Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 293 (5841. - 5860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5860. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-03 06:16:21
Üzenet elküldve: 2025-06-03 06:16:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Nem sokat tud arra mondani, hogy Merlana könnyedén tudja a következő generációt nem többel hagyni, mint amije volt, számára nem volt gondolkodás tárgya az utódok ügye. Úgyhogy azt rá is bízza. Merlana érdeklődik a bármi határain, ami megnyugtató az alkimista számára, mert ha már kérdezősködik róla, akkor van elég rálátása a helyzetre, hogy ne csak feltételezze, hogy neki mindent szabad.*
- Élőáldozatok Saterethnek és egyéb, az a városi őrség osztagos kijövetelét megkövetelő eseményeket kizárva, kifejezetten érdektelen vagyok az épület további részének a sorsával. Az előbbi is csak azért érdekel, mert azzal engem is bajba sodorsz.
*Húzza meg a határt ott, ahol reményei szerint a legkevesebb fejfájást fogják neki okozni. De aztán Merlana letisztázza a helyzetet, mely sokkal kevésbé grandiózus, mint amit az alkimista elképzelt.*
- Csak nyugodtan, bár az épület méretét nem tudom, de gondolom két nagyobb külön szobának biztos van benne elég hely, úgyhogy csak érezd otthon magad, ameddig csak szeretnéd. A részleteket gondolom akkor leszünk képesek csak megbeszélni, amikor már látjuk is az épületet és el tudjuk tervelni a részleteket.
*Nestar gondolkodásának iránya Merlanát minél messzebb tenni a laborjától, hogy az alkimista kísérletei nem veszélyeztessék, de úgy tervezni az útvonalakat, azért ne is kelljen majd túl sokat kerülgetni lezárt folyosókat. Vagy Nestart illetően, befalazott ajtókat.*
- Gondolom majd kell számolni egy-két átalakítással is az épületet illetően. Van egy érzésem, hogy nem éppen arra lettek tervezve, amire használni fogom.
*Merlana fizetési szándéka kellemesen hangzik.*
- Mehetünk együtt, gondolom te is fel szándékozod mérni az épületet, amit ezzel jár.
*Nehézkesen dolgozza fel, hogy csak úgy kap egy kúriát a Selyemrévben, de erre nincs is szükség, ha a valóság igazolja az elhangzottakat. Azután már kevés dolgot tud tenni, mint elhinni.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Nem sokat tud arra mondani, hogy Merlana könnyedén tudja a következő generációt nem többel hagyni, mint amije volt, számára nem volt gondolkodás tárgya az utódok ügye. Úgyhogy azt rá is bízza. Merlana érdeklődik a bármi határain, ami megnyugtató az alkimista számára, mert ha már kérdezősködik róla, akkor van elég rálátása a helyzetre, hogy ne csak feltételezze, hogy neki mindent szabad.*
- Élőáldozatok Saterethnek és egyéb, az a városi őrség osztagos kijövetelét megkövetelő eseményeket kizárva, kifejezetten érdektelen vagyok az épület további részének a sorsával. Az előbbi is csak azért érdekel, mert azzal engem is bajba sodorsz.
*Húzza meg a határt ott, ahol reményei szerint a legkevesebb fejfájást fogják neki okozni. De aztán Merlana letisztázza a helyzetet, mely sokkal kevésbé grandiózus, mint amit az alkimista elképzelt.*
- Csak nyugodtan, bár az épület méretét nem tudom, de gondolom két nagyobb külön szobának biztos van benne elég hely, úgyhogy csak érezd otthon magad, ameddig csak szeretnéd. A részleteket gondolom akkor leszünk képesek csak megbeszélni, amikor már látjuk is az épületet és el tudjuk tervelni a részleteket.
*Nestar gondolkodásának iránya Merlanát minél messzebb tenni a laborjától, hogy az alkimista kísérletei nem veszélyeztessék, de úgy tervezni az útvonalakat, azért ne is kelljen majd túl sokat kerülgetni lezárt folyosókat. Vagy Nestart illetően, befalazott ajtókat.*
- Gondolom majd kell számolni egy-két átalakítással is az épületet illetően. Van egy érzésem, hogy nem éppen arra lettek tervezve, amire használni fogom.
*Merlana fizetési szándéka kellemesen hangzik.*
- Mehetünk együtt, gondolom te is fel szándékozod mérni az épületet, amit ezzel jár.
*Nehézkesen dolgozza fel, hogy csak úgy kap egy kúriát a Selyemrévben, de erre nincs is szükség, ha a valóság igazolja az elhangzottakat. Azután már kevés dolgot tud tenni, mint elhinni.*
5859. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-02 17:48:17
Üzenet elküldve: 2025-06-02 17:48:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Bólint, majd megindulnak a szobáik felé. Egy ideig egy irányba visz az útjuk, hiszen minden szoba ugyanott van. Mykael kicsit nehézkesebben halad, hátizsákját most egyik kezével tartja és kanyarítja a hátára, de a pántokba nem teszi a karját.
Amikor mindketten megtalálják a szobájukat, Mykael azért egy sanda pillantással megjegyzi, hogy melyik a lányé.
A sajátjába belépve aztán egy fáradt sóhajjal teszi le a zsákját az asztalra, aztán nekilát, hogy leszedje magáról a fegyvereit, páncélzatát, meg minden egyebet, amit még magára aggatott. Jelentős további súlytól sikerül megszabadulnia, és egy nagyot nyújtózik. Bakancsán, nyúzott barna nadrágján egy gyűrött, ujjatlan szürke ingén kívül nem is hagy magán mást. Talán csak némi pénzt, borravalónak a fürdő személyzete számára.
Ő is hamar megjelenik a fogadótérben, de Shariméa mégis megelőzi. Nem szól, csak egy mosolyog, és karjával mutatja, hogy merre kell menniük.
A fürdőbe Mykael mindig szívesen megy annak ellenére is, hogy az itteni meleg, párás levegő valamennyire a mocsarakra emlékezteti.
Itt már az öltöző rész se nemek szerint megosztott, így ugyanott kezdhetnek neki a vetkőzésnek. Mykael egy ágyékkötő híján megválik a saját ruháitól, majd a wegtorenire sandít. Ha a lány tartja magát az elképzeléséhez, hogy itt se visel semmilyen ruhát, akkor - azon túl, hogy alaposan és kedvtelve megnézi magának - ő is követi a példát és megszabadul az ágyékkötőtől is. De azért egy odakészített nagyobb törülközőt a dereka köré csavar.
Mivel ő már ismeri a járást, beljebb invitálja a lányt.*
- Vannak nagy, közös medencék, köztük hidegek is, de a legtöbb meleg vagy forró. És van néhány kisebb, pár fős, elkülönítve szobákban. Melyikbe mennél szívesebben?
Amikor mindketten megtalálják a szobájukat, Mykael azért egy sanda pillantással megjegyzi, hogy melyik a lányé.
A sajátjába belépve aztán egy fáradt sóhajjal teszi le a zsákját az asztalra, aztán nekilát, hogy leszedje magáról a fegyvereit, páncélzatát, meg minden egyebet, amit még magára aggatott. Jelentős további súlytól sikerül megszabadulnia, és egy nagyot nyújtózik. Bakancsán, nyúzott barna nadrágján egy gyűrött, ujjatlan szürke ingén kívül nem is hagy magán mást. Talán csak némi pénzt, borravalónak a fürdő személyzete számára.
Ő is hamar megjelenik a fogadótérben, de Shariméa mégis megelőzi. Nem szól, csak egy mosolyog, és karjával mutatja, hogy merre kell menniük.
A fürdőbe Mykael mindig szívesen megy annak ellenére is, hogy az itteni meleg, párás levegő valamennyire a mocsarakra emlékezteti.
Itt már az öltöző rész se nemek szerint megosztott, így ugyanott kezdhetnek neki a vetkőzésnek. Mykael egy ágyékkötő híján megválik a saját ruháitól, majd a wegtorenire sandít. Ha a lány tartja magát az elképzeléséhez, hogy itt se visel semmilyen ruhát, akkor - azon túl, hogy alaposan és kedvtelve megnézi magának - ő is követi a példát és megszabadul az ágyékkötőtől is. De azért egy odakészített nagyobb törülközőt a dereka köré csavar.
Mivel ő már ismeri a járást, beljebb invitálja a lányt.*
- Vannak nagy, közös medencék, köztük hidegek is, de a legtöbb meleg vagy forró. És van néhány kisebb, pár fős, elkülönítve szobákban. Melyikbe mennél szívesebben?
5858. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-02 02:25:24
Üzenet elküldve: 2025-06-02 02:25:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Ismerős hely ez a fogadó, miután Denjaartól ideiglenesen elbúcsúzik az első útja ide vezet. Néhány ismerős arcot is lát, akiknek hetykén biccent. Amazok talán némi meglepődéssel az arcukon fogadják a veteránt a Pegazusban, de semmi egyéb különös reakció nem történik. Pont ahogy azt Bredoc remélni merte. A pulthoz lépve némi bájcsevegés után egy Szobát kér, minimum egy hatra, és gyorsan leszámolja a 90 aranyat.
. Nem is várakozik sokat, céltudatos léptekkel hasít fel a lépcsökön a kapott szobájába, hogy a jókora holmiját lepakolja és szépen szétrendezze, mindent a maga helyére. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a páncélját, és a fegyvereit magára öltse. Ugyan gyakorlott már a feladatban, mégis némi időbe és bosszúságba minden egyes alkalommal beletelik, amikor ezt a műveletet el kell végeznie, de hát az élet már csak ilyen. El kell tudni fogadni a maga bosszúságait és továbblépni. Bredoc így is tesz, gyakorlott mozdulatokkal szíjaz és húz, húz és szíjaz mindent amit csak kell. Addig pedig a lova az istállóban remélhetőleg a megszokott, és persze jól megérdemelt ellátást kapja. Miután sikerült felöltenie páncélját, a mesterkardját is az oldalára köti, páncélját a hátára csatolja a számszeríj mellé. Így teljes a szett, így aztán városokat is elindulhat meghódítani, no nem mintha ilyesmi céljai lennének, de sosem tudni mit tartogat a jövő. Ha mindennel végez valószínűleg lefelé igyekszik, hogy a pultnál valami ennivalót kérjen majd magának, és talán addigra Denjaar is visszatér a kovácsműhelyből.*
*Ismerős hely ez a fogadó, miután Denjaartól ideiglenesen elbúcsúzik az első útja ide vezet. Néhány ismerős arcot is lát, akiknek hetykén biccent. Amazok talán némi meglepődéssel az arcukon fogadják a veteránt a Pegazusban, de semmi egyéb különös reakció nem történik. Pont ahogy azt Bredoc remélni merte. A pulthoz lépve némi bájcsevegés után egy Szobát kér, minimum egy hatra, és gyorsan leszámolja a 90 aranyat.
. Nem is várakozik sokat, céltudatos léptekkel hasít fel a lépcsökön a kapott szobájába, hogy a jókora holmiját lepakolja és szépen szétrendezze, mindent a maga helyére. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a páncélját, és a fegyvereit magára öltse. Ugyan gyakorlott már a feladatban, mégis némi időbe és bosszúságba minden egyes alkalommal beletelik, amikor ezt a műveletet el kell végeznie, de hát az élet már csak ilyen. El kell tudni fogadni a maga bosszúságait és továbblépni. Bredoc így is tesz, gyakorlott mozdulatokkal szíjaz és húz, húz és szíjaz mindent amit csak kell. Addig pedig a lova az istállóban remélhetőleg a megszokott, és persze jól megérdemelt ellátást kapja. Miután sikerült felöltenie páncélját, a mesterkardját is az oldalára köti, páncélját a hátára csatolja a számszeríj mellé. Így teljes a szett, így aztán városokat is elindulhat meghódítani, no nem mintha ilyesmi céljai lennének, de sosem tudni mit tartogat a jövő. Ha mindennel végez valószínűleg lefelé igyekszik, hogy a pultnál valami ennivalót kérjen majd magának, és talán addigra Denjaar is visszatér a kovácsműhelyből.*
5857. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-01 21:47:48
Üzenet elküldve: 2025-06-01 21:47:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy az ital megérkezik, ő maga komótosan lát neki. Kiélvezve a bor zamatát, de az időt azért annyira nem húzva az élvezkedéssel.*
- Egészségünkre!
*Emeli meg kissé a poharát felé, majd apránként kiissza ő is a tartalmát. A pohár halkan koppan az asztalon, ahogy a széken hátra dől egy elégedett sóhajjal. Most maga sem zavarja meg a csendet. Kiélvezi azt, hisz, ha holnap valóban ellátogat a piacra, akkor lesz ideje bőven beleveszni a zajba.
Lassan pillant fel Mykre, mikor előáll a szoba ötletével.*
- Remek gondolat. Akkor nemsoká találkozunk.
*Mosolyodik végül el, majd lassan felkel a székről és kézbe veszi a holmiját. Most nem várja meg a férfit. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy merre lehet a folyosó, így a lépcsőt veszi célba. A lépcsőn kényelmesen sétál fel, majd megkeresi a kulcshoz tartozó szobát. Ott benyit és egyenesen az ágyhoz sétál. Ledobja mellé a táskát, majd egy elégedett sóhajjal dől az ágyra. Végignyúlik rajta, kicsit kiélvezi azt. Végül felül, nyújtózik egy nagyot és fel is pattan.*
- Na ne húzzam az időt.
*Motyogja halkan maga elé, majd kisétálva zárja be maga mögött az ajtót. Azután már csak az van, hogy visszatérjen a vendégtérbe. Ha a férfi még nem ért vissza, akkor türelmesen várja. Viszont, ha már ott van, akkor széles mosollyal siet vissza hozzá.*
- Egészségünkre!
*Emeli meg kissé a poharát felé, majd apránként kiissza ő is a tartalmát. A pohár halkan koppan az asztalon, ahogy a széken hátra dől egy elégedett sóhajjal. Most maga sem zavarja meg a csendet. Kiélvezi azt, hisz, ha holnap valóban ellátogat a piacra, akkor lesz ideje bőven beleveszni a zajba.
Lassan pillant fel Mykre, mikor előáll a szoba ötletével.*
- Remek gondolat. Akkor nemsoká találkozunk.
*Mosolyodik végül el, majd lassan felkel a székről és kézbe veszi a holmiját. Most nem várja meg a férfit. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy merre lehet a folyosó, így a lépcsőt veszi célba. A lépcsőn kényelmesen sétál fel, majd megkeresi a kulcshoz tartozó szobát. Ott benyit és egyenesen az ágyhoz sétál. Ledobja mellé a táskát, majd egy elégedett sóhajjal dől az ágyra. Végignyúlik rajta, kicsit kiélvezi azt. Végül felül, nyújtózik egy nagyot és fel is pattan.*
- Na ne húzzam az időt.
*Motyogja halkan maga elé, majd kisétálva zárja be maga mögött az ajtót. Azután már csak az van, hogy visszatérjen a vendégtérbe. Ha a férfi még nem ért vissza, akkor türelmesen várja. Viszont, ha már ott van, akkor széles mosollyal siet vissza hozzá.*
5856. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-01 20:31:16
Üzenet elküldve: 2025-06-01 20:31:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
- Ez mindenem.
*feleli vállat vonva, a hátizsákjára utalva.*
- Ez, meg ami rajtam van. Régebben sokkal kevesebb holmim volt. Mióta magam vagyok és ingázom a városok között munkára vadászva, azóta szépen gyarapodik a felszerelés.
*magyarázza. Hamarosan megkapják az italukat, Mykael pedig megemeli a korsóját Shariméa felé.*
- Köszönöm a meghívást! Egészségünkre!
*azzal egy lendülettel kiissza a sör felét, utána pedig letörli a habot a felső ajkáról, aztán pedig jólesőn sóhajt egyet.*
- Egy jó sör a legjobb köszöntő, ha végre elérek egy várost.
*mondja elégedetten, majd kisvártatva a korsó maradékát is kivégzi. Eléggé ki volt már tikkadva. Most, hogy végre leülhetett, eléggé erőt kezd venni rajta a fáradtság, bár ebből még vissza tud térni, mert korai még takarodót fújni. Viszont nemigen beszéldes, hacsak Shariméa nem kérdez valamit. Megvárja, amíg a lány is végez az italával, aztán így szól.*
- Foglaljuk el a szobáinkat, és egy fertályóra múlva találkozzunk itt, rendben?
*javasolja.*
*feleli vállat vonva, a hátizsákjára utalva.*
- Ez, meg ami rajtam van. Régebben sokkal kevesebb holmim volt. Mióta magam vagyok és ingázom a városok között munkára vadászva, azóta szépen gyarapodik a felszerelés.
*magyarázza. Hamarosan megkapják az italukat, Mykael pedig megemeli a korsóját Shariméa felé.*
- Köszönöm a meghívást! Egészségünkre!
*azzal egy lendülettel kiissza a sör felét, utána pedig letörli a habot a felső ajkáról, aztán pedig jólesőn sóhajt egyet.*
- Egy jó sör a legjobb köszöntő, ha végre elérek egy várost.
*mondja elégedetten, majd kisvártatva a korsó maradékát is kivégzi. Eléggé ki volt már tikkadva. Most, hogy végre leülhetett, eléggé erőt kezd venni rajta a fáradtság, bár ebből még vissza tud térni, mert korai még takarodót fújni. Viszont nemigen beszéldes, hacsak Shariméa nem kérdez valamit. Megvárja, amíg a lány is végez az italával, aztán így szól.*
- Foglaljuk el a szobáinkat, és egy fertályóra múlva találkozzunk itt, rendben?
*javasolja.*
5855. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-01 19:44:16
Üzenet elküldve: 2025-06-01 19:44:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy belép a férfi után a zöldek azonnal feltérképeznek. Noha futólag csupán, mégis mindent és mindenkit. Nála hat az újdonság varázsa, az izgalom, hogy először lépi át az ismeretlen küszöbét. Mások az arcok, az illatok, a látvány. Szemeit csak akkor veszi el a fogadóról, mikor Mykael felel, arra apró mosollyal bólint és tovább követi a férfit.*
- Szóval sör.
*Jegyzi is fel magában, majd hümmögve szemléli meg a lehetőségeket. A rövid italoknak nem igazán a híve. Kevés idő van kiélvezni, viszont hamarabb elbódítja az embert. Most pedig a célja az, hogy tisztább maradjon a fej, tovább élvezhesse az új ízeket.
9 aranyért ki is kéri az Ullamar sört.
Magának pedig tökéletesen megfelel egy jó pohár Bor, amiért még odacsúsztat a pulton 8 aranyat.
Végül pedig megfogadja a tanácsot, így egy Szobát is kifizet, egyelőre maga is csak egy éjszakára, újabb 11 aranyért.
Azzal pedig maga is fordul, hogy Mykaelt kövesse az asztalhoz. Szerencsére neki nem kell sokat bajlódni a holmijával. A batyu hamar a földön végzi a szék lábánál, a hátsója pedig a széket foglalja el.*
- Azt meg is hiszem. Nem tűnik könnyűnek.
*Bólint aprót, ahogy futó pillantást vet a férfi holmijára. A továbbiakra kissé felvonja a szemöldökeit. Az jó ötlet, hogy előbb a szobát foglalja el, viszont a fürdőzés ruhában. Na akármennyire is illendő a vendéglátó igényeinek megfelelni, ő maga akkor sem hinné, hogy bármiféle göncben merüljön a vízbe. Persze a fürdőig más a helyzet, nem terve végig lejteni a Pegazuson egy szál semmiben, bármennyire legyen is mókás a gondolat.*
- Majd meglátjuk.
*Válaszolja végül, de magában ezt már rég eldöntötte.*
- Szóval sör.
*Jegyzi is fel magában, majd hümmögve szemléli meg a lehetőségeket. A rövid italoknak nem igazán a híve. Kevés idő van kiélvezni, viszont hamarabb elbódítja az embert. Most pedig a célja az, hogy tisztább maradjon a fej, tovább élvezhesse az új ízeket.
9 aranyért ki is kéri az Ullamar sört.
Magának pedig tökéletesen megfelel egy jó pohár Bor, amiért még odacsúsztat a pulton 8 aranyat.
Végül pedig megfogadja a tanácsot, így egy Szobát is kifizet, egyelőre maga is csak egy éjszakára, újabb 11 aranyért.
Azzal pedig maga is fordul, hogy Mykaelt kövesse az asztalhoz. Szerencsére neki nem kell sokat bajlódni a holmijával. A batyu hamar a földön végzi a szék lábánál, a hátsója pedig a széket foglalja el.*
- Azt meg is hiszem. Nem tűnik könnyűnek.
*Bólint aprót, ahogy futó pillantást vet a férfi holmijára. A továbbiakra kissé felvonja a szemöldökeit. Az jó ötlet, hogy előbb a szobát foglalja el, viszont a fürdőzés ruhában. Na akármennyire is illendő a vendéglátó igényeinek megfelelni, ő maga akkor sem hinné, hogy bármiféle göncben merüljön a vízbe. Persze a fürdőig más a helyzet, nem terve végig lejteni a Pegazuson egy szál semmiben, bármennyire legyen is mókás a gondolat.*
- Majd meglátjuk.
*Válaszolja végül, de magában ezt már rég eldöntötte.*
5854. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-01 19:21:17
Üzenet elküldve: 2025-06-01 19:21:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az ajtó nyikordulása nem harsány, mégis képes egy pillanatra elcsendesíteni a Pegazus fogadó belső világát. A megszokott zsongás – a poharak koccanása, a padlón végigcsoszogó csizmák súrlódása, az elharapott nevetések – egy szívdobbanásnyi időre megtorpan. A nyíló ajtón keresztül beszűrődő hűvös esti levegő a sörgőzös melegbe vág, mint penge a húsba.
Az alak, aki belép, nem illik a megszokott vendégek közé. A legtöbb itteni utazó, zsoldos, kereskedő vagy kétes múlttal rendelkező vándor általában magabiztosan, hangosan lép a helyiségbe, mintha önmaga fontosságát akarná tudatni. Ez az idegen azonban más.
Léptei hangtalanul simulnak a régi, megkopott padlólapokra, mozgása céltudatos, mégis olyan természetességgel olvad bele az árnyékok közé, mintha az is csak egy újabb réteg lenne rajta. Fekete, enyhén poros köpenye alól ki-kivillan egy sötét bőrpáncél, a bal combján szorosan rögzített tokban egy hosszú, vékony penge pihen. A kapucni félig fedi az arcát, de ami látszik belőle, az nem hagy kétséget: egy sötételf. Nem a kedvesebb fajtából.
Norennar Dwirinthalen leül egy félreeső sarokasztalhoz. Nem rendel, nem köszön, még csak nem is pillant a fogadósra – pontosan tudja, hogy előbb-utóbb valaki úgyis odajön. Mindig odajönnek.
A háta a falnak simul, a tekintete viszont éberen fürkészi a termet. Nem úgy, mint aki fenyegetést keres. Úgy, mint aki számol. Minden arc, minden fegyver, minden menekülési útvonal egy pillanat alatt mérlegre kerül, majd elraktározódik. Nem mintha félne. Csupán... megszokás.
Aztán lassan, minden kapkodás nélkül, egy tömör fapipát húz elő a köpenye alól. Az eszköz jól karbantartott, egyszerű, de láthatóan régóta hűséges társa – nem holmi úri hóbort, hanem szokás. Szertartás. Ujjai rutinos mozdulatokkal mérik ki a finomra vágott dohányt, majd gondosan megtömi a pipát. Nem siet, nem néz fel közben, csak teszi a dolgát, mint aki pontosan tudja, hogy a világ zajai nem sürgetik őt. Egy szikravető kattan, és hamarosan fanyar, kesernyés füst illata keveredik a fogadó nehéz levegőjébe.
Norennar hátradől, s a pipa szárát lassan a fogai közé veszi. Az első slukk mély, türelmes, majd a füst kiszökik az orrán keresztül, mintha minden gőzt és emléket vele akarna kifújni. A szemei félig lehunyva, de a figyelem nem lankad. A pipa lassan izzik ujjai közt, füstfelhőbe burkolva arcát, ahogy szótlanul szemléli a Pegazus fogadó életét.
Gondolatai elkalandoznak. Az este emlékeket sodor magával. Egy régi családi címer vörös-arany hímzései, egy elhidegült testvér tekintete, egy selyemmel bevont hazugságokkal teli múlt. A nemesi származás súlyát sosem tudta levetkőzni – de már rég nem akarja. Használja, ha kell. Megveti, ha lehet. De nem menekül előle.
Társaságot nem keres, de ha valaki mégis leül az asztalához – nem csap az asztalra, nem fenyeget, nem küldi el azonnal. Megméri. Szótlanul. Egyesek szerint ez a hallgatás többet ér, mint bármilyen hivalkodó bemutatkozás.
A Pegazus fogadó halk moraja újraéled körülötte. Egy régóta italozó törpe horkant, valaki leejti a korsóját, a fogadós megpróbál rendet tenni az asztaloknál. Az élet megy tovább, és ő csak ül. Figyel. Vár. Nem is tudja pontosan, mire.
Talán egy új megbízásra.
Talán egy ismerős arcra a múltból.
Vagy csak a következő hibára, amit valaki elkövet – és amit ő kijavíthat. Vérével, ha kell.
Egy dolog biztos: Norennar Dwirinthalen mostantól itt van.*
Az alak, aki belép, nem illik a megszokott vendégek közé. A legtöbb itteni utazó, zsoldos, kereskedő vagy kétes múlttal rendelkező vándor általában magabiztosan, hangosan lép a helyiségbe, mintha önmaga fontosságát akarná tudatni. Ez az idegen azonban más.
Léptei hangtalanul simulnak a régi, megkopott padlólapokra, mozgása céltudatos, mégis olyan természetességgel olvad bele az árnyékok közé, mintha az is csak egy újabb réteg lenne rajta. Fekete, enyhén poros köpenye alól ki-kivillan egy sötét bőrpáncél, a bal combján szorosan rögzített tokban egy hosszú, vékony penge pihen. A kapucni félig fedi az arcát, de ami látszik belőle, az nem hagy kétséget: egy sötételf. Nem a kedvesebb fajtából.
Norennar Dwirinthalen leül egy félreeső sarokasztalhoz. Nem rendel, nem köszön, még csak nem is pillant a fogadósra – pontosan tudja, hogy előbb-utóbb valaki úgyis odajön. Mindig odajönnek.
A háta a falnak simul, a tekintete viszont éberen fürkészi a termet. Nem úgy, mint aki fenyegetést keres. Úgy, mint aki számol. Minden arc, minden fegyver, minden menekülési útvonal egy pillanat alatt mérlegre kerül, majd elraktározódik. Nem mintha félne. Csupán... megszokás.
Aztán lassan, minden kapkodás nélkül, egy tömör fapipát húz elő a köpenye alól. Az eszköz jól karbantartott, egyszerű, de láthatóan régóta hűséges társa – nem holmi úri hóbort, hanem szokás. Szertartás. Ujjai rutinos mozdulatokkal mérik ki a finomra vágott dohányt, majd gondosan megtömi a pipát. Nem siet, nem néz fel közben, csak teszi a dolgát, mint aki pontosan tudja, hogy a világ zajai nem sürgetik őt. Egy szikravető kattan, és hamarosan fanyar, kesernyés füst illata keveredik a fogadó nehéz levegőjébe.
Norennar hátradől, s a pipa szárát lassan a fogai közé veszi. Az első slukk mély, türelmes, majd a füst kiszökik az orrán keresztül, mintha minden gőzt és emléket vele akarna kifújni. A szemei félig lehunyva, de a figyelem nem lankad. A pipa lassan izzik ujjai közt, füstfelhőbe burkolva arcát, ahogy szótlanul szemléli a Pegazus fogadó életét.
Gondolatai elkalandoznak. Az este emlékeket sodor magával. Egy régi családi címer vörös-arany hímzései, egy elhidegült testvér tekintete, egy selyemmel bevont hazugságokkal teli múlt. A nemesi származás súlyát sosem tudta levetkőzni – de már rég nem akarja. Használja, ha kell. Megveti, ha lehet. De nem menekül előle.
Társaságot nem keres, de ha valaki mégis leül az asztalához – nem csap az asztalra, nem fenyeget, nem küldi el azonnal. Megméri. Szótlanul. Egyesek szerint ez a hallgatás többet ér, mint bármilyen hivalkodó bemutatkozás.
A Pegazus fogadó halk moraja újraéled körülötte. Egy régóta italozó törpe horkant, valaki leejti a korsóját, a fogadós megpróbál rendet tenni az asztaloknál. Az élet megy tovább, és ő csak ül. Figyel. Vár. Nem is tudja pontosan, mire.
Talán egy új megbízásra.
Talán egy ismerős arcra a múltból.
Vagy csak a következő hibára, amit valaki elkövet – és amit ő kijavíthat. Vérével, ha kell.
Egy dolog biztos: Norennar Dwirinthalen mostantól itt van.*
5853. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-01 19:19:28
Üzenet elküldve: 2025-06-01 19:19:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*A Pegazusba belépve őt már ismerős látvány fogadja. Nem egyszer megfordult itt. Talán egy kicsit több most a vendég, mint korábban. Ezt megint csak betudja a Wegtoreni Kalmár bezárásának, bár ki tudja.
Útitársa kérdésére így felel.*
- Jöhet az ital előbb. Elfogadom a meghívást, ha meghívsz egy jó korsó Ullamar sörre. És akkor már egyúttal szobákat is tudunk foglalni.
*javasolja, és odakíséri Shariméát a söntéshez. Ha a lány már ilyen kedvesen felajánlotta, akkor rá hagyja az italrendelést. Ő maga most még csak a Szoba árát, 15 aranyat fizeti meg. Egyszerre csak egy napot, szokása szerint. Aztán így szól.*
- Várjuk meg egy asztalnál, amíg kihozzák!
*és oda is mutat egy közeli asztalra. Amikor odalépnek, akkor nehézkesen, és kissé nyőgve a háta sajgásától, lekanyarintja magáról a hátizsákját. Alaposan meg van pakolva, nem az a súly, amivel könnyen megvan az ember. Ilyenkor, amikor leveszi, szokott rájönni, hogy mennyire megterhelő. Na igen. Emiatt biztosan jobb, ha van egy teherhordó lova az embernek. Vagy még jobb, ha fel tud kéredzkedni egy szekérre, ami szépen elviszi egy darabon. Most egyikre se adódott lehetőség. De ilyenkor mindig érez egy jó adag megkönnyebbülést is.*
- Jót fogok aludni ezután a gyaloglás után. Majd valamikor később.
*jegyzi meg komisz félmosollyal, majd azt mondja.*
- Ha ezt megittuk, el lehet foglalni a szobákat az emeleten. Aztán pedig felőlem akár indulhatunk is a fürdőbe. Átöltözni ott is lehet. Elvárják, hogy legyen valami ruha a vendégeken, de láttam én már ott nem egy meztelen fürdőzőt. Szóval rád bízom.
*avatja be Shariméát a helyi szokásokba, miközben rámutat a fürdőbe vezető ajtóra.*
Útitársa kérdésére így felel.*
- Jöhet az ital előbb. Elfogadom a meghívást, ha meghívsz egy jó korsó Ullamar sörre. És akkor már egyúttal szobákat is tudunk foglalni.
*javasolja, és odakíséri Shariméát a söntéshez. Ha a lány már ilyen kedvesen felajánlotta, akkor rá hagyja az italrendelést. Ő maga most még csak a Szoba árát, 15 aranyat
fizeti meg. Egyszerre csak egy napot, szokása szerint. Aztán így szól.*- Várjuk meg egy asztalnál, amíg kihozzák!
*és oda is mutat egy közeli asztalra. Amikor odalépnek, akkor nehézkesen, és kissé nyőgve a háta sajgásától, lekanyarintja magáról a hátizsákját. Alaposan meg van pakolva, nem az a súly, amivel könnyen megvan az ember. Ilyenkor, amikor leveszi, szokott rájönni, hogy mennyire megterhelő. Na igen. Emiatt biztosan jobb, ha van egy teherhordó lova az embernek. Vagy még jobb, ha fel tud kéredzkedni egy szekérre, ami szépen elviszi egy darabon. Most egyikre se adódott lehetőség. De ilyenkor mindig érez egy jó adag megkönnyebbülést is.*
- Jót fogok aludni ezután a gyaloglás után. Majd valamikor később.
*jegyzi meg komisz félmosollyal, majd azt mondja.*
- Ha ezt megittuk, el lehet foglalni a szobákat az emeleten. Aztán pedig felőlem akár indulhatunk is a fürdőbe. Átöltözni ott is lehet. Elvárják, hogy legyen valami ruha a vendégeken, de láttam én már ott nem egy meztelen fürdőzőt. Szóval rád bízom.
*avatja be Shariméát a helyi szokásokba, miközben rámutat a fürdőbe vezető ajtóra.*
5852. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-01 17:47:13
Üzenet elküldve: 2025-06-01 17:47:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- Hmm.
*Eltűnődve emésztgeti meg a hallottakat. Emlékszik odahaza az elkeseredett rabszolgák arcára. A kétségbeesésre némelyiken, másikon a beletörődésbe. Az egyetlen áru, amivel nem tud egyet érteni az a rabszolgaság. Még egy kurtizánnak is van szabad akarata, ellenben egy rabszolgát úgy pakolhatnak ide-oda, mint a levetett bakancsot. Remélhetőleg ő sosem fog arra a sorsra jutni. Ha bárki szolgálatába áll így vagy úgy, azt szeretné saját akaratából tenni. Persze akkor már úgy tesz, ahogy azt megkövetelik tőle, de hát ez minden munka velejárója, nem? Amit a munkaadó kér azt teszi a neki dolgozó, hisz azért kapja az aranyat.*
- Akkor nem árt az óvatosság.
*Bólint rá, majd inkább belemerül a piac látványába. Noha elidőzni csak addig időzik tekintete, amíg át nem érnek rajta. De az már éppen elég ahhoz, hogy másnap a piacot teljes pompájában látni akarja majd. Igazából ez az egész városra igaz, főleg Mykael előbbi szavai után. Ha ezt az említett Sárvárost felszámolták, akkor bizonyára helyette építhettek valami nagyobbat, szebbet, jót.*
- Akkor holnap mindenképpen ellátogatok ide.
*Válaszolja, de ugye ezt magában már jóval előbb eldöntötte. Kicsit sajnálja, hogy lassan maguk mögött hagyják az egészet, de már egyre inkább ellenére van, hogy a nyereg megint kínozza szebbik felét. A mutatott épületre nyomban fel is pillant, ajkai közül pedig ki is csúszik egy megkönnyebbült sóhaj.*
- Végre. El nem tudom mondani, hogy milyen régóta várok már egy tisztességes fogadóra.
*Elfogadja a felkínált segítséget, óvatosan lemászik Bájosról, majd a kantárnál fogva vezeti odébb a lovat.*
- Na Bájos, a mi utunk itt véget ért, de a gazdád hamarosan érted jön.
*Mosolyodik el, ahogy finoman megsimítja a jószág oldalát. Fájó szívvel mond búcsút, de hiába, ha nem az övé és éppen ez volt a feladata, hogy a ló visszatérjen a városba. Így hát kiköti, még egyszer megsimítja annak fejét, azután vissza is tér a férfi mellé.*
- Nos mivel ilyen remek vezetőm voltál ezért egy italra mindenképpen meghívlak. Már csak azt döntsd el, hogy mit akarsz előbb. Inni és enni vagy áztatni a megfáradt tagjaidat.
*Kuncog fel halkan, ahogy a férfit követve lépi át a Pegazus küszöbét.*
*Eltűnődve emésztgeti meg a hallottakat. Emlékszik odahaza az elkeseredett rabszolgák arcára. A kétségbeesésre némelyiken, másikon a beletörődésbe. Az egyetlen áru, amivel nem tud egyet érteni az a rabszolgaság. Még egy kurtizánnak is van szabad akarata, ellenben egy rabszolgát úgy pakolhatnak ide-oda, mint a levetett bakancsot. Remélhetőleg ő sosem fog arra a sorsra jutni. Ha bárki szolgálatába áll így vagy úgy, azt szeretné saját akaratából tenni. Persze akkor már úgy tesz, ahogy azt megkövetelik tőle, de hát ez minden munka velejárója, nem? Amit a munkaadó kér azt teszi a neki dolgozó, hisz azért kapja az aranyat.*
- Akkor nem árt az óvatosság.
*Bólint rá, majd inkább belemerül a piac látványába. Noha elidőzni csak addig időzik tekintete, amíg át nem érnek rajta. De az már éppen elég ahhoz, hogy másnap a piacot teljes pompájában látni akarja majd. Igazából ez az egész városra igaz, főleg Mykael előbbi szavai után. Ha ezt az említett Sárvárost felszámolták, akkor bizonyára helyette építhettek valami nagyobbat, szebbet, jót.*
- Akkor holnap mindenképpen ellátogatok ide.
*Válaszolja, de ugye ezt magában már jóval előbb eldöntötte. Kicsit sajnálja, hogy lassan maguk mögött hagyják az egészet, de már egyre inkább ellenére van, hogy a nyereg megint kínozza szebbik felét. A mutatott épületre nyomban fel is pillant, ajkai közül pedig ki is csúszik egy megkönnyebbült sóhaj.*
- Végre. El nem tudom mondani, hogy milyen régóta várok már egy tisztességes fogadóra.
*Elfogadja a felkínált segítséget, óvatosan lemászik Bájosról, majd a kantárnál fogva vezeti odébb a lovat.*
- Na Bájos, a mi utunk itt véget ért, de a gazdád hamarosan érted jön.
*Mosolyodik el, ahogy finoman megsimítja a jószág oldalát. Fájó szívvel mond búcsút, de hiába, ha nem az övé és éppen ez volt a feladata, hogy a ló visszatérjen a városba. Így hát kiköti, még egyszer megsimítja annak fejét, azután vissza is tér a férfi mellé.*
- Nos mivel ilyen remek vezetőm voltál ezért egy italra mindenképpen meghívlak. Már csak azt döntsd el, hogy mit akarsz előbb. Inni és enni vagy áztatni a megfáradt tagjaidat.
*Kuncog fel halkan, ahogy a férfit követve lépi át a Pegazus küszöbét.*
5851. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-01 12:19:21
Üzenet elküldve: 2025-06-01 12:19:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Szeret a sötétben megbújni, és akkor lecsapni amkor senki nem számít rá, és nincsenek figyelő szemek. A biztonság egy alapvető ösztön, minden lényben. Ha ez megsérül vagy elvész, jogosan fogják megkeresni annak megoldását, hogy visszaállítsák. Ezért született meg a büntető rendszer, aminek legtöbb részében valaki vagy kőtörőnek áll hátralévő életében, vagy épp a kötél végén találja magát. A rosszabbig felén.
Ezért sem árt, ha valakinek vannak kapcsolatai, vagy éppen társai. Bár annak túlzás tartani a Merlanával tartott kapcsolatát. Mert az csak üzlet. Amaz szép ruhákat hord, vagy épp nem, és a szép hangjával lágyan énekel. Ennyi csupán. Viszont amit Merlana elért, felnevelt, abból a szép gyümölcsfából szeretne magának is szakítani egy keveset. Még ha az csupán egy két információ morzsa.*
-Ismeretség fontos. Drága apámnak sok mindent volt igaza. Pf.
*Fújja ki mérgesen a nagy levegőt amit mondata előtt vett. Bármennyire is rühelli apját, fájón, de el kell ismernie, az öreg tudja mit művel.*
-Oh barátom azt meghiszem, egy igazi remekmű a lány azt garantálom. Majd talán ad neked némi kedvezményt legközelebb.
*Teszi hozzá egy csalfa félmosollyal gúnyosan a Wrojth irányába.*
-Legyen így.
*Bólint egyetértően a másik irányába. Egyelőre nem rohanhatnak fejjel a falnak, jobb ezt szépen lassan kijátszani, kiélvezni mint egy szépen érlelt párlatot.*
-Ez esetben, ki volt az a gnóm amikor beszéltél? Megtudom még találni a piactéren?
*Szegezi a másiknak a kérdését. Mert bizony sejtései szerint az őrök és a nemesek közt, lesznek lakatok is amik útjukat fogják állni, amihez viszont eszközre lenne szüksége. Amihez már ki is talált egy jó mesét, ha ez a szóban forgó gnóm annyira pacifista.*
*Szeret a sötétben megbújni, és akkor lecsapni amkor senki nem számít rá, és nincsenek figyelő szemek. A biztonság egy alapvető ösztön, minden lényben. Ha ez megsérül vagy elvész, jogosan fogják megkeresni annak megoldását, hogy visszaállítsák. Ezért született meg a büntető rendszer, aminek legtöbb részében valaki vagy kőtörőnek áll hátralévő életében, vagy épp a kötél végén találja magát. A rosszabbig felén.
Ezért sem árt, ha valakinek vannak kapcsolatai, vagy éppen társai. Bár annak túlzás tartani a Merlanával tartott kapcsolatát. Mert az csak üzlet. Amaz szép ruhákat hord, vagy épp nem, és a szép hangjával lágyan énekel. Ennyi csupán. Viszont amit Merlana elért, felnevelt, abból a szép gyümölcsfából szeretne magának is szakítani egy keveset. Még ha az csupán egy két információ morzsa.*
-Ismeretség fontos. Drága apámnak sok mindent volt igaza. Pf.
*Fújja ki mérgesen a nagy levegőt amit mondata előtt vett. Bármennyire is rühelli apját, fájón, de el kell ismernie, az öreg tudja mit művel.*
-Oh barátom azt meghiszem, egy igazi remekmű a lány azt garantálom. Majd talán ad neked némi kedvezményt legközelebb.
*Teszi hozzá egy csalfa félmosollyal gúnyosan a Wrojth irányába.*
-Legyen így.
*Bólint egyetértően a másik irányába. Egyelőre nem rohanhatnak fejjel a falnak, jobb ezt szépen lassan kijátszani, kiélvezni mint egy szépen érlelt párlatot.*
-Ez esetben, ki volt az a gnóm amikor beszéltél? Megtudom még találni a piactéren?
*Szegezi a másiknak a kérdését. Mert bizony sejtései szerint az őrök és a nemesek közt, lesznek lakatok is amik útjukat fogják állni, amihez viszont eszközre lenne szüksége. Amihez már ki is talált egy jó mesét, ha ez a szóban forgó gnóm annyira pacifista.*
5850. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-31 20:14:22
Üzenet elküldve: 2025-05-31 20:14:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A gyanakvás csúnyán hangzik, ő inkább hívná éberségnek a mostani jelenséget. Elvégre mégis közellenségek lesznek, ha így folytatják. Legalábbis, ha lebuknak. Márpedig a törp nem tartja problémásnak felkelteni magára a figyelmet, persze csakis azután, hogy építettek egy teljesen működő bűnszervezetet, ahol nincs szükség külsős beavatkozásokra, hogy működjenek. *
- Jó sok kapcsolatod van neked.
* Jelenti ki, mielőtt belekortyolna az italába. Az ismeretség nem rossz dolog, ám közel sem mindegy, hogy a fény, vagy sötétség oldalán. Elvégre a fényben folyton jónak kell lenni, a sötétségben pedig vigyázni kell, hogy ne szúrjanak hátba. A kettő együtt ritkán megy. Aprót sóhajt, mielőtt beadná a dereket és megpróbálna megérteni Lazziar tervének a lényegét. *
- A lánynak, mi? Felkúrta magát a nagyok játszóterére és most ott nézi a hozzánk hasonló parasztokat?
* Hangjában a gúny és szánalom egyaránt érezhető. Ám nem hagy időt, hogy erre választ kapjon, ugyanis néhány másodperccel később már egy vidámabb hangsúllyal folytatja. *
- Mert akkor már most kedvelem az illetőt.
* A törp számára, ha valaki a mocsokból képes felmászni a mennyekig, és ott megőrzi a természetét, az csak tiszteletet érdemel. Ha képesek lennének valóban segítséget kapni, akkor egyre jobb és jobb helyzetben találhatják magukat. Sőt még jobb helyzetben lehetnek, mint hitte. *
- Így már egy kicsit jobb a terv, ám jobb nem a véletlenre bízni. Én szerintem tartsuk nyitva a szemünket és hagyjuk pörögni az agyunkat, hátha kitalálunk valamit.
* Bár könnyű mondani, a kivitelezés mégis nehéz. Reményei szerint ez az ismerős, ha nem is önként és dalolva, de segít. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A gyanakvás csúnyán hangzik, ő inkább hívná éberségnek a mostani jelenséget. Elvégre mégis közellenségek lesznek, ha így folytatják. Legalábbis, ha lebuknak. Márpedig a törp nem tartja problémásnak felkelteni magára a figyelmet, persze csakis azután, hogy építettek egy teljesen működő bűnszervezetet, ahol nincs szükség külsős beavatkozásokra, hogy működjenek. *
- Jó sok kapcsolatod van neked.
* Jelenti ki, mielőtt belekortyolna az italába. Az ismeretség nem rossz dolog, ám közel sem mindegy, hogy a fény, vagy sötétség oldalán. Elvégre a fényben folyton jónak kell lenni, a sötétségben pedig vigyázni kell, hogy ne szúrjanak hátba. A kettő együtt ritkán megy. Aprót sóhajt, mielőtt beadná a dereket és megpróbálna megérteni Lazziar tervének a lényegét. *
- A lánynak, mi? Felkúrta magát a nagyok játszóterére és most ott nézi a hozzánk hasonló parasztokat?
* Hangjában a gúny és szánalom egyaránt érezhető. Ám nem hagy időt, hogy erre választ kapjon, ugyanis néhány másodperccel később már egy vidámabb hangsúllyal folytatja. *
- Mert akkor már most kedvelem az illetőt.
* A törp számára, ha valaki a mocsokból képes felmászni a mennyekig, és ott megőrzi a természetét, az csak tiszteletet érdemel. Ha képesek lennének valóban segítséget kapni, akkor egyre jobb és jobb helyzetben találhatják magukat. Sőt még jobb helyzetben lehetnek, mint hitte. *
- Így már egy kicsit jobb a terv, ám jobb nem a véletlenre bízni. Én szerintem tartsuk nyitva a szemünket és hagyjuk pörögni az agyunkat, hátha kitalálunk valamit.
* Bár könnyű mondani, a kivitelezés mégis nehéz. Reményei szerint ez az ismerős, ha nem is önként és dalolva, de segít. *
5849. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-29 12:31:00
Üzenet elküldve: 2025-05-29 12:31:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*A lánnyal nem mindig vagy nem mindenről lehet vitatkozni ugyanis bizonyos dolgokról megvan a saját véleménye amihez makacs módon tud ragaszkodni. Ezt persze megszokta már a kis pap és még így is élvezni szokta ezeket a társalgásokat. Azon, hogy a másik gyerekesen kiölti a nyelvét elneveti magát. Bizony ez is egy a komolytalan vitáik közül, de nem baj. Míg szórakoztatja őket ez is addig semmi gond. Aztán elkezdődik a hasonlóan komoly munka. A lány felveszi a kis pap által kért pózt akinek a figyelme szemmel láthatóan máshol jár és nem a papíron. Nem is meglepő, hogy ami vonalak ez alatt elkészülnek azok nem épp a legpontosabban lesznek meghúzva. Nem sokat haladnak mikor a lány megkéri az ablak kinyitására.*
-Öhm, persze.
*Ezen nem akad fenn ő sem. Egy kis friss levegő és meleg biztos jól esne. Fel is kel és eleget tesz a kérésnek. Majd olyasmit hall, ami váratlanul éri.*
-Fázol?
*Igazán szívére venné ha megfázna a múzsája. Viszont most olyan jó képet tudna róla készíteni. Már ha nem az illetlen gondolatok vonnák el a figyelmét. Viszont esetleg az a farkasbunda a másik hátán még nem rontana a képen. Eddig jut a gondolataival mikor meg lesz ragadva és közelebb lesz húzva egy csókhoz. Ezzel sikeresen meglepte őt a másik, de a fekete szemek csillogása és a csuhán deréktájt látható gyanús fodrozódás egyértelművé tehetik, hogy kicsit sincs ellenére. Ahogy az a lelkesedés is amivel visszacsókol. A kezében tartott széndarab le lesz ejtve a könyvre, hogy inkább a másik testét járja körbe a keze.*
-Akkor, azt hiszem ezen segíthetünk.
*Mosolyog a lányra.*
*A lánnyal nem mindig vagy nem mindenről lehet vitatkozni ugyanis bizonyos dolgokról megvan a saját véleménye amihez makacs módon tud ragaszkodni. Ezt persze megszokta már a kis pap és még így is élvezni szokta ezeket a társalgásokat. Azon, hogy a másik gyerekesen kiölti a nyelvét elneveti magát. Bizony ez is egy a komolytalan vitáik közül, de nem baj. Míg szórakoztatja őket ez is addig semmi gond. Aztán elkezdődik a hasonlóan komoly munka. A lány felveszi a kis pap által kért pózt akinek a figyelme szemmel láthatóan máshol jár és nem a papíron. Nem is meglepő, hogy ami vonalak ez alatt elkészülnek azok nem épp a legpontosabban lesznek meghúzva. Nem sokat haladnak mikor a lány megkéri az ablak kinyitására.*
-Öhm, persze.
*Ezen nem akad fenn ő sem. Egy kis friss levegő és meleg biztos jól esne. Fel is kel és eleget tesz a kérésnek. Majd olyasmit hall, ami váratlanul éri.*
-Fázol?
*Igazán szívére venné ha megfázna a múzsája. Viszont most olyan jó képet tudna róla készíteni. Már ha nem az illetlen gondolatok vonnák el a figyelmét. Viszont esetleg az a farkasbunda a másik hátán még nem rontana a képen. Eddig jut a gondolataival mikor meg lesz ragadva és közelebb lesz húzva egy csókhoz. Ezzel sikeresen meglepte őt a másik, de a fekete szemek csillogása és a csuhán deréktájt látható gyanús fodrozódás egyértelművé tehetik, hogy kicsit sincs ellenére. Ahogy az a lelkesedés is amivel visszacsókol. A kezében tartott széndarab le lesz ejtve a könyvre, hogy inkább a másik testét járja körbe a keze.*
-Akkor, azt hiszem ezen segíthetünk.
*Mosolyog a lányra.*
5848. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-28 19:20:05
Üzenet elküldve: 2025-05-28 19:20:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A törpe lehet joggal gyanakszik Rine felé, hogy annyira elcsavarja végül Lazziar fejét, hogy nem fognak abba a sötét fejbe valaha is bűnös gondolatok szűrődni. A lány tényleg "jó" hatással van az elf férfira, kihozza belőle azt a férfit, akit apja akart belőle faragni annak idején.
No persze, Lazziar letagadná ezt a kimondott szó azonnali pillanatában, és örültnek nevezné Wrojthot, hogy ilyet kimer belőle nézni. Ő és a megjavulás két olyan fogalom, ami nem fér meg egy csárdában. Számára legalább is így tűnik, a látszat persze néha csal.
Tört már annyi borsot, csípős szavával a törpe orra alá, hogy efféle reakciót váltson ki a másikból. Már mint az, hogy keresse a pillanatot, az szándékot, egy aprócska rosszul kimondott szót, vagy rossz kézmozdulatot, hogy végre kezet emeljen Lazziarra. Ez teljesen mértékben érthető, Lazziar azonban ravaszabb. Vagy csak a hülyék szerencséje áll sokszor az oldalán, nem tudni. Így tudja, hogyan kell valakinek úgy az idegein táncolni, hogy pont elég indokot adjon a fejfájásra, de ne eleget ahhoz, hogy kés rántson rá.
Azonban most az érzékeny pont hatására, más odalát mutatja ki Lazz. Azt az oltalmazó mostohát, aki a világot felégetni, ha Rine haja szála meggörbülne.
Ennyiben is hagyják, vagyis ő hagyná. Azonban Wrojth most a saját levesét találja fel Lazziarnak. Más körülmények között benne lenne a játékban, de Rine más. A másik nevetése töri meg a közöttük ülő rideg néma csendet. A kérdés viszont bajuszhúzogatással ér fel most Lazziarnek. Mert megfogta, ha tovább öntené az olajat a tűzre, biztosan elcsattanna egy két pofon. Ami most nem válna előnyükre, így le kell nyelnie a békát. Wrotj megfogta ezzel. Lazziar nem válaszol a kérdésre. Pusztán az ismerőse által felhozott témát firtatja tovább, mert ez az egyedüli lehetőségük, hogy a figyelő szemek alatt maradjanak.*
-Nem tudom, azt viszont tudom a pénzt tiszteli, és van gerince a lánynak. Szerintem bízhatunk benne. Ha társunk nem is lenne a csatában, de szövetségesnek jobb mint ellenségnek. Meglátjuk. Annyi szent, nem mondok többet annál mint amennyit tudnia kell.
*Sajnos az alvilág így működik, szemet szemért, fogat fogért. Szívességet szívességért. Jobb esetekben persze, sajnos előfordul, hogy valaki elrántja a másik alól a szőnyeget, hogy saját maga zsebét gyarapítsa. Abban reménykedik, Merlanának van elég, amit a tejbe apríthat, így nem kell attól félnie, hogy a kutyák dobná őket.*
*A törpe lehet joggal gyanakszik Rine felé, hogy annyira elcsavarja végül Lazziar fejét, hogy nem fognak abba a sötét fejbe valaha is bűnös gondolatok szűrődni. A lány tényleg "jó" hatással van az elf férfira, kihozza belőle azt a férfit, akit apja akart belőle faragni annak idején.
No persze, Lazziar letagadná ezt a kimondott szó azonnali pillanatában, és örültnek nevezné Wrojthot, hogy ilyet kimer belőle nézni. Ő és a megjavulás két olyan fogalom, ami nem fér meg egy csárdában. Számára legalább is így tűnik, a látszat persze néha csal.
Tört már annyi borsot, csípős szavával a törpe orra alá, hogy efféle reakciót váltson ki a másikból. Már mint az, hogy keresse a pillanatot, az szándékot, egy aprócska rosszul kimondott szót, vagy rossz kézmozdulatot, hogy végre kezet emeljen Lazziarra. Ez teljesen mértékben érthető, Lazziar azonban ravaszabb. Vagy csak a hülyék szerencséje áll sokszor az oldalán, nem tudni. Így tudja, hogyan kell valakinek úgy az idegein táncolni, hogy pont elég indokot adjon a fejfájásra, de ne eleget ahhoz, hogy kés rántson rá.
Azonban most az érzékeny pont hatására, más odalát mutatja ki Lazz. Azt az oltalmazó mostohát, aki a világot felégetni, ha Rine haja szála meggörbülne.
Ennyiben is hagyják, vagyis ő hagyná. Azonban Wrojth most a saját levesét találja fel Lazziarnak. Más körülmények között benne lenne a játékban, de Rine más. A másik nevetése töri meg a közöttük ülő rideg néma csendet. A kérdés viszont bajuszhúzogatással ér fel most Lazziarnek. Mert megfogta, ha tovább öntené az olajat a tűzre, biztosan elcsattanna egy két pofon. Ami most nem válna előnyükre, így le kell nyelnie a békát. Wrotj megfogta ezzel. Lazziar nem válaszol a kérdésre. Pusztán az ismerőse által felhozott témát firtatja tovább, mert ez az egyedüli lehetőségük, hogy a figyelő szemek alatt maradjanak.*
-Nem tudom, azt viszont tudom a pénzt tiszteli, és van gerince a lánynak. Szerintem bízhatunk benne. Ha társunk nem is lenne a csatában, de szövetségesnek jobb mint ellenségnek. Meglátjuk. Annyi szent, nem mondok többet annál mint amennyit tudnia kell.
*Sajnos az alvilág így működik, szemet szemért, fogat fogért. Szívességet szívességért. Jobb esetekben persze, sajnos előfordul, hogy valaki elrántja a másik alól a szőnyeget, hogy saját maga zsebét gyarapítsa. Abban reménykedik, Merlanának van elég, amit a tejbe apríthat, így nem kell attól félnie, hogy a kutyák dobná őket.*
5847. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-28 18:39:18
Üzenet elküldve: 2025-05-28 18:39:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Zeekx tekintete valóban legyezgeti a hiúságát, ami nem is meglepő, de ez a tekintet is úgy érzi, hogy csak az ő igazát támasztja alá. Mondjon neki bárki bármit, azt sem hiszi el, hogy vannak, akik nem képesek élvezni azt ami vagy finom, vagy egészen más módon ad gyönyört. Még ha valaki csak azért eszik és iszik, mert muszáj, és ízeket sem érez, ha más nem azt élveznie kell, ahogyan a gyomrát kínzó üresség megtelik. Azt neki Zeekx prófétája maga sem tudná bemagyarázni, hogy jóllakottnak lenni nem jobb érzés, mint éhesnek. Mivel azonban a fiú annyira határozottan jelenti ki, hogy márpedig van ilyen, ő pedig elképzelni sem tudja, hogy lenne, belátja, hogyha valamin, ezen nincs sok értelme vitatkozni.*
- Szerintem meg nincs! *nyújtja ki a nyelvét. Tudja, hogy gyerekes gesztus, de úgy tűnik, hogy ma reggel valamiért éppen ilyen hangulatban van. Talán kitűnik viszont a kis pap számára is belőle, hogy a maga részéről ő nem hisz a hitvitában.
A szellemekre esküdni merne, hogy aki olyasmit jelent ki, hogy nem szeret enni, az nyilván hazudik, Zeekx viszont hisz annak, aki ilyen képtelenséget állít, mert hisz szerinte ő is tökéletesnek született, innentől kezdve pedig puszta szavakkal nem igazán fogják tudni egymást meggyőzni, az teljesen biztos.
Mindenesetre a nagy ellentmondás csak eddig tart. Innentől kezdve pont olyan lelkes szolgaként engedelmeskedik a másiknak, mint amit nem is olyan sokkal korábban ő maga vetett el. Igaz csak egy darabig.*
- Hát jó! *mondja, és, ahogyan kérték tőle előrébb dől kicsit, és igyekszik lábait is Zeekxnek megfelelő pozícióba helyezni.
Ennek ellenére jó eséllyel nyughatatlan egy támája bármilyen rajznak. Először is a körülményekkel nem teljesen elégedett.*
- Nem nyitod ki az ablakot? *kérdi Zeekxet nem sokkal az után, hogy ő éppen csak elkezdte megörökíteni az ő szépségét az örökkévalóságnak.* Olyan erős kint a fény. Lehet, hogy melegebb jönne be kintről, mint, ami itt bent van.
*Persze csak mondja, hogy lehet, a hangsúlya talán inkább arról árulkodik, hogy valójában teljesen biztos ebben.*
- Különben ez igazságtalan. Te visszaöltöztél. Miért csak én fázom itt?
*Persze igazából nem fázik kicsit sem, bár lehet, hogy csak azért, mert Zeekx hitének erősségével hiszi, hogy a zöld színű bőr sokkal ellenállóbb a hidegnek, mint az ennél sokkal megszokottabb, vagyis sokkal közönségesebb, és éppen ezért kevésbé szebb színű bőrök.
Aztán, - ha a fiú hagyja neki, - bár már éppen tökéletes pozícióban van, vagy lenne, felhúzza magához egy csókra a ruhájánál fogva.*
- És miért csak te gyönyörködj bennem? Neked is jól áll, ha nincsen rajtad semmi.
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.28 18:45:10
*Zeekx tekintete valóban legyezgeti a hiúságát, ami nem is meglepő, de ez a tekintet is úgy érzi, hogy csak az ő igazát támasztja alá. Mondjon neki bárki bármit, azt sem hiszi el, hogy vannak, akik nem képesek élvezni azt ami vagy finom, vagy egészen más módon ad gyönyört. Még ha valaki csak azért eszik és iszik, mert muszáj, és ízeket sem érez, ha más nem azt élveznie kell, ahogyan a gyomrát kínzó üresség megtelik. Azt neki Zeekx prófétája maga sem tudná bemagyarázni, hogy jóllakottnak lenni nem jobb érzés, mint éhesnek. Mivel azonban a fiú annyira határozottan jelenti ki, hogy márpedig van ilyen, ő pedig elképzelni sem tudja, hogy lenne, belátja, hogyha valamin, ezen nincs sok értelme vitatkozni.*
- Szerintem meg nincs! *nyújtja ki a nyelvét. Tudja, hogy gyerekes gesztus, de úgy tűnik, hogy ma reggel valamiért éppen ilyen hangulatban van. Talán kitűnik viszont a kis pap számára is belőle, hogy a maga részéről ő nem hisz a hitvitában.
A szellemekre esküdni merne, hogy aki olyasmit jelent ki, hogy nem szeret enni, az nyilván hazudik, Zeekx viszont hisz annak, aki ilyen képtelenséget állít, mert hisz szerinte ő is tökéletesnek született, innentől kezdve pedig puszta szavakkal nem igazán fogják tudni egymást meggyőzni, az teljesen biztos.
Mindenesetre a nagy ellentmondás csak eddig tart. Innentől kezdve pont olyan lelkes szolgaként engedelmeskedik a másiknak, mint amit nem is olyan sokkal korábban ő maga vetett el. Igaz csak egy darabig.*
- Hát jó! *mondja, és, ahogyan kérték tőle előrébb dől kicsit, és igyekszik lábait is Zeekxnek megfelelő pozícióba helyezni.
Ennek ellenére jó eséllyel nyughatatlan egy támája bármilyen rajznak. Először is a körülményekkel nem teljesen elégedett.*
- Nem nyitod ki az ablakot? *kérdi Zeekxet nem sokkal az után, hogy ő éppen csak elkezdte megörökíteni az ő szépségét az örökkévalóságnak.* Olyan erős kint a fény. Lehet, hogy melegebb jönne be kintről, mint, ami itt bent van.
*Persze csak mondja, hogy lehet, a hangsúlya talán inkább arról árulkodik, hogy valójában teljesen biztos ebben.*
- Különben ez igazságtalan. Te visszaöltöztél. Miért csak én fázom itt?
*Persze igazából nem fázik kicsit sem, bár lehet, hogy csak azért, mert Zeekx hitének erősségével hiszi, hogy a zöld színű bőr sokkal ellenállóbb a hidegnek, mint az ennél sokkal megszokottabb, vagyis sokkal közönségesebb, és éppen ezért kevésbé szebb színű bőrök.
Aztán, - ha a fiú hagyja neki, - bár már éppen tökéletes pozícióban van, vagy lenne, felhúzza magához egy csókra a ruhájánál fogva.*
- És miért csak te gyönyörködj bennem? Neked is jól áll, ha nincsen rajtad semmi.
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.28 18:45:10
5846. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-28 14:46:12
Üzenet elküldve: 2025-05-28 14:46:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Bárcsak tévedne. Sajnos az utóbbi évek rávilágították, hogy a legtöbb szörnyű vagy éppen groteszk gondolat, ami az eszébe kerül valamiről, avagy valakiről, az igaz. Pesszimizmusságára sokszor csak egy szálkaként tud tekinteni, ami nem mellesleg a fenekében kapott helyett. Amíg áll és mozog, addig semmi probléma, de amint megpróbálna leülni, vagy éppen nyugovóra térni, akkor tessék, hát ez mégis, hogy került ide? Tulajdonképpen nincs ezzel problémája, elvégre sok slamasztikából húzta ki magát ennek segítségével, ám sok lehetőségről is lemaradt miatta.
Kíváncsian tekint előre.
A most mégis mit fogsz lépni, kérdés leolvasható az arcáról. Az asztal alatt kezei már ökölben várják a pillanatot, hogy Lazziar akcióba lendüljön, hogy végre legalább egyszer adjon a törpnek egy olyan indokot, aminek köszönhetően mutogathassák egymás foga fehérit. Ez azonban elmarad és csak egy rideg baljós mondat hagyja el a száját, amitől felborzong a hátán a szőr. Rég érzett ilyet szavak hallatán. A néma csönd elkerülhetetlen, és még a törp is csak hunyorított szemekkel figyel előre, várva az esetleges folytatásra, ám annak híján öklei nyugalmi állapotba kerülnek és még arca is megenyhül, majd nevetésbe fordul. *
- Na most mégis ki komor képű?
* Nincsenek jó megérzései emögött az ismerős mögött. Ennyi erővel maguk is betörhetnének hamísítgatni, elvégre mégis csak ez jellemezné a legjobban őket. *
- Mennyi az esélye, hogy ez az ismerős nem dob minket egyből az őrség lába elé?
* Bárcsak tévedne. Sajnos az utóbbi évek rávilágították, hogy a legtöbb szörnyű vagy éppen groteszk gondolat, ami az eszébe kerül valamiről, avagy valakiről, az igaz. Pesszimizmusságára sokszor csak egy szálkaként tud tekinteni, ami nem mellesleg a fenekében kapott helyett. Amíg áll és mozog, addig semmi probléma, de amint megpróbálna leülni, vagy éppen nyugovóra térni, akkor tessék, hát ez mégis, hogy került ide? Tulajdonképpen nincs ezzel problémája, elvégre sok slamasztikából húzta ki magát ennek segítségével, ám sok lehetőségről is lemaradt miatta.
Kíváncsian tekint előre.
A most mégis mit fogsz lépni, kérdés leolvasható az arcáról. Az asztal alatt kezei már ökölben várják a pillanatot, hogy Lazziar akcióba lendüljön, hogy végre legalább egyszer adjon a törpnek egy olyan indokot, aminek köszönhetően mutogathassák egymás foga fehérit. Ez azonban elmarad és csak egy rideg baljós mondat hagyja el a száját, amitől felborzong a hátán a szőr. Rég érzett ilyet szavak hallatán. A néma csönd elkerülhetetlen, és még a törp is csak hunyorított szemekkel figyel előre, várva az esetleges folytatásra, ám annak híján öklei nyugalmi állapotba kerülnek és még arca is megenyhül, majd nevetésbe fordul. *
- Na most mégis ki komor képű?
* Nincsenek jó megérzései emögött az ismerős mögött. Ennyi erővel maguk is betörhetnének hamísítgatni, elvégre mégis csak ez jellemezné a legjobban őket. *
- Mennyi az esélye, hogy ez az ismerős nem dob minket egyből az őrség lába elé?
5845. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-27 19:19:19
Üzenet elküldve: 2025-05-27 19:19:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ilyen a törpe szerencséje akkor, de biztos hamarabb rászólna Lazziar, hogy te féleszű itt nincs értelme próbálkozni. Majd mennének tovább máshol szerencsét próbálni.
Na már csak az kellene neki, hogy megint egy két foltnál többet ékeskedjen mint amennyire szüksége van. Meg aztán nem egymás ellen kellene fitogtatniuk erejüket. Azt már amúgy is képes volt a törpe megmutatni azzal, hogy játszó könnyedséggel kiemelte őt részegen az ágyból, hogy kihajítsa a Sellő ablakából. Tudja Lazziar, hogy Wrotjh, egy olyan alak kivel nem érdemes ujjat húzni. Ezért meri csak a bajuszát húzogatni mint az oroszlánnak. Nem mintha abból kisebb baj származna, de legalább annyira szórakoztató.
Meg is történik az eredménye, mert Wrojth végre képes fogást találni Lazziaron. Aki él és hal a kelleme szópárbajokért, vagy fenyegetődzésekért, hogy még egy lapáttal is képes rátenni. Most a sárgák komoly szigorúsággal villannak a másikra. Hangja is ridegebb mint amit Wrojth valaha is hallott tőle.*
-Akkor jól vigyázz elsőre menjen, mert több esélyed nem lesz.
*Pár másodpercig ridegen a másik szemébe néz, ami pedig Rinét illeti, nem dob nagyobb fát a tűzre, az eddigi bőven elég ami most köztük van. Jobb ha a tervel foglalkoznak, mintsem kinek milyen a magánélete.*
-Van egy ismerősöm, aki ilyen körökben mozog. Felkeresem amint alkalmam van rá, na meg persze végre ráér, mert a leányzó meglehetősen kapós bizonyos körökben. Remélhetőleg hajlandó lesz beszélni. Ha nem, majd rábírom valahogyan.
*Vonja meg a vállát, többel nem szeretné untatni a törpét, mert a terv azon alapul Merlana hajlandó lesz kisegíteni őt bárminemű információval. Mert ha nem akkor megint ott vannak ahol a part szakad. De sajnos a terv fázisának első lépései most ilyenek. Az akció része majd könnyebben fog menni, ha valaha is odajutnak.*
*Ilyen a törpe szerencséje akkor, de biztos hamarabb rászólna Lazziar, hogy te féleszű itt nincs értelme próbálkozni. Majd mennének tovább máshol szerencsét próbálni.
Na már csak az kellene neki, hogy megint egy két foltnál többet ékeskedjen mint amennyire szüksége van. Meg aztán nem egymás ellen kellene fitogtatniuk erejüket. Azt már amúgy is képes volt a törpe megmutatni azzal, hogy játszó könnyedséggel kiemelte őt részegen az ágyból, hogy kihajítsa a Sellő ablakából. Tudja Lazziar, hogy Wrotjh, egy olyan alak kivel nem érdemes ujjat húzni. Ezért meri csak a bajuszát húzogatni mint az oroszlánnak. Nem mintha abból kisebb baj származna, de legalább annyira szórakoztató.
Meg is történik az eredménye, mert Wrojth végre képes fogást találni Lazziaron. Aki él és hal a kelleme szópárbajokért, vagy fenyegetődzésekért, hogy még egy lapáttal is képes rátenni. Most a sárgák komoly szigorúsággal villannak a másikra. Hangja is ridegebb mint amit Wrojth valaha is hallott tőle.*
-Akkor jól vigyázz elsőre menjen, mert több esélyed nem lesz.
*Pár másodpercig ridegen a másik szemébe néz, ami pedig Rinét illeti, nem dob nagyobb fát a tűzre, az eddigi bőven elég ami most köztük van. Jobb ha a tervel foglalkoznak, mintsem kinek milyen a magánélete.*
-Van egy ismerősöm, aki ilyen körökben mozog. Felkeresem amint alkalmam van rá, na meg persze végre ráér, mert a leányzó meglehetősen kapós bizonyos körökben. Remélhetőleg hajlandó lesz beszélni. Ha nem, majd rábírom valahogyan.
*Vonja meg a vállát, többel nem szeretné untatni a törpét, mert a terv azon alapul Merlana hajlandó lesz kisegíteni őt bárminemű információval. Mert ha nem akkor megint ott vannak ahol a part szakad. De sajnos a terv fázisának első lépései most ilyenek. Az akció része majd könnyebben fog menni, ha valaha is odajutnak.*
5844. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-27 18:44:57
Üzenet elküldve: 2025-05-27 18:44:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*Árvánk jólesően és egy amolyan "megérdemlem" érzéssel tömi magába a kolbászkákat. Közben pedig nem rest fel-fel pillantani, hogy szemügyre vegye a környezetét. Smaragd pislogói elsőként egy közeli asztalnál akadnak meg. Ott néhány, nem szomjas, törpe üti el az este hátra lévő részét. Szidják egymás felmenőit és nagyokat öklöznek a mellettük ülő vállába. Ez meg is kongatja az elf fejében a vészharangot. De egy pillanattal később ugyanúgy röhögnek, mintha semmi sem történt volna.*
~Törpék...~
*Mosolyogja meg teli szájjal, majd az utolsó kolbász után nyúl. Amíg azt rágcsálja, elgondolkodik. Vajon ez a város lehet az ahol otthonra lel? Vagy tovább kéne mennie? Persze ez nem ma fog eldőlni. De azért fontos kérdés.*
~A holnap majd választ ad mindenre.~
*Gondolja a vörös, miközben lenyeli az utolsó falatot. Aztán a kezébe vett tányérjával ballag is a pult irányába. Ynaira, nem tudhatja, hogy egy fogadóban elpakolnak utána. Az árvaházban nem ilyen rendszer uralkodott. Nem mellesleg hasonlóan finom ételek sem kerültek az asztalokra. A pulthoz érve mélyen biccent a fogadósnak.*
-Köszönöm a kolbászt! Nagyon finom volt.
*Jelenti ki a lány mosollyal az arcán, közben pedig a tányérját és az evőeszközöket gondosan a fogadós elé tolja. Gondolkodik néhány szívdobbanásnyi ideig, majd így folytatja.*
-Tudod, először járok a városban. Mégis azt hiszem, hogy maradok egy darabig. Szóval szeretnék kibérelni egy Szobát. Három nap az talán elég lesz, hogy eldöntsem maradjak-e tovább. *Ekkor aztán 48 aranyat csúsztat a mosatlan tányérja mellé.
-Ellenben fiatal még az este. Gondolom, nem késő sétálni egy nagyot.
*Mondja, miközben már indul is, hogy a nyakába vegye Artheniort.*
*Árvánk jólesően és egy amolyan "megérdemlem" érzéssel tömi magába a kolbászkákat. Közben pedig nem rest fel-fel pillantani, hogy szemügyre vegye a környezetét. Smaragd pislogói elsőként egy közeli asztalnál akadnak meg. Ott néhány, nem szomjas, törpe üti el az este hátra lévő részét. Szidják egymás felmenőit és nagyokat öklöznek a mellettük ülő vállába. Ez meg is kongatja az elf fejében a vészharangot. De egy pillanattal később ugyanúgy röhögnek, mintha semmi sem történt volna.*
~Törpék...~
*Mosolyogja meg teli szájjal, majd az utolsó kolbász után nyúl. Amíg azt rágcsálja, elgondolkodik. Vajon ez a város lehet az ahol otthonra lel? Vagy tovább kéne mennie? Persze ez nem ma fog eldőlni. De azért fontos kérdés.*
~A holnap majd választ ad mindenre.~
*Gondolja a vörös, miközben lenyeli az utolsó falatot. Aztán a kezébe vett tányérjával ballag is a pult irányába. Ynaira, nem tudhatja, hogy egy fogadóban elpakolnak utána. Az árvaházban nem ilyen rendszer uralkodott. Nem mellesleg hasonlóan finom ételek sem kerültek az asztalokra. A pulthoz érve mélyen biccent a fogadósnak.*
-Köszönöm a kolbászt! Nagyon finom volt.
*Jelenti ki a lány mosollyal az arcán, közben pedig a tányérját és az evőeszközöket gondosan a fogadós elé tolja. Gondolkodik néhány szívdobbanásnyi ideig, majd így folytatja.*
-Tudod, először járok a városban. Mégis azt hiszem, hogy maradok egy darabig. Szóval szeretnék kibérelni egy Szobát. Három nap az talán elég lesz, hogy eldöntsem maradjak-e tovább. *Ekkor aztán 48 aranyat csúsztat a mosatlan tányérja mellé.
-Ellenben fiatal még az este. Gondolom, nem késő sétálni egy nagyot.
*Mondja, miközben már indul is, hogy a nyakába vegye Artheniort.*
5843. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-27 10:00:27
Üzenet elküldve: 2025-05-27 10:00:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Még ha aranyat keresne a parton, még akkor is csak szart találna, de azt legalább kilós mennyiségben! Hátha kell valakinek egyszer és hajlandó jó pénzt fizetni érte. Bár amíg nem, addig nem is merészkedik azon bizonyos part közelébe.
Jobb is, hogy leintette mert arcáról már most leolvassa, hogy a következő mondata verekedésbe fordult volna. Milyen kis előrelátó a törp! Szolgál és védelmez! *
- Pici, paci egy kutya!
* Feleli bosszúsabban. Flancos szavak, semmi több. Az ilyenek hullanak el először háború idején. Nem úgy, mint ő, aki az elsők között lenne, akik fegyvert ragadnának és mennének csatába! *
- Mi bajod a rozsdás bökőmmel? Tudod mit? Ha valaha arra vetemedem, hogy végzek veled, akkor nem ezzel foglak leszúrni, * Mutat a rozsdás bökőjére az oldalán. * hanem ezzel. *Mutat az aranymarkolatú pengére. * Megegyeztünk?
* Teszi fel a kérdést egy szokásosnál is nagyobb mosollyal karöltve. *
- A barátnődet meg nem kell féltened, majd vigyázok rá!
* A mondatot egy baljós kuncogás követ. Bár nincs tervben ilyen manőver, azért mégis kíváncsi, hogy meddig képes elmenni az elf a fehérhajú nőstényért.
Mégis mi lehet jobb, mint az eddigi tervüknél? Kétli, hogy ők ketten előálltak valami használhatóbbal, ám nem kizárt, elvégre nem a törp a legélesebb kés a fiókban. *
- Tegyük fel, hogy érdekel, mit ötlöttél ki?
* Teszi fel a kérdést, miközben elkényelmesedik a székében. Ha valami eszméletvesztő ötlete támadt, akkor ideje előrukkolni vele. *
* Még ha aranyat keresne a parton, még akkor is csak szart találna, de azt legalább kilós mennyiségben! Hátha kell valakinek egyszer és hajlandó jó pénzt fizetni érte. Bár amíg nem, addig nem is merészkedik azon bizonyos part közelébe.
Jobb is, hogy leintette mert arcáról már most leolvassa, hogy a következő mondata verekedésbe fordult volna. Milyen kis előrelátó a törp! Szolgál és védelmez! *
- Pici, paci egy kutya!
* Feleli bosszúsabban. Flancos szavak, semmi több. Az ilyenek hullanak el először háború idején. Nem úgy, mint ő, aki az elsők között lenne, akik fegyvert ragadnának és mennének csatába! *
- Mi bajod a rozsdás bökőmmel? Tudod mit? Ha valaha arra vetemedem, hogy végzek veled, akkor nem ezzel foglak leszúrni, * Mutat a rozsdás bökőjére az oldalán. * hanem ezzel. *Mutat az aranymarkolatú pengére. * Megegyeztünk?
* Teszi fel a kérdést egy szokásosnál is nagyobb mosollyal karöltve. *
- A barátnődet meg nem kell féltened, majd vigyázok rá!
* A mondatot egy baljós kuncogás követ. Bár nincs tervben ilyen manőver, azért mégis kíváncsi, hogy meddig képes elmenni az elf a fehérhajú nőstényért.
Mégis mi lehet jobb, mint az eddigi tervüknél? Kétli, hogy ők ketten előálltak valami használhatóbbal, ám nem kizárt, elvégre nem a törp a legélesebb kés a fiókban. *
- Tegyük fel, hogy érdekel, mit ötlöttél ki?
* Teszi fel a kérdést, miközben elkényelmesedik a székében. Ha valami eszméletvesztő ötlete támadt, akkor ideje előrukkolni vele. *
5842. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-26 20:10:59
Üzenet elküldve: 2025-05-26 20:10:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*Ynaira épp csak becsukja maga mögött a Pegazus fogadó ajtaját, máris érezni véli az otthon melegét. Pedig odakint sincs olyan cudar idő. Az elf először jár Arthenior városában. Azt pedig hazudná, hogy látott már fogadót belülről. Ösztönei mégis azt súgják, megérkezett. Ha nem is örökké, de legalább jóidőre itt fog tanyázni. Legalábbis a tervei szerint. Csupán néhány, talán kettő, hat telt el, mióta kirakták a szűrét az árvaházból. Azóta keveset evett, ám annál többet vándorolt. Ebben a pillanatban is a korgó gyomra vezette erre a becses helyre. Itt talán kap némi ételt a maradék aranyaiért. Ha pedig jól számol, talán még tető alatt is alhat. A vörös, ezen remények közepette rohamozza meg a pultot, ahol a nagydarab, kopasz fogadós már várja.*
-Üdv!
*Köszön rá széles mosollyal.*
-Ne aggódj! Van nálam pénz.
*Biztatja kicsit az árva, amíg végigméri a kopott ruházatot, amit épp visel. Persze ez az egyetlen ruhája van jelenleg, de erről nem kell minden szempárnak tudni. Aztán széles mosollyal folytatva rendel is magának.*
Két adag finomságot rendel.Sült kolbász formájában. Amiért azonnal le is teszi a 30 aranyat.
*Amint a rendelést megkapta, neki is lát galatozni. Úgy tömi magába a kolbászokat, mintha havak óta nem evett volna. Pedig vöröskénk számára nem ez az egyetlen dolog, ami tökéletessé teheti a mai estét.*
*Ynaira épp csak becsukja maga mögött a Pegazus fogadó ajtaját, máris érezni véli az otthon melegét. Pedig odakint sincs olyan cudar idő. Az elf először jár Arthenior városában. Azt pedig hazudná, hogy látott már fogadót belülről. Ösztönei mégis azt súgják, megérkezett. Ha nem is örökké, de legalább jóidőre itt fog tanyázni. Legalábbis a tervei szerint. Csupán néhány, talán kettő, hat telt el, mióta kirakták a szűrét az árvaházból. Azóta keveset evett, ám annál többet vándorolt. Ebben a pillanatban is a korgó gyomra vezette erre a becses helyre. Itt talán kap némi ételt a maradék aranyaiért. Ha pedig jól számol, talán még tető alatt is alhat. A vörös, ezen remények közepette rohamozza meg a pultot, ahol a nagydarab, kopasz fogadós már várja.*
-Üdv!
*Köszön rá széles mosollyal.*
-Ne aggódj! Van nálam pénz.
*Biztatja kicsit az árva, amíg végigméri a kopott ruházatot, amit épp visel. Persze ez az egyetlen ruhája van jelenleg, de erről nem kell minden szempárnak tudni. Aztán széles mosollyal folytatva rendel is magának.*
Két adag finomságot rendel.Sült kolbász formájában. Amiért azonnal le is teszi a 30 aranyat.
*Amint a rendelést megkapta, neki is lát galatozni. Úgy tömi magába a kolbászokat, mintha havak óta nem evett volna. Pedig vöröskénk számára nem ez az egyetlen dolog, ami tökéletessé teheti a mai estét.*
5841. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-05-26 19:16:36
Üzenet elküldve: 2025-05-26 19:16:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Pedig a kavicsos folyó parton is lehet néha aranyrögöt találni. Persze a legtöbbször csak egy marék kavics marad az ember kezében, de ilyen az élet. A mostani felhozatalban is lehetnek megbújva számukra hasznos egyének. Ha viszont így van, előbb vagy utóbb majd felbukkannak az asztaluknál.
Addig is maradhatnak az asztaluknál mint a falon lévő legyek, kezüket dörzsölgetve fontolgathatják gonosz terveiket.
Valóban már emelné a száját, már valamilyen frappánsabbnál frappánsabb visszaszólásra. De inkább lógva hagyja a törpét miután amaz leinti.
Így megmarad neki a poén, amin igazán jót somolyog.*
-Picifi. *Húzza össze szemöldökét értetlenül, fejét megrázva mellé.* -Micsoda? *Gondolkodik el, majd előkapva nemesi neveltetését, egy röpke gondolkodás után hamar rájön mire gondolhatott a másik.* -Oh. Pacifista.
*Nyílnak nagyra a sárgás szemek, megörülve annak megfejtette a számára feladott kis rejtvényt. Na nem mintha azért mondta így Wrojth mert annak szánta.*
-Amíg valami szebbet varázsolt a rozsdás bökődből és nem csorbította el, addig jó. Valami más érdekességet is árult? Mert lehet nekem is szükségem volna egy pár apróságra, és azok az apró népek meglehetősen érdekes dolgokat képesek összeszerelgetni.
*Hajol előre, figyelmét a másiknak szentelve. Még két könyökét is az asztalra helyezi, hogy jobban megtámassza magát.*
-Mindent a maga idejében kedves barátom!
*Mondja elégedetten. De ezzel ismét hátra dől. Több okból is, így már karnyújtáson kívül van a törpének, ha ne adj isten meg akarná pofozni. Másodképpen pedig mégiscsak kényelmesebb hintázni, és picit elmerengeni mit is művelt ezen a szép délutánon.*
-Van egy sokkalta jobb ötletem a városházánál. Attól tartok, hogy ha a városházánál érdeklődök, felkeltem feleslegesen a figyelmüket. Jobb csendben maradni és tervezni. A soraink meglehetősen kicsik. Bővíteni kell az erőnket, ehhez idő, ember és erőforrás kell. Lokalizációról nem is beszélve. Ha komolyan gondoljunk ezt az operációt nem vehetjük félvállról. Selyemrév pedig, nem fog elsietni sehova. A gazdagok csak gazdagabbak lesznek.
*Hosszú monológjával nem siet, ráérősen beszél, de határozottan. Elmerengve pislant jobbra balra, nehogy valaki a mondandója közepette érkezzen oda és gyanút keltsen. Amikor pedig azt befejezi, egy magabiztos, sőt undorítóan elégedetten mosollyal tekint rá a törpére. Mint aki már most elkönyvelte sikerüket.*
*Pedig a kavicsos folyó parton is lehet néha aranyrögöt találni. Persze a legtöbbször csak egy marék kavics marad az ember kezében, de ilyen az élet. A mostani felhozatalban is lehetnek megbújva számukra hasznos egyének. Ha viszont így van, előbb vagy utóbb majd felbukkannak az asztaluknál.
Addig is maradhatnak az asztaluknál mint a falon lévő legyek, kezüket dörzsölgetve fontolgathatják gonosz terveiket.
Valóban már emelné a száját, már valamilyen frappánsabbnál frappánsabb visszaszólásra. De inkább lógva hagyja a törpét miután amaz leinti.
Így megmarad neki a poén, amin igazán jót somolyog.*
-Picifi. *Húzza össze szemöldökét értetlenül, fejét megrázva mellé.* -Micsoda? *Gondolkodik el, majd előkapva nemesi neveltetését, egy röpke gondolkodás után hamar rájön mire gondolhatott a másik.* -Oh. Pacifista.
*Nyílnak nagyra a sárgás szemek, megörülve annak megfejtette a számára feladott kis rejtvényt. Na nem mintha azért mondta így Wrojth mert annak szánta.*
-Amíg valami szebbet varázsolt a rozsdás bökődből és nem csorbította el, addig jó. Valami más érdekességet is árult? Mert lehet nekem is szükségem volna egy pár apróságra, és azok az apró népek meglehetősen érdekes dolgokat képesek összeszerelgetni.
*Hajol előre, figyelmét a másiknak szentelve. Még két könyökét is az asztalra helyezi, hogy jobban megtámassza magát.*
-Mindent a maga idejében kedves barátom!
*Mondja elégedetten. De ezzel ismét hátra dől. Több okból is, így már karnyújtáson kívül van a törpének, ha ne adj isten meg akarná pofozni. Másodképpen pedig mégiscsak kényelmesebb hintázni, és picit elmerengeni mit is művelt ezen a szép délutánon.*
-Van egy sokkalta jobb ötletem a városházánál. Attól tartok, hogy ha a városházánál érdeklődök, felkeltem feleslegesen a figyelmüket. Jobb csendben maradni és tervezni. A soraink meglehetősen kicsik. Bővíteni kell az erőnket, ehhez idő, ember és erőforrás kell. Lokalizációról nem is beszélve. Ha komolyan gondoljunk ezt az operációt nem vehetjük félvállról. Selyemrév pedig, nem fog elsietni sehova. A gazdagok csak gazdagabbak lesznek.
*Hosszú monológjával nem siet, ráérősen beszél, de határozottan. Elmerengve pislant jobbra balra, nehogy valaki a mondandója közepette érkezzen oda és gyanút keltsen. Amikor pedig azt befejezi, egy magabiztos, sőt undorítóan elégedetten mosollyal tekint rá a törpére. Mint aki már most elkönyvelte sikerüket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436