//Második szál//
//Tasrod//
*Érdekes felvetés a napok eredeztetése, de nem tudni, hogy valóság, vagy tanmese volt-e.*
-Északon ezt egyfajta féligazságként kezelik. De szerintem senki nem emlékszik melyik volt előbb, így ilyenkor a történetekre kell hagyatkozni, tehát ez.
*Magyarázza a logikát az elhihető dolgokkal kapcsolatban.*
-Nos, az egyik arca a hat napjai. Egy másikat még elárulok, a többi maradjon a te érdemed.
Ez a vers mindig egy fiút említ, aki úton van. Az összes többi otthon. Így egyértelmű, hogy egymástól függetlenül más utat jártak be. Így rá tud világítani arra, hogy különböző emberek miként küzdenek céljaikért.
*Fed fel hát a Zöldfülű egy másik megoldást is. Az italozást azonban visszautasítja.*
-Ne haragudj, de legfeljebb vizet. Hosszú út áll előttem, és már el kellett volna indulnom, nem szeretném, ha rossz helyen érne az éjszaka. De üsse kő, egy mese még belefér.
*Kezdi törni a fejét, hogy most mi jöjjön. Végül az Esti ballada mellett dönt.*
-Egyszer, mikor lebukott az Utak Fényesebb Őrzője, és vörös könnyei kicsordulva áztatták az ég kék fátyolát egy magas férfiú lépdelt az úton, mely Lanawin földjére vezet.
*Kezdi a bevezetést. Kissé közelebbhúzza székét a pulthoz, hogy rátámaszkodhasson.*
-A férfi nem volt más, mint egy messzi királyság főbűbájosa. Setz Weraq néven volt ismert. Weraq azonban eleget látott odakint. Királyokat, kik megrészegülvén hatalmának szolgálatba hajtásától megőrültek, és ezrével hordták sanyargatott népük kincseit a mágus elé. Banditákat, kik az életet csupán meddő, bűnös mindenki által birtokolt, de csak nekik járó értékként kezelték.
És nem utolsó sorban tanítványait, akik pöffeszkedve ültek hamis babérjaikon.
El kellett mennie.
*Itt az előadásban szünet következik, hogy a hallgatóság el tudja helyezni gondolatait.*
-Weraq olyan ember volt, kit ma ősmágusnak neveznek, és olyan mágiát űzött, mit ma el sem tudunk képzelni. Akkoriban a kilencedik ág mesterének nevezték, hogy a nyolcadik mi volt, nem tudom. Talán a Nevek Tudománya. Ám a kilencedik művészet volt az isteni hatalom határa. A helyek és az időszakok ura volt ő.
Ha akarta számára egy pillanat egy nap volt. Az itt és az ott nem bírt értelemmel, mert egy intésére tűnt el az akadály az úton, s érintése a legendák szerint megfiatalíthatta barátait, s megölhette ellenségeit.
*Vázolja a legendás Weraq Lanawinra lépésének történetét.*
-A vöröslő nyugat és az ezüstös kelet órája, valamint a sötét éjszakák voltak azonban gyenge pontjai. Csupán az Égi Kísérők jelenlétében hatott mágiája, mert mint minden varázslat, egy horgonyt, egy jól ismert pontot igényel, ez pedig a nap és a hold keblén pihent.
Ez az éjszaka is ilyen volt. És akkoriban Lanawin földje sötétség lakta volt. A pusztaságok, az erdők, a hegyek szörnyei megérezték a nagy energiák közeledtét, így hadrendben álltak a Világ Végének, és ebben a pillanatban lecsaptak. Száz, meg száz fej, karom, mérges szurony, és mágikus energia indult útjára Weraq vesztére, akinek egyetlen csettintés lett volna olyan lassúvá tenni a világot, és helyeit úgy rendezni, hogy a lövedékek visszaforduljanak, de tudta ő is, ez nem az az öt perc. Weraq így a hét alap művészet mesteri forgatásába kezdett. A hold fénye söpört végig a fertelmek során, s a nap védelmező lovagjainak serege vette körbe a mágust, tűzpallosukat lengetve. Az égbolt villámokat szórt, a föld lángolt. Észak felé egy egész tónyi halált hozó gejzír-vizet lövellt ellenségeire, délen pedig a föld remegése állította meg őket. Így az első rohamot visszaverte.
Ám a rémek nagyja, ha nem is ilyen mesterien, ura volt maga is a művészeteknek, így együttes erővel, áttörve a mágikus blokádot még időben elérték az ősmágust, ki tudta, itt a vég. Halálos sebek százait kapta, de tudta, ha ő nem, akkor senki nem lesz képes megállítani az éjszakai veszedelmeket. Így utolsó mágikus erejével testét megnövesztette, hogy feje az egeket súrolja. Lépett egyet északra, talpa nyomán bemélyedt a föld, és az általa küldött víz belefolyt medrébe. Majd utolsó erejével testét sziklává változtatva eldőlt, kilapítván a szörnyeket, kik nem háborgathatták többet a vidéket.
*Itt tempót, és hangnemet vált.*
-Sírja temetetlenül fekszik Lanawin közepén, Weraq a legnagyobb mágus, az emberekért halt meg. Vérző sebei a mai napig felszakadnak, és kifolyik a forró magma, vart hagyva kővévált testén a nemes hősnek.
*Fejezi be, és felnéz, hogy hallgatósága mit szól történetéhez.*