Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 397 (7921. - 7930. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
7930. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:22:04
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Hrrr! *Lök félre egy némbert kedélyeskedve, miközben átvág az emberek sűrűjén. Bicegve, ám sietve kel át a főtéren. Sejti, merre visz az útja.*
-Félre az útból, mocsokfajzat. *Vicsorog rá egy aprócska gyermekre, miközben oda sem pillantva elsiet a mementó mellett. Az emberek dicsőségének szimbóluma. Roshneket azonban csöppet sem érdeklik az emberek, vagy épp az orkok hőstettei. Pihenni óhajt, na meg belevetni magát Arthenior feketeségébe. Mert ahogy minden valamirevaló városban, itt is kell működnie alvilágnak. Persze, hallott a Városi Őrségről, hogyne hallott volna... De nem lehet rosszabb, mint a Pirtianesi Helyőrség vagy éppenséggel maga a hadsereg. Éveket töltött a tömlöceikben, egy artheniori pincesor fogsága valószínűleg gyaloggalopp lenne azok után. Ugyanakkor cseppet sem kívánja már a fogságot, s ezt elkerülendő fékezi magát, már ami a szereplést illeti.
Némi lökdösődés után ki is ér végre az embertömegből, amit egy jóleső horkantással nyugtáz. Végigsimít tar kobakján, majd biztos, ami biztos kezét gondosan az oldalán lógó penge közelében tartva nekivág, hogy fel lelje a helyet, miről már annyi mendemonda született északon.*
-Félre az útból, mocsokfajzat. *Vicsorog rá egy aprócska gyermekre, miközben oda sem pillantva elsiet a mementó mellett. Az emberek dicsőségének szimbóluma. Roshneket azonban csöppet sem érdeklik az emberek, vagy épp az orkok hőstettei. Pihenni óhajt, na meg belevetni magát Arthenior feketeségébe. Mert ahogy minden valamirevaló városban, itt is kell működnie alvilágnak. Persze, hallott a Városi Őrségről, hogyne hallott volna... De nem lehet rosszabb, mint a Pirtianesi Helyőrség vagy éppenséggel maga a hadsereg. Éveket töltött a tömlöceikben, egy artheniori pincesor fogsága valószínűleg gyaloggalopp lenne azok után. Ugyanakkor cseppet sem kívánja már a fogságot, s ezt elkerülendő fékezi magát, már ami a szereplést illeti.
Némi lökdösődés után ki is ér végre az embertömegből, amit egy jóleső horkantással nyugtáz. Végigsimít tar kobakján, majd biztos, ami biztos kezét gondosan az oldalán lógó penge közelében tartva nekivág, hogy fel lelje a helyet, miről már annyi mendemonda született északon.*
7929. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-20 10:53:10
Üzenet elküldve: 2020-09-20 10:53:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom//
*A zsoldos olyan szakszerűen világít rá a víztisztaság mögött rejlő mélyebb és sekélyebb indokokra, hogy Nawanthiri menten visszanyeri az út során mutatott zárkózottságát. Több buta kérdést nem tesz föl, csak a figyelme marad meg.*
~Szóval ebben mosdani is lehet!~
*Az ötlet már a főtér szélén eszébe jutott, de hát csak nem lehet fejest ugrani az első szökőkútba, mihelyt az ember lánya a városba ér. Amit viszont a helyieknek szabad, azt neki is, szóval leteszi a kalapját, és követi az ork példáját. Hamar rájön, hogy az ő hajának még ebből a csodavízből sem lesz elég annyi, amennyi a kezében elfér. Az egész fejét belemeríti, a felszín alatt ledörgöli arcáról a port, aztán nagy lendülettel felegyenesedik, mindenfelé fröcskölve maga körül.*
- Nézzük meg azt a fogadót! *bólint rá, mikor kifacsarta a sörényét. Komoly létesítménynek tűnik: három részből áll, külön istállója is van. Nawanthiri figyelmét mégis az a néhány ablak ragadja meg, amelyekből itt-ott gőz párállik.*
~Fürdőház lenne?~
*Ahol szökőkútra futja, ott fürdő is lehet. A fantáziája majdnem megint nekiiramodik, de még időben megzabolázza azzal, hogy szigorú sorrendet tartva végigtekint a tér épületein. Sajnos a házak is mind nagyon takarosak, ráadásul még ott a fenséges márványoszlop, meg a gyönyörűen faragott kőpad az ősöreg fa alatt.*
~Könnyebb volt az erdőben szerzetesnek lenni!~
*Alig negyed órája van Artheniorban, máris annyi minden zúdult rá, ami a lélek nyugalmát feldúlja. Mi lesz így a fogadóban?*
~Nem tudhatod, amíg nem próbáltad.~
*Ebben marad önmagával, ha nem is valami magabiztosan. Vállára veszi a zsákjait, és ha Ukrom elindul, követi a Pegazusba.*
*A zsoldos olyan szakszerűen világít rá a víztisztaság mögött rejlő mélyebb és sekélyebb indokokra, hogy Nawanthiri menten visszanyeri az út során mutatott zárkózottságát. Több buta kérdést nem tesz föl, csak a figyelme marad meg.*
~Szóval ebben mosdani is lehet!~
*Az ötlet már a főtér szélén eszébe jutott, de hát csak nem lehet fejest ugrani az első szökőkútba, mihelyt az ember lánya a városba ér. Amit viszont a helyieknek szabad, azt neki is, szóval leteszi a kalapját, és követi az ork példáját. Hamar rájön, hogy az ő hajának még ebből a csodavízből sem lesz elég annyi, amennyi a kezében elfér. Az egész fejét belemeríti, a felszín alatt ledörgöli arcáról a port, aztán nagy lendülettel felegyenesedik, mindenfelé fröcskölve maga körül.*
- Nézzük meg azt a fogadót! *bólint rá, mikor kifacsarta a sörényét. Komoly létesítménynek tűnik: három részből áll, külön istállója is van. Nawanthiri figyelmét mégis az a néhány ablak ragadja meg, amelyekből itt-ott gőz párállik.*
~Fürdőház lenne?~
*Ahol szökőkútra futja, ott fürdő is lehet. A fantáziája majdnem megint nekiiramodik, de még időben megzabolázza azzal, hogy szigorú sorrendet tartva végigtekint a tér épületein. Sajnos a házak is mind nagyon takarosak, ráadásul még ott a fenséges márványoszlop, meg a gyönyörűen faragott kőpad az ősöreg fa alatt.*
~Könnyebb volt az erdőben szerzetesnek lenni!~
*Alig negyed órája van Artheniorban, máris annyi minden zúdult rá, ami a lélek nyugalmát feldúlja. Mi lesz így a fogadóban?*
~Nem tudhatod, amíg nem próbáltad.~
*Ebben marad önmagával, ha nem is valami magabiztosan. Vállára veszi a zsákjait, és ha Ukrom elindul, követi a Pegazusba.*
7928. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-19 09:12:24
Üzenet elküldve: 2020-09-19 09:12:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
*És vissza is értek a mennyei álmok és a könyörtelen valóság összehalmozódásának városába. Majdhogynem megkönnyebbült módon lélegzik fel, csakhogy gyorsan vissza is emlékszik, hogy két kölyköt is hátrahagyott a kis vidéki kirándulás kényszere miatt, és hogy körbe is kéne értük néznie. De az ráér későbbre.
Türelmesen (kit akar becsapni, szokásaihoz méltóan türelmetlenül) megvárja, míg társa kicsodálkozza magát a nem létező bejáraton túli látványokon, a szökőkúton, és oda is csap egy választ közben.*
- Biztosra kell venni, hogy egy több ezres populációból álló közösség közül minél kevesebben kapjanak el valamit, különben egy nyílt temetőt látogatnánk. Tömören megfogalmazva: varázslat. *Feleli, vállát flegmán fölemelve. Kissé zavarja Nawanthriri izgatottsága, talán azért, mert ő tökéletesen ellensúlyozza az ork felhős hangulatát. "Talán az itt töltök napok változtatnak rajta", reméli hiún.
Ő maga nem legelteti szemét az épületeken: A főtéren lévő házak fele csak dísz, másik felük pedig többnyire üzleti helyiségekből áll, bölcsen kihasználva az utazói csomópont előnyeit. A padhoz kiérve már látják is a jó öreg Pegazus falát, nyugodtan oda is bök fejével.*
- Most nem sietünk, tehát van lehetőségünk pihenni. A fogadó mellettünk jó választás, gyomrunkat is meg tudjuk tölteni, miközben tudásszomjadat kiolthatod. Már ha ki lehet. *Nyugodtan várja társa válaszát, miközben két tenyeréből, a kút vizével megmossa az út porától majdnem a felismerhetetlenségig bekoszosodott arcát. Haját sem felejti el megvizezni, ugyanis fürdőházba valószínűleg soha nem tervez bemenni. Bár a páncélja alatti, a végtelenségig bemocskolódott és megizzadt teste már régóta vár egy kis vízre. Ezt a kocsma vendégszobájában majd megoldja.*
*És vissza is értek a mennyei álmok és a könyörtelen valóság összehalmozódásának városába. Majdhogynem megkönnyebbült módon lélegzik fel, csakhogy gyorsan vissza is emlékszik, hogy két kölyköt is hátrahagyott a kis vidéki kirándulás kényszere miatt, és hogy körbe is kéne értük néznie. De az ráér későbbre.
Türelmesen (kit akar becsapni, szokásaihoz méltóan türelmetlenül) megvárja, míg társa kicsodálkozza magát a nem létező bejáraton túli látványokon, a szökőkúton, és oda is csap egy választ közben.*
- Biztosra kell venni, hogy egy több ezres populációból álló közösség közül minél kevesebben kapjanak el valamit, különben egy nyílt temetőt látogatnánk. Tömören megfogalmazva: varázslat. *Feleli, vállát flegmán fölemelve. Kissé zavarja Nawanthriri izgatottsága, talán azért, mert ő tökéletesen ellensúlyozza az ork felhős hangulatát. "Talán az itt töltök napok változtatnak rajta", reméli hiún.
Ő maga nem legelteti szemét az épületeken: A főtéren lévő házak fele csak dísz, másik felük pedig többnyire üzleti helyiségekből áll, bölcsen kihasználva az utazói csomópont előnyeit. A padhoz kiérve már látják is a jó öreg Pegazus falát, nyugodtan oda is bök fejével.*
- Most nem sietünk, tehát van lehetőségünk pihenni. A fogadó mellettünk jó választás, gyomrunkat is meg tudjuk tölteni, miközben tudásszomjadat kiolthatod. Már ha ki lehet. *Nyugodtan várja társa válaszát, miközben két tenyeréből, a kút vizével megmossa az út porától majdnem a felismerhetetlenségig bekoszosodott arcát. Haját sem felejti el megvizezni, ugyanis fürdőházba valószínűleg soha nem tervez bemenni. Bár a páncélja alatti, a végtelenségig bemocskolódott és megizzadt teste már régóta vár egy kis vízre. Ezt a kocsma vendégszobájában majd megoldja.*
7927. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-18 21:58:39
Üzenet elküldve: 2020-09-18 21:58:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom//
*Ha Nawanthirin múlik, az országúton idefele jövet aligha fogják megváltani a világot. Tartja az ork tempóját, és beleveszik a legelők, szántók és gyümölcsösök látványába. Néha lassú, szívdobbanásként lüktető dalokat dúdol, amik, mint a búvópatakok, hol előkerülnek, hol elhallgatnak. A kettő közti időben bizonyára a fejében szólnak tovább.
Kora délután megpihennek egy útszéli eperfa alatt. Sokat itt sem beszél, csak apróságokat: mennyi van még hátra; ideadnád a vizet; odanézz, wywardok! Mire továbbindulnak, elfalatozzák, ami az elemózsiából még megmaradt.
Alkonytájt, amikor a város tornyai felbukkannak előttük, ő is megkérdezi, amit alighanem mindenki, aki először látja őket:*
- Hol vannak a falak?
*Van ebben valami hívogató: mindenki jöhet-mehet kedve szerint, nincs ellenőrzés a kapuban, nincs vám, nincs zárlat, ha leszáll az éj. Jó nyíllövésnyire főtér előtt azért felveszi a saruit. Wegtorenben az utcák tele vannak fémforgáccsal meg üvegcserepekkel, miért lenne másként Artheniorban?
Aztán meglátja a lemenő nap fényében tündöklő szökőkutat. Az egész arca kivirul: a mandulaszemei elkerekednek, és még egy halk kis nevetés is kiszalad a száján. A szerzetesi jó nevelés (na meg az egész napi kutyagolás) ugyan visszatartja, hogy rögtön oda is siessen, de azért elég tüntetően rakja le mellé a zsákjait, amikor végül odaérnek. Menet közben látta, hogy két gyerek iszik is a kútból, ő sem akar kimaradni. Soha nem ivott még ilyen vizet, semmihez nem tudná hasonlítani az ízét. Sem föld, sem fém, de még kén sem érződik benne.*
- Hogy tud ez ilyen tiszta maradni? *kérdi a szürkebőrűt csillogó szemekkel*
*Ha Nawanthirin múlik, az országúton idefele jövet aligha fogják megváltani a világot. Tartja az ork tempóját, és beleveszik a legelők, szántók és gyümölcsösök látványába. Néha lassú, szívdobbanásként lüktető dalokat dúdol, amik, mint a búvópatakok, hol előkerülnek, hol elhallgatnak. A kettő közti időben bizonyára a fejében szólnak tovább.
Kora délután megpihennek egy útszéli eperfa alatt. Sokat itt sem beszél, csak apróságokat: mennyi van még hátra; ideadnád a vizet; odanézz, wywardok! Mire továbbindulnak, elfalatozzák, ami az elemózsiából még megmaradt.
Alkonytájt, amikor a város tornyai felbukkannak előttük, ő is megkérdezi, amit alighanem mindenki, aki először látja őket:*
- Hol vannak a falak?
*Van ebben valami hívogató: mindenki jöhet-mehet kedve szerint, nincs ellenőrzés a kapuban, nincs vám, nincs zárlat, ha leszáll az éj. Jó nyíllövésnyire főtér előtt azért felveszi a saruit. Wegtorenben az utcák tele vannak fémforgáccsal meg üvegcserepekkel, miért lenne másként Artheniorban?
Aztán meglátja a lemenő nap fényében tündöklő szökőkutat. Az egész arca kivirul: a mandulaszemei elkerekednek, és még egy halk kis nevetés is kiszalad a száján. A szerzetesi jó nevelés (na meg az egész napi kutyagolás) ugyan visszatartja, hogy rögtön oda is siessen, de azért elég tüntetően rakja le mellé a zsákjait, amikor végül odaérnek. Menet közben látta, hogy két gyerek iszik is a kútból, ő sem akar kimaradni. Soha nem ivott még ilyen vizet, semmihez nem tudná hasonlítani az ízét. Sem föld, sem fém, de még kén sem érződik benne.*
- Hogy tud ez ilyen tiszta maradni? *kérdi a szürkebőrűt csillogó szemekkel*
7926. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-09 16:36:00
Üzenet elküldve: 2020-09-09 16:36:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*Örül a csóknak, de egyben nem is érti, hogy a férfi mit köszön meg neki.*
-Nincs mit megköszönni.
*Xaras mosolya őt is megmosolyogtatja.*
-És úgy gondolod, hogy ez elég lesz neked? Én és a boldogságom?
*Őszintén kíváncsi a válaszra, majd, hogy a kérésnek eleget tegyen, mesélni kezd.*
-Elég sok mindent tanultam. A népem sok mesterséggel foglalkozik és nekem mindben ki kellett próbálnom magamat. A csillagászat, a vadászat és az agyagozás is mind a listán van. Bár azt nem mondom, hogy mindhez értek is.
*Felkuncog, ahogy az emlékek előtörnek belőle, közben folytatja.*
-Igen, inkább mondjuk azt konyítok egy kicsit ehhez is és ahhoz is, bár most járok először a közösségen kívül.
*Örül a csóknak, de egyben nem is érti, hogy a férfi mit köszön meg neki.*
-Nincs mit megköszönni.
*Xaras mosolya őt is megmosolyogtatja.*
-És úgy gondolod, hogy ez elég lesz neked? Én és a boldogságom?
*Őszintén kíváncsi a válaszra, majd, hogy a kérésnek eleget tegyen, mesélni kezd.*
-Elég sok mindent tanultam. A népem sok mesterséggel foglalkozik és nekem mindben ki kellett próbálnom magamat. A csillagászat, a vadászat és az agyagozás is mind a listán van. Bár azt nem mondom, hogy mindhez értek is.
*Felkuncog, ahogy az emlékek előtörnek belőle, közben folytatja.*
-Igen, inkább mondjuk azt konyítok egy kicsit ehhez is és ahhoz is, bár most járok először a közösségen kívül.
7925. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-09 16:14:49
Üzenet elküldve: 2020-09-09 16:14:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*A férfi megcsókolja Tasa homlokát. Meghatódik a lány kedvességén, mivel más nők talán nem díjazták volna, hogy a férfi ilyen életet élt. Örül, hogy egy igazi társra talált a nőben.*
-Köszönöm!* Mondja a férfi, és megcsókolja a lányt. Közben pedig haladnak a céljuk irányába.*
-Milyen az új ember? Először is, csak te érdekled és semmi más! Másodszor, csak az érdekli, hogy te boldog legyél!* Szól széles mosollyal az arcán a bárd.*
-Most egy kicsit te mesélj magadról! Miket tanultál? Merre jártál?* Kéri szépen a férfi.*
*A férfi megcsókolja Tasa homlokát. Meghatódik a lány kedvességén, mivel más nők talán nem díjazták volna, hogy a férfi ilyen életet élt. Örül, hogy egy igazi társra talált a nőben.*
-Köszönöm!* Mondja a férfi, és megcsókolja a lányt. Közben pedig haladnak a céljuk irányába.*
-Milyen az új ember? Először is, csak te érdekled és semmi más! Másodszor, csak az érdekli, hogy te boldog legyél!* Szól széles mosollyal az arcán a bárd.*
-Most egy kicsit te mesélj magadról! Miket tanultál? Merre jártál?* Kéri szépen a férfi.*
7924. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-08 18:59:00
Üzenet elküldve: 2020-09-08 18:59:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*Amint kilépnek, a férfi belé karol és mesélni kezd, amit csöndben, döbbenten hallgat végig. Az őszinte szavak meghatják őt és szeretné, hogy mindaz igaz legyen, amit a bárd neki mond.*
-Nem haragudhatok azért amiért a megismerkedésünk előtt volt életed. Nem mondom, hogy nem rossz a gondolat, hogy előttem is voltak páran, de az, hogy most nincsenek, kárpótol.
*Kedvesen megsimogatja a férfi arcát.*
-Na és milyen is pontosan ez az új ember?
*Ravasz mosoly bújik meg a szája szélén és folytatja útját Xaras mellett.*
*Amint kilépnek, a férfi belé karol és mesélni kezd, amit csöndben, döbbenten hallgat végig. Az őszinte szavak meghatják őt és szeretné, hogy mindaz igaz legyen, amit a bárd neki mond.*
-Nem haragudhatok azért amiért a megismerkedésünk előtt volt életed. Nem mondom, hogy nem rossz a gondolat, hogy előttem is voltak páran, de az, hogy most nincsenek, kárpótol.
*Kedvesen megsimogatja a férfi arcát.*
-Na és milyen is pontosan ez az új ember?
*Ravasz mosoly bújik meg a szája szélén és folytatja útját Xaras mellett.*
7923. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-08 09:33:17
Üzenet elküldve: 2020-09-08 09:33:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Vén tündérünk átszelte kunkori végű botjával a várost. A főtérre húzta a lába. Most a másik ösvényen akar menni visszafelé. Lehet, hogy ez rövidebb az pedig kényelmesebb. Ilyen vén fejjel az a pár méter is valamit. A főtéren lefetyel pár kortyot a kút vizéből mert szomjas lett hirtelen. Kulacsa nincsen úgyhogy jól tele issza magát mint a tevék. Amikor már a víz hömpölyög a pocakjában na akkor meglódul kifelé az úton el a várostól. A vízzel egy pettyet nehezebb cammogni de a papus töretlen akarat ereje most se hagyja cserben. Csörtet előre mint a veszett sündisznó az avarban. Hűvősded idő kerekedik úgyhogy a kályhához odadörgölőzik ha visszaér a kocsmába.*
7922. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:07:04
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:07:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*Kedvese kérésének eleget téve a férfi fog vezetni, de előtte előzékenyen előre engedi Tasát és Rúnát az ajtóban. Utána belekarol a szőkeségbe és együtt indulnak el, keresztül a főtéren.*
- Azt tudod, hogy az apám elég hamar túladott rajtam, az anyám pedig korán meghalt. Egy lichanechi nemes vett magához. Ott dolgoztam. A konyhán, és az istállóban segítettem. Egyszer meghallott énekelni, és úgy döntötte, hogy bárdot farag belőlem, hogy szórakoztassam, így a legjobb mesterekről tanulhattam. Ahogy múlt az idő lassan szolgálatba álltam. Megismertem a gazdám lányát, aki velem egykorú lehetett. Nem volt köztünk szerelem, csak valami vágy. A gazdám első felesége meghalt, és a lányától pár évvel idősebb nőt vett el. Ővele is volt kalandom. Amikor ezekre rájött meg akart öletni. Ezért elszöktem a városból. Nem vagyok büszke arra mait csináltam.* Jelenti ki őszintén a férfi.*
-Aztán csapódtam ide-oda. Amikor idejöttem alapítottam egy kis társulatot, de hamar felbomlott. Persze voltak nők is az életemben, de egy nap úgy keltem fel, hogy azt éreztem, változtatnom kell az életemen. Üresnek éreztem magam. Akkor jöttél te, és akkor éreztem meg, hogy te rád vártam egész életemben.* Egy pillanatra megáll, és Tasa aranyszemeibe néz.*
-Megvethetsz a múltamért, de annak vége. Új ember vagyok, és csak a tiéd.* És megcsókolja a nőt.*
*Kedvese kérésének eleget téve a férfi fog vezetni, de előtte előzékenyen előre engedi Tasát és Rúnát az ajtóban. Utána belekarol a szőkeségbe és együtt indulnak el, keresztül a főtéren.*
- Azt tudod, hogy az apám elég hamar túladott rajtam, az anyám pedig korán meghalt. Egy lichanechi nemes vett magához. Ott dolgoztam. A konyhán, és az istállóban segítettem. Egyszer meghallott énekelni, és úgy döntötte, hogy bárdot farag belőlem, hogy szórakoztassam, így a legjobb mesterekről tanulhattam. Ahogy múlt az idő lassan szolgálatba álltam. Megismertem a gazdám lányát, aki velem egykorú lehetett. Nem volt köztünk szerelem, csak valami vágy. A gazdám első felesége meghalt, és a lányától pár évvel idősebb nőt vett el. Ővele is volt kalandom. Amikor ezekre rájött meg akart öletni. Ezért elszöktem a városból. Nem vagyok büszke arra mait csináltam.* Jelenti ki őszintén a férfi.*
-Aztán csapódtam ide-oda. Amikor idejöttem alapítottam egy kis társulatot, de hamar felbomlott. Persze voltak nők is az életemben, de egy nap úgy keltem fel, hogy azt éreztem, változtatnom kell az életemen. Üresnek éreztem magam. Akkor jöttél te, és akkor éreztem meg, hogy te rád vártam egész életemben.* Egy pillanatra megáll, és Tasa aranyszemeibe néz.*
-Megvethetsz a múltamért, de annak vége. Új ember vagyok, és csak a tiéd.* És megcsókolja a nőt.*
7921. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-05 18:11:12
Üzenet elküldve: 2020-09-05 18:11:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az egyhetes út végén végre megérkezett Arthenior főterére kora délelőtt. Soha nem gondolta volna, hogy ennyi ideig fog tartani az út Wegtoren-ből, igaz nem sietett, gyönyörködött a tájban mit először látott.
A főtérre érve~ ez hatalmas~ elcsodálkozott a város méretein, pedig már elbeszélésekből kialakult benne egy kép a városról, de a valóság felülmúlta.
Kicsivel később, mikor magához tért a látványtól elindult körülnézni, hogy valós képet kapjon a városról.*
A főtérre érve~ ez hatalmas~ elcsodálkozott a város méretein, pedig már elbeszélésekből kialakult benne egy kép a városról, de a valóság felülmúlta.
Kicsivel később, mikor magához tért a látványtól elindult körülnézni, hogy valós képet kapjon a városról.*
7920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-05 17:03:56
Üzenet elküldve: 2020-09-05 17:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Nagy megkönnyebbülés, hogy immáron nem kell kutyagolnia. Hányszor, de hányszor megtette már az Arthenior - Mágustorony távot kétlábon!*
-Gyerünk, Híjas. Gyí!
*Kissé nagyobb sebességre kapcsol, már amennyire egy igásló képes nagyobb sebességre. Gondolatai messzire viszik, miközben átrobog a város főterén. Messze délen, Amon Ruadh körül, na meg Synmira... Meg kell néznie magának ezt a helyet, ha csakugyan Taitos vezeti. A tanítványai vajon tudják-e, hogy egy gyilkossal van dolguk?
Tekintete egészen megkeményedik a gondolatra. Önmagában egy mágus is igen veszélyes lehet, de egy egész csapatnyi az már valóságos fenyegetés a világukra nézve. A körmükre néz, lesz ami lesz.*
-Gyerünk, Szíjas, napnyugtára a Toronyba kell érnünk.
*Dörmögi a hátasnak, persze nem számít válaszra a részéről. Egész egyszerűen kellemes érzés, hogy van végre valaki, aki meghallgatja, mindezt pedig csendben teszi.*
*Nagy megkönnyebbülés, hogy immáron nem kell kutyagolnia. Hányszor, de hányszor megtette már az Arthenior - Mágustorony távot kétlábon!*
-Gyerünk, Híjas. Gyí!
*Kissé nagyobb sebességre kapcsol, már amennyire egy igásló képes nagyobb sebességre. Gondolatai messzire viszik, miközben átrobog a város főterén. Messze délen, Amon Ruadh körül, na meg Synmira... Meg kell néznie magának ezt a helyet, ha csakugyan Taitos vezeti. A tanítványai vajon tudják-e, hogy egy gyilkossal van dolguk?
Tekintete egészen megkeményedik a gondolatra. Önmagában egy mágus is igen veszélyes lehet, de egy egész csapatnyi az már valóságos fenyegetés a világukra nézve. A körmükre néz, lesz ami lesz.*
-Gyerünk, Szíjas, napnyugtára a Toronyba kell érnünk.
*Dörmögi a hátasnak, persze nem számít válaszra a részéről. Egész egyszerűen kellemes érzés, hogy van végre valaki, aki meghallgatja, mindezt pedig csendben teszi.*
7919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-02 22:29:19
Üzenet elküldve: 2020-09-02 22:29:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1424
OOC üzenetek: 116
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1424
OOC üzenetek: 116
Játékstílus: Megfontolt
//Learon, Pash//
-Ezzel tisztában vagyok, hiszen földművesként és pásztorként éltem egész életemben. *Mosolyog a férfira, mert az egy elég egyértelmű, már-már banális dolgot mondott.*
-Azonban, azt hiszem, ha az ember mágikusan szerzi meg a képességeit, akkor nem a nulláról indul. *Persze ezt ő is még csak gondolja, nem biztos benne, de érzi a kezeiben a mozdulatukat és olyan az egész, mintha mindig is a kalapácsot fogta volna a pásztorbot és a könyvek mellett.*
-Szóval pallos. *Simít végig szakállán és látszik, hogy elméjében kutat a megfelelő információért.*
-Igen, ezt el tudom készíteni abban biztos vagyok! *Bólint is mellé és a mosoly, ami előbb felragadt az arcára, azóta sem tűnik el onnan.*
-Tudja, nem is azért kérik az árát, mert olyan kevesen tudnák elkészíteni, persze ez is igaz, de inkább az alapanyagok drágák! *Ha megvan a megfelelő anyag, nem lehet sokkal nehezebb, mint egy rendes kardot megkovácsolni, ha az emberben benne van a mágikus erő hozzá.*
-Ha gondolja, az lenne a legtisztább, hogy most elkérek négyszáz aranyat, ami még nem fedezi az alapanyagköltséget sem, de az árnak a fele, amit én kigondoltam. Aztán ha meg van elégedve, odaadja a másik négyszázat is, de ha nem, akkor visszaadom az előleget. Szerintem jó üzlet. *Sosem árult még kardot, de a terményeknél és a sajtoknál így szokott eljárni. Ha megfelelő az elkészített tárgy vagy étel, úgyis a kezében lesz a pénz, ha meg nem az, akkor amúgy sem adná el a silány gyártmányt.*
-Ezzel tisztában vagyok, hiszen földművesként és pásztorként éltem egész életemben. *Mosolyog a férfira, mert az egy elég egyértelmű, már-már banális dolgot mondott.*
-Azonban, azt hiszem, ha az ember mágikusan szerzi meg a képességeit, akkor nem a nulláról indul. *Persze ezt ő is még csak gondolja, nem biztos benne, de érzi a kezeiben a mozdulatukat és olyan az egész, mintha mindig is a kalapácsot fogta volna a pásztorbot és a könyvek mellett.*
-Szóval pallos. *Simít végig szakállán és látszik, hogy elméjében kutat a megfelelő információért.*
-Igen, ezt el tudom készíteni abban biztos vagyok! *Bólint is mellé és a mosoly, ami előbb felragadt az arcára, azóta sem tűnik el onnan.*
-Tudja, nem is azért kérik az árát, mert olyan kevesen tudnák elkészíteni, persze ez is igaz, de inkább az alapanyagok drágák! *Ha megvan a megfelelő anyag, nem lehet sokkal nehezebb, mint egy rendes kardot megkovácsolni, ha az emberben benne van a mágikus erő hozzá.*
-Ha gondolja, az lenne a legtisztább, hogy most elkérek négyszáz aranyat, ami még nem fedezi az alapanyagköltséget sem, de az árnak a fele, amit én kigondoltam. Aztán ha meg van elégedve, odaadja a másik négyszázat is, de ha nem, akkor visszaadom az előleget. Szerintem jó üzlet. *Sosem árult még kardot, de a terményeknél és a sajtoknál így szokott eljárni. Ha megfelelő az elkészített tárgy vagy étel, úgyis a kezében lesz a pénz, ha meg nem az, akkor amúgy sem adná el a silány gyártmányt.*
7918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-29 23:38:39
Üzenet elküldve: 2020-08-29 23:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, Pash//
- Pedig a szakma alapja a tudás mellett a tapasztalat. * Néz a fiú a férfira, kicsit összehúzva a szemöldökét, mert nem tudja, hogy mennyire bízhat meg egy olyan ember kezében, aki nem annyira jártas még a vas művészetében. *
- Pedig pont az lenne a tárgy, jó uram. Na nem egy kés, hanem egy mesterkard. Egy pallos, pontosabban. * Mondja a harcos, ábrándos tekintettel nézve maga elé, ahogy lelki szemei előtt már látja is a pengét. *
- Egy igazi harcosnak való pengét, nem túlcicomázott, túldíszitett dísztárgyat, hanem erős, hasznos fegyvert. De úgy tudom, hogy ilyet kevesen tudnak készíteni, és megkérik az árát is. *Vakarja a fejét elgondolkodva, mert egyrészt nem tudja, hogy a férfi, akibe belebotlott mennyire tud ilyet csinálni, és azt sem, hogy milyen áron készíti el azt. Tudja, hogy ha a képességei adottak hozzá, akkor most kezdődik csak az alkudozás. *
- Pedig a szakma alapja a tudás mellett a tapasztalat. * Néz a fiú a férfira, kicsit összehúzva a szemöldökét, mert nem tudja, hogy mennyire bízhat meg egy olyan ember kezében, aki nem annyira jártas még a vas művészetében. *
- Pedig pont az lenne a tárgy, jó uram. Na nem egy kés, hanem egy mesterkard. Egy pallos, pontosabban. * Mondja a harcos, ábrándos tekintettel nézve maga elé, ahogy lelki szemei előtt már látja is a pengét. *
- Egy igazi harcosnak való pengét, nem túlcicomázott, túldíszitett dísztárgyat, hanem erős, hasznos fegyvert. De úgy tudom, hogy ilyet kevesen tudnak készíteni, és megkérik az árát is. *Vakarja a fejét elgondolkodva, mert egyrészt nem tudja, hogy a férfi, akibe belebotlott mennyire tud ilyet csinálni, és azt sem, hogy milyen áron készíti el azt. Tudja, hogy ha a képességei adottak hozzá, akkor most kezdődik csak az alkudozás. *
7917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-26 18:20:36
Üzenet elküldve: 2020-08-26 18:20:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* Isqhea jó hallgatóság, mert az öreg úgy érzi, hogy issza minden szavát. Befejezve a füvész újfent megemlíti, hogy mennyire örül annak, hogy találkoztak.*
- Én is örülök neki. Nem semmi egy utazás volt ez a toronyig meg vissza.* Belegondolva még jó is, hogy a fiatal lány nem tartott velük. Ki tudja mit műveltek volna vele az orkok, ha legyűrik őket. A gyógyító erő említésére az öreg elmosolyodik.*
- Sok mindent láttam én már a világon. Ez is köztük volt.* Nem felvágni akar, csak hát mégis szeret büszkélkedni vele, hogy bejárta a világot fiatalon.*
- Ó igen. Ez igazán nemes célkitűzés, mivel én is rengeteg tündérrel találkoztam, akik elvesztették szárnyaikat. Igazán szomorú ilyesmit látni, de még hallani is rossz róla.* A nagyobb sérüléseknél is szükség lenne az ilyesmire és ezt már ezen az úton is megtapasztalta.*
- Bizony igazad van! Én olcsón megúsztam azzal a nyíllal. Egy súlyosabb vágásnál nem lett volna ilyen szerencsém, még úgy sem, hogy te meggyógyítottál. Még egyszer köszönöm neked!* Mosolyog rá hálásan. Közben végre elérik a város főterét.*
- Végre megérkeztünk ide is. Már kezdett sok lenni ez a kutyagolás. Mielőtt letelepednénk szerintem, akkor menjünk el a templomba és adjunk hálát, hogy élve visszatértünk.* Ajánlja fel ezt, mert hát úgy is erről beszéltek nem is olyan rég.*
* Isqhea jó hallgatóság, mert az öreg úgy érzi, hogy issza minden szavát. Befejezve a füvész újfent megemlíti, hogy mennyire örül annak, hogy találkoztak.*
- Én is örülök neki. Nem semmi egy utazás volt ez a toronyig meg vissza.* Belegondolva még jó is, hogy a fiatal lány nem tartott velük. Ki tudja mit műveltek volna vele az orkok, ha legyűrik őket. A gyógyító erő említésére az öreg elmosolyodik.*
- Sok mindent láttam én már a világon. Ez is köztük volt.* Nem felvágni akar, csak hát mégis szeret büszkélkedni vele, hogy bejárta a világot fiatalon.*
- Ó igen. Ez igazán nemes célkitűzés, mivel én is rengeteg tündérrel találkoztam, akik elvesztették szárnyaikat. Igazán szomorú ilyesmit látni, de még hallani is rossz róla.* A nagyobb sérüléseknél is szükség lenne az ilyesmire és ezt már ezen az úton is megtapasztalta.*
- Bizony igazad van! Én olcsón megúsztam azzal a nyíllal. Egy súlyosabb vágásnál nem lett volna ilyen szerencsém, még úgy sem, hogy te meggyógyítottál. Még egyszer köszönöm neked!* Mosolyog rá hálásan. Közben végre elérik a város főterét.*
- Végre megérkeztünk ide is. Már kezdett sok lenni ez a kutyagolás. Mielőtt letelepednénk szerintem, akkor menjünk el a templomba és adjunk hálát, hogy élve visszatértünk.* Ajánlja fel ezt, mert hát úgy is erről beszéltek nem is olyan rég.*
7916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-26 18:08:30
Üzenet elküldve: 2020-08-26 18:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Egészen lelkesítő, amit az öreg apó mesél. Jó ideje bandukolnak már, de a félvér szívesen hallgatja az öreg meséit. Isqehát nem kell ilyesmiről győzködni. Eeyr híve, és úgy véli, Ő valóban a fény, a szeretet és a teremtés istene, aki tiszta jósággal fordul a természet körforgása, és a természet erői felé.
Azon pedig kifejezetten meg sem lepődik, hogy az apó valamikor bírta a mágiát. Csak feláldozta ezt a tudását egy másikért, azért, amit Isqeha maga is megtapasztalhatott.*
- Örülök, hogy megismertelek! *hajol meg, hogy újra kifejezze: megtiszteltetésnek érzi, hogy az öreg útitársává szegődött, és megosztja vele a tudását.
Aztán csak nagyot ránt a zsákján a vállán, ahogy ráfordulnak a Főtérre vezető útra.
Eeyr papjainak gyógyító erejét szóba hozva pedig, a csodálatos gyógyulások említésére elismerő csodálkozással pillant Xungra.*
- Nem gondoltam, hogy hallottál erről!
- Nagyon szeretnék magam is eljutni a tudásnak erre a fokára. Sok tündérszárnyat lehetne újra visszanöveszteni így... *gondol arra, hogy sokszor megcsúfolják a tündéreket, kiskorukban levágva a szárnyukat.*
- No meg szörnyű sebesüléseket is meg tudnék így gyógyítani, olyat is, amit semmilyen varázsital vagy gyógyító növény nem tud helyrehozni. *mondja ki hangosan a gondolatait, ahogy körbepillant a téren.*
- Újra itt vagyunk hát Artheniorban. *morogja félhangosan. Örül neki, persze, hogy vége a kutyagolásnak, szereti is a maga módján a várost, de a szíve mindig is Erdőmélyére és a vadonba húz.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 18:10:53
*Egészen lelkesítő, amit az öreg apó mesél. Jó ideje bandukolnak már, de a félvér szívesen hallgatja az öreg meséit. Isqehát nem kell ilyesmiről győzködni. Eeyr híve, és úgy véli, Ő valóban a fény, a szeretet és a teremtés istene, aki tiszta jósággal fordul a természet körforgása, és a természet erői felé.
Azon pedig kifejezetten meg sem lepődik, hogy az apó valamikor bírta a mágiát. Csak feláldozta ezt a tudását egy másikért, azért, amit Isqeha maga is megtapasztalhatott.*
- Örülök, hogy megismertelek! *hajol meg, hogy újra kifejezze: megtiszteltetésnek érzi, hogy az öreg útitársává szegődött, és megosztja vele a tudását.
Aztán csak nagyot ránt a zsákján a vállán, ahogy ráfordulnak a Főtérre vezető útra.
Eeyr papjainak gyógyító erejét szóba hozva pedig, a csodálatos gyógyulások említésére elismerő csodálkozással pillant Xungra.*
- Nem gondoltam, hogy hallottál erről!
- Nagyon szeretnék magam is eljutni a tudásnak erre a fokára. Sok tündérszárnyat lehetne újra visszanöveszteni így... *gondol arra, hogy sokszor megcsúfolják a tündéreket, kiskorukban levágva a szárnyukat.*
- No meg szörnyű sebesüléseket is meg tudnék így gyógyítani, olyat is, amit semmilyen varázsital vagy gyógyító növény nem tud helyrehozni. *mondja ki hangosan a gondolatait, ahogy körbepillant a téren.*
- Újra itt vagyunk hát Artheniorban. *morogja félhangosan. Örül neki, persze, hogy vége a kutyagolásnak, szereti is a maga módján a várost, de a szíve mindig is Erdőmélyére és a vadonba húz.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 18:10:53
7915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-26 17:14:06
Üzenet elküldve: 2020-08-26 17:14:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*Rellannak meg se kottyan a rossz időjárás, úgy tűnik, vándor édesanyja természetszeretetét örökölte. Még tetszik is neki, hogy kis vízcseppek potyognak az arcára, de azért sem panaszkodik, ha ezt a nála okosabb és megfontoltabb felnőttek nem tartják jó ötletnek. Jókedvűen szórakozik Vanna társaságában, és közben a köpenyt markolja, amit még Thimtől kapott babatakarónak. Nagyokat kacag a röppenésektől, még nagyobbat a dalolászástól, és csak akkor dermed meg ő is, mikor Vanna.
Arca éppen olyan meglepett, mint a lányé, de csak egy pillanatra, aztán úgy érzi, azonnal közbe kell szólnia. Micsoda feltételezés, hogy ő holmi Lejja! Megrázza a fejét.*
- Nebb. Isi JELLAN. *Mondja olyan kioktató hanglejtéssel, mintha Vanna valami hatalmas butaságot mondott volna az imént.* Jellan. Jellan. Jellaaann. *Ismételgeti, aztán még tájékoztatásul hozzáteszi az elmaradhatatlan jelzőt:* Tisi. Tisi Jellan. Kiccs. Jellan. *Sok próbálkozás volt, de ha ebből nem tudja kihámozni Vanna a nevét, akkor a következő megjegyzése végképp segíteni fog az r-ek és l-ek helyrerakásával kapcsolatban, ugyanis úgy megszeppen a nénitől, hogy a keze ügyében lévő rongyot a fejére húzza. A nagy pokróc hangosan és tiltakozón mondja:*
- Takajó Jellan.
*Takaró Rellannak még a ringatás sem segít, egyre éhesebbnek érzi magát, és még a holmi jöttment nénik is mindig őt bámulják. Ez már több a soknál. Mérgesen felnyög, mint valami hisztis kamasz. Hát csak nem hagyják békén? Ha tudnák, milyen erős igazságérzete van, talán most sem gondolnák olyan ártatlannak, de ahhoz meg kéne tanulnia összefüggően beszélni, hogy érveléseit kifejtse.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 17:15:15
*Rellannak meg se kottyan a rossz időjárás, úgy tűnik, vándor édesanyja természetszeretetét örökölte. Még tetszik is neki, hogy kis vízcseppek potyognak az arcára, de azért sem panaszkodik, ha ezt a nála okosabb és megfontoltabb felnőttek nem tartják jó ötletnek. Jókedvűen szórakozik Vanna társaságában, és közben a köpenyt markolja, amit még Thimtől kapott babatakarónak. Nagyokat kacag a röppenésektől, még nagyobbat a dalolászástól, és csak akkor dermed meg ő is, mikor Vanna.
Arca éppen olyan meglepett, mint a lányé, de csak egy pillanatra, aztán úgy érzi, azonnal közbe kell szólnia. Micsoda feltételezés, hogy ő holmi Lejja! Megrázza a fejét.*
- Nebb. Isi JELLAN. *Mondja olyan kioktató hanglejtéssel, mintha Vanna valami hatalmas butaságot mondott volna az imént.* Jellan. Jellan. Jellaaann. *Ismételgeti, aztán még tájékoztatásul hozzáteszi az elmaradhatatlan jelzőt:* Tisi. Tisi Jellan. Kiccs. Jellan. *Sok próbálkozás volt, de ha ebből nem tudja kihámozni Vanna a nevét, akkor a következő megjegyzése végképp segíteni fog az r-ek és l-ek helyrerakásával kapcsolatban, ugyanis úgy megszeppen a nénitől, hogy a keze ügyében lévő rongyot a fejére húzza. A nagy pokróc hangosan és tiltakozón mondja:*
- Takajó Jellan.
*Takaró Rellannak még a ringatás sem segít, egyre éhesebbnek érzi magát, és még a holmi jöttment nénik is mindig őt bámulják. Ez már több a soknál. Mérgesen felnyög, mint valami hisztis kamasz. Hát csak nem hagyják békén? Ha tudnák, milyen erős igazságérzete van, talán most sem gondolnák olyan ártatlannak, de ahhoz meg kéne tanulnia összefüggően beszélni, hogy érveléseit kifejtse.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 17:15:15
7914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-26 08:55:27
Üzenet elküldve: 2020-08-26 08:55:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*A kicsi Andorrelan édes gügyögésén elmosolyodva csóválja meg a fejét, de van benne annyi tisztelet, hogy nem simogatja meg rögtön engedély nélkül, csak kissé távolabbról kacsint a kisfiúra.*
- Értem. *Mondja Vannának és Thimnek egyszerre, Vanna is kap egy szélesebb mosolyt, elvégre kiderült, hogy nem neki van szüksége az anyatejre, ezen láthatóan jót kuncog, valószínűleg nem is gondolta. Azt azonban megérti, hogy a társaság majdnem legifjabb tagja, miért bizonygatja olyan erőteljesen ezen igazságot.*
- Kár. *Sóhajt fel a nő.* Az öreg Mukim épp bő tejáldást adott, szívesen segítettem volna, persze így is megpróbálom... *elgondolkodik*
- Mondanám a fogadót... de ott csupa polgári népek vannak mostanság, egyrészt drágák, másrészt pedig igazán, csak magukkal törődnek, a szomszéd lova meg dögöljön meg... ha értitek mire gondolok. *Ismét Andorrelanra pillant, s megint csak elmosolyodik.*
- Milyen édesek, mikor még ilyen picik. *Durrantja el az első igazi közhelyet, hogy aztán kövesse a következő.* Bezzeg, mikor felnőnek... *Sóhajt fel ismét.*
- No de mindegy is... magam a templom környékére mennék, hátha a papok ismernek asszonyokat, kik nemrég veszítették el, vagy szülték meg gyermeküket.*Pillant fel aztán.*
- De egyebet nem tudok. Ott kopogtassatok.
*A kicsi Andorrelan édes gügyögésén elmosolyodva csóválja meg a fejét, de van benne annyi tisztelet, hogy nem simogatja meg rögtön engedély nélkül, csak kissé távolabbról kacsint a kisfiúra.*
- Értem. *Mondja Vannának és Thimnek egyszerre, Vanna is kap egy szélesebb mosolyt, elvégre kiderült, hogy nem neki van szüksége az anyatejre, ezen láthatóan jót kuncog, valószínűleg nem is gondolta. Azt azonban megérti, hogy a társaság majdnem legifjabb tagja, miért bizonygatja olyan erőteljesen ezen igazságot.*
- Kár. *Sóhajt fel a nő.* Az öreg Mukim épp bő tejáldást adott, szívesen segítettem volna, persze így is megpróbálom... *elgondolkodik*
- Mondanám a fogadót... de ott csupa polgári népek vannak mostanság, egyrészt drágák, másrészt pedig igazán, csak magukkal törődnek, a szomszéd lova meg dögöljön meg... ha értitek mire gondolok. *Ismét Andorrelanra pillant, s megint csak elmosolyodik.*
- Milyen édesek, mikor még ilyen picik. *Durrantja el az első igazi közhelyet, hogy aztán kövesse a következő.* Bezzeg, mikor felnőnek... *Sóhajt fel ismét.*
- No de mindegy is... magam a templom környékére mennék, hátha a papok ismernek asszonyokat, kik nemrég veszítették el, vagy szülték meg gyermeküket.*Pillant fel aztán.*
- De egyebet nem tudok. Ott kopogtassatok.
7913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-25 12:26:44
Üzenet elküldve: 2020-08-25 12:26:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Lihanech - zárás//
*Langyosodó napsugarak tekergőznek a vörös csigák között, lomha szél lebegteti a kék ruhácska redőit, s a göndör fürtöket. Aprócska árnyékot vet az útra a gnóm leány, noha utazócsomagja is húzza a vállát. Rövid, de gyors léptekkel halad, boldog és büszke mosollyal az arcán. Valami végre elkezdődött, valami jobbá lesz a folyamat által, s ennek ő is tevékeny részese lehet. Hálás számtalan barátjának, sok értékes lelket ismerhetett meg e megtépázott vidéken. A sok fájdalom és veszteség alatt megtalálta az erőt és reménységet. Pontosan erre vágyott, mikor szülőföldjét maga mögött hagyta.
Hosszú út áll mögötte és előtte is. Be kell látnia, hogy tervei anyagi forrás nélkül nehezen vihetőek keresztül, ezért nem tehet mást, mint hogy visszatér a gyökereihez, teljes örökségét pénzzé teszi. Az emlékek úgyis a lelkében élnek, nem a falakban, a családi ház üresen csak egy szomorú épület, mi lassanként elenyész. Kinyitja könyvecskéjét, melynek belső oldalán ott a kép, mit a vénséges és agyafúrt bőlcs, Ar Thenior ajándékozott neki. Lágy mosollyal simítja meg a boldog tengerparti jelenetet, éppen úgy néz ki, ahogy elképzelte. Nehéz lesz mindent elengedni, bizonyára eltart egy darabig, míg végleg lezárja boldog gyermekkorát. Ideje viszont végre teljesen átlépni a felnőtt világba, és teljessé tenni azt.
Megáll a képzeletbeli városhatár szélén, és a könyvecskéjét magához ölelve megfordul.
~Köszönök mindent, Arthenior és Szarvasliget! Barátaim... magammal viszlek titeket a szívemben. Vigyázzatok egymásra!~
Egy hosszú percig elréved igy szelíd tekintettel, aztán hirtelen megfordul a szélirány, és vörös fürtjeit az arcába csapja. Megfordul, és útnak indul alázatosan leengedett fejjel. No igen, van, ami sosem változik.*
*Langyosodó napsugarak tekergőznek a vörös csigák között, lomha szél lebegteti a kék ruhácska redőit, s a göndör fürtöket. Aprócska árnyékot vet az útra a gnóm leány, noha utazócsomagja is húzza a vállát. Rövid, de gyors léptekkel halad, boldog és büszke mosollyal az arcán. Valami végre elkezdődött, valami jobbá lesz a folyamat által, s ennek ő is tevékeny részese lehet. Hálás számtalan barátjának, sok értékes lelket ismerhetett meg e megtépázott vidéken. A sok fájdalom és veszteség alatt megtalálta az erőt és reménységet. Pontosan erre vágyott, mikor szülőföldjét maga mögött hagyta.
Hosszú út áll mögötte és előtte is. Be kell látnia, hogy tervei anyagi forrás nélkül nehezen vihetőek keresztül, ezért nem tehet mást, mint hogy visszatér a gyökereihez, teljes örökségét pénzzé teszi. Az emlékek úgyis a lelkében élnek, nem a falakban, a családi ház üresen csak egy szomorú épület, mi lassanként elenyész. Kinyitja könyvecskéjét, melynek belső oldalán ott a kép, mit a vénséges és agyafúrt bőlcs, Ar Thenior ajándékozott neki. Lágy mosollyal simítja meg a boldog tengerparti jelenetet, éppen úgy néz ki, ahogy elképzelte. Nehéz lesz mindent elengedni, bizonyára eltart egy darabig, míg végleg lezárja boldog gyermekkorát. Ideje viszont végre teljesen átlépni a felnőtt világba, és teljessé tenni azt.
Megáll a képzeletbeli városhatár szélén, és a könyvecskéjét magához ölelve megfordul.
~Köszönök mindent, Arthenior és Szarvasliget! Barátaim... magammal viszlek titeket a szívemben. Vigyázzatok egymásra!~
Egy hosszú percig elréved igy szelíd tekintettel, aztán hirtelen megfordul a szélirány, és vörös fürtjeit az arcába csapja. Megfordul, és útnak indul alázatosan leengedett fejjel. No igen, van, ami sosem változik.*
7912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:53:00
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:53:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Komolyan vette Vanna kérését, amely úgy szólt: "ügyes legyél!". Bár mindent megtett, egyelőre semmi siker. Egyelőre. Lassan az eső is cseperegni kezd és a jó eső illat hamar érződik. Thim számára ez igen kellemes. Szereti a vizet, sosem kifogásolja az esőt, főleg nem a meleg, nyári esőt. Azonban most hirtelen kap fejéhez, hiszen amíg neki nem gond egy kicsit vizesnek lenni, a baba súlyos beteg is lehet. Könnyen elveszik egy ilyen kicsi, ártatlan élet. Gyorsan visszatér hozzájuk és látja, hogy minden rendben. A tündér és a baba egy fa alatt állnak, még a görény is biztonságban van. Thim úgy érzi, senkinél sincs nagyobb biztonságban ez a gyermek, mint Vanna. A "bölcsesség" felfedezéséről ugyan lemaradt, de később még értesülhet róla, és nagyon fog örvendeni annak, amit Vanna felismert. Kisvártatva odalép hozzájuk egy hölgy. Felveti a tehéntejet, meg a kecsketejet. Egyik ízletesebb mint a másik a felnőtt elf számára. Vajon a babának is jót tenne? Thim is tudja, hogy idővel át kell majd állniuk valami ilyesmire. Sőt, valószínű, hogy elég hamar.*
- Igen, neki lesz. Egyelőre szeretnénk, ha anyatejet kapna. Az édesanyja már nincs közöttünk. Ismer olyat, aki tudna segíteni?
*Komolyan vette Vanna kérését, amely úgy szólt: "ügyes legyél!". Bár mindent megtett, egyelőre semmi siker. Egyelőre. Lassan az eső is cseperegni kezd és a jó eső illat hamar érződik. Thim számára ez igen kellemes. Szereti a vizet, sosem kifogásolja az esőt, főleg nem a meleg, nyári esőt. Azonban most hirtelen kap fejéhez, hiszen amíg neki nem gond egy kicsit vizesnek lenni, a baba súlyos beteg is lehet. Könnyen elveszik egy ilyen kicsi, ártatlan élet. Gyorsan visszatér hozzájuk és látja, hogy minden rendben. A tündér és a baba egy fa alatt állnak, még a görény is biztonságban van. Thim úgy érzi, senkinél sincs nagyobb biztonságban ez a gyermek, mint Vanna. A "bölcsesség" felfedezéséről ugyan lemaradt, de később még értesülhet róla, és nagyon fog örvendeni annak, amit Vanna felismert. Kisvártatva odalép hozzájuk egy hölgy. Felveti a tehéntejet, meg a kecsketejet. Egyik ízletesebb mint a másik a felnőtt elf számára. Vajon a babának is jót tenne? Thim is tudja, hogy idővel át kell majd állniuk valami ilyesmire. Sőt, valószínű, hogy elég hamar.*
- Igen, neki lesz. Egyelőre szeretnénk, ha anyatejet kapna. Az édesanyja már nincs közöttünk. Ismer olyat, aki tudna segíteni?
7911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-23 11:47:02
Üzenet elküldve: 2020-08-23 11:47:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Rövidesen meg is érkezik a sötételfek városából a karaván, különféle egzotikus árukat hordozva. Gaerralos lassan, nagy nehézséggel letápászkodik a kordéról. Botja segítségével jár, és bár lényegesen megnehezíti páncélzata a mozgást, nem hajlandó levenni.*
~Majd újra beleerősödöm...~
*Gondolja magában, ahogy megpróbál minél tiszteletteljesebb módon búcsút venni a sötételfekből álló karavántól. Elismerésre méltó módon, és a botja segítségével sikerül egyenes tartással és a pirtianesi hagyományok szerinti minden tiszteletadással megköszönnie, hogy csatlakozhatott a karavánhoz, bár nem kevés eltitkolt ellenszenv van a szavai mögött.
Annak ellenére, hogy valószínűleg a karavánnak köszönheti, hogy élve eljutott idáig, nincs benne sok hála. A nála sokkal egészségesebb kereskedők a kordé hátuljában kártyázták végig az utat, míg ő maga kénytelen volt a szekér mellett gyalogolni a rossz térdével. És ezért a "privilégumért" kellett kifizetnie a megmaradó tartalékai jó részét.
Ráadásul míg ő mindent megtesz, és az út során is megtett, hogy fenttartsa az udvariasság és barátságosság álarcát, addig a sötételfek mindezt nyílt ellenségességgel viszonozzák.
A szavaikban, cselekedeteikben látszik, hogy nincs bennük sok szeretet az ember felé, aki most is a Pirtianesi Gárda tiszti vértjét viseli, ami egy szinte csak sötételfek által látott kitüntetés.
Nem tisztelik az embert, aki gyáva volt megtorolni a zendülést, mely nyílt titok volt Pirtianes-szerte. És így, látván, hogy némán tűr minden megaláztatást, az egész út során perverz élvezettel halmozták tovább a hátára a terheket és megszégyenítő feladatokat.
Nyíltan kiröhögik búcsúját, pár sértést dobva felé, igyekezve kiprovokálni a megtorlást, ám ő csak megfordul, és továbbra is teljesen kontrollált arckifejezéssel távozik. Járásán alig látszik, hogy sánta... egészen addig, amíg ki nem ér a karaván látóteréből, ahol is nemes egyszerűséggel összeroskad egy ház tövébe.
Fáradtan néz körbe.*
~Tényleg megváltozott a város...~
*Nem lát sok díszes ruhába öltözött nemest, állig felfegyverzett őröket, ám sokkal kevesebb rongyok által takart pór kerül a szeme elé. A hely, amit ő még csak Szegénynegyednek ismer, teljesen átalakult. Bár több helyen még mindig romos, és koldusokból sincs hiány, már ritkább az a reménytelen arckifejezés, amire gyerekkorából emlékszik, és ami Pirtianesben a rabszolgákra jellemző.
Kifújja magát, majd nagy nehézséggel feltápászkodik. Tudja, hogy hova akar menni, a hely, amit gyerekkora óta nem látott, és amihez oly sok emlék fűzi.
Lassabban, jobban kímélve a térdét elindul az egykori Gazdagnegyed felé, megszemlélni gyerekkori otthonát.*
~Majd újra beleerősödöm...~
*Gondolja magában, ahogy megpróbál minél tiszteletteljesebb módon búcsút venni a sötételfekből álló karavántól. Elismerésre méltó módon, és a botja segítségével sikerül egyenes tartással és a pirtianesi hagyományok szerinti minden tiszteletadással megköszönnie, hogy csatlakozhatott a karavánhoz, bár nem kevés eltitkolt ellenszenv van a szavai mögött.
Annak ellenére, hogy valószínűleg a karavánnak köszönheti, hogy élve eljutott idáig, nincs benne sok hála. A nála sokkal egészségesebb kereskedők a kordé hátuljában kártyázták végig az utat, míg ő maga kénytelen volt a szekér mellett gyalogolni a rossz térdével. És ezért a "privilégumért" kellett kifizetnie a megmaradó tartalékai jó részét.
Ráadásul míg ő mindent megtesz, és az út során is megtett, hogy fenttartsa az udvariasság és barátságosság álarcát, addig a sötételfek mindezt nyílt ellenségességgel viszonozzák.
A szavaikban, cselekedeteikben látszik, hogy nincs bennük sok szeretet az ember felé, aki most is a Pirtianesi Gárda tiszti vértjét viseli, ami egy szinte csak sötételfek által látott kitüntetés.
Nem tisztelik az embert, aki gyáva volt megtorolni a zendülést, mely nyílt titok volt Pirtianes-szerte. És így, látván, hogy némán tűr minden megaláztatást, az egész út során perverz élvezettel halmozták tovább a hátára a terheket és megszégyenítő feladatokat.
Nyíltan kiröhögik búcsúját, pár sértést dobva felé, igyekezve kiprovokálni a megtorlást, ám ő csak megfordul, és továbbra is teljesen kontrollált arckifejezéssel távozik. Járásán alig látszik, hogy sánta... egészen addig, amíg ki nem ér a karaván látóteréből, ahol is nemes egyszerűséggel összeroskad egy ház tövébe.
Fáradtan néz körbe.*
~Tényleg megváltozott a város...~
*Nem lát sok díszes ruhába öltözött nemest, állig felfegyverzett őröket, ám sokkal kevesebb rongyok által takart pór kerül a szeme elé. A hely, amit ő még csak Szegénynegyednek ismer, teljesen átalakult. Bár több helyen még mindig romos, és koldusokból sincs hiány, már ritkább az a reménytelen arckifejezés, amire gyerekkorából emlékszik, és ami Pirtianesben a rabszolgákra jellemző.
Kifújja magát, majd nagy nehézséggel feltápászkodik. Tudja, hogy hova akar menni, a hely, amit gyerekkora óta nem látott, és amihez oly sok emlék fűzi.
Lassabban, jobban kímélve a térdét elindul az egykori Gazdagnegyed felé, megszemlélni gyerekkori otthonát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7911-7930