Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 774 (15461. - 15480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
15480. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-01 12:23:57
Üzenet elküldve: 2020-06-01 12:23:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsivel hajnal után//
*A pihenés nem olyan kellemes, mint egy átlagos reggelen. Persze ez az érzés sem ismeretlen a számára. A feje majd szét hasad, a szemei égnek, s minden tagját kínzó érzés megmozdítania. Tipikus másnap, amit általában egy hosszú pihenés és felfrissülés követ, amit gyakorta egész napos ágyban töltéssel ér el. De azután a már ismerős hang kissé visszaragadja a valóságba, lassan tisztulnak az elmúlt éjszaka emlékei. Ezt fokozza az is, hogy kellemetlen érzés kíséretével puffanjon ki a férfi karjából, ahogy amaz felül mellette.*
- Reggelt...
*Motyogja, s alig résnyire nyitja csak a szemeit, miközben Aldo mozdulatait követi egészen a mosdótálig. Ő maga még nem ennyire bátor, hogy ilyen meggondolatlanul hamar másszon ki a meleg ágyból. A vízszint tökéletes pozíció ahhoz, hogy a fejfájás maradjon csak, szédülés és egyéb, a másnappal járó gyomorpanaszok ne kísértsék meg.
Arany íriszei persze még ilyen meggyötört állapotban is kényelmesen végigpásztázzák a férfit a feje búbjától egészen a talpáig. A fenék szemre vételénél még az ajkát is beharapja, ahogy teljesen megvilágosodik, mi is történt velük az elmúlt éjjel. Szerencsére ezek az emlékek nem fakultak, megmaradtak a kellemes mozzanatok, de a kellemetlenebbek sem merültek az alkohol okozta áldásos felejtésbe.*
- Ezúttal nem lettél.
*Mosolyodik is el kajánul a megjegyzésre, miközben az aranyak újból felfedező útra indulnak a testen. Ahogy az ékesség kerül a látómezőbe már egy hosszúra nyúlt sóhaj keretében söpri is inkább szemei elé a fehér hajzuhatagot.*
- Viszont, ha nem veszel fel egy nadrágot nem is leszel még egyhamar, de önszántadból sem fogod tudni kitenni a lábad a szobából.
*Dünnyögi, ahogy a szégyenlős pír elönti az arcát. Amit ebben az esetben igazából indokolatlannak tart.*
- Varázslatos mód még mindketten itt vagyunk. Azt hiszem ez igazi artheniori csoda, amiről írnunk kéne egy legendát, mert úgy sem hinnék el.
*Vigyorodik végül el pimaszul, majd minden erejét összeszedve tornássza magát ülésbe. Kis lépésekkel biztosabban halad, így szinte óráknak hat az a pár pillanat, amivel lepakolja lábait a földre, felnyomja magát az ágyon és csoszogó, lassú léptekkel ő maga is a tálhoz érkezik. A szélén megtámaszkodva nyög fel kelletlenül, ahogy fejét hatalmába keríti a szédülés és gyomra is morran párat, kifejezve elégedetlenségét a tegnap fogyasztott pálinkamennyiség miatt. Az igazat megvallva várható volt, hogy a gyomor kínozni fogja gazdáját, miután a nő is megkínozta a tegnapi estén.*
- Minden istenre...
*Sóhajt, ahogy a tükörbe pillantva túrja hátra a borzas, fehér tincseit. A másnap bizony nem szokta megszépíteni.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsivel hajnal után//
*A pihenés nem olyan kellemes, mint egy átlagos reggelen. Persze ez az érzés sem ismeretlen a számára. A feje majd szét hasad, a szemei égnek, s minden tagját kínzó érzés megmozdítania. Tipikus másnap, amit általában egy hosszú pihenés és felfrissülés követ, amit gyakorta egész napos ágyban töltéssel ér el. De azután a már ismerős hang kissé visszaragadja a valóságba, lassan tisztulnak az elmúlt éjszaka emlékei. Ezt fokozza az is, hogy kellemetlen érzés kíséretével puffanjon ki a férfi karjából, ahogy amaz felül mellette.*
- Reggelt...
*Motyogja, s alig résnyire nyitja csak a szemeit, miközben Aldo mozdulatait követi egészen a mosdótálig. Ő maga még nem ennyire bátor, hogy ilyen meggondolatlanul hamar másszon ki a meleg ágyból. A vízszint tökéletes pozíció ahhoz, hogy a fejfájás maradjon csak, szédülés és egyéb, a másnappal járó gyomorpanaszok ne kísértsék meg.
Arany íriszei persze még ilyen meggyötört állapotban is kényelmesen végigpásztázzák a férfit a feje búbjától egészen a talpáig. A fenék szemre vételénél még az ajkát is beharapja, ahogy teljesen megvilágosodik, mi is történt velük az elmúlt éjjel. Szerencsére ezek az emlékek nem fakultak, megmaradtak a kellemes mozzanatok, de a kellemetlenebbek sem merültek az alkohol okozta áldásos felejtésbe.*
- Ezúttal nem lettél.
*Mosolyodik is el kajánul a megjegyzésre, miközben az aranyak újból felfedező útra indulnak a testen. Ahogy az ékesség kerül a látómezőbe már egy hosszúra nyúlt sóhaj keretében söpri is inkább szemei elé a fehér hajzuhatagot.*
- Viszont, ha nem veszel fel egy nadrágot nem is leszel még egyhamar, de önszántadból sem fogod tudni kitenni a lábad a szobából.
*Dünnyögi, ahogy a szégyenlős pír elönti az arcát. Amit ebben az esetben igazából indokolatlannak tart.*
- Varázslatos mód még mindketten itt vagyunk. Azt hiszem ez igazi artheniori csoda, amiről írnunk kéne egy legendát, mert úgy sem hinnék el.
*Vigyorodik végül el pimaszul, majd minden erejét összeszedve tornássza magát ülésbe. Kis lépésekkel biztosabban halad, így szinte óráknak hat az a pár pillanat, amivel lepakolja lábait a földre, felnyomja magát az ágyon és csoszogó, lassú léptekkel ő maga is a tálhoz érkezik. A szélén megtámaszkodva nyög fel kelletlenül, ahogy fejét hatalmába keríti a szédülés és gyomra is morran párat, kifejezve elégedetlenségét a tegnap fogyasztott pálinkamennyiség miatt. Az igazat megvallva várható volt, hogy a gyomor kínozni fogja gazdáját, miután a nő is megkínozta a tegnapi estén.*
- Minden istenre...
*Sóhajt, ahogy a tükörbe pillantva túrja hátra a borzas, fehér tincseit. A másnap bizony nem szokta megszépíteni.*
15479. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-31 23:14:36
Üzenet elküldve: 2020-05-31 23:14:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* A templomból kiérve, gyakorlott városlakó módjára vág át a lassan, de biztosan újjáéledő polgárnegyed utcáin, majd a mindig nyüzsgő főtéren, végül megérkezik a Pegazus fogadóba. Az eddig kezében hordozott botját maga mellé állítja, amikor a pultnak támaszkodik. Az egész napos olvasás és írás legalább olyan kimerítő, mint a fizikai munka, úgyhogy nem is időzik sokat: rendel egy pohár Bort 10 aranyért 
, amit sebtiben ki is ürít, majd mivel késérő jár már, egy Szoba kulcsát is elkéri, amiért kicsengeti a 15 aranyat. Ritkán dől ki vacsora nélkül, de a szükség törvényt bont - úgy érzi, mintha egy kilós súly húzná le szemhéjait. Úgyhogy amint megkapja a szoba kulcsát, leteszi a poharat és felveszi botját. Elindul megkeresni a hozzá tartozó szobát. Mintha minden egyes lépcsőfok azért létezne, hogy nyöszörgő hangjával még inkább elálmosítsa az elfet. Közben még füle is elkezd csengeni - nem is bánja, legalább kevésbé hallja a lent iszogató társaság lármáját. Végül eléri a szobát, s bezárva az ajtót elé tárulkozik az a szebb napokat is megélt, funkcionális kis helyiség, ahol ma éjjel álomra hajtja a fejét. Későre jár. Utoljára még kinéz az ablakon és fent az égen megpillantja a Figyelőt. Fáradt szemeivel derűsen néz fel a csillagra, ami minthogyha visszatekintene rá, majd - Teysus szakállára - akárha kacsintana is egyet Omonra.
~ Ó, hatalmas Figyelő - te, aki nemzetted az Erdő Szellemét és ezáltal engem is -, kérlek, segítsd a kezemet, hogy megírjam e könyvet! ~ Az ima végeztével lefekszik az ágyra és alszik reggelig.
Felkelvén rendkívül kipihentnek érzi magát. Nem is csoda, hiszen a nap már a háztetők fölött jár, onnan süt be a szobába. Omon ki is pattan az ágyból - mi több már indulásra készen kapná fel a botját, melyet az este az ágya mellé helyezett -, mikor valami különlegeset pillant meg az ágy alatt: egy könyvet. Természetesen inkább azt veszi fel előbb a sétapálca helyett és nem is kell csalódnia. Az öreg, bőrkötésű könyvbe félre nem érhető szimbólumot véstek: kör, benne háromszög, amiben egy nagyobb, majd egy kisebb kör található - a kisebb kör pedig kettéválasztva, akár a macskaszem. *
– Ez a Figyelő jele! * Kiált fel meglepődöttségében és gyorsan bele is lapoz. Az első oldalon díszes betűkkel ez áll: Teysus könyve.
Omon szívesen folytatná az olvasást, de még az ő kíváncsiságát is elnyomja az éhség. Érthető, hiszen utoljára a tegnap délután evett, a könyvtárban. Úgyhogy a könyvet óvatosan beteszi saját - még készülő - könyve mellé, majd felveszi botját és sietve indul ki a szobából és le a lépcsőn. A szobakulcsot visszaadja a kocsmárosnak, kutyafuttában kér egy 6 aranyba fájó Rántottát, amit éhes óriásokkal vetekedő sebességgel fogyaszt el és egy perc múlva már távozik is a főbejáraton. *
, amit sebtiben ki is ürít, majd mivel késérő jár már, egy Szoba kulcsát is elkéri, amiért kicsengeti a 15 aranyat. Ritkán dől ki vacsora nélkül, de a szükség törvényt bont - úgy érzi, mintha egy kilós súly húzná le szemhéjait. Úgyhogy amint megkapja a szoba kulcsát, leteszi a poharat és felveszi botját. Elindul megkeresni a hozzá tartozó szobát. Mintha minden egyes lépcsőfok azért létezne, hogy nyöszörgő hangjával még inkább elálmosítsa az elfet. Közben még füle is elkezd csengeni - nem is bánja, legalább kevésbé hallja a lent iszogató társaság lármáját. Végül eléri a szobát, s bezárva az ajtót elé tárulkozik az a szebb napokat is megélt, funkcionális kis helyiség, ahol ma éjjel álomra hajtja a fejét. Későre jár. Utoljára még kinéz az ablakon és fent az égen megpillantja a Figyelőt. Fáradt szemeivel derűsen néz fel a csillagra, ami minthogyha visszatekintene rá, majd - Teysus szakállára - akárha kacsintana is egyet Omonra. ~ Ó, hatalmas Figyelő - te, aki nemzetted az Erdő Szellemét és ezáltal engem is -, kérlek, segítsd a kezemet, hogy megírjam e könyvet! ~ Az ima végeztével lefekszik az ágyra és alszik reggelig.
Felkelvén rendkívül kipihentnek érzi magát. Nem is csoda, hiszen a nap már a háztetők fölött jár, onnan süt be a szobába. Omon ki is pattan az ágyból - mi több már indulásra készen kapná fel a botját, melyet az este az ágya mellé helyezett -, mikor valami különlegeset pillant meg az ágy alatt: egy könyvet. Természetesen inkább azt veszi fel előbb a sétapálca helyett és nem is kell csalódnia. Az öreg, bőrkötésű könyvbe félre nem érhető szimbólumot véstek: kör, benne háromszög, amiben egy nagyobb, majd egy kisebb kör található - a kisebb kör pedig kettéválasztva, akár a macskaszem. *
– Ez a Figyelő jele! * Kiált fel meglepődöttségében és gyorsan bele is lapoz. Az első oldalon díszes betűkkel ez áll: Teysus könyve.
Omon szívesen folytatná az olvasást, de még az ő kíváncsiságát is elnyomja az éhség. Érthető, hiszen utoljára a tegnap délután evett, a könyvtárban. Úgyhogy a könyvet óvatosan beteszi saját - még készülő - könyve mellé, majd felveszi botját és sietve indul ki a szobából és le a lépcsőn. A szobakulcsot visszaadja a kocsmárosnak, kutyafuttában kér egy 6 aranyba fájó Rántottát, amit
éhes óriásokkal vetekedő sebességgel fogyaszt el és egy perc múlva már távozik is a főbejáraton. *
15478. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-31 22:31:52
Üzenet elküldve: 2020-05-31 22:31:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az igazság ára//
//A hullánál//
*A holttest bűze meglehetősen feltűnő, elgondolkodtatja Pashthrát. Kérésére Jenari meg is vizsgálja a hullamerevséget. Ahogy megragadja a férfi karját, az ernyedten hullik vissza, mintha csak aludna – kérdés, hogy a fiatalember jó helyen szimatolt-e az elméletével, és ebből bármit is ki tud-e következtetni.
A kipécézett kard egyébként a hüvelyében van, nagy az, nem holmi papírvágó kés. Szép fegyver, igényes, tisztán és élesen tartott holmi, nem okoz majd csalódást, de ezen felül semmi különlegeset nem látni rajta.
Jenari az ablakhoz lép, és kitárja, friss szellő lebben be rajta, és most már a fülledt hullabűz sem tűnik olyan szörnyűnek. Miközben a lány a hullát csomagolja, mindketten érdekes dologra lehetnek figyelmesek. Ajtócsapódás, majd egy beszélgetés foszlányai hallatszanak fel, s felülről még éppen láthatják, hogy egy fekete és egy szürke csuklyás alak a hang forrása. Egyébként éppen a csuklya miatt eszükbe sem jut felfelé pislogni.*
- Add a pénzt! *Ragadja meg a szürke köpenyes a feketét, és jó alaposan megcibálja, bár az alak szabadulni próbál.* Azt ígérted, ha jelentem őket…
- Engedj el! *Méltatlankodik a másik, egyébként női hang.* Arany kell? Nesze! *Azzal aranytallérokat vág a másik arcába, csak úgy csilingelnek az utca kövén. Hogy ezután mi történik, azt nem lehet megmondani, egy pillanat műve az egész, és a szürke máris holtan esik össze, a fekete pedig futásnak ered, és eltűnik az utcák között, mint a kámfor. A halott köpenye üvegszilánkokon terül szét, és lassan beszívja az ablak alatti pocsolya vizét, jobban mondva, ami ránézésre annak tűnik. A színéből ítélve nem víz, de még csak nem is vér, bordó bor az.*
//Odalent//
*Nimral és Rlilla szemmel követik az eseményeket, de csupán a szerencsének köszönhették, hogy megpillantották az imént a szürke köpenyes alakot. Nimral szerint ez jócskán aggodalomra ad okot. Annál inkább az, hogy a kocsmáros fő segédje eltűnt, és sehol sem találja. Rlilla kérdésére, miszerint szürke köpenyt viselt-e, egy kedves mosoly terül szét az arcán.*
- Azt, azt, igen. Láttad valahol? *Kérdezi barátságosan, de aztán egy pillanat alatt megkomolyodik, hiszen emlékeztetnie kell magát, hogy éppen egy csetepaté területén tartózkodnak, és egyelőre a két kedvesnek tűnő lány a gyanúsított. Semmi se biztos.*
//A hullánál//
*A holttest bűze meglehetősen feltűnő, elgondolkodtatja Pashthrát. Kérésére Jenari meg is vizsgálja a hullamerevséget. Ahogy megragadja a férfi karját, az ernyedten hullik vissza, mintha csak aludna – kérdés, hogy a fiatalember jó helyen szimatolt-e az elméletével, és ebből bármit is ki tud-e következtetni.
A kipécézett kard egyébként a hüvelyében van, nagy az, nem holmi papírvágó kés. Szép fegyver, igényes, tisztán és élesen tartott holmi, nem okoz majd csalódást, de ezen felül semmi különlegeset nem látni rajta.
Jenari az ablakhoz lép, és kitárja, friss szellő lebben be rajta, és most már a fülledt hullabűz sem tűnik olyan szörnyűnek. Miközben a lány a hullát csomagolja, mindketten érdekes dologra lehetnek figyelmesek. Ajtócsapódás, majd egy beszélgetés foszlányai hallatszanak fel, s felülről még éppen láthatják, hogy egy fekete és egy szürke csuklyás alak a hang forrása. Egyébként éppen a csuklya miatt eszükbe sem jut felfelé pislogni.*
- Add a pénzt! *Ragadja meg a szürke köpenyes a feketét, és jó alaposan megcibálja, bár az alak szabadulni próbál.* Azt ígérted, ha jelentem őket…
- Engedj el! *Méltatlankodik a másik, egyébként női hang.* Arany kell? Nesze! *Azzal aranytallérokat vág a másik arcába, csak úgy csilingelnek az utca kövén. Hogy ezután mi történik, azt nem lehet megmondani, egy pillanat műve az egész, és a szürke máris holtan esik össze, a fekete pedig futásnak ered, és eltűnik az utcák között, mint a kámfor. A halott köpenye üvegszilánkokon terül szét, és lassan beszívja az ablak alatti pocsolya vizét, jobban mondva, ami ránézésre annak tűnik. A színéből ítélve nem víz, de még csak nem is vér, bordó bor az.*
//Odalent//
*Nimral és Rlilla szemmel követik az eseményeket, de csupán a szerencsének köszönhették, hogy megpillantották az imént a szürke köpenyes alakot. Nimral szerint ez jócskán aggodalomra ad okot. Annál inkább az, hogy a kocsmáros fő segédje eltűnt, és sehol sem találja. Rlilla kérdésére, miszerint szürke köpenyt viselt-e, egy kedves mosoly terül szét az arcán.*
- Azt, azt, igen. Láttad valahol? *Kérdezi barátságosan, de aztán egy pillanat alatt megkomolyodik, hiszen emlékeztetnie kell magát, hogy éppen egy csetepaté területén tartózkodnak, és egyelőre a két kedvesnek tűnő lány a gyanúsított. Semmi se biztos.*
15477. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-31 00:26:38
Üzenet elküldve: 2020-05-31 00:26:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys egy röpke pillanatig szeretné megosztani aggodalmát Pashthrával, de tudja jól, hogy a fiatal férfi azt hinné szégyelli őt, mint ahogy korábban is. Egy kicsit tagadhatatlanul foglalkoztatja, hogy együtt töltött éjszakájuknak híre megy, ami nem jelentene túl sok jót ránézve azokban a körökben, amikben ő általában mozog. Na meg persze ez lehetőséget is jelenthetne pár haragosának is, akiknek ilyen vagy olyan módon tartozik, hogy múltbéli sérelmeiket felelevenítsék. Nyilván túlzottan nem foglalkoztatja, éppen csak aprócska bogárként fészkelődik elméjében a gondolat, ugyanakkor sikerül megnyugtatnia magát azzal, hogy túl jelentéktelen ő ahhoz, hogy bárkit is érdekeljen vagy felfigyeljen rá. Hosszútávra pedig nem tervez soha, és ez alól Pashthra sem kivétel.*
- Remek.
*Pattan fel ugyebár lelkesen, és kezdene bele az öltözködésbe, de megakadályozzák ebben a folyamatban. Hirtelen meglepődik, és kicsit meg is ijed, amikor a takaróba tekerve felkapja őt a fiatal harcos.*
- Hát nehéz lesz így nem ellustulni, ha folyamatosan cipelni fogsz.
*Nem ellenkezik, noha szokatlannak találja a hirtelen jött bohókás ötletet. Mindenesetre Pashthra nyakába kapaszkodik, és az ajtóhoz érve összehúzza magát, hogy csökkentse az esélyt lábai vagy feje beverését az ajtófélfába. Már éppen felajánlaná a segítség lehetőségét, de úgy tűnik a Hóhajú fiú megbirkózik a feladattal, ezért továbbra is passzívan pihenget az ölében, és kiérve lóbálgatni kezdi lábait.*
- Szóval engem ne nézegessenek, de te meztelenül nyitsz ajtót, mi?
*Veti oda pimaszul, és időnként a földet bámulja főleg a küszöbök és a lépcsők közelében, de szerencséjére nem esnek el, és hamarosan megérkeznek a fürdőház gőztől nehéz termeibe. Már éppen készülne is úgy helyezkedni, hogy most éppen az óvatos földet érés következik, de Pashthra váratlan lépésre szánja el magát. Földet ugyan nem érnek lábai, rövidesen viszont kellemesen meleg víz öleli körül testét. Hamarosan áttöri a folyadék felszínét, kicsit küszködve a teste köré tekeredő és rátapadó takarótól. Nem túl vonzó látványa, ahogy megdöbbenve kapkodja a levegőt, és igyekszik arcába tódult nedves tincseit kisöpörni.*
- Te gazember!
*Csattan fel miután végre kap némi levegőt, és szemei dörzsölgetésébe kezd.*
- Na tessék, teljesen nedves lett megint a takaró. Ha dideregni fogok éjszaka az bizony kevés lesz ha rajtam fekszel.
*Egy kupacba összegyűri az anyagot, és a medence széléhez ügyetlenkedi magát még mindig a helyzet váratlanságának hatása alatt állva. A nedves anyagot nemes egyszerűséggel dobja a peremre, amibe kapaszkodva pillant fel Pashthrára, ha amaz még nem csatlakozott hozzá.*
- De ha már ilyen tettrekész vagy, akkor igazán hozhatnál szappant is. Addig én lubickolok, mint egy kecses sellő. Ha szeretnéd énekelhetek is neked.
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys egy röpke pillanatig szeretné megosztani aggodalmát Pashthrával, de tudja jól, hogy a fiatal férfi azt hinné szégyelli őt, mint ahogy korábban is. Egy kicsit tagadhatatlanul foglalkoztatja, hogy együtt töltött éjszakájuknak híre megy, ami nem jelentene túl sok jót ránézve azokban a körökben, amikben ő általában mozog. Na meg persze ez lehetőséget is jelenthetne pár haragosának is, akiknek ilyen vagy olyan módon tartozik, hogy múltbéli sérelmeiket felelevenítsék. Nyilván túlzottan nem foglalkoztatja, éppen csak aprócska bogárként fészkelődik elméjében a gondolat, ugyanakkor sikerül megnyugtatnia magát azzal, hogy túl jelentéktelen ő ahhoz, hogy bárkit is érdekeljen vagy felfigyeljen rá. Hosszútávra pedig nem tervez soha, és ez alól Pashthra sem kivétel.*
- Remek.
*Pattan fel ugyebár lelkesen, és kezdene bele az öltözködésbe, de megakadályozzák ebben a folyamatban. Hirtelen meglepődik, és kicsit meg is ijed, amikor a takaróba tekerve felkapja őt a fiatal harcos.*
- Hát nehéz lesz így nem ellustulni, ha folyamatosan cipelni fogsz.
*Nem ellenkezik, noha szokatlannak találja a hirtelen jött bohókás ötletet. Mindenesetre Pashthra nyakába kapaszkodik, és az ajtóhoz érve összehúzza magát, hogy csökkentse az esélyt lábai vagy feje beverését az ajtófélfába. Már éppen felajánlaná a segítség lehetőségét, de úgy tűnik a Hóhajú fiú megbirkózik a feladattal, ezért továbbra is passzívan pihenget az ölében, és kiérve lóbálgatni kezdi lábait.*
- Szóval engem ne nézegessenek, de te meztelenül nyitsz ajtót, mi?
*Veti oda pimaszul, és időnként a földet bámulja főleg a küszöbök és a lépcsők közelében, de szerencséjére nem esnek el, és hamarosan megérkeznek a fürdőház gőztől nehéz termeibe. Már éppen készülne is úgy helyezkedni, hogy most éppen az óvatos földet érés következik, de Pashthra váratlan lépésre szánja el magát. Földet ugyan nem érnek lábai, rövidesen viszont kellemesen meleg víz öleli körül testét. Hamarosan áttöri a folyadék felszínét, kicsit küszködve a teste köré tekeredő és rátapadó takarótól. Nem túl vonzó látványa, ahogy megdöbbenve kapkodja a levegőt, és igyekszik arcába tódult nedves tincseit kisöpörni.*
- Te gazember!
*Csattan fel miután végre kap némi levegőt, és szemei dörzsölgetésébe kezd.*
- Na tessék, teljesen nedves lett megint a takaró. Ha dideregni fogok éjszaka az bizony kevés lesz ha rajtam fekszel.
*Egy kupacba összegyűri az anyagot, és a medence széléhez ügyetlenkedi magát még mindig a helyzet váratlanságának hatása alatt állva. A nedves anyagot nemes egyszerűséggel dobja a peremre, amibe kapaszkodva pillant fel Pashthrára, ha amaz még nem csatlakozott hozzá.*
- De ha már ilyen tettrekész vagy, akkor igazán hozhatnál szappant is. Addig én lubickolok, mint egy kecses sellő. Ha szeretnéd énekelhetek is neked.
15476. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:04:34
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:04:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcos nagyon jól ismeri a fájdalmat, volt alkalma sokszor megtapasztalni. Daesys ölelése pedig olyan távol áll tőle, mint Lihanech Wegtorentől. Boldogan adja át magát az érzésnek, amit ez kelt benne, a kérdésre halkan, óvatosan válaszol. *
- Nem tudom, nem is érdekel. Csak azt tudom, hogy nem szeretnél, ha haragudnál rám. * Felel őszintén, és szíve gyorsan dobban kettő erőset az ezt követő szavakra, arra, hogy a tolvajlány elfogadja őt így, olyannak, amilyen. Pedig Pash is tudja, hogy kettejük között elég nehézkes ez a fajta érzelem, de nem akar most ezzel foglalkozni, nem érdekli őt az egész. Arra pedig, hogy a tűzhajú kalózlány csak megolvasztani tudja, csak őszintén mosolyog. Valóban, úgy érzi ő is, hogy elolvad a másik közelségében. *
- Fürdő, valóban jó ötletnek tűnik. * Bólint a harcos, és ahogy a lány kimenekül az öleléséből, gyorsan felkapja az ágyról az egyik takarót, és Daesys mögé lép vele. *
- Menjünk akkor minél előbb! * Teszi még hozzá, és partnere köré kanyarítja az ágyneműt, nyaktól lábujjig elfedve őt, mielőtt kézbe kapná. * De ahova megyünk, oda felesleges a ruha, elég, ha út közben nem legeltetik rajtad a szemüket. * Teszi hozzá még nevetve, és ha a másik nem menekül, vagy tiltakozik, akkor így indul meg az ajtó felé, amit kis kihívás így kinyitni, de semmi olyan, amit ne tudna megoldani. Könyökével és térdének hajlításával nyomja le a kilincset, és vállával löki ki az ajtót, amin ügyelve rá, hogy nehogy beüsse a tolvajlányt lép ki, és háta mögött a sarkával csapja be azt, pont elég lendülettel, hogy úgy maradjon. Na jó, talán kicsit túlságosan nagy lendülettel, a hang legalábbis erről árulkodik. Sietős léptekkel halad a fürdő felé, de tartása szilárd, és nem fenyegeti a veszély, hogy elejtené a tetszetős és szívének kedves csomagot. Egészen addig, amíg a fürdőbe nem érnek, mert akkor így becsomagolva dobja be a lányt a vízbe, pimasz nevetéssel társítva. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcos nagyon jól ismeri a fájdalmat, volt alkalma sokszor megtapasztalni. Daesys ölelése pedig olyan távol áll tőle, mint Lihanech Wegtorentől. Boldogan adja át magát az érzésnek, amit ez kelt benne, a kérdésre halkan, óvatosan válaszol. *
- Nem tudom, nem is érdekel. Csak azt tudom, hogy nem szeretnél, ha haragudnál rám. * Felel őszintén, és szíve gyorsan dobban kettő erőset az ezt követő szavakra, arra, hogy a tolvajlány elfogadja őt így, olyannak, amilyen. Pedig Pash is tudja, hogy kettejük között elég nehézkes ez a fajta érzelem, de nem akar most ezzel foglalkozni, nem érdekli őt az egész. Arra pedig, hogy a tűzhajú kalózlány csak megolvasztani tudja, csak őszintén mosolyog. Valóban, úgy érzi ő is, hogy elolvad a másik közelségében. *
- Fürdő, valóban jó ötletnek tűnik. * Bólint a harcos, és ahogy a lány kimenekül az öleléséből, gyorsan felkapja az ágyról az egyik takarót, és Daesys mögé lép vele. *
- Menjünk akkor minél előbb! * Teszi még hozzá, és partnere köré kanyarítja az ágyneműt, nyaktól lábujjig elfedve őt, mielőtt kézbe kapná. * De ahova megyünk, oda felesleges a ruha, elég, ha út közben nem legeltetik rajtad a szemüket. * Teszi hozzá még nevetve, és ha a másik nem menekül, vagy tiltakozik, akkor így indul meg az ajtó felé, amit kis kihívás így kinyitni, de semmi olyan, amit ne tudna megoldani. Könyökével és térdének hajlításával nyomja le a kilincset, és vállával löki ki az ajtót, amin ügyelve rá, hogy nehogy beüsse a tolvajlányt lép ki, és háta mögött a sarkával csapja be azt, pont elég lendülettel, hogy úgy maradjon. Na jó, talán kicsit túlságosan nagy lendülettel, a hang legalábbis erről árulkodik. Sietős léptekkel halad a fürdő felé, de tartása szilárd, és nem fenyegeti a veszély, hogy elejtené a tetszetős és szívének kedves csomagot. Egészen addig, amíg a fürdőbe nem érnek, mert akkor így becsomagolva dobja be a lányt a vízbe, pimasz nevetéssel társítva. *
15475. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-30 21:16:36
Üzenet elküldve: 2020-05-30 21:16:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság ára//
//Hullanézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, igazad van.
*Ért egyet a szagot illetően, amiben neki is van némi tapasztalata, de a holttestek merevségét illetően nincs, így ez számára egészen új információ. Egy biccentést követően az elhunythoz lép, hogy annak karját próbálja meg mozgatni, és felmérni, hogy ez mennyire sikerül. Ezt követően bátorkodik az ablakhoz lépni, hogy kitárja azt, és kicsit könnyítsen a levegővételükön.*
- Egyébként igen, azt mondták. De majd a hölgyeket kikérdezve talán pontosabb képet kapunk arról mikor halt meg.
*Pashthra a szobában lévő kard vizsgálgatásába kezd, amit Jenari örömmel meghagy neki, mert cseppet sem hozza lázba a fegyver, ami első ránézésre tisztának is tűnik, de furcsa is lenne másképp hiszen az elhunyton nincsenek friss sebek.*
- Na jó, hát...
*Neki is lát a pórul járt idegen takaróba való bugyolálásába, ami mivel nem egyszerű feladat, ezért azzal is megelégszik, ha csak le tudja fedni vele.*
- Több dolgom itt nincs. Akkor segítsek vele, vagy hagyod a fenébe, esetleg megoldod magad?
*Kérdezi ismét a fiatal férfit, akinek talán elterelte figyelmét korábban feltett kérdéséről a váratlanul megpillantott kard. Reményei szerint ezúttal konkrét feleletet kap, hogy a haszontalan rostokolás helyett valamerre végre elindulhasson, és talán minél előbb rövidre zárhassa ezt a történetet. Egyébként sincs jó hangulata, ezért az ilyen apróságok igencsak igénybe veszik azt a kevés türelmét, ami még maradt.*
//Hullanézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, igazad van.
*Ért egyet a szagot illetően, amiben neki is van némi tapasztalata, de a holttestek merevségét illetően nincs, így ez számára egészen új információ. Egy biccentést követően az elhunythoz lép, hogy annak karját próbálja meg mozgatni, és felmérni, hogy ez mennyire sikerül. Ezt követően bátorkodik az ablakhoz lépni, hogy kitárja azt, és kicsit könnyítsen a levegővételükön.*
- Egyébként igen, azt mondták. De majd a hölgyeket kikérdezve talán pontosabb képet kapunk arról mikor halt meg.
*Pashthra a szobában lévő kard vizsgálgatásába kezd, amit Jenari örömmel meghagy neki, mert cseppet sem hozza lázba a fegyver, ami első ránézésre tisztának is tűnik, de furcsa is lenne másképp hiszen az elhunyton nincsenek friss sebek.*
- Na jó, hát...
*Neki is lát a pórul járt idegen takaróba való bugyolálásába, ami mivel nem egyszerű feladat, ezért azzal is megelégszik, ha csak le tudja fedni vele.*
- Több dolgom itt nincs. Akkor segítsek vele, vagy hagyod a fenébe, esetleg megoldod magad?
*Kérdezi ismét a fiatal férfit, akinek talán elterelte figyelmét korábban feltett kérdéséről a váratlanul megpillantott kard. Reményei szerint ezúttal konkrét feleletet kap, hogy a haszontalan rostokolás helyett valamerre végre elindulhasson, és talán minél előbb rövidre zárhassa ezt a történetet. Egyébként sincs jó hangulata, ezért az ilyen apróságok igencsak igénybe veszik azt a kevés türelmét, ami még maradt.*
15474. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:26:43
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:26:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Hiába ül arcán komolyság, a fiatalos szikra megcsillan a vörhenyes szemében. Tele életvággyal, célokkal, ambíciókkal és tervekkel. Olyan dolgok ezek, amiket szinte lehetetlen kiirtani egy Utrhin-fajta fiúcskából, még inkább, ha alapjai is vannak nekik - mert vannak. Nem mindenki a jóból táplálkozik, van olyan virág, amit savval kell locsolni, hogy hajtásai megeredjenek, s tüskés indái bekebelezzék ártóit. A Laenrickek többségére ez jellemző, de az ifjoncra különösen, még apjánál is jobban. Akárhányszor kapott az elődtől megvető pillantást, vagy mikor Gutrhin bácsi halálát kívánta, a többi falusi paraszt kirekesztette, mert apja emberei eljöttek valamelyikük családtagjáért, biztos rosszkor volt rossz helyen... ő mosolygott. Mosolygott, mert akit utálnak, akit félnek, azt csak a legostobábbak teszik puszta látványa miatt. Leginkább okkal vannak ezek, az ok pedig azt jelenti, hogy itt bizony ő a vadász. A vadász pedig a prédák felett áll, s azokat bármikor karmaival széttépheti, húsukat elmarja a csontról, azokat meg a varjaknak otthagyja, hiszen nekik is kell valami, amin csámcsoghatnak. Igen, az alkimistában is lapul egy szörny, igaz, nem mélyen és közel sem olyan vad, mint amit Rey igyekszik elnyomni, de ott leskelődik az árnyas erdőben, áldozatra várva, no meg arra, hogy a fogva tartója, az a világ, amelyben született, egy pillanatra gyengébbnek mutatkozzon nála - mert akkor bizony lecsap, kegyetlenül, kíméletlenül, de nem biztos, hogy gyorsan, hiszen szeret szórakozni is. Ölni nem csak fegyverrel vagy erővel lehet, de szavakkal és pénzzel is, a kisebb fajok pedig kifejezett mesterei ennek. Valamiért a többiek jobban aggódnak egy óriástól, egy orktól, vagy egy sötételftől, mint egy törpétől, vagy egy gnómtól. Utrhin ezt sosem értette, neki mindig is a hátba szúró, kisebb, csendesebb gyilkosok, saját vérei tűntek a veszedelmesebbnek - bár egy feldühödött orktól persze ki nem csinálna be, azért a tényeken nem lehet változtatni. A sötételf azonban mintha visszakozna, legalábbis a fiú szemében ez annak tűnik. Egy pillanatra összehúzza szemöldökeit, de folytatja a beszélgetést, nem töri meg a ritmust. A legszebb harmóniák mindig a leggyötrelmesebb életek metszéspontjánál születnek, mintha egy bárd valahol, valamikor ezt mondta volna. Követi a példát, lehúzza a sört, de még nem rendel újat a kesernyés italból. Egy elfojtott sóhaj után végre a színüknyert ajkak szóra állnak, s ki is fakadnak egyhamar.*
- Kitartó vagy, szerintem meglesz. De sosem lehet tudni, főként mostanság, hogy kinek szúrja a szemét, ha egy madár éppen szárnyra akar kapni. *Tekintete a mélységi szürke íriszeit keresi, közben pedig hangját kicsit elváltoztatja.*
- Vigyázni kell a vadászokkal, mert élesek nyílvesszejeik acélfejei. *Igazat mond, ha virágnyelven is teszi. Vannak dolgok, amik egy nem teljesen agyalágyultnak egyértelműek lehetnek, még ha körülöttük valaki fel is figyelne erre, de egyre kevesebb manapság az ilyen nép, így jobb, ha a beszéd rejtve marad, bíbor selymek és sötét köpenyek sűrű rétegei mögött. Utrhin a következő mondatnál azonban már nem tudja eldönteni - gúnyolódni akarna a bérgyilkos, vagy jól értelmezi a dolgot és áhítozna egy család után? Persze a valóság, a tévedés is megfordul a fejében, de az előző kettő hamar elnomja, saját valószínűségüket jobban tudják bizonyítani az elme vádlópadján.*
- Csak amit megkapsz, azt meg is kell tartani. Sokszor nehezebb, mint magadtól megszerezni dolgokat. *Ehhez meg csak elég, ha saját életére gondol, magában is keserves, de izgalmas útnak látszik.*
//Aranyért életet//
*Hiába ül arcán komolyság, a fiatalos szikra megcsillan a vörhenyes szemében. Tele életvággyal, célokkal, ambíciókkal és tervekkel. Olyan dolgok ezek, amiket szinte lehetetlen kiirtani egy Utrhin-fajta fiúcskából, még inkább, ha alapjai is vannak nekik - mert vannak. Nem mindenki a jóból táplálkozik, van olyan virág, amit savval kell locsolni, hogy hajtásai megeredjenek, s tüskés indái bekebelezzék ártóit. A Laenrickek többségére ez jellemző, de az ifjoncra különösen, még apjánál is jobban. Akárhányszor kapott az elődtől megvető pillantást, vagy mikor Gutrhin bácsi halálát kívánta, a többi falusi paraszt kirekesztette, mert apja emberei eljöttek valamelyikük családtagjáért, biztos rosszkor volt rossz helyen... ő mosolygott. Mosolygott, mert akit utálnak, akit félnek, azt csak a legostobábbak teszik puszta látványa miatt. Leginkább okkal vannak ezek, az ok pedig azt jelenti, hogy itt bizony ő a vadász. A vadász pedig a prédák felett áll, s azokat bármikor karmaival széttépheti, húsukat elmarja a csontról, azokat meg a varjaknak otthagyja, hiszen nekik is kell valami, amin csámcsoghatnak. Igen, az alkimistában is lapul egy szörny, igaz, nem mélyen és közel sem olyan vad, mint amit Rey igyekszik elnyomni, de ott leskelődik az árnyas erdőben, áldozatra várva, no meg arra, hogy a fogva tartója, az a világ, amelyben született, egy pillanatra gyengébbnek mutatkozzon nála - mert akkor bizony lecsap, kegyetlenül, kíméletlenül, de nem biztos, hogy gyorsan, hiszen szeret szórakozni is. Ölni nem csak fegyverrel vagy erővel lehet, de szavakkal és pénzzel is, a kisebb fajok pedig kifejezett mesterei ennek. Valamiért a többiek jobban aggódnak egy óriástól, egy orktól, vagy egy sötételftől, mint egy törpétől, vagy egy gnómtól. Utrhin ezt sosem értette, neki mindig is a hátba szúró, kisebb, csendesebb gyilkosok, saját vérei tűntek a veszedelmesebbnek - bár egy feldühödött orktól persze ki nem csinálna be, azért a tényeken nem lehet változtatni. A sötételf azonban mintha visszakozna, legalábbis a fiú szemében ez annak tűnik. Egy pillanatra összehúzza szemöldökeit, de folytatja a beszélgetést, nem töri meg a ritmust. A legszebb harmóniák mindig a leggyötrelmesebb életek metszéspontjánál születnek, mintha egy bárd valahol, valamikor ezt mondta volna. Követi a példát, lehúzza a sört, de még nem rendel újat a kesernyés italból. Egy elfojtott sóhaj után végre a színüknyert ajkak szóra állnak, s ki is fakadnak egyhamar.*
- Kitartó vagy, szerintem meglesz. De sosem lehet tudni, főként mostanság, hogy kinek szúrja a szemét, ha egy madár éppen szárnyra akar kapni. *Tekintete a mélységi szürke íriszeit keresi, közben pedig hangját kicsit elváltoztatja.*
- Vigyázni kell a vadászokkal, mert élesek nyílvesszejeik acélfejei. *Igazat mond, ha virágnyelven is teszi. Vannak dolgok, amik egy nem teljesen agyalágyultnak egyértelműek lehetnek, még ha körülöttük valaki fel is figyelne erre, de egyre kevesebb manapság az ilyen nép, így jobb, ha a beszéd rejtve marad, bíbor selymek és sötét köpenyek sűrű rétegei mögött. Utrhin a következő mondatnál azonban már nem tudja eldönteni - gúnyolódni akarna a bérgyilkos, vagy jól értelmezi a dolgot és áhítozna egy család után? Persze a valóság, a tévedés is megfordul a fejében, de az előző kettő hamar elnomja, saját valószínűségüket jobban tudják bizonyítani az elme vádlópadján.*
- Csak amit megkapsz, azt meg is kell tartani. Sokszor nehezebb, mint magadtól megszerezni dolgokat. *Ehhez meg csak elég, ha saját életére gondol, magában is keserves, de izgalmas útnak látszik.*
15473. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-30 10:14:42
Üzenet elküldve: 2020-05-30 10:14:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Svir és asztaltársasága figyelmébe//
*Mikor a férfi elő áll vele, hogy ért a dologhoz egy kicsit, meglepődik, nem nézte volna ki belőle, de ha már így alakult, talán hasznát veheti. Így nem kell a nap hátralévő részét erre fordítania, ami nagy megkönnyebbülés lenne a részéről.*
-Nestar mester? Ő híres méregkeverő itt a városban? *Kérdi nyílt tekintettel, nem igazán van képben az itteni mesteremberek körével kapcsolatosan, bár a kikötői kuruzslók vagy méregkeverőket se ismeri jobban. Az ottaniakat inkább nem tanácsos megismerni, fogalmazhatna úgy is. A férfi pedig elhinti, még nagyobb bizonyossággal, hogy ez márpedig neki sikerülni is fog, így hajlamos hinni neki, főleg mert egyelőre nem csapta meg az alkohol szaga. Az pedig mindenképpen jót jelent, és azt, hogy nem csak részeges nagyzolásból állítja ezt az idegen férfi magáról. Eztán érkeznek el a javadalmazás kérdéséhez, amelyet szintén jól átgondoltan fogalmaz meg. ~Hogy nincsen szüksége aranyra? Nem néztem volna ki belőle, hogy még egy háza is van a városban. ~ Muszáj jobban szemügyre vennie a másikat, ritkán találkozik ennyire furcsa emberrel. Így a gyors és könnyű megoldás elvetése után, muszáj lesz valamit kiötölniük, mert neki bizony kellenek azok az italok.*
-Említetted, hogy van egy házad, szívesen kitakarítanám, ha esetleg nincsen személyzet, aki ezt megteszi. *Mert ugyan háza az van a férfinek, de nem nézné ki belőle, hogy személyzetet is tart.*
-Vagy esetleg süthetek valamit, amihez kedve szottyan, otthonosan mozgok a konyhában. *Tárja szét a karjait, ki tudja, talán pont most fog jól jönni neki, hogy a kikötőben a konyhán is dolgozott.*
*Mikor a férfi elő áll vele, hogy ért a dologhoz egy kicsit, meglepődik, nem nézte volna ki belőle, de ha már így alakult, talán hasznát veheti. Így nem kell a nap hátralévő részét erre fordítania, ami nagy megkönnyebbülés lenne a részéről.*
-Nestar mester? Ő híres méregkeverő itt a városban? *Kérdi nyílt tekintettel, nem igazán van képben az itteni mesteremberek körével kapcsolatosan, bár a kikötői kuruzslók vagy méregkeverőket se ismeri jobban. Az ottaniakat inkább nem tanácsos megismerni, fogalmazhatna úgy is. A férfi pedig elhinti, még nagyobb bizonyossággal, hogy ez márpedig neki sikerülni is fog, így hajlamos hinni neki, főleg mert egyelőre nem csapta meg az alkohol szaga. Az pedig mindenképpen jót jelent, és azt, hogy nem csak részeges nagyzolásból állítja ezt az idegen férfi magáról. Eztán érkeznek el a javadalmazás kérdéséhez, amelyet szintén jól átgondoltan fogalmaz meg. ~Hogy nincsen szüksége aranyra? Nem néztem volna ki belőle, hogy még egy háza is van a városban. ~ Muszáj jobban szemügyre vennie a másikat, ritkán találkozik ennyire furcsa emberrel. Így a gyors és könnyű megoldás elvetése után, muszáj lesz valamit kiötölniük, mert neki bizony kellenek azok az italok.*
-Említetted, hogy van egy házad, szívesen kitakarítanám, ha esetleg nincsen személyzet, aki ezt megteszi. *Mert ugyan háza az van a férfinek, de nem nézné ki belőle, hogy személyzetet is tart.*
-Vagy esetleg süthetek valamit, amihez kedve szottyan, otthonosan mozgok a konyhában. *Tárja szét a karjait, ki tudja, talán pont most fog jól jönni neki, hogy a kikötőben a konyhán is dolgozott.*
15472. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 20:05:08
Üzenet elküldve: 2020-05-29 20:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Peuch Myard//
*Őszinte és logikus viszontválaszt kap az egyedüllét firtatására. Tulajdonképpen még ez a bók is valamennyire sablonos, hiszen a férfiak gyakran érdeklődnek egy magában lévő lánynál az esetleges társ hollétével kapcsolatban, már csak azért is, mert ez könnyű, kreativitást nem feltétlenül igénylő téma a kezdeményezésre, másrészt pedig ha kiderül, hogy nincs ilyen, akkor szabad a pálya. Ő abban kíván eltérni a többiektől, hogy gondolkodik, mielőtt beszél, és ha az eredményben nem is mindig van nagy különbség, a mögötte lévő magatartásban és szándékban annál inkább. *
- Ha megválogatja a kíséretét, akkor máris valamelyest különlegesebbnek érzem magam. – *úgy véli, a lehető legtermészetesebb választ adja, hiszen ki ne érezné jól magát attól, ha sugallják számára, hogy van egy bizonyos szint, amit már megütött és ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szóba álljanak vele.*
- Ebben minden kétséget kizáróan egyetértünk. – *hagyja helyben a lány dicséretét, és tekintetével végig is méri a nő felsőtestének azon részét, melyet az asztal láttatni enged számára, kissé talán hetykén, talán annak is köszönhetően, hogy mind az önbizalmára, mind a jókedvére pozitív hatással vannak az elhangzottak. Nem jellemző rá a feszültség, miután azonban látja, hogy a lány készségesen viszonozza bemutatkozását és még a tegeződést is felajánlja, úgy érzi, jó irányba halad, és még a szokásosnál is nagyobb nyugalom lesz rajta úrrá.*
- Igen, és örülök is neki, hogy említetted. Személyesebb hangvételt ad a beszélgetésnek. – *a lány után ő is magához veszi saját csészéjét, megfújja picit a gőzölgő teát, majd egy apróbbat belekortyol.*
- Én nem vagyok egy társasági ember, hozzászoktam a magányhoz és kielégítőnek tartom az egyedüllétet. Viszont nem zárkózom el az ismerkedéstől és ha ritkábban is, mint mások, de nyitott vagyok a csevegésre. Ha pedig az élet egy férfi számára ennyire egyértelműen felkínál egy kihívást, azt képtelenség nem elfogadni. – *kissé lassacskán, tűnődve mondja el ezeket a mondatokat, szemei a teája és a lány szemei között ingáznak. *
- Ebben a városban születtem és mindig is itt éltem, de nem gyakran érintkezem a külvilággal. A szüleim otthon taníttattak, én pedig nagyon kevés alkalommal hagytam el az otthonom. Nem is gondoltam volna, hogy a város ilyen izgalmakat is rejt. – *fejét felemelve tartja, szemei most már megpihennek a nő a arcán, és kissé el is mosolyodik újból.*
- Ha tudtam volna, hogy te is artheniori vagy, mindennap ide jártam volna, hátha felragyog a szerencsecsillagom. Ami meg is történt. - *a mosoly ezúttal eltűnik, de változatlanul tartja a szemkontaktust.*
//Peuch Myard//
*Őszinte és logikus viszontválaszt kap az egyedüllét firtatására. Tulajdonképpen még ez a bók is valamennyire sablonos, hiszen a férfiak gyakran érdeklődnek egy magában lévő lánynál az esetleges társ hollétével kapcsolatban, már csak azért is, mert ez könnyű, kreativitást nem feltétlenül igénylő téma a kezdeményezésre, másrészt pedig ha kiderül, hogy nincs ilyen, akkor szabad a pálya. Ő abban kíván eltérni a többiektől, hogy gondolkodik, mielőtt beszél, és ha az eredményben nem is mindig van nagy különbség, a mögötte lévő magatartásban és szándékban annál inkább. *
- Ha megválogatja a kíséretét, akkor máris valamelyest különlegesebbnek érzem magam. – *úgy véli, a lehető legtermészetesebb választ adja, hiszen ki ne érezné jól magát attól, ha sugallják számára, hogy van egy bizonyos szint, amit már megütött és ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szóba álljanak vele.*
- Ebben minden kétséget kizáróan egyetértünk. – *hagyja helyben a lány dicséretét, és tekintetével végig is méri a nő felsőtestének azon részét, melyet az asztal láttatni enged számára, kissé talán hetykén, talán annak is köszönhetően, hogy mind az önbizalmára, mind a jókedvére pozitív hatással vannak az elhangzottak. Nem jellemző rá a feszültség, miután azonban látja, hogy a lány készségesen viszonozza bemutatkozását és még a tegeződést is felajánlja, úgy érzi, jó irányba halad, és még a szokásosnál is nagyobb nyugalom lesz rajta úrrá.*
- Igen, és örülök is neki, hogy említetted. Személyesebb hangvételt ad a beszélgetésnek. – *a lány után ő is magához veszi saját csészéjét, megfújja picit a gőzölgő teát, majd egy apróbbat belekortyol.*
- Én nem vagyok egy társasági ember, hozzászoktam a magányhoz és kielégítőnek tartom az egyedüllétet. Viszont nem zárkózom el az ismerkedéstől és ha ritkábban is, mint mások, de nyitott vagyok a csevegésre. Ha pedig az élet egy férfi számára ennyire egyértelműen felkínál egy kihívást, azt képtelenség nem elfogadni. – *kissé lassacskán, tűnődve mondja el ezeket a mondatokat, szemei a teája és a lány szemei között ingáznak. *
- Ebben a városban születtem és mindig is itt éltem, de nem gyakran érintkezem a külvilággal. A szüleim otthon taníttattak, én pedig nagyon kevés alkalommal hagytam el az otthonom. Nem is gondoltam volna, hogy a város ilyen izgalmakat is rejt. – *fejét felemelve tartja, szemei most már megpihennek a nő a arcán, és kissé el is mosolyodik újból.*
- Ha tudtam volna, hogy te is artheniori vagy, mindennap ide jártam volna, hátha felragyog a szerencsecsillagom. Ami meg is történt. - *a mosoly ezúttal eltűnik, de változatlanul tartja a szemkontaktust.*
15471. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 18:05:01
Üzenet elküldve: 2020-05-29 18:05:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazusban //
*Igen megegyeznek a növényt illetően. Ennek őszintén örül, s annak is, hogy nem most akar pénzt adni a férfi. Jó lesz az majd legközelebb. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezúttal tényleg távozni készül Dram. Sőt még azt észleli, hogy öltözködni kezd. Lustán figyeli, ahogy visszaveszi azt a sok ruhadarabot. Tényleg nem érti, miért kell ennyi alaposságot, apró részletet figyelni. Jó az más ha nemesekkel találkozik, hogy ha estélyre vagy ünnepségre megy. De így a Romvárosba tett séta, és ahol most volt Dram, szerinte teljesen felesleges ennyi öltözet. Na és eszébe nem jutna megmozdulni vagy segíteni. Úgy ahogy van, pucéran ül fel, és viszonozza a búcsúnak nevezett csókot.
~Nem aggódom.~
Gondolja feleletként Dram szavaira, majd csak szavakkal is felel.*
- Rendben, én pedig várni foglak. *mosolyogva mondja mindezt, aztán a távozó férfi hátát nézi. Majd nagy sóhajjal áll fel az ágyról, és kezd öltözködni, illene a piacra akkor ellátogatni. Ha már megbeszélték ezt a növény dolgot, illetve egyéb össze dologra is szüksége lenne.*
*Öltözete a vörös nadrágból, ezúttal az ezüstös szürke kis topánkáját veszi fel hozzá. A blúznak egy halvány sárgát vesz ki a zsákjából. Ruhákat is kéne vennie, hiszen két egymást követő napon nem veheti fel ugyanazt a nadrágot? A táskájából kiszedi a piacra nem kellő dolgokat. Az egyik tégelyből, bekrémezi a nyakát, amiken teljesen biztos benne, hogy akad jó pár folt. Dram foga nyoma, a szívások és fojtogatás is. Ezután a fehér kendőjét a nyakán körbe tekeri, és még a haját is szabadon engedve hagyja, hogy óvón takarja el az árulkodó foltokat. Miután ellenőrizte, hogy meg az arannyal telt tarsolya is kilép a szobájából. Kulcsra zárja, majd lassú kecses léptekkel hagyja el a fogadót. Célja egyenesen a piac lesz.*
*Igen megegyeznek a növényt illetően. Ennek őszintén örül, s annak is, hogy nem most akar pénzt adni a férfi. Jó lesz az majd legközelebb. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezúttal tényleg távozni készül Dram. Sőt még azt észleli, hogy öltözködni kezd. Lustán figyeli, ahogy visszaveszi azt a sok ruhadarabot. Tényleg nem érti, miért kell ennyi alaposságot, apró részletet figyelni. Jó az más ha nemesekkel találkozik, hogy ha estélyre vagy ünnepségre megy. De így a Romvárosba tett séta, és ahol most volt Dram, szerinte teljesen felesleges ennyi öltözet. Na és eszébe nem jutna megmozdulni vagy segíteni. Úgy ahogy van, pucéran ül fel, és viszonozza a búcsúnak nevezett csókot.
~Nem aggódom.~
Gondolja feleletként Dram szavaira, majd csak szavakkal is felel.*
- Rendben, én pedig várni foglak. *mosolyogva mondja mindezt, aztán a távozó férfi hátát nézi. Majd nagy sóhajjal áll fel az ágyról, és kezd öltözködni, illene a piacra akkor ellátogatni. Ha már megbeszélték ezt a növény dolgot, illetve egyéb össze dologra is szüksége lenne.*
*Öltözete a vörös nadrágból, ezúttal az ezüstös szürke kis topánkáját veszi fel hozzá. A blúznak egy halvány sárgát vesz ki a zsákjából. Ruhákat is kéne vennie, hiszen két egymást követő napon nem veheti fel ugyanazt a nadrágot? A táskájából kiszedi a piacra nem kellő dolgokat. Az egyik tégelyből, bekrémezi a nyakát, amiken teljesen biztos benne, hogy akad jó pár folt. Dram foga nyoma, a szívások és fojtogatás is. Ezután a fehér kendőjét a nyakán körbe tekeri, és még a haját is szabadon engedve hagyja, hogy óvón takarja el az árulkodó foltokat. Miután ellenőrizte, hogy meg az arannyal telt tarsolya is kilép a szobájából. Kulcsra zárja, majd lassú kecses léptekkel hagyja el a fogadót. Célja egyenesen a piac lesz.*
15470. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 13:04:49
Üzenet elküldve: 2020-05-29 13:04:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsivel hajnal után//
*A tompa fejfájás neki is álnokul birtokba veszi a koponyáját, akadályozva abban, hogy tisztán felidézze az előző éjjel emlékeit. Bár van egy olyan enyhe megérzése, hogy akárki is fekszik mellette, az az esti társasága, s valószínűleg nem sakkozással töltötték az időt.
Mikor pedig megszólal a nő, álmatagul és nyűgösen, Aldo már kezdi összerakni a teljes képet, s beugrik neki a név, ami nem is olyan régen oly sok bosszúságot és csalódottságot okozott.*
- Rocha...
*Motyogja egy fáradt, s egyéb vegyes érzelmekkel teli sóhaj kíséretében.*
- Reggelt...
*Köszönti hunyorogva, s megpróbál valahogy felülni. Közben persze megfeledkezik arról, hogy szorosan az oldalán fekszik valaki, így könnyen lehet, hogy nem túl udvariasan sikerül odébb taszítania félvért. Természetesen nem szándékosan, hiszen Aldo jelenleg azt sem tudja, hol áll a feje, s ahogy felemelkedik, rögtön forogni is kezd vele a világ. De igyekszik összeszedni magát, már amennyire ilyen állapotban ez lehetséges, s ha a felülés manővere sikerült, jöhet a következő lépés. Hogy felálljon, s ingatagul, bizonytalanul a mosdó tálhoz támolyoghasson. Mindeközben a koponyájában a zúgás egyre erősödik, minden újabb mozdulata olyan érzést kelt benne, mintha belülről akarnák szétrepeszteni a fejét, hogy aztán sok kis darabra robbanva repülhessék át a szobát a kis csontszilánkok. De nagy nehezen eléri a vizet, és a tükröt is, s óvatosan nyitja ki szemeit, tudva, hogy nem fog tetszeni neki a látvány. El is fintorodik. Hosszú haja kócos, kusza tincsekben verdesi csupasz hátát, s hideg szemei alatt mély, sötétebb karikák díszelegnek. Ajka száraz, jelzi, hogy ideje lenne innia valamit, ami nem alkohol. Ekkor tűnik fel az is neki, hogy ruha bizony nincs rajta. Nem egy szégyenlős típus, s a gondolat, hogy Rocha mellett ébredt, még egy elégedett mosolyt is csal fáradt arcára.
Megmosakszik, s többé-kevésbé megfésüli haját, hogy valahogy azért álljon. Majd magát kicsit sem zavartatva fordul a nő felé, még mindig meztelenül.*
- Azt hiszem, ezúttal nem lettem kidobva a szobából.
*Elégedett vigyor ül arcára, s karjait keresztbe fonja, várva a reakciót.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//Kicsivel hajnal után//
*A tompa fejfájás neki is álnokul birtokba veszi a koponyáját, akadályozva abban, hogy tisztán felidézze az előző éjjel emlékeit. Bár van egy olyan enyhe megérzése, hogy akárki is fekszik mellette, az az esti társasága, s valószínűleg nem sakkozással töltötték az időt.
Mikor pedig megszólal a nő, álmatagul és nyűgösen, Aldo már kezdi összerakni a teljes képet, s beugrik neki a név, ami nem is olyan régen oly sok bosszúságot és csalódottságot okozott.*
- Rocha...
*Motyogja egy fáradt, s egyéb vegyes érzelmekkel teli sóhaj kíséretében.*
- Reggelt...
*Köszönti hunyorogva, s megpróbál valahogy felülni. Közben persze megfeledkezik arról, hogy szorosan az oldalán fekszik valaki, így könnyen lehet, hogy nem túl udvariasan sikerül odébb taszítania félvért. Természetesen nem szándékosan, hiszen Aldo jelenleg azt sem tudja, hol áll a feje, s ahogy felemelkedik, rögtön forogni is kezd vele a világ. De igyekszik összeszedni magát, már amennyire ilyen állapotban ez lehetséges, s ha a felülés manővere sikerült, jöhet a következő lépés. Hogy felálljon, s ingatagul, bizonytalanul a mosdó tálhoz támolyoghasson. Mindeközben a koponyájában a zúgás egyre erősödik, minden újabb mozdulata olyan érzést kelt benne, mintha belülről akarnák szétrepeszteni a fejét, hogy aztán sok kis darabra robbanva repülhessék át a szobát a kis csontszilánkok. De nagy nehezen eléri a vizet, és a tükröt is, s óvatosan nyitja ki szemeit, tudva, hogy nem fog tetszeni neki a látvány. El is fintorodik. Hosszú haja kócos, kusza tincsekben verdesi csupasz hátát, s hideg szemei alatt mély, sötétebb karikák díszelegnek. Ajka száraz, jelzi, hogy ideje lenne innia valamit, ami nem alkohol. Ekkor tűnik fel az is neki, hogy ruha bizony nincs rajta. Nem egy szégyenlős típus, s a gondolat, hogy Rocha mellett ébredt, még egy elégedett mosolyt is csal fáradt arcára.
Megmosakszik, s többé-kevésbé megfésüli haját, hogy valahogy azért álljon. Majd magát kicsit sem zavartatva fordul a nő felé, még mindig meztelenül.*
- Azt hiszem, ezúttal nem lettem kidobva a szobából.
*Elégedett vigyor ül arcára, s karjait keresztbe fonja, várva a reakciót.*
15469. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:48:42
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:48:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karoran Dor//
*Örömmel konstatálja, hogy a férfi száját nem olyan sablonos bók hagyja el, mint egy némelyik hím egyedét. A padlás tele van már az olyan bókokkal, mint az "olyan lány vagy, akinek szépsége, mint egy angyalé", vagy "mint a legdrágább ékkő", "a nyári nap sugara, mely csak elvakít szépségével". Az őszintét megvallva az efféle szép szavaktól a hideg is kirázza. Még a gondolatától is borsódzik a háta, mely libabőrbe borítja a testét, s nem a kellemes fajtába, így szusszanva dörzsöli is meg karjait, hogy azok minél hamarabb tova is tűnjenek.*
- Örülök, hogy így gondolja. Az egyedüllétem oka az, hogy megválogatom a kíséretemet.
*Az asztalnál kényelmesen elhelyezkedik. neki eszébe sem jutna a dolog, hogy esetleg széket húzzanak ki neki. Nem igazán szokta a dolgot, hol az egyedüllét miatt, hol pedig azért, mert az éppeni társasága erre nem sok hajlandóságot mutatott. Amúgy sem egy úri kisasszony, aki komolyabban elvárna ilyeneket.*
- Itt ül bizony és eddig elég kecsegtetőnek indul ez az este.
*Bólint is rá mosolyogva a férfi szavaira, így megadva rájuk a teljes egyetértését.
A bemutatkozás körénél megkapja a férfi a nő kezét, persze csak egyszerű kézrázásra gondolva, hisz olyan dolgokkal sem kényeztették még, mint a kézcsók. De talán annak is ideje lenne már, hogy valaki mellett tényleg finom hölgynek érezze magát.*
- Peuch Myard, szolgálatára.
*Kuncog is fel, majd ha a kézrázás, esetlegesen a kézcsók megtörténik kezét vissza is szerzi, majd az ölébe pakolja mindkettőt.*
- Kezdeményezném a dolgot, persze, ha nem bánja, hogy tegeződhetnénk. Nem vagyok a komoly formalitások híve ilyen téren.
*Billenti is félre a fejét kíváncsian, majd szemtelen mód elsőként nyúl is a férfi által finanszírozott teáért. Óvatosan megfújja a gőzölgő italt, majd aprót kortyol belőle, miközben a csésze fölött a férfi arcát fürkészi.*
- Meg közben, ha kíváncsiskodhatom, mi szél hozta erre? Vagy idevalósi? Nem emlékszem, hogy összefutottunk volna, akár csak egy szempillantásra is.
*Bár igaz, hogy Arthenior hatalmas, de ha a férfi itt élne, már biztosan összeakadt volna vele. Egy ilyen sármos arcot pedig nem felejt el olyan könnyen.*
//Karoran Dor//
*Örömmel konstatálja, hogy a férfi száját nem olyan sablonos bók hagyja el, mint egy némelyik hím egyedét. A padlás tele van már az olyan bókokkal, mint az "olyan lány vagy, akinek szépsége, mint egy angyalé", vagy "mint a legdrágább ékkő", "a nyári nap sugara, mely csak elvakít szépségével". Az őszintét megvallva az efféle szép szavaktól a hideg is kirázza. Még a gondolatától is borsódzik a háta, mely libabőrbe borítja a testét, s nem a kellemes fajtába, így szusszanva dörzsöli is meg karjait, hogy azok minél hamarabb tova is tűnjenek.*
- Örülök, hogy így gondolja. Az egyedüllétem oka az, hogy megválogatom a kíséretemet.
*Az asztalnál kényelmesen elhelyezkedik. neki eszébe sem jutna a dolog, hogy esetleg széket húzzanak ki neki. Nem igazán szokta a dolgot, hol az egyedüllét miatt, hol pedig azért, mert az éppeni társasága erre nem sok hajlandóságot mutatott. Amúgy sem egy úri kisasszony, aki komolyabban elvárna ilyeneket.*
- Itt ül bizony és eddig elég kecsegtetőnek indul ez az este.
*Bólint is rá mosolyogva a férfi szavaira, így megadva rájuk a teljes egyetértését.
A bemutatkozás körénél megkapja a férfi a nő kezét, persze csak egyszerű kézrázásra gondolva, hisz olyan dolgokkal sem kényeztették még, mint a kézcsók. De talán annak is ideje lenne már, hogy valaki mellett tényleg finom hölgynek érezze magát.*
- Peuch Myard, szolgálatára.
*Kuncog is fel, majd ha a kézrázás, esetlegesen a kézcsók megtörténik kezét vissza is szerzi, majd az ölébe pakolja mindkettőt.*
- Kezdeményezném a dolgot, persze, ha nem bánja, hogy tegeződhetnénk. Nem vagyok a komoly formalitások híve ilyen téren.
*Billenti is félre a fejét kíváncsian, majd szemtelen mód elsőként nyúl is a férfi által finanszírozott teáért. Óvatosan megfújja a gőzölgő italt, majd aprót kortyol belőle, miközben a csésze fölött a férfi arcát fürkészi.*
- Meg közben, ha kíváncsiskodhatom, mi szél hozta erre? Vagy idevalósi? Nem emlékszem, hogy összefutottunk volna, akár csak egy szempillantásra is.
*Bár igaz, hogy Arthenior hatalmas, de ha a férfi itt élne, már biztosan összeakadt volna vele. Egy ilyen sármos arcot pedig nem felejt el olyan könnyen.*
15468. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:23:54
Üzenet elküldve: 2020-05-29 10:23:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*Ahogy a férfi szavait hallgatja a szemöldökei lassú tempóban táncolnak fel a homlokára, de a sunyi kis mosoly nem fagy le az arcáról. No a férfiak ilyen-olyan pozíciójában nem igazán jártas, de miért kéne úgy tennie, mintha ez valóban így lenne. Így sokat tudó, megkomolyodott arccal tartja is fel a magasba mutatóujját, ahogy bizalmasabban közelebb is hajol a férfihoz.*
- Úgy vélem az sok munkádba kerülne, ez az egyik fele. A másik pedig az, hogy valószínűleg a kiscica ösztönösen vissza is fog harapni, így a helyedben meggondolnám, hogy megéri e az esetleges jobb pozíciód, miközben ennek a veszélynek az éles fegyvere ott lengedezik a fejed felett.
*Veszi is bizalmasra a hangját, mint aki valóban aggódik, hogy esetleg Krell komoly meggondolatlanságában pórul járhat. De a mondandó végét már egy újabb vigyorral és kacsintással toldja is meg.
A következő témára viszont már hátradőlve fonja össze mellei előtt a kezeit, majd eltűnődve pillant is körbe a fogadóban, hátha ki is szemel egy dekoratív fehérnépet, akit ajánlgatni tudna a Hollónak. De sajnos ez úgy tűnik ma nem a férfi szerencsenapja, mert nem igazán akad meg egy nőn sem a szeme, akit meleg szívvel kezdene ajánlgatni.*
- Talán tudok.
*Hasít is belé a látszólagos felismerés, amihez ismét igyekszik minden komolyságát összeszedni, hogy mondandója közepén ne kuncogja el magát.*
- Tudod apai nagyanyám vonalán elég szép termések voltak az életben. Például ott van az unokanővérem Mizrabeth. *És ekkor fel is kel ültéből, hogy kényelmesen szemléltetni tudja, hogy miért is lehet az említett asszony jó fogás a férfi számára.* Nos itt, meg itt *Mutat saját kebleire, majd fenekére.* Eléggé megtermett asszony. *Mutatja is kezeivel, hogy bizony egy jó bögyös-faros, takaros asszonyt igyekszik formázni.* Elég kiforrott, meg nagyjából ilyen magas. *Nyújtózva mutat is maga fölé nagyjából még két fejjel hosszabb magasságot, mire szerencsétlen Mydaw türelme el is fogy, így egy elégedetlen csipogás kíséretében távozik is a lányról vissza a székre.*
- Bár...*Tűnődik el egy pillanatra, miközben még állát is megdörzsöli.* egy kicsit ragyás a képe, meg a szaga sem olyan, mint a friss tavaszi virágoskertnek. Azt mondták, hogy az apja lehet, hogy ork volt, mert ugye azt nem tudják, hogy ki az apja. De akkora csípő sok kis Krellt kibír, ha persze érzel magadban elég kitartást, hogy megpiszkáld.
*És ebben a pillanatban száll el minden kitartása, így rötyögve tuszkolja le szerencsétlen menyétet a székről, kinek helyét gyorsan el is foglalja, mielőtt amaz meggondolná magát, s gyorsan visszaslisszolna az ülőalkalmatosságra, Nys fenekének hála pedig sál lenne az állatból.*
- Szóval ez lenne a biztos tudásom.
*Még mindig kuncogva kezdi törölgetni azt a pár könnycseppet, amit a nevetés tódított a szemeibe, majd igyekszik visszanyerni komolyságát, ahogy újfent a férfira pillant.*
- Őt haza se kéne vinned, megadja magát az istálló szénakazaljában is.
*Tör ki újra nevetésben, amitől még a hasa is belefájdul kissé. Ha ezek után a férfi nem szórakozik túl jól, hát ő magát felettébb jól elszórakoztatja az ilyen elmés kis gondolataival. Most nem adja meg a lehetőséget arra, hogy a férfi érezze magát nyeregben és esetlegesen zavarba hozza. Ó, nem, most feltett szándéka, hogy visszaszerezze magának a gyeplőt. De jó kedve hamarosan alábbhagy, mikor Krell hangulatában mintha változást érzékelne. Na nem biztos a dologban, meg abban sem, hogy nem e újabb kis színjátékról van megint szó, de mintha kissé megkomolyodott volna még a hangja is, mikor már az elköteleződés témáját kezdik firtatni.*
- Oh, hát... előbb vagy utóbb biztos lesz valami.
*Vakarja is meg a tarkóját, s ennél többet nem is tervez reagálni a dologra, hiszen úgy tűnik ez most nem az a téma, amit hosszadalmasabban akarna kivesézni a férfi. Ezt pedig még Nys is tiszteletben tartja.*
- Az öregasszonyok néha habókosak.
*Bólogat is rá a férfi szavaira, hisz nem egy ilyen szipirtyónak titulált démoni nénével hozta már össze a sors. Főleg akkor, mikor hosszabb-rövidebb időre kénytelen volt ilyen házaknál meghúzni magát. Akkoriban még ennyi csekélyke aranya sem volt, így munkáért cserébe kapott szállást és ételt, de őt bizony nem árasztották el a friss meleg házi süteményekkel, csupán csak az éles megfeddésekkel, mikor valamit nem egészen úgy csinált, ahogy azt az öregasszony akarta. Bár nehéz is volt egy némelyik kedvére tenni, mivel percenként változtatta meg véleményét és elképzeléseit. Mikor a dézsa sem volt jó helyen, aztán átpakoltatta, de ott sem volt jó helyen, majd a századik helyen sem volt jó helyen, meg a gyomot sem volt mindegy, hogy a tövénél fogva felfelé húzta ki a földből, vagy kicsit oldalra maga felé, mert az a gyom másik szögben lengedezett oldalra a szélben, mint az előző, ezért nem úgy kellett kitépni, mint az előzőt, meg hasonló finomságok, akkor az ő jutalma leves volt, mégpedig egy igen bő kézzel adott nyakleves. Így teljes mértékben megérti, hogy a férfi sem tervez egy ilyen szipirtyóhoz akárkit is felvinni.*
- Teljesen megértem.
*Csücsörít is ajkaival, miközben átnyúlva az asztalon lapogatja meg finoman a férfi kézfejét, mint aki őszinte részvétét igyekszik kifejezni a dolog iránt.*
- De ne aggódj, ha lecövekelek valahol jó pénzért megszállhatsz nálam a galamboddal együtt.
*Húzza is össze a szemeit apró vigyor kíséretében, és látszik azért, hogy ezt sem gondolta teljes komolysággal. Még mit nem. Egy számára szimpatikus férfi biztos nem fogja átlépni a küszöbét egyetlen fehérnép társaságában sem. Kivéve ha addigra kitanulja a boszorkányságot és kellemetlenebbnél kellemetlenebb átkok hadát zúdítja a bögyöske fejére. Például egy hétig el nem múló viszkető keléseket teremthetne a fenekére, amitől még Krell harci kedve is alább hagyna, vagy egyszerűen megkopaszodhatna a lányka, vagy összemehetnének a mellei. Amúgy képesek ilyenre a varázsló használók? Mert akkor lehet ideje lenne már, hogy kicsit tágítsa a képzettségét ezen irányban is.
Ezeket a gondolatokat persze nem osztja meg hangosan, de szemei szinte szikráznak az elképzelt kis csínyek sokaságától, s arcán is meghúzódik egy gonoszkás kis vigyor, ahogy az előzőhöz hasonló átkok hadát gondolja ki magában.*
*Ahogy a férfi szavait hallgatja a szemöldökei lassú tempóban táncolnak fel a homlokára, de a sunyi kis mosoly nem fagy le az arcáról. No a férfiak ilyen-olyan pozíciójában nem igazán jártas, de miért kéne úgy tennie, mintha ez valóban így lenne. Így sokat tudó, megkomolyodott arccal tartja is fel a magasba mutatóujját, ahogy bizalmasabban közelebb is hajol a férfihoz.*
- Úgy vélem az sok munkádba kerülne, ez az egyik fele. A másik pedig az, hogy valószínűleg a kiscica ösztönösen vissza is fog harapni, így a helyedben meggondolnám, hogy megéri e az esetleges jobb pozíciód, miközben ennek a veszélynek az éles fegyvere ott lengedezik a fejed felett.
*Veszi is bizalmasra a hangját, mint aki valóban aggódik, hogy esetleg Krell komoly meggondolatlanságában pórul járhat. De a mondandó végét már egy újabb vigyorral és kacsintással toldja is meg.
A következő témára viszont már hátradőlve fonja össze mellei előtt a kezeit, majd eltűnődve pillant is körbe a fogadóban, hátha ki is szemel egy dekoratív fehérnépet, akit ajánlgatni tudna a Hollónak. De sajnos ez úgy tűnik ma nem a férfi szerencsenapja, mert nem igazán akad meg egy nőn sem a szeme, akit meleg szívvel kezdene ajánlgatni.*
- Talán tudok.
*Hasít is belé a látszólagos felismerés, amihez ismét igyekszik minden komolyságát összeszedni, hogy mondandója közepén ne kuncogja el magát.*
- Tudod apai nagyanyám vonalán elég szép termések voltak az életben. Például ott van az unokanővérem Mizrabeth. *És ekkor fel is kel ültéből, hogy kényelmesen szemléltetni tudja, hogy miért is lehet az említett asszony jó fogás a férfi számára.* Nos itt, meg itt *Mutat saját kebleire, majd fenekére.* Eléggé megtermett asszony. *Mutatja is kezeivel, hogy bizony egy jó bögyös-faros, takaros asszonyt igyekszik formázni.* Elég kiforrott, meg nagyjából ilyen magas. *Nyújtózva mutat is maga fölé nagyjából még két fejjel hosszabb magasságot, mire szerencsétlen Mydaw türelme el is fogy, így egy elégedetlen csipogás kíséretében távozik is a lányról vissza a székre.*
- Bár...*Tűnődik el egy pillanatra, miközben még állát is megdörzsöli.* egy kicsit ragyás a képe, meg a szaga sem olyan, mint a friss tavaszi virágoskertnek. Azt mondták, hogy az apja lehet, hogy ork volt, mert ugye azt nem tudják, hogy ki az apja. De akkora csípő sok kis Krellt kibír, ha persze érzel magadban elég kitartást, hogy megpiszkáld.
*És ebben a pillanatban száll el minden kitartása, így rötyögve tuszkolja le szerencsétlen menyétet a székről, kinek helyét gyorsan el is foglalja, mielőtt amaz meggondolná magát, s gyorsan visszaslisszolna az ülőalkalmatosságra, Nys fenekének hála pedig sál lenne az állatból.*
- Szóval ez lenne a biztos tudásom.
*Még mindig kuncogva kezdi törölgetni azt a pár könnycseppet, amit a nevetés tódított a szemeibe, majd igyekszik visszanyerni komolyságát, ahogy újfent a férfira pillant.*
- Őt haza se kéne vinned, megadja magát az istálló szénakazaljában is.
*Tör ki újra nevetésben, amitől még a hasa is belefájdul kissé. Ha ezek után a férfi nem szórakozik túl jól, hát ő magát felettébb jól elszórakoztatja az ilyen elmés kis gondolataival. Most nem adja meg a lehetőséget arra, hogy a férfi érezze magát nyeregben és esetlegesen zavarba hozza. Ó, nem, most feltett szándéka, hogy visszaszerezze magának a gyeplőt. De jó kedve hamarosan alábbhagy, mikor Krell hangulatában mintha változást érzékelne. Na nem biztos a dologban, meg abban sem, hogy nem e újabb kis színjátékról van megint szó, de mintha kissé megkomolyodott volna még a hangja is, mikor már az elköteleződés témáját kezdik firtatni.*
- Oh, hát... előbb vagy utóbb biztos lesz valami.
*Vakarja is meg a tarkóját, s ennél többet nem is tervez reagálni a dologra, hiszen úgy tűnik ez most nem az a téma, amit hosszadalmasabban akarna kivesézni a férfi. Ezt pedig még Nys is tiszteletben tartja.*
- Az öregasszonyok néha habókosak.
*Bólogat is rá a férfi szavaira, hisz nem egy ilyen szipirtyónak titulált démoni nénével hozta már össze a sors. Főleg akkor, mikor hosszabb-rövidebb időre kénytelen volt ilyen házaknál meghúzni magát. Akkoriban még ennyi csekélyke aranya sem volt, így munkáért cserébe kapott szállást és ételt, de őt bizony nem árasztották el a friss meleg házi süteményekkel, csupán csak az éles megfeddésekkel, mikor valamit nem egészen úgy csinált, ahogy azt az öregasszony akarta. Bár nehéz is volt egy némelyik kedvére tenni, mivel percenként változtatta meg véleményét és elképzeléseit. Mikor a dézsa sem volt jó helyen, aztán átpakoltatta, de ott sem volt jó helyen, majd a századik helyen sem volt jó helyen, meg a gyomot sem volt mindegy, hogy a tövénél fogva felfelé húzta ki a földből, vagy kicsit oldalra maga felé, mert az a gyom másik szögben lengedezett oldalra a szélben, mint az előző, ezért nem úgy kellett kitépni, mint az előzőt, meg hasonló finomságok, akkor az ő jutalma leves volt, mégpedig egy igen bő kézzel adott nyakleves. Így teljes mértékben megérti, hogy a férfi sem tervez egy ilyen szipirtyóhoz akárkit is felvinni.*
- Teljesen megértem.
*Csücsörít is ajkaival, miközben átnyúlva az asztalon lapogatja meg finoman a férfi kézfejét, mint aki őszinte részvétét igyekszik kifejezni a dolog iránt.*
- De ne aggódj, ha lecövekelek valahol jó pénzért megszállhatsz nálam a galamboddal együtt.
*Húzza is össze a szemeit apró vigyor kíséretében, és látszik azért, hogy ezt sem gondolta teljes komolysággal. Még mit nem. Egy számára szimpatikus férfi biztos nem fogja átlépni a küszöbét egyetlen fehérnép társaságában sem. Kivéve ha addigra kitanulja a boszorkányságot és kellemetlenebbnél kellemetlenebb átkok hadát zúdítja a bögyöske fejére. Például egy hétig el nem múló viszkető keléseket teremthetne a fenekére, amitől még Krell harci kedve is alább hagyna, vagy egyszerűen megkopaszodhatna a lányka, vagy összemehetnének a mellei. Amúgy képesek ilyenre a varázsló használók? Mert akkor lehet ideje lenne már, hogy kicsit tágítsa a képzettségét ezen irányban is.
Ezeket a gondolatokat persze nem osztja meg hangosan, de szemei szinte szikráznak az elképzelt kis csínyek sokaságától, s arcán is meghúzódik egy gonoszkás kis vigyor, ahogy az előzőhöz hasonló átkok hadát gondolja ki magában.*
15467. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 02:34:06
Üzenet elküldve: 2020-05-29 02:34:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
*A lány szavai, miszerint nemsoká egyedül vonul el a szobájába, csupán nevetésre fakasztják. Érti ő a tréfát, és bár akár burkolt fenyegetés is rejtezhet e szavak mögött, Krell épp elég magabiztos ahhoz, hogy a legkevésbé se érezze magát feszélyezve emiatt.
A következő megszólalásra azonban már lecsap. Hiába, nincs mit tenni. Jó modor ide, a lány megóvása oda, ha a lehetőség felkínálkozik egy ilyesfajta gondolat megosztására, a férfinak bizony élnie kell vele. Mégsem tagadhatja meg teljesen saját természetét.*
- Ha a mostani nem elég jó, akkor kereshetnénk egy olyan pozíciót, ami viszont alkalmas lenne rá. *kacsint rosszfiúsan. A kacsintás után kezeit védelmezőn maga elé téve, mintegy mentegetőzve hozzáteszi.* - Nem azt mondom, hogy ezt kéne tennünk, csak ötletelek.
*De az ajkán bujkáló félmosoly nem egészen erről tanúskodik.
A nőgondokról szóló értekezést egyre növekvő érdeklődéssel fogadja, ez pedig ábrázatán is meglátszik. A csodálkozás egészen addig fokozódik, míg a másik nem végez a beszéddel, Krell pedig szinte ártatlannak tűnve látványos értetlenkedésbe nem kezd.*
- Nahát, nem tart már sokáig? Ismersz esetleg valakit, aki betöltené az üres pozíciót, vagy netán te magad lennél a lelkes jelentkező? Hiszen mi más adhatna okot egy ilyen magabiztos kijelentésre, ha nem a biztos tudás megléte? *teszi fel a költői kérdéseket sorjában, közben pedig szép lassan kúszik szét arcán a pimaszság. Mielőtt azonban teljes vigyorgásba fulladna a dolog, a színjátékot fenntartva gyorsan hozzáfűz még némi naivnak szánt kíváncsiskodást.* - Na és mi lenne az a más megoldás? Tapasztaltnak tűnsz e téren, érdekelnének egy profi tanácsai.
*Közben pedig mélyen belül reméli, hogy a tréfálkozással sikerül agyonütnie a párbeszéd esetleges kellemetlen kimenetelét. Így talán az adok-kapok játék old valamit a feszültségen, Nysity kibontakozóban lévő féltékenysége pedig nem sarkallja a nőt további kínos kérdések feltétele felé. A reménykedés persze tényleg csak gondolatai leghátsó zugában zajlik, hiszen egyrészt nyeregben érzi magát, másrészt pedig minden ilyen jellegű hátsó szándék úgy rejthető el a legjobban, hogy ha annak hiányáról még saját magát is meggyőzi az ember. Meg amúgy is, a nő veszélyes egy állatfajta, meg képes látni még egy szemrezdülésből is a titkos gondolatokat; jobb hát elűzni őket inkább jó messzire. Előbb a gondolatot, aztán, ha az nem sikerül, a nőt. Már amikor nem a nő kerekedik felül, és dob ki ő a meleg szobából akár alsóneműben, egy-egy különösen szerencsétlen alkalommal. Juj.
Ilyen taktika mentén igyekszik hát a rutinos hódító elkummantani a dolgokat, pontosan, ahogy asztaltársa is igyekszik kendőzni túlzott érdeklődését az ismeretlen kalapos iránt. Itt még bármi lelepleződhet, de akár rejtve is maradhat. Netalántán még a kölcsönös szemhunyás esete is előfordulhat. Krell nyitott mindenre - ami rá nézve pozitív kimenetelű.
Mikor az elköteleződésről esik szó, jókedve kissé megcsappan. Nem látványosan, szinte saját maga előtt is észrevétlen a változás, de azért mégis jelen van. Hiszen a bizonyos eset óta jócskán eltelt az idő, a seb már rég nem friss, így a fájdalom is alig érezhető. Talán még van is némi szomorúság a hiányában. Mikor megszólal, a férfi hangja csak egy árnyalatnyit fakóbb a megszokottnál.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem úgy hozta az élet. Egyelőre. *tér a gondolatmenet végén vissza a gondtalanabb tónusra.* - De azért azt tisztázzuk, hogy Bodza néni házikója nem az a hely, ahova a majdani galambommal befészkelnék. A vén szipirtyó - remélem nem hallja vissza - néha nem a legkellemesebb társaság. Hiába a nagy szimpátia irántam, nem sok nő bírná ki mellette.
*Persze azért most kisarkítja a történetet. Melyik néne nem morog néhanapján ugyebár? De Bodza néni azért mégsem szipirtyó. ~ Áldja meg a jószerencse a két kezét, amivel azt az almás süteményt süti. ~ teszi hozzá magában egyfajta imaként az asszony felé, hátha így nem haragszik meg rá azért, hogy ily módon kifigurázva őt igyekszik befurakodni egy fiatalabb és csinosabb társa kegyeibe.*
*A lány szavai, miszerint nemsoká egyedül vonul el a szobájába, csupán nevetésre fakasztják. Érti ő a tréfát, és bár akár burkolt fenyegetés is rejtezhet e szavak mögött, Krell épp elég magabiztos ahhoz, hogy a legkevésbé se érezze magát feszélyezve emiatt.
A következő megszólalásra azonban már lecsap. Hiába, nincs mit tenni. Jó modor ide, a lány megóvása oda, ha a lehetőség felkínálkozik egy ilyesfajta gondolat megosztására, a férfinak bizony élnie kell vele. Mégsem tagadhatja meg teljesen saját természetét.*
- Ha a mostani nem elég jó, akkor kereshetnénk egy olyan pozíciót, ami viszont alkalmas lenne rá. *kacsint rosszfiúsan. A kacsintás után kezeit védelmezőn maga elé téve, mintegy mentegetőzve hozzáteszi.* - Nem azt mondom, hogy ezt kéne tennünk, csak ötletelek.
*De az ajkán bujkáló félmosoly nem egészen erről tanúskodik.
A nőgondokról szóló értekezést egyre növekvő érdeklődéssel fogadja, ez pedig ábrázatán is meglátszik. A csodálkozás egészen addig fokozódik, míg a másik nem végez a beszéddel, Krell pedig szinte ártatlannak tűnve látványos értetlenkedésbe nem kezd.*
- Nahát, nem tart már sokáig? Ismersz esetleg valakit, aki betöltené az üres pozíciót, vagy netán te magad lennél a lelkes jelentkező? Hiszen mi más adhatna okot egy ilyen magabiztos kijelentésre, ha nem a biztos tudás megléte? *teszi fel a költői kérdéseket sorjában, közben pedig szép lassan kúszik szét arcán a pimaszság. Mielőtt azonban teljes vigyorgásba fulladna a dolog, a színjátékot fenntartva gyorsan hozzáfűz még némi naivnak szánt kíváncsiskodást.* - Na és mi lenne az a más megoldás? Tapasztaltnak tűnsz e téren, érdekelnének egy profi tanácsai.
*Közben pedig mélyen belül reméli, hogy a tréfálkozással sikerül agyonütnie a párbeszéd esetleges kellemetlen kimenetelét. Így talán az adok-kapok játék old valamit a feszültségen, Nysity kibontakozóban lévő féltékenysége pedig nem sarkallja a nőt további kínos kérdések feltétele felé. A reménykedés persze tényleg csak gondolatai leghátsó zugában zajlik, hiszen egyrészt nyeregben érzi magát, másrészt pedig minden ilyen jellegű hátsó szándék úgy rejthető el a legjobban, hogy ha annak hiányáról még saját magát is meggyőzi az ember. Meg amúgy is, a nő veszélyes egy állatfajta, meg képes látni még egy szemrezdülésből is a titkos gondolatokat; jobb hát elűzni őket inkább jó messzire. Előbb a gondolatot, aztán, ha az nem sikerül, a nőt. Már amikor nem a nő kerekedik felül, és dob ki ő a meleg szobából akár alsóneműben, egy-egy különösen szerencsétlen alkalommal. Juj.
Ilyen taktika mentén igyekszik hát a rutinos hódító elkummantani a dolgokat, pontosan, ahogy asztaltársa is igyekszik kendőzni túlzott érdeklődését az ismeretlen kalapos iránt. Itt még bármi lelepleződhet, de akár rejtve is maradhat. Netalántán még a kölcsönös szemhunyás esete is előfordulhat. Krell nyitott mindenre - ami rá nézve pozitív kimenetelű.
Mikor az elköteleződésről esik szó, jókedve kissé megcsappan. Nem látványosan, szinte saját maga előtt is észrevétlen a változás, de azért mégis jelen van. Hiszen a bizonyos eset óta jócskán eltelt az idő, a seb már rég nem friss, így a fájdalom is alig érezhető. Talán még van is némi szomorúság a hiányában. Mikor megszólal, a férfi hangja csak egy árnyalatnyit fakóbb a megszokottnál.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem úgy hozta az élet. Egyelőre. *tér a gondolatmenet végén vissza a gondtalanabb tónusra.* - De azért azt tisztázzuk, hogy Bodza néni házikója nem az a hely, ahova a majdani galambommal befészkelnék. A vén szipirtyó - remélem nem hallja vissza - néha nem a legkellemesebb társaság. Hiába a nagy szimpátia irántam, nem sok nő bírná ki mellette.
*Persze azért most kisarkítja a történetet. Melyik néne nem morog néhanapján ugyebár? De Bodza néni azért mégsem szipirtyó. ~ Áldja meg a jószerencse a két kezét, amivel azt az almás süteményt süti. ~ teszi hozzá magában egyfajta imaként az asszony felé, hátha így nem haragszik meg rá azért, hogy ily módon kifigurázva őt igyekszik befurakodni egy fiatalabb és csinosabb társa kegyeibe.*
15466. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:29:30
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:29:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lángokkal szőtt lélek//
//Nyílt//
*Zeekx nem járt túl jól. Asztala fel lett borítva és mind a kellemes ebédje mind pedig az itala oda lett. Utóbbi méghozzá az ingére borult. Oda a finom étel és az adományok is amikből vette. Mégis idegesség még csak át se suhan az arcán.*
-Jaj jól van uram? Ugye nem sérült meg?
*Ha megnyugtatják, hogy nem akkor közli, hogy vesz másikat és lehajolva kézbe veszi a tányérját amire a földön szétgurult és menthetetlenül koszossá vállt gyümölcsdarabokat rásöpri és az üres korsójával a pulthoz sétál, hogy oda letegye.*
-Sajnálom, de akkor kérnék még egyet ugyan ezekből.
*Ki is számolja a pultra újra a 12 aranyat a korsó Ullamar sörért majd mellé leszámol 5 aranyat a Gyümölcstálért is. A kocsmáros nem haragszik meg azért, hogy a korábbi munkája kárba ment. Sőt, ő kér elnézést a kellemetlenségért és biztosítja a kis papot, hogy mindjárt kész lesz az új gyümölcstál. Addig is a sörét gyorsan lecsapolja. Míg vár addig Zeekx a leöntött ingében felcsüccsen az egyik székre és a lábát lógázva néz szét. Észrevesz egy óriásnőt, aki haja színével és hosszával még külön szembetűnő. Tetszik is a látvány a kis papocskának akinek kíváncsi tekintete azért a melleken is elidőzik. Ha tekintetük találkozik a lányéval akkor barátságosan felé mosolyog és integet is az irányába.*
//Nyílt//
*Zeekx nem járt túl jól. Asztala fel lett borítva és mind a kellemes ebédje mind pedig az itala oda lett. Utóbbi méghozzá az ingére borult. Oda a finom étel és az adományok is amikből vette. Mégis idegesség még csak át se suhan az arcán.*
-Jaj jól van uram? Ugye nem sérült meg?
*Ha megnyugtatják, hogy nem akkor közli, hogy vesz másikat és lehajolva kézbe veszi a tányérját amire a földön szétgurult és menthetetlenül koszossá vállt gyümölcsdarabokat rásöpri és az üres korsójával a pulthoz sétál, hogy oda letegye.*
-Sajnálom, de akkor kérnék még egyet ugyan ezekből.
*Ki is számolja a pultra újra a 12 aranyat a korsó Ullamar sörért majd mellé leszámol
5 aranyat a Gyümölcstálért is. A kocsmáros nem haragszik meg azért, hogy a korábbi munkája kárba ment. Sőt, ő kér elnézést a kellemetlenségért és biztosítja a kis papot, hogy mindjárt kész lesz az új gyümölcstál. Addig is a sörét gyorsan lecsapolja. Míg vár addig Zeekx a leöntött ingében felcsüccsen az egyik székre és a lábát lógázva néz szét. Észrevesz egy óriásnőt, aki haja színével és hosszával még külön szembetűnő. Tetszik is a látvány a kis papocskának akinek kíváncsi tekintete azért a melleken is elidőzik. Ha tekintetük találkozik a lányéval akkor barátságosan felé mosolyog és integet is az irányába.*
15465. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:06:25
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:06:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen megmelengeti szívét apró gesztusuk, mosolyt csalva arcára az, hogy Pashthra miként bújik bele érintésébe. Boldogan foglalja el korábbi mondhatni jól megérdemelt helyét, ahova úgy érzi olyan tökéletesen illik, mint a hiányzó kirakós darabka. A helyzet kellőképpen felbátorítja ahhoz, hogy még erősebben a másikhoz préselődjön, és ölelő karjaival is maga felé húzza, így kissé talán fájdalmas - bár erejét figyelembe véve nem túlzottan - kifejezésmódot választva szeretetének.*
- Már miért haragudnék te csacsi?
*Bár igyekszik vissza édesgetni magához a Hóhajú harcost, és fejét vállára fektetve egy-egy puha csókot lehel a másik nyakára, de mindezek ellenére is figyel. Mivel ebből a helyzetből nem annyira van rálátása partnere arcára, ezért főleg a hangjára és egyéb rezdüléseire.*
- Elfogadlak, de... elég szokatlan a helyzet, hogy így mondjam. Általában a rendfenntartók és a magam fajták között nem túl békés és kiegyensúlyozott a viszony.
*Érzékelhetően ő is befeszül ennek az emlegetésére, de hősiesen kibírja amíg Pashthra elmondja azt, hogy ez miért is bántotta az ő lelkét.*
- Én már el is felejtettem.
*Pecsételi meg egyezségüket, és mosolyogva fogadja, ahogy a fiatal harcos menekül a kellemetlen szituációból egyenesen nyakába bújva. A fiatal férfi gyengédsége, forró lehelete, és a kellemetlen érzésektől való hirtelen felszabadulás egészen elkalandoztatják gondolatait, de igyekszik ezt palástolva türtőztetni magát.*
- Én téged nem tudlak megégetni, Hóhajú Pashthra. Legfeljebb megolvasztani.
*Jegyzi meg korábbi jókedvével, és befejezi a másik hajának birizgálását, majd arcára nyom egy könnyed puszit.*
- Akkor mit szólnál egy fürdőhöz? Egészen felhergeltél, nem ártana kigőzölni a fejemet.
*Amennyiben partnere nem állja útját, úgy lassan kibontakozik annak karjaiból, hogy ruháit összeszedve a földről legalább a nadrágot és az inget hanyagul magára kapja mielőtt elindulnak.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.29 00:08:48
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen megmelengeti szívét apró gesztusuk, mosolyt csalva arcára az, hogy Pashthra miként bújik bele érintésébe. Boldogan foglalja el korábbi mondhatni jól megérdemelt helyét, ahova úgy érzi olyan tökéletesen illik, mint a hiányzó kirakós darabka. A helyzet kellőképpen felbátorítja ahhoz, hogy még erősebben a másikhoz préselődjön, és ölelő karjaival is maga felé húzza, így kissé talán fájdalmas - bár erejét figyelembe véve nem túlzottan - kifejezésmódot választva szeretetének.*
- Már miért haragudnék te csacsi?
*Bár igyekszik vissza édesgetni magához a Hóhajú harcost, és fejét vállára fektetve egy-egy puha csókot lehel a másik nyakára, de mindezek ellenére is figyel. Mivel ebből a helyzetből nem annyira van rálátása partnere arcára, ezért főleg a hangjára és egyéb rezdüléseire.*
- Elfogadlak, de... elég szokatlan a helyzet, hogy így mondjam. Általában a rendfenntartók és a magam fajták között nem túl békés és kiegyensúlyozott a viszony.
*Érzékelhetően ő is befeszül ennek az emlegetésére, de hősiesen kibírja amíg Pashthra elmondja azt, hogy ez miért is bántotta az ő lelkét.*
- Én már el is felejtettem.
*Pecsételi meg egyezségüket, és mosolyogva fogadja, ahogy a fiatal harcos menekül a kellemetlen szituációból egyenesen nyakába bújva. A fiatal férfi gyengédsége, forró lehelete, és a kellemetlen érzésektől való hirtelen felszabadulás egészen elkalandoztatják gondolatait, de igyekszik ezt palástolva türtőztetni magát.*
- Én téged nem tudlak megégetni, Hóhajú Pashthra. Legfeljebb megolvasztani.
*Jegyzi meg korábbi jókedvével, és befejezi a másik hajának birizgálását, majd arcára nyom egy könnyed puszit.*
- Akkor mit szólnál egy fürdőhöz? Egészen felhergeltél, nem ártana kigőzölni a fejemet.
*Amennyiben partnere nem állja útját, úgy lassan kibontakozik annak karjaiból, hogy ruháit összeszedve a földről legalább a nadrágot és az inget hanyagul magára kapja mielőtt elindulnak.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.29 00:08:48
15464. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 23:32:36
Üzenet elküldve: 2020-05-28 23:32:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Peuch Myard//
*Nincsen nagy tapasztalata a ruhák tisztításában, a mosást mindig is a cselédek végezték, maga csak egy bizonyos idő óta látja el ezt a feladatot. Ez a tevékenység alapesetben az asszonyokra jellemző inkább, de kétségtelen, hogyha egyedül él valaki, akkor kénytelen saját maga elvégezni. Egy varázsló szintjén még így sincs, ezért különösen örül, hogy nem kell a ruhájában lévő borral megküzdenie. Az esetleges problémát firtató kérdését követően érdeklődve figyel, de azért türelmes, mígnem megkapja a választ. Kiderül, hogy eléggé hasonló cipőben járnak a lánnyal, bár ezt nem osztja meg rögtön. Az unalom egy egyszerű érzés, hamar utoléri az embert, ha nincs ötlete, hogyan találja fel magát, és egy kis kreativitással könnyen le is győzhető, legalábbis Karoran véleménye szerint. A magány már sokkal összetettebb probléma, sokan egy életen át sem találnak rá megoldást, még akkor sem, ha évtizedek kudarcai folytán esetleg nem törődnének bele sorsukba. Maga Karoran is ebben az állapotban van jelenleg, azonban azt hogy szenved-e vagy sem, talán maga sem tudja, mindenesetre felismerte ezt a helyzetet, és foglalkoztatja a kérdés. A rendelés körüli véleménykülönbség legnagyobb örömére nem eszkalálódik tovább.*
- Olyannak, akit adottságai révén meglehetősen különös érzés egyedül látni. – *nem ereszti el nagyon magát a bókokkal, csak olyan dolgokat szeretne kimondani, amiket komolyan is gondol. Ez a fajta puhatolózás egy kevéssé elterjedt magatartás, a legtöbb férfi ma már rámenősebb, de ő igyekszik egy bizonyos tiszteletteljes távolságtartást megőrizni még úgy is, hogy szándéka egyértelműen a közeledés. Vidáman kíséri a lányt tehát az asztalhoz, miközben kezében viszi a tálcát. Majdnem el is kezd fütyörészni örömében, de szerencsére sikerül tudatosan megakadályoznia saját magát abban, hogy ilyen neveletlenséget kövessen el.*
- Én igyekezni fogok, hogy ezt elmondhassa a mai estéről. – *mondja érzelem nélkül a hangjában, de mindenesetre határozottan. A székek már eleve ki vannak húzva az asztaltól, és a férfi kezét egyébként is lefoglalja a fém tálca, így az a fajta előzékenység, hogy kihúzza a nő számára széket, bár boldogan élt volna vele, nem csak szükségtelen, de nem is könnyedén kivitelezhető.*
- De hiszen itt ül velem szemben. – *foglal helyet ő is, miután kettejük között félúton, körülbelül az asztal közepén elhelyezte a két csésze teát, hogy mindketten egyszerűen elérhessék a magukét.*
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam, a nevem Karoran Dor. Önt hogy hívják? – *kicsit kényelmetlenül érzi magát az efféle formális dolgok elintézése közben, de hát mégiscsak így illik. Vár is pár nehéz másodpercet, hogy a hölgy kezet nyújt-e, hogyha ez nem történik meg, ő maga kezdeményez. Gálánsabb lenne a kézcsók, de az asztal felett furának találná a nő kezéért nyúlni, így inkább vállalja az ebből esetlegesen következő hátrányokat, nevezetesen hogy udvariatlan egyénnek fogják titulálni.*
//Peuch Myard//
*Nincsen nagy tapasztalata a ruhák tisztításában, a mosást mindig is a cselédek végezték, maga csak egy bizonyos idő óta látja el ezt a feladatot. Ez a tevékenység alapesetben az asszonyokra jellemző inkább, de kétségtelen, hogyha egyedül él valaki, akkor kénytelen saját maga elvégezni. Egy varázsló szintjén még így sincs, ezért különösen örül, hogy nem kell a ruhájában lévő borral megküzdenie. Az esetleges problémát firtató kérdését követően érdeklődve figyel, de azért türelmes, mígnem megkapja a választ. Kiderül, hogy eléggé hasonló cipőben járnak a lánnyal, bár ezt nem osztja meg rögtön. Az unalom egy egyszerű érzés, hamar utoléri az embert, ha nincs ötlete, hogyan találja fel magát, és egy kis kreativitással könnyen le is győzhető, legalábbis Karoran véleménye szerint. A magány már sokkal összetettebb probléma, sokan egy életen át sem találnak rá megoldást, még akkor sem, ha évtizedek kudarcai folytán esetleg nem törődnének bele sorsukba. Maga Karoran is ebben az állapotban van jelenleg, azonban azt hogy szenved-e vagy sem, talán maga sem tudja, mindenesetre felismerte ezt a helyzetet, és foglalkoztatja a kérdés. A rendelés körüli véleménykülönbség legnagyobb örömére nem eszkalálódik tovább.*
- Olyannak, akit adottságai révén meglehetősen különös érzés egyedül látni. – *nem ereszti el nagyon magát a bókokkal, csak olyan dolgokat szeretne kimondani, amiket komolyan is gondol. Ez a fajta puhatolózás egy kevéssé elterjedt magatartás, a legtöbb férfi ma már rámenősebb, de ő igyekszik egy bizonyos tiszteletteljes távolságtartást megőrizni még úgy is, hogy szándéka egyértelműen a közeledés. Vidáman kíséri a lányt tehát az asztalhoz, miközben kezében viszi a tálcát. Majdnem el is kezd fütyörészni örömében, de szerencsére sikerül tudatosan megakadályoznia saját magát abban, hogy ilyen neveletlenséget kövessen el.*
- Én igyekezni fogok, hogy ezt elmondhassa a mai estéről. – *mondja érzelem nélkül a hangjában, de mindenesetre határozottan. A székek már eleve ki vannak húzva az asztaltól, és a férfi kezét egyébként is lefoglalja a fém tálca, így az a fajta előzékenység, hogy kihúzza a nő számára széket, bár boldogan élt volna vele, nem csak szükségtelen, de nem is könnyedén kivitelezhető.*
- De hiszen itt ül velem szemben. – *foglal helyet ő is, miután kettejük között félúton, körülbelül az asztal közepén elhelyezte a két csésze teát, hogy mindketten egyszerűen elérhessék a magukét.*
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam, a nevem Karoran Dor. Önt hogy hívják? – *kicsit kényelmetlenül érzi magát az efféle formális dolgok elintézése közben, de hát mégiscsak így illik. Vár is pár nehéz másodpercet, hogy a hölgy kezet nyújt-e, hogyha ez nem történik meg, ő maga kezdeményez. Gálánsabb lenne a kézcsók, de az asztal felett furának találná a nő kezéért nyúlni, így inkább vállalja az ebből esetlegesen következő hátrányokat, nevezetesen hogy udvariatlan egyénnek fogják titulálni.*
15463. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:54:45
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:54:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karoran Dor//
*Úgy tűnik a kis baleset szerencsés fordulatot vett. Sem foltot nem hagyott a vörös nedű, e mellé pedig még ki is halászhatott egy kellemesnek tűnő társaságot. Ezt nevezné nyert ügynek, de most -hiába nem hisz abban sem- a szerencsének titulálja a dolgot, még akkor is, ha amaz vakon működött közre.*
- Hála az égnek. A bort szinte varázslat eltüntetni.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, majd halovány mosollyal kortyolgatja be a maradék italt, mielőtt még beköszönne az igazi baj egy újabb szerencsétlen mozdulatot kísérve. Így már az üres pohár alja koppan a pulton.*
- Nagyobb baj?
*Szemöldökei egy pillanatra fel is szaladnak homlokán, de a meglepett arc hamar el is illan, de még nem a mosoly cserél vele helyet. Pár röpke pillanatig elgondolkodik vajon bajok közé sorolható e az ő dolga, ami miatt ideette ma a fene. Vagy ez is csak egy hétköznapinak számító dolog, mint akár csak egy lélegzetvétel, így nem is indokol különösebb alkoholfogyasztást. Végül döntésre jut így újfent mosollyal az arcán pillant fel a sármos arcra.*
- Bajnak igazából nem nevezném. Kicsalt az unalom és a magány. Nem esett jól egyedül bámulni a négy falat. Szóval a lényegét tekintve már segített is rajtam.
*Szélesedő mosollyal enged is meg magának egy aprócska kacsintást, majd kuncogva húzza is ki magát büszkén, ahogy jön is a kontrázás a csésze okozta vonzóságára.
Az idő közbeni rendelés felett elsiklik, hiába ő akart egy kicsit kedveskedni a férfi elcsente előle a lehetőséget. De bocsánatos bűn ez, s ha még egy ideig élvezhetik egymás társaságát úgy is szerez alkalmat a törlesztésre. Addig viszont az újabb megjegyzés kelti fel az érdeklődését, így pimasz kis mosollyal szegi fel a fejét, ahogy a férfi szemeibe fúrja a sajátjait.*
- Mégis milyen nőnek nézek ki?
*Őszinte kíváncsisággal átszőtt mosollyal fürkészi az arcát, míg meg nem kapja a választ.
Idő közben a férfi közelebb kerülése talán egy hangyányit gyorsít a szívverésén, de igyekszik, hogy ez az érzés arcára már ne ütközzön ki.*
- Hát akkor haladjunk is tovább.
*Bólint beleegyezően, majd nem is tétovázik tovább, ellöki magát a pulttól és a férfi oldalán indul is az üresen álló asztal felé. Lépteik közben pedig még egy halk kacajt is kicsikar belőle a szépszemű.*
- A fess úriemberek azt hiszem eddig kerültek engem. De talán ma ragyogott fel a szerencsecsillagom.
*Sandít is sunyi kis mosollyal a férfi felé, majd amint megérkeznek a köpenyét lekanyarítja hátáról, s a szék háttámlájára ejti. A vékony, finom anyagú ruháját megigazgatja, hogy vállai szokásához híven kényelmesen levegőzhessenek, majd amint ezzel a rítussal végzett helyet is foglal.*
- De az őszintét megvallva maga mellől is hiányolom a bájos szépséget.
*Hajol is kicsit előrébb, s az asztal lapjára könyökölve támasztja is összekulcsolt kézfejeire az állát, miközben a férfi arcát fürkészi.*
//Karoran Dor//
*Úgy tűnik a kis baleset szerencsés fordulatot vett. Sem foltot nem hagyott a vörös nedű, e mellé pedig még ki is halászhatott egy kellemesnek tűnő társaságot. Ezt nevezné nyert ügynek, de most -hiába nem hisz abban sem- a szerencsének titulálja a dolgot, még akkor is, ha amaz vakon működött közre.*
- Hála az égnek. A bort szinte varázslat eltüntetni.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, majd halovány mosollyal kortyolgatja be a maradék italt, mielőtt még beköszönne az igazi baj egy újabb szerencsétlen mozdulatot kísérve. Így már az üres pohár alja koppan a pulton.*
- Nagyobb baj?
*Szemöldökei egy pillanatra fel is szaladnak homlokán, de a meglepett arc hamar el is illan, de még nem a mosoly cserél vele helyet. Pár röpke pillanatig elgondolkodik vajon bajok közé sorolható e az ő dolga, ami miatt ideette ma a fene. Vagy ez is csak egy hétköznapinak számító dolog, mint akár csak egy lélegzetvétel, így nem is indokol különösebb alkoholfogyasztást. Végül döntésre jut így újfent mosollyal az arcán pillant fel a sármos arcra.*
- Bajnak igazából nem nevezném. Kicsalt az unalom és a magány. Nem esett jól egyedül bámulni a négy falat. Szóval a lényegét tekintve már segített is rajtam.
*Szélesedő mosollyal enged is meg magának egy aprócska kacsintást, majd kuncogva húzza is ki magát büszkén, ahogy jön is a kontrázás a csésze okozta vonzóságára.
Az idő közbeni rendelés felett elsiklik, hiába ő akart egy kicsit kedveskedni a férfi elcsente előle a lehetőséget. De bocsánatos bűn ez, s ha még egy ideig élvezhetik egymás társaságát úgy is szerez alkalmat a törlesztésre. Addig viszont az újabb megjegyzés kelti fel az érdeklődését, így pimasz kis mosollyal szegi fel a fejét, ahogy a férfi szemeibe fúrja a sajátjait.*
- Mégis milyen nőnek nézek ki?
*Őszinte kíváncsisággal átszőtt mosollyal fürkészi az arcát, míg meg nem kapja a választ.
Idő közben a férfi közelebb kerülése talán egy hangyányit gyorsít a szívverésén, de igyekszik, hogy ez az érzés arcára már ne ütközzön ki.*
- Hát akkor haladjunk is tovább.
*Bólint beleegyezően, majd nem is tétovázik tovább, ellöki magát a pulttól és a férfi oldalán indul is az üresen álló asztal felé. Lépteik közben pedig még egy halk kacajt is kicsikar belőle a szépszemű.*
- A fess úriemberek azt hiszem eddig kerültek engem. De talán ma ragyogott fel a szerencsecsillagom.
*Sandít is sunyi kis mosollyal a férfi felé, majd amint megérkeznek a köpenyét lekanyarítja hátáról, s a szék háttámlájára ejti. A vékony, finom anyagú ruháját megigazgatja, hogy vállai szokásához híven kényelmesen levegőzhessenek, majd amint ezzel a rítussal végzett helyet is foglal.*
- De az őszintét megvallva maga mellől is hiányolom a bájos szépséget.
*Hajol is kicsit előrébb, s az asztal lapjára könyökölve támasztja is összekulcsolt kézfejeire az állát, miközben a férfi arcát fürkészi.*
15462. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 17:01:33
Üzenet elküldve: 2020-05-28 17:01:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Peuch Myard//
*A szerencsétlen mozdulat jól láthatóan a lányt sem hozza zavarba, aki illedelmesen érdeklődik hogyléte felől, Karoran számára imponáló módon. Elmosolyodik a kérdésre és lassan végignéz a ruházatán, de csak egy-két másodpercre, utána újra felemeli fejét, hogy a nő szemeibe nézhessen.*
- Úgy látom, egyáltalán nem. – *egy pillanatra megjelenik a gondolat a fejében, hogy hozzátegye, ha esetleg felfedezett volna valamilyen foltot a ruháján, azt is járulékos veszteségnek tekintetné csupán, de aztán elveti az ötletet, nehogy a túlzott hízelgéssel túlságosan tolakodónak tűnjön. Érdeklődve hallgatja az ezután következő szavakat, és egyáltalán nem lepődik meg rajtuk. Inkább előzetes gondolatai erősödnek meg, melyek szerint az emberek és más fajok képviselői olykor-olykor szívesen nyúlnak ehhez a kifinomult italhoz, hogy lelki bajaikat enyhítsék, vagy csupán szórakozzanak. Reméli, ebben az esetben nem az előbbiről van szó.*
- Az ital gyógyír lehet időnként. – *mondja ezúttal mosoly nélkül, de nyugodt hangon, és a legkomolyabban is gondolja. Talán alkalomadtán ő is hozzányúlna, ha megtűrné az ízét. Mivel azonban hosszú évek óta kóstolta utoljára, nem valószínű, hogy valaha is meg fogja kívánni újra.*
- Engedje meg a kérdést, ugye nem valamilyen nagyobb baj ellenszeréül használja? Ha bármiben segíthetek, csak szólnia kell. – *talán elhamarkodott ez a mondat a részéről, mindenesetre miután kimondja, már nincsen visszaút. *
- Nos, erről nem kell győzködnie. - * Veszi fel a harcot a nő hideg íriszeivel újból. A teáscsészére vonatkozó megjegyezés nem éri váratlanul, lévén semmi olyan nincs benne, ami csodálkozásra adna okot, így a legnagyobb természetességgel hagyja helyben, mint magától értetődő dolgot. A következő mondat viszont kellemes meglepetésként éri, amire reagálva önkéntelenül is újból elmosolyodik. Ha régimódi ember lenne, talán szokatlannak találná a nő felajánlását, mivel azonban mindig is nyitott volt minden az övéitől eltérő szokásra, így természetesen partner abban is, hogy a lány marasztalja egy közös italra, s nem fordítva.*
- Kárpótlásul? Hiszen csak örülök, ha egy ilyen nő társaságában lehetek, mint ön. - *Azért viszont mindent határozottan megtesz, hogy újra magához ragadja a kezdeményezést, s ha nem találkozik ellenvetéssel, akkor le is inti a csapost, jelezvén neki, hogy újabb két csésze Gyümölcsteát szeretne rendelni, hamar le is téve értük a 10 aranyat. Amint felszolgálásra kerülnek, el is vesz a pultról egy tálcát, hogy elhelyezze rajta a csészéket. Ezt követően a szeme sarkából már korábban észrevett üres asztal felé néz, de éppen csak egy pillanatra, hogy ellenőrizze, még mindig szabad-e kettejük számára. Miután visszafordította fejét a lány felé, kissé közelebb hajol és a szemeibe néz.*
- Ha nincs ellenére, folytathatnánk annál az asztalnál. - *reméli, hogy meghívása sikerrel jár, de azért megtoldja még egy csekélykét mondandóját.*
- Elmesélhetné esetleg, hogy mi az oka annak a szerencsének, hogy egyedül találtam önre, nem pedig egy fess úriember oldalán. -
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.28 17:06:42
//Peuch Myard//
*A szerencsétlen mozdulat jól láthatóan a lányt sem hozza zavarba, aki illedelmesen érdeklődik hogyléte felől, Karoran számára imponáló módon. Elmosolyodik a kérdésre és lassan végignéz a ruházatán, de csak egy-két másodpercre, utána újra felemeli fejét, hogy a nő szemeibe nézhessen.*
- Úgy látom, egyáltalán nem. – *egy pillanatra megjelenik a gondolat a fejében, hogy hozzátegye, ha esetleg felfedezett volna valamilyen foltot a ruháján, azt is járulékos veszteségnek tekintetné csupán, de aztán elveti az ötletet, nehogy a túlzott hízelgéssel túlságosan tolakodónak tűnjön. Érdeklődve hallgatja az ezután következő szavakat, és egyáltalán nem lepődik meg rajtuk. Inkább előzetes gondolatai erősödnek meg, melyek szerint az emberek és más fajok képviselői olykor-olykor szívesen nyúlnak ehhez a kifinomult italhoz, hogy lelki bajaikat enyhítsék, vagy csupán szórakozzanak. Reméli, ebben az esetben nem az előbbiről van szó.*
- Az ital gyógyír lehet időnként. – *mondja ezúttal mosoly nélkül, de nyugodt hangon, és a legkomolyabban is gondolja. Talán alkalomadtán ő is hozzányúlna, ha megtűrné az ízét. Mivel azonban hosszú évek óta kóstolta utoljára, nem valószínű, hogy valaha is meg fogja kívánni újra.*
- Engedje meg a kérdést, ugye nem valamilyen nagyobb baj ellenszeréül használja? Ha bármiben segíthetek, csak szólnia kell. – *talán elhamarkodott ez a mondat a részéről, mindenesetre miután kimondja, már nincsen visszaút. *
- Nos, erről nem kell győzködnie. - * Veszi fel a harcot a nő hideg íriszeivel újból. A teáscsészére vonatkozó megjegyezés nem éri váratlanul, lévén semmi olyan nincs benne, ami csodálkozásra adna okot, így a legnagyobb természetességgel hagyja helyben, mint magától értetődő dolgot. A következő mondat viszont kellemes meglepetésként éri, amire reagálva önkéntelenül is újból elmosolyodik. Ha régimódi ember lenne, talán szokatlannak találná a nő felajánlását, mivel azonban mindig is nyitott volt minden az övéitől eltérő szokásra, így természetesen partner abban is, hogy a lány marasztalja egy közös italra, s nem fordítva.*
- Kárpótlásul? Hiszen csak örülök, ha egy ilyen nő társaságában lehetek, mint ön. - *Azért viszont mindent határozottan megtesz, hogy újra magához ragadja a kezdeményezést, s ha nem találkozik ellenvetéssel, akkor le is inti a csapost, jelezvén neki, hogy újabb két csésze Gyümölcsteát szeretne rendelni, hamar le is téve értük a 10 aranyat.
Amint felszolgálásra kerülnek, el is vesz a pultról egy tálcát, hogy elhelyezze rajta a csészéket. Ezt követően a szeme sarkából már korábban észrevett üres asztal felé néz, de éppen csak egy pillanatra, hogy ellenőrizze, még mindig szabad-e kettejük számára. Miután visszafordította fejét a lány felé, kissé közelebb hajol és a szemeibe néz.* - Ha nincs ellenére, folytathatnánk annál az asztalnál. - *reméli, hogy meghívása sikerrel jár, de azért megtoldja még egy csekélykét mondandóját.*
- Elmesélhetné esetleg, hogy mi az oka annak a szerencsének, hogy egyedül találtam önre, nem pedig egy fess úriember oldalán. -
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.28 17:06:42
15461. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:59:21
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:59:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karoran Dor//
*A véletlen is tehet csodát, bár eddig nem hitt az ilyen balga dolgokban. Eddig azt gondolta, hogy az élet túlságosan összetett és bonyolult ahhoz, hogy bármire is rámondja, hogy véletlen volt. Most még is vágyik egy kicsit a társaságra és egy ügyetlen mozdulatnak hála farkasszemet nézhet a markáns arcú, szőke hajú férfival. Nem egy spicces kocsmatöltelékbe ütközött, aki talán ezután még kötekedni is elkezdett volna, hanem helyette egy jó kiállásúnak tűnő úriemberrel. Legalábbis annak látszik az első pár pillantás után.*
- Persze, semmi baj. Inkább az a kérdés, hogy én nem tettem e kárt önben?
*Pillant is le az ütközés pontjára. Persze azt gondolja, hogy nem okozhatott ez különösebb fájdalmat, inkább attól tart, nem e hintette meg az alkoholos nedűvel a tiszta ruhát.
Amikor a mustrával végzett ismét ráemeli a tekintetét, ami után követi is azt a borospohárig.*
- Nos az őszintét megvallva én is ritkán iszom, de ma úgy érzem helyénvaló a dolog. A teát is szeretem, de talán épp a bor elmeködösítésére van szükségem.
*Az utolsó megjegyzésre kissé elmosolyodik. Rég volt már, mikor bókoltak neki, még akkor is ha csak ilyen apró, de legalább kellemes megjegyzéssel.*
- Higgye el azért egy teáscsészével is igen vonzó tudok lenni.
*Pajkos mosollyal kacsint a férfira, majd egy pillanatra eltűnődve billenti is kissé oldalra a fejét.*
- Esetleg kárpótlásul meginna *Pillant is le futólag a kiürült csészére.* még egy teát?
//Karoran Dor//
*A véletlen is tehet csodát, bár eddig nem hitt az ilyen balga dolgokban. Eddig azt gondolta, hogy az élet túlságosan összetett és bonyolult ahhoz, hogy bármire is rámondja, hogy véletlen volt. Most még is vágyik egy kicsit a társaságra és egy ügyetlen mozdulatnak hála farkasszemet nézhet a markáns arcú, szőke hajú férfival. Nem egy spicces kocsmatöltelékbe ütközött, aki talán ezután még kötekedni is elkezdett volna, hanem helyette egy jó kiállásúnak tűnő úriemberrel. Legalábbis annak látszik az első pár pillantás után.*
- Persze, semmi baj. Inkább az a kérdés, hogy én nem tettem e kárt önben?
*Pillant is le az ütközés pontjára. Persze azt gondolja, hogy nem okozhatott ez különösebb fájdalmat, inkább attól tart, nem e hintette meg az alkoholos nedűvel a tiszta ruhát.
Amikor a mustrával végzett ismét ráemeli a tekintetét, ami után követi is azt a borospohárig.*
- Nos az őszintét megvallva én is ritkán iszom, de ma úgy érzem helyénvaló a dolog. A teát is szeretem, de talán épp a bor elmeködösítésére van szükségem.
*Az utolsó megjegyzésre kissé elmosolyodik. Rég volt már, mikor bókoltak neki, még akkor is ha csak ilyen apró, de legalább kellemes megjegyzéssel.*
- Higgye el azért egy teáscsészével is igen vonzó tudok lenni.
*Pajkos mosollyal kacsint a férfira, majd egy pillanatra eltűnődve billenti is kissé oldalra a fejét.*
- Esetleg kárpótlásul meginna *Pillant is le futólag a kiürült csészére.* még egy teát?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18863-18882