Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 210 (4181. - 4200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4200. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-09 11:30:09
Üzenet elküldve: 2023-04-09 11:30:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vándor társulat//
*Messziről jött elf, a távoli Lihanechből származó nevével, nem először okoz fejtörést valakinek. Azonban kivárja a próbálkozásokat, mert aranyosnak találja. Természetesen van beceneve, és eszében sincs tovább kínozni H'aerát az elf nyelvtörővel.*
- Szólíts Rírionnak. *Ajánlja, mint egyszerűbb verzió.
Szívesen lefaragna magasságából, hogy ne kelljen hátrafeszített nyakkal beszélni hozzá, ám ha lehajol valakihez, az hordozhat egy lekicsinylő üzenetet sokak számára. Egyszerűbb, ha leülnek. Ez gyorsabban megtörténik, mint Rírion gondolná, mert a kistermetű lány olyan erővel rántja maga után, hogy a méretes elf szinte a levegőben végzi. Egy, akaratán kívüli óriás lépéssel követi, melyben az egyensúlyáért is meg kell küzdenie.
Kényelmesen helyet foglalva már az italokat olvasgatják.
~ Nem látszom keményen ivósnak, hmm... felhívás keringőre? ~ Fogalmazódik meg benbe, míg H'aera vidám tekintetéből próbálja kiolvasni a választ.*
- Attól függ mikor és mire iszunk. Mivel ma ismertelek meg, köszöntőnek illenék valami tömény, amennyiben kedvedre való a pálinka.
//Vándor társulat//
*Messziről jött elf, a távoli Lihanechből származó nevével, nem először okoz fejtörést valakinek. Azonban kivárja a próbálkozásokat, mert aranyosnak találja. Természetesen van beceneve, és eszében sincs tovább kínozni H'aerát az elf nyelvtörővel.*
- Szólíts Rírionnak. *Ajánlja, mint egyszerűbb verzió.
Szívesen lefaragna magasságából, hogy ne kelljen hátrafeszített nyakkal beszélni hozzá, ám ha lehajol valakihez, az hordozhat egy lekicsinylő üzenetet sokak számára. Egyszerűbb, ha leülnek. Ez gyorsabban megtörténik, mint Rírion gondolná, mert a kistermetű lány olyan erővel rántja maga után, hogy a méretes elf szinte a levegőben végzi. Egy, akaratán kívüli óriás lépéssel követi, melyben az egyensúlyáért is meg kell küzdenie.
Kényelmesen helyet foglalva már az italokat olvasgatják.
~ Nem látszom keményen ivósnak, hmm... felhívás keringőre? ~ Fogalmazódik meg benbe, míg H'aera vidám tekintetéből próbálja kiolvasni a választ.*
- Attól függ mikor és mire iszunk. Mivel ma ismertelek meg, köszöntőnek illenék valami tömény, amennyiben kedvedre való a pálinka.
4199. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-06 21:10:10
Üzenet elküldve: 2023-04-06 21:10:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hősünk ajkai közül egy újabb sóhaj csusszan ki ahogy az őt ért becsületsértés fejében elkövetett igencsak jogos visszavágása, végül nem torkollik egyikőjük halálába sem. Bár szó mi szó, mindkettőjük ruhája nagyjából oly módon fest mintha tényleges vérontás történt volna a közelmúltban, ám mindenki legnagyobb örömére, vagy legalábbis remélhetőleg mindenki legnagyobb örömére, a vörös folyadék nem az ő vérük, hanem a szőlőé melyből egykoron kisajtolták ezen nemes, s így kvázi meglehetőst kárba veszett nedűt. Megfeszült izmai azonban végül csupán akkor engednek, mikor a másik elveszi a felajánlott kendőt, elvégre ezen pillanat bekövetkeztéig még mindig ott lebegett a levegőben annak az esélye, hogy a szemben ülő fél betöri hősünk orrát a kezében lévő kupával és hát szó mi szó. Kár lenne ezért a szép orrért.*
- Ne becsüld alá. Kifejezetten kellemetlen a fulladásos halál. Legalábbis nekem nem úgy tűnt, hogy azok, akik így távoztak el különösebben élvezték volna magát a folyamatot. Sőt! Határozottan ellenükre volt.
*Magyarázza még mindig vigyorogva, s ahogy az utolsó mondat elhangzik, finoman a nyakához nyúl s vakargatni kezd egy rég beforrott s már szinte észrevehetetlenné vált sebhelyet. Közben tekintete a másikra téved, s nagy élvezettel figyeli ahogy az igyekszik felitatni a korábban reá ömlő vörösbort. Az ebből nyert gyönyör nem tart sokáig, ugyanis látótere egy pillanat alatt elsötétül ahogy arcára valami sötét, ragacsos és határozottan nedves dolog feszül. Az átkozott kendő.*
- Pff…
*Köpi a kendőbe az arról szájába kerülő pormacskát, majd arcához nyúlva, lehámozza magáról az átázott szövetdarabot. Ennek hála még erősebbé válik a késztetés a fürdő meglátogatására.*
- Nem ér le a lábam. Viszont ennek ellenére egyszer talán megengedem, hogy megpróbáld.
*Búgja oda kajánul a másiknak, majd nadrágjára pillant. Hunyorítva figyeli a terebélyes foltot egy darabig, míg tekintete vándorlásba nem kezd, végig pásztázva a fogadó összes vendégét. Egy újabb halk sóhajt ereszt a nagyvilágba, mit egy halkan elmormolt káromkodás követ. Végül felpattan ültőhelyéből, s feltűnően kerülve a fogadós, feltehetően gyilkos pillantásait, elindul a fürdő irányába, mintha mi sem történt volna. Az ajtóhoz érve, társát csupán akkor engedi előre, ha az szorosan a nyomában halad, ellenkező esetben ahogy kitárja maga előtt az ajtót azonnal be is lép rajta, s amint az arra kijelölt helyre ér, neki is lát lehámozni magáról az átmenetileg feleslegessé vált ruhadarabokat. Tehát mindet. Mint előtte megannyi harcos daliának, a páncél levételével neki is meggyűlik a baja, így hangos szitkokat szórva oldja ki a bőrlemezeket összetartó csatokat, míg azok végül tompán puffanva hullanak a földre. Végül egy szál szövetdarabot a csípője köré tekerve lép ki a folyosóra, ahol drágalátos elfje vagy várja, vagy nem. Utóbbi esetben karját keresztbe téve, csupasz lábával a hideg kövön dobolva vár, hátha a másik még felbukkan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hősünk ajkai közül egy újabb sóhaj csusszan ki ahogy az őt ért becsületsértés fejében elkövetett igencsak jogos visszavágása, végül nem torkollik egyikőjük halálába sem. Bár szó mi szó, mindkettőjük ruhája nagyjából oly módon fest mintha tényleges vérontás történt volna a közelmúltban, ám mindenki legnagyobb örömére, vagy legalábbis remélhetőleg mindenki legnagyobb örömére, a vörös folyadék nem az ő vérük, hanem a szőlőé melyből egykoron kisajtolták ezen nemes, s így kvázi meglehetőst kárba veszett nedűt. Megfeszült izmai azonban végül csupán akkor engednek, mikor a másik elveszi a felajánlott kendőt, elvégre ezen pillanat bekövetkeztéig még mindig ott lebegett a levegőben annak az esélye, hogy a szemben ülő fél betöri hősünk orrát a kezében lévő kupával és hát szó mi szó. Kár lenne ezért a szép orrért.*
- Ne becsüld alá. Kifejezetten kellemetlen a fulladásos halál. Legalábbis nekem nem úgy tűnt, hogy azok, akik így távoztak el különösebben élvezték volna magát a folyamatot. Sőt! Határozottan ellenükre volt.
*Magyarázza még mindig vigyorogva, s ahogy az utolsó mondat elhangzik, finoman a nyakához nyúl s vakargatni kezd egy rég beforrott s már szinte észrevehetetlenné vált sebhelyet. Közben tekintete a másikra téved, s nagy élvezettel figyeli ahogy az igyekszik felitatni a korábban reá ömlő vörösbort. Az ebből nyert gyönyör nem tart sokáig, ugyanis látótere egy pillanat alatt elsötétül ahogy arcára valami sötét, ragacsos és határozottan nedves dolog feszül. Az átkozott kendő.*
- Pff…
*Köpi a kendőbe az arról szájába kerülő pormacskát, majd arcához nyúlva, lehámozza magáról az átázott szövetdarabot. Ennek hála még erősebbé válik a késztetés a fürdő meglátogatására.*
- Nem ér le a lábam. Viszont ennek ellenére egyszer talán megengedem, hogy megpróbáld.
*Búgja oda kajánul a másiknak, majd nadrágjára pillant. Hunyorítva figyeli a terebélyes foltot egy darabig, míg tekintete vándorlásba nem kezd, végig pásztázva a fogadó összes vendégét. Egy újabb halk sóhajt ereszt a nagyvilágba, mit egy halkan elmormolt káromkodás követ. Végül felpattan ültőhelyéből, s feltűnően kerülve a fogadós, feltehetően gyilkos pillantásait, elindul a fürdő irányába, mintha mi sem történt volna. Az ajtóhoz érve, társát csupán akkor engedi előre, ha az szorosan a nyomában halad, ellenkező esetben ahogy kitárja maga előtt az ajtót azonnal be is lép rajta, s amint az arra kijelölt helyre ér, neki is lát lehámozni magáról az átmenetileg feleslegessé vált ruhadarabokat. Tehát mindet. Mint előtte megannyi harcos daliának, a páncél levételével neki is meggyűlik a baja, így hangos szitkokat szórva oldja ki a bőrlemezeket összetartó csatokat, míg azok végül tompán puffanva hullanak a földre. Végül egy szál szövetdarabot a csípője köré tekerve lép ki a folyosóra, ahol drágalátos elfje vagy várja, vagy nem. Utóbbi esetben karját keresztbe téve, csupasz lábával a hideg kövön dobolva vár, hátha a másik még felbukkan.*
4198. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-05 23:02:40
Üzenet elküldve: 2023-04-05 23:02:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*A késő esti órákban, koszosan, nyúzottan és teljesen elcsigázottan tér be a Pegazusba. Látszik rajta, hogy hosszú út van a háta mögött, hiszen egészen a Tharg birtokoktól jött gyalogszerrel idáig.
Eredeti terve az volt, hogy - csakúgy, mint az odaúton - nem teszi meg az egész távot, hanem csak komótosan halad, és ahol a szürkület éri, ott majd felveri a sátrát és megalszik. De valahogy máshogy alakult. Egyszerűen vitte a lába, jobban kilépett és kora délután már tudta, hogy akár be is érhet a városba. Ez a gondolat feltöltötte erővel és lelkesedéssel, hogy megszaporázza a lépteit. Olyan elképzelései voltak, hogy a Pegazusban kivesz egy szobát, lepakol, aztán lemegy a fürdőbe és a meleg vízben piheni ki az út fáradalmait. De már órákkal a megérkezése előtt tudta, hogy ha be is ér a városba, csak nagyon későn, és semmi kedve nem lesz már holmi pihentető fürdőhöz. Amikor pedig elszállt a fő motiváció, csak az a felismerés maradt, hogy semmi értelme már az út szélén sátorozni, amikor a város csak pár óra gyaloglásra van.
Szóval megtette a teljes távot, és már ugyancsak megbánta a dolgot. Mostanra már nem vágyik semmi másra, csak alvásra. Se egy jó korsó sörre, se harapnivalóra. Csak egy ágy kell.
Nem is tétovázik, egyenest a pulthoz sétál és így szól a csaposhoz:*
- Adjon egy szobát. Egy sima szobát, egy éjszakára. Nem kell erkélyes. Csak lehessen benne aludni.
*morogja. Nem is teketóriázik: kifizet 16 aranyat, és felmarkolja a Szoba kulcsát.
Amint ezzel megvan, felvonszolja magát az emeletre, egyenest bemegy a szobájába és leszenvedi magáról a hátizsákot, a bakancsot, na meg a fegyvereit, erszényét és minden egyebet, ami zavarná az alvásban. Amint ezzel megvan, végigdől az ágyon, és nem sokkal később már buzgón alszik.*
Eredeti terve az volt, hogy - csakúgy, mint az odaúton - nem teszi meg az egész távot, hanem csak komótosan halad, és ahol a szürkület éri, ott majd felveri a sátrát és megalszik. De valahogy máshogy alakult. Egyszerűen vitte a lába, jobban kilépett és kora délután már tudta, hogy akár be is érhet a városba. Ez a gondolat feltöltötte erővel és lelkesedéssel, hogy megszaporázza a lépteit. Olyan elképzelései voltak, hogy a Pegazusban kivesz egy szobát, lepakol, aztán lemegy a fürdőbe és a meleg vízben piheni ki az út fáradalmait. De már órákkal a megérkezése előtt tudta, hogy ha be is ér a városba, csak nagyon későn, és semmi kedve nem lesz már holmi pihentető fürdőhöz. Amikor pedig elszállt a fő motiváció, csak az a felismerés maradt, hogy semmi értelme már az út szélén sátorozni, amikor a város csak pár óra gyaloglásra van.
Szóval megtette a teljes távot, és már ugyancsak megbánta a dolgot. Mostanra már nem vágyik semmi másra, csak alvásra. Se egy jó korsó sörre, se harapnivalóra. Csak egy ágy kell.
Nem is tétovázik, egyenest a pulthoz sétál és így szól a csaposhoz:*
- Adjon egy szobát. Egy sima szobát, egy éjszakára. Nem kell erkélyes. Csak lehessen benne aludni.
*morogja. Nem is teketóriázik: kifizet 16 aranyat, és felmarkolja a Szoba kulcsát.
Amint ezzel megvan, felvonszolja magát az emeletre, egyenest bemegy a szobájába és leszenvedi magáról a hátizsákot, a bakancsot, na meg a fegyvereit, erszényét és minden egyebet, ami zavarná az alvásban. Amint ezzel megvan, végigdől az ágyon, és nem sokkal később már buzgón alszik.*
4197. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-05 09:14:28
Üzenet elküldve: 2023-04-05 09:14:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vándor társulat//
* Elmélyülten koncentrálva ráncolja a szemöldökét, ahogy akadozva megpróbálkozik a névvel. *
- Fen... rírion. Szkííí... Az ég szerelmére, nincs valami beceneved?
* Az elf névadási szokások, mintha direkt arra irányulnának, hogy az egyszerű emberek nyelve beletörjön. *
~ A fickó udvarias, ezt meg kell hagyni. ~
* Fürgén besurran előtte az ajtón. Máris mellbe vágja a fogadó kellemes alapzaja és füstös levegője. Lelkesen elvigyorodik. Valóban gyakran megesik hogy felismerik a lányt, de azért nem akkora híresség ő, hogy folyton folyvást rajongókba bukkanjon. Ezért is lepődött meg kellemesen az elf leszólítására a főtéren. Viszonoz egy-két integetést, kioszt pár mosolyt. Majd nyakát hátraszegve hátrál egy lépést, hogy kényelemsebben bele tudjon nézni az égimeszelő szemébe. *
- Sok mindent? Ajjaj. Előre félek.
* Kislányosan elkuncogja magát. *
- Kitűnő első kérdésnek, csak így tovább. Gyere, nézzük meg, mi a kínálat!
* Karon ragadja és ugrándozva megindul az asztal felé, megkísérelve maga után vontatni a másikat. Leül és maga elé kotorja a papirost, ami a Pegazusban fogyasztható ételeket és italokat tartalmazza. Néhány pillantásnyi ideig tanulmányozza, majd rákopogat az ujjával az egyik sorra. *
- Ez az. Ez kell nekem. Mi a véleményed az almaborról? Vagy legyen inkább mézsör?
* Hadarja, majd felpislant az elfre. *
- Vagy te olyan keményes ivós fajta vagy? Nem látszol annak.
//Vándor társulat//
* Elmélyülten koncentrálva ráncolja a szemöldökét, ahogy akadozva megpróbálkozik a névvel. *
- Fen... rírion. Szkííí... Az ég szerelmére, nincs valami beceneved?
* Az elf névadási szokások, mintha direkt arra irányulnának, hogy az egyszerű emberek nyelve beletörjön. *
~ A fickó udvarias, ezt meg kell hagyni. ~
* Fürgén besurran előtte az ajtón. Máris mellbe vágja a fogadó kellemes alapzaja és füstös levegője. Lelkesen elvigyorodik. Valóban gyakran megesik hogy felismerik a lányt, de azért nem akkora híresség ő, hogy folyton folyvást rajongókba bukkanjon. Ezért is lepődött meg kellemesen az elf leszólítására a főtéren. Viszonoz egy-két integetést, kioszt pár mosolyt. Majd nyakát hátraszegve hátrál egy lépést, hogy kényelemsebben bele tudjon nézni az égimeszelő szemébe. *
- Sok mindent? Ajjaj. Előre félek.
* Kislányosan elkuncogja magát. *
- Kitűnő első kérdésnek, csak így tovább. Gyere, nézzük meg, mi a kínálat!
* Karon ragadja és ugrándozva megindul az asztal felé, megkísérelve maga után vontatni a másikat. Leül és maga elé kotorja a papirost, ami a Pegazusban fogyasztható ételeket és italokat tartalmazza. Néhány pillantásnyi ideig tanulmányozza, majd rákopogat az ujjával az egyik sorra. *
- Ez az. Ez kell nekem. Mi a véleményed az almaborról? Vagy legyen inkább mézsör?
* Hadarja, majd felpislant az elfre. *
- Vagy te olyan keményes ivós fajta vagy? Nem látszol annak.
4196. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-03 22:45:28
Üzenet elküldve: 2023-04-03 22:45:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vándor társulat//
*Meglepődik, de kellemes társasága akad ma estére. H'aera a színpadon kívül, saját civil énjében is egészen életvidám karakternek látszik. Mint aki kifogyhatatlan energiaforrással bír. Az elf megmosolyogja, ahogy a lány fél lábon ugrálva rángatja fel csizmáját, de eszében sincs az egyensúly érzékében kételkedni. Aki stabilan megállt több méter magasan és még parádézni is tudott, az nem a puszta földön fog elesni öltözködés közben. ~ Bár ez sem lehetetlen. ~ fűzi hozzá egy röpke gondolat erejéig. Hangszer is útra kel a gazdájával együtt. Rírion belegondol, nála szintén mindig ott az íj. Kinek mi a fegyvere, az megy vele mindenhova.
Végül pislogni sincs ideje és már egymásba karolva célozzák meg a Pegazust. Maga részéről díjazza a közvetlenséget. Ami a méret különbséget illeti, már egészen hozzá van szokva.*
- Valóban, még be sem mutatkoztam. Fänrírion Scir"x vagyok. És bár hallottam a neved az előadáson, tőled hallani mégiscsak jobb.
*Fejti ki, miközben ajtót nyit és előre engedi a hölgyet. Odabent egy szabad asztalnál helyet foglalhatnak. Rírion számít rá, hogy lesznek, akik majd felismerik a művésznőt, és talán oda is jönnek. Ez természetes, ugyanúgy, ahogy ő is megkereste. Csak akkor emelne szót, ha azt látja, hogy H'aerának gond valaki jelenléte.*
- Sok mindent kérdeznék szívem szerint, de elsősorban azt, hogy mivel koccintanál a ma estére?
*Kezdi, miután leültek. Ő javasolta a Pegazust, természetesnek tartja, hogy H'aera a vendége.*
//Vándor társulat//
*Meglepődik, de kellemes társasága akad ma estére. H'aera a színpadon kívül, saját civil énjében is egészen életvidám karakternek látszik. Mint aki kifogyhatatlan energiaforrással bír. Az elf megmosolyogja, ahogy a lány fél lábon ugrálva rángatja fel csizmáját, de eszében sincs az egyensúly érzékében kételkedni. Aki stabilan megállt több méter magasan és még parádézni is tudott, az nem a puszta földön fog elesni öltözködés közben. ~ Bár ez sem lehetetlen. ~ fűzi hozzá egy röpke gondolat erejéig. Hangszer is útra kel a gazdájával együtt. Rírion belegondol, nála szintén mindig ott az íj. Kinek mi a fegyvere, az megy vele mindenhova.
Végül pislogni sincs ideje és már egymásba karolva célozzák meg a Pegazust. Maga részéről díjazza a közvetlenséget. Ami a méret különbséget illeti, már egészen hozzá van szokva.*
- Valóban, még be sem mutatkoztam. Fänrírion Scir"x vagyok. És bár hallottam a neved az előadáson, tőled hallani mégiscsak jobb.
*Fejti ki, miközben ajtót nyit és előre engedi a hölgyet. Odabent egy szabad asztalnál helyet foglalhatnak. Rírion számít rá, hogy lesznek, akik majd felismerik a művésznőt, és talán oda is jönnek. Ez természetes, ugyanúgy, ahogy ő is megkereste. Csak akkor emelne szót, ha azt látja, hogy H'aerának gond valaki jelenléte.*
- Sok mindent kérdeznék szívem szerint, de elsősorban azt, hogy mivel koccintanál a ma estére?
*Kezdi, miután leültek. Ő javasolta a Pegazust, természetesnek tartja, hogy H'aera a vendége.*
4195. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-03 11:22:12
Üzenet elküldve: 2023-04-03 11:22:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy apró hazugság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azokat a bizonyos idegesítő tulajdonságokat lehet a legjobban szeretni.
*Visszaemlékezéseiből is jól emlékszik arra, hogy szülei is bár a végletekig különbözőek voltak, mégis mennyire szerették egymást. Végig nézi, ahogyan a férfi befejezi az étkezést és nagyobb figyelmet fordít borának. Elgondolkodik azon, hogy Xidros igazat mond-e. Talán még ki is nézné a férfiból, hogyha valóban nagy jutalom lenne, elcserélné őt. Azonban jön is a válasz a fel nem tett kérdésre, miszerint a férfi meggyőzhető.*
-Ugyancsak? És mivel lehetne meggyőzni?
*Szándékosan nem tesz ajánlatot, nyújtja még a perceket, hogy mikor bújik ki a szög a zsákból. A megjelenő felszolgálót figyeli, miközben az elviszi a használt edényeket.*
-Talán szeretnél leitatni?
*Utal ezzel az újabb bor rendelésre. Várakozása végül nem tart sokáig, mivel a férfi kérdésével most már egyértelműsíti szándékait. Nimivensa azonban nem szereti megkönnyebbíteni a férfiak dolgát, gyermekkorában is már versenyt űzött abból, hogy borsot törjön az apja orra alá. Röviden elgondolkozik, majd válaszol.*
-Mit is kellene tennie? Nagyon egyszerű. Amikor a felszolgáló visszatér, kérjen tőle egy edényt és fa kanalat, majd masírozzon velük a helység közepére. A kapott eszközöket használva hangszerként, énekeljen el mindenki füle hallatára egy dalt. Hogyha közönségének és nekem tetszenek a hallottak, akkor tárgyalhatunk a közös szobáról.
*Hátra dől székében, egy kiszabadult haj tincset elegánsan a füle mögé simít, közben ravasz mosoly terül el ajkain és várja, hogy a másik mit fog szólni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azokat a bizonyos idegesítő tulajdonságokat lehet a legjobban szeretni.
*Visszaemlékezéseiből is jól emlékszik arra, hogy szülei is bár a végletekig különbözőek voltak, mégis mennyire szerették egymást. Végig nézi, ahogyan a férfi befejezi az étkezést és nagyobb figyelmet fordít borának. Elgondolkodik azon, hogy Xidros igazat mond-e. Talán még ki is nézné a férfiból, hogyha valóban nagy jutalom lenne, elcserélné őt. Azonban jön is a válasz a fel nem tett kérdésre, miszerint a férfi meggyőzhető.*
-Ugyancsak? És mivel lehetne meggyőzni?
*Szándékosan nem tesz ajánlatot, nyújtja még a perceket, hogy mikor bújik ki a szög a zsákból. A megjelenő felszolgálót figyeli, miközben az elviszi a használt edényeket.*
-Talán szeretnél leitatni?
*Utal ezzel az újabb bor rendelésre. Várakozása végül nem tart sokáig, mivel a férfi kérdésével most már egyértelműsíti szándékait. Nimivensa azonban nem szereti megkönnyebbíteni a férfiak dolgát, gyermekkorában is már versenyt űzött abból, hogy borsot törjön az apja orra alá. Röviden elgondolkozik, majd válaszol.*
-Mit is kellene tennie? Nagyon egyszerű. Amikor a felszolgáló visszatér, kérjen tőle egy edényt és fa kanalat, majd masírozzon velük a helység közepére. A kapott eszközöket használva hangszerként, énekeljen el mindenki füle hallatára egy dalt. Hogyha közönségének és nekem tetszenek a hallottak, akkor tárgyalhatunk a közös szobáról.
*Hátra dől székében, egy kiszabadult haj tincset elegánsan a füle mögé simít, közben ravasz mosoly terül el ajkain és várja, hogy a másik mit fog szólni.*
4194. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-03 10:35:12
Üzenet elküldve: 2023-04-03 10:35:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* A gondolatai értelmes irányban való elmozdulását nagyban megnehezíti a testén járkáló, táncikáló ujjacskák érzete. Okos is meg bölcs férfiemberek szokták emlegetni, hogy a nők hatalmának forrása a lábuk közül ered. Mélyen egyet tud most érteni velük. De mint köztudott, a hatalom veszedelmesen árt a jellemnek.
Szóval, visszaveszi az irányítást, mielőtt a cinka fátyol lelke torzulna miatta. Félresöpri a rajzolgató ujjakat és a sajátjával cseréli fel azokat a leány combján, csípőjén. Az ő lelkének meg ugyis mindegy. *
- Engem ugyan nem!
* Morran, hiszen még élénken él benne a hegyes fogsor, sőt mi több, halványan még a nyomát is látni véli.
Csend szakad rájuk. A vörös nőszemély tovább trónol rajta, talán a szoba gyér berendezéséből óhajtja megjósolni a további fejleményeket. *
~ Biztos valami boszorka-praktika. ~
* Elunván a végtelennek tetsző hatássszünetet felkönyököl és a vakarcs arcába hajol. Ujjheggyel megböki a csitri vállát. *
- Na?
* Firtatja roppant bőbeszédűen, majd reményveszetten hanyattejti magát az ágyon. *
- Megvadítasz, ebihal! Kihozol a békatűrésből! Tébolygó bolondot csinálsz belőlem.
* Zihálja, majd valamiféle szörnyüvöltést hallat. Elkapja a vörös derekát és egy puffanással maga mellé dobja az ágy túlfelére. Fölémagasodik, mindkét kezét szorosan lefogva az arca két oldalánál. Elvigyorodik örömében. Végre ismét férfinak tekintheti magát. *
– Tisztelhetnél! * Morran. * Atyád lehetnék.
* Gyors pillantást vet a maga alatt lévő ruganyos testű, rőt hajzuhatagú, fűzöld szemű hajadonra. *
- Bolond vagy te, pötyke!
* Szól egykedvűen, majd unott arccal várja a szidalmakat. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* A gondolatai értelmes irányban való elmozdulását nagyban megnehezíti a testén járkáló, táncikáló ujjacskák érzete. Okos is meg bölcs férfiemberek szokták emlegetni, hogy a nők hatalmának forrása a lábuk közül ered. Mélyen egyet tud most érteni velük. De mint köztudott, a hatalom veszedelmesen árt a jellemnek.
Szóval, visszaveszi az irányítást, mielőtt a cinka fátyol lelke torzulna miatta. Félresöpri a rajzolgató ujjakat és a sajátjával cseréli fel azokat a leány combján, csípőjén. Az ő lelkének meg ugyis mindegy. *
- Engem ugyan nem!
* Morran, hiszen még élénken él benne a hegyes fogsor, sőt mi több, halványan még a nyomát is látni véli.
Csend szakad rájuk. A vörös nőszemély tovább trónol rajta, talán a szoba gyér berendezéséből óhajtja megjósolni a további fejleményeket. *
~ Biztos valami boszorka-praktika. ~
* Elunván a végtelennek tetsző hatássszünetet felkönyököl és a vakarcs arcába hajol. Ujjheggyel megböki a csitri vállát. *
- Na?
* Firtatja roppant bőbeszédűen, majd reményveszetten hanyattejti magát az ágyon. *
- Megvadítasz, ebihal! Kihozol a békatűrésből! Tébolygó bolondot csinálsz belőlem.
* Zihálja, majd valamiféle szörnyüvöltést hallat. Elkapja a vörös derekát és egy puffanással maga mellé dobja az ágy túlfelére. Fölémagasodik, mindkét kezét szorosan lefogva az arca két oldalánál. Elvigyorodik örömében. Végre ismét férfinak tekintheti magát. *
– Tisztelhetnél! * Morran. * Atyád lehetnék.
* Gyors pillantást vet a maga alatt lévő ruganyos testű, rőt hajzuhatagú, fűzöld szemű hajadonra. *
- Bolond vagy te, pötyke!
* Szól egykedvűen, majd unott arccal várja a szidalmakat. *
4193. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-01 18:30:05
Üzenet elküldve: 2023-04-01 18:30:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Ahogy a gyeplő lassan kicsúszik a kezéből és elragadja a vágy ezer karommal tépő, édes kínja, egy pillanatra majdnem elveszik. De pont ez az oly ismerős érzés téríti magához. Ujjai görcsösen markolják a lepedőt, ziháló lélegzete cserepesre szárította az ajkát, de amikor a lány hagy neki egy szusszanásnyi időt, azok a bizonyos vészcsengők veszett lármába kezdenek a fejében.
Nem tud neki ellenállni. Megmondták, hogy így lesz. De a Velasco'rrák átkozott makacssága ezúttal is felülírta, amit a józan észre kellene bízni.
Lassan oszlik a köd a szeméről és kell hozzá némi idő, hogy a gondolatai kitépjék magukat a vágy karmos indái közül, de az ár, amit korábban kellett fizetnie ugyanezen hibájáért, ezúttal jó kapaszkodó.
Hirtelen ragadja meg a wegtorenit, és maga alá teperve átfordítja. Marka bilincsként szorul a csuklóira, súlyát pedig szintén saját előnyére használja ki. Feljebb emelkedik, nehogy a megátalkodott némber még be találja törni az orrát egy alattomos mozdulattal.*
- És ezúttal mit akarsz kihúzni belőlem, Bíborkéz Dayaneer? Hm? *sziszegi.* - Mit áruljak el? *Szűkül a viharszín tekintet.* - Kit áruljak el? Milyen titokkal akarnád visszahízelegni magad a gazdád kegyeibe?
*Most ismét végigmar rajta az az érzés, amikor a bolondsága miatt Chressys kezére jutott a Schilla és kevésen múlt, hogy az apja élete nem ment rá. Az ég tudja, milyen kevésen.*
- Mert eszed ágában sem volt... Te csak... *csikordulnak a fogai egymáson.* - Ez a wegtoreni boszorkányság... Ha nem fogna így... *Tehetetlenül nyög fel, aztán a lányt eleresztve a hátára hengeredik. A tenyerei közé temeti az arcát. Nyomorultul érzi magát. Az esze azt súgja, a fivéreinek és az apjának volt igaza, hogy már rég a tengerbe kellett volna vetnie az álnok szukát, de ez a dolog megköti a kezét, szorítja a szívét és ellopja a gondolatait.*
- Hogy csináltad? *sóhajt.* - Bájitallal? Igével? Valami szövevényes wegtoreni rontással, ahogy a fajtád szokta?
*Hátratűri zilált loboncát, és igyekszik visszanyerni az önuralmát.*
- Nem kellett volna életben hagynod. A gazdádnak is biztos jobban tetszett volna úgy *morogja. A szavai egyrészt kimondatlanul felteszik a kérdést, másrészt igyekszik a jól bevált módszerrel józanságra terelni magát, akármilyen nehéz is az iméntiek után. Ha arra gondol, hogy Daya Chressyshez simulva teszi, amit egy ilyen... Nos... biztos nem véletlenül volt a kis kedvence.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Ahogy a gyeplő lassan kicsúszik a kezéből és elragadja a vágy ezer karommal tépő, édes kínja, egy pillanatra majdnem elveszik. De pont ez az oly ismerős érzés téríti magához. Ujjai görcsösen markolják a lepedőt, ziháló lélegzete cserepesre szárította az ajkát, de amikor a lány hagy neki egy szusszanásnyi időt, azok a bizonyos vészcsengők veszett lármába kezdenek a fejében.
Nem tud neki ellenállni. Megmondták, hogy így lesz. De a Velasco'rrák átkozott makacssága ezúttal is felülírta, amit a józan észre kellene bízni.
Lassan oszlik a köd a szeméről és kell hozzá némi idő, hogy a gondolatai kitépjék magukat a vágy karmos indái közül, de az ár, amit korábban kellett fizetnie ugyanezen hibájáért, ezúttal jó kapaszkodó.
Hirtelen ragadja meg a wegtorenit, és maga alá teperve átfordítja. Marka bilincsként szorul a csuklóira, súlyát pedig szintén saját előnyére használja ki. Feljebb emelkedik, nehogy a megátalkodott némber még be találja törni az orrát egy alattomos mozdulattal.*
- És ezúttal mit akarsz kihúzni belőlem, Bíborkéz Dayaneer? Hm? *sziszegi.* - Mit áruljak el? *Szűkül a viharszín tekintet.* - Kit áruljak el? Milyen titokkal akarnád visszahízelegni magad a gazdád kegyeibe?
*Most ismét végigmar rajta az az érzés, amikor a bolondsága miatt Chressys kezére jutott a Schilla és kevésen múlt, hogy az apja élete nem ment rá. Az ég tudja, milyen kevésen.*
- Mert eszed ágában sem volt... Te csak... *csikordulnak a fogai egymáson.* - Ez a wegtoreni boszorkányság... Ha nem fogna így... *Tehetetlenül nyög fel, aztán a lányt eleresztve a hátára hengeredik. A tenyerei közé temeti az arcát. Nyomorultul érzi magát. Az esze azt súgja, a fivéreinek és az apjának volt igaza, hogy már rég a tengerbe kellett volna vetnie az álnok szukát, de ez a dolog megköti a kezét, szorítja a szívét és ellopja a gondolatait.*
- Hogy csináltad? *sóhajt.* - Bájitallal? Igével? Valami szövevényes wegtoreni rontással, ahogy a fajtád szokta?
*Hátratűri zilált loboncát, és igyekszik visszanyerni az önuralmát.*
- Nem kellett volna életben hagynod. A gazdádnak is biztos jobban tetszett volna úgy *morogja. A szavai egyrészt kimondatlanul felteszik a kérdést, másrészt igyekszik a jól bevált módszerrel józanságra terelni magát, akármilyen nehéz is az iméntiek után. Ha arra gondol, hogy Daya Chressyshez simulva teszi, amit egy ilyen... Nos... biztos nem véletlenül volt a kis kedvence.*
4192. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-04-01 12:11:47
Üzenet elküldve: 2023-04-01 12:11:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy apró hazugság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megint megmosolyogtatja az elf leány bájossága, aki feltehetően a házasságra sokkal idealistább módon tekint, mint Xidros - meg a nagy általánosság -, akik inkább az érdekeket látják benne.*
- Valahogy úgy. Bezzeg azokat az idegesítő tulajdonságokat amik az idegeinkre mennek, azokat bizony igen alaposan ismerjük.
*Ő maga is lassan étele és itala végére ér, amit gyomrának kellemes teltsége és tányéra üressége is jelez, de ha rajta múlik akkor poharaik nem maradnak sokáig üresen. Int is az egyik elfoglalt felszolgálónak, s ameddig az végez korábbi teendőivel, addig Xidros is legyűri az utolsó falatokat és kortyokat.*
- Csakugyan? Ez esetben rögvest szólok is nekik, hogy a vérmes bűnelkövető éppen itt tanyázik, s igényt is tartok a jutalomra.
*Pohara az asztalon landol, elégedetten lenyalja ajkain megpihenő bor maradékát.*
- Persze lágy a szívem, és meggyőzhető vagyok. ~ Főleg ha ilyen formás az illető. ~
*Hanyagul megrántja vállait, mintha csak egy kósza gondolat csusszant volna ki, holott elég egyértelmű utalást tett Nimivensának, aki eldönteni, hogy mit kíván ezzel kezdeni.
Az elf enyhe közeledése és bámulása egyértelmű jel Xidros számára, akinek figyelme jócskán felélénkül, ahogy más testrésze is, szerencséjére ez utóbbit valamelyest takarja az asztal és ruházata. Igyekszik összeszedni magát és visszaterelni gondolatait Nimivensa kívánatos ajkairól arra, amilyen szavakat megformál vele.*
- Hümm.
*Kedvére való a másik érdeklődése, amely valamelyest visszarántja a valóságba, s amiben lehetőséget is vél felfedezni.*
- Rendben, megegyezhetünk, ha érdekel egy-két dolog, cserébe neked is el kell árulnod valamit.
*Idő közben megérkezik a felszolgáló, s miközben összeszedi a koszos edényeket Xidros udvariasan rendel még egy-egy pohár Almabort 20 aranyért cserébe, amit át is nyújt a fiatal lánynak. Amint a leány távozik, figyelme rögtön visszaterelődik a vöröskére.*
- Szóval érdekel a sebhely, meg feltételezem más is. *Rövid szünetet tart, majd folytatja.* Szívesen elárulom ezeknek a történetét, ha te pedig megosztod velem, hogy mit kell tennem, hogy velem tarts az egyik szobába.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megint megmosolyogtatja az elf leány bájossága, aki feltehetően a házasságra sokkal idealistább módon tekint, mint Xidros - meg a nagy általánosság -, akik inkább az érdekeket látják benne.*
- Valahogy úgy. Bezzeg azokat az idegesítő tulajdonságokat amik az idegeinkre mennek, azokat bizony igen alaposan ismerjük.
*Ő maga is lassan étele és itala végére ér, amit gyomrának kellemes teltsége és tányéra üressége is jelez, de ha rajta múlik akkor poharaik nem maradnak sokáig üresen. Int is az egyik elfoglalt felszolgálónak, s ameddig az végez korábbi teendőivel, addig Xidros is legyűri az utolsó falatokat és kortyokat.*
- Csakugyan? Ez esetben rögvest szólok is nekik, hogy a vérmes bűnelkövető éppen itt tanyázik, s igényt is tartok a jutalomra.
*Pohara az asztalon landol, elégedetten lenyalja ajkain megpihenő bor maradékát.*
- Persze lágy a szívem, és meggyőzhető vagyok. ~ Főleg ha ilyen formás az illető. ~
*Hanyagul megrántja vállait, mintha csak egy kósza gondolat csusszant volna ki, holott elég egyértelmű utalást tett Nimivensának, aki eldönteni, hogy mit kíván ezzel kezdeni.
Az elf enyhe közeledése és bámulása egyértelmű jel Xidros számára, akinek figyelme jócskán felélénkül, ahogy más testrésze is, szerencséjére ez utóbbit valamelyest takarja az asztal és ruházata. Igyekszik összeszedni magát és visszaterelni gondolatait Nimivensa kívánatos ajkairól arra, amilyen szavakat megformál vele.*
- Hümm.
*Kedvére való a másik érdeklődése, amely valamelyest visszarántja a valóságba, s amiben lehetőséget is vél felfedezni.*
- Rendben, megegyezhetünk, ha érdekel egy-két dolog, cserébe neked is el kell árulnod valamit.
*Idő közben megérkezik a felszolgáló, s miközben összeszedi a koszos edényeket Xidros udvariasan rendel még egy-egy pohár Almabort 20 aranyért cserébe, amit át is nyújt a fiatal lánynak.
Amint a leány távozik, figyelme rögtön visszaterelődik a vöröskére.* - Szóval érdekel a sebhely, meg feltételezem más is. *Rövid szünetet tart, majd folytatja.* Szívesen elárulom ezeknek a történetét, ha te pedig megosztod velem, hogy mit kell tennem, hogy velem tarts az egyik szobába.
4191. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-31 08:45:47
Üzenet elküldve: 2023-03-31 08:45:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Nem akar engedni a férfi. Milyen kár, pedig átbeszélgethetnék az éjszakát, mint két kislány egy ottalvós összejövetelen. De a Vénség csak nem tántorít ama szándékától, hogy visszafordul önmagába és titkolózik tovább. Persze használhatná a jól megtanult női praktikákat, hogyan bírja szóra, de az igazat megvallva amúgy sem akar semmit kihúzni a férfiból. Persze erről annak nem kell tudnia. Egyszerűen még mindig élvezi a kettejük között lévő piszkálódást, ami úgy néz ki, hogy arra tökéletes, hogy felszítsa mindkettőjükben a vágyat. Talán az élet sanyargatásait ily módon készülnek elfeledni egy kis időre, ezt pedig lelkük élvezi, ezért készülnek elveszni újra a másik karjaiban. Vagy a pár éves önmegtartóztatást készül most egyszeriben bepótolni. Akkor viszont az Öreg fel kell kösse a nadrágját.*
- Nem próbálkozom. Azt a kutya szokott és neki se jön mindig össze.
*Ránt egyet a vállain, majd kényelmes helyzetében pislog le a férfira. Kész hallgatni a perlekedését, addig ő úgy is figyelmen kívül hagyja, s azzal foglalja el magát, hogy ujjainak végével minden kis részt feltérképezzen a volt harcos mellkasán.
Ám az a "tanács" végül igencsak kizökkenti. Lustán emeli a másik arcára tekintetét, majd horkanva el is kapja cirógató kezét, hogy mellkasa előtt fonja össze azt a másikkal.*
~ Férfiak! ~
*Sóhajtja magában, hisz úgy tűnik kortól független az, hogy mindegyiknek valami mocskos dolgon járjon a fejük. Mert most kétli, hogy nem egyet gondolnak az Öreggel.*
- Megint harapjalak meg?
*Vonja fel a szemöldökeit, mint egy értetlen csitri. Ám tökéletesen jól sejti, hogy miről is szólhat a dolog. De hülye lenne, ha egyből ugrana erre a "jó tanácsra". Merthogy eltervezte, hogy kedvére akar lenni a férfinak. Ez pedig nem tűnik olyan nagy dolognak, hogy ne tegye meg egy olyan számára, akit holnaptól valószínűleg soha többé nem lát.
Beszélni úgy sem akar többet. Úgy érzi, hogy a férfi sem kíváncsi rá, meg gyötörni sem akarja többé az öreget. Talán már a szíve sem bírná, s nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy egy böhöm testet tüntessen el a fogadó emeletéről, lehetőleg észrevétlenül.*
- Bár igaz, hogy tudok kellemesebbet is.
*Hümmögve tesz úgy, mint aki oly komolyan gondolkodik el. Még a szoba végébe is elpillant, miközben mutatóujjával finoman ütögeti ajkait. Röpke idő ez, de tán óráknak hat, mikor végre újra vállat von, s a szoba jótékony sötétjét kihasználva húzódik el az ágy vége felé.
Talán a férfi azt hiszi, hogy szavaitól berezel, mint egy szűzlány. Ám akinek már minden mindegy miért is ne készülne minden újat kipróbálni? Elhelyezkedik a csípője mellett, s kihagyhatatlanul és galádul, ám finoman harap bele a bőrébe, hogy azután ajkait már valóban valami kellemesebb elfoglaltságra használja. A vörös hajzuhatag alá bújva ügyeskedik azon, hogy a Vénséget kellemesebb percekkel jutalmazza meg, mint akkor, amikor száját beszédre használta.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Nem akar engedni a férfi. Milyen kár, pedig átbeszélgethetnék az éjszakát, mint két kislány egy ottalvós összejövetelen. De a Vénség csak nem tántorít ama szándékától, hogy visszafordul önmagába és titkolózik tovább. Persze használhatná a jól megtanult női praktikákat, hogyan bírja szóra, de az igazat megvallva amúgy sem akar semmit kihúzni a férfiból. Persze erről annak nem kell tudnia. Egyszerűen még mindig élvezi a kettejük között lévő piszkálódást, ami úgy néz ki, hogy arra tökéletes, hogy felszítsa mindkettőjükben a vágyat. Talán az élet sanyargatásait ily módon készülnek elfeledni egy kis időre, ezt pedig lelkük élvezi, ezért készülnek elveszni újra a másik karjaiban. Vagy a pár éves önmegtartóztatást készül most egyszeriben bepótolni. Akkor viszont az Öreg fel kell kösse a nadrágját.*
- Nem próbálkozom. Azt a kutya szokott és neki se jön mindig össze.
*Ránt egyet a vállain, majd kényelmes helyzetében pislog le a férfira. Kész hallgatni a perlekedését, addig ő úgy is figyelmen kívül hagyja, s azzal foglalja el magát, hogy ujjainak végével minden kis részt feltérképezzen a volt harcos mellkasán.
Ám az a "tanács" végül igencsak kizökkenti. Lustán emeli a másik arcára tekintetét, majd horkanva el is kapja cirógató kezét, hogy mellkasa előtt fonja össze azt a másikkal.*
~ Férfiak! ~
*Sóhajtja magában, hisz úgy tűnik kortól független az, hogy mindegyiknek valami mocskos dolgon járjon a fejük. Mert most kétli, hogy nem egyet gondolnak az Öreggel.*
- Megint harapjalak meg?
*Vonja fel a szemöldökeit, mint egy értetlen csitri. Ám tökéletesen jól sejti, hogy miről is szólhat a dolog. De hülye lenne, ha egyből ugrana erre a "jó tanácsra". Merthogy eltervezte, hogy kedvére akar lenni a férfinak. Ez pedig nem tűnik olyan nagy dolognak, hogy ne tegye meg egy olyan számára, akit holnaptól valószínűleg soha többé nem lát.
Beszélni úgy sem akar többet. Úgy érzi, hogy a férfi sem kíváncsi rá, meg gyötörni sem akarja többé az öreget. Talán már a szíve sem bírná, s nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy egy böhöm testet tüntessen el a fogadó emeletéről, lehetőleg észrevétlenül.*
- Bár igaz, hogy tudok kellemesebbet is.
*Hümmögve tesz úgy, mint aki oly komolyan gondolkodik el. Még a szoba végébe is elpillant, miközben mutatóujjával finoman ütögeti ajkait. Röpke idő ez, de tán óráknak hat, mikor végre újra vállat von, s a szoba jótékony sötétjét kihasználva húzódik el az ágy vége felé.
Talán a férfi azt hiszi, hogy szavaitól berezel, mint egy szűzlány. Ám akinek már minden mindegy miért is ne készülne minden újat kipróbálni? Elhelyezkedik a csípője mellett, s kihagyhatatlanul és galádul, ám finoman harap bele a bőrébe, hogy azután ajkait már valóban valami kellemesebb elfoglaltságra használja. A vörös hajzuhatag alá bújva ügyeskedik azon, hogy a Vénséget kellemesebb percekkel jutalmazza meg, mint akkor, amikor száját beszédre használta.*
4190. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-27 09:15:56
Üzenet elküldve: 2023-03-27 09:15:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Rekedtesen felnevet. Ugye, ugye, a sok pipafüst. *
- Nincs énnekem olyanom. De ha alapanyagot keresel mindenféle rémálomhoz, állok szolgálatodra, hölgyem.
* Gúnyosan elmosolyodik és megsimítja állán a szakállát. *
- Így van. Engem ez az egész nem érdekel többé.
~ Már nem is kell. Immár nőt akarok! ~
* Micsoda véletlen, hiszen itt van egy az ölében. De amaz csak nem tántorít. *
- Nem érdekel!
* Bömböli Daioryn. Csalódottan veszi tudomásul, hogy eltakarják előle a csalárdul elorozott, hőn áhított és hevesen kívánt testet. Kisvártatva együttműködően enged szája nyomására a vörös. Valami leleményes fordulással, akár a tusázók csavarint önmagukan a leány. Alig hisz a szemének, mivel szerinte az ilyen ugrás kivitelezhetetlen. Megmered. Hátravetett fejjel, vádlón a mennyezetre bámul, a furfang csitri alatt. Majd blint végül. *
- Próbálkozni lehet.
* Na tessék! A végén még úgy jár, hogy a nyakába szakad ez a némber és megpróbálja majd kifaggatni a titkairól. Így is már épp eleget elárult. Ezen az estén többet beszélt, mint egész hónapban. Erőnek erejével kell majd ezentúl visszafognia magát, nehogy minden járókelőnek elsírja minden búját és keserűségét. Na, azt már nem! Holnaptól ismét az a szesz meg pipafüstszagú férfi lesz. Még a tegnapi (vagy mai?) sötét kis sarkába is visszaül a fogadóban. Míg ezen vívódik, az alteste önálló életre kel, hála a haszontalan nyelvelő fehérnép csókjának. Ha így szeretne tőle információhoz jutni, ki ő hogy eltántorítsa eme szándékától? Sőt, még jó tanáccsal s szolgálhatna neki. *
- Tudod, azt a sokat jártatott szájat használhatnád valami másra is.
* Tanácsolja és önelégülten a plafonra vigyorog, és keresztbe rakja karjait a feje alatt. Gondolatban megveregeti magát az ötletes szóbeli fricskáért. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Rekedtesen felnevet. Ugye, ugye, a sok pipafüst. *
- Nincs énnekem olyanom. De ha alapanyagot keresel mindenféle rémálomhoz, állok szolgálatodra, hölgyem.
* Gúnyosan elmosolyodik és megsimítja állán a szakállát. *
- Így van. Engem ez az egész nem érdekel többé.
~ Már nem is kell. Immár nőt akarok! ~
* Micsoda véletlen, hiszen itt van egy az ölében. De amaz csak nem tántorít. *
- Nem érdekel!
* Bömböli Daioryn. Csalódottan veszi tudomásul, hogy eltakarják előle a csalárdul elorozott, hőn áhított és hevesen kívánt testet. Kisvártatva együttműködően enged szája nyomására a vörös. Valami leleményes fordulással, akár a tusázók csavarint önmagukan a leány. Alig hisz a szemének, mivel szerinte az ilyen ugrás kivitelezhetetlen. Megmered. Hátravetett fejjel, vádlón a mennyezetre bámul, a furfang csitri alatt. Majd blint végül. *
- Próbálkozni lehet.
* Na tessék! A végén még úgy jár, hogy a nyakába szakad ez a némber és megpróbálja majd kifaggatni a titkairól. Így is már épp eleget elárult. Ezen az estén többet beszélt, mint egész hónapban. Erőnek erejével kell majd ezentúl visszafognia magát, nehogy minden járókelőnek elsírja minden búját és keserűségét. Na, azt már nem! Holnaptól ismét az a szesz meg pipafüstszagú férfi lesz. Még a tegnapi (vagy mai?) sötét kis sarkába is visszaül a fogadóban. Míg ezen vívódik, az alteste önálló életre kel, hála a haszontalan nyelvelő fehérnép csókjának. Ha így szeretne tőle információhoz jutni, ki ő hogy eltántorítsa eme szándékától? Sőt, még jó tanáccsal s szolgálhatna neki. *
- Tudod, azt a sokat jártatott szájat használhatnád valami másra is.
* Tanácsolja és önelégülten a plafonra vigyorog, és keresztbe rakja karjait a feje alatt. Gondolatban megveregeti magát az ötletes szóbeli fricskáért. *
4189. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-26 11:05:13
Üzenet elküldve: 2023-03-26 11:05:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új kezdet kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy érzi, hogy eme szórakoztató cselekedete, ami természetesen csak neki az, mert kétli, hogy a melák élvezni, olyan hatalmas siker lehet, hogy tán egy bárd is költ róla egy humoros kis dalt. Ahogy a bor csordogál a másik ölébe, türkiz szemei gonosz csillanással fürkészik a másikat. Minden kínos rezdülést, haragos fintort kész magába szívni a másik arcáról, hogy egoját fényezze annak ténye, hogy most mennyire kicseszett a másikkal. Teljesen abba hitbe ringatja magát, hogy ezzel övé lett az utolsó "karddöfés", s kettejük gyerekes kis harcát ezzel meg is nyerte.
Gyűlöl tévedni. Legalább annyira, amennyire ez a melák kihozza a sodrából. Érzi magában, hogy a dühtől egyre szaporábban áramlik a vér az ereiben, s szinte már forrásnak is indul. Noredric arcán semmi érzelem nem jelenik meg. Az a kis szemöldökhúzás meg nem számít. A pohár kiürül végül, amikor a lány már várja cselekedetének beérett gyümölcsét, de megint csak azt az idegesítő mosolyt kapja.*
~ Mégis mi a faszt tudsz mosolyogni? ~
*Eme kissé sem bájos kérdését csak gondolatban teszi fel, pedig szíve szerint a melák arcába üvöltené. De az arcára is kiült döbbenet nem engedi, hogy akár egyetlen szót is szóljon. Az pedig végképp belefojt minden gondolatot, hogy a másik vörös nedűje pedig lazán és meglepő finomsággal landol bele az arcába.
Olyan szinten nem dolgozza fel a csinos feje az eseményeket, hogy elhajolni is képtelen az érkező ital elől. Így az hangos loccsanással ér célt az arcán. Teljes megrökönyödéssel mered a másik arcára, mikor már lassú pislogásokkal jelzi a teste, hogy apránként kezdi felfogni mi is történt.
Vékony ujjai a megüresedett pohárra szorítanak, s még karja is megrándul a visszafojtott indulattól, hogy most azonnal a másik arcába vágja az ivóedényt.*
- Megfojtani?
*Az elfojtott indulattól rekedtes hangján kérdez vissza, ahogy végül kiegyenesedve kapja ki a férfi kezéből a kendőt.*
- Az túl finom lenne. Nem érdemled meg, hogy ilyen egyszerűen megúszd.
*Sziszegi, akár egy felhergelt mérges kígyó, miközben leitatgatja arcáról és nyakáról azt a kis mennyiségű italt, amit nem a ruhája ivott magába.
Egyelőre talán ideje visszavonulót fújni, így csak visszazuhan a székére, miközben tovább törölgeti magát. Ahogy pedig végzett vissza is hajítja a kendőt, egyenesen a másik arcába.*
- Kössz.
*Dünnyögi, ahogy a fürdő felvetésére az ajtó irányába pillant.*
- Tőlem menjünk. *Rántja meg nemtörődöm mód a vállát.* De ne rinyálj, ha esetleg valaki ott vízbe találna fojtani.
*Már ismét magára varázsol valami riasztóan bájos mosolyt, közben pedig, ha valóban indulnának lemosni magukról a drága bort, akkor a másik után kész is felkelni a székről.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy érzi, hogy eme szórakoztató cselekedete, ami természetesen csak neki az, mert kétli, hogy a melák élvezni, olyan hatalmas siker lehet, hogy tán egy bárd is költ róla egy humoros kis dalt. Ahogy a bor csordogál a másik ölébe, türkiz szemei gonosz csillanással fürkészik a másikat. Minden kínos rezdülést, haragos fintort kész magába szívni a másik arcáról, hogy egoját fényezze annak ténye, hogy most mennyire kicseszett a másikkal. Teljesen abba hitbe ringatja magát, hogy ezzel övé lett az utolsó "karddöfés", s kettejük gyerekes kis harcát ezzel meg is nyerte.
Gyűlöl tévedni. Legalább annyira, amennyire ez a melák kihozza a sodrából. Érzi magában, hogy a dühtől egyre szaporábban áramlik a vér az ereiben, s szinte már forrásnak is indul. Noredric arcán semmi érzelem nem jelenik meg. Az a kis szemöldökhúzás meg nem számít. A pohár kiürül végül, amikor a lány már várja cselekedetének beérett gyümölcsét, de megint csak azt az idegesítő mosolyt kapja.*
~ Mégis mi a faszt tudsz mosolyogni? ~
*Eme kissé sem bájos kérdését csak gondolatban teszi fel, pedig szíve szerint a melák arcába üvöltené. De az arcára is kiült döbbenet nem engedi, hogy akár egyetlen szót is szóljon. Az pedig végképp belefojt minden gondolatot, hogy a másik vörös nedűje pedig lazán és meglepő finomsággal landol bele az arcába.
Olyan szinten nem dolgozza fel a csinos feje az eseményeket, hogy elhajolni is képtelen az érkező ital elől. Így az hangos loccsanással ér célt az arcán. Teljes megrökönyödéssel mered a másik arcára, mikor már lassú pislogásokkal jelzi a teste, hogy apránként kezdi felfogni mi is történt.
Vékony ujjai a megüresedett pohárra szorítanak, s még karja is megrándul a visszafojtott indulattól, hogy most azonnal a másik arcába vágja az ivóedényt.*
- Megfojtani?
*Az elfojtott indulattól rekedtes hangján kérdez vissza, ahogy végül kiegyenesedve kapja ki a férfi kezéből a kendőt.*
- Az túl finom lenne. Nem érdemled meg, hogy ilyen egyszerűen megúszd.
*Sziszegi, akár egy felhergelt mérges kígyó, miközben leitatgatja arcáról és nyakáról azt a kis mennyiségű italt, amit nem a ruhája ivott magába.
Egyelőre talán ideje visszavonulót fújni, így csak visszazuhan a székére, miközben tovább törölgeti magát. Ahogy pedig végzett vissza is hajítja a kendőt, egyenesen a másik arcába.*
- Kössz.
*Dünnyögi, ahogy a fürdő felvetésére az ajtó irányába pillant.*
- Tőlem menjünk. *Rántja meg nemtörődöm mód a vállát.* De ne rinyálj, ha esetleg valaki ott vízbe találna fojtani.
*Már ismét magára varázsol valami riasztóan bájos mosolyt, közben pedig, ha valóban indulnának lemosni magukról a drága bort, akkor a másik után kész is felkelni a székről.*
4188. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-25 13:57:17
Üzenet elküldve: 2023-03-25 13:57:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Csak a szemöldökei szaladnak feljebb, ahogy az Öreg múltjának egy darabja ismét a felszínre kerül. Egy kicsit elfogja a sajnálat, hogy ő is belekényszerült abba a helyzetbe, amibe egykori ura is. Nem lehet könnyű más csatáját vívni értelmetlenül. Bár ő maga nőből van. Valószínűleg sosem fogja igazán megérteni ezeket a dolgokat. Nem is akarja.*
- Majd egyszer elmeséled a hőstetteidet.
*Valószínűleg nem fogja. De nem is készül miatta erőszakoskodni. Inkább a felé nyújtott flaskát veszi el, hogy ő maga is kortyoljon a tartalmából párat. Az erős íz fintorba rántja az arcát. Még szemeit is összeszorítja pár pillanatra, de a végén egy elégedett sóhajjal dől a férfinak, gyengéden, s talán túl elmélyülten cirógatva a mellkasát.
Nem akarja feleslegesen jártatni a száját. Nem akar olyan dolgokba vájkálni, amit a másik nem szívesen oszt meg vele vagy bárki mással. Erről a Vénség is megerősíti, hogy ideje már másfelé kalandozni.*
- Kétlem, hogy máskor jobb lenne.
*Vonja meg a vállait, de jó kislányként rábólintva szorítja össze az ajkait, hogy egyelőre ne locsogjon feleslegesen. Persze nem tart sokáig, s még magát is meglepi, hogy most mennyire szószátyárt. Nem emlékszik az idejére, hogy mikor jártatta feleslegesen ennyit azt a lepcsest. De kicsit még tán jól is esik neki. Akkor is, ha csak bosszantja vele az Öreget.*
- Mestere vagy annak, hogy hogyan kerülj ki valamit. Én pedig annak, hogy hogyan járjak más nyakára, ha meg akarok tudni valamit.
*Mosolyodik el ijesztően bájosan miután ismét lepedőt ér a teste, s a fölé könyöklő férfi szemeibe pillant.
Ám további szavait már elfojtják egy csókkal, amit nem rest viszonozni. Ujjai az ősz szálakkal futatott tincsekbe túrnak, miközben elégedett sóhajai adhatnak biztosítékot arról, hogy ő sem tervez még álomba merülni. Valószínűleg továbbra sem tudna. Ijesztő a gondolat, hogy mennyire vágyja a férfit, annak ellenére, hogy nem oly rég adta oda magát neki. S most kapaszkodik is ebbe az érzésbe, mintha az élete múlna rajta. Elég lesz holnap szembenéznie a lelke démonaival.*
- Előbb vagy utóbb akkor is válaszolni fogsz.
*Suttogja a szoba sötétjébe, ahogy lendületet véve gurul a férfi fölé. A lángszín hajzuhatagot félre söpri arcából, majd újabb csókra hajol az ajkakhoz. Újból kész arra, hogy eggyé olvadjon a férfival.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Csak a szemöldökei szaladnak feljebb, ahogy az Öreg múltjának egy darabja ismét a felszínre kerül. Egy kicsit elfogja a sajnálat, hogy ő is belekényszerült abba a helyzetbe, amibe egykori ura is. Nem lehet könnyű más csatáját vívni értelmetlenül. Bár ő maga nőből van. Valószínűleg sosem fogja igazán megérteni ezeket a dolgokat. Nem is akarja.*
- Majd egyszer elmeséled a hőstetteidet.
*Valószínűleg nem fogja. De nem is készül miatta erőszakoskodni. Inkább a felé nyújtott flaskát veszi el, hogy ő maga is kortyoljon a tartalmából párat. Az erős íz fintorba rántja az arcát. Még szemeit is összeszorítja pár pillanatra, de a végén egy elégedett sóhajjal dől a férfinak, gyengéden, s talán túl elmélyülten cirógatva a mellkasát.
Nem akarja feleslegesen jártatni a száját. Nem akar olyan dolgokba vájkálni, amit a másik nem szívesen oszt meg vele vagy bárki mással. Erről a Vénség is megerősíti, hogy ideje már másfelé kalandozni.*
- Kétlem, hogy máskor jobb lenne.
*Vonja meg a vállait, de jó kislányként rábólintva szorítja össze az ajkait, hogy egyelőre ne locsogjon feleslegesen. Persze nem tart sokáig, s még magát is meglepi, hogy most mennyire szószátyárt. Nem emlékszik az idejére, hogy mikor jártatta feleslegesen ennyit azt a lepcsest. De kicsit még tán jól is esik neki. Akkor is, ha csak bosszantja vele az Öreget.*
- Mestere vagy annak, hogy hogyan kerülj ki valamit. Én pedig annak, hogy hogyan járjak más nyakára, ha meg akarok tudni valamit.
*Mosolyodik el ijesztően bájosan miután ismét lepedőt ér a teste, s a fölé könyöklő férfi szemeibe pillant.
Ám további szavait már elfojtják egy csókkal, amit nem rest viszonozni. Ujjai az ősz szálakkal futatott tincsekbe túrnak, miközben elégedett sóhajai adhatnak biztosítékot arról, hogy ő sem tervez még álomba merülni. Valószínűleg továbbra sem tudna. Ijesztő a gondolat, hogy mennyire vágyja a férfit, annak ellenére, hogy nem oly rég adta oda magát neki. S most kapaszkodik is ebbe az érzésbe, mintha az élete múlna rajta. Elég lesz holnap szembenéznie a lelke démonaival.*
- Előbb vagy utóbb akkor is válaszolni fogsz.
*Suttogja a szoba sötétjébe, ahogy lendületet véve gurul a férfi fölé. A lángszín hajzuhatagot félre söpri arcából, majd újabb csókra hajol az ajkakhoz. Újból kész arra, hogy eggyé olvadjon a férfival.*
4187. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-22 13:48:16
Üzenet elküldve: 2023-03-22 13:48:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Összehúzza a szemöldökét. Ért már mindent. Jómaga az eseményeknél épp... hol is volt? Azokat a gazdag kölyköket okította Lihanech környékén. Nem csoda hogy mindkettő remek kardforgató lett! Legalább is, ahogy hallotta. Mert egy szép reggelen szó nélkül ott hagyta a családot. Mikor már túlzott ragaszkodást kezdett érezni a mákvirágok iránt. *
- Én is harcoltam mindenféle felkelésben.
* Igaz, mint fizetett zsoldos. Sokszor azt se tudták a társaival mi az indok. Mi lehet elég indok, hogy százakat öldököljenek le néhány fertályóra leforgása alatt? Igazából mindegy, a pénz beszél.
Ölébe nyalábolja az odamászó leányt, megmarkolva jobbjával hátul a gömbölyűjét. Baljával a hevenyészett módon lehajigált ruhái közé kotor. Elmélyülten ráncolja a homlokát, majd megkaparintja a flaskát. Szinte már a kezébe ugrik a drágaság. Hüvelyujjával felpöccinti a tetejét és hátrahajtott fejjel kortyol belőle. Egyszer, kétszer, háromszor. A vörös felé kínálja. *
- Mondasz valamit.
* Hátrahajtott fejjel élvezi a torkát maró érzetet. Kilép önmagából, a bal orrlikán keresztül a tulajdon fejébe dübörög, és az ott heveskedő kis fickó képébe bámul. A törpe ezt kiáltozza: Undorodom! Viszolygok! Mire volt ez jó!? A harcos keményen állon vágja a lármázót, szájába rongyot töm. Végezetül a parányi testet félrehajítja agya hátsó szegletébe. Ezzel végezvén sarkon fordul, kimasírozik az orrjáraton át. Visszanyeri eredeti nagyságát, egybeolvad tulajdon testével. *
~ Elég a lelki locsogásból. ~
– Légy jó, és ne most tépázz a lélekélettel!
* Zokogja fojtottan. Majd nagy szemeket meresztve bámulja a hirtelenjében csivitelővé változott nőszemélyt az ölében. *
- Kicsoda? Én? Kitől hallottad ezt a képtelenséget?
* Morran a kérdezett. Előrependeríti a lányt, rá az ágyra, majd fölékönyököl. Egy csókkal csendre inti a szövegmalom csitrit. És mert úgysem tud már aludni, akár meg is kaphatja a vöröst újra. Lehajol, szájával megérinti a karcsú testet. Gyanítja, aligha téved, ha azt feltételezi, hogy a gyerekleány is vevő az ötletére. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Összehúzza a szemöldökét. Ért már mindent. Jómaga az eseményeknél épp... hol is volt? Azokat a gazdag kölyköket okította Lihanech környékén. Nem csoda hogy mindkettő remek kardforgató lett! Legalább is, ahogy hallotta. Mert egy szép reggelen szó nélkül ott hagyta a családot. Mikor már túlzott ragaszkodást kezdett érezni a mákvirágok iránt. *
- Én is harcoltam mindenféle felkelésben.
* Igaz, mint fizetett zsoldos. Sokszor azt se tudták a társaival mi az indok. Mi lehet elég indok, hogy százakat öldököljenek le néhány fertályóra leforgása alatt? Igazából mindegy, a pénz beszél.
Ölébe nyalábolja az odamászó leányt, megmarkolva jobbjával hátul a gömbölyűjét. Baljával a hevenyészett módon lehajigált ruhái közé kotor. Elmélyülten ráncolja a homlokát, majd megkaparintja a flaskát. Szinte már a kezébe ugrik a drágaság. Hüvelyujjával felpöccinti a tetejét és hátrahajtott fejjel kortyol belőle. Egyszer, kétszer, háromszor. A vörös felé kínálja. *
- Mondasz valamit.
* Hátrahajtott fejjel élvezi a torkát maró érzetet. Kilép önmagából, a bal orrlikán keresztül a tulajdon fejébe dübörög, és az ott heveskedő kis fickó képébe bámul. A törpe ezt kiáltozza: Undorodom! Viszolygok! Mire volt ez jó!? A harcos keményen állon vágja a lármázót, szájába rongyot töm. Végezetül a parányi testet félrehajítja agya hátsó szegletébe. Ezzel végezvén sarkon fordul, kimasírozik az orrjáraton át. Visszanyeri eredeti nagyságát, egybeolvad tulajdon testével. *
~ Elég a lelki locsogásból. ~
– Légy jó, és ne most tépázz a lélekélettel!
* Zokogja fojtottan. Majd nagy szemeket meresztve bámulja a hirtelenjében csivitelővé változott nőszemélyt az ölében. *
- Kicsoda? Én? Kitől hallottad ezt a képtelenséget?
* Morran a kérdezett. Előrependeríti a lányt, rá az ágyra, majd fölékönyököl. Egy csókkal csendre inti a szövegmalom csitrit. És mert úgysem tud már aludni, akár meg is kaphatja a vöröst újra. Lehajol, szájával megérinti a karcsú testet. Gyanítja, aligha téved, ha azt feltételezi, hogy a gyerekleány is vevő az ötletére. *
4186. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-22 11:54:39
Üzenet elküldve: 2023-03-22 11:54:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Igazából nem akar beszélgetni. Vagyis nem tudja. Eddig nem igazán volt sem ideje, sem alkalma, sem pedig kedve kibeszélni, hogy mi is marja belülről. Talán valóban megnyitotta kissé a száját a testi feszültség kezelése. Fene sem tudja.
De nem érzi úgy most sem, hogy Daioryn előtt meg kéne nyílnia. Feleslegesnek gondolja. Mégis a kérdés hallatán csak úgy indul magától a dolog.*
- Háború. Felkelés. Haza, otthon és család védelme. Aztán puff, a nagy védelmező nincs többé, csak egy sírkő, ami híreszteli, hogy milyen hősi halált is halt a semmiért.
*Válaszolja végül, ahogy helyet foglal a férfi mellett. Az őt átkaroló kézre fog, s beszéd közben az ujjaival játszadozik elmélyülten. Nem kezdi teljesen az elejéről. Hisz a nagy ex-harcos bizonyára jól tudja, hogy feszültség, feldúlás, lázadás és háború minden nép körében történik. Gyakrabban, mint kellene. A kiváltó ok valami ostobaság a nagyurak között, aminek a kicsik isszák meg a levét. Azok, akik semmiről sem tehetnek. Ártatlanok vére folyik ki, amíg a hibás kiváltok fentről nézik végig az egészet, biztonságból. Az ilyenek, mint valószínűleg Daioryn is lehet, pedig megvívják helyettük a csatákat.
Jól esik a férfi gyengédsége, de kezdi egy kicsit frusztrálni a hirtelen karakterváltozás. Mindkettőjük részéről. Ahogy a másik arcát kezdi fürkészni kellemetlen érzésekkel tölti el, hogy a férfi is belesüpped kicsit a múlt rohadványos mocsarába.
Felkelve fordul vele szembe, majd úgy helyezkedik vissza az ölébe. A sötét tincseket félresimítja, majd a nyaka köré fonja a karjait. A végén pedig egyszerűen vállat von a kérdésre.*
- Nem akarok hallani semmit. Te sem akarsz beszélni semmiről.
*Erről azon nyomban bizonyosságot is nyer. Ennek ellenére mégis rákezd az öreg. Természetesen a vörös is végig hallgatja. Figyelmesen és türelmesen.
Annyi mindent mondana. Próbálná nyugtatni, hazugságokkal traktálni, hogy nem lesz ez a szenvedés mindig így. Van új a nap alatt. Meg még sok hasonló hülyeség. De tisztán látja, hogy a nála többet megélt férfi tisztában van azzal, hogy ez mind csupa szarság. A vörös is tudja jól, hisz ezeket éli át mindig. Így inkább marad a jól bevált módszernél. A piszkálódással körített igazság mellett.*
- Aham.
*Bólogat is értőn, majd valami fanyar mosolyt magára öltve csókolgat aprókat az arcára.*
- Így már mindent értek.
*Hajol az ajkaihoz, miközben ravaszul csillogó szemeivel a férfiét fürkészi.*
- Ezért tartanál meg? Hogy a boldogság helyett a színtiszta kínt és gyötrelmet válaszd?
*Dörmögi halovány vigyorral, ahogy futó csókot nyom az ajkaira.*
- Igazából egész jó tervnek hangzik. De mégis milyen elképzeléseid vannak így?
*Félrebillenti a fejét őszinte kíváncsisággal.*
- Valami pincében elzárva tartasz, hogy amikor jobban érzed magad meglátogass, s újra felgyulladjon benned a gyűlölet a világ felé? Milyen gyakran jönnél? Hol lenne a pince? Ugye azért nem lennék megkötözve vagy ilyesmi?
*Talán nincs kedve most ehhez a Vénségnek. De egy kicsit arról a keserűségről talán el tudja terelni a gondolatokat a vörös. Ha másért nem, hát legalább annyira, hogy amaz tüntetőlegesen tényleg az alvásba tudjon menekülni előle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Igazából nem akar beszélgetni. Vagyis nem tudja. Eddig nem igazán volt sem ideje, sem alkalma, sem pedig kedve kibeszélni, hogy mi is marja belülről. Talán valóban megnyitotta kissé a száját a testi feszültség kezelése. Fene sem tudja.
De nem érzi úgy most sem, hogy Daioryn előtt meg kéne nyílnia. Feleslegesnek gondolja. Mégis a kérdés hallatán csak úgy indul magától a dolog.*
- Háború. Felkelés. Haza, otthon és család védelme. Aztán puff, a nagy védelmező nincs többé, csak egy sírkő, ami híreszteli, hogy milyen hősi halált is halt a semmiért.
*Válaszolja végül, ahogy helyet foglal a férfi mellett. Az őt átkaroló kézre fog, s beszéd közben az ujjaival játszadozik elmélyülten. Nem kezdi teljesen az elejéről. Hisz a nagy ex-harcos bizonyára jól tudja, hogy feszültség, feldúlás, lázadás és háború minden nép körében történik. Gyakrabban, mint kellene. A kiváltó ok valami ostobaság a nagyurak között, aminek a kicsik isszák meg a levét. Azok, akik semmiről sem tehetnek. Ártatlanok vére folyik ki, amíg a hibás kiváltok fentről nézik végig az egészet, biztonságból. Az ilyenek, mint valószínűleg Daioryn is lehet, pedig megvívják helyettük a csatákat.
Jól esik a férfi gyengédsége, de kezdi egy kicsit frusztrálni a hirtelen karakterváltozás. Mindkettőjük részéről. Ahogy a másik arcát kezdi fürkészni kellemetlen érzésekkel tölti el, hogy a férfi is belesüpped kicsit a múlt rohadványos mocsarába.
Felkelve fordul vele szembe, majd úgy helyezkedik vissza az ölébe. A sötét tincseket félresimítja, majd a nyaka köré fonja a karjait. A végén pedig egyszerűen vállat von a kérdésre.*
- Nem akarok hallani semmit. Te sem akarsz beszélni semmiről.
*Erről azon nyomban bizonyosságot is nyer. Ennek ellenére mégis rákezd az öreg. Természetesen a vörös is végig hallgatja. Figyelmesen és türelmesen.
Annyi mindent mondana. Próbálná nyugtatni, hazugságokkal traktálni, hogy nem lesz ez a szenvedés mindig így. Van új a nap alatt. Meg még sok hasonló hülyeség. De tisztán látja, hogy a nála többet megélt férfi tisztában van azzal, hogy ez mind csupa szarság. A vörös is tudja jól, hisz ezeket éli át mindig. Így inkább marad a jól bevált módszernél. A piszkálódással körített igazság mellett.*
- Aham.
*Bólogat is értőn, majd valami fanyar mosolyt magára öltve csókolgat aprókat az arcára.*
- Így már mindent értek.
*Hajol az ajkaihoz, miközben ravaszul csillogó szemeivel a férfiét fürkészi.*
- Ezért tartanál meg? Hogy a boldogság helyett a színtiszta kínt és gyötrelmet válaszd?
*Dörmögi halovány vigyorral, ahogy futó csókot nyom az ajkaira.*
- Igazából egész jó tervnek hangzik. De mégis milyen elképzeléseid vannak így?
*Félrebillenti a fejét őszinte kíváncsisággal.*
- Valami pincében elzárva tartasz, hogy amikor jobban érzed magad meglátogass, s újra felgyulladjon benned a gyűlölet a világ felé? Milyen gyakran jönnél? Hol lenne a pince? Ugye azért nem lennék megkötözve vagy ilyesmi?
*Talán nincs kedve most ehhez a Vénségnek. De egy kicsit arról a keserűségről talán el tudja terelni a gondolatokat a vörös. Ha másért nem, hát legalább annyira, hogy amaz tüntetőlegesen tényleg az alvásba tudjon menekülni előle.*
4185. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-22 09:52:57
Üzenet elküldve: 2023-03-22 09:52:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Értőn biccent. Ez amolyan női szokás. Addig csűrni-csavarni, agyongondolkodni, míg már semmi érdemesre méltó vagy szép nem marad benne. Világos.
Nézik egymást, merően egy darabig. Arra gondol, a cinkának egész jót tett a kéjtevékenységük, valahogy kevésbé merev, kevésbé bosszús tőle. Már éppen tanácsolná neki, hogy minél gyakrabban űzze eme cselekvést, amikor megszólal. *
~ Sejtettem, sőt tudtam, hogy ebből még óriási nagy bajom lesz! ~
* Van ilyen hatása a nőkre a hancúr. Valahogy elkezdenek beszélni tőle utána. Az ágyon hasaló, gyűröttnek rémlő Daioryn feni a torkát. *
– Hogyan?
* Nyögi a férfi. Kiül az ágy szélére, onnan fenékkel még odébbcsusszan. Maga mellé inti a pendülőt. Ha az lassan mellé ereszkedik a vállára ejti karját, és közelebb hajol. *
– Kezdd elölről.
* Átkarolja a leányt és igyekszik nagyon, nagyon jó fiú lenni. Daioryn szélvésznél sebesebben töpreng. Következőleg gyorsan felfogja a közlendőket. Miután végighallgatja, összeborzolja a lány haját. Lehajol, és csókot nyoma homlokára. *
- Megható vagy, pendelyes!
* A férfi megreszelgeti a torkát. A harcos haragszik magára. Nem érti, mi történik vele, márpedig ő gyűlöl zagyva állapotban leledzeni. Bosszantja a hirtelen rátört (már-már lányos) érzékenység és rejtelmes zaklatottság. Hasonló gyötrelmet szenvedhetnek el azok, akiket morzsánként, elevenen falnak fel az erdei irbiszek, pusztán annyi a különbség, hogy kínjai őt belülről zabálgatják.
A férfi sóhajtva félresimítja a mellette lévő lány arcába hulló, sötétvörös tincseket. *
– Mit akarsz hallani?
* Firtatja Daioryn. Sejti, mire kíváncsi a másik. *
- Muszáj veled megbeszélni? Feltétlenül szavakba kell foglalni gondolatainkat, érzéseinket? De ha már itt vagy, és figyelsz... a korral jár, hogy idővel kiábrándulunk mindenféléből. Már régen nem akarom a keblemre szorítani az embereket. Márcsak egyenként, szigorúan megválogatva jöhetnek ölelgetésre. Sajnálattal közlöm, viszonyulásom mit sem változott.
* Rekedtesen felnevet. *
- A negyvenedik telem felé közeledem, cinka. Megéltem én már mindenfélét. Harcoltam, küzdöttem eleget. Megállapodtam, lett családom. De mire volt jó? Hisz elvették őket tőlem... Harcolhattam tovább. Rimánkodva kérlek. Ne firtasd. Mostantól kényesen kerülöm a boldogságot, mert ugyis elmúlik. És a hiánya jobban fáj, minthogy eleve ne is rendelkezzek vele.
* Fásultan sóhajt hosszú, túl hosszú monológja végén. A szavak csípős, keserű ízt hagynak hátra. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Értőn biccent. Ez amolyan női szokás. Addig csűrni-csavarni, agyongondolkodni, míg már semmi érdemesre méltó vagy szép nem marad benne. Világos.
Nézik egymást, merően egy darabig. Arra gondol, a cinkának egész jót tett a kéjtevékenységük, valahogy kevésbé merev, kevésbé bosszús tőle. Már éppen tanácsolná neki, hogy minél gyakrabban űzze eme cselekvést, amikor megszólal. *
~ Sejtettem, sőt tudtam, hogy ebből még óriási nagy bajom lesz! ~
* Van ilyen hatása a nőkre a hancúr. Valahogy elkezdenek beszélni tőle utána. Az ágyon hasaló, gyűröttnek rémlő Daioryn feni a torkát. *
– Hogyan?
* Nyögi a férfi. Kiül az ágy szélére, onnan fenékkel még odébbcsusszan. Maga mellé inti a pendülőt. Ha az lassan mellé ereszkedik a vállára ejti karját, és közelebb hajol. *
– Kezdd elölről.
* Átkarolja a leányt és igyekszik nagyon, nagyon jó fiú lenni. Daioryn szélvésznél sebesebben töpreng. Következőleg gyorsan felfogja a közlendőket. Miután végighallgatja, összeborzolja a lány haját. Lehajol, és csókot nyoma homlokára. *
- Megható vagy, pendelyes!
* A férfi megreszelgeti a torkát. A harcos haragszik magára. Nem érti, mi történik vele, márpedig ő gyűlöl zagyva állapotban leledzeni. Bosszantja a hirtelen rátört (már-már lányos) érzékenység és rejtelmes zaklatottság. Hasonló gyötrelmet szenvedhetnek el azok, akiket morzsánként, elevenen falnak fel az erdei irbiszek, pusztán annyi a különbség, hogy kínjai őt belülről zabálgatják.
A férfi sóhajtva félresimítja a mellette lévő lány arcába hulló, sötétvörös tincseket. *
– Mit akarsz hallani?
* Firtatja Daioryn. Sejti, mire kíváncsi a másik. *
- Muszáj veled megbeszélni? Feltétlenül szavakba kell foglalni gondolatainkat, érzéseinket? De ha már itt vagy, és figyelsz... a korral jár, hogy idővel kiábrándulunk mindenféléből. Már régen nem akarom a keblemre szorítani az embereket. Márcsak egyenként, szigorúan megválogatva jöhetnek ölelgetésre. Sajnálattal közlöm, viszonyulásom mit sem változott.
* Rekedtesen felnevet. *
- A negyvenedik telem felé közeledem, cinka. Megéltem én már mindenfélét. Harcoltam, küzdöttem eleget. Megállapodtam, lett családom. De mire volt jó? Hisz elvették őket tőlem... Harcolhattam tovább. Rimánkodva kérlek. Ne firtasd. Mostantól kényesen kerülöm a boldogságot, mert ugyis elmúlik. És a hiánya jobban fáj, minthogy eleve ne is rendelkezzek vele.
* Fásultan sóhajt hosszú, túl hosszú monológja végén. A szavak csípős, keserű ízt hagynak hátra. *
4184. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 21:06:54
Üzenet elküldve: 2023-03-21 21:06:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Akár a megszeppent macska csak pillog, ahogy tarkón ragadják. Tiltakozni is elfelejt idő közben, aztán meg mikor szabadul már nem is igazán izgatja a dolog. Csak morcos ábrázattal rádörzsöl, ahogy visszahanyatlik az ágyba. Egy ideig bámulja a másik hátát, de a kín kizavarja mellőle, hogy azután dagonyázzon kicsit az önsajnáltatásban.
Pedig jól esett. Még mennyire. Az Öreg is kedvére való. Panasza sem lehetne, s mégis állandóan csak aggodalmaskodik olyan miatt, ami nem is lényeges már.
Sokkal jobb lenne, ha el tudna aludni. Talán álom nélküli pihenésben lehetne része, másnap, tiszta fejjel meg még élvezné is a mostani helyzetét.
Nem. Valószínűleg akkor sem lenne jobb. Csak tudná miért bünteti magát azzal, hogy nem meri élvezni az életet.
Inkább el is hessegeti a gondolatokat, hogy visszatérhessen nyugodalmasan az ágyba. Ám szembe találja magát az öreggel. Egy ideig megszeppenten mered rá, majd sóhajtva süti le a szemeit, szinte szégyenlősen.*
- Mindent tönkregondolkodok.
*Pillant vissza a férfira, akit nem rest ő maga is végig mustrálni. Most is tetszik neki, amit lát. Szívesen elnézegetné még, azután megint érezné még. Akkor nem gondolkodott, csak őt élvezte. Egyedül az Öreget, s furcsa mód nem is a vele járó ideiglenes felejtést. Ez egy apró mosolyt csal az arcára, ahogy visszasétál, majd bedől mellé az ágyba.*
- A férjem halála ellenére valamiért azt érzem, hogy tartozom a hűséggel.
*Válaszolja meg végül a kérdést, amit fel sem tettek. Közben felé fordulva karolja át, hogy gyengéden cirógathassa végig porcikáit ujjainak végével.*
- Biztos azért, mert viszonylag friss még a seb. A gyász.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, majd a szemeit lehunyva nyom időnként apró csókokat a mellkasára. Pedig a szemeit lehunyva nem a férjét látja, hanem magát az Öreget. Hát akkor miért nem tud most felhőtlenül beleveszni az egyszerű élvezetekbe? Egyszer biztos elmúlik majd.*
- Te sem vagy olyan vén, hogy ennyire meg legyél keseredve.
*Motyogja végül halkan, ahogy egész testével közelebb bújik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Akár a megszeppent macska csak pillog, ahogy tarkón ragadják. Tiltakozni is elfelejt idő közben, aztán meg mikor szabadul már nem is igazán izgatja a dolog. Csak morcos ábrázattal rádörzsöl, ahogy visszahanyatlik az ágyba. Egy ideig bámulja a másik hátát, de a kín kizavarja mellőle, hogy azután dagonyázzon kicsit az önsajnáltatásban.
Pedig jól esett. Még mennyire. Az Öreg is kedvére való. Panasza sem lehetne, s mégis állandóan csak aggodalmaskodik olyan miatt, ami nem is lényeges már.
Sokkal jobb lenne, ha el tudna aludni. Talán álom nélküli pihenésben lehetne része, másnap, tiszta fejjel meg még élvezné is a mostani helyzetét.
Nem. Valószínűleg akkor sem lenne jobb. Csak tudná miért bünteti magát azzal, hogy nem meri élvezni az életet.
Inkább el is hessegeti a gondolatokat, hogy visszatérhessen nyugodalmasan az ágyba. Ám szembe találja magát az öreggel. Egy ideig megszeppenten mered rá, majd sóhajtva süti le a szemeit, szinte szégyenlősen.*
- Mindent tönkregondolkodok.
*Pillant vissza a férfira, akit nem rest ő maga is végig mustrálni. Most is tetszik neki, amit lát. Szívesen elnézegetné még, azután megint érezné még. Akkor nem gondolkodott, csak őt élvezte. Egyedül az Öreget, s furcsa mód nem is a vele járó ideiglenes felejtést. Ez egy apró mosolyt csal az arcára, ahogy visszasétál, majd bedől mellé az ágyba.*
- A férjem halála ellenére valamiért azt érzem, hogy tartozom a hűséggel.
*Válaszolja meg végül a kérdést, amit fel sem tettek. Közben felé fordulva karolja át, hogy gyengéden cirógathassa végig porcikáit ujjainak végével.*
- Biztos azért, mert viszonylag friss még a seb. A gyász.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, majd a szemeit lehunyva nyom időnként apró csókokat a mellkasára. Pedig a szemeit lehunyva nem a férjét látja, hanem magát az Öreget. Hát akkor miért nem tud most felhőtlenül beleveszni az egyszerű élvezetekbe? Egyszer biztos elmúlik majd.*
- Te sem vagy olyan vén, hogy ennyire meg legyél keseredve.
*Motyogja végül halkan, ahogy egész testével közelebb bújik.*
4183. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 20:24:03
Üzenet elküldve: 2023-03-21 20:24:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Elgondolkozik, vajon valami retteneteset csinált-e előző életében, hogy a sors állandóan istenverte, szájaló, vöröshajú fehérnépekkel kínozza? Biztosan. Miért nem kerül elé egy csendes, halk szavú, szelíd teremtés - természetesen hatalmas keblekkel, formás, faros - akinek, a haja... mondjuk barna? Kellemes felüdülés volna, ha egy asszony végre azt tenné amit ő mond.
De neeem, még bele is harap az átkozottja! *
- Remélem szőr akadt a fogad közé, pendülő!
* Hördül a férfi vérmesen villogó szemekkel. Két kézzel ragadja galléron Violettyne-t, heves felindulásában attól sem zavartatva, hogy annak nincs is gallérja. Lefejti magáról a harapós fenevadat, elengedi annak nyak-és tarkóbőrét. *
- Szádba ültetem ám...
* Morogja és megdörzsöli a fognyomot. Daioryn hallgat, majd hátat fordít, megpróbálva aludni végre. Hosszasan időzik el ezen tevékenységen. *
~ Álom! * Sóhajtja gondolatban. * Hol vagy most? Megsegíthetnél! ~
* Elszámol tízig, százig, nem történik semmi. Az alvás legparányibb jele sem mutatkozik. Kétezer-hatszázharmincnál tart. Visszafordul, sandítva keresi a kölyökleányt. Meg is találja, támaszkodva valamivel odább. Bár hallani sem akar róla, mégis rá gondol, hogy a leány talán megbánta tettét. *
~ Meg úgy, alapjában véve is úgy fest, mintha nem lakna együtt a saját testével. ~
* Megmerevedik. Sejti ő már régebben, hogy valami nyomasztja a vöröst. Még az is megfordul a fejében, hogy ő is búfelejtést, pillanatnyi életet várt a gyönyörtől. Ha nem is hihetetlen, de nehezen befogadható lenne ez a tény.
A meredt Daioryn lassan elfordul, keresztben az ágyon. Azonban meglepődik, amikor a csitri összeszedi magát és mérgesen morran egyet, valami vénemberről. Váratlanul visszafordul az ágy felé, szembe találva magát a hason fekvő-könyökölő férfival. Összenéznek. A harcosnak azon idők járnak a fejében, amikor még értett valamicskét a női lélekhez. Talán megpróbálhatna mondani valamit. *
~ Kérdezzem meg mi a baj? ~
* Közben ráébred, mekkora ostobaságot művel. Még az is eszébe jut, hogy nem evégett jár itt. Épp ezért nem is mórikálja magát tovább, még gondolatban sem. *
- Na nem! * Vágja rá. * Nem engedem, hogy tönkregondolkodd a dolgot.
* Hosszan nézi a másikat, elidőzve kellemes domborulatain. Néhány pillanatra lehunyja szemét. *
- Kiábrándultam, kiégtem, léha korhelyként élek. Vártom, mikor zsibbad el végre minden érzékem. Te fiatal vagy, nem ehhez hasonló cél kellene hogy lebegjen a szemed előtt.
* Morran, mert van egy ilyesmi érzete a lány felől. De aztán meghőköl. *
- Sajnálom. * Leheli. * Semmi közöm hozzá.
* Felsóhajt és megveregeti maga mellett az ágyat. Felé int. Ha a süvölvény visszamászik mellé, kedvtelve végignéz a nyurga testen. Szíve félredobban, tekintete homályosul. Következőleg Daioryn zavarba jön, ráadásul visszakerül a korábbi, kínos állapotba is övtájékon. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Elgondolkozik, vajon valami retteneteset csinált-e előző életében, hogy a sors állandóan istenverte, szájaló, vöröshajú fehérnépekkel kínozza? Biztosan. Miért nem kerül elé egy csendes, halk szavú, szelíd teremtés - természetesen hatalmas keblekkel, formás, faros - akinek, a haja... mondjuk barna? Kellemes felüdülés volna, ha egy asszony végre azt tenné amit ő mond.
De neeem, még bele is harap az átkozottja! *
- Remélem szőr akadt a fogad közé, pendülő!
* Hördül a férfi vérmesen villogó szemekkel. Két kézzel ragadja galléron Violettyne-t, heves felindulásában attól sem zavartatva, hogy annak nincs is gallérja. Lefejti magáról a harapós fenevadat, elengedi annak nyak-és tarkóbőrét. *
- Szádba ültetem ám...
* Morogja és megdörzsöli a fognyomot. Daioryn hallgat, majd hátat fordít, megpróbálva aludni végre. Hosszasan időzik el ezen tevékenységen. *
~ Álom! * Sóhajtja gondolatban. * Hol vagy most? Megsegíthetnél! ~
* Elszámol tízig, százig, nem történik semmi. Az alvás legparányibb jele sem mutatkozik. Kétezer-hatszázharmincnál tart. Visszafordul, sandítva keresi a kölyökleányt. Meg is találja, támaszkodva valamivel odább. Bár hallani sem akar róla, mégis rá gondol, hogy a leány talán megbánta tettét. *
~ Meg úgy, alapjában véve is úgy fest, mintha nem lakna együtt a saját testével. ~
* Megmerevedik. Sejti ő már régebben, hogy valami nyomasztja a vöröst. Még az is megfordul a fejében, hogy ő is búfelejtést, pillanatnyi életet várt a gyönyörtől. Ha nem is hihetetlen, de nehezen befogadható lenne ez a tény.
A meredt Daioryn lassan elfordul, keresztben az ágyon. Azonban meglepődik, amikor a csitri összeszedi magát és mérgesen morran egyet, valami vénemberről. Váratlanul visszafordul az ágy felé, szembe találva magát a hason fekvő-könyökölő férfival. Összenéznek. A harcosnak azon idők járnak a fejében, amikor még értett valamicskét a női lélekhez. Talán megpróbálhatna mondani valamit. *
~ Kérdezzem meg mi a baj? ~
* Közben ráébred, mekkora ostobaságot művel. Még az is eszébe jut, hogy nem evégett jár itt. Épp ezért nem is mórikálja magát tovább, még gondolatban sem. *
- Na nem! * Vágja rá. * Nem engedem, hogy tönkregondolkodd a dolgot.
* Hosszan nézi a másikat, elidőzve kellemes domborulatain. Néhány pillanatra lehunyja szemét. *
- Kiábrándultam, kiégtem, léha korhelyként élek. Vártom, mikor zsibbad el végre minden érzékem. Te fiatal vagy, nem ehhez hasonló cél kellene hogy lebegjen a szemed előtt.
* Morran, mert van egy ilyesmi érzete a lány felől. De aztán meghőköl. *
- Sajnálom. * Leheli. * Semmi közöm hozzá.
* Felsóhajt és megveregeti maga mellett az ágyat. Felé int. Ha a süvölvény visszamászik mellé, kedvtelve végignéz a nyurga testen. Szíve félredobban, tekintete homályosul. Következőleg Daioryn zavarba jön, ráadásul visszakerül a korábbi, kínos állapotba is övtájékon. *
4182. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 15:16:07
Üzenet elküldve: 2023-03-21 15:16:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*A kéretlen megjegyzésre csak felsóhajtva hunyja vissza a szemeit.*
- Mondj valami újat.
*Dörmögi az orra alatt még a kedvesnek tűnő hangnem ellenére is. De azért örül annak, hogy megy tovább kettejük között a marakodás. Így nem kezd el badarságon járni a feje idő előtt. Hát miért is ne készülne tovább szítani ezt a tüzet?*
- Túl nagy a pofád.
*Nyögi válaszul, ahogy a derekán erősödik a szorítás. Kelletlen helyzetét pedig igyekszik orvosolni vagy éppen rosszabbá tenni azzal, hogy nemes egyszerűséggel válaszcsapás gyanánt harap bele a Vénember mellkasába. Nem erősen, de ideiglenes nyomot azért hagyva maga után.*
- Eddig sem kételkedtem. Te ültetted mindig a számba a dolgot.
*Dünnyögi a harapásnyom fölé, majd gyengéd csókot lehel rá, hogy azután legördüljön a másikról.
A csend pedig közéjük telepszik. Ami nem jó, de igencsak úgy fest, hogy az öreg pihenni készül. Hát ez egyszer kegyes lesz és befogja a száját. Még akkor is, ha nehezére esik. Pedig inkább rántaná magára ismét, hogy ne essen abba a hibába, hogy gondolkodni kezdjen. Ám ebben a helyzetben bizony ez esik meg. A hátán fekve hunyja le a szemeit, ahol az elmúlt percek eseményei ismétlődnek meg először. Ez jótékony hatással van a lelkére, de csak ideiglenes a hatás. Ahogy az emlékek messzebbről törnek fel már arca is keserédes mosolyra húzódik. Részéről még odébb van a pihentető alvás, mert most már úgy érzi magát, mint egy csalárd szajha. Pedig a kedvese halott, senkinek sem tartozik elszámolni valóval.*
~ Tényleg ostoba vagy. ~
*Sóhajtja magában, ahogy óvatosan kikel a férfi mellől. Igyekszik nem megriasztani a másikat, ha amaz tényleg elaludt idő közben. Halk léptekkel ballag a mosdótálhoz, hogy kezeit belemerítve dörgölje át arcát a hideg vízzel. Most az is jól esik, hogy a hűvös cseppek végig folynak nyakán, domborulatain, hogy lassan végül beigya bőre az összeset. Csapzott tincseit félretűrve támaszkodik meg a szekrényen, hogy azután csak némán bámuljon bele a tálba. Szerencse, hogy a gyér fényben nem látja önnön képét, mert most biztos arcon köpné magát. Azért is, amit tett, de főleg azért, mert így érzi magát miatta. Pedig szíve szerint majd kicsattanna az örömtől, erre megint csak magában kesereg.*
- Ez is a nagypofájú Vénember hibája. Megőrjít.
*Suttogja maga elé, de ennek ellenére végül visszalopakodik az ágyhoz, óvatosan bebújik a másik mellé, s a testéhez simulva hunyja le a szemeit. Ő egyelőre csak reméli, hogy aludni fog.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*A kéretlen megjegyzésre csak felsóhajtva hunyja vissza a szemeit.*
- Mondj valami újat.
*Dörmögi az orra alatt még a kedvesnek tűnő hangnem ellenére is. De azért örül annak, hogy megy tovább kettejük között a marakodás. Így nem kezd el badarságon járni a feje idő előtt. Hát miért is ne készülne tovább szítani ezt a tüzet?*
- Túl nagy a pofád.
*Nyögi válaszul, ahogy a derekán erősödik a szorítás. Kelletlen helyzetét pedig igyekszik orvosolni vagy éppen rosszabbá tenni azzal, hogy nemes egyszerűséggel válaszcsapás gyanánt harap bele a Vénember mellkasába. Nem erősen, de ideiglenes nyomot azért hagyva maga után.*
- Eddig sem kételkedtem. Te ültetted mindig a számba a dolgot.
*Dünnyögi a harapásnyom fölé, majd gyengéd csókot lehel rá, hogy azután legördüljön a másikról.
A csend pedig közéjük telepszik. Ami nem jó, de igencsak úgy fest, hogy az öreg pihenni készül. Hát ez egyszer kegyes lesz és befogja a száját. Még akkor is, ha nehezére esik. Pedig inkább rántaná magára ismét, hogy ne essen abba a hibába, hogy gondolkodni kezdjen. Ám ebben a helyzetben bizony ez esik meg. A hátán fekve hunyja le a szemeit, ahol az elmúlt percek eseményei ismétlődnek meg először. Ez jótékony hatással van a lelkére, de csak ideiglenes a hatás. Ahogy az emlékek messzebbről törnek fel már arca is keserédes mosolyra húzódik. Részéről még odébb van a pihentető alvás, mert most már úgy érzi magát, mint egy csalárd szajha. Pedig a kedvese halott, senkinek sem tartozik elszámolni valóval.*
~ Tényleg ostoba vagy. ~
*Sóhajtja magában, ahogy óvatosan kikel a férfi mellől. Igyekszik nem megriasztani a másikat, ha amaz tényleg elaludt idő közben. Halk léptekkel ballag a mosdótálhoz, hogy kezeit belemerítve dörgölje át arcát a hideg vízzel. Most az is jól esik, hogy a hűvös cseppek végig folynak nyakán, domborulatain, hogy lassan végül beigya bőre az összeset. Csapzott tincseit félretűrve támaszkodik meg a szekrényen, hogy azután csak némán bámuljon bele a tálba. Szerencse, hogy a gyér fényben nem látja önnön képét, mert most biztos arcon köpné magát. Azért is, amit tett, de főleg azért, mert így érzi magát miatta. Pedig szíve szerint majd kicsattanna az örömtől, erre megint csak magában kesereg.*
- Ez is a nagypofájú Vénember hibája. Megőrjít.
*Suttogja maga elé, de ennek ellenére végül visszalopakodik az ágyhoz, óvatosan bebújik a másik mellé, s a testéhez simulva hunyja le a szemeit. Ő egyelőre csak reméli, hogy aludni fog.*
4181. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 13:52:03
Üzenet elküldve: 2023-03-21 13:52:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
- Ha nem némulsz el, kivágom a nyelvedet! Azután agyonütöm! Feldarabolom! kurvamélyen elásom, végül jókora sziklát gördítek rá!
* Dörren a férfi, többé-kevésbé rosszul leplezve, hogy elevenére tapintottak. Nem gondolkodik el ennek a ténynek a mélységén. *
- Szint ekönyörögsz érte, látom ám.
* Valaki megkérdezhetné tőle, miről is beszél most akkor voltaképpen? Ez még a halál vagy valami más? *
- Nem iszunk.
* Ismétli ő is. *
~ Hála az isteneknek. Jaj, kérlek. Nem bírom tovább. ~
* Nyögi a férfi gondolatban.
Kínzásának hamarosan végeszakad, hogy egy másfajta gyötrelemben, majd fellélegzésben részesítsék egymást. Kábult fejjel még hallja, ahogy a nevét sóhajtja a vörös. Valószínűleg most először és utoljára hallja ezt tőle.
Szorosan a karjában tartja a lányt, aki szemlátomást még valahol másutt jár. De nem is sürgős, semmi. A kérdezett nem felel. Elvértelenedett feje mindjobban szédül. Kóvályogva, hosszas küzdelem árán, de kinyitja a szemeit és lepislant a rajta szétterülőn. Fókuszál, fókuszál. Meglepetésére a zöld szemek egészen közel vannak. *
- Ostoba vagy.
* Leheli, de amolyan tőle telhetően kedves hangnemben. Visszacsukja a szemeit. Vállat von, immár azon töprengvén, mitévő legyen ezután. Elmúlik az alhasi parázslás, ezt a békés állapotot nyilvánvalóan ki kell élvezni. *
- Beteszlek a hullasorba, ígérem! És amit én ígérek, azt vagy betartom, vagy pedig nem!
* Morogja. Fokozza a fojtást a vérmes némber dereka körül erős karjaival. *
- Kételkedsz-e még a férfiasságomban, pötyke?
* Elégedetten elvigyorodik. Legalább testi képességeire panasz nem lehet. Más a harci. Daioryn pontosan emlékszik, mennyire megrémült, midőn felfedezte, hogy rendkívüli katonai képességei gyengültek, megfogyatkoztak. Ezután még hosszú ideig igyekezett óvni, őrizni annak látszatát, hogy jócskán különb más fegyverforgatóknál, és ha mégis elfogta a kétség, hát alaposan a kancsó fenekére nézett. Így lett korhely és vesztes életű. Ám erről soha, senkivel nem beszélt, de még a rágondolást is kerülte.
Fél szemmel felsandít. Nem törődik az őt bámuló csitrivel. Eltökéli, hogy a földrengéstől sem zavartatja magát. Aludni fog. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
- Ha nem némulsz el, kivágom a nyelvedet! Azután agyonütöm! Feldarabolom! kurvamélyen elásom, végül jókora sziklát gördítek rá!
* Dörren a férfi, többé-kevésbé rosszul leplezve, hogy elevenére tapintottak. Nem gondolkodik el ennek a ténynek a mélységén. *
- Szint ekönyörögsz érte, látom ám.
* Valaki megkérdezhetné tőle, miről is beszél most akkor voltaképpen? Ez még a halál vagy valami más? *
- Nem iszunk.
* Ismétli ő is. *
~ Hála az isteneknek. Jaj, kérlek. Nem bírom tovább. ~
* Nyögi a férfi gondolatban.
Kínzásának hamarosan végeszakad, hogy egy másfajta gyötrelemben, majd fellélegzésben részesítsék egymást. Kábult fejjel még hallja, ahogy a nevét sóhajtja a vörös. Valószínűleg most először és utoljára hallja ezt tőle.
Szorosan a karjában tartja a lányt, aki szemlátomást még valahol másutt jár. De nem is sürgős, semmi. A kérdezett nem felel. Elvértelenedett feje mindjobban szédül. Kóvályogva, hosszas küzdelem árán, de kinyitja a szemeit és lepislant a rajta szétterülőn. Fókuszál, fókuszál. Meglepetésére a zöld szemek egészen közel vannak. *
- Ostoba vagy.
* Leheli, de amolyan tőle telhetően kedves hangnemben. Visszacsukja a szemeit. Vállat von, immár azon töprengvén, mitévő legyen ezután. Elmúlik az alhasi parázslás, ezt a békés állapotot nyilvánvalóan ki kell élvezni. *
- Beteszlek a hullasorba, ígérem! És amit én ígérek, azt vagy betartom, vagy pedig nem!
* Morogja. Fokozza a fojtást a vérmes némber dereka körül erős karjaival. *
- Kételkedsz-e még a férfiasságomban, pötyke?
* Elégedetten elvigyorodik. Legalább testi képességeire panasz nem lehet. Más a harci. Daioryn pontosan emlékszik, mennyire megrémült, midőn felfedezte, hogy rendkívüli katonai képességei gyengültek, megfogyatkoztak. Ezután még hosszú ideig igyekezett óvni, őrizni annak látszatát, hogy jócskán különb más fegyverforgatóknál, és ha mégis elfogta a kétség, hát alaposan a kancsó fenekére nézett. Így lett korhely és vesztes életű. Ám erről soha, senkivel nem beszélt, de még a rágondolást is kerülte.
Fél szemmel felsandít. Nem törődik az őt bámuló csitrivel. Eltökéli, hogy a földrengéstől sem zavartatja magát. Aludni fog. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436