Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 284 (5661. - 5680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5680. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:51:31
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:51:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Egy pillanatra átszalad az elméjén az, hogy most hogyan állna a dolgokhoz, ha Corad nélkül lenne itt. Ha ugyan így az apja nélkül ülne a kettős társaságában. Lenne bátorsága bármi olyanba belefogni, amihez talán nem is ért? Akarna úgy belevágni az ismeretlenbe, hogy csak a saját boldogulása lenne a cél? Mert most érzi, hogy itt kettejük a fő szempont. Nem csak az, hogy neki legyen szép ruhája, hanem az, hogy Coradnak is jusson mindig étel. Hogy a nélkülözés végre elengedje a kezét. Nem. Egyedül nem lenne bátorsága, mert Corad apró érintései és a lopott pillantások bátorítják. Corad maga bátorítja. Majd kiderül, hogy ez így is marad-e, ha az egész tervét a fiú elé fogja tárni.
De Nestar eddig felvázolt elképzeléseiben még maguk számára is lát lehetőséget. Ami mellé pedig egy remek plusz az, hogy megismerhet egy hozzá hasonló nőt, aki visszaterelheti a régi önmagához. Természetesen úgy, hogy a régi ház régi lányának modorát továbbra is eltemetve tartja.*
- Ahogyan én is örülök, hogy ma így egymásba botlottunk.
*Mosolyodik el szélesebben, majd Merlana Coradhoz intézett kérdése után maga is kíváncsian pillant a fiúra. Ideje, hogy őt is hagyja szóhoz jutni, mert eddig a kezében volt a döntés. De akárhogy is, ez bizony kettejükről szól és semmit sem akar úgy csinálni, hogy az igazából nincs Corad kedvére. Nélküle meg főleg nem fog egy tapodtat sem mozdulni. A mosolya szelídül ahogy az arcát fürkészi. A szemeiben is lanyhul az izgatottság, hogy inkább az kapjon benne helyet, hogy a fiú minden döntését, ítéletét, véleményét támogatja. Még úgy is korai bármire is határozottan rábólintaniuk. Még úgy is át kell beszélniük az egészet.
Az étele valószínűleg már kihűlt, de amúgy sem sok étvágya maradt. A javát elvitte az izgatottság, így csak pótcselekvésként túr bele a kanalával, amíg végre Coradot hagyja szóhoz jutni.*
*Egy pillanatra átszalad az elméjén az, hogy most hogyan állna a dolgokhoz, ha Corad nélkül lenne itt. Ha ugyan így az apja nélkül ülne a kettős társaságában. Lenne bátorsága bármi olyanba belefogni, amihez talán nem is ért? Akarna úgy belevágni az ismeretlenbe, hogy csak a saját boldogulása lenne a cél? Mert most érzi, hogy itt kettejük a fő szempont. Nem csak az, hogy neki legyen szép ruhája, hanem az, hogy Coradnak is jusson mindig étel. Hogy a nélkülözés végre elengedje a kezét. Nem. Egyedül nem lenne bátorsága, mert Corad apró érintései és a lopott pillantások bátorítják. Corad maga bátorítja. Majd kiderül, hogy ez így is marad-e, ha az egész tervét a fiú elé fogja tárni.
De Nestar eddig felvázolt elképzeléseiben még maguk számára is lát lehetőséget. Ami mellé pedig egy remek plusz az, hogy megismerhet egy hozzá hasonló nőt, aki visszaterelheti a régi önmagához. Természetesen úgy, hogy a régi ház régi lányának modorát továbbra is eltemetve tartja.*
- Ahogyan én is örülök, hogy ma így egymásba botlottunk.
*Mosolyodik el szélesebben, majd Merlana Coradhoz intézett kérdése után maga is kíváncsian pillant a fiúra. Ideje, hogy őt is hagyja szóhoz jutni, mert eddig a kezében volt a döntés. De akárhogy is, ez bizony kettejükről szól és semmit sem akar úgy csinálni, hogy az igazából nincs Corad kedvére. Nélküle meg főleg nem fog egy tapodtat sem mozdulni. A mosolya szelídül ahogy az arcát fürkészi. A szemeiben is lanyhul az izgatottság, hogy inkább az kapjon benne helyet, hogy a fiú minden döntését, ítéletét, véleményét támogatja. Még úgy is korai bármire is határozottan rábólintaniuk. Még úgy is át kell beszélniük az egészet.
Az étele valószínűleg már kihűlt, de amúgy sem sok étvágya maradt. A javát elvitte az izgatottság, így csak pótcselekvésként túr bele a kanalával, amíg végre Coradot hagyja szóhoz jutni.*
5679. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-03 14:36:03
Üzenet elküldve: 2025-01-03 14:36:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
* Lanirell szélesen vigyorog rá. *
- Ugyan, legyél kicsit optimistább.
* A helyiséget beszélgetés zsongása tölti be. A szavak egységes zajjá olvadnak össze, úgy hangzik, akár a tenger moraja. Egészen közel kell hajolnia Norileinához, hogy hallja őt ebben a zajban. *
- Te is itt vagy, szóval kösz, hogy te sem ültettél fel.
* Teszi hozzá. Akár rendelhetnének is valamit erre a nagy, közös örömre. A csapos a pult másik végénél egy csapat nagyon vidám vendéggel foglalkozik. Ennél vidámabbak már nem is lehetnének. Akkor már ájultan hevernének a földön.
A fogadós nagydarab fazon. Nem magas, hanem kövér. De már-már izmos, nem egy szétfolyó hájpacni. A szájában lévő dohány narancsszínnel parázslik fel, ahogy lélegzetet vesz. Lanirell soha senkit nem látott még, aki jobban tudott volna beszélni egy bagóval a szájában. *
- Mit iszol?
* Kérdezi a lányt. *
- Én hívtalak el, tehát enyém az első kör. Akár a randevún. Csak vicceltem.
* Nehogy félreértsék. A mögöttük álló férfi majdnem belenyomja a könyökét az arcukba. Feléjük fordul. *
- Elnézést, kisasszonyok, elnézést. Nem akartam.
* A kisasszony úgy hangzik, hogy "kisazzony", az "elnézés" szót pedig kásásan ejti. Lanirell felsóhajt. *
- Semmi baj.
* Feleli, mire a pasasnak mosolyra húzódik a szája, majd visszafordul a barátjához, aki harsányan röhög valamin. Ha valaki elég részeg, mindent viccesnek talál.*
- Az istenekre, ez hosszú lesz.
* A csapos áll előttük végre. Kivesz egy bagót a csomagból, ami mindig nála van. A még égő csikk végét odateszi az új szálhoz, a vége vörösen felizzik, mint a szén. A fogadós orrán és száján át füst gomolyog ki, akárcsak egy sárkányén. Elnyomja a csikket egy tiszta üveghamutartóban, amit szintén mindig magával hurcol, mint mások a játékmackójukat. Láncdohányos, erősen túlsúlyos, ősz hajával ötvennél idősebbnek látszik. Soha nem beteg. Lenyűgöző. *
- Nektek mit hozhatok?
* Kérdezi. *
A hozzászólás írója (Lanirell Blaven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.03 14:37:59
* Lanirell szélesen vigyorog rá. *
- Ugyan, legyél kicsit optimistább.
* A helyiséget beszélgetés zsongása tölti be. A szavak egységes zajjá olvadnak össze, úgy hangzik, akár a tenger moraja. Egészen közel kell hajolnia Norileinához, hogy hallja őt ebben a zajban. *
- Te is itt vagy, szóval kösz, hogy te sem ültettél fel.
* Teszi hozzá. Akár rendelhetnének is valamit erre a nagy, közös örömre. A csapos a pult másik végénél egy csapat nagyon vidám vendéggel foglalkozik. Ennél vidámabbak már nem is lehetnének. Akkor már ájultan hevernének a földön.
A fogadós nagydarab fazon. Nem magas, hanem kövér. De már-már izmos, nem egy szétfolyó hájpacni. A szájában lévő dohány narancsszínnel parázslik fel, ahogy lélegzetet vesz. Lanirell soha senkit nem látott még, aki jobban tudott volna beszélni egy bagóval a szájában. *
- Mit iszol?
* Kérdezi a lányt. *
- Én hívtalak el, tehát enyém az első kör. Akár a randevún. Csak vicceltem.
* Nehogy félreértsék. A mögöttük álló férfi majdnem belenyomja a könyökét az arcukba. Feléjük fordul. *
- Elnézést, kisasszonyok, elnézést. Nem akartam.
* A kisasszony úgy hangzik, hogy "kisazzony", az "elnézés" szót pedig kásásan ejti. Lanirell felsóhajt. *
- Semmi baj.
* Feleli, mire a pasasnak mosolyra húzódik a szája, majd visszafordul a barátjához, aki harsányan röhög valamin. Ha valaki elég részeg, mindent viccesnek talál.*
- Az istenekre, ez hosszú lesz.
* A csapos áll előttük végre. Kivesz egy bagót a csomagból, ami mindig nála van. A még égő csikk végét odateszi az új szálhoz, a vége vörösen felizzik, mint a szén. A fogadós orrán és száján át füst gomolyog ki, akárcsak egy sárkányén. Elnyomja a csikket egy tiszta üveghamutartóban, amit szintén mindig magával hurcol, mint mások a játékmackójukat. Láncdohányos, erősen túlsúlyos, ősz hajával ötvennél idősebbnek látszik. Soha nem beteg. Lenyűgöző. *
- Nektek mit hozhatok?
* Kérdezi. *
A hozzászólás írója (Lanirell Blaven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.03 14:37:59
5678. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-02 12:48:35
Üzenet elküldve: 2025-01-02 12:48:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
*Úgy tűnik, hogy még félszavakból, utalásokból is megértik egymást. Lanirell legalábbis nagyon hamar kitalálja, hogy miről is van szó, mire vár ő annyira.*
- Igen, fegyver. Csak nem adja oda az a szakállas ürge, amíg nem fizetem ki az egészet. Már az előleget is alig tudtam, na mindegy.
*A Piactér környékén, miután megbeszélték, hol és mikor találkoznak, elválnak útjaik. Hogy miért van szükség egy-két órára, azt talán ő sem tudná megmagyarázni, főleg nem úgy, hogy ő igazából haza sem megy, hisz neki nem kell átöltöznie. Egyből a Pegazus felé veszi az irányt, ahol most kivételesen nem rendel magának semmit, mert minden egyes aranyra szüksége van a fegyver miatt. Szóval csak leül az egyik asztalhoz, és bambán néz ki a fejéből, amíg várakozik. Még azzal sem törődik, hogy az asztalnál ül egy másik fickó is, aki csoda, hogy még nem ájult el a rengeteg piától, amit a testébe töltött. Valamit még magyaráz is neki, de hogy milyen nyelven, arról fogalma sincs, mert egy árva mukkot sem ért belőle.
Mikor nyílik a fogadó ajtaja, és Lanirell belép rajta, Nori-nak elsőre a bejárathoz közel ülők morcos tekintete tűnik fel, ahogy magukban valószínűleg valami olyasmit gondolhatnak, hogy „Csukd már be azt a kurva ajtót, mert megfagyok, te cafka!”. Pedig csak néhány rövid másodperc telik el, míg a lány körbenéz, majd a már csukott ajtótól megindul a pult felé. Ő meg végignézi, ahogy leleményesen megtalálja az utat a részegek, a vicces részegek, a balhés részegek és az összes többi ökör között. Mikor tekintetük találkozik, visszainteget Lanirell-nek, de aztán rájön, hogy amaz azt akarja, hogy ő menjen oda hozzá. Ekkor fel is pattan a székéről, hogy magára hagyja a közben már teljesen kidőlt, furcsa nyelven beszélő kollégát, és ő is átfurakodja magát néhány sörhas között, hogy végül helyet foglalhasson újdonsült barátnője mellett.*
- Tényleg eljöttél. Azt hittem, hogy le akarsz rázni, és soha nem találkozunk többet. Nem tetted. *Hogy hálás-e érte, vagy csak meglepődött, azt nem tudja, de egyáltalán nem bánja, hogy nem maradt egyedül.*
*Úgy tűnik, hogy még félszavakból, utalásokból is megértik egymást. Lanirell legalábbis nagyon hamar kitalálja, hogy miről is van szó, mire vár ő annyira.*
- Igen, fegyver. Csak nem adja oda az a szakállas ürge, amíg nem fizetem ki az egészet. Már az előleget is alig tudtam, na mindegy.
*A Piactér környékén, miután megbeszélték, hol és mikor találkoznak, elválnak útjaik. Hogy miért van szükség egy-két órára, azt talán ő sem tudná megmagyarázni, főleg nem úgy, hogy ő igazából haza sem megy, hisz neki nem kell átöltöznie. Egyből a Pegazus felé veszi az irányt, ahol most kivételesen nem rendel magának semmit, mert minden egyes aranyra szüksége van a fegyver miatt. Szóval csak leül az egyik asztalhoz, és bambán néz ki a fejéből, amíg várakozik. Még azzal sem törődik, hogy az asztalnál ül egy másik fickó is, aki csoda, hogy még nem ájult el a rengeteg piától, amit a testébe töltött. Valamit még magyaráz is neki, de hogy milyen nyelven, arról fogalma sincs, mert egy árva mukkot sem ért belőle.
Mikor nyílik a fogadó ajtaja, és Lanirell belép rajta, Nori-nak elsőre a bejárathoz közel ülők morcos tekintete tűnik fel, ahogy magukban valószínűleg valami olyasmit gondolhatnak, hogy „Csukd már be azt a kurva ajtót, mert megfagyok, te cafka!”. Pedig csak néhány rövid másodperc telik el, míg a lány körbenéz, majd a már csukott ajtótól megindul a pult felé. Ő meg végignézi, ahogy leleményesen megtalálja az utat a részegek, a vicces részegek, a balhés részegek és az összes többi ökör között. Mikor tekintetük találkozik, visszainteget Lanirell-nek, de aztán rájön, hogy amaz azt akarja, hogy ő menjen oda hozzá. Ekkor fel is pattan a székéről, hogy magára hagyja a közben már teljesen kidőlt, furcsa nyelven beszélő kollégát, és ő is átfurakodja magát néhány sörhas között, hogy végül helyet foglalhasson újdonsült barátnője mellett.*
- Tényleg eljöttél. Azt hittem, hogy le akarsz rázni, és soha nem találkozunk többet. Nem tetted. *Hogy hálás-e érte, vagy csak meglepődött, azt nem tudja, de egyáltalán nem bánja, hogy nem maradt egyedül.*
5677. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-02 12:02:03
Üzenet elküldve: 2025-01-02 12:02:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
* A Pegazus Fogadó Artheniornak abban a részében van, melyet a legsűrűbben látogat az egyszerű nép. Ez városunk legnépszerűbb fogadója, méltán. Egyszerű, megfizethető de minőségi és szívélyes a kiszolgálás. Ezzel nehéz lenne versenyezni.
A fogadó ablakaiban már messziről látszott a benti világítás. A délutáni napfény kezd alkonyi szürkeségbe váltani. Elég hamar végzett, így Norileina érkeztéig majdnem egy órája marad. Bemegy, megmelegszik, körülnéz addig.
Öltözékével nem lóg ki az itteniek közül. A megszokott ruhatárát egy fekete bőrövvel egészítette ki, ami arra kellett, hogy a tőrét legyen mihez hozzákapcsolni. A kések jó helyen vannak a ruhaujja alatt. Lett volna még mit magára aggatni az arzenálból, de ennyire rosszul még nem állnak a dolgok szerinte. Legyünk őszinték, régen rossz, ha ennyi nem elég. Igazán szomorú lenne.
Belép a fogadóba, és egy pillanatig nem lát semmit, a szemének hozzá kell szoknia a benti világossághoz. Mint a régi hősregékben, amikor a főhős lovag áll a tavernaajtóban és szemügyre veszi a tömeget. Lanirell meg van róla győződve, hogy ilyenkor nem a rosszfiút kereste, hanem ahogy belép, lószart se látott. Nem szokás az embert leszúrni, míg vissza nem nyeri a látását. Ki tudja, miért? Éljenek a lovagregék.
Az összes asztal és a bárszékek többsége is foglalt, összezsúfolódva állnak a vendégek. Kora este van, úgy tűnik, teljes gőzzel folyik az ivászat. Elkezd utat törni a pult vege felé. Végül átnyomakodik két ember között, ami egy kis manőverezést igényel, majd egy elegánsnak nem mondható mozdulattal sikerül felcsusszannia a bárszékre.
Amint meglátja Norileinát, odainti, szélesen vigyorogva. *
* A Pegazus Fogadó Artheniornak abban a részében van, melyet a legsűrűbben látogat az egyszerű nép. Ez városunk legnépszerűbb fogadója, méltán. Egyszerű, megfizethető de minőségi és szívélyes a kiszolgálás. Ezzel nehéz lenne versenyezni.
A fogadó ablakaiban már messziről látszott a benti világítás. A délutáni napfény kezd alkonyi szürkeségbe váltani. Elég hamar végzett, így Norileina érkeztéig majdnem egy órája marad. Bemegy, megmelegszik, körülnéz addig.
Öltözékével nem lóg ki az itteniek közül. A megszokott ruhatárát egy fekete bőrövvel egészítette ki, ami arra kellett, hogy a tőrét legyen mihez hozzákapcsolni. A kések jó helyen vannak a ruhaujja alatt. Lett volna még mit magára aggatni az arzenálból, de ennyire rosszul még nem állnak a dolgok szerinte. Legyünk őszinték, régen rossz, ha ennyi nem elég. Igazán szomorú lenne.
Belép a fogadóba, és egy pillanatig nem lát semmit, a szemének hozzá kell szoknia a benti világossághoz. Mint a régi hősregékben, amikor a főhős lovag áll a tavernaajtóban és szemügyre veszi a tömeget. Lanirell meg van róla győződve, hogy ilyenkor nem a rosszfiút kereste, hanem ahogy belép, lószart se látott. Nem szokás az embert leszúrni, míg vissza nem nyeri a látását. Ki tudja, miért? Éljenek a lovagregék.
Az összes asztal és a bárszékek többsége is foglalt, összezsúfolódva állnak a vendégek. Kora este van, úgy tűnik, teljes gőzzel folyik az ivászat. Elkezd utat törni a pult vege felé. Végül átnyomakodik két ember között, ami egy kis manőverezést igényel, majd egy elegánsnak nem mondható mozdulattal sikerül felcsusszannia a bárszékre.
Amint meglátja Norileinát, odainti, szélesen vigyorogva. *
5676. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-25 13:59:19
Üzenet elküldve: 2024-12-25 13:59:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Tény, már rég szóba álltak a párossal, és Merlana is úgy látja, hogy sokkal inkább az üzlet részleteinek letisztázásáról van már szó, mintsem arról, hogy szeretnének-e együtt dolgozni. Ami Nestar hozzáállását illeti, szerinte egyelőre túl jóhiszemű, aminek ő csak örül, de hosszútávon ennek lehetnek még negatív következményei. Mindenesetre az biztos, hogy ő maga is szeretné, ha Anlyeska és Corad csatlakozna hozzájuk, hisz a nőben rokonlelket vél felfedezni. A férfi elég zárkózott, és nehéz az álarca mögé látni, de épp ezért tűnik érdekesnek.*
- Persze, ez csak természetes. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődését, kisasszony. *Utál várni, de muszáj megadni a lehetőséget a potenciális üzlettársaknak, hogy egymás között is megvitassák a témát, főleg akkor, ha a kapitányjelölt épp jelen sincs. Anlyeská-nak most őt sikerül behúzni a csőbe, és elterelni Merlana gyanúját arról, hogy kire is gondol valójában, így hát nem is feszegeti tovább ezt a kérdést. A lány gyakorlatilag beadta a derekát, innentől, ha minden jól megy, már csak idő kérdése, és kapitányuk is lesz.
Elégedetten dől hátra a székben nem elhagyva elegáns tartását. Ekkor veszi észre perifériájából Corad tekintetét, mellyel őt méregeti. Nem teszi szóvá, csak lágyan elmosolyodik magában. Remek visszajelzés ez a számára, hogy ő is jól játssza a szerepét. Ettől függetlenül azt sem szereti, mikor az ő lelkébe próbálnak meg belelátni, így mikor a férfi elfordul tőle, Merlana megszólal.*
- Corad Úr, az Ön véleményét még nem igazán hallottuk. Anlyeska kisasszony kifejezetten lelkesnek tűnik. Ön mit gondol a lehetőségről? Tudom, egy urat nehéz meggyőzni szép ruhák ígéretével, de egy hajóút során rengeteg olyan feladat merülhet fel, ahol szükség van az erős férfikézre vagy épp férfi észre, és biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk az üzlet azon részét, ami az Ön számára is jövedelmező lehet.
*A kérdés részben csak formalitás a részéről. Szinte biztos benne, hogy Anlyeska Corad nélkül nem megy sehová, úgyhogy, ha a nő csatlakozni akar hozzájuk, akkor Corad-ot is megnyerték maguknak, de ettől függetlenül valóban kíváncsi, hogy a szerelmes pillantások és a hümmögés mellett miféle véleményt tud megfogalmazni a hosszúfülű.*
*Tény, már rég szóba álltak a párossal, és Merlana is úgy látja, hogy sokkal inkább az üzlet részleteinek letisztázásáról van már szó, mintsem arról, hogy szeretnének-e együtt dolgozni. Ami Nestar hozzáállását illeti, szerinte egyelőre túl jóhiszemű, aminek ő csak örül, de hosszútávon ennek lehetnek még negatív következményei. Mindenesetre az biztos, hogy ő maga is szeretné, ha Anlyeska és Corad csatlakozna hozzájuk, hisz a nőben rokonlelket vél felfedezni. A férfi elég zárkózott, és nehéz az álarca mögé látni, de épp ezért tűnik érdekesnek.*
- Persze, ez csak természetes. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődését, kisasszony. *Utál várni, de muszáj megadni a lehetőséget a potenciális üzlettársaknak, hogy egymás között is megvitassák a témát, főleg akkor, ha a kapitányjelölt épp jelen sincs. Anlyeská-nak most őt sikerül behúzni a csőbe, és elterelni Merlana gyanúját arról, hogy kire is gondol valójában, így hát nem is feszegeti tovább ezt a kérdést. A lány gyakorlatilag beadta a derekát, innentől, ha minden jól megy, már csak idő kérdése, és kapitányuk is lesz.
Elégedetten dől hátra a székben nem elhagyva elegáns tartását. Ekkor veszi észre perifériájából Corad tekintetét, mellyel őt méregeti. Nem teszi szóvá, csak lágyan elmosolyodik magában. Remek visszajelzés ez a számára, hogy ő is jól játssza a szerepét. Ettől függetlenül azt sem szereti, mikor az ő lelkébe próbálnak meg belelátni, így mikor a férfi elfordul tőle, Merlana megszólal.*
- Corad Úr, az Ön véleményét még nem igazán hallottuk. Anlyeska kisasszony kifejezetten lelkesnek tűnik. Ön mit gondol a lehetőségről? Tudom, egy urat nehéz meggyőzni szép ruhák ígéretével, de egy hajóút során rengeteg olyan feladat merülhet fel, ahol szükség van az erős férfikézre vagy épp férfi észre, és biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk az üzlet azon részét, ami az Ön számára is jövedelmező lehet.
*A kérdés részben csak formalitás a részéről. Szinte biztos benne, hogy Anlyeska Corad nélkül nem megy sehová, úgyhogy, ha a nő csatlakozni akar hozzájuk, akkor Corad-ot is megnyerték maguknak, de ettől függetlenül valóban kíváncsi, hogy a szerelmes pillantások és a hümmögés mellett miféle véleményt tud megfogalmazni a hosszúfülű.*
5675. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-23 07:22:52
Üzenet elküldve: 2024-12-23 07:22:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Csodálatos dolog látni és hallani különben, hogy L'szkát hogy csavargatja az ujjai köré Naerice kisasszony. Nehezen tudná hirtelenjében eldönteni, hogy kedvese érdeklődését mi keltette fel jobban – a szép ruhák és kelmék ígérete, vagy az Erefiz úr hatékony-célravezető szavai mögött megbújó olyan jelentés, amit ő nem ért és nem lát át. Azt látja csak, hogy a vöröshajú milyen gyakorlottan találja meg a helyét és a hangot ezzel a két emberrel szemben, és csupán sejti, hogy mi járhat a kobakjában.
Szeme sarkából Naerice kisasszony arcélére néz, gyors, cikázó szemvillanásokkal méri fel őt újra. Nem tudja hova tenni a nőt. Nem tudja, hogy neki mi szerepe lehet valójában Erefiz úr mellett. Ez az egy, amit tisztán ért és érez: hogy kettejük közül a férfi az, aki valamiféle alappal rendelkezhet bármilyen üzlethez -ez egyértelműen kiviláglik a szavaiból, még neki is-, de akkor miért tartja maga mellett a nőt, ő milyen hasznot hoz a számára? Szerető? Kapcsolatok? Liezon? Az üres kakaósbögrét lerakó kézre néz, látja rajta hogy az nem egy munkásé, bár ez amúgy sem újdonság. Halkan hümment az orra alatt, és tekintetét visszafordítja L'szka felé.
Azonnal beszippantják a zöld szemei. Életében most először jut eszébe, hogy a másik fejébe látás, gondolatainak azonnali megismerése milyen hasznos képesség tudna lenni, ha létezne. De nem létezik, így csupán a lány szemeinek villanása, és a kissé homályosnak ható szavai azok, amikből következtetni tud. És valamicskét tényleg tud, de nem biztos benne hogy jóra gondol; hiszen ha valóban eltalálta, hogy mire gondol L'szka, akkor viszont nem egészen érti, hogy miért teszi azt.
De -és ez az érzés az újdonság erejével hasít belé- tökéletesen megbízik L'szkában.
Lába aprót moccan, hogy ezzel tudassa a lánnyal, hogy nem hátrált ki mögüle, és apró hunyorintással próbálja bátorítani őt. Bár nem ért az üzlethez, de azt látja, hogy a vöröshajú megneszelt egy olyan lehetőséget, amivel élni akar. És annyit már maga is megtanult ebben a nyomorult életben, hogy ha a parázsban gesztenye van, akkor azt bizony ki kell kaparni. És miért is ne segítene benne? Hiszen ők.. párban vannak végtére is, nem?*
*Csodálatos dolog látni és hallani különben, hogy L'szkát hogy csavargatja az ujjai köré Naerice kisasszony. Nehezen tudná hirtelenjében eldönteni, hogy kedvese érdeklődését mi keltette fel jobban – a szép ruhák és kelmék ígérete, vagy az Erefiz úr hatékony-célravezető szavai mögött megbújó olyan jelentés, amit ő nem ért és nem lát át. Azt látja csak, hogy a vöröshajú milyen gyakorlottan találja meg a helyét és a hangot ezzel a két emberrel szemben, és csupán sejti, hogy mi járhat a kobakjában.
Szeme sarkából Naerice kisasszony arcélére néz, gyors, cikázó szemvillanásokkal méri fel őt újra. Nem tudja hova tenni a nőt. Nem tudja, hogy neki mi szerepe lehet valójában Erefiz úr mellett. Ez az egy, amit tisztán ért és érez: hogy kettejük közül a férfi az, aki valamiféle alappal rendelkezhet bármilyen üzlethez -ez egyértelműen kiviláglik a szavaiból, még neki is-, de akkor miért tartja maga mellett a nőt, ő milyen hasznot hoz a számára? Szerető? Kapcsolatok? Liezon? Az üres kakaósbögrét lerakó kézre néz, látja rajta hogy az nem egy munkásé, bár ez amúgy sem újdonság. Halkan hümment az orra alatt, és tekintetét visszafordítja L'szka felé.
Azonnal beszippantják a zöld szemei. Életében most először jut eszébe, hogy a másik fejébe látás, gondolatainak azonnali megismerése milyen hasznos képesség tudna lenni, ha létezne. De nem létezik, így csupán a lány szemeinek villanása, és a kissé homályosnak ható szavai azok, amikből következtetni tud. És valamicskét tényleg tud, de nem biztos benne hogy jóra gondol; hiszen ha valóban eltalálta, hogy mire gondol L'szka, akkor viszont nem egészen érti, hogy miért teszi azt.
De -és ez az érzés az újdonság erejével hasít belé- tökéletesen megbízik L'szkában.
Lába aprót moccan, hogy ezzel tudassa a lánnyal, hogy nem hátrált ki mögüle, és apró hunyorintással próbálja bátorítani őt. Bár nem ért az üzlethez, de azt látja, hogy a vöröshajú megneszelt egy olyan lehetőséget, amivel élni akar. És annyit már maga is megtanult ebben a nyomorult életben, hogy ha a parázsban gesztenye van, akkor azt bizony ki kell kaparni. És miért is ne segítene benne? Hiszen ők.. párban vannak végtére is, nem?*
5674. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-22 08:40:20
Üzenet elküldve: 2024-12-22 08:40:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*A gondolatai cikáznak a fejében. Merlana és Nestar szavai kavarognak. Tagadhatatlan, hogy a ruhákkal telibe talált a nő. Arról a bizonyos ellenállhatatlanságról már nem is beszélve. Emlékszik arra, hogy apja is sokszor parancsolta maga mellé, hogy a bájos, ám annál kedvtelenebb pofijával kicsit emeljen az üzletfelek hangulatán. Főleg azokén, akik hozták magukkal a bájgúnár fiaikat is. Ám a zöldek most félreérthetetlenül szegeződnek Coradra, ahogy emészti magában a hallottakat. Valahol most a ruhákat érzi a legkevesebbnek. Persze szeretne mellette szép lenni, de csábítóbb most az a gondolat, hogy neki se kéne cipőket javítgatni, éhezni vagy éppen egy kis lyuk szobában tengődni.
Merlana kérdése zökkenti ki, minek hatására el is szakadnak a pillantások a fiúról, hogy helyette a bájos arcon állapodjanak meg.*
- Ó, egy csöppet sem nevezném félénknek. Pusztán csak úgy érzem, hogy a tudta nélkül én nem szeretném magam beleélni. Jobb lenne, ha meg tudnánk beszélni, mert van mit. Mindamellett, és szeretnék őszinte lenni, igazán csábító ötletnek hangzik, amit eddig hallottam. Akár arra is, hogy apámnak melegen tartsak egy széken.
*Kuncog fel halkan, miközben hátra dől a széken. Kedve lenne most nyomban kikürtölni, hogy ki jár a fejében, de tart attól, hogy a fiúnak cseppet sem lenne ínyére ez az egész. Nélküle pedig nem nagyon szeretne belevágni, mert most először úgy érzi, hogy talán azok a ruhák annyira nem is fontosak.*
- Hidd el kedves Nestar úr, hogy innentől már nem rajtam fog múlni.
*Válaszolja végszónak a férfi szavaira. Noha az az önbizalom még épphogy csak parázslik benne, de ha Coraddal mindent meg tudnak beszélni, a végeredmény pedig kedvező, akkor már semmi akadályt sem lát maguk előtt. És, ha végül nem válnak be? Legalább megpróbálták és nem úgy hajtják álomra a fejüket a rozoga házakban, hogy veszni hagytak egy igen fontos lehetőséget.*
*A gondolatai cikáznak a fejében. Merlana és Nestar szavai kavarognak. Tagadhatatlan, hogy a ruhákkal telibe talált a nő. Arról a bizonyos ellenállhatatlanságról már nem is beszélve. Emlékszik arra, hogy apja is sokszor parancsolta maga mellé, hogy a bájos, ám annál kedvtelenebb pofijával kicsit emeljen az üzletfelek hangulatán. Főleg azokén, akik hozták magukkal a bájgúnár fiaikat is. Ám a zöldek most félreérthetetlenül szegeződnek Coradra, ahogy emészti magában a hallottakat. Valahol most a ruhákat érzi a legkevesebbnek. Persze szeretne mellette szép lenni, de csábítóbb most az a gondolat, hogy neki se kéne cipőket javítgatni, éhezni vagy éppen egy kis lyuk szobában tengődni.
Merlana kérdése zökkenti ki, minek hatására el is szakadnak a pillantások a fiúról, hogy helyette a bájos arcon állapodjanak meg.*
- Ó, egy csöppet sem nevezném félénknek. Pusztán csak úgy érzem, hogy a tudta nélkül én nem szeretném magam beleélni. Jobb lenne, ha meg tudnánk beszélni, mert van mit. Mindamellett, és szeretnék őszinte lenni, igazán csábító ötletnek hangzik, amit eddig hallottam. Akár arra is, hogy apámnak melegen tartsak egy széken.
*Kuncog fel halkan, miközben hátra dől a széken. Kedve lenne most nyomban kikürtölni, hogy ki jár a fejében, de tart attól, hogy a fiúnak cseppet sem lenne ínyére ez az egész. Nélküle pedig nem nagyon szeretne belevágni, mert most először úgy érzi, hogy talán azok a ruhák annyira nem is fontosak.*
- Hidd el kedves Nestar úr, hogy innentől már nem rajtam fog múlni.
*Válaszolja végszónak a férfi szavaira. Noha az az önbizalom még épphogy csak parázslik benne, de ha Coraddal mindent meg tudnak beszélni, a végeredmény pedig kedvező, akkor már semmi akadályt sem lát maguk előtt. És, ha végül nem válnak be? Legalább megpróbálták és nem úgy hajtják álomra a fejüket a rozoga házakban, hogy veszni hagytak egy igen fontos lehetőséget.*
5673. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-21 13:51:53
Üzenet elküldve: 2024-12-21 13:51:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
*Kicsit késő lenne már arról beszélgetni, szóba álljanak-e Anlyeskáékkal, tekintve, hogy lassan meg is lett már beszélve, legalább is Nestar oldaláról. *
- Ajánlatos több önbizalommal hozzáállni, édesapád nem hagyna lehetőséget kételkedésre.
*Nem mintha élni kívánna a lehetőséggel, hogy újragondolja a döntésüket. A megbízhatóságban egyelőre nincs mit kételkednie és még ha meg is égetnék a kezüket velük, a következmények elég könnyen leírhatók Nestar költségeire. Valamint Drystenor valószínűleg nem bánná, hogy tartanak neki egy széket melegítve, ha Anlyeska nem érzi úgy, hogy ez neki való.*
- De természetesen megértem, ha még magatok között is megkívánjátok beszélni a dolgot. Ez egy elég hosszú út ahhoz, hogy ne sietősen kelljen dönteni felette és nem szorít az idő.
*Úgy tűnik, hogy Merlana érdeklődését felkeltette a lehetséges kapitány, az alkimistát nem zavartatja ennyire a dolog. Még nem tartanak ott, hogy emiatt aggódjanak és ha véletlenül nem lenne eddig ismeretes személy, akkor majd később bemutatkoznak egymásnak. Visszafele úgy is képzett kapitánnyal jönnek majd és még oda se értek.*
*Kicsit késő lenne már arról beszélgetni, szóba álljanak-e Anlyeskáékkal, tekintve, hogy lassan meg is lett már beszélve, legalább is Nestar oldaláról. *
- Ajánlatos több önbizalommal hozzáállni, édesapád nem hagyna lehetőséget kételkedésre.
*Nem mintha élni kívánna a lehetőséggel, hogy újragondolja a döntésüket. A megbízhatóságban egyelőre nincs mit kételkednie és még ha meg is égetnék a kezüket velük, a következmények elég könnyen leírhatók Nestar költségeire. Valamint Drystenor valószínűleg nem bánná, hogy tartanak neki egy széket melegítve, ha Anlyeska nem érzi úgy, hogy ez neki való.*
- De természetesen megértem, ha még magatok között is megkívánjátok beszélni a dolgot. Ez egy elég hosszú út ahhoz, hogy ne sietősen kelljen dönteni felette és nem szorít az idő.
*Úgy tűnik, hogy Merlana érdeklődését felkeltette a lehetséges kapitány, az alkimistát nem zavartatja ennyire a dolog. Még nem tartanak ott, hogy emiatt aggódjanak és ha véletlenül nem lenne eddig ismeretes személy, akkor majd később bemutatkoznak egymásnak. Visszafele úgy is képzett kapitánnyal jönnek majd és még oda se értek.*
5672. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-18 15:47:56
Üzenet elküldve: 2024-12-18 15:47:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Úgy érzi, hogy ezúttal igazán büszke lehet magára. Teljes mértékben átlátja a helyzetet, és sikerült anélkül a kezébe vennie a dolgok alakulásának irányítását, hogy az igazán szemet szúrt volna a társaság bármely tagjának.
Nestar-t sikerül rávezetnie arra, hogy nem feltétlenül csak a vöröske apjának képességeiben gondolkodhatnak, hanem esetleg őt magát is beavathatnák az üzletbe, hisz úgy az apjával való kapcsolatuk is a rendelkezésükre áll majd bármikor. Most már csak az kell, hogy a lány maga is ráharapjon a dolgok ízére, ehhez pedig nincs szükség másra, mint, hogy kitalálja, mi az, aminek Anlyeska igazán tudna örülni. Nincs nehéz dolga, mert ehhez elég lesz önmagát adnia. Az után, ahogy a lány megbámulta őt és a vörös ruháját, mikor bevonult a képbe, nem is kérdés, hogy mi lesz a csali, amit be fog vetni. A fényűzés, a szép, drága ruhák. ~Éééés, bingó!~ Elégedett mosolyra húzódik a szája, mikor, szinte azonnal azt a választ sikerül kicsikarni Anlyeská-ból, amit hallani szeretett volna.*
- Ez nagyszerű hír! *fejezi ki az örömét, persze rá is játszva egy kicsit, hogy még kifejezőbb legyen.* Anlyeska kisasszony, már így is gyönyörű, ám egy Önre szabott, csodálatos ruhában egyenesen ellenállhatatlan lesz. Ez pedig üzleti szempontból sem hátrány.
*Mások előtt titkolja, de magában természetesen ezzel a kijelentéssel is Corad-ot akarja provokálni kissé. Ami a férfit illeti, a tőle kapott válaszra csak egy biztató mosolyt ejt meg felé, utána úgy viselkedik, mintha egy mukkot sem szólt volna hozzá, tovább hallgatja a másik páros diskurzusát. Ugyan Anlyeska mindent megtesz, hogy ne derüljön ki, kire céloz a kapitány személyével kapcsolatban, de neki van egy sejtése, azonban nem szeretné lelőni a poént. Egyébként is, hátha téved.
Egyébként egyáltalán nem gondol olyasmire, hogy ne lenne gyümölcsöző a velük való együttműködés, sőt, úgy gondolja, hogy Nestar üzletén kívül is sokat profitálhat belőle. Egy kereskedő lánya tudhat dolgokat egyről s másról, amit ő később kamatoztathat a hétköznapjaiban, ha eltanulja tőle.*
- Szabad érdeklődnünk, hogy ki ez a fiatal, tanulékony férfi, akire gondol, kisasszony? Vagy talán túl… félénk, hogy csak így elárulja a nevét, mielőtt megkérdezte volna róla őt, magát? *Kérdez sejtelmesen, udvarias mosolyt varázsolva magára. A kiürült kakaós bögre közben halkan az asztalon koppan, arra már nincs szükség, hisz nincs mit tovább takargatnia, és kakaó sincsen már benne.*
*Úgy érzi, hogy ezúttal igazán büszke lehet magára. Teljes mértékben átlátja a helyzetet, és sikerült anélkül a kezébe vennie a dolgok alakulásának irányítását, hogy az igazán szemet szúrt volna a társaság bármely tagjának.
Nestar-t sikerül rávezetnie arra, hogy nem feltétlenül csak a vöröske apjának képességeiben gondolkodhatnak, hanem esetleg őt magát is beavathatnák az üzletbe, hisz úgy az apjával való kapcsolatuk is a rendelkezésükre áll majd bármikor. Most már csak az kell, hogy a lány maga is ráharapjon a dolgok ízére, ehhez pedig nincs szükség másra, mint, hogy kitalálja, mi az, aminek Anlyeska igazán tudna örülni. Nincs nehéz dolga, mert ehhez elég lesz önmagát adnia. Az után, ahogy a lány megbámulta őt és a vörös ruháját, mikor bevonult a képbe, nem is kérdés, hogy mi lesz a csali, amit be fog vetni. A fényűzés, a szép, drága ruhák. ~Éééés, bingó!~ Elégedett mosolyra húzódik a szája, mikor, szinte azonnal azt a választ sikerül kicsikarni Anlyeská-ból, amit hallani szeretett volna.*
- Ez nagyszerű hír! *fejezi ki az örömét, persze rá is játszva egy kicsit, hogy még kifejezőbb legyen.* Anlyeska kisasszony, már így is gyönyörű, ám egy Önre szabott, csodálatos ruhában egyenesen ellenállhatatlan lesz. Ez pedig üzleti szempontból sem hátrány.
*Mások előtt titkolja, de magában természetesen ezzel a kijelentéssel is Corad-ot akarja provokálni kissé. Ami a férfit illeti, a tőle kapott válaszra csak egy biztató mosolyt ejt meg felé, utána úgy viselkedik, mintha egy mukkot sem szólt volna hozzá, tovább hallgatja a másik páros diskurzusát. Ugyan Anlyeska mindent megtesz, hogy ne derüljön ki, kire céloz a kapitány személyével kapcsolatban, de neki van egy sejtése, azonban nem szeretné lelőni a poént. Egyébként is, hátha téved.
Egyébként egyáltalán nem gondol olyasmire, hogy ne lenne gyümölcsöző a velük való együttműködés, sőt, úgy gondolja, hogy Nestar üzletén kívül is sokat profitálhat belőle. Egy kereskedő lánya tudhat dolgokat egyről s másról, amit ő később kamatoztathat a hétköznapjaiban, ha eltanulja tőle.*
- Szabad érdeklődnünk, hogy ki ez a fiatal, tanulékony férfi, akire gondol, kisasszony? Vagy talán túl… félénk, hogy csak így elárulja a nevét, mielőtt megkérdezte volna róla őt, magát? *Kérdez sejtelmesen, udvarias mosolyt varázsolva magára. A kiürült kakaós bögre közben halkan az asztalon koppan, arra már nincs szükség, hisz nincs mit tovább takargatnia, és kakaó sincsen már benne.*
5671. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-18 14:58:11
Üzenet elküldve: 2024-12-18 14:58:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nincs is most szüksége semmilyen varázslatra, hisz itt van vele az igazi Mai, ami sokkalta jobb érzés bármiféle álomképnél. Mellette nyugodtan alszik, még akkor is, ha társának most nem az éjszaka a legjobb barátja. Így reggel is kipihenten ébred, mindezt a világ tudtára adva az igencsak színpadias mocorgásával.*
- Hát jó. *Beletörődik, hogy még most sem tudhatja meg, mit fognak csinálni, de legalább tényleg motiválja arra, hogy minél hamarabb elkészüljön.
A fekete macskaszemek mindennél fontosabbak, így végül első dolga lemosni magáról a már elmaszatolódott festéket, majd le is csüccsen, és nekilát újra jó erősen kifesteni a szemeit és a száját is. A kis lelkét is megnyugtatják közben Mai szavai. Ha jól érzi magát vele, annak örül, mert akkor talán most az egyszer nem rontott el semmit. Bár, hosszú még a nap…
Miután a sminkje elkészült, akkor kezd el újra az öltözködéssel foglalkozni, már Mai igényeinek tudatában, amikre korábban csak egy morcos grimaszt ejtett meg. Ha nem lehet a szoknyához bakancs, akkor nem lesz szoknya sem. Erre a döntésre jut, így végül a feszes, fekete nadrágját veszi fel, és ahhoz a kedvenc, kényelmes, magasított sarkaktól mentes bakancsát. A Vérkertben meglepődött azon, hogy Sa'Tereth entitásai között is jelen van a fehér szín. A démon hófehér páncélt viselt, és már akkor eldöntötte, hogy ő is többet fog kísérletezni ezzel a színnel. A szokásos fekete helyett fehér blúzt ölt magára, arra pedig a fekete mellényét veszi még fel, azt, amit hétköznap szinte mindig hordani szokott, ha nem a vértje van rajta. Az most hadd pihenjen csak ott a fal mellett, és élvezze, hogy szép, rendezettek a zsinórjai, úgyis csak addig lesznek azok, amíg egyszer fel nem veszi. Szinte azonnal össze fogja gubancolni őket.*
- Akkor kész vagyok *fordul Mai felé, miközben még a tőreit csatolja az övére. A kardja maradhat itthon, biztos benne, hogy Mai nem vinné őt olyan helyre, ahol szüksége lesz rá.*
- Remélem így elégedett velem, főnökasszony. *Meg is pördül előtte gúnyos játékossággal. Nem, most nem úrnő. Ez a Nori nem akar egy kicsit sem megalázkodni, de szerencsére eltiporni sem óhajt másokat. Egyelőre az egészséges határ vékony talaján egyensúlyozik.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nincs is most szüksége semmilyen varázslatra, hisz itt van vele az igazi Mai, ami sokkalta jobb érzés bármiféle álomképnél. Mellette nyugodtan alszik, még akkor is, ha társának most nem az éjszaka a legjobb barátja. Így reggel is kipihenten ébred, mindezt a világ tudtára adva az igencsak színpadias mocorgásával.*
- Hát jó. *Beletörődik, hogy még most sem tudhatja meg, mit fognak csinálni, de legalább tényleg motiválja arra, hogy minél hamarabb elkészüljön.
A fekete macskaszemek mindennél fontosabbak, így végül első dolga lemosni magáról a már elmaszatolódott festéket, majd le is csüccsen, és nekilát újra jó erősen kifesteni a szemeit és a száját is. A kis lelkét is megnyugtatják közben Mai szavai. Ha jól érzi magát vele, annak örül, mert akkor talán most az egyszer nem rontott el semmit. Bár, hosszú még a nap…
Miután a sminkje elkészült, akkor kezd el újra az öltözködéssel foglalkozni, már Mai igényeinek tudatában, amikre korábban csak egy morcos grimaszt ejtett meg. Ha nem lehet a szoknyához bakancs, akkor nem lesz szoknya sem. Erre a döntésre jut, így végül a feszes, fekete nadrágját veszi fel, és ahhoz a kedvenc, kényelmes, magasított sarkaktól mentes bakancsát. A Vérkertben meglepődött azon, hogy Sa'Tereth entitásai között is jelen van a fehér szín. A démon hófehér páncélt viselt, és már akkor eldöntötte, hogy ő is többet fog kísérletezni ezzel a színnel. A szokásos fekete helyett fehér blúzt ölt magára, arra pedig a fekete mellényét veszi még fel, azt, amit hétköznap szinte mindig hordani szokott, ha nem a vértje van rajta. Az most hadd pihenjen csak ott a fal mellett, és élvezze, hogy szép, rendezettek a zsinórjai, úgyis csak addig lesznek azok, amíg egyszer fel nem veszi. Szinte azonnal össze fogja gubancolni őket.*
- Akkor kész vagyok *fordul Mai felé, miközben még a tőreit csatolja az övére. A kardja maradhat itthon, biztos benne, hogy Mai nem vinné őt olyan helyre, ahol szüksége lesz rá.*
- Remélem így elégedett velem, főnökasszony. *Meg is pördül előtte gúnyos játékossággal. Nem, most nem úrnő. Ez a Nori nem akar egy kicsit sem megalázkodni, de szerencsére eltiporni sem óhajt másokat. Egyelőre az egészséges határ vékony talaján egyensúlyozik.*
5670. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-18 08:42:34
Üzenet elküldve: 2024-12-18 08:42:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Szinte hálásnak érzi magát azért, hogy a figyelem elterelődik róla egy kicsit. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy jelen legyen az ilyen jellegű beszélgetéseken – se hozzáértése, se köze, se státusza nincs ilyesmihez. Sokkal jobban hozzá van szokva ahhoz, hogy a háttérben maradjon, és legfeljebb csak akkor jelenjen meg, ha valami miatt szükség van rá. És most akárhogy nézi, a váratlanul jött két ember számára tulajdonképpen L'szka az, aki egyedül érdekes lehet, és így-vagy-úgy, de le tud tenni az asztalra bármi értékeset.
Szájzuga megrándul, hogy Naerice kisasszony a ruhákat hozza fel. Pont a ruhákat! Az iménti apró, mostanra már értelmetlennek tűnő feszültség gyújtószerét. Finoman megszorítja ujjai között a villát, és erre az érzésre fókuszál; így legalább képes feltűnés nélkül elnyomni a majdnem-megindult vigyort. Felpislant a tányérjából, tekintete végigsiklik L'szka arcán, felfedezi rajta az érdeklődést és talán.. az izgalmat? Ezután Erefiz úr felé fordítja a figyelmét, aki -úgy fest- épp arra a kérdésre válaszol, amiről ő lemaradt. Így bele is telik pár másodpercbe míg megpróbál rájönni hogy miről is lehetett szó; és miután L'szka visszaválaszol neki, már egész pontosan össze is tudja tenni a képet. Halkan koccan evőeszköze a tányérjának meglepettségében. Felvont szemöldökkel, és kissé értetlen tekintettel pislog a lány felé. Megbeszélni a dolgot? Nahát, igen.. az nem ártana. Veszettül kíváncsi lenne, hogy mit forgat L'szka a fejében.
Annyira lekötik a gondolatai, hogy majdnem lecsúszik Naerice kisasszony halk szavairól. Egy másodpercig a nő is szembesülhet a zavart-értetlen tekintetével, majd halkan mormogva inkább visszafordul a tányérja felé. Zavarban érzi magát a tanácstól, és talán zavarja az is, hogy azt kéretlenül kapta, olyas valakitől, akit nem ismer. És talán a legjobban az zavarja, hogy mégis érzi a szavak igazságát. Felpislant a tojás maradékáról a vöröshajúra, majd alig láthatóan megvonja a vállát.*
- Szerintem.. tudja. Gondolom. *-mormogja szinte az orra alá.*
*Szinte hálásnak érzi magát azért, hogy a figyelem elterelődik róla egy kicsit. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy jelen legyen az ilyen jellegű beszélgetéseken – se hozzáértése, se köze, se státusza nincs ilyesmihez. Sokkal jobban hozzá van szokva ahhoz, hogy a háttérben maradjon, és legfeljebb csak akkor jelenjen meg, ha valami miatt szükség van rá. És most akárhogy nézi, a váratlanul jött két ember számára tulajdonképpen L'szka az, aki egyedül érdekes lehet, és így-vagy-úgy, de le tud tenni az asztalra bármi értékeset.
Szájzuga megrándul, hogy Naerice kisasszony a ruhákat hozza fel. Pont a ruhákat! Az iménti apró, mostanra már értelmetlennek tűnő feszültség gyújtószerét. Finoman megszorítja ujjai között a villát, és erre az érzésre fókuszál; így legalább képes feltűnés nélkül elnyomni a majdnem-megindult vigyort. Felpislant a tányérjából, tekintete végigsiklik L'szka arcán, felfedezi rajta az érdeklődést és talán.. az izgalmat? Ezután Erefiz úr felé fordítja a figyelmét, aki -úgy fest- épp arra a kérdésre válaszol, amiről ő lemaradt. Így bele is telik pár másodpercbe míg megpróbál rájönni hogy miről is lehetett szó; és miután L'szka visszaválaszol neki, már egész pontosan össze is tudja tenni a képet. Halkan koccan evőeszköze a tányérjának meglepettségében. Felvont szemöldökkel, és kissé értetlen tekintettel pislog a lány felé. Megbeszélni a dolgot? Nahát, igen.. az nem ártana. Veszettül kíváncsi lenne, hogy mit forgat L'szka a fejében.
Annyira lekötik a gondolatai, hogy majdnem lecsúszik Naerice kisasszony halk szavairól. Egy másodpercig a nő is szembesülhet a zavart-értetlen tekintetével, majd halkan mormogva inkább visszafordul a tányérja felé. Zavarban érzi magát a tanácstól, és talán zavarja az is, hogy azt kéretlenül kapta, olyas valakitől, akit nem ismer. És talán a legjobban az zavarja, hogy mégis érzi a szavak igazságát. Felpislant a tojás maradékáról a vöröshajúra, majd alig láthatóan megvonja a vállát.*
- Szerintem.. tudja. Gondolom. *-mormogja szinte az orra alá.*
5669. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-18 07:38:58
Üzenet elküldve: 2024-12-18 07:38:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Borzalmasan kíváncsi, hogy miről beszélgetnek az asztal túloldalán, de izgatottságának hála leginkább most Nestar Úr szavai kötik le. Sokszor hallott apja révén üzleti megbeszéléseket, azokat az unalmasan, érdektelenül száraz információkat, amik gyerekként egyáltalán nem tudták lekötni. De most lát maga előtt valamit, amit talán magukénak tudhatnak egyfajta kiútként.
Érzi a bokáját érő erősebb érintést. Szeme sarkából Coradra pillantva el is mosolyodik, de figyelme hamar visszatér Nestarhoz. A kapitányságot illető megjegyzésre megrándulnak ajkai. Hogy mosolyba akart volna fordulni vagy éppen nemtetszése készült kiülni az arcára nehéz megmondani, mert a mozdulat ideje korán marad abba. Az ő fejében kiforrott ötlet egy tanulékony és ügyes fiút szolgáltatna a célra, nem pedig oktondi utca kölyköt vagy öreg apját. És kétli, hogy az elfogultság beszélne belőle. Mert valóban meglehet, hogy elfogult Coraddal szemben, de apjától azt az egyet megtanulta, hogy üzletben nincs barátság. Amihez nagyjából igyekszik is magát tartani. Ha nem érezné, hogy a fiú képes lehet megtanulni valami újat, valami komolyabbat, akkor nem is kezdene már most tervezgetni vele.*
- Nem apámra gondoltam.
*Csóválja meg a fejét, miközben hátra dől a székén. Futó pillantást vet a reggelije felé, de a többiekkel ellentétben most annyira sem tudja magát rávenni, hogy egyáltalán beletúrjon.*
- Nála sokkal fiatalabb és tanulékonyabb férfira.
*Most nem pillant Coradra. Nem akarja, hogy egyértelmű legyen, hogy pontosan ő rá céloz. Hisz abban sem biztos, hogy egyáltalán a fiú osztozna az ötletében. A kapitányságról, erről az egészről. Így egyelőre nagyon bele sem éli magát, hisz még azt sem tudja, hogy magának egyáltalán szánható-e ebben az egészben bármiféle szerep. És éppen ezért hirtelen hálásan pillant Merlana felé, ahogy a szép ruhás lány szavait hallgatja. Ha kimondottan a kereskedéshez nem is ért, az biztos, hogy sok szép dologhoz viszont igen. Az sem elhanyagolható észrevétel a részéről, hogy úgy érzi, hogy ezzel a nővel hamar megtalálhatná akár a közös hangot is. Mintha belelátna a másik. A szép ruhák, kelmék gondolata újra felszítja benne a vágyat, hogy kilépjen a mocsokból. Hogy... Corad oldalán sétálhasson büszkén egy rendezettebb életben, egy szép ruhában. Hogy barátokat szerezzen maguknak, akikkel összedolgozhatnak. Mintha a világot készülne most megváltani. A saját világukat legalábbis.*
- Érdekel.
*Vágja rá szinte azonnal, majd szusszanva préseli össze ajkait egy pillanatra. Nem kéne hagynia, hogy izgatottsága ennyire elhatalmasodjon felette, mert bármibe beleélni magát és a végén esetleg a közelébe sem jut, akkor onnan fájdalmas lesz a földre zuhanni.*
- Persze, ha valóban úgy gondoljátok, hogy érdemes az ügyben velünk szóba állni. Meg nekünk is meg kell beszélnünk még a dolgot.
*Pillant át ismét Coradra és a bögre mögé bújt szép lányra. Kettejük közül a fiú kapja a tartósabb pillantásokat, miközben elméjébe betódulnak a gondolatok, ötletek. Most még attól sem kezd annyira nagyon aggódni, hogy Merlana furcsa mód bújik meg a bögre mögött. Mert azért beleképzeli a mozdulatba, hogy a nő fejében már az a gondolat érik, hogy talán mégsem olyan okos ötlet a párosukkal üzletbe kezdeni. De ugyan ennyire aggasztja az is, hogy talán csak ő ilyen naiv, hogy lát az egészben lehetőséget és Corad sem kívánná ezt az egészet a háta közepére sem.*
*Borzalmasan kíváncsi, hogy miről beszélgetnek az asztal túloldalán, de izgatottságának hála leginkább most Nestar Úr szavai kötik le. Sokszor hallott apja révén üzleti megbeszéléseket, azokat az unalmasan, érdektelenül száraz információkat, amik gyerekként egyáltalán nem tudták lekötni. De most lát maga előtt valamit, amit talán magukénak tudhatnak egyfajta kiútként.
Érzi a bokáját érő erősebb érintést. Szeme sarkából Coradra pillantva el is mosolyodik, de figyelme hamar visszatér Nestarhoz. A kapitányságot illető megjegyzésre megrándulnak ajkai. Hogy mosolyba akart volna fordulni vagy éppen nemtetszése készült kiülni az arcára nehéz megmondani, mert a mozdulat ideje korán marad abba. Az ő fejében kiforrott ötlet egy tanulékony és ügyes fiút szolgáltatna a célra, nem pedig oktondi utca kölyköt vagy öreg apját. És kétli, hogy az elfogultság beszélne belőle. Mert valóban meglehet, hogy elfogult Coraddal szemben, de apjától azt az egyet megtanulta, hogy üzletben nincs barátság. Amihez nagyjából igyekszik is magát tartani. Ha nem érezné, hogy a fiú képes lehet megtanulni valami újat, valami komolyabbat, akkor nem is kezdene már most tervezgetni vele.*
- Nem apámra gondoltam.
*Csóválja meg a fejét, miközben hátra dől a székén. Futó pillantást vet a reggelije felé, de a többiekkel ellentétben most annyira sem tudja magát rávenni, hogy egyáltalán beletúrjon.*
- Nála sokkal fiatalabb és tanulékonyabb férfira.
*Most nem pillant Coradra. Nem akarja, hogy egyértelmű legyen, hogy pontosan ő rá céloz. Hisz abban sem biztos, hogy egyáltalán a fiú osztozna az ötletében. A kapitányságról, erről az egészről. Így egyelőre nagyon bele sem éli magát, hisz még azt sem tudja, hogy magának egyáltalán szánható-e ebben az egészben bármiféle szerep. És éppen ezért hirtelen hálásan pillant Merlana felé, ahogy a szép ruhás lány szavait hallgatja. Ha kimondottan a kereskedéshez nem is ért, az biztos, hogy sok szép dologhoz viszont igen. Az sem elhanyagolható észrevétel a részéről, hogy úgy érzi, hogy ezzel a nővel hamar megtalálhatná akár a közös hangot is. Mintha belelátna a másik. A szép ruhák, kelmék gondolata újra felszítja benne a vágyat, hogy kilépjen a mocsokból. Hogy... Corad oldalán sétálhasson büszkén egy rendezettebb életben, egy szép ruhában. Hogy barátokat szerezzen maguknak, akikkel összedolgozhatnak. Mintha a világot készülne most megváltani. A saját világukat legalábbis.*
- Érdekel.
*Vágja rá szinte azonnal, majd szusszanva préseli össze ajkait egy pillanatra. Nem kéne hagynia, hogy izgatottsága ennyire elhatalmasodjon felette, mert bármibe beleélni magát és a végén esetleg a közelébe sem jut, akkor onnan fájdalmas lesz a földre zuhanni.*
- Persze, ha valóban úgy gondoljátok, hogy érdemes az ügyben velünk szóba állni. Meg nekünk is meg kell beszélnünk még a dolgot.
*Pillant át ismét Coradra és a bögre mögé bújt szép lányra. Kettejük közül a fiú kapja a tartósabb pillantásokat, miközben elméjébe betódulnak a gondolatok, ötletek. Most még attól sem kezd annyira nagyon aggódni, hogy Merlana furcsa mód bújik meg a bögre mögött. Mert azért beleképzeli a mozdulatba, hogy a nő fejében már az a gondolat érik, hogy talán mégsem olyan okos ötlet a párosukkal üzletbe kezdeni. De ugyan ennyire aggasztja az is, hogy talán csak ő ilyen naiv, hogy lát az egészben lehetőséget és Corad sem kívánná ezt az egészet a háta közepére sem.*
5668. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:24:00
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:24:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Alenia hangulata sokkal kedélyesebb lesz. Talán kissé meg is könnyebbült (véli Orthus), hogy nem kell a férfi udvarlását fogadnia. Vagy éppen jó neveltetéséből fakadóan mindent megtesz azért, hogy jó társaság maradjon. Ami viszont nagyon is elismerésre méltó és olyan dolog, amit Morthimer nagyon tud értékelni.
Akárhogy is legyen, a nő kedélyessége valamelyest Orthusra is átragad, bár a férfi sokkal visszafogottabb, így kifejezetten vidámnak még akkor se tűnne, ha tényleg az lenne. De ő is kedélyes társalkodóvá válik. Szót ejt többek között a gazdagnegyedről, adomázik régi utazásairól.
Végül Alenia az, aki asztalbontást javasol, Orthus pedig udvariasan eleget tesz a kérésnek.
Előtte azonban ígéretéhez híven kifizet 50 aranyat
a fogadó készséges személyzetének a figyelmes kiszolgálásért.
Aztán segít Aleniának felkelni a helyéről, majd kikísérő őt a hintóhoz, amelyet Japher őrzött odakint, és segít neki beszállni. Visszaútjuk során Orthus kevésbé beszédes, hacsak Alenia nem kínál témát. Ő maga legfeljebb a kínos csönd megtörése végett hoz fel valamilyen témát a várossal kapcsolatban. Hát igen, ez az alkalom már ilyen marad, következő találkozójukra majd jobban összeszedi magát.
Egészen a Sayqueves rezidenciáig fuvarozza a nemeskisasszonyt, ott pedig ismét kisegíti és az ajtóig kíséri.*
- Alenia, nem is sejti, mennyire hálás vagyok azért, hogy milyen erőt és megértést tanúsított ma. Jobban tisztelem, mint eddig valaha, azért, ahogyan az én szörnyű fiaskómat viselte és ahogy velem bánt.
*mondja érezhető őszinteséggel. Búcsút mond hát Aleniának, és aztán visszaül a hintóba, hogy hazatérjen. Valamivel kevésbé lelombozott hangulatban, mint ahogy eredetileg gondolta, hogy fog. Ami nem jelenti azt, hogy otthon nem fog a pohár fenekére nézni.*
//Ünnepi vacsora//
*Alenia hangulata sokkal kedélyesebb lesz. Talán kissé meg is könnyebbült (véli Orthus), hogy nem kell a férfi udvarlását fogadnia. Vagy éppen jó neveltetéséből fakadóan mindent megtesz azért, hogy jó társaság maradjon. Ami viszont nagyon is elismerésre méltó és olyan dolog, amit Morthimer nagyon tud értékelni.
Akárhogy is legyen, a nő kedélyessége valamelyest Orthusra is átragad, bár a férfi sokkal visszafogottabb, így kifejezetten vidámnak még akkor se tűnne, ha tényleg az lenne. De ő is kedélyes társalkodóvá válik. Szót ejt többek között a gazdagnegyedről, adomázik régi utazásairól.
Végül Alenia az, aki asztalbontást javasol, Orthus pedig udvariasan eleget tesz a kérésnek.
Előtte azonban ígéretéhez híven kifizet 50 aranyat
a fogadó készséges személyzetének a figyelmes kiszolgálásért.Aztán segít Aleniának felkelni a helyéről, majd kikísérő őt a hintóhoz, amelyet Japher őrzött odakint, és segít neki beszállni. Visszaútjuk során Orthus kevésbé beszédes, hacsak Alenia nem kínál témát. Ő maga legfeljebb a kínos csönd megtörése végett hoz fel valamilyen témát a várossal kapcsolatban. Hát igen, ez az alkalom már ilyen marad, következő találkozójukra majd jobban összeszedi magát.
Egészen a Sayqueves rezidenciáig fuvarozza a nemeskisasszonyt, ott pedig ismét kisegíti és az ajtóig kíséri.*
- Alenia, nem is sejti, mennyire hálás vagyok azért, hogy milyen erőt és megértést tanúsított ma. Jobban tisztelem, mint eddig valaha, azért, ahogyan az én szörnyű fiaskómat viselte és ahogy velem bánt.
*mondja érezhető őszinteséggel. Búcsút mond hát Aleniának, és aztán visszaül a hintóba, hogy hazatérjen. Valamivel kevésbé lelombozott hangulatban, mint ahogy eredetileg gondolta, hogy fog. Ami nem jelenti azt, hogy otthon nem fog a pohár fenekére nézni.*
5667. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-15 13:28:48
Üzenet elküldve: 2024-12-15 13:28:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Mai sokszor előrébb jár gondolatban, mint ahol a beszélgetés tart. Nem arra gondol már rég, hogy a feketeséggel hol tudna ketten tanulni, hanem arra, hogy majd egyedül hol tudna gyakorolni. Vagyis inkább, hogy hol nem. Persze volnának erre is megoldások, de még nem szokta meg a gondolatot. Túlságosan rászűkült arra, hogy lépten-nyomon gyerekekbe botlik, amivel semmi problémája nincsen, mindössze van, ami nem a szemüknek való. Az már jó jel, hogy visszakalandozott a lurkók közé is, hiszen volt néhány perc, amíg nem az járt a fejében, ami annyira mérgezi jelenleg. Ami miatt tanulni akar, sokkal veszélyesebb varázslatokat, mint azt eddig tette volna. Mások lelkébe belemászni, vagy kicsit megmásítani a viselkedést nem okoz maradandó károkat - szerinte. De fordult vele a világ, amióta benne sikerült ilyet okozni.
Nem alszik jól, szinte végig éber, de arra már nem jut ereje, hogy a lány álmait is megbolygassa. Itt van vele, na meg már a reggelre gondol, ami sokban kell, hogy segítsen a kettejük kapcsolatán. Nem akarja tovább folytatni a mágiát… szünetet kíván tartani. Magára kell koncentrálnia, Nori-t pedig szabadon engedni az új életében. Aztán majd résen lesz, hogy kell-e némi beleavatkozás.
Kedve volna nevetni, ahogy újra látja a macska-ember mocorgást, nem is lehet nagy különbséget tenni két lény között, főleg, ha így nyújtózkodik és izeg-mozog. Most nincs ideje máson agyalni, csak a kis úti célon.*
- Nem, de nemsokára megtudod. Minél hamarabb készülsz el, annál gyorsabban érünk oda.
*Már most sürget, kissé görcsben a gyomra. De szelíden mosolyog, miközben mossa az arcát, s hamar odaengedi húgát is, hogy legyen tere elkészítenie a megszokott éjfekete szemeit.*
- Nekem is jó volt veled, Nori. *Nem teszi hozzá, hogy aludni, mert azt keveset sikerült, de bármennyire is kívánta az egyedüllétet, mégis jobb volt így. Hiányzott neki.*
- Ahogy akarsz. *Mondja.* - Illetve… nem vehetsz fel a szoknyához bakancsot. *Nevet, majd türelmetlenül, várja, hogy végre indulhassanak. Szinte az ajtóban toporog, hogy idegesítse a lányt akaratlanul is azzal, hogy már menetkész.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Mai sokszor előrébb jár gondolatban, mint ahol a beszélgetés tart. Nem arra gondol már rég, hogy a feketeséggel hol tudna ketten tanulni, hanem arra, hogy majd egyedül hol tudna gyakorolni. Vagyis inkább, hogy hol nem. Persze volnának erre is megoldások, de még nem szokta meg a gondolatot. Túlságosan rászűkült arra, hogy lépten-nyomon gyerekekbe botlik, amivel semmi problémája nincsen, mindössze van, ami nem a szemüknek való. Az már jó jel, hogy visszakalandozott a lurkók közé is, hiszen volt néhány perc, amíg nem az járt a fejében, ami annyira mérgezi jelenleg. Ami miatt tanulni akar, sokkal veszélyesebb varázslatokat, mint azt eddig tette volna. Mások lelkébe belemászni, vagy kicsit megmásítani a viselkedést nem okoz maradandó károkat - szerinte. De fordult vele a világ, amióta benne sikerült ilyet okozni.
Nem alszik jól, szinte végig éber, de arra már nem jut ereje, hogy a lány álmait is megbolygassa. Itt van vele, na meg már a reggelre gondol, ami sokban kell, hogy segítsen a kettejük kapcsolatán. Nem akarja tovább folytatni a mágiát… szünetet kíván tartani. Magára kell koncentrálnia, Nori-t pedig szabadon engedni az új életében. Aztán majd résen lesz, hogy kell-e némi beleavatkozás.
Kedve volna nevetni, ahogy újra látja a macska-ember mocorgást, nem is lehet nagy különbséget tenni két lény között, főleg, ha így nyújtózkodik és izeg-mozog. Most nincs ideje máson agyalni, csak a kis úti célon.*
- Nem, de nemsokára megtudod. Minél hamarabb készülsz el, annál gyorsabban érünk oda.
*Már most sürget, kissé görcsben a gyomra. De szelíden mosolyog, miközben mossa az arcát, s hamar odaengedi húgát is, hogy legyen tere elkészítenie a megszokott éjfekete szemeit.*
- Nekem is jó volt veled, Nori. *Nem teszi hozzá, hogy aludni, mert azt keveset sikerült, de bármennyire is kívánta az egyedüllétet, mégis jobb volt így. Hiányzott neki.*
- Ahogy akarsz. *Mondja.* - Illetve… nem vehetsz fel a szoknyához bakancsot. *Nevet, majd türelmetlenül, várja, hogy végre indulhassanak. Szinte az ajtóban toporog, hogy idegesítse a lányt akaratlanul is azzal, hogy már menetkész.*
5666. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-15 12:31:32
Üzenet elküldve: 2024-12-15 12:31:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Ha nem lenne túl álmos, akkor bőven volna még min meglepődnie. Például azon, hogy hogyan kerülnek a gyerekek oda, mikor ők ketten együtt épp varázsolni tanulnak. Csakis úgy, ha Mai újra megengedni neki, hogy abban a hatalmas házban lehessen, ahonnan annyira ki akarta tiltani, hogy még a hollétét sem mondta el neki. Most is csak azért tud róla, mert Alaver elvitte oda.*
- Ühüm. *Így viszont csak ennyit reagál félálomból. Nem próbál már megérteni semmit, sőt, már talán fel sem fogja, amit a lány mondott neki, csak ösztönösen válaszolt rá úgy, ahogy.
Érdekelné az is, hogy Mai miért nem lehet szabad, de az álmok világa már hívogatja, nagyon szeretné látni őt. Hamarosan nem is szól többet, csak halkan szuszog, s az egyetlen, amire még ilyen önkívületi állapotban is odafigyel az az, hogy soha ne távolodjon el a másiktól. Nem is akar, és nem is tudna, mert néha pont Mai az, aki úgy szorongatja valamely testrészét, mintha az élete múlna rajta, hogy érezze őt. Igen, már megszokta, s mióta nyugodtabban tud aludni, egyáltalán nem is zavarja, hogy társa éberebb a kelleténél. Az álmaiban most nem látja Mai-t. Nem is láthatná, hisz most teljes valójában itt van mellette. Két helyen pedig nem lehet egyszerre.
Mikor reggel ébresztgetni kezdik, ő is előadja a szokásos mutatványát. Nyöszörgések, melyek jelzik, hogy életben van, csak még nem akaródzik visszatérni a valóságba, aztán a mocorgás, nyújtózkodás, vonaglás, amit bármelyik fekete macska megirigyelhetne, majd végül a szemei is lassan kinyílnak, hogy a barnák újra rácsodálkozhassanak a világra.*
- Ébredek már, na! *szólal meg morcosan, mint minden ébredés után.* Még mindig nem mondod el…? *érdeklődik, és közben összeszedi magát annyira, hogy fel tudjon ülni az ágyban. Megdörzsöli a szemeit, amivel szépen elkeni az előző napi, le nem mosott fekete festéket, de nem baj, úgyis újat fog csinálni.*
- Jó volt veled aludni *jegyzi meg, és amíg Mai a mosakodással foglalkozik, ő a szekrényéhez lép, onnan fordul vissza a lány felé.*
- Hogyan öltözzek fel? *Inkább megkérdezi, mert Mai tudja, hogy hová mennek. Ő csak azt tudja, hogy Mai mennyire ijesztően tud rá nézni egy bakancs miatt is, ha épp nem azt tartja a megfelelő öltözetnek.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Ha nem lenne túl álmos, akkor bőven volna még min meglepődnie. Például azon, hogy hogyan kerülnek a gyerekek oda, mikor ők ketten együtt épp varázsolni tanulnak. Csakis úgy, ha Mai újra megengedni neki, hogy abban a hatalmas házban lehessen, ahonnan annyira ki akarta tiltani, hogy még a hollétét sem mondta el neki. Most is csak azért tud róla, mert Alaver elvitte oda.*
- Ühüm. *Így viszont csak ennyit reagál félálomból. Nem próbál már megérteni semmit, sőt, már talán fel sem fogja, amit a lány mondott neki, csak ösztönösen válaszolt rá úgy, ahogy.
Érdekelné az is, hogy Mai miért nem lehet szabad, de az álmok világa már hívogatja, nagyon szeretné látni őt. Hamarosan nem is szól többet, csak halkan szuszog, s az egyetlen, amire még ilyen önkívületi állapotban is odafigyel az az, hogy soha ne távolodjon el a másiktól. Nem is akar, és nem is tudna, mert néha pont Mai az, aki úgy szorongatja valamely testrészét, mintha az élete múlna rajta, hogy érezze őt. Igen, már megszokta, s mióta nyugodtabban tud aludni, egyáltalán nem is zavarja, hogy társa éberebb a kelleténél. Az álmaiban most nem látja Mai-t. Nem is láthatná, hisz most teljes valójában itt van mellette. Két helyen pedig nem lehet egyszerre.
Mikor reggel ébresztgetni kezdik, ő is előadja a szokásos mutatványát. Nyöszörgések, melyek jelzik, hogy életben van, csak még nem akaródzik visszatérni a valóságba, aztán a mocorgás, nyújtózkodás, vonaglás, amit bármelyik fekete macska megirigyelhetne, majd végül a szemei is lassan kinyílnak, hogy a barnák újra rácsodálkozhassanak a világra.*
- Ébredek már, na! *szólal meg morcosan, mint minden ébredés után.* Még mindig nem mondod el…? *érdeklődik, és közben összeszedi magát annyira, hogy fel tudjon ülni az ágyban. Megdörzsöli a szemeit, amivel szépen elkeni az előző napi, le nem mosott fekete festéket, de nem baj, úgyis újat fog csinálni.*
- Jó volt veled aludni *jegyzi meg, és amíg Mai a mosakodással foglalkozik, ő a szekrényéhez lép, onnan fordul vissza a lány felé.*
- Hogyan öltözzek fel? *Inkább megkérdezi, mert Mai tudja, hogy hová mennek. Ő csak azt tudja, hogy Mai mennyire ijesztően tud rá nézni egy bakancs miatt is, ha épp nem azt tartja a megfelelő öltözetnek.*
5665. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-15 11:33:41
Üzenet elküldve: 2024-12-15 11:33:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem akarja, hogy tudja a másik, hogy ez neki kellemetlen. Máskor valamilyen módon a tudtára adja, ha valamit sérelmez, de ez nem az a helyzet. Belül játszik és ott is fog, ki tudja, hogy meddig. Ha ez nem csak egy állapot, amiből majd visszaesik a maga sötét vermébe a feketeség, hanem fejlődik, azt tudni fogja Mai is. Látja majd és érzi, s akkor talán megpróbálkozhat az igazsággal, amit minél tovább tartogat magában, annál súlyosabb. De majd megtalálja a módját, hogy hogyan közölje vele ezt az igen fontos dolgot. Nehéz úgy szorítani magához a másikat, hogy csak ő tudja, hogy milyen szál is van közöttük. *
- Szerintem azonnal megismernéd. *Mosolyodik el, s bár keserű a nyelve, mégsem ül ki arcára az érzés. Jó összefüggéseket lát meg Nori, kár, hogy ebben még Mai sem látja meg igazán a sajátját.*
- A tanulás miatt. Ott nem zavar meg benne senki, itt nehezebb nekem, mindig szól valamelyik gyerek. Mások szeme láttára pedig nem az igazi.
*Fáradt a félvér is, de nem akarja még egyszer behunyni a szemeit. Nem jók azok a képek. Még nyugodt álmot sem varázsolhat magára, mert az a húgát bántaná. Miért olyan nehéz ezen az átkozott napon minden?*
- Ó, Szívem…
*Nem is mond semmi többet, hiszen már hallja, ahogy a lány haloványabban beszél. Szívesen kifejtené, hogy azért jár a fizetés, ha valaki dolgozik. Azért pedig még több, ha valaki sokszor és sokat. De mégis azért a legjobb érzés kapni aranyat, amit még csinálni is annyira szeret valaki, hogy el sem várja érte. Mint Mai. Mert fogalma sincs, hogy mikor tartotta a markát utoljára, annyira nem fontos. Bár lassan nem ártana a pénz dolgával is jobban foglalkoznia, igencsak megcsappant a készlet. Bár még mindig igen jól eléldegél belőle.
Hagyja, hogy ott a karjaiban aludjon el a testvére. Neki sokkal hosszabb és keservesebb idő, mire valamelyest elnyomja az álom, akkor is zaklatott légvételek, erősebb szorítások jelzik, hogy nincs minden rendben. A feketeség ezt már megszokhatta tőle, sosem volt békés alvó. Persze, amióta a rezidencián él, azóta sokat változott a helyzet, de most újra kezdődik az, ami talán el sem múlt soha.
Egészen addig játszik ébrenlét és alvás között szlalomozva, amíg az ablakot nem festi meg végre az első halovány fény. Nézi a fekete hajzuhatagot, el sem engedte egész éjjel a másik erős, mégis apró testét. Mindegy hogyan kötött ki mellette, ki mennyit mozgolódott, jó szokásukhoz híven valamijüknek össze kellett érnie.
Nem pihente ki magát, fájnak az emlékek, de eljött a nap. El, csak még Nori nem tudja. Ezért mit sem érdekli őt, hogy amaz meddig kíván pihegni, még jobban odabújik, megszorítja az ölelésével és a fülébe kezd el beszélni.*
- Ébresztő! Nagyon fontos dolgunk van.
*Ismeri azt is, ami majd most következik, de nem érdekli. Ő már fel is pattan és a mosdótálhoz igyekszik, hogy mielőbb felfrissítse arcát, hogy szeme alatt halványabban ékeskedjenek azok a sötét karikák. *
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem akarja, hogy tudja a másik, hogy ez neki kellemetlen. Máskor valamilyen módon a tudtára adja, ha valamit sérelmez, de ez nem az a helyzet. Belül játszik és ott is fog, ki tudja, hogy meddig. Ha ez nem csak egy állapot, amiből majd visszaesik a maga sötét vermébe a feketeség, hanem fejlődik, azt tudni fogja Mai is. Látja majd és érzi, s akkor talán megpróbálkozhat az igazsággal, amit minél tovább tartogat magában, annál súlyosabb. De majd megtalálja a módját, hogy hogyan közölje vele ezt az igen fontos dolgot. Nehéz úgy szorítani magához a másikat, hogy csak ő tudja, hogy milyen szál is van közöttük. *
- Szerintem azonnal megismernéd. *Mosolyodik el, s bár keserű a nyelve, mégsem ül ki arcára az érzés. Jó összefüggéseket lát meg Nori, kár, hogy ebben még Mai sem látja meg igazán a sajátját.*
- A tanulás miatt. Ott nem zavar meg benne senki, itt nehezebb nekem, mindig szól valamelyik gyerek. Mások szeme láttára pedig nem az igazi.
*Fáradt a félvér is, de nem akarja még egyszer behunyni a szemeit. Nem jók azok a képek. Még nyugodt álmot sem varázsolhat magára, mert az a húgát bántaná. Miért olyan nehéz ezen az átkozott napon minden?*
- Ó, Szívem…
*Nem is mond semmi többet, hiszen már hallja, ahogy a lány haloványabban beszél. Szívesen kifejtené, hogy azért jár a fizetés, ha valaki dolgozik. Azért pedig még több, ha valaki sokszor és sokat. De mégis azért a legjobb érzés kapni aranyat, amit még csinálni is annyira szeret valaki, hogy el sem várja érte. Mint Mai. Mert fogalma sincs, hogy mikor tartotta a markát utoljára, annyira nem fontos. Bár lassan nem ártana a pénz dolgával is jobban foglalkoznia, igencsak megcsappant a készlet. Bár még mindig igen jól eléldegél belőle.
Hagyja, hogy ott a karjaiban aludjon el a testvére. Neki sokkal hosszabb és keservesebb idő, mire valamelyest elnyomja az álom, akkor is zaklatott légvételek, erősebb szorítások jelzik, hogy nincs minden rendben. A feketeség ezt már megszokhatta tőle, sosem volt békés alvó. Persze, amióta a rezidencián él, azóta sokat változott a helyzet, de most újra kezdődik az, ami talán el sem múlt soha.
Egészen addig játszik ébrenlét és alvás között szlalomozva, amíg az ablakot nem festi meg végre az első halovány fény. Nézi a fekete hajzuhatagot, el sem engedte egész éjjel a másik erős, mégis apró testét. Mindegy hogyan kötött ki mellette, ki mennyit mozgolódott, jó szokásukhoz híven valamijüknek össze kellett érnie.
Nem pihente ki magát, fájnak az emlékek, de eljött a nap. El, csak még Nori nem tudja. Ezért mit sem érdekli őt, hogy amaz meddig kíván pihegni, még jobban odabújik, megszorítja az ölelésével és a fülébe kezd el beszélni.*
- Ébresztő! Nagyon fontos dolgunk van.
*Ismeri azt is, ami majd most következik, de nem érdekli. Ő már fel is pattan és a mosdótálhoz igyekszik, hogy mielőbb felfrissítse arcát, hogy szeme alatt halványabban ékeskedjenek azok a sötét karikák. *
5664. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-15 10:56:57
Üzenet elküldve: 2024-12-15 10:56:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem akarta újra kellemetlen helyzetbe hozni Mai-t. Azért hívta el a temetőbe, hogy a maga groteszk módján ezzel is kifejezze, mennyire fontos ő a számára. Nem gondolta, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozza, de ha tudta volna, hogy mennyire negatív módon csapódik le benne, akkor biztos, hogy nem most hozakodott volna elő a kérésével.
Mivel Mai jól álcázza magát, és mit sem sejt arról, hogy nem örül a sírlátogatásnak, helyette azon kezd el járni az agya, hogy vajon mi lehet az, amire aludni kell egyet, hogy megtudhassa, hogy miről van szó. Nem jut eredményre, így egy idő után feladja, és csak laposakat pislogva hallgatja Mai-t, ahogy ő hangosan kezd el elmélkedni mellette.*
- Nem tudom, hogy ott volt-e. Végül nem engedted, hogy én is lássam, lehet, hogy fel sem ismerném. Bár, ha olyan, mint mesélted, akkor nem lehet eltéveszteni, hogy ő az. *Az ötletre, hogy ott tanuljanak közösen tűzmágiát, újra gyanakodva húzza össze a szemöldökeit. Nem maga az ötlet a furcsa, az neki is tetszik, mert bár előle elzárták a magas szintű elemi mágiát, bőven van még mit tanulnia azokból a varázskönyvekből, amiket egyre jobban megért anélkül is, hogy varázsitalokkal segítene rá a képességeire.*
- A tanulás miatt akarsz odamenni, vagy az anyád miatt? *Az összefüggéseket még mindig nem érti, de az már neki is furcsa, hogy miért kerül a mágia és Mai anyja egy mondatba, hacsak nem azért, mert mindkettőt utálja.*
- Amúgy elég rosszul hangzik ez a szabadnap dolog… Milyen már, hogy elvárják, hogy mikor csináld azt, amivel segítesz másoknak? Minden napodnak szabadnak kéne lennie, különben nem vagy… szabad… *Sóhajt egyet, majd lehunyja a szemeit. Utóbbi szavait is már csak motyogja, ha így folytatják a csevegést az ágyon fekve, egymáshoz bújva, ő hamar el fog aludni.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem akarta újra kellemetlen helyzetbe hozni Mai-t. Azért hívta el a temetőbe, hogy a maga groteszk módján ezzel is kifejezze, mennyire fontos ő a számára. Nem gondolta, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozza, de ha tudta volna, hogy mennyire negatív módon csapódik le benne, akkor biztos, hogy nem most hozakodott volna elő a kérésével.
Mivel Mai jól álcázza magát, és mit sem sejt arról, hogy nem örül a sírlátogatásnak, helyette azon kezd el járni az agya, hogy vajon mi lehet az, amire aludni kell egyet, hogy megtudhassa, hogy miről van szó. Nem jut eredményre, így egy idő után feladja, és csak laposakat pislogva hallgatja Mai-t, ahogy ő hangosan kezd el elmélkedni mellette.*
- Nem tudom, hogy ott volt-e. Végül nem engedted, hogy én is lássam, lehet, hogy fel sem ismerném. Bár, ha olyan, mint mesélted, akkor nem lehet eltéveszteni, hogy ő az. *Az ötletre, hogy ott tanuljanak közösen tűzmágiát, újra gyanakodva húzza össze a szemöldökeit. Nem maga az ötlet a furcsa, az neki is tetszik, mert bár előle elzárták a magas szintű elemi mágiát, bőven van még mit tanulnia azokból a varázskönyvekből, amiket egyre jobban megért anélkül is, hogy varázsitalokkal segítene rá a képességeire.*
- A tanulás miatt akarsz odamenni, vagy az anyád miatt? *Az összefüggéseket még mindig nem érti, de az már neki is furcsa, hogy miért kerül a mágia és Mai anyja egy mondatba, hacsak nem azért, mert mindkettőt utálja.*
- Amúgy elég rosszul hangzik ez a szabadnap dolog… Milyen már, hogy elvárják, hogy mikor csináld azt, amivel segítesz másoknak? Minden napodnak szabadnak kéne lennie, különben nem vagy… szabad… *Sóhajt egyet, majd lehunyja a szemeit. Utóbbi szavait is már csak motyogja, ha így folytatják a csevegést az ágyon fekve, egymáshoz bújva, ő hamar el fog aludni.*
5663. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:42:02
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:42:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Az ő kedve már nem romlik tovább, nincs lejjebb. A szervezetének ismeretlen alkohol kétféleképp hathatna rá. Előtérbe kerülhetne a bánata, és akkor Orthus az este további részét kénytelen lenne egy búvalbélelt Aleniával tölteni, de szerencsére nem ez történik. A lányt inkább feldobja az ital hatása, kedves, nevetgélős, felszabadult lesz tőle.*
- Talán igen, de hogy őszinte legyek, én egyáltalán nem is terveztem még férjhez menni. Több gondom is van annál, mint hogy még férjuramnak is meg kelljen felelnem.
*Merthogy mindenki másnak meg kell. A rezidencián dolgozóknak, a városnak, és mindenki másnak is, aki számít rá. Nehéz teher ez egy olyan fiatal lánynak, mint ő. Legalábbis ő így érzi magát.
Az este folyamán Alenia nyelve egészen megered, így a szomorú tényeket félretéve egész jókat sikerül beszélgetnie Orthus-szal ilyen-olyan, átlagosabb témákról. Aztán, mikor már minden tányér és pohár üres, és a szavakból is kifogy, akkor így szól.*
- Köszönöm az estét Morthimer úr, de ha nem bánja, most már szeretném megkérni, hogy kísérjen haza engem! Elfáradtam. *Koránt sincs ittas állapotban attól az egy pohár bortól, csupán annyira felpörgette, hogy mostanra valóban eléggé elfáradt. Most már pihenni szeretne otthon a kényelmes ágyában.*
//Ünnepi vacsora//
*Az ő kedve már nem romlik tovább, nincs lejjebb. A szervezetének ismeretlen alkohol kétféleképp hathatna rá. Előtérbe kerülhetne a bánata, és akkor Orthus az este további részét kénytelen lenne egy búvalbélelt Aleniával tölteni, de szerencsére nem ez történik. A lányt inkább feldobja az ital hatása, kedves, nevetgélős, felszabadult lesz tőle.*
- Talán igen, de hogy őszinte legyek, én egyáltalán nem is terveztem még férjhez menni. Több gondom is van annál, mint hogy még férjuramnak is meg kelljen felelnem.
*Merthogy mindenki másnak meg kell. A rezidencián dolgozóknak, a városnak, és mindenki másnak is, aki számít rá. Nehéz teher ez egy olyan fiatal lánynak, mint ő. Legalábbis ő így érzi magát.
Az este folyamán Alenia nyelve egészen megered, így a szomorú tényeket félretéve egész jókat sikerül beszélgetnie Orthus-szal ilyen-olyan, átlagosabb témákról. Aztán, mikor már minden tányér és pohár üres, és a szavakból is kifogy, akkor így szól.*
- Köszönöm az estét Morthimer úr, de ha nem bánja, most már szeretném megkérni, hogy kísérjen haza engem! Elfáradtam. *Koránt sincs ittas állapotban attól az egy pohár bortól, csupán annyira felpörgette, hogy mostanra valóban eléggé elfáradt. Most már pihenni szeretne otthon a kényelmes ágyában.*
5662. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 16:22:42
Üzenet elküldve: 2024-12-14 16:22:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Annyira szeretne egy kis nyugalmat... egy kis mentességet az elméjének. Mintha az egész nap csak arra volna hivatott, hogy megmutassa az összes hibáját és gyengeségét. A titkokat, amiket cipelnie kell… szünetet akar. Kiszakadni mindenhonnan. Pedig mennyire élvezi máskor, hogy le sem áll egy pillanatra sem. Ha nem szándékozná betartani az ígéretét, akkor tudná, hogy hova kellene most mennie. Hol zárhatná magára az ajtót úgy, hogy senki ne tudjon hozzászólni. Ritka az igénye az ekkora csendre. Húgát nézve hamar elveti az ötletet, hogy tovább induljon. Nem értené meg. A fene tudja, hogy miért kell mindig minden lépésében valaki akaratának megfelelnie. Jó, hogy újra együtt vannak, de nem jókor.
Rossz érzés, hogy a sírról kell beszélniük, hogy ki kell látogatniuk reggel. Nem akar folyton szembesülni. De talán ez is elfelejtődik, ahogyan a téma, mikor újat hoz fel. *
- Nem lesz rossz. De nem mondom el. Ahhoz egyet aludnunk kell.
*Magához húzza a feketeséget. Nagyon rég volt már ilyen. Egy masszává olvadnak össze, elkeveredik az éjszín a fehérrel. Most mégis szürkének érzi magát. Oda nem való idegennek. Lehunyja a szemeit egy pillanatra. A töredék idő alatt máris betörnek a délután képei. Nyelnie kell egyet, ahogy hirtelen újra szétnyílnak a szempillák. *
- Azt mondtad, hogy voltál a Mágustoronyban. Vajon ott volt az anyám? El kellene, hogy menjek oda. Mi lenne, ha ott tanítanál? Talán valamikor kapok néhány szabadnapot.
*Eltűnődik, maga sem tudja miért jutott eszébe az az elf hárpia. Talán az ellenszenve ellenére most jól jönne a nőtől megismert érzelemmentes erő. Ő nem agyalna egy percet sem feleslegesen, csak cselekedne. Sosem gondolt még arra, hogy amaz mit tenne a helyében. Semmi nem vezet sehová. Fáradt és álmos. De nem meri lehunyni a szemét.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Annyira szeretne egy kis nyugalmat... egy kis mentességet az elméjének. Mintha az egész nap csak arra volna hivatott, hogy megmutassa az összes hibáját és gyengeségét. A titkokat, amiket cipelnie kell… szünetet akar. Kiszakadni mindenhonnan. Pedig mennyire élvezi máskor, hogy le sem áll egy pillanatra sem. Ha nem szándékozná betartani az ígéretét, akkor tudná, hogy hova kellene most mennie. Hol zárhatná magára az ajtót úgy, hogy senki ne tudjon hozzászólni. Ritka az igénye az ekkora csendre. Húgát nézve hamar elveti az ötletet, hogy tovább induljon. Nem értené meg. A fene tudja, hogy miért kell mindig minden lépésében valaki akaratának megfelelnie. Jó, hogy újra együtt vannak, de nem jókor.
Rossz érzés, hogy a sírról kell beszélniük, hogy ki kell látogatniuk reggel. Nem akar folyton szembesülni. De talán ez is elfelejtődik, ahogyan a téma, mikor újat hoz fel. *
- Nem lesz rossz. De nem mondom el. Ahhoz egyet aludnunk kell.
*Magához húzza a feketeséget. Nagyon rég volt már ilyen. Egy masszává olvadnak össze, elkeveredik az éjszín a fehérrel. Most mégis szürkének érzi magát. Oda nem való idegennek. Lehunyja a szemeit egy pillanatra. A töredék idő alatt máris betörnek a délután képei. Nyelnie kell egyet, ahogy hirtelen újra szétnyílnak a szempillák. *
- Azt mondtad, hogy voltál a Mágustoronyban. Vajon ott volt az anyám? El kellene, hogy menjek oda. Mi lenne, ha ott tanítanál? Talán valamikor kapok néhány szabadnapot.
*Eltűnődik, maga sem tudja miért jutott eszébe az az elf hárpia. Talán az ellenszenve ellenére most jól jönne a nőtől megismert érzelemmentes erő. Ő nem agyalna egy percet sem feleslegesen, csak cselekedne. Sosem gondolt még arra, hogy amaz mit tenne a helyében. Semmi nem vezet sehová. Fáradt és álmos. De nem meri lehunyni a szemét.*
5661. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 15:14:22
Üzenet elküldve: 2024-12-14 15:14:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Jobb híján tovább falatozik, de különösebb kedv nélkül. De fél szemmel azért figyeli, hogy Alenia mennyit iszik és az hogyan hat rá. Ő maga is eléggé abban az állapotban van, hogy komolyabb mennyiségű alkohollal akarja tompítani az agyát. De ezt későbbre hagyja, majd miután hazatért. De a nemeskisasszonynak nincs ebben gyakorlata, úgyhogy vigyáznia kell rá.
Alenia szavaira így felel.*
- Bizonyára így lesz, ahogy Ön is talál majd méltó férfit, akivel jövőt tervezhet. Bizonyos vagyok ebben.
*mondja. Persze így is gondolja. Alenia oldalán ott a rang, a vagyon (idővel) és a szépség.*
//Ünnepi vacsora//
*Jobb híján tovább falatozik, de különösebb kedv nélkül. De fél szemmel azért figyeli, hogy Alenia mennyit iszik és az hogyan hat rá. Ő maga is eléggé abban az állapotban van, hogy komolyabb mennyiségű alkohollal akarja tompítani az agyát. De ezt későbbre hagyja, majd miután hazatért. De a nemeskisasszonynak nincs ebben gyakorlata, úgyhogy vigyáznia kell rá.
Alenia szavaira így felel.*
- Bizonyára így lesz, ahogy Ön is talál majd méltó férfit, akivel jövőt tervezhet. Bizonyos vagyok ebben.
*mondja. Persze így is gondolja. Alenia oldalán ott a rang, a vagyon (idővel) és a szépség.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436