//Visszatérés a Pegazusba//
//Ullamar//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Nehezen lekortyolgatja a vajsörét, néha-néha léhán felemelve szemöldökét a pohárba néz, némán jelezve csalódottságát. Nem célozza ezt sem a kocsmárosnak, sem a mellette lévő orknak, leginkább magának, ez csupán egyszerű szomorú konstatálása a ténynek, hogy nem minden vajsör üti meg azt a mércét, mint az otthoni.
Éppen legördül a kupa alja, már csak hajszál vastagnyi lötty kavarog az alján, mikor az asztallap koppan mellette, és egy másik korsó habzik ott. Meglepetten pislant föl, akkor látja, hogy az ork volt az ital rendelője.*
- Kö... Köszönöm! *Szól fel, hangjából csak úgy süt az ártatlan meglepetés. A meghívója kérdésére elmosolyodik, már magabiztosabban válaszol.* - Szekér sem volt, hát még macska! Csupán hosszú volt az út, aztán a gondolataimba mélyedtem, ilyen ez a vándorélet.
*Közben fél szemmel látja a kutya reakcióját is, el tudja képzelni, mekkora réme lehet a macskáknak az eb. Emlékszik, a molnár kutyája is folyton kergette mindet, mondjuk bántani egyiket se bántotta, nem úgy, aki lisztet akart lopni onnét!*
- Vacaknak nem mondanám, inkább nem az igazi. Túl édes, túl gyenge, az otthoniból elég volt két korsó, hogy négykézláb menjek haza! *Mosolyodik el, majd tágra nyílt szemekkel figyel.* - A névadó? Akkor afféle híres személy vagy errefelé?
*Kupáját a magasba emeli, és egy biccentéssel köszöni meg másodjára az italt, hogy aztán bele is kortyolhasson. Ízre teljesen más, mint a vajsör, sokkal markánsabb, nem olyan édes. Most, hogy Delrion belegondol, eddig boron és vajsörön kívül mást nem is ivott még, de furcsamód tetszik neki a sör kesernyés utóíze. Kellemeset sóhajtva teszi le az asztalra.
Közben figyel a történetre is, aminek a végén hangosan elneveti magát. A szeme előtt lebeg, ahogy ez a zöld óriás a csatornában minden undorító lében keresztülgázol egy sarlóval, hogy csalánt arasson, majd nyakig szarosan előbukkan egy kazalnyi növénnyel, a földre dobja, hogy aztán egy diadalittas üvöltéssel regélje a világ felé győzelmét.*
- Milyen kár, hogy nem voltam itt! Egyszer voltam egy mulatságon, ahol egy kisasszony elrángatott táncolni, aztán ott is hagyott, amilyen falábú vagyok. Lehet be kellett volna kennem magam azzal a vízzel!
*Neveti el magát megint, majd belehúz a sörbe.*
- Ez a ser itt viszont bőven megérdemelte a fáradozásaid a csatornában, viszont remélem, a fogadós nem abból a csalánból főzte!
*Hallott még odahaza történeteket az orkokról, hogy milyen veszedelmes lények, és fiatal fejjel rettegett is tőlük. Aztán utazásai során látott jó párat karavánoknál őrként, és holott egyszer sem beszélt eggyel sem, nyugtázta, hogy mint minden mese, az otthoniak is túloztak, nem olyan vérszomjasak, mint ahogy az mondva volt. Ez az egy itt mellette pedig kifejezetten kellemes társaság.*
- És hogy megy a sor mostanság a városban? Három-négy hata volt talán, hogy itt voltam utoljára, történt valami különös azóta?