Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3112. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-29 17:44:37
Üzenet elküldve: 2025-05-29 17:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Denjaar Krultos//
*Ha kissé hezitált is a beléptekor, megfelelő segítségre bukkant az idegen személyében. Nem szokása elveszettnek látszani, hacsak nem kifejezett célja, de itt mégis nehezebben találja fel magát, mintha a selyemrévi forgatagban lenne dolga. Bár oda se vágyik, még ha olyan portékát is árulnak, amihez fűlik a foga. Más van porondon, máson van a fókusz.
A férfi nevére is fény derül, noha nem formális a bemutatkozás, így jobban is tetszik neki az új tudás. Ízlelgeti magában, míg meg nem kapja az utolsó jó tanácsot. Persze nem tud nem elmosolyodni rajta, igen, akár használhatná úgy is, mintha fűző volna, de a vékony, puha bőre biztos segítségért kiáltana, majd gyógykenőcsökért. Így már biztos nem követi el ezt a hibát.*
- Tartsa meg a jó szokását és maradjon épségben, kár volna az uraságért.
*Szélesedik a mosoly, bár fogalma sincs, mennyire is volna kár a férfiért, de neki segített és ez éppen elég számára. Nem ma van a napja, hogy többet tudjon meg a kalandjairól, na meg végül vele is foglalkozni kezdenek, s csakhamar leadja a rendelését, ami után távozóra is fogja, hogy a Polgárnegyed felé iramodjon, kissé bátrabban, mint amikor ide igyekezett.*
*Ha kissé hezitált is a beléptekor, megfelelő segítségre bukkant az idegen személyében. Nem szokása elveszettnek látszani, hacsak nem kifejezett célja, de itt mégis nehezebben találja fel magát, mintha a selyemrévi forgatagban lenne dolga. Bár oda se vágyik, még ha olyan portékát is árulnak, amihez fűlik a foga. Más van porondon, máson van a fókusz.
A férfi nevére is fény derül, noha nem formális a bemutatkozás, így jobban is tetszik neki az új tudás. Ízlelgeti magában, míg meg nem kapja az utolsó jó tanácsot. Persze nem tud nem elmosolyodni rajta, igen, akár használhatná úgy is, mintha fűző volna, de a vékony, puha bőre biztos segítségért kiáltana, majd gyógykenőcsökért. Így már biztos nem követi el ezt a hibát.*
- Tartsa meg a jó szokását és maradjon épségben, kár volna az uraságért.
*Szélesedik a mosoly, bár fogalma sincs, mennyire is volna kár a férfiért, de neki segített és ez éppen elég számára. Nem ma van a napja, hogy többet tudjon meg a kalandjairól, na meg végül vele is foglalkozni kezdenek, s csakhamar leadja a rendelését, ami után távozóra is fogja, hogy a Polgárnegyed felé iramodjon, kissé bátrabban, mint amikor ide igyekezett.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-29 11:57:45
Üzenet elküldve: 2025-05-29 11:57:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Mai Faensa//
*A megjegyzést elengedi a füle mellett, tudván, hogy a lány sem mondja komolyan. Számtalan küzdelmet tudhat a háta mögött, így bizton állítaná, hogy a kölyökkel viaskodni nincs a legnehezebbek között.*
-Ha örömömet nem is fogom lelni benne, amíg megvéd, hálás vagyok érte. Túl sok penge óhajtotta már átszúrni Denjaar Krultost. *Arcizma sem rezdül, s nem is ad nyomatékot sóhajjal talán drámainak ható szavainak. Helyette még lopva a lány felé fordul.*
-Ne felejtsen el alávenni valamit. *Biccent a bőrvért irányába még búcsúzólag.*
-Kidörzsöli az ember bőrét. *Azért elereszt egy félmosolyt a dologra. Azért valahol kíváncsi, minek is az a vért a leánynak; nem egy láncing, ami esetleg a bálruhák alatt rejtve maradhat és nem is az a fajta, amiben illegetheti magát egy nemes.
Elmereng a dolgon röviden, míg a kovácsinast várja. Persze feltűnik neki a hiány is; a leány nem vett pengét, s oldalán sem lógott fegyver. Ez talán még rejtélyesebbé teszi a kitérőjét a kovácsnál.*
*A megjegyzést elengedi a füle mellett, tudván, hogy a lány sem mondja komolyan. Számtalan küzdelmet tudhat a háta mögött, így bizton állítaná, hogy a kölyökkel viaskodni nincs a legnehezebbek között.*
-Ha örömömet nem is fogom lelni benne, amíg megvéd, hálás vagyok érte. Túl sok penge óhajtotta már átszúrni Denjaar Krultost. *Arcizma sem rezdül, s nem is ad nyomatékot sóhajjal talán drámainak ható szavainak. Helyette még lopva a lány felé fordul.*
-Ne felejtsen el alávenni valamit. *Biccent a bőrvért irányába még búcsúzólag.*
-Kidörzsöli az ember bőrét. *Azért elereszt egy félmosolyt a dologra. Azért valahol kíváncsi, minek is az a vért a leánynak; nem egy láncing, ami esetleg a bálruhák alatt rejtve maradhat és nem is az a fajta, amiben illegetheti magát egy nemes.
Elmereng a dolgon röviden, míg a kovácsinast várja. Persze feltűnik neki a hiány is; a leány nem vett pengét, s oldalán sem lógott fegyver. Ez talán még rejtélyesebbé teszi a kitérőjét a kovácsnál.*
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-23 15:22:47
Üzenet elküldve: 2025-05-23 15:22:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Denjaar Krultos//
*A férfi pontosan annyit segít neki, amennyire szüksége van. Minden bizonnyal ezt megkapta volna a kovácsmestertől, vagy az inasától is, de abban közrejátszhatna az erszényének a vélt súlya is. Talán rátukmálnának valami díszes ki tudja milyen bőrt, aztán az életben többet nem veszi magára, ellenben drága és még csak nem is hasznosabb számára, egy olcsóbbnál. Hogy humornak szánja-e a mondandó további részét a másik, vagy csak élezi rajta a nyelvét, fogalma sincs, de nem is érdekli. Teljességgel tisztában van az ittléte idegenségével. Ő sem lenne rest néhány incselkedő szóval illetni az ismeretlent, ha hajtűk között válogatna.*
- A legkomolyabb küzdelem egy eleven gyermekkel utazni.
*Mondja, persze ezzel a másik biztosan tudna vitatkozni. De, ha nem is válaszol a bőrvért kérdésre, ő azok felé mozdul, hogy kiválasszon egyet, ami el tudna képzelni magán. A rémálmaiban legalábbis. Reméli, hogy teljességgel feleslegesen költ el erre aranyat.
Az apród felfogadására megingatja a fejét, sokatmondó mosolyra húzódik a szája. Nem fogja kifejteni, hogy a látszat ellenére cseppet sem szereti, ha jobban segítik a kelleténél.*
- Ugyan…
*Amaz már nagyon figyelgeti, hogy feltűnik-e végre valaki a pultnál a különlegességével, s mivel nem mesélte el, hogy mi is az pontosan, így Mai sem kezd nagyobb kíváncsiskodásba. Talán, ha nincs túlzón becsomagolva, akkor megsejti.*
- Lelje benne örömét. *Vagy mit kell ilyenkor mondani... Ő mindenesetre némi hezitálás után leemel egy elegánsnak kicsit sem mondható bőrvértet. Hisz a hozzáértőbbnek ható ember szavának. Már csak feleakkorát kellene belőle varázsolni, mint ami a finom kezei között leledzik. Nem mozdul azonban közelebb, kivárja szépen a sorát. Ha felé téved a szürke tekintet, akkor hangtalan formálja a szót neki, hogy „köszönöm”. Nem tartaná fel hálálkodással, habár szíves örömest szerezne arról tudomást, hogy ki is az idegen.*
*A férfi pontosan annyit segít neki, amennyire szüksége van. Minden bizonnyal ezt megkapta volna a kovácsmestertől, vagy az inasától is, de abban közrejátszhatna az erszényének a vélt súlya is. Talán rátukmálnának valami díszes ki tudja milyen bőrt, aztán az életben többet nem veszi magára, ellenben drága és még csak nem is hasznosabb számára, egy olcsóbbnál. Hogy humornak szánja-e a mondandó további részét a másik, vagy csak élezi rajta a nyelvét, fogalma sincs, de nem is érdekli. Teljességgel tisztában van az ittléte idegenségével. Ő sem lenne rest néhány incselkedő szóval illetni az ismeretlent, ha hajtűk között válogatna.*
- A legkomolyabb küzdelem egy eleven gyermekkel utazni.
*Mondja, persze ezzel a másik biztosan tudna vitatkozni. De, ha nem is válaszol a bőrvért kérdésre, ő azok felé mozdul, hogy kiválasszon egyet, ami el tudna képzelni magán. A rémálmaiban legalábbis. Reméli, hogy teljességgel feleslegesen költ el erre aranyat.
Az apród felfogadására megingatja a fejét, sokatmondó mosolyra húzódik a szája. Nem fogja kifejteni, hogy a látszat ellenére cseppet sem szereti, ha jobban segítik a kelleténél.*
- Ugyan…
*Amaz már nagyon figyelgeti, hogy feltűnik-e végre valaki a pultnál a különlegességével, s mivel nem mesélte el, hogy mi is az pontosan, így Mai sem kezd nagyobb kíváncsiskodásba. Talán, ha nincs túlzón becsomagolva, akkor megsejti.*
- Lelje benne örömét. *Vagy mit kell ilyenkor mondani... Ő mindenesetre némi hezitálás után leemel egy elegánsnak kicsit sem mondható bőrvértet. Hisz a hozzáértőbbnek ható ember szavának. Már csak feleakkorát kellene belőle varázsolni, mint ami a finom kezei között leledzik. Nem mozdul azonban közelebb, kivárja szépen a sorát. Ha felé téved a szürke tekintet, akkor hangtalan formálja a szót neki, hogy „köszönöm”. Nem tartaná fel hálálkodással, habár szíves örömest szerezne arról tudomást, hogy ki is az idegen.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-23 10:50:36
Üzenet elküldve: 2025-05-23 10:50:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Mai Faensa//
*Úgy érzi, a leányban nincsen félsz. Sem a kovácsműhelytől nem tart, sem tőle. Mióta Artheniorba tette a lábát, rá kellett jöjjön, hogy errefelé ez is egy becsülendő tulajdonság a fehérnépek esetében.
Követi a lány tekintetét a brigantin irányába.*
-Hasznos holmi, de nem túl kényelmes. Keveset enged a mozgásnak, lóháton kifejezetten. Bőrvért jobb. Vagy sodronying, ha komoly csatára készül. De a kisasszony eldönti úgy is. *Megenged egy félmosolyt szakálla alatt a képre, hogy a leány komoly haddelhaddra készül. Részéről persze azt vásárol magának a hosszúfülű, amit óhajt.*
-Talán fogadjék fel egy apródot. *Feleli kissé talán szárazon az öltözék dolgára, de az udvariasság kérdéséből már rég nem csinál problémát.*
-Egen. Különlegeset. *Fordul ismét a leány felé. Elmorfondírozik rajta, hogy ecsetelje-e a dolgot tovább is, de valójában azon felül, hogy szereti a nők társaságát, ez itt pedig még csiklandozza is humorát, ahogy ide-oda libben a műhelyben, nem igazán sarkallja rá semmi. Még csak nem is a szavak embere, hogy hosszas fejtegetésbe kezdjen.
Közben visszatér a kovácssegéd is, így alighanem mindketten kiszolgálást kaphatnak. Látszólag nem figyel a leányra, de azért szeme sarkából megnézi magának, mit is választ magának végül védelmül.*
*Úgy érzi, a leányban nincsen félsz. Sem a kovácsműhelytől nem tart, sem tőle. Mióta Artheniorba tette a lábát, rá kellett jöjjön, hogy errefelé ez is egy becsülendő tulajdonság a fehérnépek esetében.
Követi a lány tekintetét a brigantin irányába.*
-Hasznos holmi, de nem túl kényelmes. Keveset enged a mozgásnak, lóháton kifejezetten. Bőrvért jobb. Vagy sodronying, ha komoly csatára készül. De a kisasszony eldönti úgy is. *Megenged egy félmosolyt szakálla alatt a képre, hogy a leány komoly haddelhaddra készül. Részéről persze azt vásárol magának a hosszúfülű, amit óhajt.*
-Talán fogadjék fel egy apródot. *Feleli kissé talán szárazon az öltözék dolgára, de az udvariasság kérdéséből már rég nem csinál problémát.*
-Egen. Különlegeset. *Fordul ismét a leány felé. Elmorfondírozik rajta, hogy ecsetelje-e a dolgot tovább is, de valójában azon felül, hogy szereti a nők társaságát, ez itt pedig még csiklandozza is humorát, ahogy ide-oda libben a műhelyben, nem igazán sarkallja rá semmi. Még csak nem is a szavak embere, hogy hosszas fejtegetésbe kezdjen.
Közben visszatér a kovácssegéd is, így alighanem mindketten kiszolgálást kaphatnak. Látszólag nem figyel a leányra, de azért szeme sarkából megnézi magának, mit is választ magának végül védelmül.*
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-21 21:38:17
Üzenet elküldve: 2025-05-21 21:38:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Denjaar Krultos//
*Tökéletes kérdéseket tesz fel a férfi. Ugyan ki ejtené el? Minél többet tapasztal meg az életből, annál több válaszra van szüksége, mintha valójában semmit nem tudna. Erre mindig rá kell ébrednie, ha egy hozzáértővel beszélget. Tekintete árulkodik, hogy válaszok után kutat. Momentán azt sem tudja, hogy költőinek vannak-e szánva. Ez a világ nem az övé. A halk nevetés csak fokozza az érzetet.*
- Talán mindenre fel kellene készülni.
*Mondja csak úgy eltűnődve. Mindenre viszont aligha lehetséges. Az már meg sem üti a hegyes füleit, hogy mi rántaná le a lóról, pontosan tudja, hogy akár egy rosszul felé hajló ág is. Erőnek híján kissé elbizonytalanodik. Pedig hány utat tett már meg meggondolatlanul... Mikor a másik a láncing felé tereli a figyelmét, akaratlanul szökken ki a száján egy rövid, de annál sokatmondóbb nevetés. Egyrészt nincs olyan istenség, aki ráerőltetne egy olyan csúfos páncélzatot, másrészt már ránézésre is fáj tőle mindene. Ettől még odalép, s feltartja a kezét, hogy legalább úgy érezze a súlyát, hogy alulról kissé megemeli.*
- Nem, ehhez nem. És éppen utazáshoz valót keresek.
*Másik kezének mutatóujjával finoman érinti ajkát, ahogy gondolkodik. A kékek egy brigantin vértre vetülnek, majd felhümment. Nem túl csecse, de azt talán elbírja, ha ódzkodik is a gondolattól.*
- Arról mit gondol? *Meg is fordul, majd elidőzik kissé a másikon. Vajon a férfiaknak a kovácsműhelyben való időzés épp olyan, mint amikor ő válogatja a szebbnél szebb kelméket?*
- Valóban jobb volna elkerülni… Kétlem, hogy könnyedén menne benne a mozgás. Még fel sem vettem, de már várom, hogy levethessem magamról.
*Visszafordul, majd végighúzza ujjbegyét a kinézett darabon. Van ideje, ha még a férfit sem szolgálták ki, válogathat kedvére.*
- Valami különlegeset készíttet? *Kérdi, ha már szóba elegyedtek. Elnézve a másikat, felszerelésnek nincs híján, kíváncsi lett, hogy mire lehet szüksége. *
*Tökéletes kérdéseket tesz fel a férfi. Ugyan ki ejtené el? Minél többet tapasztal meg az életből, annál több válaszra van szüksége, mintha valójában semmit nem tudna. Erre mindig rá kell ébrednie, ha egy hozzáértővel beszélget. Tekintete árulkodik, hogy válaszok után kutat. Momentán azt sem tudja, hogy költőinek vannak-e szánva. Ez a világ nem az övé. A halk nevetés csak fokozza az érzetet.*
- Talán mindenre fel kellene készülni.
*Mondja csak úgy eltűnődve. Mindenre viszont aligha lehetséges. Az már meg sem üti a hegyes füleit, hogy mi rántaná le a lóról, pontosan tudja, hogy akár egy rosszul felé hajló ág is. Erőnek híján kissé elbizonytalanodik. Pedig hány utat tett már meg meggondolatlanul... Mikor a másik a láncing felé tereli a figyelmét, akaratlanul szökken ki a száján egy rövid, de annál sokatmondóbb nevetés. Egyrészt nincs olyan istenség, aki ráerőltetne egy olyan csúfos páncélzatot, másrészt már ránézésre is fáj tőle mindene. Ettől még odalép, s feltartja a kezét, hogy legalább úgy érezze a súlyát, hogy alulról kissé megemeli.*
- Nem, ehhez nem. És éppen utazáshoz valót keresek.
*Másik kezének mutatóujjával finoman érinti ajkát, ahogy gondolkodik. A kékek egy brigantin vértre vetülnek, majd felhümment. Nem túl csecse, de azt talán elbírja, ha ódzkodik is a gondolattól.*
- Arról mit gondol? *Meg is fordul, majd elidőzik kissé a másikon. Vajon a férfiaknak a kovácsműhelyben való időzés épp olyan, mint amikor ő válogatja a szebbnél szebb kelméket?*
- Valóban jobb volna elkerülni… Kétlem, hogy könnyedén menne benne a mozgás. Még fel sem vettem, de már várom, hogy levethessem magamról.
*Visszafordul, majd végighúzza ujjbegyét a kinézett darabon. Van ideje, ha még a férfit sem szolgálták ki, válogathat kedvére.*
- Valami különlegeset készíttet? *Kérdi, ha már szóba elegyedtek. Elnézve a másikat, felszerelésnek nincs híján, kíváncsi lett, hogy mire lehet szüksége. *
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-21 20:32:23
Üzenet elküldve: 2025-05-21 20:32:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Mai Faensa//
*A nemesleánynak tűnő hosszúfülű nem jön zavarba. Megvan hozzá a lélekjelenléte, hogy kellően udvarias, de legkevésbé bájolgó válaszokkal szolgáljon.*
-Ugyan, ki ejtené el? Haragosok? Útonállók? Pirtianesi szökevények? *Halkan felgöcög. Fürkésző pillantása elidőzik a lányon, majd szakértelemmel végigméri.*
-Egy nehézvért még a lóról is lerántana egy ilyen finom kisasszonyt. Persze minden attól függ, mi ellen óhajtunk védekezni. Ütés? Vágás? Szúrás? Ha mindenre... Úgy egy közönséges bőrvért megteszi, s még zavarni sem zavar különösebben a mozgásban.
*Enged némi levegőt, mielőtt folytatná. Eszébe jut, hogy van a cókmókjai között egy felesleges bőrvért, de igen komplikált lenne a leányra szabni, így fel sem ajánl efféle lehetőséget.*
-Ha elég erőt érez magában kegyed... *Szürke tekintete egy fali kampóra akasztott, apró láncszemekből összepréselt felöltő felé esik.*
-Egy láncing jobb védelmet nyújthat. De ez az utazáshoz már kényelmetlen tud ám lenni. *Nem forszírozza, hogy vajon miért van szüksége a leánynak ilyesmi holmira. Nem az ő dolga. Biccent a láncing felé, vegye csak a kezébe a lány, ha úgy tartja kedve. Érezze a súlyát, mielőtt bármit felölt. Ő a világért sem segédkezne.*
-De talán a legjobb megoldás, ha nem is kerülünk olyan helyzetbe, hogy szükség legyen rá. Nem igaz? *Közhelynek hangzik, ám ő mégsem úgy érti, ahogy azt szavai sugallják.*
-Többet ér a legerősebb acélnál is, ha valaki tudja, hogyan mozogjon. *Ecseteli tovább, majd visszafordul a pult felé, hogy előrehajolva lessen mögé. Ha csak nem készítenek díszcsomagolást holmijához, már ideje lenne visszatérni a legénynek.*
*A nemesleánynak tűnő hosszúfülű nem jön zavarba. Megvan hozzá a lélekjelenléte, hogy kellően udvarias, de legkevésbé bájolgó válaszokkal szolgáljon.*
-Ugyan, ki ejtené el? Haragosok? Útonállók? Pirtianesi szökevények? *Halkan felgöcög. Fürkésző pillantása elidőzik a lányon, majd szakértelemmel végigméri.*
-Egy nehézvért még a lóról is lerántana egy ilyen finom kisasszonyt. Persze minden attól függ, mi ellen óhajtunk védekezni. Ütés? Vágás? Szúrás? Ha mindenre... Úgy egy közönséges bőrvért megteszi, s még zavarni sem zavar különösebben a mozgásban.
*Enged némi levegőt, mielőtt folytatná. Eszébe jut, hogy van a cókmókjai között egy felesleges bőrvért, de igen komplikált lenne a leányra szabni, így fel sem ajánl efféle lehetőséget.*
-Ha elég erőt érez magában kegyed... *Szürke tekintete egy fali kampóra akasztott, apró láncszemekből összepréselt felöltő felé esik.*
-Egy láncing jobb védelmet nyújthat. De ez az utazáshoz már kényelmetlen tud ám lenni. *Nem forszírozza, hogy vajon miért van szüksége a leánynak ilyesmi holmira. Nem az ő dolga. Biccent a láncing felé, vegye csak a kezébe a lány, ha úgy tartja kedve. Érezze a súlyát, mielőtt bármit felölt. Ő a világért sem segédkezne.*
-De talán a legjobb megoldás, ha nem is kerülünk olyan helyzetbe, hogy szükség legyen rá. Nem igaz? *Közhelynek hangzik, ám ő mégsem úgy érti, ahogy azt szavai sugallják.*
-Többet ér a legerősebb acélnál is, ha valaki tudja, hogyan mozogjon. *Ecseteli tovább, majd visszafordul a pult felé, hogy előrehajolva lessen mögé. Ha csak nem készítenek díszcsomagolást holmijához, már ideje lenne visszatérni a legénynek.*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-21 13:34:43
Üzenet elküldve: 2025-05-21 13:34:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Denjaar Krultos//
*Volt már ezen a helyen nem is olyan túl rég, de akkor nem magának kellett választania védelmet. Tekintete akkor is elidőzött a számára idegen pengéken és felszereléseken, de nem volt benne egy leheletnyi zavar sem, mert nem kellett nyilatkoznia arról, hogy mit is szeretne, lévén semmit nem szeretett volna. Most úgy meg van illetődve hozzá mérten szokatlanul, hogy a pultnál támaszkodót is inkább nézné egy bábunak, amit jól felöltöztettek, mintsem hús-vér embernek. Kell néhány röpke másodperc, na meg a hangja, hogy tudatosuljon, hogy él és lélegzik. A jegeskék íriszek a karcos-mély bariton hatására fordulnak igazán a férfi felé, nem mérve végig teljességgel, megállapodik a szürkékben. Halovány mosolyra húzódik dús ajka, majd a szívéhez emeli a kezét. *
- Ezért nem találok itt fekete selymet?
*Megingatja a fejét. Természetes, hogy nem nézik ki belőle, hogy jó ajtón lépett be. A sötétkék második bőrként ráfeszülő, hosszú szoknyában végződő kelme nem feltétlenül ideillő viselet. Nem veszi zokon, ő maga is idegennek érzi magát az acélok és bőrök között. De nincs mit tenni, választania kell valamit, s csakhamar kiderül, hogy nem jó felé tekintget. A fejét oldalra kapja, hogy felmérje, mégis merre kellene lépnie, hogy olyasvalamire leljen, ami nem röhejes, ha egyáltalán megkérdi, hogy tudnak-e készíttetni az ő méretében. Nem látja a kovácsmestert sem, kettesben van az idegennel, aki talán kiélvezi, hogy pontosan tudja, teljesen elveszett ezen a helyen a félvér.*
- Milyen szépen szól a szájából. *Jegyzi meg, majd tovább kutat a kék szem a polcokon.*
- Az őzgida szeretne magának egy vértet, amiben nem ejtik el olyan könnyedén. *Újfent a férfin állapodik meg a tekintete. Sejtelmei szerint nincs túl sok értelme a vásárlásnak, ha valaki előbb lendít kardot felé, minthogy ő elmormolja az igéjét, amivel védhetné magát. Egy vért nem fog sokat érni, na de ne ezen múljon.*
- Lehetne a segítségemre, amíg várakozik. *Tanácstalanul húzza el a száját, ha amaz éppen ráérős kedvében van, talán hajlandóságot is mutathat.* - Gondolom nem árulok el vele nagy titkot, hogy halovány sejtelmem sincs arról, hogy milyet érdemes választanom.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.21 13:45:08
*Volt már ezen a helyen nem is olyan túl rég, de akkor nem magának kellett választania védelmet. Tekintete akkor is elidőzött a számára idegen pengéken és felszereléseken, de nem volt benne egy leheletnyi zavar sem, mert nem kellett nyilatkoznia arról, hogy mit is szeretne, lévén semmit nem szeretett volna. Most úgy meg van illetődve hozzá mérten szokatlanul, hogy a pultnál támaszkodót is inkább nézné egy bábunak, amit jól felöltöztettek, mintsem hús-vér embernek. Kell néhány röpke másodperc, na meg a hangja, hogy tudatosuljon, hogy él és lélegzik. A jegeskék íriszek a karcos-mély bariton hatására fordulnak igazán a férfi felé, nem mérve végig teljességgel, megállapodik a szürkékben. Halovány mosolyra húzódik dús ajka, majd a szívéhez emeli a kezét. *
- Ezért nem találok itt fekete selymet?
*Megingatja a fejét. Természetes, hogy nem nézik ki belőle, hogy jó ajtón lépett be. A sötétkék második bőrként ráfeszülő, hosszú szoknyában végződő kelme nem feltétlenül ideillő viselet. Nem veszi zokon, ő maga is idegennek érzi magát az acélok és bőrök között. De nincs mit tenni, választania kell valamit, s csakhamar kiderül, hogy nem jó felé tekintget. A fejét oldalra kapja, hogy felmérje, mégis merre kellene lépnie, hogy olyasvalamire leljen, ami nem röhejes, ha egyáltalán megkérdi, hogy tudnak-e készíttetni az ő méretében. Nem látja a kovácsmestert sem, kettesben van az idegennel, aki talán kiélvezi, hogy pontosan tudja, teljesen elveszett ezen a helyen a félvér.*
- Milyen szépen szól a szájából. *Jegyzi meg, majd tovább kutat a kék szem a polcokon.*
- Az őzgida szeretne magának egy vértet, amiben nem ejtik el olyan könnyedén. *Újfent a férfin állapodik meg a tekintete. Sejtelmei szerint nincs túl sok értelme a vásárlásnak, ha valaki előbb lendít kardot felé, minthogy ő elmormolja az igéjét, amivel védhetné magát. Egy vért nem fog sokat érni, na de ne ezen múljon.*
- Lehetne a segítségemre, amíg várakozik. *Tanácstalanul húzza el a száját, ha amaz éppen ráérős kedvében van, talán hajlandóságot is mutathat.* - Gondolom nem árulok el vele nagy titkot, hogy halovány sejtelmem sincs arról, hogy milyet érdemes választanom.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.21 13:45:08
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-20 21:26:21
Üzenet elküldve: 2025-05-20 21:26:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Mai Faensa//
*Ahogy várja az addig pult mögött ténykedő kovácssegéd visszatértét, könyökét a pultnak vetve, hátát támasztva szemléli a serénykedő férfinépet. Nem is csak az ő szeme akad meg a belépőn; fehérnép ugyan előfordul olykor-olykor egy efféle céh kapuin belül, de erről itt elsőre roppant nehéz lenne azt feltételezni, hogy konyít az acélmívesek munkáihoz. Épp ellenkezőleg.
A szürke szempár nem falánk, inkább csak fürkésző. A törékeny teremtésről elsőre nem is tudná eldönteni, hogy félvér vagy telivér hosszúéletű-e, de ez nem is igazán számít neki. Drága kelmék, nemesi tartás, szépen rendben tartott hajkorona... Kilóg a kovácsműhely sorából, nem vitás.
Követi tekintetével az édes illatú jelenést, ahogy az keresztüllibben a szűkös helyiségen. Nézelődik. Most, hogy hátrazavarta a fogadószemélyzetet, nincs is olyan, ki foglalkozhatna az új vendéggel.*
-Úgy hírlik, a Selyemrévben csinos kis vásár van. Talán ott nagyobb szerencsével járna a kisasszony. *Szólítja meg karcosan mély tónusán, merő kedvtelésből csupán. Ő maga jóval kevésbé viharvert most, tekintettel rá, hogy a Kikötőben volt ideje rendbe szedni magát. Haja kimosva és szépen varkocsba fonva, s szakálla sem oly sűrű és hosszú, mint néhány nappal azelőtt. Azért az út porától még nem vált meg.*
-Hanem ha acélt vagy páncélt keres... Úgy jobb, ha valami könnyedebbet néz azoknál. *Biccent a súlyos vértek irányába, ami előtt a lány áll éppen. Egy félmosolyt azért megenged. Valahol csiklandozza amúgy kifejezetten tompa humorérzékét a látvány.*
-Wes'dra drolo'ho sahr. Wegtoreni mondás; őzgida a vadász kunyhójában.
*Merthogy erre emlékezteti a lány itt, e műhely kapuin belül. Nem ismerős neki a kékszemű. Fiatalnak tűnik, bár a hosszúfülűeknél ez gyakorta csalóka látszat csupán. Volt alkalma egynéhány nemeskisasszonyhoz, mikor annak idején a városőrök parancsnoka volt és biztos benne, hogy nem emlékezete hagyja cserben.*
*Ahogy várja az addig pult mögött ténykedő kovácssegéd visszatértét, könyökét a pultnak vetve, hátát támasztva szemléli a serénykedő férfinépet. Nem is csak az ő szeme akad meg a belépőn; fehérnép ugyan előfordul olykor-olykor egy efféle céh kapuin belül, de erről itt elsőre roppant nehéz lenne azt feltételezni, hogy konyít az acélmívesek munkáihoz. Épp ellenkezőleg.
A szürke szempár nem falánk, inkább csak fürkésző. A törékeny teremtésről elsőre nem is tudná eldönteni, hogy félvér vagy telivér hosszúéletű-e, de ez nem is igazán számít neki. Drága kelmék, nemesi tartás, szépen rendben tartott hajkorona... Kilóg a kovácsműhely sorából, nem vitás.
Követi tekintetével az édes illatú jelenést, ahogy az keresztüllibben a szűkös helyiségen. Nézelődik. Most, hogy hátrazavarta a fogadószemélyzetet, nincs is olyan, ki foglalkozhatna az új vendéggel.*
-Úgy hírlik, a Selyemrévben csinos kis vásár van. Talán ott nagyobb szerencsével járna a kisasszony. *Szólítja meg karcosan mély tónusán, merő kedvtelésből csupán. Ő maga jóval kevésbé viharvert most, tekintettel rá, hogy a Kikötőben volt ideje rendbe szedni magát. Haja kimosva és szépen varkocsba fonva, s szakálla sem oly sűrű és hosszú, mint néhány nappal azelőtt. Azért az út porától még nem vált meg.*
-Hanem ha acélt vagy páncélt keres... Úgy jobb, ha valami könnyedebbet néz azoknál. *Biccent a súlyos vértek irányába, ami előtt a lány áll éppen. Egy félmosolyt azért megenged. Valahol csiklandozza amúgy kifejezetten tompa humorérzékét a látvány.*
-Wes'dra drolo'ho sahr. Wegtoreni mondás; őzgida a vadász kunyhójában.
*Merthogy erre emlékezteti a lány itt, e műhely kapuin belül. Nem ismerős neki a kékszemű. Fiatalnak tűnik, bár a hosszúfülűeknél ez gyakorta csalóka látszat csupán. Volt alkalma egynéhány nemeskisasszonyhoz, mikor annak idején a városőrök parancsnoka volt és biztos benne, hogy nem emlékezete hagyja cserben.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-20 16:13:25
Üzenet elküldve: 2025-05-20 16:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 979
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Megírja a levelét, minek következtében elfogy a maradék üveg bor tartalma is. Cseppet sem érinti meg annyira, hogy a röpke idő alatt, amíg elér a fürdőhelyiségig, bárki kiszúrhassa, hogy ezt megtette. Az álom viszont könnyebben jön, még mindig nem pihente ki teljességgel a megpróbáltatásait. Egyetlen egyszer ébred fel csupán, mikor Szikra bejut a szobájába, s bebújik mellé. Lám, valami hatása mégis van a karmazsin italnak, ha elfelejti kulcsra zárni a szobáját. Sokkal kellemesebben telik így az éjszakája, hamar kikopik az a szomorúság, amit a magány miatt érez. Magához szorítva őt alszik egészen addig, amíg meg nem virrad, s útra nem kel a Kovácsműhelyhez. Természetesen előtte útba ejti a Tanácsházát is. Egy pillanatra elgondolkodik azon is, hogy talán jobb kapcsolatot kellene ápolnia a várossal, noha nem nemes, cseppet sem lenne ellenére, ha egynéhány dologra rálátása lenne. Még dolgozna is cserébe a kelleténél többet, ha egyáltalán az még lehetséges. Dolga végeztével a műhely bejáratánál megtorpan. Valóban kell neki innen egyáltalán valami? És az a valami mi legyen, és hogyan óvhatná őt meg? Ha meg akarják támadni, bizony erős páncélzatra lenne szüksége, amit be kell vallania, el sem bírna, nemhogy felvegye. Bár, ha egy szoros fűzővel elbír… Megrázza a fejét, belép, majd nézelődni kezd. Ha volna "gyermekrészleg", ott kellene válogasson, de nincs, így hát nem marad más út, minthogy készíttet magának egyet. Néhány napja még talán van az indulásig, addig bele is férhet.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-17 22:43:44
Üzenet elküldve: 2025-05-17 22:43:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bestiavért//
*A súlyos lépteket elnyomja a kovácsműhely sajátos hangzavara; a vizeshordóban hűlő acél, a kovácskalapács ütemes csilingelése, a kohók izzása, na meg persze a mesteremberek cseverészése. Ő maga kevésbé konyít a kovácsmesterséghez. Odahaza Wegtorenben leginkább a törpék értettek e szakmához, ők pedig előbb vágták volna ki a nyelvük, semmint hogy megosszák titkaik más népek fiaival. Nem bánja persze e hiányosságát; élezni tud, neki ennyi épp elég. Élénken él emlékei között a Wegtoreni Kohó képe. Nem volt akkora, mint ez itt, de sokkal forgalmasabb volt. Kiszolgáltak ők mindenkit, persze eltérő feláron. Mindig minden attól függött, épp melyik neves család tette kezét a céhre.
Járt már e műhely falai között nem egyszer, alighanem ismerik is. Nem is rejti véka alá sem kilétét, sem jöttének okát.*
-A kikészített tretilbőrért jöttem. A vértért. *Szólal meg, mihelyst a pulthoz lépett. Reményei szerint semmit sem baltáztak el. Tisztában van vele, hogy egy efféle bestiavért nem egyszerű feladat még egy szakképzett kovácsmesternek sem. Elvégre teljesen más szakértelmet igényel, mintha fémet munkálnának meg. Van bizadalma az itteni mesteremberekben, elvégre nem egyszer állította már őket feladat elé.*
*A súlyos lépteket elnyomja a kovácsműhely sajátos hangzavara; a vizeshordóban hűlő acél, a kovácskalapács ütemes csilingelése, a kohók izzása, na meg persze a mesteremberek cseverészése. Ő maga kevésbé konyít a kovácsmesterséghez. Odahaza Wegtorenben leginkább a törpék értettek e szakmához, ők pedig előbb vágták volna ki a nyelvük, semmint hogy megosszák titkaik más népek fiaival. Nem bánja persze e hiányosságát; élezni tud, neki ennyi épp elég. Élénken él emlékei között a Wegtoreni Kohó képe. Nem volt akkora, mint ez itt, de sokkal forgalmasabb volt. Kiszolgáltak ők mindenkit, persze eltérő feláron. Mindig minden attól függött, épp melyik neves család tette kezét a céhre.
Járt már e műhely falai között nem egyszer, alighanem ismerik is. Nem is rejti véka alá sem kilétét, sem jöttének okát.*
-A kikészített tretilbőrért jöttem. A vértért. *Szólal meg, mihelyst a pulthoz lépett. Reményei szerint semmit sem baltáztak el. Tisztában van vele, hogy egy efféle bestiavért nem egyszerű feladat még egy szakképzett kovácsmesternek sem. Elvégre teljesen más szakértelmet igényel, mintha fémet munkálnának meg. Van bizadalma az itteni mesteremberekben, elvégre nem egyszer állította már őket feladat elé.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-14 20:45:09
Üzenet elküldve: 2025-05-14 20:45:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Ha bátor ha nem, de ott van, még ha egy aprócska tű is lenne a hatalmas széna kazalban. Valóban sok segítsége volt abban Mai. De felvetődik a kérdés mint a réges-régen emlegetett tyúk és tojás kérdésénél is. Melyik volt előbb. Még ha Szikra is volt az első aki találkozott Graellel, ezzel megjárva a rögös utakat ahhoz a jeges szívhez. Tán Mai volt az aki valahogy képes volt egy apró kulcsot varázsolni, hogy belopja magukat oda.
Akárhogy is történt, megtörtént és ezt a férfi sem tagadhatja, akármennyire is húzná a száját. Ha egyszer is képes lenne akár még csavart módon megemlíteni, biztos lehet benne, sokat fogja hallani a két hegyes fülűtől.
Nem csak Grael miatt teszi saját maga gyötrését. De maga miatt is, tudni akarja azt kicsoda Ő és honnan érkezett, mi történt a családjával.
Grael kérdésére még próbálna válaszolni, mintha hebegne valamit, de már érthetetlen hörgésként hagyja el csak száját, mintha az utolsó gondolatokat sajtolná ki fejéből. Még szerencse, hogy csak ketten vannak a műhely előtt. A járókelőek még valami rosszra gondolnának. A fájdalom ami általában hamar elmúlik, most még erős sajgásként marad jelzőnek a lány számára. Ne próbálkozzon többet a saját maga érdekében. Elméje így is nehezen adta ezt a pár morzsát, megvédve a keserű igazságtól, amit mélyen legbelül csak az elme tudhat, még a gazdája sem.
Tekintete mintha enyhén elhomályosodott volna, vagy a fájdalomtól kifacsart könnyek, vagy valami másabb. De kótyagosnak érzi magát, és Grael emelésére, ernyedten lóg csupán a férfi kezeiben.*
-Haza? Rendben.
*Mondja pilledten, szinte alig tudja mi is történik vele. A bódult állapot egyelőre még tart.
Viszont ha járókelő nem is vette őket észre, a kovács mester igen, legalább is távozásukat. A műhely ajtaja lassan nyitódik és a megtermett kovács alakja formálódik ki mögüle. Aki meglátja az elsétálni készülő párost.*
-Héj! Álljon meg!
*Szól oda Graelnek, hangjában nem érezhető az, mintha okolná bármi miatt is a férfit, mivel a kezében egy csomag látható, nem tűnik nagynak, inkább vaskosabbnak.*
-Nézzék ezt meg, egy tündér rendelte magának, de már hatok óta nem jött érte. Hátha jó lesz a lánykának.
*Mondja még lassú léptekkel, ahogy a csomagot nyújtja Grael irányába. A csomagban pedig az általuk rendelt teljes bőrvért szettje található. Ekkor pillantja meg a másik kezében elpilledt lánykát.*
-Az apróságot meg mi lelte? Jól van?
*Kérdezi érdeklődve némi aggodalommal a hangjában.
Cili a másik ismeretlen hangra emeli fel hátra billent fejét.*
-Grael, már jobban vagyok, le tehetsz.
*Mondja még picit gyengén, ahogy mocorogni kezd a férfi kezeiben. Igaz, feje még sajog, de járni még tud, így is eleget cipelte őt Grael nem élne vissza a férfi türelmével, még ilyen állapotban sem.*
*Ha bátor ha nem, de ott van, még ha egy aprócska tű is lenne a hatalmas széna kazalban. Valóban sok segítsége volt abban Mai. De felvetődik a kérdés mint a réges-régen emlegetett tyúk és tojás kérdésénél is. Melyik volt előbb. Még ha Szikra is volt az első aki találkozott Graellel, ezzel megjárva a rögös utakat ahhoz a jeges szívhez. Tán Mai volt az aki valahogy képes volt egy apró kulcsot varázsolni, hogy belopja magukat oda.
Akárhogy is történt, megtörtént és ezt a férfi sem tagadhatja, akármennyire is húzná a száját. Ha egyszer is képes lenne akár még csavart módon megemlíteni, biztos lehet benne, sokat fogja hallani a két hegyes fülűtől.
Nem csak Grael miatt teszi saját maga gyötrését. De maga miatt is, tudni akarja azt kicsoda Ő és honnan érkezett, mi történt a családjával.
Grael kérdésére még próbálna válaszolni, mintha hebegne valamit, de már érthetetlen hörgésként hagyja el csak száját, mintha az utolsó gondolatokat sajtolná ki fejéből. Még szerencse, hogy csak ketten vannak a műhely előtt. A járókelőek még valami rosszra gondolnának. A fájdalom ami általában hamar elmúlik, most még erős sajgásként marad jelzőnek a lány számára. Ne próbálkozzon többet a saját maga érdekében. Elméje így is nehezen adta ezt a pár morzsát, megvédve a keserű igazságtól, amit mélyen legbelül csak az elme tudhat, még a gazdája sem.
Tekintete mintha enyhén elhomályosodott volna, vagy a fájdalomtól kifacsart könnyek, vagy valami másabb. De kótyagosnak érzi magát, és Grael emelésére, ernyedten lóg csupán a férfi kezeiben.*
-Haza? Rendben.
*Mondja pilledten, szinte alig tudja mi is történik vele. A bódult állapot egyelőre még tart.
Viszont ha járókelő nem is vette őket észre, a kovács mester igen, legalább is távozásukat. A műhely ajtaja lassan nyitódik és a megtermett kovács alakja formálódik ki mögüle. Aki meglátja az elsétálni készülő párost.*
-Héj! Álljon meg!
*Szól oda Graelnek, hangjában nem érezhető az, mintha okolná bármi miatt is a férfit, mivel a kezében egy csomag látható, nem tűnik nagynak, inkább vaskosabbnak.*
-Nézzék ezt meg, egy tündér rendelte magának, de már hatok óta nem jött érte. Hátha jó lesz a lánykának.
*Mondja még lassú léptekkel, ahogy a csomagot nyújtja Grael irányába. A csomagban pedig az általuk rendelt teljes bőrvért szettje található. Ekkor pillantja meg a másik kezében elpilledt lánykát.*
-Az apróságot meg mi lelte? Jól van?
*Kérdezi érdeklődve némi aggodalommal a hangjában.
Cili a másik ismeretlen hangra emeli fel hátra billent fejét.*
-Grael, már jobban vagyok, le tehetsz.
*Mondja még picit gyengén, ahogy mocorogni kezd a férfi kezeiben. Igaz, feje még sajog, de járni még tud, így is eleget cipelte őt Grael nem élne vissza a férfi türelmével, még ilyen állapotban sem.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-14 18:31:12
Üzenet elküldve: 2025-05-14 18:31:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Nem árt azért csínján bánni a bátor kijelentésekkel. Az elképzelhető, hogy a férfi lelkében lakozó, végtelen fagyos táj jéghideg gleccserei között Szikra rátalált egy nehezen ugyan, de járható útra a férfi szívéhez, de nem egyedül tette, és az az aprócska láng egyelőre még nem elég ahhoz, hogy akárcsak megolvassza a temérdek mennyiségű jeget.
A tanácsok egy ígéret miatt hangzanak el, melyet be akar tartani. Megígérte a lány anyjaként emlegetett fél-elfnek, hogy megpróbál minél többet megtudni Szikra furcsán titokzatos múltjáról, de ahhoz az kell, hogy emlékezzen, még akkor is, ha fáj.
Valóban minden mozdulatát követi a tekintetével, de egyelőre még csupán válaszokat vár.*
- Ispotály. Nem az erdőben, hanem valahol, egy messzi településen. Értem. Jó lesz ez, csak erőltesd még meg magad egy kicsit! Mire emlékszel még? *Faggatná tovább szerencsétlent, s úgy tűnik, hogy Szikra meg is akar felelni az elvárásainak, mert a férfi szívének jéghegyei közötti kalandja után most a saját lelkének sötét és kínzó mélyére keresi az utat, de hiába. Úgy tűnik, hogy a lány ereje ma eddig tartott, ma ennyire volt képes, és ezt Grael maga is belátja. Ennek most itt a vége.*
- Jól van, jól van! Nem kell tovább szenvedned. Ma már nem. Gyere, állj fel! *A kezét nyújtja, hogy felsegítse a földről, de végül nem várja meg, amíg a kis elf belékapaszkodik. Leguggol hozzá, és felnyalábolja a könnyű kis testet, így Szikra csak azt érezheti, még ha a most már szemébe lógó hajtincsei miatt látni nem is látja, ahogy az izmos karok elemelik őt a talajtól.*
- Most hazaviszlek, rendben? Addig próbálj meg megnyugodni. Visszaviszlek az árvaházba, Maihoz, ahol megbeszéljük vele, amit most el tudtál nekem mondani. Megdicsérlek. Ügyes voltál. *Azzal hátat fordítva a kovácsműhelynek, a poros úton megindulva hagyják azt maguk mögött. Grael súlyos léptekkel halad az egykori nemesi rezidencia felé, ölében a meggyötört kislánnyal. A jutalma az, hogy a marcona városőr most tényleg gondoskodni próbál róla.*
*Nem árt azért csínján bánni a bátor kijelentésekkel. Az elképzelhető, hogy a férfi lelkében lakozó, végtelen fagyos táj jéghideg gleccserei között Szikra rátalált egy nehezen ugyan, de járható útra a férfi szívéhez, de nem egyedül tette, és az az aprócska láng egyelőre még nem elég ahhoz, hogy akárcsak megolvassza a temérdek mennyiségű jeget.
A tanácsok egy ígéret miatt hangzanak el, melyet be akar tartani. Megígérte a lány anyjaként emlegetett fél-elfnek, hogy megpróbál minél többet megtudni Szikra furcsán titokzatos múltjáról, de ahhoz az kell, hogy emlékezzen, még akkor is, ha fáj.
Valóban minden mozdulatát követi a tekintetével, de egyelőre még csupán válaszokat vár.*
- Ispotály. Nem az erdőben, hanem valahol, egy messzi településen. Értem. Jó lesz ez, csak erőltesd még meg magad egy kicsit! Mire emlékszel még? *Faggatná tovább szerencsétlent, s úgy tűnik, hogy Szikra meg is akar felelni az elvárásainak, mert a férfi szívének jéghegyei közötti kalandja után most a saját lelkének sötét és kínzó mélyére keresi az utat, de hiába. Úgy tűnik, hogy a lány ereje ma eddig tartott, ma ennyire volt képes, és ezt Grael maga is belátja. Ennek most itt a vége.*
- Jól van, jól van! Nem kell tovább szenvedned. Ma már nem. Gyere, állj fel! *A kezét nyújtja, hogy felsegítse a földről, de végül nem várja meg, amíg a kis elf belékapaszkodik. Leguggol hozzá, és felnyalábolja a könnyű kis testet, így Szikra csak azt érezheti, még ha a most már szemébe lógó hajtincsei miatt látni nem is látja, ahogy az izmos karok elemelik őt a talajtól.*
- Most hazaviszlek, rendben? Addig próbálj meg megnyugodni. Visszaviszlek az árvaházba, Maihoz, ahol megbeszéljük vele, amit most el tudtál nekem mondani. Megdicsérlek. Ügyes voltál. *Azzal hátat fordítva a kovácsműhelynek, a poros úton megindulva hagyják azt maguk mögött. Grael súlyos léptekkel halad az egykori nemesi rezidencia felé, ölében a meggyötört kislánnyal. A jutalma az, hogy a marcona városőr most tényleg gondoskodni próbál róla.*
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-12 18:33:34
Üzenet elküldve: 2025-05-12 18:33:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
//Fájdalomtűrés próba: Sikeres//
*Mostanra már bátran ki lehet jelenti, hogy a kis szőkeség beköltözött Grael jéghideg szívébe, ahol ő az egyedüli apró láng ami képes melengetni azt. Egy váratlan szövetség alakult ki kettőjük között, és ha hiszi a férfi ha nem. Szikra szívén viseli Grael sorsát.
Most pedig ez látható. Grael figyelő szeme kíséri Szikra újbóli rohamát. Tanácsokkal bátorítva azt, hogy erőltesse az emlékek, szószoros értelmében, előkotrását a mélyből. Ha másra nem is jó, talán arra, hogy a fájdalmat csillapítsa, vagy legalább is elhitesse Szikrával, hogy ha követi az utasításokat az segít. Próbálkozik is vele, de a hasadó érzés, ami minden egyes gondolattal az elméjébe hasít, igyekszik meggátolni bármi áron.
Szikra görcsösen tartva kobakját fájdalmasan nyöszörög. Lekuporodva végül a fal tövében igyekszik összeszedni magát. Hátát a falnak nyomva, hogy valami megtámassza. Ez még abban is segít, hogy a fájdalmat átfókuszálva egy másik pontra a testében valahogy úrrá legyen a fejében lévő káoszban. Ha nem a legjobb módszer, de úgy tűnik segít. Ha nem is szűnik meg a fájdalom, a kontrol a lány kezébe kerül, és ha görcsösen is, de válaszol, folytatja amit elkezdett.*
-Ispotály. Csak egy ispotály. Kicsi volt.
*Válaszolja nehezen, tagoltan. Egy picit mintha most tisztában látná a fehérhajú arctalannak a környezetét a fejében. Nem nagy siker, de ez is egy újabb lépés.*
-Nem az erdőben. Voltak más házak is messzebb.
*Mohón ás mélyebre emlékeiben, és a szilánkok pedig vagdossák őt, ahogy összekaparja őket fejében. Az eddigi guggolását is eddig bírta tartani, előre dőlve a térdeire rogy. Teste összegörnyed, ujjai pedig görcsösen, remegve túrják a szétbomló fonatokat. A fájdalom mostanra vált elviselhetetlenné, eddig kibírta és ezzel is megtett pár lépést. Azonban képtelen tovább folytatni, feje ketté tudna szakadni ha nem tartaná össze, és remegő hangon szólal fel csak újra.*
-Grael, elég. Nem bírom.
*Pár fájdalom szülte könnycsepp gördül le orráról amit a műhely előtt elterülő poros út szív magába.
Szikra végül pedig zihálva, nyögdécselve marad a földön, amíg össze nem szedi magát.*
//Fájdalomtűrés próba: Sikeres//
*Mostanra már bátran ki lehet jelenti, hogy a kis szőkeség beköltözött Grael jéghideg szívébe, ahol ő az egyedüli apró láng ami képes melengetni azt. Egy váratlan szövetség alakult ki kettőjük között, és ha hiszi a férfi ha nem. Szikra szívén viseli Grael sorsát.
Most pedig ez látható. Grael figyelő szeme kíséri Szikra újbóli rohamát. Tanácsokkal bátorítva azt, hogy erőltesse az emlékek, szószoros értelmében, előkotrását a mélyből. Ha másra nem is jó, talán arra, hogy a fájdalmat csillapítsa, vagy legalább is elhitesse Szikrával, hogy ha követi az utasításokat az segít. Próbálkozik is vele, de a hasadó érzés, ami minden egyes gondolattal az elméjébe hasít, igyekszik meggátolni bármi áron.
Szikra görcsösen tartva kobakját fájdalmasan nyöszörög. Lekuporodva végül a fal tövében igyekszik összeszedni magát. Hátát a falnak nyomva, hogy valami megtámassza. Ez még abban is segít, hogy a fájdalmat átfókuszálva egy másik pontra a testében valahogy úrrá legyen a fejében lévő káoszban. Ha nem a legjobb módszer, de úgy tűnik segít. Ha nem is szűnik meg a fájdalom, a kontrol a lány kezébe kerül, és ha görcsösen is, de válaszol, folytatja amit elkezdett.*
-Ispotály. Csak egy ispotály. Kicsi volt.
*Válaszolja nehezen, tagoltan. Egy picit mintha most tisztában látná a fehérhajú arctalannak a környezetét a fejében. Nem nagy siker, de ez is egy újabb lépés.*
-Nem az erdőben. Voltak más házak is messzebb.
*Mohón ás mélyebre emlékeiben, és a szilánkok pedig vagdossák őt, ahogy összekaparja őket fejében. Az eddigi guggolását is eddig bírta tartani, előre dőlve a térdeire rogy. Teste összegörnyed, ujjai pedig görcsösen, remegve túrják a szétbomló fonatokat. A fájdalom mostanra vált elviselhetetlenné, eddig kibírta és ezzel is megtett pár lépést. Azonban képtelen tovább folytatni, feje ketté tudna szakadni ha nem tartaná össze, és remegő hangon szólal fel csak újra.*
-Grael, elég. Nem bírom.
*Pár fájdalom szülte könnycsepp gördül le orráról amit a műhely előtt elterülő poros út szív magába.
Szikra végül pedig zihálva, nyögdécselve marad a földön, amíg össze nem szedi magát.*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-09 18:39:15
Üzenet elküldve: 2025-05-09 18:39:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Ami azt illeti, az egy nehéz kérdés, hogy akkor szerencséje volt-e Szikrának, mikor Graelbe botlott. Járhatott volna sokkal rosszabbul is, de ahogy a dolgaik alakultak végül, talán azt lehetne mondani, hogy igen, az volt. Még ha nem is vallja be magának, most már nem kihasználni akarja a kis elf lányt, hanem megvédeni, és nem csak Mai kedvéért.
Ahogy kérdezgeti Szikrát, ő hirtelen rosszul lesz, amiért a férfi a műhely meleg, fülledt, szénszagú levegőjét okolja, ezért gyorsan kiterelgeti őt a szabadba, hogy ott friss levegőt szívhassanak magukba igazából mindketten.*
- Lélegezz mélyeket! Ne zihálva, hanem lassan be, majd ki. A legfontosabb, hogy te irányítsd a tested, és ne a tested irányítson téged. *Mondja el röviden azt a módszert, amit ő is alkalmaz, csak másra. A hirtelen előtörni kívánó agresszív tombolást és dühöt fogja ő vissza ugyanígy, hisz az is egy olyan, az elméből érkező reakció, mely a fizikai valóságban ölt testet végül azáltal, hogy bánt valakit. Ugyan évekre volt szüksége ahhoz, hogy hatékonyan tudja alkalmazni a módszert, de nem is gyerekként kezdte gyakorolni.
A lány rosszulléte hevében meg is feledkezett arról, amit odabent hallott. Nem felejtette el, csak nem kezdte el a mögöttes tartalmat keresni, ahhoz majd le kell ülnie egy papír vagy füzet elé, hogy megtalálja az összefüggéseket, de lehet, hogy ez nem is az ő feladata lesz végül. Szikra közben újra beszélni kezd.*
- Azok gyógyszerek lehettek. Talán. Egy kórház volna, az erdőben…? Nagyon érdekes, amit mondasz, Szikra. Tudom, hogy rossz, de próbálj meg még tovább, még erősebben emlékezni, és közben ne felejtsd el úgy venni a levegőt, ahogy mondtam! Akkor nem leszel rosszul. *Úgy érzi, hogy elkezdték az igazságot rejtő, képzeletbeli tál szélét kapargatni. Még egy egészen kis erőfeszítés kéne, és akkor bele is pillanthatnának, de ahhoz szükség van Szikrára, a lélekjelenlétére, és arra, hogy erős maradjon. Önző és drasztikus megoldás ez, de ha rosszabbul lesz szegény, hát akkor majd az ölében viszi haza pihenni.*
*Ami azt illeti, az egy nehéz kérdés, hogy akkor szerencséje volt-e Szikrának, mikor Graelbe botlott. Járhatott volna sokkal rosszabbul is, de ahogy a dolgaik alakultak végül, talán azt lehetne mondani, hogy igen, az volt. Még ha nem is vallja be magának, most már nem kihasználni akarja a kis elf lányt, hanem megvédeni, és nem csak Mai kedvéért.
Ahogy kérdezgeti Szikrát, ő hirtelen rosszul lesz, amiért a férfi a műhely meleg, fülledt, szénszagú levegőjét okolja, ezért gyorsan kiterelgeti őt a szabadba, hogy ott friss levegőt szívhassanak magukba igazából mindketten.*
- Lélegezz mélyeket! Ne zihálva, hanem lassan be, majd ki. A legfontosabb, hogy te irányítsd a tested, és ne a tested irányítson téged. *Mondja el röviden azt a módszert, amit ő is alkalmaz, csak másra. A hirtelen előtörni kívánó agresszív tombolást és dühöt fogja ő vissza ugyanígy, hisz az is egy olyan, az elméből érkező reakció, mely a fizikai valóságban ölt testet végül azáltal, hogy bánt valakit. Ugyan évekre volt szüksége ahhoz, hogy hatékonyan tudja alkalmazni a módszert, de nem is gyerekként kezdte gyakorolni.
A lány rosszulléte hevében meg is feledkezett arról, amit odabent hallott. Nem felejtette el, csak nem kezdte el a mögöttes tartalmat keresni, ahhoz majd le kell ülnie egy papír vagy füzet elé, hogy megtalálja az összefüggéseket, de lehet, hogy ez nem is az ő feladata lesz végül. Szikra közben újra beszélni kezd.*
- Azok gyógyszerek lehettek. Talán. Egy kórház volna, az erdőben…? Nagyon érdekes, amit mondasz, Szikra. Tudom, hogy rossz, de próbálj meg még tovább, még erősebben emlékezni, és közben ne felejtsd el úgy venni a levegőt, ahogy mondtam! Akkor nem leszel rosszul. *Úgy érzi, hogy elkezdték az igazságot rejtő, képzeletbeli tál szélét kapargatni. Még egy egészen kis erőfeszítés kéne, és akkor bele is pillanthatnának, de ahhoz szükség van Szikrára, a lélekjelenlétére, és arra, hogy erős maradjon. Önző és drasztikus megoldás ez, de ha rosszabbul lesz szegény, hát akkor majd az ölében viszi haza pihenni.*
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-08 08:23:25
Üzenet elküldve: 2025-05-08 08:23:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Szikra sokban hasonlít nevelőjére. Ezért is volt nagy szerencse, hogy belé botlott azon a napon a piacon és nem valami problémásabb kétlábúba, mert akkor nem ott lenne most ahol. Ami viszont kérdéses, hogy Szikra sérült és képlékeny elméje miatt vett fel ennyi hasonlóságot a nőtől, vagy valóban ilyen? Szíve mélyén talán, ha még nem is igazán fogta fel Szikra, de tart attól, mi lesz akkor ha mindenre fény derül. Az marad Ő aki eddig is?*
-Tudod jól az nem az erősségem.
*Mondja kissé duzzogva és összébb húzza magát, de mintha egy apró félmosoly húzódna arcára az édes keserű ráismeréstől. Nem hiába élt tolvaj életet idáig, mert kérni nem szeretett, és most is csak Mai unszolására igyekszik ezt magára erőltetni. Lehet bele sem gondoltak nevelői, de újra rászoktatni valakit arra amiket fiatalabb korban tanítanak, nem egyszerű, főleg ha egy szokás már berögzült.
Grael dicséretére egy elégedett mosoly húzódik arcára. Mert minden nehézség ellenére ő próbálkozik. Visszaadni azt a sok jót amit azoktól kapott akik törődnek vele. Még ha nem is látszódik igazán, de hálás Szikra, mindenért.
A múltban matatás sosem volt egyszerű. Elméje a saját ellensége, vagy éppen őrzője. Igyekszik megóvni attól a szörnyűségtől ami valóban történt, és minden apró nyomot, amit érzet, látott, hallott, átélt eltakarja a kis elf elől, hogy véletlenül se találjon nyomra. Nem Grael kérdései gyötrik őt, hanem saját maga, ahogy mélyebbre próbál ásni azokból az emlékfoszlányokból amiket már látott. Összekötni az egyet, a hárommal, a kettő hiányában. Örök küzdelem ez saját magával, amiben eddig csak apró csatákat nyert csupán, a háború még mindig tart.*
-Hárman, a többi csak, pihent, gyógyult.
*Mondja már a fejét fogva a fájdalomtól grimaszolva. Erőlteti magát, nem érdekli most a fájdalom küzd ellene, hisz annyira közel van már a megoldás. A gyűrű is ennek a jele amit Mai tart magánál.
Nem is válaszol már Graelnek, nyöszörögve hagyja magát, hogy kitereljék őt a kovácsműhely fülledt helységéből. Amint kiléptek az ajtón, egy nagyobb levegőt vesz, ami sokkalta frissítőbb, és jobban esik mint a műhely szenes, vas illatú meleg levegője. Nem tesz sok lépést, lekuporodik az ajtó mellé. Továbbra is küzdve az emlékeivel, saját magával. Ujjai fájdalmasan szorongnak a kobakján, ahogy csukott, hol elrévedt szemekkel néz maga elé.*
-A másik, emlékszem a csilingelésre. Dobozok, benne üvegek, fiolák. A másik hozta vitte őket. Én pedig segítettem elkészíteni.
*Szaggatottan és fájdalmasan teszi hozzá ezt a kis emlékét is, mintha a fehér ruhással készítette el volna az apró fiolákat, emlékszik néhány szóra belőle, amiben gyógyfüvek neveit említi az ő arctalanja. Majd a dobozokba való tárolása után a másik vitte el őket a hintójára, arra amiben akkor is ültek, amikor a baleset történt.*
*Szikra sokban hasonlít nevelőjére. Ezért is volt nagy szerencse, hogy belé botlott azon a napon a piacon és nem valami problémásabb kétlábúba, mert akkor nem ott lenne most ahol. Ami viszont kérdéses, hogy Szikra sérült és képlékeny elméje miatt vett fel ennyi hasonlóságot a nőtől, vagy valóban ilyen? Szíve mélyén talán, ha még nem is igazán fogta fel Szikra, de tart attól, mi lesz akkor ha mindenre fény derül. Az marad Ő aki eddig is?*
-Tudod jól az nem az erősségem.
*Mondja kissé duzzogva és összébb húzza magát, de mintha egy apró félmosoly húzódna arcára az édes keserű ráismeréstől. Nem hiába élt tolvaj életet idáig, mert kérni nem szeretett, és most is csak Mai unszolására igyekszik ezt magára erőltetni. Lehet bele sem gondoltak nevelői, de újra rászoktatni valakit arra amiket fiatalabb korban tanítanak, nem egyszerű, főleg ha egy szokás már berögzült.
Grael dicséretére egy elégedett mosoly húzódik arcára. Mert minden nehézség ellenére ő próbálkozik. Visszaadni azt a sok jót amit azoktól kapott akik törődnek vele. Még ha nem is látszódik igazán, de hálás Szikra, mindenért.
A múltban matatás sosem volt egyszerű. Elméje a saját ellensége, vagy éppen őrzője. Igyekszik megóvni attól a szörnyűségtől ami valóban történt, és minden apró nyomot, amit érzet, látott, hallott, átélt eltakarja a kis elf elől, hogy véletlenül se találjon nyomra. Nem Grael kérdései gyötrik őt, hanem saját maga, ahogy mélyebbre próbál ásni azokból az emlékfoszlányokból amiket már látott. Összekötni az egyet, a hárommal, a kettő hiányában. Örök küzdelem ez saját magával, amiben eddig csak apró csatákat nyert csupán, a háború még mindig tart.*
-Hárman, a többi csak, pihent, gyógyult.
*Mondja már a fejét fogva a fájdalomtól grimaszolva. Erőlteti magát, nem érdekli most a fájdalom küzd ellene, hisz annyira közel van már a megoldás. A gyűrű is ennek a jele amit Mai tart magánál.
Nem is válaszol már Graelnek, nyöszörögve hagyja magát, hogy kitereljék őt a kovácsműhely fülledt helységéből. Amint kiléptek az ajtón, egy nagyobb levegőt vesz, ami sokkalta frissítőbb, és jobban esik mint a műhely szenes, vas illatú meleg levegője. Nem tesz sok lépést, lekuporodik az ajtó mellé. Továbbra is küzdve az emlékeivel, saját magával. Ujjai fájdalmasan szorongnak a kobakján, ahogy csukott, hol elrévedt szemekkel néz maga elé.*
-A másik, emlékszem a csilingelésre. Dobozok, benne üvegek, fiolák. A másik hozta vitte őket. Én pedig segítettem elkészíteni.
*Szaggatottan és fájdalmasan teszi hozzá ezt a kis emlékét is, mintha a fehér ruhással készítette el volna az apró fiolákat, emlékszik néhány szóra belőle, amiben gyógyfüvek neveit említi az ő arctalanja. Majd a dobozokba való tárolása után a másik vitte el őket a hintójára, arra amiben akkor is ültek, amikor a baleset történt.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-07 17:36:32
Üzenet elküldve: 2025-05-07 17:36:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Tény, hogy Graelmhor nem valami türelmes fajta. Az pedig egyáltalán nem meglepetés, hogy Mai sokkalta jobban tudja kezelni Szikrát, hisz valamilyen formában ők ketten hasonlítanak egymásra. Mindketten sokat kérdeznek, mindent tudni akarnak, de a félvér legalább nem azonnal. Ő megfontoltabb, még akkor is, ha ő is igencsak fiatal nő még.*
- Szépen kell kérni, és akkor biztosan kapsz segítséget. *Jó megérzés. Valóban bolondnak nézi szegény lányt, amiért élő madárijesztőt játszott. Nos, pontosan ezek azok a dolgok, melyek miatt hiába érzi ő magát felnőttnek, még csak egy gyerek. Egy gyerek, akinek élveznie kéne ezeket az éveket, és nem elfecsérelni olyan kérdésekre, melyekre kapott válaszon bőven van még ideje megbotránkozni.*
- Tényleg megígérted. Ügyes vagy. *Bólint beleegyezően. Szikra megérdemli a dicséretet, amiért emlékszik rá, és ha ezt mondja neki, talán így is marad.
A beszélgetést ezt követően olyan irányba tereli, mely talán mindkettejüknek, sőt hármuknak hasznosabb lehet, mint az eddigi bájcsevej. Azt várja a lánytól, hogy meséljen a házról, melyet ő csak odúnak hív, és többször is emlegetett már. Mikor a kicsi beszélni kezd, ő minden figyelmét neki szenteli, azonban még így sem érti meg, amiről hadoválni kezd.*
- Most ketten, hárman vagy négyen? *Húzza fel a szemöldökeit értetlenkedve. Arra meg már vissza sem kérdez, hogy mi az, hogy néha mintha aludtak volna? Ennek normálisnak kéne lennie, de olyan érzése van, hogy nem az. Tovább hallgatja az elfet, és ahogy ő mesél még, a férfi fejében elkezd tisztulni egy kép, vagy legalábbis megjelenni egy, melyre következtetni tud.*
- Értem, azt hiszem. ~Haldokoltak a szülei…?~ *Figyeli a kis arcot, és kérdezne tovább, de ekkor szegény lány felnyög, Grael pedig meglepetten pillant rá.*
- Hé, jól vagy? Kimenjünk egy kicsit a levegőre? *A kérdés csupán költői, mert el is kezdi kiterelgetni az épületből Szikrát. Ez mégis egy kovácsműhely, ahol túl meleg van, és a levegő sem az igazi. Becsukja maguk mögött a műhely ajtaját, és várj, hogy jobban lesz-e az elf.*
*Tény, hogy Graelmhor nem valami türelmes fajta. Az pedig egyáltalán nem meglepetés, hogy Mai sokkalta jobban tudja kezelni Szikrát, hisz valamilyen formában ők ketten hasonlítanak egymásra. Mindketten sokat kérdeznek, mindent tudni akarnak, de a félvér legalább nem azonnal. Ő megfontoltabb, még akkor is, ha ő is igencsak fiatal nő még.*
- Szépen kell kérni, és akkor biztosan kapsz segítséget. *Jó megérzés. Valóban bolondnak nézi szegény lányt, amiért élő madárijesztőt játszott. Nos, pontosan ezek azok a dolgok, melyek miatt hiába érzi ő magát felnőttnek, még csak egy gyerek. Egy gyerek, akinek élveznie kéne ezeket az éveket, és nem elfecsérelni olyan kérdésekre, melyekre kapott válaszon bőven van még ideje megbotránkozni.*
- Tényleg megígérted. Ügyes vagy. *Bólint beleegyezően. Szikra megérdemli a dicséretet, amiért emlékszik rá, és ha ezt mondja neki, talán így is marad.
A beszélgetést ezt követően olyan irányba tereli, mely talán mindkettejüknek, sőt hármuknak hasznosabb lehet, mint az eddigi bájcsevej. Azt várja a lánytól, hogy meséljen a házról, melyet ő csak odúnak hív, és többször is emlegetett már. Mikor a kicsi beszélni kezd, ő minden figyelmét neki szenteli, azonban még így sem érti meg, amiről hadoválni kezd.*
- Most ketten, hárman vagy négyen? *Húzza fel a szemöldökeit értetlenkedve. Arra meg már vissza sem kérdez, hogy mi az, hogy néha mintha aludtak volna? Ennek normálisnak kéne lennie, de olyan érzése van, hogy nem az. Tovább hallgatja az elfet, és ahogy ő mesél még, a férfi fejében elkezd tisztulni egy kép, vagy legalábbis megjelenni egy, melyre következtetni tud.*
- Értem, azt hiszem. ~Haldokoltak a szülei…?~ *Figyeli a kis arcot, és kérdezne tovább, de ekkor szegény lány felnyög, Grael pedig meglepetten pillant rá.*
- Hé, jól vagy? Kimenjünk egy kicsit a levegőre? *A kérdés csupán költői, mert el is kezdi kiterelgetni az épületből Szikrát. Ez mégis egy kovácsműhely, ahol túl meleg van, és a levegő sem az igazi. Becsukja maguk mögött a műhely ajtaját, és várj, hogy jobban lesz-e az elf.*
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-05 19:50:25
Üzenet elküldve: 2025-05-05 19:50:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Lehet jobb is, hogy nem tölt vele sok időt. Nagyon hamar az idegeire menne Graelnek Szikra. Sokat kérdez, sokat akar tudni, és hamar. Mait ez különösebben sosem zavarta, mindig lefoglalta a sajt kukac elméjét néhány gyógynövénytanos könyvel, vagy házimunkával. Sok tananyagot a többi gyermekkel amúgy sem tud neki tanítani, így egy külön kis kihívás ő az igazgató nő számára. Grael nem tudná ezt így kezelni, és azt a sok energiát arra fordítaná, hogy kihasználja a lány ügyességét a tolvajlással, ahogy régen is tette.
Nem bolondozik ő, tényleg csikizi a kovács őt, persze akaratlanul, de bizonyos részei érzékenyek. Trylnor is galád módon néha kihasználja ezt.
Bolondság? Kikérné ezt magának, rögtönzésnek lehetne inkább csak mondani. Makacssága, vagy talán szerénysége miatt, ha valami akadályba ütközik, az általa talált eszközöket használja arra, hogy megoldja. De ha nincs ilyen, akkor muszáj rögtönöznie. Kérés pedig azóta sem igazán fűlik a fogához.*
-Lettek volna, de Anviel néni mindent elzárt előlük. A gnómok miatt különösen. Mindent szét akarnak szedni.
*Dünnyögi orra alatt, mert valahogy érzi, ahogy Grael vizslató szemei őt bolondnak nézik. Pedig ő csak. Mi is lenne erre a helyes szó? Különc, talán az. Egy kezdő tudós eszével rendelkezik a lány, mondhatni borotva éles, ha tanulásról van szó. De amint az életről és annak ügyes bajos dolgairól van szó. Nos arra nem igazán terjed ki az ő tudománya.
Az pedig, hogy milyen lenne az a Szikra, akivel ez a ködös katasztrófa nem esik meg. Lehet sosem fog kiderülni.*
-De miért tennék, megígértem, hogy jó leszek, nem emlékszel?
*Mikor hazakísérte őt Grael, úgy váltak el, hogy a lelkére kötötte jól fog viselkedni. Pusztán ezért ütötte meg a fülét a büntetés.*
-Öhm. Nem tudom.
*Mostanra már leengedi a kezét és Grael felé fordul, fejét hátra billentve, hogy felnézzen a másikra. Azonban szemöldöke összehúzódva jelzik nincs tisztában a válaszával.*
-Hárman szerintem. De voltak akik mintha aludtak volna. Ketten, de néha négyen is.
*Nem igazán biztos benne, amikor visszagondol a kedves arctalanra a fehér ruhájában, homályosan emlékszik a mellette elterülő háttérre.*
-A fehér ruhás arc. *Hamar befejezi a mondatot, és inkább a szó használata nélkül folytatja.* A fehér ruhás mintha ápolta volna őket, azt hiszem egy vödröt fogtam a kezemben, ami hideg volt, és követtem őt.
*Hunyorog ismételten, száját pedig fájdalmasan kezdi el félre húzni. Arca pedig egy kellemetlen érzetű grimaszt kezd ábrázolni.*
-De. Áh. Virágok voltak, de nem csak illatosak, de gyógyfüvek illatára is. ÁH.
*A fejéhez nyúl azonnal a fájó pontot szorongatva. Reménykedve abban a sajgó fájdalom elmúlik hamar. A gondolat menetét is megszakítja hamar.*
*Lehet jobb is, hogy nem tölt vele sok időt. Nagyon hamar az idegeire menne Graelnek Szikra. Sokat kérdez, sokat akar tudni, és hamar. Mait ez különösebben sosem zavarta, mindig lefoglalta a sajt kukac elméjét néhány gyógynövénytanos könyvel, vagy házimunkával. Sok tananyagot a többi gyermekkel amúgy sem tud neki tanítani, így egy külön kis kihívás ő az igazgató nő számára. Grael nem tudná ezt így kezelni, és azt a sok energiát arra fordítaná, hogy kihasználja a lány ügyességét a tolvajlással, ahogy régen is tette.
Nem bolondozik ő, tényleg csikizi a kovács őt, persze akaratlanul, de bizonyos részei érzékenyek. Trylnor is galád módon néha kihasználja ezt.
Bolondság? Kikérné ezt magának, rögtönzésnek lehetne inkább csak mondani. Makacssága, vagy talán szerénysége miatt, ha valami akadályba ütközik, az általa talált eszközöket használja arra, hogy megoldja. De ha nincs ilyen, akkor muszáj rögtönöznie. Kérés pedig azóta sem igazán fűlik a fogához.*
-Lettek volna, de Anviel néni mindent elzárt előlük. A gnómok miatt különösen. Mindent szét akarnak szedni.
*Dünnyögi orra alatt, mert valahogy érzi, ahogy Grael vizslató szemei őt bolondnak nézik. Pedig ő csak. Mi is lenne erre a helyes szó? Különc, talán az. Egy kezdő tudós eszével rendelkezik a lány, mondhatni borotva éles, ha tanulásról van szó. De amint az életről és annak ügyes bajos dolgairól van szó. Nos arra nem igazán terjed ki az ő tudománya.
Az pedig, hogy milyen lenne az a Szikra, akivel ez a ködös katasztrófa nem esik meg. Lehet sosem fog kiderülni.*
-De miért tennék, megígértem, hogy jó leszek, nem emlékszel?
*Mikor hazakísérte őt Grael, úgy váltak el, hogy a lelkére kötötte jól fog viselkedni. Pusztán ezért ütötte meg a fülét a büntetés.*
-Öhm. Nem tudom.
*Mostanra már leengedi a kezét és Grael felé fordul, fejét hátra billentve, hogy felnézzen a másikra. Azonban szemöldöke összehúzódva jelzik nincs tisztában a válaszával.*
-Hárman szerintem. De voltak akik mintha aludtak volna. Ketten, de néha négyen is.
*Nem igazán biztos benne, amikor visszagondol a kedves arctalanra a fehér ruhájában, homályosan emlékszik a mellette elterülő háttérre.*
-A fehér ruhás arc. *Hamar befejezi a mondatot, és inkább a szó használata nélkül folytatja.* A fehér ruhás mintha ápolta volna őket, azt hiszem egy vödröt fogtam a kezemben, ami hideg volt, és követtem őt.
*Hunyorog ismételten, száját pedig fájdalmasan kezdi el félre húzni. Arca pedig egy kellemetlen érzetű grimaszt kezd ábrázolni.*
-De. Áh. Virágok voltak, de nem csak illatosak, de gyógyfüvek illatára is. ÁH.
*A fejéhez nyúl azonnal a fájó pontot szorongatva. Reménykedve abban a sajgó fájdalom elmúlik hamar. A gondolat menetét is megszakítja hamar.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-04 10:02:44
Üzenet elküldve: 2025-05-04 10:02:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Grael koránt sem tölt annyi időt együtt Szikrával, mint amennyit Mai, így nehezebben is tanulja meg az ő sajátos szókincsét, de már kezd hozzászokni a furcsa megfeleltetésekhez. Az odú esetében is sikerül rájönnie, hogy tényleg nem a mókust kell keresni egy fában, hanem egy rendes épületet valahol a nagyvilágban. Míg a kovács az elf lány méreteit vizsgálja, addig neki van ideje elgondolkodni azon, hogy vajon miféle házról lehetett szó.*
~Egy ház az erdőben, vagy annak közelében, rajta egy cégérrel, benne a rókával és a virággal. De vajon hogy függ össze ezzel a nap és Eeyr személye?~
*Eltűnődve figyeli Szikrát, és a bolondozást, amit leművel a procedúra közben. Aztán a kovács elindul a dolgát végezni, ők pedig újra ketten vannak, de a gyermeki bolondság marad. Általában utál nevetni, ám mikor meghallja, hogy Szikra madárijesztőt játszott, kitörik belőle a hahotázás, de persze gyorsan vissza is fogja, mikor ráeszmél, hogy mit csinál.*
- Van egy olyan érzésem, hogy lettek volna erre jobb megoldások is. *Egyre kevésbé érti ezt a lányt. Néha olyan összefüggésekre lát rá, melyeket még egy eszes felnőttnek is nehéz volna észrevenni, máskor pedig annyira butácska, hogy képes madárijesztőnek állni a kert közepére. Vajon melyik az igazi Szikra? Melyik az a lány, amelyik, ha nem történt volna meg vele az, aminek a képe még mindenki számára homályos, akkor itt lenne velük? Ez egy olyan téma, amit érdemes lenne felvetnie Mainak. Neki való talány.*
- Nem, nem csináltál rosszat. Pont azt mondtam, hogy ha majd fogsz, akkor kapod ezt büntetésből. *Most sem az okos Szikra van jelen, ezt meg kell állapítania, de neki szüksége lenne a talpraesett énjére, és főleg arra, hogy emlékezzen. Az a ház továbbra is furdalja a kíváncsiságát.*
- Mesélsz nekem arról a házról? Mekkora volt? Hogy nézett ki? Hányan laktak benne? Mi volt körülötte? *Látja el most ő bőven kérdésekkel a lányt, reménykedve abban, hogy olyan információt kaphat, amely alapján el tudnak kezdeni kutatni a szóban forgó épület után, már ha készültek róla feljegyzések, de a kalandorokat nem kell félteni. Láttak azok már olyat is, melyről a mai napig nem hiszik el, hogy létezik, mégis leírták.*
*Grael koránt sem tölt annyi időt együtt Szikrával, mint amennyit Mai, így nehezebben is tanulja meg az ő sajátos szókincsét, de már kezd hozzászokni a furcsa megfeleltetésekhez. Az odú esetében is sikerül rájönnie, hogy tényleg nem a mókust kell keresni egy fában, hanem egy rendes épületet valahol a nagyvilágban. Míg a kovács az elf lány méreteit vizsgálja, addig neki van ideje elgondolkodni azon, hogy vajon miféle házról lehetett szó.*
~Egy ház az erdőben, vagy annak közelében, rajta egy cégérrel, benne a rókával és a virággal. De vajon hogy függ össze ezzel a nap és Eeyr személye?~
*Eltűnődve figyeli Szikrát, és a bolondozást, amit leművel a procedúra közben. Aztán a kovács elindul a dolgát végezni, ők pedig újra ketten vannak, de a gyermeki bolondság marad. Általában utál nevetni, ám mikor meghallja, hogy Szikra madárijesztőt játszott, kitörik belőle a hahotázás, de persze gyorsan vissza is fogja, mikor ráeszmél, hogy mit csinál.*
- Van egy olyan érzésem, hogy lettek volna erre jobb megoldások is. *Egyre kevésbé érti ezt a lányt. Néha olyan összefüggésekre lát rá, melyeket még egy eszes felnőttnek is nehéz volna észrevenni, máskor pedig annyira butácska, hogy képes madárijesztőnek állni a kert közepére. Vajon melyik az igazi Szikra? Melyik az a lány, amelyik, ha nem történt volna meg vele az, aminek a képe még mindenki számára homályos, akkor itt lenne velük? Ez egy olyan téma, amit érdemes lenne felvetnie Mainak. Neki való talány.*
- Nem, nem csináltál rosszat. Pont azt mondtam, hogy ha majd fogsz, akkor kapod ezt büntetésből. *Most sem az okos Szikra van jelen, ezt meg kell állapítania, de neki szüksége lenne a talpraesett énjére, és főleg arra, hogy emlékezzen. Az a ház továbbra is furdalja a kíváncsiságát.*
- Mesélsz nekem arról a házról? Mekkora volt? Hogy nézett ki? Hányan laktak benne? Mi volt körülötte? *Látja el most ő bőven kérdésekkel a lányt, reménykedve abban, hogy olyan információt kaphat, amely alapján el tudnak kezdeni kutatni a szóban forgó épület után, már ha készültek róla feljegyzések, de a kalandorokat nem kell félteni. Láttak azok már olyat is, melyről a mai napig nem hiszik el, hogy létezik, mégis leírták.*
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-03 15:11:22
Üzenet elküldve: 2025-05-03 15:11:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Igyekszik ezt a rossz szokását hátra hozni, de amik már berögzültek nagyon nehezen halnak csak ki. Mai igyekszik leszoktatni az efféle szóhasználatról, ő is hasonlóan mint Grael javítja ki minden egyes alkalommal. És lassacskán valóban beválik.*
-Uhum. Az igen. Ház.
*Helyesel Grael visszakérdezésére, és egy gyors gondolattal magát is emlékezteti, hogy ezt a szót is már hátra kéne hagynia. Még akkor is, ha Mai olyan édesen mosolyog rajta néha.
Szerencséjére a férfi nem megy bele a fegyverek létezésének indokaiba. Talán tényleg jobb ez így, hogy meghagyja a fiatal elmének az ártatlanságát, mintsem bemocskolja azt véresebbnél véresebb gondolatokkal. A kovács visszaérkezése pedig csak egyszerűsíti a helyzetüket.
Nincs hát menekvés a kovács vaskos keze elől, de hamar rá jön az apróság, hogy a bácsi valóban nem akarja bántani őt. A véletlenül okozott csiklandozás is csak megerősíti ebben, így Szikra már megkönnyebbülten viseli a procedúra maradékát.*
-Hihi. Rendben.
*Kuncog fel ismételten egy másik mérésnél, de mint ígérte, a maradék "kínzást" is kiállja. Sőt tovább is mint kéne.*
-Sokáig.
*Feleli egy bólintással még karjait kitárva.*
-Amikor az első magokat ültettem a kertembe, akkor így kellett állnom, hogy a madarak ne egyék fel őket.
*Meséli el a kis történetét, na igen, talán nem a legokosabb ötlete volt, de sajnos nem voltak eszközei ahhoz, hogy összeeszkábáljon egy madárijesztőt. A szögeket meg a kalapácsot Anviel néni elzárta a gyerekek elől.*
-De hát nem is csináltam semmi rosszat!
*Fordul kimeredt szemekkel a férfi felé, kissé felháborodva. Nem követett el ő semmit már egy ideje, szinte motoszkál benne a kisördög akit bezárt lelkének kis dobozába.*
*Igyekszik ezt a rossz szokását hátra hozni, de amik már berögzültek nagyon nehezen halnak csak ki. Mai igyekszik leszoktatni az efféle szóhasználatról, ő is hasonlóan mint Grael javítja ki minden egyes alkalommal. És lassacskán valóban beválik.*
-Uhum. Az igen. Ház.
*Helyesel Grael visszakérdezésére, és egy gyors gondolattal magát is emlékezteti, hogy ezt a szót is már hátra kéne hagynia. Még akkor is, ha Mai olyan édesen mosolyog rajta néha.
Szerencséjére a férfi nem megy bele a fegyverek létezésének indokaiba. Talán tényleg jobb ez így, hogy meghagyja a fiatal elmének az ártatlanságát, mintsem bemocskolja azt véresebbnél véresebb gondolatokkal. A kovács visszaérkezése pedig csak egyszerűsíti a helyzetüket.
Nincs hát menekvés a kovács vaskos keze elől, de hamar rá jön az apróság, hogy a bácsi valóban nem akarja bántani őt. A véletlenül okozott csiklandozás is csak megerősíti ebben, így Szikra már megkönnyebbülten viseli a procedúra maradékát.*
-Hihi. Rendben.
*Kuncog fel ismételten egy másik mérésnél, de mint ígérte, a maradék "kínzást" is kiállja. Sőt tovább is mint kéne.*
-Sokáig.
*Feleli egy bólintással még karjait kitárva.*
-Amikor az első magokat ültettem a kertembe, akkor így kellett állnom, hogy a madarak ne egyék fel őket.
*Meséli el a kis történetét, na igen, talán nem a legokosabb ötlete volt, de sajnos nem voltak eszközei ahhoz, hogy összeeszkábáljon egy madárijesztőt. A szögeket meg a kalapácsot Anviel néni elzárta a gyerekek elől.*
-De hát nem is csináltam semmi rosszat!
*Fordul kimeredt szemekkel a férfi felé, kissé felháborodva. Nem követett el ő semmit már egy ideje, szinte motoszkál benne a kisördög akit bezárt lelkének kis dobozába.*
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-03 13:52:45
Üzenet elküldve: 2025-05-03 13:52:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Szikra látomásainak megértését jócskán megnehezíti az is, hogy a saját kis világában felsejlő szavakat felelteti meg valami hasonlónak, de mégis másnak, mint amire az adott szót a városi életben általában használják. A legtöbbször szerencsére meg lehet érteni így is, hogy mire céloz, de néha félreértésre ad okot, mint például az arctalan esetében.*
- Odú? *Kérdez vissza most is, hisz odúja csak a mókusnak van, az elfek a legjobb tudomása szerint házakban laknak, még ha máshogy is néznek ki, mint az emberek által épített lakhelyek.*
- Mármint ház, mint az enyém, vagy valami másra gondolsz? *Jobbnak látja ezt tisztázni, még mielőtt Mainak hibásan azt adja elő, hogy egy üreges fában kell keresni a lány szüleit.
Mindeközben a fegyverek témáját igyekszik hallgatással a háttérbe szorítani, legalábbis azt a részét mindenképp, hogy mégis miféle indíttatásból használja azokat bárki rosszra. Pedig sokfajta válasz lenne rá. Hatalomszerzés, mások kényszerítésének céljából vagy épp azért, mert valaki egyszerűen csak útban van egy másik személy terveinek, de ezen példák egyike sem való fiatal elfeknek, így nem is mondja ki őket hangosan. Szerencsére akaratlanul ugyan, de a kovács is a segítségére van, mert közben visszaérkezik, és neki szentelhetik a figyelmüket.*
- Ne félj! Nem fog bántani téged. Csak megméri, hogy mekkora vagy. *Bátorítja a lánykát, miközben odaterelgeti őt a férfihez, hogy méretet tudjon venni róla a különösen kicsi bőrvért elkészítéséhez. Szikra mindezt ügyesen tűri, látni rajta, hogy valaki jól neveli őt.*
- Bírd ki még egy kicsit! *Szól közbe, mikor a lány kuncogni kezd. Grael ugyan nem mosolyog rajta, csak utasítja őt, hogy ne mocorogjon, de hála a kitartásának, nem sokkal később már végeznek is. A kovács ezután távozik, Szikra viszont továbbra sem mozdul. Erre azért már a városőr is felnevet.*
- Meddig tudnál? *Kérdez vissza mosolyogva, de nem tervezi kínozni szegényt.* Most már nyugodtan leengedheted a kezeidet! De ha nem viselkedsz jól, megmondom Mainak, hogy büntetésből így kelljen állnod órákig. *Teszi még hozzá, egy kis fegyelmezés sosem árt, még akkor sem, ha most épp különösen jól viselkedik a kis elf.*
*Szikra látomásainak megértését jócskán megnehezíti az is, hogy a saját kis világában felsejlő szavakat felelteti meg valami hasonlónak, de mégis másnak, mint amire az adott szót a városi életben általában használják. A legtöbbször szerencsére meg lehet érteni így is, hogy mire céloz, de néha félreértésre ad okot, mint például az arctalan esetében.*
- Odú? *Kérdez vissza most is, hisz odúja csak a mókusnak van, az elfek a legjobb tudomása szerint házakban laknak, még ha máshogy is néznek ki, mint az emberek által épített lakhelyek.*
- Mármint ház, mint az enyém, vagy valami másra gondolsz? *Jobbnak látja ezt tisztázni, még mielőtt Mainak hibásan azt adja elő, hogy egy üreges fában kell keresni a lány szüleit.
Mindeközben a fegyverek témáját igyekszik hallgatással a háttérbe szorítani, legalábbis azt a részét mindenképp, hogy mégis miféle indíttatásból használja azokat bárki rosszra. Pedig sokfajta válasz lenne rá. Hatalomszerzés, mások kényszerítésének céljából vagy épp azért, mert valaki egyszerűen csak útban van egy másik személy terveinek, de ezen példák egyike sem való fiatal elfeknek, így nem is mondja ki őket hangosan. Szerencsére akaratlanul ugyan, de a kovács is a segítségére van, mert közben visszaérkezik, és neki szentelhetik a figyelmüket.*
- Ne félj! Nem fog bántani téged. Csak megméri, hogy mekkora vagy. *Bátorítja a lánykát, miközben odaterelgeti őt a férfihez, hogy méretet tudjon venni róla a különösen kicsi bőrvért elkészítéséhez. Szikra mindezt ügyesen tűri, látni rajta, hogy valaki jól neveli őt.*
- Bírd ki még egy kicsit! *Szól közbe, mikor a lány kuncogni kezd. Grael ugyan nem mosolyog rajta, csak utasítja őt, hogy ne mocorogjon, de hála a kitartásának, nem sokkal később már végeznek is. A kovács ezután távozik, Szikra viszont továbbra sem mozdul. Erre azért már a városőr is felnevet.*
- Meddig tudnál? *Kérdez vissza mosolyogva, de nem tervezi kínozni szegényt.* Most már nyugodtan leengedheted a kezeidet! De ha nem viselkedsz jól, megmondom Mainak, hogy büntetésből így kelljen állnod órákig. *Teszi még hozzá, egy kis fegyelmezés sosem árt, még akkor sem, ha most épp különösen jól viselkedik a kis elf.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3093-3112