Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 618 (12341. - 12360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
12360. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 20:54:13
Üzenet elküldve: 2018-04-07 20:54:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban - Pycta//
* A tetovált arcú férfi észreveszi, hogy figyeli. Kedves invitálást kap az összetolt asztalukhoz, de halvány mosollyal az arcán nemet int. A zavargások miatt nem pattan fel s rohan szélnek, nem idegeskedik. Ül és vár, figyel, s az asztaltársaság egyik tagja nagyon ismerős számára, de nem tudja honnan? Kis ideig még figyel és vár, s végül a tetovált arcú férfi kirohanása után feláll és távozik. Miként nemrég az elf férfi, csak ő felfelé megy, a szobák felé, s az ablakon át ki a tetőre. Kicsit szétnéz, bár így meglépni nem lehet innen. Végül összeszedi átmeneti szobájából a holmijait, és zsákjával együtt tér vissza a fogadóba. Miként az elf is, kissé leharcoltan. Társával együtt cselekvéshez látnak, s beáll ő is segíteni, csendesen. Holmiját letéve iménti asztalához vizet hord ő is, s csak így veszi észre az elf sérülését. Kezeit nadrágjába törölve áll elé. *
- Jobb volna kitisztítani a sebet és bekötni. Tiszta gyolcs van nálam, alkohol meg akad bőven hozzá, ha nincs más.
A hozzászólás írója (Kalynma Drathren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 20:56:07
//A zavargások alatt a Pegazusban - Pycta//
* A tetovált arcú férfi észreveszi, hogy figyeli. Kedves invitálást kap az összetolt asztalukhoz, de halvány mosollyal az arcán nemet int. A zavargások miatt nem pattan fel s rohan szélnek, nem idegeskedik. Ül és vár, figyel, s az asztaltársaság egyik tagja nagyon ismerős számára, de nem tudja honnan? Kis ideig még figyel és vár, s végül a tetovált arcú férfi kirohanása után feláll és távozik. Miként nemrég az elf férfi, csak ő felfelé megy, a szobák felé, s az ablakon át ki a tetőre. Kicsit szétnéz, bár így meglépni nem lehet innen. Végül összeszedi átmeneti szobájából a holmijait, és zsákjával együtt tér vissza a fogadóba. Miként az elf is, kissé leharcoltan. Társával együtt cselekvéshez látnak, s beáll ő is segíteni, csendesen. Holmiját letéve iménti asztalához vizet hord ő is, s csak így veszi észre az elf sérülését. Kezeit nadrágjába törölve áll elé. *
- Jobb volna kitisztítani a sebet és bekötni. Tiszta gyolcs van nálam, alkohol meg akad bőven hozzá, ha nincs más.
A hozzászólás írója (Kalynma Drathren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 20:56:07
12359. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 20:25:03
Üzenet elküldve: 2018-04-07 20:25:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
~ Pycta! ~ *A hang villámként csap elméjébe, s az azonnal tisztul is. Szinte a gondolattal egy időben nyitja is az ajtót a vezérnek. Nincs idő sok beszélgetésre, mert azonnal cselekedni kell, Umon csak bólint, majd segédkezik az ajtó eltorlaszolásában. De vizet is segít gyűjteni, mert a fogadós és legényei inkább többet gyűjtsenek, mint keveset. Mielőtt Pyctának válaszolna észreveszi az oldalán lévő hosszanti sérülést, de nem kívánja firtatni, ha a vezér szeretne úgyis beszél róla.*
- Minden rendben. Most már. Volt egy kis kilengésem, de a mantra segített. *Mondja, s immár nyugodtabban egy mosolyt is megenged a vezér felé.*
- Szóra sem érdemes. Tépett és nedves rongyok is kellenének. Az orrunk elé... a füst miatt. *Mondja hirtelen, s ha Pycta egyetért a függönyökkel kívánja kezdeni a tépkedést. Ez legyen a legkevesebb kár, a fogadós nyilván egyetért ezzel.*
- Ha ideérnének és gond lenne, alkohollal le lehetne kenyerezni őket. Mit gondolsz? Mert úgy vélem a zárt ajtók és ablakok csak szítják a feszültséget. *Gondolatai világosak és tiszták. Immár nem befolyásolja semmi sem, mint korábban. Hogy ez a vezér jelenlétének, vagy valóban a mantrájának köszönhető nem tudja. De arcán is megnyugszanak a stigmák. Ha végeznek, Umon leül, de egy, a társasággal ellentétes sarokba, s fejére húzza a csukját. Pyctának azért még szól:*
- Ha bármi gondot észlelek, jelzek! De nem lesz gond. Számíthattok rám. *Jelenti ki határozottan, s valóban így is gondolja. Utolsó mondatát az esetlegesen kétkedőknek szánja.*
//A zavargások alatt a Pegazusban//
~ Pycta! ~ *A hang villámként csap elméjébe, s az azonnal tisztul is. Szinte a gondolattal egy időben nyitja is az ajtót a vezérnek. Nincs idő sok beszélgetésre, mert azonnal cselekedni kell, Umon csak bólint, majd segédkezik az ajtó eltorlaszolásában. De vizet is segít gyűjteni, mert a fogadós és legényei inkább többet gyűjtsenek, mint keveset. Mielőtt Pyctának válaszolna észreveszi az oldalán lévő hosszanti sérülést, de nem kívánja firtatni, ha a vezér szeretne úgyis beszél róla.*
- Minden rendben. Most már. Volt egy kis kilengésem, de a mantra segített. *Mondja, s immár nyugodtabban egy mosolyt is megenged a vezér felé.*
- Szóra sem érdemes. Tépett és nedves rongyok is kellenének. Az orrunk elé... a füst miatt. *Mondja hirtelen, s ha Pycta egyetért a függönyökkel kívánja kezdeni a tépkedést. Ez legyen a legkevesebb kár, a fogadós nyilván egyetért ezzel.*
- Ha ideérnének és gond lenne, alkohollal le lehetne kenyerezni őket. Mit gondolsz? Mert úgy vélem a zárt ajtók és ablakok csak szítják a feszültséget. *Gondolatai világosak és tiszták. Immár nem befolyásolja semmi sem, mint korábban. Hogy ez a vezér jelenlétének, vagy valóban a mantrájának köszönhető nem tudja. De arcán is megnyugszanak a stigmák. Ha végeznek, Umon leül, de egy, a társasággal ellentétes sarokba, s fejére húzza a csukját. Pyctának azért még szól:*
- Ha bármi gondot észlelek, jelzek! De nem lesz gond. Számíthattok rám. *Jelenti ki határozottan, s valóban így is gondolja. Utolsó mondatát az esetlegesen kétkedőknek szánja.*
12358. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:27:46
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:27:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rosszallón néz barátnőjére. Nem tetszik neki, hogy ennyire leírja a saját külsőjét. Azért csak reménykedik abban, hogy egyszer kinövi, bár ha eddig nem nőtte ki, ki tudja mi lesz még ebből.*
- Nem igazán tudom, miért hívom így néha. Talán csak illik a jelenlegi helyzethez.
*A felszolgáló bólint egyet és eltávozik, az ez után következő kérdésáradat pedig hideg zuhanyként éri Effyt. Mikor Daranellel van, sohasem kérdőjelezi meg az érzéseit. Amikor nincs vele, akkor nyomasztja a bizonytalanság. Egy ideig nem válaszol, csak összeráncolja homlokát és némán az asztalt bámulja. Mit érez egyáltalán? Ez csak fellángolás, vagy örökre szól? S mi a fontosabb neki? A családja, rangja, hagyományai és ősei tisztelete vagy a férfi? Eddig a kúriát tartotta börtönnek, saját magát pedig sohasem látta kihasználó félként. De mi van, ha ő tényleg csak olyan, mint a legtöbb nemes, s nem lát a férfiban többet, mint kapaszkodót? Akaratlanul is Jaz szavai jutnak az eszébe.*
- Én... Hát... Én mindig is azt hittem, hogy őszinte vagyok vele is és önmagammal is. Most viszont úgy érzem, amellett hogy szeretem őt, ki is használom. Tudom, ez nem hangzik tisztességesnek, de egy ideje már én sem tartom magam annak.
*Körülnéz, majd halkabban szól.*
- Közös házat is szeretnénk venni, megosztva a költségeket. Van elegendő pénz a birtokomban, de az természetesen atyám vagyonához tartozik. Ezt közölte is velem, de én mégis abból szeretnék hozzájárulni a házvásárláshoz. *Kiábrándulva önmagából megrándítja a vállát.* Tehát ilyen értelemben atyám is kihasználom. De hát mi mást tehetnék?
*Nem néz Aenae szemeibe. Szégyelli magát, de másrészt úgy érzi, igaza van. Más életet akar élni, a lehetőség erre márpedig adott, így hát ki is kívánja azt használni.*
*Rosszallón néz barátnőjére. Nem tetszik neki, hogy ennyire leírja a saját külsőjét. Azért csak reménykedik abban, hogy egyszer kinövi, bár ha eddig nem nőtte ki, ki tudja mi lesz még ebből.*
- Nem igazán tudom, miért hívom így néha. Talán csak illik a jelenlegi helyzethez.
*A felszolgáló bólint egyet és eltávozik, az ez után következő kérdésáradat pedig hideg zuhanyként éri Effyt. Mikor Daranellel van, sohasem kérdőjelezi meg az érzéseit. Amikor nincs vele, akkor nyomasztja a bizonytalanság. Egy ideig nem válaszol, csak összeráncolja homlokát és némán az asztalt bámulja. Mit érez egyáltalán? Ez csak fellángolás, vagy örökre szól? S mi a fontosabb neki? A családja, rangja, hagyományai és ősei tisztelete vagy a férfi? Eddig a kúriát tartotta börtönnek, saját magát pedig sohasem látta kihasználó félként. De mi van, ha ő tényleg csak olyan, mint a legtöbb nemes, s nem lát a férfiban többet, mint kapaszkodót? Akaratlanul is Jaz szavai jutnak az eszébe.*
- Én... Hát... Én mindig is azt hittem, hogy őszinte vagyok vele is és önmagammal is. Most viszont úgy érzem, amellett hogy szeretem őt, ki is használom. Tudom, ez nem hangzik tisztességesnek, de egy ideje már én sem tartom magam annak.
*Körülnéz, majd halkabban szól.*
- Közös házat is szeretnénk venni, megosztva a költségeket. Van elegendő pénz a birtokomban, de az természetesen atyám vagyonához tartozik. Ezt közölte is velem, de én mégis abból szeretnék hozzájárulni a házvásárláshoz. *Kiábrándulva önmagából megrándítja a vállát.* Tehát ilyen értelemben atyám is kihasználom. De hát mi mást tehetnék?
*Nem néz Aenae szemeibe. Szégyelli magát, de másrészt úgy érzi, igaza van. Más életet akar élni, a lehetőség erre márpedig adott, így hát ki is kívánja azt használni.*
12357. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 18:30:50
Üzenet elküldve: 2018-04-07 18:30:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
*Ha minden jól megy, akkor a fürdő felé lerövidítve érkezik vissza a Pegazus elé, hogy sietős léptekkel, félig futva ér oda a fogadó ajtajához. Bármennyire is jó az erőnléte, ez az erőltetett menet a lovagi vérttel a hátán őt is megérintette. Egyenletesen lélegzik, az orrán szívva be a levegőt és a száján kifújva, így kényszerítve testét és szívét a természetes ritmus felvételére.
Az ajtó elé érve három erőset koppant az öklével a fán, s ha még nem zárták be, akkor benyit, ha már zárva találja, az utcafront felé fordulva várja meg, míg kinyitja valaki.*
- Umon, Pycta vagyok. Eresszetek be. *Mondja kemény hangon.
Ha beengedik, a pulthoz lép gyorsan és ledobja a páncélt rejtő zsákot, leveszi csuháját, majd visszatér az ajtóhoz. A csuha alatt fél karját szabadon hagyó felsőrészt visel, nadrágja bő és szabad mozgást engedő. Bal oldalon a nyaka és a válla közt reszelős szélű, csúnya, kéttenyérnyi heg húzódik.*
- Jönnek. *Fordul Umon felé, lombzöld tekintete megakad a szerzetes arcán táncoló stigmákon.*
- Gyerünk, mindenki segítsen! *Fordul a többiek felé, legyen az elf, óriás vagy bárki a fogadóban. Majd egy asztallal kiékeli az ajtót és ellenőrzi, becsukták-e az ablakok spalettáit. Ha nem, maga intézkedik róla. Ha van belülről retesz vagy bármi zárásra alkalmas az ajtón, akkor azt is bezárja*
- Fogadós uram, minden fazékban és vödörben legyen víz, amennyit csak be tudnak zsúfolni, aztán zárják be a hátsó ajtókat is és torlaszolják el. A zavargások erre terjednek. *Nem emeli fel a hangját, de szavai ellenkezést nem tűrően csengenek. Reméli, hogy mind megértik és felismerik a helyzet komolyságát. Most nem említi, hogy fáklyákkal jönnek, nem szeretne pánikot, de a vízből talán rájönnek maguktól.*
- Umon, jól vagy? *Halkítja le a hangját, ahogy a barát mellé lép. Volt már szerencséje elégszer látni a megszállott Umont, most nem engedheti meg, hogy belülről okozzon gondot. Elég bajuk van az erre tartó csőcselékkel.*
//A zavargások alatt a Pegazusban//
*Ha minden jól megy, akkor a fürdő felé lerövidítve érkezik vissza a Pegazus elé, hogy sietős léptekkel, félig futva ér oda a fogadó ajtajához. Bármennyire is jó az erőnléte, ez az erőltetett menet a lovagi vérttel a hátán őt is megérintette. Egyenletesen lélegzik, az orrán szívva be a levegőt és a száján kifújva, így kényszerítve testét és szívét a természetes ritmus felvételére.
Az ajtó elé érve három erőset koppant az öklével a fán, s ha még nem zárták be, akkor benyit, ha már zárva találja, az utcafront felé fordulva várja meg, míg kinyitja valaki.*
- Umon, Pycta vagyok. Eresszetek be. *Mondja kemény hangon.
Ha beengedik, a pulthoz lép gyorsan és ledobja a páncélt rejtő zsákot, leveszi csuháját, majd visszatér az ajtóhoz. A csuha alatt fél karját szabadon hagyó felsőrészt visel, nadrágja bő és szabad mozgást engedő. Bal oldalon a nyaka és a válla közt reszelős szélű, csúnya, kéttenyérnyi heg húzódik.*
- Jönnek. *Fordul Umon felé, lombzöld tekintete megakad a szerzetes arcán táncoló stigmákon.*
- Gyerünk, mindenki segítsen! *Fordul a többiek felé, legyen az elf, óriás vagy bárki a fogadóban. Majd egy asztallal kiékeli az ajtót és ellenőrzi, becsukták-e az ablakok spalettáit. Ha nem, maga intézkedik róla. Ha van belülről retesz vagy bármi zárásra alkalmas az ajtón, akkor azt is bezárja*
- Fogadós uram, minden fazékban és vödörben legyen víz, amennyit csak be tudnak zsúfolni, aztán zárják be a hátsó ajtókat is és torlaszolják el. A zavargások erre terjednek. *Nem emeli fel a hangját, de szavai ellenkezést nem tűrően csengenek. Reméli, hogy mind megértik és felismerik a helyzet komolyságát. Most nem említi, hogy fáklyákkal jönnek, nem szeretne pánikot, de a vízből talán rájönnek maguktól.*
- Umon, jól vagy? *Halkítja le a hangját, ahogy a barát mellé lép. Volt már szerencséje elégszer látni a megszállott Umont, most nem engedheti meg, hogy belülről okozzon gondot. Elég bajuk van az erre tartó csőcselékkel.*
12356. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 17:59:59
Üzenet elküldve: 2018-04-07 17:59:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Myuutori, Zaxdor, Lesha//
- Ne aggodalmaskodj Lesha! Ha Kutyafúnak nem tetszene a melá... akarom mondani Zax képe, már rég újat varázsolt volna neki.
*Myuutori zavartan tekintget össze-vissza, miközben próbálja tartani az iramot a hosszú léptű óriásokkal. Hiába, a kis méret nem mindig előny, ilyenkor kifejezetten hátrány. A tömeg zavarja. Nem érti, hogy mi történik itt, de nem is igazán akarja tudni. Ahogy elnézi, a tömeg nem éppen békés szándékú. A csőcselék néhány tagjánál még fegyver is van. A fattyú lány megcsóválja a fejét. Egyszer látott már polgári felkelést. Annak nem lett szép vége. Az egészet vérbe fojtották, mindenki meghalt. A varjak napokig lakmároztak az utcákon hagyott testekből. Ekkor még csak kisgyerek volt, de egy életre megtanulta, hogy sose lázadjon a rendszer ellen. Borús gondolataiból az az egyszerű tény zökkenti ki, hogy megérkeznek a Pegazushoz. Ennél azért giccsesebb épületre számított, de így is jó. Legalább nem fogja kellemetlenül érezni magát puritán ruhái miatt.*
~Kicsit zsúfolt hely.~
*Gondolja, miközben belép az ajtón és körbekémlel. Jól tömve van, kicsit fülledt is a levegő, de, ha már eddig eljött, akkor nem most fog visszafordulni. Pláne, hogy Lesha és Zax már meg is indulnak egy asztal felé, ő pedig kétkedve követi őket. Felhorkan, amikor az óriás férfi elhúzza a székeket.*
- Tudod, nekem arra szükségem lesz, Nyakigláb barátom.
*Visszahúz egyet magának és helyet foglal. Kutyafiú a szék mellé telepszik le. Az asztaloknál üldögélő emberek gyanúsan kezdik őket méregetni. Valóban nem nyújthatnak mindennapi látványt, de a kutya vicsorgása egyből elveszi az emberek kedvét a nézelődéstől. Myuutori végül kezdi megszokni a szagokat, már nem zavarja annyira a zsúfoltság sem, mint először, amikor belépett.*
~Talán igaza lesz Leshának és tényleg tetszeni fog.~
- Bor, mi? Legyen! Már régen ittam jóféle vörösbort. Remélem nem vizezik.
*Összehúzott szemöldökökkel mered a kocsmáros felé.*
- Ha igen, kibelezem.
*A gondolatra elvigyorodik. A kissé pocakos fickót könnyű lenne megölni, hiszen nem tűnik túlzottan edzettnek. Egy óvatlan pillanatában Myuutori könnyedén fel tudná hasítani a gyomrát. Kár, hogy nincsen nála kés. Gondolatait próbálja elterelni a gyilkosságról, elvégre nem túl becsületes dolog ölni. Inkább Zax felé fordul.*
- Te, izé... nálatok minden óriás faszi ilyen morcos és hallgatag?
~Na szép, jobb témát nem is találhattam volna.~
*Myuutori ismét megcsillogtatja társalgási képességeit, amíg Lesha távol van és rendel. Nagyon megörül, amikor a lány végre visszatér, ráadásul jó hírekkel. Kaja és pia is hamarosan érkezni fog.*
- Úúú! Kolbász.
*Csillogó szemekkel néz az étekre, mintha az valami isteni manna lenne, még az ajkát is megnyalja. Előbb persze pohárköszöntő következik Lesha részéről.*
- Egészség!
*Megemeli a poharat majd iszik belőle egy kortyot. Kimondottan finom íze van.*
~És nem vizezett!~
*Eztán nekiesik a kajának is. A gyomrát mindennél jobban szereti, ami ugyan meg nem látszik rajta, pedig eszik rendesen.*
- Köszönöm az ételt. Tényleg finom.
*Mondja, miután befejezte az étkezést.*
- Ne aggodalmaskodj Lesha! Ha Kutyafúnak nem tetszene a melá... akarom mondani Zax képe, már rég újat varázsolt volna neki.
*Myuutori zavartan tekintget össze-vissza, miközben próbálja tartani az iramot a hosszú léptű óriásokkal. Hiába, a kis méret nem mindig előny, ilyenkor kifejezetten hátrány. A tömeg zavarja. Nem érti, hogy mi történik itt, de nem is igazán akarja tudni. Ahogy elnézi, a tömeg nem éppen békés szándékú. A csőcselék néhány tagjánál még fegyver is van. A fattyú lány megcsóválja a fejét. Egyszer látott már polgári felkelést. Annak nem lett szép vége. Az egészet vérbe fojtották, mindenki meghalt. A varjak napokig lakmároztak az utcákon hagyott testekből. Ekkor még csak kisgyerek volt, de egy életre megtanulta, hogy sose lázadjon a rendszer ellen. Borús gondolataiból az az egyszerű tény zökkenti ki, hogy megérkeznek a Pegazushoz. Ennél azért giccsesebb épületre számított, de így is jó. Legalább nem fogja kellemetlenül érezni magát puritán ruhái miatt.*
~Kicsit zsúfolt hely.~
*Gondolja, miközben belép az ajtón és körbekémlel. Jól tömve van, kicsit fülledt is a levegő, de, ha már eddig eljött, akkor nem most fog visszafordulni. Pláne, hogy Lesha és Zax már meg is indulnak egy asztal felé, ő pedig kétkedve követi őket. Felhorkan, amikor az óriás férfi elhúzza a székeket.*
- Tudod, nekem arra szükségem lesz, Nyakigláb barátom.
*Visszahúz egyet magának és helyet foglal. Kutyafiú a szék mellé telepszik le. Az asztaloknál üldögélő emberek gyanúsan kezdik őket méregetni. Valóban nem nyújthatnak mindennapi látványt, de a kutya vicsorgása egyből elveszi az emberek kedvét a nézelődéstől. Myuutori végül kezdi megszokni a szagokat, már nem zavarja annyira a zsúfoltság sem, mint először, amikor belépett.*
~Talán igaza lesz Leshának és tényleg tetszeni fog.~
- Bor, mi? Legyen! Már régen ittam jóféle vörösbort. Remélem nem vizezik.
*Összehúzott szemöldökökkel mered a kocsmáros felé.*
- Ha igen, kibelezem.
*A gondolatra elvigyorodik. A kissé pocakos fickót könnyű lenne megölni, hiszen nem tűnik túlzottan edzettnek. Egy óvatlan pillanatában Myuutori könnyedén fel tudná hasítani a gyomrát. Kár, hogy nincsen nála kés. Gondolatait próbálja elterelni a gyilkosságról, elvégre nem túl becsületes dolog ölni. Inkább Zax felé fordul.*
- Te, izé... nálatok minden óriás faszi ilyen morcos és hallgatag?
~Na szép, jobb témát nem is találhattam volna.~
*Myuutori ismét megcsillogtatja társalgási képességeit, amíg Lesha távol van és rendel. Nagyon megörül, amikor a lány végre visszatér, ráadásul jó hírekkel. Kaja és pia is hamarosan érkezni fog.*
- Úúú! Kolbász.
*Csillogó szemekkel néz az étekre, mintha az valami isteni manna lenne, még az ajkát is megnyalja. Előbb persze pohárköszöntő következik Lesha részéről.*
- Egészség!
*Megemeli a poharat majd iszik belőle egy kortyot. Kimondottan finom íze van.*
~És nem vizezett!~
*Eztán nekiesik a kajának is. A gyomrát mindennél jobban szereti, ami ugyan meg nem látszik rajta, pedig eszik rendesen.*
- Köszönöm az ételt. Tényleg finom.
*Mondja, miután befejezte az étkezést.*
12355. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 17:25:03
Üzenet elküldve: 2018-04-07 17:25:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A zavargások alatt a Pegazusban//
//Loralyss, Heligron, kicsit Ammerthy//
*Végigmérve Loralysst alig láthatóan nyel egyet, de hamar felszegi fejét.*
-Elragadóan fest. Indulhatunk?
*Azzal karját nyújtva elindul lefelé a lépcsőn.*
-Mondja kedves... *Fordul húgához, mikor heves kiáltások ütik meg a fejét a meglepően zsúfolt fogadóban.*
-Nohát. *Néz szét tetetett csodálkozással és kalapját a hóna alá csapja. Egy női hang, melyet könnyű kivenni a férfihangok sűrűjéből keltik fel a kíváncsiságát és kapja oda tekintetét. Ő egész életében semmit sem tett a pénzéért és az életét sem tartja kifejezetten nehéznek.
Húgát magával húzza egy közeli asztalhoz, majd kihúzza neki a széket. A mozdulat közben szemét nem veszi le a bájos elfről, de amint leült, húgára koncentrál.
Kezét finoman felemelve csettint, és a térülő-forduló szolgálót az asztalhoz inti.
-Jóember! *Azzal rendel két Gyümölcsteát, majd 10 arannyal fizet érte.
*
-Nos, Loralyss. Gondolkodtam a dolgon. *Fogja suttogóra és bizalmaskodva közelebb hajol. Igazán jól jönne nekünk egy birtok Artheniorban. Mondjuk néhai apánké. *Fejével bőszen bólogatva dől vissza a székben, és szürcsöl egy nagyot a forró teából. Mit sem sejtve a kinti állapotokról, agyában beindulnak a tekervényes fogaskerekek.*
-De tán ennek még nincs itt az ideje. Mihez kezdenél, fognál hozzá? Rád... *Tekintete kissé levándorol azokra a nőies, csinos kis idomokra. * Bízom magam.
*Mosolyodik el kedvesen, de kellően leereszkedően.*
//Loralyss, Heligron, kicsit Ammerthy//
*Végigmérve Loralysst alig láthatóan nyel egyet, de hamar felszegi fejét.*
-Elragadóan fest. Indulhatunk?
*Azzal karját nyújtva elindul lefelé a lépcsőn.*
-Mondja kedves... *Fordul húgához, mikor heves kiáltások ütik meg a fejét a meglepően zsúfolt fogadóban.*
-Nohát. *Néz szét tetetett csodálkozással és kalapját a hóna alá csapja. Egy női hang, melyet könnyű kivenni a férfihangok sűrűjéből keltik fel a kíváncsiságát és kapja oda tekintetét. Ő egész életében semmit sem tett a pénzéért és az életét sem tartja kifejezetten nehéznek.
Húgát magával húzza egy közeli asztalhoz, majd kihúzza neki a széket. A mozdulat közben szemét nem veszi le a bájos elfről, de amint leült, húgára koncentrál.
Kezét finoman felemelve csettint, és a térülő-forduló szolgálót az asztalhoz inti.
-Jóember! *Azzal rendel két Gyümölcsteát, majd 10 arannyal fizet érte.
*-Nos, Loralyss. Gondolkodtam a dolgon. *Fogja suttogóra és bizalmaskodva közelebb hajol. Igazán jól jönne nekünk egy birtok Artheniorban. Mondjuk néhai apánké. *Fejével bőszen bólogatva dől vissza a székben, és szürcsöl egy nagyot a forró teából. Mit sem sejtve a kinti állapotokról, agyában beindulnak a tekervényes fogaskerekek.*
-De tán ennek még nincs itt az ideje. Mihez kezdenél, fognál hozzá? Rád... *Tekintete kissé levándorol azokra a nőies, csinos kis idomokra. * Bízom magam.
*Mosolyodik el kedvesen, de kellően leereszkedően.*
12354. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 14:36:15
Üzenet elküldve: 2018-04-07 14:36:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
//Pycta, Umon, Ammerthy, Dorawyna, Sheldat//
- Semmi, semmi. *Suttogja mosolyogva Dorawynának, jelezve ezzel, hogy nem bánja a kérdezősködést, alkalomadtán talán valóban tudnak erről is beszélni. De nem most. Egy kissé melegnek érzi a benti légkört, talán a sok ismeretlen ember. Igazít is egyet zavartan a csuháján, de az kényelmetlen marad, úgyhogy inkább a boros kupát választja, ami viszont kiürült, így kénytelen tölteni. Remegős kézzel ragadja meg a kancsót, de sikerül kitöltenie a bort.*
~ Szétrobban a fejem. ~ *Gondolja, majd kissé halántékára szorítja a két kezét. Ő nem veszi észre, de az arcán lévő fekete stigmák, mintha a húsából akarnának tépni, vad táncba kezdenek, s vándorolnak arcáról a nyakára, majd vissza. A lányok csacsogása messziről és visszhangozva hallatszik, sokszor nem is érti miről beszélnek, bár azt homályosan látja, hogy a kalapos lány megmutatja kalapját. A halántéka csak lüktet, szinte érzi a pulzáló vért fejében, mintha belülről akarna kitörni valami. Közben a gyönyörű Ammerthy családjáról kezd beszélni, mondja, mondja, hosszú a történet, s Umon kényszeredetten imitál mosolygó figyelmet, bár azt érzi mosolya inkább valami vicsorgásra hasonlíthat.*
~ NEM BÍROD A GYŰRŐDÉST, UMON? ~
~ A hang! ~ *nyílnak tágra szemei, s kezeit talán még erősebben szorítja halántékára, ahogy elkezd előre hátra dülöngélni a széken. De a lányok csak beszélnek, beszélnek, lassan azt érzi, a néma férfi és az őr is csak őt figyeli és szenvedését, talán még mintha nevetett is volna egyet.*
~ Nem... kapok... levegőt! ~ *Nem fuldokló segélykiáltása ez, inkább a düh leszorítása és az érzelmeké.*
~ Fejezzétek már be... fejezzétek már be... fejezzétek már be!! ~ *Szinte könnyezve könyörög felmentésért, s egy üres helyért mi csak őt illeti, de ez az átkozott csacsogás.*
~ Elég... elég... ~
- CSENDET! *Ordít fel hirtelen a sötét homályból, miközben öklével az asztalra csap. A boros kupák ugranak egyet a levegőbe, ahogy a kancsó is megmozdul, szerencsére talán egyik sem dől fel. A fejfájás kissé elmúlt.*
~ Néma csend. ~ *Ahogy a hang is eltűnt fejében. Zavartan és kissé talán szemét lesütve néz körül. Majd feláll, s kényszeredett mosollyal arcán néz le, s röviden meghajol.*
- Kérlek bocsássatok meg nekem! Ez a levegő, én az erdőhöz vagyok szokva. *Motyogja halkan.*
~ Jah, meg a húsos kis elf leánykákhoz, Umon! ~ *Már megint.*
~ Tűnj a fejemből! ~ *Választ természetesen nem kap, ahogy talán arca sem változik. Csak a stigmái. Azok nem nyugszanak, kérdés, hogy a látvány érdekes, villan szeme a kalapos hölgy felé, vagy inkább visszataszító, néz hirtelen a csodálatos elf lányra, esetleg félelmetes? Utolsó pillanatban húzza vissza nyelvét a szájából.*
- Én... én segítek a fogadósnak, addig beszélgessetek csak. *Motyogja tovább, s valóban a fogadós és legényei felé indul, hogy kalapácsot ragadjon és néhány léc felszegelésében segédkezzen. De csak egy kilenc szavas mondat jár a fejében:*
~ Távozz tőlem Kígyó! Fekete Fa vigyázza testem, lelkem, elmém! ~ *Közben az egyik ablakra lécet szegel. Néha azért hátrapillant és a társaságra mosolyog, hogy lássák talán nincs baj. Talán.*
//A zavargások alatt a Pegazusban//
//Pycta, Umon, Ammerthy, Dorawyna, Sheldat//
- Semmi, semmi. *Suttogja mosolyogva Dorawynának, jelezve ezzel, hogy nem bánja a kérdezősködést, alkalomadtán talán valóban tudnak erről is beszélni. De nem most. Egy kissé melegnek érzi a benti légkört, talán a sok ismeretlen ember. Igazít is egyet zavartan a csuháján, de az kényelmetlen marad, úgyhogy inkább a boros kupát választja, ami viszont kiürült, így kénytelen tölteni. Remegős kézzel ragadja meg a kancsót, de sikerül kitöltenie a bort.*
~ Szétrobban a fejem. ~ *Gondolja, majd kissé halántékára szorítja a két kezét. Ő nem veszi észre, de az arcán lévő fekete stigmák, mintha a húsából akarnának tépni, vad táncba kezdenek, s vándorolnak arcáról a nyakára, majd vissza. A lányok csacsogása messziről és visszhangozva hallatszik, sokszor nem is érti miről beszélnek, bár azt homályosan látja, hogy a kalapos lány megmutatja kalapját. A halántéka csak lüktet, szinte érzi a pulzáló vért fejében, mintha belülről akarna kitörni valami. Közben a gyönyörű Ammerthy családjáról kezd beszélni, mondja, mondja, hosszú a történet, s Umon kényszeredetten imitál mosolygó figyelmet, bár azt érzi mosolya inkább valami vicsorgásra hasonlíthat.*
~ NEM BÍROD A GYŰRŐDÉST, UMON? ~
~ A hang! ~ *nyílnak tágra szemei, s kezeit talán még erősebben szorítja halántékára, ahogy elkezd előre hátra dülöngélni a széken. De a lányok csak beszélnek, beszélnek, lassan azt érzi, a néma férfi és az őr is csak őt figyeli és szenvedését, talán még mintha nevetett is volna egyet.*
~ Nem... kapok... levegőt! ~ *Nem fuldokló segélykiáltása ez, inkább a düh leszorítása és az érzelmeké.*
~ Fejezzétek már be... fejezzétek már be... fejezzétek már be!! ~ *Szinte könnyezve könyörög felmentésért, s egy üres helyért mi csak őt illeti, de ez az átkozott csacsogás.*
~ Elég... elég... ~
- CSENDET! *Ordít fel hirtelen a sötét homályból, miközben öklével az asztalra csap. A boros kupák ugranak egyet a levegőbe, ahogy a kancsó is megmozdul, szerencsére talán egyik sem dől fel. A fejfájás kissé elmúlt.*
~ Néma csend. ~ *Ahogy a hang is eltűnt fejében. Zavartan és kissé talán szemét lesütve néz körül. Majd feláll, s kényszeredett mosollyal arcán néz le, s röviden meghajol.*
- Kérlek bocsássatok meg nekem! Ez a levegő, én az erdőhöz vagyok szokva. *Motyogja halkan.*
~ Jah, meg a húsos kis elf leánykákhoz, Umon! ~ *Már megint.*
~ Tűnj a fejemből! ~ *Választ természetesen nem kap, ahogy talán arca sem változik. Csak a stigmái. Azok nem nyugszanak, kérdés, hogy a látvány érdekes, villan szeme a kalapos hölgy felé, vagy inkább visszataszító, néz hirtelen a csodálatos elf lányra, esetleg félelmetes? Utolsó pillanatban húzza vissza nyelvét a szájából.*
- Én... én segítek a fogadósnak, addig beszélgessetek csak. *Motyogja tovább, s valóban a fogadós és legényei felé indul, hogy kalapácsot ragadjon és néhány léc felszegelésében segédkezzen. De csak egy kilenc szavas mondat jár a fejében:*
~ Távozz tőlem Kígyó! Fekete Fa vigyázza testem, lelkem, elmém! ~ *Közben az egyik ablakra lécet szegel. Néha azért hátrapillant és a társaságra mosolyog, hogy lássák talán nincs baj. Talán.*
12353. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 14:01:38
Üzenet elküldve: 2018-04-07 14:01:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
- Köszönöm, de ez nem az én érdemem.
*Mosolyog rá kedvesen Umonra, de a borból nem tölt, tekintve, hogy még a saját pohara félig van.
Az őr a meghívást megköszöni, odahúz egy széket az asztalhoz, és kiszolgálja magát a borból. Látszik rajta, hogy ideges, de nem a lány testi épsége miatt fél, hanem attól, hogy elveszítheti munkáját.
Mikor a másik nő Kijelenti, hogy "egy újabb Sayqueves-lány!" Ammerthy hangosan - de még ízlésesen - felnevet.*
- Úgy tudtam eddig, hogy én vagyok az egyetlen, de ha lemaradtam valamiről a saját családommal kapcsolatban, kérem, világosítson fel.
*Kicsit gonosz, nyertes mosoly jelenik meg az arcán.*
- Persze, ott van édesanyám, a nagymamám, a bátyáim feleségei, de úgy tudtam, hogy ők nem lányok, hanem asszonyok.
*A többi megjegyzésre csak rosszallóan ingatja a fejét.*
- Tudja, én elf vagyok.
*Szó a kalapos felé, majd megmutatja a hegyes fülét, hogy bizonyítsa is.*
- Az őseim az erdőben éltek, vadászgattak, saját magukat tartották el. Aztán sok generációval ezelőtt úgy döntöttek, hogy a városba jönnek. Ők is szegények voltak, nekik sem jutott elég étel, de ahelyett, hogy sírtak volna tettek ellene.
*Még mielőtt a nő megszólalna gyorsan hozzátesz valamit.*
- Nem, nem mások hátán kapaszkodtak fel. Kereskedők voltak. Először olyasmit adtak el, amit saját maguk gyártottak, készítettek. Csontfegyvereket, az erődben, és a tisztáson gyűjtött dolgokat, font kosarakat, egyszerű ékszereket, bármit, amit kézzel lehet készíteni. Az ebből bejövő pénzt nem elitták, mint egyesek, hanem beforgatták. Olyan dolgokat vettek belőle, amiből értékesebb árut állíthatnak elő, amiből még több aranyuk lesz és így tovább. Keményen dolgoztak, lemondtak mindenről, hogy a gyermekinek jó lehessen. Mi pedig folytatjuk azt a munkát, amit ők elkezdtek, csak ma már egy magasabb szinten
*Halkan felnevet.*
- Ha azt hiszi, hogy a nemesek egész nap csak a pénzükön ülnek, nagyon téved. Gyorsan elfogyna, ha nem tennének érte semmit. Ez a világ sem könnyebb, mint a másik, csak más problémákkal kell szembenézni.
*Ugyan Ammerthy nem nagyon van benne ebben az üzletben, de látja, hogy az apja mit csinál, és elég nagy betekintést kap a munkába, hogy tudja, miről van szó.*
A hozzászólás írója (Ammerthy Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 14:02:47
//A zavargások alatt a Pegazusban//
- Köszönöm, de ez nem az én érdemem.
*Mosolyog rá kedvesen Umonra, de a borból nem tölt, tekintve, hogy még a saját pohara félig van.
Az őr a meghívást megköszöni, odahúz egy széket az asztalhoz, és kiszolgálja magát a borból. Látszik rajta, hogy ideges, de nem a lány testi épsége miatt fél, hanem attól, hogy elveszítheti munkáját.
Mikor a másik nő Kijelenti, hogy "egy újabb Sayqueves-lány!" Ammerthy hangosan - de még ízlésesen - felnevet.*
- Úgy tudtam eddig, hogy én vagyok az egyetlen, de ha lemaradtam valamiről a saját családommal kapcsolatban, kérem, világosítson fel.
*Kicsit gonosz, nyertes mosoly jelenik meg az arcán.*
- Persze, ott van édesanyám, a nagymamám, a bátyáim feleségei, de úgy tudtam, hogy ők nem lányok, hanem asszonyok.
*A többi megjegyzésre csak rosszallóan ingatja a fejét.*
- Tudja, én elf vagyok.
*Szó a kalapos felé, majd megmutatja a hegyes fülét, hogy bizonyítsa is.*
- Az őseim az erdőben éltek, vadászgattak, saját magukat tartották el. Aztán sok generációval ezelőtt úgy döntöttek, hogy a városba jönnek. Ők is szegények voltak, nekik sem jutott elég étel, de ahelyett, hogy sírtak volna tettek ellene.
*Még mielőtt a nő megszólalna gyorsan hozzátesz valamit.*
- Nem, nem mások hátán kapaszkodtak fel. Kereskedők voltak. Először olyasmit adtak el, amit saját maguk gyártottak, készítettek. Csontfegyvereket, az erődben, és a tisztáson gyűjtött dolgokat, font kosarakat, egyszerű ékszereket, bármit, amit kézzel lehet készíteni. Az ebből bejövő pénzt nem elitták, mint egyesek, hanem beforgatták. Olyan dolgokat vettek belőle, amiből értékesebb árut állíthatnak elő, amiből még több aranyuk lesz és így tovább. Keményen dolgoztak, lemondtak mindenről, hogy a gyermekinek jó lehessen. Mi pedig folytatjuk azt a munkát, amit ők elkezdtek, csak ma már egy magasabb szinten
*Halkan felnevet.*
- Ha azt hiszi, hogy a nemesek egész nap csak a pénzükön ülnek, nagyon téved. Gyorsan elfogyna, ha nem tennének érte semmit. Ez a világ sem könnyebb, mint a másik, csak más problémákkal kell szembenézni.
*Ugyan Ammerthy nem nagyon van benne ebben az üzletben, de látja, hogy az apja mit csinál, és elég nagy betekintést kap a munkába, hogy tudja, miről van szó.*
A hozzászólás írója (Ammerthy Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 14:02:47
12352. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 13:05:32
Üzenet elküldve: 2018-04-07 13:05:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
*Dorawyna nem tudja nem észrevenni a lekicsinylő pillantást, amit Ammerthy vet rá, miközben kissé mohón, de egyáltalán nem ízléstelenül vagy barbár módon esik neki a vacsorájának. Nem tudja megállni, hogy odaszúrjon egyet.*
- Ó, egy újabb Sayqueves-lány! ~ Gondolhattam volna, hogy ezért hordja ez annyira fent az orrát. ~ Gyakran látom a Sayqueves család sarjait megfordulni azokon a környékeken, ahol én is járok. Az időm nagy részét a könyvtárban töltöttem mostanában. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen, hogy érezzék, nem csak a szája jár, általában csinál is valamit. Sokakkal ellentétben. Inkább Umonra koncentrál, és egészen meglepődik a válaszon.*
- Ezt nem is gondoltam volna! Már megbocsáss. Kíváncsi leszek a történetre. *Teszi hozzá, mert rájön, hogy ezzel udvariatlannak tűnhet. Mindenesetre örömmel hallja, hogy Umon hajlandó erről beszélgetni, ezek szerint majd később kivallathatja róla, ha megélik a holnapot.*
- Érdekes, én? *Mosolyodik el gúnyosan.* Nem, azt túlzás lenne állítani. *Ekkor látja, hogy Umon a kalapjára célozgat. Kioldva a kalaptűjét lekapja a fejéről, és megszemléli, mintha ő is most látná először.* Oh, hogy ez! Ez egy ajándék volt, egyszer régen. *Elégedetten nyújtóztatja ki a lábát. Figyelmét a helyzethez képest türelmesen végighordozza a termen, és konstatálja, hogy semmit sem érnek majd a három-négy kardjukkal, ha az ellenség betör. Ennek az Umon fickónak úgy látszik, fegyvere sincs.*
- Szerintem az emberek megelégelték, hogy a felük éhezik, a másik felük meg dőzsöl. *Meg se próbál kedves lenni Ammerthyvel, tény, hogy a nagyon szegényeket Dorawyna ugyanúgy nem tűri, mint a nagyon gazdagokat.* A történelem során ez már sokszor előfordult. Ilyenkor általában megsütik a gazdagok fenekét, mások lesznek gazdagok, aztán az ő feneküket is megsütik… *Piszkálja egy kicsit a borospoharát, úgy elmélkedik.* Lassan én is lehetnék már gazdag. De nincs kedvem megsütni senki fenekét. Apropó, ha már gazdagnegyed, Pycta igazat mondott. Szerintem érdemes lenne segítenünk bereteszelni itt mindent.
*Mikor eltűnik minden falat étele, megtörli a száját, és elnézést kérve a fogadóshoz indul, aki már hozzá is látott a munkához. Dorawyna segít a legényeknek, hogy a szálláshelyen becsukogasson minden zsalut, mielőtt a vihar ideér.*
- Pyctát mindenképpen engedjük be, ha visszajött. *Mondja még. Nehogy valami haramiának nézzék szegény elfet, már így is elég ostoba ötlet kint kalandoznia.
Amikor azzal a munkával, amit gyengén ő is meg tud csinálni, végzett, visszatelepszik a székre, és csak hallgatja a kinti kiabálást.*
//A zavargások alatt a Pegazusban//
*Dorawyna nem tudja nem észrevenni a lekicsinylő pillantást, amit Ammerthy vet rá, miközben kissé mohón, de egyáltalán nem ízléstelenül vagy barbár módon esik neki a vacsorájának. Nem tudja megállni, hogy odaszúrjon egyet.*
- Ó, egy újabb Sayqueves-lány! ~ Gondolhattam volna, hogy ezért hordja ez annyira fent az orrát. ~ Gyakran látom a Sayqueves család sarjait megfordulni azokon a környékeken, ahol én is járok. Az időm nagy részét a könyvtárban töltöttem mostanában. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen, hogy érezzék, nem csak a szája jár, általában csinál is valamit. Sokakkal ellentétben. Inkább Umonra koncentrál, és egészen meglepődik a válaszon.*
- Ezt nem is gondoltam volna! Már megbocsáss. Kíváncsi leszek a történetre. *Teszi hozzá, mert rájön, hogy ezzel udvariatlannak tűnhet. Mindenesetre örömmel hallja, hogy Umon hajlandó erről beszélgetni, ezek szerint majd később kivallathatja róla, ha megélik a holnapot.*
- Érdekes, én? *Mosolyodik el gúnyosan.* Nem, azt túlzás lenne állítani. *Ekkor látja, hogy Umon a kalapjára célozgat. Kioldva a kalaptűjét lekapja a fejéről, és megszemléli, mintha ő is most látná először.* Oh, hogy ez! Ez egy ajándék volt, egyszer régen. *Elégedetten nyújtóztatja ki a lábát. Figyelmét a helyzethez képest türelmesen végighordozza a termen, és konstatálja, hogy semmit sem érnek majd a három-négy kardjukkal, ha az ellenség betör. Ennek az Umon fickónak úgy látszik, fegyvere sincs.*
- Szerintem az emberek megelégelték, hogy a felük éhezik, a másik felük meg dőzsöl. *Meg se próbál kedves lenni Ammerthyvel, tény, hogy a nagyon szegényeket Dorawyna ugyanúgy nem tűri, mint a nagyon gazdagokat.* A történelem során ez már sokszor előfordult. Ilyenkor általában megsütik a gazdagok fenekét, mások lesznek gazdagok, aztán az ő feneküket is megsütik… *Piszkálja egy kicsit a borospoharát, úgy elmélkedik.* Lassan én is lehetnék már gazdag. De nincs kedvem megsütni senki fenekét. Apropó, ha már gazdagnegyed, Pycta igazat mondott. Szerintem érdemes lenne segítenünk bereteszelni itt mindent.
*Mikor eltűnik minden falat étele, megtörli a száját, és elnézést kérve a fogadóshoz indul, aki már hozzá is látott a munkához. Dorawyna segít a legényeknek, hogy a szálláshelyen becsukogasson minden zsalut, mielőtt a vihar ideér.*
- Pyctát mindenképpen engedjük be, ha visszajött. *Mondja még. Nehogy valami haramiának nézzék szegény elfet, már így is elég ostoba ötlet kint kalandoznia.
Amikor azzal a munkával, amit gyengén ő is meg tud csinálni, végzett, visszatelepszik a székre, és csak hallgatja a kinti kiabálást.*
12351. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-07 12:29:33
Üzenet elküldve: 2018-04-07 12:29:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
//Pycta, Umon, Ammerthy, Dorawyna, Sheldat//
*Valahogyan Pycta szavai nem nyugtatják meg, sőt inkább magát trenírozza, mert bizony a hangzavar kintről erősebbnek hallatszik. Mindenesetre kényszeredetten mosolyog az asztaltársaságra, majd kettőt sóhajt és immár stigmái is nyugalmat erőltetnek maguknak. Pycta távozásakor biccent felé, s magában eldönti, hogy igyekszik keze alatt tartani a szituációt, bár láthatóan a többiek is bírnak a józan belátás képességével, így erre nem lesz szükség. Az érkező óriásokon kissé visszahőköl, de a lány kedves köszöntésére már megereszt egy mosolyt, biztos sokat jár ide, szinte otthonának tűnik a kocsma.*
- Kérlek, fogyasszatok a borból bátran, úgy néz ki egy időre lehet, hogy itt ragadunk. *Suttogja mosolyogva az asztalnál helyet foglalóknak, majd Dorawyne felé fordul. Kissé meglepi a kérdése, de hozzászokott már az efféle kíváncsiskodáshoz, a venárok között is jó néhány alkalommal mesélt már róla. A hölgy afféle kutatónak néz ki, így természetes a kérdés, persze a teljes válaszhoz elengedhetetlen a két személy közötti feltétlen bizalom.*
- Bizonyos értelemben, igen, én csinálom. *Mosolyog zavartan, hangja se nem erős, se nem gyenge, de továbbra is suttogásnak tűnő.* De ez egy hosszú történet lenne, amit nem most szeretnék megosztani önökkel. Ön is, hasonlóan érdekes egyéniségnek tűnik. *Kijelentései egyértelműek, de hallhatóan tisztelettudóak is. Mosolyog továbbra is, kissé felnézve a hölgy kalapjára, utalva ezzel arra, hogy nem sűrűn látott még kalapos hölgyeket Artheniorban. Lassan körbenéz az asztalnál, s közben elnézést kérő tekintettel pillant Szivárványra, akinek immár a nevét is megtudja.*
- Ammerthy! Gyönyörű név. *Jelenti ki egyszerűen, s közben ízlelgeti magát a szót és saját borát is.* Sayqueves... valahonnan ismerős ez a családnév. *Mondja Ammerthynek, de ennyivel le is zárja, mert nagyon ritkán fordul meg a városban, így fogalma sincs sem az előkelő, sem az egyszerű családok életéről, emiatt nem is érez rá késztetést, hogy tovább furkálódjon más magánéletében, a hölgyre bízza a döntést, hogy mit kíván megosztani és mit nem. Abból, ahogy a katonával beszél, arra következtet, hogy előkelő hölgyről van szó, de erre utal kinézete is, ami Umon véleménye szerinti sugárzóan szép, de ezt sem veri nagydobra.*
- Az... őrödnek is jut közöttünk hely, foglaljon helyet nyugodtan. *Mosolyog, de még mindig a lányra, mert úgy érzi neki kell az ehhez szükséges engedélyt megadnia.*
- Önök mit gondolnak? Mi lehet a városban? Mi baja a tömegnek? *Kérdezi, mert őszintén érdeklik a kint zajló események. Gyakorlatilag egyszer teszi be a lábát hosszú idő után és rögtön egy lázadásba fut bele. Kérdését követően hátradől, hogy arcát kissé elrejtse a fogadó jótékony sötétsége, amiben csak reménykedni tud, hogy egyáltalán létezik.*
//A zavargások alatt a Pegazusban//
//Pycta, Umon, Ammerthy, Dorawyna, Sheldat//
*Valahogyan Pycta szavai nem nyugtatják meg, sőt inkább magát trenírozza, mert bizony a hangzavar kintről erősebbnek hallatszik. Mindenesetre kényszeredetten mosolyog az asztaltársaságra, majd kettőt sóhajt és immár stigmái is nyugalmat erőltetnek maguknak. Pycta távozásakor biccent felé, s magában eldönti, hogy igyekszik keze alatt tartani a szituációt, bár láthatóan a többiek is bírnak a józan belátás képességével, így erre nem lesz szükség. Az érkező óriásokon kissé visszahőköl, de a lány kedves köszöntésére már megereszt egy mosolyt, biztos sokat jár ide, szinte otthonának tűnik a kocsma.*
- Kérlek, fogyasszatok a borból bátran, úgy néz ki egy időre lehet, hogy itt ragadunk. *Suttogja mosolyogva az asztalnál helyet foglalóknak, majd Dorawyne felé fordul. Kissé meglepi a kérdése, de hozzászokott már az efféle kíváncsiskodáshoz, a venárok között is jó néhány alkalommal mesélt már róla. A hölgy afféle kutatónak néz ki, így természetes a kérdés, persze a teljes válaszhoz elengedhetetlen a két személy közötti feltétlen bizalom.*
- Bizonyos értelemben, igen, én csinálom. *Mosolyog zavartan, hangja se nem erős, se nem gyenge, de továbbra is suttogásnak tűnő.* De ez egy hosszú történet lenne, amit nem most szeretnék megosztani önökkel. Ön is, hasonlóan érdekes egyéniségnek tűnik. *Kijelentései egyértelműek, de hallhatóan tisztelettudóak is. Mosolyog továbbra is, kissé felnézve a hölgy kalapjára, utalva ezzel arra, hogy nem sűrűn látott még kalapos hölgyeket Artheniorban. Lassan körbenéz az asztalnál, s közben elnézést kérő tekintettel pillant Szivárványra, akinek immár a nevét is megtudja.*
- Ammerthy! Gyönyörű név. *Jelenti ki egyszerűen, s közben ízlelgeti magát a szót és saját borát is.* Sayqueves... valahonnan ismerős ez a családnév. *Mondja Ammerthynek, de ennyivel le is zárja, mert nagyon ritkán fordul meg a városban, így fogalma sincs sem az előkelő, sem az egyszerű családok életéről, emiatt nem is érez rá késztetést, hogy tovább furkálódjon más magánéletében, a hölgyre bízza a döntést, hogy mit kíván megosztani és mit nem. Abból, ahogy a katonával beszél, arra következtet, hogy előkelő hölgyről van szó, de erre utal kinézete is, ami Umon véleménye szerinti sugárzóan szép, de ezt sem veri nagydobra.*
- Az... őrödnek is jut közöttünk hely, foglaljon helyet nyugodtan. *Mosolyog, de még mindig a lányra, mert úgy érzi neki kell az ehhez szükséges engedélyt megadnia.*
- Önök mit gondolnak? Mi lehet a városban? Mi baja a tömegnek? *Kérdezi, mert őszintén érdeklik a kint zajló események. Gyakorlatilag egyszer teszi be a lábát hosszú idő után és rögtön egy lázadásba fut bele. Kérdését követően hátradől, hogy arcát kissé elrejtse a fogadó jótékony sötétsége, amiben csak reménykedni tud, hogy egyáltalán létezik.*
12350. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-06 21:31:22
Üzenet elküldve: 2018-04-06 21:31:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát a tükör nekem nem ezt mondja.
*elmosolyodik, de őrá ez mindig is jellemző volt, bár valószínűleg sok lányra jellemző, hogy elégedetlen önmagával, Aenae talán kicsit extrém eset, de nem csak ebben, hanem úgy mindenben.*
- Anyám olyan, amilyen, nem én voltam a kedvenc gyereke.
*Ezt Aenae még meg is értené, nyilván mindenkinek vannak preferenciái, ő az apját csavarta egy kis bazsalygással az ujja köré, anyja viszont mindig is Aenae kisebbik öccsén csüngött. Persze Lynia Hawneth sosem nyilvánította ki az érzelmeit, még akkor sem, mikor hírét vették Aenae öccsei halálának. Aenae szerint a pénzhez fűzik csak őszinte és mély érzelmek.*
- Nemtom, a szerető szerintem olyasvalaki, akivel csak az időd múlatod, talán éreztek egymás iránt valamit, de nem különösebben mélyen. Persze lehet, hogy tévedek és nekem is szeretőm van.
*Nem, tuti nem. Annyira durvának találja ezt a kifejezést, hogy egyáltalán nem tudja Pyctával társítani.*
- Mondd Effy, akkor is el akarnál menni, ha nem lenne neked ez a férfi? Úgy értem, hogy már előtte is menni akartál? Nem lehet, hogy ez a férfi csak afféle dobbantó lenne, belé kapaszkodnál, hogy el tudj menni? Mert izé...
*Vakarja a fejét.*
- Én is ugyanazt.
*Adja le gyorsan ő is a rendelést, végül is egy tea valahol igen kompromisszumos megoldás, fogyasztanak is, meg nem is igazán.*
- Szóval érted. Nem lenne fair szegénnyel ha csak kihasználnád. Szereted őt? Igazán? Vagy csak egy lehetőség, hogy kitörj? Mi lesz vele, mikor már nem lesz rá szükséged?
- Hát a tükör nekem nem ezt mondja.
*elmosolyodik, de őrá ez mindig is jellemző volt, bár valószínűleg sok lányra jellemző, hogy elégedetlen önmagával, Aenae talán kicsit extrém eset, de nem csak ebben, hanem úgy mindenben.*
- Anyám olyan, amilyen, nem én voltam a kedvenc gyereke.
*Ezt Aenae még meg is értené, nyilván mindenkinek vannak preferenciái, ő az apját csavarta egy kis bazsalygással az ujja köré, anyja viszont mindig is Aenae kisebbik öccsén csüngött. Persze Lynia Hawneth sosem nyilvánította ki az érzelmeit, még akkor sem, mikor hírét vették Aenae öccsei halálának. Aenae szerint a pénzhez fűzik csak őszinte és mély érzelmek.*
- Nemtom, a szerető szerintem olyasvalaki, akivel csak az időd múlatod, talán éreztek egymás iránt valamit, de nem különösebben mélyen. Persze lehet, hogy tévedek és nekem is szeretőm van.
*Nem, tuti nem. Annyira durvának találja ezt a kifejezést, hogy egyáltalán nem tudja Pyctával társítani.*
- Mondd Effy, akkor is el akarnál menni, ha nem lenne neked ez a férfi? Úgy értem, hogy már előtte is menni akartál? Nem lehet, hogy ez a férfi csak afféle dobbantó lenne, belé kapaszkodnál, hogy el tudj menni? Mert izé...
*Vakarja a fejét.*
- Én is ugyanazt.
*Adja le gyorsan ő is a rendelést, végül is egy tea valahol igen kompromisszumos megoldás, fogyasztanak is, meg nem is igazán.*
- Szóval érted. Nem lenne fair szegénnyel ha csak kihasználnád. Szereted őt? Igazán? Vagy csak egy lehetőség, hogy kitörj? Mi lesz vele, mikor már nem lesz rá szükséged?
12349. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-06 20:56:20
Üzenet elküldve: 2018-04-06 20:56:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Örül annak, hogy Aenae hasonlóképp érez. A regulák és szokások beszabályozzák a hozzájuk hasonlatos leányok életét. Van, aki ezt elfogadja, talán még élvezi is. Aenae sem élvezte minden aspektusát ennek az életnek, ahogy Ephemia sem. Többek között emiatt is tudnak egymással szót érteni.*
- Ugyan, hallod te magad? Te is gyönyörű vagy, akárcsak édesanyád volt fiatalkorában. Sértésnek ugyan ne vedd, de ráadásul a lelked szebb, mint az övé.
*Nem szeret nagy bölcsességekben beszélni, hisz furcsának érzi, hogy zsenge húsz évével pont ő osztogatja a nagy életigazságokat. Viszont ebben úgy hiszi, igaza van. Az évek gyorsan elszaladnak, s a szépség is elmegy vele együtt. Ha már az ember leánya veszít külsejének vonzó vonásaiból és fiatalságából, azt pótolni tudja egy szép személyiség.*
- Nem is tudom, tényleg furcsa így szólítanom. De hát így hívják azt, amikor valaki a tiltások ellenére is megtartja a szerelmét, nem? Szeretője van. Vagyis... Gondolom ezt takarja többek között.
*Felkuncog Aenae szavain. Kedveséről nem tud ilyen alantas dolgokat képzelni.*
- Szóval jó parti, mi? Nem tagadom le azt, ami igaz. De ismerem őt, és tudom, hogy ilyen rosszmájú dolgokról szó sincs. És igen, boldog vagyok vele, illetve... Lennék, vagyis... Ahj, megöl ez a bizonytalanság.
*Mondandóját nem fejezi be teljesen, mert a pultos máris érkezik kiszolgálni őket. Végigfutja még egyszer az étlap kínálatát, aztán rendel.*
- Egy teát szeretnék.
*Megvárja, míg újból csak ketten maradnak Aenaevel, s csak azután folytatja. Nem kívánja más fülek hallatára kibeszélni belső civódásait.*
*Örül annak, hogy Aenae hasonlóképp érez. A regulák és szokások beszabályozzák a hozzájuk hasonlatos leányok életét. Van, aki ezt elfogadja, talán még élvezi is. Aenae sem élvezte minden aspektusát ennek az életnek, ahogy Ephemia sem. Többek között emiatt is tudnak egymással szót érteni.*
- Ugyan, hallod te magad? Te is gyönyörű vagy, akárcsak édesanyád volt fiatalkorában. Sértésnek ugyan ne vedd, de ráadásul a lelked szebb, mint az övé.
*Nem szeret nagy bölcsességekben beszélni, hisz furcsának érzi, hogy zsenge húsz évével pont ő osztogatja a nagy életigazságokat. Viszont ebben úgy hiszi, igaza van. Az évek gyorsan elszaladnak, s a szépség is elmegy vele együtt. Ha már az ember leánya veszít külsejének vonzó vonásaiból és fiatalságából, azt pótolni tudja egy szép személyiség.*
- Nem is tudom, tényleg furcsa így szólítanom. De hát így hívják azt, amikor valaki a tiltások ellenére is megtartja a szerelmét, nem? Szeretője van. Vagyis... Gondolom ezt takarja többek között.
*Felkuncog Aenae szavain. Kedveséről nem tud ilyen alantas dolgokat képzelni.*
- Szóval jó parti, mi? Nem tagadom le azt, ami igaz. De ismerem őt, és tudom, hogy ilyen rosszmájú dolgokról szó sincs. És igen, boldog vagyok vele, illetve... Lennék, vagyis... Ahj, megöl ez a bizonytalanság.
*Mondandóját nem fejezi be teljesen, mert a pultos máris érkezik kiszolgálni őket. Végigfutja még egyszer az étlap kínálatát, aztán rendel.*
- Egy teát szeretnék.
*Megvárja, míg újból csak ketten maradnak Aenaevel, s csak azután folytatja. Nem kívánja más fülek hallatára kibeszélni belső civódásait.*
12348. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-06 19:48:48
Üzenet elküldve: 2018-04-06 19:48:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Általában féltékeny szokott lenni, ha más kelti fel a férfiak figyelmét helyette, de ez az érzés most nem jelentkezik. Talán azért, mert az ember, akinek Ammerthyt kellene kitüntetnie teljes figyelmével, nem üti meg azt a szintet, amit elvár.*
- Minden estere ha mégis így történik javaslom, hogy keressen fel valakit.
*Mondja ezt Pyctának, majd mikor az ember elakad a nevek felsorolásával kapcsolatban, gyorsan kisegíti.*
- Ammerthy Sayqueves.
~Legyen ismerős a név, legyen ismerős a név!~
*Szereti, mikor felismerik a családneve miatt, ami nem ritka, tekintve, hogy generációk óta főnemesek, sőt, két bátyja is az, csak Ammerthy nem, mert még túl fiatal. Na meg azok a borzasztóan finom csokoládék is ismerősek lehetnek, bár igaz, csak gazdagabb körökben. A szegényeknek ritkán van elég aranya arra, hogy ilyesmit vegye magának.
Amíg a többiek a Thargokról, a híres barbár népről beszélnek, a lány a borát kortyolgatja, és ügyet sem vet az őrre, aki idegesen topog össze-vissza.*
~Miért akar valaki a barbárokhoz menni? Azok annyira... barbárok!~
*Ammerthyhez a finom kelmék, a szolgálók, az arany és a luxus illik, így talán megérthető, miért viszong a barbároktól.*
- Ha annyira ideges, akkor mondja meg apámnak, hogy jól vagyok. A szegények úgysem gyújtanák fel a kocsmát, ez az egyetlen egy hely, amit szeretnek.
*Mondja egy lány mosollyal az őrnek, aki nagyot sóhajt, kinéz az ajtón, de nem megy el. Úgy tűnik, nagyon is maradni akar, Ammerthy pedig hirtelen nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e neki, vagy sem.*
- Vigyázzon magára!
*Mondja Pycta árnyékának, hiszen a férfi olyan gyorsan eltűnik, hogy többre nem is jut ideje.*
~Milyen neveletlen!~
*Gondolataiban elfintorodik a másik nőt nézve, aki szinte rögtön enni kezd.*
*Általában féltékeny szokott lenni, ha más kelti fel a férfiak figyelmét helyette, de ez az érzés most nem jelentkezik. Talán azért, mert az ember, akinek Ammerthyt kellene kitüntetnie teljes figyelmével, nem üti meg azt a szintet, amit elvár.*
- Minden estere ha mégis így történik javaslom, hogy keressen fel valakit.
*Mondja ezt Pyctának, majd mikor az ember elakad a nevek felsorolásával kapcsolatban, gyorsan kisegíti.*
- Ammerthy Sayqueves.
~Legyen ismerős a név, legyen ismerős a név!~
*Szereti, mikor felismerik a családneve miatt, ami nem ritka, tekintve, hogy generációk óta főnemesek, sőt, két bátyja is az, csak Ammerthy nem, mert még túl fiatal. Na meg azok a borzasztóan finom csokoládék is ismerősek lehetnek, bár igaz, csak gazdagabb körökben. A szegényeknek ritkán van elég aranya arra, hogy ilyesmit vegye magának.
Amíg a többiek a Thargokról, a híres barbár népről beszélnek, a lány a borát kortyolgatja, és ügyet sem vet az őrre, aki idegesen topog össze-vissza.*
~Miért akar valaki a barbárokhoz menni? Azok annyira... barbárok!~
*Ammerthyhez a finom kelmék, a szolgálók, az arany és a luxus illik, így talán megérthető, miért viszong a barbároktól.*
- Ha annyira ideges, akkor mondja meg apámnak, hogy jól vagyok. A szegények úgysem gyújtanák fel a kocsmát, ez az egyetlen egy hely, amit szeretnek.
*Mondja egy lány mosollyal az őrnek, aki nagyot sóhajt, kinéz az ajtón, de nem megy el. Úgy tűnik, nagyon is maradni akar, Ammerthy pedig hirtelen nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e neki, vagy sem.*
- Vigyázzon magára!
*Mondja Pycta árnyékának, hiszen a férfi olyan gyorsan eltűnik, hogy többre nem is jut ideje.*
~Milyen neveletlen!~
*Gondolataiban elfintorodik a másik nőt nézve, aki szinte rögtön enni kezd.*
12347. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-06 12:21:21
Üzenet elküldve: 2018-04-06 12:21:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Tudom, hogy van rá kereslet, csak a miértet nem értem. Pedig anyám is szeret iddogálni, meg csomóan azok közül, akit ismertem, vagy ismerek.
*Aenae nem szereti az ízét sem, de már a szagától is fintorog. Ez mondjuk esetében nem különösebben meglepő, hiszen meglehetősen sok mindentől fintorog, mert igen finnyás. Azóta, hogy megszökött otthonról már nagyon sok régi szokását levetkőzte, nagyban változott a hozzáállása is, de valahogy a finnyásságtól nem tud szabadulni. Sőt talán nem is akar szabadulni.*
- Naná, hogy nem örült! Az előkelő kisasszonyok csak ne lovagolgassanak! Hímezgessenek, teázgassanak. Az enyém sem örülne, ha nadrágban látna, fegyverrel az övemen. Na nem mintha tudnám használni.
*Ez utóbbit már csak halkan teszi hozzá, mert nem kell a fogadó egész törzsgárdájának az orrára kötni, hogy a tőrével maximum kenyeret tudna vajazni.*
- Jajj Effy, hát ezek tények. Nézd meg anyámat, na ő aztán gyönyörű, a szőke haja, a villogó kék szeme. Bezzeg csak az öcséim örökölték ezt tőle.
*Merthogy ő arra gondol, hogy csúnyácska, ami persze nem igaz, nem csúnyább ugyanis a sokéves átlagnál, csupán csak átlagos. Anyja ezzel szemben lenyűgöző szépség volt mindig is, mindig megfordultak utána a férfiak és a nők is, Aenae bezzeg az apjára ütött. Az igazira. Így aztán cseppet sem hasonlít arra a férfira, akit világéletében atyjának nevezett, viszont ezt senki nem is firtatta soha, nyilván volt a "felmenők" között valaki, aki hasonló haj- vagy szemszínnel volt megáldva.*
- Szerető. Ez olyan csúnya szó, nem?
*Elmereng kicsit Effy szavain, noha teljesen más nézőpontból, mint ahogyan Effy feltette a kérdését.*
- Durva szó. Szerintem. Nem tudnám azt mondani Pyctára, hogy a szeretőm. Ez a szó olyan baljós csengésű, mintha valami titkos, mocskos dolgot takarna, pedig hogyan is lehetne ez mocskos? Hogyan is lehetne tisztátalan?
*Két kezét is a szívére teszi, maga sem tudja, hogy mikor lett ilyen szentimentális, valószínűleg valami lányregényben olvashatott hasonlót, mindenesetre tényleg így érzi, csak talán kicsit furcsán fejezi ki.*
- Megmondom őszintén, hogy nem tudom, hogy mit tennék. Persze mondhatnám azt hetykén, hogy biztosan elmennék azzal a férfivel, de mégsem mondom, mert tényleg nem tudom, hogy mit tennék. Mondd csak, boldoggá tesz téged ez a férfi? Nem lehet, hogy csak valami hozományvadász? Bocsáss meg ha ilyet feltételezek róla, nyilván nem az. De a vagyon azért csábító, ráadásul olyan szép is vagy, így igazán áldozatot sem kell hoznia, mert jó rád nézni. Meg a neved is jól cseng, lássuk be, hogy minden tekintetben jó partinak számítasz.
- Tudom, hogy van rá kereslet, csak a miértet nem értem. Pedig anyám is szeret iddogálni, meg csomóan azok közül, akit ismertem, vagy ismerek.
*Aenae nem szereti az ízét sem, de már a szagától is fintorog. Ez mondjuk esetében nem különösebben meglepő, hiszen meglehetősen sok mindentől fintorog, mert igen finnyás. Azóta, hogy megszökött otthonról már nagyon sok régi szokását levetkőzte, nagyban változott a hozzáállása is, de valahogy a finnyásságtól nem tud szabadulni. Sőt talán nem is akar szabadulni.*
- Naná, hogy nem örült! Az előkelő kisasszonyok csak ne lovagolgassanak! Hímezgessenek, teázgassanak. Az enyém sem örülne, ha nadrágban látna, fegyverrel az övemen. Na nem mintha tudnám használni.
*Ez utóbbit már csak halkan teszi hozzá, mert nem kell a fogadó egész törzsgárdájának az orrára kötni, hogy a tőrével maximum kenyeret tudna vajazni.*
- Jajj Effy, hát ezek tények. Nézd meg anyámat, na ő aztán gyönyörű, a szőke haja, a villogó kék szeme. Bezzeg csak az öcséim örökölték ezt tőle.
*Merthogy ő arra gondol, hogy csúnyácska, ami persze nem igaz, nem csúnyább ugyanis a sokéves átlagnál, csupán csak átlagos. Anyja ezzel szemben lenyűgöző szépség volt mindig is, mindig megfordultak utána a férfiak és a nők is, Aenae bezzeg az apjára ütött. Az igazira. Így aztán cseppet sem hasonlít arra a férfira, akit világéletében atyjának nevezett, viszont ezt senki nem is firtatta soha, nyilván volt a "felmenők" között valaki, aki hasonló haj- vagy szemszínnel volt megáldva.*
- Szerető. Ez olyan csúnya szó, nem?
*Elmereng kicsit Effy szavain, noha teljesen más nézőpontból, mint ahogyan Effy feltette a kérdését.*
- Durva szó. Szerintem. Nem tudnám azt mondani Pyctára, hogy a szeretőm. Ez a szó olyan baljós csengésű, mintha valami titkos, mocskos dolgot takarna, pedig hogyan is lehetne ez mocskos? Hogyan is lehetne tisztátalan?
*Két kezét is a szívére teszi, maga sem tudja, hogy mikor lett ilyen szentimentális, valószínűleg valami lányregényben olvashatott hasonlót, mindenesetre tényleg így érzi, csak talán kicsit furcsán fejezi ki.*
- Megmondom őszintén, hogy nem tudom, hogy mit tennék. Persze mondhatnám azt hetykén, hogy biztosan elmennék azzal a férfivel, de mégsem mondom, mert tényleg nem tudom, hogy mit tennék. Mondd csak, boldoggá tesz téged ez a férfi? Nem lehet, hogy csak valami hozományvadász? Bocsáss meg ha ilyet feltételezek róla, nyilván nem az. De a vagyon azért csábító, ráadásul olyan szép is vagy, így igazán áldozatot sem kell hoznia, mert jó rád nézni. Meg a neved is jól cseng, lássuk be, hogy minden tekintetben jó partinak számítasz.
12346. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-06 02:07:21
Üzenet elküldve: 2018-04-06 02:07:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Myuutori, Zaxdor, Lesha//
- Zax! Ne piszkáld már, csak Myut védi! Nagyon aranyos kutya. Nekem még a kezemet is megnyalta. Nyilván csak a Te torzonborz képedet nem szívleli. Nem is értem miért.
*Szól Lesha, megelégelve Zaxdor és Myuutori szóváltását, főleg, hogy Kutyafiú a vita tárgya.
Aztán az óriás lány is elneveti magát, kis barátnője jóízű nevetését hallva, bár ez a jelenség, nála nem megy ritkaság számba. Amikor Myu elfogadja a felé nyújtott kezét, Lesha megnyugodva szorítja meg a félvér lányét, ezzel is jelezvén, hogy bármi is történjék útközben, nem fogja elengedni kis barátnője kezét.
A kis csapatuk eredményesen töri az utat a lázongó tömegben. Valahogy érthető, hogy két óriás, és egy parázsló szemű, fekete farkaskutya elől, inkább kitérnek az emberek. Tulajdonképpen egyfajta groteszk libasorban haladnak. Az élen elől csörtet Zaxdor, aki a vállánál fogva cibálja maga után Leshát, akit kézen fogva követ Myu, aki szinte a levegőben lobog utánuk. Lesha észre sem veszi, hogy a másik kezében tartott, szeretett lándzsája végével, olykor egy-két embert is sikerül tarkón vernie, vagy csak oldalba böknie.
A kis kalandtól, Lesha kipirult arccal, egészen felpezsdülve esik be a fogadóba.*
- Júúúj! Csináljuk még egyszer!
*Elengedi kis barátnője kezét, majd lelkesen kezd neki megint magyarázni.*
- Gyere, Myu! Látod, ez itt a Pegazus fogadó. Tetszeni fog.
*Lesha kedélyesen köszönti a Pegazus teljes népét.*
- Szép napot, Mindenkinek!
*Barátságosan integet oda a fogadósnak, mintha ezer éve ide járna, holott ez csak második alkalom, hogy beteszi ide a lábát. Lelkesen követi Mesterét a korábbi asztalukhoz. Közben persze ügyel rá, nehogy a fejével illessen meg valamit, ami nincs elég magasan. Az ismerős asztalhoz érve mosolyogva szól.
- Na, a végén még ez lesz a törzshelyünk.
Az óriás lány lábával ismét arrébb löki, nem az ő méreteire készült széket, és már éppen leülne, amikor Zaxdor elszalasztja a pulthoz, hogy rendeljen. Lesha kedves mosolya szélesebbre húzódik, és ragyogó barna szemeivel fürkészően pillant Mesterére.*
~ Ha nem ismerném, még azt gondolnám, hogy a mogorva grizzly még mindig a tökön vágás miatt duzzog. Pedig én tényleg nem oda céloztam. ~
- Jól van. Mézsör, mint a múltkor, jó lesz? Myu! Te mit kérsz? Én valamiért megkívántam egy pohár bort. Gyere, borozgassunk!
*Lesha megigazítja magán prémpalástját, és szelíden mosolyogva odalép a pulthoz, mert ő nem fog óbégatni, mint valami hegyi vadember.*
- Szép napot, fogadós úr! Hadd kérdezem meg, hogy hívják.
*A vendéglátós férfi éppen egy kétes tisztaságú ronggyal törölget egy poharat. Az óriás lány jöttére meglepetten kapja fel fejét.*
- Ezt még soha senki nem kérdezte. A nevem Lurch.
*Lesha rákönyököl a pultra, és a háta mögött keresztbe veti a lábait, majd csicseregve rendel.*
Szóval, Lurch jó uram! Legyen szíves egy korsó Mézsört (14 arany) , két pohár Bort (20 arany) , egy adag Sült kolbászt (14 arany) és egy Gyümölcstálat (5 arany) kihozni az asztalunkhoz. Mennyivel tartozom?
*A fogadós felírja a rendelést, majd bólintva mondja az árat. Lesha biccent és leszámolja a pultra a kért összeget.*
- Köszönöm, Lurch!
*Azzal, Lesha visszasétál Zaxdorékhoz, és pajkos modorossággal szól.*
- A frissítőt és az étket, Lurch mindjárt felszolgálja.
*Az óriás lány leoldja prémpalástját, amit akkurátusan összehajtogatva ledob a földre, majd arra ül le, lábait oldalra hajtva. A rendelt étel-ital, elég hamar az asztalukra kerül. Lesha kis barátnője elé tolja a disznótorost.*
- Remek a sült kolbászuk. Gondoltam éhes vagy, meg aztán, ne vedd sértésnek, de olyan kis kákabelű vagy.
*Lesha felemeli a poharát, de mielőtt belekortyolna, köszöntőt mond.*
- Myuutori! Hála a Barlangok Asszonyának és a Sziklák Urának, hogy útjaink keresztezték egymást! Egészségetekre!
*Kortyol a borból, majd bámészkodva néz körbe a fogadóban.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.06 02:14:14
- Zax! Ne piszkáld már, csak Myut védi! Nagyon aranyos kutya. Nekem még a kezemet is megnyalta. Nyilván csak a Te torzonborz képedet nem szívleli. Nem is értem miért.
*Szól Lesha, megelégelve Zaxdor és Myuutori szóváltását, főleg, hogy Kutyafiú a vita tárgya.
Aztán az óriás lány is elneveti magát, kis barátnője jóízű nevetését hallva, bár ez a jelenség, nála nem megy ritkaság számba. Amikor Myu elfogadja a felé nyújtott kezét, Lesha megnyugodva szorítja meg a félvér lányét, ezzel is jelezvén, hogy bármi is történjék útközben, nem fogja elengedni kis barátnője kezét.
A kis csapatuk eredményesen töri az utat a lázongó tömegben. Valahogy érthető, hogy két óriás, és egy parázsló szemű, fekete farkaskutya elől, inkább kitérnek az emberek. Tulajdonképpen egyfajta groteszk libasorban haladnak. Az élen elől csörtet Zaxdor, aki a vállánál fogva cibálja maga után Leshát, akit kézen fogva követ Myu, aki szinte a levegőben lobog utánuk. Lesha észre sem veszi, hogy a másik kezében tartott, szeretett lándzsája végével, olykor egy-két embert is sikerül tarkón vernie, vagy csak oldalba böknie.
A kis kalandtól, Lesha kipirult arccal, egészen felpezsdülve esik be a fogadóba.*
- Júúúj! Csináljuk még egyszer!
*Elengedi kis barátnője kezét, majd lelkesen kezd neki megint magyarázni.*
- Gyere, Myu! Látod, ez itt a Pegazus fogadó. Tetszeni fog.
*Lesha kedélyesen köszönti a Pegazus teljes népét.*
- Szép napot, Mindenkinek!
*Barátságosan integet oda a fogadósnak, mintha ezer éve ide járna, holott ez csak második alkalom, hogy beteszi ide a lábát. Lelkesen követi Mesterét a korábbi asztalukhoz. Közben persze ügyel rá, nehogy a fejével illessen meg valamit, ami nincs elég magasan. Az ismerős asztalhoz érve mosolyogva szól.
- Na, a végén még ez lesz a törzshelyünk.
Az óriás lány lábával ismét arrébb löki, nem az ő méreteire készült széket, és már éppen leülne, amikor Zaxdor elszalasztja a pulthoz, hogy rendeljen. Lesha kedves mosolya szélesebbre húzódik, és ragyogó barna szemeivel fürkészően pillant Mesterére.*
~ Ha nem ismerném, még azt gondolnám, hogy a mogorva grizzly még mindig a tökön vágás miatt duzzog. Pedig én tényleg nem oda céloztam. ~
- Jól van. Mézsör, mint a múltkor, jó lesz? Myu! Te mit kérsz? Én valamiért megkívántam egy pohár bort. Gyere, borozgassunk!
*Lesha megigazítja magán prémpalástját, és szelíden mosolyogva odalép a pulthoz, mert ő nem fog óbégatni, mint valami hegyi vadember.*
- Szép napot, fogadós úr! Hadd kérdezem meg, hogy hívják.
*A vendéglátós férfi éppen egy kétes tisztaságú ronggyal törölget egy poharat. Az óriás lány jöttére meglepetten kapja fel fejét.*
- Ezt még soha senki nem kérdezte. A nevem Lurch.
*Lesha rákönyököl a pultra, és a háta mögött keresztbe veti a lábait, majd csicseregve rendel.*
Szóval, Lurch jó uram! Legyen szíves egy korsó Mézsört (14 arany)
, két pohár Bort (20 arany) , egy adag Sült kolbászt (14 arany) és egy Gyümölcstálat (5 arany) kihozni az asztalunkhoz. Mennyivel tartozom?*A fogadós felírja a rendelést, majd bólintva mondja az árat. Lesha biccent és leszámolja a pultra a kért összeget.*
- Köszönöm, Lurch!
*Azzal, Lesha visszasétál Zaxdorékhoz, és pajkos modorossággal szól.*
- A frissítőt és az étket, Lurch mindjárt felszolgálja.
*Az óriás lány leoldja prémpalástját, amit akkurátusan összehajtogatva ledob a földre, majd arra ül le, lábait oldalra hajtva. A rendelt étel-ital, elég hamar az asztalukra kerül. Lesha kis barátnője elé tolja a disznótorost.*
- Remek a sült kolbászuk. Gondoltam éhes vagy, meg aztán, ne vedd sértésnek, de olyan kis kákabelű vagy.
*Lesha felemeli a poharát, de mielőtt belekortyolna, köszöntőt mond.*
- Myuutori! Hála a Barlangok Asszonyának és a Sziklák Urának, hogy útjaink keresztezték egymást! Egészségetekre!
*Kortyol a borból, majd bámészkodva néz körbe a fogadóban.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.06 02:14:14
12345. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-06 01:01:48
Üzenet elküldve: 2018-04-06 01:01:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
*Dorawyna gyerekkora óta a legjobban otthon szeretett ülni a könyvei között, és megoldani a problémáit, _egyedül_, ezért a puszta gondolata, hogy mire vállalkozott ezzel a kalanddal meg útitárskereséssel meg lóval, egy pillanatra megrettenti. Valahogy ez ijesztőbb, mint annak a kilátása, hogy valami haramiák lerántsák a lóról az erdő közepén. Ugyanakkor kis jegyzetei, amelyeket most is a kezében szorongat, megnyugtatják egy kissé, mert rájön, hogy a kutatás érdekében teszi mindezt, azért, hogy megtudja, amit már olyan régen meg akart tudni. A sok unalmas, rongyosra olvasott könyv nem adta meg azt az új perspektívát, amit Dorawyna keresett, hát miért ne adná meg az, ha kilép egy kicsit a komfortzónájából, és végre világot lát?*
~ Nem, ez nem győzött meg. ~ *Vallja be magának némi töprengés után.* ~ De szép gondolat volt, beismerem. ~
*Egyszóval a helyzet, hogy valakire rászorul, új neki, és ennek az éléből csak az vesz el valamicskét, hogy Pycta nagyon kellemes személyiségnek tűnik. Dorawyna tanult a klánok történetéről, és természetesen tudott róla, hogy Pycta a venárok vezére, sőt még a falujában sem volt ismeretlen az elf férfi neve, elvégre az elfek legyenek rendesek az elfekkel, nem igaz? Hálás, már-már megkönnyebbült mosollyal nyugtázza, hogy most is ez történik. Eltelik néhány másodpercbe, mire rájön, hogy a nagy izgalomban egészen udvariatlan volt, amiért nem válaszolt és nem mutatkozott be.*
- Elnézést, hogy csak úgy rátok törtem! A tanulmányaim során, sőt még az utcán is hallottam már rólad. Dorawyna vagyok, Dorawyna Olaphine. *zsebre vágja a papírokat, és kezet nyújt a vezérnek, csak amolyan arthenioros, és egyáltalán nem elfes szokásnak megfelelően. Elszokott már az ilyesmitől a sok tanulással töltött városi év alatt.*
- Igen, én is Amonba szeretnék eljutni. *Meggondolva a tanulmányai alapján furcsa is egy kissé, hogy Pycta mi a túrót akar csinálni Amonban, de úgy gondolja, ennek a kérdezgetésnek itt és most igazán nem lenne értelme. Majd esetleg később, egy oldottabb, kevésbé forradalmi hangulatú környéken felveti a dolgot.* Egy kutatást végzek, és reménykedem benne, hogy ott segítséget kapok majd hozzá.
*Dorawyna tudva, hogy a stigmával borított arcú férfi Pycta társa, nem tart tőle, de rettenetesen nagy feladat számára, hogy csak ritkán bámulja a férfit azzal a fürkésző, már-már kiéhezett pillantással, amivel egy tudós a felboncolt nyúl belsőségeit nézi. A puszta tény, hogy azok a jelek elmozognak, felkelti a kíváncsiságát.*
~ Még soha az életemben nem láttam ilyet… Vajon ez a bőre maga? Vagy valami bűbáj? Lehet, hogy ez az ürge valami varázslóféle, aki azzal szórakozik, hogy módosítgatja a külsejét? ~ *Miután a szerzetes ténykedését látva megbizonyosodik róla, hogy Umon belül egy tőle nem sokban különböző, átlagos, kissé visszahúzódó lélek, átgondolja ezt a dolgot.* ~ Nem hinném, hogy sok köze lenne a mágiához, legalább is nem direkt. ~
*Az invitálásra pont olyan kedvesen mosolyog, mint bármelyik fiatal leány tenné.*
- Nagyon köszönöm! *Helyet is foglal a bővített asztalnál, és mikor megérkezik a fogadós az itallal, hálásan tölt magának a kancsó borból. Az előbb rendelt csirkesültje is megérkezik.* Remélem, nem bántalak meg titeket, de egész nap egy falatot se ettem. *Mondja, és nekilát a finom vacsorájának, közben pedig érdeklődve figyeli ezt a nála jóval elegánsabb társaságot. Amikor belépnek, kíváncsi, de egyáltalán nem sértő pillantást vet az érkező óriásokra, mivel rég nem látott hozzájuk hasonlókat errefelé. Pycta távozásától egy kissé elszontyolodik, mert abban reménykedik, hogy ha valaki megvédi a társaságból, ő lesz az. Inkább megpróbál Umonnal megbarátkozni. Persze, ha már barátkozás, logikus lenne azt kérdezni, hogy hova tartanak, esetleg azt, hogy szeret-e olvasni, de Dorawyna kíváncsisága nem fogékony ezekre a szociális dolgokra, ezért mint egy rossz gyerekből, szinte kirobban belőle a tolakodó kérdésözön:*
- Mondd csak, ezt te csinálod? *Mutat a saját arcára, hogy társa értse.* Vagy magától történik? Hihetetlenül érdekes!
//A zavargások alatt a Pegazusban//
*Dorawyna gyerekkora óta a legjobban otthon szeretett ülni a könyvei között, és megoldani a problémáit, _egyedül_, ezért a puszta gondolata, hogy mire vállalkozott ezzel a kalanddal meg útitárskereséssel meg lóval, egy pillanatra megrettenti. Valahogy ez ijesztőbb, mint annak a kilátása, hogy valami haramiák lerántsák a lóról az erdő közepén. Ugyanakkor kis jegyzetei, amelyeket most is a kezében szorongat, megnyugtatják egy kissé, mert rájön, hogy a kutatás érdekében teszi mindezt, azért, hogy megtudja, amit már olyan régen meg akart tudni. A sok unalmas, rongyosra olvasott könyv nem adta meg azt az új perspektívát, amit Dorawyna keresett, hát miért ne adná meg az, ha kilép egy kicsit a komfortzónájából, és végre világot lát?*
~ Nem, ez nem győzött meg. ~ *Vallja be magának némi töprengés után.* ~ De szép gondolat volt, beismerem. ~
*Egyszóval a helyzet, hogy valakire rászorul, új neki, és ennek az éléből csak az vesz el valamicskét, hogy Pycta nagyon kellemes személyiségnek tűnik. Dorawyna tanult a klánok történetéről, és természetesen tudott róla, hogy Pycta a venárok vezére, sőt még a falujában sem volt ismeretlen az elf férfi neve, elvégre az elfek legyenek rendesek az elfekkel, nem igaz? Hálás, már-már megkönnyebbült mosollyal nyugtázza, hogy most is ez történik. Eltelik néhány másodpercbe, mire rájön, hogy a nagy izgalomban egészen udvariatlan volt, amiért nem válaszolt és nem mutatkozott be.*
- Elnézést, hogy csak úgy rátok törtem! A tanulmányaim során, sőt még az utcán is hallottam már rólad. Dorawyna vagyok, Dorawyna Olaphine. *zsebre vágja a papírokat, és kezet nyújt a vezérnek, csak amolyan arthenioros, és egyáltalán nem elfes szokásnak megfelelően. Elszokott már az ilyesmitől a sok tanulással töltött városi év alatt.*
- Igen, én is Amonba szeretnék eljutni. *Meggondolva a tanulmányai alapján furcsa is egy kissé, hogy Pycta mi a túrót akar csinálni Amonban, de úgy gondolja, ennek a kérdezgetésnek itt és most igazán nem lenne értelme. Majd esetleg később, egy oldottabb, kevésbé forradalmi hangulatú környéken felveti a dolgot.* Egy kutatást végzek, és reménykedem benne, hogy ott segítséget kapok majd hozzá.
*Dorawyna tudva, hogy a stigmával borított arcú férfi Pycta társa, nem tart tőle, de rettenetesen nagy feladat számára, hogy csak ritkán bámulja a férfit azzal a fürkésző, már-már kiéhezett pillantással, amivel egy tudós a felboncolt nyúl belsőségeit nézi. A puszta tény, hogy azok a jelek elmozognak, felkelti a kíváncsiságát.*
~ Még soha az életemben nem láttam ilyet… Vajon ez a bőre maga? Vagy valami bűbáj? Lehet, hogy ez az ürge valami varázslóféle, aki azzal szórakozik, hogy módosítgatja a külsejét? ~ *Miután a szerzetes ténykedését látva megbizonyosodik róla, hogy Umon belül egy tőle nem sokban különböző, átlagos, kissé visszahúzódó lélek, átgondolja ezt a dolgot.* ~ Nem hinném, hogy sok köze lenne a mágiához, legalább is nem direkt. ~
*Az invitálásra pont olyan kedvesen mosolyog, mint bármelyik fiatal leány tenné.*
- Nagyon köszönöm! *Helyet is foglal a bővített asztalnál, és mikor megérkezik a fogadós az itallal, hálásan tölt magának a kancsó borból. Az előbb rendelt csirkesültje is megérkezik.* Remélem, nem bántalak meg titeket, de egész nap egy falatot se ettem. *Mondja, és nekilát a finom vacsorájának, közben pedig érdeklődve figyeli ezt a nála jóval elegánsabb társaságot. Amikor belépnek, kíváncsi, de egyáltalán nem sértő pillantást vet az érkező óriásokra, mivel rég nem látott hozzájuk hasonlókat errefelé. Pycta távozásától egy kissé elszontyolodik, mert abban reménykedik, hogy ha valaki megvédi a társaságból, ő lesz az. Inkább megpróbál Umonnal megbarátkozni. Persze, ha már barátkozás, logikus lenne azt kérdezni, hogy hova tartanak, esetleg azt, hogy szeret-e olvasni, de Dorawyna kíváncsisága nem fogékony ezekre a szociális dolgokra, ezért mint egy rossz gyerekből, szinte kirobban belőle a tolakodó kérdésözön:*
- Mondd csak, ezt te csinálod? *Mutat a saját arcára, hogy társa értse.* Vagy magától történik? Hihetetlenül érdekes!
12344. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-06 00:24:39
Üzenet elküldve: 2018-04-06 00:24:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban - majd el//
*Talán a döbbenet forrasztja az asztalnál ülők ajkára a szót, csak Umon próbálja megtörni a csendet és az ijedtséget beszéddel, pár asztalt is egymás mellé tol, hogy legyen elég helyük mindannyiuknak leülni.
A csuhás az ablak felé lép, miközben válasz nélkül is int a kalapos elfnek, hogy foglaljon helyet az asztaluknál.*
- Kérlek, ne álldogálj, a barátom, Umon, minden kérdésedre válaszol. Tudom, furcsa a kinézete, de jámbor és kedves. *Nyugtatja meg a lányt, hisz a barát arca folyton táncot járó stigmái miatt ijesztő lehet.*
- Nem történik veled semmi. *Válaszol mosolyogva az átkozott szerzetesnek.*
- Ha a fogadós is beleegyezik, emeljetek torlaszt az ajtó elé, az ablak zsaluit csukjátok be. De remélhetően a tömeg kitombolja magát távolabb innen vagy a városőrség rendet tesz. *Nincs ideje már zavarban lenni a korábban történtek miatt, most ezzel a dologgal kell foglalkoznia, s ha a Pegazus fogadósa is beleegyezését adja, megkezdődhet a fogadó biztonságossá tétele.*
- Én megyek és megnézem, mi igaz mindebből, hamarosan visszatérek. Senkinek sem parancsolhatok, de kérlek benneteket, hogy a biztonságotok érdekében maradjatok itt. *Néz körbe, végül Umon felé biccent egy kurtát, majd megindul kifelé, amikor csaknem nekiütközik egy belépő óriásnak. A lombzöld pillantás gyorsan felméri a belépőket, majd elsiklik mellettük.*
- Bocsánat, ha bejöttek, kérem, csukják be az ajtót. Jó szórakozást. *Mondja még, majd már ott sincs, belülről még láthatja valaki, ha kitekint az ablakon, ahogy felcsapja csuhájának csuklyáját a fejére és könnyed, ruganyos léptekkel távolodik a piac felé.*
//A zavargások alatt a Pegazusban - majd el//
*Talán a döbbenet forrasztja az asztalnál ülők ajkára a szót, csak Umon próbálja megtörni a csendet és az ijedtséget beszéddel, pár asztalt is egymás mellé tol, hogy legyen elég helyük mindannyiuknak leülni.
A csuhás az ablak felé lép, miközben válasz nélkül is int a kalapos elfnek, hogy foglaljon helyet az asztaluknál.*
- Kérlek, ne álldogálj, a barátom, Umon, minden kérdésedre válaszol. Tudom, furcsa a kinézete, de jámbor és kedves. *Nyugtatja meg a lányt, hisz a barát arca folyton táncot járó stigmái miatt ijesztő lehet.*
- Nem történik veled semmi. *Válaszol mosolyogva az átkozott szerzetesnek.*
- Ha a fogadós is beleegyezik, emeljetek torlaszt az ajtó elé, az ablak zsaluit csukjátok be. De remélhetően a tömeg kitombolja magát távolabb innen vagy a városőrség rendet tesz. *Nincs ideje már zavarban lenni a korábban történtek miatt, most ezzel a dologgal kell foglalkoznia, s ha a Pegazus fogadósa is beleegyezését adja, megkezdődhet a fogadó biztonságossá tétele.*
- Én megyek és megnézem, mi igaz mindebből, hamarosan visszatérek. Senkinek sem parancsolhatok, de kérlek benneteket, hogy a biztonságotok érdekében maradjatok itt. *Néz körbe, végül Umon felé biccent egy kurtát, majd megindul kifelé, amikor csaknem nekiütközik egy belépő óriásnak. A lombzöld pillantás gyorsan felméri a belépőket, majd elsiklik mellettük.*
- Bocsánat, ha bejöttek, kérem, csukják be az ajtót. Jó szórakozást. *Mondja még, majd már ott sincs, belülről még láthatja valaki, ha kitekint az ablakon, ahogy felcsapja csuhájának csuklyáját a fejére és könnyed, ruganyos léptekkel távolodik a piac felé.*
12343. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-05 21:18:46
Üzenet elküldve: 2018-04-05 21:18:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Myuutori, Zaxdor, Lesha//
- Felőlem. *Mondja Zaxdor, neki a Zax is ugyanolyan megfelelő. A nő már megint a nyelvét öltögeti, de erre az óriás már csak legyint, volt ideje megszokni a tiszteletlen szívózást Leshától, a nő meg tényleg mintha kiköpött mása lenne.*
- A tiszteletet ki kell érdemelni! De semmi bajom egyébként a kutyáddal. *Vonja meg a vállát, közben végignéz az állaton.*
~ Akkor is egy szőrcsomó. ~ *Gondolja magában, miközben a zavart és ijedt pultostól visszaveszi fegyvereit. Ahogy a kétemberes harci kalapács kezébe simul egyből jobban érzi magát. A városon való átkelés nem egyszerű, bár Myunak minden bizonnyal könnyebb dolga van így két óriással maga mellett. Aki nem áll félre arra Zax vagy rábődül, vagy egyszerűen arrébb sodorja, így könnyen utat vágnak a tömegben, s hamarosan elérnek a fogadóig.*
~ Forrong a nép. ~ *Gondolja magában visszatekintve a negyedekre.* ~ Ebből még nagy baj lesz, kérdés, hogy itt biztonságban vagyunk-e? ~ *Mert egy-két törzsi lázadást átélt már, s ahol tömeg van, ott általában kő kövön nem marad. De nem osztja meg aggályait a két nővel, inkább belöki az ajtót. A fogadóban már elég nagy a tömeg, többen is ülnek egy asztalnál.*
- 'Napot! *Szól dörgő hangon, s bólint oda a fogadósnak és az asztalnál ülőknek. Ennyi parola pont elég is volt. Fejét kissé lehajtja, majd a kandalló melletti asztalhoz ül, pont oda, ahol korábban Rannal és Leshával ültek. A széket félrerakja egy sarokba, majd törökülésben leül az asztal mellé. Pont elég távol az ajtótól és a nagyobb társaságtól. Így senki nem zavarja a másikat. Ha a lányok is beérnek morran nekik a sarokból, mutatva az utat, de csak Myunak.*
- Lesha! Te jössz! *Mutat a pult felé.* Nekem sör jó lesz. Kaját nem kérek. *Értelemszerű, hogy most a nő állja a cehhet, legutóbb egy fél disznót megettek, azóta meg még tökön is rúgta, szóval evidenciával bír a meghívása.*
- Dobd le magad Hosszúnyelv és a tiszteletteljes kutyád is idejöhet. *Mondja Myunak.*
- Felőlem. *Mondja Zaxdor, neki a Zax is ugyanolyan megfelelő. A nő már megint a nyelvét öltögeti, de erre az óriás már csak legyint, volt ideje megszokni a tiszteletlen szívózást Leshától, a nő meg tényleg mintha kiköpött mása lenne.*
- A tiszteletet ki kell érdemelni! De semmi bajom egyébként a kutyáddal. *Vonja meg a vállát, közben végignéz az állaton.*
~ Akkor is egy szőrcsomó. ~ *Gondolja magában, miközben a zavart és ijedt pultostól visszaveszi fegyvereit. Ahogy a kétemberes harci kalapács kezébe simul egyből jobban érzi magát. A városon való átkelés nem egyszerű, bár Myunak minden bizonnyal könnyebb dolga van így két óriással maga mellett. Aki nem áll félre arra Zax vagy rábődül, vagy egyszerűen arrébb sodorja, így könnyen utat vágnak a tömegben, s hamarosan elérnek a fogadóig.*
~ Forrong a nép. ~ *Gondolja magában visszatekintve a negyedekre.* ~ Ebből még nagy baj lesz, kérdés, hogy itt biztonságban vagyunk-e? ~ *Mert egy-két törzsi lázadást átélt már, s ahol tömeg van, ott általában kő kövön nem marad. De nem osztja meg aggályait a két nővel, inkább belöki az ajtót. A fogadóban már elég nagy a tömeg, többen is ülnek egy asztalnál.*
- 'Napot! *Szól dörgő hangon, s bólint oda a fogadósnak és az asztalnál ülőknek. Ennyi parola pont elég is volt. Fejét kissé lehajtja, majd a kandalló melletti asztalhoz ül, pont oda, ahol korábban Rannal és Leshával ültek. A széket félrerakja egy sarokba, majd törökülésben leül az asztal mellé. Pont elég távol az ajtótól és a nagyobb társaságtól. Így senki nem zavarja a másikat. Ha a lányok is beérnek morran nekik a sarokból, mutatva az utat, de csak Myunak.*
- Lesha! Te jössz! *Mutat a pult felé.* Nekem sör jó lesz. Kaját nem kérek. *Értelemszerű, hogy most a nő állja a cehhet, legutóbb egy fél disznót megettek, azóta meg még tökön is rúgta, szóval evidenciával bír a meghívása.*
- Dobd le magad Hosszúnyelv és a tiszteletteljes kutyád is idejöhet. *Mondja Myunak.*
12342. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-05 16:42:24
Üzenet elküldve: 2018-04-05 16:42:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Attól még nagy kereslet van rá. Úgy látom, itt is ihatnánk.
*De nem fog, hisz normális keretek között nem alkoholizál. Jobban mondva más keretek között sem.*
- Igen, nekem is ő volt a tanárom. Szerintem a város összes hozzánk hasonló leányát tanította már. Kíváncsi volnék, mi hogy van azóta, merthogy egy ideje nem hallottam felőle.
*Jó eséllyel még mindig a fiatal leányokat ütlegeli pálcájával egy-egy elvétett mozdulatért.*
- Én is csapnivalóan tudok lovagolni, meg nem is vagyok hozzászokva. A bátyáim próbáltak tanítgatni, de atyám ennek nem igazán örült sosem.
*Aenae őszintesége megmosolyogtatja. Így jobban belegondolva hátborzongató visszaemlékezni, hogyan is állt az ellenkező nemmel kamaszkora hajnalán. Ha tetszett is neki valaki, ő sem merte megmondani sosem, az biztos. Már akkor is egyszerűbb volt ellubickolni a képzelet rózsaszín mocsarában, mint szembenézni a valósággal. A probléma csak annyi, hogy most már komolyabb dolgokkal kell szembesülnie, mint egy múlandó, viszonzatlan románc.*
- Ne mondd ezt.
*Pedig igaza van. Sokan azt mondják, durva egyszerűsítéssel, hogy a mesékkel ellentétben a gazdag nemes ifjú nem szeret bele a szegény család leányába. Inkább nem kívánja ezzel szomorítani barátnője lelkét.*
- Igazából én már említettem ezt neked a könyvtárban. *Belekezdhetne itt a dolgok részletes leírásába, de nem ereszti bő lére.* A lényeg annyi, hogy szeretőm van, de ahogy azt a rend és hagyomány diktálja apám személyében, ez nem elfogadható. Ahhoz kell hozzámennem, akihez hozzáadnak és akit nem én választok. De közben már a közös életem tervezem a kedvesemmel, úgy értem... El akarom hagyni a kúriát.
*Talán ez az első alkalom, hogy kerek-perec kimondta.*
- De ugyanakkor atyám állapota romlik, ott van a családom is, a mostani életem és... Úgy érzem, kettészakadok. Te mit tennél a helyemben?
*Van némi sejtése, de inkább megvárja Aenae válaszát.*
- Attól még nagy kereslet van rá. Úgy látom, itt is ihatnánk.
*De nem fog, hisz normális keretek között nem alkoholizál. Jobban mondva más keretek között sem.*
- Igen, nekem is ő volt a tanárom. Szerintem a város összes hozzánk hasonló leányát tanította már. Kíváncsi volnék, mi hogy van azóta, merthogy egy ideje nem hallottam felőle.
*Jó eséllyel még mindig a fiatal leányokat ütlegeli pálcájával egy-egy elvétett mozdulatért.*
- Én is csapnivalóan tudok lovagolni, meg nem is vagyok hozzászokva. A bátyáim próbáltak tanítgatni, de atyám ennek nem igazán örült sosem.
*Aenae őszintesége megmosolyogtatja. Így jobban belegondolva hátborzongató visszaemlékezni, hogyan is állt az ellenkező nemmel kamaszkora hajnalán. Ha tetszett is neki valaki, ő sem merte megmondani sosem, az biztos. Már akkor is egyszerűbb volt ellubickolni a képzelet rózsaszín mocsarában, mint szembenézni a valósággal. A probléma csak annyi, hogy most már komolyabb dolgokkal kell szembesülnie, mint egy múlandó, viszonzatlan románc.*
- Ne mondd ezt.
*Pedig igaza van. Sokan azt mondják, durva egyszerűsítéssel, hogy a mesékkel ellentétben a gazdag nemes ifjú nem szeret bele a szegény család leányába. Inkább nem kívánja ezzel szomorítani barátnője lelkét.*
- Igazából én már említettem ezt neked a könyvtárban. *Belekezdhetne itt a dolgok részletes leírásába, de nem ereszti bő lére.* A lényeg annyi, hogy szeretőm van, de ahogy azt a rend és hagyomány diktálja apám személyében, ez nem elfogadható. Ahhoz kell hozzámennem, akihez hozzáadnak és akit nem én választok. De közben már a közös életem tervezem a kedvesemmel, úgy értem... El akarom hagyni a kúriát.
*Talán ez az első alkalom, hogy kerek-perec kimondta.*
- De ugyanakkor atyám állapota romlik, ott van a családom is, a mostani életem és... Úgy érzem, kettészakadok. Te mit tennél a helyemben?
*Van némi sejtése, de inkább megvárja Aenae válaszát.*
12341. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-05 11:02:26
Üzenet elküldve: 2018-04-05 11:02:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
//Pycta, Umon, Ammerthy, Dorawyna, Sheldat//
//Kis Kalynma//
*Umon a Pycta-dolgot ezzel elrendezettnek is érzi, láthatóan nem fog többé problémát okozni sem méreg, sem varázslat, sem más, Pycta ismét a magához hű nyugodt és méltóságteljes elfet adja. A szivárvány színű elf lányra visszamosolyog, miközben ő helyet foglal, s megértőn bólint a boroskupa láttán. Arcát visszahúzza kissé a homályba, már ha van ilyen, s magában mosolyogva hallgatja a beszélgetést. Ebben a pillanatban érkezik meg hozzájuk egy rendkívül ápolt, tiszta és csodálatos parfümillatot árasztó elf lány.*
~ Kissé szűk itt a hely. ~ *Gondolja, s stigmái zavartan vándorolnak egyik fülétől a másikig. Nem szokása kezdeményezni, de ezúttal úgy látja ez az egyetlen menekülő út, amivel az idegenek társaságát egy pillanatra talán megússza. Pyctára nézve láthatóan zavarban feláll, majd az új érkezőt, miközben Pyctával beszél, saját helyével kínálja.*
- Fogadjon az Erdő! Umon vagyok, ő itt, ahogyan már tudod Pycta, mellette Sheldat és új vendégünk... *Suttogja, majd elharapja a mondatot. Ismét zavarban van, mert vagy nem emlékszik Szivárvány nevére, vagy a hölgy még nem mutatkozott be, de nem kívánja megsérteni. Közben felállva a fogadósra néz, s a másik asztal felé int tekintetével. Miután az jóváhagyja a jelzést, a nem messze tőlük lévő asztalt ragadja meg, s helyezi a másik mellé folytatása képen. Majd az ottmaradt székeket is átpakolja, így már immár jóval többen elférhetnek.*
- Azt gondolom, így jobb lesz! *Suttogva mosolyog a többiekre, majd ismét a fogadósra néz.*
- Kissé megszaporodtunk! *Mosolyog, s közben int a fogadósnak.* Kérem hozzon nekünk egy nagy kancsó bort és egy nagy kancsó gyümölcslevelet! *Suttog Mesélő (Landa)nak. Közben fejben kiszámolja az összeget és 150 aranyat helyez el az asztalra, hogy a fogadós lássa nem a levegőbe beszél. *Immár számos üres hely van azoknak, akik esetleg még csatlakozni kívánnának, így miközben leül, Umon a pultnál álló hollófekete hajú lányt nézi.*
- Ön nem kíván csatlakozni? *Mosolyog rá, majd függetlenül a hölgy válaszától a többiek felé fordul. Pycta ekkor reagál a hangzavart illető kérdésére, s az ajtó ebben a pillanatban robban be. Elkerekedett szemekkel hallgatja az érkező katonát, majd szeme Pycta felé villan.*
- Tudod, hogy mi történik velem, ha tömegbe megyünk! *Suttogja kissé megnyomva a történik velem szócskákat, jelezve ezzel, hogy esze ágában sincs vérontást rendezni sem szegények, sem gazdagok között. De az elf szinte azonnal reagál, így haragvó stigmái lassan ismét megnyugszanak.*
- Egyetértek! *Mondja az asztaltársaságnak, miután esetleg Pycta és a kalapos lány helyet foglalnak.* Még néhány haramiával szemben alkalmasak vagyunk bármire, *néz végig a társaságon* a tömeggel szemben viszont védtelenek. Maradjunk. *Hangjában nincs félelem, a szerzetes nem tud félni, azonban arcán látható, hogy kissé ideges, s tekintete arról árulkodik, hogy elsősorban nem saját magát félti ebben a helyzetben.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.05 11:04:57
//A zavargások alatt a Pegazusban//
//Pycta, Umon, Ammerthy, Dorawyna, Sheldat//
//Kis Kalynma//
*Umon a Pycta-dolgot ezzel elrendezettnek is érzi, láthatóan nem fog többé problémát okozni sem méreg, sem varázslat, sem más, Pycta ismét a magához hű nyugodt és méltóságteljes elfet adja. A szivárvány színű elf lányra visszamosolyog, miközben ő helyet foglal, s megértőn bólint a boroskupa láttán. Arcát visszahúzza kissé a homályba, már ha van ilyen, s magában mosolyogva hallgatja a beszélgetést. Ebben a pillanatban érkezik meg hozzájuk egy rendkívül ápolt, tiszta és csodálatos parfümillatot árasztó elf lány.*
~ Kissé szűk itt a hely. ~ *Gondolja, s stigmái zavartan vándorolnak egyik fülétől a másikig. Nem szokása kezdeményezni, de ezúttal úgy látja ez az egyetlen menekülő út, amivel az idegenek társaságát egy pillanatra talán megússza. Pyctára nézve láthatóan zavarban feláll, majd az új érkezőt, miközben Pyctával beszél, saját helyével kínálja.*
- Fogadjon az Erdő! Umon vagyok, ő itt, ahogyan már tudod Pycta, mellette Sheldat és új vendégünk... *Suttogja, majd elharapja a mondatot. Ismét zavarban van, mert vagy nem emlékszik Szivárvány nevére, vagy a hölgy még nem mutatkozott be, de nem kívánja megsérteni. Közben felállva a fogadósra néz, s a másik asztal felé int tekintetével. Miután az jóváhagyja a jelzést, a nem messze tőlük lévő asztalt ragadja meg, s helyezi a másik mellé folytatása képen. Majd az ottmaradt székeket is átpakolja, így már immár jóval többen elférhetnek.*
- Azt gondolom, így jobb lesz! *Suttogva mosolyog a többiekre, majd ismét a fogadósra néz.*
- Kissé megszaporodtunk! *Mosolyog, s közben int a fogadósnak.* Kérem hozzon nekünk egy nagy kancsó bort és egy nagy kancsó gyümölcslevelet! *Suttog Mesélő (Landa)nak. Közben fejben kiszámolja az összeget és 150 aranyat helyez el az asztalra, hogy a fogadós lássa nem a levegőbe beszél.
*Immár számos üres hely van azoknak, akik esetleg még csatlakozni kívánnának, így miközben leül, Umon a pultnál álló hollófekete hajú lányt nézi.*- Ön nem kíván csatlakozni? *Mosolyog rá, majd függetlenül a hölgy válaszától a többiek felé fordul. Pycta ekkor reagál a hangzavart illető kérdésére, s az ajtó ebben a pillanatban robban be. Elkerekedett szemekkel hallgatja az érkező katonát, majd szeme Pycta felé villan.*
- Tudod, hogy mi történik velem, ha tömegbe megyünk! *Suttogja kissé megnyomva a történik velem szócskákat, jelezve ezzel, hogy esze ágában sincs vérontást rendezni sem szegények, sem gazdagok között. De az elf szinte azonnal reagál, így haragvó stigmái lassan ismét megnyugszanak.*
- Egyetértek! *Mondja az asztaltársaságnak, miután esetleg Pycta és a kalapos lány helyet foglalnak.* Még néhány haramiával szemben alkalmasak vagyunk bármire, *néz végig a társaságon* a tömeggel szemben viszont védtelenek. Maradjunk. *Hangjában nincs félelem, a szerzetes nem tud félni, azonban arcán látható, hogy kissé ideges, s tekintete arról árulkodik, hogy elsősorban nem saját magát félti ebben a helyzetben.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.05 11:04:57
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18874-18893