//Pohár sör és társalgás//
*Nos, a szánalomsör azért nem olyan jó, mint a szánalomszeretkezés ingyen, de első körnek egész jó. Így hirtelenjében összetört szíve is összeforr, és a dráma abbamarad.*
- Fiatalon szajha, később egy halott előférj, most meg megint szajha... Hölgyem, ön határozottan szereti meglovagolni a népek *jelentőségteljes szünet* idegeit. De ha már meghívott erre a finom nedűre, hadd viszonozzam valamivel a kedvességet. Egy nagyszerű ajánlattal. Még jobb lesz, mint az előző, erről személyesen kezeskedem.
*Kézfejét meg is forgatja egyszer a levegőben, hogy mutassa, azzal a kezével fog kezeskedni erről. Hozzá méltó volna újból valami gusztustalanul nyíltan félreérthetetlen dologgal előrukkolni, de ha a lány már úgyis megszimatolta, hogy Ghael megszimatolta nála a pénzmagot, akkor nincs mit tenni. Az óvatos préda a legrosszabb préda. Ellenben még akár társra is lelhetne személyében, ha ő is nyitott rá.*
- Nem lenne kedvem velem végrehajtani egy kényes hadműveletet, amely akár mindkettőnknek termelhetne pénzt? Elég rég akadt már alkalmas társam ilyesmire. A régi, jól bevált "Eladott az apám, segítsen!". Kérem engedje meg, hogy részletezzem. Kiválasztunk a kuncsaftjai közül egy megfelelőt, ez talán a legnehezebb. Egy olyan, aki felettébb kedveli önt, kiányozna neki, aki már-már csak azért nem veszi feleségül, mert nemes, és nem engedhet meg magának ilyesmit. A fő, hogy legyen pénze, és meghassa az ön nyomora, a könnyei... a fájdalma... A nemes úrfi pedig a nap hőse lehet. Egy napon felkeresi őt zaklatottan, hogy ma elhagyja a várost, és soha többé nem találkozhatnak. Tőle még el akart búcsúzni, mert hát... itt valami érzelgős indokot csatol hozzá. De könnyfakasztót ám! Ezután persze a férfi faggatja, ön pedig egyszer csak kiköpi, hogy az apja földje nem hozott termést, az éhhalál szélére került ön, meg a két húga, meg hát az apja, édesanyja meg már rég megboldogult. Nem gond, ha egyébként máshogy tudja az illető az ön családi hátterét, ezzel ne törődjön. Szégyellte, és nem merte eddig elmondani. A szakmája úgy kívánta, hogy erről hazudjon. Amit akar. Az egyik húga legyen fiatal, olyan tíz-tizenkét éves, ha ember, tudja, hogy könnyfakasztóbb legyen. Ekkor maga Eeyr nyúlt le az égből egy pirtianesi nemes ifjú személyében, aki szemet vetett önre, és bár ön nem vonzódik hozzá, ötszáz aranyat adott az apjának, amiből jó ideig kihúzzák. Megmenekülnek az éhhaláltól! Ön pedig nem hagyhatja, hogy a családja elhalálozzon, mert szereti őket, ezért belement. Nagyjából ezen a ponton fut be az ön jövendőbelije, nevezzük most az egyszerűség kedvéért úgy, hogy én. Közlöm, hogy este indulunk Pirtianesbe, persze mindezt roppant tapintatlan módon. Ön engedelmesen jelzi, hogy megértette, de ó jajj! Nem elég boldog. Ez már elég, hogy a borzalmas pirtianesi ifjú megsértődjön. "Lehetnél egy kicsit boldogabb, hálátlan tyúk! Megmentettem a családodat az éhhaláltól! Vagy talán nem tetszik? Add vissza az ötszáz aranyamat, és végeztünk is. Az nem megy, mi? Este legyél a főtéren, vagy visszaveszem apádtól a pénzt. Vagy... elviszem cserébe inkább valamelyik húgod." Ez utolsó mondat önben szinte pánikot kelt, bármit, csak szegény húgait ne. Inkább ön lesz engedelmes felesége haláláig. Eztán én távozom, ön teljesen össze van törve, pénzeszsák barátunk pedig nem nézheti tétlenül egy hölgy ily' szörnyű szenvedését, meg hát mi neki ötszáz arany? Szóval felajánlja, hogy kisegít, kegyed roppant hálás, megkönnyebbült, örömkönnyeket hullat, meg ilyenek. Este valóban megérkezik a főtérre, azonban jön a hős nemes is, ki ott helyben leszámolja az ötszáz aranyat. Vörösödik a fejem a dühtől, felszólítom a nemest, hogy maradjon ki ebből, mire ön lekever nekem egy pofont, hogy ne beszéljek így vele, mire én dühtől remegve mondok egy ilyet, hogy "Ha most Pirtianesben lennénk...", ön meg a szavamba vág, hogy "De nem vagyunk!", erre én jobb híján távozom. Iszonyú dühösen, és tehetetlenül, ami biztos szörnyen kielégítő érzés lesz nemes barátunknak. Eztán másnap valahol sunyiban találkozunk, átgörgetek önhöz kétszázötven aranyat, aztán ennyi, kész. Hogy hangzik? Benne lenne egy ilyen mókában? Ismer ilyen önfeláldozó fickót?
*Eztán kellő lelki nyugalommal kortyol bele a sörébe, ő bizony megfizette az árát. Kétszázötven aranyat meglengetni valaki előtt, az már bizony megér tizennégyet. Vagy tizenhármat, már elfelejtette, mennyi a sör. Ráadásul olyan régen sikerült már előadnia ezt a figurát, pedig talán ez áll a legközelebb a szívéhez a páros mutatványok közül.*