és nem riasztják el őket a nekik szokatlan zajok, meg a tűz.
*Ennél szebbet és élvezetesebbet tényleg nem nagyon tudna elképzelni. Kicsit viszont megijed azért. Éppen most fordul hűvösebbre az idő, és bár nyilván jobban bírja a hideget, mint egy ember, azért nem akarna hasonló szórakozást éppen odakint keresni, szóval ha hasonlóra vágyik nem árt megvárni a levegő szellemeinek a hónapjait, márpedig azok nem éppen holnapután fognak elkezdődni majd.
Fél tőle, hogy az, amit mond kicsit úgy hangzott, mintha elköteleződni szeretne. Mintha mostantól kezdve hónapokon keresztül a fiú nyakán akarna lógni, vagy azt várná el, hogy ő lógjon az övén. Pedig éppen hasonló, vagy ennél sokkal inkább egy egész életre szóló ígéretek elől szökött, és Zeekxet sem igazán tudja elképzelni úgy, mint aki minden este egyetlen lányhoz akar hazatérni akár tábor, akár családi tűzhely mellé. Sőt, bármilyen jó is együtt lenni vele, ő is szeretne azért még megismerni mást is.*
- Persze csak akkor, ha addig nem állsz tovább a városból. Vagy akár én. *teszi is éppen ezért hozzá.
Bár gondolatai kivételes módon a következő napnál távolabbi jövőbe kalandoztak el, teste nem mozdul meg semerre sem. Feltételezi, hogy Zeekx is érzi azt, hogy jó most csak így feküdni és bámulni a fejük felett lévő semmit.*
*Fura ez, elsőre csak ez jut eszébe, bár, hogyha lenne kedve gondolkodni akkor meg tudná fogalmazni pontosabban is magának, hogy miben volt más egészen pontosan a tegnap este és a ma reggel.
Először nem megy, a szándék is hiányzik, de aztán hamar felrémlik benne, hogy ilyen igazából már máskor is történt közte és Zeekx között, mármint, hogy volt különbség az esti és a reggeli együttlétek között, most viszont, hogy már jó ideje nem találkozott a fiatal pappal, kicsit olyan neki, mintha új szeretőre tett volna szert, hiába nincsen szó sem erről, éppen ellenkezőleg; Ő volt a legelső akit annak idején még Artheniorba be sem érve a tisztáson megismert.
A ma reggeli egymásba feledkezett idő mindenesetre biztosan hevesebb és szenvedélyesebb volt a tegnap estinél, nyilván éppen azért, mert most reggel van, mind a ketten kipihentek, teljesen józanok és még jóllakottak is, nem pedig egy fárasztó nap végén kellett egymásnak esniük félig, vagy nem is annyira csak félig részegen. Nem mintha az alkohol ne adna éppen elég inspirációt a részegségnél sokkal magasabb rendű élvezetek átéléséhez, ugyanakkor kissé mégis elvonja róluk a figyelmet és tompít. Most azonban nélküle, nem marad más, csak egymásnak ők ketten, és a teljes egymásra való figyelem, meg persze mindaz a gyönyör, amit ezzel képesek okozni a másiknak, ez által pedig maguknak is.
Valahogyan ösztönös mozdulattal húzza a fiú fejét a melleihez miután túl vannak mindenen, hogy azon pihentethesse, valóban, mintha valamiféle párnán tenné. Régen is pont így tette ezt, nem csak vele, hanem még otthon is mással, de Zeekx esetében nem ugyanaz a helyzet, bár elképzelhetőnek tartja, hogy mindezt csak bebeszéli magának. Mégis úgy érzi, hogy az emberfiú haja valahogy puhább, finomabb, gyengébb szálú, az ő zöld bőre ellenben mindenképpen kellemesebbnek érzi azt, ahogyan hozzá ér, mint egykor saját fajtársaiét érezte.
Szívesen aludna is így, sőt, akár most is el tudna aludni kicsit, ha nem lenne tulajdonképpen teljesen kipihent még mindig. Kevesebbet is mozgott az előbb, mint a pap, lehet, hogy ő fáradtabb nála, el is dönrti hát, hogy hagyja őt szundítani, ha szüksége lenne egy kis pihenőre.
~ Olyan kis törékeny így. ~ fut át a gondolatai között, ahogyan a másikra néz. Hiába van oda az erőért, éppen ezt a gyenge törékenységet, illetve ezt is szereti a fiúban.
Ezek után a plafon hófehér ürességét bámulja szürkésék szemeivel a maga kielégült vigyorával, mert hát hová máshová is nézne éppen, ha egyszer hanyatt fekszik az ágyon? Nem is annyira nagyon más, mint otthon lett volna. Egyhangú ez is. Ezzel az erővel egy sátor tetejét is bámulhatná. De a mellette lévő nem ember, hanem ork, nem zöld, hanem fehér, és nem fekete a haja, vagy kopasz, hanem szőke, mint régi mesék hercegnői, akiket büszke ork harcosok rabolnak el, váltságdíjért cserébe. Kár, hogy Zeekxért senki sem fizetne, talán csak éppen ő maga, hogyha kellene... *
- Ha kicsit jobb idő lesz, sokkal szórakoztatóbb lenne szerintem ez az egész este, vagy késő éjjel a csillagok alatt valamilyen erdei tisztáson. Hagy irigykedjen minden ránk állat, már akik látnak éppen és nem riasztják el őket a nekik szokatlan zajok, meg a tűz.
*Ennél szebbet és élvezetesebbet tényleg nem nagyon tudna elképzelni. Kicsit viszont megijed azért. Éppen most fordul hűvösebbre az idő, és bár nyilván jobban bírja a hideget, mint egy ember, azért nem akarna hasonló szórakozást éppen odakint keresni, szóval ha hasonlóra vágyik nem árt megvárni a levegő szellemeinek a hónapjait, márpedig azok nem éppen holnapután fognak elkezdődni majd.
Fél tőle, hogy az, amit mond kicsit úgy hangzott, mintha elköteleződni szeretne. Mintha mostantól kezdve hónapokon keresztül a fiú nyakán akarna lógni, vagy azt várná el, hogy ő lógjon az övén. Pedig éppen hasonló, vagy ennél sokkal inkább egy egész életre szóló ígéretek elől szökött, és Zeekxet sem igazán tudja elképzelni úgy, mint aki minden este egyetlen lányhoz akar hazatérni akár tábor, akár családi tűzhely mellé. Sőt, bármilyen jó is együtt lenni vele, ő is szeretne azért még megismerni mást is.*
- Persze csak akkor, ha addig nem állsz tovább a városból. Vagy akár én. *teszi is éppen ezért hozzá.
Bár gondolatai kivételes módon a következő napnál távolabbi jövőbe kalandoztak el, teste nem mozdul meg semerre sem. Feltételezi, hogy Zeekx is érzi azt, hogy jó most csak így feküdni és bámulni a fejük felett lévő semmit.*
6910. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-15 15:55:38
Üzenet elküldve: 2025-10-15 15:55:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* A világ elcsendesedik, már ahogy és már akinek. A férfi ugyanis hallja a megannyi részeg idiótát maga körül, de nem rajtuk van most a hangsúly. Hanem rajta. Ujja végén egy apró láng keletkezik, amivel bár nem tud sok kárt okozni, ha a helyzet úgy adja, úgy katasztrófát is intézhet egy hasonló mozdulattal. Ha a tündér várt valamire, nos biztos nem erre. Ha tudná a férfi, furcsán nézné a másikat. Mégis mire számított? Biztos perverzebb a tündér, mint az előadja. Bár nem nyeri el a tetszését a férfi apró lángja, nem is annyira zavarja, bár eddig senki másnak nem dugta az arcába. Nimo szerencsésnek mondhatja magát. A megjegyzésére viszont csak aprón felhümment. *
- Ha ennél nagyobb lángot csinálnék, felgyújtanám a fogadót.
* Vonja meg a vállait. Körbe ölelhetné magát tűzzel, de akkor a tündér is biztos hátrabukfencezne ijedtében. Annak meg még részegen sem látja értelmét. Amúgy sem szeret ittasan a tűzzel játszani. Sokan fiatalkorúkban megtanulják, hogy a tűz forró. Márpedig nem szeretné megégetni magát, csak azért, mert egy idióta. *
- Tét? Hoppá. Nem hittem volna, hogy megakarsz fosztani mindenemtől.
* Erősen rájátszik a szerepére. Mint aki fél, hogy megint nincstelenné válik, de aztán hamar felkuncog. *
- Legyen tét?
* Kérdezi, hátha meggondolja magát, bár ha rajtuk múlik tehetnek apróbb pénzeket a vonalra, hátha valaki szerencsésebb lesz. Rosszabb esetben a vesztesnek meg kell innia valamit, amit a győztes vesz. Így legalább mindenki veszít. Ha eldönti a tündér, akkor valószínűleg tartja, kivéve persze, ha valami furcsa dolgot kér tőle, mert akkor kap egy-két kéretlen pillantást. Közben maga is felkészül. *
- Kezdem én.
* Egy közeli pohárba bele is teszi saját kockáit, majd elkezdi rázni őket. Kapnak egy apróbb fújást, majd ki is teríti őket az asztalra. Ahogy nézi a kapott értékeket, meg kell hagynia, igazán jó lett az első dobása, elvégre a következőket dobta; kettő, öt, három, négy, őt. Ebből sok mindent kihozhat. Talán egy sort, talán megtartja az ötöseit is egyből megy egy nagyobb párra. Kíváncsi mit hoz ki ebből a tündér. Egyelőre nem cserél kockákat, kivárja a másik dobását, hátha nem is kell. *
- Háá, ezt kapd ki. Nem is rossz elsőnek.
* A világ elcsendesedik, már ahogy és már akinek. A férfi ugyanis hallja a megannyi részeg idiótát maga körül, de nem rajtuk van most a hangsúly. Hanem rajta. Ujja végén egy apró láng keletkezik, amivel bár nem tud sok kárt okozni, ha a helyzet úgy adja, úgy katasztrófát is intézhet egy hasonló mozdulattal. Ha a tündér várt valamire, nos biztos nem erre. Ha tudná a férfi, furcsán nézné a másikat. Mégis mire számított? Biztos perverzebb a tündér, mint az előadja. Bár nem nyeri el a tetszését a férfi apró lángja, nem is annyira zavarja, bár eddig senki másnak nem dugta az arcába. Nimo szerencsésnek mondhatja magát. A megjegyzésére viszont csak aprón felhümment. *
- Ha ennél nagyobb lángot csinálnék, felgyújtanám a fogadót.
* Vonja meg a vállait. Körbe ölelhetné magát tűzzel, de akkor a tündér is biztos hátrabukfencezne ijedtében. Annak meg még részegen sem látja értelmét. Amúgy sem szeret ittasan a tűzzel játszani. Sokan fiatalkorúkban megtanulják, hogy a tűz forró. Márpedig nem szeretné megégetni magát, csak azért, mert egy idióta. *
- Tét? Hoppá. Nem hittem volna, hogy megakarsz fosztani mindenemtől.
* Erősen rájátszik a szerepére. Mint aki fél, hogy megint nincstelenné válik, de aztán hamar felkuncog. *
- Legyen tét?
* Kérdezi, hátha meggondolja magát, bár ha rajtuk múlik tehetnek apróbb pénzeket a vonalra, hátha valaki szerencsésebb lesz. Rosszabb esetben a vesztesnek meg kell innia valamit, amit a győztes vesz. Így legalább mindenki veszít. Ha eldönti a tündér, akkor valószínűleg tartja, kivéve persze, ha valami furcsa dolgot kér tőle, mert akkor kap egy-két kéretlen pillantást. Közben maga is felkészül. *
- Kezdem én.
* Egy közeli pohárba bele is teszi saját kockáit, majd elkezdi rázni őket. Kapnak egy apróbb fújást, majd ki is teríti őket az asztalra. Ahogy nézi a kapott értékeket, meg kell hagynia, igazán jó lett az első dobása, elvégre a következőket dobta; kettő, öt, három, négy, őt. Ebből sok mindent kihozhat. Talán egy sort, talán megtartja az ötöseit is egyből megy egy nagyobb párra. Kíváncsi mit hoz ki ebből a tündér. Egyelőre nem cserél kockákat, kivárja a másik dobását, hátha nem is kell. *
- Háá, ezt kapd ki. Nem is rossz elsőnek.
6909. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-15 15:31:30
Üzenet elküldve: 2025-10-15 15:31:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Higgyen amit akar. Annak amúgy is nagy előnye van már az italokban. Így sejtette, hogy ha ki is jutnak fogadóból, amaz a tisztásra jutott volna ki. Sőt a végén még a folyó partján kezdte volna el keresni a toronynak a lépcsőit. Bármennyire is vicces látvány lett volna az. Kényelmesebb most itt ülni a pult mellett.
A kézenfogást pedig nem is terelésnek szánta isten igazán. Hanem csak megfeledkezett magáról, és ez tűnt számára megfelelőnek. Nem állt szándékában megalázni a férfit. De ha így történt hát így törtent.
Helyén ülve, ahogy magyarázkodik miért is nem akart útnak indulni a toronyba. Derknek szöget üt a fejében az ő mondata. Az a sejtelmes mosoly és közeledés őt is igazán meglepi. Szinte megdermedve, elvörösödő fejjel hallgatja annak szavát.*
-I-i-igen? Mégis. Mi?
*Kérdezi megszeppenve, szemeit pedig le nem képes venni a másikéról. Nagyot nyel mikor a közeledést is észreveszi. Mintha várna valami nagyra ami fog történni.*
~ Csak nem? De hát én még soha. ~
*Fejében megannyi kép és lehetőség pereg le pillanatok alatt. Bármit is tervez a férfi, nem hiszi, hogy az olyasmire készen áll még. Vagy de? Maga sem tudja igazán eldönteni. Már magát okolja, hogy véletlenül kezét a férfi karjan hagyta óvatlan. Amivel volt annyira merész felmérni a másik izomzatát. Lehet onnnan kapta a bátorságot a másik, hogy most ilyesmit mutasson neki?
Végül nagylevegőt vesz, a szemét is behunyja arra a pillanatra. Készen áll legyen az bármi. Amikor is nem történik semmi. Csak egy apró de annál melegebb érzetet vél felfedezni Nimo az arca közelében. Szemeit lassan nyitja ki, hogy aztán lássa az apró gyertyaláng méretű lángot a férfi ujján.*
~ Huuu.. hála az egeknek.. már azt hittem, hogy.. áh.. miért hitted azt..~
*Arcán a meglepetés nem igazán őszinte. Mintha másra számitott volna. Még ha retteg is a lehetőségtől, most valamiért mintha áhitozna azért.*
- Remek trükk, bár kétlem a hidegben ez egymagában sokat érne.
*Kuncog fel visszafogodtan. Majd Derk következő felszólalására figyel.*
- Ooh ezt hányszor mondták már.
*Legyint egyet. Mert tudja, türelmetlen és sokat akar egyszerre.*
- Pedig aztán pont az lenne a lényege nem? A szerencse.
*Vonja meg a vállát, de hangja együttérző. A szabályok pont azért vannak az ilyen játékokban, hogy mindenkinek egyenlő esélyt adjanak. De ha persze pénz a tét. Ott sokan elfelejtik ezt a tényt.*
- Nagyon régen még a többi gyerekkel a falumban. De ott akkor süteményben, vagy babákban adtuk meg a tétet pénz hiányaban.
*Mosolyodik el a régi emlékeken.*
- Rendben, akkor mi legyen a tét?
*Helyezkedik el az ülőhelyen, hogy kicsit kihúzza magát. És figyelmesen várja a másik válaszát.*
*Higgyen amit akar. Annak amúgy is nagy előnye van már az italokban. Így sejtette, hogy ha ki is jutnak fogadóból, amaz a tisztásra jutott volna ki. Sőt a végén még a folyó partján kezdte volna el keresni a toronynak a lépcsőit. Bármennyire is vicces látvány lett volna az. Kényelmesebb most itt ülni a pult mellett.
A kézenfogást pedig nem is terelésnek szánta isten igazán. Hanem csak megfeledkezett magáról, és ez tűnt számára megfelelőnek. Nem állt szándékában megalázni a férfit. De ha így történt hát így törtent.
Helyén ülve, ahogy magyarázkodik miért is nem akart útnak indulni a toronyba. Derknek szöget üt a fejében az ő mondata. Az a sejtelmes mosoly és közeledés őt is igazán meglepi. Szinte megdermedve, elvörösödő fejjel hallgatja annak szavát.*
-I-i-igen? Mégis. Mi?
*Kérdezi megszeppenve, szemeit pedig le nem képes venni a másikéról. Nagyot nyel mikor a közeledést is észreveszi. Mintha várna valami nagyra ami fog történni.*
~ Csak nem? De hát én még soha. ~
*Fejében megannyi kép és lehetőség pereg le pillanatok alatt. Bármit is tervez a férfi, nem hiszi, hogy az olyasmire készen áll még. Vagy de? Maga sem tudja igazán eldönteni. Már magát okolja, hogy véletlenül kezét a férfi karjan hagyta óvatlan. Amivel volt annyira merész felmérni a másik izomzatát. Lehet onnnan kapta a bátorságot a másik, hogy most ilyesmit mutasson neki?
Végül nagylevegőt vesz, a szemét is behunyja arra a pillanatra. Készen áll legyen az bármi. Amikor is nem történik semmi. Csak egy apró de annál melegebb érzetet vél felfedezni Nimo az arca közelében. Szemeit lassan nyitja ki, hogy aztán lássa az apró gyertyaláng méretű lángot a férfi ujján.*
~ Huuu.. hála az egeknek.. már azt hittem, hogy.. áh.. miért hitted azt..~
*Arcán a meglepetés nem igazán őszinte. Mintha másra számitott volna. Még ha retteg is a lehetőségtől, most valamiért mintha áhitozna azért.*
- Remek trükk, bár kétlem a hidegben ez egymagában sokat érne.
*Kuncog fel visszafogodtan. Majd Derk következő felszólalására figyel.*
- Ooh ezt hányszor mondták már.
*Legyint egyet. Mert tudja, türelmetlen és sokat akar egyszerre.*
- Pedig aztán pont az lenne a lényege nem? A szerencse.
*Vonja meg a vállát, de hangja együttérző. A szabályok pont azért vannak az ilyen játékokban, hogy mindenkinek egyenlő esélyt adjanak. De ha persze pénz a tét. Ott sokan elfelejtik ezt a tényt.*
- Nagyon régen még a többi gyerekkel a falumban. De ott akkor süteményben, vagy babákban adtuk meg a tétet pénz hiányaban.
*Mosolyodik el a régi emlékeken.*
- Rendben, akkor mi legyen a tét?
*Helyezkedik el az ülőhelyen, hogy kicsit kihúzza magát. És figyelmesen várja a másik válaszát.*
6908. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-15 13:44:37
Üzenet elküldve: 2025-10-15 13:44:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
~ Meg az anyád nem aggódik. Akkor már rég úton lennénk. ~
* Gondolja magában. Persze egyelőre hagyja, hogy a tündér vezesse, de nem olyan sokáig. Elvégre egy felnőtt férfiről van szó. Ha hülyeséget szeretne csinálni, akkor hülyeséget is fog csinálni. Hát nem erre van a fiatalság? Azt mondja fázós, azzal pedig nemigen tud mit kezdeni, ja, várj de! Hát, de hiszen megvannak a saját módszerei az ilyen esetekre. Lassan egy sejtelmes mosoly kerül az arcára, ami hamarosan átváltozik valami sejtelmessé. *
- Óóó, de hát erre vannak módszereim.
* Hajol egy leheletnyit közelebb a tündérhez. Épp annyira, hogy az még ne legyen annyira feltűnő mások számára. Na, meg, hogy legyen még hely közöttük. Közben arcán a mosoly egyre csak elnyúlik, míg nem füléig nem ér, majd kezét felemeli és különböző furcsa mozdulatokat mutat. *
- Pontosan tudom, hogy hogyan kell valakit melegen tartani.
* Feleli sejtelmesen, majd egy váratlan pillanatban, mikor már mindenki, aki hallja félreérti a helyzetet, egyszer csak felemeli mutatóujját. Ha bebaszva is pontosan ugyanúgy képes varázsolni, mint józanul, akkor hamar pontot tesz erre, de ha nem, akkor egy olyan félreértésbe fog keveredni, amit lehet nem fog lemosni magáról. Ha sikerül, ha nem, visszaegyenesedik saját ülőhelyére. *
- Hogy mi a következő? Tündér, te aztán telhetetlen vagy. Ha nagyon kíváncsi vagy, akkor én kockázni szoktam unalmamban. Könnyű pénzem bár szerintem sokan csalnak ebben a sportban.
* Súgja oda, közben néz a sarokban lévő társaságra. Átverték, nem is egyszer, de nem hányja fel a múltat, ahhoz túl részeg. *
- Tudsz kockázni? Nem nehéz játék, könnyen belejöhet bárki, aki egy kicsit rákoncentrál.
* Bizony nem várja meg, hogy válaszoljon. Hamar előkerül öt darab kocka, amit a pultos kiegészít még öt darabbal. Az egyik ilyen szettet át is csúsztatja a tündérnek, ha érdekli egy barátságos verseny, ám ellenkező esetben csak sajátját veszi elő, hátha erre megjön a kedve. *
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
~ Meg az anyád nem aggódik. Akkor már rég úton lennénk. ~
* Gondolja magában. Persze egyelőre hagyja, hogy a tündér vezesse, de nem olyan sokáig. Elvégre egy felnőtt férfiről van szó. Ha hülyeséget szeretne csinálni, akkor hülyeséget is fog csinálni. Hát nem erre van a fiatalság? Azt mondja fázós, azzal pedig nemigen tud mit kezdeni, ja, várj de! Hát, de hiszen megvannak a saját módszerei az ilyen esetekre. Lassan egy sejtelmes mosoly kerül az arcára, ami hamarosan átváltozik valami sejtelmessé. *
- Óóó, de hát erre vannak módszereim.
* Hajol egy leheletnyit közelebb a tündérhez. Épp annyira, hogy az még ne legyen annyira feltűnő mások számára. Na, meg, hogy legyen még hely közöttük. Közben arcán a mosoly egyre csak elnyúlik, míg nem füléig nem ér, majd kezét felemeli és különböző furcsa mozdulatokat mutat. *
- Pontosan tudom, hogy hogyan kell valakit melegen tartani.
* Feleli sejtelmesen, majd egy váratlan pillanatban, mikor már mindenki, aki hallja félreérti a helyzetet, egyszer csak felemeli mutatóujját. Ha bebaszva is pontosan ugyanúgy képes varázsolni, mint józanul, akkor hamar pontot tesz erre, de ha nem, akkor egy olyan félreértésbe fog keveredni, amit lehet nem fog lemosni magáról. Ha sikerül, ha nem, visszaegyenesedik saját ülőhelyére. *
- Hogy mi a következő? Tündér, te aztán telhetetlen vagy. Ha nagyon kíváncsi vagy, akkor én kockázni szoktam unalmamban. Könnyű pénzem bár szerintem sokan csalnak ebben a sportban.
* Súgja oda, közben néz a sarokban lévő társaságra. Átverték, nem is egyszer, de nem hányja fel a múltat, ahhoz túl részeg. *
- Tudsz kockázni? Nem nehéz játék, könnyen belejöhet bárki, aki egy kicsit rákoncentrál.
* Bizony nem várja meg, hogy válaszoljon. Hamar előkerül öt darab kocka, amit a pultos kiegészít még öt darabbal. Az egyik ilyen szettet át is csúsztatja a tündérnek, ha érdekli egy barátságos verseny, ám ellenkező esetben csak sajátját veszi elő, hátha erre megjön a kedve. *
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
6907. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-14 20:39:26
Üzenet elküldve: 2025-10-14 20:39:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
-Akkor ezzel is megvolnánk, koma.
*Keményen megszorítja Denjaar kezét.*
-Aztán ha találsz valami jó fogást sikíts és jövök.
*Halkan felnevet öblös szakálla alatt, majd elbúcsúzik harcostársától. A két öreg farkas, a két fejvadász munkához lát. A maga részéről még jó pár éjszakája van a fogadóban kifizetve, úgyhogy nem akarja veszni hagyni. Egyik kezében pipáját szorongatva pöfékel, másikban pedig a körözési lisa, amit a kaszárnyában fogott meg. A pulthoz érve leül, és tüzetesen áttanulmányozza az irományokat, közben pedig izgatottan pöfékel a veterán lovag. ~Azt mondja patkányok, meg a többi. Hüm. Mennyi elf van köztük, elképesztő. Azt hinné az ember a java ork vagy sötételf.~*
*Keményen megszorítja Denjaar kezét.*
-Aztán ha találsz valami jó fogást sikíts és jövök.
*Halkan felnevet öblös szakálla alatt, majd elbúcsúzik harcostársától. A két öreg farkas, a két fejvadász munkához lát. A maga részéről még jó pár éjszakája van a fogadóban kifizetve, úgyhogy nem akarja veszni hagyni. Egyik kezében pipáját szorongatva pöfékel, másikban pedig a körözési lisa, amit a kaszárnyában fogott meg. A pulthoz érve leül, és tüzetesen áttanulmányozza az irományokat, közben pedig izgatottan pöfékel a veterán lovag. ~Azt mondja patkányok, meg a többi. Hüm. Mennyi elf van köztük, elképesztő. Azt hinné az ember a java ork vagy sötételf.~*
6906. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:39:25
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:39:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Egy színpadias sóhaj kíséretében engedi el a füle mellett a nemek közti különbségeket kidomborító, karikatúrához is hasonlítható megjegyzést, de azt a kis játékos vigyort ezúttal nem tudja, és talán nem is akarja leplezni, amelyet a férfi ezen szavai okoznak neki. Az jut eszébe, hogy Salwar semmit sem változott, hiába nem is ismerte soha igazán.*
- És még csak nem is szép. *Teszi hozzá a páncélt illetően. Ő képtelen volna párhuzamot vonni a gyönyörű ruhája és aközött az otromba bádogdoboz között, még a kényelmetlenségük oka sem hasonlítható össze, és az sem, hogy miért viselik ennek ellenére mégis az emberek. Habár abban egyet kell értenie, hogy a szép ruha is lehet egyfajta vértezet, csak az mástól véd meg, nem a fegyverektől.
Egyébként, ha a drága sötételfünk töményet szeretne inni, akkor ahhoz kénytelen lesz szóra nyitni a kis száját, mert nagyon úgy tűnik, hogy Merlana egyelőre köszöni szépen, boldogan megvan a pohár borát kortyolgatva, miközben tovább majszolgatja a szőlőszemeket is.*
- Nem így gondoltam, tudod, énekes is vagyok, és ha halott is lennék, ahh… Nem magyarázom el a viccet, mert úgy már nem is vicces. *Ő azért jót szórakozik a dolgon, meg azon is, ahogy Salwar magát fényezi. Nem úgy tűnik, mintha a lány egyhamar ki akarna billenni a nemeskisasszonyféle szerepéből, de ahogy egyre több bor fogy a poharából, a beszélőkéje úgy lesz neki is hangosabb és legfőképp közvetlenebb.*
- Na látod, ennek én is felettébb örülök, hogy nem lett igazad. Meg annak is, hogy sikerült meglepetést okoznom. ~Talán még magamnak is…~ *Ami a saját történetét illeti, elmesél pár gondolatot arról, hogy miképp változott meg annyira az élete, hogy az istállóban bujkálás helyett most itt ülhet kiöltözve, de semmi konkrétumot nem közöl, mielőtt visszakanyarintaná a beszélgetést a sötételfet érintő témára. Ezúttal már választ is kap a kérdésére.*
- Pedig egészen kellemes. Ha a nemesek hasznosnak ítélnek, akkor kapva kapnak az alkalmon, hogy megosszák veled a vagyonukat, hisz azzal saját magukat is piedesztálra emelhetik. Tudod, azzal, hogy nekik van annyi, hogy még neked is jut belőle. *Iszik egy kortyot, majd kissé közelebb hajol Salwarhoz. Nem görnyed, a fűző nem is engedné, de úgy mozdul közelebb, mintha egy hétpecsétes titkot készülne elárulni.*
- Az egyik újnemes ezer örömmel adta nekem a leendő párjának most még üres hálószobáját az egyik újonnan felhúzott kócerájban, miután viszonylag olcsón megszereztem neki egy hintót és elintéztem helyette a szolgálóinak problémáját. Azóta is bőkezűen fizet a munkámért és még azt a hintót is használhatom. Nem csináltam semmit, csak eljátszottam, hogy értek hozzá. Úgyhogy akad ott babér bőven, csak okosan kell játszani. *Kuncogja, majd ismét hátra dől a székén, megissza a maradék bort a poharából, majd szomorúan veszi tudomásul, hogy elfogyott. Hogy miért őszinte Salwarral? Nos azért, mert ellenség helyett cinkost lát benne, de ha mégsem, most már úgy érzi, ő ül a magasabb lovon.*
- Még egy kört? *Talán szerencséje lehet a mélységinek, és nem is neki kell meghívatnia magát újra.*
//Egy húron pendülve//
*Egy színpadias sóhaj kíséretében engedi el a füle mellett a nemek közti különbségeket kidomborító, karikatúrához is hasonlítható megjegyzést, de azt a kis játékos vigyort ezúttal nem tudja, és talán nem is akarja leplezni, amelyet a férfi ezen szavai okoznak neki. Az jut eszébe, hogy Salwar semmit sem változott, hiába nem is ismerte soha igazán.*
- És még csak nem is szép. *Teszi hozzá a páncélt illetően. Ő képtelen volna párhuzamot vonni a gyönyörű ruhája és aközött az otromba bádogdoboz között, még a kényelmetlenségük oka sem hasonlítható össze, és az sem, hogy miért viselik ennek ellenére mégis az emberek. Habár abban egyet kell értenie, hogy a szép ruha is lehet egyfajta vértezet, csak az mástól véd meg, nem a fegyverektől.
Egyébként, ha a drága sötételfünk töményet szeretne inni, akkor ahhoz kénytelen lesz szóra nyitni a kis száját, mert nagyon úgy tűnik, hogy Merlana egyelőre köszöni szépen, boldogan megvan a pohár borát kortyolgatva, miközben tovább majszolgatja a szőlőszemeket is.*
- Nem így gondoltam, tudod, énekes is vagyok, és ha halott is lennék, ahh… Nem magyarázom el a viccet, mert úgy már nem is vicces. *Ő azért jót szórakozik a dolgon, meg azon is, ahogy Salwar magát fényezi. Nem úgy tűnik, mintha a lány egyhamar ki akarna billenni a nemeskisasszonyféle szerepéből, de ahogy egyre több bor fogy a poharából, a beszélőkéje úgy lesz neki is hangosabb és legfőképp közvetlenebb.*
- Na látod, ennek én is felettébb örülök, hogy nem lett igazad. Meg annak is, hogy sikerült meglepetést okoznom. ~Talán még magamnak is…~ *Ami a saját történetét illeti, elmesél pár gondolatot arról, hogy miképp változott meg annyira az élete, hogy az istállóban bujkálás helyett most itt ülhet kiöltözve, de semmi konkrétumot nem közöl, mielőtt visszakanyarintaná a beszélgetést a sötételfet érintő témára. Ezúttal már választ is kap a kérdésére.*
- Pedig egészen kellemes. Ha a nemesek hasznosnak ítélnek, akkor kapva kapnak az alkalmon, hogy megosszák veled a vagyonukat, hisz azzal saját magukat is piedesztálra emelhetik. Tudod, azzal, hogy nekik van annyi, hogy még neked is jut belőle. *Iszik egy kortyot, majd kissé közelebb hajol Salwarhoz. Nem görnyed, a fűző nem is engedné, de úgy mozdul közelebb, mintha egy hétpecsétes titkot készülne elárulni.*
- Az egyik újnemes ezer örömmel adta nekem a leendő párjának most még üres hálószobáját az egyik újonnan felhúzott kócerájban, miután viszonylag olcsón megszereztem neki egy hintót és elintéztem helyette a szolgálóinak problémáját. Azóta is bőkezűen fizet a munkámért és még azt a hintót is használhatom. Nem csináltam semmit, csak eljátszottam, hogy értek hozzá. Úgyhogy akad ott babér bőven, csak okosan kell játszani. *Kuncogja, majd ismét hátra dől a székén, megissza a maradék bort a poharából, majd szomorúan veszi tudomásul, hogy elfogyott. Hogy miért őszinte Salwarral? Nos azért, mert ellenség helyett cinkost lát benne, de ha mégsem, most már úgy érzi, ő ül a magasabb lovon.*
- Még egy kört? *Talán szerencséje lehet a mélységinek, és nem is neki kell meghívatnia magát újra.*
6905. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-14 15:50:45
Üzenet elküldve: 2025-10-14 15:50:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Egy kis pohárka puding. Édes, könnyed. Akár mint Nimo. Már ha éppen olyan kedvében van. Az ital pedig tett arról, hogy az legyen. Meg arról is, hogy gátlásait is hátra hagyja.
A puding gondolatán ő is elmereng egy keveset.*
~ Na majd megkérdezem Nixo szakácsát, csináljon nekünk egyszer. ~
*Szinte már érzi is az édes desszert ízét a szájában. Bár lehet az csak a mézsör megragadt íze. Igaz nem is bánja.
Ám a gondolat menet hamar megszakad amikor is a férfi lepattan a helyéről és megindul a nagyvilágba.
Na azt most biztos nem. Nimo nem is hagyja annyiban. Mint egy jó terelő kutya, tereli vissza a férfit a helyére. Aki birka módra hallgat is rá. Igaz kellett egy kis erőlködés, hogy észre vegye. Mert kis híján átgázolt rajta.*
- Én nem aggódok, héj!
*Szólal fel panaszosan mikor megérzi a másik kezét a feje tetején. Oda is nyúl, hogy elvegye onnan. De érdekes módon azt nem ereszti. Kézen fogva vezeti vissza a férfit a helyükre. Maga sem veszi észre, de jól esett lelke mélyének ez az apró érintés.*
- Ez nem aggodalom, de éjjel nem indulunk el a toronyba. Hideg lesz az este, és fázós vagyok.
*Jelenti ki, ami valóban igaz. Hogy a veszélyeket már meg se említse. Az utolsó dolog amire most gondolni akar az a bizonyos kűrt.
Egyhamar vissza is érnek a helyükre ahol Derk egy hosszas monológba vág. Úgy a semmiből. Bőven akad is ideje, hogy így befejezze italát. Aminek a következtében történik a botrányos böfögés. Amin még maga is meglepődik, sőt még szégyelli is magát. Ám annyira viccesnek találja, hogy képtelen nem nevetni saját magán. Legyen az épp nőies vagy sem. Most amúgy is lazítani tanul. Nem pedig azt, hogyan kell úri kisasszony módjára viselkedni. Mert abba nem lenne ennyi baj amúgy se.
Annak viszont kifejezetten örül, hogy Derk is humorosnak véli a helyzetet. Így nem érzi magát annyira bután.*
- A legjobbtól tanultam.
*Paskolja meg elégedetten a férfi vállát. Ám mintha megfeledkezne magáról. Kezét a férfi felkarján hagyja, és annak karizmát finoman megmarkolja. Majd amikor észreveszi magát, hirtelen elkapja a kezét ijedtében és az üres korsóra fog rá.*
-He he. Nos mi legyen a következő? Valamit mondani szerettél volna.
*Igazítja meg haját vissza füle mögé enyhén kipirult arccal.*
*Egy kis pohárka puding. Édes, könnyed. Akár mint Nimo. Már ha éppen olyan kedvében van. Az ital pedig tett arról, hogy az legyen. Meg arról is, hogy gátlásait is hátra hagyja.
A puding gondolatán ő is elmereng egy keveset.*
~ Na majd megkérdezem Nixo szakácsát, csináljon nekünk egyszer. ~
*Szinte már érzi is az édes desszert ízét a szájában. Bár lehet az csak a mézsör megragadt íze. Igaz nem is bánja.
Ám a gondolat menet hamar megszakad amikor is a férfi lepattan a helyéről és megindul a nagyvilágba.
Na azt most biztos nem. Nimo nem is hagyja annyiban. Mint egy jó terelő kutya, tereli vissza a férfit a helyére. Aki birka módra hallgat is rá. Igaz kellett egy kis erőlködés, hogy észre vegye. Mert kis híján átgázolt rajta.*
- Én nem aggódok, héj!
*Szólal fel panaszosan mikor megérzi a másik kezét a feje tetején. Oda is nyúl, hogy elvegye onnan. De érdekes módon azt nem ereszti. Kézen fogva vezeti vissza a férfit a helyükre. Maga sem veszi észre, de jól esett lelke mélyének ez az apró érintés.*
- Ez nem aggodalom, de éjjel nem indulunk el a toronyba. Hideg lesz az este, és fázós vagyok.
*Jelenti ki, ami valóban igaz. Hogy a veszélyeket már meg se említse. Az utolsó dolog amire most gondolni akar az a bizonyos kűrt.
Egyhamar vissza is érnek a helyükre ahol Derk egy hosszas monológba vág. Úgy a semmiből. Bőven akad is ideje, hogy így befejezze italát. Aminek a következtében történik a botrányos böfögés. Amin még maga is meglepődik, sőt még szégyelli is magát. Ám annyira viccesnek találja, hogy képtelen nem nevetni saját magán. Legyen az épp nőies vagy sem. Most amúgy is lazítani tanul. Nem pedig azt, hogyan kell úri kisasszony módjára viselkedni. Mert abba nem lenne ennyi baj amúgy se.
Annak viszont kifejezetten örül, hogy Derk is humorosnak véli a helyzetet. Így nem érzi magát annyira bután.*
- A legjobbtól tanultam.
*Paskolja meg elégedetten a férfi vállát. Ám mintha megfeledkezne magáról. Kezét a férfi felkarján hagyja, és annak karizmát finoman megmarkolja. Majd amikor észreveszi magát, hirtelen elkapja a kezét ijedtében és az üres korsóra fog rá.*
-He he. Nos mi legyen a következő? Valamit mondani szerettél volna.
*Igazítja meg haját vissza füle mögé enyhén kipirult arccal.*
6904. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-14 10:27:13
Üzenet elküldve: 2025-10-14 10:27:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás - 5 nappal az indulás előtt//
* Előző éjszaka elfelejtette kinyitni a sötétítőket, így nem a felkelő nap sugaraival ébred, hanem már mikor hét ágra süt a nap. Lassan nyitja a szemét, először még azt hiszi este van, de a lenti ricsajokat hallva azon már jócskán túlesett. Lassan feltápászkodik, majd odaballag az ablakához. Kinyitja, ám egyből meg is bánja, ugyanis a nap, mint egy rossz ellenség úgy támadja lesből. Kezeit a szeméhez emeli, legalább addig, míg pupillái hozzászoknak a hirtelen érkező fényhez. Közben az asztalon megpihenő kancsóból tölt magának egy pohár vizet, amit leülve eliszogat az elkövetkezendő néhány percben. Átaludta a nap legfontosabb részét, a reggelit. Sebaj, előzőnapon bezabált minden jóból, ahogy a varjúja is. Szinte egyszerre ettek, mi ez, ha nem kapcsolatépítés? Ha már varjú, másik kezével lassan lehúzza a leplet a kis ketrecéről. A ketrec alján a varjú épp felnéz, mikor hirtelen fénybe borul minden. Őt is meglepte a férfi elalvása. Ilyenkor már nagyban úton vannak, de most valami megváltozott. Hogy mi, azt nem tudná megmondani. Egy kisebb tartóba vizet önt, mellé rak egy kis csemegét, amit lassan berak a ketrecbe. Nem az ő hibája, hogy a félvér elaludt, legalább ő kapja meg a reggelijét. Miközben bendőjét tölti, ösztönösen benyúl és elkezdi simogatni a hátát, közben elbambul fekete tollaiban. Csak néhány perc múlva, mikor már károgni kezd veszi csak észre. Ketrecét bezárja, majd maga is elkezd készülődni. Gyűrűjét és egyéb dolgait, aminek birtokában börtönbe is zárhatnák, azt elsüllyeszti jó mélyre a zsebeibe, nehogy valaki könnyen megtalálja. Majd végén kardját akassza fel. Végezetül felkarolja a ketrecet és kilép a szobájából. Ha nem sietne, talán még megállna egy jó reggeliért. A finom szagok után, csakúgy összefolyik a nyál a szájában, de étkezni később is ráér, viszont kevésbé biztos, hogy a piacon kint lesznek a megfelelő emberek. Így nem áll meg, egyből kimegy az ajtón egyenest a piac felé. Reményei szerint nem kési le a kereskedőket, akik kiszolgálhatják mindenféle jóval. *
* Előző éjszaka elfelejtette kinyitni a sötétítőket, így nem a felkelő nap sugaraival ébred, hanem már mikor hét ágra süt a nap. Lassan nyitja a szemét, először még azt hiszi este van, de a lenti ricsajokat hallva azon már jócskán túlesett. Lassan feltápászkodik, majd odaballag az ablakához. Kinyitja, ám egyből meg is bánja, ugyanis a nap, mint egy rossz ellenség úgy támadja lesből. Kezeit a szeméhez emeli, legalább addig, míg pupillái hozzászoknak a hirtelen érkező fényhez. Közben az asztalon megpihenő kancsóból tölt magának egy pohár vizet, amit leülve eliszogat az elkövetkezendő néhány percben. Átaludta a nap legfontosabb részét, a reggelit. Sebaj, előzőnapon bezabált minden jóból, ahogy a varjúja is. Szinte egyszerre ettek, mi ez, ha nem kapcsolatépítés? Ha már varjú, másik kezével lassan lehúzza a leplet a kis ketrecéről. A ketrec alján a varjú épp felnéz, mikor hirtelen fénybe borul minden. Őt is meglepte a férfi elalvása. Ilyenkor már nagyban úton vannak, de most valami megváltozott. Hogy mi, azt nem tudná megmondani. Egy kisebb tartóba vizet önt, mellé rak egy kis csemegét, amit lassan berak a ketrecbe. Nem az ő hibája, hogy a félvér elaludt, legalább ő kapja meg a reggelijét. Miközben bendőjét tölti, ösztönösen benyúl és elkezdi simogatni a hátát, közben elbambul fekete tollaiban. Csak néhány perc múlva, mikor már károgni kezd veszi csak észre. Ketrecét bezárja, majd maga is elkezd készülődni. Gyűrűjét és egyéb dolgait, aminek birtokában börtönbe is zárhatnák, azt elsüllyeszti jó mélyre a zsebeibe, nehogy valaki könnyen megtalálja. Majd végén kardját akassza fel. Végezetül felkarolja a ketrecet és kilép a szobájából. Ha nem sietne, talán még megállna egy jó reggeliért. A finom szagok után, csakúgy összefolyik a nyál a szájában, de étkezni később is ráér, viszont kevésbé biztos, hogy a piacon kint lesznek a megfelelő emberek. Így nem áll meg, egyből kimegy az ajtón egyenest a piac felé. Reményei szerint nem kési le a kereskedőket, akik kiszolgálhatják mindenféle jóval. *
6903. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-14 09:19:49
Üzenet elküldve: 2025-10-14 09:19:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* A káoszt kihasználva csap le az áldozatára. Bár nem nevezné támadásnak, a visszavágás jobban illik ide, mivel nem ő adta le az első lövést. Amint elhangzik az a bizonyos nyertél, abba is hagyja. Mint valami vitéz tábornok, aki most jött haza a csatából húzza ki magát. Bár nem ezzel fogja magát fényezni józanabb napjain, hogy megcsípte egy tündér hasát, az meg feladata, de a részeg énjének ez egy igen jó indok, hogy vegyen egy újabb kört. Csak tudná melyik zsebébe rakta a maradék aranyát. A pudingos megjegyzésre viszont elgondolkodik. *
- De jó lenne most egy puding.
* Mondja magának. De ebben az épületben még nem látott pudingot, így le kell erről tennie. Sebaj, van más, amit csinálhat. Nem ez az első rodeója, így kész nekiindulni a nagy világnak és felfedezni a világ minden táját. A valóságban azonban ez úgy nézne ki, hogy a főtérnél eltévedne. Ezt azonban nem tudja bebizonyítani, ugyanis a tündér elé termed. Amilyen kicsi, olyan gyors. Először csak arra lesz figyelmes, hogy nehezebben megy előre, majd miután lenéz, hogy mit próbál eltolni látja csak a tündért. *
- Ne aggódj ennyit.
* Teszi rá az egyik kezét a fejére. Mintha egy kiskutya lenne úgy kezdi simogatni a fejét. *
- Túl sokat aggódsz.
* Mondja, miközben megfordul. Még egy apró sóhajt is elereszt. Szegény tündér nem is tudja, hogy mennyire letörte most a kedvét a férfinak. Bár egy szó, mint száz, a férfi is elfelejtette, hogy mit is csinálnak itt. Visszahuppan a székére, majd egyik ujját felemeli. *
- Tudod, a kezünkbe kell venni az irányítást, különben sosem kerülünk előrébb. Könnyen váltogathatjuk, hogy mikor lazulunk, és mikor vagyunk komolyak, de ha valami újat szeretnél kipróbálni, akkor tudom ajánlani…
* Mondata hamar félbemarad, mikor a tündér beleböfög a mondandójába. Ha józan lenne, talán megjegyezné, hogy ez nem volt túl nőies, ám a részeg énjének túlságosan is vicces a szituáció, így ő is felnevet. *
- Na, szép. Hát jól elengedted magad, mit ne mondjak.
* A káoszt kihasználva csap le az áldozatára. Bár nem nevezné támadásnak, a visszavágás jobban illik ide, mivel nem ő adta le az első lövést. Amint elhangzik az a bizonyos nyertél, abba is hagyja. Mint valami vitéz tábornok, aki most jött haza a csatából húzza ki magát. Bár nem ezzel fogja magát fényezni józanabb napjain, hogy megcsípte egy tündér hasát, az meg feladata, de a részeg énjének ez egy igen jó indok, hogy vegyen egy újabb kört. Csak tudná melyik zsebébe rakta a maradék aranyát. A pudingos megjegyzésre viszont elgondolkodik. *
- De jó lenne most egy puding.
* Mondja magának. De ebben az épületben még nem látott pudingot, így le kell erről tennie. Sebaj, van más, amit csinálhat. Nem ez az első rodeója, így kész nekiindulni a nagy világnak és felfedezni a világ minden táját. A valóságban azonban ez úgy nézne ki, hogy a főtérnél eltévedne. Ezt azonban nem tudja bebizonyítani, ugyanis a tündér elé termed. Amilyen kicsi, olyan gyors. Először csak arra lesz figyelmes, hogy nehezebben megy előre, majd miután lenéz, hogy mit próbál eltolni látja csak a tündért. *
- Ne aggódj ennyit.
* Teszi rá az egyik kezét a fejére. Mintha egy kiskutya lenne úgy kezdi simogatni a fejét. *
- Túl sokat aggódsz.
* Mondja, miközben megfordul. Még egy apró sóhajt is elereszt. Szegény tündér nem is tudja, hogy mennyire letörte most a kedvét a férfinak. Bár egy szó, mint száz, a férfi is elfelejtette, hogy mit is csinálnak itt. Visszahuppan a székére, majd egyik ujját felemeli. *
- Tudod, a kezünkbe kell venni az irányítást, különben sosem kerülünk előrébb. Könnyen váltogathatjuk, hogy mikor lazulunk, és mikor vagyunk komolyak, de ha valami újat szeretnél kipróbálni, akkor tudom ajánlani…
* Mondata hamar félbemarad, mikor a tündér beleböfög a mondandójába. Ha józan lenne, talán megjegyezné, hogy ez nem volt túl nőies, ám a részeg énjének túlságosan is vicces a szituáció, így ő is felnevet. *
- Na, szép. Hát jól elengedted magad, mit ne mondjak.
6902. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 19:30:54
Üzenet elküldve: 2025-10-13 19:30:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Valójában, mikor a tolvaj egy elfojtott sóhaj kíséretében visszakérdezett, egészen másra gondolt, már amennyire képes gondolkodni az ember lánya, miközben egy kidolgozott felsőtest hozzásimul. Az viszonyt biztos, hogy mézes-mázas fogadalmakra számított, vagy piszkosul pajzán ígéretekre, ezzel szemben egészen másfajta lehetőségre hívja fel a mélységi a figyelmét. Csalódott volna? Nem igazán. Elvégre, ha valamit jobban szeret a füllentéseknél és a bujálkodásnál, az bizony a pénz- és főleg, ha tisztességtelenül kell azt megszerezni.
Kékjei egyértelműen izgatottan villannak, halkítva hangján némileg közelebb húzódik, de még nem annyira, hogy tovább szítsa a közöttük vibráló kis feszültséget.*
- Talwakr? *kérdez vissza a szavakat ízlelve, kutatja épp az emlékeiben, hallotta-e már valahol, de végül semmi használhatóra nem talál. Pedig úgy sejtette Arthenior nemesei nagy részét hallomásból ismeri, de lehet, hogy jobb is, ha nem ugrik be neki semmi erről a névről. Ez azt jelenti, hogy nem volt még hozzá köze, nem verte át és nem lopta meg, ami igazán nagy előnyt jelent, ha dolgozni szándékszik neki.*
- Mégis mit kellene ellopni ennek a Talwakrnak? És mennyit ad érte? *vannak azért olya rizikós munkák, melyeket már nem szeret elvállalni. Merész leány, de azért nem ostoba.* - És jóképű ficsúr?
*Szemei gonoszan villannak fel, de az az aprócska mosoly szája sarkában árulkodik arról, hogy puszta hergelésnek szánja.
Jókedvűen kuncog fel azonban, amikor kiderül, hogy a férfi is emlékszik a kis viccükre az első találkozásukból.*
- Biztos akadt volna, aki kifejezetten az apró cimpákat szereti. Vagy megtartottam volna magamnak *ha közelebb lennének egymáshoz, most bizonyára meg is fogná a sokat emlegetett testrészt, de túlságosan elvonja a figyelmét, mikor megbizonyosodik róla, mennyire nem is volt hasztalan az a meztelen tánc. Ugyan a bor sem könnyítette meg a kis bosszúálló önmegtartóztatást, valahogy ruha nélkül ilyen közelségben lenni szinte teljesen lehetetlenné is teszi - s talán már nem is akar annyira ellenállni.
Jólesőn felsóhajt, mikor a kezek finoman masszírozni kezdik lábfejét, igazán kellemes a hidegben, a kemény földön töltött éjszaka után, de bármennyire is élvezi, viszonylag hamar kihúzza lábát a fogásból, hogy közelebb tudjon húzódni a másikhoz a dézsában. Testük itt-ott egymáshoz simul egy röpke pillanat erejéig, ahogy közeledik, végül közvetlenül a férfi mellé ül, finoman az állára fog, s magához húzza, hacsak nem makacskodik. Játékosan végignyal az orra hegyén, de nem neveti el magát, úgy tűnik mérlegel.*
- De akár egy raguban is megállhatja a helyét. *suttogja hamiskás mosollyal hamarosan az ajkakra, s a víz alatt közben egészen egyértelműen illetlen helyekre téved a jobb keze.* - Egyszer azt mondtad az is lehet, hogy hálából nekem adod. *persze akkor sem ingyen ajánlotta, de kíváncsi, hogy fel tudja-e idézni a férfi a beszélgetést.*
*Valójában, mikor a tolvaj egy elfojtott sóhaj kíséretében visszakérdezett, egészen másra gondolt, már amennyire képes gondolkodni az ember lánya, miközben egy kidolgozott felsőtest hozzásimul. Az viszonyt biztos, hogy mézes-mázas fogadalmakra számított, vagy piszkosul pajzán ígéretekre, ezzel szemben egészen másfajta lehetőségre hívja fel a mélységi a figyelmét. Csalódott volna? Nem igazán. Elvégre, ha valamit jobban szeret a füllentéseknél és a bujálkodásnál, az bizony a pénz- és főleg, ha tisztességtelenül kell azt megszerezni.
Kékjei egyértelműen izgatottan villannak, halkítva hangján némileg közelebb húzódik, de még nem annyira, hogy tovább szítsa a közöttük vibráló kis feszültséget.*
- Talwakr? *kérdez vissza a szavakat ízlelve, kutatja épp az emlékeiben, hallotta-e már valahol, de végül semmi használhatóra nem talál. Pedig úgy sejtette Arthenior nemesei nagy részét hallomásból ismeri, de lehet, hogy jobb is, ha nem ugrik be neki semmi erről a névről. Ez azt jelenti, hogy nem volt még hozzá köze, nem verte át és nem lopta meg, ami igazán nagy előnyt jelent, ha dolgozni szándékszik neki.*
- Mégis mit kellene ellopni ennek a Talwakrnak? És mennyit ad érte? *vannak azért olya rizikós munkák, melyeket már nem szeret elvállalni. Merész leány, de azért nem ostoba.* - És jóképű ficsúr?
*Szemei gonoszan villannak fel, de az az aprócska mosoly szája sarkában árulkodik arról, hogy puszta hergelésnek szánja.
Jókedvűen kuncog fel azonban, amikor kiderül, hogy a férfi is emlékszik a kis viccükre az első találkozásukból.*
- Biztos akadt volna, aki kifejezetten az apró cimpákat szereti. Vagy megtartottam volna magamnak *ha közelebb lennének egymáshoz, most bizonyára meg is fogná a sokat emlegetett testrészt, de túlságosan elvonja a figyelmét, mikor megbizonyosodik róla, mennyire nem is volt hasztalan az a meztelen tánc. Ugyan a bor sem könnyítette meg a kis bosszúálló önmegtartóztatást, valahogy ruha nélkül ilyen közelségben lenni szinte teljesen lehetetlenné is teszi - s talán már nem is akar annyira ellenállni.
Jólesőn felsóhajt, mikor a kezek finoman masszírozni kezdik lábfejét, igazán kellemes a hidegben, a kemény földön töltött éjszaka után, de bármennyire is élvezi, viszonylag hamar kihúzza lábát a fogásból, hogy közelebb tudjon húzódni a másikhoz a dézsában. Testük itt-ott egymáshoz simul egy röpke pillanat erejéig, ahogy közeledik, végül közvetlenül a férfi mellé ül, finoman az állára fog, s magához húzza, hacsak nem makacskodik. Játékosan végignyal az orra hegyén, de nem neveti el magát, úgy tűnik mérlegel.*
- De akár egy raguban is megállhatja a helyét. *suttogja hamiskás mosollyal hamarosan az ajkakra, s a víz alatt közben egészen egyértelműen illetlen helyekre téved a jobb keze.* - Egyszer azt mondtad az is lehet, hogy hálából nekem adod. *persze akkor sem ingyen ajánlotta, de kíváncsi, hogy fel tudja-e idézni a férfi a beszélgetést.*
6901. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-13 18:41:43
Üzenet elküldve: 2025-10-13 18:41:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos Dallamok//
* Még egy teáscsészébe is több érzelem szorult, mint Miegyébbe, és ez bizony teljes mértékben elrontja a hangulatot. Samonyr épp annyira kedvtelen, mint társa, hiszen semmiben nem érezteti vele partnere, hogy bármivel is kedvére tudna tenni a férfi. Ha színészi játéka is ilyen lapos és egysíkú, akkor hamar fel fog kopni az állat, de a nemes már nem lesz ott, hogy lássa. Miután komoly munka árán sikerül magából kicsikarni valamiféle kis élvezetet, azonnal leszáll a tündér öléből, és anélkül, hogy hátranézne, egyszerűen csak szó nélkül elsétál. Marasztalni próbálni felesleges, de nem is számít rá, hogy bárki szeretné, hogy tovább itt időzzön. Némán öltözik fel, és távozik az ivóból. *
* Még egy teáscsészébe is több érzelem szorult, mint Miegyébbe, és ez bizony teljes mértékben elrontja a hangulatot. Samonyr épp annyira kedvtelen, mint társa, hiszen semmiben nem érezteti vele partnere, hogy bármivel is kedvére tudna tenni a férfi. Ha színészi játéka is ilyen lapos és egysíkú, akkor hamar fel fog kopni az állat, de a nemes már nem lesz ott, hogy lássa. Miután komoly munka árán sikerül magából kicsikarni valamiféle kis élvezetet, azonnal leszáll a tündér öléből, és anélkül, hogy hátranézne, egyszerűen csak szó nélkül elsétál. Marasztalni próbálni felesleges, de nem is számít rá, hogy bárki szeretné, hogy tovább itt időzzön. Némán öltözik fel, és távozik az ivóból. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436