//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hát sokkal kényelmesebb Valuryen mellkasán pihegni ezután, mint hozzá sem érve feküdni az ágyban. Jól esik hozzábújni. A szavait hallva elmosolyodik.*
- Remélem is, még nagyon sok hely van a testemen, ami csak rád vár. *súgja a Tolvaja fülébe. Elengedi inni, ezt kivételesen nem bánja, bár rögtön hiányzik az érintése, a bőrének közelsége. Felsóhajt, és nem, nem akarta fárasztani magát lepedővel vagy bármivel. Inni készül, nem az ívóba lemenni. A mögötte heverésző elf mindent látott, így nem takargatná magát innentől előtte. A poharat a szájához emeli, mikor meglepi Valuryen, a háta mögé lépve átöleli. Felnyög halkan és biztos félrenyelne, ha ivott volna éppen egy kortyot is. A szoros ölelésbe belemozdul, és hozzádörgöli fenekét az elfhez. Ahogy hátával is egészen belesimul az ölelésbe. Hiszen annyira jó elveszni Val karjai között. A csókok a vállára nehezedő Valuryen, ahogy feje az övéhez ér. Ezután jön a kérdés, hogy mi lesz, hogy mit akar. A tervei.*
- Igazán *kezdi lágy hangján, és Val folytatja, közben nagyon aljas módon próbálja manipulálni. Erre elmosolyodik és kéjesebben nyög fel ahogyan megérzi hátul a megfeszülő férfi ágyékát. Hátra hajtja a fejét, és lehunyja szemét. Úgy hallgatja a további szavakat, fogadja a csókokat.*
- Elszökni? *egészen meglepődik, hogy juthat ilyen Val eszébe. Nem valami szajha, hogy egy ilyen után elszökjön. Sőt ilyen rövid idő alatt, még senki sem jutott át a magányos lány héján, mely elzárta őt mindenkitől. Ez nagy szó, de ezt most hogy mondja el Valuryernnek. Legszívesebben szembe fordulna Vallal, de annyira jó így, hogy nem akarja ezt se megszakítani.*
- A tervem az volt, hogy vízmágiát tanulok, azért jöttem ide Lihanechből, az indok, hogy otthonról eljöjjek, vagyis elmeneküljek. De sose vágtam bele, csak elvoltam itt olyan magamnak való apróságokkal. Húztam az időt, és fogalmam sem volt, hogy mi lesz később. *beszél hosszan, a torka pedig száraz, így hát most iszik a borból, hogy tudja folytatni.*
- Olyan semmilyen voltam. Előled pedig nem igazán szökhetek el. *mondja halkan, fejét elfordítja, hogy rálásson Valuryen arcára. Látni akarja, milyen kifejezést csalnak arcára a szavak, amiket kimond.*
- Ezüsthajú Tolvajom, már elloptál tőlem valamit, így ha igényt tartok még arra, akkor úgy muszáj veled maradnom. *ahogy ezt mondja abban semmi olyan, nincsen, ami arra utalna, hogy ezt bánná. Most viszont leteszi a bort, és kezével Valuryen arcán simít végig. Végül pedig.*
- Mit szeretnél kérni? *kérdi halkan. Eszébe jut, hogy ő sem tud túl sokat Valuryenről, így akár fel is tehetné ezeket a kérdéséket ő is. Azonban ha fel is teszi, inkább picit később.*