Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 344 (6861. - 6880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6880. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 14:21:13
Üzenet elküldve: 2025-10-10 14:21:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Gigár a selyem ork becenevet nem gúnyból használja. Egész egyszerűen csak túl bonyolult neveket nem tud megjegyezni. Egyszerűsíti, ahogy tudja. Így volt ez az orkkal is. De most az felé fordul és kihúzza magát, de hát még így is kicsi, mint mindenki idebent. A mennyezet gerendái olyan közel vannak, hogy ha felegyenesedne, biztosan beverné a sisakját, így inkább enyhén meghajolva marad, mint egy rosszkedvű gólya a mezőn. Amikor azt mondja az ork, hogy ő az akit keres, akkor Gigár szeme kikerekedik.*
- Jaj, de jó! Tudod, milyen nehéz piros kabátos orkot találni a városban? Órák óta keresek egyet! *Kifújja a szuszt magából, s a mellvértjén is hallatszik, ahogy egy pillanatra megnyikkan a fém. Egészen kisimul az arca, s még a szemöldökei is feljebb csúsznak a megkönnyebbüléstől.*
- Én vagyok Gigár, a Hegyóriás, az őrségtől. *Ezt olyan természetesen zengi, mintha mindenkinek a világon tudnia kéne, ki is ő valójában. A hangja mélyen zúg végig a termen. Büszkén kihúzza magát, de a pult fölé így is árnyékot vet, mintha a tető ereszkedne alá. Mivel sokat caplatott, ezért két széket összetol a pultnál és leül rájuk. Azok kicsit recsegnek alatta, de kettő azért megtartja. A padló is megremeg egy pillanatra, ahogy lehuppan, majd elégedetten sóhajt.*
- Na, így már majdnem egymagasak leszünk, nem igaz? *Egy pillanatra elmosolyodik, és még a sisakja alatt is látszik a jókedvű villanás a szemében.*
- Azt mondták, hogy segítsek neked cipelni, vagy őrizni... vagy mindkettőt? *Ezen elgondolkodik, mert a részletek nem az erőssége. Az agya közben próbálja előszedni a feladat pontos megfogalmazását, de csak annyi maradt meg belőle, hogy „ork”, „piros kabát” meg „segítsd”. Ennél többre már nem futotta az emlékezetből. Egy pillanatra félrebiccenti a fejét, mint aki tényleg próbálja összerakni a képet, aztán vállat von. A vállrándítás viszont akkora, hogy majdnem lever egy közeli söröskorsót. Továbbra is békés a hangneme, sőt most egészen boldog is, hogy megtalálta a piros kabátos orkot. Egyes óriások ilyenkor dalt dúdolnának, ő viszont csak mélyről morran egy elégedettet, amit a legtöbben nevetésnek hinnének.*
- Mit kell csinálni? *Ha már beszélnek, akkor csak rákérdez, hogy pontosan mi is a feladat. Az más kérdés, hogy az ork elhiszi-e mindezt vagy sem. De az nyilvánvaló, hogy nem bántani jött be. Ha valami hivatalos íratot kérne tőle, ami igazolja, még talán azt is elő tudná keresni. Most Gigárnak csak az a lényeg, hogy teljesítette a feladatát, vagyis legalábbis egy részét. Megvan a kotyvasztó ork.*
- Neked mi a neved? *Közben kitol neki egy széket a pultnál, hogy ne álldogáljon csak úgy mellette, hanem üljenek le, ahogy azt egy jó fogadóban szokás. Még int is neki a hatalmas tenyerével, ami akkora, mint egy kisebb tálca.*
*Gigár a selyem ork becenevet nem gúnyból használja. Egész egyszerűen csak túl bonyolult neveket nem tud megjegyezni. Egyszerűsíti, ahogy tudja. Így volt ez az orkkal is. De most az felé fordul és kihúzza magát, de hát még így is kicsi, mint mindenki idebent. A mennyezet gerendái olyan közel vannak, hogy ha felegyenesedne, biztosan beverné a sisakját, így inkább enyhén meghajolva marad, mint egy rosszkedvű gólya a mezőn. Amikor azt mondja az ork, hogy ő az akit keres, akkor Gigár szeme kikerekedik.*
- Jaj, de jó! Tudod, milyen nehéz piros kabátos orkot találni a városban? Órák óta keresek egyet! *Kifújja a szuszt magából, s a mellvértjén is hallatszik, ahogy egy pillanatra megnyikkan a fém. Egészen kisimul az arca, s még a szemöldökei is feljebb csúsznak a megkönnyebbüléstől.*
- Én vagyok Gigár, a Hegyóriás, az őrségtől. *Ezt olyan természetesen zengi, mintha mindenkinek a világon tudnia kéne, ki is ő valójában. A hangja mélyen zúg végig a termen. Büszkén kihúzza magát, de a pult fölé így is árnyékot vet, mintha a tető ereszkedne alá. Mivel sokat caplatott, ezért két széket összetol a pultnál és leül rájuk. Azok kicsit recsegnek alatta, de kettő azért megtartja. A padló is megremeg egy pillanatra, ahogy lehuppan, majd elégedetten sóhajt.*
- Na, így már majdnem egymagasak leszünk, nem igaz? *Egy pillanatra elmosolyodik, és még a sisakja alatt is látszik a jókedvű villanás a szemében.*
- Azt mondták, hogy segítsek neked cipelni, vagy őrizni... vagy mindkettőt? *Ezen elgondolkodik, mert a részletek nem az erőssége. Az agya közben próbálja előszedni a feladat pontos megfogalmazását, de csak annyi maradt meg belőle, hogy „ork”, „piros kabát” meg „segítsd”. Ennél többre már nem futotta az emlékezetből. Egy pillanatra félrebiccenti a fejét, mint aki tényleg próbálja összerakni a képet, aztán vállat von. A vállrándítás viszont akkora, hogy majdnem lever egy közeli söröskorsót. Továbbra is békés a hangneme, sőt most egészen boldog is, hogy megtalálta a piros kabátos orkot. Egyes óriások ilyenkor dalt dúdolnának, ő viszont csak mélyről morran egy elégedettet, amit a legtöbben nevetésnek hinnének.*
- Mit kell csinálni? *Ha már beszélnek, akkor csak rákérdez, hogy pontosan mi is a feladat. Az más kérdés, hogy az ork elhiszi-e mindezt vagy sem. De az nyilvánvaló, hogy nem bántani jött be. Ha valami hivatalos íratot kérne tőle, ami igazolja, még talán azt is elő tudná keresni. Most Gigárnak csak az a lényeg, hogy teljesítette a feladatát, vagyis legalábbis egy részét. Megvan a kotyvasztó ork.*
- Neked mi a neved? *Közben kitol neki egy széket a pultnál, hogy ne álldogáljon csak úgy mellette, hanem üljenek le, ahogy azt egy jó fogadóban szokás. Még int is neki a hatalmas tenyerével, ami akkora, mint egy kisebb tálca.*
6879. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 13:13:33
Üzenet elküldve: 2025-10-10 13:13:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Már mutatna is valakit a pultos, amikor is kinyílik a pegazus ajtaja. Az épp beszélni készülő pultos, hamar elnémul, és kikerekedett szemekkel figyeli a bejárati ajtót. Itt már az ork is összevonja a szemöldökét, ám nem fordul meg. Van elég baja, bár meg kell hagynia, a némaság az ő figyelmét is felkelti. Amint meghallja azt a mély hangot és amit mond egyértelmű lesz, hogy mit keres. Ekkor fordul meg. Bár nem tudja, hogy honnan ez a becenév. Valaki koponya kotyvasztónak hívja, most már valaki selyem orknak is. Ahogy közeledik az ork már ösztönösen bajra számít. Elvégre nem lát rajta semmit, ami azt súgná neki, hogy barátok lesznek. Talán még harcolni is akar, de nem iszik előre a medve bőrére. A kérdést hallva meglepődik. Bár nem tudja, hogy ki ez az óriás, meg mit akarhat, de talán egy jó kezdés, hogy legalább ő tudja, hogy az ork ki. *
- Én lennék.
* Mondja röviden. Kivárja az erre érkező reakciót. Bunyó lesz? Kioktatás? Reméli nem azt akarja, hogy megtanítsa mindenre amit tud. Ennyire azért nem jó tanuló, meg kétli, hogy ragadna rá valami. Ha nem jönne magyarázat ő kérdez rá előbb. *
- Miben segíthetek?
* Kérdezi érdeklődő hangon, majd elrugaszkodik a pulttól, majd kihúzza magát az óriás előtt. *
~ Szóval ilyen érzés emberekkel beszélni. ~
* Gondolja, miközben néz fel a majd méterrel magasabb óriásra. Ha bájitalra lenne szüksége, azzal tud szolgálni, de verekedni nem szívesen verekedne. *
* Már mutatna is valakit a pultos, amikor is kinyílik a pegazus ajtaja. Az épp beszélni készülő pultos, hamar elnémul, és kikerekedett szemekkel figyeli a bejárati ajtót. Itt már az ork is összevonja a szemöldökét, ám nem fordul meg. Van elég baja, bár meg kell hagynia, a némaság az ő figyelmét is felkelti. Amint meghallja azt a mély hangot és amit mond egyértelmű lesz, hogy mit keres. Ekkor fordul meg. Bár nem tudja, hogy honnan ez a becenév. Valaki koponya kotyvasztónak hívja, most már valaki selyem orknak is. Ahogy közeledik az ork már ösztönösen bajra számít. Elvégre nem lát rajta semmit, ami azt súgná neki, hogy barátok lesznek. Talán még harcolni is akar, de nem iszik előre a medve bőrére. A kérdést hallva meglepődik. Bár nem tudja, hogy ki ez az óriás, meg mit akarhat, de talán egy jó kezdés, hogy legalább ő tudja, hogy az ork ki. *
- Én lennék.
* Mondja röviden. Kivárja az erre érkező reakciót. Bunyó lesz? Kioktatás? Reméli nem azt akarja, hogy megtanítsa mindenre amit tud. Ennyire azért nem jó tanuló, meg kétli, hogy ragadna rá valami. Ha nem jönne magyarázat ő kérdez rá előbb. *
- Miben segíthetek?
* Kérdezi érdeklődő hangon, majd elrugaszkodik a pulttól, majd kihúzza magát az óriás előtt. *
~ Szóval ilyen érzés emberekkel beszélni. ~
* Gondolja, miközben néz fel a majd méterrel magasabb óriásra. Ha bájitalra lenne szüksége, azzal tud szolgálni, de verekedni nem szívesen verekedne. *
6878. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:42:47
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:42:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Nyílik a vaskos fa ajtó, és egy hatalmas fegyveres alak tölti be a bejárati nyílást. A szemek egyszerre emelkednek felé, vagy inkább felfelé, hiszen a fogadóban nem mindenki látott már ekkora embert. Nem is ember, hanem igazi hegyóriás, Gigár. Több mint tizenegy láb magas, és úgy kell lehajtania a fejét, hogy beférjen az ajtón. A gerendák veszélyesen közel húzódnak a sisakjához, s mikor végre bejut, meg is koppan egy csillár a vállán. Vagyis hát az ő meglátása szerint nem ő megy rossz helyen. A csillár van mindig útban. A hatalmas férfi megáll a bejáratban, nem tudatosan, inkább csak úgy, mert gondolkodik. Azt mondták neki, itt kell keresnie valakit. Az őrség egyik… mit is mondtak…? Kotyvasztója. Löttykeverő. Vagy löttyárus. Valami ilyesmi. Nem ért az efféle népekhez. Ő a vasat ismeri, a parancsot és a fegyvert. De most hivatalos ügyben jár, csak épp nincs rajta az őrség köpenye, csupán a páncélja és a szokásos fegyverei, amik már önmagukban elég tekintélyt parancsolnak. Pár pillanatig csak áll, figyel, majd meglát egy piros kabátos orkot a pultnál. Piros kabát, ahogy mondták. Hát ez csak ő lehet. ~A selyem ork!~ Gondolja magában, és elégedetten morran egyet öblös hangján.*
- Selyem ork! *Szólal meg félhangosan. Ujjával is a férfi felé bök, csak úgy, ösztönből, ahogy szokott, ha biztos benne, hogy valamit megtalált. Megindul felé, s léptei alatt csak úgy döng és recseg a padló, s a közelben ülők ösztönösen hátrébb tolják a székeiket. A pultnál áll meg ahol a feje szintén majdnem elér egy gerendát. Az árnyéka egyszeriben beborítja az orkot. A mozdulataiban nincs semmi fenyegető, inkább olyan, mint egy hatalmas medve aki a tóparton nézelődik.*
- Te vagy az őrség kotyvasztója? *Kérdi mély, komoly hangon, de a tekintete barátságos marad. Nagyon jó lenne, ha ez az ork lenne, mert már lejárta a bakancsát a városban mire piros kabátos orkot látott. Ha nem ez lesz az, akkor biztos legurít egy hordó sört a torkán bánatában.*
A hozzászólás írója (Gigár, a Hegyóriás) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.10 12:46:51
*Nyílik a vaskos fa ajtó, és egy hatalmas fegyveres alak tölti be a bejárati nyílást. A szemek egyszerre emelkednek felé, vagy inkább felfelé, hiszen a fogadóban nem mindenki látott már ekkora embert. Nem is ember, hanem igazi hegyóriás, Gigár. Több mint tizenegy láb magas, és úgy kell lehajtania a fejét, hogy beférjen az ajtón. A gerendák veszélyesen közel húzódnak a sisakjához, s mikor végre bejut, meg is koppan egy csillár a vállán. Vagyis hát az ő meglátása szerint nem ő megy rossz helyen. A csillár van mindig útban. A hatalmas férfi megáll a bejáratban, nem tudatosan, inkább csak úgy, mert gondolkodik. Azt mondták neki, itt kell keresnie valakit. Az őrség egyik… mit is mondtak…? Kotyvasztója. Löttykeverő. Vagy löttyárus. Valami ilyesmi. Nem ért az efféle népekhez. Ő a vasat ismeri, a parancsot és a fegyvert. De most hivatalos ügyben jár, csak épp nincs rajta az őrség köpenye, csupán a páncélja és a szokásos fegyverei, amik már önmagukban elég tekintélyt parancsolnak. Pár pillanatig csak áll, figyel, majd meglát egy piros kabátos orkot a pultnál. Piros kabát, ahogy mondták. Hát ez csak ő lehet. ~A selyem ork!~ Gondolja magában, és elégedetten morran egyet öblös hangján.*
- Selyem ork! *Szólal meg félhangosan. Ujjával is a férfi felé bök, csak úgy, ösztönből, ahogy szokott, ha biztos benne, hogy valamit megtalált. Megindul felé, s léptei alatt csak úgy döng és recseg a padló, s a közelben ülők ösztönösen hátrébb tolják a székeiket. A pultnál áll meg ahol a feje szintén majdnem elér egy gerendát. Az árnyéka egyszeriben beborítja az orkot. A mozdulataiban nincs semmi fenyegető, inkább olyan, mint egy hatalmas medve aki a tóparton nézelődik.*
- Te vagy az őrség kotyvasztója? *Kérdi mély, komoly hangon, de a tekintete barátságos marad. Nagyon jó lenne, ha ez az ork lenne, mert már lejárta a bakancsát a városban mire piros kabátos orkot látott. Ha nem ez lesz az, akkor biztos legurít egy hordó sört a torkán bánatában.*
A hozzászólás írója (Gigár, a Hegyóriás) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.10 12:46:51
6877. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:11:09
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:11:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
//Zárás//
* Úgy tűnik a mélységi nem fog vele tartani. Valahol örül ennek, bár egy kis részében titkon sajnálja, hogy nem tudja jobban megismerni, még mielőtt csatlakozna a csapathoz. Bár kiléte titokzatos, talán ez teszi veszélyessé. A félvér nem szereti a titkokat, főleg nem azokat, amiket direkt titkolnak előle. Ha a mélységi egy sorozatgyilkos, arról szeretne mihamarabb tudni, nehogy álmában valaki torkát nyesse. Bár nem említette, de nem vállal semmiért és senkiért felelősséget, ahhoz nem ismer senkit. De legalább ha annyit megtudhatna a másikról, hogy mégis mennyire tudja jól forgatni a kardját, az jó lenne. A válaszára csak a nyelvét csettinti a félvér, közben fejével nemlegesen bólint. Már most látja, hogy kurva hosszú útja lesz. Sebaj. Legalább a nőre fog ráizgulni s nem az ő vérét fogja szívni. Ez az ex parancsnok is biztos a helyére fogja tenni, ha kilógna a sorból, szóval nem aggódik annyira. Még ha ki is derülne, hogy valóban egy sorozatgyilkossal van dolguk, úgy az őrség ex tagjai biztos lerendezik. *
- Ahogy akarod.
* Mondja lekezelő hangon. Tegyen amit csak akar, bánja is ő. A félvér megfordul és elhagyja a fogadót. Tervein ezen nem változtat, egyenesen kovácsműhely felé veszi az irányt, ahol lehetősége nyílik megjavíttatni a dolgait, illetve körbenézi, hátha talál valami veszélyesebb szerszámot, ami kapóra jöhet. *
//Zárás//
* Úgy tűnik a mélységi nem fog vele tartani. Valahol örül ennek, bár egy kis részében titkon sajnálja, hogy nem tudja jobban megismerni, még mielőtt csatlakozna a csapathoz. Bár kiléte titokzatos, talán ez teszi veszélyessé. A félvér nem szereti a titkokat, főleg nem azokat, amiket direkt titkolnak előle. Ha a mélységi egy sorozatgyilkos, arról szeretne mihamarabb tudni, nehogy álmában valaki torkát nyesse. Bár nem említette, de nem vállal semmiért és senkiért felelősséget, ahhoz nem ismer senkit. De legalább ha annyit megtudhatna a másikról, hogy mégis mennyire tudja jól forgatni a kardját, az jó lenne. A válaszára csak a nyelvét csettinti a félvér, közben fejével nemlegesen bólint. Már most látja, hogy kurva hosszú útja lesz. Sebaj. Legalább a nőre fog ráizgulni s nem az ő vérét fogja szívni. Ez az ex parancsnok is biztos a helyére fogja tenni, ha kilógna a sorból, szóval nem aggódik annyira. Még ha ki is derülne, hogy valóban egy sorozatgyilkossal van dolguk, úgy az őrség ex tagjai biztos lerendezik. *
- Ahogy akarod.
* Mondja lekezelő hangon. Tegyen amit csak akar, bánja is ő. A félvér megfordul és elhagyja a fogadót. Tervein ezen nem változtat, egyenesen kovácsműhely felé veszi az irányt, ahol lehetősége nyílik megjavíttatni a dolgait, illetve körbenézi, hátha talál valami veszélyesebb szerszámot, ami kapóra jöhet. *
6876. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:01:34
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:01:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Nem kis fejfájást okoz neki a mostani rendelés. Mind mennyiségben, mind minőségben megkövetelik az orktól, hogy a lehető leggondosabban intézze az egész beszállítást. Bár nem fél attól, hogy egy orktól bárki is lopna, főleg nem a városban, ahol sokan féltik a hírnevüket, a legkisebb botrány is végzetes lehet. Főleg ilyen zavaros időkben, amikor mindenki csak a hibákat keresi, amin levezetheti a feszültségét. Cagonnak ügyelnie kell arra, hogy ne ő legyen az a bizonyos valaki, akin végül csattan az ostor. Meg kell mutatnia, hogy igenis képes hozni a várt eredményeket. Bár maga jó erőben van, muszáj felbérelnie valakit, aki mások rendbe rakására specializálódott, és persze valaki olyasvalakit is, akinek a számok és betűk nem idegenek. Így hát be a pegazusba, tele elvárásokkal és reményekkel, hogy itt bizony megtalálja az erre alkalmas személyeket. Ahogy sétál a pult irányába, szemei körbejárják a fogadóteret a megfelelő személy iránt. Biztos benne, hogy legalább egyet fog itt találni, a másikat pedig útja során fogja betoborozni. Mondania sem kell, örülne, ha kettőt is találna, de egyszerre elég ha egy problémát megold. Nem kapzsi ő ennyire. Egyik kezét a pultra helyezi, majd féloldalasan rátámaszkodik. A mellette lévő csapos, már töltené is a szokásos szomjoltó nedűjét, de még épp időben int felé, hogy most nem ezért jött. *
- Ma nem, legalábbis nem most. Munkaerőért jöttem, kettőre is. Az egyik legyen erős, a másik okos.
* Mondja, közben szemeivel tesz egy újabb kört a fogadóban. Akadnak itt erősek, ám nem kifejezetten lát okosat. Meglehet, hogy csak a látszat veri át az orkot, ám nem fogadna erre. Megint előítéletes. *
* Nem kis fejfájást okoz neki a mostani rendelés. Mind mennyiségben, mind minőségben megkövetelik az orktól, hogy a lehető leggondosabban intézze az egész beszállítást. Bár nem fél attól, hogy egy orktól bárki is lopna, főleg nem a városban, ahol sokan féltik a hírnevüket, a legkisebb botrány is végzetes lehet. Főleg ilyen zavaros időkben, amikor mindenki csak a hibákat keresi, amin levezetheti a feszültségét. Cagonnak ügyelnie kell arra, hogy ne ő legyen az a bizonyos valaki, akin végül csattan az ostor. Meg kell mutatnia, hogy igenis képes hozni a várt eredményeket. Bár maga jó erőben van, muszáj felbérelnie valakit, aki mások rendbe rakására specializálódott, és persze valaki olyasvalakit is, akinek a számok és betűk nem idegenek. Így hát be a pegazusba, tele elvárásokkal és reményekkel, hogy itt bizony megtalálja az erre alkalmas személyeket. Ahogy sétál a pult irányába, szemei körbejárják a fogadóteret a megfelelő személy iránt. Biztos benne, hogy legalább egyet fog itt találni, a másikat pedig útja során fogja betoborozni. Mondania sem kell, örülne, ha kettőt is találna, de egyszerre elég ha egy problémát megold. Nem kapzsi ő ennyire. Egyik kezét a pultra helyezi, majd féloldalasan rátámaszkodik. A mellette lévő csapos, már töltené is a szokásos szomjoltó nedűjét, de még épp időben int felé, hogy most nem ezért jött. *
- Ma nem, legalábbis nem most. Munkaerőért jöttem, kettőre is. Az egyik legyen erős, a másik okos.
* Mondja, közben szemeivel tesz egy újabb kört a fogadóban. Akadnak itt erősek, ám nem kifejezetten lát okosat. Meglehet, hogy csak a látszat veri át az orkot, ám nem fogadna erre. Megint előítéletes. *
6875. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-10 05:54:35
Üzenet elküldve: 2025-10-10 05:54:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Szavak nélkül is képesek megérteni egymást. Habár általában kimondottan élvezi az Ari-val folytatott eszmecserét már csak az eltérő gondolataik miatt is, de most még azok se számítanak. Csak a vágyak és az ösztönök amik még a fajokon túl is átívelnek. Nem ez az első alkalom, hogy bizonyítja a másik iránti vonzalmát, múzsájának se véletlenül választotta, de a lelkesedését a tegnap esti élvezkedés se csitította. Sőt, most talán hevesebb is mint akkor volt. Mások talán úgy is jellemezhetnék, mint egy kanos kamasz akinek csak "az" jár az eszében, de ő úgy fogalmaz, hogy a vallása tanításait követi. Amik igazára ezek a pillanatok a legkézzelfoghatóbb bizonyítékok. Nincs ennél szentebb dolog. Mikor a vágyak és a test örömei a legelemibb formájukban oszlanak meg két lélek között. A másik ajkaitól és bőrének érintésétől csak addig a pár pillanatig is elszakadni, míg a csuha lekerül róla túl soknak érződik ebben az állapotban. Azonnal, mint napok óta a sivatagban bolyongó az ivóvízre úgy, csap is le a lányra megint. Hogy az élvezetek ilyen szilaj hajszolása valójában meddig tart és mekkora kitérőt is tettek a rajz elkészültéig az legalább annyira számít csak, mint a szobában uralkodó hőmérséklet. A fiú mindenesetre nem fázik mikor végül pihegve múzsája karjaiba omlik. Apró elégedett csókokkal hintené be a másik nyakát, majd a fejét a lány mellére hajtaná, hogy hallgassa Ari szívverésének az ütemét. Kellemes nyugalom szállja meg.*
*Szavak nélkül is képesek megérteni egymást. Habár általában kimondottan élvezi az Ari-val folytatott eszmecserét már csak az eltérő gondolataik miatt is, de most még azok se számítanak. Csak a vágyak és az ösztönök amik még a fajokon túl is átívelnek. Nem ez az első alkalom, hogy bizonyítja a másik iránti vonzalmát, múzsájának se véletlenül választotta, de a lelkesedését a tegnap esti élvezkedés se csitította. Sőt, most talán hevesebb is mint akkor volt. Mások talán úgy is jellemezhetnék, mint egy kanos kamasz akinek csak "az" jár az eszében, de ő úgy fogalmaz, hogy a vallása tanításait követi. Amik igazára ezek a pillanatok a legkézzelfoghatóbb bizonyítékok. Nincs ennél szentebb dolog. Mikor a vágyak és a test örömei a legelemibb formájukban oszlanak meg két lélek között. A másik ajkaitól és bőrének érintésétől csak addig a pár pillanatig is elszakadni, míg a csuha lekerül róla túl soknak érződik ebben az állapotban. Azonnal, mint napok óta a sivatagban bolyongó az ivóvízre úgy, csap is le a lányra megint. Hogy az élvezetek ilyen szilaj hajszolása valójában meddig tart és mekkora kitérőt is tettek a rajz elkészültéig az legalább annyira számít csak, mint a szobában uralkodó hőmérséklet. A fiú mindenesetre nem fázik mikor végül pihegve múzsája karjaiba omlik. Apró elégedett csókokkal hintené be a másik nyakát, majd a fejét a lány mellére hajtaná, hogy hallgassa Ari szívverésének az ütemét. Kellemes nyugalom szállja meg.*
6874. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:47:50
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:47:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* Mosolyog, mert mást nem tud, pedig szívesen toldaná meg füllentésekkel a távolról sem igaz állítást. Talán fénykorában, amikor még nem kopott meg ennyire az alkoholtól az agya, akkor ki tudott volna ókumlálni valamit, amivel még megtoldhatná kicsit a valótlan kijelentést, de azokat a napokat már maga mögött hagyta. Nem csak testén, elméjén is hordozza az átok lenyomatát, még ha próbál is ezekről nem tudomást venni. Inkább a kérdésre koncentrál, és arra, hogy kitaláljon valami kellően pofátlan választ. *
- Például átengedek neked egy munkát. * Jegyzi meg végül, kelletlenül ugyan, de úgy érzi, hogy tartozik ennyivel a lánynak. *
- Állítólag sokat lehet vele keresni. Valami nemesi ficsúrnak kell ellopni valamit. * Kezd beszélni, és tudja, hogy nem épp ez az, amire a tolvaj gondolhatott, de most épp nagylelkű kedvében van, szóval célszerű lehet figyelni rá. *
- Talwakr, vagy kicsoda. Azt beszélik, hogy épp annyira gazdag, amennyire hülye. Úgy terveztem, hogy magam keresem fel, szeretem a könnyű pénzt, de meghagyom neked. * Látszik rajta, hogy nem könnyen mond le az aranyról, de mosolya megnyugtathatja a másik alvilágit, hogy örömmel teszi. Szeretne még valamit hozzátenni, de épp nem jut eszébe semmi más, kellene egy kupa bor, vagy valami erősebb, hogy ismét beinduljanak az agytekervények. *
- Azóta se mutattad meg a gyűjteményed! * Kiált fel boldogan, ahogy eszébe jut az emlék. * De amúgy se ért volna sokat az enyém, azt mondtad, hogy a nagy vitorlázók az igaziak. Mire mentél volna egy ilyen kis mihaszna cimpával?
* Teszi fel vigyorogva a kérdést, és kissé összerezzen, amikor kedvese olyan helyre tapint lábával, amik bizony sziklaszilárd bizonyítékot tesz arról, mennyire élvezte a kis táncot, és a jelenlegi fürdőt partnerével. Viszont nem húzódik el, helyette lenyúl a víz alá, és megfogja a lábat. Eljátszadozik a gondolattal, hogy játékosan megcsavarja a nagylábujjat, de végül győz a kedvesség, és masszírozni kezdi. Biztosan jólesik ez a hosszú futkározás után, és talán tovább is feszítheti vele a húrt, ha már úgy játszadozott vele éjszaka Ysanee. És ezzel elejét veszi annak is, hogy újra kezdődhessenek ezek az apró játszmák, amikben nem akar alul maradni. *
* Mosolyog, mert mást nem tud, pedig szívesen toldaná meg füllentésekkel a távolról sem igaz állítást. Talán fénykorában, amikor még nem kopott meg ennyire az alkoholtól az agya, akkor ki tudott volna ókumlálni valamit, amivel még megtoldhatná kicsit a valótlan kijelentést, de azokat a napokat már maga mögött hagyta. Nem csak testén, elméjén is hordozza az átok lenyomatát, még ha próbál is ezekről nem tudomást venni. Inkább a kérdésre koncentrál, és arra, hogy kitaláljon valami kellően pofátlan választ. *
- Például átengedek neked egy munkát. * Jegyzi meg végül, kelletlenül ugyan, de úgy érzi, hogy tartozik ennyivel a lánynak. *
- Állítólag sokat lehet vele keresni. Valami nemesi ficsúrnak kell ellopni valamit. * Kezd beszélni, és tudja, hogy nem épp ez az, amire a tolvaj gondolhatott, de most épp nagylelkű kedvében van, szóval célszerű lehet figyelni rá. *
- Talwakr, vagy kicsoda. Azt beszélik, hogy épp annyira gazdag, amennyire hülye. Úgy terveztem, hogy magam keresem fel, szeretem a könnyű pénzt, de meghagyom neked. * Látszik rajta, hogy nem könnyen mond le az aranyról, de mosolya megnyugtathatja a másik alvilágit, hogy örömmel teszi. Szeretne még valamit hozzátenni, de épp nem jut eszébe semmi más, kellene egy kupa bor, vagy valami erősebb, hogy ismét beinduljanak az agytekervények. *
- Azóta se mutattad meg a gyűjteményed! * Kiált fel boldogan, ahogy eszébe jut az emlék. * De amúgy se ért volna sokat az enyém, azt mondtad, hogy a nagy vitorlázók az igaziak. Mire mentél volna egy ilyen kis mihaszna cimpával?
* Teszi fel vigyorogva a kérdést, és kissé összerezzen, amikor kedvese olyan helyre tapint lábával, amik bizony sziklaszilárd bizonyítékot tesz arról, mennyire élvezte a kis táncot, és a jelenlegi fürdőt partnerével. Viszont nem húzódik el, helyette lenyúl a víz alá, és megfogja a lábat. Eljátszadozik a gondolattal, hogy játékosan megcsavarja a nagylábujjat, de végül győz a kedvesség, és masszírozni kezdi. Biztosan jólesik ez a hosszú futkározás után, és talán tovább is feszítheti vele a húrt, ha már úgy játszadozott vele éjszaka Ysanee. És ezzel elejét veszi annak is, hogy újra kezdődhessenek ezek az apró játszmák, amikben nem akar alul maradni. *
6873. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:33:38
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:33:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos Dallamok//
*Felveszi a szoba hangulatát, hiszen a kellemetlenséget harapni lehet a levegőben -talán Samonyr nem volt sok férfiúval, talán Cizerro van túlságosan megilletődve, vagy személyiségéből fakad passzivitása, de olybá tűnik, nem kompatibilisek egymással. Engedelmesen illesztgeti lábát ide-oda hogy a férfi kényelmesen odaférhessen, s mire már ölében csúszkál ide-oda, a tündér tündérekhez méltó méretekkel megáldott férfiassága készen áll a légyottra, talán a nemes is érezheti. Ha az engedi, hát beengedi.
A vezetett iránymutatásnak jól veszi akadályát, és kezei bele is botlanak a célba. Puhán, mégis határozottan ragadja meg a másik ékszerét, és igyekszik minden oldalról a gyönyörrel eltölteni, bár az nagyban függ a célszemélytől is, mennyire lesz sikeres.*
*Felveszi a szoba hangulatát, hiszen a kellemetlenséget harapni lehet a levegőben -talán Samonyr nem volt sok férfiúval, talán Cizerro van túlságosan megilletődve, vagy személyiségéből fakad passzivitása, de olybá tűnik, nem kompatibilisek egymással. Engedelmesen illesztgeti lábát ide-oda hogy a férfi kényelmesen odaférhessen, s mire már ölében csúszkál ide-oda, a tündér tündérekhez méltó méretekkel megáldott férfiassága készen áll a légyottra, talán a nemes is érezheti. Ha az engedi, hát beengedi.
A vezetett iránymutatásnak jól veszi akadályát, és kezei bele is botlanak a célba. Puhán, mégis határozottan ragadja meg a másik ékszerét, és igyekszik minden oldalról a gyönyörrel eltölteni, bár az nagyban függ a célszemélytől is, mennyire lesz sikeres.*
6872. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-09 14:19:12
Üzenet elküldve: 2025-10-09 14:19:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
//Záró//
*Figyeli a nőt, ahogy válaszol, szinte szóról szóra. A szemei zöldje egyre élénkebben csillog, ahogy Naesala szavai keményebbé válnak. A poharát leteszi a pultra, és kicsit előrehajol, a zöld szemei közvetlenül a nőébe fúródnak. Naesala kiejti a fenyegetést a száján, a sötételf egy pillanatra mozdulatlan marad. Aztán lassan, mélyről jövő, halk nevetés bukik ki belőle. Olyan, ami nem harsány, inkább nyugtalanítóan őszinte. a végén csak egy színtelen mosoly marad utána az ajkain.*
-Ó, én valahogy nem kétlem, hogy megpróbálnád. * Jegyzi meg könnyedén, hangjában játékos él, de a tekintetében ott bujkál valami veszélyes fény.* -Kedves gondolat. De hidd el, ha valaha a kezed közé kerülnének, nem maradna időd élvezni a látványt. *Egy pillanatra még tartja a pillantását a nőn, szinte láthatóan élvezi a helyzetet, a feszült légkört, a kihívást, amit a nő megtestesít. Aztán csak bólint, mintha ezzel lezárná a dolgot.*
-Egy hat múlva, akkor. Ne késs el, Naesala Wynroris! * Mondja a nevét lassan, ízlelgetve, mintha a szó maga is tetszene neki. Ezután már csak annyit tesz hozzá, félig-meddig magának.* -Lesz ez még érdekesebb is.
*Majd visszafordul a pulthoz, felemeli a poharát, és egy apró, elégedett mosollyal figyeli, ahogy a nő elhalad az ajtó felé. Italt megissza, majd a félvér felé tekint. Szája szélén még ott a mosoly. Majd nagyot sóhajt.*
-Beleillesz-e a csapatba. *Ismétli halkan maga elé, majd halkan felkacag. A nevetése rövid, de érezhetően élvezi a helyzetet.*
-Ettvallder, én nem illeszkedem sehova. *Szavai hidegek, de a hangjában ott bujkál valami játékos, szinte szórakozott hangulat.* -A csapatnak kell majd megtanulnia velem együtt mozogni, nem fordítva.
*Egy pillanatra elhallgat, majd hátradől a széken, és a férfi távozó alakját követi a tekintetével. Közben int neki nem megy utána.*
-De ne aggódj! Nem szokásom csalódást okozni. *A hangja halkabb lesz, miközben ajkán újra ott játszik a sejtelmes mosoly. Mintha pontosan tudná, mennyire bosszantóan magabiztos ezzel a kijelentéssel. Eközben észreveszi a koldust aki idáig követte. Szájában keserű íz oka nem csak a bor, hanem a törpe csicskái.*
~ Ezt most kell rövidre zárni. ~
* Kis idő elteltével távozik ő is. Irány a romváros.*
//Záró//
*Figyeli a nőt, ahogy válaszol, szinte szóról szóra. A szemei zöldje egyre élénkebben csillog, ahogy Naesala szavai keményebbé válnak. A poharát leteszi a pultra, és kicsit előrehajol, a zöld szemei közvetlenül a nőébe fúródnak. Naesala kiejti a fenyegetést a száján, a sötételf egy pillanatra mozdulatlan marad. Aztán lassan, mélyről jövő, halk nevetés bukik ki belőle. Olyan, ami nem harsány, inkább nyugtalanítóan őszinte. a végén csak egy színtelen mosoly marad utána az ajkain.*
-Ó, én valahogy nem kétlem, hogy megpróbálnád. * Jegyzi meg könnyedén, hangjában játékos él, de a tekintetében ott bujkál valami veszélyes fény.* -Kedves gondolat. De hidd el, ha valaha a kezed közé kerülnének, nem maradna időd élvezni a látványt. *Egy pillanatra még tartja a pillantását a nőn, szinte láthatóan élvezi a helyzetet, a feszült légkört, a kihívást, amit a nő megtestesít. Aztán csak bólint, mintha ezzel lezárná a dolgot.*
-Egy hat múlva, akkor. Ne késs el, Naesala Wynroris! * Mondja a nevét lassan, ízlelgetve, mintha a szó maga is tetszene neki. Ezután már csak annyit tesz hozzá, félig-meddig magának.* -Lesz ez még érdekesebb is.
*Majd visszafordul a pulthoz, felemeli a poharát, és egy apró, elégedett mosollyal figyeli, ahogy a nő elhalad az ajtó felé. Italt megissza, majd a félvér felé tekint. Szája szélén még ott a mosoly. Majd nagyot sóhajt.*
-Beleillesz-e a csapatba. *Ismétli halkan maga elé, majd halkan felkacag. A nevetése rövid, de érezhetően élvezi a helyzetet.*
-Ettvallder, én nem illeszkedem sehova. *Szavai hidegek, de a hangjában ott bujkál valami játékos, szinte szórakozott hangulat.* -A csapatnak kell majd megtanulnia velem együtt mozogni, nem fordítva.
*Egy pillanatra elhallgat, majd hátradől a széken, és a férfi távozó alakját követi a tekintetével. Közben int neki nem megy utána.*
-De ne aggódj! Nem szokásom csalódást okozni. *A hangja halkabb lesz, miközben ajkán újra ott játszik a sejtelmes mosoly. Mintha pontosan tudná, mennyire bosszantóan magabiztos ezzel a kijelentéssel. Eközben észreveszi a koldust aki idáig követte. Szájában keserű íz oka nem csak a bor, hanem a törpe csicskái.*
~ Ezt most kell rövidre zárni. ~
* Kis idő elteltével távozik ő is. Irány a romváros.*
6871. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-09 11:09:20
Üzenet elküldve: 2025-10-09 11:09:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
- Biztos. Ha az őrség eltitkolna ilyet előlük ott nagyobb bajok vannak, mint hinnénk.
* Talán említett hasonlót az alkimista, talán nem. Erre a részre már nem nagyon figyelt. A randevú ideje lebeszélve és az egyre csak bővülő társaságuk mellé kap egy nevet. Nem ismerős neki a név, de ezen nem is lepődik meg. Nincs annyi ideje a városban, hogy minden fontosabb személyt ismerjen. Márpedig az egykori parancsnok biztos nagy szám a sorok között. Csak reméli, hogy nem azért ex parancsnok, mert rokkant vagy hasonló. Úgy biztos elutasítaná a félvér, de mivel senkinek nem az apja így ez kétségtelenül kettéválasztaná a csapatot. Reméli csak sokat lát bele. *
- Értem, nos, sok sikert. Minél több hozzáértő alak csatlakozik a soraink közé, annál gyorsabban és ügyesebben tudjuk elvégezni a feladatot.
* Azt is jó hallani, hogy ilyen magabiztos a saját képességeiben. Erre van szükségük, de ezt majd a csatatéren kell bebizonyítania, ahogy a félvérnek is, hogy nem csak a száját jártatja. *
- Akkor sárvárosban biztos nagy hasznodat vettük volna.
* A mélységi éles váltására még ő is közelebb húzódik a pult irányába. Mintha nem szeretne semminek sem az útjába állni, de főképp reméli, hogy ha bármi kisül ebből, úgy nem felé repül valami, vagy valaki. Egyik kezével feltámaszkodik a pultra, hogy kényelemben láthassa az eseményeket. Talán lesz min nevetnie, talán túlélik a kocsmai találkozást. Nem vetne jó fényt rájuk, ha már azelőtt elvesztetnének valaki, hogy elindulnának. Lenne mit mesélni. A nő fenyegetésre, jobban mondva a jó tanácsát hallva aprón felkuncog. Kiül egy apró mosoly az arcára. *
- Ettvallder.
* Feleli röviden. Nincs mit tovább ecsetelniük. Az időt megbeszélték, a toborzás még mindig folyamatban van. Az utolsó megjegyzésére aprót bólint. *
- Akad egy ismerősöm ilyen téren, bár nem tudom milyen mágiákra képes. A gyógyító viszont nehéz lesz. Javaslom ne spóroljunk a zöld bájitalokkal.
* Jegyzi meg, s ha valóban lelép, akkor int egyet az irányába. Ezzel is megvolnának, ideje meglátogatnia a kovácsmestert, hátha talál valami érdekeset. Korsóját megemeli és megissza belőle a maradékot. Amint az üres korsó az asztalon koppan felkapja a varjúját és a mélységi felé pillant. *
- Hallottad a hölgyet. Egy hat múlva, itt. Kiderül mennyire illesz be a társaságba.
* Azzal elindul a kijárat felé, kezében a varjú a mélységit figyeli. Bizonyára a bőrszíne zavarja ennyire, de nem lát bele az állat fejébe. Ha a mélységi követné, nem állítja meg, de azért rákérdez, hogy mégis miért. Ha menne a maga dolgára, akkor pedig, miközben távozik, nem fordul meg búcsúzkodni, csak int egyet, miközben hátát mutatja felé. *
- Neked mi a történeted?
- Biztos. Ha az őrség eltitkolna ilyet előlük ott nagyobb bajok vannak, mint hinnénk.
* Talán említett hasonlót az alkimista, talán nem. Erre a részre már nem nagyon figyelt. A randevú ideje lebeszélve és az egyre csak bővülő társaságuk mellé kap egy nevet. Nem ismerős neki a név, de ezen nem is lepődik meg. Nincs annyi ideje a városban, hogy minden fontosabb személyt ismerjen. Márpedig az egykori parancsnok biztos nagy szám a sorok között. Csak reméli, hogy nem azért ex parancsnok, mert rokkant vagy hasonló. Úgy biztos elutasítaná a félvér, de mivel senkinek nem az apja így ez kétségtelenül kettéválasztaná a csapatot. Reméli csak sokat lát bele. *
- Értem, nos, sok sikert. Minél több hozzáértő alak csatlakozik a soraink közé, annál gyorsabban és ügyesebben tudjuk elvégezni a feladatot.
* Azt is jó hallani, hogy ilyen magabiztos a saját képességeiben. Erre van szükségük, de ezt majd a csatatéren kell bebizonyítania, ahogy a félvérnek is, hogy nem csak a száját jártatja. *
- Akkor sárvárosban biztos nagy hasznodat vettük volna.
* A mélységi éles váltására még ő is közelebb húzódik a pult irányába. Mintha nem szeretne semminek sem az útjába állni, de főképp reméli, hogy ha bármi kisül ebből, úgy nem felé repül valami, vagy valaki. Egyik kezével feltámaszkodik a pultra, hogy kényelemben láthassa az eseményeket. Talán lesz min nevetnie, talán túlélik a kocsmai találkozást. Nem vetne jó fényt rájuk, ha már azelőtt elvesztetnének valaki, hogy elindulnának. Lenne mit mesélni. A nő fenyegetésre, jobban mondva a jó tanácsát hallva aprón felkuncog. Kiül egy apró mosoly az arcára. *
- Ettvallder.
* Feleli röviden. Nincs mit tovább ecsetelniük. Az időt megbeszélték, a toborzás még mindig folyamatban van. Az utolsó megjegyzésére aprót bólint. *
- Akad egy ismerősöm ilyen téren, bár nem tudom milyen mágiákra képes. A gyógyító viszont nehéz lesz. Javaslom ne spóroljunk a zöld bájitalokkal.
* Jegyzi meg, s ha valóban lelép, akkor int egyet az irányába. Ezzel is megvolnának, ideje meglátogatnia a kovácsmestert, hátha talál valami érdekeset. Korsóját megemeli és megissza belőle a maradékot. Amint az üres korsó az asztalon koppan felkapja a varjúját és a mélységi felé pillant. *
- Hallottad a hölgyet. Egy hat múlva, itt. Kiderül mennyire illesz be a társaságba.
* Azzal elindul a kijárat felé, kezében a varjú a mélységit figyeli. Bizonyára a bőrszíne zavarja ennyire, de nem lát bele az állat fejébe. Ha a mélységi követné, nem állítja meg, de azért rákérdez, hogy mégis miért. Ha menne a maga dolgára, akkor pedig, miközben távozik, nem fordul meg búcsúzkodni, csak int egyet, miközben hátát mutatja felé. *
- Neked mi a történeted?
6870. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-09 10:26:56
Üzenet elküldve: 2025-10-09 10:26:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hetet egycsapásra//
* Félhazugság csupán. A bajt ugyan keresi, ám biztos nem olyan értelemben, ahogyan azt az ork felfogta. Ő nem szimplán keresi, hanem csinálja is, főleg az árnyékból, aztán ismeretlen arcával „megkeresi”, mint valami ártatlan bárány. Nem telik sok időbe, míg elérik a pegazus fogadót. Nem feltétlen érzi jónak, hogy előre engedik, főleg nem egy ork, de most az egyszer lenyeli, és nem panaszkodik. Azért szúrós tekintete biztos szemet szúr, de többet nem foglalkozik vele. *
- Talán többre számítottál? A sör büdös, de legalább hűvös. Az embereknek nagy a pofájuk, de gyengék, mint a regei harmat.
* Persze nem tesz úgy, mintha nem hallotta volna azt a bizonyos „Még” hozzátoldást. Homlokra ráncba rándul, majd mély hümmögést követve szólal meg. *
- Itt valami érdekes történetet érzek a háttérben.
* Nem faggatja, még. Ha jól megy minden, akkor tejelni fog, ha nem, akkor hamarabb megismétlődik a párbajuk, mint az hinnék. Csupán valami lakatlanabb helyre kell vigye, hogy ott tudja kivallatni. Amint megtalálják a helyüket, az törp még mielőtt bármit is csinálna, megrendeli a legerősebb Pálinkát az érte járó 38 arany hamar gazdát cserél.
Nem csupán szomját kívánja oldani, vagy esetleg a kettejük közötti akadályt lerombolni, bár az is tervben van. Érzéstelenítőnek veszi. Hamar felhörpinti a pohár tartalmát, majd mihelyst a pohár az asztalon csattan, kezei már az orrát veszik körbe. Az a két ütés, amit fejbe kapott, az orra húzta a rövidebbet. El is ferdült, bizonyára eltört, ám mint aki ezer meg egy ilyen eseten van túl rakja vissza magának. Egy hangos reccsenés kíséri, amit meg egy elfojtott káromkodás. *
- Hogy a kurva anyád!
* A fájdalom tűrhető, de képtelen hozzá szokni. Közben az ork is dicséri rendesen. Sajnos mézes mázas szavakkal nem nagyon megy semmire. Az törp szíve keményebb, mint az ökle. Enyhén orrhangon folytatja néhány mondaton keresztül. *
- Te sem vagy semmi. Az előző ork is tudott ütni, de közel sem akkorát, hogy látszódjon.
* Ha valamire akkor az imént felsoroltakra iszik. Ő kettő nagyobb kortyot is iszik, inna ő hármat is, talán az egészet helyben, de amint meghallva a következő mondatot szeme egy pillanatra összehúzódik, majd lecsapja a korsót az asztalra, amit egy jóleső sóhaj követ. Az ork szavai csak zene füleinek. Egyre jobban sajnálja a szerencsétlent, ugyanis minden elmondott titokkal csak megszilárdítja fontosságát az őrség soraiban. Egyelőre szemtanúk bizonyítják rátermettségét, ha orkokról van szó. Most pedig egy elmondja neki a puszta titkait is. Ha ezzel nem fogadják tát karokkal, akkor semmivel sem fogják. Azért rájátszik egy kicsit a szerepére, ha már ilyenekre gondol. Szemei nagyra nyitja, de aztán hamar felveszi a hitetlenkedő arcát. *
- Micsoda? Tudod kit szívass, majd nem elhittem. Legközelebb meg azt fogod mondani, hogy egyesülnek az ork klánok, valami alatt és tombolásba kezdenek.
* Nevet fel, közben újfent iszik a söréből. A csonttörés tetszik neki, ám minden más, amit mond, az csak mese habbal. Hogy milyen jogokról beszél a másik, azt nem tudja felfogni. Talán azért mert neki vannak jogai, talán azért mert szarik az egészbe. *
- Mire gondolsz?
* Két dologra is kíváncsi, hogy mit ért azalatt, hogy az orkok azok lehetnek, amik akarnak és, hogy milyen bonyodalmakba akarja belerángatni a törpét? Bármi is legyen, nem feledheti el a saját céljait, amiben ez az légió, vagy mi a fene, csak lábjegyzék, semmi több. Most inkább azon gondolkozik, hogy hogy hozza be az orkot az őrségnek. Elvégre, ha magát az orkot is behozná nekik, úgy tisztára fogják nyalni a cipőjét. *
//Hetet egycsapásra//
* Félhazugság csupán. A bajt ugyan keresi, ám biztos nem olyan értelemben, ahogyan azt az ork felfogta. Ő nem szimplán keresi, hanem csinálja is, főleg az árnyékból, aztán ismeretlen arcával „megkeresi”, mint valami ártatlan bárány. Nem telik sok időbe, míg elérik a pegazus fogadót. Nem feltétlen érzi jónak, hogy előre engedik, főleg nem egy ork, de most az egyszer lenyeli, és nem panaszkodik. Azért szúrós tekintete biztos szemet szúr, de többet nem foglalkozik vele. *
- Talán többre számítottál? A sör büdös, de legalább hűvös. Az embereknek nagy a pofájuk, de gyengék, mint a regei harmat.
* Persze nem tesz úgy, mintha nem hallotta volna azt a bizonyos „Még” hozzátoldást. Homlokra ráncba rándul, majd mély hümmögést követve szólal meg. *
- Itt valami érdekes történetet érzek a háttérben.
* Nem faggatja, még. Ha jól megy minden, akkor tejelni fog, ha nem, akkor hamarabb megismétlődik a párbajuk, mint az hinnék. Csupán valami lakatlanabb helyre kell vigye, hogy ott tudja kivallatni. Amint megtalálják a helyüket, az törp még mielőtt bármit is csinálna, megrendeli a legerősebb Pálinkát az érte járó 38 arany hamar gazdát cserél.
Nem csupán szomját kívánja oldani, vagy esetleg a kettejük közötti akadályt lerombolni, bár az is tervben van. Érzéstelenítőnek veszi. Hamar felhörpinti a pohár tartalmát, majd mihelyst a pohár az asztalon csattan, kezei már az orrát veszik körbe. Az a két ütés, amit fejbe kapott, az orra húzta a rövidebbet. El is ferdült, bizonyára eltört, ám mint aki ezer meg egy ilyen eseten van túl rakja vissza magának. Egy hangos reccsenés kíséri, amit meg egy elfojtott káromkodás. *- Hogy a kurva anyád!
* A fájdalom tűrhető, de képtelen hozzá szokni. Közben az ork is dicséri rendesen. Sajnos mézes mázas szavakkal nem nagyon megy semmire. Az törp szíve keményebb, mint az ökle. Enyhén orrhangon folytatja néhány mondaton keresztül. *
- Te sem vagy semmi. Az előző ork is tudott ütni, de közel sem akkorát, hogy látszódjon.
* Ha valamire akkor az imént felsoroltakra iszik. Ő kettő nagyobb kortyot is iszik, inna ő hármat is, talán az egészet helyben, de amint meghallva a következő mondatot szeme egy pillanatra összehúzódik, majd lecsapja a korsót az asztalra, amit egy jóleső sóhaj követ. Az ork szavai csak zene füleinek. Egyre jobban sajnálja a szerencsétlent, ugyanis minden elmondott titokkal csak megszilárdítja fontosságát az őrség soraiban. Egyelőre szemtanúk bizonyítják rátermettségét, ha orkokról van szó. Most pedig egy elmondja neki a puszta titkait is. Ha ezzel nem fogadják tát karokkal, akkor semmivel sem fogják. Azért rájátszik egy kicsit a szerepére, ha már ilyenekre gondol. Szemei nagyra nyitja, de aztán hamar felveszi a hitetlenkedő arcát. *
- Micsoda? Tudod kit szívass, majd nem elhittem. Legközelebb meg azt fogod mondani, hogy egyesülnek az ork klánok, valami alatt és tombolásba kezdenek.
* Nevet fel, közben újfent iszik a söréből. A csonttörés tetszik neki, ám minden más, amit mond, az csak mese habbal. Hogy milyen jogokról beszél a másik, azt nem tudja felfogni. Talán azért mert neki vannak jogai, talán azért mert szarik az egészbe. *
- Mire gondolsz?
* Két dologra is kíváncsi, hogy mit ért azalatt, hogy az orkok azok lehetnek, amik akarnak és, hogy milyen bonyodalmakba akarja belerángatni a törpét? Bármi is legyen, nem feledheti el a saját céljait, amiben ez az légió, vagy mi a fene, csak lábjegyzék, semmi több. Most inkább azon gondolkozik, hogy hogy hozza be az orkot az őrségnek. Elvégre, ha magát az orkot is behozná nekik, úgy tisztára fogják nyalni a cipőjét. *
6869. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-08 15:32:55
Üzenet elküldve: 2025-10-08 15:32:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hetet egycsapásra//
*Az ork nagyot sóhajt, amikor a Pegazus kocsma nyikorgó ajtaját feltolja. A zsanérok panaszosan nyekkennek, ahogy a két alak belép. Odabent sör és füst illata terjeng, az asztalok mellett katonák, zsoldosok és városi fickók lármáznak. Hagrar félreáll, hogy előreengedje a törpét, majd maga is beljebb lép, egy pillanatra végigméri a helyet, mintha csak harcteret figyelne. A tekintetek persze rá tapadnak. Ritkán látni orkot a Pegazusban, főleg olyat, aki nem zúz szét rögtön valamit.*
-Ez hát a világ háta mögötti város. A sör büdös, a levegő poros, de legalább él még mindenki. Még. * Mormogja félig magának, félig Wrojth-nak, miközben a pult felé tartanak. Leül, bordáit fájlalja a mozdulattól, mégis elégedett morgással dől hátra. A csaposnak csak bólint, két korsót kér két korsó MézsörT, majd a pultra dobja érte a 30 aranyat, aztán a törpére pillant, miközben a keze az asztallapon dobol.*
-Tudod, Wrojth, ritkán mondom ezt, de tetszett, ahogy küzdesz. Nem csak az öklöd kemény, hanem a fejed is. A legtöbben már rég feladták volna. *Ahogy leteszik eléjük a két korsót, az ork felemeli a sajátját, és koccintásra emeli.*
-A fájdalomra és a túlélésre. *Kortyol egy nagyot, aztán megtörli a száját a kézfejével.*
-Azt mondod, keresed a bajt. Hát, ebben rokon lelkek vagyunk. De igazad van, valami készül. Elkomorul, hangja mélyebbé válik.*
A füves pusztán mozgolódnak a klánok. Egyesek új vezért suttognak, mások háborút. A Tűzdal klán egyensúlyt tartja, de érzem a szélben, valami jön. Nemcsak ork dolog ez. Valami, ami mindenkinek fájni fog.
*Szeme megvillan, ahogy Wrojth felé fordul.*
-Ha az őrség hallgat, az nem véletlen. A katonák mindig tudnak valamit, csak félnek kimondani. A félelem rosszabb, mint az ellenség maga. *Elmosolyodik, ezúttal őszintébben.*
A szürke légióról tudok! Egyik orkot aki hűséget esküdött a Tűzdal klánnak, elárult. És hozzájuk csatlakozott. Én azért vagyok itt, hogy megtudjam, mennyire tudják ebből az igazságot. És ha már ilyen vasökölű társat sodort elém a szerencse talán nem bánnám, ha a bajt együtt találnánk meg.
*Az ork lassan felnevet, mély, rekedt hangon, amit a bordák tiltakozása gyorsan elfojt. A nevetés köhögésbe fordul, de a mosoly nem tűnik el az arcáról.*
-Még ha közben meg is törik pár csont.
*Kortyol még egyet, majd a törpére bök a korsóval.*
-Na, hát mit szólsz, Vasököl? Keresünk együtt valami nagyobb bajt, mint amit eddig láttál?
A klánomat nem támogatja a város. A szürke légiót pedig a klánom nem támogatja. Maradtunk a peremvidékén. Semlegesek. A célom az hogy az orkoknak joguk legyen egy helyre. Ahol nem zargatják őket. Azon lehetnek amik valójában akarnak lenni.
De ehhez sok munka kell. Én előbb rontok be a tanácsba, mint tárgyalók velük. Viszont az értelmetlen pusztítást nem támogatom. A légió pedig pont ezt akarja.
* Iszik meg egy nagy kortyot, majd körbenéz a bent ülőkön.*
Nézd csak meg őket. Semmiről sem tudnak. Vagy nem érdekli őket. Pedig ha nem cselekednek nem lesz több sör a Pegazusba.
//Hetet egycsapásra//
*Az ork nagyot sóhajt, amikor a Pegazus kocsma nyikorgó ajtaját feltolja. A zsanérok panaszosan nyekkennek, ahogy a két alak belép. Odabent sör és füst illata terjeng, az asztalok mellett katonák, zsoldosok és városi fickók lármáznak. Hagrar félreáll, hogy előreengedje a törpét, majd maga is beljebb lép, egy pillanatra végigméri a helyet, mintha csak harcteret figyelne. A tekintetek persze rá tapadnak. Ritkán látni orkot a Pegazusban, főleg olyat, aki nem zúz szét rögtön valamit.*
-Ez hát a világ háta mögötti város. A sör büdös, a levegő poros, de legalább él még mindenki. Még. * Mormogja félig magának, félig Wrojth-nak, miközben a pult felé tartanak. Leül, bordáit fájlalja a mozdulattól, mégis elégedett morgással dől hátra. A csaposnak csak bólint, két korsót kér két korsó MézsörT, majd a pultra dobja érte a 30 aranyat, aztán a törpére pillant, miközben a keze az asztallapon dobol.*
-Tudod, Wrojth, ritkán mondom ezt, de tetszett, ahogy küzdesz. Nem csak az öklöd kemény, hanem a fejed is. A legtöbben már rég feladták volna. *Ahogy leteszik eléjük a két korsót, az ork felemeli a sajátját, és koccintásra emeli.*
-A fájdalomra és a túlélésre. *Kortyol egy nagyot, aztán megtörli a száját a kézfejével.*
-Azt mondod, keresed a bajt. Hát, ebben rokon lelkek vagyunk. De igazad van, valami készül. Elkomorul, hangja mélyebbé válik.*
A füves pusztán mozgolódnak a klánok. Egyesek új vezért suttognak, mások háborút. A Tűzdal klán egyensúlyt tartja, de érzem a szélben, valami jön. Nemcsak ork dolog ez. Valami, ami mindenkinek fájni fog.
*Szeme megvillan, ahogy Wrojth felé fordul.*
-Ha az őrség hallgat, az nem véletlen. A katonák mindig tudnak valamit, csak félnek kimondani. A félelem rosszabb, mint az ellenség maga. *Elmosolyodik, ezúttal őszintébben.*
A szürke légióról tudok! Egyik orkot aki hűséget esküdött a Tűzdal klánnak, elárult. És hozzájuk csatlakozott. Én azért vagyok itt, hogy megtudjam, mennyire tudják ebből az igazságot. És ha már ilyen vasökölű társat sodort elém a szerencse talán nem bánnám, ha a bajt együtt találnánk meg.
*Az ork lassan felnevet, mély, rekedt hangon, amit a bordák tiltakozása gyorsan elfojt. A nevetés köhögésbe fordul, de a mosoly nem tűnik el az arcáról.*
-Még ha közben meg is törik pár csont.
*Kortyol még egyet, majd a törpére bök a korsóval.*
-Na, hát mit szólsz, Vasököl? Keresünk együtt valami nagyobb bajt, mint amit eddig láttál?
A klánomat nem támogatja a város. A szürke légiót pedig a klánom nem támogatja. Maradtunk a peremvidékén. Semlegesek. A célom az hogy az orkoknak joguk legyen egy helyre. Ahol nem zargatják őket. Azon lehetnek amik valójában akarnak lenni.
De ehhez sok munka kell. Én előbb rontok be a tanácsba, mint tárgyalók velük. Viszont az értelmetlen pusztítást nem támogatom. A légió pedig pont ezt akarja.
* Iszik meg egy nagy kortyot, majd körbenéz a bent ülőkön.*
Nézd csak meg őket. Semmiről sem tudnak. Vagy nem érdekli őket. Pedig ha nem cselekednek nem lesz több sör a Pegazusba.
6868. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-08 15:30:55
Üzenet elküldve: 2025-10-08 15:30:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Hosszú-hosszú ideje nem látott már Lanawin keleti része valódi ork hordákat, talán a bevonulásuk óta. Törzsek persze lépten nyomon felbukkantak a történelem során, s akadtak is velük összetűzések, főleg az északiak ütköztek meg velük sokat az utóbbi évtizedekben. Lichanechtől délre talán csak a Holtak háborújának idején bukkantak fel többen, de az istenek megjelenésével el is tűntek a környékről. Nem jellemző rájuk a megfontolt szerveződés, így kénytelen egyetérteni a fattyúval, itt valami sokkal nagyobb húzódhat meg a háttérben.
Mikor megtudja, hogy valóban a városi őrség volt, aki a kémre rálelt, látványosan elhúzza a száját. Érdekes, hogy holmi jött-ment fattyakkal megosztanak ilyen bizalmas információt, miközben neki üres kézzel kellett távoznia a kaszárnyából.*
- A Tanács tud erről? *teljességgel kizártnak tartja, hogy nem, elvégre a köpenyeseknek parancsnoka köteles beszámolni ilyen esetről Arthenior vezetésének. Az viszont egy sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért nem történt még mozgósítás a város részéről.*
- Egy hat. *bólint tudomásul véve a határidőt - ennyi elég lesz arra, hogy felkészüljön, megkeresse cimboráját és értesítse Nestart is, elvégre joga van tudni, hogy felfogadott zsoldosa talán soha nem tér vissza a pusztákról. Ez egy olyan lehetőség, amivel bizony kénytelenül számolni kell.
Széles mosolyra nyúlik szája, mikor a félvér a titokzatos partnere képességei felől érdeklődik.*
- Bredoc Droyn, az őrség egykori parancsnoka *figyeli a kék pillantásokat, nem tudja, hogy ez bármit mondd-e a számára, elvégre a férfi évek óta nem tölti már be ezt a posztot* - Magam is évekig szolgáltam a városi őrségnél szakaszvezetőként, van némi rutinunk a kardforgatásban. *hangjában nincs nagyképűség, száraz tényként közli az információkat, biztosítva arról a másikat, hogy nem fogják hátráltatni az akciót. Sőt, a harctéri és bevetési tapasztalataik valószínűleg segíteni fogják a felderítést.
Már épp maga is elérkezettnek látja az időt a bemutatkozásra, amikor a mélységi belekezd. A mézes-mázas beszédtől összevonja szemöldökét, de türelmesen végighallgatja, a kezét persze szorosan magánál tartja, nem hölgy ő, hogy mindenféle pojáca rácsókoljon a kacsójára.*
- Naesala Wynroris *feleli kurtán majd teljesen nyugodt hangon folytatja, kékjeiben azonban villan valami fenyegető, ahogy a sötételfre pillant* - Ha viszont nem szeretnéd, hogy a fekete golyóiddal a nyakadban kelljen végigmasírozni a pusztán, akkor javaslom minél hamarabb fejezzük be ezt a bájolgást, Kormos.
*A fattyúra pillant várva még, hogy ő is bemutatkozzon majd egyértelműen biccent*
- Uraim, örvendtem a találkozásnak! Egy hat múlva itt találkozzunk a fogadóban. *üti le végül a helyszínt, melyre korábban a mélységi rákérdezett. Még utoljára a félvérhez szól* - Jó lenne vagy gyógyítót vagy mágiahasználót is magunkkal vinni, remélem akad a jelöltjeid között. *azzal pedig, ha senki nem tartja vissza, már indul is. Sok még az elintéznivalója, mielőtt útnak indulnának.*
*Hosszú-hosszú ideje nem látott már Lanawin keleti része valódi ork hordákat, talán a bevonulásuk óta. Törzsek persze lépten nyomon felbukkantak a történelem során, s akadtak is velük összetűzések, főleg az északiak ütköztek meg velük sokat az utóbbi évtizedekben. Lichanechtől délre talán csak a Holtak háborújának idején bukkantak fel többen, de az istenek megjelenésével el is tűntek a környékről. Nem jellemző rájuk a megfontolt szerveződés, így kénytelen egyetérteni a fattyúval, itt valami sokkal nagyobb húzódhat meg a háttérben.
Mikor megtudja, hogy valóban a városi őrség volt, aki a kémre rálelt, látványosan elhúzza a száját. Érdekes, hogy holmi jött-ment fattyakkal megosztanak ilyen bizalmas információt, miközben neki üres kézzel kellett távoznia a kaszárnyából.*
- A Tanács tud erről? *teljességgel kizártnak tartja, hogy nem, elvégre a köpenyeseknek parancsnoka köteles beszámolni ilyen esetről Arthenior vezetésének. Az viszont egy sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért nem történt még mozgósítás a város részéről.*
- Egy hat. *bólint tudomásul véve a határidőt - ennyi elég lesz arra, hogy felkészüljön, megkeresse cimboráját és értesítse Nestart is, elvégre joga van tudni, hogy felfogadott zsoldosa talán soha nem tér vissza a pusztákról. Ez egy olyan lehetőség, amivel bizony kénytelenül számolni kell.
Széles mosolyra nyúlik szája, mikor a félvér a titokzatos partnere képességei felől érdeklődik.*
- Bredoc Droyn, az őrség egykori parancsnoka *figyeli a kék pillantásokat, nem tudja, hogy ez bármit mondd-e a számára, elvégre a férfi évek óta nem tölti már be ezt a posztot* - Magam is évekig szolgáltam a városi őrségnél szakaszvezetőként, van némi rutinunk a kardforgatásban. *hangjában nincs nagyképűség, száraz tényként közli az információkat, biztosítva arról a másikat, hogy nem fogják hátráltatni az akciót. Sőt, a harctéri és bevetési tapasztalataik valószínűleg segíteni fogják a felderítést.
Már épp maga is elérkezettnek látja az időt a bemutatkozásra, amikor a mélységi belekezd. A mézes-mázas beszédtől összevonja szemöldökét, de türelmesen végighallgatja, a kezét persze szorosan magánál tartja, nem hölgy ő, hogy mindenféle pojáca rácsókoljon a kacsójára.*
- Naesala Wynroris *feleli kurtán majd teljesen nyugodt hangon folytatja, kékjeiben azonban villan valami fenyegető, ahogy a sötételfre pillant* - Ha viszont nem szeretnéd, hogy a fekete golyóiddal a nyakadban kelljen végigmasírozni a pusztán, akkor javaslom minél hamarabb fejezzük be ezt a bájolgást, Kormos.
*A fattyúra pillant várva még, hogy ő is bemutatkozzon majd egyértelműen biccent*
- Uraim, örvendtem a találkozásnak! Egy hat múlva itt találkozzunk a fogadóban. *üti le végül a helyszínt, melyre korábban a mélységi rákérdezett. Még utoljára a félvérhez szól* - Jó lenne vagy gyógyítót vagy mágiahasználót is magunkkal vinni, remélem akad a jelöltjeid között. *azzal pedig, ha senki nem tartja vissza, már indul is. Sok még az elintéznivalója, mielőtt útnak indulnának.*
6867. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-07 21:33:32
Üzenet elküldve: 2025-10-07 21:33:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Nem kerüli el figyelmét a bárd szomorú állapota. Minden ránc, karika, folt hányattatott hatokról árulkodik, épp úgy néz ki, mint azon az igazán keserűre sikeredett éjszakán, mikor hosszú idő után újra találkoztak a templomban történteket követően. Legkevésbé sem tudja hibáztatni a férfit azért, mert elhagyta magát a magányban. A tolvaj "áldása" - már amiről tudomása van - épp csak némi esztétikai kellemetlenség. Bár nem volt se mersze, se kedve meztelenre vetkőzik bárki előtt, valószínűleg a leányt sokkal jobban zavarja a dolog, mint amennyire egy esetleges partnert zavart volna. Salwarra Eeyr azonban súlyosabb átkot szórt, s még ha Ysanee számára nem is taszító a testi oldala, el tudja képzelni mennyire nehéz lehet felfedni magát egy idegen előtt. Arról nem is beszélve addig milyen nehéz lehet immár eljutnia, miközben nem használhatja régen oly ügyesen füllentő nyelvét. Őszintén reméli, hogy sikerül megszabadulnia neki is ezektől a terhektől, és egyszer újra visszakapja azt a ragyogást, ami mindig ott csillant a szürke pillantásokban. Ha tud, segíteni is fog neki ebben.*
- Nem is értem miről beszélsz, hiszen tisztes artheniori polgárok vagyunk. *csaknem el is kuncogja magát a szemenszedett hazugságos* - Milyen izgalomra gondolsz? *suttogja vissza, s ahogy megérzi a forró leheletet a nyakát, ajkára harapja várja a folytatást, ami viszont igazán sajnálatos módon elmarad, halványan összevont szemöldökkel vesz tudomásul. Úgy érzi kőkemény revansot fognak venni rajta, de ahelyett, hogy a fejébe szállna és megmakacsolná magát emiatt, úgy dönt, hogy elviseli. Legalább is egy darabig - őszintén jobban szereti, amikor a mélységi szinte a lábai elé veti magát vagy mindent megtesz annak érdekében, hogy a leány kötélnek álljon. Mindig jótékonyan fényezi hiúságát.
Mielőtt maga is nyakig merülne a forró fürdőben, rögtönzött kontyot köt hajába, majd egy hosszú, néma pillanatig felsóhajtva nyúlik el a dézsában, karjait kinyújtva annak falán támaszkodva. Rettentően jól esik neki most ez a fürdőzés a hidegben töltött éjszaka után. Egy darabig elmélázva időzik el tekintete a férfin, el is mosolyodik szemlélődése közben.*
- Kicsit bánom már, hogy aznap este nem vágtam le az orrcimpádat *kezd bele műsajnálkozva, lábai pedig a víz alatt hamar megtalálják a másikét. Puha bőre finoman simul a bárdhoz.* - Lehet, hogy most piszkosul gazdag lennék. *lábfeje hamarosan további kalandozásra indul, egyre feljebb és feljebb az izmos combon, amíg rá nem lel arra, amit keres. Szigorúan persze ellenőrzés céljával, elvégre meg kell tudnia, mennyire volt sikeres korábbi előadása.*
*Nem kerüli el figyelmét a bárd szomorú állapota. Minden ránc, karika, folt hányattatott hatokról árulkodik, épp úgy néz ki, mint azon az igazán keserűre sikeredett éjszakán, mikor hosszú idő után újra találkoztak a templomban történteket követően. Legkevésbé sem tudja hibáztatni a férfit azért, mert elhagyta magát a magányban. A tolvaj "áldása" - már amiről tudomása van - épp csak némi esztétikai kellemetlenség. Bár nem volt se mersze, se kedve meztelenre vetkőzik bárki előtt, valószínűleg a leányt sokkal jobban zavarja a dolog, mint amennyire egy esetleges partnert zavart volna. Salwarra Eeyr azonban súlyosabb átkot szórt, s még ha Ysanee számára nem is taszító a testi oldala, el tudja képzelni mennyire nehéz lehet felfedni magát egy idegen előtt. Arról nem is beszélve addig milyen nehéz lehet immár eljutnia, miközben nem használhatja régen oly ügyesen füllentő nyelvét. Őszintén reméli, hogy sikerül megszabadulnia neki is ezektől a terhektől, és egyszer újra visszakapja azt a ragyogást, ami mindig ott csillant a szürke pillantásokban. Ha tud, segíteni is fog neki ebben.*
- Nem is értem miről beszélsz, hiszen tisztes artheniori polgárok vagyunk. *csaknem el is kuncogja magát a szemenszedett hazugságos* - Milyen izgalomra gondolsz? *suttogja vissza, s ahogy megérzi a forró leheletet a nyakát, ajkára harapja várja a folytatást, ami viszont igazán sajnálatos módon elmarad, halványan összevont szemöldökkel vesz tudomásul. Úgy érzi kőkemény revansot fognak venni rajta, de ahelyett, hogy a fejébe szállna és megmakacsolná magát emiatt, úgy dönt, hogy elviseli. Legalább is egy darabig - őszintén jobban szereti, amikor a mélységi szinte a lábai elé veti magát vagy mindent megtesz annak érdekében, hogy a leány kötélnek álljon. Mindig jótékonyan fényezi hiúságát.
Mielőtt maga is nyakig merülne a forró fürdőben, rögtönzött kontyot köt hajába, majd egy hosszú, néma pillanatig felsóhajtva nyúlik el a dézsában, karjait kinyújtva annak falán támaszkodva. Rettentően jól esik neki most ez a fürdőzés a hidegben töltött éjszaka után. Egy darabig elmélázva időzik el tekintete a férfin, el is mosolyodik szemlélődése közben.*
- Kicsit bánom már, hogy aznap este nem vágtam le az orrcimpádat *kezd bele műsajnálkozva, lábai pedig a víz alatt hamar megtalálják a másikét. Puha bőre finoman simul a bárdhoz.* - Lehet, hogy most piszkosul gazdag lennék. *lábfeje hamarosan további kalandozásra indul, egyre feljebb és feljebb az izmos combon, amíg rá nem lel arra, amit keres. Szigorúan persze ellenőrzés céljával, elvégre meg kell tudnia, mennyire volt sikeres korábbi előadása.*
6866. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-07 16:38:09
Üzenet elküldve: 2025-10-07 16:38:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Egy darabig csak figyel. Ujjai lassan körbejárják a pohár peremét, a mozdulat türelmes, kimért. A bor illata megül az orrában, de az íze már nem érdekes. Minden szót hall, minden hangsúlyt megjegyez. Ettvallder és Naesala szavai apró rezdülések számára. Ritmus, amit megtanult követni. Mikor a nő a félvérhez fordul, tekintete megáll rajta. Hosszabban, mint illene. Elég ideig ahhoz, hogy Naesala észrevegye, és megzavarja az a némán kérdező zöld csillogás. A mosoly, ami kíséri, egyszerre barátságos és fenyegetően nyugodt.*
-Szóval orkok, erődök, titkolózás. Szép kis történet kerekedik ebből. *Kiejti, mintha ízlelgetné a szavakat. Egy pillanatnyi csend. A döntést már régen meghozta, de csak most mondja ki. Lassan emeli a fejét, a mozdulatban van valami véglegesség.*
-Rendben. Számíthattok rám.
*Nem kérkedés, nem ígéret. Csak tény. Mégis ott vibrál mögötte valami, amit a többiek nem értenek. A szemében röpke villanás, ahogy Ettvallderre, majd Naesalára pillant.*
-Nem kérek semmit. Legyen elég, hogy segíthetek.
*A szavak komolyan hangzanak, mégis van bennük valami üres, valami mélyebb szándék. Ő tudja, hogy a segítség nem jó szívből fakad. Ez csak ürügy. Egy új út, talán válaszokhoz. Hátradől, karjait mellkasa előtt fonja össze, és elréved a pult fölötti gyertyafényben.*
-Remélem tévedsz, félvér. És csak egy pletykát üldözünk.
*Sóhajt, aztán eltolja magát a pulttól. Lépései csendesek, de minden mozdulata határozott.*
-Hol gyülekezünk majd? Még van pár dolgom, amit rendeznem kell, mielőtt elhagyjuk a várost.
*Majd tekintete ismét Naesalára téved. Hangja lágyabb, kissé játékos, de ott marad mögötte a kihívás.*
-Milyen modortalan is vagyok. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Khaelith Vyrrethis. Utazó, világjáró, talán kalandor is. *Rövid szünetet tart, mielőtt folytatná, mintha szórakozna a helyzeten.*
-És kit tisztelhetek kegyed személyében? Remélem, hogy egy ilyen ellenállhatatlan személy csatlakozik hozzánk, és nem tart pár vad ösztönlénytől.
*Ha engedi, megfogja a nő kezét, és finoman csókot lehel rá. Ha nem, csak mosolyog tovább, még szélesebben, még kiismerhetetlenebbül. A gyertyafény megcsillog szemében, mintha valami mélyen elfojtott gondolat ragyogna fel egy pillanatra. De csak egy pillanatra.*
*Egy darabig csak figyel. Ujjai lassan körbejárják a pohár peremét, a mozdulat türelmes, kimért. A bor illata megül az orrában, de az íze már nem érdekes. Minden szót hall, minden hangsúlyt megjegyez. Ettvallder és Naesala szavai apró rezdülések számára. Ritmus, amit megtanult követni. Mikor a nő a félvérhez fordul, tekintete megáll rajta. Hosszabban, mint illene. Elég ideig ahhoz, hogy Naesala észrevegye, és megzavarja az a némán kérdező zöld csillogás. A mosoly, ami kíséri, egyszerre barátságos és fenyegetően nyugodt.*
-Szóval orkok, erődök, titkolózás. Szép kis történet kerekedik ebből. *Kiejti, mintha ízlelgetné a szavakat. Egy pillanatnyi csend. A döntést már régen meghozta, de csak most mondja ki. Lassan emeli a fejét, a mozdulatban van valami véglegesség.*
-Rendben. Számíthattok rám.
*Nem kérkedés, nem ígéret. Csak tény. Mégis ott vibrál mögötte valami, amit a többiek nem értenek. A szemében röpke villanás, ahogy Ettvallderre, majd Naesalára pillant.*
-Nem kérek semmit. Legyen elég, hogy segíthetek.
*A szavak komolyan hangzanak, mégis van bennük valami üres, valami mélyebb szándék. Ő tudja, hogy a segítség nem jó szívből fakad. Ez csak ürügy. Egy új út, talán válaszokhoz. Hátradől, karjait mellkasa előtt fonja össze, és elréved a pult fölötti gyertyafényben.*
-Remélem tévedsz, félvér. És csak egy pletykát üldözünk.
*Sóhajt, aztán eltolja magát a pulttól. Lépései csendesek, de minden mozdulata határozott.*
-Hol gyülekezünk majd? Még van pár dolgom, amit rendeznem kell, mielőtt elhagyjuk a várost.
*Majd tekintete ismét Naesalára téved. Hangja lágyabb, kissé játékos, de ott marad mögötte a kihívás.*
-Milyen modortalan is vagyok. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Khaelith Vyrrethis. Utazó, világjáró, talán kalandor is. *Rövid szünetet tart, mielőtt folytatná, mintha szórakozna a helyzeten.*
-És kit tisztelhetek kegyed személyében? Remélem, hogy egy ilyen ellenállhatatlan személy csatlakozik hozzánk, és nem tart pár vad ösztönlénytől.
*Ha engedi, megfogja a nő kezét, és finoman csókot lehel rá. Ha nem, csak mosolyog tovább, még szélesebben, még kiismerhetetlenebbül. A gyertyafény megcsillog szemében, mintha valami mélyen elfojtott gondolat ragyogna fel egy pillanatra. De csak egy pillanatra.*
6865. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-07 14:19:28
Üzenet elküldve: 2025-10-07 14:19:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Mi mást tehetne a helyzetében. Apró termetét nem fogja megváltoztatni semmi sem. Ha csak a nagy Abogr mester nem talál fel egy új varázslatot, vagy csodaszert ami képes lenne megnöveszteni bárkit.
Meg aztán amúgy is megbarátkozott már önmagával annyira, hogy az ilyeneket el is viccelje. Arról nem is beszélve, hogy a kis méret rengeteg előnnyel is jár. Minden ágy hatalmas számára, amiben kénye kedvére foroghat. Fele akkora adag ételre van szüksége mint sokan másoknak. Meg a repülés is kissé könnyebb mint sok tündérnek. Bár mit számít is számít az a pár pillanat különbség amit a levegőben tud tölteni.
Ehhez hasonló könnyelmű viccelődés is számára, hogy a korsót a fejéhez méri. Vagy épp hasához, mintha ott bujkálná valami. Amin aztán igazán meglepődne. Mert ha csak Eeyr nem áldotta meg valamivel, akkor bizony ott semmi másnak nem szabadna rejtőznie ártatlanságán kívül.
Derk meglepődik amikor a méret viszonyokkal szembesíti. És meglehetősen őszintének hat. Persze további hasonlítása a pocaklakóval már annyire magas labdának számít a férfinak, hogy bizony nem is tudja azt nem lecsapni.
Az alkohol hatása tán? Vagy rejt benne némi cinkosság Nimoban amit csak sejteni vélt mindig is. Nem haragszik meg, legalább is látványosan. Hanem a korsót letéve az asztalra, két kezét a hasára helyezi mintha maga is meglepődne valamin, és így szól.*
- Várj. Most, hogy mondod. Mintha. Rúgott volna. Nézd! Megint!
*Nyúl hamar a férfi kezéért, és ha amaz hagyja akkor ráhelyezi az hasára. Ami szinte teljesen beteríti a tündér hasát.*
- Érzed!?
*Néz a férfire meglepődötten és izgatottan. Persze ez mint csak egy álca. Mert amíg a férfi karja ott pihen a hasán. Keze aljas módon felkúszik a férfi hóna alá. Hogy utána ott apró vékony ujját jó mélyen belefúrja. Jó alaposan had érezze a kellemetlen fájdalmat.*
- Még, hogy én terhes te mulya!
*Szól rá kacagva a másikra. Majd ismét a korsóért nyúl, hogy egy jót kortyoljon belőle.
A nagy kupa halkan koppan, a pulton majd enyhén fátyolos szemmel nézi a férfit és annak vonásait egy pillanatra. Mintha akarna mondani valamit. De teljesen elfelejtette a nevét. Vagy talán még be sem mutatkoztak? Nem tudja hirtelenjében eldönteni.*
- Annimon a nevem, de szólíts csak Nimonak. Azt jobban szeretem. Téged, hogy hívnak "ó lazítás nagymestere"?
*Nyomja meg kérdését játékosan egy halk kuncogással együtt.*
*Mi mást tehetne a helyzetében. Apró termetét nem fogja megváltoztatni semmi sem. Ha csak a nagy Abogr mester nem talál fel egy új varázslatot, vagy csodaszert ami képes lenne megnöveszteni bárkit.
Meg aztán amúgy is megbarátkozott már önmagával annyira, hogy az ilyeneket el is viccelje. Arról nem is beszélve, hogy a kis méret rengeteg előnnyel is jár. Minden ágy hatalmas számára, amiben kénye kedvére foroghat. Fele akkora adag ételre van szüksége mint sokan másoknak. Meg a repülés is kissé könnyebb mint sok tündérnek. Bár mit számít is számít az a pár pillanat különbség amit a levegőben tud tölteni.
Ehhez hasonló könnyelmű viccelődés is számára, hogy a korsót a fejéhez méri. Vagy épp hasához, mintha ott bujkálná valami. Amin aztán igazán meglepődne. Mert ha csak Eeyr nem áldotta meg valamivel, akkor bizony ott semmi másnak nem szabadna rejtőznie ártatlanságán kívül.
Derk meglepődik amikor a méret viszonyokkal szembesíti. És meglehetősen őszintének hat. Persze további hasonlítása a pocaklakóval már annyire magas labdának számít a férfinak, hogy bizony nem is tudja azt nem lecsapni.
Az alkohol hatása tán? Vagy rejt benne némi cinkosság Nimoban amit csak sejteni vélt mindig is. Nem haragszik meg, legalább is látványosan. Hanem a korsót letéve az asztalra, két kezét a hasára helyezi mintha maga is meglepődne valamin, és így szól.*
- Várj. Most, hogy mondod. Mintha. Rúgott volna. Nézd! Megint!
*Nyúl hamar a férfi kezéért, és ha amaz hagyja akkor ráhelyezi az hasára. Ami szinte teljesen beteríti a tündér hasát.*
- Érzed!?
*Néz a férfire meglepődötten és izgatottan. Persze ez mint csak egy álca. Mert amíg a férfi karja ott pihen a hasán. Keze aljas módon felkúszik a férfi hóna alá. Hogy utána ott apró vékony ujját jó mélyen belefúrja. Jó alaposan had érezze a kellemetlen fájdalmat.*
- Még, hogy én terhes te mulya!
*Szól rá kacagva a másikra. Majd ismét a korsóért nyúl, hogy egy jót kortyoljon belőle.
A nagy kupa halkan koppan, a pulton majd enyhén fátyolos szemmel nézi a férfit és annak vonásait egy pillanatra. Mintha akarna mondani valamit. De teljesen elfelejtette a nevét. Vagy talán még be sem mutatkoztak? Nem tudja hirtelenjében eldönteni.*
- Annimon a nevem, de szólíts csak Nimonak. Azt jobban szeretem. Téged, hogy hívnak "ó lazítás nagymestere"?
*Nyomja meg kérdését játékosan egy halk kuncogással együtt.*
6864. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-07 10:06:00
Üzenet elküldve: 2025-10-07 10:06:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
* A félvér átpillant egy néhány pillanat erejéig, mikor a mélységi egy jobbik arcát mutatja be az érkező nőnek. Ha őt is hasonlóan üdvözölte volna, talán többnek nézné, mint amit először mutatott magából. Persze valójában csak értetlenkedne, hogy mit akar tőle egy ilyen furcsaság. Talán jobb is így. A kis megjegyzésére egyik szemöldöke kérdően felszökik, de egy kaján mosoly csak kicsúszik az ajkai oldalán. Mi tagadás, férfiból van, ahogyan a kormos is, s talán ebben egy dologban a fajok közötti különbség áthidal. Mindenesetre nem időzik túl sokat ezen, ugyanis egyből megosztja, amit tud, vagyis, minden olyan információt, ami szükséges arra, hogy a többiek eldönthessék, hogy osztozkodni akarnak e a kezelendő dicsőségen, illetve halálon. A nő szerencséjére a következő kérdések mindegyikére képes válaszolni. Feltéve a forrás hitelességén, még előnyt is kovácsolhatnának ebből, ha lennének annyian, de sajnos egy maroknyinál több emberben nem reménykedik. Főleg, hogy nem ajánl érte megfelelő kompenzációt, csupán esetleges dicsőséget és lehetőséget a város megvédésére, ami valljuk be, sokaknak piszkosul kevés. Szerencsére vannak olyanok, akik képesek az azonnali nyerészkedésen túlesni és megpillantani a nagyobb képet. Reméli most ilyenekkel hozta össze az élet. *
- Ha a forrás hihető…
* Hangsúlyozza ki még egyszer, csakhogy elkerüljék az olyan problémákat, hogy „De hát te azt mondtad” ha esetleg mégse úgy lenne. *
- Akkor nem egy közönséges törzsről van szó. Valami erődöt említettek, aminek még a külsejét sem sikerült közelről felmérni. Ezek a vadállatok eddig azt sem tudták, hogy hogyan kell tüzet csinálni, most meg erődöt építenek? Valami nem stimmel. Valami nagyobb van a háttérben ezúttal, főleg, ha ennyi orkot képes befolyásolni. Talán egy második menetnek lehetünk szemtanúi.
* Utolsó mondata pusztán spekuláció, amit csak hozzátesz mondandójához. Bármi is legyen, a buta orkok magukat fogják szabotálni, ami talán adhat nekik egy kis időt a felkészülésre, amit a félvér teljes mértékben kiszeretne használni. *
- Városőrök.
* Erősít rá, nehogy valami félreértés szülessen. *
- Jóban vagyok néhány őrrel, akik ezt elmondták. Persze csak miután egyenesen rákérdeztem. Nehéz eltitkolni a tüzet, ha már füst száll a kéményből. Sajnos többet nem mondtak el, bizonyára félnek a pániktól. Így azonban nehéz dolguk lesz.
* Feleli gyorsan a kérdésre. Nem szimpatikus a hallgatás, mert ha kiderül, hogy semmit sem tud tenni a város a lakók épségéért, azt ne a kapuban álló orkokról tudják meg. Inkább tudják meg egyből, hogy aki akar cselekedni tudjon, mint például most ők. Kettejüknek a hozzáállása kitűnő egy ilyen feladatra, szóval nincs oka elutasítani a segítségüket. A nőről megmondja, hogy van harci tapasztalata, tulajdonképpen az arcára van írva. Amire kíváncsi, hogy ez az ismerős, illetve a mélységi mennyire ért a pengéhez. *
- Nagyjából egy hat múlva. Még el kell intéznünk néhány dolgot egy ilyen út előtt. Ki tudja, hogy meddig leszünk kint. Legjobb lesz felkészülni mindenre, ami csak érhet minket. Ez az ismerős, tud harcolni, ugye? Kiről lenne szó, hátha ismerem.
* Közben a mélységit sem hagyja válasz nélkül. Szeretné levegőnek nézni, főleg a nyers megszólalásai végett, ám ha belegondol, hogy mennyit szívták a vérét hasonlóan, akkor nem képes rajta mérgelődni. *
- Ha olyan ügyesen bánsz a karddal, mint a szavakkal, akkor nem bánom. Több kard többre megy egy ilyen akcióban.
* Majd felváltva pillant kettejükre. Neki is vannak jelöltjei, amit most megoszt velük, csak, hogy tudják, hogy még vannak páran, akik szomjaznak egy kis akcióra. *
- Nekem is van még két jelöltem, akik reményeim szerint csatlakoznak hozzánk. Egyikükkel már találkoztam és eddig benne van a dologban, a másikat még le kell vadásszam. Ki tudja, hogy merre lehet. Legvégső esetben hagyok neki egy levelet és később csatlakozik. Nem hiszem, hogy ez a veszély fennáll, de ha sokan lennénk, két csapatra fogunk oszlani. Egyelőre szeretném, ha a tapasztaltabbakkal vennénk körbe magunkat, hátha elfajulnának a dolgok odakinn.
* A félvér átpillant egy néhány pillanat erejéig, mikor a mélységi egy jobbik arcát mutatja be az érkező nőnek. Ha őt is hasonlóan üdvözölte volna, talán többnek nézné, mint amit először mutatott magából. Persze valójában csak értetlenkedne, hogy mit akar tőle egy ilyen furcsaság. Talán jobb is így. A kis megjegyzésére egyik szemöldöke kérdően felszökik, de egy kaján mosoly csak kicsúszik az ajkai oldalán. Mi tagadás, férfiból van, ahogyan a kormos is, s talán ebben egy dologban a fajok közötti különbség áthidal. Mindenesetre nem időzik túl sokat ezen, ugyanis egyből megosztja, amit tud, vagyis, minden olyan információt, ami szükséges arra, hogy a többiek eldönthessék, hogy osztozkodni akarnak e a kezelendő dicsőségen, illetve halálon. A nő szerencséjére a következő kérdések mindegyikére képes válaszolni. Feltéve a forrás hitelességén, még előnyt is kovácsolhatnának ebből, ha lennének annyian, de sajnos egy maroknyinál több emberben nem reménykedik. Főleg, hogy nem ajánl érte megfelelő kompenzációt, csupán esetleges dicsőséget és lehetőséget a város megvédésére, ami valljuk be, sokaknak piszkosul kevés. Szerencsére vannak olyanok, akik képesek az azonnali nyerészkedésen túlesni és megpillantani a nagyobb képet. Reméli most ilyenekkel hozta össze az élet. *
- Ha a forrás hihető…
* Hangsúlyozza ki még egyszer, csakhogy elkerüljék az olyan problémákat, hogy „De hát te azt mondtad” ha esetleg mégse úgy lenne. *
- Akkor nem egy közönséges törzsről van szó. Valami erődöt említettek, aminek még a külsejét sem sikerült közelről felmérni. Ezek a vadállatok eddig azt sem tudták, hogy hogyan kell tüzet csinálni, most meg erődöt építenek? Valami nem stimmel. Valami nagyobb van a háttérben ezúttal, főleg, ha ennyi orkot képes befolyásolni. Talán egy második menetnek lehetünk szemtanúi.
* Utolsó mondata pusztán spekuláció, amit csak hozzátesz mondandójához. Bármi is legyen, a buta orkok magukat fogják szabotálni, ami talán adhat nekik egy kis időt a felkészülésre, amit a félvér teljes mértékben kiszeretne használni. *
- Városőrök.
* Erősít rá, nehogy valami félreértés szülessen. *
- Jóban vagyok néhány őrrel, akik ezt elmondták. Persze csak miután egyenesen rákérdeztem. Nehéz eltitkolni a tüzet, ha már füst száll a kéményből. Sajnos többet nem mondtak el, bizonyára félnek a pániktól. Így azonban nehéz dolguk lesz.
* Feleli gyorsan a kérdésre. Nem szimpatikus a hallgatás, mert ha kiderül, hogy semmit sem tud tenni a város a lakók épségéért, azt ne a kapuban álló orkokról tudják meg. Inkább tudják meg egyből, hogy aki akar cselekedni tudjon, mint például most ők. Kettejüknek a hozzáállása kitűnő egy ilyen feladatra, szóval nincs oka elutasítani a segítségüket. A nőről megmondja, hogy van harci tapasztalata, tulajdonképpen az arcára van írva. Amire kíváncsi, hogy ez az ismerős, illetve a mélységi mennyire ért a pengéhez. *
- Nagyjából egy hat múlva. Még el kell intéznünk néhány dolgot egy ilyen út előtt. Ki tudja, hogy meddig leszünk kint. Legjobb lesz felkészülni mindenre, ami csak érhet minket. Ez az ismerős, tud harcolni, ugye? Kiről lenne szó, hátha ismerem.
* Közben a mélységit sem hagyja válasz nélkül. Szeretné levegőnek nézni, főleg a nyers megszólalásai végett, ám ha belegondol, hogy mennyit szívták a vérét hasonlóan, akkor nem képes rajta mérgelődni. *
- Ha olyan ügyesen bánsz a karddal, mint a szavakkal, akkor nem bánom. Több kard többre megy egy ilyen akcióban.
* Majd felváltva pillant kettejükre. Neki is vannak jelöltjei, amit most megoszt velük, csak, hogy tudják, hogy még vannak páran, akik szomjaznak egy kis akcióra. *
- Nekem is van még két jelöltem, akik reményeim szerint csatlakoznak hozzánk. Egyikükkel már találkoztam és eddig benne van a dologban, a másikat még le kell vadásszam. Ki tudja, hogy merre lehet. Legvégső esetben hagyok neki egy levelet és később csatlakozik. Nem hiszem, hogy ez a veszély fennáll, de ha sokan lennénk, két csapatra fogunk oszlani. Egyelőre szeretném, ha a tapasztaltabbakkal vennénk körbe magunkat, hátha elfajulnának a dolgok odakinn.
6863. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 23:20:34
Üzenet elküldve: 2025-10-06 23:20:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos Dallamok//
* Samonyr arcára, ha rá emeli tekintetét a bárd, csalódottság tükröződik, ahogy számára úgy tűnik, kedvtelen módon játszadoznak vele. Bebizonyosodik a tény, hogy Miegyébnek valóban nincsenek preferenciái, és így az egész olyannak tűnik, mintha kénytelen kelletlen csinálná, igazán unva a dolgot, és ez rányomja bélyegét a hirtelen kibontakozó kis kalandjukra. Hiába a szótlan bólogatás, és az engedelmes kézmozdulatok, valahogy mégis furcsán kellemetlen a helyzet. És Samonyr úgy dönt, hogy ennek a lehető legegyszerűbb, és általa leginkább preferált módon vet véget - elveszi a kezét, és hátat fordít, de nem azért, hogy itt hagyja fürdőpartnerét. Hátával próbál hozzásimulni a mellkashoz, csípőjét hátrafelé tolva invitálja a másikat, hogy vegye kezébe az irányítást, és ha annyira szeret adni, akkor itt az alkalom, hogy bizony elmélyítse kettejük kapcsolatát, és bőségesen adja meg a nemes számára azt, amit követelni kezdett tőle. Persze számít rá, hogy kezdeményezése hasztalan lesz, és már előre érzi a csalódottságot, ahogy szívére nehezedik, de megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni ebből, ha már elkezdték a dolgot. Gyors menekülési utat kínál, olyat, ami önmaga számára is elégedett beteljesüléssel kecsegtet, és ha Miegyéb hajlandó élni a felajánlott lehetőségekkel, akkor a szakállas úriember van olyan pofátlan, hogy megfogja a másik csuklóját, és visszavezeti oda, ahol korábban már elkezdett elkalandozni. Ha kell, akkor egy-két sürgető mozdulattal jelzi is, hogy mire vágyik, miközben ő is ingatja csípőjét, próbálja eltalálni azt a tempót, ami mindkettejük számára kellemes lehet. Nem törődik azzal sem, ha combját húzni kezdi a görcs, egyértelmű céljainak csak egyféle befejezést tud elképzelni, és most ezen dolgozik, természetesen csak akkor, ha erre minden lehetőséget megkap. *
* Samonyr arcára, ha rá emeli tekintetét a bárd, csalódottság tükröződik, ahogy számára úgy tűnik, kedvtelen módon játszadoznak vele. Bebizonyosodik a tény, hogy Miegyébnek valóban nincsenek preferenciái, és így az egész olyannak tűnik, mintha kénytelen kelletlen csinálná, igazán unva a dolgot, és ez rányomja bélyegét a hirtelen kibontakozó kis kalandjukra. Hiába a szótlan bólogatás, és az engedelmes kézmozdulatok, valahogy mégis furcsán kellemetlen a helyzet. És Samonyr úgy dönt, hogy ennek a lehető legegyszerűbb, és általa leginkább preferált módon vet véget - elveszi a kezét, és hátat fordít, de nem azért, hogy itt hagyja fürdőpartnerét. Hátával próbál hozzásimulni a mellkashoz, csípőjét hátrafelé tolva invitálja a másikat, hogy vegye kezébe az irányítást, és ha annyira szeret adni, akkor itt az alkalom, hogy bizony elmélyítse kettejük kapcsolatát, és bőségesen adja meg a nemes számára azt, amit követelni kezdett tőle. Persze számít rá, hogy kezdeményezése hasztalan lesz, és már előre érzi a csalódottságot, ahogy szívére nehezedik, de megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni ebből, ha már elkezdték a dolgot. Gyors menekülési utat kínál, olyat, ami önmaga számára is elégedett beteljesüléssel kecsegtet, és ha Miegyéb hajlandó élni a felajánlott lehetőségekkel, akkor a szakállas úriember van olyan pofátlan, hogy megfogja a másik csuklóját, és visszavezeti oda, ahol korábban már elkezdett elkalandozni. Ha kell, akkor egy-két sürgető mozdulattal jelzi is, hogy mire vágyik, miközben ő is ingatja csípőjét, próbálja eltalálni azt a tempót, ami mindkettejük számára kellemes lehet. Nem törődik azzal sem, ha combját húzni kezdi a görcs, egyértelmű céljainak csak egyféle befejezést tud elképzelni, és most ezen dolgozik, természetesen csak akkor, ha erre minden lehetőséget megkap. *
6862. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 23:11:49
Üzenet elküldve: 2025-10-06 23:11:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* Bár a tolvaj egészen kivirágzott az egyedül töltött hatok alatt, ez a bárdról kevésbé mondható el. Hiába lett izmosabb, mint legutóbbi találkozásukkor volt, mégis mintha a bőre egészségtelenebb lenne, haja is talán zsírosabb a megszokottnál, és mély árkot vésett a kialvatlanság szemei alá. Nevetőráncai elmélyültek, ami alighanem az alkohol hatása, aminek azóta is rabja, még ha próbál is kitörni belőle. A választ hallva viszont mosolyra húzódik a mélységi szája, és egészen közel hajol Ysanee füléhez, úgy súg bele. *
- A pénz a magunkfajtának sosem akadály, hiszen nem munkával szerezzük, hanem elvesszük, ami úgy gondoljuk, hogy nekünk jár. Bármennyit adhatnék, biztos, hogy többet tudnál lopni. Amit én nyújtani tudok neked, az az izgalom, és az élmények, dolgok, amiket nem vehetsz meg lopott pénzen. * Leheli halkan a szavakat, ajkaival szinte hozzáérve a finom bőrhöz a lány nyakán, de nem teszi, csak jelzi, hogy megtehetné. Nem akarja az előző este hibáit elkövetni, és túl sokat adni magából, hogy aztán ismét felültessék. Mégis, a karján végigsimító ujjak mögött meredezni kezdenek a szőrszálak, mintha csak áramütés érné, és kellemesen bizsereg a libabőröző bőre. Viszont hagyja, hogy elváljon tőle a nő, és a fürdőbe kerüljön, ahová ő is követi, és jóleső érzéssel nyúlik el, csak nyak fölött lógva ki a vízből. Nem kezd játszadozni a másikkal a víz alatt, és nem is szól semmit, csupán boldog mosollyal élvezi, ahogy testét felmelegíti a víz. Kivár, arra játszik, hogy ezúttal fürdőpartnere kezdeményezzen, és fel akarja mérni, mennyire tartja az adott szavát, és teszi kellemessé számukra a fürdőházas kis kalandjukat. Hiába, a művészek már csak ilyen önérzetesek, és mindig akkor tudják megmakacsolni magukat, amikor a legkevésbé van arra szükség. *
* Bár a tolvaj egészen kivirágzott az egyedül töltött hatok alatt, ez a bárdról kevésbé mondható el. Hiába lett izmosabb, mint legutóbbi találkozásukkor volt, mégis mintha a bőre egészségtelenebb lenne, haja is talán zsírosabb a megszokottnál, és mély árkot vésett a kialvatlanság szemei alá. Nevetőráncai elmélyültek, ami alighanem az alkohol hatása, aminek azóta is rabja, még ha próbál is kitörni belőle. A választ hallva viszont mosolyra húzódik a mélységi szája, és egészen közel hajol Ysanee füléhez, úgy súg bele. *
- A pénz a magunkfajtának sosem akadály, hiszen nem munkával szerezzük, hanem elvesszük, ami úgy gondoljuk, hogy nekünk jár. Bármennyit adhatnék, biztos, hogy többet tudnál lopni. Amit én nyújtani tudok neked, az az izgalom, és az élmények, dolgok, amiket nem vehetsz meg lopott pénzen. * Leheli halkan a szavakat, ajkaival szinte hozzáérve a finom bőrhöz a lány nyakán, de nem teszi, csak jelzi, hogy megtehetné. Nem akarja az előző este hibáit elkövetni, és túl sokat adni magából, hogy aztán ismét felültessék. Mégis, a karján végigsimító ujjak mögött meredezni kezdenek a szőrszálak, mintha csak áramütés érné, és kellemesen bizsereg a libabőröző bőre. Viszont hagyja, hogy elváljon tőle a nő, és a fürdőbe kerüljön, ahová ő is követi, és jóleső érzéssel nyúlik el, csak nyak fölött lógva ki a vízből. Nem kezd játszadozni a másikkal a víz alatt, és nem is szól semmit, csupán boldog mosollyal élvezi, ahogy testét felmelegíti a víz. Kivár, arra játszik, hogy ezúttal fürdőpartnere kezdeményezzen, és fel akarja mérni, mennyire tartja az adott szavát, és teszi kellemessé számukra a fürdőházas kis kalandjukat. Hiába, a művészek már csak ilyen önérzetesek, és mindig akkor tudják megmakacsolni magukat, amikor a legkevésbé van arra szükség. *
6861. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-06 21:08:26
Üzenet elküldve: 2025-10-06 21:08:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Valójában a pároshoz lépve még fogalma sincs, mire is számítson. Elvégre sokféle dologhoz kereshetnek harcost errefelé, legfőképpen karavánok kíséretéhez szoktak zsoldosok után kutatni, hetente előfordul jóformán a fogadóban, mióta a kereskedelmi utak újra járhatóak. Nagy reményeket nem fűz hát ahhoz, hogy valami számára érdemit meg is tud.
Az udvariasnak szánt, mégis valahogyan gúnyosan csendülő köszöntést a mélységi részéről csak egy finoman ívelő szemöldökemeléssel nyugtázza, de ahogy magán érzi a későbbiekben a hím pillantásait, kicsit bosszantani kezdi. Talán a kocsmában oly gyakorta megváltozó virtusa miatt, de legszívesebben odavetne egy fenyegető "mit nézel?"-t.
Ez most elmarad, a békesség jegyében, figyelme teljes mértékben a fattyúé. Valamiért az aggasztó pusztai hírek hallatán rögvest azon kezd morfondírozni, vajon a thargok indultak-e valami nagyobb portyára. Hallotta, hogy Yagnar, ki feldúlta Sziritánt és egészen halott volt még a Vashegyre tett látogatása alkalmával, valahogy visszatért. Ő ül most a tharg trónon Kagan fattyú gyermeke helyett, s épp olyannak tűnik, aki vissza akarja állítani még a konszolidáció előtti időket Amonon. Úgy véli csak idő kérdése lehet, mikor indít újabb portyákat Arthenior peremvidékére, de azt sem találja kizártnak, hogy egy napon a város ellen vonul.
Feltételezései azonban távol állnak a valóságtól. Közelebb hajol, mikor látja, hogy halkabban fogja folytatni a férfi, szemei csaknem elkerekednek a szót hallva.
Orkok - hát ha valamire, erre nem számított. A hegység keleti oldalán nem sokat lel fel belőlük az ember, nemhogy egy egész bandányit.*
- Mennyien vannak, tudunk erről valamit? *egyáltalán nem mindegy ám, hogy valóban csupán egy csoportról van szó, vagy akár egy egész seregnyiről.*
- Őrök? Városőrök? *záporoznak tovább kérdései, mert bizony ezelőtt a Kaszárnyába járt, ott pedig senki ilyesmit nem említett. Az is lehet persze, hogy szándékosan hallgatták el előle, de furcsának találja ezt a csendet az ügy körül. Egészen olyan, minta a történelem magát ismételné: évekkel ezelőtt a holtak érkezéséről is hallgatott az egykori tanács, bár ha hinni lehet a pletykáknak, egyedül Creton Helwy tanácsos volt az, aki már hosszú ideje titkolta az alakuló háború első jeleit. Kész vicc, hogy az akkori Városi Őrség parancsnoka volt.
Eleinte nem szól semmit. Egy darabig elgondolkodva hümmentve figyel csak egy falon lobogó fáklyát, tekintete végül a mélységi arcára is elkalandozik. Kíváncsi arra, miként reagál, esetleg a felelet hallatán ő kitáncol-e a megbízásból.*
- Mindenképp veletek tartok. Mikor lenne az indulás? *emeli kékjeit a fattyúra* - Illetve hoznék magammal még valakit, esetleg ez problémát jelentene?
*Valójában a pároshoz lépve még fogalma sincs, mire is számítson. Elvégre sokféle dologhoz kereshetnek harcost errefelé, legfőképpen karavánok kíséretéhez szoktak zsoldosok után kutatni, hetente előfordul jóformán a fogadóban, mióta a kereskedelmi utak újra járhatóak. Nagy reményeket nem fűz hát ahhoz, hogy valami számára érdemit meg is tud.
Az udvariasnak szánt, mégis valahogyan gúnyosan csendülő köszöntést a mélységi részéről csak egy finoman ívelő szemöldökemeléssel nyugtázza, de ahogy magán érzi a későbbiekben a hím pillantásait, kicsit bosszantani kezdi. Talán a kocsmában oly gyakorta megváltozó virtusa miatt, de legszívesebben odavetne egy fenyegető "mit nézel?"-t.
Ez most elmarad, a békesség jegyében, figyelme teljes mértékben a fattyúé. Valamiért az aggasztó pusztai hírek hallatán rögvest azon kezd morfondírozni, vajon a thargok indultak-e valami nagyobb portyára. Hallotta, hogy Yagnar, ki feldúlta Sziritánt és egészen halott volt még a Vashegyre tett látogatása alkalmával, valahogy visszatért. Ő ül most a tharg trónon Kagan fattyú gyermeke helyett, s épp olyannak tűnik, aki vissza akarja állítani még a konszolidáció előtti időket Amonon. Úgy véli csak idő kérdése lehet, mikor indít újabb portyákat Arthenior peremvidékére, de azt sem találja kizártnak, hogy egy napon a város ellen vonul.
Feltételezései azonban távol állnak a valóságtól. Közelebb hajol, mikor látja, hogy halkabban fogja folytatni a férfi, szemei csaknem elkerekednek a szót hallva.
Orkok - hát ha valamire, erre nem számított. A hegység keleti oldalán nem sokat lel fel belőlük az ember, nemhogy egy egész bandányit.*
- Mennyien vannak, tudunk erről valamit? *egyáltalán nem mindegy ám, hogy valóban csupán egy csoportról van szó, vagy akár egy egész seregnyiről.*
- Őrök? Városőrök? *záporoznak tovább kérdései, mert bizony ezelőtt a Kaszárnyába járt, ott pedig senki ilyesmit nem említett. Az is lehet persze, hogy szándékosan hallgatták el előle, de furcsának találja ezt a csendet az ügy körül. Egészen olyan, minta a történelem magát ismételné: évekkel ezelőtt a holtak érkezéséről is hallgatott az egykori tanács, bár ha hinni lehet a pletykáknak, egyedül Creton Helwy tanácsos volt az, aki már hosszú ideje titkolta az alakuló háború első jeleit. Kész vicc, hogy az akkori Városi Őrség parancsnoka volt.
Eleinte nem szól semmit. Egy darabig elgondolkodva hümmentve figyel csak egy falon lobogó fáklyát, tekintete végül a mélységi arcára is elkalandozik. Kíváncsi arra, miként reagál, esetleg a felelet hallatán ő kitáncol-e a megbízásból.*
- Mindenképp veletek tartok. Mikor lenne az indulás? *emeli kékjeit a fattyúra* - Illetve hoznék magammal még valakit, esetleg ez problémát jelentene?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436