Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 880 (17581. - 17600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17600. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-06 08:06:15
Üzenet elküldve: 2022-07-06 08:06:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
- Értem, mire gondolsz. * Bár már jó néhány éve is talán annak, hogy utoljára arra járt. De akkoriban szívesen múlatta ott az időt. Szemügyre veszi aszott mazsolára emlékeztető ujjbegyeit. Talán egy kissé elhúzódott a fürdőzés. *
- Úgy bizony, akinek még a szeme sem áll jól, azzal vigyázni kell. Sosem tudhatod, meddig terjed ki a látómezeje.
* Kuncogva befordul az öltözők felé. Kikeresi a holmijait és szélsebesen felöltözik. A haját már csak útközben kezdi visszafonni a megszokott formájába. Előbb ér oda, mint a férfi, aztán homlokára csap. *
~ A hajdíszeket meg ott felejtettem. ~
* Visszakocog a medencéjükhöz és szerencséjére ez alatt a rövid idő alatt sem csente el senki őket. Szépen visszarakosgatja őket a tincsei közé. Immár teljes harci díszében visszatér az öltözők elé, hogy bevárja Morganust is. *
- Akkor apád amolyan régivágású ősiatya? „Gyere fiam, bevezetlek a nagybetűs életbe? „ Fúj.
* Fintorog, el sem tudja képzelni hogy ez a kellemes modorú férfiú ilyen családi háttérből származzon. *
- Ó?
* Erősen kérdő hangsúlyú a meglepődése, meglepő a fickó gyors váltása. Persze, nem tudhatja pontosan mire célzott ezzel, de egészen eddig ő volt a megtestesült lovagi erény, még majdnem ő érezte magát a nagy gaz csábítónak apró kis próbálkozásaival. Azért óvatos, nem szeretne kellemetlen félreértéseket. *
- Öhm, egyébként is úgy terveztem, hogy a fogadóban szállok meg. Van már szobád? Ha vársz egy pillanatot, kiveszek egyet én is és elkérem a kulcsot.
- Értem, mire gondolsz. * Bár már jó néhány éve is talán annak, hogy utoljára arra járt. De akkoriban szívesen múlatta ott az időt. Szemügyre veszi aszott mazsolára emlékeztető ujjbegyeit. Talán egy kissé elhúzódott a fürdőzés. *
- Úgy bizony, akinek még a szeme sem áll jól, azzal vigyázni kell. Sosem tudhatod, meddig terjed ki a látómezeje.
* Kuncogva befordul az öltözők felé. Kikeresi a holmijait és szélsebesen felöltözik. A haját már csak útközben kezdi visszafonni a megszokott formájába. Előbb ér oda, mint a férfi, aztán homlokára csap. *
~ A hajdíszeket meg ott felejtettem. ~
* Visszakocog a medencéjükhöz és szerencséjére ez alatt a rövid idő alatt sem csente el senki őket. Szépen visszarakosgatja őket a tincsei közé. Immár teljes harci díszében visszatér az öltözők elé, hogy bevárja Morganust is. *
- Akkor apád amolyan régivágású ősiatya? „Gyere fiam, bevezetlek a nagybetűs életbe? „ Fúj.
* Fintorog, el sem tudja képzelni hogy ez a kellemes modorú férfiú ilyen családi háttérből származzon. *
- Ó?
* Erősen kérdő hangsúlyú a meglepődése, meglepő a fickó gyors váltása. Persze, nem tudhatja pontosan mire célzott ezzel, de egészen eddig ő volt a megtestesült lovagi erény, még majdnem ő érezte magát a nagy gaz csábítónak apró kis próbálkozásaival. Azért óvatos, nem szeretne kellemetlen félreértéseket. *
- Öhm, egyébként is úgy terveztem, hogy a fogadóban szállok meg. Van már szobád? Ha vársz egy pillanatot, kiveszek egyet én is és elkérem a kulcsot.
17599. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:36:32
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:36:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Éjféli Havazás//
//Másnap//
*Az éjszaka kellemesen telt, s az alvás is pihentetőnek bizonyult. Természetesen a leányzó korai távozása nem kerüli el a félvér figyelmét hiába az apró s szinte súlytalan léptek, s bár alvást színlelve, de figyelemmel kíséri az összes mozdulatát egészen addig míg az ki nem lép a szoba vaskos ajtaján. Talán utoljára látta. Talán nem. Még maga a kétarcú isten sem tudhatja. A távozást követően még néhány percig lustán figyeli az ajtó kilincsét hátha ismét elfordul, azonban semmi. Csupán a város neszei. Halk sóhaj hagyja el hősünk ajkait, s halovány mosollyal szája szélén ismét lehunyja égszínkék szemeit, hogy visszatérjen az álmok közé.
Pár órával később mikor már apró neszeket a zene és az azt túlkiabáló harsány beszéd váltja fel, a félvér újból visszatér tudattalanjának rejtett zugaiból. Az ágyban felülvén nagyot nyújtózik, mely folyamatot végül már az emlegetett bútor mellett fejez be, a végén már-már táncra hajazó mozdulatokkal. Végül halk imát mormol egy ősi nyelven, s a ruháiért indult. Szinte azonnal megpillantja a szépen összehajtott halmon az ismerős tollat. Ujjai közé véve, egy darabig csak kifejezéstelen arccal méregeti, hogy aztán egy halk sóhajt hallatva félre rakja. Ezt követően ráérősen magára ölti ruháit, fegyvereit, míg végül készen nem áll az indulásra. Egy utolsó pillantást vet a félasztalon hagyott apró tollra, s hosszas hezitálást követően kabátja egyig zsebébe csúsztatja azt.
A szobát kulcsra zárva hagyja maga mögött, mely kulcsot a lépcsőn leérve azonnal a pultra is helyez.*
- Kiváló nap ez a mai nemde?
*Szúrja oda a fogadósnak némi játékos élccel a hangjában mire az csak a szemeit forgatva törölgeti tovább a sörös korsókat. A félvér nem is erőlteti tovább a témát, helyette inkább mutatóujjával a férfi felé csúsztatja ideiglenes szobája kulcsát, majd tovább indul az ajtó irányába.*
- Ha lehet ne adja ki!
*Böki hátra a pult széléről.*
- Szándékomban áll visszatérni.
*Halovány mosollyal az arcán a fogadós felé biccent, majd végül elhagyja az ominózus kőépületet.*
//Másnap//
*Az éjszaka kellemesen telt, s az alvás is pihentetőnek bizonyult. Természetesen a leányzó korai távozása nem kerüli el a félvér figyelmét hiába az apró s szinte súlytalan léptek, s bár alvást színlelve, de figyelemmel kíséri az összes mozdulatát egészen addig míg az ki nem lép a szoba vaskos ajtaján. Talán utoljára látta. Talán nem. Még maga a kétarcú isten sem tudhatja. A távozást követően még néhány percig lustán figyeli az ajtó kilincsét hátha ismét elfordul, azonban semmi. Csupán a város neszei. Halk sóhaj hagyja el hősünk ajkait, s halovány mosollyal szája szélén ismét lehunyja égszínkék szemeit, hogy visszatérjen az álmok közé.
Pár órával később mikor már apró neszeket a zene és az azt túlkiabáló harsány beszéd váltja fel, a félvér újból visszatér tudattalanjának rejtett zugaiból. Az ágyban felülvén nagyot nyújtózik, mely folyamatot végül már az emlegetett bútor mellett fejez be, a végén már-már táncra hajazó mozdulatokkal. Végül halk imát mormol egy ősi nyelven, s a ruháiért indult. Szinte azonnal megpillantja a szépen összehajtott halmon az ismerős tollat. Ujjai közé véve, egy darabig csak kifejezéstelen arccal méregeti, hogy aztán egy halk sóhajt hallatva félre rakja. Ezt követően ráérősen magára ölti ruháit, fegyvereit, míg végül készen nem áll az indulásra. Egy utolsó pillantást vet a félasztalon hagyott apró tollra, s hosszas hezitálást követően kabátja egyig zsebébe csúsztatja azt.
A szobát kulcsra zárva hagyja maga mögött, mely kulcsot a lépcsőn leérve azonnal a pultra is helyez.*
- Kiváló nap ez a mai nemde?
*Szúrja oda a fogadósnak némi játékos élccel a hangjában mire az csak a szemeit forgatva törölgeti tovább a sörös korsókat. A félvér nem is erőlteti tovább a témát, helyette inkább mutatóujjával a férfi felé csúsztatja ideiglenes szobája kulcsát, majd tovább indul az ajtó irányába.*
- Ha lehet ne adja ki!
*Böki hátra a pult széléről.*
- Szándékomban áll visszatérni.
*Halovány mosollyal az arcán a fogadós felé biccent, majd végül elhagyja az ominózus kőépületet.*
17598. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:07:01
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:07:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*A külön töltött hosszú esztendők alatt megannyiszor kívánt rosszat a Velasco'rrának. Átkozta, szidalmazta, nem egyszer dühödten halálát is kívánta, azt hihetné az ember, elégedetten figyeli most egykori szeretője párnák közé kényszerített szenvedéseit. Szó sincs azonban ilyesmiről. Kegyetlen lecke ez most a sorstól, Nolen gyötrelme iszonyúan hamar csikarja ki belőle a megbánást.
Tehetetlen haragjában folyvást orra alatt szitkozódik, noha hosszú órákig nem is mozdul az ágya mellől, csak arra a kis időre, míg lecseréli a vizes rongyokat. Éreznie kellene valamiféle elégtételt talán, a bosszú mámora helyett gondolataira csupán az aggodalom telepszik. Mikor a hevült kéz remegve nyúl utána néha-néha, gyengéd hangon csitítja miközben finoman homlokát törölgeti, abban reménykedve, hogy hamarosan kitisztul a feje. Mire a nap lemegy azonban egyre kevesebb esélyt látva erre, végső kétségbeesésében keresi fel Jyzelliet. Össze kell szorítania a fogát, félre kell tennie a most is bőszen munkálkodó féltékenységet, mást ugyanis nem ismer a városban.
Karba tett kézzel a falnál állva nézi végig, ahogyan a vörös kurtizán nem sokkal a kényszeredett segítségkérés után a tengerészbe erőltet valami gyógynövény főzetet. Daya nem tudja pontosan mi lehet, sohasem értett különösen az ilyesmihez, de a szúrós szaga igencsak hasonlít az ördögvigyoréhoz. Talán valamiféle fájdalomcsillapító lehet.
Nem kellemetlenkedik tovább a pillangó a szobában a kelleténél. Intéz még néhány biztató, kedves szót a wegtorenihez, aki nagy nehezen kiprésel ajkain egy köszönömöt, aztán maga után hagyva zavaróan édeskés illatát távozik. Épp csukódik nyikorogva az ajtó, mikor a kikötői kivételesen érthetően kezd el habogni, Daya pedig meglepetten kapja felé tekintetét. Kissé talán le is sápad, noha nincs senki, aki most ezt szóvá tehetné. Mégis mi lehet az, amit nem tudhat meg? Jól hallotta egyáltalán? Mit a fenét titkol még előle a Velasco'rra?
Ezen kattog az agya egész éjszaka, ébren is tartja a folytonos elmélkedés. Épp csak egy-egy óvatlan, megfáradt pillanatra ölelkeznek össze pillái, aztán ahogy nyikordul a férfi alatt az ágy, már ki is pattannak szemei. Fogalma sincs, mennyi idő telik el így. A nap sugarai már határozottan kúsznak be az ablakon és világítják meg a szobát, mire egy újabb, pár pillanatnyi szusszanásból megébred. Nyúzott próbálja kidörzsölni szemeiből a kimerültséget, mintha ez az egyszerű művelet képes volna még némi ébrenlétet erőltetni belé. Fáradt zöldjeit ellenőrzőleg emeli az ágy felé, pillantásai pedig legnagyobb meglepetésére akadnak össze az ébredező kikötőivel.*
- Jól vagy, Velasco'rra? *suttogja rekedtesen, némileg hűvösnek tűnő távolságtartással, mielőtt mozdulna a székből. Muszáj közelebbről is megbizonyosodnia arról, hogy rendben van*
*A külön töltött hosszú esztendők alatt megannyiszor kívánt rosszat a Velasco'rrának. Átkozta, szidalmazta, nem egyszer dühödten halálát is kívánta, azt hihetné az ember, elégedetten figyeli most egykori szeretője párnák közé kényszerített szenvedéseit. Szó sincs azonban ilyesmiről. Kegyetlen lecke ez most a sorstól, Nolen gyötrelme iszonyúan hamar csikarja ki belőle a megbánást.
Tehetetlen haragjában folyvást orra alatt szitkozódik, noha hosszú órákig nem is mozdul az ágya mellől, csak arra a kis időre, míg lecseréli a vizes rongyokat. Éreznie kellene valamiféle elégtételt talán, a bosszú mámora helyett gondolataira csupán az aggodalom telepszik. Mikor a hevült kéz remegve nyúl utána néha-néha, gyengéd hangon csitítja miközben finoman homlokát törölgeti, abban reménykedve, hogy hamarosan kitisztul a feje. Mire a nap lemegy azonban egyre kevesebb esélyt látva erre, végső kétségbeesésében keresi fel Jyzelliet. Össze kell szorítania a fogát, félre kell tennie a most is bőszen munkálkodó féltékenységet, mást ugyanis nem ismer a városban.
Karba tett kézzel a falnál állva nézi végig, ahogyan a vörös kurtizán nem sokkal a kényszeredett segítségkérés után a tengerészbe erőltet valami gyógynövény főzetet. Daya nem tudja pontosan mi lehet, sohasem értett különösen az ilyesmihez, de a szúrós szaga igencsak hasonlít az ördögvigyoréhoz. Talán valamiféle fájdalomcsillapító lehet.
Nem kellemetlenkedik tovább a pillangó a szobában a kelleténél. Intéz még néhány biztató, kedves szót a wegtorenihez, aki nagy nehezen kiprésel ajkain egy köszönömöt, aztán maga után hagyva zavaróan édeskés illatát távozik. Épp csukódik nyikorogva az ajtó, mikor a kikötői kivételesen érthetően kezd el habogni, Daya pedig meglepetten kapja felé tekintetét. Kissé talán le is sápad, noha nincs senki, aki most ezt szóvá tehetné. Mégis mi lehet az, amit nem tudhat meg? Jól hallotta egyáltalán? Mit a fenét titkol még előle a Velasco'rra?
Ezen kattog az agya egész éjszaka, ébren is tartja a folytonos elmélkedés. Épp csak egy-egy óvatlan, megfáradt pillanatra ölelkeznek össze pillái, aztán ahogy nyikordul a férfi alatt az ágy, már ki is pattannak szemei. Fogalma sincs, mennyi idő telik el így. A nap sugarai már határozottan kúsznak be az ablakon és világítják meg a szobát, mire egy újabb, pár pillanatnyi szusszanásból megébred. Nyúzott próbálja kidörzsölni szemeiből a kimerültséget, mintha ez az egyszerű művelet képes volna még némi ébrenlétet erőltetni belé. Fáradt zöldjeit ellenőrzőleg emeli az ágy felé, pillantásai pedig legnagyobb meglepetésére akadnak össze az ébredező kikötőivel.*
- Jól vagy, Velasco'rra? *suttogja rekedtesen, némileg hűvösnek tűnő távolságtartással, mielőtt mozdulna a székből. Muszáj közelebbről is megbizonyosodnia arról, hogy rendben van*
17597. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-04 23:47:55
Üzenet elküldve: 2022-07-04 23:47:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szomjasak vagyunk//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ivócimborája panaszos megjegyzésével látványosan próbál nem egyet érteni, vagy legalábbis igyekszik valamely módon a fogadós tudtára adni, hogy nem kíván némi ráadást a sörébe, még akkor sem, ha valóban nem épp barátiak a fogadós által szabott árak. A következő megjegyzés hallatán hősünk szemöldökei látványosan megemelkedik, s ha a testi korlátok nem gátolnák ebben, valószínűleg egy kört is tennének a férfi testén. Szája sarkába kaján vigyor szökik, ahogy eljátszadozik egy párbaj gondolatával, s nyelve hegyére már oda is csusszan a tőle elvárt szúrós megjegyzés, azonban az általában felettébb gyér módon üzemelő túlélési ösztöne megkongatja a vészharangot a fejében, óva intve hősünket a vakmerő párviadaltól. Bár az is meglehet, hogy ez mindössze az elfogyasztott alkohol által ostrom alatt tartott józan elméjének egy utolsó s egyben végtelenül elkeseredett próbálkozása annak érdekében, hogy megóvja a férfi becsületének utolsó morzsáit. Már ha egyáltalán maradt még belőlük.*
- Teysus punnyadt pöcsére! Még két feles és tán bele is megyek.
*Érkezik is a jelenlegi állapotából kitellő tán legdiplomatikusabb válasz. Ezzel együtt a pipa szára visszakerül hősünk ajkai közé, hogy újabbakat szippantson az elviselhetetlenül büdös dohányából, s bár szándékában állna megtekinteni az általa kifújt lustán elillanó füst táncát, dolgát nagyban megnehezíti a tüdője mélyéről előtörő hangos krákogás..*
- A kurva istenit! Kirohad a tüdőm.
*Morogja maga elé a fogadó robaja mellett szinte elhaló hangon. Rosszallóan pillant a pipájára, majd a fogadósra és míg végül úgy nem dönt, hogy inkább nem hajítja el az apró eszközt a benne égő dohánnyal együtt, ezzel valószínűleg lángra lobbantva a kóceráj egy részét. Helyette a pultra teszi, mindezt úgy, hogy pulttal se történjen meg a lelki szemei előtt felvázolt rendkívül kellemetlen kép.*
- Csapos uram! Cimborám. Még két pálinkát ide.
*Buknak elő a szavak a szájából bármiféle hirtelen vagy nem hirtelen megfontolást mellőzve, s már csúsztatja is oda a 40 aranyérmét két kupica Pálinka fejében.
Ahogy elé kerül a kétes eredetű átlátszó lötty, elmarja saját adagját a pultról, s a magasba emeli poharát.*
- Az asszonyra és a szeretőimre! Teysus adja, hogy soha ne találkozzanak!
*Harsogja a jól ismert vigyorral az arcán s azzal a lendülettel le is hatja italát, mely annak rendje és módja szerint úgy marja végig hősünk nyelőcsövét mintha csak egy tretil gyomorsavát húzta volna le. Ennek örömére a mézsöréért nyúl s azzal próbálja menteni a menthetőt, holott tudja jól, hogy ezzel csupán tetézi a problémát. Nem meglepő módon az értelmesebb hangnak a fejében ismét igaza lett, de egy próbát mindig megér. Hangosan felmordul ahogy a két ital egyvelege végül leér a gyomrába, majd kiürült poharát felfordítva a pultra vágja. Vagyis… Poharait?*
- Azannyát kezd egy kicsit meleg lenni itt. Mellesleg. Mesé'j má' nekem ezekrő a viharkurafiakról!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ivócimborája panaszos megjegyzésével látványosan próbál nem egyet érteni, vagy legalábbis igyekszik valamely módon a fogadós tudtára adni, hogy nem kíván némi ráadást a sörébe, még akkor sem, ha valóban nem épp barátiak a fogadós által szabott árak. A következő megjegyzés hallatán hősünk szemöldökei látványosan megemelkedik, s ha a testi korlátok nem gátolnák ebben, valószínűleg egy kört is tennének a férfi testén. Szája sarkába kaján vigyor szökik, ahogy eljátszadozik egy párbaj gondolatával, s nyelve hegyére már oda is csusszan a tőle elvárt szúrós megjegyzés, azonban az általában felettébb gyér módon üzemelő túlélési ösztöne megkongatja a vészharangot a fejében, óva intve hősünket a vakmerő párviadaltól. Bár az is meglehet, hogy ez mindössze az elfogyasztott alkohol által ostrom alatt tartott józan elméjének egy utolsó s egyben végtelenül elkeseredett próbálkozása annak érdekében, hogy megóvja a férfi becsületének utolsó morzsáit. Már ha egyáltalán maradt még belőlük.*
- Teysus punnyadt pöcsére! Még két feles és tán bele is megyek.
*Érkezik is a jelenlegi állapotából kitellő tán legdiplomatikusabb válasz. Ezzel együtt a pipa szára visszakerül hősünk ajkai közé, hogy újabbakat szippantson az elviselhetetlenül büdös dohányából, s bár szándékában állna megtekinteni az általa kifújt lustán elillanó füst táncát, dolgát nagyban megnehezíti a tüdője mélyéről előtörő hangos krákogás..*
- A kurva istenit! Kirohad a tüdőm.
*Morogja maga elé a fogadó robaja mellett szinte elhaló hangon. Rosszallóan pillant a pipájára, majd a fogadósra és míg végül úgy nem dönt, hogy inkább nem hajítja el az apró eszközt a benne égő dohánnyal együtt, ezzel valószínűleg lángra lobbantva a kóceráj egy részét. Helyette a pultra teszi, mindezt úgy, hogy pulttal se történjen meg a lelki szemei előtt felvázolt rendkívül kellemetlen kép.*
- Csapos uram! Cimborám. Még két pálinkát ide.
*Buknak elő a szavak a szájából bármiféle hirtelen vagy nem hirtelen megfontolást mellőzve, s már csúsztatja is oda a 40 aranyérmét két kupica Pálinka fejében.
Ahogy elé kerül a kétes eredetű átlátszó lötty, elmarja saját adagját a pultról, s a magasba emeli poharát.*- Az asszonyra és a szeretőimre! Teysus adja, hogy soha ne találkozzanak!
*Harsogja a jól ismert vigyorral az arcán s azzal a lendülettel le is hatja italát, mely annak rendje és módja szerint úgy marja végig hősünk nyelőcsövét mintha csak egy tretil gyomorsavát húzta volna le. Ennek örömére a mézsöréért nyúl s azzal próbálja menteni a menthetőt, holott tudja jól, hogy ezzel csupán tetézi a problémát. Nem meglepő módon az értelmesebb hangnak a fejében ismét igaza lett, de egy próbát mindig megér. Hangosan felmordul ahogy a két ital egyvelege végül leér a gyomrába, majd kiürült poharát felfordítva a pultra vágja. Vagyis… Poharait?*
- Azannyát kezd egy kicsit meleg lenni itt. Mellesleg. Mesé'j má' nekem ezekrő a viharkurafiakról!
17596. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-04 21:02:29
Üzenet elküldve: 2022-07-04 21:02:29
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Jól esne némi leskelődés, de nem viszi rá a lélek. A víz jótékonyan takarja őket, majd mikor ő némileg szemérmetlenül mászik ki a vízből, már tartja is a törülközőt a lánynak. *
- Jó kis hely, meg kell hagyni. Nyugisabb is mint a Pegazus. Vagyis néha ott is pezseg az élet, de másabb.
* A törülközőbe tekert lányt már csak végig mustrálja, ennyit megenged magának és hát tetszik is neki, amit lát. *
- Az már igaz. Egyszer találkoztam egy fickóval, iszonyúan kancsal volt szegény. A két szeme két külön irányba tekintett. De talán pont ezért egész jól látott szinte majdnem mindent maga körül. Nagy dumás fickó volt, kedveltem.
* Meséli, míg az öltözők felé indulnak, majd elválik útjuk kis időre, míg öltöznek. Így a Pinty dolgát nem reagálja már le rögtön, csak mikor újra felöltözötten megállnak egymás előtt. *
- Nem, apámnak talán nem lett volna kifogása az úgymond férfias erőpróba ellen. Anyám tiltotta és miatta tán be sem engedtek volna az ajtaján.
* Jól nevelt fiú, igencsak jól nevelt. Nincsenek hátsó szándékai, vagyis, talán egy kevéske. *
- Maradhatnál estére. Csak könnyebb lenne, mint holnap keresgélni egymást.
* Kicsit bátortalan a kérés, de eddig jót beszélgettek és hát amúgy is. Egy próbát megér. *
* Jól esne némi leskelődés, de nem viszi rá a lélek. A víz jótékonyan takarja őket, majd mikor ő némileg szemérmetlenül mászik ki a vízből, már tartja is a törülközőt a lánynak. *
- Jó kis hely, meg kell hagyni. Nyugisabb is mint a Pegazus. Vagyis néha ott is pezseg az élet, de másabb.
* A törülközőbe tekert lányt már csak végig mustrálja, ennyit megenged magának és hát tetszik is neki, amit lát. *
- Az már igaz. Egyszer találkoztam egy fickóval, iszonyúan kancsal volt szegény. A két szeme két külön irányba tekintett. De talán pont ezért egész jól látott szinte majdnem mindent maga körül. Nagy dumás fickó volt, kedveltem.
* Meséli, míg az öltözők felé indulnak, majd elválik útjuk kis időre, míg öltöznek. Így a Pinty dolgát nem reagálja már le rögtön, csak mikor újra felöltözötten megállnak egymás előtt. *
- Nem, apámnak talán nem lett volna kifogása az úgymond férfias erőpróba ellen. Anyám tiltotta és miatta tán be sem engedtek volna az ajtaján.
* Jól nevelt fiú, igencsak jól nevelt. Nincsenek hátsó szándékai, vagyis, talán egy kevéske. *
- Maradhatnál estére. Csak könnyebb lenne, mint holnap keresgélni egymást.
* Kicsit bátortalan a kérés, de eddig jót beszélgettek és hát amúgy is. Egy próbát megér. *
17595. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:52:37
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:52:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
* Mivel elvetette a leskelődés ötletét, a lány szigorúan szorosan lehunyt szemekkel ejtőzik csak a víz alatt, így a férfi nyugodt lehet. Nem mintha lenne mit szégyellnie, vagy takargatnia, hát nem kifejezetten egy ronda teremtés. Mindenesetre érdekesnek találja Morganus zavarát, eddigi tapasztalatai alapján az ő korabeli férfiak kicsit lazábbak szoktak lenni. Főleg ami a testiséget érinti. *
~ Mélyen gyökerezhetnek azok a francos neveltetési szabályok. ~
- Ismerem. Egészen egyedi a hangulata, nem igaz?
* A fickó úgy tűnik, megelégeli a fürdőzést és felkeresi a szárazföldet. Mivel háttal neki teszi ezt, jótékonyan megenged magának néhány kósza pillantást a farizmok irányába. *
~ Istenek, hát ennyit csak szabad? ~
* Megvonja a vállát és a maradék vizet kicsavarva a hajából, kilép a vízből. Elveszi a törölközőt és maga köré kanyarintja ügyesen. A lány nem az a túl mélynövésű alkat, a törölköző pedig nem az a széles anyag, így meglehetősen kurtán ér véget Katlaelle combjainál. Mondjuk választhatna, a keblei buggyanjanak-e ki félig, vagy a feneke, de ezt biztonságosabbnak ítéli. *
- Igazából bármi szóba jöhet. Fura helyeken, fura alakokkal futhat össze az ember. Egészen érdekes tud lenni. * Vigyorog, majd fél kézzel tartva a leplet, elkacsázik a férfi előtt az öltözők irányába. * Szívesen tennék egy sétát a környéken, egy ideje már nem fordultam meg errefelé, kíváncsi vagyok, mi változott. A Pintyre gondolsz? Az volt, igen. Szóval „úgy tudod”? Semmi személyes tapasztalat? Úgy hallottam az úri fiúk kedveli az efféle szórakozást.
* Csak cukkolja a férfit, de érdekesnek találja, hogy pont ezt a helyet említi meg. *
* Mivel elvetette a leskelődés ötletét, a lány szigorúan szorosan lehunyt szemekkel ejtőzik csak a víz alatt, így a férfi nyugodt lehet. Nem mintha lenne mit szégyellnie, vagy takargatnia, hát nem kifejezetten egy ronda teremtés. Mindenesetre érdekesnek találja Morganus zavarát, eddigi tapasztalatai alapján az ő korabeli férfiak kicsit lazábbak szoktak lenni. Főleg ami a testiséget érinti. *
~ Mélyen gyökerezhetnek azok a francos neveltetési szabályok. ~
- Ismerem. Egészen egyedi a hangulata, nem igaz?
* A fickó úgy tűnik, megelégeli a fürdőzést és felkeresi a szárazföldet. Mivel háttal neki teszi ezt, jótékonyan megenged magának néhány kósza pillantást a farizmok irányába. *
~ Istenek, hát ennyit csak szabad? ~
* Megvonja a vállát és a maradék vizet kicsavarva a hajából, kilép a vízből. Elveszi a törölközőt és maga köré kanyarintja ügyesen. A lány nem az a túl mélynövésű alkat, a törölköző pedig nem az a széles anyag, így meglehetősen kurtán ér véget Katlaelle combjainál. Mondjuk választhatna, a keblei buggyanjanak-e ki félig, vagy a feneke, de ezt biztonságosabbnak ítéli. *
- Igazából bármi szóba jöhet. Fura helyeken, fura alakokkal futhat össze az ember. Egészen érdekes tud lenni. * Vigyorog, majd fél kézzel tartva a leplet, elkacsázik a férfi előtt az öltözők irányába. * Szívesen tennék egy sétát a környéken, egy ideje már nem fordultam meg errefelé, kíváncsi vagyok, mi változott. A Pintyre gondolsz? Az volt, igen. Szóval „úgy tudod”? Semmi személyes tapasztalat? Úgy hallottam az úri fiúk kedveli az efféle szórakozást.
* Csak cukkolja a férfit, de érdekesnek találja, hogy pont ezt a helyet említi meg. *
17594. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-03 18:27:48
Üzenet elküldve: 2022-07-03 18:27:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*Mordokhai megérzése tökéletesnek bizonyul. Valóban érlelődik a kérdés a nőben, amit egy apró dilemma után ki is ad magából. Az elején reménykedik, hogy ez csak valami fiatalkori hóbortság vagy egy fogadás elvesztésének emléke. De ahogy kibontakozik a történet ismét csak az ajkait összepréselve hallgatja. Szinte a szemei előtt lát mindent, amiről most a férfi mesél. Hol a sebhelyet, hol pedig partnere arcát fürkészi. Igyekszik valami érzelmet keresni, hogy tudja miféle témába szállhatott bele ismét páros lábbal. Mikor pedig tekintetük végre ismét összeakad szinte el sem tud szakadni tőle. Raboskodás. érdekesség. Játékszer. Minden egyes szó után nyel egy aprót, miközben ismét csak a bűntudata erősödik. Ismét belenyúlt egy olyan témába, amibe talán nem kellett volna. Talán csak a felvillanó, eszelős vigyor az, ami egy pillanatra kizökkenti a gondolatmenetből. A sajnálkozás pedig lassan döbbenetbe csap át. Ijesztő hallani azt, hogy a kedélyes kalandor valaha mélységi zsoldosnak csapott fel. Még akkor is, ha ez volt az út az életének megtartásához. Noha ennek ellenére sem változik a férfiról kialakult eddigi véleménye, csupán csak kibővül róla alkotott kép. Már a jópofa kalandor mellé megnyerte magának a matróna jobbkeze címet is. Valóban hallott már eleget a mélységiekről ahhoz, hogy el tudja képzelni mi is lehetett a feladata egy fegyverforgató kalandornak. Persze jobban hangzik, mint egy "játékszer", de valahogy nem igazán változtatja meg a lényeget. A mélységiekről nincs jó véleménnyel, emiatt úgy véli, hogy Mordokhainak nem sokkal lehetett jobb élete a matróna bérenceként, mint a sötételfek szórakozásaként. De legalább visszakapta az életét, ami az előzmények tekintetében az igazán meglepő.*
- Nem volt kötelességed elmesélni... De köszönöm, hogy ezt is megosztottad velem.
*Mosolyodik el kissé félszegen. Azért mardossa egy kis bűntudat, hogy ma már másodjára tapos bele két lábbal az érzékeny emlékekbe. A bűntudatot pedig igyekszik mulasztani, amihez ismét a piszkálódást választja. Amit igyekszik minden porcikájával rendesen kiélvezni, egészen addig, amíg át nem vált a meglepődésre. Noha hamar beadja a derekát, ezért nem lankad a figyelme. Bízik a férfiban, ezért is fogott a kezére és mászott vissza hozzá, de azért összehúzott szemekkel fürkészi, hogy mielőbb kiszúrhasson minden gyanús mozdulatot. Az érintésére viszont enyhülnek a vonásai. Az ujjait lassan fűzi össze a másikéval, majd ahogy a csend körbe öleli őket, s szinte már csak a heves szívdobogása visszhangzik a fülében minden gyanakvása tovaszáll.
Lassan minden épeszűséget, minden tartást maga mögött hagyva fészkeli be magát az ölébe. Ujjait kiszabadítva karolja át Mordokhai nyakát, majd a fejét a mellkasára vonva cirógat a hószín tincsek közé. Az állát finoman megtámasztja a fején, miközben szabad kezének ujjaival cirógat le, majd finoman fel a gerince mentén. Hosszú percekiog hallgat, de mikor megtöri a csendet, azt is óvatosan és csöndes, lágy hangon teszi.*
- Tudom, hogy bátor férfi vagy, aki szereti a kalandokat, de talán időnként túl nagyokat harapsz belőle. Talán tényleg jó neked ez a mai pihenő.
*Mosolyodik el gyengéden, miközben rendületlenül cirógatja hol a fehér tincseket, hol a hátát. Ahogy a piszkálódás sem zavarta, most ugyan annyira élvezi a kettejükre telepedő békét. Ahogy a tüdejét ér orrát eltelíti az illatos, párás levegő, ahogy csak szívének dübörgését, a fürdővíz apró hullámzását hallja ismét hatalmába keríti a régen tapasztalt nyugalom. Noha részben idegen ez az érzés, szinte fél és retteg tőle, de most mégis így a férfi ölébe telepedve, ahogy a mellkasára vonta a fejét szinte vágyja ezt a kockázatot. Annak ellenére, hogy megint a feje felett lóg a búcsú és a viszont nem látás kardja, ebben a pillanatban csak ki akar élvezni minden megadatott pillanatot. Hiába csak ma találkoztak, hiába alig pár órás az ismertségük, most mindenét oda tudná adni, hogy még sokáig Mordokhai karjaiban maradhasson. Minél később szeretné megtapasztalni a pillanat múlását. Nem olyan rég már megsebezték a szívét egy nem kívánatos búcsúval. Most pedig valahogy még nehezebbnek tűnik az elfogadás, mert Mordokhai mellett úgy érzi nem csak az ösztön dobogtatja meg a szívét. Végre egyszer megmutathatta magát ítélkezés nélkül.*
- Te aztán ki tudod hozni a bolondot a fattyúból. De most az egyszer nem bánom. Azzal ráérek holnap is.
*Suttogja a hószín tincsek közé, majd az arcát beletemetve vonja jobban magához a kalandort.*
//Fürdőház//
*Mordokhai megérzése tökéletesnek bizonyul. Valóban érlelődik a kérdés a nőben, amit egy apró dilemma után ki is ad magából. Az elején reménykedik, hogy ez csak valami fiatalkori hóbortság vagy egy fogadás elvesztésének emléke. De ahogy kibontakozik a történet ismét csak az ajkait összepréselve hallgatja. Szinte a szemei előtt lát mindent, amiről most a férfi mesél. Hol a sebhelyet, hol pedig partnere arcát fürkészi. Igyekszik valami érzelmet keresni, hogy tudja miféle témába szállhatott bele ismét páros lábbal. Mikor pedig tekintetük végre ismét összeakad szinte el sem tud szakadni tőle. Raboskodás. érdekesség. Játékszer. Minden egyes szó után nyel egy aprót, miközben ismét csak a bűntudata erősödik. Ismét belenyúlt egy olyan témába, amibe talán nem kellett volna. Talán csak a felvillanó, eszelős vigyor az, ami egy pillanatra kizökkenti a gondolatmenetből. A sajnálkozás pedig lassan döbbenetbe csap át. Ijesztő hallani azt, hogy a kedélyes kalandor valaha mélységi zsoldosnak csapott fel. Még akkor is, ha ez volt az út az életének megtartásához. Noha ennek ellenére sem változik a férfiról kialakult eddigi véleménye, csupán csak kibővül róla alkotott kép. Már a jópofa kalandor mellé megnyerte magának a matróna jobbkeze címet is. Valóban hallott már eleget a mélységiekről ahhoz, hogy el tudja képzelni mi is lehetett a feladata egy fegyverforgató kalandornak. Persze jobban hangzik, mint egy "játékszer", de valahogy nem igazán változtatja meg a lényeget. A mélységiekről nincs jó véleménnyel, emiatt úgy véli, hogy Mordokhainak nem sokkal lehetett jobb élete a matróna bérenceként, mint a sötételfek szórakozásaként. De legalább visszakapta az életét, ami az előzmények tekintetében az igazán meglepő.*
- Nem volt kötelességed elmesélni... De köszönöm, hogy ezt is megosztottad velem.
*Mosolyodik el kissé félszegen. Azért mardossa egy kis bűntudat, hogy ma már másodjára tapos bele két lábbal az érzékeny emlékekbe. A bűntudatot pedig igyekszik mulasztani, amihez ismét a piszkálódást választja. Amit igyekszik minden porcikájával rendesen kiélvezni, egészen addig, amíg át nem vált a meglepődésre. Noha hamar beadja a derekát, ezért nem lankad a figyelme. Bízik a férfiban, ezért is fogott a kezére és mászott vissza hozzá, de azért összehúzott szemekkel fürkészi, hogy mielőbb kiszúrhasson minden gyanús mozdulatot. Az érintésére viszont enyhülnek a vonásai. Az ujjait lassan fűzi össze a másikéval, majd ahogy a csend körbe öleli őket, s szinte már csak a heves szívdobogása visszhangzik a fülében minden gyanakvása tovaszáll.
Lassan minden épeszűséget, minden tartást maga mögött hagyva fészkeli be magát az ölébe. Ujjait kiszabadítva karolja át Mordokhai nyakát, majd a fejét a mellkasára vonva cirógat a hószín tincsek közé. Az állát finoman megtámasztja a fején, miközben szabad kezének ujjaival cirógat le, majd finoman fel a gerince mentén. Hosszú percekiog hallgat, de mikor megtöri a csendet, azt is óvatosan és csöndes, lágy hangon teszi.*
- Tudom, hogy bátor férfi vagy, aki szereti a kalandokat, de talán időnként túl nagyokat harapsz belőle. Talán tényleg jó neked ez a mai pihenő.
*Mosolyodik el gyengéden, miközben rendületlenül cirógatja hol a fehér tincseket, hol a hátát. Ahogy a piszkálódás sem zavarta, most ugyan annyira élvezi a kettejükre telepedő békét. Ahogy a tüdejét ér orrát eltelíti az illatos, párás levegő, ahogy csak szívének dübörgését, a fürdővíz apró hullámzását hallja ismét hatalmába keríti a régen tapasztalt nyugalom. Noha részben idegen ez az érzés, szinte fél és retteg tőle, de most mégis így a férfi ölébe telepedve, ahogy a mellkasára vonta a fejét szinte vágyja ezt a kockázatot. Annak ellenére, hogy megint a feje felett lóg a búcsú és a viszont nem látás kardja, ebben a pillanatban csak ki akar élvezni minden megadatott pillanatot. Hiába csak ma találkoztak, hiába alig pár órás az ismertségük, most mindenét oda tudná adni, hogy még sokáig Mordokhai karjaiban maradhasson. Minél később szeretné megtapasztalni a pillanat múlását. Nem olyan rég már megsebezték a szívét egy nem kívánatos búcsúval. Most pedig valahogy még nehezebbnek tűnik az elfogadás, mert Mordokhai mellett úgy érzi nem csak az ösztön dobogtatja meg a szívét. Végre egyszer megmutathatta magát ítélkezés nélkül.*
- Te aztán ki tudod hozni a bolondot a fattyúból. De most az egyszer nem bánom. Azzal ráérek holnap is.
*Suttogja a hószín tincsek közé, majd az arcát beletemetve vonja jobban magához a kalandort.*
17593. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-02 06:19:55
Üzenet elküldve: 2022-07-02 06:19:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
*Lám-lám, az egykor volt nagy harcos, a büszke mélységi törzs második kardja most most az evéshez is segítségre szorul. Ha ezt a jelenetet bárki látná az övéi közül, bizonyosan a túlvilágra segítené a hímet, hogy megkímélje a szégyentől. Ehhez mérten Kharasshi egészen jól tűri a helyzetet. Szokásos mogorvasága azért megmaradt, így mikor a szükséges iránymutatást megkapta, egy morranással arrébb is hessenti a nőstényt.*
- Jól van már! *Ez nála megfelel egy szívélyes köszönömnek, de ezt valószínűleg Ydrissnek se kell magyarázni.
Bár nem lát, de az elnyúló kis szünet sejteti, hogy a lányt váratlanul érte a kérdése. Ám ő sem erre a válaszra számított. Furcsamód az az első gondolata, hogy valami frázisba kezdjen arról, hogy az ilyen dolgokkal szembe kell nézni, de hamar rájön, hogy ő maga se tért vissza az övéihez. Igaz, ami igaz, ő valószínűleg az életével fizetne, ha megpróbálná. A nővére nem kockáztatna.
Az okfejtést hallgatva azért elszomorodik. Magát hibáztatja azért, hogy idáig fajultak a dolgok és Ydrissnek el kellett szenvednie ezt a veszteséget. Kharasshi a kezdetektől nagyon megsínylette a család hiányát. Úgy nőtt fel, hogy ez az érték volt a számára az első. S lám, hová jutott? Kitaszítottként vérei ellensége lett, s szíve leghőbb vágya a testvérgyilkosság, már ami fivérét illeti.
Ám ami talán a legnagyobb szégyen az egészben, hogy amint a nőstény a mákot említi egy szép, szemléletes kontextusba helyezve példaként, figyelmének egy részét máris legyűri a sóvárgás. A sóvárgás a tompa bódulat iránt. Egyelőre még csak az elméje zsörtölődik érte, de hamarosan a teste is fog, az pedig nem lesz szép.*
- Hát persze *kúszik apró, kacska mosolyféle az arcára.* - Időd, mint a tenger. *Sokszor hajlamos megfeledkezni róla, hogy a fakóvérűek számára néhány év csendes elmélkedéssel és tesz-vesszel való eltöltése természetes dolog. Az ő számára az elmúlt idő ehhez képest viharos, háborgó káosz. Azt a majd' egy esztendőt leszámítva, amikor Kälit maga mellett tartotta.*
- Egy időre bérkardnak szegődtem, de... *úgy rágja az ételt, mintha a szavak megkeserítették volna a szájában, de azért csak lenyeli* - nem nekem való. *Kharasshi kiváló fegyverforgató, ehhez kétség se férhet, de kevés olyan munkaadó van, aki meg tudná zabolázni a természetét is.* - Később pedig *újabb kanál nehezen legyűrhető gondolatot forgat a szájában jó darabig.* - Jobb, ha nem tudod *zárja le és a hangsúlyából, a megfeszülő vonásaiból Ydriss sejtheti, hogy valóban, talán úgy lesz a legjobb, ha nem tud a részletekről, ami az elmúlt időszak sötét gödrének mákonnyal és szesszel bélelt rút üledékét illeti.* - De ha ott az erdei házban... amíg ez tart *mondja szaggatottan, mint akinek nem akaródzik a nyelvére venni a gyengeségét és a szörnyű elkövetkezendőket.* - Ha úgy ítéled, hogy... *Sóhajt és megnedvesíti az ajkát.* - Örülnék, ha a Te lándzsád végezne velem.
*Beszélni fog, míg a szer kiürül a véréből. Szörnyű dolgokat fog mondani. Egy része talán igaz se lesz, csak bántani akarja majd vele a nőstényt, aki közte és a vágyott bódulat között áll. Ydrissnek enélkül is elég oka lenne, hogy pontot tegyen a mélységi életének végére, ő pedig elfogadná az ítéletet. Tőle el.*
- De ha úgy alakulna. És tudom, hogy nincs jogom ilyesmit kérni tőled *emeli fel már előre a tenyerét.* - Megtennéd, hogy megkeresed a fiamat? Hogy megpróbálod...
*Lehajtja a fejét és jobbja tehetetlenül szorul rá újra a kanálra, de nem emeli fel újra az evőeszközt. Most látszik rajta igazán, mennyire kifacsarta a kitaszítottság. Az egyetlen kapaszkodója az értékekhez, melyek omladozó pillérként tartják a jövőbe vetett hitét, az a vérének e kapcsa.*
//Az egyik szobában//
*Lám-lám, az egykor volt nagy harcos, a büszke mélységi törzs második kardja most most az evéshez is segítségre szorul. Ha ezt a jelenetet bárki látná az övéi közül, bizonyosan a túlvilágra segítené a hímet, hogy megkímélje a szégyentől. Ehhez mérten Kharasshi egészen jól tűri a helyzetet. Szokásos mogorvasága azért megmaradt, így mikor a szükséges iránymutatást megkapta, egy morranással arrébb is hessenti a nőstényt.*
- Jól van már! *Ez nála megfelel egy szívélyes köszönömnek, de ezt valószínűleg Ydrissnek se kell magyarázni.
Bár nem lát, de az elnyúló kis szünet sejteti, hogy a lányt váratlanul érte a kérdése. Ám ő sem erre a válaszra számított. Furcsamód az az első gondolata, hogy valami frázisba kezdjen arról, hogy az ilyen dolgokkal szembe kell nézni, de hamar rájön, hogy ő maga se tért vissza az övéihez. Igaz, ami igaz, ő valószínűleg az életével fizetne, ha megpróbálná. A nővére nem kockáztatna.
Az okfejtést hallgatva azért elszomorodik. Magát hibáztatja azért, hogy idáig fajultak a dolgok és Ydrissnek el kellett szenvednie ezt a veszteséget. Kharasshi a kezdetektől nagyon megsínylette a család hiányát. Úgy nőtt fel, hogy ez az érték volt a számára az első. S lám, hová jutott? Kitaszítottként vérei ellensége lett, s szíve leghőbb vágya a testvérgyilkosság, már ami fivérét illeti.
Ám ami talán a legnagyobb szégyen az egészben, hogy amint a nőstény a mákot említi egy szép, szemléletes kontextusba helyezve példaként, figyelmének egy részét máris legyűri a sóvárgás. A sóvárgás a tompa bódulat iránt. Egyelőre még csak az elméje zsörtölődik érte, de hamarosan a teste is fog, az pedig nem lesz szép.*
- Hát persze *kúszik apró, kacska mosolyféle az arcára.* - Időd, mint a tenger. *Sokszor hajlamos megfeledkezni róla, hogy a fakóvérűek számára néhány év csendes elmélkedéssel és tesz-vesszel való eltöltése természetes dolog. Az ő számára az elmúlt idő ehhez képest viharos, háborgó káosz. Azt a majd' egy esztendőt leszámítva, amikor Kälit maga mellett tartotta.*
- Egy időre bérkardnak szegődtem, de... *úgy rágja az ételt, mintha a szavak megkeserítették volna a szájában, de azért csak lenyeli* - nem nekem való. *Kharasshi kiváló fegyverforgató, ehhez kétség se férhet, de kevés olyan munkaadó van, aki meg tudná zabolázni a természetét is.* - Később pedig *újabb kanál nehezen legyűrhető gondolatot forgat a szájában jó darabig.* - Jobb, ha nem tudod *zárja le és a hangsúlyából, a megfeszülő vonásaiból Ydriss sejtheti, hogy valóban, talán úgy lesz a legjobb, ha nem tud a részletekről, ami az elmúlt időszak sötét gödrének mákonnyal és szesszel bélelt rút üledékét illeti.* - De ha ott az erdei házban... amíg ez tart *mondja szaggatottan, mint akinek nem akaródzik a nyelvére venni a gyengeségét és a szörnyű elkövetkezendőket.* - Ha úgy ítéled, hogy... *Sóhajt és megnedvesíti az ajkát.* - Örülnék, ha a Te lándzsád végezne velem.
*Beszélni fog, míg a szer kiürül a véréből. Szörnyű dolgokat fog mondani. Egy része talán igaz se lesz, csak bántani akarja majd vele a nőstényt, aki közte és a vágyott bódulat között áll. Ydrissnek enélkül is elég oka lenne, hogy pontot tegyen a mélységi életének végére, ő pedig elfogadná az ítéletet. Tőle el.*
- De ha úgy alakulna. És tudom, hogy nincs jogom ilyesmit kérni tőled *emeli fel már előre a tenyerét.* - Megtennéd, hogy megkeresed a fiamat? Hogy megpróbálod...
*Lehajtja a fejét és jobbja tehetetlenül szorul rá újra a kanálra, de nem emeli fel újra az evőeszközt. Most látszik rajta igazán, mennyire kifacsarta a kitaszítottság. Az egyetlen kapaszkodója az értékekhez, melyek omladozó pillérként tartják a jövőbe vetett hitét, az a vérének e kapcsa.*
17592. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-01 20:04:41
Üzenet elküldve: 2022-07-01 20:04:41
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Inkább elmerült gyorsan a vízben és inkább gondol arra, hogy elég fürge volt ahhoz, hogy ne látassék sokat magából. Mindegy is már, Kate is a hajának mosásával van elfoglalva, szappanozza magát. Ezt még kedvtelve nézegeti is. Ő csak a vízzel tisztogatja le magát. Kicsit feszeng, mikor a lány lebukik a víz alá, öblögetés céljából, de később nem látja a szemén, hogy szappanos víz ment volna bele. *
- Mehetünk. Amúgy van egy másik kedvenc helyem a város környékén, a Taverna. Kicsit eldugott helyen van.
* Megfordul és kicsápol a törülközőjéért és minden illemet mellőzve kilép a vízből. Persze azért háttal a lánynak, de már derekára is kötötte a törülközőt. A másikat maga elé tartva elfordul, hogy Kat ki tudjon szállni és magára tekerhesse azt. Furcsa kettőssége ez a mostani helyzet. Illem és illetlenség, mindig feszegeti a határait. Egyszer majd csak lesz annyira szabad és őszinte, mint a lány. Amikor már túl lesz mindenen és tesz az egészre. Úgyhogy most csurom vizesen, derekán törülközővel vár. Tartja a másiknak a nem épp hatalmas pongyolát, hogy amit akar, eltakarjon. *
- Gondolom nem könyvtárlátogatást vagy temetőben járást tervezel? Piactér és utána a többi negyed? Oh, ott van a Kalmár is! Úgy tudom az korábban bordélyház volt.
* Inkább elmerült gyorsan a vízben és inkább gondol arra, hogy elég fürge volt ahhoz, hogy ne látassék sokat magából. Mindegy is már, Kate is a hajának mosásával van elfoglalva, szappanozza magát. Ezt még kedvtelve nézegeti is. Ő csak a vízzel tisztogatja le magát. Kicsit feszeng, mikor a lány lebukik a víz alá, öblögetés céljából, de később nem látja a szemén, hogy szappanos víz ment volna bele. *
- Mehetünk. Amúgy van egy másik kedvenc helyem a város környékén, a Taverna. Kicsit eldugott helyen van.
* Megfordul és kicsápol a törülközőjéért és minden illemet mellőzve kilép a vízből. Persze azért háttal a lánynak, de már derekára is kötötte a törülközőt. A másikat maga elé tartva elfordul, hogy Kat ki tudjon szállni és magára tekerhesse azt. Furcsa kettőssége ez a mostani helyzet. Illem és illetlenség, mindig feszegeti a határait. Egyszer majd csak lesz annyira szabad és őszinte, mint a lány. Amikor már túl lesz mindenen és tesz az egészre. Úgyhogy most csurom vizesen, derekán törülközővel vár. Tartja a másiknak a nem épp hatalmas pongyolát, hogy amit akar, eltakarjon. *
- Gondolom nem könyvtárlátogatást vagy temetőben járást tervezel? Piactér és utána a többi negyed? Oh, ott van a Kalmár is! Úgy tudom az korábban bordélyház volt.
17591. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-01 09:59:18
Üzenet elküldve: 2022-07-01 09:59:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások egy fogadóban//
*Zaejn érezhetően kilóg a női társaság érzelmeinek színes skálájából, így történhet meg az is, hogy Auhryenben megjelenő rossz érzés felett is könnyedén elsiklik. Pedig ha sejtené, hogy szavai bántóak, akkor lehet valamelyest visszafogná magát - bár mindig nagyobb az esély az ellenkezőjére -, főleg arra való tekintettel, hogy tényleg tetszetős számára a kishölgy. De jobban leköti most az, hogy Mesedahyval kekeckedjen, aki nem rest visszaszúrni egy-két csípős megjegyzéssel. Zaejn mindezt önelégült, s ravaszdi vigyorral honorálja, látszólag kicsit sem tartva attól, hogy Mesedahy csúnya részleteket árul el múltjából. Nem szégyelli, s nem változtatná meg azt, sőt, talán most is hasonló dolgokra vetemedne, ha nem foglalná el a vándorlás, mesterségének űzése, s éppen nem Arthenior utcáit róná.*
- Szavaid olyanok, mint tőr a szívemben.
*Drámaian mellkasára teszi kézfejét, de vigyora nem lankad. Színésznek bizonyosan nem lenne jó.*
- Ne csüggedj, még hangulatrombolóként is szívesen elviselünk téged.
*Bár Zaejn jól tudja, hogy Mesedahy nem kedveli a kéretlen érintéseket, ennek ellenére kísérletet tesz arra, hogy megsimogassa a nő hátát, amennyiben az nem rázza le róla kezeit.*
- Hmm, valóban!
*Ragyognak fel szemei, miközben lelkesen tölt a saját poharába italt, ha már őt kihagyták az osztogatásból.*
- Na és táncolni tudnak e a hölgyek? A kérdés főleg neked szól, veled kapcsolatban vannak kétségeim.
*Röviden Mesedahyra pillant, pimaszul végig szalad rajta tekintete, majd áhítattal fordul vissza a szőke gyönyörűséghez.*
- Ma este viszont nincs helye itt búnak!
*Rázza fel a társaságot, majd lendületesen poharába kortyol, egy csepp bor félre is szalad, hogy utána nyakán siessen le, s enyhe vörös csíkot hagyjon maga után.*
- Feneketlen az erszényem, így ne legyetek restek rendelni. Ha kell, akkor egy masszást is fizetek, igaz ha én csinálom az ingyen van.
*Zaejn érezhetően kilóg a női társaság érzelmeinek színes skálájából, így történhet meg az is, hogy Auhryenben megjelenő rossz érzés felett is könnyedén elsiklik. Pedig ha sejtené, hogy szavai bántóak, akkor lehet valamelyest visszafogná magát - bár mindig nagyobb az esély az ellenkezőjére -, főleg arra való tekintettel, hogy tényleg tetszetős számára a kishölgy. De jobban leköti most az, hogy Mesedahyval kekeckedjen, aki nem rest visszaszúrni egy-két csípős megjegyzéssel. Zaejn mindezt önelégült, s ravaszdi vigyorral honorálja, látszólag kicsit sem tartva attól, hogy Mesedahy csúnya részleteket árul el múltjából. Nem szégyelli, s nem változtatná meg azt, sőt, talán most is hasonló dolgokra vetemedne, ha nem foglalná el a vándorlás, mesterségének űzése, s éppen nem Arthenior utcáit róná.*
- Szavaid olyanok, mint tőr a szívemben.
*Drámaian mellkasára teszi kézfejét, de vigyora nem lankad. Színésznek bizonyosan nem lenne jó.*
- Ne csüggedj, még hangulatrombolóként is szívesen elviselünk téged.
*Bár Zaejn jól tudja, hogy Mesedahy nem kedveli a kéretlen érintéseket, ennek ellenére kísérletet tesz arra, hogy megsimogassa a nő hátát, amennyiben az nem rázza le róla kezeit.*
- Hmm, valóban!
*Ragyognak fel szemei, miközben lelkesen tölt a saját poharába italt, ha már őt kihagyták az osztogatásból.*
- Na és táncolni tudnak e a hölgyek? A kérdés főleg neked szól, veled kapcsolatban vannak kétségeim.
*Röviden Mesedahyra pillant, pimaszul végig szalad rajta tekintete, majd áhítattal fordul vissza a szőke gyönyörűséghez.*
- Ma este viszont nincs helye itt búnak!
*Rázza fel a társaságot, majd lendületesen poharába kortyol, egy csepp bor félre is szalad, hogy utána nyakán siessen le, s enyhe vörös csíkot hagyjon maga után.*
- Feneketlen az erszényem, így ne legyetek restek rendelni. Ha kell, akkor egy masszást is fizetek, igaz ha én csinálom az ingyen van.
17590. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-30 18:43:03
Üzenet elküldve: 2022-06-30 18:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
- Csak afféle megérzés.
*Válaszolja továbbra is mosolyogva, majd elhallgat és csendben is marad, kivár. Bár eredetileg tényleg csak egy megérzés volt az egész, a visszakérdezés módja és hangneme viszonylag kevés teret enged a kétségnek, így hát vár a leányra, hadd fogalmazza meg kérdését, vagy akár kérdéseit. Szeme továbbra is csukva, s amikor partnere végül összeszedi gondolatait, a férfinak ki sem kénye nyitnia ahhoz, hogy tudja, vajon mégis melyik ékességére gondolhatott partnere. Tekintetét mellkasára emeli s egy darabig szemléli a rút motívumot, na meg az alatta lévő keszekusza vonalakat, amelyek hálószerű mintát formáznak, és nagyon is pengét ecsetjeként a művész, akinek keze munkáját dicséri.*
- Raboskodtam egy darabig egy mélységi klán fogságában.
*Sóhajt végül hatalmasat, ahogy Rochára emeli a tekintetét.*
- Persze semmi hasznuk nem lett volna belőlem, csak pillanatnyi érdekesség voltam, a legújabb játékszer, ha úgy tetszik.
*Enyhén eszelős vigyort villant.*
- Szóval több alkotással is kitüntettek unalmukban, köztük ezzel.
*Legyint, majd szomorúan elmosolyodik, ahogy elhatározza, ha már belekezdett, akkor igazából be is fejezheti a történetet.*
- Az egész néhány napig tartott, amíg egy másik klán meg nem támadta őket. Nekem sikerült kiszabadulnom, fegyverhez jutnom a zűrzavarban és merő véletlenségből megmentenem a matróna életét, aki így szolgálatába fogadott.
*Ezt a részt nem kívánja tovább részletezni, feltételezi, hogy Rocha is hallott már a mélységiek életéről, a folyamatos intrikákról, hatalmi harcokról, csatákról, így hát aligha eshet nehezére elképzelnie, hogy egy klán matrónájának egyik legbizalmasabb szolgálójának, aki éppenséggel kitűnően bánik a fegyverekkel, milyen feladatai lehetnek.*
- Végül már nem bírtam a folyamatos hátbaszurkálósdit, vérontást, így hát visszakértem a szabadságomat, ami persze más helyzetben az azonnali halálomhoz vezetett volna. De én aktívan segítettem a házat egy előkelőbb címhez juttatni, és ha nem így lett volna, azt még egy sötételf sem felejtheti el, ha valakinek az életével adós, még akkor sem, ha azt a valakit minden értelemben alacsonyabb rendű lénynek tekinti. Így hát a matróna megkegyelmezett.
*Fejezi be végül. Kétségkívül életének legsötétebb hónapjai voltak ezek, és ha egyszer valami csoda folytán eljönne az ítélet napja, nem lenne meglepve, ha örök időkig tartó kárhozat lenne a jussa azokért a tettekért, amiket a matróna szolgálatában végrehajtott. Vet még egy utolsó pillantást a mementóra, amiről kérdezték, majd újfent partnerét tünteti ki figyelmével.*
- Tudom, hogy nem pont ezt kérdezted, de mi értelme titkolózni...
*Legyint végül. Nem mondhatná, hogy a kedvenc témái közé tartozna ez a történet, elvégre a legtöbb heg a testén csak egy egyszerű, harcban szerzett sérülés, s bár némelyik iszonyatos kín volt, egyik sem kívánta meg tőle, hogy meghasonuljon és egy gyilkolásra tenyésztett állatként éljen hónapokon keresztül.
Mindezek felidézése után szüksége is van némi egészséges szurkálódásra, legnagyobb szerencséjére pedig keresve sem találhatna erre jobb társaságot, bár víz alatt tett körútját minden lelki fájdalom nélkül kihagyta volna.
S hiába esik jól szívének cinikus szavakkal ugratni a leányt, az legalább akkora megelégedéssel tölti el, amikor abba újfent belefagy a szó, arcára kiül a meglepetés, ahogy nyújtja felé a kezét. Melyet legnagyobb örömére el is fogadnak, kisvártatva pedig már újfent ketten uralják a kádat.*
- Az előbbi történet nem csak tündérmese volt, át is éltem, nem tudsz megijeszteni.
*Kuncog vidáman a fenyegetőzésre, majd szabad kezével végigsimít a lány arcán, míg a másikkal továbbra is az idegen ujjakat tartja, feltéve, hogy partnerének nincs ellenére. Talán hirtelennek tűnhet hangulatának ingadozása, ám oly' rengeteg sötétebbnél sötétebb gondolatokkal tarkított magányosan megtett mérfölddel a háta mögött inkább érezné magához közel a Rochát, arról nem is beszélve, hogy mostanra már kissé belefáradt a szócsatába.
Így hát hagyja magát elveszni a borostyán lélektükrökben, miközben baljával továbbra is a leány orcáját cirógatja, miközben rendíthetetlenül figyel, a fürdőház magányos cseppjeire, a saját szívverésére, s talán egy másikra is...*
//Fürdőház//
- Csak afféle megérzés.
*Válaszolja továbbra is mosolyogva, majd elhallgat és csendben is marad, kivár. Bár eredetileg tényleg csak egy megérzés volt az egész, a visszakérdezés módja és hangneme viszonylag kevés teret enged a kétségnek, így hát vár a leányra, hadd fogalmazza meg kérdését, vagy akár kérdéseit. Szeme továbbra is csukva, s amikor partnere végül összeszedi gondolatait, a férfinak ki sem kénye nyitnia ahhoz, hogy tudja, vajon mégis melyik ékességére gondolhatott partnere. Tekintetét mellkasára emeli s egy darabig szemléli a rút motívumot, na meg az alatta lévő keszekusza vonalakat, amelyek hálószerű mintát formáznak, és nagyon is pengét ecsetjeként a művész, akinek keze munkáját dicséri.*
- Raboskodtam egy darabig egy mélységi klán fogságában.
*Sóhajt végül hatalmasat, ahogy Rochára emeli a tekintetét.*
- Persze semmi hasznuk nem lett volna belőlem, csak pillanatnyi érdekesség voltam, a legújabb játékszer, ha úgy tetszik.
*Enyhén eszelős vigyort villant.*
- Szóval több alkotással is kitüntettek unalmukban, köztük ezzel.
*Legyint, majd szomorúan elmosolyodik, ahogy elhatározza, ha már belekezdett, akkor igazából be is fejezheti a történetet.*
- Az egész néhány napig tartott, amíg egy másik klán meg nem támadta őket. Nekem sikerült kiszabadulnom, fegyverhez jutnom a zűrzavarban és merő véletlenségből megmentenem a matróna életét, aki így szolgálatába fogadott.
*Ezt a részt nem kívánja tovább részletezni, feltételezi, hogy Rocha is hallott már a mélységiek életéről, a folyamatos intrikákról, hatalmi harcokról, csatákról, így hát aligha eshet nehezére elképzelnie, hogy egy klán matrónájának egyik legbizalmasabb szolgálójának, aki éppenséggel kitűnően bánik a fegyverekkel, milyen feladatai lehetnek.*
- Végül már nem bírtam a folyamatos hátbaszurkálósdit, vérontást, így hát visszakértem a szabadságomat, ami persze más helyzetben az azonnali halálomhoz vezetett volna. De én aktívan segítettem a házat egy előkelőbb címhez juttatni, és ha nem így lett volna, azt még egy sötételf sem felejtheti el, ha valakinek az életével adós, még akkor sem, ha azt a valakit minden értelemben alacsonyabb rendű lénynek tekinti. Így hát a matróna megkegyelmezett.
*Fejezi be végül. Kétségkívül életének legsötétebb hónapjai voltak ezek, és ha egyszer valami csoda folytán eljönne az ítélet napja, nem lenne meglepve, ha örök időkig tartó kárhozat lenne a jussa azokért a tettekért, amiket a matróna szolgálatában végrehajtott. Vet még egy utolsó pillantást a mementóra, amiről kérdezték, majd újfent partnerét tünteti ki figyelmével.*
- Tudom, hogy nem pont ezt kérdezted, de mi értelme titkolózni...
*Legyint végül. Nem mondhatná, hogy a kedvenc témái közé tartozna ez a történet, elvégre a legtöbb heg a testén csak egy egyszerű, harcban szerzett sérülés, s bár némelyik iszonyatos kín volt, egyik sem kívánta meg tőle, hogy meghasonuljon és egy gyilkolásra tenyésztett állatként éljen hónapokon keresztül.
Mindezek felidézése után szüksége is van némi egészséges szurkálódásra, legnagyobb szerencséjére pedig keresve sem találhatna erre jobb társaságot, bár víz alatt tett körútját minden lelki fájdalom nélkül kihagyta volna.
S hiába esik jól szívének cinikus szavakkal ugratni a leányt, az legalább akkora megelégedéssel tölti el, amikor abba újfent belefagy a szó, arcára kiül a meglepetés, ahogy nyújtja felé a kezét. Melyet legnagyobb örömére el is fogadnak, kisvártatva pedig már újfent ketten uralják a kádat.*
- Az előbbi történet nem csak tündérmese volt, át is éltem, nem tudsz megijeszteni.
*Kuncog vidáman a fenyegetőzésre, majd szabad kezével végigsimít a lány arcán, míg a másikkal továbbra is az idegen ujjakat tartja, feltéve, hogy partnerének nincs ellenére. Talán hirtelennek tűnhet hangulatának ingadozása, ám oly' rengeteg sötétebbnél sötétebb gondolatokkal tarkított magányosan megtett mérfölddel a háta mögött inkább érezné magához közel a Rochát, arról nem is beszélve, hogy mostanra már kissé belefáradt a szócsatába.
Így hát hagyja magát elveszni a borostyán lélektükrökben, miközben baljával továbbra is a leány orcáját cirógatja, miközben rendíthetetlenül figyel, a fürdőház magányos cseppjeire, a saját szívverésére, s talán egy másikra is...*
17589. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-29 09:40:06
Üzenet elküldve: 2022-06-29 09:40:06
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Adell - zárás//
* Már nem tudja, hogy végül is miért jött utána, és ez rendkívül zavarja a sötételfet. Valami megmozgatta őt, talán pont az, hogy Adell nem fél tőle, vagy ha igen, elég könnyelműen teszi. Rá ez furcsa hatással van, megszokta már a morózus, vagy lopott tekintetek rávetett pillantását. Most zavarja, hogy ez a korcs nem tart tőle, sőt, még szemtelen is, holott biztos benne, hogy tudja a másik: bármikor kitörheti a karcsú nyakacskáját. De talán pont ez, ami Vendaart motiválta abban, hogy utánanézzen ennek a furcsaságnak. Talán tényleg egy jó kémmel van dolga, aki kimozdítja őt a megszokott életéből. Mégis, miután megtudja a másik nevét, a korcs csak hallgat az aranyszálú hajkorona alatt, ami viszont márbosszantó lesz számára. Olyannyira, hogy egy jó fertályóra múlva, miután a másik nem válaszol, csak elmerül a gondolataiban, Vendaar feláll. *
- Megyek. * Köszön el sajátosan, majd kikerülvetve a többi alantas lényt, a kilépcsőzik a medencéből. Elindul a ruhájáért, majd megtörölközik és magára ölti azt néhány perc alatt. Még kifelémenet ellenőrzi a fegyvereit, amiket a tárolóból kivesz, és keresztül megy a fogadón, majd kilép a főtérre. *
* Már nem tudja, hogy végül is miért jött utána, és ez rendkívül zavarja a sötételfet. Valami megmozgatta őt, talán pont az, hogy Adell nem fél tőle, vagy ha igen, elég könnyelműen teszi. Rá ez furcsa hatással van, megszokta már a morózus, vagy lopott tekintetek rávetett pillantását. Most zavarja, hogy ez a korcs nem tart tőle, sőt, még szemtelen is, holott biztos benne, hogy tudja a másik: bármikor kitörheti a karcsú nyakacskáját. De talán pont ez, ami Vendaart motiválta abban, hogy utánanézzen ennek a furcsaságnak. Talán tényleg egy jó kémmel van dolga, aki kimozdítja őt a megszokott életéből. Mégis, miután megtudja a másik nevét, a korcs csak hallgat az aranyszálú hajkorona alatt, ami viszont márbosszantó lesz számára. Olyannyira, hogy egy jó fertályóra múlva, miután a másik nem válaszol, csak elmerül a gondolataiban, Vendaar feláll. *
- Megyek. * Köszön el sajátosan, majd kikerülvetve a többi alantas lényt, a kilépcsőzik a medencéből. Elindul a ruhájáért, majd megtörölközik és magára ölti azt néhány perc alatt. Még kifelémenet ellenőrzi a fegyvereit, amiket a tárolóból kivesz, és keresztül megy a fogadón, majd kilép a főtérre. *
17588. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-29 08:26:51
Üzenet elküldve: 2022-06-29 08:26:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
* Igazságos vagy sem, a férfinak is minden joga meg lett volna, hogy arra kérje őt, forduljon el míg beevickél a vízbe. Kérem szépen, egyenjogúság van itt, vagy mi a fene. Halkan dudorászva folytatja a hajmosást, majd annak végeztével gyorsan elmerül egy pillanatra, hogy leöblítse a maradék szappant. Néhány másodpercig csukott szemmel élvezi a víz alatti csendet. Közben azért átfut a fején a gondolat, hogy mi volna, ha kinyitná a szemét és körültekintene a medence szemben lévő oldalán is, de gyorsan elveti az ötletet. *
~ Annyit nem ér, hogy utána szétcsípje a szememet a szappan. ~
* Ér-e annyit vagy sem, ez most nem fog kiderülni. Visszatér a felszínre. A férfi egyszerű válaszára csak forgatja a szemeit. Takarékos mozdulatokkal kicsavarja hajából a vizet. *
- Értem. A kaland jól hangzik. Én magam úgy döntöttem a város minden zegét és zugát bejárom, amíg még itt vagyok. Mondhatni, gyűjtöm a különböző helyek élményeit.
* Magyarázza, közben pedig előveszi a tízujjas fésűt és megkísérli kibogozni a lehetetlen hajat. *
- Elég késő van. Ha végeztél és úgy gondolod, mehetünk is.
* Igazságos vagy sem, a férfinak is minden joga meg lett volna, hogy arra kérje őt, forduljon el míg beevickél a vízbe. Kérem szépen, egyenjogúság van itt, vagy mi a fene. Halkan dudorászva folytatja a hajmosást, majd annak végeztével gyorsan elmerül egy pillanatra, hogy leöblítse a maradék szappant. Néhány másodpercig csukott szemmel élvezi a víz alatti csendet. Közben azért átfut a fején a gondolat, hogy mi volna, ha kinyitná a szemét és körültekintene a medence szemben lévő oldalán is, de gyorsan elveti az ötletet. *
~ Annyit nem ér, hogy utána szétcsípje a szememet a szappan. ~
* Ér-e annyit vagy sem, ez most nem fog kiderülni. Visszatér a felszínre. A férfi egyszerű válaszára csak forgatja a szemeit. Takarékos mozdulatokkal kicsavarja hajából a vizet. *
- Értem. A kaland jól hangzik. Én magam úgy döntöttem a város minden zegét és zugát bejárom, amíg még itt vagyok. Mondhatni, gyűjtöm a különböző helyek élményeit.
* Magyarázza, közben pedig előveszi a tízujjas fésűt és megkísérli kibogozni a lehetetlen hajat. *
- Elég késő van. Ha végeztél és úgy gondolod, mehetünk is.
17587. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:41:36
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:41:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
*Azért odabenn a részeg disznók között nem akar feltűnést kelteni, így mielőtt belép a fejébe húzza a csuklyát, amivel úgy gondolja nem lesz egyedül. Sok kétes alak megfordul a környéken és mind itt csapódik le, főleg, ha lóg az eső lába. Odaérve a pulthoz kivárja szépen a sorát, majd mindjárt rendel is.*
-Jó estéket! Adjon egy korsó mézsört, meg egy éjszakára szobát. * Le is számolja a 14 aranyat a Mézsörért, meg a 15 aranyat a Szobaért cserébe. *
-Köszönöm. *Mormogja miután megkapja őket és elsétál egy félreeső asztalhoz, hogy a sört ledöntse. Ilyet a mágustoronynál nem árulnak, pedig meggyőződése, hogy többen fordulnának meg arra, ha sült kolbász illat lengné be a tó környékét. Egy idő után már nagyobbat ásít, mint amekkora a korsó szája, ezért úgy dönt, hogy elteszi magát holnapra ő is. Odakinn már elkezdett esni az eső, szerencse, hogy őket fedél alatt éri a dolog. Nem igazán foglalkozik az ágy állapotával, bedől úgy, ahogy van, csak a köpenyét kanyarítja le a hátáról. A táskáját nyilván maga mellett fogja, miután az ajtót magára zárta, nem egy könnyelmű ember, ismeri a rosszindulatot, mint a tenyerét. Jobb félni, mint megijedni. ~Most mihez kezdjek magammal? Majd holnap eldöntöm, most már gondolkodni se tudok. ~ Húzza a feje alá a párnát, mikor hirtelen egy villám hasítja ketté az égboltot, ami a szobát is megvilágítja. A mosakodó tál az asztalon, de úgy dönt, azt is már csak reggel fogja megtisztelni a látogatással.*
-Remélem nem a könyvekkel fogok álmodni... *Reméli, hogy ezt a traumát gyorsan el is felejti, az kéne még, hogy rémálmaiban gyakorta előjöjjön. Mintha nem lenne így is elég baja.*
-Jó estéket! Adjon egy korsó mézsört, meg egy éjszakára szobát. * Le is számolja a 14 aranyat a Mézsörért,
meg a 15 aranyat a Szobaért cserébe. *-Köszönöm. *Mormogja miután megkapja őket és elsétál egy félreeső asztalhoz, hogy a sört ledöntse. Ilyet a mágustoronynál nem árulnak, pedig meggyőződése, hogy többen fordulnának meg arra, ha sült kolbász illat lengné be a tó környékét. Egy idő után már nagyobbat ásít, mint amekkora a korsó szája, ezért úgy dönt, hogy elteszi magát holnapra ő is. Odakinn már elkezdett esni az eső, szerencse, hogy őket fedél alatt éri a dolog. Nem igazán foglalkozik az ágy állapotával, bedől úgy, ahogy van, csak a köpenyét kanyarítja le a hátáról. A táskáját nyilván maga mellett fogja, miután az ajtót magára zárta, nem egy könnyelmű ember, ismeri a rosszindulatot, mint a tenyerét. Jobb félni, mint megijedni. ~Most mihez kezdjek magammal? Majd holnap eldöntöm, most már gondolkodni se tudok. ~ Húzza a feje alá a párnát, mikor hirtelen egy villám hasítja ketté az égboltot, ami a szobát is megvilágítja. A mosakodó tál az asztalon, de úgy dönt, azt is már csak reggel fogja megtisztelni a látogatással.*
-Remélem nem a könyvekkel fogok álmodni... *Reméli, hogy ezt a traumát gyorsan el is felejti, az kéne még, hogy rémálmaiban gyakorta előjöjjön. Mintha nem lenne így is elég baja.*
17586. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-21 03:57:36
Üzenet elküldve: 2022-06-21 03:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Agin Nardan kissé fáradtan tér vissza a Pegazus Fogadóba. Ígéretének eleget téve nem járt Sárvárosban, de alaposan körbenézett Arthenior városában. Többek között járt a Polgárnegyedben, a Piactéren, a Tanácsházán és a Kaszárnyánál is. Lenyűgözőnek találja a várost. Sok mindent látott, de most úgy gondolja, hogy ennyi újdonság elég volt a mai napra. Nem fáradozik azzal, hogy körbe nézzen a fogadóban, egyből a pultoshoz megy. Nagy nehezen elő kotorássza a 16 aranyat a zsebéből, majd a pultosnak adja. Nem sokallja a Szoba árát, de rájön hogy még anyagi problémái is lehetnek.
~ Talán a holnapi gyakorlásom előtt még munkát is kéne keresnem. Valamit ennem is kell, a fenébe is.~
A pultos átnyújtja a szoba kulcsát, és elmagyarázza a szoba helyét. Agin fáradtan bólint, majd elindul a szobájába. Szállás helyén nem sokat gondolkozik, szinte egyből ledől, és nyugovóra tér. A gondjaival elér holnap is foglalkozni, most pihenni akar.*
~ Talán a holnapi gyakorlásom előtt még munkát is kéne keresnem. Valamit ennem is kell, a fenébe is.~
A pultos átnyújtja a szoba kulcsát, és elmagyarázza a szoba helyét. Agin fáradtan bólint, majd elindul a szobájába. Szállás helyén nem sokat gondolkozik, szinte egyből ledől, és nyugovóra tér. A gondjaival elér holnap is foglalkozni, most pihenni akar.*
17585. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:53:16
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:53:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*Kissé megszeppenten pislog a férfira, még az ajkát is beharapja, mint egy kisgyerek, akit valami komiszságon kaptak.*
- Ki mondta, hogy kérdezősködni akartam?
*Szegi fel a fejét tüntetőlegesen, de végül a kíváncsiság diadalmaskodik, hisz nőből van, azt meg nehezen tudná meghazudtolni. Már csak az a kérdés, hogy hogyan is tárja a nagyérdemű elé kíváncsiságának tárgyát. Kisvártatva az egyszerűség mellett dönt, még ha ismét valami kellemetlenbe készül beletiporni. Ha így lesz majdcsak kiengeszteli valahogy a férfit.*
- Azt ott... Azt hogyan szerezted? Nem úgy fest, mint egy karddal vágott, csatában szerzett sebhely.
*Mutat is a mellkasán éktelenkedő pókra. Noha sem a harchoz, így az abban szerzett hegekhez sem konyít sokat, de ennyi rálátása még talán neki is van a dolgokhoz.
Innentől már csak a választ várja, ami remélhetőleg most nem kelti fel a bűntudatát úgy, mint a legutóbbi kíváncsiskodása.
Közben pedig folyik tovább a szurkálódás és az adok-kapok. Ahogyan Mordokhai sem hagyja magát, úgy a lánynak is igencsak felvágták ám a nyelvét, amit előszeretettel élez is szerencsétlen partnerén. De amilyen furcsa fintorral jár el az élet, most valóban olyan helyzetben találta magát, amikor az édes meghittségben ugyan úgy felszabadulhat, mint ebben a gyermekded civakodásban. Ahogy a Hóhajú férfiúi becsületét sem sérti, úgy ő sem él a kislányos megsértődéssel. És éppen ezért érzi magát talán először ennyire felszabadultnak, sőt a dolgokat tovább fokozandó, még a boldogat is meg merné kockáztatni. Ha az istenek nem adnak ebből sokat, akkor is örömmel fog erre a napra visszatekinteni.
Éppen ezért nem hagyhatja most sem, hogy a férfi diadalmaskodjon felette. Ahogyan lelegyintik, hát ő is épp úgy legyint rá a szavaira.*
- Ugyan már. Csak megjátszottam.
*Azért a nyelvnyújtogatásnál nehezen állja meg, hogy a dacos úrihölgy szerepéből kiesve ne kacagjon fel, de akkor is tartja a pökhendi ábrázatot, egészen addig a pontig, amíg olyan közelségbe nem kerül, ahol végre megfelelő revansot tud venni a gazfickón.
Csupán csak pár pillanat az egész, amíg Mordokhai elmerül, majd már a vizet krákogva tér is vissza. Mégis olyan elégedettség lesz úrrá rajta, amit igencsak kiérdemeltnek tart a mai napjuk után. Hogy érez bármiféle bűntudatot vagy megbánást? Ugyan. Még a férfi remek színészi játéka sem tudja benne feléleszteni a sajnálatot. Sőt mi több még az a mocsok vigyor is csak szélesedik a pofiján, hiába a hűs levegő miatti didergés. Az persze hamar gyanússá válik, hogy az úriember most már épp a dézsa közepén trónol. Ha visszamászik a távolság falatnyi lesz kettejük között, de az őszintét megvallva annyira nem esik jól neki a vacogás. A vízben jobb volt.*
- Jaj, te szegény. Ha az időm engedi esküszöm azzal kezdek, hogy bűntudatot kezdek érezni és még bocsánatot is kérek.
*Teszi is szíve fölé a kezét, mint aki megszeghetetlen esküt tett éppen, s már jönne is az újabb replika, ha nem lépne a helyébe a meglepettség.
Először a kinyújtott kézre pillant, miközben a kezét visszaengedve támaszkodik meg ismét a dézsa szélén. Azután pedig a szemöldökeit felvonva, a szemeit összehúzva kezdi méregetni a gazembert. Érzi a veséjében, hogy erre még nagyon rá fog faragni, de valahogy Mordokhai hangjában felcsendülő szelídség arra sarkallja, hogy inkább bízzon meg benne. Így végül csak ráfog arra a kézre, hogy aztán visszacsússzon a férfi elé, a kellemes hőmérsékletű vízbe.*
- Most szólok előre, hogy ha gazemberkedsz nem biztos, hogy lesz időd utána kiválasztani, hogy mi legyen a fejfádra írva.
*Dünnyögi halkan, miközben igyekszik a férfi mozdulataiból leszűrni, hogy mikor is kéne azt a mély levegőt venni, mielőtt az ő feje is eltűnik a víz alatt.*
//Fürdőház//
*Kissé megszeppenten pislog a férfira, még az ajkát is beharapja, mint egy kisgyerek, akit valami komiszságon kaptak.*
- Ki mondta, hogy kérdezősködni akartam?
*Szegi fel a fejét tüntetőlegesen, de végül a kíváncsiság diadalmaskodik, hisz nőből van, azt meg nehezen tudná meghazudtolni. Már csak az a kérdés, hogy hogyan is tárja a nagyérdemű elé kíváncsiságának tárgyát. Kisvártatva az egyszerűség mellett dönt, még ha ismét valami kellemetlenbe készül beletiporni. Ha így lesz majdcsak kiengeszteli valahogy a férfit.*
- Azt ott... Azt hogyan szerezted? Nem úgy fest, mint egy karddal vágott, csatában szerzett sebhely.
*Mutat is a mellkasán éktelenkedő pókra. Noha sem a harchoz, így az abban szerzett hegekhez sem konyít sokat, de ennyi rálátása még talán neki is van a dolgokhoz.
Innentől már csak a választ várja, ami remélhetőleg most nem kelti fel a bűntudatát úgy, mint a legutóbbi kíváncsiskodása.
Közben pedig folyik tovább a szurkálódás és az adok-kapok. Ahogyan Mordokhai sem hagyja magát, úgy a lánynak is igencsak felvágták ám a nyelvét, amit előszeretettel élez is szerencsétlen partnerén. De amilyen furcsa fintorral jár el az élet, most valóban olyan helyzetben találta magát, amikor az édes meghittségben ugyan úgy felszabadulhat, mint ebben a gyermekded civakodásban. Ahogy a Hóhajú férfiúi becsületét sem sérti, úgy ő sem él a kislányos megsértődéssel. És éppen ezért érzi magát talán először ennyire felszabadultnak, sőt a dolgokat tovább fokozandó, még a boldogat is meg merné kockáztatni. Ha az istenek nem adnak ebből sokat, akkor is örömmel fog erre a napra visszatekinteni.
Éppen ezért nem hagyhatja most sem, hogy a férfi diadalmaskodjon felette. Ahogyan lelegyintik, hát ő is épp úgy legyint rá a szavaira.*
- Ugyan már. Csak megjátszottam.
*Azért a nyelvnyújtogatásnál nehezen állja meg, hogy a dacos úrihölgy szerepéből kiesve ne kacagjon fel, de akkor is tartja a pökhendi ábrázatot, egészen addig a pontig, amíg olyan közelségbe nem kerül, ahol végre megfelelő revansot tud venni a gazfickón.
Csupán csak pár pillanat az egész, amíg Mordokhai elmerül, majd már a vizet krákogva tér is vissza. Mégis olyan elégedettség lesz úrrá rajta, amit igencsak kiérdemeltnek tart a mai napjuk után. Hogy érez bármiféle bűntudatot vagy megbánást? Ugyan. Még a férfi remek színészi játéka sem tudja benne feléleszteni a sajnálatot. Sőt mi több még az a mocsok vigyor is csak szélesedik a pofiján, hiába a hűs levegő miatti didergés. Az persze hamar gyanússá válik, hogy az úriember most már épp a dézsa közepén trónol. Ha visszamászik a távolság falatnyi lesz kettejük között, de az őszintét megvallva annyira nem esik jól neki a vacogás. A vízben jobb volt.*
- Jaj, te szegény. Ha az időm engedi esküszöm azzal kezdek, hogy bűntudatot kezdek érezni és még bocsánatot is kérek.
*Teszi is szíve fölé a kezét, mint aki megszeghetetlen esküt tett éppen, s már jönne is az újabb replika, ha nem lépne a helyébe a meglepettség.
Először a kinyújtott kézre pillant, miközben a kezét visszaengedve támaszkodik meg ismét a dézsa szélén. Azután pedig a szemöldökeit felvonva, a szemeit összehúzva kezdi méregetni a gazembert. Érzi a veséjében, hogy erre még nagyon rá fog faragni, de valahogy Mordokhai hangjában felcsendülő szelídség arra sarkallja, hogy inkább bízzon meg benne. Így végül csak ráfog arra a kézre, hogy aztán visszacsússzon a férfi elé, a kellemes hőmérsékletű vízbe.*
- Most szólok előre, hogy ha gazemberkedsz nem biztos, hogy lesz időd utána kiválasztani, hogy mi legyen a fejfádra írva.
*Dünnyögi halkan, miközben igyekszik a férfi mozdulataiból leszűrni, hogy mikor is kéne azt a mély levegőt venni, mielőtt az ő feje is eltűnik a víz alatt.*
17584. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:05:11
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:05:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
*Beleburkolóznak a Fürdőház csendjébe, a férfi pedig kihasználja az alkalmat, élesen fülel. Figyel az apró cseppenésekre, halk, beazonosíthatatlan neszekre, észrevétlen rezdülésekre. Légzése pedig lassul, mintha szépen lassan felvenné az épület ritmusát. Aztán egy sokkal közelebbi zaj kelti fel a figyelmét, közeli csobogás, ahogy a lány mozgolódik egy kicsit a vízben, a Hóhajú arcára pedig halovány mosoly húzódik.*
- Kérdezhetsz.
*Mondja végül. Messze nincs itt olyan sötét, mint szobájában, és partnerének korábbi reakciójából következtetve van némi fogalma arról, hogy mi fúrhatja az oldalát. Számba veszi a testét csúfító számtalan emlékeztetőt saját halandóságára, hátha akadnak köztük olyanok, melyek sokkal mélyebb sebeket okoztak holmi szemmel látható, ezüstösen csillogó bőrnél, s így arra sarkallnák, hogy inkább kerülje a témát. De legrosszabb esetben is csak némi bosszúság kapaszkodik egyik-másikba, aminek kivételesen még csak nem is önmaga a célpontja, így ha nem tévedett, s valóban a kíváncsiság eszi a leányt, úgy hajlandó azt kielégíteni. Ellenkező esetben legfeljebb botrányosan hülyének fogja őt nézni, azzal meg ki tud békülni.
Szeme végül kipattan, ahogy visszatérnek az egészséges csipkelődéshez, fogai megvillannak, ahogy mosolya még szélesebbre húzódik.*
- Ugyan. *Legyint.* Amint áthelyeztem a kezed egy kissé előnyösebb pozícióba, úgy lefagytál, hogy reagálni is képtelen lettél volna, ha elengedlek.
*Ölti ki a nyelvét, mint afféle rosszindulatú fiúgyermek, amiből mi tagadás, maradt még jócskán a férfiban, ha valaki van oly' balszerencsés, hogy előhozza belőle. Ennek megfelelően leírhatatlan boldogság önti el, amikor a hajmosáshoz odafűzött - egyébként minden efféle szándékot mellőző - megjegyzésére eleinte csak néhány sor tátogásra futja a leánytól.*
- Kérlek, kezdj!
*Mondja esdeklő hangon, hogy aztán következő lépésként beinhaláljon némi vizet, csak úgy a biztonság kedvéért. Persze csak saját magát hibáztathatja, elvégre számítania kellett volna valami ilyesmire, de hát mit lehet tenni, némi meghitt hangulat, egy kis kiépülő bizalom és figyelme máris lankad. Ahogy újra levegőhöz jut, komótosan visszakrákog valamennyit a nyelőcsövét galádul megtöltő folyadékból. Első ösztöne persze kongatja a harangot a fejében, biztatva, hogy azonnal torolja meg a történteket, aztán néhány kellemesebb levegővétel után konstatálja, hogy Rocha már menekülőre is fogta a dolgot, így hát egyedül lévén a vízben, újfent alámerül, és kezét párszor átfuttatja tincsein, egyrészt, mert tényleg szereti, ha tiszta, másrészt, hogy időt nyerjen, amíg kigondolja a megfelelő szavakat és cselekedetet megbosszulandó az iménti sérelmet. Végül felegyenesedik és már el is indulna revansot venni, amikor is szembetűnik neki a lányon végigfutó borzongás és libabőr. Arcára gonosz vigyor húzódik, és lassú mozdulatokkal visszaül a dézsába, középtájt elhelyezkedve, ezzel két választást hagyva partnerének, nevezetesen vagy fagyoskodik tovább, vagy kénytelen lesz visszamászni.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy én itt a lelkemet kiöntöm neked, megbízom benned, te meg az első adandó alkalommal galádul ellenem fordítod ezt a figyelmességet.
*Csóválja a fejét, igyekezvén annyi sértettséget csepegtetni hangjába, amennyit csak tud.*
- Hiába, újfent bedőltem a lágy asszonyi szavaknak, s azonnal elárultak.
*Kézfejét homlokához érinti, arca maga a merő kétségbeesés, mint aki arra a sorsra rendeltetett, hogy újra meg újra, az idők végezetéig elkövesse ezt a hibát.
Végül mélyet lélegzik, néhány másodpercig benntartja a levegőt, majd kifúj, s ezzel a maradék bosszúsága is elpárolog. Egyik kezét kinyújtja Rocha felé.*
- Gyere ide, kérlek!
*Mondja szelíden, hangjában pedig nyoma sincs a korábbi gúnynak, csak őszinte kérlelésnek.*
//Fürdőház//
*Beleburkolóznak a Fürdőház csendjébe, a férfi pedig kihasználja az alkalmat, élesen fülel. Figyel az apró cseppenésekre, halk, beazonosíthatatlan neszekre, észrevétlen rezdülésekre. Légzése pedig lassul, mintha szépen lassan felvenné az épület ritmusát. Aztán egy sokkal közelebbi zaj kelti fel a figyelmét, közeli csobogás, ahogy a lány mozgolódik egy kicsit a vízben, a Hóhajú arcára pedig halovány mosoly húzódik.*
- Kérdezhetsz.
*Mondja végül. Messze nincs itt olyan sötét, mint szobájában, és partnerének korábbi reakciójából következtetve van némi fogalma arról, hogy mi fúrhatja az oldalát. Számba veszi a testét csúfító számtalan emlékeztetőt saját halandóságára, hátha akadnak köztük olyanok, melyek sokkal mélyebb sebeket okoztak holmi szemmel látható, ezüstösen csillogó bőrnél, s így arra sarkallnák, hogy inkább kerülje a témát. De legrosszabb esetben is csak némi bosszúság kapaszkodik egyik-másikba, aminek kivételesen még csak nem is önmaga a célpontja, így ha nem tévedett, s valóban a kíváncsiság eszi a leányt, úgy hajlandó azt kielégíteni. Ellenkező esetben legfeljebb botrányosan hülyének fogja őt nézni, azzal meg ki tud békülni.
Szeme végül kipattan, ahogy visszatérnek az egészséges csipkelődéshez, fogai megvillannak, ahogy mosolya még szélesebbre húzódik.*
- Ugyan. *Legyint.* Amint áthelyeztem a kezed egy kissé előnyösebb pozícióba, úgy lefagytál, hogy reagálni is képtelen lettél volna, ha elengedlek.
*Ölti ki a nyelvét, mint afféle rosszindulatú fiúgyermek, amiből mi tagadás, maradt még jócskán a férfiban, ha valaki van oly' balszerencsés, hogy előhozza belőle. Ennek megfelelően leírhatatlan boldogság önti el, amikor a hajmosáshoz odafűzött - egyébként minden efféle szándékot mellőző - megjegyzésére eleinte csak néhány sor tátogásra futja a leánytól.*
- Kérlek, kezdj!
*Mondja esdeklő hangon, hogy aztán következő lépésként beinhaláljon némi vizet, csak úgy a biztonság kedvéért. Persze csak saját magát hibáztathatja, elvégre számítania kellett volna valami ilyesmire, de hát mit lehet tenni, némi meghitt hangulat, egy kis kiépülő bizalom és figyelme máris lankad. Ahogy újra levegőhöz jut, komótosan visszakrákog valamennyit a nyelőcsövét galádul megtöltő folyadékból. Első ösztöne persze kongatja a harangot a fejében, biztatva, hogy azonnal torolja meg a történteket, aztán néhány kellemesebb levegővétel után konstatálja, hogy Rocha már menekülőre is fogta a dolgot, így hát egyedül lévén a vízben, újfent alámerül, és kezét párszor átfuttatja tincsein, egyrészt, mert tényleg szereti, ha tiszta, másrészt, hogy időt nyerjen, amíg kigondolja a megfelelő szavakat és cselekedetet megbosszulandó az iménti sérelmet. Végül felegyenesedik és már el is indulna revansot venni, amikor is szembetűnik neki a lányon végigfutó borzongás és libabőr. Arcára gonosz vigyor húzódik, és lassú mozdulatokkal visszaül a dézsába, középtájt elhelyezkedve, ezzel két választást hagyva partnerének, nevezetesen vagy fagyoskodik tovább, vagy kénytelen lesz visszamászni.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy én itt a lelkemet kiöntöm neked, megbízom benned, te meg az első adandó alkalommal galádul ellenem fordítod ezt a figyelmességet.
*Csóválja a fejét, igyekezvén annyi sértettséget csepegtetni hangjába, amennyit csak tud.*
- Hiába, újfent bedőltem a lágy asszonyi szavaknak, s azonnal elárultak.
*Kézfejét homlokához érinti, arca maga a merő kétségbeesés, mint aki arra a sorsra rendeltetett, hogy újra meg újra, az idők végezetéig elkövesse ezt a hibát.
Végül mélyet lélegzik, néhány másodpercig benntartja a levegőt, majd kifúj, s ezzel a maradék bosszúsága is elpárolog. Egyik kezét kinyújtja Rocha felé.*
- Gyere ide, kérlek!
*Mondja szelíden, hangjában pedig nyoma sincs a korábbi gúnynak, csak őszinte kérlelésnek.*
17583. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:04:32
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:04:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások egy fogadóban//
*Tekintete hol a férfin, hol a nőn időzik arcán tűnődő kifejezéssel, miközben mérlegeli a helyzetet. Megadja magának azt a luxust, hogy bízik emberismeretében, de legalábbis felismeri, ha egy intenzív, nehezen megjátszható érzelem kivetülése valós, vagy színjáték. Márpedig Mesedahy nem tetszése Zaejnt illetően zsigerinek tűnik, amit alighanem csak a társaság többi, vagyis jelen esetben szöszke tagja miatt fog vissza. Esetleg mert egy fogadóban vannak, és a tulaj meglehet, kipenderítené a rendbontókat, és akkor nincs ital sem. Azért hízelgőbb a feltételezés, hogy szerény személye gyakorol jótékony hatást, így hát megmarad ennél a változatnál.
Ahogyan az az első találkozásoknál lenni szokott, megtörténnek a bemutatkozások. Auhryen megszokott, kiszínesített és részletekbe messze nem menő meséje megteszi a maga hatását. A lopva tett pillantásokkal gyorsan felméri a helyzetet, és a jelek szerint Mesénél sikert aratott vele, míg Zaejn illedelmes férfi ésszel nem tesz megjegyzéseket. Hát igen, tisztában van az örök szabály, elviselni az apróbb szeszélyeket egy izgalmas éjszakáért cserébe. A megjegyzést azért nem hagyja válasz nélkül, a vallomás szégyenlős, pironkodós mosolyt szül, mint egy igazi szende kisasszony tenné, miközben aprócska fészkelődése alatt pont úgy igazul tartása, hogy előnyösebb szögekből lehessen megcsodálni alakját. Nagyon jól emlékszik még, mikor milyen pózba kell rendeznie testét, elvégre a régi tudással nem egyszer kiegészíti újonnan szerzett passzióját. No meg épp annyira a lényébe ivódott a kacér tudomány, mint a szorgos diákoknak az iskolában tanultak. A választás hiánya ugyebár, vagyis a választás hiányának illúziója.
Ugyan Mesedahy egyelőre tovább adja a labdát, ám Zaejn elkapja és él a lehetőséggel. Megejti hát ő is a maga bemutatkozását. A történet kezdete jó, megragadja a figyelmet, hát még a vége! Leheletnyivel egyenesebbé válik tartása, miközben borzongás fut végig Auhryen gerincén. Nem attól tart, hogy a zsoldos pengéjére hányva fogja végezni, sokkal inkább a múlt egy kitartó kísértet látogatja meg. A vidám mulatság, aminek a kicsapódó ajtó vet, hogy utána kibotorkáljon... Minden önuralmára szüksége van, hogy ne rázza meg a fejét, miközben elkergeti az emlékképet.*
- Ó igen, mindig akad valaki, aki el akar intézni valakit. *bólint apró mozdulattal. Igyekszik könnyed, csevegő hangnemet megütni, ám a viselt álarc elcsúszik egy picit, és nem sikerül tökéletesre a hangszín. Az apró kis szurka-piszka két társa között, azonban ad időt arra, hogy lelkiekben összeszedje magát, és fejét csóválva, de somolyogva hallgassa az oda-vissza mondásokat.
A következő történet pedig ismét megkísérli letaglózni az elfet. Egy árnyalattal fehérebbé válik, ahogy hallgatja azanzásítva előadott tragédiák sorát részben a még benne pislákoló empátia miatt, részben a kísértetiesen ismerős elemek miatt. Auhryen anyja nem volt szolga, ő maga pedig szerelem gyerek, apját is ismerte, boldog életük lehetett volna, ha... ha szülei nem szerették volna annyira a szakmájukat, és ami végül az életükbe került. Ha az az állítólagos barát nem passzolta volna le a magára marad kicsi elfet némi aranyért cserébe. Auhryen nem szökött meg, megszöktették, megmutatták neki, hogy van másfajta élet is, ahogy benne is rejtőzhet több. Aztán kiderült, hogy ugyanúgy valakinek az eszközévé vált, csak másként használták fel. Ujjai határozottan kulcsolódnak a pálinkás pohár köré, már-már mintha egy torkot szorítana velük, majd a lány felé emeli azt.*
- A világ tele van seggfejekkel. *Azzal felhajtja a pálinkát. Talán kicsit túl hirtelen volt az elhatározás, mert pislog néhányat rendesen tőle, miközben az ital megtett útjának minden milliméterét érzi a torkában, mígnem gyomrába ér.*
- Huhh... és persze adjanak elég munkát a bérkardoknak. *teszi még hozzá a furcsa pohárköszöntőhöz. Végül is többnyire az említett seggfejek adnak munkát a zsoldosoknak, és néha még pont az ilyen alakokat hányják kardélre. Mindenki nyer, kivéve, amikor nem. A haldokló hangulat azonban megfelelő irányba terelődik egyetlen kérdésnek hála. Az elf a komorodó hangulat után szinte nyomban kivirul, és bár egyértelmű lelkesedését kellő mértékben szelídebbre fogja, miközben rábólint.*
- Hogyne, ezer örömmel adok egy kis aláfestőt kicsit később. *Elvégre a dal választás fontos, és jelen ingadozó viszonyok között még nehéz lenne a megfelelő dallamokat és témát belőni. Ám ha már kicsit elegyedik hármasuk furcsa keveréke, már könnyebb lesz a megtalálni az igaziakat.*
*Tekintete hol a férfin, hol a nőn időzik arcán tűnődő kifejezéssel, miközben mérlegeli a helyzetet. Megadja magának azt a luxust, hogy bízik emberismeretében, de legalábbis felismeri, ha egy intenzív, nehezen megjátszható érzelem kivetülése valós, vagy színjáték. Márpedig Mesedahy nem tetszése Zaejnt illetően zsigerinek tűnik, amit alighanem csak a társaság többi, vagyis jelen esetben szöszke tagja miatt fog vissza. Esetleg mert egy fogadóban vannak, és a tulaj meglehet, kipenderítené a rendbontókat, és akkor nincs ital sem. Azért hízelgőbb a feltételezés, hogy szerény személye gyakorol jótékony hatást, így hát megmarad ennél a változatnál.
Ahogyan az az első találkozásoknál lenni szokott, megtörténnek a bemutatkozások. Auhryen megszokott, kiszínesített és részletekbe messze nem menő meséje megteszi a maga hatását. A lopva tett pillantásokkal gyorsan felméri a helyzetet, és a jelek szerint Mesénél sikert aratott vele, míg Zaejn illedelmes férfi ésszel nem tesz megjegyzéseket. Hát igen, tisztában van az örök szabály, elviselni az apróbb szeszélyeket egy izgalmas éjszakáért cserébe. A megjegyzést azért nem hagyja válasz nélkül, a vallomás szégyenlős, pironkodós mosolyt szül, mint egy igazi szende kisasszony tenné, miközben aprócska fészkelődése alatt pont úgy igazul tartása, hogy előnyösebb szögekből lehessen megcsodálni alakját. Nagyon jól emlékszik még, mikor milyen pózba kell rendeznie testét, elvégre a régi tudással nem egyszer kiegészíti újonnan szerzett passzióját. No meg épp annyira a lényébe ivódott a kacér tudomány, mint a szorgos diákoknak az iskolában tanultak. A választás hiánya ugyebár, vagyis a választás hiányának illúziója.
Ugyan Mesedahy egyelőre tovább adja a labdát, ám Zaejn elkapja és él a lehetőséggel. Megejti hát ő is a maga bemutatkozását. A történet kezdete jó, megragadja a figyelmet, hát még a vége! Leheletnyivel egyenesebbé válik tartása, miközben borzongás fut végig Auhryen gerincén. Nem attól tart, hogy a zsoldos pengéjére hányva fogja végezni, sokkal inkább a múlt egy kitartó kísértet látogatja meg. A vidám mulatság, aminek a kicsapódó ajtó vet, hogy utána kibotorkáljon... Minden önuralmára szüksége van, hogy ne rázza meg a fejét, miközben elkergeti az emlékképet.*
- Ó igen, mindig akad valaki, aki el akar intézni valakit. *bólint apró mozdulattal. Igyekszik könnyed, csevegő hangnemet megütni, ám a viselt álarc elcsúszik egy picit, és nem sikerül tökéletesre a hangszín. Az apró kis szurka-piszka két társa között, azonban ad időt arra, hogy lelkiekben összeszedje magát, és fejét csóválva, de somolyogva hallgassa az oda-vissza mondásokat.
A következő történet pedig ismét megkísérli letaglózni az elfet. Egy árnyalattal fehérebbé válik, ahogy hallgatja azanzásítva előadott tragédiák sorát részben a még benne pislákoló empátia miatt, részben a kísértetiesen ismerős elemek miatt. Auhryen anyja nem volt szolga, ő maga pedig szerelem gyerek, apját is ismerte, boldog életük lehetett volna, ha... ha szülei nem szerették volna annyira a szakmájukat, és ami végül az életükbe került. Ha az az állítólagos barát nem passzolta volna le a magára marad kicsi elfet némi aranyért cserébe. Auhryen nem szökött meg, megszöktették, megmutatták neki, hogy van másfajta élet is, ahogy benne is rejtőzhet több. Aztán kiderült, hogy ugyanúgy valakinek az eszközévé vált, csak másként használták fel. Ujjai határozottan kulcsolódnak a pálinkás pohár köré, már-már mintha egy torkot szorítana velük, majd a lány felé emeli azt.*
- A világ tele van seggfejekkel. *Azzal felhajtja a pálinkát. Talán kicsit túl hirtelen volt az elhatározás, mert pislog néhányat rendesen tőle, miközben az ital megtett útjának minden milliméterét érzi a torkában, mígnem gyomrába ér.*
- Huhh... és persze adjanak elég munkát a bérkardoknak. *teszi még hozzá a furcsa pohárköszöntőhöz. Végül is többnyire az említett seggfejek adnak munkát a zsoldosoknak, és néha még pont az ilyen alakokat hányják kardélre. Mindenki nyer, kivéve, amikor nem. A haldokló hangulat azonban megfelelő irányba terelődik egyetlen kérdésnek hála. Az elf a komorodó hangulat után szinte nyomban kivirul, és bár egyértelmű lelkesedését kellő mértékben szelídebbre fogja, miközben rábólint.*
- Hogyne, ezer örömmel adok egy kis aláfestőt kicsit később. *Elvégre a dal választás fontos, és jelen ingadozó viszonyok között még nehéz lenne a megfelelő dallamokat és témát belőni. Ám ha már kicsit elegyedik hármasuk furcsa keveréke, már könnyebb lesz a megtalálni az igaziakat.*
17582. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-18 22:03:14
Üzenet elküldve: 2022-06-18 22:03:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás előtt, zárás//
* Nem haragszik meg a lányra, nem hibáztatja őt a döntéséért.*
- Semmi baj, megértem.
* Nagyon örül, hogy máris megismerkedett valakivel, és szívből reméli, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkozott a lánnyal.*
~ Vajon minden lány ilyen? ~
-Én is nagyon örvendtem a találkozásnak, biztosan összefutunk még, és akkor majd elfogadom a meghívásodat.
* Agin még egy utolsót rámosolyog a lányra, majd elindul a fogadó kijárata felé. Nem tudja, hogy merre menjen, de nem fél, sőt, izgatottan áll elébe.*
~ Ha eltévedek is, legrosszabb esetben Sárvárosban kötök ki. ~
* Nem haragszik meg a lányra, nem hibáztatja őt a döntéséért.*
- Semmi baj, megértem.
* Nagyon örül, hogy máris megismerkedett valakivel, és szívből reméli, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkozott a lánnyal.*
~ Vajon minden lány ilyen? ~
-Én is nagyon örvendtem a találkozásnak, biztosan összefutunk még, és akkor majd elfogadom a meghívásodat.
* Agin még egy utolsót rámosolyog a lányra, majd elindul a fogadó kijárata felé. Nem tudja, hogy merre menjen, de nem fél, sőt, izgatottan áll elébe.*
~ Ha eltévedek is, legrosszabb esetben Sárvárosban kötök ki. ~
17581. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-18 16:49:26
Üzenet elküldve: 2022-06-18 16:49:26
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Meleg vízben könnyebben el tud lazulni az ember, a fáradt izmok is megpihennek. Halja, amit Kat hangot ad élvezetének, s majd csak hívó szavára fordul meg, mikor a másik már kényelmesen elhelyezkedett. Noha nem igazságos, hogy a lány lássa az ő nem épp elegáns vízbe merülését, mégsem rója föl neki. Egyszerűen csak belép s leül, törülközőjét hátrahagyva. Helyezkedik, szemben a lánnyal, így legalább egálban vannak. A szappant is mellőzi egy ideig, és a haját is inkább csak a kezeibe merített vízzel nedvesíti be. Nagy sokára dönt úgy, hogy szemeit becsukva kicsit alámerül és vissza is tér eddigi pozíciójába. Mondhatni kedvtelve nézi, miként mossa Kat a haját. Mármint a sajátját és nem az övét ugye. Szép dús haja van és így vizesen kimondottan tetszetős. *
- Ázom.
* Válaszol nagyon egyszerű és meglehetőst pongyola módon, ugratva a lányt. Ha besöpri annak unott pillantását, már vigyorogva vallja meg az igazat. *
- Jövök megyek és intézkedek. Holnap elkísérlek a piacra, magamnak is megveszem, amire szükségem lehet nagy hirtelen. Más jellegű terveim is vannak, közelebbi időben, de az még bizonytalan. Intézem a házat, esetleg holmi kaland után nézek.
* Meleg vízben könnyebben el tud lazulni az ember, a fáradt izmok is megpihennek. Halja, amit Kat hangot ad élvezetének, s majd csak hívó szavára fordul meg, mikor a másik már kényelmesen elhelyezkedett. Noha nem igazságos, hogy a lány lássa az ő nem épp elegáns vízbe merülését, mégsem rója föl neki. Egyszerűen csak belép s leül, törülközőjét hátrahagyva. Helyezkedik, szemben a lánnyal, így legalább egálban vannak. A szappant is mellőzi egy ideig, és a haját is inkább csak a kezeibe merített vízzel nedvesíti be. Nagy sokára dönt úgy, hogy szemeit becsukva kicsit alámerül és vissza is tér eddigi pozíciójába. Mondhatni kedvtelve nézi, miként mossa Kat a haját. Mármint a sajátját és nem az övét ugye. Szép dús haja van és így vizesen kimondottan tetszetős. *
- Ázom.
* Válaszol nagyon egyszerű és meglehetőst pongyola módon, ugratva a lányt. Ha besöpri annak unott pillantását, már vigyorogva vallja meg az igazat. *
- Jövök megyek és intézkedek. Holnap elkísérlek a piacra, magamnak is megveszem, amire szükségem lehet nagy hirtelen. Más jellegű terveim is vannak, közelebbi időben, de az még bizonytalan. Intézem a házat, esetleg holmi kaland után nézek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880