Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 289 (5761. - 5780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5780. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-18 12:57:42
Üzenet elküldve: 2025-04-18 12:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Székfoglaló//
* Már csak a nézése magért beszél annak a koszos fickónak. Meg se kéne szólalnia, már tudná, hogy kétsége fogja vonni a szavait. Mit annak az istenek erre? Pontosan azt, amire gondolt a lány, csak jó sok körítéssel. Hosszan magyaráz a másik, de hagyja, hadd beszéljen, mert a pórnép szereti, ha beszélhet.*
- Csak, hogy a tárgynál maradjunk. Mondja csak miért értékes a zafír? Ha lecsupaszítjuk a tényeket, akkor kettő okra le lehet szűkíteni a kérdéskört.* Talán, ha végre elgondolkodik, akkor leesik neki. Hiába példázott is a csiszolatlan zafírral, az csak azért értékes, mert csiszolva szemet gyönyörködtető látványt nyújt, valamint nem minden sarkon lehet belőle találni. Ha valami ritka, akkor máris értékes, ha ehhez szépség, vagy hasznos felhasználás társul, akkor még értékesebb. Ennyit talán még a koldus is megért könnyedén.*
- Akár az is lehetnék, legalább végre értelmesen használja a fejét. Gratulálok.* Még finoman meg is tapsolja.*
- Egye fene, adok egy esélyt. Mi dolga egy ilyen embernek itt ebben a városban?* Normál esetben már faképnél hagyta volna, de ahogy a nyelvnélküli tetováltnak is adott esélyt, úgy most ennek is fog itt. Ma valahogy kifejezetten nagylelkű hangulatában van. Persze fel van készülve, hogy valami unalmas, nem túlságosan érdekes történettel áll elő. Sőt nem is vár tőle jobbat, de beszélni az szeret, ahogy észrevette, szóval sejti, hogy talán hosszúra fogja nyújtani.*
* Már csak a nézése magért beszél annak a koszos fickónak. Meg se kéne szólalnia, már tudná, hogy kétsége fogja vonni a szavait. Mit annak az istenek erre? Pontosan azt, amire gondolt a lány, csak jó sok körítéssel. Hosszan magyaráz a másik, de hagyja, hadd beszéljen, mert a pórnép szereti, ha beszélhet.*
- Csak, hogy a tárgynál maradjunk. Mondja csak miért értékes a zafír? Ha lecsupaszítjuk a tényeket, akkor kettő okra le lehet szűkíteni a kérdéskört.* Talán, ha végre elgondolkodik, akkor leesik neki. Hiába példázott is a csiszolatlan zafírral, az csak azért értékes, mert csiszolva szemet gyönyörködtető látványt nyújt, valamint nem minden sarkon lehet belőle találni. Ha valami ritka, akkor máris értékes, ha ehhez szépség, vagy hasznos felhasználás társul, akkor még értékesebb. Ennyit talán még a koldus is megért könnyedén.*
- Akár az is lehetnék, legalább végre értelmesen használja a fejét. Gratulálok.* Még finoman meg is tapsolja.*
- Egye fene, adok egy esélyt. Mi dolga egy ilyen embernek itt ebben a városban?* Normál esetben már faképnél hagyta volna, de ahogy a nyelvnélküli tetováltnak is adott esélyt, úgy most ennek is fog itt. Ma valahogy kifejezetten nagylelkű hangulatában van. Persze fel van készülve, hogy valami unalmas, nem túlságosan érdekes történettel áll elő. Sőt nem is vár tőle jobbat, de beszélni az szeret, ahogy észrevette, szóval sejti, hogy talán hosszúra fogja nyújtani.*
5779. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-17 18:52:30
Üzenet elküldve: 2025-04-17 18:52:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*A fiú figyelmesen hallgatja a másikat. Az előkerülő fegyvert érdeklődve nézi. Elveszi a lánytól és közelebbről is megvizsgálja. Elsőre annak az anyaga lepi őt meg. Ugyanis csontból készült. Aztán a technikát veszi szemügyre ahogy összerakták. Nem egy mesterember úgyhogy mélyre menő következtetéseket nem tud megállapítani, sőt sok mindent csak tippel. Mikor kivizsgálódta magát, akkor óvatosan visszaadja a fegyvert a másiknak. Közben hallgatja annak a beszédét.*
-Mit áldoztok fel vele?
*Kérdez rá. Ha, azt hallaná, hogy állatokat az kevésbé lenne kellemetlen számára mintha Ari, azt mondaná, hogy gondolkodó lényeket. Nincsenek ábrándképei arról, hogy miképp él a másik törzse. Nem is tudja miért kérdezett rá. Csak kíváncsi. Azzal kapcsolatban, hogy köveket és fát szoktak faragni izgatottan csillognak a szemei. Szívesen megnézné azokat a faragásokat hiába mondja a másik, azt hogy nem szépek. Köveket otthon Piritanes-ben is faragtak. Nem csak kényszerből. Amit mégis azok közt is születtek szép faragások.*
-Sátoroltár? Az milyen?
*Az első gondolata, hogy egy sátor amin mindenféle fa és kőfaragványok csüngenek. Viszont akkor mi van benn a sátorban? Megjegyzése, hogy mindketten tökéletesek vidám nevetést csal ki a másikból amit ő megmosolyog. De aztán Ari elkomolyodik ahogy beszél. Hogy miért lenne fura ha bemutatná a két lányt egymásnak, azt ő egyáltalán nem érti. Maga a szeretkezés egy őszinte dolog. Lehetőséget ad megnyílni és olyan kapcsolatot létesíteni egymás közt, ami egy egyszerű beszélgetéssel nem volna lehetséges. Hogy ezt mindketten átélték a fiúval az a kis pap számára nem furcsa. Azt, jelenti, hogy vonzódtak egymáshoz. Nem egy ritka dolog az ilyesmi a világban. Sőt, az igazat megvallva ha rajta múlna szívesen kiélvezné akár egyszerre is a két lányt. Az értetlenség ki is ül az arcára viszont a további szavak hamar el is feledtetik ezt vele.*
-Attól még, hogy nekem ti jobban tetszetek nem jelenti, azt hogy az-az idős néni ne volna tökéletes. Vagy az, aki felrúgta az alamizsnás tálamat. A lusta pásztort is tökéletesnek teremtette a természet tökéletes rendje és azt is, aki szorgalmasan végzi a munkáját. Az, akivel én nem élvezek beszélgetni ugyan úgy tökéletesnek született, mint akivel nem csak beszélgetni élvezek. Abban egyet értek, hogy nem mindenki szeretné a saját útját járni. Amivel semmi baj. Mikor Mer, azt mondta, hogy ő szívesen lenne rabszolga azért cserébe, hogy kapjon enni és legyen szállása akkor nem ítéltem el érte. Viszont ha lenézné magát és úgy gondolkozna, hogy ő kevesebbet ér másoknál, azt nem tartom jó dolognak.
*Lehet elnézőnek mondani a Zeekx vallását. A gyilkos és a szent ugyan annyit ér. A gyilkosság nem is bűn míg olyanokat ölsz akik kívánják vagy elfogadják a halált. Az iszákosság, lustaság, bujaság, de még a vérfertőzés se bűn hisz csak kiéled a vágyaidat. Viszont, azt gondolni, hogy kevesebbet érsz mert mások tartanak el, az hibának számít, amit ki kell javítania Guymar próféta papjának. Arra, hogy a lány éhes Zeekx bólint és a csuhájához lép, hogy magára vegye.*
-Lemenjünk vagy elmondod mit szeretnél és felhozzam?
*Ha a lány elkerülné az öltözés vagy a mások előtt megjelenés fáradalmait akkor a fiú szívesen megszabadítaná tőle. De ha le szeretne jönni azzal se volna gond. Viszont Zeekx a csuha alá nem venne semmit.*
*A fiú figyelmesen hallgatja a másikat. Az előkerülő fegyvert érdeklődve nézi. Elveszi a lánytól és közelebbről is megvizsgálja. Elsőre annak az anyaga lepi őt meg. Ugyanis csontból készült. Aztán a technikát veszi szemügyre ahogy összerakták. Nem egy mesterember úgyhogy mélyre menő következtetéseket nem tud megállapítani, sőt sok mindent csak tippel. Mikor kivizsgálódta magát, akkor óvatosan visszaadja a fegyvert a másiknak. Közben hallgatja annak a beszédét.*
-Mit áldoztok fel vele?
*Kérdez rá. Ha, azt hallaná, hogy állatokat az kevésbé lenne kellemetlen számára mintha Ari, azt mondaná, hogy gondolkodó lényeket. Nincsenek ábrándképei arról, hogy miképp él a másik törzse. Nem is tudja miért kérdezett rá. Csak kíváncsi. Azzal kapcsolatban, hogy köveket és fát szoktak faragni izgatottan csillognak a szemei. Szívesen megnézné azokat a faragásokat hiába mondja a másik, azt hogy nem szépek. Köveket otthon Piritanes-ben is faragtak. Nem csak kényszerből. Amit mégis azok közt is születtek szép faragások.*
-Sátoroltár? Az milyen?
*Az első gondolata, hogy egy sátor amin mindenféle fa és kőfaragványok csüngenek. Viszont akkor mi van benn a sátorban? Megjegyzése, hogy mindketten tökéletesek vidám nevetést csal ki a másikból amit ő megmosolyog. De aztán Ari elkomolyodik ahogy beszél. Hogy miért lenne fura ha bemutatná a két lányt egymásnak, azt ő egyáltalán nem érti. Maga a szeretkezés egy őszinte dolog. Lehetőséget ad megnyílni és olyan kapcsolatot létesíteni egymás közt, ami egy egyszerű beszélgetéssel nem volna lehetséges. Hogy ezt mindketten átélték a fiúval az a kis pap számára nem furcsa. Azt, jelenti, hogy vonzódtak egymáshoz. Nem egy ritka dolog az ilyesmi a világban. Sőt, az igazat megvallva ha rajta múlna szívesen kiélvezné akár egyszerre is a két lányt. Az értetlenség ki is ül az arcára viszont a további szavak hamar el is feledtetik ezt vele.*
-Attól még, hogy nekem ti jobban tetszetek nem jelenti, azt hogy az-az idős néni ne volna tökéletes. Vagy az, aki felrúgta az alamizsnás tálamat. A lusta pásztort is tökéletesnek teremtette a természet tökéletes rendje és azt is, aki szorgalmasan végzi a munkáját. Az, akivel én nem élvezek beszélgetni ugyan úgy tökéletesnek született, mint akivel nem csak beszélgetni élvezek. Abban egyet értek, hogy nem mindenki szeretné a saját útját járni. Amivel semmi baj. Mikor Mer, azt mondta, hogy ő szívesen lenne rabszolga azért cserébe, hogy kapjon enni és legyen szállása akkor nem ítéltem el érte. Viszont ha lenézné magát és úgy gondolkozna, hogy ő kevesebbet ér másoknál, azt nem tartom jó dolognak.
*Lehet elnézőnek mondani a Zeekx vallását. A gyilkos és a szent ugyan annyit ér. A gyilkosság nem is bűn míg olyanokat ölsz akik kívánják vagy elfogadják a halált. Az iszákosság, lustaság, bujaság, de még a vérfertőzés se bűn hisz csak kiéled a vágyaidat. Viszont, azt gondolni, hogy kevesebbet érsz mert mások tartanak el, az hibának számít, amit ki kell javítania Guymar próféta papjának. Arra, hogy a lány éhes Zeekx bólint és a csuhájához lép, hogy magára vegye.*
-Lemenjünk vagy elmondod mit szeretnél és felhozzam?
*Ha a lány elkerülné az öltözés vagy a mások előtt megjelenés fáradalmait akkor a fiú szívesen megszabadítaná tőle. De ha le szeretne jönni azzal se volna gond. Viszont Zeekx a csuha alá nem venne semmit.*
5778. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-17 18:01:08
Üzenet elküldve: 2025-04-17 18:01:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Székfoglaló//
*Őszintén megütközve néz a nőre. Hogy a sáros drágakő értéktelen lenne? Soha a büdös életben nem hallott még ennél nagyobb ostobaságot. Értéktelen lenne tehát egy láda kalózarany, aminek a helyét piros X jelöli a térképen, és a homokba ásták? Értéktelen lenne egy marokra fogott répa és retek, csak mert a földből tépik fel? Értéktelen és örökre elveszett lenne egy ember, aki az életében egyetlen egyszer elkövetett egy bűnt - legyen az akármekkora, akár egészen icipici is? Hiszen még azok a tökkelütött Eeyr-hívők is úgy tartják, hogy megfelelő vezekléssel feloldozhatóak a bűnök. Pedig ők aztán rengeteg hülyeséget képesek összehordani.*
- Egyszer ismertem egy gnóm kereskedőt. *-a kanál a tányérba ereszkedik, egészen megfeledkezik az evésről is. Nem is csoda, olyan asztaltársa van aki mintha nem is erről a világról származna. Ez most érdekesebb.-* Ő mutatott nekem egy nyers zafírt. Látott már olyat? Egészen úgy néz ki, mint egy szürkéskék kavics. Nincs benne semmi különleges, hacsak valaki nem szereti a kavicsokat nézegetni. Azt a nyers zafírt egy bányából hozták fel, valahonnan Pirtianes környékéről. A sárból, ha úgy tetszik. És úgy, retkesen, csiszolatlanul - tudja, mennyit ért? Én tudom, mert a gnóm elmondta nekem.
*Ujjával tesz egy kört a levegőben, a mozdulat magába foglalja a fogadó egészét.*
- Jó eséllyel többet, mint ez az egész hely. Nem volt az értéktelen. És tudja, csiszolva mennyit ér? Én tudom, mert a gnóm ezt is elmondta nekem. Rohadtul szeretett hencegni, amúgy. Szóval csiszolva a zafír kitenne vagy három Selyemrévi házat a nagyobbak közül, ha jól tippelem hogy mennyiért adják azokat a palotákat. Szóval a drágakő az drágakő. Akár nyers, akár sáros. Butaság, hogy csak csiszolva ér bármit is.
*Azt már elhallgatja, hogy végül köze volt ahhoz, hogy az a nyers zafír egy wegtoren-i szolgakereskedő kezére jutott. És hogy ahhoz is köze volt, hogy a gnómot találkozásuk után pár héttel az út-menti árokból húzták elő, összetört koponyával.*
- Sejtettem ám, hogy maga egy állat. Várjon, kitalálom! *-koszos körmű ujja elgondolkodva érinti meg az ajkait.-* Maga egy puma. Na, eltaláltam?
*Újra felveszi a kanalat, ismét a nyelvén érzi a kenyér és a ragu ízét. Kezd oldódni testében a fáradtság, lassan múlik éhe, és ezzel egyidőben a nyelve is kezd megeredni. Szerencse? Balszerencse? Kinek mi.*
*Őszintén megütközve néz a nőre. Hogy a sáros drágakő értéktelen lenne? Soha a büdös életben nem hallott még ennél nagyobb ostobaságot. Értéktelen lenne tehát egy láda kalózarany, aminek a helyét piros X jelöli a térképen, és a homokba ásták? Értéktelen lenne egy marokra fogott répa és retek, csak mert a földből tépik fel? Értéktelen és örökre elveszett lenne egy ember, aki az életében egyetlen egyszer elkövetett egy bűnt - legyen az akármekkora, akár egészen icipici is? Hiszen még azok a tökkelütött Eeyr-hívők is úgy tartják, hogy megfelelő vezekléssel feloldozhatóak a bűnök. Pedig ők aztán rengeteg hülyeséget képesek összehordani.*
- Egyszer ismertem egy gnóm kereskedőt. *-a kanál a tányérba ereszkedik, egészen megfeledkezik az evésről is. Nem is csoda, olyan asztaltársa van aki mintha nem is erről a világról származna. Ez most érdekesebb.-* Ő mutatott nekem egy nyers zafírt. Látott már olyat? Egészen úgy néz ki, mint egy szürkéskék kavics. Nincs benne semmi különleges, hacsak valaki nem szereti a kavicsokat nézegetni. Azt a nyers zafírt egy bányából hozták fel, valahonnan Pirtianes környékéről. A sárból, ha úgy tetszik. És úgy, retkesen, csiszolatlanul - tudja, mennyit ért? Én tudom, mert a gnóm elmondta nekem.
*Ujjával tesz egy kört a levegőben, a mozdulat magába foglalja a fogadó egészét.*
- Jó eséllyel többet, mint ez az egész hely. Nem volt az értéktelen. És tudja, csiszolva mennyit ér? Én tudom, mert a gnóm ezt is elmondta nekem. Rohadtul szeretett hencegni, amúgy. Szóval csiszolva a zafír kitenne vagy három Selyemrévi házat a nagyobbak közül, ha jól tippelem hogy mennyiért adják azokat a palotákat. Szóval a drágakő az drágakő. Akár nyers, akár sáros. Butaság, hogy csak csiszolva ér bármit is.
*Azt már elhallgatja, hogy végül köze volt ahhoz, hogy az a nyers zafír egy wegtoren-i szolgakereskedő kezére jutott. És hogy ahhoz is köze volt, hogy a gnómot találkozásuk után pár héttel az út-menti árokból húzták elő, összetört koponyával.*
- Sejtettem ám, hogy maga egy állat. Várjon, kitalálom! *-koszos körmű ujja elgondolkodva érinti meg az ajkait.-* Maga egy puma. Na, eltaláltam?
*Újra felveszi a kanalat, ismét a nyelvén érzi a kenyér és a ragu ízét. Kezd oldódni testében a fáradtság, lassan múlik éhe, és ezzel egyidőben a nyelve is kezd megeredni. Szerencse? Balszerencse? Kinek mi.*
5777. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-17 17:00:29
Üzenet elküldve: 2025-04-17 17:00:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 14/20 //
* A hosszú nap után Alesian visszatér a 15 aranyba kerülő Szoba falai
közé. Barátját most sem hagyná máshol, mivel mindig vele tölti az éjszakákat, amióta, csak egymásra találtak. Itt lehetősége van szabadon is engedni egy kicsit. Ilyenkor kedvére mászkálhat a bestia. Csak hajlamos a kotorászásra, meg a pakolásra. Olyan, mint a gazdája, minden IS érdekli és ezen felül mindenhez IS hozzápitiszkál. Alesian leül a földre és úgy hívogatja a komisz állatott.*
- Gyere Zápor!* Egy pár dióval próbálja magához édesgetni. A kaja az a legtöbb esetben beválik nála, de azért akad, amikor nem. Most pont nem, de a tündér trükközik. Elkezd az egyik dióval gurigázni. A guruló, kopogó tárgy már annál érdekesebb. Ezzel fel tudja kelteni a figyelmét. Ha pedig elég közel jön, akkor oda gurítja neki. Nagyon jó móka nézni, ahogy az a dióval szerencsétlenkedik. Érzi rajta a finom illatot, de nem tudja, hogy törhetné fel. Rágcsálni is próbálja, de szó szerint kemény dió ez számára. Alesian kikacagja, majd előveszi a másik diót is. Elkezdi gurgatni azt is, amire szintén felfigyel az állat. Megmutatja neki, de nem adja oda, pedig elvenné azt is Zápor szívesen. Az ajtó kitámasztására, van itt egy fadarab, na a tündér ahhoz fordul segítségért. Magaelé veszi és azzal csap rá a dióra. Az pedig néhány ütés után szétnyílik. Látszik, hogy nézi az állat ezt nagy szemekkel. Erre odanyújtja a fiú neki a fát. Nagyon okos jószág, elkezdi ő is ütögetni a diót, de elég ügyetlenül. Addig a tündér elmajszolja a saját diójának a felét.*
- Gyere, adok neked az enyémből.* Nem hazudik, a másik felét odanyújtja neki. Naná, hogy kikapja a dióbelet és hamar betömi. Aztán várja a többit, de nincs több. Erre újra a fával kezd el babrálni, de aztán hamar feladja, inkább más módot keresne a dió feltörésére. Alesian felveszi a fát és szól megint a mosómedvéhez.*
- Gyere, majd én segítek.* Magához hívja és elveszi a diót, de nem adja azt olyan könnyen azért Zápor se. Ha sikerül végre elvenni, akkor megtöri neki és oda adja az egészet. Fontos a bizalom kiépítése. Későre jár már, ezért igyekszik végre ágyba bújni. Csak hát annyira mostanság nincsenek jó éjszakái, mert ez a szörnyeteg eléggé aktív éjjelente. Sokszor felkelti.*
* A hosszú nap után Alesian visszatér a 15 aranyba kerülő Szoba falai
közé. Barátját most sem hagyná máshol, mivel mindig vele tölti az éjszakákat, amióta, csak egymásra találtak. Itt lehetősége van szabadon is engedni egy kicsit. Ilyenkor kedvére mászkálhat a bestia. Csak hajlamos a kotorászásra, meg a pakolásra. Olyan, mint a gazdája, minden IS érdekli és ezen felül mindenhez IS hozzápitiszkál. Alesian leül a földre és úgy hívogatja a komisz állatott.*- Gyere Zápor!* Egy pár dióval próbálja magához édesgetni. A kaja az a legtöbb esetben beválik nála, de azért akad, amikor nem. Most pont nem, de a tündér trükközik. Elkezd az egyik dióval gurigázni. A guruló, kopogó tárgy már annál érdekesebb. Ezzel fel tudja kelteni a figyelmét. Ha pedig elég közel jön, akkor oda gurítja neki. Nagyon jó móka nézni, ahogy az a dióval szerencsétlenkedik. Érzi rajta a finom illatot, de nem tudja, hogy törhetné fel. Rágcsálni is próbálja, de szó szerint kemény dió ez számára. Alesian kikacagja, majd előveszi a másik diót is. Elkezdi gurgatni azt is, amire szintén felfigyel az állat. Megmutatja neki, de nem adja oda, pedig elvenné azt is Zápor szívesen. Az ajtó kitámasztására, van itt egy fadarab, na a tündér ahhoz fordul segítségért. Magaelé veszi és azzal csap rá a dióra. Az pedig néhány ütés után szétnyílik. Látszik, hogy nézi az állat ezt nagy szemekkel. Erre odanyújtja a fiú neki a fát. Nagyon okos jószág, elkezdi ő is ütögetni a diót, de elég ügyetlenül. Addig a tündér elmajszolja a saját diójának a felét.*
- Gyere, adok neked az enyémből.* Nem hazudik, a másik felét odanyújtja neki. Naná, hogy kikapja a dióbelet és hamar betömi. Aztán várja a többit, de nincs több. Erre újra a fával kezd el babrálni, de aztán hamar feladja, inkább más módot keresne a dió feltörésére. Alesian felveszi a fát és szól megint a mosómedvéhez.*
- Gyere, majd én segítek.* Magához hívja és elveszi a diót, de nem adja azt olyan könnyen azért Zápor se. Ha sikerül végre elvenni, akkor megtöri neki és oda adja az egészet. Fontos a bizalom kiépítése. Későre jár már, ezért igyekszik végre ágyba bújni. Csak hát annyira mostanság nincsenek jó éjszakái, mert ez a szörnyeteg eléggé aktív éjjelente. Sokszor felkelti.*
5776. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-17 14:53:28
Üzenet elküldve: 2025-04-17 14:53:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Kezdetnek Zeexnek azon a kérdésén gondolkodik el, ami a tárgyaikra vonatkozott, és mivel már visszaadta a fiú rajzát, amire nem alaptalanul annyira büszke volt, előkeresi saját kedvenc tárgyát, ami nem rajta lévő kiegészítő, mint mondjuk a csontos bőrhajpánt, vagy egy éppen rajta nem lévő ruhadarab, hanem természetesen a csonttőr, ami jogosan nem illette volna meg, de annyira szerette, tulajdonosát pedig annyira nem, hogy a legkevesebb lelkifurdalás nélkül lopta egykor tőle el.*
- A tárgyaink pont olyanok, mint a kedvenc tőröm. Nem adtam még más kezébe, de megfoghatod és simogathatod, ha gondolod, csak a hegyével óvatosan, mert nagyon szúr. *nyújtja mosolyogva Zeekx felé, noha hozzá nem igazán illik semmiféle fegyver, tudja ő azt jól. Mégis inkább a feltétlen bizalom gesztusa mindez a részéről, a legkevésbé sem sértésnek van szánva. Ha a fiú eleszi tőle, akkor megnézheti és tapogathatja, ha nem, akkor egyszerűen csak visszarakja oda, ahol eddig is volt.*
- Ha csinálunk valamit, azt akarjuk, hogy az hasznos legyen, hogy megfeleljen a céljának, nem azt, hogy szép, bár ez a tőr pont az szerintem. Hófehér, teljesen sima, kellemesen hideg, és nagyon hatékonyan lehet vele ölni, ha kell. Végül is, áldozótőr, annyit pedig minden szellemeknek szánt áldozat megérdemel, hogy ne szenvedjen sokat. *válaszol a kérdés első felére, és csak utána tér rá arra, ami a papot nyilván inkább foglalkoztatja, arra, hogy hogyan néz ki az, amikor valamit nem azért hoznak létre, hogy hasznos és használható, hanem azért, hogy szép legyen.*
- Mi nem készítünk rajzokat, legalábbis az én törzsem nem. A fát faragjuk, esetleg kövekbe, vagy köveket vésünk, ha valakit meg akarunk örökíteni, de ezek csak régi nagy harcosok és törzsfőnökök képmásai. Nagyon nagy hősöké. Az ilyesmit ki kell érdemelni. Bárkiről nem készülhet faragás, vagy véset csak úgy. Ha otthon maradok, esélyem sem lett volna, nemhogy egy rajzra, de még egy béna faszoborra sem, amit rólam csinálnak. Vagy szellemekké vált ősöket, esetleg igazi szellemeket igyekeznek kifaragni a sátoroltárra, de... ezek sem épp a legszebbek és nem is igazán hasonlítanak. Élő orkra sem, de még rosszabb, ha a szellemekre gondolsz. Az már eleve nem is hasonlíthat. Ha a világ legjobb rajzolója lemerülne, vagy felszállna a szellemvilágba akkor sem tudná visszaadni azt, amit ott láthatott, és ez nyilán jobb is így.
*Ezek után ásít egyet, na nem azért, mintha untatná az, hogy számára egykor teljesen természetes dolgokról beszél. Zeekxnek szeret mesélni és cserébe szívesen hallgatja őt, inkább csak kicsit kábának érzi magát még annak ellenére is, hogy eleget aludt.*
- Az tetszik, hogy mindketten tökéletesek vagyunk szerinted. *visszhangozza ezek után a szavakat és nevet is, de szándéka szerint nem gúnyosan, inkább csak az szórakoztatja, hogy Zeekx nagyjából pontosan ugyanazt a választ adja, amire számított tőle, nevetése viszont szinte olyan gyorsan marad abba, mintha nem is létezett volna. Aztán hirtelen a fiú által talán legkomolyabbnak ismert arcon és hanggal szólal meg újra.*
- De nem is tudom. Azt hiszem, azt is megértem, hogy meg akar felelni másoknak, hiába nem ismerem őt. Beszélni kéne vele egyszer, hogy igazán megismerjem, de az biztosan elég fura beszélgetés lenne. Főleg, ha te mutatnál be neki, hogy ő az az ork lány, akivel együtt voltam előtted, vagy őt nekem, hogy ő a másik szeretőm. Lehet ezt jobb lenne kihagyni. Értem, hogyan érted, hogy mindenki értékes, de ismerheted már annyira a világot, hogy nem mindenki gondolja így. Különben senki nem rúgná fel soha a poharadat, amibe gyűjtöd a pénzt. A te vallásod, már amit megértettem belőle túl… *keresi először a megfelelő szót* elnéző szerintem. *mondja ki végül, bár nem biztos, hogy éppen ez a szó, ami a legjobban leírja azt, amit gondol.*
- A legtöbben ennek pont az ellenkezőjét gondolják, és azért szerintem is van különbség. Biztos azért te is szívesebben osztod meg velem, vagy vele ezt a szobát éjjel, mint egy nyanyával, és egy jó vadász is hasznosabb egy olyannál, mint aki mellett ehetnéd az erdőben a füvet. Ettől még jobb úgy élni, hogy csak a saját utadat járod. De az mindig sokkal veszélyesebb és nem mindenki éli túl, vagy elég bátor hozzá. Talán a házzal kapcsolatban is igazad van. Valahogy nem tudlak elképzelni kerttel és tyúkokkal.
*Erről persze saját tyúkjai jutnak az eszébe, akik nyilván már eleséget várnának tőle mialatt ő éppen mozdulatlanná dermedni készül egy rajzhoz. De van, ami az ételnek és ételforrásnak szánt etetendőnél is sokkal-sokkal fontosabb persze.*
- Kezdek egy kicsit tényleg éhes lenni. *mondja végül. Mielőtt még nekiálnak dolgozni, pontosabban ő állni, Zeekx pedig ülni, lehet, hogy előtte tényleg nem ártana legalább egy pár falatot enni.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.17 15:23:08
*Kezdetnek Zeexnek azon a kérdésén gondolkodik el, ami a tárgyaikra vonatkozott, és mivel már visszaadta a fiú rajzát, amire nem alaptalanul annyira büszke volt, előkeresi saját kedvenc tárgyát, ami nem rajta lévő kiegészítő, mint mondjuk a csontos bőrhajpánt, vagy egy éppen rajta nem lévő ruhadarab, hanem természetesen a csonttőr, ami jogosan nem illette volna meg, de annyira szerette, tulajdonosát pedig annyira nem, hogy a legkevesebb lelkifurdalás nélkül lopta egykor tőle el.*
- A tárgyaink pont olyanok, mint a kedvenc tőröm. Nem adtam még más kezébe, de megfoghatod és simogathatod, ha gondolod, csak a hegyével óvatosan, mert nagyon szúr. *nyújtja mosolyogva Zeekx felé, noha hozzá nem igazán illik semmiféle fegyver, tudja ő azt jól. Mégis inkább a feltétlen bizalom gesztusa mindez a részéről, a legkevésbé sem sértésnek van szánva. Ha a fiú eleszi tőle, akkor megnézheti és tapogathatja, ha nem, akkor egyszerűen csak visszarakja oda, ahol eddig is volt.*
- Ha csinálunk valamit, azt akarjuk, hogy az hasznos legyen, hogy megfeleljen a céljának, nem azt, hogy szép, bár ez a tőr pont az szerintem. Hófehér, teljesen sima, kellemesen hideg, és nagyon hatékonyan lehet vele ölni, ha kell. Végül is, áldozótőr, annyit pedig minden szellemeknek szánt áldozat megérdemel, hogy ne szenvedjen sokat. *válaszol a kérdés első felére, és csak utána tér rá arra, ami a papot nyilván inkább foglalkoztatja, arra, hogy hogyan néz ki az, amikor valamit nem azért hoznak létre, hogy hasznos és használható, hanem azért, hogy szép legyen.*
- Mi nem készítünk rajzokat, legalábbis az én törzsem nem. A fát faragjuk, esetleg kövekbe, vagy köveket vésünk, ha valakit meg akarunk örökíteni, de ezek csak régi nagy harcosok és törzsfőnökök képmásai. Nagyon nagy hősöké. Az ilyesmit ki kell érdemelni. Bárkiről nem készülhet faragás, vagy véset csak úgy. Ha otthon maradok, esélyem sem lett volna, nemhogy egy rajzra, de még egy béna faszoborra sem, amit rólam csinálnak. Vagy szellemekké vált ősöket, esetleg igazi szellemeket igyekeznek kifaragni a sátoroltárra, de... ezek sem épp a legszebbek és nem is igazán hasonlítanak. Élő orkra sem, de még rosszabb, ha a szellemekre gondolsz. Az már eleve nem is hasonlíthat. Ha a világ legjobb rajzolója lemerülne, vagy felszállna a szellemvilágba akkor sem tudná visszaadni azt, amit ott láthatott, és ez nyilán jobb is így.
*Ezek után ásít egyet, na nem azért, mintha untatná az, hogy számára egykor teljesen természetes dolgokról beszél. Zeekxnek szeret mesélni és cserébe szívesen hallgatja őt, inkább csak kicsit kábának érzi magát még annak ellenére is, hogy eleget aludt.*
- Az tetszik, hogy mindketten tökéletesek vagyunk szerinted. *visszhangozza ezek után a szavakat és nevet is, de szándéka szerint nem gúnyosan, inkább csak az szórakoztatja, hogy Zeekx nagyjából pontosan ugyanazt a választ adja, amire számított tőle, nevetése viszont szinte olyan gyorsan marad abba, mintha nem is létezett volna. Aztán hirtelen a fiú által talán legkomolyabbnak ismert arcon és hanggal szólal meg újra.*
- De nem is tudom. Azt hiszem, azt is megértem, hogy meg akar felelni másoknak, hiába nem ismerem őt. Beszélni kéne vele egyszer, hogy igazán megismerjem, de az biztosan elég fura beszélgetés lenne. Főleg, ha te mutatnál be neki, hogy ő az az ork lány, akivel együtt voltam előtted, vagy őt nekem, hogy ő a másik szeretőm. Lehet ezt jobb lenne kihagyni. Értem, hogyan érted, hogy mindenki értékes, de ismerheted már annyira a világot, hogy nem mindenki gondolja így. Különben senki nem rúgná fel soha a poharadat, amibe gyűjtöd a pénzt. A te vallásod, már amit megértettem belőle túl… *keresi először a megfelelő szót* elnéző szerintem. *mondja ki végül, bár nem biztos, hogy éppen ez a szó, ami a legjobban leírja azt, amit gondol.*
- A legtöbben ennek pont az ellenkezőjét gondolják, és azért szerintem is van különbség. Biztos azért te is szívesebben osztod meg velem, vagy vele ezt a szobát éjjel, mint egy nyanyával, és egy jó vadász is hasznosabb egy olyannál, mint aki mellett ehetnéd az erdőben a füvet. Ettől még jobb úgy élni, hogy csak a saját utadat járod. De az mindig sokkal veszélyesebb és nem mindenki éli túl, vagy elég bátor hozzá. Talán a házzal kapcsolatban is igazad van. Valahogy nem tudlak elképzelni kerttel és tyúkokkal.
*Erről persze saját tyúkjai jutnak az eszébe, akik nyilván már eleséget várnának tőle mialatt ő éppen mozdulatlanná dermedni készül egy rajzhoz. De van, ami az ételnek és ételforrásnak szánt etetendőnél is sokkal-sokkal fontosabb persze.*
- Kezdek egy kicsit tényleg éhes lenni. *mondja végül. Mielőtt még nekiálnak dolgozni, pontosabban ő állni, Zeekx pedig ülni, lehet, hogy előtte tényleg nem ártana legalább egy pár falatot enni.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.17 15:23:08
5775. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-17 11:10:29
Üzenet elküldve: 2025-04-17 11:10:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Székfoglaló//
- A sáros drágakő értéktelen, az értékét a tisztasága adja, csak akkor tündökölhet, ha tiszta.* Fedi meg, aztán gúnyosan felnevet.*
- Ha így lenne, minden bolond ékövekkel mászkálna. A drágakő teher alatt válik értékessé, ahogy a test és a lélek is, de a teher önmagában kevés, ki kell csiszolni, hogy csilloghasson. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy gyémánt legyen. Egyesek megragadnak a durva kődarab szintjén.* Talán nem is kell részletezni, hogy kire utalt ezzel most. Egyébként a kövekhez valamelyest ért, mivel törpök között nőt fel, azokról meg az a legenda járja, hogy maguk is a kőből születtek. Nem véletlen hát, hogy a tudásuk oly nagy földben lévő értékek irányába.*
- Állat vagyok én is.* Arcára kiül egy sokat sejtető rókavigyor. Addig jó a férfinak, amíg nem ismeri meg Nixomia állatias oldalainak egyikét.*
- Nekem nem úgy tűnik.* Vágja rá rögtön. Amíg zabál a másik, még aközben is mondja, ami az eszébe jut, de nem valami elmések a megjegyzései.*
- Nekem nem úgy tűnik, de méltányolnom az erőfeszítéseit, ne mondhassa senki, hogy első ránézésre ítélek. Honnan keveredett ide egy ilyen magafajta alak.* Még így sem tudja teljesen félretenni a lenézést a lovagnő, de talán nem is kell. Nem adtak rá okot, hogy így tegyen. Értékeli az erőt, de Syf nem mutatta még ennek semmi jelét és valószínűleg már nem is fogja. Ellenben jobb dolga nincsen, szóval egy darabig még talán hallgatja a fajankó sületlenségeit, amíg el nem unja.*
- A sáros drágakő értéktelen, az értékét a tisztasága adja, csak akkor tündökölhet, ha tiszta.* Fedi meg, aztán gúnyosan felnevet.*
- Ha így lenne, minden bolond ékövekkel mászkálna. A drágakő teher alatt válik értékessé, ahogy a test és a lélek is, de a teher önmagában kevés, ki kell csiszolni, hogy csilloghasson. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy gyémánt legyen. Egyesek megragadnak a durva kődarab szintjén.* Talán nem is kell részletezni, hogy kire utalt ezzel most. Egyébként a kövekhez valamelyest ért, mivel törpök között nőt fel, azokról meg az a legenda járja, hogy maguk is a kőből születtek. Nem véletlen hát, hogy a tudásuk oly nagy földben lévő értékek irányába.*
- Állat vagyok én is.* Arcára kiül egy sokat sejtető rókavigyor. Addig jó a férfinak, amíg nem ismeri meg Nixomia állatias oldalainak egyikét.*
- Nekem nem úgy tűnik.* Vágja rá rögtön. Amíg zabál a másik, még aközben is mondja, ami az eszébe jut, de nem valami elmések a megjegyzései.*
- Nekem nem úgy tűnik, de méltányolnom az erőfeszítéseit, ne mondhassa senki, hogy első ránézésre ítélek. Honnan keveredett ide egy ilyen magafajta alak.* Még így sem tudja teljesen félretenni a lenézést a lovagnő, de talán nem is kell. Nem adtak rá okot, hogy így tegyen. Értékeli az erőt, de Syf nem mutatta még ennek semmi jelét és valószínűleg már nem is fogja. Ellenben jobb dolga nincsen, szóval egy darabig még talán hallgatja a fajankó sületlenségeit, amíg el nem unja.*
5774. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-16 20:19:19
Üzenet elküldve: 2025-04-16 20:19:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Székfoglaló//
*A fontossági sorrend..? A fontossági sorrend mindenkinek más.
Lám, van akinek a hiúsága van előrébb, és fontosabbnak tartja azt, hogy mások milyennek látják. Más valakinek pedig az van előrébb, hogy jól érezze magát, tele legyen a gyomra. Melyiküknek lehet igaza? Egyiküknek sem? Mindkettőjüknek?
Mit -és kinek- számít ez az igazság, ha most az asztal felett néznek épp farkasszemet ők ketten: a Hölgy és a Csavargó?*
- Sárba hullt drágakő. *-méla hang. Oldalra biccenti a fejét.-* A sárba hullt drágakő éppolyan értékes, mint a tisztán ragyogó. Sőt, a drágakövek tulajdonképp a sárban születnek. Vagy nem így van?
*Belé nem sok költészet szorult. Érti az ilyesmit, van amit kedvel is -például a wegtoren-i bordalok, na, azok aztán művésziek!-, de fáradtan és éhesen vajmi kevés affinitása van hozzá. A szaftba tunkol egy letépett héjdarabot, majd a fogai közé dobja azt. A nő zöld szemeit figyeli. Mint a rohasztó nyári melegben egy tó felszíne. Arra emlékezteti. Talán mégis csak van benne valamennyi költői?*
- Ühüm. *-röviden biccent a szemkontaktust illető szavakra.-* Az állatvilágban így van. De maga nem állat, nem igaz? Vagy annak érzi magát?
*Megállja vigyor nélkül. Még szeretné úgy befejezni az evést, hogy az asztal nem borul fel tányérostul.*
- Ó! *-csodálkozó sóhaj-* Ó! Hát tudom én, milyen az! Megadni valaminek a módját. És a tiszteletet.
*Bólint. Bizony tudja. Az Arctalan elégedett azzal, ahogy megadja a módját az imádatának. És elégedett a tisztelettel is, amit tőle kap. Ha nem így lenne, nem ülne itt.*
- Olykor mindent táplálni kell. Testet. Szellemet. Lelket. Mindent táplálni kell, mert az élet olyan, mint a tűz. Mindent felemészt. És ha vigyáz vele az ember, akkor a barátja. Ha nem vigyáz, az ellensége. Igen.. igen. Olykor mindent táplálni kell. *-megint röviden bólint. Újabb falatot tesz a szájába.* ~Nahát; mennyivel másabb mint én, és mégis ugyanolyan!~
*A fontossági sorrend..? A fontossági sorrend mindenkinek más.
Lám, van akinek a hiúsága van előrébb, és fontosabbnak tartja azt, hogy mások milyennek látják. Más valakinek pedig az van előrébb, hogy jól érezze magát, tele legyen a gyomra. Melyiküknek lehet igaza? Egyiküknek sem? Mindkettőjüknek?
Mit -és kinek- számít ez az igazság, ha most az asztal felett néznek épp farkasszemet ők ketten: a Hölgy és a Csavargó?*
- Sárba hullt drágakő. *-méla hang. Oldalra biccenti a fejét.-* A sárba hullt drágakő éppolyan értékes, mint a tisztán ragyogó. Sőt, a drágakövek tulajdonképp a sárban születnek. Vagy nem így van?
*Belé nem sok költészet szorult. Érti az ilyesmit, van amit kedvel is -például a wegtoren-i bordalok, na, azok aztán művésziek!-, de fáradtan és éhesen vajmi kevés affinitása van hozzá. A szaftba tunkol egy letépett héjdarabot, majd a fogai közé dobja azt. A nő zöld szemeit figyeli. Mint a rohasztó nyári melegben egy tó felszíne. Arra emlékezteti. Talán mégis csak van benne valamennyi költői?*
- Ühüm. *-röviden biccent a szemkontaktust illető szavakra.-* Az állatvilágban így van. De maga nem állat, nem igaz? Vagy annak érzi magát?
*Megállja vigyor nélkül. Még szeretné úgy befejezni az evést, hogy az asztal nem borul fel tányérostul.*
- Ó! *-csodálkozó sóhaj-* Ó! Hát tudom én, milyen az! Megadni valaminek a módját. És a tiszteletet.
*Bólint. Bizony tudja. Az Arctalan elégedett azzal, ahogy megadja a módját az imádatának. És elégedett a tisztelettel is, amit tőle kap. Ha nem így lenne, nem ülne itt.*
- Olykor mindent táplálni kell. Testet. Szellemet. Lelket. Mindent táplálni kell, mert az élet olyan, mint a tűz. Mindent felemészt. És ha vigyáz vele az ember, akkor a barátja. Ha nem vigyáz, az ellensége. Igen.. igen. Olykor mindent táplálni kell. *-megint röviden bólint. Újabb falatot tesz a szájába.* ~Nahát; mennyivel másabb mint én, és mégis ugyanolyan!~
5773. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-16 18:26:22
Üzenet elküldve: 2025-04-16 18:26:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Székfoglaló//
* Nixomia is tudja, hogy milyen egy hosszú utazás, aminek a végén már rendesen koszos meg büdös, viszont a férfival ellentétben neki az első útja mindig a mosdótál meg a fürdős dézsa felé vezet. Ilyen ápolatlanul nem jelenne meg egy étkezdében. Így volt ez a Sellőházban is amikor a nagy vadászat után betért oda, vagy amikor visszatért a városba a kikötőből. Még, ha bőre nem is lehet olyan szép, mint egy nemesé, azért igyekszik minél jobban megőrizni azt.*
- Szép szavak is elveszítik fényüket, ha bűzös ajak formálja őket, ahogyan a drágakő is megszűnik ragyogni, ha sárba hull.* A lovagi nevelés részét képezi a költészet elsajátítása is, aminek a mesterségét a lány maga is elsajátította. Talán nem egy költő szintjén van, de nem vall kudarcot, ha néhány sort össze kell dobni. Főleg nem egy ilyen alakkal szemben nem óhajt alul maradni. Sajnos hiába próbálja meghiúsítani Syf tervét, az végül helyet tud foglalni az asztala mellett teljes mocskosságában. Nem sajnálja a szőkeség ettől a bugristól a csípős szavakat, de amaz nem valami beszédes. A zöld szempárt keresi tekintetével, amit meg is találhat könnyedén. Egy harcos, kemény acélos pillantása néz rá vissza. Olyasvalakié, aki már sok mindet látott fiatal kora ellenére. A kezei is pont ilyenek, tele bőrkeményedéssel, ami a sok éves fegyverforgatás eredménye. Nem díszként himbálózik az a buzogány az oldalán.*
- Az állatvilágban a hosszas szemkontaktus az a kihívás, figyelmeztetés és a harc előjele.* Tesz megjegyzést a bámulásra. Nagyon szívesen megmutatná az öklét a férfinak, de még milyen szívesen. Ahhoz, ahogyan amaz eszik már felesleges lenne megjegyzést is tenni, legalábbis most. Nem meglepő az e fajta viselkedés egy ilyentől.*
- Valóban tudom milyen.* Lögyböli meg sörét a korsójában.*
- Ellenben azt is tudom, hogy mikor kell megadni a módját. A tisztelet kijár a helynek és az ételnek is, de nyilvánvalóan ezzel nem mindőnk ért egyet. Olykor nem csak a testet, de a szellemet is táplálni kéne.* Szórja tovább a lenéző szavakat.*
* Nixomia is tudja, hogy milyen egy hosszú utazás, aminek a végén már rendesen koszos meg büdös, viszont a férfival ellentétben neki az első útja mindig a mosdótál meg a fürdős dézsa felé vezet. Ilyen ápolatlanul nem jelenne meg egy étkezdében. Így volt ez a Sellőházban is amikor a nagy vadászat után betért oda, vagy amikor visszatért a városba a kikötőből. Még, ha bőre nem is lehet olyan szép, mint egy nemesé, azért igyekszik minél jobban megőrizni azt.*
- Szép szavak is elveszítik fényüket, ha bűzös ajak formálja őket, ahogyan a drágakő is megszűnik ragyogni, ha sárba hull.* A lovagi nevelés részét képezi a költészet elsajátítása is, aminek a mesterségét a lány maga is elsajátította. Talán nem egy költő szintjén van, de nem vall kudarcot, ha néhány sort össze kell dobni. Főleg nem egy ilyen alakkal szemben nem óhajt alul maradni. Sajnos hiába próbálja meghiúsítani Syf tervét, az végül helyet tud foglalni az asztala mellett teljes mocskosságában. Nem sajnálja a szőkeség ettől a bugristól a csípős szavakat, de amaz nem valami beszédes. A zöld szempárt keresi tekintetével, amit meg is találhat könnyedén. Egy harcos, kemény acélos pillantása néz rá vissza. Olyasvalakié, aki már sok mindet látott fiatal kora ellenére. A kezei is pont ilyenek, tele bőrkeményedéssel, ami a sok éves fegyverforgatás eredménye. Nem díszként himbálózik az a buzogány az oldalán.*
- Az állatvilágban a hosszas szemkontaktus az a kihívás, figyelmeztetés és a harc előjele.* Tesz megjegyzést a bámulásra. Nagyon szívesen megmutatná az öklét a férfinak, de még milyen szívesen. Ahhoz, ahogyan amaz eszik már felesleges lenne megjegyzést is tenni, legalábbis most. Nem meglepő az e fajta viselkedés egy ilyentől.*
- Valóban tudom milyen.* Lögyböli meg sörét a korsójában.*
- Ellenben azt is tudom, hogy mikor kell megadni a módját. A tisztelet kijár a helynek és az ételnek is, de nyilvánvalóan ezzel nem mindőnk ért egyet. Olykor nem csak a testet, de a szellemet is táplálni kéne.* Szórja tovább a lenéző szavakat.*
5772. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-16 17:59:47
Üzenet elküldve: 2025-04-16 17:59:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Szép napra ébredhet ma is, már csak azért is, mert az elmúlt hatokban csupa pozitív élményben volt része. A fellépései egyre jövedelmezőbbnek bizonyulnak, és vendégei is akadnak bőven a négy fal között is. Nem panaszkodhat. Ma is Nestar úrral van megbeszélt találkája. Őt elcsábítani már nem szükséges, így nem is cicomázza ki magát túlzottan. Az erős smink és a rikító, vörös rúzs most sem maradhat el, de ezúttal az általában lovagláshoz viselt, fekete bőrnadrágjába és fehér blúzába öltözik. A vértjét nem veszi rá, arra nincs szükség, csak egy derékszíjat fűz még a nadrágjába. Lábaira bakancs kerül, hullámos hajába masniként megkötött szalagot fűz. Még egyszer ellenőrzi magát a tükörben, majd szobája ajtaját maga mögött bezárva indul el az alsó szint irányába.
Ami Nestart illeti, most már bőven van elég pénze ahhoz, hogy ki tudja fizetni a tartozását, de ha a férfi nem fog erősködni miatta, akkor ő sem sürgeti majd a dolgot. Van annak a pénznek jobb helye is bőven. Közeledik egyébként a wegtoreni útjuk napja is, és ha őszinte akar lenni, akkor már várja. Nem sok lehetősége volt eddig világot látni.
A földszintre érve meg is pillantja a félvér alkimistát a szokásos helyén elmélázva. Elmosolyodik, és oda is lépked hozzá, hirtelen megjelenve a férfi látóterében, ahogy a pultra könyököl.*
- Jó reggelt, Nestar úr! Hogy érzed ma magad? Bevallom, én kifejezetten jól. Kíváncsian várom, hogy miről akarsz velem egyeztetni. *Bármi is legyen az, azt már megtanulta, hogy megéri az alkimistával üzletelni, legalábbis eddig még nem csalódott.*
- Ó, most csak egy teát, köszönöm! *Pillant közben a csaposra, aki már-már idegesítően rámenősen ki akarja szolgálni. Új alkalmazott lehet, aki még nem fáradt bele a munkájába annyira, hogy ne a bevétel lebegjen a szemei előtt. Persze, nem Merlana által fog kasszát robbantani, mert csupán 3 aranyat csúsztat a pultra a Tea áraként. Az illemtanórák sem bizonyulnak hatékonynak, mert mindeközben a lánynak eszébe sem jut megkérdezni, hogy Nestar esetleg kér-e valamit.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Szép napra ébredhet ma is, már csak azért is, mert az elmúlt hatokban csupa pozitív élményben volt része. A fellépései egyre jövedelmezőbbnek bizonyulnak, és vendégei is akadnak bőven a négy fal között is. Nem panaszkodhat. Ma is Nestar úrral van megbeszélt találkája. Őt elcsábítani már nem szükséges, így nem is cicomázza ki magát túlzottan. Az erős smink és a rikító, vörös rúzs most sem maradhat el, de ezúttal az általában lovagláshoz viselt, fekete bőrnadrágjába és fehér blúzába öltözik. A vértjét nem veszi rá, arra nincs szükség, csak egy derékszíjat fűz még a nadrágjába. Lábaira bakancs kerül, hullámos hajába masniként megkötött szalagot fűz. Még egyszer ellenőrzi magát a tükörben, majd szobája ajtaját maga mögött bezárva indul el az alsó szint irányába.
Ami Nestart illeti, most már bőven van elég pénze ahhoz, hogy ki tudja fizetni a tartozását, de ha a férfi nem fog erősködni miatta, akkor ő sem sürgeti majd a dolgot. Van annak a pénznek jobb helye is bőven. Közeledik egyébként a wegtoreni útjuk napja is, és ha őszinte akar lenni, akkor már várja. Nem sok lehetősége volt eddig világot látni.
A földszintre érve meg is pillantja a félvér alkimistát a szokásos helyén elmélázva. Elmosolyodik, és oda is lépked hozzá, hirtelen megjelenve a férfi látóterében, ahogy a pultra könyököl.*
- Jó reggelt, Nestar úr! Hogy érzed ma magad? Bevallom, én kifejezetten jól. Kíváncsian várom, hogy miről akarsz velem egyeztetni. *Bármi is legyen az, azt már megtanulta, hogy megéri az alkimistával üzletelni, legalábbis eddig még nem csalódott.*
- Ó, most csak egy teát, köszönöm! *Pillant közben a csaposra, aki már-már idegesítően rámenősen ki akarja szolgálni. Új alkalmazott lehet, aki még nem fáradt bele a munkájába annyira, hogy ne a bevétel lebegjen a szemei előtt. Persze, nem Merlana által fog kasszát robbantani, mert csupán 3 aranyat csúsztat a pultra a Tea áraként.
Az illemtanórák sem bizonyulnak hatékonynak, mert mindeközben a lánynak eszébe sem jut megkérdezni, hogy Nestar esetleg kér-e valamit.*
5771. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-16 11:09:24
Üzenet elküldve: 2025-04-16 11:09:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Székfoglaló//
*Látja a fitymáló szájtartást, pontosan tudja, hogy az minek szól. Igen, mocskos és büdös. Kíváncsi lenne, hogy a szende virágszál mennyire párállna magából egrest és orgonát, ha ő maga is több hatnyit lett volna gyalog úton, javarészt félkopasz bokrok alatt meghúzva magát éjjelente. Valószínűleg az ő hátsó fele is éppúgy viszketne a dologtól. De egyáltalán nem nézné ki a nőből, hogy az ilyesmire vetemedne.*
- Ó, a szerencse.. a szerencse mást jelent nekem, és mást kegyednek. A szerencse egy dolog az éjszaka sötétjében, és egy egészen más dolog egy szép asztal mellett ülve. *-mosolya fanyarrá satnyul, majd egészen leolvad arcáról.
Akkor sem tér vissza, amikor székfoglaló manővere valóban sikerrel jár. Nem érdekli, hogy fájdalmat okozott-e a nőnek vagy sem; az sem foglalkoztatja, hogy egyáltalán a fájdalom miatt vált-e be a trükk, vagy csak a meglepetés ereje hatott.*
- No? *-kihúzza a széket, az végre akadálytalanul engedelmeskedik neki. Könnyed ám jóleső mozdulattal ül le. Vállai egy pillanatra megereszkednek, ahogy izmai egy pillanatra elernyednek. Mennyire jó ez! Végre nem a talpain kell állnia, és nem is egy téltől száraz fűcsomó van a feneke alatt.*
- Az én fajtám? *-tűnődő hang. Baljával egy karaj kenyeret vesz fel, jobbjával a kanalat. Szinte mélázva néz újra asztaltársára. Tekintete végigfut a szépen megformázott hajon, a felsőruházaton -és a ruha által sejtetett, így látható alakon-, a söröskupán, és a kupát tartó kézen.* ~Az Arctalan nyúzzon meg elevenen, ha ez világ életében nemeskisasszony volt!~
- Bizonyosan nincs. *-hangsúlya épp annyira követi le a nőét hogy az felismerhető legyen, a tónusba keveredő, épp csak vibráló gúny nem a véletlen szülötte. Szájába tömi a karaj kenyér szélét és leharap belőle egy falatot. Csak remélni tudja, hogy a hatás kedvéért pár morzsa megtapad szakállában. Rögtön a kenyér után lapátol egy kanálnyit a főtt ételből is. Szeretné, az Istenére, mennyire szeretné kiélvezni az első falatot! Ám rezzenéstelen tekintete a nő zöld íriszeire tapad, arcáról eltűntet minden érzelmet. Úgy rág, mint ahogy a katonák menetelnek. Ütemesen, szinte muszájból, örömtelenül. Mikor lenyeli a falatot, nyelve hegyével megnyalja alsó ajkát. Erősen próbál nem pislogni, hogy minél kifejezéstelenebb módon tudjon még mindig a nő szemeibe nézni.*
- De hát maga is biztos tudja, milyen ez, nem? Illem nélkül. Formaságok nélkül. *-lassan, mintha csak mellékesen tenné, pislog egyet. Bár odafigyel hogy ez kifelé ne látszódjon, magában igen jól szórakozik. Nahát! Erre nem számított. Meleg étel és szórakozás is jut részéül ma itt..!*
*Látja a fitymáló szájtartást, pontosan tudja, hogy az minek szól. Igen, mocskos és büdös. Kíváncsi lenne, hogy a szende virágszál mennyire párállna magából egrest és orgonát, ha ő maga is több hatnyit lett volna gyalog úton, javarészt félkopasz bokrok alatt meghúzva magát éjjelente. Valószínűleg az ő hátsó fele is éppúgy viszketne a dologtól. De egyáltalán nem nézné ki a nőből, hogy az ilyesmire vetemedne.*
- Ó, a szerencse.. a szerencse mást jelent nekem, és mást kegyednek. A szerencse egy dolog az éjszaka sötétjében, és egy egészen más dolog egy szép asztal mellett ülve. *-mosolya fanyarrá satnyul, majd egészen leolvad arcáról.
Akkor sem tér vissza, amikor székfoglaló manővere valóban sikerrel jár. Nem érdekli, hogy fájdalmat okozott-e a nőnek vagy sem; az sem foglalkoztatja, hogy egyáltalán a fájdalom miatt vált-e be a trükk, vagy csak a meglepetés ereje hatott.*
- No? *-kihúzza a széket, az végre akadálytalanul engedelmeskedik neki. Könnyed ám jóleső mozdulattal ül le. Vállai egy pillanatra megereszkednek, ahogy izmai egy pillanatra elernyednek. Mennyire jó ez! Végre nem a talpain kell állnia, és nem is egy téltől száraz fűcsomó van a feneke alatt.*
- Az én fajtám? *-tűnődő hang. Baljával egy karaj kenyeret vesz fel, jobbjával a kanalat. Szinte mélázva néz újra asztaltársára. Tekintete végigfut a szépen megformázott hajon, a felsőruházaton -és a ruha által sejtetett, így látható alakon-, a söröskupán, és a kupát tartó kézen.* ~Az Arctalan nyúzzon meg elevenen, ha ez világ életében nemeskisasszony volt!~
- Bizonyosan nincs. *-hangsúlya épp annyira követi le a nőét hogy az felismerhető legyen, a tónusba keveredő, épp csak vibráló gúny nem a véletlen szülötte. Szájába tömi a karaj kenyér szélét és leharap belőle egy falatot. Csak remélni tudja, hogy a hatás kedvéért pár morzsa megtapad szakállában. Rögtön a kenyér után lapátol egy kanálnyit a főtt ételből is. Szeretné, az Istenére, mennyire szeretné kiélvezni az első falatot! Ám rezzenéstelen tekintete a nő zöld íriszeire tapad, arcáról eltűntet minden érzelmet. Úgy rág, mint ahogy a katonák menetelnek. Ütemesen, szinte muszájból, örömtelenül. Mikor lenyeli a falatot, nyelve hegyével megnyalja alsó ajkát. Erősen próbál nem pislogni, hogy minél kifejezéstelenebb módon tudjon még mindig a nő szemeibe nézni.*
- De hát maga is biztos tudja, milyen ez, nem? Illem nélkül. Formaságok nélkül. *-lassan, mintha csak mellékesen tenné, pislog egyet. Bár odafigyel hogy ez kifelé ne látszódjon, magában igen jól szórakozik. Nahát! Erre nem számított. Meleg étel és szórakozás is jut részéül ma itt..!*
5770. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-16 10:16:36
Üzenet elküldve: 2025-04-16 10:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Székfoglaló//
* Elég jó emberismerő a lovagnő, de világért sem időzne el azon a mocskos arcon az ő szép zöld szemeivel. Egy utolsó csőcselékkel hozták össze az istenek balszerencséjére. Undorodik tőlük, de ettől még kevés egy ilyen látványa, vagy éppen szaga ahhoz, hogy felforduljon tőle a gyomra. Zsoldos éveiben voltak ilyen kaliberű bajtársai meg ellenfelei is. Ha kellett, akkor bemocskolta a kezeit is, nem az a nyávogós nemes kislányka.*
- Mindjárt gondoltam.* Húzza el a szája szélét, mert ennek a fickónak talán a disznóólban tudna hozzá méltó női társaságot szerezni.*
- Szerencsének mondaná? Akkor talán nem ugyanazon a szerencsén osztozunk.* Hörpint egyet a söréből. Az ilyen koszos csavargók miatt tart ott a világ, ahol most van. Rablók, tolvajok, gyilkosok és mihaszna naplopók az ilyenek, mint ez itt. Nem is csoda, ha Nixomia nem szívesen időzik egy ilyen alak társaságában. Főleg, hogy udvariasságnak nyomát sem lehet fellelni Syf körül. Ez is az oka annak, hogy beragadt az a szék.*
- Kellemetlen lehet.* Veti oda foghegyről gúnyos mosollyal az arcán. Na persze ez az alak nincs híján a mocskos trükköknek, amikor észleli, hogy húzni nem tudja, hát visszafelé küldi meg. Eltalálj a lovagnő sípcsontját, de amennyi erővel amaz rendelkezik, az vajmi kevés ahhoz, hogy egy ilyen manőverrel megüsse a lány fájdalomküszöbét. Talán inkább a meglepetés lehet az oka annak, hogy a szék irányából megszűnik az ellenállás. A lány arcán még csak jele sincs a fájdalomnak. Sőt inkább egyfajta gúnyos vigyor ül rajta.*
- Jaj!* Szólal meg fahangon. Ezt követően meg szóvá teszi a sérelmét.*
- Úgy tűnik a maga fajtája híján van az illemnek. Ó, hát mit is gondolok én, ne haragudjon! A disznók közt az ólban, ahonnan ide csöppent bizonyosan nincs szükség ilyen formaságokra.* Nem is leplezi ellenszenvét a visszataszító férfi irányába.*
* Elég jó emberismerő a lovagnő, de világért sem időzne el azon a mocskos arcon az ő szép zöld szemeivel. Egy utolsó csőcselékkel hozták össze az istenek balszerencséjére. Undorodik tőlük, de ettől még kevés egy ilyen látványa, vagy éppen szaga ahhoz, hogy felforduljon tőle a gyomra. Zsoldos éveiben voltak ilyen kaliberű bajtársai meg ellenfelei is. Ha kellett, akkor bemocskolta a kezeit is, nem az a nyávogós nemes kislányka.*
- Mindjárt gondoltam.* Húzza el a szája szélét, mert ennek a fickónak talán a disznóólban tudna hozzá méltó női társaságot szerezni.*
- Szerencsének mondaná? Akkor talán nem ugyanazon a szerencsén osztozunk.* Hörpint egyet a söréből. Az ilyen koszos csavargók miatt tart ott a világ, ahol most van. Rablók, tolvajok, gyilkosok és mihaszna naplopók az ilyenek, mint ez itt. Nem is csoda, ha Nixomia nem szívesen időzik egy ilyen alak társaságában. Főleg, hogy udvariasságnak nyomát sem lehet fellelni Syf körül. Ez is az oka annak, hogy beragadt az a szék.*
- Kellemetlen lehet.* Veti oda foghegyről gúnyos mosollyal az arcán. Na persze ez az alak nincs híján a mocskos trükköknek, amikor észleli, hogy húzni nem tudja, hát visszafelé küldi meg. Eltalálj a lovagnő sípcsontját, de amennyi erővel amaz rendelkezik, az vajmi kevés ahhoz, hogy egy ilyen manőverrel megüsse a lány fájdalomküszöbét. Talán inkább a meglepetés lehet az oka annak, hogy a szék irányából megszűnik az ellenállás. A lány arcán még csak jele sincs a fájdalomnak. Sőt inkább egyfajta gúnyos vigyor ül rajta.*
- Jaj!* Szólal meg fahangon. Ezt követően meg szóvá teszi a sérelmét.*
- Úgy tűnik a maga fajtája híján van az illemnek. Ó, hát mit is gondolok én, ne haragudjon! A disznók közt az ólban, ahonnan ide csöppent bizonyosan nincs szükség ilyen formaságokra.* Nem is leplezi ellenszenvét a visszataszító férfi irányába.*
5769. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-15 22:40:16
Üzenet elküldve: 2025-04-15 22:40:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Ha nagyon koncentrálna akkor vissza tudna emlékezni rá, hogy pontosan milyen szavak hangzottak el tegnap este. Ez Zeekx egyik különleges képessége amit ritkán szokott alkalmazni. Viszont most csak beszélgetnek és ő nem fordít akkora figyelmet rá, hogy mit is mondott mennyire gyakorlott a rajzolásban. Ari szavainak hatására fellobban benne a kíváncsiság.*
-Azt, nem tudom. Mert amúgy milyenek szoktak lenni az ork rajzok vagy szobrok vagy egyéb ork tárgyak?
*Erről még talán nem is beszéltek. Hogy megvannak a maguk szokásai és van valami sajátos ízlésük, azt már leszűrte a kis pap. Az nem kérdés számára. A divat kapcsán el is kell ismernie, hogy az orkok tudják hogyan kell a nőket felöltöztetni. Azt, se tartja furcsának, hogy valamilyen szintű művészettel ütnék el az idejüket csak annak a formáját nem tudja elképzelni. Utazásai során volt már lehetősége megállapítani milyen szembetűnő különbségek tudnak lenni más népek kultúrája között. Legyen az építészet, festészet, zene, öltözködés. Biztos az orkoknál is megvannak ezeknek az egyedi jellemzőik. Aztán Mer kerül szóba. Akiről szégyentelenül mesél a kispap. Ari pedig érdeklődve hallgatja, majd kegyetlen őszinteséggel elmondja a saját véleményét. Ami, természetesen nem bántja meg a kis papot. Ő is szokott énekelni is, a természetről vagy a szeretetről vagy az ivászatról vagy a bujálkodásról. Épp amihez kedve van.*
-Énekes. Énekelt is nekem és szép hangja volt. Viszont nem úgy értettem. Nem arról a fajta hiúságról volt szó ami természetesen megvolt benne is hisz tényleg nő. Inkább arra gondoltam mikor meg akar felelni másoknak és mindenáron olyanná akar válni ahogy mások látják milyen az, aki normális vagy aki számít. Ami, persze butaság hisz mindenki normális és mindenki értékes. Csak ő szerintem a saját értékét még nem érzékeli vagy nem akarja elhinni, hogy van.
*Mesél miközben mutatja a rajzot, hogy arcot is lehessen társítani az elhangzottakhoz. Ő maga büszke a rajzára. Mer is így látta, de ő is úgy érzi, hogy jól sikerült. És Ari szerint is szép amin vidáman elmosolyodik a kis pap.*
-Csak eddig jutottunk.
*Teszi hozzá a ruhák kapcsán. Valószínűleg nem kell magyarázni, hogy milyen mikor elkap valakit a hangulat hisz ők is tapasztalták már ezt magukon. Csak a nadrágtól sikerült megszabadulni. A kapott kérdés hallatán egy pillanatnyi gondolkodás nélkül válaszol a fiú.*
-Mindketten tökéletesek vagytok.
*Néz őszintén a másik szemébe. Egyszerű úgy válaszolni nehéz kérdésekre, ha valaki már megadta a választ. Áldassék Guymar próféta neve! A következő kérdésen se kell sokat gondolkoznia.*
-Egyrészt egy ház tényleg sokba kerülne, másrészt kicsit le is kötne. Persze ha nem vagyok itt akkor kölcsönadhatom másoknak, de így se éreztem még úgy, hogy szükségem lenne egyre.
*Röviden, nem született még meg benne a vágy, hogy birtokoljon egy házat. Ha megszületett volna akkor a praktikum se érdekelné csak megvenné.*
*Ha nagyon koncentrálna akkor vissza tudna emlékezni rá, hogy pontosan milyen szavak hangzottak el tegnap este. Ez Zeekx egyik különleges képessége amit ritkán szokott alkalmazni. Viszont most csak beszélgetnek és ő nem fordít akkora figyelmet rá, hogy mit is mondott mennyire gyakorlott a rajzolásban. Ari szavainak hatására fellobban benne a kíváncsiság.*
-Azt, nem tudom. Mert amúgy milyenek szoktak lenni az ork rajzok vagy szobrok vagy egyéb ork tárgyak?
*Erről még talán nem is beszéltek. Hogy megvannak a maguk szokásai és van valami sajátos ízlésük, azt már leszűrte a kis pap. Az nem kérdés számára. A divat kapcsán el is kell ismernie, hogy az orkok tudják hogyan kell a nőket felöltöztetni. Azt, se tartja furcsának, hogy valamilyen szintű művészettel ütnék el az idejüket csak annak a formáját nem tudja elképzelni. Utazásai során volt már lehetősége megállapítani milyen szembetűnő különbségek tudnak lenni más népek kultúrája között. Legyen az építészet, festészet, zene, öltözködés. Biztos az orkoknál is megvannak ezeknek az egyedi jellemzőik. Aztán Mer kerül szóba. Akiről szégyentelenül mesél a kispap. Ari pedig érdeklődve hallgatja, majd kegyetlen őszinteséggel elmondja a saját véleményét. Ami, természetesen nem bántja meg a kis papot. Ő is szokott énekelni is, a természetről vagy a szeretetről vagy az ivászatról vagy a bujálkodásról. Épp amihez kedve van.*
-Énekes. Énekelt is nekem és szép hangja volt. Viszont nem úgy értettem. Nem arról a fajta hiúságról volt szó ami természetesen megvolt benne is hisz tényleg nő. Inkább arra gondoltam mikor meg akar felelni másoknak és mindenáron olyanná akar válni ahogy mások látják milyen az, aki normális vagy aki számít. Ami, persze butaság hisz mindenki normális és mindenki értékes. Csak ő szerintem a saját értékét még nem érzékeli vagy nem akarja elhinni, hogy van.
*Mesél miközben mutatja a rajzot, hogy arcot is lehessen társítani az elhangzottakhoz. Ő maga büszke a rajzára. Mer is így látta, de ő is úgy érzi, hogy jól sikerült. És Ari szerint is szép amin vidáman elmosolyodik a kis pap.*
-Csak eddig jutottunk.
*Teszi hozzá a ruhák kapcsán. Valószínűleg nem kell magyarázni, hogy milyen mikor elkap valakit a hangulat hisz ők is tapasztalták már ezt magukon. Csak a nadrágtól sikerült megszabadulni. A kapott kérdés hallatán egy pillanatnyi gondolkodás nélkül válaszol a fiú.*
-Mindketten tökéletesek vagytok.
*Néz őszintén a másik szemébe. Egyszerű úgy válaszolni nehéz kérdésekre, ha valaki már megadta a választ. Áldassék Guymar próféta neve! A következő kérdésen se kell sokat gondolkoznia.*
-Egyrészt egy ház tényleg sokba kerülne, másrészt kicsit le is kötne. Persze ha nem vagyok itt akkor kölcsönadhatom másoknak, de így se éreztem még úgy, hogy szükségem lenne egyre.
*Röviden, nem született még meg benne a vágy, hogy birtokoljon egy házat. Ha megszületett volna akkor a praktikum se érdekelné csak megvenné.*
5768. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-15 20:04:45
Üzenet elküldve: 2025-04-15 20:04:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Ha nem is kedvetlenedik el akkor, amikor kiderül, hogy Zeekx még csak egyetlen képet csinált eddig, azért kicsit átverve érzi magát általa, de csak néhány pillanatig.
Ha csak ketten beszélgetnek egymással akkor valószínűleg jobban emlékezett volna a beszélgetés minden részletére, így azonban, hogy hárman voltak és Adira is figyelt, illetve ő is sokat beszélt és mesélt, talán nem is csoda, hogy nem emlékszik minden részletre pontosan. Vagy csak ő hallotta és képzelte bele a kis pap szavaiba azt, hogy profi rajzoló, vagy legalábbis gyakorlott, igazából nem tudja, de mivel el tudja képzelni, nem is számít.*
- Á, értem. Mindegy, nem baj. Annál biztosan sokkal jobban fogok hasonlítani magamra, mintha otthon próbált volna meg valaki megörökíteni valamilyen formában.
*Ezek után nem szól közbe. Nyílt érdeklődéssel és valóban féltékenység nélkül hallgatja Zeekx beszámolóját arról a bizonyos másik lányról, és éppen csak azért nem támasztja csuklójára az állát, ami nála általában az elmélyült figyelem jele, mert éppen áll. Tudja, hogy furcsán kellene éreznie magát emiatt az egész miatt, de mégsem érzi így, és továbbra sem gondolja azt sem, hogy féltékenynek kellene lennie.*
- Valahol megértem. *mondja kis gondolkodás után.* Végül is lány. Biztos tetszeni akar másoknak, azért fontos neki, hogy mit gondolnak róla. Ez nálunk, orkoknál sincs másképp. Minden nőstény tetszeni akar a hímeknek nyilván. Meg zenész is, azt mondod. Biztos az se mindegy neki, hogy mit gondolnak a játékáról. Főleg akkor, hogyha abból akar megélni, hogy zenél. Ezt szintén értem. Min tud játszani? Egyszer kell csak megtanulni játszani valamin, az pedig jobb, mintha alkalmi munkák után járnánk a városban. Vagy kéregetnénk.
*Utóbbi téma már nem először jön fel közöttük, és biztos benne, hogy Zeekx ezúttal sem fogja félreérteni. Ezt a mondatot most sem a másik lenézése vezérli, vagy valamiféle célzás. Őt ugyan nem tenné boldoggá az, hogyha mások adományainak lenne kiszolgáltatva, de azt is meg tudja érteni, ha valakinek egyetlen porcikája sem kívánja a munkát, és ezt találta ki magának helyette. Főleg úgy, hogy a vallásához is illik hasonló cselekedet.
Ezek után természetesen még nagyobb érdeklődéssel nézi meg mindenekelőtt a rajzot, és nem nehéz a fiú képe alapján elképzelnie magának a lányt.
A mosolya tényleg szép, de őt persze jobban érdekli az arca, meg az a fura ruhadarab rajta, és a ruha által nem takart testrészek. Annyira régóta él már a városban, hogy tudja, hogy fűzőnek nevezik, amit visel, de az értelmét és a rendeltetését még mindig nem igazán értette meg.*
- Szép. *mond végül ítéletet először röviden, majd vissza is adja a képet, miután még egyszer, és még alaposabban is megnézte.* A lány is, a rajz is. Bár azt hittem hittem kevesebb lesz rajta a ruha. De így se túl sok. Ha rólam is sikerül valami hasonló, elégedett leszek. Na és, neked ki tetszik jobban, ő, vagy én?
*Utóbbit kicsit gonosz mosollyal kérdi, de nem vár el rá őszinte választ, és talán Zeekx is ismeri annyira, hogy ez most nem olyan csapda, amilyen más lányoknál lehetne ugyanez a kérdés. Amúgy valami olyasmire számít, hogy a fiú diplomatikusan kikerüli majd az egyenes választ, vagy valami olyasmit mond majd, hogy mindketten máshogyan szépek, ilyesmit nem igazán lehet összehasonlítani és a többi.
De még, ha a kis pap azt is mondaná neki, hogy az ember lányt találja a szebbnek, meg tudná azt is emészteni, végtére is talán természetes, hogy az emberek többsége inkább az emberekhez vonzódik, nem olyanokhoz, akiknek zöld a bőre.*
- Amúgy saját házon nem gondolkodtál még eddig soha? *vált témát végül miután belegondol abba, hogy jó eséllyel ezt az estét és éjjelt is a Pegazusban fogják tölteni.* Tudom, hogy drága, de csak egyszer kell megvenni, aztán a tiéd. Egyszerűbb, mint naponta fizetni egy szobáért meg egy ágyért, vagy a várost járni azért, hogy találj egy helyet, ahol alhatsz.
*Ha nem is kedvetlenedik el akkor, amikor kiderül, hogy Zeekx még csak egyetlen képet csinált eddig, azért kicsit átverve érzi magát általa, de csak néhány pillanatig.
Ha csak ketten beszélgetnek egymással akkor valószínűleg jobban emlékezett volna a beszélgetés minden részletére, így azonban, hogy hárman voltak és Adira is figyelt, illetve ő is sokat beszélt és mesélt, talán nem is csoda, hogy nem emlékszik minden részletre pontosan. Vagy csak ő hallotta és képzelte bele a kis pap szavaiba azt, hogy profi rajzoló, vagy legalábbis gyakorlott, igazából nem tudja, de mivel el tudja képzelni, nem is számít.*
- Á, értem. Mindegy, nem baj. Annál biztosan sokkal jobban fogok hasonlítani magamra, mintha otthon próbált volna meg valaki megörökíteni valamilyen formában.
*Ezek után nem szól közbe. Nyílt érdeklődéssel és valóban féltékenység nélkül hallgatja Zeekx beszámolóját arról a bizonyos másik lányról, és éppen csak azért nem támasztja csuklójára az állát, ami nála általában az elmélyült figyelem jele, mert éppen áll. Tudja, hogy furcsán kellene éreznie magát emiatt az egész miatt, de mégsem érzi így, és továbbra sem gondolja azt sem, hogy féltékenynek kellene lennie.*
- Valahol megértem. *mondja kis gondolkodás után.* Végül is lány. Biztos tetszeni akar másoknak, azért fontos neki, hogy mit gondolnak róla. Ez nálunk, orkoknál sincs másképp. Minden nőstény tetszeni akar a hímeknek nyilván. Meg zenész is, azt mondod. Biztos az se mindegy neki, hogy mit gondolnak a játékáról. Főleg akkor, hogyha abból akar megélni, hogy zenél. Ezt szintén értem. Min tud játszani? Egyszer kell csak megtanulni játszani valamin, az pedig jobb, mintha alkalmi munkák után járnánk a városban. Vagy kéregetnénk.
*Utóbbi téma már nem először jön fel közöttük, és biztos benne, hogy Zeekx ezúttal sem fogja félreérteni. Ezt a mondatot most sem a másik lenézése vezérli, vagy valamiféle célzás. Őt ugyan nem tenné boldoggá az, hogyha mások adományainak lenne kiszolgáltatva, de azt is meg tudja érteni, ha valakinek egyetlen porcikája sem kívánja a munkát, és ezt találta ki magának helyette. Főleg úgy, hogy a vallásához is illik hasonló cselekedet.
Ezek után természetesen még nagyobb érdeklődéssel nézi meg mindenekelőtt a rajzot, és nem nehéz a fiú képe alapján elképzelnie magának a lányt.
A mosolya tényleg szép, de őt persze jobban érdekli az arca, meg az a fura ruhadarab rajta, és a ruha által nem takart testrészek. Annyira régóta él már a városban, hogy tudja, hogy fűzőnek nevezik, amit visel, de az értelmét és a rendeltetését még mindig nem igazán értette meg.*
- Szép. *mond végül ítéletet először röviden, majd vissza is adja a képet, miután még egyszer, és még alaposabban is megnézte.* A lány is, a rajz is. Bár azt hittem hittem kevesebb lesz rajta a ruha. De így se túl sok. Ha rólam is sikerül valami hasonló, elégedett leszek. Na és, neked ki tetszik jobban, ő, vagy én?
*Utóbbit kicsit gonosz mosollyal kérdi, de nem vár el rá őszinte választ, és talán Zeekx is ismeri annyira, hogy ez most nem olyan csapda, amilyen más lányoknál lehetne ugyanez a kérdés. Amúgy valami olyasmire számít, hogy a fiú diplomatikusan kikerüli majd az egyenes választ, vagy valami olyasmit mond majd, hogy mindketten máshogyan szépek, ilyesmit nem igazán lehet összehasonlítani és a többi.
De még, ha a kis pap azt is mondaná neki, hogy az ember lányt találja a szebbnek, meg tudná azt is emészteni, végtére is talán természetes, hogy az emberek többsége inkább az emberekhez vonzódik, nem olyanokhoz, akiknek zöld a bőre.*
- Amúgy saját házon nem gondolkodtál még eddig soha? *vált témát végül miután belegondol abba, hogy jó eséllyel ezt az estét és éjjelt is a Pegazusban fogják tölteni.* Tudom, hogy drága, de csak egyszer kell megvenni, aztán a tiéd. Egyszerűbb, mint naponta fizetni egy szobáért meg egy ágyért, vagy a várost járni azért, hogy találj egy helyet, ahol alhatsz.
5767. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-15 13:32:56
Üzenet elküldve: 2025-04-15 13:32:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Székfoglaló//
*Még mindig ott a mosoly az arcán. Azt, hogy az mennyire őszinte, felületes pillantással talán lehetetlen lenne felmérni. Ő maga pedig nem fog erről nyilatkozni. Úgyhogy csak mosolyog tovább.
Tekintete gyorsan villan, mint valami bogár a patak felett, ahogy felméri a nőt. Nem időzik el sokáig a részleteken, ám így is viszonylag teljes képet kap róla. A ruházata alapján nem valami közönséges városi fehérnépnek vélné. Még egy utolsót dörgöl tenyerén, majd kezeit a kiszemelt szék támlájára simítja. Gyászkeretes körmei valószínűleg impozáns (azaz: közepesen gyomorforgató) látványt nyújtanak így, de ezt most nem bánja.*
- Nem, dehogy. *-a gunyoros hangra kenetteljessel felel.-* A női társaságot kedvelem.
*Megint az a mosoly.*
- Talán szerencse, hogy mindketten most vagyunk itt. *-rászorít a szék háttámlájára, hátra húzná hogy leüljön végre, ám a szék meg se moccan. Azonnal megérti, hogy mi történik. Halpikkely-szín tekintete a nő arcára siklik.* ~Nahát, valaki azt hiszi, hogy diktálhat!~
- Csak a székkel van probléma. Beakadt talán. *-színpadiasan felsóhajt, ezzel kissé savanykás, a fog-mosás elmaradásáról árulkodó leheletéből is átküld az asztal felett valamennyit. Hirtelen mozdulattal rúg bele az eddig húzott szék lábába, az ellenkező irányba, a nő felé küldve azt ezzel. A trükk egyszerű, és legalább annyira szakállas mint ő maga, de váratlansága miatt működhet. Egyetlen célja van: akkorát sózni a széket tartó lábra a székkel magával, hogy az rögtön kiszabaduljon.*
- No? *-újra maga felé húzza a széket, reményei szerint immár szabadon. Ha ez így történik, olyan természetességgel ül le, mintha épp csak a sarat kaparta volna le a csizmatalpáról.*
*Még mindig ott a mosoly az arcán. Azt, hogy az mennyire őszinte, felületes pillantással talán lehetetlen lenne felmérni. Ő maga pedig nem fog erről nyilatkozni. Úgyhogy csak mosolyog tovább.
Tekintete gyorsan villan, mint valami bogár a patak felett, ahogy felméri a nőt. Nem időzik el sokáig a részleteken, ám így is viszonylag teljes képet kap róla. A ruházata alapján nem valami közönséges városi fehérnépnek vélné. Még egy utolsót dörgöl tenyerén, majd kezeit a kiszemelt szék támlájára simítja. Gyászkeretes körmei valószínűleg impozáns (azaz: közepesen gyomorforgató) látványt nyújtanak így, de ezt most nem bánja.*
- Nem, dehogy. *-a gunyoros hangra kenetteljessel felel.-* A női társaságot kedvelem.
*Megint az a mosoly.*
- Talán szerencse, hogy mindketten most vagyunk itt. *-rászorít a szék háttámlájára, hátra húzná hogy leüljön végre, ám a szék meg se moccan. Azonnal megérti, hogy mi történik. Halpikkely-szín tekintete a nő arcára siklik.* ~Nahát, valaki azt hiszi, hogy diktálhat!~
- Csak a székkel van probléma. Beakadt talán. *-színpadiasan felsóhajt, ezzel kissé savanykás, a fog-mosás elmaradásáról árulkodó leheletéből is átküld az asztal felett valamennyit. Hirtelen mozdulattal rúg bele az eddig húzott szék lábába, az ellenkező irányba, a nő felé küldve azt ezzel. A trükk egyszerű, és legalább annyira szakállas mint ő maga, de váratlansága miatt működhet. Egyetlen célja van: akkorát sózni a széket tartó lábra a székkel magával, hogy az rögtön kiszabaduljon.*
- No? *-újra maga felé húzza a széket, reményei szerint immár szabadon. Ha ez így történik, olyan természetességgel ül le, mintha épp csak a sarat kaparta volna le a csizmatalpáról.*
5766. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-15 11:38:13
Üzenet elküldve: 2025-04-15 11:38:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Székfoglaló//
* A fogadó mint mindig most is népes, de ez nem izgatja a lovagnőt. A szabad helyekért folytatott harcban meg nem szeret alul maradni, na nem mintha zavarná, ha a valaki máshoz kéne leülnie, de mennyivel jobb is, ha ő az első. Paza a hely, de még szinte széket sem ér formás feneke, máris hívatlan látogatója akad. A férfi meglehetősen ügyetlenül szédeleg a teli kezeivel. Valami oknál fogva ráadásul pont az Ő asztalát szemeli ki magának. Akkor lett volna igazán nagy balhé, ha leönti a lányt a forró nedűvel. Nem állt volna jót magáért az biztos. Már így is elég szúrós szemmel méregeti az idegent, aki csak úgy lepakol elé. Bár nem úgy tűnik most, mivel az egyszerű öltözék nem annyira árulkodó, de mégiscsak Arthenior városának egyik új nemesével van dolga. Talán ami kiemeli a köznép sorai közül az a gondosan elrendezett hajkoronája. Elegáns, de mégis visszafogott konty, na meg a két tincs, ami elől lelóg. Ezzel szemben módfelett visszataszító a férfi. Mondhatni a szöges ellentétje. Mocskos, kopott ruha, loncsos frizura, talán még némi bűz is terjeng körülötte. Kit tudja, de ha igen, akkor arra biztosan felhúzza fitos orrát. Na nem mintha nem szokott volna hozzá lovagi szolgálatában, de most már csak nemes, így is kell viselkedni. Na persze tartogathat meglepetéseket ez a plebsz is, ezért kicsit ki fog várni.*
- Csak tán nem meleg?* Kérdezi némi gúnnyal fűszerezett hangon. Lábát beakasztja a székbe, hogy ha netán megpróbálná ez az alak kihúzni, akkor ne menjen neki. Kivéve, ha kér tőle engedélyt, hogy leülhessön, akkor ettől eltekint, de ha nem , akkor megcsóválja a fejét és odavet neki néhány szót ezzel kapcsolatban.*
* A fogadó mint mindig most is népes, de ez nem izgatja a lovagnőt. A szabad helyekért folytatott harcban meg nem szeret alul maradni, na nem mintha zavarná, ha a valaki máshoz kéne leülnie, de mennyivel jobb is, ha ő az első. Paza a hely, de még szinte széket sem ér formás feneke, máris hívatlan látogatója akad. A férfi meglehetősen ügyetlenül szédeleg a teli kezeivel. Valami oknál fogva ráadásul pont az Ő asztalát szemeli ki magának. Akkor lett volna igazán nagy balhé, ha leönti a lányt a forró nedűvel. Nem állt volna jót magáért az biztos. Már így is elég szúrós szemmel méregeti az idegent, aki csak úgy lepakol elé. Bár nem úgy tűnik most, mivel az egyszerű öltözék nem annyira árulkodó, de mégiscsak Arthenior városának egyik új nemesével van dolga. Talán ami kiemeli a köznép sorai közül az a gondosan elrendezett hajkoronája. Elegáns, de mégis visszafogott konty, na meg a két tincs, ami elől lelóg. Ezzel szemben módfelett visszataszító a férfi. Mondhatni a szöges ellentétje. Mocskos, kopott ruha, loncsos frizura, talán még némi bűz is terjeng körülötte. Kit tudja, de ha igen, akkor arra biztosan felhúzza fitos orrát. Na nem mintha nem szokott volna hozzá lovagi szolgálatában, de most már csak nemes, így is kell viselkedni. Na persze tartogathat meglepetéseket ez a plebsz is, ezért kicsit ki fog várni.*
- Csak tán nem meleg?* Kérdezi némi gúnnyal fűszerezett hangon. Lábát beakasztja a székbe, hogy ha netán megpróbálná ez az alak kihúzni, akkor ne menjen neki. Kivéve, ha kér tőle engedélyt, hogy leülhessön, akkor ettől eltekint, de ha nem , akkor megcsóválja a fejét és odavet neki néhány szót ezzel kapcsolatban.*
5765. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-14 12:24:49
Üzenet elküldve: 2025-04-14 12:24:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Székfoglaló//
*A tenyerén egyensúlyozza a tányért. Nem volt jó döntés ezt így csinálni, erre kezd rájönni. A tányér ugyanis, mint azt a forró étellel teli tányérok általában csinálják, sütni kezdi a tenyerét. ~Sebaj!~ Van épp elég üres hely. Az orra előtt is ott van egy. Egészen szimpatikus ráadásul – mert hát közel van és üres, szóval megszabadulhat a bőrét kínzó érzéstől.
Viszont egyszerűen túl lassú így, a teli tányérral és a két karaj kenyérrel. Sokkal jobban és többre értékeli most ezeket, mint hogy akár egyetlen cseppnyi ételt is hagyna kárba veszni, így a lassúság az óvatosságból fakad. Ám az élet ok-okozati humorérzéke folytán épp ez az óvatosság és lassúság az, ami miatt lemarad a kiszemelt helyről.*
- Hé..! *-halk, rekedtes, kissé felháborodott hang. Még jó, hogy a fickó nem lökte fel, ahogy ahhoz a székhez suhant! Összehúzza szemöldökeit, nyíltan rosszalló a mozdulat. De nem szól semmit. Miért tenné? Változna valami attól? Nem – valószínűleg nem. És különben sem az ő dolga igazságot tenni bárki felett, arra ott van a Sötét. Ő legfeljebb a végrehajtó eszköz lehet.
A közjáték mit sem változtat azon a tényen, hogy süti a tenyerét a tányér. Szabadulni kíván az érzéstől. Még mindig a korábban kiszemelt asztal van a legközelebb, csak már másik székre tudna leülni. Legyen – mit érdekli őt most ez? Odalép hát, tekintetét a tányérban gőzölgő raguszerű ételen tartva, vigyázva, hogy ne löttyintse ki. Kár lenne érte. Bár ha kilöttyene, löttyenhetne akár ennek a tuskónak a vállára is. Kíváncsi lenne, hogy akkor is úgy érezné-e az, hogy „mindjárt jobb”? A gondolattól mosolyognia kell.
Ezzel a mosollyal az arcán teszi le a tányért a fickóval szemben az asztalra. Engedélyt kérni? Hogyne, hogyne, rögtön..! Leszámítva, hogy ez egy fogadó. Közösségi zabálda. Azért is engedélyt kérjen, hogy egyáltalán bemehessen?*
- Igen, mindjárt jobb. *-megkönnyebbült sóhaj. Összedörgöli a tenyereit, hogy szabaduljon a forróság emlékétől. Hunyorogva néz a szemben ülőre, a meghökkenés szinte érezhetően gurul végig a tarkóján. Hiszen ez nem is fickó! Hanem egy nő! Nahát!-* Úgy bizony, mindjárt jobb!
*A tenyerén egyensúlyozza a tányért. Nem volt jó döntés ezt így csinálni, erre kezd rájönni. A tányér ugyanis, mint azt a forró étellel teli tányérok általában csinálják, sütni kezdi a tenyerét. ~Sebaj!~ Van épp elég üres hely. Az orra előtt is ott van egy. Egészen szimpatikus ráadásul – mert hát közel van és üres, szóval megszabadulhat a bőrét kínzó érzéstől.
Viszont egyszerűen túl lassú így, a teli tányérral és a két karaj kenyérrel. Sokkal jobban és többre értékeli most ezeket, mint hogy akár egyetlen cseppnyi ételt is hagyna kárba veszni, így a lassúság az óvatosságból fakad. Ám az élet ok-okozati humorérzéke folytán épp ez az óvatosság és lassúság az, ami miatt lemarad a kiszemelt helyről.*
- Hé..! *-halk, rekedtes, kissé felháborodott hang. Még jó, hogy a fickó nem lökte fel, ahogy ahhoz a székhez suhant! Összehúzza szemöldökeit, nyíltan rosszalló a mozdulat. De nem szól semmit. Miért tenné? Változna valami attól? Nem – valószínűleg nem. És különben sem az ő dolga igazságot tenni bárki felett, arra ott van a Sötét. Ő legfeljebb a végrehajtó eszköz lehet.
A közjáték mit sem változtat azon a tényen, hogy süti a tenyerét a tányér. Szabadulni kíván az érzéstől. Még mindig a korábban kiszemelt asztal van a legközelebb, csak már másik székre tudna leülni. Legyen – mit érdekli őt most ez? Odalép hát, tekintetét a tányérban gőzölgő raguszerű ételen tartva, vigyázva, hogy ne löttyintse ki. Kár lenne érte. Bár ha kilöttyene, löttyenhetne akár ennek a tuskónak a vállára is. Kíváncsi lenne, hogy akkor is úgy érezné-e az, hogy „mindjárt jobb”? A gondolattól mosolyognia kell.
Ezzel a mosollyal az arcán teszi le a tányért a fickóval szemben az asztalra. Engedélyt kérni? Hogyne, hogyne, rögtön..! Leszámítva, hogy ez egy fogadó. Közösségi zabálda. Azért is engedélyt kérjen, hogy egyáltalán bemehessen?*
- Igen, mindjárt jobb. *-megkönnyebbült sóhaj. Összedörgöli a tenyereit, hogy szabaduljon a forróság emlékétől. Hunyorogva néz a szemben ülőre, a meghökkenés szinte érezhetően gurul végig a tarkóján. Hiszen ez nem is fickó! Hanem egy nő! Nahát!-* Úgy bizony, mindjárt jobb!
5764. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-14 11:28:19
Üzenet elküldve: 2025-04-14 11:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Székfoglaló //
* Nixomia kedvét szegte kicsit a Selyemrévi kirándulás, így inkább nem húzza az idejét tovább, hogy ott ténferegjen. Visszatér a városba. Jó az édes bor, de a sör az mégiscsak jobban esik neki. Továbbra is az egyszerű vászon nadrágját meg ingét viseli. Semmi kirívó, de legalább praktikus. A buzogány pedig vidáman himbálózik az oldalán. Ad némi játékossággot az unalmas sétákhoz. A Pegazushoz érve betaszítja a nehéz ajtót, hogy aztán belépve rögtön a söntéshez lépkedjen hosszú lábaival.*
- Egy sört kérnék!* Feleli egy rövid biccentés után. Hamar ki is számolja azt a13 aranyat azUllamar sörért. Ezt követően, aztán megiramodik egy üres asztalhoz. Pont ahhoz az asztalhoz, amit Syf is kinézet magának. Nagy kár, hogy annyi mindent rendelt magának a férfi, mert így lemarad Nixoma mögött, aki éppen az orra előtt vágódik le az egyik üres székre, hogy aztán hátra dőlve belekortyoljon a sörbe.*
- Mindjárt jobb.* Sóhajt egyet, ha esetleg szólna a másik, akkor onnan lentről néz fel majd rá szemöldökét megemelve. Van ott még szabad hely ugyan, de azért már az illem szerint engedélyt kéne kérni.*
* Nixomia kedvét szegte kicsit a Selyemrévi kirándulás, így inkább nem húzza az idejét tovább, hogy ott ténferegjen. Visszatér a városba. Jó az édes bor, de a sör az mégiscsak jobban esik neki. Továbbra is az egyszerű vászon nadrágját meg ingét viseli. Semmi kirívó, de legalább praktikus. A buzogány pedig vidáman himbálózik az oldalán. Ad némi játékossággot az unalmas sétákhoz. A Pegazushoz érve betaszítja a nehéz ajtót, hogy aztán belépve rögtön a söntéshez lépkedjen hosszú lábaival.*
- Egy sört kérnék!* Feleli egy rövid biccentés után. Hamar ki is számolja azt a13 aranyat azUllamar sörért
. Ezt követően, aztán megiramodik egy üres asztalhoz. Pont ahhoz az asztalhoz, amit Syf is kinézet magának. Nagy kár, hogy annyi mindent rendelt magának a férfi, mert így lemarad Nixoma mögött, aki éppen az orra előtt vágódik le az egyik üres székre, hogy aztán hátra dőlve belekortyoljon a sörbe.*- Mindjárt jobb.* Sóhajt egyet, ha esetleg szólna a másik, akkor onnan lentről néz fel majd rá szemöldökét megemelve. Van ott még szabad hely ugyan, de azért már az illem szerint engedélyt kéne kérni.*
5763. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:05:39
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:05:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Már nem emlékszik rá pontosan, hogy mikor járt utoljára a Pegazusban. A táblája még mindig a helyén, bár rajta a felirat mintha frissebb lenne. Biztos újra festette valaki. Az ajtó viszont ugyanúgy néz ki, a kilincs is panaszos hangon, röviden nyekken ahogy lenyomja.
Ahogy belép, a fogadó illata átveszi az utcák szagát az orrában. Majdnem hálás ezért. Még akkor is, ha a fogadó illata nem csak az ételek kipárolgásából és barátságosan fanyar füstszagból áll, hanem a bent lévő mindenféle népség mindenféle kipárolgásaiból is – izzadtság, alkohol, és még pár olyan dolog, amit nem szívesen nevezne most meg. Ehhez, különben -ahogy arra rögtön emlékezteti is magát-, azonnal hozzájárul saját maga is. De ez így jó. Szinte otthon érzi magát. Szinte.
Mikor becsukja azt maga mögött, megáll egy pillanatra az ajtóban, épp csak addig, amíg mellette a falnak támasztja hosszú botját. Idebent nem lesz rá szüksége. Jobbjának ujjait ezután tétlennek és feleslegesnek érzi, így közéjük fonja a tarisznyája szíját amíg a pulthoz lép. Odaérve a söntés mögött tevékenykedőhöz fordul, és cseppet sem törődik vele hogy az nő-e vagy férfi, ifjú-e vagy öreg.*
- '..napot! *-köszön kissé akadó nyelvvel. Régen szólalt meg utoljára. Ahogy belegondol, ma most először ejt ki szavakat a száján.-* Kérek egy kupa vizet!
*Csak szépen mindent, a maga sorjában, a legfontosabbal kezdve. Nem túr bele a tarisznyájába a pénzéért, hiszen igazából nem fejezte be a kívánalmai elsorolását, de nem is folytatja azt amíg nem iszik. Mikor végre elé rakják a vizet, úgy kap a pohár után, mint fuldokló a szalmaszálért. Ez a saját ostobaságának gyümölcse – hiszen ő maga felejtette el feltölteni butykosát friss vízzel, mikor lehetősége lett volna rá. De ez már nem számít. Most iszik. Nagy kortyokban, úgy, hogy a gigája is belesajdul; az sem érdekli, hogy szája két oldalán apró patakokban veszik a víz szakállába, hogy nyakán lefolyva inggallérjába szívódjon.*
- Háhh..! *-jóleső sóhaj. Visszakoppintja a kupát a pultra, és most először nézi meg magának azt, aki az imént kiszolgálta.-* Köszönöm! Kérnék még..
*Elgondolkodva csücsörít, tekintete körbesiklik a bent lévőkön. Próbálja megsaccolni, hogy ki mit ehet.*
-..egy tál főtt ételt. Olyan húsost, mint.. *-hátraint. Fogalma sincs, hogy mit esznek mögötte, nem is érdekli, de a gyomra megkordult, mikor meglátta.-* Meg két karaj kenyeret.
*Ezután nem is foglalkozik a pultossal tovább, az amúgy is térül hogy forduljon. Most már tarisznyájába nyúl, kitapogatja az erszényét. Azt előhúzza, aranyat ráz a tenyerébe belőle. Elüször is 2 érmét, azért az egy jó kupa Vízért. Úgy sejti, hogy a Főtt étel nem nagyon lehet több, mint 13 érme, így még azt is mellé számolja. Eszébe jut a két Szelet kenyér is. Hallatlan! Manapság már nem tudják, mit kérjelek azért is. Halkan morogva szurkol le további 4 érmét. Tiszta rablás.
Mire végez a pénz leszámolásával, megérkezik az étele is. A pulton áttolja az érméket, mikor visszahúzza a kezét, ujjai között már a tányért és a kenyeret tartja. ~Ott egye meg a Sötét az aranyat!~*
- Igazán köszönöm! *-hajtja meg a fejét tisztelettudón. Csak a szeme villan meg egy pillanatra. Tenyerén egyensúlyozva szerzeményeit megfordul, hogy kiszemeljen magának egy üres helyet.*
*Már nem emlékszik rá pontosan, hogy mikor járt utoljára a Pegazusban. A táblája még mindig a helyén, bár rajta a felirat mintha frissebb lenne. Biztos újra festette valaki. Az ajtó viszont ugyanúgy néz ki, a kilincs is panaszos hangon, röviden nyekken ahogy lenyomja.
Ahogy belép, a fogadó illata átveszi az utcák szagát az orrában. Majdnem hálás ezért. Még akkor is, ha a fogadó illata nem csak az ételek kipárolgásából és barátságosan fanyar füstszagból áll, hanem a bent lévő mindenféle népség mindenféle kipárolgásaiból is – izzadtság, alkohol, és még pár olyan dolog, amit nem szívesen nevezne most meg. Ehhez, különben -ahogy arra rögtön emlékezteti is magát-, azonnal hozzájárul saját maga is. De ez így jó. Szinte otthon érzi magát. Szinte.
Mikor becsukja azt maga mögött, megáll egy pillanatra az ajtóban, épp csak addig, amíg mellette a falnak támasztja hosszú botját. Idebent nem lesz rá szüksége. Jobbjának ujjait ezután tétlennek és feleslegesnek érzi, így közéjük fonja a tarisznyája szíját amíg a pulthoz lép. Odaérve a söntés mögött tevékenykedőhöz fordul, és cseppet sem törődik vele hogy az nő-e vagy férfi, ifjú-e vagy öreg.*
- '..napot! *-köszön kissé akadó nyelvvel. Régen szólalt meg utoljára. Ahogy belegondol, ma most először ejt ki szavakat a száján.-* Kérek egy kupa vizet!
*Csak szépen mindent, a maga sorjában, a legfontosabbal kezdve. Nem túr bele a tarisznyájába a pénzéért, hiszen igazából nem fejezte be a kívánalmai elsorolását, de nem is folytatja azt amíg nem iszik. Mikor végre elé rakják a vizet, úgy kap a pohár után, mint fuldokló a szalmaszálért. Ez a saját ostobaságának gyümölcse – hiszen ő maga felejtette el feltölteni butykosát friss vízzel, mikor lehetősége lett volna rá. De ez már nem számít. Most iszik. Nagy kortyokban, úgy, hogy a gigája is belesajdul; az sem érdekli, hogy szája két oldalán apró patakokban veszik a víz szakállába, hogy nyakán lefolyva inggallérjába szívódjon.*
- Háhh..! *-jóleső sóhaj. Visszakoppintja a kupát a pultra, és most először nézi meg magának azt, aki az imént kiszolgálta.-* Köszönöm! Kérnék még..
*Elgondolkodva csücsörít, tekintete körbesiklik a bent lévőkön. Próbálja megsaccolni, hogy ki mit ehet.*
-..egy tál főtt ételt. Olyan húsost, mint.. *-hátraint. Fogalma sincs, hogy mit esznek mögötte, nem is érdekli, de a gyomra megkordult, mikor meglátta.-* Meg két karaj kenyeret.
*Ezután nem is foglalkozik a pultossal tovább, az amúgy is térül hogy forduljon. Most már tarisznyájába nyúl, kitapogatja az erszényét. Azt előhúzza, aranyat ráz a tenyerébe belőle. Elüször is 2 érmét, azért az egy jó kupa Vízért.
Úgy sejti, hogy a Főtt étel nem nagyon lehet több, mint 13 érme, így még azt is mellé számolja. Eszébe jut a két Szelet kenyér is. Hallatlan! Manapság már nem tudják, mit kérjelek azért is. Halkan morogva szurkol le további 4 érmét. Tiszta rablás. Mire végez a pénz leszámolásával, megérkezik az étele is. A pulton áttolja az érméket, mikor visszahúzza a kezét, ujjai között már a tányért és a kenyeret tartja. ~Ott egye meg a Sötét az aranyat!~*
- Igazán köszönöm! *-hajtja meg a fejét tisztelettudón. Csak a szeme villan meg egy pillanatra. Tenyerén egyensúlyozva szerzeményeit megfordul, hogy kiszemeljen magának egy üres helyet.*
5762. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-03-30 15:40:18
Üzenet elküldve: 2025-03-30 15:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*A kis pap észrevette már, hogy néha eléggé meg tudnak szaladni Ari gondolatai. Hogy mi szokott a másik fejében lezajlani arról elképzelése sincs ugyanis hozzá csak a végeredmény szokott megérkezni egy látszólag a témához nem illő megállapítás formájában. Hogy a kolbásztól és a rajzolástól milyen úton jutottak el az öregségig arról fogalma sincs, de mélyebben nem gondol bele.*
-Az egyik testvérem is ezt vallotta. Pedig ő már öreg volt. Mindig is furcsálltam, de azt mondta, hogy majd ha megélem akkor megértem.
*Természetesen nem vér szerinti hanem egy hittestvérről van szó. Az ilyen gondolatok formálták Zeekx személyiségét, aki meg is fogadta ezeket a bölcsességeket. A rajz kapcsán szerényen megrázza a fejét.*
-Csak egy képet csináltam eddig. Annyira én se értek hozzá.
*Talán ha egyszer a könyve végére ér akkor, majd elmondhatja magáról. Szóba is kerül az első múzsája. Tegnap nem említette volna? Próbál visszaemlékezni, de sok mindenről szó volt és nem megy neki. Elengedi a próbálkozást.*
-Őt rajzoltam le először. Egy zenész. Nekem tetszett. Bár szerintem nem tudja magáról, hogy ő kedves és amennyire fél nap alatt megismertem, mintha kicsit túlságosan aggasztaná őt, hogy mások mit gondolnak róla. Nehéz megfogalmazni ezt. Kicsit olyan érzésem van vele kapcsolatban mintha mindig a távolba nézne és ezért nem látna a lába elé. Nem egy egyszerű személyiség, de aranyos lány. Remélem megtalálja a boldogságot.
*Mosolyog vidáman. Őszintén kívánja ezt a másiknak. Ha ezt mások a szolgálatában leli meg akkor úgy legyen. Ha valami más örömet talál akkor úgy. A kérésnek természetesen eleget tesz Zeekx főleg mert büszke is arra a rajzára. Kikel az ágyból és az asztalhoz sétál. Egyedül a nyakában lógó háromszög, ami rajta van, de ahogy Ari se, úgy ő se szentel ennek különösebb figyelmet. Jól is esik a nap melengető fénye. A két könyv közül megtalálja a megfelelőt és mivel az első oldalon van a kép így még keresgélni se kell. Ari-felé nyújtja. A kép egy kissé csapzott külsejű emberlányt ábrázol ahogy egy szál fűzőben, a rajz készítőjének háttal egy széken térdel. Bal lába maga alatt, a másik a szék mellett a földön enyhén behajlítva, haja a háta közepéig ér és pont hátrafordul az arcán egy olyan őszinte mosollyal, ami hamarabb vonja magára a tekintetet mint a ruhátlan részek teszik. Zeekx is arra a legbüszkébb.*
-Mit gondolsz?
*A bor kapcsán igazat kell adnia a lánynak. Ő maga a pálinkát is ezért szereti, mert annak az erejét hamar meg lehet érezni. És sajnálatos módon még mindig oda kell figyelni arra, hogy pénzt kérnek az italért. Ami, nem egy tökéletes állapot. Ingyen kéne adni hisz örömet okoz. A szeszfőzőket pedig kiemelt megbecsüléssel kéne kezelni, hogy ezt megtehessék. Sajnos viszont a világ nem így működik és számolni kell azzal, hogy mire van pénzünk mikor inni kívánunk. Arra a kérdésére, hogy meddig tervez itt a fogadóban maradni valószínűleg nem lepi meg a másikat a kis pap válasza.*
-Nem tervezek előre. Ameddig kedvem tartja és tudom fizetni a szállásom. Egyelőre még utóbbi se akadály hála a bőkezű adományoknak.
*A kis pap észrevette már, hogy néha eléggé meg tudnak szaladni Ari gondolatai. Hogy mi szokott a másik fejében lezajlani arról elképzelése sincs ugyanis hozzá csak a végeredmény szokott megérkezni egy látszólag a témához nem illő megállapítás formájában. Hogy a kolbásztól és a rajzolástól milyen úton jutottak el az öregségig arról fogalma sincs, de mélyebben nem gondol bele.*
-Az egyik testvérem is ezt vallotta. Pedig ő már öreg volt. Mindig is furcsálltam, de azt mondta, hogy majd ha megélem akkor megértem.
*Természetesen nem vér szerinti hanem egy hittestvérről van szó. Az ilyen gondolatok formálták Zeekx személyiségét, aki meg is fogadta ezeket a bölcsességeket. A rajz kapcsán szerényen megrázza a fejét.*
-Csak egy képet csináltam eddig. Annyira én se értek hozzá.
*Talán ha egyszer a könyve végére ér akkor, majd elmondhatja magáról. Szóba is kerül az első múzsája. Tegnap nem említette volna? Próbál visszaemlékezni, de sok mindenről szó volt és nem megy neki. Elengedi a próbálkozást.*
-Őt rajzoltam le először. Egy zenész. Nekem tetszett. Bár szerintem nem tudja magáról, hogy ő kedves és amennyire fél nap alatt megismertem, mintha kicsit túlságosan aggasztaná őt, hogy mások mit gondolnak róla. Nehéz megfogalmazni ezt. Kicsit olyan érzésem van vele kapcsolatban mintha mindig a távolba nézne és ezért nem látna a lába elé. Nem egy egyszerű személyiség, de aranyos lány. Remélem megtalálja a boldogságot.
*Mosolyog vidáman. Őszintén kívánja ezt a másiknak. Ha ezt mások a szolgálatában leli meg akkor úgy legyen. Ha valami más örömet talál akkor úgy. A kérésnek természetesen eleget tesz Zeekx főleg mert büszke is arra a rajzára. Kikel az ágyból és az asztalhoz sétál. Egyedül a nyakában lógó háromszög, ami rajta van, de ahogy Ari se, úgy ő se szentel ennek különösebb figyelmet. Jól is esik a nap melengető fénye. A két könyv közül megtalálja a megfelelőt és mivel az első oldalon van a kép így még keresgélni se kell. Ari-felé nyújtja. A kép egy kissé csapzott külsejű emberlányt ábrázol ahogy egy szál fűzőben, a rajz készítőjének háttal egy széken térdel. Bal lába maga alatt, a másik a szék mellett a földön enyhén behajlítva, haja a háta közepéig ér és pont hátrafordul az arcán egy olyan őszinte mosollyal, ami hamarabb vonja magára a tekintetet mint a ruhátlan részek teszik. Zeekx is arra a legbüszkébb.*
-Mit gondolsz?
*A bor kapcsán igazat kell adnia a lánynak. Ő maga a pálinkát is ezért szereti, mert annak az erejét hamar meg lehet érezni. És sajnálatos módon még mindig oda kell figyelni arra, hogy pénzt kérnek az italért. Ami, nem egy tökéletes állapot. Ingyen kéne adni hisz örömet okoz. A szeszfőzőket pedig kiemelt megbecsüléssel kéne kezelni, hogy ezt megtehessék. Sajnos viszont a világ nem így működik és számolni kell azzal, hogy mire van pénzünk mikor inni kívánunk. Arra a kérdésére, hogy meddig tervez itt a fogadóban maradni valószínűleg nem lepi meg a másikat a kis pap válasza.*
-Nem tervezek előre. Ameddig kedvem tartja és tudom fizetni a szállásom. Egyelőre még utóbbi se akadály hála a bőkezű adományoknak.
5761. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-03-30 09:30:08
Üzenet elküldve: 2025-03-30 09:30:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy félreértették volna egymást, így Zeekx ötlete számára megmarad annak, aminek elsőre gondolta, viccnek, amit azok pontosan értenének, akik később a könyvét olvassák, vagy talán csak a hozzá készült képeket nézegetik, sőt igazából mindenki pont ugyanúgy értené, ahogyan ő is rögtön elsőre értette.
Ettől még nyilván nem így szeretné megörökíttetni magát a jövőnek, aminek majd ő lesz az egyik távoli őse, vagyis inkább csak egy múltban távol élt valakije, aki most már szellem, mivel továbbra sem képes elképzelni anyaként magát, ha pedig anya nem lesz, akkor értelemszerűen nem lesz senki háziszelleme sem senki családi sátrának, vagy házának az oltárán.
Vidám gondolat, de legalább ennyire furcsa, meg persze nyomasztó is. Talán szeszélyes mint a szél, vagy a szellemek maguk, de ettől most kicsit el is megy az élethez való kedve a róla még el sem készült rajzoknak köszönhetően, amiket tegnap este még ő is annyira nagyon szeretett volna látni. Ugyan nem fél a haláltól, de azért egy elég hosszú pillanatra beleborzong a gondolatba, ami a közeli és a távoli jövőről eszébe jut, hogy lesznek majd sok-sok évvel később olyanok, akiknek majd ő lesz vén és öreg, pont úgy, ahogyan neki meg a banya volt vén, öreg és undoríttatóan csúnya, akitől ellopta kedvenc csonttőrét. Más kérdés, hogy nem ezért tette, hanem mert gonosznak is gondolta őt. Meg mert szabadságra vágyott, amire született. Végül meg is kapta, hiszen itt van, és itt azt tehet, amit akar.
Ettől függetlenül lehet jobb lenne fiatalon, szépen és erősen meghalni egy csatában, mint ősei tíz, vagy százezrei tették, ki tudja hányan, mint ráncos és vén öreg banyává válni. De hát még nem teljesen felnőttként és az ifjúság minden szépségével és erejével könnyen gondol ilyesmiket az ork.
Most is megkísérti ez a gondolat, de a természet törvénye az életösztön. A legutolsó, legundorítóbb bogár is azonnal menekülni kezd, ha el akarják taposni, nem hogy a legnemesebb prédák, sőt még a legöregebb vad is próbál elbicegni a vadászok elől, szemeiben pont azzal a fénnyel, mintha ereje teljében lévő hímként, vagy nőstényként szökellne és szaladna. Senki sem várja és hívja a halált, talán csak azok, akik szenvedtek már annyit, hogy megváltás számukra elhagyni ezt a világot.*
- Azért kár, hogy egyszer meg kell öregedni, de ezzel nem lehet mit kezdeni. Ezért is kell minél jobban kiélvezni ezeket a napokat. *összegzi csak ennyiben a benne felkavarodó gondolatokat hirtelen, mert Zeekx kedvét nem szeretné elrontani, de igazából a sajátját sem. Szerencséjére általában elég vidám, csak ritkán gondol bele hasonlóba, így most sem tart nála túl sokáig a hirtelen rátörő rosszkedv. Tényleg, miért is eméssze magát olyasmi miatt, ami azért még bőven a messzi jövő?
El is mosolyodik újra. Napfényben és Zeekx mosolygós, kicsit talán lányos arca mellett elég nehéz sokáig szomorú dolgokra gondolni.*
- A rajz szerintem jó lesz úgy, ahogy mondod. Ehhez amúgy is te értesz *hagyja rá végül Zeekxre. Igazából nem nagyon tudja a végeredményt maga elé képzelni az elmondottak alapján, de az biztos, hogy sokkal jobb, mint a kolbászos ötlet.*
- Na és, ki az a Mer? *kérdi inkább a még el nem készült képen, vagy képeken való gondolkodás helyett. Nagyon reméli, hogy kérdése inkább hangzik kíváncsinak, mint féltékenynek, mert amúgy tényleg nem az. Az egy dolog, hogy amióta Zeekxel szétváltak ő nem feküdt össze mással, de az is igaz, hogyha lett volna lehetősége rá, mindenképpen megtette volna, végtére is nem fogadtak hűséget egymásnak. Meg az is, hogy nem is kereste a lehetőséget. Fontosabbnak tartotta, hogy legyen itt egy igazi otthona és teljesen kiismerje ezt a várost, ideje nagy részét inkább ezzel töltötte. Amúgy sem szívesen látná magát a féltékeny hárpia szerepében és teljesen biztos abban, hogy nem is állna jól neki.*
- Kedves lány? Gondolom szép. Kíváncsi vagyok rá. Mutasd meg, ha itt van a rajz róla! *kéri.*
- Az itteni borral meg semmi baj a világon, csak annyira megszoktam már, hogy a piacon veszem, ha veszek, hogy eszembe sem jutott, hogy itt is árulnak, főleg, hogy itt leginkább csak sört és pálinkát szoktam inni. A sört tényleg jobban szeretem, de a bor is finom. Annyiból jobb is, hogy kevesebbet kell meginni belőle, hogy megérezzem, meg egy liter bor olcsóbb két korsó sörnél. *mondja.*
- Mondjuk, ha már itt vagyunk, tényleg egyszerűbb itt megvenni, mint a piacról hozni. Tényleg, meddig akarsz itt maradni a fogadóban? *kérdi végül, mert őszintén kíváncsi nem csak arra, hogy ki az a Mer és hogy néz ki, hanem, hogy az ifjú papnak van-e bármilyen hosszabb távú terve, vagy inkább, - és ő erre tippelne, - éppen ellenkezőleg, hagyja, hogy minden nap mást hozzon neki, és még abban sem biztos, hogy meddig szeretne a Pegazusban maradni.*
*Egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy félreértették volna egymást, így Zeekx ötlete számára megmarad annak, aminek elsőre gondolta, viccnek, amit azok pontosan értenének, akik később a könyvét olvassák, vagy talán csak a hozzá készült képeket nézegetik, sőt igazából mindenki pont ugyanúgy értené, ahogyan ő is rögtön elsőre értette.
Ettől még nyilván nem így szeretné megörökíttetni magát a jövőnek, aminek majd ő lesz az egyik távoli őse, vagyis inkább csak egy múltban távol élt valakije, aki most már szellem, mivel továbbra sem képes elképzelni anyaként magát, ha pedig anya nem lesz, akkor értelemszerűen nem lesz senki háziszelleme sem senki családi sátrának, vagy házának az oltárán.
Vidám gondolat, de legalább ennyire furcsa, meg persze nyomasztó is. Talán szeszélyes mint a szél, vagy a szellemek maguk, de ettől most kicsit el is megy az élethez való kedve a róla még el sem készült rajzoknak köszönhetően, amiket tegnap este még ő is annyira nagyon szeretett volna látni. Ugyan nem fél a haláltól, de azért egy elég hosszú pillanatra beleborzong a gondolatba, ami a közeli és a távoli jövőről eszébe jut, hogy lesznek majd sok-sok évvel később olyanok, akiknek majd ő lesz vén és öreg, pont úgy, ahogyan neki meg a banya volt vén, öreg és undoríttatóan csúnya, akitől ellopta kedvenc csonttőrét. Más kérdés, hogy nem ezért tette, hanem mert gonosznak is gondolta őt. Meg mert szabadságra vágyott, amire született. Végül meg is kapta, hiszen itt van, és itt azt tehet, amit akar.
Ettől függetlenül lehet jobb lenne fiatalon, szépen és erősen meghalni egy csatában, mint ősei tíz, vagy százezrei tették, ki tudja hányan, mint ráncos és vén öreg banyává válni. De hát még nem teljesen felnőttként és az ifjúság minden szépségével és erejével könnyen gondol ilyesmiket az ork.
Most is megkísérti ez a gondolat, de a természet törvénye az életösztön. A legutolsó, legundorítóbb bogár is azonnal menekülni kezd, ha el akarják taposni, nem hogy a legnemesebb prédák, sőt még a legöregebb vad is próbál elbicegni a vadászok elől, szemeiben pont azzal a fénnyel, mintha ereje teljében lévő hímként, vagy nőstényként szökellne és szaladna. Senki sem várja és hívja a halált, talán csak azok, akik szenvedtek már annyit, hogy megváltás számukra elhagyni ezt a világot.*
- Azért kár, hogy egyszer meg kell öregedni, de ezzel nem lehet mit kezdeni. Ezért is kell minél jobban kiélvezni ezeket a napokat. *összegzi csak ennyiben a benne felkavarodó gondolatokat hirtelen, mert Zeekx kedvét nem szeretné elrontani, de igazából a sajátját sem. Szerencséjére általában elég vidám, csak ritkán gondol bele hasonlóba, így most sem tart nála túl sokáig a hirtelen rátörő rosszkedv. Tényleg, miért is eméssze magát olyasmi miatt, ami azért még bőven a messzi jövő?
El is mosolyodik újra. Napfényben és Zeekx mosolygós, kicsit talán lányos arca mellett elég nehéz sokáig szomorú dolgokra gondolni.*
- A rajz szerintem jó lesz úgy, ahogy mondod. Ehhez amúgy is te értesz *hagyja rá végül Zeekxre. Igazából nem nagyon tudja a végeredményt maga elé képzelni az elmondottak alapján, de az biztos, hogy sokkal jobb, mint a kolbászos ötlet.*
- Na és, ki az a Mer? *kérdi inkább a még el nem készült képen, vagy képeken való gondolkodás helyett. Nagyon reméli, hogy kérdése inkább hangzik kíváncsinak, mint féltékenynek, mert amúgy tényleg nem az. Az egy dolog, hogy amióta Zeekxel szétváltak ő nem feküdt össze mással, de az is igaz, hogyha lett volna lehetősége rá, mindenképpen megtette volna, végtére is nem fogadtak hűséget egymásnak. Meg az is, hogy nem is kereste a lehetőséget. Fontosabbnak tartotta, hogy legyen itt egy igazi otthona és teljesen kiismerje ezt a várost, ideje nagy részét inkább ezzel töltötte. Amúgy sem szívesen látná magát a féltékeny hárpia szerepében és teljesen biztos abban, hogy nem is állna jól neki.*
- Kedves lány? Gondolom szép. Kíváncsi vagyok rá. Mutasd meg, ha itt van a rajz róla! *kéri.*
- Az itteni borral meg semmi baj a világon, csak annyira megszoktam már, hogy a piacon veszem, ha veszek, hogy eszembe sem jutott, hogy itt is árulnak, főleg, hogy itt leginkább csak sört és pálinkát szoktam inni. A sört tényleg jobban szeretem, de a bor is finom. Annyiból jobb is, hogy kevesebbet kell meginni belőle, hogy megérezzem, meg egy liter bor olcsóbb két korsó sörnél. *mondja.*
- Mondjuk, ha már itt vagyunk, tényleg egyszerűbb itt megvenni, mint a piacról hozni. Tényleg, meddig akarsz itt maradni a fogadóban? *kérdi végül, mert őszintén kíváncsi nem csak arra, hogy ki az a Mer és hogy néz ki, hanem, hogy az ifjú papnak van-e bármilyen hosszabb távú terve, vagy inkább, - és ő erre tippelne, - éppen ellenkezőleg, hagyja, hogy minden nap mást hozzon neki, és még abban sem biztos, hogy meddig szeretne a Pegazusban maradni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436