//A jól megérdemelt jutalom//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Merlana talán ezzel a viselkedésével egy kicsit maga alatt vágja a fát, de Orthus parancsoló szavai miatt megszólalt benne egyfajta vészharang. Tény, hogy a szép ruhák, a hírnév, a fényűzés kecsegteti annyira, hogy a lelkét is eladja érte, és hagyja magát pénzért megvenni, de van egy határ. Ezt a határt pedig ott húzta meg, hogy Wruzto után ő többé már soha nem lesz senkinek a kutyája. Úgy tűnik, Orthus maga is elfelejtette, hogy Merlana nem az ő rabszolgája, és soha nem is lesz az, szánjon rá bármennyi pénzt.
Ami pedig Orthust magát illeti… Merlana nem felejtette el, hogy a felé támasztott elvárás az, hogy figyeljen arra, mire vágyik a férfi. Ezzel a viselkedésével azonban ő Merlana szemében minden, csak nem férfi. Egy igazi férfi nem parancsol, hanem kér a nőtől, nem követeli, hanem kiérdemli a törődést. Azt az odaadást, tiszteletet és engedelmességet, amit vár, azt nem lehet csillogó aranyérméken megvásárolni. Persze, mindezt teljesen más megvilágításba helyezné, ha a pénzén kívül lenne bármi más Morthimer birtokában, amire a lánynak szüksége van, de nincsen.
Ez az alkalom sem szól másról, csak arról, hogy a férfi vágyai kielégítést nyerjenek, amit úgy tűnik, hogy csak parancsra tud megszerezni, máshogy képtelen. Merlaná-nak lenne is néhány tippje, hogy miért nem rajongják őt körbe a nők, és miért kell hozzá eljönnie, hogy csillapítsa a vágyait.
Látja Orthus csalódottságát, de teljesen azért nem tervezi megölni a bulit, így miután belefeledkeznek a csókolózásba, már neki is több kedve van megszabadulni a ruháitól. Eleget téve hát a kereskedő korábbi parancsának, most már szeretkezés közben szépen lassan megszabadul minden ruhájától, és hamarosan már teljesen pőrén fekszik mellette, és a másik mellkasát simogatja, miután őt is kiszabadította az ingből. Tovább azonban nem halad, úgy dönt, hogy még valamit mondania kell annak érdekében, hogy Orthus-t ne érje csalódás a jövőben, ha egyszer valódi párt keresne magának szajha helyett.*
- Tudod, sok mindent meg lehet szerezni pénzzel. Drága holmikat, házakat, kurvákat… de vannak olyan dolgok, amiket nem. Az istenek színe előtt vagy egy penge rossz oldalán sem fogsz sokra menni a pénzeddel. No meg, ha igazi nőt „akarsz”, ahogy te mondanád, azt sem fogod megkapni aranyért. Éppen ezért most én adok neked egy tanácsot, ha megengeded, egy varázsszót. Mikor egy nőhöz szólsz, próbáld meg egyszer, hogy az „akarom” helyett azt mondod: Kérlek! Meglásd, tényleg olyan lesz, mintha varázsolnál.
*Közben elkezdi kényeztetgetni Orthus-t, majd mikor épp négykézláb fölé magasodik, mélyen a szemeibe néz.*
- Ha az a célod, hogy a csicskád leszek csak azért, mert pénzt adsz és taníttatsz, felejtsd el! Ha erről van szó csak szólj, és visszaadom a ruhát meg mindent. Azonban nem hiszem, hogy ez a jó döntés. A kettőnk közti szimbiózis előbb-utóbb mindkettőnk számára kifizetődő lesz. Főleg, ha majd részesedésed lesz az előadásaimból is. A tiéd a testem, a lelkem, mindenem, amennyiben megkapom tőled azt a tiszteletet, amit te is elvársz. Ez a tisztelet azonban nem jár alanyi jogon sem neked, sem nekem. Ki kell érdemelnünk, de ha azt látom rajtad, hogy neked eszed ágában sincs megadni nekem, akkor sajnálom, de nincs rád szükségem. Nem! Vagyok! Szolga! *Elmosolyodik lágyan, de ahelyett, hogy hagyná szóhoz jutni férfit, vadul megcsókolja. A saját monológjával úgy felhergelte most magát, hogy Orthus egy igazi vadmacskát kap az ágyban, aki amellett, hogy partnere minden vágyának eleget tesz, azt is épp úgy elveszi, ami neki jár.*