*Niev nem az a típus, aki hosszasan érleli magában a keserűséget, ugyanis egy fürdés és egy rövidebb alvás után már nem haragszik a világra, de ehhez valószínűleg nagyban hozzájárul az, hogy a másnapos fejfájást sikerült kialudnia, a rossz szájízt és a hányást a hajából pedig kimosnia. Ruháit is visszakapta tisztán a Kalmár személyzetétől. Mások ezen a ponton jóval megfontoltabban állnának a nap további részéhez, de Nievben ott buzog valami, amit talán kalandvágyként lehetne a legjobban leírni.
Mivel nem találkozott senki ismerőssel, meg amúgy sem köteles senkinek beszámolni semmiről - Pyctát kivéve, de őt sem látta -, ezért aztán szó nélkül lépett le a Kalmárból. Persze talán láthatták az ottaniak, hogy elment, hiszen nem sunnyogott, ezúttal nem az ablakot válaszotta, hanem a bejáratot.
Sokáig tanakodik magában, hogy merre is vegye az irányt. Nem ismeri a várost, bár járt már itt, de egyrészt kicsi volt még, másrészt városnézésre sem volt akkor idő. Múlt éjjel persze alaposan bejárhatta, de arról meg nincsenek emlékei. Kicsit szégyenkezve áll viszont a főtér kútja előtt, hiszen állítólag belevizelt, a templom irányába meg el sem mer pillantani, ahogyan a meredélyt is elkerüli. A piac felé sem megy, már messziről hallja, hogy ott túl nagy a zsibongás.
Végül egészen megéhezik a nagy városnézésben, a Kalmárba visszamenni egyelőre nem akar, így úgy dönt, hogy betér az első fogadóba, ami az útjába esik, ez pedig a Pegazus névre hallgató. Állítólag itt van valami fürdő is, szívesen pancsolna egy kiadósabbat. De ezt még kipuhatolja, hogy hogyan is működik, egyelőre kerít magának egy félreeső asztalt és az étel- és itallapot vizsgálja. Annyi bizonyos, hogy alkoholt látni sem akar egy ideig - vagy talán örökre -, de most úgy érzi, hogy a jövő hetet is fel tudná falni. Jelenlegi elhatározása szerint végigkóstolja az étlapot és utána visszagurul a Kalmárba, hogy ott is végigegye a kínálatot.*