Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 433 (8641. - 8656. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
8656. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-25 21:36:50
Üzenet elküldve: 2024-04-25 21:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
*Sebhelyes arcába húzott csuklyával, sietősen távozik. Eddig elkerülte a városőröket, bár nem volt egyszerű dolga Sárvárásból kifelé jöhet. Tisztában van vele, hogy keresik a "Királyt". Igazán nagy gondja ezzel nincs is. Olyan, mintha száműzték volna a királyságából, vagy mi. Még egy vigyort is elmorzsol szakálla alatt, ahogy öles léptekkel trappol át a főtéren. Még végig kell gondolnia, merre menjen a menet; elvégre száműzték a Kikötőből, s körözik Artheniorban. Másnak talán nem lenne túl fényes e jövőkép, ő azonban megszokta már az ilyesmit. Elvégre igen csak szapora volt a munkálkodása; gyilkolt Wegtorenben, gyilkolt a Kikötőben - nem is keveset - gyilkolt a Szántóföldeken, de előtte még elkötött egy lovat a Vashegyen. Most pedig bevégezett pár flótást Artheniorban is. De az vesse rá az első követ, akinek nem mocskos a keze ebben a mocskos világban.
Nagyot szív taknyán, majd kilépve folytatja útját. Alighanem a Szántóföldeken lesz a legnagyobb biztonságban. Oda még csak a plakátokat sem tűzik ki.*
Nagyot szív taknyán, majd kilépve folytatja útját. Alighanem a Szántóföldeken lesz a legnagyobb biztonságban. Oda még csak a plakátokat sem tűzik ki.*
8655. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-21 12:45:47
Üzenet elküldve: 2024-04-21 12:45:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett – Zárás//
*Kifejezetten váratlanul éri Nelira hirtelen pálfordulása. Az előbb még végtelenül jó kedve volt, most meg megsértődött egy ártatlan félmondat miatt.*
~Biztosan az alkohol teszi…~ *Ideje sincs már sem bocsánatot kérni, sem pedig megkérdezni a lányt, hogy most mégis mi rosszat mondott, ő néhány egyáltalán nem kedves szó után elviharzik, Merlana pedig csak fáradtan pislog fel Cagon-ra. Vele próbálná megbeszélni, hogy most mégis tényleg mi lelte Nelirá-t, de az ork is egy gyanúsan kifogásnak tűnő ürüggyel távozni készül.*
- Ömm, én is… neked is szia. *Őt sem hagyták még így faképnél azután, hogy pár perccel ezelőtt még gyakorlatilag ünnepelték őt. Elég rosszul is esik neki mindez, főleg, hogy most már hisztis a részegség miatt. Így talán nem is baj, hogy végül nem iszik meg még egy kört, hanem valahogy, nagy nehezen visszamászik az emeletre, végig tántorog a folyosón, szinte beesik a szobájába, bezárja az ajtót, aztán úgy, ahogy van, ruhástól, mindenestől kidől az ágyában, és valószínűleg már fel sem ébred másnap reggelig, délig vagy akármeddig. Ennyit a mai etikett tanulásról…*
//Tanulás helyett – Zárás//
*Kifejezetten váratlanul éri Nelira hirtelen pálfordulása. Az előbb még végtelenül jó kedve volt, most meg megsértődött egy ártatlan félmondat miatt.*
~Biztosan az alkohol teszi…~ *Ideje sincs már sem bocsánatot kérni, sem pedig megkérdezni a lányt, hogy most mégis mi rosszat mondott, ő néhány egyáltalán nem kedves szó után elviharzik, Merlana pedig csak fáradtan pislog fel Cagon-ra. Vele próbálná megbeszélni, hogy most mégis tényleg mi lelte Nelirá-t, de az ork is egy gyanúsan kifogásnak tűnő ürüggyel távozni készül.*
- Ömm, én is… neked is szia. *Őt sem hagyták még így faképnél azután, hogy pár perccel ezelőtt még gyakorlatilag ünnepelték őt. Elég rosszul is esik neki mindez, főleg, hogy most már hisztis a részegség miatt. Így talán nem is baj, hogy végül nem iszik meg még egy kört, hanem valahogy, nagy nehezen visszamászik az emeletre, végig tántorog a folyosón, szinte beesik a szobájába, bezárja az ajtót, aztán úgy, ahogy van, ruhástól, mindenestől kidől az ágyában, és valószínűleg már fel sem ébred másnap reggelig, délig vagy akármeddig. Ennyit a mai etikett tanulásról…*
8654. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-21 10:53:04
Üzenet elküldve: 2024-04-21 10:53:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett – Zárás//
* Csak figyelni tudja ahogy Nelira mérgesen elviharzik. *
~ Ezt mi lelte? ~
* Sajnos Cagon túlságosan is ittas ahhoz, hogy a szavak, amiket előbb hallott eljussanak az agyáig. Még válaszolni sem tud, mielőtt elviharzik. Nem mintha tudna. Egy biztos az orknak is elég ennyi egy napra. Feláll a padról és Merlana felé fordul. *
- Örülök, hogy megismerhettem. De sajnos hív a kötelességem. Majd legközelebb.
* Azzal elindul. Hogy mit akar, merre mennyen azt jelen állapotában még ő sem tudja. De az biztos, hogy tényleg dolga van különben már a padon elaludt volna. *
//Tanulás helyett – Zárás//
* Csak figyelni tudja ahogy Nelira mérgesen elviharzik. *
~ Ezt mi lelte? ~
* Sajnos Cagon túlságosan is ittas ahhoz, hogy a szavak, amiket előbb hallott eljussanak az agyáig. Még válaszolni sem tud, mielőtt elviharzik. Nem mintha tudna. Egy biztos az orknak is elég ennyi egy napra. Feláll a padról és Merlana felé fordul. *
- Örülök, hogy megismerhettem. De sajnos hív a kötelességem. Majd legközelebb.
* Azzal elindul. Hogy mit akar, merre mennyen azt jelen állapotában még ő sem tudja. De az biztos, hogy tényleg dolga van különben már a padon elaludt volna. *
8653. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-20 17:31:58
Üzenet elküldve: 2024-04-20 17:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tanulás helyett - Zárás//
*Az egy dolog, hogy Merlana nem érti amit mond, mert elég részeg, na de, hogy az a hatalmas férfi is ellentmondjon neki, az kezdi feléleszteni benne az alkoholgőzös morcosságot. Az sem segít, hogy amikor arra gondolt, hogy "ha nem lenne neki Tian", akkor eszébe jutott az, hogy valójában tényleg nincs is neki. Mert most sincs itt. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy nélküle vegyen levegőt, s ne egymás orra alól szívják el.
Még csak fortyog, és ugyan hamar lecsillapodik, attól még elindult benne az érzés, és az, mint nála tudni lehet, akár bajt is jelezhet. De, akár az is lehet, hogy nem, hiszen a következő pillanatban már megint nevet és elfárasztja a tény, hogy így ugrál az érzelmek között.*
- Szóval a nyertes Cagon!
*Tapsol, először teljes átéléssel, majd meghallja Mer szavait, s a mosolya egyszeriben elkezd leolvadni róla és valami hirtelen gerjedt harag lép a nyomába. Ezek itt az ő pénzén akarnak inni és még csak meg sem dicsérte senki a teljesítményét, pedig ha valaki, akkor ő itt ma a legjobb. Na nem a saját szépségére gondol csak és a kívánatos táncára, hanem hogy ezt a mulatságot ő hozta össze. *
- Tudjátok mit? Várjátok ki kettesben azt az öt percet. ÉN nem tartozom senkinek, TI tartoztok nekem, mert nélkülem senki nem érezte volna jól magát.
*Zaklatott sóhaj következtében felpattan és szembe áll a két most épp nem barátjával.*
- Megyek és majd leszek olyannal, aki megérdemel. Na sziasztok.
*Fordul sarkon és kellő magabiztossággal hagyja hátra a másik kettőt, amit lehet, hogy reggelre meg fog bánni, de az a holnapi józan Nelira problémája lesz. A mostani, gondolkodás helyett inkább elindul és még az is lehet, hogy ugyan úgy, ahogy Merlaná-t felzaklatta édes semmittevésében, úgy ugyan ezt teszi majd a szerelmével is. Már ha nem gondolja meg magát út közben, de azt nincs ezen a világon olyan istenség, vagy entitás, ami meg tudná jósolni.*
//Tanulás helyett - Zárás//
*Az egy dolog, hogy Merlana nem érti amit mond, mert elég részeg, na de, hogy az a hatalmas férfi is ellentmondjon neki, az kezdi feléleszteni benne az alkoholgőzös morcosságot. Az sem segít, hogy amikor arra gondolt, hogy "ha nem lenne neki Tian", akkor eszébe jutott az, hogy valójában tényleg nincs is neki. Mert most sincs itt. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy nélküle vegyen levegőt, s ne egymás orra alól szívják el.
Még csak fortyog, és ugyan hamar lecsillapodik, attól még elindult benne az érzés, és az, mint nála tudni lehet, akár bajt is jelezhet. De, akár az is lehet, hogy nem, hiszen a következő pillanatban már megint nevet és elfárasztja a tény, hogy így ugrál az érzelmek között.*
- Szóval a nyertes Cagon!
*Tapsol, először teljes átéléssel, majd meghallja Mer szavait, s a mosolya egyszeriben elkezd leolvadni róla és valami hirtelen gerjedt harag lép a nyomába. Ezek itt az ő pénzén akarnak inni és még csak meg sem dicsérte senki a teljesítményét, pedig ha valaki, akkor ő itt ma a legjobb. Na nem a saját szépségére gondol csak és a kívánatos táncára, hanem hogy ezt a mulatságot ő hozta össze. *
- Tudjátok mit? Várjátok ki kettesben azt az öt percet. ÉN nem tartozom senkinek, TI tartoztok nekem, mert nélkülem senki nem érezte volna jól magát.
*Zaklatott sóhaj következtében felpattan és szembe áll a két most épp nem barátjával.*
- Megyek és majd leszek olyannal, aki megérdemel. Na sziasztok.
*Fordul sarkon és kellő magabiztossággal hagyja hátra a másik kettőt, amit lehet, hogy reggelre meg fog bánni, de az a holnapi józan Nelira problémája lesz. A mostani, gondolkodás helyett inkább elindul és még az is lehet, hogy ugyan úgy, ahogy Merlaná-t felzaklatta édes semmittevésében, úgy ugyan ezt teszi majd a szerelmével is. Már ha nem gondolja meg magát út közben, de azt nincs ezen a világon olyan istenség, vagy entitás, ami meg tudná jósolni.*
8652. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-20 12:06:30
Üzenet elküldve: 2024-04-20 12:06:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Nelira vallomására egyáltalán nem számított. Úgy látszik, szőke barátnője is elég részeg lehet már, ha képes önszántából lemondani egy győzelemről. Nagyokat pislogva hallgatja őt, meg Cagon beleegyezését, mosolya pedig egyre szélesebb, ahogy Nelira azért kifejti, miért kéne mégis felnézniük rá attól függetlenül, hogy életében először átengedi az első helyet valakinek.*
- Ez igazán szép gesztus, Nelira, de ugye tudod, hogy a zsűri attól még én vagyok? Én döntök erről, és nem te… *Úgy dönt, hogy egy kicsit játszadozik a lány idegeivel azzal, hogy érezteti, ki is áll most a kis társaságban a hierarchia legtetején. Hát persze, hogy a muzsikus, de mivel nem akarja elvenni barátnőjétől a dicsőséget, ami az önkéntes vereség miatt jár neki, ő hajlandó a vezető szerepéről lemondani a nemes cél érdekében.*
- Azonban az a helyzet, hogy a te akaratodat én nem írhatom felül, úgyhogy a táncversenyt hivatalosan is Cagon barátunk nyerte. *Kihirdeti az eredményt, majd Nelira kérdésére ő is az orkra pillant, a válasz hallatán pedig felkuncog.*
- Öt perc az sok. Mindegy, kivárjuk. Egyet iszom még veletek, csak azért, hogy Nelira ne tartozzon nekem, de utána megyek aludni, mielőtt teljesen kikészítetek.
*Ő fel is áll a padról, és amíg arra várnak, hogy Cagon összeszedje magát, elgondolkozik azon, mi is történt ma vele.*
- Én komolyan nem hiszem el, hogy belerángattatok egy ekkora ivászatba… *Csóválja a fejét vigyorogva.*
//Tanulás helyett//
*Nelira vallomására egyáltalán nem számított. Úgy látszik, szőke barátnője is elég részeg lehet már, ha képes önszántából lemondani egy győzelemről. Nagyokat pislogva hallgatja őt, meg Cagon beleegyezését, mosolya pedig egyre szélesebb, ahogy Nelira azért kifejti, miért kéne mégis felnézniük rá attól függetlenül, hogy életében először átengedi az első helyet valakinek.*
- Ez igazán szép gesztus, Nelira, de ugye tudod, hogy a zsűri attól még én vagyok? Én döntök erről, és nem te… *Úgy dönt, hogy egy kicsit játszadozik a lány idegeivel azzal, hogy érezteti, ki is áll most a kis társaságban a hierarchia legtetején. Hát persze, hogy a muzsikus, de mivel nem akarja elvenni barátnőjétől a dicsőséget, ami az önkéntes vereség miatt jár neki, ő hajlandó a vezető szerepéről lemondani a nemes cél érdekében.*
- Azonban az a helyzet, hogy a te akaratodat én nem írhatom felül, úgyhogy a táncversenyt hivatalosan is Cagon barátunk nyerte. *Kihirdeti az eredményt, majd Nelira kérdésére ő is az orkra pillant, a válasz hallatán pedig felkuncog.*
- Öt perc az sok. Mindegy, kivárjuk. Egyet iszom még veletek, csak azért, hogy Nelira ne tartozzon nekem, de utána megyek aludni, mielőtt teljesen kikészítetek.
*Ő fel is áll a padról, és amíg arra várnak, hogy Cagon összeszedje magát, elgondolkozik azon, mi is történt ma vele.*
- Én komolyan nem hiszem el, hogy belerángattatok egy ekkora ivászatba… *Csóválja a fejét vigyorogva.*
8651. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-20 10:12:49
Üzenet elküldve: 2024-04-20 10:12:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
* Neki nem kell lepleznie semmit. Minden, amit érez, meglátszik rajta. De azért összeszedi magát, hogy válaszolni tudjon. *
- Egyetértek. Ki a fene akarna ilyenkor vásárolni?
* Erre még Cagon is felnevet. Bár nem olyan erőteljesen, még a végén visszajön, ami vissza akar jönni. Az elhangzott ítéletre bólint. *
~ Még szép! ~
* Ezt azért nem hangoztatja. Még a végén kapna egy rúgást oda, ahova nem süt a nap. És még vadabbul is elkezd bólintani, amikor kijelenti, hogy ő fizet. *
~ Alap. ~
- Milyen nagylelkű valaki!
* Soha ne mond egy nőnek, amit gondolsz. Nem segít a helyzeteden. Ehhez az ősi mondáshoz tartja magát Cagon. Viszont egyebet tényleg nem tud szólni, ha egyedül lenne, lehet, elterülne a padon és elaludna. *
- Hát hogyne. Csak még őt perc.
* Feleli Nelirának. Csak egy pillanatot kér magának, hogy összeszedje magát, aztán indulhatnak. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.20 10:14:22
//Tanulás helyett//
* Neki nem kell lepleznie semmit. Minden, amit érez, meglátszik rajta. De azért összeszedi magát, hogy válaszolni tudjon. *
- Egyetértek. Ki a fene akarna ilyenkor vásárolni?
* Erre még Cagon is felnevet. Bár nem olyan erőteljesen, még a végén visszajön, ami vissza akar jönni. Az elhangzott ítéletre bólint. *
~ Még szép! ~
* Ezt azért nem hangoztatja. Még a végén kapna egy rúgást oda, ahova nem süt a nap. És még vadabbul is elkezd bólintani, amikor kijelenti, hogy ő fizet. *
~ Alap. ~
- Milyen nagylelkű valaki!
* Soha ne mond egy nőnek, amit gondolsz. Nem segít a helyzeteden. Ehhez az ősi mondáshoz tartja magát Cagon. Viszont egyebet tényleg nem tud szólni, ha egyedül lenne, lehet, elterülne a padon és elaludna. *
- Hát hogyne. Csak még őt perc.
* Feleli Nelirának. Csak egy pillanatot kér magának, hogy összeszedje magát, aztán indulhatnak. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.20 10:14:22
8650. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-19 18:10:54
Üzenet elküldve: 2024-04-19 18:10:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Egy cseppet sem leplezett fintorral néz Merlaná-ra, hogy ennyire nem érti, amit beszél neki. Tulajdonképpen megszokhatta volna már, hogy senki nem érti meg őt igazán, de ebben a pár mondatban semmi cifra nem volt, csak a másik olyan kis mocskos részeg, hogy nem pörögnek azok a bizonyos kerekek muzsikus agyában.* - Ki akarna ilyen későn gondolkodni tudni? *Forgatja szemét, bár ez csak egy játék megint, nem gondolja teljesen komolyan, hogy kedves barátnője elbutult teljesen az alkoholtól. Szerencsére az ork látványa elég sok vidámságot okoz neki, nem tud nem nevetni, így hát meg sem próbál ellenállni. De azért szívesen belerúgna egy nagyot, hogy megint pont a kérdése lényegét hagyta ki. Ha nem lenne Tian, képes lenne csak azért szájon csókolni, hogy végre piruljon már el. Vagy liluljon. Még mindig nem tudja milyen színe lesz az orkoknak, ha zavarban vannak. Bár magában Mer-t korholta, hogy nincs egészen tudatánál, neki egyáltalán nem esik le, hogy az elbűvölést ki mire is érti. Számára csak egyértelműen csodálatos volt az előadás, ha pedig Cagon így át tud szellemülni, az csak annak a jele, hogy a nő tud valamit.*
- Nos, ilyet még senki, hangsúlyozom SENKI nem hallott tőlem ebben az életben, de az első helyet átadnám Cagon-nak. Ugyan én sokkal szebb vagyok és a csípőm ringása is több tekintetet vonz, ez egyértelmű, de... ma jobb volt.
*Nem gondolja ám komolyan, de a beletett energia meg kell térüljön, például egy új ital formájában. A győzelem neki nem fontos, kivételesen sokkal jobb, hogy vannak vele ezek a lények és nem akar arra figyelni, hogy mindenkit felülmúljon.*
- Szóval, én fizetek.
*Mondataival válaszolt a saját teljesítményére vonatkozóan is, s bár el van telve magától rendesen, attól még ez egyszer lehet kedves ő is.*
- Vissza a Pegazusba? Hé, tudsz mozogni? *Nézi a colost.*
//Tanulás helyett//
*Egy cseppet sem leplezett fintorral néz Merlaná-ra, hogy ennyire nem érti, amit beszél neki. Tulajdonképpen megszokhatta volna már, hogy senki nem érti meg őt igazán, de ebben a pár mondatban semmi cifra nem volt, csak a másik olyan kis mocskos részeg, hogy nem pörögnek azok a bizonyos kerekek muzsikus agyában.* - Ki akarna ilyen későn gondolkodni tudni? *Forgatja szemét, bár ez csak egy játék megint, nem gondolja teljesen komolyan, hogy kedves barátnője elbutult teljesen az alkoholtól. Szerencsére az ork látványa elég sok vidámságot okoz neki, nem tud nem nevetni, így hát meg sem próbál ellenállni. De azért szívesen belerúgna egy nagyot, hogy megint pont a kérdése lényegét hagyta ki. Ha nem lenne Tian, képes lenne csak azért szájon csókolni, hogy végre piruljon már el. Vagy liluljon. Még mindig nem tudja milyen színe lesz az orkoknak, ha zavarban vannak. Bár magában Mer-t korholta, hogy nincs egészen tudatánál, neki egyáltalán nem esik le, hogy az elbűvölést ki mire is érti. Számára csak egyértelműen csodálatos volt az előadás, ha pedig Cagon így át tud szellemülni, az csak annak a jele, hogy a nő tud valamit.*
- Nos, ilyet még senki, hangsúlyozom SENKI nem hallott tőlem ebben az életben, de az első helyet átadnám Cagon-nak. Ugyan én sokkal szebb vagyok és a csípőm ringása is több tekintetet vonz, ez egyértelmű, de... ma jobb volt.
*Nem gondolja ám komolyan, de a beletett energia meg kell térüljön, például egy új ital formájában. A győzelem neki nem fontos, kivételesen sokkal jobb, hogy vannak vele ezek a lények és nem akar arra figyelni, hogy mindenkit felülmúljon.*
- Szóval, én fizetek.
*Mondataival válaszolt a saját teljesítményére vonatkozóan is, s bár el van telve magától rendesen, attól még ez egyszer lehet kedves ő is.*
- Vissza a Pegazusba? Hé, tudsz mozogni? *Nézi a colost.*
8649. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-19 11:55:26
Üzenet elküldve: 2024-04-19 11:55:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Ő végül életben marad Nelira megérintése után is, így a két grácia együtt indulhat ahhoz a padhoz, hogy tovább boldogítsák zöld barátjukat.*
- Ki akarna ilyen későn bájitalt venni? *Az agya már nem fog úgy, ahogy kéne, szóval nem tud értelmesen reagálni, csak egy értetlen és lényegtelen visszakérdezésre futja. A padig viszont sikerül egyben eljutniuk, ahol a két grácia boldogan foglal helyet Cagon két oldalán.*
- Tényleg elájult. Na jó, nem, csak majdnem *kuncogja.* Persze, hogy muszáj volt *néz le aztán a fáradtan fetrengő orkra. Amúgy egyre jobban szédül attól, hogy ide-oda kapkodja a fejét a két arc között, de egyelőre még bírja különösebb probléma nélkül.*
- Nem létező plafon, ez jó. Vagy inkább felmásztál az égbe az istenek közé. *Nevetgél egyre szórakozottabban, aztán kicsit neki is dől Cagon hatalmas testének, hogy ott pihentesse magát. Addig sem neki kell tartania a saját testét, amit most olyan nehéznek érez, mintha két orkot is cipelne a hátán. Mikor Nelira faggatni kezdi a másikat az élményeiről, Merlana csak ártatlanul elmosolyodik.*
- Elbűvölés? Nem tudom miről beszélsz… *füllenti játékosan, de azt mindketten sejthetik, hogy annyira mégsem akarja titkolni, hogy egy kicsit megbundázta a táncverseny eredményét.*
- Ideje lesz győztest hirdetnem, ahogy ígértem, de előtte még döntsétek el egymás között, hogy mi legyen a nyeremény! A vesztes fogja fizetni.
*Lefordítva annyit mond, hogy a következő kört az fizeti, akinek ő mondja, és Merlana maga nem lehet az esélyesek között. Így kell ezt csinálni. Büszke is magára, hogy ilyen jól kitalálta, hogy bújjon ki a fizetés alól.*
- Közben meg hadd halljam, ti mit gondoltok a saját teljesítményetekről? Szerintetek melyikőtök volt a jobb? *kérdezi ki őket mosolyogva, mielőtt meghozná a saját döntését.*
//Tanulás helyett//
*Ő végül életben marad Nelira megérintése után is, így a két grácia együtt indulhat ahhoz a padhoz, hogy tovább boldogítsák zöld barátjukat.*
- Ki akarna ilyen későn bájitalt venni? *Az agya már nem fog úgy, ahogy kéne, szóval nem tud értelmesen reagálni, csak egy értetlen és lényegtelen visszakérdezésre futja. A padig viszont sikerül egyben eljutniuk, ahol a két grácia boldogan foglal helyet Cagon két oldalán.*
- Tényleg elájult. Na jó, nem, csak majdnem *kuncogja.* Persze, hogy muszáj volt *néz le aztán a fáradtan fetrengő orkra. Amúgy egyre jobban szédül attól, hogy ide-oda kapkodja a fejét a két arc között, de egyelőre még bírja különösebb probléma nélkül.*
- Nem létező plafon, ez jó. Vagy inkább felmásztál az égbe az istenek közé. *Nevetgél egyre szórakozottabban, aztán kicsit neki is dől Cagon hatalmas testének, hogy ott pihentesse magát. Addig sem neki kell tartania a saját testét, amit most olyan nehéznek érez, mintha két orkot is cipelne a hátán. Mikor Nelira faggatni kezdi a másikat az élményeiről, Merlana csak ártatlanul elmosolyodik.*
- Elbűvölés? Nem tudom miről beszélsz… *füllenti játékosan, de azt mindketten sejthetik, hogy annyira mégsem akarja titkolni, hogy egy kicsit megbundázta a táncverseny eredményét.*
- Ideje lesz győztest hirdetnem, ahogy ígértem, de előtte még döntsétek el egymás között, hogy mi legyen a nyeremény! A vesztes fogja fizetni.
*Lefordítva annyit mond, hogy a következő kört az fizeti, akinek ő mondja, és Merlana maga nem lehet az esélyesek között. Így kell ezt csinálni. Büszke is magára, hogy ilyen jól kitalálta, hogy bújjon ki a fizetés alól.*
- Közben meg hadd halljam, ti mit gondoltok a saját teljesítményetekről? Szerintetek melyikőtök volt a jobb? *kérdezi ki őket mosolyogva, mielőtt meghozná a saját döntését.*
8648. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:19:17
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:19:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
* Igazán lélegzetelállító látvány lehetett a tánca. Ha van is közönség az álluk a padlón lehet. Mikor Merlana befejezi kis dallamocskáját, a látása kitisztul és újra a főtéren leli magát. Már maga is ősszerakta a képet, miszerint elbűvölték. Ereje azonban nincs, hogy ezt szóvá tegye, csupán fekszik elterülve a padon az eget bámulva. Nincs annyira kifáradva, mint azon a bizonyos ork bulin, amiről beszélt a lányoknak. De azért most sincs a helyzet magaslatán. Mikor köré ülnek még mindig csak felfelé bámul. *
- Ez muszáj volt, ugye?
* Mindezt enyhén cinikus hangon kérdi Merlanától két lihegés közben. Az biztos, hogy jól lefárasztották Cagont, talán a következő napon végig aludni fog. Nem is tud nagyon mit mondani Nelirának. *
- Kis tánc? Lényegében felmásztam a nemlétező plafonra!
* Közben előrehajolva és kinyújtóztatja végtagjait. *
~ Szomjas is vagyok. ~
* E gondolatmenettel belenyúl táskájába. Ha Merlana eléggé szemfüles és jó a memóriája, akkor észreveheti, milyen zsákba is turkál. Ez bizony Wruzto tengerészzsákja. Lehet volt alkalma megpillantani mikor találkoztak. Belőle kiemel egy üveget és elkezdi inni annak tartalmát. Nem sokat, csak kicsit. Az üvegben ork pálinka van. Azzal aztán finomabban kell bánni, mint a nőkkel. különben olyan helyen találhatod magad utána, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ivás után válaszol is. *
- Leszámítva az elbűvölést? * tesz felé egy kisebb pillantást * Fárasztó! De amúgy jó.
// Tanulás helyett //
* Igazán lélegzetelállító látvány lehetett a tánca. Ha van is közönség az álluk a padlón lehet. Mikor Merlana befejezi kis dallamocskáját, a látása kitisztul és újra a főtéren leli magát. Már maga is ősszerakta a képet, miszerint elbűvölték. Ereje azonban nincs, hogy ezt szóvá tegye, csupán fekszik elterülve a padon az eget bámulva. Nincs annyira kifáradva, mint azon a bizonyos ork bulin, amiről beszélt a lányoknak. De azért most sincs a helyzet magaslatán. Mikor köré ülnek még mindig csak felfelé bámul. *
- Ez muszáj volt, ugye?
* Mindezt enyhén cinikus hangon kérdi Merlanától két lihegés közben. Az biztos, hogy jól lefárasztották Cagont, talán a következő napon végig aludni fog. Nem is tud nagyon mit mondani Nelirának. *
- Kis tánc? Lényegében felmásztam a nemlétező plafonra!
* Közben előrehajolva és kinyújtóztatja végtagjait. *
~ Szomjas is vagyok. ~
* E gondolatmenettel belenyúl táskájába. Ha Merlana eléggé szemfüles és jó a memóriája, akkor észreveheti, milyen zsákba is turkál. Ez bizony Wruzto tengerészzsákja. Lehet volt alkalma megpillantani mikor találkoztak. Belőle kiemel egy üveget és elkezdi inni annak tartalmát. Nem sokat, csak kicsit. Az üvegben ork pálinka van. Azzal aztán finomabban kell bánni, mint a nőkkel. különben olyan helyen találhatod magad utána, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ivás után válaszol is. *
- Leszámítva az elbűvölést? * tesz felé egy kisebb pillantást * Fárasztó! De amúgy jó.
8647. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-17 17:39:23
Üzenet elküldve: 2024-04-17 17:39:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Cagon nem rest megsergetni a szőkeséget, de a boldog kacaja még így sem hangosabb, mint Mer éneke. Olyan kis világot hozott el most neki a barátnője, ahol igazán jól érzi magát. Talán ha tényleg igazi énekesnő lesz, aki előadásaira csak az elit juthat be, akkor fogja csak még jobban érezni magát, mert ha valamiben biztos, az tényleg az, hogy ő ott lesz vele.
A dal viszont véget ér, ezzel el kell hagyni az álomvilágot, s bár az orkra gyakorolt hatás mélyebb volt, ő éppúgy átélte a pillanatokat. Sosem örült még igazán senki sikereinek, de a nőének fog majd, ha végre eljut oda, mert el fog.
A következő pillanatban a colos végtelenül elfáradva rogy össze az egyik padon ő pedig nem bírja megállni a nevetést.*
- Persze, hadd örüljön annak, hogy a város két legszebbje ül az oldalán. Talán így még többen akarják majd a kotyvalékait. Majd azt hihetik, akkora úr, hogy egyszerre két kísérője is van. *Nem tudja abbahagyni a nevetést, csak egy pillanatra akad meg benne, amikor a másik belé kapaszkodik. Már kiesett a tánc öröméből, így feltűnik neki, hogy hozzáért valaki, de azért annyira nem bánja, hogy elrántsa magát tőle. Akkor amúgy is nagyot puffanna az alkoholgőzös bárd. Milyen szép záróakkord lenne a hangos puffanása a macskaköveken.*
- Kérdezned sem kell, látod! Elájult tőled. Szó szerint. *Ő pedig a jobbjára csüccsen, hogy mindenki lássa milyen háreme is van.*
- Na, szedd össze magad, ez csak egy kis tánc volt. Mi lenne veled egy óra kéjelgés után?
*Ugratja Cagon-t, ahogy mindig. Egyszer az életben szeretné már zavarba hozni, de nem igazán sikerül, így hát élete egyik céljává választotta ezt a műveletet.*
//Tanulás helyett//
*Cagon nem rest megsergetni a szőkeséget, de a boldog kacaja még így sem hangosabb, mint Mer éneke. Olyan kis világot hozott el most neki a barátnője, ahol igazán jól érzi magát. Talán ha tényleg igazi énekesnő lesz, aki előadásaira csak az elit juthat be, akkor fogja csak még jobban érezni magát, mert ha valamiben biztos, az tényleg az, hogy ő ott lesz vele.
A dal viszont véget ér, ezzel el kell hagyni az álomvilágot, s bár az orkra gyakorolt hatás mélyebb volt, ő éppúgy átélte a pillanatokat. Sosem örült még igazán senki sikereinek, de a nőének fog majd, ha végre eljut oda, mert el fog.
A következő pillanatban a colos végtelenül elfáradva rogy össze az egyik padon ő pedig nem bírja megállni a nevetést.*
- Persze, hadd örüljön annak, hogy a város két legszebbje ül az oldalán. Talán így még többen akarják majd a kotyvalékait. Majd azt hihetik, akkora úr, hogy egyszerre két kísérője is van. *Nem tudja abbahagyni a nevetést, csak egy pillanatra akad meg benne, amikor a másik belé kapaszkodik. Már kiesett a tánc öröméből, így feltűnik neki, hogy hozzáért valaki, de azért annyira nem bánja, hogy elrántsa magát tőle. Akkor amúgy is nagyot puffanna az alkoholgőzös bárd. Milyen szép záróakkord lenne a hangos puffanása a macskaköveken.*
- Kérdezned sem kell, látod! Elájult tőled. Szó szerint. *Ő pedig a jobbjára csüccsen, hogy mindenki lássa milyen háreme is van.*
- Na, szedd össze magad, ez csak egy kis tánc volt. Mi lenne veled egy óra kéjelgés után?
*Ugratja Cagon-t, ahogy mindig. Egyszer az életben szeretné már zavarba hozni, de nem igazán sikerül, így hát élete egyik céljává választotta ezt a műveletet.*
8646. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-16 19:31:31
Üzenet elküldve: 2024-04-16 19:31:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Sajnos nem igazán tud előadás közben a táncoló párosra figyelni, muszáj koncentrálnia a zenére, na meg Cagon-ra, hogy a bárdzene hatása ne szakadjon meg, csak akkor, mikor véget ér a muzsika. Merlana kifejezetten elégedett magával, de Nelira szavai még rá is erősítenek erre, ő meg cserébe többször is színpadiasan meghajol.*
- Köszönöm szépen! Igen, ti itt vagytok velem, és nagyon hálás vagyok érte. Emlékezni fogok rá. Imádlak titeket!
*Tényleg boldog, és örül a kedves, méltató dicséreteknek. Közben ork barátjuk is rájöhet, hogy Merlana igazából megbabonázta őt, de a lány reméli, hogy ennyi huncutság még szerinte is belefér.
Aztán kicsit meglepetten figyeli, hogy mennyire nagyon sikerült kifárasztaniuk a zöldbőrűt. Csak nagyokat pislog, ahogy követi azokkal a nagy lábaival végrehajtott lépteit, és végignézi, ahogy Cagon ledobja magát az első szembeérkező padra. Ő addig feláll, és vigyorogva odasétál Nelira mellé.*
- Eszméletlenek vagytok *kuncogja.* Most mit csináljunk? Üljünk oda mellé két oldalról, és nézzünk rá aranyosan, vagy valami ilyesmi?
*Nevetgél boldogan. Ahogy ott áll, kicsit ismét megszédül, még egy pillanatra bele is kell kapaszkodnia Nelira vállába, hogy talpon maradjon. Mikor józan, akkor tudja, hogy nem szereti a lány az érintést, de ez most vészhelyzet volt. Gyorsan el is engedi, miután sikerült visszaszerezni az egyensúlyát.*
- Bocs. Ti itattatok le *vihogja ártatlanul.* Na gyere, üljünk le! *Azzal karon ragadja majdnem barátnőjét, és odahúzza Cagon-hoz meg a padjához, majd le is huppan mellé a baljára.*
- Hali! Naaa, hogy tetszett? Hogy érezted magad? *Faggatja is őt rögtön.*
//Tanulás helyett//
*Sajnos nem igazán tud előadás közben a táncoló párosra figyelni, muszáj koncentrálnia a zenére, na meg Cagon-ra, hogy a bárdzene hatása ne szakadjon meg, csak akkor, mikor véget ér a muzsika. Merlana kifejezetten elégedett magával, de Nelira szavai még rá is erősítenek erre, ő meg cserébe többször is színpadiasan meghajol.*
- Köszönöm szépen! Igen, ti itt vagytok velem, és nagyon hálás vagyok érte. Emlékezni fogok rá. Imádlak titeket!
*Tényleg boldog, és örül a kedves, méltató dicséreteknek. Közben ork barátjuk is rájöhet, hogy Merlana igazából megbabonázta őt, de a lány reméli, hogy ennyi huncutság még szerinte is belefér.
Aztán kicsit meglepetten figyeli, hogy mennyire nagyon sikerült kifárasztaniuk a zöldbőrűt. Csak nagyokat pislog, ahogy követi azokkal a nagy lábaival végrehajtott lépteit, és végignézi, ahogy Cagon ledobja magát az első szembeérkező padra. Ő addig feláll, és vigyorogva odasétál Nelira mellé.*
- Eszméletlenek vagytok *kuncogja.* Most mit csináljunk? Üljünk oda mellé két oldalról, és nézzünk rá aranyosan, vagy valami ilyesmi?
*Nevetgél boldogan. Ahogy ott áll, kicsit ismét megszédül, még egy pillanatra bele is kell kapaszkodnia Nelira vállába, hogy talpon maradjon. Mikor józan, akkor tudja, hogy nem szereti a lány az érintést, de ez most vészhelyzet volt. Gyorsan el is engedi, miután sikerült visszaszerezni az egyensúlyát.*
- Bocs. Ti itattatok le *vihogja ártatlanul.* Na gyere, üljünk le! *Azzal karon ragadja majdnem barátnőjét, és odahúzza Cagon-hoz meg a padjához, majd le is huppan mellé a baljára.*
- Hali! Naaa, hogy tetszett? Hogy érezted magad? *Faggatja is őt rögtön.*
8645. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 19:52:47
Üzenet elküldve: 2024-04-15 19:52:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
* Bólint az egyenlő esélyekre. *
- Úgy legyen!
* A párjával kapcsolatos szövegnél pedig felemeli két kezét imitálva, hogy „Ó ne”. Az út végeztével kinyújtóztatja végtagjait. Felkészülve ezzel mindenre. Mondjuk, ami ez után jön, arra nem lehet. Cagon nem viccelt mikor azt mondta megleckézteti. Kigombolja zakóját, hogy mutassa, hogy komolyan gondolta. Eleinte még nem csinál semmit, majd ahogyan egyre több időt tölt el a zenét hallgatva, egyre jobban beleéli magát. Először csak talpával ritmusra dobbantva, később ritmusra csettintgetve. Majd végezetül, de nem utolsó sorban majd elkezd egy egyszemélyes táncot ropni. *
~ Mi a fene? ~
* Csak ennyi fogalmazódik meg a fejében, mielőtt átadná magát a dallamnak. Az ork úgy érzi, mintha egy teljesen másik helyen lenne. Pontosabban egy fogadóban. Maga előtt látja, ahogy belecsöppen egy nagyobb legénységbe. az ottani legénység kihívja az orkot egy táncpárbajra, amiben már nagyban benne van. Nincs kibújás. A sós tenger szaga, kombinálva dallammal és a legénység hangos éljenzésével, mintha ő maga utazott volna ide. Mikor Nelira karon fogja nem hagy neki időt sem beszédre sem cselekvésre. Megragadja a kezét, és ha hagyja, akkor elkezdi vezetni a lányt. Mivel a zene kicsit sem lassú, ezért maga a táncban sincs semmi romantikus. Pusztán vezeti a lányt gyorsabb tempóban, amit csak bír. Számára a világon most mindenki táncol, mindenki kihívta, és mindenkit le akar győzni. Párszor azért megpörgeti Nelirát, hogy kecsesebb legyen a látszat. Ha idő közben nem bírná a tempót, nyugodtan kicsatlakozhat. Ha ez megtörténik az ork folytatja egyedül. Végül a kifáradt ork valami furcsa pózzal zárja a táncát majd leül a legközelebbi székhez. Fáradtságát jelzi zihálással és székben történő elterüléssel. *
// Tanulás helyett //
* Bólint az egyenlő esélyekre. *
- Úgy legyen!
* A párjával kapcsolatos szövegnél pedig felemeli két kezét imitálva, hogy „Ó ne”. Az út végeztével kinyújtóztatja végtagjait. Felkészülve ezzel mindenre. Mondjuk, ami ez után jön, arra nem lehet. Cagon nem viccelt mikor azt mondta megleckézteti. Kigombolja zakóját, hogy mutassa, hogy komolyan gondolta. Eleinte még nem csinál semmit, majd ahogyan egyre több időt tölt el a zenét hallgatva, egyre jobban beleéli magát. Először csak talpával ritmusra dobbantva, később ritmusra csettintgetve. Majd végezetül, de nem utolsó sorban majd elkezd egy egyszemélyes táncot ropni. *
~ Mi a fene? ~
* Csak ennyi fogalmazódik meg a fejében, mielőtt átadná magát a dallamnak. Az ork úgy érzi, mintha egy teljesen másik helyen lenne. Pontosabban egy fogadóban. Maga előtt látja, ahogy belecsöppen egy nagyobb legénységbe. az ottani legénység kihívja az orkot egy táncpárbajra, amiben már nagyban benne van. Nincs kibújás. A sós tenger szaga, kombinálva dallammal és a legénység hangos éljenzésével, mintha ő maga utazott volna ide. Mikor Nelira karon fogja nem hagy neki időt sem beszédre sem cselekvésre. Megragadja a kezét, és ha hagyja, akkor elkezdi vezetni a lányt. Mivel a zene kicsit sem lassú, ezért maga a táncban sincs semmi romantikus. Pusztán vezeti a lányt gyorsabb tempóban, amit csak bír. Számára a világon most mindenki táncol, mindenki kihívta, és mindenkit le akar győzni. Párszor azért megpörgeti Nelirát, hogy kecsesebb legyen a látszat. Ha idő közben nem bírná a tempót, nyugodtan kicsatlakozhat. Ha ez megtörténik az ork folytatja egyedül. Végül a kifáradt ork valami furcsa pózzal zárja a táncát majd leül a legközelebbi székhez. Fáradtságát jelzi zihálással és székben történő elterüléssel. *
8644. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:40:01
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:40:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Miért kell mindig szóba kerülnie Tian-nak? Nem mintha baj lenne kettejük között, de minden gondolat, amikor távol van tőle mérgezett. Akármilyen jó is a kedv, egy apró darabka mindig hiányzik belőle és ezzel olyan nehezen tud mit kezdeni. Így hát csak nevet a másik kettő incselkedésén, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Merlana megérkezik a lantjával, úgy tűnik tündököl, s a részegség sem tompít a fényén, sőt, kifejezetten jól áll neki a magabiztosság. Ő még emlékszik arra a pár mondatra, amikor azt szerette volna, hogy büntesse meg. Aztán Cagon-ra néz, aki bár nem mondja ki, de teljesen érthető módon rökönyödne meg a rabszolga szón, az ő múltjáról is tud egy keveset. Nelira pedig... Ő Nelira. Ebben a világban mindenki szenvedett törést. Szíve kiesett darabkáját valami most mégis kipótolja, néhány perc erejéig megengedi magának, amit soha.
Csillogó szemekkel nézi mind a kettőt, mikor megszólalnak az első hangok és valami olyan érzés járja át, amivel eddig még nem találkozott. Tisztaság és üdeség, gyermeki játék, mégis felnőtt szórakozás. Nincs jelen a kényszer, eltűnt a megfelelni vágyás, kiüresedett az elme, s csak az alkohol tompítja érzékeit, amik így is kifinomultabbnak hatnak, mint bármikor.
Hamar mozogni kezd a dallamra, és most egyszer az életben nem a félelemnek és a mardosó kínoknak adja át magát, hanem a jónak, ami vele is megtörténhet.
Önfeledtség. Milyen egyszerű és szép ejtésű szó, s milyen nehéz elérni ezt az állapotot. Karon fogja Cagon-t és térül-fordul körülötte, a világ legőszintébb és legboldogabb mosolyával. Tánca magával ragadó, nem érdekli ki van körülötte, hányan látják, tetszik-e bárkinek. Ebben rejlik minden ereje jelenleg. Nelira mindig is beragyogta az éjszakát, nevetése mindenkit üdvözít, jókedve elvisz egy másik dimenzióba, de ez most más. Ez nem játszma, hanem valami elemi.
A dal mondanivalója valóban egy másik világba repíti, mozgása kifejező, most egyáltalán nem tűnik annak a szeszélyes és veszélyes nőnek, aki bármelyik pillanatban felégetne mindent maga körül. Ha most perzsel, az csak is a tánca és az őt körülölelő aura.
Ekkor eszmél rá arra is, hogy Cagon-t valami tőle is jobban elvarázsolja, ami nem okoz benne semmilyen féltékenységet, sőt, ha tényleg porig alázza azzal az ork tánctudással, akkor legyen az övé az egész tér és hadd lássa mindenki, hogy milyen jó most neki, nekik.
Amikor véget ér a dal könnybe lábad a szeme az örömtől és megtapsolja az új barátnőjét, aki most ilyen szép pillanatokat szerzett neki.
Nehezen szólal meg.*
- És itt kezdődik minden, jól jegyezze meg mindenki, ez a nő hatalmassá fog válni és mi ott vagyunk a kezdetek kezdetekor vele!
//Tanulás helyett//
*Miért kell mindig szóba kerülnie Tian-nak? Nem mintha baj lenne kettejük között, de minden gondolat, amikor távol van tőle mérgezett. Akármilyen jó is a kedv, egy apró darabka mindig hiányzik belőle és ezzel olyan nehezen tud mit kezdeni. Így hát csak nevet a másik kettő incselkedésén, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Merlana megérkezik a lantjával, úgy tűnik tündököl, s a részegség sem tompít a fényén, sőt, kifejezetten jól áll neki a magabiztosság. Ő még emlékszik arra a pár mondatra, amikor azt szerette volna, hogy büntesse meg. Aztán Cagon-ra néz, aki bár nem mondja ki, de teljesen érthető módon rökönyödne meg a rabszolga szón, az ő múltjáról is tud egy keveset. Nelira pedig... Ő Nelira. Ebben a világban mindenki szenvedett törést. Szíve kiesett darabkáját valami most mégis kipótolja, néhány perc erejéig megengedi magának, amit soha.
Csillogó szemekkel nézi mind a kettőt, mikor megszólalnak az első hangok és valami olyan érzés járja át, amivel eddig még nem találkozott. Tisztaság és üdeség, gyermeki játék, mégis felnőtt szórakozás. Nincs jelen a kényszer, eltűnt a megfelelni vágyás, kiüresedett az elme, s csak az alkohol tompítja érzékeit, amik így is kifinomultabbnak hatnak, mint bármikor.
Hamar mozogni kezd a dallamra, és most egyszer az életben nem a félelemnek és a mardosó kínoknak adja át magát, hanem a jónak, ami vele is megtörténhet.
Önfeledtség. Milyen egyszerű és szép ejtésű szó, s milyen nehéz elérni ezt az állapotot. Karon fogja Cagon-t és térül-fordul körülötte, a világ legőszintébb és legboldogabb mosolyával. Tánca magával ragadó, nem érdekli ki van körülötte, hányan látják, tetszik-e bárkinek. Ebben rejlik minden ereje jelenleg. Nelira mindig is beragyogta az éjszakát, nevetése mindenkit üdvözít, jókedve elvisz egy másik dimenzióba, de ez most más. Ez nem játszma, hanem valami elemi.
A dal mondanivalója valóban egy másik világba repíti, mozgása kifejező, most egyáltalán nem tűnik annak a szeszélyes és veszélyes nőnek, aki bármelyik pillanatban felégetne mindent maga körül. Ha most perzsel, az csak is a tánca és az őt körülölelő aura.
Ekkor eszmél rá arra is, hogy Cagon-t valami tőle is jobban elvarázsolja, ami nem okoz benne semmilyen féltékenységet, sőt, ha tényleg porig alázza azzal az ork tánctudással, akkor legyen az övé az egész tér és hadd lássa mindenki, hogy milyen jó most neki, nekik.
Amikor véget ér a dal könnybe lábad a szeme az örömtől és megtapsolja az új barátnőjét, aki most ilyen szép pillanatokat szerzett neki.
Nehezen szólal meg.*
- És itt kezdődik minden, jól jegyezze meg mindenki, ez a nő hatalmassá fog válni és mi ott vagyunk a kezdetek kezdetekor vele!
8643. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:01:32
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:01:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
- Ne aggódj Cagon, egyenlő esélyekkel indulsz, ha nem egyenlőbbekkel *vigyorodik el sejtelmesen, majd a bejárat előtt végül egy pillanatra megtorpan.*
- Menjetek ki, mindjárt megyek utánatok! *Eszébe jut, hogy a fogadó azért mégis egy fogadó, ahol néhanapján amúgy is szoktak zenés-táncos eseményeket szervezni, szóval muszáj akadnia itt valamiféle hangszernek. Addig nyaggatja a pultost, míg nem sikerül szereznie egy régi, ütött-kopott, de a célnak megfelelő lantot, azzal megy ki a kis barátaihoz.*
- Te ne akarj gondot a palijával! *Ölt nyelvet Cagon-ra, mikor odakint utoléri őt. Nelira lelkesedése végtelen, így ő is egyre jobban várja, hogy megtáncoltassa őket, szóval a kölcsönbe kapott hangszerével szőke barátnője kérésére a szökőkúthoz sétál, sőt, le is ül a szélére.*
- Ha netán beleszeretsz, akkor felajánlom a szobámat nektek éjszakára, de nem fogok kis fél-orkokat cumiztatni. *Nevetgél ő is most már gátlástalanul. Az alkohol hatására ő sem figyel már oda arra, hogy milyen viccet kéne vagy épp nem kéne elsütni, de talán a többiek is vannak olyan részegek, hogy nem akadnak fent az ilyesmin.*
- Nem kell aggódni, olyat fogtok táncolni, mint még soha. *A lanttal a kezében már nem lesz nehéz megadni ezt nekik. A húros kis csoda tökéletes arra, hogy önmagában játssza rajta az ütemet, a ritmust és a dallamot is. Rég volt már hangszer a kezében, de ha mindez most jól sül el, még a végén az lesz a dolga, hogy azzal kezdi a holnapot, már ha nem lesz túlságosan másnapos, hogy beszerezzen egy sajátot.*
- Akkor hát, táncra fel drágáim! *Vezényszóra el is kezdi a dalt, először csak néhány ritmusos ütéssel a lant oldalán, majd egyre erőteljesebb pengetéssel építi fel a zenét, végül énekével varázsolja a dalt teljes egésszé és csodálatossá.
A kis közönsége a dalt hallgatva egy kis kikötői fogadóban érezheti magát, ahol egy képzeletbeli hajó legénységével közösen mulathatnak és táncolhatnak addig, amíg ki nem dőlnek egy sikeres nap után. A dal nem szól másról, csak a tengerek legsikeresebb bárkájáról és a legjobb halászként elhíresült matrózairól, akik magukat ünnepeltetve isszák magukat le a sárga földig abban a bizonyos fogadóban. Azért választotta ezt, mert a vidám, pattogós dallama miatt ez a zene tökéletes arra, hogy táncolhasson rá a párocska.
Persze nem lenne ő Merlana, ha nem csempészne egy kis trükköt az egészbe.
~Lássuk, mennyire lepődsz meg egy igazi kihívástól, Nelira…~
Az első refréntől erőteljesen a zenére kezd koncentrálni, hogy vele született képességeivel annyira megbabonázza Cagon-t, hogy hatalmába kerítse az előadásával. Ha minden igaz, az orkot teljesen magával fogja ragadni a zene és az ének, így pedig már az sem okozhat neki különösebb gondot az sem, hogy önfeledten táncoljon rá.*
//Tanulás helyett//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
- Ne aggódj Cagon, egyenlő esélyekkel indulsz, ha nem egyenlőbbekkel *vigyorodik el sejtelmesen, majd a bejárat előtt végül egy pillanatra megtorpan.*
- Menjetek ki, mindjárt megyek utánatok! *Eszébe jut, hogy a fogadó azért mégis egy fogadó, ahol néhanapján amúgy is szoktak zenés-táncos eseményeket szervezni, szóval muszáj akadnia itt valamiféle hangszernek. Addig nyaggatja a pultost, míg nem sikerül szereznie egy régi, ütött-kopott, de a célnak megfelelő lantot, azzal megy ki a kis barátaihoz.*
- Te ne akarj gondot a palijával! *Ölt nyelvet Cagon-ra, mikor odakint utoléri őt. Nelira lelkesedése végtelen, így ő is egyre jobban várja, hogy megtáncoltassa őket, szóval a kölcsönbe kapott hangszerével szőke barátnője kérésére a szökőkúthoz sétál, sőt, le is ül a szélére.*
- Ha netán beleszeretsz, akkor felajánlom a szobámat nektek éjszakára, de nem fogok kis fél-orkokat cumiztatni. *Nevetgél ő is most már gátlástalanul. Az alkohol hatására ő sem figyel már oda arra, hogy milyen viccet kéne vagy épp nem kéne elsütni, de talán a többiek is vannak olyan részegek, hogy nem akadnak fent az ilyesmin.*
- Nem kell aggódni, olyat fogtok táncolni, mint még soha. *A lanttal a kezében már nem lesz nehéz megadni ezt nekik. A húros kis csoda tökéletes arra, hogy önmagában játssza rajta az ütemet, a ritmust és a dallamot is. Rég volt már hangszer a kezében, de ha mindez most jól sül el, még a végén az lesz a dolga, hogy azzal kezdi a holnapot, már ha nem lesz túlságosan másnapos, hogy beszerezzen egy sajátot.*
- Akkor hát, táncra fel drágáim! *Vezényszóra el is kezdi a dalt, először csak néhány ritmusos ütéssel a lant oldalán, majd egyre erőteljesebb pengetéssel építi fel a zenét, végül énekével varázsolja a dalt teljes egésszé és csodálatossá.
A kis közönsége a dalt hallgatva egy kis kikötői fogadóban érezheti magát, ahol egy képzeletbeli hajó legénységével közösen mulathatnak és táncolhatnak addig, amíg ki nem dőlnek egy sikeres nap után. A dal nem szól másról, csak a tengerek legsikeresebb bárkájáról és a legjobb halászként elhíresült matrózairól, akik magukat ünnepeltetve isszák magukat le a sárga földig abban a bizonyos fogadóban. Azért választotta ezt, mert a vidám, pattogós dallama miatt ez a zene tökéletes arra, hogy táncolhasson rá a párocska.
Persze nem lenne ő Merlana, ha nem csempészne egy kis trükköt az egészbe.
~Lássuk, mennyire lepődsz meg egy igazi kihívástól, Nelira…~
Az első refréntől erőteljesen a zenére kezd koncentrálni, hogy vele született képességeivel annyira megbabonázza Cagon-t, hogy hatalmába kerítse az előadásával. Ha minden igaz, az orkot teljesen magával fogja ragadni a zene és az ének, így pedig már az sem okozhat neki különösebb gondot az sem, hogy önfeledten táncoljon rá.*
8642. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 10:43:02
Üzenet elküldve: 2024-04-15 10:43:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
* Bólint Merlana irányába mikor a lemondását ecseteli. Azért a rabszolga résznél kicsit elképedve néz. *
~ Rabszolgaság? Ez, hogy jön ide? ~
* Eléggé érzi a piát arra, hogy fogalma se legyen a helyzetről. Inkább nem szól utána, annak félelmében, hogy hátha félreértett valamit. A lányok még mindig a ruhákról beszélnek. Ebbe az ork nem képes beleszólni, mivel fogalma sincs, hogy miről van szó. Így csak a plafont bámulja ez idő alatt. De úgy látszik, mind a ketten értékelik az ork kihívását. Csak nehogy pofára essen a pia miatt. *
- Jó, de akkor nem ér úgy pontozni, hogy „ő a barátnőm, szóval plusz száz pont” meg hasonló.
* Mindezt játékos, de megjátszott szigorú hangon mondja. Amint a lányok befejezik az ivást az ork is leküldi a leküldendőt. Miután felkészültek a nagy „vándorlásra” előre lép, hogy még ittas állapotában is, de kinyissa az ajtót a hölgyek előtt, és némán, de kezével imitálja, hogy „hölgyek előre”. Út közben azon gondolkodik, ha tudta volna, hogy idáig fajul helyzet, lehet nem kezdte volna a templomban az ivászatot. Mindenesetre az ork követi a lányokat. Legbelül azért reménykedett abban, hogy megtorpan a kihívásra, de nem így lett. Az egyelőre kevesen látogatott főtéren rengeteg hely van kiélni magukat. Az már más kérdés, hogy az emberek menyire fogják elárasztani őket. Nelira zenei kérésre nevet egyet. *
- Jogos! Nem akarunk problémát a palijával.
* Ha az előre rohanás miatt, még mindig elől van Nelira, akkor csak suttogja Merlanának. Nem kell az, hogy Nelira ezen aggódjon. Őt ismerve, lehet megint lelombozódna pont az akció előtt. *
// Tanulás helyett //
* Bólint Merlana irányába mikor a lemondását ecseteli. Azért a rabszolga résznél kicsit elképedve néz. *
~ Rabszolgaság? Ez, hogy jön ide? ~
* Eléggé érzi a piát arra, hogy fogalma se legyen a helyzetről. Inkább nem szól utána, annak félelmében, hogy hátha félreértett valamit. A lányok még mindig a ruhákról beszélnek. Ebbe az ork nem képes beleszólni, mivel fogalma sincs, hogy miről van szó. Így csak a plafont bámulja ez idő alatt. De úgy látszik, mind a ketten értékelik az ork kihívását. Csak nehogy pofára essen a pia miatt. *
- Jó, de akkor nem ér úgy pontozni, hogy „ő a barátnőm, szóval plusz száz pont” meg hasonló.
* Mindezt játékos, de megjátszott szigorú hangon mondja. Amint a lányok befejezik az ivást az ork is leküldi a leküldendőt. Miután felkészültek a nagy „vándorlásra” előre lép, hogy még ittas állapotában is, de kinyissa az ajtót a hölgyek előtt, és némán, de kezével imitálja, hogy „hölgyek előre”. Út közben azon gondolkodik, ha tudta volna, hogy idáig fajul helyzet, lehet nem kezdte volna a templomban az ivászatot. Mindenesetre az ork követi a lányokat. Legbelül azért reménykedett abban, hogy megtorpan a kihívásra, de nem így lett. Az egyelőre kevesen látogatott főtéren rengeteg hely van kiélni magukat. Az már más kérdés, hogy az emberek menyire fogják elárasztani őket. Nelira zenei kérésre nevet egyet. *
- Jogos! Nem akarunk problémát a palijával.
* Ha az előre rohanás miatt, még mindig elől van Nelira, akkor csak suttogja Merlanának. Nem kell az, hogy Nelira ezen aggódjon. Őt ismerve, lehet megint lelombozódna pont az akció előtt. *
8641. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 09:56:38
Üzenet elküldve: 2024-04-15 09:56:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulás helyett//
//Második szál//
*Minden átsuhanó rossz gondolat ellenére valami nem hagyja, hogy belesüppedjen a megszokott elveszettségébe. Ami nem hagyja, az pedig az, hogy vannak mellette ketten is, akik csak úgy ott vannak neki, különösebb erőfeszítés nélkül, és valamiért most hagyni is könnyű, hogy jól érezze magát. Talán az alkoholnak köszönhető, talán túl új az érzés. De mindezen kár gondolkodni, csak kacag a Merlana által felhozott emléken és újra maga előtt látja szerencsétlen nemlétező lovászfiút, a ráaggatott fűzőben. *
-Nem fogom elfelejteni, egyszer még ráadom valamelyikre, esküszöm. Bár… *Sandít oldalra, Cagon-ra is ráadná, de esetleg a felkarjára tudná felhúzni, annak meg nincs sok értelme. Mindenesetre jót mulat, pedig néha egy-egy tikkeléssel jelez a szeme, hogy nincs minden rendben. De ezzel nem hajlandó foglalkozni.
Amikor az ork a kedvességére egy felhívással válaszol, elkerekedik a szeme, de smaragdjaival úgy néz rá, hogy pontosan tudni: benne van. *
- Nahát, ilyet sem hallottam még, állok elébe! *Ki sem kell mondania Mer-nek, hogy induljanak, ő máris felpattan, s az utolsó kortyok után, ami kissé ingataggá tette járását, megindul a kijárat felé. Szerencsére mindahányan vannak ugyan olyan ittasak, sőt Cagon már a Templomban elkezdte az este megalapozását, csak akkor még nem tudta, hogy lesz mulatozás.
A főtéren amennyire csak tud, előre szalad és olyan izgatottsággal várja a kis mutatványukat, hogy már most nem bír csak úgy egy helyben állni, teljesen fel van pörögve. *
- És a színpadon a csodálatos Merlana! *Konferálja fel a nemlétező közönségnek, a nemlétező emelvényre néhány egyszerű szóval a barátnőjét, s kecses mozdulatokkal mutat a szökőkút felé, hogy álljon oda, hisz ott fog a legszebben mutatni.* - Várjuk az első dalt, de lehessen rá mozogni, ne valami romantikus ének legyen, még beleszeretek itt Cagon-ba. *Vihog, mint egy kislány, de tényleg nagyon várja, hogy ebből valami vicces süljön ki.*
//Második szál//
*Minden átsuhanó rossz gondolat ellenére valami nem hagyja, hogy belesüppedjen a megszokott elveszettségébe. Ami nem hagyja, az pedig az, hogy vannak mellette ketten is, akik csak úgy ott vannak neki, különösebb erőfeszítés nélkül, és valamiért most hagyni is könnyű, hogy jól érezze magát. Talán az alkoholnak köszönhető, talán túl új az érzés. De mindezen kár gondolkodni, csak kacag a Merlana által felhozott emléken és újra maga előtt látja szerencsétlen nemlétező lovászfiút, a ráaggatott fűzőben. *
-Nem fogom elfelejteni, egyszer még ráadom valamelyikre, esküszöm. Bár… *Sandít oldalra, Cagon-ra is ráadná, de esetleg a felkarjára tudná felhúzni, annak meg nincs sok értelme. Mindenesetre jót mulat, pedig néha egy-egy tikkeléssel jelez a szeme, hogy nincs minden rendben. De ezzel nem hajlandó foglalkozni.
Amikor az ork a kedvességére egy felhívással válaszol, elkerekedik a szeme, de smaragdjaival úgy néz rá, hogy pontosan tudni: benne van. *
- Nahát, ilyet sem hallottam még, állok elébe! *Ki sem kell mondania Mer-nek, hogy induljanak, ő máris felpattan, s az utolsó kortyok után, ami kissé ingataggá tette járását, megindul a kijárat felé. Szerencsére mindahányan vannak ugyan olyan ittasak, sőt Cagon már a Templomban elkezdte az este megalapozását, csak akkor még nem tudta, hogy lesz mulatozás.
A főtéren amennyire csak tud, előre szalad és olyan izgatottsággal várja a kis mutatványukat, hogy már most nem bír csak úgy egy helyben állni, teljesen fel van pörögve. *
- És a színpadon a csodálatos Merlana! *Konferálja fel a nemlétező közönségnek, a nemlétező emelvényre néhány egyszerű szóval a barátnőjét, s kecses mozdulatokkal mutat a szökőkút felé, hogy álljon oda, hisz ott fog a legszebben mutatni.* - Várjuk az első dalt, de lehessen rá mozogni, ne valami romantikus ének legyen, még beleszeretek itt Cagon-ba. *Vihog, mint egy kislány, de tényleg nagyon várja, hogy ebből valami vicces süljön ki.*
8640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-07 09:40:14
Üzenet elküldve: 2024-04-07 09:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Eddig alig volt tere arra, hogy megismerje a világot. Ha a családja kiengedte volna az esőbe játszani kisgyerekként, ha lehetett volna néha saras és mocskos kislány, ha főzeteket készíthetett volna a kert legizgalmasabb gazaiból és azt felkínálhatta volna ebédre, akkor most nem érezné ilyen szabadnak magát egy kis zivatartól. Következményekre nem gondolva, ázottan, már-már dideregve feltekint az égre és csak élvezi, ahogy az eső tönkreteszi azt a tökéletes mázat, ami ő. Nincs csodásan álló ruha, szépen göndörödő fürtökkel és angyali arc, csak a csapzott Mai, aki ezt jobban élvezi most, mint bármit. *
- Majd egyszer eljátszhatjuk. Valakit meglepünk vele. Te leszel én, én pedig te. *Nevet bele az esőbe és ugyan úgy mennek tovább kézen fogva. Tényleg vicces lenne egymás bőrébe bújni, ha másért nem, egy kis móka kedvéért. Vajon azt a szerepet is úgy öltené magára, mint bármelyiket eddig? Tudna benne otthonosan mozogni?
Nori szerint végre, Mai szerint sajnos eljutottak a főtérig, ami azt jelenti, hogy ideje véget vetni ennek a mai napi csodának. Volt benne minden szörnyűség és jó, hosszú volt az utazás, híreket kapott arról, amiről cseppet sem akart, de mégis úgy tudja zárni, ahogy csak vágyta mindig: önfeledten. Amikor felhívja a barátnője a figyelmét az esetleges víz okozta károkra, akkor megtorpan. Nevetése talán még a fogadó hangos zaján is áthatol, pedig még csak az ajtóhoz közel állnak. Végigtekint magán, arra nem gondolt, hogy a fehér blúz és az eső kombinációja nem épp úri öltözéket biztosít neki, hanem sokkal inkább egy ledér kis fruska fizimiskáját kölcsönzi. Bár a megjelenés igazán fontos tud lenni a számára, ő csak kitárja a karját, körbefordul Nori előtt, hogy jól nézze meg.*
- Ezt? Hadd nézzék mit nem kapnak meg. *Nevet tovább, maga sem tudja hogyan érezheti ilyen jól magát. Aztán beletörődően sóhajt és néz a másikra. Talán tényleg ideje melegbe burkolózni és aludni végre egy igazán jót, rémálmok nélkül.*
- Micsoda hangulatgyilkos. Menjünk kisasszony, nehogy a végén a piros orromat kelljen nézned holnap.
*Lép be végül az ajtón.*
*Eddig alig volt tere arra, hogy megismerje a világot. Ha a családja kiengedte volna az esőbe játszani kisgyerekként, ha lehetett volna néha saras és mocskos kislány, ha főzeteket készíthetett volna a kert legizgalmasabb gazaiból és azt felkínálhatta volna ebédre, akkor most nem érezné ilyen szabadnak magát egy kis zivatartól. Következményekre nem gondolva, ázottan, már-már dideregve feltekint az égre és csak élvezi, ahogy az eső tönkreteszi azt a tökéletes mázat, ami ő. Nincs csodásan álló ruha, szépen göndörödő fürtökkel és angyali arc, csak a csapzott Mai, aki ezt jobban élvezi most, mint bármit. *
- Majd egyszer eljátszhatjuk. Valakit meglepünk vele. Te leszel én, én pedig te. *Nevet bele az esőbe és ugyan úgy mennek tovább kézen fogva. Tényleg vicces lenne egymás bőrébe bújni, ha másért nem, egy kis móka kedvéért. Vajon azt a szerepet is úgy öltené magára, mint bármelyiket eddig? Tudna benne otthonosan mozogni?
Nori szerint végre, Mai szerint sajnos eljutottak a főtérig, ami azt jelenti, hogy ideje véget vetni ennek a mai napi csodának. Volt benne minden szörnyűség és jó, hosszú volt az utazás, híreket kapott arról, amiről cseppet sem akart, de mégis úgy tudja zárni, ahogy csak vágyta mindig: önfeledten. Amikor felhívja a barátnője a figyelmét az esetleges víz okozta károkra, akkor megtorpan. Nevetése talán még a fogadó hangos zaján is áthatol, pedig még csak az ajtóhoz közel állnak. Végigtekint magán, arra nem gondolt, hogy a fehér blúz és az eső kombinációja nem épp úri öltözéket biztosít neki, hanem sokkal inkább egy ledér kis fruska fizimiskáját kölcsönzi. Bár a megjelenés igazán fontos tud lenni a számára, ő csak kitárja a karját, körbefordul Nori előtt, hogy jól nézze meg.*
- Ezt? Hadd nézzék mit nem kapnak meg. *Nevet tovább, maga sem tudja hogyan érezheti ilyen jól magát. Aztán beletörődően sóhajt és néz a másikra. Talán tényleg ideje melegbe burkolózni és aludni végre egy igazán jót, rémálmok nélkül.*
- Micsoda hangulatgyilkos. Menjünk kisasszony, nehogy a végén a piros orromat kelljen nézned holnap.
*Lép be végül az ajtón.*
8639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-06 19:55:37
Üzenet elküldve: 2024-04-06 19:55:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Ő már nem is foglalkozik azzal, hogy Mai mennyire gyanakszik rá. Csak éli a boldog kis életét és különösen próbál vigyázni az ő szeme fényére, Mai-ra, aki most valamilyen oknál fogva felettébb élvezi, hogy elázhat. Nori furcsállja ezt az egészet, de hát nem is tud ellene mit tenni, csak nem kéretőzhetnek be az egyik házba, amíg eláll az eső. Bár, már nem is kell, mert idő közben sikerült elkóvályogniuk a főtérig úgy, hogy észre sem vették, de mégsem úgy tűnik, hogy Mai nagyon be akarna menni a Pegazusba.*
- Pedig azt hittem, hogy minden vágyad egy napig Nori-nak lenni. Majd nézd meg magad egy tükörben, pontosan úgy jártál, mint, ahogy én szoktam! Csupa fekete festék az egész arcod.
*Neveti ki Mai-t, pedig valószínűleg ő sem néz ki sokkalta jobban. Furcsa amúgy, hogy még önfeledt módon viccelődni is van kedve úgy, mintha teljesen normális lány lenne, és épp az lenne a legnagyobb problémája, hogy a nővérével kint ragadt a viharban, és bőrig áznak.
A fehér ruha ötletére azért pár pillanat múlva még ő is félrehúzza a száját, az már mégsem tűnik olyan jó ötletnek, mint amilyennek elsőre hangzott.*
- Na jó, lehet, hogy igazad van. Legfeljebb egy olyan fehér felső, mint a tiéd, de rövidujjú, és úgy, hogy rajta van egy gyönyörű, fekete fűző, meg hozzá szintén fekete szoknya vagy nadrág. Úgy jó lenne.
*Elgondolkozik, bólogat is párat, de nem tud sokáig ezen tűnődni, mert most már kezdi nagyon zavarni, hogy Mai is csuromvizes és ő is teljesen átázott. Azért ez szerinte egyáltalán nem játék, ő pedig most felelősséggel tartozik mindkettejükért.*
- Marha szép lesz az is, mikor holnap nem látunk majd a takonytól. Meg az is, ahogy rád fognak nézni a törpök a fogadóban, mikor belépünk. Ha már fehér, az sokkal jobban átlátszik ám, ha vizes *ölt nyelvet gonoszan.* Na gyere szépen! *Karon ragadja a kis barátnőjét, és hacsak nem makacsolja meg magát annyira, hogy esetleg abba a padba kapaszkodjon, amin ülve nem is olyan régen megismerték egymást, akkor elkezdi húzni őt a fogadó irányába, hogy most már biztonságban legyenek az eső elől, ami nem úgy tűnik, hogy egyhamar el akar majd állni.*
*Ő már nem is foglalkozik azzal, hogy Mai mennyire gyanakszik rá. Csak éli a boldog kis életét és különösen próbál vigyázni az ő szeme fényére, Mai-ra, aki most valamilyen oknál fogva felettébb élvezi, hogy elázhat. Nori furcsállja ezt az egészet, de hát nem is tud ellene mit tenni, csak nem kéretőzhetnek be az egyik házba, amíg eláll az eső. Bár, már nem is kell, mert idő közben sikerült elkóvályogniuk a főtérig úgy, hogy észre sem vették, de mégsem úgy tűnik, hogy Mai nagyon be akarna menni a Pegazusba.*
- Pedig azt hittem, hogy minden vágyad egy napig Nori-nak lenni. Majd nézd meg magad egy tükörben, pontosan úgy jártál, mint, ahogy én szoktam! Csupa fekete festék az egész arcod.
*Neveti ki Mai-t, pedig valószínűleg ő sem néz ki sokkalta jobban. Furcsa amúgy, hogy még önfeledt módon viccelődni is van kedve úgy, mintha teljesen normális lány lenne, és épp az lenne a legnagyobb problémája, hogy a nővérével kint ragadt a viharban, és bőrig áznak.
A fehér ruha ötletére azért pár pillanat múlva még ő is félrehúzza a száját, az már mégsem tűnik olyan jó ötletnek, mint amilyennek elsőre hangzott.*
- Na jó, lehet, hogy igazad van. Legfeljebb egy olyan fehér felső, mint a tiéd, de rövidujjú, és úgy, hogy rajta van egy gyönyörű, fekete fűző, meg hozzá szintén fekete szoknya vagy nadrág. Úgy jó lenne.
*Elgondolkozik, bólogat is párat, de nem tud sokáig ezen tűnődni, mert most már kezdi nagyon zavarni, hogy Mai is csuromvizes és ő is teljesen átázott. Azért ez szerinte egyáltalán nem játék, ő pedig most felelősséggel tartozik mindkettejükért.*
- Marha szép lesz az is, mikor holnap nem látunk majd a takonytól. Meg az is, ahogy rád fognak nézni a törpök a fogadóban, mikor belépünk. Ha már fehér, az sokkal jobban átlátszik ám, ha vizes *ölt nyelvet gonoszan.* Na gyere szépen! *Karon ragadja a kis barátnőjét, és hacsak nem makacsolja meg magát annyira, hogy esetleg abba a padba kapaszkodjon, amin ülve nem is olyan régen megismerték egymást, akkor elkezdi húzni őt a fogadó irányába, hogy most már biztonságban legyenek az eső elől, ami nem úgy tűnik, hogy egyhamar el akar majd állni.*
8638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-18 06:55:52
Üzenet elküldve: 2024-03-18 06:55:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Breath//
Késő délután volt mikor a városba ért, mint minden város, Arthenior is pezseg az élettől. A város hatalmas, mióta elhagyta szülőföldjét számtalan városban járt már, de mind közül ez nyűgözi le igazán. A főtéren egy szökőkút van amiből kristálytiszta víz tör fel. Körülötte komor kő padok, sokan ülnek s csodálják a szökőkutat. Van egy furcsa, megmagyarázhatatlan kisugárzása a városnak, ami kicsit ijesztő de ugyanakkor rejtélyes, izgalmas is a számára. Új lehetőségek, tapasztalatok, esetleges ismerkedés más kalandozó szellemű emberekkel. Apja szavai még fülében csengenek, miszerint a világ otthonától távol, nem békés hely. Tisztelettel hallgatta végig bölcs szavait, tudta, hogy népe elzárkózva él más városoktól. Ennek ellenére kiharcolta apja engedélyét, hogy világot lásson. A bezártság érzése már elviselhetetlen volt számára, egész életét egyetlen helyen leélni. Nem, ő fiatal, még nagyon sok mindent kell hogy megismerjen, lásson. Íjász tudása még nem tökéletes, népe tagjai mind kiválóak benne, de ő ennél többet szeretne. Ezért is indult el, más városokat felkeresni, hogy találjon egy megfelelő íjászt, akinél tovább fejlesztheti tudását. Az előző városokban nem volt lehetősége erre, talán itt. A főtér nagyságát tekintve, egészen parányinak érzi magát. Az itt élők forgatagában teljesen elveszik, próbál keresni valami támpontot pontosan merre is van, amikor hallja, hogy hárman előtte a Pegazus fogadó felé indulnak.*
** Határozott léptekkel, kicsit lemaradva utánuk indul.**
Nem szeretne kellemetlenséget, nyilván nem furcsa ha ő is a fogadó irányába halad, de ki tudja miként tekintenek.*
Késő délután volt mikor a városba ért, mint minden város, Arthenior is pezseg az élettől. A város hatalmas, mióta elhagyta szülőföldjét számtalan városban járt már, de mind közül ez nyűgözi le igazán. A főtéren egy szökőkút van amiből kristálytiszta víz tör fel. Körülötte komor kő padok, sokan ülnek s csodálják a szökőkutat. Van egy furcsa, megmagyarázhatatlan kisugárzása a városnak, ami kicsit ijesztő de ugyanakkor rejtélyes, izgalmas is a számára. Új lehetőségek, tapasztalatok, esetleges ismerkedés más kalandozó szellemű emberekkel. Apja szavai még fülében csengenek, miszerint a világ otthonától távol, nem békés hely. Tisztelettel hallgatta végig bölcs szavait, tudta, hogy népe elzárkózva él más városoktól. Ennek ellenére kiharcolta apja engedélyét, hogy világot lásson. A bezártság érzése már elviselhetetlen volt számára, egész életét egyetlen helyen leélni. Nem, ő fiatal, még nagyon sok mindent kell hogy megismerjen, lásson. Íjász tudása még nem tökéletes, népe tagjai mind kiválóak benne, de ő ennél többet szeretne. Ezért is indult el, más városokat felkeresni, hogy találjon egy megfelelő íjászt, akinél tovább fejlesztheti tudását. Az előző városokban nem volt lehetősége erre, talán itt. A főtér nagyságát tekintve, egészen parányinak érzi magát. Az itt élők forgatagában teljesen elveszik, próbál keresni valami támpontot pontosan merre is van, amikor hallja, hogy hárman előtte a Pegazus fogadó felé indulnak.*
** Határozott léptekkel, kicsit lemaradva utánuk indul.**
Nem szeretne kellemetlenséget, nyilván nem furcsa ha ő is a fogadó irányába halad, de ki tudja miként tekintenek.*
8637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-15 23:34:03
Üzenet elküldve: 2024-03-15 23:34:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nárcisz a macskaköveken//
*Gondolataiba mélyedve les ki az aprócska kis ablakrésen, amit nem takar a nehézkes, vörös bársonyfüggöny. A vaksötétben persze szinte semmit nem lát, csak elsuhanó árnyakat, de valahogy nem jön álom a szemére. Ábrándokon, reményeken, nagy változásokon jár az esze megállíthatatlanul. Mintha csak egy börtön kapuján engedték volna szabadon, ahol eddigi majdnem húsz évét végigraboskodta. Az elvárások, kívánalmak, tiltások és muszájok sűrű erdejéből mintha egy tisztás körvonalazódna előtte, ahol végre nem csak egyetlen út vezet előre, ami "helyes". Mintha kinyílna előtte a világ.
Persze azóta ilyesmiken töri a fejét, mióta megtudta, hogy apja Artheniorba küldi őt, hogy világot lásson, és nem mellékesen építse a helyi kapcsolatokat. Nem is ő lenne, ha az üzleti rész nem képviselne legalább akkora hangsúlyt ebben a történetben, mint tulajdon lányának sorsa. Talán nem is mondott el neki mindent a látogatás valódi céljáról... de jelenleg ez érdekli legkevésbé Vildrisse-t.
Most, hogy órák választják el attól az új élettől, amit hosszú- hosszú évek óta dédelgetett gondolataiban, aminek reménye a legkilátástalanabb pillanatokon is keresztülsegítette, egészen különös érzések kerítik hatalmukba. Félelemmel vegyes izgalom, örömbe vegyülő apró kételyek... és persze milliónyi kérdés.
Igyekszik felidézni minden egyes apró emlékfoszlányt, amit Arthenior városáról őriz, de nem sok maradt meg. Kislány volt még, amikor családjával ide látogattak, az anyja is élt még, erre tisztán emlékszik. Az Ebilox kúriára, ahol néhány hat erejéig megszálltak, illetve annak lakóira annál kevésbé. Egy nagy fekete kutya rémlik csak neki, akivel rövid idő alatt szoros barátságot kötött, révén két bátyja szokás szerint kizárta őt mindennemű közös játékból. De az is lehet, hogy az a kutya valahol egészen máshol feledtette vele, milyen unalmasak is tudnak lenni az ilyen látogatások egy gyerek számára.
A külvilágtól, a fogat monoton döcögésétől egyre távolabb kerülve gondolataiban, végül mégiscsak elnyomja az álom, de az utazás ott is folytatódik. A fogat lassítani kezd, végül meg is áll, hogy egy másik utas is csatlakozzon Vildrisse mellé. Anyja az, abban a sötétkék ruhában, amit száz és száz drágakő díszített, és amit ő mindig is elviselhetetlenül hivalkodónak, emiatt pedig kifejezetten csúnyának talált. A kedvence volt.
Sietve, fél szemmel kis kéztükrét lesve magyaráz neki valamit arról, hogy az intrikáknak ne elszenvedője, hanem kitalálója legyen, és akkor nem lesz gondja az életben. Nem is néz rá, mintha inkább a tükröt okítaná az élet nagy dolgairól. Vildrisse viszont le sem veszi róla a szemét, így az sem kerüli el a figyelmét, ahogy a kék ruha alatt alig észrevehetően megvonaglik a szoros fűzőbe kötött test. Aztán a szájából előbukkan az első fekete bogár, amit pillanatok alatt még ezernyi társa követ; lárvák és férgek lepik el az immár rothadó húst, és a kezet, ami mindezek ellenére is felé nyúl.
Hogy a kocsi döccenése vagy a rémálomba forduló események ébresztik, nem tudja eldönteni, de hálát ad Eeyrnek, ahogy anyja hűlt helyére mered a bársonyülésen. Néhány pillanatnak el is kell telnie, hogy magához térjen, és realizálja, hogy odakint már világos van. Kicsit jobban félretolja a függönyt, körbeles, de nincs sok ideje nézelődni. A fogat ezúttal valóban lassít, hiszen megérkeztek a város főterére, ahol a levél szerint valaki várni fogja majd őt.
A kocsi kellemes félhomálya után a tűző tavaszi napsütés szinte telesen elvakítja, ahogy kiszáll, de a nap ereje, a bőrén végigsimító meleg sugarak mégis mosolyt csalnak arcára, feledtetve a kellemetlen útitárs emlékét. Csupán a kissé zilált szőke fonat árulkodik arról, hogy nem volt zökkenőmentes az utazása. Ha nem nyüzsögnének mindenféle népek a téren, talán még nyújtózna is egy jólesőt, de ehelyett csak - lassan megszokva az erős fényt - körbenéz. Mivel nem tudja kit keres, pillantása el-elidőzik a járókelőkön, míg végül megakad a szökőkút mellett várakozó alakon.*
*Gondolataiba mélyedve les ki az aprócska kis ablakrésen, amit nem takar a nehézkes, vörös bársonyfüggöny. A vaksötétben persze szinte semmit nem lát, csak elsuhanó árnyakat, de valahogy nem jön álom a szemére. Ábrándokon, reményeken, nagy változásokon jár az esze megállíthatatlanul. Mintha csak egy börtön kapuján engedték volna szabadon, ahol eddigi majdnem húsz évét végigraboskodta. Az elvárások, kívánalmak, tiltások és muszájok sűrű erdejéből mintha egy tisztás körvonalazódna előtte, ahol végre nem csak egyetlen út vezet előre, ami "helyes". Mintha kinyílna előtte a világ.
Persze azóta ilyesmiken töri a fejét, mióta megtudta, hogy apja Artheniorba küldi őt, hogy világot lásson, és nem mellékesen építse a helyi kapcsolatokat. Nem is ő lenne, ha az üzleti rész nem képviselne legalább akkora hangsúlyt ebben a történetben, mint tulajdon lányának sorsa. Talán nem is mondott el neki mindent a látogatás valódi céljáról... de jelenleg ez érdekli legkevésbé Vildrisse-t.
Most, hogy órák választják el attól az új élettől, amit hosszú- hosszú évek óta dédelgetett gondolataiban, aminek reménye a legkilátástalanabb pillanatokon is keresztülsegítette, egészen különös érzések kerítik hatalmukba. Félelemmel vegyes izgalom, örömbe vegyülő apró kételyek... és persze milliónyi kérdés.
Igyekszik felidézni minden egyes apró emlékfoszlányt, amit Arthenior városáról őriz, de nem sok maradt meg. Kislány volt még, amikor családjával ide látogattak, az anyja is élt még, erre tisztán emlékszik. Az Ebilox kúriára, ahol néhány hat erejéig megszálltak, illetve annak lakóira annál kevésbé. Egy nagy fekete kutya rémlik csak neki, akivel rövid idő alatt szoros barátságot kötött, révén két bátyja szokás szerint kizárta őt mindennemű közös játékból. De az is lehet, hogy az a kutya valahol egészen máshol feledtette vele, milyen unalmasak is tudnak lenni az ilyen látogatások egy gyerek számára.
A külvilágtól, a fogat monoton döcögésétől egyre távolabb kerülve gondolataiban, végül mégiscsak elnyomja az álom, de az utazás ott is folytatódik. A fogat lassítani kezd, végül meg is áll, hogy egy másik utas is csatlakozzon Vildrisse mellé. Anyja az, abban a sötétkék ruhában, amit száz és száz drágakő díszített, és amit ő mindig is elviselhetetlenül hivalkodónak, emiatt pedig kifejezetten csúnyának talált. A kedvence volt.
Sietve, fél szemmel kis kéztükrét lesve magyaráz neki valamit arról, hogy az intrikáknak ne elszenvedője, hanem kitalálója legyen, és akkor nem lesz gondja az életben. Nem is néz rá, mintha inkább a tükröt okítaná az élet nagy dolgairól. Vildrisse viszont le sem veszi róla a szemét, így az sem kerüli el a figyelmét, ahogy a kék ruha alatt alig észrevehetően megvonaglik a szoros fűzőbe kötött test. Aztán a szájából előbukkan az első fekete bogár, amit pillanatok alatt még ezernyi társa követ; lárvák és férgek lepik el az immár rothadó húst, és a kezet, ami mindezek ellenére is felé nyúl.
Hogy a kocsi döccenése vagy a rémálomba forduló események ébresztik, nem tudja eldönteni, de hálát ad Eeyrnek, ahogy anyja hűlt helyére mered a bársonyülésen. Néhány pillanatnak el is kell telnie, hogy magához térjen, és realizálja, hogy odakint már világos van. Kicsit jobban félretolja a függönyt, körbeles, de nincs sok ideje nézelődni. A fogat ezúttal valóban lassít, hiszen megérkeztek a város főterére, ahol a levél szerint valaki várni fogja majd őt.
A kocsi kellemes félhomálya után a tűző tavaszi napsütés szinte telesen elvakítja, ahogy kiszáll, de a nap ereje, a bőrén végigsimító meleg sugarak mégis mosolyt csalnak arcára, feledtetve a kellemetlen útitárs emlékét. Csupán a kissé zilált szőke fonat árulkodik arról, hogy nem volt zökkenőmentes az utazása. Ha nem nyüzsögnének mindenféle népek a téren, talán még nyújtózna is egy jólesőt, de ehelyett csak - lassan megszokva az erős fényt - körbenéz. Mivel nem tudja kit keres, pillantása el-elidőzik a járókelőkön, míg végül megakad a szökőkút mellett várakozó alakon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656