Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 796 (15901. - 15920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
15920. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-27 19:12:51
Üzenet elküldve: 2020-12-27 19:12:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Könnyedén veszi ezt a csipkelődést, mert végül is nem nagy dolgokról van itt szó. A fürdés gondolata sem rázza meg, bár még nem tudja, hogy ezt hogyan szeretné csinálni a férfi. Nem szívesen mutogatná neki koszos gebe testét. Ezen viszont még korai agyalnia, mert a közelgő kaja képes mindent tompítani. Az feltűnik neki, hogy hízelgése valamilyen szinten célba talált. Ezt megjegyzi magának. Kérik, hogy meséljen, amit meg is tesz. Várja, hogy sajnálják, vagy ilyesmi. Ez nem történik meg, vagyis igen, de elég jellegtelenre sikeredik.*
- Chö!* Szalad ki a száján nemtetszése ez irányba, de többet inkább nem szól. Már csak udvariasságból is rákérdez a férfi történetére, de közben ugye kiérkezik az étele. Még éppen sikerül a figyelmét egy kicsit a férfin tartani, amíg az befejezi.*
- Kellemetlen lehet!* Erre mit mondhatna? Nem tudja sajnálni, mert nem olyan alaknak néz ki, mint aki nélkülözik. Na, de nem érdekli csak a csirke. Neki is esik, pedig tudja jól, hogy nem szabadna. Orvosnak tanult és azt is tanulta, hogy az éhező gyomornak fokozatosan kell adagolni az ételt. De hát ilyenkor a józan ész eltompul. Mindenféle evőeszköz nélkül veti rá magát az ételre és, csak úgy habzsolja befelé, minden finomkodás nélkül. Keze arca és még helyenként haja is csimbókos lesz a zsírós húsoktól. Hát nem kell öt perc, hogy a hús nagyját magáévá tegye. Még éppen rágódik az utolsó falatokon, amikor gyomra elkezd hullámozni. Arca elsápad és mindenféle színekben kezd el játszani. Úgy pattan fel az asztal mellől, mintha csak rugók lennének a lába helyén. Rohan a közeli illemhelyiség felé, mert azért ennyi illem még belé is szorult, hogy ne a fogadó közepén taccsoljon ki. Talán Ryn hegyes füleivel még hallja is, hogy miféle pokoli hangok kíséretében szabadul meg a lány gyomra a hústól. Jó pár percig van bent, mire aztán eléggé meggyötörten támolyog ki onnan. Most már biztosan nem fogják hagyni, hogy sokáig itt maradjanak bent, mert csóró lány ruhája meg arcának egy része is merő hányás. Természetesen Rynsell uraság felé veszi az irányt.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Könnyedén veszi ezt a csipkelődést, mert végül is nem nagy dolgokról van itt szó. A fürdés gondolata sem rázza meg, bár még nem tudja, hogy ezt hogyan szeretné csinálni a férfi. Nem szívesen mutogatná neki koszos gebe testét. Ezen viszont még korai agyalnia, mert a közelgő kaja képes mindent tompítani. Az feltűnik neki, hogy hízelgése valamilyen szinten célba talált. Ezt megjegyzi magának. Kérik, hogy meséljen, amit meg is tesz. Várja, hogy sajnálják, vagy ilyesmi. Ez nem történik meg, vagyis igen, de elég jellegtelenre sikeredik.*
- Chö!* Szalad ki a száján nemtetszése ez irányba, de többet inkább nem szól. Már csak udvariasságból is rákérdez a férfi történetére, de közben ugye kiérkezik az étele. Még éppen sikerül a figyelmét egy kicsit a férfin tartani, amíg az befejezi.*
- Kellemetlen lehet!* Erre mit mondhatna? Nem tudja sajnálni, mert nem olyan alaknak néz ki, mint aki nélkülözik. Na, de nem érdekli csak a csirke. Neki is esik, pedig tudja jól, hogy nem szabadna. Orvosnak tanult és azt is tanulta, hogy az éhező gyomornak fokozatosan kell adagolni az ételt. De hát ilyenkor a józan ész eltompul. Mindenféle evőeszköz nélkül veti rá magát az ételre és, csak úgy habzsolja befelé, minden finomkodás nélkül. Keze arca és még helyenként haja is csimbókos lesz a zsírós húsoktól. Hát nem kell öt perc, hogy a hús nagyját magáévá tegye. Még éppen rágódik az utolsó falatokon, amikor gyomra elkezd hullámozni. Arca elsápad és mindenféle színekben kezd el játszani. Úgy pattan fel az asztal mellől, mintha csak rugók lennének a lába helyén. Rohan a közeli illemhelyiség felé, mert azért ennyi illem még belé is szorult, hogy ne a fogadó közepén taccsoljon ki. Talán Ryn hegyes füleivel még hallja is, hogy miféle pokoli hangok kíséretében szabadul meg a lány gyomra a hústól. Jó pár percig van bent, mire aztán eléggé meggyötörten támolyog ki onnan. Most már biztosan nem fogják hagyni, hogy sokáig itt maradjanak bent, mert csóró lány ruhája meg arcának egy része is merő hányás. Természetesen Rynsell uraság felé veszi az irányt.*
15919. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-27 18:04:05
Üzenet elküldve: 2020-12-27 18:04:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Meg sem lepődöm.
*Sóhajtja fejét támasztva miközben hallgatja ahogy lepereg a másikról a csipkelődés. Nem szereti, ha a gúnyolódás nem ér célt, rettentően unalmas ha azt valaki könnyedén, bosszankodás nélkül elengedi a füle mellett, hiszen akkor semmi értelme az egésznek.
Még csak a fürdőzés gondolata sem rettenti el a másikat, mondjuk ez valahol érthető, a hajléktalanok valószínűleg ugyanúgy nem szeretnek mocskosak lenni, mint a rendes polgárok, csak őket szépen elzavarják a nyilvános fürdőházaktól. Persze garancia most sincs arra, hogy ez nem történik meg, könnyen lehet, hogy annak ellenére sem engedik majd be a fattyút, hogy az elf vele tart. Mondjuk épp ugyanezt gondolta akkor is, mikor a Pegazusba jöttek, talán ma van a szerencsenapjuk.
Önelégülten mosolyog, ahogy leuraságozzák, még úgyis, hogy tudja, semmiféle őszinteség nincs a szavak mögött. De hát mégis ki a francot érdekel, mit gondol eközben a lány?
Miközben Nim röviden összefoglalja sanyarú sorsát, az étel megérkezik, s kicsit el is kalandozik a hosszúfülű figyelme.*
-Ez igazán szomorú történet.
*Nem is erőlteti meg magát, hogy együtt érzőnek tűnjön, gondolatai leginkább már a kolbász körül forognak. Mellesleg nem hisz annyira asztaltársának, sok koldustól hallotta már, hogy régen tisztes élete volt, csak a balszerencse sodorta őket az utcára, ám a legtöbbjük csak hazudik, hogy az ember jobban megsajnálja. Kételyének hangot nem ad, kezébe veszi az evőeszközöket és nekilát enni.*
-Én is Lichanechből jövök.
*Folytatja teli szájjal a csevejt*
-Szokásos történet. Második fiú vagyok egy nemesi családban, szart sem öröklök majd tehát semmi nem tartott ott.
*Sok másodszülött indul meg a nagyvilágba épp ezen okok miatt, bizonyára a másik számára sem ismeretlen a dolog*
-Bár meg kell mondjam még Lichanech is érdekesebb volt Artheniornál, pedig az a város merő unalom.
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Meg sem lepődöm.
*Sóhajtja fejét támasztva miközben hallgatja ahogy lepereg a másikról a csipkelődés. Nem szereti, ha a gúnyolódás nem ér célt, rettentően unalmas ha azt valaki könnyedén, bosszankodás nélkül elengedi a füle mellett, hiszen akkor semmi értelme az egésznek.
Még csak a fürdőzés gondolata sem rettenti el a másikat, mondjuk ez valahol érthető, a hajléktalanok valószínűleg ugyanúgy nem szeretnek mocskosak lenni, mint a rendes polgárok, csak őket szépen elzavarják a nyilvános fürdőházaktól. Persze garancia most sincs arra, hogy ez nem történik meg, könnyen lehet, hogy annak ellenére sem engedik majd be a fattyút, hogy az elf vele tart. Mondjuk épp ugyanezt gondolta akkor is, mikor a Pegazusba jöttek, talán ma van a szerencsenapjuk.
Önelégülten mosolyog, ahogy leuraságozzák, még úgyis, hogy tudja, semmiféle őszinteség nincs a szavak mögött. De hát mégis ki a francot érdekel, mit gondol eközben a lány?
Miközben Nim röviden összefoglalja sanyarú sorsát, az étel megérkezik, s kicsit el is kalandozik a hosszúfülű figyelme.*
-Ez igazán szomorú történet.
*Nem is erőlteti meg magát, hogy együtt érzőnek tűnjön, gondolatai leginkább már a kolbász körül forognak. Mellesleg nem hisz annyira asztaltársának, sok koldustól hallotta már, hogy régen tisztes élete volt, csak a balszerencse sodorta őket az utcára, ám a legtöbbjük csak hazudik, hogy az ember jobban megsajnálja. Kételyének hangot nem ad, kezébe veszi az evőeszközöket és nekilát enni.*
-Én is Lichanechből jövök.
*Folytatja teli szájjal a csevejt*
-Szokásos történet. Második fiú vagyok egy nemesi családban, szart sem öröklök majd tehát semmi nem tartott ott.
*Sok másodszülött indul meg a nagyvilágba épp ezen okok miatt, bizonyára a másik számára sem ismeretlen a dolog*
-Bár meg kell mondjam még Lichanech is érdekesebb volt Artheniornál, pedig az a város merő unalom.
15918. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-27 16:09:18
Üzenet elküldve: 2020-12-27 16:09:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
- Ha lenne gwuf, akkor kérnék, de beérem a csirkével is.* Feleli könnyedén, mert nem veszi ezt a gúnyolódást annyira magára. Izgatott rettentően a bőséges étkezés miatt. Meg is rendelik neki az ételt, szóval most már biztos, hogy enni fog.*
- Aham!* Bólogat lelkesen. Közlik vele, hogy fürödnie is kell. Most, hogy biztosították róla, hogy megkapja, amit ígértek neki, nincs oka rá, hogy bármilyen ellenvetést támasszon ezen követelése irányába.*
- Ahogy óhajtja Rynsell uraság!* Hízeleg neki, hogy örüljön a nagysága magának. Amíg az ételre várnak, addig a férfi beszédbe elegyedik vele.*
- Nem. Nem mindig. Orvosnak tanultam Lihanechben, de akadt ott pár problémám. Ide jöttem, de az itteni "elf" tanítom elárult. Pénzem elfogyott, így aztán az utcán végeztem. Ilyen egyszerű a történet.* Fejezi be meséjét, amit jócskán össze tömörített.*
- Ha szabad megkérdeznem az uraság, hogyan került ide?* Nem akarja, hogy azt érezze a férfi, hogy nem érdekli, pedig nem túlzottan érdekli, csak hát hízelegni kell. Mondjuk ő nem tesz úgy, mint Rynsell, aki láthatóan tett úgy, mintha nem is érdekelte volna a története.*
- Ha lenne gwuf, akkor kérnék, de beérem a csirkével is.* Feleli könnyedén, mert nem veszi ezt a gúnyolódást annyira magára. Izgatott rettentően a bőséges étkezés miatt. Meg is rendelik neki az ételt, szóval most már biztos, hogy enni fog.*
- Aham!* Bólogat lelkesen. Közlik vele, hogy fürödnie is kell. Most, hogy biztosították róla, hogy megkapja, amit ígértek neki, nincs oka rá, hogy bármilyen ellenvetést támasszon ezen követelése irányába.*
- Ahogy óhajtja Rynsell uraság!* Hízeleg neki, hogy örüljön a nagysága magának. Amíg az ételre várnak, addig a férfi beszédbe elegyedik vele.*
- Nem. Nem mindig. Orvosnak tanultam Lihanechben, de akadt ott pár problémám. Ide jöttem, de az itteni "elf" tanítom elárult. Pénzem elfogyott, így aztán az utcán végeztem. Ilyen egyszerű a történet.* Fejezi be meséjét, amit jócskán össze tömörített.*
- Ha szabad megkérdeznem az uraság, hogyan került ide?* Nem akarja, hogy azt érezze a férfi, hogy nem érdekli, pedig nem túlzottan érdekli, csak hát hízelegni kell. Mondjuk ő nem tesz úgy, mint Rynsell, aki láthatóan tett úgy, mintha nem is érdekelte volna a története.*
15917. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-27 14:32:52
Üzenet elküldve: 2020-12-27 14:32:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
*Nimerilnek nem kell könyörögni, egyből ki is böki, mi az, amire most vágyik, s bizony a választása vigyort csal Ryn arcára.*
-Szóval csirkét. Pedig arra számítottam legalább egy gwuffot kérsz átsütve.
*Gúnyolódik finoman, de ettől függetlenül természetesen eleget tesz a kérésnek, hiszen megígérte.*
-Egy Csirkesültet kérnénk a hölgynek *szól a kocsmárosnak, amint az észreveszi őket, s már számolja is érte a 20 aranyat.*
-Nekem pedig egy Sült kolbász lesz *pakol még 15 érmét a többihez*
-Így megfelel?
*Emeli szemöldökét leereszkedően, miközben végignéz a lányon. Amennyiben bólogatást kap feleletül, már el is ereszti a kocsmárost, hogy mihamarabb megkapják rendelésüket.*
-Ha itt végeztünk a fürdőházba megyünk.
*Közli szárazon, s halvány fintor fut végig arcán, ahogy belegondol, mikor mosakodhatott utoljára a másik.*
-Rád fér.
*Teszi hozzá valamivel halkabban majd úgy dönt cseverészést kezdeményez, nem sok kedve van itt üldögélni kínos csendben*
-Mindig az utcán éltél?
*Hangján valamelyest hallatszik, hogy nem érdekli igazán, közben unottan nézelődik is, hátha érdekes alakot vagy ismerőst lát.*
*Nimerilnek nem kell könyörögni, egyből ki is böki, mi az, amire most vágyik, s bizony a választása vigyort csal Ryn arcára.*
-Szóval csirkét. Pedig arra számítottam legalább egy gwuffot kérsz átsütve.
*Gúnyolódik finoman, de ettől függetlenül természetesen eleget tesz a kérésnek, hiszen megígérte.*
-Egy Csirkesültet kérnénk a hölgynek *szól a kocsmárosnak, amint az észreveszi őket, s már számolja is érte a 20 aranyat.*
-Nekem pedig egy Sült kolbász lesz *pakol még 15 érmét a többihez*
-Így megfelel?
*Emeli szemöldökét leereszkedően, miközben végignéz a lányon. Amennyiben bólogatást kap feleletül, már el is ereszti a kocsmárost, hogy mihamarabb megkapják rendelésüket.*
-Ha itt végeztünk a fürdőházba megyünk.
*Közli szárazon, s halvány fintor fut végig arcán, ahogy belegondol, mikor mosakodhatott utoljára a másik.*
-Rád fér.
*Teszi hozzá valamivel halkabban majd úgy dönt cseverészést kezdeményez, nem sok kedve van itt üldögélni kínos csendben*
-Mindig az utcán éltél?
*Hangján valamelyest hallatszik, hogy nem érdekli igazán, közben unottan nézelődik is, hátha érdekes alakot vagy ismerőst lát.*
15916. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-27 12:21:18
Üzenet elküldve: 2020-12-27 12:21:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli Havazás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A politikai bejelentésre egy pillanatra felkapja tekintetét, de rögtön kapcsol is, hogy csupán szórakoznak vele. Ha a férfi komolyan gondolná, Nalret már mérföldekre járna, vissza se pillanatra egy másodperc erejéig sem. Volt már, hogy így menekült egy félre értett szituációból, bár hozzá kell tenni, ott az élete forgott kockán, nem pedig a hangulata. Persze még ki tudja, mit hoz a mai éjszaka, reméli, nem egy orgyilkost sikerült kifognia, aki még az érdekes rész előtt szeretné majd megkísérelni elnyisszantani a torkát.
Természetesen Nalret végig érzi azt az égető érzést, amit mindig is érez ha leveti köpenyét. Ilyenkor viszont nem a megvető pillantás árasztja el, sebével és roncsolt szárnyával, hanem a vágy. Érzi, ahogy Nor'Deron szinte falja őt szemeivel, Nalret pedig élvezi, sőt mi több, elégedett. Miközben Nor'Deron is szépen lassan veszi le felszerelését, a nevének jelentését magyarázza, amire úgy hangzik, nem túl büszke, de Nalret gondosan végighallgatja, még akkor is, ha talán mindössze beszéltetni akarta a másikat.*
- Szóval, a kurafi fia, há? *Kérdése közben folyamatosan emelnie kell fejét, hiszen a másik egyre kevesebb helyet tart kettejük között, mondatai közben gyakorlottan lopja a távot, mint egy jó modorú tolvaj. Tetszik neki ezt a megközelítés, már-már úgy érzi magát, mint a vad, akit észrevétlenül próbálnak levadászni. Mikor már egész közel kerülnek egymáshoz és Nalret érzi arcán a boros meleg leheletet, melyet egy kérdés kísér, elmosolyodik.*
- Csak tudni akartam, miféle fattyú lesi ma éjjel kegyeimet. *A férfi ajkaira pillant, majd vissza gyönyörű szemeibe és egy darabig kivár. Bár sosem vallaná be, de szíve szinte a torkában dobog, ami számára ebben a síri csendben egy egész háborúval ér fel, mintha csak robbantgatnának odabent. Amennyiben Nor'Deron tovább közeledne arcával, netalán egy csókban reménykedve, Nalret pimaszul hátradől, két könyökével támaszkodva a matracon, ismét kibővítve a távolságot kettejük között, már legalább is arcuk szempontjából. Ami a többit illeti, van, ami ezzel a testtartással szinte tálcán kínálkozik, Nalret pedig rendkívül kíváncsian várja, mire képes ez a fiatal félvér.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A politikai bejelentésre egy pillanatra felkapja tekintetét, de rögtön kapcsol is, hogy csupán szórakoznak vele. Ha a férfi komolyan gondolná, Nalret már mérföldekre járna, vissza se pillanatra egy másodperc erejéig sem. Volt már, hogy így menekült egy félre értett szituációból, bár hozzá kell tenni, ott az élete forgott kockán, nem pedig a hangulata. Persze még ki tudja, mit hoz a mai éjszaka, reméli, nem egy orgyilkost sikerült kifognia, aki még az érdekes rész előtt szeretné majd megkísérelni elnyisszantani a torkát.
Természetesen Nalret végig érzi azt az égető érzést, amit mindig is érez ha leveti köpenyét. Ilyenkor viszont nem a megvető pillantás árasztja el, sebével és roncsolt szárnyával, hanem a vágy. Érzi, ahogy Nor'Deron szinte falja őt szemeivel, Nalret pedig élvezi, sőt mi több, elégedett. Miközben Nor'Deron is szépen lassan veszi le felszerelését, a nevének jelentését magyarázza, amire úgy hangzik, nem túl büszke, de Nalret gondosan végighallgatja, még akkor is, ha talán mindössze beszéltetni akarta a másikat.*
- Szóval, a kurafi fia, há? *Kérdése közben folyamatosan emelnie kell fejét, hiszen a másik egyre kevesebb helyet tart kettejük között, mondatai közben gyakorlottan lopja a távot, mint egy jó modorú tolvaj. Tetszik neki ezt a megközelítés, már-már úgy érzi magát, mint a vad, akit észrevétlenül próbálnak levadászni. Mikor már egész közel kerülnek egymáshoz és Nalret érzi arcán a boros meleg leheletet, melyet egy kérdés kísér, elmosolyodik.*
- Csak tudni akartam, miféle fattyú lesi ma éjjel kegyeimet. *A férfi ajkaira pillant, majd vissza gyönyörű szemeibe és egy darabig kivár. Bár sosem vallaná be, de szíve szinte a torkában dobog, ami számára ebben a síri csendben egy egész háborúval ér fel, mintha csak robbantgatnának odabent. Amennyiben Nor'Deron tovább közeledne arcával, netalán egy csókban reménykedve, Nalret pimaszul hátradől, két könyökével támaszkodva a matracon, ismét kibővítve a távolságot kettejük között, már legalább is arcuk szempontjából. Ami a többit illeti, van, ami ezzel a testtartással szinte tálcán kínálkozik, Nalret pedig rendkívül kíváncsian várja, mire képes ez a fiatal félvér.*
15915. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-27 10:53:05
Üzenet elküldve: 2020-12-27 10:53:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások//
- Nagyszerű, nekem megfelel.
*Az ork félmosolya inkább lett bizarr, mint kedves, de legalább megpróbálta. Meireyla már ezt is értékeli, a falujában nagyon nem is mosolyogtak az emberek. Főleg nem rá. Valahogy sosem tudták teljesen elfogadni, eléggé zárkózott egy népség volt. na nem mintha ez őt annyira zavarta volna, elvolt a maga kis világában.
Az ork után ered, aztán ha az másképp nem dönt, akkor Meireyla elindul a fogadó hátsó részében lévő kis asztalhoz, és leül.*
~Ez tökéletes lesz, itt nem zavar majd minket senki.~
*Int a kocsmárosnőnek, az pedig unott tekintettel oda is megy az asztalukhoz.*
- Nem tudom mik vannak itt, de valami jó nagy adag húsosat!
*Alig pár perc múlva a nő kihoz neki egy Őzragu levest, Meireyla pedig az asztal szélére csúsztat érte 11 aranyat.. Menten neki is lát az evésnek.*
- Egyébként... Meireyla Akanaeu vagyok.
*Eddig sok értelme nem volt bemutatkoznia, de így, hogy kicsit hosszabb beszélgetésbe elegyedtek illett már.*
- Na de nem is akarom sokáig húzni az időt. Emberkereskedőket keresek. Az egyikük elhagyott egy érmét, Arthenior neve volt ráveretve.
*Előhúzza a köpenye zsebéből, és az ork elé rakja.*
- Ez az. Ez miatt gondolom, hogy itt lehetnek. Viszont innentől kezdve kifogytam az ötletekből. Nem ismerem a várost, nem tudom, merre kéne kutatnom, vagy hogy egyáltalán tényleg vannak-e ilyenek itt.
- Nagyszerű, nekem megfelel.
*Az ork félmosolya inkább lett bizarr, mint kedves, de legalább megpróbálta. Meireyla már ezt is értékeli, a falujában nagyon nem is mosolyogtak az emberek. Főleg nem rá. Valahogy sosem tudták teljesen elfogadni, eléggé zárkózott egy népség volt. na nem mintha ez őt annyira zavarta volna, elvolt a maga kis világában.
Az ork után ered, aztán ha az másképp nem dönt, akkor Meireyla elindul a fogadó hátsó részében lévő kis asztalhoz, és leül.*
~Ez tökéletes lesz, itt nem zavar majd minket senki.~
*Int a kocsmárosnőnek, az pedig unott tekintettel oda is megy az asztalukhoz.*
- Nem tudom mik vannak itt, de valami jó nagy adag húsosat!
*Alig pár perc múlva a nő kihoz neki egy Őzragu levest, Meireyla pedig az asztal szélére csúsztat érte 11 aranyat.
. Menten neki is lát az evésnek.*- Egyébként... Meireyla Akanaeu vagyok.
*Eddig sok értelme nem volt bemutatkoznia, de így, hogy kicsit hosszabb beszélgetésbe elegyedtek illett már.*
- Na de nem is akarom sokáig húzni az időt. Emberkereskedőket keresek. Az egyikük elhagyott egy érmét, Arthenior neve volt ráveretve.
*Előhúzza a köpenye zsebéből, és az ork elé rakja.*
- Ez az. Ez miatt gondolom, hogy itt lehetnek. Viszont innentől kezdve kifogytam az ötletekből. Nem ismerem a várost, nem tudom, merre kéne kutatnom, vagy hogy egyáltalán tényleg vannak-e ilyenek itt.
15914. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-24 16:03:09
Üzenet elküldve: 2020-12-24 16:03:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* A fréfi elégedetten mosolyog, amikor leurazza őt Nimeril. A lány inkább igyekszik oda se nézni, mert nehezen állná meg szó nélkül, már pedig kell neki az étel. Hisz oly közel már a fogadó. Elérve a Ryn uraság kiköti lovát és egy almát ad neki. Nimeril vágyakozva nézi azt az almát. Most szívesen lenne Szegfű helyében. Úgy követi befelé, mintha egy hűséges kutya lenne. Le is telepszik az asztal mellé hamar ő is. Már alig várja, hogy megkérdezzék, hogy mit szeretne enni.*
- Sült csirkét kérek szépen!* Tud ő nagyon nagyon kedves is lenni. Sőt talán ilyen kedves még senkivel nem volt még. Már belépve lerohanták orrát a finomabbnál finomabb illatok. Szinte már csorog kifelé szájából a nyál. Reméli ne okoz problémát a sült csirke reggelire. Ha már lúd legyen kövér, de most ő egy egészen sovány verébbel is beérné.*
* A fréfi elégedetten mosolyog, amikor leurazza őt Nimeril. A lány inkább igyekszik oda se nézni, mert nehezen állná meg szó nélkül, már pedig kell neki az étel. Hisz oly közel már a fogadó. Elérve a Ryn uraság kiköti lovát és egy almát ad neki. Nimeril vágyakozva nézi azt az almát. Most szívesen lenne Szegfű helyében. Úgy követi befelé, mintha egy hűséges kutya lenne. Le is telepszik az asztal mellé hamar ő is. Már alig várja, hogy megkérdezzék, hogy mit szeretne enni.*
- Sült csirkét kérek szépen!* Tud ő nagyon nagyon kedves is lenni. Sőt talán ilyen kedves még senkivel nem volt még. Már belépve lerohanták orrát a finomabbnál finomabb illatok. Szinte már csorog kifelé szájából a nyál. Reméli ne okoz problémát a sült csirke reggelire. Ha már lúd legyen kövér, de most ő egy egészen sovány verébbel is beérné.*
15913. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-23 21:24:15
Üzenet elküldve: 2020-12-23 21:24:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
*Valahol lenyűgözi a lány derűlátása az elfet. Naiv, ha azt hiszi, nem telepszik a helyére majd valami csavargó a hidegben. Persze az is lehet, hogy erősebb szerencsétlen, mint aminek látszik, s könnyedén elzavarja majd a trónbitorlót. Ha mással nem, hát erős szagával.
Széles vigyor terül el arcán, mikor a másik úgy nevezi, ahogy kérte. Nem idegen tőle egyébként az, hogy urazzák, elvégre nemesi család sarja, ám azóta, mióta elhagyta Lichanechet, hátrahagyva a könnyű életet, senki nem nevezte így. Valahol kellemes emlékeket idéz benne.
Büdöske neve végre elhangzik, s Ryn igencsak lovagias módon elhatározza, hogy igyekszik nem elfelejteni, erre persze semmiféle garancia nincs, nem jeleskedik túlzottan a nevek megjegyzésében.
Elérve a fogadót lovát gondosan kiköti, ad neki még egy almát, s egy barátságos simogatást majd magabiztosan lépdel be az épületbe. Eszébe sem jut előre engedni Nimerilt, már az is egy csoda lesz, ha nem küldik ki őt egyből. Ahogy üres asztalra lel, lehuppan egy székre, ujjaival türelmetlenül dobolva várja, hogy észrevegye érkezésüket a fogadós.*
-Mit óhajt őfelsége?
*Pillant gúnyosan mosolyogva a másikra, amennyiben ő is helyet foglalt, közben pedig felkönyököl az asztalra, s megtámasztja állát.*
*Valahol lenyűgözi a lány derűlátása az elfet. Naiv, ha azt hiszi, nem telepszik a helyére majd valami csavargó a hidegben. Persze az is lehet, hogy erősebb szerencsétlen, mint aminek látszik, s könnyedén elzavarja majd a trónbitorlót. Ha mással nem, hát erős szagával.
Széles vigyor terül el arcán, mikor a másik úgy nevezi, ahogy kérte. Nem idegen tőle egyébként az, hogy urazzák, elvégre nemesi család sarja, ám azóta, mióta elhagyta Lichanechet, hátrahagyva a könnyű életet, senki nem nevezte így. Valahol kellemes emlékeket idéz benne.
Büdöske neve végre elhangzik, s Ryn igencsak lovagias módon elhatározza, hogy igyekszik nem elfelejteni, erre persze semmiféle garancia nincs, nem jeleskedik túlzottan a nevek megjegyzésében.
Elérve a fogadót lovát gondosan kiköti, ad neki még egy almát, s egy barátságos simogatást majd magabiztosan lépdel be az épületbe. Eszébe sem jut előre engedni Nimerilt, már az is egy csoda lesz, ha nem küldik ki őt egyből. Ahogy üres asztalra lel, lehuppan egy székre, ujjaival türelmetlenül dobolva várja, hogy észrevegye érkezésüket a fogadós.*
-Mit óhajt őfelsége?
*Pillant gúnyosan mosolyogva a másikra, amennyiben ő is helyet foglalt, közben pedig felkönyököl az asztalra, s megtámasztja állát.*
15912. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-20 23:14:48
Üzenet elküldve: 2020-12-20 23:14:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Komótos léptekkel s leplezetlen félmosollyal szedi a lépcső fokait, szeme sarkából le-le pillantgatva társára, miközben a deszkák, a lenti tömegtől szinte alig hallhatóan nyikorognak kettejük súlya alatt. Az emeletre érve lökést érez a combja tájékán, mitől bár megtántorodik nem veszti el egyensúlyát. Kíváncsian pillant le a tündérre, keresve annak tekintetét, némi magyarázatot remélve, ám hiába. Nalret csak fejét lehajtva somolyog orra alatt, mire Nor'Deron vigyorogva rázza meg fejét, majd még mielőtt folytatná útját szobája ajtaja, egy hirtelen ötlettől vezényelve, finoman és legalább ennyire pimasz módon a lány fenekébe csíp annak köpenyén keresztül.*
- Hogy mi a tervem?
*Kezét állára téve mered a semmibe ezzel már-már drámai jelleggel imitálva a gondolkodás folyamatát, s ehhez hasonlóan drámai hangnemmel folytatja.*
- Nos ha már így berúgtunk a nyilvánvalóan nem vizezett bortól…
*Kacsint.*
- A hangulat szinte adja magát egy heves és akár egész estén át tartó vitához a politikáról.
*Szélesen elvigyorodik mit halk kuncogás kísér. A kulcsot a mutatóujján pörgetve lép oda frissen bérelt szobája ajtajához, majd az emlegetett fémtárgy végét a zárba csúsztatva teker egyet rajta, minek hatására a szerkezet egy hangos kattanás kíséretében adja meg magát s az ajtó kitárul kettejük előtt, szabaddá téve ezzel az utat.*
- A lakosztálya készen áll úrnőm.
*Mondja, hangjában némi jó indulatú élcelődéssel, miközben egy újabb elegáns pukedlit mutat be, egyik kezével a nyitott ajtóra mutatva. Egészen addig marad ebben a pózban míg Nalret át nem lépi a szoba küszöbét, s közben természetesen nem felejt el adózni azon ősi férfiúi ösztönnek sem, melynek okán létrejöhetett a „Hölgyeké az elsőbbség. ” íratlan szabálya. Végül jómaga is követi a tündért, s belépve az ajtón bezárja azt maguk mögött, egyrészt megszokásból, másrészt pedig azért, mert mai éjszaka folyamán különösen nem vágyik olyan váratlan meglepetésekre melyek potenciális forrása az ajtón túl rejlik.
A lány kérését hallva felvonja szemöldökét, azonban a válaszon nem sokáig tűnődik, aminek korántsem az esetleges korai válasz lenne az oka. Sőt épp ellenkezőleg. Ahogy a köpeny jótékony rejteke lehullik a lányról, felfedve ezzel mindazt, amit eddig takart, Nor'Deron gondolatai a tekintetével együtt indulnak egy kalandos utazásra, körbe barangolva az ismeretlen lankákat Nalret márványos bőrén. Már-már sóvárogva figyeli az apró csípő ringását, miközben felszerelésének javát merő egyszerűséggel és egyben nemtörődömséggel a földre a dobja. Ahogy a tündér ismét szembe fordul vele, égkék szemei megtalálják a lányét.*
- Érdekes kérés.
*Jelenti ki a nyilvánvalót, miközben szinte vakon oldja ki az alkarvédőjét tartó szíjat, ami végül mintegy a sikert jelezvén, halk puffanással ér földet a megmunkált fa padlón, mit nem sokkal később egy újabb követ, ahogy a másik bőrlemez is a földre hull. Hamarosan páncélzata utolsó darabja, a rücskös bőrvért is a többi sorsára jut, ahogy a férfi keze a rutinból adódó precizitással oldja ki az azt tartó szíjakat, azonban ennek levétele közben már óvatosan lopni kezdi a közte és Nalret közt húzódó távolságot.*
- Nos nem egy szép név, akármennyire is kellemes a hangzása. Több mindent is jelenthet…
*Újabb lépés, s a bőrvért a földre hull, ezzel megszabadítva magát páncélja utolsó darabjától is.*
- Viszont egyik jelentése sem valami pozitív. A kurafi fia. esetleg fattyú... Csak, hogy néhányat említsek a teljesség igénye nélkül.
*Az utolsó lépést is megteszi, s közvetlenül Nalrettel szemben áll meg.*
- Miért érdekel ennyire?
*Teszi fel a kérdést, arcán pimasz vigyorral, miközben egészen közel hajol a lány arcához.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Komótos léptekkel s leplezetlen félmosollyal szedi a lépcső fokait, szeme sarkából le-le pillantgatva társára, miközben a deszkák, a lenti tömegtől szinte alig hallhatóan nyikorognak kettejük súlya alatt. Az emeletre érve lökést érez a combja tájékán, mitől bár megtántorodik nem veszti el egyensúlyát. Kíváncsian pillant le a tündérre, keresve annak tekintetét, némi magyarázatot remélve, ám hiába. Nalret csak fejét lehajtva somolyog orra alatt, mire Nor'Deron vigyorogva rázza meg fejét, majd még mielőtt folytatná útját szobája ajtaja, egy hirtelen ötlettől vezényelve, finoman és legalább ennyire pimasz módon a lány fenekébe csíp annak köpenyén keresztül.*
- Hogy mi a tervem?
*Kezét állára téve mered a semmibe ezzel már-már drámai jelleggel imitálva a gondolkodás folyamatát, s ehhez hasonlóan drámai hangnemmel folytatja.*
- Nos ha már így berúgtunk a nyilvánvalóan nem vizezett bortól…
*Kacsint.*
- A hangulat szinte adja magát egy heves és akár egész estén át tartó vitához a politikáról.
*Szélesen elvigyorodik mit halk kuncogás kísér. A kulcsot a mutatóujján pörgetve lép oda frissen bérelt szobája ajtajához, majd az emlegetett fémtárgy végét a zárba csúsztatva teker egyet rajta, minek hatására a szerkezet egy hangos kattanás kíséretében adja meg magát s az ajtó kitárul kettejük előtt, szabaddá téve ezzel az utat.*
- A lakosztálya készen áll úrnőm.
*Mondja, hangjában némi jó indulatú élcelődéssel, miközben egy újabb elegáns pukedlit mutat be, egyik kezével a nyitott ajtóra mutatva. Egészen addig marad ebben a pózban míg Nalret át nem lépi a szoba küszöbét, s közben természetesen nem felejt el adózni azon ősi férfiúi ösztönnek sem, melynek okán létrejöhetett a „Hölgyeké az elsőbbség. ” íratlan szabálya. Végül jómaga is követi a tündért, s belépve az ajtón bezárja azt maguk mögött, egyrészt megszokásból, másrészt pedig azért, mert mai éjszaka folyamán különösen nem vágyik olyan váratlan meglepetésekre melyek potenciális forrása az ajtón túl rejlik.
A lány kérését hallva felvonja szemöldökét, azonban a válaszon nem sokáig tűnődik, aminek korántsem az esetleges korai válasz lenne az oka. Sőt épp ellenkezőleg. Ahogy a köpeny jótékony rejteke lehullik a lányról, felfedve ezzel mindazt, amit eddig takart, Nor'Deron gondolatai a tekintetével együtt indulnak egy kalandos utazásra, körbe barangolva az ismeretlen lankákat Nalret márványos bőrén. Már-már sóvárogva figyeli az apró csípő ringását, miközben felszerelésének javát merő egyszerűséggel és egyben nemtörődömséggel a földre a dobja. Ahogy a tündér ismét szembe fordul vele, égkék szemei megtalálják a lányét.*
- Érdekes kérés.
*Jelenti ki a nyilvánvalót, miközben szinte vakon oldja ki az alkarvédőjét tartó szíjat, ami végül mintegy a sikert jelezvén, halk puffanással ér földet a megmunkált fa padlón, mit nem sokkal később egy újabb követ, ahogy a másik bőrlemez is a földre hull. Hamarosan páncélzata utolsó darabja, a rücskös bőrvért is a többi sorsára jut, ahogy a férfi keze a rutinból adódó precizitással oldja ki az azt tartó szíjakat, azonban ennek levétele közben már óvatosan lopni kezdi a közte és Nalret közt húzódó távolságot.*
- Nos nem egy szép név, akármennyire is kellemes a hangzása. Több mindent is jelenthet…
*Újabb lépés, s a bőrvért a földre hull, ezzel megszabadítva magát páncélja utolsó darabjától is.*
- Viszont egyik jelentése sem valami pozitív. A kurafi fia. esetleg fattyú... Csak, hogy néhányat említsek a teljesség igénye nélkül.
*Az utolsó lépést is megteszi, s közvetlenül Nalrettel szemben áll meg.*
- Miért érdekel ennyire?
*Teszi fel a kérdést, arcán pimasz vigyorral, miközben egészen közel hajol a lány arcához.*
15911. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-19 22:21:47
Üzenet elküldve: 2020-12-19 22:21:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nor'Deron megjegyzésére felnevet, elvégre valóban, akár mindketten is lehetnének sárkányok. Mordokhai bölcselkedő tanácsait megfogadja és bólint, bár nem ígéri, hogy sosem fogja kipróbálni ezeket a bizonyos növényeket. Elvégre, az italozást is szereti, a növény pedig mégis csak, növény.*
- Egyszer jó lenne azt érezni, hogy megtaláltam itt a helyem! *Hunyorogva néz maga elé és, bár rákérdezni nem fog, ez pontosan melyik növény hatása is, de ha egyszer szembe fut vele és esélye lesz kipróbálni, nem fog habozni. Még akkor sem, ha később elfeledi az akkori emlékeit, nem számít, csak egy kicsit tudja, mi a jó fenét keres itt. Nor'Deron kérdése zökkenti ki töprengéséből, cinkos mosollyal párosítva bólint, majd engedi, hogy előremenjen a férfi, aki meg is rohamozza a pultot.*
- Köszönöm ezt az estét! *Bólint Mordokhai felé és őszintén mondja, jól érezte magát és bár kicsit az alkohol is rátett a hangulat javulására, a társaság is megállta a helyét. Két oldalra nyújtja karjait, megnyújtóztatva őket pedig elnyom egy enyhe, etikus ásítást, majd felkel ültéből és egy utolsó mosollyal elköszön Mordokhaitól, hogy aztán a másik férfit utolérhesse. A másodperc töredékéig átfut az agyán, hogy mégis mit művel, de hamar elhessegeti a gondolatot. Mire oda ér, a fehérfejű már kis is vett egy szobát az éjszakára ~Nem tétovázik, az egyszer biztos!~, így hamar el is indulnak a lépcsők felé, Nalret pedig végig hagyja, talán még élvezi is, hogy Nor'Deron keze a hátán pihenjen, így vezetve őt felfelé.*
- És, mik a tervei az estére nézve? *Kérdezi, szándékosan magázódva, na nem mintha ez egyfajta beteg játék része lenne, csak a poén kedvéért. Közben figyel lépteire, a lépcsőkre meg pláne, nem lenne túl csábító és kellemes sem eltaknyolni becsípve egy ilyen ígéretes éjszaka elején. Ha sikeresen felérnek a folyósóra, ahol már nem látják őket, Nalret játékosan meglöki a férfit csípőjével és, bár igaz, csak a combjának felső határát találja el, de a célnak megfelel. Lehajtott fejjel somolyog, amennyiben pedig megérkeznek a szobához és a kulccsal bejutnak, mély levegőt vesz, ami már-már sóhajtásba torkollik. Belép a kis helységbe, majd válla felett visszafordulva sejtelmeses hunyorog Nor'Deronra, akivel ezúttal hivatalosan is kettesben maradtak. A szoba bár nem nagy és nem is egy királyi lakosztály, az alkalomhoz tökéletesen illik, már csak azért is, mert elég igényes ahhoz, hogy ő maga is annak érezze majd az egészet. Az ablakból kellemesen beszűrődik a korai hold fénye, az asztalon lévő vizes tálban pedig visszacsillan és lassan fodrozódik. Az ágy bevetve, jóleső illat járja át az egész helységet.*
- Mesélj a nevedről! *Kéri, közben az ágyhoz lépked, útközben pedig kicsípteti köpenyét, ami az utolsó pillanatban lecsúszik vállairól és a földre esik, ezzel a maradékot is felfedve ruhájából, hátából, mellkasa felső részéből. Fehér szárnyai nyújtózkodnak, ebben a halvány fényben talán még kifogástalannak is tűnnek. Kivágott ruhája megmutatja egész hátát és kimondottan karcsú dereka ring az utolsó lépésben, miután megfordul és helyet foglal a matracon, lábait keresztbe téve. Így a szoknya első kivágásból most Nor'Deronnal teljesen szemben látszik ki két lába, térdtől lefelé. Bár egyedül hátán nem makulátlan a bőre, mindenhol máshol igen, amitől csak még inkább érintetlennek tűnhet a teste. Kíváncsian várja a másikat, a szavait, a tetteit, tekintetét hol a másikéba fúrva, hol a szoba sötét, alig kivehető részletein legeltetve, vagy a férfi, jól kivehető részletein.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nor'Deron megjegyzésére felnevet, elvégre valóban, akár mindketten is lehetnének sárkányok. Mordokhai bölcselkedő tanácsait megfogadja és bólint, bár nem ígéri, hogy sosem fogja kipróbálni ezeket a bizonyos növényeket. Elvégre, az italozást is szereti, a növény pedig mégis csak, növény.*
- Egyszer jó lenne azt érezni, hogy megtaláltam itt a helyem! *Hunyorogva néz maga elé és, bár rákérdezni nem fog, ez pontosan melyik növény hatása is, de ha egyszer szembe fut vele és esélye lesz kipróbálni, nem fog habozni. Még akkor sem, ha később elfeledi az akkori emlékeit, nem számít, csak egy kicsit tudja, mi a jó fenét keres itt. Nor'Deron kérdése zökkenti ki töprengéséből, cinkos mosollyal párosítva bólint, majd engedi, hogy előremenjen a férfi, aki meg is rohamozza a pultot.*
- Köszönöm ezt az estét! *Bólint Mordokhai felé és őszintén mondja, jól érezte magát és bár kicsit az alkohol is rátett a hangulat javulására, a társaság is megállta a helyét. Két oldalra nyújtja karjait, megnyújtóztatva őket pedig elnyom egy enyhe, etikus ásítást, majd felkel ültéből és egy utolsó mosollyal elköszön Mordokhaitól, hogy aztán a másik férfit utolérhesse. A másodperc töredékéig átfut az agyán, hogy mégis mit művel, de hamar elhessegeti a gondolatot. Mire oda ér, a fehérfejű már kis is vett egy szobát az éjszakára ~Nem tétovázik, az egyszer biztos!~, így hamar el is indulnak a lépcsők felé, Nalret pedig végig hagyja, talán még élvezi is, hogy Nor'Deron keze a hátán pihenjen, így vezetve őt felfelé.*
- És, mik a tervei az estére nézve? *Kérdezi, szándékosan magázódva, na nem mintha ez egyfajta beteg játék része lenne, csak a poén kedvéért. Közben figyel lépteire, a lépcsőkre meg pláne, nem lenne túl csábító és kellemes sem eltaknyolni becsípve egy ilyen ígéretes éjszaka elején. Ha sikeresen felérnek a folyósóra, ahol már nem látják őket, Nalret játékosan meglöki a férfit csípőjével és, bár igaz, csak a combjának felső határát találja el, de a célnak megfelel. Lehajtott fejjel somolyog, amennyiben pedig megérkeznek a szobához és a kulccsal bejutnak, mély levegőt vesz, ami már-már sóhajtásba torkollik. Belép a kis helységbe, majd válla felett visszafordulva sejtelmeses hunyorog Nor'Deronra, akivel ezúttal hivatalosan is kettesben maradtak. A szoba bár nem nagy és nem is egy királyi lakosztály, az alkalomhoz tökéletesen illik, már csak azért is, mert elég igényes ahhoz, hogy ő maga is annak érezze majd az egészet. Az ablakból kellemesen beszűrődik a korai hold fénye, az asztalon lévő vizes tálban pedig visszacsillan és lassan fodrozódik. Az ágy bevetve, jóleső illat járja át az egész helységet.*
- Mesélj a nevedről! *Kéri, közben az ágyhoz lépked, útközben pedig kicsípteti köpenyét, ami az utolsó pillanatban lecsúszik vállairól és a földre esik, ezzel a maradékot is felfedve ruhájából, hátából, mellkasa felső részéből. Fehér szárnyai nyújtózkodnak, ebben a halvány fényben talán még kifogástalannak is tűnnek. Kivágott ruhája megmutatja egész hátát és kimondottan karcsú dereka ring az utolsó lépésben, miután megfordul és helyet foglal a matracon, lábait keresztbe téve. Így a szoknya első kivágásból most Nor'Deronnal teljesen szemben látszik ki két lába, térdtől lefelé. Bár egyedül hátán nem makulátlan a bőre, mindenhol máshol igen, amitől csak még inkább érintetlennek tűnhet a teste. Kíváncsian várja a másikat, a szavait, a tetteit, tekintetét hol a másikéba fúrva, hol a szoba sötét, alig kivehető részletein legeltetve, vagy a férfi, jól kivehető részletein.*
15910. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-15 20:49:57
Üzenet elküldve: 2020-12-15 20:49:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ahogy tekintete találkozik a lányéval, az szolidan a lépcső irányába biccent, mire Nor'Deron hasonlóképp válaszolva alig láthatóan bólint egyet arcán cinkos félmosollyal, miközben lábán ismét megérzi Nalret puha talpának érintését. Nagyot nyel, s ahogy az érzés egyre feljebb kúszik vádliján, ismételten kellemes borzongás járja át, mit végül egy elégedett sóhajjal nyugtáz. Bár helyén finoman fészkelődni kezd, előre jelezve a többiek számára az asztal közöljövőben történő elhagyására irányuló szándékát, érdeklődve hallgatja Mordokhai tudatmódosító szerekről szóló, a tőle meglepő módon kifejezetten részletes, és egyben minden kétséget kizáróan érdekfeszítő beszámolóját. Annál a résznél mely szerint ezen szerek képesek az embert egy teljesen más tudati síkra emelni, Nor'Deron szeme láthatóan felcsillan, s érdeklődése a tetőfokára hág, ám épp ennyire észlelhető az ezt közvetlenül követő csalódottság is, mely leginkább annak szól, hogy az így szerzett tudás messze nem annyira maradandó, mint azt elsőre hitte. Persze ilyen a világ. Ami túl szép, sosem igaz.*
- Ha már itt tartunk. A szem csalóka. Honnan tudod, hogy most épp nem vagy ilyen növények hatása alatt s nem két jól megtermett sárkánnyal ülsz egy asztalnál?
*Teszi fel a kérdést, már-már drámai komolysággal hangnemében szemöldökét felvonva, azonban az utolsó néhány szónál már képtelen uralkodni önmagán, s a mondat vége kuncogásba, majd visszafogott nevetésbe torkollik. Ajkait újabb sóhaj hagyja el, mit egy hatalmas ásítás követ. Laposakat pislogva pillant körbe a társaságon.*
- Azt hiszem itt az ideje nyugovóra térjek.
*Nalretre pillant.*
- Velem tartasz kedves?
*Teszi fel a kérdést a korábbi cinkos félmosolyával. A lány válaszától függetlenül pattan fel az asztaltól, s magához veszi a korábban az asztal lábához támasztott felszerelését, mit kabátja követ, melyet leemelve a széke hátsó támlájáról, még a levegőben félbehajt, hogy aztán bal alkarjára terítse a hímzésekkel díszített ruhadarabot.*
- Köszönöm az italt. Valamint a kellemes társaságot. Remélem a sors még összehoz bennünket.
*Mondja ezt elsősorban Mordokhainak célozva, ugyanis bízik abban, hogy a tündér követi őt egészen az ágyáig. A búcsúzást egy illedelmes meghajlással zárja, s végül meglepően határozott léptekkel indul a pult felé, ahol a fogadóssal széles vigyorral köszöntik egymást. Ha Nalret vele tart, ezt a távot az ő tempójához igazodva teszi meg, szabad kezét finoman a lány lapockájára simítva.*
- Kivennék egy szobát egy éjszakára.
*Közli a fogadóssal, magabiztosan miközben erszényéből előkotorja az ehhez szükséges aranymennyiséget. Így a fogadós markát 16 aranyérme üti, minekutána egy Szoba kulcsát csúsztatja Nor'Deron elé. Ezt követően további szép estét kíván a fogadósnak, s az emeletre vezető lépcső felé veszi az irányt menet közben még egyszer utoljára Mordokhai irányába biccentve.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ahogy tekintete találkozik a lányéval, az szolidan a lépcső irányába biccent, mire Nor'Deron hasonlóképp válaszolva alig láthatóan bólint egyet arcán cinkos félmosollyal, miközben lábán ismét megérzi Nalret puha talpának érintését. Nagyot nyel, s ahogy az érzés egyre feljebb kúszik vádliján, ismételten kellemes borzongás járja át, mit végül egy elégedett sóhajjal nyugtáz. Bár helyén finoman fészkelődni kezd, előre jelezve a többiek számára az asztal közöljövőben történő elhagyására irányuló szándékát, érdeklődve hallgatja Mordokhai tudatmódosító szerekről szóló, a tőle meglepő módon kifejezetten részletes, és egyben minden kétséget kizáróan érdekfeszítő beszámolóját. Annál a résznél mely szerint ezen szerek képesek az embert egy teljesen más tudati síkra emelni, Nor'Deron szeme láthatóan felcsillan, s érdeklődése a tetőfokára hág, ám épp ennyire észlelhető az ezt közvetlenül követő csalódottság is, mely leginkább annak szól, hogy az így szerzett tudás messze nem annyira maradandó, mint azt elsőre hitte. Persze ilyen a világ. Ami túl szép, sosem igaz.*
- Ha már itt tartunk. A szem csalóka. Honnan tudod, hogy most épp nem vagy ilyen növények hatása alatt s nem két jól megtermett sárkánnyal ülsz egy asztalnál?
*Teszi fel a kérdést, már-már drámai komolysággal hangnemében szemöldökét felvonva, azonban az utolsó néhány szónál már képtelen uralkodni önmagán, s a mondat vége kuncogásba, majd visszafogott nevetésbe torkollik. Ajkait újabb sóhaj hagyja el, mit egy hatalmas ásítás követ. Laposakat pislogva pillant körbe a társaságon.*
- Azt hiszem itt az ideje nyugovóra térjek.
*Nalretre pillant.*
- Velem tartasz kedves?
*Teszi fel a kérdést a korábbi cinkos félmosolyával. A lány válaszától függetlenül pattan fel az asztaltól, s magához veszi a korábban az asztal lábához támasztott felszerelését, mit kabátja követ, melyet leemelve a széke hátsó támlájáról, még a levegőben félbehajt, hogy aztán bal alkarjára terítse a hímzésekkel díszített ruhadarabot.*
- Köszönöm az italt. Valamint a kellemes társaságot. Remélem a sors még összehoz bennünket.
*Mondja ezt elsősorban Mordokhainak célozva, ugyanis bízik abban, hogy a tündér követi őt egészen az ágyáig. A búcsúzást egy illedelmes meghajlással zárja, s végül meglepően határozott léptekkel indul a pult felé, ahol a fogadóssal széles vigyorral köszöntik egymást. Ha Nalret vele tart, ezt a távot az ő tempójához igazodva teszi meg, szabad kezét finoman a lány lapockájára simítva.*
- Kivennék egy szobát egy éjszakára.
*Közli a fogadóssal, magabiztosan miközben erszényéből előkotorja az ehhez szükséges aranymennyiséget. Így a fogadós markát 16 aranyérme üti, minekutána egy Szoba kulcsát csúsztatja Nor'Deron elé.
Ezt követően további szép estét kíván a fogadósnak, s az emeletre vezető lépcső felé veszi az irányt menet közben még egyszer utoljára Mordokhai irányába biccentve.*
15909. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-14 16:35:00
Üzenet elküldve: 2020-12-14 16:35:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Erkölcs, dicsőség, hősiesség... mesebeli fogalmak, amivel emberek százait veszik rá, hogy önként s dalolva menjenek a halálba.*Vonja meg vállát. Őt sosem próbálták meg abba a hitbe ringatni, hogy a dolgok, amiket véghez fog vinni dicsőséget és hírnevet hoznak majd számára, vagy hogy valami magasztos cél érdekében kell cselekednie. Mindig emlékezették rá ellenben, hogy az ember csak hús és vér meg némi csont, ami ezeket összetartja és ő maga mindössze egy dologról dönthet, hogy életben marad-e avagy sem. Így legalább nincsenek álmatlan éjszakái és nem kell hezitálnia, ha meg kell védenie magát vagy valaki mást.
Nalret kérdésére vagy inkább kérésére egyik szemöldöke kissé felszalad és meglehetősen bizonytalanul nyújtja át a pipát a leányzónak.*
- Én azért óvatos lennék.*Mondja csak úgy intésképpen, ha esetleg előbb nem lett volna egyértelműen leolvasható róla, hogy nem feltétlenül tartja ezt jó ötletnek, amiben ami azt illeti, meglehetősen kételkedik. Ha magához is teljesen őszinte akar lenni, átlagos, hétköznapi pipadohányt már ő is csak azért szív néha-néha, mert egyszerűen rutinná vált számára, megszokássá, hogy esetleg beszélgetés közben is el tudjon szöszmötölni valamivel, vagy ha rendkívül unatkozik, akkor lefoglalja magát, hátha azalatt a néhány perc alatt sikerül kitalálnia mitévő legyen.
Végül egy meglehetősen érdekes és kétes témára terelődik a szó, amiről ugyan fogalma sincs, tud-e bármi használhatót mesélni, elvégre az ember viszonylag ritkán emlékszik azon időszakaira, amikor megkérdőjelezhető az elmeállapota. Arcáról ennek ellenére csak nem képes lehervadni az a cinkos vigyor, bizonnyal van ehhez némi köze az alkoholnak is. Ennek örömére iszik még néhány kortyot söréből, majd megszólal.*
- Rendkívül veszélyes is... bizonyos értelemben. Akadnak olyan növények, melyek hatására most könnyen lehet, hogy úgy érzékelném, két jól megtermett sárkány ücsörög velem ennél az asztalnál s nincs kizárva, hogy a többi vendég és a fogadó egyaránt valami különös alakot öltenének.*Kuncog.*Ám léteznek olyan keverékek is, amik elfogyasztása után egy közönséges farönkön is tíz percig röhögnénk.*Itt kissé elkomolyodik.*De némely gombák rendkívül érdekes gondolkodásmódot képesek előidézni, az ember pedig úgy érzi, egyszer csak megértette az egész világot és saját helyét benne egyaránt. Ez bár nagyszerűen hangzik, vajmi kevés marad meg belőle, ha egyszer kitisztul a fejed, így hát eredményessége minimum kétséges. Persze nem csak kiszárítva, pipába tömve lehet a természet ezen ajándékait használni, teaként megfőzve éppoly erős hatásuk van, ha nem még erősebb!
*Fejezi be immáron ismét vigyorogva. Persze mielőtt Artheniorba érkezett, csak egyetlen ilyen jellegű kalandja volt, az is rendkívül ifjú korában, amikor is cimboráival ismeretlen gombákat találtak és ettek, ami így visszatekintve sokkal rosszabbul is végződhetett volna, minthogy hosszú órákig használhatatlan elmeállapotban voltak, de hát tizenévesen ki gondolkodik ily' felelősségteljesen. Ideérkezvén pedig ki tudja belefutott-e volna valaha ebbe a szokásba, ha nem épp azt az embert szólítja le segítségért a főtéren, aki meglehetősen jártas volt a természet ilyen irányultságú érdekességeiben.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Erkölcs, dicsőség, hősiesség... mesebeli fogalmak, amivel emberek százait veszik rá, hogy önként s dalolva menjenek a halálba.*Vonja meg vállát. Őt sosem próbálták meg abba a hitbe ringatni, hogy a dolgok, amiket véghez fog vinni dicsőséget és hírnevet hoznak majd számára, vagy hogy valami magasztos cél érdekében kell cselekednie. Mindig emlékezették rá ellenben, hogy az ember csak hús és vér meg némi csont, ami ezeket összetartja és ő maga mindössze egy dologról dönthet, hogy életben marad-e avagy sem. Így legalább nincsenek álmatlan éjszakái és nem kell hezitálnia, ha meg kell védenie magát vagy valaki mást.
Nalret kérdésére vagy inkább kérésére egyik szemöldöke kissé felszalad és meglehetősen bizonytalanul nyújtja át a pipát a leányzónak.*
- Én azért óvatos lennék.*Mondja csak úgy intésképpen, ha esetleg előbb nem lett volna egyértelműen leolvasható róla, hogy nem feltétlenül tartja ezt jó ötletnek, amiben ami azt illeti, meglehetősen kételkedik. Ha magához is teljesen őszinte akar lenni, átlagos, hétköznapi pipadohányt már ő is csak azért szív néha-néha, mert egyszerűen rutinná vált számára, megszokássá, hogy esetleg beszélgetés közben is el tudjon szöszmötölni valamivel, vagy ha rendkívül unatkozik, akkor lefoglalja magát, hátha azalatt a néhány perc alatt sikerül kitalálnia mitévő legyen.
Végül egy meglehetősen érdekes és kétes témára terelődik a szó, amiről ugyan fogalma sincs, tud-e bármi használhatót mesélni, elvégre az ember viszonylag ritkán emlékszik azon időszakaira, amikor megkérdőjelezhető az elmeállapota. Arcáról ennek ellenére csak nem képes lehervadni az a cinkos vigyor, bizonnyal van ehhez némi köze az alkoholnak is. Ennek örömére iszik még néhány kortyot söréből, majd megszólal.*
- Rendkívül veszélyes is... bizonyos értelemben. Akadnak olyan növények, melyek hatására most könnyen lehet, hogy úgy érzékelném, két jól megtermett sárkány ücsörög velem ennél az asztalnál s nincs kizárva, hogy a többi vendég és a fogadó egyaránt valami különös alakot öltenének.*Kuncog.*Ám léteznek olyan keverékek is, amik elfogyasztása után egy közönséges farönkön is tíz percig röhögnénk.*Itt kissé elkomolyodik.*De némely gombák rendkívül érdekes gondolkodásmódot képesek előidézni, az ember pedig úgy érzi, egyszer csak megértette az egész világot és saját helyét benne egyaránt. Ez bár nagyszerűen hangzik, vajmi kevés marad meg belőle, ha egyszer kitisztul a fejed, így hát eredményessége minimum kétséges. Persze nem csak kiszárítva, pipába tömve lehet a természet ezen ajándékait használni, teaként megfőzve éppoly erős hatásuk van, ha nem még erősebb!
*Fejezi be immáron ismét vigyorogva. Persze mielőtt Artheniorba érkezett, csak egyetlen ilyen jellegű kalandja volt, az is rendkívül ifjú korában, amikor is cimboráival ismeretlen gombákat találtak és ettek, ami így visszatekintve sokkal rosszabbul is végződhetett volna, minthogy hosszú órákig használhatatlan elmeállapotban voltak, de hát tizenévesen ki gondolkodik ily' felelősségteljesen. Ideérkezvén pedig ki tudja belefutott-e volna valaha ebbe a szokásba, ha nem épp azt az embert szólítja le segítségért a főtéren, aki meglehetősen jártas volt a természet ilyen irányultságú érdekességeiben.*
15908. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-13 17:49:54
Üzenet elküldve: 2020-12-13 17:49:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Csipeget még pár szemet a gyümölcsökből, közben csendesen élvezi a cirógatást a hátán. Miután bőszen kitárgyalják a pipa témát, Nalret hirtelen felindulásból feltesz egy kérdést.*
- Kipróbálhatom? *Pillant Mordokhaira, hatalmas szemekkel. Nem tudja, vajon miféle tudatra ható növények kerülhetnek még a pipába, de valószínű, hogy a férfi jelenleg nem ilyen szív, hiszen jelenleg is elég normális állapotban van. Bár talán az sem lenne Nalret ellenére, így is hatott már rá kicsit a bor, a ma éjszaka pedig nagy "nem semminek" ígérkezik. Miközben Nor'Deron arcán félmosoly jelenik meg, asztaltársuk megköszörüli a torkát, amitől bár máskor Nalret lehet kissé elszégyellné magát, most egyáltalán nincs így, sőt. Még az is lehet az ital teszi, aminek gondolata csak még jobban felbátorítja, hogy még egy kortyot leküldjön. Szinte beleborzong abba, hogy a lelkiismerete elbújt valahol és nem érzi magát rosszul vagy kellemetlenül olyan apróságoktól, amikről azt tanulta, hogy rosszak. Persze ésszerű kereteken belül tartja cselekedeit, de legalább nem mond le mindenről az illem szent nevében. Felbátorodva egyenesedik fel és húzza le maradék italát kupájából.*
- Ez jól esett, köszönöm. *Biccent Mordokhai felé, majd a másikra irányítja tekintetét, ami ha Nor'Deronéval találkozik, szelíden a lépcsők felé sandít, lábával ismét váratlanul végig simítva a másik vádliján, ezúttal a comb alsó ívénél megállva ott is marad. Nem igyekszik végtelenül, főleg, hogy Mordokhai válaszára s kíváncsi, valamint bele akar pillantani a pipázás állítólagos csodás élményébe, de közben kezd felülkerekedni rajta a vágy és a türelmetlenség is.*
- Mesélj erről a "leírhatatlan utazásról"! *Hunyorog a szemben ülő felé, ami valószínűleg inkább sejtelmesen fog hatni, Nalret szerencséjére, mintsem egyszerű látási problémának. A hatás kedvéért egy félmosolyt is elereszt, mintha csak szórakozottan megadná a kellő drámaiságot a témának. Ezúttal reméli, végre kicsit elengedik magukat, a bor végül sikeresen kiölte belőle a filozófiai énjét, így most reméli, a többiek sem szeretnének ismét a holtakért imádkozni.*
*Csipeget még pár szemet a gyümölcsökből, közben csendesen élvezi a cirógatást a hátán. Miután bőszen kitárgyalják a pipa témát, Nalret hirtelen felindulásból feltesz egy kérdést.*
- Kipróbálhatom? *Pillant Mordokhaira, hatalmas szemekkel. Nem tudja, vajon miféle tudatra ható növények kerülhetnek még a pipába, de valószínű, hogy a férfi jelenleg nem ilyen szív, hiszen jelenleg is elég normális állapotban van. Bár talán az sem lenne Nalret ellenére, így is hatott már rá kicsit a bor, a ma éjszaka pedig nagy "nem semminek" ígérkezik. Miközben Nor'Deron arcán félmosoly jelenik meg, asztaltársuk megköszörüli a torkát, amitől bár máskor Nalret lehet kissé elszégyellné magát, most egyáltalán nincs így, sőt. Még az is lehet az ital teszi, aminek gondolata csak még jobban felbátorítja, hogy még egy kortyot leküldjön. Szinte beleborzong abba, hogy a lelkiismerete elbújt valahol és nem érzi magát rosszul vagy kellemetlenül olyan apróságoktól, amikről azt tanulta, hogy rosszak. Persze ésszerű kereteken belül tartja cselekedeit, de legalább nem mond le mindenről az illem szent nevében. Felbátorodva egyenesedik fel és húzza le maradék italát kupájából.*
- Ez jól esett, köszönöm. *Biccent Mordokhai felé, majd a másikra irányítja tekintetét, ami ha Nor'Deronéval találkozik, szelíden a lépcsők felé sandít, lábával ismét váratlanul végig simítva a másik vádliján, ezúttal a comb alsó ívénél megállva ott is marad. Nem igyekszik végtelenül, főleg, hogy Mordokhai válaszára s kíváncsi, valamint bele akar pillantani a pipázás állítólagos csodás élményébe, de közben kezd felülkerekedni rajta a vágy és a türelmetlenség is.*
- Mesélj erről a "leírhatatlan utazásról"! *Hunyorog a szemben ülő felé, ami valószínűleg inkább sejtelmesen fog hatni, Nalret szerencséjére, mintsem egyszerű látási problémának. A hatás kedvéért egy félmosolyt is elereszt, mintha csak szórakozottan megadná a kellő drámaiságot a témának. Ezúttal reméli, végre kicsit elengedik magukat, a bor végül sikeresen kiölte belőle a filozófiai énjét, így most reméli, a többiek sem szeretnének ismét a holtakért imádkozni.*
15907. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-11 22:52:30
Üzenet elküldve: 2020-12-11 22:52:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nalret szavait hallgatva zavara lassan eloszlik, s érdeklődve hallgatja mindazt, amit a lány a témához kíván hozzáfűzni, az utolsó megjegyzésére pedig még egy hatalmasat is bólint ezzel adva beszélgetőpartnere tudtára az egyértését. Ezt követően Mordokhai szólal fel, mire Nor'Deron azonnal odakapja a tekintetét, s bár egyik szemöldökét felvonja, az iméntihez hasonló érdeklődést tanúsít a férfi szavai iránt.*
- Az eltérő kultúrák és ezek sokszínűsége teszi érdekessé e világot.
*Ismétli el Mordokhai korábban elhangzott szavait széles vigyorral az arcán.*
- Egyetlen élő lovag, sőt egyetlen élő ember sem tudja mi az erkölcs egy csatában. Egy párbajban még talán, de egy csatában már biztosan nem. Ha tudná már halott lenne. Nem is ez hajtja legtöbbjüket, hanem a dicsőség utáni vágyakozás. Ám a bárdok nem zengenek ódákat azokról kik aljas módon lesből támadtak rá a mit sem sejtő áldozataikra.
*Ezen ponton a hangnem jóval gúnyosabbra vált, ám hangján érezhető, hogy ezt sokkal inkább a nagyvilágnak szánja semmint asztaltársainak.*
- Nem, nem. A dicsőítés azoknak jár kik „hősként” rontanak a csatába súlyos acéllemezek mögé bújva, óriási páncélozott lovaikon miközben több ezer jó esetben egyszerű sodronyinges paraszt mindent megtesz, hogy erre a lehető legjobb alkalmat teremtsék meg az uruk számára. Ezért utasítja el sok lovag nem csak a gerilla harcmodort, hanem az íjak használatát is. Becstelennek mondják, de mint ahogy azt mondtam a háttérben teljesen más áll.
*A szemben ülőre szegezi tekintetét, majd kedvesen elmosolyodik.*
- Persze az alapján amit a népedről mondtál, valószínűleg ennél távolabb nem is állhatnának ezektől a lovagoktól. A megannyi szabályt erősítő kivételről nem is beszélve.
*Mondandóját egy hatalmas sóhajjal zárva felfigyel az előtte lévő gyümölcstálra, melyről bár ezidáig szinte teljes mértékben meg is feledkezett. Persze ennek ellenére a tál gyümölcstartalma láthatóan megcsappant, amit egy elégedett mosollyal nyugtáz, majd egy szelet almáért nyúl, mely végül két részletben kerül a szájába, ahol miután fogai pépes masszává őrlik az ízletes falatokat, lecsusszannak a férfi torkán s elindulnak, hogy végig járják az emésztés rögös folyamatát.
Mikor ravasz terve megvalósul, s ujjai lágy táncot lejtenek a lány sima bőrén, különös barázdákba botlik bele, melyeket a továbbiakban kizárólag a biztonság kedvéért, kerülni próbál, mi bár így vakon, feltehetően egy hatalmas koncentrációt igénylő feladat, a férfi arca rezzenéstelen marad, mindaddig míg saját bőrén nem tapasztalja a puha tollak érintését, mitől egy halovány félmosoly kúszik az arcára. Szeme sarkából figyeli a tündér minden rezdülését egészen addig míg a szemben ülő fél egy hangos torokköszörüléssel tudtára nem adja, hogy a kis akciója nem egészen sikerült annyira diszkrétre, mint ahogy azt az elején eltervezte. Mikor tekintete Nalretről egyenesen Mordokhaira terelődik, egy komor, nemtetszését igencsak kifejező pillantás helyett, csupán egy már-már cinkos mosoly fogadja, amit végül egy szerény vállrándítással nyugtáz. Miközben a szemben ülő már-már meglepő részletességgel válaszolja meg Nor'Deron kérdését, a félvér ujjai továbbra is fel alá járnak a lány hátán egyre lejjebb barangolva, mintha csak egy hárfa húrjait pengetné lassú, lágy, már-már romantikus dallamot játszva.*
- Nos, valóban. A füst látványa ténylegesen megadja a merengéshez szükséges hangulatot. Azonban ez az úgynevezett „leírhatatlan utazás” érdekesen és főként veszélyesen hangzik.
*Fűzi hozzá, hasonlóképp halkabbra véve saját hangerejét, bár elképzelése sincs arról, hogy ezt mégis mi indokolja.*
- Mesélj még róla!
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Nalret szavait hallgatva zavara lassan eloszlik, s érdeklődve hallgatja mindazt, amit a lány a témához kíván hozzáfűzni, az utolsó megjegyzésére pedig még egy hatalmasat is bólint ezzel adva beszélgetőpartnere tudtára az egyértését. Ezt követően Mordokhai szólal fel, mire Nor'Deron azonnal odakapja a tekintetét, s bár egyik szemöldökét felvonja, az iméntihez hasonló érdeklődést tanúsít a férfi szavai iránt.*
- Az eltérő kultúrák és ezek sokszínűsége teszi érdekessé e világot.
*Ismétli el Mordokhai korábban elhangzott szavait széles vigyorral az arcán.*
- Egyetlen élő lovag, sőt egyetlen élő ember sem tudja mi az erkölcs egy csatában. Egy párbajban még talán, de egy csatában már biztosan nem. Ha tudná már halott lenne. Nem is ez hajtja legtöbbjüket, hanem a dicsőség utáni vágyakozás. Ám a bárdok nem zengenek ódákat azokról kik aljas módon lesből támadtak rá a mit sem sejtő áldozataikra.
*Ezen ponton a hangnem jóval gúnyosabbra vált, ám hangján érezhető, hogy ezt sokkal inkább a nagyvilágnak szánja semmint asztaltársainak.*
- Nem, nem. A dicsőítés azoknak jár kik „hősként” rontanak a csatába súlyos acéllemezek mögé bújva, óriási páncélozott lovaikon miközben több ezer jó esetben egyszerű sodronyinges paraszt mindent megtesz, hogy erre a lehető legjobb alkalmat teremtsék meg az uruk számára. Ezért utasítja el sok lovag nem csak a gerilla harcmodort, hanem az íjak használatát is. Becstelennek mondják, de mint ahogy azt mondtam a háttérben teljesen más áll.
*A szemben ülőre szegezi tekintetét, majd kedvesen elmosolyodik.*
- Persze az alapján amit a népedről mondtál, valószínűleg ennél távolabb nem is állhatnának ezektől a lovagoktól. A megannyi szabályt erősítő kivételről nem is beszélve.
*Mondandóját egy hatalmas sóhajjal zárva felfigyel az előtte lévő gyümölcstálra, melyről bár ezidáig szinte teljes mértékben meg is feledkezett. Persze ennek ellenére a tál gyümölcstartalma láthatóan megcsappant, amit egy elégedett mosollyal nyugtáz, majd egy szelet almáért nyúl, mely végül két részletben kerül a szájába, ahol miután fogai pépes masszává őrlik az ízletes falatokat, lecsusszannak a férfi torkán s elindulnak, hogy végig járják az emésztés rögös folyamatát.
Mikor ravasz terve megvalósul, s ujjai lágy táncot lejtenek a lány sima bőrén, különös barázdákba botlik bele, melyeket a továbbiakban kizárólag a biztonság kedvéért, kerülni próbál, mi bár így vakon, feltehetően egy hatalmas koncentrációt igénylő feladat, a férfi arca rezzenéstelen marad, mindaddig míg saját bőrén nem tapasztalja a puha tollak érintését, mitől egy halovány félmosoly kúszik az arcára. Szeme sarkából figyeli a tündér minden rezdülését egészen addig míg a szemben ülő fél egy hangos torokköszörüléssel tudtára nem adja, hogy a kis akciója nem egészen sikerült annyira diszkrétre, mint ahogy azt az elején eltervezte. Mikor tekintete Nalretről egyenesen Mordokhaira terelődik, egy komor, nemtetszését igencsak kifejező pillantás helyett, csupán egy már-már cinkos mosoly fogadja, amit végül egy szerény vállrándítással nyugtáz. Miközben a szemben ülő már-már meglepő részletességgel válaszolja meg Nor'Deron kérdését, a félvér ujjai továbbra is fel alá járnak a lány hátán egyre lejjebb barangolva, mintha csak egy hárfa húrjait pengetné lassú, lágy, már-már romantikus dallamot játszva.*
- Nos, valóban. A füst látványa ténylegesen megadja a merengéshez szükséges hangulatot. Azonban ez az úgynevezett „leírhatatlan utazás” érdekesen és főként veszélyesen hangzik.
*Fűzi hozzá, hasonlóképp halkabbra véve saját hangerejét, bár elképzelése sincs arról, hogy ezt mégis mi indokolja.*
- Mesélj még róla!
15906. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-10 22:27:48
Üzenet elküldve: 2020-12-10 22:27:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Az eltérő kultúrák és ezek sokszínűsége teszi érdekessé e világot.*Biccent Nor'Deron felé, de a témához sokkal több hozzáfűznivalója nincs, elvégre a szokások még a természeti népek között is rendkívül eltérőek tudnak lenni, így semmi meglepő nincs abban, hogy a férfi a szöges ellentétét ismeri annak, amiről ő és a lány beszéltek előbb. A meghajlást ugyan kissé túlzásnak érzi, de hát az alkohol (és a jó nevelés) képes csak úgy meglepetésszerűen kihozni az efféle teatralitásokat mindenkiből, így hát különösebb jelentőséget nem tulajdonít neki, bár a gesztust magát értékeli.
Érdeklődve hallgatja, amit Nor'Deron Nalretnek magyaráz a heraldikáról, de amikor meghallja a becsületkódex és erkölcs szavakat, képtelen uralkodni a vonásain és cinikus, gúnyos vigyor terül szét arcán.*
- Ez valóban sok helyen így van, egy adott család serege az ő színeiket viseli. Az is igaz, hogy sok mindenkinek meginog a lába, amikor meglátja a koromfeketébe öltözött emberek tengerét. Minket azonban arra tanítottak, hogy az egyetlen szabály az, hogy ölsz, vagy téged ölnek. Nem volt benne semmi lovagias, semmi erkölcsös és végképp nem volt szent vagy becsületes. Annyira voltak azok a harcosok lovagok, mint bármelyik errefelé bármelyik útszéli zsoldos.
*Persze sok hasznos erényt megtanítottak nekik. Soha nem kérdeztek semmit, nem beszéltek sokat, ellenben hibátlanul elvégezték a dolgukat és a vas akaratot is beléjük nevelték ilyen-olyan kellemesnek távolról sem nevezhető módon. Azzal is tisztában van, hogy a világ nagy részén a lovagok nem így néznek ki, más környezetben, más szellemiségben nevelkednek és gyakorta hisznek abban, hogy egy felsőbb erőt, magasabb jót képviselnek. Ő pedig távolról sem ítéli el ezt a gondolkodásmódot, mindenki másból merít erőt. Azt azonban már igen fiatal korában megtanulta, hogy a küzdelem köré kerített magasztosság csak mese, és aki látott már közelről csatát, tökéletesen tisztában van vele, hogy semmi dicsőséges nincs benne, bármit is írjanak utólag a krónikások vagy zengjenek a trubadúrok.
Miközben ezen gondolatok cikáznak a fejében a kupájába bámul, majd felnéz. Alapesetben talán semmi sem tűnne el neki, azonban túl sok minden történik egyszerre ahhoz, hogy Mordokhai figyelmét maradéktalanul elkerülje, ami asztaltársai között történik. Ahogy Nor'Deron pozíciót vált, a szempillantásig felbukkanó pimasz vigyor, a nyújtózkodás majd az a rövid pillanat, ami amilyen gyorsan jött, úgy röppent tova, amikor Nalret megfeszül majd újra ellazul. Nem szeretne ő persze semmi jónak elrontója lenni, nincs ellenére neki bármi is legyen az, ami a férfi és a leányzó között történik, kiváltképp azért, mert semmi köze nincs hozzá. Az azonban ennél egy leheletnyivel jobban zavarja, hogy mindez az ő jelenlétében történik, így hát megköszörüli torkát, majd félrenéz, mintha a fogadó egy teljesen másik pontján lejátszódó jelenetre figyelne, de azért szája sarkában ott játszik egy elnyomott félmosoly. Enyhe somolygás csupán, semmi több, de ahhoz épp elég, hogy nyilvánvaló legyen, nem haragszik ő, csak kissé kellemetlen volt számára az iménti pillanat.
Végül Nor'Deron feltesz neki egy kérdést a pipázást illetően, ő pedig visszafordítja tekintetét a vele szemben ülőkre, arcán ezúttal már cinkos vigyor terül el.*
- Nos, az imént te magad is oly' megbabonázottan figyelted a füstöt. Ez már rengeteg embernek elég, egyfajta nyugalmat ad és a mozdulatokban is van valami, ami a rutinból fakadó biztonsággal tölti el az embert. Van azonban egy sokkal érdekesebb magyarázat is.*Közelebb hajol és hangját is lehalkítja kissé.*Azt gondolom nem kell részleteznem, hogy rengeteg növény rengetegféleképpen tud hatni az egyénre, hiszen vajákosok és alkimisták évszázadok óta foglalkoznak ilyesmivel. Így hát adja magát, hogy a pipába is kerülhetnek olyan növények, amelyek... hm... nos, rendkívül sajátságosan hatnak az ember elméjére.*Kuncog.*Egyes keverékek rendkívül jókedvre tudják deríteni, aki elfogyasztja őket.*Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy farönkön is képesek tíz percig röhögni.*De vannak olyanok is, amik egy leírhatatlan utazásra invitálnak, nem ritka, hogy ennek alapanyaga boszorkányosan hasonlít a gombára. De persze ezek mind csak feltételezések.
*Kacsint egyet asztaltársaira. Persze egyesek akár azt is mondhatnák, hogy ez a gombáknak egy sokkal felelősségteljesebb fogyasztási módja, mint teát főzni belőle, de hát ugyebár ezt csak kitapasztalni lehet és természetesen kell is!*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Az eltérő kultúrák és ezek sokszínűsége teszi érdekessé e világot.*Biccent Nor'Deron felé, de a témához sokkal több hozzáfűznivalója nincs, elvégre a szokások még a természeti népek között is rendkívül eltérőek tudnak lenni, így semmi meglepő nincs abban, hogy a férfi a szöges ellentétét ismeri annak, amiről ő és a lány beszéltek előbb. A meghajlást ugyan kissé túlzásnak érzi, de hát az alkohol (és a jó nevelés) képes csak úgy meglepetésszerűen kihozni az efféle teatralitásokat mindenkiből, így hát különösebb jelentőséget nem tulajdonít neki, bár a gesztust magát értékeli.
Érdeklődve hallgatja, amit Nor'Deron Nalretnek magyaráz a heraldikáról, de amikor meghallja a becsületkódex és erkölcs szavakat, képtelen uralkodni a vonásain és cinikus, gúnyos vigyor terül szét arcán.*
- Ez valóban sok helyen így van, egy adott család serege az ő színeiket viseli. Az is igaz, hogy sok mindenkinek meginog a lába, amikor meglátja a koromfeketébe öltözött emberek tengerét. Minket azonban arra tanítottak, hogy az egyetlen szabály az, hogy ölsz, vagy téged ölnek. Nem volt benne semmi lovagias, semmi erkölcsös és végképp nem volt szent vagy becsületes. Annyira voltak azok a harcosok lovagok, mint bármelyik errefelé bármelyik útszéli zsoldos.
*Persze sok hasznos erényt megtanítottak nekik. Soha nem kérdeztek semmit, nem beszéltek sokat, ellenben hibátlanul elvégezték a dolgukat és a vas akaratot is beléjük nevelték ilyen-olyan kellemesnek távolról sem nevezhető módon. Azzal is tisztában van, hogy a világ nagy részén a lovagok nem így néznek ki, más környezetben, más szellemiségben nevelkednek és gyakorta hisznek abban, hogy egy felsőbb erőt, magasabb jót képviselnek. Ő pedig távolról sem ítéli el ezt a gondolkodásmódot, mindenki másból merít erőt. Azt azonban már igen fiatal korában megtanulta, hogy a küzdelem köré kerített magasztosság csak mese, és aki látott már közelről csatát, tökéletesen tisztában van vele, hogy semmi dicsőséges nincs benne, bármit is írjanak utólag a krónikások vagy zengjenek a trubadúrok.
Miközben ezen gondolatok cikáznak a fejében a kupájába bámul, majd felnéz. Alapesetben talán semmi sem tűnne el neki, azonban túl sok minden történik egyszerre ahhoz, hogy Mordokhai figyelmét maradéktalanul elkerülje, ami asztaltársai között történik. Ahogy Nor'Deron pozíciót vált, a szempillantásig felbukkanó pimasz vigyor, a nyújtózkodás majd az a rövid pillanat, ami amilyen gyorsan jött, úgy röppent tova, amikor Nalret megfeszül majd újra ellazul. Nem szeretne ő persze semmi jónak elrontója lenni, nincs ellenére neki bármi is legyen az, ami a férfi és a leányzó között történik, kiváltképp azért, mert semmi köze nincs hozzá. Az azonban ennél egy leheletnyivel jobban zavarja, hogy mindez az ő jelenlétében történik, így hát megköszörüli torkát, majd félrenéz, mintha a fogadó egy teljesen másik pontján lejátszódó jelenetre figyelne, de azért szája sarkában ott játszik egy elnyomott félmosoly. Enyhe somolygás csupán, semmi több, de ahhoz épp elég, hogy nyilvánvaló legyen, nem haragszik ő, csak kissé kellemetlen volt számára az iménti pillanat.
Végül Nor'Deron feltesz neki egy kérdést a pipázást illetően, ő pedig visszafordítja tekintetét a vele szemben ülőkre, arcán ezúttal már cinkos vigyor terül el.*
- Nos, az imént te magad is oly' megbabonázottan figyelted a füstöt. Ez már rengeteg embernek elég, egyfajta nyugalmat ad és a mozdulatokban is van valami, ami a rutinból fakadó biztonsággal tölti el az embert. Van azonban egy sokkal érdekesebb magyarázat is.*Közelebb hajol és hangját is lehalkítja kissé.*Azt gondolom nem kell részleteznem, hogy rengeteg növény rengetegféleképpen tud hatni az egyénre, hiszen vajákosok és alkimisták évszázadok óta foglalkoznak ilyesmivel. Így hát adja magát, hogy a pipába is kerülhetnek olyan növények, amelyek... hm... nos, rendkívül sajátságosan hatnak az ember elméjére.*Kuncog.*Egyes keverékek rendkívül jókedvre tudják deríteni, aki elfogyasztja őket.*Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy farönkön is képesek tíz percig röhögni.*De vannak olyanok is, amik egy leírhatatlan utazásra invitálnak, nem ritka, hogy ennek alapanyaga boszorkányosan hasonlít a gombára. De persze ezek mind csak feltételezések.
*Kacsint egyet asztaltársaira. Persze egyesek akár azt is mondhatnák, hogy ez a gombáknak egy sokkal felelősségteljesebb fogyasztási módja, mint teát főzni belőle, de hát ugyebár ezt csak kitapasztalni lehet és természetesen kell is!*
15905. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-10 21:14:39
Üzenet elküldve: 2020-12-10 21:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Bár észreveszi, hogy furcsán néznek rá mindketten, mindenesetre örül, hogy választ kapott a kérdésére és nem is kezd el magyarázkodni, miért nincs tisztában ilyen alap kérdésekkel. Nem elég, hogy elszigetelten élt, szinte egyek voltak ott a természettel, sem ott gyártott, sem kereskedés útján behozott termékek nem voltak jelen az életében. Bár rengeteget olvasott és tanult, a témák sosem efféle utakra vitték őt el, az ilyen alap dolgok kimaradtak számára. Megkérdezné még, hogy miért jó egyébként pipázni, hiszen nem tűnik egészségesnek, hogy az elégetett növényt beszívja a szájába, de Nor'Deron megelőzi őt, Nalret pedig csak helyeselve bólogat, jelezve, hogy őt is érdekli a téma. Közben bele merülnek a lovagok és a lovagrendek világába, ami bár őszintén Nalretet nem éppen érdekelné, ettől függetlenül ezt is figyelmesen hallgatja végig, mert nem árt, ha tájékozott az ember - avagy tündér.*
- Dehogy ragadtattad el magad! *Rázza meg a fejét a mellette ülőre pillantva.* Ez is egyfajta kultúra, csak itt a hasznos elé helyezik magát a megjelenést és az erkölcsöt. Ami azért érdekes, mert egy háborúban, ahol más életeket ontanak ki, nehezen mutatkozik ez meg, de szerintem jó dolog, ha valamilyen szinten ebben is meg akarják őrizni az emberséget. *Töpreng el azon, hogy a lovagok értékrendjébe nem fér bele a rajtaütés. Ezáltal csökkentik a győzelem esélyét, mégis valamilyen szinten elmondhatják, hogy tisztességesen harcoltak.* Különös dolgokat eszelnek ki az emberek, hogy elhitessék magukkal, amit tesznek, az szent és jó. *Megvonja a vállát és tovább kortyolgat italából, lehet, jó lenne elérni azt a szintet, amikor már nem boncolgat önszántából ilyen témákat. Nehéz ilyenkor az egyet értés és nincs sok dolog, amit egy beszélgetésben ki nem állhat, de amikor az elvek ütköznek és nincs kompromisszum, az köztük van. Így nem is kell magyarázni, mennyire örül, hogy más vizekre eveznek és Nor'Deron az ártalmatlan hóembert kezdi leírni számára, ismét kissé furcsa tekintetekkel megízesítve, de a nő tovább lendül ezen is. Hiába ő kérdezett rá, ahogy látja a fehér fejűt pontról pontra leírni egy - mint kiderült - hóból készült díszítőelemet, tárgyat, hirtelen elfogja a nevetés.*
- Értem! *Mondja, közben próbálja visszafojtani az előbb előtört kacaját, tekintetével pedig elnézését igyekszik jelezni. Közben a férfi nyújtózkodik és egy nem várt mozdulattal befurakszik kezeivel Nalret köpenye alá, egyenesen a hátára. Egy lélegzetvételnyi időre megfeszül, de aztán hamar elengedi magát. Észreveszi, hogy Nor'Deron keresztbe teszi lábait, mire egy elégedett fél mosoly ül ki a nő arcára, amit bár sandán, de egyenesen a merevedését rejtegető férfi felé intéz. Közben a kézfej útra kel hátán és bár Nor'Deron érzékelheti tökéletesen makulátlan bőrét szinte bárhol, valószínű, hogy a csúnyán, szinte be nem gyógyult sebeket is meg fogja találni ott, ahonnan szárnyai elindulnak a hátából. Nem törődve ezzel még közelebb húzza magához azokat, elérve ezzel, hogy az őt simogató kezet tollai puhán érintsék, miközben az fel-alá jár. Szinte a hideg is kirázza, belegondolni sem akar, milyen régen nem értek így hozzá. Alig észrevehetően ő maga is jobban összeszorítja lábait - és a hirtelen zavartól ajkait is -, két combja között ugyanis hevesen várják, hogy ott is hasonlatosan megérintsék majd. Ebbe belegondolva halkan felsóhajt, szájához emeli borát, s arcára visszatér az elégedett fél mosoly, még mielőtt belekortyolna az italába.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Bár észreveszi, hogy furcsán néznek rá mindketten, mindenesetre örül, hogy választ kapott a kérdésére és nem is kezd el magyarázkodni, miért nincs tisztában ilyen alap kérdésekkel. Nem elég, hogy elszigetelten élt, szinte egyek voltak ott a természettel, sem ott gyártott, sem kereskedés útján behozott termékek nem voltak jelen az életében. Bár rengeteget olvasott és tanult, a témák sosem efféle utakra vitték őt el, az ilyen alap dolgok kimaradtak számára. Megkérdezné még, hogy miért jó egyébként pipázni, hiszen nem tűnik egészségesnek, hogy az elégetett növényt beszívja a szájába, de Nor'Deron megelőzi őt, Nalret pedig csak helyeselve bólogat, jelezve, hogy őt is érdekli a téma. Közben bele merülnek a lovagok és a lovagrendek világába, ami bár őszintén Nalretet nem éppen érdekelné, ettől függetlenül ezt is figyelmesen hallgatja végig, mert nem árt, ha tájékozott az ember - avagy tündér.*
- Dehogy ragadtattad el magad! *Rázza meg a fejét a mellette ülőre pillantva.* Ez is egyfajta kultúra, csak itt a hasznos elé helyezik magát a megjelenést és az erkölcsöt. Ami azért érdekes, mert egy háborúban, ahol más életeket ontanak ki, nehezen mutatkozik ez meg, de szerintem jó dolog, ha valamilyen szinten ebben is meg akarják őrizni az emberséget. *Töpreng el azon, hogy a lovagok értékrendjébe nem fér bele a rajtaütés. Ezáltal csökkentik a győzelem esélyét, mégis valamilyen szinten elmondhatják, hogy tisztességesen harcoltak.* Különös dolgokat eszelnek ki az emberek, hogy elhitessék magukkal, amit tesznek, az szent és jó. *Megvonja a vállát és tovább kortyolgat italából, lehet, jó lenne elérni azt a szintet, amikor már nem boncolgat önszántából ilyen témákat. Nehéz ilyenkor az egyet értés és nincs sok dolog, amit egy beszélgetésben ki nem állhat, de amikor az elvek ütköznek és nincs kompromisszum, az köztük van. Így nem is kell magyarázni, mennyire örül, hogy más vizekre eveznek és Nor'Deron az ártalmatlan hóembert kezdi leírni számára, ismét kissé furcsa tekintetekkel megízesítve, de a nő tovább lendül ezen is. Hiába ő kérdezett rá, ahogy látja a fehér fejűt pontról pontra leírni egy - mint kiderült - hóból készült díszítőelemet, tárgyat, hirtelen elfogja a nevetés.*
- Értem! *Mondja, közben próbálja visszafojtani az előbb előtört kacaját, tekintetével pedig elnézését igyekszik jelezni. Közben a férfi nyújtózkodik és egy nem várt mozdulattal befurakszik kezeivel Nalret köpenye alá, egyenesen a hátára. Egy lélegzetvételnyi időre megfeszül, de aztán hamar elengedi magát. Észreveszi, hogy Nor'Deron keresztbe teszi lábait, mire egy elégedett fél mosoly ül ki a nő arcára, amit bár sandán, de egyenesen a merevedését rejtegető férfi felé intéz. Közben a kézfej útra kel hátán és bár Nor'Deron érzékelheti tökéletesen makulátlan bőrét szinte bárhol, valószínű, hogy a csúnyán, szinte be nem gyógyult sebeket is meg fogja találni ott, ahonnan szárnyai elindulnak a hátából. Nem törődve ezzel még közelebb húzza magához azokat, elérve ezzel, hogy az őt simogató kezet tollai puhán érintsék, miközben az fel-alá jár. Szinte a hideg is kirázza, belegondolni sem akar, milyen régen nem értek így hozzá. Alig észrevehetően ő maga is jobban összeszorítja lábait - és a hirtelen zavartól ajkait is -, két combja között ugyanis hevesen várják, hogy ott is hasonlatosan megérintsék majd. Ebbe belegondolva halkan felsóhajt, szájához emeli borát, s arcára visszatér az elégedett fél mosoly, még mielőtt belekortyolna az italába.*
15904. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-07 23:14:33
Üzenet elküldve: 2020-12-07 23:14:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Mordokhai enyhe gúnnyal fűszerezett kérdésére elsősorban egy vállvonással felel, minek nemtörődöm és udvariatlan jellegét egy barátságos mosollyal s nyájas pillantással próbálja ellensúlyozni.*
- Magam sem tudom minek köszönhetem. Általában több kell ennél.
*Fűzi hozzá végül, miközben mutatóujjával lassú köröket ír le a kezében lévő pohár széle mentén. Kinyújtott lábait keresztbe téve figyeli a körülötte folyó eseményeket, s a poháremelést követően mindkét fél véleményét hallva kioszt egy-egy egyetértését kifejező, helyeslő bólintást, bár a Mordokhainak szánt jóval vérszegényebbre sikerül, aminek feltehetőleg Nor'Deron hirtelen megoszló figyelme lehet az oka. A félvér ismét gondolataiba merülve gyűjt ihletet mondandójához, tekintetét ezúttal a kupája alján lévő sötét folyadék felszínén pihentetve.*
- Különös.
*Töri meg végül a csendet.*
- A népem például az erdővel való teljes harmónia ellenére is úgy vélekedett a borról, mint a természet istennőjének, Ithraelnek adományáról. Egy ital mi felfrissíti nemcsak a testet, de a lelket és az elmét is. Épp ezért már-már szakrális pozíciót foglalt el a kultúránkban. Persze csak a megfelelő mértékekben. Minél többet látok a világból annál több eltérő filozófiába és szokásba botlok.
*Égkék szemei szinte csak úgy csillognak a lelkesedéstől, mikor a poharából felpillantva tekintetét egyenesen Mordokhaira szegezi.*
- Köszönöm, hogy ismét újat tanulhattam.
*Köszönetét végül egy tiszteletteljes meghajlással koronázza, bár ülő helyzetének köszönhetően meglehetőst visszafogottra sikerül. Végül pedig adva a szakrális élményekre újabb kortyokat gyűr le a torkán az ízes borból, felfrissítve ezzel a korábban említett hármast. Nalret megjegyzését követően csupán a fejét kezdi rázni.*
- Bonyolultabb ez ennél. A nemesi családoknál fontos a heraldika. Éppen ezért az adott család katonáit mindig annak színeibe öltöztetik. Legalábbis legtöbbször ez a helyzet. Stratégiai szempontból egyébként sem fontos a ruházat, ugyanis a legtöbb csatát hatalmas nyílt tereken vívják a szemben álló felek. Egyedül a gerilla harcmodor követeli meg ezt a lépést, ugyanis a rajtaütésekhez elengedhetetlen, hogy a katonák a környezetbe olvadjanak, viszont az egyrészt ez nem illik a lovagok becsületkódexébe, másrészt a közelharcban jártas katonák értéke megcsappan, ha az adott hadvezér ilyesmihez folyamodik.
*Magyarázza hatalmas lelkesedéssel, mondandóját állandó gesztikulációval kísérve, majd mintha csak feleszmélne, egy pillanatra meghökken, mit kissé kínos mosoly követ s zavarában keze ismét a tarkóján köt ki finoman vakarászva azt.*
- Elnézést egy kicsit elragadtattam magam.
*Ahogy zavara lassacskán elillan, felmerül benne a kérdés mely már régóta foglalkoztatta őt. Végül kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy bár nem ő az egyedüli, akit hófehér hajjal áldott, vagy épp átkozott meg a sors, az ehhez kapcsolódó, sokak szerint felettébb szellemesnek ítélt megjegyzés egyedül az ő életben volt jelen. Nalret kérdése némileg megbotránkoztatja, ám mivel tisztában van azzal, hogy amit ő természetesnek vél, az sokak számára idegen, így ennek csupán minimális jeleit észlelni arcán, és azt is csupán néhány pillanat erejéig. Rövid időre gondolataiba merül miközben középső és mutatóujja ritmikus dallamot dobol csupasz állán.*
- Nos a hóember, egy hóból gyúrt ember. Milyen meglepő igaz?
*Kuncogni kezd, majd torkát megköszörülve folytatja.*
- Optimális esetben három eltérő nagyságuk ellenére, hatalmas hógolyó alkotja. A legnagyobb golyó képezi a teste alsó részét, míg a középső a felsőtestét, a legkisebb pedig a fejét. Aztán itt kezdődik a dolog igazi varázsa ugyanis néhány gally, szén, sárgarépa és egy elnyűtt kalap bevonásával ki is egészíthetjük a hóemberünk, hogy nos… Emberibbnek tűnjön. A gyerekek körében népszerűbb az efféle elfoglaltság, de azért felnőttfejjel is meglehetősen szórakoztató tud lenni.
*Az utolsó megjegyzését követően tekintete a semmibe a réved, mintha csak elmerengene az ezzel kapcsolatos emlékeken, azonban a szeme sarkából észlelt mozgolódás nem csupán, hogy kizökkenti eme transzból, hanem magáévá is teszi a férfi teljes figyelmét.
Ahogy a tündér kibújik hatalmas köpenye rejtekéből, jóval többet felfedve magából, mint ez előtt, Nor'Deron azon kapja magát, hogy tekintetét már az udvarias kereteken kívül, jóval tovább legelteti a lány már-már hívogató halovány bőrén. Egy elégedett sóhajjal nyugtázza a felettébb kellemes látványt, miközben önmagán önuralmat gyakorolva, figyelme újból a szemben ülő pipájából felszálló, fehér füst táncára vetődik, ám ahogy felmerül az újabb kérdés, szinte azonnal a legközelebbi ablak felé pillant, hogy felmérje a helyzetet, viszont még mielőtt választ adhatna, Mordokhai megelőzi őt, így végül kénytelen egy egyszerű bólintással igazolni a férfi kijelentését. Nem sokkal ezen események után, egyik szemöldöke ismét a másik fölé magasodik, ahogy az apró, pihe-puha talp finoman végig halad a lábszárán, és meg sem áll egészen a combjáig. Ezt a kis mozdulatot követően a szeme sarkából ismételten a lányra pillant, miközben kinyújtott lábait közelebb húzza magához, majd keresztbe teszi azokat, ezzel jótékonyan elfedve a nadrágjában egyre inkább dudorodó férfiasságát. Nor'Deron arcára egy másodperc erejéig pimasz vigyor ül ki, melyet nemsokára kissé fáradt, ártatlan arckifejezés vált fel, s elterelésként kihasználva a pipázásról szóló diskurzust egy hatalmas ásítás keretein belül nyújtja a magasba mindkét karját, majd ereszti le őket szép lassan. Ahogy bal keze lassacskán elhalad Nalret mögött egy óvatos s egyben diszkrét mozdulatot követően, tenyere a lány köpenye alá csusszan, s hacsak annak szárnyai nem akadályozzák, a férfit a további munkálatokban, kihasználva az éjkék ruha hátsó kivágását, ujjai finom játékba kezdenek a tündér puha bőrén, bebarangolva annak hátát, már amennyire a körülmények engedik.*
- Egyébként, eddig még sosem nyílt alkalmam megkérdezni…
*Kapcsolódik be a beszélgetésbe hirtelen, ezzel próbálva elterelni az esetlegesen felmerülő gyanút Mordokhai részéről.*
- Miért jó ez? Mármint a pipázás. Mi teszi ennyire közkedvelté?
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.07 23:14:50
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Mordokhai enyhe gúnnyal fűszerezett kérdésére elsősorban egy vállvonással felel, minek nemtörődöm és udvariatlan jellegét egy barátságos mosollyal s nyájas pillantással próbálja ellensúlyozni.*
- Magam sem tudom minek köszönhetem. Általában több kell ennél.
*Fűzi hozzá végül, miközben mutatóujjával lassú köröket ír le a kezében lévő pohár széle mentén. Kinyújtott lábait keresztbe téve figyeli a körülötte folyó eseményeket, s a poháremelést követően mindkét fél véleményét hallva kioszt egy-egy egyetértését kifejező, helyeslő bólintást, bár a Mordokhainak szánt jóval vérszegényebbre sikerül, aminek feltehetőleg Nor'Deron hirtelen megoszló figyelme lehet az oka. A félvér ismét gondolataiba merülve gyűjt ihletet mondandójához, tekintetét ezúttal a kupája alján lévő sötét folyadék felszínén pihentetve.*
- Különös.
*Töri meg végül a csendet.*
- A népem például az erdővel való teljes harmónia ellenére is úgy vélekedett a borról, mint a természet istennőjének, Ithraelnek adományáról. Egy ital mi felfrissíti nemcsak a testet, de a lelket és az elmét is. Épp ezért már-már szakrális pozíciót foglalt el a kultúránkban. Persze csak a megfelelő mértékekben. Minél többet látok a világból annál több eltérő filozófiába és szokásba botlok.
*Égkék szemei szinte csak úgy csillognak a lelkesedéstől, mikor a poharából felpillantva tekintetét egyenesen Mordokhaira szegezi.*
- Köszönöm, hogy ismét újat tanulhattam.
*Köszönetét végül egy tiszteletteljes meghajlással koronázza, bár ülő helyzetének köszönhetően meglehetőst visszafogottra sikerül. Végül pedig adva a szakrális élményekre újabb kortyokat gyűr le a torkán az ízes borból, felfrissítve ezzel a korábban említett hármast. Nalret megjegyzését követően csupán a fejét kezdi rázni.*
- Bonyolultabb ez ennél. A nemesi családoknál fontos a heraldika. Éppen ezért az adott család katonáit mindig annak színeibe öltöztetik. Legalábbis legtöbbször ez a helyzet. Stratégiai szempontból egyébként sem fontos a ruházat, ugyanis a legtöbb csatát hatalmas nyílt tereken vívják a szemben álló felek. Egyedül a gerilla harcmodor követeli meg ezt a lépést, ugyanis a rajtaütésekhez elengedhetetlen, hogy a katonák a környezetbe olvadjanak, viszont az egyrészt ez nem illik a lovagok becsületkódexébe, másrészt a közelharcban jártas katonák értéke megcsappan, ha az adott hadvezér ilyesmihez folyamodik.
*Magyarázza hatalmas lelkesedéssel, mondandóját állandó gesztikulációval kísérve, majd mintha csak feleszmélne, egy pillanatra meghökken, mit kissé kínos mosoly követ s zavarában keze ismét a tarkóján köt ki finoman vakarászva azt.*
- Elnézést egy kicsit elragadtattam magam.
*Ahogy zavara lassacskán elillan, felmerül benne a kérdés mely már régóta foglalkoztatta őt. Végül kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy bár nem ő az egyedüli, akit hófehér hajjal áldott, vagy épp átkozott meg a sors, az ehhez kapcsolódó, sokak szerint felettébb szellemesnek ítélt megjegyzés egyedül az ő életben volt jelen. Nalret kérdése némileg megbotránkoztatja, ám mivel tisztában van azzal, hogy amit ő természetesnek vél, az sokak számára idegen, így ennek csupán minimális jeleit észlelni arcán, és azt is csupán néhány pillanat erejéig. Rövid időre gondolataiba merül miközben középső és mutatóujja ritmikus dallamot dobol csupasz állán.*
- Nos a hóember, egy hóból gyúrt ember. Milyen meglepő igaz?
*Kuncogni kezd, majd torkát megköszörülve folytatja.*
- Optimális esetben három eltérő nagyságuk ellenére, hatalmas hógolyó alkotja. A legnagyobb golyó képezi a teste alsó részét, míg a középső a felsőtestét, a legkisebb pedig a fejét. Aztán itt kezdődik a dolog igazi varázsa ugyanis néhány gally, szén, sárgarépa és egy elnyűtt kalap bevonásával ki is egészíthetjük a hóemberünk, hogy nos… Emberibbnek tűnjön. A gyerekek körében népszerűbb az efféle elfoglaltság, de azért felnőttfejjel is meglehetősen szórakoztató tud lenni.
*Az utolsó megjegyzését követően tekintete a semmibe a réved, mintha csak elmerengene az ezzel kapcsolatos emlékeken, azonban a szeme sarkából észlelt mozgolódás nem csupán, hogy kizökkenti eme transzból, hanem magáévá is teszi a férfi teljes figyelmét.
Ahogy a tündér kibújik hatalmas köpenye rejtekéből, jóval többet felfedve magából, mint ez előtt, Nor'Deron azon kapja magát, hogy tekintetét már az udvarias kereteken kívül, jóval tovább legelteti a lány már-már hívogató halovány bőrén. Egy elégedett sóhajjal nyugtázza a felettébb kellemes látványt, miközben önmagán önuralmat gyakorolva, figyelme újból a szemben ülő pipájából felszálló, fehér füst táncára vetődik, ám ahogy felmerül az újabb kérdés, szinte azonnal a legközelebbi ablak felé pillant, hogy felmérje a helyzetet, viszont még mielőtt választ adhatna, Mordokhai megelőzi őt, így végül kénytelen egy egyszerű bólintással igazolni a férfi kijelentését. Nem sokkal ezen események után, egyik szemöldöke ismét a másik fölé magasodik, ahogy az apró, pihe-puha talp finoman végig halad a lábszárán, és meg sem áll egészen a combjáig. Ezt a kis mozdulatot követően a szeme sarkából ismételten a lányra pillant, miközben kinyújtott lábait közelebb húzza magához, majd keresztbe teszi azokat, ezzel jótékonyan elfedve a nadrágjában egyre inkább dudorodó férfiasságát. Nor'Deron arcára egy másodperc erejéig pimasz vigyor ül ki, melyet nemsokára kissé fáradt, ártatlan arckifejezés vált fel, s elterelésként kihasználva a pipázásról szóló diskurzust egy hatalmas ásítás keretein belül nyújtja a magasba mindkét karját, majd ereszti le őket szép lassan. Ahogy bal keze lassacskán elhalad Nalret mögött egy óvatos s egyben diszkrét mozdulatot követően, tenyere a lány köpenye alá csusszan, s hacsak annak szárnyai nem akadályozzák, a férfit a további munkálatokban, kihasználva az éjkék ruha hátsó kivágását, ujjai finom játékba kezdenek a tündér puha bőrén, bebarangolva annak hátát, már amennyire a körülmények engedik.*
- Egyébként, eddig még sosem nyílt alkalmam megkérdezni…
*Kapcsolódik be a beszélgetésbe hirtelen, ezzel próbálva elterelni az esetlegesen felmerülő gyanút Mordokhai részéről.*
- Miért jó ez? Mármint a pipázás. Mi teszi ennyire közkedvelté?
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.07 23:14:50
15903. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-07 22:43:24
Üzenet elküldve: 2020-12-07 22:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Liny//
* A törpe eleinte figyelmesen hallgatja az asztaltársát. Azt is érzékeli, hogy a lánynak nem minden tetszik, amit mond. De a lány szavai hallatán arcát a tenyerébe temeti, később a fejét is csóválni kezdi. Mikor az elf befejezi, még mindig a tenyerében van az arca és így szól: *
- Nem, nem, nem és nem!
* Ekkor keze az arca elől az asztalra vágódik. Nem dühösen. Inkább amúgy magatehetetlenül, mintha megfeledkeztek volna róla és csak úgy magától eldőlt. A törpe pedig így folytatja: *
- Nem! Nem értettél meg leányom! Nem az volt a mondókámban a legfontosabb, hogy vitázzunk, hogy vajon mi a szebb, hanem magának a szép fogalmának a kérdése volt a lényeg. Te mondhatod azt, hogy neked tetszik valami, például a szökőkút, de szépnek nem nevezheted.
* Ekkor kissé megszakítja a mondandóját és maga elé mered, látszik rajta, hogy elgondolkodott valamin. Majd ismét az elfre emeli tekintetét és folytatja. *
- No szóval. Tegyük rendbe a dolgot! Nem értjük egymást. Nem átvitt értelemben, hanem szó szerint. Én törpe vagyok, törpéül gondolkodok. Szóval, ha én valamire azt mondom, hogy szép, akkor először is jól átgondoltam a dolgot. Ezt értsd úgy, hogy annak valami rendkívülinek kell lennie.
Igen, talán ez a jó szó rá. Rendkívüli. Tudod a törpe gondolkodás rendkívül sarkos. Ha mi valamire azt mondjuk, hogy szép, barát, ellenség, szerelem, vagy hasonló magasztos fogalmak, akkor mi egy életre gondolkozunk. Az már sosem változhat, vagy csak rendkívül nehezen. Ti és pláne az emberek talán nem így vagytok ezzel, nektek ezek a fogalmak nagyon képlékenyek. Egyszer erre mondotok ilyet, máskor meg amarra.
Másodsorban. Ő.. Mit is akartam mondani? …
* Ekkor megint az asztalra szegeződik a tekintete, mintha a válasz oda lenne írva, közben jobb kezével az állát kezdi vakargatni. *
- No mindegy.
* Néz fel ismét a törpe. *
- Szóval én ezért nem tudom elfogadni a te szépségről alkotott nézetedet, mert egyszerűen ennek és az ilyen szavaknak, mi törpék, sokkal nagyobb súlyt adunk, mint ti, mindenféle népek.
Különben nem is olyan rossz dolog veled beszélgetni, ahhoz képest, hogy nem vagy törpe. Ha már nem fogyasztasz te sem semmit, esetleg kimehetnénk a friss levegőre, hogy séta közben fejünket kiszellőztetve folytassuk a beszélgetést.
Persze csak, ha nincs ellenedre!
* Ekkor kérdőn a lányra néz és így szól: *
- Amúgy, így már érthetőbb voltam?
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.07 22:44:42
* A törpe eleinte figyelmesen hallgatja az asztaltársát. Azt is érzékeli, hogy a lánynak nem minden tetszik, amit mond. De a lány szavai hallatán arcát a tenyerébe temeti, később a fejét is csóválni kezdi. Mikor az elf befejezi, még mindig a tenyerében van az arca és így szól: *
- Nem, nem, nem és nem!
* Ekkor keze az arca elől az asztalra vágódik. Nem dühösen. Inkább amúgy magatehetetlenül, mintha megfeledkeztek volna róla és csak úgy magától eldőlt. A törpe pedig így folytatja: *
- Nem! Nem értettél meg leányom! Nem az volt a mondókámban a legfontosabb, hogy vitázzunk, hogy vajon mi a szebb, hanem magának a szép fogalmának a kérdése volt a lényeg. Te mondhatod azt, hogy neked tetszik valami, például a szökőkút, de szépnek nem nevezheted.
* Ekkor kissé megszakítja a mondandóját és maga elé mered, látszik rajta, hogy elgondolkodott valamin. Majd ismét az elfre emeli tekintetét és folytatja. *
- No szóval. Tegyük rendbe a dolgot! Nem értjük egymást. Nem átvitt értelemben, hanem szó szerint. Én törpe vagyok, törpéül gondolkodok. Szóval, ha én valamire azt mondom, hogy szép, akkor először is jól átgondoltam a dolgot. Ezt értsd úgy, hogy annak valami rendkívülinek kell lennie.
Igen, talán ez a jó szó rá. Rendkívüli. Tudod a törpe gondolkodás rendkívül sarkos. Ha mi valamire azt mondjuk, hogy szép, barát, ellenség, szerelem, vagy hasonló magasztos fogalmak, akkor mi egy életre gondolkozunk. Az már sosem változhat, vagy csak rendkívül nehezen. Ti és pláne az emberek talán nem így vagytok ezzel, nektek ezek a fogalmak nagyon képlékenyek. Egyszer erre mondotok ilyet, máskor meg amarra.
Másodsorban. Ő.. Mit is akartam mondani? …
* Ekkor megint az asztalra szegeződik a tekintete, mintha a válasz oda lenne írva, közben jobb kezével az állát kezdi vakargatni. *
- No mindegy.
* Néz fel ismét a törpe. *
- Szóval én ezért nem tudom elfogadni a te szépségről alkotott nézetedet, mert egyszerűen ennek és az ilyen szavaknak, mi törpék, sokkal nagyobb súlyt adunk, mint ti, mindenféle népek.
Különben nem is olyan rossz dolog veled beszélgetni, ahhoz képest, hogy nem vagy törpe. Ha már nem fogyasztasz te sem semmit, esetleg kimehetnénk a friss levegőre, hogy séta közben fejünket kiszellőztetve folytassuk a beszélgetést.
Persze csak, ha nincs ellenedre!
* Ekkor kérdőn a lányra néz és így szól: *
- Amúgy, így már érthetőbb voltam?
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.07 22:44:42
15902. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-07 19:25:25
Üzenet elküldve: 2020-12-07 19:25:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Követi a férfi pillantását a kályha felé, ami mi tagadás, hibátlanul végzi a dolgát, bár Mordokhai nem érzi, hogy melegebb lenne, mint más estéken szokott, ennyi pedig még bőven indokolt, hiszen már nyakukon a tél, így aki betér a fogadóba az el is várja, hogy ne kelljen fagyoskodnia. Igaz, ami igaz, a fáklyák a falakon szintén adnak némi hőt így a kettő együtt még akár sok is lehet annak, aki nem ehhez van szokva. Azt persze ő maga is látja, hogy asztaltársaiban dolgozik az alkohol is rendesen, ami számára kissé meglepő, hiszen még a második kupát sem fogyasztották el. A leányzó esetét még megérti, az ő szervezetének bizonnyal sokkal kevesebb is elég, mint neki, ám Nor'Deronnál nem nagyon tudja ezt hova tenni.*
- Ennyitől?*Teszi is szóvá végül enyhe gúnnyal a hangjában és széles vigyorral az arcán, úgy tűnik, hogy annyit azért már ő is ivott, hogy kissé jobban fel legyen vágva a nyelve, mint általában és ne hátráljon ki egy kis piszkálódás elől. Ennek ellenére ő is magasba emeli kupáját és nagyot húz belőle, bár fejében már egy másik gondolatmenet érlelődik.*Ez igaz.*Mosolyog Nalretre.*Amikor olyan népek közt időztem, akik elvonulva, a természettel szoros kötelékben élik mindennapjaikat, akkor egy dolog, hogy nem ittam alkoholt, de egyáltalán nem is hiányzott. Valahogy idegennek érződött abban a környezetben, nem helyénvalónak. Az ember mintha átszellemülne, jobban tisztelné mindazt mi él és lélegzik, ezáltal pedig saját testét is.
*Mordokhait alapvetően rendkívül vidám emlékek kötik az erdei népek nagy részéhez, legtöbbször, amikor el akart vonulni a világ elől, újra feltöltődni, időt szánni saját lelki békéjének helyreállítására, mindig köztük lelte meg a megfelelő körülményeket és az ehhez szükséges bölcsességet is. Aztán valahogy elkezdtek elmaradni ezek az önkéntes száműzetések és sok éve már, hogy utoljára ilyesmire adta a fejét, de így is biztos benne, hogy egyszer még újra rászánja magát.
Arra, amit Nalret mond, csak megvonja a vállát, amikor seregben harcolt, sosem ő döntötte el mit fog viselni egy-egy összecsapáshoz, azóta pedig, hogy eljött otthonról, nem keveredett olyan helyzetbe, ami indokolta volna öltözékének leváltását, így hát változatlanul ében színeket hord.
Bár Nor'Deron kérdésének hallatán kénytelen elmosolyodni, azért csak megrázza a fejét.*
- A legtöbb helyen, ahol jártam, vagy nem tették szóvá, csak elfogadták, hogy ilyen is van, vagy pedig ki sem lógtam a sorból, oly' gyakori volt.*Ez utóbbit persze csak egyetlen helyen tapasztalta, odalenn, a föld mélyén, ahol hímek és nőstények között egyaránt gyakori ez a szín, erre az időszakra azonban számtalan testén található igen fájó módon keletkezett nyom emlékezteti, így hát gyorsan el is hessegeti gondolatai közül a kellemetlen emlékeket. Kipillant az ablakon, amin fény már nem igazán szűrődik be, de ez az évnek ezen szakában még nagyjából bármit jelenthet, hiszen a nappalok jócskán rövidebbek, mint amihez a korábbi hónapok során megszokhattak a népek.*
- Lement már a nap.*Mondja ki végül a teljesen nyilvánvalót, amit Nalret épp úgy láthat, mint ő, de annyi információt azért leszűrhet belőle, hogy már egész hosszú ideje itt vannak, a Hóhajú legalábbis úgy emlékszik, hogy odakint még csak elkezdődött sötétedni, amikor csatlakoztak hozzá.*
- Hm?*Vonja fel szemöldökét és sandít Nalret irányába, amikor az kiejti a száján a nevét. Elsőre azonban nem igazán tudja értelmezni a kérdést, amikor pedig felfogja, hogy mire utal a leányzó, határozottan megütközik. Számára ez a kérdés olyan, mintha valaki a ruháira mutogatna, hogy mi az, amit visel, na nem azért, mintha ő annyit pöfékelne, egyszerűen csak megszokta, hogy a világ nagy részében ez egy rendkívül gyakori szokás és meg sem fordult a fejében, hogy akad, akinek ezt esetleg el kell magyarázni.*Ez egy pipa.*Válaszol túllendülve végül kezdeti meglepetésén.*És jól sejted, bár akadnak olyan elvetemültek, akik mindenfélét képesek belekeverni, fűszereket vagy épp veszélyes növényeket, tealevelet, amit csak el tudsz képzelni.
~Hallucinogén gombákat.~
*Teszi hozzá fejben, és szája sarkában cinkos vigyor kezd el rángatózni, hiszen az ő szobájában is rejtezik egy tasak, aminek rendkívül erős hatásai vannak az elmére és annak hatása alatt bizony nem kizárt, hogy úgy érzékelné, két jól megtermett sárkánnyal ücsörög egy asztalnál, mint ahogy az akkor történt, amikor legelőször kipróbálta ezt a keveréket, bár ha emlékei nem csalnak, akkor éppenséggel teát főztek belőle a Vörössel.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.07 19:28:19
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Követi a férfi pillantását a kályha felé, ami mi tagadás, hibátlanul végzi a dolgát, bár Mordokhai nem érzi, hogy melegebb lenne, mint más estéken szokott, ennyi pedig még bőven indokolt, hiszen már nyakukon a tél, így aki betér a fogadóba az el is várja, hogy ne kelljen fagyoskodnia. Igaz, ami igaz, a fáklyák a falakon szintén adnak némi hőt így a kettő együtt még akár sok is lehet annak, aki nem ehhez van szokva. Azt persze ő maga is látja, hogy asztaltársaiban dolgozik az alkohol is rendesen, ami számára kissé meglepő, hiszen még a második kupát sem fogyasztották el. A leányzó esetét még megérti, az ő szervezetének bizonnyal sokkal kevesebb is elég, mint neki, ám Nor'Deronnál nem nagyon tudja ezt hova tenni.*
- Ennyitől?*Teszi is szóvá végül enyhe gúnnyal a hangjában és széles vigyorral az arcán, úgy tűnik, hogy annyit azért már ő is ivott, hogy kissé jobban fel legyen vágva a nyelve, mint általában és ne hátráljon ki egy kis piszkálódás elől. Ennek ellenére ő is magasba emeli kupáját és nagyot húz belőle, bár fejében már egy másik gondolatmenet érlelődik.*Ez igaz.*Mosolyog Nalretre.*Amikor olyan népek közt időztem, akik elvonulva, a természettel szoros kötelékben élik mindennapjaikat, akkor egy dolog, hogy nem ittam alkoholt, de egyáltalán nem is hiányzott. Valahogy idegennek érződött abban a környezetben, nem helyénvalónak. Az ember mintha átszellemülne, jobban tisztelné mindazt mi él és lélegzik, ezáltal pedig saját testét is.
*Mordokhait alapvetően rendkívül vidám emlékek kötik az erdei népek nagy részéhez, legtöbbször, amikor el akart vonulni a világ elől, újra feltöltődni, időt szánni saját lelki békéjének helyreállítására, mindig köztük lelte meg a megfelelő körülményeket és az ehhez szükséges bölcsességet is. Aztán valahogy elkezdtek elmaradni ezek az önkéntes száműzetések és sok éve már, hogy utoljára ilyesmire adta a fejét, de így is biztos benne, hogy egyszer még újra rászánja magát.
Arra, amit Nalret mond, csak megvonja a vállát, amikor seregben harcolt, sosem ő döntötte el mit fog viselni egy-egy összecsapáshoz, azóta pedig, hogy eljött otthonról, nem keveredett olyan helyzetbe, ami indokolta volna öltözékének leváltását, így hát változatlanul ében színeket hord.
Bár Nor'Deron kérdésének hallatán kénytelen elmosolyodni, azért csak megrázza a fejét.*
- A legtöbb helyen, ahol jártam, vagy nem tették szóvá, csak elfogadták, hogy ilyen is van, vagy pedig ki sem lógtam a sorból, oly' gyakori volt.*Ez utóbbit persze csak egyetlen helyen tapasztalta, odalenn, a föld mélyén, ahol hímek és nőstények között egyaránt gyakori ez a szín, erre az időszakra azonban számtalan testén található igen fájó módon keletkezett nyom emlékezteti, így hát gyorsan el is hessegeti gondolatai közül a kellemetlen emlékeket. Kipillant az ablakon, amin fény már nem igazán szűrődik be, de ez az évnek ezen szakában még nagyjából bármit jelenthet, hiszen a nappalok jócskán rövidebbek, mint amihez a korábbi hónapok során megszokhattak a népek.*
- Lement már a nap.*Mondja ki végül a teljesen nyilvánvalót, amit Nalret épp úgy láthat, mint ő, de annyi információt azért leszűrhet belőle, hogy már egész hosszú ideje itt vannak, a Hóhajú legalábbis úgy emlékszik, hogy odakint még csak elkezdődött sötétedni, amikor csatlakoztak hozzá.*
- Hm?*Vonja fel szemöldökét és sandít Nalret irányába, amikor az kiejti a száján a nevét. Elsőre azonban nem igazán tudja értelmezni a kérdést, amikor pedig felfogja, hogy mire utal a leányzó, határozottan megütközik. Számára ez a kérdés olyan, mintha valaki a ruháira mutogatna, hogy mi az, amit visel, na nem azért, mintha ő annyit pöfékelne, egyszerűen csak megszokta, hogy a világ nagy részében ez egy rendkívül gyakori szokás és meg sem fordult a fejében, hogy akad, akinek ezt esetleg el kell magyarázni.*Ez egy pipa.*Válaszol túllendülve végül kezdeti meglepetésén.*És jól sejted, bár akadnak olyan elvetemültek, akik mindenfélét képesek belekeverni, fűszereket vagy épp veszélyes növényeket, tealevelet, amit csak el tudsz képzelni.
~Hallucinogén gombákat.~
*Teszi hozzá fejben, és szája sarkában cinkos vigyor kezd el rángatózni, hiszen az ő szobájában is rejtezik egy tasak, aminek rendkívül erős hatásai vannak az elmére és annak hatása alatt bizony nem kizárt, hogy úgy érzékelné, két jól megtermett sárkánnyal ücsörög egy asztalnál, mint ahogy az akkor történt, amikor legelőször kipróbálta ezt a keveréket, bár ha emlékei nem csalnak, akkor éppenséggel teát főztek belőle a Vörössel.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.07 19:28:19
15901. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-06 21:41:55
Üzenet elküldve: 2020-12-06 21:41:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Wertus//
*Minthogy Liny ideje annyi, mint tengerben a víz, ezért szótlanul és türelmesen várja ki, hogy asztaltársa végezzen az étkezéssel. Hogy addig se ücsörögjön tétlenül, kabátja zsebeiben kezd kutakodni. Ebből bizony van egy pár, s őszintén maga sem tudja, hogy melyik zsebében mit tart. Illetve azt tudja, mi is van nála, de hogy hol, az bizony már találós kérdésnek is beillene. Ennek az eredménye, hogy rend szerint beletelik kis időbe, mire megtalálja a keresett tárgyat. Most sincsen másképp, bár egészen rövid idő múlva kerül elő négy üveggolyó az egyik zsebből. Nem zavartatja magát, önmaga szórakoztatására csak úgy játszadozik a golyókkal. Belül már előre hallja a törpe lenéző megjegyzéseit, de pillanatnyilag nem érdekli. Jobban leköti őt a színes golyók látványa. Ez egyébként gyakorta feledtet vele mindent, és tökéletesen ki tudja velük zárni a külvilágot.
Hangos és igen kulturálatlan böfögés rángatja vissza, s tenyereibe is rejti a golyókat, hogy figyelmét újból Wertusnak szentelje. Rögtön magyarázatba kezd a szépről, és biza Linynek tüstént az az érzése támad, hogy az alázás nem hogy elmaradhatatlan része a törpe beszédének, hanem már gyakorlatilag kötelező tartozéka. Arcvonásai rándulásából látni, hogy most már tényleg kezd megsértődni. Valahogy nem értékeli, hogy a törpe rendszeresen igyekszik tudtára adni, hogy mennyire lenézi az elfeket. Nem tud ezzel igazán mit kezdeni, de komolyan rosszul esik neki. Ettől függetlenül persze marad, hogy meghallgassa az okfejtést. Őszintén szólva azt sem tudja, mire gondoljon. De egyáltalán nem arra számít, amit válaszul kap. Ezért meglepettség ül ki az arcára, amit Wertus könnyedén annak tulajdoníthat, hogy tényleg fogalma sincs, milyen szép is egy magasba nyúló hegy. Pedig a hosszú életű jól tudja, hisz hegyek közül származik.*
- A hegyek is csodálatosan szépek.* Csicsergi a lány.*
- Én tudom, hogy szép egy hegy. Hisz éppen hegyek közül jöttem. Csodálatos hely a szülőföldem.* El is mereng kissé, de a következő szavakra már megint figyel.*
- Ez hülyeség!* Szól közbe határozottan, amikor pusztán átlagosnak minősíti társasága a szökőkutat.*
- Igen is szép egy szökőkút! Vízcseppek táncolnak a szélben, miközben aláhullanak és megvilágítja őket a nap. És egyébként ha meg ki van faragva alaposan egy szökőkút oldala, az miért ne lehetne szép? Csak az máshogy szép, mint egy hegy.* Sejti, hogy Wertus nem fog vele egyet érteni, de ő sem ért egyet abban, hogy egy szökőkút átlagos. Nos igen, ez az egyik jellegzetes vonása a hosszú életűnek. Képes bármiben meglátni a szépet és a jót. Olyan gondtalan optimizmussal fordul a világhoz, hogy az már-már tényleg naivitásnak vélhető. Jó, azt hozzá kell tenni, hogy sok tapasztalata még nincsen, de rendkívül kíváncsi egyéniség, és pont emiatt törekszik arra, hogy minél többet megtudjon a világról. Bár most sem mondható butának, nagyapjának hála.*
*Minthogy Liny ideje annyi, mint tengerben a víz, ezért szótlanul és türelmesen várja ki, hogy asztaltársa végezzen az étkezéssel. Hogy addig se ücsörögjön tétlenül, kabátja zsebeiben kezd kutakodni. Ebből bizony van egy pár, s őszintén maga sem tudja, hogy melyik zsebében mit tart. Illetve azt tudja, mi is van nála, de hogy hol, az bizony már találós kérdésnek is beillene. Ennek az eredménye, hogy rend szerint beletelik kis időbe, mire megtalálja a keresett tárgyat. Most sincsen másképp, bár egészen rövid idő múlva kerül elő négy üveggolyó az egyik zsebből. Nem zavartatja magát, önmaga szórakoztatására csak úgy játszadozik a golyókkal. Belül már előre hallja a törpe lenéző megjegyzéseit, de pillanatnyilag nem érdekli. Jobban leköti őt a színes golyók látványa. Ez egyébként gyakorta feledtet vele mindent, és tökéletesen ki tudja velük zárni a külvilágot.
Hangos és igen kulturálatlan böfögés rángatja vissza, s tenyereibe is rejti a golyókat, hogy figyelmét újból Wertusnak szentelje. Rögtön magyarázatba kezd a szépről, és biza Linynek tüstént az az érzése támad, hogy az alázás nem hogy elmaradhatatlan része a törpe beszédének, hanem már gyakorlatilag kötelező tartozéka. Arcvonásai rándulásából látni, hogy most már tényleg kezd megsértődni. Valahogy nem értékeli, hogy a törpe rendszeresen igyekszik tudtára adni, hogy mennyire lenézi az elfeket. Nem tud ezzel igazán mit kezdeni, de komolyan rosszul esik neki. Ettől függetlenül persze marad, hogy meghallgassa az okfejtést. Őszintén szólva azt sem tudja, mire gondoljon. De egyáltalán nem arra számít, amit válaszul kap. Ezért meglepettség ül ki az arcára, amit Wertus könnyedén annak tulajdoníthat, hogy tényleg fogalma sincs, milyen szép is egy magasba nyúló hegy. Pedig a hosszú életű jól tudja, hisz hegyek közül származik.*
- A hegyek is csodálatosan szépek.* Csicsergi a lány.*
- Én tudom, hogy szép egy hegy. Hisz éppen hegyek közül jöttem. Csodálatos hely a szülőföldem.* El is mereng kissé, de a következő szavakra már megint figyel.*
- Ez hülyeség!* Szól közbe határozottan, amikor pusztán átlagosnak minősíti társasága a szökőkutat.*
- Igen is szép egy szökőkút! Vízcseppek táncolnak a szélben, miközben aláhullanak és megvilágítja őket a nap. És egyébként ha meg ki van faragva alaposan egy szökőkút oldala, az miért ne lehetne szép? Csak az máshogy szép, mint egy hegy.* Sejti, hogy Wertus nem fog vele egyet érteni, de ő sem ért egyet abban, hogy egy szökőkút átlagos. Nos igen, ez az egyik jellegzetes vonása a hosszú életűnek. Képes bármiben meglátni a szépet és a jót. Olyan gondtalan optimizmussal fordul a világhoz, hogy az már-már tényleg naivitásnak vélhető. Jó, azt hozzá kell tenni, hogy sok tapasztalata még nincsen, de rendkívül kíváncsi egyéniség, és pont emiatt törekszik arra, hogy minél többet megtudjon a világról. Bár most sem mondható butának, nagyapjának hála.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880