//A Kerekasztal, meg a többé-kevésbé lovagok//
- Ha megkérhetlek…
*Hajtja meg kissé magát Rilai felé, a szemforgatás láthatóan felettébb szórakoztatja, de egy úr a pokolban is úr, tartja magát az etikett diktálta szabályokhoz. A fogadóslánynak akár el is utasíthatná a kérését, de ehelyett szép kiselőadást tart, talán valami kivonatfélét a korábban elhangzottakból, amikor a kolosszus még a szobájában húzta a lóbőrt.
A hósörényű nem is szól közbe, csak tömi magába a rántottát, meg a kolbászt, amit végül a korsó sör teljes tartalmával öblít le. A tányérján már csak pár morzsa emlékeztet a nagy halom ételre, az emberóriás pedig látszólag elégedetten dől hátra a székében, hogy egy egészségeset nyújtózzon. A szél felnyikordul alatta, mintha tiltakozni akarna a rá nehezedő súly ellen, de kitart, a kolosszus pedig előredőlve rákönyököl az asztalra.*
- Jól hangzik, de a thargokkal csak üzlet, semmi egyéb.
*Bár a hangja mosolyog, a naparany pillantásból kiolvasható, hogy halál komolyan beszél. Elég volt belőlük erre az életre, Kagan hiába tért vissza, hiába épít új birodalmat a régi hamvain, azt már a kolosszus nélkül kell megtennie. Bár nem hiszi, hogy annyira hiányozna neki, vagy pótolhatatlan volna, biztosan talál rá majd megfelelő személyt.
Amit Rilai felvázolt, járható útnak tűnik, egy olyan útnak, melyre érdemes rálépni és követni. De az biztos, hogy az üzletkötés és a cserét olyan körülmények között ejtik majd meg, ami nekik kedvez, látta már, hogyan tárgyal a tharg vezér, ha kedve úgy szottyan. A többiek se ellenkeznek, legalábbis nem jelzik, így rátérhetnek a kora délelőtti edzés témájára, amikor Hryan és E’Nissa is megérkeznek.*
- Kisasszony. Hryan. Jó reggelt.
*Köszönti az asztalukhoz lépőket, majd hellyel kínálja őket, Rilai pedig készülődés okán kimenti magát.*
- Nalátod, kitől tanulhatnál meg jobban lőni, mint egy könnyűléptűtől?
*Mosolyog Janeyre. Ugyan pökhendi népségnek tartja az elfek népét, de Hryan rendesnek tűnik és nem is hordja magasan az orrát, jobb tanárt keresve se találhatnának nála. Magában már amúgy is rendezte a dolgokat Janemita kapcsán. Így, hogy mellette lehet, már nem félti annyira, mint akkor féltette, amikor a lány bejelentette, hogy felderítő akar lenni.*
- Szívesen segítek, bár személy szerint a súlyos kardokat preferálom, de Khan is biztosan szolgál majd egy-két tanító célzatú gyakorlattal.
*A szótlan rókaképűnek valószínűleg nem lesz ellenére E’Nissát tanítani, Rilai pedig éppen nincs jelen, hogy szót ejthessen ellene.*
- A mesterpallos acélját különleges, mágikus fémekkel is ötvözik, de ha mégis megkarcolod a pengét azzal a szarral, esküszöm, hogy kifordítalak a bőrödből.
*Az egészben az a bizarr és a félelmetes, hogy mindezt a kolosszus úgy adja elő, mintha még mindig Hryanékkal társalogna az edzésről, pedig szavai kétségtelenül A’frandnak szólnak, aki éppen egy pénzérmével esik neki egy-két makacsabb foltnak a súlyos kard pengéjén. Nem valószínű, hogy sikerülne neki, de mégse hagyhatja, hogy egy érmével kapirgálja a rászáradt macskaember-belet a pengéről.
A kolosszus, fegyverhordozó-korában hasonló alantas feladatokat kapott, ágytál kiürítése és elöblítése, ruhák mosása és csupa, asszonynak való feladat. De az öreg mestere azt mondta, a takarítás erősíti a lelket. Az emberóriás tartott tőle, hogy csak a bolondját járatja vele, de később rájött, hogy minél alantasabb volt a munka, amit elvégzett, később annál könnyebben állt más feladatokhoz, melyeket kapott.*
- Hogy tetszik az edzés ötlete, kölyök?
*Kérdi vigyorogva A’fradtól, valószínűleg ő is szívesebben forgat kardot, mint takarít. Közben Janey is felmegy a szobájukba, hogy felkészüljön az edzésre.*
- Jól van, elég lesz.
*Nyújtja jobbját a fegyverhordozója felé, hogy elkérje tőle a mesterpallost. Megnézi, vizsgálgatja, letöröl pár, csak számára látható foltot.*
- Megteszi. Eredj, szedd össze a felszerelésed, aztán nyargalj ide vissza és indulunk.
*Ereszti útjára A’fradot. Első pillantásra a háta közepére se kívánta ezt az apródosdit, de mostanra megkedvelte a nyegle ifjút. Jó lovag lesz belőle, s ő igyekszik majd minden fontosat átadni neki.*
- Nos, akkor fertályóra múlva találkozzunk ugyanitt és indulhatunk is.
*Áll fel az asztaltól, előbb E’Nissa felé megbiccentve a fejét, majd megindul a vállára támasztott pallossal a szobája felé, ahol Janey már javában készülődik. Nem nagyon öltözik át, csak a pallos hevederét szíjazza magára, bár azt úgyis le kell majd adnia a Barakkban. De mégse indulhat el fegyvertelenül.
Alkarvédőket csatol és felhúzza a vért láncingét, ezúttal a karvasak és az acélgallér nélkül, ennél nagyobb védelemre valószínűleg nem lesz szüksége Arthenior utcáin. Ha együtt végeznek, Janemitával tér vissza a fogadóba, ahol minden bizonnyal már várják őket társa. Ha valaki késik, bevárják, s együtt vonulnak át a Barakkba. Biztosan jó móka lesz.*