Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 220 (4381. - 4400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-10 12:49:19
Üzenet elküldve: 2023-09-10 12:49:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az üzlet megköttetik //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Beballag a Fogadóba, és fél fenékkel felül a pult előtti székek egyikére. Kicsit izeg-mozog, alaposan megnyektetve az ülőalkalmatosságot. Miután kellőképp elhelyezkedett, elégedetlen sóhajtással veszi tudomásul a várt személy jelenlétének teljes hiányát. Sőt, még rosszabb, a fogadós sincs sehol, hogy legalább szomját olthassa amíg várakozik.
Türelmetlen dúdolásba kezd, míg bal kezének ujjaival idegesítő kopogtatásba kezd. Ütemesen egymás után rakosgatja le az ujjait a pultra. Előkotor egy régebbi szórólapot egy halom papír alól és unottan olvasgatni kezdi. *
~ Fürdőházi est... mi a picsa... ~
* Csalódottan veszi tudomásul, hogy az esemény már jóval korábban volt. Szívesen belezabált volna a puccos parti menüjébe, míg nem figyelnek.
Felpillant, körülnéz a vendégtérben, de mivel se csapos, se bájitalos fickó, így durcásan nekiáll papírrepülőt hajtogatni a szórólapból. Komoly, nagy precizitást igénylő feladat, így megeshet, hogy talán még a nyelve hegyét is kidugja a nagy igyekezetben. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Beballag a Fogadóba, és fél fenékkel felül a pult előtti székek egyikére. Kicsit izeg-mozog, alaposan megnyektetve az ülőalkalmatosságot. Miután kellőképp elhelyezkedett, elégedetlen sóhajtással veszi tudomásul a várt személy jelenlétének teljes hiányát. Sőt, még rosszabb, a fogadós sincs sehol, hogy legalább szomját olthassa amíg várakozik.
Türelmetlen dúdolásba kezd, míg bal kezének ujjaival idegesítő kopogtatásba kezd. Ütemesen egymás után rakosgatja le az ujjait a pultra. Előkotor egy régebbi szórólapot egy halom papír alól és unottan olvasgatni kezdi. *
~ Fürdőházi est... mi a picsa... ~
* Csalódottan veszi tudomásul, hogy az esemény már jóval korábban volt. Szívesen belezabált volna a puccos parti menüjébe, míg nem figyelnek.
Felpillant, körülnéz a vendégtérben, de mivel se csapos, se bájitalos fickó, így durcásan nekiáll papírrepülőt hajtogatni a szórólapból. Komoly, nagy precizitást igénylő feladat, így megeshet, hogy talán még a nyelve hegyét is kidugja a nagy igyekezetben. *
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-08 20:50:15
Üzenet elküldve: 2023-09-08 20:50:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
- Tudom, Lilyenn. *Talán nem használt elég gúnyt a hangjában, amikor az estéről beszélt.* - Az egész munkát végigvihettük volna anélkül, hogy megtudjam, kik vagytok. De, ahogy Darkh mondta, "bizalomból", felfedtétek magatokat az emeleten.* Ha nem is az ork szavaiból elképzelhető, "levonja-a-fátylat" módon, de megtörtént. El sem tudja képzelni, mivel próbálkoztak volna, ha valóban csak üresen fenyegetni akarták volna. És erről jut eszébe: akkor említették Aztyant is, hogy milyen formában, arra már nem emlékszik. Még nem tudja, mit kezdjen ezzel az információval. Talán szól.
Viszont azt elégedetten hallja, hogy a fél-elf boldogan áll hozzá a Kereskedőházhoz. Noha nem mond biztos garanciát, de jók a lánynak az esélyei*
- Egy kukta mindig jól jön. Támogatlak. *Kíváncsi is, milyen lenne a kamasz főztje. Sőt, maga is egyszer meg szeretne próbálkozni a gasztronómia világával, ha meglesz rá az ideje, és energiája.
A következő hír viszont nem érinti jól.*
- Tanyáznak?! *Akkor azért lett említve az intéző. Pompás.* - Rendben... csigavér, Lillyen...* Ukrom jobbját támasztékként használja fejének, miközben gondolkodik.* - Akkor még látni fogod őket. *Nos, nem mintha lett volna amúgy is más választása.* - Bemész és beszélsz Aztyannal, akár holnap. Ha megvan a támogatása, akkor mond el a döntésed a Hollóknak, ha ott vannak, anélkül síri csönd. Vele nem mernek kikezdeni. Nem a Kalmárral. *Egy jövendő munkás megtámadása minimum az üzletek megszakítását jelenti a kettő klánnal. Meggyilkolása rosszabb esetben egy aktív vérdíj megindítását eredményezheti, amiben, ha átkelnek azon a hídon, Ukrom nem fog kettőt gondolni, részt vegyen e. De hogy megemlítse e a leány új főnökének a volt elhelyezkedését? Azt rá hagyja.
És a fára mászás. Nem éppen a szürkebőrű erőssége. Többek között azért, mert sose próbálkozott meg vele, és nem is nagyon hajlandó rá, ő nem macska. És aki elég bátor ahhoz, hogy csak az irányába is hajlítson egy almát, annak szívesen megmutatja milyen az említett gyümölcs helyében lenni... van egy olyan érzése, hogy nincsenek egy színvonalon a szerzetessel.
És persze, hogy Lilyennek fel kell vetnie a kényelmetlen kérdést. Ukrom előbb válaszol, Nawanthiri valószínűleg ezerszer kevésbé szeretne erről beszélni, mint ő, ami kevés, ha még az ork sem akar.* - Hosszú történet, messzebb hely. *Már a nyelve hegyén van egy ígéretes "elmondjuk ha visszaértünk", de nagy bölcsen végül az vágódik agyába, hogy Nawanthiri döntésére hagyja, mennyit tudjon a fél-elf ebből. Ha semennyit, akkor legyen úgy.* - Még nem végeztem a mesémmel. *Kezd terelni.* - Már ha hallani akarjátok.
- Tudom, Lilyenn. *Talán nem használt elég gúnyt a hangjában, amikor az estéről beszélt.* - Az egész munkát végigvihettük volna anélkül, hogy megtudjam, kik vagytok. De, ahogy Darkh mondta, "bizalomból", felfedtétek magatokat az emeleten.* Ha nem is az ork szavaiból elképzelhető, "levonja-a-fátylat" módon, de megtörtént. El sem tudja képzelni, mivel próbálkoztak volna, ha valóban csak üresen fenyegetni akarták volna. És erről jut eszébe: akkor említették Aztyant is, hogy milyen formában, arra már nem emlékszik. Még nem tudja, mit kezdjen ezzel az információval. Talán szól.
Viszont azt elégedetten hallja, hogy a fél-elf boldogan áll hozzá a Kereskedőházhoz. Noha nem mond biztos garanciát, de jók a lánynak az esélyei*
- Egy kukta mindig jól jön. Támogatlak. *Kíváncsi is, milyen lenne a kamasz főztje. Sőt, maga is egyszer meg szeretne próbálkozni a gasztronómia világával, ha meglesz rá az ideje, és energiája.
A következő hír viszont nem érinti jól.*
- Tanyáznak?! *Akkor azért lett említve az intéző. Pompás.* - Rendben... csigavér, Lillyen...* Ukrom jobbját támasztékként használja fejének, miközben gondolkodik.* - Akkor még látni fogod őket. *Nos, nem mintha lett volna amúgy is más választása.* - Bemész és beszélsz Aztyannal, akár holnap. Ha megvan a támogatása, akkor mond el a döntésed a Hollóknak, ha ott vannak, anélkül síri csönd. Vele nem mernek kikezdeni. Nem a Kalmárral. *Egy jövendő munkás megtámadása minimum az üzletek megszakítását jelenti a kettő klánnal. Meggyilkolása rosszabb esetben egy aktív vérdíj megindítását eredményezheti, amiben, ha átkelnek azon a hídon, Ukrom nem fog kettőt gondolni, részt vegyen e. De hogy megemlítse e a leány új főnökének a volt elhelyezkedését? Azt rá hagyja.
És a fára mászás. Nem éppen a szürkebőrű erőssége. Többek között azért, mert sose próbálkozott meg vele, és nem is nagyon hajlandó rá, ő nem macska. És aki elég bátor ahhoz, hogy csak az irányába is hajlítson egy almát, annak szívesen megmutatja milyen az említett gyümölcs helyében lenni... van egy olyan érzése, hogy nincsenek egy színvonalon a szerzetessel.
És persze, hogy Lilyennek fel kell vetnie a kényelmetlen kérdést. Ukrom előbb válaszol, Nawanthiri valószínűleg ezerszer kevésbé szeretne erről beszélni, mint ő, ami kevés, ha még az ork sem akar.* - Hosszú történet, messzebb hely. *Már a nyelve hegyén van egy ígéretes "elmondjuk ha visszaértünk", de nagy bölcsen végül az vágódik agyába, hogy Nawanthiri döntésére hagyja, mennyit tudjon a fél-elf ebből. Ha semennyit, akkor legyen úgy.* - Még nem végeztem a mesémmel. *Kezd terelni.* - Már ha hallani akarjátok.
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-08 18:10:09
Üzenet elküldve: 2023-09-08 18:10:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Ukrom, ahogy azt kell, helyesel. Sőt, még egy saját élménnyel is bővíti a torkos tőrök sorát. Bár árvánk nem ért egyet azzal a teóriával, hogy ez beavatás lett volna. Hiszen a beavatottaknak, amilyen talán Lily is, nyilván felfedik magukat. Ennek gyorsan hangot is ad, mielőtt a melák elbízza magát a gyilkosok és önnön barátságával kapcsolatban.*
- Szerintem szó sem volt beavatásról. Sokkal inkább tűnt figyelmeztetésnek.
*Mondja egy rövid sóhaj után. Majd mély undorral az arcán teszi hozzá a következőt.*
- Nekem Darkh véréből kellett innom. Az lehetett valami beavatás féle.
*Aztán arra terelődik a szó, hogy a félvérnek jó helye lenne a Kereskedőháznál. Már-már fontolóra is veszi a dolgot. Ki ne választaná a családias munkatársak biztonságát az alvilági lét bizonytalansága helyett?*
- Kalandor, mi? Izgalmasan hangzik. Ilyesmire pont jó lennék.
*Mondja egy mosollyal körítve, olyan őszintén, amennyire csak lehetséges. Hiába nem túl erős és Második Kórót sem úgy forgatja, akár egy képzett harcos. Bár elméje néha fura dolgokra készteti, az esze vág, a kellő pillanatokban. Nem mellesleg jó beszélőkével áldották meg az istenek. Na meg a tolvajlásban szerzett gyakorlata sem hátrány az ilyen nehezen megszerezhető tárgyak megszerzésében.*
- Egyébként a konyhában is megállom a helyem.
*Jelenti ki csillogó büszkeséggel kékjeiben.*
- Mióta csak emlékszem, minden napom felét az árvaház konyháján töltöttem. Persze távol áll egy fogadóétól. Ám az alapokat már vakon is meg tudom csinálni.
*Árvánk szerint pedig csupán apró továbbképzésre és egy csipetnyi gyakorlatra van szüksége, hogy megfeleljen egy ilyen hely elvárásainak. Ám ezek az álmok is hamar szilákokra törnek, amint meghallja, hogy hol is kellene keresnie az új munkaadóját.*
A Kalmárban?!
*Horkan fel nem túlzottan lányos hangnemben.*
- Tudjátok, Illi...
~Frász! Már megint? Szedd össze magad kislány!~
- Izé, Darkhék is ott tanyáznak. Én is onnan jövök. Azért is vagyok itt, hogy végre ne csak velük találkozzak.
*Mondja vontatottan, lebiggyesztett ajkakkal.*
- Ha a fülükbe jut, hogy más utakat keresek, nekem bizonyosan végem. Vagy rosszabb.
*Esik árvánk ismét pánikba, mintha máris ebben a helyzetben lenne.*
- Tudni kell, hogy túl sokat tudok róluk és a terveikről.
*Pedig annyira csábító volt az árva számára ez a lehetőség. Főleg, hogy hátszéllel érkezett volna, Ukrom és a szerzetes személyében. Vagy nevében. Vagy mi. Szerencsére gyorsan egy kellemesebb, azonban Lily számára nehezen felfogható, téma veszi át a problémák helyét.*
- Hát nem tudom. Én gyorsan másznék fel a fára, akkor is, ha almával dobálnának. Főleg akkor.
*Kuncog fel, hiszen akit kergetnek, az siet. Ellenben vigyelnie kell, a mászáson kívül, a támadásokra is. Itt pedig már megbukott a meditáció egyetlen dologra való figyelem koncepciója.*
- De voltam olyan fáradt néhányszor, hogy fejben sem tudtam összerakni egy mondatot. Sőt. Kizárólag a saját gondolataimat hallottam. A külvilág megszűnt létezni. Ez is hasonló lehet?
*Kérdezi érdeklődve. Az elméje ellenben már más felé jár. Asztaltársai holnap elmennek. Talán ezt beszélték át, amikor neki hallótávon kívül kellett lennie. Félve ugyan, de megkérdezi. A kíváncsiság hatalmas úr. Nemdebár?*
- Amúgy ti hová indultok holnap? Ha nem vagyok túl pofátlan.
*Ukrom, ahogy azt kell, helyesel. Sőt, még egy saját élménnyel is bővíti a torkos tőrök sorát. Bár árvánk nem ért egyet azzal a teóriával, hogy ez beavatás lett volna. Hiszen a beavatottaknak, amilyen talán Lily is, nyilván felfedik magukat. Ennek gyorsan hangot is ad, mielőtt a melák elbízza magát a gyilkosok és önnön barátságával kapcsolatban.*
- Szerintem szó sem volt beavatásról. Sokkal inkább tűnt figyelmeztetésnek.
*Mondja egy rövid sóhaj után. Majd mély undorral az arcán teszi hozzá a következőt.*
- Nekem Darkh véréből kellett innom. Az lehetett valami beavatás féle.
*Aztán arra terelődik a szó, hogy a félvérnek jó helye lenne a Kereskedőháznál. Már-már fontolóra is veszi a dolgot. Ki ne választaná a családias munkatársak biztonságát az alvilági lét bizonytalansága helyett?*
- Kalandor, mi? Izgalmasan hangzik. Ilyesmire pont jó lennék.
*Mondja egy mosollyal körítve, olyan őszintén, amennyire csak lehetséges. Hiába nem túl erős és Második Kórót sem úgy forgatja, akár egy képzett harcos. Bár elméje néha fura dolgokra készteti, az esze vág, a kellő pillanatokban. Nem mellesleg jó beszélőkével áldották meg az istenek. Na meg a tolvajlásban szerzett gyakorlata sem hátrány az ilyen nehezen megszerezhető tárgyak megszerzésében.*
- Egyébként a konyhában is megállom a helyem.
*Jelenti ki csillogó büszkeséggel kékjeiben.*
- Mióta csak emlékszem, minden napom felét az árvaház konyháján töltöttem. Persze távol áll egy fogadóétól. Ám az alapokat már vakon is meg tudom csinálni.
*Árvánk szerint pedig csupán apró továbbképzésre és egy csipetnyi gyakorlatra van szüksége, hogy megfeleljen egy ilyen hely elvárásainak. Ám ezek az álmok is hamar szilákokra törnek, amint meghallja, hogy hol is kellene keresnie az új munkaadóját.*
A Kalmárban?!
*Horkan fel nem túlzottan lányos hangnemben.*
- Tudjátok, Illi...
~Frász! Már megint? Szedd össze magad kislány!~
- Izé, Darkhék is ott tanyáznak. Én is onnan jövök. Azért is vagyok itt, hogy végre ne csak velük találkozzak.
*Mondja vontatottan, lebiggyesztett ajkakkal.*
- Ha a fülükbe jut, hogy más utakat keresek, nekem bizonyosan végem. Vagy rosszabb.
*Esik árvánk ismét pánikba, mintha máris ebben a helyzetben lenne.*
- Tudni kell, hogy túl sokat tudok róluk és a terveikről.
*Pedig annyira csábító volt az árva számára ez a lehetőség. Főleg, hogy hátszéllel érkezett volna, Ukrom és a szerzetes személyében. Vagy nevében. Vagy mi. Szerencsére gyorsan egy kellemesebb, azonban Lily számára nehezen felfogható, téma veszi át a problémák helyét.*
- Hát nem tudom. Én gyorsan másznék fel a fára, akkor is, ha almával dobálnának. Főleg akkor.
*Kuncog fel, hiszen akit kergetnek, az siet. Ellenben vigyelnie kell, a mászáson kívül, a támadásokra is. Itt pedig már megbukott a meditáció egyetlen dologra való figyelem koncepciója.*
- De voltam olyan fáradt néhányszor, hogy fejben sem tudtam összerakni egy mondatot. Sőt. Kizárólag a saját gondolataimat hallottam. A külvilág megszűnt létezni. Ez is hasonló lehet?
*Kérdezi érdeklődve. Az elméje ellenben már más felé jár. Asztaltársai holnap elmennek. Talán ezt beszélték át, amikor neki hallótávon kívül kellett lennie. Félve ugyan, de megkérdezi. A kíváncsiság hatalmas úr. Nemdebár?*
- Amúgy ti hová indultok holnap? Ha nem vagyok túl pofátlan.
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-08 12:28:27
Üzenet elküldve: 2023-09-08 12:28:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Minél többet hall ezekről a hollókról, annál erősebb benne a meggyőződés, hogy meg kell őket állítani. Aki ilyen könnyen szorít kést más torkához, messzebbre is hajlandó elmenni. Mikor Ukrom elmondja, hogyan járt velük, újabb rosszallót hümment.*
~És te hagytad?~
*Nem volt ott, amikor fegyvert fogtak a barátjára, így nem ismer minden körülményt, de az ork múltjáról tud egyet-mást. Aki rabszolga volt, miért tűri, hogy "beavatásból" halállal fenyegessék? Ennyire nem lehetett jó a fejpénz. Ha meggondolja, semmilyen jutalom nem érhet annyit. Vesz egy mély levegőt, mert érzi, hogy horgad föl benne a felháborodás. Utána még egyet, a biztonság kedvéért.*
- Nekem - nekünk - *pillant Ukromra* holnap útnak kell indulni. Ha visszajövök, a végére járok ennek. *Ha tudná, hogy egykori kollégái, Lillyss és Limmen ezekhez a gyilkosokhoz tartoztak, nem biztos, hogy addig várna a dologgal. A tekintete így is baljósan higgadt.*
- Kalandornak biztos felvennének. *válaszolja rövid gondolkodás után arra, hogy milyen munkát tudna ajánlani Lilynek a Kereskedőház* Ritka holmikat kell megszerezni veszélyes helyekről. Futárkodni, néha még kémkedni is! Nekem ez volt a munkám. De beszélj a báróval, mire van most szüksége! Cha'yss Cano Caldorcornak hívják. Magas, wegtoreni ember, igazi dalia. Fekete szakálla van, sárga szemei, és a jobb szemöldökénél van egy heg. Ha a Kalmárban nem találod, valamelyik csapos majd útba igazít hozzá, vagy az intézőjéhez, Aztyanhoz. *mosolyogva (és egy kicsit azért büszkén) Ukromra meg magára mutat* Nyugodtan hivatkozz ránk!
*A meditációról adott magyarázattal nem arat sikert, ám az a nagy helyzet, hogy ő sem egy misztikus bölcs, és egy ilyen elméleti téma a számára is mély víz. Mintha egy kuktának kéne megfogalmazni, hogy mi az a főétel. Az egyszerű válasz az, hogy a hús, hanem amikor belegondol az ember lánya, már eszébe jut a tészta, a kása meg a hal, és már föl is borult az elmélet! Mandulaszem szégyenlősen elneveti magát.*
- Hát tényleg nem könnyű csak egy dologra figyelni! Minden mást ki kell zárnod a világból. Mint amikor nagyon belemerülsz valamibe… mondjuk a… *megpróbál olyasmit keresni, amit biztos mindhárman csináltak már* fára mászásba? Ha közben beszélned is kell, meg a társaidnak segíteni, hozzá még kerülgetni a feléd dobált almákat, azért nem megy olyan jól, mintha csak másznod kéne, nem? A meditálás is ilyen: ha csak a formagyakorlatra figyelsz, beivódnak a mozdulatok, és harc közben már maguktól mennek. Akkor is, ha rajtad ütnek.
*Erre a nehéz magyarázatra muszáj innia egyet, pedig abba még bele se ment, amikor valami elvont szerzetesfogalmat kell fejben szétbontani, mint a virágot. Vagy hosszú verseket recitálni gondolatban. Vagy ébernek maradni, miközben álmodik…*
*Minél többet hall ezekről a hollókról, annál erősebb benne a meggyőződés, hogy meg kell őket állítani. Aki ilyen könnyen szorít kést más torkához, messzebbre is hajlandó elmenni. Mikor Ukrom elmondja, hogyan járt velük, újabb rosszallót hümment.*
~És te hagytad?~
*Nem volt ott, amikor fegyvert fogtak a barátjára, így nem ismer minden körülményt, de az ork múltjáról tud egyet-mást. Aki rabszolga volt, miért tűri, hogy "beavatásból" halállal fenyegessék? Ennyire nem lehetett jó a fejpénz. Ha meggondolja, semmilyen jutalom nem érhet annyit. Vesz egy mély levegőt, mert érzi, hogy horgad föl benne a felháborodás. Utána még egyet, a biztonság kedvéért.*
- Nekem - nekünk - *pillant Ukromra* holnap útnak kell indulni. Ha visszajövök, a végére járok ennek. *Ha tudná, hogy egykori kollégái, Lillyss és Limmen ezekhez a gyilkosokhoz tartoztak, nem biztos, hogy addig várna a dologgal. A tekintete így is baljósan higgadt.*
- Kalandornak biztos felvennének. *válaszolja rövid gondolkodás után arra, hogy milyen munkát tudna ajánlani Lilynek a Kereskedőház* Ritka holmikat kell megszerezni veszélyes helyekről. Futárkodni, néha még kémkedni is! Nekem ez volt a munkám. De beszélj a báróval, mire van most szüksége! Cha'yss Cano Caldorcornak hívják. Magas, wegtoreni ember, igazi dalia. Fekete szakálla van, sárga szemei, és a jobb szemöldökénél van egy heg. Ha a Kalmárban nem találod, valamelyik csapos majd útba igazít hozzá, vagy az intézőjéhez, Aztyanhoz. *mosolyogva (és egy kicsit azért büszkén) Ukromra meg magára mutat* Nyugodtan hivatkozz ránk!
*A meditációról adott magyarázattal nem arat sikert, ám az a nagy helyzet, hogy ő sem egy misztikus bölcs, és egy ilyen elméleti téma a számára is mély víz. Mintha egy kuktának kéne megfogalmazni, hogy mi az a főétel. Az egyszerű válasz az, hogy a hús, hanem amikor belegondol az ember lánya, már eszébe jut a tészta, a kása meg a hal, és már föl is borult az elmélet! Mandulaszem szégyenlősen elneveti magát.*
- Hát tényleg nem könnyű csak egy dologra figyelni! Minden mást ki kell zárnod a világból. Mint amikor nagyon belemerülsz valamibe… mondjuk a… *megpróbál olyasmit keresni, amit biztos mindhárman csináltak már* fára mászásba? Ha közben beszélned is kell, meg a társaidnak segíteni, hozzá még kerülgetni a feléd dobált almákat, azért nem megy olyan jól, mintha csak másznod kéne, nem? A meditálás is ilyen: ha csak a formagyakorlatra figyelsz, beivódnak a mozdulatok, és harc közben már maguktól mennek. Akkor is, ha rajtad ütnek.
*Erre a nehéz magyarázatra muszáj innia egyet, pedig abba még bele se ment, amikor valami elvont szerzetesfogalmat kell fejben szétbontani, mint a virágot. Vagy hosszú verseket recitálni gondolatban. Vagy ébernek maradni, miközben álmodik…*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-07 15:07:04
Üzenet elküldve: 2023-09-07 15:07:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Talán. Lehet.
* Furcsa egy páros, azt meg kell hagyni. Jobban érzik magukat a saját kis birodalmukban, mint a való világban.
Már félig meg is bánja az üzletre vonatkozó kérdéseit, de hát olyan kíváncsi. És épp egy ágyban tartózkodik azzal a személlyel, aki némi felvilágosítással szolgálhatna a számára. A Wegtoren Aranya Kerskedőház, hú-úúú, olyan sejtelmes! Ugyan ki hibáztatná, ha egy picit puhatolózik? *
- Igen, az feltűnt.
* Vigyorog kettő, ha nem inkább háromértelműen. Rövid itt tartózkodása alatt kevés elutasításban volt része eddig, és azokat sem vette igazán komolyan. Mondjuk, lehet ez inkább Lutah jellemhibája.
A mellette szép lassan kihunyó fényű Yezát figyeli. Nem igazán lepi meg a reakció. Olyan, mint megpiszkálni egy csigát, azonnal behúzódik a csigaházába. Szomorú, kicsit sajnálkozó mosollyal néz utána. Felül és akkurátusan csinos kis kupacba rendezgeti az ágytakarót az ölében. Elsimogat minden ráncot, mielőtt felpillantana a nőre.
Tudja ezt a játékot játszani. Végtére is, ez is csak üzlet, valamit, valamiért. Egyébként sem akkora titok. Itt nem.
A saját loboncát kezdi el gereblyézni az ujjaival, hogy valamivel lefoglalja a nyughatatlan kezeit.*
- Egy párás, forró, szokásos wegtoreni éjszakán meglátogatott pár kedves illető a múltban. gy bizonyos csuklyát viseltek, talán ismerős lehet... És ki tudja miért, de nálam kerestek valakit...
* Dallamos, hétköznapi hangon adja elő a történetet, de sárga szemei élénken lesik a reakciókat. *
- Természetesen nem találták, miért is találták volna meg, pont nálam? Voltak olyan kedvesek és keresgélés közben felgyújtottak és megkárosítottak néhány igen értékes holmimat. Igazán bosszantó eset, mindenesetre valamennyire össze tudtam rakni az elejtett morzsákból ezt-azt.
* Kíváncsian előredől és a szemöldökét összevonva kérdez. *
- Valóban érdekes esemény. De igazán érdekelne az a rész, hogy vajon ÉN hogy jutottam az eszükbe? Talán ezen a ponton kicsit kisegíthetnél.
* Várakozó mosollyal fordul Yeza felé. Persze előfordulhat, hogy tényleg nem tud semmit erről az esetről és csak összekuszálódtak a szálak a céhnél. Mondjuk, meglepő lenne.
Rövid, drámai szünetet hagy, mielőtt folytatná. *
- Történetesen nincs köze ahhoz a tényhez, hogy TE, szintén a nevemen szólítottál?
* Vidoran felkanyarintja a szájsarkait, amit persze a nő csak akkor láthat, ha időközben megfordul. Kíváncsi, őszintén. Ha van valami sunyi kis titka, ami megmételyezné a későbbi kellemes időtöltés gondolatát, jobb ha kiderül. Bár, a Kalmárbéli események és pofon után abban sem biztos, hogy valóban megmételyezné azt. Lehet, hogy csak érdekesebbé teszi a dolgot. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Talán. Lehet.
* Furcsa egy páros, azt meg kell hagyni. Jobban érzik magukat a saját kis birodalmukban, mint a való világban.
Már félig meg is bánja az üzletre vonatkozó kérdéseit, de hát olyan kíváncsi. És épp egy ágyban tartózkodik azzal a személlyel, aki némi felvilágosítással szolgálhatna a számára. A Wegtoren Aranya Kerskedőház, hú-úúú, olyan sejtelmes! Ugyan ki hibáztatná, ha egy picit puhatolózik? *
- Igen, az feltűnt.
* Vigyorog kettő, ha nem inkább háromértelműen. Rövid itt tartózkodása alatt kevés elutasításban volt része eddig, és azokat sem vette igazán komolyan. Mondjuk, lehet ez inkább Lutah jellemhibája.
A mellette szép lassan kihunyó fényű Yezát figyeli. Nem igazán lepi meg a reakció. Olyan, mint megpiszkálni egy csigát, azonnal behúzódik a csigaházába. Szomorú, kicsit sajnálkozó mosollyal néz utána. Felül és akkurátusan csinos kis kupacba rendezgeti az ágytakarót az ölében. Elsimogat minden ráncot, mielőtt felpillantana a nőre.
Tudja ezt a játékot játszani. Végtére is, ez is csak üzlet, valamit, valamiért. Egyébként sem akkora titok. Itt nem.
A saját loboncát kezdi el gereblyézni az ujjaival, hogy valamivel lefoglalja a nyughatatlan kezeit.*
- Egy párás, forró, szokásos wegtoreni éjszakán meglátogatott pár kedves illető a múltban. gy bizonyos csuklyát viseltek, talán ismerős lehet... És ki tudja miért, de nálam kerestek valakit...
* Dallamos, hétköznapi hangon adja elő a történetet, de sárga szemei élénken lesik a reakciókat. *
- Természetesen nem találták, miért is találták volna meg, pont nálam? Voltak olyan kedvesek és keresgélés közben felgyújtottak és megkárosítottak néhány igen értékes holmimat. Igazán bosszantó eset, mindenesetre valamennyire össze tudtam rakni az elejtett morzsákból ezt-azt.
* Kíváncsian előredől és a szemöldökét összevonva kérdez. *
- Valóban érdekes esemény. De igazán érdekelne az a rész, hogy vajon ÉN hogy jutottam az eszükbe? Talán ezen a ponton kicsit kisegíthetnél.
* Várakozó mosollyal fordul Yeza felé. Persze előfordulhat, hogy tényleg nem tud semmit erről az esetről és csak összekuszálódtak a szálak a céhnél. Mondjuk, meglepő lenne.
Rövid, drámai szünetet hagy, mielőtt folytatná. *
- Történetesen nincs köze ahhoz a tényhez, hogy TE, szintén a nevemen szólítottál?
* Vidoran felkanyarintja a szájsarkait, amit persze a nő csak akkor láthat, ha időközben megfordul. Kíváncsi, őszintén. Ha van valami sunyi kis titka, ami megmételyezné a későbbi kellemes időtöltés gondolatát, jobb ha kiderül. Bár, a Kalmárbéli események és pofon után abban sem biztos, hogy valóban megmételyezné azt. Lehet, hogy csak érdekesebbé teszi a dolgot. *
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-06 21:05:18
Üzenet elküldve: 2023-09-06 21:05:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Ezen az estén meglehetősen ingatag vérnyomásának jót tesz Nawanthiri jelenléte, nyugodtsága hamar megüzeni, hogy rendben vannak. Ennek ellenére feszes arccal hallgatja Lillyent, hiszen az ő meséjével ellentétben A lány szavainak valós súlyai vannak. Ráadásul Ukrom nem biztos, hogy akár ezzel a beszélgetéssel nem lépnek át egy olyan határt, amit nem kéne, kerülnek olyan helyzetbe, amiből nem fognak könnyen kirángatózni. Ő még nem volt az ellenkező vége előtt egy orvgyilkos pengéjének, és nem is várja azt a napot. Zavarja az érzés, hogy hirtelen vékony jégen járkálnak, de jóval inkább az, hogy Nawanthirit is belevonják ezzel. De már kint van a macska a zsákból.
Amikor a szerzetes említi saját tapasztalatát a Kikötőben, Ukromnak felugrik a szemöldöke.* ~ Erről igazán mesélhetnél egyszer. ~ *Sandít rá. Félig büszke rá, hogy magát és munkatársát sikeresen megvédte, de félig aggodalom magjából nőtt durc is van benne, hogy ilyen helyzetben is volt, és nem tudott róla.
Kényszeredetten biccent, mikor az ifjú megemlíti az ajánlatot. Nem, sajnos azt egyáltalán nem mondhatja, hogy nem gondolkodott el rajta, vagy hogy legalább egy része ennek a biznisznek, ennek a "családnak" törvény nélküli, nagysúlyú céljai nem hangzottak csábítónak. De most nem őróla van itt szó.
És mintha olvasna gondolataiban, a szürkebőrű megérti a leány tekintetéből, hogy már valóban nem kell rejtegetnie abból a kalandból semmit sem vasgyúró barátjának.*
- A Sellőházban tőrt fogtak a torkomra, Nawanthiri. "Beavatásból." *Lilyenntől hozzá fordulva tömény undorral köpi ki lassan a szavakat. Hallatszik belőle, hogy a memória továbbra is frissen él bennne.* - Gyerekkortól ezt tanulják, és mind ebből élnek. Nem egy szokásos zsoldosbanda. Nem hagytak elvérezni a Kikötőben, de csak ennyi jót mondok róluk. *És ahogy fiatal barátja elmondásából hallja, az is épp elég volt.
Nem ért egyet Nawanthiri véleményével a városőrökkel kapcsolatban, amit egy torokból jövő morgás is igazol.* - Jobb, ha nem köpsz vakon. *Nyilvánvalóan az "árulás" nem fog jól esni a Hollók érzelmeinek, és ha már a Kikötőben is évekig nyomták máig üldözés alatt morbid vállalkozásukat, akárhogy is nézi, a lány túlélési esélyei nem elég nagyok Artheniorban, hogy ezt a rizikós húzást latolgathassa. Egy ruhaváltás meg tudja oldani problémájukat, és nekik még egyet adnak.* - De a Kalmárt én is ajánlom. Aztyan jól fizet, és munka mindig van. *Szívesen említené, hogy az ork is kéznél lesz egy óriás mellett, de mivel most ki tudja mennyi ideig, Nawanthirivel ki tudja milyen messze, a ki tudja milyen tenger ki tudja milyen mélyén egy ki tudja milyen remetét indulnak már másnap hajszolni, nem dobhat ilyen ígéretet.* - És ahogy hallottad, a tagjaink megvédik egymást. *Villant egy minikacsintást minimosollyal együtt Nawanthiri felé.* - Kevés a jobb hely. Vagy semennyi.
*De fejét persze megint kényelmetlenül nyomás alatt kezdi érezni, amint hallja a merész fél-elfet megállni a sarát.* ~ Próbálok segíteni, te börtöntöltelék.* ~ Sóhajt, de tenyereit szétnyitva nagyjából idáig terjed ki segítőkészsége.
És ezzel a "meditációval" kapcsolatban, sok sikert a rögtönzött tanárnak. Ő maga így első hallásra úgyszintén nincs elbűvölve. Egyszerre egy dologra figyelni nem szerepel mind a munkaköri, és a vadon túlélési leírásában, ellenben egy tökéletes lehetőség arra, hogy kapjon egy fakorsót a fejére, illetve bármelyik megnőtt bestia hegyes szemfogait a torkába. De a formagyakorlat, az már érthetőbben hangzik Ukromnak.* - ...Nagyjából. *Mormogja ezt magának.*
*Ezen az estén meglehetősen ingatag vérnyomásának jót tesz Nawanthiri jelenléte, nyugodtsága hamar megüzeni, hogy rendben vannak. Ennek ellenére feszes arccal hallgatja Lillyent, hiszen az ő meséjével ellentétben A lány szavainak valós súlyai vannak. Ráadásul Ukrom nem biztos, hogy akár ezzel a beszélgetéssel nem lépnek át egy olyan határt, amit nem kéne, kerülnek olyan helyzetbe, amiből nem fognak könnyen kirángatózni. Ő még nem volt az ellenkező vége előtt egy orvgyilkos pengéjének, és nem is várja azt a napot. Zavarja az érzés, hogy hirtelen vékony jégen járkálnak, de jóval inkább az, hogy Nawanthirit is belevonják ezzel. De már kint van a macska a zsákból.
Amikor a szerzetes említi saját tapasztalatát a Kikötőben, Ukromnak felugrik a szemöldöke.* ~ Erről igazán mesélhetnél egyszer. ~ *Sandít rá. Félig büszke rá, hogy magát és munkatársát sikeresen megvédte, de félig aggodalom magjából nőtt durc is van benne, hogy ilyen helyzetben is volt, és nem tudott róla.
Kényszeredetten biccent, mikor az ifjú megemlíti az ajánlatot. Nem, sajnos azt egyáltalán nem mondhatja, hogy nem gondolkodott el rajta, vagy hogy legalább egy része ennek a biznisznek, ennek a "családnak" törvény nélküli, nagysúlyú céljai nem hangzottak csábítónak. De most nem őróla van itt szó.
És mintha olvasna gondolataiban, a szürkebőrű megérti a leány tekintetéből, hogy már valóban nem kell rejtegetnie abból a kalandból semmit sem vasgyúró barátjának.*
- A Sellőházban tőrt fogtak a torkomra, Nawanthiri. "Beavatásból." *Lilyenntől hozzá fordulva tömény undorral köpi ki lassan a szavakat. Hallatszik belőle, hogy a memória továbbra is frissen él bennne.* - Gyerekkortól ezt tanulják, és mind ebből élnek. Nem egy szokásos zsoldosbanda. Nem hagytak elvérezni a Kikötőben, de csak ennyi jót mondok róluk. *És ahogy fiatal barátja elmondásából hallja, az is épp elég volt.
Nem ért egyet Nawanthiri véleményével a városőrökkel kapcsolatban, amit egy torokból jövő morgás is igazol.* - Jobb, ha nem köpsz vakon. *Nyilvánvalóan az "árulás" nem fog jól esni a Hollók érzelmeinek, és ha már a Kikötőben is évekig nyomták máig üldözés alatt morbid vállalkozásukat, akárhogy is nézi, a lány túlélési esélyei nem elég nagyok Artheniorban, hogy ezt a rizikós húzást latolgathassa. Egy ruhaváltás meg tudja oldani problémájukat, és nekik még egyet adnak.* - De a Kalmárt én is ajánlom. Aztyan jól fizet, és munka mindig van. *Szívesen említené, hogy az ork is kéznél lesz egy óriás mellett, de mivel most ki tudja mennyi ideig, Nawanthirivel ki tudja milyen messze, a ki tudja milyen tenger ki tudja milyen mélyén egy ki tudja milyen remetét indulnak már másnap hajszolni, nem dobhat ilyen ígéretet.* - És ahogy hallottad, a tagjaink megvédik egymást. *Villant egy minikacsintást minimosollyal együtt Nawanthiri felé.* - Kevés a jobb hely. Vagy semennyi.
*De fejét persze megint kényelmetlenül nyomás alatt kezdi érezni, amint hallja a merész fél-elfet megállni a sarát.* ~ Próbálok segíteni, te börtöntöltelék.* ~ Sóhajt, de tenyereit szétnyitva nagyjából idáig terjed ki segítőkészsége.
És ezzel a "meditációval" kapcsolatban, sok sikert a rögtönzött tanárnak. Ő maga így első hallásra úgyszintén nincs elbűvölve. Egyszerre egy dologra figyelni nem szerepel mind a munkaköri, és a vadon túlélési leírásában, ellenben egy tökéletes lehetőség arra, hogy kapjon egy fakorsót a fejére, illetve bármelyik megnőtt bestia hegyes szemfogait a torkába. De a formagyakorlat, az már érthetőbben hangzik Ukromnak.* - ...Nagyjából. *Mormogja ezt magának.*
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-06 20:19:13
Üzenet elküldve: 2023-09-06 20:19:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem igazán derül ki, hogy miért is kedvelnék egymást az ikerlányokkal vagy mi lehet a közös pont, amiből e következtetést levonta a másik. Fiatalok, nőneműek és értik a dolgukat, ami feltehetőleg a Farsyssal való bujálkodást takarja. Férfiak! Néha olyan sarkos a logikájuk, mint egy fakocka.
Két néma leány. Bár ott motoszkál benne a kérdés, nem puhatolja a dolog eredetét. Ahogy Farsys beszél róluk, az egyszerre megejtő és hátborzongató. Értéktárgyként, tulajdonként, pátyolgatott házikedvencként. Meglenne hozzá a szabadságuk, mégsem szívesen hagyják el a hajót? Lehet, hogy a gondolat azért kelt benne ilyen visszás érzéseket, mert ő maga viszolyog a hajózástól és úgy általában a bezártságtól. Egy pillanatra fölmerül benne, hogy vajon mit is jelenthet az a nyomatékosan kihangsúlyozott nem _túl_ fiatal? Elvégre van, ahol már tíz-tizennégy évesen férjhez adják a lányokat.*
- Legközelebb magaddal hozhatnád őket is. Biztos tetszene nekik a város. *Mondjuk Yeza kíváncsi lenne arra a bizonyos kapitányra is, aki felé ilyen bizalommal van a wegtoreni. Mintha csak a Báró meg az intézője közti korrellácó sejlene fel kicsit más köntösben.
Talán Farsys konkrétabb válaszra várt, de arra se lehet panasza, amit kapott. Kedvére van a férfi, és kicsit sem tűnik úgy, hogy elzárkózna pikáns kalandjaik folytatásától, ha úgy adódik. Pedig azt kéne. Egy belső hang azt súgja, ez az alak bajba fogja keverni. De most nem akar erre gondolni. Élvezi az érintést, a pőreséget, még a lustán nyújtózó elcsigázottságot is. Ajkára bágyadt mosolygás költözik. Rég érezte már magát így.
A mosoly őszinte derűje azonban ki is fakul, amikor fordul a férfi, és fordul a csacsogás témája is.*
- Ha a Báróm és Aztyan rábólint, mindenképp *vonja meg a vállát. Üzlet. Ebben neki nem osztottak lapot, és még nem merné megkísérelni, hogy újból felülbírálja ezt a felállást. Próbálja minél kevésbé az arcára engedni, mennyire méltánytalannak tartja ezt a helyzetet, de valószínűleg nem fog maradéktalanul sikerülni.* - Egy jó ajánlatra biztos hajlanak. Az itteniek kedvelik a wegtoreni portékát.
*Ahogy azonban a kérdések személyesen rá irányulnak, az ölelkezés után maradt intimitás mintha egyszeriben elillant volna. Yeza elhallgat. Pillantásából eltűnnek a derű meleg árnyalatai. Egészen bezárkózik, mire feltűnhet a változás.
Elnyúlik a hátán és a plafon fehére meszelt síkjára réved.*
- Az én... képességeim... *visszhangozza csendesen egy fanyar rándulással az ajka szegletén. Aztán csak nagyot sóhajt, s egy hosszú pillanatra lehunyja a szemét.*
- Átkozottul szomjas vagyok! *Oldalra gördül, s már csusszan is ki az ágyból, hogy valami ital után nézzen. Nagyon szívesen húzna rá egy üveg szeszre, de kényszeríti magát, hogy vízzel oltsa a szomját. Jobb, ha tiszta a feje, már amennyire a másnap engedi.*
- A nevemen szólítottál, anélkül, hogy elárultam volna *mondja, miután letette a kancsót. Nem néz a férfira. Az asztalkának támaszkodik, háttal Farsysnak.* - Mit tudsz rólam, Lutah Farsys?
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem igazán derül ki, hogy miért is kedvelnék egymást az ikerlányokkal vagy mi lehet a közös pont, amiből e következtetést levonta a másik. Fiatalok, nőneműek és értik a dolgukat, ami feltehetőleg a Farsyssal való bujálkodást takarja. Férfiak! Néha olyan sarkos a logikájuk, mint egy fakocka.
Két néma leány. Bár ott motoszkál benne a kérdés, nem puhatolja a dolog eredetét. Ahogy Farsys beszél róluk, az egyszerre megejtő és hátborzongató. Értéktárgyként, tulajdonként, pátyolgatott házikedvencként. Meglenne hozzá a szabadságuk, mégsem szívesen hagyják el a hajót? Lehet, hogy a gondolat azért kelt benne ilyen visszás érzéseket, mert ő maga viszolyog a hajózástól és úgy általában a bezártságtól. Egy pillanatra fölmerül benne, hogy vajon mit is jelenthet az a nyomatékosan kihangsúlyozott nem _túl_ fiatal? Elvégre van, ahol már tíz-tizennégy évesen férjhez adják a lányokat.*
- Legközelebb magaddal hozhatnád őket is. Biztos tetszene nekik a város. *Mondjuk Yeza kíváncsi lenne arra a bizonyos kapitányra is, aki felé ilyen bizalommal van a wegtoreni. Mintha csak a Báró meg az intézője közti korrellácó sejlene fel kicsit más köntösben.
Talán Farsys konkrétabb válaszra várt, de arra se lehet panasza, amit kapott. Kedvére van a férfi, és kicsit sem tűnik úgy, hogy elzárkózna pikáns kalandjaik folytatásától, ha úgy adódik. Pedig azt kéne. Egy belső hang azt súgja, ez az alak bajba fogja keverni. De most nem akar erre gondolni. Élvezi az érintést, a pőreséget, még a lustán nyújtózó elcsigázottságot is. Ajkára bágyadt mosolygás költözik. Rég érezte már magát így.
A mosoly őszinte derűje azonban ki is fakul, amikor fordul a férfi, és fordul a csacsogás témája is.*
- Ha a Báróm és Aztyan rábólint, mindenképp *vonja meg a vállát. Üzlet. Ebben neki nem osztottak lapot, és még nem merné megkísérelni, hogy újból felülbírálja ezt a felállást. Próbálja minél kevésbé az arcára engedni, mennyire méltánytalannak tartja ezt a helyzetet, de valószínűleg nem fog maradéktalanul sikerülni.* - Egy jó ajánlatra biztos hajlanak. Az itteniek kedvelik a wegtoreni portékát.
*Ahogy azonban a kérdések személyesen rá irányulnak, az ölelkezés után maradt intimitás mintha egyszeriben elillant volna. Yeza elhallgat. Pillantásából eltűnnek a derű meleg árnyalatai. Egészen bezárkózik, mire feltűnhet a változás.
Elnyúlik a hátán és a plafon fehére meszelt síkjára réved.*
- Az én... képességeim... *visszhangozza csendesen egy fanyar rándulással az ajka szegletén. Aztán csak nagyot sóhajt, s egy hosszú pillanatra lehunyja a szemét.*
- Átkozottul szomjas vagyok! *Oldalra gördül, s már csusszan is ki az ágyból, hogy valami ital után nézzen. Nagyon szívesen húzna rá egy üveg szeszre, de kényszeríti magát, hogy vízzel oltsa a szomját. Jobb, ha tiszta a feje, már amennyire a másnap engedi.*
- A nevemen szólítottál, anélkül, hogy elárultam volna *mondja, miután letette a kancsót. Nem néz a férfira. Az asztalkának támaszkodik, háttal Farsysnak.* - Mit tudsz rólam, Lutah Farsys?
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-06 19:16:28
Üzenet elküldve: 2023-09-06 19:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Miután az óriás ló-kutya családbeli elhelyezjedését megvitatták és a félvérnek sikerült felvernie Ukromot, majd az almalevek is az asztalra kerültek, a többiek is véleményt alkotnak a lány történetéről. Árvánk külön örül a ténynek, hogy az ork is végig hallgatja. Így talán nem nevezi, sem gondolja őt, többé senki kölykének. Hiszen bármilyen szomorú is, Lily még a saját anyjának sem volt a kölyke. Egyetlen percig sem. Nemhogy a maszkos bandáé. Jól ki is kérte magának ezt a megnyilvánulást. Az első hozzászólás is a szürke meláktól érkezik. Bár nevezhetnénk ezt inkább következtetésnek.*
- Ahogy mondod.
*Emeli tekintetét az ismét éber ork felé.*
- Bármennyire hálás vagyok Ill... Darkhnak amiért kétszer is megmentett, rá kellett jönnöm, hogy az övék nem az én világom. Ahogy te is tetted.
*Fűzi még hozzá. Hiszen az ork is kapott egy ajánlatot, amit diplomatikusan és felettébb bosszantó önkritikával fűszerezve, visszautasított. Aztán Nawanthiri igyekszik megnyugtatni árvánkat afelől, hogy az őrség bevonása sehogyan sem üthet vissza rá. Lily ellenben hajthatatlan ezen a téren. A szerzetes szerencsére nem tudja azt, amit ő.*
- Be kell vallanom, hogy igen. Félek tőlük.
*Bátran állja a mandula szemek pillantását. A tolvaj palánta sosem szégyellte a gyengeségeit. Ezek ellen pedig bárki gyengének bizonyulna. Főleg egyes egyedül.*
- Ukrom a megmondhatója, hogy ezek a hollók milyen paranoiás népség. Maszkok, maskarák, álnevek és miegymás, amit használnak, hogy senki soha ne ismerje fel őket.
*Egy könyörgő pillantást vet az orkra. Valami helyeslést, vagy legalább egy bólintást várva. Ő mégis tanúja volt ezeknek a dolgoknak. Ha kap ilyesmit, ha nem, folytatja a mondandóját.*
- Egyszer fennhangon utaltam Darkh fajtára. Mindezt a Romvárosban, ahol a kutya sem jár. Mégis tőrt szorított a nyakamhoz. Mondván, hogy kevesebbért is gyilkolt már.
*Ezen a ponton árvánk lehajtja a fejét. Nem szívesen emlékszik a hasonló pillanatokra.*
- Nem mellesleg a szervezet töredékét sem ismerem. Amit én mondhatok az őröknek, az csupán három holló holléte. De ők csak a jéghegy csúcsa. Ilyen nemű elővigyázatosság mellett pedig könnyen rájöhetnek, kinek a szája járt el.
*Sóhajt fel ahogy ezek a szavak elhagyják az ajkait. Lily szeretné hinni, hogy amíg a magát Darkhnak nevező gyilkos szabadon garázdálkodik, addig nem lesz senki a szervezetükből, aki levadászná őt. Hiszi, hogy vannak olyan jóban, hogy amíg nem kotyog ki titkokat, addig a csőrösnek sem lesz oka bosszút állni.*
- Szóval nem. Én nem kívánok részt venni semmiben, ami ellenük irányul.
*Zárja le gyorsan a témát, mielőtt újabb érveket sorolnának a többiek. Ám Ukrom még hozzáfűz egy kéretlen véleményt. Persze a félvér nem sértődik meg. Minden szerzet így gondolkodna, aki nem tanulta és gyakorolta éveken át a mesterséget.*
- Igazad van. Ha nem vigyázok.
*Enged meg magának egy mosolyt és kacsint a melákra, mint aki teljesen biztos a dolgában.*
- Van elég eszem és remek tanítóm volt. Na meg, ahogy már említettem, ez a legvégső megoldás. Ritkán teszek ilyesmit.
*Miután ezt elmondta, az árva ismét Nawanthirire pillant. Arca ismét elkomolyodik és némi érdeklődés is leolvasható róla.*
- Egyébként mit gondolsz, ez a Kereskedőház miféle munkát tudna ajánlani egy magamfajta számára?
*Kérdez ezt minden odafigyelését bevetve. A vasztól függően, még az is lehet, hogy a félvér él a lehetőséggel. Ezek után a szerzetes létre és azon belül is a meditációra terelődik a szó. A lány hallgat ugyan, de felét sem érti a hallottaknak. Ő sokkal szétszórtabb annál, hogy felfogja amit a szerzetes mondd.*
- Túlságosan zavaros. Hogy őszinte legyek.
*Kuncog fel újra letéve a komolyabb dolgok terhét.*
- Mégis miképp lehet egyszerre csak egy dologra figyelni? Amennyiben egy gondolat egy méh lenne, az én fejem meg egy kaptár volna. Mindig figyelek mindenre. Így nevelt az élet.
*Miután az óriás ló-kutya családbeli elhelyezjedését megvitatták és a félvérnek sikerült felvernie Ukromot, majd az almalevek is az asztalra kerültek, a többiek is véleményt alkotnak a lány történetéről. Árvánk külön örül a ténynek, hogy az ork is végig hallgatja. Így talán nem nevezi, sem gondolja őt, többé senki kölykének. Hiszen bármilyen szomorú is, Lily még a saját anyjának sem volt a kölyke. Egyetlen percig sem. Nemhogy a maszkos bandáé. Jól ki is kérte magának ezt a megnyilvánulást. Az első hozzászólás is a szürke meláktól érkezik. Bár nevezhetnénk ezt inkább következtetésnek.*
- Ahogy mondod.
*Emeli tekintetét az ismét éber ork felé.*
- Bármennyire hálás vagyok Ill... Darkhnak amiért kétszer is megmentett, rá kellett jönnöm, hogy az övék nem az én világom. Ahogy te is tetted.
*Fűzi még hozzá. Hiszen az ork is kapott egy ajánlatot, amit diplomatikusan és felettébb bosszantó önkritikával fűszerezve, visszautasított. Aztán Nawanthiri igyekszik megnyugtatni árvánkat afelől, hogy az őrség bevonása sehogyan sem üthet vissza rá. Lily ellenben hajthatatlan ezen a téren. A szerzetes szerencsére nem tudja azt, amit ő.*
- Be kell vallanom, hogy igen. Félek tőlük.
*Bátran állja a mandula szemek pillantását. A tolvaj palánta sosem szégyellte a gyengeségeit. Ezek ellen pedig bárki gyengének bizonyulna. Főleg egyes egyedül.*
- Ukrom a megmondhatója, hogy ezek a hollók milyen paranoiás népség. Maszkok, maskarák, álnevek és miegymás, amit használnak, hogy senki soha ne ismerje fel őket.
*Egy könyörgő pillantást vet az orkra. Valami helyeslést, vagy legalább egy bólintást várva. Ő mégis tanúja volt ezeknek a dolgoknak. Ha kap ilyesmit, ha nem, folytatja a mondandóját.*
- Egyszer fennhangon utaltam Darkh fajtára. Mindezt a Romvárosban, ahol a kutya sem jár. Mégis tőrt szorított a nyakamhoz. Mondván, hogy kevesebbért is gyilkolt már.
*Ezen a ponton árvánk lehajtja a fejét. Nem szívesen emlékszik a hasonló pillanatokra.*
- Nem mellesleg a szervezet töredékét sem ismerem. Amit én mondhatok az őröknek, az csupán három holló holléte. De ők csak a jéghegy csúcsa. Ilyen nemű elővigyázatosság mellett pedig könnyen rájöhetnek, kinek a szája járt el.
*Sóhajt fel ahogy ezek a szavak elhagyják az ajkait. Lily szeretné hinni, hogy amíg a magát Darkhnak nevező gyilkos szabadon garázdálkodik, addig nem lesz senki a szervezetükből, aki levadászná őt. Hiszi, hogy vannak olyan jóban, hogy amíg nem kotyog ki titkokat, addig a csőrösnek sem lesz oka bosszút állni.*
- Szóval nem. Én nem kívánok részt venni semmiben, ami ellenük irányul.
*Zárja le gyorsan a témát, mielőtt újabb érveket sorolnának a többiek. Ám Ukrom még hozzáfűz egy kéretlen véleményt. Persze a félvér nem sértődik meg. Minden szerzet így gondolkodna, aki nem tanulta és gyakorolta éveken át a mesterséget.*
- Igazad van. Ha nem vigyázok.
*Enged meg magának egy mosolyt és kacsint a melákra, mint aki teljesen biztos a dolgában.*
- Van elég eszem és remek tanítóm volt. Na meg, ahogy már említettem, ez a legvégső megoldás. Ritkán teszek ilyesmit.
*Miután ezt elmondta, az árva ismét Nawanthirire pillant. Arca ismét elkomolyodik és némi érdeklődés is leolvasható róla.*
- Egyébként mit gondolsz, ez a Kereskedőház miféle munkát tudna ajánlani egy magamfajta számára?
*Kérdez ezt minden odafigyelését bevetve. A vasztól függően, még az is lehet, hogy a félvér él a lehetőséggel. Ezek után a szerzetes létre és azon belül is a meditációra terelődik a szó. A lány hallgat ugyan, de felét sem érti a hallottaknak. Ő sokkal szétszórtabb annál, hogy felfogja amit a szerzetes mondd.*
- Túlságosan zavaros. Hogy őszinte legyek.
*Kuncog fel újra letéve a komolyabb dolgok terhét.*
- Mégis miképp lehet egyszerre csak egy dologra figyelni? Amennyiben egy gondolat egy méh lenne, az én fejem meg egy kaptár volna. Mindig figyelek mindenre. Így nevelt az élet.
4392. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-06 08:48:35
Üzenet elküldve: 2023-09-06 08:48:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Tenyerét a mellkasára fekteti és kerekre tágult szemekkel pislog a nőre. *
- Hogy én? Minden egyes találkozásunkkor el foglak bűvölni, kedves, és ezt te is nagyon jól tudod.
* Elcsendesedve pihengetnek egy darabig, mindketten a saját gondolataikba merülve, mielőtt rátérnének az ikrek mibenlétére. *
- Fiatalok, persze nem t ú l fiatalok...
* Hangsúlyozza a tényállást, a félreértések elkerülése végett. *
- Szőkék, kék szeműek és... némák. Az egyik szigeten vettem őket egy rabszolgakereskedőtől. Igazán ügyesen értik a dolgukat.
* Tett róla, természetesen. *
- Jobbára szeretem megtartani őket magamnak, egészen a szívemhez nőttek a pimaszok. De egyébként szabadon vannak eresztve, mehetnek amerre akarnak. Bár igazság szerint, nem szívesen hagyják el a hajót.
* Különös kapcsolat az övék. Egyrészt valamelyest atyai gondoskodással veszi őket, akárha leányai lennének, ami elég kizárt. Másrészt szívesen tesznek egymás kedvére is. *
- A kapitányom sosem érne engedély nélkül tulajdonomhoz. Megbízom benne.
* Hosszú éves történet már az övék. Kis királysága nem is működhetne legalább egy-két tisztességes és hűséges ember nélkül.
A csókokat lehunyt szemmel élvezi, de nem kerüli el a figyelmét, hogy ajánlata megválaszolatlanul maradt. Sebaj, igazából nem is várta, hogy rögtön a karjaiba ugrik. Majd amit az élet hoz. Lassú mozdulatokkal beletúr Yeza hajzuhatagába és ujjaival szórakozottan fésülgetni kezdi az összegubancolódott szálakat. Birtokosi öntudattal megpiszkálgatja a nőn függő csecsebecséket, amiket még tőle orozott el.
Mindenesetre megjegyzi, hogy vonzódást érez a csinos kis ékszerek iránt. Úgy tűnik, közös ezen szenvedélyük. *
- Mesélj a Kereskedőházról! Érdemes veletek közösködni?
* Váratlanul hasra fordul a kérdés előtt. Haja a arcába hull, így csak fél szemével bámul őszinte kíváncsisággal Yezára. *
- Te miért csatlakoztál hozzájuk?
* Nincsenek illúziói, ingyen manapság nem születnek kapcsolatok. *
- Vagy jobbat kérdezek. Neked volt szükséged rájuk, vagy nekik a te... képességeidre?
* Valamilyen szinten nem is vár igaz választ, vagy egyáltalán magyarázatot. Tudja, hogy túl merészen vágott bele. Nem ma született, friss bakfissal van dolga, akit kibillenthet a magabiztosságából pár célzott kérdéssel. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Tenyerét a mellkasára fekteti és kerekre tágult szemekkel pislog a nőre. *
- Hogy én? Minden egyes találkozásunkkor el foglak bűvölni, kedves, és ezt te is nagyon jól tudod.
* Elcsendesedve pihengetnek egy darabig, mindketten a saját gondolataikba merülve, mielőtt rátérnének az ikrek mibenlétére. *
- Fiatalok, persze nem t ú l fiatalok...
* Hangsúlyozza a tényállást, a félreértések elkerülése végett. *
- Szőkék, kék szeműek és... némák. Az egyik szigeten vettem őket egy rabszolgakereskedőtől. Igazán ügyesen értik a dolgukat.
* Tett róla, természetesen. *
- Jobbára szeretem megtartani őket magamnak, egészen a szívemhez nőttek a pimaszok. De egyébként szabadon vannak eresztve, mehetnek amerre akarnak. Bár igazság szerint, nem szívesen hagyják el a hajót.
* Különös kapcsolat az övék. Egyrészt valamelyest atyai gondoskodással veszi őket, akárha leányai lennének, ami elég kizárt. Másrészt szívesen tesznek egymás kedvére is. *
- A kapitányom sosem érne engedély nélkül tulajdonomhoz. Megbízom benne.
* Hosszú éves történet már az övék. Kis királysága nem is működhetne legalább egy-két tisztességes és hűséges ember nélkül.
A csókokat lehunyt szemmel élvezi, de nem kerüli el a figyelmét, hogy ajánlata megválaszolatlanul maradt. Sebaj, igazából nem is várta, hogy rögtön a karjaiba ugrik. Majd amit az élet hoz. Lassú mozdulatokkal beletúr Yeza hajzuhatagába és ujjaival szórakozottan fésülgetni kezdi az összegubancolódott szálakat. Birtokosi öntudattal megpiszkálgatja a nőn függő csecsebecséket, amiket még tőle orozott el.
Mindenesetre megjegyzi, hogy vonzódást érez a csinos kis ékszerek iránt. Úgy tűnik, közös ezen szenvedélyük. *
- Mesélj a Kereskedőházról! Érdemes veletek közösködni?
* Váratlanul hasra fordul a kérdés előtt. Haja a arcába hull, így csak fél szemével bámul őszinte kíváncsisággal Yezára. *
- Te miért csatlakoztál hozzájuk?
* Nincsenek illúziói, ingyen manapság nem születnek kapcsolatok. *
- Vagy jobbat kérdezek. Neked volt szükséged rájuk, vagy nekik a te... képességeidre?
* Valamilyen szinten nem is vár igaz választ, vagy egyáltalán magyarázatot. Tudja, hogy túl merészen vágott bele. Nem ma született, friss bakfissal van dolga, akit kibillenthet a magabiztosságából pár célzott kérdéssel. *
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-06 07:26:28
Üzenet elküldve: 2023-09-06 07:26:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mosolyog a félreérthetetlen felajánláson, amit most teljesen egyértelművé téve meg is ismétel a wegtoreni. Még bágyadt az élménytől. Nem is szívesen ereszti el, s nem is ereszti el teljesen. Verejték párája fest selymes csillogást a bőrére. Elégedetten nyúlik el a gyűrött lepedőn, mint egy jóllakott házicirmos. Most bizonyára dorombolna, ha az lenne.
A szavak távoli duruzsolásként sejlenek csak, de lassan kitisztulnak, s Lutah Farsys sárga pillantása üdvözli a kéjek még álomszerűen cirógató fátylán innen.*
- Szeretőt tartani... *ízlelgeti a felvetést, mintha egy újgazdag polgár kacérkodna egy költséges, de hiúságát legyezgető hívságba való beruházással.* - Szerintem csak meg akarod spórolni, hogy újra és újra el kelljen csábítanod *mosolyodik pimaszul, ahogy oldalvást felkönyököl.* - Vagy kieszközölnöd, hogy adjam magam. *A leheletnyit hunyorító pillantásban felsejlik első légyottjuk, ami karmolta az önérzetét, de talán épp ettől volt olyan fenséges. Édesen utálatos. Igen. Határozottan van ebben az alakban valami, ami kéjsóvár ingerrel futtatja át az ellenszenvet.
Yeza ujjai finoman cirógatják a nyugvó férfiasságot. Csupán kedvtelésből, nem unszolás végett. Igazán kellemes szerető, meg kell hagyni, de inkább óvatosan fogalmaz. Nem tudja még, milyen céllal jött pontosan. Amíg a Kereskedőház érdekeit nem bolygatja, a Bárót valószínűleg kicsit sem érdekli, hogy Yeza kivel fekszik össze. Mostanság mintha a friss házasok utópiába öltözött életén kívül más amúgy se nagyon érdekelné. Persze lehet, hogy csak szokás szerint őt nem avatja be, és csak a hegesarcúval osztja meg az ügyeit.*
- Miből gondolod? *vonja fel a szemöldökét a szolgálólányokra tett megjegyzésre. Farsyst meg a hírnevét ismerve aligha hiszi, hogy két ork kislányról lenne szó, akik reggelente odakészítik neki a papucsát és a "jó reggelt ördögvigyort" a kisasztaltra, de inkább nem futna bele egy ilyen csapdába. Még megbélyegeznék, hogy csak feslett gondolatok járnak a fejében.
Közelebb húzódik, hogy apró csókocskákat hinthessen a férfi mellkasára, míg beszélnek.*
- És hol vannak most? Talán a kapitányodat szórakoztatják valahol?
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mosolyog a félreérthetetlen felajánláson, amit most teljesen egyértelművé téve meg is ismétel a wegtoreni. Még bágyadt az élménytől. Nem is szívesen ereszti el, s nem is ereszti el teljesen. Verejték párája fest selymes csillogást a bőrére. Elégedetten nyúlik el a gyűrött lepedőn, mint egy jóllakott házicirmos. Most bizonyára dorombolna, ha az lenne.
A szavak távoli duruzsolásként sejlenek csak, de lassan kitisztulnak, s Lutah Farsys sárga pillantása üdvözli a kéjek még álomszerűen cirógató fátylán innen.*
- Szeretőt tartani... *ízlelgeti a felvetést, mintha egy újgazdag polgár kacérkodna egy költséges, de hiúságát legyezgető hívságba való beruházással.* - Szerintem csak meg akarod spórolni, hogy újra és újra el kelljen csábítanod *mosolyodik pimaszul, ahogy oldalvást felkönyököl.* - Vagy kieszközölnöd, hogy adjam magam. *A leheletnyit hunyorító pillantásban felsejlik első légyottjuk, ami karmolta az önérzetét, de talán épp ettől volt olyan fenséges. Édesen utálatos. Igen. Határozottan van ebben az alakban valami, ami kéjsóvár ingerrel futtatja át az ellenszenvet.
Yeza ujjai finoman cirógatják a nyugvó férfiasságot. Csupán kedvtelésből, nem unszolás végett. Igazán kellemes szerető, meg kell hagyni, de inkább óvatosan fogalmaz. Nem tudja még, milyen céllal jött pontosan. Amíg a Kereskedőház érdekeit nem bolygatja, a Bárót valószínűleg kicsit sem érdekli, hogy Yeza kivel fekszik össze. Mostanság mintha a friss házasok utópiába öltözött életén kívül más amúgy se nagyon érdekelné. Persze lehet, hogy csak szokás szerint őt nem avatja be, és csak a hegesarcúval osztja meg az ügyeit.*
- Miből gondolod? *vonja fel a szemöldökét a szolgálólányokra tett megjegyzésre. Farsyst meg a hírnevét ismerve aligha hiszi, hogy két ork kislányról lenne szó, akik reggelente odakészítik neki a papucsát és a "jó reggelt ördögvigyort" a kisasztaltra, de inkább nem futna bele egy ilyen csapdába. Még megbélyegeznék, hogy csak feslett gondolatok járnak a fejében.
Közelebb húzódik, hogy apró csókocskákat hinthessen a férfi mellkasára, míg beszélnek.*
- És hol vannak most? Talán a kapitányodat szórakoztatják valahol?
4390. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-05 21:15:26
Üzenet elküldve: 2023-09-05 21:15:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Kurta bólintással nyugtázza a nő szavait. Vannak bizony. De ő nem tartozik közéjük. Szokták mondani a pénz, pénzt fial. Viszont sokkal nagyobb teljesítmény, ha valaki leglentebbről küzdi fel magát a csúcsra. Bár messze még a vágyott cél.
Kényelmesen él, és sokaknak parancsol. Az más kérdés, hogy vajon képes lenne-e egy társulás keretein belül részlegesen igába hajtani a fejét. Ha elég előnye származik belőle, egy rövidke ideig, talán. *
- Ajándékot? Miféle ajándékra vágyik szívem hölgye? Selyemre, bársonyra? Drágakőre?
* Eszébe ötlenek a legutóbbi szavaik, így ravaszul hunyorog. *
- Netán egy csinos ágyas, aki kényedre kedvedre tesz? Jaj, istenkém, ez szinte már meg is van.
* Pajkosan a saját szájára csap. *
- A tied, ha akarod.
* Ujjait rákulcsolja a nő ujjaira, azt pedig saját férfiassága köré fonja.
A maga nem túl bonyolult, inkább illetlenül lényegretörő módján éppen most csillantotta meg Yezának tartósabb ismerkedésük lehetőségét. Ha akar, élhet vele. Amíg rá nem un. Vagy ő a férfira.
Beszelgetésük hamarosan kizárólag testiségre vált, ahol szavaknak nincs helye. A pillanatnyi győzelem az övé, de csak hajszál híján. A sikamlós anyanyelvű szavak mindig megpendítenek benne valamit. Fogait összeszorítva küzd önmaga ellen. A megsemmisült, boldogra szeretett nő látványa aztán az utolsó bástyáit is lerombolja.
Homlokát a kulcscsontjának támasztva piheg egy sort, míg összeszedi magát annyira, hogy felnyalábolva a másikat elnyúljon az ágyon. A hátára gördül és kimerülten a szeme elé helyezi az alkarját. Halkan nevetgél magában. *
- Démoni asszony, aki a halálba szereti áldozatait... Yeza a neved.
* Oldalra fordul a nő felé. Arca kipirult, elégedett, sörénye nyirkosan göndörödik a mellkasán. Másnapos borosta éktelenkedik az állán, teste különböző pontjain karmolások, harapások nyomai. Nem hasonlít sikeres, agyafúrt önmagára, inkább egy léha kalóznak tűnik. *
- Komolyan gondoltam. Szerelmet nem ígérhetek és nem is kérek, drága Yezám.
* A komoly hanghordozást némileg ellensúlyozza a pajkos, élveteg mosoly az ajkán. *
- De egy ideig elszórakoztathatjuk egymást. Amíg mindenkinek kellemes.
* Hanyattdől, két karját a feje alatt összefonva felvigyorog a mennyezetre. *
- Említettem már, hogy van két szolgálóleányom? Egy ikerpár. Úgy gondolom, kedvelnétek egymást.
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Kurta bólintással nyugtázza a nő szavait. Vannak bizony. De ő nem tartozik közéjük. Szokták mondani a pénz, pénzt fial. Viszont sokkal nagyobb teljesítmény, ha valaki leglentebbről küzdi fel magát a csúcsra. Bár messze még a vágyott cél.
Kényelmesen él, és sokaknak parancsol. Az más kérdés, hogy vajon képes lenne-e egy társulás keretein belül részlegesen igába hajtani a fejét. Ha elég előnye származik belőle, egy rövidke ideig, talán. *
- Ajándékot? Miféle ajándékra vágyik szívem hölgye? Selyemre, bársonyra? Drágakőre?
* Eszébe ötlenek a legutóbbi szavaik, így ravaszul hunyorog. *
- Netán egy csinos ágyas, aki kényedre kedvedre tesz? Jaj, istenkém, ez szinte már meg is van.
* Pajkosan a saját szájára csap. *
- A tied, ha akarod.
* Ujjait rákulcsolja a nő ujjaira, azt pedig saját férfiassága köré fonja.
A maga nem túl bonyolult, inkább illetlenül lényegretörő módján éppen most csillantotta meg Yezának tartósabb ismerkedésük lehetőségét. Ha akar, élhet vele. Amíg rá nem un. Vagy ő a férfira.
Beszelgetésük hamarosan kizárólag testiségre vált, ahol szavaknak nincs helye. A pillanatnyi győzelem az övé, de csak hajszál híján. A sikamlós anyanyelvű szavak mindig megpendítenek benne valamit. Fogait összeszorítva küzd önmaga ellen. A megsemmisült, boldogra szeretett nő látványa aztán az utolsó bástyáit is lerombolja.
Homlokát a kulcscsontjának támasztva piheg egy sort, míg összeszedi magát annyira, hogy felnyalábolva a másikat elnyúljon az ágyon. A hátára gördül és kimerülten a szeme elé helyezi az alkarját. Halkan nevetgél magában. *
- Démoni asszony, aki a halálba szereti áldozatait... Yeza a neved.
* Oldalra fordul a nő felé. Arca kipirult, elégedett, sörénye nyirkosan göndörödik a mellkasán. Másnapos borosta éktelenkedik az állán, teste különböző pontjain karmolások, harapások nyomai. Nem hasonlít sikeres, agyafúrt önmagára, inkább egy léha kalóznak tűnik. *
- Komolyan gondoltam. Szerelmet nem ígérhetek és nem is kérek, drága Yezám.
* A komoly hanghordozást némileg ellensúlyozza a pajkos, élveteg mosoly az ajkán. *
- De egy ideig elszórakoztathatjuk egymást. Amíg mindenkinek kellemes.
* Hanyattdől, két karját a feje alatt összefonva felvigyorog a mennyezetre. *
- Említettem már, hogy van két szolgálóleányom? Egy ikerpár. Úgy gondolom, kedvelnétek egymást.
4389. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-05 19:55:17
Üzenet elküldve: 2023-09-05 19:55:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Nem mondaná, hogy meggyőzték a "száz arannyal világgá"-módszer helyességéről. Ebben a fogadóban egy hatig sem lehet ebből a pénzből kihúzni, aztán ki tudja, hol volt az az árvaház, meg hogy mire tanítják ott a gyerekeket, amiből el tudják magukat tartani. Lily ugyanakkor szemlátomást él és virul, Nawanthirishardipandrának pedig nem muszáj mindenkinél mindent jobban tudni. El is engedi a témát.*
- Apuka vett egy lovat, amit kutyaként neveltek, és ő lett az ötödik gyerek. *erősíti meg Bundi családon belül elfoglalt pozícióját* A környékbelieknek esélye sem volt. Most képzeld el: *és nekiáll a hangjával-arcával eljátszani a jelenetet, ahogy Berengár meg egy arra járó szénégető vitatkoznak*
"De hát a Bundi egy ló!"
"Kutya az, ha mondom!"
"De hát nyihog!"
"Nem nyihog az, szűköl."
"De hát patája van!"
"Mer' ez patás kutya."
"De zabot eszik!"
"No, a te kutyád meg leeszi a szőlőt a tőkéről, azt' mégse seregély!"
- És semmivel nem tudod meggyőzni… *Mosolyogva megcsóválja a fejét. Ami egy óriásnál eldöntetett, az bízvást kőbe vésettnek tekinthető.*
*Amikor a szerzetes megpendíti, hogy Lily pártfogóiról lehet, szólni kéne a városőröknek, újabb váratlan fordulat történik: a lányka pánikba esik, felpattan, és ezúttal ő vonul vissza a pulthoz, felriasztva a látszólag békésen szendergő orkot. Persze ahogy a zsoldos talpra ugrik, megrezzen Nawanthiri is, de csak a hirtelen mozdulattól. Várakozva pislog a férfira, éreztetve, hogy nyugodtan visszaülhet, és amikor megtörténik, megnyunyorgatja a túlsó vállát. Nincs semmi vész. Almalé van, meg egy hosszú magyarázat.
Miközben hallgatja, a szerzetes felhúzza a székre az egyik lábát, és állát a térdén nyugtatva tűnődik. Nem gondolja, hogy a városőrök felhasználnák Lilyt a hollóemberek kézrekerítésében. A lányka csak megmondja, hol tanyáznak, az őrök rajtuk ütnek, és kész. Sosem fog kiderülni, hogy köze volt az orgyilkosokhoz. Az alkalmi zsebmetszéseken és a zsoldos nem túl együttérző figyelmeztetésén beharapja az ajkát, majd lehajtott fejjel megcsóválja a fejét. Szívesen megkérdezné Ukromot, dolgozna-e máskor is ezekkel a maskarás ember-, sőt, orkvadászokkal.*
- Félsz a hollóktól, igaz? *szemébe néz a lánykának* Hogy bosszút állnak rajtad. *Nem vár választ, biztos benne, hogy így van.* Az őrség nem fog téged sem beépíteni, sem kiadni. A Kereskedőház pedig megvédi az övéit. Az egyik dolgozónak vérdíj van a fején Wegtorenben, tudod? Utána jött egy fejvadász *fölemeli a két nyitott tenyerét* és meghalt a kezem között. Baleset volt, de ha nem kapom el, akkor is a kolegánk nélkül távozott volna.
*Elkezdi levetni a saruit, hogy fél-lótuszba helyezkedjen.*
- Csak azt akarom mondani, hogy ha úgyis elhagynád a hollókat, ott jó helyed lenne…
*Továbbra is érezni az aggodalmat a hangján, hiába tudja, hogy a sorsáért mindenki maga felelős. Alkalmi munkákból, piaci szarkaságból élni máról-holnapra… nem mondaná, hogy nem lehet, de egyedül aligha. Előbb-utóbb lesz valaki, aki elől még Lilynek sem sikerül elszaladni.*
- Meditálni… azt jelenti, hogy csak egyvalamire figyelsz, és semmi másra. *Már akkor érzi, hogy ez a magyarázat pontatlan, amikor még be sem fejezte.* Mondjuk a légzésedre. Beszívod a levegőt, benntartod, kiengeded, és egy kicsit úgy hagyod. És mindig ugyanolyan ritmusban. Vagy az is meditáció, hogy formagyakorlatot csinálsz, és annak a mozdulataira figyelsz. Úgy értem… ahogy a tested elvégzi őket. Ahogy a kezed együtt mozog a csípőddel és a lábaiddal, a súlyod pedig mindegyikkel. Vagy ahogy sorbarendezed a tagjaid, és olyan biztosan állsz, mintha tizenkét láb mélyen támaszkodnál bele a földbe. Nagyon zavaros ez így…? *kérdi bizonytalanul, de immár fél-lótuszban ülve.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.05 20:44:13
*Nem mondaná, hogy meggyőzték a "száz arannyal világgá"-módszer helyességéről. Ebben a fogadóban egy hatig sem lehet ebből a pénzből kihúzni, aztán ki tudja, hol volt az az árvaház, meg hogy mire tanítják ott a gyerekeket, amiből el tudják magukat tartani. Lily ugyanakkor szemlátomást él és virul, Nawanthirishardipandrának pedig nem muszáj mindenkinél mindent jobban tudni. El is engedi a témát.*
- Apuka vett egy lovat, amit kutyaként neveltek, és ő lett az ötödik gyerek. *erősíti meg Bundi családon belül elfoglalt pozícióját* A környékbelieknek esélye sem volt. Most képzeld el: *és nekiáll a hangjával-arcával eljátszani a jelenetet, ahogy Berengár meg egy arra járó szénégető vitatkoznak*
"De hát a Bundi egy ló!"
"Kutya az, ha mondom!"
"De hát nyihog!"
"Nem nyihog az, szűköl."
"De hát patája van!"
"Mer' ez patás kutya."
"De zabot eszik!"
"No, a te kutyád meg leeszi a szőlőt a tőkéről, azt' mégse seregély!"
- És semmivel nem tudod meggyőzni… *Mosolyogva megcsóválja a fejét. Ami egy óriásnál eldöntetett, az bízvást kőbe vésettnek tekinthető.*
*Amikor a szerzetes megpendíti, hogy Lily pártfogóiról lehet, szólni kéne a városőröknek, újabb váratlan fordulat történik: a lányka pánikba esik, felpattan, és ezúttal ő vonul vissza a pulthoz, felriasztva a látszólag békésen szendergő orkot. Persze ahogy a zsoldos talpra ugrik, megrezzen Nawanthiri is, de csak a hirtelen mozdulattól. Várakozva pislog a férfira, éreztetve, hogy nyugodtan visszaülhet, és amikor megtörténik, megnyunyorgatja a túlsó vállát. Nincs semmi vész. Almalé van, meg egy hosszú magyarázat.
Miközben hallgatja, a szerzetes felhúzza a székre az egyik lábát, és állát a térdén nyugtatva tűnődik. Nem gondolja, hogy a városőrök felhasználnák Lilyt a hollóemberek kézrekerítésében. A lányka csak megmondja, hol tanyáznak, az őrök rajtuk ütnek, és kész. Sosem fog kiderülni, hogy köze volt az orgyilkosokhoz. Az alkalmi zsebmetszéseken és a zsoldos nem túl együttérző figyelmeztetésén beharapja az ajkát, majd lehajtott fejjel megcsóválja a fejét. Szívesen megkérdezné Ukromot, dolgozna-e máskor is ezekkel a maskarás ember-, sőt, orkvadászokkal.*
- Félsz a hollóktól, igaz? *szemébe néz a lánykának* Hogy bosszút állnak rajtad. *Nem vár választ, biztos benne, hogy így van.* Az őrség nem fog téged sem beépíteni, sem kiadni. A Kereskedőház pedig megvédi az övéit. Az egyik dolgozónak vérdíj van a fején Wegtorenben, tudod? Utána jött egy fejvadász *fölemeli a két nyitott tenyerét* és meghalt a kezem között. Baleset volt, de ha nem kapom el, akkor is a kolegánk nélkül távozott volna.
*Elkezdi levetni a saruit, hogy fél-lótuszba helyezkedjen.*
- Csak azt akarom mondani, hogy ha úgyis elhagynád a hollókat, ott jó helyed lenne…
*Továbbra is érezni az aggodalmat a hangján, hiába tudja, hogy a sorsáért mindenki maga felelős. Alkalmi munkákból, piaci szarkaságból élni máról-holnapra… nem mondaná, hogy nem lehet, de egyedül aligha. Előbb-utóbb lesz valaki, aki elől még Lilynek sem sikerül elszaladni.*
- Meditálni… azt jelenti, hogy csak egyvalamire figyelsz, és semmi másra. *Már akkor érzi, hogy ez a magyarázat pontatlan, amikor még be sem fejezte.* Mondjuk a légzésedre. Beszívod a levegőt, benntartod, kiengeded, és egy kicsit úgy hagyod. És mindig ugyanolyan ritmusban. Vagy az is meditáció, hogy formagyakorlatot csinálsz, és annak a mozdulataira figyelsz. Úgy értem… ahogy a tested elvégzi őket. Ahogy a kezed együtt mozog a csípőddel és a lábaiddal, a súlyod pedig mindegyikkel. Vagy ahogy sorbarendezed a tagjaid, és olyan biztosan állsz, mintha tizenkét láb mélyen támaszkodnál bele a földbe. Nagyon zavaros ez így…? *kérdi bizonytalanul, de immár fél-lótuszban ülve.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.05 20:44:13
4388. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-05 19:21:29
Üzenet elküldve: 2023-09-05 19:21:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Úgy sejti, az a _mindenki_ azért költői túlzás, de biztos benne, hogy azért lehet alapja a kijelentésnek. Elvégre már akkoriban is emlegették Lutah Farsyst meg a hajóját, amikor még Yeza a Főnix Házánál szolgált. A megjegyzés viszont keserű éllel üti szíven. Igen, régen járt odahaza. S valószínűleg soha többé nem is járhat. A lelke szűkölve vágyódik a Tűz Városába minden egyes pillanatban, s úgy érzi, ez mindig is így marad.*
- Vannak rossz kereskedők is *vonja meg a vállát flegmán, ha a kijelentés a vagyonosság alapjaként sercent volna.
Bizony, Wegtorenben a hírnév vagy a rang kemény szerzemény. Épp ezért van súlya. Ezt a külhoniak nem igazán értik. Nem is csoda. Ez a világ egészen más. Születés jogán kikövezett út, vagy épp sáros veremmé árkolt.*
- Hozz ajándékot *szúrja oda a látogatás kapcsán.* - Mindenképp hozz ajándékot! Úgy illik. *Pillái lebágyadnak, ajkai elnyílnak. Ha nem fejezte volna be a mondatot, biztos szavát feledné a kéjelgés elmélyülő hullámainak fodrain.
Lám csak, két wegtoreni miért pont a lepedőakrobatikából ne csinálna versengést? Yeza ajkán magabiztos mosoly kunkorodik, ahogy a férfi ölébe simulva átkarolja a nyakát. Annak ellenére, hogy szinte idegenek, ez most igazán meghitt. Ha nem győzelmet hajszolnának, duruzsolhatnának egymás ajkára olyasmiket is, amiket a szerelmesek szoktak.
Magával ragadja a bódult mámor, mert a pimasz fráter nem először bizonyítja, hogy méltó a hírnevére. Na nem a kereskedői babérok okán, hanem eme kicsapongó passziói hozadékaként. Nincs kizárva, hogy tényleg kihúzná alóla a józanság talaját, mert felkavaró ez a bensőséges pozitúra, nem beszélve a ritmusról, amit kiváló érzékkel diktál hozzá a férfi.*
- Ahogy parancsolod *súgja Farsys fülébe. A wegtoreni nyelven szólaló alázatos formula sziszeg és mordul még a lágy zöngékben is. Szinte kerékbe töri a vérlázító tartalmat, s inkább sercint a farvizén kihívást. Betű szerinti fordítás, amit élőszóban csak igen ritkán használnak. Akkor is inkább csak a pimasz felhangra erősítve.
Feladja. Feladja, hogy megsemmisülésbe hajtsa a férfit. Elereszt mindent, csupán kiélvezi. Egész lénye elmerül a fenséges, buja mámorban. Csípője hullámzása ütemesen ring. Nagyokat sóhajt, dereka szinte ívbe hajlik, a fejét hátraveti, s hagyja, hogy elragadja a gyönyör teljes extázisa. Tudja, hogyne tudná, hogy ez látványnak se utolsó, de egy igazi svindler úgy veszít, hogy ő nyerjen vele.*
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Úgy sejti, az a _mindenki_ azért költői túlzás, de biztos benne, hogy azért lehet alapja a kijelentésnek. Elvégre már akkoriban is emlegették Lutah Farsyst meg a hajóját, amikor még Yeza a Főnix Házánál szolgált. A megjegyzés viszont keserű éllel üti szíven. Igen, régen járt odahaza. S valószínűleg soha többé nem is járhat. A lelke szűkölve vágyódik a Tűz Városába minden egyes pillanatban, s úgy érzi, ez mindig is így marad.*
- Vannak rossz kereskedők is *vonja meg a vállát flegmán, ha a kijelentés a vagyonosság alapjaként sercent volna.
Bizony, Wegtorenben a hírnév vagy a rang kemény szerzemény. Épp ezért van súlya. Ezt a külhoniak nem igazán értik. Nem is csoda. Ez a világ egészen más. Születés jogán kikövezett út, vagy épp sáros veremmé árkolt.*
- Hozz ajándékot *szúrja oda a látogatás kapcsán.* - Mindenképp hozz ajándékot! Úgy illik. *Pillái lebágyadnak, ajkai elnyílnak. Ha nem fejezte volna be a mondatot, biztos szavát feledné a kéjelgés elmélyülő hullámainak fodrain.
Lám csak, két wegtoreni miért pont a lepedőakrobatikából ne csinálna versengést? Yeza ajkán magabiztos mosoly kunkorodik, ahogy a férfi ölébe simulva átkarolja a nyakát. Annak ellenére, hogy szinte idegenek, ez most igazán meghitt. Ha nem győzelmet hajszolnának, duruzsolhatnának egymás ajkára olyasmiket is, amiket a szerelmesek szoktak.
Magával ragadja a bódult mámor, mert a pimasz fráter nem először bizonyítja, hogy méltó a hírnevére. Na nem a kereskedői babérok okán, hanem eme kicsapongó passziói hozadékaként. Nincs kizárva, hogy tényleg kihúzná alóla a józanság talaját, mert felkavaró ez a bensőséges pozitúra, nem beszélve a ritmusról, amit kiváló érzékkel diktál hozzá a férfi.*
- Ahogy parancsolod *súgja Farsys fülébe. A wegtoreni nyelven szólaló alázatos formula sziszeg és mordul még a lágy zöngékben is. Szinte kerékbe töri a vérlázító tartalmat, s inkább sercint a farvizén kihívást. Betű szerinti fordítás, amit élőszóban csak igen ritkán használnak. Akkor is inkább csak a pimasz felhangra erősítve.
Feladja. Feladja, hogy megsemmisülésbe hajtsa a férfit. Elereszt mindent, csupán kiélvezi. Egész lénye elmerül a fenséges, buja mámorban. Csípője hullámzása ütemesen ring. Nagyokat sóhajt, dereka szinte ívbe hajlik, a fejét hátraveti, s hagyja, hogy elragadja a gyönyör teljes extázisa. Tudja, hogyne tudná, hogy ez látványnak se utolsó, de egy igazi svindler úgy veszít, hogy ő nyerjen vele.*
4387. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-05 09:24:07
Üzenet elküldve: 2023-09-05 09:24:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Hála Teysusnak! Van egy olyan érzésem, velük nem szórakoztunk volna ilyen jól.
* Hamiskásan elmosolyodik és szabadon végigjáratja tekintetét az elétárt idomokon. *
- Kereskedő vagyok, cuncimókus. Régen jártál odahaza, de mára már mindenki hallotta Wegtorenben Lutah Farsys és a Jáde Oroszlán nevét.
* Férfiúi önteltséggel hangoznak a szavai, nem kevés büszkeséget érez. Hosszú és kemény út vezetett a wegtoreni utca mocskából felfelé. Nyugtalan éjszakákon, a rémálmaiban mág mindig kísértik az akkori tettei. *
- Megfontolandó. Talán hamarosan meglátogatlak benneteket.
* Igazat szól, bár egészen más okból szándékozik felkeresni a Bárót és Kereskedőházát. Felszisszen a váratlan karmos-támadástól, de csak amolyan jólesően. *
- Mondtak már rosszabbat is.
* Vigyorog, az elnevezéshez híven ravasz róka-mosollyal. *
- Mondtam már, játék az élet, kedves.
* Mormolja elfúló hangon, arcát beletemetve a nő nyakába. Az óriáskígyóhoz hasonlatos fojtás fokozódik, nyöszörgéssel vegyes nevetés szökik ki a száján. *
- De még nem.
* Sóhajtja, és alulról felnyalábolja Yeza testét, majd hátra, a sarkára ülve folytatja a mozgást, erősen tartva a csípőjénél fogva. Szinte meghitt közelségbe kerül az arcuk, így szabadon feltérképezhetik egymás gondolatait a szemükön keresztül.
Lutah szemében most győzni akarást láthat a másik. Bár máskor szívesen, önként és dalolva veszítene Yeza ellen, most úgy érzi, nem hagyhatja, hogy a fortélyos némber vegye át az irányítást. *
- Ma te fogsz veszíteni.
* Szűri összeszorított ajkai közül és pár leleményes csípőmozdulattal igyekszik magára vonni a figyelmet és a végletekig hajszolni a nő élvezetét. Hiába ő Niyss virága, Lutah is az utcán kereste a betevőrevalót fiatalabb korában. Eladta az egyetlent, ami a birtokában volt, így válva teljesen és végérvényesen nincstelenné. De hát... innen szép nyerni. *
- Add fel!
* Arcán elmélyült koncentrációval kutatja a nő szemeiben az édes megsemmisülés jeleit, hogy végre maga is fellélegezhessen. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Hála Teysusnak! Van egy olyan érzésem, velük nem szórakoztunk volna ilyen jól.
* Hamiskásan elmosolyodik és szabadon végigjáratja tekintetét az elétárt idomokon. *
- Kereskedő vagyok, cuncimókus. Régen jártál odahaza, de mára már mindenki hallotta Wegtorenben Lutah Farsys és a Jáde Oroszlán nevét.
* Férfiúi önteltséggel hangoznak a szavai, nem kevés büszkeséget érez. Hosszú és kemény út vezetett a wegtoreni utca mocskából felfelé. Nyugtalan éjszakákon, a rémálmaiban mág mindig kísértik az akkori tettei. *
- Megfontolandó. Talán hamarosan meglátogatlak benneteket.
* Igazat szól, bár egészen más okból szándékozik felkeresni a Bárót és Kereskedőházát. Felszisszen a váratlan karmos-támadástól, de csak amolyan jólesően. *
- Mondtak már rosszabbat is.
* Vigyorog, az elnevezéshez híven ravasz róka-mosollyal. *
- Mondtam már, játék az élet, kedves.
* Mormolja elfúló hangon, arcát beletemetve a nő nyakába. Az óriáskígyóhoz hasonlatos fojtás fokozódik, nyöszörgéssel vegyes nevetés szökik ki a száján. *
- De még nem.
* Sóhajtja, és alulról felnyalábolja Yeza testét, majd hátra, a sarkára ülve folytatja a mozgást, erősen tartva a csípőjénél fogva. Szinte meghitt közelségbe kerül az arcuk, így szabadon feltérképezhetik egymás gondolatait a szemükön keresztül.
Lutah szemében most győzni akarást láthat a másik. Bár máskor szívesen, önként és dalolva veszítene Yeza ellen, most úgy érzi, nem hagyhatja, hogy a fortélyos némber vegye át az irányítást. *
- Ma te fogsz veszíteni.
* Szűri összeszorított ajkai közül és pár leleményes csípőmozdulattal igyekszik magára vonni a figyelmet és a végletekig hajszolni a nő élvezetét. Hiába ő Niyss virága, Lutah is az utcán kereste a betevőrevalót fiatalabb korában. Eladta az egyetlent, ami a birtokában volt, így válva teljesen és végérvényesen nincstelenné. De hát... innen szép nyerni. *
- Add fel!
* Arcán elmélyült koncentrációval kutatja a nő szemeiben az édes megsemmisülés jeleit, hogy végre maga is fellélegezhessen. *
4386. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-05 06:41:57
Üzenet elküldve: 2023-09-05 06:41:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lám, csak néhány év a Lég Városában, s a földijei máris savanyú ünneprontónak látják? Változott, az kétségtelen, elvégre kénytelen volt. Az elmúlt időszak nem bánt vele kesztyűs kézzel, s míg Farsys számára Arthenior csupán kaland, addig Yezának utolsó mentsvár. Artheniornak pedig megvannak a maga szabályai. Betű szerinti, tintaszagú lajstrom. A Városok Városa a Népek Olvasztótégelye, a maga megannyi lehetőségével. Tűkkel megtűzdelt szalonna egy ilyen wegtoreni kivert eb számára, mint amilyen ő. De ez maradt. A férfi ajkáról lélegzi az otthon pezsgő szellemét, az életet, ami itt egész más színben pislákol.*
- Az elmúlt órákban nem a sétálgató környékbelieket traktáltad az erényeiddel *válaszolja csipkelődőn, ahogy méltatlankodva nyújtózik egyet. Természetesen olyan módon domborít ez a kis semmiség, hogy a férfit minél hathatósabban csalja vissza az ágyba.
A fekete lelke bugyraiig lemeztelenedett wegtoreni korholása pimasz mosolygást csal az ajkára, míg élvezkedő csókocskákkal szabdalja a mondatokat.*
- Érdeklődést? *dorombolja, míg csípője érzékien fészkelődik* - Szóval vagyonos vagy, azt mondod? *Egy pillanat alatt lecsupaszítja a hallottak érdemi részét, ahogy rájátszik a női sztereotípiára, bár kétségtelenül valóban üdvösnek tartaná, ha esetleg hasznot is húzhatna ebből.
Érdemibb válaszokat persze nem kap. De legalább más tekintetben irányba áll a szekerük, míg Yeza a jó leányok kötelességeit ecseteli.*
- Honnan tudnám? *sóhajtja, miközben vágyuk már szinte szűköl az egyesülésért.* - De a Kereskedőház kufárai kiváló beszerzők. "A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára kicsit várni kell!" *idézi a mottót.* - Ha jó leányt akarsz, biztos szereznek neked egyet. *A mondat vérére a körmei belevájnak a férfi bőrébe, amint e reggeli keringő nyitányba fordul. A mámortól ködös pillantása épp csak tisztul, mikor szembetalálja magát a férfi arcán történt változással. Már fordítják is a hátára, s a csuklóin megszorul Farsys marka.
Nem szeppen meg, de figyel. Yeza tekintete mélyrehatón kutatja a jeleket, a csalásét, a színlelését, miközben engedi a férfit vágyának feszülni. Árulkodó intelem, hogy csupán megérzése súg róla, nincs veszélyben (ezúttal legalábbis). Az elnyújtott pillanat elmúlik, s a szorítás is enged, de a dolog után Yeza fejében csak úgy cikáznak a gondolatok.*
- Bőreváltó, nyughatatlan róka *kúszik a jobbja Farsys torkára a duruzsolva perzselő szavak mentén.* - Te játszani szeretsz *mondja. Erősödik kissé a szorítása, de nem csak a karcsú ujjaké. Felhúzza a térdeit, s a lábát a férfi köré kulcsolja. Morranva lélegzik, ahogy ágyéka izmaira koncentrál. Lüktetve fodrozza az élvezetet a Niyss ajándéka.* - És veszíteni.
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lám, csak néhány év a Lég Városában, s a földijei máris savanyú ünneprontónak látják? Változott, az kétségtelen, elvégre kénytelen volt. Az elmúlt időszak nem bánt vele kesztyűs kézzel, s míg Farsys számára Arthenior csupán kaland, addig Yezának utolsó mentsvár. Artheniornak pedig megvannak a maga szabályai. Betű szerinti, tintaszagú lajstrom. A Városok Városa a Népek Olvasztótégelye, a maga megannyi lehetőségével. Tűkkel megtűzdelt szalonna egy ilyen wegtoreni kivert eb számára, mint amilyen ő. De ez maradt. A férfi ajkáról lélegzi az otthon pezsgő szellemét, az életet, ami itt egész más színben pislákol.*
- Az elmúlt órákban nem a sétálgató környékbelieket traktáltad az erényeiddel *válaszolja csipkelődőn, ahogy méltatlankodva nyújtózik egyet. Természetesen olyan módon domborít ez a kis semmiség, hogy a férfit minél hathatósabban csalja vissza az ágyba.
A fekete lelke bugyraiig lemeztelenedett wegtoreni korholása pimasz mosolygást csal az ajkára, míg élvezkedő csókocskákkal szabdalja a mondatokat.*
- Érdeklődést? *dorombolja, míg csípője érzékien fészkelődik* - Szóval vagyonos vagy, azt mondod? *Egy pillanat alatt lecsupaszítja a hallottak érdemi részét, ahogy rájátszik a női sztereotípiára, bár kétségtelenül valóban üdvösnek tartaná, ha esetleg hasznot is húzhatna ebből.
Érdemibb válaszokat persze nem kap. De legalább más tekintetben irányba áll a szekerük, míg Yeza a jó leányok kötelességeit ecseteli.*
- Honnan tudnám? *sóhajtja, miközben vágyuk már szinte szűköl az egyesülésért.* - De a Kereskedőház kufárai kiváló beszerzők. "A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára kicsit várni kell!" *idézi a mottót.* - Ha jó leányt akarsz, biztos szereznek neked egyet. *A mondat vérére a körmei belevájnak a férfi bőrébe, amint e reggeli keringő nyitányba fordul. A mámortól ködös pillantása épp csak tisztul, mikor szembetalálja magát a férfi arcán történt változással. Már fordítják is a hátára, s a csuklóin megszorul Farsys marka.
Nem szeppen meg, de figyel. Yeza tekintete mélyrehatón kutatja a jeleket, a csalásét, a színlelését, miközben engedi a férfit vágyának feszülni. Árulkodó intelem, hogy csupán megérzése súg róla, nincs veszélyben (ezúttal legalábbis). Az elnyújtott pillanat elmúlik, s a szorítás is enged, de a dolog után Yeza fejében csak úgy cikáznak a gondolatok.*
- Bőreváltó, nyughatatlan róka *kúszik a jobbja Farsys torkára a duruzsolva perzselő szavak mentén.* - Te játszani szeretsz *mondja. Erősödik kissé a szorítása, de nem csak a karcsú ujjaké. Felhúzza a térdeit, s a lábát a férfi köré kulcsolja. Morranva lélegzik, ahogy ágyéka izmaira koncentrál. Lüktetve fodrozza az élvezetet a Niyss ajándéka.* - És veszíteni.
4385. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-04 11:43:35
Üzenet elküldve: 2023-09-04 11:43:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Lám, lám. Micsoda törvénytisztelő polgára a városnak!
* Incselkedik vigyorogva. Ha itt valóban ilyen szigorú törvények uralkodnak, majd elválik meddig érzi jól magát bennük. Hiszen nincs kőbe vésve, hogy itt öregedjen meg. Mondjuk, megöregedni sem tervez feltétlenül. Ha zavaróvá válik az itteni légkör, azonnal hajóra pattan és meg sem áll a következő… nos, bármeddig. *
- Te pedig ünneprontó.
* Lebiggyeszti az ajkát. *
- Nem emlékszem, hogy az elmúlt órákban is ilyen komor lettél volna.
* Bár a nagy része az eseményeknek homályba vész, tény és való. De valahogy nem ez a Yeza rémlik neki. *
- Vallásos áhitat keresése a földi örömökben? Túl hosszú.
* Míg az önnön lelkének mélységeit cincálgatja, boncolgatja, az ármány nőszemély máris próbálja elvonni a figyelmét. Drámaian felsóhajt és enged az erőszaknak. *
- Te leány! Én éppen lemeztelenítem előtted fekete lelkem bugyrait! Megcsillanthatnál némi őszintének tűnő érdeklődést.
* Teljesen őszintétlenül korholja a vöröst, miközben szájával a másikét becézgeti. *
- Úgy tűnik magadnak kell kiderítened a válaszokat.
* Szemérmetlenül vigyorog miközben ismét alulra gyűrik. Gátlástalanul markol a formás fenékbe baljával, míg a jobb kezének csuklója köré tekeri a hosszú hajat. Finoman ránt egyet rajta. *
- Ah, egészen felcsigáztál! És mond csak, hol találni egy ilyesféle lányt?
* Kapkodó lélegzettel beszél, majd egy mozdulattal megkísérli a helyére illeszteni kettejük testét. Szemének tüze felparázslik és váratlanul elkomolyodik az arca. *
- Van akit az engedelmesség, alázat és szolgalelkűség szórakoztat... attól... hatalmasabbnak érzi magát.
* Hogy mondandóját alátámassza, átkarolja a nő testét, majd nekilendül, hogy átfordítsa magukat, és Yeza kerüljön alulra. Két karjával a vörös csuklói felé nyúl, hogy a feje fölött leszorítsa. *
- Kedves, lágy teremtés... Lesi minden szavad, félénken lesütött szemmel. Ha pedig mégsem? Ott a korbács, és a nyers, testi erő fenyítésként.
* Egy pillanatra engedi, hogy a tekintetébe vadság, szigor és érzéketlenség költözzzön. Csak egy gondolatnyi ideig tart, és már ismét a megszokott csibészes mosoly és huncut fény. Játékosan felmorran. *
- Micsoda szerencse, hogy engem ez egyáltalán nem szórakoztat.
* Elereszti és felegyenesedve megtámaszkodik mellette kétoldalt. *
- Vagy legalább is, csak ritka alkalmakkor.
* Halkan nevetgél, majd újult erővel ostromra indul a nő teste ellen. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Lám, lám. Micsoda törvénytisztelő polgára a városnak!
* Incselkedik vigyorogva. Ha itt valóban ilyen szigorú törvények uralkodnak, majd elválik meddig érzi jól magát bennük. Hiszen nincs kőbe vésve, hogy itt öregedjen meg. Mondjuk, megöregedni sem tervez feltétlenül. Ha zavaróvá válik az itteni légkör, azonnal hajóra pattan és meg sem áll a következő… nos, bármeddig. *
- Te pedig ünneprontó.
* Lebiggyeszti az ajkát. *
- Nem emlékszem, hogy az elmúlt órákban is ilyen komor lettél volna.
* Bár a nagy része az eseményeknek homályba vész, tény és való. De valahogy nem ez a Yeza rémlik neki. *
- Vallásos áhitat keresése a földi örömökben? Túl hosszú.
* Míg az önnön lelkének mélységeit cincálgatja, boncolgatja, az ármány nőszemély máris próbálja elvonni a figyelmét. Drámaian felsóhajt és enged az erőszaknak. *
- Te leány! Én éppen lemeztelenítem előtted fekete lelkem bugyrait! Megcsillanthatnál némi őszintének tűnő érdeklődést.
* Teljesen őszintétlenül korholja a vöröst, miközben szájával a másikét becézgeti. *
- Úgy tűnik magadnak kell kiderítened a válaszokat.
* Szemérmetlenül vigyorog miközben ismét alulra gyűrik. Gátlástalanul markol a formás fenékbe baljával, míg a jobb kezének csuklója köré tekeri a hosszú hajat. Finoman ránt egyet rajta. *
- Ah, egészen felcsigáztál! És mond csak, hol találni egy ilyesféle lányt?
* Kapkodó lélegzettel beszél, majd egy mozdulattal megkísérli a helyére illeszteni kettejük testét. Szemének tüze felparázslik és váratlanul elkomolyodik az arca. *
- Van akit az engedelmesség, alázat és szolgalelkűség szórakoztat... attól... hatalmasabbnak érzi magát.
* Hogy mondandóját alátámassza, átkarolja a nő testét, majd nekilendül, hogy átfordítsa magukat, és Yeza kerüljön alulra. Két karjával a vörös csuklói felé nyúl, hogy a feje fölött leszorítsa. *
- Kedves, lágy teremtés... Lesi minden szavad, félénken lesütött szemmel. Ha pedig mégsem? Ott a korbács, és a nyers, testi erő fenyítésként.
* Egy pillanatra engedi, hogy a tekintetébe vadság, szigor és érzéketlenség költözzzön. Csak egy gondolatnyi ideig tart, és már ismét a megszokott csibészes mosoly és huncut fény. Játékosan felmorran. *
- Micsoda szerencse, hogy engem ez egyáltalán nem szórakoztat.
* Elereszti és felegyenesedve megtámaszkodik mellette kétoldalt. *
- Vagy legalább is, csak ritka alkalmakkor.
* Halkan nevetgél, majd újult erővel ostromra indul a nő teste ellen. *
4384. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-03 12:01:03
Üzenet elküldve: 2023-09-03 12:01:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Egész békés volt mind a helyzet, és ő maga is. Olyannyira, hogy lassan már valóban elkezdett elálmosodni. Gondolatai elmosódnak, ahogy egyre és egyre kevesebbet érzékel környezetéből, szinte pillanatokon múlik, hogy ne csak tettesse az alvást...
A hirtelen hatalmas erővel dobhártyájába hasító, nyikorgó hang nem csak hogy ismét visszazökkenti őt az éberségbe, hanem azt a szituációt keltik életre Ukrom képzeletében, hogy valami baj van. Szemhéjai azonnal felpattannak, ahogy az ork feje most cseppet sem gyengéd módon tér vissza vízszintes állásra Nawanthiri válláról miközben felugrik, szinte hallani nyakcsigolyái ropogását. A szürkebőrű íriszét rendkívül irritálja a hirtelen fény, de attól még nyugtalanul méregeti a most álló Lilyennt, kis híján' kihúzza fegyverét is. Többször is pislognia kell, hogy felmérje a helyzetet.*
-...Oh. *Az adrenalinlöket nem tart sokáig, és egyhamar visszasüllyed székébe. Nawanthirire nézve egy bocsánatszerűséget morog, majd sóhajt egyet. Nos, jó volt amíg tartott, de vajon mi okozta ezt? Az ork keresztbe fonja karjait, testbeszédével magyarázatot vár, duzzogva várja meg a fél-elf kölyköt míg amaz vissza nem jön. Az ital nem hatja meg, egy gyors tekintet után reá térnek vissza szempárjai.
Azonban amaz elkövetkezendő mondataitól megenyhül a tekintete, hamar összerakja, mi is történt. A lány "köpött". Ami egyben jó, mert az orknak legalább már nem kell köntörfalaznia. És egyben még a legkisebb mértékben sem, mert... szerzetes barátja valószínűleg meg fogja érteni, miért.
Ukrom is összeszedett figyelemmel hallgatja Lilyenn találkozását a csőrössel, mivel az orknak sem volt megtisztelése hallani róla.*
~ Üldözték őt a városőrök. ~ Akkor a Kikötőben már régóta munkálkodik. Nem éppen a legbiztonságosabb hely karriernövesztésnek. És ez az csákó meg már egy évtizede nyomja. Az ork hirtelen másképp kezdi látni a hollómaszkosokat. Visszaemlékszik, amit a szenvedélyes nőtől hallott. Kiskortól fogva... akkor nem viccelt.
Nyaki hegét megvakarva a sokat látott, többet hallott szürkebőrűnek van mind gondolkodnia, de legalább most már hozzányúl a Lilyenntől kapott édes italhoz. Egy huzamos emeléssel el is tünteti az egészet, pedig még a teáját sem fejezte be. Szemei tovább tanulmányozzák az előtte ülő fél-elfet, testbeszédjére, arcán kimutatódó érzelmeire kíváncsi.
- Nem akarsz velük lenni. *Állapítja meg amaz szavaiból. Érveiből ez talán egyértelmű másoknak, de az ork másképp gondolkodik. Életét megmentve és a morális mézesmadzagot megmozgatva alakult ki úgy az asztaltársaság a Sellőházban, ami pedig ide vezetett. Ukrom még mindig nem tudja, mit gondoljon a Hollókról. Orvgyilkosok, árnyékokban rejlő mumusok, de nem pénzéhesek, nem habzanak a vérszemtől. Sőt, Darkh, vagy mi is a nem-ember igazi neve, egészen más képet festett neki, és ahogy a munka alatt látta, nem hazudtolta meg magát. Ukrom nem a jó és rossz, a fekete és fehér hírnöke, szinte magától értetődően neki sosem volt oka, vagy kedve ezekről gondolkodni. Nem, ő csak egy ork, ő törődik a saját dolgával és kovácsolja tovább saját kérdéses sorsát. De Lilyenn szembekerült ezzel a dilemmával, és erre a döntésre jutott. Hogy ez e a helyes? Azt nem ő dönti el. De hogy lesz e ennek következménye? Abban nem volt kétsége.*
- A Krenkataurban fogsz elrohadni, ha nem vigyázol. *Tekintve, hogy nemrég ő fejezett le egy kocsmai növendéket, nem épp maga a két lábon járó szent, de nem ő kísérti a sorsot. Ezen kívül nincs más figyelmeztetése a leány felé; nem annyira kölyök ő, hogy azzal ijesztegesse: a zsebmetszés hosszútávon nem kifizetődő, egyszer vegyék észre az arcát, és vége, és a többi.
Viszont ha ismét felenged a hangulat, akkor udvariasan figyel az épp beszélő lélekre. Sejti, hogy eljön az ő hosszas ideje is, de inkább nem sietteti azt a pillanatot.*
*Egész békés volt mind a helyzet, és ő maga is. Olyannyira, hogy lassan már valóban elkezdett elálmosodni. Gondolatai elmosódnak, ahogy egyre és egyre kevesebbet érzékel környezetéből, szinte pillanatokon múlik, hogy ne csak tettesse az alvást...
A hirtelen hatalmas erővel dobhártyájába hasító, nyikorgó hang nem csak hogy ismét visszazökkenti őt az éberségbe, hanem azt a szituációt keltik életre Ukrom képzeletében, hogy valami baj van. Szemhéjai azonnal felpattannak, ahogy az ork feje most cseppet sem gyengéd módon tér vissza vízszintes állásra Nawanthiri válláról miközben felugrik, szinte hallani nyakcsigolyái ropogását. A szürkebőrű íriszét rendkívül irritálja a hirtelen fény, de attól még nyugtalanul méregeti a most álló Lilyennt, kis híján' kihúzza fegyverét is. Többször is pislognia kell, hogy felmérje a helyzetet.*
-...Oh. *Az adrenalinlöket nem tart sokáig, és egyhamar visszasüllyed székébe. Nawanthirire nézve egy bocsánatszerűséget morog, majd sóhajt egyet. Nos, jó volt amíg tartott, de vajon mi okozta ezt? Az ork keresztbe fonja karjait, testbeszédével magyarázatot vár, duzzogva várja meg a fél-elf kölyköt míg amaz vissza nem jön. Az ital nem hatja meg, egy gyors tekintet után reá térnek vissza szempárjai.
Azonban amaz elkövetkezendő mondataitól megenyhül a tekintete, hamar összerakja, mi is történt. A lány "köpött". Ami egyben jó, mert az orknak legalább már nem kell köntörfalaznia. És egyben még a legkisebb mértékben sem, mert... szerzetes barátja valószínűleg meg fogja érteni, miért.
Ukrom is összeszedett figyelemmel hallgatja Lilyenn találkozását a csőrössel, mivel az orknak sem volt megtisztelése hallani róla.*
~ Üldözték őt a városőrök. ~ Akkor a Kikötőben már régóta munkálkodik. Nem éppen a legbiztonságosabb hely karriernövesztésnek. És ez az csákó meg már egy évtizede nyomja. Az ork hirtelen másképp kezdi látni a hollómaszkosokat. Visszaemlékszik, amit a szenvedélyes nőtől hallott. Kiskortól fogva... akkor nem viccelt.
Nyaki hegét megvakarva a sokat látott, többet hallott szürkebőrűnek van mind gondolkodnia, de legalább most már hozzányúl a Lilyenntől kapott édes italhoz. Egy huzamos emeléssel el is tünteti az egészet, pedig még a teáját sem fejezte be. Szemei tovább tanulmányozzák az előtte ülő fél-elfet, testbeszédjére, arcán kimutatódó érzelmeire kíváncsi.
- Nem akarsz velük lenni. *Állapítja meg amaz szavaiból. Érveiből ez talán egyértelmű másoknak, de az ork másképp gondolkodik. Életét megmentve és a morális mézesmadzagot megmozgatva alakult ki úgy az asztaltársaság a Sellőházban, ami pedig ide vezetett. Ukrom még mindig nem tudja, mit gondoljon a Hollókról. Orvgyilkosok, árnyékokban rejlő mumusok, de nem pénzéhesek, nem habzanak a vérszemtől. Sőt, Darkh, vagy mi is a nem-ember igazi neve, egészen más képet festett neki, és ahogy a munka alatt látta, nem hazudtolta meg magát. Ukrom nem a jó és rossz, a fekete és fehér hírnöke, szinte magától értetődően neki sosem volt oka, vagy kedve ezekről gondolkodni. Nem, ő csak egy ork, ő törődik a saját dolgával és kovácsolja tovább saját kérdéses sorsát. De Lilyenn szembekerült ezzel a dilemmával, és erre a döntésre jutott. Hogy ez e a helyes? Azt nem ő dönti el. De hogy lesz e ennek következménye? Abban nem volt kétsége.*
- A Krenkataurban fogsz elrohadni, ha nem vigyázol. *Tekintve, hogy nemrég ő fejezett le egy kocsmai növendéket, nem épp maga a két lábon járó szent, de nem ő kísérti a sorsot. Ezen kívül nincs más figyelmeztetése a leány felé; nem annyira kölyök ő, hogy azzal ijesztegesse: a zsebmetszés hosszútávon nem kifizetődő, egyszer vegyék észre az arcát, és vége, és a többi.
Viszont ha ismét felenged a hangulat, akkor udvariasan figyel az épp beszélő lélekre. Sejti, hogy eljön az ő hosszas ideje is, de inkább nem sietteti azt a pillanatot.*
4383. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-03 03:14:50
Üzenet elküldve: 2023-09-03 03:14:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Ha lehetséges, Lily még jobban meglepődni a szerzetes meglepettségén, mint ő maga a tényen, hogy egy fiatal lányt útjára engedtek. Számára ez az eljárás teljesen természetesnek tűnt. Számtalanszor látta, ahogy idősebb sorstársai ilyen módon távoznak, míg el nem jött az ő ideje. Egészen idáig azt gondolta, hogy ez bevett szokás és más hasonló helyeken is így működnek a dolgok. Ám a mandula szemű nő tekintetéből ítélve nyilván való, hogy tévedett.*
- Lényegében igen.
*Válaszolja meg a kérdést egy vállrándítás keretein belül.*
- Tudod, az a száz arany az én szememben egy vagyonnak tűnt. Addigi életemben összesen sem láttam ennyit, nemhogy egyszerre.
*Nem is nagyon volt rá szüksége hiszen mindene megvolt, amirt szerény igényei kívántak. Mivel a Konyhán dolgozott, sosem kellett éheznie. Volt fedél a feje felett és egy ágya, ahol álomra hajthatta a fejét. Ezen kívül már csak a barátokra volt szüksége. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen hasonszőrűektől nyüzsgő helyen ez adott. Pedig a legjobb barátjára mégis az árvaházon kívül talált rá. Szóval semmi oka sem volt panaszra.*
- Ha van egy csepp eszed, és szeretném azt hinni, hogy nekem ennél jóval több is akad, akkor ez a pénz több mint elég addig míg meg nem tudsz állni a saját lábadon.
*Teszi még hozzá, mintegy megnyugtatva a másikat afelől, hogy ő bizony sosem volt olyan szörnyű helyzetben, mint az gondolná. Aztán a téma átterelődik az óriásokra, amit árvánk tátott szájjal és kocsikerék méretűre nőtt pislogókkal hallgat. Mindig szeretett új dolgokat tanulni. Sosem tudatja az elf lánya, hogy melyik információ szilánk lehet hasznos valamikor. Így aztán mindig is kihegyezett fülekkel járta a világot. A történetet a favágó családról pedig még figyelmesebben hallgatja. Olyannyira, hogy mikor kiderül Bundiról, hogy ő egy ló, aki valójában kutya, gyors fejszámolásba kezd.*
~Heten vannak: Berengár és Bernadett. Ez kettő. Na meg az öt gyerek: Berta, Bertalan, Beriszló, Bereniké... Istenek, mennyi bé! Volt ám fantázia. De ez még mindig csak négy. Vagy a "kutyát is gyerekkükként nevelték?~
*Töpreng el néhány pillanat erejéig. De végül elengedi a dolgot. A történet szempontjából nem is fontos és persze viccesebb is annál, hogy ilyen apróságon akadjon fenn. Helyette inkább felkacag. Bár már Bertánál és Bertalannál is kuncogott. Bertalanból minden hiányozhat, ami Bertában megvan. Így lehetett ő Bertalan.*
- Szóval apuka vett egy lovat, amit kutyaként nevelt fel a család?
*Kacag olyan elmélyülten, hogy már a könnye is kicsordul.*
- A környékbeliek pedig nem mertek szembeszállni egy óriás család szavával, így lett egy lóból Bundás a kutya? Nem mindennapi történet. Ám az ilyenektől színes és szép a világ.
*Abba a gondolatba inkább bele sem kezd, hogy egy ló azért teljesen mást eszik, mint egy kutya. De ezt az óriások nyilván tudták. Mivel nem halt éhen a jószág. Miután eléggé kinevették magukat, egy meglehetősen komolyabb téma üti fel a fejét. Árvánk elmondja, hogy akikkel mostanában mozog a sötétségben lappangó ádáz gyilkosok. Nawanthiri pedig egy olyan kérdést tesz fel, amitől egyből pánik ül ki a félvér arcára. Szája is hirtelen kiszáradt és a szavak sem nagyon formálódnak a haja alatt. Mutató ujjának felemelésével türelemre igyekszik inteni a szerzetest, majd felpattan a székéről. Persze nem kereket oldani készül. Csupán a pultot igyekszik megrohamozni, hogy valami frissítő hozzon. Mondjuk a hirtelen mozdulatot sikerül duplán is megbánnia. Először is, mert a hátán lévő sérülésébe iszonyatos fájdalom nyilal. Végül, de nem utolsó sorban pedig, mert székével sikerül akkora zajt csapnia, ami akár fel is verheti a békésen szunyókáló Ukromot. A pulthoz érve rendel is három pohár Gyümölcslevet. Míg azt kitöltik, van ideje összekaparni a gondolatatait. Végül kicsengeti az italokért járó 21 aranyat, majd indul is vissza.
Három pohár almalével felszerelkezve tér vissza az asztalhoz. Egyiket a szerzetes elé teszi le. Egy másikat Ukromhoz közel helyez el. Ha nem is sikerült felébresztenie, bizonyára nem fogja itt tölteni az éjszakát. A szája pedig ki lesz száradva a szokásosnál jóval nagyobb adag beszédtől. A harmadik poharat pedig a kezében tartva visszaül a székére. Komoly arcot vágva néz bele a mandula szemekbe.*
- Nem. Nem tervezek szólni róluk senkinek.
*Válaszolja meg a kérdést, rekedtesebb hangon és kissé vontatott, ám így is határozott hangnemben.*
- Talán az lenne a legjobb, ha ismernéd az egész történetet.
*Jelenti ki. Majd mielőtt belekezdene, iszik egy kortyot az almalevéből.*
- Nem tartozom igazán közéjük és a céljaikat sem nagyon preferálom. A módszereket pedig végképp nem.
*Mondja ezt olyan komolysággal, hogy senkinek még eszébe sem jusson ellenkezni.*
- Kilenc éve találkoztam először az egyik parancsnokukkal, vagy alvezérükkel, vagy mivel. Akkor még az árvaházban laktam. A konyhán dolgoztam és ki kellett vinnem a szemetet az épület mögé. Egy kosarat képzelj el tele halak és csirkék beleivel, meg mindenféle undi dologgal, amit egy árvaház konyháján sem tudsz felhasználni.
*Húzza kínos mosolyra ajkait ennél a résznél.*
- Ott pedig egy csavargót találtam, aki könyékig túrt már a szemétben. Valószínűleg valami ehető után kutatott. Én pedig nem bírtam ki, hogy ne éljek egy tökéletes csíny lehetőségével.
*Kezeit tehetetlenül széttárva kuncog fel.*
- Fogtam a kosarat és a tartalmát a fickó fejére borítottam. Ő pedig nyilván nem túlzottan örült ennek. Ám nincs vége. Hirtelen megjelent még két foghíjas alak, majd olyanokat kiabáltak, hogy ezért végeznek velem. És belőlük ki is néztem volna.
*A hatásszünet kedvéért árvánk itt ismét belekortyol az italába.*
- Iszonyatosan megijedtem. A kosarat eldobva elkezdtem szaladni a másik irányba. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy elhagyott házban vagyok. Zsákutca. Ha megtalálnak, itt a vég. Jöttek is befelé, de akkor hatalmas zajjal beszakadt a tető, ahonnan egy fekete páncélt és csőrös maszkot viselő férfi pottyant le. Pont elzárva a csavargók útját. Egyetlen mozdulattal végzett az egyikükkel.
*Miközben ezt mondja, árvánk ismét nem néz senkire. Mondjuk ezúttal a távol helyett a félig üres poharába bámul.*
- A másik kettő pedig elszelelt, amilyen gyorsan csak tudott. A házból kilépve belefutottam néhány városőrbe, akiknek elmondtam, hogy mi történt. Természetesen kihagytam belőle az akkor még általam csak holló embernek nevezett alakot. Az őrök visszakísértek az árvaházba. Utólag pedig kiderült, hogy a hollót üldözték, aki miattam tudott meglépni előlük.
*Nagyot sóhajtva gondolja, hogy talán nem kéne minden apró részletet megosztania. Ellenben már késő. Na és persze senkinek sem árt vele. Nagy titkokat nem kotyog ki és ez amúgy is egy ilyen történet mesélős este.*
- Aztán eltelt kilenc év úgy, hogy nem is hallottam a maszkos felől. Egy nap viszont, épp itt a Pegazusban, szokás szerint sült kolbászt ettem annál az asztalnál.
*Mutat egy asztalra a sarokban, ami körül épp néhány részeg törpe hangoskodik.*
- Amikor ő is bejött. Ugyanazt, vagy egy ugyanolyan maskarát viselt. Ezért ismertem fel. Oda mentem hozzá és megköszöntem, hogy annó talán az életemet mentette meg. Beszélgettünk. Meséltünk egymásnak magunkról és úgy alakult, vele maradtam. Ő mesélt a szervezetről, aminek dolgozik és bemutatott néhány, szám szerint kettő, másik tagjának. Ezt követően mentünk fejvadászni Ukrommal. A többit már tudod.
*Ekkor végre sikerül levenni a tekintetét a poharáról és ismét a szerzetesre emelni.*
- Ezt azért mondtam el, hogy ne hidd azt rólam, hogy én is valami hozzájuk hasonló szörnyeteg vagyok. Meg, hogy tudd, szinte alig ismerem őket. Rendben. Tettem rossz dolgokat. De torkok helyett én legfeljebb zsebeket metszettem. A lényeg, hogy csak magam mögött akarom hagyni azt az egész bandát. Kimászni szándékozom ebből, nem pedig jobban belefolyni. Ha pedig jelenteném őket az őrségnek, a végén még megkérnének valami beépülős dologra, hogy segítsek felszámolni őket. Ez pedig nem hiányzik nekem.
*Persze kevés rá az esély, hogy a városőrök egy fiatal és képzetlen lányt használjanak ilyen célokra. Nem valószínű hogy kockára tennék árvánk életét. De sosem lehet tudni.*
- Egyébként elboldogulok. Nyüzsög a nép, ott a sok erszényből csurran-cseppen Lilyébe is. Ha érted, mire gondolok. Persze ez a legvégső megoldás szokott lenni. De a magamfajta mindig talál valami testhezálló munkát, ha napról napra is kell élnie.
*Nyugtatja meg a feltűnően aggodalmaskodó asztaltársát, hogy a hollók támogatása nélkül sem fog éhenhalni. Aztán a szerzetességről kezdenek el beszélni. Ami ismét felcsigázza a félvér kíváncsiságát.*
- Minden érdekel.
*Válaszolja mohón.*
- Először is, mit jelent az, hogy meditálni?
*Árvánk emlékei között el van süllyesztve valahol egy poros fiókban, hogy hallotta már ezt a szót. Ám, hogy mégis mit takar a kifejezés, arról fogalma sincs. Mit lehet tenni? Senki sem születhet úgy, hogy mindent tud.*
*Ha lehetséges, Lily még jobban meglepődni a szerzetes meglepettségén, mint ő maga a tényen, hogy egy fiatal lányt útjára engedtek. Számára ez az eljárás teljesen természetesnek tűnt. Számtalanszor látta, ahogy idősebb sorstársai ilyen módon távoznak, míg el nem jött az ő ideje. Egészen idáig azt gondolta, hogy ez bevett szokás és más hasonló helyeken is így működnek a dolgok. Ám a mandula szemű nő tekintetéből ítélve nyilván való, hogy tévedett.*
- Lényegében igen.
*Válaszolja meg a kérdést egy vállrándítás keretein belül.*
- Tudod, az a száz arany az én szememben egy vagyonnak tűnt. Addigi életemben összesen sem láttam ennyit, nemhogy egyszerre.
*Nem is nagyon volt rá szüksége hiszen mindene megvolt, amirt szerény igényei kívántak. Mivel a Konyhán dolgozott, sosem kellett éheznie. Volt fedél a feje felett és egy ágya, ahol álomra hajthatta a fejét. Ezen kívül már csak a barátokra volt szüksége. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen hasonszőrűektől nyüzsgő helyen ez adott. Pedig a legjobb barátjára mégis az árvaházon kívül talált rá. Szóval semmi oka sem volt panaszra.*
- Ha van egy csepp eszed, és szeretném azt hinni, hogy nekem ennél jóval több is akad, akkor ez a pénz több mint elég addig míg meg nem tudsz állni a saját lábadon.
*Teszi még hozzá, mintegy megnyugtatva a másikat afelől, hogy ő bizony sosem volt olyan szörnyű helyzetben, mint az gondolná. Aztán a téma átterelődik az óriásokra, amit árvánk tátott szájjal és kocsikerék méretűre nőtt pislogókkal hallgat. Mindig szeretett új dolgokat tanulni. Sosem tudatja az elf lánya, hogy melyik információ szilánk lehet hasznos valamikor. Így aztán mindig is kihegyezett fülekkel járta a világot. A történetet a favágó családról pedig még figyelmesebben hallgatja. Olyannyira, hogy mikor kiderül Bundiról, hogy ő egy ló, aki valójában kutya, gyors fejszámolásba kezd.*
~Heten vannak: Berengár és Bernadett. Ez kettő. Na meg az öt gyerek: Berta, Bertalan, Beriszló, Bereniké... Istenek, mennyi bé! Volt ám fantázia. De ez még mindig csak négy. Vagy a "kutyát is gyerekkükként nevelték?~
*Töpreng el néhány pillanat erejéig. De végül elengedi a dolgot. A történet szempontjából nem is fontos és persze viccesebb is annál, hogy ilyen apróságon akadjon fenn. Helyette inkább felkacag. Bár már Bertánál és Bertalannál is kuncogott. Bertalanból minden hiányozhat, ami Bertában megvan. Így lehetett ő Bertalan.*
- Szóval apuka vett egy lovat, amit kutyaként nevelt fel a család?
*Kacag olyan elmélyülten, hogy már a könnye is kicsordul.*
- A környékbeliek pedig nem mertek szembeszállni egy óriás család szavával, így lett egy lóból Bundás a kutya? Nem mindennapi történet. Ám az ilyenektől színes és szép a világ.
*Abba a gondolatba inkább bele sem kezd, hogy egy ló azért teljesen mást eszik, mint egy kutya. De ezt az óriások nyilván tudták. Mivel nem halt éhen a jószág. Miután eléggé kinevették magukat, egy meglehetősen komolyabb téma üti fel a fejét. Árvánk elmondja, hogy akikkel mostanában mozog a sötétségben lappangó ádáz gyilkosok. Nawanthiri pedig egy olyan kérdést tesz fel, amitől egyből pánik ül ki a félvér arcára. Szája is hirtelen kiszáradt és a szavak sem nagyon formálódnak a haja alatt. Mutató ujjának felemelésével türelemre igyekszik inteni a szerzetest, majd felpattan a székéről. Persze nem kereket oldani készül. Csupán a pultot igyekszik megrohamozni, hogy valami frissítő hozzon. Mondjuk a hirtelen mozdulatot sikerül duplán is megbánnia. Először is, mert a hátán lévő sérülésébe iszonyatos fájdalom nyilal. Végül, de nem utolsó sorban pedig, mert székével sikerül akkora zajt csapnia, ami akár fel is verheti a békésen szunyókáló Ukromot. A pulthoz érve rendel is három pohár Gyümölcslevet. Míg azt kitöltik, van ideje összekaparni a gondolatatait. Végül kicsengeti az italokért járó 21 aranyat, majd indul is vissza.
Három pohár almalével felszerelkezve tér vissza az asztalhoz. Egyiket a szerzetes elé teszi le. Egy másikat Ukromhoz közel helyez el. Ha nem is sikerült felébresztenie, bizonyára nem fogja itt tölteni az éjszakát. A szája pedig ki lesz száradva a szokásosnál jóval nagyobb adag beszédtől. A harmadik poharat pedig a kezében tartva visszaül a székére. Komoly arcot vágva néz bele a mandula szemekbe.*- Nem. Nem tervezek szólni róluk senkinek.
*Válaszolja meg a kérdést, rekedtesebb hangon és kissé vontatott, ám így is határozott hangnemben.*
- Talán az lenne a legjobb, ha ismernéd az egész történetet.
*Jelenti ki. Majd mielőtt belekezdene, iszik egy kortyot az almalevéből.*
- Nem tartozom igazán közéjük és a céljaikat sem nagyon preferálom. A módszereket pedig végképp nem.
*Mondja ezt olyan komolysággal, hogy senkinek még eszébe sem jusson ellenkezni.*
- Kilenc éve találkoztam először az egyik parancsnokukkal, vagy alvezérükkel, vagy mivel. Akkor még az árvaházban laktam. A konyhán dolgoztam és ki kellett vinnem a szemetet az épület mögé. Egy kosarat képzelj el tele halak és csirkék beleivel, meg mindenféle undi dologgal, amit egy árvaház konyháján sem tudsz felhasználni.
*Húzza kínos mosolyra ajkait ennél a résznél.*
- Ott pedig egy csavargót találtam, aki könyékig túrt már a szemétben. Valószínűleg valami ehető után kutatott. Én pedig nem bírtam ki, hogy ne éljek egy tökéletes csíny lehetőségével.
*Kezeit tehetetlenül széttárva kuncog fel.*
- Fogtam a kosarat és a tartalmát a fickó fejére borítottam. Ő pedig nyilván nem túlzottan örült ennek. Ám nincs vége. Hirtelen megjelent még két foghíjas alak, majd olyanokat kiabáltak, hogy ezért végeznek velem. És belőlük ki is néztem volna.
*A hatásszünet kedvéért árvánk itt ismét belekortyol az italába.*
- Iszonyatosan megijedtem. A kosarat eldobva elkezdtem szaladni a másik irányba. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy elhagyott házban vagyok. Zsákutca. Ha megtalálnak, itt a vég. Jöttek is befelé, de akkor hatalmas zajjal beszakadt a tető, ahonnan egy fekete páncélt és csőrös maszkot viselő férfi pottyant le. Pont elzárva a csavargók útját. Egyetlen mozdulattal végzett az egyikükkel.
*Miközben ezt mondja, árvánk ismét nem néz senkire. Mondjuk ezúttal a távol helyett a félig üres poharába bámul.*
- A másik kettő pedig elszelelt, amilyen gyorsan csak tudott. A házból kilépve belefutottam néhány városőrbe, akiknek elmondtam, hogy mi történt. Természetesen kihagytam belőle az akkor még általam csak holló embernek nevezett alakot. Az őrök visszakísértek az árvaházba. Utólag pedig kiderült, hogy a hollót üldözték, aki miattam tudott meglépni előlük.
*Nagyot sóhajtva gondolja, hogy talán nem kéne minden apró részletet megosztania. Ellenben már késő. Na és persze senkinek sem árt vele. Nagy titkokat nem kotyog ki és ez amúgy is egy ilyen történet mesélős este.*
- Aztán eltelt kilenc év úgy, hogy nem is hallottam a maszkos felől. Egy nap viszont, épp itt a Pegazusban, szokás szerint sült kolbászt ettem annál az asztalnál.
*Mutat egy asztalra a sarokban, ami körül épp néhány részeg törpe hangoskodik.*
- Amikor ő is bejött. Ugyanazt, vagy egy ugyanolyan maskarát viselt. Ezért ismertem fel. Oda mentem hozzá és megköszöntem, hogy annó talán az életemet mentette meg. Beszélgettünk. Meséltünk egymásnak magunkról és úgy alakult, vele maradtam. Ő mesélt a szervezetről, aminek dolgozik és bemutatott néhány, szám szerint kettő, másik tagjának. Ezt követően mentünk fejvadászni Ukrommal. A többit már tudod.
*Ekkor végre sikerül levenni a tekintetét a poharáról és ismét a szerzetesre emelni.*
- Ezt azért mondtam el, hogy ne hidd azt rólam, hogy én is valami hozzájuk hasonló szörnyeteg vagyok. Meg, hogy tudd, szinte alig ismerem őket. Rendben. Tettem rossz dolgokat. De torkok helyett én legfeljebb zsebeket metszettem. A lényeg, hogy csak magam mögött akarom hagyni azt az egész bandát. Kimászni szándékozom ebből, nem pedig jobban belefolyni. Ha pedig jelenteném őket az őrségnek, a végén még megkérnének valami beépülős dologra, hogy segítsek felszámolni őket. Ez pedig nem hiányzik nekem.
*Persze kevés rá az esély, hogy a városőrök egy fiatal és képzetlen lányt használjanak ilyen célokra. Nem valószínű hogy kockára tennék árvánk életét. De sosem lehet tudni.*
- Egyébként elboldogulok. Nyüzsög a nép, ott a sok erszényből csurran-cseppen Lilyébe is. Ha érted, mire gondolok. Persze ez a legvégső megoldás szokott lenni. De a magamfajta mindig talál valami testhezálló munkát, ha napról napra is kell élnie.
*Nyugtatja meg a feltűnően aggodalmaskodó asztaltársát, hogy a hollók támogatása nélkül sem fog éhenhalni. Aztán a szerzetességről kezdenek el beszélni. Ami ismét felcsigázza a félvér kíváncsiságát.*
- Minden érdekel.
*Válaszolja mohón.*
- Először is, mit jelent az, hogy meditálni?
*Árvánk emlékei között el van süllyesztve valahol egy poros fiókban, hogy hallotta már ezt a szót. Ám, hogy mégis mit takar a kifejezés, arról fogalma sincs. Mit lehet tenni? Senki sem születhet úgy, hogy mindent tud.*
4382. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-02 13:41:16
Üzenet elküldve: 2023-09-02 13:41:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
- Száz arannyal ki a nagyvilágba?! *elkerekednek a szemei a döbbenettől* Egyes egyedül?
*Jó, Lily szemlátomást feltalálta magát, és az árvaház vezetője sem véletlenül szavazhatott neki bizalmat, a világ mégis tele van veszedelemmel. A szerzetes emlékeiben élénken él a Wargok kis intézője, Garsin. Az a lány sokban hasonlított Lilyre, ám őt az élet megrágta, aztán kiköpte. Megjárta még a Krenkataurt is. Nawanthiriben egy csomó kérdés tolul fel, mégis jobbnak látja egy mély levegővel visszafogni őket, mert nem akarja, hogy a félvér úgy érezze, lenézi. Valójában szó sincs erről, csak aki nagy meg erős, nehezen tudja elképzelni, hogyan védik meg magukat a bajban azok, akik nem. Szerencsére van más, amivel elterelje a gondolatait: mesélnie kell az óriásokról!*
- Nekem ők az otthon. *mosolyog, mint a nap a hold havában* Egyszerűek, jámborak és sosem hagynak cserben. A városi óriások - mármint a wegtoreniek - is ilyenek, csak sokszor keserűek, mert a náluk okosabbak kihasználják a jóindulatukat.
*Ukrom közben békésen szuszog a vállán. A szerzetes abbahagyja a simogatást, föl ne keltse, és csak nyugtatja a kezét az ork arcán.*
- Lakik Wegtoren mellett egy favágó család. *meséli aztán* Heten vannak: Berengár, Bernadett meg az öt gyerekük: Berta *nyel egyet, hogy komolyságát megőrizze* Bertalan, Beriszló, Bereniké meg a Bundi. A Bundiról azt kell tudni, hogy a két idősebb gyerek sokat könyörgött az apjuknak egy kutyáért. Berengár végül beadta a derekát, elment a vásárba, hazahozott egy nagyszőrű, kajla söröslovat, hogy *kicsit elmélyíti a hangját* ilyen kutyát kapott, Bundásnak hívják. Amikor Berni is teljes meggyőződéssel állította, hogy kutya, a gyerekeknek elszállt minden kétsége. Bundi a legjobb barátjuk lett, és mindent megtanult, amit egy kutyának tudnia kell. A környékbeliek persze egy darabig akadékoskodtak, hogy márpedig a Bundi egy nagy böhöm ló, de *sokat tudó mosoly* hat óriás egybehangzó véleményével nem érdemes vitatkozni. Hát ilyenek ezek!
*A fentieket nagy szeretettel adja elő, minden bizonnyal személyesen ismeri a famíliát.
Ezután Lily következik, és kiderül, hogy a mostani pártfogói könyörtelen gyilkosok, akik bárkit elraknak, aki az útjukba áll. Nawanthiri rosszallóan hümment. Nehezen tudja elképzelni, hogyan keveredett a lányka ilyen alakok közé, de talán csak nem ismeri eléggé.*
- Nem akarsz szólni a városőröknek? *kérdi tőle komolyan* Mielőtt valakit baj ér?
*Az igazat megvallva neki nagy kedve lenne hozzá. Mégsem járja, hogy mindenféle gégemetszők ólálkodnak szabadon a városban!*
- Ha munka kell, a Wegtoren Aranya Kereskedőháztól biztosan kapsz. Ukrom náluk szolgál, sokáig én is ott voltam. Meglesz mindened, és a Kalmárban mindig történik valami! *Az aggodalom végig ott van a hangjában, hiába próbálja leplezni. Ha nem tanulta volna meg, hogy akaratuk ellenére nem szabad a bajbajutottakon segíteni, már fogná is Lily grabancát, hogy a báró elé cipelje, mint új alkalmazottat a saját, valamint Savanyú Ukrom tiszteletteljes ajánlásával.*
- Mélységet Járó. *válaszolja arra, hogy milyen szerzetes, ám a folytatással elakad* Ne úgy… gondolj ránk, mint a papokra itt a városban. Inkább mint egy csomó erdei remetére, akik együtt meditálnak. Mire vagy kíváncsi? *Jobbnak látja megkérdezni. A tanokról nem igazán beszélhet, de félvért lehet, nem is érdeklik az ilyen elvont dolgok.*
- Száz arannyal ki a nagyvilágba?! *elkerekednek a szemei a döbbenettől* Egyes egyedül?
*Jó, Lily szemlátomást feltalálta magát, és az árvaház vezetője sem véletlenül szavazhatott neki bizalmat, a világ mégis tele van veszedelemmel. A szerzetes emlékeiben élénken él a Wargok kis intézője, Garsin. Az a lány sokban hasonlított Lilyre, ám őt az élet megrágta, aztán kiköpte. Megjárta még a Krenkataurt is. Nawanthiriben egy csomó kérdés tolul fel, mégis jobbnak látja egy mély levegővel visszafogni őket, mert nem akarja, hogy a félvér úgy érezze, lenézi. Valójában szó sincs erről, csak aki nagy meg erős, nehezen tudja elképzelni, hogyan védik meg magukat a bajban azok, akik nem. Szerencsére van más, amivel elterelje a gondolatait: mesélnie kell az óriásokról!*
- Nekem ők az otthon. *mosolyog, mint a nap a hold havában* Egyszerűek, jámborak és sosem hagynak cserben. A városi óriások - mármint a wegtoreniek - is ilyenek, csak sokszor keserűek, mert a náluk okosabbak kihasználják a jóindulatukat.
*Ukrom közben békésen szuszog a vállán. A szerzetes abbahagyja a simogatást, föl ne keltse, és csak nyugtatja a kezét az ork arcán.*
- Lakik Wegtoren mellett egy favágó család. *meséli aztán* Heten vannak: Berengár, Bernadett meg az öt gyerekük: Berta *nyel egyet, hogy komolyságát megőrizze* Bertalan, Beriszló, Bereniké meg a Bundi. A Bundiról azt kell tudni, hogy a két idősebb gyerek sokat könyörgött az apjuknak egy kutyáért. Berengár végül beadta a derekát, elment a vásárba, hazahozott egy nagyszőrű, kajla söröslovat, hogy *kicsit elmélyíti a hangját* ilyen kutyát kapott, Bundásnak hívják. Amikor Berni is teljes meggyőződéssel állította, hogy kutya, a gyerekeknek elszállt minden kétsége. Bundi a legjobb barátjuk lett, és mindent megtanult, amit egy kutyának tudnia kell. A környékbeliek persze egy darabig akadékoskodtak, hogy márpedig a Bundi egy nagy böhöm ló, de *sokat tudó mosoly* hat óriás egybehangzó véleményével nem érdemes vitatkozni. Hát ilyenek ezek!
*A fentieket nagy szeretettel adja elő, minden bizonnyal személyesen ismeri a famíliát.
Ezután Lily következik, és kiderül, hogy a mostani pártfogói könyörtelen gyilkosok, akik bárkit elraknak, aki az útjukba áll. Nawanthiri rosszallóan hümment. Nehezen tudja elképzelni, hogyan keveredett a lányka ilyen alakok közé, de talán csak nem ismeri eléggé.*
- Nem akarsz szólni a városőröknek? *kérdi tőle komolyan* Mielőtt valakit baj ér?
*Az igazat megvallva neki nagy kedve lenne hozzá. Mégsem járja, hogy mindenféle gégemetszők ólálkodnak szabadon a városban!*
- Ha munka kell, a Wegtoren Aranya Kereskedőháztól biztosan kapsz. Ukrom náluk szolgál, sokáig én is ott voltam. Meglesz mindened, és a Kalmárban mindig történik valami! *Az aggodalom végig ott van a hangjában, hiába próbálja leplezni. Ha nem tanulta volna meg, hogy akaratuk ellenére nem szabad a bajbajutottakon segíteni, már fogná is Lily grabancát, hogy a báró elé cipelje, mint új alkalmazottat a saját, valamint Savanyú Ukrom tiszteletteljes ajánlásával.*
- Mélységet Járó. *válaszolja arra, hogy milyen szerzetes, ám a folytatással elakad* Ne úgy… gondolj ránk, mint a papokra itt a városban. Inkább mint egy csomó erdei remetére, akik együtt meditálnak. Mire vagy kíváncsi? *Jobbnak látja megkérdezni. A tanokról nem igazán beszélhet, de félvért lehet, nem is érdeklik az ilyen elvont dolgok.*
4381. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-31 20:48:23
Üzenet elküldve: 2023-08-31 20:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Előkelő úr az asztali álmosság, de ugyanolyan gyorsan ki képes rúgni birodalmából, mint amilyen gyorsan becsal. Ha nem is barnás barátja érintése, hanem a beszédfoszlányok egyik oktávja elég ahhoz, hogy Ukrom visszakerüljön tőlük az élők világába. Nem tudja, mikor történik ez meg, hirtelen mindössze a kettő hangját kezdi el hallani, nem éppen számára kivehetően. Kobakját kicsit kalapálja a nem következetes hanghullámok. De egy pillanatnyi latolgatás után úgy dönt, szemeit nem nyitja ki. Sőt, inkább késelteti fennléte jelzését a lányoknak. Hogy miért is? Azt leszámítva, hogy az orknak túlságosan jól esik jelenlegi pozíciója ahhoz, hogy rögtön lemondjon róla, hangját is most kímélgetné; átkozott döntése során nem csak két szó maradt történetéből, amazok pedig látszólag tülkön ülve hallgatták őt, így biztos követelni fogják a befejezést. Így nincs eszében felemelni fejét, ehelyett tettetve lélegez lassan, mintha szunnyadna. Szerencsére amúgy sem horkol, tehát nem kell mesterszerűn alakítania. Ez a kis asztal most rendkívül kielégült lélekké tette Ukromot, a közelmúlt aggályai madzagként lettek kihúzva az orkból. Ritkán van lelke így megáldva, még mosolyog is orra alatt. Talán még egy percet vagy kettőt így eltölt, ki tudja, fülön kapják e.*
*Előkelő úr az asztali álmosság, de ugyanolyan gyorsan ki képes rúgni birodalmából, mint amilyen gyorsan becsal. Ha nem is barnás barátja érintése, hanem a beszédfoszlányok egyik oktávja elég ahhoz, hogy Ukrom visszakerüljön tőlük az élők világába. Nem tudja, mikor történik ez meg, hirtelen mindössze a kettő hangját kezdi el hallani, nem éppen számára kivehetően. Kobakját kicsit kalapálja a nem következetes hanghullámok. De egy pillanatnyi latolgatás után úgy dönt, szemeit nem nyitja ki. Sőt, inkább késelteti fennléte jelzését a lányoknak. Hogy miért is? Azt leszámítva, hogy az orknak túlságosan jól esik jelenlegi pozíciója ahhoz, hogy rögtön lemondjon róla, hangját is most kímélgetné; átkozott döntése során nem csak két szó maradt történetéből, amazok pedig látszólag tülkön ülve hallgatták őt, így biztos követelni fogják a befejezést. Így nincs eszében felemelni fejét, ehelyett tettetve lélegez lassan, mintha szunnyadna. Szerencsére amúgy sem horkol, tehát nem kell mesterszerűn alakítania. Ez a kis asztal most rendkívül kielégült lélekké tette Ukromot, a közelmúlt aggályai madzagként lettek kihúzva az orkból. Ritkán van lelke így megáldva, még mosolyog is orra alatt. Talán még egy percet vagy kettőt így eltölt, ki tudja, fülön kapják e.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436