Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 430 (8581. - 8585. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
8585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:53:51
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:53:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*Éjfélhez közelít az idő, amikor a Morthimer ház címeres echós szekere végre beporoszkál a városba. Ha ilyen kései - és hideg - órában még bárki tartózkodna az utcán éberen és józanul, azt alighanem meglepi a látvány. Ilyenkor már nem szokás a kereskedőknek az utcákon járni, főleg nem egy ilyen nagy - bár most nagyjából üres - szekérrel.
Amikor a város házai végre feltűntek, Orthus szólt a kocsisának, Japher Campának, hogy a második erőltetett menetnek is véget vethetnek és mehetnek normál tempóban. Japher csendes ember, akiről általában semmiféle érzelem nem olvasható le - különösen nem a munkaadója felé -, most azonban kiérződött valami rideg neheztelés a hangjából, amikor "Igenis, Uram"-ot mondva lenyugtatta az igavonókat. Az állatok az ő felelőssége, és ki tudja, hogy ez az egész napos, gyakran gyorsított hazaút mennyire erőltette meg őket. Persze Orthus sem érzéketlen ez iránt - már csak azért sem, mert értékes eszközei ezek az igavonók, és szándékában áll jó erőben, egészségben megtartani őket. De olyan híreket kapott hazulról, amik hatására azonnal a hazatérés mellett döntött. Oktalan, megfontolatlan döntés volt, és igazából rossz is. Sokkal kellemetlenebb következményei is lehettek volna, ha például útonállókba botlanak.
Így, hogy hazaértek, már csak az igavonók épségéért kell aggódnia, ahogy a szekér - immáron lassú tempóban - a polgárnegyed, a Morthimer Ház felé veszi az irányt.*
*Éjfélhez közelít az idő, amikor a Morthimer ház címeres echós szekere végre beporoszkál a városba. Ha ilyen kései - és hideg - órában még bárki tartózkodna az utcán éberen és józanul, azt alighanem meglepi a látvány. Ilyenkor már nem szokás a kereskedőknek az utcákon járni, főleg nem egy ilyen nagy - bár most nagyjából üres - szekérrel.
Amikor a város házai végre feltűntek, Orthus szólt a kocsisának, Japher Campának, hogy a második erőltetett menetnek is véget vethetnek és mehetnek normál tempóban. Japher csendes ember, akiről általában semmiféle érzelem nem olvasható le - különösen nem a munkaadója felé -, most azonban kiérződött valami rideg neheztelés a hangjából, amikor "Igenis, Uram"-ot mondva lenyugtatta az igavonókat. Az állatok az ő felelőssége, és ki tudja, hogy ez az egész napos, gyakran gyorsított hazaút mennyire erőltette meg őket. Persze Orthus sem érzéketlen ez iránt - már csak azért sem, mert értékes eszközei ezek az igavonók, és szándékában áll jó erőben, egészségben megtartani őket. De olyan híreket kapott hazulról, amik hatására azonnal a hazatérés mellett döntött. Oktalan, megfontolatlan döntés volt, és igazából rossz is. Sokkal kellemetlenebb következményei is lehettek volna, ha például útonállókba botlanak.
Így, hogy hazaértek, már csak az igavonók épségéért kell aggódnia, ahogy a szekér - immáron lassú tempóban - a polgárnegyed, a Morthimer Ház felé veszi az irányt.*
8584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-25 09:55:28
Üzenet elküldve: 2023-11-25 09:55:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//Istálló//
*Kharasshi már nem szívesen gondol úgy magára, mint harcosra. Valahogy... méltatlannak érzi magát rá. Mégis gyakorta kijár a tisztásra. Főleg a karcosan hideg hajnalokon, amikor úgy érzi, a levegővel valamiféle tisztaságot szív magába. Gyakorol, amíg csak a válla engedi. Már beletörődött, hogy sosem fog teljesen helyre jönni. Megszokta már, hogy mardosó sajgással jelzi a rossz időt, s hogy nincs mellette senki, aki ilyenkor borogatással enyhítse a benne bujkáló fájdalmat. Nyomorult lélek, végtelenül makacs akarattal és fénykorát már túllépett, de még mindig veszettül szívós testtel.*
- Véresebb talán, de hogy érdekesebb-e *horkant.* - A nővérem. Ő is értett a füvekhez, meg egyebekhez. Gyógyító és ártó szerekhez is. Ő is az anyjától tanulta. A nővérem, aki száműzött az enyéimtől.
*Bitang mostanra már dúsabb, hosszabb téli szőr növesztett, ahogy a ridegen tartott lovak szoktak. Az istállóban álló többi hátashoz képest úgy fest, mint egy hegyi medve. Már ami a fakó bundát meg az ápoltságot illeti. Bőven akad benne gubanc, és a sok hempergőzéstől, ami kiirthatatlan rossz szokása, porosabb, mint egy elhanyagolt rongyszőnyeg, amin már csak a sárcipőt tartják a verandai pad alatt.*
- Melyikük volt a fakóvérű elf? *kérdi. Nem mintha túlzottan számítana. Az ilyesmi az első pillanattól el van átkozva. Ő már csak tudja. De ha mégannyira is el lenne, nem cserélné el másra. A boldogság apró lélekvesztőnek tűnhet az egészben a keserűség végtelen tengerén. Kettéhasad a szíve, ha csak rá gondol, de féltékenyen őrzött kincse ez, amit halála órájáig szorítani fog. Sokszor elgondolkodik, megbánta-e. Ydriss, Illuse, Käli... Élete szerelme, a gyermeke anyja, nyomorult lelke békéje... Ő pedig... az életük megrontója. Mintha métely lenne, akit elvarázsol az élet csodája.*
- Nem feleltél *mondja, fel se pillantva a csutakolásból.* - Mi lett velük?
//Istálló//
*Kharasshi már nem szívesen gondol úgy magára, mint harcosra. Valahogy... méltatlannak érzi magát rá. Mégis gyakorta kijár a tisztásra. Főleg a karcosan hideg hajnalokon, amikor úgy érzi, a levegővel valamiféle tisztaságot szív magába. Gyakorol, amíg csak a válla engedi. Már beletörődött, hogy sosem fog teljesen helyre jönni. Megszokta már, hogy mardosó sajgással jelzi a rossz időt, s hogy nincs mellette senki, aki ilyenkor borogatással enyhítse a benne bujkáló fájdalmat. Nyomorult lélek, végtelenül makacs akarattal és fénykorát már túllépett, de még mindig veszettül szívós testtel.*
- Véresebb talán, de hogy érdekesebb-e *horkant.* - A nővérem. Ő is értett a füvekhez, meg egyebekhez. Gyógyító és ártó szerekhez is. Ő is az anyjától tanulta. A nővérem, aki száműzött az enyéimtől.
*Bitang mostanra már dúsabb, hosszabb téli szőr növesztett, ahogy a ridegen tartott lovak szoktak. Az istállóban álló többi hátashoz képest úgy fest, mint egy hegyi medve. Már ami a fakó bundát meg az ápoltságot illeti. Bőven akad benne gubanc, és a sok hempergőzéstől, ami kiirthatatlan rossz szokása, porosabb, mint egy elhanyagolt rongyszőnyeg, amin már csak a sárcipőt tartják a verandai pad alatt.*
- Melyikük volt a fakóvérű elf? *kérdi. Nem mintha túlzottan számítana. Az ilyesmi az első pillanattól el van átkozva. Ő már csak tudja. De ha mégannyira is el lenne, nem cserélné el másra. A boldogság apró lélekvesztőnek tűnhet az egészben a keserűség végtelen tengerén. Kettéhasad a szíve, ha csak rá gondol, de féltékenyen őrzött kincse ez, amit halála órájáig szorítani fog. Sokszor elgondolkodik, megbánta-e. Ydriss, Illuse, Käli... Élete szerelme, a gyermeke anyja, nyomorult lelke békéje... Ő pedig... az életük megrontója. Mintha métely lenne, akit elvarázsol az élet csodája.*
- Nem feleltél *mondja, fel se pillantva a csutakolásból.* - Mi lett velük?
8583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-24 11:32:00
Üzenet elküldve: 2023-11-24 11:32:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A városhoz nem túl messze pihent az éjszaka. Elég hűvös volt, de a prém felsője valamelyest melegen tartotta. Sokszor fázott és éhezett már az évek alatt így nem panaszkodik reggel sem, amikor korán felkel a nap első sugaraira. Álmosan kel fel az avarból, egy fa tövéről, ahol az éjszakák töltötte. Felállva kinyújtózik és magához veszi a kardját. Oldalra köti és lassan elindul a városba. A főtérhez érve megáll egy időre. Alaposan megnézi a kitett hirdetéseket, hátha talál valami érdekeset, bár kevés olyan lenne, ami miatt megszakítaná útját. Mivel emberek között nevelkedett így megtanult írni és olvasni. Természetesen nem egy tudós, de egyszerűen fogalmazva tud írni, még ha csúnyán is, s ezt szinte alig használja. Az olvasást valamivel többször, ha éppen hirdetéseket böngészik a főtéren, vagy étlapot a fogadókban.*
8582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-21 08:59:20
Üzenet elküldve: 2023-11-21 08:59:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//Istálló//
* A szavakra csak elmosolyodik. Nem olyan nagy lélekbúvár ő, de azt azért látja, hogy kölcsönös a szimpátia. Talán a mogorva mélységinek is könynebbség, ha van kihez szólnia. Az az érzése, nem bővelkedik társaságban, és az ő találkozásukat is csak a véletlen és a szükség hozta. *
- Értem. Valószínűleg félvakon is lecsapnál, akár a legyet.
* Átveszi a csutakolókefét és hozzálát a tisztogatás megnyugtató, monoton mozdulataihoz. Nm sokat tudott mg a fickóról, de nem is olyan fajtának tűnik. Talán a közös munka és az érdektelen fecsegés magáról kicsit megenyhíti a morc hangulatát. *
- Egyszerű falusi kölyök vagyok.
* A karámoszlopon leütögeti a kefén összegyűlt koszt és szőrt. *
- Anyám értett valamit a gyógyításhoz, sokan jártak hozzá, mindenféle nyavalyákkal. gyébként szívesen kibeszélték a háta mögött, de ha kellett a segítsége, mindig megtalálták.
* Cinikusan felhorkan és erőteljesebb mozdulatokkal húzza a kefét a lő szőrén. *
- Apámról nem tudok sokat, csak hogy nagy tudású volt. Talán valamiféle tudósember vagy mágus, ki tudja?
* Csenevészkorában szívesen szórakoztatta magát és másokat azzal, hogy különböző történeteket talált ki a sosem ismert apjának kilétéről. Valójában lehet hogy egy aljas csavargó volt, de az anyja az utolsó leheletéig kitartott a szeretett kép mellett. *
- A növények ismeretét is anyámtól tudom, ő meg valószínűleg apámtól, ha igaz. Láthatod, nem egy érdekes történet, a tied biztosan érdekesebb.
* Felvont szemöldökkel, várakozó képpel les át a ló háta felett, mintegy néma biztatásként a másik felé. *
//Istálló//
* A szavakra csak elmosolyodik. Nem olyan nagy lélekbúvár ő, de azt azért látja, hogy kölcsönös a szimpátia. Talán a mogorva mélységinek is könynebbség, ha van kihez szólnia. Az az érzése, nem bővelkedik társaságban, és az ő találkozásukat is csak a véletlen és a szükség hozta. *
- Értem. Valószínűleg félvakon is lecsapnál, akár a legyet.
* Átveszi a csutakolókefét és hozzálát a tisztogatás megnyugtató, monoton mozdulataihoz. Nm sokat tudott mg a fickóról, de nem is olyan fajtának tűnik. Talán a közös munka és az érdektelen fecsegés magáról kicsit megenyhíti a morc hangulatát. *
- Egyszerű falusi kölyök vagyok.
* A karámoszlopon leütögeti a kefén összegyűlt koszt és szőrt. *
- Anyám értett valamit a gyógyításhoz, sokan jártak hozzá, mindenféle nyavalyákkal. gyébként szívesen kibeszélték a háta mögött, de ha kellett a segítsége, mindig megtalálták.
* Cinikusan felhorkan és erőteljesebb mozdulatokkal húzza a kefét a lő szőrén. *
- Apámról nem tudok sokat, csak hogy nagy tudású volt. Talán valamiféle tudósember vagy mágus, ki tudja?
* Csenevészkorában szívesen szórakoztatta magát és másokat azzal, hogy különböző történeteket talált ki a sosem ismert apjának kilétéről. Valójában lehet hogy egy aljas csavargó volt, de az anyja az utolsó leheletéig kitartott a szeretett kép mellett. *
- A növények ismeretét is anyámtól tudom, ő meg valószínűleg apámtól, ha igaz. Láthatod, nem egy érdekes történet, a tied biztosan érdekesebb.
* Felvont szemöldökkel, várakozó képpel les át a ló háta felett, mintegy néma biztatásként a másik felé. *
8581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:22:49
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:22:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Egy egész napnyi menetelés után érkezik meg végre Artheniorba. Ami azt illeti, igazán nem bánta volna, ha valahol egy szekér a jó irányba haladva elvitte volna egy darabon. Ám nem volt szerencséje, valahogy sehol se talált ilyen járművet. Alig valami pihenőt tartva tette meg az egész utat, és bár igencsak elcsigázott, azért bujkál a szája szegletében egy elégedett félmosoly.*
~Megy ez még, na!~
*gondolja magában. Persze ez nem is olyan meglepő. Mennyiszer kellett így menetelnie annak idején, amikor még sokkal fiatalabb, nyeszlettebb volt, nem ritkán kiéhezett is, és cipelhette mások sátrát, eszközeit a hátán ócska hevedereken.
Bezzeg most jobb bőrben van, mint életében valaha, és bár saját holmija elég sok és nehéz, de egy jó hátizsákja is van, amiben cipelheti.
Ezzel együtt valóságos felüdülés a poros-sáros országutat végre a város itt-ott kövezett utcáira cserélni. Már nincs sok hátra az úti célja végéig, ahol aztán megpihenhet.*
*Egy egész napnyi menetelés után érkezik meg végre Artheniorba. Ami azt illeti, igazán nem bánta volna, ha valahol egy szekér a jó irányba haladva elvitte volna egy darabon. Ám nem volt szerencséje, valahogy sehol se talált ilyen járművet. Alig valami pihenőt tartva tette meg az egész utat, és bár igencsak elcsigázott, azért bujkál a szája szegletében egy elégedett félmosoly.*
~Megy ez még, na!~
*gondolja magában. Persze ez nem is olyan meglepő. Mennyiszer kellett így menetelnie annak idején, amikor még sokkal fiatalabb, nyeszlettebb volt, nem ritkán kiéhezett is, és cipelhette mások sátrát, eszközeit a hátán ócska hevedereken.
Bezzeg most jobb bőrben van, mint életében valaha, és bár saját holmija elég sok és nehéz, de egy jó hátizsákja is van, amiben cipelheti.
Ezzel együtt valóságos felüdülés a poros-sáros országutat végre a város itt-ott kövezett utcáira cserélni. Már nincs sok hátra az úti célja végéig, ahol aztán megpihenhet.*
8580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-16 06:48:24
Üzenet elküldve: 2023-11-16 06:48:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//Istálló//
- Humorérzék? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, aztán csak megcsóválja a fejét.* - Türelem! Inkább *javítja ki a félvér megállapítását.* - Fásult, végtelen türelem.
*Törölközéssel nem vesződik, csak a tenyerével kergeti le a bőréről a még guruló vízcseppeket, aztán visszaöltözik.*
- Az voltam. Egykor. *Megfeszülnek a vonásai, amikor válaszol. Érezhető, hogy emögött kényes esemény húzódhat, ami e jelző viselésének jogát kettőbe törte valamikor.* - Most már inkább csak nyomorult bérkard. Persze így, félvakon annak is elég hitvány.
*Megzörgeti az abrakos kanálban a zabot, mielőtt a többi hátassal elfajulna a csipkelődés. Tudja a beste, hogy az finomabb falat, úgyhogy már tülekszik is Kharasshi felé, aki kisebb birkózásba kezd a jószággal, hogy legalább annyi időt tudjon nyerni, míg egy vederben némi vízzel elkeveri a szemes takarmányt.*
- Tanítottam? *horkan cinikusan.* - Úgy is mondhatjuk. Bár a konokság meg a rosszindulat vele született tudománya. *Rá is cserdít a ló farára, mert a Bitang szájából kihulló morzsalék kezdi rendesen beteríteni a padlót.*
- Egy félcédulás vágómalac összeszedettebben eszik, te szerencsétlen! *Inkább csak morgolódás, mint háborgás. A hátas is tudja jól, s épp csak toppant a hátsó lábával az atrocitásra.
Kharasshi a félvér felé nyúlt egy kefét és ő is magához vesz egyet. Ketten talán sikerül kicsit lecsutakolni a lovat, míg az elfoglalja magát a zabálással. Változó, mikor mennyi türelme van hozzá. Van, hogy kifejezetten szereti a vakargatást, de ezt sosem lehet igazán előre kiszámítani.*
- És te? *kérdi.* - Hol nevelkedtél? Mi lett a szüleiddel? *Nem igazán foglalkozik vele, hogy talán tapintatlan. Nem árt jobban megismerni azt, akire rá tervezi bízni a szeme világát.* - Hogy tanultad ki a füvészkedést?
//Istálló//
- Humorérzék? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, aztán csak megcsóválja a fejét.* - Türelem! Inkább *javítja ki a félvér megállapítását.* - Fásult, végtelen türelem.
*Törölközéssel nem vesződik, csak a tenyerével kergeti le a bőréről a még guruló vízcseppeket, aztán visszaöltözik.*
- Az voltam. Egykor. *Megfeszülnek a vonásai, amikor válaszol. Érezhető, hogy emögött kényes esemény húzódhat, ami e jelző viselésének jogát kettőbe törte valamikor.* - Most már inkább csak nyomorult bérkard. Persze így, félvakon annak is elég hitvány.
*Megzörgeti az abrakos kanálban a zabot, mielőtt a többi hátassal elfajulna a csipkelődés. Tudja a beste, hogy az finomabb falat, úgyhogy már tülekszik is Kharasshi felé, aki kisebb birkózásba kezd a jószággal, hogy legalább annyi időt tudjon nyerni, míg egy vederben némi vízzel elkeveri a szemes takarmányt.*
- Tanítottam? *horkan cinikusan.* - Úgy is mondhatjuk. Bár a konokság meg a rosszindulat vele született tudománya. *Rá is cserdít a ló farára, mert a Bitang szájából kihulló morzsalék kezdi rendesen beteríteni a padlót.*
- Egy félcédulás vágómalac összeszedettebben eszik, te szerencsétlen! *Inkább csak morgolódás, mint háborgás. A hátas is tudja jól, s épp csak toppant a hátsó lábával az atrocitásra.
Kharasshi a félvér felé nyúlt egy kefét és ő is magához vesz egyet. Ketten talán sikerül kicsit lecsutakolni a lovat, míg az elfoglalja magát a zabálással. Változó, mikor mennyi türelme van hozzá. Van, hogy kifejezetten szereti a vakargatást, de ezt sosem lehet igazán előre kiszámítani.*
- És te? *kérdi.* - Hol nevelkedtél? Mi lett a szüleiddel? *Nem igazán foglalkozik vele, hogy talán tapintatlan. Nem árt jobban megismerni azt, akire rá tervezi bízni a szeme világát.* - Hogy tanultad ki a füvészkedést?
8579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-15 09:19:57
Üzenet elküldve: 2023-11-15 09:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//Istálló//
* Gwydion mentalitása erősen hajaz egy farokcsóváló, vigyorgó kölyökkutyára, amíg nem éri bántódás. Nehezen borítható meg ez az általános lelkiállapot.
Félrehúzódik a lendületesen előrecsörtető hátasló útjából. Szemlátomást roppant céltudatos, ugyanis hamarosan már csak a szénahalmokban eltűnő fejét látni. *
- Az ilyen állathoz külön humorérzék szükséges, ahogy látom.
* A neveket hallgatva halkan kuncorászva újrapakolja a kazlat. Fejét csóválva somolyog a sötétben a mélységi és lova különös kapcsolatán. Ritka az ilyesmi.
Miután Kharassi kiválasztotta az alvóhelyét, maga is körülnéz. Végül egy kényelmesnek látszó szalmakupacot szúr ki magának, kicsit elegyengetve maga alatt. A cinikus válaszra csak hallgat. Sokat láthatott életében a másik. És nem túl szép dolgokat.
Mosakodással nem vesződik, jobban szeret hajnaltájt megmártózni valami jéghideg folyóvízben. Utána mindig úgy érzi, akár hegyeket is képes lenne megmozgatni. Így csak lekuporodik a szalmára és onnan figyeli csendesen a mélységit. Figyelmét nem kerülik el a testét borító nyomok sem. *
- Talán valamiféle harcos lennél?
* Érdeklődik kíváncsiskodva, bár cirkalmas válaszra nem számít az eddigi tapasztalatai alapján. Bővebb mondatokat eddig csak a lóval kapcsolatban tudott kicsikarni belőle. *
- Te tanítottad be a lovadat? Igazán kedvelhet téged.
//Istálló//
* Gwydion mentalitása erősen hajaz egy farokcsóváló, vigyorgó kölyökkutyára, amíg nem éri bántódás. Nehezen borítható meg ez az általános lelkiállapot.
Félrehúzódik a lendületesen előrecsörtető hátasló útjából. Szemlátomást roppant céltudatos, ugyanis hamarosan már csak a szénahalmokban eltűnő fejét látni. *
- Az ilyen állathoz külön humorérzék szükséges, ahogy látom.
* A neveket hallgatva halkan kuncorászva újrapakolja a kazlat. Fejét csóválva somolyog a sötétben a mélységi és lova különös kapcsolatán. Ritka az ilyesmi.
Miután Kharassi kiválasztotta az alvóhelyét, maga is körülnéz. Végül egy kényelmesnek látszó szalmakupacot szúr ki magának, kicsit elegyengetve maga alatt. A cinikus válaszra csak hallgat. Sokat láthatott életében a másik. És nem túl szép dolgokat.
Mosakodással nem vesződik, jobban szeret hajnaltájt megmártózni valami jéghideg folyóvízben. Utána mindig úgy érzi, akár hegyeket is képes lenne megmozgatni. Így csak lekuporodik a szalmára és onnan figyeli csendesen a mélységit. Figyelmét nem kerülik el a testét borító nyomok sem. *
- Talán valamiféle harcos lennél?
* Érdeklődik kíváncsiskodva, bár cirkalmas válaszra nem számít az eddigi tapasztalatai alapján. Bővebb mondatokat eddig csak a lóval kapcsolatban tudott kicsikarni belőle. *
- Te tanítottad be a lovadat? Igazán kedvelhet téged.
8578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-14 07:15:18
Üzenet elküldve: 2023-11-14 07:15:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*Akkor eldöntetett. Bólint, aztán halk, foghegyről megejtett füttyentést hallat. A kesely csődör horkantva apja fel a fejét a kút új mohakörítésének szagolgatásából, és peckes ügetésben célozza meg az istállót. Befurakszik Gwydion elé, mert olyan nincs, hogy ne ő legyen az első!*
//Istálló//
*Már-már szinte félmosolynak lehetne nevezni a szája rezdülését, amikor ráébred, hogy a kölyök igyekezete a zavaró fények eloltása miatt siet előre.
Szokatlan neki ez a hozzáállás. Mások általában inkább csak átmennek az utca túloldalára, vagy a földre köpnek a nyomában, esetleg keresetlen szavakkal hívják fel a figyelmét, hogy jobban tenné, ha visszatakarodna a tárnák mélyére, ahová a fajtája való.
Kharasshi lecsatolja a megcsomózott, kantárt a vándorkötőfékről. Zabla nélküli, egyszerű holmi, amit az övébe fűz, mielőtt kioldja a nyereg szíjait és megszabadítja attól is az állatot. Igazából csak akkor szerszámozza fel rendesen, ha hosszabb útra mennek.*
- A porciózással ne fáradj, úgyis... *sóhajtva emeli a tekintetét az ég felé, amikor a pofátlan hátas nekikezd a szokásos műsorának, amit rendszerint végigjátszik, mikor beszabadul egy rendes istállóba: szépen végigjárja az állásokat és végig is zabálja. Nem rest odacsípni vagy rúgni a méltatlankodó bentlakóknak, de Kharasshi már csak a fejét csóválja.*
- Sorsverés, Átok, Ágyelő, Büdösrosseb... *a kevésbé szalonképeseket most inkább visszanyeli egy mogorva sercintéssel.* - Csikó korában Holdpernyének keresztelték, de én leginkább csak Bitangnak hívom. Bár mostanra már valószínűleg az összes cifrább káromkodásra hallgat.
*Dob magának pár üres zabos zsákot a friss szalmára a sarokban, ahová a nyerget is letette.*
- A Bitang nem fog itt maradni. *Valószínűleg valahol kint tölti az éjszakát, ahogy szokta, vagy hazamegy a féltető alá.* - Nem nagyon állhatja *végigpillant a fényes szőrű, gubanctalan sörényű lovakon az állásban* - az úri társaságot.
*A fegyverekkel kapcsolatos megjegyzésre csak cinikusan dönög, aztán ő is hátraveti a köpenyét és kigombolkozik a zekéjéből, hogy megmosdjon kicsit.*
- Én már rég nem aggódom az életemért, kölyök *mondja.
Kharasshi testesebb, magasabb, mint a legtöbb mélységi. Erős csontú és markánsan izmolt hím. Tetoválásai elvesznek a félhomályban, de a mellkasán sorakozó rovások és az azokat folytató, hasonló formán vágott hegek még így is elég jól látszanak.*
*Akkor eldöntetett. Bólint, aztán halk, foghegyről megejtett füttyentést hallat. A kesely csődör horkantva apja fel a fejét a kút új mohakörítésének szagolgatásából, és peckes ügetésben célozza meg az istállót. Befurakszik Gwydion elé, mert olyan nincs, hogy ne ő legyen az első!*
//Istálló//
*Már-már szinte félmosolynak lehetne nevezni a szája rezdülését, amikor ráébred, hogy a kölyök igyekezete a zavaró fények eloltása miatt siet előre.
Szokatlan neki ez a hozzáállás. Mások általában inkább csak átmennek az utca túloldalára, vagy a földre köpnek a nyomában, esetleg keresetlen szavakkal hívják fel a figyelmét, hogy jobban tenné, ha visszatakarodna a tárnák mélyére, ahová a fajtája való.
Kharasshi lecsatolja a megcsomózott, kantárt a vándorkötőfékről. Zabla nélküli, egyszerű holmi, amit az övébe fűz, mielőtt kioldja a nyereg szíjait és megszabadítja attól is az állatot. Igazából csak akkor szerszámozza fel rendesen, ha hosszabb útra mennek.*
- A porciózással ne fáradj, úgyis... *sóhajtva emeli a tekintetét az ég felé, amikor a pofátlan hátas nekikezd a szokásos műsorának, amit rendszerint végigjátszik, mikor beszabadul egy rendes istállóba: szépen végigjárja az állásokat és végig is zabálja. Nem rest odacsípni vagy rúgni a méltatlankodó bentlakóknak, de Kharasshi már csak a fejét csóválja.*
- Sorsverés, Átok, Ágyelő, Büdösrosseb... *a kevésbé szalonképeseket most inkább visszanyeli egy mogorva sercintéssel.* - Csikó korában Holdpernyének keresztelték, de én leginkább csak Bitangnak hívom. Bár mostanra már valószínűleg az összes cifrább káromkodásra hallgat.
*Dob magának pár üres zabos zsákot a friss szalmára a sarokban, ahová a nyerget is letette.*
- A Bitang nem fog itt maradni. *Valószínűleg valahol kint tölti az éjszakát, ahogy szokta, vagy hazamegy a féltető alá.* - Nem nagyon állhatja *végigpillant a fényes szőrű, gubanctalan sörényű lovakon az állásban* - az úri társaságot.
*A fegyverekkel kapcsolatos megjegyzésre csak cinikusan dönög, aztán ő is hátraveti a köpenyét és kigombolkozik a zekéjéből, hogy megmosdjon kicsit.*
- Én már rég nem aggódom az életemért, kölyök *mondja.
Kharasshi testesebb, magasabb, mint a legtöbb mélységi. Erős csontú és markánsan izmolt hím. Tetoválásai elvesznek a félhomályban, de a mellkasán sorakozó rovások és az azokat folytató, hasonló formán vágott hegek még így is elég jól látszanak.*
8577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:42:23
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:42:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Bár a másik szavaiból a felületes hallgatóság csupa bosszúságot és mérgelődést hallana ki a ló jelzésére, Gwydion azonban tökéletesen észleli a szimpátiát. Na, nem ő és a fickó között, hanem a ló és gazdája között. A fiú nézetében az ilyen, különösen rossz ember nem lehet. Mogorva, zsémbes talán, de semmiképpen sem a nagybetűs Rossz. *
- Akár. Ez is épp úgy megteszi, mint akármelyik másik. Egy pillanat, csak összeszedem a motyómat.
* A karjára csúsztatja az üres vödröt meg kosarat, majd egy utolsó moha-nyomogatás, gyönyörködő pillantás után elindul a fogadó felé. *
- Egy csutakolás nekem se ártana.
* Most veszi észre, mennyire nem szalonképes. A rászáradt sár egy részét ledörgöli magáról, így már nem lápi rémnek, legfeljebb kétkezi földművesnek tűnhet.
//Istálló//
Csendesen baktatnak a macskaköveken. Mielőtt az istállóhoz érnének, előresiet, hogy az udvar bejáratánál lobogó fáklyát eloltsa egy hordó vízben. *
- Úgy látom nincs itt senki más.
* Az udvar leghátsó részében függő, halványan pislákoló fáklyácskák fényétől eltekintve az összes világítást eloltja. *
- Válassz fekhelyet magadnak nyugodtan. Gondolom jobban szeretnél a lovad közelében maradni.
* Szemügyre veszi az állásokban pihenő hátasokat. Lustán pislognak az érkezőkre, vagy halkan ropogtatva rágódnak a szénán, nem zavartatva magukata a jelenlétüktől. A fogadóból átszűrődő gyér fényben tapogatózva vasvillát ragad és előkészíti a reggeli fejadagokat. A mélységi hátasának azért egy kicsivel többet porcióz. *
- Nyugodtan pihenj le, szívesen ellátom a lovadat. Egyébként hogy nevezed?
* Leakasztja a hátán lógó fabotot, majd látványosan meglengeti a köpenyét, hogy láthatóvá váljon az alatta hordott csont-tőr. *
- Ne aggódj az életedért. Ezek jobbára csak díszként vannak.
* Vigyorog, nem szégyenkezve túlzottan a harci képességeinek hiánya miatt. *
- Ha valaki a vesztedre tör, kiabálni azért még jól tudok. Úgy alszom, akár egy szarvas, minden neszre felriadok.
* Bár a másik szavaiból a felületes hallgatóság csupa bosszúságot és mérgelődést hallana ki a ló jelzésére, Gwydion azonban tökéletesen észleli a szimpátiát. Na, nem ő és a fickó között, hanem a ló és gazdája között. A fiú nézetében az ilyen, különösen rossz ember nem lehet. Mogorva, zsémbes talán, de semmiképpen sem a nagybetűs Rossz. *
- Akár. Ez is épp úgy megteszi, mint akármelyik másik. Egy pillanat, csak összeszedem a motyómat.
* A karjára csúsztatja az üres vödröt meg kosarat, majd egy utolsó moha-nyomogatás, gyönyörködő pillantás után elindul a fogadó felé. *
- Egy csutakolás nekem se ártana.
* Most veszi észre, mennyire nem szalonképes. A rászáradt sár egy részét ledörgöli magáról, így már nem lápi rémnek, legfeljebb kétkezi földművesnek tűnhet.
//Istálló//
Csendesen baktatnak a macskaköveken. Mielőtt az istállóhoz érnének, előresiet, hogy az udvar bejáratánál lobogó fáklyát eloltsa egy hordó vízben. *
- Úgy látom nincs itt senki más.
* Az udvar leghátsó részében függő, halványan pislákoló fáklyácskák fényétől eltekintve az összes világítást eloltja. *
- Válassz fekhelyet magadnak nyugodtan. Gondolom jobban szeretnél a lovad közelében maradni.
* Szemügyre veszi az állásokban pihenő hátasokat. Lustán pislognak az érkezőkre, vagy halkan ropogtatva rágódnak a szénán, nem zavartatva magukata a jelenlétüktől. A fogadóból átszűrődő gyér fényben tapogatózva vasvillát ragad és előkészíti a reggeli fejadagokat. A mélységi hátasának azért egy kicsivel többet porcióz. *
- Nyugodtan pihenj le, szívesen ellátom a lovadat. Egyébként hogy nevezed?
* Leakasztja a hátán lógó fabotot, majd látványosan meglengeti a köpenyét, hogy láthatóvá váljon az alatta hordott csont-tőr. *
- Ne aggódj az életedért. Ezek jobbára csak díszként vannak.
* Vigyorog, nem szégyenkezve túlzottan a harci képességeinek hiánya miatt. *
- Ha valaki a vesztedre tör, kiabálni azért még jól tudok. Úgy alszom, akár egy szarvas, minden neszre felriadok.
8576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:28:50
Üzenet elküldve: 2023-11-13 13:28:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egy magas, erős alkatú alak lépdel a főtér kövére. Barna bakancsot, bőrnadrágot és prémes felsőruházatot visel. A fejét egy fekete csuklya fedi, így nem sok minden állapítható meg róla, azon kívül, hogy magassága meghaladja a két métert. A térről hátra pillant még egyszer, mintha egy jó időre el akarná hagyni a várost. Ez így is van, hiszen új vidékre költözik, valami másba akar fogni. Talán még visszatér egyszer, de egy ideig nem tervezi a letelepedést. Dicső pillanatait felidézi egy percre, és mindenek ellenére nem fekete emlékeket hagy maga után a kereskedőházról. Biztos benne, hogy találnak valakit a helyére. Jól meglesznek nélküle, de talán még összehozza a sors a kereskedőházzal. Az élet kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Némi száraz élelmet és egy kulacs vizet hoz magával az útra. Lassan elindul, hogy a fal nélküli várost maga mögött hagyja.*
8575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-13 06:25:54
Üzenet elküldve: 2023-11-13 06:25:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*Azt hitte, egyszerűbb lesz. Azt hitte, csak megtudja, amit kell, aztán visszazárkózhat abba a mogorva magányba, ami lassan megkeményedik rajta. Ha nem lenne égető a baj, valószínűleg már sarkon fordult volna, hogy más utat keressen. De őszintén szólva, épp elég volt egyszer átpréselni az akaratát a segítségkérés szűk tűfokán. Most egy időre bőven elég volt belőle.
A félvér kölyök kicsit hebehurgyának tűnik, de ennek ellenére, úgy sejti, nem hazudott neki abban, hogy valamelyest ismeri a gyógyító növényeket.
Attól nem túl boldog, hogy nappalra tolódik a teendő. Már hatok óta ki se dugta az orrát nappali világosságnál. Ha kimerészkedik, azt csak kötéssel a szemén tudja megtenni. Ha szerencséje van és borús lesz az idő, talán elég lesz egy-két réteg vékony gyolcs, amin keresztül azért körvonalakat még érzékel. Ezt a Gwydiont csak most ismerte meg. Lényének minden porcikája tiltakozik ellene, hogy kiszolgáltatott helyzetében rá bízza magát. Akkor inkább már a Bitang. Még annak dacára is, hogy legutóbb belevezette a legsűrűbb szömörcésbe, ami a Nagy Hegységen innen tenyészik.*
- Itt? *biccent a Pegazus istállója felé. Kihúzhatnák az estét Kharasshi viskójában is, de a hím még egyáltalán nem bízik annyira a kölyökben, hogy elvigye oda.* - Ez az átok is biztos szívesen tömne magába egy kis zabot. *A kesely csődör felé legyint. Bitang általában szabadon kódorog a város körüli réteken. Általában csak egyszer, de legfeljebb kétszer próbálja meg ellopni, aki egyszer szemet vet rá. De mivel a hátas valószínűleg Lanawin legkiállhatatlanabb, leggonoszabb négylábúja, nemigen megy sehová Kharasshi tulajdonából. A tolvajok a saját kárukon tanulják meg, hogy egy kóbor Djh'Ibou is jobb választás lenne. Ha Kharasshit kérdeznék, ő is bármikor elcserélné egyre. Az állandó évődés ellenére persze tagadhatatlan, hogy ő, meg az a konok hátas már nagyon összenőttek.*
- Egy csutakolás is ráférne. Nem bír leszokni a rohadt hempergőzésről *morogja.*
*Azt hitte, egyszerűbb lesz. Azt hitte, csak megtudja, amit kell, aztán visszazárkózhat abba a mogorva magányba, ami lassan megkeményedik rajta. Ha nem lenne égető a baj, valószínűleg már sarkon fordult volna, hogy más utat keressen. De őszintén szólva, épp elég volt egyszer átpréselni az akaratát a segítségkérés szűk tűfokán. Most egy időre bőven elég volt belőle.
A félvér kölyök kicsit hebehurgyának tűnik, de ennek ellenére, úgy sejti, nem hazudott neki abban, hogy valamelyest ismeri a gyógyító növényeket.
Attól nem túl boldog, hogy nappalra tolódik a teendő. Már hatok óta ki se dugta az orrát nappali világosságnál. Ha kimerészkedik, azt csak kötéssel a szemén tudja megtenni. Ha szerencséje van és borús lesz az idő, talán elég lesz egy-két réteg vékony gyolcs, amin keresztül azért körvonalakat még érzékel. Ezt a Gwydiont csak most ismerte meg. Lényének minden porcikája tiltakozik ellene, hogy kiszolgáltatott helyzetében rá bízza magát. Akkor inkább már a Bitang. Még annak dacára is, hogy legutóbb belevezette a legsűrűbb szömörcésbe, ami a Nagy Hegységen innen tenyészik.*
- Itt? *biccent a Pegazus istállója felé. Kihúzhatnák az estét Kharasshi viskójában is, de a hím még egyáltalán nem bízik annyira a kölyökben, hogy elvigye oda.* - Ez az átok is biztos szívesen tömne magába egy kis zabot. *A kesely csődör felé legyint. Bitang általában szabadon kódorog a város körüli réteken. Általában csak egyszer, de legfeljebb kétszer próbálja meg ellopni, aki egyszer szemet vet rá. De mivel a hátas valószínűleg Lanawin legkiállhatatlanabb, leggonoszabb négylábúja, nemigen megy sehová Kharasshi tulajdonából. A tolvajok a saját kárukon tanulják meg, hogy egy kóbor Djh'Ibou is jobb választás lenne. Ha Kharasshit kérdeznék, ő is bármikor elcserélné egyre. Az állandó évődés ellenére persze tagadhatatlan, hogy ő, meg az a konok hátas már nagyon összenőttek.*
- Egy csutakolás is ráférne. Nem bír leszokni a rohadt hempergőzésről *morogja.*
8574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-12 08:50:56
Üzenet elküldve: 2023-11-12 08:50:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
Sehol sem érezte maradását. Bár a fogadóban meleg volt és ételt is lehetett szerezni, de nem ez volt a közeg, amire igazán vágyott.
* Egyedül ült hosszú órákon át és hallgatta a beszédeket, pletykákat és történeteket. Végül eldöntötte. *
~ Biztos, hogy nem itt fogom megtalálni azt a tudást, amit keresek. Ezek az emberek botor módon élik egyszerű életüket. Még hogy kalandok, iszákosok és ingyenélők. Bármennyire figyeltem, csak két dolog volt, ami érdekes lehet. Két történet, talán igaz, talán nem. ~
* Hirtelen felpattan, egy kósza gondolat hatására sietősen összeszedi dolgait és elindul az ajtó felé. Hátra se nézve kilép a fogadóból a főtérre. Azon a két dolgon mereng továbbra is. *
~ Tényleg a klánok uralják a környező részeket? Ha minden igaz délen a kikötő környékén inkább nekem való dolgok vannak. Varjak? Károgó, hullazabáló várjak? Ha engem fel nem zabálnak, még érdekes is lehet. ~
*Elmosolyodik. Összehúzza a köpenyét, sietősre veszi lépteti. Közben a másik történeten elmélkedik. *
~ A történet, amely egy város a hegy lábánál. A város híres volt a kereskedelméről, a kézművességéről és a művészetéről, de titkosan egy sötét árnyék is rejtőzött a falai mögött. A városban ugyanis egy ősi gonosz élt, amelyet a lakosok csak A Sötét-nek neveztek. A Sötét egy hatalmas, fekete lény volt, amely képes volt alakot változtatni, és az emberek lelkét elrabolni. A Sötét minden éjszaka kiválasztott egy áldozatot, akit elcsábított, majd elvitt a folyó partjára, ahol megölte és megevett. A Sötét így táplálkozott az emberek félelméből, gyűlöletéből és bűnösségéből, és egyre erősebb lett.
Ez még akár lehetne a szülővárosom is és a „sötét gonosz” akár Sa'Tereth egy papja.
Hogyan is volt tovább? Á igen.
A város lakói nem tudták, hogyan szabadulhatnának meg A Sötéttől, mert senki sem látta soha a valódi arcát. A Sötét mindig másnak álcázta magát, és a városban terjedő pletykák szerint bárki lehetett közülük. A városban így állandó a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság uralkodott. A városvezetés próbálta titkolni A Sötét létezését, és a haláleseteket természetes okokkal magyarázta, de a nép nem volt hülye. A városban sokan hitték, hogy A Sötét egy ősi átok, amelyet a város alapítói hoztak magukkal, amikor a hegyet meghódították. Mások azt gondolták, hogy A Sötét egy isteni büntetés, amelyet a város bűneiért kapott. Egyesek pedig azt állították, hogy A Sötét egy démon, amelyet valaki idézett meg, hogy a város felett uralkodjon.
A város éjszakai élete így nagyon veszélyes volt, és csak a legbátrabbak, a legkíváncsibbak vagy a legkétségbeesettebbek merészkedtek ki a házaikból. A városban voltak kocsmák, bordélyok, kaszinók és titkos társaságok, ahol az emberek próbálták elfeledni a félelmüket, vagy éppen szövetkezni A Sötét ellen. A városban voltak tolvajok, orgyilkosok, boszorkányok és varázslók, akik kihasználták a zűrzavart, vagy éppen harcoltak ellene. A városban voltak hősök, szentek, próféták és mártírok, akik próbálták megvédeni a várost, vagy éppen feláldozni magukat érte. A város éjszakai élete így tele volt kalanddal, izgalommal, szenvedéllyel és borzalommal, és senki sem tudta, hogy mi vár rá a következő nap.
Ez a történet igazán kedvemre való. Le is fogom jegyzetelni a könyvbe. ~
* Már majdnem el is érte a város határát, mikor feleszmélt, hogy még mindig vannak körülötte. *
~ Lehet valakinek szemet szúrt, ahogy a városban fel alá járkálók? De ki törődne egy jellegtelen apró termettel? Biztos csak megint paranoia, vagy a történet volt rám túl nagy hatással. Inkább hagyjuk. Ez egy biztonságos környék. Legalább ennyi előnye van. De itt bele sem kezdhetnék Sa'Tereth tanainak mélyebb tanulmányozásába. Az itteni népek túl békések és biztos rossz néven vennék. Ha a sírok között kóborolva kutatnám a letűnt korok titkait. Délen biztos „megértőbbek” a helyiek. Vagy legalább is kevésbé törődnek a hasonló furcsaságokkal. Már így is túl sok időt fecséreltem utazgatással és szinte semmit nem haladtam az elmélyülésben. Még az is lehet, hogy korábbi mesterem mondott rám átkot türelmetlenségem miatt. De akkor is évek teltek el és nem kaptam semmit. A világ túl nagy, túl szép, túl sötét és tele titkokkal, hogy egy helyben toporogva várjak ki mindent. ~
Sehol sem érezte maradását. Bár a fogadóban meleg volt és ételt is lehetett szerezni, de nem ez volt a közeg, amire igazán vágyott.
* Egyedül ült hosszú órákon át és hallgatta a beszédeket, pletykákat és történeteket. Végül eldöntötte. *
~ Biztos, hogy nem itt fogom megtalálni azt a tudást, amit keresek. Ezek az emberek botor módon élik egyszerű életüket. Még hogy kalandok, iszákosok és ingyenélők. Bármennyire figyeltem, csak két dolog volt, ami érdekes lehet. Két történet, talán igaz, talán nem. ~
* Hirtelen felpattan, egy kósza gondolat hatására sietősen összeszedi dolgait és elindul az ajtó felé. Hátra se nézve kilép a fogadóból a főtérre. Azon a két dolgon mereng továbbra is. *
~ Tényleg a klánok uralják a környező részeket? Ha minden igaz délen a kikötő környékén inkább nekem való dolgok vannak. Varjak? Károgó, hullazabáló várjak? Ha engem fel nem zabálnak, még érdekes is lehet. ~
*Elmosolyodik. Összehúzza a köpenyét, sietősre veszi lépteti. Közben a másik történeten elmélkedik. *
~ A történet, amely egy város a hegy lábánál. A város híres volt a kereskedelméről, a kézművességéről és a művészetéről, de titkosan egy sötét árnyék is rejtőzött a falai mögött. A városban ugyanis egy ősi gonosz élt, amelyet a lakosok csak A Sötét-nek neveztek. A Sötét egy hatalmas, fekete lény volt, amely képes volt alakot változtatni, és az emberek lelkét elrabolni. A Sötét minden éjszaka kiválasztott egy áldozatot, akit elcsábított, majd elvitt a folyó partjára, ahol megölte és megevett. A Sötét így táplálkozott az emberek félelméből, gyűlöletéből és bűnösségéből, és egyre erősebb lett.
Ez még akár lehetne a szülővárosom is és a „sötét gonosz” akár Sa'Tereth egy papja.
Hogyan is volt tovább? Á igen.
A város lakói nem tudták, hogyan szabadulhatnának meg A Sötéttől, mert senki sem látta soha a valódi arcát. A Sötét mindig másnak álcázta magát, és a városban terjedő pletykák szerint bárki lehetett közülük. A városban így állandó a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság uralkodott. A városvezetés próbálta titkolni A Sötét létezését, és a haláleseteket természetes okokkal magyarázta, de a nép nem volt hülye. A városban sokan hitték, hogy A Sötét egy ősi átok, amelyet a város alapítói hoztak magukkal, amikor a hegyet meghódították. Mások azt gondolták, hogy A Sötét egy isteni büntetés, amelyet a város bűneiért kapott. Egyesek pedig azt állították, hogy A Sötét egy démon, amelyet valaki idézett meg, hogy a város felett uralkodjon.
A város éjszakai élete így nagyon veszélyes volt, és csak a legbátrabbak, a legkíváncsibbak vagy a legkétségbeesettebbek merészkedtek ki a házaikból. A városban voltak kocsmák, bordélyok, kaszinók és titkos társaságok, ahol az emberek próbálták elfeledni a félelmüket, vagy éppen szövetkezni A Sötét ellen. A városban voltak tolvajok, orgyilkosok, boszorkányok és varázslók, akik kihasználták a zűrzavart, vagy éppen harcoltak ellene. A városban voltak hősök, szentek, próféták és mártírok, akik próbálták megvédeni a várost, vagy éppen feláldozni magukat érte. A város éjszakai élete így tele volt kalanddal, izgalommal, szenvedéllyel és borzalommal, és senki sem tudta, hogy mi vár rá a következő nap.
Ez a történet igazán kedvemre való. Le is fogom jegyzetelni a könyvbe. ~
* Már majdnem el is érte a város határát, mikor feleszmélt, hogy még mindig vannak körülötte. *
~ Lehet valakinek szemet szúrt, ahogy a városban fel alá járkálók? De ki törődne egy jellegtelen apró termettel? Biztos csak megint paranoia, vagy a történet volt rám túl nagy hatással. Inkább hagyjuk. Ez egy biztonságos környék. Legalább ennyi előnye van. De itt bele sem kezdhetnék Sa'Tereth tanainak mélyebb tanulmányozásába. Az itteni népek túl békések és biztos rossz néven vennék. Ha a sírok között kóborolva kutatnám a letűnt korok titkait. Délen biztos „megértőbbek” a helyiek. Vagy legalább is kevésbé törődnek a hasonló furcsaságokkal. Már így is túl sok időt fecséreltem utazgatással és szinte semmit nem haladtam az elmélyülésben. Még az is lehet, hogy korábbi mesterem mondott rám átkot türelmetlenségem miatt. De akkor is évek teltek el és nem kaptam semmit. A világ túl nagy, túl szép, túl sötét és tele titkokkal, hogy egy helyben toporogva várjak ki mindent. ~
8573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-10 09:22:20
Üzenet elküldve: 2023-11-10 09:22:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Békítőleg feltartja a tenyereit, akárha egy nyugtalan lovat próbálna lecsendesíteni. *
- Rendben, rendben. Csak egy kósza gondolat volt.
* Ezért tartja olyan érdekesnek a várost. Annyiféle szerzet megfordul itt, annyiféle motivációval. Most is érdeklődéssel figyeli, vajon a különböző rekaciókat milyen tettel vagy szóval válthatta ki a másiknál.
A zárkózott tekintetével és szavaival ellentétben egészen nyíltan fejezi ki az érzelmeit a mozdulataival. *
- Kis, vékony, fehér... kis-vékony-fehér, kis-vékony-fehér...
* Járkál egy keveset fel és alá, míg gondolkozik. *
- Elég sok ilyen van. Ha nem is találni ilyenkor, talán valakinél szárítva akad.
* Szívélyes mosollyal fogadja a kézszorítást. *
- Tehát Kharasshi. Megpróbálom megjegyezni.
* Nem túl jó a nevekben, az az igazság. *
- Szóval. Hacsak a legutóbbi gyógyítódtól nem tudsz szerezni ilyen növénykét, más úton kell járnunk. De az az igazság későre jár. Hol töltöd az éjszakát? Gondolom a fogadók fénye zavaró.
* Egy pillanatig tétovázik. *
- Jómagam szívesebben húzom meg magam éjjelre a pajtákban, amikor hűvősebb az idő. Csak jövök és megyek. Cserébe megjavítok ezt-azt, vagy ellátom az állatokat.
* Vigyorogva megrántja a vállát. *
- Így általában ha észrevesznek sem szólnak miatta. De nem bánom ha kivételesen társaságom akad. Persze ha neked kényelmetlen...
* Máskor dolga végeztével beülne egy ivóba, hogy levezesse a napját, de talán tudna kihozni is valamit maguknak. *
- Mit gondolsz? Aztán nappal kitalálunk valamit a szemedre.
* Békítőleg feltartja a tenyereit, akárha egy nyugtalan lovat próbálna lecsendesíteni. *
- Rendben, rendben. Csak egy kósza gondolat volt.
* Ezért tartja olyan érdekesnek a várost. Annyiféle szerzet megfordul itt, annyiféle motivációval. Most is érdeklődéssel figyeli, vajon a különböző rekaciókat milyen tettel vagy szóval válthatta ki a másiknál.
A zárkózott tekintetével és szavaival ellentétben egészen nyíltan fejezi ki az érzelmeit a mozdulataival. *
- Kis, vékony, fehér... kis-vékony-fehér, kis-vékony-fehér...
* Járkál egy keveset fel és alá, míg gondolkozik. *
- Elég sok ilyen van. Ha nem is találni ilyenkor, talán valakinél szárítva akad.
* Szívélyes mosollyal fogadja a kézszorítást. *
- Tehát Kharasshi. Megpróbálom megjegyezni.
* Nem túl jó a nevekben, az az igazság. *
- Szóval. Hacsak a legutóbbi gyógyítódtól nem tudsz szerezni ilyen növénykét, más úton kell járnunk. De az az igazság későre jár. Hol töltöd az éjszakát? Gondolom a fogadók fénye zavaró.
* Egy pillanatig tétovázik. *
- Jómagam szívesebben húzom meg magam éjjelre a pajtákban, amikor hűvősebb az idő. Csak jövök és megyek. Cserébe megjavítok ezt-azt, vagy ellátom az állatokat.
* Vigyorogva megrántja a vállát. *
- Így általában ha észrevesznek sem szólnak miatta. De nem bánom ha kivételesen társaságom akad. Persze ha neked kényelmetlen...
* Máskor dolga végeztével beülne egy ivóba, hogy levezesse a napját, de talán tudna kihozni is valamit maguknak. *
- Mit gondolsz? Aztán nappal kitalálunk valamit a szemedre.
8572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-10 06:52:20
Üzenet elküldve: 2023-11-10 06:52:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*Kharasshira nem ragad át a cinizmusa nyomán támadt vidámság. Az utolsó megjegyzésre pedig csak megfeszül az állkapcsa. Bár a tejszín megsavanyítása és a férgesség okozása valóban csak élc, de a folyóvidéki fakóvérűekkel dúló határvita során pont elég sötét dolgot látott, és igen, cselekedett maga is, hogy az ilyesmi véletlenül se vonjon mosolygást az arcára.
Ez és a kedves gesztus, mellyel a félvér megkínálja azt a mihaszna Bitangot a gyümölccsel, falkavarja az emlékeit. A napot, amikor először találkozott Ydrissell, és a napot, amikor az akkorra már asszonyává lett fakóvérű meggyűlölte.*
- Biztos, hogy nem. *A fogát villantja, mint az ódzkodó vadak, mikor a másik felveti, hogy szerezni kéne belőle. Kizárt. Túl nagy kísértés. Ha újra lenne a közelében belőle, nem biztos, hogy ellen tudna állni. Főleg, hogy most ennyi érzékeny húrt pendített meg már e rövid beszélgetés is.*
- Már egy ideje nem használom. És nem is szándékozom. *A kemény pillantás talán ráébreszti Gwydiont is, hogy a korábbi szavai nem voltak túl szerencsések egy a gyógyulás csúszós sziklafalán felfelé kapaszkodó függő előtt.*
- Kis, vékony szirmú, fehér virág *mondja a javaslatokra.* - Azt hiszem. *Sajnos nem igazán figyelt rá. Ydrissre bízta magát. Csak hagyta, hogy ellássa és nem kérdezősködött a részletek felől.* - Valami olyasmi volt a borogatásban. *Sokáig volt fent a kötés. Ydriss csak estére lengedte levenni, hogy ménél jobban kímélje kímélje Kharasshi a szemét, míg helyrejön.*
- Nyílik az még ilyenkor? *Bizony, az éjszakai fagyok most már egyre gyakrabban borítják dérrel reggelre a mezőket. Kevés virág dacol még ilyenkor is a közelgő évszakkal, mely a szépség kizárólagosságát a hó fehér leplének tartogatja.
~Gwydion Danamar?~ Már épp nyílna a szája a kérdésre, mert nem ismerős neki a név a piactéri cégérekről, de hamar kiderül, hogy a félvér kissé faramuci módon, de végül is magát mutatta be.
Kharasshi elfogadja a felé nyújtott kezet. Cseppet sem zavartatja magát a sár miatt. Mondjuk már ránézésre látszik rajta, hogy nem az az apró ezüstvillával ételt turkáló fajta, hanem olyan, aki maga zsigereli a nyulat, ha úgy van.*
- Kharasshi *viszonozza a bemutatkozást, majd kissé kelletlenül, de végül csak hozzáteszi a családnevet is.* - D'Rake.
*Kharasshira nem ragad át a cinizmusa nyomán támadt vidámság. Az utolsó megjegyzésre pedig csak megfeszül az állkapcsa. Bár a tejszín megsavanyítása és a férgesség okozása valóban csak élc, de a folyóvidéki fakóvérűekkel dúló határvita során pont elég sötét dolgot látott, és igen, cselekedett maga is, hogy az ilyesmi véletlenül se vonjon mosolygást az arcára.
Ez és a kedves gesztus, mellyel a félvér megkínálja azt a mihaszna Bitangot a gyümölccsel, falkavarja az emlékeit. A napot, amikor először találkozott Ydrissell, és a napot, amikor az akkorra már asszonyává lett fakóvérű meggyűlölte.*
- Biztos, hogy nem. *A fogát villantja, mint az ódzkodó vadak, mikor a másik felveti, hogy szerezni kéne belőle. Kizárt. Túl nagy kísértés. Ha újra lenne a közelében belőle, nem biztos, hogy ellen tudna állni. Főleg, hogy most ennyi érzékeny húrt pendített meg már e rövid beszélgetés is.*
- Már egy ideje nem használom. És nem is szándékozom. *A kemény pillantás talán ráébreszti Gwydiont is, hogy a korábbi szavai nem voltak túl szerencsések egy a gyógyulás csúszós sziklafalán felfelé kapaszkodó függő előtt.*
- Kis, vékony szirmú, fehér virág *mondja a javaslatokra.* - Azt hiszem. *Sajnos nem igazán figyelt rá. Ydrissre bízta magát. Csak hagyta, hogy ellássa és nem kérdezősködött a részletek felől.* - Valami olyasmi volt a borogatásban. *Sokáig volt fent a kötés. Ydriss csak estére lengedte levenni, hogy ménél jobban kímélje kímélje Kharasshi a szemét, míg helyrejön.*
- Nyílik az még ilyenkor? *Bizony, az éjszakai fagyok most már egyre gyakrabban borítják dérrel reggelre a mezőket. Kevés virág dacol még ilyenkor is a közelgő évszakkal, mely a szépség kizárólagosságát a hó fehér leplének tartogatja.
~Gwydion Danamar?~ Már épp nyílna a szája a kérdésre, mert nem ismerős neki a név a piactéri cégérekről, de hamar kiderül, hogy a félvér kissé faramuci módon, de végül is magát mutatta be.
Kharasshi elfogadja a felé nyújtott kezet. Cseppet sem zavartatja magát a sár miatt. Mondjuk már ránézésre látszik rajta, hogy nem az az apró ezüstvillával ételt turkáló fajta, hanem olyan, aki maga zsigereli a nyulat, ha úgy van.*
- Kharasshi *viszonozza a bemutatkozást, majd kissé kelletlenül, de végül csak hozzáteszi a családnevet is.* - D'Rake.
8571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-09 17:40:06
Üzenet elküldve: 2023-11-09 17:40:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A sötétbarna paripa a külső területek felől érkezik gazdájával, gyalog tempóban. Magas férfi ül rajta csuklyában. A főtér bejáratánál lecsúszik a ló oldalán a talpára érkezve. A védtelen városfal láttán csak hümmög. Végül is ezért fizetik az őrséget, hogy biztonság legyen. A híres szökőkúthoz vezeti a lovát immár gyalogolva az állat mellett. Késő ősz van, de a víz még mindig friss és iható. Gyerekkorából hallott a levegő városáról Artheniorról, de nem volt még szerencséje itt megvetni a lábát. Mivel már alkonyodik ezért nagyon nem bámészkodik, nem mintha hátrányban lenne a sötétben. A méltán hírhedt Pegazus fogadó lesz a következő uti célja. A sötétbarna lovának is kijár lassan a pihenés, friss víz és szalma.*
- Barna neked is elég volt már ugye? *Az egyszerű Barnára keresztelt sötétbarna hátas csak fújtat, mintha egyetértene az elhangzottakkal. Nyugodt tempóban sétálnak a főtértől a fogadó felé, amit remélhetőleg hamar megtalálnak majd.*
- Barna neked is elég volt már ugye? *Az egyszerű Barnára keresztelt sötétbarna hátas csak fújtat, mintha egyetértene az elhangzottakkal. Nyugodt tempóban sétálnak a főtértől a fogadó felé, amit remélhetőleg hamar megtalálnak majd.*
8570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-07 10:42:29
Üzenet elküldve: 2023-11-07 10:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Nem veszi magára a mélységi hangulatát. Honnan is kellene neki tudnia a másik születésének körülményeit. Ha jól tudja, még mindig lehetnek olyanok a fajtájávan, akik nem hagyták el egészen a Mélyt.
Magában alaposan átforgatja a hallott szavakat. Mély elmélkedéséből keserű felsorolás rángatja ki, ami pár másodpercnyi késedelem után, hangosan zengő nevetést vált ki belőle. *
- Igazán érdekelne miképpen viszitek végbe ezeket a gaztetteket.
* Nevetgél még pár sort, majd igyekszik összeszedni magát. Közben megkínálja a lovat a zsebének leghátsó sarkában talált fonnyadt vadalmával. *
- Szóval rozsdagyökér... nem ismerem sajnos. Érdemes volna talán beszerezni belőle egy kevés adagot és megvizsgálni.
* És kipróbálni. Természetesen csak a hatásának alapos ellenőrzése miatt. Minden szer más hatást vált ki kis és nagyobb mennyiségben. Nem kizárt, hogy ennek az egyelőre ismeretlen növénynek van valami igazán hasznos képessége kevéske mennyiségben használva, vagy esetleg más gyógynövényekkel keverve.
Nem ítélkezik, miért is tenné? Nem ismeri a mélységi hátterét. Leszámítva a savanyú tejszínt és a férges jószágokat. És Gwydion is belefeledkezett már néhányszor az ördögvigyor, vagy hodaril használatába, amikor éppen a saját lelkének mélyét vagy a világmindenség titkait akarta felkutatni. Sajnos nem jutott sokra.
Közelebb lép, kényelmetlenül közel, majd nyíltan belebámul a másik arcába. Sajnos a holdfény most nem segít rajta, így próbál úgy helyezkedni, hogy a közeli épület fáklyafénye valamennyire odavilágítson. Néhány pillanatig szótlanul vizsgálódik. *
- Javasolnám, hogy mostanában ne használd ezt a cuccot, ha megoldható. Szabad?
* Udvariasan kérdez, bár választ nem vár, hanem óvatosan megfogja a vállánál fogva a mélységit és a kívánt irányba mozgatja, oda-és vissza, hogy váltakozzon a teljes sötétség a fáklya fényével. Hümment párat.
A pupilla nagysága alig változik. Valószínűleg ez is okozhatja a fényérzékenységet. *
- Ronda dolog ez. Talán a Tymkol vagy a vörölső Krulz olaja segítene levinni a gyulladást. Egy kis Myceil pedig javíthatna a látásodon. Szerencsére ez kifejezetten éjjel nyílik, akár te is megtalálhatod. Ismerős valamelyik?
* Hátrál egy lépést és leül a kút peremére. *
- Nem hiszem hogy ezeket egyszerűen beszerezheted például a piacon. Ha ismersz alkimistát esetleg... De szerencséd van, Gwydion Danamar olykor-olykor füvesemberként is működik a környéken.
* Összeráncolja a homlokát, majd hozzáteszi, sáros kezét nyújtva. *
- Gwydion Danamar az én vagyok, egyébként. És benned kit tisztelhetek?
* Nem veszi magára a mélységi hangulatát. Honnan is kellene neki tudnia a másik születésének körülményeit. Ha jól tudja, még mindig lehetnek olyanok a fajtájávan, akik nem hagyták el egészen a Mélyt.
Magában alaposan átforgatja a hallott szavakat. Mély elmélkedéséből keserű felsorolás rángatja ki, ami pár másodpercnyi késedelem után, hangosan zengő nevetést vált ki belőle. *
- Igazán érdekelne miképpen viszitek végbe ezeket a gaztetteket.
* Nevetgél még pár sort, majd igyekszik összeszedni magát. Közben megkínálja a lovat a zsebének leghátsó sarkában talált fonnyadt vadalmával. *
- Szóval rozsdagyökér... nem ismerem sajnos. Érdemes volna talán beszerezni belőle egy kevés adagot és megvizsgálni.
* És kipróbálni. Természetesen csak a hatásának alapos ellenőrzése miatt. Minden szer más hatást vált ki kis és nagyobb mennyiségben. Nem kizárt, hogy ennek az egyelőre ismeretlen növénynek van valami igazán hasznos képessége kevéske mennyiségben használva, vagy esetleg más gyógynövényekkel keverve.
Nem ítélkezik, miért is tenné? Nem ismeri a mélységi hátterét. Leszámítva a savanyú tejszínt és a férges jószágokat. És Gwydion is belefeledkezett már néhányszor az ördögvigyor, vagy hodaril használatába, amikor éppen a saját lelkének mélyét vagy a világmindenség titkait akarta felkutatni. Sajnos nem jutott sokra.
Közelebb lép, kényelmetlenül közel, majd nyíltan belebámul a másik arcába. Sajnos a holdfény most nem segít rajta, így próbál úgy helyezkedni, hogy a közeli épület fáklyafénye valamennyire odavilágítson. Néhány pillanatig szótlanul vizsgálódik. *
- Javasolnám, hogy mostanában ne használd ezt a cuccot, ha megoldható. Szabad?
* Udvariasan kérdez, bár választ nem vár, hanem óvatosan megfogja a vállánál fogva a mélységit és a kívánt irányba mozgatja, oda-és vissza, hogy váltakozzon a teljes sötétség a fáklya fényével. Hümment párat.
A pupilla nagysága alig változik. Valószínűleg ez is okozhatja a fényérzékenységet. *
- Ronda dolog ez. Talán a Tymkol vagy a vörölső Krulz olaja segítene levinni a gyulladást. Egy kis Myceil pedig javíthatna a látásodon. Szerencsére ez kifejezetten éjjel nyílik, akár te is megtalálhatod. Ismerős valamelyik?
* Hátrál egy lépést és leül a kút peremére. *
- Nem hiszem hogy ezeket egyszerűen beszerezheted például a piacon. Ha ismersz alkimistát esetleg... De szerencséd van, Gwydion Danamar olykor-olykor füvesemberként is működik a környéken.
* Összeráncolja a homlokát, majd hozzáteszi, sáros kezét nyújtva. *
- Gwydion Danamar az én vagyok, egyébként. És benned kit tisztelhetek?
8569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-07 06:53:33
Üzenet elküldve: 2023-11-07 06:53:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*Nem kommentálja tovább a megállapítását. Nagyjából a fiú arcára van írva, hogy jól ismeri már kevert fajával kapcsolatos véleményeket. Ehelyett inkább rátérnek arra, ami itt marasztalta a mélységit a mohákat ily jól ismerő félvér társaságában.*
- Persze, hogy volt, ~te féleszű korcs!~ *A mondat végét még időben lenyeli, csak az ingerültség szalad át az amúgy is kemény vonásokon, hogy aztán egy mord szusszanás után elenyésszen.* - A felszínen születtem, mint te. Bár a tűző, déli nap sosem volt kellemes, de nem bántotta a szemem a nappali világosság.
*Gwydionnak igaza van. Kharasshinak kevés dolog esik annyira nehezére, mint segítséget kérni. Egy túlzó vélemény szerint előbb törné le és rágná el az egyik ujját, minthogy ilyesmire vetemedjen. Most is csikorog közben a foga a kelletlenségtől, ez pontosan látszik. Ahhoz, hogy mégis rászánta magát, jócskán köze van, hogy ez a kölyök felkavaróan emlékezteti az öccsére. Rég magányba gubózott már e hatalmas város nyüzsgésében. A félvér pedig jól tudja, a mélységieknek a vérségi kötelék fontos szentség.*
- Szeretünk... *visszhangozza halk morgással.* - Meg szeretünk fakóvérű kisdedeket enni, és a közelünkben megsavanyodik a tejszín meg férges lesz a jószág. Sok mindent hordanak össze rólunk.
*Tudja, hogy egy lényeges kérdésre nem válaszolt, pedig a kölyök rátapintott vele a probléma velejére. Egy olyan dologra, aminek a kiteregetéséhez Kharasshinak kicsit sem fűlik a foga.*
- Rozsdagyökér füstje *préseli ki végül a szavakat.* - Fanyar szagú, erős bódító szer. A Meredély környékén varsa néven emlegetik. *Nem véletlenül. Úgy nyeli el a gondolatokat, mint a varsa az apróhalat. Ezért is ragaszkodott hozzá. A többi szer sokszor csak felerősítette a kínzó érzéseket, víziókkal gyötörte, feltúrta az emlékeit, mint az iszapot. De ő csak felejteni arat. Tompa semmibe merülni, amíg egyszer nem ébred fel belőle.* - A mélységiek szeme érzékenyebb rá. Még pár hónap, és valószínűleg megvakít. *Megfeszül az állkapcsa, a kimondott szavak után. Nem próbál kimosakodni a szégyenteljes gyengeség mocskából. Pont elég hosszan kapaszkodott a tagadásba.*
- Minden erősebb fény vakít. A holdaké nem. Az *felpillant az égre, mert ez neki is csak most tűnik fel* - nem bántja.
*Közelebb lép, hogy a másik megnézhesse a szemét. A tág pupilla mellett feltűnhet, hogy a szeme fehérje inkább szürkés árnyalatú és itt-ott rozsdaszín elszíneződéssel futnak át rajta az apró erek.*
*Nem kommentálja tovább a megállapítását. Nagyjából a fiú arcára van írva, hogy jól ismeri már kevert fajával kapcsolatos véleményeket. Ehelyett inkább rátérnek arra, ami itt marasztalta a mélységit a mohákat ily jól ismerő félvér társaságában.*
- Persze, hogy volt, ~te féleszű korcs!~ *A mondat végét még időben lenyeli, csak az ingerültség szalad át az amúgy is kemény vonásokon, hogy aztán egy mord szusszanás után elenyésszen.* - A felszínen születtem, mint te. Bár a tűző, déli nap sosem volt kellemes, de nem bántotta a szemem a nappali világosság.
*Gwydionnak igaza van. Kharasshinak kevés dolog esik annyira nehezére, mint segítséget kérni. Egy túlzó vélemény szerint előbb törné le és rágná el az egyik ujját, minthogy ilyesmire vetemedjen. Most is csikorog közben a foga a kelletlenségtől, ez pontosan látszik. Ahhoz, hogy mégis rászánta magát, jócskán köze van, hogy ez a kölyök felkavaróan emlékezteti az öccsére. Rég magányba gubózott már e hatalmas város nyüzsgésében. A félvér pedig jól tudja, a mélységieknek a vérségi kötelék fontos szentség.*
- Szeretünk... *visszhangozza halk morgással.* - Meg szeretünk fakóvérű kisdedeket enni, és a közelünkben megsavanyodik a tejszín meg férges lesz a jószág. Sok mindent hordanak össze rólunk.
*Tudja, hogy egy lényeges kérdésre nem válaszolt, pedig a kölyök rátapintott vele a probléma velejére. Egy olyan dologra, aminek a kiteregetéséhez Kharasshinak kicsit sem fűlik a foga.*
- Rozsdagyökér füstje *préseli ki végül a szavakat.* - Fanyar szagú, erős bódító szer. A Meredély környékén varsa néven emlegetik. *Nem véletlenül. Úgy nyeli el a gondolatokat, mint a varsa az apróhalat. Ezért is ragaszkodott hozzá. A többi szer sokszor csak felerősítette a kínzó érzéseket, víziókkal gyötörte, feltúrta az emlékeit, mint az iszapot. De ő csak felejteni arat. Tompa semmibe merülni, amíg egyszer nem ébred fel belőle.* - A mélységiek szeme érzékenyebb rá. Még pár hónap, és valószínűleg megvakít. *Megfeszül az állkapcsa, a kimondott szavak után. Nem próbál kimosakodni a szégyenteljes gyengeség mocskából. Pont elég hosszan kapaszkodott a tagadásba.*
- Minden erősebb fény vakít. A holdaké nem. Az *felpillant az égre, mert ez neki is csak most tűnik fel* - nem bántja.
*Közelebb lép, hogy a másik megnézhesse a szemét. A tág pupilla mellett feltűnhet, hogy a szeme fehérje inkább szürkés árnyalatú és itt-ott rozsdaszín elszíneződéssel futnak át rajta az apró erek.*
8568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-06 09:02:49
Üzenet elküldve: 2023-11-06 09:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Nem igazán érti az összefüggéseket, bár látszólag a másik is pont ugyanígy érez. *
- Aha, félvér. Na és?
* Kérdez vissza vontatottan. Találkozott már olyanokkal, akik szánakozva, vagy éppen megvetéssel fordultak a faja felé. Nem nagy ügy. Csak a köpet ne találja el az arcát, arra nagyon kényes.
Nem szükséges alaposabban felmérnie a másikat, így is azonnal szembetűnt neki annak hovatartozása. Hiányzik belőle a felszíni elfek éteri kecsessége, és az is egészen biztos, hogy nem fattyú, mint ő. Csak is mélységi lehet. Éles vonások, szúrós pillantás.
Bár úgy tűnik, valamiképpen érdeklődik Gwydion tevékenysége iránt, barátságosnak egyáltalán nem mondaná. De a lovát kedveli. És aki a lovát kedveli, az Gwydion szemében már maga a megtesült jótét lélek. Vidáman megdörgöli a hátas homlokát.
A bő lére eresztett segítő szándékának egy célzott gyilok-pillantás vet véget. Szaporán pislog párat. *
- Igen?
* Figyelmesen végighallgatja a bátortalan magyarázatot. Erős a gyanúja, hogy a mélységinek nagy erőfeszítés segítséget kérnie másoktól. *
- Ühüm, ühüm.
* Tűnődve csücsörít, úgy vizslatja a másikat. *
- Volt olyan időszak, amikor nem zavart a fény? Ha igen, jó lenne tudni vajon van-e valami, ami kiválthatta...
* Elgondolkozva járkál pár lépést, óvatlanul felrúgva az egyik kosarat, de ez nem akasztja meg a lendületében. *
- Mi a helyzet a tűzzel? Fáklyafény? Holdfény? Az is zavaró?
* A további tépelődő járkálásában a váratlan személyes kérdés akasztja meg. Szélesen elvigyorodik és röviden felnevet. *
- Ismersz még valakit, aki az éjszaka közepén ellenállhatatlan vágyat érez a mohaültetésre? Hát, én se.
Nincs senkim. Illetve, helyesbítek: rengeteg mindenkim van, de állandóan változik a kilétük, ha érted. De család, az nincs.
* Hangjában nyoma sincs a bánatnak, egyszerű tényként közli a dolgokat. Hiszen anyja szép kort megért, kevés dolgot bánt az életében. Ki kívánhat ennél többet? *
- Úgy tudom a fajtád őrzi a családi szálakat. Lgalább is, szerettek párosával-többesével császkálni, nem?
* Kíváncsian félrebillenti a fejét. Mindig szívesen gyarapítja a tudását, bármilyen témában. Erősen jár az esze, majd csettint egyet. *
- Szívesen vetnék egy pillantást a szemedre, ha megengeded. Nem vagyok gyógyító, vagy orvos, ezt előre leszögezném.
* Nem igazán érti az összefüggéseket, bár látszólag a másik is pont ugyanígy érez. *
- Aha, félvér. Na és?
* Kérdez vissza vontatottan. Találkozott már olyanokkal, akik szánakozva, vagy éppen megvetéssel fordultak a faja felé. Nem nagy ügy. Csak a köpet ne találja el az arcát, arra nagyon kényes.
Nem szükséges alaposabban felmérnie a másikat, így is azonnal szembetűnt neki annak hovatartozása. Hiányzik belőle a felszíni elfek éteri kecsessége, és az is egészen biztos, hogy nem fattyú, mint ő. Csak is mélységi lehet. Éles vonások, szúrós pillantás.
Bár úgy tűnik, valamiképpen érdeklődik Gwydion tevékenysége iránt, barátságosnak egyáltalán nem mondaná. De a lovát kedveli. És aki a lovát kedveli, az Gwydion szemében már maga a megtesült jótét lélek. Vidáman megdörgöli a hátas homlokát.
A bő lére eresztett segítő szándékának egy célzott gyilok-pillantás vet véget. Szaporán pislog párat. *
- Igen?
* Figyelmesen végighallgatja a bátortalan magyarázatot. Erős a gyanúja, hogy a mélységinek nagy erőfeszítés segítséget kérnie másoktól. *
- Ühüm, ühüm.
* Tűnődve csücsörít, úgy vizslatja a másikat. *
- Volt olyan időszak, amikor nem zavart a fény? Ha igen, jó lenne tudni vajon van-e valami, ami kiválthatta...
* Elgondolkozva járkál pár lépést, óvatlanul felrúgva az egyik kosarat, de ez nem akasztja meg a lendületében. *
- Mi a helyzet a tűzzel? Fáklyafény? Holdfény? Az is zavaró?
* A további tépelődő járkálásában a váratlan személyes kérdés akasztja meg. Szélesen elvigyorodik és röviden felnevet. *
- Ismersz még valakit, aki az éjszaka közepén ellenállhatatlan vágyat érez a mohaültetésre? Hát, én se.
Nincs senkim. Illetve, helyesbítek: rengeteg mindenkim van, de állandóan változik a kilétük, ha érted. De család, az nincs.
* Hangjában nyoma sincs a bánatnak, egyszerű tényként közli a dolgokat. Hiszen anyja szép kort megért, kevés dolgot bánt az életében. Ki kívánhat ennél többet? *
- Úgy tudom a fajtád őrzi a családi szálakat. Lgalább is, szerettek párosával-többesével császkálni, nem?
* Kíváncsian félrebillenti a fejét. Mindig szívesen gyarapítja a tudását, bármilyen témában. Erősen jár az esze, majd csettint egyet. *
- Szívesen vetnék egy pillantást a szemedre, ha megengeded. Nem vagyok gyógyító, vagy orvos, ezt előre leszögezném.
8567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 23:47:05
Üzenet elküldve: 2023-11-04 23:47:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A kapun belépve határozottan egyenes irányba indul.*
~Vegyük szépen sorra a teendőket. Első: Ideje lesz élelem után nézni.~
*Kezét a hasára helyezi.*
~ Második: Szállás. Valami nem túl drága, de ennyi idő után talán valami kényelmesebb hely legyen. Harmadik: Lehetőségek felmérése és mérlegelés.~
*Hátra veti a köpeny csuklyáját és séta közben szemlélődik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.05 00:42:44, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjelek hiánya. A számokat kérlek rendesen írd ki betűvel (tehát 1. helyett első). Érdemes elolvasni más játékosok hozzászólásait, sokat segíthet!
~Vegyük szépen sorra a teendőket. Első: Ideje lesz élelem után nézni.~
*Kezét a hasára helyezi.*
~ Második: Szállás. Valami nem túl drága, de ennyi idő után talán valami kényelmesebb hely legyen. Harmadik: Lehetőségek felmérése és mérlegelés.~
*Hátra veti a köpeny csuklyáját és séta közben szemlélődik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.05 00:42:44, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjelek hiánya. A számokat kérlek rendesen írd ki betűvel (tehát 1. helyett első). Érdemes elolvasni más játékosok hozzászólásait, sokat segíthet!
8566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 16:36:42
Üzenet elküldve: 2023-11-04 16:36:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
- Kedveled? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, mint aki nem igazán tudja értelmezni a hallottakat. Aztán félrebiccentve a fejét alaposabban végigméri a másikat.* - Félvér vagy *állapítja meg. Így már valamivel érthetőbb. Egy kicsit szánja az ilyen korcs fattyakat. Se ide, se oda nem tartoznak. Bár, ha jobban magába nézne, inkább irigykedni volna oka, hiszen nekik legalább felerészben otthonuk lehet valahol, míg ő csak egy nyomorult kitaszított.*
- Velem is ezt csinálja. Nem javul meg, hiába dorgálod *mondja a mihaszna hátas felé sandítva.*
- Dehogy! *Úgy horkan fel a kérdésre, mintha már a feltételezés is sértő lenne, hogy Ő megsérüljön. A fiból viszont megállíthatatlanul dől a szó. Egy csap, amit egy intéssel és azzal a nagyon mord nézéssel igyekszik elzárni, legalább amíg elmondja, amit szeretne, hogy elejét vegye a pofátlanul célozgató találgatásnak, akkor is, ha sértő szándékot nem érez ki belőle.*
- A szemem. Én... *megköszörüli a torkát, de végül arra jut, hogy a kiváltó okokat nem köti a kölyök orrára.* - Egy ideje bántja a fény. Nem csak az erős, tűző nap, ami vérem okán természetes, de az egyszerű, nappali világosság is. Egy... ismerősöm kezelte egy darabig valamilyen növénnyel, ami lassan, de segített. Azóta viszont semmit nem javult.
*Persze, az is lehet, hogy maradandó a dolog. Nagy ár volna azért, hogy a bódulat ölén akart felejteni, olyan mélyre ásva magát a delíriumba, ahonnan sokan már vissza se térnek. Nagy ár, de magának köszönheti, szóval ha úgy van, megbékél vele.
Ahogy a fiút nézi, felötlik benne valami, s ennek nyomán körbe is sandít.*
- Ha annyira szereted a nyüzsgést, hogyhogy egyedül lófrálsz itt? A családod az erdőben él? Van itt valakid a városban?
- Kedveled? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, mint aki nem igazán tudja értelmezni a hallottakat. Aztán félrebiccentve a fejét alaposabban végigméri a másikat.* - Félvér vagy *állapítja meg. Így már valamivel érthetőbb. Egy kicsit szánja az ilyen korcs fattyakat. Se ide, se oda nem tartoznak. Bár, ha jobban magába nézne, inkább irigykedni volna oka, hiszen nekik legalább felerészben otthonuk lehet valahol, míg ő csak egy nyomorult kitaszított.*
- Velem is ezt csinálja. Nem javul meg, hiába dorgálod *mondja a mihaszna hátas felé sandítva.*
- Dehogy! *Úgy horkan fel a kérdésre, mintha már a feltételezés is sértő lenne, hogy Ő megsérüljön. A fiból viszont megállíthatatlanul dől a szó. Egy csap, amit egy intéssel és azzal a nagyon mord nézéssel igyekszik elzárni, legalább amíg elmondja, amit szeretne, hogy elejét vegye a pofátlanul célozgató találgatásnak, akkor is, ha sértő szándékot nem érez ki belőle.*
- A szemem. Én... *megköszörüli a torkát, de végül arra jut, hogy a kiváltó okokat nem köti a kölyök orrára.* - Egy ideje bántja a fény. Nem csak az erős, tűző nap, ami vérem okán természetes, de az egyszerű, nappali világosság is. Egy... ismerősöm kezelte egy darabig valamilyen növénnyel, ami lassan, de segített. Azóta viszont semmit nem javult.
*Persze, az is lehet, hogy maradandó a dolog. Nagy ár volna azért, hogy a bódulat ölén akart felejteni, olyan mélyre ásva magát a delíriumba, ahonnan sokan már vissza se térnek. Nagy ár, de magának köszönheti, szóval ha úgy van, megbékél vele.
Ahogy a fiút nézi, felötlik benne valami, s ennek nyomán körbe is sandít.*
- Ha annyira szereted a nyüzsgést, hogyhogy egyedül lófrálsz itt? A családod az erdőben él? Van itt valakid a városban?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8566-8585