Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 934 (18661. - 18680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
18680. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-02-09 18:46:33
Üzenet elküldve: 2024-02-09 18:46:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
* Ismét sok nap telt el, talán két hat is, ami alatt próbált elbújni maga elől. Nehezen ébredt rá, hogy nem fedheti el tovább gondolatait, mert szétfeszíti. Napokig aludni sem tudott nyugodtan, hiszen zakatolt belül minden. A tisztáson ült le átgondolni mindent, egészen addig csak csapongtak a gondolatai ide-oda. Keveredett a harag a szeretettel, a keserűség a szerelemmel, a vágy a gyűlölettel és megannyi érzés, aminek a létezéséről eddig tudni sem vélt. Mielőtt a városba érkezett elvolt a saját kis álomvilágában, ahol kitűzte célul, hogy rengeteget fog tanulni és tudásával meghódítja a fél világot. Erről nem tett le, de az út, ami oda vezet kissé ingoványosabb, mint azt gondolta. Honnan is tudhatta volna mi a valóság, amíg az otthona melegéből - ami neki mindvégig igen ridegnek tűnt - csak ábrándozott, de nem tapasztalt meg semmit. A kis buborékja körül utált mindent és mindenkit, aki nem fogadta el, majd útnak eredt, hogy megmutassa, hogy ki is ő és mennyi mindent tud elérni.
Útközben belebotlott a szerelembe, ami táplálta a tüzét elhatározásainak, majd összetalálkozott egy kicsi, de annál erősebb fekete lánnyal, aki szintén löketet adott neki ahhoz, hogy elhiggye: minden sikerülhet, és olyan szeretet veszi körül, ami otthonában soha. Egészen az első csalódásig hitte mindezt, amikor kiderült, hogy a hirtelen jött szerelem ugyan olyan hirtelen hagyja hátra őt, mint újdonsült barátnőjének a kedvesebbik énje.
Apró foltozott kis világa így újra szilánkokká tört és nem akarta elhinni, hogy minden, amit magának mesélt olyan valóságosan, az egyszerűen nem létezik. Sokkal több erő és sokkal több önfegyelem kell mindenhez. A ma reggeli első gondolata, pontosan ez volt. Minden fájdalmas pillanat ellenére felébredt és ezzel együtt ráébredt arra, hogy mit is akart neki Nori megmutatni. Keserű szájízzel ül az ágy szélére és törli meg a szemeit fáradtan. Nem gondolkodik sokat, csak elindul, hagyva, hogy csak az ösztönei, s a szíve vezéreljék, meg persze az a határtalan naivitása.
Mi sem csodálatosabb annál, hogy van egy fogadós, aki a segítségére lehet és elmagyarázza neki az útvonalat, óva intve az indulástól. *
* Ismét sok nap telt el, talán két hat is, ami alatt próbált elbújni maga elől. Nehezen ébredt rá, hogy nem fedheti el tovább gondolatait, mert szétfeszíti. Napokig aludni sem tudott nyugodtan, hiszen zakatolt belül minden. A tisztáson ült le átgondolni mindent, egészen addig csak csapongtak a gondolatai ide-oda. Keveredett a harag a szeretettel, a keserűség a szerelemmel, a vágy a gyűlölettel és megannyi érzés, aminek a létezéséről eddig tudni sem vélt. Mielőtt a városba érkezett elvolt a saját kis álomvilágában, ahol kitűzte célul, hogy rengeteget fog tanulni és tudásával meghódítja a fél világot. Erről nem tett le, de az út, ami oda vezet kissé ingoványosabb, mint azt gondolta. Honnan is tudhatta volna mi a valóság, amíg az otthona melegéből - ami neki mindvégig igen ridegnek tűnt - csak ábrándozott, de nem tapasztalt meg semmit. A kis buborékja körül utált mindent és mindenkit, aki nem fogadta el, majd útnak eredt, hogy megmutassa, hogy ki is ő és mennyi mindent tud elérni.
Útközben belebotlott a szerelembe, ami táplálta a tüzét elhatározásainak, majd összetalálkozott egy kicsi, de annál erősebb fekete lánnyal, aki szintén löketet adott neki ahhoz, hogy elhiggye: minden sikerülhet, és olyan szeretet veszi körül, ami otthonában soha. Egészen az első csalódásig hitte mindezt, amikor kiderült, hogy a hirtelen jött szerelem ugyan olyan hirtelen hagyja hátra őt, mint újdonsült barátnőjének a kedvesebbik énje.
Apró foltozott kis világa így újra szilánkokká tört és nem akarta elhinni, hogy minden, amit magának mesélt olyan valóságosan, az egyszerűen nem létezik. Sokkal több erő és sokkal több önfegyelem kell mindenhez. A ma reggeli első gondolata, pontosan ez volt. Minden fájdalmas pillanat ellenére felébredt és ezzel együtt ráébredt arra, hogy mit is akart neki Nori megmutatni. Keserű szájízzel ül az ágy szélére és törli meg a szemeit fáradtan. Nem gondolkodik sokat, csak elindul, hagyva, hogy csak az ösztönei, s a szíve vezéreljék, meg persze az a határtalan naivitása.
Mi sem csodálatosabb annál, hogy van egy fogadós, aki a segítségére lehet és elmagyarázza neki az útvonalat, óva intve az indulástól. *
18679. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-02-03 13:17:44
Üzenet elküldve: 2024-02-03 13:17:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
*Három hat. Mai nem tudta, hogy az időnek ilyen hatása van és mennyire lassan pereg, amikor valamit várni kell. Rettentően hosszú volt ez az időszak, főleg, mert amit eltervezett és amit annyira szívből szeretett volna, az nem úgy jött össze, mint kívánta volna magának. Bánatát alkalmi munkákkal, kutatással, feljegyzésekkel és még több várakozással, reménnyel töltötte. Hogy rosszabb volt-e ezt otthon gazdagságban tölteni, mint itt, épphogy megélve? Még mindig a másodikra voksol, mert bár voltak gyötrelmes éjszakák, most mégis van mire várni, de emellett a saját maga ura lehet. Annyira lehet a maga ura, hogy tudtán kívül irányítja őt a két megszeretett személy utáni vágy. Készített erről is jegyzeteket, okosabb szeretne lenni magát illetően is, de ma nem tudta kikapcsolni elméjét egy percre sem, mivel most telik le az a bizonyos három hat.
Lassú léptekkel ér le a lépcsőn, hogy kifizethesse még két napra a Szobát amiben legtöbbször lakik, ki is csengeti a 32 aranyat.
. Körbe néz, de tudja, hogy még nincs itt az idő. Visszamegy tehát, és nyugtalanul tesz-vesz a szobájában. Néha lefekszik, néha felír egy-két szót, aztán a tükörben bámulja magát. Ma nem tud koncentrálni. Telik-múlik az idő, aztán úgy érzi, hogy ismét le kell mennie, hátha ez lesz az az óra, amikor végre megérkezik Nori.
Vontatott léptekkel halad ismét le, majd a kép ami elé tárul egyszerre dobbantja meg a szívét, s annak minden szeretetét, és egyszerre ijeszti meg. Csak azt észleli, hogy már csak a lány hátát látja, mint legutóbb.
Utána ered hát, csapódik utána a fogadó ajtaja, s nagyon sietős léptekkel követi a feketeséget, ami most cseppet sem könnyű dolog, hiszen macskamód siet el tőle, el a barátjától.
Nem ért Mai, de nem fogja megengedni, hogy ennyiben maradjon. Ha eleget tett az ígéretnek, annak oka van és nem pusztán annyi, hogy szembesülhessen azzal, hogy otthagyják egyedül a rengeteg gondolatával, puszta gonoszságból, félelemből, akármiből.*
- Nori, Nori!
*Kiált, amikor kissé közelebb jut hozzá, de nem sikerül a füle botját sem mozdítania a másiknak, ő pedig már egyre mérgesebb és mérgesebb. Kezdi hátrahagyni a kellemesebb érzéseit a feketeség irányába, puszta harag az ami dolgozni kezd.*
- Ezt nem hiszem el...
*Szórja maga elé a szavakat, amik már szíve szerint szitkozódás lenne, de még visszafogja magát. Csak siet, hogy elérje végre a lányt.*
//Esti mese//
*Három hat. Mai nem tudta, hogy az időnek ilyen hatása van és mennyire lassan pereg, amikor valamit várni kell. Rettentően hosszú volt ez az időszak, főleg, mert amit eltervezett és amit annyira szívből szeretett volna, az nem úgy jött össze, mint kívánta volna magának. Bánatát alkalmi munkákkal, kutatással, feljegyzésekkel és még több várakozással, reménnyel töltötte. Hogy rosszabb volt-e ezt otthon gazdagságban tölteni, mint itt, épphogy megélve? Még mindig a másodikra voksol, mert bár voltak gyötrelmes éjszakák, most mégis van mire várni, de emellett a saját maga ura lehet. Annyira lehet a maga ura, hogy tudtán kívül irányítja őt a két megszeretett személy utáni vágy. Készített erről is jegyzeteket, okosabb szeretne lenni magát illetően is, de ma nem tudta kikapcsolni elméjét egy percre sem, mivel most telik le az a bizonyos három hat.
Lassú léptekkel ér le a lépcsőn, hogy kifizethesse még két napra a Szobát amiben legtöbbször lakik, ki is csengeti a 32 aranyat.
. Körbe néz, de tudja, hogy még nincs itt az idő. Visszamegy tehát, és nyugtalanul tesz-vesz a szobájában. Néha lefekszik, néha felír egy-két szót, aztán a tükörben bámulja magát. Ma nem tud koncentrálni. Telik-múlik az idő, aztán úgy érzi, hogy ismét le kell mennie, hátha ez lesz az az óra, amikor végre megérkezik Nori.Vontatott léptekkel halad ismét le, majd a kép ami elé tárul egyszerre dobbantja meg a szívét, s annak minden szeretetét, és egyszerre ijeszti meg. Csak azt észleli, hogy már csak a lány hátát látja, mint legutóbb.
Utána ered hát, csapódik utána a fogadó ajtaja, s nagyon sietős léptekkel követi a feketeséget, ami most cseppet sem könnyű dolog, hiszen macskamód siet el tőle, el a barátjától.
Nem ért Mai, de nem fogja megengedni, hogy ennyiben maradjon. Ha eleget tett az ígéretnek, annak oka van és nem pusztán annyi, hogy szembesülhessen azzal, hogy otthagyják egyedül a rengeteg gondolatával, puszta gonoszságból, félelemből, akármiből.*
- Nori, Nori!
*Kiált, amikor kissé közelebb jut hozzá, de nem sikerül a füle botját sem mozdítania a másiknak, ő pedig már egyre mérgesebb és mérgesebb. Kezdi hátrahagyni a kellemesebb érzéseit a feketeség irányába, puszta harag az ami dolgozni kezd.*
- Ezt nem hiszem el...
*Szórja maga elé a szavakat, amik már szíve szerint szitkozódás lenne, de még visszafogja magát. Csak siet, hogy elérje végre a lányt.*
18678. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-02-03 11:20:58
Üzenet elküldve: 2024-02-03 11:20:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
*Három hat telt el, mióta együtt töltötték azt a kellemes estét Maival a városban. Ahogy Nori ígérte, újra megjelenik a városban, és azt ugyan nem ígérte meg, hogy életben marad, de szerencsére épségben tér vissza, legalábbis fizikailag.
Visszajött, de ha kérdeznék, megfogalmazni nem tudná, miért. Vagyis, annyit tud, hogy azért, mert megígérte annak a fél-elf lánynak, de hogy mi a francért? Na ez a jó kérdés. Néhány halvány szó, mint a „barátság”, „szeretet”, néha-néha, mint a szívdobogás, úgy tűnik fel lüktetve gondolatai között, de hamar el is hessegeti őket. Neki nincs szüksége sem barátokra, sem szeretetre. Olyanokra van szüksége, akik erősebbek nála, hogy mellettük jobbá válhasson, és ugyan már, mit is adhatna neki az a kíváncsi lány, aki csak azért menekült el a szülei otthonából, ahol pihe-puha ágyat és meleget raktak a feneke alá, mert nem tetszettek neki a szabályok? A megszoksz vagy megszöksz tipikus esete, és ő az utóbbit választotta, pedig jobban járt volna, ha inkább kihasználja szüleit és a vagyonukat, hogy utána magának szerezze meg. Na mindegy, ez már nem Nori baja, az egyszer biztos.
Kicsivel napnyugta előtt lép be a fogadóba, de nem kezdi el keresni Mait, hanem nemes egyszerűséggel csak a pulthoz lép, hogy rendeljen egy pohár Bort 10 aranyért, és gyorsan felhörpintse. Jól esik neki, ahogy a fejébe száll az ital, és hirtelen meg is szédül tőle. Még mindig viccesek ezek a mérgek, muris dolgokat tudnak csinálni az emberrel. Rájön, hogy egy nem is elég belőle, ezért még egy pohár Bort rendel 10 aranyért , azt is lehúzza. Ettől már elkezd kissé vörösödni az arca, de nem bánja, tényleg csudijó érzés az egész.
Odakint már be kellett sötétednie, így ideje indulnia. Ha időközben meg is érkezett Mai, ő akkor sem vesz róla tudomást, nem szólítja meg, nem lép oda hozzá, csak némán távozik a fogadóból. Ha a lány közben követni kezdi, már odakint a főtéren csak a sötétben alig látszó fekete kis sziluettjét láthatja a Norinak, ahogy áthalad a tömegen, akik épp hazafelé vagy fene se tudja hová tartanak. Pont emiatt a tömeg miatt lesz nehéz követni Norit, könnyen szem elől lehet téveszteni.
Jogosan merülhet fel a kérdés, ha azt ígérte, hogy napnyugta után várni fogja barátnőjét, most miért távozik szó nélkül és Mai nélkül, illetve merre tarthat a kis feketeség így egyedül az éjszakában?*
//Esti mese//
*Három hat telt el, mióta együtt töltötték azt a kellemes estét Maival a városban. Ahogy Nori ígérte, újra megjelenik a városban, és azt ugyan nem ígérte meg, hogy életben marad, de szerencsére épségben tér vissza, legalábbis fizikailag.
Visszajött, de ha kérdeznék, megfogalmazni nem tudná, miért. Vagyis, annyit tud, hogy azért, mert megígérte annak a fél-elf lánynak, de hogy mi a francért? Na ez a jó kérdés. Néhány halvány szó, mint a „barátság”, „szeretet”, néha-néha, mint a szívdobogás, úgy tűnik fel lüktetve gondolatai között, de hamar el is hessegeti őket. Neki nincs szüksége sem barátokra, sem szeretetre. Olyanokra van szüksége, akik erősebbek nála, hogy mellettük jobbá válhasson, és ugyan már, mit is adhatna neki az a kíváncsi lány, aki csak azért menekült el a szülei otthonából, ahol pihe-puha ágyat és meleget raktak a feneke alá, mert nem tetszettek neki a szabályok? A megszoksz vagy megszöksz tipikus esete, és ő az utóbbit választotta, pedig jobban járt volna, ha inkább kihasználja szüleit és a vagyonukat, hogy utána magának szerezze meg. Na mindegy, ez már nem Nori baja, az egyszer biztos.
Kicsivel napnyugta előtt lép be a fogadóba, de nem kezdi el keresni Mait, hanem nemes egyszerűséggel csak a pulthoz lép, hogy rendeljen egy pohár Bort 10 aranyért
, és gyorsan felhörpintse. Jól esik neki, ahogy a fejébe száll az ital, és hirtelen meg is szédül tőle. Még mindig viccesek ezek a mérgek, muris dolgokat tudnak csinálni az emberrel. Rájön, hogy egy nem is elég belőle, ezért még egy pohár Bort rendel 10 aranyért , azt is lehúzza. Ettől már elkezd kissé vörösödni az arca, de nem bánja, tényleg csudijó érzés az egész.Odakint már be kellett sötétednie, így ideje indulnia. Ha időközben meg is érkezett Mai, ő akkor sem vesz róla tudomást, nem szólítja meg, nem lép oda hozzá, csak némán távozik a fogadóból. Ha a lány közben követni kezdi, már odakint a főtéren csak a sötétben alig látszó fekete kis sziluettjét láthatja a Norinak, ahogy áthalad a tömegen, akik épp hazafelé vagy fene se tudja hová tartanak. Pont emiatt a tömeg miatt lesz nehéz követni Norit, könnyen szem elől lehet téveszteni.
Jogosan merülhet fel a kérdés, ha azt ígérte, hogy napnyugta után várni fogja barátnőjét, most miért távozik szó nélkül és Mai nélkül, illetve merre tarthat a kis feketeség így egyedül az éjszakában?*
18677. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-02-01 21:02:43
Üzenet elküldve: 2024-02-01 21:02:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A mulatás //
* Tramad rendkívül örvendetesnek tartja a féf elf meghívását mézsörre. Először kortyol az italból, aztán valamit még mindenképpen szeretne leszögezni mielőtt elmondja nevét. *
- Igazságszerint én csak amolyan saját szórakoztatásra zenélek és éneklem ezt előre elmondom. Ha még mindig szeretnéd, hogy zenéljek akkor megteszem. Remélem nem lesz lincselés. Az én nevem Tramad Macroddy.
* Itt a férfi felkacag. *
~ Szegény apám mennyit kínlódott, hogy kardforgatót neveljen belőlem én meg itt bohóckodok olyasvalamivel ami nem is a szakmám. ~
* Na akkor döntésed szerint énekeljek vagy csak játszak a hangszeremen? *
* Tramad rendkívül örvendetesnek tartja a féf elf meghívását mézsörre. Először kortyol az italból, aztán valamit még mindenképpen szeretne leszögezni mielőtt elmondja nevét. *
- Igazságszerint én csak amolyan saját szórakoztatásra zenélek és éneklem ezt előre elmondom. Ha még mindig szeretnéd, hogy zenéljek akkor megteszem. Remélem nem lesz lincselés. Az én nevem Tramad Macroddy.
* Itt a férfi felkacag. *
~ Szegény apám mennyit kínlódott, hogy kardforgatót neveljen belőlem én meg itt bohóckodok olyasvalamivel ami nem is a szakmám. ~
* Na akkor döntésed szerint énekeljek vagy csak játszak a hangszeremen? *
18676. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-02-01 15:34:41
Üzenet elküldve: 2024-02-01 15:34:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Tramad Macroddy //
* Éppen a tarkójára kulcsolt kezeivel kesereg, amikor úgy véli, őt szólítják meg. Egy kissé feljebb emeli a szélső könyökét, hogy fél szemmel kileshessen alatta.
Csakugyan őt szólítják meg. Normális fickónak látszik. És éppen hangulatkeltésre bátorítja. Elmosolyodik, majd rájön, hogy ezt vélhetőleg nem látják a magára halmozott végtagjai miatt, így hát felegyenesedik. Jólesően megropogtatja a csigolyáit, ha már. Csinos arcán nyoma sincs a korábbi bánatnak. Kíváncsian méregeti a férfit. Tekintete a hangszerre téved. *
- Mire gondoltál, cimbora? Talán amolyan muzsikusféle vagy?
* Megsimogatja az állát és fejével a lantféle felé biccent. *
- Creir Caswallon. És benned kit tisztelhetek?
* Nyújtja a kezét szertartásos üdvözlésre. Int a pultosleánynak két kupaMézsörért, majd oda sem figyelve előkotorja az érte járó 28 aranyat.
A leányzó méltán sértődik meg, felhúzott orral kitölti az italokat, majd eléjük löki a pulton. Nincs róla meggyőződve teljesen, de mintha a Creir felé esőben jóval kevesebb lenne...
Figyelmét immár az újdonatúj érkező felé fordítja, mintha a korábbi udvarlása meg sem történt volna. Ujjaival a második korsó felé köröz, amit akár udvarias invitálásnak is vehet a másik. Korántsem annyira ittas, mint társai, és sajnos feleannyira sem, mint szerette volna eredetileg.
Körülpillant, a muzsika ígérete hegyezett füleket és unatkozó alakok pillantását vonzotta magával. Unalmas kis estének ígérkezett, de aztán Creir és mókás színlelt udvarlása feldobta a kedélyeket és a kocsma népe készen állna akár valami másra, többre is. *
- Nosza, lássuk mit tudsz kezdeni azzal a ketyerével!
* Mint csepűrágók ivadéka, ügyesen felismeri, ha a mélyen tisztelt publikum várakozik. Szíve vágya, hogy meg is adja nekik a vágyott szórakozást. Így talán maga sem unatkozik annyira. *
* Éppen a tarkójára kulcsolt kezeivel kesereg, amikor úgy véli, őt szólítják meg. Egy kissé feljebb emeli a szélső könyökét, hogy fél szemmel kileshessen alatta.
Csakugyan őt szólítják meg. Normális fickónak látszik. És éppen hangulatkeltésre bátorítja. Elmosolyodik, majd rájön, hogy ezt vélhetőleg nem látják a magára halmozott végtagjai miatt, így hát felegyenesedik. Jólesően megropogtatja a csigolyáit, ha már. Csinos arcán nyoma sincs a korábbi bánatnak. Kíváncsian méregeti a férfit. Tekintete a hangszerre téved. *
- Mire gondoltál, cimbora? Talán amolyan muzsikusféle vagy?
* Megsimogatja az állát és fejével a lantféle felé biccent. *
- Creir Caswallon. És benned kit tisztelhetek?
* Nyújtja a kezét szertartásos üdvözlésre. Int a pultosleánynak két kupaMézsörért, majd oda sem figyelve előkotorja az érte járó 28 aranyat.
A leányzó méltán sértődik meg, felhúzott orral kitölti az italokat, majd eléjük löki a pulton. Nincs róla meggyőződve teljesen, de mintha a Creir felé esőben jóval kevesebb lenne...
Figyelmét immár az újdonatúj érkező felé fordítja, mintha a korábbi udvarlása meg sem történt volna. Ujjaival a második korsó felé köröz, amit akár udvarias invitálásnak is vehet a másik. Korántsem annyira ittas, mint társai, és sajnos feleannyira sem, mint szerette volna eredetileg.
Körülpillant, a muzsika ígérete hegyezett füleket és unatkozó alakok pillantását vonzotta magával. Unalmas kis estének ígérkezett, de aztán Creir és mókás színlelt udvarlása feldobta a kedélyeket és a kocsma népe készen állna akár valami másra, többre is. *
- Nosza, lássuk mit tudsz kezdeni azzal a ketyerével!
* Mint csepűrágók ivadéka, ügyesen felismeri, ha a mélyen tisztelt publikum várakozik. Szíve vágya, hogy meg is adja nekik a vágyott szórakozást. Így talán maga sem unatkozik annyira. *
18675. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-02-01 09:47:08
Üzenet elküldve: 2024-02-01 09:47:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Creir Caswallon //
* Tramad benyit a fogadóba. Nem lát különleges dolgokat csak pár részeg embert és egy jól öltözött fél elfet aki szintén már alkohol hatása alatt lehet. Mivel kedveli a hozzá hasonlóan jól öltözötteket odasomfordál hozzá és megszólítja. *
- Hé koma! Leülhetek melléd? Tán nagy bánatod van hogy így összerogyva vagy a pulton? Esetleg halálra ittad magad? Ha van kedved akkor csinálhatok egy kis hangulatot.
* Tramad várja hogy mit reagál ez a bizonyos félelf és titkon reméli, hogy még nem itta magát teljes részegre és így majd lehet vele mulatni. Mert azt Tramad nagyon szereti. A jól öltözött fickó mellett egy törp is van, aki látszólag már tényleg jó sokat ivott. Majd vele is beszél, de elsőbbséget élvez a rokonszenvesebbik személy. *
* Tramad benyit a fogadóba. Nem lát különleges dolgokat csak pár részeg embert és egy jól öltözött fél elfet aki szintén már alkohol hatása alatt lehet. Mivel kedveli a hozzá hasonlóan jól öltözötteket odasomfordál hozzá és megszólítja. *
- Hé koma! Leülhetek melléd? Tán nagy bánatod van hogy így összerogyva vagy a pulton? Esetleg halálra ittad magad? Ha van kedved akkor csinálhatok egy kis hangulatot.
* Tramad várja hogy mit reagál ez a bizonyos félelf és titkon reméli, hogy még nem itta magát teljes részegre és így majd lehet vele mulatni. Mert azt Tramad nagyon szereti. A jól öltözött fickó mellett egy törp is van, aki látszólag már tényleg jó sokat ivott. Majd vele is beszél, de elsőbbséget élvez a rokonszenvesebbik személy. *
18674. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-01-31 19:27:48
Üzenet elküldve: 2024-01-31 19:27:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Ugyan! Csak egyetlen egyszer! Egy egészen parányit. Szemernyit. Szösszenetnyit.
* Még egymáshoz közelített mutató- és hüvelyujjával mutatja is, mennyire icipicire gondolt.
Ugyanis, Creir Caswallon a fogadó felszolgálójának kegyeit keresi éppenséggel. Alkudozásának tárgya pedig nem más, minthogy rövidke bepillantást nyerhessen annak szoknyája alá. *
- Szigorúan tudományos, kutatási célokból történne, erre megesküszöm.
* Történt ugyanis egy s más, mióta legurította az első mézsörét, a mellette álló törpe pedig a sokadikat, a kettővel odébb, arcon pihenő fickó pedig a számos számtalanabbikat. Azt beszélték, a hölgy elfelejtett alsót húzni. A törp szerint, ez pedig egyenesen arányos azzal a feltevéssel, hogy az illető kapható lesz bizonyos dolgokra az este folyamán. Hogy honnan tudja a törp? Rejtély.
Mindenesetre, Creir pusztán elméleti kíváncsiságból, egyszerűen képtelen leszállni a témáról.
Minduntalan az italokat felszolgáló nőszemély útjába kerül, bizalmasan közelebb könyököl a pulton, míg az italokat töltögeti. *
- Nem is kell odanéznem. Az is elég, ha tapintás útján derülnek ki a tények. Komolyan.
* Feltartja fehér és fekete kesztyűs tenyereit, ártatlanul, mint ama bizonyos ma született. Többen derűs képpel figyelik ténykedését a közelből. A hölgyemény élvezi a figyelmet, a fiú nem különben.
Míg sokadik próbálkozását, esdeklését utasítják el, kimerülten rogy a pult lakkozott fájára. Mosolyát alkarja mögé rejti és panaszosan felsóhajt. Tekintetében az összetört szívének minden darabkájával a támogató-tábora felé fordul, hátha azok megszánják még egy kis folyékony bátorsággal. *
* Még egymáshoz közelített mutató- és hüvelyujjával mutatja is, mennyire icipicire gondolt.
Ugyanis, Creir Caswallon a fogadó felszolgálójának kegyeit keresi éppenséggel. Alkudozásának tárgya pedig nem más, minthogy rövidke bepillantást nyerhessen annak szoknyája alá. *
- Szigorúan tudományos, kutatási célokból történne, erre megesküszöm.
* Történt ugyanis egy s más, mióta legurította az első mézsörét, a mellette álló törpe pedig a sokadikat, a kettővel odébb, arcon pihenő fickó pedig a számos számtalanabbikat. Azt beszélték, a hölgy elfelejtett alsót húzni. A törp szerint, ez pedig egyenesen arányos azzal a feltevéssel, hogy az illető kapható lesz bizonyos dolgokra az este folyamán. Hogy honnan tudja a törp? Rejtély.
Mindenesetre, Creir pusztán elméleti kíváncsiságból, egyszerűen képtelen leszállni a témáról.
Minduntalan az italokat felszolgáló nőszemély útjába kerül, bizalmasan közelebb könyököl a pulton, míg az italokat töltögeti. *
- Nem is kell odanéznem. Az is elég, ha tapintás útján derülnek ki a tények. Komolyan.
* Feltartja fehér és fekete kesztyűs tenyereit, ártatlanul, mint ama bizonyos ma született. Többen derűs képpel figyelik ténykedését a közelből. A hölgyemény élvezi a figyelmet, a fiú nem különben.
Míg sokadik próbálkozását, esdeklését utasítják el, kimerülten rogy a pult lakkozott fájára. Mosolyát alkarja mögé rejti és panaszosan felsóhajt. Tekintetében az összetört szívének minden darabkájával a támogató-tábora felé fordul, hátha azok megszánják még egy kis folyékony bátorsággal. *
18673. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-19 13:19:31
Üzenet elküldve: 2023-12-19 13:19:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Vannak kutatások aminek semmi értelmük nincsen ebben az életben, aztán egy másik generáció mégis ráébred arra, hogy milyen jó alapja valami újnak és hasznosíthatják. Mai azért szeretné, hogy ebben az életben legyen eredménye annak, amit a fejébe vett, de elsősorban azt szeretné, hogy mindent megtudhasson Yvonról. Érdekes, hogy ennyire másodlagossá vált minden néhány pillanat alatt.
A Pegazusba lépve elmosolyodik és amíg a fiú megrendeli az ételt, addig tekintetével megkeresi a tegnapi asztalukat, és úgy tekint vissza az ébredésük előtti eseményekre, mintha az élete legszebbje lett volna. Szeretne még ilyen napokat.
Hamar megkapják az ebédet, és neki is látnak. Szinte bármit tehettek volna elé, annak örülne, mert rendes főtt ételt nem nagyon látott az elmúlt időben. Persze nem éhezett nagyon azért, de egy szép helyen elkölteni egy ebédet, jó társaságban, az tényleg olyan amiből már régen vette ki a részét... illetve ilyen formán még soha sem. Neki is lát, hogy végre jól lakhassanak.
Yvon kérdése egy kicsit megakasztja. *
- Nem arról van szó, hogy ne hiányoznának... Mindenki hiányzik. * Megrág egy falatot, amíg összegyűjti a gondolatait, mert ezt még ő sem tette helyre igazán magában.* - De én nem tudok úgy élni, hogy rám erőltetnek valamit, mert az a szokás, és az az illendő.
*Valóban nem tudna úgy élni. Ha most megengedné magának, úgy lehet a szemei is bepárásodnának, hiszen szereti a családját. Éppen az a fájdalmas az egészben, hogy őt nem szerették annyira, hogy hagyják, hogy a saját feje után menjen és még akkor is családtagnak tartsák. De Mai azt is tudja, hogy a szülei csak azt az életet ismerik, amit pedig a lány szeretne az veszélyesnek tűnik és... hálátlannak rájuk nézve.*
- Nem lesz könnyű. *Ezt már magának mondja inkább, mintsem Yvonnak, persze végig hozzá beszél és igyekszik a szemeiben kutatni.* - De ha nem találtam volna rád, még nehezebb lenne. *Enged el egy mosolyt végül, nem szeretne a rossz érzésekkel foglalkozni.* - Viszont, így nem is kell elkérned az apámtól, ami nagyban megkönnyíti a dolgunkat. * Most már halványan fel is nevet, nem csak mosolyog. El akarja terelni a rosszról a gondolatait, amiben egészen ügyes, ha nem akar szomorkodni. Márpedig nem akar.* -Én is szeretnék rólad tudni... mindent!* Tényleg mindent. Amihez még mindig azt kívánja, hogy legyen elég idejük.*
*Vannak kutatások aminek semmi értelmük nincsen ebben az életben, aztán egy másik generáció mégis ráébred arra, hogy milyen jó alapja valami újnak és hasznosíthatják. Mai azért szeretné, hogy ebben az életben legyen eredménye annak, amit a fejébe vett, de elsősorban azt szeretné, hogy mindent megtudhasson Yvonról. Érdekes, hogy ennyire másodlagossá vált minden néhány pillanat alatt.
A Pegazusba lépve elmosolyodik és amíg a fiú megrendeli az ételt, addig tekintetével megkeresi a tegnapi asztalukat, és úgy tekint vissza az ébredésük előtti eseményekre, mintha az élete legszebbje lett volna. Szeretne még ilyen napokat.
Hamar megkapják az ebédet, és neki is látnak. Szinte bármit tehettek volna elé, annak örülne, mert rendes főtt ételt nem nagyon látott az elmúlt időben. Persze nem éhezett nagyon azért, de egy szép helyen elkölteni egy ebédet, jó társaságban, az tényleg olyan amiből már régen vette ki a részét... illetve ilyen formán még soha sem. Neki is lát, hogy végre jól lakhassanak.
Yvon kérdése egy kicsit megakasztja. *
- Nem arról van szó, hogy ne hiányoznának... Mindenki hiányzik. * Megrág egy falatot, amíg összegyűjti a gondolatait, mert ezt még ő sem tette helyre igazán magában.* - De én nem tudok úgy élni, hogy rám erőltetnek valamit, mert az a szokás, és az az illendő.
*Valóban nem tudna úgy élni. Ha most megengedné magának, úgy lehet a szemei is bepárásodnának, hiszen szereti a családját. Éppen az a fájdalmas az egészben, hogy őt nem szerették annyira, hogy hagyják, hogy a saját feje után menjen és még akkor is családtagnak tartsák. De Mai azt is tudja, hogy a szülei csak azt az életet ismerik, amit pedig a lány szeretne az veszélyesnek tűnik és... hálátlannak rájuk nézve.*
- Nem lesz könnyű. *Ezt már magának mondja inkább, mintsem Yvonnak, persze végig hozzá beszél és igyekszik a szemeiben kutatni.* - De ha nem találtam volna rád, még nehezebb lenne. *Enged el egy mosolyt végül, nem szeretne a rossz érzésekkel foglalkozni.* - Viszont, így nem is kell elkérned az apámtól, ami nagyban megkönnyíti a dolgunkat. * Most már halványan fel is nevet, nem csak mosolyog. El akarja terelni a rosszról a gondolatait, amiben egészen ügyes, ha nem akar szomorkodni. Márpedig nem akar.* -Én is szeretnék rólad tudni... mindent!* Tényleg mindent. Amihez még mindig azt kívánja, hogy legyen elég idejük.*
18672. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-18 14:25:23
Üzenet elküldve: 2023-12-18 14:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Yvon is csak annyit tud ezekről az ismeretlen érzésekről, amit a körülötte élőktől látott és hallott tizenvalahány évben. Nem hiszi, hogy könyvekben le lehetne írni az emberi viselkedést, érzéseket, érzelmeket. Vagy, ha mégis, ő nem elég ahhoz, hogy megértse – olyan ez, mint a mágia. Valamikor réges-régen lehettek idők, amikor senki nem értette a mágia működését, aztán egyszer csak valaki gondolt egyet és elkezdte tanulmányozni a természetfelettit. Egy ilyen valakinek képzeli Mait is. Aztán hogy van-e értelme a kutatásainak, az majd idővel eldől.
Nemsokára ismét a Pegazus melegében találják magukat és a reggeli – azaz ebéd – kiválasztásán agyalnak. Yvon már meg is feledkezett róla, hogy ennyi az idő, így meglepődik, amikor Mai emlékezteti, hogy ebédelni kéne. *
– Ejha, tényleg! Akkor azért vagyok ilyen éhes! * A pulthoz sétál. Nagyjából ebédidőben érkeztek, így nem kell sokat várniuk, hogy meleg ételhez jussanak. Rendel maguknak két adag Főtt ételt 18 aranyért. *
– Remélem jó lesz. Együk meg, aztán menjünk, amíg még világos van odakint! * Ki is néz az ablakon a biztonság kedvéért. Habár nincs verőfényes napsütés, mint egy felhőtlen nyári nap, de a látási viszonyok megfelelőek. *
– Addig is… Mesélj még magadról! Meséltél már valamennyit a családodról, de nem mégis… Nincs senki, aki hiányozna az otthoniak közül? * Közben nekilát az ebédnek. *
* Yvon is csak annyit tud ezekről az ismeretlen érzésekről, amit a körülötte élőktől látott és hallott tizenvalahány évben. Nem hiszi, hogy könyvekben le lehetne írni az emberi viselkedést, érzéseket, érzelmeket. Vagy, ha mégis, ő nem elég ahhoz, hogy megértse – olyan ez, mint a mágia. Valamikor réges-régen lehettek idők, amikor senki nem értette a mágia működését, aztán egyszer csak valaki gondolt egyet és elkezdte tanulmányozni a természetfelettit. Egy ilyen valakinek képzeli Mait is. Aztán hogy van-e értelme a kutatásainak, az majd idővel eldől.
Nemsokára ismét a Pegazus melegében találják magukat és a reggeli – azaz ebéd – kiválasztásán agyalnak. Yvon már meg is feledkezett róla, hogy ennyi az idő, így meglepődik, amikor Mai emlékezteti, hogy ebédelni kéne. *
– Ejha, tényleg! Akkor azért vagyok ilyen éhes! * A pulthoz sétál. Nagyjából ebédidőben érkeztek, így nem kell sokat várniuk, hogy meleg ételhez jussanak. Rendel maguknak két adag Főtt ételt 18 aranyért.
*– Remélem jó lesz. Együk meg, aztán menjünk, amíg még világos van odakint! * Ki is néz az ablakon a biztonság kedvéért. Habár nincs verőfényes napsütés, mint egy felhőtlen nyári nap, de a látási viszonyok megfelelőek. *
– Addig is… Mesélj még magadról! Meséltél már valamennyit a családodról, de nem mégis… Nincs senki, aki hiányozna az otthoniak közül? * Közben nekilát az ebédnek. *
18671. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-17 07:19:10
Üzenet elküldve: 2023-12-17 07:19:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
- Nem mondtál ilyet *vonja meg a vállát pimasz, és arcátlanul ledér ártatlansággal a vörös. De ha mondott is a férfi valami hasonlót, azt Yeza nyilván egyszerűen elengedte a füle mellett.* - De a féltékenység hízelgő.
*Yeza esetében a közelség aligha lehet kényelmetlen Farsys kapcsán. Bár bosszantó alak, de a maga nemében bosszantóan vonzó is. Egy pillanat alatt felidézi benne wegtoren fényűző bordélyainak buja miliőjét. Az pedig, hogy az ujja máris a makacs ékszereken játszik, valahogy felettébb izgató. Azt ugyan nem tudja, hogy a kis csecsebecsék bírnak-e bármi jelentőséggel a kereskedő számára, de nem ócska bizsuk, erre magától is rájött. Egyelőre a mozdulat ellenére se tudja biztosan, hogy lebukott-e a kapcsokkal való bajlódással, vagy ez az egész csak a szokásos évődés.*
- Ezek az arthenioriak szörnyen ügyetlenek *súgja a másik ajkára, miközben a baljára fogva lejjebb kalauzolja a férfi ujjait.* - De rád legalább mindig lehet számítani. *Próbál terelni. Csókra csalogató ajkai úgy formálják a szavakat, mintha valami titkos nyelven bújtatná a zöngéik közé sikamlós ígéreteit.
Sajnos a reményei úgy párolognak el, mint nyári zivatar nedvessége a wegtoreni cifra cseréptetőkről. A fattyú hamar összerakhatta a képet, s nem átallja mindezt az orra alá is dörgölni.*
- Nem tudom, miről beszélsz *hazudja annak teljes tudatában, hogy mennyire átlátszó. Vonásain ott a wegtoreniek konok büszkesége, ami nem adja koronáját akkor se, ha a béklyó tagadhatatlan. Márpedig Lutah láncaival tényleg nem boldogul egyedül. A kiejtett szavak pedig szinte hipnotikusan forgatják ki a saját gondolatait.*
- A bőrömhöz simul *ismétli, mint akivel igazat mondat valami aljas bűvölet* - és felidézi *nyel egyet, de csak forrón reszkető sóhaj árulkodik a kéjes vízióról, ami néhány pillanatra egészen magával ragadja.
Bizony, a nők és a láncok bonyolult viszonyban vannak, elvégre a fogságukkal egyszerre bizonyítanak érdemességet és zsarnokságot is. Gyűlölet és imádat mérgező afrodiziákuma. Ám ez működhet visszafelé is. Yeza úgy sejti, ez a trükkös kötelék azért Farsyst sem hagyja teljesen hidegen.*
- Mit szeretnél? Könyörögjek? Hogy a tiéd legyek, amikor csak megkívánsz eztán? Hogy verjem magam tartozásba egy meg nem határozott szívességgel, amit majd egyszer behajthatsz? Hm? Milyen árat szabnál, Kufár? *Bár a szavak más hanghordozást ígérnének, Yeza hangja érzékien duruzsoló marad. Ujjacskái a férfi ajkán, állának vonalán és csecsebecséktől ékes mellkasán játszanak.*
- A bőrömhöz érnek a láncaid *súgja* - és eszembe jutsz; felidéződik bennem annak az éjszakának minden fülledt sóhaja; eszembe jut az első találkozásunk a Kalmárban; és igen, eszembe jut, mennyire, mennyire nagyon bosszantó alak vagy, Lutah Farsys!
*Ujja a cirógatásból hirtelen keményen bök a mellkasra.*
- Bosszantó alakoknak pedig nem teszek szívességet! *A kijelentés határozottságát inkább a megátalkodott büszkeség adja, mint az elvek. Yeza hátrébb lép egy kicsit, s megoldja a ruháját, hogy kiléphessen belőle.*
- Amúgy pedig valóban csinos ékszerek. Denjaar Krultos Úrnak is tetszettek. Emlékszel rá, ugye? A Nagy Aréna egykori Bajnokára? *kérdi csevegve.* - Bár felettébb durva alak, olykor tud kifejezetten gáláns is lenni.
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
- Nem mondtál ilyet *vonja meg a vállát pimasz, és arcátlanul ledér ártatlansággal a vörös. De ha mondott is a férfi valami hasonlót, azt Yeza nyilván egyszerűen elengedte a füle mellett.* - De a féltékenység hízelgő.
*Yeza esetében a közelség aligha lehet kényelmetlen Farsys kapcsán. Bár bosszantó alak, de a maga nemében bosszantóan vonzó is. Egy pillanat alatt felidézi benne wegtoren fényűző bordélyainak buja miliőjét. Az pedig, hogy az ujja máris a makacs ékszereken játszik, valahogy felettébb izgató. Azt ugyan nem tudja, hogy a kis csecsebecsék bírnak-e bármi jelentőséggel a kereskedő számára, de nem ócska bizsuk, erre magától is rájött. Egyelőre a mozdulat ellenére se tudja biztosan, hogy lebukott-e a kapcsokkal való bajlódással, vagy ez az egész csak a szokásos évődés.*
- Ezek az arthenioriak szörnyen ügyetlenek *súgja a másik ajkára, miközben a baljára fogva lejjebb kalauzolja a férfi ujjait.* - De rád legalább mindig lehet számítani. *Próbál terelni. Csókra csalogató ajkai úgy formálják a szavakat, mintha valami titkos nyelven bújtatná a zöngéik közé sikamlós ígéreteit.
Sajnos a reményei úgy párolognak el, mint nyári zivatar nedvessége a wegtoreni cifra cseréptetőkről. A fattyú hamar összerakhatta a képet, s nem átallja mindezt az orra alá is dörgölni.*
- Nem tudom, miről beszélsz *hazudja annak teljes tudatában, hogy mennyire átlátszó. Vonásain ott a wegtoreniek konok büszkesége, ami nem adja koronáját akkor se, ha a béklyó tagadhatatlan. Márpedig Lutah láncaival tényleg nem boldogul egyedül. A kiejtett szavak pedig szinte hipnotikusan forgatják ki a saját gondolatait.*
- A bőrömhöz simul *ismétli, mint akivel igazat mondat valami aljas bűvölet* - és felidézi *nyel egyet, de csak forrón reszkető sóhaj árulkodik a kéjes vízióról, ami néhány pillanatra egészen magával ragadja.
Bizony, a nők és a láncok bonyolult viszonyban vannak, elvégre a fogságukkal egyszerre bizonyítanak érdemességet és zsarnokságot is. Gyűlölet és imádat mérgező afrodiziákuma. Ám ez működhet visszafelé is. Yeza úgy sejti, ez a trükkös kötelék azért Farsyst sem hagyja teljesen hidegen.*
- Mit szeretnél? Könyörögjek? Hogy a tiéd legyek, amikor csak megkívánsz eztán? Hogy verjem magam tartozásba egy meg nem határozott szívességgel, amit majd egyszer behajthatsz? Hm? Milyen árat szabnál, Kufár? *Bár a szavak más hanghordozást ígérnének, Yeza hangja érzékien duruzsoló marad. Ujjacskái a férfi ajkán, állának vonalán és csecsebecséktől ékes mellkasán játszanak.*
- A bőrömhöz érnek a láncaid *súgja* - és eszembe jutsz; felidéződik bennem annak az éjszakának minden fülledt sóhaja; eszembe jut az első találkozásunk a Kalmárban; és igen, eszembe jut, mennyire, mennyire nagyon bosszantó alak vagy, Lutah Farsys!
*Ujja a cirógatásból hirtelen keményen bök a mellkasra.*
- Bosszantó alakoknak pedig nem teszek szívességet! *A kijelentés határozottságát inkább a megátalkodott büszkeség adja, mint az elvek. Yeza hátrébb lép egy kicsit, s megoldja a ruháját, hogy kiléphessen belőle.*
- Amúgy pedig valóban csinos ékszerek. Denjaar Krultos Úrnak is tetszettek. Emlékszel rá, ugye? A Nagy Aréna egykori Bajnokára? *kérdi csevegve.* - Bár felettébb durva alak, olykor tud kifejezetten gáláns is lenni.
18670. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-11 21:07:47
Üzenet elküldve: 2023-12-11 21:07:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
* Először egy fürdőházi szolgálóleány távozik a paraván mögül, kissé zavart ábrázattal. Zavara tovább fokozódik, ahogy megpillantja a heverésző wegtorenit. Bűbájos mosolyt villant rá, majd rákacsint, mielőtt figyelme minden morzsáját az előbukkanó Yezára függesztené. *
- Kedvesem, hát itt bujkálsz? Nem megmondtam, hogy ne mutasd meg senki másnak, csak nekem? Még a végén féltékeny leszek.
* Csintalanul elvigyorodik és nyújtózik egyet ültében. Na nem mintha elmacskásodtak volna a tagjai, csupán csak tisztában van azzal, hogy mennyivel vonzóbb látványt nyújt. *
- Már nem vagyok egyedül.
* Hívja fel eme tényre a figyelmet, és lassan feltápászkodik. Kényelmesen kényelmetlen közelségbe lép a nőhöz és ujjaival megkeresi az elorozott kincsét a ruha anyagán át. Közben elegánsan elengedi a füle mellett a kérdést. *
- Úgy tűnt, mintha némi problémád adódott volna. Segítsek esetleg... orvosolni?
* Az elhangzó szitkok és fülig rántott ruha okán azt sejti, a láncával küzd a vörös. Félig elfojtott nevetés reszket a szájsarkában.
Átérzi a küzdelmét, egy csinos, nagy jelentőséggel bíró ékszerecske őt is fojtogatja egy ideje. Tulajdonképpen szó szerint. Ugyanis az átkozott leviatános gyűrű úgy tűnik, rászorult a bal mutatóujjára. Talán egy szép napon úgy fogja lefűrészelni az ujjáról valaki, a magatehetetlen hullájáról. *
- Trükkösek ezek a kis kapcsok, igaz?
* Szende mosollyal belebabrál a saját nyakláncai közé. *
- Praktikusak, mert egyetlen tolvajocska sem képes kioldani a zárjukat pár szempillantás alatt, anélkül hogy észre ne venném. Mindegyiknek megvan a saját kis trükkje... az pedig ott kifejezetten makacs jószág. Ha jól emlékszem egy lihanechi gnóm készítette.
* Folytatja a csevegést, miközben ujjaival a láncot ékesítő medalion körvonalait tapogatja ki az anyagon keresztül. *
- Szörnyen őrjítő lehet a tudat, hogy egy részem folyton nálad van, a bőrödhöz simul, igaz? Naaagyon-naaagyon bosszantó lehet.
* Halk, gonosz kacajjal megforgatja a dereka körül, hogy a zár kerüljön előre. Természetesen szigorúan a ruha felett marad a keze. Rövid sóhajjal hátralép és összefonja a karját a mellkasa előtt. *
- Mit ér meg neked a segítségem? Mit kapok ha leveszem rólad?
//Fürdőház//
* Először egy fürdőházi szolgálóleány távozik a paraván mögül, kissé zavart ábrázattal. Zavara tovább fokozódik, ahogy megpillantja a heverésző wegtorenit. Bűbájos mosolyt villant rá, majd rákacsint, mielőtt figyelme minden morzsáját az előbukkanó Yezára függesztené. *
- Kedvesem, hát itt bujkálsz? Nem megmondtam, hogy ne mutasd meg senki másnak, csak nekem? Még a végén féltékeny leszek.
* Csintalanul elvigyorodik és nyújtózik egyet ültében. Na nem mintha elmacskásodtak volna a tagjai, csupán csak tisztában van azzal, hogy mennyivel vonzóbb látványt nyújt. *
- Már nem vagyok egyedül.
* Hívja fel eme tényre a figyelmet, és lassan feltápászkodik. Kényelmesen kényelmetlen közelségbe lép a nőhöz és ujjaival megkeresi az elorozott kincsét a ruha anyagán át. Közben elegánsan elengedi a füle mellett a kérdést. *
- Úgy tűnt, mintha némi problémád adódott volna. Segítsek esetleg... orvosolni?
* Az elhangzó szitkok és fülig rántott ruha okán azt sejti, a láncával küzd a vörös. Félig elfojtott nevetés reszket a szájsarkában.
Átérzi a küzdelmét, egy csinos, nagy jelentőséggel bíró ékszerecske őt is fojtogatja egy ideje. Tulajdonképpen szó szerint. Ugyanis az átkozott leviatános gyűrű úgy tűnik, rászorult a bal mutatóujjára. Talán egy szép napon úgy fogja lefűrészelni az ujjáról valaki, a magatehetetlen hullájáról. *
- Trükkösek ezek a kis kapcsok, igaz?
* Szende mosollyal belebabrál a saját nyakláncai közé. *
- Praktikusak, mert egyetlen tolvajocska sem képes kioldani a zárjukat pár szempillantás alatt, anélkül hogy észre ne venném. Mindegyiknek megvan a saját kis trükkje... az pedig ott kifejezetten makacs jószág. Ha jól emlékszem egy lihanechi gnóm készítette.
* Folytatja a csevegést, miközben ujjaival a láncot ékesítő medalion körvonalait tapogatja ki az anyagon keresztül. *
- Szörnyen őrjítő lehet a tudat, hogy egy részem folyton nálad van, a bőrödhöz simul, igaz? Naaagyon-naaagyon bosszantó lehet.
* Halk, gonosz kacajjal megforgatja a dereka körül, hogy a zár kerüljön előre. Természetesen szigorúan a ruha felett marad a keze. Rövid sóhajjal hátralép és összefonja a karját a mellkasa előtt. *
- Mit ér meg neked a segítségem? Mit kapok ha leveszem rólad?
18669. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-11 15:14:58
Üzenet elküldve: 2023-12-11 15:14:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ha valamiért nem olyan nehéz megfogalmaznia szavakat érzelmekről, akkor az azért van, mert többet olvasott már róluk, mint hogy megélte volna őket. Ez valahol jó, mert tudta, hogy lehetséges ebben a világban az ilyen, csak ő gondolta úgy, az eddigi tapasztalatai alapján - ami valljuk be, elég kevés - hogy vele ilyesmi nem történhet meg. Nem is tervezte, mert csak egy jó könyvnek gondolta a sok hasznos tudományos lexikon között. Érdekes, de nem az ő életére lesz hatással. Nem a fenét, az elmúlt huszonnégy órában már sokadjára megdőlt. Reméli ez nem olyasmi, ami csak úgy elmúlik akkor, amikor Yvon a műhelybe megy gürcölni.*
- Jó, hogy nem korábban szóltak, mert akkorra nem értem volna ide. * Kacag egyet, majd játékosan pöcköl egy kis vizet a másikra, hogy aztán hátat fordítva neki kimászhasson a medencéből.
Tudja, hogy most következik az, hogy valami ételt vesznek magukhoz, bár már nagyon izgatottan sietne a könyvtár felé. Szeretne egy tudományos könyvet olvasni arról, mi is az a szeretet. Nem, nem regényt, hanem tudományt. Létezik egyáltalán erről okosság? Hihetetlen, hogy egy ilyen megfoghatatlan dolgot eddig nem vett figyelembe annyira, hogy kutasson utána. Mindent kedvel, ami megmagyarázhatatlannak tűnik, mégis a végén megmagyarázható valamivel. Ha valaki olvasni tudna a gondolataiban, most mondhatná neki, hogy nem olvasni kellene róla, hanem megélni. Minden más ráér.*
- Egy egész élet. *Ismétli el a hallott szót, nagyon hosszúnak tűnik, de csábítónak. Most nem akarja elképzelni, hogy lehet nap, amikor nem így gondol majd Yvonra, vagy Yvon rá.
Felöltözik, bár most kényelmetlennek tűnik minden anyag darab, főleg, mert távol tartja tőle a fiút, még ha csak néhány milliméterre is.*
- Azt hiszem, hogy már ebédet kell keressünk. *Céloz arra, hogy a reggeli, mint olyan, az ugyanolyan távol van már, mint a reggel. Meg kellene próbálni napszakhoz illően viselkedni és végre tartani a lépést a valósággal, bármennyire is szeretne még elveszni egy kicsit ebben a furcsa dimenzióban, amiben órák óta lebeg Yvonnal.* - Hmm, azt hiszem, bármit meg tudnék enni. *Végre az ő gyomra és kordul egy elegánsat, pedig néhány perce még távolinak tűnt ez az inger. * - Válasszunk valamit, aztán vegyük a nyakunkba az új városomat! *Csak azért mondta ki hangosan, hogy ízlelgesse, hogy bizony itt fog élni, ha minden jól megy. Megnyugtató érzés, egyben izgatott is tőle, de legfőképpen attól izgatott, hogy nem egyedül kell mindent megugrania, mint eddig.*
*Ha valamiért nem olyan nehéz megfogalmaznia szavakat érzelmekről, akkor az azért van, mert többet olvasott már róluk, mint hogy megélte volna őket. Ez valahol jó, mert tudta, hogy lehetséges ebben a világban az ilyen, csak ő gondolta úgy, az eddigi tapasztalatai alapján - ami valljuk be, elég kevés - hogy vele ilyesmi nem történhet meg. Nem is tervezte, mert csak egy jó könyvnek gondolta a sok hasznos tudományos lexikon között. Érdekes, de nem az ő életére lesz hatással. Nem a fenét, az elmúlt huszonnégy órában már sokadjára megdőlt. Reméli ez nem olyasmi, ami csak úgy elmúlik akkor, amikor Yvon a műhelybe megy gürcölni.*
- Jó, hogy nem korábban szóltak, mert akkorra nem értem volna ide. * Kacag egyet, majd játékosan pöcköl egy kis vizet a másikra, hogy aztán hátat fordítva neki kimászhasson a medencéből.
Tudja, hogy most következik az, hogy valami ételt vesznek magukhoz, bár már nagyon izgatottan sietne a könyvtár felé. Szeretne egy tudományos könyvet olvasni arról, mi is az a szeretet. Nem, nem regényt, hanem tudományt. Létezik egyáltalán erről okosság? Hihetetlen, hogy egy ilyen megfoghatatlan dolgot eddig nem vett figyelembe annyira, hogy kutasson utána. Mindent kedvel, ami megmagyarázhatatlannak tűnik, mégis a végén megmagyarázható valamivel. Ha valaki olvasni tudna a gondolataiban, most mondhatná neki, hogy nem olvasni kellene róla, hanem megélni. Minden más ráér.*
- Egy egész élet. *Ismétli el a hallott szót, nagyon hosszúnak tűnik, de csábítónak. Most nem akarja elképzelni, hogy lehet nap, amikor nem így gondol majd Yvonra, vagy Yvon rá.
Felöltözik, bár most kényelmetlennek tűnik minden anyag darab, főleg, mert távol tartja tőle a fiút, még ha csak néhány milliméterre is.*
- Azt hiszem, hogy már ebédet kell keressünk. *Céloz arra, hogy a reggeli, mint olyan, az ugyanolyan távol van már, mint a reggel. Meg kellene próbálni napszakhoz illően viselkedni és végre tartani a lépést a valósággal, bármennyire is szeretne még elveszni egy kicsit ebben a furcsa dimenzióban, amiben órák óta lebeg Yvonnal.* - Hmm, azt hiszem, bármit meg tudnék enni. *Végre az ő gyomra és kordul egy elegánsat, pedig néhány perce még távolinak tűnt ez az inger. * - Válasszunk valamit, aztán vegyük a nyakunkba az új városomat! *Csak azért mondta ki hangosan, hogy ízlelgesse, hogy bizony itt fog élni, ha minden jól megy. Megnyugtató érzés, egyben izgatott is tőle, de legfőképpen attól izgatott, hogy nem egyedül kell mindent megugrania, mint eddig.*
18668. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-11 07:51:46
Üzenet elküldve: 2023-12-11 07:51:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
*Hamarosan kiderül, hogy teljesen hiábavalónak látszik a próbálkozás. Semmi eredménye. Illetve talán mégis, de erre már csak akkor jön rá, amikor egy dühös toppantással végül elzavarja a haszontalan lányt és egy kicsit még babrálva a szélesebb kapoccsal, maga is kilép a paraván mögül. Fel sem merül benne, hogy a feltűrt ruha okán megvillantott szemérem megrökönyödést kelthet egy fürdőházban. De már tűri is vissza az anyagot kapkodó sietséggel, amikor megpillantja Farsyst.*
- Édesem *mosolyodik kissé összeszedetlenül, aztán sietve kibújik a kabátjából, hogy még a távozó szolgálólány kezébe nyomja.* - Egyedül? *pillant körbe, hiszen Lutah Farsyst olyan ritka egyedül látni, mint egy keselyűt.
Ahogy ott ül, mintha csak megsejtette volna, hogy az ő csecsebecséivel birkózik a vörös. Mint a mesék csörgős láncai, melyek megidézik a démont, ha megpróbálnál szabadulni.*
- Mióta ücsörögsz itt?
//Fürdőház//
*Hamarosan kiderül, hogy teljesen hiábavalónak látszik a próbálkozás. Semmi eredménye. Illetve talán mégis, de erre már csak akkor jön rá, amikor egy dühös toppantással végül elzavarja a haszontalan lányt és egy kicsit még babrálva a szélesebb kapoccsal, maga is kilép a paraván mögül. Fel sem merül benne, hogy a feltűrt ruha okán megvillantott szemérem megrökönyödést kelthet egy fürdőházban. De már tűri is vissza az anyagot kapkodó sietséggel, amikor megpillantja Farsyst.*
- Édesem *mosolyodik kissé összeszedetlenül, aztán sietve kibújik a kabátjából, hogy még a távozó szolgálólány kezébe nyomja.* - Egyedül? *pillant körbe, hiszen Lutah Farsyst olyan ritka egyedül látni, mint egy keselyűt.
Ahogy ott ül, mintha csak megsejtette volna, hogy az ő csecsebecséivel birkózik a vörös. Mint a mesék csörgős láncai, melyek megidézik a démont, ha megpróbálnál szabadulni.*
- Mióta ücsörögsz itt?
18667. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-10 16:37:51
Üzenet elküldve: 2023-12-10 16:37:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
* Az undok idő a férfit is bezavarja a legközelebbi meleget és kedves fogadtatást nyújtó intézménybe. Sajnálatos, ez nem egy párnásház vagy egy kellemes kis pipázóhely, de Arthenior városa csak ezzel tud ma szolgálni.
A tagjaiba már egészen beleivódott a kinti hideg, így a fürdőház langymelege után kívánkozik minden porcikája, hogy valahogy kiűzze magából a fagyos dermedtséget.
Vetkőzés közben fanyar mosollyal élcelődik sajat magán. Lám, a híres Farsys, a kemény munkától fáradtan betér egy fürdőre a nap végén. Egyedül. Mint a kisujja. Hol van már a legutóbbi pompás mulatság, az egzotikus vendégekkel? Vajon a hideg évszak, vagy maga a szürkés Arthenior városa lopta ki ereiből a parazsat és hevületet?
Ezen sürgősen változtatni kíván.
A fehér leplet hanyagul a csípőjére tekeri, meg ne botránkoztasson néhány prűd tekintetet. Tanul. Elég volt néhány ráncos satrafa vércséhez hasonlító vijjogása ahhoz, hogy rászoljon a leplezésre amíg áthalad a közös területeken. Örökre a hallójárataiba égett a banya.
Ahogy halkan dudorászva átsétál a folyosón, érdekes hangok ütik meg a fülét. Kellemesen ismerősek. Bekukkant a fülkébe, ahol egy paraván mögül csendülnek fel éppen az újabb szitkok.
Fogalma sincs mi folyik odaát, de roppant kíváncsi, főleg hogy két női hangot vél hallani.
Akármilyen titkos üzelmek zajlanak ott éppen, ő bizony éppen ráér, hogy megvárja. Csendesen lehanyatlik egy közeli pamlagra, művészien elrendezett tagokkal. Ügyel rá, hogy olyan módon tűnjön drámaian vonzónak, hogy kellőképpen véletlen és hanyag is legyen egyszerre.
Miután elhelyezkedik, már csak annyi a dolga, hogy szórakozottan tekergesse párás tincseit és odaadóan füleljen. *
//Fürdőház//
* Az undok idő a férfit is bezavarja a legközelebbi meleget és kedves fogadtatást nyújtó intézménybe. Sajnálatos, ez nem egy párnásház vagy egy kellemes kis pipázóhely, de Arthenior városa csak ezzel tud ma szolgálni.
A tagjaiba már egészen beleivódott a kinti hideg, így a fürdőház langymelege után kívánkozik minden porcikája, hogy valahogy kiűzze magából a fagyos dermedtséget.
Vetkőzés közben fanyar mosollyal élcelődik sajat magán. Lám, a híres Farsys, a kemény munkától fáradtan betér egy fürdőre a nap végén. Egyedül. Mint a kisujja. Hol van már a legutóbbi pompás mulatság, az egzotikus vendégekkel? Vajon a hideg évszak, vagy maga a szürkés Arthenior városa lopta ki ereiből a parazsat és hevületet?
Ezen sürgősen változtatni kíván.
A fehér leplet hanyagul a csípőjére tekeri, meg ne botránkoztasson néhány prűd tekintetet. Tanul. Elég volt néhány ráncos satrafa vércséhez hasonlító vijjogása ahhoz, hogy rászoljon a leplezésre amíg áthalad a közös területeken. Örökre a hallójárataiba égett a banya.
Ahogy halkan dudorászva átsétál a folyosón, érdekes hangok ütik meg a fülét. Kellemesen ismerősek. Bekukkant a fülkébe, ahol egy paraván mögül csendülnek fel éppen az újabb szitkok.
Fogalma sincs mi folyik odaát, de roppant kíváncsi, főleg hogy két női hangot vél hallani.
Akármilyen titkos üzelmek zajlanak ott éppen, ő bizony éppen ráér, hogy megvárja. Csendesen lehanyatlik egy közeli pamlagra, művészien elrendezett tagokkal. Ügyel rá, hogy olyan módon tűnjön drámaian vonzónak, hogy kellőképpen véletlen és hanyag is legyen egyszerre.
Miután elhelyezkedik, már csak annyi a dolga, hogy szórakozottan tekergesse párás tincseit és odaadóan füleljen. *
18666. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-10 14:32:46
Üzenet elküldve: 2023-12-10 14:32:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Csak élvezi a lány közelségét és a víz érintését, próbál nem törődni a külvilággal, a múlttal, a jövővel, csak ezt a pillanatot akarja kiélvezni. Mai megemlíti, hogy korábban el sem tudta volna képzelni, hogy vele ilyen történhet. Yvon hagyja, hogy őt is felfedezze a kezeivel. Közben megpróbál visszaemlékezni korábbi tapasztalataira, ami a lányokat illeti. *
– Én mindig is éreztem, hogy valahol van valaki, akire majd egyszer rátalálok, de azt nem gondoltam volna, hogy ott fogsz várni rám a főtéren. Szólhattak volna korábban is azok a mindentudó istenek. De nem panaszkodok, csak az számít, hogy most itt vagy és én is itt vagyok és szeretjük egymást.
* Hamarosan a közeljövő tervezgetése kerül terítékre, aminek egy kicsit örül is. Nem, mintha nem élvezné bárminél jobban a közös semmit tevést és ölelkezést. Viszont az az igazság, hogy a praktikus dolgok, mint amilyen a reggeli megevése és a könyvtárba gyaloglás sokkal egyszerűbbek számára, mint az érzelmekről való beszélgetés. Több tapasztalata van bennük. *
– Hát még szép! Üres a gyomrom, mint egy kongó tál. * Most már kissé sem zavartatva magát saját vagy a lány meztelensége miatt száll ki a vízből és elindul az öltözők felé, persze csak miután a törölközőt maga köré tekerte. *
– Az alvás is fontos, nem csak az étel. Ha nem vagy kipihent, nem tudsz tisztán gondolkodni. Ne félj, még rengeteg időt fogunk együtt tölteni. Nemcsak ma, hanem bármelyik másik napon is. Előttünk az egész élet! * Mondja teljes beleéléssel, merthogy most valóban így érzi. Persze az élet hosszú, ha úgy vesszük, az emberek és a körülmények pedig változnak, de ha folyton ilyeneken gondolkodnánk, nem tudnánk élvezni azt a kevés időt, amikor igazán boldogok vagyunk. Egyelőre úgy tűnik, kapcsolatuk jó irányba halad, felesleges lenne a jövő problémáin filozofálni. Most csak az a fontos, hogy egyenek, aztán elinduljanak a könyvtárba.
Az öltözőben szerencsére még megvannak a cuccaik, így felöltözhetnek, aztán visszatérhetnek a Pegazus fogadó részébe. *
– Mit együnk?
* Csak élvezi a lány közelségét és a víz érintését, próbál nem törődni a külvilággal, a múlttal, a jövővel, csak ezt a pillanatot akarja kiélvezni. Mai megemlíti, hogy korábban el sem tudta volna képzelni, hogy vele ilyen történhet. Yvon hagyja, hogy őt is felfedezze a kezeivel. Közben megpróbál visszaemlékezni korábbi tapasztalataira, ami a lányokat illeti. *
– Én mindig is éreztem, hogy valahol van valaki, akire majd egyszer rátalálok, de azt nem gondoltam volna, hogy ott fogsz várni rám a főtéren. Szólhattak volna korábban is azok a mindentudó istenek. De nem panaszkodok, csak az számít, hogy most itt vagy és én is itt vagyok és szeretjük egymást.
* Hamarosan a közeljövő tervezgetése kerül terítékre, aminek egy kicsit örül is. Nem, mintha nem élvezné bárminél jobban a közös semmit tevést és ölelkezést. Viszont az az igazság, hogy a praktikus dolgok, mint amilyen a reggeli megevése és a könyvtárba gyaloglás sokkal egyszerűbbek számára, mint az érzelmekről való beszélgetés. Több tapasztalata van bennük. *
– Hát még szép! Üres a gyomrom, mint egy kongó tál. * Most már kissé sem zavartatva magát saját vagy a lány meztelensége miatt száll ki a vízből és elindul az öltözők felé, persze csak miután a törölközőt maga köré tekerte. *
– Az alvás is fontos, nem csak az étel. Ha nem vagy kipihent, nem tudsz tisztán gondolkodni. Ne félj, még rengeteg időt fogunk együtt tölteni. Nemcsak ma, hanem bármelyik másik napon is. Előttünk az egész élet! * Mondja teljes beleéléssel, merthogy most valóban így érzi. Persze az élet hosszú, ha úgy vesszük, az emberek és a körülmények pedig változnak, de ha folyton ilyeneken gondolkodnánk, nem tudnánk élvezni azt a kevés időt, amikor igazán boldogok vagyunk. Egyelőre úgy tűnik, kapcsolatuk jó irányba halad, felesleges lenne a jövő problémáin filozofálni. Most csak az a fontos, hogy egyenek, aztán elinduljanak a könyvtárba.
Az öltözőben szerencsére még megvannak a cuccaik, így felöltözhetnek, aztán visszatérhetnek a Pegazus fogadó részébe. *
– Mit együnk?
18665. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-10 07:47:21
Üzenet elküldve: 2023-12-10 07:47:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
*Hideg, latyak és még több hideg. Yeza személyes pokla. Tulajdonképpen okulhatott volna az előző télből és ezúttal felkészülhetett volna meleg ruhákkal, de amikor végre kitavaszodott, már gondolni se akart a zimankóra. Előkerültek a lenge, wegtoreni ruhácskák, és eszébe sem jutott a tél csikorgó szörnyűsége egy jó darabig. Aztán őszbe fordulva jött a tagadás meg a halogatás, mintha attól, hogy nem foglalkozik vele, az az ocsmány évszak nemlétbe is maszatolódna, és a világ csak úgy átzökkenne rajta észrevétlenül. Hát nem. Ő pedig újra itt van a lenge ruhácskákkal a zimankó közepén. Annyira már rávette magát, hogy beszerezzen pár finom harisnyát, ami legalább combig melegíti valamennyire. Rá se bír nézni az ormótlan, vastag téli holmikra, a piaci standokon. Taszító göncök.
Talán varrathatna magának valami ízléséhez passzolót, de Yeza szörnyen rosszul bánik a pénzzel, Aztyan meg nyakig temetkezik a papírjaiban, mióta újranyitottak. Szóval marad a fehér medvebunda kabát, amit még különös jótevője hagyott rá. Ilyenkor sokszor eszébe jut az északi, de csak remélni tudja, hogy a sors jóval hálálta meg a jóságát.
A wegtoreni fattyúra egész más körítéssel gondol. Mert azok az ékszerek gondoskodnak róla, hogy gyakran eszébe jusson. Elmormolt szitkok címzettje, vagy kéjes kis nyögések ihletője, amikor egy-egy fázós reggelen még nincs kedve kikelni az ágyból, s hagyja eljátszadozni az emlékekkel színezett képzeletet.
Bárhogy is, egyre fojtogatóbbnak érzi a kis csecsebecséket, akármennyire mutatósak is. Szörnyen dühíti, hogy nem tud rájönni a nyitjukra. De talán most! Ez a lány nemrég kezdett el szolgálni a Pegazusban, és állítólag ért ezekhez a holmikhoz. Yeza nagyon bizakodón érkezik, s a Fürdőház egyik paravánja mögé vonulva fel is fedi a nagy fejfájást okozó láncokat.*
- Mondd, hogy ki tudod nyitni! *sóhajt reménykedőn a derékig feltűrt ruháját szorongatva.
A nagy fehér prémkabát hamar lecsúszik a válláról, a szőrme szálai pedig lassan elkezdik beinni a fürdőben terjengő párát. Wegtoreni szitkok szisszennek a paraván mögül, méghozzá egyre cifrábbak és egyre kétségbeesettebb színezettel.*
- Az ég szerelmére, azt mondtad, értesz hozzá! *Yeza hangja türelmetlen és zaklatott.* - Jó, hát akkor csináld, ahogy akarod. De ne úgy! Ne, ne, ne, mondtam, hogy így nem jó! *Újabb cifra káromkodásfüzér a Tűz Városának szilaj dallamán, ami nem is annyira az előtte térdelő lánynak szól, akin szintén kifogni látszanak azok a trükkös kapcsok, hanem sokkal inkább annak a kiállhatatlan alaknak, akinek köszönheti fogságukat.*
//Fürdőház//
*Hideg, latyak és még több hideg. Yeza személyes pokla. Tulajdonképpen okulhatott volna az előző télből és ezúttal felkészülhetett volna meleg ruhákkal, de amikor végre kitavaszodott, már gondolni se akart a zimankóra. Előkerültek a lenge, wegtoreni ruhácskák, és eszébe sem jutott a tél csikorgó szörnyűsége egy jó darabig. Aztán őszbe fordulva jött a tagadás meg a halogatás, mintha attól, hogy nem foglalkozik vele, az az ocsmány évszak nemlétbe is maszatolódna, és a világ csak úgy átzökkenne rajta észrevétlenül. Hát nem. Ő pedig újra itt van a lenge ruhácskákkal a zimankó közepén. Annyira már rávette magát, hogy beszerezzen pár finom harisnyát, ami legalább combig melegíti valamennyire. Rá se bír nézni az ormótlan, vastag téli holmikra, a piaci standokon. Taszító göncök.
Talán varrathatna magának valami ízléséhez passzolót, de Yeza szörnyen rosszul bánik a pénzzel, Aztyan meg nyakig temetkezik a papírjaiban, mióta újranyitottak. Szóval marad a fehér medvebunda kabát, amit még különös jótevője hagyott rá. Ilyenkor sokszor eszébe jut az északi, de csak remélni tudja, hogy a sors jóval hálálta meg a jóságát.
A wegtoreni fattyúra egész más körítéssel gondol. Mert azok az ékszerek gondoskodnak róla, hogy gyakran eszébe jusson. Elmormolt szitkok címzettje, vagy kéjes kis nyögések ihletője, amikor egy-egy fázós reggelen még nincs kedve kikelni az ágyból, s hagyja eljátszadozni az emlékekkel színezett képzeletet.
Bárhogy is, egyre fojtogatóbbnak érzi a kis csecsebecséket, akármennyire mutatósak is. Szörnyen dühíti, hogy nem tud rájönni a nyitjukra. De talán most! Ez a lány nemrég kezdett el szolgálni a Pegazusban, és állítólag ért ezekhez a holmikhoz. Yeza nagyon bizakodón érkezik, s a Fürdőház egyik paravánja mögé vonulva fel is fedi a nagy fejfájást okozó láncokat.*
- Mondd, hogy ki tudod nyitni! *sóhajt reménykedőn a derékig feltűrt ruháját szorongatva.
A nagy fehér prémkabát hamar lecsúszik a válláról, a szőrme szálai pedig lassan elkezdik beinni a fürdőben terjengő párát. Wegtoreni szitkok szisszennek a paraván mögül, méghozzá egyre cifrábbak és egyre kétségbeesettebb színezettel.*
- Az ég szerelmére, azt mondtad, értesz hozzá! *Yeza hangja türelmetlen és zaklatott.* - Jó, hát akkor csináld, ahogy akarod. De ne úgy! Ne, ne, ne, mondtam, hogy így nem jó! *Újabb cifra káromkodásfüzér a Tűz Városának szilaj dallamán, ami nem is annyira az előtte térdelő lánynak szól, akin szintén kifogni látszanak azok a trükkös kapcsok, hanem sokkal inkább annak a kiállhatatlan alaknak, akinek köszönheti fogságukat.*
18664. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-04 20:39:33
Üzenet elküldve: 2023-12-04 20:39:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*Hagyja, hogy ébredésük után a matróna átkösse sebeit. Megtisztelő e gondoskodás. Az a tapasztalata, hogy minél magasabb pozíciót tölt be egy nőstény hierarchiájukban, annál kevésbé közvetlen a hímekkel. Agaree-Siche nemhogy gondoskodik róla, de érezhetően bizalmát is belefekteti. Furcsa élmény.
Megreggeliznek. Tiszteletlenségnek vélné útközben falatozni a matróna társaságában, így nem készül rá, hogy magával vigyen bármit az ételből. Nem szól étkezés közben egy szót sem; egyedül hagyja a nőstényt a gondolataival. Nem bánja. Ő magának is számos dologgal kell számot vetnie. Itt van mindjárt Agaree-Siche egészségi állapota. Pedig látszólag tökéletes formában van. Csak lopva emeli rá tekintetét merengve. A szigorú vonások különleges szépséget takarnak, ezt már nem először állapítja meg. Igaz, a matróna felé érzett csodálata önkéntelen is vakító tud lenni, de e mögé nem gondol már.
Frissítően hat a kinti, hűvös levegő. Felébreszti. Ugyanakkor legyen bármily önfeledt az újbóli szolgálat pillanata, érzékeit igyekszik kiélesíteni. A matróna nem avatta be őt terveibe, keveset tud. Fogalma sincs, mily veszélyek leselkednek rá.
Sebtiben meríti a kútba butykosát, hogy minél előbb visszatérhessen Agaree-Sichéhez.*
-Talán jobb lenne meghúznunk magunkat. Nem bízom ezekben a népekben. *Úgy hírlik, az emberfélék egy marék aranyért képesek átvágni valakinek a torkát. Neki ez idáig nemigen volt dolga velük. De sokat hallott róluk.*
-Mondják, nem ismerik a tisztességet. Csak az aranyat. *Árnyék. Lassít léptein, hogy a matróna mögé húzódjon. Keze kardja markolatán pihen, de nincs megfeszülve rajta. Néma testőrként követi a tiszteletet parancsoló nőstényt, közben pedig gondosan megszemléli a mellettük elhaladó alakok tekintetét. A szemből a legkönnyebb olvasni a szándékot.*
*Hagyja, hogy ébredésük után a matróna átkösse sebeit. Megtisztelő e gondoskodás. Az a tapasztalata, hogy minél magasabb pozíciót tölt be egy nőstény hierarchiájukban, annál kevésbé közvetlen a hímekkel. Agaree-Siche nemhogy gondoskodik róla, de érezhetően bizalmát is belefekteti. Furcsa élmény.
Megreggeliznek. Tiszteletlenségnek vélné útközben falatozni a matróna társaságában, így nem készül rá, hogy magával vigyen bármit az ételből. Nem szól étkezés közben egy szót sem; egyedül hagyja a nőstényt a gondolataival. Nem bánja. Ő magának is számos dologgal kell számot vetnie. Itt van mindjárt Agaree-Siche egészségi állapota. Pedig látszólag tökéletes formában van. Csak lopva emeli rá tekintetét merengve. A szigorú vonások különleges szépséget takarnak, ezt már nem először állapítja meg. Igaz, a matróna felé érzett csodálata önkéntelen is vakító tud lenni, de e mögé nem gondol már.
Frissítően hat a kinti, hűvös levegő. Felébreszti. Ugyanakkor legyen bármily önfeledt az újbóli szolgálat pillanata, érzékeit igyekszik kiélesíteni. A matróna nem avatta be őt terveibe, keveset tud. Fogalma sincs, mily veszélyek leselkednek rá.
Sebtiben meríti a kútba butykosát, hogy minél előbb visszatérhessen Agaree-Sichéhez.*
-Talán jobb lenne meghúznunk magunkat. Nem bízom ezekben a népekben. *Úgy hírlik, az emberfélék egy marék aranyért képesek átvágni valakinek a torkát. Neki ez idáig nemigen volt dolga velük. De sokat hallott róluk.*
-Mondják, nem ismerik a tisztességet. Csak az aranyat. *Árnyék. Lassít léptein, hogy a matróna mögé húzódjon. Keze kardja markolatán pihen, de nincs megfeszülve rajta. Néma testőrként követi a tiszteletet parancsoló nőstényt, közben pedig gondosan megszemléli a mellettük elhaladó alakok tekintetét. A szemből a legkönnyebb olvasni a szándékot.*
18663. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-04 11:11:58
Üzenet elküldve: 2023-12-04 11:11:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Most már kellemesen kiázott a bőre, érzi, hogy teljesen más, mint néhány perccel ezelőtt. A tisztaság számára elengedhetetlen, mégis volt idő, hogy nélkülöznie kellett ezt a csodás érzést, és a melegvizet. Mindent megtett azért, hogy ne kelljen úgy kinéznie, mint valami lápi lidérc, de azért nem volt egyszerű dolga az elmúlt hetekben.
Remélte, hogy a kis vicces megjegyzése nem zökkenti ki Yvont. Szerencsére nem értette félre, vagy rosszul, ezt az is igazolja, hogy a kezei még erősebben markolnak, ami már megint egy újszerű izgalmat okoz a lány testében. Kezdi elengedni, hogy nyomon kövesse saját rezdüléseit, mert már elveszett a kavalkádban. Le lehet ezt egyszerűsíteni azzal, hogy szimplán a fiú bárhol is érinti a testét az valami mágikus villámcsapást idéz elő benne. Nem tudná rendesen megfogalmazni, de ehhez hasonlít a legjobban. Hirtelen fény-sötétség és borzongás. Beleremeg, kisül tőle az agya, de mégis csodás. Ezért mágikus, nem pedig csak egy mezei villámcsapás, amibe belehalhat. *
- Akkor tényleg komolyan gondolod! *Neki ez Yvon szájából pontosan elegendő megerősítés. Milyen szép is lenne Lanawin leendő legnagyobb üzletkötőjével építeni a saját kis világukat, amibe belefér az ő tudománya, a másik elszántsága és ez a megmagyarázhatatlanul sok érzelem közöttük. Most egy kicsit azt érzi, hogy minden lehetséges és talált valakit, akivel együtt bármi sikerülhet. Nemrég még egyedül akarta ezt, de most elfogadhatatlannak tűnik az, hogy esetleg nem lesz mellette ez a fiú minden fontos momentumban. Kicsit naiv gondolat tőle ilyen gyors ismeretség után, de meg kell engednie, hogy végre igazán higgyen valamiben. Kellett valami, ami úgy motiválja, mint eddig még semmi más. Pedig volt miért elhagynia otthonát, de most az semmiségnek tűnik ahhoz az erőhöz, amit az ölelésük közben érez. Arcát nyomja a fiú vállához, szorítják egymást, és csak arra tud gondolni, hogy minden jóra fordult, s ez még csak nem is egy mese.
A másik szavai rántják ismét vissza ebbe a dimenzióba, ahol éppen nem a távoli, hanem a közeli jövő tervezéséé lesz a főszerep, mint például, hogy enniük kellene. Nem vonódik ki teljesen Yvon karjaiból, de egy kissé távolabbról szemléli arcát, szemeit. Ő már olyan jól megvan a kevés étellel, hogy eszébe sem jutott, hogy kellene. Igaz, nem is tud erre válaszolni, mert azonnal belekezd a következő mondataiba a másik, amit csillogó szemekkel figyel. A szavaknak olyan ereje van, amit csak most kezd el feldolgozni. Soha nem gondolta volna, hogy néhány ilyen mondatot valaha valakitől komolyan venne, sőt, azt végképp nem, hogy hasonlóan is fog érezni. *
- Én is máshogy képzeltem, de nem fordítva, hanem leginkább sehogy. *Kúszik fel lassan keze a másik nedves derekától, hasán, mellkasán, majd nyakán át, egészen annak arcáig, s egy picit megpihen rajta. * - Nem tudtam, hogy ez lehetséges, láttam, olvastam róla, de nem hittem, hogy velem megtörténhet. * Mosolyog, majd keze visszacsúszik, még utoljára – legalábbis itt a medencében – a másik derekáig. * - Elképesztő. * Mai nem volt soha olyan beállítottságú, hogy bárkivel is szeretne megosztani egy életet, mit életet, sokszor még egy napját sem. Mindig ő volt a családban a különc, mert fontosabb volt neki a rengeteg könyv, amiben az emberi lelkekről és viselkedéséről találhatott némi információt, mint az igazi emberi kontaktus. Furcsa is lehetett úgy kutatni ilyesmi után, hogy megtapasztani nem akart belőle semmit, csak megérteni. Talán most ez is megváltozik, így még összetettebb az egész. Ő ezt is köszönheti a fiúnak, de nem fogja traktálni vele. * - Elképesztő és nagyon örülök Yvon, hogy te vagy az, aki ezt tette velem. *Vigyorog bele a másik bőrébe, még egy ölelés közben, majd bólogat - vagyis próbál - hogy igen, menni kellene. Nem mintha fontosabbnak tűnne jelen pillanatban bármilyen szükséglet kielégítése, vagy a könyvtár, mint az, hogy teljes egészével érezze a fiút. Talán ez a gondolat rázza helyre őt igazán, nem a torokköszörülés, mert bármennyire is imádja most azt, ami történik vele, nem veszítheti el magát és mindazt, amit kitűzött célul. *
- Igen, igen menjünk, szóval ennél? * Távolodik egy kicsit, még egyszer megnedvesítve arcát, nyakát a meleg vízzel. Nem akar sietni sehová, de mégis a medence széle lesz az irány, közben nyújtva kezét Yvonnak. Egészen addig, míg rá nem jön, hogy a törölközőt maga köré kellene tekernie. Most sokkal bátrabban fedi fel testét, így a víz takarása után, de hamar köré csavarodik a textil, s néz a fiúra, hogy ha majd felöltöznek ismét, akkor merre is kell venni az irányt. Nagyon izgatott, hogy most még többet megismerhet újdonsült lakhelyéből. * – Nézzük meg mennyi dolog fér még bele a napunkba. * Mosolyog egy nagyot, majd az a mosoly szinte leolvad róla, amikor eszébe jut, hogy ez Yvon szabadnapja és a holnapot már szinte egyedül fogja tölteni. * - Olyan kevésnek tűnik, ami még hátra van, az alvásra szükség van, de bár ne aludtunk volna egy percet sem, akkor több időnk lehetne együtt. *Állapítja meg a most cseppet sem felelős felnőttesen. *
*Most már kellemesen kiázott a bőre, érzi, hogy teljesen más, mint néhány perccel ezelőtt. A tisztaság számára elengedhetetlen, mégis volt idő, hogy nélkülöznie kellett ezt a csodás érzést, és a melegvizet. Mindent megtett azért, hogy ne kelljen úgy kinéznie, mint valami lápi lidérc, de azért nem volt egyszerű dolga az elmúlt hetekben.
Remélte, hogy a kis vicces megjegyzése nem zökkenti ki Yvont. Szerencsére nem értette félre, vagy rosszul, ezt az is igazolja, hogy a kezei még erősebben markolnak, ami már megint egy újszerű izgalmat okoz a lány testében. Kezdi elengedni, hogy nyomon kövesse saját rezdüléseit, mert már elveszett a kavalkádban. Le lehet ezt egyszerűsíteni azzal, hogy szimplán a fiú bárhol is érinti a testét az valami mágikus villámcsapást idéz elő benne. Nem tudná rendesen megfogalmazni, de ehhez hasonlít a legjobban. Hirtelen fény-sötétség és borzongás. Beleremeg, kisül tőle az agya, de mégis csodás. Ezért mágikus, nem pedig csak egy mezei villámcsapás, amibe belehalhat. *
- Akkor tényleg komolyan gondolod! *Neki ez Yvon szájából pontosan elegendő megerősítés. Milyen szép is lenne Lanawin leendő legnagyobb üzletkötőjével építeni a saját kis világukat, amibe belefér az ő tudománya, a másik elszántsága és ez a megmagyarázhatatlanul sok érzelem közöttük. Most egy kicsit azt érzi, hogy minden lehetséges és talált valakit, akivel együtt bármi sikerülhet. Nemrég még egyedül akarta ezt, de most elfogadhatatlannak tűnik az, hogy esetleg nem lesz mellette ez a fiú minden fontos momentumban. Kicsit naiv gondolat tőle ilyen gyors ismeretség után, de meg kell engednie, hogy végre igazán higgyen valamiben. Kellett valami, ami úgy motiválja, mint eddig még semmi más. Pedig volt miért elhagynia otthonát, de most az semmiségnek tűnik ahhoz az erőhöz, amit az ölelésük közben érez. Arcát nyomja a fiú vállához, szorítják egymást, és csak arra tud gondolni, hogy minden jóra fordult, s ez még csak nem is egy mese.
A másik szavai rántják ismét vissza ebbe a dimenzióba, ahol éppen nem a távoli, hanem a közeli jövő tervezéséé lesz a főszerep, mint például, hogy enniük kellene. Nem vonódik ki teljesen Yvon karjaiból, de egy kissé távolabbról szemléli arcát, szemeit. Ő már olyan jól megvan a kevés étellel, hogy eszébe sem jutott, hogy kellene. Igaz, nem is tud erre válaszolni, mert azonnal belekezd a következő mondataiba a másik, amit csillogó szemekkel figyel. A szavaknak olyan ereje van, amit csak most kezd el feldolgozni. Soha nem gondolta volna, hogy néhány ilyen mondatot valaha valakitől komolyan venne, sőt, azt végképp nem, hogy hasonlóan is fog érezni. *
- Én is máshogy képzeltem, de nem fordítva, hanem leginkább sehogy. *Kúszik fel lassan keze a másik nedves derekától, hasán, mellkasán, majd nyakán át, egészen annak arcáig, s egy picit megpihen rajta. * - Nem tudtam, hogy ez lehetséges, láttam, olvastam róla, de nem hittem, hogy velem megtörténhet. * Mosolyog, majd keze visszacsúszik, még utoljára – legalábbis itt a medencében – a másik derekáig. * - Elképesztő. * Mai nem volt soha olyan beállítottságú, hogy bárkivel is szeretne megosztani egy életet, mit életet, sokszor még egy napját sem. Mindig ő volt a családban a különc, mert fontosabb volt neki a rengeteg könyv, amiben az emberi lelkekről és viselkedéséről találhatott némi információt, mint az igazi emberi kontaktus. Furcsa is lehetett úgy kutatni ilyesmi után, hogy megtapasztani nem akart belőle semmit, csak megérteni. Talán most ez is megváltozik, így még összetettebb az egész. Ő ezt is köszönheti a fiúnak, de nem fogja traktálni vele. * - Elképesztő és nagyon örülök Yvon, hogy te vagy az, aki ezt tette velem. *Vigyorog bele a másik bőrébe, még egy ölelés közben, majd bólogat - vagyis próbál - hogy igen, menni kellene. Nem mintha fontosabbnak tűnne jelen pillanatban bármilyen szükséglet kielégítése, vagy a könyvtár, mint az, hogy teljes egészével érezze a fiút. Talán ez a gondolat rázza helyre őt igazán, nem a torokköszörülés, mert bármennyire is imádja most azt, ami történik vele, nem veszítheti el magát és mindazt, amit kitűzött célul. *
- Igen, igen menjünk, szóval ennél? * Távolodik egy kicsit, még egyszer megnedvesítve arcát, nyakát a meleg vízzel. Nem akar sietni sehová, de mégis a medence széle lesz az irány, közben nyújtva kezét Yvonnak. Egészen addig, míg rá nem jön, hogy a törölközőt maga köré kellene tekernie. Most sokkal bátrabban fedi fel testét, így a víz takarása után, de hamar köré csavarodik a textil, s néz a fiúra, hogy ha majd felöltöznek ismét, akkor merre is kell venni az irányt. Nagyon izgatott, hogy most még többet megismerhet újdonsült lakhelyéből. * – Nézzük meg mennyi dolog fér még bele a napunkba. * Mosolyog egy nagyot, majd az a mosoly szinte leolvad róla, amikor eszébe jut, hogy ez Yvon szabadnapja és a holnapot már szinte egyedül fogja tölteni. * - Olyan kevésnek tűnik, ami még hátra van, az alvásra szükség van, de bár ne aludtunk volna egy percet sem, akkor több időnk lehetne együtt. *Állapítja meg a most cseppet sem felelős felnőttesen. *
18662. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-03 04:53:04
Üzenet elküldve: 2023-12-03 04:53:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Ő is egyedül szokott fürdeni, sőt – a legtöbb dolgot egyedül szokta csinálni. Persze vannak dolgok, amihez többen kellenek, illetve ha lehet is egyedül csinálni, az nem olyan érdekes és szórakoztató. Például a beszélgetés. Yvon szeret beszélni, de ezelőtt még nem talált olyat, akivel olyan hosszan és őszintén tudna szót váltani, mint Maival. Emellett persze egymás testének felfedezésére sem neheztel. Szerencsére a lány sem ellenzi, így minden porcikáját alaposan szeretné megismerni. Habár Mai játékos megjegyzése egy pillanatra megijeszti, de hamar rájön, hogyha gondja lenne vele, azt nem így fejezné ki. Yvon is elvigyorodik és csak még jobban rámarkol. *
– Nem, nem, dehogy… Komolyan gondolom, legalább annyira, mint hogy én akarok lenni Lanawin legnagyobb üzletkötője! * Reméli, hogy ez a párhuzam megteszi hatását. Még csak egy rövid ideje ismerik egymást, de úgy rémlik neki, hogy ezalatt már legalább háromszor említett hasonlót. Ez talán elég biztosíték Mainak, hogy szándéka komoly. Ha nem így lenne, ölelésük remélhetőleg minden maradék kételyt eloszlat. Ő is olyan erősen szorítja magához a lányt, hogy levegőt még kapjon, de érezzék egymás minden rezdülését. A mezítelen bőr érintése szokatlan, de cseppet sem zavaró. Egy ideig biztosan nem akarja elengedni a lányt, hacsak nem jelzi valamilyen módon, hogy neki elég volt. Yvon legalább egy percen át így maradna, utána is csak azért távolodik el, mert hallja gyomra korgását és eszébe jut, hogy még nem ettek ma semmit.
~ Biztosan Mai is éhes, csak nem mert szólni. ~
Kénytelen tehát eltávolodni és megtörni a csendet. *
– Ennünk kéne valamit, mielőtt elindulunk. Egyébként az jutott eszembe, hogy milyen érdekesen kezdtünk bele ebbe az egészbe… Először megcsókoltalak, aztán együtt aludtunk és még csak most öleltük meg egymást… Mármint úgy rendesen. * Néhány másodperc elteltével rájön, hogy talán nem egyértelmű, hogy mit akar ezzel mondani. Ő sem tudja igazából. *
– Csak azért mondom, mert mindig azt képzeltem, hogy más sorrendben fognak megtörténni ezek a dolgok, ha majd egyszer találok valakit. És tényleg… Mai, úgy örülök, hogy rád találtam! * Kissé már kínosnak érzi, hogy össze-vissza ugrálnak a gondolatai, amit egy újabb öleléssel palástol. Amíg az összeborulás tart, minden gondolata elszáll és csak arra tud figyelni, hogy milyen kellemes érzés valakivel megosztani ezt a pillanatot. Egy idő után a jellegzetes torokhangon jelez, hogy itt az idő. *
– Mennünk kéne.
* Ő is egyedül szokott fürdeni, sőt – a legtöbb dolgot egyedül szokta csinálni. Persze vannak dolgok, amihez többen kellenek, illetve ha lehet is egyedül csinálni, az nem olyan érdekes és szórakoztató. Például a beszélgetés. Yvon szeret beszélni, de ezelőtt még nem talált olyat, akivel olyan hosszan és őszintén tudna szót váltani, mint Maival. Emellett persze egymás testének felfedezésére sem neheztel. Szerencsére a lány sem ellenzi, így minden porcikáját alaposan szeretné megismerni. Habár Mai játékos megjegyzése egy pillanatra megijeszti, de hamar rájön, hogyha gondja lenne vele, azt nem így fejezné ki. Yvon is elvigyorodik és csak még jobban rámarkol. *
– Nem, nem, dehogy… Komolyan gondolom, legalább annyira, mint hogy én akarok lenni Lanawin legnagyobb üzletkötője! * Reméli, hogy ez a párhuzam megteszi hatását. Még csak egy rövid ideje ismerik egymást, de úgy rémlik neki, hogy ezalatt már legalább háromszor említett hasonlót. Ez talán elég biztosíték Mainak, hogy szándéka komoly. Ha nem így lenne, ölelésük remélhetőleg minden maradék kételyt eloszlat. Ő is olyan erősen szorítja magához a lányt, hogy levegőt még kapjon, de érezzék egymás minden rezdülését. A mezítelen bőr érintése szokatlan, de cseppet sem zavaró. Egy ideig biztosan nem akarja elengedni a lányt, hacsak nem jelzi valamilyen módon, hogy neki elég volt. Yvon legalább egy percen át így maradna, utána is csak azért távolodik el, mert hallja gyomra korgását és eszébe jut, hogy még nem ettek ma semmit.
~ Biztosan Mai is éhes, csak nem mert szólni. ~
Kénytelen tehát eltávolodni és megtörni a csendet. *
– Ennünk kéne valamit, mielőtt elindulunk. Egyébként az jutott eszembe, hogy milyen érdekesen kezdtünk bele ebbe az egészbe… Először megcsókoltalak, aztán együtt aludtunk és még csak most öleltük meg egymást… Mármint úgy rendesen. * Néhány másodperc elteltével rájön, hogy talán nem egyértelmű, hogy mit akar ezzel mondani. Ő sem tudja igazából. *
– Csak azért mondom, mert mindig azt képzeltem, hogy más sorrendben fognak megtörténni ezek a dolgok, ha majd egyszer találok valakit. És tényleg… Mai, úgy örülök, hogy rád találtam! * Kissé már kínosnak érzi, hogy össze-vissza ugrálnak a gondolatai, amit egy újabb öleléssel palástol. Amíg az összeborulás tart, minden gondolata elszáll és csak arra tud figyelni, hogy milyen kellemes érzés valakivel megosztani ezt a pillanatot. Egy idő után a jellegzetes torokhangon jelez, hogy itt az idő. *
– Mennünk kéne.
18661. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-30 07:36:47
Üzenet elküldve: 2023-11-30 07:36:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
- Nem *feleli kurtán a kérdésre. A hangját egész lággyá teszi a fáradtság, az ajkára pedig sejtelmes mosolyt von a válasz, de nem fűz hozzá többet. A teste nagyon hálás érte, hogy végre enged a pihenésnek, s az elméje is csak egy lépésre van tőle, hogy az álom öntudatlan világába merüljön.*
- Ne acsarkodj folyvást, fiú *mondja csendesen, s finoman megérinti a Maur'da vállát, aztán visszahúzza a kezét a takaró alá.* - Pihenj most már.
*A szavait a hím talán csak mostanra érti, de Agaree-Siche ennél mélyebb tartalommal érti őket. A hímek, főleg ebben a korban, nagyon forrófejűek tudnak lenni. A nőstények viszont vezetni hivatottak, s tény, hogy közülük is azok tudnak magasra törni, akik hidegvérrel terveznek, alattomosak és jól használják ki a lehetőségeiket.
Pirtianes szövetségei és ellentétei hajlékonyak és egyszersmind a nagyon-nagyon régre nyúló dolgok szilárdságával is bírnak. A hímek általában nem látják át őket olyan jól, és nem tudnak ennyi szálon és túlságosan előre tervezni. És többnyire türelmetlenek is. Agaree-Siche bár nagyon sok dologban nem értett egyet az apjával, de mindig tisztelte őt. Olyan vezér volt az övéi élén, akinek nem volt könnyű a nyomdokaiba lépni, s máig csak reméli, hogy sikerült felérnie hozzá.
Reggel nem piszmog sokat. Megmosakszik a hideg vízben, s tiszta ruhát ölt. Átköti a hím hátát a gyolccsal, bár szépen összehúzódtak a sebek, a tetejüket pedig kezdi megkeményíteni a varr, ami bizonyára kellemetlenül fog húzódni egy darabig.*
- Azért egy darabig még óvatosan mozogj, ha lehet *inti a harcost.
Csizmát húz és felköti a fegyverövét, átveti a vállán az iszákját, s már indulhatnak is.
Odalent kifizeti a Szobát még egy éjszakára, így elegendő épp csak a szükséges holmijukat magukkal vinni, a többit odafönt hagyhatják. Kifizeti a 17 aranyat, aztán valami harapnivaló után néz a Pegazus kínálatában. Nem főtt étel ugyan, de 16 aranyért bőséges reggeli mindkettejüknek , amit akár út közben is elfogyaszthatnak. Talán legközelebb a fürdőházat is igénybe veszi. Nagyon is a kedvére volna, de előbb megbizonyosodna róla, hogy a Dwirinthalen ficsúr már nem lebzsel a környéken. Remélhetőleg eléggé lefoglalja a kúria rendbetétele, hogy e pár nap alatt ne legyen útban.*
- Töltsd meg a kulacsokat a szökőkútnál, aztán elkísérsz a piacra, mint az árnyékom *mondja. A titulussal igyekszik leszögezni, hogy ő irányít, s nem kíván atrocitásba keveredni.* - Csak figyelj és tanulj. A dolgok itt másképp mennek, és meg kell értened Artheniort, hogy a hasznomra légy.
*Kifejezetten jólesik neki a csípősen friss levegő és a séta is jót tesz majd, de azért örül, hogy a hímet maga mellett tudhatja az ismeretlen-ismerős városban.*
- Nem *feleli kurtán a kérdésre. A hangját egész lággyá teszi a fáradtság, az ajkára pedig sejtelmes mosolyt von a válasz, de nem fűz hozzá többet. A teste nagyon hálás érte, hogy végre enged a pihenésnek, s az elméje is csak egy lépésre van tőle, hogy az álom öntudatlan világába merüljön.*
- Ne acsarkodj folyvást, fiú *mondja csendesen, s finoman megérinti a Maur'da vállát, aztán visszahúzza a kezét a takaró alá.* - Pihenj most már.
*A szavait a hím talán csak mostanra érti, de Agaree-Siche ennél mélyebb tartalommal érti őket. A hímek, főleg ebben a korban, nagyon forrófejűek tudnak lenni. A nőstények viszont vezetni hivatottak, s tény, hogy közülük is azok tudnak magasra törni, akik hidegvérrel terveznek, alattomosak és jól használják ki a lehetőségeiket.
Pirtianes szövetségei és ellentétei hajlékonyak és egyszersmind a nagyon-nagyon régre nyúló dolgok szilárdságával is bírnak. A hímek általában nem látják át őket olyan jól, és nem tudnak ennyi szálon és túlságosan előre tervezni. És többnyire türelmetlenek is. Agaree-Siche bár nagyon sok dologban nem értett egyet az apjával, de mindig tisztelte őt. Olyan vezér volt az övéi élén, akinek nem volt könnyű a nyomdokaiba lépni, s máig csak reméli, hogy sikerült felérnie hozzá.
Reggel nem piszmog sokat. Megmosakszik a hideg vízben, s tiszta ruhát ölt. Átköti a hím hátát a gyolccsal, bár szépen összehúzódtak a sebek, a tetejüket pedig kezdi megkeményíteni a varr, ami bizonyára kellemetlenül fog húzódni egy darabig.*
- Azért egy darabig még óvatosan mozogj, ha lehet *inti a harcost.
Csizmát húz és felköti a fegyverövét, átveti a vállán az iszákját, s már indulhatnak is.
Odalent kifizeti a Szobát még egy éjszakára, így elegendő épp csak a szükséges holmijukat magukkal vinni, a többit odafönt hagyhatják. Kifizeti a 17 aranyat
, aztán valami harapnivaló után néz a Pegazus kínálatában. Nem főtt étel ugyan, de 16 aranyért bőséges reggeli mindkettejüknek , amit akár út közben is elfogyaszthatnak. Talán legközelebb a fürdőházat is igénybe veszi. Nagyon is a kedvére volna, de előbb megbizonyosodna róla, hogy a Dwirinthalen ficsúr már nem lebzsel a környéken. Remélhetőleg eléggé lefoglalja a kúria rendbetétele, hogy e pár nap alatt ne legyen útban.*- Töltsd meg a kulacsokat a szökőkútnál, aztán elkísérsz a piacra, mint az árnyékom *mondja. A titulussal igyekszik leszögezni, hogy ő irányít, s nem kíván atrocitásba keveredni.* - Csak figyelj és tanulj. A dolgok itt másképp mennek, és meg kell értened Artheniort, hogy a hasznomra légy.
*Kifejezetten jólesik neki a csípősen friss levegő és a séta is jót tesz majd, de azért örül, hogy a hímet maga mellett tudhatja az ismeretlen-ismerős városban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18874-18893