// Íj és Nyíl //
// Fürdőház //
- Mondhatni, ha én bejövök a városba, akkor igyekszem partnert keresni magamnak. A vadonban sok mindent megkapok, de nem tagadhatnám le, hogy szükségem van társaságra.* Finoman körbeírja a dolgot, de biztosan levágja majd Fenophilë, hogy mire gondolt. A kérdés egyébként nem botránkoztatja meg. Szükségletként tekint ezekre a városi kalandokra, ahogy azt sokan mások is teszik.*
~ Belőlem sikerült, amikor rám lőttél. ~* Csak ezzel nem akarja heccelni, így is elég kevésnek találja a lány önbizalmát.*
- Félelmetes Fenophilë, ha már a kecses kecskék úgy bejöttek.* Kuncog fel a férfi. Ő nagyon is el tudja képzelni, akár ezt a lányt is borzalmasan félelmetes külsővel. A gyengébb jelleműeknek elég volna egy kietlen holdfényes éjszakán megpillantania az erdőben baglyával.*
- Úgy látom, akkor kiegészítjük egymást. Majd megmutatod nekem és, akkor én megmondom mi az.* Ha csak ezen múlik, akkor könnyedén segíthet a lányon. Neki ez ösztönösen jön vándor mivoltából fakadóan.*
- Ahogy mondod. Ha a egyszer megindulok, akkor a fene tudja, hogy hol kötök ki. Amikor jó az idő nincs ami gátat tudna szabni a kóborlásnak. Csak télire kell visszahúzódni védet környékre. Majd meglátod, hogy mi lesz. Ha erre jársz a városban, azért érdeklőd meg néha, hogy mit tudnak a fesztiválok idejéről.* Próbálja egy kicsit ápolgatni Fenophilë önbizalmát, amire dicsérő szavak a jutalma. Jól esik ilyesmit hallania.*
- Oh! Köszönöm. Igyekeztem átadni a tudásom, de jó tanárnak talán túlzás volna nevezni.* Neveti el magát. A masszírozás lassan átcsap hajmosásba, ami már kevésbé kellemetlen, mint az izmok puhítása. A jó hangulat és a másik társasága kellemes, nosztalgikus emlékeket csal elő Vranglilból. Ha látná az arcát Fenophilë, akkor láthatná, ahogy mosolyogva beszél a régi eseményekről.*
- Két húgom van. Mycella, akiről már beszéltem Lihanech mellett él párjával. Ők csatlakoztak az egyik ilyen közösséghez. A kisebbik húgom Peyla meg beköltözött a városba és most költészetet tanul.* Hiányoznak neki, főleg ha felemlegetik őket. Olykor meg szokta látogatni őket, ha úgy adódik, de ezek elég ritka alkalmak.*
- Én örülök, hogy van két testvérem is. Izgalmas gyermekkorunk volt, még, ha kócos hajakat is kellett kifésülni. Ne hogy azt hidd ám, hogy én minta gyermek voltam. Amikor talpig bogáncsosan mentem haza anyám majdnem szörnyet halt.* Kacag fel ezen az emlékem, ami most le is játszódik lelki szemei előtt.*
- Ne is, mert akkor oda lesz a rémséges hírnevem.* Neveti el magát ismét. A hajmosás is csak a végére ér lassan. A víz opálossá válik, ahogy a kezük meg ráncossá a túlzott vízben való ücsörgéstől.*
- Első élmény? Nem szoktál másokkal fürdőzni?* Csodálkozik el Vranglil. Ő ezt nem tartja annyira furcsaságnak.*
- Egy ital még nekem is jól esne.* Ez pont jó alkalom lesz egy személyesebb kérdésre, amit az italozás közben megejt.*
- Menjünk, akkor öltözni. Ott találkozhatunk, ahol bejövetelkor is.* Mászik ki a vízből a törülközőkért. A lányét is oda adja, ha van rá módja, aztán indul öltözni.*
- A hajad jól szárítsd meg, nehogy megfázz!* Az öltözés már jóval időigényesebb, mint a vetkőzés volt. Alaposan át törli magát, meg a haját is, hogy ne vizesen mászkáljon. Ha neki bajos a haja, akkor Fenophilënek lesz csak igazán. Neki kétszer hosszabb, mint Vranglilnak. Türelmesen várakozik, hogy aztán majd kettesben indulhassanak vissza a fogadóba.*