//Amikor a jégkékek győznek//
*Ami azt illeti, az egy nehéz kérdés, hogy akkor szerencséje volt-e Szikrának, mikor Graelbe botlott. Járhatott volna sokkal rosszabbul is, de ahogy a dolgaik alakultak végül, talán azt lehetne mondani, hogy igen, az volt. Még ha nem is vallja be magának, most már nem kihasználni akarja a kis elf lányt, hanem megvédeni, és nem csak Mai kedvéért.
Ahogy kérdezgeti Szikrát, ő hirtelen rosszul lesz, amiért a férfi a műhely meleg, fülledt, szénszagú levegőjét okolja, ezért gyorsan kiterelgeti őt a szabadba, hogy ott friss levegőt szívhassanak magukba igazából mindketten.*
- Lélegezz mélyeket! Ne zihálva, hanem lassan be, majd ki. A legfontosabb, hogy te irányítsd a tested, és ne a tested irányítson téged. *Mondja el röviden azt a módszert, amit ő is alkalmaz, csak másra. A hirtelen előtörni kívánó agresszív tombolást és dühöt fogja ő vissza ugyanígy, hisz az is egy olyan, az elméből érkező reakció, mely a fizikai valóságban ölt testet végül azáltal, hogy bánt valakit. Ugyan évekre volt szüksége ahhoz, hogy hatékonyan tudja alkalmazni a módszert, de nem is gyerekként kezdte gyakorolni.
A lány rosszulléte hevében meg is feledkezett arról, amit odabent hallott. Nem felejtette el, csak nem kezdte el a mögöttes tartalmat keresni, ahhoz majd le kell ülnie egy papír vagy füzet elé, hogy megtalálja az összefüggéseket, de lehet, hogy ez nem is az ő feladata lesz végül. Szikra közben újra beszélni kezd.*
- Azok gyógyszerek lehettek. Talán. Egy kórház volna, az erdőben…? Nagyon érdekes, amit mondasz, Szikra. Tudom, hogy rossz, de próbálj meg még tovább, még erősebben emlékezni, és közben ne felejtsd el úgy venni a levegőt, ahogy mondtam! Akkor nem leszel rosszul. *Úgy érzi, hogy elkezdték az igazságot rejtő, képzeletbeli tál szélét kapargatni. Még egy egészen kis erőfeszítés kéne, és akkor bele is pillanthatnának, de ahhoz szükség van Szikrára, a lélekjelenlétére, és arra, hogy erős maradjon. Önző és drasztikus megoldás ez, de ha rosszabbul lesz szegény, hát akkor majd az ölében viszi haza pihenni.*