Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-09 10:38:01
Üzenet elküldve: 2020-06-09 10:38:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csönd a viharban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ Vadállat ez is. ~
*Az első gondolat, ami Vulsryn eszébe jut. Befeszült kétajtós szekrény, mohásképű hústoronynak hiszi a gnóm az asztaltársát, s tapasztalatai szerint nem tévedhet nagyot. Azok az orkok, akikkel eddig találkozott, nemhogy eszetlen bunkók, de folyamatosan verekedni és gyilkolni akaró félállatok is voltak. Kevés nép van, akiket nem kedvel, s még annál is kevesebb, akit sztereotipizál - de az egyetlen ilyen azok a kegyetlenek népe. Hát igen, vannak, akik jó bérgyilkosnak, megbízható zsoldosnak tartják őket, ám a Szőke Róka nem így gondolkodik, ő nem ad hitelt olyannak, aki eleve hiteltelen. Ő semminek sem tartja az orkokat, sem harcosnak, sem házi kedvencnek - legfeljebb pusztító őrjöngőknek. Persze mindenki másképpen gondolkozik, a ráncoktól barázdált gnóm pedig eleve a zsémbesebbik fajtához tartozik. De valamiért kezdi idegesíteni ez a szemmel ölés, s mivel máshol nincs hely, tűrni meg nem akar, - hiszen a nemeselfnél eleget tűrt már - szóvá teszi a dolgot.*
- Valami baj van? *Kérdi a karcos hang, nyugodt hangnemben. Ad egy esélyt neki, igyekszik finomabban közölni a problémáját, hátha érti a kedves asztaltárs az utalást. Ha ez sajnos nem játszik közre, kénytelen lesz célratörőbb és sokkal egyenesebb, durvább módon a másik tudtára adni, mit is akar igazán. Abban pedig azért bízik, hogy nem itt fog nekiesni ez a hústorony, annyi esze azért csak kellene lennie egy orknak is, hogy felfogja, bajba kerülhet. Főként egy ilyen zsúfolt helyen könnyű tömegverekedést szítani ítéletidőben.*
//Csönd a viharban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ Vadállat ez is. ~
*Az első gondolat, ami Vulsryn eszébe jut. Befeszült kétajtós szekrény, mohásképű hústoronynak hiszi a gnóm az asztaltársát, s tapasztalatai szerint nem tévedhet nagyot. Azok az orkok, akikkel eddig találkozott, nemhogy eszetlen bunkók, de folyamatosan verekedni és gyilkolni akaró félállatok is voltak. Kevés nép van, akiket nem kedvel, s még annál is kevesebb, akit sztereotipizál - de az egyetlen ilyen azok a kegyetlenek népe. Hát igen, vannak, akik jó bérgyilkosnak, megbízható zsoldosnak tartják őket, ám a Szőke Róka nem így gondolkodik, ő nem ad hitelt olyannak, aki eleve hiteltelen. Ő semminek sem tartja az orkokat, sem harcosnak, sem házi kedvencnek - legfeljebb pusztító őrjöngőknek. Persze mindenki másképpen gondolkozik, a ráncoktól barázdált gnóm pedig eleve a zsémbesebbik fajtához tartozik. De valamiért kezdi idegesíteni ez a szemmel ölés, s mivel máshol nincs hely, tűrni meg nem akar, - hiszen a nemeselfnél eleget tűrt már - szóvá teszi a dolgot.*
- Valami baj van? *Kérdi a karcos hang, nyugodt hangnemben. Ad egy esélyt neki, igyekszik finomabban közölni a problémáját, hátha érti a kedves asztaltárs az utalást. Ha ez sajnos nem játszik közre, kénytelen lesz célratörőbb és sokkal egyenesebb, durvább módon a másik tudtára adni, mit is akar igazán. Abban pedig azért bízik, hogy nem itt fog nekiesni ez a hústorony, annyi esze azért csak kellene lennie egy orknak is, hogy felfogja, bajba kerülhet. Főként egy ilyen zsúfolt helyen könnyű tömegverekedést szítani ítéletidőben.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-08 13:42:59
Üzenet elküldve: 2020-06-08 13:42:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lángokkal szőtt lélek//
*A nedves ruha kellemetlenül tapad rá. El is indít a fejében pár gondolatot, hogy miként kéne megszabadulni tőle. Hogy ezeknek a gondolatoknak van-e köze a vörös óriásnőhöz akire ráinteget közben az még titok, de úgy tűnik ebből beszélgetés lesz aminek természetesen nagyon örül a papocska. A mutatóujjával jelez, hogy mindjárt és a konyha felé mutat. Nem kell sokat várnia. Hamarosan megérkezik a fogadós a gyümölcstállal és annyi barátságos jó tanáccsal engedi el, hogy most jobban vigyázzon az atya. Kézbe is veszi a tálat meg a kupáját és odaimbolyog vele az óriáslány asztalához amire komoly koncentrációval, de végül ügyesen leteszi. Ha ehhez kap segítséget, azt hálásan megköszöni. Mikor leül akkor a kezét is nyújtja és természetes közvetlenséggel és a félelem legapróbb jele nélkül szólítja meg a nála jóval nagyobb leányzót.*
-Szia! Zeekx vagyok. Szép nap ez a mai ugye?
*Ezzel akár elfogadták a kezét akár nem egy almaszeletet gyorsan bekap és int a lánynak, hogy ő is nyugodtan vegyen.*
*A nedves ruha kellemetlenül tapad rá. El is indít a fejében pár gondolatot, hogy miként kéne megszabadulni tőle. Hogy ezeknek a gondolatoknak van-e köze a vörös óriásnőhöz akire ráinteget közben az még titok, de úgy tűnik ebből beszélgetés lesz aminek természetesen nagyon örül a papocska. A mutatóujjával jelez, hogy mindjárt és a konyha felé mutat. Nem kell sokat várnia. Hamarosan megérkezik a fogadós a gyümölcstállal és annyi barátságos jó tanáccsal engedi el, hogy most jobban vigyázzon az atya. Kézbe is veszi a tálat meg a kupáját és odaimbolyog vele az óriáslány asztalához amire komoly koncentrációval, de végül ügyesen leteszi. Ha ehhez kap segítséget, azt hálásan megköszöni. Mikor leül akkor a kezét is nyújtja és természetes közvetlenséggel és a félelem legapróbb jele nélkül szólítja meg a nála jóval nagyobb leányzót.*
-Szia! Zeekx vagyok. Szép nap ez a mai ugye?
*Ezzel akár elfogadták a kezét akár nem egy almaszeletet gyorsan bekap és int a lánynak, hogy ő is nyugodtan vegyen.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-08 08:21:18
Üzenet elküldve: 2020-06-08 08:21:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csönd a viharban//
*A fogadóban töltött, pár percnek vélt óra alatt valóban nem veszi észre, hogy az anyatermészet is elkezdte végezni dolgát az épületen kívül. Ezt az újonnan jött, vízben úszó vendégek sora, és falakat dübörgő koppanások tudatják vele. És már elég késő is van, talán ez egy jó kis jelzés arra, hogy a mai nap már ne bóklásszon ki.
Akárhogy is, feláll pótolni az imént felmerült szeszhiányát. Rendel magának kemény 13 aranyért egy Ullamar sört
, és dolga végeztéül ül vissza helyére, hogy visszamerüljön saját, sötét gondolataiba. Vagyis merülne, ha nem szúrná ki szemét, hogy társasága van. Még le is nyűgözné, hogy valakinek van bátorsága így betörni magánszférájába, ha nem venné ezt vérig sértésnek. Így amúgy sem békés tekintete villámokat kezd szórni a delikvens irányába, ahogy jobbjával rögtön ivásra is emeli újonnan megtelt bögréjét. Életkora felét már átlépett, csicsás kinézetű gnóm. Az eső tett róla, hogy nehéz legyen fölismerni ruházatát, de ez nehezen téveszti meg őt. Egész felsőteste kissé megfeszül, ahogy ábrázatával továbbra is nyársra húzza a szerencsétlen fickót. Tudja, hogy semmi fenyegető, se ócsároló mozdulatot nem tett még az ork iránt, és hogy a most éppen teli fogadó székei közt ez a rész jelenti a csöndes menedéket. Talán nem szükséges ennyire dramatizálnia a dolgot. Egy idő után csak megnyugtatja magát annyira, hogy levegye tekintetét a vendégről, és megint csak az ivásnak fordítsa gondolatát. Mindezt persze egy árva szó kiejtése nélkül. Lehet, hogy hasonlóképp gondolkodik asztaltársa is. De csak merészeljen is bármi megjegyzést tenni.*
//Csönd a viharban//
*A fogadóban töltött, pár percnek vélt óra alatt valóban nem veszi észre, hogy az anyatermészet is elkezdte végezni dolgát az épületen kívül. Ezt az újonnan jött, vízben úszó vendégek sora, és falakat dübörgő koppanások tudatják vele. És már elég késő is van, talán ez egy jó kis jelzés arra, hogy a mai nap már ne bóklásszon ki.
Akárhogy is, feláll pótolni az imént felmerült szeszhiányát. Rendel magának kemény 13 aranyért egy Ullamar sört
, és dolga végeztéül ül vissza helyére, hogy visszamerüljön saját, sötét gondolataiba. Vagyis merülne, ha nem szúrná ki szemét, hogy társasága van. Még le is nyűgözné, hogy valakinek van bátorsága így betörni magánszférájába, ha nem venné ezt vérig sértésnek. Így amúgy sem békés tekintete villámokat kezd szórni a delikvens irányába, ahogy jobbjával rögtön ivásra is emeli újonnan megtelt bögréjét. Életkora felét már átlépett, csicsás kinézetű gnóm. Az eső tett róla, hogy nehéz legyen fölismerni ruházatát, de ez nehezen téveszti meg őt. Egész felsőteste kissé megfeszül, ahogy ábrázatával továbbra is nyársra húzza a szerencsétlen fickót. Tudja, hogy semmi fenyegető, se ócsároló mozdulatot nem tett még az ork iránt, és hogy a most éppen teli fogadó székei közt ez a rész jelenti a csöndes menedéket. Talán nem szükséges ennyire dramatizálnia a dolgot. Egy idő után csak megnyugtatja magát annyira, hogy levegye tekintetét a vendégről, és megint csak az ivásnak fordítsa gondolatát. Mindezt persze egy árva szó kiejtése nélkül. Lehet, hogy hasonlóképp gondolkodik asztaltársa is. De csak merészeljen is bármi megjegyzést tenni.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-07 22:28:37
Üzenet elküldve: 2020-06-07 22:28:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csönd a viharban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vulsryn fáradt már. Elsősorban el kellett hagynia a fogadót amiatt a piperkőc nemeself miatt, - legalábbis szerinte az volt - aztán gyalogolnia kellett, de megint utolérte az égzengés, földindulás. A vihar csak folytatódik, sőt, talán nagyobb is, mint volt. Dühös, a bajsza csapzott, az orrán a ráncok dühös arckifejezését sejtetik. Az őszbe érő haj éppen csak kikandikál a csuklya rejtekéből, így, részben a szakállnak hála is, az együgyűbbek valami törpeféleségnek is nézhetik - és ők lennének azok, akiket vigyorogva küldene az elsők között a halálba egy-egy fiolával. Még csizmája orránál is érzi egy kissé, hogy egyik kedvenc - pontosabban legtöbbet használt - lábbelije kezdi megadni magát. A lucskos út viszont a Pegazusba vezet, mert Vulsryn úgy akarja, hogy ott toccsanjanak utoljára a talpasok. Zöld köpönyege alaposan átázott, ő pedig átfagyott. A kályha most jót tesz neki, a legszellősebb asztaltársaságot igyekszik most választani, tekintettel legkevésbé sincs senkire. Az a senki pedig valóban az, aki: egy ork. Az egyik székre teríti a köpenyt, így ázott haja ismét a fáklyafénytől világított. Szippant egyet orrán az öreg, azzal Sült kolbászt rendel magának, 15 aranyért, amit jó érzés egy kupa Borral leönteni, a veresből, főként ha a jobbik fajta csak 11 csengő arany. Egy ork mellett kevés másfajú ül, ha tehetik, nem tűrik meg a kegyetleneket köreikben, s ő sem tenné, ha nem lenne muszáj. Nem azért gyűlöli őket, mint a legtöbben, sőt, nem is kimondottan az utálat hajtja. Lenézi őket, az ösztönlények szintjére sorolja az izmos harcosokat, akik képtelenek nem a saját fejük után menni. Persze a vén Laenrick még a meggyőzhetőbbek táborát erősíti, szinte kedvelt ismerőse, Rey is sötételf. A bizonyítást pedig mindig komolyan értékelte. Így hát nem szól, csak várja az étket és az italt.*
//Csönd a viharban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vulsryn fáradt már. Elsősorban el kellett hagynia a fogadót amiatt a piperkőc nemeself miatt, - legalábbis szerinte az volt - aztán gyalogolnia kellett, de megint utolérte az égzengés, földindulás. A vihar csak folytatódik, sőt, talán nagyobb is, mint volt. Dühös, a bajsza csapzott, az orrán a ráncok dühös arckifejezését sejtetik. Az őszbe érő haj éppen csak kikandikál a csuklya rejtekéből, így, részben a szakállnak hála is, az együgyűbbek valami törpeféleségnek is nézhetik - és ők lennének azok, akiket vigyorogva küldene az elsők között a halálba egy-egy fiolával. Még csizmája orránál is érzi egy kissé, hogy egyik kedvenc - pontosabban legtöbbet használt - lábbelije kezdi megadni magát. A lucskos út viszont a Pegazusba vezet, mert Vulsryn úgy akarja, hogy ott toccsanjanak utoljára a talpasok. Zöld köpönyege alaposan átázott, ő pedig átfagyott. A kályha most jót tesz neki, a legszellősebb asztaltársaságot igyekszik most választani, tekintettel legkevésbé sincs senkire. Az a senki pedig valóban az, aki: egy ork. Az egyik székre teríti a köpenyt, így ázott haja ismét a fáklyafénytől világított. Szippant egyet orrán az öreg, azzal Sült kolbászt rendel magának, 15 aranyért,
amit jó érzés egy kupa Borral leönteni, a veresből, főként ha a jobbik fajta csak 11 csengő arany. Egy ork mellett kevés másfajú ül, ha tehetik, nem tűrik meg a kegyetleneket köreikben, s ő sem tenné, ha nem lenne muszáj. Nem azért gyűlöli őket, mint a legtöbben, sőt, nem is kimondottan az utálat hajtja. Lenézi őket, az ösztönlények szintjére sorolja az izmos harcosokat, akik képtelenek nem a saját fejük után menni. Persze a vén Laenrick még a meggyőzhetőbbek táborát erősíti, szinte kedvelt ismerőse, Rey is sötételf. A bizonyítást pedig mindig komolyan értékelte. Így hát nem szól, csak várja az étket és az italt.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-07 18:39:48
Üzenet elküldve: 2020-06-07 18:39:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csönd a viharban//
*E nemes épület vendégterének sarkában magányosan üldögélő, fenyegetőnek kinéző alak sóhajt föl italából. Az addig mindig nyugodalmat hozó ullamar sör most vonakodik kifejteni hatását. Továbbra is utálkozó tekintettel néz maga elé, és a legkisebb neszre is gyanakodva járkál a szeme vendég és vendég közt. De minek a folyamatos paranoia? Talán természetéből kifolyólag, talán múltja miatt is, de éberen számít egy háta felé száguldó kést, akár a faltól is. Ez így nem állapot. Ha így folytatja, álom sem fog jönni szemére. Ezért is fordul most a sokat segítő alkoholhoz. Egy kis békére, csöndre ebben a kárhozatos testben. Apropó, alkohol; úgy néz ki, hogy majdnem elfogy a bögréje. Ezt majd jobb lesz kezelni.*
//Csönd a viharban//
*E nemes épület vendégterének sarkában magányosan üldögélő, fenyegetőnek kinéző alak sóhajt föl italából. Az addig mindig nyugodalmat hozó ullamar sör most vonakodik kifejteni hatását. Továbbra is utálkozó tekintettel néz maga elé, és a legkisebb neszre is gyanakodva járkál a szeme vendég és vendég közt. De minek a folyamatos paranoia? Talán természetéből kifolyólag, talán múltja miatt is, de éberen számít egy háta felé száguldó kést, akár a faltól is. Ez így nem állapot. Ha így folytatja, álom sem fog jönni szemére. Ezért is fordul most a sokat segítő alkoholhoz. Egy kis békére, csöndre ebben a kárhozatos testben. Apropó, alkohol; úgy néz ki, hogy majdnem elfogy a bögréje. Ezt majd jobb lesz kezelni.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-07 14:41:01
Üzenet elküldve: 2020-06-07 14:41:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsit könnyes búcsú//
*Szinte nyeregben érzi magát, ahogy a férfi a csendet választja ahelyett, hogy visszaszólna a pimasz megjegyzésekre. Nem olyan baj, ha a nő nyeregben akarná magát érezni, de most csak egy dolgot akar érezni, az pedig a tiszta, józan fej. Az pedig most messze elkerüli, így annyira nem is bánja, hogy nem kezdenek egymás vérének szívásába.
A tükörből sem az a felvágott nyelvű, aktív nő pillant rá, aki tegnap este volt. Most másnapos, meggyötört önmagával néz farkasszemet, aki arra vágyik, hogy még aludhasson pár órát csendben, nyugalomban és sötétben, hogy fejéből száműzhesse a zsongást és a fájdalmat.*
- Nem vallok be semmit. Úgy is tudod.
*Vigyorodik el kissé, ahogy szeme sarkából ismét a férfit kezdi pásztázni. Sajnos a vigyora most nem olyan tartós, mint általában lenni szokott, ugyanis Aldo öltözködése hamar száműzi azt arcáról. Persze gondolta, hogy ez lesz a vége. Sosem volt még olyan futó kalandja, ami más véget ért volna. Viszont még sosem volt olyan éjszakája, ami ilyen mély nyomot hagyott volna benne. Minden felderengő képet kellemes emléknek érez, olyannak, ami különös mód újra és újra erősebben megdobogtatja a szívét. Ez pedig teljesen idegen, kissé még talán kellemetlennek is mondható érzés. Valami szokatlan, ami ezidáig elkerülte élete során. Valami olyan, amit még sokszor végig fog magában gondolni.*
- Én megírom és legközelebb mikor látlak eléneklem neked.
*Mosolyodik el, s a férfi arcát fürkészi, mint aki arra vár, hogy ráhelyesel a hegyes fülű. Az pedig azt jelenti, hogy nem a mai nap, hogy utoljára láthatja. De ehelyett csak a hátával szemez, mikor már Aldo az ajtóban ácsorog. Igyekszik dolgozni a dolgon, hogy az a fura érzés ne üljön ki az arcára, amit csalódásnak azonosít be, de nem olyan biztos most a dolgában. Valami teljesen összezavarta az éjszaka. Valami miatt úgy érzi, hogy ez az idillinek ható éj valami különlegessel áldotta, vagy inkább átkozta meg, ami teljesen összezavarta a gondolatait. Mélyen magában feldereng a vágy, hogy sokkal inkább bújna vissza az ágyba, s ezzel együtt Aldo karjaiba, minthogy hagyja, hogy kisétáljon azon az átokverte ajtón. De persze ez nem fog megtörténni. Ehelyett csak leemeli aranyszín íriszeit az elfről, s saját ruháit összekapkodva öltözik fel gyorsan és kissé sután.*
- A munkád szerintem kibírna még egy napot.
*Jegyzi meg félvállról, halkan, de annyira azért nem, hogy ne érjen el a férfihoz kissé feddőnek ható szavai. Persze nem tudhatja, hogy milyen tervei vannak a férfinak. De most úgy érzi ez csupán csak egy ügyetlen kifogás, amivel meg akar szabadulni a férfi. Ezt persze nem róhatja fel bűneként, hisz mindkettejüknek ez volt a terv. Együtt töltenek egy kellemes éjszakát, azután mindenki folytatja ott ahol abbahagyta. Az a nő bűne és baja, ha kicsit többet érez most. De ez valószínűleg csak egy pillanatnyi elmezavar, ami a napok múlásával tova is libben majd.*
- Persze menj csak dolgozni.
*Javítja is előző megjegyzését, majd kis mosolyt erőltetve húzza ki magát, hogy magabiztosságot színleljen.*
- Igen. Szép este volt. Majd még... biztos találkozunk.
*Bólint is rá helyeslőn, majd az ölelésnél kissé bújva hunyja le a szemeit. Még fejét is megemeli búcsúcsókra áhítozva, de az elmaradt összeforrásra ismét csak keserűséget érez. Tudja jól, hogy nem fogják látni egymást, hacsak véletlenül nem futnak össze. A szoknyapecér és a hímhajhász nem az a páros, aki komolyabban alakíthatna ki maguknak valami közös jövő félét, így kár is ilyen gondolatokkal gyötörnie magát.*
- Vigyázz magadra.
*Suttogja végül, majd ahogy az ölelésnek vége szakad hagyja, hogy a férfi kisétáljon az ajtón. Egy pár pillanatig némán ácsorog, de ahelyett, hogy Aldot követné szemeivel csak a padlót bámulja. Olyan meggyötörtnek érzi magát, cserbenhagyottnak, pedig semmi oka nem lenne rá. Most megint ürességet érez magában, de ezt nem akarja betölteni semmivel. Ez a normális, a megszokott. Nem szabad hagynia, hogy újra egy helyes arc összezavarja. Mély levegőt vesz, lopva a szemeire töröl, majd ugyan azzal a magabiztossággal távozik, amellyel érkezett, még akkor is, ha most inkább csak színjáték az egész. Tervei szerint pedig elbújik a világ elől, be az ágyába, talán még le is issza magát, hisz ha ma is részeg, akkor nem lehet másnapos. Most mindegy, csak az őrült gondolatoktól meg tudjon szabadulni, hogy aztán ismét saját önmaga legyen, ne pedig egy érzelgős árnyék, akit már most nem tud elviselni.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsit könnyes búcsú//
*Szinte nyeregben érzi magát, ahogy a férfi a csendet választja ahelyett, hogy visszaszólna a pimasz megjegyzésekre. Nem olyan baj, ha a nő nyeregben akarná magát érezni, de most csak egy dolgot akar érezni, az pedig a tiszta, józan fej. Az pedig most messze elkerüli, így annyira nem is bánja, hogy nem kezdenek egymás vérének szívásába.
A tükörből sem az a felvágott nyelvű, aktív nő pillant rá, aki tegnap este volt. Most másnapos, meggyötört önmagával néz farkasszemet, aki arra vágyik, hogy még aludhasson pár órát csendben, nyugalomban és sötétben, hogy fejéből száműzhesse a zsongást és a fájdalmat.*
- Nem vallok be semmit. Úgy is tudod.
*Vigyorodik el kissé, ahogy szeme sarkából ismét a férfit kezdi pásztázni. Sajnos a vigyora most nem olyan tartós, mint általában lenni szokott, ugyanis Aldo öltözködése hamar száműzi azt arcáról. Persze gondolta, hogy ez lesz a vége. Sosem volt még olyan futó kalandja, ami más véget ért volna. Viszont még sosem volt olyan éjszakája, ami ilyen mély nyomot hagyott volna benne. Minden felderengő képet kellemes emléknek érez, olyannak, ami különös mód újra és újra erősebben megdobogtatja a szívét. Ez pedig teljesen idegen, kissé még talán kellemetlennek is mondható érzés. Valami szokatlan, ami ezidáig elkerülte élete során. Valami olyan, amit még sokszor végig fog magában gondolni.*
- Én megírom és legközelebb mikor látlak eléneklem neked.
*Mosolyodik el, s a férfi arcát fürkészi, mint aki arra vár, hogy ráhelyesel a hegyes fülű. Az pedig azt jelenti, hogy nem a mai nap, hogy utoljára láthatja. De ehelyett csak a hátával szemez, mikor már Aldo az ajtóban ácsorog. Igyekszik dolgozni a dolgon, hogy az a fura érzés ne üljön ki az arcára, amit csalódásnak azonosít be, de nem olyan biztos most a dolgában. Valami teljesen összezavarta az éjszaka. Valami miatt úgy érzi, hogy ez az idillinek ható éj valami különlegessel áldotta, vagy inkább átkozta meg, ami teljesen összezavarta a gondolatait. Mélyen magában feldereng a vágy, hogy sokkal inkább bújna vissza az ágyba, s ezzel együtt Aldo karjaiba, minthogy hagyja, hogy kisétáljon azon az átokverte ajtón. De persze ez nem fog megtörténni. Ehelyett csak leemeli aranyszín íriszeit az elfről, s saját ruháit összekapkodva öltözik fel gyorsan és kissé sután.*
- A munkád szerintem kibírna még egy napot.
*Jegyzi meg félvállról, halkan, de annyira azért nem, hogy ne érjen el a férfihoz kissé feddőnek ható szavai. Persze nem tudhatja, hogy milyen tervei vannak a férfinak. De most úgy érzi ez csupán csak egy ügyetlen kifogás, amivel meg akar szabadulni a férfi. Ezt persze nem róhatja fel bűneként, hisz mindkettejüknek ez volt a terv. Együtt töltenek egy kellemes éjszakát, azután mindenki folytatja ott ahol abbahagyta. Az a nő bűne és baja, ha kicsit többet érez most. De ez valószínűleg csak egy pillanatnyi elmezavar, ami a napok múlásával tova is libben majd.*
- Persze menj csak dolgozni.
*Javítja is előző megjegyzését, majd kis mosolyt erőltetve húzza ki magát, hogy magabiztosságot színleljen.*
- Igen. Szép este volt. Majd még... biztos találkozunk.
*Bólint is rá helyeslőn, majd az ölelésnél kissé bújva hunyja le a szemeit. Még fejét is megemeli búcsúcsókra áhítozva, de az elmaradt összeforrásra ismét csak keserűséget érez. Tudja jól, hogy nem fogják látni egymást, hacsak véletlenül nem futnak össze. A szoknyapecér és a hímhajhász nem az a páros, aki komolyabban alakíthatna ki maguknak valami közös jövő félét, így kár is ilyen gondolatokkal gyötörnie magát.*
- Vigyázz magadra.
*Suttogja végül, majd ahogy az ölelésnek vége szakad hagyja, hogy a férfi kisétáljon az ajtón. Egy pár pillanatig némán ácsorog, de ahelyett, hogy Aldot követné szemeivel csak a padlót bámulja. Olyan meggyötörtnek érzi magát, cserbenhagyottnak, pedig semmi oka nem lenne rá. Most megint ürességet érez magában, de ezt nem akarja betölteni semmivel. Ez a normális, a megszokott. Nem szabad hagynia, hogy újra egy helyes arc összezavarja. Mély levegőt vesz, lopva a szemeire töröl, majd ugyan azzal a magabiztossággal távozik, amellyel érkezett, még akkor is, ha most inkább csak színjáték az egész. Tervei szerint pedig elbújik a világ elől, be az ágyába, talán még le is issza magát, hisz ha ma is részeg, akkor nem lehet másnapos. Most mindegy, csak az őrült gondolatoktól meg tudjon szabadulni, hogy aztán ismét saját önmaga legyen, ne pedig egy érzelgős árnyék, akit már most nem tud elviselni.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-07 14:30:05
Üzenet elküldve: 2020-06-07 14:30:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lángokkal szőtt lélek//
*Ahogy a nő ott üldögél a gondolataiba messze elkerülve hirtelen furcsa érzés lesz úrrá a testén, mintha egy szempár keresné a tekintetét. Ha nem haladná meg jócskán a két méter magasságot talán aggódna is, de most, csak a karjára dőlti fejét, közben tűzszínű tincseivel játszadozik. Nem sokkal a furcsa érzés előtt motoszkálást hall és heves bocsánat kérést ami némiképp felkelti érdeklődését hiszen aki ennyire szabadkozik biztos valami izomkolosszussal került összetűzésbe, azonban ezt hamar elengedi, mert semmi kedve neki is vitába keveredni. Most mégis az iménti hangok irányából érzi a nem szűnő kémlelést, így hát felnéz és amit ott lát teljesen meglepi. Egy csenevész szőke férfi, leöntött ingben integet felé. ~Ismerem valahonnan?~ szűkíti össze szemeit, de semmi sem jut az eszébe. Az abszurd helyzetre egy mosoly a válasza és abban, már teljesen biztos ez a szöszi nem lehet unalmas, így hát a fejével a mellette álló üres szék felé biccent társaságába invitálva az alacsony szerzetet, hiszen tapasztalatból tudja az efféle fiúcskák más területeken kompenzálják külsöjüket. *
*Ahogy a nő ott üldögél a gondolataiba messze elkerülve hirtelen furcsa érzés lesz úrrá a testén, mintha egy szempár keresné a tekintetét. Ha nem haladná meg jócskán a két méter magasságot talán aggódna is, de most, csak a karjára dőlti fejét, közben tűzszínű tincseivel játszadozik. Nem sokkal a furcsa érzés előtt motoszkálást hall és heves bocsánat kérést ami némiképp felkelti érdeklődését hiszen aki ennyire szabadkozik biztos valami izomkolosszussal került összetűzésbe, azonban ezt hamar elengedi, mert semmi kedve neki is vitába keveredni. Most mégis az iménti hangok irányából érzi a nem szűnő kémlelést, így hát felnéz és amit ott lát teljesen meglepi. Egy csenevész szőke férfi, leöntött ingben integet felé. ~Ismerem valahonnan?~ szűkíti össze szemeit, de semmi sem jut az eszébe. Az abszurd helyzetre egy mosoly a válasza és abban, már teljesen biztos ez a szöszi nem lehet unalmas, így hát a fejével a mellette álló üres szék felé biccent társaságába invitálva az alacsony szerzetet, hiszen tapasztalatból tudja az efféle fiúcskák más területeken kompenzálják külsöjüket. *
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-05 14:44:37
Üzenet elküldve: 2020-06-05 14:44:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
*Wellyradona lemondó megjegyzésén csak mosolyog. Ő is valahogy így gondolja. Persze nem ítélkezik, sok fura szerzetet látott már, többel jó barátságot is ápol, sőt ő maga sem egy teljesen szokványos fickó. Felteszi, hogy a nőnek ez már úgyis rég leesett, és ezért vagy ennek ellenére is hajlandó vele közösködni, Svir legnagyobb örömére.*
– Ki tudja, talán még arra is van bájital. Bár többeknél az egyszerű kocsmai ital is megteszi. *Körbemutat a helyiségben, aki nem magában iszik, az nem marad szótlan sem, több élénk beszélgetés is zajlik körülöttük. A következő kérdésre adott választ megfontolja, tényleg el kell gondolkoznia rajta, ha őszinte akar lenni.*
– Való igaz, talán nem a legbiztonságosabb környék. De kevesen járnak arra és azok a kevesek sem maradnak sokáig. Valahogy senkinek nem fűlik a foga ahhoz, hogy bajt keverjen a szakadék szélénél. A ház persze azért nincsen egészen a legszélén. A mi oldalunkon megúszta az utca, a szemben lévő házakat viszont már elvitte a robbanás, azok már lent vannak darabokban. Hangok meg nem szokta zavarni, az talán csak mende-monda. A ház szellemét pedig már évekkel ezelőtt kiűzte a telekről egy szakértő boszorkány. Most már teljesen biztonságos. *Pontosan tudja, hogy ez mennyire szokatlanul és hihetetlenül hangzik, de azért teljes komolysággal intézi a szavakat a nőhöz. Ő tudja, hogy így volt.*
– A meggyes sütemény tökéletes lesz. A rétes és piskóta is kiváló meggyel. A legjobb lesz, ha elindulunk a piacra. * Ültében még ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, aztán feláll az asztaltól. Ha Wellyradona is késznek mutatkozik, akkor elindul kifelé.*
*Wellyradona lemondó megjegyzésén csak mosolyog. Ő is valahogy így gondolja. Persze nem ítélkezik, sok fura szerzetet látott már, többel jó barátságot is ápol, sőt ő maga sem egy teljesen szokványos fickó. Felteszi, hogy a nőnek ez már úgyis rég leesett, és ezért vagy ennek ellenére is hajlandó vele közösködni, Svir legnagyobb örömére.*
– Ki tudja, talán még arra is van bájital. Bár többeknél az egyszerű kocsmai ital is megteszi. *Körbemutat a helyiségben, aki nem magában iszik, az nem marad szótlan sem, több élénk beszélgetés is zajlik körülöttük. A következő kérdésre adott választ megfontolja, tényleg el kell gondolkoznia rajta, ha őszinte akar lenni.*
– Való igaz, talán nem a legbiztonságosabb környék. De kevesen járnak arra és azok a kevesek sem maradnak sokáig. Valahogy senkinek nem fűlik a foga ahhoz, hogy bajt keverjen a szakadék szélénél. A ház persze azért nincsen egészen a legszélén. A mi oldalunkon megúszta az utca, a szemben lévő házakat viszont már elvitte a robbanás, azok már lent vannak darabokban. Hangok meg nem szokta zavarni, az talán csak mende-monda. A ház szellemét pedig már évekkel ezelőtt kiűzte a telekről egy szakértő boszorkány. Most már teljesen biztonságos. *Pontosan tudja, hogy ez mennyire szokatlanul és hihetetlenül hangzik, de azért teljes komolysággal intézi a szavakat a nőhöz. Ő tudja, hogy így volt.*
– A meggyes sütemény tökéletes lesz. A rétes és piskóta is kiváló meggyel. A legjobb lesz, ha elindulunk a piacra. * Ültében még ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, aztán feláll az asztaltól. Ha Wellyradona is késznek mutatkozik, akkor elindul kifelé.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-04 13:51:18
Üzenet elküldve: 2020-06-04 13:51:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
*Mindig meglepődik, mikor a férfi ember ilyen kikapuiról hall, hogy csupán lustasága miatt keverne italt a szerelemhez, minthogy megmászná a sziklákat. ~Tipikus. ~ Bár ezt nem tárja a másik elé, nem biztos, hogy a kapcsolatuk előnyére válna, ha most lehordaná, mert kell neki valaki, aki ért ehhez.*
-Igaza is van, beszélnie minek, ha ilyen hasznos dologhoz ért, majd kialakul idővel. *Legyint, hiszen hallott már nem egy dolgot arról, hogy az ilyen mesteremberekhez a nemesek lányaikat adják, csak úgy, ismeretlenül, mert tudják, hasznuk származik majd belőle. Eztán a férfi a házáról kezd el beszélni, mikor pedig ahhoz a részhez ér, hogy szinte a szakadék szélén áll, nem kicsit lepődik meg.*
-Nem veszélyes ott élnie? Vagy annyira nincs közel? Azt hallottam esténként furcsa hangok hallatszódnak a környéken és mintha egyenest onnan jönnének… tudja. *Nem félős ő, csak az élethez megfelelő mérlegeléssel bír, bár ha már a kertész is járt ott, akkor nagy baj nem lehet. ~Csak egy kis szívesség, aztán már jöhetek is el.~ Rendezi le magában. Miután a sütésre esett a választás, szívesen bevallaná, hogy azt ő is szívesebben csinálja mert kevesebb ideig tart, de inkább nem tetézi a dolgot, a végén még kiegészíti a kérést a férfi.*
-Meggyes süteményt esetleg vagy valamilyen más gyümölcsből legyen? *Puhatolózik miközben indulnának.*
-Nem tudom mit tart otthon, esetleg a piacra benéznék, hogy minden legyen hozzá. *Jegyzi meg, mert, ha ott derül ki, hogy fontos dolog hiányzik, az bizony baj lenne. ~Takarítani bárki tud. Tipikus nemes. ~*
-Kell liszt, tojás egy kis tej meg gyümölcs, némi vaj se árt.*Sorolja, csak, hogy a férfi is tisztában legyen a hozzávalókkal.*
*Mindig meglepődik, mikor a férfi ember ilyen kikapuiról hall, hogy csupán lustasága miatt keverne italt a szerelemhez, minthogy megmászná a sziklákat. ~Tipikus. ~ Bár ezt nem tárja a másik elé, nem biztos, hogy a kapcsolatuk előnyére válna, ha most lehordaná, mert kell neki valaki, aki ért ehhez.*
-Igaza is van, beszélnie minek, ha ilyen hasznos dologhoz ért, majd kialakul idővel. *Legyint, hiszen hallott már nem egy dolgot arról, hogy az ilyen mesteremberekhez a nemesek lányaikat adják, csak úgy, ismeretlenül, mert tudják, hasznuk származik majd belőle. Eztán a férfi a házáról kezd el beszélni, mikor pedig ahhoz a részhez ér, hogy szinte a szakadék szélén áll, nem kicsit lepődik meg.*
-Nem veszélyes ott élnie? Vagy annyira nincs közel? Azt hallottam esténként furcsa hangok hallatszódnak a környéken és mintha egyenest onnan jönnének… tudja. *Nem félős ő, csak az élethez megfelelő mérlegeléssel bír, bár ha már a kertész is járt ott, akkor nagy baj nem lehet. ~Csak egy kis szívesség, aztán már jöhetek is el.~ Rendezi le magában. Miután a sütésre esett a választás, szívesen bevallaná, hogy azt ő is szívesebben csinálja mert kevesebb ideig tart, de inkább nem tetézi a dolgot, a végén még kiegészíti a kérést a férfi.*
-Meggyes süteményt esetleg vagy valamilyen más gyümölcsből legyen? *Puhatolózik miközben indulnának.*
-Nem tudom mit tart otthon, esetleg a piacra benéznék, hogy minden legyen hozzá. *Jegyzi meg, mert, ha ott derül ki, hogy fontos dolog hiányzik, az bizony baj lenne. ~Takarítani bárki tud. Tipikus nemes. ~*
-Kell liszt, tojás egy kis tej meg gyümölcs, némi vaj se árt.*Sorolja, csak, hogy a férfi is tisztában legyen a hozzávalókkal.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-03 20:28:23
Üzenet elküldve: 2020-06-03 20:28:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
*Svirből sok mindent nem néznek ki, és még kevesebb azok száma, amit viszont kinéznek belőle. Mindig is nagyon értett hozzá, hogy ne legyen túlságosan híres semmi jelentősről vagy hasznosról, bár egyes kiegészítői minden igyekezete ellenére is világhírre tettek szert. Senki sem tökéletes ugyebár. Először helyeslően bólogat Wellyradona Nestart említő szavaira, aztán jót nevet azon, hogy méregkeverőnek titulálják a híres alkimistát. Megrázza a fejét. *
– Kétlem, hogy pont méregkeverőként akarna elhíresülni. De volt szerencsém hozzá, úgyhogy elmondhatom, hogy nagy koponya, bár a beszéd terén nem jeleskedik. Hamarabb kever szerelmi bájitalt, minthogy magától meghódítaná egy hölgy szívét, ha szabad így fogalmaznom. * Ez talán igaz, talán csak a sör beszél belőle, de úgy gondolja, hogy jó képet adott a legendás „kotyvasztóról” a nőnek. *
– A kerttel nemrég végzett a kertész, az nagyon szép lett, de belül csakugyan ráférne egy kis porolás a házra. Be kell valljam, én magam nem vagyok olyan ügyes, épp csak felsöpröm a padlót néha, meg kirázom a morzsás terítőt. Persze fogadhatnék személyzetet, de nem olyan nagy a ház, hogy megérje, meg a szakadékhoz nem is szívesen járnak ki az emberek. A Romvárosban van a ház ugyebár. Kis híja volt annak, hogy nem robbant fel a ház. Ha beljebb van egy utcával, most nem a szakadék szélén lenne, hanem a mélyén. *Beszéd közben az asztalra könyököl, most úgy magyaráz a nőnek. *
– De takarítani bárki tud. A finom sütemény vagy egy jó sült viszont aranyat ér. Megegyeztünk! Akár indulhatunk is. *Ajánlja fel. Benne már elég sör van ahhoz, hogy kibírja hazáig, nem fog kiszáradni. *
*Svirből sok mindent nem néznek ki, és még kevesebb azok száma, amit viszont kinéznek belőle. Mindig is nagyon értett hozzá, hogy ne legyen túlságosan híres semmi jelentősről vagy hasznosról, bár egyes kiegészítői minden igyekezete ellenére is világhírre tettek szert. Senki sem tökéletes ugyebár. Először helyeslően bólogat Wellyradona Nestart említő szavaira, aztán jót nevet azon, hogy méregkeverőnek titulálják a híres alkimistát. Megrázza a fejét. *
– Kétlem, hogy pont méregkeverőként akarna elhíresülni. De volt szerencsém hozzá, úgyhogy elmondhatom, hogy nagy koponya, bár a beszéd terén nem jeleskedik. Hamarabb kever szerelmi bájitalt, minthogy magától meghódítaná egy hölgy szívét, ha szabad így fogalmaznom. * Ez talán igaz, talán csak a sör beszél belőle, de úgy gondolja, hogy jó képet adott a legendás „kotyvasztóról” a nőnek. *
– A kerttel nemrég végzett a kertész, az nagyon szép lett, de belül csakugyan ráférne egy kis porolás a házra. Be kell valljam, én magam nem vagyok olyan ügyes, épp csak felsöpröm a padlót néha, meg kirázom a morzsás terítőt. Persze fogadhatnék személyzetet, de nem olyan nagy a ház, hogy megérje, meg a szakadékhoz nem is szívesen járnak ki az emberek. A Romvárosban van a ház ugyebár. Kis híja volt annak, hogy nem robbant fel a ház. Ha beljebb van egy utcával, most nem a szakadék szélén lenne, hanem a mélyén. *Beszéd közben az asztalra könyököl, most úgy magyaráz a nőnek. *
– De takarítani bárki tud. A finom sütemény vagy egy jó sült viszont aranyat ér. Megegyeztünk! Akár indulhatunk is. *Ajánlja fel. Benne már elég sör van ahhoz, hogy kibírja hazáig, nem fog kiszáradni. *
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-03 14:17:48
Üzenet elküldve: 2020-06-03 14:17:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsit könnyes búcsú//
*Ha jelentős javulást nem is, de a mosakodással annyit elér, hogy szemei kevésbé akarnak letapadni, s enyhül a késztetés, hogy egy tehetetlen zsákként visszadőljön az ágyba, s aludjon legalább délig. Az arca sajnos továbbra is kissé elgyötört, szeme alatt sötét karikákban bővelkedik.
Rocha is éledezni látszik, s talán őt kevésbé viselte meg az előző esti pálinkázós kaland, hiszen máris elemében van, s pimasz, nyers megjegyzésekkel kényezteti a férfit ezen a korai, kegyetlen órán. Aldo visszaszólna, de agya annyira tompa, hogy hiába keresi a megfelelő szavakat. Végül kénytelen lemondani a kölcsönös sértegetés öröméről, s személyéhez oly nem méltó módon meghátrál. Nem sejti, hogy a félvérnek mennyire árthatott meg az alkohol, de ő nem bírja, s sosem bírta a töményet. Csendben borozgatós típus, aki ágyba csábítja a pult mellől a lányokat. S most meglehet, hogy őt fogták ki, akár egy halat. Vagy kölcsönös vágy lett volna?
Idegen és kusza gondolatok öntik el elméjét, próbálja helyére tenni a kirakós darabjait. Emlékszik képekre, jelenetekre, forró csókra, ingatag, romantikus sétára, mint egy giccsesen tökéletes randevú, leszámítva azt, hogy mindketten mattrészegek voltak. Össze is zavarodik rendesen, ahogy továbbra is a tükörbe bámul, s próbálja kibogozni a szálakat. Nem, ő nem ez a romantikus alak, ő nem viselkedne így, biztosan az elméje űz vele aljas játékot. Vagy Rocha csavarta ujjai köré a jól beivott elfet, s meglehet, a nő hozta ki belőle cseles intrikákkal ezt a szokatlanul gyengéd és idegen énjét. Bármelyik lehetőség is áll fenn, Aldo mélyen sértve érzi magát, bár ő sem tudja, pontosan miért. Talán azért, mert elég volt egy ferde este a számára nem éppen közömbös félvér társaságában, s megrepedt az a hosszú évek során felépített páncél, megmutatva a világnak az alatta rejtőző gyenge, sérült húst, ami görcsösen kapaszkodik azokba a felépített, bizalmatlanságot hirdető eszmékbe. S talán elég lenne egy apró lökés, hogy leessen, megsemmisítve, földbe tiporva az oly nehezen létrehozott, de eddig oly szilárdnak tűnő jellemet, aki nem bízik senkiben és semmiben, saját magán kívül.*
- Valld be, hogy tetszik a látvány.
*Szól vissza félvállról, arcára festett hamiskás, de elég őszintének ható pimasz vigyorral. Talán kezdi összeszedni magát, s kezd visszatérni régi önmaga, fokozatosan beforrasztva a keletkezett repedést.*
- Majd kerítünk valakit, aki megénekli.
*Közben nadrágjáért nyúl, s kelletlenül magára rángatja. Az inget meg még kevesebb kedve van felhúzni, de ha már elkezdett öltözni, illene befejeznie a műveletet.*
- Attól tartok, a legenda most véget ér, mert a főhős távozik a színről.
*Bújik bele kissé poros csizmájába, miközben fekete selyemingét gombolja. Nem kíván többet maradni, haza akar sietni, egyedül a kusza gondolataival. Nincs egyébre szüksége, csak hogy kiszellőztethesse a fejét, s megtisztíthassa elméjét a romboló, gyengítő és káros hatásoktól, esetleg érzelmektől, amelyek most úgy kavarognak benne, mint egy szélvihar. Nincs egyébre szüksége, csak hogy bezárkózhasson a szobájába, a könyveihez és növényeihez, s beletemetkezzen a munkába, amely visszarántja az átlagos hétköznapokba.*
-Sok a munkám, nem szoktam hozzá a henyéléshez.
*Próbálkozik egy harmatgyenge, de azért valamennyire érthető magyarázattal, s elegáns kabátját a vállára dobva indul meg az ajtó felé, de méh mielőtt valóban eltűnne Rocha szeme elől, megtorpan. Azért egy normális búcsút illene kivitelezni egy ilyen éjszaka után, hacsak nem akarja jogosan feldühíteni a félvért. Megint.*
- Igazán... Élveztem az együtt töltött időt. Remélem, még lesz alkalmunk összefutni.
*Lép közelebb a nőhöz, megszüntetve az eddig oly tartózkodó távolságot. Elvégre voltak már közelebb is egymáshoz, egy baráti ölelés igazán nem ok zavarba esni.*
- Ég áldjon, Rocha.
*Mondja ki utoljára, kedvesen, s szokatlanul gyengébben a nevet, amitől kissé még most is kirázza a hideg. Talán csak a hozzá kapcsolódó intenzív emlékek miatt. Majd ha a másik engedi, forrón és barátin átöleli, hogy aztán hátat fordíthasson, s vissza sem nézve távozhasson a szobából. Talán attól tart, hogy ha hátranéz, s újból találkozik azzal az arany szempárral, nem marad ereje átlépni a küszöböt.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsit könnyes búcsú//
*Ha jelentős javulást nem is, de a mosakodással annyit elér, hogy szemei kevésbé akarnak letapadni, s enyhül a késztetés, hogy egy tehetetlen zsákként visszadőljön az ágyba, s aludjon legalább délig. Az arca sajnos továbbra is kissé elgyötört, szeme alatt sötét karikákban bővelkedik.
Rocha is éledezni látszik, s talán őt kevésbé viselte meg az előző esti pálinkázós kaland, hiszen máris elemében van, s pimasz, nyers megjegyzésekkel kényezteti a férfit ezen a korai, kegyetlen órán. Aldo visszaszólna, de agya annyira tompa, hogy hiába keresi a megfelelő szavakat. Végül kénytelen lemondani a kölcsönös sértegetés öröméről, s személyéhez oly nem méltó módon meghátrál. Nem sejti, hogy a félvérnek mennyire árthatott meg az alkohol, de ő nem bírja, s sosem bírta a töményet. Csendben borozgatós típus, aki ágyba csábítja a pult mellől a lányokat. S most meglehet, hogy őt fogták ki, akár egy halat. Vagy kölcsönös vágy lett volna?
Idegen és kusza gondolatok öntik el elméjét, próbálja helyére tenni a kirakós darabjait. Emlékszik képekre, jelenetekre, forró csókra, ingatag, romantikus sétára, mint egy giccsesen tökéletes randevú, leszámítva azt, hogy mindketten mattrészegek voltak. Össze is zavarodik rendesen, ahogy továbbra is a tükörbe bámul, s próbálja kibogozni a szálakat. Nem, ő nem ez a romantikus alak, ő nem viselkedne így, biztosan az elméje űz vele aljas játékot. Vagy Rocha csavarta ujjai köré a jól beivott elfet, s meglehet, a nő hozta ki belőle cseles intrikákkal ezt a szokatlanul gyengéd és idegen énjét. Bármelyik lehetőség is áll fenn, Aldo mélyen sértve érzi magát, bár ő sem tudja, pontosan miért. Talán azért, mert elég volt egy ferde este a számára nem éppen közömbös félvér társaságában, s megrepedt az a hosszú évek során felépített páncél, megmutatva a világnak az alatta rejtőző gyenge, sérült húst, ami görcsösen kapaszkodik azokba a felépített, bizalmatlanságot hirdető eszmékbe. S talán elég lenne egy apró lökés, hogy leessen, megsemmisítve, földbe tiporva az oly nehezen létrehozott, de eddig oly szilárdnak tűnő jellemet, aki nem bízik senkiben és semmiben, saját magán kívül.*
- Valld be, hogy tetszik a látvány.
*Szól vissza félvállról, arcára festett hamiskás, de elég őszintének ható pimasz vigyorral. Talán kezdi összeszedni magát, s kezd visszatérni régi önmaga, fokozatosan beforrasztva a keletkezett repedést.*
- Majd kerítünk valakit, aki megénekli.
*Közben nadrágjáért nyúl, s kelletlenül magára rángatja. Az inget meg még kevesebb kedve van felhúzni, de ha már elkezdett öltözni, illene befejeznie a műveletet.*
- Attól tartok, a legenda most véget ér, mert a főhős távozik a színről.
*Bújik bele kissé poros csizmájába, miközben fekete selyemingét gombolja. Nem kíván többet maradni, haza akar sietni, egyedül a kusza gondolataival. Nincs egyébre szüksége, csak hogy kiszellőztethesse a fejét, s megtisztíthassa elméjét a romboló, gyengítő és káros hatásoktól, esetleg érzelmektől, amelyek most úgy kavarognak benne, mint egy szélvihar. Nincs egyébre szüksége, csak hogy bezárkózhasson a szobájába, a könyveihez és növényeihez, s beletemetkezzen a munkába, amely visszarántja az átlagos hétköznapokba.*
-Sok a munkám, nem szoktam hozzá a henyéléshez.
*Próbálkozik egy harmatgyenge, de azért valamennyire érthető magyarázattal, s elegáns kabátját a vállára dobva indul meg az ajtó felé, de méh mielőtt valóban eltűnne Rocha szeme elől, megtorpan. Azért egy normális búcsút illene kivitelezni egy ilyen éjszaka után, hacsak nem akarja jogosan feldühíteni a félvért. Megint.*
- Igazán... Élveztem az együtt töltött időt. Remélem, még lesz alkalmunk összefutni.
*Lép közelebb a nőhöz, megszüntetve az eddig oly tartózkodó távolságot. Elvégre voltak már közelebb is egymáshoz, egy baráti ölelés igazán nem ok zavarba esni.*
- Ég áldjon, Rocha.
*Mondja ki utoljára, kedvesen, s szokatlanul gyengébben a nevet, amitől kissé még most is kirázza a hideg. Talán csak a hozzá kapcsolódó intenzív emlékek miatt. Majd ha a másik engedi, forrón és barátin átöleli, hogy aztán hátat fordíthasson, s vissza sem nézve távozhasson a szobából. Talán attól tart, hogy ha hátranéz, s újból találkozik azzal az arany szempárral, nem marad ereje átlépni a küszöböt.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:14:23
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:14:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az igazság ára//
//A söntésnél//
//Nimral, Rlilla//
- hm - * biccent, bár ő még nem egészen tudja, hogy tényleg önző célokra van-e. Mármint azért csatlakozott, hogy több pénze legyen, de ha tehet valamit valakivel, azt se bánná.
A kocsmáros megerősíti a gyanúját ő pedig nem érzi úgy, hogy hazudnia kellene ezért az ajtóra mutat. *
- Az előbb távozott ott eléggé sietősen, olyan tűzön felejtette a tejet ami ki fog futni sietősen - * tette hozzá, mert ez nagyon fontos. Az a sietés ami a főzés miatt történik a legrémesebb, bizony sok asszonyt látott már emiatt rohanni haza, mert tűzön felejtettek valamit vagy rosszul saccolták meg az időt.
Most sajnálja őket, de titkon mindent megadna, hogy egyszer ő lehessen az aki fut így. Mert az azt jelenti, hogy van háza ahová futhat, meg étel benne. Sőt, ha szerencséje lesz talán még...férje is. Már a gondolattól is csillog a szeme a boldogságtól. *
//A söntésnél//
//Nimral, Rlilla//
- hm - * biccent, bár ő még nem egészen tudja, hogy tényleg önző célokra van-e. Mármint azért csatlakozott, hogy több pénze legyen, de ha tehet valamit valakivel, azt se bánná.
A kocsmáros megerősíti a gyanúját ő pedig nem érzi úgy, hogy hazudnia kellene ezért az ajtóra mutat. *
- Az előbb távozott ott eléggé sietősen, olyan tűzön felejtette a tejet ami ki fog futni sietősen - * tette hozzá, mert ez nagyon fontos. Az a sietés ami a főzés miatt történik a legrémesebb, bizony sok asszonyt látott már emiatt rohanni haza, mert tűzön felejtettek valamit vagy rosszul saccolták meg az időt.
Most sajnálja őket, de titkon mindent megadna, hogy egyszer ő lehessen az aki fut így. Mert az azt jelenti, hogy van háza ahová futhat, meg étel benne. Sőt, ha szerencséje lesz talán még...férje is. Már a gondolattól is csillog a szeme a boldogságtól. *
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-01 15:55:49
Üzenet elküldve: 2020-06-01 15:55:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság ára//
//A söntésnél//
//Nimral, Rlilla//
* Rlilla furcsa kijelentése szöge üt a fejébe, de egyelőre elhessegeti a kóbor gondolatokat.*
- Végül is olyasmi, de mi a magunk hasznát nézzük és nem a közjót.* Neki legalább is ezt sikerült leszűrnie Rulcar dolgairól. A jövőben még ezt a szálat is ki kell majd bogoznia. Most viszont a figyelme a hirtelen feltűnő alakra összpontosul, akit már társa is észre vett. A kocsmáros keresni kezdi az egyik segédjét. A mélységinek erről és a a szürke köpenyesről is meg van a maga véleménye. Igazából, csak remélni meri, hogy történik most valami, mert az nekik csak jó lenne. Rlilla beszédbe is elegyedik a kocsmárossal az eltűnt személyt illetően. Nimral meg csak csöndben figyeli az eseményeket. Hagyja beszélni a lányt, ha már elkezdte.*
//A söntésnél//
//Nimral, Rlilla//
* Rlilla furcsa kijelentése szöge üt a fejébe, de egyelőre elhessegeti a kóbor gondolatokat.*
- Végül is olyasmi, de mi a magunk hasznát nézzük és nem a közjót.* Neki legalább is ezt sikerült leszűrnie Rulcar dolgairól. A jövőben még ezt a szálat is ki kell majd bogoznia. Most viszont a figyelme a hirtelen feltűnő alakra összpontosul, akit már társa is észre vett. A kocsmáros keresni kezdi az egyik segédjét. A mélységinek erről és a a szürke köpenyesről is meg van a maga véleménye. Igazából, csak remélni meri, hogy történik most valami, mert az nekik csak jó lenne. Rlilla beszédbe is elegyedik a kocsmárossal az eltűnt személyt illetően. Nimral meg csak csöndben figyeli az eseményeket. Hagyja beszélni a lányt, ha már elkezdte.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-01 12:23:57
Üzenet elküldve: 2020-06-01 12:23:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsivel hajnal után//
*A pihenés nem olyan kellemes, mint egy átlagos reggelen. Persze ez az érzés sem ismeretlen a számára. A feje majd szét hasad, a szemei égnek, s minden tagját kínzó érzés megmozdítania. Tipikus másnap, amit általában egy hosszú pihenés és felfrissülés követ, amit gyakorta egész napos ágyban töltéssel ér el. De azután a már ismerős hang kissé visszaragadja a valóságba, lassan tisztulnak az elmúlt éjszaka emlékei. Ezt fokozza az is, hogy kellemetlen érzés kíséretével puffanjon ki a férfi karjából, ahogy amaz felül mellette.*
- Reggelt...
*Motyogja, s alig résnyire nyitja csak a szemeit, miközben Aldo mozdulatait követi egészen a mosdótálig. Ő maga még nem ennyire bátor, hogy ilyen meggondolatlanul hamar másszon ki a meleg ágyból. A vízszint tökéletes pozíció ahhoz, hogy a fejfájás maradjon csak, szédülés és egyéb, a másnappal járó gyomorpanaszok ne kísértsék meg.
Arany íriszei persze még ilyen meggyötört állapotban is kényelmesen végigpásztázzák a férfit a feje búbjától egészen a talpáig. A fenék szemre vételénél még az ajkát is beharapja, ahogy teljesen megvilágosodik, mi is történt velük az elmúlt éjjel. Szerencsére ezek az emlékek nem fakultak, megmaradtak a kellemes mozzanatok, de a kellemetlenebbek sem merültek az alkohol okozta áldásos felejtésbe.*
- Ezúttal nem lettél.
*Mosolyodik is el kajánul a megjegyzésre, miközben az aranyak újból felfedező útra indulnak a testen. Ahogy az ékesség kerül a látómezőbe már egy hosszúra nyúlt sóhaj keretében söpri is inkább szemei elé a fehér hajzuhatagot.*
- Viszont, ha nem veszel fel egy nadrágot nem is leszel még egyhamar, de önszántadból sem fogod tudni kitenni a lábad a szobából.
*Dünnyögi, ahogy a szégyenlős pír elönti az arcát. Amit ebben az esetben igazából indokolatlannak tart.*
- Varázslatos mód még mindketten itt vagyunk. Azt hiszem ez igazi artheniori csoda, amiről írnunk kéne egy legendát, mert úgy sem hinnék el.
*Vigyorodik végül el pimaszul, majd minden erejét összeszedve tornássza magát ülésbe. Kis lépésekkel biztosabban halad, így szinte óráknak hat az a pár pillanat, amivel lepakolja lábait a földre, felnyomja magát az ágyon és csoszogó, lassú léptekkel ő maga is a tálhoz érkezik. A szélén megtámaszkodva nyög fel kelletlenül, ahogy fejét hatalmába keríti a szédülés és gyomra is morran párat, kifejezve elégedetlenségét a tegnap fogyasztott pálinkamennyiség miatt. Az igazat megvallva várható volt, hogy a gyomor kínozni fogja gazdáját, miután a nő is megkínozta a tegnapi estén.*
- Minden istenre...
*Sóhajt, ahogy a tükörbe pillantva túrja hátra a borzas, fehér tincseit. A másnap bizony nem szokta megszépíteni.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsivel hajnal után//
*A pihenés nem olyan kellemes, mint egy átlagos reggelen. Persze ez az érzés sem ismeretlen a számára. A feje majd szét hasad, a szemei égnek, s minden tagját kínzó érzés megmozdítania. Tipikus másnap, amit általában egy hosszú pihenés és felfrissülés követ, amit gyakorta egész napos ágyban töltéssel ér el. De azután a már ismerős hang kissé visszaragadja a valóságba, lassan tisztulnak az elmúlt éjszaka emlékei. Ezt fokozza az is, hogy kellemetlen érzés kíséretével puffanjon ki a férfi karjából, ahogy amaz felül mellette.*
- Reggelt...
*Motyogja, s alig résnyire nyitja csak a szemeit, miközben Aldo mozdulatait követi egészen a mosdótálig. Ő maga még nem ennyire bátor, hogy ilyen meggondolatlanul hamar másszon ki a meleg ágyból. A vízszint tökéletes pozíció ahhoz, hogy a fejfájás maradjon csak, szédülés és egyéb, a másnappal járó gyomorpanaszok ne kísértsék meg.
Arany íriszei persze még ilyen meggyötört állapotban is kényelmesen végigpásztázzák a férfit a feje búbjától egészen a talpáig. A fenék szemre vételénél még az ajkát is beharapja, ahogy teljesen megvilágosodik, mi is történt velük az elmúlt éjjel. Szerencsére ezek az emlékek nem fakultak, megmaradtak a kellemes mozzanatok, de a kellemetlenebbek sem merültek az alkohol okozta áldásos felejtésbe.*
- Ezúttal nem lettél.
*Mosolyodik is el kajánul a megjegyzésre, miközben az aranyak újból felfedező útra indulnak a testen. Ahogy az ékesség kerül a látómezőbe már egy hosszúra nyúlt sóhaj keretében söpri is inkább szemei elé a fehér hajzuhatagot.*
- Viszont, ha nem veszel fel egy nadrágot nem is leszel még egyhamar, de önszántadból sem fogod tudni kitenni a lábad a szobából.
*Dünnyögi, ahogy a szégyenlős pír elönti az arcát. Amit ebben az esetben igazából indokolatlannak tart.*
- Varázslatos mód még mindketten itt vagyunk. Azt hiszem ez igazi artheniori csoda, amiről írnunk kéne egy legendát, mert úgy sem hinnék el.
*Vigyorodik végül el pimaszul, majd minden erejét összeszedve tornássza magát ülésbe. Kis lépésekkel biztosabban halad, így szinte óráknak hat az a pár pillanat, amivel lepakolja lábait a földre, felnyomja magát az ágyon és csoszogó, lassú léptekkel ő maga is a tálhoz érkezik. A szélén megtámaszkodva nyög fel kelletlenül, ahogy fejét hatalmába keríti a szédülés és gyomra is morran párat, kifejezve elégedetlenségét a tegnap fogyasztott pálinkamennyiség miatt. Az igazat megvallva várható volt, hogy a gyomor kínozni fogja gazdáját, miután a nő is megkínozta a tegnapi estén.*
- Minden istenre...
*Sóhajt, ahogy a tükörbe pillantva túrja hátra a borzas, fehér tincseit. A másnap bizony nem szokta megszépíteni.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-31 23:14:36
Üzenet elküldve: 2020-05-31 23:14:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* A templomból kiérve, gyakorlott városlakó módjára vág át a lassan, de biztosan újjáéledő polgárnegyed utcáin, majd a mindig nyüzsgő főtéren, végül megérkezik a Pegazus fogadóba. Az eddig kezében hordozott botját maga mellé állítja, amikor a pultnak támaszkodik. Az egész napos olvasás és írás legalább olyan kimerítő, mint a fizikai munka, úgyhogy nem is időzik sokat: rendel egy pohár Bort 10 aranyért , amit sebtiben ki is ürít, majd mivel késérő jár már, egy Szoba kulcsát is elkéri, amiért kicsengeti a 15 aranyat. Ritkán dől ki vacsora nélkül, de a szükség törvényt bont - úgy érzi, mintha egy kilós súly húzná le szemhéjait. Úgyhogy amint megkapja a szoba kulcsát, leteszi a poharat és felveszi botját. Elindul megkeresni a hozzá tartozó szobát. Mintha minden egyes lépcsőfok azért létezne, hogy nyöszörgő hangjával még inkább elálmosítsa az elfet. Közben még füle is elkezd csengeni - nem is bánja, legalább kevésbé hallja a lent iszogató társaság lármáját. Végül eléri a szobát, s bezárva az ajtót elé tárulkozik az a szebb napokat is megélt, funkcionális kis helyiség, ahol ma éjjel álomra hajtja a fejét. Későre jár. Utoljára még kinéz az ablakon és fent az égen megpillantja a Figyelőt. Fáradt szemeivel derűsen néz fel a csillagra, ami minthogyha visszatekintene rá, majd - Teysus szakállára - akárha kacsintana is egyet Omonra.
~ Ó, hatalmas Figyelő - te, aki nemzetted az Erdő Szellemét és ezáltal engem is -, kérlek, segítsd a kezemet, hogy megírjam e könyvet! ~ Az ima végeztével lefekszik az ágyra és alszik reggelig.
Felkelvén rendkívül kipihentnek érzi magát. Nem is csoda, hiszen a nap már a háztetők fölött jár, onnan süt be a szobába. Omon ki is pattan az ágyból - mi több már indulásra készen kapná fel a botját, melyet az este az ágya mellé helyezett -, mikor valami különlegeset pillant meg az ágy alatt: egy könyvet. Természetesen inkább azt veszi fel előbb a sétapálca helyett és nem is kell csalódnia. Az öreg, bőrkötésű könyvbe félre nem érhető szimbólumot véstek: kör, benne háromszög, amiben egy nagyobb, majd egy kisebb kör található - a kisebb kör pedig kettéválasztva, akár a macskaszem. *
– Ez a Figyelő jele! * Kiált fel meglepődöttségében és gyorsan bele is lapoz. Az első oldalon díszes betűkkel ez áll: Teysus könyve.
Omon szívesen folytatná az olvasást, de még az ő kíváncsiságát is elnyomja az éhség. Érthető, hiszen utoljára a tegnap délután evett, a könyvtárban. Úgyhogy a könyvet óvatosan beteszi saját - még készülő - könyve mellé, majd felveszi botját és sietve indul ki a szobából és le a lépcsőn. A szobakulcsot visszaadja a kocsmárosnak, kutyafuttában kér egy 6 aranyba fájó Rántottát, amit éhes óriásokkal vetekedő sebességgel fogyaszt el és egy perc múlva már távozik is a főbejáraton. *
, amit sebtiben ki is ürít, majd mivel késérő jár már, egy Szoba kulcsát is elkéri, amiért kicsengeti a 15 aranyat. Ritkán dől ki vacsora nélkül, de a szükség törvényt bont - úgy érzi, mintha egy kilós súly húzná le szemhéjait. Úgyhogy amint megkapja a szoba kulcsát, leteszi a poharat és felveszi botját. Elindul megkeresni a hozzá tartozó szobát. Mintha minden egyes lépcsőfok azért létezne, hogy nyöszörgő hangjával még inkább elálmosítsa az elfet. Közben még füle is elkezd csengeni - nem is bánja, legalább kevésbé hallja a lent iszogató társaság lármáját. Végül eléri a szobát, s bezárva az ajtót elé tárulkozik az a szebb napokat is megélt, funkcionális kis helyiség, ahol ma éjjel álomra hajtja a fejét. Későre jár. Utoljára még kinéz az ablakon és fent az égen megpillantja a Figyelőt. Fáradt szemeivel derűsen néz fel a csillagra, ami minthogyha visszatekintene rá, majd - Teysus szakállára - akárha kacsintana is egyet Omonra. ~ Ó, hatalmas Figyelő - te, aki nemzetted az Erdő Szellemét és ezáltal engem is -, kérlek, segítsd a kezemet, hogy megírjam e könyvet! ~ Az ima végeztével lefekszik az ágyra és alszik reggelig.
Felkelvén rendkívül kipihentnek érzi magát. Nem is csoda, hiszen a nap már a háztetők fölött jár, onnan süt be a szobába. Omon ki is pattan az ágyból - mi több már indulásra készen kapná fel a botját, melyet az este az ágya mellé helyezett -, mikor valami különlegeset pillant meg az ágy alatt: egy könyvet. Természetesen inkább azt veszi fel előbb a sétapálca helyett és nem is kell csalódnia. Az öreg, bőrkötésű könyvbe félre nem érhető szimbólumot véstek: kör, benne háromszög, amiben egy nagyobb, majd egy kisebb kör található - a kisebb kör pedig kettéválasztva, akár a macskaszem. *
– Ez a Figyelő jele! * Kiált fel meglepődöttségében és gyorsan bele is lapoz. Az első oldalon díszes betűkkel ez áll: Teysus könyve.
Omon szívesen folytatná az olvasást, de még az ő kíváncsiságát is elnyomja az éhség. Érthető, hiszen utoljára a tegnap délután evett, a könyvtárban. Úgyhogy a könyvet óvatosan beteszi saját - még készülő - könyve mellé, majd felveszi botját és sietve indul ki a szobából és le a lépcsőn. A szobakulcsot visszaadja a kocsmárosnak, kutyafuttában kér egy 6 aranyba fájó Rántottát, amit
éhes óriásokkal vetekedő sebességgel fogyaszt el és egy perc múlva már távozik is a főbejáraton. *
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-31 22:31:52
Üzenet elküldve: 2020-05-31 22:31:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az igazság ára//
//A hullánál//
*A holttest bűze meglehetősen feltűnő, elgondolkodtatja Pashthrát. Kérésére Jenari meg is vizsgálja a hullamerevséget. Ahogy megragadja a férfi karját, az ernyedten hullik vissza, mintha csak aludna – kérdés, hogy a fiatalember jó helyen szimatolt-e az elméletével, és ebből bármit is ki tud-e következtetni.
A kipécézett kard egyébként a hüvelyében van, nagy az, nem holmi papírvágó kés. Szép fegyver, igényes, tisztán és élesen tartott holmi, nem okoz majd csalódást, de ezen felül semmi különlegeset nem látni rajta.
Jenari az ablakhoz lép, és kitárja, friss szellő lebben be rajta, és most már a fülledt hullabűz sem tűnik olyan szörnyűnek. Miközben a lány a hullát csomagolja, mindketten érdekes dologra lehetnek figyelmesek. Ajtócsapódás, majd egy beszélgetés foszlányai hallatszanak fel, s felülről még éppen láthatják, hogy egy fekete és egy szürke csuklyás alak a hang forrása. Egyébként éppen a csuklya miatt eszükbe sem jut felfelé pislogni.*
- Add a pénzt! *Ragadja meg a szürke köpenyes a feketét, és jó alaposan megcibálja, bár az alak szabadulni próbál.* Azt ígérted, ha jelentem őket…
- Engedj el! *Méltatlankodik a másik, egyébként női hang.* Arany kell? Nesze! *Azzal aranytallérokat vág a másik arcába, csak úgy csilingelnek az utca kövén. Hogy ezután mi történik, azt nem lehet megmondani, egy pillanat műve az egész, és a szürke máris holtan esik össze, a fekete pedig futásnak ered, és eltűnik az utcák között, mint a kámfor. A halott köpenye üvegszilánkokon terül szét, és lassan beszívja az ablak alatti pocsolya vizét, jobban mondva, ami ránézésre annak tűnik. A színéből ítélve nem víz, de még csak nem is vér, bordó bor az.*
//Odalent//
*Nimral és Rlilla szemmel követik az eseményeket, de csupán a szerencsének köszönhették, hogy megpillantották az imént a szürke köpenyes alakot. Nimral szerint ez jócskán aggodalomra ad okot. Annál inkább az, hogy a kocsmáros fő segédje eltűnt, és sehol sem találja. Rlilla kérdésére, miszerint szürke köpenyt viselt-e, egy kedves mosoly terül szét az arcán.*
- Azt, azt, igen. Láttad valahol? *Kérdezi barátságosan, de aztán egy pillanat alatt megkomolyodik, hiszen emlékeztetnie kell magát, hogy éppen egy csetepaté területén tartózkodnak, és egyelőre a két kedvesnek tűnő lány a gyanúsított. Semmi se biztos.*
//A hullánál//
*A holttest bűze meglehetősen feltűnő, elgondolkodtatja Pashthrát. Kérésére Jenari meg is vizsgálja a hullamerevséget. Ahogy megragadja a férfi karját, az ernyedten hullik vissza, mintha csak aludna – kérdés, hogy a fiatalember jó helyen szimatolt-e az elméletével, és ebből bármit is ki tud-e következtetni.
A kipécézett kard egyébként a hüvelyében van, nagy az, nem holmi papírvágó kés. Szép fegyver, igényes, tisztán és élesen tartott holmi, nem okoz majd csalódást, de ezen felül semmi különlegeset nem látni rajta.
Jenari az ablakhoz lép, és kitárja, friss szellő lebben be rajta, és most már a fülledt hullabűz sem tűnik olyan szörnyűnek. Miközben a lány a hullát csomagolja, mindketten érdekes dologra lehetnek figyelmesek. Ajtócsapódás, majd egy beszélgetés foszlányai hallatszanak fel, s felülről még éppen láthatják, hogy egy fekete és egy szürke csuklyás alak a hang forrása. Egyébként éppen a csuklya miatt eszükbe sem jut felfelé pislogni.*
- Add a pénzt! *Ragadja meg a szürke köpenyes a feketét, és jó alaposan megcibálja, bár az alak szabadulni próbál.* Azt ígérted, ha jelentem őket…
- Engedj el! *Méltatlankodik a másik, egyébként női hang.* Arany kell? Nesze! *Azzal aranytallérokat vág a másik arcába, csak úgy csilingelnek az utca kövén. Hogy ezután mi történik, azt nem lehet megmondani, egy pillanat műve az egész, és a szürke máris holtan esik össze, a fekete pedig futásnak ered, és eltűnik az utcák között, mint a kámfor. A halott köpenye üvegszilánkokon terül szét, és lassan beszívja az ablak alatti pocsolya vizét, jobban mondva, ami ránézésre annak tűnik. A színéből ítélve nem víz, de még csak nem is vér, bordó bor az.*
//Odalent//
*Nimral és Rlilla szemmel követik az eseményeket, de csupán a szerencsének köszönhették, hogy megpillantották az imént a szürke köpenyes alakot. Nimral szerint ez jócskán aggodalomra ad okot. Annál inkább az, hogy a kocsmáros fő segédje eltűnt, és sehol sem találja. Rlilla kérdésére, miszerint szürke köpenyt viselt-e, egy kedves mosoly terül szét az arcán.*
- Azt, azt, igen. Láttad valahol? *Kérdezi barátságosan, de aztán egy pillanat alatt megkomolyodik, hiszen emlékeztetnie kell magát, hogy éppen egy csetepaté területén tartózkodnak, és egyelőre a két kedvesnek tűnő lány a gyanúsított. Semmi se biztos.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-31 00:26:38
Üzenet elküldve: 2020-05-31 00:26:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys egy röpke pillanatig szeretné megosztani aggodalmát Pashthrával, de tudja jól, hogy a fiatal férfi azt hinné szégyelli őt, mint ahogy korábban is. Egy kicsit tagadhatatlanul foglalkoztatja, hogy együtt töltött éjszakájuknak híre megy, ami nem jelentene túl sok jót ránézve azokban a körökben, amikben ő általában mozog. Na meg persze ez lehetőséget is jelenthetne pár haragosának is, akiknek ilyen vagy olyan módon tartozik, hogy múltbéli sérelmeiket felelevenítsék. Nyilván túlzottan nem foglalkoztatja, éppen csak aprócska bogárként fészkelődik elméjében a gondolat, ugyanakkor sikerül megnyugtatnia magát azzal, hogy túl jelentéktelen ő ahhoz, hogy bárkit is érdekeljen vagy felfigyeljen rá. Hosszútávra pedig nem tervez soha, és ez alól Pashthra sem kivétel.*
- Remek.
*Pattan fel ugyebár lelkesen, és kezdene bele az öltözködésbe, de megakadályozzák ebben a folyamatban. Hirtelen meglepődik, és kicsit meg is ijed, amikor a takaróba tekerve felkapja őt a fiatal harcos.*
- Hát nehéz lesz így nem ellustulni, ha folyamatosan cipelni fogsz.
*Nem ellenkezik, noha szokatlannak találja a hirtelen jött bohókás ötletet. Mindenesetre Pashthra nyakába kapaszkodik, és az ajtóhoz érve összehúzza magát, hogy csökkentse az esélyt lábai vagy feje beverését az ajtófélfába. Már éppen felajánlaná a segítség lehetőségét, de úgy tűnik a Hóhajú fiú megbirkózik a feladattal, ezért továbbra is passzívan pihenget az ölében, és kiérve lóbálgatni kezdi lábait.*
- Szóval engem ne nézegessenek, de te meztelenül nyitsz ajtót, mi?
*Veti oda pimaszul, és időnként a földet bámulja főleg a küszöbök és a lépcsők közelében, de szerencséjére nem esnek el, és hamarosan megérkeznek a fürdőház gőztől nehéz termeibe. Már éppen készülne is úgy helyezkedni, hogy most éppen az óvatos földet érés következik, de Pashthra váratlan lépésre szánja el magát. Földet ugyan nem érnek lábai, rövidesen viszont kellemesen meleg víz öleli körül testét. Hamarosan áttöri a folyadék felszínét, kicsit küszködve a teste köré tekeredő és rátapadó takarótól. Nem túl vonzó látványa, ahogy megdöbbenve kapkodja a levegőt, és igyekszik arcába tódult nedves tincseit kisöpörni.*
- Te gazember!
*Csattan fel miután végre kap némi levegőt, és szemei dörzsölgetésébe kezd.*
- Na tessék, teljesen nedves lett megint a takaró. Ha dideregni fogok éjszaka az bizony kevés lesz ha rajtam fekszel.
*Egy kupacba összegyűri az anyagot, és a medence széléhez ügyetlenkedi magát még mindig a helyzet váratlanságának hatása alatt állva. A nedves anyagot nemes egyszerűséggel dobja a peremre, amibe kapaszkodva pillant fel Pashthrára, ha amaz még nem csatlakozott hozzá.*
- De ha már ilyen tettrekész vagy, akkor igazán hozhatnál szappant is. Addig én lubickolok, mint egy kecses sellő. Ha szeretnéd énekelhetek is neked.
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys egy röpke pillanatig szeretné megosztani aggodalmát Pashthrával, de tudja jól, hogy a fiatal férfi azt hinné szégyelli őt, mint ahogy korábban is. Egy kicsit tagadhatatlanul foglalkoztatja, hogy együtt töltött éjszakájuknak híre megy, ami nem jelentene túl sok jót ránézve azokban a körökben, amikben ő általában mozog. Na meg persze ez lehetőséget is jelenthetne pár haragosának is, akiknek ilyen vagy olyan módon tartozik, hogy múltbéli sérelmeiket felelevenítsék. Nyilván túlzottan nem foglalkoztatja, éppen csak aprócska bogárként fészkelődik elméjében a gondolat, ugyanakkor sikerül megnyugtatnia magát azzal, hogy túl jelentéktelen ő ahhoz, hogy bárkit is érdekeljen vagy felfigyeljen rá. Hosszútávra pedig nem tervez soha, és ez alól Pashthra sem kivétel.*
- Remek.
*Pattan fel ugyebár lelkesen, és kezdene bele az öltözködésbe, de megakadályozzák ebben a folyamatban. Hirtelen meglepődik, és kicsit meg is ijed, amikor a takaróba tekerve felkapja őt a fiatal harcos.*
- Hát nehéz lesz így nem ellustulni, ha folyamatosan cipelni fogsz.
*Nem ellenkezik, noha szokatlannak találja a hirtelen jött bohókás ötletet. Mindenesetre Pashthra nyakába kapaszkodik, és az ajtóhoz érve összehúzza magát, hogy csökkentse az esélyt lábai vagy feje beverését az ajtófélfába. Már éppen felajánlaná a segítség lehetőségét, de úgy tűnik a Hóhajú fiú megbirkózik a feladattal, ezért továbbra is passzívan pihenget az ölében, és kiérve lóbálgatni kezdi lábait.*
- Szóval engem ne nézegessenek, de te meztelenül nyitsz ajtót, mi?
*Veti oda pimaszul, és időnként a földet bámulja főleg a küszöbök és a lépcsők közelében, de szerencséjére nem esnek el, és hamarosan megérkeznek a fürdőház gőztől nehéz termeibe. Már éppen készülne is úgy helyezkedni, hogy most éppen az óvatos földet érés következik, de Pashthra váratlan lépésre szánja el magát. Földet ugyan nem érnek lábai, rövidesen viszont kellemesen meleg víz öleli körül testét. Hamarosan áttöri a folyadék felszínét, kicsit küszködve a teste köré tekeredő és rátapadó takarótól. Nem túl vonzó látványa, ahogy megdöbbenve kapkodja a levegőt, és igyekszik arcába tódult nedves tincseit kisöpörni.*
- Te gazember!
*Csattan fel miután végre kap némi levegőt, és szemei dörzsölgetésébe kezd.*
- Na tessék, teljesen nedves lett megint a takaró. Ha dideregni fogok éjszaka az bizony kevés lesz ha rajtam fekszel.
*Egy kupacba összegyűri az anyagot, és a medence széléhez ügyetlenkedi magát még mindig a helyzet váratlanságának hatása alatt állva. A nedves anyagot nemes egyszerűséggel dobja a peremre, amibe kapaszkodva pillant fel Pashthrára, ha amaz még nem csatlakozott hozzá.*
- De ha már ilyen tettrekész vagy, akkor igazán hozhatnál szappant is. Addig én lubickolok, mint egy kecses sellő. Ha szeretnéd énekelhetek is neked.
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:04:34
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:04:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcos nagyon jól ismeri a fájdalmat, volt alkalma sokszor megtapasztalni. Daesys ölelése pedig olyan távol áll tőle, mint Lihanech Wegtorentől. Boldogan adja át magát az érzésnek, amit ez kelt benne, a kérdésre halkan, óvatosan válaszol. *
- Nem tudom, nem is érdekel. Csak azt tudom, hogy nem szeretnél, ha haragudnál rám. * Felel őszintén, és szíve gyorsan dobban kettő erőset az ezt követő szavakra, arra, hogy a tolvajlány elfogadja őt így, olyannak, amilyen. Pedig Pash is tudja, hogy kettejük között elég nehézkes ez a fajta érzelem, de nem akar most ezzel foglalkozni, nem érdekli őt az egész. Arra pedig, hogy a tűzhajú kalózlány csak megolvasztani tudja, csak őszintén mosolyog. Valóban, úgy érzi ő is, hogy elolvad a másik közelségében. *
- Fürdő, valóban jó ötletnek tűnik. * Bólint a harcos, és ahogy a lány kimenekül az öleléséből, gyorsan felkapja az ágyról az egyik takarót, és Daesys mögé lép vele. *
- Menjünk akkor minél előbb! * Teszi még hozzá, és partnere köré kanyarítja az ágyneműt, nyaktól lábujjig elfedve őt, mielőtt kézbe kapná. * De ahova megyünk, oda felesleges a ruha, elég, ha út közben nem legeltetik rajtad a szemüket. * Teszi hozzá még nevetve, és ha a másik nem menekül, vagy tiltakozik, akkor így indul meg az ajtó felé, amit kis kihívás így kinyitni, de semmi olyan, amit ne tudna megoldani. Könyökével és térdének hajlításával nyomja le a kilincset, és vállával löki ki az ajtót, amin ügyelve rá, hogy nehogy beüsse a tolvajlányt lép ki, és háta mögött a sarkával csapja be azt, pont elég lendülettel, hogy úgy maradjon. Na jó, talán kicsit túlságosan nagy lendülettel, a hang legalábbis erről árulkodik. Sietős léptekkel halad a fürdő felé, de tartása szilárd, és nem fenyegeti a veszély, hogy elejtené a tetszetős és szívének kedves csomagot. Egészen addig, amíg a fürdőbe nem érnek, mert akkor így becsomagolva dobja be a lányt a vízbe, pimasz nevetéssel társítva. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcos nagyon jól ismeri a fájdalmat, volt alkalma sokszor megtapasztalni. Daesys ölelése pedig olyan távol áll tőle, mint Lihanech Wegtorentől. Boldogan adja át magát az érzésnek, amit ez kelt benne, a kérdésre halkan, óvatosan válaszol. *
- Nem tudom, nem is érdekel. Csak azt tudom, hogy nem szeretnél, ha haragudnál rám. * Felel őszintén, és szíve gyorsan dobban kettő erőset az ezt követő szavakra, arra, hogy a tolvajlány elfogadja őt így, olyannak, amilyen. Pedig Pash is tudja, hogy kettejük között elég nehézkes ez a fajta érzelem, de nem akar most ezzel foglalkozni, nem érdekli őt az egész. Arra pedig, hogy a tűzhajú kalózlány csak megolvasztani tudja, csak őszintén mosolyog. Valóban, úgy érzi ő is, hogy elolvad a másik közelségében. *
- Fürdő, valóban jó ötletnek tűnik. * Bólint a harcos, és ahogy a lány kimenekül az öleléséből, gyorsan felkapja az ágyról az egyik takarót, és Daesys mögé lép vele. *
- Menjünk akkor minél előbb! * Teszi még hozzá, és partnere köré kanyarítja az ágyneműt, nyaktól lábujjig elfedve őt, mielőtt kézbe kapná. * De ahova megyünk, oda felesleges a ruha, elég, ha út közben nem legeltetik rajtad a szemüket. * Teszi hozzá még nevetve, és ha a másik nem menekül, vagy tiltakozik, akkor így indul meg az ajtó felé, amit kis kihívás így kinyitni, de semmi olyan, amit ne tudna megoldani. Könyökével és térdének hajlításával nyomja le a kilincset, és vállával löki ki az ajtót, amin ügyelve rá, hogy nehogy beüsse a tolvajlányt lép ki, és háta mögött a sarkával csapja be azt, pont elég lendülettel, hogy úgy maradjon. Na jó, talán kicsit túlságosan nagy lendülettel, a hang legalábbis erről árulkodik. Sietős léptekkel halad a fürdő felé, de tartása szilárd, és nem fenyegeti a veszély, hogy elejtené a tetszetős és szívének kedves csomagot. Egészen addig, amíg a fürdőbe nem érnek, mert akkor így becsomagolva dobja be a lányt a vízbe, pimasz nevetéssel társítva. *
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-30 21:16:36
Üzenet elküldve: 2020-05-30 21:16:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság ára//
//Hullanézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, igazad van.
*Ért egyet a szagot illetően, amiben neki is van némi tapasztalata, de a holttestek merevségét illetően nincs, így ez számára egészen új információ. Egy biccentést követően az elhunythoz lép, hogy annak karját próbálja meg mozgatni, és felmérni, hogy ez mennyire sikerül. Ezt követően bátorkodik az ablakhoz lépni, hogy kitárja azt, és kicsit könnyítsen a levegővételükön.*
- Egyébként igen, azt mondták. De majd a hölgyeket kikérdezve talán pontosabb képet kapunk arról mikor halt meg.
*Pashthra a szobában lévő kard vizsgálgatásába kezd, amit Jenari örömmel meghagy neki, mert cseppet sem hozza lázba a fegyver, ami első ránézésre tisztának is tűnik, de furcsa is lenne másképp hiszen az elhunyton nincsenek friss sebek.*
- Na jó, hát...
*Neki is lát a pórul járt idegen takaróba való bugyolálásába, ami mivel nem egyszerű feladat, ezért azzal is megelégszik, ha csak le tudja fedni vele.*
- Több dolgom itt nincs. Akkor segítsek vele, vagy hagyod a fenébe, esetleg megoldod magad?
*Kérdezi ismét a fiatal férfit, akinek talán elterelte figyelmét korábban feltett kérdéséről a váratlanul megpillantott kard. Reményei szerint ezúttal konkrét feleletet kap, hogy a haszontalan rostokolás helyett valamerre végre elindulhasson, és talán minél előbb rövidre zárhassa ezt a történetet. Egyébként sincs jó hangulata, ezért az ilyen apróságok igencsak igénybe veszik azt a kevés türelmét, ami még maradt.*
//Hullanézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, igazad van.
*Ért egyet a szagot illetően, amiben neki is van némi tapasztalata, de a holttestek merevségét illetően nincs, így ez számára egészen új információ. Egy biccentést követően az elhunythoz lép, hogy annak karját próbálja meg mozgatni, és felmérni, hogy ez mennyire sikerül. Ezt követően bátorkodik az ablakhoz lépni, hogy kitárja azt, és kicsit könnyítsen a levegővételükön.*
- Egyébként igen, azt mondták. De majd a hölgyeket kikérdezve talán pontosabb képet kapunk arról mikor halt meg.
*Pashthra a szobában lévő kard vizsgálgatásába kezd, amit Jenari örömmel meghagy neki, mert cseppet sem hozza lázba a fegyver, ami első ránézésre tisztának is tűnik, de furcsa is lenne másképp hiszen az elhunyton nincsenek friss sebek.*
- Na jó, hát...
*Neki is lát a pórul járt idegen takaróba való bugyolálásába, ami mivel nem egyszerű feladat, ezért azzal is megelégszik, ha csak le tudja fedni vele.*
- Több dolgom itt nincs. Akkor segítsek vele, vagy hagyod a fenébe, esetleg megoldod magad?
*Kérdezi ismét a fiatal férfit, akinek talán elterelte figyelmét korábban feltett kérdéséről a váratlanul megpillantott kard. Reményei szerint ezúttal konkrét feleletet kap, hogy a haszontalan rostokolás helyett valamerre végre elindulhasson, és talán minél előbb rövidre zárhassa ezt a történetet. Egyébként sincs jó hangulata, ezért az ilyen apróságok igencsak igénybe veszik azt a kevés türelmét, ami még maradt.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:26:43
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:26:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Hiába ül arcán komolyság, a fiatalos szikra megcsillan a vörhenyes szemében. Tele életvággyal, célokkal, ambíciókkal és tervekkel. Olyan dolgok ezek, amiket szinte lehetetlen kiirtani egy Utrhin-fajta fiúcskából, még inkább, ha alapjai is vannak nekik - mert vannak. Nem mindenki a jóból táplálkozik, van olyan virág, amit savval kell locsolni, hogy hajtásai megeredjenek, s tüskés indái bekebelezzék ártóit. A Laenrickek többségére ez jellemző, de az ifjoncra különösen, még apjánál is jobban. Akárhányszor kapott az elődtől megvető pillantást, vagy mikor Gutrhin bácsi halálát kívánta, a többi falusi paraszt kirekesztette, mert apja emberei eljöttek valamelyikük családtagjáért, biztos rosszkor volt rossz helyen... ő mosolygott. Mosolygott, mert akit utálnak, akit félnek, azt csak a legostobábbak teszik puszta látványa miatt. Leginkább okkal vannak ezek, az ok pedig azt jelenti, hogy itt bizony ő a vadász. A vadász pedig a prédák felett áll, s azokat bármikor karmaival széttépheti, húsukat elmarja a csontról, azokat meg a varjaknak otthagyja, hiszen nekik is kell valami, amin csámcsoghatnak. Igen, az alkimistában is lapul egy szörny, igaz, nem mélyen és közel sem olyan vad, mint amit Rey igyekszik elnyomni, de ott leskelődik az árnyas erdőben, áldozatra várva, no meg arra, hogy a fogva tartója, az a világ, amelyben született, egy pillanatra gyengébbnek mutatkozzon nála - mert akkor bizony lecsap, kegyetlenül, kíméletlenül, de nem biztos, hogy gyorsan, hiszen szeret szórakozni is. Ölni nem csak fegyverrel vagy erővel lehet, de szavakkal és pénzzel is, a kisebb fajok pedig kifejezett mesterei ennek. Valamiért a többiek jobban aggódnak egy óriástól, egy orktól, vagy egy sötételftől, mint egy törpétől, vagy egy gnómtól. Utrhin ezt sosem értette, neki mindig is a hátba szúró, kisebb, csendesebb gyilkosok, saját vérei tűntek a veszedelmesebbnek - bár egy feldühödött orktól persze ki nem csinálna be, azért a tényeken nem lehet változtatni. A sötételf azonban mintha visszakozna, legalábbis a fiú szemében ez annak tűnik. Egy pillanatra összehúzza szemöldökeit, de folytatja a beszélgetést, nem töri meg a ritmust. A legszebb harmóniák mindig a leggyötrelmesebb életek metszéspontjánál születnek, mintha egy bárd valahol, valamikor ezt mondta volna. Követi a példát, lehúzza a sört, de még nem rendel újat a kesernyés italból. Egy elfojtott sóhaj után végre a színüknyert ajkak szóra állnak, s ki is fakadnak egyhamar.*
- Kitartó vagy, szerintem meglesz. De sosem lehet tudni, főként mostanság, hogy kinek szúrja a szemét, ha egy madár éppen szárnyra akar kapni. *Tekintete a mélységi szürke íriszeit keresi, közben pedig hangját kicsit elváltoztatja.*
- Vigyázni kell a vadászokkal, mert élesek nyílvesszejeik acélfejei. *Igazat mond, ha virágnyelven is teszi. Vannak dolgok, amik egy nem teljesen agyalágyultnak egyértelműek lehetnek, még ha körülöttük valaki fel is figyelne erre, de egyre kevesebb manapság az ilyen nép, így jobb, ha a beszéd rejtve marad, bíbor selymek és sötét köpenyek sűrű rétegei mögött. Utrhin a következő mondatnál azonban már nem tudja eldönteni - gúnyolódni akarna a bérgyilkos, vagy jól értelmezi a dolgot és áhítozna egy család után? Persze a valóság, a tévedés is megfordul a fejében, de az előző kettő hamar elnomja, saját valószínűségüket jobban tudják bizonyítani az elme vádlópadján.*
- Csak amit megkapsz, azt meg is kell tartani. Sokszor nehezebb, mint magadtól megszerezni dolgokat. *Ehhez meg csak elég, ha saját életére gondol, magában is keserves, de izgalmas útnak látszik.*
//Aranyért életet//
*Hiába ül arcán komolyság, a fiatalos szikra megcsillan a vörhenyes szemében. Tele életvággyal, célokkal, ambíciókkal és tervekkel. Olyan dolgok ezek, amiket szinte lehetetlen kiirtani egy Utrhin-fajta fiúcskából, még inkább, ha alapjai is vannak nekik - mert vannak. Nem mindenki a jóból táplálkozik, van olyan virág, amit savval kell locsolni, hogy hajtásai megeredjenek, s tüskés indái bekebelezzék ártóit. A Laenrickek többségére ez jellemző, de az ifjoncra különösen, még apjánál is jobban. Akárhányszor kapott az elődtől megvető pillantást, vagy mikor Gutrhin bácsi halálát kívánta, a többi falusi paraszt kirekesztette, mert apja emberei eljöttek valamelyikük családtagjáért, biztos rosszkor volt rossz helyen... ő mosolygott. Mosolygott, mert akit utálnak, akit félnek, azt csak a legostobábbak teszik puszta látványa miatt. Leginkább okkal vannak ezek, az ok pedig azt jelenti, hogy itt bizony ő a vadász. A vadász pedig a prédák felett áll, s azokat bármikor karmaival széttépheti, húsukat elmarja a csontról, azokat meg a varjaknak otthagyja, hiszen nekik is kell valami, amin csámcsoghatnak. Igen, az alkimistában is lapul egy szörny, igaz, nem mélyen és közel sem olyan vad, mint amit Rey igyekszik elnyomni, de ott leskelődik az árnyas erdőben, áldozatra várva, no meg arra, hogy a fogva tartója, az a világ, amelyben született, egy pillanatra gyengébbnek mutatkozzon nála - mert akkor bizony lecsap, kegyetlenül, kíméletlenül, de nem biztos, hogy gyorsan, hiszen szeret szórakozni is. Ölni nem csak fegyverrel vagy erővel lehet, de szavakkal és pénzzel is, a kisebb fajok pedig kifejezett mesterei ennek. Valamiért a többiek jobban aggódnak egy óriástól, egy orktól, vagy egy sötételftől, mint egy törpétől, vagy egy gnómtól. Utrhin ezt sosem értette, neki mindig is a hátba szúró, kisebb, csendesebb gyilkosok, saját vérei tűntek a veszedelmesebbnek - bár egy feldühödött orktól persze ki nem csinálna be, azért a tényeken nem lehet változtatni. A sötételf azonban mintha visszakozna, legalábbis a fiú szemében ez annak tűnik. Egy pillanatra összehúzza szemöldökeit, de folytatja a beszélgetést, nem töri meg a ritmust. A legszebb harmóniák mindig a leggyötrelmesebb életek metszéspontjánál születnek, mintha egy bárd valahol, valamikor ezt mondta volna. Követi a példát, lehúzza a sört, de még nem rendel újat a kesernyés italból. Egy elfojtott sóhaj után végre a színüknyert ajkak szóra állnak, s ki is fakadnak egyhamar.*
- Kitartó vagy, szerintem meglesz. De sosem lehet tudni, főként mostanság, hogy kinek szúrja a szemét, ha egy madár éppen szárnyra akar kapni. *Tekintete a mélységi szürke íriszeit keresi, közben pedig hangját kicsit elváltoztatja.*
- Vigyázni kell a vadászokkal, mert élesek nyílvesszejeik acélfejei. *Igazat mond, ha virágnyelven is teszi. Vannak dolgok, amik egy nem teljesen agyalágyultnak egyértelműek lehetnek, még ha körülöttük valaki fel is figyelne erre, de egyre kevesebb manapság az ilyen nép, így jobb, ha a beszéd rejtve marad, bíbor selymek és sötét köpenyek sűrű rétegei mögött. Utrhin a következő mondatnál azonban már nem tudja eldönteni - gúnyolódni akarna a bérgyilkos, vagy jól értelmezi a dolgot és áhítozna egy család után? Persze a valóság, a tévedés is megfordul a fejében, de az előző kettő hamar elnomja, saját valószínűségüket jobban tudják bizonyítani az elme vádlópadján.*
- Csak amit megkapsz, azt meg is kell tartani. Sokszor nehezebb, mint magadtól megszerezni dolgokat. *Ehhez meg csak elég, ha saját életére gondol, magában is keserves, de izgalmas útnak látszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436