Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1968. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-30 11:05:08
Üzenet elküldve: 2026-05-30 11:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Megszokta már a simulékonyságot. Az áthallásokat, a burkolt, óvatos fenyegetéseket. Korábbi életében, nemeseket szolgálva, s most, közöttük forgolódva is ugyanaz a játék. Ezek a népek jóval "egyenesebbek", nem házalnak körmönfont mondatokkal. Abban sem biztos, hogy finom jelzéseit regisztrálták. A sértéseket elteszi a batyujába, hogy majd idővel kicsomagolhassa őket. Amennyiben valóban kapóra jönnek e fickók, vélhetően nem utoljára hallanak felőle.*
-A kérdés az, kell-e menni bárhová, ha a szerencse itt talál rá az emberfiára? *Sokat sejtető mosollyal tetézi a kérdést. A vaskos kobakba nehéz beleverni a lehetőséget, most sincs ez másképp.*
-Dwinden. Robir. *Az önkéntelen bemutatkozásra mindkettő felé kalapja karimáját érinti, mintha csak megakarná emelni előttük. Ilyenről persze szó sincs. Leginkább azért ismétli a neveket, hogy elméjébe rögzülhessenek.*
-Lássuk hát a Galambot! *Most megereszt egy rókamosolyt. Nem feltétlen tudja, mire ez a nagy rejtélyeskedés, elvégre Artheniorban sem az ördögvigyor, sem a hodaril nem illegális. Persze a rend rendületlen őrei biztosan nem néznék jó szemmel, ha a menekültek kábítószer terítési területté avanzsálnák szeretett főterüket. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ha megfelelő kapcsolatokkal bír az ember, még a Piactéren is hozzájutni e szerekhez, noha borsos áron.
Az is könnyen lehet, hogy ezúttal ő talált bakot nyilával, és a kellően udvariatlan alakok valóban földművelők. Ezen ő lenne meglepve a legjobban.
Követi hát a Dwinden és Robir névre hallgató férfiúkat, és remélhetőleg a Galamb nevezetű valóban a forrást jelöli.*
*Megszokta már a simulékonyságot. Az áthallásokat, a burkolt, óvatos fenyegetéseket. Korábbi életében, nemeseket szolgálva, s most, közöttük forgolódva is ugyanaz a játék. Ezek a népek jóval "egyenesebbek", nem házalnak körmönfont mondatokkal. Abban sem biztos, hogy finom jelzéseit regisztrálták. A sértéseket elteszi a batyujába, hogy majd idővel kicsomagolhassa őket. Amennyiben valóban kapóra jönnek e fickók, vélhetően nem utoljára hallanak felőle.*
-A kérdés az, kell-e menni bárhová, ha a szerencse itt talál rá az emberfiára? *Sokat sejtető mosollyal tetézi a kérdést. A vaskos kobakba nehéz beleverni a lehetőséget, most sincs ez másképp.*
-Dwinden. Robir. *Az önkéntelen bemutatkozásra mindkettő felé kalapja karimáját érinti, mintha csak megakarná emelni előttük. Ilyenről persze szó sincs. Leginkább azért ismétli a neveket, hogy elméjébe rögzülhessenek.*
-Lássuk hát a Galambot! *Most megereszt egy rókamosolyt. Nem feltétlen tudja, mire ez a nagy rejtélyeskedés, elvégre Artheniorban sem az ördögvigyor, sem a hodaril nem illegális. Persze a rend rendületlen őrei biztosan nem néznék jó szemmel, ha a menekültek kábítószer terítési területté avanzsálnák szeretett főterüket. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ha megfelelő kapcsolatokkal bír az ember, még a Piactéren is hozzájutni e szerekhez, noha borsos áron.
Az is könnyen lehet, hogy ezúttal ő talált bakot nyilával, és a kellően udvariatlan alakok valóban földművelők. Ezen ő lenne meglepve a legjobban.
Követi hát a Dwinden és Robir névre hallgató férfiúkat, és remélhetőleg a Galamb nevezetű valóban a forrást jelöli.*
1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:33:32
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:33:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*Az „hosszútávú” szó hallatán még az eddig visszafogott öreg is elvigyorodik és halk kuncogásba kezd.*
- Hosszú távú, mi?
*Mondja továbbra is kuncogva, miközben hangját átitatja a gúny. A többiek meglepetten néznek rá, valószínűleg ők sem látták még az öreget ilyen „jó” kedvében.*
- Itt már nem lesz semmi hosszú távú.
*Mondja szokatlanul derűsen. Fakó szemeiben azonban nem vidámság ül, hanem valamiféle csendes beletörődés.
Shorenai ajánlatát követően a két jobb kedvű férfi összenéz. Egyikük vigyorogva megrázza a fejét, de nem szól közbe. A negyedik, aki korábban kifakadt, továbbra is hallgat. Könyöke a térdén pihen, tekintete a kövezeten időzik. Csak néha pillant fel a díszes ruházatra, mintha még mindig nem tudná eldönteni, tréfát űznek-e vele.
Amikor a kiöltözött férfi a feldúlt nincstelenségről beszél, az öreg csak morran egyet az orra alatt.*
- Mintha volna hová hazamenni.
*Csend telepszik közéjük néhány pillanatra. A főtér zajai újra betöltik a köztük maradt üres teret. Shorenai már-már tovább indulna, amikor az öreg nagyot sóhajt.*
- Várjon. *Megveregeti a két vigyorgó alak vállát.* - Dwinden. Robir. Vigyétek el Galambhoz.
*A két férfi egyszerre néz rá.*
- Hozzá?
- Hozzá.
*A hangjában érezhető, hogy döntéséről nem kíván vitát nyitni. Az öreg ezután ismét Shorenaira emeli tekintetét.*
- Természetesen nincs nálunk hodaril. Miért is lenne?
*Szája sarkába visszakúszik a halovány mosoly.*
- Tisztes földművelők vagyunk. *A két másik erre ismét kuncogni kezd.* - De ha már ennyire érdekli a szerencsecsinálás... lehet, hogy Galamb tud mutatni magának valamit ami érdekelné.
*Fejével a két férfi felé biccent.*
- Menjen velük. Ha akar. Nem kötelező. Csak ne panaszkodjon később, hogy nem kapott lehetőséget.
*Az „hosszútávú” szó hallatán még az eddig visszafogott öreg is elvigyorodik és halk kuncogásba kezd.*
- Hosszú távú, mi?
*Mondja továbbra is kuncogva, miközben hangját átitatja a gúny. A többiek meglepetten néznek rá, valószínűleg ők sem látták még az öreget ilyen „jó” kedvében.*
- Itt már nem lesz semmi hosszú távú.
*Mondja szokatlanul derűsen. Fakó szemeiben azonban nem vidámság ül, hanem valamiféle csendes beletörődés.
Shorenai ajánlatát követően a két jobb kedvű férfi összenéz. Egyikük vigyorogva megrázza a fejét, de nem szól közbe. A negyedik, aki korábban kifakadt, továbbra is hallgat. Könyöke a térdén pihen, tekintete a kövezeten időzik. Csak néha pillant fel a díszes ruházatra, mintha még mindig nem tudná eldönteni, tréfát űznek-e vele.
Amikor a kiöltözött férfi a feldúlt nincstelenségről beszél, az öreg csak morran egyet az orra alatt.*
- Mintha volna hová hazamenni.
*Csend telepszik közéjük néhány pillanatra. A főtér zajai újra betöltik a köztük maradt üres teret. Shorenai már-már tovább indulna, amikor az öreg nagyot sóhajt.*
- Várjon. *Megveregeti a két vigyorgó alak vállát.* - Dwinden. Robir. Vigyétek el Galambhoz.
*A két férfi egyszerre néz rá.*
- Hozzá?
- Hozzá.
*A hangjában érezhető, hogy döntéséről nem kíván vitát nyitni. Az öreg ezután ismét Shorenaira emeli tekintetét.*
- Természetesen nincs nálunk hodaril. Miért is lenne?
*Szája sarkába visszakúszik a halovány mosoly.*
- Tisztes földművelők vagyunk. *A két másik erre ismét kuncogni kezd.* - De ha már ennyire érdekli a szerencsecsinálás... lehet, hogy Galamb tud mutatni magának valamit ami érdekelné.
*Fejével a két férfi felé biccent.*
- Menjen velük. Ha akar. Nem kötelező. Csak ne panaszkodjon később, hogy nem kapott lehetőséget.
1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-28 19:48:22
Üzenet elküldve: 2026-05-28 19:48:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
-Ugyan, fiatalúr. *Megenged egy udvarias rókamosolyt.*
-Ha városőr lennék, könnyedén találnék okot rá, hogy vegzáljam a kedves urakat. Nem kellene ez a... *Sétapálcájával kurta kört ír le a levegőben.*
-Előadás. *Szavai akár fenyegetően is csenghetnének, de csakhamar tovalibbenti a szót.*
-Újfent azt kell mondjam, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Valóban van némi érzékem az üzlethez. És valóban szeretném megadni a módját halálom pillanatának. De hagyjuk az öntömjénezést.
*Olybá tűnik, megvan az embere. Már ha az őszhajú fickó kötélnek áll.*
-Nem is gondolnám, hogy a tisztelt urak nem tisztességes földmívelők és állattartók. Ahogy én is tisztes artheniori polgár vagyok. *Most rajta a sor a gúnyos, ám jelentőségteljes mosolyon.*
-És mint jó üzleti érzékkel bíró artheniori polgár, kínálok tisztes pénzt és hosszú távú együttműködést annak, aki megragadja a lehetőséget. *A sétapálca nagyot koppan mellette az utcakövön.*
-Háború közeleg. Az ember választhatja azt, hogy a végére hazatér a feldúlt nincstelenségbe... *Elhúzza bajszát.*
-Vagy megcsinálja a szerencséjét a vész alatt. *Sétapálcájával mindőjükön végigmutat.*
-Persze lehet, hogy nem Önöket keresem. Ebben az esetben további kellemes időtöltést kell, hogy kívánjak. *A kellő udvariasságba tömérdek kimondatlan szó szorul. Nem lép tovább. Kivárja, hogy horogra akad-e a hal, vagy valóban máshol kell a híres-hírhedt szántóföldi szerekre szert tennie.*
-Ugyan, fiatalúr. *Megenged egy udvarias rókamosolyt.*
-Ha városőr lennék, könnyedén találnék okot rá, hogy vegzáljam a kedves urakat. Nem kellene ez a... *Sétapálcájával kurta kört ír le a levegőben.*
-Előadás. *Szavai akár fenyegetően is csenghetnének, de csakhamar tovalibbenti a szót.*
-Újfent azt kell mondjam, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Valóban van némi érzékem az üzlethez. És valóban szeretném megadni a módját halálom pillanatának. De hagyjuk az öntömjénezést.
*Olybá tűnik, megvan az embere. Már ha az őszhajú fickó kötélnek áll.*
-Nem is gondolnám, hogy a tisztelt urak nem tisztességes földmívelők és állattartók. Ahogy én is tisztes artheniori polgár vagyok. *Most rajta a sor a gúnyos, ám jelentőségteljes mosolyon.*
-És mint jó üzleti érzékkel bíró artheniori polgár, kínálok tisztes pénzt és hosszú távú együttműködést annak, aki megragadja a lehetőséget. *A sétapálca nagyot koppan mellette az utcakövön.*
-Háború közeleg. Az ember választhatja azt, hogy a végére hazatér a feldúlt nincstelenségbe... *Elhúzza bajszát.*
-Vagy megcsinálja a szerencséjét a vész alatt. *Sétapálcájával mindőjükön végigmutat.*
-Persze lehet, hogy nem Önöket keresem. Ebben az esetben további kellemes időtöltést kell, hogy kívánjak. *A kellő udvariasságba tömérdek kimondatlan szó szorul. Nem lép tovább. Kivárja, hogy horogra akad-e a hal, vagy valóban máshol kell a híres-hírhedt szántóföldi szerekre szert tennie.*
1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:12:55
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:12:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*A négy férfi újra végigméri Shorenait. A fekete-arany öltözéket. A kesztyűt. A modoros hangsúlyt. A sétapálcát. A legfiatalabbnak tűnő végül elvigyorodik. A vigyor gyorsan keserű kacajba fordul.*
- Nem elég, hogy a szántóföldeket nem képes megvédeni az őrség, még ilyen maskarás disznókat is küldenek ránk? Hodarilt, mi?
*Köp egyet oldalra.*
- Csaknem azért, hogy legyen okotok innen is elkergetni bennün…
*A mellette ülő férfi ekkor finoman oldalba böki. A kését tisztogató alak közben fel sem néz rögtön. Csak tovább húzza a rongyot a pengén, aztán végül Shorenaira emeli tekintetét.*
- Ennyire még ők sem baflaszok.
*Morogja végül. A kulacsot forgató férfi erre elhorkantja magát.*
- Bár néha meglepnek.
*A társaságban halk derültség fut végig, de a negyedik férfi nem nevet velük.Az őszülő, sovány alak eddig csendben figyelte Shorenait. Nem úgy méri végig, mint a többiek. Mintha nem is a ruhát magát nézné, hanem azt, hogy hogyan viseli.*
- Nagy tételben vásárolna, mi? *Hangja nyugodt. Kimért.* - Fura időzítés.
*Lassan a főtér köré int állával.*
- A fél város attól fosik, hogy előbb döglenek éhen minthogy az orkok ideérnének. Maga meg pont most keres hodarilt és ördögvigyort. *Rövid szünetet tart.* - Vagy nagyon jó érzéke van az üzlethez... vagy szeretné „kellemesen” eltölteni az utolsó perceit, igaz?
*A ficko szája sarka megrándul, mintha valami mosolyfélét próbálna produkálni, majd felsóhajt és megvonja a vállát.*
- Nem tudom miért hiszi, hogy nálunk van bármi ilyen. Tisztes földművelők és állattenyésztők vagyunk.
*Mondja egyfajta gúnyos elégedettséggel, miközben a két jobb kedvű társának találkozik a tekintete és látványos kuncogásba kezdenek.*
*A négy férfi újra végigméri Shorenait. A fekete-arany öltözéket. A kesztyűt. A modoros hangsúlyt. A sétapálcát. A legfiatalabbnak tűnő végül elvigyorodik. A vigyor gyorsan keserű kacajba fordul.*
- Nem elég, hogy a szántóföldeket nem képes megvédeni az őrség, még ilyen maskarás disznókat is küldenek ránk? Hodarilt, mi?
*Köp egyet oldalra.*
- Csaknem azért, hogy legyen okotok innen is elkergetni bennün…
*A mellette ülő férfi ekkor finoman oldalba böki. A kését tisztogató alak közben fel sem néz rögtön. Csak tovább húzza a rongyot a pengén, aztán végül Shorenaira emeli tekintetét.*
- Ennyire még ők sem baflaszok.
*Morogja végül. A kulacsot forgató férfi erre elhorkantja magát.*
- Bár néha meglepnek.
*A társaságban halk derültség fut végig, de a negyedik férfi nem nevet velük.Az őszülő, sovány alak eddig csendben figyelte Shorenait. Nem úgy méri végig, mint a többiek. Mintha nem is a ruhát magát nézné, hanem azt, hogy hogyan viseli.*
- Nagy tételben vásárolna, mi? *Hangja nyugodt. Kimért.* - Fura időzítés.
*Lassan a főtér köré int állával.*
- A fél város attól fosik, hogy előbb döglenek éhen minthogy az orkok ideérnének. Maga meg pont most keres hodarilt és ördögvigyort. *Rövid szünetet tart.* - Vagy nagyon jó érzéke van az üzlethez... vagy szeretné „kellemesen” eltölteni az utolsó perceit, igaz?
*A ficko szája sarka megrándul, mintha valami mosolyfélét próbálna produkálni, majd felsóhajt és megvonja a vállát.*
- Nem tudom miért hiszi, hogy nálunk van bármi ilyen. Tisztes földművelők és állattenyésztők vagyunk.
*Mondja egyfajta gúnyos elégedettséggel, miközben a két jobb kedvű társának találkozik a tekintete és látványos kuncogásba kezdenek.*
1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-25 17:51:39
Üzenet elküldve: 2026-05-25 17:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Tökéletesen formára nyírt szakállkája alatt sajátos rókamosolyra húzódnak ajkai, ahogy fülét megütik a minden kétséget kizáróan neki szánt szavak.
A borostás férfiember felé fordul, hogy cilindere karimáját csippentve egy apró főhajtást mutasson be.*
-Nagyon gazdag, vagy nagyon bátor... Hmm... Ugyan, miért zárná ki egyik a másikat? *Elereszt egy kedélyeskedő kacajt, végül megválik kalapjától, hogy azt hóna alá gyűrje.*
-Ohh, mindenki keres valamit. Én személy szerint... *Úgy pillant körbe, mintha diskurzusuk megkívánná a diszkréciót. Holott legfeljebb a rossz nyelvek okán lehetne félnivalójuk, de vélhetően egyikük sem közismert alak a városban.*
-Hodarilt. No meg némi ördögvigyort. Úgy sejtem, itt fellelhetem mindkettőt, ha már ily szerencsétlen fordulatot vett a helyzet délen... Melyet természetesen szörnyen sajnálok. *Sétapálcáját feljebb kapja kezében, hogy az is hóna alatt végezze.*
-Hogy a menekültek helyzetét megsegítsem, hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni eme szerekből. *A sajnálkozó homlokráncolást egy mesterkélt sóhajjal kíséri, hogy azért az együttérzéséről is tanúbizonyságot tegyen.*
-Ha kedves uram megtudná mondani, vajon hol tehetek szert eme cikkekre... *Kivár. Reményei szerint a megfelelő ajtón kopogtat, persze nem lehet biztos dolgában, még a külcsín ellenére se. Még ha Arthenior alvilágában egész otthonosan mozog, a szántóföldek parasztjaival nem sok dolga akadt eddig. Hallomásból tud egy s mást, ám ez az információ közel sem elég hozzá, hogy elhamarkodott döntéseket hozzon.*
-Mindezt természetesen kellő arany fejében. *Rezzenéstelen az ábrázata, félsz vagy gúny nem játszik arcán. Együttérzés nem munkál lelkében, de nem is veti meg ezeket az embereket. Elvégre ő maga sem úri múltra tekint vissza, még ha ezt az álarcot is aggatta magára. A maszk mögött bujkáló énje vélhetően sokkal szívesebben ülne le egy ital mellé, mint az úri népekkel a Selyemrévben. Nagy kár, hogy neki utóbbiakkal van dolga.*
*Tökéletesen formára nyírt szakállkája alatt sajátos rókamosolyra húzódnak ajkai, ahogy fülét megütik a minden kétséget kizáróan neki szánt szavak.
A borostás férfiember felé fordul, hogy cilindere karimáját csippentve egy apró főhajtást mutasson be.*
-Nagyon gazdag, vagy nagyon bátor... Hmm... Ugyan, miért zárná ki egyik a másikat? *Elereszt egy kedélyeskedő kacajt, végül megválik kalapjától, hogy azt hóna alá gyűrje.*
-Ohh, mindenki keres valamit. Én személy szerint... *Úgy pillant körbe, mintha diskurzusuk megkívánná a diszkréciót. Holott legfeljebb a rossz nyelvek okán lehetne félnivalójuk, de vélhetően egyikük sem közismert alak a városban.*
-Hodarilt. No meg némi ördögvigyort. Úgy sejtem, itt fellelhetem mindkettőt, ha már ily szerencsétlen fordulatot vett a helyzet délen... Melyet természetesen szörnyen sajnálok. *Sétapálcáját feljebb kapja kezében, hogy az is hóna alatt végezze.*
-Hogy a menekültek helyzetét megsegítsem, hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni eme szerekből. *A sajnálkozó homlokráncolást egy mesterkélt sóhajjal kíséri, hogy azért az együttérzéséről is tanúbizonyságot tegyen.*
-Ha kedves uram megtudná mondani, vajon hol tehetek szert eme cikkekre... *Kivár. Reményei szerint a megfelelő ajtón kopogtat, persze nem lehet biztos dolgában, még a külcsín ellenére se. Még ha Arthenior alvilágában egész otthonosan mozog, a szántóföldek parasztjaival nem sok dolga akadt eddig. Hallomásból tud egy s mást, ám ez az információ közel sem elég hozzá, hogy elhamarkodott döntéseket hozzon.*
-Mindezt természetesen kellő arany fejében. *Rezzenéstelen az ábrázata, félsz vagy gúny nem játszik arcán. Együttérzés nem munkál lelkében, de nem is veti meg ezeket az embereket. Elvégre ő maga sem úri múltra tekint vissza, még ha ezt az álarcot is aggatta magára. A maszk mögött bujkáló énje vélhetően sokkal szívesebben ülne le egy ital mellé, mint az úri népekkel a Selyemrévben. Nagy kár, hogy neki utóbbiakkal van dolga.*
1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:59:31
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:59:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*A főtér most inkább hasonlít átutazó táborra, mint Arthenior szívére. Bár rengeteg menekült inkább a Templomban, vagy a Polgárnegyedben lelte meg az ideiglenes menedékét, néhányuk valahogy mégis a főtérre keveredett családjával, szekerével és minden megmaradt ingóságával együtt.
A szökőkút környékén emberek ülnek pokrócokba burkolózva. Gyerekek alszanak szekerek árnyékában, sáros arcukat anyjuk szoknyájába fúrva. A levegőben főtt káposzta, izzadtság és nedves gyapjú szaga keveredik a város megszokott köveinek porával. Az egyik oldalról halk sírás hallatszik, máshol veszekedés. Egy csapat városőr éppen egy kordét próbál arrébb tuszkolni az útból, miközben a tulajdonosa rekedt hangon bizonygat valamit.
A környéken feltűnően sok a déli akcentus. A Szántóföldek felől érkezők nem nehéz felismerni. Napszítta bőr. Durva kezek. Megviselt ruhák. A legtöbbjük szemében ugyanaz ül: az a tompa, üres fáradtság, amit hosszú menekülés után hordoz magával az ember.
Shorenai lassú pillantása azonban hamar kiszúrhat valamit.
A főtér szélén, egy félig felborult gabonásszekér mellett négy férfi üldögél. Nem különösebben hangosak. Nem is könyörögnek. Csak figyelnek. Az egyik kést tisztít egy ronggyal. A másik egy kulacsot forgat az ujjai között. Vastag nyakú, széles vállú alakok mind. És valamiben nem illenek a képbe. Túl nyugodtak.
Miközben körülöttük mindenki ideges, fáradt vagy kétségbeesett, ezek úgy ülnek ott, mint akik pontosan tudják, mit csinálnak. Ruhájuk poros ugyan, de egyikük csizmája feltűnően jó állapotban maradt. Egy másik övéről apró vászonzacskók lógnak. Nem sok. Kettő. Talán három. Az egyik férfi végül észreveszi a közeledő Shorenait. Borostás képe lassan felé fordul. Tekintete végigfut a fekete-arany öltözéken. A kesztyűn. A sétapálcán. A kimért tartáson. A többiek is elhallgatnak. A borostás férfi végül köp egyet a kövezetre, aztán rekedt hangon megszólal.*
- Maga meg vagy nagyon gazdag… vagy nagyon bátor, uram.
*Az egyik társa erre halkan felröhög az orra alatt. A férfi azonban nem veszi le szemét Shorenairól.*
- Mit keres a magafajta a menekültek között?
*A főtér most inkább hasonlít átutazó táborra, mint Arthenior szívére. Bár rengeteg menekült inkább a Templomban, vagy a Polgárnegyedben lelte meg az ideiglenes menedékét, néhányuk valahogy mégis a főtérre keveredett családjával, szekerével és minden megmaradt ingóságával együtt.
A szökőkút környékén emberek ülnek pokrócokba burkolózva. Gyerekek alszanak szekerek árnyékában, sáros arcukat anyjuk szoknyájába fúrva. A levegőben főtt káposzta, izzadtság és nedves gyapjú szaga keveredik a város megszokott köveinek porával. Az egyik oldalról halk sírás hallatszik, máshol veszekedés. Egy csapat városőr éppen egy kordét próbál arrébb tuszkolni az útból, miközben a tulajdonosa rekedt hangon bizonygat valamit.
A környéken feltűnően sok a déli akcentus. A Szántóföldek felől érkezők nem nehéz felismerni. Napszítta bőr. Durva kezek. Megviselt ruhák. A legtöbbjük szemében ugyanaz ül: az a tompa, üres fáradtság, amit hosszú menekülés után hordoz magával az ember.
Shorenai lassú pillantása azonban hamar kiszúrhat valamit.
A főtér szélén, egy félig felborult gabonásszekér mellett négy férfi üldögél. Nem különösebben hangosak. Nem is könyörögnek. Csak figyelnek. Az egyik kést tisztít egy ronggyal. A másik egy kulacsot forgat az ujjai között. Vastag nyakú, széles vállú alakok mind. És valamiben nem illenek a képbe. Túl nyugodtak.
Miközben körülöttük mindenki ideges, fáradt vagy kétségbeesett, ezek úgy ülnek ott, mint akik pontosan tudják, mit csinálnak. Ruhájuk poros ugyan, de egyikük csizmája feltűnően jó állapotban maradt. Egy másik övéről apró vászonzacskók lógnak. Nem sok. Kettő. Talán három. Az egyik férfi végül észreveszi a közeledő Shorenait. Borostás képe lassan felé fordul. Tekintete végigfut a fekete-arany öltözéken. A kesztyűn. A sétapálcán. A kimért tartáson. A többiek is elhallgatnak. A borostás férfi végül köp egyet a kövezetre, aztán rekedt hangon megszólal.*
- Maga meg vagy nagyon gazdag… vagy nagyon bátor, uram.
*Az egyik társa erre halkan felröhög az orra alatt. A férfi azonban nem veszi le szemét Shorenairól.*
- Mit keres a magafajta a menekültek között?
1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:19:43
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:19:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Hiába kutatja a tömeget, nem fedez fel benne egyelőre ismerős arcot, hangot, alakot, s bár ennek éppen meg kéne nyugtatnia, mégsem enyhül a mellkasát szorító nyugtalanság a sokadalom láttán. Amerre fordul, mindenhol csak a hontalanság jelei villannak a rosszul világított főtéren. A saját, felszín alá fojtott idegessége jeleként feszül meg az állkapcsa, ám a nő újabb kérdése egy pillanatra mégis kiragadja a gyorsan mélyülő, zabolátlan indulatok közül. A másik felé fordítja a fejét, gyanakvóan vonva össze a szemöldökét a lehetőségre, hogy amaz ne hallott volna semmit. Ő sem sokat, de amit igen, annak éppen most látja maga körül az igazolását. Ha eddig kétségei is lettek volna a földeken terjedő szóbeszédek hihetősége felől, a látottak nem hagynak több kétséget benne.
Egy futó pillanatig figyeli csak a nőt, mielőtt visszafordulna az emberek csoportjai felé. Ha zaklatja is a sajátjai iránt érzett idegen aggodalom, mégis tudja, hogy veszélyesek ilyenkor a felgyűlt érzelmek, s a közepébe sétált párosuk egyre nagyobb figyelmet kap. Fojtott beszéd, pillantások, a főtéren táborozó embereket pásztázó tekintete egyre többször találkozik másokéval. A mellette álló elf egy bálteremben sem tudna elveszni, nemhogy ebben a tömegben.*
- Menjünk.
*Választalanul hagyva a másik kérdését billenti az állát a fogadó épülete felé. Hogy nála sincsen látható helyen fegyver egyelőre nem tudja felmérni, hogy előny-e vagy hátrány, de nem várná meg amíg kiderül. Ez a fejetlenség a legalkalmasabb terep annak, aki egyedül a maga hasznát keresi. Ha a hosszúéletű mindenáron beszélni akar úgyis fog, de jobb lenne, ha legalább egy biztonságosabb és melegebb helyen lenne közben.*
*Hiába kutatja a tömeget, nem fedez fel benne egyelőre ismerős arcot, hangot, alakot, s bár ennek éppen meg kéne nyugtatnia, mégsem enyhül a mellkasát szorító nyugtalanság a sokadalom láttán. Amerre fordul, mindenhol csak a hontalanság jelei villannak a rosszul világított főtéren. A saját, felszín alá fojtott idegessége jeleként feszül meg az állkapcsa, ám a nő újabb kérdése egy pillanatra mégis kiragadja a gyorsan mélyülő, zabolátlan indulatok közül. A másik felé fordítja a fejét, gyanakvóan vonva össze a szemöldökét a lehetőségre, hogy amaz ne hallott volna semmit. Ő sem sokat, de amit igen, annak éppen most látja maga körül az igazolását. Ha eddig kétségei is lettek volna a földeken terjedő szóbeszédek hihetősége felől, a látottak nem hagynak több kétséget benne.
Egy futó pillanatig figyeli csak a nőt, mielőtt visszafordulna az emberek csoportjai felé. Ha zaklatja is a sajátjai iránt érzett idegen aggodalom, mégis tudja, hogy veszélyesek ilyenkor a felgyűlt érzelmek, s a közepébe sétált párosuk egyre nagyobb figyelmet kap. Fojtott beszéd, pillantások, a főtéren táborozó embereket pásztázó tekintete egyre többször találkozik másokéval. A mellette álló elf egy bálteremben sem tudna elveszni, nemhogy ebben a tömegben.*
- Menjünk.
*Választalanul hagyva a másik kérdését billenti az állát a fogadó épülete felé. Hogy nála sincsen látható helyen fegyver egyelőre nem tudja felmérni, hogy előny-e vagy hátrány, de nem várná meg amíg kiderül. Ez a fejetlenség a legalkalmasabb terep annak, aki egyedül a maga hasznát keresi. Ha a hosszúéletű mindenáron beszélni akar úgyis fog, de jobb lenne, ha legalább egy biztonságosabb és melegebb helyen lenne közben.*
1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-23 22:45:02
Üzenet elküldve: 2026-05-23 22:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Nem az a fajta, aki ha a fejébe vesz valamit, egykönnyen ki is veri onnan. Oly lehetőség hullott az ölébe, melyet botorság lenne veszni hagyni. Nagy kár, hogy a hevenyészett "bűnbanda", akiket összeverbuvált, oly könnyen szétszéledtek. Nem szentimentális emlékeket őriz a kicsit sem kedélyes társaságról, csupán ha Merrin vagy a pillangó kéznél lenne, most nem neki kéne a "szemétben túrni". Kár a gondolatért is. Még fülében csengenek az öreg Darignion kevésbé az elme pallérozását célzó, ám annál kioktatóbb szavai; "ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad!" E bölcselet nem sokkal előzte meg a Lázadás napját és a vén nemes megérdemelt végét. Ettől még a mondás nem kevésbé igaz. Az emlék nosztalgikus mosolyt ad kackiás bajsza alá.
Tősgyökeres arthenioriként pontosan tudja, hol terem az, amit keres. Elvégre egy ideje már erőteljes érdeklődést mutat a hasonszőrű cikkek iránt. A közelmúlt eseményei pedig oly "szerencsés" fordulatot vettek, hogy talán nem is kell messzire mennie, hogy hozzájusson a portékához.
Sétapálcája ütemesen koppanásai kísérik lépteit a macskakövön, ahogy a főtér felé veszi az irányt. Csak egy pillanatra áll meg a szökőkút tövében, hogy feljebb húzza kézfején a fekete bőrkesztyűt és megigazítsa mesterien szabott ruházatát. Nem rest élni a pillanattal és szemügyre venni közben az idetódult népeket. Elsősorban egy küllemre beszédes fajtát keres. Vastag nyakú déli szerzeteket. Persze a hodariltermesztés nem jelenti azt, hogy fogyasztanak is, de a legkönnyebb lehetőség erre asszociálni.
Menekültek és nincstelenek... Egy közeledő ostromállapot tökéletes lehetőség a magafajta zavarosban halászónak.*
*Nem az a fajta, aki ha a fejébe vesz valamit, egykönnyen ki is veri onnan. Oly lehetőség hullott az ölébe, melyet botorság lenne veszni hagyni. Nagy kár, hogy a hevenyészett "bűnbanda", akiket összeverbuvált, oly könnyen szétszéledtek. Nem szentimentális emlékeket őriz a kicsit sem kedélyes társaságról, csupán ha Merrin vagy a pillangó kéznél lenne, most nem neki kéne a "szemétben túrni". Kár a gondolatért is. Még fülében csengenek az öreg Darignion kevésbé az elme pallérozását célzó, ám annál kioktatóbb szavai; "ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad!" E bölcselet nem sokkal előzte meg a Lázadás napját és a vén nemes megérdemelt végét. Ettől még a mondás nem kevésbé igaz. Az emlék nosztalgikus mosolyt ad kackiás bajsza alá.
Tősgyökeres arthenioriként pontosan tudja, hol terem az, amit keres. Elvégre egy ideje már erőteljes érdeklődést mutat a hasonszőrű cikkek iránt. A közelmúlt eseményei pedig oly "szerencsés" fordulatot vettek, hogy talán nem is kell messzire mennie, hogy hozzájusson a portékához.
Sétapálcája ütemesen koppanásai kísérik lépteit a macskakövön, ahogy a főtér felé veszi az irányt. Csak egy pillanatra áll meg a szökőkút tövében, hogy feljebb húzza kézfején a fekete bőrkesztyűt és megigazítsa mesterien szabott ruházatát. Nem rest élni a pillanattal és szemügyre venni közben az idetódult népeket. Elsősorban egy küllemre beszédes fajtát keres. Vastag nyakú déli szerzeteket. Persze a hodariltermesztés nem jelenti azt, hogy fogyasztanak is, de a legkönnyebb lehetőség erre asszociálni.
Menekültek és nincstelenek... Egy közeledő ostromállapot tökéletes lehetőség a magafajta zavarosban halászónak.*
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-21 21:39:30
Üzenet elküldve: 2026-05-21 21:39:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Azt kapja amit várt, így ezen nem csodálkozik, s szorul bele annyi belátás, hogy ne erőltesse a szoba témáját.
Úgy tűnik Artheniort sosem kerüli el a vész, az elf pedig lát abban valami mókásat, hogy egykoron a nemesség mezítláb menekült el a vrosból, most pedig ugyanilyen embertömeg keres védelmet itt. Már csupán az a kérdés mitől, melyre rövidesen kap egy rövid, nem túl informatív választ a félvértől.*
- Orkok? Miféle orkok?
*Relael sem szívleli az ocsmány teremtményeket, ugyanakkor ezen undor még sem arcán, sem hangjában nem mutatkozik meg. Egyelőre csodálkozik, hiszen a hírek teljesen elkerülték miközben Agin akasztása és temetése miatt sürgölődött a kaszárnyában.
Az elf zöldjei is a tömeget pásztázzák. Kényelmetlenül érzi magát ennyi emberrel maga körül, hiszen mindez emlékezteti két meghatározó eseményre. Egyfelől a lázadásra, amikor életéért kellett küzdenie a pór elégedetlensége okán, másfelől a piactéren történt incidensre, melynek eredményeként leütötték és elcsúfították testét egy aprócska tetoválással. Relaelt számtalan trauma érte már a Levegő Városában, nem csoda tehát, hogy úgy megromlott kapcsolata egykori otthonával.
Nem veszi észre, hogy már igencsak fázik, csak teste jelez azzal, hogy ösztönösen melengetni próbálja magát karjaival.*
*Azt kapja amit várt, így ezen nem csodálkozik, s szorul bele annyi belátás, hogy ne erőltesse a szoba témáját.
Úgy tűnik Artheniort sosem kerüli el a vész, az elf pedig lát abban valami mókásat, hogy egykoron a nemesség mezítláb menekült el a vrosból, most pedig ugyanilyen embertömeg keres védelmet itt. Már csupán az a kérdés mitől, melyre rövidesen kap egy rövid, nem túl informatív választ a félvértől.*
- Orkok? Miféle orkok?
*Relael sem szívleli az ocsmány teremtményeket, ugyanakkor ezen undor még sem arcán, sem hangjában nem mutatkozik meg. Egyelőre csodálkozik, hiszen a hírek teljesen elkerülték miközben Agin akasztása és temetése miatt sürgölődött a kaszárnyában.
Az elf zöldjei is a tömeget pásztázzák. Kényelmetlenül érzi magát ennyi emberrel maga körül, hiszen mindez emlékezteti két meghatározó eseményre. Egyfelől a lázadásra, amikor életéért kellett küzdenie a pór elégedetlensége okán, másfelől a piactéren történt incidensre, melynek eredményeként leütötték és elcsúfították testét egy aprócska tetoválással. Relaelt számtalan trauma érte már a Levegő Városában, nem csoda tehát, hogy úgy megromlott kapcsolata egykori otthonával.
Nem veszi észre, hogy már igencsak fázik, csak teste jelez azzal, hogy ösztönösen melengetni próbálja magát karjaival.*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-19 21:06:01
Üzenet elküldve: 2026-05-19 21:06:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Már két futó találkozás is elég volt hozzá, hogy pontosan tudja, nem sokra megy vele, még ha a száját nyitná figyelmeztetésre sem a hosszúéletűvel szemben. Hogy a másik viszont megtalálná a módját, hogy előnyére fordítsa a dolgot valamilyen úton-módon, abban is szinte biztos. Mérget azonban semmire sem venne, ami a nővel kapcsolatos. Egy darabon mégis kitart a csend, ha nem is a saját győzelmeként könyveli el a tényt.
A főtér az éj leszálltával sem lett nyugodtabb, mint ahogyan napközben futólag látta. Bár igyekezett kerülni a menekültektől túlcsorduló utcákat, most mégis közvetlenül szembesül velük, ahogy követi a másikat a fogadó felé. Oldalt fordul a földekről jött emberek tucatjai láttán. Mindenfelé felpakolt szekerek, állatok, gyerekek, öregek; mindenféle limlommal, kacattal, szerszámmal, családi ereklyékkel, ruhákkal megtömött ládák, zsákokba pakolt életek.. Megfeszül az állkapcsa, hogy sajog, amikor Rel csendet megtörő szavaira válaszul végül kinyitja.*
- Nem hiszem, hogy mára több segítséget el tudnék fogadni, hölgyem..
*Feleli szinte félfogról, alig formálva a szavakat, mintha nem is ő mondta volna. Nem néz a nőre sem, a főteret betöltő, falak mellé húzódó csoportokat, a szökőkútból vizet merítő asszonyokat figyeli. Bár egy szoba ára is olyan költség, amit nem engedhet meg magának, most mégsem éri el a büszkeségét a másik ajánlata. A házak között hullámzó beszédet hallgatja, a különböző mondatfoszlányokat, az állatok hangjait, s a köztük olykor fel-felcsapó gyereksírást, ami betölti a teret, mint a nagy vizek morajlása. Sötét árnyékot vet a harag a vonásaira, amivel a menekülteket nézi, s a mellette álló kérdő pillantására is csak olyan sötét indulattal mordul válaszul:*
- Orkok..
*Ég a szó a torkán. Mintha köpnie kéne.. Elengedve a tekintetével a nőt pillant újra félre a tömegbe. Nem enyhülnek a feszes vonások az arcon, ha akaratlanul is csak azt is kutatja a családok között, hogy lát-e ismerőst, ami azt jelentené, hogy Vadászlakot is elérte a horda.. Nem hazája az itteni lombos erdőség, és a térképen megbújó, jórészt vadászok lakta apró falu, mégis idegenül feszíti a mellkasát a lehetőség, miközben odébb fordítva a fejét kutatja a lámpások, fáklyák, holdak fényében az arcokat.*
*Már két futó találkozás is elég volt hozzá, hogy pontosan tudja, nem sokra megy vele, még ha a száját nyitná figyelmeztetésre sem a hosszúéletűvel szemben. Hogy a másik viszont megtalálná a módját, hogy előnyére fordítsa a dolgot valamilyen úton-módon, abban is szinte biztos. Mérget azonban semmire sem venne, ami a nővel kapcsolatos. Egy darabon mégis kitart a csend, ha nem is a saját győzelmeként könyveli el a tényt.
A főtér az éj leszálltával sem lett nyugodtabb, mint ahogyan napközben futólag látta. Bár igyekezett kerülni a menekültektől túlcsorduló utcákat, most mégis közvetlenül szembesül velük, ahogy követi a másikat a fogadó felé. Oldalt fordul a földekről jött emberek tucatjai láttán. Mindenfelé felpakolt szekerek, állatok, gyerekek, öregek; mindenféle limlommal, kacattal, szerszámmal, családi ereklyékkel, ruhákkal megtömött ládák, zsákokba pakolt életek.. Megfeszül az állkapcsa, hogy sajog, amikor Rel csendet megtörő szavaira válaszul végül kinyitja.*
- Nem hiszem, hogy mára több segítséget el tudnék fogadni, hölgyem..
*Feleli szinte félfogról, alig formálva a szavakat, mintha nem is ő mondta volna. Nem néz a nőre sem, a főteret betöltő, falak mellé húzódó csoportokat, a szökőkútból vizet merítő asszonyokat figyeli. Bár egy szoba ára is olyan költség, amit nem engedhet meg magának, most mégsem éri el a büszkeségét a másik ajánlata. A házak között hullámzó beszédet hallgatja, a különböző mondatfoszlányokat, az állatok hangjait, s a köztük olykor fel-felcsapó gyereksírást, ami betölti a teret, mint a nagy vizek morajlása. Sötét árnyékot vet a harag a vonásaira, amivel a menekülteket nézi, s a mellette álló kérdő pillantására is csak olyan sötét indulattal mordul válaszul:*
- Orkok..
*Ég a szó a torkán. Mintha köpnie kéne.. Elengedve a tekintetével a nőt pillant újra félre a tömegbe. Nem enyhülnek a feszes vonások az arcon, ha akaratlanul is csak azt is kutatja a családok között, hogy lát-e ismerőst, ami azt jelentené, hogy Vadászlakot is elérte a horda.. Nem hazája az itteni lombos erdőség, és a térképen megbújó, jórészt vadászok lakta apró falu, mégis idegenül feszíti a mellkasát a lehetőség, miközben odébb fordítva a fejét kutatja a lámpások, fáklyák, holdak fényében az arcokat.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-16 18:33:43
Üzenet elküldve: 2026-05-16 18:33:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Nem kerüli el figyelmét Kyr szúrós pillantása, melyet a fiatal férfi vélhetően figyelmeztetésnek szánt, de Relaelt cseppet sem zavarja saját határátlépései. Mosolya is töretlen, ugyanakkor annyi tapintatosság mégis szorult belé, hogy adjon időt a félvérnek kicsit lehiggadni a történtek után.
Vannak dolgok, melyek nem változnak és biztos pontok az életben. Ilyen például Kyr maga is, aki az elmúlt időben mit sem változott, továbbra is elzárkózik falai mögé, s a párbeszédben is limitáltan kíván részt venni. Relael megmosolyogja ezt a tényt.
Természetesen a hosszúéletű nem vár köszönetet, hiszen szívesen segít, amikor tud. Ugyan nem az önzetlenség vezérli, hanem sokkal inkább szeret szívességeket felhalmozni, a lekötelezett személyeket pedig maga javára fordítani. Jóformán fogadója teljes személyzete is ebből áll, néhány kivételt leszámítva.
Menet közben egészen enyhül didergése, és a séta segít elterelni figyelmét a hűvös időről. Alig várja a nyarat, mely fülledt éjszakái olyan sok felszabadult pillanattal kecsegtetnek. Szinte hallja a tücsökciripeléssel és nevetéssel teli muzsikát, ami közben a csillagos égboltra emelve tekintetét mindig azt érezte, hogy ezen pillanatok örökké tartanak és mintha valami nagyobb terv részei lennének.
Merengéséből a főtér szökőkútjának egyenletes csobogása zökkenti ki. Valamicskét észlel a nyugtalan energiákból, szeme sarkából látja az idegesen értekező asszonyokat, de a hosszúéletű nem tulajdonít ennek a részletnek komolyabb jelentőséget. Az viszont szokatlan számára, hogy meglehetősen sokan kószálnak a Főtér és annak környező utcáin, mely emlékei szerint nem jellemző az évnek ezen szakában.*
- Nem?
*Kérdez vissza. Úgy döntött gátlásait félretéve folytatja a csevegést, s mindezt a vesztesek nyugalmával teszi, tudva, hogy kérdéseire jó eséllyel úgysem kap választ.*
- Mert milyen terveid vannak? Ne vedd zokon, de inkább úgy tűnik számomra, mintha csupán sodródnál az árral.
*Relaelben felmerül az is, hogy azt sem tudja Kyrnek akad egyáltalán otthona, de nem érdeklődik eziránt. Túl korai volna.*
- Engedd meg, hogy fizessek neked egy szobát, vagy legalább egy meleg italt. A szívemre venném, ha megbetegednél ebben a cudar időben.
*Míg az elutasító választ várja tekintetét körbehordozza a főtéren, s ekkor tudatosul az elfben az éjszakai nyüzsgés. Számtalan családot pillant meg jól megrakott zsákokkal, látszólag feldúltan. Nem is olyan messze egy talicskát toló kis létszámú családon állapodik meg tekintete, akik ketrecbe zárt tyúkjaikat őrizgetik, a kisebbek pedig édesanyjukba kapaszkodva nyűgösködnek az éjszakai hideg és fáradtság miatt. Értetlenül szemléli a jelenetet, csodálkozása pedig arcán is megjelenik, ahogy tanácstalanul Kyr felé fordítja tekintetét, annak reményében, hogy ő tud bármiféle magyarázatot adni a láttotakra.*
*Nem kerüli el figyelmét Kyr szúrós pillantása, melyet a fiatal férfi vélhetően figyelmeztetésnek szánt, de Relaelt cseppet sem zavarja saját határátlépései. Mosolya is töretlen, ugyanakkor annyi tapintatosság mégis szorult belé, hogy adjon időt a félvérnek kicsit lehiggadni a történtek után.
Vannak dolgok, melyek nem változnak és biztos pontok az életben. Ilyen például Kyr maga is, aki az elmúlt időben mit sem változott, továbbra is elzárkózik falai mögé, s a párbeszédben is limitáltan kíván részt venni. Relael megmosolyogja ezt a tényt.
Természetesen a hosszúéletű nem vár köszönetet, hiszen szívesen segít, amikor tud. Ugyan nem az önzetlenség vezérli, hanem sokkal inkább szeret szívességeket felhalmozni, a lekötelezett személyeket pedig maga javára fordítani. Jóformán fogadója teljes személyzete is ebből áll, néhány kivételt leszámítva.
Menet közben egészen enyhül didergése, és a séta segít elterelni figyelmét a hűvös időről. Alig várja a nyarat, mely fülledt éjszakái olyan sok felszabadult pillanattal kecsegtetnek. Szinte hallja a tücsökciripeléssel és nevetéssel teli muzsikát, ami közben a csillagos égboltra emelve tekintetét mindig azt érezte, hogy ezen pillanatok örökké tartanak és mintha valami nagyobb terv részei lennének.
Merengéséből a főtér szökőkútjának egyenletes csobogása zökkenti ki. Valamicskét észlel a nyugtalan energiákból, szeme sarkából látja az idegesen értekező asszonyokat, de a hosszúéletű nem tulajdonít ennek a részletnek komolyabb jelentőséget. Az viszont szokatlan számára, hogy meglehetősen sokan kószálnak a Főtér és annak környező utcáin, mely emlékei szerint nem jellemző az évnek ezen szakában.*
- Nem?
*Kérdez vissza. Úgy döntött gátlásait félretéve folytatja a csevegést, s mindezt a vesztesek nyugalmával teszi, tudva, hogy kérdéseire jó eséllyel úgysem kap választ.*
- Mert milyen terveid vannak? Ne vedd zokon, de inkább úgy tűnik számomra, mintha csupán sodródnál az árral.
*Relaelben felmerül az is, hogy azt sem tudja Kyrnek akad egyáltalán otthona, de nem érdeklődik eziránt. Túl korai volna.*
- Engedd meg, hogy fizessek neked egy szobát, vagy legalább egy meleg italt. A szívemre venném, ha megbetegednél ebben a cudar időben.
*Míg az elutasító választ várja tekintetét körbehordozza a főtéren, s ekkor tudatosul az elfben az éjszakai nyüzsgés. Számtalan családot pillant meg jól megrakott zsákokkal, látszólag feldúltan. Nem is olyan messze egy talicskát toló kis létszámú családon állapodik meg tekintete, akik ketrecbe zárt tyúkjaikat őrizgetik, a kisebbek pedig édesanyjukba kapaszkodva nyűgösködnek az éjszakai hideg és fáradtság miatt. Értetlenül szemléli a jelenetet, csodálkozása pedig arcán is megjelenik, ahogy tanácstalanul Kyr felé fordítja tekintetét, annak reményében, hogy ő tud bármiféle magyarázatot adni a láttotakra.*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-29 23:14:16
Üzenet elküldve: 2026-04-29 23:14:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
- Én is csak hallottam róla, hogy akkoriban még működtek a védővarázslatok. Legalábbis az akkori vezetés biztosította róla a városban tartózkodókat, hogy megvizsgálták a védelmet, és biztonságosnak ítélték. Úgy rémlik, egy mágiasemlegesítő varázslat volt, illetve egy áthatolhatatlan védőburok a város határainál... Azt nem tudom, hogy akkoriban végül is működésbe léptették-e, vagy végül nem találták szükségesnek. Sajnos kicsit zavarosak az emlékeim, mert akkoriban még minden nagyon új volt a számomra, de egyébként is elég zűrzavaros időszak volt ez, azt hiszem, mindenkinek. - *Zárja szavait bizonytalanul. Belegondolva, mióta csak föleszmélt, mindig volt valami, ami az általános békét megzavarja. Élőholtak, istenek, artheniori lázadás, az a szakadás a Pihenő romjainál, a szántók fosztogatása... és most az orkok. Hogy csak azok legyenek említve, amik őt is érintették... Lehet el kellene fogadnia, hogy az élet rendje, hogy nem lehet csak úgy hátradőlni és élvezni a mindennapokat.
Végül Nestar elengedi az ötletét, s helyette elindulnak... egy árvaház felé, ha minden igaz. De az első lépéseknél érkezik még egy udvarias kérdés.*
- Köszönöm. - *Hajtja meg magát menet közben.*
- Bármikor szívesen vennék egy ilyen meghívást, de most jobban érdekel a mondandója. - *Az ő mindig mosolygós-fintorgós arcán ezt nem könnyű észrevenni, de ezúttal egy igazi kis félmosolyra húz a szája. Való igaz, szeret enni, ahogy az is, hogy gyakran elfelejt. Most viszont nem is érzi, hogy tudna. Vagy az idegesség, vagy a túlélésért küzdő, nyilvánvalóan éhező menekültek jelenléte a városban, ami étvágyát szegi... Vagy a tudat, hogy ha ezt az ostromot túlélik, a szántók letarolása és elmaradt megművelése várhatóan további éhezést hoz majd... nos, őt is már most takarékosságra készteti.
A férfi következő fölvetése azonban már jobban föllelkesíti. Hogy Nestar vele tartana, és nem egyedül kellene szembenéznie a... bármi is várja az erőd falai közt?*
- Igen, szeretném. - *Vágja rá határozottan, s szokásától eltérően még a férfi arcára is fölnéz. Majd rajtakapottan mérsékli magát és egy kis főhajtással mond köszönetet az ajánlatért.*
- És a többi ajánlatát is elfogadom. Bár túl sokáig nem szeretnék várni... - *Teszi hozzá, mert jelen állás szerint legkésőbb holnap "indulni" szeretne, hogy legalább felmérje a terepet és beszéljen az amoniakkal. De jobb volna már ma. Igaz, arról a "fegyverről" még mindig nem hallott, meg a többiről, amit még a férfi megosztana vele. Ezek még módosíthatnak döntésén.*
- Én is csak hallottam róla, hogy akkoriban még működtek a védővarázslatok. Legalábbis az akkori vezetés biztosította róla a városban tartózkodókat, hogy megvizsgálták a védelmet, és biztonságosnak ítélték. Úgy rémlik, egy mágiasemlegesítő varázslat volt, illetve egy áthatolhatatlan védőburok a város határainál... Azt nem tudom, hogy akkoriban végül is működésbe léptették-e, vagy végül nem találták szükségesnek. Sajnos kicsit zavarosak az emlékeim, mert akkoriban még minden nagyon új volt a számomra, de egyébként is elég zűrzavaros időszak volt ez, azt hiszem, mindenkinek. - *Zárja szavait bizonytalanul. Belegondolva, mióta csak föleszmélt, mindig volt valami, ami az általános békét megzavarja. Élőholtak, istenek, artheniori lázadás, az a szakadás a Pihenő romjainál, a szántók fosztogatása... és most az orkok. Hogy csak azok legyenek említve, amik őt is érintették... Lehet el kellene fogadnia, hogy az élet rendje, hogy nem lehet csak úgy hátradőlni és élvezni a mindennapokat.
Végül Nestar elengedi az ötletét, s helyette elindulnak... egy árvaház felé, ha minden igaz. De az első lépéseknél érkezik még egy udvarias kérdés.*
- Köszönöm. - *Hajtja meg magát menet közben.*
- Bármikor szívesen vennék egy ilyen meghívást, de most jobban érdekel a mondandója. - *Az ő mindig mosolygós-fintorgós arcán ezt nem könnyű észrevenni, de ezúttal egy igazi kis félmosolyra húz a szája. Való igaz, szeret enni, ahogy az is, hogy gyakran elfelejt. Most viszont nem is érzi, hogy tudna. Vagy az idegesség, vagy a túlélésért küzdő, nyilvánvalóan éhező menekültek jelenléte a városban, ami étvágyát szegi... Vagy a tudat, hogy ha ezt az ostromot túlélik, a szántók letarolása és elmaradt megművelése várhatóan további éhezést hoz majd... nos, őt is már most takarékosságra készteti.
A férfi következő fölvetése azonban már jobban föllelkesíti. Hogy Nestar vele tartana, és nem egyedül kellene szembenéznie a... bármi is várja az erőd falai közt?*
- Igen, szeretném. - *Vágja rá határozottan, s szokásától eltérően még a férfi arcára is fölnéz. Majd rajtakapottan mérsékli magát és egy kis főhajtással mond köszönetet az ajánlatért.*
- És a többi ajánlatát is elfogadom. Bár túl sokáig nem szeretnék várni... - *Teszi hozzá, mert jelen állás szerint legkésőbb holnap "indulni" szeretne, hogy legalább felmérje a terepet és beszéljen az amoniakkal. De jobb volna már ma. Igaz, arról a "fegyverről" még mindig nem hallott, meg a többiről, amit még a férfi megosztana vele. Ezek még módosíthatnak döntésén.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-29 22:25:40
Üzenet elküldve: 2026-04-29 22:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
- Egy kérdést megérhet. Bár a legnagyobb gond ezzel, hogy én nem tudom, milyen mágikus védelmekről van szó. Így, majd lehet szeretném, hogy velem tartson és kifejtse a dolgot. A háború idején ugye én és Moonxylwery elhagytuk a várost, hogy a thargoknak segítsünk, a fronthoz közelebb.
*Ami az ötletét illeti, gyorsan elengedi a dolgot, bár nem tudja, hova tenni, hogy miért gyakorolná a varázslatot Krestviren. Mondjuk ezzel most elültette a bogarat az alkimista fülébe, bár még így se tenné meg őt az áldozatában. Viszont azt tényleg az eszébe juttatta, hogy nem próbálta ki, legalább is intelligensebb lényeket, hogy pontosan miként tudna minél hihetőbb illúziókat készíteni, hol törik meg a valósággal való érintkezés során. Erre mondjuk nem is kerül sor egy jó ideig, ez egy kicsit agresszív alkalmazás a kedvének.*
- Nem, nem tenném ki csak a kísérletezési kedélyemnek. Akkor csak induljunk.
*Majd mutatja is az utat.*
- Megkérdezem, amíg még a Pegazus a közelben van, hogy kívánna-e enni valamit? Nem vagyok biztos abban, hogy a váratlan betoppanásunkkor képes leszek-e friss étellel kínálni, még ha örömmel is tenném, így örömmel megvendégelem.
*Annyit nem időzne el a fogadóban, de miután senkinek nem tudott szólni, hogy vendéget hozna a rezidenciára, mert ezt még maga sem tudta az induláskor, így a húsok elkészítésére, sőt egyáltalán beszerzésére is lehet órákat kellene várniuk. Így ezt érdemes még itt letudni. Egyébként is a Pegazushoz tervezett menni.*
- És ami így eszembe jutott, miután említette, hogy meglátogatná Amont, hogy ha szeretné, akkor Önnel tarthatok. Ha nem is, valószínűleg úgy is megfizetném a szükséges vízmágiát, hogy a veszélyes utat a toronyhoz megspóroljam. Ha már amúgy is egy tó felett lebeg, jobb kihasználni. És akkor elég gyorsan vissza is tudnék térni a hiányzó barlangformálással. Természetesen cserébe pedig áttanítanék a földből, hogy használni tudja.
*Kilencediknek nem kell aggódnia, hogy már Krestvir döntésképtelenség nélkül maradna, Nestar maga is képes egy helyben ragadni a lehetőségeit mérlegelve.*
- Egy kérdést megérhet. Bár a legnagyobb gond ezzel, hogy én nem tudom, milyen mágikus védelmekről van szó. Így, majd lehet szeretném, hogy velem tartson és kifejtse a dolgot. A háború idején ugye én és Moonxylwery elhagytuk a várost, hogy a thargoknak segítsünk, a fronthoz közelebb.
*Ami az ötletét illeti, gyorsan elengedi a dolgot, bár nem tudja, hova tenni, hogy miért gyakorolná a varázslatot Krestviren. Mondjuk ezzel most elültette a bogarat az alkimista fülébe, bár még így se tenné meg őt az áldozatában. Viszont azt tényleg az eszébe juttatta, hogy nem próbálta ki, legalább is intelligensebb lényeket, hogy pontosan miként tudna minél hihetőbb illúziókat készíteni, hol törik meg a valósággal való érintkezés során. Erre mondjuk nem is kerül sor egy jó ideig, ez egy kicsit agresszív alkalmazás a kedvének.*
- Nem, nem tenném ki csak a kísérletezési kedélyemnek. Akkor csak induljunk.
*Majd mutatja is az utat.*
- Megkérdezem, amíg még a Pegazus a közelben van, hogy kívánna-e enni valamit? Nem vagyok biztos abban, hogy a váratlan betoppanásunkkor képes leszek-e friss étellel kínálni, még ha örömmel is tenném, így örömmel megvendégelem.
*Annyit nem időzne el a fogadóban, de miután senkinek nem tudott szólni, hogy vendéget hozna a rezidenciára, mert ezt még maga sem tudta az induláskor, így a húsok elkészítésére, sőt egyáltalán beszerzésére is lehet órákat kellene várniuk. Így ezt érdemes még itt letudni. Egyébként is a Pegazushoz tervezett menni.*
- És ami így eszembe jutott, miután említette, hogy meglátogatná Amont, hogy ha szeretné, akkor Önnel tarthatok. Ha nem is, valószínűleg úgy is megfizetném a szükséges vízmágiát, hogy a veszélyes utat a toronyhoz megspóroljam. Ha már amúgy is egy tó felett lebeg, jobb kihasználni. És akkor elég gyorsan vissza is tudnék térni a hiányzó barlangformálással. Természetesen cserébe pedig áttanítanék a földből, hogy használni tudja.
*Kilencediknek nem kell aggódnia, hogy már Krestvir döntésképtelenség nélkül maradna, Nestar maga is képes egy helyben ragadni a lehetőségeit mérlegelve.*
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-29 21:11:32
Üzenet elküldve: 2026-04-29 21:11:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
- Köszönöm a meglátásait. - *Hajol meg, köszönetet mondva a két nő rövid bemutatásáért. Megállapítását és döntését nem közli, de egyébként elégedett azzal, amit hallott. Ha csak ez alapján kellene határoznia, megengedhetőnek tartja, hogy a mágia hatalmát rájuk bízza.
Elgondolkodva hallgatja aztán mindazt, amit Nestar a város mágusairól, tudósairól mesél. Nem mondhatni, hogy mindez újdonság volna a számára. Azzal legalábbis rég tisztában van, hogy a templom már nem a tudomány színtere, csak a könyvtár maradt meg régi szerepében. Azt azonban nem tudta, hogy a város mágusai távoztak Artheniorból is.*
- Egy kérdést talán megérhet ez is. Ha nem maga Amos Thenior működtette a védővarázsokat, és a gond csak annyi, hogy mágusok kellenek a beindításához, talán össze lehetne hívni annyi varázstudót, hogy működésre bírjuk. - *Veti föl, bár őszintén, fogalma sincs, ezek hogyan működhetnek. De talán maga a tanácsos, vagy az őrség ismeri ennek a módját.
A városvezetés viselkedésére a férfi sem tud válasszal szolgálni. A gondjukra viszont, hogy miként beszélhetnének "négyszemközt" menet közben, akad egy elég egyedi megoldása.
Krestvir csak egy pillanatig váratja a válasszal.*
- Amennyiben nem gyakorolni szeretné ezt a varázslatot, inkább csak keressünk egy nyugodt helyet. - *Javasolja. Bár valahol kíváncsi volna a varázslat hatására, az alkalmat nem tartja megfelelőnek. Na meg a szemében nem is tűnik olyan távolinak az említett helyszín, s ott, ha kell, a jegyzeteit is meg tudja osztani, remélhetőleg nyugodt körülmények között, fedél alatt. Meg az sem mellékes, hogy úgy tud kérdezni, ha szükségét érzi.*
- Köszönöm a meglátásait. - *Hajol meg, köszönetet mondva a két nő rövid bemutatásáért. Megállapítását és döntését nem közli, de egyébként elégedett azzal, amit hallott. Ha csak ez alapján kellene határoznia, megengedhetőnek tartja, hogy a mágia hatalmát rájuk bízza.
Elgondolkodva hallgatja aztán mindazt, amit Nestar a város mágusairól, tudósairól mesél. Nem mondhatni, hogy mindez újdonság volna a számára. Azzal legalábbis rég tisztában van, hogy a templom már nem a tudomány színtere, csak a könyvtár maradt meg régi szerepében. Azt azonban nem tudta, hogy a város mágusai távoztak Artheniorból is.*
- Egy kérdést talán megérhet ez is. Ha nem maga Amos Thenior működtette a védővarázsokat, és a gond csak annyi, hogy mágusok kellenek a beindításához, talán össze lehetne hívni annyi varázstudót, hogy működésre bírjuk. - *Veti föl, bár őszintén, fogalma sincs, ezek hogyan működhetnek. De talán maga a tanácsos, vagy az őrség ismeri ennek a módját.
A városvezetés viselkedésére a férfi sem tud válasszal szolgálni. A gondjukra viszont, hogy miként beszélhetnének "négyszemközt" menet közben, akad egy elég egyedi megoldása.
Krestvir csak egy pillanatig váratja a válasszal.*
- Amennyiben nem gyakorolni szeretné ezt a varázslatot, inkább csak keressünk egy nyugodt helyet. - *Javasolja. Bár valahol kíváncsi volna a varázslat hatására, az alkalmat nem tartja megfelelőnek. Na meg a szemében nem is tűnik olyan távolinak az említett helyszín, s ott, ha kell, a jegyzeteit is meg tudja osztani, remélhetőleg nyugodt körülmények között, fedél alatt. Meg az sem mellékes, hogy úgy tud kérdezni, ha szükségét érzi.*
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-29 16:51:39
Üzenet elküldve: 2026-04-29 16:51:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
- Nos, ami a személyiségismeretet jelenti, talán nem én vagyok a legjobb tanú erre.
*Előzetesen is felmenti magát a felelősség alól, bár Krestvir számára nem lehet újdonság, hogy Nestar is zárkózott személyiség.*
- De én megbízom mindkettejükben, őszinte egyének. Mai Faensa vezeti az árvaházat és önkijelentett célja a mágiával az árva gyerekeket segíteni, így a várost segítő szándékát nem kérdőjelezném meg. Nimeril régen még a tanítványom volt, ő segített az ispotályban a betegeknek. Füvekkel és gyógyítással is foglalkozik, és élettannal is. Én nem szeretek szerves anyagokkal dolgozni, számomra túlságosan kiszámíthatatlan, ami az egyik példányon működik, az a többin lehet félresül. Amint eltávolodunk az alkímia aranyszabályaitól, meglepően egyenetlen eredményeket hozhat ugyanaz a módszer. De ez mellékes, amire utalok, hogy személyesen, meglehetnek a morális aggályai az ilyen kutatásokkal szemben. A véleményem az, hogy valamennyire kénytelen bepiszkolnia a kezét, aki ezzel foglalkozna és a határokat nehéz hol meghúzni. Azonban, ami a már kollégámat illeti, ez lehet nem is lényeges, igazából a napmágia miatt érdeklődik, főként az olvasztó mágiák miatt, hogy nehézfémekkel való dolgozását megkönnyítse és nagyon apró fogaskerekeket és mechanikus darabkákat állítson elő. Ahogy mondtam, sokfelé nyúlik a tudományos érdeklődése.
*Kicsit túlságosan is körbejárta a témát Nimerilt iletően, néha nem tud segíteni magán, de körbejárni a kérdést, amikor lehet egy egyszerű válasz is megtenné.*
- Szóval, szerintem mindketten jó szándékkal akarják a mágiát tanulmányozni.
*A toronyhoz veszélyes utat egyre több személytől hallja, ezt nem is igazán kérdőjelezi, azonban ez azt is jelenti, hogy az utazás veszélye valósabb, mint gondolná. Így a hírt csak csekély aggodalommal konstatálja.*
- Tanácsosa van, gondolom. De a Templom már csak az Eeyr papok és az istennőjük szolgálatára létezik. Ha akadnak is mágusok a városban, nem hangoztatják és képességeiket nem osszák meg másokkal. Az új gazdagnegyed, a selyemrév őrei között akadnak mágusok, ha jól tudom, de akik eddig a templomban oktatták a különféle mágikus tudást, már nincsenek ott. Sokat láttam a mágustoronyban, van, aki Lihanechbe ment inkább, sok kollégám költözött.
*Krestvir kérdésére nem igazán tud meggyőző választ adni.*
- Haszna nem hiszem, hogy van, de a válaszokat erre szerintem a vezetőség, ha valaha is, a háború után fog csak adni.
*Persze ezzel is rengeteg időt vesztenének és a legjobb lenne minél előbb tájékoztatni mindenről, amit lehet. De lehet csak azért érzi sürgetőnek megint, mert most is a megrendeléseit halogatja.*
- Egyébként, drasztikus lehetőség, de végül is, ha engedélyezi, akkor illúziókeltéssel is tudnám a válaszokat tudatni a kérdéseire és úgy egy általános tájékoztató, hogy mit hallottam eddig a háborúról. Azzal elkerülnénk, hogy bárki hallja. Az utat tudom mutatni egy nyilvánvaló képmásommal, amíg ön mögött megyek, hogy tudjak fókuszálni. Amire figyelnünk kell viszont, hogy a további kérdéseit mindenki hallhatja.
*Természetesen arra is gondolt, hogy légi hírnökkel beszéljen hozzá, de azt elvetette, mert egyrészt ki kellene mondania még így is, másrészt mondandónként kellene ismételnie a varázslatot.*
- De ez csak egy lehetőség.
- Nos, ami a személyiségismeretet jelenti, talán nem én vagyok a legjobb tanú erre.
*Előzetesen is felmenti magát a felelősség alól, bár Krestvir számára nem lehet újdonság, hogy Nestar is zárkózott személyiség.*
- De én megbízom mindkettejükben, őszinte egyének. Mai Faensa vezeti az árvaházat és önkijelentett célja a mágiával az árva gyerekeket segíteni, így a várost segítő szándékát nem kérdőjelezném meg. Nimeril régen még a tanítványom volt, ő segített az ispotályban a betegeknek. Füvekkel és gyógyítással is foglalkozik, és élettannal is. Én nem szeretek szerves anyagokkal dolgozni, számomra túlságosan kiszámíthatatlan, ami az egyik példányon működik, az a többin lehet félresül. Amint eltávolodunk az alkímia aranyszabályaitól, meglepően egyenetlen eredményeket hozhat ugyanaz a módszer. De ez mellékes, amire utalok, hogy személyesen, meglehetnek a morális aggályai az ilyen kutatásokkal szemben. A véleményem az, hogy valamennyire kénytelen bepiszkolnia a kezét, aki ezzel foglalkozna és a határokat nehéz hol meghúzni. Azonban, ami a már kollégámat illeti, ez lehet nem is lényeges, igazából a napmágia miatt érdeklődik, főként az olvasztó mágiák miatt, hogy nehézfémekkel való dolgozását megkönnyítse és nagyon apró fogaskerekeket és mechanikus darabkákat állítson elő. Ahogy mondtam, sokfelé nyúlik a tudományos érdeklődése.
*Kicsit túlságosan is körbejárta a témát Nimerilt iletően, néha nem tud segíteni magán, de körbejárni a kérdést, amikor lehet egy egyszerű válasz is megtenné.*
- Szóval, szerintem mindketten jó szándékkal akarják a mágiát tanulmányozni.
*A toronyhoz veszélyes utat egyre több személytől hallja, ezt nem is igazán kérdőjelezi, azonban ez azt is jelenti, hogy az utazás veszélye valósabb, mint gondolná. Így a hírt csak csekély aggodalommal konstatálja.*
- Tanácsosa van, gondolom. De a Templom már csak az Eeyr papok és az istennőjük szolgálatára létezik. Ha akadnak is mágusok a városban, nem hangoztatják és képességeiket nem osszák meg másokkal. Az új gazdagnegyed, a selyemrév őrei között akadnak mágusok, ha jól tudom, de akik eddig a templomban oktatták a különféle mágikus tudást, már nincsenek ott. Sokat láttam a mágustoronyban, van, aki Lihanechbe ment inkább, sok kollégám költözött.
*Krestvir kérdésére nem igazán tud meggyőző választ adni.*
- Haszna nem hiszem, hogy van, de a válaszokat erre szerintem a vezetőség, ha valaha is, a háború után fog csak adni.
*Persze ezzel is rengeteg időt vesztenének és a legjobb lenne minél előbb tájékoztatni mindenről, amit lehet. De lehet csak azért érzi sürgetőnek megint, mert most is a megrendeléseit halogatja.*
- Egyébként, drasztikus lehetőség, de végül is, ha engedélyezi, akkor illúziókeltéssel is tudnám a válaszokat tudatni a kérdéseire és úgy egy általános tájékoztató, hogy mit hallottam eddig a háborúról. Azzal elkerülnénk, hogy bárki hallja. Az utat tudom mutatni egy nyilvánvaló képmásommal, amíg ön mögött megyek, hogy tudjak fókuszálni. Amire figyelnünk kell viszont, hogy a további kérdéseit mindenki hallhatja.
*Természetesen arra is gondolt, hogy légi hírnökkel beszéljen hozzá, de azt elvetette, mert egyrészt ki kellene mondania még így is, másrészt mondandónként kellene ismételnie a varázslatot.*
- De ez csak egy lehetőség.
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-29 13:05:04
Üzenet elküldve: 2026-04-29 13:05:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
*A rövid beszámolót a "varázslócsapat" összeállításáról végighallgatja, s ha nem is mágusklánról van szó, egy érdekes, hasznos tudással felvértezett társaságnak tűnnek.*
- Véleménye szerint megbízható, jó szándékú illetők? Ez a Mai és Nimeril... - *Kéri Nestar meglátását, mikor a kölcsönös tudásmegosztás kerül szóba. Az Aborath-al való beszélgetése nyomot hagyott benne, ami a felelősségüket illeti, hogy kinek adják tovább a tudásukat. Ám Krestvir tisztában van vele, hogy az ő emberismerete igencsak gyenge lábakon áll, így még az előtt kérdezné ki a férfi véleményét, hogy a két nő ezt hallaná.*
- Egyébként a toronyba vezető út sem biztonságos. Úgy tűnik, még mindig érkeznek orkok, akik a fő sereghez csatlakoznának. - *Figyelmeztet, mert Frandr beszámolója alapján ez is valós veszély.
Abogr-al kapcsolatban nem kérdez, mert Nestar későbbre helyezi a témát. A város mágikus védelmének hiánya azonban nagyon nyugtalanító. Amos Thenior eltűnéséről ő is hallott még régen, de nem gondolta volna, hogy egyedül ő felelt a védővarázslatokért.*
- Hogy érti azt, hogy a város mágusai a toronyba költöztek? Nincs is most senki a tanácsban, aki a mágikus ügyekért felel?
*A Nestar által előadott történetet részleteiben ismeri, mert Frandr is találkozott valakivel abból a csapatból, és a harcos már megosztotta vele, amit az az illető elmesélt. A szálak összeérnek...
Mikor Nestar közelebb hajol, alig észrevehetően megrezzen és befeszül, de megállja, hogy ne húzódjon el, mert ahogy a férfi halkítja hangját, megérti, hogy mi volt a szándéka ezzel. Azért mégis megkönnyebbül, mikor a másik hátrébb húzódik.*
- Ez érthetetlen számomra. Főleg, ha tényleg mágikus védelme sincs már a városnak. Falak és minden nélkül... Ez a város vesztét is jelentheti. Mi haszna volna a késlekedésnek? - *Ő is halkítja hangját, szinte suttog, de nagyon szeretné, ha erre magyarázatot kaphatna.
Megérti viszont, hogy ez nem a legalkalmasabb hely erre a beszélgetésre, úgyhogy a meghívásra biccent, s kicsit meg is hajtja magát, háláját kifejezendő a meghívásért.
Majd karját nyújtja Kilencediknek, aki fürgén kapaszkodik föl rajta és foglalja el helyét a lány vállán. Krestvir pedig érdeklődve nézi, hogy mit csinál Nestar, de alapvetően csak várja a vezetést.*
*A rövid beszámolót a "varázslócsapat" összeállításáról végighallgatja, s ha nem is mágusklánról van szó, egy érdekes, hasznos tudással felvértezett társaságnak tűnnek.*
- Véleménye szerint megbízható, jó szándékú illetők? Ez a Mai és Nimeril... - *Kéri Nestar meglátását, mikor a kölcsönös tudásmegosztás kerül szóba. Az Aborath-al való beszélgetése nyomot hagyott benne, ami a felelősségüket illeti, hogy kinek adják tovább a tudásukat. Ám Krestvir tisztában van vele, hogy az ő emberismerete igencsak gyenge lábakon áll, így még az előtt kérdezné ki a férfi véleményét, hogy a két nő ezt hallaná.*
- Egyébként a toronyba vezető út sem biztonságos. Úgy tűnik, még mindig érkeznek orkok, akik a fő sereghez csatlakoznának. - *Figyelmeztet, mert Frandr beszámolója alapján ez is valós veszély.
Abogr-al kapcsolatban nem kérdez, mert Nestar későbbre helyezi a témát. A város mágikus védelmének hiánya azonban nagyon nyugtalanító. Amos Thenior eltűnéséről ő is hallott még régen, de nem gondolta volna, hogy egyedül ő felelt a védővarázslatokért.*
- Hogy érti azt, hogy a város mágusai a toronyba költöztek? Nincs is most senki a tanácsban, aki a mágikus ügyekért felel?
*A Nestar által előadott történetet részleteiben ismeri, mert Frandr is találkozott valakivel abból a csapatból, és a harcos már megosztotta vele, amit az az illető elmesélt. A szálak összeérnek...
Mikor Nestar közelebb hajol, alig észrevehetően megrezzen és befeszül, de megállja, hogy ne húzódjon el, mert ahogy a férfi halkítja hangját, megérti, hogy mi volt a szándéka ezzel. Azért mégis megkönnyebbül, mikor a másik hátrébb húzódik.*
- Ez érthetetlen számomra. Főleg, ha tényleg mágikus védelme sincs már a városnak. Falak és minden nélkül... Ez a város vesztét is jelentheti. Mi haszna volna a késlekedésnek? - *Ő is halkítja hangját, szinte suttog, de nagyon szeretné, ha erre magyarázatot kaphatna.
Megérti viszont, hogy ez nem a legalkalmasabb hely erre a beszélgetésre, úgyhogy a meghívásra biccent, s kicsit meg is hajtja magát, háláját kifejezendő a meghívásért.
Majd karját nyújtja Kilencediknek, aki fürgén kapaszkodik föl rajta és foglalja el helyét a lány vállán. Krestvir pedig érdeklődve nézi, hogy mit csinál Nestar, de alapvetően csak várja a vezetést.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-29 01:04:55
Üzenet elküldve: 2026-04-29 01:04:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
- Nos, igen, bár a varázslócsapat talán erős kifejezés. Én számítok az egyiknek, ez már sokat elmond a minőségéről, mint varázshasználók gyülekezete. Mai Faensa, ő egy komolyan mágusnak nevezhető egyén, tehetséges is, amit magamról mondjuk nem mondanék. Szigorúan a mágiahasználatot illetően. És Nimeril Drimanow, aki egy alkímiatudományos kollégám, ő inkább már szerteágazóbb ismeretekre hajt és annak egy részéhez kellett a föld, és most kellene neki a napmágia. Szóval gálánsan két és fél mágust számolnék, de lehet Nimeril is egyetértene azzal, hogy főállásban tudományos személy, mintsem mágus.
*Ezzel talán megfelelő körülményességgel le is törte Krestvir álmodozásait egy varázslórendről, de nem hitegetné olyasmivel, amiről nem hiszi, hogy ne tudná biztosítani a számára.*
- Amiatt ne aggódjon, örömmel megtanítjuk rá, kivéve a barlangformálást, ahhoz ha a felfedezőcsapat földmágusa nem élte túl ténylegesen, akkor el kell utazzak a mágustoronyhoz. De számunkra is szükségesek lennének az ismeretei, így örömmel viszonozzuk azzal, amit tudunk.
*De ha itt a lehetősége, akkor dob egy kis sarat a főmágus felé, hogy ne csak a városvezetés kapja.*
- Amúgy, ha már segédkezni nem szándékozók, Abogr maga is elhárította a felelősséget, csak ő a város irányába. Ezt később majd elmagyarázom.
*A város mágikus védelmét illetően.*
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, ahhoz azt se, hogy pontosan mit jelent. De a város mágusai a toronyba költöztek, Amos Theniorról nem is hallani és a város maga is elfordult a légmágikus gyökereitől az istenek irányába... Szóval, személy szerint nem bízok a mágikus védelmében. De ezt vegye egy laikus hozzáállásnak.
*Többet nem tud hozzátenni, inkább maga is érdeklődik Krestvir válaszára, nem véletlenül gondolt rá, mint tapasztaltabb mágus, aki ismerhet ilyeneket és, ami fontosabb, még él.*
- Mivel ugye gyógyitalokkal is kereskedem, találkoztam a legelső felfedezőcsapattal, akiknek volt szerencsétlensége még az események elején összefutni az orkokkal. Egy tagjuk meg is halt, így már első kézből érezték a gyógyitalok szükségességét. Látták az erődöket és valamennyit megtudtak a tervről.
*És, bár tőle szokatlan módon, de közelebb hajol Krestvirhez, hogy ez már tényleg nem jusson ki kettejük társaságából.*
- És előttem jártak egy városi tanácsosnál, aki megvette a hallgatásukat, majd nem csinált semmit... úgy egészen mostanáig.
*Hátrébb hajol, annyira nem kedélyes számára senkinek sem a közelsége, még ha nincs is rossz véleménnyel a mágusról.*
- Vagy majdnem semmit. Ezt majd elmesélem.
*A fegyver magyarázata után, innentől már a sokadik ígéretével megterhelve, sajnos kénytelen még tovább várakoztatni Krestvir és így egy nyilvánvaló kijelentést megtenni.*
- Viszont, ez nem épp a legalkalmasabb környezet, valamennyire kényes vagy éppen veszélyes dolgokról beszélni. Így tisztelettel meghívnám az Aranyszarvas árvaházba, egy régi nemesi rezidenciára épült jótékonysági feladatokat ellátó létesítménybe. Út közben még elmondom, amit lehet, de a négy fal között szabadabban tudunk majd erről társalogni.
*Ami pedig az alkimista sietségét illeti, meg is iszik egy világosbarnát, hogy a fizikai fáradtságát kicsit lankítsa. Nem készült egy ilyen szerencsés találkozásra és nem is fog panaszkodni érte. Ha Gaerralos is előkerül és esetleg még a felfedezőcsapat is túlélte, annál már többet tényleg nem is kívánhatna.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
- Nos, igen, bár a varázslócsapat talán erős kifejezés. Én számítok az egyiknek, ez már sokat elmond a minőségéről, mint varázshasználók gyülekezete. Mai Faensa, ő egy komolyan mágusnak nevezhető egyén, tehetséges is, amit magamról mondjuk nem mondanék. Szigorúan a mágiahasználatot illetően. És Nimeril Drimanow, aki egy alkímiatudományos kollégám, ő inkább már szerteágazóbb ismeretekre hajt és annak egy részéhez kellett a föld, és most kellene neki a napmágia. Szóval gálánsan két és fél mágust számolnék, de lehet Nimeril is egyetértene azzal, hogy főállásban tudományos személy, mintsem mágus.
*Ezzel talán megfelelő körülményességgel le is törte Krestvir álmodozásait egy varázslórendről, de nem hitegetné olyasmivel, amiről nem hiszi, hogy ne tudná biztosítani a számára.*
- Amiatt ne aggódjon, örömmel megtanítjuk rá, kivéve a barlangformálást, ahhoz ha a felfedezőcsapat földmágusa nem élte túl ténylegesen, akkor el kell utazzak a mágustoronyhoz. De számunkra is szükségesek lennének az ismeretei, így örömmel viszonozzuk azzal, amit tudunk.
*De ha itt a lehetősége, akkor dob egy kis sarat a főmágus felé, hogy ne csak a városvezetés kapja.*
- Amúgy, ha már segédkezni nem szándékozók, Abogr maga is elhárította a felelősséget, csak ő a város irányába. Ezt később majd elmagyarázom.
*A város mágikus védelmét illetően.*
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, ahhoz azt se, hogy pontosan mit jelent. De a város mágusai a toronyba költöztek, Amos Theniorról nem is hallani és a város maga is elfordult a légmágikus gyökereitől az istenek irányába... Szóval, személy szerint nem bízok a mágikus védelmében. De ezt vegye egy laikus hozzáállásnak.
*Többet nem tud hozzátenni, inkább maga is érdeklődik Krestvir válaszára, nem véletlenül gondolt rá, mint tapasztaltabb mágus, aki ismerhet ilyeneket és, ami fontosabb, még él.*
- Mivel ugye gyógyitalokkal is kereskedem, találkoztam a legelső felfedezőcsapattal, akiknek volt szerencsétlensége még az események elején összefutni az orkokkal. Egy tagjuk meg is halt, így már első kézből érezték a gyógyitalok szükségességét. Látták az erődöket és valamennyit megtudtak a tervről.
*És, bár tőle szokatlan módon, de közelebb hajol Krestvirhez, hogy ez már tényleg nem jusson ki kettejük társaságából.*
- És előttem jártak egy városi tanácsosnál, aki megvette a hallgatásukat, majd nem csinált semmit... úgy egészen mostanáig.
*Hátrébb hajol, annyira nem kedélyes számára senkinek sem a közelsége, még ha nincs is rossz véleménnyel a mágusról.*
- Vagy majdnem semmit. Ezt majd elmesélem.
*A fegyver magyarázata után, innentől már a sokadik ígéretével megterhelve, sajnos kénytelen még tovább várakoztatni Krestvir és így egy nyilvánvaló kijelentést megtenni.*
- Viszont, ez nem épp a legalkalmasabb környezet, valamennyire kényes vagy éppen veszélyes dolgokról beszélni. Így tisztelettel meghívnám az Aranyszarvas árvaházba, egy régi nemesi rezidenciára épült jótékonysági feladatokat ellátó létesítménybe. Út közben még elmondom, amit lehet, de a négy fal között szabadabban tudunk majd erről társalogni.
*Ami pedig az alkimista sietségét illeti, meg is iszik egy világosbarnát, hogy a fizikai fáradtságát kicsit lankítsa. Nem készült egy ilyen szerencsés találkozásra és nem is fog panaszkodni érte. Ha Gaerralos is előkerül és esetleg még a felfedezőcsapat is túlélte, annál már többet tényleg nem is kívánhatna.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-29 00:29:34
Üzenet elküldve: 2026-04-29 00:29:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
*Némi értetlenséggel szűkülnek össze szemei, miközben a férfit hallgatja, s noha végül születik magyarázat mindarra, amit a másik hirtelen összehordott, az ő esetére nem tudja mindezt megfeleltetni.*
- Van egy egész csapatnyi varázshasználó, aki erre készül? - *Szűri le a lényeget, mert az elhangzottak alapján egy új varázslóklánt feltételezne a városban. Hogy épp egy árvaházat vennének védelmük alá, azon nem lepődik meg. Talán ez a helyszín csak az első, amit megterveztek.*
- De én csak magamat tudom az erődbe juttatni ezzel a vízvarázslattal. És az ön által említett varázslatokkal nem is rendelkezek, mióta az istenek megváltoztatták a világunkat. - *Magyarázza, hogy a javaslat bár hasznos, ő nem tudja érvényesíteni.
Amit a város vezetéséről és annak hozzáállásáról hall, az valahol felháborítja, meg ostobaságnak is tartja. Feltételezné, hogy a thargok és a város között elmérgesedett a viszony, s ez az oka, ha nem panaszkodott volna már Kagan is ugyanerre a hozzáállásra, még évekkel ezelőtt, egy másik vezetőség esetén...*
- A város védelemre szorul? Megsérült a mágikus védelme? - *Kérdi, hisz az élőholtak idején még működött. Ha Artheniornak nincsenek is falai, mágia védi, ha kell. Vagy legalábbis védte, tudta szerint...*
- Ezt honnan tudja egyébként, hogy ez volt a vezetés hozzáállása? - *Vajon sejtés, vagy belső információ? Esetleg megfigyelés alapú következtetés?
Aztán Nestar folytatja, s mikor a fegyvert említi, amiről már Frandr is beszélt, most már egészen biztos benne, hogy a férfi többet is tud, mint az átlag.
Utolsó mondatával pedig sikeresen ingatja meg Krestvir egyébként is bizonytalan elhatározását. A kérdés, hogy a fegyver elpusztítása lehetséges-e elég gyorsan ahhoz, hogy úgy érezze, nem cserben hagyja, hanem segíti a thargokat a maradásával. Na meg hogy egyáltalán lát-e rá esélyt, hogy ő találjon megoldást az említett fegyver megsemmisítésére.*
- Hallgatom. - *Mond egyelőre csak ennyit, mert bármiféle részlet ismerete nélkül nehéz döntést hozni, ahogy kérdéseket feltenni is. Inkább hallgatná meg előbb, hogy mit tud a férfi erről az egészről.*
*Némi értetlenséggel szűkülnek össze szemei, miközben a férfit hallgatja, s noha végül születik magyarázat mindarra, amit a másik hirtelen összehordott, az ő esetére nem tudja mindezt megfeleltetni.*
- Van egy egész csapatnyi varázshasználó, aki erre készül? - *Szűri le a lényeget, mert az elhangzottak alapján egy új varázslóklánt feltételezne a városban. Hogy épp egy árvaházat vennének védelmük alá, azon nem lepődik meg. Talán ez a helyszín csak az első, amit megterveztek.*
- De én csak magamat tudom az erődbe juttatni ezzel a vízvarázslattal. És az ön által említett varázslatokkal nem is rendelkezek, mióta az istenek megváltoztatták a világunkat. - *Magyarázza, hogy a javaslat bár hasznos, ő nem tudja érvényesíteni.
Amit a város vezetéséről és annak hozzáállásáról hall, az valahol felháborítja, meg ostobaságnak is tartja. Feltételezné, hogy a thargok és a város között elmérgesedett a viszony, s ez az oka, ha nem panaszkodott volna már Kagan is ugyanerre a hozzáállásra, még évekkel ezelőtt, egy másik vezetőség esetén...*
- A város védelemre szorul? Megsérült a mágikus védelme? - *Kérdi, hisz az élőholtak idején még működött. Ha Artheniornak nincsenek is falai, mágia védi, ha kell. Vagy legalábbis védte, tudta szerint...*
- Ezt honnan tudja egyébként, hogy ez volt a vezetés hozzáállása? - *Vajon sejtés, vagy belső információ? Esetleg megfigyelés alapú következtetés?
Aztán Nestar folytatja, s mikor a fegyvert említi, amiről már Frandr is beszélt, most már egészen biztos benne, hogy a férfi többet is tud, mint az átlag.
Utolsó mondatával pedig sikeresen ingatja meg Krestvir egyébként is bizonytalan elhatározását. A kérdés, hogy a fegyver elpusztítása lehetséges-e elég gyorsan ahhoz, hogy úgy érezze, nem cserben hagyja, hanem segíti a thargokat a maradásával. Na meg hogy egyáltalán lát-e rá esélyt, hogy ő találjon megoldást az említett fegyver megsemmisítésére.*
- Hallgatom. - *Mond egyelőre csak ennyit, mert bármiféle részlet ismerete nélkül nehéz döntést hozni, ahogy kérdéseket feltenni is. Inkább hallgatná meg előbb, hogy mit tud a férfi erről az egészről.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-28 23:49:54
Üzenet elküldve: 2026-04-28 23:49:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
*Úgy tűnik, hogy Krestvir tényleg komolyan gondolja az erődbe menetelt és igazi mágusként, meg is van az eszköztára hozzá... valamennyire.*
- A véleményem, hogy nem be kell vinni, hanem kifele. De az esetben, amit el tudok képzelni, hogy föld alatt barlangformálással menhelyet csinálsz, hamis falakkal elzárod az ajtaját, ha Teysus szolgálót találsz elég nagy hatalommal, akkor titkos ajtót, majd begyűjtesz gubist és egyéb gombákat, amit hódító természettel kitenyésztesz, hogy kitartson és vizet pedig tudsz teremteni a számukra sokféleképpen. Ezt már kigondoltuk, mert így terveznénk meg a menedéket az árvaháznak, amikor a város ostrom alá esik.
*Nem is erőlködök a 'ha' használatával, bár egyelőre még a tervezetében bízik.*
- A városvezetés már nagyon rég eldöntötte, hogy a törzset a sorsára hagyja. Remélvén, hogy Vashegybe beletörik az ork sereg dereka. De mivel nem ez történt, ezért érdemben halálra lettek ítélve, a város a saját védelmén dolgozik.
*Nem lenne ellene a gondolat, de nincs befolyása sem ezt megtenni és minden alapján, amit hallott és tud, a városvezetést nem érdekli önmagán kívül semmi. Hangját kicsit halkabbra veszi.*
- A fegyver, amit az orkok keresnek, amiért hadba vonultak... kellene a segítsége az elpusztítására.
*Egy kisebb szünetet tart, nem tudja, hogy mit fűzzön még hozzá, hogy meggyőzőbb legyen, konkrétumok kiadása nélkül, egyelőre.*
- Ha okafogyottá válik a háborújuk, akkor esélyes, hogy visszafordulnak.
*Az alkudozás könnyebben megy neki, amikor mennyiségekről és árakról van szó, ami a létcélokat és motiválást illeti, ahhoz nem igazán ért.*
*Úgy tűnik, hogy Krestvir tényleg komolyan gondolja az erődbe menetelt és igazi mágusként, meg is van az eszköztára hozzá... valamennyire.*
- A véleményem, hogy nem be kell vinni, hanem kifele. De az esetben, amit el tudok képzelni, hogy föld alatt barlangformálással menhelyet csinálsz, hamis falakkal elzárod az ajtaját, ha Teysus szolgálót találsz elég nagy hatalommal, akkor titkos ajtót, majd begyűjtesz gubist és egyéb gombákat, amit hódító természettel kitenyésztesz, hogy kitartson és vizet pedig tudsz teremteni a számukra sokféleképpen. Ezt már kigondoltuk, mert így terveznénk meg a menedéket az árvaháznak, amikor a város ostrom alá esik.
*Nem is erőlködök a 'ha' használatával, bár egyelőre még a tervezetében bízik.*
- A városvezetés már nagyon rég eldöntötte, hogy a törzset a sorsára hagyja. Remélvén, hogy Vashegybe beletörik az ork sereg dereka. De mivel nem ez történt, ezért érdemben halálra lettek ítélve, a város a saját védelmén dolgozik.
*Nem lenne ellene a gondolat, de nincs befolyása sem ezt megtenni és minden alapján, amit hallott és tud, a városvezetést nem érdekli önmagán kívül semmi. Hangját kicsit halkabbra veszi.*
- A fegyver, amit az orkok keresnek, amiért hadba vonultak... kellene a segítsége az elpusztítására.
*Egy kisebb szünetet tart, nem tudja, hogy mit fűzzön még hozzá, hogy meggyőzőbb legyen, konkrétumok kiadása nélkül, egyelőre.*
- Ha okafogyottá válik a háborújuk, akkor esélyes, hogy visszafordulnak.
*Az alkudozás könnyebben megy neki, amikor mennyiségekről és árakról van szó, ami a létcélokat és motiválást illeti, ahhoz nem igazán ért.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-04-28 23:23:53
Üzenet elküldve: 2026-04-28 23:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
*Rövid kijelentésére a férfi egész hosszan válaszol, s ugyan már Nestar beszéde közben volna mit mondania, Krestvir türelmesen kivárja, míg a másik végez mondandójával.*
- Mikor már végre döntött volna...! - *Sóhajt a manó, előre megjósolva, hogy ismét ott vannak, ahonnan indultak.
Krestvir figyelmen kívül hagyja a kis lényt, helyette a válaszát fogalmazza meg, szépen sorban haladva az elhangzottakon.
Szavait inkább címzi Nestar mellkasának, mint arcának, de azért időnként igyekszik fölnézni a férfi szemeibe is.*
- Víz mágiával az erődön belülre tudok jutni bármely nagyobb vízfelületen keresztül. És arról nem hallottam híreket, hogy az erődöt is bevették volna, lehetnek még ott túlélők. Szükségük lehet a segítségemre. De okosan kellene ezt csinálni. Talán többet is tehetnék, mint hogy magamat viszem... De nem tudom, mi volna hasznos. Hírek, vagy tervek a városból, a Tanácstól, az őrségtől? Valamilyen ellátmány? Segíthetne nekik, vagy a városnak, ha kapcsolatot biztosítok közöttük? Egyáltalán kivel kellene beszélnem a városban erről a lehetőségről? - *Hangos gondolkodásnak hangzanak utóbbi szavai, s talán így is van. Ekkor egy pillanatra megáll, mint akinek még valami eszébe jut.*
- Ön tagja volt az egykori Tanácsnak. Feltételezem, jól tud beszélni és jártas is a városi ügyekben. Volna javaslata? - *Kérdi, de aztán eszébe jut, hogy valamire még nem válaszolt.*
- Egyébként miről volna szó? - *Tér át ismét csak mindenféle átmenet nélkül arra, ami a férfit igazából érdekelte. A néma jelzést most egyértelműen nem vette a lány, hogy Nestar bizalmasabb körülmények között szeretne beszélni.
Igazából szó sincs arról, hogy a férfi kérése ne érdekelné, hiszen azt viszont kiértette a szavakból, hogy a másik esetleg többet is tudhat a nyugtalanító eseményekről, mint amit a városban hallani. Épp csak nehezére esik a gondolatszálakat szétválasztani.
És akkor arra még rá sem kérdezett, hogy miért gondolta a férfi, hogy a toronyban megtalálja, hiszen nem él ott... De ezt magának megmagyarázza, hogy az alkimista részéről valószínű egy reményteljes feltételezésről volt szó, hogy ismét ott találja.*
*Rövid kijelentésére a férfi egész hosszan válaszol, s ugyan már Nestar beszéde közben volna mit mondania, Krestvir türelmesen kivárja, míg a másik végez mondandójával.*
- Mikor már végre döntött volna...! - *Sóhajt a manó, előre megjósolva, hogy ismét ott vannak, ahonnan indultak.
Krestvir figyelmen kívül hagyja a kis lényt, helyette a válaszát fogalmazza meg, szépen sorban haladva az elhangzottakon.
Szavait inkább címzi Nestar mellkasának, mint arcának, de azért időnként igyekszik fölnézni a férfi szemeibe is.*
- Víz mágiával az erődön belülre tudok jutni bármely nagyobb vízfelületen keresztül. És arról nem hallottam híreket, hogy az erődöt is bevették volna, lehetnek még ott túlélők. Szükségük lehet a segítségemre. De okosan kellene ezt csinálni. Talán többet is tehetnék, mint hogy magamat viszem... De nem tudom, mi volna hasznos. Hírek, vagy tervek a városból, a Tanácstól, az őrségtől? Valamilyen ellátmány? Segíthetne nekik, vagy a városnak, ha kapcsolatot biztosítok közöttük? Egyáltalán kivel kellene beszélnem a városban erről a lehetőségről? - *Hangos gondolkodásnak hangzanak utóbbi szavai, s talán így is van. Ekkor egy pillanatra megáll, mint akinek még valami eszébe jut.*
- Ön tagja volt az egykori Tanácsnak. Feltételezem, jól tud beszélni és jártas is a városi ügyekben. Volna javaslata? - *Kérdi, de aztán eszébe jut, hogy valamire még nem válaszolt.*
- Egyébként miről volna szó? - *Tér át ismét csak mindenféle átmenet nélkül arra, ami a férfit igazából érdekelte. A néma jelzést most egyértelműen nem vette a lány, hogy Nestar bizalmasabb körülmények között szeretne beszélni.
Igazából szó sincs arról, hogy a férfi kérése ne érdekelné, hiszen azt viszont kiértette a szavakból, hogy a másik esetleg többet is tudhat a nyugtalanító eseményekről, mint amit a városban hallani. Épp csak nehezére esik a gondolatszálakat szétválasztani.
És akkor arra még rá sem kérdezett, hogy miért gondolta a férfi, hogy a toronyban megtalálja, hiszen nem él ott... De ezt magának megmagyarázza, hogy az alkimista részéről valószínű egy reményteljes feltételezésről volt szó, hogy ismét ott találja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1949-1968