//Szellemes védelem//
*Nem tudja, hogy a férfi miket gondolhat róla töprengő fejéből ítélve, de mintha egy kicsit feszengene. Persze az is lehet, hogy rosszul látja, mindenesetre érdekes lenne tudni, hogy mi játszódik egy Kipp féle Őrző fejében. Időközben a kislány is bemutatkozik, de elég bizalmatlannak tűik irányába.*
~Pedig csinos kis fruska! És milyen jól játsza a szerepét.~
*Persze azt nem tudhatja újfent, hogy a szöszi bele is éli magát a szerepébe vagy csak szórakozik, mindenesetre ez a mesevilág eléggé idilli. A kérdése úgy látszik bizalmas dolgot érint, mert a férfi halkabbra fogja a szót, s közelebb hajol felé, minek hatására ő maga is figyelmesen elhallgat.*
-Értem.
*Bólint egy apró, megértő fejbiccenéssel, mint aki tényleg komolyan veszi ezt a nagyon is fontos és titkos információt.*
-Szerencsés lehet, akinek ilyen őrei vannak.
*Mondja halálosan komolyan és szenvtelen arccal. Valamit kezd sejteni az üresen álló pohárról, de a tény még egyáltalán nem fogalmazódott meg benne, így ő is koccintásra emeli poharát, s egy halvány mosolyt megenged a szabadság szavára.*
-A szabadságra.
*Koccintja össze poharát a hősies Lovaginával és a fekete hajú Őrzővel, majd iszik is pár kortyot a miheztartás végett.*
-Először is bejárom azokat a helyeket, ahova nem mehettem, mint például a fürdő. Nagyon csodás hely!
*Kezd bele lelkesen, de azért nem annyira elragadtatva. Az már neki túl sok lenne, meg miért is kérdezősködik egy fickó ennyit a magánéletéről? Nem ismeri, nem tudja mit csinál és különben sincs hozzá semmi köze, no meg halvány lila fogalma.*
-Aztán pedig van egy tervem.
*Süti le fekete szempilláit, hogy ezúttal azt láthassák, hogy ő közöl bizalmas információt.*
-Annyi kóbor gyereket láttam az utcákon, meg lézengő fiatalokat, hogy szeretnék rajtuk valahogyan segíteni! Még ne tudom hogyan, de nem akarom, hogy olyan sorra jussanak, mint én. Biztos akadnak közöttük is tehetségesebbnél tehetségesebbek, s ha mondjuk sikerülne valahogy munkát adni nekik, már akkor is előrébb lennének.
*Finom célzás, mégis gyanúsíthatatlan jellem. Dehogy akarja meglopni ezeket az embereket! Annál neki sokkal több kell. A hátterük. Tudni akarja, hogy milyen sötét dolgok rejtőznek maguk mögött. Tekintetét ekkor a kislányra veti, aki fürkésző szemekkel mered rá, de azért mosolyog a szájából elhangzó kérdés ellenére.*
-Hát... tudja most egy kicsit meglepett a kérdésével Giervin, de azért ne aggódjon, válaszolok rá rendesen.
*Mosolyog vidáman a lányra. Tetszik neki ez a makacs hozzáállás.*
-Nem nagyon bízom az emberekben, s mikor beléptem, nem is tudtam, hogy hol tudnám illendő körülmények között eltölteni a vacsorámat. Mikor észre vettem önöket, megörültem, hogy csupán ketten ülnek ennél az asztalnál, s nagy szerencsémre még egy ilyen nemesi társaságra is ráhibáztam. Igazán nem akartam volna egyébként zavarni az önök köreit!
*Utolsó mondata kicsit sajnálkozó, mintha tényleg zavarná az asztalnál jelenlévő társaságot. Persze a legkisebb mértékben sem bánja, hogy ide üt. Még a végén az is lehet, hogy ötlete gyümölcsöző hatással lesz Leci-vel megálmodott terveire.*