//Egy új kezdet kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megvallva az igazak igazát, hősünk bízott abban, hogy utóbbi megjegyzése ellenére is a bor majd megenyhíti kedvenc a karót nyelt elfe szívét, s oldódik majd a hangulat kettejük közt. Hát a közelében sem voltak ennek. Sőt, a férfi újból egy ismerős szituációban találja magát, hogy a szemben ülő fél ismételten felpattan s rátenyerel az asztallapra, hogy aztán farkasszemet nézve szórjon szikrákat tekintetéből, bátor dalinákra, ki ezt látszólag rezzenéstelen arckifejezéssel, mi több, egy pimasz félmosollyal tűri. Egyedül akkor téved máshová a tekintete mikor megpillantja a veszélyt érzékelve iszkoló patkányt, közben reménykedve abban, hogy a kis dög nem épp egy megkerülő taktikát alkalmazva indul támadásra hősünk lába, vagy valamely kényesebb testrésze ellen. Mikor a nő keze mozdul, a férfi izmai megfeszülnek, ám mikor a finom ujjak a pohár körül szorulnak nem pedig a szemben ülő nyakán, így végül megenyhül, bár szó mi szó, továbbra sem sejt semmi jót. Mondhatni fogadni merne rá, hogy valamire készül ez a fertelmes nőszemély. A következő pillanatban pedig meg is nyeri ezt a sajnálatos módon meg nem tett fogadást. Nem sokáig csodálja a vérfagyasztó mosolyt, részben a szorongás elkerülése, részben pedig az újabb inger okán, ugyanis figyelme hamar átterelődik a nadrágjára csordogáló borra. Hősünk mintha fel sem fogná mi történik, mondhatni bárgyú pofával figyeli a nadrágjára csordogáló vöröses nedűt. A tudatosítás tán egyedüli jelei egy hosszas s fáradt sóhaj, valamint a lassacskán legörbülő ajkai, bár tán ezek is inkább azt hivatottak szimbolizálni, hogy micsoda kár azért az italért, ugyanis erősen kétli, hogy a szemben ülő fél, majd az ágyékáról szeretné elfogyasztani pohara egykori tartalmát. Hősünk türelmesen várja ki, hogy az edény utolsó cseppje is nadrágján landoljon, majd amint ez megtörténik, szeme felcsillan, s visszakerül ábrázatára a pimasz félmosoly, melyet egy kellően hirtelen ám mondhatni kicsit sem meglepő mozdulat követ, s löttyinti partnere arcába a saját pohara tartalmát. Az elegáns kézmozdulat nyugodtan illethető a mesterien kifinomult jelzővel is, ugyanis a pohár épp a nő arcánál áll meg, s ott kapva az igazi lendületet, egyetlen csepp sem veszik kárba.*
- Hupsz. Megcsúszott a kezem.
*Búgja oda hősünk a másiknak már-már undorítóan ártatlan hangon, majd egyik övtáskájába nyúlva egy némi jóindulattal, tisztának titulálható kendőt húz elő, majd nyújtja a nő felé.*
- Bár a vörös a szín kiválóan kiemeli a személyiséged, azért azt hiszem erre szükséged lesz. Egyébként egész megnyerő lenne az a mosoly, ha nem tudnám, hogy közben meg akarsz fojtani.
*Fűzi hozzá a végét vigyorogva, közben pedig reménykedik benne, hogy a másik fél elfogadja a felajánlott kendőt s közben nem is állít egy tőrt hősünk valamelyik vagy akár mindkét szemgödrébe.*
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én úgy érzem nem ártana venni egy fürdőt.