//Második szál//
//Tűz és hó//
* Az evés egy ideig eseménytelenül telik, Pash hiába keveri a szalonnát a tojásrántottával, még a kenyérnek is fűrészpor íze van, a tojásrántotta olyan, mintha valami vastag és kellemetlen állagú levelet rágna, és a szalonna is inkább egy kiszáradt fakéregre emlékezteti, de nem zavarja. Tudja, hogy csak ennyire elment az étvágya, és beképzeli ezeket a dolgokat. Ezért engedelmesen erőlteti le magába az ételt, hiszen a tápanyagokra szüksége van. Felőle jelen állapotában akár órákat, napokat is eltölthetnének így. Viszont érzi Daesys érintését az arcán, még ha a hangját, amivel megtörte a csendet tompán is hallotta. Odafordul a finom érintés irányába, közben akaratlanul is bújva az ujjakhoz, hogy jobban simítsanak végig rajta. Hagyja, hogy az ölébe kucorogjon a kalózlány, még át is karolja, és a közelsége mintha felmelegítené kissé. *
- Ne haragudj. * Mondja csendesen, ahogy a kettejük közé felhúzott fal töredezni látszik. A dorombolásra már akaratlanul is görbül kicsit a szája széle, láthatóan egy mosoly próbál kibújni, bár még nem teljesen sikerül neki. Mégis, a harcos már egészen máshogy néz a vörös hajú tolvajlányra, sokkal jobban hasonlít ez már a korábbi pillantásra. *
- Nem haragszom rád egyébként. Csupán... rosszul esett a dolog. Én elfogadlak annak, aki vagy, azt hittem, hogy te is elfogadsz engem. * Sóhajt, nem szívesen hozza elő ismét a témát, pont most, amikor kezdenek megnyugodni, de úgy érzi, hogy muszáj kimondani a dolgot. Kiadnia magából a sértettséget, talán ez most a legjobb, amit tehet. *
- Rég volt, hogy bárkit ilyen közel engedtem magamhoz. Talán még soha. Szerintem ezért esett ilyen rosszul. De nem kell kiengesztelj, csak... felejtsük el a dolgot, rendben? * Kéri inkább, és mivel fél a választól, és a másik pillantásától, ezért gyáván annak nyakába bújik, félresöpörve a tüzet emlékeztető hajzuhatagot. Óvatosan csókolja meg a másik nyakát, jelezve, hogy tényleg nem haragszik. Jól esik neki a bújás, annyira jól, hogy el is felejti amit az előbb megfogadott, hogy nem lesz még egyszer ilyen sebezhető. *
- De tudhattam volna, hogyha a tűzzel játszok, akkor megégetem magam. * Súgja még, és hátrahúzódik, hogy a másik szemébe nézhessen, gyengéden, szeretetteljesen. Nem érti miért nem tud haragudni a másikra, és miért bocsájt meg neki ilyen könnyedén. De nem is érdekli igazán, csak megint olyan boldog akar lenni, mint pár perccel ezelőtt volt. Kétségbeesetten kapaszkodik azokba az érzésekbe. *