Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-12 12:57:40
Üzenet elküldve: 2026-07-12 12:57:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
-Ott-ott, a piactól nem messze.
*Pontosabban a piactérről nyíló első kis utcában. A gnómnegyedben, elég impozáns helyen ahhoz, hogy hivalkodó, sokatmondó legyen fajuk és a társadalom berkein-sáncain belül.
A Mesgrel az ékszerek és ötvösség világában nem csupán egy családnév, sokkal inkább garancia a jó minőségre, már-már státusz, mint ahogy minden, ha az ember – esetünkben gnóm- fia-lánya kereskedésre adja a fejét. Így hát megérti azt is, ha az idős mester szemöldöke ráncba szalad a név hallatán, úgy hiszi, ismerve az Aherber-Mesgrel kapcsolatokat, senki hírnevének nem tenne jót, ha egyiket-másikat meglátnák együtt.
Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, Mesgrel úr jelenleg a kalmárokkal üzletel a kikötőben, Selmyra pedig magasról tesz az illemre és szabályokra, ha a találmányairól és saját kis üzletéről van szó, elvégre pontosan ezek azok, melyek hátráltatják kiteljesedésében.
Az illem és a szabályok.
Fél szemmel ő maga is követi a mester tekintetét, az ég felé pillant, végül aprót biccent, nekiindul az Aherber műhely irányának. Lassan lépdel, nem siettetné az öreget a világ összes kincséért sem.*
-Hogy alakult az az önmozgató sétáló-sétaút? Elfogadták? Megfontolták legalább?
*A hangja jámbor, őszintén érdeklődő. Hóna alatt ott van ugyan a henger-mappa, de kezei szabadok, érzékei éberek, s bár nem mutatja, készen van arra, hogy segítse a másikat, ha amaz nehézségekbe ütközne. Hallott róla, a mestert fájdalmak gyötrik, leginkább lábfájdalmak.*
-Megbeszéltük, a vendégem leszel akkor. -*hagyja jóvá maga is. A kérdésre mit csinál az apja, hümment egy aprót, elhúzza a száját. Talán még el is komorodik a tekintete a kártyázást hallva, tekintve, megpróbálták családon belüli titokként kezelni az említett problémát. Merthogy probléma, kifejezetten nagy. Ezért is van küszöbön a házasság ígérete és mint olyan, terve. Egy jó frigy megoldana minden esetleges anyagi gondot, melyet a kártyajáték szenvedély okozott a Mesgrel dinasztiának.*
-Kevered a Nertével, a bodnár fiával. Édesapa jól van, most is üzleti úton. -*kegyes hazugság, senkinek sem árt, ám aki szemfüles, az kihallhatja a féligazságot.*
*Egyszerűen csak nem akar róla beszélni, nem ezért van itt, ráadásul a közösségük olyan kicsit, amit egy ember megtud, az többé nem lesz titok, hamarosan pedig már az egész város száján fognak forogni.
Alázattal követi az öreget, ha a műhelybe lépnek,vagy a házába, diszkréten pillant csak körbe, nehogy ráfogják azt, leskelődik, hovatovább, ipari kémkedik!*
-Sok pletykát ismersz te, Aherber mester… meglepően sokat! Talán többet is, mint az asszonyok! Hogy tudsz te ennyi mindent, ha soha nem jársz semerre sem? Mert már nem jársz, nem szoktalak látni sehol sem. Vagy szoktál jönni, csak elbújsz? A céhes bálon sem voltál legutóbb, pedig biztosan vidám lett volna!
*Hóna alól időközben előhúzza a mappát, leszedve róla a dugót húzza ki óvatosan a gondos tekercsbe görgetett terveket, ám egyelőre még nem simítja szét őket. Ahhoz asztal is kell.*
-Nem vagy te itt magányos? Nem nélkülözöl semmit? Azt hinném fogadtál már magadhoz inast, hogy amaz kisegítsen. Szerencsés lenne az a legényke, amelyik a te kezed alatt tanulhatná a mesterséget!
//A mester és Selmyra//
-Ott-ott, a piactól nem messze.
*Pontosabban a piactérről nyíló első kis utcában. A gnómnegyedben, elég impozáns helyen ahhoz, hogy hivalkodó, sokatmondó legyen fajuk és a társadalom berkein-sáncain belül.
A Mesgrel az ékszerek és ötvösség világában nem csupán egy családnév, sokkal inkább garancia a jó minőségre, már-már státusz, mint ahogy minden, ha az ember – esetünkben gnóm- fia-lánya kereskedésre adja a fejét. Így hát megérti azt is, ha az idős mester szemöldöke ráncba szalad a név hallatán, úgy hiszi, ismerve az Aherber-Mesgrel kapcsolatokat, senki hírnevének nem tenne jót, ha egyiket-másikat meglátnák együtt.
Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, Mesgrel úr jelenleg a kalmárokkal üzletel a kikötőben, Selmyra pedig magasról tesz az illemre és szabályokra, ha a találmányairól és saját kis üzletéről van szó, elvégre pontosan ezek azok, melyek hátráltatják kiteljesedésében.
Az illem és a szabályok.
Fél szemmel ő maga is követi a mester tekintetét, az ég felé pillant, végül aprót biccent, nekiindul az Aherber műhely irányának. Lassan lépdel, nem siettetné az öreget a világ összes kincséért sem.*
-Hogy alakult az az önmozgató sétáló-sétaút? Elfogadták? Megfontolták legalább?
*A hangja jámbor, őszintén érdeklődő. Hóna alatt ott van ugyan a henger-mappa, de kezei szabadok, érzékei éberek, s bár nem mutatja, készen van arra, hogy segítse a másikat, ha amaz nehézségekbe ütközne. Hallott róla, a mestert fájdalmak gyötrik, leginkább lábfájdalmak.*
-Megbeszéltük, a vendégem leszel akkor. -*hagyja jóvá maga is. A kérdésre mit csinál az apja, hümment egy aprót, elhúzza a száját. Talán még el is komorodik a tekintete a kártyázást hallva, tekintve, megpróbálták családon belüli titokként kezelni az említett problémát. Merthogy probléma, kifejezetten nagy. Ezért is van küszöbön a házasság ígérete és mint olyan, terve. Egy jó frigy megoldana minden esetleges anyagi gondot, melyet a kártyajáték szenvedély okozott a Mesgrel dinasztiának.*
-Kevered a Nertével, a bodnár fiával. Édesapa jól van, most is üzleti úton. -*kegyes hazugság, senkinek sem árt, ám aki szemfüles, az kihallhatja a féligazságot.*
*Egyszerűen csak nem akar róla beszélni, nem ezért van itt, ráadásul a közösségük olyan kicsit, amit egy ember megtud, az többé nem lesz titok, hamarosan pedig már az egész város száján fognak forogni.
Alázattal követi az öreget, ha a műhelybe lépnek,vagy a házába, diszkréten pillant csak körbe, nehogy ráfogják azt, leskelődik, hovatovább, ipari kémkedik!*
-Sok pletykát ismersz te, Aherber mester… meglepően sokat! Talán többet is, mint az asszonyok! Hogy tudsz te ennyi mindent, ha soha nem jársz semerre sem? Mert már nem jársz, nem szoktalak látni sehol sem. Vagy szoktál jönni, csak elbújsz? A céhes bálon sem voltál legutóbb, pedig biztosan vidám lett volna!
*Hóna alól időközben előhúzza a mappát, leszedve róla a dugót húzza ki óvatosan a gondos tekercsbe görgetett terveket, ám egyelőre még nem simítja szét őket. Ahhoz asztal is kell.*
-Nem vagy te itt magányos? Nem nélkülözöl semmit? Azt hinném fogadtál már magadhoz inast, hogy amaz kisegítsen. Szerencsés lenne az a legényke, amelyik a te kezed alatt tanulhatná a mesterséget!
1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-11 15:00:54
Üzenet elküldve: 2026-07-11 15:00:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában - zárás//
*Artheniorba visszatérve kis csapatuk szétszéledni látszik. Biccentve búcsúzik el tőlük, majd útjára indul. Látja, hogy az a pár szántóföldi menekült, akik velük együtt jöttek, ottmaradnak a főtéren. Tanácstalanok és kétségbeesettek, nem tudják, hova kellene most menniük, kihez fordulhatnának. Jobb híján a városőröktől próbálnak segítséget kérni.
Mykael nem akarja ezt végignézni. Tudja jól, hogy a következő időszakban épp elégszer fogja még ezt látni. De nem az ő tiszte az, hogy segítsen ezeknek a szerencsétleneknek. Ő katona, zsoldos, neki harcolnia kell. Ezzel segít majd. Az meg, hogy erre vágyik is, már egy másik kérdés.
Mivel ő már jól ismeri a várost, igyekszik, hogy mihamarabb szállást foglaljon magának egy fogadóban. Sejti, hogy már nem sokáig lesz hely.*
*Artheniorba visszatérve kis csapatuk szétszéledni látszik. Biccentve búcsúzik el tőlük, majd útjára indul. Látja, hogy az a pár szántóföldi menekült, akik velük együtt jöttek, ottmaradnak a főtéren. Tanácstalanok és kétségbeesettek, nem tudják, hova kellene most menniük, kihez fordulhatnának. Jobb híján a városőröktől próbálnak segítséget kérni.
Mykael nem akarja ezt végignézni. Tudja jól, hogy a következő időszakban épp elégszer fogja még ezt látni. De nem az ő tiszte az, hogy segítsen ezeknek a szerencsétleneknek. Ő katona, zsoldos, neki harcolnia kell. Ezzel segít majd. Az meg, hogy erre vágyik is, már egy másik kérdés.
Mivel ő már jól ismeri a várost, igyekszik, hogy mihamarabb szállást foglaljon magának egy fogadóban. Sejti, hogy már nem sokáig lesz hely.*
1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-10 16:26:22
Üzenet elküldve: 2026-07-10 16:26:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Sietősen vág át a polgárnegyeden, melyet hamar át is tud szelni, ám az alkonyat jócskán ráborította a városra sötét palástját, jótékony homályba burkolva a város kevésbé impozáns elemeit. Thalyssa célirányosan halad és mered is előre, arca szigorú, nem kíván barátkozni, vagy ismerkedni. Nem szeretné azt sem, hogy hozzá szóljanak, hogy feltartsák, egyetlen célja van, hogy mihamarabb kijusson a városból.
Átvágva a főtéren csak egy kósza pillantást vet a szökőkútra, majd a magasan, égbe törő márványoszlopra, s a pajzsot tartó kézre a tetején. Diadal az orkok felett.
Aprót horkant, fejét megingatja, de nem áll meg. Magában megjegyzi, egy város városfal nélkül olyan, mint a kikötői szajhák fizetség után: kifejezetten pucér. A gondolatra széles vigyor ül ki az arcára, hunyorít is egyet.
Eljátszik a gondolattal, mi lesz akkor, mikor az ork hordák eljutnak idáig. Nem fogalmazza meg a gondolatot feltételes módban, hiszen pontosan tudja, hogy el fognak jutni. Nem kell jövőbelátó-beleérző képességeire támaszkodnia, elég a józan eszére.
Sokan fognak meghalni, a térkövet vér és testek fogják borítani, az oszlopot valószínűleg kidöntik, a didalra emlékeztető kezet és pajzsot szétzúzzák. Ő pedig nem lesz itt. Máshol lesz, ott, ahova istene szólítja, készteti.
Még egy utolsó pillantást vet hátra, emlékei közé zárja a város látképét, majd sietősen távozik kifelé a városból, amerre az út visz.*
Átvágva a főtéren csak egy kósza pillantást vet a szökőkútra, majd a magasan, égbe törő márványoszlopra, s a pajzsot tartó kézre a tetején. Diadal az orkok felett.
Aprót horkant, fejét megingatja, de nem áll meg. Magában megjegyzi, egy város városfal nélkül olyan, mint a kikötői szajhák fizetség után: kifejezetten pucér. A gondolatra széles vigyor ül ki az arcára, hunyorít is egyet.
Eljátszik a gondolattal, mi lesz akkor, mikor az ork hordák eljutnak idáig. Nem fogalmazza meg a gondolatot feltételes módban, hiszen pontosan tudja, hogy el fognak jutni. Nem kell jövőbelátó-beleérző képességeire támaszkodnia, elég a józan eszére.
Sokan fognak meghalni, a térkövet vér és testek fogják borítani, az oszlopot valószínűleg kidöntik, a didalra emlékeztető kezet és pajzsot szétzúzzák. Ő pedig nem lesz itt. Máshol lesz, ott, ahova istene szólítja, készteti.
Még egy utolsó pillantást vet hátra, emlékei közé zárja a város látképét, majd sietősen távozik kifelé a városból, amerre az út visz.*
1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-06 02:57:56
Üzenet elküldve: 2026-07-06 02:57:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Aherber bácsi kimorogja magát a kolléga nőjére. Még, hogy annak akarná megmutatni a lány a tervét. Az még, azt se tudná, hogy a papír melyik oldalát kell nézni. Kénytelen, hát ő ránézni. Még ha csak valami komolytalan dolog is, de megnézi min ügyködik ez a Mesgrel lány. Annak szavaira csak kedélyesen elvigyorodik. Még, hogy nem asszonymulatság. Azt, majd ő eldönti.*
-Persze...Persze... Hadd lássam!
*Elég csak a másikra ránézni. Az arany fénylik rajta nem a munka nyoma. Az öregnek pedig van ám szeme az ilyesmihez. Ajánlatára viszont visszakozik a lány. Összébb is vonja a szemöldökét. Főleg mikor hallja az okot.*
-A Mesgrel műhelybe? Merre is van az? A piac környékén?
*Érződik a hangján is a nemtetszés. Amíg nem talált még fel egy könnyebb közlekedési módot, ami városon belül is alkalmazható addig ő nem járkálna. Aztán csak erősködik a lány és nem is mond butaságot. Tényleg jobb óvatosnak lenni. Bár égifürkész szerkezetről még az öreg se hallott.*
~Nem is rossz ötlet. Tükrökkel mindenképp meg lehetne oldani.~
-Az én műhelyem közelebb van.
*Hagyja a lánynak, hogy felsegítse, majd kezd el lassan totyogni a háza felé, ami szerencsére tényleg nincs túl messze hisz itt található a főtéren. Nem egy feltűnő impozáns épület, de nagyon jó helyen van.*
-Rendben. A pegazusban, majd meghívhatsz lányom. És apád mit csinál mostanában? Kártyázott ha jól emlékszem. Vagy keverem a Nertével a bodnár fiával? Az is egy csirkefogó volt. Egyszer még perbe is fogták, hogy másnak a hordóját árulta. Nem tudták rábizonyítani, de állítólag lefizette a bírót.
//A mester és Selmyra//
*Aherber bácsi kimorogja magát a kolléga nőjére. Még, hogy annak akarná megmutatni a lány a tervét. Az még, azt se tudná, hogy a papír melyik oldalát kell nézni. Kénytelen, hát ő ránézni. Még ha csak valami komolytalan dolog is, de megnézi min ügyködik ez a Mesgrel lány. Annak szavaira csak kedélyesen elvigyorodik. Még, hogy nem asszonymulatság. Azt, majd ő eldönti.*
-Persze...Persze... Hadd lássam!
*Elég csak a másikra ránézni. Az arany fénylik rajta nem a munka nyoma. Az öregnek pedig van ám szeme az ilyesmihez. Ajánlatára viszont visszakozik a lány. Összébb is vonja a szemöldökét. Főleg mikor hallja az okot.*
-A Mesgrel műhelybe? Merre is van az? A piac környékén?
*Érződik a hangján is a nemtetszés. Amíg nem talált még fel egy könnyebb közlekedési módot, ami városon belül is alkalmazható addig ő nem járkálna. Aztán csak erősködik a lány és nem is mond butaságot. Tényleg jobb óvatosnak lenni. Bár égifürkész szerkezetről még az öreg se hallott.*
~Nem is rossz ötlet. Tükrökkel mindenképp meg lehetne oldani.~
-Az én műhelyem közelebb van.
*Hagyja a lánynak, hogy felsegítse, majd kezd el lassan totyogni a háza felé, ami szerencsére tényleg nincs túl messze hisz itt található a főtéren. Nem egy feltűnő impozáns épület, de nagyon jó helyen van.*
-Rendben. A pegazusban, majd meghívhatsz lányom. És apád mit csinál mostanában? Kártyázott ha jól emlékszem. Vagy keverem a Nertével a bodnár fiával? Az is egy csirkefogó volt. Egyszer még perbe is fogták, hogy másnak a hordóját árulta. Nem tudták rábizonyítani, de állítólag lefizette a bírót.
1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-05 22:05:20
Üzenet elküldve: 2026-07-05 22:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Ahogy a bot csattan úgy rezzen össze a gnómlány is, még meg is ugrik kicsit. Diszkréten emeli felgyűrűzött ujjait a mellkasához, pár, körkörös-mozdulattal a szíve felé masszírozgat, fejét rosszallóan ingatja meg.
Éppúgy szólhat ez a hirtelen, hangos mozdulatnak, mint a mesterasszony emlegetésének, s az első teória hamarosan a másodikká avanzsálódik, ahogy Selmyra bősz, értő bólogatásba kezd Aherber bácsi -vagy mester- Herble mesterasszony munkásságát illetve személyiségét méltató szavakat hallva.
A festékkilövő hallatán megnyúlik kissé az arca, elképzeli, ahogy a selyemrévi dámákat katapultszerű csomagokkal ostromolják a szépség jegyében, ám mielőtt szélesedő mosolyra húzódhatna a szája megrázza a fejét, alsóajkát belülről megharapja kissé, így maradva egészen komoly, hiszen a téma is az.
Itt most üzletről van szó, munkáról, feltalálásról!
Jobbra pillant, majd balra, ösztönösen szorít rá szabad kezével a hóna alatt pihenő tervekre, kissé meggörnyed, úgy hajol közelebb, suttogóra fogva.*
-Nem asszonymulatság ez, vagyis hát… nem olyan a természete ennek. Nem az a szépítkezős fajta, inkább olyan, ami magában is szép, de… nem csak szép…
*A mondatát nem fejezi be, jelentőségteljes pillantást vet a gnómra, vékony szemöldökei egészen magasra kúsznak, aprót biccent, így próbálva hangsúlyozni a helyzet titkosságát, pikantériáját és komolyságát.*
-Nem szívesen mutatnám itt meg az utcán, az ügy kényessége és találmány fontossága miatt, nagyobb biztonságban érezném a munkám, ha a műhelyedben néznél rá, Aherber bácsi… vagy…a miénkben!
*Az ajánlat egészen kedves, önzetlen is lehetne, de ahhoz bizony nem elég, hogy jó fertályórát sétálni kell, még be is kell tenniük a lábukat a Mesgrel ötvös műhelybe. Ami ugye alapjáraton Selmyrának nem is jelentene gondot, azoban az idős mesternek talán több okból is meggyűlhet a felvetéssel a baja.*
-Ne nézz így rám mester, te sem mutogatnád csak úgy az utcán a találmányaid, magad tudod a legjobban, hogy mindig, mindenhol figyelnek és lopnak! Csak nem hagyom már, hogy valami égifürkész-szerkezettel ellopják az ötletem! Te sem hagynád! Menjünk hát, gyere, segítek! -*nyújtja készségesen a kezét.*- Út közben veszek neked almabort is a piacon, vagy ahol kívánod, hálául azért, hogy ránézel a munkámra. Sokat jelent nekem!
//A mester és Selmyra//
*Ahogy a bot csattan úgy rezzen össze a gnómlány is, még meg is ugrik kicsit. Diszkréten emeli felgyűrűzött ujjait a mellkasához, pár, körkörös-mozdulattal a szíve felé masszírozgat, fejét rosszallóan ingatja meg.
Éppúgy szólhat ez a hirtelen, hangos mozdulatnak, mint a mesterasszony emlegetésének, s az első teória hamarosan a másodikká avanzsálódik, ahogy Selmyra bősz, értő bólogatásba kezd Aherber bácsi -vagy mester- Herble mesterasszony munkásságát illetve személyiségét méltató szavakat hallva.
A festékkilövő hallatán megnyúlik kissé az arca, elképzeli, ahogy a selyemrévi dámákat katapultszerű csomagokkal ostromolják a szépség jegyében, ám mielőtt szélesedő mosolyra húzódhatna a szája megrázza a fejét, alsóajkát belülről megharapja kissé, így maradva egészen komoly, hiszen a téma is az.
Itt most üzletről van szó, munkáról, feltalálásról!
Jobbra pillant, majd balra, ösztönösen szorít rá szabad kezével a hóna alatt pihenő tervekre, kissé meggörnyed, úgy hajol közelebb, suttogóra fogva.*
-Nem asszonymulatság ez, vagyis hát… nem olyan a természete ennek. Nem az a szépítkezős fajta, inkább olyan, ami magában is szép, de… nem csak szép…
*A mondatát nem fejezi be, jelentőségteljes pillantást vet a gnómra, vékony szemöldökei egészen magasra kúsznak, aprót biccent, így próbálva hangsúlyozni a helyzet titkosságát, pikantériáját és komolyságát.*
-Nem szívesen mutatnám itt meg az utcán, az ügy kényessége és találmány fontossága miatt, nagyobb biztonságban érezném a munkám, ha a műhelyedben néznél rá, Aherber bácsi… vagy…a miénkben!
*Az ajánlat egészen kedves, önzetlen is lehetne, de ahhoz bizony nem elég, hogy jó fertályórát sétálni kell, még be is kell tenniük a lábukat a Mesgrel ötvös műhelybe. Ami ugye alapjáraton Selmyrának nem is jelentene gondot, azoban az idős mesternek talán több okból is meggyűlhet a felvetéssel a baja.*
-Ne nézz így rám mester, te sem mutogatnád csak úgy az utcán a találmányaid, magad tudod a legjobban, hogy mindig, mindenhol figyelnek és lopnak! Csak nem hagyom már, hogy valami égifürkész-szerkezettel ellopják az ötletem! Te sem hagynád! Menjünk hát, gyere, segítek! -*nyújtja készségesen a kezét.*- Út közben veszek neked almabort is a piacon, vagy ahol kívánod, hálául azért, hogy ránézel a munkámra. Sokat jelent nekem!
1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-02 22:08:40
Üzenet elküldve: 2026-07-02 22:08:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Aherber bácsi bár nagyon szeret beszélgetni és a környezete ritkán ad neki lehetőséget rá, de a hosszú évek nem csak a mesterségei számát növelték meg, hanem valami bölcsességet is a fejébe vertek. Észreveszi ha valaki akar tőle valamit és ahhoz is jó szeme van, hogy melyik az a nagyhangú, akaratos fehérnép akit jobb elkerülni, mert különben a fejére nő. Így csak bólogat és megértőn megpaskolja a lány karját.*
-Oh, ne aggódj fiatal vagy még. Időd mint a tenger és nincs olyan probléma amit ne lehetne megoldani. Olyan megoldás sincs aminél ne lehetne jobbat kitalálni. A fiamnak is mindig ezt mondogattam és mekkora igazság nem igaz?
*A dicséretek hallatán büszkén végigsimít a szakállán és elégedetten vigyorog. Az is jó kedvre deríti, hogy csavaros szavaival sikerült leráznia magáról ezt a veszedelmes leányt. Majd, nyugalma egy pillanat alatt veszik el és csap botjával dühösen a kövezetre úgy, hogy az nagyot koppan.*
-Az a vén satrafa nem tud egy szöget se megkülönböztetni egy csavartól! Ha, azt mondanád neki, hogy kéne egy anya, a bábánál kérdezné meg, hogy merre lehet találni egyet! Akkor fogott toll helyett igazi szerszámot a kezében utoljára mikor hozzám vágott egy csavarkulcsot. Nem ért az máshoz csak a károgáshoz és igenis ellopta. Ellopta a terveimet. Csak mert a csillagászati műszereket kicserélte földmérési eszközökre attól még a szerkezet alapelvét tőlem lopta! Mikor először hallotta még alakoskodott is, hogy "Jaj, Alakim már megint valami túlbonyolított ketyerével zargatod a hivatalnokokat miközben az én automatikus birkanyírókapumat se nézték még meg." Aztán ellopta az ötletem és letagadta, azt is, hogy valaha hallott volna róla az a boszorka! Legyen már eszed te lány! Ha hozzá mész, akkor te is így jársz. Hadd nézzem hol akadtál te el! Mit akartál feltalálni? Ha valami új fajta szerkezetet, ami a szépítő porokat és kencéket rálövi a nők arcára, hogy ne tartson addig a szépítkezés akkor ki kell ábrándítsalak. Már én is próbáltam, de azok nem értenek a divathoz. Nem akarták, hogy bármivel az arcukra lőjek.
//A mester és Selmyra//
*Aherber bácsi bár nagyon szeret beszélgetni és a környezete ritkán ad neki lehetőséget rá, de a hosszú évek nem csak a mesterségei számát növelték meg, hanem valami bölcsességet is a fejébe vertek. Észreveszi ha valaki akar tőle valamit és ahhoz is jó szeme van, hogy melyik az a nagyhangú, akaratos fehérnép akit jobb elkerülni, mert különben a fejére nő. Így csak bólogat és megértőn megpaskolja a lány karját.*
-Oh, ne aggódj fiatal vagy még. Időd mint a tenger és nincs olyan probléma amit ne lehetne megoldani. Olyan megoldás sincs aminél ne lehetne jobbat kitalálni. A fiamnak is mindig ezt mondogattam és mekkora igazság nem igaz?
*A dicséretek hallatán büszkén végigsimít a szakállán és elégedetten vigyorog. Az is jó kedvre deríti, hogy csavaros szavaival sikerült leráznia magáról ezt a veszedelmes leányt. Majd, nyugalma egy pillanat alatt veszik el és csap botjával dühösen a kövezetre úgy, hogy az nagyot koppan.*
-Az a vén satrafa nem tud egy szöget se megkülönböztetni egy csavartól! Ha, azt mondanád neki, hogy kéne egy anya, a bábánál kérdezné meg, hogy merre lehet találni egyet! Akkor fogott toll helyett igazi szerszámot a kezében utoljára mikor hozzám vágott egy csavarkulcsot. Nem ért az máshoz csak a károgáshoz és igenis ellopta. Ellopta a terveimet. Csak mert a csillagászati műszereket kicserélte földmérési eszközökre attól még a szerkezet alapelvét tőlem lopta! Mikor először hallotta még alakoskodott is, hogy "Jaj, Alakim már megint valami túlbonyolított ketyerével zargatod a hivatalnokokat miközben az én automatikus birkanyírókapumat se nézték még meg." Aztán ellopta az ötletem és letagadta, azt is, hogy valaha hallott volna róla az a boszorka! Legyen már eszed te lány! Ha hozzá mész, akkor te is így jársz. Hadd nézzem hol akadtál te el! Mit akartál feltalálni? Ha valami új fajta szerkezetet, ami a szépítő porokat és kencéket rálövi a nők arcára, hogy ne tartson addig a szépítkezés akkor ki kell ábrándítsalak. Már én is próbáltam, de azok nem értenek a divathoz. Nem akarták, hogy bármivel az arcukra lőjek.
1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-02 20:18:31
Üzenet elküldve: 2026-07-02 20:18:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Megtehetné, hogy hátrébb hőköl, hogy úgy éri a szívélyesnek cseppet sem mondható fogadtatás, mintha legalább csizmával talpalták volna képen, ám arckifejezése, testtartása olvashatatlan, mindössze fejét húzza valamivel hátrébb, orrát meg fentebb, hogy úgy pillantson az idős mesterre. Kurta, felgyűrűzött ujjait egymásba fonja, így kulcsolja össze a kezeit, melyeket az ölébe ejt, hóna alatt még mindig ott van a hengerforma mappa, melyben tervrajzai lapulnak.
Végül nagyot sóhajt, egészen lemondóan, ajkai mindössze egy pillanatra görbülnek le, az is csak a csalódottságnak, nemtetszésnek a jele.*
-Igaz volt hát minen szó, amit rólad mondtak a Céhek gyűlése utáni sördélutánon. Milyen kár, milyen kár…hiszen a te szaktudásod volt az én utólsó reményem. A nagy feltaláló, a csudamester… a megannyi szabadalom a hivatalban, ó, ó….! -*sajnálkozik hangosan, már-már károgón, mint a varjak, miközben lassan talpra egyenesedik.*
-Te voltál az én példaképem, minden faragásnál, csavarnál és fogaskeréknél arra gondoltam, Aherber mester mit csinálna, hogy csinálná. Aztán életem munkájánál, az áttörés küszöbénél elakadok, mesteri tanácsra van szükségem, egy értő, tapasztalt, látott okos szemre, gondolatra, te pedig elküldesz Köpcös Sejtam fiához! Milyen kár, kár, nagy kár…! Látom, hogy elfoglalt vagy, nem is zavarlak tovább, elmegyek akkor Herble mesterasszonyhoz, neki teszem fel a kérdéseim. Nem olyan nagy mester, mint te, de azt hallottam majdnem ugyanannyi szabadalma van a hivatalban, mint neked. Most még valami új is, az aratásra talán készen is lesz. Köszönöm a jó tanácsokat Aherber bácsi, ha megbolondulnék és férjfogásra adnám a fejem, megfogadom majd! Akkor hát, indulok is. Üzensz-e valamit a mesterasszonynak a legutóbbi óta? Vagy megbékéltetek a legtóbbi vitátok óta? Melyik találmány is volt az, amire azt mondtad, ellopta tőled? A cséplőgép, ami egyben dalol is és a tetején távcső is volt, hogy csillagászati méréseket is folytathassanak vele…hogy is hívták? Aherber-féle Kalászkukkoló…? Na mindegy is!
*Aprót legyint, fonatát finoman simítja hátra a válláról, hogy aztán alig észrevehetően megdöntse magát az öreg felé, mérhetetlen tiszteletének jeléül.*
-Ideje mennem, úgy hiszem…Herble mesterasszony nem szereti, ha röviddel ebéd előtt zavarják, jó, ha még időben odaérek…
//A mester és Selmyra//
*Megtehetné, hogy hátrébb hőköl, hogy úgy éri a szívélyesnek cseppet sem mondható fogadtatás, mintha legalább csizmával talpalták volna képen, ám arckifejezése, testtartása olvashatatlan, mindössze fejét húzza valamivel hátrébb, orrát meg fentebb, hogy úgy pillantson az idős mesterre. Kurta, felgyűrűzött ujjait egymásba fonja, így kulcsolja össze a kezeit, melyeket az ölébe ejt, hóna alatt még mindig ott van a hengerforma mappa, melyben tervrajzai lapulnak.
Végül nagyot sóhajt, egészen lemondóan, ajkai mindössze egy pillanatra görbülnek le, az is csak a csalódottságnak, nemtetszésnek a jele.*
-Igaz volt hát minen szó, amit rólad mondtak a Céhek gyűlése utáni sördélutánon. Milyen kár, milyen kár…hiszen a te szaktudásod volt az én utólsó reményem. A nagy feltaláló, a csudamester… a megannyi szabadalom a hivatalban, ó, ó….! -*sajnálkozik hangosan, már-már károgón, mint a varjak, miközben lassan talpra egyenesedik.*
-Te voltál az én példaképem, minden faragásnál, csavarnál és fogaskeréknél arra gondoltam, Aherber mester mit csinálna, hogy csinálná. Aztán életem munkájánál, az áttörés küszöbénél elakadok, mesteri tanácsra van szükségem, egy értő, tapasztalt, látott okos szemre, gondolatra, te pedig elküldesz Köpcös Sejtam fiához! Milyen kár, kár, nagy kár…! Látom, hogy elfoglalt vagy, nem is zavarlak tovább, elmegyek akkor Herble mesterasszonyhoz, neki teszem fel a kérdéseim. Nem olyan nagy mester, mint te, de azt hallottam majdnem ugyanannyi szabadalma van a hivatalban, mint neked. Most még valami új is, az aratásra talán készen is lesz. Köszönöm a jó tanácsokat Aherber bácsi, ha megbolondulnék és férjfogásra adnám a fejem, megfogadom majd! Akkor hát, indulok is. Üzensz-e valamit a mesterasszonynak a legutóbbi óta? Vagy megbékéltetek a legtóbbi vitátok óta? Melyik találmány is volt az, amire azt mondtad, ellopta tőled? A cséplőgép, ami egyben dalol is és a tetején távcső is volt, hogy csillagászati méréseket is folytathassanak vele…hogy is hívták? Aherber-féle Kalászkukkoló…? Na mindegy is!
*Aprót legyint, fonatát finoman simítja hátra a válláról, hogy aztán alig észrevehetően megdöntse magát az öreg felé, mérhetetlen tiszteletének jeléül.*
-Ideje mennem, úgy hiszem…Herble mesterasszony nem szereti, ha röviddel ebéd előtt zavarják, jó, ha még időben odaérek…
1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-06-30 15:57:42
Üzenet elküldve: 2026-06-30 15:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Wrojth//
* Mikor a vörös a kapzsiságot említi az öreg szíve összeszorul. Mennyi szenvedést okozott már eddig is ez a fékezhetetlen, gonosz érzés és fog még eztán. Megérkezve a főtérre, bizony ő is gyorsan megállapítja magában, hogy jobb állapotban volt a város a távozásuk előtt. De háború van és a háborúk már csak ilyenek. Nem, azok szenvednek, akik elindítják, de még csak nem is a harcosok, akik vívják, hanem az egyszerű népek, akik mit sem tehetnek róla, vagy ellene. Wrojth szavaira Wertus nagyot sóhajt, majd megszólal: *
- Mi? Én biztos voltam a sikerünkben! Ha Gubacsnak nem zápul meg az agya, bizony nem fordulok vissza! De így? Vezető nélkül esélyünk sem lett volna átkelni az erdőn. De tudom, hogy ez Wylnurana akarata volt! Ő akarta, hogy térjünk vissza ide, mert más feladatot szánt nekünk. Azt, hogy mit még nem tudom. És igen, mihelyt erőt gyűjtök keresni foglak.
Most előbb kipihenem valahol az utat, majd azután felkeresem Quantallt a templomban, hátha segíteni tud a tekercsek fordításában. Aztán még nem tudom. Majd alakul.
* Az öklöst szintén viszonozza, majd fejet hajt, közben nagyot mosolyog azon, hogy a kővel ne menőzzön. Bizony ő nem az a fajta, de Wrojthból hamarább kinézné azt, hogy valami hülyeségbe keveredik a forró fejével.*
- Engem ne félts, de te is vigyázz magadra Wrojth testvér! Wylnurana vigyázza minden lépésedet! Ígérem, hogy hamarosan keresni foglak!
* Azzal sarkon fordul és hamarosan elveszik a tömegben Wrojth szeme elől.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.30 15:58:37
* Mikor a vörös a kapzsiságot említi az öreg szíve összeszorul. Mennyi szenvedést okozott már eddig is ez a fékezhetetlen, gonosz érzés és fog még eztán. Megérkezve a főtérre, bizony ő is gyorsan megállapítja magában, hogy jobb állapotban volt a város a távozásuk előtt. De háború van és a háborúk már csak ilyenek. Nem, azok szenvednek, akik elindítják, de még csak nem is a harcosok, akik vívják, hanem az egyszerű népek, akik mit sem tehetnek róla, vagy ellene. Wrojth szavaira Wertus nagyot sóhajt, majd megszólal: *
- Mi? Én biztos voltam a sikerünkben! Ha Gubacsnak nem zápul meg az agya, bizony nem fordulok vissza! De így? Vezető nélkül esélyünk sem lett volna átkelni az erdőn. De tudom, hogy ez Wylnurana akarata volt! Ő akarta, hogy térjünk vissza ide, mert más feladatot szánt nekünk. Azt, hogy mit még nem tudom. És igen, mihelyt erőt gyűjtök keresni foglak.
Most előbb kipihenem valahol az utat, majd azután felkeresem Quantallt a templomban, hátha segíteni tud a tekercsek fordításában. Aztán még nem tudom. Majd alakul.
* Az öklöst szintén viszonozza, majd fejet hajt, közben nagyot mosolyog azon, hogy a kővel ne menőzzön. Bizony ő nem az a fajta, de Wrojthból hamarább kinézné azt, hogy valami hülyeségbe keveredik a forró fejével.*
- Engem ne félts, de te is vigyázz magadra Wrojth testvér! Wylnurana vigyázza minden lépésedet! Ígérem, hogy hamarosan keresni foglak!
* Azzal sarkon fordul és hamarosan elveszik a tömegben Wrojth szeme elől.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.30 15:58:37
1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-06-30 15:37:35
Üzenet elküldve: 2026-06-30 15:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Wertus//
* Bár a vörös bármikor vevő egy jófajta italra, most valahogy őt sem vonzza a lehetőség, hogy megálljanak italozni. Talán azért, mert van még dolga a minap, amit el kell még intéznie, amit részegen nehezebben menne. *
- Ne aggódj, nem terveztem megállni. Tele van a tököm már ezzel az úttal. Akarok egy meleg fürdőt, valami meleg ételt és néhány napig nyújtóztatni a lábam. Már annak is örülök, hogy nincsenek itt orkfajzatok, mert most aztán végképp nem lenne kedvem átverekedni mindenkin.
* Jelenti ki kissé idegesen, majd hasonlóan a másikhoz meg sem áll az épület mellett. *
- Te mondtad, hogy a kapzsiság áldozatai lettek. Félelem ide vagy oda, nem nehéz elképzelni, hogy megtömték mindenüket a menekülés közben. Legyen az az övéké, vagy a szomszédjuké.
* Feleli, majd egy fáradt sóhajt követve folytatja. *
- Csak remélem, hogy minket nem kap el a kapzsiság.
* Hazudja végül oda a végén, elvégre a kapzsiság a vörösnél mindvégig ott lapult. Csak eddig tudta kontrollálni magát. Aztán ha megtalálják a várost, hát ki tudja. *
- Miről beszélsz? Részsiker?
* Úgy teszi fel a kérdést, mintha vérig sértette volna most. *
- Már nem azért, de talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte biztos volt a kudarcunk, erre nemcsak rájöttünk, hogy igenis létezik, amit keresünk, de még őseink hagyatékait is visszaszereztük. Az ereklyék végre törpe kezekben vannak, ahogy azt kitalálták, és ahogy annak lennie kell. Ha engem kérdezel, ez az út sikeresebb volt, mint reméltem. Szóval röviden válaszolva igen. Ha legközelebb már a város feltárása a cél, akkor rám számíthatsz. Bármit is készítettek a szent lángból, nem kerülhet más fajhoz, csakis hozzánk.
* Ahogy megpillantja a város főterét, nem egy kellemes látvány fogadja. Menekültek sokasága kapott helyet. Hát ha valami, akkor ez nem hiányzott neki. *
- Ezek napról napra sokasodnak.
* Jegyzi meg bosszúsan, de mindenekelőtt örül, hogy az út végére értek. *
- Én a piacra megyek, szerzek magamnak valamit, amibe beleültethetem a követ, te merre mész?
* Kérdezi a másik törpét, ám ha ő más utat választ, úgy eljött a búcsú ideje. A kezében tartott ládát átmozgatja az egyik kezébe, hogy tudjon adni egy öklöst a másiknak. *
- Aztán meg ne haljál nekem. Meg persze a kővel se menőzz. Emlékezz mit mondott a herceg, ha valakinek átadod, vagy elveszted, nem lesz hasznosabb egy hétköznapi kőnél. Talán jobb is, ha senki sem tud róla.
* Bár a vörös bármikor vevő egy jófajta italra, most valahogy őt sem vonzza a lehetőség, hogy megálljanak italozni. Talán azért, mert van még dolga a minap, amit el kell még intéznie, amit részegen nehezebben menne. *
- Ne aggódj, nem terveztem megállni. Tele van a tököm már ezzel az úttal. Akarok egy meleg fürdőt, valami meleg ételt és néhány napig nyújtóztatni a lábam. Már annak is örülök, hogy nincsenek itt orkfajzatok, mert most aztán végképp nem lenne kedvem átverekedni mindenkin.
* Jelenti ki kissé idegesen, majd hasonlóan a másikhoz meg sem áll az épület mellett. *
- Te mondtad, hogy a kapzsiság áldozatai lettek. Félelem ide vagy oda, nem nehéz elképzelni, hogy megtömték mindenüket a menekülés közben. Legyen az az övéké, vagy a szomszédjuké.
* Feleli, majd egy fáradt sóhajt követve folytatja. *
- Csak remélem, hogy minket nem kap el a kapzsiság.
* Hazudja végül oda a végén, elvégre a kapzsiság a vörösnél mindvégig ott lapult. Csak eddig tudta kontrollálni magát. Aztán ha megtalálják a várost, hát ki tudja. *
- Miről beszélsz? Részsiker?
* Úgy teszi fel a kérdést, mintha vérig sértette volna most. *
- Már nem azért, de talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte biztos volt a kudarcunk, erre nemcsak rájöttünk, hogy igenis létezik, amit keresünk, de még őseink hagyatékait is visszaszereztük. Az ereklyék végre törpe kezekben vannak, ahogy azt kitalálták, és ahogy annak lennie kell. Ha engem kérdezel, ez az út sikeresebb volt, mint reméltem. Szóval röviden válaszolva igen. Ha legközelebb már a város feltárása a cél, akkor rám számíthatsz. Bármit is készítettek a szent lángból, nem kerülhet más fajhoz, csakis hozzánk.
* Ahogy megpillantja a város főterét, nem egy kellemes látvány fogadja. Menekültek sokasága kapott helyet. Hát ha valami, akkor ez nem hiányzott neki. *
- Ezek napról napra sokasodnak.
* Jegyzi meg bosszúsan, de mindenekelőtt örül, hogy az út végére értek. *
- Én a piacra megyek, szerzek magamnak valamit, amibe beleültethetem a követ, te merre mész?
* Kérdezi a másik törpét, ám ha ő más utat választ, úgy eljött a búcsú ideje. A kezében tartott ládát átmozgatja az egyik kezébe, hogy tudjon adni egy öklöst a másiknak. *
- Aztán meg ne haljál nekem. Meg persze a kővel se menőzz. Emlékezz mit mondott a herceg, ha valakinek átadod, vagy elveszted, nem lesz hasznosabb egy hétköznapi kőnél. Talán jobb is, ha senki sem tud róla.
1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-06-29 03:04:19
Üzenet elküldve: 2026-06-29 03:04:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Nos, igen az öregnek megvan a maga híre a közösségen belül. Amit vagy a találmányaival ért el vagy az éles hangjával. Bár meg kell hagyni az a gnóm, aki néhány fejfájást nem kiabált még bele a vitapartnere koponyájába az nem is igazi gnóm. A fiú akinek az öreg magyaráz, ha hallotta volna már igazán vehemensen vitatkozni az öreget akkor tudná, hogy most még szerencsés is. A mester épp a lenyűgöző Aherber-féle Csapórahíd kifejtésével örvendezteti a hallgatóságát mikor is egy fehérnép bukkan fel előttük, olyan vehemenciával aminek láttán az öreg ösztönei egyből veszélyt kezdenek jelezni. Ez az a fajta nőszemély amilyet még a fiának se kívánna. Pedig mindig megírja Lihanech-be annak a kölyöknek, hogy ideje lenne már találni egy lányt, mert ő szeretne egy unokát. Kíváncsi és szerinte nagyon érdeklődő hallgatóságát el is zavarja az a nőszemély. Ez se tetszik az öregnek. Összébb is vonja a szemöldökét. A kérdésre pedig a legnagyobb természetességgel tör fel belőle a válasz. Még szinte levegőt se vesz úgy kezd el hadarni.*
-Már, hogy ne tudnám! Annak a Mesgrel kölyöknek vagy a lánya. Megmondtam ám az apádnak is sihederkorában, hogy ha nem viseli magát akkor úgy el fogom, ám náspángolni a sejhaját, hogy utána állva eszik, majd mint a lovak. Nem is csoda, hogy ilyen makrancos lánya lett annak. Ha így beszélsz minden legénnyel mint azzal akkor nem marad egy se akinek a fejébe húzhatod a főzőkondért, ha kimarad éjszakára. Olyan leszel, mint az öreg Telpa anyó akinek több macskája van mint ránc azon a bibírcsókos képin. Pedig fiatalkorában az is olyan lány volt, hogy még én is udvaroltam volna neki, ha nem kergettet meg azzal a kiállhatatlan macskájával. Neked ne legyen macskád se! Az se való hajadonlánynak. Pedig hidd csak el nekem, hogy ilyen bájos arccal és széles csípővel könnyen találnál magadnak egy rendes gnóm fiút. Például ott van a Köpcös Sejtam fia. Kicsit dadog és az álladig se ér, de legalább könnyű lesz bánni vele. Olyan bóka gyerek való neked látom ám. Úgy tudom ilyenkor kint van az apjával a piacon. Menj, kapd el magadnak, ne ilyen magamfajta öregemberek társaságát keresd, mert elszáll a fiatalság aztán nem marad semmi csak húsz macska és a kihagyott lehetőségek iránt érzett bűntudat. Ne is késlekedj! Futás lányom!
*Koppant a botjával sürgetőn a kövezetre hátha ezzel sikerül ösztönznie a másikat, hogy lélekszakadva szaladjon a piacra megházasodni.*
//A mester és Selmyra//
*Nos, igen az öregnek megvan a maga híre a közösségen belül. Amit vagy a találmányaival ért el vagy az éles hangjával. Bár meg kell hagyni az a gnóm, aki néhány fejfájást nem kiabált még bele a vitapartnere koponyájába az nem is igazi gnóm. A fiú akinek az öreg magyaráz, ha hallotta volna már igazán vehemensen vitatkozni az öreget akkor tudná, hogy most még szerencsés is. A mester épp a lenyűgöző Aherber-féle Csapórahíd kifejtésével örvendezteti a hallgatóságát mikor is egy fehérnép bukkan fel előttük, olyan vehemenciával aminek láttán az öreg ösztönei egyből veszélyt kezdenek jelezni. Ez az a fajta nőszemély amilyet még a fiának se kívánna. Pedig mindig megírja Lihanech-be annak a kölyöknek, hogy ideje lenne már találni egy lányt, mert ő szeretne egy unokát. Kíváncsi és szerinte nagyon érdeklődő hallgatóságát el is zavarja az a nőszemély. Ez se tetszik az öregnek. Összébb is vonja a szemöldökét. A kérdésre pedig a legnagyobb természetességgel tör fel belőle a válasz. Még szinte levegőt se vesz úgy kezd el hadarni.*
-Már, hogy ne tudnám! Annak a Mesgrel kölyöknek vagy a lánya. Megmondtam ám az apádnak is sihederkorában, hogy ha nem viseli magát akkor úgy el fogom, ám náspángolni a sejhaját, hogy utána állva eszik, majd mint a lovak. Nem is csoda, hogy ilyen makrancos lánya lett annak. Ha így beszélsz minden legénnyel mint azzal akkor nem marad egy se akinek a fejébe húzhatod a főzőkondért, ha kimarad éjszakára. Olyan leszel, mint az öreg Telpa anyó akinek több macskája van mint ránc azon a bibírcsókos képin. Pedig fiatalkorában az is olyan lány volt, hogy még én is udvaroltam volna neki, ha nem kergettet meg azzal a kiállhatatlan macskájával. Neked ne legyen macskád se! Az se való hajadonlánynak. Pedig hidd csak el nekem, hogy ilyen bájos arccal és széles csípővel könnyen találnál magadnak egy rendes gnóm fiút. Például ott van a Köpcös Sejtam fia. Kicsit dadog és az álladig se ér, de legalább könnyű lesz bánni vele. Olyan bóka gyerek való neked látom ám. Úgy tudom ilyenkor kint van az apjával a piacon. Menj, kapd el magadnak, ne ilyen magamfajta öregemberek társaságát keresd, mert elszáll a fiatalság aztán nem marad semmi csak húsz macska és a kihagyott lehetőségek iránt érzett bűntudat. Ne is késlekedj! Futás lányom!
*Koppant a botjával sürgetőn a kövezetre hátha ezzel sikerül ösztönznie a másikat, hogy lélekszakadva szaladjon a piacra megházasodni.*
1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-06-28 22:16:44
Üzenet elküldve: 2026-06-28 22:16:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Alakim Aherber az egyik legnagyobb, s egyben leginkább hóbortos gnóm név a feltalálók között, legalább is Selmyra ebben a hitben nőtt fel. Az apja, Bilgim Mesgrel, a tizenharmadik generáció ötvöse kifejezetten félt az idős mestertől, míg Selmyra nagyapja Bergon Mesgrel egyenesen ki nem állhatta.
S itt van ő, a tizennegyedik generáció legifjabb titánja, Selmyra Mesgrel, aki mindig is rajongott az idős feltaláló különösebbnél különösebb ketyeréiért és vívmányaiért, aki a kreativitást látta a flúgosabbnál-flúgosabb és hajmeresztőbb gondolatokban, s aki tiszta rajongással néz fel az aggastyánra.
Példaképe, mondhatni!
Hiszen ő maga is hasonló úttörő szeretne lenni, mint a boglyas hajú öreg, csak a maga szakmájában. Az ötvösséget kívánja ötvözni a hasznossággal, a szépséget a praktikummal.
Meg is van hát a terve, csak hát… ember nincs, aki segítsen neki, aki tanácsokkal lássa el, aki útmutatást adjon. De hát, ember nem is kell neki, gnóm annál inkább. Ki más lehetne erre a legalkalmasabb, mint az ő nagy, gyermekkori példaképe, Aherber mester!
Nem is habozik sokat, a reggelit is csak amolyan félvárról véve, futtában tömi be, hóna alatt pergamenjeit rejtő hengerével siet a polgárnegyed irányából a főtér felé. Úgy hallotta, az öreg gyakran szokott ott időzni!
Úgy tűnik Eeyr a kegyeibe fogadta, mivel hamarosan ki is böki az agg fehér üstökét, s a fiút, aki legalább olyan képet vág mellette ülve, mint akit szorulás gyötör. Selmyra nem venne rá mérget, hogy nem így van!
Hirtelen torpan meg, zsebéből apró tükröt húz elő, abban ellenőrzi a festéket az arcán, az ékszereket a fülében, a fonatokat, melyek rendezetten lógnak alá. Finoman rácsipked az arcára, így próbálva még több színt csalni rá, megigazgatja a ruháját, le is söpörget róla pár ráncot, csak aztán indul meg egyenes háttal, mély szusszantással a mester és ismeretlen legénykéje irányába. Megállva előttük magasra húzza magát, igyekszik a legjobb benyomást kelteni, ám a legény olyan tekintetet kap, mely nemhogy megadja számára az engedélyt a távozásra, még követelei is tőle.*
- Aherber mester! -*köszönti nyájasan, hangosan, a lehető legmézes-mázosabb hangján a lány, ahogy igyekszik közé és a pórul járt fiúcska közé ülni, nem sajnálva a legény fél combját, melyre mindenféle habozás nélkül rá is ül, mivel az útjában van.*-És te..! Aki most elmész!
*A második megjegyzést már a mögötte ülő idegennek szegezi, utolsó mondatát némán tátogja, a szürke tekintet fenyegetően villan. A fiú talán hálát rebeg, talán mást, de sietősen fel is pattan, hogy aztán elmenjen. Selmyra így teljes figyelmét az öregnek tudja szentelni.*
-Nagyon kerestelek ám téged, örülök, hogy megtaláltalak! Tudod-e, hogy ki vagyok?
//A mester és Selmyra//
*Alakim Aherber az egyik legnagyobb, s egyben leginkább hóbortos gnóm név a feltalálók között, legalább is Selmyra ebben a hitben nőtt fel. Az apja, Bilgim Mesgrel, a tizenharmadik generáció ötvöse kifejezetten félt az idős mestertől, míg Selmyra nagyapja Bergon Mesgrel egyenesen ki nem állhatta.
S itt van ő, a tizennegyedik generáció legifjabb titánja, Selmyra Mesgrel, aki mindig is rajongott az idős feltaláló különösebbnél különösebb ketyeréiért és vívmányaiért, aki a kreativitást látta a flúgosabbnál-flúgosabb és hajmeresztőbb gondolatokban, s aki tiszta rajongással néz fel az aggastyánra.
Példaképe, mondhatni!
Hiszen ő maga is hasonló úttörő szeretne lenni, mint a boglyas hajú öreg, csak a maga szakmájában. Az ötvösséget kívánja ötvözni a hasznossággal, a szépséget a praktikummal.
Meg is van hát a terve, csak hát… ember nincs, aki segítsen neki, aki tanácsokkal lássa el, aki útmutatást adjon. De hát, ember nem is kell neki, gnóm annál inkább. Ki más lehetne erre a legalkalmasabb, mint az ő nagy, gyermekkori példaképe, Aherber mester!
Nem is habozik sokat, a reggelit is csak amolyan félvárról véve, futtában tömi be, hóna alatt pergamenjeit rejtő hengerével siet a polgárnegyed irányából a főtér felé. Úgy hallotta, az öreg gyakran szokott ott időzni!
Úgy tűnik Eeyr a kegyeibe fogadta, mivel hamarosan ki is böki az agg fehér üstökét, s a fiút, aki legalább olyan képet vág mellette ülve, mint akit szorulás gyötör. Selmyra nem venne rá mérget, hogy nem így van!
Hirtelen torpan meg, zsebéből apró tükröt húz elő, abban ellenőrzi a festéket az arcán, az ékszereket a fülében, a fonatokat, melyek rendezetten lógnak alá. Finoman rácsipked az arcára, így próbálva még több színt csalni rá, megigazgatja a ruháját, le is söpörget róla pár ráncot, csak aztán indul meg egyenes háttal, mély szusszantással a mester és ismeretlen legénykéje irányába. Megállva előttük magasra húzza magát, igyekszik a legjobb benyomást kelteni, ám a legény olyan tekintetet kap, mely nemhogy megadja számára az engedélyt a távozásra, még követelei is tőle.*
- Aherber mester! -*köszönti nyájasan, hangosan, a lehető legmézes-mázosabb hangján a lány, ahogy igyekszik közé és a pórul járt fiúcska közé ülni, nem sajnálva a legény fél combját, melyre mindenféle habozás nélkül rá is ül, mivel az útjában van.*-És te..! Aki most elmész!
*A második megjegyzést már a mögötte ülő idegennek szegezi, utolsó mondatát némán tátogja, a szürke tekintet fenyegetően villan. A fiú talán hálát rebeg, talán mást, de sietősen fel is pattan, hogy aztán elmenjen. Selmyra így teljes figyelmét az öregnek tudja szentelni.*
-Nagyon kerestelek ám téged, örülök, hogy megtaláltalak! Tudod-e, hogy ki vagyok?
1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-06-24 18:05:27
Üzenet elküldve: 2026-06-24 18:05:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Arthenior elhagyatottabb utcáin a veszély megannyi formája előfordulhat. Itt a főtéren azért nagyobb a rend, de így is igencsak kellemetlen helyzetben találta magát az-az udvarias fiatal legény, aki ártatlanul leült a padra az öreg mellé. Erre már fél órával ezelőtt rájött, de már elkésett a felismeréssel. Az óta megszólalni nem sok lehetősége volt még és bár párszor megpróbált közbeszólni, hogy ő menne a dolgára, de az öreg mindannyiszor a szavába vágott egy újabb történettel.*
-Én meg mondtam neki, hogy idefigyelj te túlfizetett kőműves, maradj meg a saját szakmádnál mert ha, azt hiszed, hogy az én, Alakim Aherber hírnevét bemocskolhatod akkor nagyot tévedsz. Ha csak ketten vagyunk ott akkor el is náspángoltam volna. Így is elhordtam mindennek és arcon dobtam egy teasüteménnyel is mert, azt merte állítani az a bitang, hogy nekem a szám többet jár, mint az eszem. Nekem már akkor halomban álltak az elfogadásra váró szabadalmaim a tanácsnál mikor te semmirekellő még csak a nemesi bálokon tetted a szépet és ajánlgattad magad. Neked meg a nyelved járt többet mint az eszed, de kontár! Ez volt az utolsó alkalom, hogy a saját házában fogadott engem az a tanácsnok. Le merném fogadni, hogy ezért volt az is, hogy a tanács elutasította a pályázatomat mikor jelentkeztem a templom tornyának felújítására. Rátettem volna egy szélkereket, ami egy automatizált papírprést üzemeltetett volna, hogy a könyvtár saját magának préselje a papírt. Sőt még zenélt is volna ugyanis a harangokat kürtökre cseréltem volna amik különböző karok meghúzását követően más és más dallamot játszottak volna le. De elutasították az Aherber-féle szélkönyvpréselő kürtemplom ötletét. Azok az ostobák mindig is a tudomány útjában álltak. Én például már az előtt, hogy megépült volna ez a túlegyszerűsített fürdőház, az előtt már sok éve leadtam egy sokkal jobb tervezetet. Nemcsak fürdővizet biztosított volna, de még héjában főtt kolompért is lehetett volna gőzölni benne, ruhákat mosni és szárítani és szeszfőzde is lett volna benne. Nem is beszélve arról a színes üveggömbről ami bizonyos csigás rendszerek állítgatásával különböző színű fénynyalábokkal szórakoztatta volna a fürdőzőket. Ez lett volna az Aherber-féle kolompálinkafőző ruhaembermosoda örömgömbbel. Különböző öntisztító szivacsok is lettek volna benne amik tárcsák eltekerésével segítettek volna a fürdőzőknek mosakodni. Korszakalkotó ötlet amit jómagam is csak egyre inkább tudok értékelni. Képzeld csak el a fürdés alapvető hiányossága, hogy csak azon részek tisztántartásával törődünk amit el tudunk érni. Ami, minél nehezebben mozog valaki annál kevesebb részt jelent, de még egy fiatalember se tudja elérni mondjuk a háta közepét. Főleg, hogy azon fekszünk és nem tudjuk megmosni. Ez a fertőzések melegágya. Hogyhogy ki mondta ezt? Hát én mondom és biztosíthatlak, hogy így is van. Ha látnánk a hátunkat, hogy miféle kosz veríték és tisztátalanság van rajta akkor rá se mernénk feküdni. Hogy micsoda! Hogy erre jó egy bot és egy szivacs is? Jó, hogy nem állsz neki botokkal és kövekkel óraszerkezeteket javítani. A fejlődés első pontja az mikor képesek vagyunk megnyitni az elménket az eszközök végtelen számú felhasználására. Ha mindig a legegyszerűbb megoldást választanánk akkor csak a saját elménket határolnánk be. Cöh! Hátat mosni egy bottal és egy szivaccsal! Mintha egy kalapáccsal csak szögeket akarnánk beverni. Hát nem! Egy kalapács egyáltalán nem csak szögek beverésére van. Jaj te fiú! És csodálkoznak, hogy féltem a fiatalságot mikor úgy gondolkoznak, mint azok a fehérnépek akik minden alkalomra külön ruhát vesznek fel, mert nem tudják elképzelni, hogy lehet ugyan abban teázgatni is és sétálni a parkban. Bár mikor az Aherber-féle tucatruhát feltaláltam akkor pont rájuk gondoltam. Igaz, hogy a mozgást gátolta és hosszútávon hőgutát okozott a viselőjének, de elképesztően egyszerű volt átöltözni benne. Akár egy étkezés során, minden fogás után is át lehetett öltözni anélkül, hogy elhagyták volna az asztalt, de mégsem esett csorba a szemérmükön. De hát a nők nem értenek a divathoz. Akkor is megmondtam ezt mikor az Aherber-féle zenélőhajtűt találtam fel. Tökéletes találmány volt, de csak nagyon rövidre nyírt hajúak használhatták, mert a hosszabb tincsek beleakadtak. Hogyhogy rövid hajú lányoknak miért kéne hajtű? Már megint funkcionálisan gondolkozol. Egy hajtűnek nem az a szerepe, hogy összefogjon egy hajat. Megannyi egyéb felhasználása van neki akár olyan területeken is amiknek semmi köze sem a hajakhoz, sem pedig a tűkhöz. Például egy igazi feltaláló készíthetne egy olyan hajtűt amit a bányában lehetne hasznosítani. Micsoda ötlet! Egyszerre divatos és véd a lehetséges bányaomlásoktól. Ezen kívül egy lámpást is bele lehetne szerelni. Ez volna az Aherber-féle lámpisisak hajtű! Le is írom és majd beviszem a tanácshoz. Van ám ismerősöm azok közt is. A meredély felmérésében is az én segítségemet kérték. Még egy hidat is terveztem nekik. Kitűnő mérnöki csoda volt az is! Képzeld el...
//A mester és Selmyra//
*Arthenior elhagyatottabb utcáin a veszély megannyi formája előfordulhat. Itt a főtéren azért nagyobb a rend, de így is igencsak kellemetlen helyzetben találta magát az-az udvarias fiatal legény, aki ártatlanul leült a padra az öreg mellé. Erre már fél órával ezelőtt rájött, de már elkésett a felismeréssel. Az óta megszólalni nem sok lehetősége volt még és bár párszor megpróbált közbeszólni, hogy ő menne a dolgára, de az öreg mindannyiszor a szavába vágott egy újabb történettel.*
-Én meg mondtam neki, hogy idefigyelj te túlfizetett kőműves, maradj meg a saját szakmádnál mert ha, azt hiszed, hogy az én, Alakim Aherber hírnevét bemocskolhatod akkor nagyot tévedsz. Ha csak ketten vagyunk ott akkor el is náspángoltam volna. Így is elhordtam mindennek és arcon dobtam egy teasüteménnyel is mert, azt merte állítani az a bitang, hogy nekem a szám többet jár, mint az eszem. Nekem már akkor halomban álltak az elfogadásra váró szabadalmaim a tanácsnál mikor te semmirekellő még csak a nemesi bálokon tetted a szépet és ajánlgattad magad. Neked meg a nyelved járt többet mint az eszed, de kontár! Ez volt az utolsó alkalom, hogy a saját házában fogadott engem az a tanácsnok. Le merném fogadni, hogy ezért volt az is, hogy a tanács elutasította a pályázatomat mikor jelentkeztem a templom tornyának felújítására. Rátettem volna egy szélkereket, ami egy automatizált papírprést üzemeltetett volna, hogy a könyvtár saját magának préselje a papírt. Sőt még zenélt is volna ugyanis a harangokat kürtökre cseréltem volna amik különböző karok meghúzását követően más és más dallamot játszottak volna le. De elutasították az Aherber-féle szélkönyvpréselő kürtemplom ötletét. Azok az ostobák mindig is a tudomány útjában álltak. Én például már az előtt, hogy megépült volna ez a túlegyszerűsített fürdőház, az előtt már sok éve leadtam egy sokkal jobb tervezetet. Nemcsak fürdővizet biztosított volna, de még héjában főtt kolompért is lehetett volna gőzölni benne, ruhákat mosni és szárítani és szeszfőzde is lett volna benne. Nem is beszélve arról a színes üveggömbről ami bizonyos csigás rendszerek állítgatásával különböző színű fénynyalábokkal szórakoztatta volna a fürdőzőket. Ez lett volna az Aherber-féle kolompálinkafőző ruhaembermosoda örömgömbbel. Különböző öntisztító szivacsok is lettek volna benne amik tárcsák eltekerésével segítettek volna a fürdőzőknek mosakodni. Korszakalkotó ötlet amit jómagam is csak egyre inkább tudok értékelni. Képzeld csak el a fürdés alapvető hiányossága, hogy csak azon részek tisztántartásával törődünk amit el tudunk érni. Ami, minél nehezebben mozog valaki annál kevesebb részt jelent, de még egy fiatalember se tudja elérni mondjuk a háta közepét. Főleg, hogy azon fekszünk és nem tudjuk megmosni. Ez a fertőzések melegágya. Hogyhogy ki mondta ezt? Hát én mondom és biztosíthatlak, hogy így is van. Ha látnánk a hátunkat, hogy miféle kosz veríték és tisztátalanság van rajta akkor rá se mernénk feküdni. Hogy micsoda! Hogy erre jó egy bot és egy szivacs is? Jó, hogy nem állsz neki botokkal és kövekkel óraszerkezeteket javítani. A fejlődés első pontja az mikor képesek vagyunk megnyitni az elménket az eszközök végtelen számú felhasználására. Ha mindig a legegyszerűbb megoldást választanánk akkor csak a saját elménket határolnánk be. Cöh! Hátat mosni egy bottal és egy szivaccsal! Mintha egy kalapáccsal csak szögeket akarnánk beverni. Hát nem! Egy kalapács egyáltalán nem csak szögek beverésére van. Jaj te fiú! És csodálkoznak, hogy féltem a fiatalságot mikor úgy gondolkoznak, mint azok a fehérnépek akik minden alkalomra külön ruhát vesznek fel, mert nem tudják elképzelni, hogy lehet ugyan abban teázgatni is és sétálni a parkban. Bár mikor az Aherber-féle tucatruhát feltaláltam akkor pont rájuk gondoltam. Igaz, hogy a mozgást gátolta és hosszútávon hőgutát okozott a viselőjének, de elképesztően egyszerű volt átöltözni benne. Akár egy étkezés során, minden fogás után is át lehetett öltözni anélkül, hogy elhagyták volna az asztalt, de mégsem esett csorba a szemérmükön. De hát a nők nem értenek a divathoz. Akkor is megmondtam ezt mikor az Aherber-féle zenélőhajtűt találtam fel. Tökéletes találmány volt, de csak nagyon rövidre nyírt hajúak használhatták, mert a hosszabb tincsek beleakadtak. Hogyhogy rövid hajú lányoknak miért kéne hajtű? Már megint funkcionálisan gondolkozol. Egy hajtűnek nem az a szerepe, hogy összefogjon egy hajat. Megannyi egyéb felhasználása van neki akár olyan területeken is amiknek semmi köze sem a hajakhoz, sem pedig a tűkhöz. Például egy igazi feltaláló készíthetne egy olyan hajtűt amit a bányában lehetne hasznosítani. Micsoda ötlet! Egyszerre divatos és véd a lehetséges bányaomlásoktól. Ezen kívül egy lámpást is bele lehetne szerelni. Ez volna az Aherber-féle lámpisisak hajtű! Le is írom és majd beviszem a tanácshoz. Van ám ismerősöm azok közt is. A meredély felmérésében is az én segítségemet kérték. Még egy hidat is terveztem nekik. Kitűnő mérnöki csoda volt az is! Képzeld el...
1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-30 11:05:08
Üzenet elküldve: 2026-05-30 11:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Megszokta már a simulékonyságot. Az áthallásokat, a burkolt, óvatos fenyegetéseket. Korábbi életében, nemeseket szolgálva, s most, közöttük forgolódva is ugyanaz a játék. Ezek a népek jóval "egyenesebbek", nem házalnak körmönfont mondatokkal. Abban sem biztos, hogy finom jelzéseit regisztrálták. A sértéseket elteszi a batyujába, hogy majd idővel kicsomagolhassa őket. Amennyiben valóban kapóra jönnek e fickók, vélhetően nem utoljára hallanak felőle.*
-A kérdés az, kell-e menni bárhová, ha a szerencse itt talál rá az emberfiára? *Sokat sejtető mosollyal tetézi a kérdést. A vaskos kobakba nehéz beleverni a lehetőséget, most sincs ez másképp.*
-Dwinden. Robir. *Az önkéntelen bemutatkozásra mindkettő felé kalapja karimáját érinti, mintha csak megakarná emelni előttük. Ilyenről persze szó sincs. Leginkább azért ismétli a neveket, hogy elméjébe rögzülhessenek.*
-Lássuk hát a Galambot! *Most megereszt egy rókamosolyt. Nem feltétlen tudja, mire ez a nagy rejtélyeskedés, elvégre Artheniorban sem az ördögvigyor, sem a hodaril nem illegális. Persze a rend rendületlen őrei biztosan nem néznék jó szemmel, ha a menekültek kábítószer terítési területté avanzsálnák szeretett főterüket. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ha megfelelő kapcsolatokkal bír az ember, még a Piactéren is hozzájutni e szerekhez, noha borsos áron.
Az is könnyen lehet, hogy ezúttal ő talált bakot nyilával, és a kellően udvariatlan alakok valóban földművelők. Ezen ő lenne meglepve a legjobban.
Követi hát a Dwinden és Robir névre hallgató férfiúkat, és remélhetőleg a Galamb nevezetű valóban a forrást jelöli.*
*Megszokta már a simulékonyságot. Az áthallásokat, a burkolt, óvatos fenyegetéseket. Korábbi életében, nemeseket szolgálva, s most, közöttük forgolódva is ugyanaz a játék. Ezek a népek jóval "egyenesebbek", nem házalnak körmönfont mondatokkal. Abban sem biztos, hogy finom jelzéseit regisztrálták. A sértéseket elteszi a batyujába, hogy majd idővel kicsomagolhassa őket. Amennyiben valóban kapóra jönnek e fickók, vélhetően nem utoljára hallanak felőle.*
-A kérdés az, kell-e menni bárhová, ha a szerencse itt talál rá az emberfiára? *Sokat sejtető mosollyal tetézi a kérdést. A vaskos kobakba nehéz beleverni a lehetőséget, most sincs ez másképp.*
-Dwinden. Robir. *Az önkéntelen bemutatkozásra mindkettő felé kalapja karimáját érinti, mintha csak megakarná emelni előttük. Ilyenről persze szó sincs. Leginkább azért ismétli a neveket, hogy elméjébe rögzülhessenek.*
-Lássuk hát a Galambot! *Most megereszt egy rókamosolyt. Nem feltétlen tudja, mire ez a nagy rejtélyeskedés, elvégre Artheniorban sem az ördögvigyor, sem a hodaril nem illegális. Persze a rend rendületlen őrei biztosan nem néznék jó szemmel, ha a menekültek kábítószer terítési területté avanzsálnák szeretett főterüket. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ha megfelelő kapcsolatokkal bír az ember, még a Piactéren is hozzájutni e szerekhez, noha borsos áron.
Az is könnyen lehet, hogy ezúttal ő talált bakot nyilával, és a kellően udvariatlan alakok valóban földművelők. Ezen ő lenne meglepve a legjobban.
Követi hát a Dwinden és Robir névre hallgató férfiúkat, és remélhetőleg a Galamb nevezetű valóban a forrást jelöli.*
1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:33:32
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:33:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*Az „hosszútávú” szó hallatán még az eddig visszafogott öreg is elvigyorodik és halk kuncogásba kezd.*
- Hosszú távú, mi?
*Mondja továbbra is kuncogva, miközben hangját átitatja a gúny. A többiek meglepetten néznek rá, valószínűleg ők sem látták még az öreget ilyen „jó” kedvében.*
- Itt már nem lesz semmi hosszú távú.
*Mondja szokatlanul derűsen. Fakó szemeiben azonban nem vidámság ül, hanem valamiféle csendes beletörődés.
Shorenai ajánlatát követően a két jobb kedvű férfi összenéz. Egyikük vigyorogva megrázza a fejét, de nem szól közbe. A negyedik, aki korábban kifakadt, továbbra is hallgat. Könyöke a térdén pihen, tekintete a kövezeten időzik. Csak néha pillant fel a díszes ruházatra, mintha még mindig nem tudná eldönteni, tréfát űznek-e vele.
Amikor a kiöltözött férfi a feldúlt nincstelenségről beszél, az öreg csak morran egyet az orra alatt.*
- Mintha volna hová hazamenni.
*Csend telepszik közéjük néhány pillanatra. A főtér zajai újra betöltik a köztük maradt üres teret. Shorenai már-már tovább indulna, amikor az öreg nagyot sóhajt.*
- Várjon. *Megveregeti a két vigyorgó alak vállát.* - Dwinden. Robir. Vigyétek el Galambhoz.
*A két férfi egyszerre néz rá.*
- Hozzá?
- Hozzá.
*A hangjában érezhető, hogy döntéséről nem kíván vitát nyitni. Az öreg ezután ismét Shorenaira emeli tekintetét.*
- Természetesen nincs nálunk hodaril. Miért is lenne?
*Szája sarkába visszakúszik a halovány mosoly.*
- Tisztes földművelők vagyunk. *A két másik erre ismét kuncogni kezd.* - De ha már ennyire érdekli a szerencsecsinálás... lehet, hogy Galamb tud mutatni magának valamit ami érdekelné.
*Fejével a két férfi felé biccent.*
- Menjen velük. Ha akar. Nem kötelező. Csak ne panaszkodjon később, hogy nem kapott lehetőséget.
*Az „hosszútávú” szó hallatán még az eddig visszafogott öreg is elvigyorodik és halk kuncogásba kezd.*
- Hosszú távú, mi?
*Mondja továbbra is kuncogva, miközben hangját átitatja a gúny. A többiek meglepetten néznek rá, valószínűleg ők sem látták még az öreget ilyen „jó” kedvében.*
- Itt már nem lesz semmi hosszú távú.
*Mondja szokatlanul derűsen. Fakó szemeiben azonban nem vidámság ül, hanem valamiféle csendes beletörődés.
Shorenai ajánlatát követően a két jobb kedvű férfi összenéz. Egyikük vigyorogva megrázza a fejét, de nem szól közbe. A negyedik, aki korábban kifakadt, továbbra is hallgat. Könyöke a térdén pihen, tekintete a kövezeten időzik. Csak néha pillant fel a díszes ruházatra, mintha még mindig nem tudná eldönteni, tréfát űznek-e vele.
Amikor a kiöltözött férfi a feldúlt nincstelenségről beszél, az öreg csak morran egyet az orra alatt.*
- Mintha volna hová hazamenni.
*Csend telepszik közéjük néhány pillanatra. A főtér zajai újra betöltik a köztük maradt üres teret. Shorenai már-már tovább indulna, amikor az öreg nagyot sóhajt.*
- Várjon. *Megveregeti a két vigyorgó alak vállát.* - Dwinden. Robir. Vigyétek el Galambhoz.
*A két férfi egyszerre néz rá.*
- Hozzá?
- Hozzá.
*A hangjában érezhető, hogy döntéséről nem kíván vitát nyitni. Az öreg ezután ismét Shorenaira emeli tekintetét.*
- Természetesen nincs nálunk hodaril. Miért is lenne?
*Szája sarkába visszakúszik a halovány mosoly.*
- Tisztes földművelők vagyunk. *A két másik erre ismét kuncogni kezd.* - De ha már ennyire érdekli a szerencsecsinálás... lehet, hogy Galamb tud mutatni magának valamit ami érdekelné.
*Fejével a két férfi felé biccent.*
- Menjen velük. Ha akar. Nem kötelező. Csak ne panaszkodjon később, hogy nem kapott lehetőséget.
1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-28 19:48:22
Üzenet elküldve: 2026-05-28 19:48:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
-Ugyan, fiatalúr. *Megenged egy udvarias rókamosolyt.*
-Ha városőr lennék, könnyedén találnék okot rá, hogy vegzáljam a kedves urakat. Nem kellene ez a... *Sétapálcájával kurta kört ír le a levegőben.*
-Előadás. *Szavai akár fenyegetően is csenghetnének, de csakhamar tovalibbenti a szót.*
-Újfent azt kell mondjam, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Valóban van némi érzékem az üzlethez. És valóban szeretném megadni a módját halálom pillanatának. De hagyjuk az öntömjénezést.
*Olybá tűnik, megvan az embere. Már ha az őszhajú fickó kötélnek áll.*
-Nem is gondolnám, hogy a tisztelt urak nem tisztességes földmívelők és állattartók. Ahogy én is tisztes artheniori polgár vagyok. *Most rajta a sor a gúnyos, ám jelentőségteljes mosolyon.*
-És mint jó üzleti érzékkel bíró artheniori polgár, kínálok tisztes pénzt és hosszú távú együttműködést annak, aki megragadja a lehetőséget. *A sétapálca nagyot koppan mellette az utcakövön.*
-Háború közeleg. Az ember választhatja azt, hogy a végére hazatér a feldúlt nincstelenségbe... *Elhúzza bajszát.*
-Vagy megcsinálja a szerencséjét a vész alatt. *Sétapálcájával mindőjükön végigmutat.*
-Persze lehet, hogy nem Önöket keresem. Ebben az esetben további kellemes időtöltést kell, hogy kívánjak. *A kellő udvariasságba tömérdek kimondatlan szó szorul. Nem lép tovább. Kivárja, hogy horogra akad-e a hal, vagy valóban máshol kell a híres-hírhedt szántóföldi szerekre szert tennie.*
-Ugyan, fiatalúr. *Megenged egy udvarias rókamosolyt.*
-Ha városőr lennék, könnyedén találnék okot rá, hogy vegzáljam a kedves urakat. Nem kellene ez a... *Sétapálcájával kurta kört ír le a levegőben.*
-Előadás. *Szavai akár fenyegetően is csenghetnének, de csakhamar tovalibbenti a szót.*
-Újfent azt kell mondjam, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Valóban van némi érzékem az üzlethez. És valóban szeretném megadni a módját halálom pillanatának. De hagyjuk az öntömjénezést.
*Olybá tűnik, megvan az embere. Már ha az őszhajú fickó kötélnek áll.*
-Nem is gondolnám, hogy a tisztelt urak nem tisztességes földmívelők és állattartók. Ahogy én is tisztes artheniori polgár vagyok. *Most rajta a sor a gúnyos, ám jelentőségteljes mosolyon.*
-És mint jó üzleti érzékkel bíró artheniori polgár, kínálok tisztes pénzt és hosszú távú együttműködést annak, aki megragadja a lehetőséget. *A sétapálca nagyot koppan mellette az utcakövön.*
-Háború közeleg. Az ember választhatja azt, hogy a végére hazatér a feldúlt nincstelenségbe... *Elhúzza bajszát.*
-Vagy megcsinálja a szerencséjét a vész alatt. *Sétapálcájával mindőjükön végigmutat.*
-Persze lehet, hogy nem Önöket keresem. Ebben az esetben további kellemes időtöltést kell, hogy kívánjak. *A kellő udvariasságba tömérdek kimondatlan szó szorul. Nem lép tovább. Kivárja, hogy horogra akad-e a hal, vagy valóban máshol kell a híres-hírhedt szántóföldi szerekre szert tennie.*
1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:12:55
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:12:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*A négy férfi újra végigméri Shorenait. A fekete-arany öltözéket. A kesztyűt. A modoros hangsúlyt. A sétapálcát. A legfiatalabbnak tűnő végül elvigyorodik. A vigyor gyorsan keserű kacajba fordul.*
- Nem elég, hogy a szántóföldeket nem képes megvédeni az őrség, még ilyen maskarás disznókat is küldenek ránk? Hodarilt, mi?
*Köp egyet oldalra.*
- Csaknem azért, hogy legyen okotok innen is elkergetni bennün…
*A mellette ülő férfi ekkor finoman oldalba böki. A kését tisztogató alak közben fel sem néz rögtön. Csak tovább húzza a rongyot a pengén, aztán végül Shorenaira emeli tekintetét.*
- Ennyire még ők sem baflaszok.
*Morogja végül. A kulacsot forgató férfi erre elhorkantja magát.*
- Bár néha meglepnek.
*A társaságban halk derültség fut végig, de a negyedik férfi nem nevet velük.Az őszülő, sovány alak eddig csendben figyelte Shorenait. Nem úgy méri végig, mint a többiek. Mintha nem is a ruhát magát nézné, hanem azt, hogy hogyan viseli.*
- Nagy tételben vásárolna, mi? *Hangja nyugodt. Kimért.* - Fura időzítés.
*Lassan a főtér köré int állával.*
- A fél város attól fosik, hogy előbb döglenek éhen minthogy az orkok ideérnének. Maga meg pont most keres hodarilt és ördögvigyort. *Rövid szünetet tart.* - Vagy nagyon jó érzéke van az üzlethez... vagy szeretné „kellemesen” eltölteni az utolsó perceit, igaz?
*A ficko szája sarka megrándul, mintha valami mosolyfélét próbálna produkálni, majd felsóhajt és megvonja a vállát.*
- Nem tudom miért hiszi, hogy nálunk van bármi ilyen. Tisztes földművelők és állattenyésztők vagyunk.
*Mondja egyfajta gúnyos elégedettséggel, miközben a két jobb kedvű társának találkozik a tekintete és látványos kuncogásba kezdenek.*
*A négy férfi újra végigméri Shorenait. A fekete-arany öltözéket. A kesztyűt. A modoros hangsúlyt. A sétapálcát. A legfiatalabbnak tűnő végül elvigyorodik. A vigyor gyorsan keserű kacajba fordul.*
- Nem elég, hogy a szántóföldeket nem képes megvédeni az őrség, még ilyen maskarás disznókat is küldenek ránk? Hodarilt, mi?
*Köp egyet oldalra.*
- Csaknem azért, hogy legyen okotok innen is elkergetni bennün…
*A mellette ülő férfi ekkor finoman oldalba böki. A kését tisztogató alak közben fel sem néz rögtön. Csak tovább húzza a rongyot a pengén, aztán végül Shorenaira emeli tekintetét.*
- Ennyire még ők sem baflaszok.
*Morogja végül. A kulacsot forgató férfi erre elhorkantja magát.*
- Bár néha meglepnek.
*A társaságban halk derültség fut végig, de a negyedik férfi nem nevet velük.Az őszülő, sovány alak eddig csendben figyelte Shorenait. Nem úgy méri végig, mint a többiek. Mintha nem is a ruhát magát nézné, hanem azt, hogy hogyan viseli.*
- Nagy tételben vásárolna, mi? *Hangja nyugodt. Kimért.* - Fura időzítés.
*Lassan a főtér köré int állával.*
- A fél város attól fosik, hogy előbb döglenek éhen minthogy az orkok ideérnének. Maga meg pont most keres hodarilt és ördögvigyort. *Rövid szünetet tart.* - Vagy nagyon jó érzéke van az üzlethez... vagy szeretné „kellemesen” eltölteni az utolsó perceit, igaz?
*A ficko szája sarka megrándul, mintha valami mosolyfélét próbálna produkálni, majd felsóhajt és megvonja a vállát.*
- Nem tudom miért hiszi, hogy nálunk van bármi ilyen. Tisztes földművelők és állattenyésztők vagyunk.
*Mondja egyfajta gúnyos elégedettséggel, miközben a két jobb kedvű társának találkozik a tekintete és látványos kuncogásba kezdenek.*
1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-25 17:51:39
Üzenet elküldve: 2026-05-25 17:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Tökéletesen formára nyírt szakállkája alatt sajátos rókamosolyra húzódnak ajkai, ahogy fülét megütik a minden kétséget kizáróan neki szánt szavak.
A borostás férfiember felé fordul, hogy cilindere karimáját csippentve egy apró főhajtást mutasson be.*
-Nagyon gazdag, vagy nagyon bátor... Hmm... Ugyan, miért zárná ki egyik a másikat? *Elereszt egy kedélyeskedő kacajt, végül megválik kalapjától, hogy azt hóna alá gyűrje.*
-Ohh, mindenki keres valamit. Én személy szerint... *Úgy pillant körbe, mintha diskurzusuk megkívánná a diszkréciót. Holott legfeljebb a rossz nyelvek okán lehetne félnivalójuk, de vélhetően egyikük sem közismert alak a városban.*
-Hodarilt. No meg némi ördögvigyort. Úgy sejtem, itt fellelhetem mindkettőt, ha már ily szerencsétlen fordulatot vett a helyzet délen... Melyet természetesen szörnyen sajnálok. *Sétapálcáját feljebb kapja kezében, hogy az is hóna alatt végezze.*
-Hogy a menekültek helyzetét megsegítsem, hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni eme szerekből. *A sajnálkozó homlokráncolást egy mesterkélt sóhajjal kíséri, hogy azért az együttérzéséről is tanúbizonyságot tegyen.*
-Ha kedves uram megtudná mondani, vajon hol tehetek szert eme cikkekre... *Kivár. Reményei szerint a megfelelő ajtón kopogtat, persze nem lehet biztos dolgában, még a külcsín ellenére se. Még ha Arthenior alvilágában egész otthonosan mozog, a szántóföldek parasztjaival nem sok dolga akadt eddig. Hallomásból tud egy s mást, ám ez az információ közel sem elég hozzá, hogy elhamarkodott döntéseket hozzon.*
-Mindezt természetesen kellő arany fejében. *Rezzenéstelen az ábrázata, félsz vagy gúny nem játszik arcán. Együttérzés nem munkál lelkében, de nem is veti meg ezeket az embereket. Elvégre ő maga sem úri múltra tekint vissza, még ha ezt az álarcot is aggatta magára. A maszk mögött bujkáló énje vélhetően sokkal szívesebben ülne le egy ital mellé, mint az úri népekkel a Selyemrévben. Nagy kár, hogy neki utóbbiakkal van dolga.*
*Tökéletesen formára nyírt szakállkája alatt sajátos rókamosolyra húzódnak ajkai, ahogy fülét megütik a minden kétséget kizáróan neki szánt szavak.
A borostás férfiember felé fordul, hogy cilindere karimáját csippentve egy apró főhajtást mutasson be.*
-Nagyon gazdag, vagy nagyon bátor... Hmm... Ugyan, miért zárná ki egyik a másikat? *Elereszt egy kedélyeskedő kacajt, végül megválik kalapjától, hogy azt hóna alá gyűrje.*
-Ohh, mindenki keres valamit. Én személy szerint... *Úgy pillant körbe, mintha diskurzusuk megkívánná a diszkréciót. Holott legfeljebb a rossz nyelvek okán lehetne félnivalójuk, de vélhetően egyikük sem közismert alak a városban.*
-Hodarilt. No meg némi ördögvigyort. Úgy sejtem, itt fellelhetem mindkettőt, ha már ily szerencsétlen fordulatot vett a helyzet délen... Melyet természetesen szörnyen sajnálok. *Sétapálcáját feljebb kapja kezében, hogy az is hóna alatt végezze.*
-Hogy a menekültek helyzetét megsegítsem, hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni eme szerekből. *A sajnálkozó homlokráncolást egy mesterkélt sóhajjal kíséri, hogy azért az együttérzéséről is tanúbizonyságot tegyen.*
-Ha kedves uram megtudná mondani, vajon hol tehetek szert eme cikkekre... *Kivár. Reményei szerint a megfelelő ajtón kopogtat, persze nem lehet biztos dolgában, még a külcsín ellenére se. Még ha Arthenior alvilágában egész otthonosan mozog, a szántóföldek parasztjaival nem sok dolga akadt eddig. Hallomásból tud egy s mást, ám ez az információ közel sem elég hozzá, hogy elhamarkodott döntéseket hozzon.*
-Mindezt természetesen kellő arany fejében. *Rezzenéstelen az ábrázata, félsz vagy gúny nem játszik arcán. Együttérzés nem munkál lelkében, de nem is veti meg ezeket az embereket. Elvégre ő maga sem úri múltra tekint vissza, még ha ezt az álarcot is aggatta magára. A maszk mögött bujkáló énje vélhetően sokkal szívesebben ülne le egy ital mellé, mint az úri népekkel a Selyemrévben. Nagy kár, hogy neki utóbbiakkal van dolga.*
1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:59:31
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:59:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*A főtér most inkább hasonlít átutazó táborra, mint Arthenior szívére. Bár rengeteg menekült inkább a Templomban, vagy a Polgárnegyedben lelte meg az ideiglenes menedékét, néhányuk valahogy mégis a főtérre keveredett családjával, szekerével és minden megmaradt ingóságával együtt.
A szökőkút környékén emberek ülnek pokrócokba burkolózva. Gyerekek alszanak szekerek árnyékában, sáros arcukat anyjuk szoknyájába fúrva. A levegőben főtt káposzta, izzadtság és nedves gyapjú szaga keveredik a város megszokott köveinek porával. Az egyik oldalról halk sírás hallatszik, máshol veszekedés. Egy csapat városőr éppen egy kordét próbál arrébb tuszkolni az útból, miközben a tulajdonosa rekedt hangon bizonygat valamit.
A környéken feltűnően sok a déli akcentus. A Szántóföldek felől érkezők nem nehéz felismerni. Napszítta bőr. Durva kezek. Megviselt ruhák. A legtöbbjük szemében ugyanaz ül: az a tompa, üres fáradtság, amit hosszú menekülés után hordoz magával az ember.
Shorenai lassú pillantása azonban hamar kiszúrhat valamit.
A főtér szélén, egy félig felborult gabonásszekér mellett négy férfi üldögél. Nem különösebben hangosak. Nem is könyörögnek. Csak figyelnek. Az egyik kést tisztít egy ronggyal. A másik egy kulacsot forgat az ujjai között. Vastag nyakú, széles vállú alakok mind. És valamiben nem illenek a képbe. Túl nyugodtak.
Miközben körülöttük mindenki ideges, fáradt vagy kétségbeesett, ezek úgy ülnek ott, mint akik pontosan tudják, mit csinálnak. Ruhájuk poros ugyan, de egyikük csizmája feltűnően jó állapotban maradt. Egy másik övéről apró vászonzacskók lógnak. Nem sok. Kettő. Talán három. Az egyik férfi végül észreveszi a közeledő Shorenait. Borostás képe lassan felé fordul. Tekintete végigfut a fekete-arany öltözéken. A kesztyűn. A sétapálcán. A kimért tartáson. A többiek is elhallgatnak. A borostás férfi végül köp egyet a kövezetre, aztán rekedt hangon megszólal.*
- Maga meg vagy nagyon gazdag… vagy nagyon bátor, uram.
*Az egyik társa erre halkan felröhög az orra alatt. A férfi azonban nem veszi le szemét Shorenairól.*
- Mit keres a magafajta a menekültek között?
*A főtér most inkább hasonlít átutazó táborra, mint Arthenior szívére. Bár rengeteg menekült inkább a Templomban, vagy a Polgárnegyedben lelte meg az ideiglenes menedékét, néhányuk valahogy mégis a főtérre keveredett családjával, szekerével és minden megmaradt ingóságával együtt.
A szökőkút környékén emberek ülnek pokrócokba burkolózva. Gyerekek alszanak szekerek árnyékában, sáros arcukat anyjuk szoknyájába fúrva. A levegőben főtt káposzta, izzadtság és nedves gyapjú szaga keveredik a város megszokott köveinek porával. Az egyik oldalról halk sírás hallatszik, máshol veszekedés. Egy csapat városőr éppen egy kordét próbál arrébb tuszkolni az útból, miközben a tulajdonosa rekedt hangon bizonygat valamit.
A környéken feltűnően sok a déli akcentus. A Szántóföldek felől érkezők nem nehéz felismerni. Napszítta bőr. Durva kezek. Megviselt ruhák. A legtöbbjük szemében ugyanaz ül: az a tompa, üres fáradtság, amit hosszú menekülés után hordoz magával az ember.
Shorenai lassú pillantása azonban hamar kiszúrhat valamit.
A főtér szélén, egy félig felborult gabonásszekér mellett négy férfi üldögél. Nem különösebben hangosak. Nem is könyörögnek. Csak figyelnek. Az egyik kést tisztít egy ronggyal. A másik egy kulacsot forgat az ujjai között. Vastag nyakú, széles vállú alakok mind. És valamiben nem illenek a képbe. Túl nyugodtak.
Miközben körülöttük mindenki ideges, fáradt vagy kétségbeesett, ezek úgy ülnek ott, mint akik pontosan tudják, mit csinálnak. Ruhájuk poros ugyan, de egyikük csizmája feltűnően jó állapotban maradt. Egy másik övéről apró vászonzacskók lógnak. Nem sok. Kettő. Talán három. Az egyik férfi végül észreveszi a közeledő Shorenait. Borostás képe lassan felé fordul. Tekintete végigfut a fekete-arany öltözéken. A kesztyűn. A sétapálcán. A kimért tartáson. A többiek is elhallgatnak. A borostás férfi végül köp egyet a kövezetre, aztán rekedt hangon megszólal.*
- Maga meg vagy nagyon gazdag… vagy nagyon bátor, uram.
*Az egyik társa erre halkan felröhög az orra alatt. A férfi azonban nem veszi le szemét Shorenairól.*
- Mit keres a magafajta a menekültek között?
1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:19:43
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:19:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Hiába kutatja a tömeget, nem fedez fel benne egyelőre ismerős arcot, hangot, alakot, s bár ennek éppen meg kéne nyugtatnia, mégsem enyhül a mellkasát szorító nyugtalanság a sokadalom láttán. Amerre fordul, mindenhol csak a hontalanság jelei villannak a rosszul világított főtéren. A saját, felszín alá fojtott idegessége jeleként feszül meg az állkapcsa, ám a nő újabb kérdése egy pillanatra mégis kiragadja a gyorsan mélyülő, zabolátlan indulatok közül. A másik felé fordítja a fejét, gyanakvóan vonva össze a szemöldökét a lehetőségre, hogy amaz ne hallott volna semmit. Ő sem sokat, de amit igen, annak éppen most látja maga körül az igazolását. Ha eddig kétségei is lettek volna a földeken terjedő szóbeszédek hihetősége felől, a látottak nem hagynak több kétséget benne.
Egy futó pillanatig figyeli csak a nőt, mielőtt visszafordulna az emberek csoportjai felé. Ha zaklatja is a sajátjai iránt érzett idegen aggodalom, mégis tudja, hogy veszélyesek ilyenkor a felgyűlt érzelmek, s a közepébe sétált párosuk egyre nagyobb figyelmet kap. Fojtott beszéd, pillantások, a főtéren táborozó embereket pásztázó tekintete egyre többször találkozik másokéval. A mellette álló elf egy bálteremben sem tudna elveszni, nemhogy ebben a tömegben.*
- Menjünk.
*Választalanul hagyva a másik kérdését billenti az állát a fogadó épülete felé. Hogy nála sincsen látható helyen fegyver egyelőre nem tudja felmérni, hogy előny-e vagy hátrány, de nem várná meg amíg kiderül. Ez a fejetlenség a legalkalmasabb terep annak, aki egyedül a maga hasznát keresi. Ha a hosszúéletű mindenáron beszélni akar úgyis fog, de jobb lenne, ha legalább egy biztonságosabb és melegebb helyen lenne közben.*
*Hiába kutatja a tömeget, nem fedez fel benne egyelőre ismerős arcot, hangot, alakot, s bár ennek éppen meg kéne nyugtatnia, mégsem enyhül a mellkasát szorító nyugtalanság a sokadalom láttán. Amerre fordul, mindenhol csak a hontalanság jelei villannak a rosszul világított főtéren. A saját, felszín alá fojtott idegessége jeleként feszül meg az állkapcsa, ám a nő újabb kérdése egy pillanatra mégis kiragadja a gyorsan mélyülő, zabolátlan indulatok közül. A másik felé fordítja a fejét, gyanakvóan vonva össze a szemöldökét a lehetőségre, hogy amaz ne hallott volna semmit. Ő sem sokat, de amit igen, annak éppen most látja maga körül az igazolását. Ha eddig kétségei is lettek volna a földeken terjedő szóbeszédek hihetősége felől, a látottak nem hagynak több kétséget benne.
Egy futó pillanatig figyeli csak a nőt, mielőtt visszafordulna az emberek csoportjai felé. Ha zaklatja is a sajátjai iránt érzett idegen aggodalom, mégis tudja, hogy veszélyesek ilyenkor a felgyűlt érzelmek, s a közepébe sétált párosuk egyre nagyobb figyelmet kap. Fojtott beszéd, pillantások, a főtéren táborozó embereket pásztázó tekintete egyre többször találkozik másokéval. A mellette álló elf egy bálteremben sem tudna elveszni, nemhogy ebben a tömegben.*
- Menjünk.
*Választalanul hagyva a másik kérdését billenti az állát a fogadó épülete felé. Hogy nála sincsen látható helyen fegyver egyelőre nem tudja felmérni, hogy előny-e vagy hátrány, de nem várná meg amíg kiderül. Ez a fejetlenség a legalkalmasabb terep annak, aki egyedül a maga hasznát keresi. Ha a hosszúéletű mindenáron beszélni akar úgyis fog, de jobb lenne, ha legalább egy biztonságosabb és melegebb helyen lenne közben.*
1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-23 22:45:02
Üzenet elküldve: 2026-05-23 22:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Nem az a fajta, aki ha a fejébe vesz valamit, egykönnyen ki is veri onnan. Oly lehetőség hullott az ölébe, melyet botorság lenne veszni hagyni. Nagy kár, hogy a hevenyészett "bűnbanda", akiket összeverbuvált, oly könnyen szétszéledtek. Nem szentimentális emlékeket őriz a kicsit sem kedélyes társaságról, csupán ha Merrin vagy a pillangó kéznél lenne, most nem neki kéne a "szemétben túrni". Kár a gondolatért is. Még fülében csengenek az öreg Darignion kevésbé az elme pallérozását célzó, ám annál kioktatóbb szavai; "ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad!" E bölcselet nem sokkal előzte meg a Lázadás napját és a vén nemes megérdemelt végét. Ettől még a mondás nem kevésbé igaz. Az emlék nosztalgikus mosolyt ad kackiás bajsza alá.
Tősgyökeres arthenioriként pontosan tudja, hol terem az, amit keres. Elvégre egy ideje már erőteljes érdeklődést mutat a hasonszőrű cikkek iránt. A közelmúlt eseményei pedig oly "szerencsés" fordulatot vettek, hogy talán nem is kell messzire mennie, hogy hozzájusson a portékához.
Sétapálcája ütemesen koppanásai kísérik lépteit a macskakövön, ahogy a főtér felé veszi az irányt. Csak egy pillanatra áll meg a szökőkút tövében, hogy feljebb húzza kézfején a fekete bőrkesztyűt és megigazítsa mesterien szabott ruházatát. Nem rest élni a pillanattal és szemügyre venni közben az idetódult népeket. Elsősorban egy küllemre beszédes fajtát keres. Vastag nyakú déli szerzeteket. Persze a hodariltermesztés nem jelenti azt, hogy fogyasztanak is, de a legkönnyebb lehetőség erre asszociálni.
Menekültek és nincstelenek... Egy közeledő ostromállapot tökéletes lehetőség a magafajta zavarosban halászónak.*
*Nem az a fajta, aki ha a fejébe vesz valamit, egykönnyen ki is veri onnan. Oly lehetőség hullott az ölébe, melyet botorság lenne veszni hagyni. Nagy kár, hogy a hevenyészett "bűnbanda", akiket összeverbuvált, oly könnyen szétszéledtek. Nem szentimentális emlékeket őriz a kicsit sem kedélyes társaságról, csupán ha Merrin vagy a pillangó kéznél lenne, most nem neki kéne a "szemétben túrni". Kár a gondolatért is. Még fülében csengenek az öreg Darignion kevésbé az elme pallérozását célzó, ám annál kioktatóbb szavai; "ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad!" E bölcselet nem sokkal előzte meg a Lázadás napját és a vén nemes megérdemelt végét. Ettől még a mondás nem kevésbé igaz. Az emlék nosztalgikus mosolyt ad kackiás bajsza alá.
Tősgyökeres arthenioriként pontosan tudja, hol terem az, amit keres. Elvégre egy ideje már erőteljes érdeklődést mutat a hasonszőrű cikkek iránt. A közelmúlt eseményei pedig oly "szerencsés" fordulatot vettek, hogy talán nem is kell messzire mennie, hogy hozzájusson a portékához.
Sétapálcája ütemesen koppanásai kísérik lépteit a macskakövön, ahogy a főtér felé veszi az irányt. Csak egy pillanatra áll meg a szökőkút tövében, hogy feljebb húzza kézfején a fekete bőrkesztyűt és megigazítsa mesterien szabott ruházatát. Nem rest élni a pillanattal és szemügyre venni közben az idetódult népeket. Elsősorban egy küllemre beszédes fajtát keres. Vastag nyakú déli szerzeteket. Persze a hodariltermesztés nem jelenti azt, hogy fogyasztanak is, de a legkönnyebb lehetőség erre asszociálni.
Menekültek és nincstelenek... Egy közeledő ostromállapot tökéletes lehetőség a magafajta zavarosban halászónak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980