//Arelow, Lluthery//
*Miközben iszik, hallgatja a másik megállapításait, és a fosztogatás szóra azért egyértelműen mély ráncok ugranak elő a homlokára és erős barázdákat rajzol a két szemöldöke közé a dolog. *
-Na igen. A fo-fosztogatás az sajnos elkerülhetetlen a hi-hirtelen jött kkáosz közepette. *Jegyzi meg, nem egy ilyen alkalomnak volt már részese és mind más volt, azonban a rabló csürhe szemében mindig ott lobogott az őrület. Mintha mind egy harancskondulásra megveszett volna és törnek, meg zúznak, nem is hederítve a náluk gyengébbek életére, épségére. A vezető szó hallatán is feldereng, hogy ezek a vandálok általában hordákba verődve érzik erősnek magukat, nem igazán volt rá példa, hogy egymagukban rendelkeztek volna azzal a bátorsággal, hogy betörjenek egy-egy nagyobb kúriába.*
-Ez jó llehetőség, szereztem is már így mmunkát, mert ilyenkor vá-válik el a kkorpa a búzától. Azonban ezt mmégse kí-kívánnám senkinek, a lo-lovagi bbecsület nem engedné, hogy ba-bajba jutott hölgyemény va-vagy ártatlan ember mmellett elmeljek. *Tárja fel az értékrendjét, erre az esetre, minthogy az egyik ilyen felbolydulásnak a bélyegét még mindig a combján viseli, akkor még bizonytalan volt a hivatásában.*
-Fo-fogadd rrészvétem. *Jegyzi meg, miután a másik feltárja neki a múltjának egy kicsi, de annál tragikusabb részletét. Ő még nem tart ott, hogy megállapodjon akár egyetlen nő mellett, akár elköteleződjön örökre egy nemesi család irányába, bár már csalogatja az érzés, hogy tartozzon végre valahova. Valahova, ahova mindig hazatérhet és legyen egy biztos pont ebben a bolyongással teletűzdelt életben. Amit a férfi mesél, csak megerősíti abban az elképzelésében, amit már korábban is megfogalmazott magában, minden nyugodt időszak csak a következő lázadásig tart. Viszont abban bizonyos, hogy nem tudná ennyire önzetlenül védelmezni a munkaadóját, ha valahol másutt lenne felesége és gyerekei, bizonyára azok biztonságáért aggódna, akkor meg, megette a fene az egészet, ha fejben nem tud ott lenni, ahol kell.*
-Szerencsés e-embernek mondhatok akkor mmagad. Úgy tapasztaltam, ilyen időkben mmég a jó-jószándékúak is eelzárkózóbbak. *Dadogja fel.*
-É-én szerencsére a… llázadás elülte után érkeztem. Há-hátha még akad nemes, aki igényt tart a szo-szolgáltatásomra. Úgy ha-hallottam, hogy a testőrökből is hi-hiányt sze-szenved a környék az óta. *Fejti ki a lényeget, na meg, ami a fő, itt senkit sem ismer szakmabélit. Nincs is sok kellemes, bajtársias emléke a lovagi tornák és a kiképzés időszakából, itt talán még szerezhet némi tiszteletet magának. Az sosem volt az ő hibája, hogy ilyen, az meg végképp nem, hogy akik e miatt kiközösítették és lenézték, számára nem igazán szívesen látott személyek. Aztán felvetődik, hogy esetleg gyakorlatozhatnának is, ha lenne hozzá kedve, márpedig miért ne lenne. ~Egy kis testmozgás úgyis rám férne már, nem igazán tart karban, ha naphosszat a kocsmákat járom. ~ A felkérésre csak biccent egyet, majd felhajtja a bort, ami még a poharában leledzik. Még szerencse, hogy nem azaz ívós fajta, mert eggyel vagy kettővel több sör, akár még sérüléshez is vezethetne.*
-Mmost? *Kérdez azért rá, hiszen, ha a másik kicsit többet ivott, lehet halasztaniuk kéne egy napot.*