//A városban – Lesha, Zaxdor, Ran//
*Lesha megütközve hallja Zaxdor felvilágosító gnómos kiáltását, de nem reagál rá, csak sétál tovább.
~Honnan tudná ez az örök, hogy milyen egy gnóm? Ran azt mondta, hogy Ő egy törpe. Tehát, akkor az is!~
Lesha elgondolása több dologban is hibás, ezt persze ő is tudja, de most be nem ismerné. Zaxdor nem egy ökör, és nyilván jobban tudja nála, hogy mi a különbség egy törpe és egy gnóm között, hiszen számtalan alkalommal járt a hegyeken kívül a portyázó csapatokkal, míg Lesha szépen otthon gubbaszthatott csak. Az óriás lány ismeretei a világról csak elméletiek, Zaxdor gyakorlati tapasztalataival szemben. A lánynak, ami gyakorlati tapasztalata van az is mind Mesterétől, az egykori törzsi testőrség vezetőjétől származik, Zaxdortól.
Az óriás lány naivitása lévén meg el se tudná képzelni, hogy a számára nagyon szimpatikus kis törpe félelmében hazudott neki.
Mikor, a vizes Zaxdor ront elé, a fogadó ajtajában, a lány szó nélkül előre engedi a férfit. Kiadta már dühét. Nincs miért kötözködnie. Lesha követi óriástársát, de továbbra is fagyos szótlansággal. Kicsit lehajol, hogy fejével véletlenül se illessen meg semmit, ami nincs elég magasan. Közben a fogadó népét bámulja kíváncsian, ahogy azok is őket, az érdekes hármasukat, a Defekt Triót. Lesha barátságosan, kedélyesen köszön.*
- Szép napot Mindenkinek!
*Az óriás lány Zaxdor által választott asztalukhoz érve arrébb rúgja nem az ő méreteire készült széket, és leül a földre, lábait oldalra hajtva. Megigazítja ültében magán prémpalástját, és az asztaltársaságukra figyel. Ranra pillant.*
- Tényleg nem vagy törpe? Hanem gnóm? Miért nem szóltál?
*Lesha a kis fickó válaszára kicsit elszontyolodik, mert butának érzi magát.*
- Gnóm. Értem. Ne haragudj az előbbiekért, és hogy Te is vizes lettél… kicsit trampli vagyok.
*Ismeri be az óriás lány, hiszen lehet, hogy naiv, de időközben azért neki is feltűnt, hogy nem igazán mozog olyan kecsesen az óriások világán kívül.*
- Nekem valahol, akkor is törpe maradsz, még hozzá az első akivel találkoztam, Ran.
*Veti oda, barátságosan vigyorogva.*
Zaxdor közben renddel, teljesen jól. Óriástársa tudja, hogy neki is mihez fűlik a foga.*
- Micsoda Gavallér vagy.
*Szúrja oda kicsit gúnyosan.
~Csak tudnám, honnan van ennyi aranyad?~
A számkivetetteket nem szokták arannyal kitömni, de rögtön nem mélázik tovább a dolgon, mikor megérkezik a mézsör és a kolbász. Lesha ficeregni kezd ültében. Az óriás lány is farkaséhes, csak hát ő „úri” nő lévén méltóságteljesebben viseli az ilyesmit. Zaxdor otromba asztali áldását halva, elmosolyodva hozzá fűzi: *
- Jó étvágyat!
*Lesha veszettül szomjas is, szóval először bájosan egy húzásra megissza mézsörét, majd három ujjal a végénél fogva a kolbászt, a szájához emeli, és majszolni kezdi. Ő a törzsfő lánya, a Szikla Farkasok törzsből, tehát tanult bőven illemet (az óriásokhoz képest), így Lesha evés közben nem beszél, csak szépen lassan falatozik a kolbászból. Hagyja, hogy a férfiak beszéljenek. Mikor az óriás lány befejezi az illedelmes étkezést, elégedetten törli meg a kolbászzsírtól fénylő ajkait, majd Zaxdorra pillantva látja, hogy az még mindig otrombán tömi a fejét. Miközben Ran teljesen jogosan kérdőre vonta őket, a 'hogyan tovább'-ot illetően.
Tehát Leshán a szólás ideje, már csak azért is, mert eddig nem is váltott komoly szót Rannal, pedig a kis barátja ennyit már igazán megérdemel. Finoman megköszörüli a torkát, így szól új barátjukhoz, a gnómhoz.
- Nos, Ran. Az északi hegyekből érkeztünk, mert el kellett jönnünk. Én megsérültem, eddig az Erdőmélyén egy barlangban voltunk. Zaxdor ápolt. Erőre kaptam, és elindultunk.
*Az óriás lány hangja kissé fagyosan határozott. Miközben beszél, kicsit összébb is húzza magán prémpalástját, bár nem mintha fázna, de ahogy ezt a témát érintik szégyellni való sebei felsajdulnak, és kellemetlen emlékek sejlenek fel benne, amikkel egy ideig még nem kíván újra foglalkozni. Örül, hogy valami csoda folytán (Zaxdor ápolásának köszönhetően), sikerült mélyen elfojtania magában ezeket. Nagyon megkedvelte Rant, de még Zaxdorral sem kíván ilyen dolgokról beszélni, nem hogy vele. Egyenlőre. Az most olyan lenne a száműzött lány számára, mint egy súlyos hasi sérülés, aminél zsigereit sikerült visszatömködnie a hasfalába, amin a sebet csak hanyagul volt ideje összevarrni, majd most jönne valaki, aki újból zsigereit tépné ki belőle.*
- Sejtettük, hogy valahol erre van egy város, és akkor találkoztunk veled. A Barlangok Asszonya küldött! Te biztos ismered a várost. Mi nem. Jó lenne, ha körbe vezetnél egy kicsit minket itt a városban. Szívesen megnézzük veled a Templomot, amit említettél. Úgy sem jártam még egyben sem.
Mesterem, *Pillant itt Zaxdorra.* viszont tudom, hogy égető vágyat érez, hogy fegyverével egy kicsit érdemben gyakoroljon, ami rám is, rám férne. Valami szálláshelyre és munkára is szükségünk lenne, hiszen nekünk se magától nő az arany az erszényünkbe. Gondolom, itt is van olyan, hogy őrség. Talán, ott hasznunkat vennénk.
*Biztatóan elmosolyodik, és egy kis kedves gúnyos felhanggal megkérdi: *
- Mit gondolsz, Ran? Tudsz nekünk segíteni? Körbevezetnél két ilyen Tulkot? Kérlek, most légy őszinte! Ígérem, nem fogunk megenni, ha az leszel.
*Ígéretét, már vigyorogva fűzi hozzá, és kíváncsian várja Ran válaszát.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.27 02:53:20