Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 444 (8861. - 8875. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
8875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-14 15:01:27
Üzenet elküldve: 2025-06-14 15:01:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Wrexan eléri a főteret Cagon nélkül, aki addig elment tenni egy kis kitérőt. Nem bánja, addig legalább félreáll és olvasgat. Feltölti a kulacsát is, hogy az tele legyen friss vízzel. A reggeli város is érdekes a maga módján, ahogy mindenki indul a saját dolgára. A Pegazusból finom reggeli illata száll felé, szinte csalogatva őt, de tudja, hogy erre most nincs ideje. Semmi kedve a vándorebédhez, még nem is olyan rossz, pedig meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy egy darabig ezt fogja enni. Jobb, mint a semmi, ami régen volt, de a Sellőház finomságaihoz képest ezt malackaja. Az ork hamar visszatér és már indulhatnak is tovább.*
- Ez gyors volt.* Feleli, mert tényleg nem telt el túlságosan sok idő.*
- Köszönöm, de magam is felpakoltam az útra.* Paskolja meg az zsákját, amiben kicsit összekoccannak a varázsitalok. Most már indulhatnak is.*
* Wrexan eléri a főteret Cagon nélkül, aki addig elment tenni egy kis kitérőt. Nem bánja, addig legalább félreáll és olvasgat. Feltölti a kulacsát is, hogy az tele legyen friss vízzel. A reggeli város is érdekes a maga módján, ahogy mindenki indul a saját dolgára. A Pegazusból finom reggeli illata száll felé, szinte csalogatva őt, de tudja, hogy erre most nincs ideje. Semmi kedve a vándorebédhez, még nem is olyan rossz, pedig meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy egy darabig ezt fogja enni. Jobb, mint a semmi, ami régen volt, de a Sellőház finomságaihoz képest ezt malackaja. Az ork hamar visszatér és már indulhatnak is tovább.*
- Ez gyors volt.* Feleli, mert tényleg nem telt el túlságosan sok idő.*
- Köszönöm, de magam is felpakoltam az útra.* Paskolja meg az zsákját, amiben kicsit összekoccannak a varázsitalok. Most már indulhatnak is.*
8874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-13 12:10:23
Üzenet elküldve: 2025-06-13 12:10:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* A rövid kis piaci kitérője után, a főtér felé veszi az irányt. Bár még akadnának hasznos csecsebecsék, amiket megvenne, sajnos most ki kell hagynia őket. Felével semmire sem menne, csak jól nézne ki mellette. Ahogy befordul a főtérre, vörösen izzó szemeivel egyből társát kezdi fürkészni. Hirtelen lettek egy páran a téren, s nem is szúrja ki egyből. Beletelik néhány percbe, míg meg nem pillantja hűséges társát, Citromhabot. Bizony őt veszi észre előbb, s meg is közelíti. *
- Remélem nem kellett sokat várnod rám.
* Jegyzi meg, majd ha van még hely a lován, úgy felrakja rá újonnan vásárolt dolgait, nevezetesebben az ételeket és válltáskáját. *
- Ha beütne a baj és szükséged lenne valamilyen bájitalra, akkor ne habozz venni egyet. Elől vannak a gyógyítok, hátrébb pedig sorban a maradék.
* Próbálja szemléltetni, hogy mire gondolt. Nem fél attól, hogy összekeverné őket, ugyanis neki is van tapasztalata, biztos nem színvak. Az egyetlen, amitől félhet, az a zsebében pihen, szóval még véletlenül sem tudná meginni. *
- Akkor, ha nincsen más, felőlem indulhatunk.
* Jegyzi meg, és ha valóban nincs egyéb dolguk, úgy Citromhab másik oldalán tartja az iramot. Jelenleg reményekkel teli hagyja el a várost. Kíváncsi, hogy mi mindent találhatnak útjuk során. Ha maguk fedeznének fel új növényeket, az csak hab lenne a tortán. Lelkesedését nem töri le, hogy igazából a őrségnél kapott feladatát kéne elvégeznie. Úgy gondolja, hogy az ráér. Már a helyzettől adódóan. Elvégre, még ha sikerülne is egy hat alatt összeszedni a megfelelő leveleket, akkor is újabb próba elé fogják állítani. Ebben annyira biztos, minthogy az ég kék és a fű zöld. *
* A rövid kis piaci kitérője után, a főtér felé veszi az irányt. Bár még akadnának hasznos csecsebecsék, amiket megvenne, sajnos most ki kell hagynia őket. Felével semmire sem menne, csak jól nézne ki mellette. Ahogy befordul a főtérre, vörösen izzó szemeivel egyből társát kezdi fürkészni. Hirtelen lettek egy páran a téren, s nem is szúrja ki egyből. Beletelik néhány percbe, míg meg nem pillantja hűséges társát, Citromhabot. Bizony őt veszi észre előbb, s meg is közelíti. *
- Remélem nem kellett sokat várnod rám.
* Jegyzi meg, majd ha van még hely a lován, úgy felrakja rá újonnan vásárolt dolgait, nevezetesebben az ételeket és válltáskáját. *
- Ha beütne a baj és szükséged lenne valamilyen bájitalra, akkor ne habozz venni egyet. Elől vannak a gyógyítok, hátrébb pedig sorban a maradék.
* Próbálja szemléltetni, hogy mire gondolt. Nem fél attól, hogy összekeverné őket, ugyanis neki is van tapasztalata, biztos nem színvak. Az egyetlen, amitől félhet, az a zsebében pihen, szóval még véletlenül sem tudná meginni. *
- Akkor, ha nincsen más, felőlem indulhatunk.
* Jegyzi meg, és ha valóban nincs egyéb dolguk, úgy Citromhab másik oldalán tartja az iramot. Jelenleg reményekkel teli hagyja el a várost. Kíváncsi, hogy mi mindent találhatnak útjuk során. Ha maguk fedeznének fel új növényeket, az csak hab lenne a tortán. Lelkesedését nem töri le, hogy igazából a őrségnél kapott feladatát kéne elvégeznie. Úgy gondolja, hogy az ráér. Már a helyzettől adódóan. Elvégre, még ha sikerülne is egy hat alatt összeszedni a megfelelő leveleket, akkor is újabb próba elé fogják állítani. Ebben annyira biztos, minthogy az ég kék és a fű zöld. *
8873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-11 07:38:24
Üzenet elküldve: 2025-06-11 07:38:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
* Ellenben a lánnyal, Vicben látja a mosolyt a másik arcán, ami az övén is ül. Türelmesen nézi végig, ahogy a kecses ujjak végigjárják a finom véseteket, majd megállnak a foglalatba ültetett kőnél. *
- Egy szépen csiszolt borostyán, aminek mély sárga színe a napot, Úrnőnk jelképét szimbolizálja.
* Válaszolja készségesen, szelíd, szeretetteljes hangon. Jól látja, hogy a lány gondolatban elkalandozott, amit teljesen meg tud érteni az ő helyzetében. Ha módjában állna, már most visszaadná Awának azt, amit elvesztett, de sajnos még neki is sokat kell tanulnia, s jelen tudása alapján abban sem biztos, hogy ez lehetséges. *
- Igen, mondhatjuk így is. Szakrális mágiát tanulok, a varázslataimat átjárja a hitem.
* Megvan benne a tehetség, sokféle úton indulhatott volna el, ám ő a szívére hallgatott és elkötelezte magát Eeyer mellett. *
- Természetesen nem. Az úrnő arra tanít, hogy segítsünk másoknak, ha tehetjük, de a döntés rajtunk áll. Én döntöttem úgy, hogy ide jövök és arról is, hogy megosztom veled a pénzemet, és ha szeretnéd a társaságomat is.
* Alapvetően is adakozott volna, ám valami megfogta ebben a lányban, amit még nem tud megnevezni, de érzi hogy jó úton jár. *
- Mondd csak kedves.
* Sajnos a lány még nem mutatkozott be, így csak azután folytatja, miután megtette. *
- Kedves Awalynn. Mikor ettél utoljára?
* Kérdezi, és a lánynak látnia sem kell, hallani a kedves mosolyt a pap arcán. *
A hozzászólás írója (Vicben Arun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.11 07:40:30
* Ellenben a lánnyal, Vicben látja a mosolyt a másik arcán, ami az övén is ül. Türelmesen nézi végig, ahogy a kecses ujjak végigjárják a finom véseteket, majd megállnak a foglalatba ültetett kőnél. *
- Egy szépen csiszolt borostyán, aminek mély sárga színe a napot, Úrnőnk jelképét szimbolizálja.
* Válaszolja készségesen, szelíd, szeretetteljes hangon. Jól látja, hogy a lány gondolatban elkalandozott, amit teljesen meg tud érteni az ő helyzetében. Ha módjában állna, már most visszaadná Awának azt, amit elvesztett, de sajnos még neki is sokat kell tanulnia, s jelen tudása alapján abban sem biztos, hogy ez lehetséges. *
- Igen, mondhatjuk így is. Szakrális mágiát tanulok, a varázslataimat átjárja a hitem.
* Megvan benne a tehetség, sokféle úton indulhatott volna el, ám ő a szívére hallgatott és elkötelezte magát Eeyer mellett. *
- Természetesen nem. Az úrnő arra tanít, hogy segítsünk másoknak, ha tehetjük, de a döntés rajtunk áll. Én döntöttem úgy, hogy ide jövök és arról is, hogy megosztom veled a pénzemet, és ha szeretnéd a társaságomat is.
* Alapvetően is adakozott volna, ám valami megfogta ebben a lányban, amit még nem tud megnevezni, de érzi hogy jó úton jár. *
- Mondd csak kedves.
* Sajnos a lány még nem mutatkozott be, így csak azután folytatja, miután megtette. *
- Kedves Awalynn. Mikor ettél utoljára?
* Kérdezi, és a lánynak látnia sem kell, hallani a kedves mosolyt a pap arcán. *
A hozzászólás írója (Vicben Arun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.11 07:40:30
8872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-10 22:48:30
Üzenet elküldve: 2025-06-10 22:48:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
*A dicsérő szavakkal nem igazán tud mihez kezdeni. Csak pislog néhányat, szája szegletében megbúvó mosollyal, majd újból enyhén fejet hajt, hisz talán mégiscsak illik megköszönni. Főleg annak, aki ilyen nagylelkű adománnyal szánta meg az imént.
Hallja, hogy a másik felé mozdul kérdése nyomán, így nem éri teljesen váratlanul a kezébe adott bot. De azért így is meglepi. Óvatosan tapogatja végig, de ahogy kőhöz ér, a mozdulat megakad.*
- Miből van? *Most már bátrabban kérdez, hisz úgy tűnik, az idegen elég készségesen válaszol. Közben valami olyasmi jár a fejében, hogy egyszer talán neki is lesz egy hasonló botja. Aprólékos munkával faragott, a tetején egy zöld kővel… ami egy szép napon majd hozzásegíti ahhoz, hogy visszanyerje a látását. Persze mindez nem a bot meglétén áll vagy bukik, tudja jól, hogy a rengetegnél is többet kellene tanulnia ahhoz, hogy hatalmában álljon… de álmodozni lehet. És ő bizony szokott is, elég gyakran. Anélkül sokkal hamarabb beleszomorodna a rút valóságba.*
- Akkor… valamiféle pap vagy? *Nincs igazán otthon egyházi ügyekben, de ismeri a három isten tanait. Annak fényében, hogy a fiú Eeyr hívének vallja magát, már az is sokkal érthetőbb, hogy ilyen önzetlenül viselkedik.*
- Ez is az ő akarata volt? *Mutat kezével a piros kendőn nyugvó takarom kis érme halomra, miközben szélesen elmosolyodik.*
*A dicsérő szavakkal nem igazán tud mihez kezdeni. Csak pislog néhányat, szája szegletében megbúvó mosollyal, majd újból enyhén fejet hajt, hisz talán mégiscsak illik megköszönni. Főleg annak, aki ilyen nagylelkű adománnyal szánta meg az imént.
Hallja, hogy a másik felé mozdul kérdése nyomán, így nem éri teljesen váratlanul a kezébe adott bot. De azért így is meglepi. Óvatosan tapogatja végig, de ahogy kőhöz ér, a mozdulat megakad.*
- Miből van? *Most már bátrabban kérdez, hisz úgy tűnik, az idegen elég készségesen válaszol. Közben valami olyasmi jár a fejében, hogy egyszer talán neki is lesz egy hasonló botja. Aprólékos munkával faragott, a tetején egy zöld kővel… ami egy szép napon majd hozzásegíti ahhoz, hogy visszanyerje a látását. Persze mindez nem a bot meglétén áll vagy bukik, tudja jól, hogy a rengetegnél is többet kellene tanulnia ahhoz, hogy hatalmában álljon… de álmodozni lehet. És ő bizony szokott is, elég gyakran. Anélkül sokkal hamarabb beleszomorodna a rút valóságba.*
- Akkor… valamiféle pap vagy? *Nincs igazán otthon egyházi ügyekben, de ismeri a három isten tanait. Annak fényében, hogy a fiú Eeyr hívének vallja magát, már az is sokkal érthetőbb, hogy ilyen önzetlenül viselkedik.*
- Ez is az ő akarata volt? *Mutat kezével a piros kendőn nyugvó takarom kis érme halomra, miközben szélesen elmosolyodik.*
8871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 23:33:50
Üzenet elküldve: 2025-06-09 23:33:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 877
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 877
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
- Minden.
*Feleli kurtán, ezt követően némán halad tovább és törekszik a légzésére figyelni. Indokolatlanul feldühíti az, amit tapasztalt, és megrémíti az, hogy milyen erőszakos gondolatok ütik fel fejüket torz elméjében. Szíve szerint most megragadná a fiút a bongyor hajánál fogva, hogy a földre lökje és rátaposson, ámbár még annyi józanság akad benne, hogy tűrtöztesse magát a főváros főterén.
A fattyú belekezd a szokásos locsogásába, melyet egyébként nem bánna, jelenlegi érzelmi állapotában viszont inkább egy szúnyog zümmögésére emlékezteti egy fülledt nyári estén. Zavarja, de túl lusta ahhoz, hogy karját megemelje és lecsapja. Ez túl sok ráfordítás lenne most.*
- A lovam.
*Szakítja félbe a félvért és megtorpan. Tekintete továbbra is barátságtalan és távoli, mintha nem lenne teljesen jelen.*
- A Morthimer háznál maradt. Hozd ide, és a holmijaimat is.
*A fiú könnyen hihetné azt, hogy csupán feledékenységből indultak el vissza cuccaik nélkül, ez viszont messze nincs így. Egyrészt örömmel ékel némi távolságot maguk közé, hogy lehetőséget adjon magának lehiggadni, másrészről pedig ez is egy fajta büntetés, még ha visszafogott is.*
- Gyerünk, gyerünk, kapkodd magad!
*Sürgeti a kikötői fattyút, pattogó szavaihoz pedig aprókat tapsolva utasít. Majdnem elgyengült a finom bor gondolatára, de sikeresen felül emelkedett a csábításon.
Mit sem törődve azzal, hogy Haldriant visszazavarta a Polgárnegyedbe, hirtelen sarkon fordul és sétál tovább. Ha a fiú nem akar lemaradni és magára maradni, akkor bizony gyorsan kell kapkodnia a lábait.*
- Minden.
*Feleli kurtán, ezt követően némán halad tovább és törekszik a légzésére figyelni. Indokolatlanul feldühíti az, amit tapasztalt, és megrémíti az, hogy milyen erőszakos gondolatok ütik fel fejüket torz elméjében. Szíve szerint most megragadná a fiút a bongyor hajánál fogva, hogy a földre lökje és rátaposson, ámbár még annyi józanság akad benne, hogy tűrtöztesse magát a főváros főterén.
A fattyú belekezd a szokásos locsogásába, melyet egyébként nem bánna, jelenlegi érzelmi állapotában viszont inkább egy szúnyog zümmögésére emlékezteti egy fülledt nyári estén. Zavarja, de túl lusta ahhoz, hogy karját megemelje és lecsapja. Ez túl sok ráfordítás lenne most.*
- A lovam.
*Szakítja félbe a félvért és megtorpan. Tekintete továbbra is barátságtalan és távoli, mintha nem lenne teljesen jelen.*
- A Morthimer háznál maradt. Hozd ide, és a holmijaimat is.
*A fiú könnyen hihetné azt, hogy csupán feledékenységből indultak el vissza cuccaik nélkül, ez viszont messze nincs így. Egyrészt örömmel ékel némi távolságot maguk közé, hogy lehetőséget adjon magának lehiggadni, másrészről pedig ez is egy fajta büntetés, még ha visszafogott is.*
- Gyerünk, gyerünk, kapkodd magad!
*Sürgeti a kikötői fattyút, pattogó szavaihoz pedig aprókat tapsolva utasít. Majdnem elgyengült a finom bor gondolatára, de sikeresen felül emelkedett a csábításon.
Mit sem törődve azzal, hogy Haldriant visszazavarta a Polgárnegyedbe, hirtelen sarkon fordul és sétál tovább. Ha a fiú nem akar lemaradni és magára maradni, akkor bizony gyorsan kell kapkodnia a lábait.*
8870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 20:58:33
Üzenet elküldve: 2025-06-09 20:58:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Amíg Relael távozik, ő hátát a falnak veti és elnézi a szép sorjában ácsorgó népeket. Akad itt mindenféle szerzet, még ha nem is oly színes a forgatag, mint a Kikötőben. Szerencsére a nemes hamar visszatér, ő pedig elég jó emberismerő hozzá, hogy észrevegye a lány kedvében beállt változást. Betudja ezt valamiféle sikertelenségnek, ami odabenn érhette a lányt.*
-Minden rendben ment? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, miközben a zöldeket fürkészi. Természetesen a hosszúéletűvel tart, s addig nem is szólal meg újra, míg ki nem érnek az épületből.*
-A Vámházban semmi sem megy ilyen gyorsan. *Kotyog tovább.*
-De ott még az ember seggébe is benéznek, ha valamit szeretne intézni. *Nem, mintha ő túl sok ügyben járt volna ott, de ez köztudott a Kikötőben.*
-Szóval akkor... Szarvasliget. *Pillant az elfre kérdőn.*
-Hallottam már róla, de nem tudnám felidézni, kitől. A borvidékek szomszédságában lehet. *Valóban nem először hallja e hely nevét és igyekszik hasznosnak bizonyulni. Hátha megenyhülni látja a nemest, még akkor is, ha nem egészen sejti, mi szeghette kedvét.*
-Bár egész nap kutyagoltunk... Talán érdemes lenne megfogadni Morthimer úr tanácsát és megpihenni nála, aztán csak holnap indulni tovább. *Megcsippenti ingének nyakát, hogy egy csekélyke levegőt engedjen a tapadós ruhaanyag alá.*
-Talán olyan jóféle nemesborral is megkínál. *Szürkéivel vet egy lapos pillantást útitársára.*
-És akkor el is engedhetnénk magunkat mi ketten. *Tekintettel rá, hogy egészen jól elvannak ők, úgy érzi, megengedhet ennyit. Maximum egy gunyoros válasszal díjazzék törekvéseit. Mindenesetre napok óta alig fér el nadrágjában és a nemes közelsége, akit egyszerre tart nagyra, féli és imádja, aligha segít a dolgon. Talán ez váltja ki belőle a merész megnyilvánulást.*
-Persze semmi nagy dolog. *Üti el végül az élét felvetésének és hátrasimítja sötét tincseit, miközben már a főteret tapodják. Meghagyja Relaelnek, hadd döntse el, merre viszi őket tovább az útjuk.*
*Amíg Relael távozik, ő hátát a falnak veti és elnézi a szép sorjában ácsorgó népeket. Akad itt mindenféle szerzet, még ha nem is oly színes a forgatag, mint a Kikötőben. Szerencsére a nemes hamar visszatér, ő pedig elég jó emberismerő hozzá, hogy észrevegye a lány kedvében beállt változást. Betudja ezt valamiféle sikertelenségnek, ami odabenn érhette a lányt.*
-Minden rendben ment? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, miközben a zöldeket fürkészi. Természetesen a hosszúéletűvel tart, s addig nem is szólal meg újra, míg ki nem érnek az épületből.*
-A Vámházban semmi sem megy ilyen gyorsan. *Kotyog tovább.*
-De ott még az ember seggébe is benéznek, ha valamit szeretne intézni. *Nem, mintha ő túl sok ügyben járt volna ott, de ez köztudott a Kikötőben.*
-Szóval akkor... Szarvasliget. *Pillant az elfre kérdőn.*
-Hallottam már róla, de nem tudnám felidézni, kitől. A borvidékek szomszédságában lehet. *Valóban nem először hallja e hely nevét és igyekszik hasznosnak bizonyulni. Hátha megenyhülni látja a nemest, még akkor is, ha nem egészen sejti, mi szeghette kedvét.*
-Bár egész nap kutyagoltunk... Talán érdemes lenne megfogadni Morthimer úr tanácsát és megpihenni nála, aztán csak holnap indulni tovább. *Megcsippenti ingének nyakát, hogy egy csekélyke levegőt engedjen a tapadós ruhaanyag alá.*
-Talán olyan jóféle nemesborral is megkínál. *Szürkéivel vet egy lapos pillantást útitársára.*
-És akkor el is engedhetnénk magunkat mi ketten. *Tekintettel rá, hogy egészen jól elvannak ők, úgy érzi, megengedhet ennyit. Maximum egy gunyoros válasszal díjazzék törekvéseit. Mindenesetre napok óta alig fér el nadrágjában és a nemes közelsége, akit egyszerre tart nagyra, féli és imádja, aligha segít a dolgon. Talán ez váltja ki belőle a merész megnyilvánulást.*
-Persze semmi nagy dolog. *Üti el végül az élét felvetésének és hátrasimítja sötét tincseit, miközben már a főteret tapodják. Meghagyja Relaelnek, hadd döntse el, merre viszi őket tovább az útjuk.*
8869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:54:37
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Elérkezett végre az a nap amire annyira várt. Nem is volt rest megtenni saját előkészületeit. Grael segítségével most már megfelelő biztonságban teheti meg az utat. Egész furcsa látványt nyújt a teljes bőrvértbe öltözött Szikra. De meg kell hagyni, a lányka büszkén viseli a vértet. És végre Tüskét is, a díszes tőrt, amit nevelője kobzott el tőle az árvaházba érkezésekor. A többi ruházata inkább a játszós, mert a szoknyát elképzelni nem tudta volna a vérttel, így a nadrág blúz a vért alatt kényelmes viseletet ad számára. Hátán még egy kis hátizsák látható, amibe az általa fontosnak tartott felszerelését hozta, egy extra takaró ha esetleg az erdőben kéne aludniuk és tűzszerszám is. A növényeinek nagy része, amit kellően becsomagolt, bőrtasakokban, vagy apró üvegcsékben. Sőt vándorebédet is készített, nehogy üresen maradjon a hasuk majd az úton.
Trylnortól egy hatalmas öleléssel és az elmaradhatatlan puszijával búcsúzott el. Nem tudva mikor érkezik meg újra a rezidenciára.
Jó barátját viszont nem fogja most magával hívni, bármennyire is bántja ez kicsi szívét. De úgy érzi, szegény Deres csak kiloholná a lelkét a lovak után szaladva.
Ki is siet hát az árvaházból egyesen az istállóba, ahol már Mai várja.*
-Előtted!
*Mondja lelkesen, és a segítségével könnyen a ló hátára tud ülni. A nyeregben megkapaszkodva igyekszik megtartani magát fél kézzel biztosan. Nem lovagolt életében, legalább is nem emlékszik rá, valaha is lovagolt volna. Már ha Graelt nem számítja ebbe bele, mert neki ült a nyakában és iszonyatosan élvezte. Kis táskáját így persze maga előtt kell tartania, nehogy nyomja Mai hasát.
El is indulnak hát Bors hátán ketten, Szikra feje pedig csak jobbra balra tekereg, ahogy a világot szemléli. Ló háton, a magasabb szemszög teljesen más képet fest számára.*
- Jó reggelt!
*Köszönti ő is illedelmesen a feketeséget, még egy enyhe mosolyt is képes magára erőltetni. Bár sok jó emléke nincsen a másik nőről. Az a teázgatás is nagyon érdekes ízt hagyott a szájában.
Ekkor azonban megpillantja a fekete cicát is, aki nem kizárt ha velük tart megint őt fogja bámulni, és őszintén szólva, kedveli az állatokat, de ez a cica bizony libabőrt varázsol könnyedén a háta közepén.*
*Elérkezett végre az a nap amire annyira várt. Nem is volt rest megtenni saját előkészületeit. Grael segítségével most már megfelelő biztonságban teheti meg az utat. Egész furcsa látványt nyújt a teljes bőrvértbe öltözött Szikra. De meg kell hagyni, a lányka büszkén viseli a vértet. És végre Tüskét is, a díszes tőrt, amit nevelője kobzott el tőle az árvaházba érkezésekor. A többi ruházata inkább a játszós, mert a szoknyát elképzelni nem tudta volna a vérttel, így a nadrág blúz a vért alatt kényelmes viseletet ad számára. Hátán még egy kis hátizsák látható, amibe az általa fontosnak tartott felszerelését hozta, egy extra takaró ha esetleg az erdőben kéne aludniuk és tűzszerszám is. A növényeinek nagy része, amit kellően becsomagolt, bőrtasakokban, vagy apró üvegcsékben. Sőt vándorebédet is készített, nehogy üresen maradjon a hasuk majd az úton.
Trylnortól egy hatalmas öleléssel és az elmaradhatatlan puszijával búcsúzott el. Nem tudva mikor érkezik meg újra a rezidenciára.
Jó barátját viszont nem fogja most magával hívni, bármennyire is bántja ez kicsi szívét. De úgy érzi, szegény Deres csak kiloholná a lelkét a lovak után szaladva.
Ki is siet hát az árvaházból egyesen az istállóba, ahol már Mai várja.*
-Előtted!
*Mondja lelkesen, és a segítségével könnyen a ló hátára tud ülni. A nyeregben megkapaszkodva igyekszik megtartani magát fél kézzel biztosan. Nem lovagolt életében, legalább is nem emlékszik rá, valaha is lovagolt volna. Már ha Graelt nem számítja ebbe bele, mert neki ült a nyakában és iszonyatosan élvezte. Kis táskáját így persze maga előtt kell tartania, nehogy nyomja Mai hasát.
El is indulnak hát Bors hátán ketten, Szikra feje pedig csak jobbra balra tekereg, ahogy a világot szemléli. Ló háton, a magasabb szemszög teljesen más képet fest számára.*
- Jó reggelt!
*Köszönti ő is illedelmesen a feketeséget, még egy enyhe mosolyt is képes magára erőltetni. Bár sok jó emléke nincsen a másik nőről. Az a teázgatás is nagyon érdekes ízt hagyott a szájában.
Ekkor azonban megpillantja a fekete cicát is, aki nem kizárt ha velük tart megint őt fogja bámulni, és őszintén szólva, kedveli az állatokat, de ez a cica bizony libabőrt varázsol könnyedén a háta közepén.*
8868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:35:44
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:35:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 977
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 977
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek útján//
*Teljesen ismeretlen helyzetre nem lehet felkészülni ugyan, de amit tudott, megtett. Még egy vértet is beszerzett, na meg plusz egy tőrt, ha már egyet nem tud használni, akkor kettőt se tudjon. De nem harccal védi a saját és a Kincse biztonságát, hanem mágiával, na meg a húgával, aki most már ha akarna sem tudná őket bántani. Ettől függetlenül még nem cselekszik parancsszóra, így hát, ha amaz szeretné, otthagyhatja őket az út kellős közepén, de most Mai kihasználja a folytonos bizonyítani vágyást, ami eleddig mindig kudarcba fulladt, most mégis van esély rá, hogy lesz benne némi pozitívum.*
- Előttem, vagy mögöttem szeretnél ülni?
*Kérdi a lányt, s bár Mai sem a legmagasabb félelfek egyike, Szikra mögül még kilát, így nem fogja akadályozni semmiben. A karjai között biztosabbnak érzi a jelenlétét, de nem fog helyette dönteni, így hát rajta múlik, hogy hol szeretne elhelyezkedni.
Kisvártatva a főtérre érkeznek, ahová megbeszélte Norival is a találkát. Utazóruhájában kivételesen nem feszeng, noha a nadrág igen furcsán kényelmetlen a rengeteg szellős szoknyában eltöltött hat után. A vért nem olyan szörnyű, mint hitte. Szorult már rá fűző, amiben levegőt sem kapott, így, még ha nem is fest olyan csinosan, nem érzi benne magát rosszul. Nem szeretne leszállni Borsról, így a nyeregből üdvözli féltestvérét.*
- Jó reggelt! Induljunk, nincs mire várni tovább.
*Mosolyog a feketeségre. Bár teljességgel nincs tisztában az útvonallal, ahogy elemezte a rajzokat és beszélgetett a kis elf lánnyal, az ingovány felé kell venni az irányt, ahova már úgy lehet csukott szemmel is eljutna, még ha a posványban nem is tud tájékozódni, hacsak nem a Mágustorony felé kell menni. A macskára néz, de nem csóválja meg a fejét. Tényleg mindenhová követi Norit. De most ez nem túlzottan érdekli, ha valami miatt várakozással teli, az azért van, mert ma sok minden kiderülhet. Valószínűleg sok rossz, ami miatt maradéktalanul támogatni kívánja Szikrát.*
*Teljesen ismeretlen helyzetre nem lehet felkészülni ugyan, de amit tudott, megtett. Még egy vértet is beszerzett, na meg plusz egy tőrt, ha már egyet nem tud használni, akkor kettőt se tudjon. De nem harccal védi a saját és a Kincse biztonságát, hanem mágiával, na meg a húgával, aki most már ha akarna sem tudná őket bántani. Ettől függetlenül még nem cselekszik parancsszóra, így hát, ha amaz szeretné, otthagyhatja őket az út kellős közepén, de most Mai kihasználja a folytonos bizonyítani vágyást, ami eleddig mindig kudarcba fulladt, most mégis van esély rá, hogy lesz benne némi pozitívum.*
- Előttem, vagy mögöttem szeretnél ülni?
*Kérdi a lányt, s bár Mai sem a legmagasabb félelfek egyike, Szikra mögül még kilát, így nem fogja akadályozni semmiben. A karjai között biztosabbnak érzi a jelenlétét, de nem fog helyette dönteni, így hát rajta múlik, hogy hol szeretne elhelyezkedni.
Kisvártatva a főtérre érkeznek, ahová megbeszélte Norival is a találkát. Utazóruhájában kivételesen nem feszeng, noha a nadrág igen furcsán kényelmetlen a rengeteg szellős szoknyában eltöltött hat után. A vért nem olyan szörnyű, mint hitte. Szorult már rá fűző, amiben levegőt sem kapott, így, még ha nem is fest olyan csinosan, nem érzi benne magát rosszul. Nem szeretne leszállni Borsról, így a nyeregből üdvözli féltestvérét.*
- Jó reggelt! Induljunk, nincs mire várni tovább.
*Mosolyog a feketeségre. Bár teljességgel nincs tisztában az útvonallal, ahogy elemezte a rajzokat és beszélgetett a kis elf lánnyal, az ingovány felé kell venni az irányt, ahova már úgy lehet csukott szemmel is eljutna, még ha a posványban nem is tud tájékozódni, hacsak nem a Mágustorony felé kell menni. A macskára néz, de nem csóválja meg a fejét. Tényleg mindenhová követi Norit. De most ez nem túlzottan érdekli, ha valami miatt várakozással teli, az azért van, mert ma sok minden kiderülhet. Valószínűleg sok rossz, ami miatt maradéktalanul támogatni kívánja Szikrát.*
8867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 13:50:23
Üzenet elküldve: 2025-06-09 13:50:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 875
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 875
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Minden történet elkezdődik valahol, és általában mind ugyanúgy. A főhős vagy hősnő megérkezik a nyüzsgő város főterére, léptei alatt porzik az út. Tervei nincsenek, csak céljai, ám az odavezető utat beárnyékolja az ismeretlen, behálózza a veszély, de erről nem tud senki, csak a hősnő, de ő készen áll. Bármire. Azon kívül, hogy egyáltalán nem érzi magát hősnek…
Nori számára ez a megérkezés most nem egy kezdet, hanem az újrakezdés. Egy újabb, utolsó utáni esély arra, hogy végre, egyszer az életében valamit jót cselekedhessen. Félnie már nem kell, nem ronthatja el, hisz köti az eskü, és ó, mennyire csodálatos érzés, hogy így van ez. Nem remegnek a kezei, nem dobog a szíve a torkában, mert végre nem kell saját magától rettegnie.
Minden kalandornak van egy hű társa, ez alól ő sem kivétel, még akkor sem, ha a társát ő nem kérte, hanem kapta. Szörnyecske, a gülü, sárga szemű, bundás négylábú azóta is úgy ragaszkodik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Most is itt van vele, így együtt lépnek oda ahhoz a bizonyos padhoz, mely, ha a tárgyak mesélni tudnának, ez olyan történetet mondana el, melyet el sem hinne senki. Nem ül most rajta egy lélek sem, így némi bizonytalanság után ő foglal rajta helyet, Szörnyecske pedig kisvártatva fel is ugrik mellé.*
- Hamarosan itt lesznek. Addig ne rosszalkodj nekem, mert kitépem az összes bajszod! *Fenyegeti a macskát, aki valószínűleg továbbra is szarik arra, hogy mit gagyarászik neki, miközben ő a térdére könyökölve, állát megtámasztva várja, hogy Mai és az a fura elf kislány megérkezzen.
Fogalma sincs, hogy ténylegesen hová készülnek, és mit fognak majd találni a mocsárban, de ő felkészült minden eshetőségre. Szűk bőrnadrágot és bakancsot visel, bőrvértje tiszta és rendezett, haját néhány tincset elől szabadon hagyva fogta lófarokba, és természetesen a fegyverei közül sem hagyott otthon egyet sem. Lova, Árnyék a közeli istállóban várakozik, hogy indulás előtt gazdája érte menjen. Minden a legnagyobb rendben hát. Nincs más dolga, mint ülni, várni, és reménykedni abban, hogy ezúttal jól emlékezett az időpontra…*
*Minden történet elkezdődik valahol, és általában mind ugyanúgy. A főhős vagy hősnő megérkezik a nyüzsgő város főterére, léptei alatt porzik az út. Tervei nincsenek, csak céljai, ám az odavezető utat beárnyékolja az ismeretlen, behálózza a veszély, de erről nem tud senki, csak a hősnő, de ő készen áll. Bármire. Azon kívül, hogy egyáltalán nem érzi magát hősnek…
Nori számára ez a megérkezés most nem egy kezdet, hanem az újrakezdés. Egy újabb, utolsó utáni esély arra, hogy végre, egyszer az életében valamit jót cselekedhessen. Félnie már nem kell, nem ronthatja el, hisz köti az eskü, és ó, mennyire csodálatos érzés, hogy így van ez. Nem remegnek a kezei, nem dobog a szíve a torkában, mert végre nem kell saját magától rettegnie.
Minden kalandornak van egy hű társa, ez alól ő sem kivétel, még akkor sem, ha a társát ő nem kérte, hanem kapta. Szörnyecske, a gülü, sárga szemű, bundás négylábú azóta is úgy ragaszkodik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Most is itt van vele, így együtt lépnek oda ahhoz a bizonyos padhoz, mely, ha a tárgyak mesélni tudnának, ez olyan történetet mondana el, melyet el sem hinne senki. Nem ül most rajta egy lélek sem, így némi bizonytalanság után ő foglal rajta helyet, Szörnyecske pedig kisvártatva fel is ugrik mellé.*
- Hamarosan itt lesznek. Addig ne rosszalkodj nekem, mert kitépem az összes bajszod! *Fenyegeti a macskát, aki valószínűleg továbbra is szarik arra, hogy mit gagyarászik neki, miközben ő a térdére könyökölve, állát megtámasztva várja, hogy Mai és az a fura elf kislány megérkezzen.
Fogalma sincs, hogy ténylegesen hová készülnek, és mit fognak majd találni a mocsárban, de ő felkészült minden eshetőségre. Szűk bőrnadrágot és bakancsot visel, bőrvértje tiszta és rendezett, haját néhány tincset elől szabadon hagyva fogta lófarokba, és természetesen a fegyverei közül sem hagyott otthon egyet sem. Lova, Árnyék a közeli istállóban várakozik, hogy indulás előtt gazdája érte menjen. Minden a legnagyobb rendben hát. Nincs más dolga, mint ülni, várni, és reménykedni abban, hogy ezúttal jól emlékezett az időpontra…*
8866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-07 23:15:38
Üzenet elküldve: 2025-06-07 23:15:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
* Bár nem ismeretlenek előtte a régi történetek és hősök, nem igazán emlékszik erre a dalra, ez azonban cseppet sem zavarja, mert annyira lenyűgözi maga az énekes. Nem is igazán érti a többiek közömbösségét. Vagy ennyire érdektelenek, vagy ilyen botfülüek. Ez a másik nyomós oka a segíteni akaráson kívül, hogy a keze mélyre nyúl az erszényében. Nincs hátsó szándéka, ha megteheti, örömmel segít. Közben a lány is érzékeli a közeledtét, mert felé néz. Nem rá, csak felé. *
~ Tehát vak. Eeyer ad is, és el is vesz. Így pedig sajnos érthető a közömbösség. Sokan tehernek tartják azokat a társaikat, akik ilyen állapotban vannak. ~
* Gondolja magában, miközben a lány az ének végén megköszöni az adományt. *
- A csodás hang és a külső mellett úgy látom nem kevés értelem, és finom érzékeid is vannak.
* Végignéz a kezében tartott boton, majd óvatosan a lány ölébe helyezi, hogy ha szeretné kitapogathassa a finom faragásokat, és a bot csúcsán helyet foglaló borostyánt, amit egy karcsú női kéz tart. *
- Valóban nem szorulok rá, hiszen még három évtizedet sem éltem meg. A nevem Vicben, és Eeyer Úrnő híve vagyok, az ő akaratának szócsöveként alkalmanként varázsolok is.
* Mutatkozik be illendően, nagyon mély tisztelettel és szeretettel ejtve ki az istennő nevét. *
* Bár nem ismeretlenek előtte a régi történetek és hősök, nem igazán emlékszik erre a dalra, ez azonban cseppet sem zavarja, mert annyira lenyűgözi maga az énekes. Nem is igazán érti a többiek közömbösségét. Vagy ennyire érdektelenek, vagy ilyen botfülüek. Ez a másik nyomós oka a segíteni akaráson kívül, hogy a keze mélyre nyúl az erszényében. Nincs hátsó szándéka, ha megteheti, örömmel segít. Közben a lány is érzékeli a közeledtét, mert felé néz. Nem rá, csak felé. *
~ Tehát vak. Eeyer ad is, és el is vesz. Így pedig sajnos érthető a közömbösség. Sokan tehernek tartják azokat a társaikat, akik ilyen állapotban vannak. ~
* Gondolja magában, miközben a lány az ének végén megköszöni az adományt. *
- A csodás hang és a külső mellett úgy látom nem kevés értelem, és finom érzékeid is vannak.
* Végignéz a kezében tartott boton, majd óvatosan a lány ölébe helyezi, hogy ha szeretné kitapogathassa a finom faragásokat, és a bot csúcsán helyet foglaló borostyánt, amit egy karcsú női kéz tart. *
- Valóban nem szorulok rá, hiszen még három évtizedet sem éltem meg. A nevem Vicben, és Eeyer Úrnő híve vagyok, az ő akaratának szócsöveként alkalmanként varázsolok is.
* Mutatkozik be illendően, nagyon mély tisztelettel és szeretettel ejtve ki az istennő nevét. *
8865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:32:49
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:32:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
*Már messziről felfigyel a bot és a léptek szokatlan ütemére. A léptek tulajdonosa ugyanis hallhatóan nem szorul támaszra a járáshoz, mégis bottal jár, ami akár azt is jelentheti… ~mágus lenne?~ Ráadásul a léptek épp felé közelednek, majd megállnak, nem is túl messze.
Ahogy a hős lovag, Glanduil kalandjairól szóló dal végére ér, kinyitja a szemeit, s arra fordul, amerre a másikat sejti. Arcán szelíd mosoly, tekintete pedig valahol az idegen válla fölött veszik el. Bár szemei látszólag épek, ekkorra talán már a másik is sejtheti, hogy nem lát velük.
Aztán megcsörrennek az érmék. Talán még nem is hallott egyszerre ilyen sokat egymásnak és a kendő alatti kőnek ütközni. Őszinte meglepetés ül ki az arcára. Örül neki, hogyne örülne, hisz ennyi pénz talán egy hatra is elég lenne, nem hogy a mai vacsorára, de valahol meg is ijeszti kissé. Hisz fogalma sincs, ki és miért volt vele ilyen nagylelkű, mindaddig, míg a másik meg nem szólal. A hangja kedves és nyugodt, ami újból mosolyt csal a lány arcára.*
- Téged pedig igen nemes szívvel. * Fejet hajt a másik előtt.*
- Hallom, bottal jársz, de ahhoz nem tűnsz elég idősnek, hogy rászorulj. *Lépteinek ritmusa és a hangja épp elég ahhoz Awa számára, hogy nagyjából elképzelje az előtte álldogáló fiút. Inkább fiút, mint férfit, de nehéz eldönteni.* - Elárulod, miért van nálad? *Nem szokása nagyon csevegni, ha ezen a padon ül, meg úgy egyébként se igazán, de most tényleg kíváncsi.*
*Már messziről felfigyel a bot és a léptek szokatlan ütemére. A léptek tulajdonosa ugyanis hallhatóan nem szorul támaszra a járáshoz, mégis bottal jár, ami akár azt is jelentheti… ~mágus lenne?~ Ráadásul a léptek épp felé közelednek, majd megállnak, nem is túl messze.
Ahogy a hős lovag, Glanduil kalandjairól szóló dal végére ér, kinyitja a szemeit, s arra fordul, amerre a másikat sejti. Arcán szelíd mosoly, tekintete pedig valahol az idegen válla fölött veszik el. Bár szemei látszólag épek, ekkorra talán már a másik is sejtheti, hogy nem lát velük.
Aztán megcsörrennek az érmék. Talán még nem is hallott egyszerre ilyen sokat egymásnak és a kendő alatti kőnek ütközni. Őszinte meglepetés ül ki az arcára. Örül neki, hogyne örülne, hisz ennyi pénz talán egy hatra is elég lenne, nem hogy a mai vacsorára, de valahol meg is ijeszti kissé. Hisz fogalma sincs, ki és miért volt vele ilyen nagylelkű, mindaddig, míg a másik meg nem szólal. A hangja kedves és nyugodt, ami újból mosolyt csal a lány arcára.*
- Téged pedig igen nemes szívvel. * Fejet hajt a másik előtt.*
- Hallom, bottal jársz, de ahhoz nem tűnsz elég idősnek, hogy rászorulj. *Lépteinek ritmusa és a hangja épp elég ahhoz Awa számára, hogy nagyjából elképzelje az előtte álldogáló fiút. Inkább fiút, mint férfit, de nehéz eldönteni.* - Elárulod, miért van nálad? *Nem szokása nagyon csevegni, ha ezen a padon ül, meg úgy egyébként se igazán, de most tényleg kíváncsi.*
8864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-07 17:47:57
Üzenet elküldve: 2025-06-07 17:47:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A város főterére már gyalog érkezik meg. Lovát a vezetőszáránál fogva vezeti. Először az állatról akar gondoskodni, így rögtön felkeresi a Pegazus istállóját. Nem kell sokat keresgélnie, elvégre tudja merre van a fogadó, így annak istállója is. Miután elintézi, hogy a lova megfelelő helyet, enni- és innivalót kapjon, továbbáll.
Legszívesebben bemenne a fogadóba, de úgy dönt, hogy még vár vele. Először azt szeretné elintézni, amiért alapból a városba jött. Egyáltalán nem sietős a dolga, így nézelődni is van ideje. A nézelődés alatt itt főként a lányokat kell érteni. Noha ugyan Aginnak eddig nem sok sikerélménye volt az Artheniori nők terén, ő hisz abban, hogy ezek a kudarcok csupán apró döccenők az ő csődörré válásának rögös útján. Most, hogy már némi pénze is van, még magabiztosabb azt illetően, hogy sikere lenne a hölgyek terén. De nem miattuk érkezett, úgyhogy nem áll meg. Tovább halad a piactér irányába. *
Legszívesebben bemenne a fogadóba, de úgy dönt, hogy még vár vele. Először azt szeretné elintézni, amiért alapból a városba jött. Egyáltalán nem sietős a dolga, így nézelődni is van ideje. A nézelődés alatt itt főként a lányokat kell érteni. Noha ugyan Aginnak eddig nem sok sikerélménye volt az Artheniori nők terén, ő hisz abban, hogy ezek a kudarcok csupán apró döccenők az ő csődörré válásának rögös útján. Most, hogy már némi pénze is van, még magabiztosabb azt illetően, hogy sikere lenne a hölgyek terén. De nem miattuk érkezett, úgyhogy nem áll meg. Tovább halad a piactér irányába. *
8863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-07 09:16:25
Üzenet elküldve: 2025-06-07 09:16:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
* Lassan lenyugodni készül a nap, Vicben pedig a Templom felé igyekszik a szokásos imájára, ám a főtéren megüti fülét egy nagyon is kellemes hang. Egy hang mely elf dalokat énekel. Szemei kutatni kezdik a hang forrását. Egy fiatal, nagyon sovány lánytól származik, aki elsőre elfnek tűnik. A fiatal férfit nagyon megérinti a dal amit hall és a látvány is. Ez nem szánalom, hanem együttérzés, mert ahogy ránéz erre a lányra, látja benne a méltóságot, a csendes nyugalmat ami ott van akkor is, amikor minden reménytelennek tűnik. Lassan megindul a padon ülő felé, s bár még nem tudja, Awa hallhatja. Egy lépés, egy koppanás. Egy lépés, egy koppanás. A mágus pár lépésre áll meg a lánytól, és teljesen átadja magát a dalnak, amit éppen énekel. Botjára támaszkodva nézi a dalolót, s van valami a tekintetében, amit nem tud még egyelőre hová tenni. Mikor a dal véget ér, Vicben kissé közelebb lép. Megáll Awalynn Maerith előtt, és nem törődve a mennyiséggel, 73 aranyat tesz le a piros kendőre.
*
- Eeyer Úrnő csodálatos hanggal áldott meg.
* Szólítja meg a lányt, kedves, nyugodt hangon. *
* Lassan lenyugodni készül a nap, Vicben pedig a Templom felé igyekszik a szokásos imájára, ám a főtéren megüti fülét egy nagyon is kellemes hang. Egy hang mely elf dalokat énekel. Szemei kutatni kezdik a hang forrását. Egy fiatal, nagyon sovány lánytól származik, aki elsőre elfnek tűnik. A fiatal férfit nagyon megérinti a dal amit hall és a látvány is. Ez nem szánalom, hanem együttérzés, mert ahogy ránéz erre a lányra, látja benne a méltóságot, a csendes nyugalmat ami ott van akkor is, amikor minden reménytelennek tűnik. Lassan megindul a padon ülő felé, s bár még nem tudja, Awa hallhatja. Egy lépés, egy koppanás. Egy lépés, egy koppanás. A mágus pár lépésre áll meg a lánytól, és teljesen átadja magát a dalnak, amit éppen énekel. Botjára támaszkodva nézi a dalolót, s van valami a tekintetében, amit nem tud még egyelőre hová tenni. Mikor a dal véget ér, Vicben kissé közelebb lép. Megáll Awalynn Maerith előtt, és nem törődve a mennyiséggel, 73 aranyat tesz le a piros kendőre.
*- Eeyer Úrnő csodálatos hanggal áldott meg.
* Szólítja meg a lányt, kedves, nyugodt hangon. *
8862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-06 23:34:38
Üzenet elküldve: 2025-06-06 23:34:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
*Ma is ugyanazon a kőpadon ül, amelyiken szokott. Most nem hideg, nem is vizes, hanem ontja magából a délutáni napsütés melegét. Kezei ölében pihennek, arcát derűs nyugalommal fordítja a nap felé. Lehunyt szemmel, halkan énekel, épp csak annyira, hogy a közelben elhaladók felfigyeljenek. A hangja lágy és tiszta, nem kér figyelmet – mégis sokan ráemelik a tekintetüket. Talán a hangja miatt. Talán valami másért, amit nem tudnak egészen megnevezni.
Van benne valami, ami nem illik a rongyok közé. Nem feltűnő, nem hivalkodó, inkább valami olyasmi, amit az ember talán már csak akkor vesz észre, amikor túlhaladt rajta, és visszanéz. Valami arány a vonásaiban, valami nyugalom a tartásában, amit ritkán látni azoknál, akik mások alamizsnájából igyekeznek megélni.
Sokan vetnek rá egy pillantást, némelyikük kicsit tovább is elidőzik. Egyesek összehúzzák a szemöldöküket, mintha nem tudnák eldönteni, mit látnak. Van, aki csak elfordítja a fejét, mintha zavarba jönne. És vannak, akik megállnak, hogy egy kicsit élvezzék a szép énekeket elf hercegekről és hercegnőkről, diadalmas csatákról és szerelmekről, és persze hihetetlen kalandokról és hőstettekről is. Érme ritkán csörren a lány mellé terített piros kendőn, de talán elég lesz ahhoz, hogy rendesen megvacsorázhasson.
A nap lassan hátrál, és az árnyékok egyre hosszabbra nyúlnak körülötte, de a pad meleg, és neki még nincs kedve megmozdulni. Még van egy-két dallam, ami ott motoszkál benne.*
*Ma is ugyanazon a kőpadon ül, amelyiken szokott. Most nem hideg, nem is vizes, hanem ontja magából a délutáni napsütés melegét. Kezei ölében pihennek, arcát derűs nyugalommal fordítja a nap felé. Lehunyt szemmel, halkan énekel, épp csak annyira, hogy a közelben elhaladók felfigyeljenek. A hangja lágy és tiszta, nem kér figyelmet – mégis sokan ráemelik a tekintetüket. Talán a hangja miatt. Talán valami másért, amit nem tudnak egészen megnevezni.
Van benne valami, ami nem illik a rongyok közé. Nem feltűnő, nem hivalkodó, inkább valami olyasmi, amit az ember talán már csak akkor vesz észre, amikor túlhaladt rajta, és visszanéz. Valami arány a vonásaiban, valami nyugalom a tartásában, amit ritkán látni azoknál, akik mások alamizsnájából igyekeznek megélni.
Sokan vetnek rá egy pillantást, némelyikük kicsit tovább is elidőzik. Egyesek összehúzzák a szemöldöküket, mintha nem tudnák eldönteni, mit látnak. Van, aki csak elfordítja a fejét, mintha zavarba jönne. És vannak, akik megállnak, hogy egy kicsit élvezzék a szép énekeket elf hercegekről és hercegnőkről, diadalmas csatákról és szerelmekről, és persze hihetetlen kalandokról és hőstettekről is. Érme ritkán csörren a lány mellé terített piros kendőn, de talán elég lesz ahhoz, hogy rendesen megvacsorázhasson.
A nap lassan hátrál, és az árnyékok egyre hosszabbra nyúlnak körülötte, de a pad meleg, és neki még nincs kedve megmozdulni. Még van egy-két dallam, ami ott motoszkál benne.*
8861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-06 22:52:46
Üzenet elküldve: 2025-06-06 22:52:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 679
OOC üzenetek: 465
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 679
OOC üzenetek: 465
Játékstílus: Megfontolt
* Élelmet pakol otthonról és miután közli, hogy eltávozik egy kis időre elindul a torony irányába. Gyalog megy, mert feleslegesnek tartja, hogy befogjon a szekérbe. Az ingovány úgyis veszélyes nehéz terep egy szekér számára. Ő aztán nem fog kínlódni. A kulacsát a szökőkút vizéből feltölti, hogy tele legyen friss vízzel. Még egyszer utoljára leellenőrzi, hogy mindent elpakolt, mert nem szeretne semmit itthon hagyni. Kifejezetten nem a látcsövét, mert a magasból, majd ki akarja próbálni. Talán még Lihanechet is láthatja vele majd a meszességben.*
* Élelmet pakol otthonról és miután közli, hogy eltávozik egy kis időre elindul a torony irányába. Gyalog megy, mert feleslegesnek tartja, hogy befogjon a szekérbe. Az ingovány úgyis veszélyes nehéz terep egy szekér számára. Ő aztán nem fog kínlódni. A kulacsát a szökőkút vizéből feltölti, hogy tele legyen friss vízzel. Még egyszer utoljára leellenőrzi, hogy mindent elpakolt, mert nem szeretne semmit itthon hagyni. Kifejezetten nem a látcsövét, mert a magasból, majd ki akarja próbálni. Talán még Lihanechet is láthatja vele majd a meszességben.*
* Élelmet pakol otthonról és miután közli, hogy eltávozik egy kis időre elindul a torony irányába. Gyalog megy, mert feleslegesnek tartja, hogy befogjon a szekérbe. Az ingovány úgyis veszélyes nehéz terep egy szekér számára. Ő aztán nem fog kínlódni. A kulacsát a szökőkút vizéből feltölti, hogy tele legyen friss vízzel. Még egyszer utoljára leellenőrzi, hogy mindent elpakolt, mert nem szeretne semmit itthon hagyni. Kifejezetten nem a látcsövét, mert a magasból, majd ki akarja próbálni. Talán még Lihanechet is láthatja vele majd a meszességben.*
8860. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-06 12:42:22
Üzenet elküldve: 2025-06-06 12:42:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Megérkezett a meleg idő. Mélyet szippant a város levegőjéből. Mennyire megszokta már ezt a helyet. Az emberek úgy nyüzsögnek a városban mint a hagyják a hangyaboly körül. Mindenki csinálja a saját dolgát, ezzel segítve és erősítve a város gazdaságát, fejlődését. A város úgy válik újjá válik, ezt nem lehet elvenni tőle. Selyemrév egy újabb gyöngyszeme lehet a városnak. Most viszont nem arra vezeti az útja. A mai nap eldöntötte, hogy kinyújtóztatja tagjait és tesz egy nagy sétát. Nem tudja hol fog kikötni, de ezzel most nem törődik. Megy és keres magának valami galibát, amibe belegabalyodhat. Magabiztos léptekkel szeli át a főteret, bal vállára vetett köpenyével, melyet jobb kezével tart a helyén.*
8859. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-01 06:27:36
Üzenet elküldve: 2025-06-01 06:27:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*Árvánk hosszú füleit villámcsapásként éri az "anyukámé" szó. Ő is hátra hőköl, mint akit meglöktek. Egy hasonszőrű árva, akinek lehetősége van megtalálni az édesanyját. Ilyen esély bizony nem sok fán terem. A vörös arca is elkomorodik. Még szégyelli is picit magát, amiért ilyet mondott.*
-Ha ez a helyzet, akkor minden követ meg kell mozgatnunk.
*Jelenti ki töretlen határozottsággal. És persze az új információkat sem hagyja figyelmen kívül.*
-Milyen baleset?
*Kérdez vissza azonnal. Hiszen ez is lehet nyom, ami könnyebbé teheti a keresést. De a felé feltett kérdéseket sem kerüli el a figyelme.*
- Laktam? Én nem így mondanám. Inkább meghúztam magam. Itt, meg ott, meg ott, ahol a holdak rám találtak.
*Lehetett ez barlang, magasles, vagy éppen egy magányos vadász kunyhó.*
-De ez nem tart túl rég óta. Nagyjából két hat telt el, mióta el kellett jönnöm az árvaházból. Tudod, én is egy ilyen helyen éltem.
*Hogy azért rakták ki a szűrét, mert rengetegszer csent kaját egy barátjának, aki az utcán élt, inkább megtartja magának.*
-Amint eljöttem, folyamatosan úton vagyok.
*Meséli elgondolkodva.*
-Ha teljesen őszinte akarok lenni, talán már nem is találnék vissza. Néha csak fogtam a tőröm, letettem valahová és megpörgettem. Amerre pedig a hegyes vége mutatott, arra indultam tovább.
*Árulja el a nem túl céltudatos vándorlási módszerét.*
-Így jutottam el ide. Most abban a Pegazus fogadóban lakom. Három napig biztosan. De térjünk vissza a nyomkeresésre!
*Mert, ha már megígért, hogy segít, az adott szava kötelezi. Ő pedig becsülettel be is tartja azt.*
-Irány az a bizonyos kőtér! Út közben pedig mesélhetnél a láncosról. Ki ez az alak, aki csak úgy hazacibálhat ártatlan gyerekeket?
*Árvánk hosszú füleit villámcsapásként éri az "anyukámé" szó. Ő is hátra hőköl, mint akit meglöktek. Egy hasonszőrű árva, akinek lehetősége van megtalálni az édesanyját. Ilyen esély bizony nem sok fán terem. A vörös arca is elkomorodik. Még szégyelli is picit magát, amiért ilyet mondott.*
-Ha ez a helyzet, akkor minden követ meg kell mozgatnunk.
*Jelenti ki töretlen határozottsággal. És persze az új információkat sem hagyja figyelmen kívül.*
-Milyen baleset?
*Kérdez vissza azonnal. Hiszen ez is lehet nyom, ami könnyebbé teheti a keresést. De a felé feltett kérdéseket sem kerüli el a figyelme.*
- Laktam? Én nem így mondanám. Inkább meghúztam magam. Itt, meg ott, meg ott, ahol a holdak rám találtak.
*Lehetett ez barlang, magasles, vagy éppen egy magányos vadász kunyhó.*
-De ez nem tart túl rég óta. Nagyjából két hat telt el, mióta el kellett jönnöm az árvaházból. Tudod, én is egy ilyen helyen éltem.
*Hogy azért rakták ki a szűrét, mert rengetegszer csent kaját egy barátjának, aki az utcán élt, inkább megtartja magának.*
-Amint eljöttem, folyamatosan úton vagyok.
*Meséli elgondolkodva.*
-Ha teljesen őszinte akarok lenni, talán már nem is találnék vissza. Néha csak fogtam a tőröm, letettem valahová és megpörgettem. Amerre pedig a hegyes vége mutatott, arra indultam tovább.
*Árulja el a nem túl céltudatos vándorlási módszerét.*
-Így jutottam el ide. Most abban a Pegazus fogadóban lakom. Három napig biztosan. De térjünk vissza a nyomkeresésre!
*Mert, ha már megígért, hogy segít, az adott szava kötelezi. Ő pedig becsülettel be is tartja azt.*
-Irány az a bizonyos kőtér! Út közben pedig mesélhetnél a láncosról. Ki ez az alak, aki csak úgy hazacibálhat ártatlan gyerekeket?
8858. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-31 17:59:14
Üzenet elküldve: 2025-05-31 17:59:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdjük újra!//
*Felkuncog, mikor visszahalja nevét a másiktól. Nem első alkalom, hogy valaki furcsának találja a nevét. Pedig az övé, kapta, és hálás érte. Nem is zavartatja magát azon a másik tréfálkozik a nevével, hogy oldja a hangulatot, hasonlóan mint a másik csak kedvesen felkacag.
Azonban a mosoly és a nevetés addig tart, amíg Ynaira ki nem fejezi részletes nem tetszését barátja felől. Ekkor komorodik meg egy picit az elf arca.*
-Deres nem szörnyeteg, pont, hogy azoktól véd meg engem. Meg az árvaházat.
*Ha eljárt a szája, ha nem. Ezt jobbnak látta leszögezni. Ezért is jelenti ki nagy határozottsággal. Talán ő lesz majd az első olyan kutya aki képes lesz ezt a félelmét feloldani a másiknak. De addig is, ahhoz türelem szükségeltetik, mint a két fél felől.*
-Ígérem, tőle nem kell félned. Ha nem bántasz minket, ő sem fog.
*Mondja elégedetten, most már ismét mosollyal a száján. Biztosítja a másikat, efelől ne legyen kétsége.*
-Arra is jó, hogy elijessze a fadöntőtek, vagy a ragadozókat.
*Teszi hozzá, mert bizony Deres repertoárja sok másban is leledzik.
A másik összeszedi hát minden bátorságát és közelebb hajol, hogy megnézze gyűrűjét. Ám hozzászólása egy védelmi reakciót indít el Szikrában. Magához szorítja a gyűrűt, és elképedve válaszol.*
-Nem adnám el SEMMI sárgakarikáért! Ez az övé!
*Jelenti ki sosem látott határozottsággal. Bár illene megválaszolnia a kérdést jobban, ha a másik ennyire szíves segíteni az ügyében.*
-Az arctalané. Vagyis. Talán "anyukámé". De előkerült valahogyan, és megakarom találni. A nevelőmmel megyünk megkeresni őket, ahol a baleset történt. De az a városon kívül van. Pusztán reménykedtem, talán találok valamit. Valakit, aki még segíthet.
*A hátra hőkölésé, ami a hirtelen jött felháborodással érkezett megenyhül végül, és pusztán kezében tartott nyakláncát tartja szabad kezével. Fejét pedig lehajtva bámulja azt elgondolkodva és elmerengve.*
-Igen, jól hangzik. Egy terv.
*Bólint rá a másik szavára, kérdésein pedig elgondolkozik egy keveset és aszerint válaszol.*
-Biztosra akartam menni, mert bárki elhagyhatta. De amúgy ma érkeztél? Honnan? Te is az erdőben laktál?
*Kerekednek ki a nagy zöld szemek rácsodálkozva a másikra. Ki hitte volna, egy másik erdőben járót talál magán kívül. Még az is lehet, hogy ugyan abban az odúban keresett menedéket, amiben ő és Deres lakott egy időben.*
-Nem tudom, Mharassi találta meg, aki az árvaházban lakik velem. De őt szerintem most szobafogságban van azért mert a láncos hozta haza.
*Mondja kissé száját elhúzva, talán a sötételf fiú többet tudna erről mondani.*
-A kőtéren talán van valaki aki látta a gyűrűt. Legalább is remélem. De szeretnék odamenni más miatt is. Mert hamarosan nagy útra készülünk.
*Feleli miközben már vezeti is tova a lányt, már ha amaz követi őt.*
*Felkuncog, mikor visszahalja nevét a másiktól. Nem első alkalom, hogy valaki furcsának találja a nevét. Pedig az övé, kapta, és hálás érte. Nem is zavartatja magát azon a másik tréfálkozik a nevével, hogy oldja a hangulatot, hasonlóan mint a másik csak kedvesen felkacag.
Azonban a mosoly és a nevetés addig tart, amíg Ynaira ki nem fejezi részletes nem tetszését barátja felől. Ekkor komorodik meg egy picit az elf arca.*
-Deres nem szörnyeteg, pont, hogy azoktól véd meg engem. Meg az árvaházat.
*Ha eljárt a szája, ha nem. Ezt jobbnak látta leszögezni. Ezért is jelenti ki nagy határozottsággal. Talán ő lesz majd az első olyan kutya aki képes lesz ezt a félelmét feloldani a másiknak. De addig is, ahhoz türelem szükségeltetik, mint a két fél felől.*
-Ígérem, tőle nem kell félned. Ha nem bántasz minket, ő sem fog.
*Mondja elégedetten, most már ismét mosollyal a száján. Biztosítja a másikat, efelől ne legyen kétsége.*
-Arra is jó, hogy elijessze a fadöntőtek, vagy a ragadozókat.
*Teszi hozzá, mert bizony Deres repertoárja sok másban is leledzik.
A másik összeszedi hát minden bátorságát és közelebb hajol, hogy megnézze gyűrűjét. Ám hozzászólása egy védelmi reakciót indít el Szikrában. Magához szorítja a gyűrűt, és elképedve válaszol.*
-Nem adnám el SEMMI sárgakarikáért! Ez az övé!
*Jelenti ki sosem látott határozottsággal. Bár illene megválaszolnia a kérdést jobban, ha a másik ennyire szíves segíteni az ügyében.*
-Az arctalané. Vagyis. Talán "anyukámé". De előkerült valahogyan, és megakarom találni. A nevelőmmel megyünk megkeresni őket, ahol a baleset történt. De az a városon kívül van. Pusztán reménykedtem, talán találok valamit. Valakit, aki még segíthet.
*A hátra hőkölésé, ami a hirtelen jött felháborodással érkezett megenyhül végül, és pusztán kezében tartott nyakláncát tartja szabad kezével. Fejét pedig lehajtva bámulja azt elgondolkodva és elmerengve.*
-Igen, jól hangzik. Egy terv.
*Bólint rá a másik szavára, kérdésein pedig elgondolkozik egy keveset és aszerint válaszol.*
-Biztosra akartam menni, mert bárki elhagyhatta. De amúgy ma érkeztél? Honnan? Te is az erdőben laktál?
*Kerekednek ki a nagy zöld szemek rácsodálkozva a másikra. Ki hitte volna, egy másik erdőben járót talál magán kívül. Még az is lehet, hogy ugyan abban az odúban keresett menedéket, amiben ő és Deres lakott egy időben.*
-Nem tudom, Mharassi találta meg, aki az árvaházban lakik velem. De őt szerintem most szobafogságban van azért mert a láncos hozta haza.
*Mondja kissé száját elhúzva, talán a sötételf fiú többet tudna erről mondani.*
-A kőtéren talán van valaki aki látta a gyűrűt. Legalább is remélem. De szeretnék odamenni más miatt is. Mert hamarosan nagy útra készülünk.
*Feleli miközben már vezeti is tova a lányt, már ha amaz követi őt.*
8857. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-31 11:24:51
Üzenet elküldve: 2025-05-31 11:24:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Idejét érzi a tündér, hogy újra kimerészkedjen a városból. Most, hogy Zápor már kezd betanulni, kéne frissíteni a mágikus tudását is, hogy méltó előadást tudjon csinálni majd az állattal. Na meg régen látta már a repülő tornyot is. Gyalog biztosan nem fog menni, úgyhogy a jól bevált módszert alkalmazza, miszerint az egyik, a városból kifelé tartó szekérre kérezkedik fel. Az ő aranyos pofikájának, és mézesmázos hangjának nehéz ellenállni, főleg, ha még a gombszemű mosómedve is vele van. Az ilyen hosszú utakon meg jól jön a társaság. Énekelni és történeteket mesélni is jól tud. Attól függően, hogy milyen a társasága, még a fehérnépeket is kibeszélhetik. Most is jó társaságot fogott ki magának. A vásárból hazafelé tartó paraszti családnak kicsit izgalmasabbá teszi az útját.*
8856. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-31 05:32:35
Üzenet elküldve: 2025-05-31 05:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
-Szikra...
*Visszhangozza árvánk, mintha csak ízlelgetné a szót.*
-Érdekes név. De tudod, mit? Tetszik. Csak nehogy lángra lobbants valamit!
*Kuncog, majd rátalál a felismerés, hogy megint modortalan volt. Hisz nem illik mások nevével gúnyolódni. Gyorsan úgy is tesz, mintha meg sem történt volna és folytatja.*
-Örülök, hogy megismerhetlek. Neki kevés bé örülök.
*Pillant a kutyára.*
-Deres... Találó név egy szörnyetegnek. Kiráz tőle a hideg.
*Nos igen. Az elfnek gyakran jár előbb a szája, mint az esze. Ilyenkor pedig, egyszerű őszinteségében, mond sértő dolgokat. De jelen esetben még talán mentheti a menthetőt.*
-Ő nem tehet róla.
*Teszi hozzá sietősen, mentegetőző hangnemben.*
-Csak tudod, a kutyák és én... Hát nem vagyunk jó viszonyban. Csupán az, hogy itt van egy, halálra rémít engem.
*Elgondolkodik rajta, hogy elmeséli, miért is retteg ennyire. Aztán úgy dönt, mégsem untatná ezzel Szikrát. Helyette inkább egy viccel zárja le a dolgot.*
-Úgyis csak arra jók, hogy lehetetlenné tegyék, hogy bemássz egy ház udvarára és tiszta inget csenj magadnak.
*Miután ezt tisztázták, összeszedi minden bátorságát és közelebb lép a lányhoz megnézni a szóban forgó gyűrűt.*
-Szép darab. Még nem láttam hasonlót. Talán értékes is lehet.
*Szaladnak ki a száján az első gondolatok.*
-Mondd csak! Miért keresed a gazdáját? Meg akarod neki köszönni, hogy elvesztette?
*Néz mélyen a másik lány zöld szemeibe.*
-Ahonnan én jövök, ott létezik egy szabály. "Ki mit talál, azé." A helyedben valószínűleg már aranyra váltottam volna. Szóval, miért akarod ennyire megtalálni az előző gazdáját?
*Aztán persze meg sem fordul Ynaira rozsdás haja alatt, hogy újdonsült ismerőse egyszerűen vissza szeretné szolgáltatni az ékszert a jogos tulajdonosának. Ez a fogalom ugyanis nem létezik az ő világában. Viszont már megígérte, hogy segít és így is fog tenni.*
-Ha meg akarjuk őt találni, szükségünk lesz egy tervre. Az ugyanis nem fog működni, hogy minden szembe jövőt kifaggatunk és várjuk a jószerencsét.
*Újra felismeri, hogy talán érzékeny pontra tapintott. Így egy sóhaj után folytatja.*
-Nézd! Nem rosszból mondom, de engem is megkérdeztél, pedig csak ma érkeztem a városba. Ha csak minden ezredik idegen látott már ilyen gyűrűt, de ők sem konkrétan ezt. Akkor vajon meddig fog tartani, mire nyomra bukkansz?
*Végül hátrál két lépést, majd fel-alá kezd járkálni, mint mindig, amikor gondolkodik. Kezeivel pedig erősen gesztikulál.*
-Például meg kéne tudnunk, hogy mikor hagyta el. Mármint melyik napszakban. Reggel, kora este? Aztán meg kell tudnunk, kik járnak erre olyankor...
*Végül megáll és mosollyal az arcán Szikrára néz.*
-... és ez már egy irány lesz, amerre elindulhatunk. Mit gondolsz? Működhet?
-Szikra...
*Visszhangozza árvánk, mintha csak ízlelgetné a szót.*
-Érdekes név. De tudod, mit? Tetszik. Csak nehogy lángra lobbants valamit!
*Kuncog, majd rátalál a felismerés, hogy megint modortalan volt. Hisz nem illik mások nevével gúnyolódni. Gyorsan úgy is tesz, mintha meg sem történt volna és folytatja.*
-Örülök, hogy megismerhetlek. Neki kevés bé örülök.
*Pillant a kutyára.*
-Deres... Találó név egy szörnyetegnek. Kiráz tőle a hideg.
*Nos igen. Az elfnek gyakran jár előbb a szája, mint az esze. Ilyenkor pedig, egyszerű őszinteségében, mond sértő dolgokat. De jelen esetben még talán mentheti a menthetőt.*
-Ő nem tehet róla.
*Teszi hozzá sietősen, mentegetőző hangnemben.*
-Csak tudod, a kutyák és én... Hát nem vagyunk jó viszonyban. Csupán az, hogy itt van egy, halálra rémít engem.
*Elgondolkodik rajta, hogy elmeséli, miért is retteg ennyire. Aztán úgy dönt, mégsem untatná ezzel Szikrát. Helyette inkább egy viccel zárja le a dolgot.*
-Úgyis csak arra jók, hogy lehetetlenné tegyék, hogy bemássz egy ház udvarára és tiszta inget csenj magadnak.
*Miután ezt tisztázták, összeszedi minden bátorságát és közelebb lép a lányhoz megnézni a szóban forgó gyűrűt.*
-Szép darab. Még nem láttam hasonlót. Talán értékes is lehet.
*Szaladnak ki a száján az első gondolatok.*
-Mondd csak! Miért keresed a gazdáját? Meg akarod neki köszönni, hogy elvesztette?
*Néz mélyen a másik lány zöld szemeibe.*
-Ahonnan én jövök, ott létezik egy szabály. "Ki mit talál, azé." A helyedben valószínűleg már aranyra váltottam volna. Szóval, miért akarod ennyire megtalálni az előző gazdáját?
*Aztán persze meg sem fordul Ynaira rozsdás haja alatt, hogy újdonsült ismerőse egyszerűen vissza szeretné szolgáltatni az ékszert a jogos tulajdonosának. Ez a fogalom ugyanis nem létezik az ő világában. Viszont már megígérte, hogy segít és így is fog tenni.*
-Ha meg akarjuk őt találni, szükségünk lesz egy tervre. Az ugyanis nem fog működni, hogy minden szembe jövőt kifaggatunk és várjuk a jószerencsét.
*Újra felismeri, hogy talán érzékeny pontra tapintott. Így egy sóhaj után folytatja.*
-Nézd! Nem rosszból mondom, de engem is megkérdeztél, pedig csak ma érkeztem a városba. Ha csak minden ezredik idegen látott már ilyen gyűrűt, de ők sem konkrétan ezt. Akkor vajon meddig fog tartani, mire nyomra bukkansz?
*Végül hátrál két lépést, majd fel-alá kezd járkálni, mint mindig, amikor gondolkodik. Kezeivel pedig erősen gesztikulál.*
-Például meg kéne tudnunk, hogy mikor hagyta el. Mármint melyik napszakban. Reggel, kora este? Aztán meg kell tudnunk, kik járnak erre olyankor...
*Végül megáll és mosollyal az arcán Szikrára néz.*
-... és ez már egy irány lesz, amerre elindulhatunk. Mit gondolsz? Működhet?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8856-8875