//Hová, hová, aranyom?//
*Túlságosan tart Orthus véleményétől, miközben magával azt próbálja elhitetni, hogy egyáltalán nem számít. Na, de tényleg? Miért is érez így? Nem a férfi rabszolgája ő, hogy minden mozdulatáról be kelljen számolnia, csak néhány dologban fogadott neki engedelmességet, és az, hogy mikor, hová mehet nem tartozik közéjük. Talán nem is magától Orthus-tól tart, hanem attól, hogy elveszítheti a nagy reményekkel kecsegtető lehetőségét.
Kifejezetten meglepi, mikor a színvallása után Orthus nem kezd vele kiabálni, nem ellenzi az utat, sőt, egy rossz szót sem szól, csak helyesel, hogy jól teszi, ha alaposan felkészül a kikötői látogatásra.*
- A kikötőben nem ígérhetem meg, hogy nem kerülök bajba, de ha igen, akkor is meg fogom oldani. Éveket éltem ott túl sokkal fiatalabb koromban, kevesebb tapasztalattal is. A bizalom, mint olyan pedig tudja jól, hogy számomra nem létezik. Teljes mértékben még Ön iránt sem, ezért sem akartam elmondani, hogy mire készülök.
*Egy halvány, játékos mosolyt megenged magának. Szereti cibálni az oroszlán bajszát, most például azzal, hogy az Orthus iránt érzett bizalmát is megkérdőjelezhetőnek tekinti. Mégis, azért meri ezt így nyíltan kimondani, mert biztos benne, hogy a kereskedő is hasonló hozzáállással éli az életét.
Azt, hogy kiről kinek fog említést tenni, inkább megtartja magának. Az intelmet elraktározza magában, nem reagál rá egy szót sem. Ha eljön az ideje, pontosan tudni fogja, hogy miről szólhat és miről nem.
A férfi tovább beszél, s olyasmit mond, amire Merlana egyáltalán nem számított, hogy meg fog történni. Nem csak most nem, a közeli, de még a távoli jövőben sem.*
- Jól értettem, hogy az otthonába? Miért oda? *Nem érti. Orthus eddig annyira titkolni akarta a kettejük kapcsolatát, most meg a nyílt utcán sétálgat vele, és az otthonába is meghívja. Mi változott? Valóban ennyit jelentene, hogy egy csoport emberből már egy-kettő bólogatna, hogy ismeri Merlana Naerice nevét?*
- Köszönöm a megtiszteltetést! *válaszol végül csak ennyit a csodálkozó kérdések után.* Előbb azonban intézzük el a piacot! Valóban nagy segítségemre lesz, ha velem van. Nem csak az árak miatt, hanem úgy hiszem, Ön a lovakhoz is jobban ért, lévén mindig azzal jár. Könnyebb lesz kiválasztani a számomra megfelelőt. A felszerelésem holnapra elkészül, majd vissza kell jönnöm érte, de azt már megoldom magam is.
*Ha már lovak, nem indul még el a Piactér irányába, feltételezi, hogy Orthus nem kívánja itt hagyni egy póznához kötözve.*