Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 436 (8701. - 8701. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
8701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-24 16:47:08
Üzenet elküldve: 2024-07-24 16:47:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Az a jókedv nem lohad, sőt, egyre csak fokozódik. Nehezen szakad el a rezidenciától és most meg tudja ezt tenni úgy, hogy még bűntudata sincs, mert van akik vigyázzanak a gyerekekre. Bár dolga lenne, rengeteg, egy napot igazán kaphat. Utána kitudja mikor jut még ilyen szabadsághoz? Ráadásul végre a teljes béke öleli őket körbe, illékony talán, de amíg tart, kiélvezi. Nagyot nevet a saját mondatán, már előre.*
- Biztos szívesen megkefélne.
*Vihog tovább, tőle kevésbé megszokott módon, de talán felszakadt végre benne valami, az a hosszú ideje tartó feszültség, amit persze elnyomott a munkával, de mégis rettentően nyomasztó volt a feketeség hiánya. Nem akar többé ilyet. A válasz is megvan, de erre már elmúlik a mosoly teljes egészében, s a hangja is némileg megváltozik. Újra megszállja az a gondoskodó anyai ösztön, amit igazán a szobájában hagyhatott volna.*
- Mi az, hogy nem fizetted, nincs elég aranyad? Ma vissza kell mennünk oda és rendezem neked néhány napra, ne legyél már ilyen felelőtlen, ott van a szép ruhád is gondolom.
*Sóhajt egy nagyot, majd a lányról az égre tekint, mintha csak isteni beavatkozást várna, hogy végre térítse valaki Nori-t észhez. Pedig ez amolyan semmiség, de mégis biztonságban akarja tudni. Őt is és azt a kevés holmiját is.*
- Jó ötlet, na indulás!
*Irányítja Borsot, elég a lazsálásból, ma biztosan kifárasztja egy kicsit, hiszen tudja jól, hogy nem tud vele sokszor foglalkozni. Minden nap megnézi, s talán igénye sincs rá a hátasnak, de ő az állatokat képes annyira megszeretni, hogy nagyobb felelősséget érezzen, mint kellene. De annál a néhány percnél többet nem mindig tud rá szánni.*
- Kezdj akkor bele, mindenre kíváncsi vagyok. Én is mesélek, ha szeretnéd, kétszer biztos nem fogsz kiakadni. *Kényszeredetten vigyorodik el, pontosan tudja, hogy képes rá. De nem baj, a nehezén túl vannak és csak ez a fontos. Csak szeretne végre kettesben lenni vele és hallgatni a néha sehová nem vezető, csapongó gondolatokat, hogy aztán belül megpróbálja összerakni és a megfelelő mederebe terelni. *
*Az a jókedv nem lohad, sőt, egyre csak fokozódik. Nehezen szakad el a rezidenciától és most meg tudja ezt tenni úgy, hogy még bűntudata sincs, mert van akik vigyázzanak a gyerekekre. Bár dolga lenne, rengeteg, egy napot igazán kaphat. Utána kitudja mikor jut még ilyen szabadsághoz? Ráadásul végre a teljes béke öleli őket körbe, illékony talán, de amíg tart, kiélvezi. Nagyot nevet a saját mondatán, már előre.*
- Biztos szívesen megkefélne.
*Vihog tovább, tőle kevésbé megszokott módon, de talán felszakadt végre benne valami, az a hosszú ideje tartó feszültség, amit persze elnyomott a munkával, de mégis rettentően nyomasztó volt a feketeség hiánya. Nem akar többé ilyet. A válasz is megvan, de erre már elmúlik a mosoly teljes egészében, s a hangja is némileg megváltozik. Újra megszállja az a gondoskodó anyai ösztön, amit igazán a szobájában hagyhatott volna.*
- Mi az, hogy nem fizetted, nincs elég aranyad? Ma vissza kell mennünk oda és rendezem neked néhány napra, ne legyél már ilyen felelőtlen, ott van a szép ruhád is gondolom.
*Sóhajt egy nagyot, majd a lányról az égre tekint, mintha csak isteni beavatkozást várna, hogy végre térítse valaki Nori-t észhez. Pedig ez amolyan semmiség, de mégis biztonságban akarja tudni. Őt is és azt a kevés holmiját is.*
- Jó ötlet, na indulás!
*Irányítja Borsot, elég a lazsálásból, ma biztosan kifárasztja egy kicsit, hiszen tudja jól, hogy nem tud vele sokszor foglalkozni. Minden nap megnézi, s talán igénye sincs rá a hátasnak, de ő az állatokat képes annyira megszeretni, hogy nagyobb felelősséget érezzen, mint kellene. De annál a néhány percnél többet nem mindig tud rá szánni.*
- Kezdj akkor bele, mindenre kíváncsi vagyok. Én is mesélek, ha szeretnéd, kétszer biztos nem fogsz kiakadni. *Kényszeredetten vigyorodik el, pontosan tudja, hogy képes rá. De nem baj, a nehezén túl vannak és csak ez a fontos. Csak szeretne végre kettesben lenni vele és hallgatni a néha sehová nem vezető, csapongó gondolatokat, hogy aztán belül megpróbálja összerakni és a megfelelő mederebe terelni. *
8700. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-23 22:08:10
Üzenet elküldve: 2024-07-23 22:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
*Nori ismételten egyedül marad, de ezúttal tudja, hogy csak rövid időre. Ez a tudás olyannyira értékes, hogy szinte mindent megváltoztat. A komor, fekete-fehér világa megtelik színekkel, a lassú, végtelennek tűnő idő elkezd ketyegni, s most már képes észrevenni a városban körülötte zajló, nyüzsgő életet. Végre nem fél lábbal a másvilágon képzeli magát.
Céltudatosan az istálló felé veszi az irányt, oda, ahol elszállásolta Árnyékot. Igazából rég nem látta már a lovat, nem nézett rá egyszer sem, mióta leadta a lovászoknak. Az állat nem kötődik hozzá még annyira, hogy hiányozzon neki, és az is biztos, hogy az istálló dolgozói sokkalta jobban gondját viselték, mint azt Nori tette volna. Ennek ellenére a paripa viszont boldognak látszik, mikor megpillantja gazdáját. Íme még valaki, akinek hiányzott volna a feketeség, ha örökre eltűnt volna Lanawin színéről.*
- Jól van, szia! *Elmosolyodik kicsit Nori üdvözölve hátasát, és óvatosan végigsimít a ló fején, majd miután az egyik lovászfiú segít neki rátenni a nyerget, a kantárjánál fogva kivezeti őt az istállóból, és odakint már fel is ül rá, és lassú, gyalogléptekben megy a megbeszélt találkahelyre. Ott nem kell sokat várnia, perceken belül Mai és Bors is megjelennek.*
- Én ugyan nem csináltam vele semmit, de ha gondolod, legközelebb megkérem azt a lovászfiút, hogy engem is fésüljön meg, ha nem tetszik, ahogy én csinálom, oké? *Lovagolja meg nem csak Árnyékot, hanem a poént is, ha már Mai elkezdte.*
- Egyébként igen, abban az istállóban nagyon jó helye van, úgy tűnik. A szállásom a Kalmárban van, vagy volt. Lehet, hogy már kidobták a cuccaim, mert nem fizettem egy ideje. Miért fontos ez most?
*Nem érti, miért a szállása a kérdés, mikor épp ki akarnak menni lovagolni a városon kívülre.*
- Na, induljunk! Szerintem ne menjünk messzire, csak itt a város közelében futtassuk meg a lovakat! Úgy jó lesz? Aztán utána a Kalmárban megvacsorázhatunk.
*Ad mégis értelmet a jelen helyzet és a fogadó kapcsolatának, közben pedig már lépked is Árnyékkal kifelé a városhatáron túlra.*
- Amúgy sok mindent kell mesélnem nekem is, de te talán nem akadsz ki rajta úgy, mint én a tiéden. *Nori most épp szelíd és átlagos. Ilyen is ritkán van, hogy az elméje nem rántja el őt valamely szélsőséges irányba.*
*Nori ismételten egyedül marad, de ezúttal tudja, hogy csak rövid időre. Ez a tudás olyannyira értékes, hogy szinte mindent megváltoztat. A komor, fekete-fehér világa megtelik színekkel, a lassú, végtelennek tűnő idő elkezd ketyegni, s most már képes észrevenni a városban körülötte zajló, nyüzsgő életet. Végre nem fél lábbal a másvilágon képzeli magát.
Céltudatosan az istálló felé veszi az irányt, oda, ahol elszállásolta Árnyékot. Igazából rég nem látta már a lovat, nem nézett rá egyszer sem, mióta leadta a lovászoknak. Az állat nem kötődik hozzá még annyira, hogy hiányozzon neki, és az is biztos, hogy az istálló dolgozói sokkalta jobban gondját viselték, mint azt Nori tette volna. Ennek ellenére a paripa viszont boldognak látszik, mikor megpillantja gazdáját. Íme még valaki, akinek hiányzott volna a feketeség, ha örökre eltűnt volna Lanawin színéről.*
- Jól van, szia! *Elmosolyodik kicsit Nori üdvözölve hátasát, és óvatosan végigsimít a ló fején, majd miután az egyik lovászfiú segít neki rátenni a nyerget, a kantárjánál fogva kivezeti őt az istállóból, és odakint már fel is ül rá, és lassú, gyalogléptekben megy a megbeszélt találkahelyre. Ott nem kell sokat várnia, perceken belül Mai és Bors is megjelennek.*
- Én ugyan nem csináltam vele semmit, de ha gondolod, legközelebb megkérem azt a lovászfiút, hogy engem is fésüljön meg, ha nem tetszik, ahogy én csinálom, oké? *Lovagolja meg nem csak Árnyékot, hanem a poént is, ha már Mai elkezdte.*
- Egyébként igen, abban az istállóban nagyon jó helye van, úgy tűnik. A szállásom a Kalmárban van, vagy volt. Lehet, hogy már kidobták a cuccaim, mert nem fizettem egy ideje. Miért fontos ez most?
*Nem érti, miért a szállása a kérdés, mikor épp ki akarnak menni lovagolni a városon kívülre.*
- Na, induljunk! Szerintem ne menjünk messzire, csak itt a város közelében futtassuk meg a lovakat! Úgy jó lesz? Aztán utána a Kalmárban megvacsorázhatunk.
*Ad mégis értelmet a jelen helyzet és a fogadó kapcsolatának, közben pedig már lépked is Árnyékkal kifelé a városhatáron túlra.*
- Amúgy sok mindent kell mesélnem nekem is, de te talán nem akadsz ki rajta úgy, mint én a tiéden. *Nori most épp szelíd és átlagos. Ilyen is ritkán van, hogy az elméje nem rántja el őt valamely szélsőséges irányba.*
8699. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-23 18:46:01
Üzenet elküldve: 2024-07-23 18:46:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Végtére is minden jól alakul. Tényleg jó lehetett a pillanat, s bár voltak megingások közte, valahogy mindig ráérez arra, mit és mikor kell mondani. Persze ha idegenek lennének egymás számára és nem töltöttek volna együtt annyi éjjelt és nappalt, akkor volna mitől félnie, még egy rossz nézés is pengéért kiálthatna. De hamar megtalálták a hangot és erősebb kötelék jött létre, mint azt bármikor is gondolhatta volna, hogy létezik. Nem indokolja meg a lakás kérdést, nem beszél, tere sem volt rá. De egyszer eljutnak addig és, ha addig él is megoldja a másik számára azt a biztonságot nyújtó négy falat is. Nem csak az ölelése nyújtja majd. Lassan megtanulja, hogy igenis van maradása és igenis törődnek vele.
Leplezetlen mosolyával sétál a rezidenciához, hogy Borsot kiszabadítva a néhány napos rabságából újra útra hívja. Találkozhasson ő is a kis barátjával, akivel a Mágustoronynál kényszerültek egymás mellé. Megsimogatja a másik feketeségét és hamar nyergeli fel. Útra készen hagyja, míg be nem siet a szobájába, hogy magához vegye egy táskába azt a piros ruhát és a hozzá illő cipőt. Hogy kell-e nem tudja, hogy meggyűrődik-e azt sem, de legyen csak nála, még a végén jól jöhet. Kis idő elteltével már nyargalnak is lovával a főtérre, hogy bevárhassa a testvérét, vagy éppen bűnbánóan vigyoroghasson azért, mert kissé elkésett, hiszen Gab néhány percre azért lefoglalta, hogy megmutassa mekkorát fejlődött a fakardozás elsajátításában. Nemsokára akár igazira is cserélhetné, nem titkolt vágya, hogy keressen valakit, aki tanítani tudja, de ez is a jövő. Most a jelen van és Nori, akivel egy napot lophat magának.*
- Milyen szépen gondját viselted, a sörénye szebb, mint a tied. *Nevet fel, látni, hogy jó kedve van, mit számít egy kis élcelődés?*
- Hol szálltál meg most? *Ha mondta is, nem emlékszik, pedig az ilyen sem szokása. De tudja, hogy gondolatai ezer felé kavarogtak, s bármennyire is hisztizett a lány, az utcán biztosan nem lehet. Türelmetlenül várja az indulást, túl hosszú volt az idő nélküle. S bár szereti új szerepe minden percét, mindegyiket átitatta a másik hiánya. Látni is a jégkék tekintetből, szinte minden apró vonás, minden szó érdekli.*
*Végtére is minden jól alakul. Tényleg jó lehetett a pillanat, s bár voltak megingások közte, valahogy mindig ráérez arra, mit és mikor kell mondani. Persze ha idegenek lennének egymás számára és nem töltöttek volna együtt annyi éjjelt és nappalt, akkor volna mitől félnie, még egy rossz nézés is pengéért kiálthatna. De hamar megtalálták a hangot és erősebb kötelék jött létre, mint azt bármikor is gondolhatta volna, hogy létezik. Nem indokolja meg a lakás kérdést, nem beszél, tere sem volt rá. De egyszer eljutnak addig és, ha addig él is megoldja a másik számára azt a biztonságot nyújtó négy falat is. Nem csak az ölelése nyújtja majd. Lassan megtanulja, hogy igenis van maradása és igenis törődnek vele.
Leplezetlen mosolyával sétál a rezidenciához, hogy Borsot kiszabadítva a néhány napos rabságából újra útra hívja. Találkozhasson ő is a kis barátjával, akivel a Mágustoronynál kényszerültek egymás mellé. Megsimogatja a másik feketeségét és hamar nyergeli fel. Útra készen hagyja, míg be nem siet a szobájába, hogy magához vegye egy táskába azt a piros ruhát és a hozzá illő cipőt. Hogy kell-e nem tudja, hogy meggyűrődik-e azt sem, de legyen csak nála, még a végén jól jöhet. Kis idő elteltével már nyargalnak is lovával a főtérre, hogy bevárhassa a testvérét, vagy éppen bűnbánóan vigyoroghasson azért, mert kissé elkésett, hiszen Gab néhány percre azért lefoglalta, hogy megmutassa mekkorát fejlődött a fakardozás elsajátításában. Nemsokára akár igazira is cserélhetné, nem titkolt vágya, hogy keressen valakit, aki tanítani tudja, de ez is a jövő. Most a jelen van és Nori, akivel egy napot lophat magának.*
- Milyen szépen gondját viselted, a sörénye szebb, mint a tied. *Nevet fel, látni, hogy jó kedve van, mit számít egy kis élcelődés?*
- Hol szálltál meg most? *Ha mondta is, nem emlékszik, pedig az ilyen sem szokása. De tudja, hogy gondolatai ezer felé kavarogtak, s bármennyire is hisztizett a lány, az utcán biztosan nem lehet. Türelmetlenül várja az indulást, túl hosszú volt az idő nélküle. S bár szereti új szerepe minden percét, mindegyiket átitatta a másik hiánya. Látni is a jégkék tekintetből, szinte minden apró vonás, minden szó érdekli.*
8698. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-22 10:47:49
Üzenet elküldve: 2024-07-22 10:47:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A reggel már átadta helyét a dolgos hétköznapnak, amikor az egyik mellékutcából a Főttérre lép. Érzékeit azonnal megrohanja a város itt talán még töményebb zaja és szaga – na nem mintha a mellékutcából abból épp hiány lett volna.
Kissé még álmosan megdörzsöli az arcát, beleásít a markába, fél vállal a falnak dől. Körbenéz a téren, felméri az embereket -és másfajúakat-, egy percig elszórakoztatja magát azzal, hogy azt figyeli ki és merre megy. Amikor elunja ezt, ellöki magát a faltól, és nyugodt de céltudatos léptekkel elindul a Pezagus felé. Csak remélni tudja, hogy van még a reggeli sült zabkásából; gyomrába belemar az éhség.
Míg sétál, tekintetét továbbra is a környezetén tartja. Nagyon könnyű az embernek elfeledkeznie magáról – csak úgy a csizmaorra elé nézni, vagy a kezében tartott papirost olvasgatni, esetleg önfeledten csevegni valakivel, ha jön-megy. És általában olyankor történik a baj, ha az ember elfeledkezik magáról. Vagy olyankor zsebelik ki. Ettől a gondolattól szájzugába futólag könnyű mosoly költözik.*
Kissé még álmosan megdörzsöli az arcát, beleásít a markába, fél vállal a falnak dől. Körbenéz a téren, felméri az embereket -és másfajúakat-, egy percig elszórakoztatja magát azzal, hogy azt figyeli ki és merre megy. Amikor elunja ezt, ellöki magát a faltól, és nyugodt de céltudatos léptekkel elindul a Pezagus felé. Csak remélni tudja, hogy van még a reggeli sült zabkásából; gyomrába belemar az éhség.
Míg sétál, tekintetét továbbra is a környezetén tartja. Nagyon könnyű az embernek elfeledkeznie magáról – csak úgy a csizmaorra elé nézni, vagy a kezében tartott papirost olvasgatni, esetleg önfeledten csevegni valakivel, ha jön-megy. És általában olyankor történik a baj, ha az ember elfeledkezik magáról. Vagy olyankor zsebelik ki. Ettől a gondolattól szájzugába futólag könnyű mosoly költözik.*
8697. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-21 22:04:16
Üzenet elküldve: 2024-07-21 22:04:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Az ütemes talpalás a céljuk felé olyasmi, amiben nagy gyakorlata van már. Most ráadásul könnyített felszereléssel haladnak, nem cipeli a saját és három másik ember minden cókmókját a vállán, mint régebben olyan gyakran.
Meglepi, hogy Denjaar hallott már róluk. Vannak neves zsoldos kompániák, amik közé már-már dicsőség tartozni. Na, a Hatosok nem ilyen társaság volt. A név nem annyira, a leírás viszont már ismerősen cseng.*
- Rémlik, hogy volt egyszer egy ilyen közöttünk. De nem sokáig. Wegtoren környékén elég sok embert vesztettünk. És nem harcokban, inkább a városban. Sokféle pletyka volt Wegtorenről. Az örömlányok és a pajzán úrinők, a gladiátorok és persze egy rakás olyan élőlény, aminek a csípése, harapása azonnal végez a messzi földről érkezőkkel. Jó páran tűntek el úgy, hogy bementek a városba egy görbe estére, aztán soha többé nem jöttek vissza. Volt, aki kapott valami kecsegtetőbb ajánlatot, volt akit leütöttek és befogtak gladiátornak... ritkán tudtuk meg, hogy kivel mi volt.
De én akkor még sokkal kisebb voltam, és az asszonyoknak gondja volt rá, hogy ne tudjak én is bejutni Wegtorenbe.
*meséli fanyar vigyorral. Hát persze, hogy ő is ment volna. Csábította őt is az egzotikus város, és a mindenre kapható, tüzesvérű nők híre. Habár olyan fiatal volt még, hogy nem is nagyon tudta volna, mihez kezdjen velük, de hát aki zsoldos, annak muszáj nőket hajkurászni. De akadt pár asszony a táborban, köztük pár tisztesebb is, főleg más zsoldosok feleségei. Na ezek a saját férjeik és fiaik mellett őt se engedték kalandozni. Így utólag belegondolva, meglehet, hogy így járt jobban. Simán találhatta volna magát ő is az arénában, és végezhette volna szörnyeledelként.*
- Ha ez a fickó kihúzta fél évet Wegtorenben, akkor minket faképnél kellett, hogy hagyjon, már jóval előtte. Biztos kapott valami jobb ajánlatot a városban és úgy döntött, kilép.
*fűzi tovább a gondolatmenetet, mivel a Hatosok nem időztek olyan hosszú időt a távoli város környékén. Immáron a város épületei között sétálnak, és hogy előző nap még milyen háborítatlan vad tájakon jártak, az most szinte álomszerűnek tűnik.*
- A sör, az jöhet. Meg egy fürdő. Remélem a csinos vörös megőrizte a holmimat. Nem voltunk távol olyan hosszú ideig, hogy pénzzé tegye a felszerelésem.
*véli. Persze felidézve, hogy Yeza milyen sok figyelmet szentelt Denjaarnak, nem tartja ő olyan valószínűnek, hogy a lány a kegyeibe fogadja ma este. Annál esélyesebb, hogy ő is minél hamarabb a kikötő felé veszi majd az irányt, ahol minimum egy kapható leányzóról már tud.*
*Az ütemes talpalás a céljuk felé olyasmi, amiben nagy gyakorlata van már. Most ráadásul könnyített felszereléssel haladnak, nem cipeli a saját és három másik ember minden cókmókját a vállán, mint régebben olyan gyakran.
Meglepi, hogy Denjaar hallott már róluk. Vannak neves zsoldos kompániák, amik közé már-már dicsőség tartozni. Na, a Hatosok nem ilyen társaság volt. A név nem annyira, a leírás viszont már ismerősen cseng.*
- Rémlik, hogy volt egyszer egy ilyen közöttünk. De nem sokáig. Wegtoren környékén elég sok embert vesztettünk. És nem harcokban, inkább a városban. Sokféle pletyka volt Wegtorenről. Az örömlányok és a pajzán úrinők, a gladiátorok és persze egy rakás olyan élőlény, aminek a csípése, harapása azonnal végez a messzi földről érkezőkkel. Jó páran tűntek el úgy, hogy bementek a városba egy görbe estére, aztán soha többé nem jöttek vissza. Volt, aki kapott valami kecsegtetőbb ajánlatot, volt akit leütöttek és befogtak gladiátornak... ritkán tudtuk meg, hogy kivel mi volt.
De én akkor még sokkal kisebb voltam, és az asszonyoknak gondja volt rá, hogy ne tudjak én is bejutni Wegtorenbe.
*meséli fanyar vigyorral. Hát persze, hogy ő is ment volna. Csábította őt is az egzotikus város, és a mindenre kapható, tüzesvérű nők híre. Habár olyan fiatal volt még, hogy nem is nagyon tudta volna, mihez kezdjen velük, de hát aki zsoldos, annak muszáj nőket hajkurászni. De akadt pár asszony a táborban, köztük pár tisztesebb is, főleg más zsoldosok feleségei. Na ezek a saját férjeik és fiaik mellett őt se engedték kalandozni. Így utólag belegondolva, meglehet, hogy így járt jobban. Simán találhatta volna magát ő is az arénában, és végezhette volna szörnyeledelként.*
- Ha ez a fickó kihúzta fél évet Wegtorenben, akkor minket faképnél kellett, hogy hagyjon, már jóval előtte. Biztos kapott valami jobb ajánlatot a városban és úgy döntött, kilép.
*fűzi tovább a gondolatmenetet, mivel a Hatosok nem időztek olyan hosszú időt a távoli város környékén. Immáron a város épületei között sétálnak, és hogy előző nap még milyen háborítatlan vad tájakon jártak, az most szinte álomszerűnek tűnik.*
- A sör, az jöhet. Meg egy fürdő. Remélem a csinos vörös megőrizte a holmimat. Nem voltunk távol olyan hosszú ideig, hogy pénzzé tegye a felszerelésem.
*véli. Persze felidézve, hogy Yeza milyen sok figyelmet szentelt Denjaarnak, nem tartja ő olyan valószínűnek, hogy a lány a kegyeibe fogadja ma este. Annál esélyesebb, hogy ő is minél hamarabb a kikötő felé veszi majd az irányt, ahol minimum egy kapható leányzóról már tud.*
8696. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:35:45
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Mykael sajátos módszerrel él a vérszívók ellen vívott csatájukban. Nem vitatja el tőle leleményességét, ugyanakkor ő hagyja inkább, hadd zümmögjenek körülötte az aprócska bestiák. Eléggé megizzadt hozzá, hogy ne óhajtsa még port is felkenni magára.*
-Fekete Hatosok. *Biccent.*
-Hallotta már róluk. Na nem dicső tetteikről. Egy tiszthez volt szerencsém, ki közöttük szolgált. Reindre Glovmoor. Legalábbis ezen a néven ismertem. *Kivár. Kíváncsi, ismerős-e a csengése az ifjú harcosnak.*
-Köpcös, zömök fickó... Barna haj és szakáll. Szóval nem az a fajta, aki feltűnik. Címert is hordott a zekéjén, de ha agyonütnek se tudnám felidézni már.
*Ahogy végzett az evéssel, feltápászkodik. Kőhajításra lehet a város; alighanem amint kiérnek a fák közül, meg is pillantják majd.*
-Jól értett a szablya forgatásához. És az ostromgépekhez is! Hamar jófajta barátokra is szert tett. Ritka tudás az, amivel bírt. Szerette is a gépeket, sokat regélt. De a nőket és a kártyát még annál is jobban. *Elréved egy pillanat erejéig. Talán csak emlékei között kutat, talán azt mérlegeli, érdemes-e folytatni e történetet. Nagyot ránt cókmókján, ahogy átveti vállán, majd nekiindul a kövezett útnak Arthenior felé.*
-Ráadásul egy Niyss Virág nem olyan mulatság Wegtorenben, amit egy jött-ment zsoldostiszt hosszú ideig megengedhet magának. Már megbocsáss. *Pillant Mykaelre szeme sarkából.*
-Én így ismertem. Futólag. De kevés olyan pillanat volt, mikor nem tekergett az ölében az a leány. Nem csodálom, ha elcsavarta Reindre fejét. A fickó viszont rossz embereknek tartozott, méghozzá sokkal. Hat hónap. Ennyi kellett hozzá neki Wegtorenben, hogy felvágott torokkal és ruha nélkül érje a vég. *Hangjában nem csendül sem bánat, sem együttérzés, sem káröröm. Egyszerűen csak regél. Fogalma sincs, hogy ki ölte meg a férfit és miért. Csak a suttogás maradt. Abban pedig ő nem bízik.
Közben már Arthenior kövezett utcáit tapodhatják csizmáik. Nem idegen e városban a porlepte utazó, nem is nézik ki őket.*
-No gyerünk! A vendégem vagy egy hideg serre. És ott a zsoldod dolgáról is gondoskodunk majd.
*Mykael sajátos módszerrel él a vérszívók ellen vívott csatájukban. Nem vitatja el tőle leleményességét, ugyanakkor ő hagyja inkább, hadd zümmögjenek körülötte az aprócska bestiák. Eléggé megizzadt hozzá, hogy ne óhajtsa még port is felkenni magára.*
-Fekete Hatosok. *Biccent.*
-Hallotta már róluk. Na nem dicső tetteikről. Egy tiszthez volt szerencsém, ki közöttük szolgált. Reindre Glovmoor. Legalábbis ezen a néven ismertem. *Kivár. Kíváncsi, ismerős-e a csengése az ifjú harcosnak.*
-Köpcös, zömök fickó... Barna haj és szakáll. Szóval nem az a fajta, aki feltűnik. Címert is hordott a zekéjén, de ha agyonütnek se tudnám felidézni már.
*Ahogy végzett az evéssel, feltápászkodik. Kőhajításra lehet a város; alighanem amint kiérnek a fák közül, meg is pillantják majd.*
-Jól értett a szablya forgatásához. És az ostromgépekhez is! Hamar jófajta barátokra is szert tett. Ritka tudás az, amivel bírt. Szerette is a gépeket, sokat regélt. De a nőket és a kártyát még annál is jobban. *Elréved egy pillanat erejéig. Talán csak emlékei között kutat, talán azt mérlegeli, érdemes-e folytatni e történetet. Nagyot ránt cókmókján, ahogy átveti vállán, majd nekiindul a kövezett útnak Arthenior felé.*
-Ráadásul egy Niyss Virág nem olyan mulatság Wegtorenben, amit egy jött-ment zsoldostiszt hosszú ideig megengedhet magának. Már megbocsáss. *Pillant Mykaelre szeme sarkából.*
-Én így ismertem. Futólag. De kevés olyan pillanat volt, mikor nem tekergett az ölében az a leány. Nem csodálom, ha elcsavarta Reindre fejét. A fickó viszont rossz embereknek tartozott, méghozzá sokkal. Hat hónap. Ennyi kellett hozzá neki Wegtorenben, hogy felvágott torokkal és ruha nélkül érje a vég. *Hangjában nem csendül sem bánat, sem együttérzés, sem káröröm. Egyszerűen csak regél. Fogalma sincs, hogy ki ölte meg a férfit és miért. Csak a suttogás maradt. Abban pedig ő nem bízik.
Közben már Arthenior kövezett utcáit tapodhatják csizmáik. Nem idegen e városban a porlepte utazó, nem is nézik ki őket.*
-No gyerünk! A vendégem vagy egy hideg serre. És ott a zsoldod dolgáról is gondoskodunk majd.
8695. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-27 22:41:42
Üzenet elküldve: 2024-06-27 22:41:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori nem szívesen játszik senki életével, amikor azt lehet rá mondani, hogy nagyjából önmaga. Kár, hogy gyakran előfordul, hogy az ereiben szétterjedő sötétség miatt nem tud józan ítéletet hozni arról, hogy helyes-e, amit cselekszik. Ilyenkor valóban nincsen egyetlen élet sem biztonságban tőle. Sem másé, sem a sajátja.*
- Az imádkozás marhaság. Seggnyalás. Sa'Tereth nem vár el tőlünk ilyesmit, őt a tetteink érdeklik, és igen, a vérünk…
*Bólogat helyeselve az ork megállapítására. Bár, hogy a karján ékeskedő összes vágás az istennek szóló áldozat jelképe, az tévedés. Sokszor tényleg csak magának csinálja azért, hogy a fizikai fájdalom segítségével gyógyítsa be a lelkét mardosó, borzalmasan fájó sebeket.
A következő jelenet abszurdabb nem is lehetne. Miután szemrebbenés nélkül megfenyegette Cagon-t, a lehető legártatlanabb hangsúllyal kérdezi meg, hogy ezek után lehetnek-e barátok. Ez Norileina, egy megfejthetetlen talány, egy labirintus, melyből nincs kivezető út, egy felnőtt testben élő gyermek, aki elveszett a nagyvilág szörnyűségeiben.
Lép egy párat előre, és hozzábújik a méretes zöld testhez. Meg is öleli, amennyire tudja, majd ha nem történik semmi váratlan, akkor kisvártatva el is húzódik tőle.*
- Így! Akkor most már barátok vagyunk, ezt ne feledd el! Azt hiszem, most jobb, ha megyek. Utánanézek Sárvárosnak, és fel foglak keresni, ha jutottam valamire. Addig te meg próbálj kicsikarni valami kedvezőbb árat a kereskedődből. Szereznünk kell fekete italokat, ez most a cél. Ha sikerült, utána együtt, a kettőnk tudásával akár tényleg meg is gazdagodhatunk belőle.
*Magyarázza, s még egyszer utoljára felnéz az új barátjává fogadott orkra, Cagon-ra. Nem kérdezi meg, hogy merre lelhető fel ő a hétköznapokban, ezt a különös jelenséget szerinte bármikor meg fogja találni.*
- Most tényleg mennem kell… de nem most hallottál felőlem utoljára. *Azzal, ha nem tartóztatja fel őt tovább az ork, akkor amilyen hirtelen és váratlanul jött az ölelés ötlete, olyan gyorsan tűnik is el Cagon szeme elől.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori nem szívesen játszik senki életével, amikor azt lehet rá mondani, hogy nagyjából önmaga. Kár, hogy gyakran előfordul, hogy az ereiben szétterjedő sötétség miatt nem tud józan ítéletet hozni arról, hogy helyes-e, amit cselekszik. Ilyenkor valóban nincsen egyetlen élet sem biztonságban tőle. Sem másé, sem a sajátja.*
- Az imádkozás marhaság. Seggnyalás. Sa'Tereth nem vár el tőlünk ilyesmit, őt a tetteink érdeklik, és igen, a vérünk…
*Bólogat helyeselve az ork megállapítására. Bár, hogy a karján ékeskedő összes vágás az istennek szóló áldozat jelképe, az tévedés. Sokszor tényleg csak magának csinálja azért, hogy a fizikai fájdalom segítségével gyógyítsa be a lelkét mardosó, borzalmasan fájó sebeket.
A következő jelenet abszurdabb nem is lehetne. Miután szemrebbenés nélkül megfenyegette Cagon-t, a lehető legártatlanabb hangsúllyal kérdezi meg, hogy ezek után lehetnek-e barátok. Ez Norileina, egy megfejthetetlen talány, egy labirintus, melyből nincs kivezető út, egy felnőtt testben élő gyermek, aki elveszett a nagyvilág szörnyűségeiben.
Lép egy párat előre, és hozzábújik a méretes zöld testhez. Meg is öleli, amennyire tudja, majd ha nem történik semmi váratlan, akkor kisvártatva el is húzódik tőle.*
- Így! Akkor most már barátok vagyunk, ezt ne feledd el! Azt hiszem, most jobb, ha megyek. Utánanézek Sárvárosnak, és fel foglak keresni, ha jutottam valamire. Addig te meg próbálj kicsikarni valami kedvezőbb árat a kereskedődből. Szereznünk kell fekete italokat, ez most a cél. Ha sikerült, utána együtt, a kettőnk tudásával akár tényleg meg is gazdagodhatunk belőle.
*Magyarázza, s még egyszer utoljára felnéz az új barátjává fogadott orkra, Cagon-ra. Nem kérdezi meg, hogy merre lelhető fel ő a hétköznapokban, ezt a különös jelenséget szerinte bármikor meg fogja találni.*
- Most tényleg mennem kell… de nem most hallottál felőlem utoljára. *Azzal, ha nem tartóztatja fel őt tovább az ork, akkor amilyen hirtelen és váratlanul jött az ölelés ötlete, olyan gyorsan tűnik is el Cagon szeme elől.*
8694. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-26 09:50:43
Üzenet elküldve: 2024-06-26 09:50:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Gondolataikat valaki még hasonlónak is nevezhetné, de talán még a vak is látja, hogy módszereik, amikkel céljaik elérését támogatnák, eltérő. Cagon úgy vélekedik a Noriról, hogy ő egy magányos farkas, aki képes bármit megtenni a céljaiért. Ezt becsüli az emberekben, de csak egy bizonyos szintig. Cagon sem lenne rest életekkel játszani, de csak ha minden egyéb próbálkozás kudarcba fulladna. *
- Megkímélnéd őket az imádkozástól? * Ekkor lenéz a kezére * Látom rendszeres adakozó vagy.
*A lelki fájdalomhoz nem fűz sokat. Sokan úgy tartják, hogy az orkoknak nincs lelkük, ezáltal nem is tudnak belül vérezni. Olykor még az orkok is megfeledkeznek arról, ami igazán fontos nekik. Talán ezért is váltott a legtöbb fajtársa őrjöngő, tomboló módba, hogy ezáltal is minden egyes percükben jól érezhessék magukat, ezáltal megfeledkeznek magukról.
Közben emberére akadt az ork. A kérdésre Nori egy jókora fenyegető monológot helyezett, hogy csak pislog Cagon. Ezután, mintha semmisem történt volna, teszi fel az ártatlannál ártatlanabb kérdést. Végül kikerül abból a meglepődött állapotból, amibe a fenyegetés taszította. *
- Akkor legyen úgy.
* Széttárja méretes kezeit, így közelítve Norit. Még mindég nem tudja, hogy mi az, ami kiváltotta ezt. Hacsak nem jön valami közben, úgy hagyja, hogy megtörténjen. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Gondolataikat valaki még hasonlónak is nevezhetné, de talán még a vak is látja, hogy módszereik, amikkel céljaik elérését támogatnák, eltérő. Cagon úgy vélekedik a Noriról, hogy ő egy magányos farkas, aki képes bármit megtenni a céljaiért. Ezt becsüli az emberekben, de csak egy bizonyos szintig. Cagon sem lenne rest életekkel játszani, de csak ha minden egyéb próbálkozás kudarcba fulladna. *
- Megkímélnéd őket az imádkozástól? * Ekkor lenéz a kezére * Látom rendszeres adakozó vagy.
*A lelki fájdalomhoz nem fűz sokat. Sokan úgy tartják, hogy az orkoknak nincs lelkük, ezáltal nem is tudnak belül vérezni. Olykor még az orkok is megfeledkeznek arról, ami igazán fontos nekik. Talán ezért is váltott a legtöbb fajtársa őrjöngő, tomboló módba, hogy ezáltal is minden egyes percükben jól érezhessék magukat, ezáltal megfeledkeznek magukról.
Közben emberére akadt az ork. A kérdésre Nori egy jókora fenyegető monológot helyezett, hogy csak pislog Cagon. Ezután, mintha semmisem történt volna, teszi fel az ártatlannál ártatlanabb kérdést. Végül kikerül abból a meglepődött állapotból, amibe a fenyegetés taszította. *
- Akkor legyen úgy.
* Széttárja méretes kezeit, így közelítve Norit. Még mindég nem tudja, hogy mi az, ami kiváltotta ezt. Hacsak nem jön valami közben, úgy hagyja, hogy megtörténjen. *
8693. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-25 21:21:25
Üzenet elküldve: 2024-06-25 21:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, Nori talán pont azért tartozik azon kevesek közé, akik jól is tudják érezni magukat ebben az önjelölt királyok uralta valóságban, mert sokszor kerül olyan állapotba, hogy még a saját kis világát sem tudja, nemhogy a körülötte lévő történésekkel foglalkozzon. Persze ez az idilli állapot nála sem tart örökké, van, mikor az egész a feje tetejére áll, akkor pedig képes mindent és mindenkit gyűlölni, a gyengéken átgázolni és lelkiismeretfurdalás nélkül ölni, ha arról van szó. Ezt az énjét hívja ő szörnyetegnek.*
- Nem kell imádkozni. Mindenkinek kötelezően meg kell venni egy pengét, amivel véráldozatokat csinál Sa'Tereth-nek. *Ő ezúttal nem nevet, csak feltűri egy rövid ideig a blúza ujját, hogy megmutassa az alkarján ékeskedő, harántirányú, egymásra párhuzamos vágások tömkelegét.*
- A fájdalom sokszor jó érzés, tudod. Az eltereli a figyelmet a lélek gyengeségéről, közben pedig az istenünk is örül, úgyhogy dupla haszon.
*Ahogy eszébe jut, hogy mennyire szokott is fájni a kis szíve, kezd elbizonytalanodni azzal kapcsolatban, hogy jelen pillanatban jól érzi-e magát egyáltalán Nem segít rajta az sem, hogy képtelen eldönteni Cagon-ról, hogy most vele nevet-e vagy rajta. Éppen ezért jut eszébe az az abszurd gondolat is, hogy ölelést kérjen az orktól, hátha az megnyugtatja.*
- Mit tudom én, honnan jött. Amúgy is kit érdekel? *Felnevet játékosan, majd határozottan a fejét rázza.*
- Nem félek. Ha megpróbálsz bántani, levágom azokat a vaskos kacsóidat, beletaposom a fejed a legrémisztőbb álmaid bugyraiba, és közben vigyorogni fogok azon, ahogy végignézem a szenvedésed. Szóval, leszel a barátom?
*Karjai továbbra is szélesre tárva, várja azt a bizonyos ölelést, ami annak pecsétjeként szolgál, hogy egy orkot a barátjának tudhasson. Az előbbi szavait sem fenyegetésnek szánta, inkább ténymegállapításnak, de koránt sem az a célja, hogy ezzel elrettentse Cagon-t attól, hogy szövetségesének fogadja, sőt, valamiért most vágyik arra, hogy a zöld úriember szeresse őt.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, Nori talán pont azért tartozik azon kevesek közé, akik jól is tudják érezni magukat ebben az önjelölt királyok uralta valóságban, mert sokszor kerül olyan állapotba, hogy még a saját kis világát sem tudja, nemhogy a körülötte lévő történésekkel foglalkozzon. Persze ez az idilli állapot nála sem tart örökké, van, mikor az egész a feje tetejére áll, akkor pedig képes mindent és mindenkit gyűlölni, a gyengéken átgázolni és lelkiismeretfurdalás nélkül ölni, ha arról van szó. Ezt az énjét hívja ő szörnyetegnek.*
- Nem kell imádkozni. Mindenkinek kötelezően meg kell venni egy pengét, amivel véráldozatokat csinál Sa'Tereth-nek. *Ő ezúttal nem nevet, csak feltűri egy rövid ideig a blúza ujját, hogy megmutassa az alkarján ékeskedő, harántirányú, egymásra párhuzamos vágások tömkelegét.*
- A fájdalom sokszor jó érzés, tudod. Az eltereli a figyelmet a lélek gyengeségéről, közben pedig az istenünk is örül, úgyhogy dupla haszon.
*Ahogy eszébe jut, hogy mennyire szokott is fájni a kis szíve, kezd elbizonytalanodni azzal kapcsolatban, hogy jelen pillanatban jól érzi-e magát egyáltalán Nem segít rajta az sem, hogy képtelen eldönteni Cagon-ról, hogy most vele nevet-e vagy rajta. Éppen ezért jut eszébe az az abszurd gondolat is, hogy ölelést kérjen az orktól, hátha az megnyugtatja.*
- Mit tudom én, honnan jött. Amúgy is kit érdekel? *Felnevet játékosan, majd határozottan a fejét rázza.*
- Nem félek. Ha megpróbálsz bántani, levágom azokat a vaskos kacsóidat, beletaposom a fejed a legrémisztőbb álmaid bugyraiba, és közben vigyorogni fogok azon, ahogy végignézem a szenvedésed. Szóval, leszel a barátom?
*Karjai továbbra is szélesre tárva, várja azt a bizonyos ölelést, ami annak pecsétjeként szolgál, hogy egy orkot a barátjának tudhasson. Az előbbi szavait sem fenyegetésnek szánta, inkább ténymegállapításnak, de koránt sem az a célja, hogy ezzel elrettentse Cagon-t attól, hogy szövetségesének fogadja, sőt, valamiért most vágyik arra, hogy a zöld úriember szeresse őt.*
8692. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-24 20:53:08
Üzenet elküldve: 2024-06-24 20:53:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Pusztán a felvetésért már lógatnák mindkettőjüket a legnagyobb örömmel. ha egy valamit tud az ork, akkor az az, hogy ebben a szarkupacban kevesen képesek jól érezni magukat. Már pedig az egy elengedhetetlen egy ilyen világban. De legalább valami színe lenne a főtérnek. Az élőholottságra ő is elneveti magát. Nem valami hátborzongatóan, inkább, mint aki jól mulat. Igazán egyedi gondolkodással van megáldva Nori, amit nincs az ork ellenére. Talán kicsit éles, de semmi probléma. *
- Minden hat utolsó napján, a főterén kell majd imádkozni. Persze nagyon jó ötlet.
* Tovább folytatja a nevetését. Ennél elképzelhetetlenebbet úgysem tudna mondani. Bár megmozgatta a fantáziáját, hogy mi történne, ha éjszaka valaki felhúzna egyet a közepére. Érdekes gondolat, de valószínű csak egy napig állná, mielőtt erővel lebontanák.
Nori szavaira bólogatni kezd és csak az után hagyja abba miután ölelést kínál. Ekkor az orknak megindul a szemöldöke. *
- Ez honnét jött? Nem félsz, hogy összetörlek mint egy száraz faágat?
* Mondani sem kell, jól meglepte az orkot ezzel. Inkább a mögöttes értelmét próbálja keresni. Most jött el az ork pillanata, most szúrják hátba? Pont mikor leeresztené, védelmét jöhetne az a hideg penge a szívébe. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Pusztán a felvetésért már lógatnák mindkettőjüket a legnagyobb örömmel. ha egy valamit tud az ork, akkor az az, hogy ebben a szarkupacban kevesen képesek jól érezni magukat. Már pedig az egy elengedhetetlen egy ilyen világban. De legalább valami színe lenne a főtérnek. Az élőholottságra ő is elneveti magát. Nem valami hátborzongatóan, inkább, mint aki jól mulat. Igazán egyedi gondolkodással van megáldva Nori, amit nincs az ork ellenére. Talán kicsit éles, de semmi probléma. *
- Minden hat utolsó napján, a főterén kell majd imádkozni. Persze nagyon jó ötlet.
* Tovább folytatja a nevetését. Ennél elképzelhetetlenebbet úgysem tudna mondani. Bár megmozgatta a fantáziáját, hogy mi történne, ha éjszaka valaki felhúzna egyet a közepére. Érdekes gondolat, de valószínű csak egy napig állná, mielőtt erővel lebontanák.
Nori szavaira bólogatni kezd és csak az után hagyja abba miután ölelést kínál. Ekkor az orknak megindul a szemöldöke. *
- Ez honnét jött? Nem félsz, hogy összetörlek mint egy száraz faágat?
* Mondani sem kell, jól meglepte az orkot ezzel. Inkább a mögöttes értelmét próbálja keresni. Most jött el az ork pillanata, most szúrják hátba? Pont mikor leeresztené, védelmét jöhetne az a hideg penge a szívébe. *
8691. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:00:24
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
- Az lenne a legviccesebb, ha élőholtként térne vissza valaki. Hívnák az ördögűzőket. Eeyr papjai visítva rohannának világgá. Szívesen játszanék ezzel, csak kár, hogy a nekromanciának túl nagy ára van. Semmi kedvem még megöregedni. *Nevetgél úgy, mintha csak valami hülye játékról gagyarászna, és nem is arról, hogy megfordult már a fejében az, hogy holtak feltámasztásával szórakozzon, de hát sokszor, az egészségesnél talán többször is fordul vele elő, hogy nem képes különbséget tenni a pitiáner és az igen komoly dolgok között.
A szökőkútra helyezett Sa'Tereth oltár ötletét hallva az említett építmény felé fordul, és hümment egyet, közben mosolyog, ezzel is kifejezve, hogy tetszik neki az ötlet.*
- Nekem mindenképp. Aranyos lenne. Észben tartom az ötletet, nehogy elfelejtsem, mikor már én leszek a világ tetején.
*Önbizalomból most épp nincs hiánya. Elképzelhető, hogy a következő percekben lesz, de azt Cagon úgyis észre fogja venni. Nori képes másodpercek alatt a saját lelkivilágát is a feje tetejére állítani, és ambiciózus, semmitől meg nem riadó amazonból sírós kislánnyá változni.
Azt sem feltétlenül tudja megmagyarázni, hogy miért is fenyegette meg az orkot, mikor eszében sincs sem feljelenteni őt, sem máshogy keresztbe tenni neki, csak az adott pillanatban ez kívánkozott ki a fekete ajkain keresztül.*
- Ó, nem! Nem, nem, dehogy! Én nem akarok ellenségeket. Én barátokat akarok, mert engem mindenki szeret, tudod. Aranyos vagyok és szeretnivaló. Tényleg, kérsz egy ölelést? *Nyújtja is a kis karjait a zöld lény felé, s bár valószínű, hogy szélesre tárva mindkettőt sem tudná átölelni Cagon-t, de most úgy tűnik, hogy komolyan megpróbálkozna vele.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
- Az lenne a legviccesebb, ha élőholtként térne vissza valaki. Hívnák az ördögűzőket. Eeyr papjai visítva rohannának világgá. Szívesen játszanék ezzel, csak kár, hogy a nekromanciának túl nagy ára van. Semmi kedvem még megöregedni. *Nevetgél úgy, mintha csak valami hülye játékról gagyarászna, és nem is arról, hogy megfordult már a fejében az, hogy holtak feltámasztásával szórakozzon, de hát sokszor, az egészségesnél talán többször is fordul vele elő, hogy nem képes különbséget tenni a pitiáner és az igen komoly dolgok között.
A szökőkútra helyezett Sa'Tereth oltár ötletét hallva az említett építmény felé fordul, és hümment egyet, közben mosolyog, ezzel is kifejezve, hogy tetszik neki az ötlet.*
- Nekem mindenképp. Aranyos lenne. Észben tartom az ötletet, nehogy elfelejtsem, mikor már én leszek a világ tetején.
*Önbizalomból most épp nincs hiánya. Elképzelhető, hogy a következő percekben lesz, de azt Cagon úgyis észre fogja venni. Nori képes másodpercek alatt a saját lelkivilágát is a feje tetejére állítani, és ambiciózus, semmitől meg nem riadó amazonból sírós kislánnyá változni.
Azt sem feltétlenül tudja megmagyarázni, hogy miért is fenyegette meg az orkot, mikor eszében sincs sem feljelenteni őt, sem máshogy keresztbe tenni neki, csak az adott pillanatban ez kívánkozott ki a fekete ajkain keresztül.*
- Ó, nem! Nem, nem, dehogy! Én nem akarok ellenségeket. Én barátokat akarok, mert engem mindenki szeret, tudod. Aranyos vagyok és szeretnivaló. Tényleg, kérsz egy ölelést? *Nyújtja is a kis karjait a zöld lény felé, s bár valószínű, hogy szélesre tárva mindkettőt sem tudná átölelni Cagon-t, de most úgy tűnik, hogy komolyan megpróbálkozna vele.*
8690. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:25:32
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:25:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
- Az is lehet, hogy már mindenkit leírtak halottnak abból az időből. Vajon mit reagálnának, ha egy már halottnak hitt ember visszatér?
* Érdekes eljátszani a gondolattal. Elvégre nem gyakran fordulhat elő ilyen. Az meg már megint csak vicces lenne, ha simán leszarnák, és tényleg odaadnák azt a rangot. *
- A szökőkút tetejére, mi? * Felnevet * Biztos sokaknak tetszene.
* Na meg persze sok ellenséget is szerezne egy ilyen akcióval. De az mindegy. Elvégre Cagonnak az a véleménye ezekről a nemesi rangokról, hogy csak papírnehezéknek jó, vagy poháralátétnek. Ha csak az kell, hogy sok pénzt és támogatókat gyűjtsenek, akkor jó irányba haladnak. Később biztos elrendezik ezt a bizonyos hierarchiát egymás között.
Nori közben nem tágít. Őt a híres múltja jobban érdekli, mint a többi téma. Kívülálló szemekkel biztos érdekes, már viccesnek is mondani lehetne az egészet. *
- Ha szükséged van még ellenségekre, simán. * Megvonja vállait * Ám kétlem, hogy e város kiadna engem a szomszédnak, mint, "jócselekedet". Na nem azért mert olyan hasznos vagyok, inkább mert leszarnak.
* Persze ez a jövőben változhat. Kitudja? Lehet egy év múlva az orkot nemesé emelik. Ebben az eshetőségben ő lepődne meg legjobban. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
- Az is lehet, hogy már mindenkit leírtak halottnak abból az időből. Vajon mit reagálnának, ha egy már halottnak hitt ember visszatér?
* Érdekes eljátszani a gondolattal. Elvégre nem gyakran fordulhat elő ilyen. Az meg már megint csak vicces lenne, ha simán leszarnák, és tényleg odaadnák azt a rangot. *
- A szökőkút tetejére, mi? * Felnevet * Biztos sokaknak tetszene.
* Na meg persze sok ellenséget is szerezne egy ilyen akcióval. De az mindegy. Elvégre Cagonnak az a véleménye ezekről a nemesi rangokról, hogy csak papírnehezéknek jó, vagy poháralátétnek. Ha csak az kell, hogy sok pénzt és támogatókat gyűjtsenek, akkor jó irányba haladnak. Később biztos elrendezik ezt a bizonyos hierarchiát egymás között.
Nori közben nem tágít. Őt a híres múltja jobban érdekli, mint a többi téma. Kívülálló szemekkel biztos érdekes, már viccesnek is mondani lehetne az egészet. *
- Ha szükséged van még ellenségekre, simán. * Megvonja vállait * Ám kétlem, hogy e város kiadna engem a szomszédnak, mint, "jócselekedet". Na nem azért mert olyan hasznos vagyok, inkább mert leszarnak.
* Persze ez a jövőben változhat. Kitudja? Lehet egy év múlva az orkot nemesé emelik. Ebben az eshetőségben ő lepődne meg legjobban. *
8689. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-23 09:34:51
Üzenet elküldve: 2024-06-23 09:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
*A megjegyzésre csupán nemtörődöm módon vállat ránt. Fogalma sincs, hogy miért nem keresik már őt, de tény, hogy mindenkinek jobb így. Neki nem kell menekülnie, üldözőinek pedig nem kell meghalnia, ha netán mégis rátalálnának.*
- Vagy a nagyérdemű városvezetést holmi gyilkosság mégsem érdekli annyira. Mondjuk, miután hagyták, hogy a város lakói lemészárolják egymást, már meg sem lepne, ha így lenne.
*Nevetséges az egész. Az egyetlen dolog, amit sajnál az az, hogy az ő drága Nolie-ja is minden bizonnyal áldozatául esett ennek a mészárlásnak.*
- Azért valljuk be, hogy muris lenne. Norileina, Arthenior nemese. Jól hangzik, mi? Kötelezővé tetetném a Sa'Tereth oltárt itt a főtér közepén. *Játékosan nevetgél a hajmeresztő ötletén, mintha mindez csak úgy működne, hogy megveszi a nemesi rangját, és azzal már befolyást is szerez a város felett. Persze, a valóság az, hogy fogalma sincs arról sem, hogy működik a társadalmi hierarchia, és mi kell ahhoz, hogy elkezdjék követni őt és komolyan venni a szavait.
Beszélgetnek itt mindenről, de Nori-t mégis Cagon színvallása köti le a legjobban. Oldalra billentett fejjel, kíváncsi tekintettel pislogva várja, hogy kinyögje végre a bűneit. Olyan nincs, hogy azokra ne emlékezzen a bűnös. Ő maga is sok mindent el szokott felejteni, de a leggonoszabb tetteit soha.*
- Jól hangzik *vigyorodik el végül, mikor meghallja a felsorolást.* Akkor ez most azt jelenti, hogy tudlak zsarolni ezekkel? Ha nem tetszik, ahogy viselkedsz velem, akkor a nyomodra vezetem a városőrséget… mit szólsz? *Abba természetesen nem gondol bele, hogy ez a játék fordítva is működik, miután ő is olyan könnyelműen elkotyogta azt, hogy a múltban akár neki is járhatott volna egy csinos kis kötél a nyaka köré.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
*A megjegyzésre csupán nemtörődöm módon vállat ránt. Fogalma sincs, hogy miért nem keresik már őt, de tény, hogy mindenkinek jobb így. Neki nem kell menekülnie, üldözőinek pedig nem kell meghalnia, ha netán mégis rátalálnának.*
- Vagy a nagyérdemű városvezetést holmi gyilkosság mégsem érdekli annyira. Mondjuk, miután hagyták, hogy a város lakói lemészárolják egymást, már meg sem lepne, ha így lenne.
*Nevetséges az egész. Az egyetlen dolog, amit sajnál az az, hogy az ő drága Nolie-ja is minden bizonnyal áldozatául esett ennek a mészárlásnak.*
- Azért valljuk be, hogy muris lenne. Norileina, Arthenior nemese. Jól hangzik, mi? Kötelezővé tetetném a Sa'Tereth oltárt itt a főtér közepén. *Játékosan nevetgél a hajmeresztő ötletén, mintha mindez csak úgy működne, hogy megveszi a nemesi rangját, és azzal már befolyást is szerez a város felett. Persze, a valóság az, hogy fogalma sincs arról sem, hogy működik a társadalmi hierarchia, és mi kell ahhoz, hogy elkezdjék követni őt és komolyan venni a szavait.
Beszélgetnek itt mindenről, de Nori-t mégis Cagon színvallása köti le a legjobban. Oldalra billentett fejjel, kíváncsi tekintettel pislogva várja, hogy kinyögje végre a bűneit. Olyan nincs, hogy azokra ne emlékezzen a bűnös. Ő maga is sok mindent el szokott felejteni, de a leggonoszabb tetteit soha.*
- Jól hangzik *vigyorodik el végül, mikor meghallja a felsorolást.* Akkor ez most azt jelenti, hogy tudlak zsarolni ezekkel? Ha nem tetszik, ahogy viselkedsz velem, akkor a nyomodra vezetem a városőrséget… mit szólsz? *Abba természetesen nem gondol bele, hogy ez a játék fordítva is működik, miután ő is olyan könnyelműen elkotyogta azt, hogy a múltban akár neki is járhatott volna egy csinos kis kötél a nyaka köré.*
8688. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-22 23:00:13
Üzenet elküldve: 2024-06-22 23:00:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Nem is a félelem a fő irányítója tétlenségének, inkább a lustasága, ami igazán hátráltatja. Márpedig Cagon több munkát lát Nori felvetésében, mint amit eddig csinált. A kockázatról nem is beszélve. *
- Akkor gondolom szerencséd van.
* A következő mondaton elgondolkozik, mielőtt bármit válaszolna. Ugyan hallott valami ilyesmit valahol, de, hogy ebből mennyi igaz, arról fogalma sincs. *
- Még ha így is van, biztos utánad olvasnak, mielőtt bármit is adnának. Legjobb esetben már a kapuban elküldenek a fenébe. Rosszabb esetben megtalálnak a könyvükben. Nem is éri meg a macerát ez a nemesi rang.
* Ha az ork őszinte lenne, elárulná, hogy az ő fantáziáját is megmozgatta már ez a nemesi téma. De már csak elképzelni is nehéz egy orkot mint a város nemesét, nemhogy megvalósítani. Pusztán álom semmi több.
Felemeli egyik szemöldökét, a lakónegyedes dologra. Ugyan járt már ott azzal a bizonyos másik orkal, de nem látott semmi egyedit. Lehet el kéne nézni újból, egy tüzetesebb vizsgálat erejéig. Csak nem téveszti meg. Meg nem igen veszthet semmit vele. *
- Rendben majd beugrok.
* Többet nemigen szól hozzá, elvégre már ezt a kis információt is nehezen adta. Örül már ennyinek is. *
- Hogy mit is tettem? Jaj, hogy is volt? * Úgy tesz, mintha visszaemlékezne, de csak húzza Nori idegeit. * Az ellenem szóló vádak röviden emberölés, túszejtés, rablás, zsarolás, meg még valami. Biztos a fejemre tettek még egy párat, ha már van legyen sok.
* Azt ugyan nem mondja el, hogy ebből mi igaz, bár kétségtelen, hogy valamelyik, vagy mindegyik megtörtént. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Nem is a félelem a fő irányítója tétlenségének, inkább a lustasága, ami igazán hátráltatja. Márpedig Cagon több munkát lát Nori felvetésében, mint amit eddig csinált. A kockázatról nem is beszélve. *
- Akkor gondolom szerencséd van.
* A következő mondaton elgondolkozik, mielőtt bármit válaszolna. Ugyan hallott valami ilyesmit valahol, de, hogy ebből mennyi igaz, arról fogalma sincs. *
- Még ha így is van, biztos utánad olvasnak, mielőtt bármit is adnának. Legjobb esetben már a kapuban elküldenek a fenébe. Rosszabb esetben megtalálnak a könyvükben. Nem is éri meg a macerát ez a nemesi rang.
* Ha az ork őszinte lenne, elárulná, hogy az ő fantáziáját is megmozgatta már ez a nemesi téma. De már csak elképzelni is nehéz egy orkot mint a város nemesét, nemhogy megvalósítani. Pusztán álom semmi több.
Felemeli egyik szemöldökét, a lakónegyedes dologra. Ugyan járt már ott azzal a bizonyos másik orkal, de nem látott semmi egyedit. Lehet el kéne nézni újból, egy tüzetesebb vizsgálat erejéig. Csak nem téveszti meg. Meg nem igen veszthet semmit vele. *
- Rendben majd beugrok.
* Többet nemigen szól hozzá, elvégre már ezt a kis információt is nehezen adta. Örül már ennyinek is. *
- Hogy mit is tettem? Jaj, hogy is volt? * Úgy tesz, mintha visszaemlékezne, de csak húzza Nori idegeit. * Az ellenem szóló vádak röviden emberölés, túszejtés, rablás, zsarolás, meg még valami. Biztos a fejemre tettek még egy párat, ha már van legyen sok.
* Azt ugyan nem mondja el, hogy ebből mi igaz, bár kétségtelen, hogy valamelyik, vagy mindegyik megtörtént. *
8687. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-21 19:22:34
Üzenet elküldve: 2024-06-21 19:22:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Neki már az is furcsa, hogy egy ork fél bármitől, eddig abban a tündérmesében élt, hogy ők ilyet nem tudnak, de emiatt nem nézi le Cagon-t. Mindenkinek joga van félni, ő maga is fél sok mindentől, és olykor pont ez a félelem a gyógyír az aktuális problémájára.
A kérdésre vállat ránt, ezen már maga is elgondolkozott párszor.*
- Fogalmam sincs. Gondolom a lázadás alatt szétverték az előző városvezetést, és elkallódtak az ilyesféle gyilkossági ügyek, mára meg már senkit sem érdekel. Aztán az is lehet, hogy egyszerűen csak nem kerültem még célkeresztbe. Ha már itt tartunk, komolyan lehet nemességet vásárolni?
*Felnevet, mert elég vicces lenne, ha Arthenior bűnözője után a város nemese válna belőle, bár eléggé veszélyes lenne odaállítani a kamutanács elé ezzel az igényével. Lehet, hogy akkor mégis valamelyik fiók mélyéről előrángatnák korábbi ügyeit.*
- Hahh! Ilyen jótékony léleknek nézek én ki? Járj nyitott szemmel a lakónegyedben, ennyit elárulok!
*Azért olyan egyszerű dolga ne legyen a riválisának, bár valószínű, hogy a jövőben nem egy helyen fognak ténykedni. Ha élete továbbra is úgy alakul, amilyen irányba most halad, akkor ő kénytelen lesz visszamenni a kikötőbe. Ismét. Eddig mindig ott talált magának menedéket és megnyugvást.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy Cagon elszólja magát saját bűneivel kapcsolatban, és rögtön kíváncsiskodni kezd.*
- Fogalmazz tisztán! Mit tettél pontosan, amiért meg kéne bocsátaniuk? Vagy épp nem kéne… *Az őt egyáltalán nem érdekli, hogy ő sem mondott el minden részletet magáról, attól még tudni akarja ugyanezeket a titkokat az orkkal kapcsolatban.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Neki már az is furcsa, hogy egy ork fél bármitől, eddig abban a tündérmesében élt, hogy ők ilyet nem tudnak, de emiatt nem nézi le Cagon-t. Mindenkinek joga van félni, ő maga is fél sok mindentől, és olykor pont ez a félelem a gyógyír az aktuális problémájára.
A kérdésre vállat ránt, ezen már maga is elgondolkozott párszor.*
- Fogalmam sincs. Gondolom a lázadás alatt szétverték az előző városvezetést, és elkallódtak az ilyesféle gyilkossági ügyek, mára meg már senkit sem érdekel. Aztán az is lehet, hogy egyszerűen csak nem kerültem még célkeresztbe. Ha már itt tartunk, komolyan lehet nemességet vásárolni?
*Felnevet, mert elég vicces lenne, ha Arthenior bűnözője után a város nemese válna belőle, bár eléggé veszélyes lenne odaállítani a kamutanács elé ezzel az igényével. Lehet, hogy akkor mégis valamelyik fiók mélyéről előrángatnák korábbi ügyeit.*
- Hahh! Ilyen jótékony léleknek nézek én ki? Járj nyitott szemmel a lakónegyedben, ennyit elárulok!
*Azért olyan egyszerű dolga ne legyen a riválisának, bár valószínű, hogy a jövőben nem egy helyen fognak ténykedni. Ha élete továbbra is úgy alakul, amilyen irányba most halad, akkor ő kénytelen lesz visszamenni a kikötőbe. Ismét. Eddig mindig ott talált magának menedéket és megnyugvást.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy Cagon elszólja magát saját bűneivel kapcsolatban, és rögtön kíváncsiskodni kezd.*
- Fogalmazz tisztán! Mit tettél pontosan, amiért meg kéne bocsátaniuk? Vagy épp nem kéne… *Az őt egyáltalán nem érdekli, hogy ő sem mondott el minden részletet magáról, attól még tudni akarja ugyanezeket a titkokat az orkkal kapcsolatban.*
8686. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-20 09:33:05
Üzenet elküldve: 2024-06-20 09:33:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Még szép, hogy fél a következményektől. Csak azért mert az istenük felszabadítja őket minden alól, attól még félhet a következményektől. A félelemhez az is hozzátesz, hogy az orkot még nem látogatta meg sem az istenség, sem pedig szoros alattvalói. Nori menekülése nem hatja meg, sőt csak jobban elgondolkodik a következményeken. Sóhajtással jelzi ellenszenvét. *
- Ha már itt tartunk, hogy hogy nem keresnek? Elfeledtek volna?
* Közben figyel a magyarázatra, de nincs megelégedve. Ha minden elhagyott szó a szájából titok lenne, akkor lehet nem is beszélnének. Mindenesetre az már jobban érdekli az orkot, hogy mégis menyiért szerezheti az italok. *
- Jaj, ugyan már! Dobj egy csontot egy feltörekvő alkimistának! Nem mintha tovább tudnám adni elvégre ki az, aki orktól kérne tanácsot?
* Bólint, mikor hallja, hogy ha kell él az ajánlatával. Nem sok embernek ajánlja fel, hogy eljátssza a veszett ork szerepét, akkor jaj nekik. Mikor érdeklődik a bűnei iránt, csak akkor döbben a tudat, hogy elszólta magát. Bár kicsit meglendül a szemöldöke arra a bizonyos szövegrészre, hogy „én már meséltem! ” Ha a mese alatt azt érti, hogy említette a menekülését, akkor igaza van. *
- Hogy is fogalmazzak. Körözött személy vagyok a szomszédságban. Gondolom nem bocsátottak meg csak mert arrébb jöttem egy várossal.
* Egyelőre többet nem mond. Kivárja a reakciót. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Még szép, hogy fél a következményektől. Csak azért mert az istenük felszabadítja őket minden alól, attól még félhet a következményektől. A félelemhez az is hozzátesz, hogy az orkot még nem látogatta meg sem az istenség, sem pedig szoros alattvalói. Nori menekülése nem hatja meg, sőt csak jobban elgondolkodik a következményeken. Sóhajtással jelzi ellenszenvét. *
- Ha már itt tartunk, hogy hogy nem keresnek? Elfeledtek volna?
* Közben figyel a magyarázatra, de nincs megelégedve. Ha minden elhagyott szó a szájából titok lenne, akkor lehet nem is beszélnének. Mindenesetre az már jobban érdekli az orkot, hogy mégis menyiért szerezheti az italok. *
- Jaj, ugyan már! Dobj egy csontot egy feltörekvő alkimistának! Nem mintha tovább tudnám adni elvégre ki az, aki orktól kérne tanácsot?
* Bólint, mikor hallja, hogy ha kell él az ajánlatával. Nem sok embernek ajánlja fel, hogy eljátssza a veszett ork szerepét, akkor jaj nekik. Mikor érdeklődik a bűnei iránt, csak akkor döbben a tudat, hogy elszólta magát. Bár kicsit meglendül a szemöldöke arra a bizonyos szövegrészre, hogy „én már meséltem! ” Ha a mese alatt azt érti, hogy említette a menekülését, akkor igaza van. *
- Hogy is fogalmazzak. Körözött személy vagyok a szomszédságban. Gondolom nem bocsátottak meg csak mert arrébb jöttem egy várossal.
* Egyelőre többet nem mond. Kivárja a reakciót. *
8685. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-19 20:49:19
Üzenet elküldve: 2024-06-19 20:49:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Nem érti most Cagon-t. Minden szava úgy hangzik, mintha félne attól, hogy a hatalom és a törvény majd megbünteti, ha nem a jófiú szerepében tetszeleg, mintha attól majd lenne egzisztenciája, ha mindent úgy csinál, ahogy pökhendi, pénzben fürdő alakok megmondják, mit hogyan helyes csinálni, és ő meg úgy csinálja.*
- Jajj már! Aztán akkor mi van, ha kitiltanak a piactérről? Az egész városból el kellett menekülnöm két évvel ezelőtt, és látod, nem pusztultam bele. Itt vagyok, és tündöklök, mint a fekete rózsa.
*Egyszer majd talán pont az lesz a veszte, hogy nem fél semmitől, és még a legbefolyásosabb személyekbe is képes belekötni, de valószínűleg ezen a habitusán nem fog változtatni. Főleg nem addig, míg Sa'Tereth ajándéka miatt az életét is teljes biztonságban érzi*
- Nem, a simákat sem kereskedőktől szerzem. Ha nyitva tartod a szemed, azokat könnyű beszerezni, de nem fogom elárulni a titkaim, mert akkor már nem maradnak titkok. Ha kellenek, hozok majd neked is néhányat, az árban meg majd megegyezünk, ha letettem őket az asztalodra.
*Eszébe jut Nolie és a Namos Ház is. Egy ideig a fehér tündérke volt a forrása a varázsitalokhoz, de mióta a házat romokban találta, Nolie pedig feltételezhetően meghalt, azóta magának kell gondoskodnia a készleteiről, de azóta talán már rá is jött a tündér trükkjére. Kiállás és karizma kérdése az egész.*
- Ha rá akarok ijeszteni valakire, megvan a megfelelő személy, akit kereshetek, de ettől függetlenül észben tartom, hogy te is létezel. Egy orkkal valóban sok mindenkire rá lehet hozni a frászt, ezt nem tagadom.
*Ami pedig a módszereit illeti, azok valóban hatékonyak, ha kell, képes őrületbe kergetni az egész várost is, legalábbis ő elhiszi magáról, hogy képes rá. Arra egyelőre nem gondol, hogy Cagon-ra kenje a saját bűneit, de ha eszébe jutna, biztos megfontolná a lehetőséget.*
- Nekünk? Hűha! Mit tettél zöld barátom? Én már meséltem, most te jössz! Mondd el szépen, hogy mi a bűnöd! *Vigyorog rá játékosan, ki akarja szedni az orkból, hogy mire is értette pontosan a királyi többest.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Nem érti most Cagon-t. Minden szava úgy hangzik, mintha félne attól, hogy a hatalom és a törvény majd megbünteti, ha nem a jófiú szerepében tetszeleg, mintha attól majd lenne egzisztenciája, ha mindent úgy csinál, ahogy pökhendi, pénzben fürdő alakok megmondják, mit hogyan helyes csinálni, és ő meg úgy csinálja.*
- Jajj már! Aztán akkor mi van, ha kitiltanak a piactérről? Az egész városból el kellett menekülnöm két évvel ezelőtt, és látod, nem pusztultam bele. Itt vagyok, és tündöklök, mint a fekete rózsa.
*Egyszer majd talán pont az lesz a veszte, hogy nem fél semmitől, és még a legbefolyásosabb személyekbe is képes belekötni, de valószínűleg ezen a habitusán nem fog változtatni. Főleg nem addig, míg Sa'Tereth ajándéka miatt az életét is teljes biztonságban érzi*
- Nem, a simákat sem kereskedőktől szerzem. Ha nyitva tartod a szemed, azokat könnyű beszerezni, de nem fogom elárulni a titkaim, mert akkor már nem maradnak titkok. Ha kellenek, hozok majd neked is néhányat, az árban meg majd megegyezünk, ha letettem őket az asztalodra.
*Eszébe jut Nolie és a Namos Ház is. Egy ideig a fehér tündérke volt a forrása a varázsitalokhoz, de mióta a házat romokban találta, Nolie pedig feltételezhetően meghalt, azóta magának kell gondoskodnia a készleteiről, de azóta talán már rá is jött a tündér trükkjére. Kiállás és karizma kérdése az egész.*
- Ha rá akarok ijeszteni valakire, megvan a megfelelő személy, akit kereshetek, de ettől függetlenül észben tartom, hogy te is létezel. Egy orkkal valóban sok mindenkire rá lehet hozni a frászt, ezt nem tagadom.
*Ami pedig a módszereit illeti, azok valóban hatékonyak, ha kell, képes őrületbe kergetni az egész várost is, legalábbis ő elhiszi magáról, hogy képes rá. Arra egyelőre nem gondol, hogy Cagon-ra kenje a saját bűneit, de ha eszébe jutna, biztos megfontolná a lehetőséget.*
- Nekünk? Hűha! Mit tettél zöld barátom? Én már meséltem, most te jössz! Mondd el szépen, hogy mi a bűnöd! *Vigyorog rá játékosan, ki akarja szedni az orkból, hogy mire is értette pontosan a királyi többest.*
8684. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-19 11:56:36
Üzenet elküldve: 2024-06-19 11:56:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Elég szar szóviccel állt elő az elhangzott szavakra, de az úgy látszik Norinak eléggé tetszett. Sárvárosról többet nem igen tud mondani. Nem járt ott, csak azokat ismétli, amiket az emberektől hall lépten nyomon. Eléggé lelombozódik, amikor Nori közli, hogy halványlila gőze sincs arról, hogy valójában jó ez az ajánlat, amit mondott neki. *
- Jah. Aztán arra kapod magad, hogy ki vagy tiltva a piactérről és minden kereskedő tudni fogja, hogy kivel nem szabad kereskedni.
* Megrántja vállait és sóhajt egyet. Habár lehet működne, ha eljátszanák a jó vásárló rossz vásárló szerepét, ahol az egyik agresszívabban áll a dolgokhoz, de a tapasztaltabb kereskedők a szarból is képesek aranyat csinálni. *
- Sőt legrosszabb esetben eladják olcsóbban, de nem annak, aki megfenyegette őket. Ezzel is húzva az agyunkat.
*Már látja is maga előtt, ha megszorongatta volna Orthus tökeit, akkor biztos már a bitón lógna a többi sáros talpúval. Inkább nem kísérletezne ilyenekkel. Látszik a kedvesség és a kölcsönös haszon nagyobb bizalmat hoz, mint a fenyegetés és egyéb cselszövések. *
- Na és a sima italok? Azokat sem kereskedőktől szerzed?
* Kíváncsi erre a válaszra. Hátha megtudnának egyezni Norival. Hogy mit mondott, amire felcsillantak a szemei, azt nem tudja. Csak úgy ömlenek a szavak a szájából, képtelenség mindre oda figyelni. Mikor felveti a sárváros meglátogatását, elkezd bólogatni. Ez is esedékes volt már, de inkább nem tenné meg az utat egyedül, nehogy rosszra gondoljanak. *
- Ha kell segítség, szólj. Egy orkal mögötted kétlem, hogy olyan drága árat mernének mondani. Eljátsszuk, hogy rájuk uszítasz, vagy valami. Biztos összefossák magukat és értelmet nyer az a bizonyos szaros mocsár kifejezés.
* A kereskedő megszorításán már nem annyira mulat ennyit. Bármennyire is lehetnek a módszerei hatékonyak, az ork szemében a potenciális nyereség nem éri meg a kockáztatott, ami ez után várhat rájuk. Sőt, legrosszabb esetben Nori mondhatja azt, hogy az ork kényszerítette ezen cselekedetek elvégzésére. A legrosszabb, hogy valószínű hinnének neki, szóval ez egy nemleges szavazatot kap az orktól. *
- Csak finoman. Van elég baj a fejünkön már ezek nélkül is.
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Elég szar szóviccel állt elő az elhangzott szavakra, de az úgy látszik Norinak eléggé tetszett. Sárvárosról többet nem igen tud mondani. Nem járt ott, csak azokat ismétli, amiket az emberektől hall lépten nyomon. Eléggé lelombozódik, amikor Nori közli, hogy halványlila gőze sincs arról, hogy valójában jó ez az ajánlat, amit mondott neki. *
- Jah. Aztán arra kapod magad, hogy ki vagy tiltva a piactérről és minden kereskedő tudni fogja, hogy kivel nem szabad kereskedni.
* Megrántja vállait és sóhajt egyet. Habár lehet működne, ha eljátszanák a jó vásárló rossz vásárló szerepét, ahol az egyik agresszívabban áll a dolgokhoz, de a tapasztaltabb kereskedők a szarból is képesek aranyat csinálni. *
- Sőt legrosszabb esetben eladják olcsóbban, de nem annak, aki megfenyegette őket. Ezzel is húzva az agyunkat.
*Már látja is maga előtt, ha megszorongatta volna Orthus tökeit, akkor biztos már a bitón lógna a többi sáros talpúval. Inkább nem kísérletezne ilyenekkel. Látszik a kedvesség és a kölcsönös haszon nagyobb bizalmat hoz, mint a fenyegetés és egyéb cselszövések. *
- Na és a sima italok? Azokat sem kereskedőktől szerzed?
* Kíváncsi erre a válaszra. Hátha megtudnának egyezni Norival. Hogy mit mondott, amire felcsillantak a szemei, azt nem tudja. Csak úgy ömlenek a szavak a szájából, képtelenség mindre oda figyelni. Mikor felveti a sárváros meglátogatását, elkezd bólogatni. Ez is esedékes volt már, de inkább nem tenné meg az utat egyedül, nehogy rosszra gondoljanak. *
- Ha kell segítség, szólj. Egy orkal mögötted kétlem, hogy olyan drága árat mernének mondani. Eljátsszuk, hogy rájuk uszítasz, vagy valami. Biztos összefossák magukat és értelmet nyer az a bizonyos szaros mocsár kifejezés.
* A kereskedő megszorításán már nem annyira mulat ennyit. Bármennyire is lehetnek a módszerei hatékonyak, az ork szemében a potenciális nyereség nem éri meg a kockáztatott, ami ez után várhat rájuk. Sőt, legrosszabb esetben Nori mondhatja azt, hogy az ork kényszerítette ezen cselekedetek elvégzésére. A legrosszabb, hogy valószínű hinnének neki, szóval ez egy nemleges szavazatot kap az orktól. *
- Csak finoman. Van elég baj a fejünkön már ezek nélkül is.
8683. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-19 09:11:23
Üzenet elküldve: 2024-06-19 09:11:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 597
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hirtelen felnevet a szaros mocsár kifejezés miatt, valamiért nem számított ilyen jóízű ork humorra. Mindenesetre abban egyetérthetnek, hogy ez a Sárváros nem lehet valami bizalomgerjesztő hely. Mondjuk a Mágustorony felé vezető ingoványnál biztos, hogy jobb, illetve a Vérkert is csak az értő szemeknek gyönyörű.
Cagon következő kérdésére abbahagyja a viháncolást, oldalra billenti a fejét, majd megrántja a vállait.*
- Ja, nem. Fogalmam sincs, hogy kitől és mennyiért lehet fekete italt szerezni, csak azt tudom, hogy mennyit nem fizetnék érte. Tudod, a kereskedőkkel úgy kell kicseszni, hogy nem vásárolni tőlük, amíg nem tetszenek az áraik, aztán majd akkor hoppon maradnak, és odaadják olcsón.
*Nori tényleg nem túl acélos az alkudozás terén, ezért hiszi azt, hogy az, amit mond az úgy működne. Fogalma sincs a kereset-kínálat nyújtotta lehetőségekről, sem a piaci versenyről, így arról sem, hogy ilyen módon nem igazán lehet „kivéreztetni” kereskedőket. Máshogy azonban, akár szó szerint értve már annál inkább.*
- Az őrületet jóra használni? *határozottan felcsillannak a szemei.* Hát ezt mondom én is mindig, de soha senki nem hiszi el nekem. Na jó, idefigyelj! Én nem félek a szaros mocsaraktól. Mit szólnál, ha megnézném magamnak ezt a Sárvárost, kideríteném, hogy még valóban lehet-e ott szerezni ilyesmit, és ha igen, mennyiért? Ha kiderül, hogy a kereskedőd túl magas árat mondott, akkor majd kikényszerítjük belőle a kártérítést. Mondjuk, ha igaza van, olcsóbb árat akkor is kihúzhatunk belőle. Vannak rá módszereim, hogy aludni se tudjon, nemhogy számolni…
*Ez az ő ajánlata az ork számára. Nem túl elegáns, de hatékony. A kereskedőknek általában csak a szájuk nagy, az is csak addig, amíg valaki nem fenyíti meg őket úgy rendesen, ő pedig szívesen kínozna egyet napestig, hogy a méltányosnál jóval kedvezőbb áron szerezze be tőle, amire szüksége van.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hirtelen felnevet a szaros mocsár kifejezés miatt, valamiért nem számított ilyen jóízű ork humorra. Mindenesetre abban egyetérthetnek, hogy ez a Sárváros nem lehet valami bizalomgerjesztő hely. Mondjuk a Mágustorony felé vezető ingoványnál biztos, hogy jobb, illetve a Vérkert is csak az értő szemeknek gyönyörű.
Cagon következő kérdésére abbahagyja a viháncolást, oldalra billenti a fejét, majd megrántja a vállait.*
- Ja, nem. Fogalmam sincs, hogy kitől és mennyiért lehet fekete italt szerezni, csak azt tudom, hogy mennyit nem fizetnék érte. Tudod, a kereskedőkkel úgy kell kicseszni, hogy nem vásárolni tőlük, amíg nem tetszenek az áraik, aztán majd akkor hoppon maradnak, és odaadják olcsón.
*Nori tényleg nem túl acélos az alkudozás terén, ezért hiszi azt, hogy az, amit mond az úgy működne. Fogalma sincs a kereset-kínálat nyújtotta lehetőségekről, sem a piaci versenyről, így arról sem, hogy ilyen módon nem igazán lehet „kivéreztetni” kereskedőket. Máshogy azonban, akár szó szerint értve már annál inkább.*
- Az őrületet jóra használni? *határozottan felcsillannak a szemei.* Hát ezt mondom én is mindig, de soha senki nem hiszi el nekem. Na jó, idefigyelj! Én nem félek a szaros mocsaraktól. Mit szólnál, ha megnézném magamnak ezt a Sárvárost, kideríteném, hogy még valóban lehet-e ott szerezni ilyesmit, és ha igen, mennyiért? Ha kiderül, hogy a kereskedőd túl magas árat mondott, akkor majd kikényszerítjük belőle a kártérítést. Mondjuk, ha igaza van, olcsóbb árat akkor is kihúzhatunk belőle. Vannak rá módszereim, hogy aludni se tudjon, nemhogy számolni…
*Ez az ő ajánlata az ork számára. Nem túl elegáns, de hatékony. A kereskedőknek általában csak a szájuk nagy, az is csak addig, amíg valaki nem fenyíti meg őket úgy rendesen, ő pedig szívesen kínozna egyet napestig, hogy a méltányosnál jóval kedvezőbb áron szerezze be tőle, amire szüksége van.*
8682. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:22:15
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:22:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* Amint kilép a fogadó ajtaján, boldogan konstatálja magában, hogy milyen szép és napos idő van. Nyújtózkodik is egy nagyot, mintha most kelt volna fel. Odamegy a főtér közepén elhelyezkedő szökőkúthoz, és mit sem törődve megmossa az arcát benne. Ennek nincs különösebb oka, egyszerűen jól esik neki.
Leül a szökőkút szélére. Azon gondolkozik, hogy mitévő legyen most, hogy egy újabb lány utasította el. Talán próbálkozhatna még, de már kezdi megunni az elutasításokat. Azért neki is vannak érzései.
Arra a következtetésre jut, hogy egy másik alkalommal újult erővel, és még a mostaninál is nagyobb magabiztosággal tér majd vissza Artheniorba szerencsét próbálni. Most viszont haza megy szeretett Lissájához, és úrnőjéhez. Ki tudja, hogy mi zajlik most épp ott. És amúgy is, kezdi hiányolni az egész Hét Varjút és annak szedett-vedett társaságát. *
* Amint kilép a fogadó ajtaján, boldogan konstatálja magában, hogy milyen szép és napos idő van. Nyújtózkodik is egy nagyot, mintha most kelt volna fel. Odamegy a főtér közepén elhelyezkedő szökőkúthoz, és mit sem törődve megmossa az arcát benne. Ennek nincs különösebb oka, egyszerűen jól esik neki.
Leül a szökőkút szélére. Azon gondolkozik, hogy mitévő legyen most, hogy egy újabb lány utasította el. Talán próbálkozhatna még, de már kezdi megunni az elutasításokat. Azért neki is vannak érzései.
Arra a következtetésre jut, hogy egy másik alkalommal újult erővel, és még a mostaninál is nagyobb magabiztosággal tér majd vissza Artheniorba szerencsét próbálni. Most viszont haza megy szeretett Lissájához, és úrnőjéhez. Ki tudja, hogy mi zajlik most épp ott. És amúgy is, kezdi hiányolni az egész Hét Varjút és annak szedett-vedett társaságát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8682-8701