Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 412 (8221. - 8232. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
8232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-25 00:20:08
Üzenet elküldve: 2022-01-25 00:20:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Ha sokat vagy egyedül nem árt, ha hozzászoksz, nem igaz? Csak nem olyan könnyű, ha mégis szeretnél magad mellé valakit. Legalább néha. Persze azért van amiben nem lenne olyan rossz az állandóság.
*Mosolyodik el kissé, miközben megvonja a vállát. Időnként ő maga eljut arra a pontra, hogy az unalmas életet is könnyebb lenne élvezni, ha van aki mellett minden reggel békésen kelhet. Az mindegy lenne már, hogy az ébredés egy saját házban, egy fogadóban vagy a csillagos ég alatt találna rájuk. De neki megmaradtak az italbűzös egy éjszakás kalandok, ami az igazat megvallva néha már a könyökén jön ki. Ennek nagy szerepe van abban, hogy szerzett maga mellé egy kutyát. Persze nem fajtalankodni. Annyira azért nem elkeseredett, de azért a társaság jól jön. Még akkor is, ha a beszélgetések náluk is igencsak egyoldalúak.*
- Lehet, hogy elférne itt egy olyan is. Csak süti és tea. Lehetne a neve A Megtérő.
*Vázolja is fel vigyorogva a badar és komikus ötletet.*
- A sok alkoholistának és ördögvigyor szívónak a gyűjtőhelye. Olyan finomságok lennének ott, hogy egyből letennék a piát és a pipát.
*Hajol ismét kissé közelebb a férfihoz, s szinte a fülébe súgja a szavakat.*
- Igazi megváltás.
*Toldja meg egy kacsintással, majd felrötyögve a dolgon össze is csapja a kezeit.*
- No meg aztán fordulnának is a Pegazusba, hogy leöblítsék a kilónyi cukrot, amitől szinte a seggük is összeragadt.
*Ezzel hátra is húzódik, mint aki jól végezte a dolgát. Majd a visszakérdezésre teljes magabiztossággal bólint rá.*
- Igazán. *Vonja is fel a szemöldökeit, mint aki teljesítendő kihívásnak veszi a férfimegjegyzését.* Fogadjunk, hogy ma éjfélig erre az ujjamra fogom tekerni azt a tincset. Ha nem, akkor a reggeli piádat, sőt a reggelidet is én állom.
*Mutatja fel az innentől szent eszközként kezelendő jobb mutatóujját, majd ezzel pedig lezártnak tekinti a dolgot. A fogadás részéről megköttetett és tartja is magát hozzá. A szerencse meg reméli, hogy baromira mellé fog szegődni.
Innen már mehet is az indulás, majd a kint elkövetett csíny. Ami sikerrel zárult, hiszen a hógolyó puffan a férfi mellkasán. Elégedetten húzza ki magát a remek teljesítmény miatt. De sokáig nem ünnepli hamar szerzett dicsőségét, ugyanis a válasz rögvest érkezik. A puffanás előtt még menekülőre fogná, de csak annyit ér el, hogy nem mellkason, hanem oldalba találja fordultában a hógolyó. A szeme sarkából a férfire sandít, majd a közeledést úgy hálálja meg, hogy igyekszik távolodni. Ő sem siet, szépen és nyugodtan halad. Nem követi el azt a hibát, mint az őz a farkasok előtt. Minél jobban menekül az állat a ragadozók annál nagyobb hévvel veszik üldözőbe. Mordokhai türelmes farkasnak tűnik, viszont a félvér sem egy egyszerű őzsuta.*
- Nem vagyok elég bátor neked? Talán csak ostoba mód hagytad magad tőrbe csalni.
*Egyenesedik ki, majd szembefordulva kezd a férfi tempójában hátrafelé lépdelni. Közben köpenyének zsinórját kezdi kioldani. Az mégsem lenne kellemes, ha a lecsapáshoz útban lenne a ruhadarab. Ha Mordokhai célja az volt, hogy felpiszkálja, akkor sikerrel járt. Aminek a következményeit most muszáj lesz elviselni vagy legyűrni.*
- Lehet, hogy éppen a végzetembe akarok rohanni, hogy téged is magammal rántsalak.
*Billenti félre a fejét, s lépteit is megállítja. Az pedig már csak hab a tortán, ahogy széles vigyor terül el az arcán.*
- Na ezt figyeld.
*Ezzel pedig irányt változtat, egyenesen a férfi felé. A léptein egyre inkább gyorsít, majd az utolsóknál már kocogásra vált. Végül pedig elrugaszkodik és a lendületet valamint súlyát felhasználva ugrik a férfi nyakába. Az szinte biztos, hogy sikerül belekapaszkodnia, de reményei szerint bele is tudja dönteni a hóba, még akkor is, ha ő maga is beleveszik. De ettől izgalmas a játék. Ha pedig már a hóban találják magukat nevetve ül fel a férfi hasán, miközben mindkét kezével a hóba markol.*
- Most véged. Mi az utolsó kívánságod?
*Vonogatja meg a szemöldökeit bájos mosollyal.*
- Ha sokat vagy egyedül nem árt, ha hozzászoksz, nem igaz? Csak nem olyan könnyű, ha mégis szeretnél magad mellé valakit. Legalább néha. Persze azért van amiben nem lenne olyan rossz az állandóság.
*Mosolyodik el kissé, miközben megvonja a vállát. Időnként ő maga eljut arra a pontra, hogy az unalmas életet is könnyebb lenne élvezni, ha van aki mellett minden reggel békésen kelhet. Az mindegy lenne már, hogy az ébredés egy saját házban, egy fogadóban vagy a csillagos ég alatt találna rájuk. De neki megmaradtak az italbűzös egy éjszakás kalandok, ami az igazat megvallva néha már a könyökén jön ki. Ennek nagy szerepe van abban, hogy szerzett maga mellé egy kutyát. Persze nem fajtalankodni. Annyira azért nem elkeseredett, de azért a társaság jól jön. Még akkor is, ha a beszélgetések náluk is igencsak egyoldalúak.*
- Lehet, hogy elférne itt egy olyan is. Csak süti és tea. Lehetne a neve A Megtérő.
*Vázolja is fel vigyorogva a badar és komikus ötletet.*
- A sok alkoholistának és ördögvigyor szívónak a gyűjtőhelye. Olyan finomságok lennének ott, hogy egyből letennék a piát és a pipát.
*Hajol ismét kissé közelebb a férfihoz, s szinte a fülébe súgja a szavakat.*
- Igazi megváltás.
*Toldja meg egy kacsintással, majd felrötyögve a dolgon össze is csapja a kezeit.*
- No meg aztán fordulnának is a Pegazusba, hogy leöblítsék a kilónyi cukrot, amitől szinte a seggük is összeragadt.
*Ezzel hátra is húzódik, mint aki jól végezte a dolgát. Majd a visszakérdezésre teljes magabiztossággal bólint rá.*
- Igazán. *Vonja is fel a szemöldökeit, mint aki teljesítendő kihívásnak veszi a férfimegjegyzését.* Fogadjunk, hogy ma éjfélig erre az ujjamra fogom tekerni azt a tincset. Ha nem, akkor a reggeli piádat, sőt a reggelidet is én állom.
*Mutatja fel az innentől szent eszközként kezelendő jobb mutatóujját, majd ezzel pedig lezártnak tekinti a dolgot. A fogadás részéről megköttetett és tartja is magát hozzá. A szerencse meg reméli, hogy baromira mellé fog szegődni.
Innen már mehet is az indulás, majd a kint elkövetett csíny. Ami sikerrel zárult, hiszen a hógolyó puffan a férfi mellkasán. Elégedetten húzza ki magát a remek teljesítmény miatt. De sokáig nem ünnepli hamar szerzett dicsőségét, ugyanis a válasz rögvest érkezik. A puffanás előtt még menekülőre fogná, de csak annyit ér el, hogy nem mellkason, hanem oldalba találja fordultában a hógolyó. A szeme sarkából a férfire sandít, majd a közeledést úgy hálálja meg, hogy igyekszik távolodni. Ő sem siet, szépen és nyugodtan halad. Nem követi el azt a hibát, mint az őz a farkasok előtt. Minél jobban menekül az állat a ragadozók annál nagyobb hévvel veszik üldözőbe. Mordokhai türelmes farkasnak tűnik, viszont a félvér sem egy egyszerű őzsuta.*
- Nem vagyok elég bátor neked? Talán csak ostoba mód hagytad magad tőrbe csalni.
*Egyenesedik ki, majd szembefordulva kezd a férfi tempójában hátrafelé lépdelni. Közben köpenyének zsinórját kezdi kioldani. Az mégsem lenne kellemes, ha a lecsapáshoz útban lenne a ruhadarab. Ha Mordokhai célja az volt, hogy felpiszkálja, akkor sikerrel járt. Aminek a következményeit most muszáj lesz elviselni vagy legyűrni.*
- Lehet, hogy éppen a végzetembe akarok rohanni, hogy téged is magammal rántsalak.
*Billenti félre a fejét, s lépteit is megállítja. Az pedig már csak hab a tortán, ahogy széles vigyor terül el az arcán.*
- Na ezt figyeld.
*Ezzel pedig irányt változtat, egyenesen a férfi felé. A léptein egyre inkább gyorsít, majd az utolsóknál már kocogásra vált. Végül pedig elrugaszkodik és a lendületet valamint súlyát felhasználva ugrik a férfi nyakába. Az szinte biztos, hogy sikerül belekapaszkodnia, de reményei szerint bele is tudja dönteni a hóba, még akkor is, ha ő maga is beleveszik. De ettől izgalmas a játék. Ha pedig már a hóban találják magukat nevetve ül fel a férfi hasán, miközben mindkét kezével a hóba markol.*
- Most véged. Mi az utolsó kívánságod?
*Vonogatja meg a szemöldökeit bájos mosollyal.*
8231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-23 20:58:00
Üzenet elküldve: 2022-01-23 20:58:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Teljes mértékben átérzem, amit mondasz, az én esetem mindössze annyiban különbözik, hogy ha nekem nem lenne kedvem semmihez egyedül, akkor már réges-régen éhen pusztultam volna. Szokás kérdése, bár persze ki akarna az ilyesmihez hozzászokni...
*Tény és való, hogy van egyfajta egyszerűség a folytonos egyedüllétben, még akkor is, ha valaki Mordokhaihoz hasonlatos életmódot folytat. Ugyanakkor nem véletlen, hogy előbb-utóbb mindig visszatér Artheniorba, bizonyos idő után még ő is bele tudna őrülni, hogy a lován kívül senkihez nem szólhat, ami mi tagadás, eléggé egyoldalú beszélgetés szokott lenni. Magányosabb napjain többnyire eszébe jut, hogy mennyivel szórakoztatóbb volt, amikor baktatott mellette valaki az úton, akivel közösen vadászták le a napi betevőt, és történeteket cseréltek esténként a tábortűznél.*
- Szépen is nézne ki, ha az emberek teázni járnának a fogadóba...
*Válaszolja mosolyogva a lány enyhe célzására, miszerint nem idegen tőle az erősebb párlatok fogyasztása sem. Mordokhai lenne az utolsó, aki emiatt ítélkezik, elvégre továbbra is nagy élvezője az ilyen-olyan érdekes gombák fogyasztásának, akár pipadohánnyal összekeverve, akár teának megfőzve, szóval a csendes magányban való lerészegedés számára igazán csekélységnek számít. Nem egyszer volt rá példa, hogy még azzal sem fáradozott, hogy az ivóban töltse az estéjét, egyszerűen vett magának egy palack bort és felment, hogy szobájának nyugalmában töltse magába.
Egyelőre azonban úgy fest, hogy máma szó sem lesz csendes magányról, és amikor Rocha kijelenti, hogy márpedig ez egy különleges nap lesz, furcsa mód azon kapja magát, hogy őszintén hisz neki.*
- Ó, igazán? *Vonja fel szemöldökét arra, miszerint a leányzó szeretné még a jövőben kísérteni a sorsát és a haját piszkálni.* Meglátjuk, hogy mire mégy, ha kedvességem alábbhagy és nem hagylak csak úgy kényedre-kedvedre garázdálkodni.
*Ragadja meg az újabb alkalmat a lány idegein húzására, miközben ő maga is elindul kifelé, köpenyét kissé összébb húzva magán, ahogy megcsapja a kinti csípős levegő. Odakinn ő maga is leguggol és felmarkol egy kis havat, eleinte mindenféle hátsó szándékot mellőzve, csak morzsolgatja az ujjai között, amíg vérének melegétől víz nem lesz belőle. Gyakori rituálé ez nála és az égadta világon semmi oka nincs rá azon kívül, hogy szereti a telet és annak minden velejáróját. Aztán persze eszébe jut, hogy miért is jöttek ki, és hát ha már egyszer Rocha fürdetést kért, akkor rendkívüli modortalanság lenne nem teljesíteni a kívánságát. Így hát bemelegítésképp felmarkol még egy adag havat, felegyenesedik és ő is elkezd golyót formázni belőle.
Közben persze figyelmét egyáltalán nem a lánynak a szenteli, csoda-e hát, hogy amikor néhány másodperccel később felkapja a fejét a kiáltásra, szinte azonnal puffan is valami a mellkasán.*
- Na megállj csak!
*Kiáltja borzasztóan mímelt felháborodással, majd gonoszan elvigyorodik, tesz néhány lépést, hogy egy kis lendületet szerezzen és azonnal küldi is a választ, szintén nem a fejet véve célba. Persze, ami magát a célzás művészetét illeti, Mordokhai is igencsak átlagosnak mondható, így hát azt sem lehet kizárni, hogy csúfosan alulmarad.
Függetlenül dobásának sikerességétől markol fel egy újabb adag havat és nagyon lassú, kimért léptekkel elindul társa irányába miközben golyót gyúr belőle.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy először arra kérsz, fürdesselek meg a hóban, aztán meg a főteret akarod felhasználni a végzeted elkerülésére. *Mondja és annyi sértettséget csepegtet a hangjába, amennyit csak tud.* Ennél sokkal bátrabb illető benyomását keltetted bennem, de minő fájdalom, úgy tűnik tévedtem!
*Szabad kezével színpadiasan a szívéhez kap, miközben léptein cseppet sem gyorsítva ballag Rocha irányába, elvégre esze ágában sincs a város kellős közepén, fényes nappal a lány után rohangálni, aki így reményei szerint kénytelen lesz direktebb, kevésbé passzív harcmodort választani. Közben a biztonság kedvéért azért útjára ereszti a második hógolyót is, csakhogy érezze a törődést a hölgyemény, ha már egyszer ilyen hatalmas harci kedvvel rendelkezik.*
- Teljes mértékben átérzem, amit mondasz, az én esetem mindössze annyiban különbözik, hogy ha nekem nem lenne kedvem semmihez egyedül, akkor már réges-régen éhen pusztultam volna. Szokás kérdése, bár persze ki akarna az ilyesmihez hozzászokni...
*Tény és való, hogy van egyfajta egyszerűség a folytonos egyedüllétben, még akkor is, ha valaki Mordokhaihoz hasonlatos életmódot folytat. Ugyanakkor nem véletlen, hogy előbb-utóbb mindig visszatér Artheniorba, bizonyos idő után még ő is bele tudna őrülni, hogy a lován kívül senkihez nem szólhat, ami mi tagadás, eléggé egyoldalú beszélgetés szokott lenni. Magányosabb napjain többnyire eszébe jut, hogy mennyivel szórakoztatóbb volt, amikor baktatott mellette valaki az úton, akivel közösen vadászták le a napi betevőt, és történeteket cseréltek esténként a tábortűznél.*
- Szépen is nézne ki, ha az emberek teázni járnának a fogadóba...
*Válaszolja mosolyogva a lány enyhe célzására, miszerint nem idegen tőle az erősebb párlatok fogyasztása sem. Mordokhai lenne az utolsó, aki emiatt ítélkezik, elvégre továbbra is nagy élvezője az ilyen-olyan érdekes gombák fogyasztásának, akár pipadohánnyal összekeverve, akár teának megfőzve, szóval a csendes magányban való lerészegedés számára igazán csekélységnek számít. Nem egyszer volt rá példa, hogy még azzal sem fáradozott, hogy az ivóban töltse az estéjét, egyszerűen vett magának egy palack bort és felment, hogy szobájának nyugalmában töltse magába.
Egyelőre azonban úgy fest, hogy máma szó sem lesz csendes magányról, és amikor Rocha kijelenti, hogy márpedig ez egy különleges nap lesz, furcsa mód azon kapja magát, hogy őszintén hisz neki.*
- Ó, igazán? *Vonja fel szemöldökét arra, miszerint a leányzó szeretné még a jövőben kísérteni a sorsát és a haját piszkálni.* Meglátjuk, hogy mire mégy, ha kedvességem alábbhagy és nem hagylak csak úgy kényedre-kedvedre garázdálkodni.
*Ragadja meg az újabb alkalmat a lány idegein húzására, miközben ő maga is elindul kifelé, köpenyét kissé összébb húzva magán, ahogy megcsapja a kinti csípős levegő. Odakinn ő maga is leguggol és felmarkol egy kis havat, eleinte mindenféle hátsó szándékot mellőzve, csak morzsolgatja az ujjai között, amíg vérének melegétől víz nem lesz belőle. Gyakori rituálé ez nála és az égadta világon semmi oka nincs rá azon kívül, hogy szereti a telet és annak minden velejáróját. Aztán persze eszébe jut, hogy miért is jöttek ki, és hát ha már egyszer Rocha fürdetést kért, akkor rendkívüli modortalanság lenne nem teljesíteni a kívánságát. Így hát bemelegítésképp felmarkol még egy adag havat, felegyenesedik és ő is elkezd golyót formázni belőle.
Közben persze figyelmét egyáltalán nem a lánynak a szenteli, csoda-e hát, hogy amikor néhány másodperccel később felkapja a fejét a kiáltásra, szinte azonnal puffan is valami a mellkasán.*
- Na megállj csak!
*Kiáltja borzasztóan mímelt felháborodással, majd gonoszan elvigyorodik, tesz néhány lépést, hogy egy kis lendületet szerezzen és azonnal küldi is a választ, szintén nem a fejet véve célba. Persze, ami magát a célzás művészetét illeti, Mordokhai is igencsak átlagosnak mondható, így hát azt sem lehet kizárni, hogy csúfosan alulmarad.
Függetlenül dobásának sikerességétől markol fel egy újabb adag havat és nagyon lassú, kimért léptekkel elindul társa irányába miközben golyót gyúr belőle.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy először arra kérsz, fürdesselek meg a hóban, aztán meg a főteret akarod felhasználni a végzeted elkerülésére. *Mondja és annyi sértettséget csepegtet a hangjába, amennyit csak tud.* Ennél sokkal bátrabb illető benyomását keltetted bennem, de minő fájdalom, úgy tűnik tévedtem!
*Szabad kezével színpadiasan a szívéhez kap, miközben léptein cseppet sem gyorsítva ballag Rocha irányába, elvégre esze ágában sincs a város kellős közepén, fényes nappal a lány után rohangálni, aki így reményei szerint kénytelen lesz direktebb, kevésbé passzív harcmodort választani. Közben a biztonság kedvéért azért útjára ereszti a második hógolyót is, csakhogy érezze a törődést a hölgyemény, ha már egyszer ilyen hatalmas harci kedvvel rendelkezik.*
8230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-20 00:59:53
Üzenet elküldve: 2022-01-20 00:59:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Nem jártál arrafelé, amerre én igen.
*Jön is az elmés magyarázat. Azért pedig, hogy még okosnak is tűnjön jobb mutatóujját kissé a magasba emeli. De a mosoly ugyan úgy játszik ajkain. A továbbiakra viszont most kivételesen komolyságát összeszedve gondolkodik el. Főleg azért, mert a tipp az célba talált. De még mennyire.*
- Ha te ezzel kiöregedett falusi vagy, akkor én csoda, hogy élek. Minden reggelem szinte ilyen. Egyedül nem nagyon van kedvem semmihez.
*Vonja meg a vállait egyszerűen. Ha egyedül van ide jön. vagy azért, hogy egyedül is maradjon és jól leihassa magát, vagy azért, mert azért itt csurran-cseppen érdekes társaság. Mint ahogy most sem lehet panasza.*
- Bejövök és iszok. Bár az igaz, hogy nem éppen tea szokott lötyögni a pohár aljában.
*Célozgat is most már őszintén arra, hogy nem igazán erkölcsös ebben a tekintetben. Mondjuk másban sem nagyon, de ezt bemutatni nem volt most még szükséges. Modokhai egy úriember, legalábbis most még annak mutatja magát, így nem veszi fel a kesztyűt, hogy a karjaiba omoljon. A kettejük kis játéka az teljesen más tészta. Ez a kis évődés és játszadozás végre visszahoz egy keveset az életkedvéből. Miért akarná ezt elrontani?*
- Elég csábítóak a lehetőségek így tél idején. Jó lenne egy kicsit a levegőn lenni. A gróf is élvezné.
*Kuncog fel halkan, ahogy lehajolva vakar a lábához gömbölyödő eb fejére. Szegény már elunta magát. De mentségére szóljon, hogy még gyerek, aki igényli a mozgást. A fogadó és az otthoni szoba négy fala pedig ezt a szükségletet nem egészen elégíti ki.
Ahogy kiegyenesedik és ismét szemben találja magát a szemtelenül mosolygó férfival a szemeit összehúzva teszi csípőre a kezeit.*
- Akkor kösd fel a bőrnadrágot fiacskám, nehogy a végén megfutamodj és úgy iszkol el, mint egy kis nyuszi.
*Ölt is nyelvet játékosan, majd dolga végeztével büszkén húzza ki magát. Valóban olyan a játéka, mint egy csacsi kisgyerek. De a játék nem tart sokáig, mikor ismét komolyodik kicsit a téma. Amibe nem is igazán akar belemenni, mert akkor sosem fognak elindulni. Az pedig jót tenne már neki is, ha kiszabadulna a fogadóból egy kicsit. Meg az sem mellékes, hogy a férfi keserűségét kihallva azért összeszorul a szíve. Időnként magára emlékezteti. Nem ugyanazok a gondok, de mindketten hordoznak magukkal emlékeket és tapasztalatokat, ami úgy fest megnyomorítja a lelküket. Megkomorodva most annyira a színpadias heccelődés sem esik jól neki, így már biztos abban, hogy kicsit ki kell kapcsolniuk magukat. Mordokhai jobban fest, amikor mosolyog, ezt pedig valahogy fent kell tartani. Bár igaz, ami igaz egy ismeretlennek talán jobban esik és egyszerűbb a kemény dolgokról beszélni, de azzal ráérnek akkor is, amikor már nem akarnak mókázni. Így ő maga is visszatér a somolygó ábrázathoz, majd ahogy a férfi toppant az ajtó felé már oda is perdül, hogy kinyissa maguk előtt.*
- Nos kedves hóhajú barátom. Akkor egyezzünk meg abban, hogy ma ez egy különleges nap lesz.
*Húzza össze magán a köpenyét, majd füttyent egyet, mire a gróf fel is pattan a lustulásból és kiszalad a kitárt ajtón.*
- Ma ketten leszünk egymás szívének kedvesek és rohadt jól fogunk szórakozni. Azt dunsztom sincs még, hogy mivel, de elég nagy ez a város, hogy találjunk valamit. Legalább lesz időd kitalálni valami frappáns büntetést, mert biztos lehetsz benne, hogy fogom én még elkobozni azt a tincset.
*Vigyorodik el szélesen, majd már siet is ki a fogadóból. Igyekszik észrevétlenül cselekedni, így a fal mellett lehajolva markol a hóba, s amíg kiérkezik újdonsült társa, a háta mögé dugott kezeiben gyúr is belőle golyót. Aztán mindenféle istennek irgalma kell hozzá, hogy Mordokhai menekülni tudjon a váratlan dobás elől. De ahhoz még el kell jönni a legmegfelelőbb és legváratlanabb alkalomnak. A főtér legalább egy remek hely arra, ha menekülni akarna egy esetleges revanstól.
Kényelmesnek gondolt távolságba lépdel, amíg kiér utána a férfi is, majd elfüttyentve magát a mai nap leggonoszabb vigyorát ölti fel.*
- Hé, Hóhajú!
*Füttyenti el magát, s a hógolyó már repül is a férfi felé. Nem arcra céloz, hanem mellkasra, de az ő célzó technikája igencsak átlagon aluli, így nem sok reményt jósol a találatnak. Nem hiába a főtéren garázdálkodik. Talán itt van remény a menekülésre.*
- Nem jártál arrafelé, amerre én igen.
*Jön is az elmés magyarázat. Azért pedig, hogy még okosnak is tűnjön jobb mutatóujját kissé a magasba emeli. De a mosoly ugyan úgy játszik ajkain. A továbbiakra viszont most kivételesen komolyságát összeszedve gondolkodik el. Főleg azért, mert a tipp az célba talált. De még mennyire.*
- Ha te ezzel kiöregedett falusi vagy, akkor én csoda, hogy élek. Minden reggelem szinte ilyen. Egyedül nem nagyon van kedvem semmihez.
*Vonja meg a vállait egyszerűen. Ha egyedül van ide jön. vagy azért, hogy egyedül is maradjon és jól leihassa magát, vagy azért, mert azért itt csurran-cseppen érdekes társaság. Mint ahogy most sem lehet panasza.*
- Bejövök és iszok. Bár az igaz, hogy nem éppen tea szokott lötyögni a pohár aljában.
*Célozgat is most már őszintén arra, hogy nem igazán erkölcsös ebben a tekintetben. Mondjuk másban sem nagyon, de ezt bemutatni nem volt most még szükséges. Modokhai egy úriember, legalábbis most még annak mutatja magát, így nem veszi fel a kesztyűt, hogy a karjaiba omoljon. A kettejük kis játéka az teljesen más tészta. Ez a kis évődés és játszadozás végre visszahoz egy keveset az életkedvéből. Miért akarná ezt elrontani?*
- Elég csábítóak a lehetőségek így tél idején. Jó lenne egy kicsit a levegőn lenni. A gróf is élvezné.
*Kuncog fel halkan, ahogy lehajolva vakar a lábához gömbölyödő eb fejére. Szegény már elunta magát. De mentségére szóljon, hogy még gyerek, aki igényli a mozgást. A fogadó és az otthoni szoba négy fala pedig ezt a szükségletet nem egészen elégíti ki.
Ahogy kiegyenesedik és ismét szemben találja magát a szemtelenül mosolygó férfival a szemeit összehúzva teszi csípőre a kezeit.*
- Akkor kösd fel a bőrnadrágot fiacskám, nehogy a végén megfutamodj és úgy iszkol el, mint egy kis nyuszi.
*Ölt is nyelvet játékosan, majd dolga végeztével büszkén húzza ki magát. Valóban olyan a játéka, mint egy csacsi kisgyerek. De a játék nem tart sokáig, mikor ismét komolyodik kicsit a téma. Amibe nem is igazán akar belemenni, mert akkor sosem fognak elindulni. Az pedig jót tenne már neki is, ha kiszabadulna a fogadóból egy kicsit. Meg az sem mellékes, hogy a férfi keserűségét kihallva azért összeszorul a szíve. Időnként magára emlékezteti. Nem ugyanazok a gondok, de mindketten hordoznak magukkal emlékeket és tapasztalatokat, ami úgy fest megnyomorítja a lelküket. Megkomorodva most annyira a színpadias heccelődés sem esik jól neki, így már biztos abban, hogy kicsit ki kell kapcsolniuk magukat. Mordokhai jobban fest, amikor mosolyog, ezt pedig valahogy fent kell tartani. Bár igaz, ami igaz egy ismeretlennek talán jobban esik és egyszerűbb a kemény dolgokról beszélni, de azzal ráérnek akkor is, amikor már nem akarnak mókázni. Így ő maga is visszatér a somolygó ábrázathoz, majd ahogy a férfi toppant az ajtó felé már oda is perdül, hogy kinyissa maguk előtt.*
- Nos kedves hóhajú barátom. Akkor egyezzünk meg abban, hogy ma ez egy különleges nap lesz.
*Húzza össze magán a köpenyét, majd füttyent egyet, mire a gróf fel is pattan a lustulásból és kiszalad a kitárt ajtón.*
- Ma ketten leszünk egymás szívének kedvesek és rohadt jól fogunk szórakozni. Azt dunsztom sincs még, hogy mivel, de elég nagy ez a város, hogy találjunk valamit. Legalább lesz időd kitalálni valami frappáns büntetést, mert biztos lehetsz benne, hogy fogom én még elkobozni azt a tincset.
*Vigyorodik el szélesen, majd már siet is ki a fogadóból. Igyekszik észrevétlenül cselekedni, így a fal mellett lehajolva markol a hóba, s amíg kiérkezik újdonsült társa, a háta mögé dugott kezeiben gyúr is belőle golyót. Aztán mindenféle istennek irgalma kell hozzá, hogy Mordokhai menekülni tudjon a váratlan dobás elől. De ahhoz még el kell jönni a legmegfelelőbb és legváratlanabb alkalomnak. A főtér legalább egy remek hely arra, ha menekülni akarna egy esetleges revanstól.
Kényelmesnek gondolt távolságba lépdel, amíg kiér utána a férfi is, majd elfüttyentve magát a mai nap leggonoszabb vigyorát ölti fel.*
- Hé, Hóhajú!
*Füttyenti el magát, s a hógolyó már repül is a férfi felé. Nem arcra céloz, hanem mellkasra, de az ő célzó technikája igencsak átlagon aluli, így nem sok reményt jósol a találatnak. Nem hiába a főtéren garázdálkodik. Talán itt van remény a menekülésre.*
8229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-13 20:38:37
Üzenet elküldve: 2022-01-13 20:38:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontig meztelen, vagy a Tarka takarva//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//
*Madzag. Hát valami kötöző talán van a zsákja alján, de ő most nem fog benne kotorászni. Egy fejvonással jelzi a nemlegességet. Ha meg a Pegazusban lehet kérni akkor mi az akadálya, hogy kérjen.*
- Nem nehéz kérni.
*Mondja oda váll vonva.
A fogadós beszél, bólintással jelzi tudomásba vételét.
Por nép felkelt, sokan haltak, talán több mint szükséges a hangvételéből ítélve. Meg akarta volna kérdezni kik pontosan az arisztokraták, de Valt elnézve inkább felhagyott vele.
Kórság is volt. Lehet a sok por miatt. De hallottakból úgy tűnik valami köze lehet az arisztokratasághoz a nőnek. Lehet nem kellene hangoztatni ilyen nyíltan. De ha az óvatosságra vallónak ez biztonságos, ő nem kérdőjelezi meg.
Levél írásának ötletén megakadt. Ő is írhatna majd haza.*
- Most hogy mondod. Hol van levélküldő?
*Aztán fogadó iránya megvan. És mivel látja, hogy ők nem bátorkodnak, úgy veszi, hogy az ő dolga megindítani a menetet.*
- Akkor gyerünk.
*És azzal veszi a lépéseket Pegazusnak. Először lassan és fülelve, hogy meg is indulnak vele. Aztán majd fokozza a lépést egy kicsit.
Oldalra tekint. Idegenek néma csendben sétálni egymás mellett valahogy nem járja. Kisebb tűnődés után odaszegezi Valnak:*
- Levélírást leszámítva, tudod mit akarsz magaddal?
*Haladás közben fél szeme az utcán és a népességen. Nem számít bajra, de attól még odafigyel. Bonte segédkező szelleme meg nem hazudtolja magát, jön ő magától.
Aztán amennyi szóváltás ha belefér, és célhoz érnek, ő megvárja az elfet belépni előre. Hölgyek előre elvégre. Azt nem tudja minek, de biztos van rá jó ok.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//
*Madzag. Hát valami kötöző talán van a zsákja alján, de ő most nem fog benne kotorászni. Egy fejvonással jelzi a nemlegességet. Ha meg a Pegazusban lehet kérni akkor mi az akadálya, hogy kérjen.*
- Nem nehéz kérni.
*Mondja oda váll vonva.
A fogadós beszél, bólintással jelzi tudomásba vételét.
Por nép felkelt, sokan haltak, talán több mint szükséges a hangvételéből ítélve. Meg akarta volna kérdezni kik pontosan az arisztokraták, de Valt elnézve inkább felhagyott vele.
Kórság is volt. Lehet a sok por miatt. De hallottakból úgy tűnik valami köze lehet az arisztokratasághoz a nőnek. Lehet nem kellene hangoztatni ilyen nyíltan. De ha az óvatosságra vallónak ez biztonságos, ő nem kérdőjelezi meg.
Levél írásának ötletén megakadt. Ő is írhatna majd haza.*
- Most hogy mondod. Hol van levélküldő?
*Aztán fogadó iránya megvan. És mivel látja, hogy ők nem bátorkodnak, úgy veszi, hogy az ő dolga megindítani a menetet.*
- Akkor gyerünk.
*És azzal veszi a lépéseket Pegazusnak. Először lassan és fülelve, hogy meg is indulnak vele. Aztán majd fokozza a lépést egy kicsit.
Oldalra tekint. Idegenek néma csendben sétálni egymás mellett valahogy nem járja. Kisebb tűnődés után odaszegezi Valnak:*
- Levélírást leszámítva, tudod mit akarsz magaddal?
*Haladás közben fél szeme az utcán és a népességen. Nem számít bajra, de attól még odafigyel. Bonte segédkező szelleme meg nem hazudtolja magát, jön ő magától.
Aztán amennyi szóváltás ha belefér, és célhoz érnek, ő megvárja az elfet belépni előre. Hölgyek előre elvégre. Azt nem tudja minek, de biztos van rá jó ok.*
8228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-12 18:33:19
Üzenet elküldve: 2022-01-12 18:33:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//
*Örül, hogy Bonternos nem kívánja meggyőzni valamiről amiről nem is lehetne egy józanul gondolkodó személyt. Valea teljesen nincstelenül és egymaga nem fog elmenni egy vadidegennel egy elhagyatott helyre, ez számára nem vita tárgya, ellenben ezzel láthatóan némi fejtörést okozott a mélységinek. A kérdésre ugyan megrázza a fejét, de úgy sejti nem is annak szólt, aki anyaszült meztelenül, földesen mászkál a főtéren. Idő közben az ork érdeklődését is felkeltik, akit Valea nem idevalósinak könyvel el magában, teljesen érthető okokból.*
- A lázadás engem kis mértékben érintett, de elég nagy horderejű tragédia volt. A pórnép felkelt az arisztokraták ellen, felégették, kifosztották az otthonaikat és elmondhatatlan dolgokat műveltek azokkal, akiket az épületben találtak.
*Nagyot nyel, ahogy eszébe jutnak lehetőségek vajon Relaellel mit művelhettek akkor.*
~ Talán nem... Remélem nem... ~
- Aztán valami kórság pusztított a vidéken, de akkor már nem voltam Artheniorban, így sokat nem tudok mondani. A lázadás viszont igen kellemetlen, ha az nem történt volna meg most lenne hová mennem.
*Felvetül benne az a halovány, kicsit naiv gondolat, hogy talán nem szedték szét egykor otthonát annyira, vagy talán Relael fáradtságos munkával helyrehozatta azt.*
- Lehet érdemes lenne egy levelet írnom.
*Állapítja meg hangosan, s Ignaez bizonytalansága miatt a Pegazus fogadó irányába bök.*
- Itt van egy köpésre. Látni is innen.
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//
*Örül, hogy Bonternos nem kívánja meggyőzni valamiről amiről nem is lehetne egy józanul gondolkodó személyt. Valea teljesen nincstelenül és egymaga nem fog elmenni egy vadidegennel egy elhagyatott helyre, ez számára nem vita tárgya, ellenben ezzel láthatóan némi fejtörést okozott a mélységinek. A kérdésre ugyan megrázza a fejét, de úgy sejti nem is annak szólt, aki anyaszült meztelenül, földesen mászkál a főtéren. Idő közben az ork érdeklődését is felkeltik, akit Valea nem idevalósinak könyvel el magában, teljesen érthető okokból.*
- A lázadás engem kis mértékben érintett, de elég nagy horderejű tragédia volt. A pórnép felkelt az arisztokraták ellen, felégették, kifosztották az otthonaikat és elmondhatatlan dolgokat műveltek azokkal, akiket az épületben találtak.
*Nagyot nyel, ahogy eszébe jutnak lehetőségek vajon Relaellel mit művelhettek akkor.*
~ Talán nem... Remélem nem... ~
- Aztán valami kórság pusztított a vidéken, de akkor már nem voltam Artheniorban, így sokat nem tudok mondani. A lázadás viszont igen kellemetlen, ha az nem történt volna meg most lenne hová mennem.
*Felvetül benne az a halovány, kicsit naiv gondolat, hogy talán nem szedték szét egykor otthonát annyira, vagy talán Relael fáradtságos munkával helyrehozatta azt.*
- Lehet érdemes lenne egy levelet írnom.
*Állapítja meg hangosan, s Ignaez bizonytalansága miatt a Pegazus fogadó irányába bök.*
- Itt van egy köpésre. Látni is innen.
8227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:19:45
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:19:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*A bizalmatlanság kérdése felvet pár problémát a ruhák kapcsán, ugyanis Ter nem éppen a szomszéd házban lakik. Na meg aztán, amint kimondja, hogy a romnegyeden keresztül vezetne az út a nő még lehet el is ájul. *
- Egy pillanat! *dörmögi, úgy ahogy csak faragásai közben képes elmélyülni és imádkozni kezd, hogy a váltó ruhája kisebb fajta legyen, de hát hamar rájön, hogy nem az. *
- Mondja valaki, hogy van egy fölösleges öve vagy legalább egy madzagja a ruhához! Nem szívesen kérnék a Pegazusban tűt meg cérnát. Ugyanis nem lesz időnk otthoni kitérőhöz, ha a pegazusba megyünk. *~Meg aztán én nem is viszek, olyat a házamhoz, aki nem bízik bennem. Talán nekem sem kellene ~ kár, hogy mégis mindenkit bizalommal kezel *
- Én nem szívesen beszélnék a lázadásról. Szerintem a hölgy sem annyira bár lehet, hogy tévedek. A fogadós, majd mesél. A pult másik oldalán mindig szeretnek beszélni. *Ha közben elindulnának óvatos szemekkel tekint az ork felé és közelebb is lép egy kissé a nőhöz, ahogy azt elcseszett hős ösztönei diktálják neki. Hisz mindig a csinos hölgy az első a szemeiben. *
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*A bizalmatlanság kérdése felvet pár problémát a ruhák kapcsán, ugyanis Ter nem éppen a szomszéd házban lakik. Na meg aztán, amint kimondja, hogy a romnegyeden keresztül vezetne az út a nő még lehet el is ájul. *
- Egy pillanat! *dörmögi, úgy ahogy csak faragásai közben képes elmélyülni és imádkozni kezd, hogy a váltó ruhája kisebb fajta legyen, de hát hamar rájön, hogy nem az. *
- Mondja valaki, hogy van egy fölösleges öve vagy legalább egy madzagja a ruhához! Nem szívesen kérnék a Pegazusban tűt meg cérnát. Ugyanis nem lesz időnk otthoni kitérőhöz, ha a pegazusba megyünk. *~Meg aztán én nem is viszek, olyat a házamhoz, aki nem bízik bennem. Talán nekem sem kellene ~ kár, hogy mégis mindenkit bizalommal kezel *
- Én nem szívesen beszélnék a lázadásról. Szerintem a hölgy sem annyira bár lehet, hogy tévedek. A fogadós, majd mesél. A pult másik oldalán mindig szeretnek beszélni. *Ha közben elindulnának óvatos szemekkel tekint az ork felé és közelebb is lép egy kissé a nőhöz, ahogy azt elcseszett hős ösztönei diktálják neki. Hisz mindig a csinos hölgy az első a szemeiben. *
8226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-10 18:34:30
Üzenet elküldve: 2022-01-10 18:34:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A teret megállás nélkül szeli át, sosem volt az a nosztalgikus alkat, egyszerűen leszállás nélkül halad át kitérésre késztetve azt, aki az útjába kerül.
Komor az ábrázata, kissé átfagyott odakint és nem is szívesen teszi azt, amit tenni készül.
Elgondolkodik rajta, hogy jobb lenne inkább beülni a Pegazusba és utolsó aranyait elinni, de gondolni kell a jövőre is, gondolni arra, hogy mi lesz azután, hogy az utolsó dukátját is elköltötte. Ahhoz sincs kedve, hogy újra a társadalom perifériájára kerüljön, rablólovagnak is jó volt lenni, de akkor még fiatal volt, megérte a kaland és az arany. Ám most már nem vágyik arra, hogy folyamatos feszültségben éljen, hogy mikor tör a táborukra egy tucatnyi katona, hogy a vérüket vegye.
Így nem fordítja lovát a híres fogadó felé, hanem folytatja útját át a főtéren, el a Pegazus mellett a piac irányába. Ha minden igaz, arrafelé leli a célját és ha sikerül átverekednie magát az első akadályokon, akkor akár még sokra is viheti. Hisz kurvából lesz a legjobb feleség. Vagy hogy mondják.*
*A teret megállás nélkül szeli át, sosem volt az a nosztalgikus alkat, egyszerűen leszállás nélkül halad át kitérésre késztetve azt, aki az útjába kerül.
Komor az ábrázata, kissé átfagyott odakint és nem is szívesen teszi azt, amit tenni készül.
Elgondolkodik rajta, hogy jobb lenne inkább beülni a Pegazusba és utolsó aranyait elinni, de gondolni kell a jövőre is, gondolni arra, hogy mi lesz azután, hogy az utolsó dukátját is elköltötte. Ahhoz sincs kedve, hogy újra a társadalom perifériájára kerüljön, rablólovagnak is jó volt lenni, de akkor még fiatal volt, megérte a kaland és az arany. Ám most már nem vágyik arra, hogy folyamatos feszültségben éljen, hogy mikor tör a táborukra egy tucatnyi katona, hogy a vérüket vegye.
Így nem fordítja lovát a híres fogadó felé, hanem folytatja útját át a főtéren, el a Pegazus mellett a piac irányába. Ha minden igaz, arrafelé leli a célját és ha sikerül átverekednie magát az első akadályokon, akkor akár még sokra is viheti. Hisz kurvából lesz a legjobb feleség. Vagy hogy mondják.*
8225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:30:23
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:30:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
//zárás//
*Már csak fáradtan mosolyog a másik helyenként viccelődéssel megtűzdelt válaszán. Bár kellően feloldódott a fiú társaságában, hogy megfelelő feleleteket merjen adni, s ha visszafogottabban is, de akár maga is viszonozza a tréfákat vagy a pimaszkodást, most már túlságosan álmos, hogy ezt a képességét megcsillogtassa.
Inkább csak elmerül kicsit az érzésben, hogy van valaki, akivel így tudott beszélgetni és akit így megkedvelt. Persze benne van az aggodalom is, hogy vajon tényleg fennmarad-e ez a kapcsolat, találkoznak-e még, de Adoaver szavai miatt most még nagyon bizakodó, hogy ezentúl már az életében tudhatja a másikat.*
- Úgy lesz. Akkor látjuk még egymást... hamarosan... Jó éjszakát! - *Feleli bágyadtan és szaggatottan, majd elfogadja a búcsúnak szánt baráti jobbot. Utána azonban megtorpan, mielőtt menne, és egy kicsit talán elragadtatja magát. Közelebb lép, és ha Adoaver nem hátrál ki, akkor szorosan átöleli. Erre igazából neki van szüksége, hogy még egy kis megerősítést kapjon egy rövid időre, hogy mindez megtörtént. Még csak pár napja ismerik egymást, az igaz, de elég megpróbáltatással néztek szembe, hogy Garsin számára Adoaver egy barátnak tűnjön. Az elsőnek ebben az új életben, akit az Alakulaton kívül szerzett. Meg egy kicsit más is ez, talán mert nagyjából egykorúak lehetnek, vagy mert tényleg hasonló út állhat előttük a mágiatanulással... És természetesen a fiú eddig megbízható viselkedésével,kedvességével is a szívébe lopta magát.
Szó mi szó, örül, hogy megismerte és hogy együtt tették meg ezt az utat.
Túl sokáig azért nem húzza a dolgot, ha Adoaver egyáltalán engedte. Néhány pillanat után visszahátrál és megismétli...*
- Jó éjszakát! - *Ezzel pedig most már egy kissé ködös pillantással búcsúzik, és ha az ifjú nem tartóztatja, tényleg elválnak útjaik.*
//zárás//
*Már csak fáradtan mosolyog a másik helyenként viccelődéssel megtűzdelt válaszán. Bár kellően feloldódott a fiú társaságában, hogy megfelelő feleleteket merjen adni, s ha visszafogottabban is, de akár maga is viszonozza a tréfákat vagy a pimaszkodást, most már túlságosan álmos, hogy ezt a képességét megcsillogtassa.
Inkább csak elmerül kicsit az érzésben, hogy van valaki, akivel így tudott beszélgetni és akit így megkedvelt. Persze benne van az aggodalom is, hogy vajon tényleg fennmarad-e ez a kapcsolat, találkoznak-e még, de Adoaver szavai miatt most még nagyon bizakodó, hogy ezentúl már az életében tudhatja a másikat.*
- Úgy lesz. Akkor látjuk még egymást... hamarosan... Jó éjszakát! - *Feleli bágyadtan és szaggatottan, majd elfogadja a búcsúnak szánt baráti jobbot. Utána azonban megtorpan, mielőtt menne, és egy kicsit talán elragadtatja magát. Közelebb lép, és ha Adoaver nem hátrál ki, akkor szorosan átöleli. Erre igazából neki van szüksége, hogy még egy kis megerősítést kapjon egy rövid időre, hogy mindez megtörtént. Még csak pár napja ismerik egymást, az igaz, de elég megpróbáltatással néztek szembe, hogy Garsin számára Adoaver egy barátnak tűnjön. Az elsőnek ebben az új életben, akit az Alakulaton kívül szerzett. Meg egy kicsit más is ez, talán mert nagyjából egykorúak lehetnek, vagy mert tényleg hasonló út állhat előttük a mágiatanulással... És természetesen a fiú eddig megbízható viselkedésével,kedvességével is a szívébe lopta magát.
Szó mi szó, örül, hogy megismerte és hogy együtt tették meg ezt az utat.
Túl sokáig azért nem húzza a dolgot, ha Adoaver egyáltalán engedte. Néhány pillanat után visszahátrál és megismétli...*
- Jó éjszakát! - *Ezzel pedig most már egy kissé ködös pillantással búcsúzik, és ha az ifjú nem tartóztatja, tényleg elválnak útjaik.*
8224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-07 17:05:10
Üzenet elküldve: 2022-01-07 17:05:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
//zárás//
*Idilli hangulatban néz körbe, felettébb örülve, hogy Garsint nem beleszámítva végre nem csak saját kezeit nézheti, hanem másokat. Bár azt hitte, egyedül sokkal sokkal boldogabb lesz, hogy nem kell zavartatnia magát másokkal, ez a pár nap még társával is megértette vele, hogy magába forduló magatartásával is hiányolja a sokadalom zaját. Ráadásul ha beleszámítja az út hosszát, akkor nem sokat kételkedett volna abban, hogy az első lehetőség adtával nem a városban kezdett el volna mágiát tanulni. De hát, miért is indult el?
Barátja megviselt lábi viselete miatti alkalmazkodása nem kerülte el Adoaver figyelmét, de mivel nem tud helyben materializálni világi anyagokat - még -, így nem tett rá megjegyzést, nem kívánja hogy miatta rosszabbul érezze magát a katona. Elvihetné a piacra, de a helyzet per pillanat számára is túl kínos lenne. Remélhetőleg van egy pótlékja a kaszárnyában, vagy kap egyet a feletteseitől, társaitól; ha egy-két nap elteltével nem változik a helyzet, akkor muszáj lesz túltennie magát, és cselekedni.
Osztozik amaz érzelmében is: az út, ugyanúgy mint tegnap és előtte, teljesen kifárasztotta őt, és bár higiéniai párbajában ő sem áll diadalmasan a külvilággal szemben, áhítattal gondol a Pegazus számára eddig legfeljebb tűrhető fekvőhelyére. A mosótál várhat magára, ahogy a nagyszobák a fürdőben is, tele vízzel.*
- Részemről volt a megtiszteltetés *Köszöni a köszönetet nyílt mosollyal. Eszébe se jutott, hogy örökre a lány mellé ragadjon mint valami rikító színű parazita, de nem lenne boldog, ha most látná utoljára.* - Igen, a Pegazus, hálószoba. Aztán vagy a könyvtár, vagy a fürdő, ahol másnaptól, egyszer csak találsz, ha hiányolsz. No nem mintha azt erőltetem, hogy kövess. *Kuncog álmosan. Ő sincs már a csúcson.* - Ha kedved van tanulni, na meg időd, akkor csak szólj, és indulhatunk vissza a toronyba. Csak hagyd, hogy addigra összehordjak valami tűzifát. Akkor jó éjszakát! *Nyújtja karját egy elválásként történő kézfogásra. Jó kis tapasztalatokkal, és egy nagyon gáláns baráttal gazdagodott ezekben az utóbbi napokban, akit nem fog egyhamar elfeledni, még ha ezután soha többé nem is látják egymást. Derülten, alig állva lábán vánszorog a Pegazusba, e kaland befejezteként.*
//zárás//
*Idilli hangulatban néz körbe, felettébb örülve, hogy Garsint nem beleszámítva végre nem csak saját kezeit nézheti, hanem másokat. Bár azt hitte, egyedül sokkal sokkal boldogabb lesz, hogy nem kell zavartatnia magát másokkal, ez a pár nap még társával is megértette vele, hogy magába forduló magatartásával is hiányolja a sokadalom zaját. Ráadásul ha beleszámítja az út hosszát, akkor nem sokat kételkedett volna abban, hogy az első lehetőség adtával nem a városban kezdett el volna mágiát tanulni. De hát, miért is indult el?
Barátja megviselt lábi viselete miatti alkalmazkodása nem kerülte el Adoaver figyelmét, de mivel nem tud helyben materializálni világi anyagokat - még -, így nem tett rá megjegyzést, nem kívánja hogy miatta rosszabbul érezze magát a katona. Elvihetné a piacra, de a helyzet per pillanat számára is túl kínos lenne. Remélhetőleg van egy pótlékja a kaszárnyában, vagy kap egyet a feletteseitől, társaitól; ha egy-két nap elteltével nem változik a helyzet, akkor muszáj lesz túltennie magát, és cselekedni.
Osztozik amaz érzelmében is: az út, ugyanúgy mint tegnap és előtte, teljesen kifárasztotta őt, és bár higiéniai párbajában ő sem áll diadalmasan a külvilággal szemben, áhítattal gondol a Pegazus számára eddig legfeljebb tűrhető fekvőhelyére. A mosótál várhat magára, ahogy a nagyszobák a fürdőben is, tele vízzel.*
- Részemről volt a megtiszteltetés *Köszöni a köszönetet nyílt mosollyal. Eszébe se jutott, hogy örökre a lány mellé ragadjon mint valami rikító színű parazita, de nem lenne boldog, ha most látná utoljára.* - Igen, a Pegazus, hálószoba. Aztán vagy a könyvtár, vagy a fürdő, ahol másnaptól, egyszer csak találsz, ha hiányolsz. No nem mintha azt erőltetem, hogy kövess. *Kuncog álmosan. Ő sincs már a csúcson.* - Ha kedved van tanulni, na meg időd, akkor csak szólj, és indulhatunk vissza a toronyba. Csak hagyd, hogy addigra összehordjak valami tűzifát. Akkor jó éjszakát! *Nyújtja karját egy elválásként történő kézfogásra. Jó kis tapasztalatokkal, és egy nagyon gáláns baráttal gazdagodott ezekben az utóbbi napokban, akit nem fog egyhamar elfeledni, még ha ezután soha többé nem is látják egymást. Derülten, alig állva lábán vánszorog a Pegazusba, e kaland befejezteként.*
8223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-07 13:06:54
Üzenet elküldve: 2022-01-07 13:06:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A jelek szerint a fáradtság mindkettőjükön kellően erőt vett már, hogy ne sok kedvük maradjon beszélgetni az út hátralévő részében sem. Az ifjúnak talán külön megerőltető a varázslatot, na meg a kezét fönt tartani, Garsinnak viszont ez egy kis színesítés a lassan egyhangúvá váló menetelés közepette. Még mindig csodálatra méltónak tartja, hogy Adoaver milyen természetességgel varázsol újra és újra. Biztos benne, hogy az ifjú egy azok közül, akik ténylegesen erre születtek és oly mértékben képesek irányítani a mágikus erőket, ahogy az nem is tanulható bárki számára.
Kedve volna úgyszintén megismételni azt az egy varázslatot, amire ő képes volt, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy még mindig megy, de aztán elszáll az indíttatása. Kimerült, álmos, éhes és fázik. Csak otthon akar már lenni!
Ráadásul a cipője is egyre inkább kezdi föladni. Ahogy érzi, a jobb lábán lévőről oldalirányban, a talpa belső része felől már félig levált a cipő talpa, úgyhogy igyekszik óvatosan lépni, amitől enyhén sántítani látszhat. Fárasztó is így a járás és nagyon bízik benne, hogy hazáig még kibírja a lábbeli.
Mikor a szürkülő ég alatt aztán feltűnik előttük a város, nagy öröm és megkönnyebbülés fogja el.
Jó volt ez a kaland, de csak most fogja fel, hogy mennyire ideges volt emiatt is végig. Adoaver jelenléte persze enyhítette, ám mégis csak az első, nagyjából önálló útja volt ez az ismeretlenbe - leszámítva azt, amikor a kikötőből menekült -. Másnak talán nem nagy dolog, de ő az egész életét egy nagyon szűk világban élte le, szinte semmit sem tudva arról, hogy mi létezik azon túl, így pedig a tájékozódást sem tudta gyakorolni. Megnyugtató és diadalmas érzés, hogy megtalálták a tornyot, s onnan vissza is találtak, megérkeztek épségben.*
- Üdv! - *Feleli álmoskásan, de valami kis mosolyfélével értékelve a fiú igyekezetét az élénkség fönntartására.*
- Az már lehet holnapra marad... Én is csak aludni szeretnek már. De a fürdőbe... holnap talán elnézek oda. Addigra rendbe szedem magamat annyira, hogy be is engedjenek... - *Elég szórakozottan beszél, kicsit szét is esik a mondandója. Mintha a városba érve még sokszorosan rohanta volna meg a fáradtság, talán mert már biztonságban érzi magát és tudja, hogy megteheti.
Nem néz már végig ruházatán, vagy szagolja meg az ingét, anélkül is tudja, hogy elég ápolatlanul fest, hogy még a díszes tabardja miatt se tekintsenek el az állapotától. A fürdő ugyan az élvezet mellett tisztálkodásra is van, de nem arra, hogy szembetűnő mocskot hordjanak be oda és mossák a közös medencékbe.
De valóban egy forró fürdőnél is jobban vonzza már az ágy, vagy a pihenés lehetősége. Mivel nem véli annyira sürgősnek az azonnali jelentést, azt is elhanyagolná, sőt, magában kivételesen abban reménykedik, hogy nem is fut majd bele a parancsnokba ma este. Nincs kedve ma már jelenteni, vagy beszélgetni. Majd holnap, kipihentebben.
Nézi Adoavert egy darabig az összeszedetlen válasza után, nem tudja, hogyan váljon el tőle, nem is nagyon akaródzik. De mégsem állhatnak itt örökké...*
- Köszönöm, hogy elkísértél és... velem maradtál. Pihend ki magad egy puha ágyban! - *Kezd bele sután.*
- A fogadóban leszel, ugye?... Ha... elkezdenék hiányozni, engem a kaszárnyában találsz, a Warg-odúban. - *Mondja bizonytalanul, mert Adoaver talán magától is tudná, hol keresse, épp csak azt próbálja kifejezni, hogy a részéről szeretné, ha még találkoznának.*
*A jelek szerint a fáradtság mindkettőjükön kellően erőt vett már, hogy ne sok kedvük maradjon beszélgetni az út hátralévő részében sem. Az ifjúnak talán külön megerőltető a varázslatot, na meg a kezét fönt tartani, Garsinnak viszont ez egy kis színesítés a lassan egyhangúvá váló menetelés közepette. Még mindig csodálatra méltónak tartja, hogy Adoaver milyen természetességgel varázsol újra és újra. Biztos benne, hogy az ifjú egy azok közül, akik ténylegesen erre születtek és oly mértékben képesek irányítani a mágikus erőket, ahogy az nem is tanulható bárki számára.
Kedve volna úgyszintén megismételni azt az egy varázslatot, amire ő képes volt, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy még mindig megy, de aztán elszáll az indíttatása. Kimerült, álmos, éhes és fázik. Csak otthon akar már lenni!
Ráadásul a cipője is egyre inkább kezdi föladni. Ahogy érzi, a jobb lábán lévőről oldalirányban, a talpa belső része felől már félig levált a cipő talpa, úgyhogy igyekszik óvatosan lépni, amitől enyhén sántítani látszhat. Fárasztó is így a járás és nagyon bízik benne, hogy hazáig még kibírja a lábbeli.
Mikor a szürkülő ég alatt aztán feltűnik előttük a város, nagy öröm és megkönnyebbülés fogja el.
Jó volt ez a kaland, de csak most fogja fel, hogy mennyire ideges volt emiatt is végig. Adoaver jelenléte persze enyhítette, ám mégis csak az első, nagyjából önálló útja volt ez az ismeretlenbe - leszámítva azt, amikor a kikötőből menekült -. Másnak talán nem nagy dolog, de ő az egész életét egy nagyon szűk világban élte le, szinte semmit sem tudva arról, hogy mi létezik azon túl, így pedig a tájékozódást sem tudta gyakorolni. Megnyugtató és diadalmas érzés, hogy megtalálták a tornyot, s onnan vissza is találtak, megérkeztek épségben.*
- Üdv! - *Feleli álmoskásan, de valami kis mosolyfélével értékelve a fiú igyekezetét az élénkség fönntartására.*
- Az már lehet holnapra marad... Én is csak aludni szeretnek már. De a fürdőbe... holnap talán elnézek oda. Addigra rendbe szedem magamat annyira, hogy be is engedjenek... - *Elég szórakozottan beszél, kicsit szét is esik a mondandója. Mintha a városba érve még sokszorosan rohanta volna meg a fáradtság, talán mert már biztonságban érzi magát és tudja, hogy megteheti.
Nem néz már végig ruházatán, vagy szagolja meg az ingét, anélkül is tudja, hogy elég ápolatlanul fest, hogy még a díszes tabardja miatt se tekintsenek el az állapotától. A fürdő ugyan az élvezet mellett tisztálkodásra is van, de nem arra, hogy szembetűnő mocskot hordjanak be oda és mossák a közös medencékbe.
De valóban egy forró fürdőnél is jobban vonzza már az ágy, vagy a pihenés lehetősége. Mivel nem véli annyira sürgősnek az azonnali jelentést, azt is elhanyagolná, sőt, magában kivételesen abban reménykedik, hogy nem is fut majd bele a parancsnokba ma este. Nincs kedve ma már jelenteni, vagy beszélgetni. Majd holnap, kipihentebben.
Nézi Adoavert egy darabig az összeszedetlen válasza után, nem tudja, hogyan váljon el tőle, nem is nagyon akaródzik. De mégsem állhatnak itt örökké...*
- Köszönöm, hogy elkísértél és... velem maradtál. Pihend ki magad egy puha ágyban! - *Kezd bele sután.*
- A fogadóban leszel, ugye?... Ha... elkezdenék hiányozni, engem a kaszárnyában találsz, a Warg-odúban. - *Mondja bizonytalanul, mert Adoaver talán magától is tudná, hol keresse, épp csak azt próbálja kifejezni, hogy a részéről szeretné, ha még találkoznának.*
8222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-07 10:38:10
Üzenet elküldve: 2022-01-07 10:38:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Az útból maradt utolsó pár óra bármi különösebb esemény nélkül telik el, amivel ő kifejezetten békében van. Tüzes ökle ugyan egy idő után begörcsöl, nem bírja örökké tartani, úgyhogy elengedi azt, hogy aztán másik kézfején ismételje meg a varázslatot, majd oda, és vissza. Sejti, hogy nem rendkívüli produktív tevékenység, amit végez, de ezzel legalább egyben elszórakoztatja magát, és egyben gyakorol is, hozzá próbál szokni, ha esetleg helyzet adta folyamatosságot kell fönntartania. Az egy ráadás, hogy ezzel még emlékezteti magát, hogy egy pár nap alatt mennyit volt képes fejlődni, fáradhatatlan kutakodásai végre gyümölcsöt termettek, és már csak ki kell bővítenie látáskörét, tanulmányait tovább kell folytatnia, és találnia kell valami stabilabb placcot, mint a fogadó vendégszobája. Utolsó megoldásként akár jelentkezhet társa mellett a kaszárnyába, de nem repesget a gondolattól.
Akárhogy is, egy napi késéssel is, de végre megint a főtéren találják magukat, Adoaver pedig utoljára eleresztheti kezét. Már nem is érezte őket, és attól fél, hogy ha megrázza őket, akkor le is esnek a helyükről. Hűvös van, de a toronyhoz és környékéhez képest cseppet sem annyira, hogy egy helyben állva már a fogai koppanásait kelljen hallgatnia. Valószínűleg a város összes lakosából, az épületekből áradó hőből, vagy a kíméletesebb időből érzi ezt. Vagy ki tudja, talán a folyamatos tűzmágiából maradt meg a kis meleg. Ez sajnos nem sokat segít azon, hogy alaposan kifáradt az úttól, amit ernyedt testtartásából és a szokásosnál is szétszóródottabb tekintetéből Garsin is kivehet.*
- Üdv újra itt, hölgyem. *Jegyzi meg poénosan és lagymatagon, mintha egy hosszú kalauz-túra végén lennének, csak éppen ő lett volna a vezető.* - Mondanám, hogy nézzük meg akkor a fürdőket, de félek, hogy ebben az állapotban bele tetszenék fulladni a vízbe, neked pedig szolgálati kötelességed van most jelenteni, ha jól sejtem. *Tesz rá egy lapáttal. De saját humorát félretéve, szavakkal nem tudja kifejezni, mennyire hálás a lánynak az út miatt, nem biztos benne, egyedül mennyivel lett volna elviselhetetlenebb.*
*Az útból maradt utolsó pár óra bármi különösebb esemény nélkül telik el, amivel ő kifejezetten békében van. Tüzes ökle ugyan egy idő után begörcsöl, nem bírja örökké tartani, úgyhogy elengedi azt, hogy aztán másik kézfején ismételje meg a varázslatot, majd oda, és vissza. Sejti, hogy nem rendkívüli produktív tevékenység, amit végez, de ezzel legalább egyben elszórakoztatja magát, és egyben gyakorol is, hozzá próbál szokni, ha esetleg helyzet adta folyamatosságot kell fönntartania. Az egy ráadás, hogy ezzel még emlékezteti magát, hogy egy pár nap alatt mennyit volt képes fejlődni, fáradhatatlan kutakodásai végre gyümölcsöt termettek, és már csak ki kell bővítenie látáskörét, tanulmányait tovább kell folytatnia, és találnia kell valami stabilabb placcot, mint a fogadó vendégszobája. Utolsó megoldásként akár jelentkezhet társa mellett a kaszárnyába, de nem repesget a gondolattól.
Akárhogy is, egy napi késéssel is, de végre megint a főtéren találják magukat, Adoaver pedig utoljára eleresztheti kezét. Már nem is érezte őket, és attól fél, hogy ha megrázza őket, akkor le is esnek a helyükről. Hűvös van, de a toronyhoz és környékéhez képest cseppet sem annyira, hogy egy helyben állva már a fogai koppanásait kelljen hallgatnia. Valószínűleg a város összes lakosából, az épületekből áradó hőből, vagy a kíméletesebb időből érzi ezt. Vagy ki tudja, talán a folyamatos tűzmágiából maradt meg a kis meleg. Ez sajnos nem sokat segít azon, hogy alaposan kifáradt az úttól, amit ernyedt testtartásából és a szokásosnál is szétszóródottabb tekintetéből Garsin is kivehet.*
- Üdv újra itt, hölgyem. *Jegyzi meg poénosan és lagymatagon, mintha egy hosszú kalauz-túra végén lennének, csak éppen ő lett volna a vezető.* - Mondanám, hogy nézzük meg akkor a fürdőket, de félek, hogy ebben az állapotban bele tetszenék fulladni a vízbe, neked pedig szolgálati kötelességed van most jelenteni, ha jól sejtem. *Tesz rá egy lapáttal. De saját humorát félretéve, szavakkal nem tudja kifejezni, mennyire hálás a lánynak az út miatt, nem biztos benne, egyedül mennyivel lett volna elviselhetetlenebb.*
8221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-06 19:10:42
Üzenet elküldve: 2022-01-06 19:10:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//
*Ignaez érti mit akar Bonte. Szajhasági vonatkozás után rögtön dicsszó. Fel se merült eddig benne, hogy nőt fontolóra vegyen aki nem ork. De lehet, hogy erre felé megszokott az ilyen. Gondolat későbbre.
Eddig nem különösebben foglalkozott az évvel. Még jó, hogy nem ismeretlen a dolog. Ez a lázadás is valami nagy helyi esemény lehetett. De az ő életére nem volt hatással, különben tudna róla. Legalább is azt lehet sejteni.*
- No. Ez a Pegazus hely érdekel. Közben mesélhetnél erről a lázadásról, gégemetszésről. Cserébe, ha valaki kötekszik lezúzom. - *Tekint a sötétre. *- Lezúzzuk.
*Vigyorog büszkén. Ha nem téved fogadóról van szó, egy fogadó igénybevétele meg aranyba kerül. És bár megnézné a helyet, hogy ismerje lehetőségeit, hallgatna a lázadásról, de ha lehet nem fizetne a nő után. Ignaez magában megköszöni az Erőknek, hogy Bontét idevezették. A segítkezőt ha kell emlékezteti a saját jószívűségére. Ha nem elég majd csúnyán néz rá.*
- No, merre?
*És ha sikerül iránynak menni, akkor hárman megindulnak Pegazus felé. Vagy Bento ruhájáért, neki mindegy. És menet közben, ha Valnak magától nem jut eszébe, emlékezteti: *- Na, hogy volt ez a lázadás?
A hozzászólás írója (Kheirgen Ereiz Ignaez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.06 19:13:34
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//
*Ignaez érti mit akar Bonte. Szajhasági vonatkozás után rögtön dicsszó. Fel se merült eddig benne, hogy nőt fontolóra vegyen aki nem ork. De lehet, hogy erre felé megszokott az ilyen. Gondolat későbbre.
Eddig nem különösebben foglalkozott az évvel. Még jó, hogy nem ismeretlen a dolog. Ez a lázadás is valami nagy helyi esemény lehetett. De az ő életére nem volt hatással, különben tudna róla. Legalább is azt lehet sejteni.*
- No. Ez a Pegazus hely érdekel. Közben mesélhetnél erről a lázadásról, gégemetszésről. Cserébe, ha valaki kötekszik lezúzom. - *Tekint a sötétre. *- Lezúzzuk.
*Vigyorog büszkén. Ha nem téved fogadóról van szó, egy fogadó igénybevétele meg aranyba kerül. És bár megnézné a helyet, hogy ismerje lehetőségeit, hallgatna a lázadásról, de ha lehet nem fizetne a nő után. Ignaez magában megköszöni az Erőknek, hogy Bontét idevezették. A segítkezőt ha kell emlékezteti a saját jószívűségére. Ha nem elég majd csúnyán néz rá.*
- No, merre?
*És ha sikerül iránynak menni, akkor hárman megindulnak Pegazus felé. Vagy Bento ruhájáért, neki mindegy. És menet közben, ha Valnak magától nem jut eszébe, emlékezteti: *- Na, hogy volt ez a lázadás?
A hozzászólás írója (Kheirgen Ereiz Ignaez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.06 19:13:34
8220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-06 08:45:36
Üzenet elküldve: 2022-01-06 08:45:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Nem történt semmi.
*Ráébred, hogy kicsit talán túl indulatos volt egy apróság miatt, ezt betudjq annak, hogy zaklatott állapotban van. Egy meleg teáról ábrándozik, meg valami édes boron amik esetleg átmelengethetik, amikor megkapja az elismerő szavakat. Zavartan pislog egy darabig, de ezúttal is megelőzi őt a mélységi.*
- Köszönöm.
*A szó végén kérdéshez hasonlóan felviszi a hangsúlyt. Nem tudja hogyan kell reagálni egy ilyen helyzetre, sosem tudta megfelelően lereagálni a neki szánt bókokat, és nem azért mert taszítónak találná magát, sőt teljesen rendben van külsejével. Még a sebekkel is, noha rossz emlékeket idéznek fel benne.
Bonternos sokkolja a hírrel, érzi hogy lábai el is gyengülnek meghallva azt, hogy mennyi idő telt el amíg őt a férgek zabálták. Ennek okán nem is teljesen képes odafigyelni a sötételf szavaira, mintha csak a víz alól beszélne neki. Igyekszik gondolatait rendezni, a csitítani valamelyest, mert egy kedvesnek mondható ajánlat érkezik felé.*
- Nem a fajtád miatt nem bízom benned.
*Ami kivételesnek hangozhat egy elf szájából, főleg akinek van nemesi múltja.*
- A ruhát elfogadom, de inkább választanék egy forgalmas helyet, mondjuk a Pegazust.
*Végső soron pokróca akad, ennél többen pedig már úgysem láthatják meztelenül, ha pedig ártani akarnának neki, akkor ahhoz biztos egy-két jó polgárnak is lenne szava. Legrosszabb esetben szólnának az őrségnek.*
- Nem kellemes ha elvágják a torkodat, nem szeretném megkockáztatni, hogy megtörténik újra.
*Bizalmatlansága persze teljesen érthető, hiszen nem ismeri egyiküket sem, még azt sem tudja, hogy azok ketten nem játszanak össze, hogy együttes erővel egy sikátorba rángassák.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Nem történt semmi.
*Ráébred, hogy kicsit talán túl indulatos volt egy apróság miatt, ezt betudjq annak, hogy zaklatott állapotban van. Egy meleg teáról ábrándozik, meg valami édes boron amik esetleg átmelengethetik, amikor megkapja az elismerő szavakat. Zavartan pislog egy darabig, de ezúttal is megelőzi őt a mélységi.*
- Köszönöm.
*A szó végén kérdéshez hasonlóan felviszi a hangsúlyt. Nem tudja hogyan kell reagálni egy ilyen helyzetre, sosem tudta megfelelően lereagálni a neki szánt bókokat, és nem azért mert taszítónak találná magát, sőt teljesen rendben van külsejével. Még a sebekkel is, noha rossz emlékeket idéznek fel benne.
Bonternos sokkolja a hírrel, érzi hogy lábai el is gyengülnek meghallva azt, hogy mennyi idő telt el amíg őt a férgek zabálták. Ennek okán nem is teljesen képes odafigyelni a sötételf szavaira, mintha csak a víz alól beszélne neki. Igyekszik gondolatait rendezni, a csitítani valamelyest, mert egy kedvesnek mondható ajánlat érkezik felé.*
- Nem a fajtád miatt nem bízom benned.
*Ami kivételesnek hangozhat egy elf szájából, főleg akinek van nemesi múltja.*
- A ruhát elfogadom, de inkább választanék egy forgalmas helyet, mondjuk a Pegazust.
*Végső soron pokróca akad, ennél többen pedig már úgysem láthatják meztelenül, ha pedig ártani akarnának neki, akkor ahhoz biztos egy-két jó polgárnak is lenne szava. Legrosszabb esetben szólnának az őrségnek.*
- Nem kellemes ha elvágják a torkodat, nem szeretném megkockáztatni, hogy megtörténik újra.
*Bizalmatlansága persze teljesen érthető, hiszen nem ismeri egyiküket sem, még azt sem tudja, hogy azok ketten nem játszanak össze, hogy együttes erővel egy sikátorba rángassák.*
8219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-05 20:53:37
Üzenet elküldve: 2022-01-05 20:53:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Ters, már megszokta az ordibáló népeket, válla mégis még a mai napig megfeszül, ilyen szavakat hallva.*
- Mekkora egy paraszt! *Mormogja az orra alatt, de ezúttal inkább a nőre koncentrál mintsem, hogy egy kis jómodorra tanítsa kedves férfi társát. Látszólag a nő is fáradt, ahhoz, hogy folytassa a vitát, így ez valószínűleg hamar el is száll a fejük felett.*
- Sajnálom, hölgyem nem akartam megsérteni. Érzéketlen voltam. *Kér bocsánatot, amint a másik befejezte mondandóját. Komolyan is gondolja szavait, már megint rosszul érzi magát. Ez annak a sorsa, aki a fajtájából egyedül sikerült igazán érzelmesre. Aztán Valea elég zavaros dolgokról kezd beszélni, mint a halál és a tragikus történelem. Valószínűleg hatalmas sokk érhette vagy netalán a templomból jöhet, hisz onnan sokszor hallani érdekes történeteket. Az ork mindvégig szinte csöndben áll mellettük, így hozzá nem is intézne szavakat, ha az utolsó mondatael nem hangzott volna. Hirtelen még azt is hiszi, hogy most örömlánynak nézi a másik a nőt, ám a tekintete túl ártatlan egy ajánlathoz. ~Biztos kulturális nehézségek~ gondolja magában*
- Az, ilyen helyzetek során nem éppen jó időzítés bókolni a nőknek! Nem hiszem, hogy a hölgy ettől jobban érzi magát. Visszatérve, 6890-et írunk. A lázadás közel sem most volt. Szerencsére mostanra a kikötői bűnözőket leszámítva aránylag békés időket élhetünk. Önre férne egy fürdő meg valami normális ruha. Bizonyára a pihenés is. Női ruhám noha nem nagyon akad, de otthon van néhány felesleges ruhaneműm. Ha bízik bennem segíthetek. Bár manapság még mindig hamisnak tűnhetnek az ilyen szavak a fajtám szájából. Gondoljon arra, hogy még mindig jobb egy ismeretlen házában tengődni, felöltözve és jóllakottan, mint inkább itt maradni és tovább fázni. Megesküszöm a családomra is, hogy nem fogom bántani.
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Ters, már megszokta az ordibáló népeket, válla mégis még a mai napig megfeszül, ilyen szavakat hallva.*
- Mekkora egy paraszt! *Mormogja az orra alatt, de ezúttal inkább a nőre koncentrál mintsem, hogy egy kis jómodorra tanítsa kedves férfi társát. Látszólag a nő is fáradt, ahhoz, hogy folytassa a vitát, így ez valószínűleg hamar el is száll a fejük felett.*
- Sajnálom, hölgyem nem akartam megsérteni. Érzéketlen voltam. *Kér bocsánatot, amint a másik befejezte mondandóját. Komolyan is gondolja szavait, már megint rosszul érzi magát. Ez annak a sorsa, aki a fajtájából egyedül sikerült igazán érzelmesre. Aztán Valea elég zavaros dolgokról kezd beszélni, mint a halál és a tragikus történelem. Valószínűleg hatalmas sokk érhette vagy netalán a templomból jöhet, hisz onnan sokszor hallani érdekes történeteket. Az ork mindvégig szinte csöndben áll mellettük, így hozzá nem is intézne szavakat, ha az utolsó mondatael nem hangzott volna. Hirtelen még azt is hiszi, hogy most örömlánynak nézi a másik a nőt, ám a tekintete túl ártatlan egy ajánlathoz. ~Biztos kulturális nehézségek~ gondolja magában*
- Az, ilyen helyzetek során nem éppen jó időzítés bókolni a nőknek! Nem hiszem, hogy a hölgy ettől jobban érzi magát. Visszatérve, 6890-et írunk. A lázadás közel sem most volt. Szerencsére mostanra a kikötői bűnözőket leszámítva aránylag békés időket élhetünk. Önre férne egy fürdő meg valami normális ruha. Bizonyára a pihenés is. Női ruhám noha nem nagyon akad, de otthon van néhány felesleges ruhaneműm. Ha bízik bennem segíthetek. Bár manapság még mindig hamisnak tűnhetnek az ilyen szavak a fajtám szájából. Gondoljon arra, hogy még mindig jobb egy ismeretlen házában tengődni, felöltözve és jóllakottan, mint inkább itt maradni és tovább fázni. Megesküszöm a családomra is, hogy nem fogom bántani.
8218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-05 18:54:13
Üzenet elküldve: 2022-01-05 18:54:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Nem lesz itt csobbanás. Több okból. Először is, már vacog. Meg Val félrebeszélt, csak is jól látta, hogy segítséget igényel. Innentől észben fogja tartani, hogy az itteniek komolytalanok lehetnek, és szerte beszélnek.
Nem mintha szeretne tömeg mellett mártózni, abba jó indulat jeléül egyezett bele, még ha körülményes is lett volna. És jelek szerint a városőrnek se tetszene a dolog. Ennek azért utána fog érdeklődni. Aztán ha lehet, hozhatja még úgy a szükség.
Lehet, hogy a tanács javaslata is mellébeszélés. Még valami amit meg kell tudni. De most, hogy a nő kapott takarót, nem kell a sajátját odaadnia. Valaki aki tudja mit lát nem kért engedélyt, hogy szorgalmazza magát. De evvel együtt ennyit arról, hogy szégyenkezhetnek az elfek, hogy orkra szorul egy segítségért. De ha más magára vállalja a segítést, akkor neki legalább nincs dolga. Ignaez összességében hálás Bonteros közbeavatkozásának.*
-Aki ruhátlanul köt ki, annak meglehet az oka. Nem kell balgaság rá.
*Ő ennyit fűz hozzá. Nem beszélve arról, hogy Bonte jegyezte meg valakiről, hogy humora “van még”. Ami kérleli, hogy majd nem lesz, vagy valakinek már nincs. De ezt semmi értelme itt kifejezni. És még ő balgáskodik. Még jó, hogy nem azt mondta, hogy ‘még van', mert ahhoz lett volna egy két szava.
De a fura szójárás fennakadásán gyorsan emlékeztette magát, hogy ezek hajlamosak félrebeszélni. Nem azért van itt, hogy másokat helyes irányba tereljen, hanem, hogy átlássa a folyást.
A nő kiakadását se érti a “mindenkire”. Ketten gondolhatták, az egyiknek maga vallotta, hogy a tanácsnak tesz eleget. Talán jobb lesz ha hallgat.
A távolból beszóló feltételezése meg teljesen észszerűtlen. Hűvösben járni edzeni még hagyján, de szajháskodni? Meg milyen szajha mutogatná éktelenségeit?
Nem sokat tud a többi faj általános ízléséről, de azt tudja, hogy a sérülés nyomok nem vágykeltőek. De lehet a fazon magából indult ki. Ütött a felismerés, bólint magába, mint aki rájött. Ignaez nem ítélkezik, ha valakinek a hegekre, meg forradásokra gerjed, az az ő dolga. Maga nem veti meg, de előnybe sem részesíti. Vagy a takarótól nem látta a teljes képet. Ignaez szemügyre veszi a nőt takarósan. Azt látja, hogy vérmesen sasol a fellengzősre. Igazán megnyerő, szeme nézése alapvetően is jó benyomást adott, de így elnézve, meg tudja érteni miért tetszhet neki.*
- Tetszetős tekinteted van.
*Ha valami szépet találsz egy nőben, azt meg kell mondani. Az jól esik neki, és önbizalmat ad. Ignaez nem fogja ettől megfosztani avval, hogy megtartsa a tudást magának.
Már fontolóra venné a távozást, ha neki itt nincs dolga, de ez a lázadós dolog neki nem ismerős. Illetve ki tudja mit kell érteni itt halál meg álom alatt erre vonatkozóan. Kérdően a “kormosra” néz, várva a megoldást, bár kétségei vannak. Majd összerakja. Eddig sikerült.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Nem lesz itt csobbanás. Több okból. Először is, már vacog. Meg Val félrebeszélt, csak is jól látta, hogy segítséget igényel. Innentől észben fogja tartani, hogy az itteniek komolytalanok lehetnek, és szerte beszélnek.
Nem mintha szeretne tömeg mellett mártózni, abba jó indulat jeléül egyezett bele, még ha körülményes is lett volna. És jelek szerint a városőrnek se tetszene a dolog. Ennek azért utána fog érdeklődni. Aztán ha lehet, hozhatja még úgy a szükség.
Lehet, hogy a tanács javaslata is mellébeszélés. Még valami amit meg kell tudni. De most, hogy a nő kapott takarót, nem kell a sajátját odaadnia. Valaki aki tudja mit lát nem kért engedélyt, hogy szorgalmazza magát. De evvel együtt ennyit arról, hogy szégyenkezhetnek az elfek, hogy orkra szorul egy segítségért. De ha más magára vállalja a segítést, akkor neki legalább nincs dolga. Ignaez összességében hálás Bonteros közbeavatkozásának.*
-Aki ruhátlanul köt ki, annak meglehet az oka. Nem kell balgaság rá.
*Ő ennyit fűz hozzá. Nem beszélve arról, hogy Bonte jegyezte meg valakiről, hogy humora “van még”. Ami kérleli, hogy majd nem lesz, vagy valakinek már nincs. De ezt semmi értelme itt kifejezni. És még ő balgáskodik. Még jó, hogy nem azt mondta, hogy ‘még van', mert ahhoz lett volna egy két szava.
De a fura szójárás fennakadásán gyorsan emlékeztette magát, hogy ezek hajlamosak félrebeszélni. Nem azért van itt, hogy másokat helyes irányba tereljen, hanem, hogy átlássa a folyást.
A nő kiakadását se érti a “mindenkire”. Ketten gondolhatták, az egyiknek maga vallotta, hogy a tanácsnak tesz eleget. Talán jobb lesz ha hallgat.
A távolból beszóló feltételezése meg teljesen észszerűtlen. Hűvösben járni edzeni még hagyján, de szajháskodni? Meg milyen szajha mutogatná éktelenségeit?
Nem sokat tud a többi faj általános ízléséről, de azt tudja, hogy a sérülés nyomok nem vágykeltőek. De lehet a fazon magából indult ki. Ütött a felismerés, bólint magába, mint aki rájött. Ignaez nem ítélkezik, ha valakinek a hegekre, meg forradásokra gerjed, az az ő dolga. Maga nem veti meg, de előnybe sem részesíti. Vagy a takarótól nem látta a teljes képet. Ignaez szemügyre veszi a nőt takarósan. Azt látja, hogy vérmesen sasol a fellengzősre. Igazán megnyerő, szeme nézése alapvetően is jó benyomást adott, de így elnézve, meg tudja érteni miért tetszhet neki.*
- Tetszetős tekinteted van.
*Ha valami szépet találsz egy nőben, azt meg kell mondani. Az jól esik neki, és önbizalmat ad. Ignaez nem fogja ettől megfosztani avval, hogy megtartsa a tudást magának.
Már fontolóra venné a távozást, ha neki itt nincs dolga, de ez a lázadós dolog neki nem ismerős. Illetve ki tudja mit kell érteni itt halál meg álom alatt erre vonatkozóan. Kérdően a “kormosra” néz, várva a megoldást, bár kétségei vannak. Majd összerakja. Eddig sikerült.*
8217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:09:37
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:09:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Visszapillant még válla felett, ahogy a kordén ücsörögve maga mögött hagyja a főteret. Lassú tempóra fogja a lovat, nem siet már sehova. Tudja, hamarosan úgy is visszatér ide. Felajánlja szolgálatait Eeyrnek, vele együtt pedig a Templomnak. Lelkébe kell költöztetnie a fényt, ha a sötétség fölé óhajt kerekedni. Méghozzá fölé óhajt. Ki tudja, egy napon talán az atya megszólítást is kiérdemli majd. Addig azonban még hosszú út áll előtte, s a Toronnyal kell kezdenie.
Hogy az öreg mester mit fog szólni mindehhez, arról fogalma sincs. Hosszú évek munkája áll a háta mögött a Torony szolgálójaként. Azzal, hogy hátat fordít neki, egy fejezetet is lezár életében. Szögre akasztja a bíbort, hogy fehéret ölthessen. Valószínűleg az utolsó szín életében. Ugyanakkor egy percig sem bánja, hogy a Tornyot szolgálta. Oly hatalomra és tudásra tett szert, melyről azelőtt nem is álmodhatott. Maholnap újult erővel kell majd belevetnie magát a mágia egy egészen más jellegű ágába. Szerencsére mindene megvan hozzá már hozzá.*
Hogy az öreg mester mit fog szólni mindehhez, arról fogalma sincs. Hosszú évek munkája áll a háta mögött a Torony szolgálójaként. Azzal, hogy hátat fordít neki, egy fejezetet is lezár életében. Szögre akasztja a bíbort, hogy fehéret ölthessen. Valószínűleg az utolsó szín életében. Ugyanakkor egy percig sem bánja, hogy a Tornyot szolgálta. Oly hatalomra és tudásra tett szert, melyről azelőtt nem is álmodhatott. Maholnap újult erővel kell majd belevetnie magát a mágia egy egészen más jellegű ágába. Szerencsére mindene megvan hozzá már hozzá.*
8216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-05 13:16:50
Üzenet elküldve: 2022-01-05 13:16:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Valea nem most először tapasztalja, hogy az iróniáját nem érti környezete, egy ork esetében pedig sejthette volna, hogy ez hatványozottan igaz lenne. Egyik szemöldöke feljebb emelkedik, és tanácstalanul bambul Ignaezre, aki látszólag különösebb gondolkodás nélkül megy bele az ötletbe, hogy mártózzanak egyet a szökőkútban.*
- Az istenekre, ne csináld!
*Beszéde töredezett remegése miatt.*
- Még a végén bevisznek a Városőrök!
*Az sem kizárt, hogy már valaki szólt róla nekik, és Valea az estét a rácsok mögött fogja tölteni, ami valamivel kellemesebb lenne a kinti védtelenséggel szemben.
~ De lehet adnának ruhát, amit egy akasztottról szedtek le. A semminél az is jobb lenne. ~
Valea szerencséjére Artheniorban akadnak jótevők is szép szerivel, igaz a zsúfoltnak mondható főtéren most csak egy akadt, de az eggyel több mint amire egyébként számított. Hálás a pokrócért, nem is hitte volna, hogy egyszer egy egyszerű takaró ilyen sokat fog jelenteni neki. Teste már szinte fáj, ajkai is kékes árnyalatúvá váltak, és eléggé úgy érzi, hogy kezdi tűréshatárának legvégét elérni.*
- Köszönöm.
*Kicsit már kezdi dühíteni, hogy azt hiszik ezt önként vállalta, bár nem hibáztat másokat ezért, hiszen pár bolondon kívül aligha meztelenkednek itt a népek, és ugyan ki gondolna arra, hogy Valea a halálból ébredt fel.*
- Az van a homlokomra írva, hogy eszelős, hogy mindenki azt hiszi ezt önként tenném?
*Panaszolja, és földes kezeivel összébb húzza magán a pokrócot, közben valaki kiabálására lesz figyelmes. Először nem is hiszi, hogy neki szánják, amíg Meronnan rá nem pillant és „cicukának” nevezi. Kedve lenne a másik lábai elé köpni, de csak rávicsorog mint egy veszett vadállat és a közönybe menekül, hiszen a modortalan ismeretlen látszólag éppen dolgára megy.*
- Azt hiszem meghaltam. Vagy csak álmodtam? A lázadás… mikor volt?
*Felmerül benne, hogy megkereshetné féltestvérét menedék reményében, de azt sem tudja mi lett vele a lázadás során. Talán még akkor megölték, vagy csak a nyomor végzett vele, amit egy Relaelhez hasonló lány aligha tudna túlélni.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Valea nem most először tapasztalja, hogy az iróniáját nem érti környezete, egy ork esetében pedig sejthette volna, hogy ez hatványozottan igaz lenne. Egyik szemöldöke feljebb emelkedik, és tanácstalanul bambul Ignaezre, aki látszólag különösebb gondolkodás nélkül megy bele az ötletbe, hogy mártózzanak egyet a szökőkútban.*
- Az istenekre, ne csináld!
*Beszéde töredezett remegése miatt.*
- Még a végén bevisznek a Városőrök!
*Az sem kizárt, hogy már valaki szólt róla nekik, és Valea az estét a rácsok mögött fogja tölteni, ami valamivel kellemesebb lenne a kinti védtelenséggel szemben.
~ De lehet adnának ruhát, amit egy akasztottról szedtek le. A semminél az is jobb lenne. ~
Valea szerencséjére Artheniorban akadnak jótevők is szép szerivel, igaz a zsúfoltnak mondható főtéren most csak egy akadt, de az eggyel több mint amire egyébként számított. Hálás a pokrócért, nem is hitte volna, hogy egyszer egy egyszerű takaró ilyen sokat fog jelenteni neki. Teste már szinte fáj, ajkai is kékes árnyalatúvá váltak, és eléggé úgy érzi, hogy kezdi tűréshatárának legvégét elérni.*
- Köszönöm.
*Kicsit már kezdi dühíteni, hogy azt hiszik ezt önként vállalta, bár nem hibáztat másokat ezért, hiszen pár bolondon kívül aligha meztelenkednek itt a népek, és ugyan ki gondolna arra, hogy Valea a halálból ébredt fel.*
- Az van a homlokomra írva, hogy eszelős, hogy mindenki azt hiszi ezt önként tenném?
*Panaszolja, és földes kezeivel összébb húzza magán a pokrócot, közben valaki kiabálására lesz figyelmes. Először nem is hiszi, hogy neki szánják, amíg Meronnan rá nem pillant és „cicukának” nevezi. Kedve lenne a másik lábai elé köpni, de csak rávicsorog mint egy veszett vadállat és a közönybe menekül, hiszen a modortalan ismeretlen látszólag éppen dolgára megy.*
- Azt hiszem meghaltam. Vagy csak álmodtam? A lázadás… mikor volt?
*Felmerül benne, hogy megkereshetné féltestvérét menedék reményében, de azt sem tudja mi lett vele a lázadás során. Talán még akkor megölték, vagy csak a nyomor végzett vele, amit egy Relaelhez hasonló lány aligha tudna túlélni.*
8215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:49:32
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:49:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren Aranya felé//
//Kicsit csontig meztelen//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Nem kell sokat kérdezősködnie a városban hozzá, hogy irányba állítsák fivérét illetően. Még, hogy Wegtoren Aranya! Nem bír nem elmorzsolni egy vigyort a gondolatra, hogy a kurafi minden bizonnyal megkovácsolta saját szerencséjét. Ezáltal pedig kicsit az övét is, legalábbis az ő elgondolosában. Repesve várja, milyen pofát fog vágni az ipse, mikor beköszön hozzá holtából. Biztos elrebeg néhány miSa'Terethünket, annyi szent.
Ahogy az ágrólszakadt, szedett-vedett öltözetében átmasírozik a főtéren, különös jelenet vonja magára megtisztelő figyelmét. Királyi mivoltában halad el az esemény mellett, ha nem is túl közel, de ahhoz kellő távolságban, hogy alaposan megszemlélje a mezítelen leányt, akit épp egy zöld pokróccal igyekszik takargatni a sötételf.
Egy orktól, na meg egy efféle szerzettől ránézésre nem egészen azt várná az ember, hogy majd jó szamaritánusként járnak el, épp ezért fordul feléjük elhaladtában joviális vigyorral. Betyárbecsület, vagy mi.*
-Kár a lepedőért, Kormos! Tetszeni akar! Egy marék aranyért tisztességgel lecidáz! Nem igaz, cicuka? *Rikkant oda, s meg sem fordul a fejében, hogy nem egy magamutogató, az átlagnál vakmerőbb szajhával van dolga itt a város főterén. Az igazsághoz az hozzátartozik, hogy ha sejtené is, hogy egy sorstársal van dolga, valószínűleg akkor sem tanúsítana a szokásostól eltérő habitust.
Még sem olyan unalmas hát ez a város. Vigyorogva megy tovább öccse nyomdokait taposva, ám azért tisztes távolból még megfordul.*
-Ha végeztetek, küldjétek a szajhát Wegtoren Aranyába! Megfizetem! * Utóbbit már természetesen Valea felé intézi. Még mindig vigyorral arcán tárja szét karjait jelzésértékűen, végül csak sarkon fordul. Egy vasa sincs, de majd öccse úgy is kisegíti. Ami pedig a leányt illeti... A szó szoros értelmében idejét sem tudja, mikor volt legutoljára fehérnéppel. Látott ő már szebbet és jobbat is, de a kutya sem bánja a zöldséget, ha éhes.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.05 11:54:00
//Kicsit csontig meztelen//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Nem kell sokat kérdezősködnie a városban hozzá, hogy irányba állítsák fivérét illetően. Még, hogy Wegtoren Aranya! Nem bír nem elmorzsolni egy vigyort a gondolatra, hogy a kurafi minden bizonnyal megkovácsolta saját szerencséjét. Ezáltal pedig kicsit az övét is, legalábbis az ő elgondolosában. Repesve várja, milyen pofát fog vágni az ipse, mikor beköszön hozzá holtából. Biztos elrebeg néhány miSa'Terethünket, annyi szent.
Ahogy az ágrólszakadt, szedett-vedett öltözetében átmasírozik a főtéren, különös jelenet vonja magára megtisztelő figyelmét. Királyi mivoltában halad el az esemény mellett, ha nem is túl közel, de ahhoz kellő távolságban, hogy alaposan megszemlélje a mezítelen leányt, akit épp egy zöld pokróccal igyekszik takargatni a sötételf.
Egy orktól, na meg egy efféle szerzettől ránézésre nem egészen azt várná az ember, hogy majd jó szamaritánusként járnak el, épp ezért fordul feléjük elhaladtában joviális vigyorral. Betyárbecsület, vagy mi.*
-Kár a lepedőért, Kormos! Tetszeni akar! Egy marék aranyért tisztességgel lecidáz! Nem igaz, cicuka? *Rikkant oda, s meg sem fordul a fejében, hogy nem egy magamutogató, az átlagnál vakmerőbb szajhával van dolga itt a város főterén. Az igazsághoz az hozzátartozik, hogy ha sejtené is, hogy egy sorstársal van dolga, valószínűleg akkor sem tanúsítana a szokásostól eltérő habitust.
Még sem olyan unalmas hát ez a város. Vigyorogva megy tovább öccse nyomdokait taposva, ám azért tisztes távolból még megfordul.*
-Ha végeztetek, küldjétek a szajhát Wegtoren Aranyába! Megfizetem! * Utóbbit már természetesen Valea felé intézi. Még mindig vigyorral arcán tárja szét karjait jelzésértékűen, végül csak sarkon fordul. Egy vasa sincs, de majd öccse úgy is kisegíti. Ami pedig a leányt illeti... A szó szoros értelmében idejét sem tudja, mikor volt legutoljára fehérnéppel. Látott ő már szebbet és jobbat is, de a kutya sem bánja a zöldséget, ha éhes.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.05 11:54:00
8214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:15:52
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:15:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz! //
*Bonternos alig csak a közel múltban fejezte be a háza felújítását. Amilyen lelkes tervekkel fogott bele, a készenléte egyedül savanyúságot okozott. Az utóbbi pár napban valami üres érzés cikázott a csontjaiban, egyszerűen nem bírt otthon maradni. Most nagy és fájó léptekkel sétál a főtéren, háta mögött a szokottnál is több szörnyülködést vesz észre. Manapság, már egy törött szívű férfi is ennyire megbotránkoztatónak számítana? Noha fáradt most egy vitához, de mégiscsak látni kívánja a suttogók arcát. Ám az arcok nem felé néznek. Hirtelen hegyezni kezdi füleit és egyre több nőkre jellemző szitokszót kap el. Az arca egy röpke pillanatig felragyog, hátha régi ismerősét pillanthatja meg valahol. Ehelyett, olyan látványban lesz része, amiről azt hitte sosem fog megismétlődni. Egy átkozott meztelen az utcán! A bátyja lehet, hogy bolond volt és szerelmes, hogy így akart egy asszonynak bizonyítani, de ez most egyáltalán nem az a helyzet. Már-már rohanva szedi lábait s ahogy egyre közelebb ér észrevesz egy másik alakot is. Hirtelen talán azt hinné rosszakaró, de az el-el kapott szavakból ráébred, szimplán furcsán kíváncsi. Időközben oda is ér és köszönni is elfelejt a táskájában matatás közepette. *
- A hölgy, nem fürdőzni akar, szimplán van még humora! *sikerül is előhalásznia azt a kedves, zöld pokrócot, melyre legszívesebben nézni sem bírja és a nő köré tekerné, majd lassan, nyugovásra lelve elmosolyodik *
- Ugye tényleg nincs, olyan balga, hogy önként kötött ki itt ruhátlanul? Bonternos vagyok, elnézést, hogy ilyen későn mutatkozom be. Jobbnak láttam először segíteni. *beszél a nőhöz, aki így megnézve, lehet maradhatott volna még egy kicsikét ruhátlanul *
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz! //
*Bonternos alig csak a közel múltban fejezte be a háza felújítását. Amilyen lelkes tervekkel fogott bele, a készenléte egyedül savanyúságot okozott. Az utóbbi pár napban valami üres érzés cikázott a csontjaiban, egyszerűen nem bírt otthon maradni. Most nagy és fájó léptekkel sétál a főtéren, háta mögött a szokottnál is több szörnyülködést vesz észre. Manapság, már egy törött szívű férfi is ennyire megbotránkoztatónak számítana? Noha fáradt most egy vitához, de mégiscsak látni kívánja a suttogók arcát. Ám az arcok nem felé néznek. Hirtelen hegyezni kezdi füleit és egyre több nőkre jellemző szitokszót kap el. Az arca egy röpke pillanatig felragyog, hátha régi ismerősét pillanthatja meg valahol. Ehelyett, olyan látványban lesz része, amiről azt hitte sosem fog megismétlődni. Egy átkozott meztelen az utcán! A bátyja lehet, hogy bolond volt és szerelmes, hogy így akart egy asszonynak bizonyítani, de ez most egyáltalán nem az a helyzet. Már-már rohanva szedi lábait s ahogy egyre közelebb ér észrevesz egy másik alakot is. Hirtelen talán azt hinné rosszakaró, de az el-el kapott szavakból ráébred, szimplán furcsán kíváncsi. Időközben oda is ér és köszönni is elfelejt a táskájában matatás közepette. *
- A hölgy, nem fürdőzni akar, szimplán van még humora! *sikerül is előhalásznia azt a kedves, zöld pokrócot, melyre legszívesebben nézni sem bírja és a nő köré tekerné, majd lassan, nyugovásra lelve elmosolyodik *
- Ugye tényleg nincs, olyan balga, hogy önként kötött ki itt ruhátlanul? Bonternos vagyok, elnézést, hogy ilyen későn mutatkozom be. Jobbnak láttam először segíteni. *beszél a nőhöz, aki így megnézve, lehet maradhatott volna még egy kicsikét ruhátlanul *
8213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-03 19:43:44
Üzenet elküldve: 2022-01-03 19:43:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz?//
*Hát ő. Ignaez nem igazán érti ez hogy válasz az ő érdeklődésére. De nem csinál belőle ügyet, majd minden a maga helyére kerül.
A friss levegőre tett említésre csak bólintani tud. Teljesen egyet ért. És néhány tudásmorzsához is jutott. Tud arról, hogy a városban van egy ilyen tanácsféleség. Úgy tűnik az ilyen életvitel javaslatokat is tesz. A nő pedig ennek sajátos módon tesz eleget, különben nem néznék így ki. De Ignaez neki ad igazat. A hideg viselést, illetve jeges vízbe mártózást náluk is művelik. Az erőst erősebbé teszi. Az okosok pedig egy nem hivatalos megnevezés lehet a tanácsra, egy ragadmánynév utalva a hozzáértésükhöz. Ignaez csak helyeselni tudja a tanács gondoskodását, most nőttek a szemében.
Akárhogy is, sokat kell még tanulnia. Úgy tűnik félre értette a helyzetet, szándékos mezítelenség van. Egy patak biztos túl messze volt, ha az elfnek ez jó, ő nem szól bele. A hegyes fülű, először visszafogottnak tűnt, ő se érezné magát kényelmesen fegyver nélkül, de akkor meg miért indult el nélküle? Néha nehéz kiigazodni másokon. Először valami szórakozott gnóm, most meg ez. Mondjuk nem tűnik rossz indulatúnak. A meghívást jó néven veszi. A szökőkút. Fura egy megnevezés, lehet így hivatkoznak a téri vízcsorgóra, de látszik, hogy röghöz kötött, és nem szökik sehova. Az ő megnevezése jobb, de fontosabb dolgok vannak egyelőre. Kedéllyel mosolyog vissza.*
- Rendben van! - *Elf ide oda, ő nem lesz a jó elrontója. Ha annak nincs baja fajságából, akkor neki sincs. Mutatja megnyerő vigyorát.*- Én meg azt hittem valami gond van.
- Bár kicsit körülményes nekivetkőzni. Meg figyelni kell, hogy ne kapjanak a holmim után, de jó ötlet. Amúgy is rám fér.
- De. Azért elég hűvös van. Értem, hogy így nem lopják el a ruhád, ha mártóznál, de kissé felelőtlen. Még a levegőt se veszed helyesen. Érdemes mélyen venni a levegőt és könnyedén kiengedni, az segít a hűs ellen, belső izzást segít gerjeszteni.
*Aztán ki tudja, lehet hogy az elfeknek nem kellenek ilyen trükkök, bár ő erről nem tud. De ha túl hideg volna, hátizsákjában van egy takaró amit majd fel tud ajánlani. És egy ideje már így lehet, több szüksége volna rá, és csak enyhén szagos. Ő magabiztos a saját edzettségében, de nem nézi ki a másikból, azért is javasolt egy egyszerű légzésfélét ehhez a tevékenységhez. Tűzszerszám, előkészített gyújtós, kés, némi kaja, vizes kulacs, némi arany is van takaró mellett zsákjában. Aranyát nem tartja egy helyen, de egy csobbanással megkockáztatja az egész vesztét ha nem figyel oda. Majd kéznél tartja a baltáját, ha valaki gyanúsan közelítene.
Ha a másik eddig nem adott visszakozást, akkor bátorítja, hogy menjenek a díszkút felé.*
- No akkor gyerünk.
* Előbb a hölgyek. Ezt egyszer hallotta, Ignaez megjegyezte és most jól jön.*
//Csontig meztelen//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz?//
*Hát ő. Ignaez nem igazán érti ez hogy válasz az ő érdeklődésére. De nem csinál belőle ügyet, majd minden a maga helyére kerül.
A friss levegőre tett említésre csak bólintani tud. Teljesen egyet ért. És néhány tudásmorzsához is jutott. Tud arról, hogy a városban van egy ilyen tanácsféleség. Úgy tűnik az ilyen életvitel javaslatokat is tesz. A nő pedig ennek sajátos módon tesz eleget, különben nem néznék így ki. De Ignaez neki ad igazat. A hideg viselést, illetve jeges vízbe mártózást náluk is művelik. Az erőst erősebbé teszi. Az okosok pedig egy nem hivatalos megnevezés lehet a tanácsra, egy ragadmánynév utalva a hozzáértésükhöz. Ignaez csak helyeselni tudja a tanács gondoskodását, most nőttek a szemében.
Akárhogy is, sokat kell még tanulnia. Úgy tűnik félre értette a helyzetet, szándékos mezítelenség van. Egy patak biztos túl messze volt, ha az elfnek ez jó, ő nem szól bele. A hegyes fülű, először visszafogottnak tűnt, ő se érezné magát kényelmesen fegyver nélkül, de akkor meg miért indult el nélküle? Néha nehéz kiigazodni másokon. Először valami szórakozott gnóm, most meg ez. Mondjuk nem tűnik rossz indulatúnak. A meghívást jó néven veszi. A szökőkút. Fura egy megnevezés, lehet így hivatkoznak a téri vízcsorgóra, de látszik, hogy röghöz kötött, és nem szökik sehova. Az ő megnevezése jobb, de fontosabb dolgok vannak egyelőre. Kedéllyel mosolyog vissza.*
- Rendben van! - *Elf ide oda, ő nem lesz a jó elrontója. Ha annak nincs baja fajságából, akkor neki sincs. Mutatja megnyerő vigyorát.*- Én meg azt hittem valami gond van.
- Bár kicsit körülményes nekivetkőzni. Meg figyelni kell, hogy ne kapjanak a holmim után, de jó ötlet. Amúgy is rám fér.
- De. Azért elég hűvös van. Értem, hogy így nem lopják el a ruhád, ha mártóznál, de kissé felelőtlen. Még a levegőt se veszed helyesen. Érdemes mélyen venni a levegőt és könnyedén kiengedni, az segít a hűs ellen, belső izzást segít gerjeszteni.
*Aztán ki tudja, lehet hogy az elfeknek nem kellenek ilyen trükkök, bár ő erről nem tud. De ha túl hideg volna, hátizsákjában van egy takaró amit majd fel tud ajánlani. És egy ideje már így lehet, több szüksége volna rá, és csak enyhén szagos. Ő magabiztos a saját edzettségében, de nem nézi ki a másikból, azért is javasolt egy egyszerű légzésfélét ehhez a tevékenységhez. Tűzszerszám, előkészített gyújtós, kés, némi kaja, vizes kulacs, némi arany is van takaró mellett zsákjában. Aranyát nem tartja egy helyen, de egy csobbanással megkockáztatja az egész vesztét ha nem figyel oda. Majd kéznél tartja a baltáját, ha valaki gyanúsan közelítene.
Ha a másik eddig nem adott visszakozást, akkor bátorítja, hogy menjenek a díszkút felé.*
- No akkor gyerünk.
* Előbb a hölgyek. Ezt egyszer hallotta, Ignaez megjegyezte és most jól jön.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8213-8232