*Enyhe félmosollyal kell levegye a férfiről a tekintetét, és elnézni arra, ahol valami nagydarab ember próbál kötekedni a fogadóssal. Ennek meg is lesz az eredménye, megjelennek a kigyúrt bérencek. Hát, így jár aki nem vigyáz a nyelvére. Azonban a fickó még ebből sem okul, sőt, megpróbálkozik ellentámadásba lendülni. Mégis mit képzel az ilyen? Ezek a melákok akkor és ott verik ki belőle a szuszt, ahol és amikor akarják. Szépen ki is rángatják, ahogyan az illik, meg is érdemli, amit kap. Az ilyen ostobák ha nem tudják mérsékelni magukat, számoljanak csak azzal, hogy nem fogják őket sehol szívesen látni. Ha nem lenne szem előtt, talán oda is menne, és segítene kicsit az kidobóknak. Persze nem az alak kihajításában, hanem abban, hogy ne jöjjön vissza. Lábak nélkül nehezen tenné...
Majd a jelenet után újra mindenki visszafordul az ételéhez-italához, hát Caletnia is kiissza az utolsó néhány kortyot a poharából, majd ismét minden figyelme az óriásra összpontosulhat. Az étekhez, amit eszik, nem fűlne a foga, azonban a teát igencsak megkedvelte, amióta itt tartózkodik. Persze a kakaó még pompásabb, csak az többe is kerül, és senkinek sem feneketlen az erszénye, még az elf földi javaival együtt sem. Az óriás válasza megerősítette, amit eddig is sejtett, hogy szerzetes, és ami ennél is lényegesebb, végre megtudta a város nevét.*
- És mi szél hozta Artheniorba? *teszi fel az újabb kérdést. Hallott már ezt-azt a városról, de járni még sosem járt itt. Azt mondják, a város híres a tiszta levegőről. Nos, ezt aligha érezte eddig. Persze, lehet hogy csak egyszerű pletyka, vagy egyszerűen még annyira sem konyít a mágiához, hogy ezt megérezze. Na persze itt a fogadó alkoholszagú, dohányfüsttel teli levegőjében nem is fogja.*
- És mondja csak a fogadó után vajon merre vezet majd az útja? *igyekszik kérdésekkel elhalmozni a szerzetes óriást, hiszen ő nem kérdezett semmit, így neki kell a beszélgetés fenntartásáról gondoskodni. Nem mintha annyira örömét lelné benne, de sokkal kevésbé kelt feltűnést akkor, ha beszélget, mintha egyedül ülne a sarokban egy sötét asztalnál, csuklyával a fején. Bár a fogadóban érdekel is bárkit... Amíg nem fenyegeti meg a fogadóst, addig úgy látszik, ezen a helyen semmi baj nem érheti, legalábbis bízik ebben.*