//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Unalmas a fejed!
*Mondja gúnyosan, de nem lehet komolyan venni, vagy sértőnek találni, hamar fel is kacag a dolgon. Bár sokaknak tetszik a hamvas barna bőr, és a napbarnított árnyalat, Val hisz abban, hogy az igazán szép bőr az a porcelán fehér, pont mint Seawilnek. Szerencsére a lány nem igazán ellenkezik, sőt, kéjes reakciói fülledt hangulatot kölcsönöznek az egész szobában, s szinte betölti azt a mámor.*
-Túl lennék? A francba.. Ezen sürgősen segítenünk kell, azt hiszem!
*Mosolyodik el, bár nem mintha eddig a pontig fapofával követte volna az eseményeket. Nem tudja és nem is akarja elfojtani magában a belőle kivágyó énjét, amit talán éppen ez az elf lány hív életre. Ahogy lassan az ágyba kerülnek, s kezdenek egymásba gabalyodni, a fene se tudná megmondani, hogy pontosan hogy is sikerül, de sikerül. Ha módjában áll, hevesen csókolja vissza a lányt, forrón és nedvesen, közben pedig kezeivel finoman vetkőzi ki a lányt abból az egy szem kabátból, ami rajta van. Közben pedig Sea sem rest, s amilyen kedves leány, segít is neki megszabadulni a felesleges göncöktől. Az, hogy nem nagyon tud megszólalni talán nem is baj, mert aligha tudna Val válaszolni a szavakra, nem is érzi szükségét már, hogy puszta hangos betűkkel elrontsák ezt a gyönyörű pillanatot. A lány érintésére kirázza a hideg, és egész libabőrös lesz az egész teste, főleg így, hogy ha minden jól megy, ruhanemű aligha van rajta. Próbálja türtőztetni magát, s megelégedni azzal, hogy a kezével igyekszik örömet okozni, nagyon nehéz ellenállni, s egy ponton túl úgy dönt, hogy nem is akar, de főleg nem is fog. Az elhatározás megszületik, s ahogy állkapcsa megfeszül egy pillanatra, ahogy hevesen a különleges szempárba néz, magára húzza a másikat, ha már egyébként is úgy helyezkedik, hogy erre lehetősége van. Ha pedig az elf Hősnő enged a kísértésnek, úgy testük egészen egymásba olvadhat... Végre.*