Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (3654. - 3667. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3667. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-08-01 16:54:39
Üzenet elküldve: 2026-08-01 16:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 892
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 892
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//érintőlegesen Összefonódó történetek//
*Ilyenkor már nem igazán járnak erre. Már a legények is hazamentek, s ő is csak vízért indult, mert Jarehn kovács egy kemény munkával töltött hosszú nap után se erélytelen szerető, viszont a gyönyör megelégedése hamar álomba rántja, és néha bizony szörnyen bír horkolni. Ilyenkor Yezának nincs sokáig maradása mellette, inkább visszaoson a saját szobájába, a selyempárnái sokasága közé.
A dörömbölésre össze is rezzen kicsit. S bár segít a műhelyben, amiben csak tud, de a kiszolgálást inkább kerüli. Most is a torkába szökik a szíve egy pillanat alatt. A gyomrát mintha vasmarok szorítaná. Belül egy hang pedig azt súgja, a vörösköpenyesek azok. Érte jöttek. Azért, hogy visszarángassák abba a cellába, hogy bezárják, hogy... Az újabb dörömbölés megakasztja a feltételezések további özönét. Yeza összehúzza magán a wegtoreni köntöst, és magához veszi görbe pengéjű kését. Csendesen lépdel a lépcső felé, mint egy óvatos macska, bár abban még egyáltalán nem biztos, hogy hajlandó lenne-e bárkinek most ajtót nyitni.
Felsejlik benne, hogy talán Aztyan... vagy a Báró, vagy Mikarr. Fel tudna még sorolni néhány nevet, melyek gazdája ide vetődhetne ilyenkor, de a városőrök tekintete újra és újra az emlékeibe nyilall. Megtorpan. Inkább visszahátrál a szobájába és ráfordítja a kulcsot. Minden ízében reszket. Nem lát semmi mást, csak a gondolataiba égett képet a vörösköpenyes csapatról az ajtó előtt, akik érte jöttek. Alig kap levegőt. A szíve dobbanásai, mintha csak tompán nyilalló sajgást löknének szét a mellkasában. Elhátrál az ajtótól, amennyire csak tud. A legtávolabbi saroknak ütközik a háta. Ott kuporodik a földre a szekrény takarásában. Kifehérednek az ujjai, úgy szorongatja a kését. Az a dörömbölés pedig csak ismétlődik. Egyre hangosabban és dühösebben, mintha már fertályórája tartana. Aztán hirtelen... semmi.
A nyugati gyepűvidék homokkő szikláin ücsörögve nézi Wegtoren fényeit a csillagos ég alatt. Összeszorul a szíve. Néhány óra lovaglásra van csupán, mégis, talán sosem érezte ennyire távolinak a Tűz Városát.*
- Álmodom *bukik ki a száján a félig kérdés, félig kijelentés.*
- Igen, álmodsz *dörmögi Sulim a sivatagiak nyelvén.
Nem kell hátranéznie, hogy tudja, a halott bérgyilkos mögötte gubbaszt, és szintúgy a távoli mécslángként derengő várost nézi.
Szívesen maradna. Rég érzett már ilyen békét. Akkor is, ha szaggatja a lelkét a honvágy. Talán ennél közelebb sosem fog már kerülni az otthonához. Ez olyan gondolat, amit nehéz nem felhánytorgatni.
Felnéz az égre és elmerül az ismerős csillagképek hunyorgó fényeinek bámulásában.*
- Garuga, égi sárkány szíve, Syrriolth fehér agyara. Metsző karma, Tulvir... *mormolja a Wäortól tanult mondókát, és Sulim ismétli vele, mintha a sziklákon megtörő visszhangja lenne.* - Ygirae, ősi bestia ágyéka. Beroan, a világot tükröző szembogár...
*Ilyenkor már nem igazán járnak erre. Már a legények is hazamentek, s ő is csak vízért indult, mert Jarehn kovács egy kemény munkával töltött hosszú nap után se erélytelen szerető, viszont a gyönyör megelégedése hamar álomba rántja, és néha bizony szörnyen bír horkolni. Ilyenkor Yezának nincs sokáig maradása mellette, inkább visszaoson a saját szobájába, a selyempárnái sokasága közé.
A dörömbölésre össze is rezzen kicsit. S bár segít a műhelyben, amiben csak tud, de a kiszolgálást inkább kerüli. Most is a torkába szökik a szíve egy pillanat alatt. A gyomrát mintha vasmarok szorítaná. Belül egy hang pedig azt súgja, a vörösköpenyesek azok. Érte jöttek. Azért, hogy visszarángassák abba a cellába, hogy bezárják, hogy... Az újabb dörömbölés megakasztja a feltételezések további özönét. Yeza összehúzza magán a wegtoreni köntöst, és magához veszi görbe pengéjű kését. Csendesen lépdel a lépcső felé, mint egy óvatos macska, bár abban még egyáltalán nem biztos, hogy hajlandó lenne-e bárkinek most ajtót nyitni.
Felsejlik benne, hogy talán Aztyan... vagy a Báró, vagy Mikarr. Fel tudna még sorolni néhány nevet, melyek gazdája ide vetődhetne ilyenkor, de a városőrök tekintete újra és újra az emlékeibe nyilall. Megtorpan. Inkább visszahátrál a szobájába és ráfordítja a kulcsot. Minden ízében reszket. Nem lát semmi mást, csak a gondolataiba égett képet a vörösköpenyes csapatról az ajtó előtt, akik érte jöttek. Alig kap levegőt. A szíve dobbanásai, mintha csak tompán nyilalló sajgást löknének szét a mellkasában. Elhátrál az ajtótól, amennyire csak tud. A legtávolabbi saroknak ütközik a háta. Ott kuporodik a földre a szekrény takarásában. Kifehérednek az ujjai, úgy szorongatja a kését. Az a dörömbölés pedig csak ismétlődik. Egyre hangosabban és dühösebben, mintha már fertályórája tartana. Aztán hirtelen... semmi.
A nyugati gyepűvidék homokkő szikláin ücsörögve nézi Wegtoren fényeit a csillagos ég alatt. Összeszorul a szíve. Néhány óra lovaglásra van csupán, mégis, talán sosem érezte ennyire távolinak a Tűz Városát.*
- Álmodom *bukik ki a száján a félig kérdés, félig kijelentés.*
- Igen, álmodsz *dörmögi Sulim a sivatagiak nyelvén.
Nem kell hátranéznie, hogy tudja, a halott bérgyilkos mögötte gubbaszt, és szintúgy a távoli mécslángként derengő várost nézi.
Szívesen maradna. Rég érzett már ilyen békét. Akkor is, ha szaggatja a lelkét a honvágy. Talán ennél közelebb sosem fog már kerülni az otthonához. Ez olyan gondolat, amit nehéz nem felhánytorgatni.
Felnéz az égre és elmerül az ismerős csillagképek hunyorgó fényeinek bámulásában.*
- Garuga, égi sárkány szíve, Syrriolth fehér agyara. Metsző karma, Tulvir... *mormolja a Wäortól tanult mondókát, és Sulim ismétli vele, mintha a sziklákon megtörő visszhangja lenne.* - Ygirae, ősi bestia ágyéka. Beroan, a világot tükröző szembogár...
3666. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-07-25 18:51:22
Üzenet elküldve: 2026-07-25 18:51:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Hogy a nő nem reagál semmit a felajánlott segítségre nem zavarja. Nem várt választ, s maga sem szól többet, ahogy egy biccentéssel magára hagyja az elfet. Hogy ott találja-e majd a tisztáson, nem az ő dolga. A gyerek sem az, még sincs bizonytalanság a léptek mögött, amikkel a főtéren lobogó tüzek fényéből kilépve a város utcáin megült éjszakába indul.
Nem fűlik a foga még egy találkozáshoz az őrséggel, körültekintőbb a sarkokon keresztül villanó tekintete, mégsem lassít, s ezúttal is csak úgy vág keresztül a rövidebb utat jelentő sikátorokon, mint korábban. Túl sokan vannak a szélesebb utakon, túl sok a fény, a zaj, még mindig, hiába szikráznak odafent jó ideje hűvösen a csillagok.
Nem hosszú az út a főtértől, az elf hirtelen megugró lépteihez igazodott korábban, most sem enged a feszes tempóból. Hogy a műhelyben találja-e még a kovácsot, vagy bárkit, aki ki tudja adni a dolgait nem biztos benne, de az övébe tűzött két tőr nem jelent elég biztonságot.
Halvány patakként folyik a holdak fénye a piactéren álló épület falán. Nincs bizonytalanság a mozdulat mögött, amivel az ajtóhoz lép, határozottan koppantva néhányat annak fáján. Ha kell, ököllel.*
*Hogy a nő nem reagál semmit a felajánlott segítségre nem zavarja. Nem várt választ, s maga sem szól többet, ahogy egy biccentéssel magára hagyja az elfet. Hogy ott találja-e majd a tisztáson, nem az ő dolga. A gyerek sem az, még sincs bizonytalanság a léptek mögött, amikkel a főtéren lobogó tüzek fényéből kilépve a város utcáin megült éjszakába indul.
Nem fűlik a foga még egy találkozáshoz az őrséggel, körültekintőbb a sarkokon keresztül villanó tekintete, mégsem lassít, s ezúttal is csak úgy vág keresztül a rövidebb utat jelentő sikátorokon, mint korábban. Túl sokan vannak a szélesebb utakon, túl sok a fény, a zaj, még mindig, hiába szikráznak odafent jó ideje hűvösen a csillagok.
Nem hosszú az út a főtértől, az elf hirtelen megugró lépteihez igazodott korábban, most sem enged a feszes tempóból. Hogy a műhelyben találja-e még a kovácsot, vagy bárkit, aki ki tudja adni a dolgait nem biztos benne, de az övébe tűzött két tőr nem jelent elég biztonságot.
Halvány patakként folyik a holdak fénye a piactéren álló épület falán. Nincs bizonytalanság a mozdulat mögött, amivel az ajtóhoz lép, határozottan koppantva néhányat annak fáján. Ha kell, ököllel.*
3665. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-17 09:27:20
Üzenet elküldve: 2026-06-17 09:27:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Az eddigi események lehetőségek tömkelegét nyújtotta a félvér számára, hogy kiélhesse magát, és még az erszényét is képes megtölteni. Kell ennél jobb? Egyetlen problémája, hogy nem képes folyamatosan talpon maradni. Halandó vér csörgedezik az ereiben, így az ezáltal rá lógatott korlátokból kibújni képtelen. Ugyan úgy ennie kell, mint mindenki másnak, ugyanúgy kell pihennie. Ha nem tenné, nem állna most itt, a tettek mezején.
Látható undorba formálódik az arcán a bátor férfiak cselekedetét hallva. A menekülés még egy dolog, azt még valahol meg tudja érteni miért nem ragadnak fegyvert orkok ezrei ellen, na, de a várandós asszonyokat így bánni? Túl könnyű élete lehetett a parasztoknak. *
- Nem semmi. Vészhelyzetben mutatkozik meg az emberek igazi arca. Szeretnék én is találkozni egy ilyen bátor férfival. Kíváncsi vagyok, hogy egy nála nagyobbal miként bánna.
* Bár nem tudja, hogy az illetővel el lett bánva, vagy megúszta egy figyelmeztetéssel, de ha ő ott lett volna, azt biztos nem rakta volna zsebre.
Szerinte a csónakos megoldás kivitelezhető, és a helyzethez képest olcsó és talán a legjobb megoldást nyújtaná a menekültek biztonságos elszállítására. Igaz, nem gondolta tovább, csak épp annyira, hogy az ottani hajókkal biztonságosan mehetnének a szomszédos városba. Csak egy ötlet volt, és már most rávilágít a lovag, hogy miért is nemes. Nincs olyan csőlátása, mint a félvérnek és képes távolabb látni, így csak érdeklődve hümmög, miközben hallgatja. *
- Mondasz valamit. Ha nem a kikötő mocskai állják az útjukat, akkor a pénzéhes haszonlesők biztos. Talán tényleg az a legjobb lépés, ha itt megteszünk mindent, amit lehet és hagyni azokat akik menni akarnak.
* Mondja, bár ha kérdeznék, nem tudna mondani egy olyan dolgot sem, amivel ő hozzájárulna a menekültek segítéséhez. Nem gazdag, hogy ellátmányokat tudjon osztogatni napestig. Nincs benne annyi emberség, hogy mindenkinek a kezét nyújtsa. Persze aki előtte van és tud, annak legtöbbször segít, de nem lép félre az útjáról, hogy ezt meg is valósítsa. *
- Vagy az, vagy egy hatalmas idióta.
* Feleli jókedvűen. Ez a jelző sokkal jobban illik hozzá, mint bármilyen másik dicséret. Lehet bele is varja a ruhája belsejébe. *
- Ez a beszéd. Több ilyen ember kéne a városnak. Ha kell, segítek. Ketten biztos nagyobb nyomást tudnánk gyakorolni rájuk. Talán ki is deríthetünk valamit.
* Mondja, és bár nem hazudik, valóban kész segítőkezet nyújtani, mégsem a jó szándék vezérli. Sokkal inkább a lehetőség, ami érdekli.
Eleinte nem tudja merre tart a beszélgetés. Fejével néhol egyetértően biccent, mert hát a nemesi teendők valóban nem azt a hatást keltik, hogy valaki egész álló nap edzéssel van elfoglalva. Ezért is lepődik meg a hirtelen jött kihívásra. Ha még csakúgy felkérték volna, az egy dolog, de még a végére csempész egy olyan mondatot, amit még jelen állapotában, fáradtan és éhesen sem képes fapofával elengedni. *
- Te aztán tudod, mit kell mondani egy férfinak.
* Fejét enyhén oldalra billenti, majd kezével kicsit megnyomkodja nyakát. Épp azt nézni, mennyire áll készen egy újabb harcra, elvégre alig néhány óra telt el azóta, hogy harcolt. *
- Legyen. Ez biztos szórakoztatóbb lesz, mint bármelyik ork.
* Az eddigi események lehetőségek tömkelegét nyújtotta a félvér számára, hogy kiélhesse magát, és még az erszényét is képes megtölteni. Kell ennél jobb? Egyetlen problémája, hogy nem képes folyamatosan talpon maradni. Halandó vér csörgedezik az ereiben, így az ezáltal rá lógatott korlátokból kibújni képtelen. Ugyan úgy ennie kell, mint mindenki másnak, ugyanúgy kell pihennie. Ha nem tenné, nem állna most itt, a tettek mezején.
Látható undorba formálódik az arcán a bátor férfiak cselekedetét hallva. A menekülés még egy dolog, azt még valahol meg tudja érteni miért nem ragadnak fegyvert orkok ezrei ellen, na, de a várandós asszonyokat így bánni? Túl könnyű élete lehetett a parasztoknak. *
- Nem semmi. Vészhelyzetben mutatkozik meg az emberek igazi arca. Szeretnék én is találkozni egy ilyen bátor férfival. Kíváncsi vagyok, hogy egy nála nagyobbal miként bánna.
* Bár nem tudja, hogy az illetővel el lett bánva, vagy megúszta egy figyelmeztetéssel, de ha ő ott lett volna, azt biztos nem rakta volna zsebre.
Szerinte a csónakos megoldás kivitelezhető, és a helyzethez képest olcsó és talán a legjobb megoldást nyújtaná a menekültek biztonságos elszállítására. Igaz, nem gondolta tovább, csak épp annyira, hogy az ottani hajókkal biztonságosan mehetnének a szomszédos városba. Csak egy ötlet volt, és már most rávilágít a lovag, hogy miért is nemes. Nincs olyan csőlátása, mint a félvérnek és képes távolabb látni, így csak érdeklődve hümmög, miközben hallgatja. *
- Mondasz valamit. Ha nem a kikötő mocskai állják az útjukat, akkor a pénzéhes haszonlesők biztos. Talán tényleg az a legjobb lépés, ha itt megteszünk mindent, amit lehet és hagyni azokat akik menni akarnak.
* Mondja, bár ha kérdeznék, nem tudna mondani egy olyan dolgot sem, amivel ő hozzájárulna a menekültek segítéséhez. Nem gazdag, hogy ellátmányokat tudjon osztogatni napestig. Nincs benne annyi emberség, hogy mindenkinek a kezét nyújtsa. Persze aki előtte van és tud, annak legtöbbször segít, de nem lép félre az útjáról, hogy ezt meg is valósítsa. *
- Vagy az, vagy egy hatalmas idióta.
* Feleli jókedvűen. Ez a jelző sokkal jobban illik hozzá, mint bármilyen másik dicséret. Lehet bele is varja a ruhája belsejébe. *
- Ez a beszéd. Több ilyen ember kéne a városnak. Ha kell, segítek. Ketten biztos nagyobb nyomást tudnánk gyakorolni rájuk. Talán ki is deríthetünk valamit.
* Mondja, és bár nem hazudik, valóban kész segítőkezet nyújtani, mégsem a jó szándék vezérli. Sokkal inkább a lehetőség, ami érdekli.
Eleinte nem tudja merre tart a beszélgetés. Fejével néhol egyetértően biccent, mert hát a nemesi teendők valóban nem azt a hatást keltik, hogy valaki egész álló nap edzéssel van elfoglalva. Ezért is lepődik meg a hirtelen jött kihívásra. Ha még csakúgy felkérték volna, az egy dolog, de még a végére csempész egy olyan mondatot, amit még jelen állapotában, fáradtan és éhesen sem képes fapofával elengedni. *
- Te aztán tudod, mit kell mondani egy férfinak.
* Fejét enyhén oldalra billenti, majd kezével kicsit megnyomkodja nyakát. Épp azt nézni, mennyire áll készen egy újabb harcra, elvégre alig néhány óra telt el azóta, hogy harcolt. *
- Legyen. Ez biztos szórakoztatóbb lesz, mint bármelyik ork.
3664. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-16 20:47:09
Üzenet elküldve: 2026-06-16 20:47:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Abban nem téved, hogy talán nem is olyan rossz dolog Nixomia barátjának lenni. Nemesként akad pénze is egy kevés, amit már csak önmagában a páncélja is mutat, csak hát ezt pont nem a nemesi jövedelméből vette, hanem kispórolta, ahogyan a nemesi címét is. Ettvallder viszont sikeresen megnevetteti, még ha egy kicsit keserű is az a nevetés.*
- Kár, hogy nem látta, hogyan döntötték fel felnőt, harcra alkalmas férfiak egy terhes kismamát. Persze kénytelenek lesznek fegyvert fogni, csak aztán, nehogy túlságosan késő legyen. Viszont azért köztük is akadnak tökös alakok, amit ott helyben be is bizonyítottak.* Nem fogja a markáns legény érdemeit elvenni, amikor olyan sokat segített neki a rend helyreállításában. Így elsőre a lovagnak is tetszik a zsoldos. Ilyen társakkal dolgozott együtt régen, csak olykor az ilyen társaknak többet a ért a pénz, mint a becsület. Ebből rá is ragadt nem kevés. Szereti az értékes zsákmányt, sőt mi több ragaszkodik is hozzá.*
- Nem hiszek a csónakos menekülésben. Ha a várost lerombolják, akkor a kikötő is le lesz rombolva. Csak elodáznák a menekültek az elkerülhetettlent. Ingyen senki nem fogja hajóra tenni őket, főleg ott lent nem. Nincstelenül, menekülve, mint az űzött vad.* Elmélkedik egy olyan eshetőségről, amit valószínűleg nem fog megérni.*
- Én addig fogom segíteni a menekülteket, amíg be nem törnek a városba az orkok. Aki menekülni akar, annak most kell mennie, de abban nem segíthetek.* Most, hogy a menekülés szóba került, felteszi a kérdést Ettvalldernek is. A szavai csak újabb megerősítést adnak neki, hogy belevaló férfi ez az ember.*
- Belevaló vagy ezt el kell ismernem.* Hangjában őszinte csodálat van.*
- Én sem fogok elmenekülni. Lovagi kötelességem védelmezni azokat, akik nem képesek rá. Na meg most váltottam ki a nemesi címem, hát csak nem hagyhatom, hogy pár nyavalyás ork elvegyen tőlem mindent. Csak a vérbefagyott testemen keresztül törhetik át a védvonalat ezek a patkányok. Pont azért keresek valami jobb pajzsot. Azt tervezem, hogy hamarosan csatlakozom a kaszárnyában gyülekezőkhöz. Csak hát érzem, hogy a nemesi lét tétlensége kicsit rozsdássá tett. Előtte átmozgatom magam.* Végig pillant a férfin szemeiben kihívás csillog.*
- Igaz nem vagyok egy ork, de kíváncsi lennék, hogy mennyire vagy jó a harcban. Feltéve, ha nem félsz egy nő ellen is kiállni.* Szúr oda neki egyet most csak szóban.*
*Abban nem téved, hogy talán nem is olyan rossz dolog Nixomia barátjának lenni. Nemesként akad pénze is egy kevés, amit már csak önmagában a páncélja is mutat, csak hát ezt pont nem a nemesi jövedelméből vette, hanem kispórolta, ahogyan a nemesi címét is. Ettvallder viszont sikeresen megnevetteti, még ha egy kicsit keserű is az a nevetés.*
- Kár, hogy nem látta, hogyan döntötték fel felnőt, harcra alkalmas férfiak egy terhes kismamát. Persze kénytelenek lesznek fegyvert fogni, csak aztán, nehogy túlságosan késő legyen. Viszont azért köztük is akadnak tökös alakok, amit ott helyben be is bizonyítottak.* Nem fogja a markáns legény érdemeit elvenni, amikor olyan sokat segített neki a rend helyreállításában. Így elsőre a lovagnak is tetszik a zsoldos. Ilyen társakkal dolgozott együtt régen, csak olykor az ilyen társaknak többet a ért a pénz, mint a becsület. Ebből rá is ragadt nem kevés. Szereti az értékes zsákmányt, sőt mi több ragaszkodik is hozzá.*
- Nem hiszek a csónakos menekülésben. Ha a várost lerombolják, akkor a kikötő is le lesz rombolva. Csak elodáznák a menekültek az elkerülhetettlent. Ingyen senki nem fogja hajóra tenni őket, főleg ott lent nem. Nincstelenül, menekülve, mint az űzött vad.* Elmélkedik egy olyan eshetőségről, amit valószínűleg nem fog megérni.*
- Én addig fogom segíteni a menekülteket, amíg be nem törnek a városba az orkok. Aki menekülni akar, annak most kell mennie, de abban nem segíthetek.* Most, hogy a menekülés szóba került, felteszi a kérdést Ettvalldernek is. A szavai csak újabb megerősítést adnak neki, hogy belevaló férfi ez az ember.*
- Belevaló vagy ezt el kell ismernem.* Hangjában őszinte csodálat van.*
- Én sem fogok elmenekülni. Lovagi kötelességem védelmezni azokat, akik nem képesek rá. Na meg most váltottam ki a nemesi címem, hát csak nem hagyhatom, hogy pár nyavalyás ork elvegyen tőlem mindent. Csak a vérbefagyott testemen keresztül törhetik át a védvonalat ezek a patkányok. Pont azért keresek valami jobb pajzsot. Azt tervezem, hogy hamarosan csatlakozom a kaszárnyában gyülekezőkhöz. Csak hát érzem, hogy a nemesi lét tétlensége kicsit rozsdássá tett. Előtte átmozgatom magam.* Végig pillant a férfin szemeiben kihívás csillog.*
- Igaz nem vagyok egy ork, de kíváncsi lennék, hogy mennyire vagy jó a harcban. Feltéve, ha nem félsz egy nő ellen is kiállni.* Szúr oda neki egyet most csak szóban.*
3663. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-16 19:58:52
Üzenet elküldve: 2026-06-16 19:58:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Igenis sok dolgon változtat a másik nemessége. Többek közt megtudhat néhány dolgot a nemesi oldalról is. Mit tudnak, mit terveznek, esetleg, bele is szervezheti magát egy ilyen akcióba. Talán még jobban is fizetne, mint a tanács, bár ki tudja. *
- Talán jobb is így. A férfiak megmutathatják milyen fából lettek faragva. Aligha várhatjuk el, hogy várandós asszonyok, vagy kölykök végezzék el a piszkos munkát.
* Kezeit összekulcsolja maga előtt, majd elégedetten bólint néhányat. Már látja is maga előtt a képet, ahol a környező falu összes híme fegyvert ragad az orkok ellen. Szép kis álom ez, bár valami azt súgja neki, hogy hamarosan bekövetkezik.
Így elsőre tetszik neki a lovag. Nem úgy tűnik, mint a legtöbb nemes, akik mások fölé képzelik magukat és mindenféle kifinomult beszédstílus mögé rejtenék a mindennapi problémáikat. Talán ezért is jobb, ha előbb mocskolja be valaki a kezét, és csak utána válik nemessé, mintsem egyből ezüstkanállal a szájába szülessen. *
- Talán az még jobb is lenne. Ezek az orkok még akkor sem akartak visszafordulni mikor a társaik sorra estek a sárba. Csak miután egy maréknyi maradt még talpon, csak utána jutott valamennyinek az eszébe, hogy talán mégsem kéne folytatni.
* Igazán nem szeretné letörni Nixomia kedvét, ám nem tudja, hogy hogyan tudna jobban fogalmazni. *
- Őszintén? Ha körbevennék a várost nem sokáig, de akkor a menekülésre se lenne alkalmunk. De kétlem, hogy lenne annyi eszük. Ami viszont a menekülést illeti. Néhány csónak aranyat érhet a közeljövőben. Ha valóban segíteni akarsz, szerintem a folyó áramlatára bízni azokat, akik nem képesek harcolni, talán a legjobb ötlet. A probléma a kikötőnél kezdődik.
* Fejezi be végül a mondandóját egy újabb nem túl kecsegtető szóval. Ugyan a hozzá hasonlók képesek túlélni a kikötő nyújtotta nyers fogadtatást, de nem vetne rá mérget, hogy a parasztok többsége is.
Őt is érdekelné, hogy miért most döntöttek úgy, hogy megindulnak, de a legjobb lehetősége a tanácsházán volt és kussoltak, mint a lovak. Tőlük aligha fog megtudni bármit.
Ezen a kérdésen már maga is számtalanszor elgondolkodott, ám továbbra sincs olyan épkézláb válasza, amivel könnyen válaszolhatna. Ajka széle kaján vigyorba görbül, majd fejét is oldalra billenti, mielőtt válaszolhatna. *
- Menekülni?
* Úgy ismétli meg az idegen szót, mintha először hallaná. *
- Mondjuk úgy, hogy szeretek a halállal farkasszemet nézni. Mikor sárvárosban kétszeres túlerő ellen mentünk, akkor sem a menekülésen járt az eszem. A kikötői kiruccanásaimról pedig ne is beszéljünk. Ott, ha nem vagy egy csapat tagja, akkor mindenki ellened van.
* Ezúttal rajta sor, hogy fényezze magát. Eddig bármerre járt, a halál, mint valami hűséges kutya, úgy loholt a sarkában. Talán csak beképzelt lett a sok győzelme után, de az is lehet, hogy pont ilyen lehetőségek mozgatják meg mélyen legbelül. *
- És te? Nem annak a fajtának tűnsz, aki a saját bőrét mentené először a bajban. Legalábbis az eddigi tetteid nem erről árulkodnak.
* Igenis sok dolgon változtat a másik nemessége. Többek közt megtudhat néhány dolgot a nemesi oldalról is. Mit tudnak, mit terveznek, esetleg, bele is szervezheti magát egy ilyen akcióba. Talán még jobban is fizetne, mint a tanács, bár ki tudja. *
- Talán jobb is így. A férfiak megmutathatják milyen fából lettek faragva. Aligha várhatjuk el, hogy várandós asszonyok, vagy kölykök végezzék el a piszkos munkát.
* Kezeit összekulcsolja maga előtt, majd elégedetten bólint néhányat. Már látja is maga előtt a képet, ahol a környező falu összes híme fegyvert ragad az orkok ellen. Szép kis álom ez, bár valami azt súgja neki, hogy hamarosan bekövetkezik.
Így elsőre tetszik neki a lovag. Nem úgy tűnik, mint a legtöbb nemes, akik mások fölé képzelik magukat és mindenféle kifinomult beszédstílus mögé rejtenék a mindennapi problémáikat. Talán ezért is jobb, ha előbb mocskolja be valaki a kezét, és csak utána válik nemessé, mintsem egyből ezüstkanállal a szájába szülessen. *
- Talán az még jobb is lenne. Ezek az orkok még akkor sem akartak visszafordulni mikor a társaik sorra estek a sárba. Csak miután egy maréknyi maradt még talpon, csak utána jutott valamennyinek az eszébe, hogy talán mégsem kéne folytatni.
* Igazán nem szeretné letörni Nixomia kedvét, ám nem tudja, hogy hogyan tudna jobban fogalmazni. *
- Őszintén? Ha körbevennék a várost nem sokáig, de akkor a menekülésre se lenne alkalmunk. De kétlem, hogy lenne annyi eszük. Ami viszont a menekülést illeti. Néhány csónak aranyat érhet a közeljövőben. Ha valóban segíteni akarsz, szerintem a folyó áramlatára bízni azokat, akik nem képesek harcolni, talán a legjobb ötlet. A probléma a kikötőnél kezdődik.
* Fejezi be végül a mondandóját egy újabb nem túl kecsegtető szóval. Ugyan a hozzá hasonlók képesek túlélni a kikötő nyújtotta nyers fogadtatást, de nem vetne rá mérget, hogy a parasztok többsége is.
Őt is érdekelné, hogy miért most döntöttek úgy, hogy megindulnak, de a legjobb lehetősége a tanácsházán volt és kussoltak, mint a lovak. Tőlük aligha fog megtudni bármit.
Ezen a kérdésen már maga is számtalanszor elgondolkodott, ám továbbra sincs olyan épkézláb válasza, amivel könnyen válaszolhatna. Ajka széle kaján vigyorba görbül, majd fejét is oldalra billenti, mielőtt válaszolhatna. *
- Menekülni?
* Úgy ismétli meg az idegen szót, mintha először hallaná. *
- Mondjuk úgy, hogy szeretek a halállal farkasszemet nézni. Mikor sárvárosban kétszeres túlerő ellen mentünk, akkor sem a menekülésen járt az eszem. A kikötői kiruccanásaimról pedig ne is beszéljünk. Ott, ha nem vagy egy csapat tagja, akkor mindenki ellened van.
* Ezúttal rajta sor, hogy fényezze magát. Eddig bármerre járt, a halál, mint valami hűséges kutya, úgy loholt a sarkában. Talán csak beképzelt lett a sok győzelme után, de az is lehet, hogy pont ilyen lehetőségek mozgatják meg mélyen legbelül. *
- És te? Nem annak a fajtának tűnsz, aki a saját bőrét mentené először a bajban. Legalábbis az eddigi tetteid nem erről árulkodnak.
3662. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-16 16:18:50
Üzenet elküldve: 2026-06-16 16:18:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Talán, az én raktáramban főleg nők és gyerekek vannak. Várandósok és kisgyermekesek, akik a leginkább védtelenek.* Ad gyors felvilágosítást. A nemesi kiléte felfedésére kapott reakcióra kérdőn megemeli a szemöldökét. Kíváncsi, hogy min változtat ez vajon.*
- Ettvallder.* Ismétli el a nevet, hogy megízlelje. Neki nem jelent semmit még ez a név. Nixomia rezzenéstelen arccal hallgatja végig, néma csendben a férfi szavait. Csak miután befejezte, akkor szólal meg egykedvűen.*
- Fasza! Azt sem tudom, hogy hogyan vészelte volna át a város, ha a thargok törtek volna ránk, nem hogy egy olyan veszedelmet, ami még náluk is rosszabb.* Tör fel belőle egy kis nyers káromkodás.*
- Őszintén szólva nem valami fényes. Még éppen nem szenvedünk hiányt az élelemből, de mit gondol, hogy a városi őrség mennyi ideig lenne képes feltartóztatni egy ilyen sereget? A tanács meg hallgat. A legtöbb, amit tehetünk, hogy felkészülünk egy ork támadásra. Ha a város védelme összeomlik, akkor gondolhatja, hogy mi lesz itt. Csak tudnám, hogy miért most jelenik meg egy ilyen nagy sereg itt.* Morfondírozik magában, majd aztán a másikra néz.*
- Maga mihez fog kezdeni? Nem menekül el? Ha saját szemével látta, hogy mi van odakint, akkor miért nem megy el, amíg még lehet?* Ezt a kérdést, neki is fel lehetne éppen tenni, de lovagként nem lenne méltó, ha megfutamodna, és most már nemesként sem ártana bizonyítania, de egy ilyen harcosnak nem kéne, hogy ilyen problémái legyenek. A lelkiismeret jó indok tud lenni, de a halott embernek már nem kell olyan.*
- Talán, az én raktáramban főleg nők és gyerekek vannak. Várandósok és kisgyermekesek, akik a leginkább védtelenek.* Ad gyors felvilágosítást. A nemesi kiléte felfedésére kapott reakcióra kérdőn megemeli a szemöldökét. Kíváncsi, hogy min változtat ez vajon.*
- Ettvallder.* Ismétli el a nevet, hogy megízlelje. Neki nem jelent semmit még ez a név. Nixomia rezzenéstelen arccal hallgatja végig, néma csendben a férfi szavait. Csak miután befejezte, akkor szólal meg egykedvűen.*
- Fasza! Azt sem tudom, hogy hogyan vészelte volna át a város, ha a thargok törtek volna ránk, nem hogy egy olyan veszedelmet, ami még náluk is rosszabb.* Tör fel belőle egy kis nyers káromkodás.*
- Őszintén szólva nem valami fényes. Még éppen nem szenvedünk hiányt az élelemből, de mit gondol, hogy a városi őrség mennyi ideig lenne képes feltartóztatni egy ilyen sereget? A tanács meg hallgat. A legtöbb, amit tehetünk, hogy felkészülünk egy ork támadásra. Ha a város védelme összeomlik, akkor gondolhatja, hogy mi lesz itt. Csak tudnám, hogy miért most jelenik meg egy ilyen nagy sereg itt.* Morfondírozik magában, majd aztán a másikra néz.*
- Maga mihez fog kezdeni? Nem menekül el? Ha saját szemével látta, hogy mi van odakint, akkor miért nem megy el, amíg még lehet?* Ezt a kérdést, neki is fel lehetne éppen tenni, de lovagként nem lenne méltó, ha megfutamodna, és most már nemesként sem ártana bizonyítania, de egy ilyen harcosnak nem kéne, hogy ilyen problémái legyenek. A lelkiismeret jó indok tud lenni, de a halott embernek már nem kell olyan.*
3661. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-16 12:00:14
Üzenet elküldve: 2026-06-16 12:00:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Nem mindennap adatik meg a lehetőség, hogy orkseregekkel küzdjön az ember, így ha a megfogalmazása kissé nyers is, reméli nem veszi magára a másik. Még egy kiadós ebédre sem volt ideje mióta idejött, csak a munka és a munka.
A raktár említésére fejét kissé megbillenti. Olyan hétköznapi természetességgel mondja a nő, mintha mindenkinek lenne egy a közelben. *
- Á, értem. Ezek szerint sokan kivesszük a részünket a jelenlegi helyzetből. Talán közöttük vannak azok, akiket menekülésre bíztattunk, vagy azok, akiket megmentettünk.
* Bár enyhe megnyugvással tölti el, hogy vannak még jó emberek a városban, azért mégsem ez fogja bearanyozni az egész napját. *
- Új nemes? Ez mindjárt változtat a dolgokon.
* Mondja meglepődve, majd egy rövid ideig elnémul. Nem tudja milyen információk keringenek, de hallottak alapján eléggé visszafogják őket. *
- Ettvallder.
* Mutatkozik be, majd néhány óvatos pillantással körbenéz. Szerencsére csak ők vannak jelen, így nem kell visszafognia magát. Ha valóban nemes az illető, akkor bizonyára nagyobb tekintéllyel is rendelkezik. Mondhatni, ő csak nyerhet azzal, ha beavatja. *
- És még csak nem is túloznak. Épp végeztünk egy falu átvizsgálásával. Ronda egy eset volt. Felégetett házak, felégetett emberek. Majd miután végeztünk saját szemünkkel láttuk, ahogyan a Thargok visszavonulót fújva a vashegy felé menekülnek. Az orkok még csak meg sem próbálták őket utolérni. De ez még semmi.
* Ekkor kicsit közelebb hajol, arca elkomorodik, majd suttogva folytatja. *
- Az orkok még csak nem is használták az egész seregüket. Távolabb egy hasonlóan nagy létszámú, de lehet nagyobb sereg várakozott. Nagyon remélem, hogy csak illúziót láttam, de nagyon is élethűnek tűnt abban a percben. Egy maréknyi túlélőt is sikerült megmentenünk az őket üldöző orkoktól. Nem sokat, de talán két tucatnyit sikerült kivennünk a seregükből.
* Kezét az állához emeli, hogy a már borostásodó szakállát cirógassa egy kicsit. Túl sok idő telt el azóta, hogy elindultak, és még mindig pontosan ugyanannyit tudnak az emberek, mint előtte. Nem tetszik ez neki, mert nem lát változást a menekültek méretén kívül. *
- Mi a helyzet a városban?
* Nem mindennap adatik meg a lehetőség, hogy orkseregekkel küzdjön az ember, így ha a megfogalmazása kissé nyers is, reméli nem veszi magára a másik. Még egy kiadós ebédre sem volt ideje mióta idejött, csak a munka és a munka.
A raktár említésére fejét kissé megbillenti. Olyan hétköznapi természetességgel mondja a nő, mintha mindenkinek lenne egy a közelben. *
- Á, értem. Ezek szerint sokan kivesszük a részünket a jelenlegi helyzetből. Talán közöttük vannak azok, akiket menekülésre bíztattunk, vagy azok, akiket megmentettünk.
* Bár enyhe megnyugvással tölti el, hogy vannak még jó emberek a városban, azért mégsem ez fogja bearanyozni az egész napját. *
- Új nemes? Ez mindjárt változtat a dolgokon.
* Mondja meglepődve, majd egy rövid ideig elnémul. Nem tudja milyen információk keringenek, de hallottak alapján eléggé visszafogják őket. *
- Ettvallder.
* Mutatkozik be, majd néhány óvatos pillantással körbenéz. Szerencsére csak ők vannak jelen, így nem kell visszafognia magát. Ha valóban nemes az illető, akkor bizonyára nagyobb tekintéllyel is rendelkezik. Mondhatni, ő csak nyerhet azzal, ha beavatja. *
- És még csak nem is túloznak. Épp végeztünk egy falu átvizsgálásával. Ronda egy eset volt. Felégetett házak, felégetett emberek. Majd miután végeztünk saját szemünkkel láttuk, ahogyan a Thargok visszavonulót fújva a vashegy felé menekülnek. Az orkok még csak meg sem próbálták őket utolérni. De ez még semmi.
* Ekkor kicsit közelebb hajol, arca elkomorodik, majd suttogva folytatja. *
- Az orkok még csak nem is használták az egész seregüket. Távolabb egy hasonlóan nagy létszámú, de lehet nagyobb sereg várakozott. Nagyon remélem, hogy csak illúziót láttam, de nagyon is élethűnek tűnt abban a percben. Egy maréknyi túlélőt is sikerült megmentenünk az őket üldöző orkoktól. Nem sokat, de talán két tucatnyit sikerült kivennünk a seregükből.
* Kezét az állához emeli, hogy a már borostásodó szakállát cirógassa egy kicsit. Túl sok idő telt el azóta, hogy elindultak, és még mindig pontosan ugyanannyit tudnak az emberek, mint előtte. Nem tetszik ez neki, mert nem lát változást a menekültek méretén kívül. *
- Mi a helyzet a városban?
3660. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-16 10:41:21
Üzenet elküldve: 2026-06-16 10:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A férfi kissé nyers, nem foglalkozik a rangokkal vagy egyéb formaságokkal, igaz Nixomia sem tett így.*
- Nekem az egyik raktáram járt így, ahova önszántamból fogadtam be az érkezőket.* Ezzel a kijelentéssel úgy tesz, mintha átérezné a férfi helyzetét, nagylelkűségét is megmutatja, illetve vagyonával is felvág. Egy igazi mesterhármas kijelentés. Mohón issza a szavait a harcosnak, de túlságosan sokat nem mond még neki.*
- Nixomia. Nixomia Grendaer, új nemes, de inkább lovagként tekintek magamra, mivel az eredeti mesterségem az volna.* Nem fog annyira hencegni a nemességével, inkább érzi még mindig lovagnak magát.*
- Ami az orkokat illeti kedves uram...* határszünetet tart, hogy a nevét elmondhassa a másik is* itt hatalmas seregeket emlegetnek, ami feketére festi a határt. Kétkedéssel fogadom, de nem feledem azt a tényt, hogy a thargok, akik szintén elég harcias népség, ezt eltűrné. Márpedig a menekültek áradata arra enged következtetni, hogy nekik sem állhat jól a szénájuk. Valóban ilyen rossz lenne a helyzet kint, vagy csak a thargok kardjának éle kezd kicsorbulni?* Kérdezi, szinte már kóstolgatja a férfit. Közben a pajzsokat is figyeli, mert ki akarja választani a legjobbat.*
*A férfi kissé nyers, nem foglalkozik a rangokkal vagy egyéb formaságokkal, igaz Nixomia sem tett így.*
- Nekem az egyik raktáram járt így, ahova önszántamból fogadtam be az érkezőket.* Ezzel a kijelentéssel úgy tesz, mintha átérezné a férfi helyzetét, nagylelkűségét is megmutatja, illetve vagyonával is felvág. Egy igazi mesterhármas kijelentés. Mohón issza a szavait a harcosnak, de túlságosan sokat nem mond még neki.*
- Nixomia. Nixomia Grendaer, új nemes, de inkább lovagként tekintek magamra, mivel az eredeti mesterségem az volna.* Nem fog annyira hencegni a nemességével, inkább érzi még mindig lovagnak magát.*
- Ami az orkokat illeti kedves uram...* határszünetet tart, hogy a nevét elmondhassa a másik is* itt hatalmas seregeket emlegetnek, ami feketére festi a határt. Kétkedéssel fogadom, de nem feledem azt a tényt, hogy a thargok, akik szintén elég harcias népség, ezt eltűrné. Márpedig a menekültek áradata arra enged következtetni, hogy nekik sem állhat jól a szénájuk. Valóban ilyen rossz lenne a helyzet kint, vagy csak a thargok kardjának éle kezd kicsorbulni?* Kérdezi, szinte már kóstolgatja a férfit. Közben a pajzsokat is figyeli, mert ki akarja választani a legjobbat.*
3659. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-15 18:13:09
Üzenet elküldve: 2026-06-15 18:13:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Megnézem mit tudok tenni értük.
* Mondja a kovács, majd abban a pillanatban el is tűnik valahol a bolt mélyében. Már fordulna is, hogy addig maga is a kiállított felszereléseket nézegesse, ám ekkor egy számára ismeretlen alak szól hozzá. Legalábbis csak feltételezi, hogy hozzá, elvégre ő az egyetlen, tudomása szerint, aki ilyen mondatokkal dobálózik az utolsó hatokban. Kivéve persze a menekülteket. Fejével a hang irányába fordul, majd kezei szépen lassan lecsúsznak az asztalról, majd kiegyenesedve a nő felé fordul. *
- Ne is mond. Elmegyek néhány hatra, és a következő, dolog, ami fogad, hogy még a kedvenc fogadómban sincs helyem többé.
* Hangja enyhén bosszús. Ha tudta volna, hogy ilyen körülmények várják, talán nem is jött volna vissza egyhamar. Az arany mindenesetre valamivel enyhít a kedvén. *
- Hogy mit láttam?
* Visszhangozza a kérdést. Közben arca valamivel komorabb lesz. Vacillál azon, hogy mit mondjon és mit ne. Elvégre a pánikkeltés nem éppen az ő reszortja. *
- Pusztítás, halál, félelem. A szokásos. Bár nem mindennap tudja meg az ember, hogy az orkok megismétlik a múltat. De a tanács mindenképp értesíteni fog mindenkit, ha eljön az ideje kedves...
* Hagy itt egy kis időt a bemutatkozásra. Még nem tudja kivel van dolga, de a nemesség elől igazán nincs miért titkolózni, elvégre nekik biztos megvan minden erejük, hogy változtassanak a dolgokon. *
- Megnézem mit tudok tenni értük.
* Mondja a kovács, majd abban a pillanatban el is tűnik valahol a bolt mélyében. Már fordulna is, hogy addig maga is a kiállított felszereléseket nézegesse, ám ekkor egy számára ismeretlen alak szól hozzá. Legalábbis csak feltételezi, hogy hozzá, elvégre ő az egyetlen, tudomása szerint, aki ilyen mondatokkal dobálózik az utolsó hatokban. Kivéve persze a menekülteket. Fejével a hang irányába fordul, majd kezei szépen lassan lecsúsznak az asztalról, majd kiegyenesedve a nő felé fordul. *
- Ne is mond. Elmegyek néhány hatra, és a következő, dolog, ami fogad, hogy még a kedvenc fogadómban sincs helyem többé.
* Hangja enyhén bosszús. Ha tudta volna, hogy ilyen körülmények várják, talán nem is jött volna vissza egyhamar. Az arany mindenesetre valamivel enyhít a kedvén. *
- Hogy mit láttam?
* Visszhangozza a kérdést. Közben arca valamivel komorabb lesz. Vacillál azon, hogy mit mondjon és mit ne. Elvégre a pánikkeltés nem éppen az ő reszortja. *
- Pusztítás, halál, félelem. A szokásos. Bár nem mindennap tudja meg az ember, hogy az orkok megismétlik a múltat. De a tanács mindenképp értesíteni fog mindenkit, ha eljön az ideje kedves...
* Hagy itt egy kis időt a bemutatkozásra. Még nem tudja kivel van dolga, de a nemesség elől igazán nincs miért titkolózni, elvégre nekik biztos megvan minden erejük, hogy változtassanak a dolgokon. *
3658. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-15 16:38:10
Üzenet elküldve: 2026-06-15 16:38:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Nixomia éppen még válogat, amikor érkezik egy érdekes alak. Ha a fehér üstöke nem lenne elég figyelem felkeltő, akkor a kopott csatabárd, amit a pultra tesz, már annál inkább, de ennél is érdekesebb az a pár elejtett szó, amit meghal.*
- Orkokat mondott?* Szólal meg a mithril páncélos nő, majd azzal a lendülettel közelebb is lép.*
- Eddig még nem találkoztam senkivel, akivel személyesen is járt volna kint mostanában. Leszámítva a menekülő falusiakat, akikből most akad itt jó bőven.* Most már jobban megnézi magának a férfit. Marcona, ízig-vérig harcos alak. Még ki is nézi belőle, hogy könnyedén képes lenne levágni pár orkot.*
- Sok a szóbeszéd, amiből nehéz kiválogatni az igazságot. Mondja hát jó uram, hogy mit látott kint? Annyira rossz lenne a helyzet, mint ahogyan azt a menekültek rebesgetik?* Vonja fel a szemöldökét. Ha kintről tért be Ettvallder, akkor láthatta, hogy egy fekete csatamén is kint álldogál. A páncélos nőre pillantva nem nehéz kitalálni, hogy kié lehet.*
* Nixomia éppen még válogat, amikor érkezik egy érdekes alak. Ha a fehér üstöke nem lenne elég figyelem felkeltő, akkor a kopott csatabárd, amit a pultra tesz, már annál inkább, de ennél is érdekesebb az a pár elejtett szó, amit meghal.*
- Orkokat mondott?* Szólal meg a mithril páncélos nő, majd azzal a lendülettel közelebb is lép.*
- Eddig még nem találkoztam senkivel, akivel személyesen is járt volna kint mostanában. Leszámítva a menekülő falusiakat, akikből most akad itt jó bőven.* Most már jobban megnézi magának a férfit. Marcona, ízig-vérig harcos alak. Még ki is nézi belőle, hogy könnyedén képes lenne levágni pár orkot.*
- Sok a szóbeszéd, amiből nehéz kiválogatni az igazságot. Mondja hát jó uram, hogy mit látott kint? Annyira rossz lenne a helyzet, mint ahogyan azt a menekültek rebesgetik?* Vonja fel a szemöldökét. Ha kintről tért be Ettvallder, akkor láthatta, hogy egy fekete csatamén is kint álldogál. A páncélos nőre pillantva nem nehéz kitalálni, hogy kié lehet.*
3657. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-15 13:29:01
Üzenet elküldve: 2026-06-15 13:29:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Visszasírja még azt a süketítő csendet, mint ami a tanácsházának hosszú folyosóján üldözte. Valahogy nem ilyen látványra számított a visszaúton, és bár belegondolva egyértelmű gondolat is lehetett volna, hogy hova tart a sok menekült. A félvér egyszerűen nem gondolt a legegyértelműbb válaszra, miszerint a város utcáin fognak tanyázni.
Sokat nem vesződik rajtuk, átverekszi magát a polgárnegyeden, hogy aztán a kovácsműhely ajtaja előtt kössön ki. Nem véletlenül jött ide, valamit meg szeretne mutatni a kovácsmesternek, valamint a fegyverének a recézett élén több csorba is akad, amit még unalmas óráiban talán megtűrne, de mivel bármelyik percben történhet valami váratlan, így nem bízza a véletlenre. Nagyot ránt az ajtón, majd még mielőtt a pulthoz érne már igyekszik eltávolítani oldaláról a pengét. Amint odaért, már az asztalra is teszi. *
- Mester, eléggé meggyűrtem a pengémet. Ilyen csorba élekkel aligha tudok mit kezdeni.
* Meglepően higgadt hangon szólal meg, noha láthatóan siettetné a dolgot. *
- Továbbá erre is vess egy pillantást.
* Ekkor egy méretes csatabárd is előkerül az asztalra. Ennek a fegyvernek az éle sokkal csorbább, a fa néhol repedezett. Továbbá furcsa törzsi szimbólumok és néhány állati maradvány, esetleg trófea látható rajta. Jobb helyen, ha ilyet csapna az asztalra, abban a pillanatban dobnák ki, de itt talán vetnek rá egy pillantást még előtte. *
- A szántókon belebotlottam néhány tucat orkba. Maradjunk annyiban, hogy nekik már nincs szükségük erre, de szeretném tudni, hogy még használhatóak e a fegyvereik. Valaki jó hasznát fogja venni ezeknek, ha helyreállíthatóak.
* Visszasírja még azt a süketítő csendet, mint ami a tanácsházának hosszú folyosóján üldözte. Valahogy nem ilyen látványra számított a visszaúton, és bár belegondolva egyértelmű gondolat is lehetett volna, hogy hova tart a sok menekült. A félvér egyszerűen nem gondolt a legegyértelműbb válaszra, miszerint a város utcáin fognak tanyázni.
Sokat nem vesződik rajtuk, átverekszi magát a polgárnegyeden, hogy aztán a kovácsműhely ajtaja előtt kössön ki. Nem véletlenül jött ide, valamit meg szeretne mutatni a kovácsmesternek, valamint a fegyverének a recézett élén több csorba is akad, amit még unalmas óráiban talán megtűrne, de mivel bármelyik percben történhet valami váratlan, így nem bízza a véletlenre. Nagyot ránt az ajtón, majd még mielőtt a pulthoz érne már igyekszik eltávolítani oldaláról a pengét. Amint odaért, már az asztalra is teszi. *
- Mester, eléggé meggyűrtem a pengémet. Ilyen csorba élekkel aligha tudok mit kezdeni.
* Meglepően higgadt hangon szólal meg, noha láthatóan siettetné a dolgot. *
- Továbbá erre is vess egy pillantást.
* Ekkor egy méretes csatabárd is előkerül az asztalra. Ennek a fegyvernek az éle sokkal csorbább, a fa néhol repedezett. Továbbá furcsa törzsi szimbólumok és néhány állati maradvány, esetleg trófea látható rajta. Jobb helyen, ha ilyet csapna az asztalra, abban a pillanatban dobnák ki, de itt talán vetnek rá egy pillantást még előtte. *
- A szántókon belebotlottam néhány tucat orkba. Maradjunk annyiban, hogy nekik már nincs szükségük erre, de szeretném tudni, hogy még használhatóak e a fegyvereik. Valaki jó hasznát fogja venni ezeknek, ha helyreállíthatóak.
3656. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-06-15 12:06:42
Üzenet elküldve: 2026-06-15 12:06:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
* A lovagnő első útja ide vezet, miután a polgárnegyed zsúfolt utcáit hátra hagyta. Kicsit sajnálja, hogy a Wegtoreni Kalmár már nem üzemel, mert régebben tőlük tudta megszerezni az olcsó holmikat. Most kénytelen maga megrendelni. A kovács munkája hibátlan, hiszen a minden rajta lévő felszerelés szinte innen származik. Egyedül a láncos buzogánya és a masszív fapajzsa az, ami még a régi életéből maradt rá. Az öreg tollas buzogánya is megvan még, de azt már nyugdíjba küldte. Belépve az épületbe szemügyre veszi a pajzsokat. Idővel, talán egyedi pajzsot is készíttet, de most nincs erre idő. Egy sima acél pajzs is megteszi, csak legyen kellően nagy. Pont ezért válogat kellő gondossággal, hogy a lehető leginkább hozzáillő méretben tudjon rendelést leadni. Kézbe is vesz párat, forgatja, próbálgatja őket. Végül aztán, amikor megtalálja a megfelelőt leadja a rendelést.*
* A lovagnő első útja ide vezet, miután a polgárnegyed zsúfolt utcáit hátra hagyta. Kicsit sajnálja, hogy a Wegtoreni Kalmár már nem üzemel, mert régebben tőlük tudta megszerezni az olcsó holmikat. Most kénytelen maga megrendelni. A kovács munkája hibátlan, hiszen a minden rajta lévő felszerelés szinte innen származik. Egyedül a láncos buzogánya és a masszív fapajzsa az, ami még a régi életéből maradt rá. Az öreg tollas buzogánya is megvan még, de azt már nyugdíjba küldte. Belépve az épületbe szemügyre veszi a pajzsokat. Idővel, talán egyedi pajzsot is készíttet, de most nincs erre idő. Egy sima acél pajzs is megteszi, csak legyen kellően nagy. Pont ezért válogat kellő gondossággal, hogy a lehető leginkább hozzáillő méretben tudjon rendelést leadni. Kézbe is vesz párat, forgatja, próbálgatja őket. Végül aztán, amikor megtalálja a megfelelőt leadja a rendelést.*
3655. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-25 17:41:28
Üzenet elküldve: 2026-03-25 17:41:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Öreg néne bőrzekéje//
*Tekintve, hogy a mesterurak az óriáson nem látják az alkudozás szándékát, így a gnóm bólint egyet és a pult alól három, hangosan csörgő erszényt húz elő és teszi maga elé. A gnóm felkapja az egyiket a háromból, feldobálja a tenyerében mintha csak a súlyát ellenőrizné, majd kinyitja a száját és visszateszi a pultra. Ezt követően egy másik erszény száját is kiengedi az öreg és abból elkezd érméket pakolni az előzőbe. A törp kissé vonakodva, talán még duzzogva is kíséri mindezt figyelemmel, majd legyint egyet és eltűnik a műhely egyik szobájában. Végül a gnóm végez a számolással és az óriás elé tolja az érmékkel teli erszényt.*
- Az biztos.
*Feleli az óriás megjegyzésére.*
- Mi mást se gyártunk csak hasznos és szép holmikat.
*Mondja a gnóm büszkén bólogatva.*
- Mindenesetre öröm volt önnel üzletelni. Amennyiben nincs más óhaja, vissza is térnék a munkámhoz.
*Tekintve, hogy a mesterurak az óriáson nem látják az alkudozás szándékát, így a gnóm bólint egyet és a pult alól három, hangosan csörgő erszényt húz elő és teszi maga elé. A gnóm felkapja az egyiket a háromból, feldobálja a tenyerében mintha csak a súlyát ellenőrizné, majd kinyitja a száját és visszateszi a pultra. Ezt követően egy másik erszény száját is kiengedi az öreg és abból elkezd érméket pakolni az előzőbe. A törp kissé vonakodva, talán még duzzogva is kíséri mindezt figyelemmel, majd legyint egyet és eltűnik a műhely egyik szobájában. Végül a gnóm végez a számolással és az óriás elé tolja az érmékkel teli erszényt.*
- Az biztos.
*Feleli az óriás megjegyzésére.*
- Mi mást se gyártunk csak hasznos és szép holmikat.
*Mondja a gnóm büszkén bólogatva.*
- Mindenesetre öröm volt önnel üzletelni. Amennyiben nincs más óhaja, vissza is térnék a munkámhoz.
3654. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-24 21:00:31
Üzenet elküldve: 2026-03-24 21:00:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 657
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 657
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
//A tűz ösvényei//
-Nem. Egy wegtorenihez valóban nem illő a félelem. *Hagyja helyben Jarehn.*
-De én biza nem látok félelmet ezekben a szemekben. *Fűzi még hozzá mélyen zengő baritonján. Az izmos kar derekát öleli, s amennyiben Yeza hagyja, úgy a termetes kovács, s annak heves mámora magával ragadja. Izzasztó, hosszú tánc ez, de a rőthajút vélhetően aligha kell félteni. Őrködik közben felettük a kohóban izzó parázs egész éjjel, s csak akkor huny ki, mikor a horizonton felbukkanó napkorong az addig Artheniort ostromló viharfellegeket kergeti tova.
A lány csak sok órával később, pőrén, de meleg bundákba csavarva ébred. Odakinn, az ajtó túloldalán húzódó műhelyben hallhatja a kovácskalapács ütemes koppanásait, s Jarehnt is, ahogy utasításokat oszt és felügyeli a munkát.
A Niyss egykori virága tudja és érzi, biztos helyre lelt a Kovácsműhelyben. Hogy mihez kezd az adódó helyzettel, csak rajta áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.24 21:03:31
-Nem. Egy wegtorenihez valóban nem illő a félelem. *Hagyja helyben Jarehn.*
-De én biza nem látok félelmet ezekben a szemekben. *Fűzi még hozzá mélyen zengő baritonján. Az izmos kar derekát öleli, s amennyiben Yeza hagyja, úgy a termetes kovács, s annak heves mámora magával ragadja. Izzasztó, hosszú tánc ez, de a rőthajút vélhetően aligha kell félteni. Őrködik közben felettük a kohóban izzó parázs egész éjjel, s csak akkor huny ki, mikor a horizonton felbukkanó napkorong az addig Artheniort ostromló viharfellegeket kergeti tova.
A lány csak sok órával később, pőrén, de meleg bundákba csavarva ébred. Odakinn, az ajtó túloldalán húzódó műhelyben hallhatja a kovácskalapács ütemes koppanásait, s Jarehnt is, ahogy utasításokat oszt és felügyeli a munkát.
A Niyss egykori virága tudja és érzi, biztos helyre lelt a Kovácsműhelyben. Hogy mihez kezd az adódó helyzettel, csak rajta áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.24 21:03:31
3653. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-24 20:50:57
Üzenet elküldve: 2026-03-24 20:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
*Érzi azt a keletkező feszültséget a levegőben, amit a kimondott szavak meg is erősítenek. ~Nem árulják más vackait.~ Egy darabig nem is szól, ő maga sem tudja miféle érzéseket vált ez ki belőle. Haragot, fájdalmat, mert elveszett társa felszerelése csak holmi szemét másoknak. Vagy talán szégyent? Hogy egy ilyen kéréssel fordul ezekhez a mesterekhez, és valójában tényleg csak mások levetett holmija ez. Mindenesetre mielőtt még valami rosszat szólhatna, a gnóm megelőzi őt.*
-Leköteleznek!
*Ha nem lenne ilyen öreg, és kicsit hajlékonyabb lenne, bizonyára mélyebbre hajolna meg, mint ahogy így sikerül neki. De roppant hálás, elvégre ebből már valami jóféle italt is vehet, meg ruhákat, netán egy-két hasznos holmit amivel legközelebb az orkok orra alá borsot törhet, és talán életben is marad minden társa. Ő a maga részéről elfogadja az üzletet, s ha megkapja az aranyat boldogan hagyja ott a holmikat.*
-Tudom, hogy így hasznos és szép holmik készülnek majd belőle.
*Teszi még hozzá keserű mosollyal az arcán.*
*Érzi azt a keletkező feszültséget a levegőben, amit a kimondott szavak meg is erősítenek. ~Nem árulják más vackait.~ Egy darabig nem is szól, ő maga sem tudja miféle érzéseket vált ez ki belőle. Haragot, fájdalmat, mert elveszett társa felszerelése csak holmi szemét másoknak. Vagy talán szégyent? Hogy egy ilyen kéréssel fordul ezekhez a mesterekhez, és valójában tényleg csak mások levetett holmija ez. Mindenesetre mielőtt még valami rosszat szólhatna, a gnóm megelőzi őt.*
-Leköteleznek!
*Ha nem lenne ilyen öreg, és kicsit hajlékonyabb lenne, bizonyára mélyebbre hajolna meg, mint ahogy így sikerül neki. De roppant hálás, elvégre ebből már valami jóféle italt is vehet, meg ruhákat, netán egy-két hasznos holmit amivel legközelebb az orkok orra alá borsot törhet, és talán életben is marad minden társa. Ő a maga részéről elfogadja az üzletet, s ha megkapja az aranyat boldogan hagyja ott a holmikat.*
-Tudom, hogy így hasznos és szép holmik készülnek majd belőle.
*Teszi még hozzá keserű mosollyal az arcán.*
3652. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-16 17:37:44
Üzenet elküldve: 2026-03-16 17:37:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Öreg néne bőrzekéje//
*A két mester már épp visszatérne a maga dolgához, amikor az óriás újra megszólal. A törp fél szemöldöke megrándul, majd mindketten végignézik, ahogy Natu sorra előpakolja eléjük a holmikat: a megkopott kétélű csatabárdot, az egyszerű szablyát, a kerek fapajzsot, a nehéz fémvértet, no meg a botot.
A törp előbb csak a tárgyakat nézi, aztán az óriást, végül dacosan összefonja karjait maga előtt.*
- Nem áruljuk más vackait.
*Jelenti ki kurtán, mintha ezzel a kérdés le is volna zárva. A gnóm azonban csak megvonja a vállát. Egy pillanat múlva már elő is túrja zsebéből a jól ismert látóüveget, és közelebb lép a kupachoz. Hunyorítva hajol az acél fölé, lassan végignéz a pengéken, a pajzson, a vérten. Ujjaival itt-ott meg is kocogtatja az anyagot, mintha annak hangjából akarna ítéletet mondani.*
- Valóban nem. *Dörmögi az orra alatt, miközben tovább vizsgálja a holmikat.* - De beolvasztani talán jó lesz.
*Végül elteszi a látóüveget. Ő is összefonja karjait, hümmög egyet, aztán még egyet. Aztán felnéz az óriásra. A szája sarka lassan vigyorra húzódik.*
- Adok mindezért ötszázötven aranyat.
*A két mester már épp visszatérne a maga dolgához, amikor az óriás újra megszólal. A törp fél szemöldöke megrándul, majd mindketten végignézik, ahogy Natu sorra előpakolja eléjük a holmikat: a megkopott kétélű csatabárdot, az egyszerű szablyát, a kerek fapajzsot, a nehéz fémvértet, no meg a botot.
A törp előbb csak a tárgyakat nézi, aztán az óriást, végül dacosan összefonja karjait maga előtt.*
- Nem áruljuk más vackait.
*Jelenti ki kurtán, mintha ezzel a kérdés le is volna zárva. A gnóm azonban csak megvonja a vállát. Egy pillanat múlva már elő is túrja zsebéből a jól ismert látóüveget, és közelebb lép a kupachoz. Hunyorítva hajol az acél fölé, lassan végignéz a pengéken, a pajzson, a vérten. Ujjaival itt-ott meg is kocogtatja az anyagot, mintha annak hangjából akarna ítéletet mondani.*
- Valóban nem. *Dörmögi az orra alatt, miközben tovább vizsgálja a holmikat.* - De beolvasztani talán jó lesz.
*Végül elteszi a látóüveget. Ő is összefonja karjait, hümmög egyet, aztán még egyet. Aztán felnéz az óriásra. A szája sarka lassan vigyorra húzódik.*
- Adok mindezért ötszázötven aranyat.
3651. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-15 20:34:49
Üzenet elküldve: 2026-03-15 20:34:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
//epilógus//
*Nagy örömmel veszi magához a kész holmikat a mester, s az aranyat is átadja. Rettentő boldogság tölti meg mellkasát, hogy ilyen szép és vitéz holmikkal gazdagodott, jobban aligha költhette volna ez ezt az aranyat, talán csak néhány hordó borra, de arra már sosem lesz szüksége. ~Micsoda spórolás!~ Ám mielőtt még távozna eszébe jut, hogy van nála néhány holmi, amiket talán használhatnának itt a kovácsműhelyben.*
-Bocsánat, még valami. Van néhány holmim, a csatában maradt rám. Igaz nem a legjobb minőségűek, de talán használtatnák valamire, vetnek rá egy pillantást a mester urak? Talán érhet valamit. Szívesen megválnék tőlük.
*Azzal pedig előpakolja a már életlen kétélű csatabárdot, az egyszerű szablyáját, egy kerek fapajzsot és egy nehéz fémvértet. Meg a botját is.*
-Néhány kósza aranyat bizonyára megérhetnek.
*Teszi hozzá, és kíváncsian várja, hogy vajon ajánlanak-e neki bármit a mesterek a holmikért.*
//epilógus//
*Nagy örömmel veszi magához a kész holmikat a mester, s az aranyat is átadja. Rettentő boldogság tölti meg mellkasát, hogy ilyen szép és vitéz holmikkal gazdagodott, jobban aligha költhette volna ez ezt az aranyat, talán csak néhány hordó borra, de arra már sosem lesz szüksége. ~Micsoda spórolás!~ Ám mielőtt még távozna eszébe jut, hogy van nála néhány holmi, amiket talán használhatnának itt a kovácsműhelyben.*
-Bocsánat, még valami. Van néhány holmim, a csatában maradt rám. Igaz nem a legjobb minőségűek, de talán használtatnák valamire, vetnek rá egy pillantást a mester urak? Talán érhet valamit. Szívesen megválnék tőlük.
*Azzal pedig előpakolja a már életlen kétélű csatabárdot, az egyszerű szablyáját, egy kerek fapajzsot és egy nehéz fémvértet. Meg a botját is.*
-Néhány kósza aranyat bizonyára megérhetnek.
*Teszi hozzá, és kíváncsian várja, hogy vajon ajánlanak-e neki bármit a mesterek a holmikért.*
3650. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-15 15:47:45
Üzenet elküldve: 2026-03-15 15:47:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 892
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 892
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tűz ösvényei//
*A kovács szavai olyan történetet mesélnek, melyet sokan tudhatnak magukénak a Tűz Wárosában. Van belőle néhány változat, kalózokkal, karavánutak mentén lecsapó banditákkal, nagy viharokkal... Yezának még ezekből sem jutott. Nem tud semmit a szüleiről, s fogalma sincs róla, hogy ő járt-e jobban, vagy az, aki kapaszkodhat egy, a kovácséhoz hasonló magyarázatba, vagy az, akinek megadatott a teljes bizonyosság: nem kellett.
Számát se tudni a lelencházaknak a Tűz Városában, melyek épp csak egy morzsányi esélyt kínálnak az árva kölyköknek. A céhek előszeretettel szemezgetnek közülük, de akik nem a szerencsések közé tartoznak, mint Yeza vagy Jarehn Irrdaer, azok közül kevesen számíthatnak rá, hogy akár a kamaszkorig is kihúzzák rossz csillagzat alatt szárba szökött kis életüket.
A vörös a legtöbbször még mindig úgy gondolkodik, mintha Wegtorenben lenne. Főleg, ha földijéről van szó. A híres-hírhedt céh említésére Yeza ösztöneiben megszólalnak a vészcsengettyűk. A wegtoreni céhek közötti szövevényes szálak olykor szorosra fűzött együttműködésként fonódnak össze, máskor fojtóhurokba hajlanak. Hogy a kettejük céhe miként állt egymással, az nem kerül bolygatásra. A kovács következő mondatai pedig mintha arról szólnának, hogy a részéről ez így is marad. Vagy csupán arról, hogy Artheniorban egészen megtalálta a kiteljesedés lehetőségét. De legalább mindkét verzió egyezik abban, hogy fenyegetéssel nem kell számolnia.*
- A Kalmár intézője a sebhelyes Aztyan *búgja. Válasza finoman hátrál ki a cím elől, mely sosem volta az övé, bár ácsingózott volna rá, hogy a Báró bizalmába emelkedjen.* - Én csak egy számkivetett vagyok, ki a Kalmár árnyékában pártfogásra talált.
*Készséggel simul a kovács tenyere alá. Termetük kontrasztját kiegyensúlyozza a Yezát átható kiművelt készség a csábításra. A tűzliliom illata. Így szokták említeni a céhben a niyss kasztjának jellegzetes kisugárzását. Ritka alkalom, amikor nem ügyeskedésről vagy információkról, előnyökről szól e tudomány. Most csupán néhány lélegzetnyit kíván mindabból, amit ismer, mire otthonként emlékezik.*
- Sosem tartottam elégedetlenkedő vendégektől. *Hátranyúl ruhája kötőjéhez, s kioldja. A finom anyag könnyeden hull alá. Immáron csak a kovács derekára simuló keze tartja rajta.* - Sem vérmes pengetáncosoktól *mondja. Nincs pökhendiség a hangjában. Igazat szól, s a szívéből. Lehet, hogy óvatlanság a részéről, de itt, a tűz fényének delejes táncába öltözve csak az érzékek ősi szavának óhajt teret adni. Az alakoskodás az ajtón kívül marad.*
- De Arthenior bőreváltó törvényeitől, és a hazug vörösköpenyesektől, akik érinthetetlenek az igazammal szemben... Ezektől bizony félek. Tanulnom kell hát még, mert a fényességes nap a megmondhatója, egy wegtorenihez nem illő a félelem.
*Egészen felszegi az állát, ahogy a fölé magasodó férfi pillantását keresi. Emlékezni akar az erőre, ami felemelte, a tűzre, ami konokul hajtotta mindig előre. Ujjai segédkeznek a kovácsnak, hogy megszabaduljon a ruháitól, de a szemét a másikén tartja. Becses ajándékot kér és ad, ha Jarehn Irrdaer elfogadja: a gyönyörbe bomló kis halált, melyből élőbben eszmél az ember, mint a sivatagi tavasz csodája.*
*A kovács szavai olyan történetet mesélnek, melyet sokan tudhatnak magukénak a Tűz Wárosában. Van belőle néhány változat, kalózokkal, karavánutak mentén lecsapó banditákkal, nagy viharokkal... Yezának még ezekből sem jutott. Nem tud semmit a szüleiről, s fogalma sincs róla, hogy ő járt-e jobban, vagy az, aki kapaszkodhat egy, a kovácséhoz hasonló magyarázatba, vagy az, akinek megadatott a teljes bizonyosság: nem kellett.
Számát se tudni a lelencházaknak a Tűz Városában, melyek épp csak egy morzsányi esélyt kínálnak az árva kölyköknek. A céhek előszeretettel szemezgetnek közülük, de akik nem a szerencsések közé tartoznak, mint Yeza vagy Jarehn Irrdaer, azok közül kevesen számíthatnak rá, hogy akár a kamaszkorig is kihúzzák rossz csillagzat alatt szárba szökött kis életüket.
A vörös a legtöbbször még mindig úgy gondolkodik, mintha Wegtorenben lenne. Főleg, ha földijéről van szó. A híres-hírhedt céh említésére Yeza ösztöneiben megszólalnak a vészcsengettyűk. A wegtoreni céhek közötti szövevényes szálak olykor szorosra fűzött együttműködésként fonódnak össze, máskor fojtóhurokba hajlanak. Hogy a kettejük céhe miként állt egymással, az nem kerül bolygatásra. A kovács következő mondatai pedig mintha arról szólnának, hogy a részéről ez így is marad. Vagy csupán arról, hogy Artheniorban egészen megtalálta a kiteljesedés lehetőségét. De legalább mindkét verzió egyezik abban, hogy fenyegetéssel nem kell számolnia.*
- A Kalmár intézője a sebhelyes Aztyan *búgja. Válasza finoman hátrál ki a cím elől, mely sosem volta az övé, bár ácsingózott volna rá, hogy a Báró bizalmába emelkedjen.* - Én csak egy számkivetett vagyok, ki a Kalmár árnyékában pártfogásra talált.
*Készséggel simul a kovács tenyere alá. Termetük kontrasztját kiegyensúlyozza a Yezát átható kiművelt készség a csábításra. A tűzliliom illata. Így szokták említeni a céhben a niyss kasztjának jellegzetes kisugárzását. Ritka alkalom, amikor nem ügyeskedésről vagy információkról, előnyökről szól e tudomány. Most csupán néhány lélegzetnyit kíván mindabból, amit ismer, mire otthonként emlékezik.*
- Sosem tartottam elégedetlenkedő vendégektől. *Hátranyúl ruhája kötőjéhez, s kioldja. A finom anyag könnyeden hull alá. Immáron csak a kovács derekára simuló keze tartja rajta.* - Sem vérmes pengetáncosoktól *mondja. Nincs pökhendiség a hangjában. Igazat szól, s a szívéből. Lehet, hogy óvatlanság a részéről, de itt, a tűz fényének delejes táncába öltözve csak az érzékek ősi szavának óhajt teret adni. Az alakoskodás az ajtón kívül marad.*
- De Arthenior bőreváltó törvényeitől, és a hazug vörösköpenyesektől, akik érinthetetlenek az igazammal szemben... Ezektől bizony félek. Tanulnom kell hát még, mert a fényességes nap a megmondhatója, egy wegtorenihez nem illő a félelem.
*Egészen felszegi az állát, ahogy a fölé magasodó férfi pillantását keresi. Emlékezni akar az erőre, ami felemelte, a tűzre, ami konokul hajtotta mindig előre. Ujjai segédkeznek a kovácsnak, hogy megszabaduljon a ruháitól, de a szemét a másikén tartja. Becses ajándékot kér és ad, ha Jarehn Irrdaer elfogadja: a gyönyörbe bomló kis halált, melyből élőbben eszmél az ember, mint a sivatagi tavasz csodája.*
3649. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-11 21:24:59
Üzenet elküldve: 2026-03-11 21:24:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 657
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 657
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
//A tűz ösvényei//
*A kovács lepillant a mellkasát érintő, finom érintésre, majd vissza a mogyorószín tekintetre. Ábrázatáról kevés érzelem olvasható le, ajkai szélén mégis, mintha valamiféle mosoly bujkálna.*
-Jarehn Irrdaer árván nőtt fel. A szüleit kalózok ragadták el. Így regélték mindig. *Óvatos mozdulattal zárja jókora tenyerébe a széles mellizmát érintő, finom ujjakat.*
-Az utcákat rótta, míg egy híres-hírhedt céh fel nem karolta. Wegtoren az otthonom. De itt a magam ura vagyok. *Merengve pillant végig a leányon.*
-Hmm. Egy magadfajta leány jót tesz a boltnak. *Kalapácsát könnyed mozdulattal rántja ki köténye alól, hogy az üllőre helyezze maga mellett. Felszabaduló tenyere óvatosan érinti Yeza derekát, mintha csak tiltott holmihoz nyúlna. Ebből a közelségből a valóban termetes kovácsmester valósággal a rőthajú leány fölé tornyosul. Sötét bőrén meg-megcsillan a parázsló fényben a forróság szülte veríték.*
-A Kalmár intézője vagy. Megillet a tisztelet. *Kellemes baritonja betölti a helyiséget.*
-Az ajtóm mindig nyitva előtted. Itt nem kell tartanod az étekkel elégedetlenkedő vendégektől és vérmes pengetáncosoktól. A kemény munkát pedig díjazom. *Elengedi Yeza kézfejét, hogy a vörös tincsek után nyúljon. Az ajánlat érezhetően felkeltette érdeklődését.*
-És mást is. Lesz neked szállás, méghozzá saját. De ez a szoba is nyitva áll előtted mindig, ha kedvet kapnál ismét magadban érezni Wegtorent.
*A kovács lepillant a mellkasát érintő, finom érintésre, majd vissza a mogyorószín tekintetre. Ábrázatáról kevés érzelem olvasható le, ajkai szélén mégis, mintha valamiféle mosoly bujkálna.*
-Jarehn Irrdaer árván nőtt fel. A szüleit kalózok ragadták el. Így regélték mindig. *Óvatos mozdulattal zárja jókora tenyerébe a széles mellizmát érintő, finom ujjakat.*
-Az utcákat rótta, míg egy híres-hírhedt céh fel nem karolta. Wegtoren az otthonom. De itt a magam ura vagyok. *Merengve pillant végig a leányon.*
-Hmm. Egy magadfajta leány jót tesz a boltnak. *Kalapácsát könnyed mozdulattal rántja ki köténye alól, hogy az üllőre helyezze maga mellett. Felszabaduló tenyere óvatosan érinti Yeza derekát, mintha csak tiltott holmihoz nyúlna. Ebből a közelségből a valóban termetes kovácsmester valósággal a rőthajú leány fölé tornyosul. Sötét bőrén meg-megcsillan a parázsló fényben a forróság szülte veríték.*
-A Kalmár intézője vagy. Megillet a tisztelet. *Kellemes baritonja betölti a helyiséget.*
-Az ajtóm mindig nyitva előtted. Itt nem kell tartanod az étekkel elégedetlenkedő vendégektől és vérmes pengetáncosoktól. A kemény munkát pedig díjazom. *Elengedi Yeza kézfejét, hogy a vörös tincsek után nyúljon. Az ajánlat érezhetően felkeltette érdeklődését.*
-És mást is. Lesz neked szállás, méghozzá saját. De ez a szoba is nyitva áll előtted mindig, ha kedvet kapnál ismét magadban érezni Wegtorent.
3648. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-08 21:43:52
Üzenet elküldve: 2026-03-08 21:43:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
-Négyszáz és ötven arany.
*Bólint is az óriás, és kutakodni kezd a rongyai között az erszénye után. Leszámol 450 aranyat,
és át is adja a mestereknek.*
-Hojjaj! Attól nem kell tartaniuk.
*Feleli a mester hangos kacagásba kezdve.*
-Gyakran dalolászom mikor iszom, és hát. Khm. Inni azt kell, ugyebár, kehhehhe. Különben kiszárad a torkom.
*Bizonyára egyébként is dicsekedni fog minden kocsmában azzal, hogy miféle vértje van, és hogy hogyan szerezte, meg hogy miféle mesterek dolgozták ki neki.*
-Nos Dulrigg és Yosziver, a Bor Istennője kísérjen utatokon és legyen mindig pont jó hideg a sör a korsótokban. Még találkozunk!
*Azzal elbúcsúzik a két kovácstól, és büszkén fogja az újdonsült szerzeményeit magához. Ha lehetősége van fel is ölt mindent magára, hisz az a kényelmes meleg bunda jól fog jönni. Tervei vannak, és így hogy tudja miféle veszély közeleg, rengeteg tennivaló is akad még addig. Minden nap számít, úgyhogy nem pazarolhatja az idejét. Legfeljebb csak egy kicsit, hogy kipihenje az út porát.*
-Négyszáz és ötven arany.
*Bólint is az óriás, és kutakodni kezd a rongyai között az erszénye után. Leszámol 450 aranyat,
és át is adja a mestereknek.*-Hojjaj! Attól nem kell tartaniuk.
*Feleli a mester hangos kacagásba kezdve.*
-Gyakran dalolászom mikor iszom, és hát. Khm. Inni azt kell, ugyebár, kehhehhe. Különben kiszárad a torkom.
*Bizonyára egyébként is dicsekedni fog minden kocsmában azzal, hogy miféle vértje van, és hogy hogyan szerezte, meg hogy miféle mesterek dolgozták ki neki.*
-Nos Dulrigg és Yosziver, a Bor Istennője kísérjen utatokon és legyen mindig pont jó hideg a sör a korsótokban. Még találkozunk!
*Azzal elbúcsúzik a két kovácstól, és büszkén fogja az újdonsült szerzeményeit magához. Ha lehetősége van fel is ölt mindent magára, hisz az a kényelmes meleg bunda jól fog jönni. Tervei vannak, és így hogy tudja miféle veszély közeleg, rengeteg tennivaló is akad még addig. Minden nap számít, úgyhogy nem pazarolhatja az idejét. Legfeljebb csak egy kicsit, hogy kipihenje az út porát.*
2074-2093 , 2094-2113 , 2114-2133 , 2134-2153 , 2154-2173 , 2174-2193 , 2194-2213 , 2214-2233 , 2234-2253 , 2254-2273 , 2274-2293 , 2294-2313 , 2314-2333 , 2334-2353 , 2354-2373 , 2374-2393 , 2394-2413 , 2414-2433 , 2434-2453 , 2454-2473 , 2474-2493 , 2494-2513 , 2514-2533 , 2534-2553 , 2554-2573 , 2574-2593 , 2594-2613 , 2614-2633 , 2634-2653 , 2654-2673 , 2674-2693 , 2694-2713 , 2714-2733 , 2734-2753 , 2754-2773 , 2774-2793 , 2794-2813 , 2814-2833 , 2834-2853 , 2854-2873 , 2874-2893 , 2894-2913 , 2914-2933 , 2934-2953 , 2954-2973 , 2974-2993 , 2994-3013 , 3014-3033 , 3034-3053 , 3054-3073 , 3074-3093 , 3094-3113 , 3114-3133 , 3134-3153 , 3154-3173 , 3174-3193 , 3194-3213 , 3214-3233 , 3234-3253 , 3254-3273 , 3274-3293 , 3294-3313 , 3314-3333 , 3334-3353 , 3354-3373 , 3374-3393 , 3394-3413 , 3414-3433 , 3434-3453 , 3454-3473 , 3474-3493 , 3494-3513 , 3514-3533 , 3534-3553 , 3554-3573 , 3574-3593 , 3594-3613 , 3614-3633 , 3634-3653 , 3648-3667