Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 227 (4521. - 4540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4540. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 19:14:38
Üzenet elküldve: 2014-02-17 19:14:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Pislogva figyeli az egyszerű evőeszközt, amit könnyedén pörget az ujjaival. Nem sietteti a választ, hisz ő maga is el van merülve a gondolataiba. Mi a fenéért szomorodott el? Egyre kiszámíthatatlanabb a viselkedése, míg a hím egy teljesen kiszámíthatóra tért át. Teljesen olyan, mintha felcserélődtek volna a szerepek. Mióta lejöttek egyszer se próbálta húzni, sőt!
A válasz ismét egy hideg hullám, de már meg se rezzen. Ő a hülye, hogy ilyet kérdezett. Be kellett volna csuknia a kis száját, és békében elfogyasztania a levesét. Azt hitte bármit válaszol a hím, ő fel fogja kapni a fejét, de most egyáltalán nem érez rá késztetést, hogy levegye a tekintetét az evőeszközről. Nagyot sóhajt, próbál normális lenni. Még a végén túl furcsán kezd el viselkedni, de szinte sose került eddig még olyan helyzetbe, hogy bárki is, főleg nem egy hím, ennyire összezavarja. Jelenleg képtelen kiigazodni rajta, és ez furcsa reakciókat vált ki belőle. Gyorsan össze kell szednie magát és viselkednie, hisz mégiscsak egy fogadóban vannak. Négyszemközt megengedett csak számára a gyerekes hülyesége, itt nem lenne szabad több hibát vétenie. Hiba...nem, ha nem akart szinte sosem vétett eddig hibát. Azért hibázik most annyiszor mert nem zavarja, és ez lett a vége. Lassan már azt sem tudja a lány, hogy a hím tényleg így akar vele viselkedni, az itteni látszatért teszi, vagy csak ezzel akarja őt elüldözni. A második lehetőségre már felnéz, befejezve a kanál pörgetését, kihúzva magát és talán kicsit vészjósló pillantással körbeszemlél nem e vannak a közelben gyanús alakok, és csak azért viselkedik így a hím, mert ő már rég kiszúrta, hogy figyelik, sőt, már hallótávolságra is vannak. Hát nagyon reméli, hogy téved, de ha mégis talál egyet, remélhetőleg az összetalálkozik az ő pillantásával, mert akkor valószínűleg gyorsan fog távozni. Ismételten semmi. Kifújva a levegőt iszik egy nagy korty teát. Nem kéne mindenbe valami mást képzelnie bele, de mit lehetne ez ellen tenni, a vérében van az óvatosság. Eszébe se jut, hogy a hím már azon gondolkozik mikor fog a nőstény távozni, benne még csak fel sem merül ez. Mindig valami elvonja a figyelmét, és mivel nincs különösebb célja, nem igazán jut még ilyesmi az eszébe. A következő mondat hallatára annyira meglepődik, hogy az éppen szájában lévő hús helyett a nyelvére harap rá. A megdöbbent arcot talán ha pár pillanatra lehet látni, ha egyáltalán látni lehet, mert azonnal más váltja azt fel, és reflexszerűen kap a kezével a szája elé. Auch! Ennél ügyesebb már nem is lehetne, de legalább felelnie már nem szükséges. Most végképp eszébe sincs ránézni a hímre, épp elég mérges magára, hogy arra a percre lekösse a kár felmérése. Duzzogva nyitja résnyire a száját, ami előtt még mindig ott a keze, ujjait hozzáérintve a nyelv sérült részéhez. Az arcra ismét gyerekes duzzogás vetül, ahogy meglátja a pirosló kis vércseppeket az újain, amit gyorsan, és a lehető legfeltűnésmentesebben tüntet el éjszín bőréről. Nagyot sóhajtva dönti le a maradék teáját, ami csípi a friss pici sebet, de próbál úgy tenni mintha misem történt volna.*
- Nagyon nem vagy vicces! *Nyögi ki végül, hogy azért még nagyobb bohócot ne csináljon magából. A gyerekes durcába az elfogadás, és egy leheletnyi sértettség is vetül, de nagyon reménykedik benne, hogy most ezt nem fogja a hím félreérteni. Már tényleg azon kezd el gondolkodni, hogy ezek már finom célzások arra, hogy mehetne. Hát reméli, hogy csak téved.*
*Pislogva figyeli az egyszerű evőeszközt, amit könnyedén pörget az ujjaival. Nem sietteti a választ, hisz ő maga is el van merülve a gondolataiba. Mi a fenéért szomorodott el? Egyre kiszámíthatatlanabb a viselkedése, míg a hím egy teljesen kiszámíthatóra tért át. Teljesen olyan, mintha felcserélődtek volna a szerepek. Mióta lejöttek egyszer se próbálta húzni, sőt!
A válasz ismét egy hideg hullám, de már meg se rezzen. Ő a hülye, hogy ilyet kérdezett. Be kellett volna csuknia a kis száját, és békében elfogyasztania a levesét. Azt hitte bármit válaszol a hím, ő fel fogja kapni a fejét, de most egyáltalán nem érez rá késztetést, hogy levegye a tekintetét az evőeszközről. Nagyot sóhajt, próbál normális lenni. Még a végén túl furcsán kezd el viselkedni, de szinte sose került eddig még olyan helyzetbe, hogy bárki is, főleg nem egy hím, ennyire összezavarja. Jelenleg képtelen kiigazodni rajta, és ez furcsa reakciókat vált ki belőle. Gyorsan össze kell szednie magát és viselkednie, hisz mégiscsak egy fogadóban vannak. Négyszemközt megengedett csak számára a gyerekes hülyesége, itt nem lenne szabad több hibát vétenie. Hiba...nem, ha nem akart szinte sosem vétett eddig hibát. Azért hibázik most annyiszor mert nem zavarja, és ez lett a vége. Lassan már azt sem tudja a lány, hogy a hím tényleg így akar vele viselkedni, az itteni látszatért teszi, vagy csak ezzel akarja őt elüldözni. A második lehetőségre már felnéz, befejezve a kanál pörgetését, kihúzva magát és talán kicsit vészjósló pillantással körbeszemlél nem e vannak a közelben gyanús alakok, és csak azért viselkedik így a hím, mert ő már rég kiszúrta, hogy figyelik, sőt, már hallótávolságra is vannak. Hát nagyon reméli, hogy téved, de ha mégis talál egyet, remélhetőleg az összetalálkozik az ő pillantásával, mert akkor valószínűleg gyorsan fog távozni. Ismételten semmi. Kifújva a levegőt iszik egy nagy korty teát. Nem kéne mindenbe valami mást képzelnie bele, de mit lehetne ez ellen tenni, a vérében van az óvatosság. Eszébe se jut, hogy a hím már azon gondolkozik mikor fog a nőstény távozni, benne még csak fel sem merül ez. Mindig valami elvonja a figyelmét, és mivel nincs különösebb célja, nem igazán jut még ilyesmi az eszébe. A következő mondat hallatára annyira meglepődik, hogy az éppen szájában lévő hús helyett a nyelvére harap rá. A megdöbbent arcot talán ha pár pillanatra lehet látni, ha egyáltalán látni lehet, mert azonnal más váltja azt fel, és reflexszerűen kap a kezével a szája elé. Auch! Ennél ügyesebb már nem is lehetne, de legalább felelnie már nem szükséges. Most végképp eszébe sincs ránézni a hímre, épp elég mérges magára, hogy arra a percre lekösse a kár felmérése. Duzzogva nyitja résnyire a száját, ami előtt még mindig ott a keze, ujjait hozzáérintve a nyelv sérült részéhez. Az arcra ismét gyerekes duzzogás vetül, ahogy meglátja a pirosló kis vércseppeket az újain, amit gyorsan, és a lehető legfeltűnésmentesebben tüntet el éjszín bőréről. Nagyot sóhajtva dönti le a maradék teáját, ami csípi a friss pici sebet, de próbál úgy tenni mintha misem történt volna.*
- Nagyon nem vagy vicces! *Nyögi ki végül, hogy azért még nagyobb bohócot ne csináljon magából. A gyerekes durcába az elfogadás, és egy leheletnyi sértettség is vetül, de nagyon reménykedik benne, hogy most ezt nem fogja a hím félreérteni. Már tényleg azon kezd el gondolkodni, hogy ezek már finom célzások arra, hogy mehetne. Hát reméli, hogy csak téved.*
4539. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 18:33:45
Üzenet elküldve: 2014-02-17 18:33:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Belépvén a fogadóba, sok érdekes embert, és más lényt lát. *
~ Milyen jó érzés újra emberek közt lenni. Úh, most már tényleg enni kéne. ~
* Ekkor elindul a pult felé, majd mikor odaér, megszólítja a pultost. *
- Szép napot! Szeretnék kérni egy tányér Rántottát. *Majd mikor megtudja árát, átnyújtja a 6 aranyat.*
- Kérnék mellé még egy pohár Teát. * Ezért is odaadja az érte járó 4 aranyat. * Miután megkapja, fogja magát, és leül egy asztalhoz. Nagy étvággyal el kezdi enni. Rövid időn belül meg is eszi az egészet, és a teát is megissza.*
~ Na, ez jól esett. Most, hogy itt vagyok Artheniorban, valamit csinálni is kéne. Talán kéne egy társ, mert egyedül nem vicces. Hm, igen, ez tényleg jó döntés lenne, mert úgy még kalandokat is találhatnék... Na jól van, akkor itt várok valakire. ~ * Ekkor kényelmesen elhelyezkedik a székben, és úgy figyeli a be-ki térő vendégeket. *
~ Milyen jó érzés újra emberek közt lenni. Úh, most már tényleg enni kéne. ~
* Ekkor elindul a pult felé, majd mikor odaér, megszólítja a pultost. *
- Szép napot! Szeretnék kérni egy tányér Rántottát. *Majd mikor megtudja árát, átnyújtja a 6 aranyat.*
- Kérnék mellé még egy pohár Teát. * Ezért is odaadja az érte járó 4 aranyat.
* Miután megkapja, fogja magát, és leül egy asztalhoz. Nagy étvággyal el kezdi enni. Rövid időn belül meg is eszi az egészet, és a teát is megissza.* ~ Na, ez jól esett. Most, hogy itt vagyok Artheniorban, valamit csinálni is kéne. Talán kéne egy társ, mert egyedül nem vicces. Hm, igen, ez tényleg jó döntés lenne, mert úgy még kalandokat is találhatnék... Na jól van, akkor itt várok valakire. ~ * Ekkor kényelmesen elhelyezkedik a székben, és úgy figyeli a be-ki térő vendégeket. *
4538. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 18:27:47
Üzenet elküldve: 2014-02-17 18:27:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Ő sem igazán tudja már, hogy mi is a pontos helyzet, mit vár, mire vár. Egyszerűen kényelmesebb nem kezdeményezni beszélgetést, csak csöndben elmerülni a levesben, arra koncentrálni, hogy ne magát egye le, valamint maradjon még a kanálban is valami, mire a szájához ér.
A kitörő kérdésre pillant csak fel, elnézve a kanállal bemutatott ügyeskedést. Miért csinálja? Nagyszerű kérdés, lassan már ő se tud kiigazodni saját magán, pedig eddig mindig büszke volt rá, hogy tökéletesen ura a testének, gondolatainak és cselekedeteinek, olyan értelemben, hogy mindig tudja a miérteket, amik ők mozgatják, a felszíniek híres és általuk sokra tartott logikátlansága, érzelmessége messzire kerülte. Azok a kivételes esetek, mint amikor berohant a méreggel telefújt szobába, hogy Faeust megmentse, nem számítanak, épp azért nem, mert megrengetnék a magáról kialakított képet, hogy a tudatos érdeket alárendelte egy érzelemnek, a barátságnak.
Már szóra nyitná a száját, de anélkül csukja be, hogy bármit is mondana, inkább egy újabb falatot küld le a torkán, kínosan hosszan rágódva el a húson, holott az tökéletesen meg van főzve. Magyarázkodni akart, elmondani, hogy ő tulajdonképpen mindig idomul a helyzethez, de egy kellemetlen kis hang megakadályozta ebben. Miért lenne szükség erre? Ha végeztek, a nőstény távozik, vélhetően többet nem is találkoznak egymással. Akkor miért magyarázkodjon, nincs értelme, hogy megértesse akár a szituációt, akár saját személyiségét a lánnyal.*
-Egyszerűen ilyen vagyok. Elnézésed kérem, ha nagyon feszélyez.
*Ő is a leves tetején úszkáló zsírfoltokat nézi, valahogy még az étvágya sem az igazi most. Talán csak a gyomrának egyszerre lenne túl nagy adag a koplalás után, nem is kellene erőltetnie. Majd felviszi a szobába, az éjszaka folyamán lassanként elkanalazgatja, úgysem igazán lesz jobb dolga. Az ágynyugalmat elő sem kell írni külön, tudja magától is, hogy erre szüksége lesz még jó pár napig, utána is maximum sétálni mehet el, hogy tunyuljon el teljesen. Az edzés és a munka még jó sokáig nem jöhet szóba.*
-Ha nagyon nem bírod elviselni a társaságom, csak szólnod kell.
*Csak most emeli fel a szemeit, tekintete meglepően nyugodtan, minden támadó vagy sértett él nélkül keresi Asiritay lélektükreit, hátha láthat ott valamit, amit a szavak eltitkolnak.*
*Ő sem igazán tudja már, hogy mi is a pontos helyzet, mit vár, mire vár. Egyszerűen kényelmesebb nem kezdeményezni beszélgetést, csak csöndben elmerülni a levesben, arra koncentrálni, hogy ne magát egye le, valamint maradjon még a kanálban is valami, mire a szájához ér.
A kitörő kérdésre pillant csak fel, elnézve a kanállal bemutatott ügyeskedést. Miért csinálja? Nagyszerű kérdés, lassan már ő se tud kiigazodni saját magán, pedig eddig mindig büszke volt rá, hogy tökéletesen ura a testének, gondolatainak és cselekedeteinek, olyan értelemben, hogy mindig tudja a miérteket, amik ők mozgatják, a felszíniek híres és általuk sokra tartott logikátlansága, érzelmessége messzire kerülte. Azok a kivételes esetek, mint amikor berohant a méreggel telefújt szobába, hogy Faeust megmentse, nem számítanak, épp azért nem, mert megrengetnék a magáról kialakított képet, hogy a tudatos érdeket alárendelte egy érzelemnek, a barátságnak.
Már szóra nyitná a száját, de anélkül csukja be, hogy bármit is mondana, inkább egy újabb falatot küld le a torkán, kínosan hosszan rágódva el a húson, holott az tökéletesen meg van főzve. Magyarázkodni akart, elmondani, hogy ő tulajdonképpen mindig idomul a helyzethez, de egy kellemetlen kis hang megakadályozta ebben. Miért lenne szükség erre? Ha végeztek, a nőstény távozik, vélhetően többet nem is találkoznak egymással. Akkor miért magyarázkodjon, nincs értelme, hogy megértesse akár a szituációt, akár saját személyiségét a lánnyal.*
-Egyszerűen ilyen vagyok. Elnézésed kérem, ha nagyon feszélyez.
*Ő is a leves tetején úszkáló zsírfoltokat nézi, valahogy még az étvágya sem az igazi most. Talán csak a gyomrának egyszerre lenne túl nagy adag a koplalás után, nem is kellene erőltetnie. Majd felviszi a szobába, az éjszaka folyamán lassanként elkanalazgatja, úgysem igazán lesz jobb dolga. Az ágynyugalmat elő sem kell írni külön, tudja magától is, hogy erre szüksége lesz még jó pár napig, utána is maximum sétálni mehet el, hogy tunyuljon el teljesen. Az edzés és a munka még jó sokáig nem jöhet szóba.*
-Ha nagyon nem bírod elviselni a társaságom, csak szólnod kell.
*Csak most emeli fel a szemeit, tekintete meglepően nyugodtan, minden támadó vagy sértett él nélkül keresi Asiritay lélektükreit, hátha láthat ott valamit, amit a szavak eltitkolnak.*
4537. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 18:05:32
Üzenet elküldve: 2014-02-17 18:05:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Organthela, Caisys, Jaz//
*Nos, megy minden, mint a karikacsapás a gyakorlott csikós prezentálásában. Ettől független hősünk komolyan vacillál azon, hogy most megfojtsa egy kanál, sörnél olcsóbb, nedűben fiacskáját, avagy dicséretképp hátba veregesse. Mondjuk egy fejszével. Még hogy lecsúszott! Olyan biztosan áll a két lábán, hogy ihaj! A lecsúszottság csak később jön, közvetlen az előtt, hogy kapaszkodnia kell a padlón fekvés közben.
De úriemberhez méltón lép túl a problémán, azaz nem törődik vele. Inkább baljával megpöcköli nem létező kalapját, mintegy üdvözlés gyanánt.
Utána pedig hallgatja a litániát. A nevek olyan gyorsan suhannak át a fején, ahogy egy jól elkészített csákány tenné, csak sokkal kevesebb nyomot hagynak Halax fejében. Úgyhogy gyorsan fordít magának, miközben megállapítja, hogy egyik nőt se szerethette az anyja, ha ilyen kacifántos, hosszú neveket adott nekik… De, ez ismét nem az ő baja, és mint olyan, könnyen mellőzhető.
Nagyot kortyol a söréből, és elvigyorodik előbb a Szöszi megnyilvánulásán.*
- Percig se aggódj, a legtöbben így vannak ezzel. Mármint hogy nincsenek örömképes állapotban, ha csöppet sem szerény személyem megjelenik az ismeretségi körükben. Hja, ilyen, ha az ember hala… Hogy is mondtad, kisköpet? *Bök állával Jaz felé, majd arca felderül, ahogy eszébe idézi a bemutatás szavait.* A legremekebb férfiú széles e világon.
*Miután ezt szerencsésen tisztázta, kortyol söréből, míg végighallgatja a másik nőt. Közben azon elmélkedik, hogy a rókabéka-békaróka effektus már a zöldségeket is elérte. Hová fajul ez a világ!
Ám hirtelen dolog van! Méghozzá komoly, bizony! Tettetett és eltúlzott felháborodással néz a Kertszökevényre.*
- Na de kérem! Már a felvetés is sértő, mi több megalázó! *Arca hirtelen felenged, majd szerényen elmosolyodna, ha nem lenne képtelen bármit is szerényen csinálni. Úgyhogy inkább öntelt vigyor terpeszkedik el nagyzolófejszével metszett arcán.* Klasszisokkal jobb vagyok, mint bármikor ezelőtt. Gyorsabban alszok el, mint bárki, hangosabban horkolok, mint a legjobbak… És ha a hozzáértő hivatásosokat kérdezed, megmondhatják, hogy minden másban is én vagyok a legnagyobb…
*Bizony, ez így van. Az örömlányok mindegyike biztosította erről hősünket. És minden kétséget kizáróan azt a többi pár száz kuncsaftot is, aki hozzájuk jár. De ők ugye nem számítanak, úgyhogy hősünk természetesen – mint mindig – a tökéletes igazságot tárta a többiek elé.
Ám fontosabb dolgokkal is kell törődnie, mint hogy (kedvenc időtöltéseként) magát fényezze. Miszerint kideríteni, hogy mit is kolbászol itt Jaz két ilyen valószínűtlenül nem ideillő nővel.
Úgyhogy fordul is fiához, és egy kiadós korty után felteszi az őt foglalkoztató kérdést.*
- És, drága porontyom, mi szél fújt erre? Mármint azon kívül, hogy megmented ezeket a hölgyeket a város rosszarcú veszedelmeitől?
*Nos, megy minden, mint a karikacsapás a gyakorlott csikós prezentálásában. Ettől független hősünk komolyan vacillál azon, hogy most megfojtsa egy kanál, sörnél olcsóbb, nedűben fiacskáját, avagy dicséretképp hátba veregesse. Mondjuk egy fejszével. Még hogy lecsúszott! Olyan biztosan áll a két lábán, hogy ihaj! A lecsúszottság csak később jön, közvetlen az előtt, hogy kapaszkodnia kell a padlón fekvés közben.
De úriemberhez méltón lép túl a problémán, azaz nem törődik vele. Inkább baljával megpöcköli nem létező kalapját, mintegy üdvözlés gyanánt.
Utána pedig hallgatja a litániát. A nevek olyan gyorsan suhannak át a fején, ahogy egy jól elkészített csákány tenné, csak sokkal kevesebb nyomot hagynak Halax fejében. Úgyhogy gyorsan fordít magának, miközben megállapítja, hogy egyik nőt se szerethette az anyja, ha ilyen kacifántos, hosszú neveket adott nekik… De, ez ismét nem az ő baja, és mint olyan, könnyen mellőzhető.
Nagyot kortyol a söréből, és elvigyorodik előbb a Szöszi megnyilvánulásán.*
- Percig se aggódj, a legtöbben így vannak ezzel. Mármint hogy nincsenek örömképes állapotban, ha csöppet sem szerény személyem megjelenik az ismeretségi körükben. Hja, ilyen, ha az ember hala… Hogy is mondtad, kisköpet? *Bök állával Jaz felé, majd arca felderül, ahogy eszébe idézi a bemutatás szavait.* A legremekebb férfiú széles e világon.
*Miután ezt szerencsésen tisztázta, kortyol söréből, míg végighallgatja a másik nőt. Közben azon elmélkedik, hogy a rókabéka-békaróka effektus már a zöldségeket is elérte. Hová fajul ez a világ!
Ám hirtelen dolog van! Méghozzá komoly, bizony! Tettetett és eltúlzott felháborodással néz a Kertszökevényre.*
- Na de kérem! Már a felvetés is sértő, mi több megalázó! *Arca hirtelen felenged, majd szerényen elmosolyodna, ha nem lenne képtelen bármit is szerényen csinálni. Úgyhogy inkább öntelt vigyor terpeszkedik el nagyzolófejszével metszett arcán.* Klasszisokkal jobb vagyok, mint bármikor ezelőtt. Gyorsabban alszok el, mint bárki, hangosabban horkolok, mint a legjobbak… És ha a hozzáértő hivatásosokat kérdezed, megmondhatják, hogy minden másban is én vagyok a legnagyobb…
*Bizony, ez így van. Az örömlányok mindegyike biztosította erről hősünket. És minden kétséget kizáróan azt a többi pár száz kuncsaftot is, aki hozzájuk jár. De ők ugye nem számítanak, úgyhogy hősünk természetesen – mint mindig – a tökéletes igazságot tárta a többiek elé.
Ám fontosabb dolgokkal is kell törődnie, mint hogy (kedvenc időtöltéseként) magát fényezze. Miszerint kideríteni, hogy mit is kolbászol itt Jaz két ilyen valószínűtlenül nem ideillő nővel.
Úgyhogy fordul is fiához, és egy kiadós korty után felteszi az őt foglalkoztató kérdést.*
- És, drága porontyom, mi szél fújt erre? Mármint azon kívül, hogy megmented ezeket a hölgyeket a város rosszarcú veszedelmeitől?
4536. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 17:07:53
Üzenet elküldve: 2014-02-17 17:07:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Igen, abban, hogy idősebb nem kételkedik, ezt eddig is meg tudta mondani. Akaratlanul is mosolyra húzódik a szája mikor kis matrónának szólítja. Valahogy kedvesen cseng így a hím szájából.*
-Aha... *Hümmögi értetlenül. A fiú arcán inkább értetlenség van mint egy ismételt szórakozás, vagy komoly szándék. Az utóbbitól ismét csak megrémülne, mert az azt jelentené, hogy az az engedelmes kis kutyuska még mindig ott lappang, és csak arra vár, hogy a lány mondjon, vagy tegyen valamit amivel ismét átvehetné az irányítást a hím fölött. Ha még mindig az a jó kedélyű pimaszkodó alak, akit a szobában ismert meg, akkor ezt még ő sem gondolja komolyan. Kizárt, hogy Zhrodim kicsit se kapna nagyobb önbizalomra tudván, hogy bármilyen csipkelődése után sem fog büntetést, vagy hasonlót kapni, sőt ahogy a lány magát ismeri, nála még a dorgálás is ritkaságszámba megy, ahogy azt valószínűleg a hím is tapasztalhatta. A fiatal hercegnő inkább attól tart, hogy elvetné a sulykot, de ezek szerint alaptalan volt a feltételezése. Bár lehet, hogy a hím még mindig az előbbi téma miatt rágódik. Nagyot sóhajtva simítja ki az arcvonásait, és barátságos mosollyal néz rá.
Végighallgatva az ételről kapott magyarázatot, ismét egy féloldalas mosollyal fordul az előtte lévő tálhoz. Azzal ő is teljes mértékben tisztában volt eddig is, hogy ami fent megterem, az lent nem, és ugyanez fordítva. Hümmögve kezdi kavargatni, de az a gyanakvó tekintet egyáltalán nem tükrözi azt, amilyen jóízűen lát hozzá az evésnek. Ahogy megtanították neki odalent. Egyenes hát, kezek szépen tartva, nem szürcsöl, hogy még az étkezésének is kisugárzása legyen. Így hát egyáltalán nem kapkodja el a leves normál ütemű fogyasztását, hiába éhes. Ösztönösen úgy viselkedik, ahogy tanították neki. Néha lopva rápillant Zhrodimra, elfojtva egy grimaszt ahogy a bal kezével küszködik. Az elején, amíg leginkább az evésre koncentrált, még nem zavarta a hirtelen letelepedett csend, de most már, hogy ki tudja venni a szájából a kanalat, kezd értetlenül állni a dolgokhoz.*
- Miért csinálod ezt? *Töri meg végül a csöndet, a kanalát tanulmányozva, ahogy az pördül az ujjai között.* Mármint ezeket a stílusváltozásokat. Azt hittem a viccelődéseid egyértelmű jelei annak, hogy sikerült végre önmagadat adni, és én értem itt mi a helyzet, de az elején jelét adtad, hogy csak a látszat miatt. Most viszont valahogy nem érzem ezt. *Magyarázza, még mindig a kanalat pörgetve. Nem mer ránézni, fogalma sincs milyen szempárral találná szemben magát. Az arcára kisugárzódó aggodalom pedig jól látható ahhoz, hogy inkább csak az ételén tartsa a pillantását. Valószínűleg úgy is fel fog nézni a válaszra, úgyhogy nem sieti el.*
*Igen, abban, hogy idősebb nem kételkedik, ezt eddig is meg tudta mondani. Akaratlanul is mosolyra húzódik a szája mikor kis matrónának szólítja. Valahogy kedvesen cseng így a hím szájából.*
-Aha... *Hümmögi értetlenül. A fiú arcán inkább értetlenség van mint egy ismételt szórakozás, vagy komoly szándék. Az utóbbitól ismét csak megrémülne, mert az azt jelentené, hogy az az engedelmes kis kutyuska még mindig ott lappang, és csak arra vár, hogy a lány mondjon, vagy tegyen valamit amivel ismét átvehetné az irányítást a hím fölött. Ha még mindig az a jó kedélyű pimaszkodó alak, akit a szobában ismert meg, akkor ezt még ő sem gondolja komolyan. Kizárt, hogy Zhrodim kicsit se kapna nagyobb önbizalomra tudván, hogy bármilyen csipkelődése után sem fog büntetést, vagy hasonlót kapni, sőt ahogy a lány magát ismeri, nála még a dorgálás is ritkaságszámba megy, ahogy azt valószínűleg a hím is tapasztalhatta. A fiatal hercegnő inkább attól tart, hogy elvetné a sulykot, de ezek szerint alaptalan volt a feltételezése. Bár lehet, hogy a hím még mindig az előbbi téma miatt rágódik. Nagyot sóhajtva simítja ki az arcvonásait, és barátságos mosollyal néz rá.
Végighallgatva az ételről kapott magyarázatot, ismét egy féloldalas mosollyal fordul az előtte lévő tálhoz. Azzal ő is teljes mértékben tisztában volt eddig is, hogy ami fent megterem, az lent nem, és ugyanez fordítva. Hümmögve kezdi kavargatni, de az a gyanakvó tekintet egyáltalán nem tükrözi azt, amilyen jóízűen lát hozzá az evésnek. Ahogy megtanították neki odalent. Egyenes hát, kezek szépen tartva, nem szürcsöl, hogy még az étkezésének is kisugárzása legyen. Így hát egyáltalán nem kapkodja el a leves normál ütemű fogyasztását, hiába éhes. Ösztönösen úgy viselkedik, ahogy tanították neki. Néha lopva rápillant Zhrodimra, elfojtva egy grimaszt ahogy a bal kezével küszködik. Az elején, amíg leginkább az evésre koncentrált, még nem zavarta a hirtelen letelepedett csend, de most már, hogy ki tudja venni a szájából a kanalat, kezd értetlenül állni a dolgokhoz.*
- Miért csinálod ezt? *Töri meg végül a csöndet, a kanalát tanulmányozva, ahogy az pördül az ujjai között.* Mármint ezeket a stílusváltozásokat. Azt hittem a viccelődéseid egyértelmű jelei annak, hogy sikerült végre önmagadat adni, és én értem itt mi a helyzet, de az elején jelét adtad, hogy csak a látszat miatt. Most viszont valahogy nem érzem ezt. *Magyarázza, még mindig a kanalat pörgetve. Nem mer ránézni, fogalma sincs milyen szempárral találná szemben magát. Az arcára kisugárzódó aggodalom pedig jól látható ahhoz, hogy inkább csak az ételén tartsa a pillantását. Valószínűleg úgy is fel fog nézni a válaszra, úgyhogy nem sieti el.*
4535. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 16:27:08
Üzenet elküldve: 2014-02-17 16:27:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Yinash Eoda//
- Nos, előbb vagy utóbb úgyis feladják a keresést. Ismerem az ilyeneket. Lusták ahhoz, hogy sokáig kutassanak egyik-másik elszökött szolgájuk után.
*A fiatalkori boldogulások hallatán elmosolyodik. Neki kicsit sem volt nehéz saját lábra állnia, hiszen mielőtt elzavarták volna otthonról, már akkor is ismerkedett az alvilággal. Így aztán még véletlenül sem állítottak elé nehézségeket a szülők.*
- Áh értem. Nos, nekem voltak nagyon nehéz időszakaim. Eleinte úgy néztem ki, mint egy rongyos csavargó. És egy rongyos csavargót sehol nem látnak szívesen. De valahogy csak sikerült rendbe kapnom magamat. Én is igyekeztem alkalmi munkákból megélni, és itt-ott egész jól megfizettek. Csak hát én sem értek mindenhez olyan jól. Mindenesetre sikerült annyi aranyat összeszednem, hogy tudjak enni és inni. Az alvásra nem volt gondom, szeretek a szabad ég alatt aludni. Csak aztán sokáig nem csináltam. Ezért most kicsit merev vagyok. Sokszor jobb az erdőben, mint egyedül.
*Amit mond, az nem teljesen hazugság. Tényleg egy rongyos csavargónak nézett ki és alkalmi munkákat a mai napig végez. Ami éppen jön. Mindig van valaki, akinek szüksége van némi segítségre. Mindenhol vannak ilyen emberek. Pontosan ezért nem is fél, hogy előbb-utóbb éhen hal. Yinash kérdése kizökkenti a gondolataiból. Megrázza a fejét, majd az asztaltársára néz.*
- Hogy meddig maradok? Úgy terveztem, hogy pár nap múlva továbbállok és a kikötő felé veszem az irányt. Amióta itt vagyok, csak szerencsétlenségben volt részem. Kivéve a mai napot. Megint az erdőben aludhattam és összefutottam egy igazán szép hölgyeménnyel, aki még kellemes társaságnak is bizonyul.
*Hamiskás mosoly táncol a szája szegletében, pár másodpercig, aztán átvált barátságosra.*
- Úgy egyébként nem egy kellemetlen hely, nagyon is szép, de valahogy nem nekem való. Bár azért szeretem az olyan helyeket, ahol sok ember van. Rengeteg érdekes egyénnel lehet találkozni a fogadókban. Persze ott vannak azok is, akik csak átvernek mindenkit, de aki jól ismeri az embereket, az könnyen elkerülheti a kellemetlenkedő alakokat. Minden csak tapasztalat kérdése. A tapasztalat pedig sok hibás döntésen alapul. Céltalanul bolyongani sem rossz, mert az ember akkor is világot lát, ha csak megy amerre a lába viszi.
*Talán Deron is a nő hibás döntései közé tartozik, de inkább arra figyel, hogyan reagál a beszélgetőtársa a mondottakra. Kiváltképp a bókra. Nilynn pironkodott, amikor a férfi megdicsérte.*
- Nos, előbb vagy utóbb úgyis feladják a keresést. Ismerem az ilyeneket. Lusták ahhoz, hogy sokáig kutassanak egyik-másik elszökött szolgájuk után.
*A fiatalkori boldogulások hallatán elmosolyodik. Neki kicsit sem volt nehéz saját lábra állnia, hiszen mielőtt elzavarták volna otthonról, már akkor is ismerkedett az alvilággal. Így aztán még véletlenül sem állítottak elé nehézségeket a szülők.*
- Áh értem. Nos, nekem voltak nagyon nehéz időszakaim. Eleinte úgy néztem ki, mint egy rongyos csavargó. És egy rongyos csavargót sehol nem látnak szívesen. De valahogy csak sikerült rendbe kapnom magamat. Én is igyekeztem alkalmi munkákból megélni, és itt-ott egész jól megfizettek. Csak hát én sem értek mindenhez olyan jól. Mindenesetre sikerült annyi aranyat összeszednem, hogy tudjak enni és inni. Az alvásra nem volt gondom, szeretek a szabad ég alatt aludni. Csak aztán sokáig nem csináltam. Ezért most kicsit merev vagyok. Sokszor jobb az erdőben, mint egyedül.
*Amit mond, az nem teljesen hazugság. Tényleg egy rongyos csavargónak nézett ki és alkalmi munkákat a mai napig végez. Ami éppen jön. Mindig van valaki, akinek szüksége van némi segítségre. Mindenhol vannak ilyen emberek. Pontosan ezért nem is fél, hogy előbb-utóbb éhen hal. Yinash kérdése kizökkenti a gondolataiból. Megrázza a fejét, majd az asztaltársára néz.*
- Hogy meddig maradok? Úgy terveztem, hogy pár nap múlva továbbállok és a kikötő felé veszem az irányt. Amióta itt vagyok, csak szerencsétlenségben volt részem. Kivéve a mai napot. Megint az erdőben aludhattam és összefutottam egy igazán szép hölgyeménnyel, aki még kellemes társaságnak is bizonyul.
*Hamiskás mosoly táncol a szája szegletében, pár másodpercig, aztán átvált barátságosra.*
- Úgy egyébként nem egy kellemetlen hely, nagyon is szép, de valahogy nem nekem való. Bár azért szeretem az olyan helyeket, ahol sok ember van. Rengeteg érdekes egyénnel lehet találkozni a fogadókban. Persze ott vannak azok is, akik csak átvernek mindenkit, de aki jól ismeri az embereket, az könnyen elkerülheti a kellemetlenkedő alakokat. Minden csak tapasztalat kérdése. A tapasztalat pedig sok hibás döntésen alapul. Céltalanul bolyongani sem rossz, mert az ember akkor is világot lát, ha csak megy amerre a lába viszi.
*Talán Deron is a nő hibás döntései közé tartozik, de inkább arra figyel, hogyan reagál a beszélgetőtársa a mondottakra. Kiváltképp a bókra. Nilynn pironkodott, amikor a férfi megdicsérte.*
4534. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 16:20:06
Üzenet elküldve: 2014-02-17 16:20:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
-Hát nálad mindenképpen öregebb vagyok, kis matróna.
*Méghozzá nem is csekély mennyiséggel, ha jól számolja és jól is emlékszik. Máris lenne mire hivatkoznia, ha ki akarja oktatni, bár jelenleg esze ágában sincs ilyesmit tenni. Nem is venné ki magát jól, ha bármi megjegyzése van, inkább tanács formájában kellene elővezetnie. Mik eszébe nem jutnak hirtelen...
Az éles visszaszólásra kivételesen nem reagál, pillantása a kupában fodrozódó borra tapad, ahogy lassú mozdulatokkal lötyköli, eltöprengve figyelve. Egyre több olyan megszólalás hagyja el a száját, ami kéretlen és kellemetlen reakciót vált ki, ez pedig nincs épp ínyére. Jobban oda kell figyelnie, hogy mit mond, mert hiába bájos még a mérges arc is, sokkal elbűvölőbb, ha mosolyog, netán zavarában nem tud hova lenni.*
-Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyet tegyek.
*Kihasználni helyzetet? Mit ért vajon jelen pillanatban kihasználás alatt? A korábbi csipkelődését, amit még a szobában játszott? Netán azt hiszi, annyi tartás sincs benne, hogy ne essen neki és erőszakolja meg? Bármit takarjon is, arcára fagyasztja a mosolyt, ha eddig nem lett volna biztos abba, hogy kétszer is meggondolja, mit mond ki, akkor ez most visszarántaná a valóságba. Eddig azt hitte, hogy a bökdösődés, még ha nem élvezetes Asiritay számára, de nem bánja. Keserű tapasztalat ez arra nézve, hogy mennyire nem ismeri ki még magát a mimika útvesztőiben.*
-Amik odalent teremnek, vadászhatók, azok itt nem fordulnak elő, érthető, hogy nem tudnak ilyen ételekkel szolgálni. De vannak ízletesek, csak ki kell tapasztalni.
*Személy szerint a vadhúsokat találja a legízletesebbnek, de ezen kívül számtalan olyan étel van, amit szívesen fogyaszt. Furcsa lesz, hogy ezeket csak idefent eheti, ha visszatér, le kell mondania erről a káprázatos sokszínűségről.
Bal kezébe fogja a kanalat, elég lassan eszik, hiába, ez a karja nem olyan ügyes, mint a jobb, de azért megoldható. lesz ideje belerázódni, hogy ezzel csináljon mindent, ameddig a jobb teljesen meg nem gyógyul. A maga részéről egyelőre nem szándékozik megtörni a közéjük telepedő csendet, mindketten éhesen, így joggal fordítják teljes figyelmüket az ételre. Ráadásul mit mondhatna? Úgy érzi, ő maga semmi olyat, ami valóban kívánatos lenne, legalábbis az ő szájából.*
-Hát nálad mindenképpen öregebb vagyok, kis matróna.
*Méghozzá nem is csekély mennyiséggel, ha jól számolja és jól is emlékszik. Máris lenne mire hivatkoznia, ha ki akarja oktatni, bár jelenleg esze ágában sincs ilyesmit tenni. Nem is venné ki magát jól, ha bármi megjegyzése van, inkább tanács formájában kellene elővezetnie. Mik eszébe nem jutnak hirtelen...
Az éles visszaszólásra kivételesen nem reagál, pillantása a kupában fodrozódó borra tapad, ahogy lassú mozdulatokkal lötyköli, eltöprengve figyelve. Egyre több olyan megszólalás hagyja el a száját, ami kéretlen és kellemetlen reakciót vált ki, ez pedig nincs épp ínyére. Jobban oda kell figyelnie, hogy mit mond, mert hiába bájos még a mérges arc is, sokkal elbűvölőbb, ha mosolyog, netán zavarában nem tud hova lenni.*
-Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyet tegyek.
*Kihasználni helyzetet? Mit ért vajon jelen pillanatban kihasználás alatt? A korábbi csipkelődését, amit még a szobában játszott? Netán azt hiszi, annyi tartás sincs benne, hogy ne essen neki és erőszakolja meg? Bármit takarjon is, arcára fagyasztja a mosolyt, ha eddig nem lett volna biztos abba, hogy kétszer is meggondolja, mit mond ki, akkor ez most visszarántaná a valóságba. Eddig azt hitte, hogy a bökdösődés, még ha nem élvezetes Asiritay számára, de nem bánja. Keserű tapasztalat ez arra nézve, hogy mennyire nem ismeri ki még magát a mimika útvesztőiben.*
-Amik odalent teremnek, vadászhatók, azok itt nem fordulnak elő, érthető, hogy nem tudnak ilyen ételekkel szolgálni. De vannak ízletesek, csak ki kell tapasztalni.
*Személy szerint a vadhúsokat találja a legízletesebbnek, de ezen kívül számtalan olyan étel van, amit szívesen fogyaszt. Furcsa lesz, hogy ezeket csak idefent eheti, ha visszatér, le kell mondania erről a káprázatos sokszínűségről.
Bal kezébe fogja a kanalat, elég lassan eszik, hiába, ez a karja nem olyan ügyes, mint a jobb, de azért megoldható. lesz ideje belerázódni, hogy ezzel csináljon mindent, ameddig a jobb teljesen meg nem gyógyul. A maga részéről egyelőre nem szándékozik megtörni a közéjük telepedő csendet, mindketten éhesen, így joggal fordítják teljes figyelmüket az ételre. Ráadásul mit mondhatna? Úgy érzi, ő maga semmi olyat, ami valóban kívánatos lenne, legalábbis az ő szájából.*
4533. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 15:30:51
Üzenet elküldve: 2014-02-17 15:30:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deron Naharien//
*Yinash válaszképpen elmosolyodik, amikor Deron nyugtatni próbálja, hogy nincs félni valója, mert úgy se fognak rá találni.*
-Hát, én is bízok benne, hogy többet nem lesz hozzájuk szerencsém.
*Ennek ellenére nem rég mégis sikerült a nyomára bukkanniuk. Igaz, akkor épp nem az erdőket járta, hanem itt volt a fogadóban. Nem hiába nem szokott huzamosabb ideig egy helyen lenni, élete nagy részében úton van.*
-Meglepő módon egész jól boldogultam fiatalkorom ellenére. Faluról falura jártam, embereket ismertem meg, akiknek segítettem, cserébe ételt, szállást kaptam, vagy éppen ezt az íjat. *Mutat a vállán lévő fegyverre.* Mind kedves emberek voltak, de nem mertem velük maradni. Nagyobb biztonságban érzem magam távol az emberektől.
*~Lehet meg kéne látogatnom őket, úgy is régen volt már.~ Tűnődik el a lány, majd eszébe jut, hogy az már vagy 10-15 éve is lehetett, bizonyára nem emlékeznek rá már az ott lakók. Na meg ő se tudja már, hogy merre járt eddigi életében. A bejárt falvak, városok nevét már rég elfelejtette. Nagyot sóhajt, amikor rájön, hogy esélytelen, viszont semmiképpen sem maradhat tovább ezen a helyen. Így is túl sokáig időzött már itt.*
-Hogy tetszik a város? Meddig maradsz? *Teszi fel a kérdéseket a férfinak.* Nekem lassan jobb lenne tovább állnom, igaz még semmi elképzelésem sincs, hogy merre. Bár eddig is csak az orrom után mentem, minden cél nélkül.
*Annyiban jó, hogy egyik településen sincsenek kimondott barátai, hogy egyik helyhez se köti semmi. Illetve így nincs kit veszélybe sodorjon a múltja, de nincs is ki elárulja őt. Egy jó barátja volt csak, de őt is egyből sikerült veszélybe kevernie. ~Vajon hogy van Lendor? Merre járhat?~ Yinash nem sok esélyt lát rá, hogy útja során majd újra összefutnak a férfival, csak remélni tudja, hogy nem keveredik bajba a hősködései miatt.*
*Yinash válaszképpen elmosolyodik, amikor Deron nyugtatni próbálja, hogy nincs félni valója, mert úgy se fognak rá találni.*
-Hát, én is bízok benne, hogy többet nem lesz hozzájuk szerencsém.
*Ennek ellenére nem rég mégis sikerült a nyomára bukkanniuk. Igaz, akkor épp nem az erdőket járta, hanem itt volt a fogadóban. Nem hiába nem szokott huzamosabb ideig egy helyen lenni, élete nagy részében úton van.*
-Meglepő módon egész jól boldogultam fiatalkorom ellenére. Faluról falura jártam, embereket ismertem meg, akiknek segítettem, cserébe ételt, szállást kaptam, vagy éppen ezt az íjat. *Mutat a vállán lévő fegyverre.* Mind kedves emberek voltak, de nem mertem velük maradni. Nagyobb biztonságban érzem magam távol az emberektől.
*~Lehet meg kéne látogatnom őket, úgy is régen volt már.~ Tűnődik el a lány, majd eszébe jut, hogy az már vagy 10-15 éve is lehetett, bizonyára nem emlékeznek rá már az ott lakók. Na meg ő se tudja már, hogy merre járt eddigi életében. A bejárt falvak, városok nevét már rég elfelejtette. Nagyot sóhajt, amikor rájön, hogy esélytelen, viszont semmiképpen sem maradhat tovább ezen a helyen. Így is túl sokáig időzött már itt.*
-Hogy tetszik a város? Meddig maradsz? *Teszi fel a kérdéseket a férfinak.* Nekem lassan jobb lenne tovább állnom, igaz még semmi elképzelésem sincs, hogy merre. Bár eddig is csak az orrom után mentem, minden cél nélkül.
*Annyiban jó, hogy egyik településen sincsenek kimondott barátai, hogy egyik helyhez se köti semmi. Illetve így nincs kit veszélybe sodorjon a múltja, de nincs is ki elárulja őt. Egy jó barátja volt csak, de őt is egyből sikerült veszélybe kevernie. ~Vajon hogy van Lendor? Merre járhat?~ Yinash nem sok esélyt lát rá, hogy útja során majd újra összefutnak a férfival, csak remélni tudja, hogy nem keveredik bajba a hősködései miatt.*
4532. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 15:14:06
Üzenet elküldve: 2014-02-17 15:14:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
- Öreg? *Tűnődik el gonosz mosollyal a hím szavain. Ez még talán jó kontra is lenne a múltkori pici megjegyzésén, de inkább hagyja. Majd legfeljebb vacsora után próbálkozik meg hasonló húzásokkal.
Ha tudna olvasni a gondolatokban és láthatná a hím félelmét, hogy esetleg elronthatja, akkor már most azonnal megpróbálná elmagyarázni a helyzetet eloszlatva a kételyeit. Mindig is utálta, ha gyengének és befolyásolhatónak nézik, egyszerűen csak ha a helyzet nem hivatalos, akkor számára az aki előtte ül, az itt és most bizony nem szolga. De ő csak a következő megállapítást hallja, amire mérgesen néz fel az asztalról. Lehet, hogy elszaladt most vele már megint a ló, de ezt valahogy még nem sikerült kinőnie, és az előbb tényleg rosszul érezte magát a hallottaktól.*
- Ezzel én is tisztában vagyok, nagyon köszönöm! *Vakkantja kicsit mérgesen. Semmi szüksége rá, hogy még meg is jegyezzék neki. Tudja, hogy annyira nem fog látszani, meg azért még nem esett a fejére, hogy látható, illetve maradandó sérülést okozzon saját magának.* Jól vagyok! *Teszi még gyorsan hozzá kiegyenesedve, érdektelen arccal. Gyorsan körbepillant a helységben. Nem érdekli, ha valamelyik felszíni látja a produkcióit, őt inkább az érdekli amit nemrég még a hím mondott neki. Ha egy szolgát képes a matróna megfigyeltetni, hogy ne tegyen olyat amit nem kéne, így hirtelen teljességgel kizártnak tartja azt a tényt, hogy az anyja elengedné a kis hercegnőt egyedül, négy évre fel a felszínre. Az eredmény ugyanaz, semmi. Valószínűleg csak paranoiás kezd lenni, eddig semmi jelét nem látta annak, hogy esetleg nyomoznának utána. Ha meg majd feltűnik neki, akkor úgyis le fog bukni az illető, felesleges most forgolódnia.*
- Csak el ne kiabáld! *Nézi tovább fintorogva, ahogy az ital egyre fogy. Nem igazán van túlságosan is meggyőzve, a hím éhgyomorra iszik. Úgy dönt nem foglalkozik tovább ilyen apróságokkal, és inkább ő is iszik néhány korty teát.* De az a tény, hogy nem tekintlek szolgának, még nem jelenti azt, hogy kihasználhatod a helyzetet! *Kapja ismét a hím felé a fejét, hirtelen megrémül a gondolattól, hogy ezek után mi van, ha még inkább elkezd az idegein ugrálni. Hangját, és arcát viszont most csak határozottnak akarja mutatni, nehogy még a végén észrevegye a mögöttük lapuló aggodalmat. Fejbe vágja, nem kérdés.
Mikor a leves végre megérkezik, érdekes, mégis kellemes illat érződik. Már tényleg éhes, így elmosolyodva húzza maga elé.*
- Azokhoz az ízekhez semmi sem fogható. Nem tudom mikkel teszik tele itt fent az ételeket, de azt hiszem jobban járok ha nem is tudom. Jó étvágyat. *Figyeli végig az ételt miközben beszél. Az elején nagyon irtózott a felszíni ételektől, de mára már megszokta. Muszáj volt neki, ha nem akar éhen halni.*
- Öreg? *Tűnődik el gonosz mosollyal a hím szavain. Ez még talán jó kontra is lenne a múltkori pici megjegyzésén, de inkább hagyja. Majd legfeljebb vacsora után próbálkozik meg hasonló húzásokkal.
Ha tudna olvasni a gondolatokban és láthatná a hím félelmét, hogy esetleg elronthatja, akkor már most azonnal megpróbálná elmagyarázni a helyzetet eloszlatva a kételyeit. Mindig is utálta, ha gyengének és befolyásolhatónak nézik, egyszerűen csak ha a helyzet nem hivatalos, akkor számára az aki előtte ül, az itt és most bizony nem szolga. De ő csak a következő megállapítást hallja, amire mérgesen néz fel az asztalról. Lehet, hogy elszaladt most vele már megint a ló, de ezt valahogy még nem sikerült kinőnie, és az előbb tényleg rosszul érezte magát a hallottaktól.*
- Ezzel én is tisztában vagyok, nagyon köszönöm! *Vakkantja kicsit mérgesen. Semmi szüksége rá, hogy még meg is jegyezzék neki. Tudja, hogy annyira nem fog látszani, meg azért még nem esett a fejére, hogy látható, illetve maradandó sérülést okozzon saját magának.* Jól vagyok! *Teszi még gyorsan hozzá kiegyenesedve, érdektelen arccal. Gyorsan körbepillant a helységben. Nem érdekli, ha valamelyik felszíni látja a produkcióit, őt inkább az érdekli amit nemrég még a hím mondott neki. Ha egy szolgát képes a matróna megfigyeltetni, hogy ne tegyen olyat amit nem kéne, így hirtelen teljességgel kizártnak tartja azt a tényt, hogy az anyja elengedné a kis hercegnőt egyedül, négy évre fel a felszínre. Az eredmény ugyanaz, semmi. Valószínűleg csak paranoiás kezd lenni, eddig semmi jelét nem látta annak, hogy esetleg nyomoznának utána. Ha meg majd feltűnik neki, akkor úgyis le fog bukni az illető, felesleges most forgolódnia.*
- Csak el ne kiabáld! *Nézi tovább fintorogva, ahogy az ital egyre fogy. Nem igazán van túlságosan is meggyőzve, a hím éhgyomorra iszik. Úgy dönt nem foglalkozik tovább ilyen apróságokkal, és inkább ő is iszik néhány korty teát.* De az a tény, hogy nem tekintlek szolgának, még nem jelenti azt, hogy kihasználhatod a helyzetet! *Kapja ismét a hím felé a fejét, hirtelen megrémül a gondolattól, hogy ezek után mi van, ha még inkább elkezd az idegein ugrálni. Hangját, és arcát viszont most csak határozottnak akarja mutatni, nehogy még a végén észrevegye a mögöttük lapuló aggodalmat. Fejbe vágja, nem kérdés.
Mikor a leves végre megérkezik, érdekes, mégis kellemes illat érződik. Már tényleg éhes, így elmosolyodva húzza maga elé.*
- Azokhoz az ízekhez semmi sem fogható. Nem tudom mikkel teszik tele itt fent az ételeket, de azt hiszem jobban járok ha nem is tudom. Jó étvágyat. *Figyeli végig az ételt miközben beszél. Az elején nagyon irtózott a felszíni ételektől, de mára már megszokta. Muszáj volt neki, ha nem akar éhen halni.*
4531. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 13:48:52
Üzenet elküldve: 2014-02-17 13:48:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Yinash Eoda//
*Deron elgondolkodva hallgatja a tényleg nem túl kellemes történetet.*
~Hogy mik vannak?~
*A férfi alvilági személy, bizonyos körökben nagyon is jó tolvajnak tartják, de még ezekben a bizonyos körökben is utálják a rabszolga kereskedőket. Hiszen a szabadság az mindenkié. Ezt még a tolvajok, hamisítók és bérgyilkosok is így tartják, hát csoda-e, ha azok akik meg akarják keseríteni mások életét, nem élnek túl sokáig.*
- Nos, igazán sajnálom. Ahogy látom, azért jól tartod magad. Ha megengedsz egy személyes véleményt, akkor azt mondanám, hogy nem fognak rád akadni. Te az erdő szülötte vagy, otthonosan mozogsz a természetben. A fákon könnyű elrejtőzni. Igazán nincs félnivalód.
~Manapság már könnyebb eltűnni a kellemetlenkedő alakok elől, mint megfőzni egy egyszerű ebédet.~
*Deron sokat tapasztalt már ilyen téren. Volt, hogy gazdag nemes urak szolgáinak segített eltűnni. Nem árt, ha vannak az embernek jó ismerősei. És ehhez egy kicsi tisztességtelenség is kell.*
~És ezek a jó barátok segítenek, az életüket adnák ha kérném, a hátam mögött azonban folyton folyvást azon ügyködnek és agyalnak, hogy miképpen tüntessenek el az élők sorából. Ó, de szép is az alvilági lét. Jobbat kívánni sem lehetne.~
- Tudod, ha vannak jó ismerőseid, akik nem vágynak oly mohón a pénzre, akkor tényleg nincs mitől tartanod. De ne is beszéljünk erről, hisz' még a végén elrontja a kedvünket.
*Rámosolyog a lányra, majd befejezi a reggelijét. Szív egyet a pipáján, majd elgondolkodva nézi a felfelé szálló füstöt. Lassacskán tényleg el kéne tűnnie a városból, már nem érzi magát olyan jól. Bár úgy tűnik, hogy szép hölgyek itt szép számmal akadnak. A kikötőben pedig még nem járt. Mindenesetre ahol tenger van, ott kikötői kocsma is van, az meg aztán fantasztikus hely.*
- És hogy boldogultál miután megszöktél? Tapasztalatból tudom, hogy gyermekként nagyon nehéz megélni bármiből ami tisztességes. És ehhez társul még az állandó bujkálás is.
*Bár a férfinak nem kellett bujkálnia, hiszen a saját atyja tagadta ki, aki ráadásul elítélt minden törvénytelenséget, amit csak ismert. Az egyetlen baja legfeljebb az egyetlen fiának elfelejtése lehetett. De egyébként Deron nem hiszi, hogy odahaza nagyon siratnák. Feltételezi, hogy örömtáncot jártak, amint szedte a cókmókját és ott hagyta a családi házat.*
*Deron elgondolkodva hallgatja a tényleg nem túl kellemes történetet.*
~Hogy mik vannak?~
*A férfi alvilági személy, bizonyos körökben nagyon is jó tolvajnak tartják, de még ezekben a bizonyos körökben is utálják a rabszolga kereskedőket. Hiszen a szabadság az mindenkié. Ezt még a tolvajok, hamisítók és bérgyilkosok is így tartják, hát csoda-e, ha azok akik meg akarják keseríteni mások életét, nem élnek túl sokáig.*
- Nos, igazán sajnálom. Ahogy látom, azért jól tartod magad. Ha megengedsz egy személyes véleményt, akkor azt mondanám, hogy nem fognak rád akadni. Te az erdő szülötte vagy, otthonosan mozogsz a természetben. A fákon könnyű elrejtőzni. Igazán nincs félnivalód.
~Manapság már könnyebb eltűnni a kellemetlenkedő alakok elől, mint megfőzni egy egyszerű ebédet.~
*Deron sokat tapasztalt már ilyen téren. Volt, hogy gazdag nemes urak szolgáinak segített eltűnni. Nem árt, ha vannak az embernek jó ismerősei. És ehhez egy kicsi tisztességtelenség is kell.*
~És ezek a jó barátok segítenek, az életüket adnák ha kérném, a hátam mögött azonban folyton folyvást azon ügyködnek és agyalnak, hogy miképpen tüntessenek el az élők sorából. Ó, de szép is az alvilági lét. Jobbat kívánni sem lehetne.~
- Tudod, ha vannak jó ismerőseid, akik nem vágynak oly mohón a pénzre, akkor tényleg nincs mitől tartanod. De ne is beszéljünk erről, hisz' még a végén elrontja a kedvünket.
*Rámosolyog a lányra, majd befejezi a reggelijét. Szív egyet a pipáján, majd elgondolkodva nézi a felfelé szálló füstöt. Lassacskán tényleg el kéne tűnnie a városból, már nem érzi magát olyan jól. Bár úgy tűnik, hogy szép hölgyek itt szép számmal akadnak. A kikötőben pedig még nem járt. Mindenesetre ahol tenger van, ott kikötői kocsma is van, az meg aztán fantasztikus hely.*
- És hogy boldogultál miután megszöktél? Tapasztalatból tudom, hogy gyermekként nagyon nehéz megélni bármiből ami tisztességes. És ehhez társul még az állandó bujkálás is.
*Bár a férfinak nem kellett bujkálnia, hiszen a saját atyja tagadta ki, aki ráadásul elítélt minden törvénytelenséget, amit csak ismert. Az egyetlen baja legfeljebb az egyetlen fiának elfelejtése lehetett. De egyébként Deron nem hiszi, hogy odahaza nagyon siratnák. Feltételezi, hogy örömtáncot jártak, amint szedte a cókmókját és ott hagyta a családi házat.*
4530. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 10:49:17
Üzenet elküldve: 2014-02-17 10:49:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Az ironikus mondat valami módon mulattatja, még ha sarkított igazságot is tartalmaz.*
-Pár év? Ennél azért több erő van bennem, nem vagyok még olyan öreg, de köszönöm a bizalmat.
*Minimum tíz éve még biztosan van, de lehet, hogy még húsz is. Amíg képes férfiként helyt állni, addig biztosítva van az élete, így lényegében saját magán múlik, hogy meddig tudja magát tartani. Akarja hinni, hogy még viszonylag sokáig, még büszkébbé téve saját családját, még ha sokszor nem is érti, miért kellene akarnia ezt.
Apró grimasz kúszik arcára, ahogy meghallja a nőstény fejét koppanni, tekintete körbevillan, de úgy tűnik, még mindig nem szentelnek nekik feltűnően nagy figyelmet, ami most nagyon szerencsés, valószínű, hogy Asiritay nem szeretné, ha bárki jobban megjegyezné magának viselkedésének ezen kérdéses formáit. Leszámítva persze a vele szemben ülő hímet, de nyilván ő is tudja, hogy Zhrodim száján lakat, senkinek nem fogja elárulni.
Keze már úton van, hogy kedveskedve végigsimítson a tincsek tengerén, mellé halk szavakkal nyugtatva meg ápolóját, hogy felnézhet, ettől még nem dől össze a világ, de amit hall, megtöri a mozdulatot. Nem tud rá szolgaként nézni? Eddig úgy érezte, hogy csak nem akar, de most kibújik a szög a zsákból. Nem tud. A kupában rejlő, vörösen csillanó nedűre mered, miközben próbál értelmet adni ennek az egésznek. Épp most tesz tönkre, gyengít folyamatosan egy leendő matrónát. Bele sem gondolt eddig, hogy saját szórakozása ennyire komoly következményekkel járhat, de most, hogy úgy érzi, megértett valamit, ujjai egy pillanatra erősebben szorulnak a kupa nyakára, mielőtt elernyednének.*
-Szerencséd van, hogy a sötét bőrön nem látszanak az ütések, különben szép kis piros búb lenne most a homlokodon.
*Majd meg kell néznie, hogy van-e odafent valami balzsam zúzódásokra, amivel bekenheti a nőstény homlokát. Vagy odaadhatja neki, hogy kenje be saját magának. Nem igazán kellene ezt tovább folytatnia, mert több kárt okoz, ahogy a jelek mutatják.*
-Egy kupa még sosem ütött ki, most sem lesz bajom.
*Többet nem fog kérni, nem akarja ő részeg disznóként végezni, de úgy érezte, erre most innia kell valamit, mert egészen kiszáradt a torka az elmúlt témáktól. Hiába, a társalgás terén van még mit tanulnia, hogy mi az, amit nem illik vacsora előtt, közben felhozni, mert azzal megpecsételni az egész este hangulatát.
Némileg talán oldja a feszültséget, hogy végre megérkezik a leves, épp időben, mert Zhrodim már azon gondolkozott, hogy utánanéz, nem keverték-e el a vacsorájukat, olyan sokáig tartott.*
-Bár ez nem fogható a lenti ízekhez, szerintem attól még finom. Jó étvágyat.
*Csak hogy eloszlassa a lány esetleges bizalmatlanságát az étellel szemben.*
*Az ironikus mondat valami módon mulattatja, még ha sarkított igazságot is tartalmaz.*
-Pár év? Ennél azért több erő van bennem, nem vagyok még olyan öreg, de köszönöm a bizalmat.
*Minimum tíz éve még biztosan van, de lehet, hogy még húsz is. Amíg képes férfiként helyt állni, addig biztosítva van az élete, így lényegében saját magán múlik, hogy meddig tudja magát tartani. Akarja hinni, hogy még viszonylag sokáig, még büszkébbé téve saját családját, még ha sokszor nem is érti, miért kellene akarnia ezt.
Apró grimasz kúszik arcára, ahogy meghallja a nőstény fejét koppanni, tekintete körbevillan, de úgy tűnik, még mindig nem szentelnek nekik feltűnően nagy figyelmet, ami most nagyon szerencsés, valószínű, hogy Asiritay nem szeretné, ha bárki jobban megjegyezné magának viselkedésének ezen kérdéses formáit. Leszámítva persze a vele szemben ülő hímet, de nyilván ő is tudja, hogy Zhrodim száján lakat, senkinek nem fogja elárulni.
Keze már úton van, hogy kedveskedve végigsimítson a tincsek tengerén, mellé halk szavakkal nyugtatva meg ápolóját, hogy felnézhet, ettől még nem dől össze a világ, de amit hall, megtöri a mozdulatot. Nem tud rá szolgaként nézni? Eddig úgy érezte, hogy csak nem akar, de most kibújik a szög a zsákból. Nem tud. A kupában rejlő, vörösen csillanó nedűre mered, miközben próbál értelmet adni ennek az egésznek. Épp most tesz tönkre, gyengít folyamatosan egy leendő matrónát. Bele sem gondolt eddig, hogy saját szórakozása ennyire komoly következményekkel járhat, de most, hogy úgy érzi, megértett valamit, ujjai egy pillanatra erősebben szorulnak a kupa nyakára, mielőtt elernyednének.*
-Szerencséd van, hogy a sötét bőrön nem látszanak az ütések, különben szép kis piros búb lenne most a homlokodon.
*Majd meg kell néznie, hogy van-e odafent valami balzsam zúzódásokra, amivel bekenheti a nőstény homlokát. Vagy odaadhatja neki, hogy kenje be saját magának. Nem igazán kellene ezt tovább folytatnia, mert több kárt okoz, ahogy a jelek mutatják.*
-Egy kupa még sosem ütött ki, most sem lesz bajom.
*Többet nem fog kérni, nem akarja ő részeg disznóként végezni, de úgy érezte, erre most innia kell valamit, mert egészen kiszáradt a torka az elmúlt témáktól. Hiába, a társalgás terén van még mit tanulnia, hogy mi az, amit nem illik vacsora előtt, közben felhozni, mert azzal megpecsételni az egész este hangulatát.
Némileg talán oldja a feszültséget, hogy végre megérkezik a leves, épp időben, mert Zhrodim már azon gondolkozott, hogy utánanéz, nem keverték-e el a vacsorájukat, olyan sokáig tartott.*
-Bár ez nem fogható a lenti ízekhez, szerintem attól még finom. Jó étvágyat.
*Csak hogy eloszlassa a lány esetleges bizalmatlanságát az étellel szemben.*
4529. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 08:22:41
Üzenet elküldve: 2014-02-17 08:22:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Érdeklődve hallgatja végig, hogy náluk, hogy is mennek a történetek, és elgondolkozik ő vajon mennyit tud a legfőbb házról a városukban. Ha úgy vesszük tud egyet s mást, de azt erősen kétli, hogy bármelyik magasabb rangban álló nemesi ház jó szájízzel bocsájtaná az első ház matrónájának rendelkezésére a fiait. Sose gondolt bele, hogy kinek milyen élete van, legalábbis a nemesi házakon túl. Ha régen beszélt is már hímekkel közvetlenebbül, az csak az akadémiájukon lehetett és általában csak egy nemesi származású merte őt megszólítani. De ez mindig is így volt rendjén. Tudja, hogy a matróna közelében lenni már az dicsőség, de még szinte gyerek fejével azt a részét már, hogy ezek a hímek gyakorlatilag a saját halálos ítéletüket írják ezzel alá, ez már kicsit se tartja megtisztelőnek.*
Pár év múlva megölnek...hurrá! *Támasztja meg szabad kezével a fejét, arcán most semmi mosoly, kicsit összeszűkült szemekkel ironizál, ami a hangjában is tisztán cseng, melybe egy kis méreg is vegyült.
Mikor látja, hogy feleslegesen jártatta a száját, mert látszólag a hím egyáltalán nem tud ebből kiutat, vagy talán igazából nem is akar, ezt ő nem tudja megállapítani. Az eredmény viszont ugyanaz, és nagyot sóhajtva úgy dönt, hogy semmi értelme ezen rágnia magát, ő sosem találná meg azt a kiskaput amiről ő maga beszél. Röpke csalódottságot érez, mikor Zhrodim végül visszahúzza a kezét, de csak addig van jelen ez a pillanatnyi rossz érzés, amíg végig nem simít az arcán. Már épp kezdené érezni, hogy felforrósodik az arca, mikor meghallja a következő mondatot. Ahogy a kéz eltávolodik, nyögve ejti le a fejét, homloka az asztalon koppan. Igaza van. Teljes mértékben, hisz esze ágába se lenne odahaza másoknak kiskapukat keresgélni. Ismét csak fájdalmasan felnyög, mielőtt megszólalna.*
- Nem, egyszerűen csak minden különösebb érzelem nélkül beküldtem őket anyámhoz. És nem érzem, hogy ez változna, ha hazaértek. *Nyöszörgi az igazságot. Eszébe sincs most felnézni, a homloka miatt is aggódik kicsit.* De hát itt én egyszerűen nem tudok rád szolgaként nézni! *Bukik ki a száján gyerekes duzzogásba burkolt igazság. Egyszerűen képtelen rá, hiszen neki nem a szolgája, nem is a városuké, így számára egyáltalán nem tekinthető annak. Egyszer sem érezte eddig alsóbbrendűnek, csak abban a pillanatban mikor előadta neki a megalázkodó szerepet, de szerencsére ezen gyorsan túljutottak. Mikor ideje lenne felnézni, akkor kezd csak rájönni, hogy megint marha nagy butaságot csinált.* ~Ez fájt!~ *Állapítja meg, mikor elemeli a homlokát az asztallapról.
Meg se hallja a következő mondatot, nem hogy még a mögötte lévő jelentést, tekintete farkasszemet néz a kupával. Aggódva figyeli a tartalom fogyását.*
- Remélem ennek most nem az lesz a vége, hogy most nekem kelljen valahogy felvarázsolnom a szobába, mert kómásra iszod magad! *Fintorog aggódva még mindig az italt figyelve. Egy ekkora adagnak fél, hogy már lesz hatása.*
*Érdeklődve hallgatja végig, hogy náluk, hogy is mennek a történetek, és elgondolkozik ő vajon mennyit tud a legfőbb házról a városukban. Ha úgy vesszük tud egyet s mást, de azt erősen kétli, hogy bármelyik magasabb rangban álló nemesi ház jó szájízzel bocsájtaná az első ház matrónájának rendelkezésére a fiait. Sose gondolt bele, hogy kinek milyen élete van, legalábbis a nemesi házakon túl. Ha régen beszélt is már hímekkel közvetlenebbül, az csak az akadémiájukon lehetett és általában csak egy nemesi származású merte őt megszólítani. De ez mindig is így volt rendjén. Tudja, hogy a matróna közelében lenni már az dicsőség, de még szinte gyerek fejével azt a részét már, hogy ezek a hímek gyakorlatilag a saját halálos ítéletüket írják ezzel alá, ez már kicsit se tartja megtisztelőnek.*
Pár év múlva megölnek...hurrá! *Támasztja meg szabad kezével a fejét, arcán most semmi mosoly, kicsit összeszűkült szemekkel ironizál, ami a hangjában is tisztán cseng, melybe egy kis méreg is vegyült.
Mikor látja, hogy feleslegesen jártatta a száját, mert látszólag a hím egyáltalán nem tud ebből kiutat, vagy talán igazából nem is akar, ezt ő nem tudja megállapítani. Az eredmény viszont ugyanaz, és nagyot sóhajtva úgy dönt, hogy semmi értelme ezen rágnia magát, ő sosem találná meg azt a kiskaput amiről ő maga beszél. Röpke csalódottságot érez, mikor Zhrodim végül visszahúzza a kezét, de csak addig van jelen ez a pillanatnyi rossz érzés, amíg végig nem simít az arcán. Már épp kezdené érezni, hogy felforrósodik az arca, mikor meghallja a következő mondatot. Ahogy a kéz eltávolodik, nyögve ejti le a fejét, homloka az asztalon koppan. Igaza van. Teljes mértékben, hisz esze ágába se lenne odahaza másoknak kiskapukat keresgélni. Ismét csak fájdalmasan felnyög, mielőtt megszólalna.*
- Nem, egyszerűen csak minden különösebb érzelem nélkül beküldtem őket anyámhoz. És nem érzem, hogy ez változna, ha hazaértek. *Nyöszörgi az igazságot. Eszébe sincs most felnézni, a homloka miatt is aggódik kicsit.* De hát itt én egyszerűen nem tudok rád szolgaként nézni! *Bukik ki a száján gyerekes duzzogásba burkolt igazság. Egyszerűen képtelen rá, hiszen neki nem a szolgája, nem is a városuké, így számára egyáltalán nem tekinthető annak. Egyszer sem érezte eddig alsóbbrendűnek, csak abban a pillanatban mikor előadta neki a megalázkodó szerepet, de szerencsére ezen gyorsan túljutottak. Mikor ideje lenne felnézni, akkor kezd csak rájönni, hogy megint marha nagy butaságot csinált.* ~Ez fájt!~ *Állapítja meg, mikor elemeli a homlokát az asztallapról.
Meg se hallja a következő mondatot, nem hogy még a mögötte lévő jelentést, tekintete farkasszemet néz a kupával. Aggódva figyeli a tartalom fogyását.*
- Remélem ennek most nem az lesz a vége, hogy most nekem kelljen valahogy felvarázsolnom a szobába, mert kómásra iszod magad! *Fintorog aggódva még mindig az italt figyelve. Egy ekkora adagnak fél, hogy már lesz hatása.*
4528. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 06:18:44
Üzenet elküldve: 2014-02-17 06:18:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Thela, Jaz, Halax//
*Bár fia megpróbálja elmagyarázni, hogy amit éppen ivott növényből van, Cai mégis undorodva nézi a habzó sárga löttyöt.*
-A kinézete alapján akár egy rossz tócsából is meríthették volna.-*Fanyalog és újabb rendelni való után néz. Semmiképp sem szeretné megbántani avval drága fiacskáját, hogy nem fossza ki a pénzéből.Megakad a szeme egy furcsa italon, amit a nemrég mellé érkező férfi is rendelt.*
-Fiam, legyen hát az a pálinka nevezetű dolog. A neve alapján biztos megfelel.-*Fogalma sincs róla, hogy éppen mire vállalkozik. Ekkor hagyja el ideiglenes szülöttje száját az ó szócska. Idegesen tekint rá, hisz épp most lombozta le valami undorító sárga löttyel és kitudja már megint mit eszelt ki. Thela után be is mutatja a nemrég a pultra mellé könyöklő férfit, mint fia apját. Először csak nagyokat pislog és nem tud szóhoz jutni csak kapkod némi levegő után. Pár perce még nyugodtan jött a városba és most, már van fia és férje is. Ez egyszerre kicsit sok neki,de megpróbálja összeszedni magát,és kinyögni legalább egy mondatot.*
-Üdv. Még mindig olyan jó vagy az ágyban, mint régen?-*Ekkor esik le neki, hogy mit is nyökögött ki. Nem épp ezt akarta összehozni, de most már mindegy. Zavarában csak egy lányos mosolyt képes kicsikarni magából.*
*Bár fia megpróbálja elmagyarázni, hogy amit éppen ivott növényből van, Cai mégis undorodva nézi a habzó sárga löttyöt.*
-A kinézete alapján akár egy rossz tócsából is meríthették volna.-*Fanyalog és újabb rendelni való után néz. Semmiképp sem szeretné megbántani avval drága fiacskáját, hogy nem fossza ki a pénzéből.Megakad a szeme egy furcsa italon, amit a nemrég mellé érkező férfi is rendelt.*
-Fiam, legyen hát az a pálinka nevezetű dolog. A neve alapján biztos megfelel.-*Fogalma sincs róla, hogy éppen mire vállalkozik. Ekkor hagyja el ideiglenes szülöttje száját az ó szócska. Idegesen tekint rá, hisz épp most lombozta le valami undorító sárga löttyel és kitudja már megint mit eszelt ki. Thela után be is mutatja a nemrég a pultra mellé könyöklő férfit, mint fia apját. Először csak nagyokat pislog és nem tud szóhoz jutni csak kapkod némi levegő után. Pár perce még nyugodtan jött a városba és most, már van fia és férje is. Ez egyszerre kicsit sok neki,de megpróbálja összeszedni magát,és kinyögni legalább egy mondatot.*
-Üdv. Még mindig olyan jó vagy az ágyban, mint régen?-*Ekkor esik le neki, hogy mit is nyökögött ki. Nem épp ezt akarta összehozni, de most már mindegy. Zavarában csak egy lányos mosolyt képes kicsikarni magából.*
4527. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 01:17:23
Üzenet elküldve: 2014-02-17 01:17:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Egy bólintással nyugtázza a tényt, amit már ő is megállapított. Vajon jól látja, hogy Asiritay arcán sem teljesen őszinte a mosoly? Lehet, hogy már képzelődik is, így inkább nem akarja komolyan venni, amit látni vélt.
Végighallgatva a nőstény mondatait, saját tapasztalatát az ágyasokkal, a szánalom emlegetése még egy kis mosolyt is kivált belőle, de nem épp a felhőtlenül boldog fajtából.*
-Az első számú matrónáknál egyféle hagyomány, hogy darab, gondosan kiválasztott ágyasa van csak, jellemzően valamelyik nemesi családból, velük létesít bárminemű kapcsolatot, hogy a születendő utód a legjobb géneket és hátteret kapja. Olyan ez, mint a lovaknál a pároztatás, csak épp itt a kanca adott, ahhoz választják a csődört. Mindenki azt mondja, hogy ezen kevés kiválasztottnak van a legjobb dolga, luxuskörülmények között élnek, azon kívül, hogy az úrnő kegyét keressék, nincs egyébre gondjuk. Nem több ez, mint egy aranykalitka, bár dúskálnak az ételben és italban, ők a legszigorúbban őrzött rabok, akiknek tényleg minden percét figyelik és megszabják. Csak akkor ítélik halálra bármelyiket is, ha már kiöregszik.
*Magyarázza, hogy náluk hogyan is működik ez. Természetesen itt csakis a város csúcsán levő nőstényről van szó, a legfőbb úrnőről, a kisebb családok mind eltérően állnak a kérdéshez, nincsen törvény erre vonatkozóan. Van, aki férjet választ magának, mint idefent szokás, más pedig 10-15 tagból is álló háremet tart. nehéz lenne általánosítani, ezért inkább csak arra tér ki, ami őt közvetlenül érinteni fogja. Próbál büszke lenni, próbálja elfogadni, hogy micsoda dicsőség neki, a családjának, hogy őt választották ki, de nem tudja, főleg azóta nem, mióta belekóstolt az igazi életbe. Nem szabják meg a napját, a öltözködését, az étrendjét, ez a lentiekhez képest valódi szabadság, még ha nem is akkora, mint ideális lenne, de jóval több, mint amiből érkezett vagy ami várni fog rá. Ezt mind fel kell adnia, hogy önként térjen vissza.
A nőstény biztatására kicsit meglepődik, de ahogy a szavai értelmét is felfogja, felvillan arcán egy fájdalmas mosoly.*
-Nem mindennek. Ha mégis, akkor néha csak rosszabb, ami azon túl várna, esetleg a teljesülés feltételei elérhetetlenek.
*Kiszabadítja a kezét, de épp csak annyi időre, hogy ujjai ismét végigsimítsanak az arcbőrön. Itt ez a fiatal tehetség, családjának nagy reménye, hogy kemény és véres kézzel fogja irányítani házukat, erre ő egy egyszerű szolgának ad tanácsokat, miként bújjon ki kötelességei alól. Valószínű, hogy Asiritay fel sem fogja egészen a helyzetet, bár arról már Zhrodim is meggyőződhetett, hogy a szerepeknek jelen pillanatban kevés jelentősége van.*
-Nyugalom, kis úrnő. Én sem vagyok több, mint a nálatok levő hímek, nem hiszem, hogy nekik is hasonló tanácsokat osztogattál. Miért épp velem tennél kivételt?
*Keze elhagyja az arcot, futólag végigsimít a kézfejen, mielőtt a boros kupára találna.*
-Sikeresen elrontottam a hangulatot, igaz? Nem szeretném, ha ez rányomná a bélyegét az este további részére, még ha az csak a vacsora végéig tart is.
*Nincs racionális oka annak, hogy tovább húzzák az együtt töltött időt, de némileg keserű szájízzel veszi ezt tudomásul. Ostobaság, inkább a borra fordítja a figyelmét, egy húzásra magába döntve több kortyot is*
*Egy bólintással nyugtázza a tényt, amit már ő is megállapított. Vajon jól látja, hogy Asiritay arcán sem teljesen őszinte a mosoly? Lehet, hogy már képzelődik is, így inkább nem akarja komolyan venni, amit látni vélt.
Végighallgatva a nőstény mondatait, saját tapasztalatát az ágyasokkal, a szánalom emlegetése még egy kis mosolyt is kivált belőle, de nem épp a felhőtlenül boldog fajtából.*
-Az első számú matrónáknál egyféle hagyomány, hogy darab, gondosan kiválasztott ágyasa van csak, jellemzően valamelyik nemesi családból, velük létesít bárminemű kapcsolatot, hogy a születendő utód a legjobb géneket és hátteret kapja. Olyan ez, mint a lovaknál a pároztatás, csak épp itt a kanca adott, ahhoz választják a csődört. Mindenki azt mondja, hogy ezen kevés kiválasztottnak van a legjobb dolga, luxuskörülmények között élnek, azon kívül, hogy az úrnő kegyét keressék, nincs egyébre gondjuk. Nem több ez, mint egy aranykalitka, bár dúskálnak az ételben és italban, ők a legszigorúbban őrzött rabok, akiknek tényleg minden percét figyelik és megszabják. Csak akkor ítélik halálra bármelyiket is, ha már kiöregszik.
*Magyarázza, hogy náluk hogyan is működik ez. Természetesen itt csakis a város csúcsán levő nőstényről van szó, a legfőbb úrnőről, a kisebb családok mind eltérően állnak a kérdéshez, nincsen törvény erre vonatkozóan. Van, aki férjet választ magának, mint idefent szokás, más pedig 10-15 tagból is álló háremet tart. nehéz lenne általánosítani, ezért inkább csak arra tér ki, ami őt közvetlenül érinteni fogja. Próbál büszke lenni, próbálja elfogadni, hogy micsoda dicsőség neki, a családjának, hogy őt választották ki, de nem tudja, főleg azóta nem, mióta belekóstolt az igazi életbe. Nem szabják meg a napját, a öltözködését, az étrendjét, ez a lentiekhez képest valódi szabadság, még ha nem is akkora, mint ideális lenne, de jóval több, mint amiből érkezett vagy ami várni fog rá. Ezt mind fel kell adnia, hogy önként térjen vissza.
A nőstény biztatására kicsit meglepődik, de ahogy a szavai értelmét is felfogja, felvillan arcán egy fájdalmas mosoly.*
-Nem mindennek. Ha mégis, akkor néha csak rosszabb, ami azon túl várna, esetleg a teljesülés feltételei elérhetetlenek.
*Kiszabadítja a kezét, de épp csak annyi időre, hogy ujjai ismét végigsimítsanak az arcbőrön. Itt ez a fiatal tehetség, családjának nagy reménye, hogy kemény és véres kézzel fogja irányítani házukat, erre ő egy egyszerű szolgának ad tanácsokat, miként bújjon ki kötelességei alól. Valószínű, hogy Asiritay fel sem fogja egészen a helyzetet, bár arról már Zhrodim is meggyőződhetett, hogy a szerepeknek jelen pillanatban kevés jelentősége van.*
-Nyugalom, kis úrnő. Én sem vagyok több, mint a nálatok levő hímek, nem hiszem, hogy nekik is hasonló tanácsokat osztogattál. Miért épp velem tennél kivételt?
*Keze elhagyja az arcot, futólag végigsimít a kézfejen, mielőtt a boros kupára találna.*
-Sikeresen elrontottam a hangulatot, igaz? Nem szeretném, ha ez rányomná a bélyegét az este további részére, még ha az csak a vacsora végéig tart is.
*Nincs racionális oka annak, hogy tovább húzzák az együtt töltött időt, de némileg keserű szájízzel veszi ezt tudomásul. Ostobaság, inkább a borra fordítja a figyelmét, egy húzásra magába döntve több kortyot is*
4526. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 00:25:32
Üzenet elküldve: 2014-02-17 00:25:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Beletörődő mosollyal ért egyet a szavaival.*
- Én egy évvel tovább maradok itt fent. *Feleli végül a fájdalmas igazságot. De miért fájdalmas? Gyorsan elhessegeti a kérdést, ahogy a harc részét is elengedi a füle mellett. Ő tényleg játéknak nézi. Szórakoztató játéknak, már ha a célpont olyan akivel lehet egy jót játszani. Ha nem akkor csak unalmas rutinmunka, ami aznapra minden mástól elveszi a lány kedvét.
Kegy? Lepődik meg egy pillanatra. Igaz, ennek tartják, viszont neki teljesen hétköznapi látvány, így ő nem érzi annak.*
- Hát nem tudom, nálunk a matrónák előszeretettel cserélgetik az ágyasaikat, viszont ha valamelyiket végleg megunják, akkor azt általában megölik. Sok is van belőlük ha úgy vesszük, mert ez nem csak egy hím kiváltsága és mint mondtam, nálunk ez kissé veszélyesen működik. Nem tudom a ti városotokban ez mennyiben különbözik. Ha mondanom kéne egy érzelmet, ami azokról jut eszembe, akiket eddig anyám karmai közé kellett küldenem ha apám nincs a közelben, akkor talán a szánalom a legjobb szó rá. Néhányukat sose látom viszont. *Fejti ki a véleményét, de példának ismét csak a családját tudja felhozni. Bár az ágyasok halála ritkább mint a férjjelölteké, azoké biztos halál ha rájuk unnak, de ezt már inkább magában tartja. Nem kell rátennie még egy lapáttal.*
- Mindennek van egy kiskapuja, csak tudnod kell, hogy hol keresd. *Visszhangozza apja szavait, picit erősebben megszorítva a fiú kezét. Ő ezeknek a kiskapuknak profi kiaknázója volt mindig is, illetve a család mindkét hím tagja profin használja ezeket a kiskapukat. De hiába pörög az agya, nem emlékszik, hogy ilyesmikről esett volna valaha is szó. Apja kimondottan elégedett a mostani helyzetével, így eszébe sem jutna ehhez kibúvót keresni, bátyját meg egyáltalán nem érintette eddig ehhez hasonló baromság, ahogy ő nevezi, anyja meg pont nem az ilyen kibúvókat fogja ecsetelni előtte. Kissé elkeseredetten támasztja meg végül a szabad kezével a homlokát.* A neheze itt inkább ott kezdődik, hogy olyat kéne találnunk ami nem jár élet, végtag, vagy egyéb szerv elvesztésével. *Dörzsöli meg a szemeit, folytatva a gondolatmenetét, jó halkra véve a szavait, hogy más ne nagyon hallhassa meg.*
- Igen, már értem. *Néz fel ismét a hímre. Tény, hogy elgondolkozott rajta, hogy miért nem az életével kellett fizetnie, holott ez náluk alap lenne.* Sajnálom, még nem tudok úgy gondolkodni mint egy matróna, fogalmam sincs mik a pontos elvárásaik, és mik azok amiket súlyosabb következmények nélkül meg lehetne szegni. *Néz végül egy bocsánatkérő, erőltetett mosollyal. Még a szökés sem tartozhat a lehetőségek soraiba, hisz ezek szerint bárhol megtalálnák.*
*Beletörődő mosollyal ért egyet a szavaival.*
- Én egy évvel tovább maradok itt fent. *Feleli végül a fájdalmas igazságot. De miért fájdalmas? Gyorsan elhessegeti a kérdést, ahogy a harc részét is elengedi a füle mellett. Ő tényleg játéknak nézi. Szórakoztató játéknak, már ha a célpont olyan akivel lehet egy jót játszani. Ha nem akkor csak unalmas rutinmunka, ami aznapra minden mástól elveszi a lány kedvét.
Kegy? Lepődik meg egy pillanatra. Igaz, ennek tartják, viszont neki teljesen hétköznapi látvány, így ő nem érzi annak.*
- Hát nem tudom, nálunk a matrónák előszeretettel cserélgetik az ágyasaikat, viszont ha valamelyiket végleg megunják, akkor azt általában megölik. Sok is van belőlük ha úgy vesszük, mert ez nem csak egy hím kiváltsága és mint mondtam, nálunk ez kissé veszélyesen működik. Nem tudom a ti városotokban ez mennyiben különbözik. Ha mondanom kéne egy érzelmet, ami azokról jut eszembe, akiket eddig anyám karmai közé kellett küldenem ha apám nincs a közelben, akkor talán a szánalom a legjobb szó rá. Néhányukat sose látom viszont. *Fejti ki a véleményét, de példának ismét csak a családját tudja felhozni. Bár az ágyasok halála ritkább mint a férjjelölteké, azoké biztos halál ha rájuk unnak, de ezt már inkább magában tartja. Nem kell rátennie még egy lapáttal.*
- Mindennek van egy kiskapuja, csak tudnod kell, hogy hol keresd. *Visszhangozza apja szavait, picit erősebben megszorítva a fiú kezét. Ő ezeknek a kiskapuknak profi kiaknázója volt mindig is, illetve a család mindkét hím tagja profin használja ezeket a kiskapukat. De hiába pörög az agya, nem emlékszik, hogy ilyesmikről esett volna valaha is szó. Apja kimondottan elégedett a mostani helyzetével, így eszébe sem jutna ehhez kibúvót keresni, bátyját meg egyáltalán nem érintette eddig ehhez hasonló baromság, ahogy ő nevezi, anyja meg pont nem az ilyen kibúvókat fogja ecsetelni előtte. Kissé elkeseredetten támasztja meg végül a szabad kezével a homlokát.* A neheze itt inkább ott kezdődik, hogy olyat kéne találnunk ami nem jár élet, végtag, vagy egyéb szerv elvesztésével. *Dörzsöli meg a szemeit, folytatva a gondolatmenetét, jó halkra véve a szavait, hogy más ne nagyon hallhassa meg.*
- Igen, már értem. *Néz fel ismét a hímre. Tény, hogy elgondolkozott rajta, hogy miért nem az életével kellett fizetnie, holott ez náluk alap lenne.* Sajnálom, még nem tudok úgy gondolkodni mint egy matróna, fogalmam sincs mik a pontos elvárásaik, és mik azok amiket súlyosabb következmények nélkül meg lehetne szegni. *Néz végül egy bocsánatkérő, erőltetett mosollyal. Még a szökés sem tartozhat a lehetőségek soraiba, hisz ezek szerint bárhol megtalálnák.*
4525. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-17 00:14:52
Üzenet elküldve: 2014-02-17 00:14:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*Cai köhögése kissé aggasztja. Bár eddig neki fel sem tűnt, hogy mekkora füst van a helységben, a lány köhögés-fuldoklásakor felfigyel erre. A lány fizetése láttán kényelmetlenül érzi magát, hiszen ő is ki akarta venni a részét a fizetésből. Nem akar ingyenélőnek tűnni. De azért reméli, hogy majd fent a szobába meg tudják beszélni Caival a fizetés dolgot.
Mikor megkapja a sört érdeklődve figyeli a habot a tetején. Majd óvatosan felé hajol és beleszagol. Amit érez, az alapján nem lehet túl rossz ízű. Előbb megvárja Cai reakcióját, hogy ő mit szól az italhoz. Nem volt túl biztató a számára, hogy rögtön Jaznak is adta az italát. A fiú invitálására, hogy elkíséri a fürdőbe egyszerű válasza van.*
- A víz és a tűz azért kell, hogy egy kis párát csináljunk a szobába. Az jót tesz Cainak, s akkor nem kell az éjszaka közepén kivinni az erdőbe. Úgyse akarnál félkómásan cipekedni, nem igaz?
*Mosolyog a fiúra, majd erőt véve magára belekortyol az italába. Ha gabonából van, akkor csak nem lehet olyan rossz. Mivelhogy még sose ivott ilyet, ezért azt sem tudta, hogy egyszerre mennyit lehet belőle inni. Ezért ivott belőle egy jó adaggal egyszerre. A kesernyés ízre kissé megijed, s nagy levegőt vesz, viszont így félrenyeli a sör egy részét, minek hatására köhögőrohamba megy át. Megütögeti néhányszor a mellkasát, hogy ne fuldokoljon annyira. Próbálja magát most elrejteni a kocsma szeme elől, hogy ne lássák. Amikor már kicsit csillapodott fuldoklása, de azért még a torokmaró érzése megmaradt, pihegve fejét a pultra hajtja. Néhány másodperc eltellik, amíg újra normálisan tud lélegezni, s a fuldoklás hatására kifolyó könnyeit eltörli az arcán.
A fiú ó-gatására felnéz. Előbb őneki mutatja be a férfit.*
- Üdv. *Köhögi fel a köszöntést, s néz rá a még vörös szemeivel. * Organthela vagyok. Mondanám, hogy örülök, hogy megismerkedtünk, de most mommentán nem vagyok abban az állapotban. *Próbál mosolyogni, bár ez most kevésbé megy neki, mint a nap folyamán bármikor. Így fel is hagy ezzel inkább. Magában összegzi a bemutatkozást. A legremekebb férfi e földkerekségen a lecsúszott részeges apa. Teljesen világos.
A fuldoklását követően újra megpróbálkozik a sörrel. Habár most már óvatosabban kortyol bele, csak kicsit iszik. A kesernyés íz hatására az arcán megjelenik egy kis fintor, de azt kell tapasztalnia, nem rossz az, amit iszik. Jaz ajánlatát visszautasítja.*
- Köszönöm, ez tökéletesen megfelel nekem. Csak kissé félreismertem a természetét. Azt gondoltam, hogy, de mindegy is. Teát nem ittam még. Nem vagyok vajákos. Az a nővérem, vagyis valami olyasmi. Gyógynövényekkel, és egyéb növényeket gyűjt, termeszt, vág, szed. Mikor néha napján lebetegedtünk bátyámmal próbál ránk tukmálni belőle, sose bírtam még csak rájuk sem nézni, nagyon rossz kinézete volt. A gyümölcsök meg ételnek valók. Mire jó, ha teát csinálnak vele? *Kérdezi meg őszintén. Fejét kissé félre hajtja közben. Majd újabb kortyot iszik a sörből.* - Egyébként, ha már ő itt az apád. Ugye nem tervezel semmi olyat, hogy összeboronálod őt Caival? *Húzza fel az egyik szemöldökét, majd az említett két alakra néz.*
Mikor megkapja a sört érdeklődve figyeli a habot a tetején. Majd óvatosan felé hajol és beleszagol. Amit érez, az alapján nem lehet túl rossz ízű. Előbb megvárja Cai reakcióját, hogy ő mit szól az italhoz. Nem volt túl biztató a számára, hogy rögtön Jaznak is adta az italát. A fiú invitálására, hogy elkíséri a fürdőbe egyszerű válasza van.*
- A víz és a tűz azért kell, hogy egy kis párát csináljunk a szobába. Az jót tesz Cainak, s akkor nem kell az éjszaka közepén kivinni az erdőbe. Úgyse akarnál félkómásan cipekedni, nem igaz?
*Mosolyog a fiúra, majd erőt véve magára belekortyol az italába. Ha gabonából van, akkor csak nem lehet olyan rossz. Mivelhogy még sose ivott ilyet, ezért azt sem tudta, hogy egyszerre mennyit lehet belőle inni. Ezért ivott belőle egy jó adaggal egyszerre. A kesernyés ízre kissé megijed, s nagy levegőt vesz, viszont így félrenyeli a sör egy részét, minek hatására köhögőrohamba megy át. Megütögeti néhányszor a mellkasát, hogy ne fuldokoljon annyira. Próbálja magát most elrejteni a kocsma szeme elől, hogy ne lássák. Amikor már kicsit csillapodott fuldoklása, de azért még a torokmaró érzése megmaradt, pihegve fejét a pultra hajtja. Néhány másodperc eltellik, amíg újra normálisan tud lélegezni, s a fuldoklás hatására kifolyó könnyeit eltörli az arcán.
A fiú ó-gatására felnéz. Előbb őneki mutatja be a férfit.*
- Üdv. *Köhögi fel a köszöntést, s néz rá a még vörös szemeivel. * Organthela vagyok. Mondanám, hogy örülök, hogy megismerkedtünk, de most mommentán nem vagyok abban az állapotban. *Próbál mosolyogni, bár ez most kevésbé megy neki, mint a nap folyamán bármikor. Így fel is hagy ezzel inkább. Magában összegzi a bemutatkozást. A legremekebb férfi e földkerekségen a lecsúszott részeges apa. Teljesen világos.
A fuldoklását követően újra megpróbálkozik a sörrel. Habár most már óvatosabban kortyol bele, csak kicsit iszik. A kesernyés íz hatására az arcán megjelenik egy kis fintor, de azt kell tapasztalnia, nem rossz az, amit iszik. Jaz ajánlatát visszautasítja.*
- Köszönöm, ez tökéletesen megfelel nekem. Csak kissé félreismertem a természetét. Azt gondoltam, hogy, de mindegy is. Teát nem ittam még. Nem vagyok vajákos. Az a nővérem, vagyis valami olyasmi. Gyógynövényekkel, és egyéb növényeket gyűjt, termeszt, vág, szed. Mikor néha napján lebetegedtünk bátyámmal próbál ránk tukmálni belőle, sose bírtam még csak rájuk sem nézni, nagyon rossz kinézete volt. A gyümölcsök meg ételnek valók. Mire jó, ha teát csinálnak vele? *Kérdezi meg őszintén. Fejét kissé félre hajtja közben. Majd újabb kortyot iszik a sörből.* - Egyébként, ha már ő itt az apád. Ugye nem tervezel semmi olyat, hogy összeboronálod őt Caival? *Húzza fel az egyik szemöldökét, majd az említett két alakra néz.*
4524. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-16 23:47:00
Üzenet elküldve: 2014-02-16 23:47:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Más értékrenddel bír, mint azok, akiket az itteni, napos világ nevelt, épp ezért mást tart elfogadhatónak és máson botránkozik meg. A harc életük része kiskoruktól fogva, ennek egy idő után szerves részét képezi a gyilkolás is, ahol megtanulják, miként oltsák ki leghatásosabban az életet. Mindenkit így nevelnek, a különbség csak abban áll, hogy van, aki fegyverrel tanul, mások a mágia erejét használják fel, illetve a nőstényekkel szemben elnézőbbek, a módszerek kevésbé kemények, de tőlük is követelnek. Náluk így működött, de ahogy kivette Asiritay eddigi szavaiból, ott sem lehetett sokkal másabb a rendszer, hiszen a lány is első sorban harcosnak vallja magát. Nem kizárt, hogy ez csak egyfajta kiváltság, amit a matróna lánya élvez, mégsem hiszi, hogy csak ennyi lenne a háttérben. Lehet, hogy nagyot téved és túl gyorsan von le következtetéseket. Ha látná is ápolóját harc közben, kevés olyan dolgot tudna tenni, amitől a férfi véleménye megváltozna, hiszen szavai elsősorban a "civil" körülményekre vonatkoztak, mint például a mostani helyzet is, vagy amilyen még az emeleten, a szobában volt. Nem kellett feszélyeznie magát, odafigyelni a szabályokra, egyszerűen megmutathatta, hogy milyen is ő valójában, mit rejt a kötelességtudó szolga maszkja. Minden szó, minden egyes cselekedet csak alátámasztja a nézetét, talán ezért is jutott el mostanra arra a szintre, hogy ezt hangosan is kimondja.*
-A harc egy másik játék, amit nem szabad összemosni a magánélettel. Valószínűnek tartom, hogy mire a kiképzésed abba a fázisba ér, már nem igazán lesz alkalmam megismerni az új éned.
*Ha csak valami folytán kapcsolatba nem kerül egymással a két ház, de ha eddig nem történt meg, úgy a jövőben sem lát rá sok esélyt. Mosolya egyértelműen erőltetett, mintha nem tetszene neki ez a lehetőség, holott tudja, hogy nincs beleszólása. A szabad döntés joga néha még idefent is csak egy hazugság, de három röpke év, és ez az illúzió is megszűnik létezni.
Az első szavait követő grimasz a kelleténél jobban megragad a fejében, akárcsak a halk, morgásra emlékeztető hang, de ez utóbbiban nem biztos, hogy tényleg a lánytól jön. Lehet, hogy csak kihúztak valahol egy széket vagy hasonló. Nem, ezt nem hallhatta a lánytól, teljesen váratlan lenne tőle, hogy morogjon. Ellenben az arckifejezés, még ha tűnő is, megragad a fejében.
Valahogy csak kiböki a teljes igazságot, hogy mi fog rá várni, ha lejár idefent az ideje, de nem érzi az elvárt megkönnyebbülést, gyomra csak még jobban összeszorul. Mit fog reagálni? Faeus nagyon nehezen értette meg, hogyan képes ebbe belenyugodni, de ő felszíni. Vajon a lány is hasonló értetlen undorral fogadja vagy megérti, mert szinte azonos világban nevelkedtek? Csak akkor mer felpillantani, amikor a nőstény elkapja a kezét, tekintete fájdalmasan csillan, ahogy épp csak egy múló másodpercig meri szemeit az arcára függeszteni. Nem lát undort, nem lát megvetést, csak... Szomorúságot? Csak pislogni tud, ez annyira meglepi, sok mindenre számított, de erre nem.*
-Nem hiszem. 17 éves voltam, amikor kiválasztott, akkor kaptam a tetoválást is. Igazából büszkének kellene lennem, mert nem sokan részesülnek ekkora kegyben, minthogy segíthetik büszke fajunk fennmaradását, de... Most még félek, hogy fel kell adnom mindent.
*Csak sustorgást, pletykát hallott arról, hogy lehet ebből a halálon kívül szabadulni, de ez nem olyan lehetőség, amihez csak úgy segítséget lehet kérni.*
-Így már legalább érted, miért nem halállal lakoltam a hibámért.
*Keserű mosolya csak egy pillanatra villan fel, mire hátradől, arca már újra teljesen üres, ez a legkényelmesebb védekezés az ellen, hogy bárki avatatlan olvashasson belőle. Csak szemeit nem tudja kordában tartani, azokon látszik, hogy korántsem olyan könnyű ezen a témán átlépni, mint mutatja. Kezét sem húzza el, talán tényleg képes erőt meríteni az érintésből.*
*Más értékrenddel bír, mint azok, akiket az itteni, napos világ nevelt, épp ezért mást tart elfogadhatónak és máson botránkozik meg. A harc életük része kiskoruktól fogva, ennek egy idő után szerves részét képezi a gyilkolás is, ahol megtanulják, miként oltsák ki leghatásosabban az életet. Mindenkit így nevelnek, a különbség csak abban áll, hogy van, aki fegyverrel tanul, mások a mágia erejét használják fel, illetve a nőstényekkel szemben elnézőbbek, a módszerek kevésbé kemények, de tőlük is követelnek. Náluk így működött, de ahogy kivette Asiritay eddigi szavaiból, ott sem lehetett sokkal másabb a rendszer, hiszen a lány is első sorban harcosnak vallja magát. Nem kizárt, hogy ez csak egyfajta kiváltság, amit a matróna lánya élvez, mégsem hiszi, hogy csak ennyi lenne a háttérben. Lehet, hogy nagyot téved és túl gyorsan von le következtetéseket. Ha látná is ápolóját harc közben, kevés olyan dolgot tudna tenni, amitől a férfi véleménye megváltozna, hiszen szavai elsősorban a "civil" körülményekre vonatkoztak, mint például a mostani helyzet is, vagy amilyen még az emeleten, a szobában volt. Nem kellett feszélyeznie magát, odafigyelni a szabályokra, egyszerűen megmutathatta, hogy milyen is ő valójában, mit rejt a kötelességtudó szolga maszkja. Minden szó, minden egyes cselekedet csak alátámasztja a nézetét, talán ezért is jutott el mostanra arra a szintre, hogy ezt hangosan is kimondja.*
-A harc egy másik játék, amit nem szabad összemosni a magánélettel. Valószínűnek tartom, hogy mire a kiképzésed abba a fázisba ér, már nem igazán lesz alkalmam megismerni az új éned.
*Ha csak valami folytán kapcsolatba nem kerül egymással a két ház, de ha eddig nem történt meg, úgy a jövőben sem lát rá sok esélyt. Mosolya egyértelműen erőltetett, mintha nem tetszene neki ez a lehetőség, holott tudja, hogy nincs beleszólása. A szabad döntés joga néha még idefent is csak egy hazugság, de három röpke év, és ez az illúzió is megszűnik létezni.
Az első szavait követő grimasz a kelleténél jobban megragad a fejében, akárcsak a halk, morgásra emlékeztető hang, de ez utóbbiban nem biztos, hogy tényleg a lánytól jön. Lehet, hogy csak kihúztak valahol egy széket vagy hasonló. Nem, ezt nem hallhatta a lánytól, teljesen váratlan lenne tőle, hogy morogjon. Ellenben az arckifejezés, még ha tűnő is, megragad a fejében.
Valahogy csak kiböki a teljes igazságot, hogy mi fog rá várni, ha lejár idefent az ideje, de nem érzi az elvárt megkönnyebbülést, gyomra csak még jobban összeszorul. Mit fog reagálni? Faeus nagyon nehezen értette meg, hogyan képes ebbe belenyugodni, de ő felszíni. Vajon a lány is hasonló értetlen undorral fogadja vagy megérti, mert szinte azonos világban nevelkedtek? Csak akkor mer felpillantani, amikor a nőstény elkapja a kezét, tekintete fájdalmasan csillan, ahogy épp csak egy múló másodpercig meri szemeit az arcára függeszteni. Nem lát undort, nem lát megvetést, csak... Szomorúságot? Csak pislogni tud, ez annyira meglepi, sok mindenre számított, de erre nem.*
-Nem hiszem. 17 éves voltam, amikor kiválasztott, akkor kaptam a tetoválást is. Igazából büszkének kellene lennem, mert nem sokan részesülnek ekkora kegyben, minthogy segíthetik büszke fajunk fennmaradását, de... Most még félek, hogy fel kell adnom mindent.
*Csak sustorgást, pletykát hallott arról, hogy lehet ebből a halálon kívül szabadulni, de ez nem olyan lehetőség, amihez csak úgy segítséget lehet kérni.*
-Így már legalább érted, miért nem halállal lakoltam a hibámért.
*Keserű mosolya csak egy pillanatra villan fel, mire hátradől, arca már újra teljesen üres, ez a legkényelmesebb védekezés az ellen, hogy bárki avatatlan olvashasson belőle. Csak szemeit nem tudja kordában tartani, azokon látszik, hogy korántsem olyan könnyű ezen a témán átlépni, mint mutatja. Kezét sem húzza el, talán tényleg képes erőt meríteni az érintésből.*
4523. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-16 23:03:44
Üzenet elküldve: 2014-02-16 23:03:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Örül annak a ténynek, hogy mégsem sértette meg a hímet, a mondatára viszont fájdalmasan felsóhajt. Kegyetlen? Érzéketlen? Hogy ezt hányszor hallotta más szájából dicséretként a gyakorlatokon vagy egy városon kívüli bevetés alatt! Látszik, hogy a hím nem látta még, ahogy azt a városukban mondják az ő kis fogócskáját, macska egér harcát, mikor egy bizonyos célpontra uszítják rá. Vajon azok után is így vélekedne róla? Tény, hogy természetben sokkal szelídebb, viszont az üldözésben is sötét szórakozást talál, az meg hogy sokkal szelídebb az alatta szolgáló hímekkel, az végül is tényleg a természete kontjára írható fel, viszont egy kis idő után megértette, hogy ha sokkal szelídebben áll a szolgáihoz, és nem bünteti meg őket minden hülyeségért, ha nincs szemtanú, akkor nem fogják őt elárulni, sőt! Akiknek szerencséjük van őt követni általában sokkal lelkiismeretesebben végzik a munkájuk, foggal körömmel küzdenek, hogy még véletlenül se kerüljenek valamelyik agresszív nőstény karmai közé.*
- Még ne kiabáld el, hisz sose láttál harcolni. Meg aztán valószínűleg ezeknek a tulajdonságaimnak a kiölése lesz a következő fázis amint hazatérek. Ismerem az anyámat, nem nyugszik amíg a belső is olyan nem lesz mint a külső. *Válaszolja egy újabb fájdalmas sóhaj kíséretében, magát is emlékeztetve arra, hogy mire készüljön fel. De számára mindennél jobb lenne végre hazatérni. Ez a kis apróság egyáltalán nem annyira rémisztő a lány számára, mint a következő négy év amit még kint kell töltenie egyes egyedül a felszínen. Figyeltetésről feltett kérdésére a válasz, főleg a válasz megfogalmazása hirtelen haragot ébreszt a fiatal nőstényben. Dühösen grimaszolva próbál elnyomni több-kevesebb sikerrel egy, a torkából felhangozni készülő morgást. Nem tetszik neki amit hall, nagyon nem tetszik neki. Aztán gyorsan észhez kap, és rendezi az arcvonásait. Nehogy már most legyen féltékeny, mert akkor tényleg elment az esze! Így hát inkább csöndben figyel tovább. Mikor lesüti a szemét, melyben fájdalmas vihar tombol, és ráteszi a kezét az övére, a lány már előre érzi, hogy a hím számára fájdalmas, számára pedig valószínűleg nem tetsző dolgot fog hallani. Ritkán van, hogy egy hímnek ekkora lelki erőt kelljen gyűjtenie. Az érintésből szinte kiérzi a feldúltságot, és talán kétségbeesést? Már most elszomorodik, nem is sejtvén mit akarnak neki mondani, de az viszont valamiért melegséggel tölti el, hogy látszólag a hímet megnyugtatja az, ha megérintheti.
Mire a történet végére ér, ő már elkerekedett szemmel figyel. Gyomra felkavarodik a hallottaktól, és lehet, hogy még az is látszik, hogy kissé elsápad.* ~Nem, ez tuti nem tett jót így vacsora előtt.~ *Az egyetlen gondolata az, hogy fúj, de nem akarja hangosan kimondani. Felesleges, és ráadásul ez náluk is így van. Ezzel teljes mértékben tisztában van, nem egyszer volt, hogy ha apja több napig elvolt egy küldetés miatt, akkor az anyja által kiválasztott hímnek neki kellett szólnia, hogy jelenése van a matróna lakosztályán. De egyik szolgát sem ismerte ennyire, egyikkel sem beszélt a szükségesnél többet, csak nagyon ritkán 1-2 szóval. De ez a helyzet most más. Itt most nincs meg az a semleges nemtörődöm érzés, ami otthon uralkodik. Egyszerűen hiába gondolkodik, fogalma sincs erre most mit kéne válaszolnia. Mikor a fiú szinte már remegve húzza vissza a kezét, neki elege lesz, és gyorsan utánanyúlva megfogja azt. Nem tudja, hogy vajon ér e valamit, de ha ez az egyszerű gesztus megnyugtatja a hímet, akkor örömmel szorítja meg a kezét, és fogja ameddig ismét le nem csitul benne a vihar. Bűnösnek érzi magát, hisz ebbe nőtt fel ő is, és a mai napig egyáltalán nem érdekelte ki az ágyas, ő csak hidegen közölte velük mikor hova, és ezt sose érezte rossznak. És most se érzi annak csak ha erről a hímről van szó. Talán mert ő az első akihez közelebb került, mint bármelyik másik hímhez a környezetében, így jobban szívén viseli a sorsát. Nem tudja mit kéne erre felelnie, hogy ne is hazudjon semmit, és meg se sértse. De egy dolgot biztos tud, és úgy érzi elég, ha azt mondja csak ki.*
- Nem tudnék esetleg...valahogy segíteni? *Néz fel szomorú, bűnbánó nagy szemekkel az izzó sárga szempárba, miközben próbál erőt venni magán, hogy hang is elhagyja a száját, de még így is csak egy elhaló hangú mondatra futja.*
*Örül annak a ténynek, hogy mégsem sértette meg a hímet, a mondatára viszont fájdalmasan felsóhajt. Kegyetlen? Érzéketlen? Hogy ezt hányszor hallotta más szájából dicséretként a gyakorlatokon vagy egy városon kívüli bevetés alatt! Látszik, hogy a hím nem látta még, ahogy azt a városukban mondják az ő kis fogócskáját, macska egér harcát, mikor egy bizonyos célpontra uszítják rá. Vajon azok után is így vélekedne róla? Tény, hogy természetben sokkal szelídebb, viszont az üldözésben is sötét szórakozást talál, az meg hogy sokkal szelídebb az alatta szolgáló hímekkel, az végül is tényleg a természete kontjára írható fel, viszont egy kis idő után megértette, hogy ha sokkal szelídebben áll a szolgáihoz, és nem bünteti meg őket minden hülyeségért, ha nincs szemtanú, akkor nem fogják őt elárulni, sőt! Akiknek szerencséjük van őt követni általában sokkal lelkiismeretesebben végzik a munkájuk, foggal körömmel küzdenek, hogy még véletlenül se kerüljenek valamelyik agresszív nőstény karmai közé.*
- Még ne kiabáld el, hisz sose láttál harcolni. Meg aztán valószínűleg ezeknek a tulajdonságaimnak a kiölése lesz a következő fázis amint hazatérek. Ismerem az anyámat, nem nyugszik amíg a belső is olyan nem lesz mint a külső. *Válaszolja egy újabb fájdalmas sóhaj kíséretében, magát is emlékeztetve arra, hogy mire készüljön fel. De számára mindennél jobb lenne végre hazatérni. Ez a kis apróság egyáltalán nem annyira rémisztő a lány számára, mint a következő négy év amit még kint kell töltenie egyes egyedül a felszínen. Figyeltetésről feltett kérdésére a válasz, főleg a válasz megfogalmazása hirtelen haragot ébreszt a fiatal nőstényben. Dühösen grimaszolva próbál elnyomni több-kevesebb sikerrel egy, a torkából felhangozni készülő morgást. Nem tetszik neki amit hall, nagyon nem tetszik neki. Aztán gyorsan észhez kap, és rendezi az arcvonásait. Nehogy már most legyen féltékeny, mert akkor tényleg elment az esze! Így hát inkább csöndben figyel tovább. Mikor lesüti a szemét, melyben fájdalmas vihar tombol, és ráteszi a kezét az övére, a lány már előre érzi, hogy a hím számára fájdalmas, számára pedig valószínűleg nem tetsző dolgot fog hallani. Ritkán van, hogy egy hímnek ekkora lelki erőt kelljen gyűjtenie. Az érintésből szinte kiérzi a feldúltságot, és talán kétségbeesést? Már most elszomorodik, nem is sejtvén mit akarnak neki mondani, de az viszont valamiért melegséggel tölti el, hogy látszólag a hímet megnyugtatja az, ha megérintheti.
Mire a történet végére ér, ő már elkerekedett szemmel figyel. Gyomra felkavarodik a hallottaktól, és lehet, hogy még az is látszik, hogy kissé elsápad.* ~Nem, ez tuti nem tett jót így vacsora előtt.~ *Az egyetlen gondolata az, hogy fúj, de nem akarja hangosan kimondani. Felesleges, és ráadásul ez náluk is így van. Ezzel teljes mértékben tisztában van, nem egyszer volt, hogy ha apja több napig elvolt egy küldetés miatt, akkor az anyja által kiválasztott hímnek neki kellett szólnia, hogy jelenése van a matróna lakosztályán. De egyik szolgát sem ismerte ennyire, egyikkel sem beszélt a szükségesnél többet, csak nagyon ritkán 1-2 szóval. De ez a helyzet most más. Itt most nincs meg az a semleges nemtörődöm érzés, ami otthon uralkodik. Egyszerűen hiába gondolkodik, fogalma sincs erre most mit kéne válaszolnia. Mikor a fiú szinte már remegve húzza vissza a kezét, neki elege lesz, és gyorsan utánanyúlva megfogja azt. Nem tudja, hogy vajon ér e valamit, de ha ez az egyszerű gesztus megnyugtatja a hímet, akkor örömmel szorítja meg a kezét, és fogja ameddig ismét le nem csitul benne a vihar. Bűnösnek érzi magát, hisz ebbe nőtt fel ő is, és a mai napig egyáltalán nem érdekelte ki az ágyas, ő csak hidegen közölte velük mikor hova, és ezt sose érezte rossznak. És most se érzi annak csak ha erről a hímről van szó. Talán mert ő az első akihez közelebb került, mint bármelyik másik hímhez a környezetében, így jobban szívén viseli a sorsát. Nem tudja mit kéne erre felelnie, hogy ne is hazudjon semmit, és meg se sértse. De egy dolgot biztos tud, és úgy érzi elég, ha azt mondja csak ki.*
- Nem tudnék esetleg...valahogy segíteni? *Néz fel szomorú, bűnbánó nagy szemekkel az izzó sárga szempárba, miközben próbál erőt venni magán, hogy hang is elhagyja a száját, de még így is csak egy elhaló hangú mondatra futja.*
4522. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-16 21:50:43
Üzenet elküldve: 2014-02-16 21:50:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Nézi a védekező gesztust, ami most őszintén meglepi, még ha ezt nem is mutathatja ki. Nem is a szavak értelme, hanem maga a tény, hogy Asiritay mentegetőzik előtte. Egy nőstény egy hím előtt. Nem bólint rá, hogy igen, jól gondolta, sosem engedné, hogy pont egy koszos szolga védje meg, hanem a rá való tekintet miatt nem kérné a segítségét. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor a válasz értelme, a mikéntjével ellentétben már nem éri váratlanul, volt ideje észrevenni, hogy nem egy egyszerű sötételffel van dolga. A vele szemben ülő más, nagyon más, mint amit megszokott.*
-Tudod, valamiért úgy érzem, örülök, hogy neveltek még olyan kegyetlenné és érzéketlenné, mint a fajtánk szinte minden nőstényét.
*Összeráncolja a szemöldökét, igazából még ő sem teljesen érti a saját szavait, de úgy érezte, ezt meg kell osztania, hogy eloszlathasson minden kétséget azt illetően, hogy hiúsága csorbult-e az elutasítással vagy sem. Megérti a szempontokat, valamint még kicsit mindig le van nyűgözve, hogy nem egy önhitt nőstény válaszát kapta.
Amennyire tud, ő is előre hajol, érdeklődve figyeli az ajkak mozgását, amik épp csak az ő fülének hallható szavakat súgnak.*
-Ahogy már láthattad is, nem vagyok több egy játékszernél. A nevet olvastad, csak gondolom, nem ismered. Khanthirt'hilta úrnő a leghatalmasabb matróna nálunk, az ő drága kis ékköve vagyok, akit bár elengedett, mégsem hagyott felügyelet nélkül.
*El kellene mondania többet is? Eddig Asiritay annyit tud, amennyi őt is érintene, nevezetesen, hogy milyen kötelezettségekkel tartozna más nőstények felé is, de ez csak az igazság egyik fele. Van a másik fele, amit nem bőrébe, hanem elméjébe véstek, és ez olyan, amiről csakis Faeus tud, senki más. Talán most először van, hogy nem tudja állni az ezüst pillantást, tekintetét az asztallapra szegezi, miközben ujjai öntudatlanul találnak rá a lány kézfejére, hogy a selymes bőrön játszadozzon.*
-Egyrészt arra figyelnek, amit már említettem is, hogy kellő tisztelettel bánjak a mélység leányaival. De van egy másik rész is, amire jobb szeretek nem gondolni, bár nem mintha eddig bármi befolyással lett volna rám.
*Vesz egy mély levegőt, tekintete gyorsan körbevillan, de nincs elég közel senki, így újra az asztalt figyelheti. Egy nagy nyelés után aztán elszánja magát.*
-Nem kerülhetek intim kapcsolatba egyetlen felszíni fajjal sem. Ez egyfajta elvi, vallási kérdés, hogy ne mocskolódjak be általuk, így méltó nemző lehessek, ha visszatérek. Ahogy otthon fogalmaztak, addigra érem el a férfikor csúcsát, tehát a legjobb alany leszek, hogy a leendő matrónák fogantatásában részt vegyek.
*Feldúlt vonásait próbálja összeráncolt szemöldökkel rendezni, miközben megremegő kezét visszahúzza. Nem akar arra gondolni, hogy nem pusztán a visszaszájalás miatta kapta a büntetést, hanem azért is, mert így akarták megelőzni, hogy olyasfajta érzelmeket kezdjen a felszíni lány iránt táplálni, ami a későbbiekben bonyodalmakhoz vezetnének. Sokkal egyszerűbb a viselkedése következményének felfogni és ügyelni, hogy ne találkozzon a tolvajlánnyal.*
*Nézi a védekező gesztust, ami most őszintén meglepi, még ha ezt nem is mutathatja ki. Nem is a szavak értelme, hanem maga a tény, hogy Asiritay mentegetőzik előtte. Egy nőstény egy hím előtt. Nem bólint rá, hogy igen, jól gondolta, sosem engedné, hogy pont egy koszos szolga védje meg, hanem a rá való tekintet miatt nem kérné a segítségét. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor a válasz értelme, a mikéntjével ellentétben már nem éri váratlanul, volt ideje észrevenni, hogy nem egy egyszerű sötételffel van dolga. A vele szemben ülő más, nagyon más, mint amit megszokott.*
-Tudod, valamiért úgy érzem, örülök, hogy neveltek még olyan kegyetlenné és érzéketlenné, mint a fajtánk szinte minden nőstényét.
*Összeráncolja a szemöldökét, igazából még ő sem teljesen érti a saját szavait, de úgy érezte, ezt meg kell osztania, hogy eloszlathasson minden kétséget azt illetően, hogy hiúsága csorbult-e az elutasítással vagy sem. Megérti a szempontokat, valamint még kicsit mindig le van nyűgözve, hogy nem egy önhitt nőstény válaszát kapta.
Amennyire tud, ő is előre hajol, érdeklődve figyeli az ajkak mozgását, amik épp csak az ő fülének hallható szavakat súgnak.*
-Ahogy már láthattad is, nem vagyok több egy játékszernél. A nevet olvastad, csak gondolom, nem ismered. Khanthirt'hilta úrnő a leghatalmasabb matróna nálunk, az ő drága kis ékköve vagyok, akit bár elengedett, mégsem hagyott felügyelet nélkül.
*El kellene mondania többet is? Eddig Asiritay annyit tud, amennyi őt is érintene, nevezetesen, hogy milyen kötelezettségekkel tartozna más nőstények felé is, de ez csak az igazság egyik fele. Van a másik fele, amit nem bőrébe, hanem elméjébe véstek, és ez olyan, amiről csakis Faeus tud, senki más. Talán most először van, hogy nem tudja állni az ezüst pillantást, tekintetét az asztallapra szegezi, miközben ujjai öntudatlanul találnak rá a lány kézfejére, hogy a selymes bőrön játszadozzon.*
-Egyrészt arra figyelnek, amit már említettem is, hogy kellő tisztelettel bánjak a mélység leányaival. De van egy másik rész is, amire jobb szeretek nem gondolni, bár nem mintha eddig bármi befolyással lett volna rám.
*Vesz egy mély levegőt, tekintete gyorsan körbevillan, de nincs elég közel senki, így újra az asztalt figyelheti. Egy nagy nyelés után aztán elszánja magát.*
-Nem kerülhetek intim kapcsolatba egyetlen felszíni fajjal sem. Ez egyfajta elvi, vallási kérdés, hogy ne mocskolódjak be általuk, így méltó nemző lehessek, ha visszatérek. Ahogy otthon fogalmaztak, addigra érem el a férfikor csúcsát, tehát a legjobb alany leszek, hogy a leendő matrónák fogantatásában részt vegyek.
*Feldúlt vonásait próbálja összeráncolt szemöldökkel rendezni, miközben megremegő kezét visszahúzza. Nem akar arra gondolni, hogy nem pusztán a visszaszájalás miatta kapta a büntetést, hanem azért is, mert így akarták megelőzni, hogy olyasfajta érzelmeket kezdjen a felszíni lány iránt táplálni, ami a későbbiekben bonyodalmakhoz vezetnének. Sokkal egyszerűbb a viselkedése következményének felfogni és ügyelni, hogy ne találkozzon a tolvajlánnyal.*
4521. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-16 21:25:45
Üzenet elküldve: 2014-02-16 21:25:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*A nemvárt kérdésre kezdi úgy érezni, hogy talán kissé elragadtatta magát, miközben ismét azon kezdett gondolkozni, hogy mi lenne ha... Természetesen neki semmi baja azzal, ha valaki megvédi, az esetleges következmények azok amik már zavarják. Hiszen ha a hím nem abból a feladatból van a közelében, hogy az ő személyi testőre legyen, akkor eszébe sincs elvárni, hogy bárki is megvédje. Ha miatta sérül meg valaki, mindig magát érzi hibásnak, hogy valamit rosszul csinált. Nem véletlenül tanul már egészen kiskora óta fegyverforgatást az apjától. Még ha a környezetében lévők meg is védik, senkinek se kelljen azért szó szerint kötelességből a penge elé ugrani, mert ő képtelen arra, hogy megmozduljon, és áll ott egy helyben mint egy szobor, miközben a többiek harcolnak.*
- Dehogy nem erről van szó! *Emeli maga elé védekezőn a kezét, aggódva, hogy olyat mondhatott, amivel most megsértette a hímet, az arcára vetülő félmosoly pedig csak leplezéskén szolgál, hogy ő ne vehesse észre.* Egyszerűen csak úgy érzem, hogy ha most neked így sérülten kellene megvédened, akkor már akár áshatnám is a sírom, hogy életképtelen vagyok. *Néz az oldalán pihenő kardjaira, azon töprengve vajon hogy érezné magát, ha pont most ne tudná biztosan forgatni őket, ha rájuk támadnak. Elég sok ideje volt rá, hogy megfigyelje a hímet, tudja mennyire fájdalmasak még neki a legapróbb mozzanatok is. Ezek után várja el, hogy még meg is védje, ha most bárki rájuk rontana? Nem, akkor akár már most mehetne is haza azzal, hogy azonnal szüksége van az apja óráira, étel ital nélkül, addig amíg össze nem esik, mert ezt nem hajlandó elfogadni.*
- Ráadásul miattam be ne kapj még több sérülést! *Teszi még hozzá az előzőekhez, próbál határozott hangnemben beszélni, de az kissé megingatja, hogy fogalma sincs mennyire taposhatott bele az önbecsülésébe. Ő is elég büszke teremtés, de biztos benne, hogy a hím is az.
Ahogy újra előkerül az illemtudó hangnem, már szóvá is tenné, hogy miért váltott hirtelen vissza. Csak nem bánthatta meg annyira az előbbi egyszerű megállapítása, hogy most visszatért a hím a tegnapi szerepléshez. Szerencsére ahogy a megnyugtató kacsintás megérkezik, azonnal kifújja az eddig benntartott levegőt. Már kezdi érteni, hogy nem tudhatja kik szaglásznak utána.*
- Miért figyeltetnek meg téged ennyire? *Hajol annyira közel, amennyire az asztal engedi, és próbál úgy suttogni, hogy azt a vele szemben ülő hallja, ellenben senki más. Egyszerűen nem tudja felfogni, hogy ha már kiküldenek valakit minek a besúgó. Lehet, hogy ez is olyan, amire még nem tértek ki a neveltetésében, hisz eddig tényleg leginkább a harci tudására és a kötelező szabályokra, és illemekre tanították. Anyját annyira lenyűgözte a lánya harctéren szerzett hírneve, hogy megelégedett azzal, hogy csak ezen a téren nevezik kegyetlennek.*
- Hát a vacsorám még sose vonták meg. *Néz végül bűnbánó mosollyal. Neki tényleg fogalma sincs ezekről a dolgokról, eddig sose érdekelte ki mit csinál a háznál, és a matróna kitől mit von meg. Nem tartozott rá, és neki mindig akadt jobb dolga, mint hogy mások után kémkedjen.
Mikor végre eléjük kerülnek az italok, és megérzi az eper finom illatát, egyből felcsillan a szeme. Még csak közelebb se kell húznia az orrához, és tudja, hogy valószínűleg nagyon finom az ital.*
- A szerencsés találkozásra! *Neveti el magát őszinte mosollyal, majd felemelve a teát, koccint a sokkal nagyobb kupával.* Egészségünkre! *Korrigálja még gyorsan a hím előbbi mondatát.*
*A nemvárt kérdésre kezdi úgy érezni, hogy talán kissé elragadtatta magát, miközben ismét azon kezdett gondolkozni, hogy mi lenne ha... Természetesen neki semmi baja azzal, ha valaki megvédi, az esetleges következmények azok amik már zavarják. Hiszen ha a hím nem abból a feladatból van a közelében, hogy az ő személyi testőre legyen, akkor eszébe sincs elvárni, hogy bárki is megvédje. Ha miatta sérül meg valaki, mindig magát érzi hibásnak, hogy valamit rosszul csinált. Nem véletlenül tanul már egészen kiskora óta fegyverforgatást az apjától. Még ha a környezetében lévők meg is védik, senkinek se kelljen azért szó szerint kötelességből a penge elé ugrani, mert ő képtelen arra, hogy megmozduljon, és áll ott egy helyben mint egy szobor, miközben a többiek harcolnak.*
- Dehogy nem erről van szó! *Emeli maga elé védekezőn a kezét, aggódva, hogy olyat mondhatott, amivel most megsértette a hímet, az arcára vetülő félmosoly pedig csak leplezéskén szolgál, hogy ő ne vehesse észre.* Egyszerűen csak úgy érzem, hogy ha most neked így sérülten kellene megvédened, akkor már akár áshatnám is a sírom, hogy életképtelen vagyok. *Néz az oldalán pihenő kardjaira, azon töprengve vajon hogy érezné magát, ha pont most ne tudná biztosan forgatni őket, ha rájuk támadnak. Elég sok ideje volt rá, hogy megfigyelje a hímet, tudja mennyire fájdalmasak még neki a legapróbb mozzanatok is. Ezek után várja el, hogy még meg is védje, ha most bárki rájuk rontana? Nem, akkor akár már most mehetne is haza azzal, hogy azonnal szüksége van az apja óráira, étel ital nélkül, addig amíg össze nem esik, mert ezt nem hajlandó elfogadni.*
- Ráadásul miattam be ne kapj még több sérülést! *Teszi még hozzá az előzőekhez, próbál határozott hangnemben beszélni, de az kissé megingatja, hogy fogalma sincs mennyire taposhatott bele az önbecsülésébe. Ő is elég büszke teremtés, de biztos benne, hogy a hím is az.
Ahogy újra előkerül az illemtudó hangnem, már szóvá is tenné, hogy miért váltott hirtelen vissza. Csak nem bánthatta meg annyira az előbbi egyszerű megállapítása, hogy most visszatért a hím a tegnapi szerepléshez. Szerencsére ahogy a megnyugtató kacsintás megérkezik, azonnal kifújja az eddig benntartott levegőt. Már kezdi érteni, hogy nem tudhatja kik szaglásznak utána.*
- Miért figyeltetnek meg téged ennyire? *Hajol annyira közel, amennyire az asztal engedi, és próbál úgy suttogni, hogy azt a vele szemben ülő hallja, ellenben senki más. Egyszerűen nem tudja felfogni, hogy ha már kiküldenek valakit minek a besúgó. Lehet, hogy ez is olyan, amire még nem tértek ki a neveltetésében, hisz eddig tényleg leginkább a harci tudására és a kötelező szabályokra, és illemekre tanították. Anyját annyira lenyűgözte a lánya harctéren szerzett hírneve, hogy megelégedett azzal, hogy csak ezen a téren nevezik kegyetlennek.*
- Hát a vacsorám még sose vonták meg. *Néz végül bűnbánó mosollyal. Neki tényleg fogalma sincs ezekről a dolgokról, eddig sose érdekelte ki mit csinál a háznál, és a matróna kitől mit von meg. Nem tartozott rá, és neki mindig akadt jobb dolga, mint hogy mások után kémkedjen.
Mikor végre eléjük kerülnek az italok, és megérzi az eper finom illatát, egyből felcsillan a szeme. Még csak közelebb se kell húznia az orrához, és tudja, hogy valószínűleg nagyon finom az ital.*
- A szerencsés találkozásra! *Neveti el magát őszinte mosollyal, majd felemelve a teát, koccint a sokkal nagyobb kupával.* Egészségünkre! *Korrigálja még gyorsan a hím előbbi mondatát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880