//Ylanda//
érintőlegesen //Úton-útfélen//
~ Ajjaj, baj van.~ * fut át az agyán, miután megszólalt az asztal mellett. A nő láthatóan felismerte, még a kanalat is elejtette. Vagy eldobta, mert lehet, hogy puszta kézzel akar nekiesni, legalábbis úgy pattan föl. ~ Ki lehet, ismernem kellene az egyik szigetről, esetleg a Kikötőből? Valamelyik átmulatott éjszaka után hoppon maradt drágaság? Vagy megbeszéltünk valamit, én meg jól elfelejtettem? Valószínű, hiszen ahogy néz, azzal ölni lehetne. Meg vissza is magázott, ahogy a sértődött nők szoktak. ~ gondolja megilletődve, miközben Tolvaj úrnak reflexből elmondja, ami hirtelen a szájára jön. Hátha így elkerüli a többnyire megérdemelt pofont. Biztonságosabb is a macskához beszélnie, addig sem néz a nőre. A pofont, ha nem csattan el azonnal, akkor általában egy pár pillanatig tartó, rosszalló szembenézés szokta megelőzni. Ideges félmosollyal néz fel a Ylandára, de szólni még nem nagyon akaródzik hozzá, hisz nem tudja hányadán is állnak tulajdonképp. Mondjuk, legalább a pofon nem jön. ~ Idegenek nem szólítják meg csak úgy, tehát ismerem? Erre akart célozni? A hangja is ismerős valahonnan, meg a tincstekergetés is, bár az mondjuk nem olyan ritka, ugye. Tuti csak egyszer találkoztunk, hisz van annyira különleges, hogy egyébként emlékeznék rá. Ráadásul akkor sem lehettem igazán magamnál, mert akkor tuti nem egy alkalmat akartam volna vele, hanem jobban megismerni. De ha agyon vernek, se tudom megmondani, hogy ki lehet. Talán ha bemutatkozik. ~ születik meg az ötlet. Közben szegény Tolvaj úr kitartóan nyávog, de egyelőre van fontosabb dolga is. Ráadásul a hálátlan kis dögnek megint a nőhöz akaródzik mennie, így tőle nyávoghat még egy darabig. Bemutatkozik hát, még a becenevét is megemlíti, hátha. ~ Megint egy igencsak pokróc válasz, meg szólítsam, ahogy tetszik. Tuti ismernem kellene. No jó, ennek a végére kell járni, vagyis inkább le kell zárni, ha másért nem, hogy túl legyünk a pofonon. Miután kiengedik a gőzt, utána akár még újra kedvesek is tudnak lenni, ha az ember őszintén igazat ad nekik. ~ Na, ez az utolsó gondolat egész pozitív, így ebbe kapaszkodik bele. Előbb a kis árulót protezsálja be, majd ő maga is engedélyt kér. Persze most se szíveslátásról van szó, de legalább leülhet.
A kistányér tejet leteszi Tolvaj úrnak az asztal alá, aki még pár pillanatig vacillál, de az éhség nagy úr, így abbahagyja a nyávogást és lefetyelni kezdi azt. Ha már az asztal alatt van, fölveszi a kanalat a földről. Pár pillanatig elgondolkodik, hogy hoz egy újat Ylandának, de végül lustának bizonyul. Közben a szomszéd asztalhoz is leül egy társaság. ~ Ráadásul csupa nő. Mekkora sikere lesz a pofonnak. ~ sóhajt föl gondolatban, majd egy mosoly kíséretében odaadja a sajátját a lánynak, ő pedig a használtat megmeríti a krumplijába, majd ismét a lányra mosolyog és hozzákezd a nemtudjami megmagyarázásához:*
- Az az igazság, hogy az előző találkozásunk nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. Azt hiszem, ezt mindketten elmondhatjuk. Megértem, hogy úgy gondolod, nem kaptad meg azt, ami neked járt volna és csalódott vagy e miatt. És azt még én is észrevettem és meg is értem, hogy ezek után nem örülsz, hogy itt és így találkozunk. * Szusszan egyet és összerendezi a gondolatait. A másik szemébe néz * - Talán az volna a legjobb, ha úgy tekintenénk a történtekre, mintha meg sem történtek volna. Persze ez nehéz, hisz, hogy finoman fogalmazzak valaki megsértett és megbántott valakit. Úgyhogy kezdjük egy bocsánatkéréssel és rendezzük el a tiszta lapot, ha kérhetlek. * Mosolyog kitartóan a nőre és várakozóan néz rá.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.10 19:51:01