Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2191. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 20:37:33
Üzenet elküldve: 2021-01-18 20:37:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
//Üzleti ügyben//
*Különös, felettébb különös. Legalábbis egészen üdítő ez a változatosság, mellyel az érkező csevegő kedve megörvendezteti. A legtöbb betérő rögtön a tárgyra tér, sorjázva végeláthatatlan rendelésének kiszámíthatóan unalmas tételeit, megfosztva piperekalmárunkat lételemétől, az akár bárgyú, akár kacér, akár mindennapos fecsegés élvezetétől. Nem úgy ez a kalapos alak, ki téveszthetetlenül szóba kíván elegyedni szerény személyével.*
- Biztosíthatom róla, hogy, amennyiben ez lehetséges, még pallérozott is tudásán, ezen a téren. *Mosolyodik játékosan, szándékosan túlajnározva az ében kovács tehetségét. Nem, mintha ne gondolná igaznak, amit mond, csupán ilyen átéléssel nem áradozna róla normálisan.* Áh, azt kétlem. *Int nemet fejével a barbár vidékre való költözés eshetőségére.* Hajnaltól kifulladásig ütöget valamit az üllőn. Nem hiszem, hogy az estéjét annyi utazással töltené. *Mosolyodik, egyértelműen mímelve az ártatlanul bárgyú teremtések sajátos elbeszélő stílusát, kik hiszik butácska okfejtésük igazát. Igazi figyelme közben a sárga pillantás fókuszát igyekszik megtalálni, törekedve az esetleges későbbi igények felmérésére.
Sokat mondjuk nem kell találgatnia, az idegen hamar hozza szóba illatát, s vele együtt az egyetlen portékát, mihez ért is itt, a műhelyben. A pultra helyezett tarisznyája csatjainak megoldásába kezd, miközben röviden bólint a saját készítés megerősítésére. Mire pedig a bizonyos kedves jellemzésére kerül a sor, a férfi felületes bepillantást nyerhet annak csilingelő tartalmába. Sok, apró fiola, parafával bedugaszolva, egymás mellett, szorosan sorakozva. Kékjeit kaján vigyorral fűzné a fölé magasodó tekintetébe, a feltárt tulajdonságokat hallgatva.*
- Áh, értem. Ez esetben kizárólag a legjobbat érdemli, nemde? *Kér megerősítést az igazából evidensre.* Gondolom, a tenyerén hordozza. *Mosolya szelídülni látszik, ám incselkedő éléből keveset veszít.* Nos, lássuk csak. *Biccenti félre fejét, egy pillanatig kitartva a helyzetet, hogy utána üvegcséi között kezdjen kutatásba. Bal kezének mutatóujjával egyesével koppint végig néhány dugaszon töprengésében, miből érintőlegesen tekint csak fel, ahogy az újra nyíló ajtó zaja megüti fülét. Amennyire meg tudta figyelni, ismeretlen számára az újabb betérő, így hát várhat kiszolgálásának sorára. Már merülne is vissza az illat kiválasztás megkezdett rituáléjába, mikor az a bizonyos, mindent leleplező köszöntés elhangzik. Lélegzetvételnyi ideig még a pult lapját bámulja, ám ahogy a felismerés eléri, rókavigyort villantva emeli tekintetét az addigra bocsánatkérővé alakult sárgákba.*
- Báró úr? *Suttogja szinte hangtalan a lebuktató titulust, bal szemöldökét magas ívbe emelve. Mire viszont a mesterkalmár felfedi alakját azzal, hogy odébb lép előle, vonásai a készséges kereskedő ábrázatát tükrözik. Lerí róla, mennyire könnyen bánik arcának elrendezésével.*
- Kedves uram! *Viszonozza a köszöntést, s teret engedve a báró pakolásának, odébb vonja tarisznyáját.*
//Üzleti ügyben//
*Különös, felettébb különös. Legalábbis egészen üdítő ez a változatosság, mellyel az érkező csevegő kedve megörvendezteti. A legtöbb betérő rögtön a tárgyra tér, sorjázva végeláthatatlan rendelésének kiszámíthatóan unalmas tételeit, megfosztva piperekalmárunkat lételemétől, az akár bárgyú, akár kacér, akár mindennapos fecsegés élvezetétől. Nem úgy ez a kalapos alak, ki téveszthetetlenül szóba kíván elegyedni szerény személyével.*
- Biztosíthatom róla, hogy, amennyiben ez lehetséges, még pallérozott is tudásán, ezen a téren. *Mosolyodik játékosan, szándékosan túlajnározva az ében kovács tehetségét. Nem, mintha ne gondolná igaznak, amit mond, csupán ilyen átéléssel nem áradozna róla normálisan.* Áh, azt kétlem. *Int nemet fejével a barbár vidékre való költözés eshetőségére.* Hajnaltól kifulladásig ütöget valamit az üllőn. Nem hiszem, hogy az estéjét annyi utazással töltené. *Mosolyodik, egyértelműen mímelve az ártatlanul bárgyú teremtések sajátos elbeszélő stílusát, kik hiszik butácska okfejtésük igazát. Igazi figyelme közben a sárga pillantás fókuszát igyekszik megtalálni, törekedve az esetleges későbbi igények felmérésére.
Sokat mondjuk nem kell találgatnia, az idegen hamar hozza szóba illatát, s vele együtt az egyetlen portékát, mihez ért is itt, a műhelyben. A pultra helyezett tarisznyája csatjainak megoldásába kezd, miközben röviden bólint a saját készítés megerősítésére. Mire pedig a bizonyos kedves jellemzésére kerül a sor, a férfi felületes bepillantást nyerhet annak csilingelő tartalmába. Sok, apró fiola, parafával bedugaszolva, egymás mellett, szorosan sorakozva. Kékjeit kaján vigyorral fűzné a fölé magasodó tekintetébe, a feltárt tulajdonságokat hallgatva.*
- Áh, értem. Ez esetben kizárólag a legjobbat érdemli, nemde? *Kér megerősítést az igazából evidensre.* Gondolom, a tenyerén hordozza. *Mosolya szelídülni látszik, ám incselkedő éléből keveset veszít.* Nos, lássuk csak. *Biccenti félre fejét, egy pillanatig kitartva a helyzetet, hogy utána üvegcséi között kezdjen kutatásba. Bal kezének mutatóujjával egyesével koppint végig néhány dugaszon töprengésében, miből érintőlegesen tekint csak fel, ahogy az újra nyíló ajtó zaja megüti fülét. Amennyire meg tudta figyelni, ismeretlen számára az újabb betérő, így hát várhat kiszolgálásának sorára. Már merülne is vissza az illat kiválasztás megkezdett rituáléjába, mikor az a bizonyos, mindent leleplező köszöntés elhangzik. Lélegzetvételnyi ideig még a pult lapját bámulja, ám ahogy a felismerés eléri, rókavigyort villantva emeli tekintetét az addigra bocsánatkérővé alakult sárgákba.*
- Báró úr? *Suttogja szinte hangtalan a lebuktató titulust, bal szemöldökét magas ívbe emelve. Mire viszont a mesterkalmár felfedi alakját azzal, hogy odébb lép előle, vonásai a készséges kereskedő ábrázatát tükrözik. Lerí róla, mennyire könnyen bánik arcának elrendezésével.*
- Kedves uram! *Viszonozza a köszöntést, s teret engedve a báró pakolásának, odébb vonja tarisznyáját.*
2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 18:39:45
Üzenet elküldve: 2021-01-18 18:39:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
//Üzleti ügyben//
*A csinos dekoltázzsal rendelkező csinos lány kedvesen köszönti a pulthoz lépő igricet. Most már szentel egy kis figyelmet a páncéloknak és fegyvereknek is, mert szép számmal akadnak az állványokon. Jobbját övébe fűzi, balját vívókardjának díszes markolatán nyugtatja. Még szerencse, hogy fekete köpenye takarja, mert a markolatvédő könnyedén lebuktatná leviatándíszítésével.*
- A mesterkardok készítésének titkával is bír még a mester? Azt hallottam, hogy akad egy férfi thargföldön, akik tud kovácsolni a varázslatos fegyverekből, azt hittem, odaköltözött. *Beszélget társalgó hangnemben a szemrevaló lánnyal. Tetszik neki Winyra, máskor már sokkal közvetlenebb lenne, de mégiscsak az egyik alkalmazottal társalog éppen. Minő elfecsérelt lehetőség.
Aztán az egész egyszerre dől be, amikor a parfümnél úgy nyilatkozik, hogy a kedvesének is tetszene az illat. Persze nem zökken ki, úgy folytatja a beszélgetést, mintha semmi sem történt volna. Ám magában megjegyzi, hogy most tényleg Aenae jutott eszébe. Ez azért már felvet pár kérdést benne.*
- Saját készítés. Nocsak. *Emelkedik meg enyhén kettészelt szemöldöke. Az előkerülő fiolára pillant, majd vissza a lányra, aki kedvese felől érdeklődik.*
- Igazán kifinomult, nemes lány, valódi hercegnő. *Kezd bele a bemutatásba és akaratlanul is mosolyogni támad kedve és valamiért Aenae arca rémlik fel előtt. Viszont Winyra mosolya rég érzett éhséget ébresztget benne. Valahogyan csak feledtetni tudná vele azt az információt, hogy most a "kedvesére" hivatkozott.
Közben nyílik mögötte az ajtó, talán egy újabb vásárló lép be, de az igric nem fordít figyelmet rá, hisz ő most egy vásárló képében áll a pult másik oldalán.
Aztán az ismerősnek tetsző hang egyszerre borítja fel minden tervét és elképzelését. A báró beletörődve hunyja le sárga tekintetét és amikor kinyitja, bocsánatkérő pillantással pillant a csinos lányra, beismerve színjátéka leleplezését.
Egy félfordulattal a gnóm felé fordul, akit így már azonnal felismer.*
- Diynomit úr, örülök, hogy látom. Miben állhatunk rendelkezésére? *Kérdi és kissé félrelép, hogy Winyra is ráláthasson a férfire, hátha üzlet okán érkezett.*
- Esetleg van már hír a tanácsossal való találkozás időpontjáról? *Kérdi csevegő hangnemben és leveszi kalapját és megfordítva a pultra helyezi, hogy beledobja levetett kesztyűit.*
//Üzleti ügyben//
*A csinos dekoltázzsal rendelkező csinos lány kedvesen köszönti a pulthoz lépő igricet. Most már szentel egy kis figyelmet a páncéloknak és fegyvereknek is, mert szép számmal akadnak az állványokon. Jobbját övébe fűzi, balját vívókardjának díszes markolatán nyugtatja. Még szerencse, hogy fekete köpenye takarja, mert a markolatvédő könnyedén lebuktatná leviatándíszítésével.*
- A mesterkardok készítésének titkával is bír még a mester? Azt hallottam, hogy akad egy férfi thargföldön, akik tud kovácsolni a varázslatos fegyverekből, azt hittem, odaköltözött. *Beszélget társalgó hangnemben a szemrevaló lánnyal. Tetszik neki Winyra, máskor már sokkal közvetlenebb lenne, de mégiscsak az egyik alkalmazottal társalog éppen. Minő elfecsérelt lehetőség.
Aztán az egész egyszerre dől be, amikor a parfümnél úgy nyilatkozik, hogy a kedvesének is tetszene az illat. Persze nem zökken ki, úgy folytatja a beszélgetést, mintha semmi sem történt volna. Ám magában megjegyzi, hogy most tényleg Aenae jutott eszébe. Ez azért már felvet pár kérdést benne.*
- Saját készítés. Nocsak. *Emelkedik meg enyhén kettészelt szemöldöke. Az előkerülő fiolára pillant, majd vissza a lányra, aki kedvese felől érdeklődik.*
- Igazán kifinomult, nemes lány, valódi hercegnő. *Kezd bele a bemutatásba és akaratlanul is mosolyogni támad kedve és valamiért Aenae arca rémlik fel előtt. Viszont Winyra mosolya rég érzett éhséget ébresztget benne. Valahogyan csak feledtetni tudná vele azt az információt, hogy most a "kedvesére" hivatkozott.
Közben nyílik mögötte az ajtó, talán egy újabb vásárló lép be, de az igric nem fordít figyelmet rá, hisz ő most egy vásárló képében áll a pult másik oldalán.
Aztán az ismerősnek tetsző hang egyszerre borítja fel minden tervét és elképzelését. A báró beletörődve hunyja le sárga tekintetét és amikor kinyitja, bocsánatkérő pillantással pillant a csinos lányra, beismerve színjátéka leleplezését.
Egy félfordulattal a gnóm felé fordul, akit így már azonnal felismer.*
- Diynomit úr, örülök, hogy látom. Miben állhatunk rendelkezésére? *Kérdi és kissé félrelép, hogy Winyra is ráláthasson a férfire, hátha üzlet okán érkezett.*
- Esetleg van már hír a tanácsossal való találkozás időpontjáról? *Kérdi csevegő hangnemben és leveszi kalapját és megfordítva a pultra helyezi, hogy beledobja levetett kesztyűit.*
2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:29:46
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:29:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérve//
//Üzleti ügyben//
*Jó ideje elhagyta már a várost, így örömmel tapasztalja a pozitív változásokat. Visszatérve hírét vette annak, hogy a kovácsműhely újra üzemel, s a Wegtoreni Kereskedőházzal itt lehet üzletet kötni, vásárolni. Reményei szerint tud beszélni a mesterkalmárra, vagy a helyettesével. Ha egyiküket sem találja itt, akkor a fogadóban fog szétnézni. A daliás gnóm eléri a műhely bejárati ajtaját, amin nemes egyszerűséggel nyit be, mint bárki más. Első pillantása a pult felé irányul, ahol feltételezi, hogy foglalkoznak a vásárlókkal, üzletkötőkkel. Pár lépés után ismerős személyt pillant meg. A báró úr az, teljes életnagyságban. Egy fiatal lánnyal beszélget, aki talán a kereskedőház alkalmazottja lehet. Nem szeretne tiszteletlen lenni, mégis köszönni illedelmes lenne ebben a helyzetben.*
- Üdvözlöm báró úr, kisasszony! *Mindkét személy felé fejet hajt, mikor köszön, majd két-három lépéssel a kereskedők mögött áll meg, hogy ha elintéznivalójuk van, akkor nyugodtan beszéljék meg. A Hivatalnál hozzászokott, hogy várakozni kell, így néhány perc igazán nem okoz gondot neki.*
//Üzleti ügyben//
*Jó ideje elhagyta már a várost, így örömmel tapasztalja a pozitív változásokat. Visszatérve hírét vette annak, hogy a kovácsműhely újra üzemel, s a Wegtoreni Kereskedőházzal itt lehet üzletet kötni, vásárolni. Reményei szerint tud beszélni a mesterkalmárra, vagy a helyettesével. Ha egyiküket sem találja itt, akkor a fogadóban fog szétnézni. A daliás gnóm eléri a műhely bejárati ajtaját, amin nemes egyszerűséggel nyit be, mint bárki más. Első pillantása a pult felé irányul, ahol feltételezi, hogy foglalkoznak a vásárlókkal, üzletkötőkkel. Pár lépés után ismerős személyt pillant meg. A báró úr az, teljes életnagyságban. Egy fiatal lánnyal beszélget, aki talán a kereskedőház alkalmazottja lehet. Nem szeretne tiszteletlen lenni, mégis köszönni illedelmes lenne ebben a helyzetben.*
- Üdvözlöm báró úr, kisasszony! *Mindkét személy felé fejet hajt, mikor köszön, majd két-három lépéssel a kereskedők mögött áll meg, hogy ha elintéznivalójuk van, akkor nyugodtan beszéljék meg. A Hivatalnál hozzászokott, hogy várakozni kell, így néhány perc igazán nem okoz gondot neki.*
2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 14:26:43
Üzenet elküldve: 2021-01-18 14:26:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
*Darok nem tűnt úgy, mintha szívére venné kíséretének elmaradását, sőt, még óva is inti őt attól, hogy kövesse. Ennek hála, könnyű lélekkel és a tőle megszokott, kedélyes mosollyal érkezik vissza a vásárlótérbe, hogy az erre rendszeresített pult mögött foglalja el várakozó állását. Úgy tűnik, a korábbi csúcsforgalom lecsengőben van, amiért egészen hálás is, csupán néhány kuncsaft fordul hozzá, egyszerűbb rendelésekkel. A legutóbbi után éppen szusszanásnyi ideje is marad, mit a pultra lekönyökölve, flaskájának mérsékelt szopogatásával tölt. Éppen rejtené vissza tarisznyájába a butykost, mikor új vendéget engedve be, nyílik a műhely ajtaja. A maga természetességében fejezi be mozdulatát, nem mutatva jelét annak, hogy bármiben megzavarta volna a betérő.*
- Üdvözlöm a Kereskedelmi Központban. Winyra vagyok, szolgálatára. *Köszönti az érkezőt, kedvesen mosolyogva. Jó vágású férfi, ez tagadhatatlan, ahogy az is, hogy kalmárlányunk kékjei szemtelenül elkalandoznak az idegen alakján.*
- Igen, ráfértek már a városra a szolgálatai. *Feleli bájos egyetértéssel mosolyogva, ahogy pillantása megállapodik az azt kereső, sárga tekintetben. Közeledésével kénytelen fel is szegni fejét, hiszen a magasságkülönbség közöttük így érvényesül csak igazán. Win átlagosnak mondható magasságát könnyedén maga alá utasítja a daliás termet. Az illatát ért elismerő szavak, amellett, hogy derűs vonásokba rendezik ábrázatát, némiképp meglepetésként is érik. Kellemes bólintással nyugtázza, hogy korábbi számításai, miszerint a fegyver után nézelődő férfiak közül is akadhat kereslete, beigazolódni látszanak. Kár, hogy még nincs meg a megfelelő készlete.*
- Önnek pedig igazán kifinomult a szaglása. *Bókol vissza, miközben tarisznyájáért nyúlva, a pultra helyezi azt, maga elé.* Parfüm, igen, a saját készítésem. *Bólint, hogy igazolja kérdezője sejtését.* Ez a konkrét illat nem, de ha mesél egy keveset a kedveséről, biztosan találunk megfelelőt a számára. Például mivel foglalkozik? Miben leli kedvét?
*Arca készségességéről árulkodik, szemöldökei érdeklődő ívben emelkednek homlokába. Ajkának kedélyes íve mit sem veszít görbületéből, nem apasztja érdeklődését a férfi társas mivolta.*
*Darok nem tűnt úgy, mintha szívére venné kíséretének elmaradását, sőt, még óva is inti őt attól, hogy kövesse. Ennek hála, könnyű lélekkel és a tőle megszokott, kedélyes mosollyal érkezik vissza a vásárlótérbe, hogy az erre rendszeresített pult mögött foglalja el várakozó állását. Úgy tűnik, a korábbi csúcsforgalom lecsengőben van, amiért egészen hálás is, csupán néhány kuncsaft fordul hozzá, egyszerűbb rendelésekkel. A legutóbbi után éppen szusszanásnyi ideje is marad, mit a pultra lekönyökölve, flaskájának mérsékelt szopogatásával tölt. Éppen rejtené vissza tarisznyájába a butykost, mikor új vendéget engedve be, nyílik a műhely ajtaja. A maga természetességében fejezi be mozdulatát, nem mutatva jelét annak, hogy bármiben megzavarta volna a betérő.*
- Üdvözlöm a Kereskedelmi Központban. Winyra vagyok, szolgálatára. *Köszönti az érkezőt, kedvesen mosolyogva. Jó vágású férfi, ez tagadhatatlan, ahogy az is, hogy kalmárlányunk kékjei szemtelenül elkalandoznak az idegen alakján.*
- Igen, ráfértek már a városra a szolgálatai. *Feleli bájos egyetértéssel mosolyogva, ahogy pillantása megállapodik az azt kereső, sárga tekintetben. Közeledésével kénytelen fel is szegni fejét, hiszen a magasságkülönbség közöttük így érvényesül csak igazán. Win átlagosnak mondható magasságát könnyedén maga alá utasítja a daliás termet. Az illatát ért elismerő szavak, amellett, hogy derűs vonásokba rendezik ábrázatát, némiképp meglepetésként is érik. Kellemes bólintással nyugtázza, hogy korábbi számításai, miszerint a fegyver után nézelődő férfiak közül is akadhat kereslete, beigazolódni látszanak. Kár, hogy még nincs meg a megfelelő készlete.*
- Önnek pedig igazán kifinomult a szaglása. *Bókol vissza, miközben tarisznyájáért nyúlva, a pultra helyezi azt, maga elé.* Parfüm, igen, a saját készítésem. *Bólint, hogy igazolja kérdezője sejtését.* Ez a konkrét illat nem, de ha mesél egy keveset a kedveséről, biztosan találunk megfelelőt a számára. Például mivel foglalkozik? Miben leli kedvét?
*Arca készségességéről árulkodik, szemöldökei érdeklődő ívben emelkednek homlokába. Ajkának kedélyes íve mit sem veszít görbületéből, nem apasztja érdeklődését a férfi társas mivolta.*
2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:53:12
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:53:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
*Az erdőszéli tisztásról a kölcsönkapott lóval egyenesen az egykori kovácsműhely épülete elé léptet, hogy ott lecsusszanjon a nyeregből és kikösse a hátast az arra alkalmas helyre. Eléggé átfagyott az úton, bár neki sokkal jobb ruhái vannak, mint két csatlósának, akik vele voltak. A kesztyűje is minőségi darab, ahogy ruháinak minden eleme. Bár most eléggé "viharvert" állapotban van, ami nála annyit jelent, hogy meggyűrődött a nyeregtől a nadrágja és a ló farától poros a köpenyének alja. És körülbelül ennyi.
A Kereskedelmi Központ Aztyan ötlete volt. Talán egy idő után már nem úgy fogják emlegetni, hogy "Kovácsműhely", hanem mint az artheniori kereskedelmi élet központja.
Szótlan elindul az ajtó elé és kinyitva belép a vásárlótérbe. Úgy néz szét, mintha először járna a helyen és valahol igaz is, mert ügyei mindig másfelé szólították, így nem igazán volt alkalma megnézni, milyen változások történtek itt.*
- Szép napot, kisasszony! *Elsőként nem a fegyverek és a páncélok ragadják meg a figyelmét, hanem a szemrevaló lány a pult mögött. Nem követi el azt a hibát, amit a bárgyú férfiak szoktak, hogy azonnal a kedvesen nyitott dekoltázsra fókuszálnak, az egészet nézi, nem a részleteket. És amit lát, igazán kedvérevaló.*
- Nem jártam még itt, mióta a mester elhagyta a várost. De úgy látom, visszatért. Ez remek hír. *Mosolyodik el barátságosan, sárga tekintete a lányét keresi. Nem hazudik, hisz valóban nem járt még az épületben, de ez a kis játék most üdítően hat a hidegben eltompult elméjére.*
- Kisasszony, engedje meg, hogy elmondjam, nagyon kellemes az illata. Ez valamiféle parfüm? Ha kapható itt, szívesen vásárolnék a kedvesemnek belőle.*Lép közelebb a pulthoz, ahol a csinos lány áll. Aztyan remek munkát végzett, ez már kétségtelen. Az ostoba ficsúrok már csak emiatt a gyönyörű teremtés miatt is bejönnek és vesznek egy-egy apróságot, csak hogy láthassák. De biztos benne, hogy a wegotreni intéző nem csak azért alkalmazza a lányt, mert csinos, biztosan van valami még.*
*Az erdőszéli tisztásról a kölcsönkapott lóval egyenesen az egykori kovácsműhely épülete elé léptet, hogy ott lecsusszanjon a nyeregből és kikösse a hátast az arra alkalmas helyre. Eléggé átfagyott az úton, bár neki sokkal jobb ruhái vannak, mint két csatlósának, akik vele voltak. A kesztyűje is minőségi darab, ahogy ruháinak minden eleme. Bár most eléggé "viharvert" állapotban van, ami nála annyit jelent, hogy meggyűrődött a nyeregtől a nadrágja és a ló farától poros a köpenyének alja. És körülbelül ennyi.
A Kereskedelmi Központ Aztyan ötlete volt. Talán egy idő után már nem úgy fogják emlegetni, hogy "Kovácsműhely", hanem mint az artheniori kereskedelmi élet központja.
Szótlan elindul az ajtó elé és kinyitva belép a vásárlótérbe. Úgy néz szét, mintha először járna a helyen és valahol igaz is, mert ügyei mindig másfelé szólították, így nem igazán volt alkalma megnézni, milyen változások történtek itt.*
- Szép napot, kisasszony! *Elsőként nem a fegyverek és a páncélok ragadják meg a figyelmét, hanem a szemrevaló lány a pult mögött. Nem követi el azt a hibát, amit a bárgyú férfiak szoktak, hogy azonnal a kedvesen nyitott dekoltázsra fókuszálnak, az egészet nézi, nem a részleteket. És amit lát, igazán kedvérevaló.*
- Nem jártam még itt, mióta a mester elhagyta a várost. De úgy látom, visszatért. Ez remek hír. *Mosolyodik el barátságosan, sárga tekintete a lányét keresi. Nem hazudik, hisz valóban nem járt még az épületben, de ez a kis játék most üdítően hat a hidegben eltompult elméjére.*
- Kisasszony, engedje meg, hogy elmondjam, nagyon kellemes az illata. Ez valamiféle parfüm? Ha kapható itt, szívesen vásárolnék a kedvesemnek belőle.*Lép közelebb a pulthoz, ahol a csinos lány áll. Aztyan remek munkát végzett, ez már kétségtelen. Az ostoba ficsúrok már csak emiatt a gyönyörű teremtés miatt is bejönnek és vesznek egy-egy apróságot, csak hogy láthassák. De biztos benne, hogy a wegotreni intéző nem csak azért alkalmazza a lányt, mert csinos, biztosan van valami még.*
2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:42:14
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:42:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Winyra//
*Winyra és Kolossz bemutatkozása megtörténik. A nőstény mosolygósan meghajol, amikor bemutatkozik a csataménnek, amitől Darok is vigyorogni kezd a sisak alatt. Büszkeségét a kereskedő emberlány is értékeli, bár ahogy elnézi, lehet, hogy tart a lovaktól. Nem meri megsimogatni Kolossz-t, ami részben érthető is a hatalmas és erős csatamén mellett állva. Barátja kissé idegesen pillantgat vissza a fogadótérbe, mintha valami zavarná, vagy aggasztaná. A csataménről, lefelé nyújtott kezét most nem fogadja el a másik. Kezét lassan visszahúzza, miközben meghallgatja a magyarázatot. Teljesen érthető, hogy nem maradhat üresen a kereskedőház. Látja a másikon az őszinte sajnálatot, így egyáltalán nem haragszik meg rá.*
- Nem haragszom Winyra. Maradj csak és tarts a frontot. *Hangja barátságos, egy kicsit sem morcos, vagy dühös. A későbbi becsatlakozáson elgondolkodik, de ezt most neki kell elutasítania.*
- Jobb szeretném, ha itt maradnál. Amíg nem rendeződik az idegen helyzete, addig ne merészkedj ki egyedül. *Ez csupán egy aggódó tanács a részéről, hiszen a nőstény oda megy, ahová szeretne, de feleslegesen nem szeretné bajba keverni.*
- Jövök hamar vissza. *Megnyugtatja a másikat, hogy nem tart el sokáig új vértjének a kipróbálása. Egy páncélos biccentés után megsarkantyúzza a csatamént, aki hatalmas robajjal indul el, könnyed vágtában a kaszárnya felé.*
*Winyra és Kolossz bemutatkozása megtörténik. A nőstény mosolygósan meghajol, amikor bemutatkozik a csataménnek, amitől Darok is vigyorogni kezd a sisak alatt. Büszkeségét a kereskedő emberlány is értékeli, bár ahogy elnézi, lehet, hogy tart a lovaktól. Nem meri megsimogatni Kolossz-t, ami részben érthető is a hatalmas és erős csatamén mellett állva. Barátja kissé idegesen pillantgat vissza a fogadótérbe, mintha valami zavarná, vagy aggasztaná. A csataménről, lefelé nyújtott kezét most nem fogadja el a másik. Kezét lassan visszahúzza, miközben meghallgatja a magyarázatot. Teljesen érthető, hogy nem maradhat üresen a kereskedőház. Látja a másikon az őszinte sajnálatot, így egyáltalán nem haragszik meg rá.*
- Nem haragszom Winyra. Maradj csak és tarts a frontot. *Hangja barátságos, egy kicsit sem morcos, vagy dühös. A későbbi becsatlakozáson elgondolkodik, de ezt most neki kell elutasítania.*
- Jobb szeretném, ha itt maradnál. Amíg nem rendeződik az idegen helyzete, addig ne merészkedj ki egyedül. *Ez csupán egy aggódó tanács a részéről, hiszen a nőstény oda megy, ahová szeretne, de feleslegesen nem szeretné bajba keverni.*
- Jövök hamar vissza. *Megnyugtatja a másikat, hogy nem tart el sokáig új vértjének a kipróbálása. Egy páncélos biccentés után megsarkantyúzza a csatamént, aki hatalmas robajjal indul el, könnyed vágtában a kaszárnya felé.*
2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-17 18:25:37
Üzenet elküldve: 2021-01-17 18:25:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Darok//
*Aztyan szavakkal is megerősíti piperekalmárunk sejtését, miszerint nincs kifogása az ellen, hogy a Kaszárnyába kísérje az új páncélzat tulajdonosát. Mosolyogva biccent az engedélyre, mit vigyorrá szélesít, mire kettesben marad Darokkal. Mivel barátja hátrébb invitálja, nyomába szegődik, s egészen addig követi, míg a lovak helyéhez nem érnek. Ekkor derül fény a korábbi tréfa által említett hím valós kilétére. Bár nem látja a másik arcát, gyanítja, hogy vonásai vidámak, hanghordozásából mindenképpen erre következtet. Az ő ábrázatán is megfigyelhetőek a lelkesedés jelei, bár eggyel talán visszafogottabban, mint korábban, a páncél láttán.*
- Nagyon örülök, Kolossz! *Hajol meg azért mosolygósan a termetes állatot üdvözölve. Nem mondhatni, hogy különös rajongással viseltetne a lovak felé, ám a szépet elismeri, a paripa küllemére pedig igazán nem lehet kifogása.*
- De, kétségkívül az! *Biccent is egyetértésében, mikor pedig megnyugtatták, hogy nem bánt, közelebb is sétál a hátashoz. Nem próbálja megsimogatni, csupán fél tekintetét keresi, ahogy oldalvást megállapodik mellette. Saját szemének sarkából viszont arra lesz figyelmes, hogy Merchen is elhagyja a Kovácsműhely épületét. Magában már csóválja fejét, nem lesz ez így jó. Ha ő is lelép, egy kereskedő sem marad a helyszínen. Hirtelen elkalandozásából Darok rímpárjára ocsúdik, hogy kékjeivel a vörös szempárt keresse. Helyette annak felé nyújtott, páncél fedte karjánál akad el, mi így, fémbe burkolva, még erőteljesebb benyomást kelt. Végül mégis felemeli pillantását, hogy sajnálkozva szólaljon meg.*
- Ne haragudj, de úgy tűnik, mégsem tarthatok veled. *Görbülnek lefelé általában vidám ajkai.* Most láttam, hogy a szőke tündér is lelépett. Azt hiszem, tartanom kéne a frontot, legalább amíg Aztyan visszaér. *Hangja őszinte megbánásról árulkodik, hiszen valóban szívesen nézte volna meg, ahogy az új vértezet kipróbálásra kerül. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lovaglás elmulasztását annyira nem sajnálja.*
- Menj csak, én pedig, ha tehetem, utánad indulok. Gyalogszerrel sincs messze. *Mosolyodik el újból, biztató jelleggel. Ha pedig barátja így tesz, s a búcsúzást is megejtik, kötelességtudóan visszasétál a vásárlótérbe.*
*Aztyan szavakkal is megerősíti piperekalmárunk sejtését, miszerint nincs kifogása az ellen, hogy a Kaszárnyába kísérje az új páncélzat tulajdonosát. Mosolyogva biccent az engedélyre, mit vigyorrá szélesít, mire kettesben marad Darokkal. Mivel barátja hátrébb invitálja, nyomába szegődik, s egészen addig követi, míg a lovak helyéhez nem érnek. Ekkor derül fény a korábbi tréfa által említett hím valós kilétére. Bár nem látja a másik arcát, gyanítja, hogy vonásai vidámak, hanghordozásából mindenképpen erre következtet. Az ő ábrázatán is megfigyelhetőek a lelkesedés jelei, bár eggyel talán visszafogottabban, mint korábban, a páncél láttán.*
- Nagyon örülök, Kolossz! *Hajol meg azért mosolygósan a termetes állatot üdvözölve. Nem mondhatni, hogy különös rajongással viseltetne a lovak felé, ám a szépet elismeri, a paripa küllemére pedig igazán nem lehet kifogása.*
- De, kétségkívül az! *Biccent is egyetértésében, mikor pedig megnyugtatták, hogy nem bánt, közelebb is sétál a hátashoz. Nem próbálja megsimogatni, csupán fél tekintetét keresi, ahogy oldalvást megállapodik mellette. Saját szemének sarkából viszont arra lesz figyelmes, hogy Merchen is elhagyja a Kovácsműhely épületét. Magában már csóválja fejét, nem lesz ez így jó. Ha ő is lelép, egy kereskedő sem marad a helyszínen. Hirtelen elkalandozásából Darok rímpárjára ocsúdik, hogy kékjeivel a vörös szempárt keresse. Helyette annak felé nyújtott, páncél fedte karjánál akad el, mi így, fémbe burkolva, még erőteljesebb benyomást kelt. Végül mégis felemeli pillantását, hogy sajnálkozva szólaljon meg.*
- Ne haragudj, de úgy tűnik, mégsem tarthatok veled. *Görbülnek lefelé általában vidám ajkai.* Most láttam, hogy a szőke tündér is lelépett. Azt hiszem, tartanom kéne a frontot, legalább amíg Aztyan visszaér. *Hangja őszinte megbánásról árulkodik, hiszen valóban szívesen nézte volna meg, ahogy az új vértezet kipróbálásra kerül. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lovaglás elmulasztását annyira nem sajnálja.*
- Menj csak, én pedig, ha tehetem, utánad indulok. Gyalogszerrel sincs messze. *Mosolyodik el újból, biztató jelleggel. Ha pedig barátja így tesz, s a búcsúzást is megejtik, kötelességtudóan visszasétál a vásárlótérbe.*
2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-16 07:44:05
Üzenet elküldve: 2021-01-16 07:44:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Win, Aztyan, Darok//
*Arja dicsérő szavai megnyugtatják, hogy a páncél nem csak önmagában, de rajta is jól áll. Még fültanúja annak, hogy a kalandor emberlány valami veszélyesebb helyzetet mesél el, amit nemrég élt át. Ezeket hallva, már biztos benne, hogy Winyra-val jó a megállapításuk, hogy Arja igazi kalandor. Veszélyes foglalkozás, főleg egy fiatal nősténynek, de eddig úgy látszik ügyesen megúszta. Közben Aztyan szállóigévé lett mondatára tisztelettel bólint. „A legjobbat adom és a legjobbat várom el.” Ez tényleg igaz az intézőre, és nagyon jól illik rá, mert valóban így is cselekszik. Darok büszkén viseli a vörös leviatán díszítésű páncélját, amiben úgy érzi, hogy egyszerű nemesi háznál itt jóval többet képvisel. A heges arcú áldására és jókívánságaira, újfent enyhén meghajtja magát köszönete jeléül. Nagy örömmel fogadja a jóváhagyást a páncélja kipróbálására. A másik kettős a biztonság kedvéért felkészülnek az idegenre, aki a két nőstényüket kísérte egy jó darabon. Jobb az elővigyázatosság, s így már Darok nyugodtan engedi el a kettőst. Miután ketten maradnak a figyelme teljes egészében Winyraé. A sisak alatt vigyorogva konstatálja, hogy barátja vele tart a vértezet próbájában. Ha Aztyan is áldását adja Winyra távozására, akkor elindulhatnak hátra, ahol a lovak vannak.*
- Bemutatom az említett hímet. *Sejtelmesen fordul a csatamén felé, akit szintén nemrég kapott.*
- Kolossz, a csatamén. Aztyan másik nagylelkű szerzeménye. *Nagy örömmel mutatja be a hatalmas csatalovat barátjának, amire átlagos ember csak sámlival tudna felülni. Darok magasságával viszont nem lesz gond a felüléssel.*
- Mit szólsz? Nem gyönyörű állat? *Nagy lelkesedéssel mutatja be hátasát a nősténynek, remélve, hogy egy szép és erőteljes csatamén a tetszésére válhat a kereskedő emberlánynak.*
- Ne félj tőle. Nem bánt. *Közelebb lép Kolossz-hoz és felszerszámozza. Ezután kivezeti a műhely hátsó részénél az utca részre. A felszerszámozott csataménre Darok egy gyakorlott mozdulattal pattan fel, mint akin nem is lenne ilyen súlyos páncél. Kezét vígan nyújtja Winyra felé.*
- Add a kezed szép leány! A sötét lovag mosolyog reád. *Halkan nevet az elcsépelt emberi rímekkel, de van olyan jó kedve, hogy ez sem zavarja. Ha barátja elfogadja a feléje nyújtott páncélos kezet, akkor óvatosan, de határozottan felsegíti maga mögé, Kolossz hátára.*
- Kapaszkodj a derekamba! *Ha a másik is benne van, akkor nincs más hátra, mint elindulni. Sarkaival indulásra készteti a csatamént, aki a páncélos lovaggal megindulva robajhoz hasonló léptekkel indul meg. Útjuk a kaszárnya felé tart, s ha egy kicsit szabadabb részt lát maguk előtt, akkor könnyűvágtára gyorsítja lovát, ami városban még mindig nem gyors, de egy kicsit érzékelteti a hatalmas csatamén erejét és gyorsaságát.*
*Arja dicsérő szavai megnyugtatják, hogy a páncél nem csak önmagában, de rajta is jól áll. Még fültanúja annak, hogy a kalandor emberlány valami veszélyesebb helyzetet mesél el, amit nemrég élt át. Ezeket hallva, már biztos benne, hogy Winyra-val jó a megállapításuk, hogy Arja igazi kalandor. Veszélyes foglalkozás, főleg egy fiatal nősténynek, de eddig úgy látszik ügyesen megúszta. Közben Aztyan szállóigévé lett mondatára tisztelettel bólint. „A legjobbat adom és a legjobbat várom el.” Ez tényleg igaz az intézőre, és nagyon jól illik rá, mert valóban így is cselekszik. Darok büszkén viseli a vörös leviatán díszítésű páncélját, amiben úgy érzi, hogy egyszerű nemesi háznál itt jóval többet képvisel. A heges arcú áldására és jókívánságaira, újfent enyhén meghajtja magát köszönete jeléül. Nagy örömmel fogadja a jóváhagyást a páncélja kipróbálására. A másik kettős a biztonság kedvéért felkészülnek az idegenre, aki a két nőstényüket kísérte egy jó darabon. Jobb az elővigyázatosság, s így már Darok nyugodtan engedi el a kettőst. Miután ketten maradnak a figyelme teljes egészében Winyraé. A sisak alatt vigyorogva konstatálja, hogy barátja vele tart a vértezet próbájában. Ha Aztyan is áldását adja Winyra távozására, akkor elindulhatnak hátra, ahol a lovak vannak.*
- Bemutatom az említett hímet. *Sejtelmesen fordul a csatamén felé, akit szintén nemrég kapott.*
- Kolossz, a csatamén. Aztyan másik nagylelkű szerzeménye. *Nagy örömmel mutatja be a hatalmas csatalovat barátjának, amire átlagos ember csak sámlival tudna felülni. Darok magasságával viszont nem lesz gond a felüléssel.*
- Mit szólsz? Nem gyönyörű állat? *Nagy lelkesedéssel mutatja be hátasát a nősténynek, remélve, hogy egy szép és erőteljes csatamén a tetszésére válhat a kereskedő emberlánynak.*
- Ne félj tőle. Nem bánt. *Közelebb lép Kolossz-hoz és felszerszámozza. Ezután kivezeti a műhely hátsó részénél az utca részre. A felszerszámozott csataménre Darok egy gyakorlott mozdulattal pattan fel, mint akin nem is lenne ilyen súlyos páncél. Kezét vígan nyújtja Winyra felé.*
- Add a kezed szép leány! A sötét lovag mosolyog reád. *Halkan nevet az elcsépelt emberi rímekkel, de van olyan jó kedve, hogy ez sem zavarja. Ha barátja elfogadja a feléje nyújtott páncélos kezet, akkor óvatosan, de határozottan felsegíti maga mögé, Kolossz hátára.*
- Kapaszkodj a derekamba! *Ha a másik is benne van, akkor nincs más hátra, mint elindulni. Sarkaival indulásra készteti a csatamént, aki a páncélos lovaggal megindulva robajhoz hasonló léptekkel indul meg. Útjuk a kaszárnya felé tart, s ha egy kicsit szabadabb részt lát maguk előtt, akkor könnyűvágtára gyorsítja lovát, ami városban még mindig nem gyors, de egy kicsit érzékelteti a hatalmas csatamén erejét és gyorsaságát.*
2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-15 16:12:36
Üzenet elküldve: 2021-01-15 16:12:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ebrendelés//
*Merchen maga nem veti meg az erőszakot, sőt, igazán kedvére való, pusztán tisztában van vele, hogy ebben sosem lesz a legnagyobb, sem a legjobb harcos valaha. Hamar megtanulta, hogy Teysus neki más utat szán, s ezért is igyekszik abban jó lenni, amihez tehetsége van, azonban ettől még mindig csodálattal tölti el, ha valaki például boszorkányvadászatra készül. Arelow válaszát elgondolkodik egy kicsit, majd csakis helyeselni tud. *
-Igaza lehet, jó uram. Igaza lehet.
*Mindenesetre mégsem hasztalan a tanácsa, fel is írja a többi mellé az olajat. Kárára nem fog válni. *
-Természetesen uram.
*Felviszi a listára azt is, az eledelt. *
-Viszont látásra!
*Köszön el ő maga is jó hangosan, majd ha távozik a lovag a papírost biztos helyre teszi a pultban, majd Aztyant keresi meg gyorsan, ha még ott találja. *
-Elnézést Aztyan, elmennék egy kicsit. Arelow pazar bevasarló listát adott le, a pultban megtalálod majd.
*Majd, a választ persze megvárva elindul öregbíteni a Kalmár hírnevét. *
*Merchen maga nem veti meg az erőszakot, sőt, igazán kedvére való, pusztán tisztában van vele, hogy ebben sosem lesz a legnagyobb, sem a legjobb harcos valaha. Hamar megtanulta, hogy Teysus neki más utat szán, s ezért is igyekszik abban jó lenni, amihez tehetsége van, azonban ettől még mindig csodálattal tölti el, ha valaki például boszorkányvadászatra készül. Arelow válaszát elgondolkodik egy kicsit, majd csakis helyeselni tud. *
-Igaza lehet, jó uram. Igaza lehet.
*Mindenesetre mégsem hasztalan a tanácsa, fel is írja a többi mellé az olajat. Kárára nem fog válni. *
-Természetesen uram.
*Felviszi a listára azt is, az eledelt. *
-Viszont látásra!
*Köszön el ő maga is jó hangosan, majd ha távozik a lovag a papírost biztos helyre teszi a pultban, majd Aztyant keresi meg gyorsan, ha még ott találja. *
-Elnézést Aztyan, elmennék egy kicsit. Arelow pazar bevasarló listát adott le, a pultban megtalálod majd.
*Majd, a választ persze megvárva elindul öregbíteni a Kalmár hírnevét. *
2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:42:21
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ebrendelés//
* A kezdeti formaságokat gyorsan megejtik, így aztán hamarosan a páncélos már a körülményes rendelését adja lefelé. Csak, hogy megelőzze a felesleges kérdéseket, még azt is elárulja, hogy miért is akarja ezeket az állatokat. Úgy tűnik, hogy túlgondolta viszont ezt a dolgot.*
- Inkább csak átlagos.* Nem szeret hencegni, bár lőni az tud nem tartja magát még annyira kiemelkedően jónak. Bele kezd a kicsi saját kérdésének elmondásába, de végül félbemarad. Inkább valami jó tanácsot szeretne adni neki, amire Arelow kíváncsian hajol közelebb.*
- Halljuk!* Biztatja, mert minden jó tanács jól jön. Ez se hangzik éppen rosszul.*
- Igaza van félig. Ha a pirtianesi mesterpallos önmagában nem képes elpusztítani, akkor megette a fene azt a tüzet. Viszont önmagában az eldobott olajos lámpás maga is fegyver. Írjon fel egyet egy üveg olajjal együtt, de azért a biztonság kedvéért még egy fáklyát is. Valószínűleg az átkozott rejtekét fel fogom gyújtani.* Na megint előrébb van egy kicsit. Szép kis lista lett, amivel már meg fognak dolgozni. Mondják is neki, hogy jöjjön vissza holnap.*
- Jól van úgy lesz. Holnap visszatérek.* Már köszönne elfelé, amikor még egy valami eszébe jut.*
- Jaj, hát majdnem elfelejtettem. Még írjon oda egy zsák ragadozó takarmányt is! Valamit enniük is kell majd.* Most már teljes a lista véleménye szerint. Indulni is készül.*
- Akkor holnap vissza is térek. A viszont látásra!* Azzal távozik az épületből.*
* A kezdeti formaságokat gyorsan megejtik, így aztán hamarosan a páncélos már a körülményes rendelését adja lefelé. Csak, hogy megelőzze a felesleges kérdéseket, még azt is elárulja, hogy miért is akarja ezeket az állatokat. Úgy tűnik, hogy túlgondolta viszont ezt a dolgot.*
- Inkább csak átlagos.* Nem szeret hencegni, bár lőni az tud nem tartja magát még annyira kiemelkedően jónak. Bele kezd a kicsi saját kérdésének elmondásába, de végül félbemarad. Inkább valami jó tanácsot szeretne adni neki, amire Arelow kíváncsian hajol közelebb.*
- Halljuk!* Biztatja, mert minden jó tanács jól jön. Ez se hangzik éppen rosszul.*
- Igaza van félig. Ha a pirtianesi mesterpallos önmagában nem képes elpusztítani, akkor megette a fene azt a tüzet. Viszont önmagában az eldobott olajos lámpás maga is fegyver. Írjon fel egyet egy üveg olajjal együtt, de azért a biztonság kedvéért még egy fáklyát is. Valószínűleg az átkozott rejtekét fel fogom gyújtani.* Na megint előrébb van egy kicsit. Szép kis lista lett, amivel már meg fognak dolgozni. Mondják is neki, hogy jöjjön vissza holnap.*
- Jól van úgy lesz. Holnap visszatérek.* Már köszönne elfelé, amikor még egy valami eszébe jut.*
- Jaj, hát majdnem elfelejtettem. Még írjon oda egy zsák ragadozó takarmányt is! Valamit enniük is kell majd.* Most már teljes a lista véleménye szerint. Indulni is készül.*
- Akkor holnap vissza is térek. A viszont látásra!* Azzal távozik az épületből.*
2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-14 21:57:18
Üzenet elküldve: 2021-01-14 21:57:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Win, Aztyan, Darok//
*Készségesen segít barátja felpáncélozásában, azt nem mondhatni, hogy gyakorlott, de azért magabiztos mozdulatokkal csatolva be a már sokat emlegetett illesztéseket. Akad, amelyik eléréséhez bizony lábujjhegyre kell emelkednie, ám kisvártatva így is megoldja a problémásan hozzáférhető elemek dolgát is. Úgy tűnik segítsége valóban hathatós, Daroknak sincs rá panasza, így vigyorogva fogadja háláját, némi elképedéssel tekintetében. Ha nem ismerné az orkot, kit e lovagi vértezet eltakar, hát csak vigyázban, zabszemmel a fenekében merészelne jelenlétében sétálgatni. Legalábbis minden mozdulatát megfontolná. Így viszont csak büszkeséget érez és elragadtatást, nem tévedett sokat azzal a délcegséggel.
Ekkor, Arja után Aztyan is csatlakozik csoportosulásukhoz, elsőként a kalandor lányt üdvözölve, majd Darokkal váltva néhány szót. Saját részéről mosolygós biccentéssel üdvözli az intézőt társaságukban, ám ennél többet egyelőre nem szól, igazán nem akarja megzavarni egyik társalgást sem. Elsőként Arja javaslatára reagálva szólal meg, mi szerint egy darabon mehetnének együtt.*
- Igen, legalább, amíg körül nézünk. A legutóbb egy pad mögött guggolt, reméljük azóta nem rejtőzött el jobban. *Osztja a többiek nézetét az óvatossággal kapcsolatban. A különös alak fejtegetése pedig folytatódik, mihez ő is intéz némi kiegészítést.*
- Korábban már összefutottam vele. Talpig páncélozott alak, kissé zavarodottnak tűnt. Váltig állította, hogy valamilyen bűnbanda tagja vagyok. Akkor még nem is aggódtam miatta, de most, hogy ennyi idő múlva újra felbukkant, hát nem is tudom... *Grimaszol röviden, rosszérzését kifejezendő. Aztyan nyugtató szavaira valamivel oldottabb vonásokkal biccent, halványan mosolyogva.
Felvértezett cimborája invitálásával kapcsolatban csupán akkor nyilatkozik, mikor a heges arcú pár pillanatra Merchenhez távozik.*
- Egy ilyen invitálásnak hogyan tudnék ellenállni? *Egyezik bele játékos mosollyal, betársulva a hím mókázásába.* Igazán kíváncsivá tettél. *Fűzi tovább rókavigyorral a tréfát, igyekezve viszonozni a másik ugratását. Mire ezt megvitatják, s társnője is felfegyverzi magát, a heges arcú is visszatér rövid kitérőjéről. Nem úgy tűnik neki, hogy ellenére lenne az, hogy a szőke tündért magára hagyva szerény személye is a társasággal tartson, így kedélyesen biccent a kérdésre.*
- Remélem nem gond, ha Darokkal tartok. *Kér végül mégis megerősítést. Igazán nem szeretné, ha az intéző haszontalan, munkakerülő kalmárnak tartaná. Persze, amíg nem lesz áruba bocsátható készlete, addig óhatatlanul is ennek érzi magát.*
*Készségesen segít barátja felpáncélozásában, azt nem mondhatni, hogy gyakorlott, de azért magabiztos mozdulatokkal csatolva be a már sokat emlegetett illesztéseket. Akad, amelyik eléréséhez bizony lábujjhegyre kell emelkednie, ám kisvártatva így is megoldja a problémásan hozzáférhető elemek dolgát is. Úgy tűnik segítsége valóban hathatós, Daroknak sincs rá panasza, így vigyorogva fogadja háláját, némi elképedéssel tekintetében. Ha nem ismerné az orkot, kit e lovagi vértezet eltakar, hát csak vigyázban, zabszemmel a fenekében merészelne jelenlétében sétálgatni. Legalábbis minden mozdulatát megfontolná. Így viszont csak büszkeséget érez és elragadtatást, nem tévedett sokat azzal a délcegséggel.
Ekkor, Arja után Aztyan is csatlakozik csoportosulásukhoz, elsőként a kalandor lányt üdvözölve, majd Darokkal váltva néhány szót. Saját részéről mosolygós biccentéssel üdvözli az intézőt társaságukban, ám ennél többet egyelőre nem szól, igazán nem akarja megzavarni egyik társalgást sem. Elsőként Arja javaslatára reagálva szólal meg, mi szerint egy darabon mehetnének együtt.*
- Igen, legalább, amíg körül nézünk. A legutóbb egy pad mögött guggolt, reméljük azóta nem rejtőzött el jobban. *Osztja a többiek nézetét az óvatossággal kapcsolatban. A különös alak fejtegetése pedig folytatódik, mihez ő is intéz némi kiegészítést.*
- Korábban már összefutottam vele. Talpig páncélozott alak, kissé zavarodottnak tűnt. Váltig állította, hogy valamilyen bűnbanda tagja vagyok. Akkor még nem is aggódtam miatta, de most, hogy ennyi idő múlva újra felbukkant, hát nem is tudom... *Grimaszol röviden, rosszérzését kifejezendő. Aztyan nyugtató szavaira valamivel oldottabb vonásokkal biccent, halványan mosolyogva.
Felvértezett cimborája invitálásával kapcsolatban csupán akkor nyilatkozik, mikor a heges arcú pár pillanatra Merchenhez távozik.*
- Egy ilyen invitálásnak hogyan tudnék ellenállni? *Egyezik bele játékos mosollyal, betársulva a hím mókázásába.* Igazán kíváncsivá tettél. *Fűzi tovább rókavigyorral a tréfát, igyekezve viszonozni a másik ugratását. Mire ezt megvitatják, s társnője is felfegyverzi magát, a heges arcú is visszatér rövid kitérőjéről. Nem úgy tűnik neki, hogy ellenére lenne az, hogy a szőke tündért magára hagyva szerény személye is a társasággal tartson, így kedélyesen biccent a kérdésre.*
- Remélem nem gond, ha Darokkal tartok. *Kér végül mégis megerősítést. Igazán nem szeretné, ha az intéző haszontalan, munkakerülő kalmárnak tartaná. Persze, amíg nem lesz áruba bocsátható készlete, addig óhatatlanul is ennek érzi magát.*
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-14 21:16:41
Üzenet elküldve: 2021-01-14 21:16:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ebrendelés//
*Éppen hagyná, hogy szóhoz jusson a lovag, amikor Aztyan lepi meg hirtelen. De persze hamar kiderül, hogy miről is van szó, így csak biccent egyet, bár egyébként is úgy bánt volna vele, de ezt szükségtelen hangosan kimondania. Szinte biztos benne, hogy ez a kis színjáték inkább a kuncsaftnak szól, mintsem neki.*
-Természetesen!
*Feleli a miheztartás végett. Halkan kuncog Arelow tréjáfán, de szó mi szó, valahol igaza van.*
-Meg kell mondjam, hogy tényleg nem mozgok ilyen körökben.
*Zsivány mosolyt ültet arcára, ahogy tovább hallgatja , hogy lényegében miért is érkezett a másik. Bőszen hallgatja, s még bőszebben jegyzetel egy papirosra, ami keze ügyébe akad. Már rég megtanult gyorsan írni, inkább kis rovásokból áll, mint betűkből, de ő vissza tudja fejteni. Hasznos egy képesség ám ez.*
-M-m. Megvagyok, köszönöm.
*Aztán mielőtt folytathatná, Arelow azt is elárulja, hogy mire kell neki ez a sok minden. Igaz ami igaz, tényleg meglepődik kicsit a listán, s egyelőre fogalma sincs, hogy honnan szerezzen be ennyi mindent, de nem esik pánikba.*
-Bizonyára remek lövész, uram, de ez a kérdés most mellément.
*Mosolyog ismét.*
-A kérdésem az lett volna, hogy...
*Tart egy kis hatásszünetet.*
-Á mindegy is, hogy mi lett volna, a boszorkányvadászat sokkal izgalmasabb. Ha megenged egy tanácsot.
*Kicsit közelebb hajol.*
-Hallottam ezt-azt a boszorkányokról, és ha rám hallgat, akkor egy kis lámpaolajat is visz magával, meg valamit amivel meggyújthatja azt. Ahogy tartja a mondás, vassal és tűzzel, tudja. Az olaj a kardon sosem árthat. De persze csak egy tanács.
*Nem akar semmit sem rátukmálni a másikra. Gyorsan még felírja a papírjára a kedvezményt is, nehogy elfelejtse esetleg, majd kissé megvakarja a fejét.*
-Szép kis lista. Nem lesz egyszerű beszerezni őket, de megoldható, úgy hiszem. Igen. Árat sajnos még nem tudok mondani, utána kell járni egy-két dolognak.
*Látszik rajta, hogy szinte már azon töri a fejét, hogy kihez is kell majd elmenni, hogy ilyen és hasonló holmikat szerezhessenek.*
-Kérem, jöjjön vissza holnap, addig megpróbálunk utánajárni a listán szereplő dolgoknak, rendben? És a kardnak is utánakérdezek addigra.
*Alázatosan meghajol, s persze ha van még valami azt természetesen meghallgatja.*
*Éppen hagyná, hogy szóhoz jusson a lovag, amikor Aztyan lepi meg hirtelen. De persze hamar kiderül, hogy miről is van szó, így csak biccent egyet, bár egyébként is úgy bánt volna vele, de ezt szükségtelen hangosan kimondania. Szinte biztos benne, hogy ez a kis színjáték inkább a kuncsaftnak szól, mintsem neki.*
-Természetesen!
*Feleli a miheztartás végett. Halkan kuncog Arelow tréjáfán, de szó mi szó, valahol igaza van.*
-Meg kell mondjam, hogy tényleg nem mozgok ilyen körökben.
*Zsivány mosolyt ültet arcára, ahogy tovább hallgatja , hogy lényegében miért is érkezett a másik. Bőszen hallgatja, s még bőszebben jegyzetel egy papirosra, ami keze ügyébe akad. Már rég megtanult gyorsan írni, inkább kis rovásokból áll, mint betűkből, de ő vissza tudja fejteni. Hasznos egy képesség ám ez.*
-M-m. Megvagyok, köszönöm.
*Aztán mielőtt folytathatná, Arelow azt is elárulja, hogy mire kell neki ez a sok minden. Igaz ami igaz, tényleg meglepődik kicsit a listán, s egyelőre fogalma sincs, hogy honnan szerezzen be ennyi mindent, de nem esik pánikba.*
-Bizonyára remek lövész, uram, de ez a kérdés most mellément.
*Mosolyog ismét.*
-A kérdésem az lett volna, hogy...
*Tart egy kis hatásszünetet.*
-Á mindegy is, hogy mi lett volna, a boszorkányvadászat sokkal izgalmasabb. Ha megenged egy tanácsot.
*Kicsit közelebb hajol.*
-Hallottam ezt-azt a boszorkányokról, és ha rám hallgat, akkor egy kis lámpaolajat is visz magával, meg valamit amivel meggyújthatja azt. Ahogy tartja a mondás, vassal és tűzzel, tudja. Az olaj a kardon sosem árthat. De persze csak egy tanács.
*Nem akar semmit sem rátukmálni a másikra. Gyorsan még felírja a papírjára a kedvezményt is, nehogy elfelejtse esetleg, majd kissé megvakarja a fejét.*
-Szép kis lista. Nem lesz egyszerű beszerezni őket, de megoldható, úgy hiszem. Igen. Árat sajnos még nem tudok mondani, utána kell járni egy-két dolognak.
*Látszik rajta, hogy szinte már azon töri a fejét, hogy kihez is kell majd elmenni, hogy ilyen és hasonló holmikat szerezhessenek.*
-Kérem, jöjjön vissza holnap, addig megpróbálunk utánajárni a listán szereplő dolgoknak, rendben? És a kardnak is utánakérdezek addigra.
*Alázatosan meghajol, s persze ha van még valami azt természetesen meghallgatja.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-14 16:00:25
Üzenet elküldve: 2021-01-14 16:00:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Ebrendelés //
* Felismerik szerény személyét, aminek kifejezetten örül. A sebhelyes arcú kereskedő már jól ismeri, hiszen nem először jár náluk. Illő fogadtatásban is részesítik, ahogyan az rendjén is van.*
- Teysus óvja magát is!* Viszonozza a köszöntést. Most egy másik kereskedőhöz irányítják, akivel szintén volt már dolga. Jó hallani, hogy megbecsülik a törzsvásárlókat, mert, ahogy hallja szép kis kedvezményt fog kapni. Nem is baj az, mert az ő erszénye is véges.*
- No úgy látom, hogy megismert. Mondjuk nehéz lenne elfelejteni egy ilyen tagbaszakadt alakot, mint én.* Ritka alkalom, hogy humorizál, mert ezt annak szánta, csak ez amolyan sajátos fajta humor. A tündér nagyon igyekszik rendbe szedni magát, de ez felesleges, mert Arelow nem igazán foglalkozik a megjelenéssel.*
- Eddig jól szolgál, de még harcban nem bizonyított.* Feleli, de ez a kérdés sokat jelentett most neki. Nagyra értékeli, hogy érdeklődnek az eladott felszerelés után. Ezért is van itt részben, mert elégedett velük.*
- Nos térjünk a tárgyra! Az első kérdésem a kardra irányul, hogy elkészült már, bár tudom, hogy csak néhány napja jártam itt. Nem ezért vagyok itt most. Rendelésem lenne. Két nagytestű harci kutyára lenne szükségem. Én magam képezném ki őket, mert ha jól gondolom itt most nem igazán lehet jó szakembereket találni. Az a biztos, ha magam intézem ezt is el. Szóval két nagytestű kutya kell szöges nyakörvvel. Valamint egy egy szép nagy sasmadárra, amit szintén én képeznék ki. Jó nagy legyen, ezt nem győzőm hangsúlyozni. Kelleni fog még egy speciális ruha is. Vastag ruha, ami mindenütt takar. Csibész ruhának hívják, ha így könnyebb. Na szóval kell még nagyjából tíz nyúl is. Illetve mielőtt még elfelejteném az állatok legalább egy évesek legyenek és az alap parancsszavakat ismerjék. Tehát, ül fekszik, marad meg a többi. A sasnál szintén követelmény, hogy ne egy teljesen vad jószág legyen. Az alapokat ő neki is tudnia kell! Szóval minden tiszta? Kérdezzen, ha nem sikerült mindent megjegyeznie.* Fejezi be végül hosszúra nyúlt megrendelését.*
- Tudom mi lesz a következő kérdéseinek egyike. Embervadászatra kellenek az állatok. Vagyis pontosítok inkább, mert kifejezetten boszorkányvadászatra kellenek. Egy konkrét boszorkányra, de jó hasznukat fogom venni. Felkutatás, üldözés és gyilkolás. Még így is kemény ellenféllel lesz dolgom. Szóval életbevágóan fontos, hogy a lehető legjobb példányok kerüljenek hozzá.* Ezt már sokadjára mondja el, de fontos azért.*
- Igyekszem feszegetni a kereskedőház határait. Mindig valami különlegeset rendelek.*Kíváncsian fürkészi a kereskedő arcát, hogy mit vált ki belőle a rendelése.*
* Felismerik szerény személyét, aminek kifejezetten örül. A sebhelyes arcú kereskedő már jól ismeri, hiszen nem először jár náluk. Illő fogadtatásban is részesítik, ahogyan az rendjén is van.*
- Teysus óvja magát is!* Viszonozza a köszöntést. Most egy másik kereskedőhöz irányítják, akivel szintén volt már dolga. Jó hallani, hogy megbecsülik a törzsvásárlókat, mert, ahogy hallja szép kis kedvezményt fog kapni. Nem is baj az, mert az ő erszénye is véges.*
- No úgy látom, hogy megismert. Mondjuk nehéz lenne elfelejteni egy ilyen tagbaszakadt alakot, mint én.* Ritka alkalom, hogy humorizál, mert ezt annak szánta, csak ez amolyan sajátos fajta humor. A tündér nagyon igyekszik rendbe szedni magát, de ez felesleges, mert Arelow nem igazán foglalkozik a megjelenéssel.*
- Eddig jól szolgál, de még harcban nem bizonyított.* Feleli, de ez a kérdés sokat jelentett most neki. Nagyra értékeli, hogy érdeklődnek az eladott felszerelés után. Ezért is van itt részben, mert elégedett velük.*
- Nos térjünk a tárgyra! Az első kérdésem a kardra irányul, hogy elkészült már, bár tudom, hogy csak néhány napja jártam itt. Nem ezért vagyok itt most. Rendelésem lenne. Két nagytestű harci kutyára lenne szükségem. Én magam képezném ki őket, mert ha jól gondolom itt most nem igazán lehet jó szakembereket találni. Az a biztos, ha magam intézem ezt is el. Szóval két nagytestű kutya kell szöges nyakörvvel. Valamint egy egy szép nagy sasmadárra, amit szintén én képeznék ki. Jó nagy legyen, ezt nem győzőm hangsúlyozni. Kelleni fog még egy speciális ruha is. Vastag ruha, ami mindenütt takar. Csibész ruhának hívják, ha így könnyebb. Na szóval kell még nagyjából tíz nyúl is. Illetve mielőtt még elfelejteném az állatok legalább egy évesek legyenek és az alap parancsszavakat ismerjék. Tehát, ül fekszik, marad meg a többi. A sasnál szintén követelmény, hogy ne egy teljesen vad jószág legyen. Az alapokat ő neki is tudnia kell! Szóval minden tiszta? Kérdezzen, ha nem sikerült mindent megjegyeznie.* Fejezi be végül hosszúra nyúlt megrendelését.*
- Tudom mi lesz a következő kérdéseinek egyike. Embervadászatra kellenek az állatok. Vagyis pontosítok inkább, mert kifejezetten boszorkányvadászatra kellenek. Egy konkrét boszorkányra, de jó hasznukat fogom venni. Felkutatás, üldözés és gyilkolás. Még így is kemény ellenféllel lesz dolgom. Szóval életbevágóan fontos, hogy a lehető legjobb példányok kerüljenek hozzá.* Ezt már sokadjára mondja el, de fontos azért.*
- Igyekszem feszegetni a kereskedőház határait. Mindig valami különlegeset rendelek.*Kíváncsian fürkészi a kereskedő arcát, hogy mit vált ki belőle a rendelése.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-14 11:57:33
Üzenet elküldve: 2021-01-14 11:57:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Win, Aztyan, Darok//
//Kicsit Arelow, Merchen//
*Amikor visszaér, Darok épp a páncélját próbálja. Tudta, hogy sem az ork, sem ő nem fog csalódni a mester munkájában és a leviatán mintázat a páncélon külön elismerést érdemel. A heges arcú elégedett félmosollyal néz végig a tetőtől talpig páncélba bújt orkon.*
- Ahogy mondtam, a legjobbat adom és a legjobbat várom el. *Bár szavai komolynak tűnnek, mosolyog, de ez valóban így van. Aki a Kereskedőházba tartozik, élhet annak előnyeivel.*
- Menj csak, próbáld ki, milyen a páncél. Viseld egészséggel és Teysus áldásával. *Válaszol Daroknak. Biztosan nem lesz gond, amíg távol lesz és egy ilyen remek páncélt tényleg érdemes kipróbálni. Nem tudja, miféle alakról lehet szó, akivel vigyázni kell, de nem gondolja, hogy problémát okozhatna. De azért majd odafigyel és megköszöni az ork figyelmeztetését.
Ezután Arjához fordul, aki meghajtva kissé magát fogadja a heges arcú köszöntését.*
- Ennek kimondottan örülök. *Mosolyog a mindig megkerülésen. Nem örülne, ha Arjának baja esne vagy nem térne vissza közéjük.
A lány is kitér arra a furcsa alakra, de Aztyan még mindig nem tart, de azért magához vesz egy fegyvert, készülve arra, hogy mégis meg kellen védenie magukat.*
- Meglehet, de ne aggódjatok, nem történhet bajunk. *Nyugtatja meg a kedélyeket.
Közben ismerős alak lép a Kereskedőházba, Arelow, aki korábban már annyit vásárolt tőlük. A lovagot Merchen szolgálja ki, de bocsánatot kérve Arjától és Wintől, egy szó erejéig odalép a kereskedőhöz és a lovaghoz.*
- Teysus hozta újra nálunk, uram. Örülök, hogy újra látom. *Köszönti Arelowot, majd Merchenhez fordul.*
- Merchen, az úr kiemelt és gyakori vásárlója a Kereskedőháznak, nem is kell mondanom, hogy kapjon kiemelt figyelmet. A vásárlása árából pedig tíz százalék engedményt leszámíthatsz, hisz mondhatni törzsvásárló nálunk. *Mondja félmosollyal a tündérnek.*
- Nem is zavarok tovább, örülök, hogy láttam. *Hajtja meg kissé a fejét a lovag felé, megvárja a választ, majd lép is vissza Arjáékhoz.*
- Indulhatunk? *Kérdi és előzékenyen megvárja, míg Arja és Win végeznek a beszélgetéssel vagy esetleg hozzá is intéznek még kérdést, majd a piac felé távozhatnak.*
//Kicsit Arelow, Merchen//
*Amikor visszaér, Darok épp a páncélját próbálja. Tudta, hogy sem az ork, sem ő nem fog csalódni a mester munkájában és a leviatán mintázat a páncélon külön elismerést érdemel. A heges arcú elégedett félmosollyal néz végig a tetőtől talpig páncélba bújt orkon.*
- Ahogy mondtam, a legjobbat adom és a legjobbat várom el. *Bár szavai komolynak tűnnek, mosolyog, de ez valóban így van. Aki a Kereskedőházba tartozik, élhet annak előnyeivel.*
- Menj csak, próbáld ki, milyen a páncél. Viseld egészséggel és Teysus áldásával. *Válaszol Daroknak. Biztosan nem lesz gond, amíg távol lesz és egy ilyen remek páncélt tényleg érdemes kipróbálni. Nem tudja, miféle alakról lehet szó, akivel vigyázni kell, de nem gondolja, hogy problémát okozhatna. De azért majd odafigyel és megköszöni az ork figyelmeztetését.
Ezután Arjához fordul, aki meghajtva kissé magát fogadja a heges arcú köszöntését.*
- Ennek kimondottan örülök. *Mosolyog a mindig megkerülésen. Nem örülne, ha Arjának baja esne vagy nem térne vissza közéjük.
A lány is kitér arra a furcsa alakra, de Aztyan még mindig nem tart, de azért magához vesz egy fegyvert, készülve arra, hogy mégis meg kellen védenie magukat.*
- Meglehet, de ne aggódjatok, nem történhet bajunk. *Nyugtatja meg a kedélyeket.
Közben ismerős alak lép a Kereskedőházba, Arelow, aki korábban már annyit vásárolt tőlük. A lovagot Merchen szolgálja ki, de bocsánatot kérve Arjától és Wintől, egy szó erejéig odalép a kereskedőhöz és a lovaghoz.*
- Teysus hozta újra nálunk, uram. Örülök, hogy újra látom. *Köszönti Arelowot, majd Merchenhez fordul.*
- Merchen, az úr kiemelt és gyakori vásárlója a Kereskedőháznak, nem is kell mondanom, hogy kapjon kiemelt figyelmet. A vásárlása árából pedig tíz százalék engedményt leszámíthatsz, hisz mondhatni törzsvásárló nálunk. *Mondja félmosollyal a tündérnek.*
- Nem is zavarok tovább, örülök, hogy láttam. *Hajtja meg kissé a fejét a lovag felé, megvárja a választ, majd lép is vissza Arjáékhoz.*
- Indulhatunk? *Kérdi és előzékenyen megvárja, míg Arja és Win végeznek a beszélgetéssel vagy esetleg hozzá is intéznek még kérdést, majd a piac felé távozhatnak.*
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-13 20:52:57
Üzenet elküldve: 2021-01-13 20:52:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Wyl, Arelow//
-Bocsásson meg hölgyem, de ahogy látja nyüzsög itt az élet. Kérem, ha megfelelnek önnek a feltételek, nyugodtan adja át a tőrt valamelyik kollégmnak, vagy csak hagyja ott a pulton. *Mutat egy helyre, ahonnan bizonyosan nem fogja senki elcsenni.* És akkor küldetünk önért, amint elkészült a fegyver. Nos, ha megbocsájt..
*Egy kedves mosoly, egy apró meghajlás, majd, mint egy szorgos kis méhecske röpke léptekkel tűnik el a szeme elől.*
-Á, Arelow, igaz? Üdvözlöm nálunk. Miben lehetek szolgálatára?
*Bár természetesen áll szolgálatára, közben igyekszik kicsit rendbe szedni magát, megigazgatni a ruháját, satöbbi, hisz akad dolga a műhelyen kívül is, bár nem szalasztaná el, hogy segítségére legyen egy kedves visszatérő kuncsfatnak, és Aztyan szemében is szeretne bizonyítani, hogy bizony neki itt helye van.*
-Hogy szolgál a paripa páncélja?
-Bocsásson meg hölgyem, de ahogy látja nyüzsög itt az élet. Kérem, ha megfelelnek önnek a feltételek, nyugodtan adja át a tőrt valamelyik kollégmnak, vagy csak hagyja ott a pulton. *Mutat egy helyre, ahonnan bizonyosan nem fogja senki elcsenni.* És akkor küldetünk önért, amint elkészült a fegyver. Nos, ha megbocsájt..
*Egy kedves mosoly, egy apró meghajlás, majd, mint egy szorgos kis méhecske röpke léptekkel tűnik el a szeme elől.*
-Á, Arelow, igaz? Üdvözlöm nálunk. Miben lehetek szolgálatára?
*Bár természetesen áll szolgálatára, közben igyekszik kicsit rendbe szedni magát, megigazgatni a ruháját, satöbbi, hisz akad dolga a műhelyen kívül is, bár nem szalasztaná el, hogy segítségére legyen egy kedves visszatérő kuncsfatnak, és Aztyan szemében is szeretne bizonyítani, hogy bizony neki itt helye van.*
-Hogy szolgál a paripa páncélja?
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-13 18:56:09
Üzenet elküldve: 2021-01-13 18:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Win, Aztyan, Darok//
//Kicsit Arelow, Merchen//
*Darok örömét igazán jó nézni, de magát Darokot is. ~Elmenne óriásnak!~ gondolja Arja somolyogva, ahogy a vért minden darabja felkerül Win készséges, segítő közreműködésével, és az imponáló külsejű ork, kihúzva magát több fejjel föléjük magasodik. Pedig Arja Wegtorenben igazán elég sok óriást látott!*
- Illik hozzád. *mondja dicsérő elismeréssel, bólintva, komolyan, és egy kicsit még ő maga is büszke a leviathános címer miatt.*
- Én is, igazán! *mosolyodik el aztán Aztyan köszöntésére, mert azért két hatnál is több ideig volt távol, megpördülve az ismerős hangra. Kicsit meghajtja magát, hogy megadja a kellően elvárható tiszteletet a Kereskedőház intézőjének.*
- Igen, megvagyok. Én mindig megkerülök. *mosolyodik el kedves mosollyal, halványan, de igazán jól esik neki, hogy őszinte aggódást hall ki az intéző szavaiból. Pedig akár le is teremthetné, hogy se szó, se beszéd tűnt el, és azután jó ideig nem is hallatott magáról.
Ehelyett megelőlegezi számára, lám, a bizalmat, hogy oka lehetett az útjának.*
- Szívesen. *bólint a piacra invitálásra komolyan, mert talán valóban az a legegyszerűbb módja annak, hogy zavartalanul beszélhessen az intézővel, hogy elkíséri az útjára. Aztán elhallgat, hátrébb lépve, hagyva hogy Darok a köszönetét fejezhesse ki a gyönyörű lovagi vértért. Csak amikor a felvértezett ork elkérdezkedik az intézőtől a Kaszárnyába, akkor szól újra, előre lépve, feltéve ha Aztyan rábólint a kérésre.*
- Talán menjünk egy ideig együtt! *javasolja, mert ő el is felejtette a furcsa alakot, de Daroknak igaza van, ki tudja, hátha ott ólálkodik még valahol a piactéren.*
- Egy fura alak követett bennünket Winyrával a Piacon, ahogy átértünk a Kalmárból.
*mndja magyarázólag Aztyannak, Winre pillantva.*
- De talán csak egy elmeháborodott. *von vállat, mivel Win is erre célzott.
Azután kérdőn pillant a többiekre, hogy indulhatnak-e, bár a Kereskedőház előterének ajtaja újra nyílik, és egy újabb ügyfél érkezik. Egy lovag, talpig páncélban. ~Talán a tündér végzett, és ki tudja őt szolgálni.~ pillant el az udvarias szőke segédkalmár irányába Arja, de hát ez nem az ő dolga, az intéző biztos hogy megoldja a helyzetet. Ő addig hátraindul a műhelybe, és a biztonság kedvéért magára szíjazza azt a könnyű szablyát, amit nemrégiben kipróbált a kovácsmester biztatására.
Azután felőle indulhatnak is.*
//Kicsit Arelow, Merchen//
*Darok örömét igazán jó nézni, de magát Darokot is. ~Elmenne óriásnak!~ gondolja Arja somolyogva, ahogy a vért minden darabja felkerül Win készséges, segítő közreműködésével, és az imponáló külsejű ork, kihúzva magát több fejjel föléjük magasodik. Pedig Arja Wegtorenben igazán elég sok óriást látott!*
- Illik hozzád. *mondja dicsérő elismeréssel, bólintva, komolyan, és egy kicsit még ő maga is büszke a leviathános címer miatt.*
- Én is, igazán! *mosolyodik el aztán Aztyan köszöntésére, mert azért két hatnál is több ideig volt távol, megpördülve az ismerős hangra. Kicsit meghajtja magát, hogy megadja a kellően elvárható tiszteletet a Kereskedőház intézőjének.*
- Igen, megvagyok. Én mindig megkerülök. *mosolyodik el kedves mosollyal, halványan, de igazán jól esik neki, hogy őszinte aggódást hall ki az intéző szavaiból. Pedig akár le is teremthetné, hogy se szó, se beszéd tűnt el, és azután jó ideig nem is hallatott magáról.
Ehelyett megelőlegezi számára, lám, a bizalmat, hogy oka lehetett az útjának.*
- Szívesen. *bólint a piacra invitálásra komolyan, mert talán valóban az a legegyszerűbb módja annak, hogy zavartalanul beszélhessen az intézővel, hogy elkíséri az útjára. Aztán elhallgat, hátrébb lépve, hagyva hogy Darok a köszönetét fejezhesse ki a gyönyörű lovagi vértért. Csak amikor a felvértezett ork elkérdezkedik az intézőtől a Kaszárnyába, akkor szól újra, előre lépve, feltéve ha Aztyan rábólint a kérésre.*
- Talán menjünk egy ideig együtt! *javasolja, mert ő el is felejtette a furcsa alakot, de Daroknak igaza van, ki tudja, hátha ott ólálkodik még valahol a piactéren.*
- Egy fura alak követett bennünket Winyrával a Piacon, ahogy átértünk a Kalmárból.
*mndja magyarázólag Aztyannak, Winre pillantva.*
- De talán csak egy elmeháborodott. *von vállat, mivel Win is erre célzott.
Azután kérdőn pillant a többiekre, hogy indulhatnak-e, bár a Kereskedőház előterének ajtaja újra nyílik, és egy újabb ügyfél érkezik. Egy lovag, talpig páncélban. ~Talán a tündér végzett, és ki tudja őt szolgálni.~ pillant el az udvarias szőke segédkalmár irányába Arja, de hát ez nem az ő dolga, az intéző biztos hogy megoldja a helyzetet. Ő addig hátraindul a műhelybe, és a biztonság kedvéért magára szíjazza azt a könnyű szablyát, amit nemrégiben kipróbált a kovácsmester biztatására.
Azután felőle indulhatnak is.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-13 18:06:37
Üzenet elküldve: 2021-01-13 18:06:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Ebrendelés //
* Elbúcsúzik a kis gnómtól végül. Nem is gondolta volna, hogy ennyire érzelgős a kicsi. Reméli jó sora lesz a továbbiakban. Ő maga pedig ezután dolgai után nézne. Társra van szüksége, de olyanra, ami a végsőkig kitart mellette. Mozgékony és okos társra, aki nem kérdez. Szóval kutyára van szüksége. Hova mehetne ilyenkor? Hát persze, hogy a már jól bevált kereskedőházhoz. Legalább kardja után is utána tud kérdezni. Csókát rögtön arra is indítja el. Kis lovaglás után az ismerős épület előtt szál le a földre. Nem tétlenkedik sokat. Kiköti a hátast és belép a kovácsműhelybe. Jó kis pereputty gyűlt össze azt meg kell hagynia. Nem mintha ez őt foglalkoztatná. Leadná a rendelést és nem is zavarna tovább.*
- Jó napot!* Dörmögi a sisak alól, amit aztán le is vesz fejéről. Félre is áll, hogy kivárja a sorát. Javarészt ismerős arcokat lát, bár lehet, hogy éppen megzavart valamit.*
* Elbúcsúzik a kis gnómtól végül. Nem is gondolta volna, hogy ennyire érzelgős a kicsi. Reméli jó sora lesz a továbbiakban. Ő maga pedig ezután dolgai után nézne. Társra van szüksége, de olyanra, ami a végsőkig kitart mellette. Mozgékony és okos társra, aki nem kérdez. Szóval kutyára van szüksége. Hova mehetne ilyenkor? Hát persze, hogy a már jól bevált kereskedőházhoz. Legalább kardja után is utána tud kérdezni. Csókát rögtön arra is indítja el. Kis lovaglás után az ismerős épület előtt szál le a földre. Nem tétlenkedik sokat. Kiköti a hátast és belép a kovácsműhelybe. Jó kis pereputty gyűlt össze azt meg kell hagynia. Nem mintha ez őt foglalkoztatná. Leadná a rendelést és nem is zavarna tovább.*
- Jó napot!* Dörmögi a sisak alól, amit aztán le is vesz fejéről. Félre is áll, hogy kivárja a sorát. Javarészt ismerős arcokat lát, bár lehet, hogy éppen megzavart valamit.*
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-13 15:32:02
Üzenet elküldve: 2021-01-13 15:32:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Win, Aztyan, Darok//
*Winyra társasága nagyon jól fel tudja dobni a napját, ezt most tapasztalja is, és úgy látja, hogy ez kölcsönös, aminek nagyon tud örülni. Az első páncél ami felcsigázza kíváncsiságát, kiderül, hogy nem rá való. A nőstény kalmár örömmel kíséri hátra Darokot a páncél megnézésében, de eleinte úgy tűnik, ebből nem lesz semmi. Jól esnek a nyugtató szavak a másik részéről, s ez olyan gyorsra sikeredik, hogy Aztyan közreműködésével beteljesedik egyik nagy álma. Elkészül a lovagi páncélja. Winyra segítségével kibontják a csomagot, és a szépen megmunkált páncélt, ketten felöltöztetik az orkra. Női precizitással csatolja be Winyra a páncél összekötő elemeit, aminek eredményeként teljesen felkerül a páncél minden darabra. Legvégül a sisak is felkerül a fejére. Ez a páncél szinte teljesen matt fekete színű, amely a különleges anyagú mithril összetevőre enged következtetni. Vörös leviatán teljes alakos ábrázolása domborodik ki a páncélból, ami hátulról indul és elől, a mellkas résznél teljesedik ki. A fejrészen is visszaköszön a leviatános minta, sötétvörös színnel, egy elborzasztó leviatán fejet kiadva a sisakból. A sisak kapcsolódik a páncélhoz, amivel a nyakat is teljes egészében védi. Összességében véve elég elrettentőre sikerült a páncél, de Darok pont ilyet szeretett volna. A sisak már takarja vonásait, de kirobbanó hangulatát még így is érzékelheti Winyra is, és Arja is, aki közben becsatlakozik. Winyra meg is említi, hogy nem lesz a hímnél délcegebb a negyedben. Ezen nagyot nevet az ork, de jól esik neki a dicséret. A páncélban kihúzza magát, hogy ezzel is mutassa az előbb említett délcegséget.*
- Köszönöm a segítséged. Úgy érzem mindenhol sikerült jól összekapcsolnod. *Jó kedvűen köszöni meg a nőstény segítségét a páncél felvételében. Néhány kar, láb és fej mozdulatot tesz benne, hogy milyen a viselése. Hozzá van szokva a nehézvértben való járáshoz, és magához a viseléséhez is, ez látszik mozdulataiból még az avatatlan szemeknek is. Arja is elismerését fejezi ki a teljes páncélban díszelgő orknak. Hálásan biccent az elismerésre. A megelevenedett kőszikla említésén szintén nagyot nevet.*
- Remek munka, de ez a mester érdeme, és Aztyané. *Pont az intézőt említi, akinek közbenjárásával ez a páncél elkészülhetett. Aztyan ekkor lép oda hozzájuk, köszönti Arjat és invitálja egy kitérőre. Amíg a heges arcú intéző itt van, addig ki is fejezi neki háláját.*
- Hálásan köszönöm a közbenjárásod Aztyan. Nagyszerű munka a páncél, a legjobb, amit valaha viseltem. *Örömmel és hálásan újságolja el a férfinak, hiszen ez nem sikerülhetett volna, ha a Kereskedőház nem támogatja felfegyverkezését. Meghallja, hogy a piacra készülne az intéző és Arja.*
- Vigyázzatok azzal az alakkal odakint. Bár Aztyan bőven meg tud védeni. *Óvatosságból megemlíti azt a kutakodó alakot, aki követte a két kereskedő emberlányt. Aztyan kíséretében nem eshet baja. Ha más feladat nincs most, akkor elkérezkedik az intézőtől.*
- Ha nem bánod kipróbálnám a kaszárnyában az új vértet. *Ha ennek a heges arcú főnöke nem látja akadályát, akkor Winyra felé fordul.*
- Lenne most időd elkísérni a kaszárnyába? Bemutatnék neked valakit. Igen jóképű, derék legény. *Huncut mosolya nem látszik, de hangszínéből érezhető a viccelődés. Ha Winyra elkíséri, akkor elindul hátra, a lovakhoz.*
*Winyra társasága nagyon jól fel tudja dobni a napját, ezt most tapasztalja is, és úgy látja, hogy ez kölcsönös, aminek nagyon tud örülni. Az első páncél ami felcsigázza kíváncsiságát, kiderül, hogy nem rá való. A nőstény kalmár örömmel kíséri hátra Darokot a páncél megnézésében, de eleinte úgy tűnik, ebből nem lesz semmi. Jól esnek a nyugtató szavak a másik részéről, s ez olyan gyorsra sikeredik, hogy Aztyan közreműködésével beteljesedik egyik nagy álma. Elkészül a lovagi páncélja. Winyra segítségével kibontják a csomagot, és a szépen megmunkált páncélt, ketten felöltöztetik az orkra. Női precizitással csatolja be Winyra a páncél összekötő elemeit, aminek eredményeként teljesen felkerül a páncél minden darabra. Legvégül a sisak is felkerül a fejére. Ez a páncél szinte teljesen matt fekete színű, amely a különleges anyagú mithril összetevőre enged következtetni. Vörös leviatán teljes alakos ábrázolása domborodik ki a páncélból, ami hátulról indul és elől, a mellkas résznél teljesedik ki. A fejrészen is visszaköszön a leviatános minta, sötétvörös színnel, egy elborzasztó leviatán fejet kiadva a sisakból. A sisak kapcsolódik a páncélhoz, amivel a nyakat is teljes egészében védi. Összességében véve elég elrettentőre sikerült a páncél, de Darok pont ilyet szeretett volna. A sisak már takarja vonásait, de kirobbanó hangulatát még így is érzékelheti Winyra is, és Arja is, aki közben becsatlakozik. Winyra meg is említi, hogy nem lesz a hímnél délcegebb a negyedben. Ezen nagyot nevet az ork, de jól esik neki a dicséret. A páncélban kihúzza magát, hogy ezzel is mutassa az előbb említett délcegséget.*
- Köszönöm a segítséged. Úgy érzem mindenhol sikerült jól összekapcsolnod. *Jó kedvűen köszöni meg a nőstény segítségét a páncél felvételében. Néhány kar, láb és fej mozdulatot tesz benne, hogy milyen a viselése. Hozzá van szokva a nehézvértben való járáshoz, és magához a viseléséhez is, ez látszik mozdulataiból még az avatatlan szemeknek is. Arja is elismerését fejezi ki a teljes páncélban díszelgő orknak. Hálásan biccent az elismerésre. A megelevenedett kőszikla említésén szintén nagyot nevet.*
- Remek munka, de ez a mester érdeme, és Aztyané. *Pont az intézőt említi, akinek közbenjárásával ez a páncél elkészülhetett. Aztyan ekkor lép oda hozzájuk, köszönti Arjat és invitálja egy kitérőre. Amíg a heges arcú intéző itt van, addig ki is fejezi neki háláját.*
- Hálásan köszönöm a közbenjárásod Aztyan. Nagyszerű munka a páncél, a legjobb, amit valaha viseltem. *Örömmel és hálásan újságolja el a férfinak, hiszen ez nem sikerülhetett volna, ha a Kereskedőház nem támogatja felfegyverkezését. Meghallja, hogy a piacra készülne az intéző és Arja.*
- Vigyázzatok azzal az alakkal odakint. Bár Aztyan bőven meg tud védeni. *Óvatosságból megemlíti azt a kutakodó alakot, aki követte a két kereskedő emberlányt. Aztyan kíséretében nem eshet baja. Ha más feladat nincs most, akkor elkérezkedik az intézőtől.*
- Ha nem bánod kipróbálnám a kaszárnyában az új vértet. *Ha ennek a heges arcú főnöke nem látja akadályát, akkor Winyra felé fordul.*
- Lenne most időd elkísérni a kaszárnyába? Bemutatnék neked valakit. Igen jóképű, derék legény. *Huncut mosolya nem látszik, de hangszínéből érezhető a viccelődés. Ha Winyra elkíséri, akkor elindul hátra, a lovakhoz.*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-13 11:49:36
Üzenet elküldve: 2021-01-13 11:49:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nagy bevásárlás//
//Zárás//
//Arja, Win, Darok//
*A kedves és előzékeny kiszolgálás mondhatni a szolgáltatás része, erre mindig különösen nagy figyelmet fordított Aztyan és elvárja ezt a többi kereskedőtől is. A mélységi pedig elégedetten távozik megrakva a vásárolt áruival és egy szakajtónyi arannyal könnyebben. Mindenki elégedett lehet.*
- Minden jót és Teysus óvja! Jó vadászatot! *Köszön el a hátsó traktusban a heges arcú a sötételf lánytól és indul vissza.
Újra ki kell mennie a piacra, még van pár befejezetlen megrendelés és Darok lópáncélja sincs még kész, amit meg kell beszélnie a kovácsmesterrel. Ráadásul még pár tétel az ork megrendeléséből sincs kész minden. Ennek megfelelően tárgyal a segédekkel előbb, leadja nekik a rendeléseket, majd indul vissza a vásárlótérbe, hogy felvegye a munka fonalát.
Visszatérve megpillantja Darokot az új lovagi vértezetben és sisakban, elégedetten látja, hogy a mester most is kiváló munkát végzett. Az orkkal ott van Winyra is és egy meglepetés, Arja is.*
- Arja, örülök, hogy látlak! *Köszönti félmosollyal a lányt.*
- Teysusnak hála visszatértél, minden rendben? Már aggódtam. *Lép oda és szólítja meg a triót.*
- Épp a piacra tartok, van kedved elkísérni? És mesélhetnél, merre jártál. *Ajánlja fel Arjának a lehetőséget. Persze, ha bárki el akarná kísérni, nem mond nemet, de szívesen beszélgetne a kalandor lánnyal és Nisamie dolgát is megosztaná vele, hisz a ritka növények beszerzéséhez egy olyan kalandor kell, mint Arja.*
//Zárás//
//Arja, Win, Darok//
*A kedves és előzékeny kiszolgálás mondhatni a szolgáltatás része, erre mindig különösen nagy figyelmet fordított Aztyan és elvárja ezt a többi kereskedőtől is. A mélységi pedig elégedetten távozik megrakva a vásárolt áruival és egy szakajtónyi arannyal könnyebben. Mindenki elégedett lehet.*
- Minden jót és Teysus óvja! Jó vadászatot! *Köszön el a hátsó traktusban a heges arcú a sötételf lánytól és indul vissza.
Újra ki kell mennie a piacra, még van pár befejezetlen megrendelés és Darok lópáncélja sincs még kész, amit meg kell beszélnie a kovácsmesterrel. Ráadásul még pár tétel az ork megrendeléséből sincs kész minden. Ennek megfelelően tárgyal a segédekkel előbb, leadja nekik a rendeléseket, majd indul vissza a vásárlótérbe, hogy felvegye a munka fonalát.
Visszatérve megpillantja Darokot az új lovagi vértezetben és sisakban, elégedetten látja, hogy a mester most is kiváló munkát végzett. Az orkkal ott van Winyra is és egy meglepetés, Arja is.*
- Arja, örülök, hogy látlak! *Köszönti félmosollyal a lányt.*
- Teysusnak hála visszatértél, minden rendben? Már aggódtam. *Lép oda és szólítja meg a triót.*
- Épp a piacra tartok, van kedved elkísérni? És mesélhetnél, merre jártál. *Ajánlja fel Arjának a lehetőséget. Persze, ha bárki el akarná kísérni, nem mond nemet, de szívesen beszélgetne a kalandor lánnyal és Nisamie dolgát is megosztaná vele, hisz a ritka növények beszerzéséhez egy olyan kalandor kell, mint Arja.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-12 21:23:37
Üzenet elküldve: 2021-01-12 21:23:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Darok//
*Egy mosolygós bólintással zárja le a hímles témakörét, mit hamar vált fel kedélyes nevetés ork barátja soron következő, hízelgő szavaira.*
- Remélem akármelyik nősténynek is. *Fűzi hozzá halkan kuncogva tovább. Hiszen elsősorban közülük kerül majd ki vásárlóköre, ha eljut végre oda, hogy legyen is portékája, mit kínálhat.
Arja dolgában közös a véleményük, a lány olyannak tűnik, kivel könnyű lesz barátságot kötniük. A valószínűleg most is a Kalmárban ücsörgő, szófukar harcosról már nem ez a véleménye, hiszen még csak egy valamire való köszönésre sem méltatta. Ám nem akarja letörni Darok kilátásait, így egyetértően bólint a további jó kapcsolatok kialakításának prognosztizálására.*
- Ezt nehéz lenne elvitatni. *Vigyorodik, ahogy elsősége felől biztosítják, bár aligha láthatott ábrázatán olyan vonást az ork, mi ennek szükségességét sejtette volna. Nem az a féltékeny fajta, szereti azzal ámítani magát, hogy nem is ismeri az érzést.
Úgy tűnik, posztoló őr társa figyelmét magának kéri egy inas a raktár irányából, minek vélt okát hamar feltárják előtte.*
- Persze, ki nem hagynám! *Feleli feltámadt lelkesedéssel, szélesen mosolyogva az orkra, de mielőtt még nyomába szegődne, tekintetével újabb kört ró le a vásárlótérben. Felületes vizsgálódásának eredményeképpen pedig valóban követi Darokot hátra, hiszen továbbra sem fedezett fel senkit, kinek segítségére lehet szüksége. Várakozó pillantása minden apró mozdulatot megfigyel, mi a páncél előbukkanását segíti, s bár látja barátja arcán a gyermekek örömét, az is feltűnik neki, hogy a mérettel mintha nem stimmelne minden. Persze nem egy szakavatott páncéltervező, ám a szabászat terén van már annyi affinitása, hogy ezt megállapíthassa. Nem is lepi meg nagyon a csalódottan biggyesztett ork ajkak látványa, s amennyire tőle telik, tükrözi vissza társa bánatos vonásait. Egy halvány kunkor azért rakoncátlankodik ajka egyik szegletében, miről igazán nem tehet, túlságosan bájosnak találja Darok izgalmát.*
- Biztos nem kell már sokat várnod rá. *Igyekszik hasonló derűlátásról tanúbizonyságot tenni, miközben visszatérnek a vásárlótérbe. Itt éri őket a következő meglepetés, Aztyan néma jelzésének és a rejtélyes csomagnak képében. Nem kell hozzá mesteri logika, hogy kitalálhassa az ember lánya, ez már bizony azt a bizonyos vértezetet takarja. Visszavigyorog, bólint és követ, újult lelkesedéssel, újra a hátsó traktusba.
Ismét kíváncsian figyeli a felbontás műveletét, s tudja, a másik most valami nagyon hasonló izgatottságot élhet meg ahhoz, mint amivel ő vesz át egy új, rá szabott ruhát. Varázslatos érzés. Közben pedig Arja is visszacsatlakozik duójukhoz, osztozva a kis csapat hangulatán.*
- Az biztos, nem lesz nála délcegebb a negyedben! *Helyesel vigyorodva a kalandor lány szavaira.*
- Persze! *Biztosítja Darokot segítségéről.* Ugyan! *Legyint a kesztyű említésére.* Na mutasd azokat az illesztéseket! *Tettre készen lép közelebb, s figyeli, várja a hím utasításait.*
*Egy mosolygós bólintással zárja le a hímles témakörét, mit hamar vált fel kedélyes nevetés ork barátja soron következő, hízelgő szavaira.*
- Remélem akármelyik nősténynek is. *Fűzi hozzá halkan kuncogva tovább. Hiszen elsősorban közülük kerül majd ki vásárlóköre, ha eljut végre oda, hogy legyen is portékája, mit kínálhat.
Arja dolgában közös a véleményük, a lány olyannak tűnik, kivel könnyű lesz barátságot kötniük. A valószínűleg most is a Kalmárban ücsörgő, szófukar harcosról már nem ez a véleménye, hiszen még csak egy valamire való köszönésre sem méltatta. Ám nem akarja letörni Darok kilátásait, így egyetértően bólint a további jó kapcsolatok kialakításának prognosztizálására.*
- Ezt nehéz lenne elvitatni. *Vigyorodik, ahogy elsősége felől biztosítják, bár aligha láthatott ábrázatán olyan vonást az ork, mi ennek szükségességét sejtette volna. Nem az a féltékeny fajta, szereti azzal ámítani magát, hogy nem is ismeri az érzést.
Úgy tűnik, posztoló őr társa figyelmét magának kéri egy inas a raktár irányából, minek vélt okát hamar feltárják előtte.*
- Persze, ki nem hagynám! *Feleli feltámadt lelkesedéssel, szélesen mosolyogva az orkra, de mielőtt még nyomába szegődne, tekintetével újabb kört ró le a vásárlótérben. Felületes vizsgálódásának eredményeképpen pedig valóban követi Darokot hátra, hiszen továbbra sem fedezett fel senkit, kinek segítségére lehet szüksége. Várakozó pillantása minden apró mozdulatot megfigyel, mi a páncél előbukkanását segíti, s bár látja barátja arcán a gyermekek örömét, az is feltűnik neki, hogy a mérettel mintha nem stimmelne minden. Persze nem egy szakavatott páncéltervező, ám a szabászat terén van már annyi affinitása, hogy ezt megállapíthassa. Nem is lepi meg nagyon a csalódottan biggyesztett ork ajkak látványa, s amennyire tőle telik, tükrözi vissza társa bánatos vonásait. Egy halvány kunkor azért rakoncátlankodik ajka egyik szegletében, miről igazán nem tehet, túlságosan bájosnak találja Darok izgalmát.*
- Biztos nem kell már sokat várnod rá. *Igyekszik hasonló derűlátásról tanúbizonyságot tenni, miközben visszatérnek a vásárlótérbe. Itt éri őket a következő meglepetés, Aztyan néma jelzésének és a rejtélyes csomagnak képében. Nem kell hozzá mesteri logika, hogy kitalálhassa az ember lánya, ez már bizony azt a bizonyos vértezetet takarja. Visszavigyorog, bólint és követ, újult lelkesedéssel, újra a hátsó traktusba.
Ismét kíváncsian figyeli a felbontás műveletét, s tudja, a másik most valami nagyon hasonló izgatottságot élhet meg ahhoz, mint amivel ő vesz át egy új, rá szabott ruhát. Varázslatos érzés. Közben pedig Arja is visszacsatlakozik duójukhoz, osztozva a kis csapat hangulatán.*
- Az biztos, nem lesz nála délcegebb a negyedben! *Helyesel vigyorodva a kalandor lány szavaira.*
- Persze! *Biztosítja Darokot segítségéről.* Ugyan! *Legyint a kesztyű említésére.* Na mutasd azokat az illesztéseket! *Tettre készen lép közelebb, s figyeli, várja a hím utasításait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2172-2191