Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-29 14:20:39
Üzenet elküldve: 2022-04-29 14:20:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*Gondolataiból a lovag kérdése zökkenti ki*
- Ööö *dadog * nem, vagyis igen. * Zavarodottságán elmosolyodik. * Csak azt néztem, hogy itt van-e valamelyik ismerősöm, de nem látok itt senkit, egyébként nem várok senkit.
*Most, hogy már beszélgetésbe elegyedtek, jobban megfigyelheti a férfit. Fiatal, határozott és kíváncsi tekintetére kedves és nyitott arccal válaszol.*
- A városban lakok. Itt születtem, és itt éltem egész életemben. Jól látom, hogy Ön viszont nem innen származik. Hová valósi? * Kérdezi érdeklődve.
~Csak találtam magamnak beszélgetőtársat, ha nem is ismerőst.~ gondolja
A meghívás egy kicsit meglepi, de örül neki.*
-Köszönöm a meghívást!*Válaszolja mosolyogva.* Nem sietek sehová, beszélgetni jöttem a fogadóba, de nem találtam itt egy ismerőst sem. Önre bízom, hogy mire hív meg.*folytatja a választ.
Kicsit elgondolkozik a szituáción. Szinpatikus neki a férfi, örömmel beszélget is vele, de ez a magázódás kezdi zavarni.*
-Uram, ha Ön is úgy gondolja, én örömmel térnék át a tegeződésre!
*Majd válaszol a férfi kérdésére*
-Gyakran szoktam ide betérni, gyakran töltök itt időt a barátaimmal.
*Ha a férfi engedte a tegeződést úgy folytatja, ha nem a magázódásnál marad.*
-Mennyire vagy ismerős a városban és a fogadóban/Mennyire ismeri a várost és a fogadót?
*Gondolataiból a lovag kérdése zökkenti ki*
- Ööö *dadog * nem, vagyis igen. * Zavarodottságán elmosolyodik. * Csak azt néztem, hogy itt van-e valamelyik ismerősöm, de nem látok itt senkit, egyébként nem várok senkit.
*Most, hogy már beszélgetésbe elegyedtek, jobban megfigyelheti a férfit. Fiatal, határozott és kíváncsi tekintetére kedves és nyitott arccal válaszol.*
- A városban lakok. Itt születtem, és itt éltem egész életemben. Jól látom, hogy Ön viszont nem innen származik. Hová valósi? * Kérdezi érdeklődve.
~Csak találtam magamnak beszélgetőtársat, ha nem is ismerőst.~ gondolja
A meghívás egy kicsit meglepi, de örül neki.*
-Köszönöm a meghívást!*Válaszolja mosolyogva.* Nem sietek sehová, beszélgetni jöttem a fogadóba, de nem találtam itt egy ismerőst sem. Önre bízom, hogy mire hív meg.*folytatja a választ.
Kicsit elgondolkozik a szituáción. Szinpatikus neki a férfi, örömmel beszélget is vele, de ez a magázódás kezdi zavarni.*
-Uram, ha Ön is úgy gondolja, én örömmel térnék át a tegeződésre!
*Majd válaszol a férfi kérdésére*
-Gyakran szoktam ide betérni, gyakran töltök itt időt a barátaimmal.
*Ha a férfi engedte a tegeződést úgy folytatja, ha nem a magázódásnál marad.*
-Mennyire vagy ismerős a városban és a fogadóban/Mennyire ismeri a várost és a fogadót?
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-28 21:17:29
Üzenet elküldve: 2022-04-28 21:17:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
*Magát is meglepi kissé, de egészen kedvére való, hogy ennyit járhat most a szája. Persze sohasem volt kimondottan az a csendes fajta, ahogy megtanult beszélni egész gyerekkorában az őrületbe kergette családját és tanítóját az okoskodásával. Mióta előbbiek a lázadást követően Lichanechbe vándoroltak ritkán van alkalma cseverészni. Ott van neki persze Erhoann, de ő már korosodik, ha nem épp okítja csak ugyanazokat a történeteket meséli el újra és újra. Néha már a falra tudsz mászni az anekdotáitól.*
- Azt hiszem nem nagyon volt más választásuk *vonja meg a vállát egykedvűen* - Amennyire én tudom az északi hegyek közül érkeztek, de rajtuk kívül álló okok miatt kellett elhagyniuk az egykori otthonukat. Hontalanok és gyengék voltak, a városi csapatok könnyen elbírtak volna velük, ha prédálni kezdik a környéket.
*Még maga is emlékszik rá, mikor arról suttogtak a népek, hogy egy barbár törzs vert tábort Arthenior közelében. Ahhoz képest igazán figyelemre méltó, ahogyan kinőtte magát a vérszövetség.*
- A környező falvak Arthenior felügyelete alá tartoznak *magyarázza, miközben lassan kavargatja a levest. Nyilvánvalóan egy falunyi fegyvertelen paraszt nem igazán tudja megvédeni magát az efféle váratlan támadásokkal szemben* - A városi őrségnek kellett volna lépnie az ügyben, de nem tudok róla, hogy bármit is tettek volna.
*Egyébként megüti fülét az aprócska információ morzsa, amit elhint magáról a hosszúfülű, el is mosolyodik kissé, mintha tetten érte volna*
- Zsoldos volna? Mintha korábban azt emlegette volna, hogy vadász. *sandít rá, s összehúzott szemekkel, megjátszott bizalmatlansággal méregeti* - Ejnye uram, netán át akar verni?
*Rosszallóan megcsóválja még a fejét, aztán vidoran kanalaz néhányat a levesből*
- Kevés? *emeli meg a szemöldökét* - Inkább csak maga telhetetlen.
*Magát is meglepi kissé, de egészen kedvére való, hogy ennyit járhat most a szája. Persze sohasem volt kimondottan az a csendes fajta, ahogy megtanult beszélni egész gyerekkorában az őrületbe kergette családját és tanítóját az okoskodásával. Mióta előbbiek a lázadást követően Lichanechbe vándoroltak ritkán van alkalma cseverészni. Ott van neki persze Erhoann, de ő már korosodik, ha nem épp okítja csak ugyanazokat a történeteket meséli el újra és újra. Néha már a falra tudsz mászni az anekdotáitól.*
- Azt hiszem nem nagyon volt más választásuk *vonja meg a vállát egykedvűen* - Amennyire én tudom az északi hegyek közül érkeztek, de rajtuk kívül álló okok miatt kellett elhagyniuk az egykori otthonukat. Hontalanok és gyengék voltak, a városi csapatok könnyen elbírtak volna velük, ha prédálni kezdik a környéket.
*Még maga is emlékszik rá, mikor arról suttogtak a népek, hogy egy barbár törzs vert tábort Arthenior közelében. Ahhoz képest igazán figyelemre méltó, ahogyan kinőtte magát a vérszövetség.*
- A környező falvak Arthenior felügyelete alá tartoznak *magyarázza, miközben lassan kavargatja a levest. Nyilvánvalóan egy falunyi fegyvertelen paraszt nem igazán tudja megvédeni magát az efféle váratlan támadásokkal szemben* - A városi őrségnek kellett volna lépnie az ügyben, de nem tudok róla, hogy bármit is tettek volna.
*Egyébként megüti fülét az aprócska információ morzsa, amit elhint magáról a hosszúfülű, el is mosolyodik kissé, mintha tetten érte volna*
- Zsoldos volna? Mintha korábban azt emlegette volna, hogy vadász. *sandít rá, s összehúzott szemekkel, megjátszott bizalmatlansággal méregeti* - Ejnye uram, netán át akar verni?
*Rosszallóan megcsóválja még a fejét, aztán vidoran kanalaz néhányat a levesből*
- Kevés? *emeli meg a szemöldökét* - Inkább csak maga telhetetlen.
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-28 08:52:57
Üzenet elküldve: 2022-04-28 08:52:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//May - Soreyl - Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az éjszaka sem egy végtelen tenger, amelynek csak akkor van vége, ha a két szerelmes úgy óhajtja, az idő múlása már csak ilyen hálátlan. Rá is igaz, mindaz, ami most a lovag arcáról tükröződik, hogy nem tud betelni a másik látványával és erőteljes masszírozó mozdulatokkal próbálja kifejezi a saját igényeit. Mert még addig szeretné tapintani, míg van rá módja. Ha úgy érzi, hogy a férfi némi biztatásra szorul, minden habozás nélkül megadja neki, akár szóval, akár tettel, ha úgy adódik. Mikor pedig már elérik a határaikat mindketten, egyre inkább éledezik a fény odakinn, jelezve, hogy az éjszaka eltelt, és hamarosan menniük kell a saját dolgukra. Hiába szeretné még hallani a másik hangját, de a drága ölelés és a lovag kellemes melege hatására elbóbiskol, ahogy talán a másik is. Csak akkor ébred meg, mikor már a reggelt elütötte a harang. A szedelőzködését keserű szájíz kíséri, de nem csak neki kell távoznia. Ő bizony nem hagyja búcsúcsók nélkül távozni a férfit, ám úgy sejti, ebben egyetértenek. Még óvatosságra inti, bár csupán szavakkal nem fog tudni erre hatni, de szeretné, ha a másik látná, hogy aggódik az épségéért. Miután pedig elhagyja a szobát a férfi, nem sokkal utána ő is távozik, nem csak onnan, de a városból is, ahogy azt a lovag tanácsolta.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.28 08:54:06
//May - Soreyl - Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az éjszaka sem egy végtelen tenger, amelynek csak akkor van vége, ha a két szerelmes úgy óhajtja, az idő múlása már csak ilyen hálátlan. Rá is igaz, mindaz, ami most a lovag arcáról tükröződik, hogy nem tud betelni a másik látványával és erőteljes masszírozó mozdulatokkal próbálja kifejezi a saját igényeit. Mert még addig szeretné tapintani, míg van rá módja. Ha úgy érzi, hogy a férfi némi biztatásra szorul, minden habozás nélkül megadja neki, akár szóval, akár tettel, ha úgy adódik. Mikor pedig már elérik a határaikat mindketten, egyre inkább éledezik a fény odakinn, jelezve, hogy az éjszaka eltelt, és hamarosan menniük kell a saját dolgukra. Hiába szeretné még hallani a másik hangját, de a drága ölelés és a lovag kellemes melege hatására elbóbiskol, ahogy talán a másik is. Csak akkor ébred meg, mikor már a reggelt elütötte a harang. A szedelőzködését keserű szájíz kíséri, de nem csak neki kell távoznia. Ő bizony nem hagyja búcsúcsók nélkül távozni a férfit, ám úgy sejti, ebben egyetértenek. Még óvatosságra inti, bár csupán szavakkal nem fog tudni erre hatni, de szeretné, ha a másik látná, hogy aggódik az épségéért. Miután pedig elhagyja a szobát a férfi, nem sokkal utána ő is távozik, nem csak onnan, de a városból is, ahogy azt a lovag tanácsolta.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.28 08:54:06
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-28 07:29:27
Üzenet elküldve: 2022-04-28 07:29:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A nagy szórakozás igazán jó hangulatot csapott a fogadóban, ami pedig nem csoda. Két egyedi számmal is szórakoztatták a nagyközönséget. Poharát szorongatva a kezében öccse felé terelődik a figyelme, azután csak a hatalmas kezeket látja ahogyan köpenyét megigazítja rajta. A nagy közönség hangos hurrogással jelzi ellenkezését, de mintha a tündéren is egy pillantásba a csalódás szikrája futott volna végig. Gúnyos mosoly húzódik a száján miközben poharukat emelik. A combsimogatásra még a szeme sem rándul a mélységinek, tekintetét rá emeli a tündérre, hogy aztán mellét ki düllessze egy kaján mosoly keretében.Testvére akciója után elismétli rajta is a mutatványt, továbbra is kaján mosoly ül az arcán. *
- Lehet, hogy te öcsém szüzen akarsz meghalni, de ha nem haragszol én szívesen űzném a virtust.
* Néz körül a nagy teremben, de még mennyire szemtelen mosollyal. Ha valaki szemfüles még azt is észre veheti ahogyan megnyalja a szája szélét. Sejti, hogy nem hozott sikert reakciója testvérénél ezért unott fejjel megpróbálja végig hallgatni badarságait. De amint befejezte újra tölti almaborral a poharát, és nem felejt el a tündérnek is tölteni. A felvetésre neki is megcsillan a szeme, de ő tovább is gondolja azonnal. *
- Mit szólnátok ha ennénk valamit és utána tartanánk rá egy ivó versenyt?
* Az ötlet nem biztos, hogy tarolni fog számukra de a végére oda biggyeszt egy kis apróságot, úját felemeli, hogy aztán gonosz mosolyra húzódjon, *
- Limmen ha te nyersz akkor az ártatlan kicsi nővérkéd leszek, ha Alesien akkor meg....
* Kacsint észre vétlenül a tündér felé. A következő mondat felénél pedig megnyalja a szája szélét határozottan a tündér felé. *
- Elmegyünk a fürdőbe és megmosom a hátát, ha pedig én nyerek akkor én választok szórakoztató partnert.
* Egy kis szünetet hagy szavai után, hogy addig italát megforgassa és mosolyogva kikérje a véleményeket. *
- Nah mit szóltok? Elég férfiak vagytok, hogy leigyatok engem?
* Dülleszti ki újra mellét majd macska módjára nyújtózkodni kezd a székben. A padsorokban örömteli sutyorgások közepette. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A nagy szórakozás igazán jó hangulatot csapott a fogadóban, ami pedig nem csoda. Két egyedi számmal is szórakoztatták a nagyközönséget. Poharát szorongatva a kezében öccse felé terelődik a figyelme, azután csak a hatalmas kezeket látja ahogyan köpenyét megigazítja rajta. A nagy közönség hangos hurrogással jelzi ellenkezését, de mintha a tündéren is egy pillantásba a csalódás szikrája futott volna végig. Gúnyos mosoly húzódik a száján miközben poharukat emelik. A combsimogatásra még a szeme sem rándul a mélységinek, tekintetét rá emeli a tündérre, hogy aztán mellét ki düllessze egy kaján mosoly keretében.Testvére akciója után elismétli rajta is a mutatványt, továbbra is kaján mosoly ül az arcán. *
- Lehet, hogy te öcsém szüzen akarsz meghalni, de ha nem haragszol én szívesen űzném a virtust.
* Néz körül a nagy teremben, de még mennyire szemtelen mosollyal. Ha valaki szemfüles még azt is észre veheti ahogyan megnyalja a szája szélét. Sejti, hogy nem hozott sikert reakciója testvérénél ezért unott fejjel megpróbálja végig hallgatni badarságait. De amint befejezte újra tölti almaborral a poharát, és nem felejt el a tündérnek is tölteni. A felvetésre neki is megcsillan a szeme, de ő tovább is gondolja azonnal. *
- Mit szólnátok ha ennénk valamit és utána tartanánk rá egy ivó versenyt?
* Az ötlet nem biztos, hogy tarolni fog számukra de a végére oda biggyeszt egy kis apróságot, úját felemeli, hogy aztán gonosz mosolyra húzódjon, *
- Limmen ha te nyersz akkor az ártatlan kicsi nővérkéd leszek, ha Alesien akkor meg....
* Kacsint észre vétlenül a tündér felé. A következő mondat felénél pedig megnyalja a szája szélét határozottan a tündér felé. *
- Elmegyünk a fürdőbe és megmosom a hátát, ha pedig én nyerek akkor én választok szórakoztató partnert.
* Egy kis szünetet hagy szavai után, hogy addig italát megforgassa és mosolyogva kikérje a véleményeket. *
- Nah mit szóltok? Elég férfiak vagytok, hogy leigyatok engem?
* Dülleszti ki újra mellét majd macska módjára nyújtózkodni kezd a székben. A padsorokban örömteli sutyorgások közepette. *
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-28 06:33:44
Üzenet elküldve: 2022-04-28 06:33:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
* A gondolatokba való elmélyülés és a kellemesen ropogó tűz látványa megmelengeti a szívét a lovagnak. A mellette lévő lány nem igen szólalt meg. Fel is kapja a fejét egy pillanatra, hogy végig meressze tekintetét a hölgyön. ~ Talán vár valakit? ~ Gondolkozik el, hogy aztán egy mosollyal ténylegesen felé forduljon. *
- Csak nem valakit vár a kisasszony?
* Egy kis szünetet hagyva szavai között továbbra is a lány felé néz, szeme határozottságról és egyben kíváncsiságról árulkodik. *
- Természetesen csak feltétezem.
* Védekezik a lovag, de egy lágy mosolyt küld a hölgy felé. *
- Átutazóban vagy esetleg a városban lakik?
* Néz rá érdeklődve, de a szokatlan magaviselete néha megmutatkozhat. Nem szokása ismeretlen nőket leszólítani, de most kivételesen késztetést érzett, ha már egy asztalnál ülnek. ~ Ő sem szereti az alkoholt, ez jó. Vagy talán nem telik rá neki? ~ Merül el a gondolataiban ismételten egy pillanatra. *
- Meghívhatom esetleg egy italra vagy egy meleg ételre a hölgyet? Vagy esetleg siet valahova?
* A mosolya továbbra is határozottan kellemes, stílusán látszik, hogy nem egy felszedős részeges alakkal van dolga. Arannyal futtatott páncélzata és oldalán lévő Eeyr jelképeket csak a mellkasán lévő Warg alakulat tabardja teheti még biztosabbá. Talán szokatlan a helyzet, de mostanában sokat dolgozott azért, hogy a nőkkel valahogyan elboldoguljon. Mindig is nehéz volt számára a velük való kommunikáció, apja mindig ellátta gyakorlatozással és a szükséges oktatás terhével, nem igen maradt ideje megismerni az ellenkező nemet. *
- Sokat szokott a pegazusba járni hölgyem?
* Magázódik továbbra is, szavai kellemesen csengnek a lobogó tűzben. Igaz gondolatai a parancsnokon járnak, kíváncsi lenne a reakciójára mikor az ajándékkal szembesült. *
* A gondolatokba való elmélyülés és a kellemesen ropogó tűz látványa megmelengeti a szívét a lovagnak. A mellette lévő lány nem igen szólalt meg. Fel is kapja a fejét egy pillanatra, hogy végig meressze tekintetét a hölgyön. ~ Talán vár valakit? ~ Gondolkozik el, hogy aztán egy mosollyal ténylegesen felé forduljon. *
- Csak nem valakit vár a kisasszony?
* Egy kis szünetet hagyva szavai között továbbra is a lány felé néz, szeme határozottságról és egyben kíváncsiságról árulkodik. *
- Természetesen csak feltétezem.
* Védekezik a lovag, de egy lágy mosolyt küld a hölgy felé. *
- Átutazóban vagy esetleg a városban lakik?
* Néz rá érdeklődve, de a szokatlan magaviselete néha megmutatkozhat. Nem szokása ismeretlen nőket leszólítani, de most kivételesen késztetést érzett, ha már egy asztalnál ülnek. ~ Ő sem szereti az alkoholt, ez jó. Vagy talán nem telik rá neki? ~ Merül el a gondolataiban ismételten egy pillanatra. *
- Meghívhatom esetleg egy italra vagy egy meleg ételre a hölgyet? Vagy esetleg siet valahova?
* A mosolya továbbra is határozottan kellemes, stílusán látszik, hogy nem egy felszedős részeges alakkal van dolga. Arannyal futtatott páncélzata és oldalán lévő Eeyr jelképeket csak a mellkasán lévő Warg alakulat tabardja teheti még biztosabbá. Talán szokatlan a helyzet, de mostanában sokat dolgozott azért, hogy a nőkkel valahogyan elboldoguljon. Mindig is nehéz volt számára a velük való kommunikáció, apja mindig ellátta gyakorlatozással és a szükséges oktatás terhével, nem igen maradt ideje megismerni az ellenkező nemet. *
- Sokat szokott a pegazusba járni hölgyem?
* Magázódik továbbra is, szavai kellemesen csengnek a lobogó tűzben. Igaz gondolatai a parancsnokon járnak, kíváncsi lenne a reakciójára mikor az ajándékkal szembesült. *
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-27 21:21:48
Üzenet elküldve: 2022-04-27 21:21:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*A lány nyugodtan kortyolgatja a teáját, közben szemével fürkészi a fogadót, de kiemelten a bejáratot, nem adva fel a reményt, hogy valamelyik ismerősével találkozik. Néha a férfire téved szeme, akinek a szomszédságába ült, de aztán egyre kevésbé törődik vele, mivel látja, hogy nagyon mélyen saját gondolataiba merült. ~Nem vagyok az a tolakodó típus~ gondolja magában, mivel úgy érzi, hogy jobb, ha nem zavarja meg a férfit.
Egy nagy előnye tényleg van itt ülni, a tűz tényleg kellemes társaság ilyen hűvösebb napon.
Ahogy ott ül, egy pillanatra megengedi magának, hogy felidézze a nap eseményeit, de ezúttal nem a gondolatok, hanem az érzések szintjén marad, és a szép érzéseknek adja át magát egy pillanatra, újra érezte a barátaival töltött idő örömét és önfeledtségét.
Végül ismét visszatér a valóságba, és megint körülnézt, de még mindig nem lát ismerőst. Elhatároza, hogy még egy kicsit vár, aztán elindul a dolgára, addig szépen lassan megissza a maradék teáját.*
*A lány nyugodtan kortyolgatja a teáját, közben szemével fürkészi a fogadót, de kiemelten a bejáratot, nem adva fel a reményt, hogy valamelyik ismerősével találkozik. Néha a férfire téved szeme, akinek a szomszédságába ült, de aztán egyre kevésbé törődik vele, mivel látja, hogy nagyon mélyen saját gondolataiba merült. ~Nem vagyok az a tolakodó típus~ gondolja magában, mivel úgy érzi, hogy jobb, ha nem zavarja meg a férfit.
Egy nagy előnye tényleg van itt ülni, a tűz tényleg kellemes társaság ilyen hűvösebb napon.
Ahogy ott ül, egy pillanatra megengedi magának, hogy felidézze a nap eseményeit, de ezúttal nem a gondolatok, hanem az érzések szintjén marad, és a szép érzéseknek adja át magát egy pillanatra, újra érezte a barátaival töltött idő örömét és önfeledtségét.
Végül ismét visszatér a valóságba, és megint körülnézt, de még mindig nem lát ismerőst. Elhatároza, hogy még egy kicsit vár, aztán elindul a dolgára, addig szépen lassan megissza a maradék teáját.*
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-27 20:57:19
Üzenet elküldve: 2022-04-27 20:57:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Érzi, ahogy felé nyújtózik az a csók, és istenek, annyira vágyja megadni magát a kísértésnek! Dayaneer puha ajkai, a nyár íze, az élet íze a melegükben. Nagyon jól ismeri édes mákonyát. A markában van a lány, hisz nála az írás; és a lehető legarcpirítóbb módon tartja épp fogva, mégis, mintha a Velasco'rra lenne csapdában. Hát miféle boszorkányság ez?!
Meg kell emberelnie magát, hogy ne suttogja el minden sikamlós részletét a terveinek, melyek egyre sürgetőbben fogalmazódnak meg a wegtorenivel kapcsolatban a fejében. Szavak nélkül is beszédes a forró lélegzet, ami végigcirógatja a lány nyakát. Merthogy Nolen nem enged az ajkak csábításának. Nem szabad! Nem mintha a kreol nyakacska kevésbé lenne vonzó. Kényszeríti magát, hogy legyen elég az illata, egy-egy apró, csaló érintés az ajkával. Pedig alig bír a gondolattal, hogy semmi nincs köztük, csupán a fürdő langy vize.*
- Kiderül *válaszolja végül talányosan, mint aki még maga se tudja igazán.
Hanyatt dől, neki a dézsa peremének és húzza magával Dayaneert is. Balja nem enged, szégyentelen módon játszik tovább az érzéki húrokon. Jobbja elengedi az állat, s helyette az oly nagyon imádott kebleket cirógatja. Csak hallgatni akarja a sóhajait, elmerülni a drága test kéjsóvár moccanásaiban, míg nagyokat szusszanva megadja magát neki ez a feslett kis pillangó. Mindennél jobban vágyja azt a néhány pillanatnyi békét a mellkasának dőlő lánnyal.*
- Ideje lenne felmenni *súgja aztán. Ha kell, megnoszogatja kicsit a wegtorenit, hogy mielőbb kiszállhasson a fürdőből. Törölközik és odavet egy fürdőlepedőt Dayának is. Az öltözködéssel nem bajlódik a szükségesnél többet. Épp csak annyit vesz fel, amennyit muszáj, a többi holmiját pedig a hóna alá csapja.*
- Csak utánad *mondja. Előretessékeli Dayaneert, hogy mutassa az utat a szobájához, aztán mikor beértek, Nolen ráfordítja a kulcsot és ki is veszi a zárból. Eljátssza a trükköt, amivel gyakran vágott fel anno a lány előtt. A markába rejti a kulcsot, aztán kinyitva felmutatja az immáron üres tenyerét. Istentelenül sokat gyakorolta siheder korában, de minden alkalommal, amikor meglátja Daya arcán a reakciót, tudja, hogy megérte. Tudja, mennyire bosszantja a wegtorenit, hogy nem tud rájönni a csalás nyitjára.*
- Ugye nem bánod, ha velem kell aludnod, drága? *kérdi, mintha hagyott volna bármi más választást.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Érzi, ahogy felé nyújtózik az a csók, és istenek, annyira vágyja megadni magát a kísértésnek! Dayaneer puha ajkai, a nyár íze, az élet íze a melegükben. Nagyon jól ismeri édes mákonyát. A markában van a lány, hisz nála az írás; és a lehető legarcpirítóbb módon tartja épp fogva, mégis, mintha a Velasco'rra lenne csapdában. Hát miféle boszorkányság ez?!
Meg kell emberelnie magát, hogy ne suttogja el minden sikamlós részletét a terveinek, melyek egyre sürgetőbben fogalmazódnak meg a wegtorenivel kapcsolatban a fejében. Szavak nélkül is beszédes a forró lélegzet, ami végigcirógatja a lány nyakát. Merthogy Nolen nem enged az ajkak csábításának. Nem szabad! Nem mintha a kreol nyakacska kevésbé lenne vonzó. Kényszeríti magát, hogy legyen elég az illata, egy-egy apró, csaló érintés az ajkával. Pedig alig bír a gondolattal, hogy semmi nincs köztük, csupán a fürdő langy vize.*
- Kiderül *válaszolja végül talányosan, mint aki még maga se tudja igazán.
Hanyatt dől, neki a dézsa peremének és húzza magával Dayaneert is. Balja nem enged, szégyentelen módon játszik tovább az érzéki húrokon. Jobbja elengedi az állat, s helyette az oly nagyon imádott kebleket cirógatja. Csak hallgatni akarja a sóhajait, elmerülni a drága test kéjsóvár moccanásaiban, míg nagyokat szusszanva megadja magát neki ez a feslett kis pillangó. Mindennél jobban vágyja azt a néhány pillanatnyi békét a mellkasának dőlő lánnyal.*
- Ideje lenne felmenni *súgja aztán. Ha kell, megnoszogatja kicsit a wegtorenit, hogy mielőbb kiszállhasson a fürdőből. Törölközik és odavet egy fürdőlepedőt Dayának is. Az öltözködéssel nem bajlódik a szükségesnél többet. Épp csak annyit vesz fel, amennyit muszáj, a többi holmiját pedig a hóna alá csapja.*
- Csak utánad *mondja. Előretessékeli Dayaneert, hogy mutassa az utat a szobájához, aztán mikor beértek, Nolen ráfordítja a kulcsot és ki is veszi a zárból. Eljátssza a trükköt, amivel gyakran vágott fel anno a lány előtt. A markába rejti a kulcsot, aztán kinyitva felmutatja az immáron üres tenyerét. Istentelenül sokat gyakorolta siheder korában, de minden alkalommal, amikor meglátja Daya arcán a reakciót, tudja, hogy megérte. Tudja, mennyire bosszantja a wegtorenit, hogy nem tud rájönni a csalás nyitjára.*
- Ugye nem bánod, ha velem kell aludnod, drága? *kérdi, mintha hagyott volna bármi más választást.*
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-27 20:30:41
Üzenet elküldve: 2022-04-27 20:30:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Alesian kacérkodik a nővel, ahogy a nő is vele, de az erszény, na az nem dudorodik éppen. Még néhány kacér simogatás után sem fog, mint mondjuk egy nadrág.*
- Az a baj, hogy belegondoltam.* Pukkadozik a nevetéstől. Az orgyilkosos résznél meg kellően hüledezik. Ez a sok nevetés jót tett a hangulatnak, na meg a zene utáni vágyakozás, de előtte még legurul egy kör, főleg, hogy immáron az öcskös nem ül közvetlen mellette.*
- Szinte perzsel a tüzed már most is.* Súgja vissza miközben rákacsint. Zenére vágynak a kormosok, amit meg is ad nekik a komédiás. Nem egy mulatós zenekar, de pont elég jó egy piás bandának. Meglepő módon elég sokan csatlakoznak, de a hangsúly a táncoló fekete popón van.*
~ Hú, de bele harapnék abba a kormos seggbe. ~* Észrevétlenül harapó mozdulatot tesz, de nem áll le az énekléssel, meg a tánccal. Lillyssen viszont nem tud túltenni, mert az kizárt, hogy részegen még szaltókat is csináljon.*
- Jeeee!!!* Üvölti, ahogy még sokan mások is. Ezután újra helyet foglalnak az asztal mellett, de ez a melák máris olyan helyekre nyúlkál, ahová a tündér is nyúlkálna, csak éppen az ellenkezője miatt.*
~ Hülye állat! ~* Rándul meg az arca.*
- Egészség!* Mondja ő is, de hangja már arról árulkodik, hogy már kezd sok lenni az ital. Merészen a lányra pillant, majd végig simít a combján, de úgy, hogy a nagydarab lehetőleg ne láthassa.*
- Te aztán sok meglepetést tartogatsz. Tipikusan olyan nőnek látszol, mint aki tudja is, hogy mit akar.* Azon jár az agya, hogy tudná eltüntetni azt a melákot. Egy ötlet eszébe is ötlik.*
- Te aztán jól bírod az italt öregem. Nálam biztosan jobban. Ismertem valakit, aki még nagyon jól bírta az italt. Ő olyat is megcsinált, hogy húzóra fél üveg töményet is lenyomott, de még csak a szeme se rebbent meg.* Azt nem teszi hozzá, hogy egy benga óriás volt. Bele csempészte a kihívást, amire talán ráharap a férfi. Ha lenyomna annyi italt, akkor az este folyamán már nem lenne rá gondja. Akkor már csak talpon kéne maradnia.*
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Alesian kacérkodik a nővel, ahogy a nő is vele, de az erszény, na az nem dudorodik éppen. Még néhány kacér simogatás után sem fog, mint mondjuk egy nadrág.*
- Az a baj, hogy belegondoltam.* Pukkadozik a nevetéstől. Az orgyilkosos résznél meg kellően hüledezik. Ez a sok nevetés jót tett a hangulatnak, na meg a zene utáni vágyakozás, de előtte még legurul egy kör, főleg, hogy immáron az öcskös nem ül közvetlen mellette.*
- Szinte perzsel a tüzed már most is.* Súgja vissza miközben rákacsint. Zenére vágynak a kormosok, amit meg is ad nekik a komédiás. Nem egy mulatós zenekar, de pont elég jó egy piás bandának. Meglepő módon elég sokan csatlakoznak, de a hangsúly a táncoló fekete popón van.*
~ Hú, de bele harapnék abba a kormos seggbe. ~* Észrevétlenül harapó mozdulatot tesz, de nem áll le az énekléssel, meg a tánccal. Lillyssen viszont nem tud túltenni, mert az kizárt, hogy részegen még szaltókat is csináljon.*
- Jeeee!!!* Üvölti, ahogy még sokan mások is. Ezután újra helyet foglalnak az asztal mellett, de ez a melák máris olyan helyekre nyúlkál, ahová a tündér is nyúlkálna, csak éppen az ellenkezője miatt.*
~ Hülye állat! ~* Rándul meg az arca.*
- Egészség!* Mondja ő is, de hangja már arról árulkodik, hogy már kezd sok lenni az ital. Merészen a lányra pillant, majd végig simít a combján, de úgy, hogy a nagydarab lehetőleg ne láthassa.*
- Te aztán sok meglepetést tartogatsz. Tipikusan olyan nőnek látszol, mint aki tudja is, hogy mit akar.* Azon jár az agya, hogy tudná eltüntetni azt a melákot. Egy ötlet eszébe is ötlik.*
- Te aztán jól bírod az italt öregem. Nálam biztosan jobban. Ismertem valakit, aki még nagyon jól bírta az italt. Ő olyat is megcsinált, hogy húzóra fél üveg töményet is lenyomott, de még csak a szeme se rebbent meg.* Azt nem teszi hozzá, hogy egy benga óriás volt. Bele csempészte a kihívást, amire talán ráharap a férfi. Ha lenyomna annyi italt, akkor az este folyamán már nem lenne rá gondja. Akkor már csak talpon kéne maradnia.*
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-26 20:57:09
Üzenet elküldve: 2022-04-26 20:57:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavyth//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Tényleg van ilyen játék?
*Pislog is párat bugyután, majd inkább tovább is halad maga mögött hagyva a témát. De igazából izgalmasan hangzik, szóval nem temeti el magában örökre. Lehet, hogy erről alaposabban ki kell faggatnia a férfit.*
- Ki beszélt itt arról, hogy harcolj a futóhomokkal?
*Billenti félre a fejét apró mosollyal, majd inkább legyint is egyet a dologra. Valószínűleg a csalódás olyan mély pesszimizmusba taszította Tavythot, hogy fölösleges is lenne most magyaráznia, hogy szerinte nincs igaza. De azért nem adja fel teljesen, csak egy kicsit halasztja.*
- Nem vagyok én romlott.
*Emeli színpadias védekezésre a kezeit. De azért az ajkán ott játszadozik a komisz mosoly.*
- Lelőtted a poént. A politikát holnapra akartam hagyni.
*Sóhajt is fel oly csalódottsággal, hogy egy pillanatra még maga is elhiszi, hogy tényleg bántja a dolog.*
- De, ha ennyire zavar, akkor osszuk fel a munkát. Én iszom, te pedig politizálj.
*Innentől már vigyorogva döfi is azt a képzeletbeli tőrt. Amúgy is élvezi ezt a kis piszkálódást. A nevetése úgyis jobban meghozza a kedvét a komolytalanságra. Széles mosoly terül el az arcán, ahogy a védelmi beszéde úgy néz ki, hogy a férfinak is tetszik. Legalábbis az eleje, ugyanis a vége felé már nem tűnik túl őszintének a mosolya. Sőt Tavyth szavait igencsak akadékoskodásnak veszi, ami azért az ő önbecsülését is sérti egy cseppet. Így a széles mosoly hamar el is tűnik az arcáról, hogy helyébe a megilletődött szemöldökfelcsúszás lépjen. Minden vélt és valós istenre megesküszik, hogy ő nem akart rosszat. Nem szánta teljes mértékben pátyolgatásnak, de valóban nagyon kedveli a férfit és dühíti, ha mások piszkálni próbálják. De úgy néz ki, hogy ez már egy olyan határ Tavyth számára, amit nem illik átlépnie a lánynak. Igazából a helyzeten nem sokat javít az sem, hogy helyesbít a félvér. Megkomolyodott arccal pillant el egy pillanatra, majd érdektelenül vonja meg a vállait. Noha nem tárja annyira a nagyérdemű elé, de egy kicsit elképzelhető, hogy megsértődött. Talán érti a férfi nézőpontját, de valahogy annyira mégsem. Ennek ellenére igyekszik nem beletaposni újból az önérzetébe. Tiszteletben tartja, hogy nem akar esetlennek tűnni, mindazonáltal, hogy a lány egy percig sem gondolta annak. Csak sajnos Mese vérmérséklete nem igazán alkalmas arra, hogy az érzelmein uralkodni tudjon. Ha örül, akkor nagyon örül, viszont ha bosszús azt sem tudja rejtegetni.*
- Mindegy. Úgy néz ki, hogy ami Wegtorenben volt, az ott is maradt.
*Jegyzi meg kurtán továbbra is kerülve Tavyth pillantását. Inkább a fürdőbe indul, mert továbbra is pihenni szeretne. A jókedvet is igyekszik magára erőltetni, de most kell neki pár pillanat, hogy egy kicsit megenyhüljön. Először az ő teste is kezdett lázba jönni a gondolatra, hogy meztelenül bújhat oda régi barátjáéhoz, de most ez is egy kicsit háttérbe szorul. A bűntudat, a büszkesége és a hirtelen bosszúság gyorsan elterelte a figyelmét.
Egy pillanatra megkönnyebbülés járja át, ahogy megérzi az illatos levegőt, de a férfi ajánlata hamar visszarántja a valóságba.*
- Ugyan olyan nagy lány vagyok, mint amennyire te nagy fiú. Én is boldogulok segítség nélkül.
*Morran fel halkan, s talán egy kissé ingerültebben a kelleténél. Már nem tudja magában tartani neheztelését. Nem mese, hogy Mese megsértődött. A női lélek bonyolult, időnként talán meggondolatlan, aki pedig ilyen habitussal rendelkezik, mint a lány az igencsak nehéz eset.
Tüntetőlegesen hátat is fordít, majd nekiáll magát kihámozni az elnyűtt vászon anyagokból. Nem tart sokáig a művelet, mivel nem kell sok darabbal megküzdenie. Rövid tincseit kissé átborzolja, majd minden szemérmesség nélkül fordul Tavyth felé. Sosem volt egy szégyenlős alkat. A szolgák között pedig amúgy is megszokta a meztelenséget. Persze az élhető értelemben. Ugyanis nem egy hodály volt, ahol élt a társaival. Férfiak és nők együtt. Nem igazán volt alkalmuk élni a magánszféra lehetőségével. Így most az sem hatja meg különösebben, hogy a férfi és más városlakók között kell csupaszon mutatkoznia.*
- Ha kész vagy majd gyere.
*Dünnyögi kissé talán enyhültebben, de még mindig nem az igazi a hangulata. Talán épp a fáradtság tehet arról, hogy kicsit nehezebben viseli most a számára annyira nem tetsző dolgokat. Így a ruháit összepakolva a táskájába, azt félre rakva indul meg az üveg felé. Azt felkapva és a poharakat is kézbe véve ered meg könnyed léptekkel a folyosón. Nagy medencéhez nincs sok kedve, elég volt neki a tömeg mára. Így igyekszik valami eldugottabb helyet keresni, ahol reményei szerint kettesben lehetnek. Ha Tavyth hamar csatlakozik hozzá, akkor sem várja meg. Egyedül már csak akkor fékezi le a lépteit, amikor egy üres kádas szobát talál. Újból mosolyra húzza ajkait egy elégedett szusszanással.*
- Meg is vagy.
*Ezzel pedig be is lép a félhomályos szobába. Az üveget és poharakat lepakolja a kád mellé, majd annak szélére könyökölve nyúl a vízbe.*
- Tökéletes. Remélem neked is megteszi.
*Sandít hátra a válla fölött. Ahogy a béke kezdi kicsit átjárni azért most már szentel pár pillanatnyi időt arra, hogy alaposabban szemügyre vegye a meztelen férfit. Viszont annyira még mindig tüntet magában, hogy az arcáról lehetetlenség leolvasni azt, hogy tetszik e az amit lát, avagy sem.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Tényleg van ilyen játék?
*Pislog is párat bugyután, majd inkább tovább is halad maga mögött hagyva a témát. De igazából izgalmasan hangzik, szóval nem temeti el magában örökre. Lehet, hogy erről alaposabban ki kell faggatnia a férfit.*
- Ki beszélt itt arról, hogy harcolj a futóhomokkal?
*Billenti félre a fejét apró mosollyal, majd inkább legyint is egyet a dologra. Valószínűleg a csalódás olyan mély pesszimizmusba taszította Tavythot, hogy fölösleges is lenne most magyaráznia, hogy szerinte nincs igaza. De azért nem adja fel teljesen, csak egy kicsit halasztja.*
- Nem vagyok én romlott.
*Emeli színpadias védekezésre a kezeit. De azért az ajkán ott játszadozik a komisz mosoly.*
- Lelőtted a poént. A politikát holnapra akartam hagyni.
*Sóhajt is fel oly csalódottsággal, hogy egy pillanatra még maga is elhiszi, hogy tényleg bántja a dolog.*
- De, ha ennyire zavar, akkor osszuk fel a munkát. Én iszom, te pedig politizálj.
*Innentől már vigyorogva döfi is azt a képzeletbeli tőrt. Amúgy is élvezi ezt a kis piszkálódást. A nevetése úgyis jobban meghozza a kedvét a komolytalanságra. Széles mosoly terül el az arcán, ahogy a védelmi beszéde úgy néz ki, hogy a férfinak is tetszik. Legalábbis az eleje, ugyanis a vége felé már nem tűnik túl őszintének a mosolya. Sőt Tavyth szavait igencsak akadékoskodásnak veszi, ami azért az ő önbecsülését is sérti egy cseppet. Így a széles mosoly hamar el is tűnik az arcáról, hogy helyébe a megilletődött szemöldökfelcsúszás lépjen. Minden vélt és valós istenre megesküszik, hogy ő nem akart rosszat. Nem szánta teljes mértékben pátyolgatásnak, de valóban nagyon kedveli a férfit és dühíti, ha mások piszkálni próbálják. De úgy néz ki, hogy ez már egy olyan határ Tavyth számára, amit nem illik átlépnie a lánynak. Igazából a helyzeten nem sokat javít az sem, hogy helyesbít a félvér. Megkomolyodott arccal pillant el egy pillanatra, majd érdektelenül vonja meg a vállait. Noha nem tárja annyira a nagyérdemű elé, de egy kicsit elképzelhető, hogy megsértődött. Talán érti a férfi nézőpontját, de valahogy annyira mégsem. Ennek ellenére igyekszik nem beletaposni újból az önérzetébe. Tiszteletben tartja, hogy nem akar esetlennek tűnni, mindazonáltal, hogy a lány egy percig sem gondolta annak. Csak sajnos Mese vérmérséklete nem igazán alkalmas arra, hogy az érzelmein uralkodni tudjon. Ha örül, akkor nagyon örül, viszont ha bosszús azt sem tudja rejtegetni.*
- Mindegy. Úgy néz ki, hogy ami Wegtorenben volt, az ott is maradt.
*Jegyzi meg kurtán továbbra is kerülve Tavyth pillantását. Inkább a fürdőbe indul, mert továbbra is pihenni szeretne. A jókedvet is igyekszik magára erőltetni, de most kell neki pár pillanat, hogy egy kicsit megenyhüljön. Először az ő teste is kezdett lázba jönni a gondolatra, hogy meztelenül bújhat oda régi barátjáéhoz, de most ez is egy kicsit háttérbe szorul. A bűntudat, a büszkesége és a hirtelen bosszúság gyorsan elterelte a figyelmét.
Egy pillanatra megkönnyebbülés járja át, ahogy megérzi az illatos levegőt, de a férfi ajánlata hamar visszarántja a valóságba.*
- Ugyan olyan nagy lány vagyok, mint amennyire te nagy fiú. Én is boldogulok segítség nélkül.
*Morran fel halkan, s talán egy kissé ingerültebben a kelleténél. Már nem tudja magában tartani neheztelését. Nem mese, hogy Mese megsértődött. A női lélek bonyolult, időnként talán meggondolatlan, aki pedig ilyen habitussal rendelkezik, mint a lány az igencsak nehéz eset.
Tüntetőlegesen hátat is fordít, majd nekiáll magát kihámozni az elnyűtt vászon anyagokból. Nem tart sokáig a művelet, mivel nem kell sok darabbal megküzdenie. Rövid tincseit kissé átborzolja, majd minden szemérmesség nélkül fordul Tavyth felé. Sosem volt egy szégyenlős alkat. A szolgák között pedig amúgy is megszokta a meztelenséget. Persze az élhető értelemben. Ugyanis nem egy hodály volt, ahol élt a társaival. Férfiak és nők együtt. Nem igazán volt alkalmuk élni a magánszféra lehetőségével. Így most az sem hatja meg különösebben, hogy a férfi és más városlakók között kell csupaszon mutatkoznia.*
- Ha kész vagy majd gyere.
*Dünnyögi kissé talán enyhültebben, de még mindig nem az igazi a hangulata. Talán épp a fáradtság tehet arról, hogy kicsit nehezebben viseli most a számára annyira nem tetsző dolgokat. Így a ruháit összepakolva a táskájába, azt félre rakva indul meg az üveg felé. Azt felkapva és a poharakat is kézbe véve ered meg könnyed léptekkel a folyosón. Nagy medencéhez nincs sok kedve, elég volt neki a tömeg mára. Így igyekszik valami eldugottabb helyet keresni, ahol reményei szerint kettesben lehetnek. Ha Tavyth hamar csatlakozik hozzá, akkor sem várja meg. Egyedül már csak akkor fékezi le a lépteit, amikor egy üres kádas szobát talál. Újból mosolyra húzza ajkait egy elégedett szusszanással.*
- Meg is vagy.
*Ezzel pedig be is lép a félhomályos szobába. Az üveget és poharakat lepakolja a kád mellé, majd annak szélére könyökölve nyúl a vízbe.*
- Tökéletes. Remélem neked is megteszi.
*Sandít hátra a válla fölött. Ahogy a béke kezdi kicsit átjárni azért most már szentel pár pillanatnyi időt arra, hogy alaposabban szemügyre vegye a meztelen férfit. Viszont annyira még mindig tüntet magában, hogy az arcáról lehetetlenség leolvasni azt, hogy tetszik e az amit lát, avagy sem.*
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-26 19:18:26
Üzenet elküldve: 2022-04-26 19:18:26
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesedahy//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Igen igen, ismerek néhány nagyon jó kártyajátékot. Csak néhány lap kell hozzá, meg néhány ruhadarab, a levehető fajtából és máris kész a szórakozás. Egyébként, azt ugye tudod, hogy ha futóhomokkal harcolsz, akkor az csak gyorsabban elnyel?
*Kérdezi mosolyogva. Ugyan nem biztos benne, hogy így van, de egyszer ezt hallotta egy öreg tengerésztől. Bár tőle azt is megtudta, hogy az Arany hegyen félfejű rózsaszín sárkányok élnek, szóval az információ nem a legbiztosabb forrásból származik. *
-Még hogy a rózsaszín félfejű sárkányok. Minden hülye tudja, hogy azok zöldek.
*Morogja maga elé. A lány következő kérdésére színpadiasan a fejéhez kap, miközben úgy tesz, mintha menten elalélna. *
-Az istenekre, pedig azt hittem, hogy megejtünk egy kellemes beszélgetést az Artheniori politikai helyzetről, miközben elszürcsölünk néhányat a fogadó messze földön híres teáiból. ~Árulnak itt egyáltalán teát? ~Közben te végig egész másra gondoltál. Hát mégis miféle romlott nőszeméllyel volt kegyes a sors összefújni engem? Borzalom.
~Jól van selyem fiú vegyél vissza, kezd egy kicsit sok lenni. ~
*Sóhajt a hang a fejében, miközben Tavyth levegőért kapkod. Próbálja a nevetését elnyomni, de egy vidám kis görbület, mégis ott motoszkál a szája szélén. Végül nem bírja tovább és elneveti magát. *
-Szépfiú? Hol? Vagy várunk még valakit?
*Játssza a meglepettet, miközben körbenéz. Egyébként, bár tudja, hogy a lány csak incselkedik vel, mégis jól esik a jelző az önbecsülésének. Nem mostanában mondták ezt neki. Igazából nem sok pozitívot az elmúlt hónapokban. A legtöbbet választott jelző az idióta és a bugris, de a botfülű is fel-fel bukkan a futottak még kategóriában. Szóval egy szó, mint száz jól esik a hiúságának. Az viszont már kevésbé, hogy Mese az egója védelmében hazudik. Nem gyerek ő már, hogy pátyolgatni kelljen. Az előbb jött hirtelen örömöt, gyorsan fel is váltja a bosszúság. *
-Tényleg? Történetesen sokáig vendégeskedtem Wegtorenben, szóval.
*Kezd bele az ellenkezésbe, de a hang a fejében nekifutásból szinte pofán vágja. *
~Állj, állj, állj. Te tényleg ennyire hülye vagy? Vagyis várj, hibás a kérdés. Te tényleg ennyire hülye vagy. Szóval úgy fogom elmagyarázni, hogy a te csökött... vagyis a mi csökött agyunk is megértse. Itt van egy gyönyörű nő, aki úgy látszik, hogy kedvel téged. Az istenek tudják csak, hogy miért, biztos ő sem komplett teljesen, vagy csak bejönnek neki a szerencsétlen barmok. Nah, de a lényeg, hogy kedvel téged és még az italodat is állja. A te esetedben ez körülbelül akkora szerencse, mint két kockával három hatost dobni. Szóval, hacsak nem férfiakra gerjedsz és vagy nem rejtegetsz döglött kígyót, akarom mondani gilisztát a nadrágodban, akkor rohadt gyorsan állíts a hozzáállásodon. ~
*Fortyog a fejében a hang. Ami igazán dühítő, hogy ma már másodjára kell neki igazat adnia. Itt hőzöng, hogy ne kezeljék gyerekként, erre úgy viselkedik, mint egy durcás kisfiú. *
-Nem is értem, hogy felejthettem el, ezt a remek szokást. Komolyan ezek a barbár népek errefelé is felvehetnének néhányat ezek közül.
*Fejezi be kissé esetlenül a mondatot, miközben kiskutya szemekkel, vagy Tavyth esetében, csak szemmel néz a lányra. *
-Bár azt a veszélyes játékot szívesen kipróbálnám.
*Teszi még hozzá, miközben magához veszi az üveg bort és elindul a fürdő felé. *
~Állj... fürdő? ~
-Mi... he... hogy... he?
*Keresi a szavakat, miközben érzi, hogy a vér lassan elkezd távozni a fejéből a fontosabb testrészei irányába. *
-Hááá... bent vagyunk.
*Kiált fel félhangosan, mikor a lány már az ajtó mögött jár és csak reméli, hogy nem hallja. Bár ha i8gen, Tavyth kedvét, most az sem tudná szegni. A fogadó népei, néhány gyilkos tekintetett lövelnek felé, de ő csak mesterkélten meglendíti feléjük a középső ujját, majd elindul nagysietve a lány után. A fürdőbe érve, őt nem környékezi meg annyira a fürdés öröme, semmint Mese meztelen testének a gondolata, de azért hazudna, ha azt mondaná, hogy nem fog jól esni neki a meleg víz. A bort leteszi a két pohár mellé, majd a lány felé fordul. *
-Ha gondolod segítek levetkőzni. Olyan fáradtnak tűnsz ne fáradj vele.
*Mondja, miközben ő már szorgosan hámozza le magáról a ruha rétegeket. Ha egy külső szemlélő látná, azt gondolhatná, hogy még szűz a srác, pedig csak annyi a történet, hogy mióta eljött Wegtorenből, azóta cipeli a csomagját, ami az idő múlásával csak egyre nehezebb lett. Komolyan, néha azon gondolkozott, hogy mi van, ha visszanő a szűzhártyája, még ha férfiaknak nincs is. A hang a fejében ilyenkor csak néma sikoly kíséretében karmolta az arcát. *
A hozzászólás írója (Tavyth Fylathas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.26 19:33:45
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Igen igen, ismerek néhány nagyon jó kártyajátékot. Csak néhány lap kell hozzá, meg néhány ruhadarab, a levehető fajtából és máris kész a szórakozás. Egyébként, azt ugye tudod, hogy ha futóhomokkal harcolsz, akkor az csak gyorsabban elnyel?
*Kérdezi mosolyogva. Ugyan nem biztos benne, hogy így van, de egyszer ezt hallotta egy öreg tengerésztől. Bár tőle azt is megtudta, hogy az Arany hegyen félfejű rózsaszín sárkányok élnek, szóval az információ nem a legbiztosabb forrásból származik. *
-Még hogy a rózsaszín félfejű sárkányok. Minden hülye tudja, hogy azok zöldek.
*Morogja maga elé. A lány következő kérdésére színpadiasan a fejéhez kap, miközben úgy tesz, mintha menten elalélna. *
-Az istenekre, pedig azt hittem, hogy megejtünk egy kellemes beszélgetést az Artheniori politikai helyzetről, miközben elszürcsölünk néhányat a fogadó messze földön híres teáiból. ~Árulnak itt egyáltalán teát? ~Közben te végig egész másra gondoltál. Hát mégis miféle romlott nőszeméllyel volt kegyes a sors összefújni engem? Borzalom.
~Jól van selyem fiú vegyél vissza, kezd egy kicsit sok lenni. ~
*Sóhajt a hang a fejében, miközben Tavyth levegőért kapkod. Próbálja a nevetését elnyomni, de egy vidám kis görbület, mégis ott motoszkál a szája szélén. Végül nem bírja tovább és elneveti magát. *
-Szépfiú? Hol? Vagy várunk még valakit?
*Játssza a meglepettet, miközben körbenéz. Egyébként, bár tudja, hogy a lány csak incselkedik vel, mégis jól esik a jelző az önbecsülésének. Nem mostanában mondták ezt neki. Igazából nem sok pozitívot az elmúlt hónapokban. A legtöbbet választott jelző az idióta és a bugris, de a botfülű is fel-fel bukkan a futottak még kategóriában. Szóval egy szó, mint száz jól esik a hiúságának. Az viszont már kevésbé, hogy Mese az egója védelmében hazudik. Nem gyerek ő már, hogy pátyolgatni kelljen. Az előbb jött hirtelen örömöt, gyorsan fel is váltja a bosszúság. *
-Tényleg? Történetesen sokáig vendégeskedtem Wegtorenben, szóval.
*Kezd bele az ellenkezésbe, de a hang a fejében nekifutásból szinte pofán vágja. *
~Állj, állj, állj. Te tényleg ennyire hülye vagy? Vagyis várj, hibás a kérdés. Te tényleg ennyire hülye vagy. Szóval úgy fogom elmagyarázni, hogy a te csökött... vagyis a mi csökött agyunk is megértse. Itt van egy gyönyörű nő, aki úgy látszik, hogy kedvel téged. Az istenek tudják csak, hogy miért, biztos ő sem komplett teljesen, vagy csak bejönnek neki a szerencsétlen barmok. Nah, de a lényeg, hogy kedvel téged és még az italodat is állja. A te esetedben ez körülbelül akkora szerencse, mint két kockával három hatost dobni. Szóval, hacsak nem férfiakra gerjedsz és vagy nem rejtegetsz döglött kígyót, akarom mondani gilisztát a nadrágodban, akkor rohadt gyorsan állíts a hozzáállásodon. ~
*Fortyog a fejében a hang. Ami igazán dühítő, hogy ma már másodjára kell neki igazat adnia. Itt hőzöng, hogy ne kezeljék gyerekként, erre úgy viselkedik, mint egy durcás kisfiú. *
-Nem is értem, hogy felejthettem el, ezt a remek szokást. Komolyan ezek a barbár népek errefelé is felvehetnének néhányat ezek közül.
*Fejezi be kissé esetlenül a mondatot, miközben kiskutya szemekkel, vagy Tavyth esetében, csak szemmel néz a lányra. *
-Bár azt a veszélyes játékot szívesen kipróbálnám.
*Teszi még hozzá, miközben magához veszi az üveg bort és elindul a fürdő felé. *
~Állj... fürdő? ~
-Mi... he... hogy... he?
*Keresi a szavakat, miközben érzi, hogy a vér lassan elkezd távozni a fejéből a fontosabb testrészei irányába. *
-Hááá... bent vagyunk.
*Kiált fel félhangosan, mikor a lány már az ajtó mögött jár és csak reméli, hogy nem hallja. Bár ha i8gen, Tavyth kedvét, most az sem tudná szegni. A fogadó népei, néhány gyilkos tekintetett lövelnek felé, de ő csak mesterkélten meglendíti feléjük a középső ujját, majd elindul nagysietve a lány után. A fürdőbe érve, őt nem környékezi meg annyira a fürdés öröme, semmint Mese meztelen testének a gondolata, de azért hazudna, ha azt mondaná, hogy nem fog jól esni neki a meleg víz. A bort leteszi a két pohár mellé, majd a lány felé fordul. *
-Ha gondolod segítek levetkőzni. Olyan fáradtnak tűnsz ne fáradj vele.
*Mondja, miközben ő már szorgosan hámozza le magáról a ruha rétegeket. Ha egy külső szemlélő látná, azt gondolhatná, hogy még szűz a srác, pedig csak annyi a történet, hogy mióta eljött Wegtorenből, azóta cipeli a csomagját, ami az idő múlásával csak egyre nehezebb lett. Komolyan, néha azon gondolkozott, hogy mi van, ha visszanő a szűzhártyája, még ha férfiaknak nincs is. A hang a fejében ilyenkor csak néma sikoly kíséretében karmolta az arcát. *
A hozzászólás írója (Tavyth Fylathas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.26 19:33:45
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-26 08:17:30
Üzenet elküldve: 2022-04-26 08:17:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
* Kisebb-nagyobb vágásokból és pofonokból neki is kijutott, pedig megesküszik rá, sosem kereste a bajt. Legalábbis szándékosan. Ami a túlfejlett igazságérzetét illeti, annak természetesen semmi köze a dolgokhoz. *
- Sebnyalogatós odú? Nem is rossz gondolat. Bár ha egyedül laksz ott, és véletlenül nagyobb lenne a pofon és vágás, mint amivel elboldogulsz és megförmedsz… hát, akkor egy darabig nem találnak rád.
* Csintalan mosollyal vezeti végig a morbid fantáziálgatását. *
- Én sem kedvelem annyira a puccos helyeket. Kevésbé tud az ember elbújni egy sarokban és ha, uram bocsá', még sáros is a csizmád, ne is számíts kedves szavakra.
* Le is pillant az említett lábbelire, amin csakugyan ott díszeleg egy kis föld. *
- Azt mondjuk megnézném, hogy állna rajtad egy csipkeruha. * Direkt érti félre az elhangzottakat, de élvezi a vidám évődést. Mindig is ezt kedvelte a férfitársaságokban, ezeket a mindent átitató heccelős szövegeket. Csinálja ezt öreg és fiatal egyformán, mintha nem bírnák megállni, hogy egy nőt ne ugrassanak finom célzásokkal. *
- Akkor nem játszol ügyesen. ~ Vagy nem bírja jól az alkoholt. ~ Nagyon egyszerű. És egyébként, szerintem borzalmas egy játék. De a célnak megteszi.
* Magyarázat alatt közelebb tolja a székét az asztalhoz és rákönyököl. *
- Kijelentek egy állítást, amit úgy kezdek, hogy én még soha nem csináltam ezt, vagy azt. Ha viszont veled már előfordult az adott állítás, akkor iszol barátocskám. Ha nem volt veled ilyen, akkor szomjas maradsz és én iszok. Sok dolgot megtudhat az ember a másikról. * Fintorog egyet. * Bár vannak páran, akik arra használják ezt a játékot, hogy saját magukról áruljanak el nagyszerű és fantasztikus dolgokat, amikre senki sem kíváncsi, csak hogy egy játék keretében mesélhessenek el magukról sztorikat.
* Unottan megforgatja a szemeit. Megköszörüli a torkát. *
- Szóval akkor, ki kezdi? Igazából érdekesebb ezt többen játszani, de hozott anyagból dolgozunk.
* Kisebb-nagyobb vágásokból és pofonokból neki is kijutott, pedig megesküszik rá, sosem kereste a bajt. Legalábbis szándékosan. Ami a túlfejlett igazságérzetét illeti, annak természetesen semmi köze a dolgokhoz. *
- Sebnyalogatós odú? Nem is rossz gondolat. Bár ha egyedül laksz ott, és véletlenül nagyobb lenne a pofon és vágás, mint amivel elboldogulsz és megförmedsz… hát, akkor egy darabig nem találnak rád.
* Csintalan mosollyal vezeti végig a morbid fantáziálgatását. *
- Én sem kedvelem annyira a puccos helyeket. Kevésbé tud az ember elbújni egy sarokban és ha, uram bocsá', még sáros is a csizmád, ne is számíts kedves szavakra.
* Le is pillant az említett lábbelire, amin csakugyan ott díszeleg egy kis föld. *
- Azt mondjuk megnézném, hogy állna rajtad egy csipkeruha. * Direkt érti félre az elhangzottakat, de élvezi a vidám évődést. Mindig is ezt kedvelte a férfitársaságokban, ezeket a mindent átitató heccelős szövegeket. Csinálja ezt öreg és fiatal egyformán, mintha nem bírnák megállni, hogy egy nőt ne ugrassanak finom célzásokkal. *
- Akkor nem játszol ügyesen. ~ Vagy nem bírja jól az alkoholt. ~ Nagyon egyszerű. És egyébként, szerintem borzalmas egy játék. De a célnak megteszi.
* Magyarázat alatt közelebb tolja a székét az asztalhoz és rákönyököl. *
- Kijelentek egy állítást, amit úgy kezdek, hogy én még soha nem csináltam ezt, vagy azt. Ha viszont veled már előfordult az adott állítás, akkor iszol barátocskám. Ha nem volt veled ilyen, akkor szomjas maradsz és én iszok. Sok dolgot megtudhat az ember a másikról. * Fintorog egyet. * Bár vannak páran, akik arra használják ezt a játékot, hogy saját magukról áruljanak el nagyszerű és fantasztikus dolgokat, amikre senki sem kíváncsi, csak hogy egy játék keretében mesélhessenek el magukról sztorikat.
* Unottan megforgatja a szemeit. Megköszörüli a torkát. *
- Szóval akkor, ki kezdi? Igazából érdekesebb ezt többen játszani, de hozott anyagból dolgozunk.
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-25 20:06:14
Üzenet elküldve: 2022-04-25 20:06:14
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Betérés a fogadóba //
- Áh, dehogy-dehogy! Csak kisebb-nagyobb vágások, pár pofon. Eddig megúsztam, de jobb kedvelem bebiztosítani magam a gázosabb esetekre is. Ezért is kell a ház, no meg a tartalék.
* Annak védelméről is gondoskodni kell némiképp, de mindent a maga idejében. Ezért is kell ezt-azt még elintézni, mielőtt még valami komolyabb kaland után nézne. *
- Igen, a Taverna kicsit másabb, az étel is, no meg az italok. Már ha olyan még, amilyenre emlékszem. Remélem nem lett valami túl puccos hely.
* Kat szaván fogja, s már egész csipke halmokat pakol elé gondolatban, amiket segíthet cipelni. Nem szédül meg tőle, nem, egyáltalán nem. Csak a mosoly lesz szélesebb ajkán. *
- Ó hogyne természetesen. Én és lovam állunk rendelkezésére szép hölgy. Sőt, kimondottan örülnék és még a próbánál is segítenék.
* Meg is hajol ültében, amennyire lehet, hiszen nagyon lovagias és nagyon úriember. Feküdne is a hölgy rendelkezésére. Segítene levenni és felpróbálni a ruhákat, bármilyet. S játék következik, aminek a szabályaira nem igazán emlékszik rá. *
- Rémlik csak egy ilyen játék, de a szabályokat a játék után el is felejtettem.
* Rövidke kis poénja célba talál, mert újdonsült ivócimborája elmosolyodik. Most még jól uralja arcizmait, na de majd talán a következő kör sör után. Hátra dől a székén és várja, mik is pontosan a szabályok, korsó a kézben, sörrel még tele. *
- Áh, dehogy-dehogy! Csak kisebb-nagyobb vágások, pár pofon. Eddig megúsztam, de jobb kedvelem bebiztosítani magam a gázosabb esetekre is. Ezért is kell a ház, no meg a tartalék.
* Annak védelméről is gondoskodni kell némiképp, de mindent a maga idejében. Ezért is kell ezt-azt még elintézni, mielőtt még valami komolyabb kaland után nézne. *
- Igen, a Taverna kicsit másabb, az étel is, no meg az italok. Már ha olyan még, amilyenre emlékszem. Remélem nem lett valami túl puccos hely.
* Kat szaván fogja, s már egész csipke halmokat pakol elé gondolatban, amiket segíthet cipelni. Nem szédül meg tőle, nem, egyáltalán nem. Csak a mosoly lesz szélesebb ajkán. *
- Ó hogyne természetesen. Én és lovam állunk rendelkezésére szép hölgy. Sőt, kimondottan örülnék és még a próbánál is segítenék.
* Meg is hajol ültében, amennyire lehet, hiszen nagyon lovagias és nagyon úriember. Feküdne is a hölgy rendelkezésére. Segítene levenni és felpróbálni a ruhákat, bármilyet. S játék következik, aminek a szabályaira nem igazán emlékszik rá. *
- Rémlik csak egy ilyen játék, de a szabályokat a játék után el is felejtettem.
* Rövidke kis poénja célba talál, mert újdonsült ivócimborája elmosolyodik. Most még jól uralja arcizmait, na de majd talán a következő kör sör után. Hátra dől a székén és várja, mik is pontosan a szabályok, korsó a kézben, sörrel még tele. *
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-25 19:21:39
Üzenet elküldve: 2022-04-25 19:21:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Hangos kacaj zengi be a helységet, Limmen pohara pedig gyorsan örül is utána. Lillyss már újra töltötte a Alesian poharát így csak magának tölti tele, de most kivételesen almaborral. *
- Mondom hát! Bérgyilkos ott futott át!
* A zene és dal talán az ő ötlete volt, de az is lehet, hogy nővére hozta szóba. Az ital furcsa játékot űz a mélységivel, könnyen feledékennyé válik nagyobb mennyiség esetén. Amint elkezdi énekelni kupáját a magasba emelve velük énekel reszelős hangján. *
- A kulacsom kotyogós, kotyogós,
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Ha cifrázom ropogós, ropogós
A kulacsom kotyogós, kotyogós,
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Hej, ha kicifrázom ropogós.
* A fogadó már zeng is a dal hallatán, Limmen pedig csak tölti újra a poharát. *
- Borban az igazság,
* Ebben a pillanatban pattan fel mellé a nővére az asztalra, ami nem annyira nyeri el a tetszését. Gyorsan végig is néz a tömegeken, hogy ha valaki netalántán úgy gondolná, hogy lekapja az asztalról nővérét, akkor tudja kinek húzzon be először. *
- Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze széled,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
* Már nem csak a fogadó zengi a dalt, de Limmen reszelős hangján teljesen belemerül. *
-... Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Rajta, hát! Igyunk! Rajta, hát! Igyuuunk!
* Az utolsó szót hangosan több alkalommal is elzengi, hogy aztán rövideket töltsön neki és Alesiannak. Észre se vette már nővére szaltóját az asztalról. *
- Egészségünkre!
* Emeli nővére után a poharát, hogy aztán azt is lehúzza. *
- Szép kis dalt hoztál össze! * Nővére tekintetét elkapva a ruhája felé nyúl, és ha hagyja akkor össze húzza jobban rajta a ruháját. *
- Te meg öltözz fel jobban nőstény némber!
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Hangos kacaj zengi be a helységet, Limmen pohara pedig gyorsan örül is utána. Lillyss már újra töltötte a Alesian poharát így csak magának tölti tele, de most kivételesen almaborral. *
- Mondom hát! Bérgyilkos ott futott át!
* A zene és dal talán az ő ötlete volt, de az is lehet, hogy nővére hozta szóba. Az ital furcsa játékot űz a mélységivel, könnyen feledékennyé válik nagyobb mennyiség esetén. Amint elkezdi énekelni kupáját a magasba emelve velük énekel reszelős hangján. *
- A kulacsom kotyogós, kotyogós,
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Ha cifrázom ropogós, ropogós
A kulacsom kotyogós, kotyogós,
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Hej, ha kicifrázom ropogós.
* A fogadó már zeng is a dal hallatán, Limmen pedig csak tölti újra a poharát. *
- Borban az igazság,
* Ebben a pillanatban pattan fel mellé a nővére az asztalra, ami nem annyira nyeri el a tetszését. Gyorsan végig is néz a tömegeken, hogy ha valaki netalántán úgy gondolná, hogy lekapja az asztalról nővérét, akkor tudja kinek húzzon be először. *
- Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze széled,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
* Már nem csak a fogadó zengi a dalt, de Limmen reszelős hangján teljesen belemerül. *
-... Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Rajta, hát! Igyunk! Rajta, hát! Igyuuunk!
* Az utolsó szót hangosan több alkalommal is elzengi, hogy aztán rövideket töltsön neki és Alesiannak. Észre se vette már nővére szaltóját az asztalról. *
- Egészségünkre!
* Emeli nővére után a poharát, hogy aztán azt is lehúzza. *
- Szép kis dalt hoztál össze! * Nővére tekintetét elkapva a ruhája felé nyúl, és ha hagyja akkor össze húzza jobban rajta a ruháját. *
- Te meg öltözz fel jobban nőstény némber!
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-25 18:31:59
Üzenet elküldve: 2022-04-25 18:31:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mindenkinek jár //
* Türelmesen hátra dőlve nézi ahogyan a tűz békésen ropog a kandallóban. Az emberek továbbra is tömegével kérik ki az italt, mintha már sötétedne az égen, mégis talán csak dél múlhatott el. Az utóbbi időszakán van mit átgondolnia, terjedelmesek voltak a mindennapok, most is csak szerencséje van, hogy egy kevés időt szentelni tud a templomra és a fürdőházra. Megtehette volna, hogy vissza megy a központba, hogy ott aztán megtisztálkodjon, de amióta a városban tartózkodik még nem volt fürdőben. ~ Egy hatom van ha minden igaz. ~ Elmélkedik továbbra is a ropogó tűz lángjai mellett. Nem sokáig van lehetősége az elmélkedésre, csak a szeme sarkából pillantja meg az érkezőt. A kérdés után egy mosollyal pattan fel a lovag, hogy aztán meghajoljon a szőke hajú jövevény előtt. *
- Természetesen kisasszony, foglaljon csak helyet.
* Invitálja az ismeretlent a tűz mellé, nem lepi meg a jövevény érkezése hisz a kellemes meleg csábító tud lenni. Nem nagyon tapasztal az ember lányon különlegességet, egy szolid fekete ruha, szoknyával. ~ Bizonyára egy város lakó. Ami nem is csoda. ~ Merül el újra a gondolataiba a férfi. Kényelmesen hátra dőlve forgatja egyik kezében a poharát. Tudatát továbbra is a félelmetes bestia a hegyről és Eeyr úrnő körül forgatja. A hangos ricsajra fittyet hányva tekintetét csak a lobogó tűz szépsége köti le. Szárnyas sisakját a láng fénye körül öleli az asztalon, ahogyan a lovagot is a meleg. Az új jövevényre is alkalmanként rá pillant, egyáltalán nem ismerős számára a lány. De ő nem is ismeri a városlakókat annyira mint szeretné. Legalább negyvenezren élnek ebben a városban, elég nehéz lehetne mindenki arcát megjegyezni. *
* Türelmesen hátra dőlve nézi ahogyan a tűz békésen ropog a kandallóban. Az emberek továbbra is tömegével kérik ki az italt, mintha már sötétedne az égen, mégis talán csak dél múlhatott el. Az utóbbi időszakán van mit átgondolnia, terjedelmesek voltak a mindennapok, most is csak szerencséje van, hogy egy kevés időt szentelni tud a templomra és a fürdőházra. Megtehette volna, hogy vissza megy a központba, hogy ott aztán megtisztálkodjon, de amióta a városban tartózkodik még nem volt fürdőben. ~ Egy hatom van ha minden igaz. ~ Elmélkedik továbbra is a ropogó tűz lángjai mellett. Nem sokáig van lehetősége az elmélkedésre, csak a szeme sarkából pillantja meg az érkezőt. A kérdés után egy mosollyal pattan fel a lovag, hogy aztán meghajoljon a szőke hajú jövevény előtt. *
- Természetesen kisasszony, foglaljon csak helyet.
* Invitálja az ismeretlent a tűz mellé, nem lepi meg a jövevény érkezése hisz a kellemes meleg csábító tud lenni. Nem nagyon tapasztal az ember lányon különlegességet, egy szolid fekete ruha, szoknyával. ~ Bizonyára egy város lakó. Ami nem is csoda. ~ Merül el újra a gondolataiba a férfi. Kényelmesen hátra dőlve forgatja egyik kezében a poharát. Tudatát továbbra is a félelmetes bestia a hegyről és Eeyr úrnő körül forgatja. A hangos ricsajra fittyet hányva tekintetét csak a lobogó tűz szépsége köti le. Szárnyas sisakját a láng fénye körül öleli az asztalon, ahogyan a lovagot is a meleg. Az új jövevényre is alkalmanként rá pillant, egyáltalán nem ismerős számára a lány. De ő nem is ismeri a városlakókat annyira mint szeretné. Legalább negyvenezren élnek ebben a városban, elég nehéz lehetne mindenki arcát megjegyezni. *
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-25 10:13:04
Üzenet elküldve: 2022-04-25 10:13:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Mindenkinek jár //
*Ímólati a fogadó felé tart, és közben végig futnak a fejében a nap eddigi eseményei. Végiggondolja a reggeli beszélgetést a barátaival, aztán eszébe jut a piaci vásárlása, úgy érzi, végül is sikerült jól megállapodni, bár az egyik árust nagyon kötekedőnek érezte, de végül vele is sikerült normálisan beszélnie, és az áru is megvan. Most egy kis beszélgetést tervezett az ismerőseivel a fogadóban.
Soha nem szokta előre megbeszélni ha bemegy a fogadóba, de általában nem szokott beszélgetőtárs nélkül maradni. ~ Mindig van itt legalább egy ismerős ~ gondolja.
Be is lép a fogadóba, de hirtelen nem lát senkit, aki ismerős lenne. ~ Ez sem baj ~ gondolja, ~ egy kicsit pihenek itt, aztán hátha találkozok mégis valakivel. ~
Odamegy a pulthoz és kér egy Gyümölcsteát, majd kifizeti az érte járó 5 aranyat.
Általában ezt issza, csak társaságban tér el ettől.
Körülnéz, hogy hova üljön, de nem talál sehol egy szabad asztalt. Az egyik asztalnál viszonylag sok hely van, ott csak egy lovag ül. Gondolja, nem veszthet semmit, és odamegy a lovaghoz.*
- Uram, zavarja, ha ide ülök?
*Kérdezi illemtudóan, közben halványan mosolyog, hogy még kedvesebbnek legyen.*
*Ímólati a fogadó felé tart, és közben végig futnak a fejében a nap eddigi eseményei. Végiggondolja a reggeli beszélgetést a barátaival, aztán eszébe jut a piaci vásárlása, úgy érzi, végül is sikerült jól megállapodni, bár az egyik árust nagyon kötekedőnek érezte, de végül vele is sikerült normálisan beszélnie, és az áru is megvan. Most egy kis beszélgetést tervezett az ismerőseivel a fogadóban.
Soha nem szokta előre megbeszélni ha bemegy a fogadóba, de általában nem szokott beszélgetőtárs nélkül maradni. ~ Mindig van itt legalább egy ismerős ~ gondolja.
Be is lép a fogadóba, de hirtelen nem lát senkit, aki ismerős lenne. ~ Ez sem baj ~ gondolja, ~ egy kicsit pihenek itt, aztán hátha találkozok mégis valakivel. ~
Odamegy a pulthoz és kér egy Gyümölcsteát, majd kifizeti az érte járó 5 aranyat.
Általában ezt issza, csak társaságban tér el ettől.
Körülnéz, hogy hova üljön, de nem talál sehol egy szabad asztalt. Az egyik asztalnál viszonylag sok hely van, ott csak egy lovag ül. Gondolja, nem veszthet semmit, és odamegy a lovaghoz.*
- Uram, zavarja, ha ide ülök?
*Kérdezi illemtudóan, közben halványan mosolyog, hogy még kedvesebbnek legyen.*
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-25 08:21:12
Üzenet elküldve: 2022-04-25 08:21:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba //
- Sebek? Nocsak, ilyen veszélyes életet élsz?
* Ránézésre nem tűnik egy leharcolt fickónak. Sem olyasvalakinek, aki keresi a bajt. De sosem lehet tudni. *
- Szóval egyik fogadóból a másikba? Egész jó tervnek tűnik. * Mosolyog lelkesen. * Igazán kedves tőled, hogy felajánlod lovagias kíséretedet a piacra. Legalább cipelheted a tonnányi csipkés ruhakölteményt, amit mindenképp megszeretnék venni. * Csábosan megrezegteti a szempilláit. Maga elé képzeli a lefestett képet és kis híján kitör belőle a nevetés. Mielőtt elfutná a szemét a röhögés könnye, beleharap a szájába. Összefonja karjait a melle előtt és keresztbe csapja a lábát, hogy egy kis méltósághoz jusson. Végignézi, ahogy a férfi magába dönti az első italt és már bizakodó, ami az iszogatós társaságot illeti. Folytatja a dalt, mivelhogy a szöveg egésze nem jut az eszébe. De sebaj, ezen majd biztosan segít egy kis alkohol. *
- Játsszunk valamit! * A söre után tapogatózik az asztalon. Jobb szereti maga mellett tudni. * Ismered az „Én még soha” című játékot?
* Morganus hirtelenjében olyan rímet csap, hogy gondosan megőrzött méltósága meginogni látszik, de azért összeszedi magát és csak egy rövidke röhögés csúszik ki a száján. *
- Akkor hát. Ivócimbora? Játszunk?
- Sebek? Nocsak, ilyen veszélyes életet élsz?
* Ránézésre nem tűnik egy leharcolt fickónak. Sem olyasvalakinek, aki keresi a bajt. De sosem lehet tudni. *
- Szóval egyik fogadóból a másikba? Egész jó tervnek tűnik. * Mosolyog lelkesen. * Igazán kedves tőled, hogy felajánlod lovagias kíséretedet a piacra. Legalább cipelheted a tonnányi csipkés ruhakölteményt, amit mindenképp megszeretnék venni. * Csábosan megrezegteti a szempilláit. Maga elé képzeli a lefestett képet és kis híján kitör belőle a nevetés. Mielőtt elfutná a szemét a röhögés könnye, beleharap a szájába. Összefonja karjait a melle előtt és keresztbe csapja a lábát, hogy egy kis méltósághoz jusson. Végignézi, ahogy a férfi magába dönti az első italt és már bizakodó, ami az iszogatós társaságot illeti. Folytatja a dalt, mivelhogy a szöveg egésze nem jut az eszébe. De sebaj, ezen majd biztosan segít egy kis alkohol. *
- Játsszunk valamit! * A söre után tapogatózik az asztalon. Jobb szereti maga mellett tudni. * Ismered az „Én még soha” című játékot?
* Morganus hirtelenjében olyan rímet csap, hogy gondosan megőrzött méltósága meginogni látszik, de azért összeszedi magát és csak egy rövidke röhögés csúszik ki a száján. *
- Akkor hát. Ivócimbora? Játszunk?
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 23:46:15
Üzenet elküldve: 2022-04-24 23:46:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Csak mosolyogva hallgatja a férfi szavait. Közben pedig igyekszik magában elképzelni milyen is lehet a kalandorok élete. Bizonyára az ő fejében felsejlő képek távolról sem tükrözik a valót. Erről valószínűleg a gyermekként hallott lovagmesék tehetnek. Azért lelki szemei előtt látja, ahogy a megfáradt hóhajú a tábortűz mellett, a csillagok alatt hajtja álomra a fejét. Nem törődve azzal sem, ha a porban kell feküdnie, fejét esetleg csak egy összegyűrt zubbonyon, táskán vagy valami hasonlón pihentetve. A levegőt betölti a virágok, a szabadság illata, altatódalt pedig a tücskök muzsikálnak. E kép hatására talán ábrándosabb sóhajt hallat, miközben pár pillanatig elréved a semmibe, de ahogy észbe kap és ismét a férfit vizslatja, most egy kicsit idegennek hat a fogadói közegben. Talán kezdi kapisgálni miért is látszott felszabadultabbnak a kinti játékuk alkalmával, mint most itt a négy fal között. De azt is megérti, hogy időnként pihentetőbb lehet még a fogadók túl használt ágya is. Azt el sem tudja már képzelni, hogy mi lehet olyankor vele, ha a semmi közepén éri utol mondjuk a heves esőzés. Még a bőre is libabőrösödik a gondolattól.
Persze ő sem úri kisasszony, aki a selyemhuzatos ágyhoz lenne szokva, de tető az mindig van a feje fölött. Esőben, hóban van menedék, ahogyan most itt a fogadó kályhája mellett is. Ahol annak ellenére szívesebben lézeng, mint odahaza a kopár falak között. Nem hiába lesz olyan vidor, ahogy leadja a rendelést, az pedig csak plusz jó pont, hogy Mordokhai elfogadja a levesre tett javaslatát. Egy ideig követi szemével a leányzót, ki távozóra fogja az asztaluktól, majd pillantása újból a férfin állapodik meg. Ideje a beígért beszélgetésnek, a könnyed szórakozás utáni kívánt komolyságnak.
Először megerősítésnek veszi a férfi kacaját, így nem rest feltenni a kérdéseit sem. Ám ez a magabiztosság csak addig tart, amíg partnere vonásai megkeményednek, szeméből is kiveszik a pajkos tűz. Első körben csak elbizonytalanodik, hogy biztos okos ötlet volt e ilyen bugyuta kérdéssel nyitni, de ahogy a történetet lassan elé tárják már egyenesen vérlázító ostobaságnak gondolja. A szíve pillanatokon belül szorul erősen össze, ahogy a torkában is gyűlik a lenyelhetetlen gombóc. Talán még sosem sajnált senkit ennyire, mint most játszótársát. De ezzel egy férfi önérzetét nehezen nyugtatná meg. Valószínűleg bármit is mondhatna, amúgy sem tudna változtatni semmin. Egyszer régen azt mondták neki a bölcsebbek, hogy mindenkinek van egy démona, akit fájdalomnak hívnak. Enyhíthetnek rajta más segítségével, de legyőzni csak önmaguk tudják. Csak az istenek tudhatják hány hosszú éve őrli a férfit ez az emlék, s mekkora harc volt megküzdeni vele vagy diadalmaskodott e felette egyáltalán. Az biztos, hogy ezt nem bolygatja tovább. Miközben a gomolygó pipafüstöt kezdi követni szemeivel ajka szóra nyílik, de végül csak aprót ráz a fején, s száját összepréselve dől hátra a székén.*
- Nincs véletlen egybeesés, nem történik semmi sem... véletlenül. *Kezd bele halkan és óvatosan. Eddig még talán sosem igyekezett ilyen gondos törődéssel megválogatni a szavait.* Minden történés vagy kaland, kihívás önnön magad megszólítása magad által, hogy megteremthesd és megtapasztalhasd, aki valójában vagy. Ezt is csak úgy hallottam régen. Tudom nem igazán vigasztaló.
*Ereszt meg valami mosolynak gúnyolt szájhúzást, amit csak kínjában erőltet az arcára. Végül inkább ő is a korsóért nyúl, de egyelőre csak a kezében forgatja. Ahogy megemeli felé partnere a sajátját egy kurta biccentéssel felel, pár pillanatig még bámul a habzó nedűbe, végül megadja magát a bódító italnak, s megemelve kortyol nagyobbakat belőle.
Most a lassan előbújó mosolyt sem viszonozza. Hiszen elkövette azt a hibát, hogy balga kérdése miatt egy pillanatra ismét magába tekintett. Amit egy ideje nem gyakorolt már és egyáltalán nem tetszik neki, amit odabent látott. Az igaz, hogy mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb, de a lány kínjai összességében fele annyira sem égetőek, mint csak ez az egy lehet a férfi számára. Ennek ellenére egy része nem bánja, hogy ilyen utat vett a beszélgetésük. Jól esik egy kicsit a hétköznapokból vagy a szórakozásból egy kicsit végre a mélybe mászni. Lelkének azokba a bugyraiba, amibe nem nagyon szeret belátogatni, de időnként muszáj megtekintenie, ha emlékezni akar arra, hogy ki is ő valójában. Ezt pedig úgy néz ki, hogy a legkellemesebben egy szinte még idegennel művelheti.*
- A kalandor lányokkal amúgy is csak a baj van.
*Igyekszik mókával a hangjában megjegyezni, de nem sikerül túl őszintére, ahogy csak félszegen tud elmosolyodni mellé. Jobb is, hogy kiérkezik a leves is, így a sört odébb tolva már a kanalat ragadja a kezébe. Reméli, hogy a Vörös barátjának emlegetése kicsit azért lazít helyzetük hirtelen komolyságán. S ebben a gondolatban most nem kellett csalódnia. Ismét csendes hallgatósággá válik, ahogy végre hallhat a Mordach nevű férfiról. A levest csak kavargatja egy ideig, majd lassan kanalazgat belőle pár falatot. Lassan kiderül, hogy őt nem valószínű, hogy a közeljövőben megismerheti. Pedig igencsak kíváncsi lenne rá, hogy milyenek is lehetnek ketten együtt. Biztos akkor is jókat tudna szórakozni. A kaland részét pedig megtarthatják kettejük barátságának.*
- Egy magad sem vagy semmi fazon, el sem tudom képzelni milyenek lehettek ketten együtt.
*Vigyorodik végül el, ahogy a leves maradékát egyelőre félre tolja. Keze lassan indul ismét a sör felé, de mikor Mordokhai szegezi neki a kérdésáradatot meg is torpan, majd halk sóhajjal hátra dől a székén.*
- Talán azért mert kettőnk közül te vagy a kalandor? *Állítja fel a költőinek szánt kérdést.* Amúgy is a nevem a legszebb és legizgalmasabb bennem.
*Vonogatja meg a szemöldökeit már felszabadult vigyorral. Végre ez már nem erőltetett, hanem tényleg felszabadult és őszinte. Ennek ellenére most rajta a sor, hogy pohárért nyúljon, ami ebben az esetben a pálinkás lesz. Megemeli a férfi felé, majd minden szemérmességet mellőzve le is hajtja. A mesélés előtt még vár pár pillanatot, amíg az ital égetését összeszorított szemekkel leküzdi. Azután a pohárka koppan is az asztallapon, s borostyán szemeit ismét a férfira szegezi.*
- Már fáradt vagy, hogy esti mesét akarsz hallgatni?
*Kuncogja halkan, végül vállait megvonva kezdi kezében forgatni az üres poharat. Nem szívesen kezd bele a múltba, nem szeret emlékezni a veszteségekre, de Mordokhainak sem lehetett könnyű, ennyivel pedig tartozik neki. Talán meg is fog könnyebbülni végre egy kicsit.*
- Akkor szépen sorjában haladva hallgasd meg a fattyú történetét. *Köszörüli meg a torkát, mint a szakavatott mesélők, akik az utcán szokták szórakoztatni a gyerekeket.* Apám zsoldos volt, anyu pedig királykisasszony. Vagy legalábbis középnemesi úri lány, akit kötöttek a szabályok. Elrendezett házasság, bla, bla... *Legyint is az egészre, az arcáról pedig leolvasható, hogy az ilyen kötöttségeket az ő gyomra nem igen tudja befogadni.* Mint a tündérmesékben, az igaz szerelem győzött. A sérült zsoldos és az őt ápoló hercegkisasszony egymásba szerettek, megszöktek, s ha nélkülözésben is, de együtt élhettek egy kis faluban. Művelték a földjüket, s nevelték egy szem gyöööönyörű szép lányukat.
*Húzza is ki magát büszkén és túlzottan nagy vigyorral. Végül az a vigyor mosollyá szelídül, hogy azután ismét eltűnjön, hogy helyet adjon a feje fölé gyűlő viharfelhőknek.*
- Olyan tíz év forma lehettem, amikor a falu két nemesnek csúfolt szörnyetege és annak zsoldos kis bandája egymásnak estek. Tudod olyan férfias farokméregetésre, hogy kié is igazából az a jelentéktelen falucska. Valószínűleg csak kompenzálni akartak pár hiányosságot magukban, magukon, mert más értelme nem igazán volt a dolognak.
*Valószínűleg Mordokhai is érti mit akarhattak kompenzálni, de azért felemeli mind a két kisujját, amivel kardozást utánoz, mintha az említett két nemes a "családi jogarral" vívnák a harcukat. Természetesen itt a rövidke ujj méretére igyekszik a hangsúlyt tenni.*
- Tűz ütött ki a faluban, aminek pontosan negyvenhét áldozata volt. Nők, férfiak, gyerekek, apák és... anyák.
*Préseli össze az ajkait, mint aki sírást készül visszafojtani, de végül szemei szárazak maradnak, ajkai sem remegnek meg, viszont a söröskorsót elég esetlenül kapja fel, aminek hála egy apró sörcsík indul meg a szája szélén le a kölcsön kapott ruhára.*
- Kimosom, ígérem.
*Dörgöli meg az orrát, majd a fejét mélyen lehajtva törölget a sercseppre, de utána az arcáról megindulva csöppen még valami, ami a kézfején koppan, majd onnan csúszik tovább, hogy azt is magába szívja az anyag. Mentségére szóljon, hogy nőből van, aki állítólag érzékenyebb fajta, mint egy kalandor férfi. Így kell egy pár pillanat, hogy rendezze magát. De akkor már, noha még kissé párás szemekkel, de mosollyal az arcán tekint vissza a férfira.*
- Pár évig egy idős asszony vett magához, de nem akarom elhúzni a történetet. Szar volt az a falu, sosem fogadtak el, így amint lehetett leléptem onnan. Egyenesen ide, mert itt azzal bíztattak, hogy Arthenior egy olyan olvasztó tégely, ahol hozzám hasonlóak is megfordulnak. Tolvajkodtam egy ideig, de úgy néz ki, hogy túl jó a szívem hozzá, így most abból élek ami van.
*Pillant le kissé bőrkeményedéses tenyerére.*
- Ha mosni kell mosok, ha takarítani akkor meg azt. Idős néniknek járom a piacot, ha kell megfőzök, megetetem a tyúkokat, ganajozok, kölykökre vigyázok. Szóval amiért aranyat adnak azt megcsinálom. Annyit már összeszedtem, hogy legyen egy kis viskóm a Polgárnegyed szélén. Kicsi, néhol még javításra szorul, de ha akarod kipróbálhatod milyen meghitt.
*Ismét megvonogatja a szemöldökeit, ahogy újból felüti a pajkos viccelődés labdáját. Majd mielőtt a továbbiakba fogna lehajtja a sör maradékát. Amilyen hirtelen csúszott le az italmennyiség olyan gyorsan érkezik is a hatása. A feje kissé megszédül, így az asztalra könyökölve muszáj azt megtartani a tenyereiben.*
- A szívemnek kedves dolgoknak mások valószínűleg az italt és a férfiakat mondanák. Hisz általában iszom és nem tudom. Azt nem mondanám, hogy bemászok minden ágyba, de időnként szeretem, ha van társaságom. De ki nem? Szóval tekintsd magad szerencsésnek, hogy nem vetettem rád a hálóm.
*Bólogat is mielőtt halkan felkacagna.*
- De ők nem ismernek. Mert én szeretek ellátogatni a könyvtárba, olvasni. Szeretem a virágokat, ezt a bugyuta kiskutyát, főzni, sütni, fürdeni a tisztásban, azután pedig kiterülni az illatos fűben, hogy élvezzem a napsütést vagy csak enni egy jót a fogadóban, hogy azután megmártózzam a fürdőházban. Télen hócsatát vívni egy kalandorral vagy beszélgetni vele a fogadóban. Mindent szeretek, ami kiragad a savanyú valóságból. Persze inni is szeretek, ahogyan azt is, ha egy szimpatikus férfi csapja a szelet, de ez csak a jelentéktelenebb része az egésznek.
*Mosolyodik el őszintén, majd visszaegyenesedve lassan a levest is belapátolja. Így már elégedetten dől hátra a székén, hogy meglapogassa a jóllakott hasát.*
- Na most te jössz. Először is te mit szeretsz akkor csinálni, ha épp szünetelteted a hétfejű sárkányra vadászó kalandort? Másodszor pedig mesélhetnél valami olyan emléket, ami inkább szórakoztató, vicces. Amire őszinte örömmel emlékszel vissza. Meg találd ki, hogy van e kedved elmászni a fürdőig vagy inkább jöhet még egy kör pálinka.
*Utószónak ismét megereszt egy kacajt, hogy azután újból elcsendesülve hallgathassa a férfit.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Csak mosolyogva hallgatja a férfi szavait. Közben pedig igyekszik magában elképzelni milyen is lehet a kalandorok élete. Bizonyára az ő fejében felsejlő képek távolról sem tükrözik a valót. Erről valószínűleg a gyermekként hallott lovagmesék tehetnek. Azért lelki szemei előtt látja, ahogy a megfáradt hóhajú a tábortűz mellett, a csillagok alatt hajtja álomra a fejét. Nem törődve azzal sem, ha a porban kell feküdnie, fejét esetleg csak egy összegyűrt zubbonyon, táskán vagy valami hasonlón pihentetve. A levegőt betölti a virágok, a szabadság illata, altatódalt pedig a tücskök muzsikálnak. E kép hatására talán ábrándosabb sóhajt hallat, miközben pár pillanatig elréved a semmibe, de ahogy észbe kap és ismét a férfit vizslatja, most egy kicsit idegennek hat a fogadói közegben. Talán kezdi kapisgálni miért is látszott felszabadultabbnak a kinti játékuk alkalmával, mint most itt a négy fal között. De azt is megérti, hogy időnként pihentetőbb lehet még a fogadók túl használt ágya is. Azt el sem tudja már képzelni, hogy mi lehet olyankor vele, ha a semmi közepén éri utol mondjuk a heves esőzés. Még a bőre is libabőrösödik a gondolattól.
Persze ő sem úri kisasszony, aki a selyemhuzatos ágyhoz lenne szokva, de tető az mindig van a feje fölött. Esőben, hóban van menedék, ahogyan most itt a fogadó kályhája mellett is. Ahol annak ellenére szívesebben lézeng, mint odahaza a kopár falak között. Nem hiába lesz olyan vidor, ahogy leadja a rendelést, az pedig csak plusz jó pont, hogy Mordokhai elfogadja a levesre tett javaslatát. Egy ideig követi szemével a leányzót, ki távozóra fogja az asztaluktól, majd pillantása újból a férfin állapodik meg. Ideje a beígért beszélgetésnek, a könnyed szórakozás utáni kívánt komolyságnak.
Először megerősítésnek veszi a férfi kacaját, így nem rest feltenni a kérdéseit sem. Ám ez a magabiztosság csak addig tart, amíg partnere vonásai megkeményednek, szeméből is kiveszik a pajkos tűz. Első körben csak elbizonytalanodik, hogy biztos okos ötlet volt e ilyen bugyuta kérdéssel nyitni, de ahogy a történetet lassan elé tárják már egyenesen vérlázító ostobaságnak gondolja. A szíve pillanatokon belül szorul erősen össze, ahogy a torkában is gyűlik a lenyelhetetlen gombóc. Talán még sosem sajnált senkit ennyire, mint most játszótársát. De ezzel egy férfi önérzetét nehezen nyugtatná meg. Valószínűleg bármit is mondhatna, amúgy sem tudna változtatni semmin. Egyszer régen azt mondták neki a bölcsebbek, hogy mindenkinek van egy démona, akit fájdalomnak hívnak. Enyhíthetnek rajta más segítségével, de legyőzni csak önmaguk tudják. Csak az istenek tudhatják hány hosszú éve őrli a férfit ez az emlék, s mekkora harc volt megküzdeni vele vagy diadalmaskodott e felette egyáltalán. Az biztos, hogy ezt nem bolygatja tovább. Miközben a gomolygó pipafüstöt kezdi követni szemeivel ajka szóra nyílik, de végül csak aprót ráz a fején, s száját összepréselve dől hátra a székén.*
- Nincs véletlen egybeesés, nem történik semmi sem... véletlenül. *Kezd bele halkan és óvatosan. Eddig még talán sosem igyekezett ilyen gondos törődéssel megválogatni a szavait.* Minden történés vagy kaland, kihívás önnön magad megszólítása magad által, hogy megteremthesd és megtapasztalhasd, aki valójában vagy. Ezt is csak úgy hallottam régen. Tudom nem igazán vigasztaló.
*Ereszt meg valami mosolynak gúnyolt szájhúzást, amit csak kínjában erőltet az arcára. Végül inkább ő is a korsóért nyúl, de egyelőre csak a kezében forgatja. Ahogy megemeli felé partnere a sajátját egy kurta biccentéssel felel, pár pillanatig még bámul a habzó nedűbe, végül megadja magát a bódító italnak, s megemelve kortyol nagyobbakat belőle.
Most a lassan előbújó mosolyt sem viszonozza. Hiszen elkövette azt a hibát, hogy balga kérdése miatt egy pillanatra ismét magába tekintett. Amit egy ideje nem gyakorolt már és egyáltalán nem tetszik neki, amit odabent látott. Az igaz, hogy mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb, de a lány kínjai összességében fele annyira sem égetőek, mint csak ez az egy lehet a férfi számára. Ennek ellenére egy része nem bánja, hogy ilyen utat vett a beszélgetésük. Jól esik egy kicsit a hétköznapokból vagy a szórakozásból egy kicsit végre a mélybe mászni. Lelkének azokba a bugyraiba, amibe nem nagyon szeret belátogatni, de időnként muszáj megtekintenie, ha emlékezni akar arra, hogy ki is ő valójában. Ezt pedig úgy néz ki, hogy a legkellemesebben egy szinte még idegennel művelheti.*
- A kalandor lányokkal amúgy is csak a baj van.
*Igyekszik mókával a hangjában megjegyezni, de nem sikerül túl őszintére, ahogy csak félszegen tud elmosolyodni mellé. Jobb is, hogy kiérkezik a leves is, így a sört odébb tolva már a kanalat ragadja a kezébe. Reméli, hogy a Vörös barátjának emlegetése kicsit azért lazít helyzetük hirtelen komolyságán. S ebben a gondolatban most nem kellett csalódnia. Ismét csendes hallgatósággá válik, ahogy végre hallhat a Mordach nevű férfiról. A levest csak kavargatja egy ideig, majd lassan kanalazgat belőle pár falatot. Lassan kiderül, hogy őt nem valószínű, hogy a közeljövőben megismerheti. Pedig igencsak kíváncsi lenne rá, hogy milyenek is lehetnek ketten együtt. Biztos akkor is jókat tudna szórakozni. A kaland részét pedig megtarthatják kettejük barátságának.*
- Egy magad sem vagy semmi fazon, el sem tudom képzelni milyenek lehettek ketten együtt.
*Vigyorodik végül el, ahogy a leves maradékát egyelőre félre tolja. Keze lassan indul ismét a sör felé, de mikor Mordokhai szegezi neki a kérdésáradatot meg is torpan, majd halk sóhajjal hátra dől a székén.*
- Talán azért mert kettőnk közül te vagy a kalandor? *Állítja fel a költőinek szánt kérdést.* Amúgy is a nevem a legszebb és legizgalmasabb bennem.
*Vonogatja meg a szemöldökeit már felszabadult vigyorral. Végre ez már nem erőltetett, hanem tényleg felszabadult és őszinte. Ennek ellenére most rajta a sor, hogy pohárért nyúljon, ami ebben az esetben a pálinkás lesz. Megemeli a férfi felé, majd minden szemérmességet mellőzve le is hajtja. A mesélés előtt még vár pár pillanatot, amíg az ital égetését összeszorított szemekkel leküzdi. Azután a pohárka koppan is az asztallapon, s borostyán szemeit ismét a férfira szegezi.*
- Már fáradt vagy, hogy esti mesét akarsz hallgatni?
*Kuncogja halkan, végül vállait megvonva kezdi kezében forgatni az üres poharat. Nem szívesen kezd bele a múltba, nem szeret emlékezni a veszteségekre, de Mordokhainak sem lehetett könnyű, ennyivel pedig tartozik neki. Talán meg is fog könnyebbülni végre egy kicsit.*
- Akkor szépen sorjában haladva hallgasd meg a fattyú történetét. *Köszörüli meg a torkát, mint a szakavatott mesélők, akik az utcán szokták szórakoztatni a gyerekeket.* Apám zsoldos volt, anyu pedig királykisasszony. Vagy legalábbis középnemesi úri lány, akit kötöttek a szabályok. Elrendezett házasság, bla, bla... *Legyint is az egészre, az arcáról pedig leolvasható, hogy az ilyen kötöttségeket az ő gyomra nem igen tudja befogadni.* Mint a tündérmesékben, az igaz szerelem győzött. A sérült zsoldos és az őt ápoló hercegkisasszony egymásba szerettek, megszöktek, s ha nélkülözésben is, de együtt élhettek egy kis faluban. Művelték a földjüket, s nevelték egy szem gyöööönyörű szép lányukat.
*Húzza is ki magát büszkén és túlzottan nagy vigyorral. Végül az a vigyor mosollyá szelídül, hogy azután ismét eltűnjön, hogy helyet adjon a feje fölé gyűlő viharfelhőknek.*
- Olyan tíz év forma lehettem, amikor a falu két nemesnek csúfolt szörnyetege és annak zsoldos kis bandája egymásnak estek. Tudod olyan férfias farokméregetésre, hogy kié is igazából az a jelentéktelen falucska. Valószínűleg csak kompenzálni akartak pár hiányosságot magukban, magukon, mert más értelme nem igazán volt a dolognak.
*Valószínűleg Mordokhai is érti mit akarhattak kompenzálni, de azért felemeli mind a két kisujját, amivel kardozást utánoz, mintha az említett két nemes a "családi jogarral" vívnák a harcukat. Természetesen itt a rövidke ujj méretére igyekszik a hangsúlyt tenni.*
- Tűz ütött ki a faluban, aminek pontosan negyvenhét áldozata volt. Nők, férfiak, gyerekek, apák és... anyák.
*Préseli össze az ajkait, mint aki sírást készül visszafojtani, de végül szemei szárazak maradnak, ajkai sem remegnek meg, viszont a söröskorsót elég esetlenül kapja fel, aminek hála egy apró sörcsík indul meg a szája szélén le a kölcsön kapott ruhára.*
- Kimosom, ígérem.
*Dörgöli meg az orrát, majd a fejét mélyen lehajtva törölget a sercseppre, de utána az arcáról megindulva csöppen még valami, ami a kézfején koppan, majd onnan csúszik tovább, hogy azt is magába szívja az anyag. Mentségére szóljon, hogy nőből van, aki állítólag érzékenyebb fajta, mint egy kalandor férfi. Így kell egy pár pillanat, hogy rendezze magát. De akkor már, noha még kissé párás szemekkel, de mosollyal az arcán tekint vissza a férfira.*
- Pár évig egy idős asszony vett magához, de nem akarom elhúzni a történetet. Szar volt az a falu, sosem fogadtak el, így amint lehetett leléptem onnan. Egyenesen ide, mert itt azzal bíztattak, hogy Arthenior egy olyan olvasztó tégely, ahol hozzám hasonlóak is megfordulnak. Tolvajkodtam egy ideig, de úgy néz ki, hogy túl jó a szívem hozzá, így most abból élek ami van.
*Pillant le kissé bőrkeményedéses tenyerére.*
- Ha mosni kell mosok, ha takarítani akkor meg azt. Idős néniknek járom a piacot, ha kell megfőzök, megetetem a tyúkokat, ganajozok, kölykökre vigyázok. Szóval amiért aranyat adnak azt megcsinálom. Annyit már összeszedtem, hogy legyen egy kis viskóm a Polgárnegyed szélén. Kicsi, néhol még javításra szorul, de ha akarod kipróbálhatod milyen meghitt.
*Ismét megvonogatja a szemöldökeit, ahogy újból felüti a pajkos viccelődés labdáját. Majd mielőtt a továbbiakba fogna lehajtja a sör maradékát. Amilyen hirtelen csúszott le az italmennyiség olyan gyorsan érkezik is a hatása. A feje kissé megszédül, így az asztalra könyökölve muszáj azt megtartani a tenyereiben.*
- A szívemnek kedves dolgoknak mások valószínűleg az italt és a férfiakat mondanák. Hisz általában iszom és nem tudom. Azt nem mondanám, hogy bemászok minden ágyba, de időnként szeretem, ha van társaságom. De ki nem? Szóval tekintsd magad szerencsésnek, hogy nem vetettem rád a hálóm.
*Bólogat is mielőtt halkan felkacagna.*
- De ők nem ismernek. Mert én szeretek ellátogatni a könyvtárba, olvasni. Szeretem a virágokat, ezt a bugyuta kiskutyát, főzni, sütni, fürdeni a tisztásban, azután pedig kiterülni az illatos fűben, hogy élvezzem a napsütést vagy csak enni egy jót a fogadóban, hogy azután megmártózzam a fürdőházban. Télen hócsatát vívni egy kalandorral vagy beszélgetni vele a fogadóban. Mindent szeretek, ami kiragad a savanyú valóságból. Persze inni is szeretek, ahogyan azt is, ha egy szimpatikus férfi csapja a szelet, de ez csak a jelentéktelenebb része az egésznek.
*Mosolyodik el őszintén, majd visszaegyenesedve lassan a levest is belapátolja. Így már elégedetten dől hátra a székén, hogy meglapogassa a jóllakott hasát.*
- Na most te jössz. Először is te mit szeretsz akkor csinálni, ha épp szünetelteted a hétfejű sárkányra vadászó kalandort? Másodszor pedig mesélhetnél valami olyan emléket, ami inkább szórakoztató, vicces. Amire őszinte örömmel emlékszel vissza. Meg találd ki, hogy van e kedved elmászni a fürdőig vagy inkább jöhet még egy kör pálinka.
*Utószónak ismét megereszt egy kacajt, hogy azután újból elcsendesülve hallgathassa a férfit.*
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 23:06:54
Üzenet elküldve: 2022-04-24 23:06:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Dühítő valójában mennyire akarja ezt. Akármennyire is igyekszik tagadni, meggyőzni magát az ellenkezőjéről, akármilyen makacsul nyomja el a kikötői iránt táplált érzelmeit, már kezdi belátni, hogy hamarosan könyörtelenül maga alá gyűri az óhaj. Talán az elmúlt hatok viszontagságai után igazából rá is fér.
Kanyarít némi elégedettséget a képére a halk hang, amit sikerül kicsalni Nolenből, bár úgy véli ennél jóval többet érdemelt volna a megjegyzései után. Kijárt volna egy ordas nagy pofon, de az merőben megnehezítette volna a terveit a papíros visszaszerzését illetően. A kiosztását kénytelen hát elnapolni, noha azért le nem mond róla végleg. Annyira nem nagyvonalú.
Durcásan vonódnak össze szemöldökei hirtelen, ahogy a jobb leheletnyi közelségbe kényszeríti, de már el is simulnak vonásai, mikor a férfi ajka elsiklik az övé előtt. Könnyedén, évődve, óvatosan elsuhanó pillangócska módjára. Rettenetesen meg akarja csókolni, ezt nehéz volna tagadni, bár valószínűleg megpróbálná, ha arra kerülne sor.*
- Mit szólnál a hitvány gazemberhez? *dorombolja gúnyolódva, halkan, derűsen kunkorodó szájsarokkal, nem gondolva arra, hogy ez a kiszolgáltatott helyzet talán nem a legalkalmasabb a pimaszkodáshoz. Hamar el is tűnik képéről a vigyor, ahogy a neveletlen ujjak felfedezőútra indulnak. Nagyot nyel, erőszakosan elfojtva egy feltörni akaró nyögést, keze finoman fonódik a munkálkodó csuklóra, de mégsem tolja el magától. Csak felügyelőn pihenteti rajta markát. Zöldjei szüntelenül kutatják a viharszín szemeket, tekintetében zavarba ejtő egyszerűséggel tükröződik a mohó vágy.*
- Valójában fogalmam sincs miért tetted. *súgja a talán költőinek szánt kérdésre feleletét. Érzi, hogy egyre zsibbad elméje, sokkal nehezebb már józan gondolatokat összekaparni* - Mik a terveid velem, Kapitányom?
*Ajkait megnedvesítve kissé türelmetlenkedve sandít a Velasco'rra szájára. Ahhoz túlságosan konok, hogy kezdeményezzen.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Dühítő valójában mennyire akarja ezt. Akármennyire is igyekszik tagadni, meggyőzni magát az ellenkezőjéről, akármilyen makacsul nyomja el a kikötői iránt táplált érzelmeit, már kezdi belátni, hogy hamarosan könyörtelenül maga alá gyűri az óhaj. Talán az elmúlt hatok viszontagságai után igazából rá is fér.
Kanyarít némi elégedettséget a képére a halk hang, amit sikerül kicsalni Nolenből, bár úgy véli ennél jóval többet érdemelt volna a megjegyzései után. Kijárt volna egy ordas nagy pofon, de az merőben megnehezítette volna a terveit a papíros visszaszerzését illetően. A kiosztását kénytelen hát elnapolni, noha azért le nem mond róla végleg. Annyira nem nagyvonalú.
Durcásan vonódnak össze szemöldökei hirtelen, ahogy a jobb leheletnyi közelségbe kényszeríti, de már el is simulnak vonásai, mikor a férfi ajka elsiklik az övé előtt. Könnyedén, évődve, óvatosan elsuhanó pillangócska módjára. Rettenetesen meg akarja csókolni, ezt nehéz volna tagadni, bár valószínűleg megpróbálná, ha arra kerülne sor.*
- Mit szólnál a hitvány gazemberhez? *dorombolja gúnyolódva, halkan, derűsen kunkorodó szájsarokkal, nem gondolva arra, hogy ez a kiszolgáltatott helyzet talán nem a legalkalmasabb a pimaszkodáshoz. Hamar el is tűnik képéről a vigyor, ahogy a neveletlen ujjak felfedezőútra indulnak. Nagyot nyel, erőszakosan elfojtva egy feltörni akaró nyögést, keze finoman fonódik a munkálkodó csuklóra, de mégsem tolja el magától. Csak felügyelőn pihenteti rajta markát. Zöldjei szüntelenül kutatják a viharszín szemeket, tekintetében zavarba ejtő egyszerűséggel tükröződik a mohó vágy.*
- Valójában fogalmam sincs miért tetted. *súgja a talán költőinek szánt kérdésre feleletét. Érzi, hogy egyre zsibbad elméje, sokkal nehezebb már józan gondolatokat összekaparni* - Mik a terveid velem, Kapitányom?
*Ajkait megnedvesítve kissé türelmetlenkedve sandít a Velasco'rra szájára. Ahhoz túlságosan konok, hogy kezdeményezzen.*
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 22:35:24
Üzenet elküldve: 2022-04-24 22:35:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A kis tündér továbbra is olyan perverzióról árulkodik ami egy idő már felkelti a figyelmét a mélységinek. Ajkai elé teszi úját, hogy aztán szépen lassan végig húzza a fekete rúzson. Egy pillanatra a tündér erszényén is megállapodik a szeme, de utána a többi zajongó felé pillant. Amint Limmen végez a történetével a kis tündér felkacag, Lillyssre csak egy mosoly húzódik, ő már hallotta a történetet így nem nagyon lepi meg a helyzet. *
- Gondolj bele picur, egy vén kecske aki szó szerint a padlót csókolgatja a nőkért.
* Rántja fel a jobb szemöldökét a saját szavára, tisztában van vele, hogy talán nem is fogja megérteni az utalást, de ha igen akkor azonnal felkacag rá. *
- Mit szólnál még egy italhoz?
* Szegény tündérnek esélye sincs, a nő már szinte rátelepedett, testvére ez alatt pedig az ő oldalára ül. *
- Chh...
* Alesian füléhez hajol, hogy aztán belesúgja. *
- Azért ült ide, mert tudja milyen tüzes vagyok ha iszok grrhh....
* Dorombolja a fülébe a tündérnek, hogy aztán a kezébe nyomja a boros poharat. ~ Akár tetszik, akár nem, le leszel itatva. ~ Húzódik egy gonosz mosoly az arcára. Amint a zene szóba kerül gondoskodik is arról, hogy jól szórakozzanak. Lillyss már többször is hallotta ezt a dalt és az utakon is már énekelték együtt, így ő is beszáll az énekbe. Poharát magasba emelve biztatja Alesiant.
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Hej, ha kicifrázom ropogós.
Tekintetével a kis termetűt nézi, de ezzel nem csak ő van így. Szép csoport gyűlik össze az asztalnál, hogy együtt énekeljék a palántával. Természetesen a legtöbbjük már bőven túl van a józanság határain, de még így is az együttes ének hangosan zeng a fogadóban. Lillys egy új mosoly kíséretében követi a példáját és feláll mellé, hogy aztán halkan énekelje ő is.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Illatos a nedve, mint kies mező,
És a bánat benne gyöngyöző.
Természetesen közben Alesian felé táncol, hogy meg mutassa hajlékonyságát is. Az elején csak riszálja a fenekét, de utána már fenekével meglöki. Az arcán a jól ismert gonosz mosoly és kuncogó hang fut végig.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze széled,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
A végére már nem szemtelenkedik, csak egy hátra szaltó keretében talpra érkezik az asztal előtt, amire kap is jó néhány füttyszót.
A székre újra leülve szép taps vihart kap, ahogyan a tündér is. Szó szerint egy érdekes énekes tánc műsort adtak elő.
-... Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Rajta, hát! Igyunk! Rajta, hát! Igyuuunk!
Mire az utolsó szólam felhangzik már kitöltötte az új kőrt a poharakban, természetesen Limmennek is újra tőlti a poharát. Már csak az a kérdés, hogy a tömeg a látványosság után feloszlik vagy problémába torkollik az előadás vége. *
- Egészségünkre!
* Emeli újra a poharát, de nem felejt el koccintani a párossal, ha ők is úgy akarják. *
//Engedjük ki a gőzt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A kis tündér továbbra is olyan perverzióról árulkodik ami egy idő már felkelti a figyelmét a mélységinek. Ajkai elé teszi úját, hogy aztán szépen lassan végig húzza a fekete rúzson. Egy pillanatra a tündér erszényén is megállapodik a szeme, de utána a többi zajongó felé pillant. Amint Limmen végez a történetével a kis tündér felkacag, Lillyssre csak egy mosoly húzódik, ő már hallotta a történetet így nem nagyon lepi meg a helyzet. *
- Gondolj bele picur, egy vén kecske aki szó szerint a padlót csókolgatja a nőkért.
* Rántja fel a jobb szemöldökét a saját szavára, tisztában van vele, hogy talán nem is fogja megérteni az utalást, de ha igen akkor azonnal felkacag rá. *
- Mit szólnál még egy italhoz?
* Szegény tündérnek esélye sincs, a nő már szinte rátelepedett, testvére ez alatt pedig az ő oldalára ül. *
- Chh...
* Alesian füléhez hajol, hogy aztán belesúgja. *
- Azért ült ide, mert tudja milyen tüzes vagyok ha iszok grrhh....
* Dorombolja a fülébe a tündérnek, hogy aztán a kezébe nyomja a boros poharat. ~ Akár tetszik, akár nem, le leszel itatva. ~ Húzódik egy gonosz mosoly az arcára. Amint a zene szóba kerül gondoskodik is arról, hogy jól szórakozzanak. Lillyss már többször is hallotta ezt a dalt és az utakon is már énekelték együtt, így ő is beszáll az énekbe. Poharát magasba emelve biztatja Alesiant.
Hej, a gégém iszamlós, csuszamlós,
A járásom kopogós, kopogós,
Hej, ha kicifrázom ropogós.
Tekintetével a kis termetűt nézi, de ezzel nem csak ő van így. Szép csoport gyűlik össze az asztalnál, hogy együtt énekeljék a palántával. Természetesen a legtöbbjük már bőven túl van a józanság határain, de még így is az együttes ének hangosan zeng a fogadóban. Lillys egy új mosoly kíséretében követi a példáját és feláll mellé, hogy aztán halkan énekelje ő is.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Illatos a nedve, mint kies mező,
És a bánat benne gyöngyöző.
Természetesen közben Alesian felé táncol, hogy meg mutassa hajlékonyságát is. Az elején csak riszálja a fenekét, de utána már fenekével meglöki. Az arcán a jól ismert gonosz mosoly és kuncogó hang fut végig.
Borban az igazság,
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.
Borban él az élet, benne messze széled,
Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
A végére már nem szemtelenkedik, csak egy hátra szaltó keretében talpra érkezik az asztal előtt, amire kap is jó néhány füttyszót.
A székre újra leülve szép taps vihart kap, ahogyan a tündér is. Szó szerint egy érdekes énekes tánc műsort adtak elő.
-... Minden bánatunk. Rajta, hát! Igyunk!
Rajta, hát! Igyunk! Rajta, hát! Igyuuunk!
Mire az utolsó szólam felhangzik már kitöltötte az új kőrt a poharakban, természetesen Limmennek is újra tőlti a poharát. Már csak az a kérdés, hogy a tömeg a látványosság után feloszlik vagy problémába torkollik az előadás vége. *
- Egészségünkre!
* Emeli újra a poharát, de nem felejt el koccintani a párossal, ha ők is úgy akarják. *
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-24 21:14:45
Üzenet elküldve: 2022-04-24 21:14:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Talán egy kicsit mindkettő.
*Nevet, mert hát valóban egész életén átívelő motívum, hogy minden ami történik vele áldás és átok egyszerre. Szinte minden. Az újabb piszkálódásokra nem is reagál, nem egy olyan alkalom emlékét őrzik ezek a hegek, ahol a megfutamodás jelentette volna a biztos halált, és a küzdelem volt az egyetlen esély a túlélésre.
A bocsánatkérésre csak legyint, hiszen hogy is haragudhatna efféle csekélység miatt.*
- Ha egész életed az úton töltöd, maga a megváltás néhány napot ágyon aludni. *Vigyorog.* Ha ennek az ára az unalmasság, ám legyen.
*Mondja bár szavai csak félig őszinték. Valóban minden egyes kemény földön eltöltött este után nőni szokott benne a vágy egy kényelmes szobára, egy nyugodt fogadóban, aztán amikor megkapja, többnyire úgy érzi, mint aki menten elsüllyed a puha ágyban, és bizony nem egy estét töltött el végül inkább a kemény deszkapadlón, amikor ezen okból kerülte el az álom.
Odalenn lehuppanva a székbe hosszasan nyújtózkodik, amíg Rocha rendel, kényelembe helyezi magát, beszívja a fogadót, szétnéz a tömegen. Töretlen a szeretete a hely, na meg a különös összetételű társaság iránt, amit hatalmas olvasztótégelyként gyűjt össze minden este az ódon kőépület. Furcsállja a gondolatot, hogy egy egyszerű fogadó mára már sokkal inkább otthona, mint bármi e világon.
Végül partnere úgy tűnik csak-csak végez az első kör megrendelésével, Mordokhai pedig hálásan biccent, elvégre sosem szokta félvállról venni, ha valaki állja az italát. Amint pedig a felszolgálólány figyelmét töretlenül magáénak tudhatja, úgy ő is leadja a kívánságlistát a két adag Őzragu levesre, amiért 20 arany cserél gazdát.
Amikor magukra maradnak, a férfi előkeresi a pipáját és komótos tempóban bíbelődni kezd a megtöltésével, elvégre alighanem eltart egy darabig míg ételüket elkészítik.*
- Ó, arra kevés lenne egy éjszaka! *Villant egy titokzatos mosolyt Rochára, amikor szóba kerül a bűnök meggyónása.* Érdekesebb? *Kacag fényesen.* Egyszerű, hazátlan, névtelen vándor vagyok csupán, aki többször botlik bele a bajba, mint ahányszor az egészséges egy emberöltő alatt.
*Tárja szét karjait, de azért csak int a lánynak, hogy nyugodtan kérdezzen, miközben ő maga rágyújt és elégedetten fúj a levegőbe néhány pofás kis karikát. Mi tagadás, nem kell partnerének kétszer mondani, érkezik is a rendkívül személyes jellegű kérdés. Amivel alapvetően semmi baj nincs is, Mordokhai egyébként is azon a véleményen van, hogy csak kellemetlen kérdéseket érdemes feltenni, a veszélyes férfiakat illető rész hallatán azonban vonásai megkeményednek, elkomorodik, hiába a vigyor partnere részéről, ezúttal nem osztozik benne. Ő elsőkézből tapasztalta meg, milyen az, amikor hajthatatlan természetéért, végtelen kalandvágyáért valaki más fizet meg, és újra érzi magában felemelkedni a sötét dühöt, aminek ennyi év után már nem maradt más célpontja a világon, csak önnön maga. Végül mély levegőt vesz, néhány másodpercig benntartja, majd kifúj és elernyed, arca kissé kisimul.*
- Volt.
*Válaszolja kurtán, hiszen a válasz épp eleget sejtet a történtekből ahhoz, hogy egy kis gondolkodni valót adjon a lánynak, amíg ő kigondolja, hogyan is folytassa.*
- Én világot akartam látni, nagy kalandokat átélni, más fajokat, kultúrákat megismerni. Hiszen akkor még csak alig pár éve hagytam ott azt a rideg és komor sziklaszörnyet, amit otthonomnak neveztem, épp ezzel a céllal. Ő le akart telepedni biztonságra vágyott, hiszen egyik napról a másikra tengődtünk miután rábeszéltem, hogy szökjön meg velem otthonról.
*Mordokhai vállat von, elfordítja a tekintetét s néhány pillanatig ködös szemmel mered a semmibe.*
- Szerencsétlenség ért minket az úton. Útonállók. Nem azok a fajták voltak, akiket a kétségbeesés vezetett erre az életre. Ők minden percét élvezték annak, amit csináltak, a tisztességnek az írmagja is hiányzott belőlük. Hiába voltak többen, nem akartam megadni magam, hiszen pontosan tudtam mit tennének... vele, mielőtt mindkettőnk torkát elvágják. Így hát megpróbáltam megvédeni magunkat, persze sikertelenül. *Sóhajt.* Neki vérét ontották, engem pedig kisemmiztek, majd ott hagytak, hogy életem végéig viszontlássam a kísértetét minden egyes magányos éjszakán.
*Ezen a ponton érkeznek meg az italok az asztalhoz, Mordokhai pedig megemeli sörös kupáját Rocha felé, mielőtt nagyot húzna belőle. Soha senkinek nem mondta el ezt a történetet. Több, mint tíz esztendeje már, könnyei régen elapadtak. Nem maradt más csak a csendes bánatba burkolózás. Furcsa mód helyénvalónak érzi, hogy épp újdonsült ismerőse hát az első, aki ezt hallhatta, miután oly kellemesen elszórakoztatták egymást a nap folyamán.*
- Azóta senkit sodrok veszélybe, aki nem tudja megvédeni magát, és hát mi tagadás, kalandor természetű leányzót még nem hozott utamba az élet.
*Enged meg végre egy mosolyt magának.*
- Na meg, a letelepedés sem olyan gondolat, ami vonzana. Alighanem addig fogom járni e földet, tovább keresvén a bajt minden sarkon, amíg bírja a lábam, vagy találom meg az úton méltó ellenfelemet, aki nem fog félmunkát végezni.
*Mutat szórakozottan felsőtestére, aminek állapotát Rocha már odafenn felmérhette, jelezvén, hogy mire céloz.
Közben úgy tűnik a fogadó konyhájának gondos kezei elkészültek vacsorájukkal, s ahogy eléjük kerül az étel, Mordokhai úgy érzi kifizetődő döntés volt ezt választani a fürdés helyett.*
- Jó étvágyat.
*Biccent kedélyesen a leányra, majd neki is lát a levesnek. Minden egyes falattal érzi magába visszatérni az életet. Egyébként is hálás a kis szünetért, így legalább gondolkozhat a másik neki szegezett kérdésen, nevezetesen, hogy hol van a Vörös.
Végül ha mindketten végeznek az evéssel, hátradől, nyújtózkodik és iszik még néhány kortyot, amíg összeszedi gondolatait.*
- Szóval a Vörös.
*Mondja, s valami megmagyarázhatatlan okból szélesen elvigyorodik.*
- Mordach.
*Fűzi hozzá barátja nevét, amit ennyi év után rendkívül furcsa kimondva hallani.*
- Bár tudnám hol van. *Sóhajtja végül.* Sok éve már utolsó közös kalandunknak, ami mellesleg addigi legelvetemültebb ötleteink közé tartozott, s ez nem kis szó. Ennek a végén elbúcsúztunk egymástól, megegyeztünk, hogy néhány nap múlva találkozunk Artheniorban, persze lehetett az néhány hét is, egyikünk sem bírt egy helyben megmaradni, de végül mindig visszatértünk ide. Ezúttal azonban nem így volt, én pedig azóta még csak hírét sem hallottam. Tán fogott egy hajót és végleg maga mögött hagyta e földeket. Tán ott hagyta fogát egy szörnyeteg barlangjában, miközben valami ősi tekercs után kutatott, esetleg a sárkány kastélyában, ahonnan a királykisasszonyt akarta megszöktetni. *Nevet.* Azok után, amiket ismeretségünk alatt együtt és külön-külön is megéltünk, sosem lehet tudni. Kiszámíthatatlan alak volt, aki maga sem tudta, mit fog csinálni másnap. Tán egyszer még fonódnak karjaink bajtársias kézfogásra.
*Mondja mosolyogva, miközben újabb korty sört küld le a torkán.*
- Nade, miért beszélünk még mindig rólam? *Kacag.* Elvégre a neveden kívül semmit sem tudok rólad. *Néz szelíden Rochára.* Honnan jössz? Merre tartasz? Mivel telnek a mindennapjaid? Idevalósi vagy? Mik a szívednek kedves dolgok?
*Sorol fel egy seregnyi kérdést tekintetében őszinte kíváncsisággal, alátámasztván, hogy őt igen is érdekli a lány, hogy ki ő valójában, mi teszi boldoggá, milyen az élete, ha már egyszer maguk mögött hagyták a vég nélküli piszkálódást és színpadiasságot.*
- Talán egy kicsit mindkettő.
*Nevet, mert hát valóban egész életén átívelő motívum, hogy minden ami történik vele áldás és átok egyszerre. Szinte minden. Az újabb piszkálódásokra nem is reagál, nem egy olyan alkalom emlékét őrzik ezek a hegek, ahol a megfutamodás jelentette volna a biztos halált, és a küzdelem volt az egyetlen esély a túlélésre.
A bocsánatkérésre csak legyint, hiszen hogy is haragudhatna efféle csekélység miatt.*
- Ha egész életed az úton töltöd, maga a megváltás néhány napot ágyon aludni. *Vigyorog.* Ha ennek az ára az unalmasság, ám legyen.
*Mondja bár szavai csak félig őszinték. Valóban minden egyes kemény földön eltöltött este után nőni szokott benne a vágy egy kényelmes szobára, egy nyugodt fogadóban, aztán amikor megkapja, többnyire úgy érzi, mint aki menten elsüllyed a puha ágyban, és bizony nem egy estét töltött el végül inkább a kemény deszkapadlón, amikor ezen okból kerülte el az álom.
Odalenn lehuppanva a székbe hosszasan nyújtózkodik, amíg Rocha rendel, kényelembe helyezi magát, beszívja a fogadót, szétnéz a tömegen. Töretlen a szeretete a hely, na meg a különös összetételű társaság iránt, amit hatalmas olvasztótégelyként gyűjt össze minden este az ódon kőépület. Furcsállja a gondolatot, hogy egy egyszerű fogadó mára már sokkal inkább otthona, mint bármi e világon.
Végül partnere úgy tűnik csak-csak végez az első kör megrendelésével, Mordokhai pedig hálásan biccent, elvégre sosem szokta félvállról venni, ha valaki állja az italát. Amint pedig a felszolgálólány figyelmét töretlenül magáénak tudhatja, úgy ő is leadja a kívánságlistát a két adag Őzragu levesre, amiért 20 arany cserél gazdát.
Amikor magukra maradnak, a férfi előkeresi a pipáját és komótos tempóban bíbelődni kezd a megtöltésével, elvégre alighanem eltart egy darabig míg ételüket elkészítik.*
- Ó, arra kevés lenne egy éjszaka! *Villant egy titokzatos mosolyt Rochára, amikor szóba kerül a bűnök meggyónása.* Érdekesebb? *Kacag fényesen.* Egyszerű, hazátlan, névtelen vándor vagyok csupán, aki többször botlik bele a bajba, mint ahányszor az egészséges egy emberöltő alatt.
*Tárja szét karjait, de azért csak int a lánynak, hogy nyugodtan kérdezzen, miközben ő maga rágyújt és elégedetten fúj a levegőbe néhány pofás kis karikát. Mi tagadás, nem kell partnerének kétszer mondani, érkezik is a rendkívül személyes jellegű kérdés. Amivel alapvetően semmi baj nincs is, Mordokhai egyébként is azon a véleményen van, hogy csak kellemetlen kérdéseket érdemes feltenni, a veszélyes férfiakat illető rész hallatán azonban vonásai megkeményednek, elkomorodik, hiába a vigyor partnere részéről, ezúttal nem osztozik benne. Ő elsőkézből tapasztalta meg, milyen az, amikor hajthatatlan természetéért, végtelen kalandvágyáért valaki más fizet meg, és újra érzi magában felemelkedni a sötét dühöt, aminek ennyi év után már nem maradt más célpontja a világon, csak önnön maga. Végül mély levegőt vesz, néhány másodpercig benntartja, majd kifúj és elernyed, arca kissé kisimul.*
- Volt.
*Válaszolja kurtán, hiszen a válasz épp eleget sejtet a történtekből ahhoz, hogy egy kis gondolkodni valót adjon a lánynak, amíg ő kigondolja, hogyan is folytassa.*
- Én világot akartam látni, nagy kalandokat átélni, más fajokat, kultúrákat megismerni. Hiszen akkor még csak alig pár éve hagytam ott azt a rideg és komor sziklaszörnyet, amit otthonomnak neveztem, épp ezzel a céllal. Ő le akart telepedni biztonságra vágyott, hiszen egyik napról a másikra tengődtünk miután rábeszéltem, hogy szökjön meg velem otthonról.
*Mordokhai vállat von, elfordítja a tekintetét s néhány pillanatig ködös szemmel mered a semmibe.*
- Szerencsétlenség ért minket az úton. Útonállók. Nem azok a fajták voltak, akiket a kétségbeesés vezetett erre az életre. Ők minden percét élvezték annak, amit csináltak, a tisztességnek az írmagja is hiányzott belőlük. Hiába voltak többen, nem akartam megadni magam, hiszen pontosan tudtam mit tennének... vele, mielőtt mindkettőnk torkát elvágják. Így hát megpróbáltam megvédeni magunkat, persze sikertelenül. *Sóhajt.* Neki vérét ontották, engem pedig kisemmiztek, majd ott hagytak, hogy életem végéig viszontlássam a kísértetét minden egyes magányos éjszakán.
*Ezen a ponton érkeznek meg az italok az asztalhoz, Mordokhai pedig megemeli sörös kupáját Rocha felé, mielőtt nagyot húzna belőle. Soha senkinek nem mondta el ezt a történetet. Több, mint tíz esztendeje már, könnyei régen elapadtak. Nem maradt más csak a csendes bánatba burkolózás. Furcsa mód helyénvalónak érzi, hogy épp újdonsült ismerőse hát az első, aki ezt hallhatta, miután oly kellemesen elszórakoztatták egymást a nap folyamán.*
- Azóta senkit sodrok veszélybe, aki nem tudja megvédeni magát, és hát mi tagadás, kalandor természetű leányzót még nem hozott utamba az élet.
*Enged meg végre egy mosolyt magának.*
- Na meg, a letelepedés sem olyan gondolat, ami vonzana. Alighanem addig fogom járni e földet, tovább keresvén a bajt minden sarkon, amíg bírja a lábam, vagy találom meg az úton méltó ellenfelemet, aki nem fog félmunkát végezni.
*Mutat szórakozottan felsőtestére, aminek állapotát Rocha már odafenn felmérhette, jelezvén, hogy mire céloz.
Közben úgy tűnik a fogadó konyhájának gondos kezei elkészültek vacsorájukkal, s ahogy eléjük kerül az étel, Mordokhai úgy érzi kifizetődő döntés volt ezt választani a fürdés helyett.*
- Jó étvágyat.
*Biccent kedélyesen a leányra, majd neki is lát a levesnek. Minden egyes falattal érzi magába visszatérni az életet. Egyébként is hálás a kis szünetért, így legalább gondolkozhat a másik neki szegezett kérdésen, nevezetesen, hogy hol van a Vörös.
Végül ha mindketten végeznek az evéssel, hátradől, nyújtózkodik és iszik még néhány kortyot, amíg összeszedi gondolatait.*
- Szóval a Vörös.
*Mondja, s valami megmagyarázhatatlan okból szélesen elvigyorodik.*
- Mordach.
*Fűzi hozzá barátja nevét, amit ennyi év után rendkívül furcsa kimondva hallani.*
- Bár tudnám hol van. *Sóhajtja végül.* Sok éve már utolsó közös kalandunknak, ami mellesleg addigi legelvetemültebb ötleteink közé tartozott, s ez nem kis szó. Ennek a végén elbúcsúztunk egymástól, megegyeztünk, hogy néhány nap múlva találkozunk Artheniorban, persze lehetett az néhány hét is, egyikünk sem bírt egy helyben megmaradni, de végül mindig visszatértünk ide. Ezúttal azonban nem így volt, én pedig azóta még csak hírét sem hallottam. Tán fogott egy hajót és végleg maga mögött hagyta e földeket. Tán ott hagyta fogát egy szörnyeteg barlangjában, miközben valami ősi tekercs után kutatott, esetleg a sárkány kastélyában, ahonnan a királykisasszonyt akarta megszöktetni. *Nevet.* Azok után, amiket ismeretségünk alatt együtt és külön-külön is megéltünk, sosem lehet tudni. Kiszámíthatatlan alak volt, aki maga sem tudta, mit fog csinálni másnap. Tán egyszer még fonódnak karjaink bajtársias kézfogásra.
*Mondja mosolyogva, miközben újabb korty sört küld le a torkán.*
- Nade, miért beszélünk még mindig rólam? *Kacag.* Elvégre a neveden kívül semmit sem tudok rólad. *Néz szelíden Rochára.* Honnan jössz? Merre tartasz? Mivel telnek a mindennapjaid? Idevalósi vagy? Mik a szívednek kedves dolgok?
*Sorol fel egy seregnyi kérdést tekintetében őszinte kíváncsisággal, alátámasztván, hogy őt igen is érdekli a lány, hogy ki ő valójában, mi teszi boldoggá, milyen az élete, ha már egyszer maguk mögött hagyták a vég nélküli piszkálódást és színpadiasságot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436