//Bredoc//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahogy egy nő egy meztelen férfit. Hidd el, a helyemben te is így tettél volna.
*Kacsint a férfira, ajkain pedig a zavartsága ellenére igyekszik magabiztos mosolyt ölteni. Ezt a megjátszott magabiztosságot igyekszik akkor is magában tartani, mikor már a kellemes vízben ücsörögnek.
A férfi megjegyzésére eltűnődve billenti hátra a fejét és hunyorog fel a plafonra, majd teljesen komoly ábrázatot öltve néz vissza hamarost a parancsnokra.*
- Lehet, hogy valójában az enyém mögött is az van. És úgy akarok kikeveredni a csávából, hogy behálózom a parancsnokot?
*Vonja fel a szemöldökeit, közben pedig minden igyekezetét beveti, hogy ne nevesse el magát. De azért ajkai meg-megremegnek a visszafojtott kuncogástól.
Az sem varázsol elő vigyort, ahogy elképzeli hogyan is nézhetne ki egy pironkodó Bredoc miután a nő zavarba hozná. Mindamellett, hogy egy próbát megérne és kétség sem fér hozzá, hogy valamilyen szinten rajta is van az ügyön. Bár igazából a férfi az, aki e téren nyerésre áll. Meg valljuk be mégis csak a férfi dolga zavarba hozni a nőt, nem pedig fordítva. Még akkor sem, ha a vonzódás a nő részéről szinte ordít. Persze most sokan bolondnak tartanák, hiszen jól látható, hogy kettejük között elég nagy a különbség. Bredoc minden bizonnyal idősebb nála, jóval több telet megélhetett már, erről jeges tekintete és a hajába szőtt ősz szálak is árulkodnak. Ezzel szemben Ris még csak most közelíti a harmincadik évét. A parancsnoknak van élete, tervei, a lány viszont csak egyszerű naplopó, aki még mindig a szülei nyakán élősködik. Ennek ellenére jól érzi magát a férfival, semmivel sem érzi magát kevesebbnek, mint máskor. Ez pedig csak erősebbé teszi a vonzalmát a férfi iránt. Még akkor is, ha benne van a pakliban, hogy ez a kis kiruccanás csak erre az egy napra szól csupán. De, ha így is van, épp ez önt belé bátorságot, hogy minden pillanatot megragadjon és teljesen kihasználjon. Ezért hajtja fel a bort, hogy oldja a gátlásokat, s ezért simul szinte a férfinak, miközben a sebeket, majd a szalagot pásztázza végig az ujjaival.*
- Vádli... Hogy te? Vádliszépségversenyen? Csak nem a pikniken?
*Szaladnak is fel gyorsan a szemöldökei, de gúnyos nevetés helyett csak elégedett mosollyal bólint is egyet.*
- Látom jó ízlése volt a zsűrinek.
*Közben készségesen közelebb is csúszik mikor a férfi kezei célt érnek a derekán. Két tenyerét Bredoc mellkasán pihenteti meg, közben rendületlenül a férfi szemeit fürkészi. Egy pillanatra sem tekint félre pedig a szíve hevesen dübörög a mellkasában, s arcát is elönti a zavaró pír, mikor megérzi bőrén a parancsnok életerőre kapott ékességét. Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, ahogy gyorsabban szedi a levegőt, de csak mosolyog, majd az utószóra halkan felkuncogva ingatja meg a fejét.*
- Azt hittem a vádlid kapott díjat, nem pedig te, szóval parancsnok, azért ne szállj el magadtól.
*Böki is meg orra hegyét a mutatóujjával.*
- De azért jó tudni, hogy a bokros teendőid és a komoly hivatásod ellenére sok mindenre rá lehet venni téged. Mesélj még. Sok ilyen van, amire még ha ösztönözni is kell, de előbb vagy utóbb igent mondanál?
*Búgja is a férfinek, miközben még inkább oszlatja a kettejük közötti távolságot. talán igaz, hogy egy kicsit kézbe vette a dolgokat. Nem mintha türelmetlen lenne vagy nem tudná kivárni, hogy a férfi lépjen. Nem venné a szívére, hogy foltot ejtsen a férfiúi önbecsülésén. Pusztán csak élvezi kissé, hogy végre valaki máshogy kezeli, végre egy férfi máshogy ér hozzá. Valaki olyan, aki még szimpatikus is a számára.*
- Hmm, vagy még jobb. Van valami olyan, amit már régóta meg akartál tenni, de a pozíciód vagy merő szégyenlősség miatt nem kezdtél neki?
*Őszintén kíváncsi arccal fürkészi. Tényleg érdekli, hogy mi bujkálhat még abban a parancsnoki fejben.*