Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 931 (18601. - 18620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
18620. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-15 15:45:37
Üzenet elküldve: 2023-11-15 15:45:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Nem szeretné túlfélteni a lányt, mint valami jómódú nemes a drága ékszerét, de azért örül, hogy a Sárvárosról szóló rémtörténetek hallatán nem egyből felpattan, hogy felkeresse azt a helyet. Talán majd egy másik alkalommal Yvon se lesz ennyire óvó. Most egy kicsit túlzott, hogy Mai biztosan ne vágyjon oda és ez látszólag sikerült is. A rossz hírnév ellenére Sárvárosban is csak olyanféle szerzetek élnek, mint bárhol máshol a városban. Nyilván az ott lakók sem egész nap lovagi páncélban mozognak, hogy védve legyenek a hátbaszúrásoktól és mérgezett tűktől, így egy-egy látogatás még nem egyenlő a halálos ítélettel. Azért az éjszakai látogatást tényleg nem érdemes erőltetni, főleg ha a látogató egy szép, fiatal leányzó. *
– Nagy szerencse, valóban. * Yvon a maga részéről továbbra is egész biztos benne, hogy találkozásuk bár egyedi és megismételhetetlen, az isteneknek semmi közük hozzá. Ha mégis, azt nagyon jól titkolják és nem ő lesz az, aki ezt a pecsétet feltépi.
Először nem tudja hová tenni a lány hirtelen jött jókedvét, de egy percig sincs ellenére, amikor hozzáér. Ha nem is olyan jó érzés, mint a csók, de közel van hozzá. ~ Talán nem látott még tündért? ~ Próbál logikus választ találni a nevetésre, de amikor megkapja a magyarázatot, neki is leesik. Ő is jót röhög, habár egy kicsit próbálja visszafogni magát, nehogy a tündér úrnak úgy jöjjön le, hogy rajta nevetnek. Persze rajta nevetnek, de erről nem muszáj tudnia.
Az álmosság mindkettejükre kezd rászállni, Yvon pedig egyetértően bólint. *
– Tényleg nem kell már több. * Ezen a ponton már ő is reméli, hogy más nem akarja majd meghívni őket valamire, hiszen akkor vissza kell, hogy utasítsa az ajánlatot. Szerencsére most először történt vele, hogy egy ismeretlen meghívta valamire, így meglepő lenne, ha még aznap másodszor is megtörténne. Valószínűleg ettől nem kell tartania.
Érdeklődve hallgatja a lányt. Úgy szűri le, hogy nem sok lehetősége volt eddig olyan dolgokat csinálnia, amit igazán szeretne. Ez persze logikusan következik abból, amiket korábban mondott a családjáról. *
– Ilyen körülmények között én is rég elköltöztem volna, tartozás ide vagy oda. Remélem, holnap nem egész nap tervezel a könyvtárban poshadni! Akkor mutatok majd pár helyet Artheniorban. Még nem tudom, mit, de holnapig kitalálom… Vagyis, ma délig kitalálom.
* Maga is belekóstol a mézsörbe, ami még a megszokottnál is jóval édesebbnek hat ennyi pálinkázás után. A kérdésre egy kicsit zavarba jön. Mi tagadás, nagyon is zavarba jön. De próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Röviden elgondolkozik, mert bár nyilván tudja, hol lakik, sok mást is figyelembe kell vennie: például, hogy ennyi alkohol után is tudni fogja-e még, illetve, hogy mennyi egyensúly-érzéke maradt még? Most még úgy érzi, bármely akadálypályán végigszökellne, mint egy őz, de tudja, hogy amint elindulna, már máshogy érezne. Mindezek mérlegelése után így válaszol: *
– Elég messze. Közelebb a Félszemű Csigához, mint a templomhoz… Igaz, ez neked nem mond semmit. Szóval… * Elharapja mondata befejezését, kérdőn néz Maira. *
– Miért? * Kicsit szégyelli magát, amiért a kérdést visszadobja a lánynak, de ez van – az alkohol kezd kiszállni a fejéből és máris nem olyan bátor, mint nemrégiben. *
* Nem szeretné túlfélteni a lányt, mint valami jómódú nemes a drága ékszerét, de azért örül, hogy a Sárvárosról szóló rémtörténetek hallatán nem egyből felpattan, hogy felkeresse azt a helyet. Talán majd egy másik alkalommal Yvon se lesz ennyire óvó. Most egy kicsit túlzott, hogy Mai biztosan ne vágyjon oda és ez látszólag sikerült is. A rossz hírnév ellenére Sárvárosban is csak olyanféle szerzetek élnek, mint bárhol máshol a városban. Nyilván az ott lakók sem egész nap lovagi páncélban mozognak, hogy védve legyenek a hátbaszúrásoktól és mérgezett tűktől, így egy-egy látogatás még nem egyenlő a halálos ítélettel. Azért az éjszakai látogatást tényleg nem érdemes erőltetni, főleg ha a látogató egy szép, fiatal leányzó. *
– Nagy szerencse, valóban. * Yvon a maga részéről továbbra is egész biztos benne, hogy találkozásuk bár egyedi és megismételhetetlen, az isteneknek semmi közük hozzá. Ha mégis, azt nagyon jól titkolják és nem ő lesz az, aki ezt a pecsétet feltépi.
Először nem tudja hová tenni a lány hirtelen jött jókedvét, de egy percig sincs ellenére, amikor hozzáér. Ha nem is olyan jó érzés, mint a csók, de közel van hozzá. ~ Talán nem látott még tündért? ~ Próbál logikus választ találni a nevetésre, de amikor megkapja a magyarázatot, neki is leesik. Ő is jót röhög, habár egy kicsit próbálja visszafogni magát, nehogy a tündér úrnak úgy jöjjön le, hogy rajta nevetnek. Persze rajta nevetnek, de erről nem muszáj tudnia.
Az álmosság mindkettejükre kezd rászállni, Yvon pedig egyetértően bólint. *
– Tényleg nem kell már több. * Ezen a ponton már ő is reméli, hogy más nem akarja majd meghívni őket valamire, hiszen akkor vissza kell, hogy utasítsa az ajánlatot. Szerencsére most először történt vele, hogy egy ismeretlen meghívta valamire, így meglepő lenne, ha még aznap másodszor is megtörténne. Valószínűleg ettől nem kell tartania.
Érdeklődve hallgatja a lányt. Úgy szűri le, hogy nem sok lehetősége volt eddig olyan dolgokat csinálnia, amit igazán szeretne. Ez persze logikusan következik abból, amiket korábban mondott a családjáról. *
– Ilyen körülmények között én is rég elköltöztem volna, tartozás ide vagy oda. Remélem, holnap nem egész nap tervezel a könyvtárban poshadni! Akkor mutatok majd pár helyet Artheniorban. Még nem tudom, mit, de holnapig kitalálom… Vagyis, ma délig kitalálom.
* Maga is belekóstol a mézsörbe, ami még a megszokottnál is jóval édesebbnek hat ennyi pálinkázás után. A kérdésre egy kicsit zavarba jön. Mi tagadás, nagyon is zavarba jön. De próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Röviden elgondolkozik, mert bár nyilván tudja, hol lakik, sok mást is figyelembe kell vennie: például, hogy ennyi alkohol után is tudni fogja-e még, illetve, hogy mennyi egyensúly-érzéke maradt még? Most még úgy érzi, bármely akadálypályán végigszökellne, mint egy őz, de tudja, hogy amint elindulna, már máshogy érezne. Mindezek mérlegelése után így válaszol: *
– Elég messze. Közelebb a Félszemű Csigához, mint a templomhoz… Igaz, ez neked nem mond semmit. Szóval… * Elharapja mondata befejezését, kérdőn néz Maira. *
– Miért? * Kicsit szégyelli magát, amiért a kérdést visszadobja a lánynak, de ez van – az alkohol kezd kiszállni a fejéből és máris nem olyan bátor, mint nemrégiben. *
18619. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-15 10:47:47
Üzenet elküldve: 2023-11-15 10:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Igazán elege van már egy időre minden olyan helyzetből, ami veszélyesebb egy vízparti sétánál. Így hát nem is kap nagy motivációt, hogy az említett helyre akarjon betérni, még akkor sem, ha a „rossz” viselkedés nagyon érdekli. Pár év múlva ez változhat, de most még csak kicsiben kezdené. Például szívesen megértené azt, hogy valaki miért bízik zsigerből valakiben egy új városba érkezése első napján. *
- Tényleg úgy hangzik, mint amit messze el kell kerüljek. Csak oda ne tévedjek, de megjegyeztem a meredélyt. * Még büszke is magára, hogy a rövidtávú memóriája is működik. Na de ez reggelre kiderül természetesen. * - Milyen szerencse, hogy az éjszaka közepén nem oda vezetett az utam, hanem a térre. Mondjuk ez több szempontból is szerencsés.
*Érdekes az élet, lehet hinni sorsban, istenekben, ítélőképességben, véletlenekben, de azért valami nagy segítségére volt a mai napot illetően. Olyan közelébe sodorta a szél, ahol végre egy kicsit lelazulhat, olyan városba, ahol, ha nem is minden fenékig tejfel, de legalább elkezdheti kitaposni az útját.
Kissé kótyagos már, de szemeit nem kívánja levenni a másik egyetlen porcikájáról sem. Mindig is imádta a betűket, a szép festményeket is akár, sőt, volt már akire azt mondta, hogy tetszik a szemének, de ennyire érdekesnek még senkit nem talált, aki a közelébe merészkedett. A csók megtette a hatását annyi szent, mert ilyen nehezen egyetlen álmodozásából sem tért még vissza a valóságba. Ha nem lenne az a pálinka, akkor már lehet meggyőzte volna magát, hogy elég, ne foglalja le a gondolatait holmi férfi kezdemény.
Egy hangos tündér férfi sokat segít ebben, tekintete felé fordul, hiszen lehetetlen nem észrevenni. Még az üres poharakat is pótolja az asztalon, valami harmadik ízű itallal, aminek már a gondolata is elkezd fájni. Viszont kacagásban törik ki és reflexből fogja meg Yvon alkarját, mikor tudatosul, mi is történik. *
- Szóval tényleg igaz! Már csak plusz egy korsó hiányzik a kezéből. * Olyan önfeledten nevet fel, hogy maga is meglepődik. Talán ilyen kacagást még soha nem engedett meg magának, főleg nem nyilvánosan, de nem fülsértő, – mindenki nagy szerencséjére - hanem egész kellemesen csilingelő. *
- Köszönjük. *Halkul el végül, s figyel fel arra, amit Yvon kezd el mondani. Kikerekedik a szeme, mikor tudatosul, hogy nemrég még egy nyilvános helyen a hidegben aludt el kimerülve, most pedig kellemes társaságban, kissé ittasan, egy meleg helyen nevetgél. És világos van. Az ásítás kissé helyre is teszi, s mivel ez valami vírus, ő is megkapja, szintén hatalmasat ásít, ekkor veszi csak el a kezét a fiúról, amit valahogy rajta felejtett. *
- Hú, Yvon, ez az utolsó mára, akárhány tündér próbálkozik. *Figyeli mit szeret a máfsik, bólint néha közben, mindig irigyli azokat, akik nincsenek lekötözve a székhez. * - Ő, nos… nem tudom. *Vonja meg a vállát. * - Vonzani sok minden vonz, érdekel az építészet, a növények, és még a vívás is. *Utal vissza egy kicsit az előbb elhangzottra. * - De sok alkalmam nem volt még kipróbálni olyat amiről álmodozok. Nem lehetett ám meggondolatlanságot csinálnom, és ha nem hazudtam valami célt, hogy hová megyek, akkor kimozdulni se nagyon tudtam, mert nem illik lődörögni. De ennek vége, szóval, biztos nagyon szeretni fogok csak úgy kijárni a piactérre, vagy az erdőségbe.
* Ismét ránehezedik a fáradtság, de nagyot kortyol a mézsörből, sosem ivott még ilyet. * -Ez finom. * Jegyzi meg, aztán még egyet kortyol belőle. *
- El is felejtettem mennyire fáradt vagyok. *Nem nagyon szeretné, hogy vége legyen a napnak, de lassan győzni fog az álmosság. Viszont egyet nem akar, hogy Yvon eltűnjön az aurájából. * - Közelben laksz? * A kérdés természetesen nem arra irányul, hogy ne a fogadóban kelljen álomra hajtania a fejét, de valami indíttatást érez, hogy megkérje, maradjon itt a fiú. Nem gondol ő még egy csókon túl semmi többre, talán nem is tudja, mire lehet gondolni, mindössze olyan vonzó a közelség, hogy nehéz lenne most azt mondania, hogy „holnapig viszlát”. *
*Igazán elege van már egy időre minden olyan helyzetből, ami veszélyesebb egy vízparti sétánál. Így hát nem is kap nagy motivációt, hogy az említett helyre akarjon betérni, még akkor sem, ha a „rossz” viselkedés nagyon érdekli. Pár év múlva ez változhat, de most még csak kicsiben kezdené. Például szívesen megértené azt, hogy valaki miért bízik zsigerből valakiben egy új városba érkezése első napján. *
- Tényleg úgy hangzik, mint amit messze el kell kerüljek. Csak oda ne tévedjek, de megjegyeztem a meredélyt. * Még büszke is magára, hogy a rövidtávú memóriája is működik. Na de ez reggelre kiderül természetesen. * - Milyen szerencse, hogy az éjszaka közepén nem oda vezetett az utam, hanem a térre. Mondjuk ez több szempontból is szerencsés.
*Érdekes az élet, lehet hinni sorsban, istenekben, ítélőképességben, véletlenekben, de azért valami nagy segítségére volt a mai napot illetően. Olyan közelébe sodorta a szél, ahol végre egy kicsit lelazulhat, olyan városba, ahol, ha nem is minden fenékig tejfel, de legalább elkezdheti kitaposni az útját.
Kissé kótyagos már, de szemeit nem kívánja levenni a másik egyetlen porcikájáról sem. Mindig is imádta a betűket, a szép festményeket is akár, sőt, volt már akire azt mondta, hogy tetszik a szemének, de ennyire érdekesnek még senkit nem talált, aki a közelébe merészkedett. A csók megtette a hatását annyi szent, mert ilyen nehezen egyetlen álmodozásából sem tért még vissza a valóságba. Ha nem lenne az a pálinka, akkor már lehet meggyőzte volna magát, hogy elég, ne foglalja le a gondolatait holmi férfi kezdemény.
Egy hangos tündér férfi sokat segít ebben, tekintete felé fordul, hiszen lehetetlen nem észrevenni. Még az üres poharakat is pótolja az asztalon, valami harmadik ízű itallal, aminek már a gondolata is elkezd fájni. Viszont kacagásban törik ki és reflexből fogja meg Yvon alkarját, mikor tudatosul, mi is történik. *
- Szóval tényleg igaz! Már csak plusz egy korsó hiányzik a kezéből. * Olyan önfeledten nevet fel, hogy maga is meglepődik. Talán ilyen kacagást még soha nem engedett meg magának, főleg nem nyilvánosan, de nem fülsértő, – mindenki nagy szerencséjére - hanem egész kellemesen csilingelő. *
- Köszönjük. *Halkul el végül, s figyel fel arra, amit Yvon kezd el mondani. Kikerekedik a szeme, mikor tudatosul, hogy nemrég még egy nyilvános helyen a hidegben aludt el kimerülve, most pedig kellemes társaságban, kissé ittasan, egy meleg helyen nevetgél. És világos van. Az ásítás kissé helyre is teszi, s mivel ez valami vírus, ő is megkapja, szintén hatalmasat ásít, ekkor veszi csak el a kezét a fiúról, amit valahogy rajta felejtett. *
- Hú, Yvon, ez az utolsó mára, akárhány tündér próbálkozik. *Figyeli mit szeret a máfsik, bólint néha közben, mindig irigyli azokat, akik nincsenek lekötözve a székhez. * - Ő, nos… nem tudom. *Vonja meg a vállát. * - Vonzani sok minden vonz, érdekel az építészet, a növények, és még a vívás is. *Utal vissza egy kicsit az előbb elhangzottra. * - De sok alkalmam nem volt még kipróbálni olyat amiről álmodozok. Nem lehetett ám meggondolatlanságot csinálnom, és ha nem hazudtam valami célt, hogy hová megyek, akkor kimozdulni se nagyon tudtam, mert nem illik lődörögni. De ennek vége, szóval, biztos nagyon szeretni fogok csak úgy kijárni a piactérre, vagy az erdőségbe.
* Ismét ránehezedik a fáradtság, de nagyot kortyol a mézsörből, sosem ivott még ilyet. * -Ez finom. * Jegyzi meg, aztán még egyet kortyol belőle. *
- El is felejtettem mennyire fáradt vagyok. *Nem nagyon szeretné, hogy vége legyen a napnak, de lassan győzni fog az álmosság. Viszont egyet nem akar, hogy Yvon eltűnjön az aurájából. * - Közelben laksz? * A kérdés természetesen nem arra irányul, hogy ne a fogadóban kelljen álomra hajtania a fejét, de valami indíttatást érez, hogy megkérje, maradjon itt a fiú. Nem gondol ő még egy csókon túl semmi többre, talán nem is tudja, mire lehet gondolni, mindössze olyan vonzó a közelség, hogy nehéz lenne most azt mondania, hogy „holnapig viszlát”. *
18618. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-15 09:18:04
Üzenet elküldve: 2023-11-15 09:18:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Mai érdeklődésére újult lelkesedéssel kezd bele a veszélyek körülírásába. Persze valójában nem sokkal többet tud Sárváros rejtelmeiről, mint a vedelő tündérekről vagy a csókolózásról. Neki is mások történetei (és képzelőereje) az elsődleges forrása a nagyvilágról. Viszont egész jól ért ahhoz, hogy a hallott történeteket kiszínezze – talán tényleg nem lenne olyan rossz kufár belőle. A következőket kicsit bizalmasabb hangon mondja, és végig úgy hangsúlyoz, mintha egy rémmesét mondana. *
– Azon a helyen gyűlik össze a város söpredéke. Azt nem tudom, mi történne veled – talán semmi, de hogy semmi jó, az is biztos. Azért meg felesleges kockáztatni az életedet. Sárvárosban megfordul mindenféle alak, de közös bennük, hogy mind a törvény ellensége, csak ezért lehet köztük valamiféle összefogás. Az biztos, hogy oda még a városőrök se nagyon merészkednek.
* Éles váltás ezután ami kettejük között történik, de úgy tűnik, egyiküknek sincs ellenére. Amikor ajkaik elválnak egymástól, még van lehetősége megcsodálni Mai szemeit. Kékjei valami eddig nem látott, különös módon sugároznak, amiből még Yvon is megérti, hogy valamit jól csinált. *
– Hát ezt megkaptam. Bár tény, én is kitalálhattam volna valami kegyes hazugságot ehelyett. * Már megint csak nevetni tud, ami persze nincs ellenére. Azért vannak ezek a boldog pillanatok, hogy kiélvezzék őket. Érzi Mai válaszában a lelkesedést, amikor a folytatásról esik szó, ez nagyban megkönnyíti a dolgát és növeli az önbizalmát. Tulajdonképpen ő sem ellenezné, ha most rögtön így is tennének, de ő sem akar túl sok lenni, ez csak természetes. Ha minden terv szerint alakul, holnap is bőven lesz idejük az ilyenekre… Vagyis inkább ma, mivel mint hamarosan számukra is kiderül, az éjszaka már a múlté. Nyilván, a fogadó állandóan meleg, színes világában nehezen tűnik fel az embernek, ha az egyik ablakon egy kis kora reggeli napfény is beszűrődik. Kiváltképp, ha ennyire leköti a vele szemben ülő. Yvont teljesen lekötik Mai szavai a könyvekről. Igaz, valószínűleg bármi másról is beszélhetne, az érdekesen hatna most a szájából.
A lány kérdésére viszont már nem is tud válaszolni, mert egy meglehetősen feltűnő alak vonzza magára a figyelmet. Sizpak, ha magasságával nem is, elegáns öltözékével és látszólagos magabiztosságával már puszta jelenlétével is felhívja magára a figyelmet. Érkezése azonban nem önmagában meghatározó, hanem abban a kontextusban, hogy a fiú eddig meg volt róla győződve, hogy valamivel éjfél után járhat az idő. Viszont kimondottan furcsa lenne, ha valaki ilyenkor rendelne csirkesültet és mézsört. Lehetséges, de furcsa. Igaz, az sem mindennapi, hogy valaki meghívja a fél kocsmát egy-egy sörre, márpedig a nagylelkű tündér ezt teszi.
Yvon arca elvörösödik, de ahogy a helyiek mondanák: italt és pénzt nem utasítunk vissza. *
– Köszönjük. * Vet egy pillantást a jótevőjükre, és bár nem mondaná, hogy ezek után nem kíváncsi a fiatalúr indíttatásaira is, hirtelen tör rá a felismerés. *
– Te jó ég, már reggeledik! * Visszafordul Maihoz, aztán a sörre, amit most kaptak. Aztán vissza Maira. A gondolat, hogy már holnap van, valahogy józanítóan hat rá. Egyrészt tisztábbnak érzi a fejét, másrészt olyan álmosság jön rá, amit régen nem érzett. Nagyot ásít, megrázza a fejét, majd így szól: *
– Nagyon elrepült az idő, lassan ideje lenne ágyba menni. De még egy sör nem árthat meg, sőt! Ami engem illet, én próbálok minél több időt emberek között lenni, a könyvek nem igazán kötnek le. Néha csak úgy kinézek a piacra vagy a küzdőtérre gyakorolni. De talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a vívás nem az én szakterületem. Arra ott vannak a tapasztaltabb zsoldosok. Ó, és néha van, hogy csak teszek egy sétát a városban vagy akár a közeli erdőségekben. Sok érdekeset lehet ám látni, ha nyitott szemmel jársz a világban! És téged mi vonz még a könyvtárakon és a szökőkutakon kívül? * Utal vissza vigyorogva megismerkedésük helyszínére. *
* Mai érdeklődésére újult lelkesedéssel kezd bele a veszélyek körülírásába. Persze valójában nem sokkal többet tud Sárváros rejtelmeiről, mint a vedelő tündérekről vagy a csókolózásról. Neki is mások történetei (és képzelőereje) az elsődleges forrása a nagyvilágról. Viszont egész jól ért ahhoz, hogy a hallott történeteket kiszínezze – talán tényleg nem lenne olyan rossz kufár belőle. A következőket kicsit bizalmasabb hangon mondja, és végig úgy hangsúlyoz, mintha egy rémmesét mondana. *
– Azon a helyen gyűlik össze a város söpredéke. Azt nem tudom, mi történne veled – talán semmi, de hogy semmi jó, az is biztos. Azért meg felesleges kockáztatni az életedet. Sárvárosban megfordul mindenféle alak, de közös bennük, hogy mind a törvény ellensége, csak ezért lehet köztük valamiféle összefogás. Az biztos, hogy oda még a városőrök se nagyon merészkednek.
* Éles váltás ezután ami kettejük között történik, de úgy tűnik, egyiküknek sincs ellenére. Amikor ajkaik elválnak egymástól, még van lehetősége megcsodálni Mai szemeit. Kékjei valami eddig nem látott, különös módon sugároznak, amiből még Yvon is megérti, hogy valamit jól csinált. *
– Hát ezt megkaptam. Bár tény, én is kitalálhattam volna valami kegyes hazugságot ehelyett. * Már megint csak nevetni tud, ami persze nincs ellenére. Azért vannak ezek a boldog pillanatok, hogy kiélvezzék őket. Érzi Mai válaszában a lelkesedést, amikor a folytatásról esik szó, ez nagyban megkönnyíti a dolgát és növeli az önbizalmát. Tulajdonképpen ő sem ellenezné, ha most rögtön így is tennének, de ő sem akar túl sok lenni, ez csak természetes. Ha minden terv szerint alakul, holnap is bőven lesz idejük az ilyenekre… Vagyis inkább ma, mivel mint hamarosan számukra is kiderül, az éjszaka már a múlté. Nyilván, a fogadó állandóan meleg, színes világában nehezen tűnik fel az embernek, ha az egyik ablakon egy kis kora reggeli napfény is beszűrődik. Kiváltképp, ha ennyire leköti a vele szemben ülő. Yvont teljesen lekötik Mai szavai a könyvekről. Igaz, valószínűleg bármi másról is beszélhetne, az érdekesen hatna most a szájából.
A lány kérdésére viszont már nem is tud válaszolni, mert egy meglehetősen feltűnő alak vonzza magára a figyelmet. Sizpak, ha magasságával nem is, elegáns öltözékével és látszólagos magabiztosságával már puszta jelenlétével is felhívja magára a figyelmet. Érkezése azonban nem önmagában meghatározó, hanem abban a kontextusban, hogy a fiú eddig meg volt róla győződve, hogy valamivel éjfél után járhat az idő. Viszont kimondottan furcsa lenne, ha valaki ilyenkor rendelne csirkesültet és mézsört. Lehetséges, de furcsa. Igaz, az sem mindennapi, hogy valaki meghívja a fél kocsmát egy-egy sörre, márpedig a nagylelkű tündér ezt teszi.
Yvon arca elvörösödik, de ahogy a helyiek mondanák: italt és pénzt nem utasítunk vissza. *
– Köszönjük. * Vet egy pillantást a jótevőjükre, és bár nem mondaná, hogy ezek után nem kíváncsi a fiatalúr indíttatásaira is, hirtelen tör rá a felismerés. *
– Te jó ég, már reggeledik! * Visszafordul Maihoz, aztán a sörre, amit most kaptak. Aztán vissza Maira. A gondolat, hogy már holnap van, valahogy józanítóan hat rá. Egyrészt tisztábbnak érzi a fejét, másrészt olyan álmosság jön rá, amit régen nem érzett. Nagyot ásít, megrázza a fejét, majd így szól: *
– Nagyon elrepült az idő, lassan ideje lenne ágyba menni. De még egy sör nem árthat meg, sőt! Ami engem illet, én próbálok minél több időt emberek között lenni, a könyvek nem igazán kötnek le. Néha csak úgy kinézek a piacra vagy a küzdőtérre gyakorolni. De talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a vívás nem az én szakterületem. Arra ott vannak a tapasztaltabb zsoldosok. Ó, és néha van, hogy csak teszek egy sétát a városban vagy akár a közeli erdőségekben. Sok érdekeset lehet ám látni, ha nyitott szemmel jársz a világban! És téged mi vonz még a könyvtárakon és a szökőkutakon kívül? * Utal vissza vigyorogva megismerkedésük helyszínére. *
18617. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 21:04:39
Üzenet elküldve: 2023-11-14 21:04:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Igyatok!//
*Addig lapozza azt a két oldalt, hogy el is fárad bele. Közbe egy felszolgáló nő vagy férfi lép oda. A mai világban nem lehet tudni.*
- Üdv üdv! Mi a legdrágább kaja?
*A kocsmáros meglepődik de azért csak kiböki.*
- Csirkesült uram. Kilenc arany.
~Kilenc arany? Hisz ez kész rablás!~
- Hozzad csak. Jó lesz. Aztán mi van inni. Valami kis gyenge és édes valamicske.
*A kocsmáros röviden gondolkodik majd mondja.*
- Mézsör.
*Hősünk megvakarja az állát és vigyorog.*
- No akkor hozzál nékem egyet.
*Majd gondolkodóba esik.*
//Megérkezés//
- Kettőt oda a gerléknek.
*Mutat a sötét hajú félvér lányra meg arra vörös hajú siheder fiú emberre. Kifizeti nekik is az egy-egy üveg mézsört.*
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
- Meg ott azoknak a setételf nőstényeknek is.
*Azokra is rámutat és kifizeti nekik is a három mézsört. Rájuk még vigyorog is huncut fejjel. Ha szeretik ha nem, ha kell nekik ha nem az aranyakat kiadta. Legrosszabb esetben a patkányok nyalják fel a padlóról. Odalöki elöször a 9 aranytallért a Csirkesültért.
A mézsört is 36 aranytallérért Mézsörtet fizet. . *
*Addig lapozza azt a két oldalt, hogy el is fárad bele. Közbe egy felszolgáló nő vagy férfi lép oda. A mai világban nem lehet tudni.*
- Üdv üdv! Mi a legdrágább kaja?
*A kocsmáros meglepődik de azért csak kiböki.*
- Csirkesült uram. Kilenc arany.
~Kilenc arany? Hisz ez kész rablás!~
- Hozzad csak. Jó lesz. Aztán mi van inni. Valami kis gyenge és édes valamicske.
*A kocsmáros röviden gondolkodik majd mondja.*
- Mézsör.
*Hősünk megvakarja az állát és vigyorog.*
- No akkor hozzál nékem egyet.
*Majd gondolkodóba esik.*
//Megérkezés//
- Kettőt oda a gerléknek.
*Mutat a sötét hajú félvér lányra meg arra vörös hajú siheder fiú emberre. Kifizeti nekik is az egy-egy üveg mézsört.*
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
- Meg ott azoknak a setételf nőstényeknek is.
*Azokra is rámutat és kifizeti nekik is a három mézsört. Rájuk még vigyorog is huncut fejjel. Ha szeretik ha nem, ha kell nekik ha nem az aranyakat kiadta. Legrosszabb esetben a patkányok nyalják fel a padlóról. Odalöki elöször a 9 aranytallért a Csirkesültért.
A mézsört is 36 aranytallérért Mézsörtet fizet. . *
18616. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 20:33:01
Üzenet elküldve: 2023-11-14 20:33:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Még nem fél annyira, csak eljátszott a gondolattal, hogy ha többet inna nem emlékezne mindenre, ami itt és most elhangzik. Felfedezni azt egyedül is szeret, vagy inkább csak egyedül tud, de kecsegtető, hogy valaki más oldalán teheti ezt meg. Utoljára partner ebben egy kóbor állatka volt, aki némi ebéd reményében követte a város egyik sarkától, olyan... pár méterre. Jó persze nem minden percét töltötte egyedül az életben, ha nagyon összeszorította fogait, és eljátszotta, hogy neki bizony jó az otthonlét, akkor testvéreivel tudott egy keveset szórakozni, de az nagyjából abból telt, hogy a legszebb anyagot vásárolták meg, amiből valami szép ruhát varrtak és közben hallgathatta, hogy ki kivel házasodna, és melyik családba érdemes. Ugyan lázba nem hozta, de némi beszélgetésre és mások tapasztalatára szert tett. Ő még csak könyvet olvasott szép történetekről, de nem volt túl hihető, hogy egyszer csak valakiből hercegnő lesz és övé az udvar. Akikkel igazán szót tudott érteni azok az öregek voltak, akik néhány korsó után szívesen mesélték el, hogy mi történt velük a nagyvilágban, ami tán igaz sem volt. Mindenesetre csillogó szemekkel nézi Yvont és minden szava simogatja a lelkét, mert még csak megjátszania sem kell, hogy érdekli.*
- Miért, mi történhet ott? *Apró kérdés, de igazán érdekli, hogy mitől olyan félelmetes a hely. A rossznak van ezer oldala, nem tudja ez melyikhez köthető.
Ahogy kimondja a válaszát, nem kell sokáig várnia arra, hogy a másik ajkai az övére tapadjanak. Valójában sosem fordult még ilyen elő vele. A könyvei és testvérei beszámolói vannak csak, amire egy kicsit is adhat, de ez teljesen más. Bármit le lehet gyönyörűen írni, bárkit meg lehet hallgatni, aki szépen forgatja a szavakat, de átélni mindig más. Finoman, kissé félénken viszonozza a csókot és keres utat a másikhoz. Nem tudja, hogy a szíve mekkorákat dobban közben, mivel mintha teljesen megszűnt volna minden. Nem tudja, hogy ez az alkoholnak köszönhető, vagy az ébredező nő benne ami most végre kapott valami olyat, amire nem számított. Amikor ilyesmire gondolt, mindig csak a hencegő gazdagok jutottak eszébe, akikkel ezen túl kell esni valami jó életért cserébe. Ő ebben nevelkedett. És most itt van Yvon, aki a maga egyszerűségében olyan varázslatos számára, hogy belefeledkezik a pillanatba.
Puha ajkaival próbálja ízlelni a másikét, kutatva, hogyan is lehet sokkal jobb, mint ami már éppen eléggé jó. Amikor eltávolodnak szájaik egymástól, az résnyire tátva marad, és csak bámul bele a másik íriszeibe. Nagy szerencse, hogy a fiú megszólal és visszarángatja a valóságba. Alig hallja amit mond, de egy pislogással jelzi agyának, hogy ideje újraindulni. Ha most ez igazán megtörténne, minden kutatási alapját ki akarná dobni a kukába, mert bizony történnek megmagyarázhatatlan reakciók is. Vagy nem, de ehhez még tapasztalnia kell, ráadásul sokat. *
- Akkor olyan ízem van, mint neked? *Nevet fel ő is, bizonyára nagyon zavarban lenne, ha nem ütötte volna fejbe az a két pálinka. Pedig a borából még jócskán van, ahhoz nyúl, talán csak azért, hogy valamivel lefoglalja a kezét, amivel szíve szerint Yvon arcán simítana végig, hogy milyen is a bőre. De azért már mégis illik viselkedni.*
- Próbáljuk meg! *Nyugtatja, hogy a fiú szeretné még ezt folytatni, mert ő... nagyon.* - Tényleg nem volt rossz.
*Kissé jobban visszaereszkedik saját testébe, amikor megkérdezi, hogy miért is mennek a könyvtárba. De örül a kérdésnek akkor is, ha felbátorodott annyira, hogy nem is biztos, hogy beszélgetni akar, inkább csak gyakorolni az előző pár szép pillanatot.*
- Tudod kell egy hely, ahol utána nézhetek egy-két dolognak, de... onnan aztán sok mindent meg lehet tudni arról is, hogy hol is vagyok. Viszont az a könyvtár biztosan megvár, ha van amit fontosabb lenne megismernem. Nekem a könyvek a barátaim, azok mindig velem voltak. De most te érdekesebbnek tűnsz. *Harapja meg finoman alsó ajkát, közben kutatva a másik pillantásában, mert igazából ezt nem szerette volna mondani. Nem akar buta csitriként viselkedni, de a gátlásai jócskán oldottabbak, mint szoktak, viszont annyira azért jelen van fejben, hogy nem akarja elijeszteni a másikat azzal, hogy túl sok. Soha nem is engedhette meg magának, miért most lenne az a nap, amikor valaki érdekesnek tartja őt igazán?*
- Mit szeretsz csinálni, ha épp nem a Mesterednek gürizel? *Próbál érdeklődni, de nem vár semmi igazán nagy dolgot, csak szeretné tudni, mi az ami leköti Yvont, ha neki a könyv a menedék, másnak biztosan van ami szintén fontos.*
*Még nem fél annyira, csak eljátszott a gondolattal, hogy ha többet inna nem emlékezne mindenre, ami itt és most elhangzik. Felfedezni azt egyedül is szeret, vagy inkább csak egyedül tud, de kecsegtető, hogy valaki más oldalán teheti ezt meg. Utoljára partner ebben egy kóbor állatka volt, aki némi ebéd reményében követte a város egyik sarkától, olyan... pár méterre. Jó persze nem minden percét töltötte egyedül az életben, ha nagyon összeszorította fogait, és eljátszotta, hogy neki bizony jó az otthonlét, akkor testvéreivel tudott egy keveset szórakozni, de az nagyjából abból telt, hogy a legszebb anyagot vásárolták meg, amiből valami szép ruhát varrtak és közben hallgathatta, hogy ki kivel házasodna, és melyik családba érdemes. Ugyan lázba nem hozta, de némi beszélgetésre és mások tapasztalatára szert tett. Ő még csak könyvet olvasott szép történetekről, de nem volt túl hihető, hogy egyszer csak valakiből hercegnő lesz és övé az udvar. Akikkel igazán szót tudott érteni azok az öregek voltak, akik néhány korsó után szívesen mesélték el, hogy mi történt velük a nagyvilágban, ami tán igaz sem volt. Mindenesetre csillogó szemekkel nézi Yvont és minden szava simogatja a lelkét, mert még csak megjátszania sem kell, hogy érdekli.*
- Miért, mi történhet ott? *Apró kérdés, de igazán érdekli, hogy mitől olyan félelmetes a hely. A rossznak van ezer oldala, nem tudja ez melyikhez köthető.
Ahogy kimondja a válaszát, nem kell sokáig várnia arra, hogy a másik ajkai az övére tapadjanak. Valójában sosem fordult még ilyen elő vele. A könyvei és testvérei beszámolói vannak csak, amire egy kicsit is adhat, de ez teljesen más. Bármit le lehet gyönyörűen írni, bárkit meg lehet hallgatni, aki szépen forgatja a szavakat, de átélni mindig más. Finoman, kissé félénken viszonozza a csókot és keres utat a másikhoz. Nem tudja, hogy a szíve mekkorákat dobban közben, mivel mintha teljesen megszűnt volna minden. Nem tudja, hogy ez az alkoholnak köszönhető, vagy az ébredező nő benne ami most végre kapott valami olyat, amire nem számított. Amikor ilyesmire gondolt, mindig csak a hencegő gazdagok jutottak eszébe, akikkel ezen túl kell esni valami jó életért cserébe. Ő ebben nevelkedett. És most itt van Yvon, aki a maga egyszerűségében olyan varázslatos számára, hogy belefeledkezik a pillanatba.
Puha ajkaival próbálja ízlelni a másikét, kutatva, hogyan is lehet sokkal jobb, mint ami már éppen eléggé jó. Amikor eltávolodnak szájaik egymástól, az résnyire tátva marad, és csak bámul bele a másik íriszeibe. Nagy szerencse, hogy a fiú megszólal és visszarángatja a valóságba. Alig hallja amit mond, de egy pislogással jelzi agyának, hogy ideje újraindulni. Ha most ez igazán megtörténne, minden kutatási alapját ki akarná dobni a kukába, mert bizony történnek megmagyarázhatatlan reakciók is. Vagy nem, de ehhez még tapasztalnia kell, ráadásul sokat. *
- Akkor olyan ízem van, mint neked? *Nevet fel ő is, bizonyára nagyon zavarban lenne, ha nem ütötte volna fejbe az a két pálinka. Pedig a borából még jócskán van, ahhoz nyúl, talán csak azért, hogy valamivel lefoglalja a kezét, amivel szíve szerint Yvon arcán simítana végig, hogy milyen is a bőre. De azért már mégis illik viselkedni.*
- Próbáljuk meg! *Nyugtatja, hogy a fiú szeretné még ezt folytatni, mert ő... nagyon.* - Tényleg nem volt rossz.
*Kissé jobban visszaereszkedik saját testébe, amikor megkérdezi, hogy miért is mennek a könyvtárba. De örül a kérdésnek akkor is, ha felbátorodott annyira, hogy nem is biztos, hogy beszélgetni akar, inkább csak gyakorolni az előző pár szép pillanatot.*
- Tudod kell egy hely, ahol utána nézhetek egy-két dolognak, de... onnan aztán sok mindent meg lehet tudni arról is, hogy hol is vagyok. Viszont az a könyvtár biztosan megvár, ha van amit fontosabb lenne megismernem. Nekem a könyvek a barátaim, azok mindig velem voltak. De most te érdekesebbnek tűnsz. *Harapja meg finoman alsó ajkát, közben kutatva a másik pillantásában, mert igazából ezt nem szerette volna mondani. Nem akar buta csitriként viselkedni, de a gátlásai jócskán oldottabbak, mint szoktak, viszont annyira azért jelen van fejben, hogy nem akarja elijeszteni a másikat azzal, hogy túl sok. Soha nem is engedhette meg magának, miért most lenne az a nap, amikor valaki érdekesnek tartja őt igazán?*
- Mit szeretsz csinálni, ha épp nem a Mesterednek gürizel? *Próbál érdeklődni, de nem vár semmi igazán nagy dolgot, csak szeretné tudni, mi az ami leköti Yvont, ha neki a könyv a menedék, másnak biztosan van ami szintén fontos.*
18615. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 20:15:47
Üzenet elküldve: 2023-11-14 20:15:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Legigazából valamit le kék gurítani a Pegába mán mielőtt megváltja a világot. Erre inni kell hősünknek. Nem mellesleg valamire való semmirekellőket ott is tud toborozni. Ezt rövid úton meg is beszélte magába úgyhogy lohol is a Pegába. A drága jószág csahogva várja a csonthíd másik végén. Megbuksizza aztán felmászik a szőrén. A nyerget megülve már úszik is a levegőben a hírhedt kocsma felé.*
- Félre az útból!
*Néhány paraszt ott lődörög a romok közepén, de szép szóra szétrebbennek főleg, hogy Mando vonyít egyet.*
- Pega pega gyere már, söröcske csússzál le a torkomon már!
*Dalolva csaholva robog át a piactéren mindenféle kalmárságot mellőzve.*
- Félre bolondok!
*A jó nép megint az útjában persze. Hol máshol, ha nem a piactéren. Noszogatásra azért ők is félrelépnek. Egy vízköpőnyire már ott is van. Leszáll a jószágról, kint megköti és hősünk becaplat a Pegába.*
- Üdv néktet!
*Illik köszönni főleg, ha nemes tündérről van szó. Majd a lendülettel be is vágja maga mögött az ajtót.*
- Korcsmáros adj innom!
*A kedvenc helyére huppan és nyálazni kezdi az étlapot mit is egyen ma.*
A hozzászólás írója (Sizpak Derketun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.14 20:17:25
- Félre az útból!
*Néhány paraszt ott lődörög a romok közepén, de szép szóra szétrebbennek főleg, hogy Mando vonyít egyet.*
- Pega pega gyere már, söröcske csússzál le a torkomon már!
*Dalolva csaholva robog át a piactéren mindenféle kalmárságot mellőzve.*
- Félre bolondok!
*A jó nép megint az útjában persze. Hol máshol, ha nem a piactéren. Noszogatásra azért ők is félrelépnek. Egy vízköpőnyire már ott is van. Leszáll a jószágról, kint megköti és hősünk becaplat a Pegába.*
- Üdv néktet!
*Illik köszönni főleg, ha nemes tündérről van szó. Majd a lendülettel be is vágja maga mögött az ajtót.*
- Korcsmáros adj innom!
*A kedvenc helyére huppan és nyálazni kezdi az étlapot mit is egyen ma.*
A hozzászólás írója (Sizpak Derketun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.14 20:17:25
18614. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 19:46:04
Üzenet elküldve: 2023-11-14 19:46:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
– Így van. Szerencsére a felfedezést nem lehet elsietni. Habár vannak a városnak olyan részei, ahová jobb, ha nem mész egyedül… Igazából jobb, ha egyáltalán nem mész Sárváros közelébe. Holnap majd azt is megmutatom, de egyelőre elég, ha annyit tudsz, hogy ha látsz egy meredélyt, annak ne menj a túloldalára. Nem nehéz eltéveszteni, mert csak egy ilyen meredély van a világon… Vagyis Artheniorban biztosan. * Neki is feltűnik, mennyit beszél feleslegesen. Ha minden igaz, holnap ha nem is együtt ébrednek, de együtt mennek a könyvtárba. Útközben is bőven elég lenne a fontosabb dolgokat megosztania a városról.
~ Most már mindegy, legfeljebb holnap újra elmondom. Még, ha nem is szeretem ismételni magamat. ~
A beszélgetés nem áll meg és hála az égnek vagy Mai megérzésének, nem is ragad le Yvon hátterénél.
Persze a fiú számára sem egyszerű ilyet kérdezni – ha így lenne, nem is kellett volna kérdeznie, csak cselekednie. Hirtelen úgy érzi, minden, ami ezelőtt történt, lényegtelenné válik. Persze ez nem a beszélgetésüket minősíti, hanem a csókot. Ami a fiút illeti, nincs lenyűgöző tapasztalata a dologban – leszámítva egy szájrapuszit, amit még tízévesen kapott egy lánytól. Ugyanakkor úgy képzeli, hogy Mai sem olyan jártas a dologban. Noha erre nem tudja, miből következtetett, de legalább emiatt sem aggódik sokat. Csak hagyja, hogy kibontakozzon a dolog – annyira csak nem lehet bonyolult összeérintenie ajkait a lányéval, aztán nyelvével megkeresni a másikét. Valahogy így is tesz. Elsőként meglepődik, hogy milyen puha és meleg az, amit érez, de aztán végleg elengedi magát. Nem tudja, mennyi idő telik el, de ez nagyban függ a lánytól is. *
– Nem volt rossz. * Töri meg mielőbb a csendet röviden elvigyorodva. Első gondolata, hogy vajon józanul is beleegyezett volna Mai. Ezt most nem fogja tudni kideríteni, de mégis megpróbál puhatolózni. *
– Nem volt rossz, habár csak az alkohol ízét éreztem. Holnap újra meg kéne próbálnunk. * Újra felnevet. Persze azt is megérti, ha a lány még nem áll készen ilyen ígéretekkel előrukkolni. Viszont az este még nem ért véget, úgyhogy feldob egy újabb témát. *
– Bocsáss meg, lehet, hogy csak az én emlékezetem hagy ki az italtól… De miért is megyünk holnap a könyvtárba? Mit keresel?
– Így van. Szerencsére a felfedezést nem lehet elsietni. Habár vannak a városnak olyan részei, ahová jobb, ha nem mész egyedül… Igazából jobb, ha egyáltalán nem mész Sárváros közelébe. Holnap majd azt is megmutatom, de egyelőre elég, ha annyit tudsz, hogy ha látsz egy meredélyt, annak ne menj a túloldalára. Nem nehéz eltéveszteni, mert csak egy ilyen meredély van a világon… Vagyis Artheniorban biztosan. * Neki is feltűnik, mennyit beszél feleslegesen. Ha minden igaz, holnap ha nem is együtt ébrednek, de együtt mennek a könyvtárba. Útközben is bőven elég lenne a fontosabb dolgokat megosztania a városról.
~ Most már mindegy, legfeljebb holnap újra elmondom. Még, ha nem is szeretem ismételni magamat. ~
A beszélgetés nem áll meg és hála az égnek vagy Mai megérzésének, nem is ragad le Yvon hátterénél.
Persze a fiú számára sem egyszerű ilyet kérdezni – ha így lenne, nem is kellett volna kérdeznie, csak cselekednie. Hirtelen úgy érzi, minden, ami ezelőtt történt, lényegtelenné válik. Persze ez nem a beszélgetésüket minősíti, hanem a csókot. Ami a fiút illeti, nincs lenyűgöző tapasztalata a dologban – leszámítva egy szájrapuszit, amit még tízévesen kapott egy lánytól. Ugyanakkor úgy képzeli, hogy Mai sem olyan jártas a dologban. Noha erre nem tudja, miből következtetett, de legalább emiatt sem aggódik sokat. Csak hagyja, hogy kibontakozzon a dolog – annyira csak nem lehet bonyolult összeérintenie ajkait a lányéval, aztán nyelvével megkeresni a másikét. Valahogy így is tesz. Elsőként meglepődik, hogy milyen puha és meleg az, amit érez, de aztán végleg elengedi magát. Nem tudja, mennyi idő telik el, de ez nagyban függ a lánytól is. *
– Nem volt rossz. * Töri meg mielőbb a csendet röviden elvigyorodva. Első gondolata, hogy vajon józanul is beleegyezett volna Mai. Ezt most nem fogja tudni kideríteni, de mégis megpróbál puhatolózni. *
– Nem volt rossz, habár csak az alkohol ízét éreztem. Holnap újra meg kéne próbálnunk. * Újra felnevet. Persze azt is megérti, ha a lány még nem áll készen ilyen ígéretekkel előrukkolni. Viszont az este még nem ért véget, úgyhogy feldob egy újabb témát. *
– Bocsáss meg, lehet, hogy csak az én emlékezetem hagy ki az italtól… De miért is megyünk holnap a könyvtárba? Mit keresel?
18613. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-14 10:16:22
Üzenet elküldve: 2023-11-14 10:16:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Bárcsak annyira sokat tudna a világról, mint amennyit szeretne. Nem hiába a vágyott tudós szerep, annyira korlátozottak voltak a lehetőségei, hogy sok olyan dolgot nem ismer, amit úgy lehet mindenki más igen. Viszont nagyon sok olyat tud, amit más nem. Szerencsére, ha az égiek is úgy akarják, akkor minden tudást magába tud szívni, ami számára hasznos, vagy épp nem az, de érdekli. A kikerekedett szemet figyeli, hogy most mennyire nézik ostobának, de szerencsére nevetés tök ki Yvonból, így ki is száll belőle a pillanatnyi rossz érzés. *
- Ha minden igaz, lesz időm megismerni, sőt, ezer más helyet és dolgot is. Aztán ha nem is mind a hat nap, de néha kölcsönadhatna nekem. Most eléggé nagy szükségem lesz valakire, aki segít megtalálni a helyem itt. * Yvon minden rezdülése érdekes a lány számára, de nem úgy, mint egy kutatás, hanem valami teljesen más okból. Ebbe talán belegondolna, ha józanabb lenne, de nem tud. Szerencséje is van, mert egyáltalán nem a megmagyarázható kategóriába tartozik az érdeklődése, valami teljesen más érzés övezi.
Annyit már látott azért a világból, hogy tudja, ha lassan befejezik a pálinkázást, akkor olyan nagy probléma még nem lehet. Most igazából jóleső is ez a kikapcsolt üzemmód. Egy buborékban érzi magát, ami teljesen az övék ma és kizárja a régóta tartó rosszat, ami kísérte az életét, útját. Most nem akar arra gondolni, hogy ennek reggelre vége lesz, sőt tán nem is kell. Meglehet, hogy itt Artheniorban megtalálja a számításait, és nem minden napja egy sóvárgás lesz valami új élet után.
Nem szeretné a hangulatot elrontani ő sem persze, figyeli is, hogy leálljon-e a kérdéseivel, nem terhes-e a másiknak. Azt megállapítja, hogy neki sem volt egyszerű, talán tényleg senkinek nem az, nincs egyedül. *
- Ó, nagyon sajnálom. Köszönöm, hogy elmondtad. Testvéreim nekem is vannak, de nekik jó ott, jó úgy. * Szemeit nem veszi le a másik barnáiról, őszintén örül neki, hogy megosztotta élete ezen részét is. Mennyire jó érzés, amikor bizalmasan lehet csevegni, ez is egy újdonság most. Persze sokszor volt már, hogy elárultak neki ezt-azt, csak mert kedvesen és jól érdeklődik, de ez más tészta. Szeretné, még tovább hallgatni, de lehet, hogy most egyszerre elég ennyi a fiúnak.
Már nem reagál szóban Wegtorenre, de az biztos, hogy elraktározza magában, hogy utána nézzen. Most kitárul a világ. Az elkövetkezendő pár másodperc viszont döntően a nap legijesztőbb része, persze nem úgy, mint amikor egy vadállattól kellett esetleg elbújnia, vagy csöndben egy fa mögött éjszakáznia, mert ismeretlenek táboroztak le az útvonala közelében. Egyszerűen csak valami olyan kérdést hallott, ami összerakta azt, amit eddig nem tudott hová tenni, de abszurd módon még jobban szétkuszált mindent. Egész este csak egyre közelebb húzódott Yvonhoz, amiről fogalma sem volt, miért teszi. A távolságot azt jól ismeri, a közelséget nem annyira. Gondolkodni nem igazán akar a válaszon, ha egy pillanatig hezitál, az nem annak szól, hogy nem ezt szerette volna, mert ezt szerette volna, csak nem tudta. Esetleg nem hiszi el igazán.*
- Igen.
*Bárcsak annyira sokat tudna a világról, mint amennyit szeretne. Nem hiába a vágyott tudós szerep, annyira korlátozottak voltak a lehetőségei, hogy sok olyan dolgot nem ismer, amit úgy lehet mindenki más igen. Viszont nagyon sok olyat tud, amit más nem. Szerencsére, ha az égiek is úgy akarják, akkor minden tudást magába tud szívni, ami számára hasznos, vagy épp nem az, de érdekli. A kikerekedett szemet figyeli, hogy most mennyire nézik ostobának, de szerencsére nevetés tök ki Yvonból, így ki is száll belőle a pillanatnyi rossz érzés. *
- Ha minden igaz, lesz időm megismerni, sőt, ezer más helyet és dolgot is. Aztán ha nem is mind a hat nap, de néha kölcsönadhatna nekem. Most eléggé nagy szükségem lesz valakire, aki segít megtalálni a helyem itt. * Yvon minden rezdülése érdekes a lány számára, de nem úgy, mint egy kutatás, hanem valami teljesen más okból. Ebbe talán belegondolna, ha józanabb lenne, de nem tud. Szerencséje is van, mert egyáltalán nem a megmagyarázható kategóriába tartozik az érdeklődése, valami teljesen más érzés övezi.
Annyit már látott azért a világból, hogy tudja, ha lassan befejezik a pálinkázást, akkor olyan nagy probléma még nem lehet. Most igazából jóleső is ez a kikapcsolt üzemmód. Egy buborékban érzi magát, ami teljesen az övék ma és kizárja a régóta tartó rosszat, ami kísérte az életét, útját. Most nem akar arra gondolni, hogy ennek reggelre vége lesz, sőt tán nem is kell. Meglehet, hogy itt Artheniorban megtalálja a számításait, és nem minden napja egy sóvárgás lesz valami új élet után.
Nem szeretné a hangulatot elrontani ő sem persze, figyeli is, hogy leálljon-e a kérdéseivel, nem terhes-e a másiknak. Azt megállapítja, hogy neki sem volt egyszerű, talán tényleg senkinek nem az, nincs egyedül. *
- Ó, nagyon sajnálom. Köszönöm, hogy elmondtad. Testvéreim nekem is vannak, de nekik jó ott, jó úgy. * Szemeit nem veszi le a másik barnáiról, őszintén örül neki, hogy megosztotta élete ezen részét is. Mennyire jó érzés, amikor bizalmasan lehet csevegni, ez is egy újdonság most. Persze sokszor volt már, hogy elárultak neki ezt-azt, csak mert kedvesen és jól érdeklődik, de ez más tészta. Szeretné, még tovább hallgatni, de lehet, hogy most egyszerre elég ennyi a fiúnak.
Már nem reagál szóban Wegtorenre, de az biztos, hogy elraktározza magában, hogy utána nézzen. Most kitárul a világ. Az elkövetkezendő pár másodperc viszont döntően a nap legijesztőbb része, persze nem úgy, mint amikor egy vadállattól kellett esetleg elbújnia, vagy csöndben egy fa mögött éjszakáznia, mert ismeretlenek táboroztak le az útvonala közelében. Egyszerűen csak valami olyan kérdést hallott, ami összerakta azt, amit eddig nem tudott hová tenni, de abszurd módon még jobban szétkuszált mindent. Egész este csak egyre közelebb húzódott Yvonhoz, amiről fogalma sem volt, miért teszi. A távolságot azt jól ismeri, a közelséget nem annyira. Gondolkodni nem igazán akar a válaszon, ha egy pillanatig hezitál, az nem annak szól, hogy nem ezt szerette volna, mert ezt szerette volna, csak nem tudta. Esetleg nem hiszi el igazán.*
- Igen.
18612. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-13 18:48:42
Üzenet elküldve: 2023-11-13 18:48:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Érti, hogy a lány messziről jött, ezen már nem lepődik meg újra. De annak hallatán, hogy még sosem hallott Artheniorról igazán kikerekednek a szemei. Egy pillanatra úgy érzi, még az alkohol is kiszáll belőle, de aztán hamar túlteszi magát rajta. Nevet egyet és legyint. *
– Azt hittem, Artheniort mindenhol ismerik, legalább hallomásból. De akkor tényleg sok mindent kell még megismerned. És azt se bánnám, ha a Mester helyett te rabolnád a napjaimat a hat minden napján. De most ne beszéljünk a munkáról, épp azért vagyok itt, hogy arról megfeledkezzek. * Kissé kínosan felnevet.
Egyetértően bólogat Mai következő szavaira, de úgy érzi, mostanra kitárgyalták a témát. Nem tud mást hozzáfűzni, így csak kissé belefeledkezve saját világába figyeli a lány ajkait, ahogy beszél, néha felpillantva a kék szemekre is, jelezve, hogy még itt van, nem csak testben.
A lány mentegetőzésére (ha egyáltalán annak lehet ezt nevezni) ő is felnevet. *
– Ugyan, annyira csak nem vészes. * Nem szereti magát ismételni, úgyhogy őszintén reméli, hogy a lány még nem esett át a képszakadás túloldalára. Ahhoz általában többet kell inni. Ami azt illeti, Yvonnak még sosem sikerült annyit innia, csak történeteket hallott. A pálinka kezdi megtenni a hatását, főleg a borral vegyülve. Volt már persze, hogy ennél többet ivott, de annak általában nem is lett szép vége. Kezdi úgy érezni, mintha a világ forogna vele, kezd lelassulni. Ebből az állapotból Mai kérdései lendítik ki. A kérdés jogos, de nem tud egyből válaszolni. Nem azért, mert ne lenne rá magyarázata, hanem mert nem könnyű a válasz. Ez talán arcán is meglátszik. Pár másodpercig csak néz maga elé, próbálja szavakba önteni gondolatait. Amikor megszólal se egyenesen Maira néz, hanem maga elé az asztallapra. *
– Az egyik bátyám meghalt a lázadáskor, akkortájt, amikor atyánk is. A másiknak nyoma veszett, és azóta se látta senki. És van még két húgom, akik nem dolgozhatnak a műhelyben. Már csak a koruk miatt sem. * Nagyot sóhajt. Most, hogy végre egyben kibökte az érzékeny történetet, már nem is érti, mitől volt olyan nehéz. Örül, hogy megosztotta a lánnyal, hiszen nem sokszor volt korábban alkalma ilyenre. Most pedig sokkal felszabadultabbnak érzi magát. Nem hagyja, hogy a fájdalmas téma rányomja bélyegét az estére. *
– Ha nem itt? Wegtorenben! Még sosem jártam ott, de szinte csak jót hallani róla, főleg ha kereskedelemről van szó. Wegtorenben virágzik az üzleti élet! * Yvon ismét elhallgat. Láthatóan gondolkodik valamin, közben pedig a lány szemeit fürkészi. Ha Mai nem hallott még Artheniorról, valószínűleg Wegtoren neve se mond majd sokkal többet neki. A fiút azonban mégsem ez érdekli jelen pillanatban. Félelmét már hátrahagyta, így maga is meglepődik, hogy milyen könnyen nyögi ki a szavakat. * – Megcsókolhatlak?
* Érti, hogy a lány messziről jött, ezen már nem lepődik meg újra. De annak hallatán, hogy még sosem hallott Artheniorról igazán kikerekednek a szemei. Egy pillanatra úgy érzi, még az alkohol is kiszáll belőle, de aztán hamar túlteszi magát rajta. Nevet egyet és legyint. *
– Azt hittem, Artheniort mindenhol ismerik, legalább hallomásból. De akkor tényleg sok mindent kell még megismerned. És azt se bánnám, ha a Mester helyett te rabolnád a napjaimat a hat minden napján. De most ne beszéljünk a munkáról, épp azért vagyok itt, hogy arról megfeledkezzek. * Kissé kínosan felnevet.
Egyetértően bólogat Mai következő szavaira, de úgy érzi, mostanra kitárgyalták a témát. Nem tud mást hozzáfűzni, így csak kissé belefeledkezve saját világába figyeli a lány ajkait, ahogy beszél, néha felpillantva a kék szemekre is, jelezve, hogy még itt van, nem csak testben.
A lány mentegetőzésére (ha egyáltalán annak lehet ezt nevezni) ő is felnevet. *
– Ugyan, annyira csak nem vészes. * Nem szereti magát ismételni, úgyhogy őszintén reméli, hogy a lány még nem esett át a képszakadás túloldalára. Ahhoz általában többet kell inni. Ami azt illeti, Yvonnak még sosem sikerült annyit innia, csak történeteket hallott. A pálinka kezdi megtenni a hatását, főleg a borral vegyülve. Volt már persze, hogy ennél többet ivott, de annak általában nem is lett szép vége. Kezdi úgy érezni, mintha a világ forogna vele, kezd lelassulni. Ebből az állapotból Mai kérdései lendítik ki. A kérdés jogos, de nem tud egyből válaszolni. Nem azért, mert ne lenne rá magyarázata, hanem mert nem könnyű a válasz. Ez talán arcán is meglátszik. Pár másodpercig csak néz maga elé, próbálja szavakba önteni gondolatait. Amikor megszólal se egyenesen Maira néz, hanem maga elé az asztallapra. *
– Az egyik bátyám meghalt a lázadáskor, akkortájt, amikor atyánk is. A másiknak nyoma veszett, és azóta se látta senki. És van még két húgom, akik nem dolgozhatnak a műhelyben. Már csak a koruk miatt sem. * Nagyot sóhajt. Most, hogy végre egyben kibökte az érzékeny történetet, már nem is érti, mitől volt olyan nehéz. Örül, hogy megosztotta a lánnyal, hiszen nem sokszor volt korábban alkalma ilyenre. Most pedig sokkal felszabadultabbnak érzi magát. Nem hagyja, hogy a fájdalmas téma rányomja bélyegét az estére. *
– Ha nem itt? Wegtorenben! Még sosem jártam ott, de szinte csak jót hallani róla, főleg ha kereskedelemről van szó. Wegtorenben virágzik az üzleti élet! * Yvon ismét elhallgat. Láthatóan gondolkodik valamin, közben pedig a lány szemeit fürkészi. Ha Mai nem hallott még Artheniorról, valószínűleg Wegtoren neve se mond majd sokkal többet neki. A fiút azonban mégsem ez érdekli jelen pillanatban. Félelmét már hátrahagyta, így maga is meglepődik, hogy milyen könnyen nyögi ki a szavakat. * – Megcsókolhatlak?
18611. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-13 07:09:02
Üzenet elküldve: 2023-11-13 07:09:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Csak a szeme sarkából figyeli a sápatag nőstényt, míg a hivatalos formulákkal bemutatja a Dwirinthalent. Ez nem jelenti azt, hogy ne figyelne rá. A háttérbe húzódás és szemének lesütése engedelmességet tükröz, de Agaree-Sichee valami mást érez felőle. Ha valaki a hatalmát nem csak megragadni szeretné, de megtartani is, az jobb, ha nem siklik el a megérzései felett. Szemét forgató unott üresség. A kontrasztban látszik igazán, amit a gazdájával mutat. A Dwirinthalen alázata szép, dús formát mutat: tradíció, félelem, gyűlölet. Így alkot egészet, s így adja ki a mélységi hierarchia egy, a többihez kapcsolódó láncszemét.
Amikor ruháért küldi a szolgálót, Agaree-Siche egy intéssel megállítja. Hogy egy hím mikor öltözik fel a jelenlétében, arról nyilvánvalóan elsősorban neki van joga dönteni, és szeretné, ha ezt a Dwirinthalen se felejtené el többet.*
- A családod? *kérdez vissza egész színtelenné fakítva a hangját. Úgy tudta, Pirtianesben nem sok Dwirinthalen maradt. Ha ezt a hímet itt Shar vette a szárnyai alá, az sok mindent megmagyaráz a pökhendiségét illetően, de kérdés, hogy vajon a Dwirinthalen hogy értette most a szót, amit kimondott: család. S mi lehet Shar szándéka azzal, hogy ideküldte.*
- Négy nap múlva *szólal meg a szándékosan kissé kellemetlenné nyújtott hallgatás után* - elvárom, hogy illőn fogadj. *Vet egy szenvtelen pillantást a Naraekh néven illetett szolgálóra.* - Éjközépkor. A Dwirinthalen kúriában.
*Azzal, ha csak nem tartóztatják, sarkon fordul és a párabodrok riadt örvényeit maga mögött hagyva távozik a fürdőházból.*
*Csak a szeme sarkából figyeli a sápatag nőstényt, míg a hivatalos formulákkal bemutatja a Dwirinthalent. Ez nem jelenti azt, hogy ne figyelne rá. A háttérbe húzódás és szemének lesütése engedelmességet tükröz, de Agaree-Sichee valami mást érez felőle. Ha valaki a hatalmát nem csak megragadni szeretné, de megtartani is, az jobb, ha nem siklik el a megérzései felett. Szemét forgató unott üresség. A kontrasztban látszik igazán, amit a gazdájával mutat. A Dwirinthalen alázata szép, dús formát mutat: tradíció, félelem, gyűlölet. Így alkot egészet, s így adja ki a mélységi hierarchia egy, a többihez kapcsolódó láncszemét.
Amikor ruháért küldi a szolgálót, Agaree-Siche egy intéssel megállítja. Hogy egy hím mikor öltözik fel a jelenlétében, arról nyilvánvalóan elsősorban neki van joga dönteni, és szeretné, ha ezt a Dwirinthalen se felejtené el többet.*
- A családod? *kérdez vissza egész színtelenné fakítva a hangját. Úgy tudta, Pirtianesben nem sok Dwirinthalen maradt. Ha ezt a hímet itt Shar vette a szárnyai alá, az sok mindent megmagyaráz a pökhendiségét illetően, de kérdés, hogy vajon a Dwirinthalen hogy értette most a szót, amit kimondott: család. S mi lehet Shar szándéka azzal, hogy ideküldte.*
- Négy nap múlva *szólal meg a szándékosan kissé kellemetlenné nyújtott hallgatás után* - elvárom, hogy illőn fogadj. *Vet egy szenvtelen pillantást a Naraekh néven illetett szolgálóra.* - Éjközépkor. A Dwirinthalen kúriában.
*Azzal, ha csak nem tartóztatják, sarkon fordul és a párabodrok riadt örvényeit maga mögött hagyva távozik a fürdőházból.*
18610. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-12 19:31:39
Üzenet elküldve: 2023-11-12 19:31:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*A részeges tündér gondolata megnevetteti, azt nehezebben képzeli el, mint az ork vedelést, de a képzelete sosem hagyta még cserben, sokkal színesebben látja néha a történeteket, mint ahogyan az más, vagy saját szájából hangzik. Szeret elképzelni minden kis részletet, még arcot is társít a pici sztori szereplőihez. Az biztos, hogy nem ő lenne a megfelelő partner arra, ha valaki vele szeretne eltölteni egy ilyen estét.
Kissé kipirult az arca, melege is kezd lenni, aminek módfelett örül, sokat fázott már az elmúlt időben. *
- Ha itt ilyen dolgok megtörténhetnek, akkor könyvet sem kell olvasni, megtörténhet bármi a szemünk láttára is.
*Egy kis hatás szünetet érez, amíg a Yvon a pohárral játszadozik, a művelet maga fel sem tűnik igazán, mert egy pillanatra végiggázol agyán a gondolat, hogy lehet mégis csak túl sokat osztott meg. De aztán lehetséges, hogy ezzel nem kell törődnie, ígéret ide, vagy oda, semmi garancia nincs arra, hogy még egyszer látni fogja a mai jótevőjét, - mert így tartja számon a fiút - hiszen az élet eddig is sok változást hozott, de kétségtelenül örülne neki, ha lenne valaki, akihez bátran fordulhat, mivel ez nem sűrűn fordult elő eddigi életében.
Aztán vége is a pici szünetnek, máris szóra nyílnak a másik ajkai, közben jelentőségteljesen bólint arra, amikor megjegyzi, hogy milyen hosszú út áll mögötte. Igazi ismeretség nélkül, vagy a nemrégiben jól megválasztott útvonal hiányában az is lehet, hogy még ennyit megtett volna, hogy olyan helyre akadjon, ami picit is megragadja a szívét. Megviselte az út és a körülmények, de ez csekély idő az életéből azért, hogy új otthonra találhat.*
- Nem, a nevét is most hallom először... Tőled. *Mosolyodik el, kicsit mintha kicsit szégyellné is, hogy ennyire fogalma sincs, hogy hová jött.* - Ha egyszer mennék innen tovább.. akkor is szeretném megismerni azt, ahol éppen vagyok, a mai estéd már az enyém lett, *kicsit nagyobb mosolyra húzódik szája a mondata közben* - nekem ígérted a holnapod is, igazán nem szeretném rabolni az idődet, ha csak te nem szeretnéd, hogy raboljam. *Tényleg nem olyan magabiztos, hogy csak úgy higgyen egy állításnak, hogy valahol nem teher a jelenléte. Ez még biztos idő lesz, hogy kiűzze magából, de nem szeretne már semmi rosszra gondolni. Legalább még az éjjel nem.
Figyelmesen hallgatja Yvon minden szavát, belül nagyon hálás, hogy mesél neki, így nem érzi magát annyira elveszve, na meg nem árt tudnia, hogy hol is hajtja álomra a fejét az elkövetkezendő időkben.*
- Valószínű nincsen olyan hely ebben a világban, ahol bárki azt tehet amit akar és még tapsolnak is neki. Nincsenek illúzióim. De... Inkább a hely sajátosságai korlátozzanak egy kicsit, mint a saját... öhm, szeretteim.
*Már megint hamar el van odázva ez a téma, ami most sokkal inkább feltűnik neki az ital fátylán keresztül is. De nagyon mondani sem tud többet, hiszen újra a kezükbe kerül az újabb pohárka.*
- Jaj Yvon, ha emiatt nem fogok emlékezni arra a sok mindenre, amit mondunk egymásnak, akkor előre is elnézést, kétszer kell mesélned.* Újfent felnevet halkan, ez már sokkal több jókedv, mint ami nála megszokott, de annyi baj legyen. Milyen jó lesz úgy lefeküdni egy ágyba, hogy jókedvvel zárja a napot, még ha forog is majd a világ közben. Kifejezetten örül annak, hogy magáról kezd mesélni a fiú, hiszen nagyon kíváncsi lett. Nem kell mindenkinek nagy történet, főleg ilyen fiatalon. Meg lehet azt írni később is. Máris útnak indul a gyomra felé az újabb ital, amit eddig csak fogdosott a kis törékeny kezében, ez nem fáj annyira, mint az első, viszont sokkal jobban megüti. Szerencséjére nem kell már sok lépést megtennie, ha ágyat kívánna. Furcsa, hogy mennyire félre tudja tenni a fáradtságot, ami folyton kínozza, csak azért, mert érdekes ami most vele történik.*
-De azt mondtad, hogy tartozást kell leróni, teljesen egyedül maradtál? *Figyel ő, akármennyire is belassultak az iménti tüzes víztől az agytekervényei. Egy testvér is nagy segítség tud lenni, már ha tényleg testvérként van jelen az életben.* - És hova vágynál, ha nem itt lennél? Adhatsz ötletet a későbbiekre nekem is. És szívesen tudnék többet rólad is.
*A részeges tündér gondolata megnevetteti, azt nehezebben képzeli el, mint az ork vedelést, de a képzelete sosem hagyta még cserben, sokkal színesebben látja néha a történeteket, mint ahogyan az más, vagy saját szájából hangzik. Szeret elképzelni minden kis részletet, még arcot is társít a pici sztori szereplőihez. Az biztos, hogy nem ő lenne a megfelelő partner arra, ha valaki vele szeretne eltölteni egy ilyen estét.
Kissé kipirult az arca, melege is kezd lenni, aminek módfelett örül, sokat fázott már az elmúlt időben. *
- Ha itt ilyen dolgok megtörténhetnek, akkor könyvet sem kell olvasni, megtörténhet bármi a szemünk láttára is.
*Egy kis hatás szünetet érez, amíg a Yvon a pohárral játszadozik, a művelet maga fel sem tűnik igazán, mert egy pillanatra végiggázol agyán a gondolat, hogy lehet mégis csak túl sokat osztott meg. De aztán lehetséges, hogy ezzel nem kell törődnie, ígéret ide, vagy oda, semmi garancia nincs arra, hogy még egyszer látni fogja a mai jótevőjét, - mert így tartja számon a fiút - hiszen az élet eddig is sok változást hozott, de kétségtelenül örülne neki, ha lenne valaki, akihez bátran fordulhat, mivel ez nem sűrűn fordult elő eddigi életében.
Aztán vége is a pici szünetnek, máris szóra nyílnak a másik ajkai, közben jelentőségteljesen bólint arra, amikor megjegyzi, hogy milyen hosszú út áll mögötte. Igazi ismeretség nélkül, vagy a nemrégiben jól megválasztott útvonal hiányában az is lehet, hogy még ennyit megtett volna, hogy olyan helyre akadjon, ami picit is megragadja a szívét. Megviselte az út és a körülmények, de ez csekély idő az életéből azért, hogy új otthonra találhat.*
- Nem, a nevét is most hallom először... Tőled. *Mosolyodik el, kicsit mintha kicsit szégyellné is, hogy ennyire fogalma sincs, hogy hová jött.* - Ha egyszer mennék innen tovább.. akkor is szeretném megismerni azt, ahol éppen vagyok, a mai estéd már az enyém lett, *kicsit nagyobb mosolyra húzódik szája a mondata közben* - nekem ígérted a holnapod is, igazán nem szeretném rabolni az idődet, ha csak te nem szeretnéd, hogy raboljam. *Tényleg nem olyan magabiztos, hogy csak úgy higgyen egy állításnak, hogy valahol nem teher a jelenléte. Ez még biztos idő lesz, hogy kiűzze magából, de nem szeretne már semmi rosszra gondolni. Legalább még az éjjel nem.
Figyelmesen hallgatja Yvon minden szavát, belül nagyon hálás, hogy mesél neki, így nem érzi magát annyira elveszve, na meg nem árt tudnia, hogy hol is hajtja álomra a fejét az elkövetkezendő időkben.*
- Valószínű nincsen olyan hely ebben a világban, ahol bárki azt tehet amit akar és még tapsolnak is neki. Nincsenek illúzióim. De... Inkább a hely sajátosságai korlátozzanak egy kicsit, mint a saját... öhm, szeretteim.
*Már megint hamar el van odázva ez a téma, ami most sokkal inkább feltűnik neki az ital fátylán keresztül is. De nagyon mondani sem tud többet, hiszen újra a kezükbe kerül az újabb pohárka.*
- Jaj Yvon, ha emiatt nem fogok emlékezni arra a sok mindenre, amit mondunk egymásnak, akkor előre is elnézést, kétszer kell mesélned.* Újfent felnevet halkan, ez már sokkal több jókedv, mint ami nála megszokott, de annyi baj legyen. Milyen jó lesz úgy lefeküdni egy ágyba, hogy jókedvvel zárja a napot, még ha forog is majd a világ közben. Kifejezetten örül annak, hogy magáról kezd mesélni a fiú, hiszen nagyon kíváncsi lett. Nem kell mindenkinek nagy történet, főleg ilyen fiatalon. Meg lehet azt írni később is. Máris útnak indul a gyomra felé az újabb ital, amit eddig csak fogdosott a kis törékeny kezében, ez nem fáj annyira, mint az első, viszont sokkal jobban megüti. Szerencséjére nem kell már sok lépést megtennie, ha ágyat kívánna. Furcsa, hogy mennyire félre tudja tenni a fáradtságot, ami folyton kínozza, csak azért, mert érdekes ami most vele történik.*
-De azt mondtad, hogy tartozást kell leróni, teljesen egyedül maradtál? *Figyel ő, akármennyire is belassultak az iménti tüzes víztől az agytekervényei. Egy testvér is nagy segítség tud lenni, már ha tényleg testvérként van jelen az életben.* - És hova vágynál, ha nem itt lennél? Adhatsz ötletet a későbbiekre nekem is. És szívesen tudnék többet rólad is.
18609. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-12 18:35:10
Üzenet elküldve: 2023-11-12 18:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
– Igen, igazad van. Hmmm… * Megvakarja állát, mintha ettől jobban menne a gondolatok összeszedése. Így folytatja: *
– Talán inkább tündért kellett volna mondanom. Nem gondolnád róluk, de én láttam már nem egy részeges tündért, akik mindkét kezükben tartottak egy-egy korsót, hogy gyorsabban tudjanak inni! Persze nem mondom, hogy az a cél, kezdetnek ez is megteszi… * A történet ugyan csak félig igaz – egészen addig a pontig, hogy látott már részeges tündért –, de nem olyan hazugság ez, amit lelkiismerete ne bírna el. A lényeg, hogy az orkok vedelési szintjét még egyikük se érte el. Yvon titkon reméli, hogy erre nem is fog sor kerülni ma este.
Közeledését és arra tett kísérletét, hogy többet megtudjon Mairól, siker koronázza. Érdeklődve hallgatja a lány történetét. Nem szól közbe, pedig lenne hozzáfűznivalója. Viszont amíg nem végez a lány, addig csak néha helyeslően bólogat, vagy meglepett tekintettel néz.
Az egyik meglepőbb számára, hogy a lány állítása szerint közel száz napja úton van. Bár Yvon nem egy nagy világjáró, valami fogalma mégiscsak van Lanawin földrajzáról, különben korábban nem beszélt volna olyan nagy magabiztossággal arról, hogy meddig fog elérni a birodalma. Száz nap azonban rengetegnek tűnik, úgy tudja, még Pirtianesbe is néhány hat alatt el lehet jutni. Persze nyilván más az, ha valaki meghatározott céllal indul útnak és más az, ha sorstalan utakon fejvesztve kutatja nem létező úti célját. *
– Nos… * Nem akarja elsietni a válaszadást, úgyhogy inkább vár néhány másodpercet, amíg rendeződnek a gondolatai. Eközben a pálinkáspoharat babrálja ujjaival. Kissé túlságosan is elszórakoztatja magát, ahogy próbálja a poharat az élére állítani, hátha sikerül úgy helyezni, hogy ne dőljön el. Nyilván a mutatvány nem sikerül, de nem nagyon bánja. Végül erőt vesz magán és felnéz a lányra. *
– A nemjóját, akkor tényleg hosszú út áll mögötted! Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy elgyere otthonról, de semmi kétség afelől, hogy jól döntöttél. * Hátrébb dől, szemében játékos fénnyel nézi a lányt. *
– Ha jól értem, nem is feltétlenül Artheniorba szerettél volna jutni, csak itt kitöttél ki. Nekem, aki itt nőtt fel, már kevés újat tud mutatni ez a város, de ha gondolod, idővel körbevezetlek a fontosabb helyeken… ~ Igaz is, holnapra már beígértem a könyvtárazást… De, ha így haladunk, délig se sikerül felkelni. ~ Mit meg nem adnék érte, ha én is egy idegen város utcáit róhatnám! A legizgalmasabb dolog az ismeretlen! * És persze sokszor a legfélelmetesebb is, de Yvonban már épp csak egy cseppnyi félelem maradt a pálinka hatására és azt is próbálja elnymoni magában. Ugyanakkor, ahogy a melegség kezd eltűnni a torkából, úgy őt is kezdi utolérni a fáradtság. Ez egyelőre aligha látszik meg rajta – szemei még nem csukódnak le és beszéde is érthető. De valahol legbelül kezdi érezni, hogy hamarosan véget kéne vetni az ivászatnak. *
– Tudod, bennem egy cseppnyi kétség sincs afelől, hogy sikerrel jársz. De nem árt, ha tudod, hogy Artheniornak is megvannak a maga korlátai… Mármint itt jóformán mindent az emberek irányítanak, azon belül is a gazdag nagypolgárok. Tény, hogy egy fokkal szabadabbak vagyunk, mióta a nemesség eltűnt, de akkor sem egyszerű kitörni… Khm… * Megköszörüli torkát, amikor észreveszi, hogy már megint ide lyukadt ki, holott nem ez volt a célja. Próbálja fékezni magát, inkább felvet egy rendkívül eredeti ötletet. *
– Mi lenne, ha meginnánk még két pohár Pálinkát? Nem fog hiányozni az a 28 arany! Kicsit vidítani kell a hangulatot. * Bár kérdés formájában tett javaslatot, nem igazán hagy választási lehetőséget a lánynak. Legfeljebb nem issza meg, de mire kettőt pisloghatnának, már előttük is van a következő két pohár ital. Egyelőre azonban nem issza meg, előbb össze kell szednie magát annyira, hogy biztosan ne dobja ki a taccsot a második kör után. Az igazán kínos lenne, úgyhogy biztonságosan játszik, nem sieti el a dolgot. *
– Te igen részletesen beszámoltál a magad dolgairól, így talán az lenne a helyes, ha most én mesélnék… De az igazság az, hogy nekem még fele ilyen érdekes történetem sincs. Itt nőttem fel Artheniorban a szüleimmel és testvéreimmel, de igazság szerint mindig is elvágytam más helyekre… Na! * Hirtelen összecsapja tenyereit, ezzel a tervezettnél talán több szemet is magára vonva. Vidáman néz ismét Mai jégkék szemeibe és felemeli poharát. Reméli, hogy a lány sem riadt vissza a második pohár ötletétől. *
– Ezután már nincs visszaút! * Maga sem tudja egészen, mire gondol ezalatt, de jól hangzott, úgyhogy kimondta. Csak egyszer gondol, és amilyen gyorsan vág az esze, olyan gyorsan követik a tettei is: szájához emeli a poharat és ugyanúgy küldi le, ahogy az elsőt. Ez már nagyobbat üt, mint az előbbi, de még mindig sikerül nagyjából egyenesen ülni a székén. A kérdés csak, hogy meddig? *
– Igen, igazad van. Hmmm… * Megvakarja állát, mintha ettől jobban menne a gondolatok összeszedése. Így folytatja: *
– Talán inkább tündért kellett volna mondanom. Nem gondolnád róluk, de én láttam már nem egy részeges tündért, akik mindkét kezükben tartottak egy-egy korsót, hogy gyorsabban tudjanak inni! Persze nem mondom, hogy az a cél, kezdetnek ez is megteszi… * A történet ugyan csak félig igaz – egészen addig a pontig, hogy látott már részeges tündért –, de nem olyan hazugság ez, amit lelkiismerete ne bírna el. A lényeg, hogy az orkok vedelési szintjét még egyikük se érte el. Yvon titkon reméli, hogy erre nem is fog sor kerülni ma este.
Közeledését és arra tett kísérletét, hogy többet megtudjon Mairól, siker koronázza. Érdeklődve hallgatja a lány történetét. Nem szól közbe, pedig lenne hozzáfűznivalója. Viszont amíg nem végez a lány, addig csak néha helyeslően bólogat, vagy meglepett tekintettel néz.
Az egyik meglepőbb számára, hogy a lány állítása szerint közel száz napja úton van. Bár Yvon nem egy nagy világjáró, valami fogalma mégiscsak van Lanawin földrajzáról, különben korábban nem beszélt volna olyan nagy magabiztossággal arról, hogy meddig fog elérni a birodalma. Száz nap azonban rengetegnek tűnik, úgy tudja, még Pirtianesbe is néhány hat alatt el lehet jutni. Persze nyilván más az, ha valaki meghatározott céllal indul útnak és más az, ha sorstalan utakon fejvesztve kutatja nem létező úti célját. *
– Nos… * Nem akarja elsietni a válaszadást, úgyhogy inkább vár néhány másodpercet, amíg rendeződnek a gondolatai. Eközben a pálinkáspoharat babrálja ujjaival. Kissé túlságosan is elszórakoztatja magát, ahogy próbálja a poharat az élére állítani, hátha sikerül úgy helyezni, hogy ne dőljön el. Nyilván a mutatvány nem sikerül, de nem nagyon bánja. Végül erőt vesz magán és felnéz a lányra. *
– A nemjóját, akkor tényleg hosszú út áll mögötted! Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy elgyere otthonról, de semmi kétség afelől, hogy jól döntöttél. * Hátrébb dől, szemében játékos fénnyel nézi a lányt. *
– Ha jól értem, nem is feltétlenül Artheniorba szerettél volna jutni, csak itt kitöttél ki. Nekem, aki itt nőtt fel, már kevés újat tud mutatni ez a város, de ha gondolod, idővel körbevezetlek a fontosabb helyeken… ~ Igaz is, holnapra már beígértem a könyvtárazást… De, ha így haladunk, délig se sikerül felkelni. ~ Mit meg nem adnék érte, ha én is egy idegen város utcáit róhatnám! A legizgalmasabb dolog az ismeretlen! * És persze sokszor a legfélelmetesebb is, de Yvonban már épp csak egy cseppnyi félelem maradt a pálinka hatására és azt is próbálja elnymoni magában. Ugyanakkor, ahogy a melegség kezd eltűnni a torkából, úgy őt is kezdi utolérni a fáradtság. Ez egyelőre aligha látszik meg rajta – szemei még nem csukódnak le és beszéde is érthető. De valahol legbelül kezdi érezni, hogy hamarosan véget kéne vetni az ivászatnak. *
– Tudod, bennem egy cseppnyi kétség sincs afelől, hogy sikerrel jársz. De nem árt, ha tudod, hogy Artheniornak is megvannak a maga korlátai… Mármint itt jóformán mindent az emberek irányítanak, azon belül is a gazdag nagypolgárok. Tény, hogy egy fokkal szabadabbak vagyunk, mióta a nemesség eltűnt, de akkor sem egyszerű kitörni… Khm… * Megköszörüli torkát, amikor észreveszi, hogy már megint ide lyukadt ki, holott nem ez volt a célja. Próbálja fékezni magát, inkább felvet egy rendkívül eredeti ötletet. *
– Mi lenne, ha meginnánk még két pohár Pálinkát? Nem fog hiányozni az a 28 arany!
Kicsit vidítani kell a hangulatot. * Bár kérdés formájában tett javaslatot, nem igazán hagy választási lehetőséget a lánynak. Legfeljebb nem issza meg, de mire kettőt pisloghatnának, már előttük is van a következő két pohár ital. Egyelőre azonban nem issza meg, előbb össze kell szednie magát annyira, hogy biztosan ne dobja ki a taccsot a második kör után. Az igazán kínos lenne, úgyhogy biztonságosan játszik, nem sieti el a dolgot. *– Te igen részletesen beszámoltál a magad dolgairól, így talán az lenne a helyes, ha most én mesélnék… De az igazság az, hogy nekem még fele ilyen érdekes történetem sincs. Itt nőttem fel Artheniorban a szüleimmel és testvéreimmel, de igazság szerint mindig is elvágytam más helyekre… Na! * Hirtelen összecsapja tenyereit, ezzel a tervezettnél talán több szemet is magára vonva. Vidáman néz ismét Mai jégkék szemeibe és felemeli poharát. Reméli, hogy a lány sem riadt vissza a második pohár ötletétől. *
– Ezután már nincs visszaút! * Maga sem tudja egészen, mire gondol ezalatt, de jól hangzott, úgyhogy kimondta. Csak egyszer gondol, és amilyen gyorsan vág az esze, olyan gyorsan követik a tettei is: szájához emeli a poharat és ugyanúgy küldi le, ahogy az elsőt. Ez már nagyobbat üt, mint az előbbi, de még mindig sikerül nagyjából egyenesen ülni a székén. A kérdés csak, hogy meddig? *
18608. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-12 18:34:47
Üzenet elküldve: 2023-11-12 18:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Csak azután pillant fel, hogy Naraekh végzett a bemutatásával. A szavai tiszteletteljesek, ám szenvtelenek; ahogy annak lennie kell. A földről fürkészi az ostort feltekerő nőstény ábrázatát. Vajon kivált-e belőle bármit a bemutatása? Nem tartja valószínűnek. Még ha így is van, ostoba lenne lapjait közszemlére tenni. Azzal, hogy gyáván megkushadt előtte, ő maga helyezte e lapokat a nőstény kezébe. Kicsit dühös is magára emiatt. Az elméjébe épült reflexek felett ugyanakkor nehéz kontrollt szerezni.
Mindenesetre most, hogy tisztázta hivatalát, megkísérel feltápászkodni, ha hagyják. Óvatosan teszi mindezt, hirtelen mozdulat nélkül. Amennyiben sikeresen talpra állt, kezeit gondosan összekulcsolja ágyéka előtt, miközben kissé laposan emeli tekintetét a nőstényre.*
-A fakóbőrű szavai igazak. A Sötét Anyát szolgálom. Egyúttal pedig a családom. *Nehézkesen, de ráveszi magát, hogy felszegje állát. Most már zavarja, hogy mezítelen. Naraekh miatt erre nincs gondja. Míg a megaláztatás béklyója köti, tudni fogja, hol a helye. legalábbis ez az elgondolása. Ugyanakkor nem óhajt egy szintet képviselni vele.*
-Naraekh, ruhát! *Nem veszi le tekintetét a sötét bőrű nőstényről. Haragos, de leginkább saját magára, amiért ily könnyen rábírta akaratát az idegen.
Azt nem kérdezi, mely család nőstényével van dolga. Pirtianesben illetlenség a nemesség körében ily kérdéssel előállni; hisz egy valamirevaló hímnek tudnia kell, kivel áll szemben.*
-Az információid nagy segítséget jelentenek, köszönöm. Szükséged van még valamire, úrnő? *Nem szívélyesen jön szájára a megszólítás. Ahogy a kapott beszámoló sem csúszik le torkán könnyen. Nehéz elhinni, hogy közrendű ember beteheti a lábát egyáltalán a Dwirinthalen kúriába, nemhogy...*
-Számos teendőnk van még. Persze, mindig rendelkezésedre állunk. *Szeme rebben. Szavai mögül kiérződik indulattal vegyes félelme. Tekintete az ostorra esik, majd vissza az arrogancia jegyeit gazdagon hordozó ábrázatra. Roppant kíváncsi, vajon ki is ez a parancsoló nőstény, kiről lerí, hogy szívesen használja is azt az átokverte ostort, ha úgy hozza kedve. Újdonsült szolgáját elnézve pedig túl sok segítséggel sem számolhatott volna. Vajon örömét lelné a kis fakóvérű a szenvedésében? Nehéz eldönteni. A frusztrációját persze Naraekh fogja megbűnhődni. Elég egy pillantás hozzá, hogy ezt tudassa a lesütött szemekkel várakozó nősténnyel.*
*Csak azután pillant fel, hogy Naraekh végzett a bemutatásával. A szavai tiszteletteljesek, ám szenvtelenek; ahogy annak lennie kell. A földről fürkészi az ostort feltekerő nőstény ábrázatát. Vajon kivált-e belőle bármit a bemutatása? Nem tartja valószínűnek. Még ha így is van, ostoba lenne lapjait közszemlére tenni. Azzal, hogy gyáván megkushadt előtte, ő maga helyezte e lapokat a nőstény kezébe. Kicsit dühös is magára emiatt. Az elméjébe épült reflexek felett ugyanakkor nehéz kontrollt szerezni.
Mindenesetre most, hogy tisztázta hivatalát, megkísérel feltápászkodni, ha hagyják. Óvatosan teszi mindezt, hirtelen mozdulat nélkül. Amennyiben sikeresen talpra állt, kezeit gondosan összekulcsolja ágyéka előtt, miközben kissé laposan emeli tekintetét a nőstényre.*
-A fakóbőrű szavai igazak. A Sötét Anyát szolgálom. Egyúttal pedig a családom. *Nehézkesen, de ráveszi magát, hogy felszegje állát. Most már zavarja, hogy mezítelen. Naraekh miatt erre nincs gondja. Míg a megaláztatás béklyója köti, tudni fogja, hol a helye. legalábbis ez az elgondolása. Ugyanakkor nem óhajt egy szintet képviselni vele.*
-Naraekh, ruhát! *Nem veszi le tekintetét a sötét bőrű nőstényről. Haragos, de leginkább saját magára, amiért ily könnyen rábírta akaratát az idegen.
Azt nem kérdezi, mely család nőstényével van dolga. Pirtianesben illetlenség a nemesség körében ily kérdéssel előállni; hisz egy valamirevaló hímnek tudnia kell, kivel áll szemben.*
-Az információid nagy segítséget jelentenek, köszönöm. Szükséged van még valamire, úrnő? *Nem szívélyesen jön szájára a megszólítás. Ahogy a kapott beszámoló sem csúszik le torkán könnyen. Nehéz elhinni, hogy közrendű ember beteheti a lábát egyáltalán a Dwirinthalen kúriába, nemhogy...*
-Számos teendőnk van még. Persze, mindig rendelkezésedre állunk. *Szeme rebben. Szavai mögül kiérződik indulattal vegyes félelme. Tekintete az ostorra esik, majd vissza az arrogancia jegyeit gazdagon hordozó ábrázatra. Roppant kíváncsi, vajon ki is ez a parancsoló nőstény, kiről lerí, hogy szívesen használja is azt az átokverte ostort, ha úgy hozza kedve. Újdonsült szolgáját elnézve pedig túl sok segítséggel sem számolhatott volna. Vajon örömét lelné a kis fakóvérű a szenvedésében? Nehéz eldönteni. A frusztrációját persze Naraekh fogja megbűnhődni. Elég egy pillantás hozzá, hogy ezt tudassa a lesütött szemekkel várakozó nősténnyel.*
18607. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-12 16:28:58
Üzenet elküldve: 2023-11-12 16:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor, Naraekh, Agaree-Siche//
*Úgy sejtette Yaremoorban azért több makacsság szorult, ám a fiú az első szigorú pillantásra és komolyabb fenyítésre meghunyászkodik. Bár arcán jele sem látszik ennek, szoborszerű, mint mindig, de magában kicsit szánja is a hímet, ugyanakkor jót mulat is rajta. Feltehetően fordított esetben is ilyen érzések keverednek Yaremoorban, amikor Naraekhel játszadozik.
Tökéletesen meg van elégedve a szemlélő szerepével, ám sejtése beigazolódni látszik, s ennek a kényelmes helyzetnek vége szakad azzal, hogy bevonják őt is. Ha tehetné, akkor sóhajtana, helyette nagy levegőt vesz, ezzel is időt nyerve magának, amíg rendezi gondolatait.*
- Yaremoor úr az ősi tanok képviselője, maga Shar Úrnő három papnője szentelte fel őt. A Sötét Anya különleges utat szánt neki, figyelemreméltó fogékonysággal ruházta fel a nem e világi erők elsajátítására.
*Míg Agareeval beszél, továbbra is törekszik távolságtartóbb lenni, s töretlenül lesüti tekintetét, hiszen jól tudja, hogy méltatlan arra, hogy a mélységi nőstényre akár egy pillantást is vethessen annak engedélye vagy parancsa nélkül.*
*Úgy sejtette Yaremoorban azért több makacsság szorult, ám a fiú az első szigorú pillantásra és komolyabb fenyítésre meghunyászkodik. Bár arcán jele sem látszik ennek, szoborszerű, mint mindig, de magában kicsit szánja is a hímet, ugyanakkor jót mulat is rajta. Feltehetően fordított esetben is ilyen érzések keverednek Yaremoorban, amikor Naraekhel játszadozik.
Tökéletesen meg van elégedve a szemlélő szerepével, ám sejtése beigazolódni látszik, s ennek a kényelmes helyzetnek vége szakad azzal, hogy bevonják őt is. Ha tehetné, akkor sóhajtana, helyette nagy levegőt vesz, ezzel is időt nyerve magának, amíg rendezi gondolatait.*
- Yaremoor úr az ősi tanok képviselője, maga Shar Úrnő három papnője szentelte fel őt. A Sötét Anya különleges utat szánt neki, figyelemreméltó fogékonysággal ruházta fel a nem e világi erők elsajátítására.
*Míg Agareeval beszél, továbbra is törekszik távolságtartóbb lenni, s töretlenül lesüti tekintetét, hiszen jól tudja, hogy méltatlan arra, hogy a mélységi nőstényre akár egy pillantást is vethessen annak engedélye vagy parancsa nélkül.*
18606. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-10 22:11:58
Üzenet elküldve: 2023-11-10 22:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
~A piacon sétálva, észrevette, hogy a nap már lemenőben van, és a levegő is egyre hűvösebb. A gnómok nem szeretik a hideget. ~
*Ezért a fogadó felé vette az útját.*
A fogadó egy nagy és szép épület, amelynek a felső részén egy cégér himbálózott és azon a Pegazus szimbólum.
*Drun a piacról a fogadó felé indul, de útközben még megáll néhány árusnál, hogy megnézze, mit árulnak. A gnóm folytatja az útját a fogadó felé, de még így sok érdekes dolog veszi körül. Nagyon élvezi a piac hangulatát. Hallgatja és nézi a különféle előadásokat. Ő egy igazi kalandor, aki mindig keresi az újat és izgalmat. *
~Hosszú utat tett meg Pirtianes, hogy eljusson Arthenior. ~
*Végül ismét meglátja a fogadót ami a piaccal szemben áll, ahol a kereskedők, utazók és kalandorok megpihenhetnek egy pohár sör és egy tál ételt mellett. Drun a fogadó ajtaján belépve szétnézett.*
A terem tele zajjal és élettel. A sarokban két bárd lanton játszik. A terem közepén egy nagy kandalló ropogott, a falakon pedig különféle trófeák és fegyverek lógtak.
*A gnóm észrevette, hogy páran rámerednek. De ő nem törődött velük, hanem egy szabad asztalhoz sétált, és leült egy székre.*
18605. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-10 12:26:36
Üzenet elküldve: 2023-11-10 12:26:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Valahogy egy témát sem siettet, úgy érzi lesz még mikor és miről beszélgetnie a fiúval. Most csak egyszerűen élvezi a helyzetet: nyugalomban egy meleg helyen, italt kortyolgatva, egy kedves idegennel az oldalán, aki még érdekes is a számára. Igazából rettenetesen unta a gazdag semmirekellő korabelieket, akik felmenői pénzén élték világukat, senkire és semmire nem gondolva magukon kívül. Belegondolva, ő is válhatott volna ilyenné, de nem ez történt. Mindig is ambíciói hajtották. Bár pénze ugyan meglehetett volna hozzá, sosem szerették annyira, hogy valaki kicsi kedvence lehessen és ne kelljen erőfeszítést sem tennie, hiszen megoldanak helyette mindent.
Melegséggel tölti el őt a másik szavai, mérhetetlenül nagy energiát ad neki, ha azt hallja, hogy valaki motivált és szeretne több, jobb lenni annál, mint ami most, s nem elégszik meg azzal, ami. Nem baj, ha túl nagy az álom, annál érdekesebb az oda vezető út, akkor is, ha fél úton máshová kanyarodik.
Rá már az a kis almabor is jótékony hatással bír, de nem úgy tűnik, hogy felfokozott állapotba kerül, inkább csak egyre nyugszik le a lelke és egyre jobban megengedi magának, hogy biztonság átjárja, hogy egy kis ideig ne gondolkodjon a veszélyen.
Yvon állja a tekintetét, az érdekes a számára, hogy ez nem teher. Mindig is utálta, ha nézik, főleg, ha az férfiból van. Az csak mellékes, hogy fel sem fogja, hogy meddig hagyta a fiún kékjeit. *
- Szóval az ork szintet már fel tudom mutatni… pedig azt hittem, hogy az a végcél annál, aki ilyesmit fogyaszt szép számmal. *Szavait szinte suttogja, nevetgélve. Persze ő aztán senkit nem ítél el, nem ilyen beállítottságú, de viccelni bármivel lehet – legalábbis így tartja - egészen addig, amíg nem bánt vele senkit. Na jó, néha akkor is, csak a másik félnek állnia kell a sarat.
Asztal társa közelebb hajol hozzá, ami az első pillanatban olyan természetes érzés a számára, hogy attól ijed meg, hogy nem taszítja a közelség. Szereti, ha vannak körülötte, de nincs hozzászokva az igazi közelséghez. Szerencsére ebből a kis ijedtségből semmit nem mutat, megtanulta már kezelni a külvilág felé, hogy ne lehessen tudni mikor mit gondol és érez, ha csak ő azt nem akarja.
Nagyon egyedi a lelkének az is, hogy érdeklődve kérdezik az életéről, nem pedig hús piacra mérik fel. Nem is nagyon agyal azon, hogy merjen-e beszélni, persze mindent nem oszthat meg azonnal, egy kis alapot adhat a másiknak, hogy elkezdhesse megismerni. A pálinka természetesen hozzásegíti ehhez, de nem ez az elsődleges forrása annak, hogy szívesen ad lejjebb zárkózottságából a másik kedvéért. *
- Yvon. * talán először ejti ki hangosan a nevet, el is mosolyodik, egyrészt azon, amit hallott, másrészt azon, hogy ő is hasonlóan érez. * - Hogy a sors, vagy az istenek műve azt én sem tudom, de ha nem lennél ma itt, akkor nekem sokkal rosszabb lenne. *Nyugtázza magában, hogy ez egy istentelenül esetlen mondat volt a részéről, de a lényegen nem változtat. Tényleg örül a fiúnak. *
- Szeretnék mesélni valamilyen szép történetet arról, hogy elindultam világot látni önszántamból, de nem teljesen így történt. *Kicsit magának is vallomást tesz ezzel, mert szereti azzal erősíteni magát, hogy ő bizony felkerekedett, hogy elérje céljait és pont. * - Néha már az időérzékem is csal, de lassan száz éjjelnyi folyamatos lovaglás és bolyongás után értem ide, mert… mert el kellett jönnöm otthonról. *Nem akar városnevekkel dobálózni, nem csak azért, mert ő olyan nagyon titokzatos, hanem egészen egyszerűen nem akarja hallani sem többé, hogy honnan jött. * - Elmeséltem, hogy mi szeretnék lenni. Ezt te egész jól fogadtad, de az otthoniak nem. Tudod a nőket van, ahol még mindig csak cselédsorsba szánják. *Utal vissza kicsit arra is ezzel, hogy a nemrégen felvetett Yvon-ötlet ezért nem tetszett neki annyira. * - Vagy hogy úgy mondjam csak arra. Vagy valami gazdag mellé feleségnek. Én egyiket sem akartam, már akkor is tudós szerettem volna lenni, amikor megtanultam kimondani, hogy tudós. *Kissé akaratlanul is közelebb húzódik, mintha valami védelmet szeretne a másiktól, valószínűleg azért, mert túl védtelennek érzi magát, hiszen valami személyeset oszt meg, amit ő nem szokott. * - Szóval, most, hogy már elég felnőtt vagyok és dacoltam azellen, amit nekem szántak, azt mondták, hogy nyugodtan menjek tudósnak, csak addig ne menjek vissza, amíg nem sikerül. Az gyanítom szerintük ez soha nem fog elérkezni. Szóval nem pontosan tudtam, hogy ide jövök, de úgy tűnik megérkeztem. *Ismét a másik szemeibe mar az övével, kutatja benne az érzéseket, így, hogy mesélt neki valamennyit magáról, mennyire változik meg annak fénye. Ugyanis, ahol elejtette azt, hogy ki is ő és mi akar lenni, ott csak lesajnáló pillantásokat kapott semmi mást. *
*Valahogy egy témát sem siettet, úgy érzi lesz még mikor és miről beszélgetnie a fiúval. Most csak egyszerűen élvezi a helyzetet: nyugalomban egy meleg helyen, italt kortyolgatva, egy kedves idegennel az oldalán, aki még érdekes is a számára. Igazából rettenetesen unta a gazdag semmirekellő korabelieket, akik felmenői pénzén élték világukat, senkire és semmire nem gondolva magukon kívül. Belegondolva, ő is válhatott volna ilyenné, de nem ez történt. Mindig is ambíciói hajtották. Bár pénze ugyan meglehetett volna hozzá, sosem szerették annyira, hogy valaki kicsi kedvence lehessen és ne kelljen erőfeszítést sem tennie, hiszen megoldanak helyette mindent.
Melegséggel tölti el őt a másik szavai, mérhetetlenül nagy energiát ad neki, ha azt hallja, hogy valaki motivált és szeretne több, jobb lenni annál, mint ami most, s nem elégszik meg azzal, ami. Nem baj, ha túl nagy az álom, annál érdekesebb az oda vezető út, akkor is, ha fél úton máshová kanyarodik.
Rá már az a kis almabor is jótékony hatással bír, de nem úgy tűnik, hogy felfokozott állapotba kerül, inkább csak egyre nyugszik le a lelke és egyre jobban megengedi magának, hogy biztonság átjárja, hogy egy kis ideig ne gondolkodjon a veszélyen.
Yvon állja a tekintetét, az érdekes a számára, hogy ez nem teher. Mindig is utálta, ha nézik, főleg, ha az férfiból van. Az csak mellékes, hogy fel sem fogja, hogy meddig hagyta a fiún kékjeit. *
- Szóval az ork szintet már fel tudom mutatni… pedig azt hittem, hogy az a végcél annál, aki ilyesmit fogyaszt szép számmal. *Szavait szinte suttogja, nevetgélve. Persze ő aztán senkit nem ítél el, nem ilyen beállítottságú, de viccelni bármivel lehet – legalábbis így tartja - egészen addig, amíg nem bánt vele senkit. Na jó, néha akkor is, csak a másik félnek állnia kell a sarat.
Asztal társa közelebb hajol hozzá, ami az első pillanatban olyan természetes érzés a számára, hogy attól ijed meg, hogy nem taszítja a közelség. Szereti, ha vannak körülötte, de nincs hozzászokva az igazi közelséghez. Szerencsére ebből a kis ijedtségből semmit nem mutat, megtanulta már kezelni a külvilág felé, hogy ne lehessen tudni mikor mit gondol és érez, ha csak ő azt nem akarja.
Nagyon egyedi a lelkének az is, hogy érdeklődve kérdezik az életéről, nem pedig hús piacra mérik fel. Nem is nagyon agyal azon, hogy merjen-e beszélni, persze mindent nem oszthat meg azonnal, egy kis alapot adhat a másiknak, hogy elkezdhesse megismerni. A pálinka természetesen hozzásegíti ehhez, de nem ez az elsődleges forrása annak, hogy szívesen ad lejjebb zárkózottságából a másik kedvéért. *
- Yvon. * talán először ejti ki hangosan a nevet, el is mosolyodik, egyrészt azon, amit hallott, másrészt azon, hogy ő is hasonlóan érez. * - Hogy a sors, vagy az istenek műve azt én sem tudom, de ha nem lennél ma itt, akkor nekem sokkal rosszabb lenne. *Nyugtázza magában, hogy ez egy istentelenül esetlen mondat volt a részéről, de a lényegen nem változtat. Tényleg örül a fiúnak. *
- Szeretnék mesélni valamilyen szép történetet arról, hogy elindultam világot látni önszántamból, de nem teljesen így történt. *Kicsit magának is vallomást tesz ezzel, mert szereti azzal erősíteni magát, hogy ő bizony felkerekedett, hogy elérje céljait és pont. * - Néha már az időérzékem is csal, de lassan száz éjjelnyi folyamatos lovaglás és bolyongás után értem ide, mert… mert el kellett jönnöm otthonról. *Nem akar városnevekkel dobálózni, nem csak azért, mert ő olyan nagyon titokzatos, hanem egészen egyszerűen nem akarja hallani sem többé, hogy honnan jött. * - Elmeséltem, hogy mi szeretnék lenni. Ezt te egész jól fogadtad, de az otthoniak nem. Tudod a nőket van, ahol még mindig csak cselédsorsba szánják. *Utal vissza kicsit arra is ezzel, hogy a nemrégen felvetett Yvon-ötlet ezért nem tetszett neki annyira. * - Vagy hogy úgy mondjam csak arra. Vagy valami gazdag mellé feleségnek. Én egyiket sem akartam, már akkor is tudós szerettem volna lenni, amikor megtanultam kimondani, hogy tudós. *Kissé akaratlanul is közelebb húzódik, mintha valami védelmet szeretne a másiktól, valószínűleg azért, mert túl védtelennek érzi magát, hiszen valami személyeset oszt meg, amit ő nem szokott. * - Szóval, most, hogy már elég felnőtt vagyok és dacoltam azellen, amit nekem szántak, azt mondták, hogy nyugodtan menjek tudósnak, csak addig ne menjek vissza, amíg nem sikerül. Az gyanítom szerintük ez soha nem fog elérkezni. Szóval nem pontosan tudtam, hogy ide jövök, de úgy tűnik megérkeztem. *Ismét a másik szemeibe mar az övével, kutatja benne az érzéseket, így, hogy mesélt neki valamennyit magáról, mennyire változik meg annak fénye. Ugyanis, ahol elejtette azt, hogy ki is ő és mi akar lenni, ott csak lesajnáló pillantásokat kapott semmi mást. *
18604. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-09 20:21:09
Üzenet elküldve: 2023-11-09 20:21:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* A fiatal, csinos lány és a sötét, kihalt utca ritkán jó párosítás. De Mai szerencsére a város főterén pihent le, ami bár szintén nem egy életbiztosítás, de mérföldekkel jobb, mintha Sárváros – vagy akár csak a romváros – mélyére tévedt volna. Ezek olyan helyek, ahová éjjelente Yvon se merészkedne, hacsak nem az élete múlna rajta; de az igazat megvallva okos ember még nappal se megy ilyen helyekre egyedül.
Elmosolyodik a lány szavain. Ebben a pillanatban tényleg nem látja semmi akadályát, hogy meggazdagodjon a kereskedelemből, elvegyen egy szép lányt és öregkorára egész birodalmat hagyjon utódaira. Egy kereskedő-birodalmat, aminek élén ő áll, és egy kézben gyakorolja a hatalmat a wegtoreni homokdűnéktől kezdve egészen az artheniori kikötő világítótornyáig. Ismerne minden kapitányt, sőt tőle kérnék a tanácsokat, hogy a hat melyik napján bontsanak vitorlát, hogy kedvező szelük legyen! A kalózkapitányok visszahajóznának Alkordaszig, mert beismernék, hogy a Rëtkarakh-család vizeit nem érdemes háborgatni. És így tovább… *
– Igazad lehet. Akkora birodalmam lesz, amit Lanawin még nem látott! Wegtorentől Artheniorig fog húzódni és mindenki ismerni fogja a nevemet! De előbb a kereskedőház legyen meg! * Viszont mielőtt akár csak abba is belekezdene, még le kell rónia a tartozását. Addig legalább lesz ideje kitalálni, hogy miből gazdagodjon meg, hiszen az sem mindegy. Most azonban csak élvezni akarja az italt és a társaságot, így egyelőre félreteszi a témát, de el nem felejti.
A kedves szavakra fapofával reagál, próbál úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna. Ritkán dicsérik meg, nem igazán tudja, mit szokás ilyenkor válaszolni. Ezért egyszerűbbnek látja csak elfogadni. Feltűnik neki, hogy ezután a lány alaposan szemügyre veszi. Magabiztosan állja a tekintetet. Egyelőre nem tudja hova tenni rászegeződő kék szempárt, de az ő sötétbarna szemeiben a kíváncsiság villan meg. Szeretne többet tudni a lányról. Ehhez úgy véli, egész jó választás volt a pálinka.
Apropó, pálinka! A pultos gyorsan végzi a dolgát, mire Yvon kettőt pislog, már ki is tölti nekik az italokat. Mai vallomására elvigyorodik és így szól: *
– Semmi baj, nem alkímia ez, hisz' még a legsutább orkoknak is megy! A lényeg, hogy egyszerre húzd le, különben fájni fog! * Túl van már azon a ponton, hogy belegondoljon, vajon meghallotta-e az előzőeket egy böhöm nagy ork. Ahogy tanácsolta, úgy is tesz: egyhúzásra legördíti torkán a pálinkát. Elismerően bólint, amikor látja, hogy a lány is így tesz. Persze Yvon is tapasztalja a hatását, de ő már egy fokkal jobban hozzászokott, ráadásul egy hölgy előtt még kevésbé akarja jelét adni a gyengeségnek. Azért arca kezd vörösödni és jókedve is kezd fokozódni. Hála az égnek, nem egyedül van ezzel így. Maival együtt nevet fel. Hogy min, azt nem tudja, de nem is számít. Amikor kissé lenyugodnak a kedélyek, közelebb hajol hozzá és bizalmasabb hangerővel szólítja meg. Próbálja megragadni a lány tekintetét. *
– Mai, én nagyon örülök, hogy összehozott minket a sors… Vagy talán az istenek, nem tudhatom. * Röviden felnevet, aztán folytatja. *
– Attól meg egy percig se félj, hogy rossz vége lenne, mi a legrosszabb, ami történhet? Bevallom, én sem gyakran töltöm az éjjeleket kocsmákban, de ez most különölegesnek ígérkezik. Mesélj még magadról! Nem áll össze a kép… Mi hozott egy ilyen csinos lányt Arthenior főterére az éjszaka közepén? Úgy értem… Miért pont ide és miért pont most?
* A fiatal, csinos lány és a sötét, kihalt utca ritkán jó párosítás. De Mai szerencsére a város főterén pihent le, ami bár szintén nem egy életbiztosítás, de mérföldekkel jobb, mintha Sárváros – vagy akár csak a romváros – mélyére tévedt volna. Ezek olyan helyek, ahová éjjelente Yvon se merészkedne, hacsak nem az élete múlna rajta; de az igazat megvallva okos ember még nappal se megy ilyen helyekre egyedül.
Elmosolyodik a lány szavain. Ebben a pillanatban tényleg nem látja semmi akadályát, hogy meggazdagodjon a kereskedelemből, elvegyen egy szép lányt és öregkorára egész birodalmat hagyjon utódaira. Egy kereskedő-birodalmat, aminek élén ő áll, és egy kézben gyakorolja a hatalmat a wegtoreni homokdűnéktől kezdve egészen az artheniori kikötő világítótornyáig. Ismerne minden kapitányt, sőt tőle kérnék a tanácsokat, hogy a hat melyik napján bontsanak vitorlát, hogy kedvező szelük legyen! A kalózkapitányok visszahajóznának Alkordaszig, mert beismernék, hogy a Rëtkarakh-család vizeit nem érdemes háborgatni. És így tovább… *
– Igazad lehet. Akkora birodalmam lesz, amit Lanawin még nem látott! Wegtorentől Artheniorig fog húzódni és mindenki ismerni fogja a nevemet! De előbb a kereskedőház legyen meg! * Viszont mielőtt akár csak abba is belekezdene, még le kell rónia a tartozását. Addig legalább lesz ideje kitalálni, hogy miből gazdagodjon meg, hiszen az sem mindegy. Most azonban csak élvezni akarja az italt és a társaságot, így egyelőre félreteszi a témát, de el nem felejti.
A kedves szavakra fapofával reagál, próbál úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna. Ritkán dicsérik meg, nem igazán tudja, mit szokás ilyenkor válaszolni. Ezért egyszerűbbnek látja csak elfogadni. Feltűnik neki, hogy ezután a lány alaposan szemügyre veszi. Magabiztosan állja a tekintetet. Egyelőre nem tudja hova tenni rászegeződő kék szempárt, de az ő sötétbarna szemeiben a kíváncsiság villan meg. Szeretne többet tudni a lányról. Ehhez úgy véli, egész jó választás volt a pálinka.
Apropó, pálinka! A pultos gyorsan végzi a dolgát, mire Yvon kettőt pislog, már ki is tölti nekik az italokat. Mai vallomására elvigyorodik és így szól: *
– Semmi baj, nem alkímia ez, hisz' még a legsutább orkoknak is megy! A lényeg, hogy egyszerre húzd le, különben fájni fog! * Túl van már azon a ponton, hogy belegondoljon, vajon meghallotta-e az előzőeket egy böhöm nagy ork. Ahogy tanácsolta, úgy is tesz: egyhúzásra legördíti torkán a pálinkát. Elismerően bólint, amikor látja, hogy a lány is így tesz. Persze Yvon is tapasztalja a hatását, de ő már egy fokkal jobban hozzászokott, ráadásul egy hölgy előtt még kevésbé akarja jelét adni a gyengeségnek. Azért arca kezd vörösödni és jókedve is kezd fokozódni. Hála az égnek, nem egyedül van ezzel így. Maival együtt nevet fel. Hogy min, azt nem tudja, de nem is számít. Amikor kissé lenyugodnak a kedélyek, közelebb hajol hozzá és bizalmasabb hangerővel szólítja meg. Próbálja megragadni a lány tekintetét. *
– Mai, én nagyon örülök, hogy összehozott minket a sors… Vagy talán az istenek, nem tudhatom. * Röviden felnevet, aztán folytatja. *
– Attól meg egy percig se félj, hogy rossz vége lenne, mi a legrosszabb, ami történhet? Bevallom, én sem gyakran töltöm az éjjeleket kocsmákban, de ez most különölegesnek ígérkezik. Mesélj még magadról! Nem áll össze a kép… Mi hozott egy ilyen csinos lányt Arthenior főterére az éjszaka közepén? Úgy értem… Miért pont ide és miért pont most?
18603. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-09 18:11:14
Üzenet elküldve: 2023-11-09 18:11:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Moss és Barna lassan haladnak a macskaköves utcákon. Már messziről feltűnik a masszív kőépület és a testes faajtó a bejáratnál. Az épület tetején lengedezik a fenyőtábla, ami megerősíti, hogy bizony a Pegazus fogadóhoz van szerencséjük. Az épület mellett lennie kell istállónak is a vendégek számára, így elsőként oda vezet útjuk. Az istállónál egy alkalmas helyen megköti Barnát és szalmát valamit vizet is tesz elé. Feltehetően ezt majd odabent tudja rendezni. Még nem döntötte el, hogy meddig marad, de lesz még ideje az este kitalálni. Most itt az ideje, hogy maga is jóllakjon. A vaskos faajtón benyitva kellemes meleg csapja arcon. A vaskilincs koppan és már be is csapja maga mögött az ajtót. A tőle jobbra lévő kályhán akad meg a szeme, ami a kellemes időt szolgáltatja. A hosszú pult mögött felszolgálók, akik az asztalok között is feltűnnek. Balra indul meg, ahol kellemes kis asztalokat pillant meg. Egy sarki asztalnál megállapodik és leteszi számszeríját és a tegezét a hátáról. A sisak is lekerül egy közeli székre, majd Moss is leül az egyikre. Már vannak páran és ahogy egyre sötétebb lesz biztos betér ide az összes többi vándor is, aki eddig kint kóricál. Egyelőre nem kér semmit, örül, hogy végre asztalnál ülhet. Elkezdi pásztázni ki mit rendel körülötte és ami megtetszik neki abból egészen biztosan fog rendelni.*
18602. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-08 21:05:24
Üzenet elküldve: 2023-11-08 21:05:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
~Nos, már 2 napja szinte semmit nem csinálok, ideje lenne valami munka után nézni.~
*Antos Pantos tanácstalan, jelenleg fekszik abban a szobában, amit két napra bérbe vett.*
~A pénztárcám nem feneketlen. Keress valami munkát te naplopó!~
*Olyan és ahhoz hasonló gondolatokkal biztassa magát, mint:* ~Szeretnék most még egy kicsit pihenni. De nincs rá elég pénzed! Hogyha szeretnék kényelmesen élni, ahhoz minél előbb tisztességes munkával pénzhez kell jutnom, sok pénzhez.~
*Miközben gondolatai vadul cikáznak, hasa is szót kér. Megkordul Antos Pontos hasa.*
~Nos, a gondolatokat tettek is követni fogják, de elsőnek töltsük fel magunkat is.~
*Visszaindul hát a fogadóba.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.09 16:36:50, a következő indokkal:
A játéktéri jelölések nem váltják fel a mondatvégi írásjeleket. Múlt időt továbbra sem használunk, a cselekmény jelen időben zajlik. A ragozásokat érdemes átnézni. Továbbra is kérlek, hogy olvass bele más játékosok írásaiba, főleg a helyes játéktéri jelölések használata miatt. Hasznos lesz!
*Antos Pantos tanácstalan, jelenleg fekszik abban a szobában, amit két napra bérbe vett.*
~A pénztárcám nem feneketlen. Keress valami munkát te naplopó!~
*Olyan és ahhoz hasonló gondolatokkal biztassa magát, mint:* ~Szeretnék most még egy kicsit pihenni. De nincs rá elég pénzed! Hogyha szeretnék kényelmesen élni, ahhoz minél előbb tisztességes munkával pénzhez kell jutnom, sok pénzhez.~
*Miközben gondolatai vadul cikáznak, hasa is szót kér. Megkordul Antos Pontos hasa.*
~Nos, a gondolatokat tettek is követni fogják, de elsőnek töltsük fel magunkat is.~
*Visszaindul hát a fogadóba.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.09 16:36:50, a következő indokkal:
A játéktéri jelölések nem váltják fel a mondatvégi írásjeleket. Múlt időt továbbra sem használunk, a cselekmény jelen időben zajlik. A ragozásokat érdemes átnézni. Továbbra is kérlek, hogy olvass bele más játékosok írásaiba, főleg a helyes játéktéri jelölések használata miatt. Hasznos lesz!
18601. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-08 14:08:55
Üzenet elküldve: 2023-11-08 14:08:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Fejét felszegve, egyenesen sétál tovább. A tömeg feje felett a szélben himbálózva egy cégér kelti fel figyelmét.
~Hm… Pegazus fogadó, elsőre nem is rossz. Biztos lesz minden, ami szükséges. A továbbiakat már az étel felett is kitalálhatom. ~
*Határozottan megindul a cégér felé. A sűrű tömegen keresztül furakodva eléri az ajtót.
Már innen is hallható a benti közönség lármázása. Némi fásultsággal, de bátorsággal és kíváncsisággal telve nyitja ki maga előtt a bejárati ajtót. Az utcáról betoppanva egy pillanatra megáll, alaposan körbenéz. Végül tekintete a pultnál állapodik meg. Kezét ösztönösen is az erszényére helyezi és megindul a pult felé. Megköszörüli a torkát, hogy a régen használt hangján tisztán és érhetően fejezhesse ki kívánságát. Felmászik az egyik pultnál lévő székre, hogy jelenlétét ezzel is jelezze. *
-Jó napot! Kérnék egy adagot a ház specialitásából és hozzá valamit, amivel le is öblíthetem. Ezen kívül szállásra is szükségem lenne.
*Röviden, de kedélyesen még elbeszélget a pult mögött álló személlyel. Megvárja, hogy kiszolgálják. Az étel és ital ellenértékét a pultra helyezi, majd a beszélgetést befejezve a székről lecsusszanva az egyik üres asztalhoz sétál.
Kényelmesen elhelyezkedik, hogy jól beláthassa a fogadó belső terét. Az ételt majszolva a többi asztalnál ücsörgő személyeket kezdi el vizsgálni.
A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy be is habzsolta az ízletes ételt.
Visszamegy a pulthoz, hogy kérjen még egy tál Őzragu levest és ki is fizeti érte a 22aranyat.
Visszaül az asztalhoz a következő adaggal és közben hallgatja az asztaloknál összeverődött népek beszélgetéseit. Érdeklődve szemléli a környezetét, hátha elcsíp egy megjegyzést a legújabb hírekről, vagy valami érdekes történetfoszlányt.
A kinti, szeles időtől mások is bentebb húzódnak. A fogadóban már-már nem is maradt üres hely. A kandalló mellett egy zenész kezd előadásába. Kellemes muzsika, némi zsivaj, ételek és italok illata veszi körül.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.09 16:32:03, a következő indokkal:
Vesszők hiánya és hibás használata, játéktéri jelölések hiánya. Múlt idő hibás használata, a cselekmény ugyanis jelen időben zajlik.
*Fejét felszegve, egyenesen sétál tovább. A tömeg feje felett a szélben himbálózva egy cégér kelti fel figyelmét.
~Hm… Pegazus fogadó, elsőre nem is rossz. Biztos lesz minden, ami szükséges. A továbbiakat már az étel felett is kitalálhatom. ~
*Határozottan megindul a cégér felé. A sűrű tömegen keresztül furakodva eléri az ajtót.
Már innen is hallható a benti közönség lármázása. Némi fásultsággal, de bátorsággal és kíváncsisággal telve nyitja ki maga előtt a bejárati ajtót. Az utcáról betoppanva egy pillanatra megáll, alaposan körbenéz. Végül tekintete a pultnál állapodik meg. Kezét ösztönösen is az erszényére helyezi és megindul a pult felé. Megköszörüli a torkát, hogy a régen használt hangján tisztán és érhetően fejezhesse ki kívánságát. Felmászik az egyik pultnál lévő székre, hogy jelenlétét ezzel is jelezze. *
-Jó napot! Kérnék egy adagot a ház specialitásából és hozzá valamit, amivel le is öblíthetem. Ezen kívül szállásra is szükségem lenne.
*Röviden, de kedélyesen még elbeszélget a pult mögött álló személlyel. Megvárja, hogy kiszolgálják. Az étel és ital ellenértékét a pultra helyezi, majd a beszélgetést befejezve a székről lecsusszanva az egyik üres asztalhoz sétál.
Kényelmesen elhelyezkedik, hogy jól beláthassa a fogadó belső terét. Az ételt majszolva a többi asztalnál ücsörgő személyeket kezdi el vizsgálni.
A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy be is habzsolta az ízletes ételt.
Visszamegy a pulthoz, hogy kérjen még egy tál Őzragu levest és ki is fizeti érte a 22aranyat.
Visszaül az asztalhoz a következő adaggal és közben hallgatja az asztaloknál összeverődött népek beszélgetéseit. Érdeklődve szemléli a környezetét, hátha elcsíp egy megjegyzést a legújabb hírekről, vagy valami érdekes történetfoszlányt.
A kinti, szeles időtől mások is bentebb húzódnak. A fogadóban már-már nem is maradt üres hely. A kandalló mellett egy zenész kezd előadásába. Kellemes muzsika, némi zsivaj, ételek és italok illata veszi körül.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.09 16:32:03, a következő indokkal:
Vesszők hiánya és hibás használata, játéktéri jelölések hiánya. Múlt idő hibás használata, a cselekmény ugyanis jelen időben zajlik.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18875-18894