//Második szál//
//Összekormolt Pegazus//
- Azt hittem meg is masszírozod. * Vonja fel szemöldökét a cselekvés után, láthatóan nem zavarja, hogy megfosztották bakancsától. Egyébként higgadtan tűrte, hogy a nő fogjuk ejtse a lábát, nem ellenkezett, és nem próbált meg kiszabadulni a fogásból sem. Így, hogy csupaszabb lett, kényelmesebben tudja simogatni a másik lábát, de egyelőre nem tesz semmi ilyesmit, viszont arra kényesen ügyel, hogy talpa ne érje a pegazus padlóját, így a levegőben tartja az említett végtagokat. *
- De hát hoztam ajándékot. Személyem puszta jelenléte is az kellene, hogy legyen. * Csóválja a fejét rosszallóan, majd elgondolkodik a kérdésen. *
- Nem tudom, forgatnom kellene valamit? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy erre játszol. * Kacsint a lányra, nem válaszolva meg a kérdést, de nem is tagadva annak a lehetőségét. Inkább kelletlenül egy újabb falatot húzva le a villájáról. Alaposan megrágcsálja, így hagyja is, hogy a nő végig mondja a beszédét, és csak utána int mutatóujjával, a tagadás jelét mutatva. *
- Nem pont azt a tehetségemet, amire gondolsz. És nem akart közvetlenül elpusztítani, inkább elátkozott, vagy, ahogy ő mondaná, áldásában részesített. * Sóhajt nagyot, most először mutatva bármiféle érzelmet, láthatóan kelletlenül beszél a témáról, de a társaság, és az italok már megoldották annyira a nyelvét, hogy ne térjen ki a válaszadás elől. *
- Meg is tudom mutatni, ha akarod, a vacsora után. Aztán eldöntheted, hogy hiszel nekem vagy sem. * Vonja meg a vállát, és most rajta a sor, hogy felnevessen, ebben pedig nem akadályozza meg őt semmiféle falat. *
- Dehogy keresem én a bajt, az talál meg engem, így is többször, mint kellene. Ha valamit, hát én pont, hogy kerülni próbálom azt. De az élet úgy jó, hogyha zajlik, nem? Mégis mire emlékeznék vissza húsz, ötven, száz év múlva, ha nem ezekre az évekre, és nem ezekre az élményekre? * Mosolyog, és megcsóválja a fejét. *
- Az, hogy elvisel, az, hogy kihasznál nem egyenlő azzal, hogy ne vetne meg minket. Hallottam már olyanról, hogy mélyen gyűlölt fajokat tartottak házi rabszolgának, kisegítőnek, vagy egyenesen ágymelegítőnek. Vannak olyanok, akik számára ez több, mint csábító időtöltés. A beteg elme nem tudhatod, hogy miben leli örömét. * Vonja meg ismét vállát, és ezúttal egy falat kolbász kíséri a szavait, amit ismét megrág alaposan, mielőtt lenyelne. Már jobban tenné, ha nélkülözne, mert fájdalmasan harap rá egy porcra, arcán látszik is a megjelenő fájdalom, de hanghatás nem kíséri azt, és az ételt is ugyan úgy nyeli le, mint eddig.
A köszöntőtől viszont láthatóan felvidul kissé, a kérdésre viszont el kell gondolkodjon. Amíg így tesz, addig eddig levegőben tartott lábait megpróbálja megpihentetni Reya combjain, addig, amíg erre lehetőséget kap. *
- Nos, délre van, nem túl magas, állítólag elég gazdag. Vannak, akik szerint orkok és sötételfek vérével öntözték az erőd falait, azért olyan sötét, és strapabíró. A domb lábánál egy fogadó várja a megfáradt utazókat, viszont a thargok maguk eléggé meggyengültek az utóbbi időben. Sok harcosukat elveszítették azok után, hogy a vezér is oda lett, most a lánya vezeti őket. Nemrég volt valami politikai fiaskó is, de erről több különböző állítás terjeng, mint ahányan mesélik. Az szokott a közös pont lenni, hogy egy tharg csapat - van aki szerint renegátok, van, aki szerint parancsra - feldúltak egy falut, és annak lakóit. Miután kifosztották amit ki lehetett, és még meg se öltek mindenkit, csak épp eleget, visszatértek a hegyre. Hogy aztán mi lett velük, azt csak ők tudják. * Foglalja össze röviden és kelletlenül azt, ami talán érdekes lehet a másik számára. Bárdként mesélhetne sokkal szebben, részletesebben, de a thargok nem érdemlik meg, hogy így beszéljen róluk. *