*Fáradtan és meglepetten ébred fel, elaludt a sarokban. Sóhajt egyet, felkászálódik és leporolja magát. Körbenéz, időközben a fogadó vendégeinek nagy része újakra cserélődött körülötte. Eljátszik a gondolattal, hogy ismét itt próbál ismerkedni, de inkább elveti az ötletet. Csak az kéne, hogy megint lefárassza valami értelmetlenül idegbeteg lény. Keresni akar egy békésebb helyet, ahol békésen pihenhet, meditálhat, és végiggondolhatja a dolgokat. Meg nem ártana egy kis pénz sem. Mielőtt továbállna, elvállal egy munkát, majd dolga végeztével egy utolsó pillantást vet a csaposra, int neki, és ismét nekiindul a világnak. Nagy léptekkel távozik a fogadóból, már nem nézelődik, csak határozott kilép az ajtón, és megindul a Holdudvar felé, erről a helyről hallott már történeteket, és épp erre van most szüksége. Remélte, hogy nem téved.*