//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
*Nincs különösebben meglepve, amiért ő van megváratva, és nem fordítva, úgy tűnik a vetkőzés gyors kivitelezése legalább akkora probléma a szebbik nem képviselőinek, mint az öltözésé, így hát kénytelen néhány percig a Fürdőház kísérteties csendjét hallgatva a falat támasztani. Mindemellett a férfinak fogalma sincs róla, meddig tartott elméjének lecsitulni még az öltözőben, tíz másodperctől egy óráig bármennyit el tud képzelni, így hát egy szava nem lehetne, ha rá kellene várni. Nem is neheztel hát a lányra efféle semmiségek miatt, de a szurkálódást persze a világért sem hagyná válasz nélkül.*
- Van fogalmad neked, meddig tart megszabadulni egy tunikától?
*Kacsint a lányra, amihez nem átall egy gúnyos mosolyt is hozzácsapni. Persze aztán rögtön ki is hullnak méregfogai, őszintén szólva úgy érzi, kár lenne a csendes nyugalmat, na meg a kettejük között kialakult furcsa hangulatot efféle gyerekes szurkálódással elrontani.*
- Szolgálatára hölgyem.
*Hajol meg óvatosan - elvégre nem egy derekára csavart törölköző tréfálta már meg az évek során -, majd engedelmesen követi a leányt. A nagyobb, közös medencékről személy szerint lemondana, általában akkor is eltekint a használatuktól, amikor egyedül van itt, így meg aztán végképp nem fűlik hozzá a foga. Tekintve, hogy a szobákkal sem járnak nagyobb szerencsével, korábbi gondolata, miszerint ilyen kései órán már nem lesznek itt sokan, megcáfolódni látszik, és már épp átkozódni kezdene, amiért eddig halogatták ezt az egészet, amikor úgy tűnik, mégiscsak rájuk mosolyog a szerencse, kisvártatva pedig olyan energiával rántjuk be egy szobába, mintha bizony partnerének valami egészen más program járna a fejében.*
- Tudod, megyek én magamtól is. *Mosolyog csuklóját dörzsölgetve.* Ami pedig az utolsó színteret illeti, beszélj a magad nevében, én még aludni is terveztem ma éjjel.
*Fűzi hozzá nagy komolyan. Aztán úgy látszik, ideiglenesen vége szakad a társalgásnak, amikor is Rocha megszabadul a törülközőtől, de mivel szándékosan kerüli a tekintetét, Mordokhai tekintete őt magát kerüli el szándékosan, egészen addig, amíg meg nem hallja a lágy vízcsobogást jelezvén, hogy partnere elfoglalta helyét a kádban. Utána ránéz, tán több komolysággal a tekintetében, mint az szerette volna.*
- Hát, ha ragaszkodsz hozzá.
*Von vállat, és ő is ledobja magáról a törölközőt, hogy aztán kimért mozdulatokkal bekászálódjon a kádba. Hagyja, hogy a meleg víz átitassa a kinti hidegben elgémberedett végtagjait, őszintén szólva azt kívánja, bárcsak tűzforró lenne, hogy égesse végig testének minden porcikáját. Tekintete egy pillanatra ismét mellkasára villan, aztán bosszúsan kapja másfelé. Jól tudja, hogy az ezernyi heg közül miért épp ez az egy mérgezi még mindig az elméjét időről-időre. Végül nekidől a kád peremének, hátradönti a fejét és pár másodpercig csukott szemmel hallgatózik. Csupán az égiek a tudói, mire figyel ilyenkor, olyan mintha ezernyi titkot suttognának a csendbe a falak, és csak az hallhatja meg őket, aki alaposan koncentrál.
Aztán egyszer csak kinyitja szemét és visszakerül a valóságba, mely ezúttal sokkal kellemesebb, mint elméjének eldugott zugai.*
- Bocsáss meg, kérlek.
*Villant egy engesztelő mosolyt a lányra, akit most már teljes egészében kitüntet pillantásával.*
- Remélem ez inkább kedvedre való, mint egyedül, ruhástul, a tisztáson, a jeges vízben.
*Fűzi még hozzá szája szegletében kósza somolygással, csak mert partnere látszólag újfent inkább a szócsatát preferálja, a kinti átszellemült hangulat helyett, így hát afféle úriember módjára ad is némi muníciót a kezébe, aztán legfeljebb hagyja magát kellemesen meglepni, amennyiben mégsem piszkálódást kapna válaszul.*
- De bárhogy is legyen, azt hiszem ezt vétek lett volna kihagyni. *Kuncog, miközben még valami eszébe ötlik.* Csak tudod, van itt egy kis bökkenő, nevezetesen, hogy szeretném megmosni a hajamat is, de ha most a víz alá nyomnám a fejemet, azt hiszem mindenféle galád hazugságokkal vádolnál.
*Neveti el magát most már rendkívül felszabadultan, mert a szituáció képtelensége valamiért rendkívül mulattatja.*