//Az út feléd ugyan hová vezet?//
* Ismét sok nap telt el, talán két hat is, ami alatt próbált elbújni maga elől. Nehezen ébredt rá, hogy nem fedheti el tovább gondolatait, mert szétfeszíti. Napokig aludni sem tudott nyugodtan, hiszen zakatolt belül minden. A tisztáson ült le átgondolni mindent, egészen addig csak csapongtak a gondolatai ide-oda. Keveredett a harag a szeretettel, a keserűség a szerelemmel, a vágy a gyűlölettel és megannyi érzés, aminek a létezéséről eddig tudni sem vélt. Mielőtt a városba érkezett elvolt a saját kis álomvilágában, ahol kitűzte célul, hogy rengeteget fog tanulni és tudásával meghódítja a fél világot. Erről nem tett le, de az út, ami oda vezet kissé ingoványosabb, mint azt gondolta. Honnan is tudhatta volna mi a valóság, amíg az otthona melegéből - ami neki mindvégig igen ridegnek tűnt - csak ábrándozott, de nem tapasztalt meg semmit. A kis buborékja körül utált mindent és mindenkit, aki nem fogadta el, majd útnak eredt, hogy megmutassa, hogy ki is ő és mennyi mindent tud elérni.
Útközben belebotlott a szerelembe, ami táplálta a tüzét elhatározásainak, majd összetalálkozott egy kicsi, de annál erősebb fekete lánnyal, aki szintén löketet adott neki ahhoz, hogy elhiggye: minden sikerülhet, és olyan szeretet veszi körül, ami otthonában soha. Egészen az első csalódásig hitte mindezt, amikor kiderült, hogy a hirtelen jött szerelem ugyan olyan hirtelen hagyja hátra őt, mint újdonsült barátnőjének a kedvesebbik énje.
Apró foltozott kis világa így újra szilánkokká tört és nem akarta elhinni, hogy minden, amit magának mesélt olyan valóságosan, az egyszerűen nem létezik. Sokkal több erő és sokkal több önfegyelem kell mindenhez. A ma reggeli első gondolata, pontosan ez volt. Minden fájdalmas pillanat ellenére felébredt és ezzel együtt ráébredt arra, hogy mit is akart neki Nori megmutatni. Keserű szájízzel ül az ágy szélére és törli meg a szemeit fáradtan. Nem gondolkodik sokat, csak elindul, hagyva, hogy csak az ösztönei, s a szíve vezéreljék, meg persze az a határtalan naivitása.
Mi sem csodálatosabb annál, hogy van egy fogadós, aki a segítségére lehet és elmagyarázza neki az útvonalat, óva intve az indulástól. *