Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 290 (5781. - 5800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5800. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-22 15:35:15
Üzenet elküldve: 2025-04-22 15:35:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Azon az estén valami megtört. Nem csupán az addigi életükre telepedtek sötét árnyak, de közöttük is meggyengült az elszakíthatatlannak tűnő, szoros kötelék. Nem szakadt el, de vigyázniuk kell rá, és a szálakat egyesével összefonva kell újra megerősíteniük úgy, hogy közben nem rántanak rajta akaratlanul is túl nagyot.
A megfelelés szükségességére bólint egyet. Lesz, ami más lesz, mert van, ami eddig nem volt az, de nemesként kötelező lesz, efelől neki sincs semmi kétsége.*
- Sosem hagylak el, ígérem. *Ezt teljes őszinteséggel mondhatja. Corillette sem tenne ilyet soha. Közben lassan visszakúszik a gonoszkás vigyor az ajkaira, mert ő is pontosan emlékszik rá, hogy mit mondott neki odakint a testvére. Várja azokat a könnyeket, de nem érkeznek, pedig nagyon szerette volna azzal is ugratni még egy kicsit a lányt.
Mindenesetre a vitájukhoz méltó végszó Lyssira utolsó mondata. Egymás előtt nem kell sem a múltjukat szégyellniük, sem a jövőjüket megalapozó elvárásokhoz ragaszkodniuk görcsösen.
Aztán már ő is kíváncsian méregeti húga orrát, mintha csak azt próbálná elképzelni, hogy festene, ha hirtelen haragjában mégis eltörné azt a szép kis nózit.*
- Nem, tényleg nem volna jó ötlet *vonja le a következtetést.* Ha megtenném, akkor azt látnám viszont, hogy én hogy néznék ki törött orral. Szörnyű lenne. *Illetve az istenek haragjával sem akar annál jobban szembenézni, amennyire muszáj lesz, ez is tény.
Az udvarias kérdését végül a nála megmaradt kenyérhéjak bánják, ő pedig meglepetten nevet fel a váratlan történésre. A mai napon először.*
- Jajj, Lyssi! Annyira szürreális látvány, ahogy egy nemeskisasszony ezt csinálja. Imádom. *Jól esik neki a nevetés. Elmúlik miatta a görcs is, mert már nem próbál minden apró részletnek megfelelni ott, ahol nem is látja senki, lehet helyette egy kicsit… tényleg önmaga.*
- Amúgy nem úgy volt, hogy én szoktam elcsenni dolgokat? *Pillant a most már kenyérhéj nélkül árválkodó, üres tányérjára, miközben sikerül abbahagynia a nevetést. Jobb is, mert rá kell jönnie, hogy ilyen szűk ruhában nehéz önfeledten kacagni.*
- Mit vigyünk le a fürdőbe? Talán kapunk ott mindent, nem? Legalábbis remélem, hogy kiszolgálnak, ahogy a Tharisse család tagjaiként elvárjuk. *Vigyorog. Még nem akarja élesben bevetni a nemes kártyát, de jól esik neki eljátszani a gondolattal, hogy hamarosan akár már egyszerűen csak a neve miatt is szolgálók fognak ugrani, hogy kiszolgálják.*
*Azon az estén valami megtört. Nem csupán az addigi életükre telepedtek sötét árnyak, de közöttük is meggyengült az elszakíthatatlannak tűnő, szoros kötelék. Nem szakadt el, de vigyázniuk kell rá, és a szálakat egyesével összefonva kell újra megerősíteniük úgy, hogy közben nem rántanak rajta akaratlanul is túl nagyot.
A megfelelés szükségességére bólint egyet. Lesz, ami más lesz, mert van, ami eddig nem volt az, de nemesként kötelező lesz, efelől neki sincs semmi kétsége.*
- Sosem hagylak el, ígérem. *Ezt teljes őszinteséggel mondhatja. Corillette sem tenne ilyet soha. Közben lassan visszakúszik a gonoszkás vigyor az ajkaira, mert ő is pontosan emlékszik rá, hogy mit mondott neki odakint a testvére. Várja azokat a könnyeket, de nem érkeznek, pedig nagyon szerette volna azzal is ugratni még egy kicsit a lányt.
Mindenesetre a vitájukhoz méltó végszó Lyssira utolsó mondata. Egymás előtt nem kell sem a múltjukat szégyellniük, sem a jövőjüket megalapozó elvárásokhoz ragaszkodniuk görcsösen.
Aztán már ő is kíváncsian méregeti húga orrát, mintha csak azt próbálná elképzelni, hogy festene, ha hirtelen haragjában mégis eltörné azt a szép kis nózit.*
- Nem, tényleg nem volna jó ötlet *vonja le a következtetést.* Ha megtenném, akkor azt látnám viszont, hogy én hogy néznék ki törött orral. Szörnyű lenne. *Illetve az istenek haragjával sem akar annál jobban szembenézni, amennyire muszáj lesz, ez is tény.
Az udvarias kérdését végül a nála megmaradt kenyérhéjak bánják, ő pedig meglepetten nevet fel a váratlan történésre. A mai napon először.*
- Jajj, Lyssi! Annyira szürreális látvány, ahogy egy nemeskisasszony ezt csinálja. Imádom. *Jól esik neki a nevetés. Elmúlik miatta a görcs is, mert már nem próbál minden apró részletnek megfelelni ott, ahol nem is látja senki, lehet helyette egy kicsit… tényleg önmaga.*
- Amúgy nem úgy volt, hogy én szoktam elcsenni dolgokat? *Pillant a most már kenyérhéj nélkül árválkodó, üres tányérjára, miközben sikerül abbahagynia a nevetést. Jobb is, mert rá kell jönnie, hogy ilyen szűk ruhában nehéz önfeledten kacagni.*
- Mit vigyünk le a fürdőbe? Talán kapunk ott mindent, nem? Legalábbis remélem, hogy kiszolgálnak, ahogy a Tharisse család tagjaiként elvárjuk. *Vigyorog. Még nem akarja élesben bevetni a nemes kártyát, de jól esik neki eljátszani a gondolattal, hogy hamarosan akár már egyszerűen csak a neve miatt is szolgálók fognak ugrani, hogy kiszolgálják.*
5799. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 20:07:32
Üzenet elküldve: 2025-04-21 20:07:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Gyűlöl visszaemlékezni arra az estére. Rábólintott és már nem vonhatta vissza. Egyetlen szemvillanás elég volt ahhoz, hogy ki sem mondják, hogy mit kell tenni, végül mégis képes lett volna visszakozni, de már nem lehetett. Ha az ő keze nem is oltott ki életet, helyeselt a zöldeskék íriszeivel, aztán pedig segített helyretenni mindent. Azóta mocskos a keze mindig, ha ránéz. Azóta, mintha nem működne mindig olyan jól az a telepatikus beszélgetés kettejük között. Pedig működik, csak megijed tőle. Azóta képes és félreértelmezi, de vissza akarja nyerni, főként úgy, hogy együtt kell működniük. Örökre.*
- Kicsit azért meg kell felelni. *Mosolyodik el.* - Egy darabig legalábbis mindenképp. De az menni fog. De ne távolodjunk el önmagunktól túlzottan. És egymástól se, kérlek. *Mondja, megremeg kissé a szája széle, hiába a tündöklés, most megcáfolva a mondatot, amit akkor mondott, mikor beléptek ide, majdnem elsírja magát. De nem teszi.*
- Előttem pedig ne sajnáld. *Vesz egy nagy levegőt legyűrve az ingert, majd tréfásabb vizekre evez, az mindig segít az ilyesmiben. Jelentőségteljesen fordul oldalra, s rezzenéstelen arccal mered előre, miközben végigsimít a pisze orrán a mutatóujjával.*
- Ha ezt az orrot eltöröd, az összes isten haragja rád zúdul.
*Visszafordítja a fejét, hogy Corira nézzen újfent.*
- A kedvencem magunkon. És nem hasonlítanánk többé, ha megtennéd.
*Nevet fel, majd a levesére néz, amiben már alig van pár falat. Viszont éhesebb így, hogy lement róla az a nagy feszültség így elnyúl a másik kenyérhéjáért, hogy beletördelje, és úgy kanalazza ki a maradékot.*
- Ilyet sem csinálhatok soha többé. *Mondja teleszájjal, de már tényleg jókedvűen. Mikor befejezi, akkor jólesőn felsóhajt.*
- Nézzük meg, nagyon jól esne a meleg víz. Aztán pihenjük ki magunkat.
*Gyűlöl visszaemlékezni arra az estére. Rábólintott és már nem vonhatta vissza. Egyetlen szemvillanás elég volt ahhoz, hogy ki sem mondják, hogy mit kell tenni, végül mégis képes lett volna visszakozni, de már nem lehetett. Ha az ő keze nem is oltott ki életet, helyeselt a zöldeskék íriszeivel, aztán pedig segített helyretenni mindent. Azóta mocskos a keze mindig, ha ránéz. Azóta, mintha nem működne mindig olyan jól az a telepatikus beszélgetés kettejük között. Pedig működik, csak megijed tőle. Azóta képes és félreértelmezi, de vissza akarja nyerni, főként úgy, hogy együtt kell működniük. Örökre.*
- Kicsit azért meg kell felelni. *Mosolyodik el.* - Egy darabig legalábbis mindenképp. De az menni fog. De ne távolodjunk el önmagunktól túlzottan. És egymástól se, kérlek. *Mondja, megremeg kissé a szája széle, hiába a tündöklés, most megcáfolva a mondatot, amit akkor mondott, mikor beléptek ide, majdnem elsírja magát. De nem teszi.*
- Előttem pedig ne sajnáld. *Vesz egy nagy levegőt legyűrve az ingert, majd tréfásabb vizekre evez, az mindig segít az ilyesmiben. Jelentőségteljesen fordul oldalra, s rezzenéstelen arccal mered előre, miközben végigsimít a pisze orrán a mutatóujjával.*
- Ha ezt az orrot eltöröd, az összes isten haragja rád zúdul.
*Visszafordítja a fejét, hogy Corira nézzen újfent.*
- A kedvencem magunkon. És nem hasonlítanánk többé, ha megtennéd.
*Nevet fel, majd a levesére néz, amiben már alig van pár falat. Viszont éhesebb így, hogy lement róla az a nagy feszültség így elnyúl a másik kenyérhéjáért, hogy beletördelje, és úgy kanalazza ki a maradékot.*
- Ilyet sem csinálhatok soha többé. *Mondja teleszájjal, de már tényleg jókedvűen. Mikor befejezi, akkor jólesőn felsóhajt.*
- Nézzük meg, nagyon jól esne a meleg víz. Aztán pihenjük ki magunkat.
5798. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 19:22:24
Üzenet elküldve: 2025-04-21 19:22:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Megéri vagy sem, a döntésük mellett valójában már akkor elkötelezték magukat, amikor hagyták, hogy a sötétség egy rövid időre teljesen átvegye az uralmat a tetteik felett. A holdak fénye megcsillant az akkor még kristálytiszta acélon. Két apró mozdulat, két rövid, halk sikoly, ennyi történt csupán, aztán maradt a végtelen csend és a melegség, melyet a karjukon végigfolyó, karmazsinvörös nedű miatt érezhettek.*
- Nem tudom, hogy az volt-e. *Ahogy lelki szemei előtt lejátszódnak az emlékek, nem kérdés, hogy jelen pillanatban milyen választ adna, arra, hogy ő vagy a néhai Corillette volt-e a jobb. Nem véletlenül akarja ő sem elfelejteni önmagát, de addig is azzal tud vigasztalódni, hogy Teysus tanai szerint is a saját céljai a legfontosabbak, ő pedig csak azért tette, amit tett, hogy elérhesse őket.*
- Tudom, majd elmúlik. *Nyitogatja ki többször a tenyerét, hátha akkor elszökik belőle a görcs, de sajnos az oka nem az ujjaiban keresendő. Most már nem csak görcsösnek, hanem szánalmasnak is érzi magát. Hallgatja húga szavait, és közben egyre csak arról próbálja győzködni magát, hogy talpra kell állnia, hisz ő az, aki mentsvárat kell, hogy nyújtson testvérének. Mindig is így volt, és ez akkor sem változhat, ha mától más név az, melyre felkapják a fejüket.*
- Igazad van. Megint *enyhül meg végül újra.* Nem az a fontos, hogy két kislányt, ha majd egyszer felnőnek, milyennek képzeltek el, hanem hogy elfogadják és tiszteljék azt, amilyenek lettek. Amilyenek lettünk. És ne megfelelni akarjunk a társadalomnak, hanem elvenni azt, ami a nevünk okán jár nekünk. Hisz mindig is ez volt a cél, csak néha én is eltévedek. Sajnálom. *Kihúzza magát, miközben a fény is visszatér kékeszöld íriszeibe. Most már újra látja maga előtt a helyes utat, és úgy érzi, magabiztosan lesz képes tenni egy lépést előre anélkül, hogy attól tartson, hogy a mélybe fog zuhanni.
A játékos fenyegetésre végül ő is jókedvűen nevet fel.*
- Még szerencse, hogy nem tetted, mert a legfinomabb nőiességgel vágtalak volna orrba cserébe. *Feláll a székéről, és ha hagyja, akkor szorosan átöleli húgát. Pofonok helyett ez kell most, hogy érezzék egymás szeretetét. Nem ez volt az utolsó vitájuk, abban biztosak lehetnek, de ha mind így végződik, akkor az akár erősítheti is őket.*
- Nos, hogy érzed, Lyssi? Eszel még, vagy megnézzük végre magunknak azt a híres-neves fürdőházat? *Most már neki is megjött a kedve a pancsoláshoz.*
*Megéri vagy sem, a döntésük mellett valójában már akkor elkötelezték magukat, amikor hagyták, hogy a sötétség egy rövid időre teljesen átvegye az uralmat a tetteik felett. A holdak fénye megcsillant az akkor még kristálytiszta acélon. Két apró mozdulat, két rövid, halk sikoly, ennyi történt csupán, aztán maradt a végtelen csend és a melegség, melyet a karjukon végigfolyó, karmazsinvörös nedű miatt érezhettek.*
- Nem tudom, hogy az volt-e. *Ahogy lelki szemei előtt lejátszódnak az emlékek, nem kérdés, hogy jelen pillanatban milyen választ adna, arra, hogy ő vagy a néhai Corillette volt-e a jobb. Nem véletlenül akarja ő sem elfelejteni önmagát, de addig is azzal tud vigasztalódni, hogy Teysus tanai szerint is a saját céljai a legfontosabbak, ő pedig csak azért tette, amit tett, hogy elérhesse őket.*
- Tudom, majd elmúlik. *Nyitogatja ki többször a tenyerét, hátha akkor elszökik belőle a görcs, de sajnos az oka nem az ujjaiban keresendő. Most már nem csak görcsösnek, hanem szánalmasnak is érzi magát. Hallgatja húga szavait, és közben egyre csak arról próbálja győzködni magát, hogy talpra kell állnia, hisz ő az, aki mentsvárat kell, hogy nyújtson testvérének. Mindig is így volt, és ez akkor sem változhat, ha mától más név az, melyre felkapják a fejüket.*
- Igazad van. Megint *enyhül meg végül újra.* Nem az a fontos, hogy két kislányt, ha majd egyszer felnőnek, milyennek képzeltek el, hanem hogy elfogadják és tiszteljék azt, amilyenek lettek. Amilyenek lettünk. És ne megfelelni akarjunk a társadalomnak, hanem elvenni azt, ami a nevünk okán jár nekünk. Hisz mindig is ez volt a cél, csak néha én is eltévedek. Sajnálom. *Kihúzza magát, miközben a fény is visszatér kékeszöld íriszeibe. Most már újra látja maga előtt a helyes utat, és úgy érzi, magabiztosan lesz képes tenni egy lépést előre anélkül, hogy attól tartson, hogy a mélybe fog zuhanni.
A játékos fenyegetésre végül ő is jókedvűen nevet fel.*
- Még szerencse, hogy nem tetted, mert a legfinomabb nőiességgel vágtalak volna orrba cserébe. *Feláll a székéről, és ha hagyja, akkor szorosan átöleli húgát. Pofonok helyett ez kell most, hogy érezzék egymás szeretetét. Nem ez volt az utolsó vitájuk, abban biztosak lehetnek, de ha mind így végződik, akkor az akár erősítheti is őket.*
- Nos, hogy érzed, Lyssi? Eszel még, vagy megnézzük végre magunknak azt a híres-neves fürdőházat? *Most már neki is megjött a kedve a pancsoláshoz.*
5797. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 17:33:42
Üzenet elküldve: 2025-04-21 17:33:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Egyszerűen nem érti, hogy mi baja van a lánynak. Szerethető, valamiért mégis utálja magát. De nem meglepő, hiszen ha közös ötletnek is tűnt a tervük, javarészt nem ő találta ki, csak megy az ikre után folyton, mert felnéz rá. Erősebb és jobban veszi az akadályokat, nem omlik össze, kitart a tervei mellett. Most valahogy még sincs így, csak kibújik a szög a zsákból. Talán ezért kellene egymással többször őszintének lenniük. Ez az átkozott szerepcsere éket ver közéjük, akkor pedig nem éri meg, aminek hangot is ad, de aztán kissé jobban elkezd figyelni Corira.*
- Nem tudhatod, hogy ő milyen lett volna. Mi csak egy szeletet láttunk. Azt könnyebb eljátszani, mint egy egész életet. Nem biztos, hogy jobb volt, mint te.
*Megingatja a fejét. Nem, képtelenség egy életen át fenntartani olyasmit, amik nem ők. Ha annyira más akar lenni a képmása, akkor az persze az ő döntése, de hamarabb bukik bele minden hite ellenére, mint az, aki csak magára ölt néhány szokást, amit még meg is szerethet a későbbiekben. Kinek ne érné meg néhány mesterkélt szó, vagy mozdulat, ha cserébe gazdagságot kap? Ettől még nem kell teljesen másoknak lenniük. Ők is levetik néha a kényelmetlen szokásokat, ebben szinte biztos. Hallotta röfögve nevetni ugyanis a valódi Lyssit is. *
- A görcsösségbe belesajdul mindened.
*Tekint le a kézre, ami akkorát roppan, hogy csoda, ha az nem fáj.*
- Nem, az biztos, hogy nem lesz elég. De nem azért csináljuk, hogy szeressenek, hanem, hogy lássunk más színt is, mint ami a templomablak üvegén át beszűrődik. És rengeteg aranyat. Hiába tanultunk, ha semmi haszna, mert szolgálunk egy istent, aki ezt sosem kérte tőlünk. Viszont nincs szürkébb élet annál, legyen bármennyire is kitömve az erszényünk, ha közben egyszer sem mutathatod meg az igazi arcod, mert azt szerinted elutasítják. Ha valaha valaki szeret, ne azt szeresse, aki nem vagy. Épp elég lesz belehazudni az arcába az egész eddigi életünket. Sokkal nehezebb lesz ez, mint gondoltuk. Ne nehezítsd tovább magadnak ezzel is. Tudom, úgy tűnik nem fér össze a régi az újjal. De ha belegondolsz, akkor igen. Most tényleg tudunk fordítani a sorsunkon. De ha rosszul kezdünk bele, akkor azt kell végig vinni.
*Nem hitte volna, hogy majd ő lesz az, aki a lelket tartja az ikrében, de pont ettől szép. Mindig az ad támaszt, aki éppen az erősebb. Holnap talán neki kell majd.*
- Nem haragszok. Bár az előbb szívesen bevertem volna egyet, de az tényleg nem illik a nemeskisasszonyokhoz. *Vigyorodik el, majd felnevet. A bolondozás hiányozni fog, de talán valahol annak is megtalálják majd a helyet. Csak ne veszítsék el egészen önmagukat.*
*Egyszerűen nem érti, hogy mi baja van a lánynak. Szerethető, valamiért mégis utálja magát. De nem meglepő, hiszen ha közös ötletnek is tűnt a tervük, javarészt nem ő találta ki, csak megy az ikre után folyton, mert felnéz rá. Erősebb és jobban veszi az akadályokat, nem omlik össze, kitart a tervei mellett. Most valahogy még sincs így, csak kibújik a szög a zsákból. Talán ezért kellene egymással többször őszintének lenniük. Ez az átkozott szerepcsere éket ver közéjük, akkor pedig nem éri meg, aminek hangot is ad, de aztán kissé jobban elkezd figyelni Corira.*
- Nem tudhatod, hogy ő milyen lett volna. Mi csak egy szeletet láttunk. Azt könnyebb eljátszani, mint egy egész életet. Nem biztos, hogy jobb volt, mint te.
*Megingatja a fejét. Nem, képtelenség egy életen át fenntartani olyasmit, amik nem ők. Ha annyira más akar lenni a képmása, akkor az persze az ő döntése, de hamarabb bukik bele minden hite ellenére, mint az, aki csak magára ölt néhány szokást, amit még meg is szerethet a későbbiekben. Kinek ne érné meg néhány mesterkélt szó, vagy mozdulat, ha cserébe gazdagságot kap? Ettől még nem kell teljesen másoknak lenniük. Ők is levetik néha a kényelmetlen szokásokat, ebben szinte biztos. Hallotta röfögve nevetni ugyanis a valódi Lyssit is. *
- A görcsösségbe belesajdul mindened.
*Tekint le a kézre, ami akkorát roppan, hogy csoda, ha az nem fáj.*
- Nem, az biztos, hogy nem lesz elég. De nem azért csináljuk, hogy szeressenek, hanem, hogy lássunk más színt is, mint ami a templomablak üvegén át beszűrődik. És rengeteg aranyat. Hiába tanultunk, ha semmi haszna, mert szolgálunk egy istent, aki ezt sosem kérte tőlünk. Viszont nincs szürkébb élet annál, legyen bármennyire is kitömve az erszényünk, ha közben egyszer sem mutathatod meg az igazi arcod, mert azt szerinted elutasítják. Ha valaha valaki szeret, ne azt szeresse, aki nem vagy. Épp elég lesz belehazudni az arcába az egész eddigi életünket. Sokkal nehezebb lesz ez, mint gondoltuk. Ne nehezítsd tovább magadnak ezzel is. Tudom, úgy tűnik nem fér össze a régi az újjal. De ha belegondolsz, akkor igen. Most tényleg tudunk fordítani a sorsunkon. De ha rosszul kezdünk bele, akkor azt kell végig vinni.
*Nem hitte volna, hogy majd ő lesz az, aki a lelket tartja az ikrében, de pont ettől szép. Mindig az ad támaszt, aki éppen az erősebb. Holnap talán neki kell majd.*
- Nem haragszok. Bár az előbb szívesen bevertem volna egyet, de az tényleg nem illik a nemeskisasszonyokhoz. *Vigyorodik el, majd felnevet. A bolondozás hiányozni fog, de talán valahol annak is megtalálják majd a helyet. Csak ne veszítsék el egészen önmagukat.*
5796. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 16:08:25
Üzenet elküldve: 2025-04-21 16:08:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Számára talán nem is az a legfontosabb, hogy pontosan olyan lehessen, amilyen a hajdani Corillette Tharisse lehetett volna, ha megéri azt a sorsot, melyet az istenek szántak neki. Sokkal inkább az hajtja, hogy minél kevésbé hasonlítson egykori önmagára.*
- Szeretném, ha az lenne. *Válasza ismét késve érkezik a kérdésre, mert mélyen, nagyon mélyen kell keresnie a miérteket. Rá kell jönnie, hogy míg húga az idő múlásának jótékony hatásai mögé rejtőzve ragaszkodik foggal-körömmel ahhoz, hogy ami ő volt, az tovább élhessen, csupán egy másik név és múlt tartozzon hozzá, addig ő minden áron el akarja temetni saját magát, és hagyni, hogy Corillette személye szépen lassan feleméssze őt. Az oka egyszerű. Az ő alantas múltjában nincs semmi, ami méltó lenne arra, hogy helyet kapjon a jövőjében is.*
- De… én nem akarok olyan lenni, mint voltam, Lyss… *Sikerül végül hangot is adnia fájdalmának. Ikre itt van vele, nem kell, hogy egyedül szenvedjen. Vele… vele tényleg lehet őszinte. Nem dühös már ő sem. Nem haragszik már testvérére, amiért kioktatta. Hallja és érti minden szavát, csak még nem érzi őket magáénak akkor sem, ha igaza van abban, hogy kihasználva azt, hogy felnőttként senki nem ismerte a két Tharisse lányt, majdnem bármilyenek lehetnének.*
- Én nem akarom, hogy Corillette olyan legyen, mint én vagyok… voltam. Azt akarom, hogy én lehessek olyan, mint ő lett volna, ha még… élne. *Ezt sem akarta kimondani hangosan, de kicsúszott. Magát is meg kell győznie arról, hogy a nemeslány él, hisz ő az… De mégsem. Muszáj lesz valahogy feloldania magában a szoros csomókkal egymásba gabalyodott szálakat, de egyedül nem fog menni. Szüksége van hozzá a húgára, aki pedig mindezért cserébe szeretetet érdemel, nem bántást.*
- Talán csak túl görcsösen akarom… *Ujjpercei megroppannak, ahogy zavarában ökölbe szorított kézfejét dörzsöli a másikkal. Ahogy kezd leszállni az éj, úgy éri el őt is a mélypontja, ami elől egészen eddig kitartóan menekült, de már elfáradt. Azonban Lyssira még így is képes, és egyetlen mondattal lelket tud önteni belé.*
- Ne mondj ilyet! *Csattan fel arra, hogy szerette a kötelet választaná, de most nem dühösen, inkább féltve, aggódva.* Te mindig szerettél engem, és én is szeretlek *vallja be.* De azt gondolod, hogy egy szép ruha és egy másik név elég ahhoz, hogy mostantól mások is szeressenek? Remélem, hogy igazad van… *Néz le a tányérjára, melyről az étel már elfogyott, csak a kenyérhéjak árválkodnak ott. Azt nem szereti. Aztán újra felpillant. Mintha tükörbe nézne, de saját maga helyett a szeretetet és biztonságot látja visszanézni rá.*
- Ne haragudj rám… Nem akartalak bántani.
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.21 16:09:36
*Számára talán nem is az a legfontosabb, hogy pontosan olyan lehessen, amilyen a hajdani Corillette Tharisse lehetett volna, ha megéri azt a sorsot, melyet az istenek szántak neki. Sokkal inkább az hajtja, hogy minél kevésbé hasonlítson egykori önmagára.*
- Szeretném, ha az lenne. *Válasza ismét késve érkezik a kérdésre, mert mélyen, nagyon mélyen kell keresnie a miérteket. Rá kell jönnie, hogy míg húga az idő múlásának jótékony hatásai mögé rejtőzve ragaszkodik foggal-körömmel ahhoz, hogy ami ő volt, az tovább élhessen, csupán egy másik név és múlt tartozzon hozzá, addig ő minden áron el akarja temetni saját magát, és hagyni, hogy Corillette személye szépen lassan feleméssze őt. Az oka egyszerű. Az ő alantas múltjában nincs semmi, ami méltó lenne arra, hogy helyet kapjon a jövőjében is.*
- De… én nem akarok olyan lenni, mint voltam, Lyss… *Sikerül végül hangot is adnia fájdalmának. Ikre itt van vele, nem kell, hogy egyedül szenvedjen. Vele… vele tényleg lehet őszinte. Nem dühös már ő sem. Nem haragszik már testvérére, amiért kioktatta. Hallja és érti minden szavát, csak még nem érzi őket magáénak akkor sem, ha igaza van abban, hogy kihasználva azt, hogy felnőttként senki nem ismerte a két Tharisse lányt, majdnem bármilyenek lehetnének.*
- Én nem akarom, hogy Corillette olyan legyen, mint én vagyok… voltam. Azt akarom, hogy én lehessek olyan, mint ő lett volna, ha még… élne. *Ezt sem akarta kimondani hangosan, de kicsúszott. Magát is meg kell győznie arról, hogy a nemeslány él, hisz ő az… De mégsem. Muszáj lesz valahogy feloldania magában a szoros csomókkal egymásba gabalyodott szálakat, de egyedül nem fog menni. Szüksége van hozzá a húgára, aki pedig mindezért cserébe szeretetet érdemel, nem bántást.*
- Talán csak túl görcsösen akarom… *Ujjpercei megroppannak, ahogy zavarában ökölbe szorított kézfejét dörzsöli a másikkal. Ahogy kezd leszállni az éj, úgy éri el őt is a mélypontja, ami elől egészen eddig kitartóan menekült, de már elfáradt. Azonban Lyssira még így is képes, és egyetlen mondattal lelket tud önteni belé.*
- Ne mondj ilyet! *Csattan fel arra, hogy szerette a kötelet választaná, de most nem dühösen, inkább féltve, aggódva.* Te mindig szerettél engem, és én is szeretlek *vallja be.* De azt gondolod, hogy egy szép ruha és egy másik név elég ahhoz, hogy mostantól mások is szeressenek? Remélem, hogy igazad van… *Néz le a tányérjára, melyről az étel már elfogyott, csak a kenyérhéjak árválkodnak ott. Azt nem szereti. Aztán újra felpillant. Mintha tükörbe nézne, de saját maga helyett a szeretetet és biztonságot látja visszanézni rá.*
- Ne haragudj rám… Nem akartalak bántani.
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.21 16:09:36
5795. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 14:04:46
Üzenet elküldve: 2025-04-21 14:04:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Nem biztos, hogy mindent teljesen felül akar írni. Talán lehetetlen küldetés is lenne. Senki nem emlékszik annál jobban a két lányra, akik egykor itt éltek, minthogy gyermekek voltak és folyton mosolyogtak, valamint szép ruhába burkolódzva drágább játékokkal játszottak, mint a legtöbben a városban. Taníttatták őket, többre, mint másokat. Nem utcagyerekekkel diskuráltak, hanem hasonszőrűekkel. Nemesekkel. De hogy mit és mennyit fakított rajtuk a lázadás, hogyan formálta a folyton ragyogó tekinteteket, azt itt nem tudja senki. Átültethetnek magukból bármit, ami segít ahhoz, hogy túlélhessenek más névvel, a hierarchia más, magasabb fokán. Nem kell kiirtani az alaptermészetüket, formálni kell csupán. Úgy könnyebb elhazudni azt, amit mindenképp szükséges, s talán eggyé válik a két élet tényleg. De hogy lecserélje teljesen önmagát, nem tudja elképzelni. Nem érdekli a másik sértődése, bőszíti minden szó, minden mozdulat.
Ki is fakad, még ha oly hidegek is a szavak. Ne akarja jobban lekorlátozni, se idomítani, mint az szükséges. Éppen elég teher van már rajta. Kevésbé bírja, élhetővé kell varázsolni, most még van mit átgondolni és másként cselekedni. Már benne vannak, már nem csak ábránd. Hosszútávon fenntartható kell legyen a jövő, amit terveznek maguknak.*
- Tényleg azt gondolod, hogy kiirtható minden, ami volt?
*Nem fűzi még tovább a gondolatot, mert a szópárbaj folytatódik. Vagy folytatódna. Fáradt üvölteni, fáradt viaskodni, de nem hagyhatja annyiban. Mégsem szólal meg egyhamar. A szeme rebben, látni benne, hogy mit akar. Hisz már megbeszélték annyiszor. Nem ez a kérdés, hanem a hogyan. Ő is inkább eszik, de sokkal inkább csak kavargatja azt a levest. Persze fogy belőle, de lassan. Amikor újra rátekint a tükörképe, enyhülni kezdenek a vonásai. *
- Bele fogunk bukni, ha teljesen mások leszünk. Felvetünk álcát, megtanulhatunk bájologni, még férjet is foghatunk magunknak, de ha véletlenül lehull a lepel, akkor sem okozhatunk túl nagy meglepetést. Senki nem emlékszik rájuk jól. Nem emlékezhetnek. A lázadás mindenkiben nyomot hagyott, hát rajtunk úgy hagyott nyomot, hogy olyanok lettünk, amilyenek. És közben felnőttünk. *Néhol már neki is összefolyik, hogy másokról beszél, vagy tényleg mintha mindig is ők lettek volna az az ikerpár.*
- Sok mindenre oda kell figyelni, ami majd beépülhet, de nem cserélhetjük le azt, amik vagyunk teljesen. A ruhatárat, vagy a mozdulatainkat igen. Tanulhatunk is. De a te kedvedért sem fogok megváltozni gyökeresen. Szeretem amilyen vagyok és azt is, amilyen te vagy. Mások is fogják. Ha ez így nem felel meg, akkor lehet mégis a kötelet választom.
*Nem biztos, hogy mindent teljesen felül akar írni. Talán lehetetlen küldetés is lenne. Senki nem emlékszik annál jobban a két lányra, akik egykor itt éltek, minthogy gyermekek voltak és folyton mosolyogtak, valamint szép ruhába burkolódzva drágább játékokkal játszottak, mint a legtöbben a városban. Taníttatták őket, többre, mint másokat. Nem utcagyerekekkel diskuráltak, hanem hasonszőrűekkel. Nemesekkel. De hogy mit és mennyit fakított rajtuk a lázadás, hogyan formálta a folyton ragyogó tekinteteket, azt itt nem tudja senki. Átültethetnek magukból bármit, ami segít ahhoz, hogy túlélhessenek más névvel, a hierarchia más, magasabb fokán. Nem kell kiirtani az alaptermészetüket, formálni kell csupán. Úgy könnyebb elhazudni azt, amit mindenképp szükséges, s talán eggyé válik a két élet tényleg. De hogy lecserélje teljesen önmagát, nem tudja elképzelni. Nem érdekli a másik sértődése, bőszíti minden szó, minden mozdulat.
Ki is fakad, még ha oly hidegek is a szavak. Ne akarja jobban lekorlátozni, se idomítani, mint az szükséges. Éppen elég teher van már rajta. Kevésbé bírja, élhetővé kell varázsolni, most még van mit átgondolni és másként cselekedni. Már benne vannak, már nem csak ábránd. Hosszútávon fenntartható kell legyen a jövő, amit terveznek maguknak.*
- Tényleg azt gondolod, hogy kiirtható minden, ami volt?
*Nem fűzi még tovább a gondolatot, mert a szópárbaj folytatódik. Vagy folytatódna. Fáradt üvölteni, fáradt viaskodni, de nem hagyhatja annyiban. Mégsem szólal meg egyhamar. A szeme rebben, látni benne, hogy mit akar. Hisz már megbeszélték annyiszor. Nem ez a kérdés, hanem a hogyan. Ő is inkább eszik, de sokkal inkább csak kavargatja azt a levest. Persze fogy belőle, de lassan. Amikor újra rátekint a tükörképe, enyhülni kezdenek a vonásai. *
- Bele fogunk bukni, ha teljesen mások leszünk. Felvetünk álcát, megtanulhatunk bájologni, még férjet is foghatunk magunknak, de ha véletlenül lehull a lepel, akkor sem okozhatunk túl nagy meglepetést. Senki nem emlékszik rájuk jól. Nem emlékezhetnek. A lázadás mindenkiben nyomot hagyott, hát rajtunk úgy hagyott nyomot, hogy olyanok lettünk, amilyenek. És közben felnőttünk. *Néhol már neki is összefolyik, hogy másokról beszél, vagy tényleg mintha mindig is ők lettek volna az az ikerpár.*
- Sok mindenre oda kell figyelni, ami majd beépülhet, de nem cserélhetjük le azt, amik vagyunk teljesen. A ruhatárat, vagy a mozdulatainkat igen. Tanulhatunk is. De a te kedvedért sem fogok megváltozni gyökeresen. Szeretem amilyen vagyok és azt is, amilyen te vagy. Mások is fogják. Ha ez így nem felel meg, akkor lehet mégis a kötelet választom.
5794. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 12:24:43
Üzenet elküldve: 2025-04-21 12:24:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Az őszinteség fontos. Az, hogy a saját gondolataikat is tudatosan írják felül, hogy maguk is elhiggyék, hogy most már az újak az őszinték, az egy teljesen más kérdés, és mindkettejüknek sokat kell még fejlődni ahhoz, hogy elérjék ezt a célt. A gond az, hogy sokszor azt veszi észre húgán, mintha ő nem akarná ezt teljes szívéből. Pedig nincs más választása. Egyiküknek sincs.
Ahogy kilép a paraván mögül, és megkapja a dicséretet, elégedett mosoly húzódik ajkaira, ami aztán le is hervad róla, mikor jéghideg zuhanyként éri az azt követő kioktatás.*
- Nekem fontos, jó? Ebben vacsorázom, ebben megyek le a fürdőig és ebben is jövök majd vissza. Épp eleget lesz rajtam. *Sértődötten reagál, mit sem törődve testvére egyébként jogosnak mondható érveivel, ahogy akkor sem hallgatott rá, amikor ő már a szekér leintése előtt az átöltözést javasolta. Pedig néha talán nem ártana észrevennie, hogy Lyssira sokszor nem azért hunyászkodik meg az ő akarata előtt, mert elfogadja az igazát, hanem mert nem látja értelmét a végletekig folytatni parttalan vitákat.
Mások ők ketten. Kívülről, mint két tojás, de belül különbözőek, mint a fekete és a fehér. Szeretné gondolatban erősen szorítani szeretett húga kezét, pont úgy, ahogy akkor fogta, mikor feljöttek a lépcsőkön, de jelenleg egy egész végtelenség áll közöttük, amit egyedül egyikük sem lesz képes leküzdeni, hogy újra egymásra találhassanak. Együtt, egy egységként kell megtenniük minden egyes lépést, de ez olyan nehéz, mikor ennyire fáradtak és félnek is a fényesnek remélt, mégis árnyak fedte jövőjüktől.
Az asztal megterítésének folyamata is jól mutatja, hogy most nem segítik, csak akadályozzák egymást. Leülnek végre vacsorázni, de akkor előtör az, ami az elmeállapotuknak köszönhetően elkerülhetetlen volt. Talán jobban örülne neki, ha a lány ordítana vele, így csak még hátborzongatóbb az egész. Látványosan meg is szeppen, a válasz is hosszú másodpercekkel később érkezik csak.*
- Önmagad vagy. Lyssiraként. Már mondtam, nincs más, nincs régi. *Nem enged ebből, de látja, hogy ennyi most már nem lesz elég a békességhez. Fájdalmas, a szívébe fúródó tőrként érik azok a szavak is, melyek szerint húga képes lenne magára hagyni őt. Ez sem segít azon, hogy legalább ő tisztán próbáljon meg gondolkodni.*
- És mégis hova mennél? Emlékeztetlek rá, hogy én ismerem minden titkodat. Nincs más választásunk. Ha buknunk kell, együtt fogunk bukni. Úgyhogy döntsd el, a kúriát akarod vagy a kötelet? Nem érdemes a részletekkel törődni, amíg ezt sem vagy képes eldönteni. *Az a szerencsétlen hús, amit elkezd enni, rosszabbul járhatott, mint az állat, amiből készült. Lassan és alaposan rág meg minden falatot, s közben nem szól egy szót sem, ám a végére elkezdi nagyon rosszul érezni magát. Felpillant ikrére, szeretne tőle bocsánatot kérni, de még nem viszi rá a lélek, és most már attól is fél, hogy el fogja utasítani őt, ha megpróbálja.*
*Az őszinteség fontos. Az, hogy a saját gondolataikat is tudatosan írják felül, hogy maguk is elhiggyék, hogy most már az újak az őszinték, az egy teljesen más kérdés, és mindkettejüknek sokat kell még fejlődni ahhoz, hogy elérjék ezt a célt. A gond az, hogy sokszor azt veszi észre húgán, mintha ő nem akarná ezt teljes szívéből. Pedig nincs más választása. Egyiküknek sincs.
Ahogy kilép a paraván mögül, és megkapja a dicséretet, elégedett mosoly húzódik ajkaira, ami aztán le is hervad róla, mikor jéghideg zuhanyként éri az azt követő kioktatás.*
- Nekem fontos, jó? Ebben vacsorázom, ebben megyek le a fürdőig és ebben is jövök majd vissza. Épp eleget lesz rajtam. *Sértődötten reagál, mit sem törődve testvére egyébként jogosnak mondható érveivel, ahogy akkor sem hallgatott rá, amikor ő már a szekér leintése előtt az átöltözést javasolta. Pedig néha talán nem ártana észrevennie, hogy Lyssira sokszor nem azért hunyászkodik meg az ő akarata előtt, mert elfogadja az igazát, hanem mert nem látja értelmét a végletekig folytatni parttalan vitákat.
Mások ők ketten. Kívülről, mint két tojás, de belül különbözőek, mint a fekete és a fehér. Szeretné gondolatban erősen szorítani szeretett húga kezét, pont úgy, ahogy akkor fogta, mikor feljöttek a lépcsőkön, de jelenleg egy egész végtelenség áll közöttük, amit egyedül egyikük sem lesz képes leküzdeni, hogy újra egymásra találhassanak. Együtt, egy egységként kell megtenniük minden egyes lépést, de ez olyan nehéz, mikor ennyire fáradtak és félnek is a fényesnek remélt, mégis árnyak fedte jövőjüktől.
Az asztal megterítésének folyamata is jól mutatja, hogy most nem segítik, csak akadályozzák egymást. Leülnek végre vacsorázni, de akkor előtör az, ami az elmeállapotuknak köszönhetően elkerülhetetlen volt. Talán jobban örülne neki, ha a lány ordítana vele, így csak még hátborzongatóbb az egész. Látványosan meg is szeppen, a válasz is hosszú másodpercekkel később érkezik csak.*
- Önmagad vagy. Lyssiraként. Már mondtam, nincs más, nincs régi. *Nem enged ebből, de látja, hogy ennyi most már nem lesz elég a békességhez. Fájdalmas, a szívébe fúródó tőrként érik azok a szavak is, melyek szerint húga képes lenne magára hagyni őt. Ez sem segít azon, hogy legalább ő tisztán próbáljon meg gondolkodni.*
- És mégis hova mennél? Emlékeztetlek rá, hogy én ismerem minden titkodat. Nincs más választásunk. Ha buknunk kell, együtt fogunk bukni. Úgyhogy döntsd el, a kúriát akarod vagy a kötelet? Nem érdemes a részletekkel törődni, amíg ezt sem vagy képes eldönteni. *Az a szerencsétlen hús, amit elkezd enni, rosszabbul járhatott, mint az állat, amiből készült. Lassan és alaposan rág meg minden falatot, s közben nem szól egy szót sem, ám a végére elkezdi nagyon rosszul érezni magát. Felpillant ikrére, szeretne tőle bocsánatot kérni, de még nem viszi rá a lélek, és most már attól is fél, hogy el fogja utasítani őt, ha megpróbálja.*
5793. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 10:26:33
Üzenet elküldve: 2025-04-21 10:26:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Annyira azért nem kell aggódni a lány jókedvéért. Tragikusan csak akkor végződhetne ez a találkozás, ha az alkimista most jelentőségteljesen ránézne, és a tőle megszokott, rideg tényszerűséggel közölné, hogy most azonnal be óhajtja hajtani a maradék tartozását. Szerencsére erről szó sincs, és igencsak az ínyére való az is, hogy Nestar kérdések nélkül is tálcán kínálja neki a fejében járó gondolatait.*
- Ó, igen! Selyemrév. Pompás név Arthenior új ékkövének. El sem hiszem, hogy a tulajdonosaik máris beköltözhetnek a házaikba. Morthimer úr kiváló munkát végzett. *Na, ez mondjuk egy kissé tényleg ront a kedvén, mert eszébe jut, hogy a kereskedő olyannyira jól végezte a dolgát, hogy őt kihagyta belőle. Már abban sem biztos, hogy az sem csak egy üres ígéret volt, hogy a Polgárnegyedben álló Morthimer házba beköltözhet, ha a selyemrévi kúriák felépültek. Na mindegy, nem akar most ezen rágódni, így egy rövid sóhajjal oszlatja el a negatív gondolatait.*
- De hogy érted, hogy lemaradtál róla? Mármint arra gondolsz, hogy a város egykori nemesei fillérekért, bárki más pedig egy vagyonért megválthatja magának a nemesi rangot, és vásárolhat mellé egy hatalmas házat az új negyedben? *Újabb rossz hír, mert ő is lemaradt róla. Hiába a jövedelmező fellépések, Orthus Morthimer diszkrét támogatása vagy a Nestarnak meg nem adott tartozás, együttesen sem lett volna elég arra, hogy besétáljon a Tanácsházára, hangos, csörgő hanggal az asztalra dobja egy élet vagyonát, és bejegyeztesse, hogy mostantól őt nemesként kéretik számontartani. Mondjuk egészen eddig azt gondolta, hogy az alkimista ezen már rég túl van.*
- Ne haragudj, hogy megjegyzem, de azt hittem, a városba visszatérésed alkalmával első dolgod volt elintézni, hogy újra hivatalosan is főnemes legyél. ~Kinek ne az lenne, ha megtehetné?~ *Elgondolkodva fürkészi a férfi szemeit. Máris az jár a fejében, hogy miképp kovácsoljon előnyt magának ebből a helyzetből.*
- Akkor ez most azt jelenti, hogy nem is vagy nemes? Kellemetlen. Az anyagi javak már nem hiszem, de a rang talán még megszerezhető. Az előbb-utóbb úgyis vonzza magával az előnyöket *gondolkodik hangosan.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Annyira azért nem kell aggódni a lány jókedvéért. Tragikusan csak akkor végződhetne ez a találkozás, ha az alkimista most jelentőségteljesen ránézne, és a tőle megszokott, rideg tényszerűséggel közölné, hogy most azonnal be óhajtja hajtani a maradék tartozását. Szerencsére erről szó sincs, és igencsak az ínyére való az is, hogy Nestar kérdések nélkül is tálcán kínálja neki a fejében járó gondolatait.*
- Ó, igen! Selyemrév. Pompás név Arthenior új ékkövének. El sem hiszem, hogy a tulajdonosaik máris beköltözhetnek a házaikba. Morthimer úr kiváló munkát végzett. *Na, ez mondjuk egy kissé tényleg ront a kedvén, mert eszébe jut, hogy a kereskedő olyannyira jól végezte a dolgát, hogy őt kihagyta belőle. Már abban sem biztos, hogy az sem csak egy üres ígéret volt, hogy a Polgárnegyedben álló Morthimer házba beköltözhet, ha a selyemrévi kúriák felépültek. Na mindegy, nem akar most ezen rágódni, így egy rövid sóhajjal oszlatja el a negatív gondolatait.*
- De hogy érted, hogy lemaradtál róla? Mármint arra gondolsz, hogy a város egykori nemesei fillérekért, bárki más pedig egy vagyonért megválthatja magának a nemesi rangot, és vásárolhat mellé egy hatalmas házat az új negyedben? *Újabb rossz hír, mert ő is lemaradt róla. Hiába a jövedelmező fellépések, Orthus Morthimer diszkrét támogatása vagy a Nestarnak meg nem adott tartozás, együttesen sem lett volna elég arra, hogy besétáljon a Tanácsházára, hangos, csörgő hanggal az asztalra dobja egy élet vagyonát, és bejegyeztesse, hogy mostantól őt nemesként kéretik számontartani. Mondjuk egészen eddig azt gondolta, hogy az alkimista ezen már rég túl van.*
- Ne haragudj, hogy megjegyzem, de azt hittem, a városba visszatérésed alkalmával első dolgod volt elintézni, hogy újra hivatalosan is főnemes legyél. ~Kinek ne az lenne, ha megtehetné?~ *Elgondolkodva fürkészi a férfi szemeit. Máris az jár a fejében, hogy miképp kovácsoljon előnyt magának ebből a helyzetből.*
- Akkor ez most azt jelenti, hogy nem is vagy nemes? Kellemetlen. Az anyagi javak már nem hiszem, de a rang talán még megszerezhető. Az előbb-utóbb úgyis vonzza magával az előnyöket *gondolkodik hangosan.*
5792. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 09:06:35
Üzenet elküldve: 2025-04-21 09:06:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Egymás között nem egyetlen perc őszinteségre lenne szükség. Egymás között a szemek villanásából is tudniuk kellene, hogy ki mire gondol. Egymás között, ha látszata sincs, érezniük kellene, hogyan rezdül a másik. Mert ez mindig így volt. Ha valamitől fél, az az, hogy kikopik belőlük, megszűnik a kapocs. Gyenge lábakon áll, ami egykor a legerősebb volt. Mintha elfelejtenék egymást szeretni, miközben tapossák az új utat. Ez a gondlat fut benne végig, ahogy látja eltűnni a másikat a paraván mögött, ahol teljesen feleslegesen öltözik át. Fürdőházba mennek. A látszat fontos, de talán még a nemes fiatal lányok sem olyan ostobák, hogy átöltözzenek, mielőtt levetkőznének. Amikor újra megjelenik Cori, már megint abban inog meg, hogy egymás közé való-e még az őszinteség? Úgy dönt, hogy nem veszíthetik el ezt. Akkor mindent buknának.*
- Nagyon szép vagy. Kár, hogy semmi értelme nem volt néhány méter miatt felvenni ezt, amíg átérünk a fürdőházba, mert úgyis leveted.
*Feszült és fáradt, szüksége van a vízre, de már előre látja, hogy ahhoz is későn jut majd, mert ki kell bogozniuk magukat ebből a kellemes anyagú, szép esésű kalodából, amit ruhának neveznek. Jobbnak látta volna csinosan belibbenniük mindkettőjüknek a Pegazusba, mint most korrigálni egyetlen perc látványért.
Az étel megérkezik, az asztalon csinál helyet mindennek és nem érti, hogy miért kell belenyúlnia a lánynak még ebbe is. Rászorít az asztallapra és próbál gondolkodni egy kicsit. Talán neki is szüksége van rá, hogy járjon a keze valamin, mégis mérhetetlenül idegesíti. Egy pillanatra a kezük is összeér és most nem szeretettel tölti meg, hanem haraggal. Ennek tetejében, amikor leülnek végre is csak utasítást kap. Ekkor csattan fel, bár a felcsattanás csak érzet, halk és kimért, szinte a foga közül sziszegi ki csak a mondanivalóját.*
- Most elég „Corillette”! Ha melletted sem lehetek önmagam, akkor megfogom magam és még mielőtt belekezdhetnénk ebbe igazán, eltakarodok és többet nem látsz. Ha elveszítjük vele azt, ami köztünk volt, nem ér semmit az egész. Ne utasítgass arra, hogy ha senki nem lát hogyan viselkedjek. Hidd el, kettőnk közül én figyelek jobban a részletekre. Nem én kuporgatok a táska aljáról aranyat, vagy szarok a szép öltözékre, amikor belépünk a városba és korrigálom ostobán. Jó étvágyat!
*Fújja ki végül a levegőt és mintha el sem hangzott volna semmi, beleeszik a levesébe. Ezerszer szendébb a testvérénél, de ha túlságosan meggyűlik benne a harag, akkor időnként kiszakad. Ilyen ez most is. *
*Egymás között nem egyetlen perc őszinteségre lenne szükség. Egymás között a szemek villanásából is tudniuk kellene, hogy ki mire gondol. Egymás között, ha látszata sincs, érezniük kellene, hogyan rezdül a másik. Mert ez mindig így volt. Ha valamitől fél, az az, hogy kikopik belőlük, megszűnik a kapocs. Gyenge lábakon áll, ami egykor a legerősebb volt. Mintha elfelejtenék egymást szeretni, miközben tapossák az új utat. Ez a gondlat fut benne végig, ahogy látja eltűnni a másikat a paraván mögött, ahol teljesen feleslegesen öltözik át. Fürdőházba mennek. A látszat fontos, de talán még a nemes fiatal lányok sem olyan ostobák, hogy átöltözzenek, mielőtt levetkőznének. Amikor újra megjelenik Cori, már megint abban inog meg, hogy egymás közé való-e még az őszinteség? Úgy dönt, hogy nem veszíthetik el ezt. Akkor mindent buknának.*
- Nagyon szép vagy. Kár, hogy semmi értelme nem volt néhány méter miatt felvenni ezt, amíg átérünk a fürdőházba, mert úgyis leveted.
*Feszült és fáradt, szüksége van a vízre, de már előre látja, hogy ahhoz is későn jut majd, mert ki kell bogozniuk magukat ebből a kellemes anyagú, szép esésű kalodából, amit ruhának neveznek. Jobbnak látta volna csinosan belibbenniük mindkettőjüknek a Pegazusba, mint most korrigálni egyetlen perc látványért.
Az étel megérkezik, az asztalon csinál helyet mindennek és nem érti, hogy miért kell belenyúlnia a lánynak még ebbe is. Rászorít az asztallapra és próbál gondolkodni egy kicsit. Talán neki is szüksége van rá, hogy járjon a keze valamin, mégis mérhetetlenül idegesíti. Egy pillanatra a kezük is összeér és most nem szeretettel tölti meg, hanem haraggal. Ennek tetejében, amikor leülnek végre is csak utasítást kap. Ekkor csattan fel, bár a felcsattanás csak érzet, halk és kimért, szinte a foga közül sziszegi ki csak a mondanivalóját.*
- Most elég „Corillette”! Ha melletted sem lehetek önmagam, akkor megfogom magam és még mielőtt belekezdhetnénk ebbe igazán, eltakarodok és többet nem látsz. Ha elveszítjük vele azt, ami köztünk volt, nem ér semmit az egész. Ne utasítgass arra, hogy ha senki nem lát hogyan viselkedjek. Hidd el, kettőnk közül én figyelek jobban a részletekre. Nem én kuporgatok a táska aljáról aranyat, vagy szarok a szép öltözékre, amikor belépünk a városba és korrigálom ostobán. Jó étvágyat!
*Fújja ki végül a levegőt és mintha el sem hangzott volna semmi, beleeszik a levesébe. Ezerszer szendébb a testvérénél, de ha túlságosan meggyűlik benne a harag, akkor időnként kiszakad. Ilyen ez most is. *
5791. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 01:14:17
Üzenet elküldve: 2025-04-21 01:14:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Merlana jó kedve örvendetes, bár ezzel mintha több felelősség hárulna Nestarra, hogy ezt a jó kedvet ne vegye el tőle és nem biztos, hogy ilyen feladatokra a legalkalmasabb személyek közé tartozik. Amiatt aggódva, hogy ennek a megelőzésére való próbálkozás csak elhozná a tragikus végzetet, kénytelen ignorálnia Merlana kitűnő kedvét és csak haladnia tovább az eseményekkel. Vagy inkább, ismeretek hiányában, toporzékolni.*
- Kellemes reggelt! Elfogadhatóan. Most láttam meg, hogy a Selyemrév megnyitja kapuit és örömmel várják vissza a város nemeseit. Kiderült, hogy volt valami kiárusítás, amiről lemaradtam. Annyira nem is sajnálom a dolgot, úgy se tudhatom, hogy a papírnokok elfogadnának-e egy nem vérbeli nemest.
*Nem is érti, igazából miért zavarja ez. Eddig se szeretett nemesként hivatkozni magára, még amikor állítólag erre joga is lett volna, nem kívánja a feltűnősködést. Mindig is szeretett kényelmesen meghúzódni és a Dwirinthalen nemesi ház címere alatt tevékenykedni. A tényleges felelősség és bármiféle szociális elvárások nélkül, a ház tagjaival összekeverhetetlen személyként. Az ő hírét felhúzta, hogy sötételfek címere alatt mászkálhatott és a háznak pedig érdemes volt egy a nevéhez méltó alkimista jelenléte. Ezzel meg is fejtette, hogy mit hiányol valójában, a kényelmes helyét egy hatalmas, nyüzsgő kúriában. Ezen pedig egy új lakhely nem segítene. Egyedüli nemesként csak unalmasan pangana egy fölöslegesen nagy házban. Megfizetni cselédséget hogy portalanítsák a helyeket, ahol nem jár még nagyobb pazarlás lenne. De már sajnos kinőtte azt, hogy csak úgy egy házhoz csapódjon, még a törzs se tudja ellátni elég feladattal, hogy a napjai ne porszedéssel teljenek.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Merlana jó kedve örvendetes, bár ezzel mintha több felelősség hárulna Nestarra, hogy ezt a jó kedvet ne vegye el tőle és nem biztos, hogy ilyen feladatokra a legalkalmasabb személyek közé tartozik. Amiatt aggódva, hogy ennek a megelőzésére való próbálkozás csak elhozná a tragikus végzetet, kénytelen ignorálnia Merlana kitűnő kedvét és csak haladnia tovább az eseményekkel. Vagy inkább, ismeretek hiányában, toporzékolni.*
- Kellemes reggelt! Elfogadhatóan. Most láttam meg, hogy a Selyemrév megnyitja kapuit és örömmel várják vissza a város nemeseit. Kiderült, hogy volt valami kiárusítás, amiről lemaradtam. Annyira nem is sajnálom a dolgot, úgy se tudhatom, hogy a papírnokok elfogadnának-e egy nem vérbeli nemest.
*Nem is érti, igazából miért zavarja ez. Eddig se szeretett nemesként hivatkozni magára, még amikor állítólag erre joga is lett volna, nem kívánja a feltűnősködést. Mindig is szeretett kényelmesen meghúzódni és a Dwirinthalen nemesi ház címere alatt tevékenykedni. A tényleges felelősség és bármiféle szociális elvárások nélkül, a ház tagjaival összekeverhetetlen személyként. Az ő hírét felhúzta, hogy sötételfek címere alatt mászkálhatott és a háznak pedig érdemes volt egy a nevéhez méltó alkimista jelenléte. Ezzel meg is fejtette, hogy mit hiányol valójában, a kényelmes helyét egy hatalmas, nyüzsgő kúriában. Ezen pedig egy új lakhely nem segítene. Egyedüli nemesként csak unalmasan pangana egy fölöslegesen nagy házban. Megfizetni cselédséget hogy portalanítsák a helyeket, ahol nem jár még nagyobb pazarlás lenne. De már sajnos kinőtte azt, hogy csak úgy egy házhoz csapódjon, még a törzs se tudja ellátni elég feladattal, hogy a napjai ne porszedéssel teljenek.*
5790. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-20 18:32:57
Üzenet elküldve: 2025-04-20 18:32:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Talán semmi másra nem lenne szükségük, csak arra, hogy legalább egymás között, csupán pár, apró, rövidke percre őszinték legyenek. Hogy elmondhassák egymásnak mindazt, mi a fáradtságon túl nyomja a lelküket, hogy kisírhassák bajaikat egymás vállán, még akkor is, ha oly' sziklaszilárdan tagadják a szükségességét. Nem lehet. Nem szabad. Tilos megzuhanni, mert ha már egymás között sem képesek tartani magukat, mi lesz majd akkor, ha olyanok szemébe kell rezzenéstelenül belenézni, akik egykoron ismerték a… őket?*
- Igazad lehet. Selyemrév. Olyan lágyan hangzik, mint egy csodás, szép hely, ahol minden nemes élni akar. *Szerencsére húgára mindig számíthat, ha a szavak közti összefüggéseket kell megtalálni. Többek között ezért is van rá szüksége. Neki istenek adta tehetsége van ahhoz, hogy dolgok mögé lásson.
Közben a saját szavai azt tudatják vérével, hogy bár minden erejével ellenkezik, így estére ő is megtört egy kicsit. Reméli, hogy megengedheti magának, ha nem tart tovább pár percnél, és egyébként is, félni nem rossz dolog. A félelem nem ellenség, hanem valami, ami megvéd.* ~Ugye?~
- A régi Gazdagnegyed területén, de bizonyára lerombolták. *Ennyit tud az egykoron fényűző Tharisse birtokról, de hogy pontosan hol állt, arról neki sincs több információja. Kell nekik egy térkép a városról, a lázadás előtti időkből. Egy újabb kiváló ötlet ez testvérétől, rá is bólint rögtön.*
- Nem fogok hülyeséget csinálni. *Szemei ismét dühösen villannak, mikor Lyssira felhívja a figyelmét az egyértelműre. Az nem számít, hogy ő is pontosan ugyanezt teszi, de elviselni már képtelen a mostani idegállapotában.
Eltűnik a paraván mögött, ahol újra fellélegezhet. Végre egy kicsit hasonmása elől is elrejtőzhet, és szenvedhet magában. Azt figyeli, ahogy remegnek a kezei, és szívdobogását is szinte érzi a mellkasán keresztül. ~Majd az evés és a fürdő segít…~ Sóhajt egyet, aztán átöltözik, nem sokkal később már ő is elegánsan, a nevéhez méltó öltözetben lép ki rejtekhelye mögül.*
- Na, milyen? *kérdezi megpördülve egyet.
Pont időben végzett, mert végszóra a vacsorájuk is megérkezik, melyhez ő nyit ajtót, hogy egy kedves mosoly és köszönet kíséretében átvegye.*
- Micsodát? Hát úgy, hogy elférjünk. *A stressz nem segít. Már kezd összezavarodni, hogy Lyss kérdése a terveik szövögetésére vonatkozik, vagy arra, hogyan rendezzenek el néhány tányért és poharat egy asztalon. Segít neki megteríteni úgy, hogy az ételek, a pohár bor és a vizeskancsó is kéznél legyen. Cori aztán leül az asztal egyik felére, és az evőeszközökhöz nyúl.*
- Jó étvágyat! De húzd ki magad! *Meg sem bizonyosodik arról, hogy Lyss egyenes háttal ülve foglal-e helyet, de ez is egy olyan dolog, aminek mostantól ösztönössé kell válnia a számukra.*
*Talán semmi másra nem lenne szükségük, csak arra, hogy legalább egymás között, csupán pár, apró, rövidke percre őszinték legyenek. Hogy elmondhassák egymásnak mindazt, mi a fáradtságon túl nyomja a lelküket, hogy kisírhassák bajaikat egymás vállán, még akkor is, ha oly' sziklaszilárdan tagadják a szükségességét. Nem lehet. Nem szabad. Tilos megzuhanni, mert ha már egymás között sem képesek tartani magukat, mi lesz majd akkor, ha olyanok szemébe kell rezzenéstelenül belenézni, akik egykoron ismerték a… őket?*
- Igazad lehet. Selyemrév. Olyan lágyan hangzik, mint egy csodás, szép hely, ahol minden nemes élni akar. *Szerencsére húgára mindig számíthat, ha a szavak közti összefüggéseket kell megtalálni. Többek között ezért is van rá szüksége. Neki istenek adta tehetsége van ahhoz, hogy dolgok mögé lásson.
Közben a saját szavai azt tudatják vérével, hogy bár minden erejével ellenkezik, így estére ő is megtört egy kicsit. Reméli, hogy megengedheti magának, ha nem tart tovább pár percnél, és egyébként is, félni nem rossz dolog. A félelem nem ellenség, hanem valami, ami megvéd.* ~Ugye?~
- A régi Gazdagnegyed területén, de bizonyára lerombolták. *Ennyit tud az egykoron fényűző Tharisse birtokról, de hogy pontosan hol állt, arról neki sincs több információja. Kell nekik egy térkép a városról, a lázadás előtti időkből. Egy újabb kiváló ötlet ez testvérétől, rá is bólint rögtön.*
- Nem fogok hülyeséget csinálni. *Szemei ismét dühösen villannak, mikor Lyssira felhívja a figyelmét az egyértelműre. Az nem számít, hogy ő is pontosan ugyanezt teszi, de elviselni már képtelen a mostani idegállapotában.
Eltűnik a paraván mögött, ahol újra fellélegezhet. Végre egy kicsit hasonmása elől is elrejtőzhet, és szenvedhet magában. Azt figyeli, ahogy remegnek a kezei, és szívdobogását is szinte érzi a mellkasán keresztül. ~Majd az evés és a fürdő segít…~ Sóhajt egyet, aztán átöltözik, nem sokkal később már ő is elegánsan, a nevéhez méltó öltözetben lép ki rejtekhelye mögül.*
- Na, milyen? *kérdezi megpördülve egyet.
Pont időben végzett, mert végszóra a vacsorájuk is megérkezik, melyhez ő nyit ajtót, hogy egy kedves mosoly és köszönet kíséretében átvegye.*
- Micsodát? Hát úgy, hogy elférjünk. *A stressz nem segít. Már kezd összezavarodni, hogy Lyss kérdése a terveik szövögetésére vonatkozik, vagy arra, hogyan rendezzenek el néhány tányért és poharat egy asztalon. Segít neki megteríteni úgy, hogy az ételek, a pohár bor és a vizeskancsó is kéznél legyen. Cori aztán leül az asztal egyik felére, és az evőeszközökhöz nyúl.*
- Jó étvágyat! De húzd ki magad! *Meg sem bizonyosodik arról, hogy Lyss egyenes háttal ülve foglal-e helyet, de ez is egy olyan dolog, aminek mostantól ösztönössé kell válnia a számukra.*
5789. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-20 13:12:38
Üzenet elküldve: 2025-04-20 13:12:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Idegen a fenti hirtelen csend a lenti forgatag után. A tányérokon megcsörrenő evőeszközök zaja, a nevetés, a néhol artikulálatlan szavak között meglelt szükséges információ, mind-mind ott zúg most a fejében. Ha mégis a csend maradt volna neki éjjelre, talán beleőrülne a gondolataiba. Pedig semmik. Csupán nincs hozzászokva. Muszáj, hogy kitaláljon valamit, pedig ő kívánta annyira még néhány perce. Le kell foglalja magát addig, amíg nem nyugszik meg teljesen és nem kezdi el otthon érezni magát. Csak ikre az, aki ad némi vigaszt. Selyemrév tökéletes választás, ha nagy lépés is elsőre. Beleugrana a közepébe mindennek, csak legyen előbb vége annak, aminek valójában sosem lesz. Esetleg elhalkul. Hozzászokik. Viszont tudja jól, hogy átgondoltabban kell viselkednie.*
- Kiderítjük, lehet, hogy csak egy szebb név a lázadás elfeledtetésére. Szeretik az ilyesmit. Elfedni dolgokat. *Vonja meg a vállát. Corihoz fordul, miután kiejtette a száján, hogy ő is fél. Ha már az is tart ettől az egésztől, aki a védőbástyája, akkor ő mit szóljon? De belőle nem hiányzik a megértés, tudja jól, hogy mindenki képes és meginog, bár mostantól egyre kevesebbszer szabad ezt megengedniük maguknak.*
- Muszáj. Lássanak minket, legyünk önfeledtek, hogy visszatértünk, aztán pedig szomorúan révedjünk a távolba, hogy mit veszítettünk előtte. Azt sem tudom, hogy hol állhatott a Tharisse birtok. Kell egy térkép régebbről. Csak van ilyen.
*Talán mégsem azonnal kellene megtenniük ezt az utat, de egy könyvtárat útba ejteni is segítség lehet, hogy legalább ez az információjuk meglegyen.*
- Majd lekoptatunk mindenkit kedvesen. Bár lehet, hozzánk sem szólnak. Figyelni menjünk oda. Nem zsebeket metszeni. *Méri végig testvérét, csak úgy a miheztartás végett. Persze amaz sem ostoba, de jobb mindenben megegyezni. Tervezésben Lyss igen jó, de sűrűn kell helyrepofozni még azelőtt, mielőtt szétesne a terhek alatt.*
- Mit? *Néz a lányra, majd a kezeire. Megrázza a fejét. Észre sem vette, hogy mióta sikálja, már-már vörös az alabástrom bőre. Kiveszi hát a vízből és megtörölközik, ekkor kopogtatnak az étellel, amit jobbnak lát, ha Cori vesz át, addig ő helyet csinál az asztalon. Nem mintha szükség lenne rá, de arrébb tolja a vizeskancsót a poharakkal együtt. Az is valami.*
- Vagy te mit gondolsz, hogyan csináljuk?
*Idegen a fenti hirtelen csend a lenti forgatag után. A tányérokon megcsörrenő evőeszközök zaja, a nevetés, a néhol artikulálatlan szavak között meglelt szükséges információ, mind-mind ott zúg most a fejében. Ha mégis a csend maradt volna neki éjjelre, talán beleőrülne a gondolataiba. Pedig semmik. Csupán nincs hozzászokva. Muszáj, hogy kitaláljon valamit, pedig ő kívánta annyira még néhány perce. Le kell foglalja magát addig, amíg nem nyugszik meg teljesen és nem kezdi el otthon érezni magát. Csak ikre az, aki ad némi vigaszt. Selyemrév tökéletes választás, ha nagy lépés is elsőre. Beleugrana a közepébe mindennek, csak legyen előbb vége annak, aminek valójában sosem lesz. Esetleg elhalkul. Hozzászokik. Viszont tudja jól, hogy átgondoltabban kell viselkednie.*
- Kiderítjük, lehet, hogy csak egy szebb név a lázadás elfeledtetésére. Szeretik az ilyesmit. Elfedni dolgokat. *Vonja meg a vállát. Corihoz fordul, miután kiejtette a száján, hogy ő is fél. Ha már az is tart ettől az egésztől, aki a védőbástyája, akkor ő mit szóljon? De belőle nem hiányzik a megértés, tudja jól, hogy mindenki képes és meginog, bár mostantól egyre kevesebbszer szabad ezt megengedniük maguknak.*
- Muszáj. Lássanak minket, legyünk önfeledtek, hogy visszatértünk, aztán pedig szomorúan révedjünk a távolba, hogy mit veszítettünk előtte. Azt sem tudom, hogy hol állhatott a Tharisse birtok. Kell egy térkép régebbről. Csak van ilyen.
*Talán mégsem azonnal kellene megtenniük ezt az utat, de egy könyvtárat útba ejteni is segítség lehet, hogy legalább ez az információjuk meglegyen.*
- Majd lekoptatunk mindenkit kedvesen. Bár lehet, hozzánk sem szólnak. Figyelni menjünk oda. Nem zsebeket metszeni. *Méri végig testvérét, csak úgy a miheztartás végett. Persze amaz sem ostoba, de jobb mindenben megegyezni. Tervezésben Lyss igen jó, de sűrűn kell helyrepofozni még azelőtt, mielőtt szétesne a terhek alatt.*
- Mit? *Néz a lányra, majd a kezeire. Megrázza a fejét. Észre sem vette, hogy mióta sikálja, már-már vörös az alabástrom bőre. Kiveszi hát a vízből és megtörölközik, ekkor kopogtatnak az étellel, amit jobbnak lát, ha Cori vesz át, addig ő helyet csinál az asztalon. Nem mintha szükség lenne rá, de arrébb tolja a vizeskancsót a poharakkal együtt. Az is valami.*
- Vagy te mit gondolsz, hogyan csináljuk?
5788. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-20 11:44:40
Üzenet elküldve: 2025-04-20 11:44:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Hasonlóképp nagy kő esik le a szívéről, mikor a szobájukba belépve hátával az ajtónak dőlve az halk kattanással zárul mögöttük. Zene füleinek ez a hang. Nem is az érdekli igazán, hogy milyen helyen töltik majd az éjszakát, a négy fal, az a fontos, mert itt nem látja őket senki. Odalent, bár bizonyosan nem így volt, de úgy érezte, mintha minden szempár rájuk szegeződne, és át is látnának rajtuk. Itt végre kifújhatja a levegőt, mert idebent már biztonságban vannak, és a csendet is csak ikertestvére hangja töri meg.*
- Igen, hallottam, és idegesít, hogy nem tudok róla semmit. Ha pedig te sem olvastál róla sehol, akkor még furcsább az egész. Mindenesetre, ha a nemesség valóban ott tanyázik, akkor nekünk is ott a helyünk. *Ért egyet Lyss ötletével, bár magabiztosnak még nem érzi magát. Vajon jó ötlet önként sétálni a farkasfalka odújába még az előtt, hogy megbizonyosodtak volna arról, hogy befogadják őket? Nem, ez badarság, ők mindig is a falkához tartoztak, ráadásul előkelő helyen. Nem lehet baj.
Igyekszik összeszedni magát, és bár tény, hogy neki esze ágában sem volt szoknyában utazni, mert abban nem lehet sem menekülni, sem helyekre bemászni, ha arra volna szükség, de most már ideje, hogy ő is kifogástalan legyen a külsejét illetően is.*
- Csináljuk. Neked bevallom, félek, de majd elmúlik. *Ő sem megtörhetetlen, még akkor sem, ha kettejük közül ő inog meg kevesebbszer. Közben már az ágyon ül, és holmiját rendezi, ahonnan előkerül az egyetlen ruhája is, ami megfelel újdonsült státuszának. Kell majd több is, de mindent csak sorjában.
Tekintete idegessé válik, mikor meglátja, hogy húga már megint őrülten sikálja a kezeit. Utálja, mikor ezt csinálja, mert ilyenkor benne is felsejlenek azok az emlékek, melyeket még egykori önmagánál is jobban el akar felejteni.*
- Fürdőház? *Először ellenkezni akar, de hamar meggondolja magát. Rájön, hogy ez nem is olyan rossz ötlet. A fürdőházak is olyasfajta helyek, ahová elsősorban nem a pórnép jár, a tisztaság pedig nem csak egy szükséglet, hanem jelkép is, legyen szó hitről vagy társadalmi státuszszimbólumokról.*
- Jó. Átöltözök, eszünk, aztán menjünk. Addig ezt fejezd be! Kiráz a hideg, mikor ezt csinálod. *Jegyzi meg a rögeszmés kézmosást illetően, majd belép a paraván mögé, hogy utazáshoz viselt ruháját kisasszonyokhoz méltóra cserélje.*
*Hasonlóképp nagy kő esik le a szívéről, mikor a szobájukba belépve hátával az ajtónak dőlve az halk kattanással zárul mögöttük. Zene füleinek ez a hang. Nem is az érdekli igazán, hogy milyen helyen töltik majd az éjszakát, a négy fal, az a fontos, mert itt nem látja őket senki. Odalent, bár bizonyosan nem így volt, de úgy érezte, mintha minden szempár rájuk szegeződne, és át is látnának rajtuk. Itt végre kifújhatja a levegőt, mert idebent már biztonságban vannak, és a csendet is csak ikertestvére hangja töri meg.*
- Igen, hallottam, és idegesít, hogy nem tudok róla semmit. Ha pedig te sem olvastál róla sehol, akkor még furcsább az egész. Mindenesetre, ha a nemesség valóban ott tanyázik, akkor nekünk is ott a helyünk. *Ért egyet Lyss ötletével, bár magabiztosnak még nem érzi magát. Vajon jó ötlet önként sétálni a farkasfalka odújába még az előtt, hogy megbizonyosodtak volna arról, hogy befogadják őket? Nem, ez badarság, ők mindig is a falkához tartoztak, ráadásul előkelő helyen. Nem lehet baj.
Igyekszik összeszedni magát, és bár tény, hogy neki esze ágában sem volt szoknyában utazni, mert abban nem lehet sem menekülni, sem helyekre bemászni, ha arra volna szükség, de most már ideje, hogy ő is kifogástalan legyen a külsejét illetően is.*
- Csináljuk. Neked bevallom, félek, de majd elmúlik. *Ő sem megtörhetetlen, még akkor sem, ha kettejük közül ő inog meg kevesebbszer. Közben már az ágyon ül, és holmiját rendezi, ahonnan előkerül az egyetlen ruhája is, ami megfelel újdonsült státuszának. Kell majd több is, de mindent csak sorjában.
Tekintete idegessé válik, mikor meglátja, hogy húga már megint őrülten sikálja a kezeit. Utálja, mikor ezt csinálja, mert ilyenkor benne is felsejlenek azok az emlékek, melyeket még egykori önmagánál is jobban el akar felejteni.*
- Fürdőház? *Először ellenkezni akar, de hamar meggondolja magát. Rájön, hogy ez nem is olyan rossz ötlet. A fürdőházak is olyasfajta helyek, ahová elsősorban nem a pórnép jár, a tisztaság pedig nem csak egy szükséglet, hanem jelkép is, legyen szó hitről vagy társadalmi státuszszimbólumokról.*
- Jó. Átöltözök, eszünk, aztán menjünk. Addig ezt fejezd be! Kiráz a hideg, mikor ezt csinálod. *Jegyzi meg a rögeszmés kézmosást illetően, majd belép a paraván mögé, hogy utazáshoz viselt ruháját kisasszonyokhoz méltóra cserélje.*
5787. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-20 09:33:33
Üzenet elküldve: 2025-04-20 09:33:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Halkan koppan a kanál a kiürült tányérban. Az asztalon pár morzsa maradt csak emlékül a két karaj kenyér után. Jóllakott. Elégedett.
Hátradől és kényelembe fészkeli magát a széken. Nem siet. Nincs hová. Lustán futtatja körbe szemeit a fogadó többi vendégén. Nem időzik el sokáig senkinél. Nem méreget. Csak bámul. Közben magában gondolkozik, de azt is csak úgy lustán - gondolatai egy napon fetrengő macska lassúságával kígyóznak. Bár eredetileg fürdeni akart evés után, most valahogy elment tőle a kedve egyelőre. Talán Puma kisasszony miatt. Hiszen annyira mókás volt látni a nő arcán a fintorokat! Vagy az időközben érkezett vendégek ájtatos Eeyr-t emlegető köszöngetése vette el tőle a kedvét..? Igen, talán annak van hozzá köze.
Erről eszébe jut valami. Az imént azt mondta, hogy várost nézni jött. Mi lenne, ha tényleg megnézné a várost? Csak nem azt a vízzel elöntött árkot. Hanem, mondjuk, a maga módján tiszteletét tenné itt vagy ott.
A gondolattól jóllakottan és lustán elmosolyodik a bajsza alatt. Legyen! Legalább elüti a nap további részét.
Feláll, a szék lába csak halkan csusszan arrébb. Lassú, kényelmes, ráérős léptekkel indul a Pegazus ajtaja felé, jártában még odabiccent a pult mögött állónak. Az ajtónál magához veszi embermagas botját, ujjai régi ismerősként köszöntik a fáját. A fogadó ajtaja halkan koppan mögötte, ahogy kilép. Csak némi savanykás szagot hagy maga után emlékként.*
*Halkan koppan a kanál a kiürült tányérban. Az asztalon pár morzsa maradt csak emlékül a két karaj kenyér után. Jóllakott. Elégedett.
Hátradől és kényelembe fészkeli magát a széken. Nem siet. Nincs hová. Lustán futtatja körbe szemeit a fogadó többi vendégén. Nem időzik el sokáig senkinél. Nem méreget. Csak bámul. Közben magában gondolkozik, de azt is csak úgy lustán - gondolatai egy napon fetrengő macska lassúságával kígyóznak. Bár eredetileg fürdeni akart evés után, most valahogy elment tőle a kedve egyelőre. Talán Puma kisasszony miatt. Hiszen annyira mókás volt látni a nő arcán a fintorokat! Vagy az időközben érkezett vendégek ájtatos Eeyr-t emlegető köszöngetése vette el tőle a kedvét..? Igen, talán annak van hozzá köze.
Erről eszébe jut valami. Az imént azt mondta, hogy várost nézni jött. Mi lenne, ha tényleg megnézné a várost? Csak nem azt a vízzel elöntött árkot. Hanem, mondjuk, a maga módján tiszteletét tenné itt vagy ott.
A gondolattól jóllakottan és lustán elmosolyodik a bajsza alatt. Legyen! Legalább elüti a nap további részét.
Feláll, a szék lába csak halkan csusszan arrébb. Lassú, kényelmes, ráérős léptekkel indul a Pegazus ajtaja felé, jártában még odabiccent a pult mögött állónak. Az ajtónál magához veszi embermagas botját, ujjai régi ismerősként köszöntik a fáját. A fogadó ajtaja halkan koppan mögötte, ahogy kilép. Csak némi savanykás szagot hagy maga után emlékként.*
5786. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:59:22
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:59:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*A bájolgásból éppen elég ennyi, fáradt és fel szeretne menni a szobába, de más vágya is van, csakhogy azelőtt enniük kell, még ha őt cseppet sem zavarná, hogy kihűlt ételt kell falatoznia, az ikrét minden bizonnyal igen.*
- Egy Őzragu levest szeretnék. *Ki is számolja érte a 11 aranyat.*
- Akkor menjünk fel. *Mosolyog kedvesen, ő maga nem szeretne inni, jó lesz neki a víz is, amennyiben talál a szobában. *
- Köszönjük szépen!
*Mondja még a pult mögött állónak, majd finoman rászorít az övébe csusszanó kézre, s felmennek az emeletre. Már azelőtt venne egy mély lélegzetet, hogy nyílik az ajtó, de meghagyja akkorra, amikor bezárul mögöttük.*
- Hallottad? Selyemrév. Hiába olvastam történeteket, vagy kérdeztem a városról másokat, erről nem volt szó. Azt sutyorogták, hogy van ott valami mulatság. El kellene oda látogassunk holnap.
*Talán jobb, ha lefoglalja magát azzal, hogy elegendő információt gyűjt, és kellemesen elcseveg egy forgatagban anélkül, hogy magáról túl sokat áruljon el. Persze a „nevét” már elrebegheti, de diplomatikusan elodázza majd a válaszadást a keresztkérdésekre, már ha valaki fel meri nekik tenni. Ez olyasmi, amit meg lehet tervezni, erről lehet beszélgetni most is. Csak ne hallgasson több okítást, pontosan tudja, hogy hogyan kell viselkednie. Ő tudja, nem hányja a táskája mélyére az aranyakat és nem utazóruhában libben be a legelső helyre, ahová beteszik a lábukat. Jobban fél, de többet is gondolkodik ennek okán. Ha pedig nem hagyja neki meg Cori, hogy eltöltsön egy nyugodt éjszakát, akkor erről fognak diskurálni. *
- Mit szólsz? Valahol el kell kezdeni.
*Kényszeredetten néz körbe a szobában és megkönnyebbülés látszik az arcán, ahogy meglátja a mosdótálat. Azonnal belemártja a kezeit a vízbe és hosszabban sikálja, mint az szükséges.*
- Ha ettünk menjünk le a fürdőházba is.
*Mondja, ellentmondást nem tűrően. Van, ami kötelező.*
*A bájolgásból éppen elég ennyi, fáradt és fel szeretne menni a szobába, de más vágya is van, csakhogy azelőtt enniük kell, még ha őt cseppet sem zavarná, hogy kihűlt ételt kell falatoznia, az ikrét minden bizonnyal igen.*
- Egy Őzragu levest szeretnék. *Ki is számolja érte a 11 aranyat.*
- Akkor menjünk fel. *Mosolyog kedvesen, ő maga nem szeretne inni, jó lesz neki a víz is, amennyiben talál a szobában. *
- Köszönjük szépen!
*Mondja még a pult mögött állónak, majd finoman rászorít az övébe csusszanó kézre, s felmennek az emeletre. Már azelőtt venne egy mély lélegzetet, hogy nyílik az ajtó, de meghagyja akkorra, amikor bezárul mögöttük.*
- Hallottad? Selyemrév. Hiába olvastam történeteket, vagy kérdeztem a városról másokat, erről nem volt szó. Azt sutyorogták, hogy van ott valami mulatság. El kellene oda látogassunk holnap.
*Talán jobb, ha lefoglalja magát azzal, hogy elegendő információt gyűjt, és kellemesen elcseveg egy forgatagban anélkül, hogy magáról túl sokat áruljon el. Persze a „nevét” már elrebegheti, de diplomatikusan elodázza majd a válaszadást a keresztkérdésekre, már ha valaki fel meri nekik tenni. Ez olyasmi, amit meg lehet tervezni, erről lehet beszélgetni most is. Csak ne hallgasson több okítást, pontosan tudja, hogy hogyan kell viselkednie. Ő tudja, nem hányja a táskája mélyére az aranyakat és nem utazóruhában libben be a legelső helyre, ahová beteszik a lábukat. Jobban fél, de többet is gondolkodik ennek okán. Ha pedig nem hagyja neki meg Cori, hogy eltöltsön egy nyugodt éjszakát, akkor erről fognak diskurálni. *
- Mit szólsz? Valahol el kell kezdeni.
*Kényszeredetten néz körbe a szobában és megkönnyebbülés látszik az arcán, ahogy meglátja a mosdótálat. Azonnal belemártja a kezeit a vízbe és hosszabban sikálja, mint az szükséges.*
- Ha ettünk menjünk le a fürdőházba is.
*Mondja, ellentmondást nem tűrően. Van, ami kötelező.*
5785. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:00:46
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:00:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Székfoglaló//
*Egy pillanatig nem érti, hogy mi lelte a nőt. Nem a hátrahőkölésen akad fent, hanem a vagdalkozó, sértett hangnemen. Fejmozdítás nélkül pillant az asztalon koppanó fegyverre. Ó, ha annyi aranya lenne, ahányszor megfenyegették már..! Igazán nem is hatja már meg. Ha valaki használni akarja a a fegyverét, nem kiállítja az asztalon, hanem beleállítja a másikba. Márpedig erről a nőből nem nagyon nézi ki azt a hidegvért, ami ahhoz kell, hogy egy fogadó közepén loccsantsa ki valaki agyvelejét. Érzi, hogy a szakálla alatt halvány vigyorra kezd húzódni a szája.*
- Nahát, csak nem? Valóban vásárolt nemes lenne?! *-ha képes lenne rá, szinte dorombolna a gúnyos gyönyörtől-* Lám, ennyit ér a rang, és a pumás címer. Nincs mögötte igazi nemesi érték.
*Utolsó szavát kissé megnyomja. Az ismételt, immár burkolt fenyegetés sem mászik a bőre alá. Nyugodtan szájába hajint egy falat kenyeret, épp csak nem vonja meg a vállát.*
- Akkor kegyed is óvatosan járja körbe. Kár lenne egy igazi városi nemesért. *-végigméri a felálló alakot, nem érzi úgy, hogy hátra akarna hőkölni.-* Legyen csodaszép napja, Puma kisasszony!
*Lusta pillantást vet a távozó nő után, és ha már arra van fordulva, futólag felméri a pulthoz érkező két új nőt. Halkan felmorran a meglepődéstől az iker-alakot látván, de nem kommentálja a dolgot. Ahhoz épp eléggé megüti a fülét az egyik nő köszönése. Kissé elhúzza a száját, és visszafordul a tányérjához. Lám, végül övé lett az egész asztal. Az Arctalannak hála érte!*
*Egy pillanatig nem érti, hogy mi lelte a nőt. Nem a hátrahőkölésen akad fent, hanem a vagdalkozó, sértett hangnemen. Fejmozdítás nélkül pillant az asztalon koppanó fegyverre. Ó, ha annyi aranya lenne, ahányszor megfenyegették már..! Igazán nem is hatja már meg. Ha valaki használni akarja a a fegyverét, nem kiállítja az asztalon, hanem beleállítja a másikba. Márpedig erről a nőből nem nagyon nézi ki azt a hidegvért, ami ahhoz kell, hogy egy fogadó közepén loccsantsa ki valaki agyvelejét. Érzi, hogy a szakálla alatt halvány vigyorra kezd húzódni a szája.*
- Nahát, csak nem? Valóban vásárolt nemes lenne?! *-ha képes lenne rá, szinte dorombolna a gúnyos gyönyörtől-* Lám, ennyit ér a rang, és a pumás címer. Nincs mögötte igazi nemesi érték.
*Utolsó szavát kissé megnyomja. Az ismételt, immár burkolt fenyegetés sem mászik a bőre alá. Nyugodtan szájába hajint egy falat kenyeret, épp csak nem vonja meg a vállát.*
- Akkor kegyed is óvatosan járja körbe. Kár lenne egy igazi városi nemesért. *-végigméri a felálló alakot, nem érzi úgy, hogy hátra akarna hőkölni.-* Legyen csodaszép napja, Puma kisasszony!
*Lusta pillantást vet a távozó nő után, és ha már arra van fordulva, futólag felméri a pulthoz érkező két új nőt. Halkan felmorran a meglepődéstől az iker-alakot látván, de nem kommentálja a dolgot. Ahhoz épp eléggé megüti a fülét az egyik nő köszönése. Kissé elhúzza a száját, és visszafordul a tányérjához. Lám, végül övé lett az egész asztal. Az Arctalannak hála érte!*
5784. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-19 17:14:22
Üzenet elküldve: 2025-04-19 17:14:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*A válasz pofonegyszerű. Az, aki egykoron volt, mára már halott. Nem létezik többé. Mikor a világra hozták, kapott ő is egy nevet, s járt hozzá egy sors, egy élet is. Ő ezt az életet képes volt eldobni egy másikért, és kiirtani az elméjéből minden apró gyökerét annak, hogy régen más volt azért, hogy ma már teljes egészében Corillette Ysevelle lehessen. Ezért mondta az előbb, hogy a „régi” nincs, és nem is volt soha. Hálátlanság volna, hogy a neki szánt sorsra azt mondta, hogy „kösz, nem kell”, egy másikat, jobbat szeretne, és meg is szerzi magának? Talán igen. Kegyetlenség volna, hogy mindent, de tényleg mindent elvett ezért valaki mástól? Talán igen. Képes lett volna hátat fordítani ikertestvérének is, ha ezt az áldozatot is megkövetelte volna az új élete? Talán igen, de egyik sem számít, mert ő nem bűnös. Nem lehet az, hisz ő Corillette, aki nem csinált soha, semmi rosszat, csupán élni akarta fényűző életét, míg a lázadók, igen, a lázadók el nem vették tőle. Húga pedig itt van vele, szüksége van rá, és úgy fogja óvni őt, mint a szeme fényét. A sírig együtt fognak maradni. Ezt most már kijelentheti.*
~Lyssirának sem?~ *Állja testvére tekintetét, ahogy beengedi maga előtt az ajtón, de nem szól egy szót sem, csak jéghideg pillantásokkal illeti őt, ami át is fordul kedves melegségbe, mikor a Pegazus népe felé fordulva ő is belép azon az ajtón.*
- Eeyr áldja, uram! *Üdvözli ő is a pultost, majd a korábbi, hideg tekintetével ellentétben egy kedves mosollyal néz újra Lyssre is.*
- Hosszú volt az út, de itt vagyunk, megcsináltuk. ~Hazaértünk.~ *Hezitál, hogy az utolsó szót is kimondja-e hangosan. Szeretné, hogy a másikban erősítsen minden olyan részletet, mely az új életükhöz köthető, de mégsem mondja ki, mert ma este már nem akar felesleges kérdésekre válaszolni senkinek sem, a fogadósok pedig elég kíváncsi teremtések ahhoz, hogy ha elhangzik a szó, érdeklődjenek arról, hogy mégis hol van az a haza, és miért nem ott pihennek meg ma este.
Az étlapot kissé megemeli, míg végignéz rajta. Sört szeretne inni, de végül végül Almabort választ. Az jobban illik a nemesekhez. Az ár is, 12 arany. A csirkesült is igazán megtetszik neki, de annak az árától már valósággal megriad, persze ezt nem mutatja. Helyette inkább egy Szelet hús mellett dönt, melyhez még 9 , hozzá két Szelet kenyér, amihez további 4 kéne. Na, meg a Szoba árának rá eső részét is ki kellene fizetnie. 16 arany. Nadrágja zsebeiben kell kutakodnia, hogy összeszedje a pénzt. Ahh, szeretne már ő is szoknyában lenni, ahogy testvére, de egyelőre az a fontos, hogy viszonylagos feltűnés nélkül előkotorja a megfelelő mennyiségű aranyat. Jobb lett volna ezt odakint, de hát fogalma sem volt róla, hogy mennyibe fog kerülni mindaz, amit megkívánnak. Szerencsére a fürdőt legalább tartalmazza a szoba ára.*
- Nem szeretnék így este túl zsírosat enni. Egy szelet húst, két szelet kenyeret és egy pohár bort szeretnék kérni. Itt van az ára. *Csúsztatja az aranyakat a pultra csak úgy, zsákocska nélkül. Nos, igen, van, amiben a húga jobb nála, például abban, hogy ő erre is gondolt. Ő nem.*
- De, ha nem bánja, szeretnénk a szobánkban elfogyasztani a vacsoránkat. *Emeli tekintetét határozottan a pultosra, azt akarja, hogy hozzák fel nekik. Miután Lyssira is kiválasztott mindent, amit szeretne, megfogja a kezét, és az emelet felé kezdi vezetgetni.*
- Gyere Lyss, menjünk fel! Nézzük meg a szobánkat! *Ahogy a két lány eltűnik a lépcsőfordulóban, a csapos a szemeit törölgeti, és furcsálló tekintettel néz utánuk.*
- Most ennyire megártott a pia, vagy valósággal kettő van belőlük…? *Már maga sem biztos benne, hogy melyik a helyes válasz.*
*A válasz pofonegyszerű. Az, aki egykoron volt, mára már halott. Nem létezik többé. Mikor a világra hozták, kapott ő is egy nevet, s járt hozzá egy sors, egy élet is. Ő ezt az életet képes volt eldobni egy másikért, és kiirtani az elméjéből minden apró gyökerét annak, hogy régen más volt azért, hogy ma már teljes egészében Corillette Ysevelle lehessen. Ezért mondta az előbb, hogy a „régi” nincs, és nem is volt soha. Hálátlanság volna, hogy a neki szánt sorsra azt mondta, hogy „kösz, nem kell”, egy másikat, jobbat szeretne, és meg is szerzi magának? Talán igen. Kegyetlenség volna, hogy mindent, de tényleg mindent elvett ezért valaki mástól? Talán igen. Képes lett volna hátat fordítani ikertestvérének is, ha ezt az áldozatot is megkövetelte volna az új élete? Talán igen, de egyik sem számít, mert ő nem bűnös. Nem lehet az, hisz ő Corillette, aki nem csinált soha, semmi rosszat, csupán élni akarta fényűző életét, míg a lázadók, igen, a lázadók el nem vették tőle. Húga pedig itt van vele, szüksége van rá, és úgy fogja óvni őt, mint a szeme fényét. A sírig együtt fognak maradni. Ezt most már kijelentheti.*
~Lyssirának sem?~ *Állja testvére tekintetét, ahogy beengedi maga előtt az ajtón, de nem szól egy szót sem, csak jéghideg pillantásokkal illeti őt, ami át is fordul kedves melegségbe, mikor a Pegazus népe felé fordulva ő is belép azon az ajtón.*
- Eeyr áldja, uram! *Üdvözli ő is a pultost, majd a korábbi, hideg tekintetével ellentétben egy kedves mosollyal néz újra Lyssre is.*
- Hosszú volt az út, de itt vagyunk, megcsináltuk. ~Hazaértünk.~ *Hezitál, hogy az utolsó szót is kimondja-e hangosan. Szeretné, hogy a másikban erősítsen minden olyan részletet, mely az új életükhöz köthető, de mégsem mondja ki, mert ma este már nem akar felesleges kérdésekre válaszolni senkinek sem, a fogadósok pedig elég kíváncsi teremtések ahhoz, hogy ha elhangzik a szó, érdeklődjenek arról, hogy mégis hol van az a haza, és miért nem ott pihennek meg ma este.
Az étlapot kissé megemeli, míg végignéz rajta. Sört szeretne inni, de végül végül Almabort választ. Az jobban illik a nemesekhez. Az ár is, 12 arany.
A csirkesült is igazán megtetszik neki, de annak az árától már valósággal megriad, persze ezt nem mutatja. Helyette inkább egy Szelet hús mellett dönt, melyhez még 9 , hozzá két Szelet kenyér, amihez további 4 kéne. Na, meg a Szoba árának rá eső részét is ki kellene fizetnie. 16 arany. Nadrágja zsebeiben kell kutakodnia, hogy összeszedje a pénzt. Ahh, szeretne már ő is szoknyában lenni, ahogy testvére, de egyelőre az a fontos, hogy viszonylagos feltűnés nélkül előkotorja a megfelelő mennyiségű aranyat. Jobb lett volna ezt odakint, de hát fogalma sem volt róla, hogy mennyibe fog kerülni mindaz, amit megkívánnak. Szerencsére a fürdőt legalább tartalmazza a szoba ára.*- Nem szeretnék így este túl zsírosat enni. Egy szelet húst, két szelet kenyeret és egy pohár bort szeretnék kérni. Itt van az ára. *Csúsztatja az aranyakat a pultra csak úgy, zsákocska nélkül. Nos, igen, van, amiben a húga jobb nála, például abban, hogy ő erre is gondolt. Ő nem.*
- De, ha nem bánja, szeretnénk a szobánkban elfogyasztani a vacsoránkat. *Emeli tekintetét határozottan a pultosra, azt akarja, hogy hozzák fel nekik. Miután Lyssira is kiválasztott mindent, amit szeretne, megfogja a kezét, és az emelet felé kezdi vezetgetni.*
- Gyere Lyss, menjünk fel! Nézzük meg a szobánkat! *Ahogy a két lány eltűnik a lépcsőfordulóban, a csapos a szemeit törölgeti, és furcsálló tekintettel néz utánuk.*
- Most ennyire megártott a pia, vagy valósággal kettő van belőlük…? *Már maga sem biztos benne, hogy melyik a helyes válasz.*
5783. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-19 15:18:59
Üzenet elküldve: 2025-04-19 15:18:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Székfoglaló//
* A férfi teljesítménye átlagon aluli. Ha ez még önmagában nem lenne elég, akkor még tesz is rá egy lapáttal. Közelebb hajol, amire a lány meg távolabb húzódik. Elég neki a bűzből annyi, amit eddig is kapott. Számára nem tetsző szavak hagyják el ennek a csótánynak a száját, amire idegesen megrándul a szája széle.*
- Lám egyszerű kérdésem meghaladta a te csökevényes agyad felfogóképességét. Nincs értelme a magyarázatnak, ha nem vagy képes felfogni azt, de egy jó tanácsot adhatok neked.* Itt az asztalra löki a buzogányát, ami fémesen puffan. Balját a hűs nyélre teszi és úgy folytatja.*
- Most rágalmaztál egyet azok közül a barmok közül, aki vett magának aranyél nemesi címet. Szívleled meg hát a tanácsom és tégy féket a nyelvedre, mert nem húzod itt így sokáig.* Ez már egy kevésbé barátságos Nixomia, de még mindig a finomabb stílusból való. Még egy mentőövet azért dob neki egy utolsó kérdés gyanánt, de kitérő választ adnak neki. Nyilvánvaló számára, hogy a férfi nem tiszta ügyletekben utazik. *
- Remek, akkor járja körbe és álljon tovább. A kikötőben a helye az ilyen fajtájúnak. De, hogy ne tűnjek modortalannak, igen láttam a tavat. Jó mély, akit egyszer elnyel az nem kerül többé elő. Ezt tartsa észben!* Azzal feláll az asztaltól, nincs oka tovább rá, hogy ezzel az egyénnel egy levegőt szívjon.*
- Remélem ízlik az étel, csak ügyeljen rá, hogy lassan egye, nehogy a végén félrecsússzon. Nagy kár lenne érte, mármint az elpazarolt ételért.* Számít rá, hogy amaz még valamit gúnyos megjegyzést tesz, de nem hagy rá lehetőséget neki. Egyszerűen ellép az asztaltól és tovább áll. Már így is több időt fecsérelt el rá, mint amennyit megérdemelt volna ez a paraszt.*
~ Talán kevesebbet kéne ebbe a fogadóba járnom, már nem az igazi ez a hely sem. ~* Kószálnak el gondolatai, miközben az ajtó felé igyekszik.*
* A férfi teljesítménye átlagon aluli. Ha ez még önmagában nem lenne elég, akkor még tesz is rá egy lapáttal. Közelebb hajol, amire a lány meg távolabb húzódik. Elég neki a bűzből annyi, amit eddig is kapott. Számára nem tetsző szavak hagyják el ennek a csótánynak a száját, amire idegesen megrándul a szája széle.*
- Lám egyszerű kérdésem meghaladta a te csökevényes agyad felfogóképességét. Nincs értelme a magyarázatnak, ha nem vagy képes felfogni azt, de egy jó tanácsot adhatok neked.* Itt az asztalra löki a buzogányát, ami fémesen puffan. Balját a hűs nyélre teszi és úgy folytatja.*
- Most rágalmaztál egyet azok közül a barmok közül, aki vett magának aranyél nemesi címet. Szívleled meg hát a tanácsom és tégy féket a nyelvedre, mert nem húzod itt így sokáig.* Ez már egy kevésbé barátságos Nixomia, de még mindig a finomabb stílusból való. Még egy mentőövet azért dob neki egy utolsó kérdés gyanánt, de kitérő választ adnak neki. Nyilvánvaló számára, hogy a férfi nem tiszta ügyletekben utazik. *
- Remek, akkor járja körbe és álljon tovább. A kikötőben a helye az ilyen fajtájúnak. De, hogy ne tűnjek modortalannak, igen láttam a tavat. Jó mély, akit egyszer elnyel az nem kerül többé elő. Ezt tartsa észben!* Azzal feláll az asztaltól, nincs oka tovább rá, hogy ezzel az egyénnel egy levegőt szívjon.*
- Remélem ízlik az étel, csak ügyeljen rá, hogy lassan egye, nehogy a végén félrecsússzon. Nagy kár lenne érte, mármint az elpazarolt ételért.* Számít rá, hogy amaz még valamit gúnyos megjegyzést tesz, de nem hagy rá lehetőséget neki. Egyszerűen ellép az asztaltól és tovább áll. Már így is több időt fecsérelt el rá, mint amennyit megérdemelt volna ez a paraszt.*
~ Talán kevesebbet kéne ebbe a fogadóba járnom, már nem az igazi ez a hely sem. ~* Kószálnak el gondolatai, miközben az ajtó felé igyekszik.*
5782. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-19 15:02:26
Üzenet elküldve: 2025-04-19 15:02:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Eeyr elől nem lehet elbújni, be is lépnek a városába. Talán nem is előle szeretne elrejtőzni, hanem saját maga elől, de hát épp azt csinálja. Már az is kérdés olykor, hogy, ha magára gondol, mit kellene látnia. Ott a fejében lehet továbbra is az, aki volt, vagy át kell formálnia mindent? Ahogy az ikrére néz, úgy tűnik lehetséges. Amaz már most fürdőzik ebben az egészben. Túl jól ismerik egymást, így nem látja csupán mímelésnek, mint ahogy Lyss csinálja. Képes és hagyta magát bekebelezni. Az ő kezére pedig rászáradt valami lemoshatatlan. Akaratlan kezdi el dörzsölgetni a tenyerét hüvelykujjával, majd mikor ráeszmél hamar be is fejezi. Ha megmoshatja, jobb lesz egy ideig.
Nem vágyik megértésre, csak csendre. Nem kér segítő szavakat, támogatást, csak egy estényi nyugalmat még mielőtt minden még jobban felfordul. A testvére viszont hajthatatlan, neki pedig muszáj lesz követnie, mert mi mást is tehetne? Egy jobb életet remél maga is, de még nem hiszi el teljesen, hogy megkaphatja. A tervek szépek, amíg rá nem lépnek az útra, ami inog alattuk. Alatta legalábbis biztosan. Egy életnyi készenlét lesz, vagy egyszer belenyugodhat?*
- Nem szokásom sírni. *Jelenti ki, majd mélyen belenéz Cori szemeibe, s belép az ajtón, amit amaz nyitott ki. Nem kell újra felvennie az álcáját, már rajta van. Ragyogó mosollyal libben be és fordul körbe néhány lépés után, még a szoknyája is megperdül. Felméri a terepet, mintha csak régen látta volna. Gyermekként biztos evett itt is a család, noha jó küllemű, nem tűnik túlontúl elegánsnak. De kétli, hogy ettől van jobb. Ahogy halad, valamilyen selyemrévi forgatagról szóló beszéd üti meg a füleit. Ott mulatnak épp a tehetősek, mint kiderül a szavakból. Jelentőségteljesen néz a társára, de tovább lépked, a pult felé veszi az irányt.*
- Szép napot! *Méri végig kedélyes ábrázattal a söntés mögött álló uraságot.* - Szeretnénk egy szobát az éjjelre. Na meg valami vacsorát, íncsiklandóak az illatok. *Bájolog, majd színpadias sóhajjal folytatja, Corillette felé fordulva.* - El sem hiszem, hogy végre megpihenhetünk. De újra itt vagyunk, Eeyrnek hála. Mit szeretnél enni?
*Eeyr elől nem lehet elbújni, be is lépnek a városába. Talán nem is előle szeretne elrejtőzni, hanem saját maga elől, de hát épp azt csinálja. Már az is kérdés olykor, hogy, ha magára gondol, mit kellene látnia. Ott a fejében lehet továbbra is az, aki volt, vagy át kell formálnia mindent? Ahogy az ikrére néz, úgy tűnik lehetséges. Amaz már most fürdőzik ebben az egészben. Túl jól ismerik egymást, így nem látja csupán mímelésnek, mint ahogy Lyss csinálja. Képes és hagyta magát bekebelezni. Az ő kezére pedig rászáradt valami lemoshatatlan. Akaratlan kezdi el dörzsölgetni a tenyerét hüvelykujjával, majd mikor ráeszmél hamar be is fejezi. Ha megmoshatja, jobb lesz egy ideig.
Nem vágyik megértésre, csak csendre. Nem kér segítő szavakat, támogatást, csak egy estényi nyugalmat még mielőtt minden még jobban felfordul. A testvére viszont hajthatatlan, neki pedig muszáj lesz követnie, mert mi mást is tehetne? Egy jobb életet remél maga is, de még nem hiszi el teljesen, hogy megkaphatja. A tervek szépek, amíg rá nem lépnek az útra, ami inog alattuk. Alatta legalábbis biztosan. Egy életnyi készenlét lesz, vagy egyszer belenyugodhat?*
- Nem szokásom sírni. *Jelenti ki, majd mélyen belenéz Cori szemeibe, s belép az ajtón, amit amaz nyitott ki. Nem kell újra felvennie az álcáját, már rajta van. Ragyogó mosollyal libben be és fordul körbe néhány lépés után, még a szoknyája is megperdül. Felméri a terepet, mintha csak régen látta volna. Gyermekként biztos evett itt is a család, noha jó küllemű, nem tűnik túlontúl elegánsnak. De kétli, hogy ettől van jobb. Ahogy halad, valamilyen selyemrévi forgatagról szóló beszéd üti meg a füleit. Ott mulatnak épp a tehetősek, mint kiderül a szavakból. Jelentőségteljesen néz a társára, de tovább lépked, a pult felé veszi az irányt.*
- Szép napot! *Méri végig kedélyes ábrázattal a söntés mögött álló uraságot.* - Szeretnénk egy szobát az éjjelre. Na meg valami vacsorát, íncsiklandóak az illatok. *Bájolog, majd színpadias sóhajjal folytatja, Corillette felé fordulva.* - El sem hiszem, hogy végre megpihenhetünk. De újra itt vagyunk, Eeyrnek hála. Mit szeretnél enni?
5781. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-18 16:48:16
Üzenet elküldve: 2025-04-18 16:48:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Székfoglaló//
*Lenyeli a falatot, halkan szusszant. Olyan érzése van, mintha azzal a székkel akarna beszélgetni, amelyiken éppen ül.*
- Hogy miért értékes a zafír? *-szemöldökei a homlokára húzódnak-* Miért, miért értékes bármi is? Mert valaki egyszer azt mondta, hogy az, és a rengeteg birka meg bezabálta a dolgot.
*Előrébb dől az asztal felett, a kanalat a tányérjába ejti. Baljának ujjai között egy fél falatnyi kenyeret morzsolgat gombóccá. Elgondolkodva figyeli a nő arcát.*
- Értékes a zafír, ugye? És értékes az arany is. És az aranyért megveheti a zafírt. Vagy selymet, amiből aztán drága és értékes ruhát készíttet. Idefelé jövet úgy hallottam, hogy ebben a városban vannak olyan barmok, akik nemesi címet vesznek maguknak az aranyaikon. Mert a nemesi cím értékes! Mert egy papírra leírt pár szó aztán olyan iszonyúan sokat ér, igaz?! *-gunyoros hangsúly. Halkan felnevet.-* Pedig a vége ugyanaz mindenkinek. A gazdagnak és a szegénynek, a nemesnek és a csavargónak. Annak, aki /értékes/ szarokkal veszi magát körbe, és annak is, akinek semmije sincs. Mind ugyanott rohad majd el a földben. Ugyanazok a férgek zabálják fel a húsukat.
*Aprót legyint. Ismét megfogja a kanalat, beletúr az ételbe. Semmi értelmét nem látja annak, hogy valaki drága és sokszor haszontalan dolgokkal vegye körbe magát. Az igazán értékes dolgok nem kint vannak, hanem odabent, az emberben. Azok az értékes dolgok, amiket valóban megéri felajánlani az Arctalannak. Ő semmire sem megy az arannyal. Vagy a zafírral. Neki másmilyen áldozat tetszik.*
- Dolgom? Hm, milyen dolgom.. nézzük.. milyen dolgom lehet..? *-szájába vesz egy falat ételt. Ez a dolga. Hogy itt üljön, és egyen. Legalábbis most. Holnap már más dolga lesz.-* Mondjuk, hogy.. látni akartam a várost. Úgy hallottam, hogy lett egy új tava. Maga látta már?
*Lenyeli a falatot, halkan szusszant. Olyan érzése van, mintha azzal a székkel akarna beszélgetni, amelyiken éppen ül.*
- Hogy miért értékes a zafír? *-szemöldökei a homlokára húzódnak-* Miért, miért értékes bármi is? Mert valaki egyszer azt mondta, hogy az, és a rengeteg birka meg bezabálta a dolgot.
*Előrébb dől az asztal felett, a kanalat a tányérjába ejti. Baljának ujjai között egy fél falatnyi kenyeret morzsolgat gombóccá. Elgondolkodva figyeli a nő arcát.*
- Értékes a zafír, ugye? És értékes az arany is. És az aranyért megveheti a zafírt. Vagy selymet, amiből aztán drága és értékes ruhát készíttet. Idefelé jövet úgy hallottam, hogy ebben a városban vannak olyan barmok, akik nemesi címet vesznek maguknak az aranyaikon. Mert a nemesi cím értékes! Mert egy papírra leírt pár szó aztán olyan iszonyúan sokat ér, igaz?! *-gunyoros hangsúly. Halkan felnevet.-* Pedig a vége ugyanaz mindenkinek. A gazdagnak és a szegénynek, a nemesnek és a csavargónak. Annak, aki /értékes/ szarokkal veszi magát körbe, és annak is, akinek semmije sincs. Mind ugyanott rohad majd el a földben. Ugyanazok a férgek zabálják fel a húsukat.
*Aprót legyint. Ismét megfogja a kanalat, beletúr az ételbe. Semmi értelmét nem látja annak, hogy valaki drága és sokszor haszontalan dolgokkal vegye körbe magát. Az igazán értékes dolgok nem kint vannak, hanem odabent, az emberben. Azok az értékes dolgok, amiket valóban megéri felajánlani az Arctalannak. Ő semmire sem megy az arannyal. Vagy a zafírral. Neki másmilyen áldozat tetszik.*
- Dolgom? Hm, milyen dolgom.. nézzük.. milyen dolgom lehet..? *-szájába vesz egy falat ételt. Ez a dolga. Hogy itt üljön, és egyen. Legalábbis most. Holnap már más dolga lesz.-* Mondjuk, hogy.. látni akartam a várost. Úgy hallottam, hogy lett egy új tava. Maga látta már?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436