//Második szál//
//Összekormolt Pegazus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ha Reya visszagondol, akkor talán megérti, hogy a mélységi mire gondolhat. Hiszen fajtársa csak kijelentette, amikor Cale helyet foglalt, hogy a férfi nem mutatkozott be, és ezt egy szóval sem tagadta soha a bárd. Viszont kérdés sem hangzott el, és ha a vándorénekes emlékezete nem csal, akkor Dreya sem igyekezett megosztani a másikkal az a nevet, amit születésekor kapott. Épp ezért Salwar lelkiismerete tiszta, és boldogan élvezné ki a hosszadalmas munkálkodást, de hamar összerándul a teste, ahogy a fogak hozzáérnek testének leginkább érzékeny részéhez. *
- Uhh! * Rosszallóan pillant le a jajdulás, és rándulás közben, nem tudja eldönteni, hogy szándékosság, vagy ügyetlenség okozta, de szerencsére újabb cselekedet nem követi. Próbálja magát elengedni, de nehezére esik ezek után, mert várja, hogy mikor érnek ismét az éles fogak a férfi nemesebbik részéhez. Reya ezzel önmaga ellensége, mert így, hogy a férfi nehezen engedi el magát, és feszültebb, mint általában ilyen helyzetben lenni szokott, sokkal több ideig kell vele játszadozni, hogyha tényleg kedvére akar tenni. Talán az állkapcsa is elfárad addig, ha nincs hozzászokva, hogy több fertályórán át tartsa nyitva, és az is lehet, hogy nyelve adja fel előbb a szolgálatot. Persze ez talán imponál fajtársának, aki hosszadalmas játszadozást várt, és az is igaz, hogy ha Reya hajlandó áldozatot hozni, és nem a nyelvével, hanem szűk torkával kényeztetni a férfit, akkor megspórolhat magának némi időt, mert odabent nem félti úgy önmagát a bárd, és képes elengedni a testét, hagyni eljátszadozni a gondolatait, és eljutni a csúcsra is. Ha viszont ilyen mélységekbe nem megy bele a nő, akkor kénytelen minden akaraterejét felhasználni, vagy más megoldást keresni. Egy biztos, a zenész nem szól egy szót sem, teljességgel hagyja, hogy fajtársa domináljon, úgy tegyen mindent, ahogy szeretne. *