Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 141 (2801. - 2820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2820. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-28 14:31:06
Üzenet elküldve: 2021-12-28 14:31:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Nyílt//
// Onyawantha//
*Talán saját magának sem vallaná be Rion, hogy mennyire megnyugtatják a lány szavai. Egy magafajtával, egy hasonlóan vékony pénzű emberrel sikerült összefutnia, aki előtt nem kell feszengenie, bizonygatnia, hogy ő szegényen is értékes.*
- Hát a szememben nagyon is sikerül önállónak és erősnek tűnnöd. *mosolyog féloldalasan, biztató hangot csempészve a szavaihoz. Lassan elvándorol a tekintete a bűvölő íriszekről, a kellemes domborulatokon át, a kicsiny fehér kacsókra. Vajon milyen munkát végezhet gazdájuk, hogy ilyen finomak maradtak? Talán varr vagy virágot gyűjt és kencéket készít, mert azt nem tudná elképzelni, hogy mások ruháit mossa vagy padlót súrolna, de igazából mindegy is, hogy mivel keresi a betevőre valót. Biztosan az ajándék mézsörért is jól megdolgozott. ~Hogy milyen kedves ez a lány! Tündéri a fehér arcocskája, ahogy elpirul! Menten felfalom ebédre!~*
- Engedd meg, hogy a serért utólag és az idegenvezetésért előlegként, most én hívjalak meg!
*Ezúttal, megtanulva az itteni szokásokat, a fiú is szemmel megkeresi az asztalok között lézengő szolgáló lányt és magukhoz inti.*
- Szép napot! Nekem egy forró levest hozzon, *kezd bele Rion, amint az hozzájuk ér és üdvözlés helyett csak várakozón hümment (mondjuk ezért a húzásért a borravalót is csak várhatja majd!)*
-A gyönyörű hölgynek pedig… őőőő…* nos igen, most kéne kitalálnia, hogy minek örülne a drága, de benne nem lobog olyan empátia, mint a lányban. Kénytelen a megérzéseire hallgatni, amik hozzá hasonlóként tekintenek a csodálatos asztaltársára.* …nos neki pedig, még egyet!
* Aztán kicsit megsimogatva a finom kacsót kérdezi* - Jó lesz így? A ragu meleg és tartalmas, aztán indulhatunk is!
- Máris hozom! A két Őzragu leves 22 arany lesz.
*A vékony köpeny belső rejtekéből előkerül egy pénzes zacskó és Rion leszámol belőle az asztalra két kisebb tornyocskányit.*
- Ezt az ételre! Ezért a 16 aranyért pedig, egy udvarra nézőSzobát kérek! Hozd a kulcsot az étellel együtt! * Szegény lány nem vívta ki a fél-elf szimpátiáját, de kényszeredetten bólint miközben tenyerébe söpri a pénzt. Távoztában Onyawanthára még rámosolyog, majd eltűnik a konyha ajtaján túl.*
// Onyawantha//
*Talán saját magának sem vallaná be Rion, hogy mennyire megnyugtatják a lány szavai. Egy magafajtával, egy hasonlóan vékony pénzű emberrel sikerült összefutnia, aki előtt nem kell feszengenie, bizonygatnia, hogy ő szegényen is értékes.*
- Hát a szememben nagyon is sikerül önállónak és erősnek tűnnöd. *mosolyog féloldalasan, biztató hangot csempészve a szavaihoz. Lassan elvándorol a tekintete a bűvölő íriszekről, a kellemes domborulatokon át, a kicsiny fehér kacsókra. Vajon milyen munkát végezhet gazdájuk, hogy ilyen finomak maradtak? Talán varr vagy virágot gyűjt és kencéket készít, mert azt nem tudná elképzelni, hogy mások ruháit mossa vagy padlót súrolna, de igazából mindegy is, hogy mivel keresi a betevőre valót. Biztosan az ajándék mézsörért is jól megdolgozott. ~Hogy milyen kedves ez a lány! Tündéri a fehér arcocskája, ahogy elpirul! Menten felfalom ebédre!~*
- Engedd meg, hogy a serért utólag és az idegenvezetésért előlegként, most én hívjalak meg!
*Ezúttal, megtanulva az itteni szokásokat, a fiú is szemmel megkeresi az asztalok között lézengő szolgáló lányt és magukhoz inti.*
- Szép napot! Nekem egy forró levest hozzon, *kezd bele Rion, amint az hozzájuk ér és üdvözlés helyett csak várakozón hümment (mondjuk ezért a húzásért a borravalót is csak várhatja majd!)*
-A gyönyörű hölgynek pedig… őőőő…* nos igen, most kéne kitalálnia, hogy minek örülne a drága, de benne nem lobog olyan empátia, mint a lányban. Kénytelen a megérzéseire hallgatni, amik hozzá hasonlóként tekintenek a csodálatos asztaltársára.* …nos neki pedig, még egyet!
* Aztán kicsit megsimogatva a finom kacsót kérdezi* - Jó lesz így? A ragu meleg és tartalmas, aztán indulhatunk is!
- Máris hozom! A két Őzragu leves 22 arany lesz.
*A vékony köpeny belső rejtekéből előkerül egy pénzes zacskó és Rion leszámol belőle az asztalra két kisebb tornyocskányit.*
- Ezt az ételre! Ezért a 16 aranyért pedig, egy udvarra nézőSzobát kérek!
Hozd a kulcsot az étellel együtt! * Szegény lány nem vívta ki a fél-elf szimpátiáját, de kényszeredetten bólint miközben tenyerébe söpri a pénzt. Távoztában Onyawanthára még rámosolyog, majd eltűnik a konyha ajtaján túl.*
2819. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-28 08:18:30
Üzenet elküldve: 2021-12-28 08:18:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Másnap //
- Ne kérdesd magad! Gyere!
* Pattan fel miután az utolsó kortyot is kivégzi a teából. Azzal a svunggal teszi az asztalra a bögrét amivel feltápászkodott. Hisz eddig hátra dőlve volt az ágyon a félvérrel. *
- De látod? Jól érzed magad drágám! * Kuncog fel a félvér felé. * - Minek tiltakozol ennyire, hogy legyen egy barátod? * El is gondolkozik egy pillanatra, utána fordul is vissza a másik felé. * - Mire vársz? Pattanj, veszíteni nem vesztesz vele semmit.
* Förmed rá. Ha pedig leül a tükör elé, akkor elkezdi a szénaboglyát fokozatosan kibontani. *
- Nem is tudom, hogy miért mondtad. Nincs gond egyáltalán a hajaddal. Te is csinoska vagy. * Nyalja meg a szája szélét, hogy nem csak fejben hangzottak el a szavai. * - Természetes szépség.
* Kacsint rá vissza tükörben, de nem feledkezik meg a széna boglya kibontásáról. Gyorsan és gyakoroltan halad ha a másik is úgy akarja. *
- Lám lám, teljesen egyenes a hajad. Irigykedhetek. Ha én ki is fésülöm akkor is a vége össze ugrik. Múltkor olajjal próbálkoztam, de csak be büdösödött. * Rázza ki a hideg fésűvel a kezében. A szükségtelen hajszálakat eltávolítja belőle, majd le is teszi az asztalra, hogy a pirosítót vehesse keze ügyébe és a pamacsot. *
- Jól fog mutatni ne aggódj.
* Kezdi el óvatosan és igényesen felvinni a pirosítót. Próbálja azokra a pontokra felvinni ahol ténylegesen szükség van rá, és egy nagyobb összhatást tud adni a másik félnek. * - Ezután nem csak komoly nőnek, de még bámulatosan dögösnek is fognak vélni!
* Amint végez a pirosítással gyorsan a szén ceruzára cseréli, és már próbálja rángatni a másikat székkel együtt mint a rongy babát. Természetesen ha a másik is úgy akarja. *
- Most ne mozogj!
* Kezdi el óvatosan kihúzni a szemét, szempillájánál az ívet, egy kicsit megpróbál rajta göngyölíteni is, hogy a szemének a pereménél felfelé íveljen. Utána meg is csodálja a látványt. De nem rest a keze ügyébe kaparintani az utolsó eszközt, a szemkihúzót. Amivel már szó nélkül neki is lát. *
- Csukd be a szemed
* Ha a másik fél becsukja a szemét akkor óvatosan a szemhélyakat is teljesen kihúzza de csak enyhén, hogy egy különleges összehatást adhasson a másik félnek. De már kezével újra a szén ceruzát keresi, hogy a szájára is rátérjen. *
- Csukd be a szád picit!
* Teszi le a szemfkihúzót, és tér a szénnel a szájának a szélére. Miután igényesen azt is kialakította felkiált. Néhány lépést hátra lépve. *
- Váóóó! Nagyon dögös édesem! Ha most férfi lennék, biztosan a lábaid előtt térdepelnék!
//Lovagoltatás//
// Másnap //
- Ne kérdesd magad! Gyere!
* Pattan fel miután az utolsó kortyot is kivégzi a teából. Azzal a svunggal teszi az asztalra a bögrét amivel feltápászkodott. Hisz eddig hátra dőlve volt az ágyon a félvérrel. *
- De látod? Jól érzed magad drágám! * Kuncog fel a félvér felé. * - Minek tiltakozol ennyire, hogy legyen egy barátod? * El is gondolkozik egy pillanatra, utána fordul is vissza a másik felé. * - Mire vársz? Pattanj, veszíteni nem vesztesz vele semmit.
* Förmed rá. Ha pedig leül a tükör elé, akkor elkezdi a szénaboglyát fokozatosan kibontani. *
- Nem is tudom, hogy miért mondtad. Nincs gond egyáltalán a hajaddal. Te is csinoska vagy. * Nyalja meg a szája szélét, hogy nem csak fejben hangzottak el a szavai. * - Természetes szépség.
* Kacsint rá vissza tükörben, de nem feledkezik meg a széna boglya kibontásáról. Gyorsan és gyakoroltan halad ha a másik is úgy akarja. *
- Lám lám, teljesen egyenes a hajad. Irigykedhetek. Ha én ki is fésülöm akkor is a vége össze ugrik. Múltkor olajjal próbálkoztam, de csak be büdösödött. * Rázza ki a hideg fésűvel a kezében. A szükségtelen hajszálakat eltávolítja belőle, majd le is teszi az asztalra, hogy a pirosítót vehesse keze ügyébe és a pamacsot. *
- Jól fog mutatni ne aggódj.
* Kezdi el óvatosan és igényesen felvinni a pirosítót. Próbálja azokra a pontokra felvinni ahol ténylegesen szükség van rá, és egy nagyobb összhatást tud adni a másik félnek. * - Ezután nem csak komoly nőnek, de még bámulatosan dögösnek is fognak vélni!
* Amint végez a pirosítással gyorsan a szén ceruzára cseréli, és már próbálja rángatni a másikat székkel együtt mint a rongy babát. Természetesen ha a másik is úgy akarja. *
- Most ne mozogj!
* Kezdi el óvatosan kihúzni a szemét, szempillájánál az ívet, egy kicsit megpróbál rajta göngyölíteni is, hogy a szemének a pereménél felfelé íveljen. Utána meg is csodálja a látványt. De nem rest a keze ügyébe kaparintani az utolsó eszközt, a szemkihúzót. Amivel már szó nélkül neki is lát. *
- Csukd be a szemed
* Ha a másik fél becsukja a szemét akkor óvatosan a szemhélyakat is teljesen kihúzza de csak enyhén, hogy egy különleges összehatást adhasson a másik félnek. De már kezével újra a szén ceruzát keresi, hogy a szájára is rátérjen. *
- Csukd be a szád picit!
* Teszi le a szemfkihúzót, és tér a szénnel a szájának a szélére. Miután igényesen azt is kialakította felkiált. Néhány lépést hátra lépve. *
- Váóóó! Nagyon dögös édesem! Ha most férfi lennék, biztosan a lábaid előtt térdepelnék!
2818. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-27 20:08:27
Üzenet elküldve: 2021-12-27 20:08:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Másnap //
* Nimerilnek pont jó a tea. Szereti az édeset, szóval számára ez pont így a legjobb. Egyből is le is húzza a bögre egész tartalmát. Még a szája szélét is megnyalja ivás után. A poharat pedig oda is nyújtja a sajátját lerakó Syndrának.*
- Köszön, ez nagyon finom volt.* Köszöni meg, majd jól meg is lepődik, amikor lehúzzák az ágyra. Kicsit össze is rezzen megszokásból, és csak úgy szorítja magára azt a takarót. Végül nem történik semmi rossz, csak megint az ösztönei tréfálták meg.*
~ Nyugalom, nyugalom, nincs baj. ~* Nyugtatja magát, miközben ő maga is az ablakra néz.*
- Az jó, már azt hittem, hogy átaludtam a délelőttöt.* Nimeril se nagy hétalvó, de azért hajnalban nem szert még kikelni az ágyból. Amíg az utcán élt nem tehette meg ezt a luxust. Az elf kicsi táskájából apró kis holmikat kezd előpakolászni. Nimeril kitartja a kezét, ha azt látja, hogy bele akarják tenni ezeket a kis apróságokat. A szénrúd nagy barátja, ahogy mert azt ő is használja eleget. Mármint Nestar mester óta, akivel kísérleteztek a szénnel. A tégelyek sem ismeretlenek, mivel saját krémjeit abba tárolja, csak azokban valami gyógykenőcs van eladásra. Reuma, aranyér meg hasonló nyalánkságokra. Kíváncsian fürkészi hát ezeket a már jól ismert tárgyakat.*
- Én szeretek jókat aludni, de túlságosan sokáig nem szoktam heverészni az ágyban.* A haj végek göndörödésére felkuncog.* Ne is mondd! Az én hajam is egy csuda, mert se nem hullámos, se nem sima. Néha az agyamra megy. A fésűk és kefék az ősellenségei.* Még rendesen jó érzés neki ilyen apróságokról beszélgetni valakivel. Nem most volt, hogy ilyesmit csinált, meglehet annak már több éve is.*
- Olajokkal kened a tested? Mármint az egészet?* Nyílnak tágra a szemei a csodálkozástól.* - Ez nem is rossz gondolat, mert jót tesz a bőrnek. ~ Eddig ez miért nem jutott eszembe? Ezért olyan puha neki a keze. ~* A pirosítóra meresztgeti a szemét, de magát nem találja olyan sápadtnak, mint az elfet.*
- A szádat is.* Hát már a csodálkozástól olyan nagyra nyílnak a szemei, hogy majd ki is esik neki. A szénre pillant, majd az elf ajkaira, és ezt kezdi elölről. Megpróbálja magán ezt elképzelni, de igen nehezen megy ez neki.*
- Hogy mi?! Nekem?* Már nem is csodálkozik, egyszerűen le van döbbenve.* Áhh, hát én nem vagyok olyan alkat. Nem szoktam a férfiakkal sem foglalkozni.* Zavartan morzsolgatja szabad kezével a takaróját. Jól esnek neki nagyon ezek a szavak, de egy része hevesen tiltakozik még csak a gondolattól is. Mindig is azt vallotta, hogy fő a kényelem, és ez a kencék meg szoros női ruhák elvetését jelentette nála.*
- Társasági ruhám mondjuk még nincsen...* Harapja el a mondatot. Igazi, ami igaz, hogy nem lenne baj, ha lenne neki egy pár szebb darab, amivel elvileg ő szeretne elismert tudós lenni. Valószínűleg Syndra még sok olyan dologra fogja rávenni, ami jelen pillanatban olyan távol áll tőle, mint Pirtianes Artheniortól.*
//Lovagoltatás//
// Másnap //
* Nimerilnek pont jó a tea. Szereti az édeset, szóval számára ez pont így a legjobb. Egyből is le is húzza a bögre egész tartalmát. Még a szája szélét is megnyalja ivás után. A poharat pedig oda is nyújtja a sajátját lerakó Syndrának.*
- Köszön, ez nagyon finom volt.* Köszöni meg, majd jól meg is lepődik, amikor lehúzzák az ágyra. Kicsit össze is rezzen megszokásból, és csak úgy szorítja magára azt a takarót. Végül nem történik semmi rossz, csak megint az ösztönei tréfálták meg.*
~ Nyugalom, nyugalom, nincs baj. ~* Nyugtatja magát, miközben ő maga is az ablakra néz.*
- Az jó, már azt hittem, hogy átaludtam a délelőttöt.* Nimeril se nagy hétalvó, de azért hajnalban nem szert még kikelni az ágyból. Amíg az utcán élt nem tehette meg ezt a luxust. Az elf kicsi táskájából apró kis holmikat kezd előpakolászni. Nimeril kitartja a kezét, ha azt látja, hogy bele akarják tenni ezeket a kis apróságokat. A szénrúd nagy barátja, ahogy mert azt ő is használja eleget. Mármint Nestar mester óta, akivel kísérleteztek a szénnel. A tégelyek sem ismeretlenek, mivel saját krémjeit abba tárolja, csak azokban valami gyógykenőcs van eladásra. Reuma, aranyér meg hasonló nyalánkságokra. Kíváncsian fürkészi hát ezeket a már jól ismert tárgyakat.*
- Én szeretek jókat aludni, de túlságosan sokáig nem szoktam heverészni az ágyban.* A haj végek göndörödésére felkuncog.* Ne is mondd! Az én hajam is egy csuda, mert se nem hullámos, se nem sima. Néha az agyamra megy. A fésűk és kefék az ősellenségei.* Még rendesen jó érzés neki ilyen apróságokról beszélgetni valakivel. Nem most volt, hogy ilyesmit csinált, meglehet annak már több éve is.*
- Olajokkal kened a tested? Mármint az egészet?* Nyílnak tágra a szemei a csodálkozástól.* - Ez nem is rossz gondolat, mert jót tesz a bőrnek. ~ Eddig ez miért nem jutott eszembe? Ezért olyan puha neki a keze. ~* A pirosítóra meresztgeti a szemét, de magát nem találja olyan sápadtnak, mint az elfet.*
- A szádat is.* Hát már a csodálkozástól olyan nagyra nyílnak a szemei, hogy majd ki is esik neki. A szénre pillant, majd az elf ajkaira, és ezt kezdi elölről. Megpróbálja magán ezt elképzelni, de igen nehezen megy ez neki.*
- Hogy mi?! Nekem?* Már nem is csodálkozik, egyszerűen le van döbbenve.* Áhh, hát én nem vagyok olyan alkat. Nem szoktam a férfiakkal sem foglalkozni.* Zavartan morzsolgatja szabad kezével a takaróját. Jól esnek neki nagyon ezek a szavak, de egy része hevesen tiltakozik még csak a gondolattól is. Mindig is azt vallotta, hogy fő a kényelem, és ez a kencék meg szoros női ruhák elvetését jelentette nála.*
- Társasági ruhám mondjuk még nincsen...* Harapja el a mondatot. Igazi, ami igaz, hogy nem lenne baj, ha lenne neki egy pár szebb darab, amivel elvileg ő szeretne elismert tudós lenni. Valószínűleg Syndra még sok olyan dologra fogja rávenni, ami jelen pillanatban olyan távol áll tőle, mint Pirtianes Artheniortól.*
2817. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-27 19:10:00
Üzenet elküldve: 2021-12-27 19:10:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Másnap //
* Gyorsan és könnyedén húzza meg a bögre tartalmát. Kellemesen gyümölcsös íz egy szolid hidegrázást okoz nála. ~ Talán kicsit túl édes, de finom. ~ Rántja magasra a vállát, hogy aztán a bögrét a tartalmával újra letegye az asztalra. Nem nagyon tágít az ágyról, nyugodtan hátra dől és ezzel a másik felet úgy húzza magával, hogy az edény tartalma ne löttyenjen ki. Fejét a falnak támasztva, természetesen ha a másik fél is így akarja. *
- Hogy mi? * Néz rá furcsán a lányra. Majd utána azonnal az ablak felé néz reflexből. * - Korán van még, és már hamarabb sötétedik is. De nagyjából még reggel van.
* Teszi hozzá határozottan. Az, hogy ő nem valami hétalvó az inkább a szakterületének köszönhető. Az oldalán lévő táskát előre igazítva szépen elkezdi kivenni a kis pipere szereit. Először egy vékony szén rudat húz elő, utána egy tégelyt, de ugyanazzal a mozdulattal előveszi a festéket és a pirosítóját is. Ha a másik fél kitartja a kezét bele is pakolja. Ha nem akkor az ágyra mellé lerakja. *
- Nem sokat szoktam aludni. * Rántja égig a vállait. * - Utána amint felkelek, fésűvel és ezekkel ostromlom magam. * Vesz egy mélyebb levegőt és a haját elkezdi birizgálni. * - A vége mindig göndörödik.... * Húzza el húzott száját a végét. * - Néha sokáig tart a fésülködés, utána pedig bekenem a testem olajokkal, és utána tükörnél jön a szemem és a pirosító. De csak picit kell ezekből. * Utána a szén rudat is keze ügyébe húzza ismét. * - Majd ezzel vastagon kihúzom a szememet, néha még a számat is kőrbe. * Egy pillanattól vezérelve mosolyra húzza a száját. * - Megcsinálhatom neked is? * Néz rá mosolyogva. * - Olyan cuki leszel, hogy minden férfi zavarba jön! * A mosoly átvált inkább már rosszindulatú vicsorgássá. A férfiak miatt sminkeli magát mindig Syndra, ezzel is azt utalja számukra, hogy '' Egyen meg titeket a fene! '' * - Sőt valamikor el is mehetnénk neked is vásárolni hasonlókat. Meg valami szép ruhát!. Kicsinosítalak! Mit szólsz? * Néz rá csillogó tekintettel. * - És gyorsan hozzá is teszem, hogy illendő és szép ruhát! Amitől minden férfinak le esik majd álla, de illő minden helyzetre! Nah mit szólsz? * Néz rá érdeklődve, miközben a bögréjét valahogy vissza varázsolja a kezébe, hogy újabb kortyot vegyen magához. *
//Lovagoltatás//
// Másnap //
* Gyorsan és könnyedén húzza meg a bögre tartalmát. Kellemesen gyümölcsös íz egy szolid hidegrázást okoz nála. ~ Talán kicsit túl édes, de finom. ~ Rántja magasra a vállát, hogy aztán a bögrét a tartalmával újra letegye az asztalra. Nem nagyon tágít az ágyról, nyugodtan hátra dől és ezzel a másik felet úgy húzza magával, hogy az edény tartalma ne löttyenjen ki. Fejét a falnak támasztva, természetesen ha a másik fél is így akarja. *
- Hogy mi? * Néz rá furcsán a lányra. Majd utána azonnal az ablak felé néz reflexből. * - Korán van még, és már hamarabb sötétedik is. De nagyjából még reggel van.
* Teszi hozzá határozottan. Az, hogy ő nem valami hétalvó az inkább a szakterületének köszönhető. Az oldalán lévő táskát előre igazítva szépen elkezdi kivenni a kis pipere szereit. Először egy vékony szén rudat húz elő, utána egy tégelyt, de ugyanazzal a mozdulattal előveszi a festéket és a pirosítóját is. Ha a másik fél kitartja a kezét bele is pakolja. Ha nem akkor az ágyra mellé lerakja. *
- Nem sokat szoktam aludni. * Rántja égig a vállait. * - Utána amint felkelek, fésűvel és ezekkel ostromlom magam. * Vesz egy mélyebb levegőt és a haját elkezdi birizgálni. * - A vége mindig göndörödik.... * Húzza el húzott száját a végét. * - Néha sokáig tart a fésülködés, utána pedig bekenem a testem olajokkal, és utána tükörnél jön a szemem és a pirosító. De csak picit kell ezekből. * Utána a szén rudat is keze ügyébe húzza ismét. * - Majd ezzel vastagon kihúzom a szememet, néha még a számat is kőrbe. * Egy pillanattól vezérelve mosolyra húzza a száját. * - Megcsinálhatom neked is? * Néz rá mosolyogva. * - Olyan cuki leszel, hogy minden férfi zavarba jön! * A mosoly átvált inkább már rosszindulatú vicsorgássá. A férfiak miatt sminkeli magát mindig Syndra, ezzel is azt utalja számukra, hogy '' Egyen meg titeket a fene! '' * - Sőt valamikor el is mehetnénk neked is vásárolni hasonlókat. Meg valami szép ruhát!. Kicsinosítalak! Mit szólsz? * Néz rá csillogó tekintettel. * - És gyorsan hozzá is teszem, hogy illendő és szép ruhát! Amitől minden férfinak le esik majd álla, de illő minden helyzetre! Nah mit szólsz? * Néz rá érdeklődve, miközben a bögréjét valahogy vissza varázsolja a kezébe, hogy újabb kortyot vegyen magához. *
2816. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-27 16:00:56
Üzenet elküldve: 2021-12-27 16:00:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Másnap //
* Syndra megtesz mindent, ami tőle telik. Nimeril pedig erre az arcába vágja, hogy a hibás, amit aztán hamar vissza is szív. Pont azt mondja az elf neki, amit ilyenkor kell, sőt még bátorítás képen a vállára helyezi a kezét, amivel külön jelzi a félvérnek, hogy itt van vele és számíthat rá. Ez sokat jelent Nimerilnek. Főleg úgy, hogy egy tapasztalt nála sokkal érettebb nőtársa mondja neki ezt. Szipog még párat, de láthatóan is jobban lesz.*
- Igazad van.* Vallja be neki. A teát is elfogadja, de arra nagyon vigyáz, hogy a takaró továbbra is takarja kis domborulatait. A tea kellemesen meleg, ami kifejezetten jól esik most neki.*
- Egészségünkre!* Koccint Syndrával és aztán mohón elkezdi beszürcsölgetni az italt. Most már biztos, hogy kialakult az eddig építgetett baráti kötelék. A tudat, hogy este is vigyázott rá a lány, meg most is gondját viselte, arra enged számára következtetni, hogy máskor is számíthat rá. A gondolat, hogy társa szokott gyilkolni az még kicsit zavarja, de a hallottak alapján inkább önvédelemből teszi, na meg nem ritka ez manapság. Valahogy bele tud nyugodni ebbe. Most, hogy azok a komor fellegek eloszlottak máris észre is vesz valamit a másikon, aminek eddig nem is szentelt nagyobb figyelmet.*
- Te, hogy vagy mindig ilyen szép és rendezett? Kora reggel van és úgy nézel ki, mintha skatulyából húztak volna elő. Bezzeg az én hajam, egy igazi boglya.* Ránézve tényleg friss és üde a másik. Még az a finom illat is körbe lengi.*
- Várjunk csak! Ugye még korán reggel van?* Pillant rá reménykedve, pedig esélyes, hogy ő aludt el, de jócskán.*
- Mi a titka annak, hogy mindig ilyen jól nézel ki?* Kérdezi meg végül, mert hát a női praktikák az nem az ő világa. A fésűvel még csak megvan, de ezzel nagyjából ki is fújt. Tisztának tiszta, ne lengi körbe parfüm, arcán sincs nyoma semmilyen szépítőszernek, de még a ruhája is egyszerű, szinte már férfiruha. Na nem mintha ilyesmire vágyna, de egy része azért kíváncsi, főleg, hogy haszonszerzés céljából se lehet utolsó, ha megismeri ezeket egy kicsit.*
//Lovagoltatás//
// Másnap //
* Syndra megtesz mindent, ami tőle telik. Nimeril pedig erre az arcába vágja, hogy a hibás, amit aztán hamar vissza is szív. Pont azt mondja az elf neki, amit ilyenkor kell, sőt még bátorítás képen a vállára helyezi a kezét, amivel külön jelzi a félvérnek, hogy itt van vele és számíthat rá. Ez sokat jelent Nimerilnek. Főleg úgy, hogy egy tapasztalt nála sokkal érettebb nőtársa mondja neki ezt. Szipog még párat, de láthatóan is jobban lesz.*
- Igazad van.* Vallja be neki. A teát is elfogadja, de arra nagyon vigyáz, hogy a takaró továbbra is takarja kis domborulatait. A tea kellemesen meleg, ami kifejezetten jól esik most neki.*
- Egészségünkre!* Koccint Syndrával és aztán mohón elkezdi beszürcsölgetni az italt. Most már biztos, hogy kialakult az eddig építgetett baráti kötelék. A tudat, hogy este is vigyázott rá a lány, meg most is gondját viselte, arra enged számára következtetni, hogy máskor is számíthat rá. A gondolat, hogy társa szokott gyilkolni az még kicsit zavarja, de a hallottak alapján inkább önvédelemből teszi, na meg nem ritka ez manapság. Valahogy bele tud nyugodni ebbe. Most, hogy azok a komor fellegek eloszlottak máris észre is vesz valamit a másikon, aminek eddig nem is szentelt nagyobb figyelmet.*
- Te, hogy vagy mindig ilyen szép és rendezett? Kora reggel van és úgy nézel ki, mintha skatulyából húztak volna elő. Bezzeg az én hajam, egy igazi boglya.* Ránézve tényleg friss és üde a másik. Még az a finom illat is körbe lengi.*
- Várjunk csak! Ugye még korán reggel van?* Pillant rá reménykedve, pedig esélyes, hogy ő aludt el, de jócskán.*
- Mi a titka annak, hogy mindig ilyen jól nézel ki?* Kérdezi meg végül, mert hát a női praktikák az nem az ő világa. A fésűvel még csak megvan, de ezzel nagyjából ki is fújt. Tisztának tiszta, ne lengi körbe parfüm, arcán sincs nyoma semmilyen szépítőszernek, de még a ruhája is egyszerű, szinte már férfiruha. Na nem mintha ilyesmire vágyna, de egy része azért kíváncsi, főleg, hogy haszonszerzés céljából se lehet utolsó, ha megismeri ezeket egy kicsit.*
2815. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-27 14:01:42
Üzenet elküldve: 2021-12-27 14:01:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
// Másnap //
* Türelmesen végig hallgatja egy ártatlan mosollyal, az arcán a félvért. Sejtette a hasonló helyzetet. Az aki nagyon zárkózott személy hamar zavarban lesz egy hasonló bonyodalom láttán. Így nem nagyon lepte meg a reakciója. A csészét le teszi az ágy mellé. Kellemes illatos és meleg teájába szürcsölés nélkül a másik mellé helyezi. Le is ül a leányzó mellé, aki egyenlőre pityereg és bánatosan reagál a helyzetre. Az elf csak egy könnyed kacajjal reagál. *
- Mindenki számára kellenek olyan lények, ahol titkok nélkül a valóságot mutatod. Semmi baj, érezd inkább, hogy rengeteg feszültség távozott belőled!
* És akkor jön a förmedés, ahol az ártatlan mosoly először lekonyul. De utána a következőben már elnézést is kér tőle a lány. Ezért a mosoly hamar vissza is tér az elfre. *
- Mondom, ne idegesítsd magad. Ha nem tudod kicsit kiadni magadból a feszültséget, akkor egész életedben ott fog belül mardosni. Ha eddig nem voltak barátaid, akkor most már lesznek. * Ekkor érzi megfelelőnek, hogy vállára tegye a kezét. ~ Az a kicsit ártatlan test, olyan kis törékeny és édes. Maradj nyugodt, ne aggódj lesz rá alkalmad. ~ Mosolyog rá ártatlanul. De utána nyitja is a száját, hogy a bűntudat mardosást valamelyest enyhítse. *
- Figyelj, én megértem, hogy mindig komolynak kell lenned. De ha senkinek a világon nem nyílsz meg, akkor egyedül vagy. Azért, hogy legyen egy társad vagy egy barátod, igenis kockáztatni kell, hogy utána boldogabbá válhass. Én is gyakran hibázok, ahogyan te is. * Sóhajt egy nagyobbat. * - Ez az élet rendje. Most meg idd meg inkább a teádat és koccints velem. * Mosolyodik a félvérre ártatlanul. A két bögréért nyúl, hogy utána a másik félnek át nyújtsa a másikat. Ha elveszi akkor '' egészségedre '' szó hangzik el szájából és koccintásra emeli a bögrét. *
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
// Másnap //
* Türelmesen végig hallgatja egy ártatlan mosollyal, az arcán a félvért. Sejtette a hasonló helyzetet. Az aki nagyon zárkózott személy hamar zavarban lesz egy hasonló bonyodalom láttán. Így nem nagyon lepte meg a reakciója. A csészét le teszi az ágy mellé. Kellemes illatos és meleg teájába szürcsölés nélkül a másik mellé helyezi. Le is ül a leányzó mellé, aki egyenlőre pityereg és bánatosan reagál a helyzetre. Az elf csak egy könnyed kacajjal reagál. *
- Mindenki számára kellenek olyan lények, ahol titkok nélkül a valóságot mutatod. Semmi baj, érezd inkább, hogy rengeteg feszültség távozott belőled!
* És akkor jön a förmedés, ahol az ártatlan mosoly először lekonyul. De utána a következőben már elnézést is kér tőle a lány. Ezért a mosoly hamar vissza is tér az elfre. *
- Mondom, ne idegesítsd magad. Ha nem tudod kicsit kiadni magadból a feszültséget, akkor egész életedben ott fog belül mardosni. Ha eddig nem voltak barátaid, akkor most már lesznek. * Ekkor érzi megfelelőnek, hogy vállára tegye a kezét. ~ Az a kicsit ártatlan test, olyan kis törékeny és édes. Maradj nyugodt, ne aggódj lesz rá alkalmad. ~ Mosolyog rá ártatlanul. De utána nyitja is a száját, hogy a bűntudat mardosást valamelyest enyhítse. *
- Figyelj, én megértem, hogy mindig komolynak kell lenned. De ha senkinek a világon nem nyílsz meg, akkor egyedül vagy. Azért, hogy legyen egy társad vagy egy barátod, igenis kockáztatni kell, hogy utána boldogabbá válhass. Én is gyakran hibázok, ahogyan te is. * Sóhajt egy nagyobbat. * - Ez az élet rendje. Most meg idd meg inkább a teádat és koccints velem. * Mosolyodik a félvérre ártatlanul. A két bögréért nyúl, hogy utána a másik félnek át nyújtsa a másikat. Ha elveszi akkor '' egészségedre '' szó hangzik el szájából és koccintásra emeli a bögrét. *
2814. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-26 19:37:11
Üzenet elküldve: 2021-12-26 19:37:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
// Másnap //
* Érthető okokból Nimeril nem ébred túlságosan korán, sőt igazából arra ébred, vagyis riad fel, hogy megcsikordul a zár. Hirtelen ül fel az ágyban, ami azt eredményezi, hogy a takaró lecsúszik a derekára. Kicsit még zavaros neki most minden. Értetlenül pillant Syndrára, mielőtt realizálná, hogy bizony ő most félmeztelen. Na, amikor ez már eljut a tudatáig, akkor elvörösödik. Egy pillanat tört része alatt rántja fel maga elé a takarót.*
- Áhhhh!!* Kiált fel rémülten közben. Kicsit sok ez így neki hirtelen. Meg kell erőltetnie tudatát, hogy visszaemlékezzen a tegnap estére. Még szerencse, hogy ez azért szokott neki sikerülni. Vág az esze, mint a beretva. A zavaros elemekből semmi jó nem áll össze, sőt egyre inkább csak vörössé válik az orcája, szinte lángol a szégyentől. Fejére húzza a takarót, mintha ezzel elfedhetné bűnei, mert ő bizony ezt annak éli meg. Amit az este csinált azt ő teljes szívéből megveti. El is kezd pityeregni, ami még a takaró alól is jól hallható.*
- Menj el kérlek!* Kéri meg Syndrát, de talán pont ez a pillanat lehet az, amikor igazán jó, ha van, aki támaszt nyújt neki. Ha esetleg kérdéseket kap, akkor hüppögve a takaró alól válaszol neki.*
- A tegnapi viselkedésem elfogadhatatlan. Így nem szabad viselkedni, főleg nem úgy, hogy aztán meg azok jönnek hozzám kezelésre, akik így láttak. Nekem komolynak és összeszedetnek kéne tűnnöm nem ilyen részeges csitrinek.* Ha kap némi vigasztalást, akkor jöhet az, amit mindenki ösztönösen csinál. Igyekszik rákenni a másikra a saját hibáit.*
- Hagyjál! Ez mind a te hibád!* Hangzik a súlyos vád, amit aztán mély csend követ. Azért érzi Nimeril, hogy ezzel túllőtt egy kicsit. Meg is bánja hamar felelőtlen szavait. Lehúzza fejéről a takarót és bűnbánóan pillant a hóhajú elfre.*
- Sajnálom, nem lett volna szabad téged hibáztatnom. Te semmit nem erőszakoltál rám, ráadásul még a gondomat is viselted. Bocsájtsd meg szavaim!* Csak remélni tudja, hogy nem haragtartó az elf. Egyébként szegény félvér nagyon szét van csúszva. Arca gyűrött, haja pedig kész szénaboglya. Még, ha olyan szörnyű fejfájás nem is gyötri, azért nem múlt el nyomtalanul az esti iszogatás.*
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
// Másnap //
* Érthető okokból Nimeril nem ébred túlságosan korán, sőt igazából arra ébred, vagyis riad fel, hogy megcsikordul a zár. Hirtelen ül fel az ágyban, ami azt eredményezi, hogy a takaró lecsúszik a derekára. Kicsit még zavaros neki most minden. Értetlenül pillant Syndrára, mielőtt realizálná, hogy bizony ő most félmeztelen. Na, amikor ez már eljut a tudatáig, akkor elvörösödik. Egy pillanat tört része alatt rántja fel maga elé a takarót.*
- Áhhhh!!* Kiált fel rémülten közben. Kicsit sok ez így neki hirtelen. Meg kell erőltetnie tudatát, hogy visszaemlékezzen a tegnap estére. Még szerencse, hogy ez azért szokott neki sikerülni. Vág az esze, mint a beretva. A zavaros elemekből semmi jó nem áll össze, sőt egyre inkább csak vörössé válik az orcája, szinte lángol a szégyentől. Fejére húzza a takarót, mintha ezzel elfedhetné bűnei, mert ő bizony ezt annak éli meg. Amit az este csinált azt ő teljes szívéből megveti. El is kezd pityeregni, ami még a takaró alól is jól hallható.*
- Menj el kérlek!* Kéri meg Syndrát, de talán pont ez a pillanat lehet az, amikor igazán jó, ha van, aki támaszt nyújt neki. Ha esetleg kérdéseket kap, akkor hüppögve a takaró alól válaszol neki.*
- A tegnapi viselkedésem elfogadhatatlan. Így nem szabad viselkedni, főleg nem úgy, hogy aztán meg azok jönnek hozzám kezelésre, akik így láttak. Nekem komolynak és összeszedetnek kéne tűnnöm nem ilyen részeges csitrinek.* Ha kap némi vigasztalást, akkor jöhet az, amit mindenki ösztönösen csinál. Igyekszik rákenni a másikra a saját hibáit.*
- Hagyjál! Ez mind a te hibád!* Hangzik a súlyos vád, amit aztán mély csend követ. Azért érzi Nimeril, hogy ezzel túllőtt egy kicsit. Meg is bánja hamar felelőtlen szavait. Lehúzza fejéről a takarót és bűnbánóan pillant a hóhajú elfre.*
- Sajnálom, nem lett volna szabad téged hibáztatnom. Te semmit nem erőszakoltál rám, ráadásul még a gondomat is viselted. Bocsájtsd meg szavaim!* Csak remélni tudja, hogy nem haragtartó az elf. Egyébként szegény félvér nagyon szét van csúszva. Arca gyűrött, haja pedig kész szénaboglya. Még, ha olyan szörnyű fejfájás nem is gyötri, azért nem múlt el nyomtalanul az esti iszogatás.*
2813. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-26 09:47:50
Üzenet elküldve: 2021-12-26 09:47:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
// Másnap //
* Az ellenkezést teljes mértékben elfogadja, de attól még a látványt ugyanúgy megcsodálja. Csak utána hagyja el a szobát. Tisztálkodás után hamar fekszik. Utána pedig egy fél óra után már álomra is hajtja a fejét. Másnap reggel azt várná az elf, hogy másnaposan vagy éppen kimerülten ébred. De helyette frissen és éberen sikerül. Még egy teára sincs szüksége, hogy normálisan felébredjen. Gyorsan a tükör elé veti magát, hogy testét bekenje az olajokkal. Ezután már csak egy kis haj kifésülés, pirosító, szemfesték és szénnel való szem kihúzás van hátra. Amint végez gyorsan fel is öltözik. Táskáját egyenlőre az ágy mellett hagyja hisz szükségtelen számára. Néhány aranyat kivéve a táskából ki is indul az ajtón. ~ Biztos örülne egy kellemes teának reggel. ~ Le is megy a pulthoz, hogy szóba elegyedjen a kiszolgáló személyzet egyik tagjával. *
- Szép reggelt pufi!
* Mosolyog rá a másik félre az elf. Amire a pultos csak egy hümmögéssel válaszol.
Le is tesz a pultra 8 aranyat, hogy kaphasson két bögre Teát. Utána el is lép a pulttól. . A lépcsőn felfelé haladva már a másiknak ajtaja felé veszi az irányt. Kénytelen volt rá zárni az ajtót, mert a másik fél nem volt olyan állapotba, hogy belülről becsukja. Így az egyik kezébe a két teát fogva a másikban a kulcsot nyitja az ajtót. Belépve hangosan köszön, hogy a másikat ne érje véletlenül sem váratlanul. *
- Jó reggelt hercegnő!
* Mosolyodik el miközben az ágyhoz lép. Az egyik teát ki nyújtja a másik kezének. Ha elveszi akkor után nyugodtan szürcsöl a teájából miután az ágy mellé ül a földre. Ha nem venné el akkor le teszi a komódra, hogy bármikor elvehesse a másik fél. *
- Hogy aludtunk? Remélem jól. Nagyon kis aranyos voltál ám! * Kacag fel miközben melengeti kezét a meleg teával. * - Remélem jól érzed magad, nekem személy szerint jól esett az este. Egy kis pozitív változatosság.
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
// Másnap //
* Az ellenkezést teljes mértékben elfogadja, de attól még a látványt ugyanúgy megcsodálja. Csak utána hagyja el a szobát. Tisztálkodás után hamar fekszik. Utána pedig egy fél óra után már álomra is hajtja a fejét. Másnap reggel azt várná az elf, hogy másnaposan vagy éppen kimerülten ébred. De helyette frissen és éberen sikerül. Még egy teára sincs szüksége, hogy normálisan felébredjen. Gyorsan a tükör elé veti magát, hogy testét bekenje az olajokkal. Ezután már csak egy kis haj kifésülés, pirosító, szemfesték és szénnel való szem kihúzás van hátra. Amint végez gyorsan fel is öltözik. Táskáját egyenlőre az ágy mellett hagyja hisz szükségtelen számára. Néhány aranyat kivéve a táskából ki is indul az ajtón. ~ Biztos örülne egy kellemes teának reggel. ~ Le is megy a pulthoz, hogy szóba elegyedjen a kiszolgáló személyzet egyik tagjával. *
- Szép reggelt pufi!
* Mosolyog rá a másik félre az elf. Amire a pultos csak egy hümmögéssel válaszol.
Le is tesz a pultra 8 aranyat, hogy kaphasson két bögre Teát. Utána el is lép a pulttól.
. A lépcsőn felfelé haladva már a másiknak ajtaja felé veszi az irányt. Kénytelen volt rá zárni az ajtót, mert a másik fél nem volt olyan állapotba, hogy belülről becsukja. Így az egyik kezébe a két teát fogva a másikban a kulcsot nyitja az ajtót. Belépve hangosan köszön, hogy a másikat ne érje véletlenül sem váratlanul. *- Jó reggelt hercegnő!
* Mosolyodik el miközben az ágyhoz lép. Az egyik teát ki nyújtja a másik kezének. Ha elveszi akkor után nyugodtan szürcsöl a teájából miután az ágy mellé ül a földre. Ha nem venné el akkor le teszi a komódra, hogy bármikor elvehesse a másik fél. *
- Hogy aludtunk? Remélem jól. Nagyon kis aranyos voltál ám! * Kacag fel miközben melengeti kezét a meleg teával. * - Remélem jól érzed magad, nekem személy szerint jól esett az este. Egy kis pozitív változatosság.
2812. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-26 07:26:05
Üzenet elküldve: 2021-12-26 07:26:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar elérik a fogadót, s úgy látszik, hogy valóban egy húron pendülhetnek, amin a tündér igazán jót mosolyog.*
-Természetesen kedvesem. Akkor kövess.
*S amint úgy látja, hogy a másik hajlandó követni, el is indul a fürdőházba.*
-Erre
*Persze miért is ne követné, hisz eleve ezért jöttek ide ugyebár.*
//Fürdőház//
*Belépve hamar megcsapja őket a kellemesen forró víz gőze és a néhány helységből kisurranó finom illóolaj és illatgyertya illata. Merchen nagyot szippant mielőtt elégedetten sóhajtana.*
-Tudod vannak nagy közös medencék, de akadnak személyesebb helyek is, keresünk egy csendes zugot, ha így megfelel neked.
*Természetesen ő ezt preferálná, hisz mégiscsak jobb szeretné a lopott perceket kettesben tölteni a nővel.*
-Itt vannak az öltözők.
*Mutat el az egyik irányba, ahová egy rövidke séta után érhetnek el.*
-Van aki teljesen mezítelen szereti, de akadnak törölközők is, hogyha az avatatlan szemek elől eltakarnád angyali bájaid.
*Kacsint oda a másikra, s valószínűleg ő maga is így fog tenni. Hisz nem tartozik mindenkire például a szárnya szépsége, csak a szerencsés kiválasztottaknak van lehetősége látni.*
-Akkor itt találkozunk.
*Ha nincs egyéb kérdés vagy ellenvetés, úgy ő a maga részéről el is tűnik az egyik folyosón, hogy nemesi ruháitól és szíjaitól megszabadulhasson. Nagyot nyújtózik anyaszült meztelenül, mielőtt magára csavarná a törölközőjét, hogy megvárhassa kint kedvesét, hisz úgy sejti, hogy a hölgyeknek ez általában hosszadalmasabb folyamat lehet, mint a férfiaknak. Szívesen felajánlaná, hogy segítő kezet nyújt, de mivel ez egy nyilvános fürdő, más öltözködni vágyó nőket nem riasztana meg jelenlétével.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar elérik a fogadót, s úgy látszik, hogy valóban egy húron pendülhetnek, amin a tündér igazán jót mosolyog.*
-Természetesen kedvesem. Akkor kövess.
*S amint úgy látja, hogy a másik hajlandó követni, el is indul a fürdőházba.*
-Erre
*Persze miért is ne követné, hisz eleve ezért jöttek ide ugyebár.*
//Fürdőház//
*Belépve hamar megcsapja őket a kellemesen forró víz gőze és a néhány helységből kisurranó finom illóolaj és illatgyertya illata. Merchen nagyot szippant mielőtt elégedetten sóhajtana.*
-Tudod vannak nagy közös medencék, de akadnak személyesebb helyek is, keresünk egy csendes zugot, ha így megfelel neked.
*Természetesen ő ezt preferálná, hisz mégiscsak jobb szeretné a lopott perceket kettesben tölteni a nővel.*
-Itt vannak az öltözők.
*Mutat el az egyik irányba, ahová egy rövidke séta után érhetnek el.*
-Van aki teljesen mezítelen szereti, de akadnak törölközők is, hogyha az avatatlan szemek elől eltakarnád angyali bájaid.
*Kacsint oda a másikra, s valószínűleg ő maga is így fog tenni. Hisz nem tartozik mindenkire például a szárnya szépsége, csak a szerencsés kiválasztottaknak van lehetősége látni.*
-Akkor itt találkozunk.
*Ha nincs egyéb kérdés vagy ellenvetés, úgy ő a maga részéről el is tűnik az egyik folyosón, hogy nemesi ruháitól és szíjaitól megszabadulhasson. Nagyot nyújtózik anyaszült meztelenül, mielőtt magára csavarná a törölközőjét, hogy megvárhassa kint kedvesét, hisz úgy sejti, hogy a hölgyeknek ez általában hosszadalmasabb folyamat lehet, mint a férfiaknak. Szívesen felajánlaná, hogy segítő kezet nyújt, de mivel ez egy nyilvános fürdő, más öltözködni vágyó nőket nem riasztana meg jelenlétével.*
2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-25 19:07:13
Üzenet elküldve: 2021-12-25 19:07:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Semmi perc alatt az ágyon találja magát, ahol el is szundít. Ha így is elkezdi a vetkőztetést, akkor a cipős babrálásra biztosan felébred. Tompa tekintettel nyugtázza a helyzetet, hogy a lába körül babrálnak. A vetkőzéssel nincs semmi baja addig a pillanatig, amíg nem kell levennie a pólót meg a bugyogót. Erre szörnyen érzékeny, hogy nem mutassa magát meztelenül. Még így alkoholtól megrészegülve is él agyának ez a védekező mechanizmusa.*
- Neem. Nem akalom leeni!* Főleg az alsónemű ellen tiltakozik. Még a pólóra csak rá lehet beszélni, mert melleit kezeivel is el tudja takarni. Azokat maximum úgy tudja majd megmosni a másik, ha mögé ül és hátulról látatlanul teszi ezt. Így is eléggé feszült a lány. Egyébként kissé soványka a lány, látszik rajta, hogy sokat nélkülözött, de hát saját bevallása szerint is hajléktalan volt. Már szedett magára, de még nem az igazi. Mellei is most kezdenek újra szedni magukra egy kis húst. Méretük szerint pont olyanok, hogy elférnek egy tenyérben. Ha így megfelel minden Syndrának, akkor egy majdnem pucér félvér kerül be a takaró alá. Hálás és fáradt szemekkel néz utána Nimeril, miközben az távozik a szobából. Mondani sem kell, hogy semmi perc alatt elnyomja az álom. Reggel pedig kótyagos fejjel ébred majd és igazán meglepetten.*
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Semmi perc alatt az ágyon találja magát, ahol el is szundít. Ha így is elkezdi a vetkőztetést, akkor a cipős babrálásra biztosan felébred. Tompa tekintettel nyugtázza a helyzetet, hogy a lába körül babrálnak. A vetkőzéssel nincs semmi baja addig a pillanatig, amíg nem kell levennie a pólót meg a bugyogót. Erre szörnyen érzékeny, hogy nem mutassa magát meztelenül. Még így alkoholtól megrészegülve is él agyának ez a védekező mechanizmusa.*
- Neem. Nem akalom leeni!* Főleg az alsónemű ellen tiltakozik. Még a pólóra csak rá lehet beszélni, mert melleit kezeivel is el tudja takarni. Azokat maximum úgy tudja majd megmosni a másik, ha mögé ül és hátulról látatlanul teszi ezt. Így is eléggé feszült a lány. Egyébként kissé soványka a lány, látszik rajta, hogy sokat nélkülözött, de hát saját bevallása szerint is hajléktalan volt. Már szedett magára, de még nem az igazi. Mellei is most kezdenek újra szedni magukra egy kis húst. Méretük szerint pont olyanok, hogy elférnek egy tenyérben. Ha így megfelel minden Syndrának, akkor egy majdnem pucér félvér kerül be a takaró alá. Hálás és fáradt szemekkel néz utána Nimeril, miközben az távozik a szobából. Mondani sem kell, hogy semmi perc alatt elnyomja az álom. Reggel pedig kótyagos fejjel ébred majd és igazán meglepetten.*
2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-25 15:15:04
Üzenet elküldve: 2021-12-25 15:15:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Syndra a félvérnek mindenben segédkezik amit csak szükségesnek lát. Az ajtóban pedig késztetést érez de hamar el is folytja magában. *
- Rendbe teszlek kicsit és akkor hagylak is aludni.
* Ha a másik fél nem ellenkezik akkor beviszi az ágyra és le teszi a lányt. Utána az ágytálat amibe tiszta víz van és a mellette lévő rongyot megfogja és az ágyra teszi. *
- Ideje vetkőzni. * Nyalja meg a szája szélét. De természetesen elfordul, hogy a másik fél ne láthassa. Egy mélyebb levegővel neki is lát. Ha nincs ellenkezés a cipőket szépen le veszi, majd folytatja a felső ruházatával. Ha még mindig nem ellenkezik a másik fél akkor anyaszült meztelenre vetkőzteti a félvért. Egy kis ideig megcsodálja a látványt. ~ Olyan törékeny! Olyan ártatlan! Csodálatos főfogás lenne! ~ Rázza el gyorsan a fejében lejátszódó gondolatokat a messzeségbe. A rongy segítségével igényesen elkezdi végig törölni a nőnek a nyakát és a karjait. Ha még mindig nincs ellenvetés akkor a felsőtestére is rá terelődik a rongy. A melleit körülményesen és igényesen tisztára törli. Nagyokat nyel az elf közben. ~ Kibírom, kibírom. Kibírom! ~ Nyugodt tempóba ártatlan mosollyal az arcán végzi. Ha készen van a felső testrésszel akkor a combjait is szépen át törölgeti. Az intimebb részeket csak szemügyre veszi, de utána el is kerülni. Igaz, hogy az ajkába harap, de nehézkesen türtőzteti magát. ~ Ha most kibírom holnaptól majdnem teljesen megfog bízni bennem. ~ Bizakodik magában az elf. *
- Most már pihenj le.
* Gyorsan helyezi is el a félvért az ágyában. Takaróval betakarja majd egy ártatlan vissza nézés után távozik a szobából. Masszív tempóval gyorsan be is tér a saját szobájába, hogy magára zárja az ajtót. Néhány mély levegő után az ajkaiba erősen beleharap. *
- Ahh majdnem.
* Hozzá is lát gyorsan, hogy tisztára törölje magát, és elhelyezkedjen az ágyban. Onnantól fogva pedig, hogy a takaró alatt mit csinál, azt már csak ő maga tudja. *
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Syndra a félvérnek mindenben segédkezik amit csak szükségesnek lát. Az ajtóban pedig késztetést érez de hamar el is folytja magában. *
- Rendbe teszlek kicsit és akkor hagylak is aludni.
* Ha a másik fél nem ellenkezik akkor beviszi az ágyra és le teszi a lányt. Utána az ágytálat amibe tiszta víz van és a mellette lévő rongyot megfogja és az ágyra teszi. *
- Ideje vetkőzni. * Nyalja meg a szája szélét. De természetesen elfordul, hogy a másik fél ne láthassa. Egy mélyebb levegővel neki is lát. Ha nincs ellenkezés a cipőket szépen le veszi, majd folytatja a felső ruházatával. Ha még mindig nem ellenkezik a másik fél akkor anyaszült meztelenre vetkőzteti a félvért. Egy kis ideig megcsodálja a látványt. ~ Olyan törékeny! Olyan ártatlan! Csodálatos főfogás lenne! ~ Rázza el gyorsan a fejében lejátszódó gondolatokat a messzeségbe. A rongy segítségével igényesen elkezdi végig törölni a nőnek a nyakát és a karjait. Ha még mindig nincs ellenvetés akkor a felsőtestére is rá terelődik a rongy. A melleit körülményesen és igényesen tisztára törli. Nagyokat nyel az elf közben. ~ Kibírom, kibírom. Kibírom! ~ Nyugodt tempóba ártatlan mosollyal az arcán végzi. Ha készen van a felső testrésszel akkor a combjait is szépen át törölgeti. Az intimebb részeket csak szemügyre veszi, de utána el is kerülni. Igaz, hogy az ajkába harap, de nehézkesen türtőzteti magát. ~ Ha most kibírom holnaptól majdnem teljesen megfog bízni bennem. ~ Bizakodik magában az elf. *
- Most már pihenj le.
* Gyorsan helyezi is el a félvért az ágyában. Takaróval betakarja majd egy ártatlan vissza nézés után távozik a szobából. Masszív tempóval gyorsan be is tér a saját szobájába, hogy magára zárja az ajtót. Néhány mély levegő után az ajkaiba erősen beleharap. *
- Ahh majdnem.
* Hozzá is lát gyorsan, hogy tisztára törölje magát, és elhelyezkedjen az ágyban. Onnantól fogva pedig, hogy a takaró alatt mit csinál, azt már csak ő maga tudja. *
2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-25 13:46:47
Üzenet elküldve: 2021-12-25 13:46:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimeril a részegség állapotát mutatja, de ettől még nem teljesen öntudatlan. Még, ha kissé bogarasnak is tűnik most. Túlságosan is csábítónak hangzik a szoba kényelme, hogy elutasítsa a felkínált segítséget.*
- Hik, meenjünk fel.* Próbál fel is állni, de a lába összecsuklik alatta. Ki lett masszírozva, de még mindig érzi az izomlázat, amire az ital is hozzá jön.*
- Neem tuok meeni!!* Pityeredik el, miközben szomorú kiskutya szemeivel a másikra néz, lentről a földről, ahová leesett, amikor megpróbált elindulni. Elég részeget látott már Nimeril, de soha nem gondolta volna, hogy így fog járni. Holnap nagyon fogja szégyellni magát. Most viszont ez még nem létezik. Az elfogyasztott ital mennyisége annyira nem nevezhető soknak, szóval lehetséges, hogy ha nem iszik többet, kicsit jobban lesz talán még az este. Mivel a járás most nem éppen az erőssége, ezért nem ellenkezik, ha felnyalábolják. Olyasmi lehet most, mint egy rongybaba. Álmosan és kissé könnyes szemekkel bámul majd fel az őt cipelő elf nőre. Ha így viszik fel kézben a lépcsőn, akkor biztosan beveri majd a kobakját a lépcső fordulóban, amire felnyög, de egyéb reakciója nem lesz. A szobájának a kulcsa a zsebében van valahol. Kérésre ügyetlenkedve, de valahogy sikerül előkaparnia és ha itt a földre rakják, akkor bizonytalan remegő lábaival, de megáll rövid ideig az ajtó előtt, de azért jobb, ha nem ő nyitja ki az ajtót. Feltéve, ha abba a szobába mennek, amit ő vett ki. Ha a szobában leteszik valahova, akkor ő ott szépen el is alszik. Az, hogy most mi lesz leginkább Syndrán múlik, mert így akár reggelig is képes aludni a lány, ha ne ébresztik fel.*
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimeril a részegség állapotát mutatja, de ettől még nem teljesen öntudatlan. Még, ha kissé bogarasnak is tűnik most. Túlságosan is csábítónak hangzik a szoba kényelme, hogy elutasítsa a felkínált segítséget.*
- Hik, meenjünk fel.* Próbál fel is állni, de a lába összecsuklik alatta. Ki lett masszírozva, de még mindig érzi az izomlázat, amire az ital is hozzá jön.*
- Neem tuok meeni!!* Pityeredik el, miközben szomorú kiskutya szemeivel a másikra néz, lentről a földről, ahová leesett, amikor megpróbált elindulni. Elég részeget látott már Nimeril, de soha nem gondolta volna, hogy így fog járni. Holnap nagyon fogja szégyellni magát. Most viszont ez még nem létezik. Az elfogyasztott ital mennyisége annyira nem nevezhető soknak, szóval lehetséges, hogy ha nem iszik többet, kicsit jobban lesz talán még az este. Mivel a járás most nem éppen az erőssége, ezért nem ellenkezik, ha felnyalábolják. Olyasmi lehet most, mint egy rongybaba. Álmosan és kissé könnyes szemekkel bámul majd fel az őt cipelő elf nőre. Ha így viszik fel kézben a lépcsőn, akkor biztosan beveri majd a kobakját a lépcső fordulóban, amire felnyög, de egyéb reakciója nem lesz. A szobájának a kulcsa a zsebében van valahol. Kérésre ügyetlenkedve, de valahogy sikerül előkaparnia és ha itt a földre rakják, akkor bizonytalan remegő lábaival, de megáll rövid ideig az ajtó előtt, de azért jobb, ha nem ő nyitja ki az ajtót. Feltéve, ha abba a szobába mennek, amit ő vett ki. Ha a szobában leteszik valahova, akkor ő ott szépen el is alszik. Az, hogy most mi lesz leginkább Syndrán múlik, mert így akár reggelig is képes aludni a lány, ha ne ébresztik fel.*
2808. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-25 11:35:06
Üzenet elküldve: 2021-12-25 11:35:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nehéz döntés előtt áll az elf. Még nem igazán döntött, hogy mi lenne a legjobb lehetőség a most jelenlévő feladat megoldására. Talán vigye el a lányt a fürdőbe? Vagy éppen mossa le ő maga fenn a szobába? Kihívások elé állítja a perverz elfet. Nem utolsó sorban még a ne tűnjön fel a másik félnek is eléggé fontos dolog. Eddig eléggé ügyesen tivornyázott. De itt könnyedén elbukhat, és akkor mégis kereshetne új barátot. Ezért határozottan küzd majd inkább magával, mint hogy elveszítse a lányt. ~ Hisz nem rohanunk sehova. Nem de? ~ Merül el miközben az ártatlan lányt méricskéli mint egy darab húst. Gonosz lenne talán? Nem lehetne őt annak nevezni. Inkább csak számító. *
- Igazad van drágám. Eleget ittál. Mit szólnál ha felvinnélek a szobádba és gondoskodnék arról a büdös ló szagról?
* Mosolyog rá ártatlanul, miközben a fejében nem éppen az ilyen késztetések uralkodnak. *
- Gyere édes. Gondoskodok rólad.
* Ha a másik fél is úgy akarja, akkor segít neki felállni és felkíséri a szobájába. De nem feledkezik meg a saját italáról, amit az utolsó kortyig elfogyaszt. Syndra mindig is jól bírta az alkoholt. ~ Egy üveg bortól legyen gondom? Ahhoz valami erősebb kellene. ~ *
- Ne aggódj ebből nem lesz gondod. Jól érzed magad és csak ez a lényeg. Én pedig vigyázok rád, hogy ne essen bajod.
* Ha a másik fél is úgy akarja, akkor még fel is kapja és karjaiba viszi fel a könnyű de mégis bájos félvér lányt a lépcsőn. Ha pedig felérnek, a kulcsot elkérve benyit az ajtón. Innentől kezdve meg már csak egy feladata van az elfnek. Uralkodni önmagán. *
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nehéz döntés előtt áll az elf. Még nem igazán döntött, hogy mi lenne a legjobb lehetőség a most jelenlévő feladat megoldására. Talán vigye el a lányt a fürdőbe? Vagy éppen mossa le ő maga fenn a szobába? Kihívások elé állítja a perverz elfet. Nem utolsó sorban még a ne tűnjön fel a másik félnek is eléggé fontos dolog. Eddig eléggé ügyesen tivornyázott. De itt könnyedén elbukhat, és akkor mégis kereshetne új barátot. Ezért határozottan küzd majd inkább magával, mint hogy elveszítse a lányt. ~ Hisz nem rohanunk sehova. Nem de? ~ Merül el miközben az ártatlan lányt méricskéli mint egy darab húst. Gonosz lenne talán? Nem lehetne őt annak nevezni. Inkább csak számító. *
- Igazad van drágám. Eleget ittál. Mit szólnál ha felvinnélek a szobádba és gondoskodnék arról a büdös ló szagról?
* Mosolyog rá ártatlanul, miközben a fejében nem éppen az ilyen késztetések uralkodnak. *
- Gyere édes. Gondoskodok rólad.
* Ha a másik fél is úgy akarja, akkor segít neki felállni és felkíséri a szobájába. De nem feledkezik meg a saját italáról, amit az utolsó kortyig elfogyaszt. Syndra mindig is jól bírta az alkoholt. ~ Egy üveg bortól legyen gondom? Ahhoz valami erősebb kellene. ~ *
- Ne aggódj ebből nem lesz gondod. Jól érzed magad és csak ez a lényeg. Én pedig vigyázok rád, hogy ne essen bajod.
* Ha a másik fél is úgy akarja, akkor még fel is kapja és karjaiba viszi fel a könnyű de mégis bájos félvér lányt a lépcsőn. Ha pedig felérnek, a kulcsot elkérve benyit az ajtón. Innentől kezdve meg már csak egy feladata van az elfnek. Uralkodni önmagán. *
2807. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 23:03:52
Üzenet elküldve: 2021-12-24 23:03:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimeril mondja a magáét, ha már kérdezték, erre nem lehet panasza. A helyzetet pedig kihasználva megtöltik a poharát. Első körben ezt meglepve tapasztalja és nem érinti a poharat, inkább csak beszél tovább, de hosszú a mese és szárad a torok. Újfent ösztönösen nyúl a pohár után, és ez esetben a bor is megteszi. Az a fránya pohár pedig nem akar kiürülni soha sem. Olyan lelkesen magyaráz, hogy fel sem tűnik neki, mikor töltik újra a poharát.*
- Áh nem akart, mert elijesztettem, aztán nem jött vissza éjszaka.* Feje közben egyre csak nehezedik, ahogy a nyelve még inkább oldódni kezd.*
- Eccer mé vissza meek oda. Akkó elviszlek magamal. Hik.* Már be van csípve rendesen*
- Neeem háát.* Nyögi felszabadultan. * Nagyoon jaól érzem magam, huk... csak ne lenneék ilyen fáradt. Azt hiszem nem kééééne többet innom máma mál.* azért ezt az utolsó poharat csak lehúzza, ha már koccintanak.*
- A szel-szerhencséhtlüme.* Aztán lehúzza az édes nedűt. Most rajta a sor, hogy hallgassa miközben ételét próbálja magáévá tenni. A szemes megjegyzésre el is kezdi tapogatni saját bal szemét. A kardozásra viszont felcsillan a szeme.*
- Óóó, há engeem tantot az uraág kardoni.* El is kezd hadonászni a kanalával. Ha Rynsell látná most biztos sírna.* De annyila nem meöt.* Kb mint most a beszéd. Viszont lelkes csillogó szemű hallgatóság Nimeril. Ha erőszakot hal, akkor rögtön hurrog is, mert nem állja az olyanokat, mint már kiderült.*
- Haszor?* Kezd el ujjain számolni, ez még megy neki. A továbbiakban is így megy. Szinte már tátott szájjal próbálja feldolgozni a sok szörnyűséget. Az arc mimikának már nem sok jelentősége van. Mostanra már részeg a lány, de legalább a vacsoráját megette. Amint végzet Syndra a beszéddel fejét az asztalra hajtja, mert még most is nehéz.*
- Nehz az élet.* Mantrázza, majd aztán látványosan szimatolni kezd.*
- Fúúúj, de büös vaok. Lö-lö-lószaom van. Te iii élsed?* Jó hát tényleg ló szaga van a lovaglás után, de ez nem is csoda. A széken is dülöngél szegényke, éppen csak fent bír maradni, de lószag az zavarja. Legalábbis a hangjából úgy tűnik.*
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimeril mondja a magáét, ha már kérdezték, erre nem lehet panasza. A helyzetet pedig kihasználva megtöltik a poharát. Első körben ezt meglepve tapasztalja és nem érinti a poharat, inkább csak beszél tovább, de hosszú a mese és szárad a torok. Újfent ösztönösen nyúl a pohár után, és ez esetben a bor is megteszi. Az a fránya pohár pedig nem akar kiürülni soha sem. Olyan lelkesen magyaráz, hogy fel sem tűnik neki, mikor töltik újra a poharát.*
- Áh nem akart, mert elijesztettem, aztán nem jött vissza éjszaka.* Feje közben egyre csak nehezedik, ahogy a nyelve még inkább oldódni kezd.*
- Eccer mé vissza meek oda. Akkó elviszlek magamal. Hik.* Már be van csípve rendesen*
- Neeem háát.* Nyögi felszabadultan. * Nagyoon jaól érzem magam, huk... csak ne lenneék ilyen fáradt. Azt hiszem nem kééééne többet innom máma mál.* azért ezt az utolsó poharat csak lehúzza, ha már koccintanak.*
- A szel-szerhencséhtlüme.* Aztán lehúzza az édes nedűt. Most rajta a sor, hogy hallgassa miközben ételét próbálja magáévá tenni. A szemes megjegyzésre el is kezdi tapogatni saját bal szemét. A kardozásra viszont felcsillan a szeme.*
- Óóó, há engeem tantot az uraág kardoni.* El is kezd hadonászni a kanalával. Ha Rynsell látná most biztos sírna.* De annyila nem meöt.* Kb mint most a beszéd. Viszont lelkes csillogó szemű hallgatóság Nimeril. Ha erőszakot hal, akkor rögtön hurrog is, mert nem állja az olyanokat, mint már kiderült.*
- Haszor?* Kezd el ujjain számolni, ez még megy neki. A továbbiakban is így megy. Szinte már tátott szájjal próbálja feldolgozni a sok szörnyűséget. Az arc mimikának már nem sok jelentősége van. Mostanra már részeg a lány, de legalább a vacsoráját megette. Amint végzet Syndra a beszéddel fejét az asztalra hajtja, mert még most is nehéz.*
- Nehz az élet.* Mantrázza, majd aztán látványosan szimatolni kezd.*
- Fúúúj, de büös vaok. Lö-lö-lószaom van. Te iii élsed?* Jó hát tényleg ló szaga van a lovaglás után, de ez nem is csoda. A széken is dülöngél szegényke, éppen csak fent bír maradni, de lószag az zavarja. Legalábbis a hangjából úgy tűnik.*
2806. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 22:05:16
Üzenet elküldve: 2021-12-24 22:05:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Ő kérte... Nem lehet panasza. Külön több alkalommal is kérte a félvért, hogy meséljen magáról. Hát meg is kapta a makrancos elf. A nő csak mesél és mesél, oh igen és mesél. Syndra kényelmesen befejezi az étkezést, utána türelmesen az üveg felé nyúl. A tekintetét közben a másikról próbálja nem levenni, hogy ezzel is mutassa mennyire érdekli. ~ Egy levegővel milyen sokat tud ez beszélni? ~ Merül bele a saját gondolataiba. De gyorsan a helyzetre figyelve jól teli is tölti a félvér poharát. ~ Most megvagy. ~ Mosolyodik a lányra, de közben nem felejt el alkalmanként döbbent tekintettel keverni. Illetve ez már olyan hosszú történetre sikerült, hogy elő kell vennie a '' na ne '' és a '' Hú nem semmi! '' kifejezéseket is. Remélhetőleg Nimeril gyakran nyúl a poharához, mert akárhányszor a fele eltűnik már udvariasan tölti is neki tele. Természetesen nem feledkezik meg magáról sem. ~ Ennyi hallgatástól már én is kiszáradok. ~ Kuncog fel a fejébe. De tekintetét még mindig nem veszi le a prédáról. *
- És nem tudott a gyökerek közé betúrni? Azt hallottam, hogy ezek a vad malacok eléggé harciasak és ha akarják egy fát is akár ki dönthetnek. * Természetesen mindenki tudja, hogy a tavernák hátránya, hogy a történeteket megfűszerezik az emberek. De a lány, annyira hihetően adja elő az egész történetet, hogy kénytelen el is hinni neki az egészet. *
- De legalább akkor ki evickéltél. Ha legközelebb ilyen kalandra mész bérelj inkább fel engem. * Kacag fel az elf. * - Ezért is keresek olyan íjat, de én is sejtettem, hogy nem megoldható.
* Csalódottságot az arcáról bőven le lehet olvasni. A fegyverek utáni vágyát talán nem fejtette ki eléggé a másik félnek, hogy meg is értse. *
- Neked se volt egyszerű életed, azt meg kell hagyni. * Lögyböli meg kicsit a poharában lévő bort * - De fel kell tennem ezután neked egy kérdést édes. * Egy látványos és elégedett mosoly húzódik szét az arcán. * - Ugye jobb? * Dönti kicsit oldalra a fejét mintha biccenteni szándékozna. * - Legyen ember, elf, félvér, vagy akár orc. Mindenkinek szüksége van, hogy kiadja a feszültséget. * Poharával a lány felé mutat. * - És te éppen azt tetted. Igyunk a szerencsétlenségünkre!
* Nevet fel ismételten. *
- Nem kell amúgy túl aggódni a dolgot. * Könyököl rá az asztalra. Így pedig sikeresen állát ki támasztja. * - A fegyverek azóta számítanak számomra amióta egyedül vagyok. Mindig fontosnak véltem az önvédelmet. Íjjal könnyedén háromszáz méterről ki lövöm a szemed ha kell. * Gondolkozik el egy kicsit. * - Kardal nem vagyok még annyira jó, de dolgozok rajta. * Egy kis hatás szünetet tartva folytatja is. * - Tudod sokat utaztam az elmúlt időszakban. Banditák, haramiák, kalózok. Sajnos mindhez volt szerencsém. * Az már lényegtelen információ, hogy pont ő volt az aki a vezetőjüket tette el láb alól és süllyesztette el a hajót is. * - De onnan is szerencsésnek vagyok mondható, hogy kijutottam.
* Kap a fejéhez az elf. * - Most jut az eszembe! Tudod hányszor akartak már kirabolni vagy megerőszakolni? Legalább az ide úton csak hatszor!
* Talán annak is köze lehet hozzá, hogy ő lopakodott be a táborukba, hogy elvágja a torkát a vezetőjüknek. De talán ez is csak egy véletlen egybe esés. * - Az egyik alkalommal, ez pont ide felé volt. * Gyorsan tölt még a lánynak, ha ürült a pohara. * - Éjszakára letáboroztam és feltűnt öt marcona figura. * Ez például igaz. De az kimaradt, hogy szándékosan közel táborozott le a helyükhöz, hogy felkeltse az érdeklődésüket. * - A vezetőjük elé akartak vinni, hogy látták a tüzet. * Gúnyos hangvételre váltva. * - '' Nehogy valami baja essen naccsádnak. '' Dumával próbáltak elé cipelni. Sajnos meg is ijedtem. * ~ Látszólag. ~ * - Azt hittem oda visznek és magukévá tesznek. De szerencsémre tényleg a főnökük sátrába vittek. Ott pedig, ahogy elkezdett tapogatni el vágtam a torkát. * Mutatja a mozdulatot is mellé. * - Utána meg a sátor hátulján vágtam egy lyukat és meglógtam az erszényével. Ha már neki úgyse kell.
* Próbálja drámainak mutatni a helyzetet, de a fejébe valahogy a mosolyra fakadása fékezéséig jut csak csupán. * - De ha eszembe jut, hogy azok ott taperolhattak volna. * Kirázza a hideg, de utána sikerül magára erőltetnie egy kicsit szomorú fejet. *
- Nem egyszerű az élet annyi szent.
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Ő kérte... Nem lehet panasza. Külön több alkalommal is kérte a félvért, hogy meséljen magáról. Hát meg is kapta a makrancos elf. A nő csak mesél és mesél, oh igen és mesél. Syndra kényelmesen befejezi az étkezést, utána türelmesen az üveg felé nyúl. A tekintetét közben a másikról próbálja nem levenni, hogy ezzel is mutassa mennyire érdekli. ~ Egy levegővel milyen sokat tud ez beszélni? ~ Merül bele a saját gondolataiba. De gyorsan a helyzetre figyelve jól teli is tölti a félvér poharát. ~ Most megvagy. ~ Mosolyodik a lányra, de közben nem felejt el alkalmanként döbbent tekintettel keverni. Illetve ez már olyan hosszú történetre sikerült, hogy elő kell vennie a '' na ne '' és a '' Hú nem semmi! '' kifejezéseket is. Remélhetőleg Nimeril gyakran nyúl a poharához, mert akárhányszor a fele eltűnik már udvariasan tölti is neki tele. Természetesen nem feledkezik meg magáról sem. ~ Ennyi hallgatástól már én is kiszáradok. ~ Kuncog fel a fejébe. De tekintetét még mindig nem veszi le a prédáról. *
- És nem tudott a gyökerek közé betúrni? Azt hallottam, hogy ezek a vad malacok eléggé harciasak és ha akarják egy fát is akár ki dönthetnek. * Természetesen mindenki tudja, hogy a tavernák hátránya, hogy a történeteket megfűszerezik az emberek. De a lány, annyira hihetően adja elő az egész történetet, hogy kénytelen el is hinni neki az egészet. *
- De legalább akkor ki evickéltél. Ha legközelebb ilyen kalandra mész bérelj inkább fel engem. * Kacag fel az elf. * - Ezért is keresek olyan íjat, de én is sejtettem, hogy nem megoldható.
* Csalódottságot az arcáról bőven le lehet olvasni. A fegyverek utáni vágyát talán nem fejtette ki eléggé a másik félnek, hogy meg is értse. *
- Neked se volt egyszerű életed, azt meg kell hagyni. * Lögyböli meg kicsit a poharában lévő bort * - De fel kell tennem ezután neked egy kérdést édes. * Egy látványos és elégedett mosoly húzódik szét az arcán. * - Ugye jobb? * Dönti kicsit oldalra a fejét mintha biccenteni szándékozna. * - Legyen ember, elf, félvér, vagy akár orc. Mindenkinek szüksége van, hogy kiadja a feszültséget. * Poharával a lány felé mutat. * - És te éppen azt tetted. Igyunk a szerencsétlenségünkre!
* Nevet fel ismételten. *
- Nem kell amúgy túl aggódni a dolgot. * Könyököl rá az asztalra. Így pedig sikeresen állát ki támasztja. * - A fegyverek azóta számítanak számomra amióta egyedül vagyok. Mindig fontosnak véltem az önvédelmet. Íjjal könnyedén háromszáz méterről ki lövöm a szemed ha kell. * Gondolkozik el egy kicsit. * - Kardal nem vagyok még annyira jó, de dolgozok rajta. * Egy kis hatás szünetet tartva folytatja is. * - Tudod sokat utaztam az elmúlt időszakban. Banditák, haramiák, kalózok. Sajnos mindhez volt szerencsém. * Az már lényegtelen információ, hogy pont ő volt az aki a vezetőjüket tette el láb alól és süllyesztette el a hajót is. * - De onnan is szerencsésnek vagyok mondható, hogy kijutottam.
* Kap a fejéhez az elf. * - Most jut az eszembe! Tudod hányszor akartak már kirabolni vagy megerőszakolni? Legalább az ide úton csak hatszor!
* Talán annak is köze lehet hozzá, hogy ő lopakodott be a táborukba, hogy elvágja a torkát a vezetőjüknek. De talán ez is csak egy véletlen egybe esés. * - Az egyik alkalommal, ez pont ide felé volt. * Gyorsan tölt még a lánynak, ha ürült a pohara. * - Éjszakára letáboroztam és feltűnt öt marcona figura. * Ez például igaz. De az kimaradt, hogy szándékosan közel táborozott le a helyükhöz, hogy felkeltse az érdeklődésüket. * - A vezetőjük elé akartak vinni, hogy látták a tüzet. * Gúnyos hangvételre váltva. * - '' Nehogy valami baja essen naccsádnak. '' Dumával próbáltak elé cipelni. Sajnos meg is ijedtem. * ~ Látszólag. ~ * - Azt hittem oda visznek és magukévá tesznek. De szerencsémre tényleg a főnökük sátrába vittek. Ott pedig, ahogy elkezdett tapogatni el vágtam a torkát. * Mutatja a mozdulatot is mellé. * - Utána meg a sátor hátulján vágtam egy lyukat és meglógtam az erszényével. Ha már neki úgyse kell.
* Próbálja drámainak mutatni a helyzetet, de a fejébe valahogy a mosolyra fakadása fékezéséig jut csak csupán. * - De ha eszembe jut, hogy azok ott taperolhattak volna. * Kirázza a hideg, de utána sikerül magára erőltetnie egy kicsit szomorú fejet. *
- Nem egyszerű az élet annyi szent.
2805. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 21:04:53
Üzenet elküldve: 2021-12-24 21:04:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimerilnél a szó, hogy beszéljen magáról még egy kicsit.*
- Nem valami sokat tudok mesélni. Anyám meghalt, amikor születtem, apám meg lelépet egy másik elf nővel, hogy visszatérhessen valami eldugott kis erdei közösségbe. A nagybátyámnál nevelkedtem, de nem igazán kedvelt. Igazán örült, amikor ösztöndíjas akadémiára távoztam. Ott ismertem meg egy híres professzort, akinek a neve lényegtelen. Azt hittem, hogy a tehetségem miatt vett pártfogásába, de az a vénség, csak az állati ösztönei miatt tett ilyesmit. Később bepróbálkozott, de határozottan elutasítottam. Az a nyomorult pedig összeállt a nagybátyámmal. Tőrbe csaltak egy illegális kísérletre beszéltek rá. Amikor pedig kiderült a dolog, felajánlotta, hogy kihúz a pácból, ha fajtalankodhat velem. Elutasítottam, de akkor erőszakot akart tenni rajtam. Én meg teljes erővel rámarkoltam a tojásaira és kicsit megroppantottam.* Kezeivel még a mozdulatot is leutánozza. Hangja pedig eközben megvető gyűlölettel teljes.* Gondolhatod, hogy ezután besározta a nevem. Az akadémiáról mennem kellett, ahogy otthonról is. A bácsikám kihasználta a lehetőséget, hogy megfosszon az örökségemtől. A börtönt is csak egy rokonom közbenjárása miatt úsztam meg. Lényegében elmenekültem a Víz Városából.* Fejezi be a történetet. Szinte megállás nélkül mesélte el az egész történetet.*
- Itt se volt jobb. Az a csoda, hogy még élek.* Fojt el egy keserű mosolyt. Most még nem iszik, csak eszeget, amíg a mesteri pengéről beszél a másik, de hát javarészt aztán megint ő kezdi el jártatni a száját.*
- Hát, ha kedveled a vívást. A penge hullámos, ami nagyon csúnya sérüléseket képes okozni a belső szervekben.* Okoskodik még egy kicsit, mert orvosként tud mesélni a sebekről.*
- Rúnázott íj? Érdekesen és módfelett drágán hangzik. Nem tudom, de szerintem ilyet még talán ez a kovács sem tud készíteni. Minek olyan íj neked?* Pislog rá kíváncsian, mert azért ezek nem átlagos felszerelések, ahogy a mesterpengék sem. Mindegy is, csak kicsúszott a kérdés a száján, nem is nagyon erőlteti. A lovagló leckéket a jövőben is vállalja Syndra, csak, hát ez Nimenk annyira nem tetszik. Nem szeret lekötelezett maradni. Még az az alternatíva sem jön be neki, hogy ez csupán, amolyan barátság alapban menjen. Nem hisz a barátságban, mert annyira nincs sok barátja. Konkrétan egy sem, talán csak jó ismerősei a ligetből, de összebarátkozni nem volt ideje velük. Nem csoda, hát, ha kétkedve fogadja a dolgot, meg ezzel még mindig adósnak érzi magát. Viszont a pasik kibeszélésére látványosan zavarba jön. Egyrészt tényleg jó volna valaki, akivel meg tudja beszélni a dolgait, főleg, ha az egy mondhatni érettebb nő, aki nála már jócskán többet tapasztalt. Az elfek ilyen szempontból irigylésre méltóak, mivel még akkor is lehetnek tapasztaltabbak, ha korosztály szerint fiatalabbak a másiknál.*
- Nos... hát én csak meghálálnám majd valahogy. De-de azért köszönöm!* Máris kényelmetlenül érzi magát, hiába érzi a szavak mögötti könnyedséget. Talán jobb is, ha megissza azt az egy korty bort, ami valószínűleg van egy fél pohárnyi is, elvégre csak nem magának töltötte.*
- Egészségünkre!* Koccint, ha már emelik a poharat, de ezt is kissé ügyetlenül teszi. Óvakodva kostól bele az italba, de ez jobb, mint amit korában ivott. Ez édes, nem valami fanyar száraz izé. Azért ezután is megborzong egy kissé.*
- Hogy bírsz te ebből annyit inni? Nem fog megártani?* Óvatosan a másikra pillant, hátha meglátja rajta az ital hatását. Megint csak kérik, hogy meséljen.*
- Hát igazából nem sokat tudnék mesélni, csak azt, ami itt esett meg velem. Azután történt, hogy ide kerültem. Lényegtelen, hogy miképpen kerültem a Szarvasligetbe, de oda kerültem. Az nem valami érdekes. Volt ott egy szőke sármos elf doktor, aki vállalta, hogy tanít. Rögtön volt is ott egy beteg gnóm magas lázzal, ami nem akart elmúlni. Sárkányfog növény kellett volna neki, de hát nem volt. Így történt, hogy vállaltam, hogy elmegyek gyűjteni én, mert az fákon nő, fenyőfákon. Felszerelkezéskor össze is találkoztam egy tündérrel, aki éppen Erdőmélyére tartott, hogy megszelídítsen egy erdei irbiszt. Erődmélye az itt van nem messze, egy nagy és roppant veszélyes vadon. Én ostoba pedig beadtam a derekam, hogy elmenjek vele. Pedig Erdőmélye jórészt tölgyes. Szóval a lényeg, hogy ketten elmentünk az erdőbe. Aztán estefelé összekaptunk a tündérrel, mert engem akart dolgoztatni, hogy cölöp sáncot készítsek neki. Úgy össze vesztünk, hogy szétváltunk abban a nagy erdőben. Én szerencsés voltam, mert találtam egy kis patakot, szóval vizem volt. Sőt készítettem egy lándzsát a dísztőrömből és azzal elejtettem egy nyulat. Teljesen egyedül én egymagam elejtettem egy nyulat.* Júj, hogy dagad a melle a büszkeségtől. A sok beszéléstől persze kicsit ki is szárad a torka. Ösztönösen nyúlna a teás csészéjéhez, de hát az üres. Ez jó lehetőség még egy kis bor rátukmálására. Magától biztos nem töltene. Akárhogy is, hát ő folytatja.*
- Szóval én még tüzet is gyújtottam valahogy, szóval minden megvolt. Erre mi történik? Jön egy vaddisznó, ráadásul nem is akármilyen. Egy malacos koca, ami a legveszélyesebb. Egyenesen felém jöttek. Hát az megölt volna, ha megnyikkan a malaca. Szerencsére egy bottal sikerült megtévesztenem. Eldobtam felé, amikor nem figyelt és erre úgy megijedt, hogy lelépet. Én pedig bebújtam egy fa gyökerei közzé, ami tele volt puha levelekkel és jót aludtam reggelig. Reggel aztán felmásztam egy fára, hogy körbe kémleljek. Vittem mászóvasat is, így könnyen ment. A tarisznyám az ellátmánnyal pedig felakasztottam a fa ágára. Erre mit ad az ég? Megtalált a tündér. Ráadásul az én ételemet kezdte el megdézsmálni. Mondani sem kell, hogy lett ordítozás. Aztán visszatért a vaddisznó is ez a hülye meg rálőtt, de csak megsebesítette. Az meg jól nekirontott és felöklelte. Aztán meg szerencséjére elmenekült a sérült állat. Én meg lemásztam és elláttam a mocskot. Aztán a nyílpuskáját felhúztam és a kezébe adtam. Megkerestem a lovát, mert az elmenekült, egy kis póni volt. Aztán a disznó után indultunk, mert nem hagyhattam, hogy meghaljon. Meg is találtam, de az a nyomorult nem akarta, hogy ellássam. Nem tudom mit csinált, de valami varázslattal meggyőzött, hogy ne segítsek az állaton, ami rövidesen meg is halt. Ezzel halálra ítélte a malacokat is. Elküldött fáért én pedig mentem, de visszafelé elmúlhatott a varázs és én nagyon begurultam. Elkövettem azt a hibát, hogy messziről ordítani kezdtem. A lényeg, hogy mire visszatértem rám fogta a nyílpuskáját, amit én húztam fel neki. Azt hitte, hogy ma megbocsájtok neki meg segítek a továbbiakban, hogy befoghassa az ibriszt. Nyilván közöltem vele, hogy elmehet a fenébe, mire rám uszította az idomított baglyát. Én pedig a táskámmal ütlegeltem azt a madarat, ami a húsomba vájt. Ez a szemét meg közben rám lőtt a fegyverével, mert hogy én bántom a madarát. Itt talált el.* Mutat a hasának bal alsó részére.* Pont amikor sikerült lecsapnom a madarat. Úgy kúsztam be egy fa mögé és láttam el a sebeim, de előtte még a korbácsommal adtam annak a nyomorultnak a képére. Esküszöm neked akkorra már megbolondult. Őrjöngőt meg átkozódott, de a korbács az igencsak jó nyugtató volt. Nem is mondtam, de igazán vak buzgó volt ez a kis tündér. Fohászkodott az isteneihez, de amikor semmi válasz nem jött örültsége gyűlöletbe csapott át. Az erdőt a sötét isten tanyájához hasonlította. Erre meg az erdő szó szerint berágott. Még életemben nem láttam ilyet, de a vadállatok sorba elkezdtek jönni a tisztásunkra. Bunkós farkú farkasok, medvék, de még az a nagy vadmacska is. Mintha egy kivégzés lett volna. Engem levegőnek nézte, mert mind a tündér köré gyűlt. Azt hittem kivégzik, de végül megmentettem. Hülyén hangzik, de mondtam egy védőbeszédet az erdőnek. Erre elmentek az állatok, de a baglya szeme megváltozott. Olyan volt, mintha az egyik szeméből valaki más nézet volna vissza. Nekem meg ledobott egy sas egy fenyőágat tele sárkányfoggal. Ezután elhagytuk az erdőt. Az ingovány szélénél megpihentünk, ami az erdő előtt van. Reggelre viszont a tündér eltűnt. Elment és csak egy levelet hagyott hátra, meg egy zacskó aranyat. Ott hagyott sérülten engem. Egyedül kellett haza evickélnem az ingoványon keresztül. Majdnem bele is fulladtam egy óvatlan pillanatban. A vérveszteség nagyon legyengített. Csoda, hogy elértem a szarvasligetet, ahol az orvos is lakot. Ezután még sok dolog történt, mert hamarosan az utcán találtam magam hajléktalanként, de arról most nem beszélnék már.* Annyit beszélt, hogy az már hihetetlenül sok. Most már megeszi a maradék ételét, mert a végén rá fog hűlni. Kis se nézné az ember, hogy tényleg megtörténhet ilyen egy ilyen kis csenevész lánnyal. Persze nem is muszáj elhinni ezt neki.*
//Lovagoltatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
* Nimerilnél a szó, hogy beszéljen magáról még egy kicsit.*
- Nem valami sokat tudok mesélni. Anyám meghalt, amikor születtem, apám meg lelépet egy másik elf nővel, hogy visszatérhessen valami eldugott kis erdei közösségbe. A nagybátyámnál nevelkedtem, de nem igazán kedvelt. Igazán örült, amikor ösztöndíjas akadémiára távoztam. Ott ismertem meg egy híres professzort, akinek a neve lényegtelen. Azt hittem, hogy a tehetségem miatt vett pártfogásába, de az a vénség, csak az állati ösztönei miatt tett ilyesmit. Később bepróbálkozott, de határozottan elutasítottam. Az a nyomorult pedig összeállt a nagybátyámmal. Tőrbe csaltak egy illegális kísérletre beszéltek rá. Amikor pedig kiderült a dolog, felajánlotta, hogy kihúz a pácból, ha fajtalankodhat velem. Elutasítottam, de akkor erőszakot akart tenni rajtam. Én meg teljes erővel rámarkoltam a tojásaira és kicsit megroppantottam.* Kezeivel még a mozdulatot is leutánozza. Hangja pedig eközben megvető gyűlölettel teljes.* Gondolhatod, hogy ezután besározta a nevem. Az akadémiáról mennem kellett, ahogy otthonról is. A bácsikám kihasználta a lehetőséget, hogy megfosszon az örökségemtől. A börtönt is csak egy rokonom közbenjárása miatt úsztam meg. Lényegében elmenekültem a Víz Városából.* Fejezi be a történetet. Szinte megállás nélkül mesélte el az egész történetet.*
- Itt se volt jobb. Az a csoda, hogy még élek.* Fojt el egy keserű mosolyt. Most még nem iszik, csak eszeget, amíg a mesteri pengéről beszél a másik, de hát javarészt aztán megint ő kezdi el jártatni a száját.*
- Hát, ha kedveled a vívást. A penge hullámos, ami nagyon csúnya sérüléseket képes okozni a belső szervekben.* Okoskodik még egy kicsit, mert orvosként tud mesélni a sebekről.*
- Rúnázott íj? Érdekesen és módfelett drágán hangzik. Nem tudom, de szerintem ilyet még talán ez a kovács sem tud készíteni. Minek olyan íj neked?* Pislog rá kíváncsian, mert azért ezek nem átlagos felszerelések, ahogy a mesterpengék sem. Mindegy is, csak kicsúszott a kérdés a száján, nem is nagyon erőlteti. A lovagló leckéket a jövőben is vállalja Syndra, csak, hát ez Nimenk annyira nem tetszik. Nem szeret lekötelezett maradni. Még az az alternatíva sem jön be neki, hogy ez csupán, amolyan barátság alapban menjen. Nem hisz a barátságban, mert annyira nincs sok barátja. Konkrétan egy sem, talán csak jó ismerősei a ligetből, de összebarátkozni nem volt ideje velük. Nem csoda, hát, ha kétkedve fogadja a dolgot, meg ezzel még mindig adósnak érzi magát. Viszont a pasik kibeszélésére látványosan zavarba jön. Egyrészt tényleg jó volna valaki, akivel meg tudja beszélni a dolgait, főleg, ha az egy mondhatni érettebb nő, aki nála már jócskán többet tapasztalt. Az elfek ilyen szempontból irigylésre méltóak, mivel még akkor is lehetnek tapasztaltabbak, ha korosztály szerint fiatalabbak a másiknál.*
- Nos... hát én csak meghálálnám majd valahogy. De-de azért köszönöm!* Máris kényelmetlenül érzi magát, hiába érzi a szavak mögötti könnyedséget. Talán jobb is, ha megissza azt az egy korty bort, ami valószínűleg van egy fél pohárnyi is, elvégre csak nem magának töltötte.*
- Egészségünkre!* Koccint, ha már emelik a poharat, de ezt is kissé ügyetlenül teszi. Óvakodva kostól bele az italba, de ez jobb, mint amit korában ivott. Ez édes, nem valami fanyar száraz izé. Azért ezután is megborzong egy kissé.*
- Hogy bírsz te ebből annyit inni? Nem fog megártani?* Óvatosan a másikra pillant, hátha meglátja rajta az ital hatását. Megint csak kérik, hogy meséljen.*
- Hát igazából nem sokat tudnék mesélni, csak azt, ami itt esett meg velem. Azután történt, hogy ide kerültem. Lényegtelen, hogy miképpen kerültem a Szarvasligetbe, de oda kerültem. Az nem valami érdekes. Volt ott egy szőke sármos elf doktor, aki vállalta, hogy tanít. Rögtön volt is ott egy beteg gnóm magas lázzal, ami nem akart elmúlni. Sárkányfog növény kellett volna neki, de hát nem volt. Így történt, hogy vállaltam, hogy elmegyek gyűjteni én, mert az fákon nő, fenyőfákon. Felszerelkezéskor össze is találkoztam egy tündérrel, aki éppen Erdőmélyére tartott, hogy megszelídítsen egy erdei irbiszt. Erődmélye az itt van nem messze, egy nagy és roppant veszélyes vadon. Én ostoba pedig beadtam a derekam, hogy elmenjek vele. Pedig Erdőmélye jórészt tölgyes. Szóval a lényeg, hogy ketten elmentünk az erdőbe. Aztán estefelé összekaptunk a tündérrel, mert engem akart dolgoztatni, hogy cölöp sáncot készítsek neki. Úgy össze vesztünk, hogy szétváltunk abban a nagy erdőben. Én szerencsés voltam, mert találtam egy kis patakot, szóval vizem volt. Sőt készítettem egy lándzsát a dísztőrömből és azzal elejtettem egy nyulat. Teljesen egyedül én egymagam elejtettem egy nyulat.* Júj, hogy dagad a melle a büszkeségtől. A sok beszéléstől persze kicsit ki is szárad a torka. Ösztönösen nyúlna a teás csészéjéhez, de hát az üres. Ez jó lehetőség még egy kis bor rátukmálására. Magától biztos nem töltene. Akárhogy is, hát ő folytatja.*
- Szóval én még tüzet is gyújtottam valahogy, szóval minden megvolt. Erre mi történik? Jön egy vaddisznó, ráadásul nem is akármilyen. Egy malacos koca, ami a legveszélyesebb. Egyenesen felém jöttek. Hát az megölt volna, ha megnyikkan a malaca. Szerencsére egy bottal sikerült megtévesztenem. Eldobtam felé, amikor nem figyelt és erre úgy megijedt, hogy lelépet. Én pedig bebújtam egy fa gyökerei közzé, ami tele volt puha levelekkel és jót aludtam reggelig. Reggel aztán felmásztam egy fára, hogy körbe kémleljek. Vittem mászóvasat is, így könnyen ment. A tarisznyám az ellátmánnyal pedig felakasztottam a fa ágára. Erre mit ad az ég? Megtalált a tündér. Ráadásul az én ételemet kezdte el megdézsmálni. Mondani sem kell, hogy lett ordítozás. Aztán visszatért a vaddisznó is ez a hülye meg rálőtt, de csak megsebesítette. Az meg jól nekirontott és felöklelte. Aztán meg szerencséjére elmenekült a sérült állat. Én meg lemásztam és elláttam a mocskot. Aztán a nyílpuskáját felhúztam és a kezébe adtam. Megkerestem a lovát, mert az elmenekült, egy kis póni volt. Aztán a disznó után indultunk, mert nem hagyhattam, hogy meghaljon. Meg is találtam, de az a nyomorult nem akarta, hogy ellássam. Nem tudom mit csinált, de valami varázslattal meggyőzött, hogy ne segítsek az állaton, ami rövidesen meg is halt. Ezzel halálra ítélte a malacokat is. Elküldött fáért én pedig mentem, de visszafelé elmúlhatott a varázs és én nagyon begurultam. Elkövettem azt a hibát, hogy messziről ordítani kezdtem. A lényeg, hogy mire visszatértem rám fogta a nyílpuskáját, amit én húztam fel neki. Azt hitte, hogy ma megbocsájtok neki meg segítek a továbbiakban, hogy befoghassa az ibriszt. Nyilván közöltem vele, hogy elmehet a fenébe, mire rám uszította az idomított baglyát. Én pedig a táskámmal ütlegeltem azt a madarat, ami a húsomba vájt. Ez a szemét meg közben rám lőtt a fegyverével, mert hogy én bántom a madarát. Itt talált el.* Mutat a hasának bal alsó részére.* Pont amikor sikerült lecsapnom a madarat. Úgy kúsztam be egy fa mögé és láttam el a sebeim, de előtte még a korbácsommal adtam annak a nyomorultnak a képére. Esküszöm neked akkorra már megbolondult. Őrjöngőt meg átkozódott, de a korbács az igencsak jó nyugtató volt. Nem is mondtam, de igazán vak buzgó volt ez a kis tündér. Fohászkodott az isteneihez, de amikor semmi válasz nem jött örültsége gyűlöletbe csapott át. Az erdőt a sötét isten tanyájához hasonlította. Erre meg az erdő szó szerint berágott. Még életemben nem láttam ilyet, de a vadállatok sorba elkezdtek jönni a tisztásunkra. Bunkós farkú farkasok, medvék, de még az a nagy vadmacska is. Mintha egy kivégzés lett volna. Engem levegőnek nézte, mert mind a tündér köré gyűlt. Azt hittem kivégzik, de végül megmentettem. Hülyén hangzik, de mondtam egy védőbeszédet az erdőnek. Erre elmentek az állatok, de a baglya szeme megváltozott. Olyan volt, mintha az egyik szeméből valaki más nézet volna vissza. Nekem meg ledobott egy sas egy fenyőágat tele sárkányfoggal. Ezután elhagytuk az erdőt. Az ingovány szélénél megpihentünk, ami az erdő előtt van. Reggelre viszont a tündér eltűnt. Elment és csak egy levelet hagyott hátra, meg egy zacskó aranyat. Ott hagyott sérülten engem. Egyedül kellett haza evickélnem az ingoványon keresztül. Majdnem bele is fulladtam egy óvatlan pillanatban. A vérveszteség nagyon legyengített. Csoda, hogy elértem a szarvasligetet, ahol az orvos is lakot. Ezután még sok dolog történt, mert hamarosan az utcán találtam magam hajléktalanként, de arról most nem beszélnék már.* Annyit beszélt, hogy az már hihetetlenül sok. Most már megeszi a maradék ételét, mert a végén rá fog hűlni. Kis se nézné az ember, hogy tényleg megtörténhet ilyen egy ilyen kis csenevész lánnyal. Persze nem is muszáj elhinni ezt neki.*
2804. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 15:06:36
Üzenet elküldve: 2021-12-24 15:06:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
*Még takarót is kap, amin meg is emeli a szemöldökét másnap reggel.*
-Köszönöm anyám.
*Mondja ironikusan, és felállva visszadobja az ágyra, és a fekete anyatigris itt nem is áll meg. Nem sokra rá már ott is van az arcában valami gőzölgő löttyel, ami állítólag jó a sebeire. Ezt több mint kétkedő arccal fogadja.*
-Ha nincs benne két nyelet rum, akkor remélem méreg.
*Mondja és belekóstol. Megbillenti kicsit a fejét, és elfintorodik, de olyan elismerően.*
-Nem olyan szar mint a színe.
*Azzal felhatja a forró löttyött, és elindulnak a piacra. A másik kicsit leelőzi a lépcsőn, hiszen Flecser vigyázik, eléggé a fejébe verték ezt a feladatot. De semmi gond, mert a másik kitölti az üres időt, és kiélvezi az általa fizetett szolgáltatások árát. Mikor a másik elindulna kifele, akkor a férfi egy fejbiccentéssel jelez a másiknak, hogy másik irány. A főbejárat helyett a fürdőházon mennek ki, úgy egyenesen a piacra érnek. Átmenve a gőzön ki is érnek a kőépületből. A kékeszöld foltok a fején, és a felrepedt szemöldök sem egy jó alkualap, pláne hogy a járőröző katonák egyike felismerheti, és bilincstelen, felfegyverezve biztos nem tűrné olyan szépszerével a pofoszkodást, és nem szeretne még egy városőrt is kilyuggatni. Tehát kabát-csuklya fel, kicsit eltakarja magát. A víz havainak eleje-derekán, amúgy is retek hideg van.*
-Nesze. Nézz körbe.
*Még takarót is kap, amin meg is emeli a szemöldökét másnap reggel.*
-Köszönöm anyám.
*Mondja ironikusan, és felállva visszadobja az ágyra, és a fekete anyatigris itt nem is áll meg. Nem sokra rá már ott is van az arcában valami gőzölgő löttyel, ami állítólag jó a sebeire. Ezt több mint kétkedő arccal fogadja.*
-Ha nincs benne két nyelet rum, akkor remélem méreg.
*Mondja és belekóstol. Megbillenti kicsit a fejét, és elfintorodik, de olyan elismerően.*
-Nem olyan szar mint a színe.
*Azzal felhatja a forró löttyött, és elindulnak a piacra. A másik kicsit leelőzi a lépcsőn, hiszen Flecser vigyázik, eléggé a fejébe verték ezt a feladatot. De semmi gond, mert a másik kitölti az üres időt, és kiélvezi az általa fizetett szolgáltatások árát. Mikor a másik elindulna kifele, akkor a férfi egy fejbiccentéssel jelez a másiknak, hogy másik irány. A főbejárat helyett a fürdőházon mennek ki, úgy egyenesen a piacra érnek. Átmenve a gőzön ki is érnek a kőépületből. A kékeszöld foltok a fején, és a felrepedt szemöldök sem egy jó alkualap, pláne hogy a járőröző katonák egyike felismerheti, és bilincstelen, felfegyverezve biztos nem tűrné olyan szépszerével a pofoszkodást, és nem szeretne még egy városőrt is kilyuggatni. Tehát kabát-csuklya fel, kicsit eltakarja magát. A víz havainak eleje-derekán, amúgy is retek hideg van.*
-Nesze. Nézz körbe.
2803. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 11:47:39
Üzenet elküldve: 2021-12-24 11:47:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Rion//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A visszakérdezésre összepréselt ajkakkal ingatja meg a fejét, majd legyint is, hogy inkább lendüljenek túl a témán. De úgy néz ki, hogy Rion ezt a csontot nem nagyon akarja elereszteni. Viszont azt sem szeretné, hogy innentől a kiváltságosnak ítélt helyzete állítsa fel az új szabályokat. Ma senki akar lenni. Olyan, akit nem az anyagi helyzete alapján ítélnek meg.*
- Tudod... apám...
*Sóhajt fel hosszan, ahogy igyekszik kitalálni a megfelelő hazugságot. De Rion gondolhatja úgy is, hogy csak nehezére esik beszélni a dologról. Veszettül dolgoznak a kerekek a fejében, majd hirtelen csillogó szemekkel és apró mosollyal néz a barna íriszekbe. Rezzenéstelen arccal tárja a fiú elé a hazugságot, ami reményei szerint épp eléggé semleges ahhoz, hogy hihető legyen. Ha már ennyire szégyenérzet nélkül képes hantázni ennek a kedves fiúnak.*
- Elég szegény családból származom. Apám mindig azt mondta, hogy a mi pozíciónkban, ha nem akarjuk, hogy lenézzenek és áttapossanak rajtunk, akkor nem hagyhatjuk, hogy mások irányítsanak. Az erőt a feljebbjutáshoz magunknak kell a kezünkbe vennünk, nem szabad, hogy gyengének és egyszerűnek lássanak.
*Húzza is ki magát, mint aki büszke arra, hogy ilyen szegény sors ellenében is hatalmas a kitartása és az önállósága.*
- Ezért is vettem ezt a szép ruhát. Hogy ne azt lássák, hogy egy nincstelen senki vagyok, hanem egy olyan nőt lássanak, aki magabiztos, saját akarattal rendelkezik és erős.
*Küszöböli is ki gyorsan az esetleges további kérdést, hogy ha ennyire rosszul megy a sorsa, akkor honnan van mégis a szép és rendezett öltözéke.*
- Csak nem szeretek erről beszélni. Tudod az emberek gonoszak és számítóak. ~Legalábbis apám mindig is ezt nevelte belém.~ Képesek ismeretlenül, csakis az anyagi helyzet alapján ítélni.
*Húzza el a száját és lényegében ebben most még hazudni sem hazudott. Apja mindig is azt mondta, hogy meg kell válogatni kiket engedünk közel magunkhoz. Mert a legtöbb ember csak azért lesz hirtelen kedves, előzékeny és nagylelkű, mert az arany hallatán akar belőle egy darabot. Nem hiába nem akar házasodni sem. Tudja jól, hogy egyetlen férfi sem venné el pusztán a szerelemből, mert mindegyik kérője tudja jól, hogy elég szép vagyont kapnának a lány mellé. Onya pedig elég elérhetetlen álmot követ. Boldog akar lenni, ami a helyzetében elég kilátástalannak tűnik. Hisz őt a vagyon nem teszi boldoggá, egy elrendezett házasságban pedig nem akar megalázkodó feleség lenni, aki nézi, hogy a férje feléli és eldorbézolja mindenét.*
- Van egy pár szép hely itt. Mint a tisztás vagy a templom, a könyvtár. De, ha nem félsz a tömegtől, akkor a piac forgatagába is belevethetjük magunkat.
*Halad is tovább az újabb témák tengerében. Jól esne egy kis kimozdulás, az pedig külön öröm lenne, ha ebben Rion lenne a társa. Így beleegyezőn fekteti is kezét a fiú tenyerébe.*
- Az éjszakát még megbeszéljük. De kösd fel a nadrágot, ha velem akarod tölteni.
*Ölti is fel ismét ravaszdi vigyorát a kétértelmű megjegyzésre, miközben finoman a fiú tenyerébe cirógat, időnként feljebb simítva annak karjára, amíg éri. Most ismét élvezi ezt a cica-egér játékot. Nem is sejtette, hogy van egy ilyen burkoltan kéjsóvár oldala. De mi tagadás Rion valami különlegeset hoz ki belőle, amit eddig még egyetlen egy bájgúnár sem tudott. Eddig egy férfi sem hozta ki belőle azokat a piszkos gondolatokat, amit most Kedvesének sikerült. Még a fogadó egyszerű, s ki tudja mennyire koszos szobája sem tudja lelombozni és kiverni fejéből azokat a képeket, melyen pőre valójukban simulnak egymásra a durva ágyon. S ez még csupán csak a kezdet. Mellette még számtalan más olyan kép felszínre bukik, amit édes kettesben tehetnek egymással. Amit csak a pajkos szolgálóktól és akkor még faragatlan és perverz őreiktől hallgatott ki fiatalabb korában. Akkor megbotránkoztatta a bujaság, most viszont kezdi megérteni, hogy van olyan helyzet, s olyan személy, aki rákészteti elméjét és testét, hogy olyan dolgokról álmodozzon, olyanokat akarjon, ami eddig riasztotta finnyás és jól nevelt lelkét. Most viszont úgy gondolja, hogy szajhákat megszégyenítő módon tudna a férfi kedvére tenni.*
- Hogyan?
*Pislog is szaporán, ahogy a kérdés hirtelen és kegyetlenül rántja vissza a valóságba.*
- Ja az ital.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy torkát is megköszörülve süti le szemeit, hogy egy pillanatra el tudjon szakadni a meleg barna szempártól.*
- Nem tudom. Gondoltam, hogy ízlene.
*Von aprót a vállain, majd a saját teáját felkapva kortyol is nagyokat belőle, mintha amaz bódító alkohol lenne, s kiűzné a fejéből ezeket a kétes gondolatokat.*
- Szóval, akkor eszünk is valamit? Utána pedig szétnéznél a városban?
*Nyalja le ajkairól a teacseppeket, majd kíváncsian, de kissé kipirultan fürkészi újból asztaltársát.*
//Rion//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A visszakérdezésre összepréselt ajkakkal ingatja meg a fejét, majd legyint is, hogy inkább lendüljenek túl a témán. De úgy néz ki, hogy Rion ezt a csontot nem nagyon akarja elereszteni. Viszont azt sem szeretné, hogy innentől a kiváltságosnak ítélt helyzete állítsa fel az új szabályokat. Ma senki akar lenni. Olyan, akit nem az anyagi helyzete alapján ítélnek meg.*
- Tudod... apám...
*Sóhajt fel hosszan, ahogy igyekszik kitalálni a megfelelő hazugságot. De Rion gondolhatja úgy is, hogy csak nehezére esik beszélni a dologról. Veszettül dolgoznak a kerekek a fejében, majd hirtelen csillogó szemekkel és apró mosollyal néz a barna íriszekbe. Rezzenéstelen arccal tárja a fiú elé a hazugságot, ami reményei szerint épp eléggé semleges ahhoz, hogy hihető legyen. Ha már ennyire szégyenérzet nélkül képes hantázni ennek a kedves fiúnak.*
- Elég szegény családból származom. Apám mindig azt mondta, hogy a mi pozíciónkban, ha nem akarjuk, hogy lenézzenek és áttapossanak rajtunk, akkor nem hagyhatjuk, hogy mások irányítsanak. Az erőt a feljebbjutáshoz magunknak kell a kezünkbe vennünk, nem szabad, hogy gyengének és egyszerűnek lássanak.
*Húzza is ki magát, mint aki büszke arra, hogy ilyen szegény sors ellenében is hatalmas a kitartása és az önállósága.*
- Ezért is vettem ezt a szép ruhát. Hogy ne azt lássák, hogy egy nincstelen senki vagyok, hanem egy olyan nőt lássanak, aki magabiztos, saját akarattal rendelkezik és erős.
*Küszöböli is ki gyorsan az esetleges további kérdést, hogy ha ennyire rosszul megy a sorsa, akkor honnan van mégis a szép és rendezett öltözéke.*
- Csak nem szeretek erről beszélni. Tudod az emberek gonoszak és számítóak. ~Legalábbis apám mindig is ezt nevelte belém.~ Képesek ismeretlenül, csakis az anyagi helyzet alapján ítélni.
*Húzza el a száját és lényegében ebben most még hazudni sem hazudott. Apja mindig is azt mondta, hogy meg kell válogatni kiket engedünk közel magunkhoz. Mert a legtöbb ember csak azért lesz hirtelen kedves, előzékeny és nagylelkű, mert az arany hallatán akar belőle egy darabot. Nem hiába nem akar házasodni sem. Tudja jól, hogy egyetlen férfi sem venné el pusztán a szerelemből, mert mindegyik kérője tudja jól, hogy elég szép vagyont kapnának a lány mellé. Onya pedig elég elérhetetlen álmot követ. Boldog akar lenni, ami a helyzetében elég kilátástalannak tűnik. Hisz őt a vagyon nem teszi boldoggá, egy elrendezett házasságban pedig nem akar megalázkodó feleség lenni, aki nézi, hogy a férje feléli és eldorbézolja mindenét.*
- Van egy pár szép hely itt. Mint a tisztás vagy a templom, a könyvtár. De, ha nem félsz a tömegtől, akkor a piac forgatagába is belevethetjük magunkat.
*Halad is tovább az újabb témák tengerében. Jól esne egy kis kimozdulás, az pedig külön öröm lenne, ha ebben Rion lenne a társa. Így beleegyezőn fekteti is kezét a fiú tenyerébe.*
- Az éjszakát még megbeszéljük. De kösd fel a nadrágot, ha velem akarod tölteni.
*Ölti is fel ismét ravaszdi vigyorát a kétértelmű megjegyzésre, miközben finoman a fiú tenyerébe cirógat, időnként feljebb simítva annak karjára, amíg éri. Most ismét élvezi ezt a cica-egér játékot. Nem is sejtette, hogy van egy ilyen burkoltan kéjsóvár oldala. De mi tagadás Rion valami különlegeset hoz ki belőle, amit eddig még egyetlen egy bájgúnár sem tudott. Eddig egy férfi sem hozta ki belőle azokat a piszkos gondolatokat, amit most Kedvesének sikerült. Még a fogadó egyszerű, s ki tudja mennyire koszos szobája sem tudja lelombozni és kiverni fejéből azokat a képeket, melyen pőre valójukban simulnak egymásra a durva ágyon. S ez még csupán csak a kezdet. Mellette még számtalan más olyan kép felszínre bukik, amit édes kettesben tehetnek egymással. Amit csak a pajkos szolgálóktól és akkor még faragatlan és perverz őreiktől hallgatott ki fiatalabb korában. Akkor megbotránkoztatta a bujaság, most viszont kezdi megérteni, hogy van olyan helyzet, s olyan személy, aki rákészteti elméjét és testét, hogy olyan dolgokról álmodozzon, olyanokat akarjon, ami eddig riasztotta finnyás és jól nevelt lelkét. Most viszont úgy gondolja, hogy szajhákat megszégyenítő módon tudna a férfi kedvére tenni.*
- Hogyan?
*Pislog is szaporán, ahogy a kérdés hirtelen és kegyetlenül rántja vissza a valóságba.*
- Ja az ital.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy torkát is megköszörülve süti le szemeit, hogy egy pillanatra el tudjon szakadni a meleg barna szempártól.*
- Nem tudom. Gondoltam, hogy ízlene.
*Von aprót a vállain, majd a saját teáját felkapva kortyol is nagyokat belőle, mintha amaz bódító alkohol lenne, s kiűzné a fejéből ezeket a kétes gondolatokat.*
- Szóval, akkor eszünk is valamit? Utána pedig szétnéznél a városban?
*Nyalja le ajkairól a teacseppeket, majd kíváncsian, de kissé kipirultan fürkészi újból asztaltársát.*
2802. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-24 06:54:58
Üzenet elküldve: 2021-12-24 06:54:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Egy szolid mosollyal és egy kéz feltétellel elfogadja, hogy bolondozásnak tartja társa a dolgot. Nem is fűz inkább több dolgot. *
- Nah de most te jössz. És ha már iszol, nem erőltetés. Amit nem iszol meg, az nem fog kárba veszni! * Kacsint rá az elf. * - Mesélj magadról inkább drága! Szóval mi is van a nagybátyáddal és drága jó atyáddal? * Közben poharával játszva a bort mozgatja benne. Ha a másik fél iszik, akkor hangosan megjegyzi, hogy '' egészségedre! '' és utána együtt iszik vele. De természetesen pufit se hagyja ki a játékból. Szegény pultos felé int és emeli is mellé a poharát. Aki csak egy nagyobb sóhajjal, és egy szolid mosollyal elfogadja sorsát. *
- Sok mester kardon gondolkoztam már. De egyenlőre pont ez a típus az ami készhez áll. * Rántja magasra a vállát. * - Bár aminek tényleg igazán örülnék az egy rúnával el látható íj lenne.
* Mosolyodik el a tévképzeteire. Gondolkozott ő már azon, hogy miképp tudná növelni az íjának az erejét. Valahogy a mérgezett vesszőket soha nem tartotta szimplán elégnek. Utána pedig szimplán hallgatja a mentegetőzést. ~ Nem szeret tartozni? Pedig nekem igazán tartózhatna... ~ Nagy nehezen vissza tudja fogni a száján megnyalintását. Most nem éppen alkalmas ezekkel elijesztenie a lányt. *
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha a lovaglásokat letudnánk a barátság alap feltételeinek? * Néz rá kérdően. * - Nekem nincs sok ismerősöm hisz nem rég érkeztem. Neked pedig mindig szükséged lehet egy barátra. * Húzza el a végét kicsit sunyin. * - Tudod... Megbeszélni a .... férfiakat vagy éppen.... mást... * Húz egy széles mosolyt a végére, és kacag fel. * - De a viccet félre téve úgy érzem van bennünk sok közös, és egy ilyen tündérrel szívesen bárhova elmegyek egy kalandra. * Kacsint rá, de egyben fel is nevet, hogy véletlenül se hozza kényelmetlen helyzetbe. Érezze, hogy szavai komolyak, s mégis van benne egy kis viccelődés is. *
- Az egészségünkre! * Emeli fel ismét a bort, ha a másik koccint vele, egy pillanat eltünteti a pohárban lévő bort. De utána vissza is tér a meleg ételhez, hogy kicsit a másikat is hallgassa. Késével kapálózva próbálja tovább győzködni a másikat. Körkörös mozdulatú biztatással. * - De tényleg mesélj még magadról. Igazán érdekesnek tartalak. És ahogy már említettem aranyos is! * Nevet fel. * - És ez nálam erénynek minősül! Ritkán találkozom sajnos ilyen intelligens és mégse fanyar emberekkel.
//Lovagoltatás//
* Egy szolid mosollyal és egy kéz feltétellel elfogadja, hogy bolondozásnak tartja társa a dolgot. Nem is fűz inkább több dolgot. *
- Nah de most te jössz. És ha már iszol, nem erőltetés. Amit nem iszol meg, az nem fog kárba veszni! * Kacsint rá az elf. * - Mesélj magadról inkább drága! Szóval mi is van a nagybátyáddal és drága jó atyáddal? * Közben poharával játszva a bort mozgatja benne. Ha a másik fél iszik, akkor hangosan megjegyzi, hogy '' egészségedre! '' és utána együtt iszik vele. De természetesen pufit se hagyja ki a játékból. Szegény pultos felé int és emeli is mellé a poharát. Aki csak egy nagyobb sóhajjal, és egy szolid mosollyal elfogadja sorsát. *
- Sok mester kardon gondolkoztam már. De egyenlőre pont ez a típus az ami készhez áll. * Rántja magasra a vállát. * - Bár aminek tényleg igazán örülnék az egy rúnával el látható íj lenne.
* Mosolyodik el a tévképzeteire. Gondolkozott ő már azon, hogy miképp tudná növelni az íjának az erejét. Valahogy a mérgezett vesszőket soha nem tartotta szimplán elégnek. Utána pedig szimplán hallgatja a mentegetőzést. ~ Nem szeret tartozni? Pedig nekem igazán tartózhatna... ~ Nagy nehezen vissza tudja fogni a száján megnyalintását. Most nem éppen alkalmas ezekkel elijesztenie a lányt. *
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha a lovaglásokat letudnánk a barátság alap feltételeinek? * Néz rá kérdően. * - Nekem nincs sok ismerősöm hisz nem rég érkeztem. Neked pedig mindig szükséged lehet egy barátra. * Húzza el a végét kicsit sunyin. * - Tudod... Megbeszélni a .... férfiakat vagy éppen.... mást... * Húz egy széles mosolyt a végére, és kacag fel. * - De a viccet félre téve úgy érzem van bennünk sok közös, és egy ilyen tündérrel szívesen bárhova elmegyek egy kalandra. * Kacsint rá, de egyben fel is nevet, hogy véletlenül se hozza kényelmetlen helyzetbe. Érezze, hogy szavai komolyak, s mégis van benne egy kis viccelődés is. *
- Az egészségünkre! * Emeli fel ismét a bort, ha a másik koccint vele, egy pillanat eltünteti a pohárban lévő bort. De utána vissza is tér a meleg ételhez, hogy kicsit a másikat is hallgassa. Késével kapálózva próbálja tovább győzködni a másikat. Körkörös mozdulatú biztatással. * - De tényleg mesélj még magadról. Igazán érdekesnek tartalak. És ahogy már említettem aranyos is! * Nevet fel. * - És ez nálam erénynek minősül! Ritkán találkozom sajnos ilyen intelligens és mégse fanyar emberekkel.
2801. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-23 19:59:24
Üzenet elküldve: 2021-12-23 19:59:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Syndra két pohárért kiált, Nimeril kicsit értetlenül áll ez előtt, de ráhagyja. Szerencsére nem erőlteti az elf, hogy igyon. Nem is iszik egyelőre. Meg is feledkezik igazából erről, amint előkerül a pecsét.*
- Wow!* Nézi meg magának közelebbről, de csak óvatosan nyúl érte, mintha csak engedélyre várna, hogy megfoghassa. A pecsétet forgatva hallgatja azt a sok szörnyűséget, miközben néha, fel-fel pillant.*
- Ez borzalmas.* Hát még, amit később hal. Aztán még ő hitte, hogy utálja az apját, meg a nagybátyát, de ez az elf igazán erős és mély gyűlölettel beszél róluk. Nimeril számára ismeretlen is az ilyesmi. Vagy legalábbis az ilyen szintű nyílt utálat. Meg is borzong egy pillanatra, amikor az asztalra csap a hóhajú. Most igazán félelmetes csak ez a nő. ~ Brrr. A hideg futkos a hátamon. ~ Szerencsére észreveszi magát Syndra, így abba marad ez a mocskolódás.*
- Semmi baj. Azt hiszem én még szerencsésnek is mondhatom magam a mihaszna apámmal, meg a gonosz bácsikámmal.* Tolja vissza a pecsétet, hogy elrakhassa a hóhajú, aki kis bort vesz magához. Tovább kínálgatja a vörös nedűt, külön még ki is emeli, hogy milyen ízletes. Diszkréten hárítja el a kínálást. Figyelme továbbra az elfé, aki elég érdekes dolgokról kezd mesélni. Valamiféle peremvidékről, de aztán Nimeril rájön, hogy most éppen jól megviccelik.*
- Jaj, ne bolondozz!* Kuncog fel.* Mindenki tudja, hogy az ismert világ nyugaton a sivatagnál véget ér, keleten pedig a puszta a határ.* A gondolattal persze eljátszik a lány, hogy ténylegesen mi is lenne, ha átkelne valamelyiken. Erre valószínűleg soha nem fogja megtudni a választ. Érthető okokból inkább nem kíváncsiskodik valódi kiléte után, mert azok után, amiket hallott ő se biztos, hogy szívesen mesélne arról, hogy honnan jött. Ahogy látja inkább vissza is kanyarodnak hozzá. Nimeril pedig beszél, mert ha van kedvére való téma, akkor tud beszélni, amúgy meg elég csöndes kis teremtés.*
- Lihanechi kardot szeretnél? Jó választás, de azért megéri a többit is mérlegelni. Mindegyiknek meg van a saját erőssége, de jószerivel csak saját városom pengéjét ismerem. Mondjuk talán egy elfhez legjobban a víz városának pengéje illik.* Vélekedik, elvégre az elfek zöme arra telepedett le. A kölcsönös bókolás vége az lesz, hogy Syndra már a végén ingyen is vállalná az oktatást.*
- Hát ingyen azért már csak ne, nem szeretek senki adósa maradni.* Ez valahogy belé rögzült az idők folyamán, hogy adósnak nem jó maradni senki felé. Na meg a mondás is úgy tartja, hogy tégy egy szívességet és szerzel egy ellenséget. Újfent bort kínálnak neki fel, és most már kezd neki kicsit ez kényelmetlen lenni. Beadja hát derekát.*
- Na jó, de csak egy kortynyit kérnék.* Már töltik is neki, ő pedig hevesen tiltakozik.*
- Jó lesz, elég lesz ennyi is.* Szólal fel már azután, hogy egy kortynyi a poharába ért. Viszont nem ő tölti az italt. Eddig leginkább csak azokhoz a száraz vagy félszáraz borokhoz volt balszerencséje, mert azoknak a fanyar "hordó ízét" annyira nem csípi. Ahol felnőtt ott mindig ilyet ivott az öreg ebédhez. Azt kóstolta többször is, de hát nem volt a világa. Egy édesebb típust biztosan jobban kedvelne.*
//Lovagoltatás//
* Syndra két pohárért kiált, Nimeril kicsit értetlenül áll ez előtt, de ráhagyja. Szerencsére nem erőlteti az elf, hogy igyon. Nem is iszik egyelőre. Meg is feledkezik igazából erről, amint előkerül a pecsét.*
- Wow!* Nézi meg magának közelebbről, de csak óvatosan nyúl érte, mintha csak engedélyre várna, hogy megfoghassa. A pecsétet forgatva hallgatja azt a sok szörnyűséget, miközben néha, fel-fel pillant.*
- Ez borzalmas.* Hát még, amit később hal. Aztán még ő hitte, hogy utálja az apját, meg a nagybátyát, de ez az elf igazán erős és mély gyűlölettel beszél róluk. Nimeril számára ismeretlen is az ilyesmi. Vagy legalábbis az ilyen szintű nyílt utálat. Meg is borzong egy pillanatra, amikor az asztalra csap a hóhajú. Most igazán félelmetes csak ez a nő. ~ Brrr. A hideg futkos a hátamon. ~ Szerencsére észreveszi magát Syndra, így abba marad ez a mocskolódás.*
- Semmi baj. Azt hiszem én még szerencsésnek is mondhatom magam a mihaszna apámmal, meg a gonosz bácsikámmal.* Tolja vissza a pecsétet, hogy elrakhassa a hóhajú, aki kis bort vesz magához. Tovább kínálgatja a vörös nedűt, külön még ki is emeli, hogy milyen ízletes. Diszkréten hárítja el a kínálást. Figyelme továbbra az elfé, aki elég érdekes dolgokról kezd mesélni. Valamiféle peremvidékről, de aztán Nimeril rájön, hogy most éppen jól megviccelik.*
- Jaj, ne bolondozz!* Kuncog fel.* Mindenki tudja, hogy az ismert világ nyugaton a sivatagnál véget ér, keleten pedig a puszta a határ.* A gondolattal persze eljátszik a lány, hogy ténylegesen mi is lenne, ha átkelne valamelyiken. Erre valószínűleg soha nem fogja megtudni a választ. Érthető okokból inkább nem kíváncsiskodik valódi kiléte után, mert azok után, amiket hallott ő se biztos, hogy szívesen mesélne arról, hogy honnan jött. Ahogy látja inkább vissza is kanyarodnak hozzá. Nimeril pedig beszél, mert ha van kedvére való téma, akkor tud beszélni, amúgy meg elég csöndes kis teremtés.*
- Lihanechi kardot szeretnél? Jó választás, de azért megéri a többit is mérlegelni. Mindegyiknek meg van a saját erőssége, de jószerivel csak saját városom pengéjét ismerem. Mondjuk talán egy elfhez legjobban a víz városának pengéje illik.* Vélekedik, elvégre az elfek zöme arra telepedett le. A kölcsönös bókolás vége az lesz, hogy Syndra már a végén ingyen is vállalná az oktatást.*
- Hát ingyen azért már csak ne, nem szeretek senki adósa maradni.* Ez valahogy belé rögzült az idők folyamán, hogy adósnak nem jó maradni senki felé. Na meg a mondás is úgy tartja, hogy tégy egy szívességet és szerzel egy ellenséget. Újfent bort kínálnak neki fel, és most már kezd neki kicsit ez kényelmetlen lenni. Beadja hát derekát.*
- Na jó, de csak egy kortynyit kérnék.* Már töltik is neki, ő pedig hevesen tiltakozik.*
- Jó lesz, elég lesz ennyi is.* Szólal fel már azután, hogy egy kortynyi a poharába ért. Viszont nem ő tölti az italt. Eddig leginkább csak azokhoz a száraz vagy félszáraz borokhoz volt balszerencséje, mert azoknak a fanyar "hordó ízét" annyira nem csípi. Ahol felnőtt ott mindig ilyet ivott az öreg ebédhez. Azt kóstolta többször is, de hát nem volt a világa. Egy édesebb típust biztosan jobban kedvelne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436