Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 296 (5901. - 5920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5920. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-16 18:00:15
Üzenet elküldve: 2025-06-16 18:00:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hamiskás dallamok//
//Lazziar Glynmaris//
*Zene füleinek, ahogy a zár hangosan kattan, jelezve a lánynak, hogy most már biztonságban van, megmenekült attól a tébolydától, ami odalent fogadta. Így is fárasztó napja volt, s nem gondolta volna, hogy a fogadóba lépve egy rémtörténet összes főszereplőjével találja majd magát egyszerre szemben. Lehet, hogy mégsem ez a megfelelő időpont a költözéshez?
Egyelőre annyi biztos, hogy szeretné egy kicsit kifújni magát. Az aranyozott hajtűt szinte kitépi a hajából, és hagyja, hogy az egész nap viselt, mostanra már kényelmetlenül szoros kontya kioldódjon, haja pedig hosszú, göndör fürtökben omoljon a hátára és a vállaira. Jólesően sóhajt fel, majd leül az ágyra, kinyitja az éjjeliszekrényt és kiveszi belőle a rumosüveget. Most nem szenved a poharakkal, csak kihúzza belőle a dugót, és jól meghúzza az üveget, amitől rögtön ki is pirul az arca, ám ő ezt nem veszi észre, nem téved tekintete a tükör irányába. Az üveg visszakerül a szekrénybe, ő pedig egyszerűen kiterül az ágyon. Itt és most el tudna aludni, ha nem hallana kopogtatást az ajtaján, majd rögtön utána Lazziar hangját. Hát persze! Kellett neki felhívni magához…
Gyorsan felpattan, összeszedi magát, megigazítja a ruháját és a biztonság kedvéért a rövidebbik tőrét is az övére erősíti. Hiába ismeri már egy ideje, jól tudja, hogy az elf sem épp a bizalomgerjesztő alakok közé tartozik. Haja marad kiengedve, de az már nem érdekli, így nyit végül ajtót, először csak résnyire.*
- Egyedül vagy? Jó, akkor gyere be! *Ekkor tárja ki neki rendesen a bejáratot, de miután a férfi belépett, rögtön be is csukja maga mögött, ám most nem zárja azt magukra. Első számú szabály, mindig legyen merre menekülni, bár… oda le… lehet, hogy ha erre sor kerülne, inkább maradna a részeges félnótás karmai közt.*
- A lehető legsötétebb alakokat sikerült megtalálnod magadnak. Kik azok? Az ork meg a törpe főleg. Haverok, cinkostársak… a főnökeid? *Ezekre tud gondolni elsősorban. Abban persze biztos, hogy felőle lehetnek ők bárkik, nem akar semmibe belekeveredni azokat illetően, és ezt nem rest Lazziar tudtára sem adni, ha szükséges.*
//Lazziar Glynmaris//
*Zene füleinek, ahogy a zár hangosan kattan, jelezve a lánynak, hogy most már biztonságban van, megmenekült attól a tébolydától, ami odalent fogadta. Így is fárasztó napja volt, s nem gondolta volna, hogy a fogadóba lépve egy rémtörténet összes főszereplőjével találja majd magát egyszerre szemben. Lehet, hogy mégsem ez a megfelelő időpont a költözéshez?
Egyelőre annyi biztos, hogy szeretné egy kicsit kifújni magát. Az aranyozott hajtűt szinte kitépi a hajából, és hagyja, hogy az egész nap viselt, mostanra már kényelmetlenül szoros kontya kioldódjon, haja pedig hosszú, göndör fürtökben omoljon a hátára és a vállaira. Jólesően sóhajt fel, majd leül az ágyra, kinyitja az éjjeliszekrényt és kiveszi belőle a rumosüveget. Most nem szenved a poharakkal, csak kihúzza belőle a dugót, és jól meghúzza az üveget, amitől rögtön ki is pirul az arca, ám ő ezt nem veszi észre, nem téved tekintete a tükör irányába. Az üveg visszakerül a szekrénybe, ő pedig egyszerűen kiterül az ágyon. Itt és most el tudna aludni, ha nem hallana kopogtatást az ajtaján, majd rögtön utána Lazziar hangját. Hát persze! Kellett neki felhívni magához…
Gyorsan felpattan, összeszedi magát, megigazítja a ruháját és a biztonság kedvéért a rövidebbik tőrét is az övére erősíti. Hiába ismeri már egy ideje, jól tudja, hogy az elf sem épp a bizalomgerjesztő alakok közé tartozik. Haja marad kiengedve, de az már nem érdekli, így nyit végül ajtót, először csak résnyire.*
- Egyedül vagy? Jó, akkor gyere be! *Ekkor tárja ki neki rendesen a bejáratot, de miután a férfi belépett, rögtön be is csukja maga mögött, ám most nem zárja azt magukra. Első számú szabály, mindig legyen merre menekülni, bár… oda le… lehet, hogy ha erre sor kerülne, inkább maradna a részeges félnótás karmai közt.*
- A lehető legsötétebb alakokat sikerült megtalálnod magadnak. Kik azok? Az ork meg a törpe főleg. Haverok, cinkostársak… a főnökeid? *Ezekre tud gondolni elsősorban. Abban persze biztos, hogy felőle lehetnek ők bárkik, nem akar semmibe belekeveredni azokat illetően, és ezt nem rest Lazziar tudtára sem adni, ha szükséges.*
5919. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-16 13:26:19
Üzenet elküldve: 2025-06-16 13:26:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt-Kilépő-Merlana//
*Ami érdekli, bizony abban el tud veszni, még ha az egy jól megtermett Ork is. Egy barbárra számított, mégis egy egészen intelligens egyedet talált a többi között, nem hiába nézi meg mint egy cirkuszi majmot. Az elképzelt képe az orkról másodpercről másodpercre változik.*
-Érdekes, ha nem arra használod, amire én gondolok, kíváncsi vagyok vajon mire.
*Játszik a gondolatokkal, a bőre alá akar mászni a másiknak, vajon tényleg bujkál benne az a vadállat amit ő elképzelt. Persze a másik fegyvert is szemügyre veszi álltában amennyire tudja. Jobb félni mint megijedni.
Szemrevételezi magának Agint is, a fiatal verő legényt, akiről ő maga sem tudja elképzelni, hogy annak mondja magát aki. A Hét Varjú ami megüti hegyes fülét, mivel nemrégiben járt maga is ott egy nem éppen kellemes ebédre. Attól az aranysárga szemű elf nőtől most is kirázza a hideg. El is gondolkodik, vajon most merre lehet.
Azonban sok ideje nincs ezen gondolkodni, egy vékonyka hang üti meg ismét a fülét. Meg is lepi őt a látvány. Felméri a vékonyka lányt.*
~Rine is talán ekkora lehetett mikor elszökött.~
*Jobb esetben elhajtaná a lányt, több okból is. Ebből az egyik az, hogy még túl fiatal az ízlésének, másod részben meg, nem egy jótékonysági szervezet. Azonban szerencséjére a lánynak, mivel kedves mostohája sikeresen csempészett némi melegséget szívébe, kedvesebben szól a lányhoz, mint amúgy tenné. Bár így sem mézédes, hogy puhánynak tűnjön a baljóslatú társaságban.*
- Húgom, téged sem tanított meg senki társaságot választani, de persze, csatlakozz.
*Int Agin mellé, aki szint úgy már invitálja közéjük. Legalább az állítólagos verőember mellett talán biztonságban lesz. Az a csont tőr az orknál, biztos nem jelent jót, ha pontosan nem is tudja mire jó, hallott rossz históriát boszorkányokról. Azoknak is ilyen lógott az oldalán.
A megszaladt számú társaság eléggé elvonja a figyelmét, főleg, hogy az elf lánykát méregette magának, aki valamelyest Rinére emlékezteti őt annak idején. Így apró meglepetésként éri őt Merlana érkezése. Akinek szavai mellett rózsás illata is arcba vágja őt.*
-Merlana?
*Pislog párat, először értetlenül. De hamar feleszmél. Igazából örvend, hogy a nő végre visszatért a Pegazusba, így megspórolt magának némi időt.*
-Persze drágám máris jövök.
*Mondja megjátszott mézédes hangon. Majd barátjához Wrotjhoz fordul.*
-Vigyázz rá!
*Mutat tekintetével a rozsdás hajú elf lányra, még ha hangja határozott, sőt utasító is. A sárga szemekben mégis sajnálat tükröződik ha Wrojth mélyebben beletekint.*
-Ne várj rám, majd megkereslek.
*Mondja még végezetül a törpének. Majd a társaság többi tagjához intézi mondanivalóját.*
-Uraim, húgom. További szép estét, sajnálom, ha hiányozni fogok önöknek.
*Majd egy gúnyos mosollyal az arcán, maga is távozik a társaságtól, lassú határozott léptekkel. Addig is van ideje átgondolni, mit is akar a nőtől, illetve, hogyan találhatna rajta fogást esetleges komplikációk esetén, mert nem szívesen fenyegetné meg. Ahhoz túlságosan is nagy tehetség a lány, hogy a Pegazus mögötti trágyadombon végezze elvágott torokkal.
Felfelé halad hát a lépcsőn, át a folyosón egyenesen a nő szobájához.*
-Merlana, én vagyok.
*Kopog kettőt a az ajtón, megpróbál be is nyitni, de az ajtó zárva van.*
*Ami érdekli, bizony abban el tud veszni, még ha az egy jól megtermett Ork is. Egy barbárra számított, mégis egy egészen intelligens egyedet talált a többi között, nem hiába nézi meg mint egy cirkuszi majmot. Az elképzelt képe az orkról másodpercről másodpercre változik.*
-Érdekes, ha nem arra használod, amire én gondolok, kíváncsi vagyok vajon mire.
*Játszik a gondolatokkal, a bőre alá akar mászni a másiknak, vajon tényleg bujkál benne az a vadállat amit ő elképzelt. Persze a másik fegyvert is szemügyre veszi álltában amennyire tudja. Jobb félni mint megijedni.
Szemrevételezi magának Agint is, a fiatal verő legényt, akiről ő maga sem tudja elképzelni, hogy annak mondja magát aki. A Hét Varjú ami megüti hegyes fülét, mivel nemrégiben járt maga is ott egy nem éppen kellemes ebédre. Attól az aranysárga szemű elf nőtől most is kirázza a hideg. El is gondolkodik, vajon most merre lehet.
Azonban sok ideje nincs ezen gondolkodni, egy vékonyka hang üti meg ismét a fülét. Meg is lepi őt a látvány. Felméri a vékonyka lányt.*
~Rine is talán ekkora lehetett mikor elszökött.~
*Jobb esetben elhajtaná a lányt, több okból is. Ebből az egyik az, hogy még túl fiatal az ízlésének, másod részben meg, nem egy jótékonysági szervezet. Azonban szerencséjére a lánynak, mivel kedves mostohája sikeresen csempészett némi melegséget szívébe, kedvesebben szól a lányhoz, mint amúgy tenné. Bár így sem mézédes, hogy puhánynak tűnjön a baljóslatú társaságban.*
- Húgom, téged sem tanított meg senki társaságot választani, de persze, csatlakozz.
*Int Agin mellé, aki szint úgy már invitálja közéjük. Legalább az állítólagos verőember mellett talán biztonságban lesz. Az a csont tőr az orknál, biztos nem jelent jót, ha pontosan nem is tudja mire jó, hallott rossz históriát boszorkányokról. Azoknak is ilyen lógott az oldalán.
A megszaladt számú társaság eléggé elvonja a figyelmét, főleg, hogy az elf lánykát méregette magának, aki valamelyest Rinére emlékezteti őt annak idején. Így apró meglepetésként éri őt Merlana érkezése. Akinek szavai mellett rózsás illata is arcba vágja őt.*
-Merlana?
*Pislog párat, először értetlenül. De hamar feleszmél. Igazából örvend, hogy a nő végre visszatért a Pegazusba, így megspórolt magának némi időt.*
-Persze drágám máris jövök.
*Mondja megjátszott mézédes hangon. Majd barátjához Wrotjhoz fordul.*
-Vigyázz rá!
*Mutat tekintetével a rozsdás hajú elf lányra, még ha hangja határozott, sőt utasító is. A sárga szemekben mégis sajnálat tükröződik ha Wrojth mélyebben beletekint.*
-Ne várj rám, majd megkereslek.
*Mondja még végezetül a törpének. Majd a társaság többi tagjához intézi mondanivalóját.*
-Uraim, húgom. További szép estét, sajnálom, ha hiányozni fogok önöknek.
*Majd egy gúnyos mosollyal az arcán, maga is távozik a társaságtól, lassú határozott léptekkel. Addig is van ideje átgondolni, mit is akar a nőtől, illetve, hogyan találhatna rajta fogást esetleges komplikációk esetén, mert nem szívesen fenyegetné meg. Ahhoz túlságosan is nagy tehetség a lány, hogy a Pegazus mögötti trágyadombon végezze elvágott torokkal.
Felfelé halad hát a lépcsőn, át a folyosón egyenesen a nő szobájához.*
-Merlana, én vagyok.
*Kopog kettőt a az ajtón, megpróbál be is nyitni, de az ajtó zárva van.*
5918. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:45:57
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:45:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Nem is tudja, mégis hogyan képzelte, hogy a híres-neves Nestar úrral lehet majd csak úgy viccelni. Csupán a férfi válasza után jut el a tudatáig, hogy mennyire veszett fejsze nyele volt megpróbálkozni vele. A hallottakra csak szemeit forgatva néz félre, hisz elrontották a játékát.*
~Jól van, akkor majd azt mondom, hogy csak te voltál…~ *Ezt érdemelné az alkimista azért, amiért egy fikarcnyi humorérzék sem szorult belé, de inkább nem rángatja tovább Nestar nem létező bajszát, és nem mondja ki hangosan, amit gondol, csak rábólint a kérésre.*
- Hmm, nem, most, hogy mondod, tényleg nem volna ilyesmire keretünk. Pedig valljuk be, pompás megoldás lenne. *Inkább gyorsan helyesel, mielőtt fordulna a kocka kettejük kapcsolatában, és ő lenne az, akinek kölcsön kellene adnia a kúria alkimistaállóvá való alakítására.
Annak azért örül, hogy Nestar megnyugtatja, hogy nem kell robbanásoktól félnie, még akkor is, ha valójában nem hisz neki teljes mértékben. A Lihanech melletti faluban, ahol egészen kicsi korában élt, az öregek mindig azt mondták, hogy sose bízzanak a kotyvasztókban, mert azok az ördögök játékszereivel kísérletezgetnek. Persze, felnőttként nem gondolja már ilyen borzalmas tevékenységnek az alkímiát, de veszélyesnek attól még igen.*
- Rendben, nem fogok félni, de előre szólok, a hullákat rám foghatod, de a robbanást nem. *Azért is megpróbálkozik még egy viccel, hiába reménytelen a helyzete, de aztán már a tartozására terelődik a szó, amit tényleg szeretne már letudni, hisz annyira kellemetlen érzés, hogy nem verheti el az utolsó aranyát is szükségtelen vackokra. Illetve de, elverheti, csak aztán egy pár percig mindig bűntudata van amiatt, hogy valójában Nestar úr aranyát kótyavetyélte el. Aztán természetesen ez az érzés hamar elmúlik, de Damoklész kardja attól még ott lebeg a feje felett.*
- Az ezer arany még mindig jutányos ár. Jóval többet ér, amit kapsz érte *jegyzi meg.* Részemről bármikor megejthetjük az utat a Tanácsházára, csak előtte nap értesíts róla, hogy akkorra ne szervezzek magamnak semmiféle programot. *Bizony sűrű napirendet követel meg az, hogy mindig visszakeresse az elherdált tartozás összegét.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Nem is tudja, mégis hogyan képzelte, hogy a híres-neves Nestar úrral lehet majd csak úgy viccelni. Csupán a férfi válasza után jut el a tudatáig, hogy mennyire veszett fejsze nyele volt megpróbálkozni vele. A hallottakra csak szemeit forgatva néz félre, hisz elrontották a játékát.*
~Jól van, akkor majd azt mondom, hogy csak te voltál…~ *Ezt érdemelné az alkimista azért, amiért egy fikarcnyi humorérzék sem szorult belé, de inkább nem rángatja tovább Nestar nem létező bajszát, és nem mondja ki hangosan, amit gondol, csak rábólint a kérésre.*
- Hmm, nem, most, hogy mondod, tényleg nem volna ilyesmire keretünk. Pedig valljuk be, pompás megoldás lenne. *Inkább gyorsan helyesel, mielőtt fordulna a kocka kettejük kapcsolatában, és ő lenne az, akinek kölcsön kellene adnia a kúria alkimistaállóvá való alakítására.
Annak azért örül, hogy Nestar megnyugtatja, hogy nem kell robbanásoktól félnie, még akkor is, ha valójában nem hisz neki teljes mértékben. A Lihanech melletti faluban, ahol egészen kicsi korában élt, az öregek mindig azt mondták, hogy sose bízzanak a kotyvasztókban, mert azok az ördögök játékszereivel kísérletezgetnek. Persze, felnőttként nem gondolja már ilyen borzalmas tevékenységnek az alkímiát, de veszélyesnek attól még igen.*
- Rendben, nem fogok félni, de előre szólok, a hullákat rám foghatod, de a robbanást nem. *Azért is megpróbálkozik még egy viccel, hiába reménytelen a helyzete, de aztán már a tartozására terelődik a szó, amit tényleg szeretne már letudni, hisz annyira kellemetlen érzés, hogy nem verheti el az utolsó aranyát is szükségtelen vackokra. Illetve de, elverheti, csak aztán egy pár percig mindig bűntudata van amiatt, hogy valójában Nestar úr aranyát kótyavetyélte el. Aztán természetesen ez az érzés hamar elmúlik, de Damoklész kardja attól még ott lebeg a feje felett.*
- Az ezer arany még mindig jutányos ár. Jóval többet ér, amit kapsz érte *jegyzi meg.* Részemről bármikor megejthetjük az utat a Tanácsházára, csak előtte nap értesíts róla, hogy akkorra ne szervezzek magamnak semmiféle programot. *Bizony sűrű napirendet követel meg az, hogy mindig visszakeresse az elherdált tartozás összegét.*
5917. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:17:48
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:17:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
- Inkább csak tagadd le és ne használd a többes számot ilyen ügyekben.
*Sajnos Merlana humoros stílusát még ha nagy vázlatokban érzi is, nincs meg az érzéke arra, hogy a eldöntse, mi a szarkazmus tárgya, így inkább csak tisztázatot nyújt arra, hogy semmilyen esetben sem említődjön meg az, hogy esetleg bármit is tudna, sőt, közrejátszana ilyen eseményekben. Nestar nem puritánságból beszél, csak nyugodalmat akar magának, hogy békességben tudjon dolgozni, bármi is történjen a fala túloldalán.*
- Oh, sajnos nem hiszem, hogy annyit fogunk rákölteni. Tömény gránittömbökre cserélni a fal kövezetét annyiba kerülne, mint csak venni egy külön kúriát neked a Gazd... Selyemrévben. És egyik se fér nagyon bele a költségeinkbe. Nem nagyon fogok robbantgatni és azt is egészséges távolságban, rendesen elszigetelve a ház többi részétől. Ettől félned nem kell. A tűzállóság megoldható.
*Mondaná, hogy egyáltalán nem fog robbantgatni, de sok dologgal kezdett el foglalkozni, amivel eddig nem, így még ha ez egy könnyen betartható ígéret lenne, nem akarja megkötni a a saját kezét, bármennyire is valószínűtlen is, hogy ezzel valaha problémájuk lesz. És miután elkezdett mágiába belepiszkálni, lehetséges, hogy közelebb kerül a robbantgatáshoz, bármennyire is nem lenne ínyére.*
- Ha zavarban vagy emiatt, akkor természetesen, jobb minél előbb letudni. Ez az ezer aranyas költség úgy is váratlanul ért.
*Átgondolja, hogy kell-e valami kommentár a megbízhatatlanságra, de egyszerűbb hagyni elsüllyedni a témát. A tartozás letudtával minden ilyen gyanú elszáll és onnantól ez már egyikőjük problémája sem, aztán legfeljebb Merlana csak nem kér tőle kölcsön.*
//Ügyes-bajos ügyek//
- Inkább csak tagadd le és ne használd a többes számot ilyen ügyekben.
*Sajnos Merlana humoros stílusát még ha nagy vázlatokban érzi is, nincs meg az érzéke arra, hogy a eldöntse, mi a szarkazmus tárgya, így inkább csak tisztázatot nyújt arra, hogy semmilyen esetben sem említődjön meg az, hogy esetleg bármit is tudna, sőt, közrejátszana ilyen eseményekben. Nestar nem puritánságból beszél, csak nyugodalmat akar magának, hogy békességben tudjon dolgozni, bármi is történjen a fala túloldalán.*
- Oh, sajnos nem hiszem, hogy annyit fogunk rákölteni. Tömény gránittömbökre cserélni a fal kövezetét annyiba kerülne, mint csak venni egy külön kúriát neked a Gazd... Selyemrévben. És egyik se fér nagyon bele a költségeinkbe. Nem nagyon fogok robbantgatni és azt is egészséges távolságban, rendesen elszigetelve a ház többi részétől. Ettől félned nem kell. A tűzállóság megoldható.
*Mondaná, hogy egyáltalán nem fog robbantgatni, de sok dologgal kezdett el foglalkozni, amivel eddig nem, így még ha ez egy könnyen betartható ígéret lenne, nem akarja megkötni a a saját kezét, bármennyire is valószínűtlen is, hogy ezzel valaha problémájuk lesz. És miután elkezdett mágiába belepiszkálni, lehetséges, hogy közelebb kerül a robbantgatáshoz, bármennyire is nem lenne ínyére.*
- Ha zavarban vagy emiatt, akkor természetesen, jobb minél előbb letudni. Ez az ezer aranyas költség úgy is váratlanul ért.
*Átgondolja, hogy kell-e valami kommentár a megbízhatatlanságra, de egyszerűbb hagyni elsüllyedni a témát. A tartozás letudtával minden ilyen gyanú elszáll és onnantól ez már egyikőjük problémája sem, aztán legfeljebb Merlana csak nem kér tőle kölcsön.*
5916. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:08:55
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:08:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Füst és liliom//
*Norennar szemeit forgatja, a mozdulat lassú és kissé talán eltúlzott, mintha csak szándékosan játszaná meg, hogy mennyire „meg van győzve.” A válasza viszont már kevésbé könnyed.*
- Annyi biztos, hogy vonzom őket.
*Morogja, inkább csak a levegőnek, mint valódi válaszként. A hangja tompa, a sóhaj pedig, ami utána következik, nem a fáradtságé, hanem valami mélyebb, csendesebb rezignáltságé. Nem Thea miatt, a nő társasága kifejezetten élénkítő, hanem mert jól ismeri már a saját természetét. Ahol ő megjelenik, valahogy mindig kicsúsznak a dolgok a helyükről. Mintha a sors külön ujjlenyomatot hagyna rajta minden helyzeten, amit csak megérint. És ez a nyom sosem éppen tiszta vagy sima.
Ahogy kissé felegyenesedik, ujjaival továbbra is a poharat tartja, lassú, ritmikus mozdulattal forgatva benne a bort. Nem iszik belőle, csak játszik a mozdulattal, mintha közben az elméjét tartaná mozgásban. A tekintete már nem csak végigszalad a nő vonásain, hanem ott is marad, időzik az elnyíló ajkaknál, az apró nyelésen, a lesütött pillák rezdülésén. Egyik keze megmozdul, mintha közelebb akarna hajolni, mintha egy mozdulatot tenne felé, de aztán mégis visszafogja magát, és csak egy halk, alig észrevehető nesz marad utána, a tenyerét finoman az asztal széléhez érinti, mintha rögzítené önmagát.
Először félreérti a nő reakcióját. Úgy ül ott, mint aki hirtelen rádöbben: ez nem játék. Legalábbis nem a megszokott fajta. Az idők során megtanulta, hogy a legtöbb nő az egyértelműséget szereti. A nagy, határozott gesztusokat. A kimondott szavakat. A vakmerő közeledést. Ezt a bizonytalan, sejtelmes lebegést a levegőben sokan félreértelmezik vagy félrevezetik, s most Norennar is úgy gondolja, talán túl messzire ment egy mondattal. A nő mozdulatai visszahúzódónak tűnnek, s ez elsőre csalódással önti el. A tekintete ugyan még rajta pihen, de belül már elindul a visszavonulás. Bár úgy véli ismeri a nőt, nem tudja mit ronthatott el. Tán túl korán volt. Tán nem elég egyértelmű…
Aztán megakad a tekintete a nő arcán. Ott, a szem alatti finom pírban, ami még a félhomályban is meg-megvillan. A homlokán apró redő tűnik fel, de nem a bosszúságtól, inkább a meglepetéstől. A félreértelmezett zavar lassan más színezetet kap. Nem visszautasítás, nem is csalódás. Csak zavar. Talán ugyanolyan nyers, öntudatlan és régen érzett, mint benne.
Norennar szemöldöke lassan felvonódik. Szája sarkában halvány, megelégedett mosoly bujkál, nem diadalmas, inkább csak annak megkönnyebbült öröme, hogy mégsem rontott el semmit. Legalábbis nem úgy, ahogy elsőre hitte.
A tekintetük ismét találkozik, s a nő szavai puhán gördülnek ki a levegőbe. Nem idézi őket vissza, de benne maradnak. A hang hőmérséklete, az intonáció, a súly, ami mögötte van, mind beissza magát a gondolatai közé.*
- Lehet, hogy nem szeretném, hogy nemet mondj.
*Feleli halkan, s a hangja most nem tűr ellentmondást. De nincs benne követelés sem. Csak nyílt őszinteség. Olyan, amit nem sokszor engedett meg magának.
És ekkor… akkor is, ha már sokkal több őszinte dolog hagyta el a száját ezen az estén, mint amit egy átlagos év alatt kimond, mégsem tudja megállni. A keze ösztönösen indul el tarkója felé, ujjai megvakarják a bőrét, mint valami kamaszos reflex. A másik kezével közben leteszi a poharat, és egy hosszú pillanatra lesüti a tekintetét.
Talán túlságosan is emberi lett újra, annak minden örömével és hibájával együtt, viszont, ha már így történt, úgy tűnik, nem egyedül.*
*Norennar szemeit forgatja, a mozdulat lassú és kissé talán eltúlzott, mintha csak szándékosan játszaná meg, hogy mennyire „meg van győzve.” A válasza viszont már kevésbé könnyed.*
- Annyi biztos, hogy vonzom őket.
*Morogja, inkább csak a levegőnek, mint valódi válaszként. A hangja tompa, a sóhaj pedig, ami utána következik, nem a fáradtságé, hanem valami mélyebb, csendesebb rezignáltságé. Nem Thea miatt, a nő társasága kifejezetten élénkítő, hanem mert jól ismeri már a saját természetét. Ahol ő megjelenik, valahogy mindig kicsúsznak a dolgok a helyükről. Mintha a sors külön ujjlenyomatot hagyna rajta minden helyzeten, amit csak megérint. És ez a nyom sosem éppen tiszta vagy sima.
Ahogy kissé felegyenesedik, ujjaival továbbra is a poharat tartja, lassú, ritmikus mozdulattal forgatva benne a bort. Nem iszik belőle, csak játszik a mozdulattal, mintha közben az elméjét tartaná mozgásban. A tekintete már nem csak végigszalad a nő vonásain, hanem ott is marad, időzik az elnyíló ajkaknál, az apró nyelésen, a lesütött pillák rezdülésén. Egyik keze megmozdul, mintha közelebb akarna hajolni, mintha egy mozdulatot tenne felé, de aztán mégis visszafogja magát, és csak egy halk, alig észrevehető nesz marad utána, a tenyerét finoman az asztal széléhez érinti, mintha rögzítené önmagát.
Először félreérti a nő reakcióját. Úgy ül ott, mint aki hirtelen rádöbben: ez nem játék. Legalábbis nem a megszokott fajta. Az idők során megtanulta, hogy a legtöbb nő az egyértelműséget szereti. A nagy, határozott gesztusokat. A kimondott szavakat. A vakmerő közeledést. Ezt a bizonytalan, sejtelmes lebegést a levegőben sokan félreértelmezik vagy félrevezetik, s most Norennar is úgy gondolja, talán túl messzire ment egy mondattal. A nő mozdulatai visszahúzódónak tűnnek, s ez elsőre csalódással önti el. A tekintete ugyan még rajta pihen, de belül már elindul a visszavonulás. Bár úgy véli ismeri a nőt, nem tudja mit ronthatott el. Tán túl korán volt. Tán nem elég egyértelmű…
Aztán megakad a tekintete a nő arcán. Ott, a szem alatti finom pírban, ami még a félhomályban is meg-megvillan. A homlokán apró redő tűnik fel, de nem a bosszúságtól, inkább a meglepetéstől. A félreértelmezett zavar lassan más színezetet kap. Nem visszautasítás, nem is csalódás. Csak zavar. Talán ugyanolyan nyers, öntudatlan és régen érzett, mint benne.
Norennar szemöldöke lassan felvonódik. Szája sarkában halvány, megelégedett mosoly bujkál, nem diadalmas, inkább csak annak megkönnyebbült öröme, hogy mégsem rontott el semmit. Legalábbis nem úgy, ahogy elsőre hitte.
A tekintetük ismét találkozik, s a nő szavai puhán gördülnek ki a levegőbe. Nem idézi őket vissza, de benne maradnak. A hang hőmérséklete, az intonáció, a súly, ami mögötte van, mind beissza magát a gondolatai közé.*
- Lehet, hogy nem szeretném, hogy nemet mondj.
*Feleli halkan, s a hangja most nem tűr ellentmondást. De nincs benne követelés sem. Csak nyílt őszinteség. Olyan, amit nem sokszor engedett meg magának.
És ekkor… akkor is, ha már sokkal több őszinte dolog hagyta el a száját ezen az estén, mint amit egy átlagos év alatt kimond, mégsem tudja megállni. A keze ösztönösen indul el tarkója felé, ujjai megvakarják a bőrét, mint valami kamaszos reflex. A másik kezével közben leteszi a poharat, és egy hosszú pillanatra lesüti a tekintetét.
Talán túlságosan is emberi lett újra, annak minden örömével és hibájával együtt, viszont, ha már így történt, úgy tűnik, nem egyedül.*
5915. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-15 18:16:10
Üzenet elküldve: 2025-06-15 18:16:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
*Játszik. De most nem saját magát szerepelteti a megszokott színdarabban, hanem a férfival, ahogy macska szokott az egérrel. Minden mozdulata lassú, pontos és kimért. Mostanra merész, nem úgy, mint szégyenlős kis csitri korában. Tisztában van az adottságaival és azzal is, hogy azokat hogyan használja. De koránt sem arról van szó, hogy valóban csak játék lenne az egész. Kíváncsi, hogy képes-e még arra, hogy olyan érdeklődését keltse fel vagy éppen fokozza, akiét valóban szeretné is. Egy ideje nőiességének használata csak érdek volt. Láttatott olyat, amit látni szeretnének tőle. Nem várta el, hogy komolyabb reakciót váltson ki bárkiből, igazából nem is akarta. Ha tetszett, akkor sikerként könyvelte el, ha nem, attól sem esett pánikba. Viszont ez a kis játék most más. Itt igenis kíváncsi és izgatott. Reménykedik. Abban, hogy Norennar nem fogja tudni figyelmen kívül hagyni, hogy beleakad a gondolataiba. Az a bujtatott szemöldökvonás, a hirtelen mozdulat felcsigázza. Most úgy érzi magát, mint a bozótban megbújó vad, aki arra vár, hogy a préda megmozduljon, a kivárás pedig hozza is magával érett gyümölcsét. Nem egészen olyat, mint amire várt, ez másként szórakoztató, mindamellett, hogy először azért apró riadalom fogja el a bort visszaköhögő férfi látványától. Szinte egyszerre pillantanak a baleset miatt visszamaradt foltra, amitől akaratlanul is elneveti magát. Nem harsányan, de most valóban őszintén. Persze a bosszús morranásra azonnal összepréseli az ajkait, de azok továbbra is széles és igen elégedett mosolyban húzódnak meg arcán. Az a mosoly csupán csak akkor szelídül, amikor szemei felfedezik a halovány pírt a másik arcán. Nem teszi szóvá, hisz azzal valószínűleg csak rontana a helyzeten. De magában mégis elkönyveli a teljes sikert, amire most igazán vágyott.
Norennar megjegyzésére viszont akaratlanul is kénytelen újból elvigyorodni, amire először csak aprót rándít a vállán. Utána azért igyekszik igazán bűnbánó arcot felölteni, több-kevesebb sikerrel.*
- Lehet, hogy így van, de mégis maradsz. Kezdem azt gyanítani, hogy valahol vonzódsz a katasztrófákhoz.
*A szavak úgy hagyják el a száját, mint megélezett penge, amivel most mégsem akarnak vágni. Egyszerűen csak leplezni készül saját zavarát, mert hiába, ide most kevés az, hogy egyetlen pillanatra sem veszi le szemeit a férfiról, tartása is még mindig magabiztosságot sugároz. A sárga szemekben mégis szelídség bújik meg. Ahogy végig követte ezt a kis balesetet, majd azt, ahogy a férfi végül csak összeszedte magát, egyszerre tűnt elveszettnek, s mégis méltóságteljesnek. Amióta csak ismeri éppen ez az, amitől ilyen veszélyesen vonzónak találja a férfit. Az újabb kiejtett szavaktól pedig utolsó csepp ereje is elszáll belőle, hogy azt a fene soknak képzelt magabiztosságát még őrizni tudja. Érzi, ahogy az a zavaróan jóleső görcs ismét befészkeli magát a gyomrába, s még szíve is talán kihagy egy ütemet. Noha az ő arcán nem ül meg a pír, viszont ajkai elnyílnak, mintha újabb riposztot készülne vágni rá, ám hang nem jön ki a torkán. Aprót nyel, miközben szemeit lesüti. Szörnyű érzés, hogy ilyen régóta nem érezte magát zavarban, éppen ezért megfelelően kezelni sem tudja. És ezt most jónak érzi. Mert ez őszinte. Valahol persze bosszantó, hisz egy pillanat alatt szökött ki vele a kezében szorongatott irányítás, de mégsem bánja. A férfi hangja, az a mondat még mindig ott rezeg a levegőben. Ahogy tekintetük ismét találkozik, a pillantásaiban most megbújik minden. Egy kérdés, egy ajánlat, csendes vágyakozás.*
- Nem lenne ellenedre...
*Ismétli meg halkan, ahogy végül megadja magát és a szemeit lesütve ismét felkeresi azt a vágást az asztal lapjában. Szívesen odapiszkálna most újra, de csak a szemeit tartja rajta, mintha az lenne az egyetlen biztos pont, ami segíti abban, hogy ez a félszegség ne hatalmasodjon el teljesen felette. Érzi, hogy a torka szárazzá válik, de nem az ital hiánya miatt. Inkább, amiatt, hogy úgy érzi, hogy ha most megszólal, akkor talán olyat mond, amit még nem teljesen kész kimondani. Mégis erős iránta a vágy, hisz nem ez lenne az első, viszont lehetősége lehet, hogy nem lesz több.
A karcolás az asztalon továbbra is érintetlen marad, viszont a szemek újból felkeresik a férfi arcát.*
- Vigyázz Kedvesem, mert a végén valóban nem tudok majd nemet mondani, ha közelebb hívsz.
*Sóhajtja halkan, ahogy kezeit visszahúzza az ölébe. Ki tudja ma már hányadjára nyúl a finom selyem anyaghoz, hányadjára igazít rajta, hogy a zavarát leplezze. A gondosan felépített fala már romokban hever, ami valahol ijesztőnek tűnik, mégis érzi a mellkasában a megkönnyebbülést. Titkon megannyit ábrándozott erről az estéről, arról, hogy egyszer megadatik az esély, hogy újra őszinte legyen. Egy részét megijeszti, kínozza, de mégis vágyik rá, ahogyan arra a férfira is, akivel egyszer ezt már megélte. Fiatalon és naivan, azóta változott már oly sok minden. De a vágy, amit azt gondolta, hogy mélyen eltemetett magában, most ott él és virul újra benne.*
*Játszik. De most nem saját magát szerepelteti a megszokott színdarabban, hanem a férfival, ahogy macska szokott az egérrel. Minden mozdulata lassú, pontos és kimért. Mostanra merész, nem úgy, mint szégyenlős kis csitri korában. Tisztában van az adottságaival és azzal is, hogy azokat hogyan használja. De koránt sem arról van szó, hogy valóban csak játék lenne az egész. Kíváncsi, hogy képes-e még arra, hogy olyan érdeklődését keltse fel vagy éppen fokozza, akiét valóban szeretné is. Egy ideje nőiességének használata csak érdek volt. Láttatott olyat, amit látni szeretnének tőle. Nem várta el, hogy komolyabb reakciót váltson ki bárkiből, igazából nem is akarta. Ha tetszett, akkor sikerként könyvelte el, ha nem, attól sem esett pánikba. Viszont ez a kis játék most más. Itt igenis kíváncsi és izgatott. Reménykedik. Abban, hogy Norennar nem fogja tudni figyelmen kívül hagyni, hogy beleakad a gondolataiba. Az a bujtatott szemöldökvonás, a hirtelen mozdulat felcsigázza. Most úgy érzi magát, mint a bozótban megbújó vad, aki arra vár, hogy a préda megmozduljon, a kivárás pedig hozza is magával érett gyümölcsét. Nem egészen olyat, mint amire várt, ez másként szórakoztató, mindamellett, hogy először azért apró riadalom fogja el a bort visszaköhögő férfi látványától. Szinte egyszerre pillantanak a baleset miatt visszamaradt foltra, amitől akaratlanul is elneveti magát. Nem harsányan, de most valóban őszintén. Persze a bosszús morranásra azonnal összepréseli az ajkait, de azok továbbra is széles és igen elégedett mosolyban húzódnak meg arcán. Az a mosoly csupán csak akkor szelídül, amikor szemei felfedezik a halovány pírt a másik arcán. Nem teszi szóvá, hisz azzal valószínűleg csak rontana a helyzeten. De magában mégis elkönyveli a teljes sikert, amire most igazán vágyott.
Norennar megjegyzésére viszont akaratlanul is kénytelen újból elvigyorodni, amire először csak aprót rándít a vállán. Utána azért igyekszik igazán bűnbánó arcot felölteni, több-kevesebb sikerrel.*
- Lehet, hogy így van, de mégis maradsz. Kezdem azt gyanítani, hogy valahol vonzódsz a katasztrófákhoz.
*A szavak úgy hagyják el a száját, mint megélezett penge, amivel most mégsem akarnak vágni. Egyszerűen csak leplezni készül saját zavarát, mert hiába, ide most kevés az, hogy egyetlen pillanatra sem veszi le szemeit a férfiról, tartása is még mindig magabiztosságot sugároz. A sárga szemekben mégis szelídség bújik meg. Ahogy végig követte ezt a kis balesetet, majd azt, ahogy a férfi végül csak összeszedte magát, egyszerre tűnt elveszettnek, s mégis méltóságteljesnek. Amióta csak ismeri éppen ez az, amitől ilyen veszélyesen vonzónak találja a férfit. Az újabb kiejtett szavaktól pedig utolsó csepp ereje is elszáll belőle, hogy azt a fene soknak képzelt magabiztosságát még őrizni tudja. Érzi, ahogy az a zavaróan jóleső görcs ismét befészkeli magát a gyomrába, s még szíve is talán kihagy egy ütemet. Noha az ő arcán nem ül meg a pír, viszont ajkai elnyílnak, mintha újabb riposztot készülne vágni rá, ám hang nem jön ki a torkán. Aprót nyel, miközben szemeit lesüti. Szörnyű érzés, hogy ilyen régóta nem érezte magát zavarban, éppen ezért megfelelően kezelni sem tudja. És ezt most jónak érzi. Mert ez őszinte. Valahol persze bosszantó, hisz egy pillanat alatt szökött ki vele a kezében szorongatott irányítás, de mégsem bánja. A férfi hangja, az a mondat még mindig ott rezeg a levegőben. Ahogy tekintetük ismét találkozik, a pillantásaiban most megbújik minden. Egy kérdés, egy ajánlat, csendes vágyakozás.*
- Nem lenne ellenedre...
*Ismétli meg halkan, ahogy végül megadja magát és a szemeit lesütve ismét felkeresi azt a vágást az asztal lapjában. Szívesen odapiszkálna most újra, de csak a szemeit tartja rajta, mintha az lenne az egyetlen biztos pont, ami segíti abban, hogy ez a félszegség ne hatalmasodjon el teljesen felette. Érzi, hogy a torka szárazzá válik, de nem az ital hiánya miatt. Inkább, amiatt, hogy úgy érzi, hogy ha most megszólal, akkor talán olyat mond, amit még nem teljesen kész kimondani. Mégis erős iránta a vágy, hisz nem ez lenne az első, viszont lehetősége lehet, hogy nem lesz több.
A karcolás az asztalon továbbra is érintetlen marad, viszont a szemek újból felkeresik a férfi arcát.*
- Vigyázz Kedvesem, mert a végén valóban nem tudok majd nemet mondani, ha közelebb hívsz.
*Sóhajtja halkan, ahogy kezeit visszahúzza az ölébe. Ki tudja ma már hányadjára nyúl a finom selyem anyaghoz, hányadjára igazít rajta, hogy a zavarát leplezze. A gondosan felépített fala már romokban hever, ami valahol ijesztőnek tűnik, mégis érzi a mellkasában a megkönnyebbülést. Titkon megannyit ábrándozott erről az estéről, arról, hogy egyszer megadatik az esély, hogy újra őszinte legyen. Egy részét megijeszti, kínozza, de mégis vágyik rá, ahogyan arra a férfira is, akivel egyszer ezt már megélte. Fiatalon és naivan, azóta változott már oly sok minden. De a vágy, amit azt gondolta, hogy mélyen eltemetett magában, most ott él és virul újra benne.*
5914. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-15 17:18:58
Üzenet elküldve: 2025-06-15 17:18:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt – főként Lazziar Glynmaris//
*Nyílik a kocsmaajtó, ő pedig belép rajta a selyemrévi forgatagban vásárolt, rövid szoknyás, vörös, feltűnő ruhájában, elegáns kontyba fogott hajában az aranyozott hajtűvel, és úgy pillant végig a jelenlévőkön, mintha ő volna a Pegazus úrnője. Nos, nem sikerült még felocsúdnia korábbi szerepéből, az ösztönös mozdulatok még megmaradtak. A fogadóban pedig úgy tűnik, hogy csúcsidő van, kifejezetten sok a vendég.
Az egyik asztalnál egy férfit pillant meg, kinek fürtjei ugyanolyan vörösben pompáznak, mint az ő ruhája, mellette egy kisebb elf, talán még gyerek. Tekintete a pult irányába téved, ahol megpillantja azt is, akit ma egészen biztosan el kell kerülnie. Egyet ősellenségei, az orkok közül, ráadásul a kifejezetten ronda fajtából. Gyorsan félre is néz onnan, de ott sem sokkal bizalomgerjesztőbb alakot vél felfedezni egy meglehetősen pofátlan, zord tekintetű törpe személyében, akinek társaságában legnagyobb meglepettségére ott áll egyik visszatérő kuncsaftja, Lazziar is. Ahogy őt megpillantja, hirtelen támad is egy ötlete, de ahhoz oda kéne lépnie a rusnya ork és a bozótszakállú törpördög közvetlen közelébe. Mérlegel magában, majd arra a következtetésre jut, hogy ha határozottan és gyorsan intézi el, amit akar, akkor még azelőtt elmenekülhet ebből a szedett-vedett társaságból, mielőtt egyáltalán belekeveredne.
Elindul hát, és bár cipellői halkan kopognak a fapadlón, azt a hangzavarban aligha hallja meg bárki is. Ha eddig a kihívó öltözetére nem figyeltek fel, akkor a társaságnak akkor tűnhet csak fel a jelenléte, mikor egyszerűen odalép Lazziarhoz és megszólítja.*
- Lazziar! Kedvesem! De jó, hogy itt talállak. Figyelj! Beszédem van veled. Nem tudom, hogy még meddig tart a móka, de ha végeztél itt az urakkal, akkor kérlek, keress meg! Tudod, hogy hol találsz. Várlak! *Szinte egy levegővel mondja el mindezt, és közben kezeivel látványos mozdulatokkal gesztikulál, s végszóra mindkét mutatóujjával Lazziar felé mutat, miközben megejt egy apró mosolyt.*
- Uraim! További jó szórakozást! *Egy pislantásnyi időre néz csupán az ork és a törpe szemébe, majd sarkon is fordul, és amilyen gyorsan csak lehet, felsiet az elemetre. Az a kettő közelről még kellemetlenebb alaknak tűnt, mint az ajtóból, így egyikük társaságában sem akart egy másodperccel sem többet eltölteni, mint amennyit feltétlenül szükséges.*
~Ez a Lazziar mindig ilyen kétes alakokba botlik. Talán jobb lenne, ha közölném vele, hogy szálljon le rólam. Még a végén rossz fényt vet a karrieremre…~ *Tűnődik el a lépcsőn felfelé, de végül úgy dönt, hogy majd jól kikérdezi a férfit a gyanús trásaságról, már ha az elf valóban megjelenik a folyosó végén található szobájában. Ó, és persze remélhetőleg egyedül. Ő most belép az ajtón, és rögtön magára is zárja, jobb a békesség.*
*Nyílik a kocsmaajtó, ő pedig belép rajta a selyemrévi forgatagban vásárolt, rövid szoknyás, vörös, feltűnő ruhájában, elegáns kontyba fogott hajában az aranyozott hajtűvel, és úgy pillant végig a jelenlévőkön, mintha ő volna a Pegazus úrnője. Nos, nem sikerült még felocsúdnia korábbi szerepéből, az ösztönös mozdulatok még megmaradtak. A fogadóban pedig úgy tűnik, hogy csúcsidő van, kifejezetten sok a vendég.
Az egyik asztalnál egy férfit pillant meg, kinek fürtjei ugyanolyan vörösben pompáznak, mint az ő ruhája, mellette egy kisebb elf, talán még gyerek. Tekintete a pult irányába téved, ahol megpillantja azt is, akit ma egészen biztosan el kell kerülnie. Egyet ősellenségei, az orkok közül, ráadásul a kifejezetten ronda fajtából. Gyorsan félre is néz onnan, de ott sem sokkal bizalomgerjesztőbb alakot vél felfedezni egy meglehetősen pofátlan, zord tekintetű törpe személyében, akinek társaságában legnagyobb meglepettségére ott áll egyik visszatérő kuncsaftja, Lazziar is. Ahogy őt megpillantja, hirtelen támad is egy ötlete, de ahhoz oda kéne lépnie a rusnya ork és a bozótszakállú törpördög közvetlen közelébe. Mérlegel magában, majd arra a következtetésre jut, hogy ha határozottan és gyorsan intézi el, amit akar, akkor még azelőtt elmenekülhet ebből a szedett-vedett társaságból, mielőtt egyáltalán belekeveredne.
Elindul hát, és bár cipellői halkan kopognak a fapadlón, azt a hangzavarban aligha hallja meg bárki is. Ha eddig a kihívó öltözetére nem figyeltek fel, akkor a társaságnak akkor tűnhet csak fel a jelenléte, mikor egyszerűen odalép Lazziarhoz és megszólítja.*
- Lazziar! Kedvesem! De jó, hogy itt talállak. Figyelj! Beszédem van veled. Nem tudom, hogy még meddig tart a móka, de ha végeztél itt az urakkal, akkor kérlek, keress meg! Tudod, hogy hol találsz. Várlak! *Szinte egy levegővel mondja el mindezt, és közben kezeivel látványos mozdulatokkal gesztikulál, s végszóra mindkét mutatóujjával Lazziar felé mutat, miközben megejt egy apró mosolyt.*
- Uraim! További jó szórakozást! *Egy pislantásnyi időre néz csupán az ork és a törpe szemébe, majd sarkon is fordul, és amilyen gyorsan csak lehet, felsiet az elemetre. Az a kettő közelről még kellemetlenebb alaknak tűnt, mint az ajtóból, így egyikük társaságában sem akart egy másodperccel sem többet eltölteni, mint amennyit feltétlenül szükséges.*
~Ez a Lazziar mindig ilyen kétes alakokba botlik. Talán jobb lenne, ha közölném vele, hogy szálljon le rólam. Még a végén rossz fényt vet a karrieremre…~ *Tűnődik el a lépcsőn felfelé, de végül úgy dönt, hogy majd jól kikérdezi a férfit a gyanús trásaságról, már ha az elf valóban megjelenik a folyosó végén található szobájában. Ó, és persze remélhetőleg egyedül. Ő most belép az ajtón, és rögtön magára is zárja, jobb a békesség.*
5913. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:54:05
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:54:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Füst és liliom//
*Norennar karja könyöknél hajlik, a tenyerét lusta mozdulattal csúsztatja végig a combján, mintha csak ott keresne valami biztos pontot, ahol a figyelme megpihenhetne. A szeme viszont nem tágít a nőről. Figyel. Nem éles, s rezzenéstelen tekintettel, ahogy egy vadász figyeli a prédáját, hanem inkább, mint aki valami régi dallamot hall újra, ismerősen, mégis másként, új hangszerelésben. A kérdésére nem jön válasz azonnal, csak az a játék, amit a nő ujjai a borral és a gyümölccsel űznek.
Felvonja a szemöldökét. Nem túl látványosan, de épp eléggé ahhoz, hogy bárki, aki ismeri, észrevegye a finom változást az arckifejezésében. A pillantása követi a mozdulatokat: a borban fürdő gyümölcsöt, az ajkak lassú, kimért munkáját, a játékos simítást, végül azt a huncut, szinte kihívó nyelvmozdulatot, ami mintha csak neki szólna. Egy pillanatra még az ajkai is szétnyílnak, mintha mondani akarna valamit, de a gondolat hirtelen ott akad a torkán.
Lányos zavarában a pohara után nyúl. A mozdulata gyorsabb, mint kellene, és miközben igyekszik magabiztos kortyot venni, a bor egy része rossz útra téved. Norennar szinte azonnal köhögni kezd. Az egyik keze ösztönösen a szája elé kap, a másikkal a kupáját markolja meg, miközben próbálja visszanyerni az uralmat a saját légcsöve felett. Néhány halk, de határozott krákogás követi az első köhögéshullámot, míg végül a mellkasa megemelkedik egy mélyebb levegővétellel. Az érzés azonban még mindig ott feszül a torkában, az az idegen, bosszantó nyomás, ami csak lassan múlik el.
Ahogy lassan kifújja a levegőt, tekintete az ingére esik. Egy sötétebb folt éktelenkedik a mellkasán, pont ott, ahol a bor megkínálta a ruhát is egy korttyal. Sóhajt, mélyről jövő, kissé bosszús morgással toldja meg:*
- Francba.
*Morogja orra alatt, nem túl hangosan, mintha inkább csak magának szólna.
Viszont nem csinál nagy ügyet a történtekből. A lehetőségekhez mérten rezzenéstelen arccal igazít egyet ruháján, és próbál úgy tenni, mintha az egész csak egy apró, jelentéktelen baki lett volna, ami az árulkodó jelek ellenére, tán meg sem történt igazából. Csak a füléig szökő halvány pír árulja el, hogy talán mégsem teljesen közömbös számára, hogy milyen hatást keltett ezzel az egész jelenettel.
Aztán megszólal a nő. A hangja játékos, szemtelen, pontosan olyan, amit Norennar egyszerre talál bájosnak és veszedelmesnek. Ezen egyveleget pedig furcsa módon meglehetősen imponálónak találja. Egy pillanatra csak nézi, aztán halkan kuncogni kezd. Nem harsányan, inkább mélyről jövően, mint akit egy rég hallott tréfa lepett meg újra.*
- Menthetetlen vagy.
*Mondja végül, fejét kissé megrázva, mintha próbálná elhessegetni az arcára költöző mosolyt, de az ott marad, megül a szája sarkában. Azután felé pillant, egy árnyalattal komolyabban, de még mindig melegséggel.*
- Mindenesetre valóban nem lenne ellenemre.
*Búgja oda maga elé, hangja mélyebb, de játékosságtól nem mentes, viszont mintha lenne benne egy csipetnyi félszegség is.
Ahogy ezt kimondja, a pohara után nyúl újra, ezúttal óvatosabban, majd egy lassú mozdulattal emeli ajkaihoz. Kortyol egyet, most sikeresen, és hagyja, hogy az ital íze szétáradjon benne. Ez a korty már nem a zavar leplezése, inkább egyfajta ünneplése annak, hogy ez a pillanat megadatott. Ahogy leteszi a poharat, a szemei még mindig a nőn nyugszanak. Mélyen, figyelmesen. A hangja csendes, mégis benne van minden: egy félmosoly, egy régi emlék, egy új esély.*
*Norennar karja könyöknél hajlik, a tenyerét lusta mozdulattal csúsztatja végig a combján, mintha csak ott keresne valami biztos pontot, ahol a figyelme megpihenhetne. A szeme viszont nem tágít a nőről. Figyel. Nem éles, s rezzenéstelen tekintettel, ahogy egy vadász figyeli a prédáját, hanem inkább, mint aki valami régi dallamot hall újra, ismerősen, mégis másként, új hangszerelésben. A kérdésére nem jön válasz azonnal, csak az a játék, amit a nő ujjai a borral és a gyümölccsel űznek.
Felvonja a szemöldökét. Nem túl látványosan, de épp eléggé ahhoz, hogy bárki, aki ismeri, észrevegye a finom változást az arckifejezésében. A pillantása követi a mozdulatokat: a borban fürdő gyümölcsöt, az ajkak lassú, kimért munkáját, a játékos simítást, végül azt a huncut, szinte kihívó nyelvmozdulatot, ami mintha csak neki szólna. Egy pillanatra még az ajkai is szétnyílnak, mintha mondani akarna valamit, de a gondolat hirtelen ott akad a torkán.
Lányos zavarában a pohara után nyúl. A mozdulata gyorsabb, mint kellene, és miközben igyekszik magabiztos kortyot venni, a bor egy része rossz útra téved. Norennar szinte azonnal köhögni kezd. Az egyik keze ösztönösen a szája elé kap, a másikkal a kupáját markolja meg, miközben próbálja visszanyerni az uralmat a saját légcsöve felett. Néhány halk, de határozott krákogás követi az első köhögéshullámot, míg végül a mellkasa megemelkedik egy mélyebb levegővétellel. Az érzés azonban még mindig ott feszül a torkában, az az idegen, bosszantó nyomás, ami csak lassan múlik el.
Ahogy lassan kifújja a levegőt, tekintete az ingére esik. Egy sötétebb folt éktelenkedik a mellkasán, pont ott, ahol a bor megkínálta a ruhát is egy korttyal. Sóhajt, mélyről jövő, kissé bosszús morgással toldja meg:*
- Francba.
*Morogja orra alatt, nem túl hangosan, mintha inkább csak magának szólna.
Viszont nem csinál nagy ügyet a történtekből. A lehetőségekhez mérten rezzenéstelen arccal igazít egyet ruháján, és próbál úgy tenni, mintha az egész csak egy apró, jelentéktelen baki lett volna, ami az árulkodó jelek ellenére, tán meg sem történt igazából. Csak a füléig szökő halvány pír árulja el, hogy talán mégsem teljesen közömbös számára, hogy milyen hatást keltett ezzel az egész jelenettel.
Aztán megszólal a nő. A hangja játékos, szemtelen, pontosan olyan, amit Norennar egyszerre talál bájosnak és veszedelmesnek. Ezen egyveleget pedig furcsa módon meglehetősen imponálónak találja. Egy pillanatra csak nézi, aztán halkan kuncogni kezd. Nem harsányan, inkább mélyről jövően, mint akit egy rég hallott tréfa lepett meg újra.*
- Menthetetlen vagy.
*Mondja végül, fejét kissé megrázva, mintha próbálná elhessegetni az arcára költöző mosolyt, de az ott marad, megül a szája sarkában. Azután felé pillant, egy árnyalattal komolyabban, de még mindig melegséggel.*
- Mindenesetre valóban nem lenne ellenemre.
*Búgja oda maga elé, hangja mélyebb, de játékosságtól nem mentes, viszont mintha lenne benne egy csipetnyi félszegség is.
Ahogy ezt kimondja, a pohara után nyúl újra, ezúttal óvatosabban, majd egy lassú mozdulattal emeli ajkaihoz. Kortyol egyet, most sikeresen, és hagyja, hogy az ital íze szétáradjon benne. Ez a korty már nem a zavar leplezése, inkább egyfajta ünneplése annak, hogy ez a pillanat megadatott. Ahogy leteszi a poharat, a szemei még mindig a nőn nyugszanak. Mélyen, figyelmesen. A hangja csendes, mégis benne van minden: egy félmosoly, egy régi emlék, egy új esély.*
5912. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:37:00
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:37:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Fürdőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Továbbra is úgy tartja, hogy a fürdőházban a maga módján szertartás a tisztálkodás. Ha csak egy gyors mosdásra vágyna, akkor egyszerűen elintézheti egy tál víz felett is. De számára ez a tisztálkodáson kívül pihentető, mind az elmére, mind a lélekre hatva. Persze nem fog órákat eltölteni itt, a fejébe már befészkelte magát ennél is kellemesebb elfoglaltság, amit csak jobban megsürget az, amikor kiemelkedik a vízből és a víz tetejéig végigpillant a férfin. A hallottakra először meglepetten tűnik el a mosoly az arcáról, de azután hamar vissza is tér oda szélesebben. Most még nem bókol vissza, kiélvezi azt, amit kapott, de azért a zöld szemek csillogásából egyszerűen kiolvasható, hogy neki sincs ellenére a látvány.*
- Szóval valahol a világban létezik egy remek festmény egy meztelen Mykaelről?
*Kuncogva hátrál pár lépést, amíg a háta a medence szélét éri. Ott kényelmesen nekidőlve hunyja le a szemeit, hogy pár pillanatig kiélvezze a kellemesen hűvös vizet.*
- Ha egyszer rálelek egy bazárban, nehogy a végén inkább magamnak tartsam meg.
*Játékos mosollyal hunyorog vissza a férfira. A hirtelen előbukkanó ötletre viszont láthatóan komolyan elgondolkodik. Őt még sosem akarta senki lerajzolni. Vagy legalábbis sosem tette szóvá senki. Valahol izgalmas és egyben igen izgató az ötlet, ami tagadhatatlanul felkelti a kíváncsiságát.*
- Az őszintét megvallva elég mókásan hangzik, hogy egyszer viszont lássam magam egy matróz karján.
*Nevet fel halkan, ahogy elképzeli, amint a tetovált képe ott virít valamelyik legalja matróz bőrén, de az igazat megvallva nem idegenkedik a gondolattól. A rajz ötlete viszont egészen tetszik neki.*
- Miért is ne. Már mint nem feltétlenül az, hogy más bőrére rajzolj fel, de, ha valóban szeretnéd, nos akkor én szeretném, hogy lerajzolj.
*Újból végig simít bőrén a vizes kezével, tenyerén pedig már nem marad kosz utána. Így a fürdés maga bevégzettnek látszik. Ha úgy van, akár mehetnek is, hacsak nem akarnak még kicsit tovább pihenni vagy éppen ismerkedni.*
- Mikor szeretnél lepihenni a szobádban? Tisztának tiszta vagyok, szóval, ha gondolod indulhatunk vissza.
*Mosolyodik el, miközben szemeivel nem rest újból végig pásztázni a mezítelen felsőtesten.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Továbbra is úgy tartja, hogy a fürdőházban a maga módján szertartás a tisztálkodás. Ha csak egy gyors mosdásra vágyna, akkor egyszerűen elintézheti egy tál víz felett is. De számára ez a tisztálkodáson kívül pihentető, mind az elmére, mind a lélekre hatva. Persze nem fog órákat eltölteni itt, a fejébe már befészkelte magát ennél is kellemesebb elfoglaltság, amit csak jobban megsürget az, amikor kiemelkedik a vízből és a víz tetejéig végigpillant a férfin. A hallottakra először meglepetten tűnik el a mosoly az arcáról, de azután hamar vissza is tér oda szélesebben. Most még nem bókol vissza, kiélvezi azt, amit kapott, de azért a zöld szemek csillogásából egyszerűen kiolvasható, hogy neki sincs ellenére a látvány.*
- Szóval valahol a világban létezik egy remek festmény egy meztelen Mykaelről?
*Kuncogva hátrál pár lépést, amíg a háta a medence szélét éri. Ott kényelmesen nekidőlve hunyja le a szemeit, hogy pár pillanatig kiélvezze a kellemesen hűvös vizet.*
- Ha egyszer rálelek egy bazárban, nehogy a végén inkább magamnak tartsam meg.
*Játékos mosollyal hunyorog vissza a férfira. A hirtelen előbukkanó ötletre viszont láthatóan komolyan elgondolkodik. Őt még sosem akarta senki lerajzolni. Vagy legalábbis sosem tette szóvá senki. Valahol izgalmas és egyben igen izgató az ötlet, ami tagadhatatlanul felkelti a kíváncsiságát.*
- Az őszintét megvallva elég mókásan hangzik, hogy egyszer viszont lássam magam egy matróz karján.
*Nevet fel halkan, ahogy elképzeli, amint a tetovált képe ott virít valamelyik legalja matróz bőrén, de az igazat megvallva nem idegenkedik a gondolattól. A rajz ötlete viszont egészen tetszik neki.*
- Miért is ne. Már mint nem feltétlenül az, hogy más bőrére rajzolj fel, de, ha valóban szeretnéd, nos akkor én szeretném, hogy lerajzolj.
*Újból végig simít bőrén a vizes kezével, tenyerén pedig már nem marad kosz utána. Így a fürdés maga bevégzettnek látszik. Ha úgy van, akár mehetnek is, hacsak nem akarnak még kicsit tovább pihenni vagy éppen ismerkedni.*
- Mikor szeretnél lepihenni a szobádban? Tisztának tiszta vagyok, szóval, ha gondolod indulhatunk vissza.
*Mosolyodik el, miközben szemeivel nem rest újból végig pásztázni a mezítelen felsőtesten.*
5911. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-15 15:07:22
Üzenet elküldve: 2025-06-15 15:07:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
*Az ígéret biztos. Noha az előbb még fontolgatta, hogy a most jobb helyen lenne ismét a múltban, de ahogy a maga előtt tartott maszk megrepedt, hogy azon át bepillantást engedjen egy darab önmagához, inkább azon van, hogy maga is kiélvezze azt, amit a most nyújt. Tényleg nem lenne muszáj vele tartania. Eltűnhetne, mint ahogyan már egyszer megtette. Okkal vagy anélkül, mostanra szinte lényegtelenné vált. De vele akar menni, ott lenni mellette, főleg így, hogy megerősítést nyer az, hogy nem csak egy plusz teher lesz a férfi oldalán. Norennar arcán észreveszi azt, amit talán maga is hálának nevezne. Ugyan így pillant maga is a férfire, hisz, ha Norennar hálás azért, mert nem egyedül járja be az utat, úgy maga pedig azért, hogy ott lehet mellette.
Azután a csend ismét rájuk telepszik. Viszont ő maga rendületlenül a férfit figyeli. A sárga pillantások mélyen isszák magukba az arc látványát, még talán a szakáll szálait is egyenként. A lassan emelkedő, majd süllyedő mellkast, a férfi ruházatának ismerős színeit. Magában ismét elmosolyodik a gondolatán annak, hogy mennyi ismerős vonás, s mégis akad benne, ami idegen. Ettől érzi ezt a viszontlátást nyugtatónak, hisz szeretnek olyanba kapaszkodni, ami már egy jól ismert, biztos pont a múltból. Ezzel együtt nem zárkózik el sosem az izgalmakat magában hordozó újtól, aminél ott a lehetőség tapasztalni, megismerni. Norennar pedig most ilyen a számára. Valami új, aminek egyes részei már jól ismertek, a csomagolás sem idegen és mégis más.
A kutakodó pillantások azonnal visszatérnek az arcra, szemei megvillannak a kérdésre. Nem meglepettségből, inkább abból a felismerésből, hogy valaki végre kimondta azt, amit eddig csak a fanyar füst és liliom illatú levegő sejtetett. Szája szegletében ismét helyet kap a játékos mosoly, de nem válaszol azonnal. Ismét a gyümölcstálhoz nyúl, hogy egy újabb darab almát mártson a borba. Egy röpke pillanat erejéig figyeli a vörös nedűvel burkolt falatot mielőtt a szájához emelné, de hamarosan végül az a darab gyümölcs ismét elveszik az ajkai között. Mutatóujjával végig simít alsó ajkán, hogy letörölje a bor maradékát, amit azután a szemeit játékosan összehúzva nyal le. Szándékosan lassan, a szemeit nem véve le a férfiról.
Végül a tálat és a poharat is odébb pakolja, hogy előre dőlve az asztalra könyököljön. A távolság alig egy karnyújtásnyi már.*
- Ez most egy meghívás volt? Mert túl ígéretes ahhoz, hogy visszautasítsam.
*Szemeiben valami pimasz csillanás villan. Talán a kihívás, talán csak a bor és az este műve. Talán maga is jól látja a férfiban azt az ifjút, akit az élet még nem tanított meg óvatosnak lenni. Akik akkor voltak, akik a mostnak éltek és minden ízét hajlandók voltak kiélvezni egy-egy lopott pillanatban. Amikor még maga is az a fiatal lány volt, aki nem tanulta meg azt, hogy jobb, ha a szívét inkább félreteszi. Most ugyan az a tűz ég a szemeiben, mint akkor, bordái alatt a szív ugyan olyan szaporán ver, a vére gyorsabban lüktet az erekben. Mégis bólint az újabb szavakra, nem egyetértőn, csak úgy, mint aki megértette, de nem húzódik el. Újabb gyümölcsért nyúl, újabbat márt a borba, újabb falat veszik el az ajkai között.*
- Vagy inkább csak reméljük.
*Sóhajt fel halkan, ahogy végül ismét hátra dől a széken, de a bor maradékát is viszi magával. Most nem mártogat gyümölcsöt, egyszerűen csak bekortyolja a maradék italt. Most az ő ideje van itt, hogy a szemeit lehunyja, s kiélvezze az alkohol nyújtotta enyhe zsibbadást. Az üres gyomorra a második pohár bevégzése már határozottabban uralja el porcikáit. Ujjaiban érzi, ahogy a fogás tompább, a feje kicsit kavarog. Ez az az érzés, ami a gondterheltséget már kiűzi, ellenben még tudatánál van.
Most nem a jelent rágja meg magában, hanem egy kicsit maga is emlékezik. Igaza van a férfinak, most még van idejük, kár siettetni a napot. A múltban korlátok közé volt szorítva a napjuk, szinte minden egyes perc előre tervezettként lebegett felettük. Egy-egy röpke pillanatra szorítkozhattak, amiben éppen ezt kívánták. Időt.*
*Az ígéret biztos. Noha az előbb még fontolgatta, hogy a most jobb helyen lenne ismét a múltban, de ahogy a maga előtt tartott maszk megrepedt, hogy azon át bepillantást engedjen egy darab önmagához, inkább azon van, hogy maga is kiélvezze azt, amit a most nyújt. Tényleg nem lenne muszáj vele tartania. Eltűnhetne, mint ahogyan már egyszer megtette. Okkal vagy anélkül, mostanra szinte lényegtelenné vált. De vele akar menni, ott lenni mellette, főleg így, hogy megerősítést nyer az, hogy nem csak egy plusz teher lesz a férfi oldalán. Norennar arcán észreveszi azt, amit talán maga is hálának nevezne. Ugyan így pillant maga is a férfire, hisz, ha Norennar hálás azért, mert nem egyedül járja be az utat, úgy maga pedig azért, hogy ott lehet mellette.
Azután a csend ismét rájuk telepszik. Viszont ő maga rendületlenül a férfit figyeli. A sárga pillantások mélyen isszák magukba az arc látványát, még talán a szakáll szálait is egyenként. A lassan emelkedő, majd süllyedő mellkast, a férfi ruházatának ismerős színeit. Magában ismét elmosolyodik a gondolatán annak, hogy mennyi ismerős vonás, s mégis akad benne, ami idegen. Ettől érzi ezt a viszontlátást nyugtatónak, hisz szeretnek olyanba kapaszkodni, ami már egy jól ismert, biztos pont a múltból. Ezzel együtt nem zárkózik el sosem az izgalmakat magában hordozó újtól, aminél ott a lehetőség tapasztalni, megismerni. Norennar pedig most ilyen a számára. Valami új, aminek egyes részei már jól ismertek, a csomagolás sem idegen és mégis más.
A kutakodó pillantások azonnal visszatérnek az arcra, szemei megvillannak a kérdésre. Nem meglepettségből, inkább abból a felismerésből, hogy valaki végre kimondta azt, amit eddig csak a fanyar füst és liliom illatú levegő sejtetett. Szája szegletében ismét helyet kap a játékos mosoly, de nem válaszol azonnal. Ismét a gyümölcstálhoz nyúl, hogy egy újabb darab almát mártson a borba. Egy röpke pillanat erejéig figyeli a vörös nedűvel burkolt falatot mielőtt a szájához emelné, de hamarosan végül az a darab gyümölcs ismét elveszik az ajkai között. Mutatóujjával végig simít alsó ajkán, hogy letörölje a bor maradékát, amit azután a szemeit játékosan összehúzva nyal le. Szándékosan lassan, a szemeit nem véve le a férfiról.
Végül a tálat és a poharat is odébb pakolja, hogy előre dőlve az asztalra könyököljön. A távolság alig egy karnyújtásnyi már.*
- Ez most egy meghívás volt? Mert túl ígéretes ahhoz, hogy visszautasítsam.
*Szemeiben valami pimasz csillanás villan. Talán a kihívás, talán csak a bor és az este műve. Talán maga is jól látja a férfiban azt az ifjút, akit az élet még nem tanított meg óvatosnak lenni. Akik akkor voltak, akik a mostnak éltek és minden ízét hajlandók voltak kiélvezni egy-egy lopott pillanatban. Amikor még maga is az a fiatal lány volt, aki nem tanulta meg azt, hogy jobb, ha a szívét inkább félreteszi. Most ugyan az a tűz ég a szemeiben, mint akkor, bordái alatt a szív ugyan olyan szaporán ver, a vére gyorsabban lüktet az erekben. Mégis bólint az újabb szavakra, nem egyetértőn, csak úgy, mint aki megértette, de nem húzódik el. Újabb gyümölcsért nyúl, újabbat márt a borba, újabb falat veszik el az ajkai között.*
- Vagy inkább csak reméljük.
*Sóhajt fel halkan, ahogy végül ismét hátra dől a széken, de a bor maradékát is viszi magával. Most nem mártogat gyümölcsöt, egyszerűen csak bekortyolja a maradék italt. Most az ő ideje van itt, hogy a szemeit lehunyja, s kiélvezze az alkohol nyújtotta enyhe zsibbadást. Az üres gyomorra a második pohár bevégzése már határozottabban uralja el porcikáit. Ujjaiban érzi, ahogy a fogás tompább, a feje kicsit kavarog. Ez az az érzés, ami a gondterheltséget már kiűzi, ellenben még tudatánál van.
Most nem a jelent rágja meg magában, hanem egy kicsit maga is emlékezik. Igaza van a férfinak, most még van idejük, kár siettetni a napot. A múltban korlátok közé volt szorítva a napjuk, szinte minden egyes perc előre tervezettként lebegett felettük. Egy-egy röpke pillanatra szorítkozhattak, amiben éppen ezt kívánták. Időt.*
5910. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-14 17:36:31
Üzenet elküldve: 2025-06-14 17:36:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Való igaz, hogy nagyon rég vett részt egy kocsmai verekedésben, így nem bánná, ha most kitörne egy. Ebben az esetben, ő mindenképpen beszállna, ki tudja kinek az oldalán. Neki eddig nem volt dolga az őrséggel, így nem gondol bele, hogy milyen következményekkel járhat egy bunyó. A kikötőben elvégre semmi és senki sem akadályozta meg a verekedéseket s öléseket. Mindenesetre ő senkit sem próbál provokálni. Ő nem az a fajta. Ha itt harc lesz, akkor az nem miatta lesz. Majd csak akkor száll be, ha már ütni kell. És egyelőre nem úgy tűnik, mintha bármiféle harc lenne itt kialakulóban. Ahogy elnézi, az elf és az ork egymásra találtak, és egész jól elbeszélgetnek. Nem hiszi, hogy lesz köztük verekedés. Ami őt illeti, kezet ráz a törpével. Amaz jól megszorítja azt a kezet, de Agin sem finomkodik. Visszaszorít, habár nem biztos, hogy ez a másiknak is feltűnik. *
- Hát nem is a szomszéd.
* Válaszol a törpének, és hangosan felnevet. Észreveszi, hogy a törp őt figyeli, talán kételkedik benne. *
- Nem hiszed? Akkor menj el a Hét Varjúba! A kikötőben van, ismered? Ott vagyok verőlegény.
* Titkolni sem próbálja, hogy hol dolgozik. Miért is tenné? Egyáltalán nem zavarná, hogy egy-két ilyen alak felbukkanna ott. Sőt, még talán az ottaniak is örülnének neki, hogy népszerűsíti a helyet. *
- Jól van. Ha törp, akkor legyen törp.
* Biccent egyet. Most már mindenki nevét – vagy épp azt, hogy hogyan szólítsa –tudja a társaságból. Illetve nem egészen, hiszen még egy valaki csatlakozik hozzájuk. Fogalma sincs, hogy ki ez az elf, de elég törékenynek és félénknek tűnik. Kissé ő is meglepődik, de azért a törpe kérdésénél tovább megy. *
- Persze, csak nyugodtan!
* Válaszol, és egy bátorító mosoly keretében rámutat az asztalra, aminél eredetileg nem is ő ült. Ezután visszafordul a pultoshoz, és kérdőn néz rá. A pult mögött álló biccent egyet, így végre Agin kézhez kapja a korábban megrendelt őzragu levesét. Megfogja a gőzölgő tálat és a korsó sörét, és odamegy az asztalhoz a lány mellé, már amennyiben ő leült. Kiveszi a tálból a kopottas kanalat és félredobja. Neki az nem kell. Helyette a belső zsebében kezd el kotorászni, mindaddig amíg a kezei közé nem akad egy aranykanál. Megcsillan rajta a fény, ahogy beleteszi azt a levesbe. Arcára hatalmas mosoly terül.
Felnéz a többiekre. *
- Gyertek, és üljetek le! Meséljetek valami jót, amíg eszek. Majd utána eldöntjük, hogy lesz-e itt valami vagy sem. * Ezután a lányhoz fordul. * Hogy hívnak téged? * Kérdezi szelíden. *
* Való igaz, hogy nagyon rég vett részt egy kocsmai verekedésben, így nem bánná, ha most kitörne egy. Ebben az esetben, ő mindenképpen beszállna, ki tudja kinek az oldalán. Neki eddig nem volt dolga az őrséggel, így nem gondol bele, hogy milyen következményekkel járhat egy bunyó. A kikötőben elvégre semmi és senki sem akadályozta meg a verekedéseket s öléseket. Mindenesetre ő senkit sem próbál provokálni. Ő nem az a fajta. Ha itt harc lesz, akkor az nem miatta lesz. Majd csak akkor száll be, ha már ütni kell. És egyelőre nem úgy tűnik, mintha bármiféle harc lenne itt kialakulóban. Ahogy elnézi, az elf és az ork egymásra találtak, és egész jól elbeszélgetnek. Nem hiszi, hogy lesz köztük verekedés. Ami őt illeti, kezet ráz a törpével. Amaz jól megszorítja azt a kezet, de Agin sem finomkodik. Visszaszorít, habár nem biztos, hogy ez a másiknak is feltűnik. *
- Hát nem is a szomszéd.
* Válaszol a törpének, és hangosan felnevet. Észreveszi, hogy a törp őt figyeli, talán kételkedik benne. *
- Nem hiszed? Akkor menj el a Hét Varjúba! A kikötőben van, ismered? Ott vagyok verőlegény.
* Titkolni sem próbálja, hogy hol dolgozik. Miért is tenné? Egyáltalán nem zavarná, hogy egy-két ilyen alak felbukkanna ott. Sőt, még talán az ottaniak is örülnének neki, hogy népszerűsíti a helyet. *
- Jól van. Ha törp, akkor legyen törp.
* Biccent egyet. Most már mindenki nevét – vagy épp azt, hogy hogyan szólítsa –tudja a társaságból. Illetve nem egészen, hiszen még egy valaki csatlakozik hozzájuk. Fogalma sincs, hogy ki ez az elf, de elég törékenynek és félénknek tűnik. Kissé ő is meglepődik, de azért a törpe kérdésénél tovább megy. *
- Persze, csak nyugodtan!
* Válaszol, és egy bátorító mosoly keretében rámutat az asztalra, aminél eredetileg nem is ő ült. Ezután visszafordul a pultoshoz, és kérdőn néz rá. A pult mögött álló biccent egyet, így végre Agin kézhez kapja a korábban megrendelt őzragu levesét. Megfogja a gőzölgő tálat és a korsó sörét, és odamegy az asztalhoz a lány mellé, már amennyiben ő leült. Kiveszi a tálból a kopottas kanalat és félredobja. Neki az nem kell. Helyette a belső zsebében kezd el kotorászni, mindaddig amíg a kezei közé nem akad egy aranykanál. Megcsillan rajta a fény, ahogy beleteszi azt a levesbe. Arcára hatalmas mosoly terül.
Felnéz a többiekre. *
- Gyertek, és üljetek le! Meséljetek valami jót, amíg eszek. Majd utána eldöntjük, hogy lesz-e itt valami vagy sem. * Ezután a lányhoz fordul. * Hogy hívnak téged? * Kérdezi szelíden. *
5909. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-14 12:50:24
Üzenet elküldve: 2025-06-14 12:50:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Füst és liliom//
*Norennar figyeli a nőt, ahogy beszél, ahogy kiejti a szavakat, egyszerűek, súlytalanok talán egy idegen fülnek, de most valahogy mégis úgy hatnak rá, mintha egy egész múltat öntenének újra formába. „Veled megyek.” Két szó, semmi több, mégis éppen elég, hogy valami elmozduljon benne. Nem hirtelen. Nem megrendítően. Csak úgy, mint a tavaszi szél egy megrekedt ablaknál: lassan, óvatosan, de határozottan.
A mosolya most nem csak meleg, hanem valamivel többet is rejt. Egy cseppnyi hálát talán, valami halvány, kifejezhetetlen érzést, amit még ő sem tud megnevezni. A tekintete egy pillanatra végig simít a nőn, nem tolakodón, inkább ismerősen, ahogy az ember néz rá valamire, amit már látott egyszer, régen, valahol, de most újra felfedezheti. És ez az újrafelfedezés nem riadalmat hoz, hanem kíváncsiságot.*
- Akkor holnap reggel.
*Ismétli meg halkan, mintha az ígéret súlyát erősítené meg ezzel. Nem ígéret neki, hanem inkább önmagának. Hogy tényleg ott lesz. Hogy tényleg végigmegy azon az ösvényen. Nem egyedül.
A nő kezének melegét még mindig a sajátján érzi, noha már elengedte. A tenyere, mintha még őrizné annak a másodpercekig tartó közelségnek a lenyomatát, és Norennar most furcsán üresnek érzi az ujjait nélküle. Az asztal szélén nyugtatja a kezét, lazán, de ahogy a nő megint megszólal, egy halk, játékos éllel, újra ránéz. A kuncogás hallatán csak lassan rándul meg a szája sarka. Egy mosoly ez is, de már kevésbé szelíd, valahogy keserédes. Örül, hogy a nő visszatalál egyfajta könnyedséghez, de a gondolat, hogy vajon csak maszk ez is, ott motoszkál benne.
Végül hátra dől a székben, és néhány szívdobbanásnyi időre becsukja a szemét. Nem alszik, nem pihen igazán, csak hagyja, hogy egyfajta belső csend ülepedjen rá. A Pegazus zsivaja, a többi vendég, a kinti szél halk zúgása, mind eltompul. Amit viszont annál tisztábban érez, az az illat, ami ott lebeg a levegőben. Régi és ismerős. A kúria egy-egy elmosódott emléke villan be: egy függönyön áttűnő délután, egy félrebillent tekintet, egy túl halk nevetés. Ott is ez az illat volt vele. Most újra belélegzi, mélyen, akaratlanul, és ahogy szétárad benne, már nem is tudja, hogy pontosan mit is érzett akkoriban, csak azt, hogy hiányzott.
Felnyitja a szemét, és a nőre néz, mintha újra kellene igazítania a jelen időt. Nem akarja, hogy elússzon ez a pillanat. Szája sarkában kaján félmosoly jelenik meg. Mintha a rég nem látott süldő ifjú szelleme egyszer csak megszállná a meglett és némileg meggyötrött férfi testét.*
- Csaknem szeretnél hozzám csatlakozni a nyugovóra térésben?
*Teszi fel a kérdést pimaszul. A szavai egyszerűek, de mögöttük ott bujkál egy burkolt meghívás. Nem szólal meg újra rögtön, csak figyeli a nőt. Végül mégis hozzátesz valamit, szinte csak mellékesen.*
- De addig még van idő.
*A poharat ezúttal már könnyed mozdulattal emeli ajkaihoz. Nem kapkod, nem mérlegel, egyszerűen csak élvezi a bor telt ízét, ahogy szétárad a szájában. Egy pillanatig még az illat is mintha mélyebbre hatolna benne: füst, fa, virág, bor, és valami, ami csak itt és most létezik. Ahogy leteszi az üveget, ujjaival még egy rövid ideig követi a karimáját, mintha elodázná az este elillanását. Végül oldalra sandít, a nőre, akihez szavai már nem súlyosak, nem bátortalanok, csak őszinték és egy csipetnyi játékossággal fűszerezettek.*
- Élvezzük ki ezt az estét.
*Mondja úgy, mint aki tényleg ezt akarja: nem túltervezni, nem félni a holnaptól, csak benne maradni ebben a furcsa, váratlan és régen vágyott mostban.*
*Norennar figyeli a nőt, ahogy beszél, ahogy kiejti a szavakat, egyszerűek, súlytalanok talán egy idegen fülnek, de most valahogy mégis úgy hatnak rá, mintha egy egész múltat öntenének újra formába. „Veled megyek.” Két szó, semmi több, mégis éppen elég, hogy valami elmozduljon benne. Nem hirtelen. Nem megrendítően. Csak úgy, mint a tavaszi szél egy megrekedt ablaknál: lassan, óvatosan, de határozottan.
A mosolya most nem csak meleg, hanem valamivel többet is rejt. Egy cseppnyi hálát talán, valami halvány, kifejezhetetlen érzést, amit még ő sem tud megnevezni. A tekintete egy pillanatra végig simít a nőn, nem tolakodón, inkább ismerősen, ahogy az ember néz rá valamire, amit már látott egyszer, régen, valahol, de most újra felfedezheti. És ez az újrafelfedezés nem riadalmat hoz, hanem kíváncsiságot.*
- Akkor holnap reggel.
*Ismétli meg halkan, mintha az ígéret súlyát erősítené meg ezzel. Nem ígéret neki, hanem inkább önmagának. Hogy tényleg ott lesz. Hogy tényleg végigmegy azon az ösvényen. Nem egyedül.
A nő kezének melegét még mindig a sajátján érzi, noha már elengedte. A tenyere, mintha még őrizné annak a másodpercekig tartó közelségnek a lenyomatát, és Norennar most furcsán üresnek érzi az ujjait nélküle. Az asztal szélén nyugtatja a kezét, lazán, de ahogy a nő megint megszólal, egy halk, játékos éllel, újra ránéz. A kuncogás hallatán csak lassan rándul meg a szája sarka. Egy mosoly ez is, de már kevésbé szelíd, valahogy keserédes. Örül, hogy a nő visszatalál egyfajta könnyedséghez, de a gondolat, hogy vajon csak maszk ez is, ott motoszkál benne.
Végül hátra dől a székben, és néhány szívdobbanásnyi időre becsukja a szemét. Nem alszik, nem pihen igazán, csak hagyja, hogy egyfajta belső csend ülepedjen rá. A Pegazus zsivaja, a többi vendég, a kinti szél halk zúgása, mind eltompul. Amit viszont annál tisztábban érez, az az illat, ami ott lebeg a levegőben. Régi és ismerős. A kúria egy-egy elmosódott emléke villan be: egy függönyön áttűnő délután, egy félrebillent tekintet, egy túl halk nevetés. Ott is ez az illat volt vele. Most újra belélegzi, mélyen, akaratlanul, és ahogy szétárad benne, már nem is tudja, hogy pontosan mit is érzett akkoriban, csak azt, hogy hiányzott.
Felnyitja a szemét, és a nőre néz, mintha újra kellene igazítania a jelen időt. Nem akarja, hogy elússzon ez a pillanat. Szája sarkában kaján félmosoly jelenik meg. Mintha a rég nem látott süldő ifjú szelleme egyszer csak megszállná a meglett és némileg meggyötrött férfi testét.*
- Csaknem szeretnél hozzám csatlakozni a nyugovóra térésben?
*Teszi fel a kérdést pimaszul. A szavai egyszerűek, de mögöttük ott bujkál egy burkolt meghívás. Nem szólal meg újra rögtön, csak figyeli a nőt. Végül mégis hozzátesz valamit, szinte csak mellékesen.*
- De addig még van idő.
*A poharat ezúttal már könnyed mozdulattal emeli ajkaihoz. Nem kapkod, nem mérlegel, egyszerűen csak élvezi a bor telt ízét, ahogy szétárad a szájában. Egy pillanatig még az illat is mintha mélyebbre hatolna benne: füst, fa, virág, bor, és valami, ami csak itt és most létezik. Ahogy leteszi az üveget, ujjaival még egy rövid ideig követi a karimáját, mintha elodázná az este elillanását. Végül oldalra sandít, a nőre, akihez szavai már nem súlyosak, nem bátortalanok, csak őszinték és egy csipetnyi játékossággal fűszerezettek.*
- Élvezzük ki ezt az estét.
*Mondja úgy, mint aki tényleg ezt akarja: nem túltervezni, nem félni a holnaptól, csak benne maradni ebben a furcsa, váratlan és régen vágyott mostban.*
5908. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-14 10:47:03
Üzenet elküldve: 2025-06-14 10:47:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
*Amikor a világ megszűnni látszik, valami rég nem tapasztalt nyugodtság fogja el. Valami olyan, amiről tudja, hogy sem ideje, sem pedig akarata nem lesz rá, hogy sokáig kiélvezze. Mintha egy másik valóságba csöppent volna, valamibe, ami törékeny, értékes és múló.
Az ujjai alatt pihenő kéz ereiben szinte a vér minden egyes lüktetését érzi. Valóság ez. Tűnékeny valóság. Figyel arra, ami köztük áramlik. Valami szelíd és halk jelenlét, ami nem kérdezni akar, csak maradni. A nő pedig hagyja, s most már szabadabban meri élvezni. Elsőre talán azért hagyta ujjait a férfi kezében, hogy az biztonságot adjon, de most már ő is ebbe kapaszkodik. Nem félelemből, hanem egyszerűen csak azért, mert oly kevésszer adatik meg számára ez a fajta csöndes egymásban létezés.
Norennar szavaira csak némán bólint, de homlokán pár apró ránc megjelenik, ahogy először értetlenül fürkészi az arcát. A végén viszont megenyhül az arca, az ajkaira költöző halvány mosolyban pedig megértés játszik. A sárga pillantások egy pillanatra sem szakadnak el az arcától. Minden rezdülést, érzelmet igyekszik leolvasni róla. Van pár, ami szinte régi ismerősként köszön rá, viszont akad bőven, ami ijesztően új. A felismerés, hogy felettük is eljár az idő ijesztő, de a maga módján csábító is a saját kihívásaival.*
- Nem muszáj.
*Bólint aprót. Valóban nem lenne az. Nem is érződik a hangján sértettség vagy neheztelés, hisz érzi a másik hangján, hogy abban nincs elutasítás. Kissé félrebillenti a fejét, mikor a férfi bevallja, hogy örülne. Az arcán egyszerre jelenik meg egy apró megilletődés, és annál nagyobb megnyugvás.*
- Veled megyek.
*Mondja végül halkan, mintha ez természetes válasz lenne. Tekintete nem rebben el, amikor a férfi végigsimít a kézfején, valahol még hálás is érte. Ebben az érintésben nincs kérdés, nincs nyomás. Ez csak egy nyitott ajtó, amit nem kell azonnal átlépni, de jó tudni, hogy ott van. *
- Akkor holnap reggel.
*Bólint rá, ahogy megerősítésként finoman a kezére szorít. Végül lassan elengedi azt, s ujjait összekulcsolva pihenteti kezeit az ölében.*
- Feltéve, ha nem én várok rád.
*Kuncog fel halkan, kissé visszatérve önmagához. Önmagához? Vagy akinek szeretné, hogy lássák? Most ez sem számít, mert valahol tudja, hogy, ha a férfi odafigyel, ha lát, akkor valahol még látja benne azt a valaha volt lányt.*
- Már csak azt döntsd el, hogy mikor akarsz nyugovóra térni.
*Amikor a világ megszűnni látszik, valami rég nem tapasztalt nyugodtság fogja el. Valami olyan, amiről tudja, hogy sem ideje, sem pedig akarata nem lesz rá, hogy sokáig kiélvezze. Mintha egy másik valóságba csöppent volna, valamibe, ami törékeny, értékes és múló.
Az ujjai alatt pihenő kéz ereiben szinte a vér minden egyes lüktetését érzi. Valóság ez. Tűnékeny valóság. Figyel arra, ami köztük áramlik. Valami szelíd és halk jelenlét, ami nem kérdezni akar, csak maradni. A nő pedig hagyja, s most már szabadabban meri élvezni. Elsőre talán azért hagyta ujjait a férfi kezében, hogy az biztonságot adjon, de most már ő is ebbe kapaszkodik. Nem félelemből, hanem egyszerűen csak azért, mert oly kevésszer adatik meg számára ez a fajta csöndes egymásban létezés.
Norennar szavaira csak némán bólint, de homlokán pár apró ránc megjelenik, ahogy először értetlenül fürkészi az arcát. A végén viszont megenyhül az arca, az ajkaira költöző halvány mosolyban pedig megértés játszik. A sárga pillantások egy pillanatra sem szakadnak el az arcától. Minden rezdülést, érzelmet igyekszik leolvasni róla. Van pár, ami szinte régi ismerősként köszön rá, viszont akad bőven, ami ijesztően új. A felismerés, hogy felettük is eljár az idő ijesztő, de a maga módján csábító is a saját kihívásaival.*
- Nem muszáj.
*Bólint aprót. Valóban nem lenne az. Nem is érződik a hangján sértettség vagy neheztelés, hisz érzi a másik hangján, hogy abban nincs elutasítás. Kissé félrebillenti a fejét, mikor a férfi bevallja, hogy örülne. Az arcán egyszerre jelenik meg egy apró megilletődés, és annál nagyobb megnyugvás.*
- Veled megyek.
*Mondja végül halkan, mintha ez természetes válasz lenne. Tekintete nem rebben el, amikor a férfi végigsimít a kézfején, valahol még hálás is érte. Ebben az érintésben nincs kérdés, nincs nyomás. Ez csak egy nyitott ajtó, amit nem kell azonnal átlépni, de jó tudni, hogy ott van. *
- Akkor holnap reggel.
*Bólint rá, ahogy megerősítésként finoman a kezére szorít. Végül lassan elengedi azt, s ujjait összekulcsolva pihenteti kezeit az ölében.*
- Feltéve, ha nem én várok rád.
*Kuncog fel halkan, kissé visszatérve önmagához. Önmagához? Vagy akinek szeretné, hogy lássák? Most ez sem számít, mert valahol tudja, hogy, ha a férfi odafigyel, ha lát, akkor valahol még látja benne azt a valaha volt lányt.*
- Már csak azt döntsd el, hogy mikor akarsz nyugovóra térni.
5907. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-13 09:49:25
Üzenet elküldve: 2025-06-13 09:49:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* A társaságot körülölelő feszültség szabad szemmel is látható. Bár minta enyhülni látszódna, az csupán a látszat, amit maguk erőltetnek a bámészkodó szemek elé. Bármennyire is szeretne egy jó kocsmai verekedésben részesülni, maga is tisztában van vele, hogy az itteni őrség nem nézné jó szemmel, ha ezzel együtt szétvernék a mélyen tisztelt fogadójukat. A wegtoreni zárása óta szinte minden arany idekerül. A több arannyal több adózás is jár, a több adózással nagyobb védelem. Bezzeg a kikötőben, ahol ott verekedhetnek ketten, ahol akarnak, egészen addig, amíg a helyi erők jól mulathatnak rajtuk. Cinikusan kacag egyet az ork megjegyzésére, majd szájához emeli a poharát. Nem mond rá semmit, szerinte egyértelmű az üzenet. Biztos képes lenne mindenre, amit mond, azonban kíváncsi lenne, hogy ígéretét képes lenne e betartani három másikkal a háta mögött. Lehet bárki bármilyen jó, a túlerőt nehezen lehet felülmúlni. Míg Lazziar szóval tartja az orkot, addig testtartásokra figyel. Az orkból nem azt látja, hogy harcra készülne, ám érhetik még meglepetések a törpöt. Például, ha következő pillanatban egy kés kerülne elő, az valóban meglepné, de nem érné váratlanul. Szabad keze ugyan messze van a saját tőrétől, azonban nem érzi szükségét annak markolatára csúszására. Keze azért még viszket egy kis akcióra, ám türtőzteti magát. Az embergyerek hamar kezét nyújtja felé. Néhány másodpercig nézi. Azon gondolkodik, hogy szimplán üsse el, vagy csak köpjön bele. A rumosba egy ilyen kéretlen kéznyújtás a kezébe is kerülhet. Talán az eddigi pálinka miatt enyhült a harcias kedve, ugyanis a kettő felsorolt lehetőség helyett belecsap a kezébe. Rá is szorít rendesen, egy ilyen jó törp módisan, közben elismerően bólint, holott csak meg van lepődve. *
- Verőlegény? Te?
* Jegyzi meg hamar kicsit sem rejtve a tényt, hogy nem hisz neki, majd elengedi a kezét. Amint keze visszatér újfent felméri magának a vöröskét. Ki nem nézné belőle, hogy verőlegény. Legközelebb azt fogja mondani, hogy nőcsábász is. Ismeri az ilyen könnyed stílusú embereket. Az ilyenek addig vannak magas lovon, míg le nem lesznek ütve róla. A földön pedig újonnan összetört személyiségével vagy új erőre kap, vagy feladja. Egy biztos, lesznek itt még meglepetések. *
- Hívjatok csak törpnek vagy simán W is megteszi. A formalitáson túlesünk, ha túléljük az estét.
* Szólal meg, kicsit sincs lenyűgözve a mostani társaság tagjaitól. Elvégre mi a felhozatal? Egy pofátlan törp, egy szemtelen elf, egy ronda ork, egy képmutató ember. Ha karriere csődbe megy, ilyen vicceket fog írni és árulni és mesélni a kocsma emelvényén.
Közben egy új személy is csatlakozik a köreikbe. Bár hirtelen nem látja meg, hogy ki is az, így arckifejezéséről csak bosszúság olvasható le. Mint mindig. Lassan fordul a hang irányába, majd egy röpke pillantást követve kérdően néz vissza a társaság felé. Nem válaszokat akar, csupán még egy pillantást szeretne vetni a társaságra, ugyanis nem fér a fejébe, hogy egy ilyen színes és hangos társaságra, mégis hol van kiírva, hogy bárkit látnak szívesen? Józan ember kerülné őket, a fiatal elf pedig mintha ezt nem is látná, csatlakozna a köreikbe. *
- Mi?
* Hallatszik el a kérdés, ha mások szava is elapadna. Hangjából hamar következtethető, hogy ilyen szövegre nem számított. *
* A társaságot körülölelő feszültség szabad szemmel is látható. Bár minta enyhülni látszódna, az csupán a látszat, amit maguk erőltetnek a bámészkodó szemek elé. Bármennyire is szeretne egy jó kocsmai verekedésben részesülni, maga is tisztában van vele, hogy az itteni őrség nem nézné jó szemmel, ha ezzel együtt szétvernék a mélyen tisztelt fogadójukat. A wegtoreni zárása óta szinte minden arany idekerül. A több arannyal több adózás is jár, a több adózással nagyobb védelem. Bezzeg a kikötőben, ahol ott verekedhetnek ketten, ahol akarnak, egészen addig, amíg a helyi erők jól mulathatnak rajtuk. Cinikusan kacag egyet az ork megjegyzésére, majd szájához emeli a poharát. Nem mond rá semmit, szerinte egyértelmű az üzenet. Biztos képes lenne mindenre, amit mond, azonban kíváncsi lenne, hogy ígéretét képes lenne e betartani három másikkal a háta mögött. Lehet bárki bármilyen jó, a túlerőt nehezen lehet felülmúlni. Míg Lazziar szóval tartja az orkot, addig testtartásokra figyel. Az orkból nem azt látja, hogy harcra készülne, ám érhetik még meglepetések a törpöt. Például, ha következő pillanatban egy kés kerülne elő, az valóban meglepné, de nem érné váratlanul. Szabad keze ugyan messze van a saját tőrétől, azonban nem érzi szükségét annak markolatára csúszására. Keze azért még viszket egy kis akcióra, ám türtőzteti magát. Az embergyerek hamar kezét nyújtja felé. Néhány másodpercig nézi. Azon gondolkodik, hogy szimplán üsse el, vagy csak köpjön bele. A rumosba egy ilyen kéretlen kéznyújtás a kezébe is kerülhet. Talán az eddigi pálinka miatt enyhült a harcias kedve, ugyanis a kettő felsorolt lehetőség helyett belecsap a kezébe. Rá is szorít rendesen, egy ilyen jó törp módisan, közben elismerően bólint, holott csak meg van lepődve. *
- Verőlegény? Te?
* Jegyzi meg hamar kicsit sem rejtve a tényt, hogy nem hisz neki, majd elengedi a kezét. Amint keze visszatér újfent felméri magának a vöröskét. Ki nem nézné belőle, hogy verőlegény. Legközelebb azt fogja mondani, hogy nőcsábász is. Ismeri az ilyen könnyed stílusú embereket. Az ilyenek addig vannak magas lovon, míg le nem lesznek ütve róla. A földön pedig újonnan összetört személyiségével vagy új erőre kap, vagy feladja. Egy biztos, lesznek itt még meglepetések. *
- Hívjatok csak törpnek vagy simán W is megteszi. A formalitáson túlesünk, ha túléljük az estét.
* Szólal meg, kicsit sincs lenyűgözve a mostani társaság tagjaitól. Elvégre mi a felhozatal? Egy pofátlan törp, egy szemtelen elf, egy ronda ork, egy képmutató ember. Ha karriere csődbe megy, ilyen vicceket fog írni és árulni és mesélni a kocsma emelvényén.
Közben egy új személy is csatlakozik a köreikbe. Bár hirtelen nem látja meg, hogy ki is az, így arckifejezéséről csak bosszúság olvasható le. Mint mindig. Lassan fordul a hang irányába, majd egy röpke pillantást követve kérdően néz vissza a társaság felé. Nem válaszokat akar, csupán még egy pillantást szeretne vetni a társaságra, ugyanis nem fér a fejébe, hogy egy ilyen színes és hangos társaságra, mégis hol van kiírva, hogy bárkit látnak szívesen? Józan ember kerülné őket, a fiatal elf pedig mintha ezt nem is látná, csatlakozna a köreikbe. *
- Mi?
* Hallatszik el a kérdés, ha mások szava is elapadna. Hangjából hamar következtethető, hogy ilyen szövegre nem számított. *
5906. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-12 22:18:17
Üzenet elküldve: 2025-06-12 22:18:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Egy italra jött be, meg azért, hogy legyen hol aludnia, erre a nyakába kapott egy elég hangos és zavaró társaságot. Legalábbis jelenleg inkább zavaróak, bár úgy tűnik, hogy a hangulat kezd lecsendesedni. *
- Nincsenek barátaim. Nem szokásom barátkozni.
* Válaszolja a törpének. Legalább a figyelmeztetése eljutott mindkettőnek a fejébe, és talán jó is volt a megérzése, hogy okkal nem akarnak találkozni az őrséggel. Talán mégiscsak lehet ezzel a bandával kezdeni valamit a későbbiekben. Az újonnan érkezett vöröske szavaira csak megrázza a fejét. Nem tud mit kezdeni az ostoba magyarázkodással. Egyelőre az elf az egyetlen, akinek a szavaiban értelmet is talál. A pálinkát elfogadja, mert egy ingyen ital még nem kötelezi semmire. *
- Helyes. Hagyjuk a strázsákat máshol bajt keresni. Ami meg a gyötredelmeket illeti. Adhatnék ízelítőt belőle, de tartok tőle, hogy annak sem Te, sem a körülötted állók, és főleg nem a Torony és a kaszárnya őrei nem örülnének.
* Mondja ezt olyan hangon, ami okot adhat a gondolkodásra. Persze a figyelme nem lankad, de ha nem lenne résen, akkor is elég feltűnően méri végig Lazz, és ki is mondja amit gondol. *
- Aminek bírnia kell a strapát, az itt van a másik oldalamon.
* Paskolja meg a kardja markolatát. *
- Ezt nem harcban használom, az a pár vágás meg amire igen, biztosíthatlak, nem tesz benne kárt.
* Vigyorodik el sötéten. Az újabb csatlakozni vágyóval már tényleg nem tud mit kezdeni, és nem is érdekli igazán, így nem is szólal meg. Majd az elf beszél, ha akar. *
* Egy italra jött be, meg azért, hogy legyen hol aludnia, erre a nyakába kapott egy elég hangos és zavaró társaságot. Legalábbis jelenleg inkább zavaróak, bár úgy tűnik, hogy a hangulat kezd lecsendesedni. *
- Nincsenek barátaim. Nem szokásom barátkozni.
* Válaszolja a törpének. Legalább a figyelmeztetése eljutott mindkettőnek a fejébe, és talán jó is volt a megérzése, hogy okkal nem akarnak találkozni az őrséggel. Talán mégiscsak lehet ezzel a bandával kezdeni valamit a későbbiekben. Az újonnan érkezett vöröske szavaira csak megrázza a fejét. Nem tud mit kezdeni az ostoba magyarázkodással. Egyelőre az elf az egyetlen, akinek a szavaiban értelmet is talál. A pálinkát elfogadja, mert egy ingyen ital még nem kötelezi semmire. *
- Helyes. Hagyjuk a strázsákat máshol bajt keresni. Ami meg a gyötredelmeket illeti. Adhatnék ízelítőt belőle, de tartok tőle, hogy annak sem Te, sem a körülötted állók, és főleg nem a Torony és a kaszárnya őrei nem örülnének.
* Mondja ezt olyan hangon, ami okot adhat a gondolkodásra. Persze a figyelme nem lankad, de ha nem lenne résen, akkor is elég feltűnően méri végig Lazz, és ki is mondja amit gondol. *
- Aminek bírnia kell a strapát, az itt van a másik oldalamon.
* Paskolja meg a kardja markolatát. *
- Ezt nem harcban használom, az a pár vágás meg amire igen, biztosíthatlak, nem tesz benne kárt.
* Vigyorodik el sötéten. Az újabb csatlakozni vágyóval már tényleg nem tud mit kezdeni, és nem is érdekli igazán, így nem is szólal meg. Majd az elf beszél, ha akar. *
5905. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-12 21:46:24
Üzenet elküldve: 2025-06-12 21:46:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cralan Sley//
*Noredric szinte dőlve ül a székben, könyöke a kopott asztallapra támaszkodik, ujjai a korsó peremét dobolják. A terem zajai mintha háttérbe szorulnának, mikor Cralan megszólal. Az első mondatra azonban nem tud nem reagálni, a lovag felnevet. Nem az a szolid, orr alatt elfojtott fajta nevetés ez, hanem a telt, őszinte kacaj, ami megtölti a fogadót, és pár közeli fej is odafordul kíváncsian. A nevetés közben a szeme sarkából letöröl egy könnycseppet is, mintha rég nem szórakozott volna ennyire őszintén.*
– Ha a stílusom is egy lovagé lenne, most rád borítanám az asztalt, amiért ily galádul a becsületembe tiportál… *Mondja széles vigyorral.* - De a jelenlévők legnagyobb örömére kiváló önismeretekkel rendelkezem.
*Ahogy Cralan leadja a rendelését, Noredric felvonja egyik szemöldökét, kissé meg is billenti a fejét, mint aki rosszul hallotta.*
- Teát? Eeyr kebleire! Az életben nem gondoltam volna, hogy én valaha teát kérek, még ha nem is magamnak, de legyen! Tiszteletben tartom a döntésed.
*Színpadiasan a felszolgálóra pillant, akit már korábban leintett, és most is ott áll, jegyzettömbbel a kezében, kissé türelmes félmosollyal az ajkán.*
- Hallottad az urat, szépségem! *Mondja, miközben átnyújt 4 aranyat azaz a Tea árát,
majd még 6 tallért az újabb adag Rántotta fejében.* - Egy rántotta meg egy tea citrommal és mézzel. És ne feledd, a kenyér legyen ma reggeli!
*Fejével biccent a konyha irányába, jelezve, hogy az információkat nem ártana továbbítani az illetékesnek.*
- Hol is tartottam? Á, igen... Valóban nem egy nemes úrhoz méltó a modorom, de hát nem is fogok bocsánatot kérni azért, mert karó híján nem is kell azt kihúzni az ülepemből.
*Nem sokkal később a felszolgálólány újra feltűnik a látómezőben, kezében a két tál, egy gőzölgő csésze teával és egy vadonatfriss kenyérrel a tányér szélén. Noredric úgy figyeli a közeledését, mint vadász a prédáját. Mikor a lány lepakolja az ételt és épp indulna tovább, a férfi még megpróbálja, talán csak megszokásból, talán játékból, egy gyors mozdulattal elérni a szoknyája hátsó felét. De az ifjú felszolgáló szemmel láthatóan jártas az efféle próbálkozások kikerülésében; még időben félrelibben, és csak egy sokatmondó félmosolyt vet hátra, mielőtt visszatérne a pulthoz. Noredric csalódottan fúj egyet, aztán vállat von.*
- Üzenem a szakácsnak, hogy Eeyr ölelje kebleire s téged is aranyom!
*Kiáltja a lány után széles vigyorral az arcán, eztán pedig a reggelije felé fordul. Az első falat után megáll egy pillanatra, kissé félrebiccenti a fejét, mint aki valami furcsaságot érzékel.*
- Hm. Ebben a rántottában biztosan van valami… különleges *Morfondírozik hangosan.* - Valami fűszer, amit nem ismerek fel, de jól áll neki. Vagy talán csak annyira éhes vagyok, hogy már a tojáshéj is finomnak tűnne.
*Megvonja a vállát, és újabb falatot tol a szájába, közben szórakozottan dobol az ujjával az asztallapon. Egyelőre csendben marad, engedi, hogy a rántotta, a friss kenyér na meg a folyékony kenyér hármasa kicsit visszahozza a világ rendjét.*
*Noredric szinte dőlve ül a székben, könyöke a kopott asztallapra támaszkodik, ujjai a korsó peremét dobolják. A terem zajai mintha háttérbe szorulnának, mikor Cralan megszólal. Az első mondatra azonban nem tud nem reagálni, a lovag felnevet. Nem az a szolid, orr alatt elfojtott fajta nevetés ez, hanem a telt, őszinte kacaj, ami megtölti a fogadót, és pár közeli fej is odafordul kíváncsian. A nevetés közben a szeme sarkából letöröl egy könnycseppet is, mintha rég nem szórakozott volna ennyire őszintén.*
– Ha a stílusom is egy lovagé lenne, most rád borítanám az asztalt, amiért ily galádul a becsületembe tiportál… *Mondja széles vigyorral.* - De a jelenlévők legnagyobb örömére kiváló önismeretekkel rendelkezem.
*Ahogy Cralan leadja a rendelését, Noredric felvonja egyik szemöldökét, kissé meg is billenti a fejét, mint aki rosszul hallotta.*
- Teát? Eeyr kebleire! Az életben nem gondoltam volna, hogy én valaha teát kérek, még ha nem is magamnak, de legyen! Tiszteletben tartom a döntésed.
*Színpadiasan a felszolgálóra pillant, akit már korábban leintett, és most is ott áll, jegyzettömbbel a kezében, kissé türelmes félmosollyal az ajkán.*
- Hallottad az urat, szépségem! *Mondja, miközben átnyújt 4 aranyat azaz a Tea árát,
majd még 6 tallért az újabb adag Rántotta fejében.* - Egy rántotta meg egy tea citrommal és mézzel. És ne feledd, a kenyér legyen ma reggeli!*Fejével biccent a konyha irányába, jelezve, hogy az információkat nem ártana továbbítani az illetékesnek.*
- Hol is tartottam? Á, igen... Valóban nem egy nemes úrhoz méltó a modorom, de hát nem is fogok bocsánatot kérni azért, mert karó híján nem is kell azt kihúzni az ülepemből.
*Nem sokkal később a felszolgálólány újra feltűnik a látómezőben, kezében a két tál, egy gőzölgő csésze teával és egy vadonatfriss kenyérrel a tányér szélén. Noredric úgy figyeli a közeledését, mint vadász a prédáját. Mikor a lány lepakolja az ételt és épp indulna tovább, a férfi még megpróbálja, talán csak megszokásból, talán játékból, egy gyors mozdulattal elérni a szoknyája hátsó felét. De az ifjú felszolgáló szemmel láthatóan jártas az efféle próbálkozások kikerülésében; még időben félrelibben, és csak egy sokatmondó félmosolyt vet hátra, mielőtt visszatérne a pulthoz. Noredric csalódottan fúj egyet, aztán vállat von.*
- Üzenem a szakácsnak, hogy Eeyr ölelje kebleire s téged is aranyom!
*Kiáltja a lány után széles vigyorral az arcán, eztán pedig a reggelije felé fordul. Az első falat után megáll egy pillanatra, kissé félrebiccenti a fejét, mint aki valami furcsaságot érzékel.*
- Hm. Ebben a rántottában biztosan van valami… különleges *Morfondírozik hangosan.* - Valami fűszer, amit nem ismerek fel, de jól áll neki. Vagy talán csak annyira éhes vagyok, hogy már a tojáshéj is finomnak tűnne.
*Megvonja a vállát, és újabb falatot tol a szájába, közben szórakozottan dobol az ujjával az asztallapon. Egyelőre csendben marad, engedi, hogy a rántotta, a friss kenyér na meg a folyékony kenyér hármasa kicsit visszahozza a világ rendjét.*
5904. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-12 21:07:21
Üzenet elküldve: 2025-06-12 21:07:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Noredric Juled Oswbold de Wyggio//
* A harcnak vége, Cralan jóformán meg sem izzadt, és csak egyszer találkozott a talajjal, így sok kivetnivaló nincs a megjelenésében. Meditációja nem olyan hosszú és nem is olyan mély, így tisztán hallja a másik szavait. *
- Már egy ideje nem élek alkohollal.
* Válaszolja, azt nem teszi hozzá, hogy legfeljebb fertőtlenítésre, vagy fájdalomcsillapításra azért szokott alkoholhoz nyúlni. *
- Hosszabban szoktam meditálni, és igen, meglehetősen hasznos tud lenni. Ne feledd, egy harcosnak mindig tisztán kell gondolkodnia.
* Emlékezteti a fiatal harcost, miközben maga is visszaköti irbisz markolatú mesterkarját az oldalára. *
- Akkor legyen a Pegazus.
* Von vállat, mert egyik fogadó olyan, mint a másik. *
//A Pegazusban//
* Akárcsak Noredric, a szerzetes is csendesen, ám könnyed léptekkel tart a Pegazus felé. Nem kimondottan fáradt ki a harcban illetve az edzésben, de étvágya neki is van. Néma árnyékként követi a lovagot, bár ő maga csak a kezét mossa meg, majd oda megy ahová le szeretne ülni a társa, és egy pillanatig sem foglalkozik a bent lévőkkel. Amikor megvan a kiszemelt hely, maga is helyet foglal. *
- Úgy harcolsz és mozogsz mint egy lovag, de a stílusod nem ezt mutatja.
* Jegyzi meg, miután végig hallgatja a másik rendelését. *
- De a memóriád még jó. Én is egy rántottát kérek, és egy csésze teát. Citrommal és mézzel.
* Az adott szónak nem mond ellen. Ha úgy vesszük, végtére is megdolgozott érte. *
* A harcnak vége, Cralan jóformán meg sem izzadt, és csak egyszer találkozott a talajjal, így sok kivetnivaló nincs a megjelenésében. Meditációja nem olyan hosszú és nem is olyan mély, így tisztán hallja a másik szavait. *
- Már egy ideje nem élek alkohollal.
* Válaszolja, azt nem teszi hozzá, hogy legfeljebb fertőtlenítésre, vagy fájdalomcsillapításra azért szokott alkoholhoz nyúlni. *
- Hosszabban szoktam meditálni, és igen, meglehetősen hasznos tud lenni. Ne feledd, egy harcosnak mindig tisztán kell gondolkodnia.
* Emlékezteti a fiatal harcost, miközben maga is visszaköti irbisz markolatú mesterkarját az oldalára. *
- Akkor legyen a Pegazus.
* Von vállat, mert egyik fogadó olyan, mint a másik. *
//A Pegazusban//
* Akárcsak Noredric, a szerzetes is csendesen, ám könnyed léptekkel tart a Pegazus felé. Nem kimondottan fáradt ki a harcban illetve az edzésben, de étvágya neki is van. Néma árnyékként követi a lovagot, bár ő maga csak a kezét mossa meg, majd oda megy ahová le szeretne ülni a társa, és egy pillanatig sem foglalkozik a bent lévőkkel. Amikor megvan a kiszemelt hely, maga is helyet foglal. *
- Úgy harcolsz és mozogsz mint egy lovag, de a stílusod nem ezt mutatja.
* Jegyzi meg, miután végig hallgatja a másik rendelését. *
- De a memóriád még jó. Én is egy rántottát kérek, és egy csésze teát. Citrommal és mézzel.
* Az adott szónak nem mond ellen. Ha úgy vesszük, végtére is megdolgozott érte. *
5903. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-12 20:28:48
Üzenet elküldve: 2025-06-12 20:28:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*Árvánk nem igazán tudja a helyét itt a Pegazusban. Ezért vissza is fordul a magas és kopasz pultos felé.*
- Szeretnék még 4 Csirkesültet. Majd én felszolgálom. *Jelenti ki. Aztán le is teszi érte a 80aranyat.*
*De amint megkapja a megrendelést, már fordul is az igazán hangos asztalhoz. De nem azért, hogy rendet tegyen. Csupán kíváncsi a vörös hajú elf.*
- Leülhetek?
*Kérdezi tágra nyílt zöldjeivel. A kezében, egy tálcán még ott figyelnek az almalevek, ám ő mégsem törik le. Lassan érkezik a csirke sült is. Ami minden szerzet nyálát csorgatná.*
- Kérlek titeket! Nem akarok egyedül vacsorázni.
*Árvánk nem igazán tudja a helyét itt a Pegazusban. Ezért vissza is fordul a magas és kopasz pultos felé.*
- Szeretnék még 4 Csirkesültet. Majd én felszolgálom. *Jelenti ki. Aztán le is teszi érte a 80aranyat.*
*De amint megkapja a megrendelést, már fordul is az igazán hangos asztalhoz. De nem azért, hogy rendet tegyen. Csupán kíváncsi a vörös hajú elf.*
- Leülhetek?
*Kérdezi tágra nyílt zöldjeivel. A kezében, egy tálcán még ott figyelnek az almalevek, ám ő mégsem törik le. Lassan érkezik a csirke sült is. Ami minden szerzet nyálát csorgatná.*
- Kérlek titeket! Nem akarok egyedül vacsorázni.
5902. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:04:58
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:04:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cralan Sley//
*A kard a helyére kerül, ő maga pedig halkan, de nehézkesen fújja ki a levegőt, mintha a vállait is leraknák vele együtt. A lábában még ott lüktet a rúgás tompa emléke, a bordáinál húzódik az ütés nyoma. De ezek jó sebek, olyanok, amiket nem bánik. Nem első, s nem is utolsó lesz, az biztos. De most már tényleg enni kéne.
Noredric fél szemmel figyeli Cralan nyugodt, légzőgyakorlatos elcsendesedését, majd félmosollyal megcsóválja a fejét.*
- Én az ilyet inkább szesszel intézem.
*Jegyzi meg halkan. Aztán eredeti fegyverét visszacsatolva, sóhajt egyet, majd biccent a másik felé.*
- De nem mondom, hatásosnak tűnt.
*Noredric épp szóra nyitná a száját, mikor hirtelen ráeszmél valamire. Felvonja a szemöldökét, majd sóhajtva Cralanra néz.*
- A Kalmár... Most jut eszembe, hogy már egy ideje zárva van.
*Szomorkásan elmosolyodik.*
- Úgy fest, be kell érnünk a Pegazussal, cimbora.
*Ennek örömére arra is veszi az irányt remélve, hogy a másik is követi.*
//A Pegazusban//
*Noredric csendesen, megfontolt léptekkel közeledik a Pegazus fogadóhoz. A testét még mindig átjárja a küzdelem utóhatása: izmai enyhén feszülnek, tarkóján apró verejtékcseppek gyűlnek, a por pedig vékony rétegben ül meg homlokán és halántékán. Mielőtt belépne az épületbe, megáll az istállónál. A karám mellé támasztott vödörben még ott csillog a friss víz, amit alighanem a lovaknak készítettek elő. Egy rövid pillanatig mérlegel, aztán leguggol, és két tenyerével vizet mer a tarkójára. A hideg cseppek szétfutnak a bőrén, lemosva az izzadságot és a küzdelem porát. Feláll, megrázza a fejét, mintha csak a gondolatokat is le akarná rázni, majd a ruhája ujjával nagyjából letörli a vizes foltokat az arcáról. Ahogy kifújja magát, halványan elmosolyodik.*
- Ennél csak egy fürdő lenne jobb…
*Motyogja maga elé, majd elindul befelé.
A fogadóba lépve azonnal megcsapja az ismerős illatkavalkád: fűszeres pörköltek, frissen sült kenyér, sör és egy kevésbé kellemes, áporodott szénaillat a bejárat közeli sarokból. A Pegazus nem változott semmit, ugyanaz a kissé nyikorgó padló, ugyanazok a rozoga székek, és ugyanaz a fáradt, de megbízható személyzet, akik még a szót sem kérdezik, ha valaki egy korsó sört kér előbb, mint hogy megszólalna. Ez most különösen jól jön.
Noredric végig járatja tekintetét a termen, majd megpillant egy üres asztalt a bal oldalon, a kandallótól éppen elég távol, hogy ne legyen túl meleg, de még elég közel, hogy ne legyen huzatos. Leteszi magát egy nyikorgó, de stabil székre, és szinte azonnal hátra dől. Reméli, hogy Cralan követi, noha egy szóval sem szólt neki, mégis számít rá. Valahogy úgy érzi, az a fajta alak, aki nem marad le egy beszélgetésről, ha már együtt izzadtak a gyakorlótéren.
Miközben leereszti magát, szeme megakad egy felszolgálólányon.*
- Hé, te ott, kislány!
*Szól oda egy fiatal leányzónak, aki épp két korsót egyensúlyoz egy tálcán. A kishölgy kissé megtorpan, meglepetten pislog Noredricre, majd látva a páncélos férfi izzadtságtól fénylő homlokát, úgy dönt, inkább odasétál hozzájuk. Óvatosan lerakja a tálcát az egyik másik asztalhoz, bólint egy gyorsat, és közelebb lép.*
- Rántottát kérek, jó sok tojásból, mellé kenyeret, lehetőleg ne a tegnapit, és egy korsó sört, amibe bele lehet fulladni!
*A leány jegyez, bólint, de nem siet el. Noredric leakassza erszényét az övéről, és rövid számolgatás után elkezdi előtúrni az érméket. Kezdve a Rántotta árával ami 6 arany, aztán 4 arany a két Szelet kenyérért, végül pedig 13 tallér egy korsó Ullamar sörért. Eztán oldalra billenti a fejét, egy rövid, szinte már túl széles vigyort villant a Cralanra.*
- Ahogy azt említettem, vagy legalábbis nekem úgy rémlik, hogy mondtam valami ilyesmit, a vendégem vagy, cimbora. Válassz magadnak valamit!
*Ezt már egy széles, őszinte vigyorral toldja meg. A párbaj utóhatása még ott lüktet a tagjaiban, de most végre úgy érezheti, eljött a jól megérdemelt pihenés ideje.*
*A kard a helyére kerül, ő maga pedig halkan, de nehézkesen fújja ki a levegőt, mintha a vállait is leraknák vele együtt. A lábában még ott lüktet a rúgás tompa emléke, a bordáinál húzódik az ütés nyoma. De ezek jó sebek, olyanok, amiket nem bánik. Nem első, s nem is utolsó lesz, az biztos. De most már tényleg enni kéne.
Noredric fél szemmel figyeli Cralan nyugodt, légzőgyakorlatos elcsendesedését, majd félmosollyal megcsóválja a fejét.*
- Én az ilyet inkább szesszel intézem.
*Jegyzi meg halkan. Aztán eredeti fegyverét visszacsatolva, sóhajt egyet, majd biccent a másik felé.*
- De nem mondom, hatásosnak tűnt.
*Noredric épp szóra nyitná a száját, mikor hirtelen ráeszmél valamire. Felvonja a szemöldökét, majd sóhajtva Cralanra néz.*
- A Kalmár... Most jut eszembe, hogy már egy ideje zárva van.
*Szomorkásan elmosolyodik.*
- Úgy fest, be kell érnünk a Pegazussal, cimbora.
*Ennek örömére arra is veszi az irányt remélve, hogy a másik is követi.*
//A Pegazusban//
*Noredric csendesen, megfontolt léptekkel közeledik a Pegazus fogadóhoz. A testét még mindig átjárja a küzdelem utóhatása: izmai enyhén feszülnek, tarkóján apró verejtékcseppek gyűlnek, a por pedig vékony rétegben ül meg homlokán és halántékán. Mielőtt belépne az épületbe, megáll az istállónál. A karám mellé támasztott vödörben még ott csillog a friss víz, amit alighanem a lovaknak készítettek elő. Egy rövid pillanatig mérlegel, aztán leguggol, és két tenyerével vizet mer a tarkójára. A hideg cseppek szétfutnak a bőrén, lemosva az izzadságot és a küzdelem porát. Feláll, megrázza a fejét, mintha csak a gondolatokat is le akarná rázni, majd a ruhája ujjával nagyjából letörli a vizes foltokat az arcáról. Ahogy kifújja magát, halványan elmosolyodik.*
- Ennél csak egy fürdő lenne jobb…
*Motyogja maga elé, majd elindul befelé.
A fogadóba lépve azonnal megcsapja az ismerős illatkavalkád: fűszeres pörköltek, frissen sült kenyér, sör és egy kevésbé kellemes, áporodott szénaillat a bejárat közeli sarokból. A Pegazus nem változott semmit, ugyanaz a kissé nyikorgó padló, ugyanazok a rozoga székek, és ugyanaz a fáradt, de megbízható személyzet, akik még a szót sem kérdezik, ha valaki egy korsó sört kér előbb, mint hogy megszólalna. Ez most különösen jól jön.
Noredric végig járatja tekintetét a termen, majd megpillant egy üres asztalt a bal oldalon, a kandallótól éppen elég távol, hogy ne legyen túl meleg, de még elég közel, hogy ne legyen huzatos. Leteszi magát egy nyikorgó, de stabil székre, és szinte azonnal hátra dől. Reméli, hogy Cralan követi, noha egy szóval sem szólt neki, mégis számít rá. Valahogy úgy érzi, az a fajta alak, aki nem marad le egy beszélgetésről, ha már együtt izzadtak a gyakorlótéren.
Miközben leereszti magát, szeme megakad egy felszolgálólányon.*
- Hé, te ott, kislány!
*Szól oda egy fiatal leányzónak, aki épp két korsót egyensúlyoz egy tálcán. A kishölgy kissé megtorpan, meglepetten pislog Noredricre, majd látva a páncélos férfi izzadtságtól fénylő homlokát, úgy dönt, inkább odasétál hozzájuk. Óvatosan lerakja a tálcát az egyik másik asztalhoz, bólint egy gyorsat, és közelebb lép.*
- Rántottát kérek, jó sok tojásból, mellé kenyeret, lehetőleg ne a tegnapit, és egy korsó sört, amibe bele lehet fulladni!
*A leány jegyez, bólint, de nem siet el. Noredric leakassza erszényét az övéről, és rövid számolgatás után elkezdi előtúrni az érméket. Kezdve a Rántotta árával ami 6 arany,
aztán 4 arany a két Szelet kenyérért, végül pedig 13 tallér egy korsó Ullamar sörért. Eztán oldalra billenti a fejét, egy rövid, szinte már túl széles vigyort villant a Cralanra.*- Ahogy azt említettem, vagy legalábbis nekem úgy rémlik, hogy mondtam valami ilyesmit, a vendégem vagy, cimbora. Válassz magadnak valamit!
*Ezt már egy széles, őszinte vigyorral toldja meg. A párbaj utóhatása még ott lüktet a tagjaiban, de most végre úgy érezheti, eljött a jól megérdemelt pihenés ideje.*
5901. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-12 18:20:31
Üzenet elküldve: 2025-06-12 18:20:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Árvánk sietve tér vissza a fogadóba. Nem hisz, nem remél. Az elmúlt hatok megtanították rá, hogy nincs jobb kor, mint a jelen. Ezt a lányt, Szikrát, mégsem képes kiverni a fejéből. Pont olyan, mint ő maga volt néhány évvel ezelőtt. Leszámítva azt a fergetegesen rémes kutyát. Még bízik és remél. Van egy cseppnyi báj abban, ahogy a világát éli. Az elf mégsem remél sokat a másik lány küldetéséből. Nem azért, mert ne lenne kitartó. Hiszen épp ma este bizonyította az ellenkezőjét. Inkább a világban nem bízik, ami körülfonja az ártatlan, kis Szikrát. Amint ezen morfondírozik, már a Pegazus ajtajához is ér. A gondolataiból valami hangoskodás zökkenti ki. Smaragdjait felemelve azzal kénytelen szembesülni, amint egy nagydarab ork egy embert dob ki az utca köveire. Árvánk nem is rest. Hamar előhalássza kulcsát a tatyójából és meglengeti azt az ork előtt.*
-Én... Nekem... Nekem szobám van odabent.
*Szólal fel határozatlanul, majd mikor utat kap, már libben is be a Pegazus vendégterébe. Odabent már zajlik az élet, ahogy minden fogadóban szokás ilyenkor. A vörös elfnek sem kell több, azonnal megrohamozza a pultot. A magas, kopasz ember egy pillanatra sem rémíti meg. Hiszen Ynayra ma már másodszor látja.*
-Üdv ismét, jóember! Én csupán 3 pohár Gyümölcslevet szeretnék, a nehéz nap végére. *Azzal ki is fizeti érte a 21 aranyat.
*Amint megkapja a megrendelést, elindul, hogy érdekes asztaltársaságot keressen.*
-Én... Nekem... Nekem szobám van odabent.
*Szólal fel határozatlanul, majd mikor utat kap, már libben is be a Pegazus vendégterébe. Odabent már zajlik az élet, ahogy minden fogadóban szokás ilyenkor. A vörös elfnek sem kell több, azonnal megrohamozza a pultot. A magas, kopasz ember egy pillanatra sem rémíti meg. Hiszen Ynayra ma már másodszor látja.*
-Üdv ismét, jóember! Én csupán 3 pohár Gyümölcslevet szeretnék, a nehéz nap végére. *Azzal ki is fizeti érte a 21 aranyat.
*Amint megkapja a megrendelést, elindul, hogy érdekes asztaltársaságot keressen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436