//Zeltaren//
*A fején rövidebb bozonttal rendelkező vándor fanyarú arckifejezéssel nyugtázza, amikor újdonsült cimborája háborogni kezd a kiöntött ital miatt. Igazából, őt is mélyen megsérti a jelenet, hiszen ki olyan ostoba, hogy kiborítja az értékes pálinkát? Valószínűleg kellőképpen részeg lehetett az ismeretlen, elővigyázatlan egyén. Meglehet, Asudel nem túlzottan bírja a töményebb nedűket, ettől függetlenül magas tiszteletben tartja őket, akárcsak az összes többi folyadékot, mely a józanság megölésére szolgál. Egyáltalán nem szégyenli magát kényesebb bele miatt, elvégre még az emberek között is megoszlanak az ízlések, nem is beszélve más fajok népeiről. Azért Zeltaren kijelentésére akaratlanul is elvigyorodik, noha nem áll szándékában nevetség tárgyát csinálni a szakállas férfiből. Való igaz, a bornak vannak bizonyos mellékhatásai, a Zeltaren által említettnél még rosszabbak is, melyekről úriember nem szívesen számol be. Kivétel az, amikor egyenrangú úriemberekkel társalog, vagy tartózkodik egy légkörben. Az egykor kocsisként szolgáló férfiúnak felelevenednek azon élményei, melyeket a macskajaj okozott neki a közelmúltban. Pár másodpercnyi ostobán maga elé bámulással, valamint egy kobakdöntéssel elűzi ezeket a rémes gondolatfoszlányokat, hogy újra a komájára koncentrálhasson. Csendben hallgatja meg a visszaemlékezést, közben a korsójának tartalmára néz, kezével lassan billentgeti azt, szeme világa beleveszik a fodros hullámokba. Fantáziájával megkísérli maga elé idézni a hallottakat, s a mondatok, melyeket Zeltaren dalol, lassan mozgó képekké válnak a Ser'wior név örökösének képzeletében. Mint megannyi élőében, a félszemű vándor életútjában is megvoltak az édes és keserű pillanatok. Amennyiben valaki a kettő közül csupán az egyiket tapasztalja meg amíg lélegzik, úgy tán el sem mondhatja magáról, hogy ténylegesen élt. Sajnos, többen vannak azok, kiknek jóval nagyobb falat jut a tragédiából, mintsem az örömből.*
- Bízom benne, nagybátyád meséi igazak voltak, s egy napon te is megleled majd azon csodálatos helyeket, melyekről ő ódákat zengett. *Próbál vigasztalóan hatni Asudel. Az eztán következő története legalább jól végződik, mivelhogy a két vándor egyaránt nagy kacagással nyugtázza a dolgot. A zöld bőrvértet viselő férfi, szinte tátott szájjal várja cimborája meséjének végét. Úgy tűnik, az erőszakos, alacsony termetű népséggel minden óvatlan világjárónak van valamiféle históriája.*
- Háháhá! Nos komám, én azt mondom neked, talán még szerencséd is volt. Mégis inkább egy törpe, minthogy egy ork, nem gondolod? *Teszi fel a kérdést költőien Asudel Ser'wior, mialatt újra a magasba emeli a korsóját, hogy nekikoccintsa társalgópartnerééhez. Ismét egy erős kortyolás, azt pedig egy pillanatnyi világfájdalmas arckifejezés követi, de végül elégedettség ül ki a sötét hajú férfiú képére. Témába jönnek a gyengébb nem tagjai, akárcsak minden iszogatós beszélgetésénél, nem sokkal később pedig Zeltaren körül is írja a neki való mátkát. Asudel megvakarja a borostás állát, hümmögni kezd, összeráncolja homlokát, mialatt forgatja agytekervényeit.*
- Tudod, én sosem gondolkodtam még ezen. Szerintem egy asszonynak összességében kell jól mutatnia. Annyiféle gyönyörűség van belőlük, képtelen lennék csupán egyet kiragadni és tökéletessé nyilvánítani. Akikkel eddig volt dolgom, azokban mindben volt valami, ami elcsavarta a fejemet. Olykor nem is a kinézetben, hanem a személyiségükben. Egyetlen szóval sem állítom, hogy a te ideálod nem kecsegtető gondolat. Lelki szemeim előtt látván, igencsak vonzó egy teremtés. *Jelenti ki őszinte együttérzéssel a kék szemű fickó.*
- Nyilván sokan kérdezték már tőled, talán bele is untál már a sok kíváncsiskodóba, ám én mégis kockáztatok, s megkérdem. Mi történt a másik szemeddel? *Érdeklődik Asudel, arcvonásai komolyságot tükröznek, hiszen ez a téma valószínűleg el fog térni a vicces elbeszélésektől, avagy az elbűvölő asszonyokról való álmodozástól. Reméli, nem érinti kényes ponton a hosszabb frizurájú cimboráját. Szeretne minél többet megtudni róla, mielőtt együtt kalandoznak majd, az életútba pedig beletartozik a sötét múlt is.*