Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 537 (10721. - 10740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10740. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-23 13:07:20
Üzenet elküldve: 2017-01-23 13:07:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
*Szinte megbabonázva nézi a lélegzetben úszó szilánkokat. Úgy maga előtt tartja ez a tánc a lányt, mint kígyó tánca a pockot. Mellkasában rossz, szorító érzés motoszkál, mégsem fordít hátat a jelenésnek és lép ki a fogadó ajtaján. Nem mintha ebben a pillanatban ezt még megtehetné. Még él, de már elveszett.
Szíve fájdalmán egy kicsinyét enyhít az, hogy lábain csengő csilingek még hallatják szokásos vidáman sanyarú hangjukat. Mint a kis harangok, melyek csak gyászt hoznak, mégis vékony szólamuk olyan gyermetegnek tűnik.*
- Höh? *Rázódik fel az ámulatból, az újabb szitkozódásokra. Szája mosolyra szalad, s ebben a pillanatban fedi azt el szokásos sálával. Ezt az epés mosolyt magának tartogatja, senki másnak, még a szilánkosra tört tükör elől is elrejti. Ahogy ezt az egy mozdulatot még képes megtenni, rá kell döbbennie, hogy ez volt az utolsó, amit szabad akarata engedett.
Kiszorul egy aggodalmas sóhaj a tüdejéből, s egyenesen a cserepeknek száll. Azok megrezegnek előtte, majd rendeződni kezdenek. Ahogy a világ dőlni kényszerül a lány is vele fordul. Kényszert érez, hogy mancsos lábait úgy helyezze, hogy egyenesben maradjon, és ha kell, akkor karjaival is megkapaszkodjék. Keserűen kell lenyelnie a tudatot, hogy ezt nem tudja megtenni. Éppen olyan mozdulatlan, mint a faragványok azokon a puccos tereken a Gazdagnegyedben.
Ujjai a haragtól szorulnak rá a farkas fejére immár, s csak kis részben a félelemtől.*
~Féljen az, aki elragad!~
*Akár csatakiáltásnak is szánhatná, s milyen szépen megrendezett egy komédia lenne, pontosan mikor gondolatainak végére ér az erő megragadja és magával vonja. Udra szemeit behunyja mielőtt áttörné a szilánkokat, abban reménykedve, hogy felszeleteli valahogyan a tükör.
Mire kinyithatná ismét szürkéit, már nincs tudatánál.*
//2. csapat//
*Szinte megbabonázva nézi a lélegzetben úszó szilánkokat. Úgy maga előtt tartja ez a tánc a lányt, mint kígyó tánca a pockot. Mellkasában rossz, szorító érzés motoszkál, mégsem fordít hátat a jelenésnek és lép ki a fogadó ajtaján. Nem mintha ebben a pillanatban ezt még megtehetné. Még él, de már elveszett.
Szíve fájdalmán egy kicsinyét enyhít az, hogy lábain csengő csilingek még hallatják szokásos vidáman sanyarú hangjukat. Mint a kis harangok, melyek csak gyászt hoznak, mégis vékony szólamuk olyan gyermetegnek tűnik.*
- Höh? *Rázódik fel az ámulatból, az újabb szitkozódásokra. Szája mosolyra szalad, s ebben a pillanatban fedi azt el szokásos sálával. Ezt az epés mosolyt magának tartogatja, senki másnak, még a szilánkosra tört tükör elől is elrejti. Ahogy ezt az egy mozdulatot még képes megtenni, rá kell döbbennie, hogy ez volt az utolsó, amit szabad akarata engedett.
Kiszorul egy aggodalmas sóhaj a tüdejéből, s egyenesen a cserepeknek száll. Azok megrezegnek előtte, majd rendeződni kezdenek. Ahogy a világ dőlni kényszerül a lány is vele fordul. Kényszert érez, hogy mancsos lábait úgy helyezze, hogy egyenesben maradjon, és ha kell, akkor karjaival is megkapaszkodjék. Keserűen kell lenyelnie a tudatot, hogy ezt nem tudja megtenni. Éppen olyan mozdulatlan, mint a faragványok azokon a puccos tereken a Gazdagnegyedben.
Ujjai a haragtól szorulnak rá a farkas fejére immár, s csak kis részben a félelemtől.*
~Féljen az, aki elragad!~
*Akár csatakiáltásnak is szánhatná, s milyen szépen megrendezett egy komédia lenne, pontosan mikor gondolatainak végére ér az erő megragadja és magával vonja. Udra szemeit behunyja mielőtt áttörné a szilánkokat, abban reménykedve, hogy felszeleteli valahogyan a tükör.
Mire kinyithatná ismét szürkéit, már nincs tudatánál.*
10739. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-23 10:23:07
Üzenet elküldve: 2017-01-23 10:23:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Wäoreyn//
*Cinikus élc, szarkasztikus él. Yeza ki nem állhatja, amikor a vadász ilyen anyagból von maga köré falat. A csípős modor mindig is jellemző volt Wäorra. Ennek köszönhető megannyi parázs vita, sziporkás adok-kapok közöttük, amit a Rőt sosem bánt. Ami azt illeti, nagyon is kedvét lelte benne. De ez most más. Wäoreyn keserű kedvének arca. Árulást és csalódottságot morzsolgat a kedélyes közöny mögötti hallgatásban. Yeza mellkasában mar és szorít az a kellemetlen érzés tőle. Kegyetlenül.
Elsőre fel sem tűnik neki a játék, amibe a vadász kezd, csak a magázódás szembesíti vele igazán. Yeza szeme szűkül, átíródnak az elhangzott mondatok, árnyalatokkal változik az értelmük. És mégsem. Sokrétegű, bizarr precizitással szervezett káosz, ami egyszerre több nyelven szól hozzá, de még nem egészen tudja kibogozni.
Adná magát a felvetés, hogy Wäor tényleg nem emlékszik rá, elvégre jókora ütést kapott a fejére. De Yeza túl jól ismeri, hogy kiegyezzen ezzel a magyarázattal. Ha mindenképp el kellene hitetnie magával, tudna rá meggyőző érveket, de azt az ösztönös kis sugallatot sosem tudná elnyomni magában. Elég volt egyetlen pillantás, mikor észrevette a férfit. Végig magán érezte a figyelmét, ha a tekintete másfelé is keresett nyugvópontot.
Oka van ennek a játéknak, s elsőre mindjárt Yeza veszélyérzete éled fel. A csuklya árnyai alól óvatosan körbepillant. Talán figyelik őket, méghozzá hallótávolságon belül. A kutakodó barna szempár nem találja a hallgatózót, ez pedig eléggé aggasztja. El is bizonytalanítja kissé. Mi van, ha nem is az avatatlan füleknek szól ez a dolog, hanem csupán neki? Újból felhorgad az a szorongató, rossz érzés a lányban.
Nem néz a vadászra, csak az asztalra teszi mindkét kezét. Egymást tördelő ujjait eléggé kikezdte a kinti hideg. Kellemetlenül érzi magát ezzel a gesztussal. A keze szinte szűköl érte, hogy a tőre markolatára simulva hazudjon némi biztonságot a szemben ülő férfival szemben.
Fogalma sincs, mi lesz ezután, de az az egy tényként üli meg a gondolatait, hogy az élete nem tart majd sokkal tovább, mint hogy kilép a fogadóból. Akaratlanul is végigfut a fejében, hogyan fog majd történni. Reméli, hogy csak kap egy nyilat a hátába. Gondolni se akar rá, hogy Wäor szemébe kelljen néznie közben. Kesernyés iróniával vetődik fel benne a lehetőség, hogy talán ő maga választotta ki a számszeríjvesszőt, ami majd végez vele.
Egyszeriben elöntik az érzések, az emlékek mindarról, ami a néhány hónapja kezdődött nyomorult MOST előtt voltak. Leszegi a fejét, mikor érzi, hogy elszorul a torka. Sós cseppecske nedves koppanása az asztalon. Aztán még egy. E gyenge pillanatot végül egy nagy sóhajjal küldi el. Ruhája ujjába törli az arcát és megszívja az orrát, mint egy önérzetes utcakölyök.*
- Vagy valami erősebb *szólal meg végül, kissé még karcosan találva csak hangjára. Bágyadt mosollyal pillant fel a férfira.* - Bár ezt, azt hiszem, nem én döntöm el. *Sztoikus vállvonás, mely jelzi, hogy nem akarja feszegetni a vendégjogot.*
- Csak így, egyedül? *kérdi, felvéve a játék fonalát. A jövő, akármilyen rövidkére is szabatott, valamiképp élettel tölti meg a most pillanatait. Yezában eltökélten emeli fel a fejét az elhatározás, hogy nem fogja hagyni, hogy Wäor ilyen nyomorult képpel emlékezzen rá. Ez a vadászat, ha a vége nyilvánvaló is, emlékezetes lesz. Ennyivel igazán tartozik neki. De mindez majd csak az ajtón kívüli világ története lesz. Most még itt vannak egy kicsit egymásnak.
Yeza közelebb húzza a férfi tányérját, és magától értetődő természetességgel vesz el egy falat húst magának, hogy korgó gyomrát egy kicsit elcsitítsa.*
*Cinikus élc, szarkasztikus él. Yeza ki nem állhatja, amikor a vadász ilyen anyagból von maga köré falat. A csípős modor mindig is jellemző volt Wäorra. Ennek köszönhető megannyi parázs vita, sziporkás adok-kapok közöttük, amit a Rőt sosem bánt. Ami azt illeti, nagyon is kedvét lelte benne. De ez most más. Wäoreyn keserű kedvének arca. Árulást és csalódottságot morzsolgat a kedélyes közöny mögötti hallgatásban. Yeza mellkasában mar és szorít az a kellemetlen érzés tőle. Kegyetlenül.
Elsőre fel sem tűnik neki a játék, amibe a vadász kezd, csak a magázódás szembesíti vele igazán. Yeza szeme szűkül, átíródnak az elhangzott mondatok, árnyalatokkal változik az értelmük. És mégsem. Sokrétegű, bizarr precizitással szervezett káosz, ami egyszerre több nyelven szól hozzá, de még nem egészen tudja kibogozni.
Adná magát a felvetés, hogy Wäor tényleg nem emlékszik rá, elvégre jókora ütést kapott a fejére. De Yeza túl jól ismeri, hogy kiegyezzen ezzel a magyarázattal. Ha mindenképp el kellene hitetnie magával, tudna rá meggyőző érveket, de azt az ösztönös kis sugallatot sosem tudná elnyomni magában. Elég volt egyetlen pillantás, mikor észrevette a férfit. Végig magán érezte a figyelmét, ha a tekintete másfelé is keresett nyugvópontot.
Oka van ennek a játéknak, s elsőre mindjárt Yeza veszélyérzete éled fel. A csuklya árnyai alól óvatosan körbepillant. Talán figyelik őket, méghozzá hallótávolságon belül. A kutakodó barna szempár nem találja a hallgatózót, ez pedig eléggé aggasztja. El is bizonytalanítja kissé. Mi van, ha nem is az avatatlan füleknek szól ez a dolog, hanem csupán neki? Újból felhorgad az a szorongató, rossz érzés a lányban.
Nem néz a vadászra, csak az asztalra teszi mindkét kezét. Egymást tördelő ujjait eléggé kikezdte a kinti hideg. Kellemetlenül érzi magát ezzel a gesztussal. A keze szinte szűköl érte, hogy a tőre markolatára simulva hazudjon némi biztonságot a szemben ülő férfival szemben.
Fogalma sincs, mi lesz ezután, de az az egy tényként üli meg a gondolatait, hogy az élete nem tart majd sokkal tovább, mint hogy kilép a fogadóból. Akaratlanul is végigfut a fejében, hogyan fog majd történni. Reméli, hogy csak kap egy nyilat a hátába. Gondolni se akar rá, hogy Wäor szemébe kelljen néznie közben. Kesernyés iróniával vetődik fel benne a lehetőség, hogy talán ő maga választotta ki a számszeríjvesszőt, ami majd végez vele.
Egyszeriben elöntik az érzések, az emlékek mindarról, ami a néhány hónapja kezdődött nyomorult MOST előtt voltak. Leszegi a fejét, mikor érzi, hogy elszorul a torka. Sós cseppecske nedves koppanása az asztalon. Aztán még egy. E gyenge pillanatot végül egy nagy sóhajjal küldi el. Ruhája ujjába törli az arcát és megszívja az orrát, mint egy önérzetes utcakölyök.*
- Vagy valami erősebb *szólal meg végül, kissé még karcosan találva csak hangjára. Bágyadt mosollyal pillant fel a férfira.* - Bár ezt, azt hiszem, nem én döntöm el. *Sztoikus vállvonás, mely jelzi, hogy nem akarja feszegetni a vendégjogot.*
- Csak így, egyedül? *kérdi, felvéve a játék fonalát. A jövő, akármilyen rövidkére is szabatott, valamiképp élettel tölti meg a most pillanatait. Yezában eltökélten emeli fel a fejét az elhatározás, hogy nem fogja hagyni, hogy Wäor ilyen nyomorult képpel emlékezzen rá. Ez a vadászat, ha a vége nyilvánvaló is, emlékezetes lesz. Ennyivel igazán tartozik neki. De mindez majd csak az ajtón kívüli világ története lesz. Most még itt vannak egy kicsit egymásnak.
Yeza közelebb húzza a férfi tányérját, és magától értetődő természetességgel vesz el egy falat húst magának, hogy korgó gyomrát egy kicsit elcsitítsa.*
10738. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-22 21:34:12
Üzenet elküldve: 2017-01-22 21:34:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ailease Parden//
*Hiába tagadja a férfi, Rossarie, ha halkan is, de hallotta a motyogását... de ami jobban felbőszíti, az az összefüggéstelennek ható hablatyolás a másik részéről. A lány egyre biztosabb, hogy újdonsült asztaltársasága nem teljesen épelméjű. Mély levegőt vesz hát, kezei tenyerükkel lefelé az asztal lapjára lapulnak. Pár pillanatra még a fejét is kissé lehajtja, hogy nyugalmat erőltessen magára.*
- Ide figyelj, ember... *Kezdi mondandóját, nem törődve mindazzal, amit a másik mormog a hajáról.* Nem tudom, hogy mi a bajod, de kezd untatni és zavarni a társaságod. Ha lett volna elég sütnivaló a fejedben, megkérdezted volna a hadnagyodat, hogy hol van borbély.
*Tekintete a férfit fürkészi. Valamiért meggyőződése, hogy a másik záros határidőn belül megpróbálja majd pofon vágni őt, vagy ráborítani az asztalt, hogy aztán nekieshessen...*
~Igazából te borítanád rá az asztalt erre a bugrisra. Valld csak be, Rozi.~
- Nem érdekel, hogy mikor mostál hajat és nem a te dolgod, hogy hol lakom.
*Hangja hidegen csendül, tekintetéből eltűnt a kíváncsiság és a félénkség. Mintha egy teljesen más lány ülne most a férfival szemben. Szürkés-kék szemei minden apró mozdulatra figyelnek.*
~Most miért vagy ilyen szívtelen? Lehet, hogy tényleg segítségre van szüksége... Gondolj Roderik tanítására. "Védd az elesetteket!" Ne feledd, ez a tanítás mutat utat neked.~
*Ajkai egy pillanatra megvonaglanak. Arcizmai a bal szeme alatt megrándulnak. Újabb mély lélegzetet vesz, mielőtt folytatná.*
- Nem. Nem vagyok borbély. Sajnálom.
~Dehogy sajnálod.~
*Izmai, melyek eddig pattanásig feszültek, most ellazulnak kissé, felengednek. Belső harcában a józan ész győzedelmeskedett, ha nem is sokkal.*
- Ne haragudj a kirohanásomért, rossz lábbal kelhettem. De nem tudok rajtad segíteni. Ha lenne egy ollóm, akkor talán... de te sem akarhatod, hogy egy karddal vágjam le a hajad.
*Arcára kényszer-mosoly kúszik, mint aki próbálja hitegetni a másikat, hogy mindketten jobban járnak így.*
*Hiába tagadja a férfi, Rossarie, ha halkan is, de hallotta a motyogását... de ami jobban felbőszíti, az az összefüggéstelennek ható hablatyolás a másik részéről. A lány egyre biztosabb, hogy újdonsült asztaltársasága nem teljesen épelméjű. Mély levegőt vesz hát, kezei tenyerükkel lefelé az asztal lapjára lapulnak. Pár pillanatra még a fejét is kissé lehajtja, hogy nyugalmat erőltessen magára.*
- Ide figyelj, ember... *Kezdi mondandóját, nem törődve mindazzal, amit a másik mormog a hajáról.* Nem tudom, hogy mi a bajod, de kezd untatni és zavarni a társaságod. Ha lett volna elég sütnivaló a fejedben, megkérdezted volna a hadnagyodat, hogy hol van borbély.
*Tekintete a férfit fürkészi. Valamiért meggyőződése, hogy a másik záros határidőn belül megpróbálja majd pofon vágni őt, vagy ráborítani az asztalt, hogy aztán nekieshessen...*
~Igazából te borítanád rá az asztalt erre a bugrisra. Valld csak be, Rozi.~
- Nem érdekel, hogy mikor mostál hajat és nem a te dolgod, hogy hol lakom.
*Hangja hidegen csendül, tekintetéből eltűnt a kíváncsiság és a félénkség. Mintha egy teljesen más lány ülne most a férfival szemben. Szürkés-kék szemei minden apró mozdulatra figyelnek.*
~Most miért vagy ilyen szívtelen? Lehet, hogy tényleg segítségre van szüksége... Gondolj Roderik tanítására. "Védd az elesetteket!" Ne feledd, ez a tanítás mutat utat neked.~
*Ajkai egy pillanatra megvonaglanak. Arcizmai a bal szeme alatt megrándulnak. Újabb mély lélegzetet vesz, mielőtt folytatná.*
- Nem. Nem vagyok borbély. Sajnálom.
~Dehogy sajnálod.~
*Izmai, melyek eddig pattanásig feszültek, most ellazulnak kissé, felengednek. Belső harcában a józan ész győzedelmeskedett, ha nem is sokkal.*
- Ne haragudj a kirohanásomért, rossz lábbal kelhettem. De nem tudok rajtad segíteni. Ha lenne egy ollóm, akkor talán... de te sem akarhatod, hogy egy karddal vágjam le a hajad.
*Arcára kényszer-mosoly kúszik, mint aki próbálja hitegetni a másikat, hogy mindketten jobban járnak így.*
10737. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-22 19:35:40
Üzenet elküldve: 2017-01-22 19:35:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Vészes üvegfullánkok hada most csak csendesen, nyugodtan csilingel ott és csakis azon a helyen maradva, ahol megjelentek. Megnyugtatólag hat, hogy ugyanígy tesznek a nő jobbján a hagyományos csengettyűk, azonban tényleg lesz érdekesebb, mint a csengőket rázni. Udra immáron testközelből érezheti meg, ahogyan újabb dohogás hangzik fel a darabos üvegfal mögül.*
-Fossál étert, tata *Jókora loccsanás hallatszik valahonnan. Termetes köpés lehetett.* Na majd megmutatom neki, hogy kell rendesen csáklyázni.
*Aztán újra rendezkedés zaja, és ahogyan azt várta is, Udrát hamarosan láthatatlan erők fogják meg. Talán nem kellett volna látnia ezt az egészet, talán így rendelte a sors. Most ő aggódva áll az elkerülhetetlen előtt. A szilánkok egyet rezzennek, majd lassan, de óvatosan mindegyik a függőleges tengely mentén fél környit elfordul, aztán sercegő zaj, és a világ megdől egy kicsit, aztán jobban, jobban, és még jobban. Az egyetlen szilárd pont az üvegfüggöny, mely most a padló szerepét tölti be, ha Udra a plafonon ácsorog. Kellemetlen egy helyzet, de innentől olyan, mintha egy láthatatlan horgon vontatva, fejjel előre küldenék be az ismeretlenbe. Fejét ugyan nem üti meg, az áthalad a csillámló kapun, de mire a farkas mancsait is elnyeli a csilingelő száj, Udra már nincs magánál.*
//2. Csapat//
*Vészes üvegfullánkok hada most csak csendesen, nyugodtan csilingel ott és csakis azon a helyen maradva, ahol megjelentek. Megnyugtatólag hat, hogy ugyanígy tesznek a nő jobbján a hagyományos csengettyűk, azonban tényleg lesz érdekesebb, mint a csengőket rázni. Udra immáron testközelből érezheti meg, ahogyan újabb dohogás hangzik fel a darabos üvegfal mögül.*
-Fossál étert, tata *Jókora loccsanás hallatszik valahonnan. Termetes köpés lehetett.* Na majd megmutatom neki, hogy kell rendesen csáklyázni.
*Aztán újra rendezkedés zaja, és ahogyan azt várta is, Udrát hamarosan láthatatlan erők fogják meg. Talán nem kellett volna látnia ezt az egészet, talán így rendelte a sors. Most ő aggódva áll az elkerülhetetlen előtt. A szilánkok egyet rezzennek, majd lassan, de óvatosan mindegyik a függőleges tengely mentén fél környit elfordul, aztán sercegő zaj, és a világ megdől egy kicsit, aztán jobban, jobban, és még jobban. Az egyetlen szilárd pont az üvegfüggöny, mely most a padló szerepét tölti be, ha Udra a plafonon ácsorog. Kellemetlen egy helyzet, de innentől olyan, mintha egy láthatatlan horgon vontatva, fejjel előre küldenék be az ismeretlenbe. Fejét ugyan nem üti meg, az áthalad a csillámló kapun, de mire a farkas mancsait is elnyeli a csilingelő száj, Udra már nincs magánál.*
10736. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-22 13:46:38
Üzenet elküldve: 2017-01-22 13:46:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Rhebosse komolyan bólint. Mert bólogatni nagyon jól tud, különböző módokon is.*
- Biztosan. *vonja meg a vállát, mivel tulajdonképpen nem annyira biztos benne.* Ha szépen kéred. És persze tehetség, az is kell biztosan hozzá. Azt meg nem tudni, hogy van-e amíg ki nem próbálod, nem igaz?
*Azért egy kicsit bosszankodik, mikor kinevetik. No lám, hirtelen milyen okos lett a félvér! Nem olyan biztos az, hogy nincs olyan turpisság, ami ilyesmire képes. Vagy még rosszabbra.*
- Én azt mondom, jobb vigyázni. *Beleszürcsöl söröcskéjébe. No rendben, hozzá aztán ne szaladjon Atehaner, hogy „Igazad volt, Rhebrekeke”*
- Tán gonosz varázslók voltak? *mert ezek alapján gonosznak is, meg varázslónak is hangzanak.*
*Rhebosse komolyan bólint. Mert bólogatni nagyon jól tud, különböző módokon is.*
- Biztosan. *vonja meg a vállát, mivel tulajdonképpen nem annyira biztos benne.* Ha szépen kéred. És persze tehetség, az is kell biztosan hozzá. Azt meg nem tudni, hogy van-e amíg ki nem próbálod, nem igaz?
*Azért egy kicsit bosszankodik, mikor kinevetik. No lám, hirtelen milyen okos lett a félvér! Nem olyan biztos az, hogy nincs olyan turpisság, ami ilyesmire képes. Vagy még rosszabbra.*
- Én azt mondom, jobb vigyázni. *Beleszürcsöl söröcskéjébe. No rendben, hozzá aztán ne szaladjon Atehaner, hogy „Igazad volt, Rhebrekeke”*
- Tán gonosz varázslók voltak? *mert ezek alapján gonosznak is, meg varázslónak is hangzanak.*
10735. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-22 00:10:08
Üzenet elküldve: 2017-01-22 00:10:08
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Rossarie //
- Nem mondtam semmit! * Tiltakozik fejrázva. Ő ugyan nem, eszébe sem jutott ilyen. Nem mondana soha semmit, nem is tudja mi az a beszéd. Legalábbis valami ilyesmit akar hazudni, de nem sikerül jobban, mint a kisgyerek próbálkozása, mikor megpróbálja elhitetni a szülőkkel, hogy nem ő ette meg az utolsó befőttet. *
- Naná! Persze, minden rendben, csak nem tudjuk, hol a borbély, mert a Hadnagy Kisasszony azt mondta, délig borbélyhoz kell mennem. * Fejét ismét a lányra szegezi, mivel időközben tekintete elkalandozott a fogadó egy másik pontjába, ahol sokkal rondább és kétesebb alakok ülnek. Azokhoz biztosan nem akarna odamenni. Nyel egyet. ~ Még jó, hogy nincs rajtunk vörös köpenyeg... ~ Fut át az agyán. A csúnya alakok biztosan rossz ügyletekben ténykednek és még az átlagnál is jobban meg akarják ölni Pardent. Azt meg senki sem akarhatja, hogy Parden meghaljon. Mármint... Mindenki erre hajt, kivéve Parden, na meg Bumbi. Csak hát Bumbi bizonyára megdöglött, így nem csoda, hogy pont nem érdekli a volt gazdájának léte.
Úgy tűnik, a hajas téma a lány gyengepontja, vagy legalábbis kényes téma számára. Ezért hát Parden nem is rest folytatni ezzel kapcsolatban a szövegelést. Szinte már kezdi élvezni a beszélgetést. *
- Dedede! Még hosszabb, mint nekünk és szurkos! Hehehe... Amúgy meg mi is most mostunk hajat egy hónapja! * Erre a kijelentésére kicsit kihúzza magát, de egyből vissza is süpped a székbe, mert nem tetszik neki, hogy ilyen magasról látja a világot. Túl nagy, túl könnyen észreveszik. Jobb lesz, ha az átlag alatt marad, vagy legalábbis onnan nem tűnik ki.
Az meg, hogy valóban mosott-e hajat az elmúlt két évben, örök rejtély marad, hiszen nincs rá bizonyíték, de cáfolat sem. Annyi biztos, hogy szeret másokkal gonoszkodni. *
- Akkor hol laksz, ha nem itt? * Néz kérdőn a lányra. Ezúttal komolyan érdeklődik iránta, nem csak sértegetni akarja, vagy ilyesmi, ez talán hangján is meghallatszik. Parden is lakott már a városon kívül (sőt, többet lakott ott, mint itt), de attól még furcsa azt hallani valaki mástól, hogy ő sem idevalósi. Vagy csak ő értette volna félre a dolgot? No, mindegy. A következő mondatokat ő nem érti. Van szó kendőről, csukáról, meg hónapokról, de a férfi fejében nem egészen áll össze a kép, így csak vállat von és csupán a következő mondat az, amit megért. Úgy-ahogy. S válaszol is rá, félretéve mindenféle illemet, mert hát olyat nem is nagyon tanult. Csak azt tudja, hogy akinek más tiszteleg, annak "uram"-ozni, vagy "kisasszony"-ozni kell és minden parancsukat vakon kell követni, akkor lesz majd egyszer ő a város ura. *
- Nem segítettél. De segíthetsz, ha akarsz. Te nem vagy borbély?
- Nem mondtam semmit! * Tiltakozik fejrázva. Ő ugyan nem, eszébe sem jutott ilyen. Nem mondana soha semmit, nem is tudja mi az a beszéd. Legalábbis valami ilyesmit akar hazudni, de nem sikerül jobban, mint a kisgyerek próbálkozása, mikor megpróbálja elhitetni a szülőkkel, hogy nem ő ette meg az utolsó befőttet. *
- Naná! Persze, minden rendben, csak nem tudjuk, hol a borbély, mert a Hadnagy Kisasszony azt mondta, délig borbélyhoz kell mennem. * Fejét ismét a lányra szegezi, mivel időközben tekintete elkalandozott a fogadó egy másik pontjába, ahol sokkal rondább és kétesebb alakok ülnek. Azokhoz biztosan nem akarna odamenni. Nyel egyet. ~ Még jó, hogy nincs rajtunk vörös köpenyeg... ~ Fut át az agyán. A csúnya alakok biztosan rossz ügyletekben ténykednek és még az átlagnál is jobban meg akarják ölni Pardent. Azt meg senki sem akarhatja, hogy Parden meghaljon. Mármint... Mindenki erre hajt, kivéve Parden, na meg Bumbi. Csak hát Bumbi bizonyára megdöglött, így nem csoda, hogy pont nem érdekli a volt gazdájának léte.
Úgy tűnik, a hajas téma a lány gyengepontja, vagy legalábbis kényes téma számára. Ezért hát Parden nem is rest folytatni ezzel kapcsolatban a szövegelést. Szinte már kezdi élvezni a beszélgetést. *
- Dedede! Még hosszabb, mint nekünk és szurkos! Hehehe... Amúgy meg mi is most mostunk hajat egy hónapja! * Erre a kijelentésére kicsit kihúzza magát, de egyből vissza is süpped a székbe, mert nem tetszik neki, hogy ilyen magasról látja a világot. Túl nagy, túl könnyen észreveszik. Jobb lesz, ha az átlag alatt marad, vagy legalábbis onnan nem tűnik ki.
Az meg, hogy valóban mosott-e hajat az elmúlt két évben, örök rejtély marad, hiszen nincs rá bizonyíték, de cáfolat sem. Annyi biztos, hogy szeret másokkal gonoszkodni. *
- Akkor hol laksz, ha nem itt? * Néz kérdőn a lányra. Ezúttal komolyan érdeklődik iránta, nem csak sértegetni akarja, vagy ilyesmi, ez talán hangján is meghallatszik. Parden is lakott már a városon kívül (sőt, többet lakott ott, mint itt), de attól még furcsa azt hallani valaki mástól, hogy ő sem idevalósi. Vagy csak ő értette volna félre a dolgot? No, mindegy. A következő mondatokat ő nem érti. Van szó kendőről, csukáról, meg hónapokról, de a férfi fejében nem egészen áll össze a kép, így csak vállat von és csupán a következő mondat az, amit megért. Úgy-ahogy. S válaszol is rá, félretéve mindenféle illemet, mert hát olyat nem is nagyon tanult. Csak azt tudja, hogy akinek más tiszteleg, annak "uram"-ozni, vagy "kisasszony"-ozni kell és minden parancsukat vakon kell követni, akkor lesz majd egyszer ő a város ura. *
- Nem segítettél. De segíthetsz, ha akarsz. Te nem vagy borbély?
10734. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-21 23:02:43
Üzenet elküldve: 2017-01-21 23:02:43
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Ha arra járnék, akkor biztosan felismerném.
*Mert vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni. Például azt a borzalmas helyet, ahol felnőtt az ember fia.*
- Azt mondod, hogy megtanítanának?
*Mindenképpen érdekelné a dolog. Ha persze a mágusok nem nézzék rossz szemmel a hovatartozását, meg egyebeket.*
- Nem hiszem, hogy van békává változtató varázslat.
*Hangosan felnevet a lány butaságán, reménykedik hogy az nem sértődik meg.*
- Én nem félek tőle, szerintem biztonságos dolog. A kastélyban az elfek is gyakran tanultak mágiát, és egyiküknek sem lett semmi baja. Nem változtak át állattá, vagy bármi mássá, ne aggódj.
- Ha arra járnék, akkor biztosan felismerném.
*Mert vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni. Például azt a borzalmas helyet, ahol felnőtt az ember fia.*
- Azt mondod, hogy megtanítanának?
*Mindenképpen érdekelné a dolog. Ha persze a mágusok nem nézzék rossz szemmel a hovatartozását, meg egyebeket.*
- Nem hiszem, hogy van békává változtató varázslat.
*Hangosan felnevet a lány butaságán, reménykedik hogy az nem sértődik meg.*
- Én nem félek tőle, szerintem biztonságos dolog. A kastélyban az elfek is gyakran tanultak mágiát, és egyiküknek sem lett semmi baja. Nem változtak át állattá, vagy bármi mássá, ne aggódj.
10733. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-21 22:11:06
Üzenet elküldve: 2017-01-21 22:11:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ailease Parden//
*A világ összes kincséért nem hajolna közelebb a férfihoz, így nem hallja, mit motyog a másik.*
- Hogy mondod?
*Kérdez a lány, elvégre szájról nem tud olvasni, de váratlanul az ismeretlen figura tekintete megváltozik: arcára bugyuta vigyor ül ki pár pillanatra. Ha tehetné, hátrább hőkölne, de gátolja ebben a háttámla. Rossarie szóra nyitja száját, de egyelőre inkább megtartja mondanivalóját magának.*
~Ló? Hadnagy? Mi a fene van ezzel?~
*Talán ekkor ül ki arcára először az undor. Szája sarka lefelé görbül, szemeiben "lesajnáló" fény csillan.*
- Minden rendben veled? Elég szétszórtnak tűnsz...
*Még enyhén fogalmazott. Először bugrisnak akarta szólítani, majd eszébe ötlött, hogy talán valami gomba butítja a fickó elméjét, végül azonban a sajnálat kerekedett felül.*
~Lehet segítségre van szüksége. Roderik biztos segítene neki.~
*Ám váratlanul újabb hang száll be a játékba.*
~Roderik bolond volt. Vén bolond. Meg is döglött.~
*Rossarie az elmúlt hónapokban gyakran él át hasonló belső dialógusokat. Két belső hang csatája, és a legrosszabb az egészben, hogy mindkettő a sajátja.*
~Nem megdöglött. Meghalt. Avargázlón. Avargázló... Avarkoporsó...~
*Tekintete továbbra is kérdő, miközben a másik felméri őt, ám a következő mondatra nem számított.*
- Mi?
*Szürkés-kék szemei vádlón villannak a férfira. Jobbja azonnal lendül, a lány hajához kap és egy tincset ujjai közé fogva értetlenkedve néz előbb a férfira, majd a loboncára.*
- Nincs semmi baj a hajammal. Ahogy csak tudom, ápolom és tisztán tartom.
*Szája kissé csücsörít, úgy nézhet ki most, mint egy durcás kislány.*
- Kérdésedre válaszolva: nem tudom. Nem vagyok helybéli.
*Ujjai közt továbbra is ott lifeg a fekete hajtincs. Ajkait összeszorítja, nem kíván többet szólni... de nem tagadhatja meg természetét.*
- De ha nem akarod levágni, csak köss a fejedre egy kendőt, fogd hátra. Pár hónap és csurkába foghatod. De mindez nem az én dolgom...
*Hangja a mondat vége felé erőtlenné válik, elhalkul. Rossarie azon töpreng, hogy itt kellene hagynia a férfit. Nem ismeri őt, és nem igazán tudja, mivel és miért kellene folytatni a diskurzust. Mély levegőt vesz hát, orrlikain keresztül szippantja be a helyiség kipárolgásait.*
- Remélem tudtam segíteni. Vigyázzon magára.
*Arcára barátságos mosoly kúszik, még egy aprót biccent is férfi felé, jelezvén, hogy nyugodtan távozhat...*
*A világ összes kincséért nem hajolna közelebb a férfihoz, így nem hallja, mit motyog a másik.*
- Hogy mondod?
*Kérdez a lány, elvégre szájról nem tud olvasni, de váratlanul az ismeretlen figura tekintete megváltozik: arcára bugyuta vigyor ül ki pár pillanatra. Ha tehetné, hátrább hőkölne, de gátolja ebben a háttámla. Rossarie szóra nyitja száját, de egyelőre inkább megtartja mondanivalóját magának.*
~Ló? Hadnagy? Mi a fene van ezzel?~
*Talán ekkor ül ki arcára először az undor. Szája sarka lefelé görbül, szemeiben "lesajnáló" fény csillan.*
- Minden rendben veled? Elég szétszórtnak tűnsz...
*Még enyhén fogalmazott. Először bugrisnak akarta szólítani, majd eszébe ötlött, hogy talán valami gomba butítja a fickó elméjét, végül azonban a sajnálat kerekedett felül.*
~Lehet segítségre van szüksége. Roderik biztos segítene neki.~
*Ám váratlanul újabb hang száll be a játékba.*
~Roderik bolond volt. Vén bolond. Meg is döglött.~
*Rossarie az elmúlt hónapokban gyakran él át hasonló belső dialógusokat. Két belső hang csatája, és a legrosszabb az egészben, hogy mindkettő a sajátja.*
~Nem megdöglött. Meghalt. Avargázlón. Avargázló... Avarkoporsó...~
*Tekintete továbbra is kérdő, miközben a másik felméri őt, ám a következő mondatra nem számított.*
- Mi?
*Szürkés-kék szemei vádlón villannak a férfira. Jobbja azonnal lendül, a lány hajához kap és egy tincset ujjai közé fogva értetlenkedve néz előbb a férfira, majd a loboncára.*
- Nincs semmi baj a hajammal. Ahogy csak tudom, ápolom és tisztán tartom.
*Szája kissé csücsörít, úgy nézhet ki most, mint egy durcás kislány.*
- Kérdésedre válaszolva: nem tudom. Nem vagyok helybéli.
*Ujjai közt továbbra is ott lifeg a fekete hajtincs. Ajkait összeszorítja, nem kíván többet szólni... de nem tagadhatja meg természetét.*
- De ha nem akarod levágni, csak köss a fejedre egy kendőt, fogd hátra. Pár hónap és csurkába foghatod. De mindez nem az én dolgom...
*Hangja a mondat vége felé erőtlenné válik, elhalkul. Rossarie azon töpreng, hogy itt kellene hagynia a férfit. Nem ismeri őt, és nem igazán tudja, mivel és miért kellene folytatni a diskurzust. Mély levegőt vesz hát, orrlikain keresztül szippantja be a helyiség kipárolgásait.*
- Remélem tudtam segíteni. Vigyázzon magára.
*Arcára barátságos mosoly kúszik, még egy aprót biccent is férfi felé, jelezvén, hogy nyugodtan távozhat...*
10732. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-21 20:00:00
Üzenet elküldve: 2017-01-21 20:00:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Rossarie //
* Észre sem veszi, hogy időközben a lovagszerű fazon nő. Mindezek mellet még azt sem látja, hogy felnéz az asztaltól, meg az sem igazán zavarja, hogy köszön neki. Vagyis a köszönést még csak-csak hallja, de az eszébe sem jut, hogy esetleg neki szól, így ő túl ugyan nem teljesíti az etikettet, de teljesíteni teljesíti, ami a saját szokásait illeti. Legalább nem ütötte meg, vagy nem röhögte ki a másikat, amiért alszik. Ez már elég jó kezdés.
Arra azonban már Parden is kénytelen felfigyelni, hogy az előző "üdv" hangján továbbiak is felzendülnek. Sőt, ezúttal mintha kicsit hangosabban is történne, mint az előbb. Meglepődötten néz hát körbe, majd tekintete a lányon - Rossarie-n - akad meg.
~ Téged meg ki szólt?! ~ Hőbörög egy hang odabentről, ám mindez - szerencsére - a felszínig már nem jut el. Oda csak egy meglepődött homlokráncolás és némi félelmet tükröző szem jut el. *
- Ez hozzánk szólt... * Morogja halkan, száját alig kinyitva. Idáig is éppen csak halhatóan beszélt, ám most még arra is rátetőz, nem csoda hát, ha a lány nem hallja tisztán szavait. *
- Hajvágás? Foghúzás? Hogy az a... ~ A ló rúgja meg a hadnagyot... ~ * Arcára meglepő módon hirtelen vigyor ül ki az eddigi rémület helyére, vagy talán mellé. *
- Hehe, ló... Megrúgja a hadnagyot, hehe... * A kis kitérő után kicsit elfordítja fejét, úgy bámulja Rossarie-t. Ez kicsit tolakodónak tűnhet, de Parden nem az a fajta, akit az ilyenek megrendítenek. Most már egy kicsit hangosabban folytatja, jobban kinyitva száját. *
- Neked is. * Bök állával a lány felé, a hosszú fekete hajra gondolva. * De hol van borbély?
* Észre sem veszi, hogy időközben a lovagszerű fazon nő. Mindezek mellet még azt sem látja, hogy felnéz az asztaltól, meg az sem igazán zavarja, hogy köszön neki. Vagyis a köszönést még csak-csak hallja, de az eszébe sem jut, hogy esetleg neki szól, így ő túl ugyan nem teljesíti az etikettet, de teljesíteni teljesíti, ami a saját szokásait illeti. Legalább nem ütötte meg, vagy nem röhögte ki a másikat, amiért alszik. Ez már elég jó kezdés.
Arra azonban már Parden is kénytelen felfigyelni, hogy az előző "üdv" hangján továbbiak is felzendülnek. Sőt, ezúttal mintha kicsit hangosabban is történne, mint az előbb. Meglepődötten néz hát körbe, majd tekintete a lányon - Rossarie-n - akad meg.
~ Téged meg ki szólt?! ~ Hőbörög egy hang odabentről, ám mindez - szerencsére - a felszínig már nem jut el. Oda csak egy meglepődött homlokráncolás és némi félelmet tükröző szem jut el. *
- Ez hozzánk szólt... * Morogja halkan, száját alig kinyitva. Idáig is éppen csak halhatóan beszélt, ám most még arra is rátetőz, nem csoda hát, ha a lány nem hallja tisztán szavait. *
- Hajvágás? Foghúzás? Hogy az a... ~ A ló rúgja meg a hadnagyot... ~ * Arcára meglepő módon hirtelen vigyor ül ki az eddigi rémület helyére, vagy talán mellé. *
- Hehe, ló... Megrúgja a hadnagyot, hehe... * A kis kitérő után kicsit elfordítja fejét, úgy bámulja Rossarie-t. Ez kicsit tolakodónak tűnhet, de Parden nem az a fajta, akit az ilyenek megrendítenek. Most már egy kicsit hangosabban folytatja, jobban kinyitva száját. *
- Neked is. * Bök állával a lány felé, a hosszú fekete hajra gondolva. * De hol van borbély?
10731. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-21 19:29:55
Üzenet elküldve: 2017-01-21 19:29:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ailease Parden//
*Mélabús töprengéséből csak akkor riad fel, amikor egy vadidegen alak vágódik le mellé az asztalhoz. Rossarie hallotta őt bejönni, vagyis pontosabban hallott valakit bejönni, de mivel arccal épp az asztal lapját nyomta, nem látta az újonnan érkezőt. Ám mindez megváltozott, amikor a férfi ahhoz az asztalhoz telepedett, ahol ő épp terpeszkedett. Barna szemei felmérik a vele szembe került illetőt. Tekintetében némi feszült kíváncsiság látható.*
- Üdv.
*Ennyi. Csupán ennyi gördül le nyelvéről. Részéről már így is (túl)teljesítette az etikett diktálta előírásokat. A kócos férfi még a köszönést is kihagyta.*
~Még egy kéregető lenne? Akkor nem lenne ital előtte.~
*Tekintete a pohárkáról újra a férfira vándorol. Rossarie ajkai összepréselődnek, szinte alig látszanak, mintha vissza akarna tartani egy kelletlen-kellemetlen mondatot. Kérdő tekintete még pár másodpercig fixírozza az idegent, mielőtt megszólalna.*
- A borbélyok hajvágással és szakáll fazonírozással keresik a kenyerüket. *Hangja kissé bátortalannak tűnhet elsőre.* Legalábbis ahogy én tudom. De... egyes borbélyok más kisebb feladatokat is elvállalnak. Úgy hallottam, hogy néha foghúzást is vállalnak.
*Rossarie kissé feszülten mocorog a székén. Hátát már a támlának veti, mintha biztos távolságot próbálna tartani a kócos alaktól. Jobb keze még az asztalon "pihen", balja azonban már nincs a férfinak szem előtt.*
- Ahogy elnézlek, elég nagy szükséged van egy borbélyra...
*A lány arcán félénk mosoly jelenik meg, közben mintha egy halk nevetést fojtana vissza.*
*Mélabús töprengéséből csak akkor riad fel, amikor egy vadidegen alak vágódik le mellé az asztalhoz. Rossarie hallotta őt bejönni, vagyis pontosabban hallott valakit bejönni, de mivel arccal épp az asztal lapját nyomta, nem látta az újonnan érkezőt. Ám mindez megváltozott, amikor a férfi ahhoz az asztalhoz telepedett, ahol ő épp terpeszkedett. Barna szemei felmérik a vele szembe került illetőt. Tekintetében némi feszült kíváncsiság látható.*
- Üdv.
*Ennyi. Csupán ennyi gördül le nyelvéről. Részéről már így is (túl)teljesítette az etikett diktálta előírásokat. A kócos férfi még a köszönést is kihagyta.*
~Még egy kéregető lenne? Akkor nem lenne ital előtte.~
*Tekintete a pohárkáról újra a férfira vándorol. Rossarie ajkai összepréselődnek, szinte alig látszanak, mintha vissza akarna tartani egy kelletlen-kellemetlen mondatot. Kérdő tekintete még pár másodpercig fixírozza az idegent, mielőtt megszólalna.*
- A borbélyok hajvágással és szakáll fazonírozással keresik a kenyerüket. *Hangja kissé bátortalannak tűnhet elsőre.* Legalábbis ahogy én tudom. De... egyes borbélyok más kisebb feladatokat is elvállalnak. Úgy hallottam, hogy néha foghúzást is vállalnak.
*Rossarie kissé feszülten mocorog a székén. Hátát már a támlának veti, mintha biztos távolságot próbálna tartani a kócos alaktól. Jobb keze még az asztalon "pihen", balja azonban már nincs a férfinak szem előtt.*
- Ahogy elnézlek, elég nagy szükséged van egy borbélyra...
*A lány arcán félénk mosoly jelenik meg, közben mintha egy halk nevetést fojtana vissza.*
10730. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-21 19:14:26
Üzenet elküldve: 2017-01-21 19:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yeza//
*A szeme sarka is elegendő rá, hogy láthatatlan rácsok mögé zárja vele a vöröst. Tudja pontosan, hogy puszta jelenléte elegendő arra, hogy visszatartsa a másikat a meggondolatlan távozástól. Különben is, eredendően azért jött be, hogy elverje az étkét, Yeza fogadóbeli jelenléte csak desszertként szolgál, mely a tökéletes fogás feletti vágyát elégíti ki. A sült gyorsan olvad előtte, új erővel töltve meg törődött testét. Szusszan egyet. A kamrából jócskán tud még csemegézni, ha majd hazatér új otthonába. Talán benyakal majd egy üveg bort is búfelejtőnek. Fejét akkor sem fordítja, amikor társasága akad az asztalnál, csak a szemét emeli a másikra kérdőn.*
~ Nem rajtad múlt ~ *nyugtázza a viharvert alak nyomorúságát. Az istene, amely valamely oknál fogva visszahozta ebbe a világba, úgy látszik, a háttérben is ténykedik. Vagy csak Yeza szúrta el az önálló létet.*
- Igen, élek *vonja meg a vállát, megerősítve a nyilvánvalót.*
- A folyamatos lélegzés mellékhatása lehet.
*Nem adja jelét, hogy felismerné a lányt. Annak sem, hogy neheztelne rá.*
- Hozathatok valamit?
*Szeme kékje lélekig hatol, kutatón, éles biztonsággal, akárha nyílvesszőt metsző penge volna.*
- Meglehetősen anyátlannak tűnik. S mint aki kísértetet látott mellé. Egy meleg ital biztosan csodát tenne, ha jó szívvel elfogadja.
*Izmai készenlétben. Nem szívesen mozdulna, de képes rá, ha valami hirtelenséget tapasztalna.*
*A szeme sarka is elegendő rá, hogy láthatatlan rácsok mögé zárja vele a vöröst. Tudja pontosan, hogy puszta jelenléte elegendő arra, hogy visszatartsa a másikat a meggondolatlan távozástól. Különben is, eredendően azért jött be, hogy elverje az étkét, Yeza fogadóbeli jelenléte csak desszertként szolgál, mely a tökéletes fogás feletti vágyát elégíti ki. A sült gyorsan olvad előtte, új erővel töltve meg törődött testét. Szusszan egyet. A kamrából jócskán tud még csemegézni, ha majd hazatér új otthonába. Talán benyakal majd egy üveg bort is búfelejtőnek. Fejét akkor sem fordítja, amikor társasága akad az asztalnál, csak a szemét emeli a másikra kérdőn.*
~ Nem rajtad múlt ~ *nyugtázza a viharvert alak nyomorúságát. Az istene, amely valamely oknál fogva visszahozta ebbe a világba, úgy látszik, a háttérben is ténykedik. Vagy csak Yeza szúrta el az önálló létet.*
- Igen, élek *vonja meg a vállát, megerősítve a nyilvánvalót.*
- A folyamatos lélegzés mellékhatása lehet.
*Nem adja jelét, hogy felismerné a lányt. Annak sem, hogy neheztelne rá.*
- Hozathatok valamit?
*Szeme kékje lélekig hatol, kutatón, éles biztonsággal, akárha nyílvesszőt metsző penge volna.*
- Meglehetősen anyátlannak tűnik. S mint aki kísértetet látott mellé. Egy meleg ital biztosan csodát tenne, ha jó szívvel elfogadja.
*Izmai készenlétben. Nem szívesen mozdulna, de képes rá, ha valami hirtelenséget tapasztalna.*
10729. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-21 18:59:19
Üzenet elküldve: 2017-01-21 18:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
*Maradék borát kortyolgatja ki kupájából, amikor megtörténik. Leteszi a poharat, s várja annak koppanását az asztalon, ám ez mintha elmaradna. Nem fogja fel az elméje, hogy ez a hang hiányzik, csak azt érzi valami nincs rendben. A sötételfre emeli fénytelen szürkéit, mosolya még mindég ott pihen ajkain. Pillanatok telnek el számára, míg borgőzös fejébe vésődik, hogy a lány nem mozog. Felemeli kezét és a mélységi előtt meglengeti ujjait.*
- Mö a…? *Akad meg szava, mikor szemei végigszántanak a kocsmán. Mintha egy festménybe cseppent volna. Mindenki mozdulatlan. A szél sem hallatja már hangjait, de nem csak ez, az egész kocsma hangoktól, szagoktól, mindenestől megfagyott volna.
Eztán már csak a zavaró kiabálás vonja magára a figyelmét. Össze is rezzen a lány, csakhogy a fejére nem húzza a két karját, védve ezzel magát az üvegszilánkoktól. De a szilánkok nem jönnek. Legalábbis a lány nyakába nem.
Végig futtatja a szemét a fogadón, nem kell sok neki, hogy megakadjon a tükrön a tekintete. Megvannak az üvegcserepek. A lány nem érti, miért nem esnek le a földre a hatalmas tükör darabjai, de kezdi sejteni - még ha csak a lelke legmélyén is -, hogy most félre kell tennie a józan paraszti eszét.
Kezét beletemeti a farkas szőrébe, s lassan felemelkedik a mozdulatlan világ székéről és fejét a lágyan lebegő tükör felé fordítja. Arcának kifejezése egyszerre kíváncsi és félelemtől átitatódott. Egy lépést tesz a tükör felé, amikor ismét megtántorodik a káromkodásoktól.
A kezdeti megtorpanás után ismét erőre kap és elindul, még két lépést téve a jelenés felé. Most már nem tudja kendőzni tiszteletét a káromkodás gazdája felé.*
- Szép völt. *Susogja maga elé. Mindég is tetszettek neki a cifra nyelvek.
A veszekedések közepette még tovább közeledik, meg-meg torpanva egyes szavak után. Az értetlenség ül arcán, félelem már kevésbé, de a kíváncsisága minden egyes mondat után nőttön-nő.
Hamarosan elhalnak a hangok és nem marad más csak csörömpölés és - ami őszintén meglepi a lányt - csilingelés. Farkas mancsos lábaira vetődik a szeme egy pillanatra. Meg is emeli csengettyűs jobbját, s kicsit megrázza, hogy hallja e, ezeket a hangokat. Nem sokat vacakol ezzel, nem szeretné levenni a szemét a tükörről, hátha egyszer az a kedve támadna a szilánkoknak, hogy felé forduljanak és felszegezzék a falra.
Kezeit szorosan maga mellett tartja, hogy egy kósza gondolat se vegye rá arra, hogy hozzá akarjon érni azokhoz a cserepekhez.*
~Az ilyen jelenéseket talán nem is lanawini szemnek szánták...~
//2. csapat//
*Maradék borát kortyolgatja ki kupájából, amikor megtörténik. Leteszi a poharat, s várja annak koppanását az asztalon, ám ez mintha elmaradna. Nem fogja fel az elméje, hogy ez a hang hiányzik, csak azt érzi valami nincs rendben. A sötételfre emeli fénytelen szürkéit, mosolya még mindég ott pihen ajkain. Pillanatok telnek el számára, míg borgőzös fejébe vésődik, hogy a lány nem mozog. Felemeli kezét és a mélységi előtt meglengeti ujjait.*
- Mö a…? *Akad meg szava, mikor szemei végigszántanak a kocsmán. Mintha egy festménybe cseppent volna. Mindenki mozdulatlan. A szél sem hallatja már hangjait, de nem csak ez, az egész kocsma hangoktól, szagoktól, mindenestől megfagyott volna.
Eztán már csak a zavaró kiabálás vonja magára a figyelmét. Össze is rezzen a lány, csakhogy a fejére nem húzza a két karját, védve ezzel magát az üvegszilánkoktól. De a szilánkok nem jönnek. Legalábbis a lány nyakába nem.
Végig futtatja a szemét a fogadón, nem kell sok neki, hogy megakadjon a tükrön a tekintete. Megvannak az üvegcserepek. A lány nem érti, miért nem esnek le a földre a hatalmas tükör darabjai, de kezdi sejteni - még ha csak a lelke legmélyén is -, hogy most félre kell tennie a józan paraszti eszét.
Kezét beletemeti a farkas szőrébe, s lassan felemelkedik a mozdulatlan világ székéről és fejét a lágyan lebegő tükör felé fordítja. Arcának kifejezése egyszerre kíváncsi és félelemtől átitatódott. Egy lépést tesz a tükör felé, amikor ismét megtántorodik a káromkodásoktól.
A kezdeti megtorpanás után ismét erőre kap és elindul, még két lépést téve a jelenés felé. Most már nem tudja kendőzni tiszteletét a káromkodás gazdája felé.*
- Szép völt. *Susogja maga elé. Mindég is tetszettek neki a cifra nyelvek.
A veszekedések közepette még tovább közeledik, meg-meg torpanva egyes szavak után. Az értetlenség ül arcán, félelem már kevésbé, de a kíváncsisága minden egyes mondat után nőttön-nő.
Hamarosan elhalnak a hangok és nem marad más csak csörömpölés és - ami őszintén meglepi a lányt - csilingelés. Farkas mancsos lábaira vetődik a szeme egy pillanatra. Meg is emeli csengettyűs jobbját, s kicsit megrázza, hogy hallja e, ezeket a hangokat. Nem sokat vacakol ezzel, nem szeretné levenni a szemét a tükörről, hátha egyszer az a kedve támadna a szilánkoknak, hogy felé forduljanak és felszegezzék a falra.
Kezeit szorosan maga mellett tartja, hogy egy kósza gondolat se vegye rá arra, hogy hozzá akarjon érni azokhoz a cserepekhez.*
~Az ilyen jelenéseket talán nem is lanawini szemnek szánták...~
10728. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-21 17:57:25
Üzenet elküldve: 2017-01-21 17:57:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Rossarie //
- Hanem városőrök lennénk, akkor nem szeretnénk a városőröket látni. Ja, így sem. Jobb lesz levenni a köpönyeget. * Morogja, ami eszébe jut még azelőtt, hogy a szegénynegyedbe ért volna, így miután a köpenyt leveszi és elteszi, nem hogy ellenségekkel, de senkivel nem találkozik útközben néhány kolduson kívül, akikre vigyorog csak egyet.
Így hát teljes pompájában érkezik meg, méghozzá a vörös köpeny nélkül. A városőrségét bizonyító okmány persze - mint mindig - most is ott lapul az övére csatolva, ám az jóval kevésbé feltűnő bizonyítéka foglalkozásának, ezáltal remélhetőleg a fogadóban sem fogja egyetlen rablóbanda sem megtámadni, amiért azt hiszik, hogy a várost védelmezi. Testét tehát csak az a zöldes-barnás színű szakadozott rongy és a fölötte lévő acél láncing fedi, melyek közül előbbi alig látszik, hiszen a feljebb lévő nagyrészt eltakarja. Oldalán tőr lóg, míg íja hátára van rögzítve. A fogadó viszonylag csendes, úgy tűnik az itteniek nagyobbik fele még nem heverte ki az esti ivászatot, vagy csak Pardenhez hasonlóan ők sem beszélgetni jöttek ide. Mondjuk jobban belegondolva Parden is beszélgetni jött ide, csupán ő egyszerű információkat akar megtudni a borbélyokról és arról, hogy hol és mikor szoktak feltűnni ezek a rejtélyek alakok. A másik célja Loboncot eltenni láb alól, ráadásul délig. A feladat nehézsége csupán, hogy nem tudja ki az és, hogy hol van. *
- Vagy... * Ötlik eszébe egy másik ötlet is, mikor eszébe jut a lobonc, mint a "haj" szinonímája. Ebbe azonban nem akar egyelőre belemenni túlzottan, előbb mindenképpen ki akar kérdezni valakit. Így terve az, hogy rendel magának egy Bort 9 aranyért
, azután leül valahová és a többit utána kieszeli. Mindez gond nélkül lezajlik gyakorlatban is, az egyetlen gond, hogy nincs túl sok üres asztal, így egy páncélos - nem túl barátságosnak tűnő -, de legalább alvó alak mellé telepszik le. Megpróbálja magát minél inkább összehúzni, nehogy gondot okozzon a páncélosnak és így kezd el tanakodni az asztalra könyökölve. A borhoz nem nyúl, nem is biztos, hogy szereti, csupán ő is olyat akar inni, mint a hadnagyok. Csak könyököl és gondolkozik, hogy vajon miként kéne megtudnia a borbélyok titkait. Ja, amúgy mindezt hangosan. *
- Szóval a borbélyok... ~ Minden bizonnyal... ~ a városban laknak... Vagy azon kívül? ~ Nem-nem, biztosan itt valahol... ~ mert máshol még nem is hallottunk róluk... De mire jók? És mit csinálunk, ha találunk egyet?! ~ Nehéz lesz így megtalálni őket. ~ * Állapítja meg és kétségbeesetten néz körbe a fogadóban, de senkit nem mer megszólítani. *
- Hanem városőrök lennénk, akkor nem szeretnénk a városőröket látni. Ja, így sem. Jobb lesz levenni a köpönyeget. * Morogja, ami eszébe jut még azelőtt, hogy a szegénynegyedbe ért volna, így miután a köpenyt leveszi és elteszi, nem hogy ellenségekkel, de senkivel nem találkozik útközben néhány kolduson kívül, akikre vigyorog csak egyet.
Így hát teljes pompájában érkezik meg, méghozzá a vörös köpeny nélkül. A városőrségét bizonyító okmány persze - mint mindig - most is ott lapul az övére csatolva, ám az jóval kevésbé feltűnő bizonyítéka foglalkozásának, ezáltal remélhetőleg a fogadóban sem fogja egyetlen rablóbanda sem megtámadni, amiért azt hiszik, hogy a várost védelmezi. Testét tehát csak az a zöldes-barnás színű szakadozott rongy és a fölötte lévő acél láncing fedi, melyek közül előbbi alig látszik, hiszen a feljebb lévő nagyrészt eltakarja. Oldalán tőr lóg, míg íja hátára van rögzítve. A fogadó viszonylag csendes, úgy tűnik az itteniek nagyobbik fele még nem heverte ki az esti ivászatot, vagy csak Pardenhez hasonlóan ők sem beszélgetni jöttek ide. Mondjuk jobban belegondolva Parden is beszélgetni jött ide, csupán ő egyszerű információkat akar megtudni a borbélyokról és arról, hogy hol és mikor szoktak feltűnni ezek a rejtélyek alakok. A másik célja Loboncot eltenni láb alól, ráadásul délig. A feladat nehézsége csupán, hogy nem tudja ki az és, hogy hol van. *
- Vagy... * Ötlik eszébe egy másik ötlet is, mikor eszébe jut a lobonc, mint a "haj" szinonímája. Ebbe azonban nem akar egyelőre belemenni túlzottan, előbb mindenképpen ki akar kérdezni valakit. Így terve az, hogy rendel magának egy Bort 9 aranyért
, azután leül valahová és a többit utána kieszeli. Mindez gond nélkül lezajlik gyakorlatban is, az egyetlen gond, hogy nincs túl sok üres asztal, így egy páncélos - nem túl barátságosnak tűnő -, de legalább alvó alak mellé telepszik le. Megpróbálja magát minél inkább összehúzni, nehogy gondot okozzon a páncélosnak és így kezd el tanakodni az asztalra könyökölve. A borhoz nem nyúl, nem is biztos, hogy szereti, csupán ő is olyat akar inni, mint a hadnagyok. Csak könyököl és gondolkozik, hogy vajon miként kéne megtudnia a borbélyok titkait. Ja, amúgy mindezt hangosan. *- Szóval a borbélyok... ~ Minden bizonnyal... ~ a városban laknak... Vagy azon kívül? ~ Nem-nem, biztosan itt valahol... ~ mert máshol még nem is hallottunk róluk... De mire jók? És mit csinálunk, ha találunk egyet?! ~ Nehéz lesz így megtalálni őket. ~ * Állapítja meg és kétségbeesetten néz körbe a fogadóban, de senkit nem mer megszólítani. *
10727. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-21 13:37:59
Üzenet elküldve: 2017-01-21 13:37:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//2. csapat//
*Lassan pereg a világok idejét meghatározó homokóra. Ha valaki nagyon csendben van, azt mondják lehet hallani a neszét is. Sokan azt mondják, hogy ezt elnyomja a gondolatok hangja, így páran ezeket is elnémítva a hegyekbe vonulnak. Valamelyik ilyen elvonult remete most biztosan hallana egy jó hosszú szünetet. Udra beszédpartnere megáll a mozgásban, az egész fogadó zaját álnok csend váltja le, és mintha a létezés most venne levegőt, mielőtt tovább meséli meséjét, egy kis várakozással megtelt mozdulatlanság áll be. Kivéve Udrát, aki zavartalanul eszmélhet rá erre a tényre. Jó esetben nincs olyan, aki kimarad ebből, azonban az ideálistól ez a világ már nagyon régen eltért.*
-Árgh, Farson, hogy hánynál krobelt, mi a fenét csináltál már megint?
*Robban be a valóságba egy hang, elég hangos csörömpöléssel, mintha csak a pult összes üvegét lesöpörték volna. Azonban ennek a forrása valamivel odább van. A lépcső előtt egy padlótól plafonig húzódó ovális "törött tükör" kavarog a levegőben, onnan jön a zajongás, míg minden más mozdulatlanságba van fagyva.*
-Kapitány, azt mondtad kapcsoljam le a felpörgetőt.
*Ez egy vékonyabb, de még mindig öblös hang, mely az elsőre felel, és fittyet hány arra, hogy éppen most ez a világ mozdulatlan.*
-Nem, azt mondtam Farson, hogy rohadtul kapcsold BE a felpörgetőt! _Meg kellett volna, hogy nyúzzanak, mielőtt anyád a világra szült Farson!_
*Kel ki magából teljesen a Kapitány.*
-Engedj ide!
*Tompa puffanás, és nyögés, mint amikor valakit túl vehemensen raknak odább.*
-Na lássuk mihez horgonyzott minket ez a fajankó... áhh, Lánáwin!
*Ejti kissé régiesen a helyszín nevét.*
-Farson, ma már egyszer ráhorgonyoztál Lanawinra, és emlékszel mi lett a vége, te tökkelütött?
*Zsémbel tovább. Kis szünetet tart, majd onnan folytatja csalódottan. Egy nyekkenés, és ütemes kopogás kíséretében.*
-Miért is nem dobtalak már be a Nemlét-öblébe? Takarítsd fel ezt az egészet, megyek, ebédelek!
*Zárja sorait, és innentől csak csöndes, recsegés és ropogás hallható a szilánkos kapu csilingelése mellett, mely nem mellesleg Udra általános menetzaját idézi. Első ránézésre szimpatikus és érdekes jelenés ez.*
//2. csapat//
*Lassan pereg a világok idejét meghatározó homokóra. Ha valaki nagyon csendben van, azt mondják lehet hallani a neszét is. Sokan azt mondják, hogy ezt elnyomja a gondolatok hangja, így páran ezeket is elnémítva a hegyekbe vonulnak. Valamelyik ilyen elvonult remete most biztosan hallana egy jó hosszú szünetet. Udra beszédpartnere megáll a mozgásban, az egész fogadó zaját álnok csend váltja le, és mintha a létezés most venne levegőt, mielőtt tovább meséli meséjét, egy kis várakozással megtelt mozdulatlanság áll be. Kivéve Udrát, aki zavartalanul eszmélhet rá erre a tényre. Jó esetben nincs olyan, aki kimarad ebből, azonban az ideálistól ez a világ már nagyon régen eltért.*
-Árgh, Farson, hogy hánynál krobelt, mi a fenét csináltál már megint?
*Robban be a valóságba egy hang, elég hangos csörömpöléssel, mintha csak a pult összes üvegét lesöpörték volna. Azonban ennek a forrása valamivel odább van. A lépcső előtt egy padlótól plafonig húzódó ovális "törött tükör" kavarog a levegőben, onnan jön a zajongás, míg minden más mozdulatlanságba van fagyva.*
-Kapitány, azt mondtad kapcsoljam le a felpörgetőt.
*Ez egy vékonyabb, de még mindig öblös hang, mely az elsőre felel, és fittyet hány arra, hogy éppen most ez a világ mozdulatlan.*
-Nem, azt mondtam Farson, hogy rohadtul kapcsold BE a felpörgetőt! _Meg kellett volna, hogy nyúzzanak, mielőtt anyád a világra szült Farson!_
*Kel ki magából teljesen a Kapitány.*
-Engedj ide!
*Tompa puffanás, és nyögés, mint amikor valakit túl vehemensen raknak odább.*
-Na lássuk mihez horgonyzott minket ez a fajankó... áhh, Lánáwin!
*Ejti kissé régiesen a helyszín nevét.*
-Farson, ma már egyszer ráhorgonyoztál Lanawinra, és emlékszel mi lett a vége, te tökkelütött?
*Zsémbel tovább. Kis szünetet tart, majd onnan folytatja csalódottan. Egy nyekkenés, és ütemes kopogás kíséretében.*
-Miért is nem dobtalak már be a Nemlét-öblébe? Takarítsd fel ezt az egészet, megyek, ebédelek!
*Zárja sorait, és innentől csak csöndes, recsegés és ropogás hallható a szilánkos kapu csilingelése mellett, mely nem mellesleg Udra általános menetzaját idézi. Első ránézésre szimpatikus és érdekes jelenés ez.*
10726. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-20 15:13:40
Üzenet elküldve: 2017-01-20 15:13:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás hatalom, a hatalom erő//
*Az elindulás nem ment olyan zökkenőmentesen, de azért végül sikerült.
Először kimegy a főtérre, ahol csakúgy hemzseg az élet. Nem sokáig bámészkodik, mert most a reggeli teendőit akarja elvégezni, belép az ajtón.*
~ Ezek szerint nem csak én gondoltam, hogy hanyagolom a reggeli főzőcskézést.~
*Mosolyodik el a látványon. Mindenki beszélget, és a nagy kalandjairól számolnak be, vagy épp barátságok születnek meg egymás között.
Szinte már dörzsöli a tenyerét, hogy mit is kérjen. Leül egy asztalhoz ahol nincsen senki. Megkapja az étlapot, és rögtön kiválasztja a neki tetszőt.
Először egy Csirkesültet rendel 17 aranyért. de ez önmagában még kevés. Ezért ezt egy tál Főtt ételhez kéri további 11 aranyért.
Végül még kér kettő Teát amit8 aranyért rendel.
Amíg meg nem kapja a "kiadós" reggelijét, csendben hallgatózik, és valami érdekesre figyel fel.*
~ Szilánkok?~
*Egyedül nehéz tanulni, de egy oktató talán megtudja gyorsítani ezt a folyamatot.
Nemsokára meg is kapja a rendelését, és neki is lát az evésnek. Aki látja annak lehet meg is jön az étvágya. Úri hölgyként falatozik. Egyre kisebb és kisebb darabokra darabolja a húst, és csak azután kapja be, hogy egyből beférjen a szájába. Az étkezés nagyon lassú folyamat, de nem siet sehová, ráér.
Körülbelül az evéssel egy félórát tölt el, utána megy is a dolgára. Hosszú még a nap és nem akarja semmittevéssel tölteni. Megtörli a száját megissza a két adag teáját.*
- Köszönöm.
*Feláll az asztaltól, és máris távozni készülödik.*
~ No akkor irány a templom.~
*De előtte lát egy plakátot, hogy-hogyan, amit alaposan szemügyre vesz, s csak ezután megy.*
~ Synmira. Akkor ezt is tudjuk már.~
*Nyugtázza az első napirendi pontját.*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.20 15:52:55
*Az elindulás nem ment olyan zökkenőmentesen, de azért végül sikerült.
Először kimegy a főtérre, ahol csakúgy hemzseg az élet. Nem sokáig bámészkodik, mert most a reggeli teendőit akarja elvégezni, belép az ajtón.*
~ Ezek szerint nem csak én gondoltam, hogy hanyagolom a reggeli főzőcskézést.~
*Mosolyodik el a látványon. Mindenki beszélget, és a nagy kalandjairól számolnak be, vagy épp barátságok születnek meg egymás között.
Szinte már dörzsöli a tenyerét, hogy mit is kérjen. Leül egy asztalhoz ahol nincsen senki. Megkapja az étlapot, és rögtön kiválasztja a neki tetszőt.
Először egy Csirkesültet rendel 17 aranyért.
de ez önmagában még kevés. Ezért ezt egy tál Főtt ételhez kéri további 11 aranyért. Végül még kér kettő Teát amit8 aranyért rendel.
Amíg meg nem kapja a "kiadós" reggelijét, csendben hallgatózik, és valami érdekesre figyel fel.*
~ Szilánkok?~
*Egyedül nehéz tanulni, de egy oktató talán megtudja gyorsítani ezt a folyamatot.
Nemsokára meg is kapja a rendelését, és neki is lát az evésnek. Aki látja annak lehet meg is jön az étvágya. Úri hölgyként falatozik. Egyre kisebb és kisebb darabokra darabolja a húst, és csak azután kapja be, hogy egyből beférjen a szájába. Az étkezés nagyon lassú folyamat, de nem siet sehová, ráér.
Körülbelül az evéssel egy félórát tölt el, utána megy is a dolgára. Hosszú még a nap és nem akarja semmittevéssel tölteni. Megtörli a száját megissza a két adag teáját.*
- Köszönöm.
*Feláll az asztaltól, és máris távozni készülödik.*
~ No akkor irány a templom.~
*De előtte lát egy plakátot, hogy-hogyan, amit alaposan szemügyre vesz, s csak ezután megy.*
~ Synmira. Akkor ezt is tudjuk már.~
*Nyugtázza az első napirendi pontját.*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.20 15:52:55
10725. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-19 22:27:09
Üzenet elküldve: 2017-01-19 22:27:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ler'an Tokij//
- Talán megnézhetnénk őket együtt. Nincs túl közel, de én végül is nem sietek semerre.
*Na meg egy közös kaland során lehet, hogy össze is barátkoznának.
Mikor a férfi feláll és a pulthoz rohan elmosolyogja magát. Mr most jól járt, kapott egy ingyen sört.*
- A következőt én állom.
*Nem szeret kihasználni senkit sem, így hát úgy az igazságos, ha ő is fizet egy kört. Így korrekt.*
- Sajnos nem tudom, hogy mennyit fizetnek. Ki kellene derítenünk. Lehet, hogy van valaki a városban, aki tud a dolgoról valamit, de őszitén szólva nem tudom, hogy kit kérdezhetnénk meg. Egészen új vagyok itt, ismerősök nélkül. Talán a fogadós?
- Talán megnézhetnénk őket együtt. Nincs túl közel, de én végül is nem sietek semerre.
*Na meg egy közös kaland során lehet, hogy össze is barátkoznának.
Mikor a férfi feláll és a pulthoz rohan elmosolyogja magát. Mr most jól járt, kapott egy ingyen sört.*
- A következőt én állom.
*Nem szeret kihasználni senkit sem, így hát úgy az igazságos, ha ő is fizet egy kört. Így korrekt.*
- Sajnos nem tudom, hogy mennyit fizetnek. Ki kellene derítenünk. Lehet, hogy van valaki a városban, aki tud a dolgoról valamit, de őszitén szólva nem tudom, hogy kit kérdezhetnénk meg. Egészen új vagyok itt, ismerősök nélkül. Talán a fogadós?
10724. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-19 20:00:50
Üzenet elküldve: 2017-01-19 20:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
*A Kalapos olyan ügyes fejszámoló, hogy még azt is kitalálja mennyi az a kevés, melyet a vörös gyűjtött össze, és hozzáadja a maga valamennyijéhez. A lány teljesen el van ámulva.*
- Nekem bőven elég az is, ha elég. *megy bele a dologba.
Rhebosse már megint elfelejtkezett róla, hogy nem egyedül csak róluk szól a világ. A két hátasnak is kell majd megfelelő szállást biztosítani, s ha bár pár napig ugyan tökéletesen elvannak a szabad ég alatt is, legalább rossz idő esetén kéne egy hely, ahová behúzódhatnak. Nekik is kijár a kényelem, meg persze a gondoskodás. Természetesen csak akkor, ha a két ló vállalja az együtt élést. Svir és Rhebosse még csak-csak, de a legfontosabb kérdés, hogy vajon Frankó és Perec hajlandóak-e egy tetőn osztozkodni.*
- Gondolom, az erdőben… *jegyzi meg halkan a lányt, elvégre ki hallott már olyanról, hogy a piactéren áruljanak erdei viskót! Ám attól még lehet, hogy van valaki a piacon, aki épp az erdei viskóját árulja.*
- Megkérdezhetjük a fogadóst is, nem hallott-e valamit. És persze, ott a hirdetőtábla a főtéren! *Valamiről csak szól az a sok cetli, amit kiaggatnak. A lány úgy ítéli, hogy Svir tettre kész, úgyhogy feláll az asztaltól, és vehetik az útirányt első céljuk felé.*
- Nekem bőven elég az is, ha elég. *megy bele a dologba.
Rhebosse már megint elfelejtkezett róla, hogy nem egyedül csak róluk szól a világ. A két hátasnak is kell majd megfelelő szállást biztosítani, s ha bár pár napig ugyan tökéletesen elvannak a szabad ég alatt is, legalább rossz idő esetén kéne egy hely, ahová behúzódhatnak. Nekik is kijár a kényelem, meg persze a gondoskodás. Természetesen csak akkor, ha a két ló vállalja az együtt élést. Svir és Rhebosse még csak-csak, de a legfontosabb kérdés, hogy vajon Frankó és Perec hajlandóak-e egy tetőn osztozkodni.*
- Gondolom, az erdőben… *jegyzi meg halkan a lányt, elvégre ki hallott már olyanról, hogy a piactéren áruljanak erdei viskót! Ám attól még lehet, hogy van valaki a piacon, aki épp az erdei viskóját árulja.*
- Megkérdezhetjük a fogadóst is, nem hallott-e valamit. És persze, ott a hirdetőtábla a főtéren! *Valamiről csak szól az a sok cetli, amit kiaggatnak. A lány úgy ítéli, hogy Svir tettre kész, úgyhogy feláll az asztaltól, és vehetik az útirányt első céljuk felé.*
10723. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-19 19:58:15
Üzenet elküldve: 2017-01-19 19:58:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Durcás arckifejezéssel trappol be a fogadóba. Az ajtó nagyot csattan mögötte, ahogy erélyes mozdulattal bezárja azt. Mint egy kis kos, vagy kecske, enyhén előreszegett fejjel indul meg az egyik asztal felé, csupán futólag pillant körbe a bent lézengőkön. Nincs túl sok ideje, hogy ugyanebből a fogadóból kilépett, visszatérése azonban most nem olyan öröm- és reményteli, mint első belépése táján.*
~Koszos kis pupák cica. Nem akartam neki rosszat.~
*Valahogy így korholja magát, miközben lehuppan egy székre. Táskája hangos koppanással, csörgéssel landol a padlón. A fémbe öltözött lány felkönyököl az asztalra, jobbjával hátrasimítja az egyik szabadon lifegő hajtincset, majd egy mély sóhaj kíséretében elcsigázottan lehajtja fejét az asztalra. Homloka a falapnak nyomódik, orra fájón felsajog.*
~Nem baj, nem halok bele, ha elgörbül az orrom.~
*Gondolatai eleinte még a pórul járt kisállat körül keringenek, nemsokára azonban elkalandozik... egy széles mező, a lemenő nap fényében aranyszínűen hömpölygő folyó és a régi telek felé.*
~Koszos kis pupák cica. Nem akartam neki rosszat.~
*Valahogy így korholja magát, miközben lehuppan egy székre. Táskája hangos koppanással, csörgéssel landol a padlón. A fémbe öltözött lány felkönyököl az asztalra, jobbjával hátrasimítja az egyik szabadon lifegő hajtincset, majd egy mély sóhaj kíséretében elcsigázottan lehajtja fejét az asztalra. Homloka a falapnak nyomódik, orra fájón felsajog.*
~Nem baj, nem halok bele, ha elgörbül az orrom.~
*Gondolatai eleinte még a pórul járt kisállat körül keringenek, nemsokára azonban elkalandozik... egy széles mező, a lemenő nap fényében aranyszínűen hömpölygő folyó és a régi telek felé.*
10722. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-19 12:29:52
Üzenet elküldve: 2017-01-19 12:29:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
- Akkor már két valamennyink van. Az már nem semmi. Remélem az összesen sok lesz, vagy legalább elég. *Mondja nagyon bölcsen. Ebből is látható, hogy Svir igen tanult ember. Most pedig, hogy ezt tisztázták elkezdhetnek azon gondolkodni, hogyan költsék el legjobban ezt a két valamennyit, vagy annak egy kisebb-nagyobb részét, emennyit vagy amennyit, valamicskét.*
- Kert az mindenképpen kell. Meg valami hely a lovaknak, de azt akár még csak-csak összetákoljuk mi is. *Svir sejti, hogy Frankó minimum palotát képzel el jövendőbeli lakhelyéül, de arra még egy ideig várnia kell a lónak. Reméli, hogy Perec nincs ennyire elkapatva.*
- Olyan nekem sincs, se barát, se rokon. *Mondja mit sem sejtve, boldog tudatlanságában.*
- Akkor indulás a Piactérre? Vagy hol árulnak kis házat az erdőben? *Ilyet kivételesen még nem csinált, ezért a tájékozatlanság, de együtt majd szépen kiokoskodják ezt is. Ha Rhebossenek is jó, akkor mehetnek.*
- Kert az mindenképpen kell. Meg valami hely a lovaknak, de azt akár még csak-csak összetákoljuk mi is. *Svir sejti, hogy Frankó minimum palotát képzel el jövendőbeli lakhelyéül, de arra még egy ideig várnia kell a lónak. Reméli, hogy Perec nincs ennyire elkapatva.*
- Olyan nekem sincs, se barát, se rokon. *Mondja mit sem sejtve, boldog tudatlanságában.*
- Akkor indulás a Piactérre? Vagy hol árulnak kis házat az erdőben? *Ilyet kivételesen még nem csinált, ezért a tájékozatlanság, de együtt majd szépen kiokoskodják ezt is. Ha Rhebossenek is jó, akkor mehetnek.*
10721. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-01-18 11:49:34
Üzenet elküldve: 2017-01-18 11:49:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Eléggé feszült hangulatú ez a megfigyelés. Csuklyája alól lesi a vadászt. Inkább csak az alakját, fentebb csak néha-néha merészkedik a pillantása. Túlságosan tart tőle, hogy véletlenül összeakad a tekintetük.
Sebesen forognak a gondolatok Yeza fejében. Valamivel muszáj lesz elterelnie a férfi figyelmét, hogy kisurranhasson. Csak az a baj, hogy túl kicsi a mozgástere mondjuk egy kis csetepaté elindításához. A haditervek egyelőre formátlan masszaként tobzódnak az elméjében. Szétválnak, részeik egymáshoz kapcsolódnak, zsugorodnak, kiteljesednek.
Talán ha gáncsot vetne a tálcával sürgölődő személyzetnek. Ha ügyesen csinálja, a lendület épp elég távolra viszi tőle a kiboruló italok okozta káoszt, hogy kívül essen a közjáték figyelmet vonzó körén.
Wäor mozdul! Yeza riadtan hőköl hátrébb. Nem figyelt. A háta egy vendéghez ér, aki rá is morran a csaknem kilöttyent söre miatt. A Rőt rá se bagózik, már kapja is vissza a tekintetét a vadászra. De Wäoreyn nem tart felé.
~Csak átült egy másik asztalhoz?~
Yeza ajkai pengényi vékonyra préselődnek egymáson. Maradék kétségei is köddé válnak. Wäor észrevette. Talán már az ideúton is a nyomában volt. Pedig Yeza figyelt. Persze ez édeskevés hozzá, hogy a rend egyik legjobb vadásza ne tudja követni vagy megtalálni.
Csuklya mögött bujkálva alkalmat keresni, hogy kisurranjon mellette. Kit akar átverni? Ha sikerülne, az is csak azért volna, mert Wäor úgy akarja. Odakint aztán már végképp semmi esélye nem volna.
Yeza nem veti hátra a csuklyáját, de óvatos léptekkel elindul a vadász felé. Szívesen kerülne a háta mögé, hogy a nyakát csiklandozó simítással üdvözölje, hogy macskamód az ölébe kéretőzzön, s pisze orrával megcirógassa vadásza markáns állát. Egy ilyen léha házi
kedvencre, mint Yeza, nem könnyű haragudni. Mégsem próbálkozik ilyesmivel. Még ő sem tudja igazán, hogy kezelje ezt a helyzetet kettejük között, de a történtek eléggé komor súllyal telepedtek a viszonyukra.
A Wäorral szemben lévő székre ül le, úgy-ahogy. Nem mondhatni, hogy kényelmesen elhelyezkedik, inkább csak úgy foglal helyet, mint aki ugrásra kész arra az esetre, ha menekülnie kellene.*
- Hát élsz... *A mondatocska valahol a kérdés és a megállapítás között áll meg, és Yeza hanglejtése is különös disszonanciával inog az ezzel kapcsolatos érzéseinek kusza hangulatán.*
Sebesen forognak a gondolatok Yeza fejében. Valamivel muszáj lesz elterelnie a férfi figyelmét, hogy kisurranhasson. Csak az a baj, hogy túl kicsi a mozgástere mondjuk egy kis csetepaté elindításához. A haditervek egyelőre formátlan masszaként tobzódnak az elméjében. Szétválnak, részeik egymáshoz kapcsolódnak, zsugorodnak, kiteljesednek.
Talán ha gáncsot vetne a tálcával sürgölődő személyzetnek. Ha ügyesen csinálja, a lendület épp elég távolra viszi tőle a kiboruló italok okozta káoszt, hogy kívül essen a közjáték figyelmet vonzó körén.
Wäor mozdul! Yeza riadtan hőköl hátrébb. Nem figyelt. A háta egy vendéghez ér, aki rá is morran a csaknem kilöttyent söre miatt. A Rőt rá se bagózik, már kapja is vissza a tekintetét a vadászra. De Wäoreyn nem tart felé.
~Csak átült egy másik asztalhoz?~
Yeza ajkai pengényi vékonyra préselődnek egymáson. Maradék kétségei is köddé válnak. Wäor észrevette. Talán már az ideúton is a nyomában volt. Pedig Yeza figyelt. Persze ez édeskevés hozzá, hogy a rend egyik legjobb vadásza ne tudja követni vagy megtalálni.
Csuklya mögött bujkálva alkalmat keresni, hogy kisurranjon mellette. Kit akar átverni? Ha sikerülne, az is csak azért volna, mert Wäor úgy akarja. Odakint aztán már végképp semmi esélye nem volna.
Yeza nem veti hátra a csuklyáját, de óvatos léptekkel elindul a vadász felé. Szívesen kerülne a háta mögé, hogy a nyakát csiklandozó simítással üdvözölje, hogy macskamód az ölébe kéretőzzön, s pisze orrával megcirógassa vadásza markáns állát. Egy ilyen léha házi
kedvencre, mint Yeza, nem könnyű haragudni. Mégsem próbálkozik ilyesmivel. Még ő sem tudja igazán, hogy kezelje ezt a helyzetet kettejük között, de a történtek eléggé komor súllyal telepedtek a viszonyukra.
A Wäorral szemben lévő székre ül le, úgy-ahogy. Nem mondhatni, hogy kényelmesen elhelyezkedik, inkább csak úgy foglal helyet, mint aki ugrásra kész arra az esetre, ha menekülnie kellene.*
- Hát élsz... *A mondatocska valahol a kérdés és a megállapítás között áll meg, és Yeza hanglejtése is különös disszonanciával inog az ezzel kapcsolatos érzéseinek kusza hangulatán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18871-18890