Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 223 (4441. - 4460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4460. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 10:16:22
Üzenet elküldve: 2023-11-14 10:16:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Bárcsak annyira sokat tudna a világról, mint amennyit szeretne. Nem hiába a vágyott tudós szerep, annyira korlátozottak voltak a lehetőségei, hogy sok olyan dolgot nem ismer, amit úgy lehet mindenki más igen. Viszont nagyon sok olyat tud, amit más nem. Szerencsére, ha az égiek is úgy akarják, akkor minden tudást magába tud szívni, ami számára hasznos, vagy épp nem az, de érdekli. A kikerekedett szemet figyeli, hogy most mennyire nézik ostobának, de szerencsére nevetés tök ki Yvonból, így ki is száll belőle a pillanatnyi rossz érzés. *
- Ha minden igaz, lesz időm megismerni, sőt, ezer más helyet és dolgot is. Aztán ha nem is mind a hat nap, de néha kölcsönadhatna nekem. Most eléggé nagy szükségem lesz valakire, aki segít megtalálni a helyem itt. * Yvon minden rezdülése érdekes a lány számára, de nem úgy, mint egy kutatás, hanem valami teljesen más okból. Ebbe talán belegondolna, ha józanabb lenne, de nem tud. Szerencséje is van, mert egyáltalán nem a megmagyarázható kategóriába tartozik az érdeklődése, valami teljesen más érzés övezi.
Annyit már látott azért a világból, hogy tudja, ha lassan befejezik a pálinkázást, akkor olyan nagy probléma még nem lehet. Most igazából jóleső is ez a kikapcsolt üzemmód. Egy buborékban érzi magát, ami teljesen az övék ma és kizárja a régóta tartó rosszat, ami kísérte az életét, útját. Most nem akar arra gondolni, hogy ennek reggelre vége lesz, sőt tán nem is kell. Meglehet, hogy itt Artheniorban megtalálja a számításait, és nem minden napja egy sóvárgás lesz valami új élet után.
Nem szeretné a hangulatot elrontani ő sem persze, figyeli is, hogy leálljon-e a kérdéseivel, nem terhes-e a másiknak. Azt megállapítja, hogy neki sem volt egyszerű, talán tényleg senkinek nem az, nincs egyedül. *
- Ó, nagyon sajnálom. Köszönöm, hogy elmondtad. Testvéreim nekem is vannak, de nekik jó ott, jó úgy. * Szemeit nem veszi le a másik barnáiról, őszintén örül neki, hogy megosztotta élete ezen részét is. Mennyire jó érzés, amikor bizalmasan lehet csevegni, ez is egy újdonság most. Persze sokszor volt már, hogy elárultak neki ezt-azt, csak mert kedvesen és jól érdeklődik, de ez más tészta. Szeretné, még tovább hallgatni, de lehet, hogy most egyszerre elég ennyi a fiúnak.
Már nem reagál szóban Wegtorenre, de az biztos, hogy elraktározza magában, hogy utána nézzen. Most kitárul a világ. Az elkövetkezendő pár másodperc viszont döntően a nap legijesztőbb része, persze nem úgy, mint amikor egy vadállattól kellett esetleg elbújnia, vagy csöndben egy fa mögött éjszakáznia, mert ismeretlenek táboroztak le az útvonala közelében. Egyszerűen csak valami olyan kérdést hallott, ami összerakta azt, amit eddig nem tudott hová tenni, de abszurd módon még jobban szétkuszált mindent. Egész este csak egyre közelebb húzódott Yvonhoz, amiről fogalma sem volt, miért teszi. A távolságot azt jól ismeri, a közelséget nem annyira. Gondolkodni nem igazán akar a válaszon, ha egy pillanatig hezitál, az nem annak szól, hogy nem ezt szerette volna, mert ezt szerette volna, csak nem tudta. Esetleg nem hiszi el igazán.*
- Igen.
*Bárcsak annyira sokat tudna a világról, mint amennyit szeretne. Nem hiába a vágyott tudós szerep, annyira korlátozottak voltak a lehetőségei, hogy sok olyan dolgot nem ismer, amit úgy lehet mindenki más igen. Viszont nagyon sok olyat tud, amit más nem. Szerencsére, ha az égiek is úgy akarják, akkor minden tudást magába tud szívni, ami számára hasznos, vagy épp nem az, de érdekli. A kikerekedett szemet figyeli, hogy most mennyire nézik ostobának, de szerencsére nevetés tök ki Yvonból, így ki is száll belőle a pillanatnyi rossz érzés. *
- Ha minden igaz, lesz időm megismerni, sőt, ezer más helyet és dolgot is. Aztán ha nem is mind a hat nap, de néha kölcsönadhatna nekem. Most eléggé nagy szükségem lesz valakire, aki segít megtalálni a helyem itt. * Yvon minden rezdülése érdekes a lány számára, de nem úgy, mint egy kutatás, hanem valami teljesen más okból. Ebbe talán belegondolna, ha józanabb lenne, de nem tud. Szerencséje is van, mert egyáltalán nem a megmagyarázható kategóriába tartozik az érdeklődése, valami teljesen más érzés övezi.
Annyit már látott azért a világból, hogy tudja, ha lassan befejezik a pálinkázást, akkor olyan nagy probléma még nem lehet. Most igazából jóleső is ez a kikapcsolt üzemmód. Egy buborékban érzi magát, ami teljesen az övék ma és kizárja a régóta tartó rosszat, ami kísérte az életét, útját. Most nem akar arra gondolni, hogy ennek reggelre vége lesz, sőt tán nem is kell. Meglehet, hogy itt Artheniorban megtalálja a számításait, és nem minden napja egy sóvárgás lesz valami új élet után.
Nem szeretné a hangulatot elrontani ő sem persze, figyeli is, hogy leálljon-e a kérdéseivel, nem terhes-e a másiknak. Azt megállapítja, hogy neki sem volt egyszerű, talán tényleg senkinek nem az, nincs egyedül. *
- Ó, nagyon sajnálom. Köszönöm, hogy elmondtad. Testvéreim nekem is vannak, de nekik jó ott, jó úgy. * Szemeit nem veszi le a másik barnáiról, őszintén örül neki, hogy megosztotta élete ezen részét is. Mennyire jó érzés, amikor bizalmasan lehet csevegni, ez is egy újdonság most. Persze sokszor volt már, hogy elárultak neki ezt-azt, csak mert kedvesen és jól érdeklődik, de ez más tészta. Szeretné, még tovább hallgatni, de lehet, hogy most egyszerre elég ennyi a fiúnak.
Már nem reagál szóban Wegtorenre, de az biztos, hogy elraktározza magában, hogy utána nézzen. Most kitárul a világ. Az elkövetkezendő pár másodperc viszont döntően a nap legijesztőbb része, persze nem úgy, mint amikor egy vadállattól kellett esetleg elbújnia, vagy csöndben egy fa mögött éjszakáznia, mert ismeretlenek táboroztak le az útvonala közelében. Egyszerűen csak valami olyan kérdést hallott, ami összerakta azt, amit eddig nem tudott hová tenni, de abszurd módon még jobban szétkuszált mindent. Egész este csak egyre közelebb húzódott Yvonhoz, amiről fogalma sem volt, miért teszi. A távolságot azt jól ismeri, a közelséget nem annyira. Gondolkodni nem igazán akar a válaszon, ha egy pillanatig hezitál, az nem annak szól, hogy nem ezt szerette volna, mert ezt szerette volna, csak nem tudta. Esetleg nem hiszi el igazán.*
- Igen.
4459. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-13 18:48:42
Üzenet elküldve: 2023-11-13 18:48:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Érti, hogy a lány messziről jött, ezen már nem lepődik meg újra. De annak hallatán, hogy még sosem hallott Artheniorról igazán kikerekednek a szemei. Egy pillanatra úgy érzi, még az alkohol is kiszáll belőle, de aztán hamar túlteszi magát rajta. Nevet egyet és legyint. *
– Azt hittem, Artheniort mindenhol ismerik, legalább hallomásból. De akkor tényleg sok mindent kell még megismerned. És azt se bánnám, ha a Mester helyett te rabolnád a napjaimat a hat minden napján. De most ne beszéljünk a munkáról, épp azért vagyok itt, hogy arról megfeledkezzek. * Kissé kínosan felnevet.
Egyetértően bólogat Mai következő szavaira, de úgy érzi, mostanra kitárgyalták a témát. Nem tud mást hozzáfűzni, így csak kissé belefeledkezve saját világába figyeli a lány ajkait, ahogy beszél, néha felpillantva a kék szemekre is, jelezve, hogy még itt van, nem csak testben.
A lány mentegetőzésére (ha egyáltalán annak lehet ezt nevezni) ő is felnevet. *
– Ugyan, annyira csak nem vészes. * Nem szereti magát ismételni, úgyhogy őszintén reméli, hogy a lány még nem esett át a képszakadás túloldalára. Ahhoz általában többet kell inni. Ami azt illeti, Yvonnak még sosem sikerült annyit innia, csak történeteket hallott. A pálinka kezdi megtenni a hatását, főleg a borral vegyülve. Volt már persze, hogy ennél többet ivott, de annak általában nem is lett szép vége. Kezdi úgy érezni, mintha a világ forogna vele, kezd lelassulni. Ebből az állapotból Mai kérdései lendítik ki. A kérdés jogos, de nem tud egyből válaszolni. Nem azért, mert ne lenne rá magyarázata, hanem mert nem könnyű a válasz. Ez talán arcán is meglátszik. Pár másodpercig csak néz maga elé, próbálja szavakba önteni gondolatait. Amikor megszólal se egyenesen Maira néz, hanem maga elé az asztallapra. *
– Az egyik bátyám meghalt a lázadáskor, akkortájt, amikor atyánk is. A másiknak nyoma veszett, és azóta se látta senki. És van még két húgom, akik nem dolgozhatnak a műhelyben. Már csak a koruk miatt sem. * Nagyot sóhajt. Most, hogy végre egyben kibökte az érzékeny történetet, már nem is érti, mitől volt olyan nehéz. Örül, hogy megosztotta a lánnyal, hiszen nem sokszor volt korábban alkalma ilyenre. Most pedig sokkal felszabadultabbnak érzi magát. Nem hagyja, hogy a fájdalmas téma rányomja bélyegét az estére. *
– Ha nem itt? Wegtorenben! Még sosem jártam ott, de szinte csak jót hallani róla, főleg ha kereskedelemről van szó. Wegtorenben virágzik az üzleti élet! * Yvon ismét elhallgat. Láthatóan gondolkodik valamin, közben pedig a lány szemeit fürkészi. Ha Mai nem hallott még Artheniorról, valószínűleg Wegtoren neve se mond majd sokkal többet neki. A fiút azonban mégsem ez érdekli jelen pillanatban. Félelmét már hátrahagyta, így maga is meglepődik, hogy milyen könnyen nyögi ki a szavakat. * – Megcsókolhatlak?
* Érti, hogy a lány messziről jött, ezen már nem lepődik meg újra. De annak hallatán, hogy még sosem hallott Artheniorról igazán kikerekednek a szemei. Egy pillanatra úgy érzi, még az alkohol is kiszáll belőle, de aztán hamar túlteszi magát rajta. Nevet egyet és legyint. *
– Azt hittem, Artheniort mindenhol ismerik, legalább hallomásból. De akkor tényleg sok mindent kell még megismerned. És azt se bánnám, ha a Mester helyett te rabolnád a napjaimat a hat minden napján. De most ne beszéljünk a munkáról, épp azért vagyok itt, hogy arról megfeledkezzek. * Kissé kínosan felnevet.
Egyetértően bólogat Mai következő szavaira, de úgy érzi, mostanra kitárgyalták a témát. Nem tud mást hozzáfűzni, így csak kissé belefeledkezve saját világába figyeli a lány ajkait, ahogy beszél, néha felpillantva a kék szemekre is, jelezve, hogy még itt van, nem csak testben.
A lány mentegetőzésére (ha egyáltalán annak lehet ezt nevezni) ő is felnevet. *
– Ugyan, annyira csak nem vészes. * Nem szereti magát ismételni, úgyhogy őszintén reméli, hogy a lány még nem esett át a képszakadás túloldalára. Ahhoz általában többet kell inni. Ami azt illeti, Yvonnak még sosem sikerült annyit innia, csak történeteket hallott. A pálinka kezdi megtenni a hatását, főleg a borral vegyülve. Volt már persze, hogy ennél többet ivott, de annak általában nem is lett szép vége. Kezdi úgy érezni, mintha a világ forogna vele, kezd lelassulni. Ebből az állapotból Mai kérdései lendítik ki. A kérdés jogos, de nem tud egyből válaszolni. Nem azért, mert ne lenne rá magyarázata, hanem mert nem könnyű a válasz. Ez talán arcán is meglátszik. Pár másodpercig csak néz maga elé, próbálja szavakba önteni gondolatait. Amikor megszólal se egyenesen Maira néz, hanem maga elé az asztallapra. *
– Az egyik bátyám meghalt a lázadáskor, akkortájt, amikor atyánk is. A másiknak nyoma veszett, és azóta se látta senki. És van még két húgom, akik nem dolgozhatnak a műhelyben. Már csak a koruk miatt sem. * Nagyot sóhajt. Most, hogy végre egyben kibökte az érzékeny történetet, már nem is érti, mitől volt olyan nehéz. Örül, hogy megosztotta a lánnyal, hiszen nem sokszor volt korábban alkalma ilyenre. Most pedig sokkal felszabadultabbnak érzi magát. Nem hagyja, hogy a fájdalmas téma rányomja bélyegét az estére. *
– Ha nem itt? Wegtorenben! Még sosem jártam ott, de szinte csak jót hallani róla, főleg ha kereskedelemről van szó. Wegtorenben virágzik az üzleti élet! * Yvon ismét elhallgat. Láthatóan gondolkodik valamin, közben pedig a lány szemeit fürkészi. Ha Mai nem hallott még Artheniorról, valószínűleg Wegtoren neve se mond majd sokkal többet neki. A fiút azonban mégsem ez érdekli jelen pillanatban. Félelmét már hátrahagyta, így maga is meglepődik, hogy milyen könnyen nyögi ki a szavakat. * – Megcsókolhatlak?
4458. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-13 07:09:02
Üzenet elküldve: 2023-11-13 07:09:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Csak a szeme sarkából figyeli a sápatag nőstényt, míg a hivatalos formulákkal bemutatja a Dwirinthalent. Ez nem jelenti azt, hogy ne figyelne rá. A háttérbe húzódás és szemének lesütése engedelmességet tükröz, de Agaree-Sichee valami mást érez felőle. Ha valaki a hatalmát nem csak megragadni szeretné, de megtartani is, az jobb, ha nem siklik el a megérzései felett. Szemét forgató unott üresség. A kontrasztban látszik igazán, amit a gazdájával mutat. A Dwirinthalen alázata szép, dús formát mutat: tradíció, félelem, gyűlölet. Így alkot egészet, s így adja ki a mélységi hierarchia egy, a többihez kapcsolódó láncszemét.
Amikor ruháért küldi a szolgálót, Agaree-Siche egy intéssel megállítja. Hogy egy hím mikor öltözik fel a jelenlétében, arról nyilvánvalóan elsősorban neki van joga dönteni, és szeretné, ha ezt a Dwirinthalen se felejtené el többet.*
- A családod? *kérdez vissza egész színtelenné fakítva a hangját. Úgy tudta, Pirtianesben nem sok Dwirinthalen maradt. Ha ezt a hímet itt Shar vette a szárnyai alá, az sok mindent megmagyaráz a pökhendiségét illetően, de kérdés, hogy vajon a Dwirinthalen hogy értette most a szót, amit kimondott: család. S mi lehet Shar szándéka azzal, hogy ideküldte.*
- Négy nap múlva *szólal meg a szándékosan kissé kellemetlenné nyújtott hallgatás után* - elvárom, hogy illőn fogadj. *Vet egy szenvtelen pillantást a Naraekh néven illetett szolgálóra.* - Éjközépkor. A Dwirinthalen kúriában.
*Azzal, ha csak nem tartóztatják, sarkon fordul és a párabodrok riadt örvényeit maga mögött hagyva távozik a fürdőházból.*
*Csak a szeme sarkából figyeli a sápatag nőstényt, míg a hivatalos formulákkal bemutatja a Dwirinthalent. Ez nem jelenti azt, hogy ne figyelne rá. A háttérbe húzódás és szemének lesütése engedelmességet tükröz, de Agaree-Sichee valami mást érez felőle. Ha valaki a hatalmát nem csak megragadni szeretné, de megtartani is, az jobb, ha nem siklik el a megérzései felett. Szemét forgató unott üresség. A kontrasztban látszik igazán, amit a gazdájával mutat. A Dwirinthalen alázata szép, dús formát mutat: tradíció, félelem, gyűlölet. Így alkot egészet, s így adja ki a mélységi hierarchia egy, a többihez kapcsolódó láncszemét.
Amikor ruháért küldi a szolgálót, Agaree-Siche egy intéssel megállítja. Hogy egy hím mikor öltözik fel a jelenlétében, arról nyilvánvalóan elsősorban neki van joga dönteni, és szeretné, ha ezt a Dwirinthalen se felejtené el többet.*
- A családod? *kérdez vissza egész színtelenné fakítva a hangját. Úgy tudta, Pirtianesben nem sok Dwirinthalen maradt. Ha ezt a hímet itt Shar vette a szárnyai alá, az sok mindent megmagyaráz a pökhendiségét illetően, de kérdés, hogy vajon a Dwirinthalen hogy értette most a szót, amit kimondott: család. S mi lehet Shar szándéka azzal, hogy ideküldte.*
- Négy nap múlva *szólal meg a szándékosan kissé kellemetlenné nyújtott hallgatás után* - elvárom, hogy illőn fogadj. *Vet egy szenvtelen pillantást a Naraekh néven illetett szolgálóra.* - Éjközépkor. A Dwirinthalen kúriában.
*Azzal, ha csak nem tartóztatják, sarkon fordul és a párabodrok riadt örvényeit maga mögött hagyva távozik a fürdőházból.*
4457. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-12 19:31:39
Üzenet elküldve: 2023-11-12 19:31:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*A részeges tündér gondolata megnevetteti, azt nehezebben képzeli el, mint az ork vedelést, de a képzelete sosem hagyta még cserben, sokkal színesebben látja néha a történeteket, mint ahogyan az más, vagy saját szájából hangzik. Szeret elképzelni minden kis részletet, még arcot is társít a pici sztori szereplőihez. Az biztos, hogy nem ő lenne a megfelelő partner arra, ha valaki vele szeretne eltölteni egy ilyen estét.
Kissé kipirult az arca, melege is kezd lenni, aminek módfelett örül, sokat fázott már az elmúlt időben. *
- Ha itt ilyen dolgok megtörténhetnek, akkor könyvet sem kell olvasni, megtörténhet bármi a szemünk láttára is.
*Egy kis hatás szünetet érez, amíg a Yvon a pohárral játszadozik, a művelet maga fel sem tűnik igazán, mert egy pillanatra végiggázol agyán a gondolat, hogy lehet mégis csak túl sokat osztott meg. De aztán lehetséges, hogy ezzel nem kell törődnie, ígéret ide, vagy oda, semmi garancia nincs arra, hogy még egyszer látni fogja a mai jótevőjét, - mert így tartja számon a fiút - hiszen az élet eddig is sok változást hozott, de kétségtelenül örülne neki, ha lenne valaki, akihez bátran fordulhat, mivel ez nem sűrűn fordult elő eddigi életében.
Aztán vége is a pici szünetnek, máris szóra nyílnak a másik ajkai, közben jelentőségteljesen bólint arra, amikor megjegyzi, hogy milyen hosszú út áll mögötte. Igazi ismeretség nélkül, vagy a nemrégiben jól megválasztott útvonal hiányában az is lehet, hogy még ennyit megtett volna, hogy olyan helyre akadjon, ami picit is megragadja a szívét. Megviselte az út és a körülmények, de ez csekély idő az életéből azért, hogy új otthonra találhat.*
- Nem, a nevét is most hallom először... Tőled. *Mosolyodik el, kicsit mintha kicsit szégyellné is, hogy ennyire fogalma sincs, hogy hová jött.* - Ha egyszer mennék innen tovább.. akkor is szeretném megismerni azt, ahol éppen vagyok, a mai estéd már az enyém lett, *kicsit nagyobb mosolyra húzódik szája a mondata közben* - nekem ígérted a holnapod is, igazán nem szeretném rabolni az idődet, ha csak te nem szeretnéd, hogy raboljam. *Tényleg nem olyan magabiztos, hogy csak úgy higgyen egy állításnak, hogy valahol nem teher a jelenléte. Ez még biztos idő lesz, hogy kiűzze magából, de nem szeretne már semmi rosszra gondolni. Legalább még az éjjel nem.
Figyelmesen hallgatja Yvon minden szavát, belül nagyon hálás, hogy mesél neki, így nem érzi magát annyira elveszve, na meg nem árt tudnia, hogy hol is hajtja álomra a fejét az elkövetkezendő időkben.*
- Valószínű nincsen olyan hely ebben a világban, ahol bárki azt tehet amit akar és még tapsolnak is neki. Nincsenek illúzióim. De... Inkább a hely sajátosságai korlátozzanak egy kicsit, mint a saját... öhm, szeretteim.
*Már megint hamar el van odázva ez a téma, ami most sokkal inkább feltűnik neki az ital fátylán keresztül is. De nagyon mondani sem tud többet, hiszen újra a kezükbe kerül az újabb pohárka.*
- Jaj Yvon, ha emiatt nem fogok emlékezni arra a sok mindenre, amit mondunk egymásnak, akkor előre is elnézést, kétszer kell mesélned.* Újfent felnevet halkan, ez már sokkal több jókedv, mint ami nála megszokott, de annyi baj legyen. Milyen jó lesz úgy lefeküdni egy ágyba, hogy jókedvvel zárja a napot, még ha forog is majd a világ közben. Kifejezetten örül annak, hogy magáról kezd mesélni a fiú, hiszen nagyon kíváncsi lett. Nem kell mindenkinek nagy történet, főleg ilyen fiatalon. Meg lehet azt írni később is. Máris útnak indul a gyomra felé az újabb ital, amit eddig csak fogdosott a kis törékeny kezében, ez nem fáj annyira, mint az első, viszont sokkal jobban megüti. Szerencséjére nem kell már sok lépést megtennie, ha ágyat kívánna. Furcsa, hogy mennyire félre tudja tenni a fáradtságot, ami folyton kínozza, csak azért, mert érdekes ami most vele történik.*
-De azt mondtad, hogy tartozást kell leróni, teljesen egyedül maradtál? *Figyel ő, akármennyire is belassultak az iménti tüzes víztől az agytekervényei. Egy testvér is nagy segítség tud lenni, már ha tényleg testvérként van jelen az életben.* - És hova vágynál, ha nem itt lennél? Adhatsz ötletet a későbbiekre nekem is. És szívesen tudnék többet rólad is.
*A részeges tündér gondolata megnevetteti, azt nehezebben képzeli el, mint az ork vedelést, de a képzelete sosem hagyta még cserben, sokkal színesebben látja néha a történeteket, mint ahogyan az más, vagy saját szájából hangzik. Szeret elképzelni minden kis részletet, még arcot is társít a pici sztori szereplőihez. Az biztos, hogy nem ő lenne a megfelelő partner arra, ha valaki vele szeretne eltölteni egy ilyen estét.
Kissé kipirult az arca, melege is kezd lenni, aminek módfelett örül, sokat fázott már az elmúlt időben. *
- Ha itt ilyen dolgok megtörténhetnek, akkor könyvet sem kell olvasni, megtörténhet bármi a szemünk láttára is.
*Egy kis hatás szünetet érez, amíg a Yvon a pohárral játszadozik, a művelet maga fel sem tűnik igazán, mert egy pillanatra végiggázol agyán a gondolat, hogy lehet mégis csak túl sokat osztott meg. De aztán lehetséges, hogy ezzel nem kell törődnie, ígéret ide, vagy oda, semmi garancia nincs arra, hogy még egyszer látni fogja a mai jótevőjét, - mert így tartja számon a fiút - hiszen az élet eddig is sok változást hozott, de kétségtelenül örülne neki, ha lenne valaki, akihez bátran fordulhat, mivel ez nem sűrűn fordult elő eddigi életében.
Aztán vége is a pici szünetnek, máris szóra nyílnak a másik ajkai, közben jelentőségteljesen bólint arra, amikor megjegyzi, hogy milyen hosszú út áll mögötte. Igazi ismeretség nélkül, vagy a nemrégiben jól megválasztott útvonal hiányában az is lehet, hogy még ennyit megtett volna, hogy olyan helyre akadjon, ami picit is megragadja a szívét. Megviselte az út és a körülmények, de ez csekély idő az életéből azért, hogy új otthonra találhat.*
- Nem, a nevét is most hallom először... Tőled. *Mosolyodik el, kicsit mintha kicsit szégyellné is, hogy ennyire fogalma sincs, hogy hová jött.* - Ha egyszer mennék innen tovább.. akkor is szeretném megismerni azt, ahol éppen vagyok, a mai estéd már az enyém lett, *kicsit nagyobb mosolyra húzódik szája a mondata közben* - nekem ígérted a holnapod is, igazán nem szeretném rabolni az idődet, ha csak te nem szeretnéd, hogy raboljam. *Tényleg nem olyan magabiztos, hogy csak úgy higgyen egy állításnak, hogy valahol nem teher a jelenléte. Ez még biztos idő lesz, hogy kiűzze magából, de nem szeretne már semmi rosszra gondolni. Legalább még az éjjel nem.
Figyelmesen hallgatja Yvon minden szavát, belül nagyon hálás, hogy mesél neki, így nem érzi magát annyira elveszve, na meg nem árt tudnia, hogy hol is hajtja álomra a fejét az elkövetkezendő időkben.*
- Valószínű nincsen olyan hely ebben a világban, ahol bárki azt tehet amit akar és még tapsolnak is neki. Nincsenek illúzióim. De... Inkább a hely sajátosságai korlátozzanak egy kicsit, mint a saját... öhm, szeretteim.
*Már megint hamar el van odázva ez a téma, ami most sokkal inkább feltűnik neki az ital fátylán keresztül is. De nagyon mondani sem tud többet, hiszen újra a kezükbe kerül az újabb pohárka.*
- Jaj Yvon, ha emiatt nem fogok emlékezni arra a sok mindenre, amit mondunk egymásnak, akkor előre is elnézést, kétszer kell mesélned.* Újfent felnevet halkan, ez már sokkal több jókedv, mint ami nála megszokott, de annyi baj legyen. Milyen jó lesz úgy lefeküdni egy ágyba, hogy jókedvvel zárja a napot, még ha forog is majd a világ közben. Kifejezetten örül annak, hogy magáról kezd mesélni a fiú, hiszen nagyon kíváncsi lett. Nem kell mindenkinek nagy történet, főleg ilyen fiatalon. Meg lehet azt írni később is. Máris útnak indul a gyomra felé az újabb ital, amit eddig csak fogdosott a kis törékeny kezében, ez nem fáj annyira, mint az első, viszont sokkal jobban megüti. Szerencséjére nem kell már sok lépést megtennie, ha ágyat kívánna. Furcsa, hogy mennyire félre tudja tenni a fáradtságot, ami folyton kínozza, csak azért, mert érdekes ami most vele történik.*
-De azt mondtad, hogy tartozást kell leróni, teljesen egyedül maradtál? *Figyel ő, akármennyire is belassultak az iménti tüzes víztől az agytekervényei. Egy testvér is nagy segítség tud lenni, már ha tényleg testvérként van jelen az életben.* - És hova vágynál, ha nem itt lennél? Adhatsz ötletet a későbbiekre nekem is. És szívesen tudnék többet rólad is.
4456. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-12 18:35:10
Üzenet elküldve: 2023-11-12 18:35:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
– Igen, igazad van. Hmmm… * Megvakarja állát, mintha ettől jobban menne a gondolatok összeszedése. Így folytatja: *
– Talán inkább tündért kellett volna mondanom. Nem gondolnád róluk, de én láttam már nem egy részeges tündért, akik mindkét kezükben tartottak egy-egy korsót, hogy gyorsabban tudjanak inni! Persze nem mondom, hogy az a cél, kezdetnek ez is megteszi… * A történet ugyan csak félig igaz – egészen addig a pontig, hogy látott már részeges tündért –, de nem olyan hazugság ez, amit lelkiismerete ne bírna el. A lényeg, hogy az orkok vedelési szintjét még egyikük se érte el. Yvon titkon reméli, hogy erre nem is fog sor kerülni ma este.
Közeledését és arra tett kísérletét, hogy többet megtudjon Mairól, siker koronázza. Érdeklődve hallgatja a lány történetét. Nem szól közbe, pedig lenne hozzáfűznivalója. Viszont amíg nem végez a lány, addig csak néha helyeslően bólogat, vagy meglepett tekintettel néz.
Az egyik meglepőbb számára, hogy a lány állítása szerint közel száz napja úton van. Bár Yvon nem egy nagy világjáró, valami fogalma mégiscsak van Lanawin földrajzáról, különben korábban nem beszélt volna olyan nagy magabiztossággal arról, hogy meddig fog elérni a birodalma. Száz nap azonban rengetegnek tűnik, úgy tudja, még Pirtianesbe is néhány hat alatt el lehet jutni. Persze nyilván más az, ha valaki meghatározott céllal indul útnak és más az, ha sorstalan utakon fejvesztve kutatja nem létező úti célját. *
– Nos… * Nem akarja elsietni a válaszadást, úgyhogy inkább vár néhány másodpercet, amíg rendeződnek a gondolatai. Eközben a pálinkáspoharat babrálja ujjaival. Kissé túlságosan is elszórakoztatja magát, ahogy próbálja a poharat az élére állítani, hátha sikerül úgy helyezni, hogy ne dőljön el. Nyilván a mutatvány nem sikerül, de nem nagyon bánja. Végül erőt vesz magán és felnéz a lányra. *
– A nemjóját, akkor tényleg hosszú út áll mögötted! Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy elgyere otthonról, de semmi kétség afelől, hogy jól döntöttél. * Hátrébb dől, szemében játékos fénnyel nézi a lányt. *
– Ha jól értem, nem is feltétlenül Artheniorba szerettél volna jutni, csak itt kitöttél ki. Nekem, aki itt nőtt fel, már kevés újat tud mutatni ez a város, de ha gondolod, idővel körbevezetlek a fontosabb helyeken… ~ Igaz is, holnapra már beígértem a könyvtárazást… De, ha így haladunk, délig se sikerül felkelni. ~ Mit meg nem adnék érte, ha én is egy idegen város utcáit róhatnám! A legizgalmasabb dolog az ismeretlen! * És persze sokszor a legfélelmetesebb is, de Yvonban már épp csak egy cseppnyi félelem maradt a pálinka hatására és azt is próbálja elnymoni magában. Ugyanakkor, ahogy a melegség kezd eltűnni a torkából, úgy őt is kezdi utolérni a fáradtság. Ez egyelőre aligha látszik meg rajta – szemei még nem csukódnak le és beszéde is érthető. De valahol legbelül kezdi érezni, hogy hamarosan véget kéne vetni az ivászatnak. *
– Tudod, bennem egy cseppnyi kétség sincs afelől, hogy sikerrel jársz. De nem árt, ha tudod, hogy Artheniornak is megvannak a maga korlátai… Mármint itt jóformán mindent az emberek irányítanak, azon belül is a gazdag nagypolgárok. Tény, hogy egy fokkal szabadabbak vagyunk, mióta a nemesség eltűnt, de akkor sem egyszerű kitörni… Khm… * Megköszörüli torkát, amikor észreveszi, hogy már megint ide lyukadt ki, holott nem ez volt a célja. Próbálja fékezni magát, inkább felvet egy rendkívül eredeti ötletet. *
– Mi lenne, ha meginnánk még két pohár Pálinkát? Nem fog hiányozni az a 28 arany!
Kicsit vidítani kell a hangulatot. * Bár kérdés formájában tett javaslatot, nem igazán hagy választási lehetőséget a lánynak. Legfeljebb nem issza meg, de mire kettőt pisloghatnának, már előttük is van a következő két pohár ital. Egyelőre azonban nem issza meg, előbb össze kell szednie magát annyira, hogy biztosan ne dobja ki a taccsot a második kör után. Az igazán kínos lenne, úgyhogy biztonságosan játszik, nem sieti el a dolgot. *
– Te igen részletesen beszámoltál a magad dolgairól, így talán az lenne a helyes, ha most én mesélnék… De az igazság az, hogy nekem még fele ilyen érdekes történetem sincs. Itt nőttem fel Artheniorban a szüleimmel és testvéreimmel, de igazság szerint mindig is elvágytam más helyekre… Na! * Hirtelen összecsapja tenyereit, ezzel a tervezettnél talán több szemet is magára vonva. Vidáman néz ismét Mai jégkék szemeibe és felemeli poharát. Reméli, hogy a lány sem riadt vissza a második pohár ötletétől. *
– Ezután már nincs visszaút! * Maga sem tudja egészen, mire gondol ezalatt, de jól hangzott, úgyhogy kimondta. Csak egyszer gondol, és amilyen gyorsan vág az esze, olyan gyorsan követik a tettei is: szájához emeli a poharat és ugyanúgy küldi le, ahogy az elsőt. Ez már nagyobbat üt, mint az előbbi, de még mindig sikerül nagyjából egyenesen ülni a székén. A kérdés csak, hogy meddig? *
– Igen, igazad van. Hmmm… * Megvakarja állát, mintha ettől jobban menne a gondolatok összeszedése. Így folytatja: *
– Talán inkább tündért kellett volna mondanom. Nem gondolnád róluk, de én láttam már nem egy részeges tündért, akik mindkét kezükben tartottak egy-egy korsót, hogy gyorsabban tudjanak inni! Persze nem mondom, hogy az a cél, kezdetnek ez is megteszi… * A történet ugyan csak félig igaz – egészen addig a pontig, hogy látott már részeges tündért –, de nem olyan hazugság ez, amit lelkiismerete ne bírna el. A lényeg, hogy az orkok vedelési szintjét még egyikük se érte el. Yvon titkon reméli, hogy erre nem is fog sor kerülni ma este.
Közeledését és arra tett kísérletét, hogy többet megtudjon Mairól, siker koronázza. Érdeklődve hallgatja a lány történetét. Nem szól közbe, pedig lenne hozzáfűznivalója. Viszont amíg nem végez a lány, addig csak néha helyeslően bólogat, vagy meglepett tekintettel néz.
Az egyik meglepőbb számára, hogy a lány állítása szerint közel száz napja úton van. Bár Yvon nem egy nagy világjáró, valami fogalma mégiscsak van Lanawin földrajzáról, különben korábban nem beszélt volna olyan nagy magabiztossággal arról, hogy meddig fog elérni a birodalma. Száz nap azonban rengetegnek tűnik, úgy tudja, még Pirtianesbe is néhány hat alatt el lehet jutni. Persze nyilván más az, ha valaki meghatározott céllal indul útnak és más az, ha sorstalan utakon fejvesztve kutatja nem létező úti célját. *
– Nos… * Nem akarja elsietni a válaszadást, úgyhogy inkább vár néhány másodpercet, amíg rendeződnek a gondolatai. Eközben a pálinkáspoharat babrálja ujjaival. Kissé túlságosan is elszórakoztatja magát, ahogy próbálja a poharat az élére állítani, hátha sikerül úgy helyezni, hogy ne dőljön el. Nyilván a mutatvány nem sikerül, de nem nagyon bánja. Végül erőt vesz magán és felnéz a lányra. *
– A nemjóját, akkor tényleg hosszú út áll mögötted! Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy elgyere otthonról, de semmi kétség afelől, hogy jól döntöttél. * Hátrébb dől, szemében játékos fénnyel nézi a lányt. *
– Ha jól értem, nem is feltétlenül Artheniorba szerettél volna jutni, csak itt kitöttél ki. Nekem, aki itt nőtt fel, már kevés újat tud mutatni ez a város, de ha gondolod, idővel körbevezetlek a fontosabb helyeken… ~ Igaz is, holnapra már beígértem a könyvtárazást… De, ha így haladunk, délig se sikerül felkelni. ~ Mit meg nem adnék érte, ha én is egy idegen város utcáit róhatnám! A legizgalmasabb dolog az ismeretlen! * És persze sokszor a legfélelmetesebb is, de Yvonban már épp csak egy cseppnyi félelem maradt a pálinka hatására és azt is próbálja elnymoni magában. Ugyanakkor, ahogy a melegség kezd eltűnni a torkából, úgy őt is kezdi utolérni a fáradtság. Ez egyelőre aligha látszik meg rajta – szemei még nem csukódnak le és beszéde is érthető. De valahol legbelül kezdi érezni, hogy hamarosan véget kéne vetni az ivászatnak. *
– Tudod, bennem egy cseppnyi kétség sincs afelől, hogy sikerrel jársz. De nem árt, ha tudod, hogy Artheniornak is megvannak a maga korlátai… Mármint itt jóformán mindent az emberek irányítanak, azon belül is a gazdag nagypolgárok. Tény, hogy egy fokkal szabadabbak vagyunk, mióta a nemesség eltűnt, de akkor sem egyszerű kitörni… Khm… * Megköszörüli torkát, amikor észreveszi, hogy már megint ide lyukadt ki, holott nem ez volt a célja. Próbálja fékezni magát, inkább felvet egy rendkívül eredeti ötletet. *
– Mi lenne, ha meginnánk még két pohár Pálinkát? Nem fog hiányozni az a 28 arany!
Kicsit vidítani kell a hangulatot. * Bár kérdés formájában tett javaslatot, nem igazán hagy választási lehetőséget a lánynak. Legfeljebb nem issza meg, de mire kettőt pisloghatnának, már előttük is van a következő két pohár ital. Egyelőre azonban nem issza meg, előbb össze kell szednie magát annyira, hogy biztosan ne dobja ki a taccsot a második kör után. Az igazán kínos lenne, úgyhogy biztonságosan játszik, nem sieti el a dolgot. *– Te igen részletesen beszámoltál a magad dolgairól, így talán az lenne a helyes, ha most én mesélnék… De az igazság az, hogy nekem még fele ilyen érdekes történetem sincs. Itt nőttem fel Artheniorban a szüleimmel és testvéreimmel, de igazság szerint mindig is elvágytam más helyekre… Na! * Hirtelen összecsapja tenyereit, ezzel a tervezettnél talán több szemet is magára vonva. Vidáman néz ismét Mai jégkék szemeibe és felemeli poharát. Reméli, hogy a lány sem riadt vissza a második pohár ötletétől. *
– Ezután már nincs visszaút! * Maga sem tudja egészen, mire gondol ezalatt, de jól hangzott, úgyhogy kimondta. Csak egyszer gondol, és amilyen gyorsan vág az esze, olyan gyorsan követik a tettei is: szájához emeli a poharat és ugyanúgy küldi le, ahogy az elsőt. Ez már nagyobbat üt, mint az előbbi, de még mindig sikerül nagyjából egyenesen ülni a székén. A kérdés csak, hogy meddig? *
4455. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-12 18:34:47
Üzenet elküldve: 2023-11-12 18:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Csak azután pillant fel, hogy Naraekh végzett a bemutatásával. A szavai tiszteletteljesek, ám szenvtelenek; ahogy annak lennie kell. A földről fürkészi az ostort feltekerő nőstény ábrázatát. Vajon kivált-e belőle bármit a bemutatása? Nem tartja valószínűnek. Még ha így is van, ostoba lenne lapjait közszemlére tenni. Azzal, hogy gyáván megkushadt előtte, ő maga helyezte e lapokat a nőstény kezébe. Kicsit dühös is magára emiatt. Az elméjébe épült reflexek felett ugyanakkor nehéz kontrollt szerezni.
Mindenesetre most, hogy tisztázta hivatalát, megkísérel feltápászkodni, ha hagyják. Óvatosan teszi mindezt, hirtelen mozdulat nélkül. Amennyiben sikeresen talpra állt, kezeit gondosan összekulcsolja ágyéka előtt, miközben kissé laposan emeli tekintetét a nőstényre.*
-A fakóbőrű szavai igazak. A Sötét Anyát szolgálom. Egyúttal pedig a családom. *Nehézkesen, de ráveszi magát, hogy felszegje állát. Most már zavarja, hogy mezítelen. Naraekh miatt erre nincs gondja. Míg a megaláztatás béklyója köti, tudni fogja, hol a helye. legalábbis ez az elgondolása. Ugyanakkor nem óhajt egy szintet képviselni vele.*
-Naraekh, ruhát! *Nem veszi le tekintetét a sötét bőrű nőstényről. Haragos, de leginkább saját magára, amiért ily könnyen rábírta akaratát az idegen.
Azt nem kérdezi, mely család nőstényével van dolga. Pirtianesben illetlenség a nemesség körében ily kérdéssel előállni; hisz egy valamirevaló hímnek tudnia kell, kivel áll szemben.*
-Az információid nagy segítséget jelentenek, köszönöm. Szükséged van még valamire, úrnő? *Nem szívélyesen jön szájára a megszólítás. Ahogy a kapott beszámoló sem csúszik le torkán könnyen. Nehéz elhinni, hogy közrendű ember beteheti a lábát egyáltalán a Dwirinthalen kúriába, nemhogy...*
-Számos teendőnk van még. Persze, mindig rendelkezésedre állunk. *Szeme rebben. Szavai mögül kiérződik indulattal vegyes félelme. Tekintete az ostorra esik, majd vissza az arrogancia jegyeit gazdagon hordozó ábrázatra. Roppant kíváncsi, vajon ki is ez a parancsoló nőstény, kiről lerí, hogy szívesen használja is azt az átokverte ostort, ha úgy hozza kedve. Újdonsült szolgáját elnézve pedig túl sok segítséggel sem számolhatott volna. Vajon örömét lelné a kis fakóvérű a szenvedésében? Nehéz eldönteni. A frusztrációját persze Naraekh fogja megbűnhődni. Elég egy pillantás hozzá, hogy ezt tudassa a lesütött szemekkel várakozó nősténnyel.*
*Csak azután pillant fel, hogy Naraekh végzett a bemutatásával. A szavai tiszteletteljesek, ám szenvtelenek; ahogy annak lennie kell. A földről fürkészi az ostort feltekerő nőstény ábrázatát. Vajon kivált-e belőle bármit a bemutatása? Nem tartja valószínűnek. Még ha így is van, ostoba lenne lapjait közszemlére tenni. Azzal, hogy gyáván megkushadt előtte, ő maga helyezte e lapokat a nőstény kezébe. Kicsit dühös is magára emiatt. Az elméjébe épült reflexek felett ugyanakkor nehéz kontrollt szerezni.
Mindenesetre most, hogy tisztázta hivatalát, megkísérel feltápászkodni, ha hagyják. Óvatosan teszi mindezt, hirtelen mozdulat nélkül. Amennyiben sikeresen talpra állt, kezeit gondosan összekulcsolja ágyéka előtt, miközben kissé laposan emeli tekintetét a nőstényre.*
-A fakóbőrű szavai igazak. A Sötét Anyát szolgálom. Egyúttal pedig a családom. *Nehézkesen, de ráveszi magát, hogy felszegje állát. Most már zavarja, hogy mezítelen. Naraekh miatt erre nincs gondja. Míg a megaláztatás béklyója köti, tudni fogja, hol a helye. legalábbis ez az elgondolása. Ugyanakkor nem óhajt egy szintet képviselni vele.*
-Naraekh, ruhát! *Nem veszi le tekintetét a sötét bőrű nőstényről. Haragos, de leginkább saját magára, amiért ily könnyen rábírta akaratát az idegen.
Azt nem kérdezi, mely család nőstényével van dolga. Pirtianesben illetlenség a nemesség körében ily kérdéssel előállni; hisz egy valamirevaló hímnek tudnia kell, kivel áll szemben.*
-Az információid nagy segítséget jelentenek, köszönöm. Szükséged van még valamire, úrnő? *Nem szívélyesen jön szájára a megszólítás. Ahogy a kapott beszámoló sem csúszik le torkán könnyen. Nehéz elhinni, hogy közrendű ember beteheti a lábát egyáltalán a Dwirinthalen kúriába, nemhogy...*
-Számos teendőnk van még. Persze, mindig rendelkezésedre állunk. *Szeme rebben. Szavai mögül kiérződik indulattal vegyes félelme. Tekintete az ostorra esik, majd vissza az arrogancia jegyeit gazdagon hordozó ábrázatra. Roppant kíváncsi, vajon ki is ez a parancsoló nőstény, kiről lerí, hogy szívesen használja is azt az átokverte ostort, ha úgy hozza kedve. Újdonsült szolgáját elnézve pedig túl sok segítséggel sem számolhatott volna. Vajon örömét lelné a kis fakóvérű a szenvedésében? Nehéz eldönteni. A frusztrációját persze Naraekh fogja megbűnhődni. Elég egy pillantás hozzá, hogy ezt tudassa a lesütött szemekkel várakozó nősténnyel.*
4454. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-12 16:28:58
Üzenet elküldve: 2023-11-12 16:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Úgy sejtette Yaremoorban azért több makacsság szorult, ám a fiú az első szigorú pillantásra és komolyabb fenyítésre meghunyászkodik. Bár arcán jele sem látszik ennek, szoborszerű, mint mindig, de magában kicsit szánja is a hímet, ugyanakkor jót mulat is rajta. Feltehetően fordított esetben is ilyen érzések keverednek Yaremoorban, amikor Naraekhel játszadozik.
Tökéletesen meg van elégedve a szemlélő szerepével, ám sejtése beigazolódni látszik, s ennek a kényelmes helyzetnek vége szakad azzal, hogy bevonják őt is. Ha tehetné, akkor sóhajtana, helyette nagy levegőt vesz, ezzel is időt nyerve magának, amíg rendezi gondolatait.*
- Yaremoor úr az ősi tanok képviselője, maga Shar Úrnő három papnője szentelte fel őt. A Sötét Anya különleges utat szánt neki, figyelemreméltó fogékonysággal ruházta fel a nem e világi erők elsajátítására.
*Míg Agareeval beszél, továbbra is törekszik távolságtartóbb lenni, s töretlenül lesüti tekintetét, hiszen jól tudja, hogy méltatlan arra, hogy a mélységi nőstényre akár egy pillantást is vethessen annak engedélye vagy parancsa nélkül.*
*Úgy sejtette Yaremoorban azért több makacsság szorult, ám a fiú az első szigorú pillantásra és komolyabb fenyítésre meghunyászkodik. Bár arcán jele sem látszik ennek, szoborszerű, mint mindig, de magában kicsit szánja is a hímet, ugyanakkor jót mulat is rajta. Feltehetően fordított esetben is ilyen érzések keverednek Yaremoorban, amikor Naraekhel játszadozik.
Tökéletesen meg van elégedve a szemlélő szerepével, ám sejtése beigazolódni látszik, s ennek a kényelmes helyzetnek vége szakad azzal, hogy bevonják őt is. Ha tehetné, akkor sóhajtana, helyette nagy levegőt vesz, ezzel is időt nyerve magának, amíg rendezi gondolatait.*
- Yaremoor úr az ősi tanok képviselője, maga Shar Úrnő három papnője szentelte fel őt. A Sötét Anya különleges utat szánt neki, figyelemreméltó fogékonysággal ruházta fel a nem e világi erők elsajátítására.
*Míg Agareeval beszél, továbbra is törekszik távolságtartóbb lenni, s töretlenül lesüti tekintetét, hiszen jól tudja, hogy méltatlan arra, hogy a mélységi nőstényre akár egy pillantást is vethessen annak engedélye vagy parancsa nélkül.*
4453. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-10 22:11:58
Üzenet elküldve: 2023-11-10 22:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
~A piacon sétálva, észrevette, hogy a nap már lemenőben van, és a levegő is egyre hűvösebb. A gnómok nem szeretik a hideget. ~
*Ezért a fogadó felé vette az útját.*
A fogadó egy nagy és szép épület, amelynek a felső részén egy cégér himbálózott és azon a Pegazus szimbólum.
*Drun a piacról a fogadó felé indul, de útközben még megáll néhány árusnál, hogy megnézze, mit árulnak. A gnóm folytatja az útját a fogadó felé, de még így sok érdekes dolog veszi körül. Nagyon élvezi a piac hangulatát. Hallgatja és nézi a különféle előadásokat. Ő egy igazi kalandor, aki mindig keresi az újat és izgalmat. *
~Hosszú utat tett meg Pirtianes, hogy eljusson Arthenior. ~
*Végül ismét meglátja a fogadót ami a piaccal szemben áll, ahol a kereskedők, utazók és kalandorok megpihenhetnek egy pohár sör és egy tál ételt mellett. Drun a fogadó ajtaján belépve szétnézett.*
A terem tele zajjal és élettel. A sarokban két bárd lanton játszik. A terem közepén egy nagy kandalló ropogott, a falakon pedig különféle trófeák és fegyverek lógtak.
*A gnóm észrevette, hogy páran rámerednek. De ő nem törődött velük, hanem egy szabad asztalhoz sétált, és leült egy székre.*
4452. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-10 12:26:36
Üzenet elküldve: 2023-11-10 12:26:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Valahogy egy témát sem siettet, úgy érzi lesz még mikor és miről beszélgetnie a fiúval. Most csak egyszerűen élvezi a helyzetet: nyugalomban egy meleg helyen, italt kortyolgatva, egy kedves idegennel az oldalán, aki még érdekes is a számára. Igazából rettenetesen unta a gazdag semmirekellő korabelieket, akik felmenői pénzén élték világukat, senkire és semmire nem gondolva magukon kívül. Belegondolva, ő is válhatott volna ilyenné, de nem ez történt. Mindig is ambíciói hajtották. Bár pénze ugyan meglehetett volna hozzá, sosem szerették annyira, hogy valaki kicsi kedvence lehessen és ne kelljen erőfeszítést sem tennie, hiszen megoldanak helyette mindent.
Melegséggel tölti el őt a másik szavai, mérhetetlenül nagy energiát ad neki, ha azt hallja, hogy valaki motivált és szeretne több, jobb lenni annál, mint ami most, s nem elégszik meg azzal, ami. Nem baj, ha túl nagy az álom, annál érdekesebb az oda vezető út, akkor is, ha fél úton máshová kanyarodik.
Rá már az a kis almabor is jótékony hatással bír, de nem úgy tűnik, hogy felfokozott állapotba kerül, inkább csak egyre nyugszik le a lelke és egyre jobban megengedi magának, hogy biztonság átjárja, hogy egy kis ideig ne gondolkodjon a veszélyen.
Yvon állja a tekintetét, az érdekes a számára, hogy ez nem teher. Mindig is utálta, ha nézik, főleg, ha az férfiból van. Az csak mellékes, hogy fel sem fogja, hogy meddig hagyta a fiún kékjeit. *
- Szóval az ork szintet már fel tudom mutatni… pedig azt hittem, hogy az a végcél annál, aki ilyesmit fogyaszt szép számmal. *Szavait szinte suttogja, nevetgélve. Persze ő aztán senkit nem ítél el, nem ilyen beállítottságú, de viccelni bármivel lehet – legalábbis így tartja - egészen addig, amíg nem bánt vele senkit. Na jó, néha akkor is, csak a másik félnek állnia kell a sarat.
Asztal társa közelebb hajol hozzá, ami az első pillanatban olyan természetes érzés a számára, hogy attól ijed meg, hogy nem taszítja a közelség. Szereti, ha vannak körülötte, de nincs hozzászokva az igazi közelséghez. Szerencsére ebből a kis ijedtségből semmit nem mutat, megtanulta már kezelni a külvilág felé, hogy ne lehessen tudni mikor mit gondol és érez, ha csak ő azt nem akarja.
Nagyon egyedi a lelkének az is, hogy érdeklődve kérdezik az életéről, nem pedig hús piacra mérik fel. Nem is nagyon agyal azon, hogy merjen-e beszélni, persze mindent nem oszthat meg azonnal, egy kis alapot adhat a másiknak, hogy elkezdhesse megismerni. A pálinka természetesen hozzásegíti ehhez, de nem ez az elsődleges forrása annak, hogy szívesen ad lejjebb zárkózottságából a másik kedvéért. *
- Yvon. * talán először ejti ki hangosan a nevet, el is mosolyodik, egyrészt azon, amit hallott, másrészt azon, hogy ő is hasonlóan érez. * - Hogy a sors, vagy az istenek műve azt én sem tudom, de ha nem lennél ma itt, akkor nekem sokkal rosszabb lenne. *Nyugtázza magában, hogy ez egy istentelenül esetlen mondat volt a részéről, de a lényegen nem változtat. Tényleg örül a fiúnak. *
- Szeretnék mesélni valamilyen szép történetet arról, hogy elindultam világot látni önszántamból, de nem teljesen így történt. *Kicsit magának is vallomást tesz ezzel, mert szereti azzal erősíteni magát, hogy ő bizony felkerekedett, hogy elérje céljait és pont. * - Néha már az időérzékem is csal, de lassan száz éjjelnyi folyamatos lovaglás és bolyongás után értem ide, mert… mert el kellett jönnöm otthonról. *Nem akar városnevekkel dobálózni, nem csak azért, mert ő olyan nagyon titokzatos, hanem egészen egyszerűen nem akarja hallani sem többé, hogy honnan jött. * - Elmeséltem, hogy mi szeretnék lenni. Ezt te egész jól fogadtad, de az otthoniak nem. Tudod a nőket van, ahol még mindig csak cselédsorsba szánják. *Utal vissza kicsit arra is ezzel, hogy a nemrégen felvetett Yvon-ötlet ezért nem tetszett neki annyira. * - Vagy hogy úgy mondjam csak arra. Vagy valami gazdag mellé feleségnek. Én egyiket sem akartam, már akkor is tudós szerettem volna lenni, amikor megtanultam kimondani, hogy tudós. *Kissé akaratlanul is közelebb húzódik, mintha valami védelmet szeretne a másiktól, valószínűleg azért, mert túl védtelennek érzi magát, hiszen valami személyeset oszt meg, amit ő nem szokott. * - Szóval, most, hogy már elég felnőtt vagyok és dacoltam azellen, amit nekem szántak, azt mondták, hogy nyugodtan menjek tudósnak, csak addig ne menjek vissza, amíg nem sikerül. Az gyanítom szerintük ez soha nem fog elérkezni. Szóval nem pontosan tudtam, hogy ide jövök, de úgy tűnik megérkeztem. *Ismét a másik szemeibe mar az övével, kutatja benne az érzéseket, így, hogy mesélt neki valamennyit magáról, mennyire változik meg annak fénye. Ugyanis, ahol elejtette azt, hogy ki is ő és mi akar lenni, ott csak lesajnáló pillantásokat kapott semmi mást. *
*Valahogy egy témát sem siettet, úgy érzi lesz még mikor és miről beszélgetnie a fiúval. Most csak egyszerűen élvezi a helyzetet: nyugalomban egy meleg helyen, italt kortyolgatva, egy kedves idegennel az oldalán, aki még érdekes is a számára. Igazából rettenetesen unta a gazdag semmirekellő korabelieket, akik felmenői pénzén élték világukat, senkire és semmire nem gondolva magukon kívül. Belegondolva, ő is válhatott volna ilyenné, de nem ez történt. Mindig is ambíciói hajtották. Bár pénze ugyan meglehetett volna hozzá, sosem szerették annyira, hogy valaki kicsi kedvence lehessen és ne kelljen erőfeszítést sem tennie, hiszen megoldanak helyette mindent.
Melegséggel tölti el őt a másik szavai, mérhetetlenül nagy energiát ad neki, ha azt hallja, hogy valaki motivált és szeretne több, jobb lenni annál, mint ami most, s nem elégszik meg azzal, ami. Nem baj, ha túl nagy az álom, annál érdekesebb az oda vezető út, akkor is, ha fél úton máshová kanyarodik.
Rá már az a kis almabor is jótékony hatással bír, de nem úgy tűnik, hogy felfokozott állapotba kerül, inkább csak egyre nyugszik le a lelke és egyre jobban megengedi magának, hogy biztonság átjárja, hogy egy kis ideig ne gondolkodjon a veszélyen.
Yvon állja a tekintetét, az érdekes a számára, hogy ez nem teher. Mindig is utálta, ha nézik, főleg, ha az férfiból van. Az csak mellékes, hogy fel sem fogja, hogy meddig hagyta a fiún kékjeit. *
- Szóval az ork szintet már fel tudom mutatni… pedig azt hittem, hogy az a végcél annál, aki ilyesmit fogyaszt szép számmal. *Szavait szinte suttogja, nevetgélve. Persze ő aztán senkit nem ítél el, nem ilyen beállítottságú, de viccelni bármivel lehet – legalábbis így tartja - egészen addig, amíg nem bánt vele senkit. Na jó, néha akkor is, csak a másik félnek állnia kell a sarat.
Asztal társa közelebb hajol hozzá, ami az első pillanatban olyan természetes érzés a számára, hogy attól ijed meg, hogy nem taszítja a közelség. Szereti, ha vannak körülötte, de nincs hozzászokva az igazi közelséghez. Szerencsére ebből a kis ijedtségből semmit nem mutat, megtanulta már kezelni a külvilág felé, hogy ne lehessen tudni mikor mit gondol és érez, ha csak ő azt nem akarja.
Nagyon egyedi a lelkének az is, hogy érdeklődve kérdezik az életéről, nem pedig hús piacra mérik fel. Nem is nagyon agyal azon, hogy merjen-e beszélni, persze mindent nem oszthat meg azonnal, egy kis alapot adhat a másiknak, hogy elkezdhesse megismerni. A pálinka természetesen hozzásegíti ehhez, de nem ez az elsődleges forrása annak, hogy szívesen ad lejjebb zárkózottságából a másik kedvéért. *
- Yvon. * talán először ejti ki hangosan a nevet, el is mosolyodik, egyrészt azon, amit hallott, másrészt azon, hogy ő is hasonlóan érez. * - Hogy a sors, vagy az istenek műve azt én sem tudom, de ha nem lennél ma itt, akkor nekem sokkal rosszabb lenne. *Nyugtázza magában, hogy ez egy istentelenül esetlen mondat volt a részéről, de a lényegen nem változtat. Tényleg örül a fiúnak. *
- Szeretnék mesélni valamilyen szép történetet arról, hogy elindultam világot látni önszántamból, de nem teljesen így történt. *Kicsit magának is vallomást tesz ezzel, mert szereti azzal erősíteni magát, hogy ő bizony felkerekedett, hogy elérje céljait és pont. * - Néha már az időérzékem is csal, de lassan száz éjjelnyi folyamatos lovaglás és bolyongás után értem ide, mert… mert el kellett jönnöm otthonról. *Nem akar városnevekkel dobálózni, nem csak azért, mert ő olyan nagyon titokzatos, hanem egészen egyszerűen nem akarja hallani sem többé, hogy honnan jött. * - Elmeséltem, hogy mi szeretnék lenni. Ezt te egész jól fogadtad, de az otthoniak nem. Tudod a nőket van, ahol még mindig csak cselédsorsba szánják. *Utal vissza kicsit arra is ezzel, hogy a nemrégen felvetett Yvon-ötlet ezért nem tetszett neki annyira. * - Vagy hogy úgy mondjam csak arra. Vagy valami gazdag mellé feleségnek. Én egyiket sem akartam, már akkor is tudós szerettem volna lenni, amikor megtanultam kimondani, hogy tudós. *Kissé akaratlanul is közelebb húzódik, mintha valami védelmet szeretne a másiktól, valószínűleg azért, mert túl védtelennek érzi magát, hiszen valami személyeset oszt meg, amit ő nem szokott. * - Szóval, most, hogy már elég felnőtt vagyok és dacoltam azellen, amit nekem szántak, azt mondták, hogy nyugodtan menjek tudósnak, csak addig ne menjek vissza, amíg nem sikerül. Az gyanítom szerintük ez soha nem fog elérkezni. Szóval nem pontosan tudtam, hogy ide jövök, de úgy tűnik megérkeztem. *Ismét a másik szemeibe mar az övével, kutatja benne az érzéseket, így, hogy mesélt neki valamennyit magáról, mennyire változik meg annak fénye. Ugyanis, ahol elejtette azt, hogy ki is ő és mi akar lenni, ott csak lesajnáló pillantásokat kapott semmi mást. *
4451. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-09 20:21:09
Üzenet elküldve: 2023-11-09 20:21:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* A fiatal, csinos lány és a sötét, kihalt utca ritkán jó párosítás. De Mai szerencsére a város főterén pihent le, ami bár szintén nem egy életbiztosítás, de mérföldekkel jobb, mintha Sárváros – vagy akár csak a romváros – mélyére tévedt volna. Ezek olyan helyek, ahová éjjelente Yvon se merészkedne, hacsak nem az élete múlna rajta; de az igazat megvallva okos ember még nappal se megy ilyen helyekre egyedül.
Elmosolyodik a lány szavain. Ebben a pillanatban tényleg nem látja semmi akadályát, hogy meggazdagodjon a kereskedelemből, elvegyen egy szép lányt és öregkorára egész birodalmat hagyjon utódaira. Egy kereskedő-birodalmat, aminek élén ő áll, és egy kézben gyakorolja a hatalmat a wegtoreni homokdűnéktől kezdve egészen az artheniori kikötő világítótornyáig. Ismerne minden kapitányt, sőt tőle kérnék a tanácsokat, hogy a hat melyik napján bontsanak vitorlát, hogy kedvező szelük legyen! A kalózkapitányok visszahajóznának Alkordaszig, mert beismernék, hogy a Rëtkarakh-család vizeit nem érdemes háborgatni. És így tovább… *
– Igazad lehet. Akkora birodalmam lesz, amit Lanawin még nem látott! Wegtorentől Artheniorig fog húzódni és mindenki ismerni fogja a nevemet! De előbb a kereskedőház legyen meg! * Viszont mielőtt akár csak abba is belekezdene, még le kell rónia a tartozását. Addig legalább lesz ideje kitalálni, hogy miből gazdagodjon meg, hiszen az sem mindegy. Most azonban csak élvezni akarja az italt és a társaságot, így egyelőre félreteszi a témát, de el nem felejti.
A kedves szavakra fapofával reagál, próbál úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna. Ritkán dicsérik meg, nem igazán tudja, mit szokás ilyenkor válaszolni. Ezért egyszerűbbnek látja csak elfogadni. Feltűnik neki, hogy ezután a lány alaposan szemügyre veszi. Magabiztosan állja a tekintetet. Egyelőre nem tudja hova tenni rászegeződő kék szempárt, de az ő sötétbarna szemeiben a kíváncsiság villan meg. Szeretne többet tudni a lányról. Ehhez úgy véli, egész jó választás volt a pálinka.
Apropó, pálinka! A pultos gyorsan végzi a dolgát, mire Yvon kettőt pislog, már ki is tölti nekik az italokat. Mai vallomására elvigyorodik és így szól: *
– Semmi baj, nem alkímia ez, hisz' még a legsutább orkoknak is megy! A lényeg, hogy egyszerre húzd le, különben fájni fog! * Túl van már azon a ponton, hogy belegondoljon, vajon meghallotta-e az előzőeket egy böhöm nagy ork. Ahogy tanácsolta, úgy is tesz: egyhúzásra legördíti torkán a pálinkát. Elismerően bólint, amikor látja, hogy a lány is így tesz. Persze Yvon is tapasztalja a hatását, de ő már egy fokkal jobban hozzászokott, ráadásul egy hölgy előtt még kevésbé akarja jelét adni a gyengeségnek. Azért arca kezd vörösödni és jókedve is kezd fokozódni. Hála az égnek, nem egyedül van ezzel így. Maival együtt nevet fel. Hogy min, azt nem tudja, de nem is számít. Amikor kissé lenyugodnak a kedélyek, közelebb hajol hozzá és bizalmasabb hangerővel szólítja meg. Próbálja megragadni a lány tekintetét. *
– Mai, én nagyon örülök, hogy összehozott minket a sors… Vagy talán az istenek, nem tudhatom. * Röviden felnevet, aztán folytatja. *
– Attól meg egy percig se félj, hogy rossz vége lenne, mi a legrosszabb, ami történhet? Bevallom, én sem gyakran töltöm az éjjeleket kocsmákban, de ez most különölegesnek ígérkezik. Mesélj még magadról! Nem áll össze a kép… Mi hozott egy ilyen csinos lányt Arthenior főterére az éjszaka közepén? Úgy értem… Miért pont ide és miért pont most?
* A fiatal, csinos lány és a sötét, kihalt utca ritkán jó párosítás. De Mai szerencsére a város főterén pihent le, ami bár szintén nem egy életbiztosítás, de mérföldekkel jobb, mintha Sárváros – vagy akár csak a romváros – mélyére tévedt volna. Ezek olyan helyek, ahová éjjelente Yvon se merészkedne, hacsak nem az élete múlna rajta; de az igazat megvallva okos ember még nappal se megy ilyen helyekre egyedül.
Elmosolyodik a lány szavain. Ebben a pillanatban tényleg nem látja semmi akadályát, hogy meggazdagodjon a kereskedelemből, elvegyen egy szép lányt és öregkorára egész birodalmat hagyjon utódaira. Egy kereskedő-birodalmat, aminek élén ő áll, és egy kézben gyakorolja a hatalmat a wegtoreni homokdűnéktől kezdve egészen az artheniori kikötő világítótornyáig. Ismerne minden kapitányt, sőt tőle kérnék a tanácsokat, hogy a hat melyik napján bontsanak vitorlát, hogy kedvező szelük legyen! A kalózkapitányok visszahajóznának Alkordaszig, mert beismernék, hogy a Rëtkarakh-család vizeit nem érdemes háborgatni. És így tovább… *
– Igazad lehet. Akkora birodalmam lesz, amit Lanawin még nem látott! Wegtorentől Artheniorig fog húzódni és mindenki ismerni fogja a nevemet! De előbb a kereskedőház legyen meg! * Viszont mielőtt akár csak abba is belekezdene, még le kell rónia a tartozását. Addig legalább lesz ideje kitalálni, hogy miből gazdagodjon meg, hiszen az sem mindegy. Most azonban csak élvezni akarja az italt és a társaságot, így egyelőre félreteszi a témát, de el nem felejti.
A kedves szavakra fapofával reagál, próbál úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna. Ritkán dicsérik meg, nem igazán tudja, mit szokás ilyenkor válaszolni. Ezért egyszerűbbnek látja csak elfogadni. Feltűnik neki, hogy ezután a lány alaposan szemügyre veszi. Magabiztosan állja a tekintetet. Egyelőre nem tudja hova tenni rászegeződő kék szempárt, de az ő sötétbarna szemeiben a kíváncsiság villan meg. Szeretne többet tudni a lányról. Ehhez úgy véli, egész jó választás volt a pálinka.
Apropó, pálinka! A pultos gyorsan végzi a dolgát, mire Yvon kettőt pislog, már ki is tölti nekik az italokat. Mai vallomására elvigyorodik és így szól: *
– Semmi baj, nem alkímia ez, hisz' még a legsutább orkoknak is megy! A lényeg, hogy egyszerre húzd le, különben fájni fog! * Túl van már azon a ponton, hogy belegondoljon, vajon meghallotta-e az előzőeket egy böhöm nagy ork. Ahogy tanácsolta, úgy is tesz: egyhúzásra legördíti torkán a pálinkát. Elismerően bólint, amikor látja, hogy a lány is így tesz. Persze Yvon is tapasztalja a hatását, de ő már egy fokkal jobban hozzászokott, ráadásul egy hölgy előtt még kevésbé akarja jelét adni a gyengeségnek. Azért arca kezd vörösödni és jókedve is kezd fokozódni. Hála az égnek, nem egyedül van ezzel így. Maival együtt nevet fel. Hogy min, azt nem tudja, de nem is számít. Amikor kissé lenyugodnak a kedélyek, közelebb hajol hozzá és bizalmasabb hangerővel szólítja meg. Próbálja megragadni a lány tekintetét. *
– Mai, én nagyon örülök, hogy összehozott minket a sors… Vagy talán az istenek, nem tudhatom. * Röviden felnevet, aztán folytatja. *
– Attól meg egy percig se félj, hogy rossz vége lenne, mi a legrosszabb, ami történhet? Bevallom, én sem gyakran töltöm az éjjeleket kocsmákban, de ez most különölegesnek ígérkezik. Mesélj még magadról! Nem áll össze a kép… Mi hozott egy ilyen csinos lányt Arthenior főterére az éjszaka közepén? Úgy értem… Miért pont ide és miért pont most?
4450. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-09 18:11:14
Üzenet elküldve: 2023-11-09 18:11:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Moss és Barna lassan haladnak a macskaköves utcákon. Már messziről feltűnik a masszív kőépület és a testes faajtó a bejáratnál. Az épület tetején lengedezik a fenyőtábla, ami megerősíti, hogy bizony a Pegazus fogadóhoz van szerencséjük. Az épület mellett lennie kell istállónak is a vendégek számára, így elsőként oda vezet útjuk. Az istállónál egy alkalmas helyen megköti Barnát és szalmát valamit vizet is tesz elé. Feltehetően ezt majd odabent tudja rendezni. Még nem döntötte el, hogy meddig marad, de lesz még ideje az este kitalálni. Most itt az ideje, hogy maga is jóllakjon. A vaskos faajtón benyitva kellemes meleg csapja arcon. A vaskilincs koppan és már be is csapja maga mögött az ajtót. A tőle jobbra lévő kályhán akad meg a szeme, ami a kellemes időt szolgáltatja. A hosszú pult mögött felszolgálók, akik az asztalok között is feltűnnek. Balra indul meg, ahol kellemes kis asztalokat pillant meg. Egy sarki asztalnál megállapodik és leteszi számszeríját és a tegezét a hátáról. A sisak is lekerül egy közeli székre, majd Moss is leül az egyikre. Már vannak páran és ahogy egyre sötétebb lesz biztos betér ide az összes többi vándor is, aki eddig kint kóricál. Egyelőre nem kér semmit, örül, hogy végre asztalnál ülhet. Elkezdi pásztázni ki mit rendel körülötte és ami megtetszik neki abból egészen biztosan fog rendelni.*
4449. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-08 21:05:24
Üzenet elküldve: 2023-11-08 21:05:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
~Nos, már 2 napja szinte semmit nem csinálok, ideje lenne valami munka után nézni.~
*Antos Pantos tanácstalan, jelenleg fekszik abban a szobában, amit két napra bérbe vett.*
~A pénztárcám nem feneketlen. Keress valami munkát te naplopó!~
*Olyan és ahhoz hasonló gondolatokkal biztassa magát, mint:* ~Szeretnék most még egy kicsit pihenni. De nincs rá elég pénzed! Hogyha szeretnék kényelmesen élni, ahhoz minél előbb tisztességes munkával pénzhez kell jutnom, sok pénzhez.~
*Miközben gondolatai vadul cikáznak, hasa is szót kér. Megkordul Antos Pontos hasa.*
~Nos, a gondolatokat tettek is követni fogják, de elsőnek töltsük fel magunkat is.~
*Visszaindul hát a fogadóba.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.09 16:36:50, a következő indokkal:
A játéktéri jelölések nem váltják fel a mondatvégi írásjeleket. Múlt időt továbbra sem használunk, a cselekmény jelen időben zajlik. A ragozásokat érdemes átnézni. Továbbra is kérlek, hogy olvass bele más játékosok írásaiba, főleg a helyes játéktéri jelölések használata miatt. Hasznos lesz!
*Antos Pantos tanácstalan, jelenleg fekszik abban a szobában, amit két napra bérbe vett.*
~A pénztárcám nem feneketlen. Keress valami munkát te naplopó!~
*Olyan és ahhoz hasonló gondolatokkal biztassa magát, mint:* ~Szeretnék most még egy kicsit pihenni. De nincs rá elég pénzed! Hogyha szeretnék kényelmesen élni, ahhoz minél előbb tisztességes munkával pénzhez kell jutnom, sok pénzhez.~
*Miközben gondolatai vadul cikáznak, hasa is szót kér. Megkordul Antos Pontos hasa.*
~Nos, a gondolatokat tettek is követni fogják, de elsőnek töltsük fel magunkat is.~
*Visszaindul hát a fogadóba.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.09 16:36:50, a következő indokkal:
A játéktéri jelölések nem váltják fel a mondatvégi írásjeleket. Múlt időt továbbra sem használunk, a cselekmény jelen időben zajlik. A ragozásokat érdemes átnézni. Továbbra is kérlek, hogy olvass bele más játékosok írásaiba, főleg a helyes játéktéri jelölések használata miatt. Hasznos lesz!
4448. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-08 14:08:55
Üzenet elküldve: 2023-11-08 14:08:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Fejét felszegve, egyenesen sétál tovább. A tömeg feje felett a szélben himbálózva egy cégér kelti fel figyelmét.
~Hm… Pegazus fogadó, elsőre nem is rossz. Biztos lesz minden, ami szükséges. A továbbiakat már az étel felett is kitalálhatom. ~
*Határozottan megindul a cégér felé. A sűrű tömegen keresztül furakodva eléri az ajtót.
Már innen is hallható a benti közönség lármázása. Némi fásultsággal, de bátorsággal és kíváncsisággal telve nyitja ki maga előtt a bejárati ajtót. Az utcáról betoppanva egy pillanatra megáll, alaposan körbenéz. Végül tekintete a pultnál állapodik meg. Kezét ösztönösen is az erszényére helyezi és megindul a pult felé. Megköszörüli a torkát, hogy a régen használt hangján tisztán és érhetően fejezhesse ki kívánságát. Felmászik az egyik pultnál lévő székre, hogy jelenlétét ezzel is jelezze. *
-Jó napot! Kérnék egy adagot a ház specialitásából és hozzá valamit, amivel le is öblíthetem. Ezen kívül szállásra is szükségem lenne.
*Röviden, de kedélyesen még elbeszélget a pult mögött álló személlyel. Megvárja, hogy kiszolgálják. Az étel és ital ellenértékét a pultra helyezi, majd a beszélgetést befejezve a székről lecsusszanva az egyik üres asztalhoz sétál.
Kényelmesen elhelyezkedik, hogy jól beláthassa a fogadó belső terét. Az ételt majszolva a többi asztalnál ücsörgő személyeket kezdi el vizsgálni.
A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy be is habzsolta az ízletes ételt.
Visszamegy a pulthoz, hogy kérjen még egy tál Őzragu levest és ki is fizeti érte a 22aranyat.
Visszaül az asztalhoz a következő adaggal és közben hallgatja az asztaloknál összeverődött népek beszélgetéseit. Érdeklődve szemléli a környezetét, hátha elcsíp egy megjegyzést a legújabb hírekről, vagy valami érdekes történetfoszlányt.
A kinti, szeles időtől mások is bentebb húzódnak. A fogadóban már-már nem is maradt üres hely. A kandalló mellett egy zenész kezd előadásába. Kellemes muzsika, némi zsivaj, ételek és italok illata veszi körül.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.09 16:32:03, a következő indokkal:
Vesszők hiánya és hibás használata, játéktéri jelölések hiánya. Múlt idő hibás használata, a cselekmény ugyanis jelen időben zajlik.
*Fejét felszegve, egyenesen sétál tovább. A tömeg feje felett a szélben himbálózva egy cégér kelti fel figyelmét.
~Hm… Pegazus fogadó, elsőre nem is rossz. Biztos lesz minden, ami szükséges. A továbbiakat már az étel felett is kitalálhatom. ~
*Határozottan megindul a cégér felé. A sűrű tömegen keresztül furakodva eléri az ajtót.
Már innen is hallható a benti közönség lármázása. Némi fásultsággal, de bátorsággal és kíváncsisággal telve nyitja ki maga előtt a bejárati ajtót. Az utcáról betoppanva egy pillanatra megáll, alaposan körbenéz. Végül tekintete a pultnál állapodik meg. Kezét ösztönösen is az erszényére helyezi és megindul a pult felé. Megköszörüli a torkát, hogy a régen használt hangján tisztán és érhetően fejezhesse ki kívánságát. Felmászik az egyik pultnál lévő székre, hogy jelenlétét ezzel is jelezze. *
-Jó napot! Kérnék egy adagot a ház specialitásából és hozzá valamit, amivel le is öblíthetem. Ezen kívül szállásra is szükségem lenne.
*Röviden, de kedélyesen még elbeszélget a pult mögött álló személlyel. Megvárja, hogy kiszolgálják. Az étel és ital ellenértékét a pultra helyezi, majd a beszélgetést befejezve a székről lecsusszanva az egyik üres asztalhoz sétál.
Kényelmesen elhelyezkedik, hogy jól beláthassa a fogadó belső terét. Az ételt majszolva a többi asztalnál ücsörgő személyeket kezdi el vizsgálni.
A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy be is habzsolta az ízletes ételt.
Visszamegy a pulthoz, hogy kérjen még egy tál Őzragu levest és ki is fizeti érte a 22aranyat.
Visszaül az asztalhoz a következő adaggal és közben hallgatja az asztaloknál összeverődött népek beszélgetéseit. Érdeklődve szemléli a környezetét, hátha elcsíp egy megjegyzést a legújabb hírekről, vagy valami érdekes történetfoszlányt.
A kinti, szeles időtől mások is bentebb húzódnak. A fogadóban már-már nem is maradt üres hely. A kandalló mellett egy zenész kezd előadásába. Kellemes muzsika, némi zsivaj, ételek és italok illata veszi körül.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.09 16:32:03, a következő indokkal:
Vesszők hiánya és hibás használata, játéktéri jelölések hiánya. Múlt idő hibás használata, a cselekmény ugyanis jelen időben zajlik.
4447. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-07 01:14:10
Üzenet elküldve: 2023-11-07 01:14:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Nem mutatja, de a megkönnyebbülés felszabadító erővel árad szét benne, mikor az a satnya hím a következtetésének megfelelően reagál. Pirtianes ősi törvényei születéstől vasszigorral tartanak az úton. Alapvetéseiket senki nem kerülheti meg. A dologból feltételezi, hogy a Dwirinthalen az elmúlt időben szerencsés pozícióban lehetett, ahol a megszokás kissé kikoptatta belőle a gyanakvás és az alázat kötelező rítusát.
A nőstény ellenben fásult természetességgel fogadja a nyomást, amit az Agaree-Siche által teremtett helyzet jelent. Valószínűleg a büntetés már szinte természetes a számára, így fel sem kavarja túlzottan. Nem retten meg a véres munkára kész ostortól sem, pedig a teste szinte makulátlan. Talán épp ezért. Vagy csak szerencsés.
Végighallhatja a bemutatást, ha elhangzik, s némi enyhülést mutat. Kimért, lassú mozdulatokkal kezdi el összetekerni a fonott bőrt.*
- Sa'Tereth papja vagy? Vagy az óhitű doktrínáknak szenteltek fel? Az ősi tanoknak? *Tulajdonképpen szinte mindegy is, de a részletek miatt azért fontos lehet.*
*Nem mutatja, de a megkönnyebbülés felszabadító erővel árad szét benne, mikor az a satnya hím a következtetésének megfelelően reagál. Pirtianes ősi törvényei születéstől vasszigorral tartanak az úton. Alapvetéseiket senki nem kerülheti meg. A dologból feltételezi, hogy a Dwirinthalen az elmúlt időben szerencsés pozícióban lehetett, ahol a megszokás kissé kikoptatta belőle a gyanakvás és az alázat kötelező rítusát.
A nőstény ellenben fásult természetességgel fogadja a nyomást, amit az Agaree-Siche által teremtett helyzet jelent. Valószínűleg a büntetés már szinte természetes a számára, így fel sem kavarja túlzottan. Nem retten meg a véres munkára kész ostortól sem, pedig a teste szinte makulátlan. Talán épp ezért. Vagy csak szerencsés.
Végighallhatja a bemutatást, ha elhangzik, s némi enyhülést mutat. Kimért, lassú mozdulatokkal kezdi el összetekerni a fonott bőrt.*
- Sa'Tereth papja vagy? Vagy az óhitű doktrínáknak szenteltek fel? Az ősi tanoknak? *Tulajdonképpen szinte mindegy is, de a részletek miatt azért fontos lehet.*
4446. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-06 11:49:19
Üzenet elküldve: 2023-11-06 11:49:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kifejezéstelen, érzelmektől legcsekélyebb mértékben sem árulkodó ábrázattal veszi át a fogadóstól az üzenetet. Pedig szíve a torkában dobog. Megtanulta viszont nem kimutatni izgatottságát vagy érzelmeit. Korai lecke ez a fajtabéli hímeknek.
Négy koppanás. Ennyit ejt meg az ajtón ujjaival a biztonság kedvéért, mielőtt a kulcsot a zárba illesztve kinyitná azt.
Üresség fogadja. Ez az üresség azonban nem a takaros kis szobában mutatkozik meg, sokkal inkább a Matróna hiányában. Furdalja a kíváncsiság, hová mehetett, de nyilvánvalóan ezt a kérdést akkor sem fogja a nősténynek szegezni, ha amaz visszatér. Nem az ő dolga.
Nem kell különösebb készség hozzá, hogy felfedezze Agaree-Siche holmijait a helyiségben.* ~Legalább járt itt. Ez is valami.~
*Óvatos tisztelettel oldja le az oldalán lógó pengét, az asztalkára fekteti, majd kiforgatja alóla a széket. Nem érzi helyénvalónak, hogy arra az ágyra üljön, ahol a nőstény alszik. Így inkább a széket választja, amire úgy, ahogy van vértestül le is dobja magát. Egyenes háttal és felszegett állal várja a Matróna visszatértét. Kezeit gépiesen helyezi térdeire, s úgy ül ott, akár egy szobor. Régi dolgokon mereng, Pirtianesen, visszatérésének lehetőségein, de minduntalan visszakanyarodik a jelenhez; Vajon mit vár tőle Agaree-Siche?*
Négy koppanás. Ennyit ejt meg az ajtón ujjaival a biztonság kedvéért, mielőtt a kulcsot a zárba illesztve kinyitná azt.
Üresség fogadja. Ez az üresség azonban nem a takaros kis szobában mutatkozik meg, sokkal inkább a Matróna hiányában. Furdalja a kíváncsiság, hová mehetett, de nyilvánvalóan ezt a kérdést akkor sem fogja a nősténynek szegezni, ha amaz visszatér. Nem az ő dolga.
Nem kell különösebb készség hozzá, hogy felfedezze Agaree-Siche holmijait a helyiségben.* ~Legalább járt itt. Ez is valami.~
*Óvatos tisztelettel oldja le az oldalán lógó pengét, az asztalkára fekteti, majd kiforgatja alóla a széket. Nem érzi helyénvalónak, hogy arra az ágyra üljön, ahol a nőstény alszik. Így inkább a széket választja, amire úgy, ahogy van vértestül le is dobja magát. Egyenes háttal és felszegett állal várja a Matróna visszatértét. Kezeit gépiesen helyezi térdeire, s úgy ül ott, akár egy szobor. Régi dolgokon mereng, Pirtianesen, visszatérésének lehetőségein, de minduntalan visszakanyarodik a jelenhez; Vajon mit vár tőle Agaree-Siche?*
4445. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-06 11:22:04
Üzenet elküldve: 2023-11-06 11:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Oly hirtelen kapja hátra tekintetét a kibomló korbács hangjára, akár egy megriadt őz. A legelső szó, mi belépése óta legördül vendége ajkairól, majd az utána következő csend fenyegetőbbnek hat, mintha a nőstény kezében tartott ostor vad táncot lejtene körülöttük.*
~Ki ez? Valamiféle artheniori matróna? Az nem lehetséges.~
*Nem tápászkodik fel, helyette tenyerein megtámaszkodva, kissé kitekert pozícióban a földre kushad. Félő, hogyha nem így tenne, elcsattanna a fegyver, vagy ami nem kevésbé rosszabb, a nőstény ellenszegülést nem tűrő orgánuma, mely legalább annyira fenyegető és bőre alá hatoló, mint a kezében tartott ostor.
A pirtianesi hímek elméjébe billogozott alázatot és engedelmességet nem lehet egyik pillanatról a másikra semmissé tenni. Ennek ő a legjobb példája, ki hasonlót kísérelt, s most a padlót fixírozza, míg a nőstény az artheniori kúriájuk és rokonságuk állapotát taglalja.*
-Az nem lehet... *Rebegi, de még most sem emeli tekintetét. Hogy a mocskos emberek ilyesmire képesek legyenek... Hisz is meg nem is. Ugyanakkor e beszámoló egybevág azzal, miért nem kaptak már jó ideje semmiféle jelzést a városból.
Nem jön szó ajkára a kérdésekre, csupán kissé remegve, megmerevedett arcizmokkal pillant fel. A tekintetében már írmagja sincs a kihívásnak.*
-A család... pap. *Nagyot nyel a befejezetlen bemutatkozást követően, majd Naraekh felé fordítja tekintetét. Egyrészről elvárja, hogy a címzetes bemutatást a fakóbőrű fajtárs ejtse meg helyette, másrészt valamelyest könnyítene a hátán ülő sziklák súlyán, ha egy időre Naraekhre terelődne a másik nőstény figyelme. A szituáció talán nem lenne ennyire kényelmetlen, ha újdonsült szolgáját az ajtó előtt várakoztatta volna. Nem repes a szíve a gondolatra, hogy a fakóbőrű nőstényke így látja. Mert az ő térdét nem csak a hagyomány törvénye hajtja, de az erő is. Tervekről pedig aligha tudna nyilatkozni, mert egyébként éles elméje most akár a kifacsart szivacs. Mindenesetre reméli, hogy Naraekh engedelmeskedik és felaggatja őt megannyi érdemes címkével. Talán megelégszik majd ennyivel a vendég és szélnek ereszti őket. Akkor aztán lesz alkalma ismét kezébe venni a gyeplőt, hogy a történtek azon csapódhassanak, ki elsőként meglátta a nőstényt a fogadótérben.*
A hozzászólás írója (Yaremoor Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.06 11:26:17
*Oly hirtelen kapja hátra tekintetét a kibomló korbács hangjára, akár egy megriadt őz. A legelső szó, mi belépése óta legördül vendége ajkairól, majd az utána következő csend fenyegetőbbnek hat, mintha a nőstény kezében tartott ostor vad táncot lejtene körülöttük.*
~Ki ez? Valamiféle artheniori matróna? Az nem lehetséges.~
*Nem tápászkodik fel, helyette tenyerein megtámaszkodva, kissé kitekert pozícióban a földre kushad. Félő, hogyha nem így tenne, elcsattanna a fegyver, vagy ami nem kevésbé rosszabb, a nőstény ellenszegülést nem tűrő orgánuma, mely legalább annyira fenyegető és bőre alá hatoló, mint a kezében tartott ostor.
A pirtianesi hímek elméjébe billogozott alázatot és engedelmességet nem lehet egyik pillanatról a másikra semmissé tenni. Ennek ő a legjobb példája, ki hasonlót kísérelt, s most a padlót fixírozza, míg a nőstény az artheniori kúriájuk és rokonságuk állapotát taglalja.*
-Az nem lehet... *Rebegi, de még most sem emeli tekintetét. Hogy a mocskos emberek ilyesmire képesek legyenek... Hisz is meg nem is. Ugyanakkor e beszámoló egybevág azzal, miért nem kaptak már jó ideje semmiféle jelzést a városból.
Nem jön szó ajkára a kérdésekre, csupán kissé remegve, megmerevedett arcizmokkal pillant fel. A tekintetében már írmagja sincs a kihívásnak.*
-A család... pap. *Nagyot nyel a befejezetlen bemutatkozást követően, majd Naraekh felé fordítja tekintetét. Egyrészről elvárja, hogy a címzetes bemutatást a fakóbőrű fajtárs ejtse meg helyette, másrészt valamelyest könnyítene a hátán ülő sziklák súlyán, ha egy időre Naraekhre terelődne a másik nőstény figyelme. A szituáció talán nem lenne ennyire kényelmetlen, ha újdonsült szolgáját az ajtó előtt várakoztatta volna. Nem repes a szíve a gondolatra, hogy a fakóbőrű nőstényke így látja. Mert az ő térdét nem csak a hagyomány törvénye hajtja, de az erő is. Tervekről pedig aligha tudna nyilatkozni, mert egyébként éles elméje most akár a kifacsart szivacs. Mindenesetre reméli, hogy Naraekh engedelmeskedik és felaggatja őt megannyi érdemes címkével. Talán megelégszik majd ennyivel a vendég és szélnek ereszti őket. Akkor aztán lesz alkalma ismét kezébe venni a gyeplőt, hogy a történtek azon csapódhassanak, ki elsőként meglátta a nőstényt a fogadótérben.*
A hozzászólás írója (Yaremoor Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.06 11:26:17
4444. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-06 08:41:25
Üzenet elküldve: 2023-11-06 08:41:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Sosem volt egy elveszett lány, de idegen helyen nem feltétlenül komfortos lenni. Minden, amit gondolt, hogy történni fog az első órákban, napokban, az egyáltalán nem így nézett ki. Reális ő a maga módján, az, hogy hosszútávú tervei vannak, az csodálatos, de pontosan tudja, hogy a megérkezés és a kezdetek valójában nehezek lesznek. Ezzel szemben, most egy kedves fiúval ül egy asztalnál és várják az almabort, beszélgetve tervekről, vidáman.
Segítséget is kap tőle bőven, hiszen tényleg nem ismeri a helyi adottságokat, szokásokat. Nagyon hálás neki, hogy rá szánja az idejét, ezt bárki nem tenné meg. Az, hogy egy csinos kis pofit talál valaki a sötétben egyedül, az nem minden helyzetben szül ilyen kedvező helyzeteket. Megvédeni magát maximum egy tőrrel tudná, de mit is számít egy éles tárgy, ha forgatni nem tudja, ereje pedig egy kölyök macskáéval vetekszik. Most biztonságban érzi magát, még akkor is, ha valójában nincs abban. Minden, ami most van, nyaralás az elmúlt heteihez képest. *
- Kis birodalom is birodalom. Talán örökölni sem kell hozzá, csak kezdetnek kelleni fog egy jó kis kereskedőház. Ki tudja, a kemény munka néha tényleg eredményeket hoz. és az írnokod is szívesen lennék.
*Meghallgatja a rövid beszámolót az itteni politikáról, fejét kicsit félre biccenti és érdeklődve figyel. Minden tudás-morzsát meg akar jegyezni annak ellenére, hogy hullámokban tör rá a fáradtság és alváshiány. Kiveszi a másik szavaiból, hogy nem biztos, hogy szívesen beszél róla. Vagy csak maga a téma veszi ki a fényt a másik szeméből? Nem nagyon hagy teret neki Yvon, hogy rákérdezhessen, de ez nem jelenti azt, hogy később nem tér erre a témára vissza. *
- Te nagyon kedves vagy.
*Egy pillanatra csöndbe is marad, csak rácsodálkozik a másikra és végigméri jég-kék szemeivel, hogy befogadja teljességében a látványt, ki az az első személy, aki vele foglalkozik és segíti, pedig még szinte kérni sem kellett. Mindig is emlékezni fog az olyan arcokra, akik nem hátráltatták, sőt, időt-energiát áldozva – mindegy, hogy sokat, vagy keveset – segítik az útját. *
- Ha nem túl nagy áldozat, megköszönném a kíséretet.
*Tekintetét nem veszi le a másikról, egészen addig, amíg az ki nem kéri azt a két pálinkát, amit ideje sem volt Mainak megbánni, pedig az ő teste még koránt sem biztos, hogy erre fel van készülve. Előkaparja a 38 aranyat, amivel a Pálinkát kifizeti. *
- Amit tudnod kell, hogy én még ilyet nem ittam, csak láttam, hogy mit eredményez.
*Megvonja vállát, majd újfent mosolygóssá válnak vonásai. Szép lassan megfontoltan emeli ajkaihoz, közben figyelve a másikat, hogy az hogyan cselekszik, csak lehajtja-e, vagy finoman kortyolgat. Nem akar gyengének tűnni, látott már ilyet eleget, bármit is lát, ő egy szuszra issza meg az égető nedűt, majd maga elé mered, és végig figyeli a tüzes víz útját a nyelőcsövén át a gyomrába. *
- Szóval ezért vannak annyian oda? * Bólogat, mintha helyeselné a dolgot. * - Ez, ez éget. * Vesz egy nagy levegőt és igyekszik leplezni, hogy ő bizony ehhez így elsőre gyenge, de hősiesen állja a sarat. *
- Kérlek ne hagyj magamra, ha ennek rossz vége lesz. *Nevet fel, mikor már elmúlik az a perzselő érzés, s be kell vallja, tényleg nem olyan szörnyű ez.*
*Sosem volt egy elveszett lány, de idegen helyen nem feltétlenül komfortos lenni. Minden, amit gondolt, hogy történni fog az első órákban, napokban, az egyáltalán nem így nézett ki. Reális ő a maga módján, az, hogy hosszútávú tervei vannak, az csodálatos, de pontosan tudja, hogy a megérkezés és a kezdetek valójában nehezek lesznek. Ezzel szemben, most egy kedves fiúval ül egy asztalnál és várják az almabort, beszélgetve tervekről, vidáman.
Segítséget is kap tőle bőven, hiszen tényleg nem ismeri a helyi adottságokat, szokásokat. Nagyon hálás neki, hogy rá szánja az idejét, ezt bárki nem tenné meg. Az, hogy egy csinos kis pofit talál valaki a sötétben egyedül, az nem minden helyzetben szül ilyen kedvező helyzeteket. Megvédeni magát maximum egy tőrrel tudná, de mit is számít egy éles tárgy, ha forgatni nem tudja, ereje pedig egy kölyök macskáéval vetekszik. Most biztonságban érzi magát, még akkor is, ha valójában nincs abban. Minden, ami most van, nyaralás az elmúlt heteihez képest. *
- Kis birodalom is birodalom. Talán örökölni sem kell hozzá, csak kezdetnek kelleni fog egy jó kis kereskedőház. Ki tudja, a kemény munka néha tényleg eredményeket hoz. és az írnokod is szívesen lennék.
*Meghallgatja a rövid beszámolót az itteni politikáról, fejét kicsit félre biccenti és érdeklődve figyel. Minden tudás-morzsát meg akar jegyezni annak ellenére, hogy hullámokban tör rá a fáradtság és alváshiány. Kiveszi a másik szavaiból, hogy nem biztos, hogy szívesen beszél róla. Vagy csak maga a téma veszi ki a fényt a másik szeméből? Nem nagyon hagy teret neki Yvon, hogy rákérdezhessen, de ez nem jelenti azt, hogy később nem tér erre a témára vissza. *
- Te nagyon kedves vagy.
*Egy pillanatra csöndbe is marad, csak rácsodálkozik a másikra és végigméri jég-kék szemeivel, hogy befogadja teljességében a látványt, ki az az első személy, aki vele foglalkozik és segíti, pedig még szinte kérni sem kellett. Mindig is emlékezni fog az olyan arcokra, akik nem hátráltatták, sőt, időt-energiát áldozva – mindegy, hogy sokat, vagy keveset – segítik az útját. *
- Ha nem túl nagy áldozat, megköszönném a kíséretet.
*Tekintetét nem veszi le a másikról, egészen addig, amíg az ki nem kéri azt a két pálinkát, amit ideje sem volt Mainak megbánni, pedig az ő teste még koránt sem biztos, hogy erre fel van készülve. Előkaparja a 38 aranyat, amivel a Pálinkát kifizeti.
*- Amit tudnod kell, hogy én még ilyet nem ittam, csak láttam, hogy mit eredményez.
*Megvonja vállát, majd újfent mosolygóssá válnak vonásai. Szép lassan megfontoltan emeli ajkaihoz, közben figyelve a másikat, hogy az hogyan cselekszik, csak lehajtja-e, vagy finoman kortyolgat. Nem akar gyengének tűnni, látott már ilyet eleget, bármit is lát, ő egy szuszra issza meg az égető nedűt, majd maga elé mered, és végig figyeli a tüzes víz útját a nyelőcsövén át a gyomrába. *
- Szóval ezért vannak annyian oda? * Bólogat, mintha helyeselné a dolgot. * - Ez, ez éget. * Vesz egy nagy levegőt és igyekszik leplezni, hogy ő bizony ehhez így elsőre gyenge, de hősiesen állja a sarat. *
- Kérlek ne hagyj magamra, ha ennek rossz vége lesz. *Nevet fel, mikor már elmúlik az a perzselő érzés, s be kell vallja, tényleg nem olyan szörnyű ez.*
4443. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-06 08:12:09
Üzenet elküldve: 2023-11-06 08:12:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Naraekh nem szól, s nem mozdul, hiszen ez a nagyok játéka, ahol neki nem osztottak kártyákat. Ennek ellenére kíváncsi, elvégre a körülmények annyira megváltoztak, talán a szokásos fenyítés ezúttal más reakciót csal ki a hímből. Oda haza biztosan meghunyászkodna ennyitől, itt viszont a törvények, s szokások is merőben mások. Már csak az a kérdés, hogy mélységi társai elég mélyen táplálták belé népük tanait.*
- Igaz.
*Feleli engedelmesen. Hangja nem remeg meg, érthetően beszél. Egy ostor valóban ijesztő látvány, maga Agaree fellépése az ijesztő látvány, mélyen tiszteli is érte a nőstényt, ám a félelemhez több szükséges. Valaki, aki olyan életet él mint ő, annyi megalázással és fájdalommal, annak bizony kevés egy ostor csattanása. Kicsit talán még óhajtja is, hogy megüssék vele, hiszen meggyőződése, hogy szenvedése kifizetődik, s az istenük végül méltónak találja, majd kiemeli ebből a mocsokból.*
*Naraekh nem szól, s nem mozdul, hiszen ez a nagyok játéka, ahol neki nem osztottak kártyákat. Ennek ellenére kíváncsi, elvégre a körülmények annyira megváltoztak, talán a szokásos fenyítés ezúttal más reakciót csal ki a hímből. Oda haza biztosan meghunyászkodna ennyitől, itt viszont a törvények, s szokások is merőben mások. Már csak az a kérdés, hogy mélységi társai elég mélyen táplálták belé népük tanait.*
- Igaz.
*Feleli engedelmesen. Hangja nem remeg meg, érthetően beszél. Egy ostor valóban ijesztő látvány, maga Agaree fellépése az ijesztő látvány, mélyen tiszteli is érte a nőstényt, ám a félelemhez több szükséges. Valaki, aki olyan életet él mint ő, annyi megalázással és fájdalommal, annak bizony kevés egy ostor csattanása. Kicsit talán még óhajtja is, hogy megüssék vele, hiszen meggyőződése, hogy szenvedése kifizetődik, s az istenük végül méltónak találja, majd kiemeli ebből a mocsokból.*
4442. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-06 06:28:28
Üzenet elküldve: 2023-11-06 06:28:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Úgy helyezkedik, hogy a szolgáló véletlenül se legyen a háta mögött. Sejtése szerint a nőstény igyekezete hamar visszatereli őt a gazdája mellé, de persze ezt biztosra nem veheti.
Suta, satnya teremtés. Bár a vonásai arisztokratikus szimmetriát rejtenek, megalázkodó tartása, leszegett pillantása szinte egyértelművé teszi, hogy miért tartják: megalázni, talán meghágni. Alig több egy nyomorult jószágnál. Ahogy látja, nem is dacol a szerepével. Meglehet, hogy már születése óta erre szoktatták, hogy mások kiélhessék rajta amit csak szeretnének. Húsból gyúrt játékszer.
Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a másik szavait. Nem vág közbe és nehéz lenne olvasni a vonásain ebben a pillanatban. Az első jel, hogy a hím elszámította magát, csupán akkor mutatkozik, mikor amaz az aranyait keresve hátat fordít neki.
A kioldott ostor tompa hangja a kövezeten, s a hozzá párosuló csend. A csend, ami eddig felbátorította a hímet szavai tovább fűzésében, most szinte megdermeszti a forró párát a medence felett, s a dúsan ékszerezett fülbe üvölti: elszámította magát.*
- Hívattál? *kúszik a szó a nehéz levegőben Agaree-Siche mély hangján, hogy súlyával szinte a Dwirinthalen torkára szorítson, amelyen meggondolatlanul kibukott.
Csend. Az a fajta, amit a pirtianesi hímek jól ismerhetnek, ami mélységével inat metsz a lábon, térdre húz, a földre szegez és kizsigerel.
Sokáig kitartja e nyomasztó helyzetet, s ha a kettőből bármelyik szólni akarna, egy intéssel letöri a szándékot, hogy végül maga oldja fel a csendet.*
- De szívesen elkalauzollak ezen az idegen vidéken *sóhajt már-már közönyös engedékenységgel.* - Rokonaidat felkoncolta a csőcselék a lázadáskor. Meghaltak vagy elmenekültek a városból. A kúriátok romjai közé koldusok és iszákosok járnak a dolgukat végezni, Dwirinthalen úr.
*Nem lepi meg, hogy a hím nem tudott minderről. A mélységi város sajátos berendezkedése tehet róla.*
- Ez a baj Pirtianessel. A figyelme mindig befelé fordul. *Most először, mintha valami gunyoros mosolyféle suhanna át a matróna arcán.*
- És most? Mik a terveid, hogy tudod? Elmondod végre, ki vagy, hogy szolgával utazol és ilyen hangon mersz megszólítani?
*Úgy helyezkedik, hogy a szolgáló véletlenül se legyen a háta mögött. Sejtése szerint a nőstény igyekezete hamar visszatereli őt a gazdája mellé, de persze ezt biztosra nem veheti.
Suta, satnya teremtés. Bár a vonásai arisztokratikus szimmetriát rejtenek, megalázkodó tartása, leszegett pillantása szinte egyértelművé teszi, hogy miért tartják: megalázni, talán meghágni. Alig több egy nyomorult jószágnál. Ahogy látja, nem is dacol a szerepével. Meglehet, hogy már születése óta erre szoktatták, hogy mások kiélhessék rajta amit csak szeretnének. Húsból gyúrt játékszer.
Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a másik szavait. Nem vág közbe és nehéz lenne olvasni a vonásain ebben a pillanatban. Az első jel, hogy a hím elszámította magát, csupán akkor mutatkozik, mikor amaz az aranyait keresve hátat fordít neki.
A kioldott ostor tompa hangja a kövezeten, s a hozzá párosuló csend. A csend, ami eddig felbátorította a hímet szavai tovább fűzésében, most szinte megdermeszti a forró párát a medence felett, s a dúsan ékszerezett fülbe üvölti: elszámította magát.*
- Hívattál? *kúszik a szó a nehéz levegőben Agaree-Siche mély hangján, hogy súlyával szinte a Dwirinthalen torkára szorítson, amelyen meggondolatlanul kibukott.
Csend. Az a fajta, amit a pirtianesi hímek jól ismerhetnek, ami mélységével inat metsz a lábon, térdre húz, a földre szegez és kizsigerel.
Sokáig kitartja e nyomasztó helyzetet, s ha a kettőből bármelyik szólni akarna, egy intéssel letöri a szándékot, hogy végül maga oldja fel a csendet.*
- De szívesen elkalauzollak ezen az idegen vidéken *sóhajt már-már közönyös engedékenységgel.* - Rokonaidat felkoncolta a csőcselék a lázadáskor. Meghaltak vagy elmenekültek a városból. A kúriátok romjai közé koldusok és iszákosok járnak a dolgukat végezni, Dwirinthalen úr.
*Nem lepi meg, hogy a hím nem tudott minderről. A mélységi város sajátos berendezkedése tehet róla.*
- Ez a baj Pirtianessel. A figyelme mindig befelé fordul. *Most először, mintha valami gunyoros mosolyféle suhanna át a matróna arcán.*
- És most? Mik a terveid, hogy tudod? Elmondod végre, ki vagy, hogy szolgával utazol és ilyen hangon mersz megszólítani?
4441. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-05 22:01:57
Üzenet elküldve: 2023-11-05 22:01:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Megpillantván a pultost, Antos Pontos rögvest köszön neki.*
-Jó estét kivánok!
*Amint felveszik a szemkontaktust, Antos Pantos illően megszólítja.*
-Kérek szépen egy feles Pálinkát. *Azzal egyből leteszi a pultra az érte járó 18 aranyat . Nem mohón, inkább illendően húzza le a pohár tartalmát. Miután végzet az alkohollal, újfent felveszi a szemkontaktust a csapossal. Amaz szerencsére nem távolodott el tőle nagyon. Amint találkozik a tekintetük, ajkai szólásra nyílnak.*
-Szeretnék egy Szobát bérelni 2 napra. *Leteszi ennek az árat is az asztalra, mind a 30 aranyat .*
-Kérnék szépen 2 adag Őzragu levest. *Hamar kiteszi az érte járó összeget is a pultra, mind a 20. aranyat. A kapott tányérokkal elfoglal egy szabad asztalt. Visszasétál a pulthoz gyorsan és rendel még mellé. A pultra helyez a 12 aranyat az Ullamar sörért cserébe. Alaposan meglepődik, hisz jóformán még ki se mondta, mit szeretne, már ott habzik előtte a pofa sör.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.05 22:55:10, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések hibás használata vagy elmaradása. A karakter nem "gyors" közlekedik, hanem "gyorsan". A cselekmény továbbra is jelen időben zajlik. Újfent kérlek, hogy olvasgasd más játékosok hozzászólásait, mert abból a legkönnyebb tanulni! A hibák jóformán ugyanazok, mint eddig.
-Jó estét kivánok!
*Amint felveszik a szemkontaktust, Antos Pantos illően megszólítja.*
-Kérek szépen egy feles Pálinkát. *Azzal egyből leteszi a pultra az érte járó 18 aranyat
. Nem mohón, inkább illendően húzza le a pohár tartalmát. Miután végzet az alkohollal, újfent felveszi a szemkontaktust a csapossal. Amaz szerencsére nem távolodott el tőle nagyon. Amint találkozik a tekintetük, ajkai szólásra nyílnak.* -Szeretnék egy Szobát bérelni 2 napra. *Leteszi ennek az árat is az asztalra, mind a 30 aranyat
.*-Kérnék szépen 2 adag Őzragu levest. *Hamar kiteszi az érte járó összeget is a pultra, mind a 20. aranyat. A kapott tányérokkal elfoglal egy szabad asztalt. Visszasétál a pulthoz gyorsan és rendel még mellé.
A pultra helyez a 12 aranyat az Ullamar sörért cserébe. Alaposan meglepődik, hisz jóformán még ki se mondta, mit szeretne, már ott habzik előtte a pofa sör.* A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.05 22:55:10, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések hibás használata vagy elmaradása. A karakter nem "gyors" közlekedik, hanem "gyorsan". A cselekmény továbbra is jelen időben zajlik. Újfent kérlek, hogy olvasgasd más játékosok hozzászólásait, mert abból a legkönnyebb tanulni! A hibák jóformán ugyanazok, mint eddig.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436