//Második szál//
//Tűz volna?//
*Őszintén szólva fogalma sincs, meddig húzná az arénában. Még őszintébben szólva soha nem is akarja megtudni. Nem gladiátornak képezték. Őneki a pengerántás igazából a legvégső pont. Olykor szükség van rá, hogy mindenki tisztában legyen vele, mit jelent, ha ő is ott van. Olykor viszont sokkal hasznosabb, ha az ez irányú képességeire csak akkor jönnek rá, ha már minden más kötél szakadt. Bármit is beszéljenek Wegtorenről, azért senki nem mészároltatja le szívesen a jó embereit.
Szerencsére ezúttal is jól működik az inkognitója. Anélkül biztos nem kapná vissza a kését. Bár az is igaz, hogy ha nyílt lapokkal játszanának, nem is hagyott volna esélyt rá, hogy elvegyék tőle. Visszacsúsztatja szépen a helyére a pengét, de egyelőre marad a férfi széke mögött. Ujjacskái a vállakra siklanak és először csak gyengéden, aztán, ha nem ütközik ellenvetésbe, egy gyakorlott masszőz kellemesen határozott mozdulataival mutatja ki háláját. Egy fegyverforgató teste, aki gyakorta visel vértet, szintúgy hálásan szokta fogadni az ilyesmit.*
- Talán csak nem fűlik hozzá a fogad, hogy a sorok közti olvasással bajlódj *neveti el magát.* - Vagy tetszik így ez a játék neked is, Bajnokom.
*Az igazat megvallva sosem volt neki szimpatikus a férfi, amíg az Aréna ünnepelt hőse volt. Pont amiatt, amiben most sem tudtak kiegyezni. Nyilván van abban igazság, hogy egy igazán jó fegyverforgató legyen gyors és halálos. Ez például követelmény volt az ő munkájában, ha nem pont a hatásgyakorlás volt a cél. Egy gladiátortól viszont elvárná, hogy a győzelmet tegye olyan szórakoztatóvá a közönsége számára, amennyire csak lehet. Ő tud egyet s mást a szórakoztatásról. Többféle szempontból is. Ha úgy vesszük, szakmai vitájuk van. Két külön szakmáról lévén szó, és hozzávéve, hogy őt, vélhetőleg, egyelőre abszolút laikusnak vélik a témában, inkább nem is forszírozta tovább a dolgot. Azt persze sosem vitatná, hogy a Láng Fattya mesteri fegyverforgató. Hátborzongatóan veszélyes ellenfél lenne még neki is, ha harcra kerülne sor. A stílusa hatékony és halálos, ez kétségtelen, de az ő szemében olyan, mint egy finom vonalakhoz szokott szobrásznak egy részletgazdag, de rusztikus rönktotem. Nem szívesen kerülne vele szembe egy összetűzésben. Biztos, hogy nem. Mindenesetre az ellenérzéseiből a felszínen semmi nem látszik. Yeza olyan simulékony és csábos, mint egy udvari kurtizán, de velük ellentétben, tagadhatatlanul van benne valami foghegyről sercent karakánság is.*
- És mi lenne, amire vágysz? *kérdi a férfi füléhez hajolva* - Ami úgy igazán megmozgat. *Ajkai leheletnyit megcirógatják a cimpát, ha Denjaar engedi ezt a kis incselkedést, aztán a vörös kilép a férfi mellé, hogy kényelmesen rá nézhessen, de kezét továbbra is a széles vállakon hagyja.* - Vagy te is félsz kimondani, Bajnokom?