Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 442 (8821. - 8828. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
8828. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-29 23:44:27
Üzenet elküldve: 2025-04-29 23:44:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
-Láttunk már cifrábbat is. *Feleli sokat sejtetően. Elvégre valóban, nem is kell Artheniornál messzebb menni; ez az olvasztótégely itt túltesz mindenen. Furcsa, hogy ennek ellenére a törvénykezés működik. Úgy ahogy.
Ahogy Arthenior főterére érnek, lépésre fogja a hátast. A szökőkút, a pegazus, a sokaság... Nem is túl régi emlékeket ébreszt benne. Eszébe jut, hogy Relael is valahol a városban van, de nem is óhajt kísérletet tenni a felkutatására. Egyrészt jobb, ha nem tudja, miben mesterkedik az elf, másrészt még a látszatát is elakarja kerülni, hogy Relael azt gondolja, sokat jár rajta az esze. Pedig igaz.*
-Nem. Volt segítségem. Egy fiatal zöldfülű. Mykael a neve. Ügyes fiú.
*A vért dolgára hümment.*
-Nos, én is csak egyszer láttam, még Wegtorenben. A szemtanúja voltam az Arénában, miként hasadt el rajta a lándzsahegy. Pedig könnyűnek tűnt, akár egy bőrvért. Meglátjuk, sikerül-e kikerekíteniük valamit belőle. *Elvégre egy bestia bőre alighanem fejtörést okozhat még egy tapasztalt mesternek is.*
-Találkozunk a fogadóban. *Biccent Bredoc felé, majd a kovácsműhely felé kanyarítja hátasát. Egyebet nem fűz hozzá, nincs miért. Most először mindketten szabadon, veszedelem és teendő nélkül járnak Artheniorban. Valahol megnyugtató ez a tudat.*
-Láttunk már cifrábbat is. *Feleli sokat sejtetően. Elvégre valóban, nem is kell Artheniornál messzebb menni; ez az olvasztótégely itt túltesz mindenen. Furcsa, hogy ennek ellenére a törvénykezés működik. Úgy ahogy.
Ahogy Arthenior főterére érnek, lépésre fogja a hátast. A szökőkút, a pegazus, a sokaság... Nem is túl régi emlékeket ébreszt benne. Eszébe jut, hogy Relael is valahol a városban van, de nem is óhajt kísérletet tenni a felkutatására. Egyrészt jobb, ha nem tudja, miben mesterkedik az elf, másrészt még a látszatát is elakarja kerülni, hogy Relael azt gondolja, sokat jár rajta az esze. Pedig igaz.*
-Nem. Volt segítségem. Egy fiatal zöldfülű. Mykael a neve. Ügyes fiú.
*A vért dolgára hümment.*
-Nos, én is csak egyszer láttam, még Wegtorenben. A szemtanúja voltam az Arénában, miként hasadt el rajta a lándzsahegy. Pedig könnyűnek tűnt, akár egy bőrvért. Meglátjuk, sikerül-e kikerekíteniük valamit belőle. *Elvégre egy bestia bőre alighanem fejtörést okozhat még egy tapasztalt mesternek is.*
-Találkozunk a fogadóban. *Biccent Bredoc felé, majd a kovácsműhely felé kanyarítja hátasát. Egyebet nem fűz hozzá, nincs miért. Most először mindketten szabadon, veszedelem és teendő nélkül járnak Artheniorban. Valahol megnyugtató ez a tudat.*
8827. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-29 17:40:52
Üzenet elküldve: 2025-04-29 17:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Évek teltek el Sercáné keresésével, de mintha csak a föld nyelte volna el. Nyoma sincs a boszorkánynak, pedig kereste már mindenhol, felkutatott minden lehetséges nyomot, de be kell lássa, hogy ideje lesz ezzel felhagyni. Elfáradt ez alatt az idő alatt. A világ közben meg haladt tovább. A város tovább lépett, szinte teljesen megújult. Sokat hallott az új gazdagok számára kialakított negyedről. Talán megnézi magának a helyet, de most pihennie kell. Csóka lustán csattog be a városba, mögötte a két méretes kutyával, Fogóval és Szögel. Vállán a Kabala a sas üldögél. Egyedül talán a madár nem fáradt ki a nagy menetelésben, mindenki más csak úgy lógatja a fejét. Pont ezért fog néhány napot pihenéssel tölteni, vagyis fognak pihenéssel tölteni. Talán még az is megeshet, hogy egy asszony után néz, pedig ilyet már nagyon régóta nem tett. Egyelőre az is elég, ha megtöltheti a hasát, meg vehet egy jó meleg fürdőt. Az istálló felé kormányozza a mént, hogy ott elszállásolhassa a kutyákkal egyetemben.*
8826. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-25 16:46:30
Üzenet elküldve: 2025-04-25 16:46:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Magának ugyan hazudna azzal, ha azt mondaná hogy már nem érzi magát hullafáradtan az ilyen hosszas séták végén, de azt másoknak bátran ki tudná jelenteni hogy ha más változás még nem történt, akkor legalább az érzést lassan megszokja. Megszokottan sűrű tömegben találja magát a városba lépve, és ugyan még lepihenni nem tud azonnal, ahhoz még el kéne érnie a kúriájukat, picit megörül hogy már nem a fojtogató csend veszi körül. Azt hitte lassan hangokat kezd hallani a magányos útján idefele, most pedig még a valódi gondolatait is alig tudja hallani.*
~ Kerülőút lesz ebből, a polgárnegyed biztos tele lesz. ~ *Mivel nem késő estig szeretne bandukolni, ezért rögvest megindul a piactér felé, hogy azon keresztül érintse meg bandukolásának végállomását.*
~ Kerülőút lesz ebből, a polgárnegyed biztos tele lesz. ~ *Mivel nem késő estig szeretne bandukolni, ezért rögvest megindul a piactér felé, hogy azon keresztül érintse meg bandukolásának végállomását.*
8825. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-25 09:03:09
Üzenet elküldve: 2025-04-25 09:03:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
-Vegyes érzéseim vannak.
*Feleli félmosollyal az arcán az ork italára vonatkozó kérdésre.*
-Fene tudja. De nézd meg micsoda világot élünk, egy ork alkimista, aki egy lótenyésztő sötételffel utazgat Artheniorba.
*Megrázza a fejét, miközben ezen elmereng egy pillanatra.*
-Mivé lett a világ.
*Egyébként pedig már lassacskán el kell hogy érjék Arthenior ismerős, otthonos főterét.*
-Arra én is kíváncsi leszek! Sosem láttam még hasonlót.
*Ez talán egy olyan közös pont lehet kettejükben, amit nehéz lenne elvitatni. A furcsa férfias kíváncsiság a különféle vértek és mindenféle fegyverzetek iránt.*
-A fogadóba tartok szerintem, le akarom málházni a lovam és a magam vértjét is felölteni. Találkozzunk a kaszárnyánál utána? Nagyon kíváncsi leszek Nariuss arcára mikor meglát minket, már ha még mindig ő a parancsnok a kaszárnyában.
*Emlékszik mikor a férfivel először találkozott, nem igazán bízott meg benne, de végül is okot sosem adott rá amivel erre rászolgált volna. Igaz nem is cáfolta meg ezt.*
-És a tretilt.. egyedül vadásztad le?
*Kicsit közelebb húzódik útitársához.*
-Ezidáig csak pletykákat hallottam róla.. Még sosem találkoztam ezzel a lénnyel. A pikkelyéből készülő vértről is csak hallani volt szerencsém.
*Nem mintha kételkedne Denjaar képességeiben, egyszerűen csak kíváncsi. Nem mindennapi esemény az ha az ember egy ilyen vadat ejt. Eleve ritkán lehet meglelni is ezeket a lényeket.*
-Vegyes érzéseim vannak.
*Feleli félmosollyal az arcán az ork italára vonatkozó kérdésre.*
-Fene tudja. De nézd meg micsoda világot élünk, egy ork alkimista, aki egy lótenyésztő sötételffel utazgat Artheniorba.
*Megrázza a fejét, miközben ezen elmereng egy pillanatra.*
-Mivé lett a világ.
*Egyébként pedig már lassacskán el kell hogy érjék Arthenior ismerős, otthonos főterét.*
-Arra én is kíváncsi leszek! Sosem láttam még hasonlót.
*Ez talán egy olyan közös pont lehet kettejükben, amit nehéz lenne elvitatni. A furcsa férfias kíváncsiság a különféle vértek és mindenféle fegyverzetek iránt.*
-A fogadóba tartok szerintem, le akarom málházni a lovam és a magam vértjét is felölteni. Találkozzunk a kaszárnyánál utána? Nagyon kíváncsi leszek Nariuss arcára mikor meglát minket, már ha még mindig ő a parancsnok a kaszárnyában.
*Emlékszik mikor a férfivel először találkozott, nem igazán bízott meg benne, de végül is okot sosem adott rá amivel erre rászolgált volna. Igaz nem is cáfolta meg ezt.*
-És a tretilt.. egyedül vadásztad le?
*Kicsit közelebb húzódik útitársához.*
-Ezidáig csak pletykákat hallottam róla.. Még sosem találkoztam ezzel a lénnyel. A pikkelyéből készülő vértről is csak hallani volt szerencsém.
*Nem mintha kételkedne Denjaar képességeiben, egyszerűen csak kíváncsi. Nem mindennapi esemény az ha az ember egy ilyen vadat ejt. Eleve ritkán lehet meglelni is ezeket a lényeket.*
8824. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-23 17:55:03
Üzenet elküldve: 2025-04-23 17:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 19/20 //
* Nagyon úgy tűnik, hogy a barátságuk szinte teljesen megköttetett. Megannyi próbálgatás után, végre eljutnak arra a szintre, amikor már nyugodtan rápróbálhat a póráz elhagyására is nyilvános helyen. Itt a főtéren egy átlagosan forgalmas déli órában meg is lépi ezt a lépést Alesian. Ezután elkezd futni Zápor elől.*
- Gyere Zápor!* Kiált neki, amire a mosómedve elkezd szaladni utána. A tündér ezután leguggol, hogy beérhessék. Szinte felborítja a szőrgombóc, úgy bújik oda hozzá.*
- Ügyes vagy!* Dicséri meg, aztán leteszi és sétálni kezd. Akár egy kutya úgy sétál mellette a mosómedve is. Megáll és kezével felfelé hívogató mozdulatot tesz, erre ő feláll két lábra, akár egy kismajom. Már majdnem elégedett, amikor Zápor megpillant egy darab kenyeret a szeme sarkából. Több se kell neki odarohan rögtön fittyet hányva Alsian tiltakozására.*
- Hékás! Most dicsértelek meg. Hát a kaja még mindig fontosabb neked? Micsoda egy hálátlan bestia vagy te.* Korholja félig nevetve. Lényegében már majdnem teljesen sikerül megszelídítenie, de még némi simítás azért hátra van. Kell még dolgozni vele, de azért már szinte kijelentheti, hogy a siker csak egy mancsnyira van. Elégedettségét ma megünnepli majd egy pohárka borocskával ez fix. Csurran majd némi finomság azért Zápornak is, meg is tépné a tündért, ha nem adna neki semmit.*
* Nagyon úgy tűnik, hogy a barátságuk szinte teljesen megköttetett. Megannyi próbálgatás után, végre eljutnak arra a szintre, amikor már nyugodtan rápróbálhat a póráz elhagyására is nyilvános helyen. Itt a főtéren egy átlagosan forgalmas déli órában meg is lépi ezt a lépést Alesian. Ezután elkezd futni Zápor elől.*
- Gyere Zápor!* Kiált neki, amire a mosómedve elkezd szaladni utána. A tündér ezután leguggol, hogy beérhessék. Szinte felborítja a szőrgombóc, úgy bújik oda hozzá.*
- Ügyes vagy!* Dicséri meg, aztán leteszi és sétálni kezd. Akár egy kutya úgy sétál mellette a mosómedve is. Megáll és kezével felfelé hívogató mozdulatot tesz, erre ő feláll két lábra, akár egy kismajom. Már majdnem elégedett, amikor Zápor megpillant egy darab kenyeret a szeme sarkából. Több se kell neki odarohan rögtön fittyet hányva Alsian tiltakozására.*
- Hékás! Most dicsértelek meg. Hát a kaja még mindig fontosabb neked? Micsoda egy hálátlan bestia vagy te.* Korholja félig nevetve. Lényegében már majdnem teljesen sikerül megszelídítenie, de még némi simítás azért hátra van. Kell még dolgozni vele, de azért már szinte kijelentheti, hogy a siker csak egy mancsnyira van. Elégedettségét ma megünnepli majd egy pohárka borocskával ez fix. Csurran majd némi finomság azért Zápornak is, meg is tépné a tündért, ha nem adna neki semmit.*
8823. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-23 13:04:34
Üzenet elküldve: 2025-04-23 13:04:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Sajnos az öltönye mellé ház nem jár. Sokat fog még csalódni az orkban, mivel nincs olyan jó anyagi helyzetben, hogy birtokokat vásároljon fel. Talán megoldhatná a saját ház kérdését, de utána mégis mit csinálna? Jó neki a fogadó egyelőre. Olcsó, jó a kaja, a piáról nem is beszélve! *
- Az. Elég hangulatos és jó ételeket szolgálnak fel. A vásárlóknak pedig lehetőségük van igénybe venni a helyi fürdőt!
* Tovább indul az ork miközben meséli a fogadóját, ahol megszállt, azonban nem várhatja el a másiktól, hogy ugyanazt az életstílust folytassa, mint ő. Bárcsak lenne valamilyen hely, ahol befogadják az árvákat, de hol találhat ilyen Arthenior környékén? Kisebb gondolkozás után csak eszébe jutnak a hallott pletykák. A városon belül, valahol kell lennie egy helynek, amiben ezzel foglalkoznak, de nem emlékszik, hogy hol is volt. Ha eszébe jut, majd kérdezősködik a fogadóban. *
- Nekem még nem volt problémám ott.
* Jelenti ki magabiztosan az ork, azonban a másik is érezheti, hogy ez nem válasz a kérdésére. Mégis kinek járna érdekében belekötni egy orkba, aki éppen éhségét és szomját próbálja oltani? Kész öngyilkosság! *
- Hamarosan ott is vagyunk.
* Jelenti ki az ork miközben besétálnak a főtérre. *
* Sajnos az öltönye mellé ház nem jár. Sokat fog még csalódni az orkban, mivel nincs olyan jó anyagi helyzetben, hogy birtokokat vásároljon fel. Talán megoldhatná a saját ház kérdését, de utána mégis mit csinálna? Jó neki a fogadó egyelőre. Olcsó, jó a kaja, a piáról nem is beszélve! *
- Az. Elég hangulatos és jó ételeket szolgálnak fel. A vásárlóknak pedig lehetőségük van igénybe venni a helyi fürdőt!
* Tovább indul az ork miközben meséli a fogadóját, ahol megszállt, azonban nem várhatja el a másiktól, hogy ugyanazt az életstílust folytassa, mint ő. Bárcsak lenne valamilyen hely, ahol befogadják az árvákat, de hol találhat ilyen Arthenior környékén? Kisebb gondolkozás után csak eszébe jutnak a hallott pletykák. A városon belül, valahol kell lennie egy helynek, amiben ezzel foglalkoznak, de nem emlékszik, hogy hol is volt. Ha eszébe jut, majd kérdezősködik a fogadóban. *
- Nekem még nem volt problémám ott.
* Jelenti ki magabiztosan az ork, azonban a másik is érezheti, hogy ez nem válasz a kérdésére. Mégis kinek járna érdekében belekötni egy orkba, aki éppen éhségét és szomját próbálja oltani? Kész öngyilkosság! *
- Hamarosan ott is vagyunk.
* Jelenti ki az ork miközben besétálnak a főtérre. *
8822. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:55:45
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:55:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rinewenya Eraonewer//
* Elégedetten bólint a megegyezésre. A mérleg nyelve a mai napon is egyensúlyba került, és még csak reggel van. Zápor kíváncsian pillant fel a közeledő archoz. Mostanság már egyre kíváncsibb az emberfélékre, de azért még tartja a távolságot. Egy picit megemelkedik a csuklya is, így a kíváncsi tündér többet láthat a fiúból. A fehér bőr és a kék szemek megragadnak neki, ahogy az elf fülek is, de a vonásokból még így se tud sokat kivenni. Annyira elég lesz, hogy megismerje legközelebb.*
- Bölcs döntés. Egy állat mindig halás és hűséges társ lesz. Egy kiskutya pedig még könnyen idomítható is.* Támogatja lelkesen az ötletet. Az állatok iránti szeretete mindig hamar meg tud mutatkozni, ha olyan közegre talál.*
- Szívesen segítek. Mindig öröm az új állatkákkal való ismerkedés.* Csak úgy szikrázik a szeme, hátha még azt is tudná, hogy ezek a ruhák nem is egy fiút rejtenek. Akkor még inkább fülig érne a szája.*
- Okés. Ha bármikor szükség lenne rám, akkor a legtöbbször a Pegazusban vagy a piactéren meg lehet találni. Teysus áldása legyen rajtad!* Köszön el tőle. Kicsit sajnálja, hogy ilyen hamar mennie kellett, de mindenkinek megvan a maga baja, amivel foglalkoznia kell. Így lehet ez a lánnyal is, akinek a nevét, csak most tudja meg utólag.*
- Rine.* Ismétli el, miközben integet a távozónak.*
- Na Zápor újra ketten vagyunk.* Fordul a jószágához és aztán fütyörészve indul meg előre az egyik pad irányába. Kicsit ücsörögni fognak most és bámulni a járókelőket. Olykor érdekes pillanatoknak lehet szem és fültanúja, amikor így tesz. *
* Elégedetten bólint a megegyezésre. A mérleg nyelve a mai napon is egyensúlyba került, és még csak reggel van. Zápor kíváncsian pillant fel a közeledő archoz. Mostanság már egyre kíváncsibb az emberfélékre, de azért még tartja a távolságot. Egy picit megemelkedik a csuklya is, így a kíváncsi tündér többet láthat a fiúból. A fehér bőr és a kék szemek megragadnak neki, ahogy az elf fülek is, de a vonásokból még így se tud sokat kivenni. Annyira elég lesz, hogy megismerje legközelebb.*
- Bölcs döntés. Egy állat mindig halás és hűséges társ lesz. Egy kiskutya pedig még könnyen idomítható is.* Támogatja lelkesen az ötletet. Az állatok iránti szeretete mindig hamar meg tud mutatkozni, ha olyan közegre talál.*
- Szívesen segítek. Mindig öröm az új állatkákkal való ismerkedés.* Csak úgy szikrázik a szeme, hátha még azt is tudná, hogy ezek a ruhák nem is egy fiút rejtenek. Akkor még inkább fülig érne a szája.*
- Okés. Ha bármikor szükség lenne rám, akkor a legtöbbször a Pegazusban vagy a piactéren meg lehet találni. Teysus áldása legyen rajtad!* Köszön el tőle. Kicsit sajnálja, hogy ilyen hamar mennie kellett, de mindenkinek megvan a maga baja, amivel foglalkoznia kell. Így lehet ez a lánnyal is, akinek a nevét, csak most tudja meg utólag.*
- Rine.* Ismétli el, miközben integet a távozónak.*
- Na Zápor újra ketten vagyunk.* Fordul a jószágához és aztán fütyörészve indul meg előre az egyik pad irányába. Kicsit ücsörögni fognak most és bámulni a járókelőket. Olykor érdekes pillanatoknak lehet szem és fültanúja, amikor így tesz. *
8821. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:11:40
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:11:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tökvirág Alesian//
*Persze, hogy magára vállalja. Amilyen most a lelki állapota mindenben hajlandó magát hibáztatni a béke kedvéért. Bár a topáz szeművel nem biztos, hogy ilyen könnyedén hajlandó lenne dűlőre jutni.*
- Legyen úgy!
*Mosolyodik el óvatosan, bár a csuklya alól ez aligha látszik.*
- Örvendek Zápor.
*Hajol le kissé, közelebb a mosómedvéhez, majd visszaegyenesedve pillant a tündérre.*
- És neked is Alesian.
*Emeli meg egy kicsit a csuklyáját, hogy valamelyest látszódjon az arca, még akkor is, ha a homály azért uralkodik a ruhadarab alatt. A kis tündér kedvesnek tűnik, így annyit illemet megérdemel, hogy azért a szemeibe tudjon nézni.*
- De igen. Majd azt szeretnék. Kölyköt, akit jobban magamhoz tudnék szoktatni.
*Mosolyodik el izgatottan, ahogy ismét a piac felé sandít. Talán mégsem rögtön a kutyavásárlással kéne kezdenie, ha még hely sincs, ahová hazavigye. De holnap is lesz nap, ha talál valami épkézláb zugot a Romvárosban. Emlékszik, hogy akadt ott elhagyatott viskó, ahol senkit sem zavarna és őt sem bolygatná a kutya se. Kivéve a majdani sajátja.*
- Talán majd segíthetnél benne. Már a tanítgatásában.
*Pillant vissza Alesianra, ahogy eszébe ötlik ez a lehetőség, amit nyitva is hagy a tündér számára.*
- Ha nem bánod viszont most megyek, de remélem még összefutunk.
*Széles mosollyal biccent aprót, majd megfordulva tovább is indul a Polgárnegyed felé. Pár lépés után viszont megtorpan, s még utoljára visszapillant a fiúra.*
- Jut eszembe... Én Rine vagyok.
*Kuncog fel zavartan, majd egy intést követve fordul is vissza és a lábait szedve indul ki a térről.*
*Persze, hogy magára vállalja. Amilyen most a lelki állapota mindenben hajlandó magát hibáztatni a béke kedvéért. Bár a topáz szeművel nem biztos, hogy ilyen könnyedén hajlandó lenne dűlőre jutni.*
- Legyen úgy!
*Mosolyodik el óvatosan, bár a csuklya alól ez aligha látszik.*
- Örvendek Zápor.
*Hajol le kissé, közelebb a mosómedvéhez, majd visszaegyenesedve pillant a tündérre.*
- És neked is Alesian.
*Emeli meg egy kicsit a csuklyáját, hogy valamelyest látszódjon az arca, még akkor is, ha a homály azért uralkodik a ruhadarab alatt. A kis tündér kedvesnek tűnik, így annyit illemet megérdemel, hogy azért a szemeibe tudjon nézni.*
- De igen. Majd azt szeretnék. Kölyköt, akit jobban magamhoz tudnék szoktatni.
*Mosolyodik el izgatottan, ahogy ismét a piac felé sandít. Talán mégsem rögtön a kutyavásárlással kéne kezdenie, ha még hely sincs, ahová hazavigye. De holnap is lesz nap, ha talál valami épkézláb zugot a Romvárosban. Emlékszik, hogy akadt ott elhagyatott viskó, ahol senkit sem zavarna és őt sem bolygatná a kutya se. Kivéve a majdani sajátja.*
- Talán majd segíthetnél benne. Már a tanítgatásában.
*Pillant vissza Alesianra, ahogy eszébe ötlik ez a lehetőség, amit nyitva is hagy a tündér számára.*
- Ha nem bánod viszont most megyek, de remélem még összefutunk.
*Széles mosollyal biccent aprót, majd megfordulva tovább is indul a Polgárnegyed felé. Pár lépés után viszont megtorpan, s még utoljára visszapillant a fiúra.*
- Jut eszembe... Én Rine vagyok.
*Kuncog fel zavartan, majd egy intést követve fordul is vissza és a lábait szedve indul ki a térről.*
8820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:46:02
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:46:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rinewenya Eraonewer//
* Magára vállalja az elf, akibe szó szerint belebotlott. Szívesen meghagyná ebben a hitében, de ennyire nem gonosz a tündér. Nem hagyja, egy ilyen gyámolatlan lélek magát hibáztassa. Valami lelkipásztor is lenne ő.*
- Én meg nem figyeltem. Egyezzünk ki egy döntetlenben és akkor Teysus is elégedett lesz.* Próbálja elsimítani ezt a kis affért.*
- Köszönöm! Az ő neve Zápor én pedig Alesian vagyok.* Mutatja be magukat az idegennek, akinek igyekszik belesni a csuklyája alá, de csak egy picikét.*
- Megmentettem egy szörnyűségesen nagy és vad kóborkutyától. Azóta azon fáradozom, hogy kézhez szoktassam, amivel nagyon jól haladok.* Ki is húzza apró testét büszkén, mert azért ez igen nagy cselekedett egy olyan kicsi lény számára, mint amilyen ő is.*
- Vannak ott kicsik meg nagyon is. Csak nem kutyát mész vásárolni?* Néz fel rá csillogó szemeivel. A legkevésbé sem tartja furának a fiú, legalábbis így ránézésre annak saccolná. Kicsiny termetű, gyenge fizikumú tündérként ő megérti, ha valaki igyekszik minél kevésbé kitűnni a tömegből. Sajnos sokszor pont ezért kötnek belé, mert megtehetik következmény nélkül. Neki ékes nyelve meg aranyos pofija van, amivel a legtöbb esetben elboldogul, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ha a továbbiakban igénylik a társaságát, akkor marad még, de ha elköszönnek tőle, akkor hasonlóan tesz és távozik.*
* Magára vállalja az elf, akibe szó szerint belebotlott. Szívesen meghagyná ebben a hitében, de ennyire nem gonosz a tündér. Nem hagyja, egy ilyen gyámolatlan lélek magát hibáztassa. Valami lelkipásztor is lenne ő.*
- Én meg nem figyeltem. Egyezzünk ki egy döntetlenben és akkor Teysus is elégedett lesz.* Próbálja elsimítani ezt a kis affért.*
- Köszönöm! Az ő neve Zápor én pedig Alesian vagyok.* Mutatja be magukat az idegennek, akinek igyekszik belesni a csuklyája alá, de csak egy picikét.*
- Megmentettem egy szörnyűségesen nagy és vad kóborkutyától. Azóta azon fáradozom, hogy kézhez szoktassam, amivel nagyon jól haladok.* Ki is húzza apró testét büszkén, mert azért ez igen nagy cselekedett egy olyan kicsi lény számára, mint amilyen ő is.*
- Vannak ott kicsik meg nagyon is. Csak nem kutyát mész vásárolni?* Néz fel rá csillogó szemeivel. A legkevésbé sem tartja furának a fiú, legalábbis így ránézésre annak saccolná. Kicsiny termetű, gyenge fizikumú tündérként ő megérti, ha valaki igyekszik minél kevésbé kitűnni a tömegből. Sajnos sokszor pont ezért kötnek belé, mert megtehetik következmény nélkül. Neki ékes nyelve meg aranyos pofija van, amivel a legtöbb esetben elboldogul, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ha a továbbiakban igénylik a társaságát, akkor marad még, de ha elköszönnek tőle, akkor hasonlóan tesz és távozik.*
8819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:19:01
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:19:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tökvirág Alesian//
*Igen. Eldöntötte. Ebből bizony piac lesz ma. Ha meg nem talál semmi tetszetőset, akkor irány az a fene ette Romváros, hogy találjon valami zugot, ahol meghúzhatja magát. A lényeg, hogy gyorsan végezzen, mielőtt valaki olyanba botlana, akit ugyebár tanácsosabb lenne most még elkerülni.
S, ha már botlásról van éppen szó, pillanatok múltán már egy test ütődik neki. Nem nagy a lökés, de felkészületlenül éri, így egy kicsit kibillen az egyensúlyából, amit egy terpesszel hamarosan orvosolni is tud. Mielőtt eljutna a fülébe az idegen hang, a kék szemek riadtan pillantanak ki rá a csuklya alól. A hirtelen erőd verdesésbe kezdő szíve kezd is megnyugodni. Nem azokkal a sárgákkal találja magát szembe, amitől éppen most bujkálni próbál. Lassan visszaegyenesedik, majd apró mosollyal ingatja meg a fejét.*
- Nem történt semmi. Útban álltam.
*Von aprót a vállain, közben pedig szemei tovább is haladnak a kötél végén pillogó mosómedvére.*
- Aranyos.
*Jegyzi meg kurtán, majd rögvest el is tűnődik.*
- A piacon vetted?
*Nem. Biztos nem. Sosem látott még mosómedvét. Menyétet úgy emlékszik, hogy igen, de az nem ugyan az. Kissé csalódott sóhajjal fordul vissza a piac felé, majd lassan tovább is viszik arra a léptei.*
- De kutya biztos van. Valami kis kölyök, nem?
*Hogy a kérdés a tündérnek szól vagy csak saját maga elé motyogja igazából a senkinek, az kérdéses. Ám a tündér nyugodtan magára is veheti, ha nem hiszi bolondnak az ifjút.*
*Igen. Eldöntötte. Ebből bizony piac lesz ma. Ha meg nem talál semmi tetszetőset, akkor irány az a fene ette Romváros, hogy találjon valami zugot, ahol meghúzhatja magát. A lényeg, hogy gyorsan végezzen, mielőtt valaki olyanba botlana, akit ugyebár tanácsosabb lenne most még elkerülni.
S, ha már botlásról van éppen szó, pillanatok múltán már egy test ütődik neki. Nem nagy a lökés, de felkészületlenül éri, így egy kicsit kibillen az egyensúlyából, amit egy terpesszel hamarosan orvosolni is tud. Mielőtt eljutna a fülébe az idegen hang, a kék szemek riadtan pillantanak ki rá a csuklya alól. A hirtelen erőd verdesésbe kezdő szíve kezd is megnyugodni. Nem azokkal a sárgákkal találja magát szembe, amitől éppen most bujkálni próbál. Lassan visszaegyenesedik, majd apró mosollyal ingatja meg a fejét.*
- Nem történt semmi. Útban álltam.
*Von aprót a vállain, közben pedig szemei tovább is haladnak a kötél végén pillogó mosómedvére.*
- Aranyos.
*Jegyzi meg kurtán, majd rögvest el is tűnődik.*
- A piacon vetted?
*Nem. Biztos nem. Sosem látott még mosómedvét. Menyétet úgy emlékszik, hogy igen, de az nem ugyan az. Kissé csalódott sóhajjal fordul vissza a piac felé, majd lassan tovább is viszik arra a léptei.*
- De kutya biztos van. Valami kis kölyök, nem?
*Hogy a kérdés a tündérnek szól vagy csak saját maga elé motyogja igazából a senkinek, az kérdéses. Ám a tündér nyugodtan magára is veheti, ha nem hiszi bolondnak az ifjút.*
8818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 15:43:46
Üzenet elküldve: 2025-04-22 15:43:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Rinewenya Eraonewer//
* Ez a nap is jól kezdődik. Egy könnyed reggeli után a főtér köveit koptatják Záporral. Még így frissen, telve motivációval meg energiával Alesian a pórázon sétálást gyakoroltatja komisz társával.*
- Gyere szépen mellettem Zápor!* Lazán tartja a kötelet és igyekszik arra törekedni, hogy a mosómedve mellette maradjon, ha túlságosan nekiiramodna, akkor visszafogja. A tér elég nagy terjedelmű, de még így is kerülgetni kell az embereket. Sokan furcsán néznek a különös párosra, akad megmosolyogja őket, míg mások csak a fejüket csóválják.*
- Áll meg Zápor!* Húzza meg a pórázt.* Jól van, most ülj le! Ül!* Kis könyörgést követően még ezt is teljesíti most a mosómedve. Elégedett a tündér, mert látványosan javul a teljesítménye a kis csibésznek.*
- Gyere menjünk!* Húzza meg a pórázát. Fejben már a mai napot tervezi a tündér, amikor hosszúcombú rövid szoknyát viselő szőke szépség libeg el mellette.*
- Teysusra!* Motyogja, miközben már fordul is utána. A látvánnyal nem győznek betelni a szemei, csak az a baj, hogy a lábai közben meg mennek tovább előre. Amikor visszafordul kelletlenül meg már túlságosan késő, így oldalról telibe kapja az egyik szerencsétlen járókelőt, aki jelen esetben egy sovány elf.*
- Teysusra, ne haragudjon! Bocsánat, én nem figyeltem.* Jön csuklóból a szabadkozás, meg az ártatlan tündér arc. Szikrának is pontosan így tanította Selyemréven. Hamar végigméri az áldozatot, majd rögtön meg is nyugszik. Az elf olyan gyámoltalanul néz ki, hogy tőle valószínűleg nem kell tartania, nem tűnik egy nagy hőbörgő, pofozógépnek.*
// Mosómedve szelídítés: 15/20 //
//Rinewenya Eraonewer//
* Ez a nap is jól kezdődik. Egy könnyed reggeli után a főtér köveit koptatják Záporral. Még így frissen, telve motivációval meg energiával Alesian a pórázon sétálást gyakoroltatja komisz társával.*
- Gyere szépen mellettem Zápor!* Lazán tartja a kötelet és igyekszik arra törekedni, hogy a mosómedve mellette maradjon, ha túlságosan nekiiramodna, akkor visszafogja. A tér elég nagy terjedelmű, de még így is kerülgetni kell az embereket. Sokan furcsán néznek a különös párosra, akad megmosolyogja őket, míg mások csak a fejüket csóválják.*
- Áll meg Zápor!* Húzza meg a pórázt.* Jól van, most ülj le! Ül!* Kis könyörgést követően még ezt is teljesíti most a mosómedve. Elégedett a tündér, mert látványosan javul a teljesítménye a kis csibésznek.*
- Gyere menjünk!* Húzza meg a pórázát. Fejben már a mai napot tervezi a tündér, amikor hosszúcombú rövid szoknyát viselő szőke szépség libeg el mellette.*
- Teysusra!* Motyogja, miközben már fordul is utána. A látvánnyal nem győznek betelni a szemei, csak az a baj, hogy a lábai közben meg mennek tovább előre. Amikor visszafordul kelletlenül meg már túlságosan késő, így oldalról telibe kapja az egyik szerencsétlen járókelőt, aki jelen esetben egy sovány elf.*
- Teysusra, ne haragudjon! Bocsánat, én nem figyeltem.* Jön csuklóból a szabadkozás, meg az ártatlan tündér arc. Szikrának is pontosan így tanította Selyemréven. Hamar végigméri az áldozatot, majd rögtön meg is nyugszik. Az elf olyan gyámoltalanul néz ki, hogy tőle valószínűleg nem kell tartania, nem tűnik egy nagy hőbörgő, pofozógépnek.*
// Mosómedve szelídítés: 15/20 //
8817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 12:56:32
Üzenet elküldve: 2025-04-22 12:56:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A kocsi kerekei keményen zökkennek a macskaköveken, ahogy a jármű beér a városba. Persze nem csak a kerék csap zajt, hanem a kocsin lévő mindenféle holmi is. Vannak például szerszámok rajta szép számmal: fogók, csipeszek, kapcsok, kisebb-nagyobb kalapácsok, szeg és csavar számolatlanul. Egy pici de masszív üllő. De akad ott pár fazék és serpenyő is, ez utóbbiak közül néhány felakasztva a kocsi oldalára.
A kocsit nem ló húzza, de nem is póni, öszvér vagy szamár. A kocsit egy gnóm húzza. Fajához mérten széles vállai megfeszülnek az erőlködéstől, bakancsos lábai halkan csattogó hangot kevernek a kocsi zörgésébe-csörömpölésébe. A férfi homlokán izzadtság gyöngyözik, szemöldöke fogja azt fel, mielőtt szemébe is jutna belőle valamennyi. Előre szegett fejjel, konokul halad. Nem először jár már a városban, igaz, nem mostanában volt erre utoljára. De azért ismeri az utat.*
A kocsit nem ló húzza, de nem is póni, öszvér vagy szamár. A kocsit egy gnóm húzza. Fajához mérten széles vállai megfeszülnek az erőlködéstől, bakancsos lábai halkan csattogó hangot kevernek a kocsi zörgésébe-csörömpölésébe. A férfi homlokán izzadtság gyöngyözik, szemöldöke fogja azt fel, mielőtt szemébe is jutna belőle valamennyi. Előre szegett fejjel, konokul halad. Nem először jár már a városban, igaz, nem mostanában volt erre utoljára. De azért ismeri az utat.*
8816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-22 12:49:39
Üzenet elküldve: 2025-04-22 12:49:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Sosem gondolta volna, hogy egyszer ismét lesz olyan ostoba, hogy a kopott bakancsok ismét Arthenior főterének kövein érnek célba. Persze valamennyire tanult az előző hibákból, így a vékony testet már nem finom kelme fedi, hanem ócska hacukák, ahogyan attól a gyönyörű és számára igencsak kedves hajzuhatagtól is megszabadult. Noha kétli, hogy bátyja ennyi idő elteltével is a városban ragadt volna, ám a mondás is úgy tartja, hogy sokkal jobb félni, mint inkább megijedni. Ugyan olyan galád mód lépett le legutóbb a városból, mint ahogy akkor régen mostohája házát is maga mögött hagyta. Noha most hagyott egy üzenetet, de nagy kaland. Neki sem lenne mentség, ha bátyja akkor ugyan így hagyja magára. Még akkor sem érzi mentségnek, ha valahol biztos abban, hogy jó oka volt az egészre.
Na, de kár lenne már az elején pánikba esni. De azért a foszlott köpeny csuklyáját mélyebben az arcába húzza. Talán a Pegazusba kéne megbújnia először. Vagy gyorsan essen túl a piacon? Amióta Vörös úgy döntött, hogy elpártol mellőle és saját családot alapít, azóta nincs útitársa és hiába igyekszik kiélvezni, valahogy a magány mégsem kedves a számára. Hát miért is ne nézné meg magának, hogy mi akad a kofák kínálata között.*
*Sosem gondolta volna, hogy egyszer ismét lesz olyan ostoba, hogy a kopott bakancsok ismét Arthenior főterének kövein érnek célba. Persze valamennyire tanult az előző hibákból, így a vékony testet már nem finom kelme fedi, hanem ócska hacukák, ahogyan attól a gyönyörű és számára igencsak kedves hajzuhatagtól is megszabadult. Noha kétli, hogy bátyja ennyi idő elteltével is a városban ragadt volna, ám a mondás is úgy tartja, hogy sokkal jobb félni, mint inkább megijedni. Ugyan olyan galád mód lépett le legutóbb a városból, mint ahogy akkor régen mostohája házát is maga mögött hagyta. Noha most hagyott egy üzenetet, de nagy kaland. Neki sem lenne mentség, ha bátyja akkor ugyan így hagyja magára. Még akkor sem érzi mentségnek, ha valahol biztos abban, hogy jó oka volt az egészre.
Na, de kár lenne már az elején pánikba esni. De azért a foszlott köpeny csuklyáját mélyebben az arcába húzza. Talán a Pegazusba kéne megbújnia először. Vagy gyorsan essen túl a piacon? Amióta Vörös úgy döntött, hogy elpártol mellőle és saját családot alapít, azóta nincs útitársa és hiába igyekszik kiélvezni, valahogy a magány mégsem kedves a számára. Hát miért is ne nézné meg magának, hogy mi akad a kofák kínálata között.*
8815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-20 15:11:56
Üzenet elküldve: 2025-04-20 15:11:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A Főtér nem sokkal néz ki másabbul, mint ahogy kinézett azelőtt, hogy a Pegazusba lépett volna. Talán a hely szaga az, ami kevésbé bántó. Nem hinné hogy enyhült volna, inkább csak kezdi megszokni az orra. A saját szagát sem nagyon érzi már egy ideje. Ettől függetlenül persze tudja, hogy muszáj lesz megfürdenie. És mosnia. Valahol. Majd.. majd.
Kényelmes tempóban lépdel, nem siet. Várost néz. Embereket, épületeket. Olyan apróságokat, amiket a zöm már észre sem vesz, mert itt természetesnek számít. Szeret nézelődni.
A bot vége halkan kopog a köveken. Most nem játszik vele. Bár nem kerüli a feltűnést, megpróbál beolvadni a városba. Mintha mindig is ide tartozott volna. Megcélozza azt az irányt, ami a Polgárnegyed felé viszi.
Észre sem veszi, de halkan dúdolni kezd.*
Kényelmes tempóban lépdel, nem siet. Várost néz. Embereket, épületeket. Olyan apróságokat, amiket a zöm már észre sem vesz, mert itt természetesnek számít. Szeret nézelődni.
A bot vége halkan kopog a köveken. Most nem játszik vele. Bár nem kerüli a feltűnést, megpróbál beolvadni a városba. Mintha mindig is ide tartozott volna. Megcélozza azt az irányt, ami a Polgárnegyed felé viszi.
Észre sem veszi, de halkan dúdolni kezd.*
8814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-19 13:44:11
Üzenet elküldve: 2025-04-19 13:44:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Kékeszöldjei szúrósan villannak húgára. Úgy szeretné önmagát látni benne, de mindig rájön, hogy bár a tükörképe áll előtte, mégis valami teljesen mást hall ki a csinos ajkak közül, mint azok a gondolatok, melyek az ő elméjében fogannak meg. Már épp leteremtené társát, mikor az istenek tanairól kezdi kioktatni, de hamar eszébe jut, hogy minden egyes kimondott szónak, s annak is, hogy hogyan hangzanak el, innentől kezdve jelentősége van. Nem engedheti meg magának, hogy mindig az első, szívből jövő vélemény hagyja el a száját. Meg egyébként is, most túl fáradt ahhoz, hogy ilyen felesleges tényezőkön vitatkozzanak, így az okos enged, szamár szenved elve alapján vesz egy nagy levegőt, és végül ennyit felel.*
- Teysus. Ha neked így jobban tetszik, drága húgom, akkor legyen Teysus. *Eddig sosem használta ennyiszer a „drága” szót, talán egyáltalán nem, főleg megszólításhoz nem, de olyannak tűnik, mint amit a nemesek gyakorta mondanak egymásnak, úgyhogy rászokott.
Érzi Lyssira feszültségét, azt, hogy bármelyik percben előtörhet belőle az, amit, ha rajta múlna, soha többé nem akarna látni, de nem rajta múlik, így csak annyit tehet, hogy minél előbb a négy fal óvó védelmébe irányítja magukat. Határozott, mégsem túlságosan siető léptekkel halad annak a bizonyos fogadónak az ajtaja felé, ám mikor meghallja a háta közepére sem kívánt hisztit, mert amit testvére művel, az nem más, csak nyafogás, akkor megtorpan, de mielőtt még bármit mondana, pár rövid másodpercig visszatartja minden gondolatát, hogy azok ezúttal is átgondoltan lássanak csupán napvilágot.*
- Nem, nem lehet. Azért nem, mert nincsen semmilyen régi. Nincs, és soha nem is volt, de ezt ne itt. Majd odabent kisírhatod magad, ha arra vágysz, de ezt a pár percet még bírd ki! *Az empátia írmagját is nélkülöző, kemény szavak ezek, de most nem akarja Lyssira érzékeny lelkét pátyolgatni. Eljön majd az ideje annak is hamarosan, de még nem most.
Végül a kilincsre markol, és egy határozott mozdulattal kinyitja a fogadó ajtaját, de nem ő lép be rajta elsőként.*
- Csak utánad, kedvesem! *Jobbnak látja, ha húga most nem mögötte van, hanem szem előtt tudja tartani, és hadd tapasztalja meg ő elsőként a valóságot, mely okán nem engedhetik meg maguknak, hogy most eluralkodjanak rajtuk az érzelmek.*
*Kékeszöldjei szúrósan villannak húgára. Úgy szeretné önmagát látni benne, de mindig rájön, hogy bár a tükörképe áll előtte, mégis valami teljesen mást hall ki a csinos ajkak közül, mint azok a gondolatok, melyek az ő elméjében fogannak meg. Már épp leteremtené társát, mikor az istenek tanairól kezdi kioktatni, de hamar eszébe jut, hogy minden egyes kimondott szónak, s annak is, hogy hogyan hangzanak el, innentől kezdve jelentősége van. Nem engedheti meg magának, hogy mindig az első, szívből jövő vélemény hagyja el a száját. Meg egyébként is, most túl fáradt ahhoz, hogy ilyen felesleges tényezőkön vitatkozzanak, így az okos enged, szamár szenved elve alapján vesz egy nagy levegőt, és végül ennyit felel.*
- Teysus. Ha neked így jobban tetszik, drága húgom, akkor legyen Teysus. *Eddig sosem használta ennyiszer a „drága” szót, talán egyáltalán nem, főleg megszólításhoz nem, de olyannak tűnik, mint amit a nemesek gyakorta mondanak egymásnak, úgyhogy rászokott.
Érzi Lyssira feszültségét, azt, hogy bármelyik percben előtörhet belőle az, amit, ha rajta múlna, soha többé nem akarna látni, de nem rajta múlik, így csak annyit tehet, hogy minél előbb a négy fal óvó védelmébe irányítja magukat. Határozott, mégsem túlságosan siető léptekkel halad annak a bizonyos fogadónak az ajtaja felé, ám mikor meghallja a háta közepére sem kívánt hisztit, mert amit testvére művel, az nem más, csak nyafogás, akkor megtorpan, de mielőtt még bármit mondana, pár rövid másodpercig visszatartja minden gondolatát, hogy azok ezúttal is átgondoltan lássanak csupán napvilágot.*
- Nem, nem lehet. Azért nem, mert nincsen semmilyen régi. Nincs, és soha nem is volt, de ezt ne itt. Majd odabent kisírhatod magad, ha arra vágysz, de ezt a pár percet még bírd ki! *Az empátia írmagját is nélkülöző, kemény szavak ezek, de most nem akarja Lyssira érzékeny lelkét pátyolgatni. Eljön majd az ideje annak is hamarosan, de még nem most.
Végül a kilincsre markol, és egy határozott mozdulattal kinyitja a fogadó ajtaját, de nem ő lép be rajta elsőként.*
- Csak utánad, kedvesem! *Jobbnak látja, ha húga most nem mögötte van, hanem szem előtt tudja tartani, és hadd tapasztalja meg ő elsőként a valóságot, mely okán nem engedhetik meg maguknak, hogy most eluralkodjanak rajtuk az érzelmek.*
8813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-19 12:52:43
Üzenet elküldve: 2025-04-19 12:52:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Az eget bámulja, miután ikre után ugrik. Talpa nem fűcsomót ér, hanem egy tér köveit. Egy olyan tér köveit, amit sűrűn tapos majd, ami elméletben mindig is az otthonáé volt. Meg kell szoknia az új nevét. Oda kell kapnia a tekintetét ha hallja, mégis az eget kémleli egy hosszúra nyúlt pillanatig ehelyett. Tudja, de nem teszi. Hogy fél, már rég megtanulta elrejteni. Hogy a rezdülései ne váljanak komorrá, már nem jelent gondot. Fáradt, de ott az örömteli, bájos mosoly az ajkán, mintha várta volna, hogy visszatérhessen. Lassan hajtja lejjebb a fejét, majd fordul oldalvást, hogy Corillette vonásaira nézzen. Mintha tükör volna, mégis annyira mások. *
- Teysus. Teysus tanai és ő vezetett ide. *Mondja az arcára írott kedélyesség megcáfolásául, kissé hideg hangján.
A zöldeskék írisz abba az irányba fordul, amerre a mása mondja. Végigméri a kőépítményt, annak hívogató feliratát, a lehetőségét annak, hogy megtisztálkodhasson, hogy ne nézzen ki úgy, ahogy érzi magát. Örökké mocskosnak gondolja a kezeit, s ha csak a perifériáról látja, vérvörösen tündököl. Mindig rápillant a hevében, túl hirtelen, ha ezt érzékeli, majd megkönnyebbülten távozik a tüdeje legmélyéről a levegő, mégsem tudja kifújni az egészet soha. Mintha megült volna az alján és bántaná belülről.*
- Menjünk Cori, ránk fér, valóban.
*Hangja hűvössége enyhül, s megigazítva táskáját indul meg a fogadó felé. Az övé alján nem csörög semmi. Erszénybe van rendezve, több, mint amennyit elárult. Valakinek megfontoltabbnak kell lennie, nem kíván zsebeket metszeni, de szégyenben maradni sem az első napjukon, amikor meghallja az árat, hogy mennyiért is bérelhetnek szobát. Nehéz lesz, de kitart.*
- Állandóan csak beszélünk, mást sem csinálunk, csak beszélünk. Nem lehetne, hogy egyetlen estén csak elgyászoljuk a régit?
*Nem mondja ki, hogy régi mit. Bár figyelő szemek, hallgatózó fülek nincsenek, jól tudja, hogy soha többé nem mondhat ki nyílt utcán akármit, de még a falak között sem biztosan. Látszat magabiztossággal, felszegett állal, egyenes tartással követi vérét. Mozdulatai olyan kecsesek és lágyak, hogy lassan már maga is elhiszi azt, amit valójában el is kellene.*
*Az eget bámulja, miután ikre után ugrik. Talpa nem fűcsomót ér, hanem egy tér köveit. Egy olyan tér köveit, amit sűrűn tapos majd, ami elméletben mindig is az otthonáé volt. Meg kell szoknia az új nevét. Oda kell kapnia a tekintetét ha hallja, mégis az eget kémleli egy hosszúra nyúlt pillanatig ehelyett. Tudja, de nem teszi. Hogy fél, már rég megtanulta elrejteni. Hogy a rezdülései ne váljanak komorrá, már nem jelent gondot. Fáradt, de ott az örömteli, bájos mosoly az ajkán, mintha várta volna, hogy visszatérhessen. Lassan hajtja lejjebb a fejét, majd fordul oldalvást, hogy Corillette vonásaira nézzen. Mintha tükör volna, mégis annyira mások. *
- Teysus. Teysus tanai és ő vezetett ide. *Mondja az arcára írott kedélyesség megcáfolásául, kissé hideg hangján.
A zöldeskék írisz abba az irányba fordul, amerre a mása mondja. Végigméri a kőépítményt, annak hívogató feliratát, a lehetőségét annak, hogy megtisztálkodhasson, hogy ne nézzen ki úgy, ahogy érzi magát. Örökké mocskosnak gondolja a kezeit, s ha csak a perifériáról látja, vérvörösen tündököl. Mindig rápillant a hevében, túl hirtelen, ha ezt érzékeli, majd megkönnyebbülten távozik a tüdeje legmélyéről a levegő, mégsem tudja kifújni az egészet soha. Mintha megült volna az alján és bántaná belülről.*
- Menjünk Cori, ránk fér, valóban.
*Hangja hűvössége enyhül, s megigazítva táskáját indul meg a fogadó felé. Az övé alján nem csörög semmi. Erszénybe van rendezve, több, mint amennyit elárult. Valakinek megfontoltabbnak kell lennie, nem kíván zsebeket metszeni, de szégyenben maradni sem az első napjukon, amikor meghallja az árat, hogy mennyiért is bérelhetnek szobát. Nehéz lesz, de kitart.*
- Állandóan csak beszélünk, mást sem csinálunk, csak beszélünk. Nem lehetne, hogy egyetlen estén csak elgyászoljuk a régit?
*Nem mondja ki, hogy régi mit. Bár figyelő szemek, hallgatózó fülek nincsenek, jól tudja, hogy soha többé nem mondhat ki nyílt utcán akármit, de még a falak között sem biztosan. Látszat magabiztossággal, felszegett állal, egyenes tartással követi vérét. Mozdulatai olyan kecsesek és lágyak, hogy lassan már maga is elhiszi azt, amit valójában el is kellene.*
8812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-19 12:20:08
Üzenet elküldve: 2025-04-19 12:20:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*A nap már hosszú órákkal a delelőjén túl jár, de fényével még bőven bevilágítja a környéket. Egy szekér hajt be a város kapuján, a kocsisa „hó”-t kiált, melyre a két ló engedelmesen megáll a főtér közelében. A bakról egy lány ugrik le másodmagával, majd miután néhány hálálkodó szót vált még a bajszos, kalapos férfivel, a szekér elhajt, ők ketten pedig egy új világban találják magukat, mely csak arra vár, hogy befogadja őket.*
- Nos, drága húgom, mit szólsz? Megérkeztünk. Eeyr most az egyszer a helyes úton vezetett minket. *Az arckifejezését uraló fáradtság mellett ajkain egy halvány, elégedett mosoly jelenik meg, ahogy ikertestvére pillant. Vesz egy nagy, mély levegőt. Meg akarja ízlelni annak az édes otthonnak az ízét, mely mindig is az övé volt, mégsem érzett soha honvágyat iránta, de most, hogy hamarosan az övé lehet, többé már sosem engedné el. Ő Corillette Ysevelle Tharisse. Egy név, mely egykoron sokat jelentett eme szebb napokat is látott városnak, de a mindenki által ismert, szörnyű tragédia nyomán a feledés homályába merült. Épp itt az ideje, hogy újra köztudatba kerüljön.*
- Ott egy fogadó. *Pillant a közelben magasodó kőépület felé, melynek bejárata fölé függesztett táblán a „Pegazus fogadó” felirat ékeskedik.*
- Gyere… Lyssira, menjünk be oda! Majd éhen halok, fáradt vagyok, át is kell öltöznünk, meg szükségünk van puha ágyra és egy forró fürdőre is. Mindez jár nekünk. *Hogy miből fogják kifizetni, az egyelőre még a jövő zenéje, mert pénzük az ugyan nincsen sok, de ha átkutatják hátizsákjaik alját, ketten talán össze tudják dobni a ma éjszakai kényelem árát.*
- Meg egyébként is, bőven van mit megbeszélnünk. *Nem terveznek sokáig egy fogadóban rostokolni. Legalábbis ő biztosan nem akarja húzni az időt. Pontosan tudja, mi a következő lépés, mégis fontos, hogy minden egyes eltervezett mozzanatot tökéletesen ültessenek át a valóságba. Nem kezd el arról magyarázni, hogy mennyire fontos a hitelesség, de egyelőre még a diszkréció is. Testvérének tudnia kell, hogy mit vár el tőle és saját magától is, úgyhogy további szócséplés nélkül, határozott léptekkel indul meg a híres-neves -vagy éppen nem az, ki tudja- Pegazus fogadó irányába.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.19 12:24:16
*A nap már hosszú órákkal a delelőjén túl jár, de fényével még bőven bevilágítja a környéket. Egy szekér hajt be a város kapuján, a kocsisa „hó”-t kiált, melyre a két ló engedelmesen megáll a főtér közelében. A bakról egy lány ugrik le másodmagával, majd miután néhány hálálkodó szót vált még a bajszos, kalapos férfivel, a szekér elhajt, ők ketten pedig egy új világban találják magukat, mely csak arra vár, hogy befogadja őket.*
- Nos, drága húgom, mit szólsz? Megérkeztünk. Eeyr most az egyszer a helyes úton vezetett minket. *Az arckifejezését uraló fáradtság mellett ajkain egy halvány, elégedett mosoly jelenik meg, ahogy ikertestvére pillant. Vesz egy nagy, mély levegőt. Meg akarja ízlelni annak az édes otthonnak az ízét, mely mindig is az övé volt, mégsem érzett soha honvágyat iránta, de most, hogy hamarosan az övé lehet, többé már sosem engedné el. Ő Corillette Ysevelle Tharisse. Egy név, mely egykoron sokat jelentett eme szebb napokat is látott városnak, de a mindenki által ismert, szörnyű tragédia nyomán a feledés homályába merült. Épp itt az ideje, hogy újra köztudatba kerüljön.*
- Ott egy fogadó. *Pillant a közelben magasodó kőépület felé, melynek bejárata fölé függesztett táblán a „Pegazus fogadó” felirat ékeskedik.*
- Gyere… Lyssira, menjünk be oda! Majd éhen halok, fáradt vagyok, át is kell öltöznünk, meg szükségünk van puha ágyra és egy forró fürdőre is. Mindez jár nekünk. *Hogy miből fogják kifizetni, az egyelőre még a jövő zenéje, mert pénzük az ugyan nincsen sok, de ha átkutatják hátizsákjaik alját, ketten talán össze tudják dobni a ma éjszakai kényelem árát.*
- Meg egyébként is, bőven van mit megbeszélnünk. *Nem terveznek sokáig egy fogadóban rostokolni. Legalábbis ő biztosan nem akarja húzni az időt. Pontosan tudja, mi a következő lépés, mégis fontos, hogy minden egyes eltervezett mozzanatot tökéletesen ültessenek át a valóságba. Nem kezd el arról magyarázni, hogy mennyire fontos a hitelesség, de egyelőre még a diszkréció is. Testvérének tudnia kell, hogy mit vár el tőle és saját magától is, úgyhogy további szócséplés nélkül, határozott léptekkel indul meg a híres-neves -vagy éppen nem az, ki tudja- Pegazus fogadó irányába.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.19 12:24:16
8811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-04-12 12:43:44
Üzenet elküldve: 2025-04-12 12:43:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Kopp-kopp. A bot vége hol jobbra, hol balra mozdul, hogy megérintsen egy csizmatalpaktól fényesre kopott követ.
Kopp-kopp. És egy kis halk csoszogás, ahogy a bot végét a csizmatalp követi, hogy rálépjen ugyanazokra a kövekre.
Kopp-kopp. Egy olyan ember szórakozása ez, akit már fáraszt és untat az út, ami mögötte áll. A csizma poros, a láb pihenne. Az egyszerű szabású köpeny hátán több apró szakadás van a gyökerek között töltött éjjelek emlékeként, mint azt igazából szeretné.
Kopp. Nincs csossz. A bot megáll a legutoljára megérintett kövön, a csizma talpa sem emelkedik fel. Megmozgatja a vállait, leengedi a fejét és halkan sóhajt. Ez már a város. Jól van. Megérkezett. Felszegi az állát, beleszimatol a jellegzetesen városi aromájú levegőbe, és egy egészen kicsit elfintorodik. Tudja magáról, hogy most neki sincs épp orgonaillata, de a főtér bukéját kicsit soknak tartja. Inkább felületesen veszi a következő nyelet levegőt, legalább addig, amíg meg nem szokja ezt az orra.
A téren levő kútra pillant, száraz torokkal nyel egyet. Egek, mennyire szomjas! Tudja, hogy abból a vízből akár ihatna is, de azt is tudja, hogy van aki ott mossa ki néha a szennyesét, s van, aki a lovát itatja ott. Sok mindent el lehet mondani róla, de azt hogy vademberként vagy tharg módra viselkedne, azt nem. Inkább nyel még egy nehézkest. Tekintetét feljebb emeli, és az ajtók felett himbálózó táblákat kezdi vizslatni.
Mikor meglátja amit keres, szakálla alatt szinte láthatatlanul apró mosolyra húzódnak szájzugai. Egy fogadó! Pont erre van szüksége. Friss víz elsőnek, utána valami komolyabb. Egy tál étel. Ha akad szabadon, egy ágy. És a fürdőház.. elnyúlni a vízben, amíg a meleg kioldja az izmait, és újra tisztának nem érzi magát.
Aprót biccent, mintha épp egyezségre jutott volna valakivel -és ez szinte így is van-, majd újra megmozdul a bot vége.
Kopp-kopp. Csossz-csossz. A fura, szinte táncosnak ható léptek már a frissen kijelölt célja felé viszik.*
Kopp-kopp. És egy kis halk csoszogás, ahogy a bot végét a csizmatalp követi, hogy rálépjen ugyanazokra a kövekre.
Kopp-kopp. Egy olyan ember szórakozása ez, akit már fáraszt és untat az út, ami mögötte áll. A csizma poros, a láb pihenne. Az egyszerű szabású köpeny hátán több apró szakadás van a gyökerek között töltött éjjelek emlékeként, mint azt igazából szeretné.
Kopp. Nincs csossz. A bot megáll a legutoljára megérintett kövön, a csizma talpa sem emelkedik fel. Megmozgatja a vállait, leengedi a fejét és halkan sóhajt. Ez már a város. Jól van. Megérkezett. Felszegi az állát, beleszimatol a jellegzetesen városi aromájú levegőbe, és egy egészen kicsit elfintorodik. Tudja magáról, hogy most neki sincs épp orgonaillata, de a főtér bukéját kicsit soknak tartja. Inkább felületesen veszi a következő nyelet levegőt, legalább addig, amíg meg nem szokja ezt az orra.
A téren levő kútra pillant, száraz torokkal nyel egyet. Egek, mennyire szomjas! Tudja, hogy abból a vízből akár ihatna is, de azt is tudja, hogy van aki ott mossa ki néha a szennyesét, s van, aki a lovát itatja ott. Sok mindent el lehet mondani róla, de azt hogy vademberként vagy tharg módra viselkedne, azt nem. Inkább nyel még egy nehézkest. Tekintetét feljebb emeli, és az ajtók felett himbálózó táblákat kezdi vizslatni.
Mikor meglátja amit keres, szakálla alatt szinte láthatatlanul apró mosolyra húzódnak szájzugai. Egy fogadó! Pont erre van szüksége. Friss víz elsőnek, utána valami komolyabb. Egy tál étel. Ha akad szabadon, egy ágy. És a fürdőház.. elnyúlni a vízben, amíg a meleg kioldja az izmait, és újra tisztának nem érzi magát.
Aprót biccent, mintha épp egyezségre jutott volna valakivel -és ez szinte így is van-, majd újra megmozdul a bot vége.
Kopp-kopp. Csossz-csossz. A fura, szinte táncosnak ható léptek már a frissen kijelölt célja felé viszik.*
8810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-03-31 10:36:51
Üzenet elküldve: 2025-03-31 10:36:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Nem is kell sokat várni, hogy Aherber bácsi kinyissa neki az ajtót. *
- Jó reggelt! Természetesen! Frissen, erőteljesen és munkára készen!
* Jelenti ki, majd átnéz felette a házba, vagy ha beinvitálja, akkor kivárja az alkalmat, míg a gnóm megmutatja neki a léceket. Kíváncsi, hogy hogyan is néznek ki ezek a felfestett deszkák, amikről a tegnapi fejtágítás szólt. Felőle indulhatnak, ha a gnóm készen áll, de azért reméli, hogy a lécek már szárazak s nem reggel pótolta annak felfestését. Nem szeretné összefesteni magát, ha egy mód van rá! *
- Mikor kezdenénk a műveletet? Odafele szeretnék még egy gyors munkaleírást, hogy minden gördülékenyen mennyen, nehogy elfelejtsek valamit, és miattam lassuljanak a mérési folyamatok!
* Ha már dolgozik, szeretné normálisan és precízen megcsinálni azt, elvégre a jó munka sose haraphatja később seggbe az illetőt, az csak segíthet a közel s távoli jövőben is. *
* Nem is kell sokat várni, hogy Aherber bácsi kinyissa neki az ajtót. *
- Jó reggelt! Természetesen! Frissen, erőteljesen és munkára készen!
* Jelenti ki, majd átnéz felette a házba, vagy ha beinvitálja, akkor kivárja az alkalmat, míg a gnóm megmutatja neki a léceket. Kíváncsi, hogy hogyan is néznek ki ezek a felfestett deszkák, amikről a tegnapi fejtágítás szólt. Felőle indulhatnak, ha a gnóm készen áll, de azért reméli, hogy a lécek már szárazak s nem reggel pótolta annak felfestését. Nem szeretné összefesteni magát, ha egy mód van rá! *
- Mikor kezdenénk a műveletet? Odafele szeretnék még egy gyors munkaleírást, hogy minden gördülékenyen mennyen, nehogy elfelejtsek valamit, és miattam lassuljanak a mérési folyamatok!
* Ha már dolgozik, szeretné normálisan és precízen megcsinálni azt, elvégre a jó munka sose haraphatja később seggbe az illetőt, az csak segíthet a közel s távoli jövőben is. *
8809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-03-28 15:16:44
Üzenet elküldve: 2025-03-28 15:16:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Ha valamire akkor az anyagiakra mindig odafigyel az öreg, hogy rendben legyenek. Nem mindig volt így úgyhogy volt miből tanulni. Még ha a legénynek nincs is családja, de nem lehet tudni milyen helyzetben van. Az a biztos, ha minden kifizetés egyből megvan. A pluszt meg megérdemli a fiú. Mégiscsak számolni is kellett. Mikor távozik akkor Aherber bácsi eszik és dolgozgat még kicsit mielőtt lepihenne.*
//Másnap//
*Nem is baj, hogy nem korán reggel állított be Aherber bácsihoz a másik. Legalább volt az öregnek ideje felébredni és kicsit bejáratni a végtagjait. Üres tányérja fölött üldögélve olvasgat mikor kopogást hall.*
-Megyek, megyek!
*Nyög fel és botorkál oda az ajtóhoz, hogy megnézze ki is van ott.*
-Reggelt, reggelt! Sikerült kipihenni magad? Reggeliztél rendesen?
*Ő maga, bár már túl van a reggelin és a fekete levesen is, de elszokott már a koránkeléstől meg a munkától. Ez látszik rajta. Mára egy sárga inget vett fel világoszöld mellénnyel.*
*Ha valamire akkor az anyagiakra mindig odafigyel az öreg, hogy rendben legyenek. Nem mindig volt így úgyhogy volt miből tanulni. Még ha a legénynek nincs is családja, de nem lehet tudni milyen helyzetben van. Az a biztos, ha minden kifizetés egyből megvan. A pluszt meg megérdemli a fiú. Mégiscsak számolni is kellett. Mikor távozik akkor Aherber bácsi eszik és dolgozgat még kicsit mielőtt lepihenne.*
//Másnap//
*Nem is baj, hogy nem korán reggel állított be Aherber bácsihoz a másik. Legalább volt az öregnek ideje felébredni és kicsit bejáratni a végtagjait. Üres tányérja fölött üldögélve olvasgat mikor kopogást hall.*
-Megyek, megyek!
*Nyög fel és botorkál oda az ajtóhoz, hogy megnézze ki is van ott.*
-Reggelt, reggelt! Sikerült kipihenni magad? Reggeliztél rendesen?
*Ő maga, bár már túl van a reggelin és a fekete levesen is, de elszokott már a koránkeléstől meg a munkától. Ez látszik rajta. Mára egy sárga inget vett fel világoszöld mellénnyel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8809-8828