*Újabb kérdés, amire már nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát. Tagadhatatlanul és bosszantóan szórakoztató a férfi. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy tovább játszadozzon és hagyja azt is, hogy vele játszanak, de annyira talán mégsem szívleli a gondolatát, hogy végül valamelyikük mégis bosszús legyen. Végül túlteszi magát az újabb kérdésre adott kérdésen.*
- Egy kicsit.
*Bólint félmosollyal. Persze nincs ellenére. Kedveli azokat a személyeket, akik képesek egy egyszerű társalgást is feldobni. Most pedig csak a ligethez kért útbaigazítást és tessék, nem száraz tényeket kapott, hanem valahol egy szórakoztató diskurzust.*
- Szóval kiváló. Meglátjuk.
*Hümmögve ingatja meg a fejét, miközben minden erejét összeszedve tartja vissza a kuncogását. Amiben nagyban hozzásegíti az is, hogy hamar rákanyarodnak arra a témára, amit azt hitte csak a ligetben lesz alkalma szóba hozni.*
- Nos igen, itt bonyolódik kicsit a helyzet.
*Megkomolyodva tűr egy kósza tincset a füle mögé, majd ismét igazít egyet a táskáján.*
- Gyerekként több növényt megtanítottak nekem, de még nagyon fiatal voltam, van ami már elfelejtődött. Később pedig már nem sok lehetőségem volt fejlődni.
*Már egy kissé zavartabban vonja meg a vállait.*
- Szakember semmiképp nem vagyok. Nos, hát a tapasztalat...
*Tanácstalanul vonja meg a vállait. Mert egy képzett alkimistához képest sehol sincs. Eddig azt gondolta, hogy az alapokkal talán tisztában van, de most egy hozzáértő előtt állva a magabiztosságát hamar felváltja a kétkedés önmagában.*
- Én persze megértem, ha nincs időd, sem pedig kedved velem foglalkozni.
*Bólint megerősítve a szavait. Igyekezne és tanulna és segítene. De van, hogy ez kevés ahhoz, hogy valaki hajlandó legyen szánni rá az idejéből. Főleg, ha annak akad nélküle is éppen elég dolga.*