//Emlékek útján//
*Minden történet elkezdődik valahol, és általában mind ugyanúgy. A főhős vagy hősnő megérkezik a nyüzsgő város főterére, léptei alatt porzik az út. Tervei nincsenek, csak céljai, ám az odavezető utat beárnyékolja az ismeretlen, behálózza a veszély, de erről nem tud senki, csak a hősnő, de ő készen áll. Bármire. Azon kívül, hogy egyáltalán nem érzi magát hősnek…
Nori számára ez a megérkezés most nem egy kezdet, hanem az újrakezdés. Egy újabb, utolsó utáni esély arra, hogy végre, egyszer az életében valamit jót cselekedhessen. Félnie már nem kell, nem ronthatja el, hisz köti az eskü, és ó, mennyire csodálatos érzés, hogy így van ez. Nem remegnek a kezei, nem dobog a szíve a torkában, mert végre nem kell saját magától rettegnie.
Minden kalandornak van egy hű társa, ez alól ő sem kivétel, még akkor sem, ha a társát ő nem kérte, hanem kapta. Szörnyecske, a gülü, sárga szemű, bundás négylábú azóta is úgy ragaszkodik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Most is itt van vele, így együtt lépnek oda ahhoz a bizonyos padhoz, mely, ha a tárgyak mesélni tudnának, ez olyan történetet mondana el, melyet el sem hinne senki. Nem ül most rajta egy lélek sem, így némi bizonytalanság után ő foglal rajta helyet, Szörnyecske pedig kisvártatva fel is ugrik mellé.*
- Hamarosan itt lesznek. Addig ne rosszalkodj nekem, mert kitépem az összes bajszod! *Fenyegeti a macskát, aki valószínűleg továbbra is szarik arra, hogy mit gagyarászik neki, miközben ő a térdére könyökölve, állát megtámasztva várja, hogy Mai és az a fura elf kislány megérkezzen.
Fogalma sincs, hogy ténylegesen hová készülnek, és mit fognak majd találni a mocsárban, de ő felkészült minden eshetőségre. Szűk bőrnadrágot és bakancsot visel, bőrvértje tiszta és rendezett, haját néhány tincset elől szabadon hagyva fogta lófarokba, és természetesen a fegyverei közül sem hagyott otthon egyet sem. Lova, Árnyék a közeli istállóban várakozik, hogy indulás előtt gazdája érte menjen. Minden a legnagyobb rendben hát. Nincs más dolga, mint ülni, várni, és reménykedni abban, hogy ezúttal jól emlékezett az időpontra…*