Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 348 (6941. - 6960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-23 00:47:46
Üzenet elküldve: 2025-10-23 00:47:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
*A törpe valóban nem valami kedves látvány, a legutóbbi veres akivel a Pegazusban összefutott kettővel kevesebb golyót hordott a lába között, s a látványa is sokkal kellemesebb volt, de mit van mit tenni, nem válogathat az ember fia, hogy kivel hozza össze a sors.*
-Az is valami. Örülni kell a kis dolgoknak is, mi?
*Feleli félmosollyal az arcán, közben pedig jól meghúzza a korsóját. De ahogy az erőméregetésről esik szó, rögtön felkelti az érdeklődését.*
-Látom te is igen csak jó erőben vagy, de az orkok mocsok egy népség, kár volna tagadni.
*Azért gyorsan végig méri szemével újdonsült ivócimboráját, Bredocnak kifejezetten jó szeme van az ilyesmihez, szinte belelát másokba. Hiába, ha valaki sok időt tölt kihallgatással, ráragad ez-az.*
-Azért az orrért nem kár, remélem neki jobban fájt.
*Itt azért fel is nevet, és kicsit nő a szemében az aprócska termet. Mondjuk csak reméli, hogy nem pont azzal az alkimista orkkal verekedett, mert azt nem lehet túl nagy dicsőség elnáspángolni, de erre igencsak kevés esélyt lát.*
-Hogy ez?
*Hirtelen el is felejtette, hogy a kardja az oldalán lóg, annyira hozzá nőtt már, hogy gyakran csak azt veszi észre, ha egyszer-egyszer nem viseli.*
-Bizonyosan, bár nekem nem igen telne ilyesmire. Úgy kaptam.
*Vissza is emlékszik a Krenkatauri lázadásra, amibe bele is borzong, úgyhogy gyorsan iszik is még egy kicsit, hogy leöblítse a torkát.*
-De az egy igencsak hosszú történet, nem szeretnélek untatni.
*Ez egyébként nem igaz, egészen szívesen mesélne róla, de tudja hogy nem illik csak úgy történetekkel fárasztani a népeket az ivóban, csak mert éppen ott ülnek.*
-Orkokkal már régen találkoztam, de félek ez nem sokáig marad így.
//Az őrség és a kürtszó//
*A törpe valóban nem valami kedves látvány, a legutóbbi veres akivel a Pegazusban összefutott kettővel kevesebb golyót hordott a lába között, s a látványa is sokkal kellemesebb volt, de mit van mit tenni, nem válogathat az ember fia, hogy kivel hozza össze a sors.*
-Az is valami. Örülni kell a kis dolgoknak is, mi?
*Feleli félmosollyal az arcán, közben pedig jól meghúzza a korsóját. De ahogy az erőméregetésről esik szó, rögtön felkelti az érdeklődését.*
-Látom te is igen csak jó erőben vagy, de az orkok mocsok egy népség, kár volna tagadni.
*Azért gyorsan végig méri szemével újdonsült ivócimboráját, Bredocnak kifejezetten jó szeme van az ilyesmihez, szinte belelát másokba. Hiába, ha valaki sok időt tölt kihallgatással, ráragad ez-az.*
-Azért az orrért nem kár, remélem neki jobban fájt.
*Itt azért fel is nevet, és kicsit nő a szemében az aprócska termet. Mondjuk csak reméli, hogy nem pont azzal az alkimista orkkal verekedett, mert azt nem lehet túl nagy dicsőség elnáspángolni, de erre igencsak kevés esélyt lát.*
-Hogy ez?
*Hirtelen el is felejtette, hogy a kardja az oldalán lóg, annyira hozzá nőtt már, hogy gyakran csak azt veszi észre, ha egyszer-egyszer nem viseli.*
-Bizonyosan, bár nekem nem igen telne ilyesmire. Úgy kaptam.
*Vissza is emlékszik a Krenkatauri lázadásra, amibe bele is borzong, úgyhogy gyorsan iszik is még egy kicsit, hogy leöblítse a torkát.*
-De az egy igencsak hosszú történet, nem szeretnélek untatni.
*Ez egyébként nem igaz, egészen szívesen mesélne róla, de tudja hogy nem illik csak úgy történetekkel fárasztani a népeket az ivóban, csak mert éppen ott ülnek.*
-Orkokkal már régen találkoztam, de félek ez nem sokáig marad így.
6959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-23 00:19:55
Üzenet elküldve: 2025-10-23 00:19:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esti iszogatás//
*Rájön, hogy az előbb elfelejtette kifizetni a két sört. Az erszényéből kifizeti a kocsmárosnak a két sör árát. Ezzel rendezi a tartozását. Megadja a24 aranyat és megkapja azUllamar sör.
* - Igen a szeme tényleg parázsban izzik. *Megnézi közelebbről, ha a törpe nem bánja. Nem bámészkodik, csak megnézi. Megállapítja, hogy tényleg olyan, mint amilyennek állítja. Különös, azt elismeri.* - Ilyen harcos fajta maga Tűzdereng? *Megkérdezi, mert úgy gondolja, hogy igen.* - Egészségére! *Koccint a korsó sörrel, ha a törpe is benne van. Errefelé így szokás. Tűzdereng történetére jól odafigyel.* - Érdekes lehetett hegyekben lakni. Én csak az alföldet ismerem. *Sosem járt még a hegyekben, de egyszer jó lenne megnézni. Sajnos a törpe is sokat veszített. Szinte mindenét.* - Ez nagyon szomorú. Sajnálom. *Nem könnyű elveszíteni mindent. Neki a felesége halt meg, de az is nehéz. A szomorú dolgokról nem jó sokat beszélni. Elmegy az ember kedve. A városról inkább beszél.* - Manapság veszélyes. Azt mondják orkok portyáznak a közelben. *Nem tudja ez igaz de ezt beszélik.* - Majd az őrség elbánik velük. Én nem félek ettől. *Elszórt portyázásra gondol. Ennél csak nem lehet több.*
*Rájön, hogy az előbb elfelejtette kifizetni a két sört. Az erszényéből kifizeti a kocsmárosnak a két sör árát. Ezzel rendezi a tartozását. Megadja a24 aranyat és megkapja azUllamar sör.
* - Igen a szeme tényleg parázsban izzik. *Megnézi közelebbről, ha a törpe nem bánja. Nem bámészkodik, csak megnézi. Megállapítja, hogy tényleg olyan, mint amilyennek állítja. Különös, azt elismeri.* - Ilyen harcos fajta maga Tűzdereng? *Megkérdezi, mert úgy gondolja, hogy igen.* - Egészségére! *Koccint a korsó sörrel, ha a törpe is benne van. Errefelé így szokás. Tűzdereng történetére jól odafigyel.* - Érdekes lehetett hegyekben lakni. Én csak az alföldet ismerem. *Sosem járt még a hegyekben, de egyszer jó lenne megnézni. Sajnos a törpe is sokat veszített. Szinte mindenét.* - Ez nagyon szomorú. Sajnálom. *Nem könnyű elveszíteni mindent. Neki a felesége halt meg, de az is nehéz. A szomorú dolgokról nem jó sokat beszélni. Elmegy az ember kedve. A városról inkább beszél.* - Manapság veszélyes. Azt mondják orkok portyáznak a közelben. *Nem tudja ez igaz de ezt beszélik.* - Majd az őrség elbánik velük. Én nem félek ettől. *Elszórt portyázásra gondol. Ennél csak nem lehet több.*
6958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 23:04:50
Üzenet elküldve: 2025-10-22 23:04:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* A kedves szavak jóleső érzéssel töltik el, bár semmi olyat nem hall, amit nem tudott volna már korábban is. Ha valakinek nem kell a szomszédba mennie egy kis magabiztosságért, az a mélységi. Viszont érzi ő is, hogy lassan felesleges tovább beszéljen, és ideje a tettek mezejére lépni. A combjai közé helyezkedő nő közelsége olyan izgalommal tölti el, amit régóta nem érzett, és régóta nem is akart érezni, kedvesének hiányában. Úgy dönt, hogy makacskodásának is vége kell legyen egyszer, ha valóban szeretné, hogy kölcsönösen élvezzék a fürdőt, ezért előre nyúl, és ujjaival végig szánt a fehér bőrön, finoman kezdve cirógatni a hátat, ügyelve rá, hogy csak deréktájig merészkedjen, de azért eljátszadozik ő is a finom nyakkal, bár nem szorongatva, hanem simogatva. *
- Hallani szeretnéd a választ, vagy érezni? * Kérdez vissza, de csak költőinek szánja, és hogy esélyt se adjon a válaszolásra, hamar a finom, puha ajkakat keresi sajátjaival, és ha ezúttal nem ütközik falakba, akkor igazán kedves, és hűséges kormoskaként igyekszik törleszteni minden elmaradást. Az is lehet, hogy az egész végén valahogy a pegazus emeletén találják magukat, ahonnan egész nap ki sem szabadulnak. Hiszen olyan rég találkoztak, nagyon sok átbeszélni valójuk van, és alaposan meg kell ünnepelni azt is, hogy újra egymásra találtak. És hogy biztosra menjen, és el ne kopjon a precíz és fontos műszer, arra is odafigyel, hogy kellő odaadással viseltessék a tolvaj dolga, akkor is, ha nyelvének fárasztó, és ujjait már a görcs húzza. Most még a saját érdekeit is hajlandó háttérbe szorítani, csak kellő módon áldassék Eeyr neve, hátha akkor leveszi róluk örök átkát, bár tudja, hogy erre vajmi esélyük van. És ha az egész végén maradniuk kell tovább, kipihenni egymást, hát azt se bánja. Ha pedig megpihennek, akkor a legszebb dalait adja elő, azokat, amiket az elmúlt években a tolvajnak írt, őszintén mesélve az átélt érzelmekről, és arról, ami benne van, kerülve az annyira utált egyértelműséget, lírai allegóriákba rejtve mindent, ami köztük van. Van köztük olyan, ami szomorú, van ami szebb, mint a hajnali fény ölelése, ahogy a rétre süt a felkelő nap, és van köztük olyan is, ami inkább vicces. De mindegyik róluk szól, mindegyik Ysanee dala, és mindegyik olyan, amit soha senki nem hallott még. *
* A kedves szavak jóleső érzéssel töltik el, bár semmi olyat nem hall, amit nem tudott volna már korábban is. Ha valakinek nem kell a szomszédba mennie egy kis magabiztosságért, az a mélységi. Viszont érzi ő is, hogy lassan felesleges tovább beszéljen, és ideje a tettek mezejére lépni. A combjai közé helyezkedő nő közelsége olyan izgalommal tölti el, amit régóta nem érzett, és régóta nem is akart érezni, kedvesének hiányában. Úgy dönt, hogy makacskodásának is vége kell legyen egyszer, ha valóban szeretné, hogy kölcsönösen élvezzék a fürdőt, ezért előre nyúl, és ujjaival végig szánt a fehér bőrön, finoman kezdve cirógatni a hátat, ügyelve rá, hogy csak deréktájig merészkedjen, de azért eljátszadozik ő is a finom nyakkal, bár nem szorongatva, hanem simogatva. *
- Hallani szeretnéd a választ, vagy érezni? * Kérdez vissza, de csak költőinek szánja, és hogy esélyt se adjon a válaszolásra, hamar a finom, puha ajkakat keresi sajátjaival, és ha ezúttal nem ütközik falakba, akkor igazán kedves, és hűséges kormoskaként igyekszik törleszteni minden elmaradást. Az is lehet, hogy az egész végén valahogy a pegazus emeletén találják magukat, ahonnan egész nap ki sem szabadulnak. Hiszen olyan rég találkoztak, nagyon sok átbeszélni valójuk van, és alaposan meg kell ünnepelni azt is, hogy újra egymásra találtak. És hogy biztosra menjen, és el ne kopjon a precíz és fontos műszer, arra is odafigyel, hogy kellő odaadással viseltessék a tolvaj dolga, akkor is, ha nyelvének fárasztó, és ujjait már a görcs húzza. Most még a saját érdekeit is hajlandó háttérbe szorítani, csak kellő módon áldassék Eeyr neve, hátha akkor leveszi róluk örök átkát, bár tudja, hogy erre vajmi esélyük van. És ha az egész végén maradniuk kell tovább, kipihenni egymást, hát azt se bánja. Ha pedig megpihennek, akkor a legszebb dalait adja elő, azokat, amiket az elmúlt években a tolvajnak írt, őszintén mesélve az átélt érzelmekről, és arról, ami benne van, kerülve az annyira utált egyértelműséget, lírai allegóriákba rejtve mindent, ami köztük van. Van köztük olyan, ami szomorú, van ami szebb, mint a hajnali fény ölelése, ahogy a rétre süt a felkelő nap, és van köztük olyan is, ami inkább vicces. De mindegyik róluk szól, mindegyik Ysanee dala, és mindegyik olyan, amit soha senki nem hallott még. *
6957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 22:58:25
Üzenet elküldve: 2025-10-22 22:58:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A válasz mosolyt csal arcára, de nem fejti ki, hogy miért, hacsak nem kérdez rá a bárd. Bár az ilyen kérdések veszélyesek tudnak lenni, Eeyrnek hála még a végén el találná ismerni, hogy szívesen megnézné, ahogy Merlana furulyázik. *
- Az oboa is szép hangszer. * Jegyzi meg vigyorogva, bár kevesen ismerik ezt a finom, és igen csak drága műszert. *
- Nekem is van egy sötét szürke, de nem sokan tudnak játszani rajta. * Teszi még hozzá, bár régóta nem fogta kezébe a nádnyelvest, hiszen a lant az állandó tartozéka. És egyébként is, lihanechben hagyta zálogban, szóval nehezen kerítené elő, ha felkeltené vele a bárd érdeklődését. Azért egy kis viccelődés erejéig mégis érdemes megemlékezni róla. A hegedű megemlítésére viszont elismerően szöknek felfelé a szemöldökök, mert nem sokat ismer, aki nem csak tulajdonol, de még játszani is képes rajta. *
- Ejha. * Füttyent elismerően, ha eddigi jelei nem lennének elég egyértelműek. * Én brácsával próbálkoztam, de fel kellett adnom, egyszerűen nem állt kézre. Pedig szépek lehettünk volna együtt, ha több érzékem van hozzá. * Teszi még hozzá mosolyogva, most először elismerve egyet saját hiányosságai közül is. A vonós hangszerek valahogy idegennek hatnak a kezében, fújni és pengetni szeret igazán, de ettől még nem tiszteli, és szereti kevésbé azokat, akik az általa elsajátíthatatlannak titulált eszközökön játszanak. *
- Hát igen, a szépség önmagában még semmit nem jelent. * Bólint a férfi, bár egészen másra gondol, mint a bárd. Salwarnak semmit nem jelentenek a rangok, titulusok, és a gazdagság. Neki a belső értékek számítanak, a személyiség, minden más könnyedén megszerezhető. *
- Lehet, hogy tényleg hallottad. * Válaszol óvatosan, azért is fogalmazva így, mert belül kétségek rágják. Bármennyire is szeretné bebizonyítani neki a bárd, hogy sikeres lett, hogy elért mindent amit akart, pont az ellenkezőjét bizonygatja a mélységinek. Valahol pont azzá lett, amitől tartott, hogy válni fog, ha a rossz útra téved, és ezt bánja is. Sokkal többre is vihette volna, sokkal szabadabb is lehetne, mint valaki, aki abban reménykedik, hogy még életének tavaszán felkelti egy elég gazdag fasz figyelmét, aki magához veszi. Viszont ezúttal nem akarja elrontani az esélyeit egy boldog befejezésre, mert bármennyire is tagadja, a külső igazán számít, és Merlana külseje igazán kedvére van. A ruhája is csak akkor festhetne jobban, ha ledobná végre a szoba padlójára. *
- Valóban. Fontos, hogy nyitható legyen a lakat, különben használhatatlan. * Ért egyet vigyorogva, ezúttal őszintén. Merlana szépen megfogalmazza azt, amit évekkel ezelőtt tanítani akart neki. Nyitható kell legyen a lakat, de nem túl könnyen. *
- A harmadik, jobbra. * Feleli, és felfelé menet a pultnál elejt ő is 15 aranyat, újabb estére fizetve ki a Szobát. Úriemberként igazán nem hagyhatja, hogy a nő fizessen mindenért. És mivel nagylelkű kedvében van, még 22 aranyat hagy ott két Almaborra. *
- Csak utánad, drága hölgyem. * Int előzékenyen, ügyelve rá, hogy nehogy kiöntsön bármit is a borból. Persze azért is ilyen udvarias, hogy felfelé mehet megpróbálhasson belesni a szoknya alá. *
//Egy húron pendülve//
* A válasz mosolyt csal arcára, de nem fejti ki, hogy miért, hacsak nem kérdez rá a bárd. Bár az ilyen kérdések veszélyesek tudnak lenni, Eeyrnek hála még a végén el találná ismerni, hogy szívesen megnézné, ahogy Merlana furulyázik. *
- Az oboa is szép hangszer. * Jegyzi meg vigyorogva, bár kevesen ismerik ezt a finom, és igen csak drága műszert. *
- Nekem is van egy sötét szürke, de nem sokan tudnak játszani rajta. * Teszi még hozzá, bár régóta nem fogta kezébe a nádnyelvest, hiszen a lant az állandó tartozéka. És egyébként is, lihanechben hagyta zálogban, szóval nehezen kerítené elő, ha felkeltené vele a bárd érdeklődését. Azért egy kis viccelődés erejéig mégis érdemes megemlékezni róla. A hegedű megemlítésére viszont elismerően szöknek felfelé a szemöldökök, mert nem sokat ismer, aki nem csak tulajdonol, de még játszani is képes rajta. *
- Ejha. * Füttyent elismerően, ha eddigi jelei nem lennének elég egyértelműek. * Én brácsával próbálkoztam, de fel kellett adnom, egyszerűen nem állt kézre. Pedig szépek lehettünk volna együtt, ha több érzékem van hozzá. * Teszi még hozzá mosolyogva, most először elismerve egyet saját hiányosságai közül is. A vonós hangszerek valahogy idegennek hatnak a kezében, fújni és pengetni szeret igazán, de ettől még nem tiszteli, és szereti kevésbé azokat, akik az általa elsajátíthatatlannak titulált eszközökön játszanak. *
- Hát igen, a szépség önmagában még semmit nem jelent. * Bólint a férfi, bár egészen másra gondol, mint a bárd. Salwarnak semmit nem jelentenek a rangok, titulusok, és a gazdagság. Neki a belső értékek számítanak, a személyiség, minden más könnyedén megszerezhető. *
- Lehet, hogy tényleg hallottad. * Válaszol óvatosan, azért is fogalmazva így, mert belül kétségek rágják. Bármennyire is szeretné bebizonyítani neki a bárd, hogy sikeres lett, hogy elért mindent amit akart, pont az ellenkezőjét bizonygatja a mélységinek. Valahol pont azzá lett, amitől tartott, hogy válni fog, ha a rossz útra téved, és ezt bánja is. Sokkal többre is vihette volna, sokkal szabadabb is lehetne, mint valaki, aki abban reménykedik, hogy még életének tavaszán felkelti egy elég gazdag fasz figyelmét, aki magához veszi. Viszont ezúttal nem akarja elrontani az esélyeit egy boldog befejezésre, mert bármennyire is tagadja, a külső igazán számít, és Merlana külseje igazán kedvére van. A ruhája is csak akkor festhetne jobban, ha ledobná végre a szoba padlójára. *
- Valóban. Fontos, hogy nyitható legyen a lakat, különben használhatatlan. * Ért egyet vigyorogva, ezúttal őszintén. Merlana szépen megfogalmazza azt, amit évekkel ezelőtt tanítani akart neki. Nyitható kell legyen a lakat, de nem túl könnyen. *
- A harmadik, jobbra. * Feleli, és felfelé menet a pultnál elejt ő is 15 aranyat, újabb estére fizetve ki a Szobát.
Úriemberként igazán nem hagyhatja, hogy a nő fizessen mindenért. És mivel nagylelkű kedvében van, még 22 aranyat hagy ott két Almaborra. *- Csak utánad, drága hölgyem. * Int előzékenyen, ügyelve rá, hogy nehogy kiöntsön bármit is a borból. Persze azért is ilyen udvarias, hogy felfelé mehet megpróbálhasson belesni a szoknya alá. *
6956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 21:05:01
Üzenet elküldve: 2025-10-22 21:05:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Esti iszogatás //
*Fesgrar tényleg egyszerű embernek néz ki. Nem sokat beszél, ám annál többet kérdez. Mivel Tűzderengnek sosem okozott gondot a beszélgetés, így örömmel válaszol minden kérdésre. Még azt is hamar megállapítja, hogy milyen illedelmes emberrel fújta össze a szél. Nemcsak megköszöni a helyet, de nyomban két korsó sört is rendel. Mintha csak tudná mi teszi örömködővé egy törpét. De mindezek előtt még azért válaszol szép sorjában a feltett kérdésekre.*
- Azt mondják, amikor születtem anyám emlegette, hogy olyan a szemem mintha a tűz parazsa derengene benne. Aztán ifjúkori társaim aggatták ezt rám, merthogy szerintük a haragom és bátorságom olyan, mint a kovácstűz lángja, parázsló, de hirtelen fellobbanó. De a kezdetekre nem nagyon emlékszek. Állítólag egész pöttöm voltam, amikor először hívtak így. *Persze ehhez tudna még egy két kalandot mesélni, de ezzel nem untatja még a nála korosabb földmívest. Persze pár korsó sör lehet megoldja a nyelvét a későbbiekben. Közben a másik leinti az egyik felszolgálót és két korsó sört rendel. Ez hamar ki is szervírozzák, ami egy elégedett mosolyt csal a törpe arcára.*
- Köszönöm cimbora, igazán rendes tőled. *Ezzel a lendülettel is veszi az egyik korsót, amit az asztalra tesznek és jóízűt kortyol belőle. Egy kis része talán a szakállára is csorog, de azért ügyel, hogy túl sokat ne pocsékoljon rá. Egy ilyen meghívást bizony nem lehet elutasítani. Eddig igazán jó tapasztalata van erről a városról, bár azért még korai lenne ekkora következtetéseket levonni. Mindjárt kapja is a következő kérdést, hogy milyen volt Vasbérc.*
- Erről sokat tudnék mesélni, nos hol is kezdjem… *Egy kis időre eltöpreng majd jólesően kezd bele taglalni, milyen is volt Vasbércen élni.*
- Nos, hát ez egy egészen kicsike község volt. Alig több mint tíz, tizenkét család lakta. A hegyek közé épült, mert főként bányászattal foglalkoztunk, amit közeli Lihanechben adtunk el. Igazán jó volt itt élni, ám egy földrengés tönkretette az egészet. Rászakadt a falura a hegy, lényegében maga alá temetett mindent. Kevesen éltük túl, s azóta vándorként kóborolok. *Itt megáll a történettel, mert ez oly szomorú epizód neki, hogy innia kell rá egy újabb kortyot. Egyelőre erről nem is mesél többet, inkább a másikat próbálja faggatni.*
- Egész jól kitaláltam mi? *Felnevet kedélyesen, majd Fesgrar is megoszt egy szomorú részt az életéből.*
- Sajnálom a feleséged. Biztos nem volt könnyű időszak. És mondd csak mit érdemes tudnom a városról? *Inkább a szomorú témákról valamivel általánosabb felé tereli a szót, amit remélhetőleg a másik sem fog bánni.*
*Fesgrar tényleg egyszerű embernek néz ki. Nem sokat beszél, ám annál többet kérdez. Mivel Tűzderengnek sosem okozott gondot a beszélgetés, így örömmel válaszol minden kérdésre. Még azt is hamar megállapítja, hogy milyen illedelmes emberrel fújta össze a szél. Nemcsak megköszöni a helyet, de nyomban két korsó sört is rendel. Mintha csak tudná mi teszi örömködővé egy törpét. De mindezek előtt még azért válaszol szép sorjában a feltett kérdésekre.*
- Azt mondják, amikor születtem anyám emlegette, hogy olyan a szemem mintha a tűz parazsa derengene benne. Aztán ifjúkori társaim aggatták ezt rám, merthogy szerintük a haragom és bátorságom olyan, mint a kovácstűz lángja, parázsló, de hirtelen fellobbanó. De a kezdetekre nem nagyon emlékszek. Állítólag egész pöttöm voltam, amikor először hívtak így. *Persze ehhez tudna még egy két kalandot mesélni, de ezzel nem untatja még a nála korosabb földmívest. Persze pár korsó sör lehet megoldja a nyelvét a későbbiekben. Közben a másik leinti az egyik felszolgálót és két korsó sört rendel. Ez hamar ki is szervírozzák, ami egy elégedett mosolyt csal a törpe arcára.*
- Köszönöm cimbora, igazán rendes tőled. *Ezzel a lendülettel is veszi az egyik korsót, amit az asztalra tesznek és jóízűt kortyol belőle. Egy kis része talán a szakállára is csorog, de azért ügyel, hogy túl sokat ne pocsékoljon rá. Egy ilyen meghívást bizony nem lehet elutasítani. Eddig igazán jó tapasztalata van erről a városról, bár azért még korai lenne ekkora következtetéseket levonni. Mindjárt kapja is a következő kérdést, hogy milyen volt Vasbérc.*
- Erről sokat tudnék mesélni, nos hol is kezdjem… *Egy kis időre eltöpreng majd jólesően kezd bele taglalni, milyen is volt Vasbércen élni.*
- Nos, hát ez egy egészen kicsike község volt. Alig több mint tíz, tizenkét család lakta. A hegyek közé épült, mert főként bányászattal foglalkoztunk, amit közeli Lihanechben adtunk el. Igazán jó volt itt élni, ám egy földrengés tönkretette az egészet. Rászakadt a falura a hegy, lényegében maga alá temetett mindent. Kevesen éltük túl, s azóta vándorként kóborolok. *Itt megáll a történettel, mert ez oly szomorú epizód neki, hogy innia kell rá egy újabb kortyot. Egyelőre erről nem is mesél többet, inkább a másikat próbálja faggatni.*
- Egész jól kitaláltam mi? *Felnevet kedélyesen, majd Fesgrar is megoszt egy szomorú részt az életéből.*
- Sajnálom a feleséged. Biztos nem volt könnyű időszak. És mondd csak mit érdemes tudnom a városról? *Inkább a szomorú témákról valamivel általánosabb felé tereli a szót, amit remélhetőleg a másik sem fog bánni.*
6955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 21:02:51
Üzenet elküldve: 2025-10-22 21:02:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Bredochoz hasonlóan az egykori szakaszvezető is ódzkodik a varázslástól, s mióta egy levegőmágus megsebezte, meg is fogadta, hogy amíg él távol tartja magát tőle. Pedig állítólag a hosszúéltűeknek megvan hozzá a tehetsége, egykori mestere maga is mívelte az igemondás tudományát, Naesala az ilyen jellegű leckéktől azonban mindig is elzárkózott. Megvan az a hátránya viszont hiányos tudásának, hogy a kelleténél talán jobban tart azoktól a dolgoktól, melynek köze lehet a varázsláshoz. Sokszor több hatalmat és jelentőséget tulajdonít így neki, mint amennyire ésszerű lenne.*
- Mindig az a kurva mágia. *csóválja meg a fejét egy egyetértő sóhaj kíséretében, s bár soha életében nem pipázott, ebben a pillanatban most szíve szerint maga is rádörrentene egyre. Az egykori parancsnok, hiába már nem viseli a köpenyt, továbbra is a szívén viseli Arthenior és a polgárok sorsát, s bizony ez az örökérvényű - átkos? áldásos? - kötelességtudat is olyan dolog, melyen mindketten osztoznak. Naesala már az Egyenlőség Napja előtt leszerelt, mikor az egysége jóformán menekülni kényszerült a városból, s mégis, a lázadás hírére társával együtt gondolkodás nélkül visszatértek Artheniorba, hogy segíthessenek. A város menedéket adott neki élete egyik legnehezebb időszakában, valószínűleg mindig is adósának fogja magát érezni. Maga is egyértelműen úgy véli tehát, hogy joga van a népnek tudni, miféle veszély leselkedik rájuk, de el kell kerülniük a tömeghisztériát. Nem egyszerű feladat, de nem is az ő feladatuk lenne a városlakók figyelmeztetése.*
- Ha lenne időnk, azt javasolnám, puhatoljuk ki, miért hallgat a tanács *az elf nem először nyomozna simlis politikai ügyben* - Attól sem zárkóznék el, hogy a híreszteljük a meglévő információkat. Viszont mindössze egy hatunk van, akkor indul a csapat a pusztára.
*Kelletlenül sóhajt fel, mennyivel jobb lett volna, ha hamarabb megtudja ezt az egészet, akkor még válogathattak volna a lehetőségek közül.
Innen-onnan hallott már pletykákat Droyn múltjával kapcsolatban, az ilyesmiről igazán szeretnek a spicces katonák pletykálgatni, de valahogy sohasem rendítette meg különösebben. Nem foglalkoztatja senki előélete, az számít, amit az ember a jelenben tesz, na meg most előnyükre is válhat ez a korábban szerzett rutin. A hosszúéltű sohasem jeleskedett a vallatásban.*
- Valóban az egyetlen járható út, ha már kész tényekkel állunk a tanács elé *ért egyet, s bizony úgy tűnik a szeme se rándul a sejtelmesen csendülő ígéretre.* - De talán már az indulásunkkor is üzenhetnénk a vezetésnek. Talán a tudat, hogy egyre többen tudnak erről és keresik fel az orkokat, némi cselekvésre sarkallja őket.
*Messzebbre egyelőre nem merészkedne, talán ez az aprócska jelzés is elég lesz ahhoz, hogy megkezdjék a felkészülést.
A következő kérdésekre őszintén, bár nem túl nagy örömmel rántja meg vállait.*
- Az attól függ, a pusztán hol vertek tábort. A fattyú azt mondta, valami erődöt emeltek, én ebből arra tippelek, hogy a karavánpihenő környékén lehetnek. Ha így van, Artheniort hamarabb elérik, mint a falvakat. *Persze törékeny elmélet, s rögvest borul is, ha mégsem északon vertek tanyát.*
- A thargok... nos *nehezen tudja elképzelni, hogy a thargok esetleg többet tudnának, sőt, egyenes megkockáztatja, hogy semmit hírt nem kaptak még az esetről* - Ha tudnak róla, ha nem, én azt mondanám, üzenjünk nekik. *emeli kékjeit Bredocra, s bár nem a szíve csücskei a barbárok, van még némi adóssága feléjük, no meg a tisztesség is így kívánja* - Joguk van tudni nekik is, talán egymás segítségére is lehetünk. *erre mondjuk nagy összeget nem tenne fel, talán Kagan még benne lett volna, de az új jarl nem tudja, milyen viszonyra törekszik Artheniorral*
*Bredochoz hasonlóan az egykori szakaszvezető is ódzkodik a varázslástól, s mióta egy levegőmágus megsebezte, meg is fogadta, hogy amíg él távol tartja magát tőle. Pedig állítólag a hosszúéltűeknek megvan hozzá a tehetsége, egykori mestere maga is mívelte az igemondás tudományát, Naesala az ilyen jellegű leckéktől azonban mindig is elzárkózott. Megvan az a hátránya viszont hiányos tudásának, hogy a kelleténél talán jobban tart azoktól a dolgoktól, melynek köze lehet a varázsláshoz. Sokszor több hatalmat és jelentőséget tulajdonít így neki, mint amennyire ésszerű lenne.*
- Mindig az a kurva mágia. *csóválja meg a fejét egy egyetértő sóhaj kíséretében, s bár soha életében nem pipázott, ebben a pillanatban most szíve szerint maga is rádörrentene egyre. Az egykori parancsnok, hiába már nem viseli a köpenyt, továbbra is a szívén viseli Arthenior és a polgárok sorsát, s bizony ez az örökérvényű - átkos? áldásos? - kötelességtudat is olyan dolog, melyen mindketten osztoznak. Naesala már az Egyenlőség Napja előtt leszerelt, mikor az egysége jóformán menekülni kényszerült a városból, s mégis, a lázadás hírére társával együtt gondolkodás nélkül visszatértek Artheniorba, hogy segíthessenek. A város menedéket adott neki élete egyik legnehezebb időszakában, valószínűleg mindig is adósának fogja magát érezni. Maga is egyértelműen úgy véli tehát, hogy joga van a népnek tudni, miféle veszély leselkedik rájuk, de el kell kerülniük a tömeghisztériát. Nem egyszerű feladat, de nem is az ő feladatuk lenne a városlakók figyelmeztetése.*
- Ha lenne időnk, azt javasolnám, puhatoljuk ki, miért hallgat a tanács *az elf nem először nyomozna simlis politikai ügyben* - Attól sem zárkóznék el, hogy a híreszteljük a meglévő információkat. Viszont mindössze egy hatunk van, akkor indul a csapat a pusztára.
*Kelletlenül sóhajt fel, mennyivel jobb lett volna, ha hamarabb megtudja ezt az egészet, akkor még válogathattak volna a lehetőségek közül.
Innen-onnan hallott már pletykákat Droyn múltjával kapcsolatban, az ilyesmiről igazán szeretnek a spicces katonák pletykálgatni, de valahogy sohasem rendítette meg különösebben. Nem foglalkoztatja senki előélete, az számít, amit az ember a jelenben tesz, na meg most előnyükre is válhat ez a korábban szerzett rutin. A hosszúéltű sohasem jeleskedett a vallatásban.*
- Valóban az egyetlen járható út, ha már kész tényekkel állunk a tanács elé *ért egyet, s bizony úgy tűnik a szeme se rándul a sejtelmesen csendülő ígéretre.* - De talán már az indulásunkkor is üzenhetnénk a vezetésnek. Talán a tudat, hogy egyre többen tudnak erről és keresik fel az orkokat, némi cselekvésre sarkallja őket.
*Messzebbre egyelőre nem merészkedne, talán ez az aprócska jelzés is elég lesz ahhoz, hogy megkezdjék a felkészülést.
A következő kérdésekre őszintén, bár nem túl nagy örömmel rántja meg vállait.*
- Az attól függ, a pusztán hol vertek tábort. A fattyú azt mondta, valami erődöt emeltek, én ebből arra tippelek, hogy a karavánpihenő környékén lehetnek. Ha így van, Artheniort hamarabb elérik, mint a falvakat. *Persze törékeny elmélet, s rögvest borul is, ha mégsem északon vertek tanyát.*
- A thargok... nos *nehezen tudja elképzelni, hogy a thargok esetleg többet tudnának, sőt, egyenes megkockáztatja, hogy semmit hírt nem kaptak még az esetről* - Ha tudnak róla, ha nem, én azt mondanám, üzenjünk nekik. *emeli kékjeit Bredocra, s bár nem a szíve csücskei a barbárok, van még némi adóssága feléjük, no meg a tisztesség is így kívánja* - Joguk van tudni nekik is, talán egymás segítségére is lehetünk. *erre mondjuk nagy összeget nem tenne fel, talán Kagan még benne lett volna, de az új jarl nem tudja, milyen viszonyra törekszik Artheniorral*
6954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 20:26:45
Üzenet elküldve: 2025-10-22 20:26:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzdereng Thragmorin//
*A törpe nem bánja, hogy leül. Ezt megköszöni neki.* -Köszönöm. *A neven elcsodálkozik. Ritkán hall ilyet, de elfogadja.* - Rendben Tűzdereng. Honnan jött a név? *Kérdezősködik egy kicsit, mert ez érdekli. Az egyik kocsmárost megszólítja.* - Elnézést két korsó sört kérnék. *A kocsmáros elmegy, de hamar meg is kapnak két korsó sört. Az egyiket leteszi Tűzdereng elé.* - Meghívom rá. *Sok jó barátság kötettett pár korsó sör mellett. Ezt reméli megtörténik ma este is. Nem sokat tud másokkal beszélni. Magányosan él amióta a felesége meghalt.* - Nem hallottam róla. Milyen volt ott élni? *Érdekes amit hall. Sose hallott Vasbércről. Kíváncsi, hogy kik laktak arra és milyen a hely.* - Jól látja. Földműves vagyok. *A ruházata egyszerű, nem nehéz kitalálni.* - Én itt születtem. Amióta a feleségem meghalt egyedül élek. *Ezt megosztja Tűzderengel. Nem szeret róla beszélni, de néha jól esik.*
*A törpe nem bánja, hogy leül. Ezt megköszöni neki.* -Köszönöm. *A neven elcsodálkozik. Ritkán hall ilyet, de elfogadja.* - Rendben Tűzdereng. Honnan jött a név? *Kérdezősködik egy kicsit, mert ez érdekli. Az egyik kocsmárost megszólítja.* - Elnézést két korsó sört kérnék. *A kocsmáros elmegy, de hamar meg is kapnak két korsó sört. Az egyiket leteszi Tűzdereng elé.* - Meghívom rá. *Sok jó barátság kötettett pár korsó sör mellett. Ezt reméli megtörténik ma este is. Nem sokat tud másokkal beszélni. Magányosan él amióta a felesége meghalt.* - Nem hallottam róla. Milyen volt ott élni? *Érdekes amit hall. Sose hallott Vasbércről. Kíváncsi, hogy kik laktak arra és milyen a hely.* - Jól látja. Földműves vagyok. *A ruházata egyszerű, nem nehéz kitalálni.* - Én itt születtem. Amióta a feleségem meghalt egyedül élek. *Ezt megosztja Tűzderengel. Nem szeret róla beszélni, de néha jól esik.*
6953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 19:16:31
Üzenet elküldve: 2025-10-22 19:16:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fesgrar Aldment //
*Már éppen rendelni készült, amikor egy emberforma alak leszólítja. Ránézésre valami paraszt lehet. Szúrós szemével végig méri a férfit, aki le kíván ülni az asztalához. Nem olyan szőrösszívű, hogy ezt ne engedné meg, és nem tűnik veszélyes alaknak sem a másik és biccent felé. Ettől függetlenül azért jól megnézi, hogy mi van nála, de komoly fegyvert nem lát nála. Ezt nyugtázza magában majd lábbal ki is tol egy széket az embernek.*
- Üdv komám! Csatlakozz bátran. Nem eszek embereket. *Vigyorogva kontrázik a férfinak, aki hátha van olyan fajta, hogy vegye a viccelődést. Nem tudja, hogy itt Artheniorban mifélék a népek, mert nem volt még szerencséje hozzájuk. Legalább most az egyszerűbbek közül megismerhet egyet. Amaz be is mutatkozik neki, amit illik viszonozni, így meg is teszi.*
- Tűzdereng, szolgálatodra. *Még meg is emelkedik egy kicsit a székén mert hát így illik.*
- Csak szimplán Tűzdereng, ha kérhetem, se több se kevesebb. *Elejét veszi egy esetleges konfliktusnak, mert gyakran elkezdik becézni, vagy rövidíteni a nevét, amit nem annyira komál. Így az elején tisztázza az idegennel, miheztartás végett. Nyomban megkapja az első kérdést is, hogy mióta él itt. Ezen nagyot kacag.*
- Semmióta. Vasbérci vagyok, a Lihanechtől északra húzódó hegyekben születtem. *Miközben ezt megosztja a férfival kíváncsian vizslatja annak tekintetét, hogy kiolvasson belőle valamit.*
- No és te? Úgy nézel ki, mint aki környékbeli paraszt. Igaz-e? *Nem szokása kertelni, így nyomban rátér amire elsőre gondol. Nincs abban semmi szégyen, ha valaki paraszt. Annak is lenni kell, na meg ha az, akkor nem kell szégyellni. Úgy hallotta errefelé amúgy is sok a földműves parasztember. Persze a város lázongásáról is hallott, amikor megdöntötték a korábbi városvezetést és feldúlták a város egyik részét. Hallani sok effélét, de ez már régen volt. Azóta bizonyosan stabilabb állapotok uralkodnak. Idefelé jövet is látott katonákat vagy városőröket, mind Arthenior környékén és a városon belül egyaránt. Tekintete most visszatér a férfira, hátha egy érdekes beszélgetésnek lehet részese a mai este.*
*Már éppen rendelni készült, amikor egy emberforma alak leszólítja. Ránézésre valami paraszt lehet. Szúrós szemével végig méri a férfit, aki le kíván ülni az asztalához. Nem olyan szőrösszívű, hogy ezt ne engedné meg, és nem tűnik veszélyes alaknak sem a másik és biccent felé. Ettől függetlenül azért jól megnézi, hogy mi van nála, de komoly fegyvert nem lát nála. Ezt nyugtázza magában majd lábbal ki is tol egy széket az embernek.*
- Üdv komám! Csatlakozz bátran. Nem eszek embereket. *Vigyorogva kontrázik a férfinak, aki hátha van olyan fajta, hogy vegye a viccelődést. Nem tudja, hogy itt Artheniorban mifélék a népek, mert nem volt még szerencséje hozzájuk. Legalább most az egyszerűbbek közül megismerhet egyet. Amaz be is mutatkozik neki, amit illik viszonozni, így meg is teszi.*
- Tűzdereng, szolgálatodra. *Még meg is emelkedik egy kicsit a székén mert hát így illik.*
- Csak szimplán Tűzdereng, ha kérhetem, se több se kevesebb. *Elejét veszi egy esetleges konfliktusnak, mert gyakran elkezdik becézni, vagy rövidíteni a nevét, amit nem annyira komál. Így az elején tisztázza az idegennel, miheztartás végett. Nyomban megkapja az első kérdést is, hogy mióta él itt. Ezen nagyot kacag.*
- Semmióta. Vasbérci vagyok, a Lihanechtől északra húzódó hegyekben születtem. *Miközben ezt megosztja a férfival kíváncsian vizslatja annak tekintetét, hogy kiolvasson belőle valamit.*
- No és te? Úgy nézel ki, mint aki környékbeli paraszt. Igaz-e? *Nem szokása kertelni, így nyomban rátér amire elsőre gondol. Nincs abban semmi szégyen, ha valaki paraszt. Annak is lenni kell, na meg ha az, akkor nem kell szégyellni. Úgy hallotta errefelé amúgy is sok a földműves parasztember. Persze a város lázongásáról is hallott, amikor megdöntötték a korábbi városvezetést és feldúlták a város egyik részét. Hallani sok effélét, de ez már régen volt. Azóta bizonyosan stabilabb állapotok uralkodnak. Idefelé jövet is látott katonákat vagy városőröket, mind Arthenior környékén és a városon belül egyaránt. Tekintete most visszatér a férfira, hátha egy érdekes beszélgetésnek lehet részese a mai este.*
6952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 18:36:27
Üzenet elküldve: 2025-10-22 18:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzdereng Thragmorin//
*Nyílik a fogadó ajtaja és betér rajta egy középkorú ember. Egyszerű posztóruháján megült a por. A fárasztó nap végén csak enni meg inni vágyik. Minden hely foglalt csak egy nem. Egy törpe ül az asztalnál. Odamegy a kopaszhoz és köszönti.* - Jó estét! Szabad? *Ha megengedik neki, akkor kihúz egy széket és leül rá. Előveszi az erszényét, hogy kifizesse amit enni készül.* - Fesgrar vagyok. Kihez van szerencsém? *Barátkozni próbál, hátha sikerül a nap végén egy új barátra szert tenni. Addig gondolkozik, hogy mit rendeljen. Lehet még meghívja a törpét valamire ha összebarátkoznak.* - Régóta él itt? *Nem ismerős neki az arca ezért megkérdezi tőle. Lehet már találkoztak, csak régen.*
*Nyílik a fogadó ajtaja és betér rajta egy középkorú ember. Egyszerű posztóruháján megült a por. A fárasztó nap végén csak enni meg inni vágyik. Minden hely foglalt csak egy nem. Egy törpe ül az asztalnál. Odamegy a kopaszhoz és köszönti.* - Jó estét! Szabad? *Ha megengedik neki, akkor kihúz egy széket és leül rá. Előveszi az erszényét, hogy kifizesse amit enni készül.* - Fesgrar vagyok. Kihez van szerencsém? *Barátkozni próbál, hátha sikerül a nap végén egy új barátra szert tenni. Addig gondolkozik, hogy mit rendeljen. Lehet még meghívja a törpét valamire ha összebarátkoznak.* - Régóta él itt? *Nem ismerős neki az arca ezért megkérdezi tőle. Lehet már találkoztak, csak régen.*
6951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 16:53:37
Üzenet elküldve: 2025-10-22 16:53:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Neki nem úgy tűnik, hogy a férfi képes elveszíteni önuralmát és tombolni ész nélkül bármelyik pillanatban. Naivitása ismételten a rosszabb esélyeket hozza a fejére. De hát a pegazus közepén iszogat. Itt nem érheti őt semmi baj. Elvégre itt még nem történt senkinek semmi baja néhány pofonon kívül ugye? Mintha már el is felejtette volna azt a pletykát ami nemrégiben történt a fogadó vendégterében. Meg aztán az a sötét folt a bejárattól nem messze is biztosan csak kiömlött bor.
Elkönyveli mindeközben, hogy a férfit egész jól lekenyerezi, hogyha az önérzetét simogatja kedves szavakkal. Lehet többször fogja még mesternek szólítani. Hátha meghívja még egy két körre. Amúgy is kezdi úgy érezni, hogy torka mintha száradni kezdene.
Majd a játék után. Mert ha győz lehet az lesz majd a tét, hogy meghívja a vesztes a másikat egy újabb körre. Az most igazán jól esne neki.*
- Na majd én megmutatom.
*Húzza ki magát büszkén, és elvesz három kockát meghagyva a két egyest. Úgy érzi nagyot mer és megpróbálja összehozni a négy egyest, vagy éppen az ötöt is. A maradék három kockát vissza teszi a pohárba. Jó alaposan megrázza. Majd pedig félve tekint be alájuk. Lassan óvatosan. Fél szemmel. Mert valami oknál fogva, izgul. Nem is emlékszik mikor játszott ilyesmit utoljára, és nem szeretne alul maradni.
Majd miután meglátja, először egy nagy mosoly mosoly húzódik arcára, ami nagyon hamar lelankad. Az eredményt végül felfedi. És egy újabb egyest láthat a férfi, egy hatossal és egy hármassal egyetemben.*
- Három egyes. Pfff.. Te nyertél! Még egy kör ital?
*Kérdezi a férfit, hogy az megfelel e számára mint tét.*
*Neki nem úgy tűnik, hogy a férfi képes elveszíteni önuralmát és tombolni ész nélkül bármelyik pillanatban. Naivitása ismételten a rosszabb esélyeket hozza a fejére. De hát a pegazus közepén iszogat. Itt nem érheti őt semmi baj. Elvégre itt még nem történt senkinek semmi baja néhány pofonon kívül ugye? Mintha már el is felejtette volna azt a pletykát ami nemrégiben történt a fogadó vendégterében. Meg aztán az a sötét folt a bejárattól nem messze is biztosan csak kiömlött bor.
Elkönyveli mindeközben, hogy a férfit egész jól lekenyerezi, hogyha az önérzetét simogatja kedves szavakkal. Lehet többször fogja még mesternek szólítani. Hátha meghívja még egy két körre. Amúgy is kezdi úgy érezni, hogy torka mintha száradni kezdene.
Majd a játék után. Mert ha győz lehet az lesz majd a tét, hogy meghívja a vesztes a másikat egy újabb körre. Az most igazán jól esne neki.*
- Na majd én megmutatom.
*Húzza ki magát büszkén, és elvesz három kockát meghagyva a két egyest. Úgy érzi nagyot mer és megpróbálja összehozni a négy egyest, vagy éppen az ötöt is. A maradék három kockát vissza teszi a pohárba. Jó alaposan megrázza. Majd pedig félve tekint be alájuk. Lassan óvatosan. Fél szemmel. Mert valami oknál fogva, izgul. Nem is emlékszik mikor játszott ilyesmit utoljára, és nem szeretne alul maradni.
Majd miután meglátja, először egy nagy mosoly mosoly húzódik arcára, ami nagyon hamar lelankad. Az eredményt végül felfedi. És egy újabb egyest láthat a férfi, egy hatossal és egy hármassal egyetemben.*
- Három egyes. Pfff.. Te nyertél! Még egy kör ital?
*Kérdezi a férfit, hogy az megfelel e számára mint tét.*
6950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 16:44:03
Üzenet elküldve: 2025-10-22 16:44:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A törpe harcos a főtér felől rögvest e fogadóig jön. Igaz út közben nem volt rest egy-két jó polgárt leszólítani, hogy merre találja pontosan a Pegazust. Úgy van vele, hogy van szája kérdezni, nehogy már bolyongjon feleslegesen. Egy jó masszív kőépületet pillant meg. Közelebb lépve az épület mellé végig is simít rajta érdes tenyerével. ~Jófajta terméskő, adtak a minőségre.~ Nem tudja megállni, hogy ha valami sziklából vagy kőből van azt ne vizsgálja meg. A fal után végül eljut a bejáratig mely jófajta tömör tölgy ajtó lehet. Legalább is az anyagát és súlyát elnézve az lehet. Kis fenyőtáblán meg is pillantja a Pegazus fogadó feliratot, így már biztos, hogy jó helyen jár. Megköszörüli a torkát, majd jókora lendülettel lép be az ajtón.*
- Szép estét urak hölgyek! *Jó hangosan köszön be a fogadó népének. Alapból is hangos a beszéde, de ilyenkor főleg zengőn hat. Azt vallja, hogy tudjon köszönni a törpe, ha már betér valahová, ahol másik is vannak. Miután beköszön alaposan körbenéz, hogy hová üljön. Egy szimpatikus asztalt néz ki, ami közel van kályhához és ahol a székét a falnak tudja tolni, hogy mögé ne kerüljön valaki. Ez berögzött szokása a törpe harcosnak. Maga mellé egy székre leteszi a sisakját és kezéből a vaskos acélkapapácsot. Földre nem teszi, hiszen törpeként a fegyvere szinte már szent eszköznek számít. Ha valaki megvizsgálná sisakját, vagy acélfejű kalapácsét vagy épp a pajzsát, amit szintén a székre tesz le, akkor láthatja, hogy törpe rúnák díszítik őket, és néhol még egyszerűbb rúnarajzok is vannak rajtuk. Úgy pakol le maga mellé mindent, hogy ha szükség lenne rá, akkor keze ügyében legyen minden. Most, hogy már leült és lepakolt kezeit az asztalon támasztja meg, majd mélyen ülő szemeivel, szúrósan végignéz a fogadón. Most látja csak meg a szépen díszített falakat. Mindig is értékelte, ha valami igényesen és minőségi alapanyagból van. Eddig igen kellemes előérzete van ezzel a fogadóval kapcsolatban. Még azt is megengedi magának, hogy hatra dőljön a székén és elmerengjen a mai nap utazásán. Egyelőre nem rendel még semmit, csak kivár. Nézelődik, hogy ki mit kér és ha valami megtetszik neki, akkor leinti majd az egyik felszolgálót vagy fogadóst és kérni fog egy olyan ételt. Először is jó lenne tudni mi a felhozatal. Úgy gondolja, ha valamit sokan rendelnek az csak nem lehet olyan rossz. Sörnek lennie kell, mert ez olyan alap, mint, hogy a kútban van víz. Szóval olyan nagy baj nem lehet, biztosan talál fogára való étket is. Addig nézelődik miféle népek laknak e városban, akiket itt hordott össze az északi szél.*
*A törpe harcos a főtér felől rögvest e fogadóig jön. Igaz út közben nem volt rest egy-két jó polgárt leszólítani, hogy merre találja pontosan a Pegazust. Úgy van vele, hogy van szája kérdezni, nehogy már bolyongjon feleslegesen. Egy jó masszív kőépületet pillant meg. Közelebb lépve az épület mellé végig is simít rajta érdes tenyerével. ~Jófajta terméskő, adtak a minőségre.~ Nem tudja megállni, hogy ha valami sziklából vagy kőből van azt ne vizsgálja meg. A fal után végül eljut a bejáratig mely jófajta tömör tölgy ajtó lehet. Legalább is az anyagát és súlyát elnézve az lehet. Kis fenyőtáblán meg is pillantja a Pegazus fogadó feliratot, így már biztos, hogy jó helyen jár. Megköszörüli a torkát, majd jókora lendülettel lép be az ajtón.*
- Szép estét urak hölgyek! *Jó hangosan köszön be a fogadó népének. Alapból is hangos a beszéde, de ilyenkor főleg zengőn hat. Azt vallja, hogy tudjon köszönni a törpe, ha már betér valahová, ahol másik is vannak. Miután beköszön alaposan körbenéz, hogy hová üljön. Egy szimpatikus asztalt néz ki, ami közel van kályhához és ahol a székét a falnak tudja tolni, hogy mögé ne kerüljön valaki. Ez berögzött szokása a törpe harcosnak. Maga mellé egy székre leteszi a sisakját és kezéből a vaskos acélkapapácsot. Földre nem teszi, hiszen törpeként a fegyvere szinte már szent eszköznek számít. Ha valaki megvizsgálná sisakját, vagy acélfejű kalapácsét vagy épp a pajzsát, amit szintén a székre tesz le, akkor láthatja, hogy törpe rúnák díszítik őket, és néhol még egyszerűbb rúnarajzok is vannak rajtuk. Úgy pakol le maga mellé mindent, hogy ha szükség lenne rá, akkor keze ügyében legyen minden. Most, hogy már leült és lepakolt kezeit az asztalon támasztja meg, majd mélyen ülő szemeivel, szúrósan végignéz a fogadón. Most látja csak meg a szépen díszített falakat. Mindig is értékelte, ha valami igényesen és minőségi alapanyagból van. Eddig igen kellemes előérzete van ezzel a fogadóval kapcsolatban. Még azt is megengedi magának, hogy hatra dőljön a székén és elmerengjen a mai nap utazásán. Egyelőre nem rendel még semmit, csak kivár. Nézelődik, hogy ki mit kér és ha valami megtetszik neki, akkor leinti majd az egyik felszolgálót vagy fogadóst és kérni fog egy olyan ételt. Először is jó lenne tudni mi a felhozatal. Úgy gondolja, ha valamit sokan rendelnek az csak nem lehet olyan rossz. Sörnek lennie kell, mert ez olyan alap, mint, hogy a kútban van víz. Szóval olyan nagy baj nem lehet, biztosan talál fogára való étket is. Addig nézelődik miféle népek laknak e városban, akiket itt hordott össze az északi szél.*
6949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-22 10:17:43
Üzenet elküldve: 2025-10-22 10:17:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
- Nagyra értékelem a támogatást. Remélem mindenünk megvan ahhoz, hogy sikerrel zárjuk ezt a kis akciót. Nem reménykedem teljes győzelemben, ám ha ez a fegyver, amit említettél valóban létezik, úgy jobb lenne előbb megszerezni.
* Fejti ki sétájuk közben az alkimistának. Persze ez csak felületes indoka. Nagyon is szeretne egy ork ereklye birtokába kerülni. Még akkor is, ha az ork kihívókat eredményez. Közben elérik a fogadót is, ahol a félvér elsőnek lép be. Kíváncsian tekint körbe, főleg az érdekli, hogy a jelentkezők közül talál e itt valakit. Pozitívan csalódik, mikor meglátja Naesala és Alesiant. Mindketten partnerükkel érkeztek, ahogy látja. Talán az elfnél pont az az alak, akiről beszélt, hogy hozzná. Talán épp erről folyik ott a beszélgetés. Most nem szeretné megzavarni az ottani tárgyalásokat, így nem közelíti meg őket. Persze, ha felé néznének, akkor aprón int feléjük. Ellenben a tündér elf páros asztalát megkörnyékezi. Odaérve ketrecét az asztalra helyezi, majd kérdően néz a tündérre, majd tekintete átfordul az elfre. Aprót füttyent, majd megveregeti a tündér vállát. Részben részvétnyilvánítás miatt. Hena kemény dió. *
- Amikor ezüsthajúról beszéltél nem hittem volna, hogy pont róla beszélsz.
* Rázza meg játékosan a fejét, ám nem tervezi kifejteni magát. Nem tudja pontosan, hogy mit szakított félbe, de amiért jött, az valószínűleg fontosabb, mint egy két szerelmi fonál. Legalábbis a félvér számára, de azért eljátssza, hogy érdekli. *
- Remélem nem zavartam meg semmit, de szükségem lenne a tündérre egy kicsit. Pontosabban a kis kirándulásról lenne szó. Ahogy látom néhány jelentkező is jelen a fogadóba.
* A félvérnek fogalma sincs arról, hogy a elf meghívásra került a kis kiruccanásukba, így nem is mond egyelőre semmi konkrétumot. *
- Találkoztam újra az alkimistával és megkértem, hogy jöjjön velem újra a pegazusba, hátha összegyűlt a csapat egy része.
- Nagyra értékelem a támogatást. Remélem mindenünk megvan ahhoz, hogy sikerrel zárjuk ezt a kis akciót. Nem reménykedem teljes győzelemben, ám ha ez a fegyver, amit említettél valóban létezik, úgy jobb lenne előbb megszerezni.
* Fejti ki sétájuk közben az alkimistának. Persze ez csak felületes indoka. Nagyon is szeretne egy ork ereklye birtokába kerülni. Még akkor is, ha az ork kihívókat eredményez. Közben elérik a fogadót is, ahol a félvér elsőnek lép be. Kíváncsian tekint körbe, főleg az érdekli, hogy a jelentkezők közül talál e itt valakit. Pozitívan csalódik, mikor meglátja Naesala és Alesiant. Mindketten partnerükkel érkeztek, ahogy látja. Talán az elfnél pont az az alak, akiről beszélt, hogy hozzná. Talán épp erről folyik ott a beszélgetés. Most nem szeretné megzavarni az ottani tárgyalásokat, így nem közelíti meg őket. Persze, ha felé néznének, akkor aprón int feléjük. Ellenben a tündér elf páros asztalát megkörnyékezi. Odaérve ketrecét az asztalra helyezi, majd kérdően néz a tündérre, majd tekintete átfordul az elfre. Aprót füttyent, majd megveregeti a tündér vállát. Részben részvétnyilvánítás miatt. Hena kemény dió. *
- Amikor ezüsthajúról beszéltél nem hittem volna, hogy pont róla beszélsz.
* Rázza meg játékosan a fejét, ám nem tervezi kifejteni magát. Nem tudja pontosan, hogy mit szakított félbe, de amiért jött, az valószínűleg fontosabb, mint egy két szerelmi fonál. Legalábbis a félvér számára, de azért eljátssza, hogy érdekli. *
- Remélem nem zavartam meg semmit, de szükségem lenne a tündérre egy kicsit. Pontosabban a kis kirándulásról lenne szó. Ahogy látom néhány jelentkező is jelen a fogadóba.
* A félvérnek fogalma sincs arról, hogy a elf meghívásra került a kis kiruccanásukba, így nem is mond egyelőre semmi konkrétumot. *
- Találkoztam újra az alkimistával és megkértem, hogy jöjjön velem újra a pegazusba, hátha összegyűlt a csapat egy része.
6948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-21 10:05:23
Üzenet elküldve: 2025-10-21 10:05:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Mikor egyezségre jutnak, mosolya még töretlen, ám ragozni már nem akarja tovább a témát. Kezdi azt is elsajátítani, hogy a tudatos csend néha többet mond néhány elfuserált, erőltetett szónál. Itt már nincs szükség szavakra, elérték, amit akartak, talán mindketten, és az okok, ki-kinek a sajátja, nem változtat az üdvözítő tényen, hogy fognak még együtt zenélni.*
- Lanton és furulyán. *Hangzik a válasz a kérdésre, mely még akár humorosan is hathat, miután egészen összevág a férfi kissé másféle gondolataival.*
- Illetve van hegedűm is, a tharg piacon vásároltam, de azon még szeretnék többet gyakorolni, mielőtt fellépnék vele. *A történet persze bonyolultabb annál, minthogy vásárolta a hegedűt. Kikönyörögte azt alkimista üzlettársától, hogy vegye meg ő neki, megelőlegezve az árát, majd a végletekig húzta a tartozását, míg végül kifizette, de mára technikailag ez már csak annyit jelent, hogy megvásárolta a hangszert.
A hangulata ezt követően valóban látványosan romlik, de szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy hamar összeszedje magát, mielőtt valami hasonló érzelmi gödörbe zuhanna bele, mint amivel megannyiszor küzdött a múltjában, és vezette majdnem ahhoz, hogy elkeseredettségében még annak is örüljön, hogy egy ork rabszolgája lehetett volna.*
- Köszönöm! *Már újra mosolyogva hangzik a válasz Salwar talán nem szándékos, mégis jóleső bókjait hallva.* De ez nem ilyen egyszerű. Ahhoz, hogy olyan párom lehessen, akire vágyok, nem elég a szépség. *Mondja sejtelmesen, de egészen biztos benne, hogy a mélységi tökéletesen érti, mire gondol. Olyan férj kell neki, aki még a jelenlegi státuszánál is feljebb tudja emelni, ám sajnos ezen a téren az eddigi össze próbálkozása kudarcba fulladt, és csak bonyolítja a helyzetet, hogy az utóbbi időszakban megtapasztalta azt is, milyen az igazi, őszinte szeretet érzése, amelyhez egyelőre ösztönösen próbál ragaszkodni és tudatosan kiszakítani magát belőle.*
- Talán mégis csak hallottam minden szavad, nem? Különben nem lennék most így itt. Te mondtad azt is, lehet, hogy nem pont így, de, hogy megéri néha meglepetéseket okozni. *Az újabb bókot egyelőre elengedi a füle mellett, és talán a válasza is arra engedi következtetni Salwart, hogy az önbizalmával sincs egyelőre semmi probléma, egészen a következő szójátékig, ami már mélyen betalál a lány lelkébe. Meg is akad a mozdulatban, ahogy inna a borból, a poharat mozdulatlanul tartja ajkai előtt, majd visszateszi inkább az asztalra anélkül, hogy kortyolna belőle.*
- Mit akarsz ezzel mondani? *Lesüti a tekintetét, vesz egy nagy levegőt, kifújja, majd újra a magára erőltetett magabiztossággal tekint fel a férfire.*
- Az a lakat pedig, amit a helyes kulccsal sem tudsz kinyitni, frusztráló lesz, megunják és elvész az ajtó mögött rejlő kincs is. A legjobb lakat az, melyet a megfelelő kulcs nyit, de az könnyedén. Ó, és ami a legfontosabb, mindig a lakattól függ, hogy melyik kulcs nyithatja. Mesterkulcs pedig nem létezik. *Mosolyog, majd feláll az asztaltól, megigazgatja magán a ruháját, majd egy szélesebb mosollyal néz egyenesen Salwar szemeibe.*
- Érdekel. Mutasd meg, kérlek! *mondja játékosan.* Melyik a szobád száma? *kérdezi még, majd ha választ kap, akkor mielőtt felmennének, még odalép a pulthoz, hogy a maradék italukat és a gyümölcsöket felkéresse a szobába újabb négy kupica Pálinka kíséretében, amiért 60 aranyat hagy a pulton. Ezt követően készségesen követi Salwart az emeletre, ha ő elindul.*
//Egy húron pendülve//
*Mikor egyezségre jutnak, mosolya még töretlen, ám ragozni már nem akarja tovább a témát. Kezdi azt is elsajátítani, hogy a tudatos csend néha többet mond néhány elfuserált, erőltetett szónál. Itt már nincs szükség szavakra, elérték, amit akartak, talán mindketten, és az okok, ki-kinek a sajátja, nem változtat az üdvözítő tényen, hogy fognak még együtt zenélni.*
- Lanton és furulyán. *Hangzik a válasz a kérdésre, mely még akár humorosan is hathat, miután egészen összevág a férfi kissé másféle gondolataival.*
- Illetve van hegedűm is, a tharg piacon vásároltam, de azon még szeretnék többet gyakorolni, mielőtt fellépnék vele. *A történet persze bonyolultabb annál, minthogy vásárolta a hegedűt. Kikönyörögte azt alkimista üzlettársától, hogy vegye meg ő neki, megelőlegezve az árát, majd a végletekig húzta a tartozását, míg végül kifizette, de mára technikailag ez már csak annyit jelent, hogy megvásárolta a hangszert.
A hangulata ezt követően valóban látványosan romlik, de szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy hamar összeszedje magát, mielőtt valami hasonló érzelmi gödörbe zuhanna bele, mint amivel megannyiszor küzdött a múltjában, és vezette majdnem ahhoz, hogy elkeseredettségében még annak is örüljön, hogy egy ork rabszolgája lehetett volna.*
- Köszönöm! *Már újra mosolyogva hangzik a válasz Salwar talán nem szándékos, mégis jóleső bókjait hallva.* De ez nem ilyen egyszerű. Ahhoz, hogy olyan párom lehessen, akire vágyok, nem elég a szépség. *Mondja sejtelmesen, de egészen biztos benne, hogy a mélységi tökéletesen érti, mire gondol. Olyan férj kell neki, aki még a jelenlegi státuszánál is feljebb tudja emelni, ám sajnos ezen a téren az eddigi össze próbálkozása kudarcba fulladt, és csak bonyolítja a helyzetet, hogy az utóbbi időszakban megtapasztalta azt is, milyen az igazi, őszinte szeretet érzése, amelyhez egyelőre ösztönösen próbál ragaszkodni és tudatosan kiszakítani magát belőle.*
- Talán mégis csak hallottam minden szavad, nem? Különben nem lennék most így itt. Te mondtad azt is, lehet, hogy nem pont így, de, hogy megéri néha meglepetéseket okozni. *Az újabb bókot egyelőre elengedi a füle mellett, és talán a válasza is arra engedi következtetni Salwart, hogy az önbizalmával sincs egyelőre semmi probléma, egészen a következő szójátékig, ami már mélyen betalál a lány lelkébe. Meg is akad a mozdulatban, ahogy inna a borból, a poharat mozdulatlanul tartja ajkai előtt, majd visszateszi inkább az asztalra anélkül, hogy kortyolna belőle.*
- Mit akarsz ezzel mondani? *Lesüti a tekintetét, vesz egy nagy levegőt, kifújja, majd újra a magára erőltetett magabiztossággal tekint fel a férfire.*
- Az a lakat pedig, amit a helyes kulccsal sem tudsz kinyitni, frusztráló lesz, megunják és elvész az ajtó mögött rejlő kincs is. A legjobb lakat az, melyet a megfelelő kulcs nyit, de az könnyedén. Ó, és ami a legfontosabb, mindig a lakattól függ, hogy melyik kulcs nyithatja. Mesterkulcs pedig nem létezik. *Mosolyog, majd feláll az asztaltól, megigazgatja magán a ruháját, majd egy szélesebb mosollyal néz egyenesen Salwar szemeibe.*
- Érdekel. Mutasd meg, kérlek! *mondja játékosan.* Melyik a szobád száma? *kérdezi még, majd ha választ kap, akkor mielőtt felmennének, még odalép a pulthoz, hogy a maradék italukat és a gyümölcsöket felkéresse a szobába újabb négy kupica Pálinka kíséretében, amiért 60 aranyat hagy a pulton.
Ezt követően készségesen követi Salwart az emeletre, ha ő elindul.*
6947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-21 09:17:15
Üzenet elküldve: 2025-10-21 09:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
* Ideje sincs megfordulni, már érkezik is mellőle a kielégítő válasz. Egy csipetnyit elfordul egy mosollyal karöltve. Bizonyára felettébb felzaklató látványt nyújthat az ő arcával egy mosoly. Mondhatni nem bizalomgerjesztő. Mivel sör már van a kezében és pipával is megkínálják, így sok érve nem lehet mások elagyabugyálására. Na, nem mintha megverhetné a másikat anélkül, hogy az oldalán meglapuló mesterkard továbbra is a hüvelyében maradjon. Szép példány, talán neki is be kéne fektetnie hasonlóba. *
- A mai sokkal jobb, mint az elődje.
* Feleli, közben nyúl a felkínált pipáért és dohányért. Sokat ugyan nem dohányzott életében, ám most olyan kedve van, amit szívesen elhessegetne néhány karikafüsttel. Miközben tölti fel a pipát fejti ki, hogy mire is gondol. *
- Tegnap a kaszárnyában összemértem az erőmet egy orkkal. Puszta kézzel.
* Teszi hozzá, hogy egy kicsit egyértelmű lehessen, hogy az méretbeli viszonyok nem éppen neki kedveztek. *
- Barbár egy faj. Eltörte az orrom, cserébe eltörtem a bordáit.
* Mondja röviden, majd rá is gyújt és szív egy nagyobbat, amit néhány másodpercig lent tart, majd elégedetten fújja ki, amit egy korty sör kísér. *
- És te? Gondolom, nem dísznek lóg az a mestermű az oldaladon. Egy kisebb vagyonba kerülhetett elkészíteni.
* Jegyzi meg majdnem minden tudását a mesterkardokról. Drága, erős. Kell ennél többet tudni? Közben végigméri a másikat. Nem tűnik parasztlegénynek, sem nemesi sarnak. Ha mégis, csodálná, hogy itt tölti az idejét, s nem a „kifinomultabb” körökben. *
//Az őrség és a kürtszó//
* Ideje sincs megfordulni, már érkezik is mellőle a kielégítő válasz. Egy csipetnyit elfordul egy mosollyal karöltve. Bizonyára felettébb felzaklató látványt nyújthat az ő arcával egy mosoly. Mondhatni nem bizalomgerjesztő. Mivel sör már van a kezében és pipával is megkínálják, így sok érve nem lehet mások elagyabugyálására. Na, nem mintha megverhetné a másikat anélkül, hogy az oldalán meglapuló mesterkard továbbra is a hüvelyében maradjon. Szép példány, talán neki is be kéne fektetnie hasonlóba. *
- A mai sokkal jobb, mint az elődje.
* Feleli, közben nyúl a felkínált pipáért és dohányért. Sokat ugyan nem dohányzott életében, ám most olyan kedve van, amit szívesen elhessegetne néhány karikafüsttel. Miközben tölti fel a pipát fejti ki, hogy mire is gondol. *
- Tegnap a kaszárnyában összemértem az erőmet egy orkkal. Puszta kézzel.
* Teszi hozzá, hogy egy kicsit egyértelmű lehessen, hogy az méretbeli viszonyok nem éppen neki kedveztek. *
- Barbár egy faj. Eltörte az orrom, cserébe eltörtem a bordáit.
* Mondja röviden, majd rá is gyújt és szív egy nagyobbat, amit néhány másodpercig lent tart, majd elégedetten fújja ki, amit egy korty sör kísér. *
- És te? Gondolom, nem dísznek lóg az a mestermű az oldaladon. Egy kisebb vagyonba kerülhetett elkészíteni.
* Jegyzi meg majdnem minden tudását a mesterkardokról. Drága, erős. Kell ennél többet tudni? Közben végigméri a másikat. Nem tűnik parasztlegénynek, sem nemesi sarnak. Ha mégis, csodálná, hogy itt tölti az idejét, s nem a „kifinomultabb” körökben. *
6946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 22:03:54
Üzenet elküldve: 2025-10-20 22:03:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*A megjátszott segítségért kiáltás húz egy széles mosolyt az arcára, hamarosan azonban kezét a férfi szájára tapasztva csitítja. Még ha nincs is benne akkora erő, félreértheti valami gyanútlan fürdőző, s még a végén tényleg a Városi Őrséggel kerülnének szembe. Igazán kellemetlen volna, elvégre épp csak egy napja van papírja arról, hogy makulátlan előéletű állampolgár.*
- Tudod mit? Annyira ügyes volt a tolvaj, meg is érdemli, hogy az övé legyen. *pillant a szürke szemekbe bazsalyogva, majd újra engedi beszélni azt a minduntalan járó szájat.
Azon, hogy esetleg a határokat bőszen feszegető lanyha szorítását túl komolyan venné a mélységi, különösebben nem aggódik. Sőt, ismeri már annyira, hogy a hasonló ínyencségek néha még a kedvére is valóak, bár sokkalta inkább motiválta most saját kis vágya, minthogy a másiknak hízelegjen a leheletnyi durvasággal. Bármennyit is éhezett az utóbbi időkben a férfi a gyengédségre, s tette ezt szóvá a mai reggelen, rátarti kis sértettsége még azt suttogja, hogy az ő óhaja az előbbre való. Még úgyis, hogy egyébként örömét leli abban, ha Cale kedvére tehet.
A pimaszkodó színvallásra rosszallóan csóválja meg a fejét, s hamarosan egyik kezével a dézsa szélébe kapaszkodva feltérdel a vízben, hogy méltóságteljesen a másik felé egyenesedjen kissé. A meztelen közelség akaratlanul is sóhajra ingerelné, de nem illene bele most uralkodói színi előadásába, csupán egy pillanatnyi ajakra harapás árulkodik arról, mennyire nem hatástalan rá a jelenet.*
- Sok mindennel tartozol *ért egyet, s szabad keze finoman túr a szürke tincsek közé. Őszintén hiányzott neki ez az érzés. Hamarosan az ujjak azonban gyengéd határozottsággal markolnak, kényszerítve a mélységit, hogy egyenesen felpillantson rá.*
- Pénzzel, ígéretekkel... *élvetegen pillant végig rajta egy röpke pillanatra* - a testeddel. Mondd csak, Salwar Caleihaisan *térde gyengéden a combok közé simul, hajat markoló jobbja egyelőre nem ereszt* - Hogy fogsz ennyi mindent törleszteni?
*A megjátszott segítségért kiáltás húz egy széles mosolyt az arcára, hamarosan azonban kezét a férfi szájára tapasztva csitítja. Még ha nincs is benne akkora erő, félreértheti valami gyanútlan fürdőző, s még a végén tényleg a Városi Őrséggel kerülnének szembe. Igazán kellemetlen volna, elvégre épp csak egy napja van papírja arról, hogy makulátlan előéletű állampolgár.*
- Tudod mit? Annyira ügyes volt a tolvaj, meg is érdemli, hogy az övé legyen. *pillant a szürke szemekbe bazsalyogva, majd újra engedi beszélni azt a minduntalan járó szájat.
Azon, hogy esetleg a határokat bőszen feszegető lanyha szorítását túl komolyan venné a mélységi, különösebben nem aggódik. Sőt, ismeri már annyira, hogy a hasonló ínyencségek néha még a kedvére is valóak, bár sokkalta inkább motiválta most saját kis vágya, minthogy a másiknak hízelegjen a leheletnyi durvasággal. Bármennyit is éhezett az utóbbi időkben a férfi a gyengédségre, s tette ezt szóvá a mai reggelen, rátarti kis sértettsége még azt suttogja, hogy az ő óhaja az előbbre való. Még úgyis, hogy egyébként örömét leli abban, ha Cale kedvére tehet.
A pimaszkodó színvallásra rosszallóan csóválja meg a fejét, s hamarosan egyik kezével a dézsa szélébe kapaszkodva feltérdel a vízben, hogy méltóságteljesen a másik felé egyenesedjen kissé. A meztelen közelség akaratlanul is sóhajra ingerelné, de nem illene bele most uralkodói színi előadásába, csupán egy pillanatnyi ajakra harapás árulkodik arról, mennyire nem hatástalan rá a jelenet.*
- Sok mindennel tartozol *ért egyet, s szabad keze finoman túr a szürke tincsek közé. Őszintén hiányzott neki ez az érzés. Hamarosan az ujjak azonban gyengéd határozottsággal markolnak, kényszerítve a mélységit, hogy egyenesen felpillantson rá.*
- Pénzzel, ígéretekkel... *élvetegen pillant végig rajta egy röpke pillanatra* - a testeddel. Mondd csak, Salwar Caleihaisan *térde gyengéden a combok közé simul, hajat markoló jobbja egyelőre nem ereszt* - Hogy fogsz ennyi mindent törleszteni?
6945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 21:57:21
Üzenet elküldve: 2025-10-20 21:57:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
-Nem tetszik ez nekem.
*Rosszallóan csóválja a fejét, de hát lehet érte hibáztatni? Kinek tetszene ez a helyzet. Sötét fellegek gyűlnek a láthatáron, s most talán még van idejük cselekedni, ez pedig olyasmi, amit sokat nem mondhatnak el magukról. Az egyenlőség napjára csak biccent, pontosan erre gondol ő maga is. Aztán Naesala szavai olyan helyre vezetik Bredocot, ahol már nagyon régen járt. Egy sötét, vérrel és mocsokkal teli helyre. Valahová, amiről azt hitte, hogy többé sosem bukkan majd a felszínre. Lám, az istenek nem ezt a sorsot szánják neki.*
-Kibaszott mágusok, csak ide lyukadunk ki, mi?
*Erősen szív a pipába, hogy közben át tudja gondolni a dolgokat.*
-Értem. Akkor azt mondod fogjunk el egy orkot, és vallassuk ki? Nem rossz ötlet de az embereket sem szívesen hagynám a sorsukra, legalábbis nem erre a vezetésre. Nem egyedül. Nem így.
*Látszik rajta, hogy erősen izzad ebben az agytornában, hogy hogy is volna jó megoldani mindent egy csapásra. A szemébe is valami egészen másfajta fény ül, hideg, acélos, kemény. Mintha egyszerű fejvadászból ismét a parancsnokokra jellemző aura lengené körül.*
-Figyelmeztetünk kellene a népeket, hogy a pletykák többek annál, azzal talán nem szülünk egy újabb lázadást rögtön kezdőlépésként. A tanácsot kihívni és rábírni arra, hogy szánjanak erőforrást, akár ők, akár a nemesek arra, hogy felkészítsék a várost egy esetleges ostromra oda viszont nem elegek az efféle morzsák. Tényleg el kell kapnunk egyet közülük, és nem is a legelső egyparancsosat. Elkapjuk és... És kiszedek belőle mindent.
*Látszik rajta, hogy komolyan gondolja amit mond. Naesala talán hallhatott pletykákat arról, hogy Bredoc nagyon sokáig volt vallató, s igencsak sikeres volt benne, kevesen tarthatták meg a titkaikat, mikor az öreg farkas beléjük meresztette a fogait. Igaz nem büszke rá, s talán ezért nem is beszélt róla gyakran.*
-Ha pedig többet tudunk, azzal már könnyebben felkészülhetünk. Persze fontos, hogy mit keresnek az orkok, de ha éppen itt van amit keresnek, nem biztos hogy meg tudjuk úszni az összecsapást, arra pedig a jelenlegi állapotában a város egyszerűen nem áll készen.
*Még egy szippantás, közben pedig elkalandoznak a gondolatai is, éppen csak egy pillanatra.
~Vajon a farmomon kellett volna maradnom, mikor Denjaar megkeresett?~*
-Basszameg.
*Nyögi ki végül, látszik rajta, hogy eszébe jutott valami, ami eddig még nem.*
-Ha a pusztáról megindulnak... Szerinted a szántóföldi falvak biztonságban vannak?
*Látszik rajta az aggodalom, hisz a parasztok még sokkal kiszolgáltatottabbak, mint a városi népek.*
-És mennyit tudhatnak a Thargok?!
-Nem tetszik ez nekem.
*Rosszallóan csóválja a fejét, de hát lehet érte hibáztatni? Kinek tetszene ez a helyzet. Sötét fellegek gyűlnek a láthatáron, s most talán még van idejük cselekedni, ez pedig olyasmi, amit sokat nem mondhatnak el magukról. Az egyenlőség napjára csak biccent, pontosan erre gondol ő maga is. Aztán Naesala szavai olyan helyre vezetik Bredocot, ahol már nagyon régen járt. Egy sötét, vérrel és mocsokkal teli helyre. Valahová, amiről azt hitte, hogy többé sosem bukkan majd a felszínre. Lám, az istenek nem ezt a sorsot szánják neki.*
-Kibaszott mágusok, csak ide lyukadunk ki, mi?
*Erősen szív a pipába, hogy közben át tudja gondolni a dolgokat.*
-Értem. Akkor azt mondod fogjunk el egy orkot, és vallassuk ki? Nem rossz ötlet de az embereket sem szívesen hagynám a sorsukra, legalábbis nem erre a vezetésre. Nem egyedül. Nem így.
*Látszik rajta, hogy erősen izzad ebben az agytornában, hogy hogy is volna jó megoldani mindent egy csapásra. A szemébe is valami egészen másfajta fény ül, hideg, acélos, kemény. Mintha egyszerű fejvadászból ismét a parancsnokokra jellemző aura lengené körül.*
-Figyelmeztetünk kellene a népeket, hogy a pletykák többek annál, azzal talán nem szülünk egy újabb lázadást rögtön kezdőlépésként. A tanácsot kihívni és rábírni arra, hogy szánjanak erőforrást, akár ők, akár a nemesek arra, hogy felkészítsék a várost egy esetleges ostromra oda viszont nem elegek az efféle morzsák. Tényleg el kell kapnunk egyet közülük, és nem is a legelső egyparancsosat. Elkapjuk és... És kiszedek belőle mindent.
*Látszik rajta, hogy komolyan gondolja amit mond. Naesala talán hallhatott pletykákat arról, hogy Bredoc nagyon sokáig volt vallató, s igencsak sikeres volt benne, kevesen tarthatták meg a titkaikat, mikor az öreg farkas beléjük meresztette a fogait. Igaz nem büszke rá, s talán ezért nem is beszélt róla gyakran.*
-Ha pedig többet tudunk, azzal már könnyebben felkészülhetünk. Persze fontos, hogy mit keresnek az orkok, de ha éppen itt van amit keresnek, nem biztos hogy meg tudjuk úszni az összecsapást, arra pedig a jelenlegi állapotában a város egyszerűen nem áll készen.
*Még egy szippantás, közben pedig elkalandoznak a gondolatai is, éppen csak egy pillanatra.
~Vajon a farmomon kellett volna maradnom, mikor Denjaar megkeresett?~*
-Basszameg.
*Nyögi ki végül, látszik rajta, hogy eszébe jutott valami, ami eddig még nem.*
-Ha a pusztáról megindulnak... Szerinted a szántóföldi falvak biztonságban vannak?
*Látszik rajta az aggodalom, hisz a parasztok még sokkal kiszolgáltatottabbak, mint a városi népek.*
-És mennyit tudhatnak a Thargok?!
6944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 20:48:35
Üzenet elküldve: 2025-10-20 20:48:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
*Bredoc napja igencsak hosszúra nyúlik, s másra nem is vágyik, minthogy beüljön a jól megszokott Pegazusba, és igyon egy jól megszokott pofa sört, hogy aztán kellemesen pipázhasson a jól megszokott pipájával. Ez egy olyan esemény, melyre már hatok óta nem volt lehetősége, s úgy érzi, hogy ha ma nem teszi meg, később talán már sosem lesz. A pulthoz ül, nem nagyon nézelődik hogy ki lehet itt vagy ki nem, ugyan mindig akad egy-két ismerős arc, de most valahogy nincs kedve a régi történetekhez. A páncélját sem viseli, egyszerű fehér inget hord, ujja könyékig feltűrve, és egy fekete nadrágot meg csizmát, no meg a mesterkardját az oldalán és nagyjából ennyi. Természetesen egy bőrből készült kabát lóg hetykén a vállain, csak hogy ne szólja meg néhai anyja, hogy ilyen időben egy szál ingben indul el akárhová. Ahogy pedig lehuppan rögtön rá is görnyed a faalkalmatosságra maga előtt karjaival, hogy úgy kérjen egy Ullamar sört 12 aranyért.*
-De van. Kettő.
*Feleli félmosollyal az arcán, de látszik, hogy talán a veterán lovagnak éppen olyan napja lehetett, mint a törpének magának.*
-Olyan bizalomgerjesztő fickónak tűnsz, neked is remek napod volt, mi?
*Mondja élcelődve a másikon, és mielőtt kapna egyet a képe közepébe előveszi a pipáját, meg a dohányt is, és felé nyújtja.*
-Kérsz?
*Akár kér akár nem, a saját pipáját bizony megtömi és gyakorlott mozdulatokkal meg is gyújtja azt, hogy egy elégedett sóhaj kíséretében lenghesse körbe a kellemes dióillat a környezetét.*
//Az őrség és a kürtszó//
*Bredoc napja igencsak hosszúra nyúlik, s másra nem is vágyik, minthogy beüljön a jól megszokott Pegazusba, és igyon egy jól megszokott pofa sört, hogy aztán kellemesen pipázhasson a jól megszokott pipájával. Ez egy olyan esemény, melyre már hatok óta nem volt lehetősége, s úgy érzi, hogy ha ma nem teszi meg, később talán már sosem lesz. A pulthoz ül, nem nagyon nézelődik hogy ki lehet itt vagy ki nem, ugyan mindig akad egy-két ismerős arc, de most valahogy nincs kedve a régi történetekhez. A páncélját sem viseli, egyszerű fehér inget hord, ujja könyékig feltűrve, és egy fekete nadrágot meg csizmát, no meg a mesterkardját az oldalán és nagyjából ennyi. Természetesen egy bőrből készült kabát lóg hetykén a vállain, csak hogy ne szólja meg néhai anyja, hogy ilyen időben egy szál ingben indul el akárhová. Ahogy pedig lehuppan rögtön rá is görnyed a faalkalmatosságra maga előtt karjaival, hogy úgy kérjen egy Ullamar sört 12 aranyért.
*-De van. Kettő.
*Feleli félmosollyal az arcán, de látszik, hogy talán a veterán lovagnak éppen olyan napja lehetett, mint a törpének magának.*
-Olyan bizalomgerjesztő fickónak tűnsz, neked is remek napod volt, mi?
*Mondja élcelődve a másikon, és mielőtt kapna egyet a képe közepébe előveszi a pipáját, meg a dohányt is, és felé nyújtja.*
-Kérsz?
*Akár kér akár nem, a saját pipáját bizony megtömi és gyakorlott mozdulatokkal meg is gyújtja azt, hogy egy elégedett sóhaj kíséretében lenghesse körbe a kellemes dióillat a környezetét.*
6943. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:59:56
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:59:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Egykori parancsnoka visszakérdezéséből egyértelműen kihallatszik a kétely, de hogyan is tudná hibáztatni? Több száz esztendeje annak, hogy a városok összefogtak és az ork törzseket meghátrálásra kényszerítették, valószínűleg egy egész hordányi azóta nem járt a környéken.*
- Akármit is keresnek, többnek kell lennie holmi mesebeli kincsnél, ha összefogtak.
*Rengeteget gondolkodott azon, mi lehet az a bizonyos dolog, ami ekkora jelentőséggel bírhat. Ha nem tudná, ezt az apróságot, valószínűleg egyszerűen arra voksolna, hogy puszta területfoglalásról, netán portyáról van szó - talán annyira lelakták a területeiket, hogy nem maradt élelem, s kénytelenek voltak összefogni. Ez a titokzatos valami, melyet együttesen keresnek, viszont túlmutat ezeknél az egyszerű indokoknál. Valami sokkalta nagyobb szabású célról lehet szó, s a megérzései nem sok jót sejtetnek.
Selyemrév emlegetésére elhúzza a száját. Épp a minap, amikor ott járt, azon morfondírozott a fényes kúriákat látva, vajon vissza fog-e valaha ütni a tanácsra ez az igazán megkérdőjelezhető döntés. Őszintén nem sok bölcsességet látott abban, hogy egy ilyen véres lázadást követően visszaállítja a vezetés a nemességet, s lám, úgy tűnik gyorsabban fognak beigazolódni félelmei, mint gondolta volna.*
- Mintha semmit nem tanultak volna a közelmúltból *csóválja meg a fejét egy fájdalmas sóhaj kíséretében* - Bizonyára tartanak attól, hogy a polgári elégedetlenség egy újabb Egyenlőség Napját szülne.
*Maga is leheletnyit még közelebb hajol, s a kérdésen látszólag elgondolkodik. Így tálalva valóban úgy tűnhet, hogy sok értelme nincs a kis felderítésnek, de a hosszúéltű pontosan tudja, mire is lenne kíváncsi.*
- Igen, azt már tudjuk, hogy itt vannak. De azt nem tudjuk, hogy miért. Nem tudjuk mi az, amit keresnek, márpedig rohadtul nem mindegy, hogy egy láda aranyra fáj a foguk, vagy holmi sötét erőket akarnak a térségre szabadítani. Bármiről is legyen szó, ki kell derítenünk mi az, mert ha valami mágikus, hatalommal bíró dolog... *El se tud ilyen képzelni, ezért fogalmaz ilyen homályosan, legfeljebb legendákban hallott hasonlókról* - Akkor náluk hamarabb kell megszereznünk.
*Kicsit kelletlenül fészkelődik a helyén, nem túl kényelmes a szék a pultnál, túl józan ahhoz, hogy ne foglalkoztassa*
- A fattyú el akar kapni egyet közülük és kikérdezni. *vázolja fel a tegnap előadott elég kurta tervet* - De ha engem kérdezel a város polgárait is figyelmeztetnünk kell valahogy. Rá kell kényszerítenünk a városvezetést, hogy lépjenek valamit.
*Egykori parancsnoka visszakérdezéséből egyértelműen kihallatszik a kétely, de hogyan is tudná hibáztatni? Több száz esztendeje annak, hogy a városok összefogtak és az ork törzseket meghátrálásra kényszerítették, valószínűleg egy egész hordányi azóta nem járt a környéken.*
- Akármit is keresnek, többnek kell lennie holmi mesebeli kincsnél, ha összefogtak.
*Rengeteget gondolkodott azon, mi lehet az a bizonyos dolog, ami ekkora jelentőséggel bírhat. Ha nem tudná, ezt az apróságot, valószínűleg egyszerűen arra voksolna, hogy puszta területfoglalásról, netán portyáról van szó - talán annyira lelakták a területeiket, hogy nem maradt élelem, s kénytelenek voltak összefogni. Ez a titokzatos valami, melyet együttesen keresnek, viszont túlmutat ezeknél az egyszerű indokoknál. Valami sokkalta nagyobb szabású célról lehet szó, s a megérzései nem sok jót sejtetnek.
Selyemrév emlegetésére elhúzza a száját. Épp a minap, amikor ott járt, azon morfondírozott a fényes kúriákat látva, vajon vissza fog-e valaha ütni a tanácsra ez az igazán megkérdőjelezhető döntés. Őszintén nem sok bölcsességet látott abban, hogy egy ilyen véres lázadást követően visszaállítja a vezetés a nemességet, s lám, úgy tűnik gyorsabban fognak beigazolódni félelmei, mint gondolta volna.*
- Mintha semmit nem tanultak volna a közelmúltból *csóválja meg a fejét egy fájdalmas sóhaj kíséretében* - Bizonyára tartanak attól, hogy a polgári elégedetlenség egy újabb Egyenlőség Napját szülne.
*Maga is leheletnyit még közelebb hajol, s a kérdésen látszólag elgondolkodik. Így tálalva valóban úgy tűnhet, hogy sok értelme nincs a kis felderítésnek, de a hosszúéltű pontosan tudja, mire is lenne kíváncsi.*
- Igen, azt már tudjuk, hogy itt vannak. De azt nem tudjuk, hogy miért. Nem tudjuk mi az, amit keresnek, márpedig rohadtul nem mindegy, hogy egy láda aranyra fáj a foguk, vagy holmi sötét erőket akarnak a térségre szabadítani. Bármiről is legyen szó, ki kell derítenünk mi az, mert ha valami mágikus, hatalommal bíró dolog... *El se tud ilyen képzelni, ezért fogalmaz ilyen homályosan, legfeljebb legendákban hallott hasonlókról* - Akkor náluk hamarabb kell megszereznünk.
*Kicsit kelletlenül fészkelődik a helyén, nem túl kényelmes a szék a pultnál, túl józan ahhoz, hogy ne foglalkoztassa*
- A fattyú el akar kapni egyet közülük és kikérdezni. *vázolja fel a tegnap előadott elég kurta tervet* - De ha engem kérdezel a város polgárait is figyelmeztetnünk kell valahogy. Rá kell kényszerítenünk a városvezetést, hogy lépjenek valamit.
6942. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 17:08:17
Üzenet elküldve: 2025-10-20 17:08:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Ő egy fura alak, fura gondolatokkal. Persze valamilyen szinten mindketten furák, sőt a hite is pont arról szól, hogy mindenki különleges, de mindenki ettől tökéletes. Szavain Ari jót nevet a rá jellemző élénk hangján és egy olyan stílusú választ kap, ami a lánytól nem fura. A szavak jelentését nem csak az határozza meg, hogy mire utalnak általában hanem az is, hogy a beszélő miképp ejti ki azokat. Lehet a korongozás is máshol mást jelent. Talán van ahol egy téli játékot. A hülye itt biztos mást jelet és nem egy sértést. Ezt erősíti meg a kis pap homlokán csattanó csók is. A kapott kérdésen elvigyorodik.*
-Utána egy darabig még nem ez szokott az eszemben járni. Amúgy sincs mit gondolkodni rajta. A válaszhoz ki kell próbálni mindenütt.
*Kuncog fel. Guymarita bölcselet, ami akármilyen vicces is, de a mélyén ott az egyszerű igazság. Ha kíváncsi vagy rá mi van egy ládában akkor nézd meg! Ha kíváncsi vagy milyen a városban élni akkor költözz oda! Ha kíváncsi vagy hol a legjobb az együttlét akkor csináld mindenütt ahol csak lehet! A kíváncsiság is egy olyan vágy amit ki kell élni. Zeekx-t pedig nem lehet vele megvádolni, hogy ő ne tenné ezt meg.*
-Amúgy pont róla jutott eszembe. Mármint a bujálkodásról. Hogy több vers és dal készült arról, mint a korongozásról. Sőt, vannak olyan kancsók és vázák is amikre meztelen alakok vannak ráfestve. Ez olyan szép. Mikor két lélek valami kapcsán összefonódik. Én még úgy is, hogy nem ismerem a vonzalom tárgyát, ami vagy aki ihlette a dalt, verset, rajzot, de magát a vonzalmat tudom valamihez kapcsolni. Ettől pedig ha nem is ismerem, sőt talán már nem is él, aki a dalt, verset vagy képet írta vagy rajzolta, de mégis kialakul köztünk egy kapcsolat.
*Tőr ki belőle a szófolyam, amivel megpróbálja szavakká formázni, azt a inkább csak felületes érzést, ami átfutott rajta. A kapott válaszán pedig elgondolkozik és hümmög egy kicsit. Ebben végső soron igaza van a lánynak. Tényleg nem sok értelme van önmagában annak se, hogy sör vagy tej. Csak valaki kitalálta, hogy ezek jelentik a sört és a tejet. Persze vannak más nyelvek ahol máshogy hívják őket, de a folyamat ott is ez volt.*
-Az aranyos lehet úgy jött létre, hogy az arany értékes. Bár nem az anyagi értékre gondolunk mikor valamit aranyosnak hívunk. Inkább arra, hogy valami különleges fajta vidám hangulatot okoz mikor ránézünk, amit úgy tudunk leírni, hogy aranyos. Mivel számomra Ari aranyos ettől ari, Ari.
*Kezd már saját magának is túl komoly magasságokba repülni.*
*Ő egy fura alak, fura gondolatokkal. Persze valamilyen szinten mindketten furák, sőt a hite is pont arról szól, hogy mindenki különleges, de mindenki ettől tökéletes. Szavain Ari jót nevet a rá jellemző élénk hangján és egy olyan stílusú választ kap, ami a lánytól nem fura. A szavak jelentését nem csak az határozza meg, hogy mire utalnak általában hanem az is, hogy a beszélő miképp ejti ki azokat. Lehet a korongozás is máshol mást jelent. Talán van ahol egy téli játékot. A hülye itt biztos mást jelet és nem egy sértést. Ezt erősíti meg a kis pap homlokán csattanó csók is. A kapott kérdésen elvigyorodik.*
-Utána egy darabig még nem ez szokott az eszemben járni. Amúgy sincs mit gondolkodni rajta. A válaszhoz ki kell próbálni mindenütt.
*Kuncog fel. Guymarita bölcselet, ami akármilyen vicces is, de a mélyén ott az egyszerű igazság. Ha kíváncsi vagy rá mi van egy ládában akkor nézd meg! Ha kíváncsi vagy milyen a városban élni akkor költözz oda! Ha kíváncsi vagy hol a legjobb az együttlét akkor csináld mindenütt ahol csak lehet! A kíváncsiság is egy olyan vágy amit ki kell élni. Zeekx-t pedig nem lehet vele megvádolni, hogy ő ne tenné ezt meg.*
-Amúgy pont róla jutott eszembe. Mármint a bujálkodásról. Hogy több vers és dal készült arról, mint a korongozásról. Sőt, vannak olyan kancsók és vázák is amikre meztelen alakok vannak ráfestve. Ez olyan szép. Mikor két lélek valami kapcsán összefonódik. Én még úgy is, hogy nem ismerem a vonzalom tárgyát, ami vagy aki ihlette a dalt, verset, rajzot, de magát a vonzalmat tudom valamihez kapcsolni. Ettől pedig ha nem is ismerem, sőt talán már nem is él, aki a dalt, verset vagy képet írta vagy rajzolta, de mégis kialakul köztünk egy kapcsolat.
*Tőr ki belőle a szófolyam, amivel megpróbálja szavakká formázni, azt a inkább csak felületes érzést, ami átfutott rajta. A kapott válaszán pedig elgondolkozik és hümmög egy kicsit. Ebben végső soron igaza van a lánynak. Tényleg nem sok értelme van önmagában annak se, hogy sör vagy tej. Csak valaki kitalálta, hogy ezek jelentik a sört és a tejet. Persze vannak más nyelvek ahol máshogy hívják őket, de a folyamat ott is ez volt.*
-Az aranyos lehet úgy jött létre, hogy az arany értékes. Bár nem az anyagi értékre gondolunk mikor valamit aranyosnak hívunk. Inkább arra, hogy valami különleges fajta vidám hangulatot okoz mikor ránézünk, amit úgy tudunk leírni, hogy aranyos. Mivel számomra Ari aranyos ettől ari, Ari.
*Kezd már saját magának is túl komoly magasságokba repülni.*
6941. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-20 13:46:04
Üzenet elküldve: 2025-10-20 13:46:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
* Pirkadatig várta a sötétben az orkot. Amint a nap első sugarai kezdték áttörni a tisztáson a fák sokaságát, akkor döntött úgy, hogy az iménti ork csak duma volt, s nem gondolta komolyan ezt a dolgot. Talán jobb is így. Fáradtan ugyan, de szokásához híven a kaszárnyába edz egy keveset. Nehogy megtörjön a sorozata. A látszat maradjon meg, nehogy elfeledjék az arcát. Fáradtságtól vezérelve betér a pegazusba. Legutóbb jó nagy műsort rendezett kiabálásával, így a látszatot fenntartva alaposan körbenéz. Hátha meglátná az orkot, s fenyegetését tettekre kéne váltania. Szerencsére az orknak hűlt helyét sem találja, így egy fáradt mosollyal tér be, majd meg is célozza a pultot. Arra rákönyökölve otthagy 13 aranyat, amiért kap egy kupa Ullamar sört Úgy markol a kupára, mintha hatok óta nem kapott volna semmit, amivel szomját olthatná. Ezt követően nagyot kortyol, majd amint koppan a korsó a pulton, egy elégedett sóhajt enged el. *
- Nincs is jobb egy jó hideg sörnél egy fárasztó nap után.
* Mondja, főleg a sörének, s talán a pultosnak, aki még előtte áll, hacsak nem távozott a kiszolgálást követően, akkor maximum a szomszédjai hallják. Ezután hamar megfordul, ezúttal a pultnak támaszkodva szemléli a környező kocsmatöltelékeket. Főleg arra kíváncsi, hogy megáldja e az élet egy ismerős arccal ezen a napon, vagy valami érdekesebb személlyel. Utóbbinak örülne talán a legjobban, elvégre olyan érdekesebbnél érdekesebb személyekkel tudja összehozni a szél, hogy csak, na. Bár eddig csak orkokat sodort elé az élet, de talán ma fordul a szerencséje. *
//Az őrség és a kürtszó//
* Pirkadatig várta a sötétben az orkot. Amint a nap első sugarai kezdték áttörni a tisztáson a fák sokaságát, akkor döntött úgy, hogy az iménti ork csak duma volt, s nem gondolta komolyan ezt a dolgot. Talán jobb is így. Fáradtan ugyan, de szokásához híven a kaszárnyába edz egy keveset. Nehogy megtörjön a sorozata. A látszat maradjon meg, nehogy elfeledjék az arcát. Fáradtságtól vezérelve betér a pegazusba. Legutóbb jó nagy műsort rendezett kiabálásával, így a látszatot fenntartva alaposan körbenéz. Hátha meglátná az orkot, s fenyegetését tettekre kéne váltania. Szerencsére az orknak hűlt helyét sem találja, így egy fáradt mosollyal tér be, majd meg is célozza a pultot. Arra rákönyökölve otthagy 13 aranyat, amiért kap egy kupa Ullamar sört
Úgy markol a kupára, mintha hatok óta nem kapott volna semmit, amivel szomját olthatná. Ezt követően nagyot kortyol, majd amint koppan a korsó a pulton, egy elégedett sóhajt enged el. *- Nincs is jobb egy jó hideg sörnél egy fárasztó nap után.
* Mondja, főleg a sörének, s talán a pultosnak, aki még előtte áll, hacsak nem távozott a kiszolgálást követően, akkor maximum a szomszédjai hallják. Ezután hamar megfordul, ezúttal a pultnak támaszkodva szemléli a környező kocsmatöltelékeket. Főleg arra kíváncsi, hogy megáldja e az élet egy ismerős arccal ezen a napon, vagy valami érdekesebb személlyel. Utóbbinak örülne talán a legjobban, elvégre olyan érdekesebbnél érdekesebb személyekkel tudja összehozni a szél, hogy csak, na. Bár eddig csak orkokat sodort elé az élet, de talán ma fordul a szerencséje. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436