//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt hogy az a fránya, nagyszájú bátorsága hová tűnt, ami a fogadó terében mély olyan élénken motoszkált benne, az most igazán kérdéses. Jólesett a csók. Mind a kettő. Viszont a teljes testében felizzó szenvedélytől és vágyakozástól már jobban megszeppen. Testének ismeretlen reakciói zavarba hozzák, minek hatására már összeszorított combokkal bújik meg a kád szélénél, kerülve a mélységi pillantásait. Közben persze magában elátkozza az összes fel és lemenőjét, hogy hogyan lehet ennyire ostoba és beszari, hogy otthagyja a férfit. Miközben szíve szerint visszabújna annak testéhez és minden pillanatban visszatapadna annak ajkaira.
Ezért is a szülei átokverte tanításait hibáztatja. Egy a kevésből, ami hatással van rá és ha nem is akarja megfogadni, azért óvatosságra inti minden alkalommal, mióta útra kelt. Kerüli a meghitt férfi társaságot akár a tüzet, mert tart a kizsákmányolástól, a csalódástól, attól, hogy csak kihasználják, mert egy egyszerű tárgyként kezelik, akivel meg lehet tenni. Ő pedig van annyira makacs, hiú és makrancos, hogy senkinek se engedje, hogy csak egy éjszakai elfoglaltságra használják. Ami igazán szembe megy azon elvével, hogy ha már kiszakadt a zsarnoki otthonlétből, akkor már élvezze ki az életet annak minden terén. Ez a kettősség, ami pedig a fejében cikázik lassan az őrületbe kergeti és elrontja a meghitt, békés pillanatot, amit előbb még élvezhetett a férfi közelében.*
~De miért is ne lehetne így?~
*Harapja be ajkát a gondolatra, majd már csak akkor kezdi újra érzékelni a valóságot, mikor a másik megszólal. Lopva pillant csak fel rá, s akaratlanul is megmosolyogja a dolgot, mert eszébe jut, hogy a nem olyan rég elköltött ebédje mellé simán megette a szikkadt kenyeret és a rágott almáját. Így nem igazán esne kétségbe, ha a vacsorája is hasonló ízvilággal és állaggal kecsegtetne. Viszont a mosoly rögvest le is hervad az arcáról, ahogy a mélységi visszaérkezik mellé. Haragos pillantásokat vet a hullámzó vízre, de ez a harag kizárólagosan csak magának szól. Amiatt, hogy ennyire töketlen és beszari, miközben úgy vonzza őt a másik, mint legyeket a méz.*
~Ha élvezni akarod az életet, hát miért vagy ennyire ellene?~
*Zsörtölődik ismét fejében a hang, mintha valami különálló személyisége készülne a felszínre törni. De meg kell vallania, hogy a kérdésben hatalmas igazság lappang, minek hála megfeszült tagjai lassan engednek, így karjait is leoldozza térdei körül, hogy kényelmesebben dőlhessen hátra a férfi karjának.*
- Nem sietek sehova sem.
*Sóhajtja halkan, majd nehézkesen varázsol mosolyt magára, amivel ismét a férfi felé fordítja arcát. Kisvártatva pedig oldalasan fordul felé teljes testével, majd hozzá simulva karolja át annak mellkasát, fejét a vállára hajtva.*
- Hogyne óhajtanám. Szerinted egy elfnek nem lenne élmény visszatérni a fák közé? Lehet egyet majd meg is ölelgetek, de egyelőre van jobb, így nem sietek oda.
*Vigyorodik el már sokkal bátrabban, ahogy ujjai ismét készek végig cirógatni a bőrén. Elmerülve a tetoválásban, ahogy mutatóujjával simít végig rajta a mellkast fedő részen.*
- Ha már mennél, akkor elszaladok a piacra. Ma megnéztem magamnak. Elég jó dolgok vannak.
*Emeli meg a fejét, hogy lehunyt szemekkel a szőrzettel borított állra csókolhasson, miközben közelebb vonja magát a másik testéhez. Már minden távolságot kiszorítva maguk közül.*
- Veszek pár finom dolgot a vendéglátásért cserébe. Aztán elfelejtheted a száraz kenyeret és húst.
*Csúszik kicsit feljebb, hogy csókjaival már nyakát jutalmazhassa meg, ahogy pedig nyakának tövéhez ér egy utolsó csókot lehel bőrére, majd arcát belefúrva szippant mélyet a másik illatából. Innentől pedig csak cirógató ujjai működnek serényen, hol a mellkast barangolva be, hol lejjebb bátorkodnak a hasára, s ágyékát gondosan kikerülve a combjaira.*
- Remélem tudsz főzni.
*Búgja utószónak a másik nyakába, miközben ajkai halovány vigyorba húzódnak.*