Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 235 (4681. - 4700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4700. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-09 18:40:51
Üzenet elküldve: 2024-04-09 18:40:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//Fürdőház//
*Még mindig vágyik arra, hogy keverhessen ő is olyan gyógyító löttyöket, ami most szépen helyretette azt a csúnya sebet, amit ő ejtett a barátnőjén. De már tett ígéretet neki rá Nori, hogy majd segít neki benne, így nem veti fel újra a kérdést. Ha holnap úgyis a piacon vásárolnak, és ha eszébe jut, majd felhomályosítja az ígéretéről.
Most viszont csak a finom meleg víz van. Na meg persze Nori.*
- Cseppet se félj, olyan gyönyörű vagy. Így a smink nélkül is, tényleg nagyon szép. *Őszintén mondja, tényleg annak látja a feketeséget és bár lett volna az udvarban egy olyan barátja, mint ő, biztos nem akart volna messzire szökni. Vagy vitte volna magával. El tudja képzelni, minden adottsága meg van hozzá.* - Majd meglátod, mennyire fogsz magadnak tetszeni. Mellettem leszel, kis fekete hercegnő. *Mosolyog, majd csak akkor komorodik el, amikor az útjukról esik szó. Talán már érintette azt a terepet, csak nem emlékszik rá, annyit bolyogott mindenféle helyismeret nélkül. Úgy lehet még az ég sem tudja, miért telt olyan hosszú időbe, hogy Arthenior-ba érjen.*
- Nem tartozol semmivel, tényleg nem. Én azért voltam melletted, mert akartam. És ha te is szeretnél velem tartani, akkor boldog leszek.
*Boldognak ugyan cseppet sem mondható a rajta maradt mosoly, de hálás. Fél az elkövetkezendő időtől, de most végre valamilyen támogatást érez és ez elsöpör mindent, ami kettejük között valaha volt konfliktus, vagy épp ami Mai kis lelkének olyan rosszul esett.*
- Csak legyél a közelemben. Tudom, hogy kettesben kell vele beszélnem, de szeretném, ha látná, hogy vannak mellettem és nem vagyok elveszett. Hogy nem céltalanul mozgok a nagyvilágban. Muszáj tudnia. Biztos azt gondolja, hogy nem tudom feltalálni magam. Sosem hitt bennem.
*Talán ez nem igaz, s pont, hogy tudta mire képes, ezért sem akarta szélnek ereszteni. Lesz miről beszélniük és ez olyan mardosó érzést okoz mellkasában, hogy kedve lenne sírni, de már ahhoz is fáradt. Csak élvezni szeretné ezt a kis időt itt a fürdőházban és aludni.*
- Ha visszajövünk, csináld meg velem azt a varázslatot. *Más vizek felé evez, nem felejtette el, itt talán tudnak beszélgetni figyelő fülek nélkül.* - Csak mesélj róla kérlek bővebben. Valamiért úgy érzem, hogy hasznos lesz nekem. Félelmetes, de hasznos.
//Fürdőház//
*Még mindig vágyik arra, hogy keverhessen ő is olyan gyógyító löttyöket, ami most szépen helyretette azt a csúnya sebet, amit ő ejtett a barátnőjén. De már tett ígéretet neki rá Nori, hogy majd segít neki benne, így nem veti fel újra a kérdést. Ha holnap úgyis a piacon vásárolnak, és ha eszébe jut, majd felhomályosítja az ígéretéről.
Most viszont csak a finom meleg víz van. Na meg persze Nori.*
- Cseppet se félj, olyan gyönyörű vagy. Így a smink nélkül is, tényleg nagyon szép. *Őszintén mondja, tényleg annak látja a feketeséget és bár lett volna az udvarban egy olyan barátja, mint ő, biztos nem akart volna messzire szökni. Vagy vitte volna magával. El tudja képzelni, minden adottsága meg van hozzá.* - Majd meglátod, mennyire fogsz magadnak tetszeni. Mellettem leszel, kis fekete hercegnő. *Mosolyog, majd csak akkor komorodik el, amikor az útjukról esik szó. Talán már érintette azt a terepet, csak nem emlékszik rá, annyit bolyogott mindenféle helyismeret nélkül. Úgy lehet még az ég sem tudja, miért telt olyan hosszú időbe, hogy Arthenior-ba érjen.*
- Nem tartozol semmivel, tényleg nem. Én azért voltam melletted, mert akartam. És ha te is szeretnél velem tartani, akkor boldog leszek.
*Boldognak ugyan cseppet sem mondható a rajta maradt mosoly, de hálás. Fél az elkövetkezendő időtől, de most végre valamilyen támogatást érez és ez elsöpör mindent, ami kettejük között valaha volt konfliktus, vagy épp ami Mai kis lelkének olyan rosszul esett.*
- Csak legyél a közelemben. Tudom, hogy kettesben kell vele beszélnem, de szeretném, ha látná, hogy vannak mellettem és nem vagyok elveszett. Hogy nem céltalanul mozgok a nagyvilágban. Muszáj tudnia. Biztos azt gondolja, hogy nem tudom feltalálni magam. Sosem hitt bennem.
*Talán ez nem igaz, s pont, hogy tudta mire képes, ezért sem akarta szélnek ereszteni. Lesz miről beszélniük és ez olyan mardosó érzést okoz mellkasában, hogy kedve lenne sírni, de már ahhoz is fáradt. Csak élvezni szeretné ezt a kis időt itt a fürdőházban és aludni.*
- Ha visszajövünk, csináld meg velem azt a varázslatot. *Más vizek felé evez, nem felejtette el, itt talán tudnak beszélgetni figyelő fülek nélkül.* - Csak mesélj róla kérlek bővebben. Valamiért úgy érzem, hogy hasznos lesz nekem. Félelmetes, de hasznos.
4699. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-09 18:04:14
Üzenet elküldve: 2024-04-09 18:04:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
*Minden úgy történik, ahogyan azt ő akarta. Hát persze, hogy úgy. Nem is kell olyan sokat várnia Cagon-ra, utána ered, s meg sem állnak a Pegazusig, s talán csak a bejáratnál érzékeli, hogy bizony elfáradt a loholásban. Még csak olyan sokat nem is beszélgetnek, mert fontosabb annál, hogy odaérjenek, ahová eltervezte a szőkeség. Már csak egy kérdés van, megtalálja-e Merlaná-t?
Kiabál, kutat, talán elintézve azt, hogy soha többé a lábát se tehesse be ide, és már kezdi feladni a sok kopogtatást és keresést. Még jó, hogy nincs tele az egész fogadó, mert valaki bizton szájon vágná. Bár ahhoz is ért, hogy zöldellő bociszemekkel kérjen elnézést, mert rátört valakire, aki az igazak álmát aludta. Ahhoz meg végképp, hogy kivillantsa a formás combjára rögzített tőrt, ha esetleg valaki kiabálni szeretne vele.
Egyszer csak bent találja magát a legutolsó szobában, ahol még a szájára is tapasztanak egy finom kezet, nem tehet róla, az a gyengéje, ha Mer ilyen vad, egyből kipirul az arca. Kedvenc barátnője mindig tesz róla, hogy egy kicsit felé is vonzódjon. Persze ez nem olyan, mint amit a kedvese felé táplál, de attól még létezik.*
- Hmfpp! *Mondana valami értelmeset, de a zár miatt nem tud artikulálni, ezért hát kiszakítja magát a fogságból.* - De jó, hogy itt vagy! *Egy pillanatra sem tántorította meg a másik ijedtsége, vagy meglepettsége. Ő aztán nem jár illemtanárhoz, majd megtanul viselkedni akkor, amikor éppen helye van. Illetve nem tanul meg, mert tud, csak nem akar.*
- Itt vagyok Cagon-nal lent. Gyere, muzsikát akar. *Fogja meg a kezét és vonszolná ki az ajtón, mintha élet halál kérdés lenne. Lefelé a lépcsőn kezdi el csak folytatni.*
- Ő nagyon kedves és megérdemelne egy dalt, tudod ő nem bántott, amikor megtehette volna. *Valószínű semmit nem lehet érteni abból, hogy mit gagyog össze-vissza, de lassít a lépteken, hogy mindent eláruljon, kivéve azt, hogy egy orkról van szó, ami lehet meg fogja botránkoztatni. Mélységi pár, ork barát. Tökéletes szerzetek Nelira körül. * - Szóval tanulni mentem a Templomba, aztán ő is ott volt. Úgy döntöttünk jobb programunk is lehet annál. Dobjuk fel ezt a napot, csatlakozz hozzánk.
*A lépcső alján megtorpan, majd a lányra néz.* - Jaj, nem is köszöntem, szia! *Nyom egy puszit a másik arcára és elindulnak az asztal felé, ahol már ott várja őket a colos, teli korsókkal. Ezt már szereti.*
- Ismerkedjetek meg! *Tárja szét a karját, diadalittasan vigyorogva, de nem mutat be senkit, senkinek, hadd mondjanak olyan nevet, amilyet csak akarnak. Bár sajnos Cagon-ét már elárulta fönt, de ki emlékszik arra?*
// Tanulás helyett //
*Minden úgy történik, ahogyan azt ő akarta. Hát persze, hogy úgy. Nem is kell olyan sokat várnia Cagon-ra, utána ered, s meg sem állnak a Pegazusig, s talán csak a bejáratnál érzékeli, hogy bizony elfáradt a loholásban. Még csak olyan sokat nem is beszélgetnek, mert fontosabb annál, hogy odaérjenek, ahová eltervezte a szőkeség. Már csak egy kérdés van, megtalálja-e Merlaná-t?
Kiabál, kutat, talán elintézve azt, hogy soha többé a lábát se tehesse be ide, és már kezdi feladni a sok kopogtatást és keresést. Még jó, hogy nincs tele az egész fogadó, mert valaki bizton szájon vágná. Bár ahhoz is ért, hogy zöldellő bociszemekkel kérjen elnézést, mert rátört valakire, aki az igazak álmát aludta. Ahhoz meg végképp, hogy kivillantsa a formás combjára rögzített tőrt, ha esetleg valaki kiabálni szeretne vele.
Egyszer csak bent találja magát a legutolsó szobában, ahol még a szájára is tapasztanak egy finom kezet, nem tehet róla, az a gyengéje, ha Mer ilyen vad, egyből kipirul az arca. Kedvenc barátnője mindig tesz róla, hogy egy kicsit felé is vonzódjon. Persze ez nem olyan, mint amit a kedvese felé táplál, de attól még létezik.*
- Hmfpp! *Mondana valami értelmeset, de a zár miatt nem tud artikulálni, ezért hát kiszakítja magát a fogságból.* - De jó, hogy itt vagy! *Egy pillanatra sem tántorította meg a másik ijedtsége, vagy meglepettsége. Ő aztán nem jár illemtanárhoz, majd megtanul viselkedni akkor, amikor éppen helye van. Illetve nem tanul meg, mert tud, csak nem akar.*
- Itt vagyok Cagon-nal lent. Gyere, muzsikát akar. *Fogja meg a kezét és vonszolná ki az ajtón, mintha élet halál kérdés lenne. Lefelé a lépcsőn kezdi el csak folytatni.*
- Ő nagyon kedves és megérdemelne egy dalt, tudod ő nem bántott, amikor megtehette volna. *Valószínű semmit nem lehet érteni abból, hogy mit gagyog össze-vissza, de lassít a lépteken, hogy mindent eláruljon, kivéve azt, hogy egy orkról van szó, ami lehet meg fogja botránkoztatni. Mélységi pár, ork barát. Tökéletes szerzetek Nelira körül. * - Szóval tanulni mentem a Templomba, aztán ő is ott volt. Úgy döntöttünk jobb programunk is lehet annál. Dobjuk fel ezt a napot, csatlakozz hozzánk.
*A lépcső alján megtorpan, majd a lányra néz.* - Jaj, nem is köszöntem, szia! *Nyom egy puszit a másik arcára és elindulnak az asztal felé, ahol már ott várja őket a colos, teli korsókkal. Ezt már szereti.*
- Ismerkedjetek meg! *Tárja szét a karját, diadalittasan vigyorogva, de nem mutat be senkit, senkinek, hadd mondjanak olyan nevet, amilyet csak akarnak. Bár sajnos Cagon-ét már elárulta fönt, de ki emlékszik arra?*
4698. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-09 17:39:14
Üzenet elküldve: 2024-04-09 17:39:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán még az istenek is úgy akarják, hogy mikor Nelirá-nak szüksége van rá, akkor a rendelkezésére álljon. Nem lehet véletlen, hogy ha akar, ha nem, akkor is a szőkeségbe botlik, és pont a szobájában ücsörög akkor is, amikor a lány felforgatja érte az egész fogadót.
Épp az illemtanról olvas egy vaskos könyvet, amit tanítója a kezébe nyomott házifeladatként, mikor kedvenc barátnője önként és dalolva, vagy inkább kiáltozva bemutatja, hogyan nem illik megkérdezni valakitől, hogy itthon van-e. Nelirá-nak bizony minden ajtón dörömbölnie kell, ha tényleg az a célja, hogy az összes szobát tűvé tegye Merlaná-t keresve, mert az ő szobája a folyosó végén, a lépcsővel átellenes oldalon, jobbra található.
Mikor meghallja a nevét odakintről, felkapja a fejét, és rögtön gyanakodni kezd. Vajon kinek lehet ő ennyire fontos? Talán még a tőrét is felkapná az asztalról, hogy azzal a kezében nyisson ajtót, ha nem ismerné fel a hangot, mikor közelebb érve egyre hangosabbá válik.*
~Hát ezt nem hiszem el…~
*Van egy egészen erős tippje, hogy ki az a „kedves kis hölgy”, aki ekkora lármát képes csapni csak azért, hogy megjelenjen.
Mikor Nelira épp az ő szobájának ajtaján kezdene dörömbölni, az ajtó nyílik, Merlana pedig rögtön berántja őt magához, aztán újra csukódik is mögötte az ajtó. Ha a túlbuzgó kis pacsirta nem hagyja abba a rikácsolást, akkor még megkísérli a száját is befogni pár pillanatra, de természetesen utána azonnal el is engedi őt.*
- Az istenek szerelmére, Nelira! Mi a szent szamár fenéjét művelsz?! *Az előbbi mondat szíve szerint úgy hangzott volna, hogy „Mi a kibaszott kurva istent csinálsz?”, de a haton már megtanulta, hogy az úrihölgyek nem káromkodnak, így igyekezett hirtelen valami udvariasabbat kitalálni. Ez sikerült neki.
Nem kezd el papolni arról, hogy nem feltétlenül jó dolog, ha mindenki tud róla, hogy ő ebben a szobában lakik, mert nincs kedve megmagyarázni azt sem, hogy miért baj, ha tudják. Úgyhogy inkább Nelirá-tól vár magyarázatot, amit reményei szerint megkap, mielőtt bárhová elrángatná őt a kis barátnője, de ha mégis a tettek beszélnek a szavak helyett, akkor bizony kénytelen lesz követni Nelirá-t le a fogadótérbe.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.09 17:41:03
// Tanulás helyett //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán még az istenek is úgy akarják, hogy mikor Nelirá-nak szüksége van rá, akkor a rendelkezésére álljon. Nem lehet véletlen, hogy ha akar, ha nem, akkor is a szőkeségbe botlik, és pont a szobájában ücsörög akkor is, amikor a lány felforgatja érte az egész fogadót.
Épp az illemtanról olvas egy vaskos könyvet, amit tanítója a kezébe nyomott házifeladatként, mikor kedvenc barátnője önként és dalolva, vagy inkább kiáltozva bemutatja, hogyan nem illik megkérdezni valakitől, hogy itthon van-e. Nelirá-nak bizony minden ajtón dörömbölnie kell, ha tényleg az a célja, hogy az összes szobát tűvé tegye Merlaná-t keresve, mert az ő szobája a folyosó végén, a lépcsővel átellenes oldalon, jobbra található.
Mikor meghallja a nevét odakintről, felkapja a fejét, és rögtön gyanakodni kezd. Vajon kinek lehet ő ennyire fontos? Talán még a tőrét is felkapná az asztalról, hogy azzal a kezében nyisson ajtót, ha nem ismerné fel a hangot, mikor közelebb érve egyre hangosabbá válik.*
~Hát ezt nem hiszem el…~
*Van egy egészen erős tippje, hogy ki az a „kedves kis hölgy”, aki ekkora lármát képes csapni csak azért, hogy megjelenjen.
Mikor Nelira épp az ő szobájának ajtaján kezdene dörömbölni, az ajtó nyílik, Merlana pedig rögtön berántja őt magához, aztán újra csukódik is mögötte az ajtó. Ha a túlbuzgó kis pacsirta nem hagyja abba a rikácsolást, akkor még megkísérli a száját is befogni pár pillanatra, de természetesen utána azonnal el is engedi őt.*
- Az istenek szerelmére, Nelira! Mi a szent szamár fenéjét művelsz?! *Az előbbi mondat szíve szerint úgy hangzott volna, hogy „Mi a kibaszott kurva istent csinálsz?”, de a haton már megtanulta, hogy az úrihölgyek nem káromkodnak, így igyekezett hirtelen valami udvariasabbat kitalálni. Ez sikerült neki.
Nem kezd el papolni arról, hogy nem feltétlenül jó dolog, ha mindenki tud róla, hogy ő ebben a szobában lakik, mert nincs kedve megmagyarázni azt sem, hogy miért baj, ha tudják. Úgyhogy inkább Nelirá-tól vár magyarázatot, amit reményei szerint megkap, mielőtt bárhová elrángatná őt a kis barátnője, de ha mégis a tettek beszélnek a szavak helyett, akkor bizony kénytelen lesz követni Nelirá-t le a fogadótérbe.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.09 17:41:03
4697. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-09 15:56:04
Üzenet elküldve: 2024-04-09 15:56:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
* Ugyan nem hallja Nelirának a gondolatait, de ha az arcáról kéne leolvasnia, hogy mire gondol, akkor közölhetné vele, hogy rossz ajtón kopogtat. Elmesélhetné neki az élettörténetét, talán az sem változtatna rajta. Az üvöltözésről szóló beszélgetésre csak vállat von. Ez a téma veszett ügy, szóval nem folytatja feleslegesen, hacsak a másiknak még van valami hozzá fűzni valója. Felkapja fejét mikor a muzsikáról beszél. *
- Ajjaj. Félek!
*Nevet is rajta. Azt hiszi viccből mondja. Viszont mikor Nelira tulajdonképpen parancsolja az orknak, hogy tegye le a könyvét, leesik neki, hogy nem viccel. Kezébe is nyomja azt a könyvet amiért „harcoltak” amire szintén csak értetlenkedik. *
- Mi a…
* Nincs ideje egy mondatot végig mondani. Nelira már el is tűnt, az orknak nincs ideje még vitázni sem. Sóhajt egyet majd elkezdi visszapakolni a száz meg száz könyvet a helyükre. Félúton megunja, és inkább elindul kifelé. *
- Persze! Az volt az első fogadó, ahol megszálltam.
* Feleli a kérdésére, viszont a zenét nem érti. Cagon úgy fogja fel, hogy Nelira megunta az olvasást és csak egy kifogást keres, hogy szórakozni tudjon. Amivel nincs semmi problémája. Sajnos a város másik oldalán van a kiszemelt céljuk így hosszú út vár rájuk, de ez nem állítja meg lelkesedésüket. *
- Előre!
* A kívánt célt elérve belépnek a kocsmába. Hölgyek előbb. Meglepi Nelira a három italos kéréssel. Várnak valakire? Ideje megint nincs megkérdezni, mert már el is tűnt. Férfiak előre. Lép is a pultoshoz, viszont pár lépés után realizálja, hogy az anyagi helyzetéről nem hazudott és tényleg csóró. Majd kitalál valamit, abban elég jó. Szerencséjére nem olyan vészesek ezek az árak. Landol is a 39 arany az asztalon, amire érkezik is a három Mézsör.
Sörökkel a kezében megindul az egyik asztalhoz. Míg ide nem érnek, addig Cagon kényelembe helyezi magát. Közben időhúzásképp a fogadóban meghúzódó népet figyeli, teljesen elbambulva. *
// Tanulás helyett //
* Ugyan nem hallja Nelirának a gondolatait, de ha az arcáról kéne leolvasnia, hogy mire gondol, akkor közölhetné vele, hogy rossz ajtón kopogtat. Elmesélhetné neki az élettörténetét, talán az sem változtatna rajta. Az üvöltözésről szóló beszélgetésre csak vállat von. Ez a téma veszett ügy, szóval nem folytatja feleslegesen, hacsak a másiknak még van valami hozzá fűzni valója. Felkapja fejét mikor a muzsikáról beszél. *
- Ajjaj. Félek!
*Nevet is rajta. Azt hiszi viccből mondja. Viszont mikor Nelira tulajdonképpen parancsolja az orknak, hogy tegye le a könyvét, leesik neki, hogy nem viccel. Kezébe is nyomja azt a könyvet amiért „harcoltak” amire szintén csak értetlenkedik. *
- Mi a…
* Nincs ideje egy mondatot végig mondani. Nelira már el is tűnt, az orknak nincs ideje még vitázni sem. Sóhajt egyet majd elkezdi visszapakolni a száz meg száz könyvet a helyükre. Félúton megunja, és inkább elindul kifelé. *
- Persze! Az volt az első fogadó, ahol megszálltam.
* Feleli a kérdésére, viszont a zenét nem érti. Cagon úgy fogja fel, hogy Nelira megunta az olvasást és csak egy kifogást keres, hogy szórakozni tudjon. Amivel nincs semmi problémája. Sajnos a város másik oldalán van a kiszemelt céljuk így hosszú út vár rájuk, de ez nem állítja meg lelkesedésüket. *
- Előre!
* A kívánt célt elérve belépnek a kocsmába. Hölgyek előbb. Meglepi Nelira a három italos kéréssel. Várnak valakire? Ideje megint nincs megkérdezni, mert már el is tűnt. Férfiak előre. Lép is a pultoshoz, viszont pár lépés után realizálja, hogy az anyagi helyzetéről nem hazudott és tényleg csóró. Majd kitalál valamit, abban elég jó. Szerencséjére nem olyan vészesek ezek az árak. Landol is a 39 arany az asztalon, amire érkezik is a három Mézsör.
Sörökkel a kezében megindul az egyik asztalhoz. Míg ide nem érnek, addig Cagon kényelembe helyezi magát. Közben időhúzásképp a fogadóban meghúzódó népet figyeli, teljesen elbambulva. *
4696. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-09 14:02:16
Üzenet elküldve: 2024-04-09 14:02:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulás helyett//
//Második szál//
*Ez az ork vagy teljesen vak, vagy még nem volt szerencséje nőkhöz, ezért hát szégyenlős. A szőkeség erre jut, mert más lehetőség nincs arra, hogy miért kerül minden Neli küllemére vonatkozó kérdéskört. Ezzel meg is nyugtatja magát, de csak egy egészen kicsit. Hogy miért fontos ez neki? Nem fontos. Mindössze, ha nem kap válaszokat, az gyanús és egyszerűen utálja. Őt aztán ne ignorálja senki. Na jó és persze szereti, ha legyezgetik a hiúságát.*
- Nem tudom mit gondolnék, minden nap mindent máshogy gondolok. Vagy tetszene, hogy itt ül egy ork, vagy elhúzódnék a terem másik végébe. De ha itt üvöltöznél, szerintem nagyobb baj lenne, mint a piactéren lehetett volna. *Nevetgél, majd mintha minden következő mondat semmivé foszlana, amit a másik mond neki, mert eszébe jutott valami. Ünnepeljenek, vagy bánja is ő minek nevezik, de ne tanuljanak, mert Neli amúgy sem tud koncentrálni, Cagon pedig nem akar. Tiszta sor. Menni kell valahová, ami nem ez itt, ahol vannak. Kapóra jön a muzsika ötlete, s hogy újdonsült barátnőjéről mesél, mert így tudja hová is menjenek. Fel is pattan, bezárja a könyvet, amit nemrég arrébb tessékelt sértődötten, majd ellentmondást nem tűrően int a colosnak.*
- Gyere csak, szerintem tudok neked muzsikát. Na, tedd le azokat, induljunk. Nem fogadom el a nemet. De ezt tedd oda vissza! *Adja neki a könyvét, hogy legalább az a helyére kerüljön, mert a másik halma biztos nem fog, ő annyi pakolást nem vár meg. Majd visszajön magának és rendet rak, vagy folytatja, amit elkezdett. Parancsolgat, ahogy szokott, de olyan bájosan, hogy nem lehet visszautasítani. Vagy próbálja csak meg.
Azzal ki is indul a templomból, hogy a polgárnegyed felé vegye az irányt. Igazából ez az a hely, ahol a legszívesebben lenne most, de nem zavarja meg kedvesét, mert vele ellentétben neki van dolga, Neli pedig csak úgy tesz, mintha lenne. Nem tudja, hogy mit fog kitalálni, miért nem csinált ma semmi produktívat, de nem is érdekli jelenleg. Csak szeli az utcákat, hogy elkeveredhessen végre a Pegazusig Cagon-nal.*
- Jó lesz ez a nap, biztos, hogy jó. Voltál már a Pegazusban? Majd most leszel. Vagy kitalálunk valami mást, de kapsz zenét, az biztos.
*Túlságosan is pörög, ez is egyfajta epizód nála. Nem lát mást, csak a saját kis célját, ami minden fontos dolgot elodáz, de neki szüksége van elérni. Bele is karol a másikba, hogy fel tudják egymással venni a lépést. Neli nagyon gyors, de a társának hosszabb a lépéstávja, így egészítik ki egymást.
Meglátja végül a főteret, ekkor már szinte ujjong, hogy hamarosan beléphetnek a vágyott helyre, s mindenre gondol, csak arra nem, hogy Merlana esetleg nem lesz ott.
Belép a fogadótérbe és, ha még mindig mellette van Cagon, akkor felé fordul.*
- Kérj nekünk valamit, hármat. Mindjárt jövök. Addig ülj le valahova. Pár perc. *Újra csak megmondja a másiknak, hogy mit tegyen, de ennyi talán belefér. Majd kifizeti neki Mer a tehetségével. Felrohan a lépcsőn majd, ha kell minden szobába bekopog, közben hangosan szólítja barátnőjét, csak a szerencsén múlik, hogy nem bosszant fel senkit és hajítják ki a fogadóból. Nagyon reménykedik, hogy megtalálja a lányt, akit csak karon szeretne ragadni és lerángatni (persze csak finoman, amolyan Neli-módra) az asztalhoz, amit remélhetőleg már elfoglalt az ork. Ha nem, akkor keresniük kell egyet.*
//Második szál//
*Ez az ork vagy teljesen vak, vagy még nem volt szerencséje nőkhöz, ezért hát szégyenlős. A szőkeség erre jut, mert más lehetőség nincs arra, hogy miért kerül minden Neli küllemére vonatkozó kérdéskört. Ezzel meg is nyugtatja magát, de csak egy egészen kicsit. Hogy miért fontos ez neki? Nem fontos. Mindössze, ha nem kap válaszokat, az gyanús és egyszerűen utálja. Őt aztán ne ignorálja senki. Na jó és persze szereti, ha legyezgetik a hiúságát.*
- Nem tudom mit gondolnék, minden nap mindent máshogy gondolok. Vagy tetszene, hogy itt ül egy ork, vagy elhúzódnék a terem másik végébe. De ha itt üvöltöznél, szerintem nagyobb baj lenne, mint a piactéren lehetett volna. *Nevetgél, majd mintha minden következő mondat semmivé foszlana, amit a másik mond neki, mert eszébe jutott valami. Ünnepeljenek, vagy bánja is ő minek nevezik, de ne tanuljanak, mert Neli amúgy sem tud koncentrálni, Cagon pedig nem akar. Tiszta sor. Menni kell valahová, ami nem ez itt, ahol vannak. Kapóra jön a muzsika ötlete, s hogy újdonsült barátnőjéről mesél, mert így tudja hová is menjenek. Fel is pattan, bezárja a könyvet, amit nemrég arrébb tessékelt sértődötten, majd ellentmondást nem tűrően int a colosnak.*
- Gyere csak, szerintem tudok neked muzsikát. Na, tedd le azokat, induljunk. Nem fogadom el a nemet. De ezt tedd oda vissza! *Adja neki a könyvét, hogy legalább az a helyére kerüljön, mert a másik halma biztos nem fog, ő annyi pakolást nem vár meg. Majd visszajön magának és rendet rak, vagy folytatja, amit elkezdett. Parancsolgat, ahogy szokott, de olyan bájosan, hogy nem lehet visszautasítani. Vagy próbálja csak meg.
Azzal ki is indul a templomból, hogy a polgárnegyed felé vegye az irányt. Igazából ez az a hely, ahol a legszívesebben lenne most, de nem zavarja meg kedvesét, mert vele ellentétben neki van dolga, Neli pedig csak úgy tesz, mintha lenne. Nem tudja, hogy mit fog kitalálni, miért nem csinált ma semmi produktívat, de nem is érdekli jelenleg. Csak szeli az utcákat, hogy elkeveredhessen végre a Pegazusig Cagon-nal.*
- Jó lesz ez a nap, biztos, hogy jó. Voltál már a Pegazusban? Majd most leszel. Vagy kitalálunk valami mást, de kapsz zenét, az biztos.
*Túlságosan is pörög, ez is egyfajta epizód nála. Nem lát mást, csak a saját kis célját, ami minden fontos dolgot elodáz, de neki szüksége van elérni. Bele is karol a másikba, hogy fel tudják egymással venni a lépést. Neli nagyon gyors, de a társának hosszabb a lépéstávja, így egészítik ki egymást.
Meglátja végül a főteret, ekkor már szinte ujjong, hogy hamarosan beléphetnek a vágyott helyre, s mindenre gondol, csak arra nem, hogy Merlana esetleg nem lesz ott.
Belép a fogadótérbe és, ha még mindig mellette van Cagon, akkor felé fordul.*
- Kérj nekünk valamit, hármat. Mindjárt jövök. Addig ülj le valahova. Pár perc. *Újra csak megmondja a másiknak, hogy mit tegyen, de ennyi talán belefér. Majd kifizeti neki Mer a tehetségével. Felrohan a lépcsőn majd, ha kell minden szobába bekopog, közben hangosan szólítja barátnőjét, csak a szerencsén múlik, hogy nem bosszant fel senkit és hajítják ki a fogadóból. Nagyon reménykedik, hogy megtalálja a lányt, akit csak karon szeretne ragadni és lerángatni (persze csak finoman, amolyan Neli-módra) az asztalhoz, amit remélhetőleg már elfoglalt az ork. Ha nem, akkor keresniük kell egyet.*
4695. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-08 19:10:18
Üzenet elküldve: 2024-04-08 19:10:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//Fürdőház//
*Milyen jó is, mikor két lány önfeledten tud nevetni, még akkor is, ha a kiváltó ok az, hogy a halálnak képzelik magukat. Azt szokták mondani, hogy a cél szentesíti az eszközt, szóval nincs ezzel baj, ők élvezik, habár a járókelők bizonyára nem örülnek a lármának.
A sebei végül nem is azért kezdik zavarni, mert kiáznának vagy ilyesmi, egyszerűen elkezdi szégyellni őket egy ilyen pompás helyen. A varázsital megivása után legalább a frissek azonnal begyógyulnak, beleértve azt is, amit az üvegszilánkokkal okozott.*
- Még mindig van nálam még egy csomó, és nem csak gyógyításra jók.
*Mielőtt megmártózna a medencében, azért még a kinti, erre alkalmatos mosdótálakban levakarja magáról a sminket és a koszt, így ismét csupasz arccal teszi tiszteletét Mai mellett. Már kezdi megszokni, hogy nincs mindig rajta a fekete máz. Mint egy boldog gyerek, úgy élvezi, mikor elmerülhet végre a medencében. Szinte libabőrös lesz, ahogy átjárja a testét a kellemes, meleg érzés. Most jön csak rá igazán, hogy mennyire át volt már fagyva ő is.*
- Kezdek félni. Mármint a ruháktól. Mármint nem úgy, csak na, érted! Sosem voltam még… kiöltözve, vagy mi.
*A kérdésre elgondolkozik egy kicsit, nem azonnal válaszol.*
- Annyit tudok, hogy észak felé kell mennünk. Ha tartjuk az irányt, akkor jók leszünk. Csak nem lehet eltéveszteni egy marha nagy tavat. *Aztán végül kiderül, hogy Mai nem is ezt akarta kérdezni. Nori kicsit elkomorul, de mivel Lil szerencsére úgy tűnik, egy időre tényleg lecsitult, most már nem akarja mindenáron kivégezni Mai szüleit, így sokkal nyugodtabban tud felelni.*
- Nem rajtam múlik. Ha te azt akarod, hogy veled menjek, akkor veled fogok menni. Utánam jöttél a kikötőbe, egy egész hatig vigyáztál rám a Sellőházban. Tartozom neked ennyivel. Illetve nem csak tartozom, de veled is akarok menni. *Állja azokat a jégkék tekinteteket. Szeretné, ha Mai érezné, hogy nem csak hálából menne vele, hanem azért, mert segíteni akar neki, és ha számára az a segítség, hogy mellette van a Mágustoronyban, akkor mellette lesz. Azonban nem elhanyagolandó az sem, hogy Nori már régóta fel akarta keresni azt a helyet. Abogr vagy kicsoda, akit Mai anyjának levele is említett, nem szívleli az istenhívőket, így a torony nagy része el lesz zárva Nori elől, de attól még belekóstolhat az elemi mágia rejtelmeibe. Egy újabb lehetőség, hogy erősebbé válhasson.*
- Viszont nem tudom, hogy jó ötlet-e, ha édesanyádhoz is bemegyek veled. A kettőtök ügye nem tartozik rám…
//Fürdőház//
*Milyen jó is, mikor két lány önfeledten tud nevetni, még akkor is, ha a kiváltó ok az, hogy a halálnak képzelik magukat. Azt szokták mondani, hogy a cél szentesíti az eszközt, szóval nincs ezzel baj, ők élvezik, habár a járókelők bizonyára nem örülnek a lármának.
A sebei végül nem is azért kezdik zavarni, mert kiáznának vagy ilyesmi, egyszerűen elkezdi szégyellni őket egy ilyen pompás helyen. A varázsital megivása után legalább a frissek azonnal begyógyulnak, beleértve azt is, amit az üvegszilánkokkal okozott.*
- Még mindig van nálam még egy csomó, és nem csak gyógyításra jók.
*Mielőtt megmártózna a medencében, azért még a kinti, erre alkalmatos mosdótálakban levakarja magáról a sminket és a koszt, így ismét csupasz arccal teszi tiszteletét Mai mellett. Már kezdi megszokni, hogy nincs mindig rajta a fekete máz. Mint egy boldog gyerek, úgy élvezi, mikor elmerülhet végre a medencében. Szinte libabőrös lesz, ahogy átjárja a testét a kellemes, meleg érzés. Most jön csak rá igazán, hogy mennyire át volt már fagyva ő is.*
- Kezdek félni. Mármint a ruháktól. Mármint nem úgy, csak na, érted! Sosem voltam még… kiöltözve, vagy mi.
*A kérdésre elgondolkozik egy kicsit, nem azonnal válaszol.*
- Annyit tudok, hogy észak felé kell mennünk. Ha tartjuk az irányt, akkor jók leszünk. Csak nem lehet eltéveszteni egy marha nagy tavat. *Aztán végül kiderül, hogy Mai nem is ezt akarta kérdezni. Nori kicsit elkomorul, de mivel Lil szerencsére úgy tűnik, egy időre tényleg lecsitult, most már nem akarja mindenáron kivégezni Mai szüleit, így sokkal nyugodtabban tud felelni.*
- Nem rajtam múlik. Ha te azt akarod, hogy veled menjek, akkor veled fogok menni. Utánam jöttél a kikötőbe, egy egész hatig vigyáztál rám a Sellőházban. Tartozom neked ennyivel. Illetve nem csak tartozom, de veled is akarok menni. *Állja azokat a jégkék tekinteteket. Szeretné, ha Mai érezné, hogy nem csak hálából menne vele, hanem azért, mert segíteni akar neki, és ha számára az a segítség, hogy mellette van a Mágustoronyban, akkor mellette lesz. Azonban nem elhanyagolandó az sem, hogy Nori már régóta fel akarta keresni azt a helyet. Abogr vagy kicsoda, akit Mai anyjának levele is említett, nem szívleli az istenhívőket, így a torony nagy része el lesz zárva Nori elől, de attól még belekóstolhat az elemi mágia rejtelmeibe. Egy újabb lehetőség, hogy erősebbé válhasson.*
- Viszont nem tudom, hogy jó ötlet-e, ha édesanyádhoz is bemegyek veled. A kettőtök ügye nem tartozik rám…
4694. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-08 17:34:34
Üzenet elküldve: 2024-04-08 17:34:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//Fürdőház//
*Megrázza a fejét. Eszébe nem jutott semmi igazi ostobaságot csinálni, de viccelni még talán lehet. Igazából nem gondolná, hogy két ilyen ázott kis veréb bárki figyelmét is igazán felkeltené, a vizes fehér felső ugyan más ügy, de a tekintete nem túl bizalomgerjesztő a lefolyt fekete mázolmánnyal. Hagyja elúszni a témát és kezd valóban fellélegezni, hogy befejezte a feketeség azt az ijesztő aggodalmaskodást. Nem tudja milyen ez, így hát nem is tud vele mit kezdeni. Sokkal jobban esik úgy a dicséret is, hogy nem kap mellé óvó pillantásokat.*
- Persze, hogy nem tudtad, nem mondtam. De köszönöm szépen. *Vizes haját babrálja, de már nem produkálja magát, még a végén mégis kap valami szent szöveget.
Jót nevet a másik hasonlatán... ők, mint kaszások? Talán Nori az, Mai csak a kísérője lehet, aki jegyzeteli, hogy miként is kell e mesterséget űzni, de az elméjében felvillant kép miatti kacagás eredményeképpen, tőlük visszhangzik az út egészen a fürdőig.
Nagyon előreszaladt, a sebesülésre nem is gondolt épp. Nem hinné, hogy jót tesz neki, ha ázik, viszont erre is van megoldása Nori-nak, s amikor megitta a kis löttyét, ha hagyja végigsimít a heg hűlt helyén.*
- Ezt nehéz megszoknom, de nagyon jó, hogy volt nálad. *Mosolyodik el, így nem tud felébredni igazán a bűntudat sem, hogy bántotta a másikat. Miért is ébredne? Szinte ő kérte.
Bemerészkednek végre a medencébe, ami rá is olyan jótékony hatással van, s éppúgy élvezi, mint a kis barátnője.*
- Az eső sem volt rossz, de ez valami csodálatos.
*Merül el ő is, amennyire csak lehet és élvezi a testét körülvevő víz minden egyes cseppjét. Haja szépen úszkál körülötte, mint valami fátyol, s nem is bánja, hogy az is megtisztul. Holnap még szebben fognak mutatni a vásárolt ruháikban.*
- Alszunk egy jót, aztán végre megvehetjük azokat a ruhákat. De Nori, el kell induljunk utána a Mágustoronyba. Ugye te tudod, hogyan jutunk oda? *Talán nincs itt a helye, hogy újra erről essen szó, de nem tudja nyugton hagyni a gondolat. Szerencsére már nincs rá olyan elemi hatással, mint néhány órája.* - Vagyis... ugye tényleg eljössz velem? Sokat jelentene. *Kékjei a másik szemeibe fúrnak, majd közel is merészkedik a lányhoz. Így, hogy nem olyan idegesítő már, jobban kívánja a közelségét.*
//Fürdőház//
*Megrázza a fejét. Eszébe nem jutott semmi igazi ostobaságot csinálni, de viccelni még talán lehet. Igazából nem gondolná, hogy két ilyen ázott kis veréb bárki figyelmét is igazán felkeltené, a vizes fehér felső ugyan más ügy, de a tekintete nem túl bizalomgerjesztő a lefolyt fekete mázolmánnyal. Hagyja elúszni a témát és kezd valóban fellélegezni, hogy befejezte a feketeség azt az ijesztő aggodalmaskodást. Nem tudja milyen ez, így hát nem is tud vele mit kezdeni. Sokkal jobban esik úgy a dicséret is, hogy nem kap mellé óvó pillantásokat.*
- Persze, hogy nem tudtad, nem mondtam. De köszönöm szépen. *Vizes haját babrálja, de már nem produkálja magát, még a végén mégis kap valami szent szöveget.
Jót nevet a másik hasonlatán... ők, mint kaszások? Talán Nori az, Mai csak a kísérője lehet, aki jegyzeteli, hogy miként is kell e mesterséget űzni, de az elméjében felvillant kép miatti kacagás eredményeképpen, tőlük visszhangzik az út egészen a fürdőig.
Nagyon előreszaladt, a sebesülésre nem is gondolt épp. Nem hinné, hogy jót tesz neki, ha ázik, viszont erre is van megoldása Nori-nak, s amikor megitta a kis löttyét, ha hagyja végigsimít a heg hűlt helyén.*
- Ezt nehéz megszoknom, de nagyon jó, hogy volt nálad. *Mosolyodik el, így nem tud felébredni igazán a bűntudat sem, hogy bántotta a másikat. Miért is ébredne? Szinte ő kérte.
Bemerészkednek végre a medencébe, ami rá is olyan jótékony hatással van, s éppúgy élvezi, mint a kis barátnője.*
- Az eső sem volt rossz, de ez valami csodálatos.
*Merül el ő is, amennyire csak lehet és élvezi a testét körülvevő víz minden egyes cseppjét. Haja szépen úszkál körülötte, mint valami fátyol, s nem is bánja, hogy az is megtisztul. Holnap még szebben fognak mutatni a vásárolt ruháikban.*
- Alszunk egy jót, aztán végre megvehetjük azokat a ruhákat. De Nori, el kell induljunk utána a Mágustoronyba. Ugye te tudod, hogyan jutunk oda? *Talán nincs itt a helye, hogy újra erről essen szó, de nem tudja nyugton hagyni a gondolat. Szerencsére már nincs rá olyan elemi hatással, mint néhány órája.* - Vagyis... ugye tényleg eljössz velem? Sokat jelentene. *Kékjei a másik szemeibe fúrnak, majd közel is merészkedik a lányhoz. Így, hogy nem olyan idegesítő már, jobban kívánja a közelségét.*
4693. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-07 21:01:16
Üzenet elküldve: 2024-04-07 21:01:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//Fürdőház//
*Ő meg igazából Mai értetlenkedését nem érti azok után, ami a Hét Varjúban történt.*
- Mai drága, bármennyit is viccelődtünk az előbb, te nem vagy én. Az egy dolog, hogy én mit akarok, és nekem mik a tűréshatáraim. A tieid egészen máshol vannak. Te voltál az első, aki menekült abból a helyzetből, most miért baj, hogy meg akarlak védeni egy hasonlótól?
*Amiatt különösen nem zavartatja magát, hogy Mai meztelenkedni kezd előtte. Neki nincsenek gátlásai ilyen téren, sőt, csatlakozik is barátnőjéhez, hisz ő sem akar tovább vizes ruhában maradni. Lekerül róla a vértje, majd a fekete nadrág és a felsője is.*
- Nem tudom, hogy meg fognak-e ezek száradni reggelre… *Hümmög párat bizonytalanul.*
- A Fürdőházat, igen. *Válaszol végül megerősítésképp. Igazából fogalma sincs arról, hogy Mai járt már ott, és arról sem, hogy pont Yvon-nal. Ha említette is már neki, ő nem emlékszik rá, így jelen esetben a feketeség teljesen ártatlannak tekinthető a kellemetlen emlékek felhánytorgatásában. Ha tudnia kéne erről, ha nem, hát Mai most újra a tudtára adja mindezt.*
- Ohh, nem tudtam, bocs. Amúgy meg kifejezetten szép vagy így is. Nem kell hozzá hercegnős ruha, hogy tündökölj. *Kezd valamelyest visszatérni a játékos, csintalankodó Nori, így Mai egy kissé fellélegezhet, az a beteges gondoskodási kényszer talán most már alább hagy, bárhonnan is jött ezelőtt.
Hasonló módon ő is sötét köpenyébe burkolózik, mint barátnője. Ahogy a fürdő felé sétálnak még nevetgél is egy sort ezen.*
- Úgy nézhetünk ki, mint két kaszás… Képzeld el, mekkorát néznének a haldoklók, ha megtudnák, mi van a csuha alatt! Hát ez marha jó… eljön érted a halál… meztelenül.
*Jól elszórakoztatja magát a fürdőig vezető úton. Végig is kacagja, ha Mai nem állítja le őt valamiért. Mikor odaérnek, barna szemei kikerekednek, hisz ő most látja először a Fürdőházat. Kellemes helynek tűnik, tökéletesnek arra, hogy ellazulhasson. Mikor Mai kiválasztja maguknak a megfelelő medencét, Nori-nak csak bólintani van ideje.*
- Persze, jó lesz, de… *Nem tud szólni a lánynak, hogy várjon még egy kicsit, így hagyja, hadd menjen, majd követi. Nori-t a sebhelyei kezdik el zavarni, köztük azzal a vágással, amit Mai tőre ejtett rajta. Ugyan a régi hegeket már nem tudja eltüntetni, de a friss sebekre mindig van megoldás. Hozott is magával egy üvegcsét a varázsitalai közül, amit most le is húz, mielőtt követné Mai-t.*
- Így máris jobb… *Mosolyog kicsit, majd immáron friss sérülések nélkül követi a fél-elf lányt a finom, melegvizes medencébe.*
- Ahh… Aaaahhh! Ez csodás érzés! Neked milyen? *Néz csillogó szemekkel Maira, miután nyakig elmerült a vízben.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//Fürdőház//
*Ő meg igazából Mai értetlenkedését nem érti azok után, ami a Hét Varjúban történt.*
- Mai drága, bármennyit is viccelődtünk az előbb, te nem vagy én. Az egy dolog, hogy én mit akarok, és nekem mik a tűréshatáraim. A tieid egészen máshol vannak. Te voltál az első, aki menekült abból a helyzetből, most miért baj, hogy meg akarlak védeni egy hasonlótól?
*Amiatt különösen nem zavartatja magát, hogy Mai meztelenkedni kezd előtte. Neki nincsenek gátlásai ilyen téren, sőt, csatlakozik is barátnőjéhez, hisz ő sem akar tovább vizes ruhában maradni. Lekerül róla a vértje, majd a fekete nadrág és a felsője is.*
- Nem tudom, hogy meg fognak-e ezek száradni reggelre… *Hümmög párat bizonytalanul.*
- A Fürdőházat, igen. *Válaszol végül megerősítésképp. Igazából fogalma sincs arról, hogy Mai járt már ott, és arról sem, hogy pont Yvon-nal. Ha említette is már neki, ő nem emlékszik rá, így jelen esetben a feketeség teljesen ártatlannak tekinthető a kellemetlen emlékek felhánytorgatásában. Ha tudnia kéne erről, ha nem, hát Mai most újra a tudtára adja mindezt.*
- Ohh, nem tudtam, bocs. Amúgy meg kifejezetten szép vagy így is. Nem kell hozzá hercegnős ruha, hogy tündökölj. *Kezd valamelyest visszatérni a játékos, csintalankodó Nori, így Mai egy kissé fellélegezhet, az a beteges gondoskodási kényszer talán most már alább hagy, bárhonnan is jött ezelőtt.
Hasonló módon ő is sötét köpenyébe burkolózik, mint barátnője. Ahogy a fürdő felé sétálnak még nevetgél is egy sort ezen.*
- Úgy nézhetünk ki, mint két kaszás… Képzeld el, mekkorát néznének a haldoklók, ha megtudnák, mi van a csuha alatt! Hát ez marha jó… eljön érted a halál… meztelenül.
*Jól elszórakoztatja magát a fürdőig vezető úton. Végig is kacagja, ha Mai nem állítja le őt valamiért. Mikor odaérnek, barna szemei kikerekednek, hisz ő most látja először a Fürdőházat. Kellemes helynek tűnik, tökéletesnek arra, hogy ellazulhasson. Mikor Mai kiválasztja maguknak a megfelelő medencét, Nori-nak csak bólintani van ideje.*
- Persze, jó lesz, de… *Nem tud szólni a lánynak, hogy várjon még egy kicsit, így hagyja, hadd menjen, majd követi. Nori-t a sebhelyei kezdik el zavarni, köztük azzal a vágással, amit Mai tőre ejtett rajta. Ugyan a régi hegeket már nem tudja eltüntetni, de a friss sebekre mindig van megoldás. Hozott is magával egy üvegcsét a varázsitalai közül, amit most le is húz, mielőtt követné Mai-t.*
- Így máris jobb… *Mosolyog kicsit, majd immáron friss sérülések nélkül követi a fél-elf lányt a finom, melegvizes medencébe.*
- Ahh… Aaaahhh! Ez csodás érzés! Neked milyen? *Néz csillogó szemekkel Maira, miután nyakig elmerült a vízben.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
4692. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-07 18:54:30
Üzenet elküldve: 2024-04-07 18:54:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
*Most először tájékoztatták neve érdekességével egész életében, s eziránt nem tudja hogy érezzen. Régi szomszédjaihoz képest szerinte még ő megúszta, jobban mint "Erilardar", és "Xillaminx". De Adi?*
- Ha jobban üli meg a nyelved, akkor nyugodtan. *Kitalálja, ha már ilyen gyorsan a becézésre tértek, lesöpörheti a magázást az asztalról. De fiatal fajtársának nevét még ha akarja sem tudná rövidíteni, szóval ennek egyoldalúnak kell maradnia.
Érdeklődése az elvártnál jóval melegebb ork felől végül, legnagyobb örömére, nem jár testi fenyegetődzéssel vagy, csak kevésbé fájó ignorálással. Hálásan s halványan mosolyogva örül Ari megértésének, s meg is lepődik amaz bölcselkedő szavainak; ismételten egy dolog, amire nem számított. Csillogó szemekkel hallgatja kicsit zavaróan tömör származását: Törzs! Már ettől a kulcsszótól is ezer kérdése támad Adoavernek: Melyik földrészen éltek? Mi volt a nevük? Miből éltek? Milyen volt a kultúrájuk, a történetük? Voltak e ellenségeik, rivális törzseik? Ki vezette őket, és hogyan voltak ők leváltva? Szinte kidurran az agya a sok kérdéstől, de tudja, hogy még így sem rohamozhatja le a zöldbőrűt, ha nem kívánkozik ezt magától részletezni. Talán még lesz esélye morzsákat kihalászni e ülőkélés során.
De ami szóhullámot ő tartózkodik az asztalra csapni, az minden szégyen nélkül folyik ki Zeekx szájából őfelé. Küzd egy hasonló sebességű válasz összerakásával, de szerencsére Ari ad neki bónusz időt. Egy részleten viszont el kell rágódnia.* ~ Piritanes? ~ *Tanult fiatalemberként nem tartozik a név jelentés nélkül számára, de nem tölti el víg kedvvel az, amit tud róla.* ~ Talán jobb, ha nem firtatom. Valószínűleg nem túrázni jött. ~ *És most ideje kavargó gondolatait érthető hangelemekké felállítani.*
- Nos Zeekx, a mi infrastruktúránk jelentősebben modernebb és kényelmesebb a hozzám hasonlóknak, inkább egy nyaralónak mondanám. Van egy tavunk, istállónk, gyógynövénykertünk és veteményesünk, elég tér ahhoz hogy ne essünk el egymásban és mindenkinek legyen az adott nap munkája. Nem mindig olyan egyszerű mint most, elmenni a piacra, úgyhogy nem ajánlom. És télen a testrészeid egymáshoz fagynak ha nem takarózól be rendesen éjszaka, olyan hideg van. *Ő legalábbis mindig annak érezte.*
- A mennyiségből ítélve sok vadászatban lehetett részed. Ha hosszabb időre be kell térnem az ingoványba, tudom, kit hívjak! *Mosolyog tréfálkozva az ork leányra. Noha tudja, hogy megfelelő környezeti tájékozódottság is létfontosságú egy ilyen zöld pokol hosszasabb túlélésében, azt is mindig segít, ha van valaki aki jól tud célozni.*
- Hanem ifjabb asztaltársam, milyen Arthenior? A néha fojtogató mennyiségű népség között gondolom nehezebb meglenni, mint "kint" az erdő között. Mivel keresed a kenyered? Ugyanez a kérdés feléd is, Ari.
*Most először tájékoztatták neve érdekességével egész életében, s eziránt nem tudja hogy érezzen. Régi szomszédjaihoz képest szerinte még ő megúszta, jobban mint "Erilardar", és "Xillaminx". De Adi?*
- Ha jobban üli meg a nyelved, akkor nyugodtan. *Kitalálja, ha már ilyen gyorsan a becézésre tértek, lesöpörheti a magázást az asztalról. De fiatal fajtársának nevét még ha akarja sem tudná rövidíteni, szóval ennek egyoldalúnak kell maradnia.
Érdeklődése az elvártnál jóval melegebb ork felől végül, legnagyobb örömére, nem jár testi fenyegetődzéssel vagy, csak kevésbé fájó ignorálással. Hálásan s halványan mosolyogva örül Ari megértésének, s meg is lepődik amaz bölcselkedő szavainak; ismételten egy dolog, amire nem számított. Csillogó szemekkel hallgatja kicsit zavaróan tömör származását: Törzs! Már ettől a kulcsszótól is ezer kérdése támad Adoavernek: Melyik földrészen éltek? Mi volt a nevük? Miből éltek? Milyen volt a kultúrájuk, a történetük? Voltak e ellenségeik, rivális törzseik? Ki vezette őket, és hogyan voltak ők leváltva? Szinte kidurran az agya a sok kérdéstől, de tudja, hogy még így sem rohamozhatja le a zöldbőrűt, ha nem kívánkozik ezt magától részletezni. Talán még lesz esélye morzsákat kihalászni e ülőkélés során.
De ami szóhullámot ő tartózkodik az asztalra csapni, az minden szégyen nélkül folyik ki Zeekx szájából őfelé. Küzd egy hasonló sebességű válasz összerakásával, de szerencsére Ari ad neki bónusz időt. Egy részleten viszont el kell rágódnia.* ~ Piritanes? ~ *Tanult fiatalemberként nem tartozik a név jelentés nélkül számára, de nem tölti el víg kedvvel az, amit tud róla.* ~ Talán jobb, ha nem firtatom. Valószínűleg nem túrázni jött. ~ *És most ideje kavargó gondolatait érthető hangelemekké felállítani.*
- Nos Zeekx, a mi infrastruktúránk jelentősebben modernebb és kényelmesebb a hozzám hasonlóknak, inkább egy nyaralónak mondanám. Van egy tavunk, istállónk, gyógynövénykertünk és veteményesünk, elég tér ahhoz hogy ne essünk el egymásban és mindenkinek legyen az adott nap munkája. Nem mindig olyan egyszerű mint most, elmenni a piacra, úgyhogy nem ajánlom. És télen a testrészeid egymáshoz fagynak ha nem takarózól be rendesen éjszaka, olyan hideg van. *Ő legalábbis mindig annak érezte.*
- A mennyiségből ítélve sok vadászatban lehetett részed. Ha hosszabb időre be kell térnem az ingoványba, tudom, kit hívjak! *Mosolyog tréfálkozva az ork leányra. Noha tudja, hogy megfelelő környezeti tájékozódottság is létfontosságú egy ilyen zöld pokol hosszasabb túlélésében, azt is mindig segít, ha van valaki aki jól tud célozni.*
- Hanem ifjabb asztaltársam, milyen Arthenior? A néha fojtogató mennyiségű népség között gondolom nehezebb meglenni, mint "kint" az erdő között. Mivel keresed a kenyered? Ugyanez a kérdés feléd is, Ari.
4691. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-07 17:35:19
Üzenet elküldve: 2024-04-07 17:35:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Egyszerűen nem érti, hogy az, aki nemrég édes-négyesben is eljátszadozott volna, bárki előtt megmutatva bájait, az most miért félti annyira attól, hogy egy kicsit szórakozzon. Nem tervezett egy részeg ölébe sem belevetni magát, főleg így csurom vizesen, csak produkálta magát egy kicsit így, hogy végre kiürült az agya mindenfajta sötét fellegtől. Forgatja a szemeit, de persze eleget tesz a kívánságnak és megpróbál alig észrevehetőnek tűnni, ami elég nehezen megy, de azért csak feljutnak a lépcsőn át a szobába.*
- Nemrég egész közönséged volt, most meg így viselkedsz, tényleg nem értelek. *Sóhaj szakad fel tüdejéből, de elengedi végül a történetet. Ha már itt vannak, akkor egy kis tisztálkodás után végre elmerülne a hőn áhított paplanok és párnék közé, hogy édes álomra leljen. Ehelyett valami új programot talál neki, éppen amikor már a vizes felsőrésze a szék támláján landol, hogy megszáradhasson. Úgy fordul felé fedetlen felsőtesttel, már nem szégyenlősködik, látta eleget. Talán többször is, mint más.*
- A Fürdőházat? *Ugyan szinte itt töltötte a legtöbb napját, de azt a helyet csak Yvon-nal látogatta meg még érkezése másnapján. Emlékei most azt a nagy örömöt leigázzák teljesen, de nem lesz szomorú, csak kissé megint színtelen. Ma egy kicsit talán visszaadott a fiúnak abból a szörnyű érzésből, amit Mai-nak okozott, de azért nem olyan kellemes visszagondolni az eseményekre.* - Jó, végül is... egyszer már jártam ott. Még Yvon vitt be. Akkor láttak először így, most meg már nem is érdekel, ha ruha nélkül vagyok. *Keserédesen nevet fel, még emlékszik, hogyan is takargatta magát és semmisült meg a gondolattól, hogy valaki először látja pőrén. Nem is volt olyan régen. A ruhát már nem veszi újra magára, de a fogason lógó hosszú fekete köpenyét igen, az pont annyira takar, hogy senki ne jöhessen rá, hogy nagyjából nincs is alatta már semmi.*
- Menjünk. Az a meleg víz biztos jól fog esni. *Nem is nagyon várakozik, csak elindul a már egyszer végigjárt útvonalon és várja, hogy most őt kövesse a másik. Közben kezeivel próbálja törölni a sminket ami szétfolyt a szeme alatt, hogy azért nézzen ki úgy, hogy be is engedjék őket.
Nem telik bele sok időbe és már eléjük is tárul a fürdő és ő szíve szerint az elszeparáltabb részhez menne, miután a holmijaikat letették.*
- Az ott jó lesz? *Mutat előre, de még mindig nem nagyon vár választ csak elindul. Fázik végre annyira, hogy el akarjon merülni egy kicsit.*
*Egyszerűen nem érti, hogy az, aki nemrég édes-négyesben is eljátszadozott volna, bárki előtt megmutatva bájait, az most miért félti annyira attól, hogy egy kicsit szórakozzon. Nem tervezett egy részeg ölébe sem belevetni magát, főleg így csurom vizesen, csak produkálta magát egy kicsit így, hogy végre kiürült az agya mindenfajta sötét fellegtől. Forgatja a szemeit, de persze eleget tesz a kívánságnak és megpróbál alig észrevehetőnek tűnni, ami elég nehezen megy, de azért csak feljutnak a lépcsőn át a szobába.*
- Nemrég egész közönséged volt, most meg így viselkedsz, tényleg nem értelek. *Sóhaj szakad fel tüdejéből, de elengedi végül a történetet. Ha már itt vannak, akkor egy kis tisztálkodás után végre elmerülne a hőn áhított paplanok és párnék közé, hogy édes álomra leljen. Ehelyett valami új programot talál neki, éppen amikor már a vizes felsőrésze a szék támláján landol, hogy megszáradhasson. Úgy fordul felé fedetlen felsőtesttel, már nem szégyenlősködik, látta eleget. Talán többször is, mint más.*
- A Fürdőházat? *Ugyan szinte itt töltötte a legtöbb napját, de azt a helyet csak Yvon-nal látogatta meg még érkezése másnapján. Emlékei most azt a nagy örömöt leigázzák teljesen, de nem lesz szomorú, csak kissé megint színtelen. Ma egy kicsit talán visszaadott a fiúnak abból a szörnyű érzésből, amit Mai-nak okozott, de azért nem olyan kellemes visszagondolni az eseményekre.* - Jó, végül is... egyszer már jártam ott. Még Yvon vitt be. Akkor láttak először így, most meg már nem is érdekel, ha ruha nélkül vagyok. *Keserédesen nevet fel, még emlékszik, hogyan is takargatta magát és semmisült meg a gondolattól, hogy valaki először látja pőrén. Nem is volt olyan régen. A ruhát már nem veszi újra magára, de a fogason lógó hosszú fekete köpenyét igen, az pont annyira takar, hogy senki ne jöhessen rá, hogy nagyjából nincs is alatta már semmi.*
- Menjünk. Az a meleg víz biztos jól fog esni. *Nem is nagyon várakozik, csak elindul a már egyszer végigjárt útvonalon és várja, hogy most őt kövesse a másik. Közben kezeivel próbálja törölni a sminket ami szétfolyt a szeme alatt, hogy azért nézzen ki úgy, hogy be is engedjék őket.
Nem telik bele sok időbe és már eléjük is tárul a fürdő és ő szíve szerint az elszeparáltabb részhez menne, miután a holmijaikat letették.*
- Az ott jó lesz? *Mutat előre, de még mindig nem nagyon vár választ csak elindul. Fázik végre annyira, hogy el akarjon merülni egy kicsit.*
4690. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:44:43
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:44:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Azt azért ő maga sem tudná elképzelni, hogy Mai akár csak ideiglenesen is a helyébe tudna lépni. Hiába hasonlítanak kívül annyira, belül teljesen különböznek. Így hát csak mosolyogva csóválja a fejét a feltételezésre. Vicces lenne, az biztos, de hogy hatékony is, azt már erősen kétli.
Aztán, mikor ahelyett, hogy Mai megijedne attól, hogyan is viszonyulhatnak majd hozzá a részeg férfiak a fogadóban a vizes felsője miatt, inkább még provokatív módon jól megmutatja bájait. Szegény Nori képzeletben már a kezeibe temeti az arcát miatta.*
- Így van, kisasszony! Irány befelé! Gyorsan, gyerünk! *Gyengéden terelgeti befelé Mai-t a Pegazus fogadó ajtaján, aztán ott bent is ő áll közelebb a pulthoz, hogy barátnőjének eszébe se jusson elkóborolni, vagy rácuppanni egy pohár borra, netalántán valamelyik jóképű törp férfi ajkaira.*
- A lépcső felé megyünk, csak semmi nézelődés! *Próbálja takarni őt a kíváncsi szemek elől. Bár ő is ugyanolyan csuromvizes, mint a társa, a fekete felsője rajta a bőrvérttel azért még vizesen sem okoz olyan mértékű felhívást keringőre, mint Mai világos öltözéke.
Ha sikerül arra terelgetnie a lányt, amerre akarja, akkor minél sebesebben, minél kevesebb feltűnéssel felslisszolnak a nyikorgó lépcsőkön, majd végig a folyosón, aztán be a szobájukba. Nori akkor könnyebbül meg, mikor az ajtó zárja kattan, ahogy nekidőlve becsukja maga mögött.*
- Nem értem, hogy miért élvezted ezt most ennyire, de vetkőzz le, és takarózz be gyorsan, amíg én elintézem a fürdőt, oké? *Fordul is a mosdótál felé, hogy nekilásson a teendőknek, mikor eszébe jut valami sokkal jobb ötlet.*
- Várj, nem is! Mit szólnál, ha meglátogatnánk a Fürdőházat? Végül is kisasszonyok vagyunk, holnap pedig már annak is fogunk kinézni, ha vásároltunk, akkor meg jár nekünk a kényelem. Ott találunk finom, meleg vizet, és szerintem neked is tetszene, ha ott pihenhetnéd ki ezt a napot. Naaa! Mondj igent! Ingyen van. *Nagyon tetszik neki ez a hirtelen jött ötlet. Sokat hallott már a Fürdőházról, de soha nem járt még ott, mivel meg sem próbált bejutni. Mindig is úgy gondolta, hogy őt nem fogják beengedni oda, most viszont Mai oldalán egész jók az esélyei.*
*Azt azért ő maga sem tudná elképzelni, hogy Mai akár csak ideiglenesen is a helyébe tudna lépni. Hiába hasonlítanak kívül annyira, belül teljesen különböznek. Így hát csak mosolyogva csóválja a fejét a feltételezésre. Vicces lenne, az biztos, de hogy hatékony is, azt már erősen kétli.
Aztán, mikor ahelyett, hogy Mai megijedne attól, hogyan is viszonyulhatnak majd hozzá a részeg férfiak a fogadóban a vizes felsője miatt, inkább még provokatív módon jól megmutatja bájait. Szegény Nori képzeletben már a kezeibe temeti az arcát miatta.*
- Így van, kisasszony! Irány befelé! Gyorsan, gyerünk! *Gyengéden terelgeti befelé Mai-t a Pegazus fogadó ajtaján, aztán ott bent is ő áll közelebb a pulthoz, hogy barátnőjének eszébe se jusson elkóborolni, vagy rácuppanni egy pohár borra, netalántán valamelyik jóképű törp férfi ajkaira.*
- A lépcső felé megyünk, csak semmi nézelődés! *Próbálja takarni őt a kíváncsi szemek elől. Bár ő is ugyanolyan csuromvizes, mint a társa, a fekete felsője rajta a bőrvérttel azért még vizesen sem okoz olyan mértékű felhívást keringőre, mint Mai világos öltözéke.
Ha sikerül arra terelgetnie a lányt, amerre akarja, akkor minél sebesebben, minél kevesebb feltűnéssel felslisszolnak a nyikorgó lépcsőkön, majd végig a folyosón, aztán be a szobájukba. Nori akkor könnyebbül meg, mikor az ajtó zárja kattan, ahogy nekidőlve becsukja maga mögött.*
- Nem értem, hogy miért élvezted ezt most ennyire, de vetkőzz le, és takarózz be gyorsan, amíg én elintézem a fürdőt, oké? *Fordul is a mosdótál felé, hogy nekilásson a teendőknek, mikor eszébe jut valami sokkal jobb ötlet.*
- Várj, nem is! Mit szólnál, ha meglátogatnánk a Fürdőházat? Végül is kisasszonyok vagyunk, holnap pedig már annak is fogunk kinézni, ha vásároltunk, akkor meg jár nekünk a kényelem. Ott találunk finom, meleg vizet, és szerintem neked is tetszene, ha ott pihenhetnéd ki ezt a napot. Naaa! Mondj igent! Ingyen van. *Nagyon tetszik neki ez a hirtelen jött ötlet. Sokat hallott már a Fürdőházról, de soha nem járt még ott, mivel meg sem próbált bejutni. Mindig is úgy gondolta, hogy őt nem fogják beengedni oda, most viszont Mai oldalán egész jók az esélyei.*
4689. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-05 22:22:04
Üzenet elküldve: 2024-04-05 22:22:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Az Adoaverként bemutatkozó fiú az általa kezdeményezett szemkontaktus alapján sem tűnik úgy, hogy kifejezetten barátságtalan, bizalmatlan vagy ellenséges lenne vele, bár tulajdonképpen azt, hogy valaki ennyire nyíltan a szemébe néz, akár kötekedésnek is vehetné.
Csak hát, annyira azért már él régen a városban, hogy tudja, errefelé ez nem feltétlenül számít ellenséges gesztusnak, főleg, hogy mondjuk nem is vicsorít, vagy morog rá mindehhez. Amúgy pedig szeret szemeket nézni. A többségük szép, meg hát tulajdonosáról valóban sok mindent elárul.
Zeekxet már jól és közelről ismeri, ezért talán természetes és vele született kíváncsiságának köszönhető, hogy az idegen most sokkal inkább magára vonja a figyelmét.
Első benyomási alapján, és ezeket az első benyomásokat mindig is nagyon fontosnak tartotta és tartja még most is, egyszerűnek tűnik neki. Mármint olyan értelemben véve, hogy viselkedése kissé zavartnak tűnik, és a szavai is, ezzel pedig tulajdonképpen elsőre is el nyeri a bizalmát, mert úgy tűnik, hogy legalább nem akarja másnak mutatni magát, mint ami.*
- Nem gond. *biztosítja Adoavert, amikor azt mondja neki, hogy elszokott a társaságtól, orkokkal pedig még soha életében nem beszélt.* Sok ember van ezzel így. Meg sokan közülünk sem haverkodnak idegenekkel szívesen. És mindenki idegen, aki nem mi vagyunk.
*Abba bele sem megy, hogy sokszor egy-egy kisebb törzs, vagy család sincs feltétlenül jóban egymással, de hát ez minden minden bizonnyal minden népnél így van ez. Talán látszik rajta viszont, hogy ennek az egésznek nincs semmi jelentősége nincsen a számára.*
- De én a saját utamat járom. *teszi hozzá büszkén, bár tudja, hogy pusztán emiatt túl sok büszkeségre nincs oka. Azt, hogy a saját útját járja, pontosabban megy a saját feje után, rengeteg ork elmondhatja rajta kívül magáról, meg sok egyéb mindenféle szerzet szintén. Ettől viszont még életének nagy és meghatározó lépése volt a törzse elhagyása, szóval valamennyire mégiscsak büszke rá.*
- Egy darabig együtt éltünk. *biccent aztán mosolyogva Zeekxre, hogy aztán végre egy kérdésre is feleljen, igaz ez még csak a rövid válasz volt.*
- Egy törzzsel vándoroltam, aztán, amikor elhagytam, hogy a városba jöjjek lakni, vele találkoztam itt először. Megmutatta a várost, segített tyúkokat venni, meg házat, és érteni az itteni jeleket. *adja meg közös történetük kissé hosszabb, de erősen lecsupaszított verzióját.
Sok lehetősége amúgy akkor sem lenne beszélni, ha ennél egyelőre többet szeretne mondani.
Az idő tényleg emlékeket szépít. Furcsának tartja, hogy éppen azt felejtette el, pontosabban nem tartotta teljesen észben, hogy Zeekx néha milyen kis izgága tud lenni, szó szerint. Egészen hihetetlen, hogy saját magát hozzá képest most hirtelen a nyugalom megtestesült szobrának érzi, főleg most, hogy a pálinkára nagyon jól csúszik a sör.*
- Kicsit lassabban, hé! *fogja meg ezúttal tényleg gyengéden Zeekx vállát, bár hangsúlya kissé azért dorgáló. Még a végén elijeszti itt neki a másik fiút, pedig éppen még csak a nevét tudja róla, meg, hogy nem itt él.*
- Annyit beszélsz és kérdezel, mintha egyszerre két lélek lakna abban a pici testedben. Ennyi kérdést egyszerre megjegyezni sem lehet!
*Jó, ez így persze túlzás, de az tény, hogyha szegény Adoaver, vagy inkább Adi mindenre válaszolni akarna egyszerre, még a végén nem maradna idejük enni és inni.*
- Különben pedig, tudod, hogy csak addig nem kell tőlem félni, ameddig nem bosszantanak fel. Viszont az Adi jó név, nekem tetszik. *teszi azért hozzá, mert egyrészt tényleg tetszik neki, másrészt, hogy azért éreztesse Zeekxel, hogy persze nem haragszik rá. Csak úgy látszik kicsit elszokott tőle.
Szerencsére kérdései nagy részét a pap nem hozzá intézte, így neki inni is van ideje, nem csak válaszolni.*
- Amúgy igen, hiányzik a vadászat is, meg néha unatkozom is. *ismeri el viszont egyszerűen a neki szóló kérdésre.* A jóscsontokat pedig már mondtam. Az olvasásuknál fontos az első benyomás. És attól, hogy az egér szapora csak még nagyobb túlélő. És a betegségeket sem magának terjeszti. Ezektől még nem lesz rossz jel.
*Igazából nem érti, hogy Zeekx most konkrétan mit akart mondani azzal, hogy az egér szapora, meg betegségeket terjeszt, de hát megszokta már, hogy sokszor el tudnak beszélni egymás mellett, mert valamilyen teljesen egyszerű valamiről teljesen más jut az eszükbe, meg mert közös nyelvük ellenére sem beszélnek mindig közös nyelvet.
A csontokat mindenesetre már elpakolta, és pillanatnyilag nem látja értelmét, hogy újra használja őket, mert neki egy egér éppen elég volt.
Innentől kezdve biztos benne, hogy a továbbiakban a szellemek útmutatása nélkül is csak el lesznek majd valahogy.*
*Az Adoaverként bemutatkozó fiú az általa kezdeményezett szemkontaktus alapján sem tűnik úgy, hogy kifejezetten barátságtalan, bizalmatlan vagy ellenséges lenne vele, bár tulajdonképpen azt, hogy valaki ennyire nyíltan a szemébe néz, akár kötekedésnek is vehetné.
Csak hát, annyira azért már él régen a városban, hogy tudja, errefelé ez nem feltétlenül számít ellenséges gesztusnak, főleg, hogy mondjuk nem is vicsorít, vagy morog rá mindehhez. Amúgy pedig szeret szemeket nézni. A többségük szép, meg hát tulajdonosáról valóban sok mindent elárul.
Zeekxet már jól és közelről ismeri, ezért talán természetes és vele született kíváncsiságának köszönhető, hogy az idegen most sokkal inkább magára vonja a figyelmét.
Első benyomási alapján, és ezeket az első benyomásokat mindig is nagyon fontosnak tartotta és tartja még most is, egyszerűnek tűnik neki. Mármint olyan értelemben véve, hogy viselkedése kissé zavartnak tűnik, és a szavai is, ezzel pedig tulajdonképpen elsőre is el nyeri a bizalmát, mert úgy tűnik, hogy legalább nem akarja másnak mutatni magát, mint ami.*
- Nem gond. *biztosítja Adoavert, amikor azt mondja neki, hogy elszokott a társaságtól, orkokkal pedig még soha életében nem beszélt.* Sok ember van ezzel így. Meg sokan közülünk sem haverkodnak idegenekkel szívesen. És mindenki idegen, aki nem mi vagyunk.
*Abba bele sem megy, hogy sokszor egy-egy kisebb törzs, vagy család sincs feltétlenül jóban egymással, de hát ez minden minden bizonnyal minden népnél így van ez. Talán látszik rajta viszont, hogy ennek az egésznek nincs semmi jelentősége nincsen a számára.*
- De én a saját utamat járom. *teszi hozzá büszkén, bár tudja, hogy pusztán emiatt túl sok büszkeségre nincs oka. Azt, hogy a saját útját járja, pontosabban megy a saját feje után, rengeteg ork elmondhatja rajta kívül magáról, meg sok egyéb mindenféle szerzet szintén. Ettől viszont még életének nagy és meghatározó lépése volt a törzse elhagyása, szóval valamennyire mégiscsak büszke rá.*
- Egy darabig együtt éltünk. *biccent aztán mosolyogva Zeekxre, hogy aztán végre egy kérdésre is feleljen, igaz ez még csak a rövid válasz volt.*
- Egy törzzsel vándoroltam, aztán, amikor elhagytam, hogy a városba jöjjek lakni, vele találkoztam itt először. Megmutatta a várost, segített tyúkokat venni, meg házat, és érteni az itteni jeleket. *adja meg közös történetük kissé hosszabb, de erősen lecsupaszított verzióját.
Sok lehetősége amúgy akkor sem lenne beszélni, ha ennél egyelőre többet szeretne mondani.
Az idő tényleg emlékeket szépít. Furcsának tartja, hogy éppen azt felejtette el, pontosabban nem tartotta teljesen észben, hogy Zeekx néha milyen kis izgága tud lenni, szó szerint. Egészen hihetetlen, hogy saját magát hozzá képest most hirtelen a nyugalom megtestesült szobrának érzi, főleg most, hogy a pálinkára nagyon jól csúszik a sör.*
- Kicsit lassabban, hé! *fogja meg ezúttal tényleg gyengéden Zeekx vállát, bár hangsúlya kissé azért dorgáló. Még a végén elijeszti itt neki a másik fiút, pedig éppen még csak a nevét tudja róla, meg, hogy nem itt él.*
- Annyit beszélsz és kérdezel, mintha egyszerre két lélek lakna abban a pici testedben. Ennyi kérdést egyszerre megjegyezni sem lehet!
*Jó, ez így persze túlzás, de az tény, hogyha szegény Adoaver, vagy inkább Adi mindenre válaszolni akarna egyszerre, még a végén nem maradna idejük enni és inni.*
- Különben pedig, tudod, hogy csak addig nem kell tőlem félni, ameddig nem bosszantanak fel. Viszont az Adi jó név, nekem tetszik. *teszi azért hozzá, mert egyrészt tényleg tetszik neki, másrészt, hogy azért éreztesse Zeekxel, hogy persze nem haragszik rá. Csak úgy látszik kicsit elszokott tőle.
Szerencsére kérdései nagy részét a pap nem hozzá intézte, így neki inni is van ideje, nem csak válaszolni.*
- Amúgy igen, hiányzik a vadászat is, meg néha unatkozom is. *ismeri el viszont egyszerűen a neki szóló kérdésre.* A jóscsontokat pedig már mondtam. Az olvasásuknál fontos az első benyomás. És attól, hogy az egér szapora csak még nagyobb túlélő. És a betegségeket sem magának terjeszti. Ezektől még nem lesz rossz jel.
*Igazából nem érti, hogy Zeekx most konkrétan mit akart mondani azzal, hogy az egér szapora, meg betegségeket terjeszt, de hát megszokta már, hogy sokszor el tudnak beszélni egymás mellett, mert valamilyen teljesen egyszerű valamiről teljesen más jut az eszükbe, meg mert közös nyelvük ellenére sem beszélnek mindig közös nyelvet.
A csontokat mindenesetre már elpakolta, és pillanatnyilag nem látja értelmét, hogy újra használja őket, mert neki egy egér éppen elég volt.
Innentől kezdve biztos benne, hogy a továbbiakban a szellemek útmutatása nélkül is csak el lesznek majd valahogy.*
4688. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-03 17:33:42
Üzenet elküldve: 2024-04-03 17:33:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Van aki erővel tud hatni másokra és félelemkeltéssel, van aki megtanulta felmérni annyira a lehetőségeit, hogy szimplán csak jó szavakkal és ahhoz párosuló magabiztossággal tarol. Persze ez így nem teljesen fekete vagy fehér. Rengeteg elszenvedett sérelem és még több figyelem és tanulás, na meg a túlélési ösztön is kell ehhez. Mai akkor a leghűvösebb és hidegebb fejű, amikor fél, még ha azt hiszi is, hogy nem érez épp semmit. Nem akkor, amikor félni fog egy képzelt helyzettől, mint amikor kinyitotta a borítékot és megszállta valami, hanem amikor benne van a helyzetben és tudja jól, hogy itt lehet a vége. Legutóbb is akkor üresedett ennyire ki, amikor Nori a nyakához fogta a pengét. Hogy előtte, és utána mi történt, az más kérdés. Az adott pillanatban kell jól dönteni és azt végigvinni. Hallgatni az ösztönökre és nem túlgondolni is egy döntés. Csak azért nem mosolyodik el büszkén, mert tudja, hogy egy kicsit még fenn kell tartani ezt a látszatot. Ha látszat egyáltalán. Néha nem tudja összerakni, hogy mi ő és zsigeri, mit tanult, mi pedig színjáték. *
- Ennyi. Szeretnél még valamit hallani? ~Na ugye.~
*Ez most nem az az ölelés volt, amibe úgy szeret belefeledkezni. Szükséges volt. Még neki is meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy szövetséget kötött a legördögibb kis teremtménnyel, amit valaha ismert. Na de kinek kéne ettől jobb társ? Mai nem fogja őket a két kezével megvédeni soha, de talán afelé tudja majd terelni az eseményeket, amerre a legkevesebb ártalom van.
Már nagyon szeretne lefeküdni, de még dolgozik benne valami erő, mintha felpörgött volna, pedig testének minden porcikája tiltakozik. Nori mégis gondol egyet és elindul az ajtó felé.*
- Ó, ne már!
*Forgatja szemeit, majd lemondóan elindul utána. Feszültséget levezetni már nem biztos, hogy szükséges, ennyi káromkodás, törött pohár és hatásvadászat után. De legyen. Elindul utána, csak a jó ég tudja, hogy hova.*
- Én jobban örülnék, ha visszaülnénk a fogadó térbe. Vagy mi a terved? *Egy kicsit újra kezd az lenni, aki szokott. Ennyi idő remélhetőleg bőven elég volt arra, hogy ma már ne kelljen több szélsőséges érzelmet megélnie.*
*Van aki erővel tud hatni másokra és félelemkeltéssel, van aki megtanulta felmérni annyira a lehetőségeit, hogy szimplán csak jó szavakkal és ahhoz párosuló magabiztossággal tarol. Persze ez így nem teljesen fekete vagy fehér. Rengeteg elszenvedett sérelem és még több figyelem és tanulás, na meg a túlélési ösztön is kell ehhez. Mai akkor a leghűvösebb és hidegebb fejű, amikor fél, még ha azt hiszi is, hogy nem érez épp semmit. Nem akkor, amikor félni fog egy képzelt helyzettől, mint amikor kinyitotta a borítékot és megszállta valami, hanem amikor benne van a helyzetben és tudja jól, hogy itt lehet a vége. Legutóbb is akkor üresedett ennyire ki, amikor Nori a nyakához fogta a pengét. Hogy előtte, és utána mi történt, az más kérdés. Az adott pillanatban kell jól dönteni és azt végigvinni. Hallgatni az ösztönökre és nem túlgondolni is egy döntés. Csak azért nem mosolyodik el büszkén, mert tudja, hogy egy kicsit még fenn kell tartani ezt a látszatot. Ha látszat egyáltalán. Néha nem tudja összerakni, hogy mi ő és zsigeri, mit tanult, mi pedig színjáték. *
- Ennyi. Szeretnél még valamit hallani? ~Na ugye.~
*Ez most nem az az ölelés volt, amibe úgy szeret belefeledkezni. Szükséges volt. Még neki is meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy szövetséget kötött a legördögibb kis teremtménnyel, amit valaha ismert. Na de kinek kéne ettől jobb társ? Mai nem fogja őket a két kezével megvédeni soha, de talán afelé tudja majd terelni az eseményeket, amerre a legkevesebb ártalom van.
Már nagyon szeretne lefeküdni, de még dolgozik benne valami erő, mintha felpörgött volna, pedig testének minden porcikája tiltakozik. Nori mégis gondol egyet és elindul az ajtó felé.*
- Ó, ne már!
*Forgatja szemeit, majd lemondóan elindul utána. Feszültséget levezetni már nem biztos, hogy szükséges, ennyi káromkodás, törött pohár és hatásvadászat után. De legyen. Elindul utána, csak a jó ég tudja, hogy hova.*
- Én jobban örülnék, ha visszaülnénk a fogadó térbe. Vagy mi a terved? *Egy kicsit újra kezd az lenni, aki szokott. Ennyi idő remélhetőleg bőven elég volt arra, hogy ma már ne kelljen több szélsőséges érzelmet megélnie.*
4687. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:22
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Igazi varázslat, amit Mai művel. Az utolsó, akinek sikerült betörnie Nori démonját, az Idya volt, de a fekete tündér is inkább a totális dominanciát, az elnyomást és a félelemkeltést használta arra, hogy irányítani tudja a feketeség legmakacsabb és legveszélyesebb énjét. Egyszer még meg is próbálta lelökni a kedvenc világítótornya melletti szirtről, hogy tesztelje Nori hűségét, máskor pedig fogolyként tartotta, ha szerinte épp neki nem tetszően viselkedett.
Mai viszont most valami egészen mást csinál. Nincs szó kényszerítésről, sem hatalmi harcról, pusztán csak valami erőteljes szeretetszerű valamiről. Úgy kényszeríti mégis rá ez a kis fattyú lány a szeretetét, hogy semmi erre utaló jelet nem mutat, egyszerűen csak nem tűr ellentmondást. Ez a viselkedés olyannyira összezavarja Lil-t is, hogy még a végén tényleg elhiszi, hogy Mai meg tudja védeni őket is, mindhármukat.*
- Rendben? Ennyi? *A rövid, beleegyező válasz igazából csak még jobban kihúzza a szőnyeget Lil alól. Arra várt, hogy Mai majd ellenkezik vagy feltételeket szab, amivel tovább zsarolhatja, hogy számára kedvezőbb felállást alakítson ki, de a drágalátos úrnőcske keresztülhúzza minden számítását. Csak egy egyszerű „rendben”, és vége, nincs tovább. Ebben a helyzetben már nincs lehetősége Lil-nek sem kapálózni, hisz egy megköttetett üzlet számára ugyanolyan fontos, mintha egy igazi vérkötelékről volna szó. Tartani fogja magát az elhangzottakhoz.
Mikor végre kiszabadul abból az ölelésből, úgy pattan fel a földről, mintha csak a börtönből engedték volna ki hosszú évek után. Az ajtóhoz siet, hogy felvegye a bakancsait, majd a fegyvereit is elkezdi magára aggatni.*
- Öltözz fel! Kimegyünk levezetni a feszültséget. Ne aggódj, nem próbállak meg megölni, csak azt akarom, hogy ne robbanj fel itt nekem egy óvatlan pillanatban. *Ez nem kérés, hanem parancs, ráadásul most azonnalra szól. Nem sokkal később már az ajtó kilincsét fogja türelmetlenül, és várja, hogy elkészüljön a másik.*
*Igazi varázslat, amit Mai művel. Az utolsó, akinek sikerült betörnie Nori démonját, az Idya volt, de a fekete tündér is inkább a totális dominanciát, az elnyomást és a félelemkeltést használta arra, hogy irányítani tudja a feketeség legmakacsabb és legveszélyesebb énjét. Egyszer még meg is próbálta lelökni a kedvenc világítótornya melletti szirtről, hogy tesztelje Nori hűségét, máskor pedig fogolyként tartotta, ha szerinte épp neki nem tetszően viselkedett.
Mai viszont most valami egészen mást csinál. Nincs szó kényszerítésről, sem hatalmi harcról, pusztán csak valami erőteljes szeretetszerű valamiről. Úgy kényszeríti mégis rá ez a kis fattyú lány a szeretetét, hogy semmi erre utaló jelet nem mutat, egyszerűen csak nem tűr ellentmondást. Ez a viselkedés olyannyira összezavarja Lil-t is, hogy még a végén tényleg elhiszi, hogy Mai meg tudja védeni őket is, mindhármukat.*
- Rendben? Ennyi? *A rövid, beleegyező válasz igazából csak még jobban kihúzza a szőnyeget Lil alól. Arra várt, hogy Mai majd ellenkezik vagy feltételeket szab, amivel tovább zsarolhatja, hogy számára kedvezőbb felállást alakítson ki, de a drágalátos úrnőcske keresztülhúzza minden számítását. Csak egy egyszerű „rendben”, és vége, nincs tovább. Ebben a helyzetben már nincs lehetősége Lil-nek sem kapálózni, hisz egy megköttetett üzlet számára ugyanolyan fontos, mintha egy igazi vérkötelékről volna szó. Tartani fogja magát az elhangzottakhoz.
Mikor végre kiszabadul abból az ölelésből, úgy pattan fel a földről, mintha csak a börtönből engedték volna ki hosszú évek után. Az ajtóhoz siet, hogy felvegye a bakancsait, majd a fegyvereit is elkezdi magára aggatni.*
- Öltözz fel! Kimegyünk levezetni a feszültséget. Ne aggódj, nem próbállak meg megölni, csak azt akarom, hogy ne robbanj fel itt nekem egy óvatlan pillanatban. *Ez nem kérés, hanem parancs, ráadásul most azonnalra szól. Nem sokkal később már az ajtó kilincsét fogja türelmetlenül, és várja, hogy elkészüljön a másik.*
4686. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:02:37
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:02:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*A legjobbkor történt a legjobb helyen ez az egész változás. Ha nem jut a kezébe a levél, ha nem borul ki és tapasztalja meg milyen az, amikor igazán fél valamitől, akkor Lil ijesztette volna meg, és nem pont így fordult volna a kocka. Szerencsésen állnak együtt az égitestek, vagy Mai túl szerencsés, de minden játszma fölött átveszi az uralmat. Végül is egész életében a legjobbtól tanult, bármennyire is ellenállt neki, és az pedig az anyja. Ugyan sosem fog a nyomdokaiba lépni, de sorra derül ki, hogy mi is az, ami hasznos a neveltetéséből, vagy abból, ahogy vele bántak. A rosszból is elég sokat lehet tanulni, ha van aki olyan leleményes, hogy a javára fordítsa azt.
Mint azt gondolta, mindenhez lesz hozzáfűznivalója a feketeségnek, de őt ez nem zökkenti ki. Túlságosan is nyeregben érzi magát, pontosan tudja, hogy a szavak hogyan fonódnak a lány köré láthatatlan pókhálóként, majd végül az ölelés közbeni megadás pillanatában ragad csak bele igazán Lil, mit sem sejtve róla, hogy csak ügyes szavakkal vadászták le.
Nem, nem hazudott Mai, tényleg szereti ezt az egész romlott csomagot, amit kapott úgy ahogy van. Megváltoztatta, felébresztette és megtanította élni. Nem lehet elég hálás. Viszont kutatásaihoz is olyan alapkövet ad, amit nem tudna egyszerűen csak elhagyni. Ezt az önzőséget még magának sem vallja be. Viszont most nem a szeretet erejével győz, azok csak szavak, az másodlagos jelenleg.*
- Rendben.
*Mond csak ennyit. Egyszerűen nem akarja az igazi gondolatait kiadni. Mert vannak. A szavak nyomán felébred benne. Örül, hogy erősnek látja a másik, de ez többnyire csak máz. Abban viszont igaza van, hogy ezt az erőt fel kéne tudni használnia többször is. Csakhogy nem akarja. Rendkívül fárasztó fenntartani. Alkalmas helyzetekben viszont úgy tűnik kötelessége. Magáért és Nori-ért is.
Elengedi az ölelésből és csak nézi, hogy akar-e még valamit mondani. Ritka pillanat, amikor nem érzi, hogy több szóra itt szükség van.*
*A legjobbkor történt a legjobb helyen ez az egész változás. Ha nem jut a kezébe a levél, ha nem borul ki és tapasztalja meg milyen az, amikor igazán fél valamitől, akkor Lil ijesztette volna meg, és nem pont így fordult volna a kocka. Szerencsésen állnak együtt az égitestek, vagy Mai túl szerencsés, de minden játszma fölött átveszi az uralmat. Végül is egész életében a legjobbtól tanult, bármennyire is ellenállt neki, és az pedig az anyja. Ugyan sosem fog a nyomdokaiba lépni, de sorra derül ki, hogy mi is az, ami hasznos a neveltetéséből, vagy abból, ahogy vele bántak. A rosszból is elég sokat lehet tanulni, ha van aki olyan leleményes, hogy a javára fordítsa azt.
Mint azt gondolta, mindenhez lesz hozzáfűznivalója a feketeségnek, de őt ez nem zökkenti ki. Túlságosan is nyeregben érzi magát, pontosan tudja, hogy a szavak hogyan fonódnak a lány köré láthatatlan pókhálóként, majd végül az ölelés közbeni megadás pillanatában ragad csak bele igazán Lil, mit sem sejtve róla, hogy csak ügyes szavakkal vadászták le.
Nem, nem hazudott Mai, tényleg szereti ezt az egész romlott csomagot, amit kapott úgy ahogy van. Megváltoztatta, felébresztette és megtanította élni. Nem lehet elég hálás. Viszont kutatásaihoz is olyan alapkövet ad, amit nem tudna egyszerűen csak elhagyni. Ezt az önzőséget még magának sem vallja be. Viszont most nem a szeretet erejével győz, azok csak szavak, az másodlagos jelenleg.*
- Rendben.
*Mond csak ennyit. Egyszerűen nem akarja az igazi gondolatait kiadni. Mert vannak. A szavak nyomán felébred benne. Örül, hogy erősnek látja a másik, de ez többnyire csak máz. Abban viszont igaza van, hogy ezt az erőt fel kéne tudni használnia többször is. Csakhogy nem akarja. Rendkívül fárasztó fenntartani. Alkalmas helyzetekben viszont úgy tűnik kötelessége. Magáért és Nori-ért is.
Elengedi az ölelésből és csak nézi, hogy akar-e még valamit mondani. Ritka pillanat, amikor nem érzi, hogy több szóra itt szükség van.*
4685. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 22:42:48
Üzenet elküldve: 2024-04-01 22:42:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ennek a groteszk valaminek egyetlen dolga van csupán. Megvédeni a testet és a lelket bármi áron. Nem véletlen, hogy most is akkor bukkant elő, mikor Nori az érzései miatt annyira meggyengült, hogy a testi fájdalommal akarta elnyomni a szívét mardosó kínt. Lil-nek egyik sem tetszik. A lélek egészségtelen egészsége legalább annyira fontos, mint a test sértetlensége. Csak így tudnak ők túlélni ebben a világban. Test és lélek. Ha az egyik sérül, akkor Nori védtelenné válik, ilyenkor lép a helyükbe Lil, aki képes kezelni és elviselni egy ilyen defektes állapotot is, megvédve ezzel a kevésbé toleráns darabkákat. Miközben beszél, elkezdi nyalogatni a tenyeréről az alvadni kezdett vért.*
- Most nézd meg mit csináltál… *Teszi még hozzá nevetve. Talán furcsán hangzik, de ő utálja a legjobban, ha sérülésekkel tarkított a teste. Ő azt szereti, ha tökéletes és makulátlan. Mint egy érintetlen, burokban tartott, fekete hercegnő.
MIkor Mai közel hajol hozzá, a lány szélesen vigyorogva állja a jeges tekintetet, ami most nem csak attól a gyönyörű kék színtől olyan hideg.*
- Csókolsz vagy harapsz? *Kuncog továbbra is sértően magas hangszínnel.* Na látod, tudod te magadról, hogy szánalmas vagy… *Eljut az agyáig, amit a másik mond neki, és roppant mód idegesíti is, hogy nem tudja pontosan, mi gátolja abban, hogy eltegye őt láb alól. Valamiért nem tudja csupán egy veszélyforrásnak tekinteni Mai-t, pedig annak kéne.
Ettől függetlenül magas lovon ülve érzi magát egészen addig, míg nem érkezik a csók a homlokára, aztán a lassan kiteljesedő, fojtogató ölelés. Kezeit felemeli maga mellett, mintha még véletlenül sem akarna hozzáérni a másik testéhez, így dermed megfeszülve szoborrá egy pár pillanatra.*
- Én, én nem… mi a francról beszélsz? Nekem aztán nem kell a szereteted! *Az a finom ölelés neki most olyan érzés, mintha egy óriáskígyó csapdájába került volna. Valami valóban változott. Mai a lényegre tapintott. Lil nagyon fél attól is, hogy szeressék, mert a szeretet is csak egy potenciális rés a pajzson. Éppen ezért dolgozott minden erejével azon, hogy eltaszítsa maguktól Mai-t akár a többieken keresztül, de valamiért nem megy. Egyszerűen képtelen rá. Mikor Mai kijelenti, hogy ő már bizonyított, legyőzötten engedi le a karjait maga mellé, és ott marad az ölelésben.*
- Rendben, győztél! Megadom magam. Csak tudod, egyet nem értek. Olyan erős tudsz lenni. Most már én is látom. Mégsem próbálod megvédeni magad úgy, ahogy én teszem velünk. Így hát egy dologra kérlek. Maradj erős, mert úgy sem magadnak, sem nekünk nem okozol több kárt! Ezt a Mai-t akarom látni az anyád előtt is, és akkor nem lesz okom beleszólni a dolgodba. Tiéd a lehetőség. Védd meg magad és vele együtt vigyázz ránk is! Ha ezt megteszed nekem, végleg elnyered a bizalmamat, és elfogadlak téged.
*Nem akar ő mást Mai személyében sem, mint egy újabb védőbástyát maguk elé, de azt is jól tudja, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha Mai először magát lesz képes megvédeni, akár az anyja zsarolásával szemben is. Legyen hát ez a főpróba az alkalmasságára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ennek a groteszk valaminek egyetlen dolga van csupán. Megvédeni a testet és a lelket bármi áron. Nem véletlen, hogy most is akkor bukkant elő, mikor Nori az érzései miatt annyira meggyengült, hogy a testi fájdalommal akarta elnyomni a szívét mardosó kínt. Lil-nek egyik sem tetszik. A lélek egészségtelen egészsége legalább annyira fontos, mint a test sértetlensége. Csak így tudnak ők túlélni ebben a világban. Test és lélek. Ha az egyik sérül, akkor Nori védtelenné válik, ilyenkor lép a helyükbe Lil, aki képes kezelni és elviselni egy ilyen defektes állapotot is, megvédve ezzel a kevésbé toleráns darabkákat. Miközben beszél, elkezdi nyalogatni a tenyeréről az alvadni kezdett vért.*
- Most nézd meg mit csináltál… *Teszi még hozzá nevetve. Talán furcsán hangzik, de ő utálja a legjobban, ha sérülésekkel tarkított a teste. Ő azt szereti, ha tökéletes és makulátlan. Mint egy érintetlen, burokban tartott, fekete hercegnő.
MIkor Mai közel hajol hozzá, a lány szélesen vigyorogva állja a jeges tekintetet, ami most nem csak attól a gyönyörű kék színtől olyan hideg.*
- Csókolsz vagy harapsz? *Kuncog továbbra is sértően magas hangszínnel.* Na látod, tudod te magadról, hogy szánalmas vagy… *Eljut az agyáig, amit a másik mond neki, és roppant mód idegesíti is, hogy nem tudja pontosan, mi gátolja abban, hogy eltegye őt láb alól. Valamiért nem tudja csupán egy veszélyforrásnak tekinteni Mai-t, pedig annak kéne.
Ettől függetlenül magas lovon ülve érzi magát egészen addig, míg nem érkezik a csók a homlokára, aztán a lassan kiteljesedő, fojtogató ölelés. Kezeit felemeli maga mellett, mintha még véletlenül sem akarna hozzáérni a másik testéhez, így dermed megfeszülve szoborrá egy pár pillanatra.*
- Én, én nem… mi a francról beszélsz? Nekem aztán nem kell a szereteted! *Az a finom ölelés neki most olyan érzés, mintha egy óriáskígyó csapdájába került volna. Valami valóban változott. Mai a lényegre tapintott. Lil nagyon fél attól is, hogy szeressék, mert a szeretet is csak egy potenciális rés a pajzson. Éppen ezért dolgozott minden erejével azon, hogy eltaszítsa maguktól Mai-t akár a többieken keresztül, de valamiért nem megy. Egyszerűen képtelen rá. Mikor Mai kijelenti, hogy ő már bizonyított, legyőzötten engedi le a karjait maga mellé, és ott marad az ölelésben.*
- Rendben, győztél! Megadom magam. Csak tudod, egyet nem értek. Olyan erős tudsz lenni. Most már én is látom. Mégsem próbálod megvédeni magad úgy, ahogy én teszem velünk. Így hát egy dologra kérlek. Maradj erős, mert úgy sem magadnak, sem nekünk nem okozol több kárt! Ezt a Mai-t akarom látni az anyád előtt is, és akkor nem lesz okom beleszólni a dolgodba. Tiéd a lehetőség. Védd meg magad és vele együtt vigyázz ránk is! Ha ezt megteszed nekem, végleg elnyered a bizalmamat, és elfogadlak téged.
*Nem akar ő mást Mai személyében sem, mint egy újabb védőbástyát maguk elé, de azt is jól tudja, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha Mai először magát lesz képes megvédeni, akár az anyja zsarolásával szemben is. Legyen hát ez a főpróba az alkalmasságára.*
4684. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 20:04:42
Üzenet elküldve: 2024-04-01 20:04:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Végül is a mai nap eddigi történései után mi lehetne rosszabb? Hát persze, Lil. Rég találkoztak már, szinte kedve lenne barátian üdvözölni. Az a démon ribanc teszi tönkre az ő kedves barátnőjét, mellette pedig mégis megvédi. Hogyan lehet valami ilyen groteszk? Egy baj van, vagy épp szerencse, attól függ kinek a szemszögéből nézik: Mai egy cseppet sem fél. Illetve van akitől igen, de az nem ez itt vele szemben. Csak nézi, ahogy a lány az üvegeket véletlenül kikerülve a földre huppan, s annak szavai, mintha nem mozdítanának meg benne semmit. Már nem tud mit, jelen helyzetben legalábbis. Minden szót hall és próbál értelmezni, éppen ezért nem vág közbe. A mai bántással, már régen elkésett, így csak félrebiccentett fejjel figyeli, ahogy mozog a szája, hogy miben más a mimika, a hangsúly. Minden apró részletet, mintha csak az anyagába gyűjtené. A végén lepődik csak meg egy egészen kicsit. Gondolt már erre, talán ki soha nem mondta. Ő így egyben kell szeresse a feketeséget, minden kis szilánkjával együtt, mert különben nem fogja tudni soha kezelni a helyzetet és hazugság lenne a kimondott szó is. Nem, még nem öleli meg és főleg nem szorítja. Ezeket a szavakat jobb volt mástól hallani amúgy is. Játszma csupán, de legyen. Mai tud játszani. Épp annyira, mint szeretni.
Egészen közel merészkedik csak centik választják el őket, s a szekérhez hasonló közelséget nyújt most neki. Ajka éppen néhány centiméterre állapodik csak meg Lil-étől.*
- Éppen annyira szánalmas, amit érzek, mint amilyen szánalmas vagy te is. Ha nem vágynál rám, már a temetőben megöltél volna és most belül senki nem tudna leállítani. Reménykedsz, ahogy én is.
*Sötéten mosolyodik el, ez talán az a magabiztosság, ami akkor lehet jelen csak, amikor nem érzi, hogy veszítenivalója van, mert nincs. Itt csak nyerhet. Ha pedig balul sül el, akkor megszabadul minden tehertől, ami eddig ránehezedett. Halottként pedig nem fogja tudni sajnálni még a benne lakozó két kis darabkát sem, akit így elhagyott.
Közelebb hajol és megcsókolja annak homlokát, miközben már kúszik rá a két vékony kar, hogy végül eleget tegyen a kérésnek és magához ölelje azt a romlott, széttört lélekfoszlányt, aki azt hiszi, hogy erős, de talán ő a leggyengébb mind közül. Öleli, szorítja, s a fülekhez hajol egészen közel.* - Tudsz te kezdeni bármit az én szeretetemmel? Jobban félhetsz tőle, mint én a tiedtől, de abban biztos lehetsz, hogy éppen olyan fontos vagy nekem, mint a többi.
*Nem engedi el, ha csak nem rúgja le magáról. Ez az a pillanat, amikor valami változhat. Nem vár siránkozó és kedves Lil-t, aki a meghatódottságtól barátságot vall. De azt tudja, hogy meglepi majd.*
- Láttalak már és nem menekültem el, téged sem hagylak magadra. Soha. Ha kételkedsz bennem, akkor magadban kételkedsz. Én már bizonyítottam.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Végül is a mai nap eddigi történései után mi lehetne rosszabb? Hát persze, Lil. Rég találkoztak már, szinte kedve lenne barátian üdvözölni. Az a démon ribanc teszi tönkre az ő kedves barátnőjét, mellette pedig mégis megvédi. Hogyan lehet valami ilyen groteszk? Egy baj van, vagy épp szerencse, attól függ kinek a szemszögéből nézik: Mai egy cseppet sem fél. Illetve van akitől igen, de az nem ez itt vele szemben. Csak nézi, ahogy a lány az üvegeket véletlenül kikerülve a földre huppan, s annak szavai, mintha nem mozdítanának meg benne semmit. Már nem tud mit, jelen helyzetben legalábbis. Minden szót hall és próbál értelmezni, éppen ezért nem vág közbe. A mai bántással, már régen elkésett, így csak félrebiccentett fejjel figyeli, ahogy mozog a szája, hogy miben más a mimika, a hangsúly. Minden apró részletet, mintha csak az anyagába gyűjtené. A végén lepődik csak meg egy egészen kicsit. Gondolt már erre, talán ki soha nem mondta. Ő így egyben kell szeresse a feketeséget, minden kis szilánkjával együtt, mert különben nem fogja tudni soha kezelni a helyzetet és hazugság lenne a kimondott szó is. Nem, még nem öleli meg és főleg nem szorítja. Ezeket a szavakat jobb volt mástól hallani amúgy is. Játszma csupán, de legyen. Mai tud játszani. Épp annyira, mint szeretni.
Egészen közel merészkedik csak centik választják el őket, s a szekérhez hasonló közelséget nyújt most neki. Ajka éppen néhány centiméterre állapodik csak meg Lil-étől.*
- Éppen annyira szánalmas, amit érzek, mint amilyen szánalmas vagy te is. Ha nem vágynál rám, már a temetőben megöltél volna és most belül senki nem tudna leállítani. Reménykedsz, ahogy én is.
*Sötéten mosolyodik el, ez talán az a magabiztosság, ami akkor lehet jelen csak, amikor nem érzi, hogy veszítenivalója van, mert nincs. Itt csak nyerhet. Ha pedig balul sül el, akkor megszabadul minden tehertől, ami eddig ránehezedett. Halottként pedig nem fogja tudni sajnálni még a benne lakozó két kis darabkát sem, akit így elhagyott.
Közelebb hajol és megcsókolja annak homlokát, miközben már kúszik rá a két vékony kar, hogy végül eleget tegyen a kérésnek és magához ölelje azt a romlott, széttört lélekfoszlányt, aki azt hiszi, hogy erős, de talán ő a leggyengébb mind közül. Öleli, szorítja, s a fülekhez hajol egészen közel.* - Tudsz te kezdeni bármit az én szeretetemmel? Jobban félhetsz tőle, mint én a tiedtől, de abban biztos lehetsz, hogy éppen olyan fontos vagy nekem, mint a többi.
*Nem engedi el, ha csak nem rúgja le magáról. Ez az a pillanat, amikor valami változhat. Nem vár siránkozó és kedves Lil-t, aki a meghatódottságtól barátságot vall. De azt tudja, hogy meglepi majd.*
- Láttalak már és nem menekültem el, téged sem hagylak magadra. Soha. Ha kételkedsz bennem, akkor magadban kételkedsz. Én már bizonyítottam.
4683. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 19:38:05
Üzenet elküldve: 2024-04-01 19:38:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Szokták mondani, hogy a baj nem jár egyedül, de talán ezt az egészet már akkor elszúrták, mikor barátságot fogadtak egymásnak azon az istenverte padon. Nori hiába kapná meg a világ legkedvesebb barátnőjét, ha képtelen irányítani magát. Ennek előbb-utóbb nagyon rossz vége lesz. Szegény lány belül szenved, amiért pontosan tudja, hogy segítenie kéne a kis társának, de az a szörnyeteg épp bántani készül őt.*
~Nem engedem! Ezúttal nem… őt nem!~ *Általában a késztetés túl erős, és nem tud harcolni az ellen, ha a leggonoszabb énje épp az irányítást követeli, de ezúttal valami más. Az más, hogy most Mai lenne az áldozat, és talán nem tudná megmagyarázni miért, de valami szürreálisan furcsa oknál fogva az utolsó lélegzetéig harcolni akar saját maga ellen is, hogy ne bántsa őt. Talán, nem is Mai válasza, hanem Nori belső kapálózása segít, de végül az a véres kéz Nori ölében köt ki, majd elengedve magát a földre ül nem messze az üvegszilánkoktól. Csak a szerencsének köszönheti, hogy nem ül bele egybe sem. Hátát a falnak dönti, és Mai-ra pillant.*
- Hát ez rettenetesen szánalmas. Képzeld, nem hagyja, hogy bántsalak. Pedig mennyire megérdemelnéd, amiért ilyen gyenge vagy. Testvérek… most komolyan? Épp azt visítozza nekem, hogy ne bántsam a testvérét. Ti komolyan azt hiszitek, hogy elég egy kimondott szó egy örökre szóló kötelékhez? Dehogy, hisz te magad is látod. Hiába mondod azt, hogy itt maradsz, el akarsz menni. Nincs köztetek… köztünk semmiféle kötelék. Ahhoz vér kell, nem szó. Még hogy testvérek…
*Szavaiból egyértelműen kikövetkeztethető, hogy Lil nem húzódott vissza a lelkében élő pokol nyújtotta kis bölcsőjébe, csak szelídebb énje valahogy hatott rá, hogy ne akarja sem kínozni, sem bármire is kényszeríteni Mai-t. Talán ez az első igazi alkalom a temetői groteszk jelenetet leszámítva, hogy Lil személyesen tetszeleg mellette, és beszélgethetnek úgy, hogy nem akarja igazán megölni őt.*
- Nem is értem ezt az egészet. Mind tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége, miért ragaszkodsz mégis… hozzánk? Barát, testvér… Szép szavak, üres reménnyel. *Elmereng, majd gondol egyet, és az a gonosz kis mosoly ismét megjelenik a száján.*
- Ölelj meg, és szoríts erősen! Ha kellünk neked, akkor minden darabkánkkal akarj! Én megvédem őket tőled is, ha meg kell. Bizonyítsd be, hogy nem kell, és akkor elfogadom, hogy minden úgy történjen az anyáddal való találkozás során, ahogy te akarod! Ha engem meggyőzöl, akkor a többieket is. *Nem viccel, pedig ez az egész tűnhet csak egy ügyes trükknek, hogy az ölelés pillanatában hátba szúrja őt. Nem tervez semmi ilyesmit, egyelőre csak meg akarja érteni, hogy a lelke többi része miért akarja annyira nagyon szeretni ezt a lányt.*
*Szokták mondani, hogy a baj nem jár egyedül, de talán ezt az egészet már akkor elszúrták, mikor barátságot fogadtak egymásnak azon az istenverte padon. Nori hiába kapná meg a világ legkedvesebb barátnőjét, ha képtelen irányítani magát. Ennek előbb-utóbb nagyon rossz vége lesz. Szegény lány belül szenved, amiért pontosan tudja, hogy segítenie kéne a kis társának, de az a szörnyeteg épp bántani készül őt.*
~Nem engedem! Ezúttal nem… őt nem!~ *Általában a késztetés túl erős, és nem tud harcolni az ellen, ha a leggonoszabb énje épp az irányítást követeli, de ezúttal valami más. Az más, hogy most Mai lenne az áldozat, és talán nem tudná megmagyarázni miért, de valami szürreálisan furcsa oknál fogva az utolsó lélegzetéig harcolni akar saját maga ellen is, hogy ne bántsa őt. Talán, nem is Mai válasza, hanem Nori belső kapálózása segít, de végül az a véres kéz Nori ölében köt ki, majd elengedve magát a földre ül nem messze az üvegszilánkoktól. Csak a szerencsének köszönheti, hogy nem ül bele egybe sem. Hátát a falnak dönti, és Mai-ra pillant.*
- Hát ez rettenetesen szánalmas. Képzeld, nem hagyja, hogy bántsalak. Pedig mennyire megérdemelnéd, amiért ilyen gyenge vagy. Testvérek… most komolyan? Épp azt visítozza nekem, hogy ne bántsam a testvérét. Ti komolyan azt hiszitek, hogy elég egy kimondott szó egy örökre szóló kötelékhez? Dehogy, hisz te magad is látod. Hiába mondod azt, hogy itt maradsz, el akarsz menni. Nincs köztetek… köztünk semmiféle kötelék. Ahhoz vér kell, nem szó. Még hogy testvérek…
*Szavaiból egyértelműen kikövetkeztethető, hogy Lil nem húzódott vissza a lelkében élő pokol nyújtotta kis bölcsőjébe, csak szelídebb énje valahogy hatott rá, hogy ne akarja sem kínozni, sem bármire is kényszeríteni Mai-t. Talán ez az első igazi alkalom a temetői groteszk jelenetet leszámítva, hogy Lil személyesen tetszeleg mellette, és beszélgethetnek úgy, hogy nem akarja igazán megölni őt.*
- Nem is értem ezt az egészet. Mind tudjuk, hogy mi lesz ennek a vége, miért ragaszkodsz mégis… hozzánk? Barát, testvér… Szép szavak, üres reménnyel. *Elmereng, majd gondol egyet, és az a gonosz kis mosoly ismét megjelenik a száján.*
- Ölelj meg, és szoríts erősen! Ha kellünk neked, akkor minden darabkánkkal akarj! Én megvédem őket tőled is, ha meg kell. Bizonyítsd be, hogy nem kell, és akkor elfogadom, hogy minden úgy történjen az anyáddal való találkozás során, ahogy te akarod! Ha engem meggyőzöl, akkor a többieket is. *Nem viccel, pedig ez az egész tűnhet csak egy ügyes trükknek, hogy az ölelés pillanatában hátba szúrja őt. Nem tervez semmi ilyesmit, egyelőre csak meg akarja érteni, hogy a lelke többi része miért akarja annyira nagyon szeretni ezt a lányt.*
4682. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 18:55:16
Üzenet elküldve: 2024-04-01 18:55:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Túlságosan nem is lepődött meg az események kimenetelén, de azért jó lett volna úgy istenigazán kiadni magából mindent. Ennél sokkal többet. Még akkor is, ha ez akkor sem sikerült volna, ha nem Nori van mellette. Lemondó sóhajjal bár, de igyekszik elengedni azt ami éppen őt feszíti szét és a feketeségre figyelni.*
- Nem tiltok meg neked semmit, majd megtanulod te a saját károdon. ~Vagy nem~ *Egészen apró vágások is okozhatnak hosszútávú problémákat, de nem fog kioktatásba kezdeni, ahhoz tényleg túl kimerült és még nem ébredt benne fel teljesen az a gondoskodás, amit egyébként bármikor megkapna tőle a másik. Belül talán egy egészen kicsit még haragszik is rá, viszont próbál ezzel nem törődni.
A nyitott tenyéren lévő sebesülések és vér látványa nem borzasztja el, de mély sajnálat kezdi felváltani az eddigi összevisszaságot, ami benne van. Szomorú, hogy ebben bárki megnyugvásra tud lelni, a maga torz módján. És szomorú, hogy nem foglalkozhat magával tíz percet sem.*
- Gyere, mossuk ki a sebed.
*Szeretné, ha megtenné neki ezt a lány, de végül olyan kérésekkel áll elő a barátnője, hogy nem fogja tovább kérlelni. Egy ideig csak bámul rá. A cseppet sem hisztinek minősülő összeomlása végül Nori-ban indította útjára azt amit nem kellett volna, nem pedig Mai-t nyugtatta le. Teljesen abszurd az egész és most úgy kéne tiszta fejjel válaszolni erre, hogy ne szíthassa tovább a tüzet. Közben pedig még mindig sértett. Ez már nem Nori, vagy nemsokára nem ő lesz az. ~Remek debütálás Lil, kurva jókor jöttél~*
- Hányszor esküdjek még meg neked, hogy itt maradok neked? Itt maradok, ígérem. De a szüleimhez nem nyúlhatsz hozzá, mert abból sokkal nagyobb baj lehetne, mint azt te el tudod képzelni, áh... *Szinte sejti, hogy teljesen fölöslegesen beszél, s már kikívánkozik belőle, hogy egyedül fog elmenni a toronyba, de azzal úgy lehet még nagyobb bajt csinálna most. Elteszi ezt magának, s ha úgy látja jónak egyszerűen csak elszökik. Majd utána megmagyarázza. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Túlságosan nem is lepődött meg az események kimenetelén, de azért jó lett volna úgy istenigazán kiadni magából mindent. Ennél sokkal többet. Még akkor is, ha ez akkor sem sikerült volna, ha nem Nori van mellette. Lemondó sóhajjal bár, de igyekszik elengedni azt ami éppen őt feszíti szét és a feketeségre figyelni.*
- Nem tiltok meg neked semmit, majd megtanulod te a saját károdon. ~Vagy nem~ *Egészen apró vágások is okozhatnak hosszútávú problémákat, de nem fog kioktatásba kezdeni, ahhoz tényleg túl kimerült és még nem ébredt benne fel teljesen az a gondoskodás, amit egyébként bármikor megkapna tőle a másik. Belül talán egy egészen kicsit még haragszik is rá, viszont próbál ezzel nem törődni.
A nyitott tenyéren lévő sebesülések és vér látványa nem borzasztja el, de mély sajnálat kezdi felváltani az eddigi összevisszaságot, ami benne van. Szomorú, hogy ebben bárki megnyugvásra tud lelni, a maga torz módján. És szomorú, hogy nem foglalkozhat magával tíz percet sem.*
- Gyere, mossuk ki a sebed.
*Szeretné, ha megtenné neki ezt a lány, de végül olyan kérésekkel áll elő a barátnője, hogy nem fogja tovább kérlelni. Egy ideig csak bámul rá. A cseppet sem hisztinek minősülő összeomlása végül Nori-ban indította útjára azt amit nem kellett volna, nem pedig Mai-t nyugtatta le. Teljesen abszurd az egész és most úgy kéne tiszta fejjel válaszolni erre, hogy ne szíthassa tovább a tüzet. Közben pedig még mindig sértett. Ez már nem Nori, vagy nemsokára nem ő lesz az. ~Remek debütálás Lil, kurva jókor jöttél~*
- Hányszor esküdjek még meg neked, hogy itt maradok neked? Itt maradok, ígérem. De a szüleimhez nem nyúlhatsz hozzá, mert abból sokkal nagyobb baj lehetne, mint azt te el tudod képzelni, áh... *Szinte sejti, hogy teljesen fölöslegesen beszél, s már kikívánkozik belőle, hogy egyedül fog elmenni a toronyba, de azzal úgy lehet még nagyobb bajt csinálna most. Elteszi ezt magának, s ha úgy látja jónak egyszerűen csak elszökik. Majd utána megmagyarázza. *
4681. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-04-01 18:06:41
Üzenet elküldve: 2024-04-01 18:06:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha van valami, amiben viszont Nori nagyon is jó, az az, hogy hogyan kell átfordítani más szenvedését arra, hogy a végén még őt sajnálják meg. Ez most is sikerül, pedig nem is volt tudatos. Tényleg csak úgy érezte, hogy jobb lesz, ha most egyedül hagyja Mai-t. Bár tény, hogy kifejezetten rosszul esne neki, ha akár csak rövid időre is, de el kéne távolodnia tőle, akkor sem az volt a terve, hogy emiatt még ő kérjen tőle bocsánatot.*
- Rendben, nem megyek el, de akkor is segítek összeszedni. *Pakolgatja is serényen a kis szilánkokat a földről a tenyerébe, majd miután eleget gyönyörködött a csillogásukban, összeszorítja a kezét és élvezi az onnan kiinduló, egész karján felfutó fájdalmat. Még fel is sóhajt az érzés hatására.*
- Azért csinálom, mert tényleg jó érzés. Attól, hogy te nem akarod, még nekem nem tilthatod meg.
*Lassan és óvatosan kinyitja a tenyerét, akkor már tisztán láthatóvá válik a vér Mai számára is, Nori pedig halkan nyöszörögve kaparássza ki a sebből a beléfúródott apró szilánkocskákat. Ahogy ő a vérző tenyerét bámulja, Mai pedig újra kérdez, mintha sötét fellegek telepednének Nori köré. Legalábbis ő úgy érzi. Szeme sarkából Mai-ra pillant, és egy alig látható, vészjósló mosoly jelenik meg a szája szélén.*
- Nem, nem bántottál. Csak… szeretném, ha újra megesküdnél arra, hogy soha nem hagysz el engem, és másoknak sem hagyod, hogy elszakítsanak tőlem. Ha pedig végképp nincs más megoldás, akkor hagyod, hogy megöljem a szüleidet. Ígérd meg! ~Nem! Takarodj innen! Most kurvára takarodj innen!~
*Nori visít a saját elméjében, ahogy vérző tenyerét biztatónak tűnő mosollyal Mai felé nyújtja.*
- Megígérem, hogy nem bántok senkit, amíg látunk más megoldást, de cserébe, ha minden kötél szakad, nem állsz az utamba. Meg kell tennünk bármit azért, hogy együtt maradhassunk.
*Nori néhány csepp vére a padlón végzi, ahogy kezét látszólag magabiztosan tartja kézfogásra Mai felé, de közben küzd önmagával.*
~Nem, nem teheted ezt vele! Nem kényszerítheted! Azt mondtam, hogy tűnj el innen!~
- Nos? *Húzza fel kérdően a szemöldökét, rezzenéstelen arccal várja Mai válaszát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha van valami, amiben viszont Nori nagyon is jó, az az, hogy hogyan kell átfordítani más szenvedését arra, hogy a végén még őt sajnálják meg. Ez most is sikerül, pedig nem is volt tudatos. Tényleg csak úgy érezte, hogy jobb lesz, ha most egyedül hagyja Mai-t. Bár tény, hogy kifejezetten rosszul esne neki, ha akár csak rövid időre is, de el kéne távolodnia tőle, akkor sem az volt a terve, hogy emiatt még ő kérjen tőle bocsánatot.*
- Rendben, nem megyek el, de akkor is segítek összeszedni. *Pakolgatja is serényen a kis szilánkokat a földről a tenyerébe, majd miután eleget gyönyörködött a csillogásukban, összeszorítja a kezét és élvezi az onnan kiinduló, egész karján felfutó fájdalmat. Még fel is sóhajt az érzés hatására.*
- Azért csinálom, mert tényleg jó érzés. Attól, hogy te nem akarod, még nekem nem tilthatod meg.
*Lassan és óvatosan kinyitja a tenyerét, akkor már tisztán láthatóvá válik a vér Mai számára is, Nori pedig halkan nyöszörögve kaparássza ki a sebből a beléfúródott apró szilánkocskákat. Ahogy ő a vérző tenyerét bámulja, Mai pedig újra kérdez, mintha sötét fellegek telepednének Nori köré. Legalábbis ő úgy érzi. Szeme sarkából Mai-ra pillant, és egy alig látható, vészjósló mosoly jelenik meg a szája szélén.*
- Nem, nem bántottál. Csak… szeretném, ha újra megesküdnél arra, hogy soha nem hagysz el engem, és másoknak sem hagyod, hogy elszakítsanak tőlem. Ha pedig végképp nincs más megoldás, akkor hagyod, hogy megöljem a szüleidet. Ígérd meg! ~Nem! Takarodj innen! Most kurvára takarodj innen!~
*Nori visít a saját elméjében, ahogy vérző tenyerét biztatónak tűnő mosollyal Mai felé nyújtja.*
- Megígérem, hogy nem bántok senkit, amíg látunk más megoldást, de cserébe, ha minden kötél szakad, nem állsz az utamba. Meg kell tennünk bármit azért, hogy együtt maradhassunk.
*Nori néhány csepp vére a padlón végzi, ahogy kezét látszólag magabiztosan tartja kézfogásra Mai felé, de közben küzd önmagával.*
~Nem, nem teheted ezt vele! Nem kényszerítheted! Azt mondtam, hogy tűnj el innen!~
- Nos? *Húzza fel kérdően a szemöldökét, rezzenéstelen arccal várja Mai válaszát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436