Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 223 (4441. - 4460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4460. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-08 23:39:58
Üzenet elküldve: 2014-02-08 23:39:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Azin Namak Kalesaj //
* Kíváncsi tekintete önkéntelenül is visszatér az idegen arcára, kinek nem épp széles, de határozottan látható mosoly telepedett meg arcán. Viszont a következő mondat, ami elhagyja száját már biztosra meggyőzi őt, hogy előző mondatát mégis csak hozzá intézte.*
- Ha ilyen egyszerű lenne. * El tudja képzelni, mire gondolt a férfi, ám nem tett határozott közeledést felé és mivel a hangja is teljesen érzelemmentes, így nem szeretne téves, hirtelen levont következtetésekre alapozni. Viszont az is igaz, hogy ez a beszélgetés sem rejt túl sok izgalmat magában. Az időjárás sosem izgalmas téma.
Mikor az előtte ülő megemeli fejét bepillantást nyer csuklyája alá. A különlegesen színezett íriszek rögtön megragadják a tekintetét, majd az arc többi, most már látható részét is szemügyre veszi.*
~ Mélységi.~ *Állapítja meg a hamuszürke bőrt és a fehér pillákat látva. Mindig is kedvelte a mélységi hímeket. Főleg azért, mert elég vér volt a pucájukban, hogy képesek legyenek vele dolgozni, amihez igen nagy türelem kell, de azért is, mert ezek a lények mindig tartogattak valami meglepetést.*
* Kíváncsi tekintete önkéntelenül is visszatér az idegen arcára, kinek nem épp széles, de határozottan látható mosoly telepedett meg arcán. Viszont a következő mondat, ami elhagyja száját már biztosra meggyőzi őt, hogy előző mondatát mégis csak hozzá intézte.*
- Ha ilyen egyszerű lenne. * El tudja képzelni, mire gondolt a férfi, ám nem tett határozott közeledést felé és mivel a hangja is teljesen érzelemmentes, így nem szeretne téves, hirtelen levont következtetésekre alapozni. Viszont az is igaz, hogy ez a beszélgetés sem rejt túl sok izgalmat magában. Az időjárás sosem izgalmas téma.
Mikor az előtte ülő megemeli fejét bepillantást nyer csuklyája alá. A különlegesen színezett íriszek rögtön megragadják a tekintetét, majd az arc többi, most már látható részét is szemügyre veszi.*
~ Mélységi.~ *Állapítja meg a hamuszürke bőrt és a fehér pillákat látva. Mindig is kedvelte a mélységi hímeket. Főleg azért, mert elég vér volt a pucájukban, hogy képesek legyenek vele dolgozni, amihez igen nagy türelem kell, de azért is, mert ezek a lények mindig tartogattak valami meglepetést.*
4459. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-08 23:20:11
Üzenet elküldve: 2014-02-08 23:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dacha Wilger//
*Mosolyát, ami lassan arcára húzódik, mintha pengével vágták volna. Nem túl széles mosoly ez, inkább csak olyan szórakozott reakció, hogy jelezze, a lányhoz beszélt. És válasz is egyben kijelentésére. Számára ez az idő éppen megfelelő, ahonnan ő jön ott ennél csak hidegebb van. Hiába, a forró vére mindig segítségére volt, hol forróságával fűtve fel, hol meg fagyosan hűsítve. Most is épp kellemesen érzi magát, és ezen a pálinka melengetése már csak javít. Bár, tudna még mit, ami javíthatná tovább az estéjét.*
-Csak annak hideg...
*Sóhajt, színlelt közönnyel.*
-Aki egyedül tölti.
*Tejfeles mosolya szélesebbre nyúlik arcán, s kissé megemeli fejét. Csuklyája alól felvillannak sötét, pettyezett íriszei, melyeket mintha selyemfüggöny volna, árnyékolnak be hófehér pillái. Szemöldökei alól végigméri a lány arcát most alaposabba. Mit is gondolhatna, szép. Kifejezetten szép.
Reméli nem veszi közeledését tolakodásnak, de ha igen, hát annyi baj legyen, egy estét kibír egyedül az ágyában. Bár még nem döntötte el, valóban ki akar-e venni egy szobát, de az éj kezdi elnehezíteni szemhéjait.*
*Mosolyát, ami lassan arcára húzódik, mintha pengével vágták volna. Nem túl széles mosoly ez, inkább csak olyan szórakozott reakció, hogy jelezze, a lányhoz beszélt. És válasz is egyben kijelentésére. Számára ez az idő éppen megfelelő, ahonnan ő jön ott ennél csak hidegebb van. Hiába, a forró vére mindig segítségére volt, hol forróságával fűtve fel, hol meg fagyosan hűsítve. Most is épp kellemesen érzi magát, és ezen a pálinka melengetése már csak javít. Bár, tudna még mit, ami javíthatná tovább az estéjét.*
-Csak annak hideg...
*Sóhajt, színlelt közönnyel.*
-Aki egyedül tölti.
*Tejfeles mosolya szélesebbre nyúlik arcán, s kissé megemeli fejét. Csuklyája alól felvillannak sötét, pettyezett íriszei, melyeket mintha selyemfüggöny volna, árnyékolnak be hófehér pillái. Szemöldökei alól végigméri a lány arcát most alaposabba. Mit is gondolhatna, szép. Kifejezetten szép.
Reméli nem veszi közeledését tolakodásnak, de ha igen, hát annyi baj legyen, egy estét kibír egyedül az ágyában. Bár még nem döntötte el, valóban ki akar-e venni egy szobát, de az éj kezdi elnehezíteni szemhéjait.*
4458. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-08 22:46:38
Üzenet elküldve: 2014-02-08 22:46:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Azin Namak Kalesaj //
* Addig szinte észre sem vette a mellette ülő alakot, míg az meg nem szólal. Hangja hűvös, ám egyáltalán nem szokatlan, így a hölgy csupán egy féloldalas pillantást küld felé, majd tekintete rögtön el is kalandozik másfelé. Szeme végül a falakon sorakozó fáklyák egyikén állapodik meg. Ahogy unottan nézi a vörös lángok táncát elképzeli, ahogy a tűz körbefonja őt lassan, kellemesen melegítve fel.. Ám a gyerekes, bolond képet hamar elhessegeti szeme elől s inkább a pálinkát választja. Ismét beleiszik a poharába, majd még egyszer és még egyszer. Érzi, hogy minden egyes égető korty után testén bizsergés fut át, egészen az átfagyott végtagokig.
Újabb felesleges gondolatok futnak át az agyán, ám mielőtt teljesen elmerülne bennük fülét ismét megüti az a jeges hang, ami néhány perccel ezelőtt. Fejét a hangirányába fordítja, ám arcot nem tud társítani hozzá, mivel az idegen arca csupán az orrától lefelé látható.*
- És hideg. * Teszi hozzá egyszerű megállapítását. Néhány pillanatig még a csuklyás alakon tartja a tekintetét azon gondolkodva, hogy vajon mit akart elérni ezzel a rövid, semmitmondó mondattal, ám végül, mivel pillanatnyi csend állt be inkább hagyja a témát. Az is lehet, hogy nem hozzá intézték a mondatot, csupán véletlenül nézett épp felé az idegen.*
* Addig szinte észre sem vette a mellette ülő alakot, míg az meg nem szólal. Hangja hűvös, ám egyáltalán nem szokatlan, így a hölgy csupán egy féloldalas pillantást küld felé, majd tekintete rögtön el is kalandozik másfelé. Szeme végül a falakon sorakozó fáklyák egyikén állapodik meg. Ahogy unottan nézi a vörös lángok táncát elképzeli, ahogy a tűz körbefonja őt lassan, kellemesen melegítve fel.. Ám a gyerekes, bolond képet hamar elhessegeti szeme elől s inkább a pálinkát választja. Ismét beleiszik a poharába, majd még egyszer és még egyszer. Érzi, hogy minden egyes égető korty után testén bizsergés fut át, egészen az átfagyott végtagokig.
Újabb felesleges gondolatok futnak át az agyán, ám mielőtt teljesen elmerülne bennük fülét ismét megüti az a jeges hang, ami néhány perccel ezelőtt. Fejét a hangirányába fordítja, ám arcot nem tud társítani hozzá, mivel az idegen arca csupán az orrától lefelé látható.*
- És hideg. * Teszi hozzá egyszerű megállapítását. Néhány pillanatig még a csuklyás alakon tartja a tekintetét azon gondolkodva, hogy vajon mit akart elérni ezzel a rövid, semmitmondó mondattal, ám végül, mivel pillanatnyi csend állt be inkább hagyja a témát. Az is lehet, hogy nem hozzá intézték a mondatot, csupán véletlenül nézett épp felé az idegen.*
4457. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-08 22:24:03
Üzenet elküldve: 2014-02-08 22:24:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dacha Wilger//
*Unottan ül a fogadó alkoholos páráját keringetve tüdejében. Nem telt bele egy perc sem, hogy bejött a Pegazusban, és máris érdekes dolgok történnek. A székeken dülöngélő, hangoskodó törpök, pityókás tündérek és más jókedvű lények szavai egységes morajként zengenek fejében. Zavaró, zengő moraj, minek minden szavát tisztán érti, de egyik sincs elég közel hozzá és a pulthoz, hogy kiemelkedjen a többi hang közül. Hirtelen azonban egy lány verődik a mellette álló székre, már a hangjából ítélve fiatal, s ha az arca is olyan, amilyen beszédének csengése, Azin nem fog csalódni. Mikor lehull a fejéről csuklyája, és látni engedi világos tincseit, és szemeit, amik szépek, már talán túl szépek is, a sötételf válla felett rápillantva végigméri úgy, hogy nem fordítja felé a fejét, s ráhúzott köpenye alatt szemei sem árulkodnak erről. Ahogy a lány megkapja poharát, őt is megcsapja a pálinka erős aromája, egyszerre keltve kellemetlen, száraz érzést torkában.*
-Ugyan azt. *Szólal meg tiszta, hűvös hangján.*
Amit a hölgy is kért.
*Felpillant a fogadósra, de a mellette ülő számára, legfeljebb egyenes, szürke orrának hegye bújik ki a köpeny alól. Ahogy megkapja poharát, és kigurítja az asztalra az érte járó 17 aranyat, nagyot szippant a Pálinka kellemes illatába.
Ahogy meghúzza, melegség önti el a torkát, arcát és fejét. Odafordul a lányhoz, hogy hamuszín képéből legalább szép ívű száját láttathassa és megteremtse a kontaktust, ám arcát még nem fedi fel előtte. Megemelve poharát szólítja meg, dallamos a pálinkától kissé megrekedt hangján. Ám ez a mondat végére teljesen megszűnik, nem kisfiú ő, hogy megártson neki egy pohárka, az italhoz szoros barátság fűzi, a pálinka meg olyan számára, akár egy tüzes nőstény.*
-Szép esténk van.
*Mondja hűvösen.*
*Unottan ül a fogadó alkoholos páráját keringetve tüdejében. Nem telt bele egy perc sem, hogy bejött a Pegazusban, és máris érdekes dolgok történnek. A székeken dülöngélő, hangoskodó törpök, pityókás tündérek és más jókedvű lények szavai egységes morajként zengenek fejében. Zavaró, zengő moraj, minek minden szavát tisztán érti, de egyik sincs elég közel hozzá és a pulthoz, hogy kiemelkedjen a többi hang közül. Hirtelen azonban egy lány verődik a mellette álló székre, már a hangjából ítélve fiatal, s ha az arca is olyan, amilyen beszédének csengése, Azin nem fog csalódni. Mikor lehull a fejéről csuklyája, és látni engedi világos tincseit, és szemeit, amik szépek, már talán túl szépek is, a sötételf válla felett rápillantva végigméri úgy, hogy nem fordítja felé a fejét, s ráhúzott köpenye alatt szemei sem árulkodnak erről. Ahogy a lány megkapja poharát, őt is megcsapja a pálinka erős aromája, egyszerre keltve kellemetlen, száraz érzést torkában.*
-Ugyan azt. *Szólal meg tiszta, hűvös hangján.*
Amit a hölgy is kért.
*Felpillant a fogadósra, de a mellette ülő számára, legfeljebb egyenes, szürke orrának hegye bújik ki a köpeny alól. Ahogy megkapja poharát, és kigurítja az asztalra az érte járó 17 aranyat, nagyot szippant a Pálinka kellemes illatába.
Ahogy meghúzza, melegség önti el a torkát, arcát és fejét. Odafordul a lányhoz, hogy hamuszín képéből legalább szép ívű száját láttathassa és megteremtse a kontaktust, ám arcát még nem fedi fel előtte. Megemelve poharát szólítja meg, dallamos a pálinkától kissé megrekedt hangján. Ám ez a mondat végére teljesen megszűnik, nem kisfiú ő, hogy megártson neki egy pohárka, az italhoz szoros barátság fűzi, a pálinka meg olyan számára, akár egy tüzes nőstény.*-Szép esténk van.
*Mondja hűvösen.*
4456. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-08 21:51:16
Üzenet elküldve: 2014-02-08 21:51:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* A Hold már magasan jár a felhőtlen égen, mikor egy sötétbe burkolódzó alak fut át a főtéren. A csuklya alól felszálló fehér felhők jelzik minden egyes levegővételét, ahogy lihegve a fogadó felé siet. Mikor odaér egy gyors mozdulattal nyitja ki a Pegazus rozoga ajtaját, nehogy a benti meleg kiszökhessen. Körül se nézve rögtön a pulthoz siet, hogy átfagyott testét felmelegíthesse valami megfelelő itallal.*
- Egy pohár Pálinka lesz 17 aranyért. * Adja le rendelését. Miközben várakozik hosszú körmeivel a falapon dobol s szemével a bent ülőket méregeti. Mikor végre megkapja a remélhetőleg alkoholban dús italt a poharat az ajkaihoz emeli, majd fejét kissé hátradöntve beleiszik. A mozdulat végett a csuklya lecsúszik a fejéről s felfedi feltűnő, világos hajzuhatagát. Reflexszerűen utána nyúl, nem szereti, ha nincs takarásban az arca, de végül meggondolja magát. Új város, új lények.. Úgyse ismeri senki..*
A hozzászólás írója (Dacha Wilger) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.08 21:52:33
- Egy pohár Pálinka lesz 17 aranyért.
* Adja le rendelését. Miközben várakozik hosszú körmeivel a falapon dobol s szemével a bent ülőket méregeti. Mikor végre megkapja a remélhetőleg alkoholban dús italt a poharat az ajkaihoz emeli, majd fejét kissé hátradöntve beleiszik. A mozdulat végett a csuklya lecsúszik a fejéről s felfedi feltűnő, világos hajzuhatagát. Reflexszerűen utána nyúl, nem szereti, ha nincs takarásban az arca, de végül meggondolja magát. Új város, új lények.. Úgyse ismeri senki..*A hozzászólás írója (Dacha Wilger) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.08 21:52:33
4455. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-08 18:50:31
Üzenet elküldve: 2014-02-08 18:50:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Adgal számára az idő igencsak vontatottan halad most, hogy társaság nélkül maradt. Épp azon morfondírozik, hogy visszamegy a barakkba, egy kis testmozgás végett,amikor két, már alaposan elázott alak beszélgetése megüti a fülét.*
-Nah persze, 200 arany. Mégis, kifizetne ennyit néhány patkányért?-
*Röhög az egyik, mire a társa magyarázni kezd.*
-Mondom neked. Egykis nyurga fickó tette ki a hirdetést a főtéren. De szerintem is csak valami humbug lehet.-
*Von vállat, majd folytatják az italozást, teljesen másra terelve a szót. De Adgalnak felpiszkálja a fantáziáját.*
~Hátha komolyabb dolog.~
*Gondolja, és mire észbe kap, már össze is készíti a holmiját, hogy kiléphessen az ajtón.*
-Nah persze, 200 arany. Mégis, kifizetne ennyit néhány patkányért?-
*Röhög az egyik, mire a társa magyarázni kezd.*
-Mondom neked. Egykis nyurga fickó tette ki a hirdetést a főtéren. De szerintem is csak valami humbug lehet.-
*Von vállat, majd folytatják az italozást, teljesen másra terelve a szót. De Adgalnak felpiszkálja a fantáziáját.*
~Hátha komolyabb dolog.~
*Gondolja, és mire észbe kap, már össze is készíti a holmiját, hogy kiléphessen az ajtón.*
4454. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-08 16:43:46
Üzenet elküldve: 2014-02-08 16:43:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A városba érkezvén egyből a főtérre jut, azonban bármily csábító is a tér képe, nem áll meg gyönyörködni benne - egyenesen továbbhalad, a helyiek által oly sokszor emlegetett fogadót keresve, mígnem az egyszer csak szó szerint előtte terem. Megkönnyebbülve nyitja ki az ajtaját, belépve - ahogy illik - köszön, s egyből a pulthoz siet, hogy némi enni és innivalót rendeljen. Igencsak megéhezett a nagy út alatt, így nagy örömmel hallgatja a csapostól a bőséges választékot, majd választ egy kancsó Vizet 2 aranyért és egy tányér Rántottát 6 aranyért , kifizeti az árát, majd keres magának egy szabad asztalt, ahol békésen falatozhat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.08 20:20:50, a következő indokkal:
Jelpótlás.
és egy tányér Rántottát 6 aranyért , kifizeti az árát, majd keres magának egy szabad asztalt, ahol békésen falatozhat.*A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.08 20:20:50, a következő indokkal:
Jelpótlás.
4453. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-08 14:58:20
Üzenet elküldve: 2014-02-08 14:58:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Lynca Diraldhan //
- Az jó, ha ismersz ilyeneket, de egy tengerjáró hajón másból sem állna a napod, minthogy a fájó pontján rúgod a legénységet. Kis túlzással legalábbis. Volt egy szakácsnőnk, remegve várta, hogy végre kikössünk és elmenekülhessen.
*Moy csillogó szemekkel és bólogatva hallgatja Lynt. Tényleg sokban hasonlítanak. A Medve azért kibírt éveket egy helyen, de mindig bekövetkezett az, amiről a szőke lány is beszél. Megszokta és megunta a környezetet, az életmódot, tovább kellett állnia. Majd így felel:*
- Az én életem is ilyesmi volt eddig. Lusta napok meg mindig kellenek. Sőt én jóformán lustálkodni jöttem vissza.
*Moy sajnálkozva hallgatja, hogy Lyn nem akar sokáig maradni. A ló és a térkép említésére elkezdi vakargatni a szakállát és hümmög. Még egy nő, aki a lovak iránt érdeklődik. Ő bizonyára tud is lovagolni, ha már egyből a vásárláson gondolkodik. A férfi megosztja vele, amit tud, hiszen szimpatikus neki a leány:*
- Épp ma voltam az istállóban. Láttam pár strapabíró jószágot, biztosan fogsz ott találni magadnak valót. Még olyat is mutattak, aki engem is elbír. Kis töpszli, de erős, mint a vas! Térképet tudok neked rajzolni a városról, ha van nálad papír meg írótoll. A piacon is adnak, de minek fizessél érte, ha nem muszáj? Este jön meg a kedv a reggelhez, nem igaz?
*A bort ízlelgető Lynt tovább nézi a férfi. Csak néhány kortyot fogyaszt és azokat ízlelgeti, forgatja. Úgy látszik, tetszik neki az íz és ezt szavaival meg is erősíti. Nem finnyás, nem ijed meg az alkoholtól, ezt már a vajsörrel is megmutatta. Életrevaló kis teremtésnek tűnik, akiben erő van és határozottság. Moy átveszi az üveget és fejét hátrahajtva, a bort a szájához emelve ő is meghúzza, majd mesél egy kicsit a kérdésekre válaszul:*
- Jártam, de ez a piacról van. Okos tanáccsal élt egyébként a barátod. Viszont ha ez méreg lenne, akkor magamat is mérgezném. Azt meg nem tervezem, hogy így férkőzzek a ruhád alá.
*Moy tényleg nem híve a leitatásnak. Azt szereti, ha a nők önszántukból adják oda neki magukat. Sokkal nagyobb kihívás ezt elérni, mint egy pár pohárral kiütni, aztán leszakítani a liliom törékeny és tehetetlen szirmait. A másik megoldás pedig a pénzért vett szerelem. Annak is megvan a helye, de ez most más szituáció. A víz mélyéről is mond egy pár szót:*
- A legmélyére? Hát az attól függ, hogy hol. Éltem egy halászfaluban. Ott a tó fenekét is megnéztük párszor. A tengerben viszont nem ajánlatos az ilyesmi. Ott olyan lények vannak, amiktől le sem jutnál. Csáposok, ezerfogúak, amiket én is láttam, de állítólag még sok minden van. A halak meg a vízinövények viszont egyre érdekesebbek, ahogy lejjebb mész. Szinte világítanak, száz színben pompáznak és ahogy körbevesznek, simogatnak, az valami felemelő érzés!
- Az jó, ha ismersz ilyeneket, de egy tengerjáró hajón másból sem állna a napod, minthogy a fájó pontján rúgod a legénységet. Kis túlzással legalábbis. Volt egy szakácsnőnk, remegve várta, hogy végre kikössünk és elmenekülhessen.
*Moy csillogó szemekkel és bólogatva hallgatja Lynt. Tényleg sokban hasonlítanak. A Medve azért kibírt éveket egy helyen, de mindig bekövetkezett az, amiről a szőke lány is beszél. Megszokta és megunta a környezetet, az életmódot, tovább kellett állnia. Majd így felel:*
- Az én életem is ilyesmi volt eddig. Lusta napok meg mindig kellenek. Sőt én jóformán lustálkodni jöttem vissza.
*Moy sajnálkozva hallgatja, hogy Lyn nem akar sokáig maradni. A ló és a térkép említésére elkezdi vakargatni a szakállát és hümmög. Még egy nő, aki a lovak iránt érdeklődik. Ő bizonyára tud is lovagolni, ha már egyből a vásárláson gondolkodik. A férfi megosztja vele, amit tud, hiszen szimpatikus neki a leány:*
- Épp ma voltam az istállóban. Láttam pár strapabíró jószágot, biztosan fogsz ott találni magadnak valót. Még olyat is mutattak, aki engem is elbír. Kis töpszli, de erős, mint a vas! Térképet tudok neked rajzolni a városról, ha van nálad papír meg írótoll. A piacon is adnak, de minek fizessél érte, ha nem muszáj? Este jön meg a kedv a reggelhez, nem igaz?
*A bort ízlelgető Lynt tovább nézi a férfi. Csak néhány kortyot fogyaszt és azokat ízlelgeti, forgatja. Úgy látszik, tetszik neki az íz és ezt szavaival meg is erősíti. Nem finnyás, nem ijed meg az alkoholtól, ezt már a vajsörrel is megmutatta. Életrevaló kis teremtésnek tűnik, akiben erő van és határozottság. Moy átveszi az üveget és fejét hátrahajtva, a bort a szájához emelve ő is meghúzza, majd mesél egy kicsit a kérdésekre válaszul:*
- Jártam, de ez a piacról van. Okos tanáccsal élt egyébként a barátod. Viszont ha ez méreg lenne, akkor magamat is mérgezném. Azt meg nem tervezem, hogy így férkőzzek a ruhád alá.
*Moy tényleg nem híve a leitatásnak. Azt szereti, ha a nők önszántukból adják oda neki magukat. Sokkal nagyobb kihívás ezt elérni, mint egy pár pohárral kiütni, aztán leszakítani a liliom törékeny és tehetetlen szirmait. A másik megoldás pedig a pénzért vett szerelem. Annak is megvan a helye, de ez most más szituáció. A víz mélyéről is mond egy pár szót:*
- A legmélyére? Hát az attól függ, hogy hol. Éltem egy halászfaluban. Ott a tó fenekét is megnéztük párszor. A tengerben viszont nem ajánlatos az ilyesmi. Ott olyan lények vannak, amiktől le sem jutnál. Csáposok, ezerfogúak, amiket én is láttam, de állítólag még sok minden van. A halak meg a vízinövények viszont egyre érdekesebbek, ahogy lejjebb mész. Szinte világítanak, száz színben pompáznak és ahogy körbevesznek, simogatnak, az valami felemelő érzés!
4452. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-07 23:21:36
Üzenet elküldve: 2014-02-07 23:21:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Moy Befe //
*Irigykedve hallgatja a férfit. A szavaiból azt szűri le, hogy Moy hosszú évtizedes kalandokon van túl, míg Lyn még csak az útja elején jár, és csupán néhány évet tudhat maga mögött. Egy nap szeretne ő is annyi mesélni valót szerezni, mint amennyi Moynak lehet.*
- Hatásos kis darab *biccent elismerőn, még ha a maga részéről inkább megmaradna az íjánál.* Ó, a részeg matrózok ellen ismerem az orvosságot, ne aggódj.
*Kacsint cinkosul. Bár élesben még sosem próbálta, de elméletben számtalan trükk van birtokában, mellyel jobb belátásra bírhatja a gyengébbik nemet. Férfi szemmel talán aljasnak tűnő praktikák, de idősebb fivére szerint szükség esetén hatásosnak bizonyulhatnak. Remélhetőleg egyszer lesz alkalma veszélytelenül kipróbálni az egyiket.
Habár nem nyerte el túlzottan a tetszését az a két hajóút, amin részt vett, mégis vágyakozva hallgatja Moy szavait a végtelen kékségről. Átérzi, vagy legalábbis nagyon szeretné átérezni a szabadságát - talán pont emiatt vándorol annyit. Nem csak a táj szépsége és a tudás, hanem az átélt élmény miatt.*
- Ha tehetem, igen. Nem szívesen időzöm egy helyen sokáig. Feszélyez, ha már ismerőssé válnak az utcák, az arcok. Olyankor mindig úgy érzem, gyorsan tovább kell állnom. Artheniorban sem maradok sokáig, csak hát ez a nap ilyen lustára sikeredett... *Emeli meg vajsörét, s legurít a torkán pár kortyot, majd az ajkait megtörölve, elegánsan folytatja.* Még nem döntöttem el, merre tovább, de azt hiszem, szükségem lenne egy lóra, meg egy térképre, végső esetben valakire, aki mutatja a következő lépést.
*Korsós kezével hanyagul legyint, hisz ezek olyan problémák, amikkel csak holnap óhajt különösebben foglalkozni. A mai napnak már úgyis mindegy, teljen hát pihenéssel és mókával.*
- A víz mélye? Mélyen a víz fenekén? Le lehet oda jutni? *kíváncsiskodik nagyra nyíló szemekkel. Számára ez új, mert hát az rendben van, hogy a föld rétegei járhatóak, de hogy a víz! Eddig úgy hitte, a hajózáson túl nem rejt többet.
A felé kínált italra pillant.*
- Egy jó barátom szerint sosem szabad idegenektől alkoholt elfogadni. De hát akik olyan rokonlelkek, mint te meg én, azok nem lehetnek idegenek egymás számára, nem igaz?
*Átveszi a vörösbort, s ha szabad, kíváncsian kortyol belőle, először csak egy aprót, míg az ízével ismerkedik, aztán bátrabban. Két korty után vissza is nyújtja.*
- Köszönöm, igazán különleges íze van. Csak nem jártál már a Tűz Városában? Te magad vetted?
*Maradék vajsörét most egy ideig érintetlenül hagyja, míg a vörösbor utóízén nyammog. Kár lenne elrontani, ha már Moy jóvoltából igazi wegtoreni italt kóstolhatott meg.*
*Irigykedve hallgatja a férfit. A szavaiból azt szűri le, hogy Moy hosszú évtizedes kalandokon van túl, míg Lyn még csak az útja elején jár, és csupán néhány évet tudhat maga mögött. Egy nap szeretne ő is annyi mesélni valót szerezni, mint amennyi Moynak lehet.*
- Hatásos kis darab *biccent elismerőn, még ha a maga részéről inkább megmaradna az íjánál.* Ó, a részeg matrózok ellen ismerem az orvosságot, ne aggódj.
*Kacsint cinkosul. Bár élesben még sosem próbálta, de elméletben számtalan trükk van birtokában, mellyel jobb belátásra bírhatja a gyengébbik nemet. Férfi szemmel talán aljasnak tűnő praktikák, de idősebb fivére szerint szükség esetén hatásosnak bizonyulhatnak. Remélhetőleg egyszer lesz alkalma veszélytelenül kipróbálni az egyiket.
Habár nem nyerte el túlzottan a tetszését az a két hajóút, amin részt vett, mégis vágyakozva hallgatja Moy szavait a végtelen kékségről. Átérzi, vagy legalábbis nagyon szeretné átérezni a szabadságát - talán pont emiatt vándorol annyit. Nem csak a táj szépsége és a tudás, hanem az átélt élmény miatt.*
- Ha tehetem, igen. Nem szívesen időzöm egy helyen sokáig. Feszélyez, ha már ismerőssé válnak az utcák, az arcok. Olyankor mindig úgy érzem, gyorsan tovább kell állnom. Artheniorban sem maradok sokáig, csak hát ez a nap ilyen lustára sikeredett... *Emeli meg vajsörét, s legurít a torkán pár kortyot, majd az ajkait megtörölve, elegánsan folytatja.* Még nem döntöttem el, merre tovább, de azt hiszem, szükségem lenne egy lóra, meg egy térképre, végső esetben valakire, aki mutatja a következő lépést.
*Korsós kezével hanyagul legyint, hisz ezek olyan problémák, amikkel csak holnap óhajt különösebben foglalkozni. A mai napnak már úgyis mindegy, teljen hát pihenéssel és mókával.*
- A víz mélye? Mélyen a víz fenekén? Le lehet oda jutni? *kíváncsiskodik nagyra nyíló szemekkel. Számára ez új, mert hát az rendben van, hogy a föld rétegei járhatóak, de hogy a víz! Eddig úgy hitte, a hajózáson túl nem rejt többet.
A felé kínált italra pillant.*
- Egy jó barátom szerint sosem szabad idegenektől alkoholt elfogadni. De hát akik olyan rokonlelkek, mint te meg én, azok nem lehetnek idegenek egymás számára, nem igaz?
*Átveszi a vörösbort, s ha szabad, kíváncsian kortyol belőle, először csak egy aprót, míg az ízével ismerkedik, aztán bátrabban. Két korty után vissza is nyújtja.*
- Köszönöm, igazán különleges íze van. Csak nem jártál már a Tűz Városában? Te magad vetted?
*Maradék vajsörét most egy ideig érintetlenül hagyja, míg a vörösbor utóízén nyammog. Kár lenne elrontani, ha már Moy jóvoltából igazi wegtoreni italt kóstolhatott meg.*
4451. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-07 21:31:39
Üzenet elküldve: 2014-02-07 21:31:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mora Dravok//
* Ebben a városban nem mond sokat az ő neve és ugyan ki emlékezne rá? Talán egy-két leányzó akad, akiknek jó tíz évvel ezelőtt született elf vérű gyermeke, de kicsi az esély arra, hogy bárkivel is összefutna azok közül. Figyelmesen hallgatja a lányt, aki ezek szerint jó ideje itt él már és ismer minden, hüm, sikátort is. Halkan nevet csak fel arra, hogy a lány szerint nem nőhetett a szívéhez ez a város. *
- Hát nem. Egyik város sem nőtt a szívemhez, egyik olyan mint a másik. Házak, kicsik és nagyok, tömeg, szegények és gazdagok. Jártam már minden városban és mindkét karavánpihenőben múlattam az időmet, egyik helyen sem voltam otthon. Nem, egy-két évnél tovább eddig még csak egyszer maradtam, de az, más. Na, együnk akkor valami finomat.
* Hogy elterelje a szót, inkább rendel valami finomat, sült húst, krumplit, meg ami kell még. Vagyis amit a lány kér. Rendel két adagFőtt ételt és kifizeti érte a 22aranyat. *
- Szólj, ha kérsz még valamit. Igaz nem vagyok valami gazdag ficsúr, mentsen tőle az ég, de egy szép hölgyet megvendégelhetek.
* Megadja a módját, mint mindig. *
* Ebben a városban nem mond sokat az ő neve és ugyan ki emlékezne rá? Talán egy-két leányzó akad, akiknek jó tíz évvel ezelőtt született elf vérű gyermeke, de kicsi az esély arra, hogy bárkivel is összefutna azok közül. Figyelmesen hallgatja a lányt, aki ezek szerint jó ideje itt él már és ismer minden, hüm, sikátort is. Halkan nevet csak fel arra, hogy a lány szerint nem nőhetett a szívéhez ez a város. *
- Hát nem. Egyik város sem nőtt a szívemhez, egyik olyan mint a másik. Házak, kicsik és nagyok, tömeg, szegények és gazdagok. Jártam már minden városban és mindkét karavánpihenőben múlattam az időmet, egyik helyen sem voltam otthon. Nem, egy-két évnél tovább eddig még csak egyszer maradtam, de az, más. Na, együnk akkor valami finomat.
* Hogy elterelje a szót, inkább rendel valami finomat, sült húst, krumplit, meg ami kell még. Vagyis amit a lány kér. Rendel két adagFőtt ételt és kifizeti érte a 22aranyat.
*- Szólj, ha kérsz még valamit. Igaz nem vagyok valami gazdag ficsúr, mentsen tőle az ég, de egy szép hölgyet megvendégelhetek.
* Megadja a módját, mint mindig. *
4450. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-07 19:16:32
Üzenet elküldve: 2014-02-07 19:16:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Yaron Fyn Naraldru//
* Úgy tűnik a férfi nem szeretne bemutatkozni, legalábbis nem rögtön. Inkább kitér a válasz elől, amin a lány csak halványan mosolyog. Sokan vannak, akik nem szívesen hangoztatják nevüket, ki ezért, ki azért.. Nem is erőlteti a témát, inkább a felé intézett kérdésre figyel.*
- Maradjunk annyiban,. hogy igen jól ismerem a várost.. Nem itt születtem, de életem nagy részét itt töltöttem, úgyhogy volt elég időm felfedezni minden egyes utcáját, minden sikátorát. Szerintem nem változott sokat, sőt, talán semennyit. Ha szabad megkérdeznem.. *Kezdi a mondatot, mert aki a nevét nem szívesen árulja el, az általában a múltjával sem dicsekszik.* miért tértél vissza a városba. Mert gondolom nem úgy mentél el, hogy nagyon a szívedhez nőtt volna ez a porfészek... persze én nem tudhatom.
* Amennyire lehet próbál szabadkozni, udvariasnak és tapintatosnak tűnni, ahogy a "jókislányok" szoktak. S amíg kell, meg is őrzi ezt az álcát, hisz ki tudja mi sül ki ebből a beszélgetésből.*
- És hogy szólítsalak? Yar? Yaron? Esetleg Fyn? * Örül, hogy végül úgy döntött az elf, hogy megmondja a nevét, legalább ennyivel többet tud róla. A meghívást hallva mosolya kiszélesedik, nem az a fajta kis tolvaj, aki visszautasít egy ilyen ajánlatot, főleg ha ezüsttálcán kínálja a Sors.*
- Ha már így kérdezi szívesen ennék valamit. Persze csak ha tényleg nincs ellenedre..
* Nincs is annál jobb, amikor a kiszemelt maga nyújtja át az aranyat önként. És ha most nem is közvetlenül ez történik, attól még mosolyogva nyugtázza a gesztust.*
* Úgy tűnik a férfi nem szeretne bemutatkozni, legalábbis nem rögtön. Inkább kitér a válasz elől, amin a lány csak halványan mosolyog. Sokan vannak, akik nem szívesen hangoztatják nevüket, ki ezért, ki azért.. Nem is erőlteti a témát, inkább a felé intézett kérdésre figyel.*
- Maradjunk annyiban,. hogy igen jól ismerem a várost.. Nem itt születtem, de életem nagy részét itt töltöttem, úgyhogy volt elég időm felfedezni minden egyes utcáját, minden sikátorát. Szerintem nem változott sokat, sőt, talán semennyit. Ha szabad megkérdeznem.. *Kezdi a mondatot, mert aki a nevét nem szívesen árulja el, az általában a múltjával sem dicsekszik.* miért tértél vissza a városba. Mert gondolom nem úgy mentél el, hogy nagyon a szívedhez nőtt volna ez a porfészek... persze én nem tudhatom.
* Amennyire lehet próbál szabadkozni, udvariasnak és tapintatosnak tűnni, ahogy a "jókislányok" szoktak. S amíg kell, meg is őrzi ezt az álcát, hisz ki tudja mi sül ki ebből a beszélgetésből.*
- És hogy szólítsalak? Yar? Yaron? Esetleg Fyn? * Örül, hogy végül úgy döntött az elf, hogy megmondja a nevét, legalább ennyivel többet tud róla. A meghívást hallva mosolya kiszélesedik, nem az a fajta kis tolvaj, aki visszautasít egy ilyen ajánlatot, főleg ha ezüsttálcán kínálja a Sors.*
- Ha már így kérdezi szívesen ennék valamit. Persze csak ha tényleg nincs ellenedre..
* Nincs is annál jobb, amikor a kiszemelt maga nyújtja át az aranyat önként. És ha most nem is közvetlenül ez történik, attól még mosolyogva nyugtázza a gesztust.*
4449. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-06 21:27:48
Üzenet elküldve: 2014-02-06 21:27:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Darel Corthyr Worf//
*Hemitár nekilát az ételnek már ránézésre is látta, hogy neki ez sok. Az első falatokat félve kezdi enni mintha valami furcsa dolgot, enne. Nem az étellel van baja, hanem inkább azzal, hogy ő mindig is a templomi koszton élt. A templomi étel sokkal szerényebb és kevésbé ízletes. Társainak ez teljesen hétköznapi dolog csak az evés foglalja, le őket a mögötte meglapuló dolgokat nem veszik észre.. Evés közben egy szót sem szól, csak akkor akar megszólalni mikor a mágus, távozik. De mire észbe kap már késő. Argus tovább állt sietősen. Az étele felét se bírta megenni a fiú nincs hozzászokva ehhez a nagy adaghoz. Kínos csend, ami megmaradt köztük a távozó után, de mikor a harcosra néz, látja, hogy ez csak neki kínos. Majd egy szó töri meg a csendet és hátat fordít neki Darel. Gyorsan Hemitar is feláll a székből és követi a harcost. Ahogy elmennek a fogadós mellet a fiú ránéz és így szól.*
- Köszönöm szépen az ételt uram nagyon finom és bőséges volt. További szép napot kívánok önnek.
*Majd rámosolyog a fogadósra és tovább lépked. A holdudvar felé mennek, de valahogy nem hiszi, hogy csak addig. Kíváncsi rá hova viszi őt. Így hát kicsit gyorsabban kezdi szedni a lábát, mert Darel nagyobb és gyorsabb léptekkel megy, mint amit ő megszokott. Mikor már közelebb ér hozzá, körülbelül egy karnyújtásnyira és nem mögötte inkább mellette áll egy kérdést tesz fel csak.*
- Darel hova megyünk?
*Sose fogja tudni legyőzni a kíváncsiságát, mert szája mindig előbb reagál, mint akarata, ami elfojtaná azt. A fiú és a harcos távoznak a fogadóból már csak az ételmaradékok maradt utánuk illetve egy kérdés, ami hallható volt.*
*Hemitár nekilát az ételnek már ránézésre is látta, hogy neki ez sok. Az első falatokat félve kezdi enni mintha valami furcsa dolgot, enne. Nem az étellel van baja, hanem inkább azzal, hogy ő mindig is a templomi koszton élt. A templomi étel sokkal szerényebb és kevésbé ízletes. Társainak ez teljesen hétköznapi dolog csak az evés foglalja, le őket a mögötte meglapuló dolgokat nem veszik észre.. Evés közben egy szót sem szól, csak akkor akar megszólalni mikor a mágus, távozik. De mire észbe kap már késő. Argus tovább állt sietősen. Az étele felét se bírta megenni a fiú nincs hozzászokva ehhez a nagy adaghoz. Kínos csend, ami megmaradt köztük a távozó után, de mikor a harcosra néz, látja, hogy ez csak neki kínos. Majd egy szó töri meg a csendet és hátat fordít neki Darel. Gyorsan Hemitar is feláll a székből és követi a harcost. Ahogy elmennek a fogadós mellet a fiú ránéz és így szól.*
- Köszönöm szépen az ételt uram nagyon finom és bőséges volt. További szép napot kívánok önnek.
*Majd rámosolyog a fogadósra és tovább lépked. A holdudvar felé mennek, de valahogy nem hiszi, hogy csak addig. Kíváncsi rá hova viszi őt. Így hát kicsit gyorsabban kezdi szedni a lábát, mert Darel nagyobb és gyorsabb léptekkel megy, mint amit ő megszokott. Mikor már közelebb ér hozzá, körülbelül egy karnyújtásnyira és nem mögötte inkább mellette áll egy kérdést tesz fel csak.*
- Darel hova megyünk?
*Sose fogja tudni legyőzni a kíváncsiságát, mert szája mindig előbb reagál, mint akarata, ami elfojtaná azt. A fiú és a harcos távoznak a fogadóból már csak az ételmaradékok maradt utánuk illetve egy kérdés, ami hallható volt.*
4448. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-06 20:52:51
Üzenet elküldve: 2014-02-06 20:52:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Rigolhand Hemitar, Vaslábú Argus //
* Jegesen tekint a fiúra mikor az a félelmeiről beszél, nem soká időzik ott, s nem is ad választ neki, egyelőre nem. Argushoz fordul vissza s nézi ahogy a kövér alak habzsolja az ételt. Neki fogna ő is de a fiú imára kulcsolja kezeit. Szótlan motyogja a kimondatlan szavakat, Darel nézi némán, ahogy a fiú végzi hithűen dolgát. Végül gyermeki mosoly követi aztán neki lát az ifjú is. Néhány kósza pillanat végül Darel is követi a két társát s elfogyasztja a kapott étket némaságba burkolózva.
Argus szól miután végzett. *
- Téged könnyű megtalálni Mágus.
* Erősíti meg Argust abban, hogy rá lel majd ha végre megtudta ami fontos lehet. A kijelentésre mit sem reagál, hogy ne ölje meg a fiút, csupán némám kortyol egyet az italból mit elé tettek, s szemeit Argusra mereszti, meg sem rebbennek mikor hallja a mondatot. Mikor feláll a mágus s közli, hogy távoznia kell, Darel is követi a példáját. Fel egyenesedik és enyhén fejet hajt a távozónak. Figyeli ahogy a köpcös alak sietősen elhagyja a fogadót, maga mögött hagyva a zajos tavernát. Az asztalra nyúl végül ahol kupája pihent eddig, kezébe veszi s felhajtja a maradékot. Végül Hemitarra emeli kék szemeit. Végigméri az ifjú alakját. Végül megszólal. *
- Induljunk
* Jelenti ki és már lép is el a fiú mellett egy határozott lépéssel. Köpenye lustán adja meg magát a mozdulatnak, ahogy a fiatal harcost követi. Útja a fogadó hátsó ajtajához vezet, a Hold udvar irányába… *
* Jegesen tekint a fiúra mikor az a félelmeiről beszél, nem soká időzik ott, s nem is ad választ neki, egyelőre nem. Argushoz fordul vissza s nézi ahogy a kövér alak habzsolja az ételt. Neki fogna ő is de a fiú imára kulcsolja kezeit. Szótlan motyogja a kimondatlan szavakat, Darel nézi némán, ahogy a fiú végzi hithűen dolgát. Végül gyermeki mosoly követi aztán neki lát az ifjú is. Néhány kósza pillanat végül Darel is követi a két társát s elfogyasztja a kapott étket némaságba burkolózva.
Argus szól miután végzett. *
- Téged könnyű megtalálni Mágus.
* Erősíti meg Argust abban, hogy rá lel majd ha végre megtudta ami fontos lehet. A kijelentésre mit sem reagál, hogy ne ölje meg a fiút, csupán némám kortyol egyet az italból mit elé tettek, s szemeit Argusra mereszti, meg sem rebbennek mikor hallja a mondatot. Mikor feláll a mágus s közli, hogy távoznia kell, Darel is követi a példáját. Fel egyenesedik és enyhén fejet hajt a távozónak. Figyeli ahogy a köpcös alak sietősen elhagyja a fogadót, maga mögött hagyva a zajos tavernát. Az asztalra nyúl végül ahol kupája pihent eddig, kezébe veszi s felhajtja a maradékot. Végül Hemitarra emeli kék szemeit. Végigméri az ifjú alakját. Végül megszólal. *
- Induljunk
* Jelenti ki és már lép is el a fiú mellett egy határozott lépéssel. Köpenye lustán adja meg magát a mozdulatnak, ahogy a fiatal harcost követi. Útja a fogadó hátsó ajtajához vezet, a Hold udvar irányába… *
4447. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-06 17:00:37
Üzenet elküldve: 2014-02-06 17:00:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Mordach Harders //
*Ha eddig nem nyűgözték volna le eléggé a kis manók – ami persze hazugság volna -, akkor most már maradéktalanul sikerült megkaparintaniuk feltétlen csodálatát. Nehéz attól elvonatkoztatnia, hogy ezek a parányi mágikus lények nem is valósak, voltaképpen Mordach varázslatának és belső világának kivetülései, de amint ezt belátja, egészen más köntösbe bújik az egész mutatvány. Megnyugvása mellett bizalom férkőzik a szívébe, mert hát épp az imént tárulkozott meg előtte ez a férfi, nem is akármilyen módon, s hiába tűnik ez csupán egy "egyszerű" varázslatnak, igen is sokat megmutat létrehozójáról.
És pedig ha az uraság erre méltónak találta, akkor igen nagy becsben kell tartania ezt.
Sajnálja is, mikor színpadiasan elhalványulnak, majd megszűnnek a fénylények, s abból igen csak jól látszik ámulata, hogy mikor megérinti a vállát Mordach, szinte megrezzen a hirtelen felocsúdás révén.*
- Teljesen lenyűgözött... Örömteli, hogy ilyesféle dolgoknak szenteli mágiáját, becsületre méltó. Rég nem volt szerencsém szép mutatványokhoz, ha szabad ezt efféle jelzővel illetni, ám ennyire látványos és szívet melengető varázslatot még sosem láttam. Igazán hálás vagyok, amiért látni engedte ezt a csodát. *Az ő ajkaira is mosoly kúszik, de miként ő sem láthatja a férfi mimikáját, úgy ez visszafelé is érvényes, egyedül hangján lehet érezni, hogy békesség és öröm lapul az arcán.
Legnagyobb megnyugvására ez nem sokáig marad így, hamarost elhagyják a vak sötét képződményt, s miután ismételten átpréselték magukat az indák tengerén, újfent színt és formát öltenek a világ dolgai tekinteteik előtt. Azonban hosszas vigalomra nem akad idejük, a nyugodt, csendes éjszakába farkas vonyítás ver éket, amely csakugyan aggodalmat szül a lelkébe. Nem mondhatni félős nőnek, de a városi szóbeszédek alapján igazán nem lenne ínyére, ha összeakadnának egy éhes falkával.*
- Rendben van... Jobb minél előbb visszatérni a városba, mert ha csakugyan megszaporodtak erre az éji fenevadak, akkor bizony gondolni kell arra, hogy sokaknak nem marad az erdőbeli táplálékból, s nem csak a városba kóborolnak el szívesen, hanem még barátaikat is könnyűszerrel felfalják. Hallani a hangjukon a feszültséget, a türelmetlen éhséget, melyet a téli napok is szülnek... *Magyarázza csöndesen, teljes természetességgel beszélve úgy az élőlényekről, mintha értené minden szavukat, s hát nem is jár messze az igazság. Lelke a természettel szoros frigyben gyümölcsözik, így hát nem is csoda, hogy ha a növényeknek értője, akkor az állatok rezdülései, hangjai is szavakként szolgálnak számára.
No de, többet nem is szól, míg a városba nem érnek, pontosabban az erdő szélére, honnét egyenes út vezet a Holdudvarba, majd pedig a már jól ismert Pegazusba. Azonban mielőtt tovább haladnának, Mordach megáll, megszabadítani ruházatát az út közben illetéktelenül hozzájuk csapódó tüskésektől. S miként az elébb a férfi hátra pillantott a Holdra, most ő tesz ugyanígy. Elmosolyodik, arra gondolva, hogyha esedékesen később jutnak az erdő mélyére, akkor nem lett volna oly csodálatos látványban része.*
- Egyetértek, minden megfelelően alakul. Most igazán elmondhatjuk, hogy a természet kegyeltjei vagyunk, remek egy nap ez! S valóban örömteli, hogy még folytathatjuk, így én is köszönettel adózom szíves meghívásáért. Bár kíváncsi volnék ama kezdeti tudományára is a konyhaművészetben, de ha Ön óvakodásra int, akkor nem erőltetem. *Mosolyogja vidáman, ahogy tovább indulnak.*
- Ami azt illeti, a minap épp függetleníteni óhajtottam magam minden problémától, s bizonyosra veszem, ha nem találkozom Önnel, nem sikerült volna ilyen kitűnően. Sokat gondolkodtam, meginduljak-e a városba kutakodni, aztán mindég valami megmagyarázhatatlan érzés inkább tovább vitt a sétámban, míg végül a templomban nem állapodtam meg. A történet folytatását pedig már Ön is jól ismeri. *Meséli jó kedéllyel, bár a következő kérdésre az ő arcán is árnyaltabbá válik a mosoly. Azonban annyira már nem vonakodik megosztani történetét a férfivel, de természetest nem út közben kívánja megismertetni az egész históriát. Helyébe fenntartások nélkül ad választ erre az árnyalt kérdésre, jelezvén bizalmának erősödését.*
- Is-is. Kizárólag családomat érintő eset révén úgy volt a legjobb, ha valaki közvetlen rokon jár az ügy végére. Atyám odahaza orkokkal hadakszik, édesanyám ráadásul testvéremet várja, más pedig nem igen akadt, kiben feltétlen megbízna apám. Úgy vélte, a csatározástól messzebb amúgy is biztonságban tudhat, de nekem is érdekem volt segíteni az ügyét, s hát lássuk be, nem épp ezen időkben volt szüksége egy ilyesfajta problémára. Tudja, Önben bizalmamat lelem, s intettek már óvásra titkaimnak felfedésében, azonban a napnál is világosabb, hogy kérdeznem kell, ha válaszokat akarok kapni. Lehet, hogy nem jutok előrébb, ha megosztom Önnel a mesét, de ismerkedésünknek messze nem is ez volt a célja részemről, mielőtt félreértené szándékaimat. Örülök, hogy gondjaimtól mentesen tölthetem Önnel ezt a szép napot, azonban ha érdeklik ügyem részletei, úgy a vacsora mellett szívesen elmondom. *Magyarázza visszafogott hangnemben, utána viszont ismét Mordach-é a szó. Érdeklődő figyelemmel kíséri szavait, s bár előtte sosem gondolt arra, hogy bármiféle társaságnak a számát gyarapítsa, valahogy mégis felkelti az érdeklődését ez a bizonyos rend. Olybá tűnik, jó célokat szolgálnak, ahol kamatoztatható a harctudás, s bizonyos benne, hogy nem épp véletlen osztotta meg vele a dolgot az uraság. Azonban hirtelenjében nem mondhat semmit, főként a fogadó ajtajában ácsorogva. Kezét a kilincsre simítja, majd félig a férfi felé fordul.*
- Ön tényleg megannyi dologgal foglalkozik, kedvemre való ez. *Jegyzi meg, amint kedvesen elmosolyodik.* Erről a bizonyos rendről is szívesen hallanék többet, tehát azt ajánlom, eme témát is sorakoztassuk a vacsora mellé, mit gondol? *Kérdezi amolyan költői kérdésként, ugyanis nem hiszi azt, hogy bármi kivetnivalója lenne Mordachnak.
Azzal le is nyomja a kilincset, s kitárja az ajtót, azonban a fogadó súlyos, alkoholgőzös "aromáját" még mindig nehezen viseli, főként a színtiszta levegőjű erdei séta után. No de, kénytelen megszokni az itteni körülményeket, nem mellékesen azért, mert a kinti hűvös után nagyon is jól esik neki a kandallóban pattogó tűz melege.
Közben, ahogy befelé lépdelnek, körültekint a fogadó népes összejövetelén, s igen csak nagy véletlen, hogy épp megakad szeme egy bizonyos törpén, aki egy íjat viselő úrtól búcsúzik. Több figyelmet azonban nem szentel nekik, révén, hogy nem ismeri egyiket sem.*
- Nos, melyik asztalt ajánlja bensőséges beszédünkre? *Kérdezi, ismét csak elmosolyodva, ahogy csillagként tündöklő szemeivel a Vörösre tekint.*
*Ha eddig nem nyűgözték volna le eléggé a kis manók – ami persze hazugság volna -, akkor most már maradéktalanul sikerült megkaparintaniuk feltétlen csodálatát. Nehéz attól elvonatkoztatnia, hogy ezek a parányi mágikus lények nem is valósak, voltaképpen Mordach varázslatának és belső világának kivetülései, de amint ezt belátja, egészen más köntösbe bújik az egész mutatvány. Megnyugvása mellett bizalom férkőzik a szívébe, mert hát épp az imént tárulkozott meg előtte ez a férfi, nem is akármilyen módon, s hiába tűnik ez csupán egy "egyszerű" varázslatnak, igen is sokat megmutat létrehozójáról.
És pedig ha az uraság erre méltónak találta, akkor igen nagy becsben kell tartania ezt.
Sajnálja is, mikor színpadiasan elhalványulnak, majd megszűnnek a fénylények, s abból igen csak jól látszik ámulata, hogy mikor megérinti a vállát Mordach, szinte megrezzen a hirtelen felocsúdás révén.*
- Teljesen lenyűgözött... Örömteli, hogy ilyesféle dolgoknak szenteli mágiáját, becsületre méltó. Rég nem volt szerencsém szép mutatványokhoz, ha szabad ezt efféle jelzővel illetni, ám ennyire látványos és szívet melengető varázslatot még sosem láttam. Igazán hálás vagyok, amiért látni engedte ezt a csodát. *Az ő ajkaira is mosoly kúszik, de miként ő sem láthatja a férfi mimikáját, úgy ez visszafelé is érvényes, egyedül hangján lehet érezni, hogy békesség és öröm lapul az arcán.
Legnagyobb megnyugvására ez nem sokáig marad így, hamarost elhagyják a vak sötét képződményt, s miután ismételten átpréselték magukat az indák tengerén, újfent színt és formát öltenek a világ dolgai tekinteteik előtt. Azonban hosszas vigalomra nem akad idejük, a nyugodt, csendes éjszakába farkas vonyítás ver éket, amely csakugyan aggodalmat szül a lelkébe. Nem mondhatni félős nőnek, de a városi szóbeszédek alapján igazán nem lenne ínyére, ha összeakadnának egy éhes falkával.*
- Rendben van... Jobb minél előbb visszatérni a városba, mert ha csakugyan megszaporodtak erre az éji fenevadak, akkor bizony gondolni kell arra, hogy sokaknak nem marad az erdőbeli táplálékból, s nem csak a városba kóborolnak el szívesen, hanem még barátaikat is könnyűszerrel felfalják. Hallani a hangjukon a feszültséget, a türelmetlen éhséget, melyet a téli napok is szülnek... *Magyarázza csöndesen, teljes természetességgel beszélve úgy az élőlényekről, mintha értené minden szavukat, s hát nem is jár messze az igazság. Lelke a természettel szoros frigyben gyümölcsözik, így hát nem is csoda, hogy ha a növényeknek értője, akkor az állatok rezdülései, hangjai is szavakként szolgálnak számára.
No de, többet nem is szól, míg a városba nem érnek, pontosabban az erdő szélére, honnét egyenes út vezet a Holdudvarba, majd pedig a már jól ismert Pegazusba. Azonban mielőtt tovább haladnának, Mordach megáll, megszabadítani ruházatát az út közben illetéktelenül hozzájuk csapódó tüskésektől. S miként az elébb a férfi hátra pillantott a Holdra, most ő tesz ugyanígy. Elmosolyodik, arra gondolva, hogyha esedékesen később jutnak az erdő mélyére, akkor nem lett volna oly csodálatos látványban része.*
- Egyetértek, minden megfelelően alakul. Most igazán elmondhatjuk, hogy a természet kegyeltjei vagyunk, remek egy nap ez! S valóban örömteli, hogy még folytathatjuk, így én is köszönettel adózom szíves meghívásáért. Bár kíváncsi volnék ama kezdeti tudományára is a konyhaművészetben, de ha Ön óvakodásra int, akkor nem erőltetem. *Mosolyogja vidáman, ahogy tovább indulnak.*
- Ami azt illeti, a minap épp függetleníteni óhajtottam magam minden problémától, s bizonyosra veszem, ha nem találkozom Önnel, nem sikerült volna ilyen kitűnően. Sokat gondolkodtam, meginduljak-e a városba kutakodni, aztán mindég valami megmagyarázhatatlan érzés inkább tovább vitt a sétámban, míg végül a templomban nem állapodtam meg. A történet folytatását pedig már Ön is jól ismeri. *Meséli jó kedéllyel, bár a következő kérdésre az ő arcán is árnyaltabbá válik a mosoly. Azonban annyira már nem vonakodik megosztani történetét a férfivel, de természetest nem út közben kívánja megismertetni az egész históriát. Helyébe fenntartások nélkül ad választ erre az árnyalt kérdésre, jelezvén bizalmának erősödését.*
- Is-is. Kizárólag családomat érintő eset révén úgy volt a legjobb, ha valaki közvetlen rokon jár az ügy végére. Atyám odahaza orkokkal hadakszik, édesanyám ráadásul testvéremet várja, más pedig nem igen akadt, kiben feltétlen megbízna apám. Úgy vélte, a csatározástól messzebb amúgy is biztonságban tudhat, de nekem is érdekem volt segíteni az ügyét, s hát lássuk be, nem épp ezen időkben volt szüksége egy ilyesfajta problémára. Tudja, Önben bizalmamat lelem, s intettek már óvásra titkaimnak felfedésében, azonban a napnál is világosabb, hogy kérdeznem kell, ha válaszokat akarok kapni. Lehet, hogy nem jutok előrébb, ha megosztom Önnel a mesét, de ismerkedésünknek messze nem is ez volt a célja részemről, mielőtt félreértené szándékaimat. Örülök, hogy gondjaimtól mentesen tölthetem Önnel ezt a szép napot, azonban ha érdeklik ügyem részletei, úgy a vacsora mellett szívesen elmondom. *Magyarázza visszafogott hangnemben, utána viszont ismét Mordach-é a szó. Érdeklődő figyelemmel kíséri szavait, s bár előtte sosem gondolt arra, hogy bármiféle társaságnak a számát gyarapítsa, valahogy mégis felkelti az érdeklődését ez a bizonyos rend. Olybá tűnik, jó célokat szolgálnak, ahol kamatoztatható a harctudás, s bizonyos benne, hogy nem épp véletlen osztotta meg vele a dolgot az uraság. Azonban hirtelenjében nem mondhat semmit, főként a fogadó ajtajában ácsorogva. Kezét a kilincsre simítja, majd félig a férfi felé fordul.*
- Ön tényleg megannyi dologgal foglalkozik, kedvemre való ez. *Jegyzi meg, amint kedvesen elmosolyodik.* Erről a bizonyos rendről is szívesen hallanék többet, tehát azt ajánlom, eme témát is sorakoztassuk a vacsora mellé, mit gondol? *Kérdezi amolyan költői kérdésként, ugyanis nem hiszi azt, hogy bármi kivetnivalója lenne Mordachnak.
Azzal le is nyomja a kilincset, s kitárja az ajtót, azonban a fogadó súlyos, alkoholgőzös "aromáját" még mindig nehezen viseli, főként a színtiszta levegőjű erdei séta után. No de, kénytelen megszokni az itteni körülményeket, nem mellékesen azért, mert a kinti hűvös után nagyon is jól esik neki a kandallóban pattogó tűz melege.
Közben, ahogy befelé lépdelnek, körültekint a fogadó népes összejövetelén, s igen csak nagy véletlen, hogy épp megakad szeme egy bizonyos törpén, aki egy íjat viselő úrtól búcsúzik. Több figyelmet azonban nem szentel nekik, révén, hogy nem ismeri egyiket sem.*
- Nos, melyik asztalt ajánlja bensőséges beszédünkre? *Kérdezi, ismét csak elmosolyodva, ahogy csillagként tündöklő szemeivel a Vörösre tekint.*
4446. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-06 16:14:40
Üzenet elküldve: 2014-02-06 16:14:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Az étel kiváló, így a törpe előtti tányér rohamos sebességgel ürül ki. Közben figyelmesen hallgatja a barátja visszaemlékezését.*
-Mivel Arastor urat ismerem, el tudom képzelni. Brrr!-
*Mondja nevetve, ám amikor Daranel a trollról mesél, elkomorodik, és összehúzott szemmel figyel.*
-Trollok. Pfúj. Ostoba behemótok, de még a szirti borznál is szívósabbak! Kemény küzdelem lehetett. Tudom, akasztófa humor, de megnéztem volna a rusnya ábrázatát, miután sündisznóvá lőttétek fejét! Sajnálom a társaidat. Béke poraikra!-
*Emeli korsóját Adgal, majd befejezve az étkezést, kiüríti a korsót is. Amint a fogadós távozik, Daranel távozni készül.*
-Rendben van cimbora, menj, pihenj csak. Szükséged is van rá, mert az eredmény visszavágóért kiállt.-
*Mondja, és színlelt haraggal csap buzogánya nyelére.*
-Akkor maradsz egy darabig? Mert ha hallok valami mókáról akkor megkereslek. Légy jó, és ha bármikor kell, megtalálsz.-
*Fogja meg az íjász alkarját, akár a régi fegyvertársak, majd biccent, és engedi Daranelt az útjára.*
*Az étel kiváló, így a törpe előtti tányér rohamos sebességgel ürül ki. Közben figyelmesen hallgatja a barátja visszaemlékezését.*
-Mivel Arastor urat ismerem, el tudom képzelni. Brrr!-
*Mondja nevetve, ám amikor Daranel a trollról mesél, elkomorodik, és összehúzott szemmel figyel.*
-Trollok. Pfúj. Ostoba behemótok, de még a szirti borznál is szívósabbak! Kemény küzdelem lehetett. Tudom, akasztófa humor, de megnéztem volna a rusnya ábrázatát, miután sündisznóvá lőttétek fejét! Sajnálom a társaidat. Béke poraikra!-
*Emeli korsóját Adgal, majd befejezve az étkezést, kiüríti a korsót is. Amint a fogadós távozik, Daranel távozni készül.*
-Rendben van cimbora, menj, pihenj csak. Szükséged is van rá, mert az eredmény visszavágóért kiállt.-
*Mondja, és színlelt haraggal csap buzogánya nyelére.*
-Akkor maradsz egy darabig? Mert ha hallok valami mókáról akkor megkereslek. Légy jó, és ha bármikor kell, megtalálsz.-
*Fogja meg az íjász alkarját, akár a régi fegyvertársak, majd biccent, és engedi Daranelt az útjára.*
4445. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-06 15:55:42
Üzenet elküldve: 2014-02-06 15:55:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Lynca Diraldhan //
*A lány olyan választ ad, ami igen is, meg nem is. Még mindig próbálja palástolni valahogy a hiúságát, mégpedig szerénységgel. Moy persze látja, hogy van ez. Jól ismeri a nőket, a sablonjaikat. Amikor a lány az asztal mellett áll, végignézi az egész alakját. A köpeny miatt nem túl sok mindent lát belőle, de valahogy arányosnak sejti az arcából és a karjaiból kiindulva.
A vándorlásairól napkig vagy hetekig tudna mesélni, most csak röviden, de büszkén harsogva felel:*
- Kalandor... Így is lehet mondani. Az élet nekem egy kaland. Tudod, tíz évesen mentem el Artheniorból és tegnap, negyven év után jöttem vissza. Bejártam a világot mutatványosokkal, hajósokkal, de éltem hosszabb ideig messzi városokban vagy falvakban is. Mi ez, ha nem kalandos sors?
*A Medve nézi az íjat és a hozzá tartozó tegzet. Mindkettő tényleg rendkívül igényes, de persze lehet még tovább díszíteni és egy kézműves mindig lehet még ügyesebb. Bólogat a lány szavaira, majd amikor a bárddal próbálkozik, ott áll mellette, nehogy a lábára ejtse a fegyvert vagy az elrántsa magával. A csatabárdnak nem lenne baja, de Lynnek talán igen. Moy pedig nem akarja ezt, nem azért adta oda mutatóba a fegyvert. Először a lány kezét lerántja a bárd. Meg akarja mutatni, hogy erős, ki akarja próbálni, meg tud-e birkózni a fegyverrel és végül két kézzel kinyomja. Ahogy a vállának támasztja, Moy nagyon aranyosnak és viccesnek találja a törékeny leányzót a monstrummal a kezében. Nagyot nevet a gyermekien őszinte felkiáltáson, hogy "Nézd, sikerült!" Visszaveszi magához a bárdot és leül, majd így szól a leányhoz:*
- Van benned erő, nem mondom! De azért most pihentesd egy kicsit a csinos kis kacsóidat. Bizony, jól tartja magát és a gazdája is erre törekszik. A tenger meg nem is feltétlenül asszonynak való. Sok részeg matróz, akik egy idő után nem tudják, hol a határ... De én szerettem. Még józanul is. Ott szabadság volt amellett, hogy feladatokat láttam el. Az ég ésa víz mindent beborító kéksége, az valami csoda. Határtalan. De akkor te ilyen mozgékony vagy? Mindig mész újabb tájakra, újabb élmények után?
*Moynak egyre szimpatikusabb a lány. A bányáról szóló történetet komolyan nézve hallgatja. Ő még nem igazán járt olyan helyen. Ott se előadás nem volt, se bűnözőket nem kellett onnan kihozni, amúgy meg nem érdekelte soha a föld mélye.*
- Ó, ez igen izgalmasan hangzik. Nem hittem volna, hogy így lehet beszélni egy bányáról, ahol izzadnak meg kalapálnak egész nap. És tudod, én nem szeretem annyira a föld mélységét. Az ember egyszer úgyis odakerül, de legalább életében legyen távol tőle. Bezzeg a víz mélye, az más! Tele van élettel, halakkal, békákkal és néha még mindenféle fura lényekkel.
*Mikor a Medve látja, hogy fogy a lány söre, megkérdezi:*
- Megkínálhatlak ezzel a wegtoreni kéknyelűvel? Igen finom vörösbor, egyenesen a Tűz Városából.
*Ezzel felé nyújtja a félig töltött üveget. Ami hiányzik belőle, az a szerzetes vagy az ő gyomrában van már.*
*A lány olyan választ ad, ami igen is, meg nem is. Még mindig próbálja palástolni valahogy a hiúságát, mégpedig szerénységgel. Moy persze látja, hogy van ez. Jól ismeri a nőket, a sablonjaikat. Amikor a lány az asztal mellett áll, végignézi az egész alakját. A köpeny miatt nem túl sok mindent lát belőle, de valahogy arányosnak sejti az arcából és a karjaiból kiindulva.
A vándorlásairól napkig vagy hetekig tudna mesélni, most csak röviden, de büszkén harsogva felel:*
- Kalandor... Így is lehet mondani. Az élet nekem egy kaland. Tudod, tíz évesen mentem el Artheniorból és tegnap, negyven év után jöttem vissza. Bejártam a világot mutatványosokkal, hajósokkal, de éltem hosszabb ideig messzi városokban vagy falvakban is. Mi ez, ha nem kalandos sors?
*A Medve nézi az íjat és a hozzá tartozó tegzet. Mindkettő tényleg rendkívül igényes, de persze lehet még tovább díszíteni és egy kézműves mindig lehet még ügyesebb. Bólogat a lány szavaira, majd amikor a bárddal próbálkozik, ott áll mellette, nehogy a lábára ejtse a fegyvert vagy az elrántsa magával. A csatabárdnak nem lenne baja, de Lynnek talán igen. Moy pedig nem akarja ezt, nem azért adta oda mutatóba a fegyvert. Először a lány kezét lerántja a bárd. Meg akarja mutatni, hogy erős, ki akarja próbálni, meg tud-e birkózni a fegyverrel és végül két kézzel kinyomja. Ahogy a vállának támasztja, Moy nagyon aranyosnak és viccesnek találja a törékeny leányzót a monstrummal a kezében. Nagyot nevet a gyermekien őszinte felkiáltáson, hogy "Nézd, sikerült!" Visszaveszi magához a bárdot és leül, majd így szól a leányhoz:*
- Van benned erő, nem mondom! De azért most pihentesd egy kicsit a csinos kis kacsóidat. Bizony, jól tartja magát és a gazdája is erre törekszik. A tenger meg nem is feltétlenül asszonynak való. Sok részeg matróz, akik egy idő után nem tudják, hol a határ... De én szerettem. Még józanul is. Ott szabadság volt amellett, hogy feladatokat láttam el. Az ég ésa víz mindent beborító kéksége, az valami csoda. Határtalan. De akkor te ilyen mozgékony vagy? Mindig mész újabb tájakra, újabb élmények után?
*Moynak egyre szimpatikusabb a lány. A bányáról szóló történetet komolyan nézve hallgatja. Ő még nem igazán járt olyan helyen. Ott se előadás nem volt, se bűnözőket nem kellett onnan kihozni, amúgy meg nem érdekelte soha a föld mélye.*
- Ó, ez igen izgalmasan hangzik. Nem hittem volna, hogy így lehet beszélni egy bányáról, ahol izzadnak meg kalapálnak egész nap. És tudod, én nem szeretem annyira a föld mélységét. Az ember egyszer úgyis odakerül, de legalább életében legyen távol tőle. Bezzeg a víz mélye, az más! Tele van élettel, halakkal, békákkal és néha még mindenféle fura lényekkel.
*Mikor a Medve látja, hogy fogy a lány söre, megkérdezi:*
- Megkínálhatlak ezzel a wegtoreni kéknyelűvel? Igen finom vörösbor, egyenesen a Tűz Városából.
*Ezzel felé nyújtja a félig töltött üveget. Ami hiányzik belőle, az a szerzetes vagy az ő gyomrában van már.*
4444. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-06 09:57:33
Üzenet elküldve: 2014-02-06 09:57:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
*Vigyorogva ütögeti meg sérült térdét, mikor a törpe a térdkalácsot mondja, ami most valóban ide illik. Aztán Adgal is megkapja az ételét, és hasonló mohósággal sújt le rá. Daranel torkán is megakad a falatka, köhögni kezd, majd sikerül letuszkolni a félrenyelt darabot, majd felnevet barátja szavaira.*
-Mint Arastor felesége, tudod a főparancsnoké. Hú hát az sem semmi. *mondja mosolyogva, közben felelevenedik előtte Tsibila asszonyság pufók kerek arca, mérges szemei, és nagy széles szája, amit olyan előszeretettel nyitott nagyra. Még a nagy Arastor is kénytelen volt meghajolni asszonya előtt.*
-Erdei Irbisz. *morzsolgatja falatozás közben a szót, majd eszébe jut.*
-Ahhoz már nekem is volt szerencsém. Nekem a legdurvább amivel farkasszemet néztem, az egy troll volt. Na persze nem voltam egyedül. *mosolyog gyorsan, és kezeit használva kezd mentegetőzni, mielőtt a törpe szemében valami hős képe kezd kialakulni. Közben ez a kép is felelevenedik előtte. A troll fejében legalább huszonhárom íjvessző fúródott, és az még így is a dühtől elvadulva, ordítva csapkodta aki éppen az útjába került. Végül pár elf életéért cserébe sikerült kiontani az övét.*
-Húsz íjvesszővel a fejében harcolt. *mondja, közben Adgal tekintetét keresi, hogy mém nagyobb súlya legyen mondatának.*
-De szerencsére csak egyszer volt ilyen. Legalábbis nekem. *teszi gyorsan hozzá, mivel nem mindenki volt olyan szerencsés. Majd szép lassan a nagy eszmecsere közepette az étel is elfogy Daranel tányérjából. Az utolsó falat kenyérrel kimártja a tányért, majd elégedetten simogatja meg hasát, közben hátradől. A fogadós hamarosan ott is terem, és elveszi az íjász tányérját, aki megköszöni még egyszer az ételt. Ha Adgal is végez a magáéval addigra, az övét is elveszi. Kis fáradtság ül Daranel szemhéjára mikor lassan közeleg az este.*
-Barátom. *emelkedik meg székéből, majd feláll, és betolja vissza a széket. Felveszi a zöld köpenyét, majd társa széke mellé lép.*
-Bocsáss meg, de úgy érzem, ideje pihennem kicsit, és a kötést is ki akarom cserélni. *bök fejével a térdére, majd mosolyogva néz barátjára, és kezet nyújt neki.*
-Hamarosan találkozunk. *mondja, és ha megtörténik a kézfogás, és esetlegesen valami találkát említ a törpe, azt meghallgatja, és csak aztán int búcsút. Daranel a pulthoz sétál, és megszólítja a fogadóst.*
-Egy csendes Szobát szeretnék kivenni két éjszakára, olyat ahol nyugodtan pihenhetek, és nem zavar semmi. Tessék tegye el, itt a 28 arany.
*A fogadós elveszi a pénzt, majd egy kulcsért nyúl, de meggondolja magát, és egy másikat ad.*
-Ez lesz az öné. *mondja, közben a szoba kulcsát Daranel tenyerébe helyezi. Az íjász megköszöni, még egyszer szétnéz a fogadóba, és elindul a szobája felé.*
*Kinyitja az ajtót, és a szobába lépés után bezárja maga mögött. Egy takaros kis ágy, egy kis szekrény, egy kis asztal, rajta egy kis papíros, gyertya és íróeszköz. Pont megfelelő, nem is vágyik ennél többre. Fegyvereit lerakja egy kupacba, majd leveszi köpenyét, és ingét, és beakasztja a szekrénybe. Hosszú szárú csizmájából is kibújik, és a sarokba helyezi. Leül az ágy szélére, és letekeri a kötést. Aztán előhalásszik a megmaradt yagalína levelekből egyet, és sérült térdére borítja. Aztán az egészet átköti, hogy a yagalína ne mozogjon el, és jobban kifejtse a hatását. Aztán vízszintesbe helyezi magát a kényelmes ágyon, és belemerül gondolataiba, míg végül álomba nem merül. Az elkövetkező két napot biztosan pihenéssel fogja tölteni.*
A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.06 09:57:57
*Vigyorogva ütögeti meg sérült térdét, mikor a törpe a térdkalácsot mondja, ami most valóban ide illik. Aztán Adgal is megkapja az ételét, és hasonló mohósággal sújt le rá. Daranel torkán is megakad a falatka, köhögni kezd, majd sikerül letuszkolni a félrenyelt darabot, majd felnevet barátja szavaira.*
-Mint Arastor felesége, tudod a főparancsnoké. Hú hát az sem semmi. *mondja mosolyogva, közben felelevenedik előtte Tsibila asszonyság pufók kerek arca, mérges szemei, és nagy széles szája, amit olyan előszeretettel nyitott nagyra. Még a nagy Arastor is kénytelen volt meghajolni asszonya előtt.*
-Erdei Irbisz. *morzsolgatja falatozás közben a szót, majd eszébe jut.*
-Ahhoz már nekem is volt szerencsém. Nekem a legdurvább amivel farkasszemet néztem, az egy troll volt. Na persze nem voltam egyedül. *mosolyog gyorsan, és kezeit használva kezd mentegetőzni, mielőtt a törpe szemében valami hős képe kezd kialakulni. Közben ez a kép is felelevenedik előtte. A troll fejében legalább huszonhárom íjvessző fúródott, és az még így is a dühtől elvadulva, ordítva csapkodta aki éppen az útjába került. Végül pár elf életéért cserébe sikerült kiontani az övét.*
-Húsz íjvesszővel a fejében harcolt. *mondja, közben Adgal tekintetét keresi, hogy mém nagyobb súlya legyen mondatának.*
-De szerencsére csak egyszer volt ilyen. Legalábbis nekem. *teszi gyorsan hozzá, mivel nem mindenki volt olyan szerencsés. Majd szép lassan a nagy eszmecsere közepette az étel is elfogy Daranel tányérjából. Az utolsó falat kenyérrel kimártja a tányért, majd elégedetten simogatja meg hasát, közben hátradől. A fogadós hamarosan ott is terem, és elveszi az íjász tányérját, aki megköszöni még egyszer az ételt. Ha Adgal is végez a magáéval addigra, az övét is elveszi. Kis fáradtság ül Daranel szemhéjára mikor lassan közeleg az este.*
-Barátom. *emelkedik meg székéből, majd feláll, és betolja vissza a széket. Felveszi a zöld köpenyét, majd társa széke mellé lép.*
-Bocsáss meg, de úgy érzem, ideje pihennem kicsit, és a kötést is ki akarom cserélni. *bök fejével a térdére, majd mosolyogva néz barátjára, és kezet nyújt neki.*
-Hamarosan találkozunk. *mondja, és ha megtörténik a kézfogás, és esetlegesen valami találkát említ a törpe, azt meghallgatja, és csak aztán int búcsút. Daranel a pulthoz sétál, és megszólítja a fogadóst.*
-Egy csendes Szobát szeretnék kivenni két éjszakára, olyat ahol nyugodtan pihenhetek, és nem zavar semmi. Tessék tegye el, itt a 28 arany.
*A fogadós elveszi a pénzt, majd egy kulcsért nyúl, de meggondolja magát, és egy másikat ad.*
-Ez lesz az öné. *mondja, közben a szoba kulcsát Daranel tenyerébe helyezi. Az íjász megköszöni, még egyszer szétnéz a fogadóba, és elindul a szobája felé.*
*Kinyitja az ajtót, és a szobába lépés után bezárja maga mögött. Egy takaros kis ágy, egy kis szekrény, egy kis asztal, rajta egy kis papíros, gyertya és íróeszköz. Pont megfelelő, nem is vágyik ennél többre. Fegyvereit lerakja egy kupacba, majd leveszi köpenyét, és ingét, és beakasztja a szekrénybe. Hosszú szárú csizmájából is kibújik, és a sarokba helyezi. Leül az ágy szélére, és letekeri a kötést. Aztán előhalásszik a megmaradt yagalína levelekből egyet, és sérült térdére borítja. Aztán az egészet átköti, hogy a yagalína ne mozogjon el, és jobban kifejtse a hatását. Aztán vízszintesbe helyezi magát a kényelmes ágyon, és belemerül gondolataiba, míg végül álomba nem merül. Az elkövetkező két napot biztosan pihenéssel fogja tölteni.*
A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.06 09:57:57
4443. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 23:33:12
Üzenet elküldve: 2014-02-05 23:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Moy Befe //
- Hmm, csak büszke vagyok arra, amit a szüleimtől örököltem *írja körbe elég burkoltan és árnyaltan, hogy voltaképp tényleg hiú. Büszke karcsú alakjára, göndör fürtjeire, feszes bőrére, az eszére és a képességeire is, arra, hogy ma már egymaga tud boldogulni, bármilyen segítség nélkül, és aki az ellenkezőjét állítja, az ostoba. Szóval igen, voltaképp tényleg hiú.
Aprót biccent, s átadja a férfinak az íját. Moy szavahihető embernek tűnik, már amennyire Lyn az emberismeretében bízhat. Eddig még nem sokszor csapták be az ösztönei, és amúgy is, néha megéri kockáztatni.*
- Mint én vagy te? Ezek szerint te is vándorolsz, vagy afféle kalandor vagy? *érdeklődik, miközben visszaül a helyére. Ki tudja, hogy Moy korábban említett "kis" kitérője pontosan mit és mennyi időt takart. Nem csak a vándorok utaznak manapság, fiatalabb bátyja például kereskedő lett, becses portékáit árulva járja szülőföldjük környező vidékeit, s a harchoz csak annyira ért, hogy le tud csapni egy legyet - na jó, leszámítva apjuk kötelező íjászoktatását, de abban inkább Lyn és idősebb bátyja remekelt.*
- Ugyan, túlzol, bőven van még hova fejlődnöm... *szerénykedik a tegezét visszaeresztve a szék lábához, bár magában azért egyet ért a férfival. Ahhoz képest, hogy első próbálkozásainak egyike, egész jól bírja az utazásait a tegeze, csak a pántot kellett néhányszor cserélni valószínűleg azért, mert túl felelőtlenül rángatja. Íja páratlanságát pedig kár lenne kérdőre vonni, noha abban Lynnek semmilyen érdeme sincs, ő csak koptatja, s ha úgy adódik, javítja.
Felkel a székéről, hogy át tudja venni a bárdot. Sejti, hogy az íjhoz képest meglepően nehéz lesz, ám ekkora súlyra nem számít. Vicces lehet, hogy a nyelet megragadva egyből a földre rántja a fegyvert a súly.*
- Uh, ahhoz képest jól tartja magát! *csodálkozik rá a fegyver korára, míg minden erejét összeszedi ahhoz, hogy két kézzel felemelje. Lyn sosem volt az erő bajnoka, általában ügyességben és gyorsaságban próbálta palástolni fizikai gyengeségét, ráadásul meglátása szerint a túl sok izom elrontja egy nő szépségét. Az íjhoz épp elég annyi karizom, hogy kellően ki tudja feszíteni.*
- Kétszer utaztam csak hajón. Nem lettem tengeribeteg, de zavart a totyorgás. Jobb szeretek a földön járni, ott én szabhatom meg a saját tempóm *magyarázza, míg azzal küszködik, hogy felemelje a csatabárdot úgy, hogy közben nem csapja le vele egyik környező asztal vendégét sem. Kisebb nehézségek árán, de két kézzel sikerül olyan magasra emelnie, hogy a vállának támaszthassa.*
- Nézd, sikerült! *újságolja el őszinte örömmel a sikerélményét, aztán óvatosan visszaereszti a földre a fegyvert, s visszatolja a tulajdonosának. Sajgó kezei hiányolni kezdik könnyű, finom markolatú íját.*
- A legszebb, amit láttam, talán egy bánya volt, messze, fent a hegyekben. A benti félhomályban még fáklyákkal is alig bírtam haladni, de a kísérőimmel egész mélyre lejutottunk. Nem felejtem el a kristályok és az arany ragyogását, társaim a tűz által megfestett, önelégült arcát *Miután visszaadta a fegyvert, fáradtan a székébe huppan, s kortyol egyet a vajsöréből. Számtalan izgalmas és gyönyörű helyet látott már, mégis az a rövid, unalmas kaland maradt meg a legelevenebben az emlékeiben mind közül.* Tudod, volt valami különleges, misztikus hangulata annak a helynek. Magam sem értem.
*Von végül vállat. Alapvetően nem szeret sokat beszélni, pláne nem magáról, de Moy jó partner, akinek könnyű megnyílni. Persze a vajsör is rátesz egy lapáttal, de az már igazán mellékes.*
- Hmm, csak büszke vagyok arra, amit a szüleimtől örököltem *írja körbe elég burkoltan és árnyaltan, hogy voltaképp tényleg hiú. Büszke karcsú alakjára, göndör fürtjeire, feszes bőrére, az eszére és a képességeire is, arra, hogy ma már egymaga tud boldogulni, bármilyen segítség nélkül, és aki az ellenkezőjét állítja, az ostoba. Szóval igen, voltaképp tényleg hiú.
Aprót biccent, s átadja a férfinak az íját. Moy szavahihető embernek tűnik, már amennyire Lyn az emberismeretében bízhat. Eddig még nem sokszor csapták be az ösztönei, és amúgy is, néha megéri kockáztatni.*
- Mint én vagy te? Ezek szerint te is vándorolsz, vagy afféle kalandor vagy? *érdeklődik, miközben visszaül a helyére. Ki tudja, hogy Moy korábban említett "kis" kitérője pontosan mit és mennyi időt takart. Nem csak a vándorok utaznak manapság, fiatalabb bátyja például kereskedő lett, becses portékáit árulva járja szülőföldjük környező vidékeit, s a harchoz csak annyira ért, hogy le tud csapni egy legyet - na jó, leszámítva apjuk kötelező íjászoktatását, de abban inkább Lyn és idősebb bátyja remekelt.*
- Ugyan, túlzol, bőven van még hova fejlődnöm... *szerénykedik a tegezét visszaeresztve a szék lábához, bár magában azért egyet ért a férfival. Ahhoz képest, hogy első próbálkozásainak egyike, egész jól bírja az utazásait a tegeze, csak a pántot kellett néhányszor cserélni valószínűleg azért, mert túl felelőtlenül rángatja. Íja páratlanságát pedig kár lenne kérdőre vonni, noha abban Lynnek semmilyen érdeme sincs, ő csak koptatja, s ha úgy adódik, javítja.
Felkel a székéről, hogy át tudja venni a bárdot. Sejti, hogy az íjhoz képest meglepően nehéz lesz, ám ekkora súlyra nem számít. Vicces lehet, hogy a nyelet megragadva egyből a földre rántja a fegyvert a súly.*
- Uh, ahhoz képest jól tartja magát! *csodálkozik rá a fegyver korára, míg minden erejét összeszedi ahhoz, hogy két kézzel felemelje. Lyn sosem volt az erő bajnoka, általában ügyességben és gyorsaságban próbálta palástolni fizikai gyengeségét, ráadásul meglátása szerint a túl sok izom elrontja egy nő szépségét. Az íjhoz épp elég annyi karizom, hogy kellően ki tudja feszíteni.*
- Kétszer utaztam csak hajón. Nem lettem tengeribeteg, de zavart a totyorgás. Jobb szeretek a földön járni, ott én szabhatom meg a saját tempóm *magyarázza, míg azzal küszködik, hogy felemelje a csatabárdot úgy, hogy közben nem csapja le vele egyik környező asztal vendégét sem. Kisebb nehézségek árán, de két kézzel sikerül olyan magasra emelnie, hogy a vállának támaszthassa.*
- Nézd, sikerült! *újságolja el őszinte örömmel a sikerélményét, aztán óvatosan visszaereszti a földre a fegyvert, s visszatolja a tulajdonosának. Sajgó kezei hiányolni kezdik könnyű, finom markolatú íját.*
- A legszebb, amit láttam, talán egy bánya volt, messze, fent a hegyekben. A benti félhomályban még fáklyákkal is alig bírtam haladni, de a kísérőimmel egész mélyre lejutottunk. Nem felejtem el a kristályok és az arany ragyogását, társaim a tűz által megfestett, önelégült arcát *Miután visszaadta a fegyvert, fáradtan a székébe huppan, s kortyol egyet a vajsöréből. Számtalan izgalmas és gyönyörű helyet látott már, mégis az a rövid, unalmas kaland maradt meg a legelevenebben az emlékeiben mind közül.* Tudod, volt valami különleges, misztikus hangulata annak a helynek. Magam sem értem.
*Von végül vállat. Alapvetően nem szeret sokat beszélni, pláne nem magáról, de Moy jó partner, akinek könnyű megnyílni. Persze a vajsör is rátesz egy lapáttal, de az már igazán mellékes.*
4442. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 22:43:33
Üzenet elküldve: 2014-02-05 22:43:33
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Nyílik a vaskilincses faajtó, és Worenth gyorsan be is suhan a Pegazusba. Maga mögött becsukja az ajtót, majd megáll, és vesz egy jó mély levegőt, amit szép lassan kezd fújni kifelé. Jó kis barátságos helynek tűnik ez így első ránézésre, és a kora reggelhez képest elég szép számban is összeverődtek itt a jó népek. A pulthoz sétál, közben a feje tetejét takaró csukját hátra löki, így hosszú fehér haja a háta közepéig lezúdul. Üdvözli a fogadóst, majd leül a pultnál lévő székre.*
-Jó reggelt. Egy pohár Bor lesz. Itt az ára, ami 10 arany.
*A fogadós bólint, majd markába söpri a kiszámolt összeget, és tölt egy pohár vörösbort egy talpas pohárba. A poharat Worenth elé teszi, aki bólintással köszöni meg, majd feláll, ugyanis azok az igényes faszékek nagyobb kényelemmel kecsegtetnek. Le is telepedik gyorsan az egyik asztalhoz, botját pedig a székéhez támasztja. Hátradűti magát, kinyújtja lábait, közben mosolyog egyet, és még egy pillanatra be is hunyja szemeit.*
~Micsoda kényelem~
*Kezébe veszi a talpas poharat, és körkörösen apró mozdulatokkal mozgatni kezdi, mire a bor hasonlóképpen mozog, mint a botja tetején lévő gömbben a forgószél. Kortyol egyet az italából, amit kellőképpen megfelelőnek talál, közben nézi a fogadóban zajló életet, és élvezi a pihenést.*
-Jó reggelt. Egy pohár Bor lesz. Itt az ára, ami 10 arany.
*A fogadós bólint, majd markába söpri a kiszámolt összeget, és tölt egy pohár vörösbort egy talpas pohárba. A poharat Worenth elé teszi, aki bólintással köszöni meg, majd feláll, ugyanis azok az igényes faszékek nagyobb kényelemmel kecsegtetnek. Le is telepedik gyorsan az egyik asztalhoz, botját pedig a székéhez támasztja. Hátradűti magát, kinyújtja lábait, közben mosolyog egyet, és még egy pillanatra be is hunyja szemeit.*
~Micsoda kényelem~
*Kezébe veszi a talpas poharat, és körkörösen apró mozdulatokkal mozgatni kezdi, mire a bor hasonlóképpen mozog, mint a botja tetején lévő gömbben a forgószél. Kortyol egyet az italából, amit kellőképpen megfelelőnek talál, közben nézi a fogadóban zajló életet, és élvezi a pihenést.*
4441. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-05 22:32:42
Üzenet elküldve: 2014-02-05 22:32:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mora Dravok//
* Nem szerette sosem a hivatalos hangnemet, főleg nem egy hölgy társaságában, kettesben. Az ilyesmit meghagyja azon ritka alkalmakra, ha valami feladat akad számára. A teának hála, lekerül a kendő a lány arca elől. Szép, egyszerű, semmi rikító különlegesség, ami túlontúl feltűnővé tenné. *
- Ugyan, előfordul néha, főleg a hosszú létű elfekkel, akik néha már olyan vének, hogy a saját nevükre sem emlékeznek.
* Szabadkozik mosolyogva. Szép, szép, egész csinos. *
- Mora. Kedves név. Mond csak, te idevalósi vagy? Mármint Artheniorba. Elég régen jártam már itt, remélem nem változott sokat a város, mert akkor párszor el fogok tévedni.
* Kis ideig mérlegel, mennyire legyen gáláns lovag a mai napon. *
- Yaron Fyn Naraldru, szolgálatodra. Meghívhatlak valamire? Látom hogy teázol, esetleg valami kis harapnivaló?
* Elválik majd, milyen könnyen csábul a lány. Sötét szemei tompán fénylenek, az élethez való jókedvének se híre, se hamva. Él, mert élni hagyják, de értelmét, új célját még nem lelte meg. Napról-napra tengődik, néha dolgozik, olykor felszed egy-két szeretőt, hogy legalább érezzen valamit az élet ízeiből. *
A hozzászólás írója (Yaron Fyn Naraldru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.05 22:33:49
* Nem szerette sosem a hivatalos hangnemet, főleg nem egy hölgy társaságában, kettesben. Az ilyesmit meghagyja azon ritka alkalmakra, ha valami feladat akad számára. A teának hála, lekerül a kendő a lány arca elől. Szép, egyszerű, semmi rikító különlegesség, ami túlontúl feltűnővé tenné. *
- Ugyan, előfordul néha, főleg a hosszú létű elfekkel, akik néha már olyan vének, hogy a saját nevükre sem emlékeznek.
* Szabadkozik mosolyogva. Szép, szép, egész csinos. *
- Mora. Kedves név. Mond csak, te idevalósi vagy? Mármint Artheniorba. Elég régen jártam már itt, remélem nem változott sokat a város, mert akkor párszor el fogok tévedni.
* Kis ideig mérlegel, mennyire legyen gáláns lovag a mai napon. *
- Yaron Fyn Naraldru, szolgálatodra. Meghívhatlak valamire? Látom hogy teázol, esetleg valami kis harapnivaló?
* Elválik majd, milyen könnyen csábul a lány. Sötét szemei tompán fénylenek, az élethez való jókedvének se híre, se hamva. Él, mert élni hagyják, de értelmét, új célját még nem lelte meg. Napról-napra tengődik, néha dolgozik, olykor felszed egy-két szeretőt, hogy legalább érezzen valamit az élet ízeiből. *
A hozzászólás írója (Yaron Fyn Naraldru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.05 22:33:49
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18871-18890